Október 23-án Kolozsváron a Farkas utcai református templomban tartott istentiszteleten folytatódtak az 1956-os magyarországi forradalomra való erdélyi megemlékezések. Az istentisztelet után a kolozsváriak a templom előtt felállított színpadon szervezett és a Duna Televízió által élőben közvetített ünnepségen vehettek részt. A forradalom erdélyi megtorlásának egyik áldozata, Mózes Árpád nyugalmazott erdélyi evangélikus püspök felszólalásában úgy értékelte: az 1956-os magyarországi forradalom világtörténelmi esemény volt, hitelét az adja, hogy egy maroknyi népnek volt bátorsága kibontani a szabadság zászlaját a zsarnok világbirodalommal szemben. Emlékeztetett: Erdélyben is megteltek a börtönök, sokan a fogságban elszenvedett kínzások miatt pusztultak el, de voltak olyanok is, akik például a Duna-deltában kényszermunkába fogva kínlódtak évekig embertelen körülmények között. Felléptek többek között a Babes–Bolyai Tudományegyetem Színművészeti Karának hallgatói is, akik Sebők Anna Kolozsvári perek 1956 /Hamvas Intézet, Budapest/ című munkájából olvastak fel. Ebben Páskándi Géza felesége levéltári kutatások és túlélők vallomásai alapján állította össze az 56-os forradalom erdélyi történéseit, a megtorlásokat, áldozatokat. Délután a Kolozsvár Társaság szervezésében az Operában került sor az 1956 – Moszkvától Kolozsvárig című emlékünnepségre. /B. T. : Ötvenhatra emlékeztek Erdélyben is a magyar forradalom 49. évfordulóján. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./ Mózes Árpád nyugalmazott evangélikus püspök az október 23-án Kolozsváron, tartott megemlékezésen szólt a Farkas utcai református templom előtti téren összesereglett közel ötszáz főnyi hallgatósághoz. Kolozsváron első ízben tartott nagyobb szabású, szabadtéri 56-os megemlékezésre a város 60 ezres magyarságához képest kevesen jöttek el. Bozóki András kulturális miniszter október 22-én Budapesten, a Műegyetemen mondott beszédet egyetemisták és határon túlról érkezett magyar fiatalok előtt. Felszólalásába többször is belefütyültek, az idősebb meghívott vendégek pedig hangos, folyamatos tapssal adtak hangot nemtetszésüknek. /Benkő Levente: 1956 mindenkor erőt adó forrás. = Krónika (Kolozsvár), okt. 24./

Az RMDSZ és a Magyar Polgári Szövetség helyi szervezeteinek szervezésében október 23-án Kovásznán mintegy száz-százhúszan emlékeztek az 1956-os forradalom kitörésére, amelyről Köntzey Jenő nyugalmazott történelemtanár mondott beszédet. Bordás Attila volt politikai fogoly felidézte a kálváriát, amelyet a megtorlás során átélt. /Bodor János: Megemlékezés Kovásznán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 24./

Azért jöttem Nagyváradra, mert ez egy csodálatos város, és itt kitűnően meg lehet tárgyalni a két országot, valamint a romániai magyarságot érintő közös ügyeket – jelentette ki október 21-én a nagyváradi római katolikus püspöki palotában Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök Markó Béla román kormányfő-helyettessel, RMDSZ-elnökkel közösen tartott sajtótájékoztatóján. A kormányfő érkezésére idejekorán felkészültek Nagyváradon: a Kanonok soron, ahol a barokk püspöki palota áll, már reggel fél tízkor két forgalmi rendőr szólította továbbhaladásra mindazokat, akik az utcában szerettek volna leparkolni. A tüntetéseket úgy próbálták elkerülni, hogy még a sajtó képviselőivel is csak mintegy másfél órával az esemény kezdete előtt közölték, pontosan hogyan is zajlik majd a kormányfő programja. Gyurcsány Ferenc leszögezte: „Az itteni magyarok első számú képviselője ugyanis nem a magyar kormány, hanem az RMDSZ, és én ebben szívesen támogatom.” Hozzátette: a magyarországi bal- és jobboldal politikája között ez a legfontosabb különbség. A romániai magyar felsőoktatás helyzetére vonatkozó újságírói kérdésre válaszolva Gyurcsány Ferenc elmondta, az RMDSZ a román kormánykoalíció tagjaként azt szorgalmazza, hogy a felsőoktatási rendszeren belül mindenki hozzáférhessen az anyanyelvi oktatáshoz, és ezt támogatja a magyar kormány is. Markó Béla kifejtette: az RMDSZ továbbra is igényli az állami magyar egyetemet Romániában, ám úgy vélte, e cél eléréséhez nem az utcai tüntetések, hanem a politikai küzdelem jelenti a legjobb eszközt. A miniszterelnöki konvoj – valószínűleg az esetleges tüntetők elkerülése miatt –a bejárati ajtó előtt állt meg. Gyurcsány Ferenc azonban az autóból kiszállva kézfogással üdvözölt egy középkorú hölgyet. A villamosmegállóból egy férfihang többször is azt kiáltotta a kormányfő felé: „Áruló!” Menj haza!”. Gyurcsány a városháza épületében megrendezett fórumon kifejtette: nem igaz, hogy az autonómia fontosabb, mint az autópálya. „A régió jövőjét nem a magyar támogatáspolitika, hanem a gazdasági fejlődés fogja meghatározni. Ehhez olyan környezet szükséges, ahol a magyar befektetőktől nem félnek, hanem üdvözlik őket” – szögezte le a kormányfő, aki a rendezvény után visszatért Budapestre. Gyurcsány Ferenc felesége, Dobrev Klára nagyváradi látogatása alkalmával a magyar kormány nevében tíz teljesen felszerelt Mercedes márkájú mentőautót adományozott a nagybányai gyermekkórháznak. /Balogh Levente: Nem találkozott tüntetőkkel a magyar kormányfő nagyváradi látogatása idején. = Krónika (Kolozsvár), okt. 24./

Közös román–magyar hírközlési-informatikai portál indítását jelentette be Nagy Zsolt hírközlési és informatikai miniszter október 20-án Bukarestben, a román–magyar informatikai-hírközlési fórumon. A www.bilateral.ro/hu portál is Románia és Magyarország ama törekvését szolgálja, hogy feltérképezzék a szakterületen megvalósítható közös projekteket azzal a céllal, hogy a két ország cégei partnerekként léphessenek fel harmadik országbeli piacokon, illetőleg hogy közösen vehessenek részt az európai hírközlési-informatikai programokban. Kovács Kálmán, a magyar kormány hírközlési és informatikai minisztere ugyanazon a fórumon kiemelte a magyar–román együttműködés jelentőségét a szóban forgó szakterületen. A lehetséges beruházási projektek között említette a magyar szaktárca vezetője a MATÁV-nak azt a szándékát, hogy informatikai hálózatokat fejlesszen ki a román piacon. Szó lehet az oktatás és a kutatás terén való együttműködésről is közös egyetemi hálózat kialakítása révén. Nagy Zsolt miniszter bejelentette: kezdeményezni fogja a hírközlési-informatikai területen érdekelt román és magyar üzletemberek tanácsának létrehozását, a szakterületre vonatkozó programok és projektek előmozdítására. /(bg): Közös román–magyar portál indul. Néhány nap múlva Petőfi nyelvén is elérhető. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./

Marosvásárhelyen a Zenés esték a Vártemplomban rendezvénysorozat keretében női kamarakórusok hangversenye zajlott, erre a marosvásárhelyi Musica Humana női kar fennállásának huszadik évfordulója adott alkalmat. Két kórus lépett fel október 22-én, a házigazda énekkar és a siófoki. /N. B.: Esti ének, orgonamuzsika. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 24./

Október 23-án Szászvárosban Torma Zsófiára emlékeztek, akit autodidakta mivolta ellenére a világ első régésznőjének tartanak, és akit a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem díszdoktori címmel tisztelt meg. A Torma Zsófia-emlékünnepségen már román nyelvű felszólalások is voltak, mert a szászvárosi románok is egyre inkább fejet hajtanak a régésznő munkássága és emléke előtt. Fülöp Júlia, a rendezvény szervezője és Torma Katalin egyaránt elismerésüket fejezték a nagy régésznő munkásságával kapcsolatosan. Csicsókeresztúron (akkor Szolnok-Doboka vármegye, jelenleg Beszterce-Naszód megye) született 1840-ben, Szászváros mégis magáénak tartja Torma Zsófiát, aki az 1860-s években költözött ide. Itt fejtette ki az őskor feltárására összpontosuló tudományos munkásságát, hozta létre a város első történelmi múzeumát, illetve itt hunyt el 1899-ben, szögezte le Torma Katalin, a híres történész testvérpár Marosvásárhelyről érkezett oldalági leszármazottja. Torma Zsófia figyelme a tordosi neolitikus telep felé fordult. 1875-ben kezdte meg a terület majd egy évtizedig tartó rendszeres ásatását, a felszínre kerülő leletek gyűjtését. Az 1876-os budapesti Nemzetközi Régészeti és Antropológiai Kongresszus alkalmából – ahol szenzációt keltett a cseréptöredékeken, korongocskákon fellelt szimbólumokkal és írásjelekkel – őt kérték fel Hunyad megye régészeti adatainak összeállítására. A Tordos melletti, általa feltárt 4500 éves őstelep tordosi kultúra néven vonult be a régészetbe. Legjelentősebb és egyben legtöbbet vitatott, Ethnographische Analogien (1894) című művét Jénában adták ki. /Chirmiciu András: Torma Zsófia-emlékünnepség Szászvároson. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 24./

A Reményik Sándor Alapítvány október 21-én immár hetedik alkalommal szervezte meg a költő emlékének szentelt ünnepséget. Vándorrendezvényként az ünnepséget megrendezték már Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Debrecenben, Pécsen stb., idén Szeged városa fogadta be, a Százszorszép Gyermekház bonyolította le az emléknapot. Az egész napot felölelő rendezvény szavalóversennyel indult, amelyen kolozsvári, székelyudvarhelyi és szegedi diákok vettek részt. Délután került sor a konferenciára, illetve az ünnepi műsorral egybekötött díjkiosztó gálára. A gálaműsor nyitányaként a zsoboki művésztábor alkotóinak munkáiból összeállított tárlatot mutatták be, a kiállítók közül Essig K. Klára, L. Bordy Margit, Tompos O. Ágota személyesen is jelen voltak. A megnyitón Kántor Lajos irodalomtörténész elmondta: hagyomány, hogy kiállítás kísérje a Reményik emlékünnepséget. A Szegedi Szimfonikus Zenekar kolozsvári származású zenészei, Kosztándi István és Zimán János hegedűművészek Bartók Béla két hegedűre írt műveiből szólaltattak meg a gálaműsor kezdetén és végén. Színvonalas irodalomtörténeti előadások hangzottak el az emlékünnepség gerincét képező konferencián: Vallasek Júlia, Pomogáts Béla, Kántor Lajos és Dávid Gyula előadásai Reményik költészetének különböző vetületeit, lehetséges értelmezési módjait vetették fel. A verscsokor az első díjas Pál Emőke székelyudvarhelyi tanuló szavalatával zárult. Hagyományosan évente átnyújtják az alapítvány Reményik Sándor-díját, amelyet idén Ilia Mihály érdemelt ki. Pomogáts Béla laudációjában elmondta: Ilia Mihály nagyon sokat tett az erdélyi irodalomért, több síkon: irodalomtörténeti tanulmányaiban értékelte, a szegedi bölcsésztudományi egyetem egyik legnépszerűbb professzoraként számos nemzedéket vezetett közel a XX. századi magyar irodalomhoz. Ilia Mihály „a mai idők Kazinczyja”, a mai magyar irodalom jeles képviselőivel folytatott levelezésének anyaga felbecsülhetetlen irodalomtörténeti érték – fogalmazott Pomogáts Béla. /Farkas Imola: „Egy lángot adok, ápold, add tovább”. VII. Reményik Sándor emlékünnepség, ezúttal Szegeden. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./

Október 22-én Sepsiszentgyörgyön koncertezett az Omega együttes. A legendás magyar zenekar első sepsiszentgyörgyi fellépésén a megyeszékhelyi sportcsarnok szűknek bizonyul. A székelyföldi koncertturné teljes bevételét az udvarhelyszéki árvízkárosultak támogatására fordítják. Benkő László kijelentette: ,,a dalok csak alkalmat adnak arra, hogy közösen együtt érezzük ezt a folyamatot és az előadásokat; ezek a számok csak eszközök ahhoz a lelki összeboruláshoz, amire évtizedeken keresztül vártunk”. A koncert generációkat fogott össze. /(mózes): Napot hoztak, csillagot. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 24./

Megjelent Vári Attila: Históriás ének a rendszerváltásra (Díszkiadás) /Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda/ című munkája, mely Budapesten 1988-ban írt verseit tartalmazza. /A Pallas–Akadémia Könyvkiadó új könyve. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 24./

Király András állításai helyenként sértőek, helyenként pedig valótlanságot tartalmaznak, ezért Borbély Zsolt Attila kénytelen reagálni rájuk. Király András szerint ő addig politizált a Reform Tömörülés platformban, amíg érdekei kívánták. Valójában Borbély Zsolt Attila addig tevékenykedett a Reform Tömörülésben, amíg az fel nem oszlatta önmagát. A Reform Tömörülés bármikor paktumot köthetett volna az RMDSZ csúcsvezetésével, és zsíros pozíciók sorát szerezhette volna meg. De megmaradt célkitűzések mellett (belső önrendelkezés, háromszintű autonómia), amelyeket az RMDSZ csak retorikai szinten vállalt fel, azt is csak az utóbbi időben a Nemzeti Tanácsok és a Magyar Polgári Szövetség megalakulásának hatására. Borbély Zsolt Attila visszautasította Sommert Tiborné levelét is, aki kétségbe vonja Tőkés László 1989-es hősiességét és kárhoztatta őt akkori szerepvállalásáért. /Borbély Zsolt Attila: Elvi megfontolások egy gyakorlati vita mentén. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 28./ Előzmény: Király András: Érzelmek nélkül – válasz fogadott és fogadatlan prókátoroknak. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 19./ /Sommert Tiborné, Temesvár: Politizálás a templomban. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 24./

Október 25-én a szenátus elutasította a kisebbségi törvénytervezetet, előtte azonban az RMDSZ szemszögéből a legfontosabbnak számító, a kulturális autonómiára vonatkozó fejezetet is törölte a felsőház a jogszabályból. Ehhez egyes kormánypárti törvényhozók is hozzájárultak. Az RMDSZ szenátorai ezután nem szavazták meg a módosított házszabályt, a szövetség ezzel próbálja sakkban tartani koalíciós partnereit, hiszen a tervezetre még rábólinthat a képviselőház. A kisebbségi törvénytervezet ellen jó néhány napja valóságos propaganda-hadjárat folyik. A hangadó ismét Adrian Paunescu, a Szociáldemokrata Párt szenátora, aki a tévében órákon keresztül ecsetelte, hogy a kulturális autonómia elfogadtatása Románia nemzeti egységét veszélyezteti. Az SZDP, a legerősebb ellenzéki párt elnöke a szenátus ülése előtt arra figyelmeztette a kormánykoalíció politikusait, „ne úgy táncoljanak ahogy az RMDSZ húzza”, és akadályozzák meg, hogy a tervezetet elfogadják. Előtte Ion Iliescu és Ioan Rus is kifogásolta a tervezetet. Amennyiben a szenátus az október 24-i ülésén nem hozott volna döntést a tervezettel kapcsolatban, akkor azt hallgatólagosan elfogadottnak lehetett volna tekinteni. Az ellenséges médiakampányba a román lapok is bekapcsolódtak, volt például olyan kolozsvári napilap, amely megállapította, hogy a kulturális autonómia elfogadása egyben területi autonómiát jelentene. A szenátusi vita során az SZDP-s Antonie Iorgovan és a nagy-romániás Verginia Vedinas azt javasolták, töröljék a tervezetből a kulturális autonómiáról szóló fejezetet. A Konzervatív Párt testületileg a saját kormánya ellen szavazott, hiszen a törlés mellett tették le voksukat. Akadtak a Nemzeti Liberális Párt és a Demokrata Párt közül négyen-öten, akik szintén a törlés mellett szavaztak vagy tartózkodtak. A kulturális autonómia törlése mellett 51-en szavaztak, 40-en pedig nem támogatták ezt a javaslatot. Ketten tartózkodtak. A szenátusban történtekről értesülve a képviselőházi RMDSZ-frakció a házszabály vitája közben szünetet kért, ezzel elérte, hogy ne szavazzák meg október 24-én a liberális-demokrata szövetség által óhajtott módosításokat. Este az RMDSZ elnöke, Markó Béla a Demokrata Párt, a Nemzeti Liberális Párt és a Konzervatív Párt elnökeivel találkozott, hogy megvitassák a kialakult helyzetet. Toró T. Tibor parlamenti képviselő szerint az RMDSZ-nek kedvező, hogy a tervezet végső szavazásakor elutasították a tervezetet, mert így a képviselőház is azt a változatot vitathatja meg, amely tartalmazza az elutasított fejezetet. Toró szerint az RMDSZ-nek alaposan fontolóra kell vennie, hogy továbbra is a kormány tagja marad-e, ha ez a koalíció nem tudja garantálni ennek a törvénynek az elfogadását. Emil Boc, a DP elnöke bejelentette: az esti megbeszélésen a pátvezetők megegyeztek, hogy a házszabályt elfogadják a kormány által beterjesztett formában, a kisebbségi törvénytervezettel is hasonlóképpen járnak el. Újra kell tárgyalni az RMDSZ szerepét és helyét a kormánykoalícióban – jelentette ki Markó Béla, mivel a koalíciós partnerek megszegték az egyezséget. /B. T.: Elutasították a kisebbségi törvénytervezetet. Törölték a jogszabályból a kulturális autonómiáról szóló fejezetet. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 25./ Markó Béla az Új Magyar Szónak a következőképpen minősítette a történteket: „Ami a szenátusban történt, minket igazolt. Egyáltalán nem kívántuk ezt az igazolást. Az elmúlt időben nagyon sokan próbálták azt a látszatot kelteni, hogy a kulturális autonómia semmit sem jelent a magyarságnak. Azoknak meg kellett volna hallgatni, hogy magából kikelve, mint egy őrült, hogyan üvöltözött Corneliu Vadim Tudor a szenátus mikrofonjába. Ha másból nem, abból a minősíthetetlen viselkedésből rájöhettek volna, miért fontos ez a törvény. Másrészt sokan próbálták elhitetni, hogy tulajdonképpen csak a kisujjunkat kell megmozdítani és itt van a területi autonómia és általában a terülj asztalkám. Ezért meg kell küzdeni, és azt is tudomásul kell venni, hogy minden pillanatban visszafordíthatók a dolgok.” Markó Béla a szenátusi ülés után összehívott ad-hoc sajtóértekezleten arról beszélt, hogy koalíciós szenátorok is áthágták a koalíciós egyezséget, annak ellenére, hogy a törvény szerepel a kormányprogramban, a végrehajtó testület elfogadta, minisztériumok megvitatták és tulajdonképpen a koalíciós kormány nyújtotta be a törvényhozó testületnek. Nem hallgatta el mélységes csalódottságát, és határozottan leszögezte, az RMDSZ nem kíván kirakat-szerepet játszani a koalíciós kormányban. Markó leszögezte, hogy tisztázó megbeszélésre kerül sor a koalíciós partnerek között, de az RMDSZ nem vonul ki a kormányból. /Váratlan fordulat a szenátusban – leszavazták a kisebbségi törvényt. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 25./

A kisebbségi törvény a koalíció szakítópróbája – nyilatkozta Puskás Bálint szenátor azt követően, hogy a parlament felsőházában leszavazták a törvénytervezetet. A szenátusban a 72 kormánypárti szenátorból csak 68 jelent meg az ülésen, a Konzervatív Párt képviselőiről pedig tudni lehetett, hogy nem támogatják a kisebbségi törvényt. Corneliu Vadim Tudor felszólalásában a szenátusban Európa legveszélyesebb terrorista szervezetének nevezte a RMDSZ-t, a romániai magyarokról pedig kifejtette: román hullákon járják a csárdást. Felszólalását hatalmas taps kísérte. Az SZDP ,,csak” a kulturális autonómiáról szóló ötödik fejezet törlését kérte. Javaslatuk ellen 40-en szavaztak, 50-en mellette voksoltak, ketten pedig tartózkodtak. A koalíciós partnerek közül 26-an nem szavaztak, s ezzel megpecsételték a törvénytervezet sorsát. A Az RMDSZ szenátorai tiltakozásként kivonultak a teremből, és rövid egyeztetést tartottak a további teendőkről. ,,Eldöntöttük, hogy a kormány által elfogadott, eredeti formájában küldjük át a törvényt a képviselőházba” – ismertette az RMDSZ vezetőségének döntését Puskás Bálint szenátor. Elmondta, arról is határoztak, csúcstalálkozóra hívják a koalíciós pártelnököket, és leszögezik, csak abban az esetben hajlandóak támogatni a házelnökök leváltását, ha ezt megelőzően, 25 napon belül a képviselőház elfogadja a kisebbségi törvénytervezetet. /Farkas Réka: Megbukott a kisebbségi törvény. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 25./

A kormányon levő pártok rendszeresen kisebbségbarátságot mímelnek, míg az ellenzékiek a román nemzeti érzelmek védelmezőinek tüntetik fel magukat. Hasonlóan viselkedtek a jelenlegi hatalmat alkotó pártok is ellenzékként, s nyilvánvaló, hogy most is csak kényszerűségből támogatták az elképzelést. A szenátorok nem voltak tekintettel arra, hogy a Velencei Bizottság pozitívan véleményezte a kisebbségi törvény tervezetét. A radikális magyar csoportosulásokat most szövetségesként üdvözli a Nagy-Románia Párt. A tervezet ellen szövetkezett Vadim Tudor, Funar, Paunescu, Dan Voiculescu és Szász Jenő, állította Bálint Zsombor. Az október 24-i szenátusi botrány a román demokrácia kudarca. /Bálint Zsombor: Zsákutcában a kisebbségi törvénytervezet. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 25./

Az elmúlt hónapokban az RMDSZ számára egyetlen ,,szent ügy” létezett: a kisebbségi törvény. Mindent ettől tettek függővé, ez számított az autonómiáért vívandó küzdelem első és elengedhetetlen lépésének. Időközben feledésbe merültek a jogszabály hiányosságai, egyre ritkábban került szóba az elmaradt társadalmi vita, hogy a törvény egyes cikkelyei a jelenlegi politikai alakulatok hatalmának megerősítését segítik. Nemzetárulóvá vált, aki kételyeket fogalmazott meg, és könnyen rá lehetett sütni az ellenvélemény hangoztatóira, hogy a Nagy-Románia Párt malmára hajtják a vizet, érveik a román szélsőségeseknek segítenek. Sikeres propagandával érte el mindezt az RMDSZ. Mégsem sikerült a törvény elfogadtatása, még az RMDSZ-t is megdöbbentette a koalíciós partnerek távolmaradása. Távoztak a voksolásról, pontosan tudva, hogy ez mit jelent. A törvény tehát megbukott, sőt, a kulturális autonómiát szabályozó ötös fejezetet teljesen kiiktatják, úgy küldik tovább a képviselőházba a jogszabályt. Történt mindez néhány nappal a nagy román–magyar megbékélést hirdető közös kormányülés után. A magyar kormány megtette a maga gesztusait – elsők között ratifikálta Románia uniós csatlakozását –, s cserébe nem kért és nem kapott semmit. A Gyurcsány-féle ,,realista, jövőbe tekintő” politizálás ismét leírta az erdélyi magyarságot. /Farkas Réka: Ez a harc lesz a végső? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 25./

Az utóbbi napokban nemzetgyűlöletre uszító cikkeket közölt a marosvásárhelyi Cuvantul Liber román nyelvű napilap. Az RMDSZ Maros megyei szervezete állásfoglalásában tiltakozott a nemzetgyalázó cikkek miatt. Elutasítják a Kossuth Lajossal kapcsolatos rágalmakat. Kossuth Lajos a magyarság egyik kiemelkedő történelmi szimbóluma, ezért a hitelrontó állítások mélyen sértik a magyarság nemzeti önérzetét. Felkérik Marosvásárhely román és magyar lakosságát, hogy határolja el magát minden olyan kezdeményezéstől, amely a gyűlöletet szítja. /Dr. Kelemen Atilla, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke: Állásfoglalás. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 25./

Igaza van Széplaki Attilának, kevesen voltak jelen a Bolyaiért rendezett tüntetésen (Egy tüntetés margójára, Szabadság, okt. 22.). Milyen más volt Kolozsváron Kós Károly temetése. Hatalmas tömeg gyűlt össze a magyarságával tüntető tömeg, a diktatúra idején. Hol vannak a kolozsvári magyarok, akiknek emlékezniök kellene a középiskolás ifjakra, Palocsay Zsigára, Asztalos Lajosra, Juhász Gézára, Kertész Gyuszira, és még ki tudja, hány bátorságukért meghurcolt tanulóra? Hát a seregnyi, börtönbe vetett tanárra? – kérdezte Tatár Zoltán. /Tatár Zoltán: Egy megemlékezés margójára. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 25./

Október 23-án Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában emlékeztek az 1956-os magyar forradalomra. Dr. Kelemen Atilla, a Maros megyei RMDSZ elnöke mondott beszédet. A negyven éves tiltás megtette hatását: a mai generáció tudatába nem sikerült úgy bevinni 56 tragédiáját, hogy büszkék legyenek az akkori forradalmi eseményekre. Bakos Levente, az RMDSZ marosvásárhelyi választmányának alelnöke is köszöntötte a jelen levő 56-os veteránokat. Nemcsak megemlékezés ez a rendezvény, hanem a még köztünk élő 56-os nemzedék iránti tiszteletadás ünnepe is, hangsúlyozta. Papszász Anna, aki az 56-os forradalom szemtanúja volt Budapesten, mondta el benyomásait, majd Kelemen Kálmán, az erdélyi megtorlások egyik áldozata beszélt a börtönben történtekről. A megemlékezésen emléklapot vehetett át a bebörtönzöttek közül Bartis Ferenc, dr. Bustya Dezső, dr. Csiha Kálmán, Gál Tibor, Gráma János, Kelemen Kálmán, Kelemen László, Lukács Gergely, Molnár Mihály, Nagy Lakatos János, Nagy Géza, Nagy János, Schuller Jenő, Szántó János, Tatárné Péterfi Irén, Varga László, Veres Sándor, Veres Zoltán, Pál László, Sándor Balázs, Török Mihály, Kovács Gyula, Patakfalvi János, Salamon László, Bara Lajos, Orbán Péter és Török József. /(antalfi): Az 1956-os forradalomra emlékeztek Marosvásárhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 25./

Veszélyes kór ütötte fel fejét Budapesten, a turulmadár-influenza. Annyi bizonyos, madárról emberre terjed, a médiumok máris jeleztek néhány megbetegedést. A vírusgazdák között némely SZDSZ-es politikust találunk, köztük országgyűlési képviselőjelöltet és posztján lévő kerületi tanácsost is, akik mindent elkövetnek, hogy a Böszörményi út és az Istenhegyi út sarkán október 22-én felállított, csaknem ötméteres szárnytávolságú turulmadaras emlékművet eltávolíttassák. Ungár Klára és Kecskés Márton, a két SZDSZ-es politikus attól fél, hogy a neonácik beállnak majd a turulmadár szárnya alá. Kecskés Márton szerint ,,ízléstelen és gyalázatos” az, hogy ,,turulmadár szobra alá akarják bevésni a második világháborúban meghaltaknak a nevét”. Újabban Demszky Gábor főpolgármestert is zavarja a turulmadár. A turulinfluenza azért is veszélyes, mert Erdély címerében is őrködik ez a madár. Félő, hogy ha a maradék Magyarországon a turulmadarak ellen bevezetik a statáriális állapotot, és lebontatják az összes turulos emlékművet meg szobrot, a címermezőkből kikapartatják, a zászlókról letépetik ezeknek a madaraknak a festett-rajzolt képét, s a történelemből, a mítoszokból és mondákból is kitakaríttatják őket, a magyarországi után Erdély turultalanítására is sor kerül. Akkor viszont jaj például a pávai pincében negyven évig rejtegetett s ma újra a zabola-pávai emlékmű csúcsán ülő madárnak, öntödébe kerül a sepsisbükszádi emlékmű turulmadara is, a lemhényivel együtt. – ,,Megújulva és Magyarországot védelmezve tárja szét fölöttünk hatalmas szárnyait Árpád fejedelem törzsének madara. A hit és küldetés népünk oltalmának szimbóluma” – idézték 1992-ben Göncz Árpádot a tatabányai turulszobor újraavatásán. Ugyanő 1992. december 12-én a Magyar Rádióban elhangzott élő műsorban azt mondta: ,,…egy ország nem irthatja saját hagyományaiból ősi mítoszait”. – Egyébként a Magyar Nemzetbiztonsági Hivatal szimbólummadara a turul. /Sylvester Lajos: Turulinfluenza, papagáj- és kergemarhakór. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 25./

Lakókat keresnek a négyfalusi kollégiumba. Az épület a Barcasági Csángó Alapítvány tulajdona, huszonöt évig azonban diákszállóként működtetné a Bácsfalusi Evangélikus Egyházközség. A Barcasági Csángó Alapítványt a rendszerváltozás után alapították Hétfaluban azzal a céllal, hogy a vidék csángósága körében elősegítse a főként kulturális és oktatási összefogást. Az alapítvány nemcsak a barcasági csángó falvak magyar oktatási intézményeivel tervezett együttműködést, hanem a Négyfaluban működő magyar tannyelvű Zajzoni Rab István Középiskolával is. Az alapítvány által megvásárolt ingatlannak, a Csángó Háznak a helyi oktatási intézmény kollégiumaként kellett volna működnie. A középiskolával azonban nem alakult ki partnerségi viszony. Simon András, az alapítvány kezdeményezője, bácsfalusi evangélikus presbiter elmondotta: az ingatlant, az Illyés Alapítvány támogatásával vásárolta meg a 90-es években a Barcasági Csángó Alapítvány. Az épület rossz állapota miatt a tatarozás tetemes összeget igényelt, s emiatt lassan haladtak a munkálatok. A Bácsfalusi Evangélikus Egyházközség főként egyházi támogatásokból felújította az épületet és 2005 január elsejétől huszonöt évre átvette az alapítványtól a működtetési jogot. A Csángó Házat mára kilencven százalékban felújították. Most azonban benépesítése okoz gondot. A 46 férőhelyes bentlakásban jelenleg négy diák lakik. Az egyházközség nevelőt is alkalmazott, Nagy János nyugalmazott tanár személyében. A működtetők abban reménykednek, hogy minél több, más vidékről származó, Négyfaluban és Brassóban tanuló középiskolás és egyetemista ide jön lakni, s az általuk fizetett bérből legalább az épület költségeit fedezni tudják. Tóth-Pál Dávid bácsfalusi evangélikus lelkész, a Barcasági Csángó Alapítvány kuratóriumának elnöke szerint a lakhatási körülmények igen vonzóak. „Négyfalu és Brassó mára már annyira összenőtt, hogy nem jelent különösebb problémát Brassóból ide kijutni, a busz pedig igen gyakran jár” – mondotta a lelkész. /Bartha Réka: Négyfalusi Csángó Ház ajtaja. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 25./

Temesvár szellemi életének kimagasló eseménye volt a Bánsági Írók Lexikonának ünnepélyes bemutatója. Alexandru Ruja irodalomkritikus, a lexikon tervének előkészítője több mint két esztendeje dolgozott népes csapattal. Írók, irodalomtörténészek, egyetemi tanárok, diákok bevonásával készült el a terjedelmes, 933 oldalnyi szöveget tartalmazó kötet, mely a Nyugati Egyetem filológiai tanszéke és a németországi Institut für Donauschwabische Geschichte und Landeskunde Tübingen közös kiadásában jelent meg az Editura Universitatii de Vest könyvkiadónál. Az első, román nyelvű kiadásban e vidék szellemi hagyományainak megfelelően a román írók mellett helyet kaptak a magyar, német, szerb, szlovák írók is, akik az elmúlt több mint ötszáz esztendő során maradandót alkottak e tájon. Így gyűlt össze az a valóságos kincsestár: A frissen megjelent lexikon német kiadása is készül, Horst Fassel német író és irodalomtörténész gondozásában. A lexikonban 41 magyar író nevével találkozik az olvasó Temesvári Pelbárttól a kortárs alkotókig. A gazdag névsorból néhány név: Anavi Ádám, Balogh Edgár, Bárányi Ferenc, Bárányi László Ildikó, Bodor Pál, Böszörményi Zoltán, Csiky Gergely, Endre Károly, Franyó Zoltán, Gozsdu Elek, Herczeg Ferenc, Kaffka Margit, Kós Károly, Mandics György, Ormós Zsigmond, Révai Miklós, Szabolcska Mihály, Szász János, Szombati Szabó István… A névsort bővíthető lenne, mert nem teljes, de ilyen rangos bemutatásban még nem volt része a magyar szerzőknek. A szerkesztő bizottságban Szekernyés János mellett (aki a legtöbb szócikk szerzője), Balázs Imre József és Pongrácz P. Mária vett részt. /Pongrácz P. Mária: “Kincstári” lexicon. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 25./

Ferenczes István Székely tántorgó /Magyar Napló – Írott Szó Alapítvány, Budapest/ című lírai emlékezéseket tartalmazó könyvét fogadta elismeréssel Fodor Sándor. Ferenczes István költőként indult, Nyári vándorlások című verseskötetével, a Forrás-sorozatban. Ő szerkeszti a színvonalas Székelyföld című folyóiratot. Ferenczes István még lát jövőt a moldvai csángók anyanyelvű oktatásában, Fodor Sándor viszont attól tart, hogy egy emberöltő múltán eltűnik a még magyar moldvai csángóság. /Fodor Sándor: Olvasónapló VIII. Hűség. = Helikon (Kolozsvár), okt. 25./

Besenyőfalva ma Firtosváralja, derült ki a székelyudvarhelyi Pál Áron Firtosváralja című könyvében. „Életem során minden kezembe került, Firtosváraljáról és Firtos váráról szóló írást összegyűjtöttem. Így került birtokomba számos olyan írás, amelyek kitűnő emberektől, tollforgatóktól származnak” – mesélte Pál Áron. A könyv nem nevezhető falumonográfiának, inkább tanulmány- és dokumentumgyűjtemény, melynek több darabja most kerül először a nagyközönség elé. A kiadványban megtalálható a néprajz, a népköltészet, olvashatók továbbá a faluról szóló, a faluban élő és onnan elszármazott emberek alkalmi írásai, irodalmi jellegű próbálkozásai. Érdekes színfolt a könyvben közölt a hivatali eskü több formája. „Ajándékért, ígéretért, atyafiságért senkinek törvénytelen tettit el nem nézem, meg-fogom, be-hajtom, vagy megzállaglom, a zállagot a bíró kezibe teszem: egy szoval minden határpásztori kötelességemnek eleget tenni ügyekezem. Isten engem úgy segéllyen, és lelkem idvességit is úgy adgya” – fogalmazták egy 1842. esztendőből származó határpásztori esküformában. Firtosváralját ma 200 ember lakja, székelyek és cigányok fele-fele arányban. /Bágyi Bencze Jakab: Könyv Firtosváraljáról. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 25./

Új kifestőkönyvvel jelentkezik a Kuckó Egyesület /Székelyudvarhely/: A homoródalmási bútorfestők nyomában című, almási motívumokat tartalmazó kifestőkönyv egy második kiadás, de nem újrakiadás, hiszen az előzőtől eltérő motívumokat találhatunk benne – tájékoztatott Bencze Ilona, az egyesület vezetője. A kiadványt Hargita megye tanácsa támogatta. A homoródalmási bútorfestők nyomában című kifestőkönyvet az Udvarhelyszék Kultúrájáért Egyesület adta ki a Kuckó Egyesület megbízásából. /(bb): Újabb motívumos kifestőkönyv. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 25./

Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere sajtóközleménynek álcázott politikai állásfoglalást adott ki. Ebben kifejtette: „Romániában az utóbbi évek munkája és áldozata árán megvalósított értékek vannak, amelyek esetében a politikai kompromisszum megengedhetetlen. (...) A régi sebek feltépése, a szeparatista és szegregacionista tendenciák álcázott táplálása a közigazgatás és oktatás szintjén, az alkotmányos előírások könnyed semmibevevése rontja a multikulturális közösségek nyugalmát és szembeállítja a polgárokat. Azt a pozitív diszkriminációt, tüntető kiváltságokat, amelyekkel a törvénytervezetnek megfelelően egyes kisebbségek rendelkeznek, nem fogadják el, sőt az Európai Unió tagállamainak többsége elutasítja”. Floreának az EU-val kapcsolatos állítása nem igaz, sőt, a Velencei Bizottság elfogadta a tervezetet. /Mózes Edith: Dorin Florea és a kisebbségi törvény. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 26./

Magyarországon ünnepelte az 1956-os szabadságharc és forradalom 49. évfordulóját a kolozsvári kerekdombi református egyház énekkara, Dobri András lelkésszel együtt, a balmazújvárosiak meghívásának téve eleget. Balmazújvároson a kolozsváriak láttak egy most épülő érdekes templomot is. Két hajója közül az egyik református istentiszteleteknek, a másik katolikus miséknek ad helyet. /Magyarországon ünnepelt a kerekdombi kórus. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 26./

Krassó-Szörény megyében, Újmoldova Duna-parti bányászvárosban március 18-án létrejött az RMDSZ szervezete. Most sikerült önálló székházhoz jutniuk, egy vállalattól szerény lakbér ellenében alkalmas helyiséget kaptak. A hét végén volt a székház felavatása. Megjelent Seres Péter megyei-területi elnök, Tóth János megyei ügyvezető elnök és Gurmai Károly boksánbányai RMDSZ-elnök is. /Makay Botond: RMDSZ székházavatás az Al-Dunánál. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 26./

Ismert aradi magyar üzletemberek, politikusok, közéleti személyiségek anyagi támogatásával végre megalakulhatott az 1956-os magyarországi forradalom erdélyi áldozatainak és meghurcoltjainak emlékét ápoló In memoriam 1956 elnevezésű civil szervezet. Még most sem történt meg az akkori romániai események feldolgozása, tisztázása, ez szakértők, történészek feladata elsősorban, de a civil szféra ezirányú igényének megfogalmazása sem kapott eddig kellő nyilvánosságot. Cikkek, tanulmányok, emlékiratok tömkelege látott már napvilágot, a mártírok, meghurcoltak emlékét azonban még nem tisztították meg a történelmi hamisításoktól. Az elnyomó rendszer meghurcolt, elítélt, kivégzett “ellenségeinek” családjai még most is szenvedik az idestova félévszázados megbélyegzés következményeit. A szervezet célja fölvállalni a dolgok tisztázására törekvő szakértők támogatását, a szenvedő családok bátorítását, a kivégzettek emlékének ápolását. Ezentúl minden év októberében emlékülést tartanak, összegyűjtenek minden olyan írást, könyvet, amely az 56-os magyarországi forradalom eseményeivel foglalkozik, hogy Aradon is létrehozhassanak egy ’56-os könyvtárat. A minorita kultúrházban márványtáblát szeretnének elhelyezni az ártatlanul elítélt Karácsonyi István minorita atyának, Pécskán emlékművet állítanának a Szoboszlay-ügyben kivégzett tíz személynek, Aradon egy ’56-os emlékműre is szükség lenne. Miért éppen Aradon? Azért, mert a több ezer erdélyi elítélt közül valószínűleg itt végezték ki a legtöbb “osztályellenséget”, akiknek a legfőbb bűnük elsősorban az volt, hogy arisztokraták, papok, “kulákok”, román történelmi pártok tagjai, de leginkább magyarok voltak. Egy ismert képzőművész már készített egy emlékmű-makettet, s valószínűleg több pályamű között kell majd dönteni. Szervezetük nyitott bárki számára, aki valamilyen módon támogatni akarja ügyüket. Az emlékművek felállításához a költségeket pályázatok útján, illetve adományokból szeretnék előteremteni. Első rendezvényük október 28-án lesz a Jelen Házban, amelyen bemutatják Zágoni Balázs Képzelt forradalom című, a Szoboszlay-perrel kapcsolatos filmjét. /Jámbor Ilona, a szervezet alapító tagjai által fölhatalmazott ügyvezető elnök: In memoriam ’56. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 26./

Október 22-én Bánffyhunyadon, a Kós Károly Kulturális Egyesület, valamint a Világszövetség Erdélyi Társasága (VET) által szervezett ’56-os emlékünnepségen, a Ravasz László Emlékházban emlékeztek a forradalomra. Ünnepi köszöntőt mondott Szrága Zoltán, az egyesület elnöke, valamint Okos Márton újságíró és András Imre, az MVSZ helyettes régióelnöke. Az ünneplők megilletődve hallgatták a város nagy szülötte, Ravasz László református püspök 1956. november 1-jén elhangzott, A magyar reformátusok szava című rádiószózatának felvételét. Meghívták Wittner Máriát, aki előadást tartott. – 1956. október 23-án este kimentem a Szabad Nép székházához a Blaha Lujza térre – kezdte emlékezését az 56-os halálraítélt –, ahol már hatalmas tömeg volt. Azután a rádióhoz ment, ott volt a rádió ostrománál, egészen a bevételéig. Azután néhányan a Corvin mozihoz mentek, ahol már jó néhányan összegyűltek. Itt találkozott Sticker Katival, vagyis Havrila Bélánéval, akivel a következő napokban a sebesültek ellátásában segédkeztek. Wittner Mária később a Vajdahunyad utcai csoport tagja lett. A harcok során november 4-én Wittner Máriát az Üllői úton aknarepesz találta el, a Péterfy Sándor utcai kórházban ápolták. November 9-én megpróbálta elhagyni az országot, de letartóztatták. Miután kihallgatták, elengedték, ekkor Ausztriába szökött, de néhány hét múlva visszajött, és segédmunkásként dolgozott egészen 1957. július 16-i letartóztatásáig. 1958. július 23-án halálra ítélték. Sticker Kati november 4-e után disszidált, de a vőlegénye hazahívta Svájcból azzal, hogy nem lesz semmi bántódása, mert Kádár megígérte. Ennek ellenére kivégezték. Wittner Mária halálos ítéletét 1959. február 24-én életfogytiglan tartó szabadságvesztésre változtatták. 1970. március 25-én szabadult. 2001. február 24-én, a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján meghívást kapott, hogy az ’56-os halálraítéltek nevében mondjon ünnepi beszédet az Országházban. /Péntek László: /Naponta várta a halálos ítélet végrehajtását. Wittner Mária 13 évig ült börtönben 56-os szerepe miatt Szabadság (Kolozsvár), okt. 26./ „Megilletődve állok a magyar Országházban, ahol történelmünk kimagasló személyiségei a magyar nép javára alkottak törvényeket, mint Tisza István, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint, de itt alkottak törvényeket egy hamis eszme nevében is, amely egy jobb sorsra érdemes nemzet elvesztésén munkálkodott. Ma a kommunizmus áldozatainak emléknapján megidézem az áldozatokat – élőket és holtakat –, hogy együtt vádoljuk a szocialista köntösbe bújt hóhérainkat. Vádoljuk őket, mert a lenini utat nagy igyekezettel honfitársaink csontjaival kövezték ki. A világ legdrágább, legfájdalmasabb útja ez, s a továbbhaladásunk tétje milliónyi emberélet volt. Vádoljuk őket, mert nemzetünk kiváló polgárait küldték bitófára és gyalázták meg holtukban is. Vádoljuk őket, a Gulágon embertelen körülmények között elpusztult honfitársaink nevében. Vádoljuk őket, az otthonuktól megfosztott és kitelepített polgárok nevében, akiknek kiszemelt otthonába betelepedtek, elrabolva egy élet munkáját. Vádoljuk őket, a recski haláltáborban megkínzott, megalázott emberek nevében, vádoljuk őket, a munkaszolgálatosok nevében. Vádoljuk őket, a 298-as parcella halottainak nevében, az ÁVH, mint erőszakszervezetük által fogva tartott, megkínzott és agyonvert emberek nevében. Vádoljuk őket a 6 millió meg nem született magyar gyermek nevében. Vádoljuk őket, a „legdrágább kincs” a gyermek nevében, akitől elvették az apát, az anyát, az otthon melegét. Vádoljuk őket, a „legfőbb érték” az ember nevében, akit egy tollvonással küldtek bitóra vagy zártak börtönbe, hosszú évekre. Vádoljuk őket, a megalázott, megkínzott honfitársaink nevében. Vádoljuk őket, a sortüzek áldozatai nevében. Vádoljuk őket, mert kiölték az emberekből a hitet, a reményt, a morált, egy emberibb, tisztább élet reményét. Vádoljuk őket, Mindszenthy bíborosért. Az Istenhez hű papokért, akiket börtönbe zártak hitükért, mert erkölcsre, hazaszeretetre nevelték népünket. Vádoljuk őket, mert kifosztották az országot, és a dolgos magyar nép munkájából – elveiket megtagadva – lettek vörös kapitalisták. Vádoljuk őket, a magyar parasztok nevében, akiket megfosztottak földjeiktől, életterüktől, így téve kiszolgáltatottá őket. Vádoljuk őket a nyugdíjasok nevében, akiktől elrabolták a hosszú, dolgos élet gyümölcsét, bizonytalanná téve biztos nyugdíjas éveiket. Vádoljuk őket, történelmünk meghamisításáért. Vádolnak az élők és vádolnak a holtak. És vádoljuk őket, mert hitünkben megcsaltak, megloptak. Ezért megállapítom az áldozatok nevében, soha nem lesznek képesek arra, hogy magyar politikusként egy nemzet felemelkedése érdekében cselekedjenek. Itt teszem fel a kérdést: milyen morál alapján ülnek a magyar parlamentben még most is, és alkotnak törvényeket egy általuk tönkretett, kifosztott, megalázott nemzet számára? Ezért a Szent Korona tana és a magyar nemzet nevében erkölcsi hullává nyilvánítom őket.” (Elhangzott a Parlamentben a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján, 2001. február 25-én – a szónok Wittner Mária, 52 A 559 számú volt halálraítélt.)

Az Országgyűlés külügyi bizottságának testülete 12 igen szavazattal, hat ellenében általános vitára alkalmasnak találta a jövő évi magyar büdzsé előterjesztését. Az ülésen Németh Zsolt, a bizottság fideszes elnöke azt mondta, a határon túli magyarok támogatására 2006-ban tervezett összeg 25 százalékkal csökken az ideihez képest annak ellenére, hogy a központi költségvetés kiadási főösszege tíz százalékkal nő. – A támogatáscsökkentés éles ellentétben áll azzal, amit Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a múlt héten Bukarestben bejelentett, vagyis hogy jövőre nem fog csökkenni a határon túli magyarok támogatása – jelentette ki Németh Zsolt. Kifejtette: a határon túli magyarok támogatására fordított összeg büdzséhez viszonyított aránya az idei 0,18 százalékhoz képest jövőre 0,13 százalékra csökken, az oktatási-nevelési támogatás összege 625 millió forinttal lesz kevesebb, a törvény szerint egymilliárdos összeggel működő Szülőföld Alap támogatási előirányzata pedig mindössze félmilliárd forint. Németh Zsolt azt is kifogásolta, hogy a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem 1,4 milliárd forintra számíthat, miközben az intézmény induláskor még kétmilliárd forint volt a támogatási összege. A magyar pénzügyi tárca és a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) képviselői válaszukban hangsúlyozták: jövőre nem csökken a határon túli magyarok támogatása, ezen belül az oktatási-nevelési támogatás, valamint a Szülőföld Alap számára rendelkezésre álló összeg sem lesz kevesebb, mint az idén. Tollár Tibor, a PM főosztályvezető-helyettese kiemelte: mindkét tétel felülről nyitott előirányzat, hiszen a beérkező igényeket nem tudják előre megállapítani. Hozzátette: a normaszöveg tartalmazza, hogy a Szülőföld Alap támogatása egymilliárd forintig túlléphető. /Ellentmondó vélemények a határon túli magyarok támogatásáról. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 27./

A Magyar Polgári Szövetség kéri az RMDSZ csúcsvezetőinek lemondását, a kisebbségi törvénytervezet visszavonását és egy másik, az autonómiáról szóló tervezet előkészítését, amelyet a teljes magyar nemzeti közösség elfogad. Az MPSZ szerint az RMDSZ vezetőinek vállalniuk kell a politikai felelősséget a nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezet kudarcáért, és le kell mondaniuk, olvasható október 26-án kiadott közleményükben. “Bármennyire igyekszik is Markó Béla sikeresnek beállítani a Velencei Bizottságnál való szereplésüket, teljesen nyilvánvaló, hogy az kizárólag csak a szándékot minősítette kedvezően, a törvénytervezettel kapcsolatban azonban úgy döntött, hogy alaposabban meg kell még vizsgálja azt, de már első olvasatban számos kritikát fogalmazott meg vele szemben” – áll a közleményben. “Az RMDSZ csúcsvezetőinek felelőssége, hogy olyan kisebbségi törvénytervezetet készítettek, amely nem rendelkezik a romániai magyar társadalom többségének, történelmi egyházaink, magyar civil szervezeteink támogatásával, ezért az elutasított törvénytervezetet a romániai magyar társadalom nem tudja, nem kívánja megvédeni” /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 27./