Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Brehariu-Bruja, Alma
49514 tétel
2005. október 7.
Murvai Miklós hozzászólt a vitához. Király András Arad megyei RMDSZ-elnök, képviselő kivonult a református templomból, tiltakozva a MIT képviselőjének beszéde ellen. Kit akart büntetni a kivonulásával? – kérdezte Murvai. A MIT szerencsétlenül megfogalmazott nyilatkozata csakis őket terheli. Egyébként a MIT a szövege elgondolkoztató. /Murvai Miklós: Tisztelt képviselő úr! = Nyugati Jelen (Arad), okt. 20./ Előzmény: “Az aradi magyar közösséget sértették meg”. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 7./
2005. október 8.
Utcai tüntetést tervez több erdélyi nagyvárosban a Magyar Ifjúsági Tanács és az Erdélyi Magyar Ifjak az önálló Bolyai Egyetem ügyének előmozdításáért – jelentette be Kolozsváron Hantz Péter és Kovács Lehel, a Babes–Bolyai Tudományegyetem két oktatója, akik szeptember végén az Európai Parlament elé tárták az ügyet. A megmozdulást október 17-ére tervezik Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Nagyváradon, Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön. Kovács Lehel ismertette azt az anyagot, amelyet szeptember végén az Európai Parlament illetékes szakbizottsága elé terjesztettek. E szerint az erdélyi magyarság súlyosan alulreprezentált a felsőoktatásban, hiszen a 6,6 százalékos romániai magyar népesség mind össze 1,6 százaléka végezheti anyanyelvén tanulmányait, emellett a felsőoktatásban résztvevő magyar nemzetiségű diákok számaránya is csak 4,4 százalék. A jelentés készítői szerint kevés a magyar nyelvű képzést nyújtó szak Romániában, és a magyar oktatók száma is alacsony. Kifogásolják, hogy a képzőművészeti, agrártudományi, állatorvosi és mérnöki szakokon egyáltalán nem folyik magyar nyelvű oktatás. „Ezekre a problémákra a megoldást a romániai magyar közoktatási rendszer autonómiája, valamint az önálló állami magyar tannyelvű egyetemi hálózat létrehozása és működtetése jelentené. Ez a Bolyai Egyetem visszaállításával és a magyar költségvetésből fenntartott Sapientia– Erdélyi Magyar Tudományegyetem, illetve Partiumi Keresztény Egyetem román állami finanszírozásával hozható létre. Ez esetben a Sapientia egyetem egyebek között a műszaki, agrártudományi, művészeti oktatást ölelné fel” – áll a dokumentumban. Az önálló egyetem visszaállításának s legsürgősebb lépése a BBTE-n tervezett önálló magyar karok létrehozása lenne. Ezt a tervet a BBTE magyar oktatóinak 85 százaléka támogatja. A jelentéskészítők kifogásolták, hogy a BBTE-n továbbra sem hivatalos nyelv a magyar, hiányoznak a magyar nyelvű feliratok, és magyar tudósokról mindössze három termet neveztek el. Hantz Péter a BBTE-n önálló tanszékek létrehozását nem tartják elégségesnek, mivel szerintük a tanszékek nem rendelkeznek olyan nagy döntési hatáskörrel, mint a karok. A két oktató abban reménykedik, hogy a kisebbségi törvénytervezet parlamenti vitája után az RMDSZ ismét szorgalmazni fogja az önálló karok és egyetem ügyét. Nyilvános vitára hívta ki Szamosközi Istvánt, a BBTE Akadémiai Tanácsának alelnökét Hantz Péter. A két oktató október 11-én Kolozsváron vitathatta volna meg a Bolyai Egyetem szükségességét. Azonban erre nem kerül sor, mivel Szamosközi csak Salat Leventével és Nagy László rektor-helyettessel együtt állna ki vitára. Ezt a feltételt Hantzék elfogadták, és egy későbbi időpontban ők is hajlandók erre. /Borbély Tamás: Tüntetés a Bolyai Egyetemért. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 8./
2005. október 8.
Feszt László grafikusművész október 17-én lesz 75 éves, kolozsvári otthonában most is dolgozik. Évtizedeken keresztül, 1954-től nyugdíjba vonulásáig, 1990-ig volt a főiskola tanára, közben évekig rektora. Stílusteremtő alkotóművészi tevékenysége mellett a kollográfia hazai úttörője, életcéljának tekintette a művészképzést. Feszt László döntő szerepet játszott abban, hogy a kolozsvári grafikai iskola a múlt század hatvanas éveitől fogalommá vált. Sok tanítványa szétszéledt a nagyvilágban, ő azonban maradt, bár számtalan alkalma kínálkozott a kintmaradásra. Tizenháromszor volt például Olaszországban, ahol munkásságát több díjjal honorálták. Feszt László az 1994-ben újraalakított Barabás Miklós Céh alapító tagja. Életműve szerves részét képezi a romániai magyar képzőművészeket tömörítő szakmai szervezetnek. /Németh Júlia: Képi vallomások a változó világról. A 75 éves Feszt Lászlót köszöntjük. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 8./
2005. október 10.
Október 8-án ülésezett Marosvásárhelyen a Határon Túli Magyar Szervezetek Fóruma (HTMSZF). A tizennégy érdekvédelmi szervezet vezetője egyetértett a már korábban kifejtettekben, a magyar kormány intézkedéseinek bírálatában, emellett ismét nyomatékosították a határon túli magyaroknak a magyar állampolgárság iránti igényét. Létrehoztak egy szakértői csoportot, amely a határon túli autonómiatörekvéseket hangolja majd össze. Mindössze az Ágoston András által vezetett Vajdasági Magyar Demokrata Párt hiányzott, a felvidéki Magyar Koalíció Pártjának elnöke, Bugár Béla mégis eljött Marosvásárhelyre. A szlovákiai politikus a találkozón cáfolta, hogy bojkottálni akarták volna a találkozót. A Kárpát-medencei, nyugat-európai, latin- és észak-amerikai magyar érdekvédelmi szervezetek vezető képviselői által elfogadott zárónyilatkozatban kifejtették: egyetértenek azzal, hogy a magyar alkotmány külön fejezetben foglalkozzék a határon túli magyarok jogállásával. Továbbra is szorgalmazzák a határon túli magyaroknak a magyar állampolgárság megadását. „Pozitívnak tartják a magyar kormány azon szándékát, hogy a nemzeti vízum intézményét Magyarország schengeni egyezményhez való csatlakozása után is fenn kívánja tartani”, ugyanakkor „a magyar nemzethez való tartozás tekintetében, továbbá a kedvezmények, támogatások és utazási könnyítések esetében alapnak továbbra is a magyarigazolványt” tartják. A határon túli magyar vezetők bírálták a magyar kormányt a támogatások késlekedése és be nem indítása miatt. A zárónyilatkozatban arra kérték Budapestet, hogy „tegyen eleget a törvényben előírt, valamint a kétoldalú szerződésekben vállalt kötelezettségeinek”. Itt arra utaltak, hogy például az idei oktatási-nevelési támogatás összegének csak a felét utalták át a romániai Iskola Alapítványnak. – A fórum résztvevői fontosnak tartják a Szülőföld Alap létrejöttét, azonban ahhoz, hogy a támogatások terén konkrét eredményeket is fel lehessen mutatni, el kell hárítani a még meglévő akadályokat – áll a dokumentumban. Markó Béla sajtótájékoztatón elmondta a magyar pénzügyminisztérium által közzé tett költségvetési tervezetben a határon túli magyarok támogatására szánt 25 százalékos csökkentés kapcsán kifejtette: azért nem szerepelt erre vonatkozó utalás a zárónyilatkozatban, mert egyelőre jóhiszeműen viseltetnek a magyar kormány iránt. Ugyanakkor leszögezte: elvárják, hogy a jövő évi költségvetési támogatás ne csökkenjen. Kasza József, a Vajdasági Magyar Demokrata Szövetség elnöke emlékeztetett, hogy a Szülőföld Program tervezésekor már kételyei voltak ezzel a kezdeményezéssel kapcsolatban, amelyek sajnos beigazolódni látszanak. A határon túli magyar politikusok „a magyar–magyar kapcsolatok legfontosabb intézményének” tekintett MÁÉRT mielőbbi összehívását szorgalmazták, és kifejtették, hogy a valódi partneri viszonyra épülő nemzetpolitikát tartják elfogadhatónak. /Borbély Tamás: Határon túli magyar vezetők Marosvásárhelyen. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 10./ A Határon Túli Magyar Szervezetek Fóruma hétpontos zárónyilatkozatot és két határozatot fogadott el. A zárónyilatkozat Markó Béla (Romániai Magyar Demokrata Szövetség – RMDSZ), Bugár Béla (Magyar Koalíció Pártja), Kasza József (Vajdasági Magyar Szövetség), Kovács Miklós (Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség), Tomka György (Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség), Jankovics Róbert (Horvátországi Magyarok Demokratikus Szövetség), Tokai István (Magyar Egyesületek Szövetsége), Klement Kornél (Nyugat-Európai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége, Észak-Amerikai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége, Kanadai Magyar Kulturális Tanácsa), Kunckelné Fényes Ildikó (Latin-Amerikai Magyar Országos Szervezetek Szövetsége), Komlóssy József, az Európai Nemzeti Kisebbségeket Támogató Társaság, valamint Moldován Árpád Zsolt (Magyar Emberjogi Alapítványt–HHRF) aláírását viseli. /A MÁÉRT mielőbbi összehívását sürgetik a határon túli magyar szervezetek. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 10./
2005. október 10.
Október 8-án tartotta az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT) az idei, immár hagyományokkal rendelkező Nemzetközi Energetika és Elektrotechnika Konferenciát, az ENELKO 2005-öt. A rendezvényen kolozsvári, temesvári, nagyváradi, szatmárnémeti, sepsiszentgyörgyi, kézdivásárhelyi, miskolci, budapesti, veszprémi, dunaújvárosi, győri egyetemek, tudományos társaságok, vállalatok képviselői vettek részt. A megnyitón dr. Bíró Károly, az EMT Energetika-elektrotechnika Szakosztályának elnöke elmondta, hogy a hatodik ENELKO olyan témákat tűzött napirendjére, amelyek a következő évekre, sőt évtizedekre is kihatással lesznek az emberiség sorsának alakulására. Délelőtt előadások hangzottak el, délután pedig szekciókban (Automatizálás és szabályozástechnika; energiahatékony alkalmazások; energetika) folytatódott a tanácskozás. /Ö. I. B.: VI. ENELKO konferencia. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 10./
2005. október 10.
Az elmúlt évben hunyt el Szabó Gyula /Homoródalmás, 1930. szept. 11. – Kolozsvár, 2004. dec. 21./ író. Idén szeptember elején kopjafát avattak a szülőfaluban, Homoródalmáson, a temetőben, az író sírjánál. A Trianon utáni hivatalos román állampolitika igyekezett meghamisítani vagy elhallgattatni a magyar múltat. Szabó Gyula ezért kezdte el írni hatalmas történelmi regényfolyamát, A sátán labdáit, a hetvenes évek végétől. Sorjázó szívrohamai szüneteiben írta a nagyszabású esszéregény köteteit, a maga jelenkori „várküzdelmét”. „Ha eleink a maguk »végpusztulásában« Bethlen Miklós szavával »a sátán labdáinak« érezték magukat, akikkel külső hatalmi erők és belső meghasonlások indulatai »játszottak«, miközben mégis »megmaradtak«, életerejükkel »túlélték« a veszedelmeket, azokból a »történt dolgokból« magam is tudtam erőt meríteni” – írta Szabó Gyula. Az író nem maradt adósa a történelemhamisító Lancranjannak sem, aki 1982-ben megírta hírhedt eszmefuttatását: Un cuvant despre Transilvania /Beszéd Erdélyről/. Szabó Gyula reagált erre, és elküldte az A Hét hetilapnak, de írása az nem jelenhetett meg. Szabó Gyula egyik leveléből idézett Cseke Péter: „Nekem legkedvesebb utam a világon az, amelyik Székelykeresztúrt és Homoródalmást »köti össze«, s éppen ez az úttáv attól olyan különlegesen kedves (mióta történeti emlékem odáig mélyült) hogy ez az útmellék a maga egészében szinte »Szent László földjének« mondható. […] Szent Lászlónak ezen a földjén László Gyula nekem szomszéd falus földim! – és László Gyula most éppen ennek a földnek a Szent László »képeit« ajándékozza nekünk az összes többivel együtt. Gelencétől Felsőlövőig, összesen 29-et. Mekkora gazdagság ez! Lelki honfoglalás! Visszfénye és emlékképe annak, hogy Szent István és Szent László a honfoglalást a lelkiekben is végbe vitte…” Szabó Gyula ezzel a levéllel köszönte meg 1993-ban a kettős honfoglalás elméletét kidolgozó, a két magyar történelem további feltárására buzdító régészprofesszor ajándékkönyvét, A Szent László-legenda középkori falképeit. Bizonysága ez annak, hogy Szabó Gyula szándéka szerint műveivel maga is ezt a szellemi-lelki honvisszafoglalást készítette elő. /Cseke Péter: Szabó Gyula kopjafája. Feljegyzések az író 75. születésnapján. = Helikon (Kolozsvár), okt. 10., 19. sz./ László Gyula Kőhalmon született.
2005. október 11.
Magyarország, Lengyelország, Hollandia és Ausztria is elrendelte az importtilalmat a Romániából származó húsra, élőállatra és tollra, a madárinfluenzáról érkezett hírek hatására. /Több ország importstopot rendelt el a román húsra. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 11./
2005. október 11.
A jövő heti közös román–magyar kormányülés néhány fontos kérdésében folytat egyeztető tárgyalásokat Bukarestben Baráth Etele, az európai uniós ügyekért felelős tárca nélküli miniszter. A tisztségviselő október 10-én többek között Markó Béla miniszterelnök-helyettessel folytatott megbeszélést. Markó Béla elmondta: jól előkészítettnek, tartalmasnak és fontosnak ígérkezik az október 20-án és 21-én rendezendő közös kormányülés. /Konkrét döntéseket ígérnek az együttes kormányülésen. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 11./
2005. október 11.
Az EMI /Erdélyi Magyar Ifjak/ szervezet október 3-án nyílt levéllel fordult Hiller Istvánhoz, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) elnökéhez. Úgy értesültek, hogy Hiller október 6-án Aradra szándékozik utazni. ”Állampolgárságunk visszaadását megakadályozó gyűlölethadjáratukkal és a népszavazás utáni álmegoldásaik kiagyalásával a legnaivabb határon túli magyart is ráébresztették arra, hogy eszük ágában sincs” foglalkozni ezzel a fontos kérdéssel. Az EMI kéri, „ne tegyenek kampánytémává bennünket”, ne provokálják az aradi ünneplő gyülekezetet. Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) elnöksége kijelenti, hivatalosan nem vesz részt az idei megemlékezésen. Ezúttal tüntetés helyett távolmaradásunkkal tiltakoznak. /Az EMI elnöksége nevében: Soós Sándor elnök, Bagoly Zsolt alelnök: Nyílt levél Hiller Istvánnak, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) elnökének. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 11./ Az EMI nyílt levelének nyilvánosságra hozatala után a Határon Túli Magyarok Hivatala bejelentette, Hiller István helyett Kovács Kálmán megy Aradra 6-án. Király András Arad megyei RMDSZ-elnök tagadta, hogy bármi összefüggés lenne a levél és a változás között, azt állította továbbá, a kormány nem tehető felelőssé a december 5-i népszavazás miatt. /Hiller otthon maradt. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 11./
2005. október 11.
A honfoglalás ezeréves évfordulóján, 1896-ban Vaszary Kolos hercegprímás kérésére XIII. Leó pápa saját ünnepet engedélyezett a magyar népnek Magyarok Nagyasszonya elnevezéssel, amelynek dátumát október második vasárnapjára jelölte. Később az ünnep október 8-ra tevődött. Ugyanazon év nyarán kezdték meg a temesvár-gyárvárosi Millenniumi templom alapozási munkálatait. A templomot 1901. október 13-án a Szűzanya – Magyarok Nagyasszonya tiszteletére szentelték fel. Az idei búcsút október 9-én, vasárnap ünnepelte a templomban a gyárvárosi közösség. A hívek Roos Márton megyés püspök jóvoltából a Millenniumi templomban fogadhatták első főpásztorunk, Szent Gellért ereklyéjét. – A mai ünnep alkalmával úgy is fogalmazhatunk, hogy Szent Gellért hazatért. Alakját most abban a templomban idézzük meg, amelyet a magyarok patrónájának, az általa oly nagyon tisztelt Szűzanyának az oltalmába ajánlotta csakúgy, mint ezer esztendővel ezelőtt István király az országa és népe jövőjét – mondotta beszédében a szentmisét celebráló dr. Diósi Dávid helyettes püspöki irodaigazgató. /Sipos Enikő: Búcsú a Millenniumi templomban. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 11./
2005. október 11.
Október 8-án a hagyományőrző táncosok, dalosok hetedik alkalommal találkoztak Kibéden. A népviseleti parádé ezúttal sem maradt el. Emlékeztek Szabó György Pál tanárra, aki újból életre hívta a Gyöngykoszorú mozgalmat. Barabási Attila-Csaba feleségével, Zsuzsánna igazgató asszonnyal a Sóvidék művelődésének zászlóvivői közé léptek. A Kenden élő Magyarosi Erzsébet tanárnő az erdőszentgyörgyi iskolaközpont igazgatójaként Kibéden is otthon érzi magát, ugyanúgy a mindig alkotási lázban égő Ráduly János néprajzkutató. A kultúrházban Ferenczi Ernő ny. kántortanító festményeiből nyílt alkalmi kiállítás. A csávásiak nyitómuzsikája után egymást követték a fiatalok: a helybeliek Madaras Gábor nevét viselő csoportja, aztán a koronkaiak, a szovátai Mezőhavas zenekar, ott voltak Dicsőszentmárton, Holtmaros, Csíkszereda, Makfalva, Gernyeszeg, Mezőmadaras, Szászváros, Hármasfalu, Parajd táncosai és énekesei. /Bölöni Domokos: Derű és reménység Kibéden. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 11./
2005. október 12.
Az Egyesült Államokból visszatért Emil Boc polgármester és az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke, László Attila teljes egyetértésben nyilatkozott október 11-én a főtéri kutatóárkokról. A polgármester elmondta: azért állíttatta le a gödörtömést, mert nem akarta, hogy az ultranacionalisták kihasználják a helyzetet. László Attila kijelentette: túl kemény szavakat használt a múlt héten, amikor a helyi szintű együttműködés felbontásával fenyegetőzött. Az ásatások ügye városrendezési kérdés, és fontosabb teendők is vannak, minthogy ennek kapcsán meddő vitát folytassanak – fogalmazott a politikus. Egyetlen kérdés maradt a levegőben: miért mondta Boros János alpolgármester, hogy Emil Bocot a Román Hírszerző Szolgálat (RHSZ) jelentésére hivatkozva figyelmeztették egy esetleges etnikumközti zavargás veszélyére. A polgármesteri hivatal jövő héten újabb szakmai vitát tervez a Főtér sorsáról. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Egyelőre maradnak a gödrök Kolozsváron. Jövő héten újabb szakmai fórumon egyeztetnek. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 12./
2005. október 12.
A múlt hét végén tartották Marosvásárhelyen a Határon Túli Magyar Szervezetek III. fórumát. Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke a vele készült interjúban kifejtette, hogy a milosevicsi korszak keményebben törekedett mind az asszimilációra, mind arra, hogy megfélemlítések útján távozásra bírja a délvidéki magyarságot. Ugyanis Milosevics hátsó szándéka egy lakosságcsere volt a horvát-szerb relációban, és ehhez kellett tulajdonképpen neki a terület, ahová beköltözteti a horvátországi és a boszniai szerbeket. Így történhetett meg az, hogy pszichikai nyomással vagy akár fizikai fenyítéssel rábírja a magyarokat a távozásra. Bilincsbe verve vitték el a magyar fiatalokat a harctérre, a szerb-horvát háborúba, ahol semmi keresnivalójuk nem volt a magyar katonaköteles fiataloknak. Erőszakkal kényszerítették őket arra, hogy részt vegyenek a háborúban, holott tudták, hogy testvérháborúvá alakulhat. Ugyanis a horvát hadseregben is szolgáltak magyarok, így magyar küzdött volna a magyar ellen. Ezt sok fiatal nem vállalta, elmenekültek, megszöktek, elköltöztek Magyarországra, és természetesen, ha tehették, a szülők is követték őket, hogy Magyarországon egyesítsék újra a családot. Ez a délvidéki magyarságnak kb. 50-60 ezres lélekszám elvesztését jelentette. 2003 vége felé kezdődött egy újabb incidenssorozat-áradat. A szerb vezetésnek nem tetszik az atrocitás megfogalmazás. A délvidéki magyarság helyzete nem volt rózsás a titói korszakban, de látszólag jobban élt az anyagi körülményeket tekintve, most viszont az anyagi ellehetetlenítést is szorgalmazza az aktuális hatalom, és a fizikai-pszichikai atrocitások tolerálásával nehezíti a délvidéki magyarság helyzetét. A Vajdaságba újonnan beköltözött menekültáradat, és a szélsőjobb politikai szervezet tagjai generálják ezeket a problémákat. Vajdaságban az újvidéki úgynevezett kulturális fellegvár elvesztette jelentőségét, ugyanis a magyarság száma nagymértékben csökkent, ezért ez áthelyeződött Szabadkára, de nemcsak oda, hanem akár Zentára is. És az normális, hogy a lap ott készüljön, ahol a lakosság zöme él, nem pedig egy újvidéki szórványban. A Vajdasági Magyar Szövetség többszörösen anyagilag is tett a lap megmentéséért az elmúlt időszakban, most is ezt kívánja megfelelő módon rendezni: anyagi alapokban stabil helyzetet kialakítani, de nem befolyásolni a szerkesztéspolitikát. Én mindig azt mondom, a lap csak azt írja meg, amit tesz a Vajdasági Magyar Szövetség és úgy írja meg, ahogy azt tesszük. Ha jó, akkor jót, ha nem jó, akkor kritizáljon minket, mert ha nincs, aki kritizáljon, akkor téves útra sodródhatunk. Én a kemény kritikától sem rettentem meg soha, ha az jószándékú volt. De ha valaki akadékoskodik, vagy mondvacsinált problémákat gerjeszt, arra már külön oda kell figyelni. Egyszóval, nem áthelyezni kívánjuk a Magyar Szót Szabadkára, hanem átalakítani a szerkesztőséget, lényegesen lecsökkenteni a létszámot, mert a Magyar Szóban annyi az újságíró, mint a New York Timesnál, csak a két újság közötti különbség óriási. /Mózes Edith: A népek nem utálják egymást. Az ellehetetlenítés változatai. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 12./
2005. október 12.
Kiderült, hogy Molnár Gál Péter ismert budapesti színikritikus besúgó volt, Latinovits Zoltán volt az áldozat. Molnár Gál Péter akkor meglepően rövid kijelentést tett: elszámolással csak önmagának tartozik. Sokan mondták akkor, hogy lehet ilyen szégyentelenül pökhendi és cinikus valaki. Most pedig fény derült Bodor Pál ügynöki múltjára. Bodor Pálnak, Diurnusnak beszélnie kell, kiről írt jobb esetben kényszeredett, rosszabb esetben fölös szakvéleményt. Bodor bejelentette, hogy könyvet ír erről. Ismeretes, mi ment végbe az 50-es évek Romániájában, és mi ment végbe azután. „Kétségtelen, szánalmas az eset, bántó és csalódást okoz a Diurnus-ügy Erdélyben és Magyarországon”, írta a lap munkatársa. Lokodi Imre, hozzátéve, Bodor írói, közírói múltját-súlyát a legrosszabb indulattal sem lehet félremagyarázni. /Lokodi Imre: Hol, miben éltünk? = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 12./
2005. október 12.
Szentegyházán a Gábor Áron Gimnázium többéves álma valósult meg október 8-án, szombaton: az 1992-ben felavatott Gábor Áron-kőszobor helyébe az iskola névadójának bronzba öntött szoborportréja került. Mindkét alkotás Bodó Levente szobrászművész-tanár alkotása; ez az új bronzszobor első darabja egy Szentegyházára tervezett szoborparknak, amely az 1848-as szabadságharc legjobbjaihoz kötődik. Ugyanakkor felavatták az iskola néprajzi gyűjteménye új részlegét, megnyitották a Kis-Homoród menti népi kismesterségek gyűjteményét. /Nagy Eszter: Szoborállító ünnep Szentegyházán. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 12./
2005. október 12.
Az elmúlt hét végén harminchárom tagú EMKE küldöttség utazott Pécsre az ottani EMKE–Pécs-Baranya Társaság, valamint a helybeli polgármesteri hivatal meghívására, hogy részt vehessen a város kulturális napjain. Az EMKE együtt ünnepelhette az egyetlen határon túli EMKE szervezettel az erdélyi közművelődési ernyőszervezet megalakulásának 120. évfordulóját /Varga Ferenc az EMKE–Pécs-Baranya Társaság elnöke/. A kétnapos találkozó fénypontja az EMKE tiszteletére megrendezett jubileumi emlékműsor, majd azt követően a polgármesteri hivatal által szervezett fogadás volt. Az ünnepi rendezvényen a házigazdák részéről dr. Tóth Károly író, az EMKE–Pécs-Baranya Társaság elnökségi tagja méltatta a 120 éves erdélyi közművelődési szervezet érdemeit, az erdélyi küldöttség részéről pedig – a horvátországi hivatalos kiküldetésből érkező – Kötő József EMKE elnök beszélt az általa vezetett intézmény helyéről és szerepéről Erdély művelődési életében. /Dáné Tibor Kálmán EMKE ügyvezető elnök: Pécsen járt az EMKE küldöttsége. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 12./
2005. október 12.
Ötévi építkezés után október 9-én, vasárnap ünnepi istentisztelet keretében ünnepelték Szovátán a református templom bővítését. Szükség volt erre az építkezésre, ahogy Székely András, a Küküllői Református Egyházmegye esperese fogalmazott: „Ez a gyülekezet évről évre növekedett. Mára egyházmegyénk legnagyobb gyülekezete lett.” Baczoni Sándor lelkipásztor elmondta, tízéves szovátai szolgálata alatt a templomon és a környékén (imaterem, vendégház, lelkészi lakás, udvar) mintegy négymilliárd lej beruházást végeztek. A testvérgyülekezetek bibliaajándékkal érkeztek, a szikszóiak a Vizsolyi Biblia alapján Komáromi Csipkés György által fordított, 1685-ben kiadott biblia, a Nagyvárad-Olaszi küldöttség pedig az 1661-ban kiadott Váradi Biblia hasonmás kiadásának egy-egy példányát hozták el. A magyarországi Hajdúhadháza valamint a hollandiai Ermelo anyagiakkal is segítette a szovátaiakat az építkezésben. /Molnos Ferenc: Templomszentelés Szovátán. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 12./
2005. október 12.
Homoródkarácsonyfalván a millenniumi emlékerdő melletti tisztáson rendezték meg a II. Szelídgesztenye Fesztivált. Vendégként a szomszéd Homoródalmás Mocsárvirág nevű néptánccsoportja és a nemrég magyarországi turnén, majd Máthé Ottíliával székelyföldi fellépéskörúton szereplő, szintén almási Sorbán Enikő népdalénekes lépett fel. Farkas Réka tanítónő ismertette a gesztenyeliget történetét, amely idén százéves. A frissen készült pihenőhelyet megáldotta Benedek Mihály unitárius lelkész és Babota Tibor plébános. Szétosztották a Homoródkarácsonyfalvi Füzetek első számát. /Forrai Tibor, Homoródszentpál: II. Szelídgesztenye Fesztivál. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 12./
2005. október 12.
A Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség két év után harmadik alkalommal adta ki a magyar oktatási minisztérium, ifjúsági minisztérium, az Illyés Közalapítvány, megyei tanács, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal, gazdasági egységek támogatásával Gólyafüzetét, amelynek újdonsága, hogy kétnyelvű, magyar és román nyelvű információkat egyaránt tartalmaz. Az 1200 példányszámban kiadott füzetecske „kísérőtárs kíván lenni a mindennapok nehézségeiben” – emelte ki Hadnagy László, az MMDSZ elnöke. A diákszövetség adatai szerint az idei tanévben közel 2700 elsőéves diák kezdte el egyetemi, főiskolai tanulmányait Marosvásárhelyen, közülük 680-an magyar nyelven. A Gólyafüzetet elsősorban a magyar anyanyelvű elsőéveseknek szánják, de a fennmaradó példányokat a román karok között is terjesztik. Az MMDSZ a felvételi ideje alatt információs irodát működtetett, egy hete a marosvásárhelyi Sapientia Hallgatói Önkormányzatával közösen rendeztek egy bemutatkozó estet. A hét végére az ötödik alkalommal Marosmagyarón megszervezett gólyatáborba mintegy hetven gólyát várnak. /Mészely Réka: Diákszövetség az elsőévesekért. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 12./
2005. október 12.
Új katalógusát mutatta be az Erdélyi Magyar Könyvklub Marosvásárhelyen, a Bibliofil könyvesboltban. A harminchat oldalas kiadvány számos, eddig még meg nem jelent, illetve nemrégiben megjelent kötetet is tartalmaz. – Nyereményakcióval is jelentkezik a könyvklub. Fél évszázad elteltével megjelent a több mint 80.000 címszót tartalmazó Magyar-román szótár. /Nagy Botond: Igencsak gazdag könyvkínálat. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 12./
2005. október 13.
A képviselőház október 12-én elutasította két RMDSZ-képviselő törvényhozási javaslatát a Székelyföld autonómiájával kapcsolatban. A képviselők többsége – az RMDSZ kivételével – „alkotmányellenesnek” nevezte a tervezetet. Máté András képviselő elmondta: az alsóház közigazgatási bizottsága jelentésében a kezdeményezés elutasítását javasolta arra hivatkozva, hogy a tervezet nincs összhangban az alkotmány előírásaival, célja egy külön állami entitás létrehozása. A tervezet elutasítása ellen az RMDSZ képviselői szavaztak, akik elmondták, nem támogatják ugyan a kezdeményezést, de a közigazgatási bizottság indoklásával sem értenek egyet. Márton Árpád, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője a plénum előtt elmondta, a törvénytervezet nem az RMDSZ kezdeményezése, a szövetség nem is támogatja azt, mivel „nagyon sok hibát tartalmaz”. Márton kifejtette, az RMDSZ nem ért egyet a közigazgatási bizottság indoklásával sem, miszerint az autonómia etnikai alapon jönne létre. A törvénytervezetet végül 188 képviselő támogatásával elutasították. Az RMDSZ 16 jelen lévő képviselője az elutasítás ellen szavazott, egy törvényhozó tartózkodott. A tervezetet Csapó József, a Székely Nemzeti Tanács elnöke dolgozta ki, és Sógor Csaba, valamint Garda Dezső iktatta a parlamentben. Ez a szöveg immár másodszor bukott meg a parlamentben, első alkalommal azonban érdembeli vita nélkül utasították el. /Másodszor is elutasították az autonómia-tervezetet. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 13./ Október 12-én Székelyföld autonómiájával kapcsolatos képviselőházi vitán a Nagy-Románia Párt nevében felszólaló Lucian Bolcas kifejtette, ezer éve kénytelen a románság eltűrni a magyar betolakodókat. A liberális frakcióvezető, Crin Antonescu nem értett egyet a törvénytervezettel, de védelmébe vette az erdélyi magyarságot, hangsúlyozta, ezer esztendő jelenlét után állítható, hogy jócskán itthon van. Az SZDP nevében Mircea Dusa volt Hargita megyei prefektus szólt, kifejtette, ebben a régióban békésen élnek együtt románok és magyarok, nem hiányzik az autonómia. Hasonlóan érvelt a demokratákat képviselő Kovászna megyei Petre Strachinaru, véleménye szerint nem tesznek jót az együttélésnek az ilyen jellegű kezdeményezések. /Farkas Réka: Visszautasították az autonómiastatútumot. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 13./
2005. október 13.
Markó Béla, az RMDSZ elnöke „bizarrnak” nevezte a Konzervatív Párt (KP) javaslatát, hogy a kisebbségi törvénytervezet térjen ki a székelyföldi román lakosság önkormányzati képviseletére is. A KP azt szeretné, ha mind a két székelyföldi megye települési önkormányzataiban a románok hivatalból helyet kapnának. Markó szerint a KP demagóg, és „hirtelen a nemzeti érdekek nagy védelmezőjévé vált”. – A törvénytervezet a romániai kisebbségekről szól, amelyek nehézségekbe ütköznek nemzeti identitásuk megőrzésében – mondta Markó, majd hozzátette: a romániai románok nemzeti identitása nincs veszélyben. Markó egyetértene a KP javaslatával, ha a kisebbségek képviseletének elvét nem csak Hargita és Kovászna megyében, hanem országos szinten alkalmaznák. /RMDSZ: bizarr a KP javaslata. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 13./
2005. október 13.
Október 11-én a képviselőházban Kerekes Károly RMDSZ képviselő arról beszélt, hogy az RMDSZ három törvénykezdeményezése a Ceausescu-rezsim által megszüntetett községek újraalakulását szorgalmazták. Maros megyei, többségükben magyarok lakta településekről van szó, amelyeket 1968-ban szüntettek meg. Az egyik a Nyárád-gálfalvához tartozó Nyárádszentlászló, a másik a Vámosgálfalvához tartozó Szőkefalva, a harmadik a Nyárád-karácsonhoz tartozó Csiba, Folyfalva és Nyárádszentmiklós. A képviselőház elfogadta, a szenátus „botrányos módon” elutasította a kezdeményezést. A nagy-romániás Gheorghe Funar azzal érvelt, hogy „nem akarja szaporítani a magyar falvak számát”, holott Szőkefalván 485 román él, ortodox templom, román óvoda-iskola létezik, és a helyi ortodox pap is felháborodott a nagy- romániás indok hallatán. Ezután az ortodox egyházat hamisítással vádolta meg a PRM. A végső szavazáson a volt kormánypárt, a PSD a nagy-romániásokkal szavazott. Kerekes Károly szerint a PSD-t külföldön demokratikus pártként ismerik, azonban a szenátusban kimutatott magyarellenessége az ellenkezőjét bizonyítja. Kerekes a nemzetközi fórumok tudomására kívánja hozni, hogy a PSD a diktatúra visszaéléseit javítani óhajtó kezdeményezések során a sovén- nacionalista PRM-vel szövetkezik. /(mózes): Kerekes Károly magyarellenességgel vádolja a PSD-t. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 13./
2005. október 13.
A Bolyai Egyetem újraalapítása csak akkor lehetséges, ha az erdélyi magyar politikai szférában a jobb oldaltól a bal oldalig mindenki támogatja az ügyet – fejtette ki Hantz Péter, a Babes-Bolyai Tudományegyetem adjunktusa a II. Bolyai Est nevű megbeszélésen, amelyen az eredeti tervekkel ellentétben nem történt meg az egyetem magyar tagozatának vezetősége és az önálló egyetem mellett kiállók találkozója. Hantzéknak szándékában áll, hogy egy későbbi, minden féllel egyeztetett időpontban megbeszélést tartanak. A Bolyai Kezdeményező Társaság, a KMDSZ, a Magyar Ifjúsági Tanács, valamint az Erdélyi Magyar Ifjak által szervezett mostani megbeszélés az önálló karok, és önálló egyetem kérdéséről a BBTE magyar tagozatának vezetői nélkül zajlott. Hantz kifejtette: Salat Levente évnyitó beszédéből kitűnt, hogy a fokozott egyetemi önállósodást támogatja. Szamosközi István szintén az önálló magyar felsőoktatás létrehozása mellett van, egyedül Nagy László szerint nem érdemes az egyetemet kettéválasztani. Szó esett arról, hogy a magyar felsőoktatást a Sapientia Egyetemre kellene teljességgel átköltöztetni, de Hantz érvelése szerint ezzel le kellene mondani a Bolyai Egyetemet megillető épületek egy részéről. A majdani Bolyai Egyetem akkreditálásával kapcsolatban Kása Zoltán volt prorektor, a Bolyai Társaság alelnöke kifejtette: a BBTE két jogutódja, a Babes és a Bolyai „megörökölné” az akkreditált státust. /Kiss Bence: Összefogást szorgalmaznak a Bolyai Egyetem támogatói. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 13./
2005. október 13.
A kolozsvári városi tanács jóváhagyta a Dávid Ferenc, illetve az Andrei Saguna utca sarkán lévő épület visszaszolgáltatását az unitárius egyháznak. Az ingatlant az egyház egykori nyugdíjalapjának a pénzéből építették. Az épületben található lakások közül egyet még a hetvenes években megvásároltak, ebben az esetben az egyháznak nincs jogalapja a pereléshez – vélte Mikó Lőrinc egyházi tanácsos. A továbbiakban, 1990 után már az új törvény értelmében adták el a lakásokat, ezeket már vissza lehet követelni. Emil Boc polgármester tavaly megtámadta azt a bírósági döntést, amely az ingatlant visszajuttatta volna az egyház tulajdonába, de elvesztette a pert. Hamarosan megkötik az átvételi szerződést. Amikor az egyház visszakapja az épületet, a törvény értelmében öt évig köteles bérbe adni azt a jelenlegi lakóknak, azután majd eldöntik, hogyan értékesítsék az ingatlant – fogalmazott Mikó Lőrinc. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Az Unitárius Egyház visszakapott egy ingatlant. A döntés csak a lakások egy részére vonatkozik. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 13./
2005. október 13.
Október 12-én Marosvásárhelyen tartott sajtótájékoztatót Tőkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke. Arról tájékoztatott, hogy a romániai magyar történelmi egyházak vezetői levelet fogalmaztak meg Traian Basescu román, Sólyom Lászlóhoz magyar elnökhöz és Markó Bélához, amelyben párbeszédet szorgalmaznak a kisebbségi törvénytervezetről. Elmondta, hogy az erdélyi magyar történelmi egyházak delegációja Brüsszelbe utazik, ahol elsősorban egyházi kérdésekről fognak tárgyalni, különös tekintettel az ingatlanügyre, a felekezeti oktatásra, az egyháztörvényre, illetve az egyházak finanszírozására. Ezek után tért rá a kémbotrányra, erről közleményt adtak ki, vaskos dokumentumcsomag kíséretében. Ezek egy nagy értékű ingatlanról szólnak, amelyet 2001-ben az Orbán-kormány határozatban rendelt az erdélyi magyar történelmi egyházak használatára. Az egyházak sürgették a Svábhegyen levő, 450 millió forintért vásárolt ingatlan átadását, azután megtudták, hogy az épületet Szatmári Tibor és felesége használták és mint Tőkés mondta, itt kerül kapcsolatba a kémüggyel. Kérdés, Szatmári Tinor, Markó Béla bizalmasa mivel érdemelte ki ezt a kiváltságot, hiszen az épületnek csupán az őrző-védő szolgálata 10 millió forintba került két év alatt. „Mélyen sérti az egyházakat, hogy az RMDSZ vezető funkcionáriusa ahelyett, hogy a történelmi egyházak jogait védené, részt vesz az épület eltérítésében, holott deklarált módon az egyházak támogatóinak állítja be magát”. További fejleménynek nevezte, hogy 2004 nyarán egy újabb kormányhatározattal hatálytalanították a 2001-es határozatot. Az EMNT elnöke szerint változatlanul fennáll a kérdés, mire szánják, kik használják az épületet, holott Szatmáriék már nem laknak benne. Tőkés furcsállotta, hogy mindez megtörténhetett, Kis Elemér, Kiss Péter, Szabó Vilmos, Bálint-Pataki József és mások közreműködésével. Komoly kérdéseket vet fel, hogy mivel érdemelte ki Szatmári ezt a privilegizált helyzetet a magyar kormány részéről. Hozzátette: őt nem a magyar állambiztonság, inkább „az erdélyi magyarság nemzetbiztonsága érdekli”, és ez az eset „bizonyítja, hogy egyes RMDSZ-vezetők veszélyesek a romániai magyar közösség biztonságára”, és az a kérdés, hogy Szatmári „Markó Béla tudtával végezte-e azt a tevékenységet, amit feltételeznek róla, vagy Markó tudtán kívül”. Tőkés kijelentette: élesen felvetődik az RMDSZ- elnök felelőssége ebben az ügyben, mert Szatmári Tibor amikor 2000-ben lemondott a személyi tanácsadói tisztségéről, nemcsak Tőkés Lászlót, az RMDSZ akkori tiszteletbeli elnökét „nem tolerálta”, de Markó Bélával szemben is kritikákat fogalmazott meg. Ennek ellenére, Markó bizalmi állásba helyezte Szatmárit. /Mózes Edith: Egyházi küldöttség készül Brüsszelbe. Tőkés László: Markó Béla felelős a kémügyért. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 13./
2005. október 13.
Mozgalmas kulturális eseménysorozat volt október 9-én Homoródszentmárton művelődési házában. Megnyílt Dobai Ferenc fotográfus reprodukciós kiállítása, majd egy egyedülálló sétabot-kiállítás. A kulturális seregszemlére alkalmat az idősek világnapja szolgáltatott. Fellépett a Sóvirág műkedvelő csoport. /Fekete B. Zoltán: Kulturális műsor az időseknek. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 13./
2005. október 13.
Múlt hét végén hatodik alkalommal került sor Baróton az erdővidéki második világháborús öreg katonák és a volt földvári foglyok bajtársi találkozójára. Az eseményen az elhunytak özvegyei és a leszármazottak is nagy számban megjelentek. Szabó Miklós, az SZNT erdővidéki szervezetének elnöke beszédében kifejtette, a székelység nem fog addig nyugodni, míg az önrendelkezést Erdélyben, az emberi jogok és az egyházi egyenlőség bölcsőjének hazájában el nem éri. Barót polgármestere, Nagy István beszédében kijelentette, hogy az elődök példája hitünk és nemzetünk megtartására sarkall. Dr. Szőcs Dániel volt Úz-völgyi katona a hatvan esztendővel ezelőtti csatáról elmondta, hogy most az irattárak kutathatósága egyértelműen bizonyíthatóvá tette, hogy mind a magyar, mind a német vezetőség komoly hibákat követett el, így azok a bajtársak, akik átmentek az orosz csapatokhoz, vagy más megoldást választottak, nem elítélendőek. Bayer Zsolt újságíró kijelentette: ,,Minden kor megszüli a maga hőseit. Vannak, akik hittel és tisztességgel, fegyverrel a kézben harcolnak, meghalnak a hazáért, s tettükkel alkotnak maradandót. Magyarországon, a mostoha anyaországban, de Erdélyben is sok helyen ma megalkuvásban és képmutatásban alkotnak maradandót. Ha valaki rájuk mutat, rásütik a radikalizmus vádját, s elzavarják, még tiszteletbeli elnöknek sem jó” – fogalmazott. Végezetül emlékeiket osztották meg az Úz völgyét, a Don-kanyart megjárt s megannyi csatát megvívott öreg katonák. /(hecser): Bajtársak emlékezete. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 13./
2005. október 13.
Megjelent P. Buzogány Árpád „Kihúzza a töviset az ember kezéből” című, népi mesterekről, mesterségekről szóló riportokat, interjúkat tartalmazó könyve. Dokumentumértékű munka. A székelykeresztúri és sóvidéki mesterek és mesterségeik dicsérete. A könyv az Udvarhelyszék Kulturális Egyesület kiadásában jelent meg. /(bb): Dokumentum, néprajz, olvasmány. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 13./
2005. október 14.
Az ellenzék javaslatára a szenátus elfogadta, hogy a „nemzeti közösség” kifejezés helyett a „nemzeti kisebbség” megfogalmazás szerepeljen az RMDSZ által előterjesztett kisebbségi törvényben. Október 12-én a szenátorok újrakezdték a vitát a kisebbségi törvény tervezetéről. Ion Solcanu szociáldemokrata és Liviu Bindea nagy-romániás szenátor a plénum előtt javasolta, hogy a „nemzeti közösség” megfogalmazás helyett a tervezet szövegében a „nemzeti kisebbség” kifejezés szerepeljen. Az ellenzéki szenátorok kifejtették, a „nemzeti közösség” kifejezés elfogadása területi és helyi autonómia biztosítását feltételezi a törvény által elismert kisebbségek számára. Eckstein-Kovács Péter szenátor elmondta: az RMDSZ érvelése ellenére a felsőház valóban „nemzeti kisebbségre” cserélte a „nemzeti közösség” terminust a tervezetnek a diszkriminációra vonatkozó szakaszában. /K. B.: Nemzeti kisebbség vagy közösség? = Szabadság (Kolozsvár), okt. 14./