Önálló magyar iskola létrehozásáról vitázott február 27-én Bánffyhunyadon a Városi Tanács. Minden egyeztetés ellenére a helyi tanács leszavazta a magyar iskolára vonatkozó javaslatot. A bánffyhunyadi önálló iskola létesítésére vonatkozó első törekvések már 1990-ben szóba kerültek. Az önálló magyar tanintézmény kéréshez több mint 800, jobbára szülőktől származó támogató aláírást csatoltak. Bánffyhunyadon jelenleg két iskolában működik magyar tagozat. Hasonló a helyzet Tordán, itt két helyen is működik magyar nyelvű I–VIII. osztály, egy másik iskolában pedig a IX–XII. osztály. A tordai önálló magyar tannyelvű iskola csak akkor alakulhat meg, ha a tordai tanácsban a koalíciós partnerek kedvezően bírálják el a magyar szülők kérését. Szamosújváron és Désen is megfogalmazódott már az igény az önálló magyar tannyelvű iskolára. Aranyosgyéresen már alig van egy-nyolc osztályra elegendő gyerek, tehát ott nincs lehetőség az önálló magyar iskola létesítésére. /D. I., N.-H. D.: Önálló magyar iskolát kérnek Bánffyhunyadon. Hasonló kérések fogalmazódtak meg a megye többi városában is. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./

Egy tömbből faragott férfi volt Atzél Endre, mindenki Atzél Bandija, magyarságmentő missziója csúcsán sarkon fordult Teremtője szólítására. Halála mintha életét illusztrálná a feltétel nélküli önátadásban, a mindig Isten akaratára hagyatkozásban. A mindenkin minden áron segíteni készség ugrásra-kész állapotban tartotta – ő mindig ügyeletben volt, írta róla Dr. Gellérd Judit. Agyonhajszolta magát. Felkutatta a gyámoltalan, csendesen szenvedőket, akárcsak kultúrájukban sorvadásra ítélt közösségeket – a moldvai csángókat, a kárpátaljaiakat, és tartotta bennük nemcsak a lelket, de szállította a segélyt folyton-folyvást. Ki ne emlékezne az ezer csángóra, akiket Bandi II. János Pál pápa előtt 1991-ben Budapesten felsorakoztatott? Eszményien, hivatásszerűen volt ő Máltai Lovag. Atzél Endre Erdélyben, a Torda-Aranyos megyei Mezőzáhon született 1937-ben. Apja, báró Atzél Ede földbirtokos, agrármérnök volt és kora közismert politikusa. Édesanyja gróf Bethlen Beáta volt. Házasságukból nyolc gyermek született. Édesapját, a fegyverszüneti tárgyalások parlamenterét, előbb a nácik keresték halálra, majd a szovjetek vették üldözőbe és végül valószínűleg ők is végezték ki 1945-ben. Atzél Endre villamosipari technikumot végzett. Anyját takarítónőként alkalmazták egy gyárban. Az 1956-os forradalomban való részvételéért tizenkilenc évesen 14 évnyi börtönre ítélték. A volt elítéltek legbátrabb társuknak tartottak. 1956-os szerepéért a Köztársaság Hőse címet kapta meg. Az egyetemet levelező hallgatóként fejezte be, jogi diplomáját 1981-ben nyerte le. 1969 óta járta Erdélyt, majd 1990 után Moldvát is. Itt végezte lélek- és embermentő tevékenységét. Az évek során moldvai csángómagyarok ezrei fordultak meg lakásán, többjük szállóvendégként. A moldvai magyarok megsegítésére barátaival megalapította a Frater Julianus Alapítványt. Lourdes-ba évente vitte az erdélyi és moldvai mozgássérülteket vagy hozta a Kárpát-medence egyéb vidékeiről a mozgássérült és Down-kóros gyermekeket magyarországi és vidéki nyári üdültetésekre, miközben vitte, folyton vitte az eldugott falvakba a gyógyszereket, a gyógyászati segédeszközöket és ki tudja mi mindent. Utóbbi éveiben mindig Moldva, Kárpátalja és Bécs között száguldozott. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium munkatársaként szerepet vállalt szórványkollégiumok létrehozásában Erdély-szerte. Mádl Ferenc köztársasági elnök, Atzél Endre legendás munkásságát 2003-ban személyes kitüntetésével jutalmazta, 2004 decemberében pedig megkapta az erdélyiek Julianus-díját is. /Dr. Gellérd Judit: Radikális jóság – dr. Atzél Endre halálára. = Moldvai Magyarság (Csíkszereda), 2006. febr./

A Templom és Iskola Alapítvány szavalóversenyén református kollégisták tettek bizonyságot versszeretetükről Marosvásárhelyen, a Bolyai Farkas Líceumban. Dr. Csiha Kálmán nyugalmazott püspök, az alapítvány elnöke elmondta: a tavaly először megrendezett versenyt ezentúl évente folytatni fogják. /N.B.: Balladák a Bernády Teremben. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 28./

Vidéken ritkák az irodalmi találkozók, ezért jöttek sokan a marosvásárhelyi Súrlott Grádics irodalmi kör erdőszentgyörgyi humoros délutánjára. Nagy Pál válogatásában jelent meg Bajor Andornak az egykori Új Élet című képes hetilapban megjelent írásait tartalmazó kötete (Angyal Bandi illemtana), amelyhez Sütő András írt előszót. Néhány példányához az olvasók ezúttal is hozzájuthattak. Székely-Benczédi Endre szatirikus politikai szakácskönyve nyomdakész állapotban van immár egy esztendeje. Szerencsések az erdőszentgyörgyiek, van egy Kovrig Magdolnájuk, aki a nevelésre, az oktatásra tette fel életét, akinek művelődésszervezői munkája nyomán élénk tevékenység zajlik a kisvárosban, ő vezeti a Bodor Péter Művelődési Egyesületet. Helyi lap jelenik meg havonta, az Erdőszentgyörgyi Figyelő, amelyet a fiatal szerzőgárdával ugyancsak Kovrig Magdolna tanárnő szerkeszt. /Damján B. Sándor: Hej, Múzsa, légy mostan ihletett…” = Népújság (Marosvásárhely), febr. 28./

Február 25-én zsúfolásig megtelt Zimándújfalun a kultúrotthon, farsangzáró jelmezbált szervezett a Borostyán Egyesület. Ménesi Melinda alelnök köszöntötte az egybegyűlteket. A tombolasorsoláskor az Aradi Máltai Segélyszolgálat, illetve a zimándújfalui katolikus plébánia jóvoltából 70 nyeremény talált gazdára. Éjfél után zenekari kísérettel vonultak az utcára, körbetáncolták a felgyújtott szalmabábut, együtt búcsúztatták a farsangot, a telet. A Borostyán Egyesület vezetősége maga köré gyűjtötte a helybeli és környékbeli magyarságot. /Bábut égettek Zimándújfalun. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 28./

Megjelent Ferencz Imre Történelmi lóárverés /Státus Kiadó, Csíkszereda/ című könyve, amely a szerzőnek a hajdani Tromf /Csíkszereda/ című szatirikus hetilapban és a Hargita Népe szilveszteri számaiban megjelent humoros írásait tartalmazza. Ezek az írások a mezőgazdasági termelőszövetkezetek felszámolásától a 2004. december 5-i népszavazásig mintegy tizenöt évet fognak át. /Új könyv. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 28./

“Gyémánt László azt mond, amit akar. Én azt tudom, hogy a holokauszt túlélők nevében nem nyilatkozhatom, mert engem erre nem jogosított fel senki” – szögezte le az Új Magyar Szó megkeresésére Goldner Gábor, a kolozsvári zsidó hitközség elnöke, miután Gyémánt László, az Európai Tanulmányok Karának dékánja, a Babes-Bolyai Tudományegyetem keretében működő Judaisztikai Intézet vezetője a holokauszt túlélők emlékére hivatkozva utasította el a Bolyai Egyetem létrejöttét. Arra a kérdésre, hogy mi a véleményük a magyar karokról, Goldner kifejtette: “A zsidó hitközségnek erről a témáról nincsen véleménye. Ez nem a mi dolgunk, mi ebben nem veszünk részt. Ez a román állam és a Babes-Bolyai Tudományegyetem dolga. Nem tartjuk megfelelőnek, hogy a mi hitközségünk ebbe beleszóljon”. Elmondta, hogy Gyémánt Lászlót nem hatalmazta fel a hitközség, hogy a kolozsvári zsidó közösség nevében beszéljen. Az Új Magyar Szó kérdésére Gyémánt László leszögezte: “Én nem a holokauszt túlélők nevében nyilatkoztam. A Babes-Bolyai Tudományegyetemen létezik egy judaisztikai program, ennek vagyok a vezetője, a program résztvevői és a magam nevében nyilatkoztam, mint holokauszt túlélők, vagy holokauszt túlélők leszármazottjai.” Gyémánt szerint olyan módszereket használ a Bolyai Kezdeményező Bizottság, amelyek a göbbelsi vagy sztálini módszerekre emlékeztetnek. „Kiderült ugyanis, hogy olyan emberekre hivatkoznak, akik nem is tudják, miről van szó, olyan e-mailek érkeznek, amelyeket innen, Erdélyből küldenek, de úgy vannak feltüntetve, mintha Bécsből küldték volna. Én ezek ellen a hamisítások, elferdítések ellen tiltakoztam” – tette hozzá. /Debreczeni Hajnal: Gyémánt: göbbelsi módszereket használ a BKB. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 1./

Alkotmányellenesnek kellene nyilvánítani a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által március 15-re Székelyudvarhelyre meghirdetett Székely Nagygyűlést –kérte Ilie Botos főügyészhez intézett levélben Petru Calian konzervatív párti képviselő. A politikus (aki 2004-ben a Nagy-Románia Párt színeiben jutott képviselői mandátumhoz, januárban ellenben átigazolt kormányzó Konzervatív Pártba) követeli: a nyomozóhatóság nyilvánítsa alkotmányellenesnek a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által március 15-re meghirdetett Székely Nagygyűlést. Szerinte ugyanis „sérti az alaptörvény előírásait” az RMDSZ „hallgatólagos jóváhagyásával” meghirdetett rendezvény, hiszen – mint a konzervatív képviselő fogalmaz – ezen „kikiáltják a Székelyföld területi autonómiáját”. /Calian a Székely Nagygyűlés betiltását szorgalmazza. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 1./

A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) tiltakozott amiatt, hogy a szerbiai igazságszolgáltatás etnikai alapon kettős mércét alkalmaz, amikor magyar és szerb nemzetiségű bűnelkövetők felett ítélkezik. Tavaly júniusban Temerinben öt magyar fiatalember súlyosan és kegyetlenül bántalmazott egy szerb férfit, amiért a vádlottak összesen 61 év börtönbüntetést kaptak. A másik eset 2004 szeptemberében történt: Újvidéken hat szerb nemzetiségű fiatalember elrabolt egy magyar fiatalembert, akit súlyosan és kegyetlenül bántalmaztak, vasrúddal vertek. Az áldozatot a Duna-partjára hurcolták, meztelenre vetkőztették, levizelték, a Dunába kényszerítették, egy csónakból fojtogatták. A vérző, mezítelen fiatalembert ezután magára hagyták. Az újvidéki bíróság pénteken zsarolás, emberrablás és engedély nélküli fegyvertartás bűncselekménye miatt első fokon összesen 14 év börtönre ítélte a szerb nemzetiségű bűnelkövetőket. A magyar fiatalok letartóztatás alatt voltak gyakorlatilag a bűntény elkövetése óta egészen addig, amíg a jogerős ítélet után a börtönbe vonultak, míg az újvidéki szerb fiatalok szabadlábon védekeztek, és az első fokú, „kirívóan enyhe ítélet csak most született meg”. /Etnikai alapú kettős mérce a szerb igazságügyben. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 1./

Gaál András csíkszeredai festőművész hetvenedik születésnapja alkalmából rendhagyó tárlattal ajándékozta meg tisztelőit a Kriteron-ház kiállítótermében. Az ünnepeltet a pályatárs Márton Árpád köszöntötte. /Gaál Andrást köszöntötték. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 1./

Andrei Marga, a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Akadémiai Tanácsának elnöke bejelentette, hogy bepereli Kertész Imre Nobel-díjas írót a Frankfurter Allgemeinen Zeitung február 22-i számában közölt cikk /Ceausescus Lehranstalt – Imre Kertesz protestiertgegen die rumänische Staatsuniversität in Klausenburg/ miatt. Marga szerint Kertész nem ismeri a BBTE szerkezetét, hiszen az író – Marga szerint – úgy tudja, hogy a kolozsvári egyetemen nem létezik magyar nyelvű oktatás. Az akadémiai tanács elnöke szerint a cikkből kiderül, hogy Kertésznek „fogalma sincs „ az 1989 után a magyar nyelvű oktatás kapcsán folytatott vitákról. Marga szerint Kertész a cikkben összetéveszti a multikulturalizmust a nacionalizmussal. Margának meggyőződése, hogy a cikket nem Kertész írta, de mivel az írás az ő neve alatt jelent meg a német lapban, ezért kénytelen ehhez a jogi lépéséhez folyamodni. Emlékeztetett, hogy mindketten Herder-ösztöndíjasok, ezért ennek a díjnak az odaítélésével megbízott hamburgi Alfred Toepfer Alapítvány megkérte őket, hogy Hamburgban vagy Bécsben nyilvános vitában tisztázzák álláspontjukat a kérdésről. Marga közölte: hamburgi kollégái vizsgálják jelenleg, hogy Kertészt magyar vagy német bíróság elé hívja, hiszen az író magyar és német állampolgársággal egyaránt rendelkezik. Valóban nem Kertész írta a cikket – jelentette ki a Szabadságnak Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) egyik vezetője. Korábban a BKB egyik sajtótájékoztatóján be is mutatták a cikket, amelyből kiderül, hogy a cikk szerzője Reinhart Olt, aki a Bolyai Egyetem létrehozását szorgalmazó, 79 tudós által aláírt levél ismertetéséről szóló tudósításában kiemelte a címben Kertész nevét. Hantz szerint Kertésznek csak annyi köze van a cikkhez, mint a többi tudósnak. Marga nem kívánta kommentálni a Magyar Rektori Konferencia nyilatkozatát. A magyarországi testület közölte: személyes megkereséssel is kezdeményezni fogja, hogy az egyetem szenátusa újratárgyalja a magyar karok létrehozására vonatkozó kérést. A Szabadság azon kérdésére, hogy ha a magyar oktatók közgyűlése a részleges bojkott mellett dönt, akkor kezdeményezik-e az oktatók megbüntetését, Marga kifejtette: ezeket a személyeket kénytelenek lesznek helyettesíteni, hogy az egyetem tovább működhessen. Az MSZP, a magyar kormánypárt támogatja az önálló, államilag finanszírozott erdélyi magyar egyetem ügyét. Közleményük szerint a multikulturalizmus hosszú távú fenntartása az egész térség érdeke. Ezt gazdagíthatja az együttműködésre képes önálló egyetem. A megoldás kialakításában irányadónak tekintik az RMDSZ álláspontját. /Borbély Tamás: Andrei Marga bepereli Kertész Imrét. Félretájékoztatással vádolják a Nobel-díjas írót. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 2./

Március 1-jén három bizottság szenátorai vitatták meg azt a törvényjavaslatot, amely megtiltaná, hogy a kommunista struktúrákban részt vállalt személyek ne tölthessenek be magas rangú állami, illetve közhivatalnoki tisztségeket. Frunda György RMDSZ-es szenátor úgy vélte, hogy 16 évvel a forradalom után nehezen indokolható a kommunista rendszer tagjai elleni intézkedés. Szerinte azoknak a bíróknak és ügyészeknek, akik a ’80-as évek második felében is tevékenykedtek, és jelenleg is táblabíróságokon vagy a legfelsőbb bíróságon dolgoznak, nincs mit keresniük – fogalmazott. Eckstein-Kovács Péter szenátor, a jogi bizottság elnöke olyan büntetések kiszabását kívánja bevezetni a törvénytervezetbe, amely a kommunista időkben magas rangú állami tisztségeket betöltött személyekre vonatkozna. Valentin Dinescu nagy-romániás szenátor szerint a parlament nevetségessé válna, ha tömegesen megvádolnák a kommunista tömb volt vezetőit. /Átvilágításról vitatkoztak a szenátusban. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 2./

Csapó I. József, a Székely Nemzeti Tanács elnöke azt kérte, hogy Magyarország kössön megállapodást Romániával Magyarország védőhatalmi státusának gyakorlására a Székelyföld felett. Az előzmények a kilencvenes évek elejéig nyúlnak vissza. A Korunk egy 2002-es számában közölt interjúban Konthur Bertalan, – az MVSZ németországi szervezetének korábbi vezetője – kifejtette: “azt is javasoltam az első demokratikusan megválasztott magyar kormánynak, hogy próbálják megszerezni az ENSZ-ben (mint Ausztria Dél-Tirol esetében) a védőhatalmi státust mindazon magyar kisebbségek számára, akik a trianoni és a párizsi békeszerződések után kisebbségbe kerültek a mai Magyarország határain kívül. Erre a felvetésre is félig-meddig elutasító választ kaptunk. Arra hivatkoztak a külügyminisztériumban, hogy a történelmi helyzet nem azonos.” Szűcs László cikkében Bárdi Nándor egy későbbi elemzéséből idézett: “a Szlovákiával és a Romániával kötendő alapszerződés-vitákban (…) egyfajta védőhatalmi státusra is törekedett a magyar politika. Arról, hogy elérte-e Magyarország ezt a védőhatalmi pozíciót, megoszlanak a vélemények.” Csapóhoz hasonlóan kérte ugyanazt többek mellett a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, s Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke, aki szerint “az erdélyi magyar autonómia-törekvésekre adott román válasz indokolttá tenné, hogy Magyarország az ENSZ-nél védőhatalmi státust követeljen, mint ahogy Ausztria tette ezt Dél-Tirollal kapcsolatban.” Ugyancsak a védőhatalmi státusban hisz az Erdélyi Magyarság folyóiratban közölt írása szerint Atzél Ferenc, aki szerint Romániában 2004-ben még voltak olyan bebörtönzött erdélyi magyarok, akiknek egyetlen bűnük a magyarságuk. Az idézetek közlése után Szűcs László, az Erdélyi Riport hetilap főszerkesztője ironikusan írt erről a kérdésről: Szaúd-Arábiával példálózott, 1991-ben az Öböl-háború idején ez az ország kért ilyen státust az Egyesült Államoktól, s fizetett is 50 milliárd dollárt, hogy védjék meg országát az iraki diktátor esetleges inváziójától. /Szűcs László: Védőhatalmat a népnek. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 2./

A Tordán tervezett magyar iskola ügyét vitató február 28-i tanácsülésen elhangzott megengedhetetlen rágalmak, fenyegetések kapcsán kivizsgálást kért László Attila Kolozs megyei RMDSZ-elnök Alin Tise prefektustól. A tordai önkormányzat nem volt hajlandó napirendre sem tűzni a magyar iskola kérdését. Az ülésen főleg a nagy-romániás tanácsosok minősíthetetlen hangnemben támadták a magyar iskola létrehozását szorgalmazó RMDSZ-es városi tanácsosokat, de Kiss László unitárius lelkészt is, aki a feszült gyűlés után röviddel hirtelen elhunyt. Február végén két Kolozs megyei városban is, Tordán és Bánffyhunyadon akadályozták meg az önálló magyar iskola létrehozását. László Attila ezzel kapcsolatban elmondta, hogy mindkét esetben volt előzetes politikai egyeztetés a két város vezetésével. /N.-H. D.: Beadvány a prefektusnak a magyar iskolák ügyében. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 2./

Hargita Megye Tanácsa megjelentette a Hargita megyei civil szervezetek katalógusát. A kiadvány 270 szervezet adatait tartalmazza. /Megjelent a civil katalógus. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 2./

Magyar anyanyelvű rendőrök toborzására hirdetett kampányt az RMDSZ, miután az Országos Rendőr-főkapitányság márciusra országos szinten 863 rendőri helyet hirdetett meg. Kolozs megyében jelenleg csak 11 magyar rendőr teljesít szolgálatot. A román rendőrségben az alkalmazottak mindössze 0,69 százaléka magyar anyanyelvű, vagyis országos szinten alig több mint 300 személy. A kampány során az RMDSZ igyekszik vonzó képet kialakítani a rendőrségről. /Balázs Bence: Magyar rendőrök kerestetnek. Az RMDSZ is vállalta a toborzást. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 2./

Február 27-én elhunyt a 86 éves id. Kókay Gyula nyugalmazott közgazdász, aki vérbeli pedagógus, szeretetteljes nevelő volt. /Turánicz-Laskay Lajos: In memoriam id. Kókay Gyula (1920–2006). = Szabadság (Kolozsvár), márc. 2./

Megjelent a 84 éves Gocz József újabb könyve: Háromszék második világháborús frontharcosai, hadifoglyai és hadiözvegyei.  A társszerző Szabó József János hadtörténész-alezredes, Erdély és Székelyföld magyar hadtörténetének kutatója alapos székelység-­történeti tanulmányt írt Gocz József hatalmas adattára mellé. Ez a könyv a históriai és mai bajtársi szeretetnek a lenyomata, írta Sylvester Lajos.  Gocz József Pro Urbe-díjas frontharcosnak 2001-ben jelent meg a 3006 év hadifogságban című könyve. Ez után látott hozzá a frontharcosok, hadifoglyok és hadiözvegyek háromszéki seregének összeállításához. Több mint 3000 frontharcost sikerült azonosítania. /Sylvester Lajos: Háromszéki frontharcosok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 2./

Március 2-án tartották a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar oktatóinak közgyűlést. Salat Levente, a magyar tagozatért felelős rektor-helyettes kifejtette: ha nem sikerül közös álláspontot kialakítaniuk a magyar oktatóknak, akkor benyújtja lemondását. Tizenötperces áramszünet volt a tanácskozás idején. A közgyűlést megelőzően, március 2-án az egyetem rektora, Nicolae Bocsan újabb fenyegető közleményt adott ki, amelyben leszögezte: mivel több külföldi újság ellenőrzés nélkül közölte azt, amit „a jelentéktelen létszámú oktatócsoport” az egyetemről mondott, vizsgálja annak a lehetőségét, hogy az oktatási intézményről „hamis adatok közlésével félretájékoztató személyek és újságírók” ellen pert indítson. Hozzátette: az egyetem jogi szakértői azt a lehetőséget is vizsgálják, hogy a szóban forgó személyeket román és külföldi bíróságok elé állítsák. A dokumentum konkrétan senkit nem nevezett meg, vélhetően az egyetem vezetősége ezzel a figyelmeztetéssel próbálta megakadályozni az egyetem multikulturális jellegére vonatkozó nyilvános vita folytatását. Egy dokumentumban az egyetem több dékánja kifejtette, hogy az eddigi vitában a magyar karok vagy az önálló magyar egyetem akkreditálásának a kérdése elsikkadt. Név szerint Kötő József oktatási államtitkárt említették, kételyeiket fejezve ki afelől, hogy az RMDSZ színeit képviselő tisztségviselő ne ismerné az egyetem akkreditálására vonatkozó szigorú szabályokat. A dékánok szerint a BBTE-nek az akkreditációra vonatkozó jogát senki nem használhatja fel más egyetemi struktúrák létrehozására. /Borbély Tamás: Közös álláspontról egyeztettek a magyar oktatók. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./ „Nem vagyok elragadtatva attól, ami a kolozsvári magyar egyetem ügyével kapcsolatban a személyem körül történik” – nyilatkozta az Új Magyar Szónak Kertész Imre Nobel-díjas író Andrei Marga azon szándékára, hogy bepereli Kertészt amiatt a cikk miatt, amely a Frankfurter Allgemeine Zeitung német napilapban a Babes-Bolyai Tudományegyetemen indítandó három magyar karról megjelent. A várható perrel kapcsolatban Kertész Imre nem kívánt megjegyzést tenni. Ugyanezt a cikkre reagált március 2-án nyílt levéllel Nicolae Bocsan rektor, Serban Agachi, Wolfgang Breckner, Szamosközy István és Gyémánt László, a BBTE professzorai. Válaszuk szerint 1989 óta a BBTE rektorai azon munkálkodtak, hogy többnyelvű és multikulturális intézményt alakítsanak ki. A levél írói úgy gondolják, minden normálisan gondolkodó ember számára fontos, hogy román, magyar, német nyelven legyen tanítás, valamint létezzen judaisztikai tanulmányok szak. Az egyetem soha nem tett semmit, hogy megakadályozza a román, magyar, német, héber vagy más nemzeti kisebbség nyelvén történő oktatást, állítják. A levél végén leszögezik: jó lenne, ha azok, akik a Babes-Bolyai Tudományegyetemről írnak, erkölcsi és intellektuális kötelességüknek éreznék, hogy utánanézzenek, miről írnak. Áramszünet sötétítette el a termet amelyben a magyar oktatók közgyűlése folyt. Az egyetem tanárai a sötétben is folytatták a megoldáskeresést. A BKB közgyűlés előtti szándéka az volt, hogy bizalmi szavazást javasol a rektor-helyettesek, Salat Levente, Nagy László, valamint az akadémiai tanács alelnökének, Szamosközi Istvánnak leváltásáról. A BKB szerint ez lehetne az első lépés az egyetem működésének bojkottja felé. Erre Nagy László az ÚMSZ-nek kifejtette, hogy „ha az oktatók nagy része úgy gondolja, hogy nem végzik megfelelően a munkájukat, akkor elgondolkodnak a lemondásuk benyújtásán, de a közgyűlésnek nincs hatásköre a tisztségükből való leváltásra.” A közgyűlést Salat Levente és Szamosközi István hívta össze. Salat Levente jelezte, amennyiben a közgyűlés olyan, az önálló magyar egyetem megvalósítását célzó ütemtervet fogad el, amit ő nem tud vállalni, akkor lemond, „ha azonban van lehetőség az egységre, az egységes cselekvésre, akkor tovább is vállalja a küzdelmet.” A BKB képviselői ismertették tevékenységüket. /Debreczeni Hajnal, Salamon Márton László: BBTE: sötétben tapogatóztak. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./ Gabriel Bethlen, Ioan Sigismund, Stefan Bathory – ezek a nevek szerepeknek a BBTE honlapjának angol nyelvű változatán (http://ubbcluj.ro/www-en/despre/istoric.htm). A románul vagy magyarul nem beszélőknek az angol verzió az egyetlen lehetőség arra, hogy tájékozódjanak az egyetemről, a német nyelvű rész nem tartalmaz ilyen irányú információkat. A dokumentum homályosan kezeli a történelmi tényeket, nem derül ki, hogy a kolozsvári tanintézetek, amelyek megelőzték Kolozsvár magyar egyetemét, magyar kezdeményezések voltak. Viszont ha valaki magyarul is el akarja olvasni az egyetem történetét, akkor azt tapasztalja, hogy ez a fejezet hiányzik. A magyar verzióban megjelenik a kapcsolat „Az egyetem története”, ám rákattintva üres az oldal. A magyar oktatók aláírásgyűjtést is kezdeményeztek annak érdekében, hogy magyarul is megjelenjen egy korrekt történeti felvezetés, de ennek nem lett eredménye. /(I. I. Cs.): Gabriel Bethlen. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./

„Nem kijelenteni kell, hogy mi a magyar nemzethez tartozunk, hanem megtalálni a konkrét kapcsolódási pontokat” – nyilatkozta Varga Attila RMDSZ-alelnök a határon túli magyarok közjogi státusát érintő alkotmánymódosítás HTMH-nál március 2-án lezajlott vitája után. Kifejtette: nem értettek egyet az eredeti javaslattal, hogy az alkotmány a magyar nemzetre vonatkozó meghatározást tartalmazzon, mert ez mindegyik Magyarországgal szomszédos országban konfliktust gerjesztene, és a kérdést nem oldaná meg. A magyar kormány tavaly novemberi javaslatában szerepelt egy olyan passzus, amely szerint a határon túli magyarok részei a nemzetnek, mint közös kulturális, nyelvi, történelmi hagyományokkal rendelkező közösségnek. Avarkeszi Dezső kormánymegbízott közölte: az első, december 16-i egyeztetésen igazából csak abban a kérdésben volt nagy vita, hogy a nemzetfogalom milyen módon kerülhet be az alkotmányba. A mostani tanácskozáson – az RMDSZ kompromisszumra tett ajánlatát figyelembe véve – a résztvevőknek sikerült törvényjavaslatot elfogadni. Ebben a változatban nem szerepel a nemzetfogalom, viszont beépítették a határon túli szervezetek által tett javaslatok egy részét. Az RMDSZ ajánlása volt, hogy ne terheljék meg az alkotmánymódosítást a nemzetfogalomról szóló vitával. A tanácskozáson nem képviseltette magát a felvidéki Magyar Koalíció Pártja és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség. Jelen volt az RMDSZ, a Vajdasági Magyar Szövetség, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség, a Horvátországi Magyar Egyesületek Szövetsége, az Ausztriai Magyarok Egyesülete, az Észak- és Nyugat-Európai Magyar Szervezetek Szövetsége. Duray Miklós alkotmánymódosítási tervezetét nem vitatták meg, mert a felvidéki politikus nem jelent meg a tanácskozáson. Avarkeszi közölte: a magyar kormány egyértelművé tette, hogy ezzel a változattal nem tud egyetérteni. A magyarországi parlamenti választások előtt nem kezdeményeznek négypárti egyeztetést a jelenlegi tervezetről. /Guther M. Ilona, Budapest: Kimaradt a nemzetfogalom az alkotmánymódosításból. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./

Március 2-án megszavazta a szenátus az Országos Korrupcióellenes Hivatal (DNA) működését szabályozó sürgősségi kormányrendeletet. A jogszabályt a képviselőház már korábban jóváhagyta. A rendeletet gyakorlatilag valamennyi parlamenti párt támogatásával fogadták el, amint arról előzőleg megállapodtak. Traian Basescu elnök a parlamenti pártokkal folytatott egyeztetések alkalmával ígéretet tett arra, hogy a jogszabályt kihirdetés előtt – normakontroll végett – elküldi az Alkotmánybírósághoz. /Basescu előtt a DNA-rendelet. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./

A Legfelső Védelmi Tanács több jogszabálytervezetet tárgyal, amelyek máris vitát és váltottak ki. A tervezeteket, amelyek között szerepel a titkosügynökök alapszabályzata, a titkosszolgálat szervezése és működése, valamint az ország biztonságvédelmi stratégiája, Traian Basescu államfő kérésére titkosnak minősítették. Egyes vélemények szerint a titkosítás visszaélést jelent, sérti az állampolgár jogait és szabadságát. A titkosügynökök szakmai alapszabályzata előírja, hogy nem felelősek, amennyiben szolgálati feladataiknak a törvényes keretek közötti gyakorlása során bántalmaztak egy személyt vagy annak vagyonkárt okoztak. Szintén az alapszabályzat-tervezet írja elő, hogy a küldetésben lévő tisztet az illetékes hatóság engedélye nélkül nem motozhatják meg, nem tarthatják vissza, és nem tartóztathatják le. Az ország biztonságát közvetlenül fenyegető veszély elhárítása érdekében a tisztek bármilyen szállítási vagy közlési eszközt felhasználhatnak, utólagos kártérítéssel. A román titkosszolgálat alkalmazottai a közintézményektől, hatóságoktól és magánszervezetektől kérhetnek és ingyen hozzájuthatnak adatokhoz, okiratokhoz vagy ezek másolatához, amennyiben ezek a nemzetbiztonság megvalósításához szükséges információkat tartalmaznak. A titkosügynökök „megállapíthatják” a tettenéréses bűncselekményt, amely terrorista akciók szervezésére vagy végrehajtására, korrupcióra, szervezett bűnözésre vonatkozik. A tisztek magáncégeket is létesíthetnek, fedezetként. A készülő jogszabálytervezetek több mint 30 kockázatot, az ország biztonságát veszélyeztető cselekményt sorolnak fel, többek között a nyilvános helyen terjedő információk tartalmának elferdítése vagy a víz és energia tartalékok pazarlása. Mircea Geoana, a Szociáldemokrata Párt elnöke, szerint az alapszabályzat-tervezet erkölcstelen és alkotmányellenes. Túllépi hatáskörét a titkosszolgálat – figyelmeztet a Nyílt Társadalomért Alapítvány. A Nyílt Társadalomért Alapítvány közleményben fejezte ki „aggodalmát” a román titkosszolgálatnak a telefonlehallgatások ügyében kifejtett véleményével kapcsolatban. A titkosszolgálat szerint az, hogy a telefonlehallgatáshoz bírói meghatalmazás szükséges, nem érvényes a titkosszolgálati tevékenységben, esetükben a nemzetbiztonsági törvényt kell alkalmazni. Ez pedig elegendőnek tartja a főügyészség által megnevezett ügyész engedélyét. Az alapítvány figyelmeztet, hogy a büntető eljárási törvénykönyv előírásai szerint a lehallgatási parancs legtöbb 30 napra szólhat, és meghosszabbítható, anélkül, hogy a 4 hónapot meghaladná. A nemzetvédelmi törvény azonban lehetővé teszi, hogy az ügyész 6 hónapra állítsa ki a parancsot, a meghosszabbításnak pedig nem szabnak határt. /Működési szabályzat készül a titkosügynököknek. Korlátlan visszaélések törvényes engedélyezése? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./

Beszterce magyarsága kivonult a temetőjében emelt emlékműhöz, hogy fölidézze a napot, mikor Giorgio Basta kardélre hányatta a várvédőket és családjukat. A 400. évforduló alkalmából, 2002. június 9-én a történelmi egyházak és az RMDSZ emlékművet avattak. Jellemző, hogyan értékelt a Románia Mare hetilap: 2005. október 14-i számának szalagcíme: Az RMDSZ Besztercén emlékművet emelt Basta tábornoknak, Mihai Viteazul gyilkosának. Az újság egy teljes oldalon részletezte ezt a „provokációt”. A lap szerint amióta az emlékmű áll, az RMDSZ szónokai évente fölidézik Basta hősiességét, amelyet azzal bizonyított, hogy Torda mezején lemészároltatta Mihai Viteazult. A lap szerint a román vajda 1601-ben Nagy-Románia néven egyesítette az összes román országrészeket, ezért kellett elpusztulnia, ezért kapott emlékművet Basta. A cikk szerzője, bizonyos Flore Matei azt is megírta, hogy az RMDSZ Budapestről beszerzett számítógépen adatbankot létesített az összes román személyiség megfigyelésére, miközben a Magyar Kulturális Alapítvány nehéz pénzekkel megvesztegeti, lekötelezi őket. A szerző személyes emlékeket is idéz: a 70-es években (!) a Magyar Autonóm Tartomány területén élt, a magyarok olyan elképzelhetetlen barbár bánásmódban részesítették a román lakosságot, hogy az még a külföldi turistákat is elborzasztotta. Mindezek után a szerkesztőség felhívta a figyelmet az autonómia veszélyére, amellyel az RMDSZ Erdélyt Magyarországhoz akarja csatolni. Az oldalt a besztercei inkriminált emlékmű fényképe uralja, el lehet olvasni a fekete márványba vésett szöveget: „Az 1602. február 24-én, vasárnap Basta generális vallon és hajdú zsoldosai által Besztercén lemészárolt, több száz magyar várvédő és családja hősi halála emlékének...” stb. Közben a Romania Mare szerint az RMDSZ dicsőíti Basta tábornokot. /Barabás István: Basta tábornok az RMDSZ szolgálatában. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./ Emlékeztető: az emlékmű felavatásáról: (Kresz Béla): Beszterce fekete vasárnapja. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), 2002. jún. 11./

A temesvári önkormányzat Szász Enikő színésznőt nevezte ki a temesvári Csiky Gergely Színház igazgatójává. A leendő színidirektor elképzeléseiről nyilatkozott. Elődje, Demeter András hatalmas érdeme, hogy tizenkét évvel ezelőtt kiemelte a megszűnés határára jutott színházat az anonim állapotból, és nemzetközi hírű színházi műhellyé próbálta alakítani. Ezt a gyakorlatot ő is folytatja, de kínálat és repertoár kialakításánál nem vonatkoztathatnak el attól a publikumtól, amelynek játszanak. Kezdeményezi egy szövetség létrehozását a Duna-Körös-Maros-Tisza Eurorégió három nagyvárosában, Temesváron, Szegeden és Újvidéken működő színházak között, mely azt célozná, hogy helyi költségvetési, illetve európai uniós forrásokat felhasználva állandó évadot szervezzenek egymás székhelyén. A testvérvárosi színházak vezetői szándéknyilatkozatukkal támogatták ezt. Szász Enikő úgy tervezi, hogy csak meghatározott időre vagy projektekre szóló szerződéseket köt a színészekkel. A magyar közönség színháztól való távolmaradásának egyik fő oka a színpad és színházterem jelenlegi állapota. Omlik a fal, beázás is van. – Szász Enikő tervezi a bábtagozat indítását, bábszínészek toborzását, a színészek lakásgondjainak megoldását és tánctagozat létrehozása is. Nagyszabású vándorfesztivált is elindíthatnának Temesvárról, a testvérvárosokban működő színházi intézmények bevonásával. /Pataki Zoltán: Eurorégió lesz a Csikyben. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./

Kommandón Bod Péter fiatal lelkipásztornak 527 református híve van. Egy családi házban tartották az istentiszteleteket mind a reformátusok, mind a katolikusok. A református hívek megvásárolták a házat, és négy évi munka árán felújították. Lehet mondani kazettás templom, mert mennyezetének díszítéséhez a minden évi konfirmandusok adományoznak egy-egy kazettát. Tornyot is építettek, 2004 júniusában fejezték be a munkát. Van egy faragott emléktáblájuk, ezt Nagy Berta adományozta, aki Kommandó szülötte, ő hívő közösség jótevője. Új harangot öntetett a gyülekezet. Ifjúsági bibliakör alakult másfél éve. Kommandón a nagy tél nem akadályozta az egyházi életet. Megtartották az egyetemes imahetet. A 2002-ben végzett népszámlálás alkalmával Kommandó 1042 lakosa közül 81 ortodoxnak, 451 római katolikusnak, 505 reformátusnak vallotta magát. Kommandón pozitív a demográfiai mutató. A 14 év alatti református és katolikus magyar gyermekek száma eléri a 170-et. /Kisgyörgy Zoltán: Ahol a nagy tél sem akadály. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 3./

A Nagybányai Ifjúsági Szövetség (NISZ) kezdeményezésére a nagybányai ifjúsági szervezetek, csoportosulások „Nagybányai ifjúság” címmel kerekasztal megbeszélést tartottak február 27-én. A találkozó célja a nagybányai ifjúsági szervezetek, egyesületek, csoportosulások közötti párbeszéd, együttműködés szorgalmazása volt. A megjelent szervezetek képviselői bemutatták tevékenységi körüket, megbeszélték különféle működési és szervezési gondjaikat, megosztották egymással tapasztalataikat. A megjelentek megegyeztek a találkozó időszakos megismétlésében. A megjelent szervezetek: Fülemile Színjátszó Kör. Lendvay Márton Színjátszó Kör, Medáliák Társasága – Németh László Líceum, Nagybányai Ifjúsági Szövetség – NISZ, Németh László Diáktanács – NLDT, Óvárosi református templom ifjúsági szervezete – IKE, Szentháromság templom ifjúsági kórusa – Schola Rivulina és Turul-Sas Lovagrend /”Nagybányai ifjúság” – találkozó. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), márc. 3./

Nem bojkottálják a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar oktatói az egyetem döntéshozó szerveit – derült ki az oktatók március 2-án késő este véget ért közgyűlése után. A tanárok, célkitűzéseik megvalósításáért, ami most főleg a magyar karok létrehozása, az RMDSZ segítségét kérték. A magyar tagozat vezetősége közleményt adott ki, amelyben Salat Levente és Nagy László rektor-helyettes, valamint Szamosközi István az Akadémiai Tanács alelnöke kifejtik álláspontjukat. Szerintük a résztvevő oktatók úgy döntöttek, hogy nem vonják meg a bizalmat tőlük. Részvételüket az intézmény tevékenységében, a magyarnyelvű oktatás menetének zavartalan biztosítása érdekében, szükségesnek ítélik meg. A magyar oktatók döntő többsége szükségesnek tartja ugyanakkor a BBTE szerkezeti reformjával kapcsolatos kérdések napirendre tűzését, és ennek érdekében az egyetem vezetőségével dialógust kezdeményez. Emlékeztetnek, a résztvevők határozatot fogadtak el, amely kimondja: az intézményi reform kérdését szét kell választani az önálló állami magyar egyetem létrehozását célzó legitim törekvésektől. Hangsúlyozzák: a BBTE keretében zajló magyar nyelvű oktatás autonómiájának intézményesítésére irányuló erőfeszítések nem célozzák az egyetem szétválasztását. Korábban, a magyar karokért és az önálló magyar egyetemért küzdő Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) azt javasolta, hogy a magyar oktatók ne vegyenek részt az egyetem döntéshozó testületeinek munkájában. Így tiltakozzanak amiatt, hogy a felsőoktatási intézmény szenátusa február 20-án közvetett módon elutasította az önálló magyar karok létrehozását. Kása Zoltán, az egyetem oktatója a gyűlés után elmondta: a résztvevők jelentős többséggel több nyilatkozatot is elfogadtak. Az egyetem vezetőségéhez intézett dokumentumban leszögezték, nem kívánják szétrobbantani a BBTE-t. Azt akarják csupán, hogy jobban működjön az egyetem, ezért szorgalmazzák a magyar karok létrehozását. Szintén az intézmény román vezetőségéhez intézték azt a nyilatkozatot, amelyben kifogásolták, hogy megfélemlítették azokat, akiknek a BBTE többségi álláspontjától eltér a véleményük. Egy másik nyilatkozatban az oktatók az RMDSZ-től azt kérték, a kisebbségi törvénytervezet és a most készülő felsőoktatási törvény révén tegyék lehetővé, hogy a magyar karok és az önálló magyar egyetem létrejöhessen. Azért intézték ezt a kérést az RMDSZ-hez, mert szerintük a két célkitűzés kivívása meghaladja az oktatói közösség erejét. Emellett kérték, hogy az érdekvédelmi szervezet indítson társadalmi vitát a romániai magyar felsőoktatásról. Egyed Emese oktató a magyar tanárok megosztottságára utalva kifejtette, senki nem várta, hogy a közgyűlésen egységes álláspont alakuljon ki. Úgy véli, különböző oktatásstratégiai elvek szerint szerveződő csoportosulások is megfigyelhetők a magyar oktatói közösségen belül, de bízik benne, hogy ezek egymással tárgyalni fognak. – Előrelépés történt a magyar oktatók közgyűlésének intézményesülése és a BBTE magyar tagozatának fokozottabb önállósulása irányába –értékelte a történteket az ülés végén Hantz Péter, a BKB egyik vezetője. A BKB folyatja munkáját, több román–magyar értelmiségi fórumot szervez majd a romániai magyar egyetemi oktatásról. Hantz leszögezte: ha nem oldódik meg a magyar karok ügye, akkor júniusban további lobbi-körutakat szerveznek az Európai Parlamentbe, ugyanabban a hónapban pedig az ENSZ elé vinnék ezt a szerintük tarthatatlan helyzetet. Hozzátette: a BKB végső célja továbbra is a Bolyai Egyetem létrehozása, de most a magyar karok kérdése aktuális. Az ülésen végül nem tartottak bizalmi szavazást, amit eredetileg a magyar tagozat vezetősége kért. Hantz Péter leszögezte: a BKB azon lesz, hogy minél hamarabb tető alá hozza a bizalmi szavazást. /Borbély Tamás: Nem lesz bojkott a BBTE-n. Tisztségében marad a magyar tagozat vezetősége. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 4./

A Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar oktatói 2006 március 2-i közgyűlésének nyilatkozata A romániai magyar közösség elismeri és értékeli, hogy felsőoktatási intézményeinkben, egyetemünket is beleértve, 1989 után jelentős előrelépés történt az anyanyelven folyó oktatás terén. A kérdést ezzel együtt nem tekintjük sem végleg megoldottnak, sem pedig sok tekintetben kielégítően rendezettnek. Emlékeztetünk ezzel kapcsolatban arra, hogy a kolozsvári Zeneakadémia folyamatosan elutasítja a magyar oktatási nyelvként való használatát. Hasonló a helyzet az agrártudományi és a műszaki egyetemeken is. Ide soroljuk a BBTE vezetőségének elutasító magatartását is a magyar egyetemi oktatók túlnyomó többsége által megfogalmazott kérések tényleges megvitatását és megoldását illetően. Az utóbbi időben emiatt előállt feszültség, a folyamatosan zajló „nyilatkozat-háború” megannyi jele annak, hogy szükségessé vált az egyetemi közösségen belüli viszonyok újrarendezése, a meglévő struktúrák kiépítési folyamatának újraindítása. Ennek érdekében párbeszédre, a kezdeményezések és kérések szabad megvitatására, az előállott feszültség építő szellemben történő feloldására van szükség. Nem az egyetem jelenlegi formában való megmaradása vagy pedig szétrombolása a tét, ahogyan azt gyakorta állítják. Az a tét, hogy a jelenlegi vezetés meg tudja-e érteni: jóllehet 15 évvel ezelőtt az akkori körülmények között jó és funkcionális struktúrát alakított ki, az mára objektív okokból sok tekintetben javításra szorul, és bizonyságát tudja-e adni annak, hogy az intézmény ügyeit nem annak a számbeli fölénynek az alapján kívánja irányítani, amely a vezető testületekben rendelkezésére áll. A tét: olyan valódi együttműködés egyetemünkön, amely semmilyen tekintetben nem alapoz a „többség diktátumára”, hanem a döntések meghozatalában az egyenlő, méltányos, ésszerű részvétel elvét követi. Előkészítése és lebonyolításának módja miatt különösen nagy elégedetlenséget váltott ki a magyar egyetemi közösség körében a Szenátus ez év február 20-i ülése. A rektori hivatal, ahelyett, hogy vitára bocsátotta volna a magyar oktatók által benyújtott kérelmet, azt az antidemokratikus megoldást választotta, hogy egy előzetesen kidolgozott határozatot szavaztatott meg, amely eleve elvetette a szóban forgó kérés tartalmi mérlegelését. Tekintettel a szenátusi tagok százalékos megoszlására, az egyetem vezetősége ezzel végső soron etnikai szavazást hajtott végre és a román szenátorok számbeli fölényére támaszkodva kitért a kérés érdemi megvitatása elől. A kérdés lényege a jelen körülmények között nem az, hogy egyetemünkön lehetnek-e magyar karok, hanem az, hogy a magyar közösség ezt a jogát gyakorolhatja-e a román kollégák jóváhagyásával és az egyetemi vezetés egyetértésével. Ez a jog ugyanis létezik, miután intézményünkben jelenleg is működik két magyar nyelvű teológiai fakultás. A felekezeti sajátosság elve csak azért lehet ezek létének alapja, mert ebben az országrészben egyben megfelel egy bizonyos nyelvnek, noha az is tudva lévő, hogy e felekezeteknek más anyanyelvű híveik is lehetnek. Amiből nem az következik, hogy e karokat meg kellene szűntetni, hanem épp az a tény derül ki belőle, hogy szakmai és tudományos ismérvek igenis szólhatnak új, magyar nyelvű karok létesítése mellett. Ezek létrehozása megfelelő előkészítést igényel, de az elgondolást nem lehet eleve, tekintélyelvű érveléssel elutasítani és visszaverni. Román és német kollégáinkkal együtt felelősséget érzünk azért, hogy az egyetem falai között helyreálljon a normális munka légköre. Úgy véljük, az a természetes, ha az intézmény jó működésével kapcsolatos bármely kérdés egymás közötti vita tárgya, nem pedig más országok sajtójában nyilatkoznak róla. Úgy véljük, felül kell vizsgálni az intézmény jelenlegi felépítését megalapozó filozófia alapelveit, a jövőt illetően pedig ki kell dolgozni a folyó ügyek leltárba vételének és megoldásának működőképes mechanizmusait. Felkérjük az egyetem vezetőségét, hogy gondoskodjék a jelenlegi struktúrák továbbfejlesztését célzó beszélgetések megrendezéséről. Véleményünk szerint e beszélgetések sikere feltételezi, hogy intézményünk mindenik közössége tiszteletben tartson néhány alapigazságot és alapelvet. Elvárjuk az egyetem jelenlegi vezetőségétől: fogadja el hasonló igazságként azt, hogy a magyar egyetemi közösség által megfogalmazott kérelmek nem politikai eredetűek, nem irányulnak semmiféle etnikai szeparatizmusra, hanem kizárólag az oktatási folyamat javításának igénye, az egyetem Chartájában foglalt jogok gyakorlása indokolja őket. E nyilatkozat aláírói ugyanakkor kinyilvánítják, hogy az önálló karok létrehozása irányába tett lépéseket nem az egyetem szétválasztását célzó későbbi akciók előjátékának szánják. Meggyőződésünk, hogy valamennyiünkben megvan mind a kellő hozzáértés, mind a kellő tapasztalat, hogy építő és eredményes párbeszédet folytassunk egyetemünk jövője érdekében. Kolozsvár, 02. 03. 2006. /Szabadság (Kolozsvár), márc. 4./

Cs. Gyimesi Éva megszólalt a magyar egyetem ügyében. Nem olyan elutasító hangon, mint 1997-ben, de most is ellentmondott a változásokat követelőknek. A Szabadság munkatársa, Ercsey-Ravasz Ferenc jegyzetére (A tisztelet elvesztése, Szabadság, 2006. március 2.) hivatkozott. Nem ért egyet az újságíró megjegyzésével: „ha valaki doktori címmel, publikációkkal akarja megmérni, hogy a kezdeményezőknek igazuk van-e vagy sem, az megérdemli, hogy kinevessem.” Cs. Gyimesi szerint az egyetemi tanári karok is olyan testületek, amelyekben a tagok „többsége hóttig tanul, hogy taníthasson”. A rangot, tekintélyt a tudás, a megjelent publikációk minősége és mennyisége adja. A tanszékek többségén nincs kellő számú rezidens (fő állású, Kolozsváron letelepült) tanár, és főleg igen kevés a rezidens docensek és professzorok száma ahhoz, hogy a szakmailag jogszerű akkreditáció rövid időn belül elnyerhető legyen. Közben természetesen külföldi vendégtanárok ideig-óráig pótolhatják a szakemberek átmeneti hiányát. Cs. Gyimesi szerint az egyetemen kialakult feszültséget valójában politikai törekvések gerjesztik, ezt a média terjeszti ki egyetemen kívülre, amelyikben a nem felkészült újságírók kérdései adnak alkalmat a résztvevőknek, hogy szakmai és intézményfejlesztési követelményekre mutassanak rá. „Az egész erdélyi magyar közösség érdeke, hogy a követelések mellé mindig tegyük le a megfelelően kidolgozott szakmai programot is, s jelezze azt, mennyire más-más a helyzet a különböző karokon és szakokon. Ehelyett gyakran negatív hatású, ingerlő, sokkoló címekkel bombázzák az olvasókat, ugyanazt teszik, mint a román média politikailag elkötelezett többsége.” /Cs. Gyimesi Éva: Az inastól a céhmesterig. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 4./ Ennyi Cs. Gyimesi Éva hozzászólása. Nem beszél a román egyetemi szenátus elutasításáról, nem beszél a gondokról, hanem a szószólókat hibáztatja. Emlékezetes, hogy az 1997-es egyetem-vitában hevesen ellenezte az önálló magyar egyetemet, az szerinte a következőt jelentené: „egy szabadalmazott, és a bevált modellekkel nem törődő, helyi gyártmányú, barkácsolt torzszülöttet és egyfajta szellemi gettót: bezárkózást a nyelvi-nemzeti sajátosságba”. /Cs. Gyimesi Éva: Erdélyi tudományegyetem. = Szabadság (Kolozsvár), 1997. febr. 12./

Riadalmat keltett Székely­udvar­­helyen, hogy az elmúlt napokban harckocsikkal megrakott vagonok sorakoztak a vasútállomáson. Elvitték a tucatnyi elavult harckocsit, és helyettük vadonatúj lánctalpas tankokat szállítottak Udvarhelyre. Sokan azt hitték, hogy a székely nagygyűlés miatt szervezkedik a hadsereg. /Belföldi hírek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 4./