A Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciója a Vajdaságban, Zentán tartotta harmadik közgyűlését. A tanácskozás témája a médiaprivatizáció volt. A kérdésnek az adott aktualitást, hogy Szerbiában a politikusok egy része a közszolgálati rádió és televízió, valamint a Magyar Nemzeti Tanács által alapított Magyar Szó napilap magánosítását célzó kezdeményezést fogalmazott meg. A különböző magyar vidékeket képviselő újságírók ismertették a hazai modelleket, amelyek között több tulajdonforma is megtalálható, vannak médiatermékek magánkézben, alapítványi, közösségi vagy önkormányzati tulajdonban. Elhangzott, eszközként továbbra is az állami tulajdonban lévő elektronikus közmédia biztosítja leginkább a kisebbségi identitás megjelenítését, ápolását. A lehangoló vajdasági és a viszonylag kiegyensúlyozott romániai médiaviszonyokhoz képest pozitív a szlovéniai magyarok tapasztalata. A 6432 lélekszámú muravidéki magyarság egész napos rádió- és több órás televízió-adással büszkélkedhet, de a szlovéniai magyarok gyors asszimilációját a pozitív diszkrimináció sem tudja visszafordítani. A Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciója (KMÚEK) három évvel ezelőtt alakult meg, tagjai az erdélyi, vajdasági, kárpátaljai, horvátországi és szlovéniai szakmai-érdekvédelmi szervezetek. Célja a magyar szervezetek közötti kapcsolatépítés, a közös érdekű információk cseréje. A találkozón idén nem lehettek jelen kárpátaljai újságírók, mert számukra a magyarországi vagy szerbiai vízum beszerzése több száz kilométeres utat jelent Kijevbe, ahol úti okmányért folyamodhatnak. Ezért a találkozó résztvevői zárónyilatkozatukban a gyakorlat mielőbbi módosítását szorgalmazták. Ugyanakkor nehezményezték, hogy a magyarországi közhivatalok ígéreteik ellenére nem támogatták a határokon átívelő és a magyar–magyar összefogást szorgalmazó újságírói projektet. A találkozónak Zenta, a nagy többségében magyarok lakta Tisza menti község adott helyet. A jelen lévő 30 újságíró részt vett a bácskossuthfalvi nemzetközi alkotótábor idei termésének bemutatóján. /Vincze Loránt: Eltérő médiamodellek. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 8./

Többtucatnyi, az egykori kommunista erőszakszervezetek alkalmazásában álló személy ellen készül keresetet benyújtani a Kommunizmus Bűneinek Kutatóintézete egy munkás megkínzása miatt. Az intézet összesen 67 személy, a Szekuritáté, a milícia és a korabeli ügyészség alkalmazottai, valamint pártaktivisták és pszichiáterek ellen július 8-án nyújtja be a keresetet. A vádak szerint 67 személy bűnös egy Vasile Paraschiv nevű munkás elrablásában és rendszeres kínzásában. Az intézet szerint pszichiátriai módszerekkel próbálták megtörni, kemény, embertelen és megalázó eljárás során próbálták szóra bírni, csupán azért, mert kommunistaellenes meggyőződésének adott hangot. Az intézet – amely egy 2005-ös kormányrendelet nyomán jött létre – feladata az, hogy nyomozást folytasson a kommunista rendszer teljes egésze alatt elkövetett bűncselekmények, visszaélések és emberjogsértések ügyében. A mostani ügyet rendkívül súlyosnak minősítették. Az intézet szerint Vasile Paraschiv ellen több mint 25 éven keresztül alkalmazták a fenti intézkedéseket csupán azért, mert politikai meggyőződése eltért a hivatalos kurzustól. A Kommunizmus Bűneinek Kutatóintézete megalakulása óta több ízben is panaszt tett különböző jogsértések ügyében. Többek között olyan szekus tiszteket lepleztek le, akik kiskorúakat szerveztek be a besúgói hálózatba, de pellengérre állítottak 210 egykori börtönparancsnokot is, akik alaposan gyanúsíthatók népirtásban való közreműködéssel. Feltárták az emberiesség elleni bűnöket elkövető egykori szekus ezredes, Gheorghe Enoiu ügyét, Nicolae Plesita és öt terrorizmussal vádolt román diplomatáéval együtt, de ők rántották le a leplet Radu Sandu Moldovan egykori Hargita megyei rendőrfőkapitányról is, aki a vádak szerint számos személy, főleg kiskorúak ellen folytatott jogellenes nyomozást, amely során számos alkalommal megkínozta őket, embertelenül bánt velük. Az intézet több olyan személy ügyében is vizsgálódik, akiket politikai okokból gyilkoltak meg. /Balogh Levente: Per volt szekusok ellen. = Krónika (Kolozsvár), júl. 8./

Az erdélyi származású Péterffy Gyöngyi 1995-ben írt levelet Wass Albert írónak, ezzel kezdődött két erdélyi magyar lélek barátsága, derül ki az megemlékező kötetből (Péterffy Gyöngyi: Vezérlő csillag. Dr. Gróf Czegei Wass Albert emlékezetére, Hoppá Kiadó, Marosvásárhely, 2008). A védnökök, támogatók jegyzéke mutatja, milyen sokan szeretik Wass Albertet. Neves személyiségek írnak kedvező méltatásokat: Nagy Pál irodalmár Marosvásárhelyről, Simó József, a Czegei Wass Alapítvány elnöke Budapestről, dr. Lukácsy Éva Miamiból. Péterffy Gyöngyi kronológiai sorrendben és tematikus egységben ismertette a Wass Alberthez írott versei világát. /Kajcsa Jenő: Személyes emlékkönyv Wass Albertről. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 8./

Az erdélyi írott sajtó munkaerőhiánnyal küszködik, miközben az egyetemek újságíró szakán folyamatosan végeznek a diákok. Három városban, négy tanszéken folyik újságíróképzés – az ott „termelt” emberanyag azonban minőségileg nem megfelelő. „Valósággal újságíróiskolát kell végezni az elvileg képzett új emberekkel, mert alapfogalmakat sem sajátítanak el az egyetemek, főiskolák padjaiban. Ez olyan plusz munka, amire nincs kapacitás” – vélte az egyik erdélyi magyar napilap főszerkesztője. A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen idén két évfolyam is végzett újságírás szakon. Huszonhárman a bolognai egyetemi rendszerben, hároméves képzésben és tizenhatan a régi rendszer szerint, négyéves képzésben. Cseke Péter, az újságíró szak oktatója dicsérte a végzőseit. Nagyváradon az Ady Endre Sajtókollégiumban az utóbbi években évente 15-20 hallgató jelentkezik záróvizsgára. A sajtókollégium 1994-ben alakult, és kétéves látogatás nélküli képzést biztosít a hallgatóknak. Kinde Annamária, az egyetem kommunikációt oktató tanára közölte, több százan végezték már el a tanfolyamot. A Sapientia Tudományegyetemen Marosvásárhelyen és Kolozsváron is működik kommunikáció szak. Sokan dolgoznak a sajtóban a hallgatók közül – nyilatkozta Gáspár Sándor, rádiós ismereteket oktató tanár. Virginás Andrea, a kolozsvári Sapientia egyetem fotóművészet, filmművészet, média szakának egyetemi adjunktusa szerint a tavalyi és egyben első végzős évfolyam nagyon jó arányban helyezkedett el a szakmában. A szakon évente húsz hallgató kezdi el a tanulmányait, közülük nagyjából tizennégy végez. /Antal Erika, Ilyés István, Varga Melinda: Média, a mostohagyerek. A végzős újságírók képzetlenségére panaszkodnak a szerkesztőségek. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 9./

A Magyar Kisebbség idei 1–2-es számából (A pártállami diktatúra titoktalanításáról címmel jelent meg) közöl a lap újabb részleteket, ebben az ellentmondásos Petru Groza román miniszterelnök 1947-es magyarországi, budapesti látogatásáról volt szó. Az osztálytalálkozóra induló Grozát a kommunisták rövid pórázon tartották, megszabták neki, hogy miről beszélhet magyar partnereivel, és miről nem. Elkísérte útjára a Dej bizalmi emberének számító, jó KGB-s kapcsolatokkal rendelkező Emil Bodnaras is, aki végig jelen volt tárgyalásai során, és az útról részletes jelentést készített, amelyet a román kommunista párt vezetője, Gheorghe Gheorghiu-Dej kapott meg, és a szovjet elvtársak. A Háromszék Olti Ágoston tanulmányának /Osztálytalálkozó jeles meghívottakkal (Petru Groza 1947-es budapesti látogatása)/ részleteit közölte. A második világháború utáni vesztes státusába kellett a két országnak vitás kérdéseit megoldania. Magyarország – Romániával ellentétben, amelynek a két világháború közötti kapcsolatrendszert felhasználva sikerült rendeznie kapcsolatait a szomszéd államokkal ― nem tudta legyőzni szomszédai bizalmatlanságát. Erről számol be Rákosi Mátyás a Molotov szovjet külügyminiszterrel 1947. május 7-én folytatott moszkvai megbeszélésen: ,,Mind a mai napig nem sikerült jó és szilárd helyzetet teremtenünk a Duna-medencében. Jugoszlávia nem támogathat bennünket, mivel bármely, felénk irányuló lépését Csehszlovákia úgy értelmezné, mint Csehszlovákia elleni lépést. Ily módon zsákutcába kerültünk. P. Groza román miniszterelnök közelgő magyarországi látogatása, amelynek célja ― állítólag ― a román és a magyar kultúra hetére tervezett rendezvények megbeszélése, nem más, mint Tildy kacérkodása a románokkal. "A találkozó időpontja fontos volt a magyar kormány számára, a kormány napirendjén (1947. május 1.) éppen a csehszlovákiai magyarok áttelepítése szerepelt. A csehek ― Groza beszámolója szerint ― a látogatás előtt jegyzéket küldtek, amelyben kifejtették, hogy ,,szilárdan tartják magukat az álláspontjukhoz, vagyis hogy »kizavarni minden magyart Csehszlovákiából«. A román delegáció budapesti tárgyalásai során nem érintette a magyar―cseh kapcsolatokat. Groza az Ivan Zaharovics Szuszajkov tábornokkal, a SZEB romániai elnökhelyettesével 1947. május 7-én folytatott megbeszélésen kifejtette látogatása célját: elérni, hogy a magyarok önként elismerjék az erdélyi kérdés végleges lezárását (a békeszerződés keretei között). A román―magyar vámunió és a határok légiesítése tekintetében Groza rokonszenves nyilatkozatai ellenére a román békeelőkészítés anyagai között egyetlen olyan ellaborátum sem található, amely a vámunió vagy bármely regionális együttműködés tervét fontolóra vette volna. A Román Kommunista Párt az utazást megelőzően megtiltotta Grozának, hogy a témáról tárgyaljon. Groza ellentmondásos magyarságpolitikája és egyáltalán ellentmondásos személyisége még nincs részletekbe menően feltárva, de a román kormány külpolitikájáról megállapítható, hogy a látványos gesztusok ellenére (Groza-látogatás, Dinnyés Lajos miniszterelnök bukaresti útja) a román pártvezetés bizalmatlansága továbbra is fennmaradt az esetleges magyar revíziós követelések miatt, és ezért szomszédjától teljesen elzárkózott. A román kommunista vezetés a két ország barátsága előfeltételének tekintette, hogy a hivatalos Magyarország szüntesse meg érdeklődését az erdélyi magyarság iránt. /Bogdán László: Groza és elvtársai. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 10./

2007 után a tudományos igényű magyarországi stratégiai tervezés nem hagyhatja figyelmen kívül az együttműködést a szomszédos államokkal, és nem hagyhatja figyelmen kívül a határokon túl élő magyar közösségek szempontjait. Erről az új történelmi helyzetről folytatott az elmúlt év során konzultációkat Glatz Ferenc, az MTA Stratégiai Tanulmányok vezetője Csáky Pállal, a Magyar Koalíció Pártja elnökével, Markó Bélával, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnökével és Pásztor Istvánnal, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökével. Megállapodtak, hogy július 8-án, Budapesten szűk körben, szakértők jelenlétében közös baráti eszmecserére jönnek össze. A vitára az akadémiai Stratégiai Tanulmányok vezető kutatóit, intézetigazgatókat és az EU-ban a kisebbségi kérdésben illetékes magyar parlamenti képviselőket hívtak meg. A találkozón egyetértés született a következőkről. Mind a magyar állam, mind a határokon túli kisebbségi magyar politikai szervezetek legyenek továbbra is elkötelezettek az európai kontinens etnikai-nemzeti sokszínűségének megtartásában és modernizálásában. A kisebbségi magyarság politikai szervezeteinek – de ugyanígy a magyar államnak – továbbra is fontos feladata a kisebbségek közösségi érdekérvényesítése és a magyarok önazonosságának erősítése. Olyan magyar nyelvű politikai szervezeteket tartanak kívánatosnak, amelyekben mind a nemzeti, mind a világnézeti-szociális önazonosságok megférnek. Kívánatos, hogy a térség magyarsága az itt élő különböző népek egymásrautaltságának megfogalmazója és az együttműködés ösztönzője legyen. A tudományos igényű magyarországi stratégiai tervek számoljanak a határon túli magyar politikai és értelmiségi elit együttműködésével. Legyen a térség magyarsága a regionális modernizációs stratégiai programok tervezésének és végrehajtásának motorja. Új szövetséget kell találni a párt- és szakértelmiség között. Tudomásul kell venni: a szakpolitika is része a nemzetpolitikának. A 2007 után kialakult új helyzetben, számba kell venni a magyar-magyar politikai kapcsolatok eszköztárát és intézményeit. A budapesti találkozón megegyezés született konkrét témakörökben szakmapolitikai stratégiai tervező testületek létrehozására. Ezen testületek helyzetfelmérés után konkrét cselekvési programokat fogalmazhatnak Négy stratégiai szakpolitikai tervező testületet hívnak létre szeptember 15-ig. Ezek: Kultúrpolitika (oktatási intézményrendszer és kulturális örökség katasztere); Természet- és vízgazdálkodás (éghajlatváltozás, mezőgazdálkodás és vízgazdálkodás, Duna-program); Területfejlesztés (határ menti térségek és vidékfejlesztés); Térbeli elérhetőség, infrastruktúra (közlekedés, informatika); Emberi és kisebbségi jogok Európában; A programok előkészítő munkálatait az MTA Stratégiai Tanulmányok Programbizottsága koordinálja. Csáky Pál, Glatz Ferenc, Markó Béla, Pásztor István /Nyilatkozat. Európai magyarságpolitika. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 10.

Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) szervezet nyílt levélben szólította fel Fodor Gábort és az SZDSZ más politikusait, hogy ne látogassanak Erdélybe, ne kezdjék el lerombolni azokat „a bástyákat, melyek eddig meg tudták tartani közösségként az erdélyieket”. Fodor Gábort szabaddemokrata pártelnököt július 11-re várják Erdélybe. Fodor Gábor Tusnádfürdőn találkozik Korodi Attila környezetvédelmi miniszterrel, valamint az RMDSZ európai parlamenti képviselőivel. Marosvásárhelyen Markó Béla RMDSZ-elnökkel ül közös asztalhoz. A levél szerzői az SZDSZ-vezetők kijelentésére utalnak, akik elmondták: első „külföldi” útjuk Erdélybe vezet. „Az Önök szemében külföld, ami magyar föld volt ezer éven át, s amit az Önök szellemi elődeik vesztegettek el”– írták. „Önök valóban külföldiek itt. Mindaz, amit Erdély jelképez és jelképezett a századok során, idegen értékek véletlenszerű halmaza az Önök számára. Megjegyezzük, otthon ugyanúgy külföldinek számítanak nemzetidegen elveikkel” – olvasható a levélben. /EMI-levél Fodor Gábor SZDSZ-elnöknek. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 11./

Idén tizenkilencedik alkalommal rendezik meg a Bálványosi Nyári Szabadegyetemet és Diáktábort. Annak ellenére, hogy 1997 óta Tusnádfürdő ad otthont a tábornak, a név nem változott, mert elsősorban egy értékrendhez kötődik. Tusványos szabad eszmék szabad tereként (Toró T. Tibor megfogalmazása) kelt életre az 1989-es forradalmat követően. És szabad eszmék szabad tere volt akkor is, amikor elhangzott, hogy az RMDSZ már köszönő viszonyban sincs a belső demokráciával (Tőkés László, 2002, 2005), és az is, hogy nincs szükség olyan pártokra, amelyek soha nem jutnak be a parlamentbe (Markó Béla, 2005). Talán éppen Tusványos lesz az a hely, ahol a szintézis is létrejöhet. Az első Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábort 1990. július 21-30-a között Bálványosfürdőn szervezte meg a romániai Magyar Demokratikus Ifjúsági Szervezet (MADISZ) és a magyarországi Fiatal Demokraták Szövetsége (Fidesz) Átmenet a diktatúrából a demokráciába címmel. A tizenkilenc év során magyarországi magyar, romániai magyar és romániai román politikusok, társadalomtudósok, közírók, művészek és újságírók találkozóhelyévé, a magyar–magyar és magyar– román kapcsolatok fórumává vált. Hosszú időn keresztül román egyetemisták csoportjai is ott voltak a résztvevők között. A tusványosi folyamat a magyar–román és a magyar–magyar párbeszéd folyamatát, a közösségépítés folyamatát jelenti. Tusványos programja legtöbbször egy-egy téma köré szerveződött: Közös kihívások az átmenet során (1995), A posztkommunizmus nyomorúsága (1997), Közép-Kelet-Európából Európába (1998), Közép-Európa? Kelet-Európa? Balkán? Regionalizmus és integráció (1999), Kényszerek és lehetőségek (2001), A polgári kibontakozás Európában (2002), Együtt vagy külön utakon. Integráció és nemzeti érdek (2003), Közép- és Kelet-Európa az Európai Unió bővítése után (2004), Európai kihívás – Értékek és érdekek az Európai Unióban (2005), Egy másik Magyarország – Egy másik Románia (2006). Octavian Buracu, az interetnikai párbeszéd szorgalmazója elmondta, a volt nómenklatúra sikeresen konvertálta politikai hatalmát gazdasági tőkére, és ennek révén az új rendszerben is ők lesznek azok, akik irányítani fogják a társadalmat. Renate Weber, a Romániai Helsinki Csoport tagja 1996-ban előadásában úgy fogalmazott, hogy a félrevezetett és manipulált román közvélemény az RMDSZ által indítványozott autonómiát úgy utasítja el, hogy azt sem tudja, a kifejezés mit jelent. Orbán Viktor elmondta: „a magam részéről teljesen legitim igénynek tartom azt, ha bármely ország területén élő nagyszámú kisebbség azzal lép elő, hogy neki az óvódától a legmagasabb szintű képzésig önálló, saját nyelvű oktatási rendszerre van szüksége. Ez Európában mindenhol legitim igény. ”Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi miniszterként 1999-ben annak a véleményének adott hangot, hogy az egyetemkérdés nem a multikulturalitásról szól, nem történt más, mint hogy a tanügyminiszter politikai okokból vezette be a fogalmat, mert az egyetem attól multikulturális, hogy olyan szellemiség hatja át, amely arra neveli a hallgatókat, hogy más kultúrákat is értelmezni tudjanak, ne elutasítsák, hanem kíváncsiak legyenek a másságra – ez azonban semmi esetre sem az oktatási nyelv függvénye. A 2005-ös szabadegyetemen került sor Markó Béla és Tőkés László találkozójára, melyhez sokan nagy reményeket fűztek. A Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor túlzás nélkül tekinthető nemzetközi hírű rendezvénynek. Politikai jelentősége vitathatatlan. /Bognár Zoltán, a Tusványos Press szerkesztője: Szabad eszmék szabad tere. = Krónika (Kolozsvár), júl. 11./

Dávid Lászlónak, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektorának és Tonk Márton kolozsvári dékánnak július 10-i sajtótájékoztatóján az egyetemre való, júliusban esedékes beiratkozástól, az államvizsgák eredményeiről és az intézmény akkreditációjáról volt szó. Az egyetem már három szakot akkreditált, ezért kérvényezhetik az intézmény teljes körű akkreditálását, amit ősszel kívánnak megtenni. Kormányhatározat szerint külföldi állampolgárokat is lehet főállásban alkalmazni az intézménybe. A Sapientiára nem csak romániai, illetve erdélyi magyar fiatalokat várnak, hanem az Európai Unió tagállamaiból, így Magyarországról is. Nincs változás az idei nyári felvételit illetően: Csíkszeredában kilenc, Marosvásárhelyen hét, Kolozsváron három szakra lehet felvételizni. Összesen 830 helyet hirdettek meg, ebből 371-es tandíjmentes, a többi, azaz 459 tandíj-hozzájárulásos hely. Korábban arról volt szó, hogy a Sapientia – EMTE idén ősztől két új tandíjas szakot indít – Kolozsváron jogász-, Marosvásárhelyen pedig tolmács-fordítóképzést – ez azonban ősszel nem valósulhat meg. E két szak kérvényezési eljárását elindították. A Sapientia – EMTE három szaka végleges akkreditációval rendelkezik – Marosvásárhelyen az informatika, Csíkszeredában pedig a román nyelv és irodalom, illetve az angol nyelv és irodalom, valamint a szociológia szak. További három szak akkreditálását kérték, de két esetben nem tárgyalták meg az ügyet, egy esetben pedig a romániai jogszabályok miatt – amely nem engedélyezte külföldi állampolgárok főállású alkalmazását – csúszott a dolog. Dávid László örömmel nyugtázta, hogy most már kormányrendelet biztosítja a külföldi állampolgárok főállású alkalmazását Romániában. Kolozsváron a beiratkozás július 14–20-a között zajlik. Környezetföldrajz szakon összesen harminc (tizenöt tandíjmentes, tizenöt tandíj-hozzájárulásos) helyet, fotó-, filmművészet és média szakon összesen húsz (tíz tandíjmentes, tíz tandíj-hozzájárulásos) helyet, míg a nemzetközi kapcsolatok, európai tanulmányok szakon összesen negyven (húsz tandíjmentes és húsz tandíjköteles) helyet hirdetnek meg. A Sapientia végzősei idén kolozsvári, bukaresti, marosvásárhelyi, brassói és temesvári állami, akkreditált egyetemeken államvizsgáznak, a végzősök közel 90 százaléka sikeresen vizsgázott. Az elhelyezkedési arány 80–90 százalék körüli; a szakmában pedig a végzősök közel 70–80 százaléka helyezkedik el. Tonk Márton, a Sapientia – EMTE kolozsvári dékánja kifejtette: nem csak ők, hanem minden egyetem küszködik azzal, hogyan tarthatnák itthon végzőseiket. Az 5–10 százalékos lemorzsolódás a leggyakoribb. A Sapientián kötelező módon négy félévben tanítják a diákoknak a magyarságtudatot, így próbálják a hallgatók alapvető identitás-elemeinek hiányát pótolni. /Nagy-Hintós Diana: EU-tagországbeliek is jelentkezhetnek a Sapientiára. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 11./

Az Emberi Jogok Európai Bírósága döntött, és ítélete szerint sérül a véleménynyilvánításhoz való szabadsága annak, akit önkényuralmi jelkép nyilvános használata miatt szankcionálnak. Vajnai Attila, a Magyarországi Munkáspárt 2006 elnöke ellen a Fővárosi Bíróság jogerős elmarasztaló ítéletet hozott, mivel egy köztéri rendezvényen vörös csillagot tűzött a zakójára, márpedig az a hatályos magyar jogszabályok értelmében tiltott önkényuralmi jelképnek számít. Milyen lelkivilága lehet annak, aki egy olyan országban rohangál föl-alá egy gyilkos rendszer szimbólumával, ahol százezrek, milliók életét nyomorította meg a kommunista hatalom. Meg annak, aki szocialista EP-képviselőként vallja: „a hagyományos bal-oldali jelképeket csak egy időre tudták elorozni a demokratikus mozgalmaktól a sztálini típusú diktatúrák. ” Valójában mára a vörös csillag az őrült pusztítás és a tömeggyilkosság jelképévé vált. /Balogh Levente: Csillagosok, pártkatonák. = Krónika (Kolozsvár), júl. 11./

Elkezdődnek Szatmárnémetiben a tereprendezési munkálatok azon a téren, amelyen Árpád-házi Szent Erzsébet egész alakos bronzszobra fog állni. A történelmi városrész egyik forgalmas teréről, az úgynevezett Kispiac térről van szó, amelyet a Hildegárda plébánia és a hozzá kapcsolódó ferencesek kolostorának régi épülete ural. Schupler Tibor atya, a szatmári püspökség gazdasági igazgatója elmondta: a ma is népszerű magyar szent szobrát a múlt esztendőben, Szent Erzsébet születésének 800. évfordulójának ünnepén szerették volna felavatni, de az adott terület tulajdonjogi tisztázása és a szoboremeléssel járó ügyvitel elhúzódása miatt csak ezen az őszön leplezhetik le. A alkotója Gergely Zoltán kolozsvári szobrászművész. Az avatás november 16-án, vasárnap lesz. /Sike Lajos: Szent Erzsébet a Kispiacon. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 11./

Gönczy Gábor, a Szatmárnémeti Véndiákszövetség elnöke köszöntötte az első alkalommal megrendezett rendhagyó osztályfőnöki óra résztvevőit. A jövőben szeretnének ezzel hagyományt teremteni. Az évenként megrendezett találkozók alkalmat nyújtanak arra, hogy a volt osztálytársak, jó ismerősök megosszák egymással örömeiket, kudarcaikat. Schönberger Jenő római katolikus megyés püspök hálaadó áldása után Boros Mihály nyugalmazott tanár szólt a jelenlévőkhöz. Bura László, az iskola egykori igazgatója arra intette a jelenlévőket, hogy őrizzék tovább azokat az értékeket, amelyeket hajdanán iskolájukban kaptak. /(bodnár): Megtartották az első rendhagyó osztályfőnöki órát. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), júl. 12./

Suba László Régi tordai kancsók című albumát mutatták be az Aranyosszéki Néptánctábor keretén belül. A szobrász az általa összeállított kötetben röviden ismertette a tordai fazekasság történetét is. A háromnyelvű albumot román, magyar és angol, fazekassággal kapcsolatos versekkel is kiegészítette a művész. A kötet Tordáról, Kolozsvárról és Torockóról összegyűjtött kancsók fotóit tartalmazza. /D. I. : Régi kancsók tára. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 12./

Szondy Zoltánnak a lap július 12. számában megjelent íráshoz szólt hozzá olvasói levelében Kercsó Alpár. Szondy szerint apad az érdeklődés az anyaország történései és sorsa iránt, hiába várnak a dolgok jóra fordulása iránt. Magyarország nemcsak az erdélyi, felvidéki, vajdasági vagy éppen kárpátaljai nemzetrészektől távolodik lejtmenetben, hanem saját magától is. Attól, ami volt és attól, ami lehetett volna. Közigazgatási egységgé aszott, ahol szitokszó és szörnyű szélsőség nemzetet emlegetni. Ahol a hatalomba visszajutott elvtársak az emberek pénzét harácsolták össze. „Pártunk és kormányunk megmagyarázta, hogy a tüntetések csupán huligán randalírozások, hogy a határon túliak támogatása” a nyugdíjasok havi járandóságát veszélyezteti, olvasható a levélben. Már a vicclapokat is állami pénzből jutalmazott pártkatonák szerkesztik. Az ellenzék csendben van. A határ menti magyar települések ingatlanjait Romániából érkezett vásárlók birtokolják. /Kercsó Alpár, Békéscsaba: Echo egy távolodó országból. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 15./ Előzmény: Szondy Zoltán: Egy távolodó ország. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 12./

Az RMDSZ idén először indul úgy parlamenti választásokra, hogy számolnia kell a Magyar Polgári Párt (MPP) jelentette konkurenciával. Az önkormányzati választások előtti jelöltállításnál most nem alkalmazzák a korábban elsősorban a tömbmagyarság körében végzett közvetlen, titkos, állóurnás előválasztásokat, a jelölteket a megyei küldöttgyűlések rangsorolják, tájékoztatott Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető alelnöke, hozzátéve, a területi elnökök kérésére történt ez a módosítás. A tapasztalat szerint a közvetlen, titkos előválasztás nem járt a remélt mozgósító erővel. A Szövetségi Állandó Tanács fenntartja magának a jogot, hogy a megyei szervezetek által tett javaslatokat felülbírálja. Arra a kérdésre, hogy ezt az RMDSZ-ben eddig nem gyakorolt központosító törekvést mi indokolja, Kovács Péter elmondta: testület beleszólása arra korlátozódik, hogy a különböző befutó helyekre kerülő jelöltek milyen választókerületben induljanak. Szintén a SZÁT dönt akkor is, ha sikerült létrehozni a szövetség és az RMDSZ-en kívüli szervezetek közti belső koalíciót. /Sz. K. : Módosította az RMDSZ a parlamenti jelöltállítás szabályait. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./ „Az RMDSZ tisztességes javaslatot tett és újból megismétli azt az MPP-vel szemben” – jelentette ki Markó Béla RMDSZ-elnök. Markó rendkívül rossznak nevezte a jelenlegi, egyéni körzetes választási rendszert. /Antal Erika: Határidőt kapott az MPP. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 14./

Július végéig kívánja nyélbe ütni a közös választási lista kialakítását Markó Béla a Magyar Polgári Párttal, amelynek átadná a befutó helyek 15 százalékát. „Az MPP semmiképpen sem kíván érdekházasságot kötni az RMDSZ-szel, az alakulat jelöltjei nem fognak a tulipán jegyében részt venni a parlamenti választásokon” – reagált Markó sürgetésére Szász Jenő, az MPP elnöke. Hozzátette: továbbra is a választási koalíció létrehozását szorgalmazza, amelyet szerinte végül Markóék is elfogadnak. /Máthé Éva: Türelmetlen RMDSZ-kérő. = Krónika (Kolozsvár), júl. 14./

Nem csak az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) adtak hangot ellenérzésüknek nyílt levélben a magyarországi Szabad Demokraták Szövetségének (SZDSZ) hétvégi, erdélyi látogatásával kapcsolatban. A MIÉRT-et is kényelmetlen helyzetbe hozta az SZDSZ, amikor bejelentkezett a tusnádfürdői EU-táborba. Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető alelnöke kifejtette: az EU-tábor szervezőinek nem állt szándékában magyarországi pártokat, és különösen magyarországi vezető politikusokat meghívni a rendezvényre. Az SZDSZ bejelentkezésére ezért válaszolták azt, hogy a jóval korábban megállapított hivatalos program módosítására nincs lehetőség. A MIÉRT azonban megragadta az alkalmat arra, hogy az EU-tábor társszervezőivel, a Sapientia EMTE képviselőivel tárgyalóasztalhoz ültesse annak a magyarországi pártnak a vezetőit, akik mindeddig meglehetősen tartózkodóan viselkedtek az erdélyi magyar tudományegyetem támogatásával kapcsolatban. A MIÉRT úgy véli, ha az SZDSZ valóban át akarja gondolni a határon túli magyarsággal kapcsolatos politikáját, mindenekelőtt a Sapientia magyar állami finanszírozásával kapcsolatos álláspontján kellene változtatnia. Az RMDSZ-tájékoztató szerint a Dávid Lászlóval, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektorával és Tonk Mártonnal, a Sapientia EMTE kolozsvári karának dékánjával sorra került tanácskozást követően Fodor Gábor SZDSZ-elnök úgy nyilatkozott: „Új helyzet van, új helyzetbe került az SZDSZ is, át kell gondolnunk a kapcsolatokat, az Erdélyt érintő kérdéseket”. „A Sapientiát erősíteni kell”, közölte az SZDSZ elnöke. Az SZDSZ-küldöttség találkozott Markó Béla szövetségi elnökkel is, aki a megbeszélést követően a sajtónak kijelentette: az RMDSZ és az SZDSZ közötti együttműködés példaértékű, a két szervezetnek ugyanis a kezdetektől fogva közeli a kapcsolata, és annak ellenére, hogy véleménykülönbségek is voltak közöttünk jelentős problémák megítélésében. /Sz. K. : SZDSZ – hívatlan vendég? = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./

Első ízben tartottak tudomány- és ipartörténettel foglalkozó tanácskozást az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT) szervezésében /I. Tudomány- és Ipartörténeti Konferencia/ július 12-én Kolozsváron, a Bethlen Kata Diakóniai Intézetben. A rendezvény társszervezője a Kolozsvári Akadémiai Bizottság volt. A résztvevők erdélyi és magyarországi kutatók, egyetemi tanárok, iparban dolgozó műszakiak. A rendezvény keretében hivatalosan is megalakult az EMT 11. szakosztálya, a Tudomány- és Ipartörténeti Szakosztály, Kása Zoltán és Wanek Ferenc vezetésével. Dr. Köllő Gábor EMT-elnök elmondta: a konferencia célja évenkénti rendszerességgel fórumot teremteni a tudomány- (matematika, műszaki- és természettudományok) és ipartörténettel foglalkozó Kárpát-medencei kutatók számára, ugyanakkor létrehozni egy szervezeti keretet (az interdiszciplináris Tudomány- és Ipartörténeti Szakosztályt) a csatlakozni óhajtó erdélyi magyar kutatók számára, hogy régiós intézményként bekapcsolódjanak a Luxemburg-központú Európai Kultúrutak két tagmozgalmához: a Vaskultúra, valamint az Ipartörténeti Kultúrutak Közép- és Kelet-Európai szervezetéhez. Az EMT által időszakosan kiadott Műszaki Szemle szakfolyóirat egyik száma minden évben tudomány- és ipartörténeti profilúvá válik majd. Dr. Kása Zoltán (Sapientia EMTE a Texas Egyetem egykori matematikaprofesszorának, Georg Bruce Halstednek a Bolyaiak életműve tanulmányozásának kedvéért 1896-ban Kolozsvárra tett útjáról értekezett. Halsted lefordította angolra és kiadta az Appendixet. /Ördög I. Béla: Fórumteremtő szándékkal a Kárpát-medencei kutatókért. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./

Hunyad megyében szinte egy kézen megszámlálható a még létező történelmi emlékművek száma. Még másfél évtizede sincs annak, hogy máig ismeretlen tettesek összetörték és széthordták a zajkányi buzogányos emlékművet. A Hunyadi János törökök feletti győzelmére emlékeztető buzogányt 1896. szeptember 6-án állíttatta Hunyad megye közössége a vaskapui csata emlékére. Talapzatán a következő felirat állt: „Hunyadi János tizenötezer vitézével az 1442-iki szeptember 6-án e szorosban verte szét Sehabeddin beglerbégnek Erdélybe nyomuló nyolcvanezer főnyi hadseregét. A dicső fegyvertény örök emlékéül állíttatta ez oszlopot Hunyadvármegye közönsége a honfoglalás ezredik évében. ” Az 1992 júniusában széttört emlékmű rongálóit valószínűleg a felirat utóbbi mondata késztette a durva cselekedetre. Akkoriban a Vatra Romaneascát gyanúsította a közvélemény, hogy ők állnának a dolog mögött – emlékezik vissza Schreiber István, Hunyad megyei EMKE-elnök, aki kétségbeesetten követte nyomon az ügy minden mozzanatát. A tettes mai napig nem került elő. Azt sem sikerült kiderítenie a rendőrségnek, hogy az első rongálást követően a rendőrőrs udvarába szállított emlékmű-maradványokat ki lopta el. Ma már csupán a hajdani talapzathoz vezető kőlépcső emlékeztet Hunyadi buzogányára. Visszaállítását többen is ígérték – politikusok és civilek. Azonban semmi nem történt. Vaskapui társánál jóval korábban esett a román túlbuzgóság áldozatául a vulkáni hágó alatt, a város akkori főterén szintén 1896-ban felállított buzogány. Ezt már 1918-ban lerombolták, de a szájhagyomány szerint egy magyar grófnőnek és magának az angol királynőnek a közbenjárására 1937-ben újraállították, román nyelvű, módosított felirattal. Az emlékmű zavarónak tűnt a Ceausescu 1986-os Zsil-völgyi látogatását szervezőknek, akik egyszerűen szétverették az emlékművet. Hasonlóan elrománosodva, de legalább megmaradt a szintén törökveréshez kötődő kenyérmezei csata emléke. Igaz, az eredeti, még Báthory által építtetett kápolnát már a 18. században lerombolták, helyén azonban 1818-ban Nagy Sándor szászvárosi lelkész emelt három öl magas emlékoszlopot. Ez csupán az 1848-as forradalomig maradt talpon. Az 1479-es csatában elhunyt 30 ezer török és 8 ezer keresztény sírhantját azonban Bencenc község (ma Aurel Vlaicu) területén az 1900-as évek elején br. Orbán Antal bekerítette és újra kápolnaszerű épületet emelt rá Kinizsit és Báthory dicsőítő felirattal. Ezt Trianon után rombolták szét, majd az ötvenes években a szomszédos Alkenyéren (ma Sibot) újabb emléket emeltek, ezúttal a „román hős, Paul Chinezu emlékére”. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc szellemét őrző emlékművek közül a legszerencsésebb a dicsőséges piski csatára emlékeztető obeliszk, melynek eredetijét ugyan összetörték a birodalomváltás nyomán, ma azonban, ha nem is a hajdani helyén, de új oszlop áll helyette – mondta Schreiber István EMKE-elnök. Az 1995-ben a helybeli római katolikus egyházközség, az EMKE és az RMDSZ összefogásával újraállított obeliszk amúgy az egyetlen olyan Hunyad megyei emlékmű, amit 1989 után állítottak helyre. Talán ide sorolhatnánk még gróf Kun Kocsárd és Kuún Géza mellszobrait, melyek szintén eredeti helyüktől eltérően, de mégiscsak látható helyen állnak. Az obeliszket erős vasráccsal kerítették körül, de a rongálóknak szétverték azt. Megmaradt darabjait kiegészítve, 1995-ben állították fel újra a piski római katolikus templom kertjében, ahol azóta is fő helyszínt biztosít a március 15-i ünnepségeknek. Ugyanezen alkalmakkor koszorúzzák meg a Hunyad megyében eltemetett hajdani honvédtisztek sírját. Azaz közülük kettőt, melyek a dévai református és római katolikus temetőben vannak. A két marosillyei síron csupán halottak napján gyúl ki egy-egy gyertya. Az 1848–49-es szabadságharchoz kötődő tragikus Hunyad megyei eseményeket ma már egyetlen sírkereszt sem jelzi. Az Avram Iancu nevével fémjelzett mócvidéki lázadás során ugyanis a felbőszített román lakosság végigdúlta a Maros bal partját, felégetve a magyar nemesi birtokokat, sok száz ártatlan családot gyilkolva le. Míg a szomszédos Fehér megyében több helyütt is emléket állítottak e szomorú eseménynek, Hunyad megyében már csak szóbeszéd szintjén él ezek emlékezete. Kőrösbánya bejáratánál volt egy emlékmű, a Brádi család 19 tagjának legyilkolására emlékeztetve. Ma már nyomára sem bukkanhatunk – mondja Schreiber István. Éppen a Brádiak által nevelt Avram Iancu emberei gyilkolták le a családot. A Brádiak viszont már korábban, a Horea, Closca és Crisan-féle 1784-es parasztlázadást is megszenvedték, amikor a megvadult nép szintén gyilkolni kezdett, pusztítva a közeli Kristyor és Brád magyar nemességét, hírmondó is alig menekülhetett a pusztulásból. November hónap folyamán felperzselték a Josikák branicskai kastélyát, Guraszáda, Marosillye, Zám, Marossolymos, Berekszó, Haró, Kéménd, Bánpatak, Gyertyámos, Arany, Rápolt, Bábolna, Folt, Algyógy, Homoród, Bokajalfalu nemesi udvarait, legyilkolva még a csecsemőket is, 101 nemesi családot irtva ki. Mindennek azonban még az emlékét is eltüntették. Akárcsak a mócok pusztítását, amely szintén Kőrösbányától egészen Algyógyig terjedt a megyében. Ez utóbbi településen 1906-ban gr. Kun Kocsárd kastélyának kútja mellett emlékművet állítottak a kútba gyilkolt algyógyi magyarság, köztük a lelkész és családja emlékére. A hajdani EMKE és a Magyar Királyi Földművelési Minisztérium által emelt gránitobeliszket azonban Trianon után azonnal szétverték. Trianonnak köszönhetően Hunyad megyében összesen két felirat őrzi e vidék magyar világháborús hőseinek emlékét. Egyik a dévai református temetőben 1995-ben felállított emlékoszlop felirata: „Az 1848–1849-es szabadságharc, az I. és II. világháború hőseinek és áldozatainak emlékére állította a református egyház 1995. márciusában. Az igaznak emlékezete áldott. ” Déván ez az obeliszk szolgál az utóbbi években a márciusi megemlékezések helyszínéül is. A világháborúkban elesettek emléke azonban elenyészett. Az egyetlen kimondottan háborús síremlék a római katolikus temetőben van, ahol borostyánnal benőtt kereszt hirdeti három nyelven: románul, magyarul és németül, hogy itt nyugszanak a II. világháborúban elesettek. A szinte földbe süllyedt sírlapon pedig még kibetűzhetők a hősök nevei... A feliratozás újravésése, vagy a szétvert emlékművek visszaállítása azonban egyelőre fel sem vetődik. /Gáspár-Barra Réka: Magyar honvédsírok. Emléküket is irtják. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 14./

Wass Albert jobboldali nézeteket valló ember volt, de arról nem tud, hogy Wass Albert tagja lett volna a nyilaskeresztes pártnak, írta Fodor Sándor. Nagy hatással volt rá Farkasverem című regénye, amelyért Babits Mihály részesítette a szerzőt Baumgarten-díjban. A Farkasveremben nem talált idegengyűlöletet, mint ahogy a Funtineli boszorkány című regényében sem. Wass Albertnek van legalább két remekműve, amelyekről Bogdán Tibor nem hajlandó tudomást venni, sőt, szerinte az író regényei iskolás fogalmazványra emlékeztetőek, így terjesztik a jobboldali, antiszemita, Európa-ellenes eszméket. Ha Wass Albert valóban olyan megveszekedett fasiszta lett volna, amilyennek Bogdán Tibor írja, akkor hogyan kaphatott politikai menedékjogot az Egyesült Államokban, hogyan válhatott egyik fiából az amerikai hadsereg tábornoka? – tette fel a kérdést Fodor Sándor. Wass Albert író volt, akkor is, ha Bogdán Tibor nem ért egyet ezzel, és magyarországi előkelőségekre is hivatkozva – élükön a kiváló Balla Zsófiával – ki szeretné söpörni nevét a magyar irodalom történetéből. /Fodor Sándor: A Wass Albert-vita margójára. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./

Életének 96., papságának 71. évében a székelyudvarhelyi Pastor Bonus Otthonban elhunyt Léstyán Ferenc protonotárius, nyugalmazott vikárius, a Gyulafehérvári Főegyházmegye legidősebb papja /Csíkszentkirály, 1913. febr. 12. – Székelyudvarhely, 2008. júl. 14./, Erdély huszadik századi egyházi életének nagy tanúja. 1953-54 között börtönben volt. 1955-től 35 éven át Marosvásárhelyen volt plébános. Marosvásárhely "biciklis papja", akit mindenki ismert és aki mindenkit ismert, utolsó napjaiban is lángoló lelkű pásztor. Kereste az elveszett bárányokat, látogatta a betegeket, szervezte a hitoktatást. Több helytörténeti munka, lelkiségi és hittankönyv szerzője, folyóiratokban és a napi sajtóban több mint másfél száz írást publikált. Marosvásárhelyi szolgálatát követően Gyulafehérvárra ment, ahol hivatalban lévő, majd nyugalmazott vikáriusként élt, dolgozott 2006 elejéig, amikor beköltözött az udvarhelyi papi otthonba. Temetése július 16-án, lesz szülőfalujában, Csíkszentkirályon. /Csintalan László főesperes-plébános: Elhunyt Léstyán Ferenc. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 15./ Léstyán Ferenc 1968-tól templomépítési engedély híján öt egyházi tulajdonba került lakóházat alakíttatott át kápolnává, emellett elkezdte a cigánypasztorációt. 1975-ben imakönyvet, 1979-ben katekizmust szerkesztett. Számos cikke, több könyve látott napvilágot (Regio, Erdélyi egyházaink évszázadai, Megszentelt kövek). /Elhunyt Léstyán Ferenc. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 15./

Miért voltam hibás? Mert fiatal szívvel, 23 évesen, szimpatizálni mertem az anyaországi magyarok forradalmával? Mert szóvá mertem tenni azokat a torzulásokat, amelyek "a szép eszmék" testén jelentkeztek? Miért voltak hibásak azok a marosvásárhelyi egyetemisták, akiknek diákéletét tönkretették a megfélemlítéssel, a beszervezéssel, vagy azok, akiket több évre kizártak az ország összes egyeteméről? A még élők tartoznak emberi méltóságuknak és halott sorstársaiknak annyival, hogy számba vegyék, mi is történt a tiszavirág-életű magyar marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetben, annak legválságosabb korában, 1953 és 1959 között. Egy magyarországi balliberális, amikor meglátta az 1956–1965 között közel 1500 politikai elítélt adattárát, bele se lapozva unottan tette le, azzal a megjegyzéssel, hogy el kellene már felejteni ezeket! De hiszen egész életünkben egyebet sem tettünk, csak felejtettük! Több mint harminc évig említeni sem volt szabad, de a "változás" után sem próbálta senki részletesen elemezni, hogy mi is történt! Ezért jelentős Nagy Lajos könyve. /Dr. Nagy Lajos: Életünk kórtörténete. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet 1956–1959. Sorstársak visszaemlékezése. Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda, 2008/ Az emlékezők: Bárányi Ferenc, Bárányi-László Ildikó, Becsky Miklós, Kiss András, Kuna Tibor, Nagy Katalin, Piros Ferenc, Szász István-Tas, Szentkirályi Csaba, Szűcs György, Toró Árpád és maga a szerző. /(bölöni): A korszak kórtörténetéről. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 15./

Kettős könyvbemutató volt Marosvásárhelyen, a csíkszeredai Pro-Print Könyvkiadó két könyve a huszadik századi Erdélyhez kötődik: Oláh Sándor Kivizsgálás. Írások az állam és a társadalom viszonyáról a Székelyföldön 1940-1989 és Máthé János Magyarhermány kronológiája 1944-1964 című kötetei. Utóbbi a szerző halála után, László Márton szerkesztésében jelent meg. A László Márton szerkesztette "tudatállapot könyv" az első olyan munka, amely a Securitate működését részletesen, egy ember életén keresztül mutatja be. Szembesülnie kellett az egykori besúgókkal, akik nem rosszindulatból, hanem kényszerűségből jelentgettek. László Márton megkereste és szembesítette őket tetteikkel, úgy vonta le a következtetéseket. Stefano Bottoni történész elmondta, a bukaresti állambiztonsági levéltárban találta meg azt az anyagot, amely Máthé János, a kronológia szerzője megfigyelését tartalmazza. Ehhez fogható kiadvány sem Romániában, sem Magyarországon nincsen. A főhős, az ötvenes években kuláklistára került, de nem tartóztatták le. Ezután harc következett az ember és politikai apparátus között. Máthé Jánosnak nincs bűne, de veszélyes mert független. A harc lényege, hogy ő ír dolgokat, amelyeket igyekszik elrejteni, a szeku pedig igyekszik azokat felkutatni. Élete végéig küzdött, hogy monográfiáját kiadhassa. Ez nem sikerült, de munkáját nem találták meg. Oláh Sándor Kivizsgálás című kötete két részből áll: az egyik rész a "magyar világot", a '40 és '44 közötti időszakot, a Csík és Udvarhely megyékben akkor zajló állami és modernizációs folyamatokat ismerteti, a másik rész ugyanazt, de az ötvenestől a nyolcvanas évekig mutatja be. Az eddigi szakirodalomban előbbi teljesen szűz terület volt. A szerző óriási érdeme, hogy bemutatott egy komoly állami fejlesztési programot, amely 1940 és 1944 között a helyi társadalmat próbálta modernizálni. A második rész szintén állami beavatkozást ismertet, de már a román kommunista hatalom részéről. /Nagy Botond: Történelem és Tékasátor. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 15./

Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke július 15-i, Markó Bélához írt levelében meglepetését fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy az RMDSZ vezetője újabb találkozásuk helyszínéül Tusnádfürdőn kívüli településeket javasolt. Az EP-képviselő leszögezte: a július 5-i megbeszélésükről azzal álltak fel, hogy a következő találkozóra Tusnádfürdőn kerítenek sort, illetve kilátásba helyezték, hogy Markó Béla a tusványosi nyári tábor előadójaként is fellépjen. Ezért indokolatlannak tartja, hogy más helyszínre utazzanak. Tőkés László hozzáfűzte: kissé mulatságos volna, ha a tábori rendezvény helyszínéről megbeszélés miatt máshová utaznának, ugyanis – tudomása szerint – a Tusnádfürdőn tartózkodó Orbán Viktorral, a Fidesz elnökével is egy – másik – találkozó van előkészületben. Ezért azt javasolja, hogy következő megbeszélést Tusnádfürdőn tartsák. Ha azonban az RMDSZ elnöke mégis ragaszkodna a helyváltoztatáshoz, Bálványosfürdőt javasolja helyszínnek. Az EMNT elnöke ugyanakkor kedvezőtlen előjelnek tekinti hogy Markó a tényként kezelhető politikai pluralizmus viszonyait, másfelől a nemzeti összefogás imperativuszának ügyét olyan lekicsinylő módon fogalmazza meg, hogy: „az RMDSZ és a szövetségen kívüli politikai csoportosulás”; (az RMDSZ 85%-os választási eredménye és ennek ellenére:) „odafigyelés a velünk elégedetlenekre, a minket bírálókra, arra a bizonyos 15%-ra”. „Ezek után nemigen tudom, hogy mit higgyek az RMDSZ megegyezési szándékáról. Az Elnök úr politikai paternalizmusa tiszteletre méltó, de nem elégséges… Ilyen viszonyok között nehezen tudom elképzelni, hogy elkötelezett közvetítési erőfeszítéseim miképpen vezethetnének eredményre” – szögezte le. /Markó–Tőkés egyezkedés a találkozó helyszínéről. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 16./

A tavaszi hibát sikerült nagyrészt helyrehozni, reagált Csoma Botond kolozsvári tanácsos, az RMDSZ frakcióvezetője a kolozsvári tanács döntésére, amellyel 36 pályázónak összesen 1,157 millió lej vissza nem térítendő támogatást utaltak ki művelődési és tudományos tevékenységekre. A támogatott civil szervezetek közül 13 magyar. Az összesen 632 ezer lejes támogatáshoz jutó magyar egyesületek, intézmények közül az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME), a Magyar Doktorandusok és Kutatók Egyesülete, az Amaryllis Egyesület, valamint a Kolozsvári Magyar Diákszövetség 5–5 ezer lejes támogatást kapott. A Mátyás király trónra lépése 550. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségekre az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, a VIII. Filmfest megszervezésére a Filmtett, a Kolozsvár – Reneszánsz rendezvénysorozatra a Kolozsvár Társaság, a kolozsvári Fő tér dokumentációja elkészítésére pedig a Kelemen Lajos Műemlékvédő Egyesület 15-15 ezer lejt vehet át. A X. Szent István folklórfesztivál megszervezésére a Heltai Gáspár Könyvtáralapítvány, a kolozsvári Mátyás-szoborcsoportról szóló esettanulmány elkészítésére pedig az Erdélyi Műemlékvédő és Restauráló Egyesület 20-20 ezer lejt kap, a kortárs művészetek fesztiválja megszervezésére a Tranzit Alapítvány, Ciro Pinsuti Mattia Corvino című darabja kolozsvári bemutatójára a Kolozsvári Állami Magyar Opera 30 ezer lejben részesül. A Kolozsvári Állami Magyar Színház megkapja az Európai Színházak Szövetsége XVII., kolozsvári fesztiváljára az önkormányzat által ígért támogatás másik felét, azaz 350 ezer lejt. Tavasszal, április 14-én a bizottság által pozitívan elbírált 52 pályázatból a polgármesteri hivatal pénzhiányra hivatkozva 24-et – köztük 18 magyart – ejtett. /Benkő József: Részleges jóvátétel. = Krónika (Kolozsvár), júl. 16./

Jakab Gábor kolozsvári plébános sokáig volt a Vasárnap hetilap és a Keresztény Szó szerkesztője. Jakab Gábor Farkaslakától a kolozsvári Kerekdombig nem akármilyen iskolát járt be az eltelt évtizedekben. Megélhette a hívek (és nem hívők) számbeli fogyatkozását. Jakab Gábor az egyik legjobb erdélyi példa arra, hogy hit és humor egymást nem kizáró fogalmak, életmegnyilvánulások, méltatta a hetvenéves Jakab Gábor munkásságát Kántor Lajos. /Kántor Lajos: Jakab Gábor kacagása. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 16./

Tusnádfűrdő népi hagyományaihoz alkalmazkodva, Éltes Barna tájszobrász a tábor diákjainak segítségével kövekből és farönkökből alkot szoborkompozíciókat a Tusványosi Nyári Szabadegyetem egész ideje alatt. /Fleischer Hilda: Környezetbarát tájszobrászat. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 16./

Közleményben tiltakozott a Magyar Polgári Párt (MPP) vargyasi szervezete az alsó-háromszéki RMDSZ azon döntése ellen, amellyel az kizárta a szövetségből Szőcs Dénes friss mandátumú alpolgármestert. Szőcs bűne az volt, hogy elfogadta az MPP jelölését az alpolgármesteri tisztségre. Román Attila, az MPP vargyasi szervezetének elnöke alkalmatlannak tartja Borbáth Tibort, az RMDSZ jelöltjét, aki betegnyugdíjas, és megítélésük szerint nem tudta volna ellátni feladatait. /Illyés Judit: Politikai viszályt keltett a vargyasi alpolgármesterség. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 17./

Zuhogó esőben kezdődött július 16-án Tusványos, a Bálványosi Nyári Szabadegyetem. Idén Tusványos „más kép/másképp”, hangsúlyozta a szervezők nevében Sándor Krisztina. Másképpen kellene csinálni több mindent több szempontból is, figyelmeztetett Németh Zsolt /Fidesz, parlamenti képviselő, az Országgyűlés külügyi elnöke/, hiszen Magyarországon válság van, Erdélyben továbbra sincs párbeszéd a két oldal között, pedig az igény mind erősebb és erősebb, a magyar-erdélyi magyar kapcsolatok pedig mindinkább egy anyós-férj viszonyra emlékeztetnek. Nem arról kellene beszélni, hogy ki nincs itt, hanem arról, aki eljött, hiszen ide eljöhet bárki, de nem kötelező, vélekedett Toró T. Tibor. A meghívott előadók, Navracsics Tibor (Fidesz), Cristian Pirvulescu (Asociatia Pro Democratia), Kovács István (Magyar Polgári Párt) moderálásával Románia és Magyarország perspektíváiról volt szó, az Európai Unió (EU) kontextusában. Navracsics Tibor szerint a jelenlegi belpolitikai képlet Magyarországot az európai verseny vesztesévé teheti. Meglátása szerint a jelenlegi kormányzó elit felelős, az ország érdekeit képtelen érvényesíteni az Európai Unió intézményrendszerében. Cristian Pirvulescu úgy látja, Romániának oda kell figyelnie arra, hogy az EU mind gazdasági, mind politikai értelemben a válság jeleit mutatja. A politikai elit erről nem vesz tudomást. Románia esetében az integráció a munkaerő tömeges elvándorlását okozta, ezt a veszteséget pedig képtelen feldolgozni. A probléma áthidalására az állam átfogó reformjára lenne szükség, de ebben ellenérdekelt a privilégiumait féltő elit. /Németh Zsolt: Erdélyben továbbra sincs párbeszéd. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 17./ „A szabadegyetem az, ahol a szabad emberek összegyűlnek, és nem arról beszélnek, amiről szabad, hanem arról, amiről akarnak” – foglalta össze a Tusványos szellemiségét Toró T. Tibor, az RMDSZ parlamenti képviselője. Szerinte Erdélyben létrejött a pluralizmus, bár a rendszerváltást nem sikerült végrehajtani. „Az RMDSZ vezetősége nem fogadta el a meghívást, ezentúl ez nem kell, hogy újságírói találgatások tárgya legyen – jelentette be Németh Zsolt. – Az RMDSZ nem kíván élni a lehetőséggel” – vonta le a következtetést. „Magyarország nem anyaország, hanem anyósország” – fogalmazott Németh Zsolt. /Horváth István: „Magyarország – anyósország” Tusványosról az idén is hazaüzent a Fidesz–MPP. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 17./

Miért tartja Magyarországot az erdélyi magyarok anyósországának, kérdezte a Krónika Németh Zsolttól. A képviselő rámutatott, ma a bizalmatlanság a legegyértelműbb jellemzője Magyarország és a határon túli magyarság kapcsolatainak. Ennek kiváltója a 2004. december 5-i népszavazás volt. Ekkor a kormány kampányának az volt a célja, hogy a magyar társadalomban elhintse a határon túli magyarokkal szembeni félelmet. Ez a határon túli magyarokban kiábrándultságot ébresztett. A mai magyar kormány a partnerség helyett alárendeltségi viszonyt hozott létre a határon túli magyar szervezetekkel. A magyar kormány azon intézményeket sújtja, amelyeket politikailag megbízhatatlannak tart. Ide sorolja az Orbán-kormányhoz valamilyen módon köthető intézményeket. A Sapientia Egyetem ilyen. A megszorításokban is a politikai diszkrimináció érhető tetten. Mindezt látványosan kompenzálni fogja egy jövendőbeli Fidesz-kormány. /Gazda Árpád: Lesz pénz a Sapientiára. = Krónika (Kolozsvár), júl. 17./