Hatalmas az érdeklődés Székelyudvarhelyen az ünnepség iránt, a hazai és nemzetközi hírügynökségek képviselői már napok óta lefoglalták szálláshelyüket. Az érkező járműveket már a város határa előtt ellenőrzi az országos közúti hatóság és a forgalmi rendőrség közös járőre. Ellenőriznek minden olyan autóbuszt és kisbuszt, amely a megye területén utasokat szállít – nyilatkozta Cezar Asandei, a Hargita Megyei Közlekedés-rendészet vezetője. Székelyudvarhelyre érkezett Anghel Andreescu, a közrendért és közbiztonságért felelős belügyi államtitkár, Gheorghe Popa, az országos rendőrparancsnok helyettese és Iosif Panduru, az országos csendőrparancsnokság közbiztonsági igazgatóságának vezetője. A Székely Nemzeti Tanács alelnöke, Ferenc Csaba elmondta: Udvarhelyen, március 15-e megünneplése alkalmával a Kovászna, Hargita és Maros megyei Székely autonóm tartomány létesítéséről szóló kiáltvány hangzik el. Ferenc Csaba egyetlen politikai párt képviselőjét sem hívta meg a tüntetésre. /Közel tízezer résztvevőt várnak az udvarhelyi nagygyűlésre. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 15./

Demokratikus jogállamban nincs akadálya annak, hogy egy népcsoport vagy egy vidék autonómiát kiáltson ki. Székelyudvarhelyen nem lesz szervezett ellentüntetés. Minden marad a régiben, a kikiáltott autonómia megmarad az öncélú politikai manifesztumok színterén. „Magyarán: sok hűhó lenne semmiért.” – írta Ercsey-Ravasz Ferenc. Szerinte „nemzeti ünnepünk beárnyékolásával nem lehet érdekeinket szolgálni, az csak a politikai akarnok-kalandorok veszélyes zsonglőrködése, játék az autonómiát őszintén akaró nemzettársaik bizalmával.” /Ercsey-Ravasz Ferenc: Ünnepünk védelmében. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 15./

A nemzeti ünnep emelkedett hangulatában avatták fel március 14-én Szilágynagyfalu legújabb büszkeségét: Arany János mellszobrát, Lőrincz Lehel kolozsvári szobrászművész alkotását. Megjelent Cseh Áron kolozsvári főkonzul és Markó Béla RMDSZ elnök is. Seres Dénes Szilágy megyei képviselő az emlékjelek állításának jelentőségéről szólt. Arany János a mi lelkünkből lelkedzett költő, magyarságunk egyik leghívebb kifejezője – mondotta Markó Béla miniszterelnök-helyettes. Andrei Todea, Szilágy megyei prefektus beszédében a kultúra egyetemességéről szólt, végül magyar nyelven is köszöntötte a jelenlévőket március 15-e alkalmából. /F. I.: Emlékezés a közös megmaradás jegyében. Arany János-szobrot avattak Szilágynagyfaluban. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 15./

Március 14-én a képviselőház ülésén Kerekes Károly RMDSZ-képviselő politikai nyilatkozatában felhívta a figyelmet: sok mindennek kell változnia azért, hogy az állampolgárok megbízhassanak a rendőrségben. A sepsiszentgyörgyi Európai Idő című lap 2006/5. számának a begyűjtésével március 8-án Marosvásárhelyen a rendőrség megszegte a sajtószabadságot és az információhoz való jogot. A Maros Megyei Rendőr-felügyelőség parancsnoka úgy nyilatkozott, hogy „hivatalos megkeresés nyomán, az újság néhány példányszámát gyűjtötték be, tanulmányozás végett, mivel olyan anyagot tartalmazott, amely a nemzetbiztonságot, az egységes nemzetállamot veszélyeztette”. Valójában a rendőrök a lap összes példányát összeszedték. A rendőrségi akció célja a megfélemlítés volt. A civil szervezetek azonnal tiltakoztak az alkotmányos jogok megsértése miatt. A képviselő hangsúlyozta, a rendőrség „soha nem indít saját hatáskörben eljárást a marosvásárhelyi Cuvantul Liber napilapban megjelenő durva magyarellenes írások miatt, holott ezek a romániai magyarság elleni támadások kimerítik a nemzetbiztonságot érintő megnyilvánulások fogalmát”. /Mózes Edith: A rendőrség és a sajtó. Kerekes Károly politikai nyilatkozata. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 15./

Március idusa mindenképp ünnepnek termett. Az eszme napjainkban is csodákra képes, ezrek és ezrek vonulnak fel mellette, ellene. Az emberek nem félnek, pedig lenne mitől. Véres és fekete márciusok borzalma, százezres ellentüntetések riogatása, minden van, de derű, biztonságérzet is, írta Sylvester Lajos.  A kulcsszó az autonómia. Ezt Szatmárnémetiben, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ülésén így foglalták össze: ,,Területi autonómiát a tömbmagyarság számára, sajátos jogállású önkormányzatokat a többségében magyarok lakta települések közigazgatására, illetve kulturális – személyi elvű – autonómiát a kisebbségben élő magyar közösségek számára.” Ugyancsak ott foglalták memorandumba a ,,A magyarság egységes nemzeti közösség a Kárpát-medencében, bár a történelem fordulatai eredményeképpen ma több országnak vagyunk állampolgárai. A Magyarország határain kívül élő magyar közösségek elengedhetetlen joga az anyaország és a nemzetrészek közötti kapcsolatokat fenntartani és sajátos közjogi viszonyt kialakítani. Ezen viszony legmagasabb formája az állandó magyarországi lakhelyet nem feltételező magyar állampolgárság, melynek közösségi igénye egyértelműen több ízben is megfogalmazódott.” Állami magyar egyetem – intézményi önállóság címmel a harmadik, legégetőbb kérdéscsoport került napirendre. A Magyar Tudo­mányos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének egyik munkatársa, Vizi Balázs arra figyelmeztetett: ,,a gond inkább az, hogy nincs egységes politikai stratégia a határon túli magyar közösségekben, amely következetesen felépítené, hogy milyen feltételeket próbálnak szabni a többségi politikai elitnek, illetve hogy milyen lépéseket tennének, ha a politikai elit nem teljesíti ezeket a követeléseiket. Igazából az tűnik elő, hogy a belső rivalizálások áldozata az, hogy ilyen stratégia kialakuljon”. /Sylvester Lajos: Az ünnep méltósága – méltóságunk ünnepe. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 15./

Autonómiát a Székelyföldnek, szabadságot a székely népnek! – zengte március 15-én a Székelyudvarhelyre összehívott Székely Nagygyűlésen résztvevő közel húszezres gyülekezet azt követően, hogy Csapó I. József, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke felolvasta kiáltványát. A jelenlévők közfelkiáltással erősítették meg a román államhoz, az Európai Parlamenthez, az Európai Unióhoz és az ENSZ-hez intézett dokumentumot. Traian Basescu államfő nem jelent meg az ünnepségen. Székelyudvarhely központjában, a Márton Áron téren már a délelőtti órákban népes gyülekezet gyűlt össze, Székelyföld minden részéről érkeztek az emberek, de jöttek gyimesiek és kolozsváriak is. A kezdési időpontig a baróti Transylmania etno-rock együttes szórakoztatta a közönséget, miközben a felvonulók zászlókat, magyar és angol nyelvű transzparenseket lobogtatattak, ilyen feliratokkal, mint „Őshonos népként jogunk az önrendelkezés”, „Szép szabad Erdélyországot”, „Területi autonómiát a székelyeknek”, „Justice for Transylvania”. A rendőrök többször is megállították a Székelyudvarhely felé tartó autóbuszokat, de a névsor ellenőrzésén túl nem akadékoskodtak. Az ünnepség a huszárok látványos lovas felvonulásával kezdődött, majd elsőként Szász Jenő, a város polgármestere szólt az egybegyűltekhez. A romániai magyarok sem többet, sem kevesebbet nem akarnak, mint ami a kisebbségben élő európai sorstársaikat megilleti, illetve amit a román nép ünnepélyesen megígért 1918. december 1-jén, jelentette ki, majd hozzáfűzte: „Hiszünk abban, hogy ami jó Európának, az jó Romániának is, ezért olyan autonómiát akarunk az erdélyi magyarságnak, mint például Dél-Tirolban és Katalóniában.” Hangsúlyozta: Székelyföld területi autonómiájának demokratikus igényéről akarnak hitet tenni békés módon a közvetlen demokrácia lehetőségeivel élve. Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke magyarul és románul köszöntötte a jelenlévőket. Szégyenletesnek tartja az RMDSZ legfelső vezetésének vádját, hogy az SZNT-t és Székelyudvarhely önkormányzata önös politikai célokra használja fel március 15-ét. Ezért a székely nagygyűlés követeli: az RMDSZ vezetői kérjenek bocsánatot e durva sértegetésért, továbbá javasolják: az RMDSZ vizsgálja felül elhibázott álláspontját, és a nemzeti közösség érdekében vállaljon párbeszédet a kistársadalom többi közszereplőivel, támogassa az SZNT és EMNT autonómiára irányuló törvénykezdeményezéseit, és közös összefogással harcolják ki az önrendelkezési jogot. A püspök kifejtette, álláspontja egybeesik Traian Basescu államfőével, aki Koszovónak autonómiát kívánna adni, hasonlóképpen biztosítsanak autonómiát Székelyföldnek is. Fontosnak tartja, hogy alakuljon ki magyar–magyar párbeszéd. Szerinte példát kellene venni Traian Basescutól, aki Szász Jenővel szóba állt, míg az RMDSZ vezetői elutasították a párbeszédet. Ugyanilyen lényeges a magyar–román párbeszéd is, de nem RMDSZ–román párbeszéd. „Az RMDSZ nem sajátíthatja ki magának a magyarság közképviseletét, ebbe a román–magyar politikába be kell vonni a magyar polgári és egyházi élet képviselőit is”, fogalmazott. Ugyanakkor kiemelte, hogy a mindenkori magyar kormánynak is támogatnia kellene küzdelmüket, szakítani kellene a kádári nemtörödőmséggel és a grósz károlyi politikai diskurzussal. Magyarországról Raffay Ernő történész szólalt fel, aki az autonómia különböző formáinak történetét tekintette át, hangsúlyozva, hogy most éles fordulópont elé érkezett az erdélyi magyarság. Ezután Csapó I. József felolvasta a székely nagygyűlés kiáltványát, amelyet a jelenlévők közfelkiáltással elfogadtak. Ebben hangsúlyozzák, hogy a székely települések, a történelmi Székelyföld lakói követelik: Autonómiát a Székelyföldnek – Szabadságot a székelységnek, tartsák tiszteletben az 1918. december 1-i gyulafehérvári határozatban tett ígéreteket, Románia parlamentje és kormánya tartsa tiszteletben a vállalt nemzetközi kötelezettségeket és garantáljon a szülőföldjén őshonos székely közösség számára teljes s tényleges egyenlőséget. Románia parlamentje hagyja jóvá Székelyföld autonómia statútumát, töröljék az alkotmányból a nemzetállam kifejezést, az Európai Unió tegye Románia csatlakozási feltételévé Székelyföld autonóm közigazgatási régió létrehozását, az ENSZ gyakoroljon felügyeletet Székelyföld autonóm státusának rendezése felett. Az ünnepség áldással, a himnusz, székely himnusz eléneklésével fejeződött be. /Több mint húszezer ember tett hitet az autonómia mellett. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./

A Székely Nagygyűlés Kiáltványa Mi, a 2006. március 15-i székelyudvarhelyi Székely Nagygyűlés résztvevői, gyermekeinkkel és unokáinkkal szembeni történelmi felelősségünk tudatában fordulunk a Román Államhoz, az Európai Parlamenthez, az Európai Unióhoz, az ENSZ-hez, a világ népeihez. Mi, a székely települések, a történelmi Székelyföld lakói megállapítjuk: – Az 1919-es Párizsi Kisebbségi Szerződésben Románia és a Szövetséges és Társult Hatalmak autonómiajogot garantáltak a székelységnek – az alkotmányra hivatkozva ma még népszuverenitásunk gyakorlásától, a helyi népszavazástól is eltiltanak! – Az Egyesült Nemzetek 1993-ban szervezett Konferenciájának Bécsi Deklarációja szerint az önrendelkezés minden népnek joga – így a székelységnek is! – Az Európai Parlament az önkormányzás és a szubszidiaritás elveinek megfelelő védelmi intézkedéseket ír elő az erdélyi magyarság, a székelység számára, de a romániai hatóságok ennek figyelembevételére sem hajlandók! Mi, a székely települések, a történelmi Székelyföld lakói kijelentjük: – Nem akarunk továbbra is kiszolgáltatottságban, alárendeltségben élni! – A történelmi hagyományok alapján területi önkormányzásunk ősi jussunk, enélkül szülőföldünkön meg nem maradhatunk, és erről soha le nem mondunk! – Alapvető emberi közösségi jogainkért a demokrácia eszközeivel küzdünk, és erre azonnali, demokratikus megoldásokat várunk! Mi, a székely települések, a történelmi Székelyföld lakói követeljük: – Autonómiát Székelyföldnek – szabadságot a székelységnek! – 1918. december 1-jén a Gyulafehérvári Nagy Nemzetgyűlés Határozatában teljes nemzeti szabadságot hirdettek az összes együtt élő nép számára – tartsák tehát be ígéretüket! – Románia parlamentje és kormánya tartsa be a vállalt nemzetközi kötelezettségeket, és garantáljon a szülőföldjén őshonos székely közösség számára teljes és tényleges egyenlőséget! – Románia parlamentje hagyja jóvá Székelyföld autonómia-statútumát! – Az Európa Tanács 2003/1334. számú határozata szerint az alkotmányba foglalt nemzetállami minősítés túlhaladott értelmezés, ezért nem lehet akadálya a területi autonómiának – az illetékes hatóságok mégis a nemzetállami tételre hivatkozva utasítják vissza Székelyföld újralétesítését és autonómiáját! Ebben az esetben töröljék az alkotmányból a ,,nemzetállam” kifejezést! – Az Európai Unió orvosolja a 86 évvel ezelőtt elkövetett jogfosztást, és tegye Románia csatlakozási feltételévé Székelyföld autonóm közigazgatási régió létrehozását! – Az Egyesült Nemzetek Szervezete gyakoroljon felügyeletet Székelyföld autonóm státusának rendezése felett! Székelyudvarhely, 2006. március 15. /A Székely Nagygyűlés. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 16./

„Március 15-e alkalmával üdvözlöm a Magyar Köztársaságot és a világ minden magyarját. E nap jelentősége jó alkalom a jelen és a jövő vizsgálatára. Románia, amely alkotmánya szerint szuverén, független, egységes és oszthatatlan nemzetállam, a nemzetközi elvárásokkal összhangban elismeri, védelmezi és biztosítja a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogait. Romániának olyan jogrendszere van, amely lehetővé teszi a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásának megőrzését és kifejezését. Ez a román társadalom szolidáris fellépésének eredménye. A magyar kisebbség részt vesz a társadalom életében, képviseltetve magát minden szinten a helyi és központi közigazgatásban, valamint a törvényhozásban” – áll Basescu elnök üzenetében. /Papp Annamária: Basescu március 15-i üzenete. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./

„A szabadság az, amikor nem kell mindenben egyetérteni, a béke – a békés gyarapodás – feltételeit pedig az teremti meg, ha megleljük azt, amiben mindannyian egyet tudunk érteni. Például a közös ünnepekben, a nemzeti érdekben, a haza senkitől sem elvitatható szeretetében. Vagy éppen a nemzeti sorskérdésekben, amelyeket a napi politika minden szirénhangja, minden kísértése ellenére sem emelünk be a politikai csatározásokba, amelyeket kormányzati ciklusokon átívelően is megvédünk attól, hogy bárki is kampánytémává tegye, vagy tehesse. Ilyen sorskérdés a határon túli magyarság ügye, a nemzet határok feletti, békés újraegyesítésének szent ügye is, amelyben közel másfél évtizeden át megvolt a nemzeti konszenzus. És amelyben – ezt szenvedélyesen hiszem – lehet újra nemzeti konszenzus, ciklusokon és országhatárokon átívelő egyetértés, ha minden anyaországi és határon túli magyar politikusoknak újra a hazafiság lesz a vezérlőelve a nemzetpolitika közös alakításában. A Magyar Köztársaság hivatalban lévő kormánya tisztességes, fontos és bátor lépéseket tett annak érdekében, hogy ez így legyen. Megalkottuk a nemzeti felelősség programját, létrehoztuk a Szülőföld Alapot, megkönnyítettük és méltányosabbá tettük a határon túli honfitársaink számára a letelepedési eljárást, és bevezettük a nemzeti vízumot. Nincs Magyarországnál elkötelezettebb támogatója a szomszédos országok integrációs törekvéseinek uniós tagságának. És dolgozunk azon, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmányába méltó módon foglaltassék bele az anyaország felelőssége, amellyel a határain kívül élő nemzetrészek felé fordul. Hazafiak vagyunk mind, akik azt akarjuk, hogy a magyar nemzet minden tagja – anyaországban és azon kívül élő – a szülőföldjén találhassa meg boldogulását. Hogy ott, ahol tegnap magyarul beszéltek és álmodtak, így lehessen holnap és holnapután és azután is” – olvasható Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek a határon túli magyarokhoz intézett üzenetében. Calin Popescu Tariceanu kormányfő telefonon hívta fel Gyurcsány Ferencet, hogy kifejezze jókívánságait március 15-e alkalmából. A magyar miniszterelnök megköszönte a román kormányfőnek, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy megakadályozzák az Erdélyben ünneplő magyar közösség provokálását. /Gyurcsány üzenete a határon túli magyarokhoz. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./ Tariceanu és Gyurcsány Ferenc beszélgetésük során egyetértettek abban, hogy a két ország között létező stratégiai partnerséget nem szabad ezen a napon „extrém erők“ megnyilvánulására használni. A miniszterelnökök elutasítottak minden olyan szélsőséges megnyilvánulási formát, amely esetleg alkotmányba ütközőnek nyilvánítható. Gyurcsány kijelentette, hogy a magyar kormány nem szándékozik beleavatkozni Románia belügyi problémáiba. /Tariceanu-Gyurcsány beszélgetés. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 16./

Kolozsváron a megemlékezés a Szent Mihály-templomban kezdődött, előtte azonban, a Mátyás-szoborcsoport előtt egy fiatalokból álló csoport tüntetett egy „Vissza az egyetemünket” feliratú transzparenssel, és sok címeres magyar zászlóval. A zsúfolásig telt templomban elsőként a házigazda, Dr. Czirják Árpád pápai prelátus, érseki helynök köszöntötte az egybegyűlteket. Ünnepi beszédében az 1848. március 15-én megfogalmazott kiáltvány első mondatára utalt: „Legyen békesség, szabadság és egyetértés”. Dr. Pap Géza erdélyi református püspök számba vette az elmúlt 16 évet, kijelentve: sajnos többnyire a kudarcok jutnak eszébe: az autonómia, a magyar egyetem, az egyházi ingatlanok tényleges visszaszolgáltatása egyaránt álom maradt. Dr. Szabó Árpád unitárius püspök arra figyelmeztetett: a szabadság üres szó marad, ha nincs mögötte erkölcsi tartalom. Kiss Béla evangélikus lelkész a zsoltáros szavait idézve fohászkodott: „Utaid, Uram mutasd meg, hogy el ne tévelyedjem…” A kolozsvári magyar főkonzulátust Kónya László gazdasági attasé képviselte, aki saját, Erdélyhez fűződő élményei alapján mondott rövid beszédet. A templomból az ünneplők a Petőfi utcai Biasini Szállóhoz vonultak, ahol előbb a Kolozs megyei RMDSZ elnöke, László Attila szólalt fel. Kónya László gazdasági attasé, mielőtt felolvasta volna a magyar kormány üzenetét, közölte: „a vélemény-nyilvánítást a végére kérem”. A hallgatóság néhány kósza füttytől eltekintve ennek igyekezett is eleget tenni, de amikor a Gyurcsány Ferenc miniszterelnök által aláírt szöveg a státustörvényhez, a nemzeti vízumhoz és a kedvezményes letelepedéshez ért, szinte mindenki fütyülésbe kezdett. Ellenreakcióként az egybegyűltek mind Calin Platon alprefektust, mind Marius Nicoara megyei tanácsi alelnököt (aki magyarul is szólt néhány szót), de Emil Boc polgármestert is megtapsolták. Eckstein-Kovács Péter szenátor kijelentette: ő továbbra is az önálló magyar egyetem ügye mellett tör lándzsát. Beszédet mondott még Máté András Levente képviselő, majd megkoszorúzták a Biasini Szálló falán levő emléktáblát. Az ünnepség este a Magyar Operában megtartott előadással zárult. Az ünnepséget követően László Attila, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke a Szabadságnak kijelentette: az általa vezetett szervezet elhatárolódik a Gyurcsány-beszédet fogadó füttykoncerttől. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Legyen békesség, szabadság és egyetértés! Március 15-ét ünnepeltük Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./

Csíkszeredában a március 15-i ünneplésen nagy tapssal köszöntötték Szabó Béla magyar főkonzult. A megemlékezések Gál Sándor negyvennyolcas ezredes szobránál kezdődtek. Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere köszöntőjében arra hívta fel a figyelmet, hogy kivívott jogaikkal éljenek. A csíkszeredaiak a hagyományokhoz híven a Vár-téren is összegyűltek, ahol Kelemen Hunor képviselő fogalmazta meg köszöntőjét. Constantin Strujan prefektus magyar kokárdát tűzött kabátjára. Beszédében hangsúlyozta: szeretné, ha a város minden polgára együtt ünnepelne. /Daczó Dénes: Csíkban magyar kokárdát viselt a román prefektus. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./

A Csíkszentmártontól alig néhány kilométerre lévő Nyergestetőn minden évben kétszer, augusztus 1-jén és március 15-én koszorúznak, ünnepséget tartanak az alcsíkiak és a kászoniak. Székely Ernő, Csíkszentkirály polgármestere hangsúlyozta, hogy csak együtt lehet harcolni nemzeti érdekeinkért. Borboly Csaba, a Megyei Tanács alelnöke rámutatott, hogy a székelység jövője szempontjából fontos az autonómia, a nemzeti érdekekért vívott harcot csak szívós, kitartó munkával lehet elérni. Ráduly Róbert Kálmán, a Csík Területi RMDSZ elnöke szerint az autonómia-törekvések ott kell legyenek a székelység modern kori követeléseinek 12 pontja között, az autonómiáért folytatott harcot nem szabad feladni. A nyergestetői ünnepség második felében a csíkszentkirályi Vitos Mózes Általános Iskola diákjai mutatták be ünnepi műsorukat. /(Dobos László): Autonómia-követelések a Nyergestetőn. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 16./

Temes megyében Zsombolya, Gyertyámos, Csene és Nagykőcse magyarjai közösen emlékeztek meg a márciusi forradalomról és hőseiről. Délelőtt a gyertyámosi temetőben megkoszorúzták az 1848-as emlékművet, majd a zsombolyai Petőfi Sándor-szobornál folytatták az ünnepséget. Toró T. Tibor parlamenti képviselő vont párhuzamot a 158 évvel ezelőtti és a mai állapotok között: a szabadság, egyenlőség, testvériség “szentháromság” ma egyetlen szóval, az autonómiával fejezhető ki, ezért harcol az RMDSZ, a civil szféra, továbbá a nemzeti mozgalmak képviselő. Ezután a jelenlévők a temetőbe vonultak, ahol megkoszorúzták Maderspach Ferenc, 1848–1849-es honvédőrnagy sírját. /P. L. Zs.: Közös ünnepség Gyertyámoson és Zsombolyán. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 16./

Az elmúlt években március 15-e alkalmával a Magyar Ifjúsági Tanács megfogalmazta időszerűnek vélt 12 pontját. A MIT elnökségének mostani nyilatkozatában arra figyelmeztetett: „Ne tévesszük szem elől egyik legfontosabb és megkerülhetetlen célunkat: a területi és kulturális autonómiát!” A MIT követelései között első helyen az elkobzott egyházi és közösségi ingatlanok teljes körű visszaszolgáltatása szerepel, további követelések: önálló magyar egyetem, erdélyi magyar bank, Székelyföld és a magyarlakta vidékek gazdasági fejlesztése, a nemzetiségi arányok megváltoztatására irányuló intézkedések leállítása Székelyföldön, az erdélyi magyarságnak szánt támogatások feletti RMDSZ-uralkodás felszámolása, a külhoni magyaroknak kettős állampolgárság, a nemzetellenes cselekvések beszüntetése, össznemzetben gondolkodó magyar kormány, valamint az erdélyi magyarság számára területi és kulturális autonómia. /A mai márciusi fiatalok üzenete. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 16./

Bozóki András magyar kulturális miniszter kiemelkedő színművészeti és színháztudományi tevékenységükért Jászai Mari-díjat adományozott Szabó Tibornak, a Figura Stúdió Színház művészeti vezetőjének, illetve Szélyes Ferencnek, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulat színművészének. A Magyar Újságírók Országos Szövetségében (MÚOSZ) a nemzeti ünnep alkalmából szakmai kitüntetéseket és sajtódíjakat adtak át március 15-én Budapesten, Aranytoll-díjban idén tizenketten részesültek. Köztük van Csép Sándor televíziós szerkesztő, riporter. /Március 15 – erdélyi kitüntetettek. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./

Az RMDSZ országos vezetősége az idén is megemlékezik a márciusi események áldozatairól: Markó Béla, az RMDSZ elnöke, valamint Takács Csaba ügyvezető elnök március 17-én, pénteken, Marosvásárhelyen találkozik az 1990-es marosvásárhelyi márciusi események során elhunyt Gémes István, Csipor Antal és Kiss Zoltán hozzátartozóival, valamint a sok évi börtönre ítélt és bántalmazott Cseresznyés Pállal, illetve Juhász Ilonával. A találkozó során az RMDSZ képviselői immár hagyományosan átnyújtják azokat az adományokat, amelyeket az Ügyvezető Elnökség 2000-ben hozott döntése alapján az RMDSZ Szolidaritási Alapjából különítettek el az áldozatoknak, valamint hozzátartozóinak. /Találkozó a márciusi események kárvallottjaival. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 16./

Jogtalannak minősítette a premontrei rend egykori főgimnáziumának visszaigénylési kérését Silvia Suciu nagyváradi szociáldemokrata tanácsos. „Személy szerint a visszaszolgáltatás híve vagyok, amennyiben a jogos tulajdonosról van szó” – jelentette ki az ügy kapcsán Ilie Bolojan prefektus. Onisifor Ghibu ultranacionalista román kultúrpolitikus 1937-ben telekkönyvi kiigazítás címén a premontrei rend számos ingatlanát a román államra íratta át, s ez a rendnek a tulajdonjogtól államosítással való megfosztását jelentette – közölte Kincses Előd, a rend ügyvédje. „Etnikai alapon megfosztani valakit tulajdonjogától a fasiszta kormányok gyakorlata volt, amit a mai demokratikus igazságszolgáltatásnak korrigálnia kell” – fogalmazott Kincses Előd. /Pap Melinda: Gátolják a restitúciót? = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./

Kalotaszegen, Magyarvistán, az ötvenes években a helyi református gyülekezet tagjai emeltek egy épületet, ami azután moziként, táncházként, szolgálta a falut, addig, amíg a teteje beszakadt, használhatatlanná vált. A falu a helybéli református lelkészházaspár vezetésével, hatalmas lelkesedéssel összefogott, hogy ezt az épületet felújítják, kibővítik, és benne létrehozzák a Kalotaszegi Kulturális Központot. Ezt a kezdeményezést karolta fel Budapestről az ÉrMe (Érték Megőrző) Klub, amelyet magyarországi vállalkozók egy csoportja alapított. /Martos Gábor: Paksaméta Vistáról. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./

A névtől a fedőnévig és vissza: a konspiráció, mint manipuláció (ügynökjelentések elemzése) címmel szervezett vitadélutánt Kolozsváron a Járosi Andor Kulturális Műhely március 14-én. Visky András író a saját édesapjáról készített jelentésekre alapozva boncolgatta a besúgó témát. A fedőnév gyakran utal a személy kilétére, az ügynöknek szabadságot is biztosít, így lelkesebben írhatja jelentéseit. A beérkezett jelentések sokszor torzak: volt, aki a tartótiszt elvárásaihoz idomulva készített jelentést, és volt, aki saját karrierjét szem előtt tartva írta jelentéseit. A tartótisztekkel, a besúgókkal el kell majd valamilyen módon számolni. /Kiss Bence: Ügynök ügyek. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./ Édesapjáról szóló jelentéseket kézhez kapva döntött úgy Visky András író, hogy előadást tart. Visky Ferenc református lelkész volt, akit az 1956-os forradalmat követő koncepciós perben 22 év börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítéltek, amelyből 7 évet le is töltött. A családot pedig – a feleséget és a hét gyermeket – deportálták egy, a Duna alsó folyásánál létesített lágerfaluba. A legfontosabb kérdés az író szerint az, hogy „hogyan kell morálisan cselekedni, mi a feladat” most, amikor valakiről kiderül, hogy informátor volt. /Debreczeni Hajnal: Ügynökjelentésekről. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./

Kisebb megszakításokkal leszámítva 14 éve református kórházlelkész Buzogány Emese. Székely Tünde kolléganőjével ketten reformátusok. Az unitárius betegeket Ferenczi Enikő látogatja. Erdélyben összesen hat református és egy unitárius kórházlelkész működik, munkájukat gyakran segítik teológus-hallgatók. Eleinte rendkívül nehéz volt, főleg a fogadtatás miatt. Sok elutasítással találkoztak, főleg kórházigazgatók részéről. Olyan is akadt, aki kikötötte: megengedi, hogy a betegeket látogassa, de csak akkor, ha románul, vagy latinul (!) beszélek velük. A nagy áttörés 1999-ben következett be, amikor az akkori egészségügyi miniszter, Hajdú Gábor kezdeményezésére a kórházlelkészek hivatalosan is a kórházak alkalmazottai lettek. A lelki támasz, a vigasztalás nagyon fontos a betegek számára. Gyakran más vallásúak, görögkeletiek, görög katolikusok is megkérik a kórházlelkészt, hogy beszélgessen, imádkozzon velük. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Végig Isten vezette a lépéseimet. Beszélgetés Buzogány Emese református kórházlelkésszel. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./

Megjelent a Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények /Kolozsvár/ új száma. Néhány cím: Karsayné Dudás Magdolna: Offenzív polémia avagy szigorú számvetés (A magyar regény esztétikai kérdésköre Péterfy Jenő esszéiben); Sándor Katalin: Egy „kísérleti” antológia margójára (Kortárs-képversek ’78-ból); Kozma Dezső: A műfordítás mint a nemzeti irodalom egyik lehetősége. Az Adattárban Gaal György felleltározta Kristóf György irodalmi levelezését, Janitsek Jenő Ajton és Komjátszeg helyneveit tette közzé. /A Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények. XLVII. évfolyamának tartalmából. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./

Azért döntöttem úgy, hogy egy nappal az ünnepségek után érkezek Székelyudvarhelyre, hogy a Magyarország nemzeti ünnepének kijáró elnöki protokoll ne borítsa fel a helyi programot. Azonban félreértés ne essék, nincsenek komplexusaim, Románia határain belül akkor és olyan ünnepségre megyek el amilyenre akarok – szögezte le március 16-án a Székelyudvarhelyre érkező Traian Basescu. A „meglepetésszerűen” Udvarhelyre érkező államfő látogatását rendkívüli biztonsági intézkedések előzték meg. A városközpont valósággal kéklett a sok egyenruhástól. Az államfő kifejtette, látogatásának célja, hogy folytassa a Szász Jenő polgármesterrel a múlt héten Bukarestben megkezdett eszmecserét, ugyanakkor tájékozódni kíván az udvarhelyi lakosságot érintő problémákról. A Szász Jenővel zárt ajtók mögött folytatott megbeszélésen, többek között, Ladányi László alpolgármester, Constantin Strujan prefektus, Antal István és Mircea Dusa parlamenti képviselők is jelen voltak. A beszélgetésen terítékre került a helyi tanács és a polgármester közti konfliktus. Basescu államelnöki és volt polgármesteri minőségében is utalt arra, hogy nem szerencsés ha a helyi tanács aláássa a polgármester legitimitását. Basescu elmondta, autonómiáról csak a jelenlegi alkotmányos keretek között lehet beszélgetni. Arra a kérdésre, hogy egyet ért-e a székely nagygyűlésen elhangzottakkal, Traian Basescu elmondta: államelnökként nem érthet egyet egy tiltakozó jellegű megmozdulással, viszont tiszteli a szabad véleménynyilvánítás jogát. Az államfő és kísérete gyors látogatást tett a városi sportcsarnokban is, innen az udvarhelyi ortodox parókiához hajtott Basescu, ahol Ioan Selejan, Hargita és Kovászna megye ortodox püspöke fogadta. Szász Jenő a látogatást követően a Hargita Népének adott nyilatkozatában úgy fogalmazott: Traian Basescuban ma jobban bízok, mint a romániai magyar politikai elitben. Jóhiszemű vagyok, ha valaki őszinte párbeszédet kezdeményez velünk, ezt jóhiszeműen kell fogadnunk. Természetesen addig, amíg nem győződünk meg az ellenkezőjéről – fűzte hozzá. /Orbán Ferenc, Szüszer-Nagy Róbert: Államfői „meglepetés-látogatás” Udvarhelyen. Basescu: autonómiáról csak alkotmányos keretek között lehet szó. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 17./

A március 15-i ünnepségekről közölt román beszámolók megállapították: a fenyegetés ellenére, Székelyudvarhelyen incidensek nélkül zajlott le az esemény. Egyesek arra fektették a hangsúlyt: március 15-e alkalmából magyar magyart fütyülte ki, utalva nem csak a Székelyudvarhelyen lévő Tőkés László RMDSZ-bírálatára, illetve a Kézdivásárhelyen ünneplő Markó Bélának az „autonomistákhoz” intézett üzeneteire, hanem a Gyurcsány-beszéd kifütyülésére Erdély-szerte. Más román lapok szerint Markó néhol radikálisabbnak bizonyult Tőkéséknél. Az Evenimentul Zilei Tőkés László beszédéből a következőt emelte ki: „Ha Basescu egyet értett Koszovó autonómiájával, akkor miért ne értene egyet a Székelyföld autonómiájával?”. Markó szónoklatát meglepőnek tartják egyes román lapok, és kétszínűnek nevezik a politikust, aki vitriolos beszédet mondott, és kétségbeesetten próbál ellenőrzést gyakorolni minden magyar szavazatára, attól félve, hogy különben az RMDSZ nem kerül be a parlamentbe. /Ki a radikálisabb, az SZNT vagy Markó? Román lapvisszhangok a március 15-i ünnepségekről. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 17./

Lezajlott az udvarhelyi Székely Nagygyűlés minden különösebb incidens nélkül. Románia már nem szeretne etnikai jellegű konfliktusokat, mert az lehetetlenné tenné az EU-csatlakozást. A székelyudvarhelyi nagygyűlés  előrelépést jelent: az autonómiaigény nyilvános megfogalmazása és a nemzetközi fórumok figyelmének felkeltési szándéka. A Székely Nemzeti Tanács petícióját Brüsszelbe és más fontos helyekre is eljuttatja. A székelyföldi területi autonómia ügyét mindenképpen támogatni kell, állapította meg Magyari Lajos. /Magyari Lajos: Székelyudvarhely tanulságai. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 17./

Stanik István szerint Basescu elnök látogatásával az RMDSZ-nek is üzenni akart: ha tovább feszíti a húrt a koalícióban, talál ő majd olyan magyarokat, akikkel könnyebben szót ért. Az újságíró szerint ebben a játszmában Szász Jenő csak egy szánalmas bábfigura, aki menti magát. „Menekülne a sok büntető feljelentés, ügyészségi vizsgálat következményei elől.” /Stanik István: A játékosok. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 17./ Hasonlóan vélekedett Szűcs László, az Erdélyi Riport főszerkesztője. Székelyudvarhelyen arra vártak, hogy jön Basescu elnök és megadja a kegyelemdöfést az RMDSZ-nek. Baescu „megoszt és uralkodik”. /Szűcs László: Talpon a magyar. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 17./

Nem létezik olyan jogszabály, amely kötelezővé tenné valamilyen nyelv ismeretét a Székelyföldön, jelentette ki a Mediafaxnak Ciprian Minodor Dobre, Maros megye prefektusa. A prefektus Markó Béla RMDSZ-elnöknek arra a március 15-én Kézdivásárhelyen tett nyilatkozatára reagált, miszerint a székelyföldi közintézmények alkalmazottainak beszélniük kell a magyar nyelvet is, és aki nem ismeri, annak azt el kell sajátítania. „A rendőrnek is, a postásnak is, mindenkinek, aki a mi kenyerünket eszi. Ugyanis mostantól úgy kell értelmeznünk a dolgokat, hogy aki egyszer Székelyföldön köztisztségviselő, a mi kenyerünket eszi”, mondotta Markó Béla. A kérdésre Frunda György RMDSZ-es szenátor is reagált, aki hangsúlyozta: Markó kijelentését nem kell szigorúan szó szerint értelmezni, hozzáfűzvén, hogy szerinte „a kenyérnek nincs nemzetisége”. /Vita a magyar nyelvhasználatról a Székelyföldön. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 17./

Az MTI által megkérdezett szakértők szerint sem a leginkább hangoztatott erdélyi–székelyföldi, sem a vajdasági autonómia nem valósulhat meg a következő 10–15 évben. A Kárpát-medencében jelenleg Horvátországban és Szlovéniában működik egyfajta területi autonómia, ami az ott élő magyarokat is érinti, Ukrajnában és Szlovákiában azonban egyre inkább lekerül a napirendről ez a kérdés – értékelte az aktuális helyzetet Vizi Balázs, az MTA Kisebbségkutató Intézetének munkatársa. A nemzetközi jogász hangsúlyozza, hogy a Romániában, valamint a Szerbia és Montenegróban élő magyar kisebbség autonómiatörekvéseiről ugyan egyre több szó esik, de itt is hosszú évekre lesz szükség, hogy a társadalmi és politikai többség is igent mondjon a kisebbségi törekvésekre. „A gond az inkább az, hogy nincs egységes politikai stratégia a határon túli magyar közösségekben, amely következetesen felépítené, hogy milyen feltételeket próbálnak szabni a többségi politikai elitnek, illetve, hogy milyen lépéseket tennének, ha a politikai elit nem teljesíti ezeket a követeléseiket. Igazából az tűnik elő, hogy belső rivalizálások áldozata az, hogy ilyen stratégia kialakuljon ezekben a határon túli közösségekben” – mondta Vizi Balázs. Törzsök Erika, az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány vezetője is azt emelte ki, hogy Romániában, valamint Szerbia és Montenegróban belpolitikai játszmák és a magyar közösségeken belüli rivalizálások hátráltatják az autonómia elérését. „Sajnos a magyar közösségek soha nem voltak elég erősek ahhoz, hogy létrehozzák a maguk autonóm intézményeit alulról, akárcsak egy alapítványt, vagy civil társadalmi intézményt. Ahogy létrehozzák, azonnal az államhoz fordulnak, hogy finanszírozza ezeket, és ők attól kezdve jó redisztribútorokként az államtól megkapott forrásokkal majd működtetik az adott intézményt. Ez nem autonómia” – hangsúlyozta Törzsök Erika. Erdélyben szinte csak abban értenek egyet a döntéshozók, hogy szükség van autonómiára, az oda vezető utat azonban mindenki másként képzeli el – hangsúlyozta Kolumbán Gábor, az erdélyi Sapientia Egyetem oktatója. Hasonló tapasztalatai vannak Vajdaságban Gábrity Molnár Irénnek, a Magyarságkutató Tudományos Társaság elnökének. Szerinte a vajdasági magyarság az alapvető kérdésekben sem egységes, arra pedig rendkívül kevés esélyt lát, hogy a belgrádi kormány a jelenlegi helyzetben autonómiát adjon a területnek. A határon túli magyar szakértők szerint a magyar autonómiatörekvések jelentős támogatást sem az anyaországtól, sem az Európai Uniótól nem kapnak. Szerintük Magyarországról mindössze szólamok szintjén támogatják az elképzeléseket. „Sajnos, a koppenhágai kritériumok nem határozzák meg, hogy pontosan mit is kell a kisebbségi jogok alatt érteni” – jelentette ki az Európai Parlamentben Tabajdi Csaba (MSZP). „Az EU sokszor kettős, sőt hármas mércét alkalmaz, amikor teljesen mást ír elő, mást vár el két tagjelölt államtól, miközben saját tagállamaitól szinte semmit nem kér számon: a Macedóniában élő albánok egy fegyveres felkelést követően a legszélesebb körű közigazgatási, sőt területi autonómiát kaptak, míg Románia esetében a Székelyföldön élő közel egymillió magyar esetében az Unió nem szorgalmazza a területi autonómiát, Koszovónak függetlenséget ígér, de a Vajdaságnak még a Slobodan Milosevic volt jugoszláv államfő által elvett autonómiát sem javasolja”. Tabajdi arra kérte a képviselőket, hogy „támogassák azokat a magyar módosító indítványokat, amelyek Vajdaság multietnikus jellegének megőrzését, a kisebbségek védelmét, a tartományi autonómia szélesítését célozzák. /Középtávon sincs esély a magyar autonómiák létrejöttére a Kárpát-medencében? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 17./

Heves szóváltás tört ki március 15-én Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester, a területi RMDSZ-szervezet elnöke és Sógor Csaba RMDSZ-szenátor között a csíkszeredai polgármesteri hivatal előtt. Ráduly Róbert Kálmán nem akarta kommentálni a történteket, csupán annyit mondott, hogy ezt a székelyeknél „a sógorok egymás között rendezik le”. Sógor Csaba elmondta, Ráduly részéről tettlegességre is sor került. „Tűnjél el innen! Menjél Udvarhelyre. Kiraklak az albérletből és az RMDSZ-ből is” – kiáltotta Ráduly Róbert Sógor Csabának. /Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 17./

Magyarország támogatja azt, hogy Románia az EU teljes jogú tagja legyem erősítette meg Somogyi Ferenc külügyminiszter a vele készült interjúban. Megoldásra vár még a korrupció megszüntetése, a környezetvédelem területén lévő hiányosságok felszámolása és az EU-ben meghonosodott szellemmel még nem harmonizáló versenyfeltételeket. „A megfogalmazott tagsági kritériumok között szerepel az Európában elfogadott emberi, kisebbségi jogok érvényesítése, gyakorlati alkalmazása. A romániai kisebbségi törvény konkrétan nem szerepel ebben a körben” – mondta Somogyi, hozzátette, szeretnék, ha a kisebbségi törvény eredeti tartalmával mihamarabb megkapná a parlamenti jóváhagyást. A magyarellenes retorikával kapcsolatos kérdésre a külügyminiszter úgy reagált, hogy érvényesíteni kell azokat a normákat, amelyek a EU alapját képezik, de nincs tételesen meghatározott kritériumrendszer. A Gozsdu Alapítvánnyal kapcsolatos vitát Somogyi sajnálatosnak tartja. /Simon Judit: Nem a vita jellemzi a viszonyt. Interjú Somogyi Ferenccel, a Magyar Köztársaság külügyminiszterével. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 17./

Sokadik alkalommal emlékezünk 1848 mártírjaira és hőseire, a magyar szabadságharc és forradalom kitörésének évfordulóján, mondta Dávid Lajos március 15-én Nagybányán beszédében, majd feltette a kérdést: Vajon van-e nemzetünknek ma – legalább egy nemzedékre kiterjedően – közös magyar jövőképe? Aligha hiszem – állapította meg. „Inkább jövőképeink vannak. Baloldali és jobboldali jövőképünk, partiumi és székely jövőképünk, anyaországi és határon túli jövőképünk, politikus és civil jövőképünk. És nem mindig a magyar jövőnek, a magyarság megmaradásának alárendelve, sokkal inkább egy reálpolitikának nevezett furcsa, szűklátókörű érdekszerűségnek – amely, gyanítom, leginkább a pénzről szól” – írta. Az egyik tekintélyes anyaországi közintézmény képviselője a magyarság szórványbeli hídfőállásainak feladását fogalmazta meg. Lehet-e „fegyelmezetten kivonulni” egy végvárból? Vajon mi lenne Nagybányából, ha nem lenne Felsőbánya? Vagy mi lenne Kolozsvárból, ha nem lenne Nagybánya? És vajon mi lenne ez utóbbiak nélkül a Székelyföldből? Dávid Lajos Balassival együtt mondja: vitézek, mi lehet e széles föld felett szebb dolog a végeknél? /Magyar jövőt! = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), márc. 17./