Bekeményített a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) vezetősége a matematika és informatika szakos oktatók lemondása és a kari tanácsban betöltött tisztségük felfüggesztése után. – Személyi és szabad véleménynyilvánítási jogaimat sértette meg az intézmény vezetősége. Ezért a BBTE etikai bizottságához és a Nép Ügyvédjéhez fordulok, ha az egyetem következő hivatalos tájékoztatójában nem jelenik meg a legutóbbi számban közöltek cáfolata – jelentette ki Kovács Lehel, utalva arra a december 15-én iktatott és a most közölt pontosításra. A Nicolae Bocsan rektor és Petru Blaga, a Matematika és Informatika Kar dékánja által aláírt közleményben azzal vádolták Kovács Lehelt, hogy félrevezette a közvéleményt, amikor úgy nyilatkozott: leszavazták a magyar nyelvű informatika tanszék létrehozását a matematika karon. Mint ismeretes, a karon tanító magyar oktatók egyhangúlag úgy vélik, hogy formailag valóban halasztás történt, de ez gyakorlatilag a leszavazással egyenértékű. A dokumentum ugyanakkor éles támadást tartalmaz az informatika szakos oktatóval szemben. – Sajnos tudományos kutatásai nem érnek fel az elmúlt hetekben kifejtett tevékenységével, ezért azt javasoljuk neki, foglalkozzon szakterületével – áll a közleményben. Indoklásképpen a Műszaki Szemle című folyóiratban közölt, a hétfalusi csángók regionalizmusairól, valamint a hosszúfalui fafaragászati iskoláról szóló cikkeit említik, amelyeknek semmi közük nincs a szakterületéhez. Megjegyzik: ennyit közölt az idén, majd hozzáteszik, várják, hogy megvédje doktori disszertációját. Kovács szerint az egyetem vezetői szelektíven válogattak az idei tudományos terméséből, rosszhiszeműen kezelték ezeket az adatokat, hiszen elvonatkoztattak több olyan kiadványtól, ami szakterületéhez kapcsolódik. Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) tagja sérelmezi, hogy az elmúlt napokban a BBTE vezetői és sajtóosztálya által kiadott közlemények burkolt fenyegetéseket tartalmaztak. /B. T.: Burkolt fenyegetésekre panaszkodnak Hantzék. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 21./

A Székely Nemzeti Tanács Csapó I. József elnök által jegyzett dokumentuma szerint a Románia csatlakozásáról szóló állásfoglalás ,,bizonyítéka annak, hogy milyen kiemelt jelentőségű az érdekvédelem és az érdekképviselet érvényesítése”. Az SZNT szerint a korábbi jelentésben megfogalmazottak módosítása, melynek nyomán az ,,önkormányzás” helyett a ,,kulturális autonómia” kifejezést fogadták el, ,,Románia miniszterelnöke és a romániai parlament több EP-megfigyelője példátlan lobbitevékenységét” dicséri. ,,Románia miniszterelnök-helyettesének, aki székely születésű és magyar nemzetiségű, az RMDSZ elnökeként kötelessége lett volna a romániai magyarság, a székelység által megfogalmazott autonómiatörekvéseket, tehát az önkormányzásra vonatkozó külügyi bizottsági álláspontot legalábbis olyan határozottsággal védeni, amiképpen a miniszterelnök fellépett annak más fogalommal való helyettesítéséért! Erre sajnos képtelen volt, következésképpen nemzeti közösségünk érdekeinek érvényesítésére is alkalmatlan” – áll a nyilatkozatban. Az SZNT emlékeztetett, hogy a magyar nemzetiségű EP-megfigyelők sem emelték fel szavukat, mint ahogy egyes magyarországi EP-képviselők, ,,akik a romániai Kisebbségi Statútumra vonatkozó törvénytervezet elfogadására vonatkozó határozatot szorgalmazták, figyelmen kívül hagyva annak az erdélyi magyarság kollektív jogai tekintetében semmitmondó tartalmára, végeredményben a közösségi önkormányzás elvének érvényesítése ellen léptek fel”. Az SZNT továbbra is ,,a párt-, hatalmi és csoportérdekektől független közképviseletet” tartja az autonómiatörekvések leghatékonyabb útjának. /(Fer-): Székely Nemzeti Tanács. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 21./

Az Országos Diszkriminációellenes Tanács másodszor is megállapította: a iasi-i római katolikus püspökség hátrányosan megkülönbözteti a moldvai csángókat, amikor megtagadja tőlük a magyar nyelvű szertartásokat. A tanács a püspökség fellebbezése nyomán tért vissza október 27-i döntésére, hasonló következtetésre jutott, mint korábban. „Én személy szerint örvendenék annak, ha a püspökség megtámadná a bíróságon a döntésünket, mert egy bírósági ítélettel hatásosabban lehetne őket kötelezni a diszkrimináció megszüntetésére” – nyilatkozta Asztalos Csaba, a diszkriminációellenes tanács elnöke. A tanács a pusztinai Szent István Egyesület panaszára járt el. A döntés meghozatalakor jelentős súllyal esett a latba a többi romániai római katolikus egyházmegye gyakorlata. Kiderült ugyanis, hogy valamennyi egyházmegyében több nyelven folynak az egyházi szertartások, és az észak-moldvai lengyel közösség számára a iasi-i püspökség is biztosítja az anyanyelvi misézés lehetőségét. E döntés ellen nyújtott be óvást a püspökség, arra hivatkozva, hogy a világi hatóságok nem avatkozhatnak bele az egyház belügyeibe. Egy második levelet is kaptak Iasi-ból, ebben a püspökség azt kérte, küldjék el nekik a csángó nyelvjárás útmutatóját. Ezzel az egyház azt a látszatot próbálta kelteni, mintha azért nem engedélyezné az anyanyelvi szertartást a csángó közösség számára, mert a csángó nyelvnek nincs írott formája. Asztalos szerint ha a kérelmezők magyar anyanyelvűnek vallják magukat, ezt senkinek nem áll jogában kétségbe vonni. Nyisztor Tinka, a pusztinai Szent István Egyesület elnöke a Krónikának elmondta, falujában a 2002-es népszámláláson 350-en vallották magyarnak magukat. Hozzátette, amíg a püspök nem engedélyezi a magyar szertartásokat, továbbra is a háza udvarán tartanak alkalmanként magyar misét. A Szent István Egyesület elnöke a legutóbbi ilyen misén készített fényképekkel készült boldog karácsonyt kívánni Jean Claude Perrisset pápai nunciusnak. /Gazda Árpád: Diszkriminál a püspökség. = Krónika (Kolozsvár), dec. 21./

Elekes Emma színművész kapta az idén a Magyar Játékszíni Társaság Életmű-díját. A díjátadás december 16-án volt Budapesten, a Nemzeti Színházban, a kolozsvári Polis Könyvkiadó gondozásában megjelent, a művésznővel készült interjúkat tartalmazó kötet bemutatásával egybekötve. A Magyar Játékszíni Társaság a határon túli magyar színházak egyetlen szakmai és érdekképviseleti szövetsége. Eddig két alkalommal, 2003 és 2004 őszén osztották ki az Életmű-díjat és a Hűség-díjakat. Az Életmű-díj egy határon túli művész szakmai, művészetfenntartó és megtartó tevékenységének elismerését jelzi, a Hűség-díjak pedig több nyugdíjas művész anyagi támogatását szolgálják. Elekes Emma művésznő több mint három évtizeden át a szatmárnémeti társulat sikeres színészeként vált a közönség kedvencévé, és alakított százhúsznál több szerepet. Jelenleg nyugdíjasként Marosvásárhelyen él. /Életmű-díj Elekes Emmának. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 21./

Dr. Péterffy Árpád szívsebész professzort a fennállásának 60. évfordulójára emlékező Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem díszdoktorává avatták a december 16-i gálaünnepségen. A cím kései elismerés az alma matertől, ahol a kitüntetett pályája kezdetén nem a magyar végzősök számára tartogatták az egyetemi karrier lehetőségét. Ahhoz, hogy édesapja nyomdokain haladva a modern szívsebészet kiváló művelőjévé váljon, Svédországba kellett emigrálnia, hogy szakmai tudása teljében Magyarországra visszatérve Debrecenben építse fel a magyar szívsebészet egyik fellegvárát. Elmondta, hogy a most kapott elismerés nem csak ő munkájának értékelése, hanem édesapja, Péterffy Pál marosvásárhelyi sebészprofesszoré is, aki egész életén át segíteni próbált a Kárpát-medencéből hozzá forduló beteg embereken. Úgy érzi továbbá, hogy a család elismerése is, valamennyien szorosan kötődnek ehhez az egyetemhez, amelyet 12-en végeztek el, s ma is ott tanul egyik unokaöccse. Emlékezett fiatal éveire. Az ’56-os forradalmat követően az egyetemre beköltözött a félelem, a rettegés. Megmondták nekik, hogy vidékre kell menniük, ahonnan már szinte lehetetlen volt visszakanyarodni, mivel 1962-től elkezdődött a román nyelvű oktatás, és azt követően a román előadók számának a gyarapítása volt a fontos. Dr. Péterffy Árpádot először Kapnikbányára helyezték, 1963-tól Nagybányán lett alorvos. Végül elhagyta az országot, Svédországot választotta. A Karolinska Intézetben dolgozott. A doktori disszertációt a habilitáció követte, ami már egyetemi tanári minősítést jelentett. 1983-ban sikeresen megpályázta a Debreceni Orvostudományi Egyetemen professzori állását, feladata volt a szívsebészet kifejlesztése. 1997-re Magyarországon már az elsők lettek, a műtétek számát tekintve. Debreceni kinevezése után megtartotta svédországi állását, ahova rendszeresen kijárt. Minden újat hazahozott, s munkatársait is sikerült kiküldenie. /Bodolai Gyöngyi: A legnagyobb öröm. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 21./

Új kiadvánnyal szaporodott a Kolozsvárról szóló könyvek száma. Akiket érdekel a város XIX–XX. századi története, érdeklődéssel lapozhatják Gyarmati Zsolt Nyilvánosság és magánélet a békeidők Kolozsvárán /Komp-Press Korunk Baráti Társaság, Kolozsvár, Ariadné Könyvek/ című, tanulmányokat tartalmazó könyvét. Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója, tanulmányai nagyrészt a Korunkban jelentek meg. Gyarmati kutatási területe a XIX–XX. századi erdélyi társadalom- és művelődéstörténet, ezen belül pedig várostörténet. /Köllő Katalin: Új kötet Kolozsvár történetéről. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 21./

Nagyváradon szimpóziumon értékelték Wagner Nándor szobrászművész életművét Erdélyből Svédországon át Japánig címmel. A művész életét Wehner Tibor művészettörténész ismertette, majd levetítették Gyulyás József Égi szférák, illetve a József Attila-szobor születése című filmjeit. Wagner Nándor a különböző kultúrkörökben is megtalálta a helyét. Wagner Nándor 1922. október 7-én született Nagyváradon. Érettségi után Budapesten a Képzőművészeti Főiskolára jelentkezett, a háború megszakította mindezt. A háború után Magyarországon telepedett le, több szobrával díjat nyert. A magyarság erkölcsi feltámadását ábrázolta Corpus Hungaricum című munkája, mely 45 éves múzeumi raktárban pihentetése után Székesfehérváron avatták fel 1999. október 6-án. 1956-ban beválasztották a Képzőművészek Forradalmi Bizottságába, ezért a forradalom leverése után el kellett hagyni az országot, Svédországba ment. Először Lundban rajzott tanított. Összesen nyolc szabadtéri emlékművét állították fel. 1969-ben feleségével, Chiyo Akiyama japán képzőművésszel áttelepültek Japánba. Több pályázatot nyert, munkáit kiállították. Kerámiával is foglalkozott. Megalkotta híres Filozófusok kertje című nyolcalakos szoborkompozícióját, melyet halála előtt Budapestnek adott, ma a Gellért-hegyen látható. Wagner Nándor Japánban megfogalmazott hitvallása: „Biztos vagyok abban, hogy alkotásaimmal hazám javát szolgáltam. Ha a nemzet élni akar, Széchenyi István útján kell járnia!” /Gurzó K. Enikő: Wagner Nándor égi szférái. = Reggeli Újság (Nagyvárad), dec. 21./

Domokos Pál Péter a gyergyóalfalvi emberek tudatában úgy él, mint az igaz szó és a szeretet nagy mestere. Mindössze három évet élt és tevékenykedett Gyergyóalfaluban (1933–1936 között), de ez az idő elég volt ahhoz, hogy tanár és tanítvány, a mester és a közösség összeforrjon. Bizonyíték erre a mester részéről az évtizedek során, apró cédulán küldött üzenete, mely szerint „Alfalu minden apraját és nagyját határtalanul szeretem” (aláírás dr. Domokos Pál Péter). Szülőfaluja, Csíksomlyó után Gyergyóalfalu elsőként állított szobrot a híres tudósnak /1998-ban/. A hagyományőrzésben a Domokos Pál Péter-i gondolatok – az emberszeretet és a munka megbecsülése – átvétele több évtizeddel a civil szervezet létrejötte előtt megtörtént Alfaluban. A húszéves népművészeti kör (1968–1988), a líceumban és V–VIll. osztályban tanított termelőgyakorlat (1970–1978) során, a szárhegyi Szépteremtő Kalákában való aktív részvétel (1978–1998), a Csíkszeredai Művészeti Népiskola kirendelt szövő-varró osztályainak tevékenysége (1990–1995), mind-mind ezt a célt szolgálta. A Domokos Pál Péter Hagyományőrző Egyesület (DPPHE) civil szervezet létrejöttét Gyergyóalfaluban a népi életvitel igényelte. ,,2000. november 10-én létrejött a DPPHE civil szerveződés Gálné Kovács Irma kezdeményezésére. Így szövők, varrók, faragók, citerások, dalosok, táncosok egyesülete lettünk” – olvasható a Kultúrák egymás mellett és egymás között című, 2004-ben megjelent kiadványban. Létrejötte óta az egyesületben megtörtént a generációváltás, főleg ami a táncosokat, faragókat, dalosokat és részben a citerásokat illeti. Folyamatos volt a régi kultúra tanulása, átadása és átvétele. Az egyesület tagjai belföldi és külföldi kiállítások, bemutatók, vásárok egész sorának voltak szervezői, résztvevői vagy kiállítói. Az V. Alfalvi Napok keretében, 2005-ben a citerások megünnepelték fennállásuk 25. évfordulóját, amelyet a Szivárvány havasán című kiadvány méltatott. A III. Alfalvi Napok alkalmával a DPPHE-nek emlékszobát avattak fel. A Kultúrák egymás mellett és egymás között és a Szivárvány havasán, valamint Gálné Kovács Irma Cifrahímesek Gyergyóalfaluban című kiadványok megjelentetése az ötéves civil szervezet időállóságát mutatja. Ahhoz, hogy a DPPHE-emlékszoba négyes célja (1. Domokos Pál Péter emlékének folyamatos őrzése, 2. Alfalubó1 származó vagy kötődésű jeles embereknek emlékállítás, 3. Gyergyóalfalu a napjaink szakirodalmában témakör összegyűjtése és megőrzése, 4. a DPPHE civil szervezet tevékenységének felszínen tartása) megvalósulhasson, Gálné Kovács Irma 25 millió (régi) lej értékű gyűjteményt ajándékozott a községnek. Segítséggel sikerült hazahoznia, hogy otthon őrizzék emlékét, kötődését dr. Domokos Pál Péter néprajztudósnak, Puskás Lajos néprajzkutatónak, dr. László Antal vegyészmérnöknek, dr. Gaál Mihály agrármérnök tudósnak, Asztalos István írónak, Köllő Miklós szobrásznak, dr. Koncsag Károly bányamérnök, jogásznak és dr. Bíró István címzetes egyetemi tanárnak. /Gálné Kovács Irma, Gyergyóalfalu. Debrecen: Ötéves a DPPHE nevű civil szervezet Gyergyóalfaluban. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 21./

A héten ratifikálta az Országgyűlés a román–magyar nyugdíjegyezményt, amelynek értelmében az áttelepülőknek a nyugdíjat ezentúl nem Magyarország, hanem Románia fizeti. Ez a dokumentum véget vet annak az 1989 óta elterjedt áttelepedési gyakorlatnak, amelyet főleg a két ország társadalombiztosítási lehetőségei közötti jelentős különbségek miatt sokan kihasználtak. Az egyezmény megújítását Magyarország szorgalmazta, mivel az utóbbi időben ezzel a lehetőséggel már nem csak az erdélyi magyarok, hanem a határ menti településeken élő románok is kihasználták. A tavalyi december 5-i népszavazást megelőzően a nyugdíjegyezmény volt az egyik legfőbb kampányfegyver: az MSZP és az SZDSZ azzal kampányolt, hogy elviselhetetlen terhet jelentene a Romániából áttelepülők nyugdíjának folyósítása. Magyarországon 26 ezren részesülnek ilyen nyugellátásban. Kiss Péter kancelláriaminiszter tavaly november 30-án hangoztatta: elviselhetetlen terhet jelentene a magyar nyugdíjkasszának, ha a december 5-ei népszavazás után százezrek települnének Magyarországra, és nyugdíjukat itt folyósítanák. Németh Zsolt (Fidesz) kijelentette: az egyezmény azt bizonyítja, hogy a magyar állampolgárság kiterjesztésének nincs szociális akadálya. Hangsúlyozta, hogy a szocialistáknak szembe kell nézniük a népszavazás előtti kampányukkal, amelynek során a szociális ellátórendszer összeomlásáról beszéltek. Németh Zsolt emlékeztetett: az egyezmény aláírásra készen állt tavaly december 5-e előtt, s ha akkor megvitatják, másként végződhetett volna a népszavazás. Hasonló helyzet áll fenn a Moldovai Köztársaság állampolgárai esetében is, akik kihasználva a két ország közötti jelentős társadalombiztosítási lehetőségeket, nagyobb nyugdíjért Romániába települnek. /Borbély Tamás: Befellegzett a magyarországi nyugdíjas éveknek. Budapest ratifikálta a román–magyar nyugdíjegyezményt. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./ A tavalyi népszavazást megelőző kampányban robbant az MSZP a „nem a kettős állampolgárságra” buzdítás egyik fő érveként hangoztatta, hogy az áttelepülők nyugdíját a magyar társadalombiztosításnak kell fizetnie. Replikaként hozta akkor nyilvánosságra Áder János, a Fidesz frakcióvezetője azt a magyar-román megállapodáson alapuló kormányrendelet-tervezetet, amely érvényteleníti e gyakorlatot, közölve, hogy aláírása egy nappal a népszavazás utánra van időzítve. Korózs Lajos, az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium politikai államtitkára akkor azonnal hazugsággal vádolta e bejelentése miatt Ádert. Azonban tény, hogy tavaly december 6-án valóban sor került Budapesten egy román-magyar ülésre a témában. Az is tény, hogy az MSZP szórólapokon azzal riogatta a magyar választópolgárokat, hogy minden ezer, határon túlról áttelepülő nyugdíjas után évente 800 millió forint többletkiadással kell számolni, azon 20 milliárdon kívül, amibe a magyar államnak a Romániából és Ukrajnából már áttelepült mintegy 27 ezer nyugdíjas kerül. /Guther M. Ilona, Budapest: Ratifikálták a magyar-román szociális egyezményt. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 22./

A Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ hároméves – 2002-2004 között – tevékenységét elemző szakbizottsági jelentést vitatták meg a parlamentben. Az RMDSZ-frakció nevében Szabó Károly szenátor, a védelmi és nemzetbiztonsági bizottság tagja szólt hozzá a kérdéshez. Elmondta: jó érzés elkönyvelni, hogy a SRI tevékenysége szakosodott és professzionalizálódott, ami abban is megnyilvánul, hogy mind ritkábban szerepel sajtóbotrányokban. Hozzátette: a parlament azonban alig gyakorolja alkotmányos jogát az intézmény felügyeletére vonatkozóan. A szenátor a plénum előtt kifejtette, megítélése szerint hatalmas lemaradás van az időközben megváltozott nemzetközi biztonságpolitikai környezet és az intézmény tevékenysége között. Megfogalmazta azt is, hogy az SRI-nek tulajdonképpen kedvére van, ha nem bolygatják és nem módosítanak a tevékenységére vonatkozó törvényeken. Így viszont nem tud válaszolni az újszerű fenyegetésekre. /B. K.: Három év hírszerzési jelentése csekély érdeklődés közepette. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 22./

A decentralizációs folyamat felgyorsítását tekinti egyik legfontosabb jövő évi prioritásának az RMDSZ – hangzott el az RMDSZ december 21-i sajtóértekezletén. Verestóy Attila szenátusi frakcióvezető elmondta, hogy az új koncepció alkalmazásával lehetőséget kell biztosítani a helyhatóságoknak az egymással való partnerkapcsolatok kialakítására. A politikus a decentralizáció hiányával magyarázta azt is, hogy több székelyföldi magyarlakta megyének a román megyékhez képest kevesebb SAPARD-támogatást sikerült elnyernie. Márton Árpád, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője a kisebbségi törvény mihamarabbi megszavaztatása mellett, szintén a decentralizációs törvény elfogadtatását említette legfőbb 2006-os teendőjeként. Markó Béla RMDSZ-elnök elmondta, hogy sikerült olyan fontos jogszabályokat elfogadtatni, illetve módosítani, amelyek a magyarság számára is lényegesek. „Ilyen például a restitúciós törvény is, amely nem csupán a teljes visszaszolgáltatást, de a méltányos kárpótlást is lehetővé teszi” – mondta. /Gujdár Gabriella: A decentralizáció az RMDSZ egyik 2006-os prioritása. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 22./

December 21-én Kolozsváron, az RMDSZ Fürdő utcai székházában megbeszélésre került sor, amelyre meghívták a magyar civil szervezetek képviselőit. A találkozó célja az volt, hogy tájékoztassák az érdekelteket: milyen körülmények között igényelhetnek támogatást a civil szervezetek a városi tanácstól. Molnos Lajos városi tanácsos kitért arra a közel tízéves időszakra, amikor a magyar civil szervezetek, egyházak hiába folyamodtak támogatásért a városi önkormányzathoz. Ennek a periódusnak vége – jelentette ki Molnos. – Harmadik éve a magyar jellegű rendezvényeket is finanszírozzák, így a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány által szervezett Szent István-napi rendezvényt vagy az operakarmester-versenyt. László Attila, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke elmondta: az idén december 2-án megjelent 350-es számú törvény tartalmazza a civil szervezetek finanszírozására vonatkozó előírásokat. Minden esetben csak társfinanszírozásról lehet szó: a költségek legkevesebb 10 százalékát a szervezőknek kell fedezniük. /Nagy-Hintós Diana: Új támogatási rendszer. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

László Attila Kolozs megyei RMDSZ-elnök a vele készült beszélgetésben kifejtette: a tisztújítás alkalmával létrejött egy olyan fiatal csapat, amely új problémamegoldó készséggel rendelkezik. Bebizonyosodott, hogy nagyon sok embernek nem érdeke, hogy a Kolozs megyei magyar közösség képviseleti szerve jól működjék. Az árvíz sújtotta vidékek, Temes megye és a Székelyföld, esetében példamutató volt az összefogás, amelyről tanúságot tettek. Ugyanez történt a szórványkollégiumok megsegítése alkalmával. Azon dolgoznak, hogy kialakítsák a Kolozs megyei információs hálót. A magyarországi támogatással létrehozott internetes e-pontok összekapcsolását szeretnék egy úgynevezett Kolozs-hálóba szervezni. Felkarolták az Erdélyi Gazdálkodás című folyóiratot is, próbaszáma eljutott majdnem minden magyarlakta házba faluhelyen a megyében. Egyelőre pénzhiány miatt szünetelteti megjelenését. A faluturizmussal foglalkozó oktatás napjainkban is zajlik Kalotaszentkirályon, 96 részvevővel. Sikeres vizsga után akkreditált oklevelet kapnak. Magyar szakemberhiánnyal küszködik a Babes–Bolyai Tudományegyetem, mert nincs folytonossága a magyar szakemberképzésnek. Az egészségügyi téren súlyos probléma, hogy nincs szociális háló. Szigetszerű próbálkozások akadnak, ahol szerepet vállal az egyház. Kolozs megyében az RMDSZ-nek 96 helyi szervezete van. Nagyon sok iskolának sikerült központi költségvetésből pénzt juttatni, felújításokra, gázbevezetésre, tetőjavításra. A megyében 37 helyen van magyar ifjúsági szervezet. Az RMDSZ-nek korrekt partneri viszonya van Kolozs megye 320 magyar civil szervezetével, de jó kapcsolatokat ápolnak az oktatási intézményeikkel is. – A Kolozs megyei RMDSZ-vezetőség tagjai nem pénzszerzésre használják ezt a szervezetet – állította határozottan László Attila. Romániában ő az egyedüli megyei RMDSZ-elnök, aki nem a román állam alkalmazottja. Csupán városi tanácsosi tisztsége kötődik valamennyire az államhoz. A tanácsosi tiszteletdíjából fizetik a megyei RMDSZ telefonköltségét. /Csomafáy Ferenc: Év végi összegzés László Attila Kolozs megyei RMDSZ-elnökkel. Tükörbe nézés. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

Január elsejétől az országos minimálbér 330 új lejre emelkedik a jelenlegi 310 lejes szintről, döntött a kormány a mintegy 630 ezer alkalmazottat érintő kérdésről. A szakszervezeti szövetségek eredetileg 430 lejes minimálbért kértek. A kormányülésen született döntés a szociális juttatások jövő évi megemeléséről is. A 4,8 millió gyermeket érintő nevelési támogatás 24 lejre emelkedik január elsejétől. Öt százalékkal növekszik a kiegészítő családi pótlék. A kormány januártól megemeli a kötelező garantált jövedelem értékhatárait. /K.L.I.: Megnövelte a kormány az országos minimálbért. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 23./

Jövőre 300 millió forinttal az Erdélyben megvalósuló audiovizuális célokat támogatja a magyar Informatikai és Hírközlési Minisztérium (IHM) – mondta Kovács Kálmán, a tárca vezetője december 22-én Budapesten. Döntés született, hogy az eredetileg egyetlen erdélyi televíziós csatorna létrehozására szánt forrásból a romániai magyar elektronikus médiát támogatják – tájékoztatott Kovács Kálmán Markó Bélával, az RMDSZ elnökével folytatott tárgyalás utáni sajtótájékoztatón. Markó hozzátette: a televízióadó éves tevékenységének finanszírozásához mintegy egymilliárd forintra lenne szükség, ezért döntöttek a forrás több célra való felhasználásról. A pénz elköltéséről a televízió alapítására létrehozott Janovics Jenő Alapítvány kuratóriuma dönt. Markó hangsúlyozta: továbbra sem szabad lemondani az erdélyi magyar televízióról. /A létező tévés műhelyeket támogatják a 300 millió forintból. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 23./

Tibori Szabó Zoltán, a Népszabadság kolozsvári tudósítója szerint a magyarországi politikai pártok köpönyeget forgatva játszadoznak a határon túli magyarok legszentebb érzelmeivel. Nyoma sincs már a 15 évvel ezelőtti eufóriának. Megfogalmazták – s ebben is valamennyi magyarországi párt egyetérteni látszik –, hogy „az erdélyi magyarokat ki kell szorítani a kormányzati és az államigazgatási funkciókból, mert ezek mind megbízhatatlanok” állította az újságíró. Szerinte ezt bizonyítja a „kémbotrány” is, amelybe az Erdélyből áttelepedett, és Magyarországon is erdélyi célok érdekében tevékenykedő Szatmári Tibort és feleségét mártották bele. Nem kémkedtek ők senkinek, írta Tibori. A Magyar Nemzetben augusztusban arról jelent meg írás, hogy a magyar Nemzetbiztonsági Hivatal leleplezett és „kiszorított” Magyarországról egy erdélyi házaspárt. Az RMDSZ vezetői magunkra hagyták őket, „egyetlen pillanat alatt elfeledve mindazt, amit ez a két ember itt Erdélyben és Magyarországon a szövetségért tett.” A magyarországi polgári nemzetbiztonsági szerveket felügyelő politikai államtitkár, Tóth András szerint „az egész kémügy szervezőinek az volt a célja, hogy a törvénytelen módon megszerzett minősített adatokat eltorzítva politikai botrányt keltsenek, és ellehetetlenítsék a kormány munkáját”. Tibori szerint azt állították, hogy Bálint-Pataki József, HTMH-elnöki minőségében „hivatali információkat, köztük nagy valószínűséggel minősített adatokat” is ismertethetett Szatmári Ildikóval, s hogy a házaspár a HTMH-ban „illetéktelenül hozzáférhetett a rendszerben tárolt adatokhoz” is. Mindebből egyetlen szó sem igaz, tette hozzá az újságíró. Szatmáriék és Bálint-Pataki József ügyét a magyar kormánynak mielőbb tisztáznia kell, az RMDSZ-nek pedig hamut kell szórni a fejére, írta Tibori Szabó Zoltán. /Tibori Szabó Zoltán: Kettős hontalanság. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 23./

A sepsiszentgyörgyi születésű, 37 éves Sepsiszéki Nagy Balázs Budapesten, az ELTE néprajz-szakán szerzett oklevelet, és azon kevesek közé tartozik, akik visszatértek a szülőföldjükre. Orbán Balázs nyomdokaiba lépve több mind tíz éve céljául tűzte ki Székelyföld végigbarangolását. Főállásban a Kovászna Megyei Művelődési Központ alkalmazottja. Az Úz-völgyében megismerkedett Karácsony Gyula havasi mesemondóval. Neki köszönhetően járt oda vissza, s végül gyökeret eresztett ott. Megvásárolt egy lakatlanná vált tanyát, és a szabadideje nagy részét ott tölti családjával. Ide építik fel Székelyföld első erdei iskoláját, melynek szomszédságában a Csíki-havasok növényvilágát bemutató botanikus kertet létesítenek. Sepsiszéki Nagy Balázs szellemi és erkölcsi tekintetben hét vezérét tartja követendőnek: Kőrösi Csoma Sándort, Benkő Józsefet, gróf Mikó Imrét, Orbán Balázst, Kriza Jánost, Benedek Eleket és Tamási Áront. Hamarosan megjelenik a Székelyföld-sorozatának negyedik kötete. Következő munkájának témája a magyar jövő Székelyföldön, 500 falu bejárása példáján. Közgazdaságilag, demográfiailag, erkölcsileg szeretné elemezni szülőföldjét és a rá váró jövőt. /Dimény Árpád: Hét vezér nyomában – keresztül-kasul Székelyföldön. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), dec. 23./

Kézdivásárhelyre látogatott és istentiszteletet tartott dr. Csiha Kálmán nyugalmazott püspök, a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinatának tiszteletbeli elnöke. Előzőleg Kecskeméten és Szabadkán prédikált, most újra Erdély van soron. Az egyházi tulajdonok visszaszolgáltatásáról megállapította, hogy színlelt előrelépések mindig történnek. Általában kétfajta határozat van: egy, amelyik külföld fele megy, és a másik, amelyik belföldre vonatkozik. Az Európai Unió szorítására felgyorsult a folyamat, bár ilyen ütemben még évtizedekig eltarthat, amíg mindent visszaadnak. Ez egyben iskola-kérdés is, mert az erdélyi magyar nemzetet az tudta megtartani, hogy felekezeti iskolákban tanultak az emberek, és ezért sajátos öntudattal rendelkeztek. Ki kell terjeszteni a református iskolahálózatot. Ezért is örült annak, hogy Kézdivásárhelyen is sikerült létrehozni egy református kollégiumot. 2004. december 5-e kapcsán a püspök kiemelte, a pofon mindig attól fáj a legjobban, akit legjobban szeretünk. Úgy látja, hogy 2006-ban lenne szerencsés kiírni egy újabb referendumot, ha megváltozna a budapesti kormány. /Gyergyai Csaba: A színlelt előrelépésektől a tettek mezejéig. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), dec. 23./

December 21-én Lippán a katolikus parókia hittanterme kettős rendezvény színhelye volt. A helybeli olvasókör megtartotta idei utolsó ülését, amelyen Czernák Ferenc a karácsonyi szokások kialakulásáról beszélt, majd Simó Luca ismertette a karácsonyfa történetét. A katolikus templom köré tömörülő közösség elhatározta: felkutatják a gyermekeket az anyanyelvű fakultatív oktatás érdekében. Ezután a Nyugati Jelen munkatársa beszélgetett az olvasókkal. A lippaiak legnagyobb fájdalma, hogy az 1970-es árvizet kihasználva, az akkori városi adminisztráció lebontatta a magyar házat, a helyére a posta épületét húzták fel. A rendszerváltás után kérelmezték a magyar közösségi ház visszaszolgáltatását, eredménytelenül. Állítólag a tulajdonjogot bizonyító iratcsomó is elveszett. A lippai magyarság úgy, hogy a városi tanácsban senki nem képviseli az érdekeit. Simó Luca óvónő lelkiismeretesen, ingyen tanítja a gyermekeket az anyanyelvű fakultatív oktatásban, azonban a tanulók száma ötre apadt. /(balta): Kettős rendezvény volt Lippán. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 23./

László Sarolta 1981-től óvónő Kolozsváron. Régen nagy létszámú gyerekcsoportok voltak, azután a létszám fokozatosan csökkent: idén csak tizenhat gyermek iratkozott be. Szinte minden évben előfordul, hogy vegyes házasságból származó gyerekek járnak a csoportba. Amikor az óvodába kerülnek, ezek a gyerekek ritkán beszélnek magyarul, de év végére elsajátítják az alapfogalmakat. A bábszínház művészei gyakran jönnek el az óvodába. /Nagy-Hintós Diana: Testvér – varázsszó a 47-es óvodában. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 24./

Nemeskürty István budapesti író-történész, Léstyán Ferenc gyulafehérvári vikárius, Makovecz Imre budapesti műépítész, Kasza József szabadkai politikus, a Vajdasági Magyarok Szövetségének elnöke, Mézes Rudolf galántai népművelő és Perka Mihály szabófalvi történész-néprajzkutató tanár a Julianus-díj idei kitüntetettjei. A magyarságtudat fejlesztéséért és ápolásáért kifejtett tevékenységükért jutalmazta őket a magyarok őshazáját elsőként felkutató barát nevét viselő csíkszeredai alapítvány. A magyarság érdekében hivatástudattal végzett munkásságukért 1993 óta összesen hetvennégyen érdemelték ki az elismerést. Az idei díjátadási ünnepségre december 10-én a csíksomlyói kegytemplomban került sor. Bevezetőként az Árvácska együttes karácsonyi előadását tekinthették meg a jelenlévők. Ezt követően Boros Károly főesperes, csíktaplocai plébános és Hegyi Sándor székelyudvarhelyi református lelkész mondta el ünnepi gondolatait. Beder Tibor tanár, a Julianus Alapítvány elnöke szólt azokról a személyiségekről, akik az anyanyelv őrzéséért és megmaradásunkért többletmunkát vállalnak itthon, a történelmi Magyarország területén, a Kárpát-medencében, vagy éppen a nagyvilág távoli pontjain. „Valóságos mozgalommá nőtte ki magát a másság védelme. Ebben az esetben a magyar nyelv és kultúra védelme nem ismer határokat. Egyformán fontos ez az erdélyi és a belgiumi, a felvidéki és a délvidéki, a magyarországi és az amerikai magyarnak. A magyar nyelv és kultúra nemcsak magyar, hanem európai érték is egyben, mint minden más nyelv és kultúra Európában. Ennélfogva nincs semmi különös abban, hogy ennek védelmét egy román, egy holland vagy éppen egy török ember is feladatának tekinti” – mondotta ünnepi beszédében az alapítvány elnöke, majd hozzátette: „Közismert tény, hogy mind Magyarországon, mind a határainkon túl is tragikusan fogy a magyar nemzet lélekszáma. Mindehhez hozzájárult a történelmi Magyarország területének trianoni szétdarabolása, majd a kommunizmus közel fél évszázada alatt a magyar határokon kívül rekedt nemzetrészek ügyének elhallgatása. Ma is napirenden van a Trianon idején még több mint négymillió, ma már alig több mint két és fél millió magyar ember sokszor megalázó, évtizedek óta tartó hátrányos megkülönböztetése, kisebbségi jogainak csorbítása. Nem egymást kell szidnunk mi, magyarok, határon innen és túl, és nem egymást kell kiközösítenünk, hanem az olyan politikusokat, akik tétlenül nézik beolvasztásunkat és a magyart a magyar ellen uszítják. Magyar nép csak egy van, és a székely népből sincs kétféle. Csak politikusokból van többféle. A szülőföld, amit mi magyar nyelvnek nevezünk, ma végső menedéke minden magyarnak. Mert más nemzetekkel ellentétben a magyarság azonos anyanyelvével!” – hangsúlyozta Beder Tibor. Végül a szentegyházi 150 tagú Gyermekfilharmónia karácsonyi előadása köszöntötte a kitüntetetteket. /Csúcs Mária: A nemzet szolgálatában. = Vasárnap (Kolozsvár), dec. 25./

Petre Strachinaru demokrata képviselő továbbra is elfogadhatatlannak tartja az RMDSZ által kidolgozott kisebbségi törvény jelenlegi formáját. Akárcsak pártelnöke, Emil Boc, ő is úgy véli, az EP által elfogadott jelentésben szereplő kulturális autonómiára vonatkozó ajánlás nem kötelező érvényű Románia számára. Strachinaru hangsúlyozta, szükség van egy, a kisebbségek jogállásáról szóló törvényre, de nem hajlandóak elfogadni a jelenlegi változatot, a kulturális autonómia megfogalmazásával nem érthetnek egyet. /(-kas): Strachinaru – elfogadhatatlan a kulturális autonómia (Változatlan a demokrata álláspont). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 27./

Karácsonyra jogilag is működőképessé vált Torockó és Torockószentgyörgy Közösségépítő Egyesülete. A 24 alapító tag között van a polgármester, alpolgármester és a lelkész. Az egyesület három fő célja a falugondnokság létrehozása, a Teleház működtetése és az Idősek Klubjának megszervezése. A falugondnok közalkalmazotti tisztség. Magyarországi példa szerint Erdélyben 3 helységben működik, azzal a különbséggel, hogy ott erre nincs állami támogatás. Az ötletet a Torockón megszervezett, falugondnokság témájával foglalkozó konferencia adta. A torockói falugondnok 1200 lakos érdekeit képviseli és fő feladata a torockószentgyörgyi iskolások Torockóra történő ingáztatásának a megoldása. Az egyesület egy mikrobuszra pályázik, ennek üzemeltetése a falugondnok feladata lesz. A Teleház Torockószentgyörgyön épül. Az Idősek Klubja a kultúrotthon termében fog működni, a következő évben indul be. /Takács Ildikó: Falugondnokot választ Torockó. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 27./

A legsötétebb Funar-korszakra emlékeztető incidens történt a hét végén: valamelyik kolozsvári vállalat alkalmazottai román lobogót helyeztek el a kolozsvári magyar főkonzulátus főtéri épületére december 24-ről 25-re virradóra. Az ünnepek előtt Emil Boc polgármester utasítást adott a belvárosban lévő kopott zászlók kicserélésére, arra viszont továbbra sincs magyarázat, hogyan került román zászló a külképviselet második emeletén lévő üres zászlótartóba. Boros János alpolgármester szerint az Electrica munkatársairól van szó, de a vállalat képviselői tagadták, hogy ők okolhatók a diplomáciai botrányt is eredményezhető tettért. Pár évvel ezelőtt Gheorghe Funar expolgármester sugallatára Alexandru Dima városházi igazgató közreműködésével a magyar főkonzulátus épületéről eltávolították a magyar zászlót. Ugyanakkor a volt városvezető tartókat és zászlókat helyeztetett el a konzulátus tőszomszédságában lévő városi művelődési ház és a főkonzulátus bal oldalán levő ingatlan eresze alá, és minden alkalmat megragadott arra, hogy kellemetlenkedjen Alföldi László volt főkonzulnak és munkatársainak. Boros szerint nem véletlenről van szó. Szentpéteri István konzul tiltakozó jegyzéket adott át Emil Boc polgármesternek. Amennyiben nem kerül le a zászló, a bukaresti magyar nagykövetség diplomáciai tiltakozására kerül sor. Szokatlan, udvariatlan gesztusról van szó. Az érvényben levő nemzetközi szerződések szerint a fogadó ország zászlóját nem tűzik ki az épületre – jegyezte meg a főkonzul. A konzuli tiltakozásra december 27-én végül levették a főkonzulátus homlokzatáról a román zászlót. /Kiss Olivér: Román zászlót tűztek ki a magyar főkonzulátusra. Csupán konzuli tiltakozásra távolították el. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 28./

Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetsége /MVSZ/ elnöke vele készült beszélgetésben kifejtette, a kettős állampolgársággal kapcsolatos tavalyi népszavazás volt az első a magyarországi rendszerváltás óta, amelyet nem az állam vagy egy politikai párt kezdeményezett. Előzőleg a kormánypártok a nemmel való szavazatra vagy távolmaradásra biztattak. Patrubány legrosszabb álmában sem gondolta volna, hogy olyan sokan szavaznak majd nemmel. Megszületett az MVSZ honlevele, amely Trianon óta az első egyetemes magyar személyi okmány. Az MVSZ öt éve egyetlen fillért nem kap a magyar költségvetésből, mégis mindent megtett, amit emberileg meg lehet tenni. Patrubány családjával, gyermekeivel együtt Kolozsváron él, az pedig múló jelenség, hogy MVSZ-elnöki tisztsége miatt most több időt tölt Budapesten. Gyermekei is a kincses városban jártak egyetemre. Nincs magyar állampolgársága. Az MVSZ 2000-ben tartott tisztújítása előtt benyújtotta a kérvényt, mert megpróbálták őt kizárni az elnöki tisztségért folytatott versenyből amiatt, hogy nem magyar állampolgár. Azóta még nem lett magyar állampolgár. /Rostás Szabolcs: „Kolozsvári vagyok, ez ténykérdés” Beszélgetés Patrubány Miklóssal, a Magyarok Világszövetsége elnökével. = Krónika (Kolozsvár), dec. 28./

Bíró Béla szerint az elmúlt jó másfél évtized legmegdöbbentőbb sajtóhírei közé tartozik, hogy a napokban letartóztatták a Román Hírszerző Szolgálat Prahova megyei főnökét és főnök-helyettesét. Utóbbiak ugyanis a legnagyobb titokban a megye egyik üzemanyag-lerakatát fosztogatták. Ugyanakkor Dan Voinea tábornok, katonai ügyész egy közismert titkot is feszegetni kezdett: kijelentette, a forradalomban nem terroristák lőttek, hanem a titkosszolgálat és a hadsereg emberei, s a parancsokat a későbbi hatalom vezetőitől, személy szerint Ion Iliescutól kapták. Bíró Béla emlékezett arra, hogy a 80-as évek elején mint újságírót őt is fejtágítóra küldték. A szünetben egy fiatalember arról beszélt mi történik akkor, ha az országot külső agresszió éri. Mivel a román újságírótársadalom nagyrészt szekusokból vagy a szekuval közeli kapcsolatot tartó emberekből állt, nem figyelt fel az ott álló Bíró Bélára. Erre pontos tervek vannak, válaszolta a beszélő. Bárhonnan is jöjjön a támadás, megvannak azok az emberek, akik az oroszok illetve az amerikaiak vélt bizalmasai, s ezért spontán népi megmozdulást követően minden zökkenő nélkül átvehetik a hatalmat. Arról is gondoskodtak, hogy mindannyiukat látszólagos sérelmek érjék. Ceausescu átmenetileg lemond, hogy a helyzet tisztázódását követően ismét visszatérhessen. Azonban a spontán népi megmozdulásból népfelkelés lett, s ezt – akár emberéletek árán is – kordában kellett tartani. A titkosszolgálat vezetői ejtették Ceausescut, de az általa kidolgozott tervet megtartották. S mivel Temesvár az ő biztonságukat is kockára tette, „idegenekre” volt szükség, akikkel szemben nemzeti egységet kialakíthattak. Ők lettek a terroristák. /Bíró Béla: „Forgatókönyvek” = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 28./

Az RMDSZ 27 romániai személyiséget – parlamenti és önkormányzati képviselőket, polgármestereket, tisztségviselőket, egyházi méltóságokat, jogászokat, vállalkozókat – tüntetett ki az az Ezüstfenyő díjjal. Az adományozó szerint a díjat azoknak osztják ki, akik “a szülőföld visszaszerzéséért, az RMDSZ programjának megvalósításáért kiemelkedő munkát végeztek”. A lap a régió öt kitüntetettjét mutatta be. Arad megyéből Kocsik Józsefet 16 évi munkájának elismeréséül tüntették ki Ezüstfenyő díjjal. Aradon az RMDSZ Mosóczy-telepi szervezetének alapító tagja, illetve elnöke volt 12 évig, ugyanakkor az aradi szervezet ügyvezetője is a megalakulása után. 1990-től az országos gazdaszövetség, későbbi nevén az RMGE szervezésén dolgozott, amely 1994-ben alakult meg. Az RMGE Arad megyei szervezetének 4 évig az ügyvezetője, 1998-tól az elnöke, az országos szervezet ügyvezető elnöke is volt. Számos gazdatanfolyam megszervezése, gazdálkodóknak jutányos áron beszerzett vetőmag, gazdálkodói konferenciák lebonyolítása, az országhatárokon is átnyúló együttműködési kapcsolatok kiépítése fűződik a nevéhez. Fehér megyéből Fari Palkó Ilona nyugdíjas óvónő meghatódva vette át a díjat. „Én csak apró kavicsokat tettem le a magyarság asztalára. Nem is RMDSZ-es tevékenységem, hanem életem munkájának jutalmazását látom a díjban” – mondta. Nagyenyeden 27 évig vezette a Bethlen Gábor Kollégium gyakorló óvodáját. A 70-80-as években is sikerült úgy összekovácsolni a magyarságot, hogy mindenki tudta, hova tartozik. Úgy látja, egyre nagyobb szükség van a szociális munkára. Szerintem egy kisvárosban fontos az önkormányzat és a civilszervezetek közös munkája. A Máltai Segélyszolgálatnál végzett munkájában is odafigyel a magyarság gondjaira. Jogi tanácsaival Deák Levente, az egyetlen Hunyad megyei kitüntetett már a kilencvenes évek legelejétől segítette az erdélyi magyar közösséget. A Romániai Magyar Szóban a Törvénytár rovatot vezette, amelynek szaktanácsai amolyan RMDSZ jogi központtá fejlődtek. Hunyad és Fehér megyében szinte valamennyi magyar civilszervezet alapítóokmányait vagy folyó jogi ügyeit Deák Levente intézte, s számos országos magyar szervezet, egyesület hasonló problémáinak megoldása is a nevéhez fűződik. A Nyugati Jelenben is folyamatosan közöl jogi cikkeket. Legtöbbet mégis a magyarországi kártalanítási törvény erdélyi vonatkozásain, valamint a romániai tulajdon- és kárpótlás törvények gyakorlatba ültetésén, illetve magyarra való fordításán dolgozott. Marossy Zoltán alprefektusnak is választania kellett: vagy megmarad főtisztviselőnek, vagy tovább politizál az RMDSZ színeiben. Végül a tisztségben maradás mellett döntött. Megkapta az Ezüstfenyő díjat, mert a munkájával elégedettek. Temes megyében elsőnek Újszentes községnek volt RMDSZ-es polgármestere. Tizenhárom évvel ezelőtt pályázta meg a tisztséget Szilágyi Géza mérnök, azóta töretlenül élvezi a választópolgárok bizalmát. A magyarság részaránya az egykor színtiszta református községben napjainkra negyven százalék alá esett, így harmadszorra is első nekifutásra csatát nyerni nem akármilyen teljesítmény! Szilágy vallja, hogy minden intézkedés, mely előbbre viszi Újszentest a civilizáltabb élet felé, egyformán kedvez minden rendű-rangú lakosnak. /Ezüstfenyő díjasok. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 28./

A Várad-hegyfoki Premontrei Kononokrendi Prépostság alapításának 875. évfordulója alkalmából szeptember óta Nagyváradon ünnepségek, hangversenyek színhelye a kéttornyú széktemplom. A karácsonyi ünnepkörrel csúcsosodott ki a folyamat a képzőművészként is ismert Csorján András Pál örökfogadalom tételével. December 26-án Jean-Claude Perriset érsek, pápai nuncius celebrálta az ünnepi szentmisét. Beszédét Fejes Rudolf Anzelm prépost fordította magyarra. /T. B.: Kettős ünnep a premontreieknél. = Reggeli Újság (Nagyvárad), dec. 28./

Incze Sándor nyugalmazott szemerjai református esperes Szolokma, színmagyar faluban kezdte papi pályafutását. Nyolc évig volt Szolok­má­ban. Olyan világ volt ott, hogy soha senkinek nem kellett a kaput bezárnia. A lopást nem ismerték. A következő helye Koronka volt. Koronka Marosvásárhely mellett van. A hatóságok ezt nem akarták engedélyezni. Az egyházügyi inspektor követelte tőle, adjon nyilatkozatot, hogy nem akar koronkai pap lenni. Incze Sándor ebbe nem ment bele. Mégsem engedték, hogy ő legyen ott a tiszteletes. Eltelt hat hónap, pap nélkül volt a koronkai gyülekezet. Valakik láthatták, hogy ő titokban Koronkán jár. Közben felkereste őt a szeku is. Hat hónap múlva kénytelen volt aláírni a lemondó nyilatkozatát. Apósát, Balázsi Károly Pált letartóztatták, bebörtönözték, 1964-ben szabadult. Incze Sándor tiszteletes következő állomása Magyarhermány volt. Magyarhermányban már 1972-ben elkészíttették a világháborús emlékművet. Akkortájt ritka dolognak számított Székelyföldön, amit ő művelt: székely kapukat állíttatott a kovásznai paplak elé. Azután Sepsiszentgyörgyre került. Ahogy Szentgyörgyre került, 1500 református lélek ,,született”. Ezek a reformátusok régen itt voltak, de nem jegyezték be őket. A tiszteletes lánya, Ildikó Sepsiszentgyörgyön volt színésznő, amikor Sylvester Lajos a színház igazgatója volt. Incze Sándor keresztelte Sylvester Lajos gyermekeit, a Szekuritáté is kivonult erős fénycsóvájú reflektorokkal. Ablonczy László, a Film Színház Muzsika szerkesztője – a budapesti Nemzeti Színház későbbi igazgatója – ragaszkodott ahhoz, hogy az ő gyerekeit is Erdélyben, méghozzá Székelyföldön tartsák keresztvíz alá, Farkas Árpád és Sylvester Lajos vállalja a keresztapaságot. A sugásfürdői vadászházi keresztelőn népes baráti kör vett részt, a szervek nagyon érdeklődtek. Néhai Sárkány Árpád erdőmérnök igazgatót hatóságilag figyelmeztették, hogy az erdészházba nem engedheti be a klerikális reakcióval egy nótát fújó, az irredenta magyarhoniakat idecsődítő társaságot. Később Sárkány Árpádot megfeddték azért, hogy mégis az erdészvillában történt minden. Sepsiszentgyörgyön a 350 méteres kőkerítés megépítésére senki sem adott egy vasat sem. A templom kazettás mennyezetének az elkészítésére sem. Mégis a diktatúra idején közmunkával elkészítették. Harangot is vásároltak. 1977-ben a földrengés megrongálta a templomot. Azt is helyrehozták. Arra sem kaptak támogatást. Voltak mindig olyanok, akik segítettek. Boros Árpád, a köpeci bányaigazgató például követ szállíttatott a templomkerítéshez. Pénzt se kért, és áldomást is ő fizetett. Csatlós Huba kiváló szakember, aki ingyen annyit segített, hogy a tiszteltes el sem tudja sorolni. Farkas Tibor egy nagy daruval járt. Ő sem ismerte azt a szót, hogy ,,nem”. /Sylvester Lajos: Papi világ az ,,átkosban” (Egyházi porták táján). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 27., folyt.: dec. 28./

Párttá alakulása érdekében a Magyar Polgári Szövetségnek 25 ezer aláírást kell összegyűjtenie tizennyolc megyében és Bukarestben. Az MPSZ Maros megyei szervezete nyolc megyében vállalta fel az aláírásgyűjtés megszervezését, jelezte Tőkés András, az MPSZ országos alelnöke és Kiss István elnökségi tag. Arad megyében a gyűjtés már a vége felé jár, eddig 650-en fejezték ki támogatási szándékukat. Január folyamán Aradon létesül az MPSZ helyi szervezete. – A román anyanyelvűek körében könnyebb az aláírásgyűjtés, mert nem félnek az RMDSZ-es zaklatásoktól. A magyarok közül sokan aggódnak a következmények miatt – fejtette ki Tőkés András. Az MPSZ a karácsonyi ünnepek alkalmával rövid műsorral és ajándékokkal lepte meg Marosvásárhelyen az Eminescu utcai öregek otthonban élőket. /(mr): Folyamatban az MPSZ aláírásgyűjtő akciója. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 29./