Nagy Pál irodalomtörténész, szerkesztő a nemrég létrehozott Sütő András Baráti Egyesület alapításáról beszélt. Szászrégenben Demeter József tiszteletes megpendítette: jó lenne létrehozni baráti kört Sütő András emlékének ápolására. Nagy Pál egyetértett a kitűnő ötlettel, s hozzákezdett a tájékozódáshoz: felkeresett több írókollégát, újságírókat, közéleti embereket, művészeket, irodalombarátokat, érdeklődvén a véleményeket illetően. Egyetértés volt a szükségességében. Létrehoztak egy héttagú kezdeményező bizottságot, megfogalmazták az alapvető célkitűzéseket. Június 21-én Marosvásárhelyen megalakították a Sütő András Baráti Egyesületet. Folyamatos a jelentkezés; eddig legalább százan nyilatkoztak. Hosszadalmas lenne felsorolni mindazokat, akiket már az egyesület tagjai, köztük van Gróf László egyetemi professzor Oxfordból, Lauer Edith az Egyesült Államokból, Csoóri Sándor költő Budapestről, Egyed Ákos történész Kolozsvárról, Görömbei András irodalomtörténész Debrecenből, Fodor Sándor író Kolozsvárról. Sajnálatos módon volt az eseménynek furcsa "utórezgése" is. A Vásárhelyi Hírlap munkatársa "konkolyhintő", "kútmérgező" vélekedés megnyilatkozását fedezte fel az előadásokban, megjegyezve egyebek között: "Nem kérünk a magyarhoni pártvitákból és országmegosztó acsarkodásból (...)" Ugyanekkor "gyöngécske apológiának" titulálta a jeles debreceni irodalomtörténésznek, Bertha Zoltánnak – Sütő egyik monográfusának – az előadását, és "nevetlen"-nek azt a Márkus Bélát, aki feleségével, Cs. Nagy Ibolyával együtt kötetekre menő tanulmányt írt az idők során irodalmunkról, nem utolsósorban éppen Sütő Andrásról is. Mindezekkel szemben az az igazság, hogy szó sem volt itt semmiféle "konkolyhintésről", "országmegosztó acsarkodásról". /Bölöni Domokos: Épülő szellemi "szálláshely". = Népújság (Marosvásárhely), júl. 26./

Nem készült mindeddig átfogó válogatás a legendás kolozsvári folyóirat, az Erdélyi Helikon anyagából. Mózes Huba kezdeményezésére végre kézbe vehetik az olvasók a Világfigyelő tető. Mozzanatok az Erdélyi Helikon történetéből. 1928–1944./Bíbor Kiadó, Miskolc, 2008. Szerkesztette Mózes Huba/ című könyvet, amely mintegy háromszázötven oldalon mutatja be a folyóirat anyagát: szövegeket, képeket, dokumentumokat. Mit lehetett korábban tudni az Erdélyi Helikonról? Talán azt, hogy a két világháború közötti erdélyi magyar irodalom legjelentősebb folyóirata? Igen, kétségtelenül. Hogy az egyik legstabilabb, leghosszabb életű lap Erdélyben? Nyilvánvalóan. Az Erdélyi Helikonról szóló szakszerű tanulmányok, dokumentumkötetek (Szemlér Ferenc versantológiája, Marosi Ildikó és Mózes Huba dokumentumkötetei, Galambos Ferenc repertóriuma, Vallasek Júlia és mások tanulmányai) után körvonalazódott a folyóirat. Hiányzott viszont jónéhány alapszöveg újraközlése. Pomogáts Béla 1983-ban közzétette A transzilvánizmus című könyvét, akkor alcíméül ezt választotta: Az Erdélyi Helikon ideológiája. Méltán kapcsolódhatott össze a köztudatban az Erdélyi Helikon az „erdélyi gondolat”, a transzilvanizmus fogalmával. /Balázs Imre József: Ami eddig nem volt, s most lett. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 26./

Hatalmas hiányt pótol az idén megjelent, az előző két év anyagát tömörítő szakfolyóirat, a Könyvesház. A Művelődés mellékleteként kiadott Könyvesház viszontagságos körülmények között tengődik. Maga a Kolozsváron bejegyzett Művelődés is lelkes főszerkesztőjének, Szabó Zsoltnak köszönhetően jelenik meg havonta, a laptulajdonos, a Művelődési Minisztérium fokozatosan levette róla a kezét, egyre sorvasztotta a támogatást, s immár több mint három éve egyetlen lejjel sem járult hozzá a fenntartási költségekhez, azonban kiadói jogáról sem hajlandó lemondani, pedig a lapot idén átvette volna a Kolozs Megyei Tanács. Emiatt az eredetileg negyedévesre tervezett Könyvesház előbb félévente, majd évente, aztán szünetekkel, társkiadóval látott napvilágot. A mostani szám a 2006-os és 2007-es évet öleli fel, s a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár anyagi és szellemi támogatásának is köszönheti megszületését. A lap bevezetőjében Kiss Jenő, a Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesületének elnöke a könyvtárügy nehéz helyzetéről, a községi könyvtárak elhanyagoltságáról írt. A Könyvesházban beszámoló található többek között a Kárpát-medencei magyarság olvasáskultúrájáról végzett felmérésről, az olvasási és könyvtárhasználati szokásokról, a gyermekkönyvtárak fontosságáról, a könyvtárosok elektronikus hírlapjáról, szakmai továbbképzésről és Herepei János kéziratban maradt munkáiról. /Szeketes Attila: Megjelent a Könyvesház. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 26./

Léstyán Ferenc hazaérkezett keresztelő templomába, ahol élete 95 és fél esztendővel ezelőtt elkezdődött. Hazaérkezett szülőfalujába, Csíkszentkirályra, ahonnan útra kelt, mert engedett Isten hívásának. Nagy halottunk pap volt mindörökké, mondta Marton József gyászbeszédében, a temetésen, július 16-án, méltó arra, hogy felidézzék életét. Népének és egyházának szeretete jellemezte. Fizikailag elhagyta Csíkszentkirályt, de lélekben sohasem, mindig büszke volt falujára, a falu történetét kis monográfiában megörökítette. Évtizedeken keresztül járta Erdélyt, régi értékeit, kincseit kutatta, fényképezett, dokumentumokat gyűjtött, hogy „a 20. század Orbán Balázsaként” az utókor számára megörökítse. Vannak olyan eltűnt várromok, templommaradékok, amelyekről ma már csak Léstyán Ferenc fényképei árulkodnak. Több évtizedes kitartó munkájából született meg a hatalmas mű, a Megszentelt kövek két kötete. Léstyán Ferenc Márton Áron püspök bizalmi embere volt; szellemiségében, lelkiségében hűséges követője. A nagy megpróbáltatások idején Léstyán vállalta a megaláztatásokat és a börtönt is. Fájt neki Erdély történelmének megmásítása. Monumentális művében, a Megszentelt kövek című könyvében a templomok és egyházközségek történelmének leírásán keresztül kívánta bizonyítani ezer éves erdélyi jelenlétünket. Az Erdélyi Szibéria /2003/ című könyve a katolikus egyház küzdelmét és szenvedését tartalmazza a kommunista időszakból. Léstyán a diktatúra legkegyetlenebb időszakában, 1988-ban össze tudta fogni a lelkipásztorkodó papság képviselőit, és rádión keresztül juttatták kifejezésre a sérelmeket. 1992-ben befejeződött lelkipásztori munkája, de a gyulafehérvári központban tovább munkálkodott. Itt a plébánosból Léstyán atya lett. Másfél évtizedig tevékenykedett az egyházmegye központjában. Újabb munkaterületeket szerzett magának: a székesegyházat és az érseki levéltárat. Idegenvezetőként nemcsak bemutatta az ezer éves múltat felidéző székesegyházat a zarándokoknak, hanem keresztény szellemben nevelte is őket. /Marton József: Léstyán Ferenc hazaérkezett! = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 27./

Emberéleteket is követelt az árvíz, amely napok óta pusztít Romániában. A vízügyi szakemberek szerint továbbra is fennáll az árvízveszély a Tisza, Szeret, Prut és Suceava folyókon. Hat halálos áldozatot követeltek a heves esőzések miatti áradások, közülük négyen Máramaros megyében haltak meg. Az árvíz mintegy háromezer embert elszigetelt a külvilágtól. Máramaros megyében kiöntött a Visó, az Iza és a Mara folyó. Több száz gazdaság és mezőgazdasági terület, útszakaszok és vasútvonalak bizonyos szakaszai víz alá kerültek. Máramarosszigeten július 27-én leállt az ivóvízszolgáltatás, miután a megáradt Tisza elöntötte a várost ellátó víztisztító állomást. A hatóságok elkezdték a lakosság ellátását palackozott vízzel. Iasi megye prefektusa szükségállapotot hirdetett a Szeret, a Suceava, a Prut és a Tisza folyókon előrejelzett árhullámok miatt. /Fal Sándor: Árvizek birodalma. = Krónika (Kolozsvár), júl. 28./ A hadsereget is bevetették. 167 települést érintettek az áradások, 8922 személyt kellett kitelepíteni. /A hadsereget is bevetették. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 28./

„Petőfi radikalizmusa nemcsak a magatartás radikalizmusa, hanem az eszmék radikalizmusa is volt” – hangsúlyozta Markó Béla RMDSZ-elnök július 27-én Fehéregyházán, a Petőfi Sándor halálának 158-ik évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen. A rendezvény koszorúzással kezdődött az Ispán-kútnál, majd a református templomban Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspök-helyettese hirdetett igét. Felavatták Emődy Dániel szabadságharcosnak, Petőfi személyes jó barátjának emlékplakettjét. /Petőfi radikalizmusa. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 28./

A heves esőzések miatt július 26-án átszakadt a borsabányai Remin bányacég derítőjének a gátja, aminek következtében hatalmas mennyiségű, nehézfémeket tartalmazó zagy és esővíz zúdult a derítőbe. A második gátszakadás elkerülése érdekében a szakemberek egyik helyen megnyitották a gátat, hogy az ülepítőben lévő esővíz befolyhasson a közelben lévő Csiszla patakba. Ekkor jelentős mennyiségű nehézfémtartalmú zagy jutott a patakba, amelyik a Visó folyón keresztül a Tiszát is mérgezi. Korodi Attila környezetvédelmi miniszter szerint a szennyezés nem jelentős, mert az áradásokkal járó nagy vízhozamnak köszönhetően a méreg jelentős mértékben felhígul, amire a Tiszába ér. Mindössze néhány órával a borsabányai gátszakadás előtt, Sulfina Barbu volt román környezetvédelmi miniszter élesen bírálta utódját, az RMDSZ-es Korodi Attilát, valamint a román kormányt, amiért a verespataki bányaberuházás engedélyezését elnapolta. Borsabányán hasonló baleset 1997-ben történt, akkor is derítő gátja védte meg a települést attól, hogy több millió tonnányi iszapos meddő rázúduljon a településre, illetve hogy beömöljön a Visóba, s azon keresztül a Tiszába. 2000 márciusában szintén Borsabányán történt gátszakadás mérgezte meg nehézfémekkel a Tiszát. /T. Sz. Z. : Gátszakadás és szennyezés Borsabányán. Nehézfémes zagy jutott ismét a Visóba és a Tiszába. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 29./

A magyar hatóságok szerint igen, a román hatóságok szerint nem került a Tiszába szennyezés a borsabányai gátszakadás miatt. Megkezdődött a Tisza vizének ellenőrzése a folyó magyarországi szakaszán: az első vizsgálat a kadmium szintjének a megengedettnél nagyobb, de az egészségügyi határértéknél alacsonyabb emelkedését mutatta ki. Állíthatom, hogy szennyezés nem történt, mondta el Korodi Attila környezetvédelmi miniszter. „Hivatalos utakon is értesítettük a magyar hatóságokat, ugyanakkor lesz ennek magyar–román közös kiértékelője is”, fogalmazott. „A román kollégáktól azt a tájékoztatást kaptuk, hogy lokálisan kezelni tudják a problémát. Az első információk szerint tehát a szennyeződés nem fog átterjedni Magyarországra” – nyilatkozta Szabó Imre magyar környezetvédelmi és vízügyi miniszter. /Isán István Csongor, Kánya Gyöngyvér, Oborocea Mónika: Nehézfémvadászat a Tiszán. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 29./

Boros János alpolgármesteri mandátuma utolsó napjaiban adott interjút a Szabadságnak. Nyolc évvel ezelőtt Gheorghe Funar szélsőségesen nacionalista ex-polgármester harmadik mandátumot nyert. Ekkor lett az egyik alpolgármester Boros János. Az alpolgármesterek beiktatásakor Funar kijelentette: ez a legsötétebb nap az életében. A sajtó azt latolgatta: vajon hány hónapig bírja Boros a strapát Funar mellett. Ekkor Boros elhatározta: „túléli” a nagy-romániás polgármestert. A legnagyobb elégtétele az volt, amikor a négy évvel ezelőtti helyhatósági választások első fordulója után aláírhatta a Funar munkakönyvére vonatkozó áthelyezési kérelmet. 2000–2004-ben gyakorlatilag semmilyen hatáskört nem ruházott át a polgármester. A városházi alkalmazottaktól megtudták: Funar hírzárlatot rendelt el irányában. A magyar intézmények számára Funar miatt továbbá gond volt az építkezési engedélyek megszerzése és aláírása. Borosnak nem sikerült megvalósítani a nyolc év alatt: a főtéri gödör betömését, a Márton Áron szobor, illetve az 1956-os emlékmű építkezési engedélyének megszerzését. Politikai okok miatt Boc polgármester a Márton Áron szobor felállításának engedélyezését az őszi választások utánra akarja halasztani. Boc polgármesterrel sem sikerült elintézni, hogy helyezzék végre el azt a háromnyelvű helységnév-táblát, amelyet még Funar idejében szavazott meg a városi tanács. Ami sikerült: a Házsongárdi kápolna restaurálása, az utak rendbetétele. Közbenjárására hozzáláttak a Szabók bástyájának restaurálásához, sikerült elindítani a Mátyás-szoborcsoport restaurálását. Sikerült bevezettetni a magyar nyelven történő esketést. /Kiss Olivér: Boros János: a magyar ügyeket kiemelt figyelemmel kezeltem. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 28., folyt. : júl. 29./

A régió nagyjai iránti kegyelet kérdése, Aradon ez fájó sebe a város magyarságának. Kriptáikat, sírkertjeiket jobbik esetben csak a gaz lepi be. Dr. Kovách Géza, a jeles történész-tanár négy éve még élt /Székelyudvarhely, 1925. dec. 22- Arad, 2004. okt. 10./, de sírhelyét már csak néhány beavatott találja meg. Rosszabbik esetben – és ez a gyakoribb – gazdát cserélnek; a régi nagy neveket letörlik, obeliszkjeikre a mai újgazdagok nevét vésetik. A város évek óta tervezgeti a védettnek nyilvánítandó sírok megvételét, de erre nem jut pénz. Ezzel szemben például Nagybányán valóságos műgonddal ápolják a város hírnevét öregbítő festőiskola jeleseinek temetői parcelláját. Thorma János, Mikola András, Krizsán János, Balla József, Ziffer Sándor és társaik friss virágokkal borított sírját a „Panteon” jelzéssel látták el. Máramaros egyik idegenforgalmi nevezetessége a szaploncai vidám temető. A ’80-as évek elején még láthatók voltak a kézzel festett kék keresztek naiv piktúrára emlékeztető illusztrációk, a tréfás kísérő szövegek. A világörökség része lett a szaploncai temető. A cikkíró most hiába kereste a negyedszázaddal ezelőtti frappáns szövegeket, csak elvétve talált belőlük néhányat. Az egyik temetői közalkalmazott elmondta, a Ceausescu-kor tombolásának idején átfestettek jó néhány fejfát, átszövegezték a dehonesztálónak vélt sírfeliratokat. De ez is kisebb bűn annál, mint az, amit azokban az években az egykori aradi városvezetés művelt: megszüntette és bedózerolta a műemlékekkel teli mikelakai katonai temetőt. /Puskel Péter: Panteonok, sírkertek. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 29./

Az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt marosvásárhelyi és bálványosfürdői egyeztetésének meghiúsulása után Nagyváradon egy bizonyos ,,válságstáb" ült össze, mely Tőkés László kezdeményezésére mégis megpróbálta elfogadtatni Szász Jenőékkel az RMDSZ ,,belső koalíciós" erdélyi magyar szövetkezését. Szász Jenő és csapata számára ez fájdalmas lépés lesz, mert az ,,egyenlők közti" tárgyalásról vissza kell lépni a realitás talajára, a nyolcvanöt–tizenöt százalékos bejuthatási részvétel rögös útjára. Magyari Lajos hangsúlyozta Tőkés László bölcsességét, aki csak rábírta az MPP-t, hogy el kell fogadni az RMDSZ belső koalícióra vonatkozó javaslatát. /Magyari Lajos: Út az egyezség felé? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 30./

Az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) vezetőségének tagja, Haller István államtitkár korábban több éven keresztül a marosvásárhelyi Pro Europa Liga emberjogi munkatársaként dolgozott. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a tanács első vidéki kirendeltsége Marosvásárhelyen működik. Jelenleg az irodában még nem működik a telefon, a számítógép is igen kezdetleges. Az irodának jelenleg Daniela Vaidas fiatal jogász személyében egyetlen munkatársa van. „Az iroda három fő funkciója: fogadja azokat a személyeket, akik úgy érzik, hogy bármilyen szempontból hátrányos megkülönböztetésben részesültek, szakszerű tanácsokat ad, ezenkívül az igazságszolgáltatási szervek előtt képviseli az országos tanácsot, ugyanakkor részt vesz a különböző ügyek felderítésében, dokumentálásában” – fejtette ki Haller. Igen nehéz székhelyhez jutni. Marosvásárhelyen a megyei tanács és a prefektúra nemleges választ adott a CNCD helyiségigényére. Eddig a legtöbb panasz a munkáltatók ellen fogalmazódott meg. Nemrég Haller István egy panasz kapcsán felvetette: az uniós előírásoknak megfelelően a romániai magyar pácienseknek joguk van ahhoz, hogy anyanyelvükön tárgyaljanak az orvosokkal. Erre hivatkozva, a Krónika arra volt kíváncsi: az iroda munkatársa ért-e magyarul. Egyelőre egyetlen személy dolgozik itt, aki nem beszél magyarul, de amikor a második munkatársat is felvesznek, megoldódik ez a probléma. /Máthé Éva: Erdélyi panasziroda. = Krónika (Kolozsvár), júl. 30./ Két hónapos működése alatt alig harminc-negyven személy fordult az Országos Diszkriminációellenes Tanács Marosvásárhelyen nyitott területi irodájához. Sokan nem tudnak az iroda létezéséről. A panaszosokat több alkalommal zárt ajtó fogadta, az iroda alkalmazottja, Daniela Vaidas jogász elismerte, hogy nem tartotta tiszteletben a munkaidőt. /Menyhárt Borbála: Kevesen tudnak a diszkriminációellenes irodáról. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 30./

A Perkő nem csupán Kézdiszentléleké, hanem egész Felső-Háromszéké, ezt kell szem előtt tartani a zarándokhely jövőjének tervezésekor – ez volt a kiindulópontja annak a tanácskozásnak, amelyet múlt héten tartott Balogh Tibor polgármester a település vezetősége, a megyei tanács, a műemlékvédelmi hivatal, a közbirtokosság és az egyház képviselőinek jelenlétében a községházán. A találkozón javaslatok hangzottak el a Perkő átalakítására, és megegyeztek: jövőre, az egyház ezeréves fennállása alkalmából Szent István-szobrot állítanak. Jövőre ismét tervezik a Háromszéki Magyarok Világtalálkozójának megrendezését, a Perkő ezúttal is kiemelt helyszíne lesz a rendezvénynek. /Farcádi Botond: A Perkő jövője (Szent István-szobrot állítanak). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 30./

Egy évtizeddel ezelőtt, 1998 tavaszán, alig néhány hónappal a parlamenti választások előtt, hatalmának átmentése céljából Vladimir Meciar pártjával, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalommal keresztülvitetett a parlamenten egy olyan választójogi törvényt, amivel elejét akarta venni az ellenzék megerősödésének, nagyjából kizárva a vele szembenállók koalíciózásának esélyét. A szlovákiai magyarságot három önállóan politizáló párt: a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, az Együttélés Politikai Mozgalom és a Magyar Polgári Párt laza választási koalíciója (1994) képviselte a törvényhozásban, de így is kevesen, legalábbis nagyon kockázatosan ahhoz, hogy az új jogszabály szerint továbbra is a parlamentben képviselhessék a felvidéki magyarságot. A koalíció lépésre kényszerült, a szlovákiai magyar politikusok belátták, csak akkor juthatnak be a parlamentbe, ha a törvény szerint a magyar képviseletre leadott magyar szavazatok elérik a 15 százalékos támogatottságot. Szlovákia tíz százaléknyi magyarsága külön-külön pártokra szórt szavazatokkal, nem valósíthatta volna meg a parlamenti képviseletet, ezért a vezető politikusok a pártegyesítés mellett döntöttek: 1998 nyarán Dunaszerdahelyen a három párt közös közgyűlésén megalakult a Magyar Koalíció Pártja. Ezt követően a három párt már a Magyar Koalíció Párt név és választási jelkép alatt kezdte meg sikeres kampányát. Akárcsak Romániában az RMDSZ esetében, a kormányzati szerepvállalás miatt folyamatos külső és belső nyomás nehezedett az MKP-re, aminek ára volt, lazult a párt belső építése, a politikusok kevésbé figyeltek a szlovákiai magyar társadalom igényeire. Az MKP-t a választók megbüntették: 2006-ban félszázezerrel kevesebb támogató szavazatot szerzett, mint négy évvel korábban. Ennek ellenére Csáky Pál, az MKP elnökének nyilatkozata szerint az MKP nyolcéves kormányzati szerepvállalása több, mint vállalható. A nyolcéves kormányzás velejárója volt az is, hogy érdekcsoportok alakultak ki a pártban, illetve a párt körül. A tavalyi tisztújító közgyűlésen Bugár Béla alulmaradt Csáky Pállal szemben. Szembe kerültek egymással azok, akik – Csáky megfogalmazása szerint – „egyéni érdekek mentén politizáltak és azoknak a nagy csoportja, akik a közösségi értékek képviseletében látják az MKP küldetését”. Csáky kimondatlanul is Bugárra célzott. Kezdetét vette a Csáky–Bugár nyílt konfrontáció. /Lokodi Imre: Tíz éves a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 30./

Hosszas viták jellemezték Sepsiszentgyörgyön a Kovászna megyei önkormányzat első rendes ülését. A legnagyobb ellenkezést az MPP részéről Bodó Lajos RMDSZ-es tanácstag kezdeményezése váltotta ki. A tervezet szerint a tanács felállítana egy bizottságot, amely elemezné az önkormányzat tulajdonában levő, mindenki által sajtóháznak nevezett ingatlan hatékonyabb kihasználásának lehetőségét. A sajtóházban működő két megyei napilap, a Háromszék és a Cuvantul Nou viszont mindössze négyzetméterenként egy eurót fizet az önkormányzatnak. Fazakas Tibor MPP-s tanácstag megfogalmazta gyanúját, hogy egyes politikai szervezetek neheztelnek a Háromszék napilapra, mert az bírálta őket, és most így próbálják befolyásuk alá helyezni. Tamás Sándor tanácselnök /RMDSZ/ kifejtette, más cégek is jelezték, hogy bérelnének helyet az ingatlanban, például az Observatorul de Covasna napilap, és egy udvarhelyi cég, amelyik magyar megyei napilapot indítana Kovászna megyében. Végül a tervezet szövegét általánosították olyan módon, hogy a bizottság az önkormányzat minden épületének kihasználtságát megvizsgálja. /Bíró Blanka: RMDSZ–MPP-csata. = Krónika (Kolozsvár), júl. 31./

Vizsgáztak a Kis-Küküllő Térségi Társulás Gyulakutai Képzőközpontjában a Phare program által finanszírozott felnőttképzés első végzettjei. Borbély Emma, a társulás vezetője elmondta, a program ingyenes képzést nyújt kis jövedelmű és munkanélküli személyeknek. Jelenleg számítógépkezelő-, elárusító-, agroturisztikai dolgozó-, ács- és kisvállalkozói menedzser-képzés folyik egy-egy osztállyal. Partnerük a felnőttoktatásban akkreditált székelyudvarhelyi Humán Reform Alapítvány. Másik képzési programjuk az otthoni idősgondozó- és ápolóképzés, melynek akkreditálását rövidesen megkapják. A képzések a jól felszerelt (Apáczai Közalapítvány támogása), szállási lehetőséget is biztosító Gyulakutai Képzőközpontban történnek. Hiánypótlóként a Szülőföld Alap (Magyarország) támogatásával, valamint egy lelkes csapat munkájának köszönhetően megszületett a Házigondozás – elméleti és gyakorlati szakismeretek tankönyv. Holland támogatók megajándékozták az egyesületet egy mozgássérültek szállítására alkalmas kisbusszal. Közel három éve foglalkoznak a mozgássérült fiatalokkal és az őket gondozó családtagokkal. /(b. gy.): Sikeres felnőttképzés. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 31./

Nyílt levélben fordult 45 Kárpát-medencei civil szervezet Románia, Ukrajna, Szlovákia és Magyarország kormányfőihez a Kárpát-medencében található potenciális szennyezőforrások felszámolása érdekében. A szervezetek szeretnék elérni, hogy a kormányok ne engedélyezzenek új bányászati beruházásokat – különös tekintettel a verespataki és a Szlovákiában található körmöcbányai aranybánya tervére –, valamint tiltsák be a cianidos technológia alkalmazását a bányászatban. A nyílt levél emlékeztetett arra, hogy 2000 telén heves esőzések után a nagybányai és a borsabányai gátszakadások következtében mintegy 100 ezer tonna cianid és nehézfémtartalmú zagy került ki a Tiszába, amely később a Dunát is elérte. A balesetek miatt több mint 1240 tonna hal pusztult el – jegyzik meg. /Bálint Eszter: Civilek a ciántechnológia ellen. = Krónika (Kolozsvár), aug. 1./

A hatóságok igyekeznek eltakarni, meghazudtolni azokat a környezeti katasztrófákat, amelyekért ők a felelősek, amelyek forrását már évek óta fel kellett volna számolni. Szomorú, hogy nincs kivétel román és magyar nemzetiségű tisztségviselő között, egyformán csúsztat és szépíti a dolgokat mindkettő. A Borsabányán július 26-án bekövetkezett gátszakadás nyomán hatalmas mennyiségű zagy zúdult a Colbul II derítőből, az alatta elhelyezett Colbul I-be. Csak a csoda mentette meg a gátat az átszakadástól és a Visót meg a Tiszát egy újabb hatalmas méretű élővilág-haláltól. A hatóságok az érintett Ukrajna és Magyarország illetékes hatóságainak őszinte tájékoztatása helyett – erre nemzetközi egyezmények kötelezik őket – az egész balesetet letagadták. Kivétel volt Mircea Man, Máramaros megye tanácselnöke, aki őszintén elmondta a sajtónak: Máramaros megyében számtalan hasonló állapotban lévő derítő létezik, amelyek a veszélyt jelentenek a környezetre. Szerinte ezeket mielőbb fel kellene számolni. Lucia Ana Varga, a környezetvédelmi tárca államtitkára és Böndi Gyöngyike Máramaros megyei prefektus továbbra is azt állította: nem történt szennyezés, minimális szintű a baj. Az RMDSZ-es prefektus asszony felhívta a megye hivatalosságainak a figyelmét: ne fecsegjenek, „még nemzetközi botrány és per lehet az ügyből”. A borsabányai ügyről már tud a közvélemény. Azonban a július 16-án az Aranyoson végbement, jelentős halpusztulással együtt járó katasztrófáról sem a környezetvédelmi tárca, sem a vízügyi hatóságok nem szóltak. A balesetről tájékoztatni kellett volna Magyarországot. Korodi Attila miniszter magatartása Európában elfogadhatatlan. Ezekről a környezeti balesetekről legalább utólag tájékoztatást kell adni. Az RMDSZ-nek pedig – kormánytényezőként – komoly figyelmeztetésben kell részesítenie tisztségviselőit. /Tibori Szabó Zoltán: Folyik a zagy – és a hazudozás. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 1./

Emléktábla-avatással kezdődtek július 31-én a Csíkszeredai Városnapok. A magyar főkonzulátus épületén leplezték le dr. Pál Gábor emléktábláját, és ezzel adósságot rótt le a város, továbbá elégtételt kapott az egykor köztiszteletben álló, de politikai megaláztatásokat megélt közéleti személyiség. A múltba való visszatekintés, az előttünk járt személyiségek és megvalósításaik számbavételének fontosságát hangsúlyozta Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere. Pál Gábor egykori házán felavatták a Dóczy András által készített márványtáblát és Sárpátky Zoltán domborművét. A polgármester ígéretet tett, hogy ez év októberében, dr. Pál Gábor halálának negyvenedik évfordulóján az egykori Gyakorlótér, mai Tudor Vladimirescu utcát róla fogják elnevezni. Az ünnepségen Hajdú Gábor ügyvéd, volt szenátor, a Csíki Magánjavak visszaszerzéséért küzdő közéleti személyiség idézte fel nagy elődjének alakját. Pál Gábor személyisége a következetes kitartás, a nép iránti elkötelezettség példaképe – mondotta. Pál Gábor az Országos Magyar Párt keretében küzdött a kisebbségbe szorult magyarságért, valamint a Csíki Magánjavak visszaszerzéséért. Azóta Pál Gábornak igazságot szolgáltattak, de a Csíki Magánjavak nem nyert igazságszolgáltatást a mai napig sem – emlékeztetett Hajdú Gábor. Apor Csaba elmondta, elégtételt jelent a családnak a mostani megemlékezés, szeretnék nagyapjuk szellemi hagyatékát kiadni. /Takács Éva: Csíkszeredai Városnapok – Dr. Pál Gábor emléke előtt tisztelegtek. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 1./

Egyre gyengül Homoródkeményfalva, a Homoródszentmárton községhez tartozó kis település. Az 1992-es népszámláláskor 227 lakosa volt, Kardos József unitárius lelkész szerint napjainkban 155-re tehető a lakosok száma. Sokan elhagyták szülőfalujukat, idős emberek maradtak. Buszjárat sem éri el a falut. Gyönyörű település, masszív kőházak, vastag kőkerítések. Több székelyudvarhelyi vásárolt épületet, hétvégi házként használják. A falu legmozgalmasabb pillanata, amikor a székelyudvarhelyi Kuckó Egyesület kiszáll nyári kézműves alkotótáborával. /Máthé László Ferenc: Falunéző – Egyre gyengül Keményfalva. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 1./

Szűrös Mátyás, a Magyar Köztársaság első ideiglenes elnöke bemutatta Székelyhidi Ágoston eredetileg 1989-ben megjelent Debreceni napló Erdélyről című művének új kiadását Nagyváradon. A diktatúra miatt a nyolcvanas években a magyarok tömegesen menekültek Romániából Magyarországra. Ezeknek az embereknek a helyzetét próbálták valamiképpen megoldani, hiszen az akkori törvények és megállapodások szerint vissza kellett volna küldeni őket Romániába. Erre a lehetőségre nemet mondtak, mert kegyetlen sors várt volna rájuk, Debrecenben kialakítottak egy menekülttábort. Ezt ideiglenes megoldásnak szánták, azután a tábor aztán elég hosszú ideig működött. Ezeknek az időknek állít emléket Székelyhidi Ágoston könyve, amelynek ma is időszerű a mondanivalója. Szűrös Mátyás ebben az időben az Országgyűlésben beszédet mondott a falurombolással kapcsolatban. Állásfoglalást alakítottak ki a falurombolással, a Ceausescu-féle kegyetlenkedésekkel szemben, majd 1989 márciusában ő lett a parlament elnöke. Lezajlottak a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások, és az akkori összes politikai erővel megállapodtak abban, hogy békés, alkotmányos fordulatot hajtanak végre Magyarországon. A diktatúrából többpárti, parlamenti demokráciába akartak eljutni. Jelenleg Magyarországon a sajtót körülbelül 80–85 százalékban a neoliberálisok uralják. A sajtó zömét ők tartják kézben, főleg a televíziókat, amelyeknek a legnagyobb tömeghatásuk van. Mostanában erősödőben vannak azok a sajtóorgánumok, amelyek részben nemzeti-konzervatív, nemzeti-demokratikus, népi-nemzeti beállítottságúak, de még mindig a másik oldal van túlsúlyban, hangsúlyozta Szűrös. Neki jutott az a megtiszteltetés, hogy kikiáltsa a köztársaságot, emlékezett vissza. Egyértelműen megfogalmazták, hogy azok a magyarok, akik a határokon túl élnek, a nemzet részét képezik, főleg itt a Kárpát-medencében, hiszen őshonos népről van szó – az anyaországnak pedig törődnie kell velük, képviselnie kell őket, s felelősséget kell vállalnia értük. Az 1989-es decemberi romániai eseményekről Szűrösnek kezdettől fogva az volt a véleménye, hogy az nem forradalom volt, hanem egy jól szervezett katonai puccs. A tömegmegmozdulásnak azonban kétségtelenül forradalmi jellege volt. Ennek a megmozdulásnak Tőkés László volt a legkiemelkedőbb vezetője. Amit azonban Ion Iliescuék csináltak, és ami Stanculescu tábornok irányításával végbement, az egy jól szervezett államcsíny volt. A romániai magyar nemzeti közösségnek autonómiára van szüksége, de ezt Magyarországról nem lehet kivívni. Magyarország ehhez támogatást tud nyújtani, de csak azt támogathatják, amit az itt élő magyarok igényelnek. Szűrös Mátyásnak keserű tapasztalata van ezen a téren. Amikor ő ideiglenes köztársasági elnök volt, eszmecserét folytatott Király Károllyal is, aki akkor Iliescu helyettese volt, a Nemzeti Megmentési Front alelnöke. Akkor felmerült, hogy az autonómia ügyében foglaljanak állást, a románok is benne lettek volna – és Domokos Géza ellene szavazott. Domokos Géza jóravaló ember volt, Szűrös ma sem érti, miért tette ezt a lépést. Szűrös Mátyás /sz. Püspökladány, 1933. szept. 11./ 1990 és 2002 között országgyűlési képviselő. 2002-ben kilépett az MSZP-ből. /Fried Noémi Lujza: Egymás nélkül értelmetlen. = Krónika (Kolozsvár), aug. 1./

Levélben fejezte ki köszönetét Kóthay László magyar vízügyi államtitkár román kollégájának, Lucia Ana Varga környezetvédelmi államtitkárnak, amiért Románia megengedte, hogy néhány magyar szakember ellátogasson Borsabányára, és a helyszínen tájékozódjon július 26-án gátszakadást szenvedett derítő helyzetéről. A levél szerint a magyar szakemberek által készített jelentés alapján a magyar környezetvédelmi tárca „megnyugtathatja a magyar közvéleményt”. A román fél – éppen Varga államtitkár szorgalmazására – mindent megtett annak érdekében, hogy a borsabányai szennyezés méreteit kisebbítse, azt jelentéktelennek mutassa be. Öt napon át a román hatóságok azt ismételgették, hogy a gátszakadás nyomán a Csiszla patakba kikerült zagy, a patak magas vízhozama miatt annyira felhígult, hogy a szennyezést már a Visó folyóban sem lehetett kimutatni. Azonban július 31-én a kolozsvári Szamos-Tisza vízügyi igazgatóság közleményt adott ki, amelyben leszögezte: a szennyezés következtében a Visó vize II. fokúról III. minőségi fokra romlott, mangánnal, rézzel és cinkkel szennyeződött. Ez azt jelenti, hogy a magyarországi lakosság Kóthay-féle megnyugtatásának megalapozottsága megkérdőjelezhető. A Kóthay-levelet Korodi Attila környezetvédelmi miniszter is kihasználta, kijelentetve: a dokumentum elismeri, hogy a Tiszát a borsabányai baleset nem mérgezte. Varga államtitkár pedig egyenesen gratuláló levélről beszélt, amikor a magyar tárca dokumentumának megérkezését bejelentette. A magyar hatóságok a levélben szóvá sem tették, hogy július 16-án az Aranyoson is halpusztulással járó súlyos környezeti katasztrófa történt, s hogy a szennyezés tényéről a romániai illetékesek a magyarországi hatóságokat és közvéleményt nem tájékoztatták. A Szabadság tudósítója a hatalmas mennyiségű döglött halat a Maros és az Aranyos találkozásától nem messze saját szemével látta. Budapest végül augusztus 1-jén közölte: számon kérték Bukaresttől, hogy miért nem értesítették a történtekről a magyar felet. Augusztus 1-jén ismeretlenek kőolaj-származékokkal szennyezték a Kis-Szamost, közölte a Szamos-Tisza vízügyi igazgatóság. /Gratuláció Budapestről a szennyezésért? = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./

Csíkszeredában a városnapokon, augusztus 1-jén felavatták a Nagy István Zene- és Képzőművészeti Szakközépiskola új székhelyét. Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere beszédében a székely népben lakozó folyamatos alkotóerőről, valamint a művészetért való rajongásáról beszélt. Kovács János, a művészeti iskola visszatekintett a múltra. 1969-ben a Petőfi Sándor Általános Iskolában kezdődött a csíkszeredai művészeti oktatás, majd átkerült az Octavian Goga Gimnáziumba. A rendszerváltás után a saját intézmény létrehozásáért folytatódott a kálvária. Tanítottak a Márton Áron Gimnázium alagsorában, az Ady Endre Általános Iskola épületének egyik szárnyában, majd egy másik épületben, sorolta az igazgató. Az új oktatási intézményben huszonnégy tanterem, három laboratórium és két belső udvar kapott helyet. Tervek szerint pár éven belül egy multifunkcionális helyiség, újabb tantermek és tornaterem is épül. /Kozán István: Zászlófelvonás és iskolaavató a városnapokon. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 2./

Zorkóczy Zenóbia színművésznőt, a Laborfalvi Róza Alapítvány elnökét szülővárosában Kovásznán mindenki ismeri. Itt vert gyökeret a színművészet iránti elhivatottsága, és világjárása után ide telepedett vissza. Ebben a kilencezres (magyar) lélekszámú kisvárosban immár negyven évet is meghaladó múltra tekint vissza a diákszínjátszás, és ennek eredményeként egy kisebb társulatra elegendő színművészt adott a kisváros a magyar kultúrának. Kovásznán hajléktalanná vált a kultúra, az 1977. évi földrengés miatt életveszélyessé vált épületből kényszerlakhelyekre költözött a könyvtár, miközben gyakorlatilag ellehetetlenedett a színpad, a nézőtér. Már nem sikerült visszacsalogatni a kiábrándult, embereket. Zorkóczy Zenóbia ebben az atomizálódott közegben próbálkozik: félórás versösszeállítást ad elő, szerepet vállal a Kőrösi Csoma Sándor-napok alkalmával. Az általa vezetett Laborfalvi Róza Alapítványt is segítségül hívja. /Gyila Sándor: A Laborfalvi-alapítvány sikeres provokációja. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 2./

Magyarul beszélő személyzetet szeretne a nagyváradi bölcsődékbe az RMDSZ városi szervezete. Biró Rozália elnök elmondta: a Nagyváradon jelenleg működő kilenc bölcsődéből mindössze kettőben vannak olyan alkalmazottak, akik beszélik a nyelvet. /N. O. : Magyar pedagógusokat a bölcsődékbe. = Reggeli Újság (Nagyvárad), aug. 2./

A Csíki Székely Múzeumban megnyílt A régi Csíkszereda: Város – Házak – Emberek című kiállítás, mely Csíkszereda városként való említésének 450. évfordulója alkalmából készült. Gyarmati Zsolt múzeumigazgató köszöntötte a jelenlévőket. A csíkszeredai városvezetők arcképcsarnokát, valamint a régi városképekből válogatott kiállítás anyagát Daczó Katalin újságíró ismertette. /Az egykori város képekben. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 2./

Kézikönyv a határon túli magyarokat érintő jogszabályi rendelkezésekről címmel jelent meg az Országgyűlés Hivatalának gondozásában egy kiadvány, amely a határon túli magyarokkal foglalkozó kérdéseket, jogszabályokat és rendeleteket tartalmazza. A kézikönyvet Ódor Bálint és Dr. Törő Csaba szerkesztette. A kézikönyv a következő tudnivalókat tartalmazza: Általános kapcsolati és intézményi rendszer: beutazás Magyarországra, magyarországi tartózkodás, a magyar állampolgárság és más személyállapoti ügyek, személyes adatok kezelése, díjfizetéshez, illetékekhez kapcsolódó szabályok, állami munkamegosztás: együttműködési fórumok és keretek. Legfontosabb támogatási, együttműködési formák: nemzetpolitikai támogatások, gyógykezelés támogatása, utazás és turisztika, tanulás – támogatással, munkavállalás Magyarországon, kulturális, kutatási támogatások, elismerések, a civil szektor erősítése, vállalkozások támogatása, fejlesztése. Mellékletként megtaláljuk a kézikönyvben a hasznos címeket és linkeket: közigazgatási szervek, gazdasági szervezetek, alapítványok határon túli szervezetek elérhetőségeit. Továbbá jogszabályokat, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumáról szóló országgyűlési határozatot, a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvényt, valamint módosításait és az ehhez vonatkozó rendeleteket, a Szülőföld Alapról szóló törvényt és módosításait. /Kézikönyv a határon túli magyarokat érintő jogszabályi rendelkezésekről. = Felvidek. ma, aug. 3./

Sepsiszentgyörgy bejáratainál „Egyetemi város” táblákat a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) sepsiszentgyörgyi kirendeltsége vezetőinek kérésére helyezték el. Sepsiszentgyörgyön mintegy 3000 egyetemista tanul, többségük helybéli, de vannak Hargita, Brassó és Maros megyei hallgatók is. A városban tíz éve működik a BBTE kihelyezett tagozata, ahol a közgazdasági, közigazgatási és környezetmérnöki karon közel 1100 diák tanul, és a bukaresti Spiru Haret Tudományegyetem működtet még távoktatási központot mintegy 2000 diákkal. A fiatalok Sepsiszentgyörgyre vonzását szolgálná az épülő egyetemi campus, amelyben 8 tanterem, 24 szemináriumterem, hat laboratórium és három amfiteátrum kap majd helyet, a bentlakás és étkezde 1830 diák befogadására lesz alkalmas. /Bíró Blanka: Egyetemi város? = Krónika (Kolozsvár), aug. 4./

12. ODFIE Színjátszó-találkozót tartottak a hétvégén. Kilenc csapat versenyzett a hét végén az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) színjátszó-találkozóján Nyárádszentmártonban és Csíkfalván. Az erdélyi unitárius ifjúság és más felekezetű, szabadelvűen vallásos fiatalok szervezeteként működő ODFIE rendezvényének szervezésében egykori színjátszók is tevékenykednek. Sándor Krisztina, az ODFIE főtitkára 1997-ben a homoródalmási csapat tagjaként érkezett a legelső találkozóra, ahonnan Rejtő-előadásukkal első díjat vihettek haza. A több mint kétszáz fellépőt és érdeklődőt fogadó rendezvény fődíját Karinthy Frigyes Tanár úr, kérem című regényéből készült produkciójukkal az alsófelsőszentmihályi csapat nyerte el, és felléphetnek az augusztus 2–9. között Nagyváradon zajló Kárpát-medencei Nyári Egyetemen is. A rendezvény idején megalakult az UART erdélyi fiókja, az Erdélyi Unitárius Alkotók Társasága. Az alapító okiratot Farkas Wellmann Endre költő és az ODFIE vezetősége, Szabó László és Rácz Norbert is aláírták /Bauer dobogós lett. 12. ODFIE Színjátszó-találkozót tartottak a hétvégén. = Krónika (Kolozsvár), aug. 4./

Négy településen voltak falunapok Szatmár megyében. Mezőpetriben a helyi és nagykárolyi tánccsoportok szerepeltek. Ezen a településen első alkalommal került sor szervezett kulturális programra a falunap alkalmából. Mezőteremen öregfiúk futballtornájával kezdődött az ünnep, amelyet a fúvószenekar és a mazsorettek felvonulása nyitott meg ebben az évben is. Szerényebb körülmények között tartották meg Hadad Napját. Szaniszlón először fordult az elő, hogy nem lépett fel nevesebb együttes a község napján, anyagi okokból. A hagyomány szerint most is megnyílt egy napra a határ Szaniszló és Ömböly között: a két szomszédos település lakosai átsétálhattak egymáshoz látogatóba. Kálmándon augusztus 3-án rendezték meg a megyei fúvóstalálkozót: immár hagyományos módon. /(fodor): Négy falunap és fúvóstalálkozó. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), aug. 4./