November 18-án a hatvanéves Cseke Péter publicistát, kultúrtörténeti esszéírót, krónikás tudósítót köszöntötte az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány meghívására összesereglett közönség Székelyudvarhelyen. A hatvanéves közírót köszöntő est vendégei voltak Albert Júlia kolozsvári színművész és Csép Sándor nyelvész. Cseke Péter a rendszerváltás óta nemcsak Erdélyt, Romániát, hanem a nyugat-európai országokat is járja mint meghívott előadó. Az esten bemutatták „Jöjjön el a mi időnk” című kötete. Emlékezetes kötetei: Víznyugattól vízkeletig, Látóhegyi töprengések, Könyv és kenyér, Láthatatlan emlékművek, Hazatérő szavak. /Bágyi Bencze Jakab: Cseke Péter hatvanéves. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 21./

November 19-én Kovásznán emlékeztek a négy éve elhunyt filozófusra, íróra és tanárra, Fábián Ernőre. A megemlékezésen többek között megjelent Bayer Zsolt magyarországi publicista, Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester, az MPSZ elnöke, Puskás Bálint szenátor és Zsuffa Levente polgármester. A sírnál tisztelgés után az egybegyűltek a művelődési házban folytatták az emlékezést, ahol részt vettek a Fábián Ernő Társadalmi-Kulturális Egyesület által szervezett emlékkonferencián. Bárdi Nándor budapesti szaktörténész körvonalazta Fábián Ernő helyét a romániai magyar elit nemzedéki csoportjain belül, majd hátrahagyott naplójának társadalmi összefüggésrendszeréről beszélt. Mint mondta: Fábián Ernő kisebbségpolitikus volt, akinek a hetvenes évek közepétől ’89–90-ig jegyzett naplója életművének kulcsfontosságú részét képezi. Gazda József kritikus, író, nyugalmazott tanár előadásában Fábián Ernőről, régi tanártársáról beszélt. /Bodor János: Fábián Ernőre emlékeztek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 21./

A dögöljön meg a szomszéd kecskéje is típusú logikát követő MPSZ választásokon való indulási kísérlete kudarcot vallott ugyan a tavaly, de előbb vagy utóbb ez alighanem sikerülni fog Szász Jenőéknek, írta Salamon Márton László, a lap munkatársa. Az a baj, hogy az RMDSZ nem adja jelét, hogy felkészült volna arra: milyen stratégiát alkalmaz abban az esetben, ha magyar versenytársai is lesznek a választásokon. /Salamon Márton László: A kesztyű. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 22./

A román sajtó napok óta rágódik azon, hogy Erdély-szerte lehet vásárolni kis faliórákat Nagy-Magyarország térképével, magyar címerrel. A román nacionalizmus képviselői ezek láttán újult erővel harsoghatnak a magyar veszélyről. Jó részük máris összekapcsolta a jelenséget a kisebbségi törvény parlamenti vitájával. Ercsey-Ravasz Ferenc, a lap munkatársa kifejtette, ez nekünk árt, lerombolja a békés együttélés illúzióját. Az újságírónak elege van a zárt körben nagymagyarkodó mitugrászokból. Székelyföldön „értelmesnek látszó fiatalemberek” mondják, hogy ők nem tanulnak meg románul, „Magyar vagyok, nem szégyen”, „Igazságot Magyarországnak” „Szállj fel turulmadár”feliratú pólókat viselnek. A cikkíró szerint ezzel elveszítjük annak a kevés románnak a bizalmát is, aki jelenleg jóindulatú a magyarság iránt. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Kinek árt és kinek használ? = Szabadság (Kolozsvár), nov. 22./

November 21-én Budapesten az Országgyűlés elfogadta a Magyar-Román Gozsdu Közalapítvány létrehozásáról törvényjavaslatot. A Gozsdu Közalapítvány székhelye Budapesten lesz, a Gozsdu-udvarban. Az alapítvány vagyonát a két állam paritásos alapon biztosítja: induló tőkeként 200-200 ezer eurót, a továbbiakban pedig minden évben minimum ugyanennyit. A közalapítvány tevékenységei között ösztöndíjak adományozása, csereprogramok szervezése, tudományos rendezvények, konferenciák szervezése szerepel, valamint a létrehozandó Gozsdu Manó Emlékmúzeum, Könyvtár és Stratégiai Partnerségi Intézet működésének támogatása. Odáig ment el a két kormány, ameddig elmehetett ebben az ügyben, nem kívánja átvenni az alapítvány majdani kuratóriumának funkcióit olyan kérdésekben, amelyeket ön fölvetett, ezekben az alapítvány kuratóriuma lesz az illetékes – válaszolta Bársony András, a Külügyminisztérium politikai államtitkára Németh Zsolt, a parlament külügyi bizottsága elnökének ama felvetésére, miszerint a megállapodás szövegében van néhány pontatlanság, ami nem szerencsés. A lényege, hogy Románia lemond arról a vagyonjogi követeléséről, amelyet a Gozsdu-vagyonnal kapcsolatban megfogalmaztak – jelentette ki Németh Zsolt Ez azt is jeleni, hogy Magyarországnak azt a jogi álláspontját, miszerint az 1953-as vagyonjogi szerződés lezárta a Gozsdu-vagyonnak az ügyét, ezt elfogadta a román fél is. Somogyi Ferenc külügyminiszter utalt az 1953. július 7-én Bukarestben aláírt egyezményre, melynek tárgya a Románia és Magyarország között függőben lévő egyes pénzügyi és gazdasági kérdések végleges rendezése. Ennek keretében a felek kölcsönösen lemondtak minden 1945 előtt vagy után keletkezett egymással szembeni követelésről, beleértve a Gozsdu-vagyont is. Közben a Szent László Alapítvány bukaresti javainak sorsa feledésbe merül. Alapvetően azonos volt a Gozsdu-, illetve a Szent László Alapítvány célja: a másik ország fővárosában tanuló fiataloknak megteremteni a nemzeti közösséghez és vallásukhoz való tartozás feltételeit, hozzájárulni identitásuk megőrzéséhez. Az első világháború előtt a Nagyváradon bejegyzett Szent László Alapítvány azzal a céllal vett meg, illetve épített fel Bukarestben nyolc ingatlant, hogy lehetőséget teremtsen az akkori román ókirályságban élő magyar, elsősorban katolikus fiataloknak kisiskolásként az anyanyelvükön tanulni, valamint hogy szállással és étkezéssel nyújtson segítséget a középfokú és egyetemi tanulmányaikat Bukarestben folytató diákoknak. Ennek ellenére a mai bukaresti magyar tannyelvű Ady Endre Líceumban nincs bentlakási lehetőség. /Guther M. Ilona, Budapest: Gozsdu-ügy: közalapítvány épül a történelmi romokon. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 22./

Az egységes magyar nemzetben gondolkodó Egyesült Magyar Ifjúság civil szervezet 2005 elején elhatározta, hogy megpróbálja orvosolni a délvidéki szórványmagyarság egyik legégetőbb problémáját: az anyanyelvi oktatás lehetetlen helyzetét. Az Egyesült Magyar Ifjúság elnöksége – Maurer Oszkár elnök ötlete és kezdeményezése nyomán –,magyar nyelvű tankönyvek gyűjtését kezdte el. 2005 februárjában egy kisebb méretű gyűjtés után mintegy hétszáz magyar nyelvű tankönyv (többnyire irodalom és történelem) érkezett a nyugat-bácskai településekre. Az EMI folytatta és kiterjesztette könyvgyűjtő kampányát. Több neves magyarországi kiadó, könyvesbolt, magánvállalkozás és magánszemély kapcsolódott be az akcióba, így hónap alatt mintegy tizennyolcezer darab magyar nyelvű könyv gyűlt össze. Jelenleg folyik a hatalmas mennyiségnek a magyar–szerb határon való átjuttatása. Az Egyesült Magyar Ifjúság megköszönte a közreműködést a könyvkiadóknak: Helikon Könyvkiadó, Krónika Nova Kiadó, Dinasztia Könyvkiadó, Korona Könyvkiadó, a könyvesboltoknak: Helikon Tankönyvbolt, Két Hollós könyvesbolt, valamint általános és középiskoláknak, illetve magánszemélyeknek. /Ilenczfalvi-Szász Veronika, az Egyesült Magyar Ifjúság elnökségi tagja: Sikerrel zárult az EMI könyvgyűjtő akciója a délvidéki szórványmagyarság számára. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), nov. 22./

Tőkés István teológiai professzor idén töltötte 89. évét. Tőkés László édesapjáról kevesen tudják, hogy ő is szembeszállt 1989 májusában a kommunista típusú egyházi vezetéssel, mint református lelkész. Egy gyűlésen felállt és a következőket mondta: Aki az Úr Krisztus akaratával ellentétesen tevékenykedik az egyházban – akár püspök, akár más beosztású, vagy legyen állami szerveknél képviselő –, annak nem szabad engedelmeskedni. A nyolc gyermekes Tőkés István püspök-helyettest ezért eltiltották az igehirdetéstől és mindenféle szolgálattól. 1989 októberében kizárták az egyházi életből. Nagy Gyula, az akkori püspök együttműködött a Securitate-val. 1989 előtt László fia nála lakott két éven át. Egyedül László fia hatalmazta fel apját, Tőkés Istvánt, hogy mint temesvári lelkipásztort helyettesítse őt a gyülekezetben. Ezt rajta kívül senki sem tette meg. Egyedül ő mert szembehelyezkedni a két püspökkel. Tőkés István elsorolta gyermekeit. Legnagyobb lánya, Erzsébet fizikaszakos tanár. István építészmérnök, elmenekült Kanadába, de később hazajött. Anna 130 felvételiző közül 13-ként végzett, ő orvos, itthon maradt. András fizikus, tanárként nevet szerzett magának Marosvásárhelyen. Eszter fogorvos, itt él Kolozsváron. József mérnök, Magyarországon él. László helytállása ismert, püspök Nagyváradon. András és Zsolt fizikusok, Zsolt a székelyudvarhelyi Református Kollégium igazgatója. Tőkés Istvánnak 25 unokája és három dédunokája van. /Frigyesy Ágnes: Áldás fiam szolgálatára. Beszélgetés Tőkés István nyugalmazott teológiai professzorral, református lelkésszel. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), nov. 22./

A Szatmárnémeti Református Gimnázium versmondói nyerték a hét végén Szatmárnémetiben megrendezett, Ifjú szívekben élek elnevezésű Kárpát-medencei szavalóversenyt, melyre Ady Endre születésnapja alkalmából, 1990 óta csaknem minden évben sor kerül, az EMKE és a szatmári Kölcsey Kör szervezésében. A legjobb versmondók november 19-én ott voltak Adyfalván, az Érmindszenti Zarándoklaton. /A Református Gimnázium versmondói nyerték a szavalóversenyt. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 22./

Bálint Kálmán és felesége, Rózsika, óteleki származású, Ausztráliában élő házaspár az árvíz pénzt küldtek Ótelekre, a fedél nélkül maradt György Margitnak, Rózsika édesanyjának. Bálint Kálmán nemcsak a rokonságon, hanem más falubelieken is szeretne segíteni. Az Ausztráliai Magyar Erdélyi Szövetségnek jótékonysági ebédje – amelyen az erdélyi árvízkárosultaknak gyűjtöttek – sikeresnek bizonyult. A vezetőség úgy döntött, hogy a bánáti Ótelek öt rászoruló családjának megsegítésére ajánlja fel a teljes összeg felét, a másikat pedig a székelyföldi károsultaknak küldik. /Ausztráliai magyarok segítsége Óteleknek. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 22./

A felsőházban politikai nyilatkozatban emlékezett meg Németh Csaba Kovászna megyei szenátor arról, hogy hatvan esztendeje fogadták el Marosvásárhelyen a Magyar Népi Szövetség Százas Intézőbizottsága Nyilatkozatát. A párizsi békekonferenciára kiutazó román küldöttség előzetesen igyekezett olyan törvényeket elfogadni, amelyek érvként szolgálhatnak a tárgyalásokon. A szenátor három törvényre utalt a vonatkozó időszakból, amelyekben ez utóbbi politikai cél jogi kodifikációt nyert: a nemzetiségi minisztérium megszervezése, a nemzetiségi statútum kidolgozása, valamint az 1945/407-es törvény, amely a kolozsvári állami magyar egyetem megalakítására vonatkozott. A szövetséges hatalmak képviselői értékelték Románia nemzetiségi politikáját, legfőképpen az 1945/86-os törvényt, amely Nemzetiségi Statútumként ismert. A szenátor kiemelte: a román kormány 1945-ben megígérte, hogy Dél-Erdélyben 300 új magyar iskolát nyit meg; támogatja a kolozsvári állami magyar egyetemet, annak Marosvásárhelyen működő két – orvosi és gyógyszerészeti – fakultását; magyar nyelvű ipari oktatást indít be Brassó központtal; a román történelmet és földrajzot a magyar iskolákban anyanyelven fogják tanítani. A szenátor végül megkérdezte: ha ezelőtt 60 évvel a Nemzetiségi Statútum és más ilyen tárgyú törvények meg dokumentumok a román diplomácia ütőkártyáját képezték az ország területi integritásának helyreállításához, akkor a kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezet miért veszélyeztetné ma az ország területi épségét? /B. K.: Régi ígéretek, elmaradt megvalósulás. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 23./

A Kézfogások 11. ünnepi találkozója alkalmából november 22-én Aradon a városháza nagytermében tartották meg a két testvértelepülés önkormányzatainak közös ülését. A résztvevőket Gheorghe Falca aradi és dr. Perjési Klára gyulai polgármesterek köszöntötték. A tanácsosok közös bizottsági megbeszéléseken folytatták a munkát. A gazdasági, urbanizációs, kulturális-szociális szakbizottságok megosztották egymással tapasztalataikat, közös programokról, célokról beszélgettek. /(irházi): Arad–Gyula közös tanácsülés. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 23./

Kovács Sándor több mint huszonegy éve Udvarhelyszék római katolikus főesperese, ami azt jelenti, hogy napi rendszerességgel a papi megbízatás mellett számos pénzügyi, ügyvezetői és adminisztratív teendőt is el kell látnia. Ő Székelyudvarhely legközismertebb egyházi személyisége. A múltban nagy nyomás volt az egyházon, a Securitate sok embere feljárt a plébániára beszélgetésekre, rendszeres volt a telefonlehallgatás, ebből bonyodalmaik is születtek. Átszerelték a telefondugaszokat, és másnap már jelentkeztek is az illetékesek, hogy valami gond van a készülékekkel, nem működnek, és kérték, hogy szereljék vissza azokat a régi formában. Figyelték az egyház minden lépését. Utólag két kazettát megkapott a hangfelvételekből. Az egyháznak az emberi élet védelmét kell tanítania, hangsúlyozta. Az azonos neműek házassága nem hoz gyümölcsöt, az abortusz pedig életellenes cselekedet. Hogyan engedhet ezekben a kérdésekben az egyház? A legfőbb feladatuk hirdetni az evangéliumot. Kovács Sándor hangsúlyozta, kisebbségi helyzetben szükség van politizálásra. Addig mehet el az egyház, amíg meggyőzi a rábízott embereket, hogy a jobbik részt válasszák. Kovács Sándor /sz. Székelykál, 1948. ápr. 25./ a középiskolát Marosvásárhelyen, a Bolyai Farkas Gimnáziumban végezte, majd a teológia következett. Első papi állomása Sepsiszentgyörgyön volt, különböző helyek következtek, 1984-ben került Székelyudvarhelyre, ahol ‘87-ben főesperesi megbízatást kapott. /Máthé László Ferenc: Beszélgetés Kovács Sándor főesperessel. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 23./

Nem szűnik meg a Filmtett, de idén az októberi volt az utolsó megjelenés, ennek megfelelően nem lesz november–decemberi összevont lapszám, jelezte Zágoni Balázs, a filmes folyóirat főszerkesztője. A pályázatokból még be nem folyt pénzek miatt anyagi gondok merültek fel. Különválasztották a profit és non-profit tevékenységet, megalakítva a Filmtett Egyesületet, amely – a Moebiustól átörökölve – három területen működik majd: megjelenteti a folyóiratot, lebonyolítja a Filmtett-fesztet, és továbbra is megszervezi a Filmtett – Duna Műhely Alkotótábort. A Moebius Egyesület fő tevékenysége a filmforgalmazás marad. /Köllő Katalin: Nem szűnik meg a Filmtett. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 23./

Varga Károly lelkész értékes munkája A Koltó-katalini református egyházközség története című könyve, melynek előszavát Balogh Béla nyugalmazott főlevéltáros írta. A szerző több évtizedes kutatómunkájának eredménye ez az összegzés. Varga Károly párhuzamosan mutatja be a két falut, melyeknek közös lelkipásztoruk volt, de két templomuk, két temetőjük. Már 1605-től ismertek a lelkészek nevei. A szerzőnek segítségére volt, hogy 1734-ben az akkori lelkész, Bogdány József kis könyvecskében örökítette meg az akkori egyházi javakat. /Csűry István főjegyző: Varga Károly A Koltó-katalini református egyházközség története. = Partiumi Közlöny (Nagyvárad), nov. 23. /

November 23-án az Európai Parlament Külügyi Bizottsága elfogadta a Románia és Bulgária csatlakozásának állását vizsgáló jelentést. Ebben a kisebbségi törvény elfogadására sürgetik Romániát, de a restitúció és a magyar felsőoktatás kérdésének megoldása sem maradt ki. A Romániáról szóló jelentés a különböző politikai csoportokban ülő magyar képviselők által beadott indítványok hatására kiegyensúlyozott, ugyanakkor a kisebbségeket érintő kérdésekben kritikus hangvételű lett. Gál Kinga (Fidesz) módosító indítványának többsége bekerült a határozattervezet szövegébe, így az ingatlanok tényleges visszaszolgáltatása, a romák védelmében sürgető intézkedések tényleges alkalmazása. A jelentés politikai kritériumként határozza meg a kisebbségek helyzetének javítását, többek között elégedetlenségét fejezve ki a még hatályban lévő választási törvény diszkriminatív volta miatt. Sikerült elérni, hogy a szöveg utaljon arra, hogy további lépések szükségesek a magyar kisebbség védelme területén: a szubszidiaritás és önkormányzatiság elvein alapulva. Felhívja a román hatóságok figyelmét, hogy teljes mértékben támogassák a magyar kisebbség felsőoktatását, mindehhez biztosítva a szükséges anyagi feltételeket. Tabajdi Csaba (MSZP) EP-képviselő úgy vélte, hogy „a kemény hangú jelentés a magyar EP-képviselők összefogásának és kiváló együttműködésének, valamint a Finnugor Fórum és a nemzeti kisebbségügyi EP-intergroup lobbyerejének köszönhető”. A Velencei Bizottság megjegyzéseit belefoglalják a kisebbségi törvénytervezetbe – jelentette ki Calin Popescu Tariceanu. Markó Béla RMDSZ-elnök élesen bírálta a Cozmin Gusa vezette Nemzeti Kezdeményezés Pártja (NKP) álláspontját a tervezettel kapcsolatban. Markó elítélte a Gusa-féle zsebpártok magatartását, amelyek a kisebbségi törvény kapcsán kiújult magyarellenes retorikával igyekeznek szavazókat toborozni. /EP-s sürgetés a kisebbségi törvény elfogadására. A magyar felsőoktatás rendezését is a dokumentumba foglalták. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 24./

Egyre több román politikus kifogásolja a kisebbségi törvény tervezetét. A Nagy-Románia Párt mellett a leghangosabb ebben a tekintetben egy zsebpárt, a Cozmin Gusa vezette Nemzeti Kezdeményezés Pártja (PIN). A PIN felszólította a román pártokat és civil szervezeteket, foglaljanak állást a kisebbségi törvény ügyében, a kormányt pedig felszólította: vonja vissza a tervezetet. Valeriu Tabara, a Demokrata Párt képviselőházi frakcióvezető-helyettese leszögezte, a törvény tulajdonképpen az RMDSZ politikai célkitűzéseit jeleníti meg. Markó Béla RMDSZ-elnök szerint a koalíciós partnerekről nem állítható, hogy nacionalisták lennének. „Ám éppen azért, mert nemzeti kérdésekben nincs egy markáns programjuk, állandóan bizonytalanok, meg lehet őket ijeszteni” – tette hozzá. A magyar oldalról érkező támadásokról így vélekedett: „Az már az életünk abszurd kis színjátéka, hogy Funar megdicséri Szász Jenőt a román szenátusban, és utána a sajtónak nyilatkozva is, illetve az, hogy a hátunk mögött ők kezet fognak.” „A kisebbségi törvénytervezet kompromittálja hosszútávon az autonómiatörekvéseket. Ha ezt elfogadnák, úgy tűnne, mintha volna autonómia, mert úgy hívják, hogy kulturális autonómiatanács, és ebben benne van az autonómia szó, tehát akkor megvan az autonómia” – fogalmazott Szász Jenő MPSZ-elnök. Funar /Nagy-Románia Párt/ meggyőződése, hogy még 2-3 évig elhúzódik a tervezet ügye. Funar szerint a magyar kisebbség nem lojális a román államhoz, és a kisebbségi törvénytervezetet kezdeményező RMDSZ diszkriminálni akarja a román többséget és a többi kisebbséget. Ugyanakkor Funar szerint vannak a román állam alkotmányát tiszteletben tartó magyarok is Romániában, ilyen például Szász Jenő, a Magyar Polgári Szövetség elnöke, aki levélben fordult Nicolae Vacaroiuhoz, a szenátus elnökéhez. Ebben az MPSZ elnöke kérte, hogy a szenátus ne szavazza meg a tervezetet. /Román össztűzben a kisebbségi törvénytervezet. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 24./

„Az SZDSZ szerint meg kell szüntetni az egyházaknak nyújtott »feudális privilégiumokat« és ennek érdekében felül kell vizsgálni a vatikáni szerződést” – jelentette ki a napokban Gusztos Péter, az SZDSZ, a magyar liberális párt ügyvivője. November 23-án közreadott közös levelében a négy magyarországi történelmi egyház jelezte: szó nincs félreértésről, de ha a Kuncze-levél a Gusztos-kijelentések miatti bocsánatkérés lenne – elfogadják azt. A közös nyilatkozat aláírói – Erdő Péter bíboros, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, Szebik Imre püspök-elnök a Magyarországi Evangélikus Egyháztól és Feldmájer Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke – hangsúlyozzák: szeretnének kimaradni mindenfajta politikai kampányból. Veres András püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára kifejtette: alaptalan Gusztos állítása, miszerint az egyházi intézmények másfélszeres támogatásban részesülnek – hiszen ezt a kérdést szakértők bevonásával már korábban tisztázták a minisztériumokkal. „Hogy a helyi önkormányzatoknál az egyházi intézmények adómentességben részesülnek, valóban igaz, de álságos úgy beállítani, mintha ez privilégium lenne, hisz ez más közfeladatokat ellátó intézményeknek, alapítványoknak, sőt pártoknak is járó kedvezmény” – mutatott rá a püspök. Az egyházaknak valós gondot jelent a 2006-os költségvetési tervezet szerinti forráscsökkenés, valamint a szociális törvény tervezett módosítása – amely az ellátórendszer szerkezeti átalakítását célozza. „A két kérdést együtt kell kezelni, mert a szociális területet mindkettő alapjaiban fogja érinteni” – fogalmazott Czibere Károly, a Magyarországi Református Egyház Zsinata Szeretetszolgálati Irodájának vezetője. Az idősotthonok esetében például olyan új rendszert vezetne be januártól a kormányzat, ami minőség szerint különböztetné meg a férőhelyeket. Jelenleg egységes a normatíva: férőhelyenként 770, jövőre az átlagos színvonalúak esetében 730 lenne, az emelt színvonalúak esetében ennél kevesebb, 615 ezer forint a költségvetési támogatás. Czibere szerint a tervezettel előidézhetik, hogy az ellátó intézmények visszaminősítsék férőhelyeiket. Csoma Áron, a Magyarországi Református Egyház Zsinati Elnökségének szóvivője leszögezte: a 2006-os költségvetést illetően az egyházakkal nem történt érdemi egyeztetés. Kifejtette, a normatívák esetében 20 százalékos csökkenésről van szó, pedig idén is alultervezett volt a szociális szféra támogatása, ami miatt forráshiányra való hivatkozással többször is előfordult, ez év elején is, hogy az egyházi szociális intézmények nem kapták meg a normatívát, veszélybe sodorva ezzel gondozottak ellátását. A szociális törvénytervezettel kapcsolatos véleményét a négy történelmi egyház közös levélben juttatta el Göncz Kinga ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszterhez. /Guther M. Ilona, Budapest: Fókuszban a magyarországi egyházak közfeladatainak támogatása. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 24./

Sepsiszentgyörgyön a Kiss Árpád Általános Iskola felszámolásáról és a Mezőgazdasági Iskolaközpont egyes osztályainak a Puskás Tivadar Iskolaközpontba költöztetéséről döntött a megyei tanfelügyelőség. Keresztély Irma főtanfelügyelő szerint egyetlen tanár sem marad munka nélkül, egy tanítónő kivételével mindenkinek megvan már a helye, a kisegítő személyzet egy része helyben marad, másokat áthelyeznek. Albert Álmos polgármester hangsúlyozta, bár a gyermeklétszám csökkenése miatt valóban kérdéses a szemerjai iskola további léte, megszüntetéséről még nem született tanácshatározat. A szemerjai iskolában, jelenleg hetvenhárman tanulnak. A polgármester és az iskolaigazgatók találkozóján Albert Álmos cáfolta, hogy a polgármesteri hivatal alkalmazottai nagyobb fizetést kapnak, mint a tanügyiek. /Fekete Réka: Egy iskolát bezárnak, egyet átszerveznek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 24./

Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeum alapítójának mellszobránál zárult az az emlékező zarándoklat, amely a háromszéki magyar tudomány nagyjainak emlékhelyeit járta végig november 23-án, az Erdélyi Magyar Tudomány Napján. Kónya Ádám nyugalmazott múzeumigazgató kezdeményezésére a tudomány területén működő civil szervezetek, intézmények koszorúztak: az Anyanyelvápolók Szövetsége Kőrösi Csoma Sándor sepsiszentgyörgyi emlékplakettjét, a Székely Mikó Kollégium Erdély Széchenyijének szobrát, a Székely Nemzeti Múzeum a száz éve elhunyt múzeumalapító Csereyné Zathureczky Emília emléktábláját, az EME háromszéki orvostudományi tagozata az egyesület első elnökének emlékplakettjét koszorúzta. Az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság helyi vezetői annál a Lósy-Schmidt Ede-emléktáblánál rótták le kegyeletüket, amelyet épp egy évvel ezelőtt az épületben ma működő iskola vezetője miatt nem lehetett felavatni. /Ferencz Csaba: A tudomány nagyjaira emlékeztek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 24./

Együttműködési tervet alakított ki a Hargita Megyei Rendőrfelügyelőség és a Pest Megyei Rendőrkapitányság. A tervek között az is szerepel, hogy a csíksomlyói pünkösdi búcsú alkalmával magyarországi rendőrök is részt vegyenek a rendfenntartásban, a mogyoródi Forma–1-es versenyen pedig Hargita megyei rendőrök is segítsék magyarországi kollégáik munkáját. /Kiss Edit: Hargitai rendőrök a Hungaroringen. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 24./

Az Ergo Egyesület, az Udvarhelyi Fiatalok Fóruma /UFF/ és a Művelődési Ház által szervezett szobornépszerűsítő estek mostani előadója Fecső Zoltán volt, aki az iskola- és templomépítő Baczkamadarasi Kis Gergely életútját ismertette. Kis Gergely 1768-ban lett a Székelyudvarhelyi Református Kollégium rektora. Kezdeményezésére felépült a kollégium klasszicista épülete. A kollégium udvarán felállított Kis Gergely-emlékmű talán Udvarhely legértékesebb műemléke. Tervezője, Fekete István, az almási barlang térképét is nagy pontossággal megrajzoló mérnök. Az egyházi íróként is számon tartott Kis Gergely rektor nagyban hozzájárult az 1781-ben elkészült belvárosi református templom felépítéséhez, érdeme elsősorban az építkezés finanszírozásának megoldása volt. Kis Gergely sírja sokáig ismeretlen volt, a hatvanas években sikerült megtalálni, és diákok segítségével egy új síremléket állítottak neki. /Kápolnási Zsolt: Baczkamadarasi Kis Gergelyről. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 24./

November 24-én a határon túli magyar egyházak vezetőit látta vendégül a magyar parlamentben Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke. A vendégeknek Avarkeszi Dezső kormánymegbízott tájékoztatást adott a nemzeti vízum kiadására és a kapcsolattartás könnyítésére vonatkozó kormányzati intézkedésekről. A találkozón Tőkés László elmondta: véleménye szerint ellentmondásosak a kormány célkitűzései. A csíkszeredai konzulátus is arra lesz jó, hogy gördülékenyebbé tegye a kivándorlást – fogalmazott a püspök. – A szülőhazában való megmaradás a magyar kormánynak az elsődleges célkitűzése, de ezzel szemben éppen a nemzeti felelősség programjának ezideig főképpen azok a pontjai valósultak meg, vagy indultak el a megvalósulás útján, amelyek éppenséggel a kitelepedést könnyebbítik meg – mondotta. A résztvevők megköszönték az eddigi juttatásokat, de annak a véleményüknek is hangot adtak, hogy az utóbbi három évben egyértelműen csökken a határon túli magyarok és egyházaik anyaországi támogatása. Fennmaradásukhoz elengedhetetlen az innen jövő segítség, hiszen az ottani kormányoktól sokszor csak alamizsnát kapnak. Anyaországi támogatás nélkül nem működhetnének a közösségmegtartó erővel rendelkező felekezeti iskolák. Szili Katalin köszöntőjében hangsúlyozta: fejet hajt a résztvevő püspökök előtt, mert hitéleti tevékenységük mellett a magyar nyelv és kultúra fennmaradásáért is nagyon sokat tesznek. A püspököket délután Sólyom László köztársasági elnök fogadta hivatalában. Erdélyből Jakubinyi György gyulafehérvári katolikus érsek, Tempfli József nagyváradi katolikus püspök, Papp Géza és Tőkés László református, Szabó Árpád unitárius, Adorjáni Dezső László evangélikus-luteránus püspök vett részt a találkozón. /Budapesten a határon túli magyar püspökök. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 25./ Megalázó, hogy „mi kérjük a román kormánytól az ingatlanjainkat, és nagynehezen, de valamit csak visszakapunk belőlük, de a magyar kormánytól még nem is kérhetjük” – jelentette ki a Parlamentben Pap Géza református püspök. Javasolták, hogy kapja vissza ezeket az ingatlanokat a magyarországi református egyház, aztán ők „családon belül” ezt elrendezik, vagy kapjanak kárpótlást, de egyik javaslatból sem lett semmi. Tempfli József katolikus püspök szóvá tette: már az Antall-kormány idején visszakérték azokat a budapesti épületeket, amelyek a nagyváradi püspökség tulajdona volt. A Budapesten lévő Svábhegyi villa kérdését – melyet eredetileg a határon túli magyar egyházaknak szánt reprezentatív épületként az előző kormány – több egyházi vezető is felvetette. Szabó Vilmos államtitkár közölte: a vendégházat visszaadták az államkincstárnak. Javasolta az egyházi vezetőknek, határozzák meg közösen, milyen célt szolgálna egy ilyen épület, mert szálláshely-lehetőségként önmagában nem indokolt a fenntartása. Tőkés László református püspök szerint nagy ellentmondás feszül a Szülőföld-program, a nemzeti felelősség megfogalmazása, és a megvalósulás gyakorlati tényei között. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület 2002-2003-ban 46,8 millió forintot, a Református Világszövetség európai nagygyűlésének megszervezésére pedig külön támogatást kapott, ezzel szemben 2004-ben 38,4 millió, 2005-ben pedig 24 millió forintot kapott. Megjegyezte: a többi egyház esetében is hasonló a helyzet. Tőkés László szóvá tette, hogy az Új Magyar Szó szerint 2006-ra háromnegyedére csökkenhet a határon túli magyarok támogatása, a Transindex pedig kimutatta, hogy 37 százalékos ez a csökkenés a költségvetési előirányzatok szerint. /Guther M. Ilona, Budapest: Családon belüli magyar-román ingatlanrestitúció? = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 25./

Erélyesen fogalmaztak az erdélyi magyar egyházfők az Országgyűlés meghívására Budapesten tartott, határon túli magyar egyházak és a magyar kormánytagok közti találkozón. Míg a magyarországi egyházak a 2006-os költségvetési tervezet szerinti forráscsökkenés miatt szociális intézményeikért aggódnak, az erdélyiek a költségvetésből határon túlra jutó keretek csökkenését tették szóvá. Ezzel egyidőben az RMDSZ javaslatára, a román kormány 34 erdélyi magyar templomnak 1 millió 70 ezer új lej támogatásról határozott, írta az Új Magyar Szó. /Fájlalt egyházi ingatlanok Budapesten – támogatáshullám Bukarestben. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 25./

Koszovó kapcsán Traian Basescu reményteljes kijelentéseket tett az autonómiáról franciaországi látogatásán – vélekedik az MPSZ. Gazda Zoltán, a háromszéki MPSZ elnöke kijelentette: „A román államfő nem a szerbiai határok átrajzolásával rendezné a konfliktust Koszovóban, hanem teljes autonómiát biztosítana ennek a térségnek. Az elnök szerint Koszovóban garantálni kellene a szerb kisebbség védelmét, de különleges védelmet kell biztosítani a térség többi lakója számára”, mondta Gazda. Kifejtette, az MPSZ kezdettől fogva a Székelyföld területi autonómiájáért szállt síkra, nem veszítve szem elől a térségben számbeli kisebbségben élő románok védelmét sem. Az elnöki válasz nem késett, Adriana Saftoiu szóvivő jelezte, Traian Basescu szerint Koszovó példája nem alkalmazható Romániában, hiszen itt nagyon világos alkotmányos előírások léteznek ezekben a kérdésekben. /MPSZ: Basescu felélesztette az autonómia reményét. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 25./

Nyílt levelet küldött az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) Csíkszereda polgármesterének, Ráduly Róbert Kálmánnak, illetve Csíkszereda városi tanácsának, amelyben megdöbbenésüket fejezték ki amiatt, hogy megszüntették a Székelyföld folyóirat számára kiutalt szolgálati lakás bérleti jogát. Az aláírók szerint „egyszerű politikai leszámolásnak vagyunk a tanúi, mikor a hatalmon lévők próbálják a kritikus hangokat elhallgattatni”, ezért az E-MIL fenntartja magának a jogot, hogy a nemzetközi emberjogi és írói érdekvédelmi szervezetek elé vigye az ügyet, amennyiben nem vizsgálják felül az intézkedést. /E-MIL tiltakozás. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 25./

Hatvan évvel ezelőtt alakult meg a Bolyai Tudományegyetem. Az egyetem csak tizenöt évig maradhatott fenn, a kommunista önkényuralom vetett véget életének. A Bolyai Bizottság emlékülést tartott. 1989 után a magyar értelmiség egy emberként tett hitet az egyetem újraindítása mellett. Az akkori összhangot megbontotta a kilencvenes évek derekán indult sajtókampány a Bolyai Egyetem lejáratására, s egyben az önálló magyar egyetem ügyének megtorpedózására. A főérv a Bolyai kommunista múltja, az ott folyó munka alacsony színvonala volt. A kampánynak különös súlyt szándékoztak adni azzal, hogy a cikkírók a Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar oktatói képviselőinek nyilvánították magukat. Amikor kiderült, hogy nevezettek messze elenyésző kisebbséget alkotnak, a sajtóhadjárat ugyan félbeszakadt, de gyökeret vert az a téveszme, miszerint az egyetem ügyében az ott oktató magyar tanárok hivatottak dönteni. Az egyéni érdekek ügyes kijátszása révén mindig akadnak olyanok, akik sajátjaik ellen hadrendbe állíthatók. Mindez jól illeszthető volt a később multikulturalitás néven elhíresült diverzióhoz. Ez valószínűsíti: a kezdeményezőknek, sugalmazóknak is közük lehetett egymáshoz. A Babes–Bolyai vezetősége által meghirdetett multikulturalitás mintapéldája a félrevezetésnek! A sebtében megalakított „német vonal” (amely a mai napig halódik), a sebtében kinevezett német prorektor azt a látszatot igyekezett kelteni, hogy itt valami mintaszerű európai modell van születőben. /Németh Júlia: Évforduló. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 25./

Szolgálati körutat tett Ausztráliában november 9–21. között Tőkés László királyhágómelléki püspök, a Magyar Reformátusok Világszövetsége és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke az Ausztráliai Magyar Református Egyház meghívására. A püspök Adelaide, Melbourne, Brisbane és Sydney városban hirdette Isten igéjét és tartott előadásokat. Az Adelaide-i Magyar Református Egyházközség megalakulásának 55. évfordulóját ünnepelte a november 12-i templomi ünnepély keretében. A következő napon a Melbourne-i Egyházközség tartott hálaadó istentiszteletet abból az alkalomból, hogy impozáns, műépítészeti értékű templomát kívül-belül megújította. Az ausztráliai magyar református közösségnek ez az egyetlen, saját birtokában lévő temploma, az ottani reformátusok saját parokiális épületekkel sem igen rendelkeznek. Ez a körülmény híven jelzi, hogy a világ legtávolabbi részére vetődött reformátusok intézményes egyházi önszerveződése már a kezdet kezdetén elakadt. Az amerikai egyházi élettől eltérően Ausztráliában nem csupán a gyülekezeti intézményrendszer nem épült ki a szükséges formában, de a törékeny egyházi közösségek lelkipásztori szolgálata is igen hiányosan és esetlegesen alakult. Ezen az áldatlan helyzeten kívánnak változtatni azok az Erdélyből származó lelkipásztorok – Dézsi Csaba, Péterffy Kund, Szabó Attila és Kovács Lőrinc –, akik az utóbbi évek során, missziói hivatástudattal vállaltak lelkészi szolgálatot a felsorolt központi helyeken. Tőkés László püspök körútja során ennek a korszakos egyházépítő munkának a vállalására buzdította a rendkívüli istentiszteleteken és rendezvényeken nagy számban megjelent híveket. A különböző területeken (Új-Dél-Wales, Victoria, Queensland) létrejött „magyar házak” mintájára, az egyházi élet intézményes kereteinek a létrehozásához igyekezett hitbeli és erkölcsi támogatást nyújtani. A lelkészhiánnyal küszködő római katolikus közösség tagjai szintén nagy számban vettek részt az egyes alkalmakon. /Ausztráliai egyházépítést szorgalmazott Tőkés László. = Krónika (Kolozsvár), nov. 25./

Pomogáts Béla örömmel és elismeréssel fogadta, hogy kitüntettek két erdélyi írót: Sütő Andrást és Domokos Gézát, valamint a magyarországi irodalomtudóst, Görömbei Andrást. Sütő András az Anyám könnyű álmot ígér óta, vagyis negyven esztendeje, az erdélyi magyarság gondjainak és reménységeinek, sorsának és vágyainak a hordozója és kifejezője. A hitvallást nemcsak műveivel vállalta, hanem életével is. A hűség nem kapott osztatlan elismerést. Sütő Andrásnak éppen az elmúlt hónapokban kellett elviselnie galád támadásokat. Pomogáts megemlítette, hogy a kezébe került folyóirat, amely Illyés Gyulát rágalmazza és az Egy mondat a zsarnokságról című költeményéről kijelentette: „mondjuk ki nyíltan, az Egy mondat a zsarnokságról című vers hazug és aljas.” Minden gyalázkodásra akad szerző, írta Pomogáts. Hozzátette: „elég volt a mocskolódásból, a tárgyszerű múltfeltárásnak álcázott sunyi rágalmakból. Elég volt abból, hogy a nemzet valódi akaratának kifejezőit szellemi és erkölcsi törpék próbálják kituszkolni arról a szakrális helyről, amelyet számukra a nemzet lelkiismerete és emlékezete kijelölt. Elég volt abból, hogy a közvélemény epatirozásának szennyes kalózlobogója alatt szabadon lehessen sárral dobálni olyan írói életműveket, legyen az Illyésé vagy Sütőé, amely egykor: nehéz időkben a szellemi ellenállás egyetlen meghirdetője és a magyarság egyetlen látható képviselője volt.” /Pomogáts Béla: A hűség lovagrendje. = Helikon (Kolozsvár), nov. 25. 22. sz./ Előzmény: Az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány (EMIA) életműdíjban részesített két erdélyi írót, Sütő Andrást és Domokos Gézát, valamint a Hídverő-díjjal tüntetette ki Görömbei András debreceni irodalomtörténész professzort, akadémikust. /Kiosztották az idei EMIA- díjakat. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 31./ Sütő András elleni támadás: Stefano Bottoni: A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy / A Hét (Marosvásárhely) hetilap 2005. február 17./ című tanulmány nyomán vita kezdődött. Keményen támadta Sütő Andrást Sipos Géza: Az önfelmentő.= A Hét (Marosvásárhely), febr. 24./, majd Kuszálik Péter több hozzászólásában

Szörényvárán (Drobeta Turnu-Severin), ahol még a bál fogalmát sem ismerik, csak azok, akik „otthonról” hozták magukkal, a múlt hét végén szüreti csárdásbált tartottak. Az RMDSZ megyei szervezete rendezte a csárdásbált, ahol nem hivalkodva, de jelen voltak nemzeti színek és a magyar zene – olyan körülmények között, hogy a családok kilencven százaléka vegyes. Fazakas Csaba lugosi református esperes és neje, valamint barátaik, a Kocsis család nyitották meg csárdással a hetven személyes bált. Ifj. Szabó József sepsiszentgyörgyi előadóművész énekelte a rég nem hallott vagy egyeseknek újdonságszámba menő magyar dalokat. Jó alkalom volt a csárdásbál, hogy a szörényvári, orsovai magyarok egymásra találjanak, megismerjék egymást, hogy megmaradásuk érdekében közösséggé kovácsolódhassanak. /Kiss Éva Mária: Szüreti csárdásbál Szörényvárán. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 25./

Trianon után Horthy Miklós vezényletével a porból emelték fel Magyarországot, egy csonka ország-maradékot sikerült működőképessé tenni, egy szétzüllött társadalmat összerázni, egységesíteni, közös célok szolgálatába állítani. Mindezt ugyan Horthy nem egyedül tette, segítségére volt egy elkötelezett, a nemzet ügyét mindennek fölé helyező politikai osztály, írta Borbély Zsolt Attila. Magyarország talpra állításának kezdete a kormányzóválasztás volt, 1919. november 16-án, állapította meg Bencsik Gábor Horthy monográfiájában. /Borbély Zsolt Attila: Új kezdet. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), nov. 25./