Történelmi jelentőségűnek tartotta a közös román–magyar kormányülést Gyurcsány Ferenc A Hét című hetilapnak adott interjújában. Úgy vélte, az esemény helyreállítja a magyar nemzeti felelősség két pilléren nyugvó egyensúlyát. „Az egyik pillér a határokon átnyúló nemzeti identitás megőrzésének felelőssége; a másik a térség stabilitásának, biztonságának, versenyképességének a megteremtése” – részletezte a kormányfő. Kijelentette: Magyarországon belátható időn belül nem lesz napirenden a kettős állampolgárság ügye. Úgy vélte, a politikusnak nem az a dolga, hogy feltétel nélkül kövesse a tömeghangulatot, és kiváltképpen nem az, hogy szítsa azt. Cinikusnak tartotta azok magatartását, akik a népszavazási kampányban az igenre biztattak. „Azt gondolja, nekem nem lett volna egyszerűbb azt mondani: hadd legyen? – tette fel a kérdést –, tudni kellett azonban, hogy a döntést egy végeláthatatlan parlamenti vita követi, amelyből feketén-fehéren kiderült volna, hogy a probléma bonyolultsága miatt a részletszabályokban lehetetlen megállapodni.” A miniszterelnök kijelentette, nem tehet arról, hogy a határon túlról szimbolikus ügyeket kérnek számon rajta. „Én is tudnék napestig beszélni Trianon fájdalmáról, én is tudnék egész nap a magyarság történelmi sérelmei miatt panaszkodni, és én is tudnék folyamatosan a bennünket összekötő felelősségről beszélni. De nem ezt várják tőlem. Tőlem konkrét lépéseket várnak” – jelentette ki. Kormánya konkrét intézkedései között említette, hogy alkalmazhatóvá tették a kedvezménytörvényt, kiterjesztették az oktatási-nevelési támogatást, átalakították a letelepedés szabályait, megkönnyítették a magyarországi munkavállalást. /G. Á.: Gyurcsány Ferenc: „mérgez” a kettős állampolgárság. = Krónika (Kolozsvár), okt. 20./

Felgyorsul a szenátusban a kisebbségi törvénytervezet vitája azzal, hogy Gheorghe Funar visszavonta több mint 170 módosító indítványát. A „nagyvonalú” gesztus célja: jusson idő még az október 24-re tervezett végső szavazás előtt a jogszabály kulturális autonómia című fejezetének a módosítására. A nemzeti kisebbségek jogállását szabályozó törvény szenátusi elfogadásához legkevesebb 69 szavazat kell. A koalíció azonban maximum 71 szenátort tudna felsorakoztatni, ha minden demokrata, liberális, konzervatív és RMDSZ-es honatya részt venne a tervezet végső szavazásán. Azok is, akik jelenleg Brüsszelben, vagy a világ más pontjain tartózkodnak. Ez szinte kizárt, ezért minden esély megvan arra, hogy a kisebbségi törvény az ellenzék kedve szerint alakuljon a szenátusban, és ebben a formában kerüljön a döntéshozó képviselőház asztalára, amelynek nem áll már módjában visszaváltoztatni a szenátus módosításait. Az egyetlen lehetőség tehát arra, hogy a tervezet viszonylag érintetlenül kerüljön a képviselőházba. Eckstein-Kovács Péter szenátor elmondta: Gheorghe Funar szinte minden cikkelyhez javasolt módosítást, kérte a cikkelyek legalább háromnegyedének – közöttük a legártalmatlanabbaknak is – a törlését. A szenátus megszavazta az etnikai diszkrimináció büntetésére vonatkozó szakaszt. Eszerint minden etnikai alapon történő diszkrimináció, vagy erre való bujtogatás büntethető. A szenátus jóváhagyta azt a szakaszt is, miszerint a nyelv, a kultúra és a vallás a nemzetiség önazonosságának alapelemei. A hatóságok kötelesek arra, hogy a nemzeti kisebbségeket érintő problémák megoldásakor vegyék figyelembe az illető kisebbségek képviselőinek akaratát. /Sz. K.: Mára várható a kulturális autonómia vitája. Megelégelte az időhúzást az NRP. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./

Dr. Cseh Áron kolozsvári magyar főkonzul beszéde nyitotta meg október 19-én a főkonzulátus által október 23-a, Magyarország nemzeti ünnepe alkalmából adott fogadást. Az ünnepségen több mint 300 meghívott volt jelen, közöttük Kolozsvár jeles magyar és román közéleti személyiségei. Az erdélyi egyházvezetők mellett számos román politikus és helyi hivatalosság is megjelent a fogadáson. Cseh Áron felelevenítette, hogy 1956. november 1-jén a Házsongárdi temetőben gyertyagyújtással és koszorúzással megemlékező erdélyi magyarok közül sokakat 8-18 év börtönbüntetésre ítéltek e tettükért. Üdvözölte azt a kezdeményezést, miszerint Kolozsváron a románok és magyarok számára egyaránt érthető egyszerű In memoriam felirattal emlékművet terveznek állítani a forradalom erdélyi áldozatainak tiszteletére. /Magyarország Nemzeti Ünnepe Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./

Háromezer ember egy nagyközség benépesítésére volna elegendő. Egy háromezer lelkes közösség – képes lenne akár egy nyolcosztályos iskolát is megtölteni a gyermekeivel. Szórványvidéken, mondjuk, Resicabányán, Krassó-Szörény megye székhelyén, ahol a háromezer főnyi magyarság a lakosság 3,5 százalékát képezi, más a helyzet. Resicabányán a legóvatosabb becslés szerint sem telik többre egyharmadnyi magyar-magyar frigynél. A városszerte szétszórtan élő (még) „tiszta” magyar családok legfeljebb szülőföldjükre látogatva részesülnek a közösségi lét élményeiben. A resicai magyar jelenlét szempontjából csúcsidőnek számító 1977-es népszámlálás másfélszer ennyi, 4500-as magyarságának/magyarságából is csupán egyetlen összevont 1-4 osztályra tellett. Azóta az egybefogott elemisták száma csökkent folyamatosan, hol egyik, hol másik iskola tűrte meg falai közt a betűvetést magyarul tanulókat. Krassó-Szörény megye egyetlen magyar tannyelvű 1-4. osztályos tagozatán jelenleg 20 gyermek tanul egy lelkes és szakképesítéssel nem rendelkező tanító néni keze alatt, mind „magyar-cigány” családok csemetéi. A városban a magyar nyelvű oktatás egyetlen intézménye a romagyerekeknek köszönheti létét. Resicabánya és vonzáskörzetének ötezernyi magyarja – tisztelet a fájdalmasan kevés kivételnek – a részleges vagy teljes nyelvváltás útjára tért. A nyelvromlás minden fokozata tapasztalható. /Szilágyi Aladár: Magyarmentesen. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 20./

Dr. Szabó Béla augusztus óta vezeti megbízott elnökként a Határon Túli Magyarok Hivatalát. A vele készült beszélgetésben arra a kérdésre, hogy a határon túli magyar szervezetek vezetői év eleje óta több ízben szorgalmazták a Máért összehívását, mondván, ez törvényi kötelezettség is évente legalább egy alkalommal. Szabó Béla kijelentettem a Máért összehívása nem törvényi kötelezettség, erre semmilyen jogszabály nem kötelezi a miniszterelnököt. A legelső, 1999-es Máért zárónyilatkozatában szerepel: „A Magyar Állandó Értekezlet évente legalább egy alkalommal a Magyar Köztársaság Miniszterelnöke meghívására ül össze”. Ez a zárónyilatkozat azonban nem törvény, magyarázta Szabó Béla. Szerinte a Máértnek mindenkor a nemzeti összetartozást kell szolgálnia. Hangsúlyozta, hogy a HTMH-nak mindig is komoly szerepe volt, és a jövőben is nagy szerepe lesz a magyar–magyar kapcsolatok alakításában. A HTMH az elsődleges érintkezési felület, kapcsolódási pont a hazai társadalom, a mindenkori magyar kormány, illetve a határon túli magyarság között. Mára természetessé vált mind a magyarországi, mind a határon túli szereplők, szervezetek és intézmények számára, hogy a másik oldal irányába történő kapcsolatkeresés, illetve kapcsolatfelvétel esetén számíthatnak a hivatalra. Szabó elmondta hogy a Szülőföld Alap kollégiumainak megalakulása ebben a hónapban várható. Ehhez a határon túli szervezetektől és a magyarországi minisztériumoktól egyaránt kértek javaslatokat. Az ezek alapján elkészült tervezetet véleményezésre a Szülőföld Alap Tanácsának tagjai is megkapták. Miután a támogatási arányok és a prioritások kérdéseiben a tanács már döntött – a pályázatok kiírására is sor kerül. Így reális esély van arra, hogy a pályázatok elbírálása még ez évben megkezdődjön. A HTMH szervezésében lezajlott, a támogatáspolitika jövőjéről szóló konferencia legfőbb tanulsága az, hogy a téma nagyon is időszerű. Az EU-csatlakozás új kihívások elé állította Magyarországot, Szlovákiát és Szlovéniát. A 2007-es csatlakozás pedig azt jelenti Románia számára is, hogy a tagállamokkal azonos menetrend szerint kell készülnie a következő hét éves – 2007-től 2013-ig tartó – tervidőszakra. Folytatni kell az együttgondolkodást. Szabó Béla kitért arra, hogy a HTMH munkájában a hatékonyság növelése érdekében bizonyos intézkedésekre folyamatosan szükség van. Határozott elmozdulásra van szükség az operativitás irányába, illetve a kiegyensúlyozott döntéshozatal érdekében meg kell erősíteni a vezetői felelősségvállalást a különböző szinteken. Szükség van a műhelymunka jellegű szakmai tevékenység erősítésére is. A hivatal látja el a Szülőföld Alap kezelői feladatait. Ennek érdekében szükség lesz az Alap kezelésével összefüggő feladatokat végző szervezeti egységek további megerősítésére. Mi az oka annak, hogy a jövő évi költségvetés-tervezet csökkenteni szándékszik a HTMH forrásait, illetve egyéb tételekre is kevesebb jutna? – hangzott a kérdés. Szabó Béla kifejtette, a határon túli támogatások nagyságrendjénél figyelembe kell venni, hogy nemcsak a Külügyminisztérium fejezetében található határon túli támogatásra szánt összeg. A végleges támogatási összeg legkorábban csak a jövő év januárjában lesz ismert, mivel novemberben kezdődik meg a költségvetés parlamenti vitája. Szabó Béla korábban Romániában volt diplomáciai szolgálatban. 1987 és 1992 közötti első bukaresti kiküldetése történelmi időkre esett. /Szűcs László: Elsődleges érintkezési felület. Beszélgetés dr. Szabó Bélával, a HTMH megbízott elnökével. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), okt. 20./

Több mint három hónap szünet után újra lehet közlekedni a Madéfalva és Comanesti közötti vasútvonalon. A júliusi, majd augusztusi árvizek miatt megrongálódott, Comanesti-hez közeli részt kijavították és újraindították a vasúti forgalmat. Az összes menetrendszerinti személy- és gyorsvonat közlekedik. /Helyreállított vasúti forgalom. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 20./

Szilágysági és kalotaszegi iskolák Szilágylompérton az Ady-ünnepség alkalmával együttműködési szerződést írtak alá. Szőnyi Levente református helyi lelkipásztor harmadik éve kezdeményezte a költő szilágysági gyökereire való emlékezést. Két éve Szilágylompérton az általános iskola is a költő nevét viseli. Az iskolával szemben álló templom kertjében Ady Endre mellszobra állandó zarándokhely. Szilágylompérton aláírták azt a szerződést, amely két tájegység – a partiumi Szilágyság és a Kalotaszeg – közötti együttműködésnek nyújt intézményes keretet. Lakatos András kalotaszentkirályi iskolaigazgató – aki egyben az RMDSZ országos szervezetének oktatási alelnöke is – az együttműködési szerződés mellett a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum Ady Endre életútját és irodalmi pályájának szakaszait bemutató kiállítás anyagát is elhozta. Kalotaszentkirályon több mint tíz éve tartanak Ady-napokat, ápolják a költő anyai ágának gyökereit, erdélyiségét. /Józsa László: Ady Endre kalotaszegi és szilágysági gyökerei. Együttműködési szerződés két iskola között. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./

Aradon a Tóth Árpád Irodalmi Kör október 18-án tartotta munkaülését a megyei könyvtárban. Hábel Géza nyugalmazott főkönyvtáros Jókai Mór életrajzi adatairól, írásművészetének népszerűségéről beszélt, majd dr. Brauch Magda Jókai Mór és Laborfalvi Róza kapcsolatáról értekezett. Végül a Hábel Géza által rendezett könyvkiállítást tekinthették meg az érdeklődők, Jókai Mór eredeti és más nyelvre átültetett műveiből. /Regéczy Szabina Perle: A Tóth Árpád kör ülése. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 20./

Október 16-án, vasárnap két kopjafát állítottak Kisborosnyón a falu millenniumi emlékparkjában a néhai iskolamesterek és a volt gimnáziumi tagozat elhunyt végzettjeinek emlékére. 1730-ban már oskolamestere volt a falunak, derült ki Damó Gyula helybeli nyugalmazott tanító ünnepi előadásából. A gimnáziumi tagozatot Sebestyén László szervezte meg 1960-ban. Ennek a tagozatnak 161 végzettje volt. A kopjafát a már elhunyt 17 végzett emlékére állították. Kisborosnyón már csak I–IV. osztályos iskola működik, a felső tagozatos tanulók Nagyborosnyóra járnak. Az emlékekben egyre gazdagodó park két új kopjafáját Bartha Árpád, Ráduly István és Ráduly Imre készítették. Az ünnepség szervezésében oroszlánrészt vállalt a Tompa Miklós Egyesület és a Nyíres Lokálpatrióta Kör. /Kisgyörgy Zoltán: Kopjafaavató Kisborosnyón. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 20./

A szerbiai legfelsőbb bíróság megerősítette az ítéletet azon öt temerini magyar fiatal ellen, akik tavaly összevertek és megaláztak egy szerb férfit. A 37 éves áldozat életveszélyes sérüléseket szenvedett, többször megműtötték. Az újvidéki kerületi bíróság elsőfokú ítéletében gyilkossági kísérletnek minősítette a bűncselekményt és súlyos, tíztől tizenöt évig terjedő börtönbüntetésre ítélte a tetteseket. A vajdasági magyar közvéleményben hatalmas felháborodást váltott ki a példátlanul szigorú elsőfokú ítélet. Délvidéki magyar pártok és közéleti személyiségek elfogultsággal vádolták a bíróságot, mondván: háborús bűnösök ellen is enyhébb ítéletet hoznak. /Megerősített ítélet. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 20./

Október 20-án első alkalommal tartott együttes kormányülést Bukarestben a magyar és a román kabinet. A repülőtérről Gyurcsány Ferenc és kísérete Snagovba hajtatott, ahol a magyar kormányfő megkoszorúzta az 1956-os forradalom vezetői fogva tartásának színhelyén álló Nagy Imre-emékoszlopot. Az ünnepélyes fogadtatásra a bukaresti Victoria kormánypalota előtt került sor. Gyurcsány Ferenc és Calin Popescu Tariceanu rövid nyilatkozatait követően a két küldöttség megkezdte az együttes kormányülést, amelynek napirendjén fontos közös politikai, gazdasági, kulturális, környezet- és árvízvédelmi, diplomáciai, katonapolitikai, belügyi, határvédelmi és szociális kérdések szerepeltek. – Barátok között érzem magam, csakúgy, mint magyarországi látogatásom idején. Olyan barátok között, akik együtt dolgoznak egy projekt sikerén – ezekkel a szavakkal nyitotta meg az ülést Calin Popescu Tariceanu. Rámutatott: az ülés legfontosabb napirendi pontja a két ország nemzeti fejlesztési tervében szereplő tervek összehangolása. „Rendezni végre közös dolgainkat, ez a munkánk, és nem is kevés” – Gyurcsány Ferenc József Attilát idézve vezette fel mondanivalóját. Majd románul hozzátette: – Magyarok és románok sorsa közös, sorsunk az együttműködés. Markó Béla RMDSZ-elnök, a román kormány miniszterelnök-helyettese elmondta: a magyar érdekvédelmi szervezet kezdettől fogva a többség és a kisebbség állandó párbeszéde mellett szállt síkra, így sikerült az etnikumközi viszonyokat újragondolni. A két miniszterelnök sajtótájékoztatón elmondta: sikerült megállapodni, hogy a jövő év elején Magyarország Csíkszeredában, Románia pedig Gyulán főkonzulátust nyisson, Iasiban, illetve Győrött pedig tiszteletbeli konzulátusokat létesítsenek. Abban is egyetértettek, hogy jövőre újabb közös kormányülést tartanak. Tariceanu közölte: folynak a tárgyalások az amerikai Bechtel céggel, hogy az észak-erdélyi autópálya megépítésére vonatkozó szerződést a román kereskedelmi joggal összhangba hozzák. Ha ez megtörténik, azonnal újraindul a sztráda finanszírozása, és folytatják annak építését. Egyeztetés történt a Debrecen–Nyíregyháza–Szatmárnémeti gyorsforgalmi út megépítéséről. Verespatak ügyéről is tárgyaltak. A román kormányfő szerint Bukarestnek mindössze annyi a dolga, hogy magánprojekt esetében a törvények maradéktalan betartását kísérje figyelemmel, s nem pedig az, hogy a gazdasági terveket megakadályozzon. A kolozsvári magyar egyetemi karok, illetve az önálló állami magyar egyetem létrehozására vonatkozóan a román kormányfő kifejtette: a kormányprogramban szereplő vállalásokat teljesíteni szeretnék. Elismeri az anyanyelvű oktatás biztosításának fontosságát, úgy véli, Erdélyben elsősorban a sokszínűség gazdagítja a románok és a magyarok kulturális értékeit. Éppen ezért nem hisz az oktatás elkülönülésére vonatkozó követelések megalapozottságában. Gyurcsány Ferenc kijelentette: az Országgyűlés költségvetési vitája előtt az erdélyi magyarság programjainak és intézményeinek anyagi támogatásáról mindössze annyit mondhat, hogy a jövő évi költségvetési támogatás nagyságrendileg várhatóan azonos lesz az ideivel. Este a Román Atheneumban a két miniszterelnök és a többi hivatalos személy gálakoncerten vett részt. Az est a bukaresti magyar nagykövetség által a magyar nemzeti ünnep alkalmából adott fogadásával ért véget. A déli órákban a magyar kormányfő különrepülőgépén Nagyváradra indul. Tizenöt dokumentumot írtak alá az első magyar–román együttes kormányülésen. A „Bridges into the Future” (Hídak a jövőbe) című memorandum a két ország együttműködésének elveit és céljait rögzíti. Együttműködési memorandum jött létre a Romániai Kis- és Középvállalkozások és Szövetkezetek Országos Ügynöksége és a magyar Gazdasági és Közlekedési Minisztérium között. Az információs társadalom fejlesztését célzó regionális programok kiszélesítéséről szóló négyoldalú nyilatkozatot a két kormány mellett az RMDSZ és a Magyarországi Románok Országos Önkormányzata jegyzi. Jegyzőkönyv rendelkezik a román Távközlési és Információs Technológiai Minisztérium és a magyar Informatikai és Hírközlési Minisztérium között Budapesten, 2005. január 14-én aláírt együttműködési megállapodás végrehajtásáról. Kormányhatározat döntött a Magyar–Román Környezetvédelmi Vegyes Bizottság harmadik ülése jegyzőkönyvének jóváhagyásáról, a kormányközi környezetvédelmi együttműködési egyezmény előírásainak alkalmazására. Közös kormányfői nyilatkozat szól az árvízvédelmi együttműködésről. Államközi szociális biztonsági egyezményt írtak alá. Külön megállapodás szól a magyar–román államhatár rendjéről, amely rögzíti a két ország közötti együttműködést és a kölcsönös segítségnyújtást. A menekültügy kérdésében együttműködési jegyzőkönyv született a két belügyminisztérium között. Kormányhatározat rendelkezik a román–magyar Gozsdu Közalapítvány létrehozásáról. Ugyancsak kormányhatározat született a konzulátusi hálózat bővítéséről. Kormányközi egyezmény szabályozza mostantól a Magyar Köztársaság Bukaresti Kulturális Központja és a Budapesti Román Kulturális Intézet működését. Aláírták a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a román Kulturális és Egyházügyi Minisztérium közötti kulturális együttműködési munkatervet a 2006 és 2008 közötti időszakra. Technikai egyezményt írtak alá a katonai légiszállítás együttműködéséről. Adrian Nastase volt román miniszterelnök kijelentette: bántja, hogy nem kapott meghívást a kormányülésre. Nastase örömmel emlékezett vissza a Medgyessy Péterrel, és előtte Orbán Viktorral tartott találkozókra. Hasonlóan nyilatkozott György Ervin, Kovászna megye prefektusa is, aki sérelmezte, hogy nem hívták meg az együttes kormányülésre. Közölte: azért szeretett volna jelen lenni, hogy ismertesse Kovászna megye „valódi problémáit”. A magyar kormányfő erdélyi látogatása elleni tiltakozásra szólította fel tagjait és híveit külön közleményben a székelyudvarhelyi és a nagyváradi Magyar Polgári Szövetség (MPSZ). Az udvarhelyi MPSZ arra buzdította tagjait és szimpatizánsait, hogy „megfelelő módon” fogadják azt a magyar kormányfőt, aki megtagadta a határon túli magyarokat. – Amíg meg nem követik az elárult erdélyi magyarokat, a nemzeti összetartozást fontosnak tartó bihari magyarok nevében tiltakozunk Gyurcsány Ferenc nagyváradi kampányrendezvénye ellen, és elítéljük azt, hogy az RMDSZ felvállalta ennek megszervezését – áll a nagyváradiak közleményében. /Tibori Szabó Zoltán: Román–magyar kormányülés Bukarestben. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 21./

A közös magyar-román kormányülés alkalmával az alábbi 15 dokumentumot írták alá: 1. a határátlépésre vonatkozó közös nyilatkozat előírja, hogy az egyik országból a másikba tartó vonatokon menet közben végzik majd az útlevél- és vámellenőrzést; 2. kormányfői nyilatkozat arról, hogy a felek teljes körű együttműködést vezetnek be az árvízmegelőzés és a környezetvédelem terén; 3. Budapesten létrehozzák a Gozsdu Magyar-Román Közalapítványt; 4. gazdasági memorandum, amely ígéri, hogy a felek kölcsönösen segítik a kis- és közepes vállalatok tevékenységét; 5. katonai szállításokra vonatkozó egyezmény: a román fegyveres erő vállalja a magyar katonák és felszerelések elszállítását különféle békefenntartó akciók színhelyére; 6. kulturális egyezmény: rendezik a bukaresti magyar és a budapesti román kultúrközpontok működésével, státusával és finanszírozásával kapcsolatos kérdéseket; 7. határvédelmi szerződés: új, közös határvédelmi, együttműködési és segélynyújtási normákat vezetnek be; 8. menekültügyi megállapodás; 9. belügyi együttműködési megállapodás; 10. a nemzeti fejlesztési tervek összehangolására vonatkozó közös nyilatkozat; 11. társadalombiztosítási egyezmény; 12. művelődési tárcák közötti együttműködési megállapodás; 13. egészségügyi együttműködési megállapodás; 14. informatikai tárcák közti együttműködési megállapodás; 15. az informatikai alapú társadalom kifejlesztésére, illetve e közös magyar-román internetportál létesítésére vonatkozó négyoldalú nyilatkozat, amelynek valóra váltásában a romániai magyarok, illetve a magyarországi románok is partnerséget vállalnak. /Népszabadság, okt. 21./

A kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezet október 20-i vitáján rendkívül éles vita alakult ki a kisebbségek nemzeti szimbólumainak szabad használatáról. Gheorghe Funar három, Viorica Moisuc egy módosító indítvánnyal igyekezett a cikkelyt tartalmától megfosztani. Markó Attila a kormány nevében leszögezte, hogy a cikkelyt a gyakorlatban tulajdonképpen már évek óta alkalmazzák. A vita hevesebbé vált a nemzeti identitás megőrzésére vonatkozó fejezet tárgyalásakor. A 16-os paragrafushoz Viorica Maisuc, nagy-romániás szenátor módosító indítványt fűzött a Székelyföldön élő románok kisebbségként való elismerésével kapcsolatban. Frunda György megoldásként azt javasolta, hogy azokon a helyeken, ahol a románság kisebbségben él a közigazgatási intézményekben valóban jussanak megfelelő képviselethez, de ezt a szabályozást a helyi adminisztrációra vonatkozó törvénybe vigyék be. Teodor Melescanu, osztva Frunda szenátor véleményét, leszögezte, nem lehet Romániában román kisebbségről beszélni. Délután már a szenátus határozatképtelen volt. /Béres Katalin: Éles viták a kisebbségi törvényről. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 21./ A Konzervatív Párt (KP) támogatta a nagy-romániások Románia földrajzának és történelmének továbbra is román nyelven történő oktatására, illetve a székelyföldi románok jogköveteléseire vonatkozó módosító indítványait. Eckstein-Kovács Péter szenátor nyilatkozott: az RMDSZ kérni fogja, hogy a koalíció tárgyalja újra a konzervatívok magatartását, elfogadhatatlan és nevetséges helyzet, hogy az egyik koalíciós partner a nagy-romániásokkal szövetkezzen az RMDSZ ellen. /Sz. K.: Kisebbségi törvénytervezet: a nagy-romániás módosításokat támogatta a KP. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 21./

„A Magyarságtudományi Tanszék létrehozására irányuló felkérés csak látszateredményt hozhatna, amely protokollárisan és szimbolikusan javítana a helyzetünk megítélésén, valóságosan azonban eltérítene bennünket azoktól a többször megfogalmazott céloktól, amelyek a színvonalas oktatást és a biztos fejlesztést szolgálják” – jelentették ki a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Bölcsészettudományi Karán működő három magyar tanszék vezetői Salat Levente rektor-helyettesnek szánt nyilvános válaszukban. Közös levelükben sajnálatosnak tartják, hogy az egyetem vezetősége az intézmény elleni lépésnek értékeli az önálló magyar egyetem iránti igényt. Ugyanakkor megengedhetetlennek tartják, hogy az intézmény vezetősége a megfélemlítés, fenyegetés eszközével éljen, mivel szerintük a megtorlás kilátásba helyezése méltatlan az egyetemhez. Salat Levente, a BBTE rektor-helyettese nem kívánt reagálni a levél tartalmára. /Lázár Lehel: Nemet mondtak a magyarságtudományi karra. = Krónika (Kolozsvár), okt. 21./

A multikulturalizmus erdélyi és közelebbről – kolozsvári alkalmazásának kezdetekor sokan tisztában voltak diverziós szerepével. Kitalálói ebben a csomagolásban a kisebbségellenes, beolvasztó politikát igyekeznek országnak-világnak eladni. A magyar politikusok közül jó néhányan készségesen belesétáltak a csapdába. A mostani diáktüntetés visszhangjaként a román sajtó hemzseg a multis szólamoktól. A Babes–Bolyai Egyetem szintjén a multikulturalizmus szólam arra hivatott, hogy minden függetlenedési törekvésnek keresztbe tegyen. Ennek jegyében a „tagozat” vezetői bizonygatják, hogy milyen nagyszerű haladást jelentenek azok a morzsák, amelyeket hatalmasok szórtak nekik. /Németh Júlia: Szavak felkelése. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 21./

Több mint egy hónapja megkezdődött a tanítás, és a magyar tannyelvű iskolákban tanuló gyerekek jó részének nincsenek tankönyveik. Évek óta késnek a románból fordított tankönyvek, amikor pedig a pedagógusok kezükbe veszik, többnyire elborzadva teszik le. Ilyen volt a harmadik osztályosok számára készült környezetismeret könyv, nemcsak helyesírási hibával volt tele, hanem fogalmazási hibákkal is, nem beszélve a szakkifejezések torzításáról. A megoldást magyarul írott tankönyvek jelentenék, de a tanügyi tárca legutóbbi tankönyvkiadás-támogatási pályázatán nem lehetett magyarul írott tankönyvekkel pályázni. Nemrég két fórumon is terítékre került a magyar nyelvű tankönyvek kérdése. Előbb Szovátán a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége szervezett tanácskozást ebben a témakörben, majd a magyar nyelvű oktatásért a különböző megyékben felelő szakemberek találkozóján is keresték a megoldási lehetőségeket. Az elkövetkező hónapokban a tankönyvkiadóknak fel kell készülniük a pályázaton való részvételre. Ehhez a tankönyvfordításokon kívül saját kiadványokra is nagy szükség van. /Takács Éva: Magyarul írott tankönyvekre van szükség. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 21./

Tizedik évfordulóját ünnepli a Babes–Bolyai Tudományegyetem művészettörténeti kara – mondta el a Régi Erdély Művészete címet viselő konferencia megnyitóján Sipos Gábor, az Erdélyi Múzeum-Egyesület titkára. A kar és az Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvány által szervezett előadássorozatnak a Bethlen Kata Diakóniai Központ adott otthont október 20-án. A rendezvényen magyarországi és erdélyi előadók egyaránt szerepelnek, hiszen a magyarországi régi művészetek története szorosan összefonódik az erdélyi művészettörténettel – hangsúlyozta Kovács András. /Művészettörténeti konferencia Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 21./ A Babes–Bolyai Tudományegyetemen tizedik éve zajlik magyar nyelven művészettörténet-oktatás. „Az alapítványt azzal a céllal hívtuk életre 1999-ben, hogy tudományos hátteret biztosítson a művészettörténet szakos egyetemisták számára, beszerezze a könyvtárakba a szakirodalmat, megszervezze a nyári gyakorlatokat, és előkészítse az erdélyi műemlék épületek felújítását” – mondta nyitóbeszédében Sipos Gábor, az Entz Géza Alapítvány elnöke. Kovács András tanszékvezető ismertette a magyar nyelvű művészettörténet-oktatás történetét, és elmondta: a tanácskozás célja az elmúlt évtized eredményeinek összegzése. A szakmai fórum előadásai átfogó képet nyújtanak az erdélyi építészet történetéről, az értekezések körét nem szűkítették le egyetlen stílusirányzat elemzésére – fejtette ki Orbán János, a rendezvény programfelelőse. /Márton Éva: Oltároktól a nemeslevelekig. Értekezések a régi Erdély művészetéről Kolozsváron. = Krónika (Kolozsvár), okt. 21./

4 forradalom címmel nyílt fotókiállítás Kolozsváron a Szentegyház utcai Galériában. A Francia Kulturális Központ szervezte tárlat a világ egyik vezető sajtóügynöksége, a France Presse sajtófotósainak munkáiból áll össze. A bemutatott anyag két részre tagolódik, egyike négy forradalmi város legforróbb napjait mutatja be: Budapest és Prága 1956-ját, Bukarest 1989-ét és Belgrád 2000-ét. A tárlat második része Közép-Kelet Európa mai valóságát tárja fel, sajtófotók segítségével. A tárlatot bemutatták már Temesváron is. /F. I.: Forradalmak – képekben. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 21./

Tóth Károly Antal 1942-ben született Szatmárnémetiben. Kolozsvári egyetemi tanulmányainak elvégzése után Nagyvárad különböző iskoláiban tanított, elsősorban biológiát és kémiát. Csaknem tíz éven át részt vett a minden héten összeülő nagyváradi Ady Endre Irodalmi Kör vezetésében, munkájának szervezésében. Egyik szerkesztője volt az 1982-ben megjelenő, Ellenpontok című nagyváradi földalatti folyóiratnak. Az ebben közölt írásai közül a szamizdat szerkesztőségének Programjavaslata a romániai magyarság jogfosztott helyzetének megváltoztatása érdekében (ennek végleges változatába beépítette társai javaslatait is), valamint a Memorandum a közismertebb. Közvetítők révén mindkét dokumentum eljutott a Helsinki értekezlet madridi utókonferenciájának résztvevőihez. A román állambiztonsági szerveknek az Ellenpontok szerkesztőivel szembeni akciói után családjával áttelepedett Magyarországra. Mivel a szocialista magyar állam némi segítség helyett inkább lehetetlenné igyekezett tenni az életüket, néhány év múlva elhagyták az országot. Egy kanadai kitérő után végül Svédországban telepedtek le. T. K. A. menetközben volt levéltári „tudományos munkatárs”, nyomdai betanított munkás, egyetemista és környezetvédelmi tanácsadó. Jelenleg betegnyugdíjas. Négy gyermeke van, és egy unokája. Írásai a hatvanas évek második fele óta jelennek meg a legkülönbözőbb lapokban. A Hova-tovább? című gyűjteményes kötetét 1994-ben nyomták Szombathelyen, az Ellenpontok általa sajtó alá rendezett dokumentumait pedig Csíkszeredában adták ki 2000-ben. Mindenekelőtt kisebbségi és nemzeti kérdésekkel foglalkozik, de vallásos esszéi is vannak. Több mint 20 év eltelt az Ellenpontokban megfogalmazott Memorandum óta. Borbély Zsolt Attila kérdésére elmondta, a követelésekből egyetlenegy sem valósult meg. A megfogalmazott igények közül igazi – bár itt is inkább részleges – sikert csak a magyar feliratok ügyében sikerült elérni. A követeléseket illetően: nem alakult egyetlen magyar állami egyetem sem; Erdély elrománosítása, a regátiak támogatott áttelepedése tovább folyik; folyamatosan és tudatosan rombolják a történelmi és kulturális múlthoz kapcsolódó környezetet, hagyják pusztulni a magyar műemlékeket; a magyarok többségének érvényesülési lehetőségei ma is kisebbek, mint a románoké. A csángók helyzete a jelentős erőfeszítések ellenére sem sokat változott. A Programjavaslat autonómiát követelt: az egész Székelyföldre kiterjedő területit, továbbá kulturálist. Szerinte most a legfontosabb lenn egy olyan többszintes magyar ifjúsági szervezet megléte, amelynek fő célkitűzése a gerinces emberi tartás, a méltósággal teli öntudat kialakítása, erősítése lenne. Egy ilyen szervezet irányítója csak az egyházak által létrehozott valamilyen ökumenikus társaság lehetne. Alapvető nemzetpolitikai igény, hogy az erdélyi magyar közösség maga intézhesse életének ügyeit. Ezt az autonómia különböző formái biztosíthatják. A legfontosabb nemzetpolitikai imperatívuszok közé tartozik az is, hogy a magyar nemzet tagjainak összetartozása méltó jogi-intézményi formát öltsön végre: a világ bármely országában, így a Romániában élő minden magyar is megkaphassa a magyar állampolgárságot, ha kéri. Az RMDSZ szocialista-szociáldemokrata politikát folytat. Ezek a pártok a legéletképesebbek: mindig arra fordulnak, amerre a nagyvilág szelei fújnak. Amíg az RMDSZ vezetése a jelenlegi elit kezében van, addig e szervezettől épp a legfontosabb célokért való küzdelmet hiába várja az erdélyi magyarság. /Borbély Zsolt Attila: „Erdély elrománosítása, a regátiak áttelepedése tovább folyik”.= Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), okt. 21./

Az év elején jelent meg Stefano Bottoni olasz történész Konföderáció a cél című tanulmánya az 1956-os romániai eseményekről, nevezetesen a Szoboszlay-ügyről. Szoboszlay Aladár temesvári római-katolikus plébános annak a „kísérletnek a szellemi atyja és operatív motorja”, amelynek célja a kommunista rendszer megdöntése egy Magyarországon és Romániában egyidőben kirobbantott forradalom révén, illetve egy közös román-magyar államalakulat, az ún. Confederatio létrehozása – állította a történész a periratok és más források tanulmányozása alapján. Melyik nemzetnek az ügye, kérdezte Bottoni, tekintettel arra, hogy a román Fintinaru másodrendű vádlott, és a per során még tucatnyi román embert ítélnek el. A Szoboszlay-ügyben közel kétszáz személyt vettek őrizetbe államellenes összeesküvés vádjával. Ötvenhét személy ellen emeltek vádat, közülük tízet (Szoboszlay Aladárt is) kivégeztek, 47 személyt életfogytiglani vagy több tízéves kényszermunkára, börtönbüntetésre ítéltek. A Szoboszlay-ügyben 15 embert ítéltek el Háromszéken, köztük nyolc papot: Ábrahám Árpád (Torja), Kovács Balázs (Szentkatolna), Kovács Béla (Kovászna), Kosza József (Ozsdola), Ráduly Géza (Gelence), Páll Gyula (Futásfalva) plébánosokat, Mezei Levente Mór ojtozi és Kovács István esztelneki szerzetest. Továbbá hét „világi” személyt: Baróti Pált, Szörcsei Eleket és Lőrincz Károly Sándort Torjáról, Farkas Pál kézdivásárhelyi tanárt, Bulárka Istvánt (Csernáton), Kónya Béla-István és Vajna László kézdivásárhelyi ügyvédeket. Ábrahám Árpádot és Kónya Béla-Istvánt halálra ítélték és kivégezték. A perbefogottak közül ma már csak hárman élnek: Bulárka István, Farkas Pál és Vajna László. Lőrincz Károly Vargyason élő volt politikai fogoly a Székely Hírmondónak elmondta, Szoboszlay terve az volt, hogy 1956. augusztus 28-án Bukarestben forradalmat robbantson ki. Egy tankegység-parancsnoknak az lett volna a feladata, hogy alakulatát Bukarestbe vezérelje és elfoglalja a belügyminisztérium, a rádió stb., épületét, miközben a Székelyföldről különvonattal érkező magyarok csatlakoztak volna a katonákhoz, de ez gyermekes, igen naiv elgondolás volt, nem is lett semmi belőle. Nagy Imre Snagovra hurcolását követően kapóra jött ez a szervezkedés a román hatalomnak, jó ürügyet szolgáltatott az erdélyi magyarok üldözéséhez. Nem sokkal az interjú elkészülte után Lőrincz Károly meghalt. /Kocsis Cecília: 1956 Romániában: melyik nemzet ügye? = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), okt. 21./

Különösebb incidens nélkül zajlott le Gyurcsány Ferenc miniszterelnök nagyváradi látogatása. A Magyar Polgári Szövetség nagyváradi és székelyuvarhelyi szervezete korábban arra buzdította tagjait: úgy fogadják a magyar miniszterelnököt, mint aki elárulta a magyarságot. Gyurcsány Ferenc a nagyváradi, immár a római katolikus egyház tulajdonában levő püspöki palotában Markó Béla miniszterelnök-helyettessel együtt tartott rövid sajtótájékoztatót. A magyar kormányfő leszögezte: a romániai magyarok első számú képviselője nem a magyar kormány, hanem az RMDSZ. – Ez az egyik legfontosabb különbség a magyar bal és jobboldal határon túli politikájában – tette hozzá. Kifejtette: sikeres reálpolitikát akar folytatni, hogy a múlt keserűsége ne árnyékolja be a ma lehetőségeit. Ebben a politikában partnernek tekinti az RMDSZ-t, amely véleménye szerint a romániai magyarság legerősebb, legátfogóbb politikai képviselete. Gyurcsány szerint a romániai magyar érdekvédelmi szervezet kormányzási hatalomban részesedve képes képviselni a romániai magyarság érdekeit. Rámutatott: románoknak és magyaroknak szükségük van egymásra. Európának demokratikus világában politikai bátorság nem a beszédhez, hanem a cselekvéshez kell. – Van bátorságunk cselekedni, megérteni egymást, keresni mindazt, ami az együttműködés lehetősége. A bátorság ahhoz kell, hogy ne a sebekkel, hanem azok gyógyításával foglalkozzunk, hogy a politika ne az elkülönülésre, hanem partneri együttműködésre épüljön, és hogy saját nemzeti igazságaink nyitottak legyenek mások hasonló nemzeti igazságai felé – mondta Gyurcsány. Hozzátette: boldog, hogy olyan román és magyar partnereket talált Romániában, akik értik ezt. Ezzel a politikával jöhet létre a csíkszeredai konzulátus, a sepsiszentgyörgyi kulturális intézet, a Sapientia román–magyar közös finanszírozásban való részesülése, de ennek tulajdonítható, hogy Verespatak dolgában ma már nem kérdés, hogy az engedélyeztetési folyamatban a magyar szakértők véleményét is meg kell hallgatni. Elmondta, hogy Calin Popescu Tariceanu miniszterelnökkel október 21-én reggel hosszabb négyszemközti megbeszélése volt, arról beszéltek, mi legyen a jövőre Budapesten tervezett magyar–román együttes kormányülés témája. Markó Béla, az RMDSZ elnöke az együttes kormányülés kapcsán elmondta: az erdélyi magyarságnak tagadhatatlanul fontos minden politikai, gazdasági és kulturális téren Románia és Magyarország között létrejött kapcsolat, mert ez azt jelenti, hogy az erdélyi magyarok így közelebb kerülhetnek a magyarországi magyarokhoz. Bejelentette: valószínűleg jövő év elején már beindulhat a csíkszerdai konzulátus, a sepsiszentgyörgyi kulturális intézet pedig valószínűleg már hamarabb megnyithatja kapuit. Markó megerősítette: az RMDSZ-nek továbbra is célja, hogy önálló magyar egyetem jöjjön létre, miközben a Babes–Bolyai Tudományegyetemen önálló karokat kell létrehozni, nem utcai tüntetéssel, hanem politikai eszközökkel. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök pénteken a nagyváradi városháza elé érve rövid időre kiment a főtérre az emberek közé. Tüntetés nem volt a helyszínen, valaki azt kiáltotta: „Áruló!”. /B. T.: Incidensek nélkül zajlott Gyurcsány nagyváradi látogatása. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./ Gyurcsány Ferenc a püspöki palotában találkozott Tempfli József püspökkel, aki ebédet adott a tiszteletére. A látogatás záróprogramja az a fórum, amelyen a helyi közélet szereplőivel találkozott a Nagyváradi Polgármesteri Hivatal Dísztermében. A magyar kormányfő és kísérete nagyváradi látogatása ellen tiltakozott az erdélyi Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) Bihar megyei szervezete, azzal vádolva a miniszterelnököt, hogy „saját nemzete ellen kampányolt” a tavaly decemberi népszavazás alkalmával. /Gyurcsány Ferenc Nagyváradon. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 22./

A Brüsszelbe látogató erdélyi magyar egyházfők azon óhajuknak adtak hangot, hogy a készülő országjelentésben legalább egy-két mondat erejéig szerepeljen az egyházak helyzete is. Szabó Árpád unitárius püspök elmondta: nagyon fontosnak tartja azt, hogy az egyházi vezetők beszámolhattak a törvények alkalmazási módjáról. A visszaigényelt ingatlanok egy részét az önkormányzatok eladták, vagy bérbe adták különböző intézményeknek. A különböző felekezetek eddig mintegy 4100 ingatlant kértek vissza, ennek hivatalosan mintegy 10 százalékát kapták meg, de tényszerűen még ennél is kevesebbet vehettek birtokba. A kultusztörvény hiányosságait is kiemelték az egyházfők. A törvény szerint „az állam anyagilag támogathatja a felekezeti oktatást”, ezzel a mindenkori kormány jóindulatára bízták a támogatást. Ezenkívül, a felekezeti oktatásnak nincs törvényes kerete. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Brüsszelben jártak a kisebbségi egyházak képviselői. Beszélgetés Szabó Árpád unitárius püspökkel. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./

Az 1956-os forradalomra emlékezett Asztalos Lajos. Kádár és cimborái, miután elrettentő példaként széltében-hosszában akasztottak, a fölvett dollármiliárd-kölcsönökből kialakított gulyáskommunizmussal kábították a lakosságot. Amikor Ceausescuékat kivégezték, Sütő András találóan mondta, a hétfejű sárkány két fejét lecsapták ugyan, de a többi a helyén maradt. A régi rendszer emberei rátették kezüket a gazdaság jelentős részére. A demokrácia bajnokainak mezében tetszelegnek, az 1956-os megemlékezéseken az első sorban serénykednek koszorúikkal. A forradalmat is ki akarják sajátítani. Erdélyben az értelmiségiek és politikusok egyaránt máig nem fogják fel, a Bolyai Egyetem újbóli létrehozása ellen felhozott mindenféle ürügy nem a demokrácia, hanem az önkényuralom folytatása. /Asztalos Lajos: Ezerkilencszázötvenhat, te csillag. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./

Sylvester Lajos amerikai útja során ajándékba kapott egy kötetet. Költők forradalma a címe. Az Occidental Press adta ki 1996-ban Budapesten. A könyv immár a harmadik, lényegében változatlan kiadás, egyedül Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című verse képez kivételt, amelyet az antológia 1957-es (!) első megjelenéshez képest teljes terjedelmében közöltek. Megrázó élmény újraolvasni ezeket az 1953–1956 között született verseket, s hátborzongató arra gondolni, hogy a mostani idők írástudói ,,ütik-e azt a mércét”, amelyet az akkoriak maguknak állítottak. Teljesítik-e a nemzet léte, megmaradása iránti olyféle kötelezettségeiket, mint amilyenre 1953 és 1956 között az akkor élő tollforgató elődeink képesek voltak? Jelenleg azok öltik a változtatást magukra a Kárpát-medencében, akik közvetve vagy közvetlenül – felmenőik révén – a forradalom és szabadságharc elfojtói voltak. De mintha a Bolyai Egyetem és egyebek visszaállítását követelő ifjúsági megmozdulások új idők új dalainak hangjait hallatnák, írta Sylvester. /Sylvester Lajos: 1956 – a magyar írók lázadása. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 22./

Dr. Ludányi András egyetemi tanár az ITT-OTT Magyar Baráti Közösség 2005. évi reménység-tavi találkozóról készített összegzésében kiemelten foglalkozott az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc idei, valamint a jövő évben esedékes, 50. évfordulóra tervezett megemlékezésekkel. Úgy tűnik, hogy 1956. októberi élménye a szétszórtsági – Ludányi András kifejezése – magyarok körében elevenebb, mint a Kárpát-medencében. A Lake Hope-i találkozó szellemiségét meghatározó személyiségek jelentős részének konkrét élménye 1956, majd az ezt követő menekülés, a hontalanság, a hazából való kirekesztettség okozta trauma Jelenleg azok ,,emlékeznek” nagy csinnadrattával az ,,eseményekre”, akik a barikád másik oldalán álltak. Ludányi András kifejtette: ,A magyarság történetében Trianon a mélypont – 1956 a magyar szabadság csillagzata, amelyet nem távolról kell szemlélnünk, hanem az ötvenhatos eszméket magukhoz ölelő magyar szervezetekben, a cserkészmozgalomban kell tovább éltetni”. 1956 volt a központi témája a Magyar Baráti Közösség Lake Hope-i közgyűlésének is. Lauer Edit, az Amerikai Magyar Koalíció Igazgatótanácsának nyugalomba vonult elnöke személyes élményeiről beszélt, arról, hogy akkor a Parlament előtt 14 évesként volt jelen, édesanyja a körtéri patikában a sebesülteket látta el, a család bekapcsolódott a Molotov-koktél készítésbe is. Az amerikai magyarok ’56-os megemlékezéseiben templomi istentiszteletekre kerül sor, 1956-os filmeket vetítenek, ’56-os témájú vándorkiállítást is útnak indítanak. Lauer Edit lánya, Andrea ’56-os számítógépes szerepjátékot szerkesztett, amelyet folyamatosan bővít. A tervezett Oral History project kezdete máris megtalálható a www.freedomfighter56.com címen. Tervezik továbbá egy, az ötvenhatos élő emlékezetre alapozott kötet kiadását is. Dr. Somogyi Balázs, az MBK gondnoka egy New York székhelyű Ötvenhatos Nagybizottság létrehozásának tervéről szólott. Mózsi Ferenc (Chicago) költő, könyvkiadó és könyvforgalmazó a könyvkiadásról szólott, ezek között a Corvin-közi csatákat említette, Kormos kövek címen’56-os verset publikálnak. 1956 méltó megünneplése akkor válna teljessé, ha a magyar nemzet otthoni és elszakított részei, olyan intézményrendszert működtethetnének, és olyan vezetőszemélyiségeket emelnének az ország és a nemzet élére, akik ’56 igazi eszmeiségét képviselik, írta Sylvester Lajos. /Sylvester Lajos: 1956 – és a szétszórt magyarok (Észak-amerikai portyán). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 22./

Egyed Emese professzor, a Magyar Irodalomtudományi Tanszék vezetője nyitotta meg a Babes–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) a 30 évvel ezelőtt megalapított Finn Lektorátus ünnepelését. A kétnapos rendezvénysorozaton részt vett többek között Szilágyi N. Sándor, a Magyar és Általános Nyelvészeti Tanszék docense, és Keszeg Vilmos, a Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék vezetője is. Jelenleg 30 ország 100 egyetemén mintegy 4000 diák tanulja a finn nyelvet és irodalmat. /Köllő Katalin: 30 éves a kolozsvári Finn Lektorátus. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./

Október 23-a, Magyarország nemzeti ünnepe, valamint az együttes magyar–román kormányülés alkalmából október 21-én díszelőadást tartottak Bukarestben, a Román Atheneumban. Műsoron Bartók- és Enescu-művek szerepeltek a George Enescu Filharmónia Szimfonikus Zenekarának előadásában. A felújított koncerttermet zsúfolásig megtöltő közönség – soraikban ott voltak a magyar és román kormány tagjai, élükön a két kormányfővel – vastapsa hatására ráadásként Bartók román táncát játszotta a zenekar. „Két ország határa nem két kultúra határa” – mondta üdvözlőszavaiban a magyar kulturális miniszter a Bukarestben most zajló magyar kulturális napokkal példázva a kölcsönhatások egymást gazdagító erejét. /Borbély László: Ráadás Bartókkal. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 22./

Október 21-én Csíkszeredában koncertezett az Omega együttes, mintegy ötezren nézték meg műsorukat. A koncert előtt a zenekar tagjai udvarhelyszéki árvíz sújtotta településeket kerestek fel, majd fogadta őket hivatalában Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere. Farkaslakán Tamási Áron sírjánál megyei és helyi elöljárók fogadták a zenekart. A helyi fiatalság ezalatt néptáncbemutatóval szórakoztatta az egybegyűlteket. A zenekar tagjai felelevenítették a 23 évvel ezelőtti utolsó romániai fellépésük történéseit. Hangsúlyozták, hogy a koncert bevételét az augusztusi udvarhelyszéki áradások áldozatai megsegítésére fordítják. Ugyanakkor biztosították a hallgatóságot, hogy új koncertkörútjaik során a határon túli magyarok által lakott településeket is felkeresik. /(Szász Emese, Sarány István): Csíkszeredában koncertezett az Omega. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 22./

Sztálin budapesti szobra a diktatúra mementója volt, 1951-ben avatták fel, előtte kellett tartani a felvonulásokat. Az 1956 októberi forradalom első estéjén ledöntötték (csak a csizmapár maradt a talapzaton) és szétdarabolták az óriás bronzfigurát. Az összegyűlt tömeg a Városligettől a Nagykörútig, a főváros centrumát jelentő Emke-sarokig, majd a patinás étterem mögötti Akácfa utcába vonszolta a szobrot. Ott sok százan láttak neki a földarabolásához. A diktátor jobb kézfejét a Nemzeti Múzeumban láthatja a mai közönség, néhány korabeli relikviával egy tárlóban. A hetvenes évek végén telefonutasításra a többszáz négyzetméteres relief falat az egyik építőipari vállalat dolgozói lebontották. Mivel semmiféle külön útmutatást nem kaptak, buldózerekkel mentek neki a mészkő domborműveknek, amelyek ennek következtében ripityára törtek. Ebből botrány kerekedett, mivel Mikus Sándor, a szobor alkotója – aki akkor már kétszeres Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész volt, valamint a SzOT-kitüntetés mellett a Munka Érdemrend arany fokozatát és a Szocialista Magyarországért Érdemrendet is megkapta –, a legfelső párt- és állami fórumokig elment sértettségében és felháborodottságában. A csorbát kiköszörülendő és a szobrász erkölcsi kárát megtérítendő céllal hozott újabb felső utasítás arra kötelezte az illetékeseket, hogy a reliefsor minden egyes elemét megkeressék és sziszifuszi munkával utólagosan összerakják. Mire a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat udvarán összegyűlt a kőtörmelékek garmadája, neves művészekből alakult grémium a törmelékek állapotának kivizsgálására. Egyöntetűen megállapították, hogy ezt a romhalmazt már nem lehet restaurálni. Ekkor azt találták ki, hogy darabonként újra kell faragni a reliefsort – Mikus személyes irányításával – egy csepeli park dekorálására. Lassan el is készült tucatnyinál több részlet, de aztán a munkálatokat ismét leállították, feltehetőleg a mester 1982-ben bekövetkezett halála után. Budapesten a Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumban tárolták hosszú esztendőkön át, majd egy 2002-es szerződés tanúsága szerint a tizenkilenc részletből álló, összesen 27x1 méteres reliefsort a Terror Házának kölcsönözték ki. (MTI-Press) /Mi maradt a Sztálin-szoborból? = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 22./

Kedvezően véleményezte a Velencei Bizottság a kisebbségi törvénytervezetet – tájékoztatott Markó Béla RMDSZ-elnök, miniszterelnök-helyettes, akit azért hívták meg Velencébe, hogy ismertesse a román kormány és az RMDSZ álláspontját. Markó a bizottság soros ülésén kérte a testület támogatását, hogy minél európaibb jogszabály születhessen, amely alkalmas lesz arra, hogy a kisebbségi közösségek számára megfelelő jogokat, e jogok gyakorlásához pedig megfelelő intézményeket biztosítson. A román kormány nevében a román Etnikumközi Hivatal és a román külügyminisztérium küldte el véleményezésre e nemzetközi testülethez a törvénytervezetet. A Velencei Bizottság jelentéstevői pedig kidolgoztak egy jelentést, melyet egyhangúlag elfogadtak október 22-én. A Velencei Bizottság állásfoglalásában üdvözli a romániai kisebbségek törvénytervezetét, úgy értékeli, hogy ez a jogszabály lehetőséget fog teremteni Romániában a kisebbségi jogok megerősítésére és kiszélesítésére. Az állásfoglalás szerint a kulturális autonómia eszköz arra, hogy a nemzeti közösségek közvetlenül részt vegyenek minden olyan döntésben, amely saját oktatásuk, kultúrájuk megőrzésében és fejlesztésében jelentőséggel bír. „A kisebbségi törvénytervezetben rögzített kulturális autonómia képes arra, hogy biztosítsa a nemzeti kisebbségek számára a tényleges döntéshozatali jogosítványokat, nem csupán egyszerű konzultációs jogot, ahogy gyakran más országokban rögzítették” – olvasható a bizottság véleményezésében. A Velencei Bizottság – hivatalos nevén az Európa Tanács Joggal a Demokráciáért Európai Bizottsága – független nemzetközi jogászokból álló testület. A bizottság egyetlen kifogást tett szóvá, ez a jogorvoslatra vonatkozik, a kisebbségi törvénytervezetben ugyanis nincs pontosan meghatározva, hogy jogsérelem esetén milyen szankció jár. Ismeretes, a Velencei Bizottság a romániai önkormányzati választási törvény véleményezésekor azon aggodalmának adott hangot, miszerint a jogszabály diszkriminatív előírásokat tartalmaz, hiszen nem teremt esélyegyenlőséget a parlamenti képviselettel rendelkező, illetve nem rendelkező nemzeti kisebbségi szervezeteknek a választásokon való részvételéhez. A nagy vitát kiváltott választási törvény ugyanis arra kötelezi a parlamenti képviselettel nem rendelkező szervezeteket, hogy a bejegyzéshez szigorú feltételeknek tegyenek eleget. /Velencei Bizottság: zöld út a kulturális autonómiának. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./