Tíz napja sztrájkolnak a Székelyudvarhelyi Polgármesteri Hivatal alkalmazottai. A Hargita Megyei Törvényszék fogja tárgyalni azt a munkaügyi pert, amelyet az alkalmazottak munkaadójuk, Szász Jenő polgármester ellen kezdeményeztek. Ő ezt elfogadta, és mindenben támogatja az alkalmazottakat. Amennyiben a törvényszék kitűzi a tárgyalás időpontját, öt nap alatt jogerős döntést lehet hozni az ügyben, így lehetővé válna a fizetések kiadása – mondta el Komoróczy Zsolt, a polgármesteri hivatal szóvivője. A székelyudvarhelyi önkormányzat polgári frakciója és a Magyar Polgári Szövetség helyi szervezete közleményt hozott nyilvánosságra az üggyel kapcsolatban. „Aggodalommal állapítjuk meg, hogy a polgármester ellen folytatott RMDSZ hadviselés kiterjedt a polgármesteri hivatal alkalmazottaira is, és veszélybe sodorta a városi adminisztráció működését. A hatalom birtokában, a helyi tévé segítségével az RMDSZ kiterjesztette a háborúskodást a városlakókra, a mindennapok része lett a politikai cirkusz. Határozottan visszautasítjuk és elítéljük az RMDSZ magatartását, és felszólítjuk, vessen véget a város békés hangulatát és fejlődését akadályozó tevékenységének! A városi tanácsban meglévő többségi előnyét az RMDSZ használja fel a tárgyalás, a megbékélés és a város előrehaladása érdekében!” – áll a közleményben. /Kovács Attila: Továbbra is zárva a polgármesteri hivatal. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 27./

Ha Korondon adatgyűjtő kutató a helyi szokások felől érdeklődik, bizonyosra vehető, hogy István Lajoshoz irányítják. A sóvidéki népélet alapos ismerője István Lajos fazekasmester. Megírta a korondi kerámia történetét, gyakran jelen volt írásaival a rangos Népismereti Dolgozatok című évkönyvekben. Hosszadalmas volna felsorolni dolgozatainak, ismeretterjesztő írásainak címét. 2000 óra megjelent munkái a következők. Társszerzője a Korondi sokadalom című helyismereti/helytörténeti témájú, 2000-ben megjelent könyvnek (díjazták Budapesten), abban ő a sóvidéki vízi szerkezetekről és faedényekről írt. 2001: Korondi közmondások. Tanyatelepülések nevének eredete (Pálpataka, Fenyőkút). 2002: Halál, temetés, gyász a korondi magyaroknál és cigányoknál (díjazták Magyarországon). 2003: A korondi határpásztorságról. 2004: Korondi vezeték- és ragadványnevek. 2005: Isten a fő Gondviselő (ez az eszmefuttatás a kolozsvári Vasárnap című katolikus hetilapban jelent meg). István Lajos október 27-én tölti be 85. évét. Jelenleg írja a korondi kendertermesztés történetét. /Komoróczy György: A sóvidéki népélet eleven lexikona. István Lajos köszöntése. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 27./

Nemrég jelent meg Fodor László nyugalmazott zenetanár Büszke Őrhegy ős tövében. Nagyenyedi diákdalok /Státus Kiadó, Csíkszereda/ című énekeskönyve. A szerző régi kollégiumi hagyomány folytatására vállalkozott, összegyűjtötte a nagyrészt ma is kedvelt enyedi diáknótákat. Bajusz Pál, nyugalmazott zenetanár 2002-ben Nagyenyedi diákdalok és ballagási énekek címen adta ki az első, harminchét ismert éneket tartalmazó gyűjteményét. /Józsa Miklós: Nagyenyedi diákdalok. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 27./

Házkutatási jegyzőkönyv a bűnjeleknek vélt tárgyakról, könyvekről, olyasmikről, amiket a szekusok magukkal vittek. A jegyzőkönyv román nyelvű, csak a ,,bűnjeleket” rögzítették magyarul, tele elírásokkal, betűhibákkal. Betűország ötödik és hatodik virágoskertje – meséskönyv. Ezt is elkobozták Török Józseftől, akit ’56 után, közel egyévi előzetes letartóztatást követően, tizenkét évi börtönbüntetésre és vagyonelkobzásra ítéltek. További könyvek a jegyzőkönyv szerint: Magyarország földrajza, Erdély a kárpáti nagy magyar medence, Erdélyi karácsonyi játékok, Honfoglalás című könyv egy része, Domokos, a nagyhorog (meséskönyv), Népimakönyv, Ki mint vet, úgy arat (kisregény), Budapesten kiadott Földrajzi atlasz, 47 db kéziratos papír, 16 megcímzett boríték, képeslapok, címtár, 20 kicsengetési kártya, 27 db fénykép, postai levelezőlapok és IMSZ-tagkönyv, 30 cm hosszú piros-fehér-zöld szalag. Török József kálváriáját néhai Balogh László jegyezte le, A jóisten nem szállt le Bükszádon /Kaláka Könyvek, Sepsiszentgyörgy, 1997/ című, a kommunizmus pere alcímű könyvében, a könyv a Háromszék napilap kiadásában jelent meg. Török József a Volt Politikai Foglyok Szövetsége háromszéki szervezetének elnöke közel másfél évtizede. Már kikérte és áttanulmányozta a szekusdossziéját. Bizonyítható, hogy a román és a magyar állambiztonsági szervek, az ávó utódszerve és a szekuritáté folyamatosan együttműködtek. Ennek a ,,csúcsteljesítménye” minden kétséget kizáróan a Nagy Imre per előtti Bukarest melletti (snagovi) ,,vendégeskedése”. De ennél is aljasabb az, amint kisemberek koncepciós politikai pereiben a két represszív szervezet együttműködött. Embereik rangrejtve a székelyföldi fiatalok kihallgatásain is jelen lehettek, az információcserék sem maradnak el, azonos ritmusban, összehangolva tartóztattak le Budapesten és Erdélyben, illetve Románia területén olyanokat, akiknek a lakosság megfélemlítése, az erdélyi magyarság visszaszorítása végett pereket akasztanak a nyakukba. Török Józsefnek és társainak viszonylag kései perbe fogása és elítélése a folytonosság biztosítására volt. Őket ugyanis 1956 után nyolc évvel csukták le. Közvetlenül a Ceausescu-rendszer részleges, de jelentős tömegeket érintő amnesztiája után. A gyergyói tizenketteket 1965-ben tartóztatták le és ítélték háromtól tizenkét évig terjedő börtönbüntetésre. A hatvanas-hetvenes évek börtönviszonyai már nem voltak azonosak az ’50-es évek körömtépő brutalitásával. Rafinált lélektani fogásokkal sok esetben a fizikai fájdalomnál is elviselhetetlenebb szenvedést okoztak a kiszemelt ,,pácienseknek”. Török József és társai, budapesti barátai és rokonai, akik 1956 miatt ugyancsak – a budapestiek két ízben is – végigjárták a poklok poklát, folyamatosan reménykedtek. A Galócáson élő Török Józsefnek volt Budapesten egy unokabátyja, aki 1956-ban, október első felében hazalátogatott. Ő ugyanis 1947-ben szökött át Magyarországra. Ez a rokon, Török Sándor, részt vett a forradalomban, utána tizenkét évre ítélték. Ebből hat évet le is töltött. A rokon szabadulása után, 1964-ben, meghívta Török Józsefet, hogy az ő itthon maradt öccsével ketten látogassák meg őt Budapesten. Ki is mentek, két hétig voltak nála. A pesti rokon megmutatta azokat a helyeket, ahol az 1956-os forradalom leghevesebb harcai voltak, kezdve a Corvin-köznél, a Széna-tér és a többi. A rokon még bajtársait is elhívta, velük is megismerkedtek. /Szőnyi Gyula, Cselik Ferenc/. Hazatérve itthon barátaiknak elmesélték, mit láttak Budapesten. Elhatározták, a pesti mintára egy szervezetet hoznak létre. Tizenhárom tagú volt szervezetük, de tizenkettőjüket ítélték el. A tizenharmadik volt a koronatanú a perben, s őt nem csukták le. Az elítéltek: Török József, Török István, Csatlós Jenő, Zakariás Dezső, Ferenczy Károly, Hompot Ferenc, Mezei Árpád, Halász József, Bajkó István, Kulpinszki István, Gegő Béla, Mózes Károly. A tizenharmadik, a besúgó Antal Ferenc volt, az egyedüli családos ember. Török József volt a fő vádlott, 12 évre ítélték, unokabátyját, Török Istvánt szintén 12 évre. A harmadfokú vádlott, Csatlós Jenő 8 évet kapott, aztán ettől lefelé hét, hat, öt évet mértek ki többieknek, s hárman a feljelentés elmulasztása miatt három-három évet kaptak. Török József akkor húsz éves volt, s a többiek is mind 25 éven aluliak voltak, egyedül Mezei Árpád volt 26 éves. Nem jutottak el addig, hogy nevet is adjanak a szervezetnek. Ahogy a szervezkedéssel elindultak, észrevették, hogy a szekuritáté nyomon követi őket. Próbálták valahogy lerázni őket magukról. Egyszer sem gyűltek össze mindannyian. A ,,szervezet” tagjai nem is ismerték mindannyian egymást. Török József másfél hónapig volt egyetemista, majd 1965. november 15-én letartóztatták. Miután őket letartóztatták, lefogták a budapestieket is. Töröknél megmaradt egy érdekes papír: őt is megidézték Budapestre tanúnak. Akkor ő még börtönben volt. Az idézést a szüleivel íratták alá, 1967-ben. Budapesten ugyanis letartóztatták a magyarországiakat, Szőnyi Gyulát, Török Sándort és Cselik Ferencet. Másodszor is lefogták őket, annak ellenére, hogy ők már ’56-ért egyszer ültek! Török Sándort és Cselik Ferit kétévi kihallgatás után elengedték. Szőnyi Gyulát viszont hét évre elítélték. Együttműködött a két ország állambiztonsága! Utólag tudták meg, hogy ,,ávós” tisztek is jelen voltak az ő kihallgatásaikon. Ők vitték az ,,üzeneteket” róluk. Itt van a bizonyíték is az együttműködésre, megőrizte az idézést:(Budapesti Fővárosi Bíróság. Idézés bűnügyben izgatás és összeesküvésre irányuló előkészület miatt. Török Sándor és Szőnyi Gyula ellen indított bűnügyben megidézem a címzettet mint tanút a bíróságnak Bpest V. Markó utca 27 házszám II. emelet 1. szám alatt levő helyiségében 1967. évi december 20. napjának 9 órájára kitűzött tárgyalásra. Figyelmeztetem a túlsó oldalon …… szám alatt olvasható következményekre. Budapesten, 1967 évi augusztus hó 31. Címzett Török József /: 1944. jan.10. Sarmas. Anyja Rozália, Román Szocialista Köztársaság Dr. Bimbó István, a tanács elnöke) Török elmondta, hogy a kihallgatásokon nem verték őket, de durvák voltak. Pszichikailag készítették ki őket. Reggel elvitték és délutánig vallatták. Akkor egy fél órára visszavitték a cellába. Utána újra jött a vallatás este későig. És éjszaka is folyt a vallatás. Román tisztek vallattak, de volt egy Fábián Márton nevű kihallgató is, aki az összes erdélyi ,,szervezet” felgöngyölítésében részt vett, az EMISZ-esek, a SZIT, azaz a szentgyörgyi ,,koszorúsoknak” a vallatásában, és ’65-ben még mindig jó kondícióban volt. A fő vádpont volt: a román állam erőszakos megdöntése és Erdély Magyarországhoz csatolási kísérlete. A letartóztatott társaság Marosvásárhelyen volt vizsgálati fogságban, ott volt tárgyalás is, az ítéletet Bukarestben mondták ki. A szervezkedéshez a ,,bizonyítékok” például a könyvkölcsönzések voltak: ha olyan könyv volt, melyben a Magyarország vagy az Erdély szó szerepelt, ez már elegendő volt a vád megfogalmazásához. Vagyonelkobzásra is ítélték őket, Töröktől egy rend ruhát és egy nagykabátot koboztak el. Török József börtönös évei után Sepsiszentgyörgyön telepedett le. 1974. november 14-én szabadult. 1974-es szabadulása után első ízben 1986-ban ment látogatóba Magyarországra. Felkereste azokat, akiket akkor szintén bebörtönöztek. Kiderült, hogy ott azt terjesztették, mintha itt, Romániában ők vádolták volna be őket. Mindent kiforgattak. Budapesten unokabátyja elé tettek mindenféle tanúvallomást. Ezeket a szekusok írták és aláírták Török József helyett is. Az unokabátyja azonnal mondta: ez nem az unokaöcsém aláírása! 1989. december 21-én Sepsiszentgyörgyön abbahagyták a munkát. Jöttek a vezetők és a szekusok. Rab István akkori megyei első titkár nyilatkozott, elmondta, hogy mit akartak csinálni. December 22-én az IAME gyár épületeit körbe akarták venni katonasággal. Ezt tartották veszélyes gócnak. Később megalakították a Volt Politikai Foglyok Szövetségének Háromszéki Szervezetét. /Sylvester Lajos: Törököt fogtak… (Akiket megérintett '56 szele). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 25., folyt.:26., 27./

A nacionalista, fajgyűlölő kijelentésektől való elhatárolódást várja a szenátus házbizottságától október 27-i sajtóközleményében az etnikumközi kapcsolatokkal foglalkozó kormányhivatal. A közlemény szerint „Románia európai uniós csatlakozása maga után vonja azt a kötelezettséget is, hogy a nemzeti kisebbségek minél szélesebb körben részt vegyenek a művelődést, vallásgyakorlást, oktatást, közéletben való szerepvállalást érintő döntésekben”. Ezért is „szükség van a romániai nemzeti kisebbségek jogállását szabályozó törvényre. Ugyanakkor, a törvénytervezet a kormányprogram prioritásai között szerepel” – emlékeztetett a közlemény. A hivatal végül aggodalmát fejezte ki „a szenátusban teret nyerő nacionalista, fajgyűlöletet szító politikai nyilatkozatok miatt”, mert „az ilyen jellegű megnyilvánulások elfogadhatatlanok a XXI. század Romániájában, és károsak a nemzetiségek békés együttélésére”. S mivel a szóvá tett nyilatkozatokat „a szenátorok jelentős részének tapsa követte, megnyugtató lenne, ha a szenátus házbizottsága elhatárolná magát ettől a magatartásformától, amely kedvezőtlen fényben tünteti fel Románia parlamentjének felsőházát” – szögezte le a kormányhivatal közleményét aláíró Markó Attila államtitkár, Zeno Karl Pinter és Valentin Platon államtitkár-helyettes. /Állásfoglalást tett közzé a kisebbségügyi kormányhivatal. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 28./

Nem született végleges döntés arról, kié lehet az egykori marosvásárhelyi Református Kollégium. A bukaresti Legfelsőbb Bíróság ugyanis nemrég megsemmisítette a Maros megyei táblabíróságnak a városháza javára hozott döntését, és újratárgyalásra küldte vissza az iratcsomót. Így jövőben újrakezdődhet a pereskedés a Bolyai Farkas Gimnáziumnak helyet adó épületért. Az Országos Restitúciós Bizottság visszajuttatta ugyan a református egyháznak a Református Kollégium épületét, de Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere a táblabíróságon támadta meg a döntést. Dorin Florea a marosvásárhelyi önkormányzat nevében, de annak tudta és felhatalmazása nélkül indított pert az Országos Restitúciós Bizottság döntése ellen, amelyet alapfokon megnyert. A marosvásárhelyi városi tanács RMDSZ-es tagjai még a tavasz folyamán írásban tiltakoztak a polgármester eljárása ellen. /Szucher Ervin: Bolyai-per: újratárgyalják a restitúciós kérést. = Krónika (Kolozsvár), okt. 28./

Kolozsváron a Római Katolikus Nőszövetség Szent Rafael Körének szervezésében október 25-én az ...Őrzeni kincses temetőket... című rendezvényre került sor. A közelgő halottak napja alkalmából tartott előadást Gaal György professzor a Házsongárd Alapítvány elnöke, valamint Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet a Házsongárd Alapítvány igazgatója. A Házsongárdi temető legrégebbi sírköve 1585-ből származik. Itt nyugszik többek között Szenczi Molnár Albert, Apáczai Csere János, Misztótfalusi Kis Miklós, a Bánffy, a Bethlen, a Teleki család. De itt helyezték végső nyugalomra Jósika Miklóst, Gróf Mikó Imrét, Reményik Sándort, Kós Károlyt, Dsida Jenőt és Szilágyi Domokost is. Gergely Istvánné az alapítvány hatéves tevékenységéről számolt be. Gróf Mikó Imre és Brassai Sámuel sírját sikerült rendbe hozniuk. /D. I.: ...Őrzeni kincses temetőket... Halottak napi megemlékezés. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 28./

A csatószegiek régi vágya megörökíteni az utókor számára az 1848-as szabadságharc résztvevőinek, valamint a két világháború hősi halottainak emlékét. Az emlékmű elkészítésére Nagy Ödön szobrászművészt kérték fel, azt az alkotót, akinek mindeddig közel 40 köztéri szobra áll, itthon és külföldön. Nagy Ödön a háborúba odaveszett szeretteit sirató, hárászkendős asszonyt formázta meg Csatószeg számára. A magyarságtudat szimbólumaira alapozott. A már említett fő alak egy szárnyasoltár előtt áll, fölötte kettős kereszt. A kompozíció két oldalán, a kiterített turulszárnyakon tüntették fel a háborúkba odaveszett hősök névsorát. Ezt az aprólékos munkát Siklódi Ferenc grafikusművész végezte. A talapzaton olvasható felirat egy Kölcsey Ferenctől vett idézet: Ha van hited, lészen hazád. A környezetet, ahol a szobor állni fog, Korodi Szabolcs műépítész tervezte meg. A szobor a régi iskola előtti téren fog állni. Az emlékművet október 30-án, vasárnap, a templom búcsúja alkalmával szentelik fel. /Kristó Tibor: Háborús emlékművet avatnak Csatószegen. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 28./

Október 24-én Budapesten az Önkormányzatok Napja alkalmából a FIDESZ-Magyar Polgári Szövetség parlamenti frakciója díszoklevéllel tüntette ki Benyovszki Lajost, Székelykeresztúr polgármesterét. Az oklevélben az alábbiakat olvashatjuk: „Elődeink dicséretes rendelése, hogy mindazok, akik munkájuk, életük során elősegítik értékeink megőrzését, különleges megbecsülésben részesüljenek ezen célból vezérelve. A FIDESZ-Magyar Polgári Szövetség országgyűlési képviselőcsoportja kinyilvánította, hogy az Önkormányzatok Napja alkalmából Benyovszki Lajos úrnak, Székelykeresztúr polgármesterének az önkormányzati munkában végzett kiemelkedő tevékenységéért és az önkormányzatiság eszméje iránti őszinte és tántoríthatatlan elkötelezettsége elismeréseként, nagyrabecsülésünk és tiszteletünk bizonyságául a Buza Attila-díjat adományozza.” /L. M.: Fideszes kitüntetés Benyovszkinak. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 28./

Marosvásárhelyen egy 73 éves nőnek a fájdalmai annyira fokozódtak, hogy férje kénytelen volt a sürgősségi ügyelet segítségét kérni. A mentők a hívás után egy fél órával érkeztek, s a súlyos beteg nőt az urológiai klinikára vitték. Az ügyeletes orvos román nyelven feltett kérdésre a fájdalmaktól elkínzott beteg nő nem tudott válaszolni, Sorin Cinca orvos kijelentette: ha nem tud románul, vigyék Budapestre! Ezt követően kioktatta az idős házaspárt, hogy Romániában élnek és beszélniük kell az ország nyelvét, majd a beteget injekciózás után haza akart küldeni. Az idős férj könyörgésére végül is beutalta a kórházba, s a beteg asszonyt később megműtötték. /(bodolai): Menjen Budapestre! = Népújság (Marosvásárhely), okt. 29./

Elhunyt Péterfy László /Nyárádselye, 1910. febr. 2. – Kiskend, 2005. okt. 26./ lelkész, helytörténész. A református teológiát és az egyetem történelem- földrajz szakát párhuzamosan látogatva igen jó eredménnyel, ösztöndíjjal diplomázott Kolozsváron. 1942–1974 között Nagykend lelkipásztora, közben ’44-ig tanár Makfalván. Nyugdíjba vonulásakor költözött a közeli Kiskendre, öregkori munkássága színhelyére. Szolgálta gyülekezetét, gyűjtötte szorgalmasan népe szellemi termésének gyümölcseit,. Elsősorban azoknak a településeknek és egyházaiknak a történetét jelentette meg, amelyekkel hosszú és termékeny munkás élete folyamán kapcsolatba került. Így látott napvilágot Kibédről, az ősföldről, Nyárádselyéről, a szülőfaluról, aztán Kendről, majd Bonyháról, Héderfájáról, Siklódról szóló könyveinek sorozata. Kendi Kalendáriumot is írt, szerkesztett. Könyvei nélkül nem lehet megírni a jelzett települések teljes monográfiáit. Pennás pap volt, kitűnő érzékkel ismerte és istápolta a tehetségeket, tisztelte kor- és eszmetársait. Halálával Erdély 1940 utáni magyar művelődés- és egyháztörténetének emblematikus személyisége távozott körünkből. /Bölöni Domokos: Elment a pennás lelkész. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 29./

,,Könyvek között talált otthonra életed, de végül is a játékban leltél igazi szellemi örömet, s krónikása lettél a színpadi játéknak, amely életre kelti az írott szót a rivaldafényben.” – búcsúztatta Horváth Andor Kacsir Máriát 2005. április 6-án Kolozsváron. 2000 nyarán távozott a Sepsiszentgyörgyön született és élt 41 éves Tóth J. Tamás színész. 2001 augusztusában Dorián Ilonát, a kolozsvári színház érdemes művészét kísérték a Házsongárdi temetőbe. December 17-én pedig az örökösen ,,lázban égő” sepsiszentgyörgyi Zsoldos Árpád színész költözött át a túlvilágra. 2002-ben Sepsiszentgyörgy színházának egykori két irodalmi titkára – dramaturgja – gyors egymásutánban távozott az élők birodalmából. Áprilisban Veress Dániel indult Gerzson fia után, júniusban Sombori Salamon Sándor tért meg a rétyi családi kriptába. Mester András színész is a 2002. év halottja Kolozsváron. Az év karácsonyán távozott Ács Alajos, a szatmári színház alapító, oszlopos tagja. Darvay Nagy Adrienne könyvet jelentetett meg utóbb róla Címszerepben Ács Alajos címmel. 2003-ban halt meg a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházból Ferenczy István, a legendás Székely Színháznak is közkedvelt aktora. Ebben az évben távozott a fiatal, 42 éves szentgyörgyi pályatárs, Bocsárdi Angi Gabriella. Novemberben a 93 esztendős Ambrus Sándort a temesvári földbe, felesége és színpadi partnere, Hegyessy Magda mellé temették. 2004-ben Kolozsváron Nagy Dezsőt, Marosvásárhelyen Illyés Kingát veszítettük el. 2005 júniusában László Gerő, a kolozsvári Magyar Színház nyugdíjasan is közismert tagját, számtalan főszerep alakítója koporsóját kísérték pályatársai a Házsongárdba, írta emlékezésében Kudelász Ildikó. /Kudelász Ildikó: A színház volt az életük. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 29./

A Romániai Magyar Népművészeti Szövetség október 15-én és 16-án Csíkszeredában ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját. Ebből az alkalomból vargyasi Máthé Ferenc népművészt a szövetség életműdíjjal tüntette ki. A rangos szakmai elismerést tanúsító oklevelet Szatmári Ferenc, a szövetség elnöke nyújtotta át. Máthé Ferenc 1927. május 4-én született Vargyason. Különböző állásokat töltött be nyugdíjazásáig. Munka mellett faragott. Huszonnyolc templomba faragott csillárt, énekmutató táblát, úrasztalát, szószékborítást. Közösségi megemlékezések alkalmával kopjafát, emléktáblát ajándékozott egy-egy történelmi esemény, személyiség tiszteletére. Kiállításokra hívták Sepsiszentgyörgyre, Barótra, Bukarestbe, Szovátára, Parajdra, Budapestre. /Kovácsné István Anikó: Máthé Ferenc életműdíjas. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 29./

Október 22-én ünnepelte 71. születésnapját Pomogáts Béla irodalomtörténész, az erdélyi magyar irodalom népszerűsítője, az Illyés Közalapítvány elnöke. Gyergyóban három (Gyergyószentmiklóson, Gyergyóremetén és Gyergyóalfaluban), Csíkszeredában pedig egy találkozót szerveztek vele legújabb – a Pallas–Akadémia Könyvkiadó által gondozott – kötete megjelenése alkalmából. /Bajna György: Pomogáts Béla körútja. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 29./

Az Áprily-estek keretében október 27-én Nagyenyeden, a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban bemutatták Berde Károly bőrgyógyász szakorvos kötetét, amely a dermatológus gyűjtésének felhasználásával a XIX. századi Nagyenyedet varázsolja az olvasó elé. Rancz Gyárfás Zsuzsánna /magyartanárnő Kézdivásárhelyen/ állította össze az Adatok Nagyenyed szellemi néprajzához /Mentor, Marosvásárhely/ című könyvet. Az örökösöktől származó kézirat alapján készült a mű, amely első látásra olyan, mintha egy regény volna a XIX. századi Nagyenyedről. Tartalmaz csalimesét, közmondásokat, szólásokat, átkozódásokat, káromkodásokat, találós kérdéseket, sírfeliratokat, költeményeket, de a mindennapi élet szokásait is bemutatja. Ugyanakkor megtalálhatók benne Nagyenyed jeles épületei, műemlékei is. /Bakó Botond: Nagyenyed szellemi néprajza. Könyvbemutató a dr. Szász Pál házban. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 29./

Markó Béla romániai miniszterelnök-helyettes október 29-én Kolozsváron az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetőivel találkozott. – Az egyházak esetében is sürgetni kell a romániai restitúciós folyamatot, mivel eddig az erdélyi magyar történelmi egyházak nagyon kevés ingatlant vehettek ténylegesen birtokba –jelentette ki Markó. A megbeszélésről hiányzott Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, aki a találkozó előtt kifejtette: részben sűrű elfoglaltsága, részben pedig az RMDSZ-nek az egyházakkal szembeni magatartása miatt nem vesz részt a találkozón. Markó a püspökökkel tartott megbeszélés után elmondta: gyakran a helyi önkormányzatok a szükséges iratok kibocsátásának megtagadásával késleltetik a visszaszolgáltatást. Az erdélyi magyar történelmi egyházak által benyújtott 1800 kérelem közül 400 esetében született elvi döntés a központi restitúciós bizottság részéről, 300 ingatlan már telekkönyvileg is egyházak nevén szerepel, ezek közül azonban csak nagyon keveset tudtak ténylegesen birtokba venni az egykori tulajdonosok. Markó reméli, hogy egy éven belül legalább elvi szinten sikerül tisztázni az erdélyi magyar történelmi egyházak kérelmeit. Az egyházvezetők korábban elégedetlenségüket fejezték ki amiatt, hogy a parlament előtt levő kultusztörvény eredeti tervezetében csak feltételes módban fogalmaz a felekezeti oktatás finanszírozásáról, és emiatt az államot nem kötelezi arra, hogy hozzájáruljon az egyházi iskolák fenntartásához. Markó közölte, hogy ezt a kitételt a szenátus szakbizottságában sikerült módosítani az erdélyi magyar történelmi egyházak által kért módon. A sajtótájékoztatón szóba került az önálló magyar egyetemért tíz nappal ezelőtt szervezett tüntetés kérdése is. Markó kifejtette: a diákoknak igazuk van, amikor az önálló egyetemet kérik, de ezért nem feltétlenül szükséges szétválasztani a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemet. Itt elsősorban az önálló tanszékek és karok létesítése szükséges. Arra a kérdésre, hogy gondoltak-e arra, legyen a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem a román állam által finanszírozott önálló egyetem, Markó elmondta: ez a kérdés még nem vetődött fel, nem tudja, hogyan lehetne megvalósítani, de elsősorban az alapító erdélyi magyar történelmi egyházaknak kell eldönteniük, alkalmasnak tartják-e ezt a megoldást. /B. T.: Markó: sürgetni kell a restitúciót. Kevés visszaszolgáltatott ingatlant vehetett birtokba az egyház. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 31./ Az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetőivel találkozott Markó Béla. A tanácskozáson jelen volt Papp Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Szabó Árpád unitárius püspök, Schönberger Jenő, a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye püspöke, Adorjáni Dezső, az Ágostai Hitvallású Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke, Borzási István, a Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetségének vezetője, Tempfli József, a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye püspöke, Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület főjegyzője, Potyó Ferenc gyulafehérvári érseki helynök és Szabó Péter, a Temesvári Római Katolikus Püspökség küldötte. /Lassú a restitúciós folyamat. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 31./

A romániai történelmi egyházak képviselői levelet intéztek az Európai Bizottsághoz, José Manuel Barroso elnökhöz. A levél bevezetőjében emlékeztet: Brüsszelben, az Európai Parlament illetékeseivel való megbeszélések során a napokban arra kívánták felhívni a figyelmet, hogy Románia EU-csatlakozásának küszöbén továbbra is súlyos gondok merülnek fel a tényleges vallásszabadság tekintetében. A levél így hangzik: “Egyházi ingatlanainkat nem szolgáltatta vissza a román kormányzat. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy egyházaink több mint 4000 ingatlant igényeltek vissza az államtól, melyek elengedhetetlenül szükségesek vallási, karitatív, társadalmi és oktatási feladataink elvégzéséhez. Ennek ellenére egyházaink mind a mai napig sem kapták vissza ingatlanaik 90 %-át. Romániának még nincs vallásügyi törvénye. Örömmel fogadtuk, hogy a jelenlegi kormányzat, az elismert vallásfelekezetekkel konzultálva elkészítette a vallásügyi törvény tervezetét. Megdöbbentésünknek adunk viszont hangot amiatt, hogy az egyházakkal egyeztetett szövegben kormányzati tisztviselők egy lényegi módosítást eszközöltek. A szövegtervezettel ellentétben ugyanis, amely a felekezeti oktatás állami finanszírozását irányozza elő, a végleges szöveg csupán feltételes módban engedi meg, hogy az állam pénzbelileg támogassa a felekezeti oktatást. (…) Az egyház-finanszírozás törvényi kereteinek hiánya komoly feszültségeket gerjeszt az egyházak között. A többségi egyházat 1989 óta túlfinanszírozzák, és miközben kisebbségi egyházaink hiába próbálják elkobzott ingatlanaikat visszaszerezni, az ortodox egyház kormányrendeletek révén kerül hatalmas értékű javak birtokába. Mindezeket szem előtt tartva, ki kell mondanunk, hogy a román alkotmány által szavatolt esélyegyenlőség és vallásszabadság nem tükröződik a vonatkozó törvénykezésben. Ezért kérjük Elnök úr közbenjárását, hogy az európai intézmények monitorizálják a romániai kisebbségi történelmi egyházak és a nemzeti kisebbségek sorsának alakulását. Meggyőződésünk, hogy a Romániáról szóló ország-jelentésben is említést kell tenni az egyházainkat diszkrimináló gyakorlatról.” A levél aláírói Adorjáni Dezső evangélikus, Tőkés László református, dr. Szabó Árpád unitárius püspökök, Gunnesch Friedrich főtitkár (Ágostai Hitvallású Szász Evangélikus Egyház), Annusca Nicolae érseki főtanácsos (Román Görög Katolikus Egyház), Fejes Rudolf Anzelm apát, prépost-prelátus (Római Katolikus Egyház). /Erdélyi egyházfők levele az Európai Bizottsághoz. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 31./

Gyurcsány Ferencnek és kormányának bukaresti és nagyváradi látogatása a román–magyar viszony alakulásának történetében csak Kádár János 1958-as, Erdélyt és az erdélyieket a román hatalmi érdekeknek kiszolgáltató árulásához hasonlítható, állapította meg Sylvester Lajos. Friss példa erre az RMDSZ által beterjesztett kisebbségi törvénytervezet megbuktatása a román felsőházban, amely Gyurcsánynak az RMDSZ számára elsütött bókjait illeszti a maga helyére. ,,A romániai magyarság első számú képviselője nem a magyar kormány, hanem az RMDSZ” – jelentette ki Nagyváradon a magát felelős magyar miniszterelnökként aposztrofáló vendég. A bukaresti magyar–román kormányülés alkalmával megköttetett megállapodások közül Markó Béla hármat emelt ki. A Sapientia Egyetem román állami támogatásának kilátásba helyezését s az önálló állami magyar egyetem visszaállítását a ,,multikulturális” Babes–Bolyai Tudományegyetem ellenében. A másik a csíkszeredai magyar, illetve a gyulai román konzulátus megnyitása. Gyurcsány az általa megtagadott kettős állampolgárságról azt állította, hogy a múlt év decemberében igen nehéz, de fontos döntést hoztak, amellyel elkerülték, hogy a régióban és a magyar–magyar viszonyban egy igen komoly konfliktushelyzet alakuljon ki”. A harmadik megvalósítás a bukaresti magyar kulturális központ Sepsiszentgyörgyre kihelyezett fiókja. A bukaresti intézet amúgy is szűkös költségvetéséből kicsípett pénzen fejti ki tevékenységét majd egy irodavezető, legfeljebb egy számítógép előtt üldögélő kisasszonnyal, aki majd a Bozóki miniszter úr által vezényelt magyarhoni popzenekarok székelyföldi-erdélyi szereplését harmonizálja. Ennyi a kiemelt megállapodás. Az erdélyi magyarság autonómiája nem került szóba. A Bihar megyei települések önkormányzati képviselői előtt szólott erről is Gyurcsány miniszterelnök: ,,nem igaz, hogy az autonómia előrébbvaló, mint az autópálya.” /Sylvester Lajos: Az autonómia autópályára állítása. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 31./

Az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány (EMIA) október 29-én Székelyudvarhelyen megtartott évi díjkiosztó ünnepségén méltatta az alapítvány által életműdíjban részesített két erdélyi írót, Sütő Andrást és Domokos Gézát, valamint a Hídverő-díjjal kitüntetett Görömbei András debreceni irodalomtörténész professzort, akadémikust. – A hűség erkölcse és napi gyakorlata volt az az erő, amely Sütő Andrást, Domokos Gézát és Görömbei Andrást egy bizonyos eszmei, baráti, harcostársi közösségben helyezte el – jelentette ki Pomogáts Béla, az Illyés Közalapítvány kuratóriumának elnöke. Görömbei András munkásságával kapcsolatban Pomogáts Béla hangsúlyozta: igen sokat és eredményesen tevékenykedett annak érdekében, hogy a magyar irodalom nagy alkotó egyéniségei és értékei, Illyés Gyula és Nagy László mellett az erdélyi Sütő András és munkássága is tiszta fényben álljon a nemzet emlékezetében. Sütő András – megromlott egészségi állapota miatt – nem tudott részt venni az ünnepségen. Az EMIA 10 éve alakult az erdélyi magyar irodalom népszerűsítése, az alkotók támogatása, a kiemelkedő alkotások jutalmazása céljából Lőrincz György székelyudvarhelyi író kezdeményezésére. A kezdő és fiatal írók támogatására évente pályázatot ír ki, különböző műfajokban, mint szociográfia, novella, esszé, regény, kritika. Legközelebbi pályázata az erdélyi magyar irodalom történetének megírását kívánja támogatni. Évente kiosztják az EMIA-díjat, valamint az életmű- és Hídverő-díjat. Az idei EMIA-díjas Lendvay Éva költő. /Kiosztották az idei EMIA- díjakat. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 31./

Kovásznán a Kőrösi Csoma Sándor Népfőiskola Ignácz Rózsa Irodalmi Klubja és a Székelyföld kulturális folyóirat szervezésében Zágoni Attila-emléknapot tartottak az író születésének 60. évfordulója alkalmából. A megemlékezés a Kőrösi Csoma Sándor Líceumban, Zágoni Attila egykori iskolájában kezdődött. Becsek Ede iskolaigazgató rövid köszöntése után Gödri Márta nyugalmazott tanárnő felolvasta Csíki László ez alkalomra írt gondolatait, majd Ferenczes István, a Székelyföld főszerkesztője emlékezett a korán távozott íróra, parodistára. A beszédek után az iskola folyosóján leleplezték a Székelyföld által állíttatott emléktáblát. Az emlékezés a temetőben az író sírjánál folytatódott. /Bodor János: Emlékezés Zágoni Attilára (Kovászna). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 31./

Európában most már lehet megoldást keresni Trianon égető kérdéseire – jelentette ki Székelyhídi Ágoston író Nagyváradon a Királyhágómelléki Református Egyházkerület által Trianon és Európa címmel október 28-án rendezett konferencián. Lehangolónak tartotta, hogy Magyarország baloldali kormánya tavaly decemberben elutasította a kettős állampolgárság megadását a határon túliaknak, ráadásul Gyurcsány Ferenc kormányfő maga állt a „tagadás kampányának” élére. Tőkés László püspök a magyar miniszterelnök közelmúltbeli bukaresti látogatásán tett nyilatkozatára utalva kijelentette, Calin Popescu-Tariceanu kormányfő és Gyurcsány között az a különbség, hogy „az egyiknek kell Erdély, a másiknak meg nem”. A püspök szerint ez a tény, valamint az, hogy a magyar kormányfő szerint „Trianon semmi”, a december ötödike előtt történtekkel egyetemben nem más, mint lélektani hadviselés a keresztény értékek és a Trianonhoz kapcsolódó fájdalmak ellen. Ékes József országgyűlési képviselő, a Nemzeti Fórum alapító tagja a mai magyarországi helyzettel kapcsolatosan úgy vélte, az ottani folyamatok a nemzettudat elsorvasztását célozzák. A szintén a Nemzeti Fórum nevében felszólaló Püski András az európai integrációs folyamatok kapcsán leszögezte: a magyarországi nemzeti elkötelezettségű polgári erők ebben segítséget kívánnak nyújtani az erdélyi és partiumi magyaroknak. /Balogh Levente: Trianon és Európa Nagyváradon. = Krónika (Kolozsvár), okt. 31./

Hét évvel ezelőtt Bogya György fizikatanár kezdeményezésére szervezték meg először a Partiumi Diákszínjátszó Fesztivált Szilágycsehben. Idén már 356 tanuló jelentkezett. Nem volt könnyű dolga kiválasztani a legjobbakat a Hargita, Maros, Kolozs, Máramaros, Szatmár megyei és szilágysági színjátszók közül. Október 30-án délelőtt az általános iskolások hat csapata mutatkozott be. A helyi Berekenye színjátszó csoport háromnyelvű előadása nyitotta meg a sort. A Lúdas Matyit románul kezdték, magyarul folytatták, és angolul fejezték be. A zsűri értékelése szerint a legjobbnak az idén ősszel megalakult szilágysomlyói magyar általános iskola diákjai bizonyultak a „Mátyás király lopni megy” című előadásukkal. Délután jöttek a középiskolások. Két első díjat osztottak: a nagybányai Fülemile csapatának (Németh László Elméleti Líceum) és a krasznai iskolacsoport Tinikomédiások csapatának. /Józsa László: Országossá fejlődött a szilágycsehi diákszínjátszó fesztivál. Szilágysomlyói, nagybányai és krasznai diákok vitték el a pálmát. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 31./

A kisebbségi törvény szenátusi elutasítása, majd képviselőházi bonyodalmai a hazai és a magyarországi nyilvánosságban csalódottságot, szinte már kétségbeesést váltottak ki. Különösen azért, mert az elutasításra a román-magyar barátság ünnepélyes kinyilvánítása, a közös kormányülés után került sor. Bíró Béla megmagyarázta, hogy van a történteknek „optimistább” olvasata is. „A elutasítások mindössze azt jelzik, hogy a román politikai elit koránt sincs meggyőződve arról, hogy minket kisebbségieket a törvényben foglalt jogok valóban megilletnének” – írta. Bíró Béla arra intett, hogy a harcias kiállás és a nacionalista retorika helytelen, inkább az okos kompromisszumkészségre van szükség. /Bíró Béla: A józanság hozadéka. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 1./

Emil Boc, a Demokrata Párt elnöke kijelentette, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) szétválasztásának kérdése lezárt, az multikulturális egyetem, amely modellként szolgál a kultúrák közti együttműködésre. Boc szerint ,,hatalmas hiba” lenne politikai szinten tárgyalni az BBTE szétválasztásáról. Október 17-én Kolozsváron, Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában és Nagyváradon tüntetéseket tartottak a Bolyai Egyetem újraalakításáért, mire az Oktatásügyi Minisztérium vezetősége kijelentette, határozottan elutasított minden, etnikai alapon történő különválást az oktatásban. A BBTE magyar vonalának vezetősége szerint a tüntetések mögött ,,rejtett érdekek” húzódnak. Markó Béla RMDSZ-elnök Kolozsváron kijelentette, az állami magyar tannyelvű egyetemet nem a Babes–Bolyai Tudományegyetem szétválasztásával, hanem egy önálló intézmény létrehozásával lehet megvalósítani /Belföldi hírek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 1./

Az eset sokat elárul a román toleranciáról. Gyimesbükkön immár második alkalommal vágták ki és tüntették el ismeretlen tettesek a kétnyelvű helységnévtáblákat. Tették mindezt akkor, amikor – a „reálpolitikusok” szerint – történelmi jelentőségű román–magyar kormányülés zajlott Bukarestben, amelyről azóta tudjuk, hogy az ott aláírt megállapodások nagy része teljesen lényegtelen a romániai magyarság szempontjából. A román diplomácia ismét diadalmaskodott! – írta Deáky András. /Deáky András: Idegenként szülőföldünkön. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 1./

Az Erdélyi Magyar Ifjak célja a Trianon-film bemutatókörútjának megszervezésével az volt, hogy bevigyék a magyar és román közbeszédbe a diktátum kérdését. Az erdélyi Trianon-járás kronológiája 2005. január 7. – Kolozsváron kezdődik a Trianon-film erdélyi körútja. A Protestáns Teológia Dísztermébe nem férnek be az érdeklődők. Mintegy ötszáz ember nézheti meg a filmet, legalább annyian kint rekednek. A szervezők megígérik, a körút végén visszatérnek a kincses városba, és megismétlik a vetítést. Január 8. – Sepsiszentgyörgyön is szűknek bizonyul a megyei könyvtár Gábor Áron terme. Január 9. – Kézdivásárhelyen mintegy ezren vesznek részt a Vigadóban rendezett filmvetítésen. Január 10. – Hasonló a létszám a csíkszeredai Szakszervezetek Művelődési Házában. A hatalmas érdeklődésre való tekintettel már délelőtt, bár nem szerepelt az előzetes programban, Gyergyószentmiklós zsúfolásig telt Uránia filmklubjában is bemutatta filmjét Koltay és Raffay. Mona Musca kulturális miniszter törvénytelennek nyilvánítja a filmvetítéseket, utasítására az Országos Mozivállalat feljelentést tesz a Belügyminisztériumnál. Január 11. – Székelyudvarhelyen a Siculus Ifjúsági Házban vetítik le a filmet több száz embernek. Az EMI nyilatkozatban tiltakozik a feljelentés ellen, jelezve, a díjmentes, kulturális intézményekben történő filmvetítésekre nem vonatkozik a mozitörvény. Az aláírók mondvacsinált indokokat és cenzúrát emlegetnek, felkérik a kormányon lévő RMDSZ-t, foglaljon állást az ügyben, és járjon közben az illetékes szerveknél a vizsgálat mielőbbi megszüntetése érdekében. Választ nem kapnak. Január 12. – Marosvásárhelyen elmarad a vetítés. A szervezők nem kívánják tovább élezni a helyzetet, ezért elhalasztják a bemutatót a helyzet tisztázásáig, így csak a film alkotóival találkozik az ezeregynéhány ember. Az eredeti helyszín, a Diakóniai Központ egyik terme kicsinek bizonyul, a tömeg átvonul a Vártemplomba, ahol „hirtelen és váratlan” áramszünet miatt gyertyafénynél beszélgetnek. Közben mintegy száz kommandós és több rohamkocsi veszi körül a templomot, az előadókat állandó megfigyelés alatt tartják. Szintén január 12-én, miután előzőleg levélben arra figyelmeztette az Udvarhelyi Fiatal Fórumot, amennyiben levetíti a Trianont, büntetésre számíthat, a prefektus felsőbb utasításra ötvenmilliós büntetést ró ki Jakab Attila UFF-elnökre a 418/2003-as kormányhatározat 2-es paragrafusának h.) cikkelyére hivatkozva. Kovács Csabát is megbüntetik Csíkszeredában. Ugyancsak felső utasításnak engedelmeskedve megszólal Mihai Hardau, Kolozs megye főispánja is. Közleményben emel szót a filmvetítés ellen, azt állítva, hogy a film „Nagy-Magyarország visszaállításáért száll síkra”. Fenyegetést is megfogalmaz: a vetítés megismétlése esetén büntetést eszközöl ki. Ezenkívül magánbeszélgetésre hívja Juhász Tamást, a Protestáns Teológiai Intézet rektorát, hogy nyomást gyakoroljon rá, s ezáltal elérje a következő vetítés felfüggesztését, valamint az EMI-től való elhatárolódást. Nem sikerül neki. Az Egyesült Magyar Ifjúság nyílt levélben szólítja fel Somogyi Ferenc külügyminisztert a megfelelő diplomáciai lépések megtételére. Markó Béla RMDSZ-elnök a román ultrák szája íze szerint beszél: a szervezők nem vették figyelembe a filmvetítésekre vonatkozó törvényeket, Frunda György szenátor szerint az előírásokat azok használják fel, akik nem értenek egyet a film tartalmával. Január 13. – A szervezők bejelentik, hogy a film vetítése nélkül tartanak fórumot Kolozsváron. A beszélgetésre ott maradó mintegy százötven résztvevő azt kéri az RMDSZ-től, az ügy melletti kiállása jeléül március 15-én vetítsék le a filmet a Sportcsarnokban. Az EMI másnap nyílt levélben közvetíti a kérést a pártnak. Válasz nem érkezik. A fórumot sajtótájékoztató előzi meg, ezen Koltay Gábor filmrendező, Raffay Ernő történész és Bagoly Zsolt EMI-alelnök a román sajtó valótlan állításait cáfolja, a vitás jogi és ideológiai kérdéseket próbálja tisztázni. Január 14. – Koltay Gábor és Raffay Ernő nyílt levélben fordul Románia miniszterelnökéhez, melyben kérik, a szervezőket mentsék fel a vádak alól, s tegyék lehetővé, hogy a filmet bárki megnézhesse félelem és retorziók nélkül. Választ nem kapnak. Gáspárik Attila, az Országos Audiovizuális Tanács elnöke szerint nem legális a kirótt büntetés. Január 15. – A Székely Nemzeti Tanács sajtóközleményében kifejti: a kulturális szaktárca és a rendőrség politikai indíttatású intézkedései sértik a magyar identitás szabad megélését. Gazda Zoltán, a Magyar Polgári Szövetség háromszéki elnöke szintén kéri „az erdélyi fiatalok ellen irányuló megfélemlítő és megtorló akciók” leállítását. A Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) és tagszervezetei (Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége, Országos Magyar Diákszövetség, Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület, Romániai Magyar Cserkészszövetség, Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet, Ifjúsági Információs és Tanácsadó Irodák Szövetsége) határozottan elítélik a Művelődési és a Belügyminisztérium intézkedéseit. Január 16. – Kézdivásárhelyen Salamon Ferenctől, a vetítésnek helyet adó intézmény igazgatójától, valamint Damó Csabától, az Uránia Filmklub vezetőjétől telefonon érdeklődnek a vetítésről a Román Hírszerző Szolgálat megyei hivatalától. Január 17. – A sepsiszentgyörgyi rendőrség kihallgatásra hívja be Nemes Előd háromszéki EMI-elnököt. Január 18. – A kolozsvári rendőrség kihallgatja Juhász Tamás rektort, Soós Sándor elnököt és Bagoly Zsolt alelnököt. A Kolozs megyei főispán feljelentésére bűnügyi eljárás indul Soós és Bagoly ellen fasiszta, rasszista, xenofób jelképek népszerűsítése címén. Mona Musca levelet ír Soós Sándor EMI-elnöknek, melyben igazát bizonygatja. Ismerteti a tényállást, ámde levelében Velünk élő Trianon című filmről beszél, amely a tizennégy részes dokumentumfilm címe. Január 19-én a miniszter asszony közleményben tagadja, hogy a Minisztérium ismerné a film tartalmát, és tagadja a cenzúrázás vádját. Január 20. – Eva Maria Barki bécsi nemzetközi jogász politikai és jogi szempontból egyaránt felháborítónak mondja mind a filmvetítés megakadályozását, mind pedig a magyar parlament tiltakozásának hiányát. Január 24. – Németh Zsolt fideszes képviselő a parlamentben arra kér választ Somogyi Ferenc külügyminisztertől, milyen lépéseket szándékozik tenni a magyar diplomácia a román hatóságok eljárása nyomán. Nem kap konkrétumokat tartalmazó választ. Január 25. – Az RMDSZ Szociáldemokrata Tömörülése kijelenti, a hatalom megsértette a szólás és a gyülekezés szabadságát, és reményét fejezi ki, hogy az RMDSZ kormánytényezőként fel fog lépni a meghurcolt személyek érdekében. Gál Kinga EP-képviselő felhívja az Európai Parlament és a Bizottság figyelmét az eseményekre, melyeket elfogadhatatlannak és az EU alapelveivel összeegyeztethetetlennek nevez. A Királyhágó-melléki Református Egyházkerület, az Erdélyi Református Egyházkerület, az Erdélyi Unitárius Egyház, valamint az Ágostai Hitvallású Evangélikus-Lutheránus Egyház püspökei, valamint a Protestáns Teológiai Intézet rektora és dékánja nyilatkozatban tiltakozik az ellen, hogy az állami hatóságok a szervezőket kifaggassák és a törvénysértés gyanújába hozzák, s ezáltal beleszóljanak egyházaik életébe. Január 27. – Schöpflin György fideszes képviselő az Európai Parlamentben követeli a hatósági zaklatások leállítását. Február 7. – Sajtótájékoztatón adja hírül a Hargita Megyei Rendőrfelügyelőség vezetője, hogy a csíkcsicsói művelődési házban vasárnap este engedély nélkül levetített Trianon-film miatt Lukács Péterre, a Magyar Polgári Szövetség helyi elnökére 100 millió lejes pénzbírságot rótt ki. Február 9. – Az Antena 1 kereskedelmi televízió – román lapok szerint titkosszolgálati utasításra – bemutatja a filmet. Az alkotást bombariadó előzte meg, és parázs vita követte az alkotók és román történészek, újságírók között, közben magyargyűlölő üzenetek tucatjai érkeztek be a stúdióba drótpostán és telefonon. Február 10. – Koltay és Raffay sajtóértekezletet tart Bukarestben. A megjelent újságírók hevesen támadják őket, Európa-ellenes revizionista propagandának nevezve a Trianon-filmet. Február 14. – Somogyi Ferenc külügyminiszter válaszol az Egyesült Magyar Ifjúságnak. Megígéri, figyelemmel követi az eseményeket, már csak a „minél kiegyensúlyozottabb magyar–román viszony ápolása iránti felelősség” miatt is. Március 5. – Az EMI országos gyűlése közleményben ismerteti a valós tényállást, és bebizonyítja, hogy a film tartalma miatti politikai kampányról van szó, melyet az emberi jogok durva megsértésének tartanak. Március 7. – Alapfokon tárgyalják Jakab Attila fellebbezését. Védelmét Marosi György ügyvéd díjmentesen vállalta el. Március 12. – Jakab Attilát értesíti ügyvédje, hogy megnyerte a pert, a székelyudvarhelyi bíróság érvénytelenítette büntetését. Március 21. – Megjelenik Koltay Gábor új, filmjével azonos című kötete Botrány Erdélyben! alcímmel. Április 4. – Újabb tárgyalás zajlik le Udvarhelyen, tanúkat is kihallgatnak. Április 12. – Jakab pert nyer első fokon. A rendőrség bejelenti, élni fog a fellebbezés jogával. Április 20. – kihallgatják az EMI országos elnökét és alelnökét az ügyészségen. A vád: fasiszta, rasszista, xenofób jelképek terjesztése, melyért a 31/2002-es kormányrendelet szerint hat hónaptól öt évig terjedő börtönbüntetés róható ki. Április 25. – Elejtik a vádat a kolozsvári ügyészségen. Május 6. – Írásban értesítik az EMI elnökét és alelnökét, hogy a filmvetítés ügyében ellenük indított vizsgálatot lezárták. Június 6. – A csíkszeredai bíróság alapfokon elutasítja Kovács Csaba fellebbezését. A bíró nem indokolja meg döntését. Június 21. – A Csíkszeredai Bíróság helyet ad a csíkcsicsói Péter Lukács fellebbezésének. Július 28. – Lemond Mona Musca. Távozása után folytatódik szervezetünk februárban indított bejegyzése, melyre a Kulturális Minisztériumnak is áldását kell adnia. Szeptember 22. – Az Erdélyi Magyar Ifjak bejegyzett, önálló jogi személyiséggel rendelkező szervezetté válik. A bejegyzés február óta húzódott különböző formai és eljárásbeli hibák ürügyén. Október 6. – Csíkszeredában Kovács Csaba megnyeri a pert. Sem az ítéletet, sem az indoklást nem közlik hivatalosan a felekkel. Október 26. – Jogerős ítéletet hoz a Hargita Megyei Törvényszék a székelyudvarhelyi Jakab Attila ügyében: nem kell kifizetnie a pénzbírságot. /B. Zs.: Az erdélyi Trianon-járás kronológiája. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), nov. 1./

Levélben fordult Vasile Blaga belügyminiszterhez Kelemen Hunor Hargita megyei RMDSZ-es képviselő a több mint egy hónappal ezelőtt Csíkszentgyörgyön történt rendőri túlkapás ügyében. Két csíkszentgyörgyi rendőr súlyosan bántalmazott egy helybeli lakost, mivel kihallgatása során a férfi nem szólalt meg románul, és tolmácsot kért. „Tudomásom van arról, hogy a helyi rendőrség nyomást gyakorol a tanúkra, hogy vonják vissza nyilatkozatukat. Megkísérelték megfélemlíteni János Elemért is. Az ügyben határozottabb fellépést várok el a belügyminisztertől és a Hargita Megyei Rendőr-felügyelőségtől, hiszen megengedhetetlen, hogy ehhez hasonló esetek történjenek” – hangsúlyozta Kelemen Hunor. Kelemen Hunor elmondta, információi vannak arról, hogy Vlad Urzica rendőr nem első esetben bántalmazott falubelit. /D. Balázs Ildikó: Megfélemlíti a rendőrség a csíkszentgyörgyi tanúkat? = Krónika (Kolozsvár), nov. 1./

Elhunyt Berde Zoltán /Fotosmartonos, 1930. febr. 9. – Sepsiszentgyörgy, 2005. okt. 29./, a Székely Mikó Kollégium nyugalmazott irodalomtanára, irodalomkritikus, zenetörténész, helytörténész. /Mózes László: Búcsú Berde Zoltántól. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 1./

Október 29-én Budapesten a Ciszterci Szent Imre Gimnáziumban Csányi Tamás karnagy szervezésében, a Magyar Katolikus Rádió támogatásával hangversenyre került sor a „Házsongárdi temető síremlékeinek megújításáért”. A fővédnökséget Tőkés László püspök vállalta, bevezető szavaiban szólt a temető jelentőségéről és a Házsongárd Alapítvány áldozatos munkásságáról. A népes közönség soraiban megjelent Mádl Ferencné Dalma asszony is. A jótékonysági előadást a baróti Transylmania együttes rekesztette be. Az együttes részt vett az előző napi, erdélyi árvízkárosultak javára rendezett Papp László Sportcsarnok-beli nagyszabású koncerten is. /Hangverseny a Házsongárd Alapítvány támogatására. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 1./

Október 23-án tartották Bethlenben a hálaadó istentiszteletet a helyi református templom felújítása alkalmából. Az ünnepi istentiszteleten Pap Géza püspök kifejtette, a gyülekezet, amely templomot épít, jelzi, hogy találkozni akar Teremtőjével. Jelzi, hogy meg akar újulni. /Somogyi Botond: Felújították a bethleni műemléktemplomot. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), nov. 1./