Országos hálózatot épít ki területi irodák létrehozásával az Országos Diszkrimináció Ellenes Tanács – jelentette be Asztalos Csaba, a testület elnöke. Területi irodát működtetnének Kolozsváron és Marosvásárhelyen. Az elmúlt évben 382 panaszt intéztek a tanácshoz, a legtöbb esetben társadalmi (90) és etnikai (85) megkülönböztetésre panaszkodtak. Az összes beadvány közül 280-at oldottak meg, az esetek 80%-ában a hivatal sikerével végződnek az eljárások, mondta Asztalos. A Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) a kolozsvári Központi Egyetemi Könyvtárat korábban azzal vádolta, hogy csak román nyelvű feliratok találhatók az épületben. Az ODET megállapította, a könyvtárnak nem kötelessége a többnyelvű felirat használata, de javasolta, alkalmazkodjon az egyetem meghirdetett multikulturális jellegéhez, és elemezze a többnyelvűség lehetőségét a feliratok tekintetében is. Szintén a BKB intézett a tanácshoz egy beadványt a román nyelv oktatásának módszertanáról. Kifogásolták, hogy a magyar diákoknak anyanyelvként tanítják a román nyelvet, képességvizsgán pedig a követelmények tekintetében sem tesznek különbséget a magyar és a román diákok között. Asztalos Csaba elmondta, egyelőre még kivizsgálásra vár annak a lehetősége, miként lehetne nagyobb osztályokban is idegen nyelvként oktatni a kisebbségeknek a román nyelvet a jobb elsajátítás reményében. /(i): Legtöbb az etnikai, szociális megkülönböztetés. Országos hálózatot hoz létre a diszkrimináció-ellenes tanács. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 29./

A Bolyai Kezdeményező Bizottság helytálló igényt fogalmazott meg, és nem az számít, hogy tagjai többségének nincs meg a kellő tudományos és tanári fokozata, hangzik az érvelés. Azonban ma már anakronizmus az önjelöltség. „Ha a BKB alapítóinak szakmai iskolázatlansága némiképp érthető is, fellépésük hitelét eleve csorbította a fölényesség, ahogyan a demokrácia játékszabályait is semmibe vették” – írta Cs. Gyimesi Éva, szerinte a valódi indíték „a rafinált erkölcsi zsarolás”, továbbá „a jobboldali média ugyancsak iskolázatlan munkatársainak sikerült” bulvártémává tenni „az erdélyi magyarság fétisként kezelt egyetemügyét.” Az egyezkedés feltétele, hogy a magyar fél képviseletéhez megfelelő „szellemi hatalommal, presztízzsel is” bírjanak. Ezt csupán a professzoroknál is magasabb szintet megtestesítő szakmai fórumok adhatják meg, Cs. Gyimesi szerint még a külföldi Nobel-díjasok sem segíthetnek. /Cs. Gyimesi Éva: Igazság és hatalom. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 29./

Az állami magyar egyetem kérdése kapcsán jóságos tanácsadók intik türelemre az erdélyi magyarságot a határon túlról, sőt, kimondott ,,gettóépítésnek” minősítik a Bolyai Kezdeményező Bizottság különválást célzó tervét, mások a hivatalos nyelv megtanulásának fontosságára hívják fel a figyelmet, mintha ezt bárki is vitatta volna. A nagyképű tanácsosztók együttműködésre, a többséggel való jó viszony kialakítására buzdítanak, mintha a kisebbség egyenlőségre való törekvése nem ezt célozná. Az elsorvasztott és szétvert magyar tudomány és oktatás kibontakozását szorgalmazó és szavatoló különegyetem kultúr­gettóvá, a jogi és művelődési egyenjogúsítás egyenesen elzárkózássá minősül át a szemükben. /B. Kovács András: Miről beszélnek ezek? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 29./

Az alsóház emberi jogi és vallásügyi bizottságában elkezdődött az új kultusztörvény vitája, mondta el Varga Attila, a bizottság alelnöke. Több próbálkozás történt az 1948-as törvény módosítására, de a különböző változatok nem nyerték el az egyházak tetszését. Két évi előkészület után új tervezet született, amely a szenátuson már átment. Az új kultusztörvény tervezetét a magyar történelmi egyházak képviselői is ellátták kézjegyükkel. Nem tekintik tökéletesnek, de az elavult jogszabályt a mai időknek megfelelő előírásokkal kell felváltani. A törvény kimondja: az egyházak közhasznú jogi személyek. Régebben a felekezeti oktatást a magánszférába utalták. A tervezet szerint a román állam támogathatja az egyházi iskolákat, tehát feltételes módban fogalmaz. Varga Attila hangsúlyozta, szeretnék, ha a tervezet kimondaná, hogy az állam támogatja a felekezeti oktatást. A tervezetben föllelhető egyfajta csúsztatás, amikor úgy fogalmaz: a román állam elismeri az ortodox egyház és a többi egyház szerepét. Korrektebb lett volna úgy fogalmazni, hogy a román állam elismeri valamennyi egyház szerepét a társadalmi életben. /Béres Katalin: Nehéz szülés: hatvan év után új kultusztörvény készül. Beszélgetés Varga Attilával, az emberi jogi és vallásügyi bizottság alelnökével. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 29./

Több mint 30 erdélyi középiskola informatika szakos tanárai vettek részt azon a műhelymegbeszélésen, amelyet az Informatikai és Hírközlési Minisztérium valamint a Határon Túli Magyarok Hivatala szervezett március 24-én a szovátai Teleki Oktatási Központban. Bemutatták az utóbbi három év során kifejlesztett magyar adatbázisokat s meghallgatták a résztvevők véleményét a világhálón levő didaktikai jellegű ismeretanyagról. A megbeszélésen részt vett Szabó Béla csíkszeredai főkonzul, a szaktárcát Csepeli György államtitkár, a HTMH-t Komlós Attila elnök és Szentgyörgyi Lajos főtanácsos képviselte. Az IHM és a HTMH képviselői szerint a Magyarországon kifejlesztett adatbázisok ma már nélkülözhetetlenek a korszerű ismeretszerzésben. Csepeli György ismertette azokat az internetes tartalmakat, amelyeket a középfokú oktatásban lehet hasznosítani: Nemzeti Digitális Adattár (www.nda.hu), a Nemzeti Audiovizuális Archívum (NAVA – www.nava.hu), amely a Magyar Televízió archívumára, a filmhíradókra épülve történelmünk képtára. A Kárpát-medence interetnikus viszonyait tükrözi a Virtuális Enciklopédia (www.enc.hu). 17 szakmacsoport moduljaiból áll a Sulinet Digitális Tudásbázis (http://sdt.sulinet.hu), amely az elméleti tudnivalók mellett illusztrációkkal, animációkkal, gyakorlatokkal és tesztfeladatokkal biztosít hatékony lehetőséget a IX-XII. osztályos tananyag oktatására. Szentgyörgyi Lajos és Vincze István a HTMH pályázatkezelő és nyilvántartó informatikai rendszerét mutatta be. Az informatikatanárok elmondták, hogy a romániai program eltér a magyarországitól, ezért hivatalosan a Sulinetet nem lehet felhasználni, másrészt egyes pedagógusok hozzá nem értése nehezíti a részelemek segédanyagként való alkalmazását. Ezért a szervezők pedagógusképző tanfolyamok megszervezését ígérték, továbbá a román-magyar fordító szotfverről is szó esett. A tanácskozáson bejelentették, hogy a HTMH jelentős anyagi támogatásával a TOK számára olyan műholdas rendszert telepítettek, amely széles sávú internetkapcsolatot tesz lehetővé. /(bodolai): Sulinet a pedagógusoknak. Tanácskozás a TOK- ban. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 29./

A Nyugati Jelenben március 24-én Irházi János tollából megjelent, a fakultatív magyar oktatásról szóló riportban közöltekről árnyaltabb képet akart adni az Arad megyében folyó fakultatív oktatásról Nagy Gizella,  az Arad megyei RMDSZ oktatási alelnöke. Arad megyében jelenleg kétféle fakultatív oktatás létezik: az intézményes keretek közötti  öt településen: Szapáryligeten, Vingán, Borosjenőn, Fazekasvarsándon és Pankotán. A nem intézményes keretek közötti, “vasárnapi iskola” formájában működik Csermőn, Székudvaron, Lippán és Simándon. Ez utóbbi formát a pedagógus önkéntesen, általában javadalmazás nélkül végzi. Egy ideig a Pedagógus Szövetség meg tudta téríteni pályázati pénzekből az ingázó pedagógusok útiköltségét, de tavaly óta nincs erre lehetőség. Igaz, hogy az RMDSZ-nek nincs konkrét programja ennek az oktatási formának a kiterjesztésére, de ahol erre valós igény van a helyi közösség részéről, ott számíthatnak a segítségükre. A riportból kimaradt a fakultatív oktatásban legjobb eredményeket elérő tanulók év végi táboroztatása. /Nagy Gizella,  az Arad megyei RMDSZ oktatási alelnöke: Tisztelt szerkesztőség! = Nyugati Jelen (Arad), márc. 29./

A Magyar Ifjúsági Konferencia (MIK) idei első ülését március 17–19. között Őrvidéken, az ausztriai Felsőőrön tartotta. A romániai Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetségének (MISZSZ) küldöttei az Összhang elnevezésű érdekegyeztető fórumba tömörült Kárpát-medencei magyar hallgatói szervezetek képviselőivel ismételten felhívták a figyelmet a magyar Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium (ICSSZEM) határon túli pályázati kiírásainak hiányosságaira. Olyan támogatási rendszer bevezetését szorgalmazták, ami a pályázati kiírások időbeni átütemezésére vonatkozik, alkalmazkodva a pályázó szervezetek éves rendezvény-naptárának tervezéséhez. A pályázati folyamat egyszerűsítését is kérték, és megelégedésükre a pályázatok szerződéskötéseinek teljesíthetetlen feltételét visszavonták. A küldöttek továbbá kérték, hogy a MIK továbbra is támogassa a különböző határon túli régiók autonómia-törekvéseit, és a konferencia zárónyilatkozatában üdvözölték a március 15-én Székelyudvarhelyen kinyilvánított önrendelkezésre vonatkozó közakaratot is. A nyilatkozatban egyebek között helyeselték az Agora Információs Irodahálózat bővítését (Felsőőr, Kassa, Nagyvárad), és azzal a kéréssel fordultak a Szülőföld Alap Tanácsához, hogy kezelje prioritásként a határon túli ifjúság ügyét (kollégiumok, ifjúsági szálláshelyek felújításának támogatása, a hallgatói szervezetek is részt vehessenek a Szülőföld Alap által meghirdetett pályázatokon), amit a magyarországi választások után alakuló új magyar kormánytól is elvárnak. /A MIK felsőőri ülésén  vett részt a MISZSZ. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 29./

Március 28-án Sepsiszentgyörgyön bemutatták a csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadó háromszázötvenedik köteteként Hegedűs Imre János Benedek Elek-monográfia című könyvét. Hegedűs Imre János magyar emigránsként határozta meg önmagát, akinek lakhelye Bécsben van, lehetőség szerint a budapesti Széchényi Könyvtárban tartózkodik, és amint ideje engedi, rohan haza, a Székelyföldre, azért is, ,,mert nagyon rossz a lelkiismerete”. Benedek Eleket ,,hűségszimbólumnak” nevezte, illetve utalt az előszót jegyző Pomogáts Béla definíciójára is, aki Elek apót Erdély apostolaként emlegette. A monográfia írója az Édes anyaföldem című remekművét tartja a legfontosabbnak, amelyben Benedek Elek azt írta, hogy ,,mi alanyi jogon birtokoljuk a szülőföldet”, továbbá, szerinte ő volt az első, aki szóba hozta a határok kiigazítása nélküli nemzetegyesítés fontosságát. Benedek Elek azért telepedett haza, mert elkötelezettsége olyan mértékű volt, hogy nem cselekedhetett másként, illetve azért is, mert az elárvult erdélyi gyermekseregnek szüksége volt olyan írástudóra, aki nem tartja rangon alulinak a gyermekirodalmat. /(mózes):   Pestről nézvést a Murgó. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 29./

A Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) mintegy 30 alkalmazottja élő láncot alkotott az intézmény székháza előtt, így jelezve, hogy Constantin Ticu Dumitrescut támogatják a testület elnöki tisztségének betöltésére. Az alkalmazottak petíciót írtak alá Dumitrescu támogatására, ezt elküldik az Amerikai Egyesült Államok nagykövetségére, és az Európai Bizottság bukaresti delegációjának is. Tiltakozásának adott hangot több ismert romániai civil szervezet is. Az alkalmazottak akkor kezdték el akciójukat, amikor Dumitrescu elmondta: fenyegető telefonhívásokat kap szekusoktól, a hírszerzéstől. „Dumitrescu félreállításával, az NLP–DP protokollum megszegésével, a partnerek előtt vállalt kötelezettségek figyelmen kívül hagyásával a DP egyértelműen megerősíti, hogy távozni kíván a D.A. Szövetségből”, fogalmaz Motreanu, az NLP főtitkár. Tariceanu kormányfő távozásra szólította fel Turianut. Tariceanu szerint az eset mélységesen megrendítette a liberálisok és a demokraták közti bizalmat. Corneliu Turianu kijelentette: esze ágában sincs visszalépni. /Felsorakozik a civil társadalom Dumitrescu mögé. Koalíciós válsághoz vezethet az átvilágító bizottsági „puccs”. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 30./

Kántor Lajos szerint a kincses város talán legszebb galériáját nyitják meg március 31-én: az 1956 jegyében avatandó Kolozsvár Galéria kolozsvári magyar kultúrinformációs központot kíván működtetni. A Kolozsvár Társaság elnöke, Kántor Lajos elmondta, hogy a Főtér 22. szám alatt, a magyar főkonzulátus tőszomszédságában lévő épület tetőterének 145 négyzetméteres felülete kiválóan alkalmas galériának. A galérián Erdély és Kolozsvár magyar kulturális-történelmi hagyományaihoz kapcsolódó, állandó részlegeket rendeznek be. Balázs Péter kolozsvári festőnek nyílik emlékszoba jellegű tárlata – hiszen a Kolozsvár Galéria otthona a magyarfenesi születésű, 2003-ban elhunyt művész műteremlakása volt, előtte pedig a Nagyváradon született, 1998-ban Kolozsváron elhunyt Miklóssy Gábor festő műterme. Paulovics László munkái, Cseh Gusztáv és Cs. Szabó László emlékrésze is itt kap majd helyet. A mintegy 50 négyzetméteres nagy terem előadások megszervezésére is alkalmas. Szintén itt láthatók a Kolozsvár Társaság 1956-os emlékműpályázatára érkezett szobormakettek is. Az új létesítmény a Kolozsvár Társaságnak és a Korunk folyóiratnak is székhelyül fog szolgálni. /Gergely Edit: Kolozsvár Galéria nyílik. Kultúrinformációs központot indít be új székhelyén a Kolozsvár Társaság. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 30./

Amikor Magyarország uniós tag lett, fölül kellett vizsgálni az egész támogatási rendszert, így az Új Kézfogás Közalapítványét is – nyilatkozta az ÚMSZ-nek Lábody László, az UKKA elnöke. Hozzátette, a közalapítvány támogatási rendszere teljes mértékben EU-konform. Az UKKA költségvetésében 1997-hez képest 2001-ben volt egy nagy ugrás, 305,5 millió forintról 546 millióra, utána stabil volt 2003-ig, majd csökkeni kezdett. A tavalyi keret 401 millió forint volt. A 2005-ben támogatott pályázatok esetében a legtöbbet, 181 millió forintot (49 százalék) kamattámogatásra használtak fel. Másik nagyobb tételt, 80 millió forintot (21 százalék) az EU-s pályázatokhoz önrész biztosítására ítéltek meg. ISO minőségbiztosításra 20 millió forintot (5 százalék) adtak. Az idén rendelkezésre álló keret 678 millió forint, az eddigi évekhez képest a legmagasabb. Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára szerint a kormány meghatározta célokat az Új Kézfogás kuratóriuma nemcsak teljesítette, hanem „kifejezetten jó ötletekkel, rugalmassággal bővítették a lehetőségeket.” Megszervezték a Kárpát-medencei információs irodák munkaértekezletét március 28-a és 29-e között Budapesten. A HTMH (Határon Túli Magyarok Hivatala) által szervezett eseményen hat ország képviselői vettek részt, számoltak be a 2005. évi tevékenységeikről és vitatták meg a jövőbeli elképzeléseiket, terveiket. Kiderült: eddig összesen 860 ezer magyar igazolványt adtak ki régiószinten, ebből 60 százalék Romániában. /Guther M. Ilona, Budapest: Jövőterveket szőnek az Új Kézfogásnál. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 31/

„Fel kell mérni a szomszédos országokban a rendszerváltozás után felnőtt magyar nemzedéknek az anyaországgal szembeni elvárásait”, „miért és hogyan akar magyar maradni, a korábbi elnyomás megszűnése után milyen alapon képzeli el megtartani magyarságát, s az új kisebbségi politikának minderre tekintettel kell lennie” – ez a kiindulópontja annak a magyar nemzetiségpolitikának, amit a nemsokára hatalomra kerülő magyar kormánynak ki kell dolgoznia, fogalmazta meg Sólyom László köztársasági elnök finnországi látogatásán. Hangsúlyozta: felül kell vizsgálni az eddigi magyar nemzetiségi politikát. – Az államfő szerint az eddigi nemzetiségi politika „túlságosan beleragadt abba, hogy vannak külföldi szervezetek, amelyeket ki-ki segélyez”, s „jelentős összegek mennek el anélkül, hogy voltaképpen tudnánk, mennyire hatékonyak és valóban jóra fordítjuk-e”. Sólyom a kettős állampolgárság kérdésére is kitért, közölte, hogy uniós tagállamok esetében (tehát Románia és Magyarország vonatkozásában is) a magyar állampolgárságnak csak szimbolikus jelentősége van. Borbély Tamás újságíró hozzátette: mentalitásbeli áttörést jelentene, ha a boldogulást nem csak a szűk etnikai „gettóban” képzelné el az erdélyi magyarság, hanem figyelme kiterjedne a teljes romániai munkaerőpiacra. Ennek az áttörésnek egyelőre elsősorban nyelvi akadályai vannak. Emiatt a felsőoktatási politikában sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a román szaknyelv megtanulására. /Borbély Tamás: Az új azonosság felfedezése. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 31./

Székelyudvarhelyen március 30-án is elmaradt az önkormányzat rendes ülése. Ladányi László alpolgármester, az RMDSZ városi elnöke szerint Szász Jenő polgármester a város működését veszélyezteti. Ladányi László szerint a polgármester politikai tevékenységével veszélyezteti a költségvetési alkalmazottak. Komoróczy Zsolt, a polgármesteri hivatal szóvivője Szász Jenő nevében kijelentette, hozzájuk még nem jutott el Ladányi „üzenete”, így még nem döntöttek arról, hogy kívánnak-e reagálni rá, vagy sem. /Tóth Adél: Ladányi: Szász Jenő veszélyes. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 31./

Országos újítást mutattak be március 30-án Kolozsváron az Octavian Goga Megyei Könyvtárban: a közintézmény egy európai projekt segítségével a legújabb technológiát – a rádiófrekvencia általi azonosítást – veszi igénybe a könyvkölcsönzéskor. A világon csupán 26 könyvtárban alkalmazzák ezt az eljárást, Európában eddig Olaszországban és Spanyolországban vezették be. A projekt értéke hozzávetőlegesen 100 ezer euró, ebből a Kolozs Megyei Tanács a költségek egyharmadát vállalta, a többit pedig európai pénzalapokból finanszírozzák. /Nagy-Hintós Diana: Országos premier a Kolozs megyei könyvtárban. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 31./

Március 30-án ünnepelték a 80 éves Kallós Zoltán Kossuth-díjas néprajzkutatót Székesfehérváron, a Magyar Néprajzi Társaság és a Zenetudományi Intézet szervezésében. A konferencián Andrásfalvy Bertalan, a néprajztudomány doktora és mások tartottak előadást. Az ünnepi koncerten tucatnyi együttes lépett fel, illetve egyéni előadók is, többek között Berecz András, Sebestyén Márta és Petrás Mária. A belépő- és pártolójegyek eladásából begyűlt összeggel a válaszúti szórványmagyar iskolát kívánják támogatni. „Isten éltesse számos esztendőkig a 80 esztendős Kallós Zoltánt, szellemi honvédelmünk vezérlő kapitányát!” – áll abban a könyvajándékban, melyet Budapesten ajándékoztak egy nappal korábban a néprajzkutatónak, azon a születésnapi ünnepségen, melyet tiszteletére rendeztek – a magyarországi Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület kezdeményezésére – a Budai Vigadóban, a Magyar Művelődési Intézet és a Hagyományok Háza közreműködésével. „Éppen negyven esztendővel ezelőtt ismerkedtem meg Kallós Zoltánnal, amikor először indultam Moldvába, mégpedig Kolozsváron, Almássy István és Könczey Ádám társaságában, Tőkés István bácsinál, mert ott volt a főhadiszállásom útban a csángókhoz” – nyilatkozta Halász Péter néprajzkutató, a Lakatos Demeter Egyesület titkára. Az ünnepség mellett a Teleki László Alapítvány kiadásában megjelent Moldvai csángó-magyar okmánytár – 1467-1706 /Budapest, 2003/ című kötet újabb kiadását és egy üveg négyputtonyos tokaji bort ajándékoztak a folkloristának, és Olsvai Imre népzenekutató bemutatta az ünnepelt Új guzsalyam mellett című, új könyvét és CD-jét. Ezután Kallós Zoltánt a Magyar Kultúra Alapítvány székházában a Magyar Művészeti Akadémia, a Litea Könyvszalon, az Erdélyi Szövetség és Budapesti Székely Kör ünnepelte. /Guther M. Ilona: Kallós, a szellemi honvéd. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 31./

Constantin Ticu Dumitrescu mindaddig nem mond le az átvilágító bizottságban betöltött tagságáról, amíg nem találkozik személyesen is Traian Basescu államfővel. A bizottság alkalmazottai, forradalmárok, egyetemisták március 31-én újból az tüntettek, kifejezve támogatásukat Constantin Ticu Dumitrescu iránt. Dumitrescu szerint Basescut a Román Hírszerző Szolgálat félrevezette a bizottságnak átadott dossziékkal kapcsolatosan. Mint mondta, az a több mint egymillió háromszázezer iratcsomó nem más, mint improvizáció, hiányos és kusza válogatás. Germina Nagat, a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság /CNSAS/ egyik igazgatója az Evenimentul Zilei című bukaresti napilapnak adott nyilatkozatában közölte: előkészítették azokat a dossziékat, amelyek a politikai és gazdasági élet főbb szereplői és az igazságszolgáltatásban kulcspozíciót betöltő személyek szekus múltját bizonyítják. /Ticu Dumitrescu nem lép ki az átvilágító bizottságból. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 1./

Megjelent az első Lászlóffy Aladár-monográfia.   Széles Klára budapesti irodalomtörténész Lelkünkre így ül ez a kor. Szubjektív nemzedéktörténet Lászlóffy Aladárral. 1956–2004 /Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2005/ című munkájában behatóan tárgyalta Lászlóffy hatalmas (több mint negyven kötetre rúgó) életművét, s nemcsak a verseket, hanem Lászlóffy prózáját is, regényeit, elbeszéléseit s a jegyzeteket, glosszákat, pamfleteket is.   Széles Kláraa a korszak egyik alapművét alkotta meg. Az utóbbi időben monográfiák jelentek meg Sütő Andrásról, Székely Jánosról, Kányádi Sándorról, Bodor Ádámról, Szőcs Gézáról, Hervay Gizelláról, úgy tűnik, hogy a magyarországi kritika és irodalomtörténet-írás kezdi felfedezni az erdélyi irodalmat. A szubjektív hangvétel előnyére válik a könyvnek, Széles Klára tájékozottsága irigylésre méltó. /Bogdán László: Monográfia Lászlóffy Aladárról. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 1./

A Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága április 1-jén Sepsiszentgyörgyön ülésezett. Az ülés után Csapó József, az SZNT elnöke elmondta, hogy június elején egy újabb székely sereglést szerveznek, de most a helyszín Gyergyóditró lesz. „Június elejére terveztük a Székely Nagygyűlést, az országjelentés elfogadását követően, így ez az összesereglés már a jelentés tudatában fog megtörténni” – mondta Csapó, aki hozzátette, az SZNT több ízben figyelmeztette az Európai Bizottságot, az ENSZ-t arra, hogy ne vigyék be a feszültségeket az EU-ba, tehát Románia EU- csatlakozása előtt legyen megoldva a székelyföldi területi autonómia kérdése. „Érdekünk, hogy Románia minél hamarabb belépjen az EU-ba, de az nem érdekünk, hogy erre azelőtt kerüljön sor, mielőtt Románia törvény által garantálná a székelység autonómiáját” – mondta Csapó. Csapó József közölte, hogy a székelyudvarhelyi nagygyűlésen közfelkiáltással elfogadott kiáltványt elküldték az Európai Parlament elnökének, alelnökeinek, frakcióvezetőknek, kérve újbóli támogatásukat a székelyföldi autonómia-törekvésekben. Csapó József megerősítette a sajtóban megjelent információkat, miszerint Traian Basescu államelnök azért nem vett részt a március 15-i udvarhelyi Székely Nagygyűlésen, mert az SZNT vezetősége nem mondott le a kiáltványról. Csapó emlékeztetett, Szász Jenő meghívta az államelnököt a Székely Nagygyűlésre. „Ezen találkozó után elhangzott, hogy ennek érdekében egy bizonyos együttműködésre van szükség…Azonban a kiáltvány szövegének módosításába nem egyeztem bele” – vallja Csapó. Az is elhangzott, hogy Basescu csak akkor utazik el március 15-én Székelyudvarhelyre, ha nem olvassák fel a kiáltványt. Az SZNT elnöke szerint még március 14-én este is heves vita alakult ki erről a kérdésről, de Csapó József határozottan elutasította, hogy a kiáltványt visszavonják, mivel, mint fogalmazott, „a kiáltvány alku tárgyát nem képezi”. /Az SZNT egy újabb Nagygyűlést tervez. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 3./ Határozatképtelenné tették távozásukkal a Székely Nemzeti Tanács Állandó Bürójának ülését Szász Jenő, Farkas Csaba és Dancs Lajos, akik nem voltak hajlandók megszavazni a találkozó egyik napirendi pontját Sepsiszentgyörgyön. Mindhármukat érintette a napirendi pont, mert az ÁB többsége elvi összeférhetetlenség okán kérte a politikai pártokban (Magyar Polgári Szövetség) és civil szervezetekben (SZNT) egyaránt tisztséget betöltő személyek státuszának rendezését. A távozó Szász elnöke az MPSZ-nek és alelnöke az SZNT-nek, Farkas a székelyudvarhelyi MPSZ vezetője, szintén SZNT-alelnök, s még az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsban is ÁB-tag, Dancs pedig vezető tisztséget tölt be az udvarhelyi MPSZ-ben és jegyzője az SZNT-nek. Csapó József, az SZNT elnöke elmondta, hogy eddig kétszer is kérte az összeférhetetlenség napirendi tárgyalását, de csak az utóbbi időben támogatták ezt a széki szervezetek képviselői. /Domokos Péter: Összeférhetetlenségi vita az SZNT-ben. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 3./

Több román lap a csodálat hangján méltatta az eseményt: Fogarason megnyílt a kommunista rendszer romániai ellenállásának múzeuma. Anyagát zömében a túlélők vallomásai alkotják. A főszereplő Ion Gavrila-Ogoranu, aki a Fegyveres Ellenállás Alapítványának elnöki tisztségét is betölti. Legutóbb, március 27-én a Cotidianul mutatta be harcos múltját abból az alkalomból, hogy négy kötetben közzétette visszaemlékezéseit. Ogoranu 1923-ban született a Fogarasi-hegyekben. 1944-ben önkéntesnek jelentkezett, hogy „harcolhasson a horthysta csapatok ellen”. 1947-ben több társával a hegyekbe menekült, ahol „harcba kezdett a kommunista rendszer ellen”. Huszonegy évig majdani felesége, Ana Sabadus bújtatta, a Szekuritáté ezért nem tudta elfogni. Bővebb információval szolgált az Adevarul évekkel ezelőtt (1997. december 13.). A riporter megkérdezte Ogoranutól: igaz-e, hogy a fegyveres ellenállók döntő többsége az egykori Vasgárda soraiból került ki? A válasz: „Igaz. Harcunk egyezett az ő eszményeikkel. A Fratii de Cruce (a fasiszta mozgalom fegyveres szárnya) sok olyan partizánt küldött a hegyekbe, akik a barátság és önfeláldozás kultuszában nőttek fel.” Jurnalul National, 2004. május 10.: Dr. Gheorghe Cornea, volt partizán: „A kommunistaellenes fegyveres mozgalom az összes volt kommunista országok közül Romániában volt a legkiterjedtebb és itt tartott leghosszabb ideig.” National, 1998. szeptember 9.: Paul Goma, a Ceausescu-rendszer ellenállója, jelenleg Párizsban élő író a román nacionalizmus élharcosairól: „Nyugtalanító mindaz az ostobaság, amit szemrebbenés nélkül hangoztatnak: mi, románok voltunk a legvehemensebben kommunistaellenesek; mi, románok voltunk leghosszabb ideig ellenállók stb. Börtönéveim alatt kapcsolatba kerültem néhány ilyen harcossal, és mindannak alapján, amit elmondtak, tanúsítani tudom: a románok antikommunista harca is passzív mozgalom volt; a mi partizánjaink megelégedtek annyival, hogy bujkáljanak, hátha sikerül majd Nyugatra menekülniük. Mindazt, amit ezzel kapcsolatban írtam, igazolta Ion Gavrila-Ogoranu is.” Revital, 2004/14.: Dumitru Steanta, a Volt Politikai Foglyok Egyesületének tagja idézi fel emlékeit. Egyetemi hallgatóként 1944 őszén Brassóban bekapcsolódott a Parasztpárt szervezte „anti-horthysta mozgalomba.” Zászlóalja Iuliu Maniu nevét viselte, céljául azt tűzte, hogy a front elvonulása után Észak-Erdélyben „visszaállítsa a rendet”. „A háromszéki Szárazajtán elfogtunk 13 magyart, akikről helybeliek jelentették, hogy román katonákat bántalmaztak. A háború törvényei szerint halálra ítéltük őket. A fővádlottat lefejeztük, a többit főbe lőttük. Csíkszentdomokoson hasonlóképpen jártunk el a magyarokkal, akik meg akarták tartani Erdélyt. Vezérünk egy vérbeli hős, Gavrila Olteanu volt. Mikor Maniu utasítást adott zászlóaljaink felszámolására, a hegyekbe vonultunk, hogy utolsó csepp vérünkig folytassuk a harcot. Nem akartuk hagyni a magyarokat, hogy csúfot űzzenek Erdélyből, de az oroszokat sem, hogy leigázzanak bennünket.” /Barabás István: Milyen ügy hősei? = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 3./

Állóháború dúl a Nemzeti Liberális Párt és a Demokrata Párt között. A demokraták Emil Boc pártelnök révén leszögezték: nem hajlandóak elfogadni, hogy módosuljon a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság vezetősége. Boc cáfolta, hogy a DP kivonulni készülne a kormányból. Markó Béla, az RMDSZ elnöke úgy véli, koalíciós kollégáinak magatartása arra enged következtetni, hogy nem tudják betölteni mandátumukat 2008-ig. Markó hozzátette: „a szövetség kész támogatni az előrehozott választásokat”. Traian Basescu államelnök a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) 2005-ös évi tevékenységének kiértékelésén kijelentette, ha folytatódnak a politikai harcok, megtörténhet, hogy a kormánytól egy sürgősségi rendelet kibocsátását kéri, amely lehetővé teszi a média hozzáférését a volt Szekuritáté irattárához. /Tovább távolodik egymástól a liberális és a demokrata párt. Az RMDSZ kész támogatni az előrehozott választásokat. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 4./ Átláthatóbbá kell tenni a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) tevékenységét, hogy az emberek ne az ellenséget lássák ebben az intézményben – jelentette ki Traian Basescu államfő a SRI tavalyi tevékenységének értékelésén. A legtöbb információt (62%) tavaly a végrehajtó hatalom igényelte a SRI-től. A minisztériumok az esetek több mint 45 százalékában fordultak a szolgálathoz, a miniszterelnöki hivatal 15 százalékban, az elnöki hivatal szintén 15 százalékban, 20 százalékát pedig a helyhatóságok – derül ki Radu Timofte SRI-igazgató beszámolójából. A beszámolón részt vett Vasile Blaga belügyminiszter, Ilie Botos, Románia főügyésze és Radu Stroe, a SRI tevékenységét ellenőrző parlamenti bizottság elnöke is. Basescu tagadta, hogy palota harcban állna a hírszerző szolgálatok vezetéséért. „Ez a szolgálat ma már nem egy politikai csoport vagy elnök alárendeltje. Ez a szolgálat ma valóban az állampolgárok érdekeit védi” – szögezte le az államfő, aki teljes bizalmáról biztosította a SRI-vezetőket. Calin Popescu-Tariceanu kormányfő nem vett részt a SRI 2005. évi tevékenységének bemutatásán. „Miniszterelnökként úgy gondolom, hogy a kormányprogram alkalmazására elsősorban a minisztériumokkal, a kormány hatáskörébe tartozó hatóságokkal és ügynökségekkel kell dolgoznom” – indokolta távolmaradását a kormányfő, aki úgy vélte, hogy a SRI-nek másképp kellene folytatnia „rendkívül hasznos” tevékenységét. A PNL továbbra is kitart azon álláspontja mellett, hogy az átvilágító testület éléről le kell mondania Corneliu Turianunak, akinek helyét Ticu Dumitrescunak kell átvennie. /G. G.: Basescu a sajtó elé vinné a szekusdossziékat. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 4./ /  A Román Hírszerző Szolgálat tavaly 2373 személy telefonbeszélgetéseit hallgatta le – jelentette Radu Timofte igazgató. A titkosszolgálat a lehallgatások csaknem 27 százalékát kezdeményezte, 33 százalékot a Belügyminisztérium, 38 százalékot pedig az ügyészség kért. /Beszámolt az RHSZ. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 4./

Folytatódik a volt politikai foglyok, az egykori Szekuritáté által meghurcolt értelmiségiek és forradalmárok elszánt kolozsvári utcai tüntetése. Az erdélyi román kommunista ellenállás jelképe, Doina Cornea köré tömörült maroknyi csoport kiállt a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság elnöki székébe óhajtott Constantin Ticu Dumitrescu fényképével a kolozsvári Mátyás király szoborcsoport elé. /Borbély Tamás: Elszánt utcai tüntetésen követelik az igazságot. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 4./

Ízléstelenül, rosszhiszemű tájékozatlansággal – és a Teleki Téka írástudó igazgatójához méltatlanul – írt Sebestyén Mihály a magyar köztársasági elnökről a Népújság 2006. március 23-i számában, Modortalanságok címen, írta Tóth Tamás. Kifigurázta a köztársasági elnököt, aki nem „egykori”, hanem ma is alkotmányjogász. Aki nem „egy kis átverős trükkel”, hanem törvényes választással lett államfő ebben a „Duna-parti ország”-ban, amelyet mi Magyarországnak mondunk. A bukott kommunista rendszer egykori kiszolgálóinak kitüntetése a „jobb érzésű magyarok számára, finoman szólva, gyomorforgató”. Sólyom László hivatalaiban tanúsított tisztessége, becsületessége nem szorul védelemre, de ennek megkérdőjelezése, megsértése nem hagyható szó nélkül. Szili Katalin négy éve van hivatalban, Sólyom László pedig néhány hónapja, így kettejük erdélyi látogatását összevetni nem tisztességes. Hangulatkeltésre viszont kiváló… Szabad Györgyről, azt írta Sebestyén: a „szemüveget viselő agg történész Szabad bácsi vérszemet kapva” nem fogott kezet Gyurcsánnyal. A tény az, hogy Sólyom László „A szakszerű magyar történetírás megújításában való tevőleges részvételéért, a magyarországi újkorkutatás legjobb hagyományait követő munkásságáért, életműve elismeréseként dr. Szabad György történésznek, akadémikusnak, nyugalmazott egyetemi tanárnak, professor emeritusnak” Széchenyi-díjat adományozott. Szabad György szabad elhatározással döntött úgy, hogy nem fog kezet Gyurcsánnyal. Vajon mit írt S.M. 1999-ben, amikor Efraim Kishon (magyarul: Kishont Ferenc) kitüntetése átvételekor nem fogott kezet sem Áder János házelnökkel, sem Orbán Viktor miniszterelnökkel, mondván, hogy testőrnek nézte őket Göncz mellett…? Ez is jelzi, hogy Sebestyén egy gyékényen árul azokkal, akik csúsztatásokkal, félretájékoztatással, lejáratással, besározással igyekeznek kampányolni, s ilyen-olyan tőkét kovácsolni. /Tóth Tamás, Kecskemét: Sorok a modortalanságról. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 4./

Zsuzsi kisasszony – azaz Kálmán Imre–Martos Ferenc–Bródy Miksa operettje – április 11-én Aradon mutatkozik be. A Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata vendégszerepel, az operett rendezője és díszlettervezője Meleg Vilmos. /Zsuzsi kisasszony Aradon. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 4./

Zeng a lélek címmel mutatta be legújabb produkcióját az Udvarhely Néptáncműhely. A táncegyüttes ez alkalommal Tamási Áron Zeng a magosság című novelláját dolgozta fel, alkalmazta színpadra. A táncjáték koreográfusa a sepsiszentgyörgyi Háromszék Néptáncegyüttes mozgásművészeti szakembere, Ivácson László. A cselekmény középpontjában egy katonának bevonuló, majd leszerelő etédi székely legény áll. A produkció színrevitelébe Szabó Jenő, valamint László Ildikó színművészek is besegítettek, a zenei rész Molnár Szabolcs közreműködésével, a díszlet pedig Bocskay Anna tervei nyomán készült el. /Szász Emese: Tamási-adaptáció az udvarhelyi színpadon. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 4./

Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem (EPMSZ) Erdélyi Köre március 31. és április 2-e között tartotta soros konferenciáját a kalotaszegi Nagypetri vendégházában Közösség – szétszóródás – lelki hazatérés témakörben. Vetési László, a szórványok apostola a református egyház gyülekezeteinek megfogyatkozásáról és az épített örökség pusztulásáról tartott vetítéses előadást, Dávid Gyula irodalomtörténész Kós Károly örökségéről és transzszilvanizmusáról értekezett, Szegedi László, Kőhalom neves lelkipásztora az általa tizenöt év alatt felépített szórványkollégiumról és az elesett sorsú gyermekek megmentéséről számolt be. Veres-Kovács Attila az idegenben otthont kereső, óceánokon túli magyarok életéről beszélt. A konferencia résztvevői sürgető feladatként fogalmazták meg: eljött az ideje a lelki építkezésnek, a módszeres és intézményesített értékmentésnek. Örömmel üdvözölték az EPMSZ vajdasági testvérszervezete megalakulását a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség égisze alatt, amely május 5-7. között tartja első konferenciáját A szecesszió Szabadkán címmel. /Veres-Kovács Attila: Szabadegyetemi Napok – 2006, Nagypetri. = Reggeli Újság (Nagyvárad), ápr. 4./

Nagyváradon, a Szent László-templomban mutatták be Az örökkévalóság útjain című verseskötetet, melyet a Protestáns Teológia Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpontja /Kolozsvár/ adott ki. A kiadványt Zih Ottília Valéria – a várad-újvárosi református egyházközség kántora, a Partiumi Keresztény Egyetem zene szakának harmadéves hallgatója állította össze magyar költők istenes verseiből, melyek tematikájukban a böjttől és bűnbánattól a húsvéton át a pünkösdig terjedő időszakot ölelik fel. A kiadvány hatvan magyar költő – köztük Pilinszky János, József Attila, Bartalis János, Dsida Jenő, Ady Endre, Kosztolányi Dezső – mintegy 150 versét tartalmazza. A versgyűjtemény illusztrálásához Kristófi János festőművész ajánlotta fel alkotásait. Zih Ottília korábban is foglalkozott már hasonló kötet összeállításával, egy előző versgyűjteménye (Az Úr érkezése) advent és karácsony ünnepéhez kapcsolódó verseket foglalt egybe. /T. G.: A festmény, a költemény és az ének hármas egysége. = Reggeli Újság (Nagyvárad), ápr. 4./

Nagyváradon Lokodi Ferenc Attila, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) váradi koordinátora mutatta be Toroczkai Lászlót és Vármegyék a véres úton című kötetét, mely karácsonykor jelent meg és már a második kiadásnál tart. A HVIM kapcsán Lokodi megjegyezte: mindenütt ott szeretnének lenni, ahol a nemzeti elkötelezettségre szükség van. Toroczkai László, a HVIM vezetője könyvében felvázolta a HVIM létrehozásának történetét. A szerző szülőföldjének a Délvidéket tekinti, ahová nagyon kevés magyarországi látogat el. A szórvány senkit sem érdekel, figyelmeztetett a szerző. Könyve a HVIM születéséről szól, ezen belül is a magyar és a környező országok titkosszolgálatairól, amelyek folyamatos megfigyelés alatt tartják a mozgalom vezetőit és több tagját. A könyv jegyzetválogatást is tartalmaz a Magyar Jelen /Budapest/ hetilapban megjelent írásokból. A könyvet Délvidéken nyomtatták. /Fábián Tibor: Vármegyés könyv feketén-fehéren. = Reggeli Újság (Nagyvárad), ápr. 4./

Románia Csillaga Tiszti Fokozatával tüntette ki április 4-én Traian Basescu államelnök Vizi E. Szilvesztert, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnökét. A rangos kitüntetést a Román Tudományos Akadémia megalapításának 140. évfordulója alkalmából adományozta az államfő az intézmény bukaresti épületében tartott ünnepségen. Az MTA elnöke köszönő beszédében a határon túli magyar kisebbség helyzetét is érintette. A Magyar Tudományos Akadémia 1990 óta a világon élő valamennyi magyar tudósnak az akadémiája – szögezte le Vizi E. Szilveszter. A tudós szerint a két ország közötti kapcsolatok javulása szempontjából alapvetően fontos, hogy a székelység területi autonómiát, önkormányzatiságot kapjon. Emlékeztetett arra, hogy 2004 szeptemberében ugyanezen a helyen szintén állást foglalt emellett, a Román Tudományos Akadémia partner volt e témában, hiszen az idén meg is jelentette erről szóló előadását egy könyvben. /Basescu kitüntette Vizi E. Szilvesztert. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 5./

Felmondott állásából a tavaly Irakban elrabolt Ovidiu Ohanesian, a Romania Libera című napilap immár volt munkatársa. Az újságíró azzal indokolta döntését: a lap vezetősége sorozatosan megakadályozta, hogy a jelenlegi hatalmat bíráló cikkeket közöljön. A vitatott cikk szerint a három frissen kiszabadított újságíró a titkosszolgálatok felügyelete alá került, és luxusfoglyokká váltak néhány napig. Gyakori látogatójuk volt Traian Basescu államfő és vele Radu Timofte, a Román Hírszerző Szolgálat (RHSZ) vezetője is. Catalin Harnagea, a Külügyi Hírszerző Szolgálat egykori elnöke megerősítette, hogy jelenleg az RHSZ kötelékében 12 ezer személy dolgozik. Ion Mihai Pacepa, az egykori Szekuritáté vezetője szerint ez kétszer több, mint ahány alkalmazottja van a francia titkosszolgálatnak, miközben Romániában csak 21 millió, Franciaországban pedig 61 millió ember él. /Felmondott állásából az Irakban tavaly elrabolt Ovidiu Ohanesian. A román sajtó Basescu és a titkosszolgálatok érdekszövetségéről cikkezett. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 5./

Bodó Barna politológus, a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) elnöke levélben válaszolt az Előre- vagy félrelépés egyetemügyben? című cikk felvetéseire. (Háromszék, márc. 27.) Mintegy két hónapja a BKB sem beszél az egyetem szétválasztásáról, mert ezzel csak rontana a helyzeten. Karokat kell létrehozni a Babes–Bolyai Tudományegyetemen, mert nem lehet lemondani arról, amit bevittek a közös egyetembe, és ami a magyar közösségé. Figyelembe kell venni: 50 százalékkal kevesebb a magyar diákok aránya, mint a romániai átlag (országosan 10 000 lakosra 300 egyetemista, a magyar tagozatra vetítve 10 000-re 207 jut), vagyis hatalmas »tartalékok« vannak. A magyar feliratokat megtagadják, közben a Babes-Bolyai együtt tartásának ,,harcosai” – köztük némely magyar egyetemi oktatók is – azt állítják, hogy az egyetem Európa egyik modellértékű létesítménye. /Sylvester Lajos: Tombol az egynyelvű multikulturalitás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 5./