Gittai István nagyváradi költő úgy látja, nincs égető szükség önálló erdélyi irodalomtörténet megírására. Szerinte nem szabad különválasztani a magyar irodalmat romániai, szlovákiai, vajdasági magyar irodalomra. Egy magyar irodalom van, amit magyar nyelven írnak. Azért nem lenne haszontalan összegyűjteni azt, amit az egyes szerzőkről, művekről írtak az irodalmi lapokban, a napilapok mellékleteiben. Egy visszanéző irodalomtörténet jó lenne. Érdemes lenne újra kiadni az Erdélyi magyar ki kicsoda összegzést, a legutóbbi megjelenése /2000/ óta sok változás történt. Gittai monográfiát írt Morvay László elhunyt veszprémi képzőművészről, íróról, pénz kellene, a megjelentetéséhez. Szabó József rendezőről is írt egy monográfiát, Szabó József meghatározó egyénisége volt a váradi színháznak és az erdélyi színjátszásnak, a 60-70-80-as években. /Pap Melinda: Állandóan dolgozik az íróbacilus. Beszélgetés Gittai István költővel, publicistával. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 19./

1941 januárjában, a Vasgárda államcsíny-kísérletét megelőzően, fasiszta bandák 150 zsidót öltek meg, zsinagógákat, üzleteket, lakásokat dúltak fel, fosztottak ki. A halálos áldozatokról mértékadó forrás Manfred von Killinger bukaresti német nagykövet titkos jelentése. Mihail Sebastian író (Jurnal 1935–1944. Bukarest, 1996) megörökítette Radu Gyr költő zsidóellenes szónoklatait, idézte Camil Petrescut, aki panaszkodik, hogy neki nem jutott egy kiürített zsidó lakás. A pogrom dokumentumai több helyen megtalálhatók, ennek ellenére sokan tagadják a pogromot. Corneliu Vadim Tudor szenátor, a szélsőséges Nagy-Románia Párt elnöke Romania Mare című hetilapjában 1997 novemberétől végeérhetetlen cikksorozatot közölt. Szerzője Ion Coja bukaresti egyetemi tanár, a Vatra Romaneasca Egyesület alelnöke, aki szerint a bukaresti pogrom zsidó fantáziaszülemény. A neoholokauszt néven ismertté vált tagadás új doktrínája kapóra jött a román szélsőségesek számára. Hatékonysága 2003-ban érte el tetőfokát: június 13-án az Adrian Nastase vezette kormány nyilatkozatban szögezte le, hogy 1940-1944. között Romániában nem volt holokauszt. Corneliu Vadim Tudor és Ion Coja történelemrevíziója így állampolitikai rangra emelkedett. Az izraeli kormány, a romániai Zsidó Közösségek Szövetsége, valamint az Aven Amentza roma szervezet azonnal tiltakozott. A kormány ezért már június 18-án helyesbített. 2004. november 11-én a Nobel-díjas Elie Wiesel, a Romániai Holokausztot Tanulmányozó Nemzetközi Bizottság elnöke Ion Iliescu elnöknek dokumentumokat mutatott be, amelyekből kiderül, hogy a korabeli hatóságok 280-380 ezer román és ukrán zsidó haláláért felelősek. Iliescu elnök hirtelen megvilágosodott: „A holokauszt történelmünk egyik súlyos tévedése, amelynek felelősségét a román államnak vállalnia kell.” Ezt követően a kormány október 9-ét a holokauszt napjává nyilvánította. Úgyszintén a nagy fordulat jele volt, hogy ezelőtt egy évvel, a bukaresti pogrom évfordulója alkalmából, a Nemzeti Múzeumban megnyílt a Holokauszt 1933-1945 dokumentumkiállítás. Jelen volt Ion Iliescu elnök is, aki beszédét ezzel kezdte: „Az emlékezéshez bátorság kell.” A szélsőséges erők hangadói tüntetőleg távol maradtak. /Barabás István: Pogrom és a neoholokauszt. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 20./

Vida Gábor író, a marosvásárhelyi Látó folyóirat szerkesztője az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány irodalomtörténet-pályázata kapcsán kifejtette, hogy 1989-cel valami véget ért az irodalomban is. Erre példát mondott: mire 1994-ben megérkezett Marosvásárhelyre, a legtöbb itteni barátja elment. 1991-ben bejárták az összes kolozsvári könyvtárat Nemes Nagy Ágnes verseiért, de nem volt, ezért elstoppoltak Pestre, és vettek. Akkor még a fél magyar irodalom Kolozsvárra járt bulizni, és beszélgetni. Vida Gábor szerint az erdélyi magyar önismereti problémák javarésze abból adódik, hogy évszázadok alatt nem értették meg a románokat. Véleménye: „romániai – erdélyi – magyar irodalom: amikor a jelentések köre végzetesen leszűkül, az olvasástechnikánk megöli a szépséget, és nem gyönyörködni akarunk abban, ami van, hanem csak önigazolást keresünk a hülyeségeinkhez.” Hozzátette: már nem érdekel a romániai magyar irodalom. Erdélyben meg kell érteni, hogy itt románok és cigányok is élnek, mindegy, kinek van igaza, nekem kell megtennem az első lépést, hangsúlyozta. Vida Gábor /sz. Kisjenő, 1968/ 1994-ben végzett a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarának magyar–francia szakán. 1994-től a marosvásárhelyi Látó folyóirat szerkesztője. Kötetei: Búcsú a filmtől /Mentor, Marosvásárhely, 1995/, Rezervátum /Mentor, Marosvásárhely, 1998/, Fakusz három magányossága /Magvető, Budapest, 2005/. /Szabó Róbert Csaba: Másokkal együtt, mindenkivel egyedül. Beszélgetés Vida Gábor íróval, a marosvásárhelyi Látó folyóirat szerkesztőjével. = Krónika (Kolozsvár), jan. 20./

Csete Örs, az Apáczai Közalapítvány irodaigazgatója „Javaslat a magyariskola program kimunkálására” c. esszé-kiáltványában arról szólt, hogy a szülőföldön maradás szintagma nem több, mint egy kényelmes politikai fétis, amely arra szolgál, hogy biztonságos retorikai távolságban tartsa a döntéshozókat a valós helyzettel való szembesüléstől. A vele készült beszélgetésben kifejtette, hogy a „szülőföldön maradás” szókapcsolatot a Trianon-szindrómára adott egyfajta rendszerváltás utáni összmagyar válasznak véli. A valóság, a gyors fejlődés eltávozott azon szavaktól, amelyek a ‘90-es évek elején igaznak tűntek. Csete a magyariskola programot az „élhetőbb szülőföld” kifejezés jegyében tervezte. A kutatások szerint 2020-ra a magyar 18-22 évesek száma Erdélyben – a jelenlegi születési trend mellett – az 1990. évinek 55 százaléka lesz, illetve az Európa más tájaira irányuló munkaerő migrációja Románia EU-csatlakozásával vélhetően növekedni fog. Csökkenő magyarság, megnyíló kapuk – ezek azok a kihívások, amelyekre az „élhetőbb szülőföld” ad választ: ez a kifejezés a jobb körülményekre helyezi a hangsúlyt. A két fő stratégiai cél: egyrészt a jelenleginél több gyermeket kell bevonni a magyar óvodán, elemi iskolán keresztül az erdélyi magyar oktatás rendszerébe, másrészt minőségibb képzést kell kínálni a jövő nemzedékének a közoktatásban. Nehéz volt kimondania, vallja, hogy „a szórványból tervszerűen ki kell vonulni”. A programot vitára bocsátották, a beérkezett 250, álláspontját írásban megfogalmazó oktatási szakember, kutató, egyházi vezető, politikus többsége pragmatikus válaszokat, megjegyzéseket küldött. Tanulságos a vélemények régiónkénti elemzése, az ebből készült összefoglaló február elején kap nyilvánosságot. Csete szerint a magyar nyelvű felsőoktatás hallgatói utánpótlását a közoktatás súlyozott fejlesztésével kell biztosítani. A minőségi fejlesztés nem csupán számítógépeket, tanári ösztöndíjrendszert, gyermekek iskolába eljutásának támogatását, tornatermet stb. jelent. Ez komplex folyamat, ahol az iskolában műhelymunka, tananyagfejlesztés, házi konferenciák folynak, ahol a hagyományok megőrzése mellett tág tere van az innovációnak, ahol minőségbiztosítási rendszert működtetnek. Ennek kimunkálása persze nem kizárólag Erdélyben szükségszerűség, ez Magyarországon és másutt is a helyben élő szakemberek feladata; a Magyariskola Program csupán a magyarországi eredetű állami források irányát kívánja újragondolni. (Transindex). A „Javaslat a magyariskola program kimunkálására” c. esszé letölthető a http://www.apalap.hu honlapról. /A megmaradás király – de egyre kevesebb rajta a ruha. Beszélgetés Csete Örssel, az Apáczai Közalapítvány irodaigazgatójával. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), jan. 20./

A rendszeres találkozók célja: segíteni az egymásra találásban. Meghívás és meghívottság, illetve Isten hívása és az ember válasza a meghívásra – ez volt a témája a Gyergyószentmiklóson szervezett körzeti Háló-találkozónak, a katolikus szervezetek találkozójának. Simó Gáspár, a csíkszeredai Segítő Mária Gimnázium egyházi igazgatója tartott előadást. Simó kiemelte a közösségi élet fontosságát az ember életében. A Háló közösséget 1989-ben hozták létre a budapesti kisközösségek vezetői, a mozgalmat később az egész Kárpát-medencére kiterjesztették, jelezte Hideg Csaba, a mostani találkozó főszervezője. A Kárpát-medencei Háló vezetői és fő mentorai a budapesti Puchard Zoltán és Szejbert András. Minden országnak megvan a maga felelőse, illetve minden kis régiónak a szervezője. Az erdélyi Háló vezetője Sebestyén Ottó jezsuita szerzetes. Elsősorban a katolikus híveket szólítják meg, de nyitottak más vallások képviselői számára is. /Jánossy Alíz: Közösséget jelent a Háló. = Krónika (Kolozsvár), jan. 20./

Az irodalom nagyjait hívtuk meg, hogy nyelvünkről, nemzetünkről megfogalmazott gondolataik segítségével ünnepeljük meg az idei magyar kultúra napját – mondta Kásler Izabella tanárnő, aki magyar szakos kolléganőivel közösen rendhagyó élményt nyújtott január 18-án a dévai magyarságnak. Szilágyi Domokos hétköznapokról szóló versét nem csituló tapsvihar fogadta. A József Attiláról kialakult személyes véleményét osztotta meg a közönséggel László Anna, a rendezvény egyik szervezője. /Gáspár-Barra Réka: A Magyar Kultúra Napja Déván. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 20./

Aradon a reformáció magyar irodalmáról tartott előadást Regéczy Szabina Perle január 18-án, a Tóth Árpád Irodalmi Kör idei első ülésén. Az előadást színesebbé tették a kör lelkes szavalói és az aradi Aurel Vlaicu Általános Iskola nyolcadikos diákjai. /A Tóth Árpád kör első idei összejövetele. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 20./

Alexiu George a lap szerkesztőségéhez írt levelében alkoholizmussal, az intézmény hírnevének rontásával, a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) aláírásgyűjtésének támogatásával vádolta a Román Televízió Kolozsvári Stúdiója kisebbségi szerkesztőségének vezetőjét, Bardócz Sándort. A televízió kolozsvári igazgatója, Romeo Couti megjegyezte: Bardócz Sándor munkájával elégedett. Az Országos Audiovizuális Tanács alelnöke, Gáspárik Attila szintén megkapta a levelet. Mivel ehhez hasonló rágalmazó üzeneteket szinte naponta kap, nem foglalkozik azokkal. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Súlyos vádakkal illették Bardócz Sándort. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 21./

A rendőrség keresi azt a férfit, aki Gyergyószentmiklóson január 17-én leütötte az egyik helyi újságírót, a 23 éves Gáti Gabriellát, a Gyergyói Kisújság munkatársát. /Keresik az újságírónő bántalmazóját. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 21./

A szülőföldet önként, kényszerűségből vagy gyermekként elhagyók későbbi kötődése az irodalom, a művészetek és a tudományok örökzöld témája. A szülőföldi visszakapcsolás egyik izgalmas tényéről-történetéről számolt be az Új Ember /Budapest/ katolikus hetilapban Kácser Anikó, aki Székelyek Itáliában, olaszok Székelyföldön alcímmel Zágoni Zsolt, az ELTE olasz szakán megvédendő doktori dolgozata kapcsán a témáról írt. Zágoni Zsolt Sepsiszentgyörgyön született 1973-ban, szüleivel együtt telepedett át Budapestre. A doktori disszertáció az olaszok és székelyföldiek történelmi kapcsolatainak szálait fejtette fel. Zágoni Zsolt szakdolgozata Gál Sándornak, a székelyek Kossuthjának az olasz szabadságharcosokhoz csatlakozását is kiemelte. Az esztelneki alapítású kézdivásárhelyi Kantai Gimnázium és az iskolai színjátszás kapcsolatai az olasz szerzetesekkel már kutatott terület. Zágoni Zsolt az olasz–erdélyi lakossági kapcsolatok tárgyában is végzett feltáró munkát. A XIX. század második felében az észak-olaszországi Predazzo lakosságának nagy része áttelepedett Székelyföldre. Az áttelepedők közül többen kőbányászattal is foglalkoztak. Zágoni Zsolt szakdolgozata számos más érdekfeszítő olasz–magyar históriai kapcsolatot is feltárt. Jó lenne a szakdolgozatot sepsiszentgyörgyi, erdővidéki és kézdivásárhelyi vagy a kovásznai iskolai és közkönyvtárakba eljuttatni. Zágoni Zsolt életpályájának alakulása is bizonyság rá, hogy a szülőföldtől való fizikai eltávolodás szellemi vonatkozásban a szülőhely vonzáskörében tarthatja a tudományos és a más természetű érdeklődést. /Sylvester Lajos: A székely és szicíliai siculus. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 21./

Január 14-én a kolozsvári Magyar Opera előcsarnokában a Báthory Szülői Szövetség hármas bemutatót szervezett. Megnyitották a Báthory István Líceum és a Pázmány Péter Római Katolikus Szemináriumi Líceum tanulóinak rajzaiból álló kiállítást, és egyben bemutatták az ezekből készült 2006-os esztendei fali kalendáriumot, melynek nyomdai előkészítését a Verbum Keresztény Kulturális Egyesület vállalta. Bemutattak továbbá néhány magyarországi és székelyföldi, diákok előadásában elhangzó népmeséket tartalmazó CD-t, valamint az iskola fennállásának 425. évfordulóján megjelent Az örök iskola és az Évgyűrűk (a gimnázium 1773–1914 közötti múltjából) című könyveket. Orbán István művészpedagógus tanárként és grafikusművészként, krónikás íróként is kiváló értékteremtőnek és hagyományőrzőnek bizonyult, az Évgyűrűk szerzőjeként, a kalendárium szerkesztőjeként, a tanulók képzőművészeti nevelésének irányítójaként. Hat éve vezeti a rajzoktatást, időt fordít az adatgyűjtésre és az írásra. Nyomtatásra készen áll a Jósika családról szóló könyve, dolgozik az Évgyűrűk második kötetén, amely a piarista iskola 1914– 1948 közötti történetét mutatja be. /Fodor György: Hármas bemutató a hagyományok szellemében. = Vasárnap (Kolozsvár), jan. 22./

A magyar kultúra napját Sepsiszentgyörgy zenekedvelő közönsége Farkas Ferenc műveinek társaságában ünnepelhette meg. A Székely Nemzeti Múzeumban tartott Farkas Ferenc-emlékhangverseny nagyszámú közönsége számára többek között Kónya Ádám nyugalmazott múzeumigazgató és az ünnepelt zeneszerző archív felvételről bejátszott beszélgetése, valamint a Szilágyi Zsolt vezényelte Vox Humana kamarakórus és a Művészeti Líceum Sebestyén Lajos által vezényelt Szerenád zenekara által tolmácsolt zeneművek hozták jelenkori közelségbe az ötven évvel ezelőtt nacionalista eltévelyedésnek minősített Farkas-művek legismertebbjikét, a Csinom Palkót, valamint Babits Mihály Erdély című versének megzenésített változatát, a Kájoni Kódex Farkas-féle feldolgozását és a közismert Apor Lázár táncát. /(fekete): Vasárnap délután Farkas Ferenccel. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 23./

Első ízben szervezett nagyszabású hangversenyt a magyar kultúra napja alkalmából a rétyi Kováts András Fúvós Egyesület (KAFE) Sepsiszentgyörgyön, Kelemen Antal karvezető kezdeményezésére. A Tamási Áron Társulat nagytermében tizennégy zenedarabot adtak elő a rétyi fúvósok. Az Albert Álmos polgármester fővédnökségét élvező zenei rendezvényt Sepsiszentgyörgy polgármesteri hivatala, valamint az RMDSZ sepsiszentgyörgyi szervezete támogatta. /Domokos Péter: Rétyi fúvósok hangversenye. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 23./

„Az aradi magyar oktatás történetének új szakasza kezdődött azzal, hogy a megye egyetlen magyar középiskolája, az egykori katolikus főgimnázium visszakerült az egyház tulajdonába” – állapította meg Szakács Ferenc, a Csiky Gergely Iskolacsoport igazgatója. A restituciós törvény értelmében az egyház köteles lesz az épületet öt évre bérbe adni a városnak. A bérleti díjból viszont az esperesség aligha tudja majd finanszírozni az intézet beruházási terveit. A város eddig évente több mint 100 ezer lejjel járult hozzá az iskola fejlesztéséhez, de a jövőben nem folyósíthatja ezt az összeget, mert az épület már nincs a tulajdonában. Bognár Levente alpolgármester a célravezető megoldást abban látja, hogy az egyház hosszú távra adja használatba a Csiky épületét a városnak. Így továbbra is alkalmazhatnák a korábbi finanszírozási módszert. A temesvári püspökség erre már korábban precedenst szolgáltatott a Csiky kollégiumának 99 évre szóló bérbeadásával. /Puskel Péter: Finanszírozási gondok a Csikyben. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 23./

Szabédi Lászlóra emlékezett január 21-én az Erdélyi Magyar Ifjak kolozsvári szervezete. A Házsongárdi temetőben összegyűlt fiatalok ismertették a költő életrajzát, majd műveiből olvastak fel. Korpos Dalma, a rendezvény szervezője különösen időszerűnek nevezte a megemlékezést, mert új lendületet kapott a Bolyai Egyetem újjáindításáért vívott harc, mely intézmény felszámolása elleni tiltakozásképpen vetett véget életének az egyetemi tanár. Korpos Dalma megjegyezte, örülhetnek, hogy a költő sírjánál tiszteleghetnek, mert nem biztos, hogy ez a jövőben lehetséges lesz, a sírhelyet ugyanis a temető 2001-ben eladta, így román nemzetiségű tulajdonosának halála esetén Szabédi földi maradványait is megsemmisítik, ahogy tették azt az önálló állami magyar egyetemmel is. /B. Zs.: Szabédi Lászlóra emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 23./ Kántor Lajos egy újsághirdetés nyomán a januári hidegben elment a Házsongárdi temetőbe Szabédi László sírjához, és ott az általa eddig nem ismert Élesztő Színjátszó Kör tagjainak felolvasásában hallhatott néhány Szabédi-verset. Kántor nem tudja, ki volt az a 14 erdélyi (kolozsvári) magyar fiatal, aki január 21-én délután felment, másokat is felhívott Szabédi sírjához, hogy a tragikus sorsú embert megidézte. Tisztaság áradt a sír körül, nyoma sem volt a manipulációnak, az önmutogatásnak. Számára ez volt a Magyar Kultúra Napja. /Kántor Lajos: Szótárlat. Ők, tizennégyen... = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 23./

Az általános érdektelenség közepette komoly sikernek számít, ha egy meghirdetett magyar rendezvényre megtelik a terem. Január 21-én Aradon az Alma Mater Alapítvány közgyűlésén alig maradt üres szék. Dr. Pálfi Sándor kuratóriumi elnök üdvözlő szavait követően Bognár Levente aradi alpolgármester az Alapítvány 15 évvel ezelőtti létrehozásáról és az anyanyelvű oktatás feltételeinek javításáért folytatott küzdelemről beszélt. A Szövétnek aradi kulturális szemle szerkesztésének, kiadásának az elmúlt évről szóló beszámolóját Ilona János főszerkesztő ismertette. Mivel az elmúlt évben csak a Communitas Alapítvány támogatta anyagilag a kiadványt, továbbra is szükség volt a Nyugaton élő aradiak – Erdélyi Ildikó, a Kölni Alma Mater elnöke, dr. Wieser Györgyi, a Wieser Tibor Alap létrehozója és mások támogatására. A Wieser Tibor Alap elmúlt évi tevékenységéről Hadnagy Éva vetített képekkel illusztrálva beszámolt, felsorolva mindazokat a tantárgy-, irodalmi és szavalóversenyeket, amelyeket az Alap jutalmazott, különös hangsúlyt adva az immár hagyományos Wieser Tibor Kupa atlétikaverseny tavalyi rendezvényének. Dr. Wieser Györgyi a szórványoktatásra, a bentlakás hagyományos Mikulás-esti rendezvényére, jutalomkirándulások megszervezéséhez az elmúlt évben 4334 euróval járult hozzá. Dr. Pálfi Sándor kuratóriumi elnök ismertette az alapítvány munkáját. Az általuk alkalmazott pedagógus fizetését a kölni Kövér testvérpár fedezte. Tavaly a Connecticut-i Magyar Kultúregyesület jóvoltából 10, az Illyés Közalapítvány segítségével 40, a Budapesten működő Alma Mater jóvoltából további 10 rászorult, illetve arra érdemes diák kapott támogatást. Ugyancsak tavaly négy tiszteletbeli keresztszülő jóvoltából négy diák fejenként 250 euró támogatásban részesült. Az alapítvány fedezte az Intrijó diákújság kiadását, továbbá a gólyabál ajándékainak beszerzését. A Szövétnek folyóirat mellett az alapítvány Ujj János Aradi irodalmi lapok című összefoglalóját is kiadta. Ugyanabban az időszakban Gutai István, majd Lezsák Sándor képviselő tartott előadást. /Balta János: Alma Mater közgyűlés Aradon. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 23./ Az idei év tervi között szerepel a már beindított támogatási és közművelődési programok folytatása, Barabás Béla Emlékirataim című könyvének újrakiadása, illetve az Arad megyei magyar oktatási stratégia kidolgozása. Az esten fiatal pedagógusok mutatkoztak be. Benczyk Andrea a Csikyben tanult, a BBTE-en matematika-informatika tanári oklevelet szerzett. Tanévkezdéstől mindkét tantárgyat a Csikyben tanítja. Évekig részesült az alapítvány és társszervezetei támogatásában, amit ezúttal is megköszönt. Horváth Andrea szintén csikys diák volt, most magyar nyelv és irodalom szakos ugyanott. Néprajzkutatásokat végzett a moldvai csángók körében, továbbá szülőfaluja, Nagyiratos környékén. Molnár Zsuzsa Temesváron végezte a pedagógiát, jelenleg a nagyiratosi óvodában készíti fel az anyanyelvű oktatás utánpótlását. Sándor Erika Szentleányfalván tanított, jelenleg Nagyvarjason oktatja az összevont magyar elemit. Znorovszky Andrea Aradon végzett, a Csikyben román nyelvet és irodalmat tanít. A jelenlévők egyperces felállással adóztak a néhai kuratóriumi tag, a fél éve elhunyt Pálfi Mária emlékének. Tisztújítás volt, megválasztották az új kuratóriumot, elnöke dr. Pálfi Sándor, alelnöke Czinczér Ágnes lett. A felszólalók szóvá téve az oktatási stratégia hiányát. Pellegrini Miklós főtanfelügyelő-helyettes vállalást tett: önként jelentkező szakemberekkel közreműködik az Arad megyei magyar nyelvű oktatás stratégiájának a kidolgozásában. Felhívása visszhang nélkül maradt. /Balta János: Alma Mater-közgyűlés Aradon (II.). = Nyugati Jelen (Arad), jan. 23./

Január 21-én tartotta idei első összejövetelét az EME Agrártudományi Szakosztálya Kolozsváron. A rendezvényen Farkas Zoltán mérnök bemutatta Gidófalvy István Önéletrajz című, a Művelődés kiadásában, Sas Péter művészettörténész szerkesztésében nemrég megjelent könyvét. Szabó Zsolt, a Művelődés főszerkesztője, a Babes–Bolyai Tudományegyetem újságírói szakának előadótanára elmondta: már Kelemen Lajos írt idősebb Gidófalvy Istvánról, írásából az erdélyi magyar középosztály életét ismerhetjük meg. Dr. T. Veress Éva professzor Bodor Kálmán gyógynövényszakértő munkásságáról beszélt. Bodor Kálmán népművelő munkát is folytatott, ugyanakkor kiemelkedő szakírónak számít. Életének utolsó éveiben gyógynövénykönyvet írt, amely 1957-ben jelent meg, halála után másodszor is kiadták. Dr. Csávossy György borszakértő az erdélyi borokról tájékoztatott. /T. Á. R.: Agrártudományi rendezvény az EME székházában. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 23./ Január 22-én, vasárnap mutatták be Marosvásárhelyen, az unitárius egyház tanácstermében Gidófalvy István frissen megjelent Önéletrajzát, egyben kiállították felesége, Pataky Etelka festőművész képeit. A városban sokan emlékeznek még dr. Gidófalvy Istvánra, akinek kényszerlakhelyet jelöltek ki 1949. március 2-án. A nagy tudású Gidófalvy István, a történettudós, Kelemen Lajos egykori tanítványa, majd barátja akkor is felvállalta a népszolgálatot, amikor szinte minden ilyen lehetőségétől megfosztották. G. Pataky Etelka pedig, aki tehetségét jeles müncheni, budapesti és nagybányai mesterek irányításával teljesítette ki, akkor is festett, amikor a hivatalos tárlatokon mellőzték őt. A budapesti művelődéstörténész Sas Péter, Kelemen Lajossal foglalkozva találkozott Gidófalvy István nevével, önéletírásával. Azelőtt Kelemen Lajos ugyancsak Gidófalvy Istvánról és családjáról szóló kötetét is kiadták. A két kultúrtörténeti kiadvány egymást kiegészítve nyújt átfogó, igaz korrajzot Erdély társadalmáról, az itteni középosztály és a velük érintkező magyar társadalmi rétegek zaklatott sorsáról. A Gidófalvy házaspár 1984-ben hunyt el, hat hét különbséggel. /N. M. K.: Sohasem késő. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 24./

Gyújtatlan gyulladjék címmel jelentetett meg könyvet Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke, amelynek marosvásárhelyi bemutatóját január 21-én tartották az unitárius templom gyülekezeti termében. Könyvében Patrubány Miklós a 2004. december 5-i, általa „népszavazási kísérletnek” nevezett eseményről fogalmazza meg gondolatait, a kiadvány pedig a népszavazással kapcsolatos dokumentumokat, tervezeteket is tartalmazza. A szerző ez alkalommal Honlevél-igazolványt nyújtott át András Dezsőnek, a Világszövetség marosvásárhelyi küldöttének. „Azzal a hazugságkampánnyal, amit a magyar kormány tett, súlyosan félrevezette, félretájékoztatta a népet. E népszavazási kísérlet megmutatta: hogy néz ki ma Magyarország. Senki soha nem képzelte el, hogy ilyen mértékű az elbetegedésünk, hogy 8 millió polgárból nem lesz 2 millió, aki igennel szavaz. De a válság ennél is sokkal mélyebb” – jelentette ki az MVSZ elnöke, hozzátéve, hogy a népszavazásra azért került sor, mivel a politikum nem kívánta rendezni a kettős állampolgárság ügyét. Ugyancsak Honlevél címmel jelentet meg 2004. október óta folyóiratot az MVSZ. /(antalfi): „Kísérlet” volt a december 5- i népszavazás? Bemutatták Patrubány Miklós könyvét. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 23./ Január 23-án Aradon a Tulipán könyvesboltban Borbély Zsolt Attila politológus méltatta Patrubány Miklós Gyújtatlan gyulladjék című könyvét. A könyv szerzője részletesen szólt a magyarországi belpolitikai helyzetről. /(Kiss): “A kulcs a mi kezünkben van”. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 24./

Ne legyen Erdély magyarországi választásikampány-terület! – mondják sokan, nagyon helyesen. Sólyom László köztársasági elnök is fontosnak tartotta kiemelni a választások dátumának bejelentése alkalmával, hogy büszke volna, ha nem lenne lejárató kampány. Szili Katalin marosvásárhelyi látogatása során szólott arról, hogy helyre kell hozni a magyar–magyar kapcsolatokat. Azt akarja helyrehozni, amit ,,a történelem elrontott”. Sylvester Lajos írásában hozzátette: jó néven vették volna, ha azt hozzák helyre, amit ők rontottak el. Nem személyesen ő, hiszen Szili Katalin volt az egyedüli a mostani magyar vezetésből, akinek ha visszafogottan is, de kezdetben volt bátorsága az ,,igen” szavazásról jó szót is szólni. Ha nem lesz kampánykérdés a határon túliak ügye, akkor nem kell számot adni, és mindannyian elfeledhetik, hogy miként fosztották meg tartalmától a magyar igazolványt, miként riogatták a magyar tömegeket a 23 millió román beözönlésével, és miként lehetetlenítették el a Máért tevékenységét. A másik felkapott téma: senki tisztességét se írásban, se szóban ne kezdjék ki. Ez jól hangzik. Valakiről kiderül, hogy hosszú időn belül nem létező cég nevében, rablóprivatizálás során fantasztikus vagyonra tesz szert. Nem kell erről beszélni. Azért sem, mert az ellenfélről már megjelent egy minősíthetetlenül könyv. /Sylvester Lajos: Feljárató kampány. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 24./

Militáns mozgalom? Szélsőséges fiatalok, akik Románia egységét magyar társaiktól féltik? Sorjáznak a kérdések a Noua Dreapta (Új Jobboldal) nevű szélsőséges román ifjúsági szervezet és hasonszőrű társai tevékenységéről. Romániában zavartalanul virágkorukat élik a magyar-, cigány- és zsidóellenes, valamint a másság minden formáját nyíltan elítélő szélsőjobboldali román szervezetek. Sokan úgy vélik, a szálak a titkosszolgálatokhoz, de még inkább a román ortodox egyházhoz vezetnek. Az államilag támogatott Bolyai Egyetem visszaállításáért tartott év végi kolozsvári tüntetésen a Noua Dreapta tagjai is ott voltak. Igaz, ők nem Bolyait követeltek, hanem valami furcsa nevű, „Dacia Superior” egyetemet. A szervezők felhívták rájuk a rendezvényt biztosító csendőrök figyelmét. Az egyik szervező tanúsága szerint oda is mentek, csak a figyelmeztetés volt a szokásostól kissé eltérő az ellentüntető román fiatalok részére: „Vigyázzatok, észrevettek benneteket.” A román szervezet egyik körlevele szerint a magyar szeparatizmus ellen és a nemzeti egységért az Új Jobboldal nagyszabású röpcédula- és szórólapterjesztést rendezett október 17-én, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem előtti irredenta és szeparatista tüntetésre válaszul, ahol több mint 500 magyar nemzetiségű egyetemista az összes román és más nemzetiségű egyetemista eltávolítását és az egyetem állami magyar egyetemmé való alakítását követelte. A többségükben magyarok lakta városok polgármesterei és RMDSZ-es képviselői nyugtalanságra és polgári engedetlenségre szólítottak fel, nyíltan szembeszegülve a román állam alkotmányával és törvényeivel. Az Új Jobboldal felszólítja az illetékes állami szerveket, hogy sürgősen indítsák el azokat a törvényes intézkedéseket, amelyekkel ellensúlyozni tudják a magyar irredentizmus és elszakadás elharapózását. Soós Sándor, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) elnöke nem tartja kizártnak, hogy a szélsőjobboldali ifjúsági szervezet együttműködik a román titkosszolgálattal, de még inkább a román ortodox egyházzal. A Noua Dreapta nyíltan a Corneliu Zelea Codreanu által vezetett Vasgárda utódjának vallja magát. A szomorú az, hogy nem valamiért jöttek létre, hanem valami(k) ellenében. Érdekes, hogy ilyen jellegű szervezetek szinte egy időben jöttek létre Szerbiában, Ukrajnában, Szlovákiában, sőt már közösen is szerveznek rendezvényeket. Például tavaly június 4-én Trianon melletti szimpátia-felvonulásuk volt. Valószínűleg ez az új kisantant-szerű szervezetlánc. Ők próbálták megzavarni az önálló Bolyai Egyetemért tartott kolozsvári tüntetést. Azóta volt még néhány provokatív megnyilvánulásuk. Például december elsején Sepsiszentgyörgyön koszorúztak, ahogy ők fogalmaztak: „átélve a nemzeti ünnep örömét, a magyar szeparatista nyomás alatt élő Kovászna megyei románsággal”. Ahhoz, hogy ez a szélsőséges szervezet honlapot tartson fenn, egyenruhákat készíttessen, tengernyi zászlót megvegyen, ahhoz pénz kell. Az Erdélyi Napló eljuttatta kérdéseit a Noua Dreaptához, de nem kaptak választ. /Fábián Tibor: Szélsőjobb román fiatalok. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 24./

Arad megyében, Simánd község közel 4 ezer lakosa közül a legutóbbi népszámláláskor 198 vallotta magát magyarnak, saját becslésük szerint manapság 150-160 lehet a számuk. Négy évvel ezelőtt szűnt meg az anyanyelvű elemi, a fakultatív magyar nyelvű oktatás a római katolikus parókián a hittanórák után zajlott szombat délelőttönként tanévkezdésig, amikor megszűnt az ingázó oktatót támogató pénzforrás. A Nyugati Jelen munkatársai olvasó-találkozóra hívták a simándi magyarokat a parókiára, ahonnan négy évvel ezelőtt kísérték utolsó útjára az utolsó helybeli plébánost. Azóta Pántya Elemér kisjenői plébános gondoskodik a hívek lelki gondozásáról. A fakultatív magyar nyelvű oktatás újraindítása felbátorította a helybelieket, akik elhatározták: közösségépítő rendezvényeket szerveznek a parókián A gyermekek összeírásában segédkezett a korábbi fakultatív nyelvoktató, a kisjenői Molnár Erzsébet óvónő, aki Erdélyi Ildikó, a Kölni Alma Mater Alapítvány elnökének anyagi támogatása révén februártól újrakezdi a helybeli gyermekek oktatását. A fakultatív nyelvoktatásra 22-en jelentkeztek. A simándi magyarok legnagyobb gondja a szétszórtság, ezért elhatározták a közösségépítést. /Balta János: /Olvasó-találkozón döntöttünk. Simándon összefognak a magyarok? = Nyugati Jelen (Arad), jan. 24./

Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Maros megyei szervezete és az Erdélyi Kárpát Egyesület rendezésében a zene, vers jegyében ünnepelték meg a magyar kultúra napját január 22-én, vasárnap Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában, Kilyén Ilka műsorvezetésével. Dáné Tibor Kálmán, az EMKE ügyvezető elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, majd dr. Ábrám Zoltán, az EMKE Maros megyei szervezetének elnöke beszélt a 120 éves szervezetről. Az EMKE 120 évét örökíti meg egy könyv, amelyet az ünnepségen bemutattak. /Mészely Réka: Verssel, zenével ünnepelt az EMKE. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 24./

Erdélyi magyarságunk számára a hagyomány éltető erőt jelent, identitástudatunk, nyelvünk őrzését, ápolását – fogalmazott László Anikó dévai tanárnő a magyar kultúra napja alkalmából rendezett ünnepségen Csernakeresztúron. A csernakeresztúri magyar közösség ápolja hagyományait. A Csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület fiatal táncosai nagysikerű bemutatót tartottak, a dévai Segesvári Miklós Pál Egylet táncosai sem maradtak le. Schreiber István, az EMKE Hunyad megyei elnöke mondott beszédet. /Gáspár-Barra Réka: Kultúra és hagyomány. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 24./

Az igazi Orbán. A Viktor2 címmel adta ki Kende Péter újabb botránykönyvét. Emlékezetes, hogy négy esztendővel ezelőtt Kende Péter rosszindulattól csöpögő, hazugságokkal, pontatlanságokkal tarkított, a plágiumtól sem visszariadó pamfletje szerves része volt az MSZP lejárató kampányának. A negatív kampány vádját következetesen elutasító MSZP ugyan nem vállalta sem akkor, sem most hivatalosan, expressis verbis a könyvet, de Kende Péter dedikált az MSZP kongresszusán, a könyvbemutatókon magas rangú MSZP-s tisztségviselők feszítettek, a sajtóbemutatót annak idején maga Kovács László szentesítette jelenlétével, írta Borbély Zsolt Attila. A kötetnek fő mondanivalója az volt (ezt Kende az új könyvben is megfogalmazza), hogy Orbán Viktor a pillanathoz igazodó, nem távlatos, koncepciózus politikus, „képtelen tenyérnyi jövőképet elénk tárni”, „önálló irányzatot, programot nem képviselő”, „pragmatikus, helyezkedő hullámlovas”. Kende ritkán engedi magát zavartatni a tényektől. 1993 derekán a Fidesz népszerűsége 40-50% körül mozgott. A pártnak semmi mást nem kellett volna tennie, mint továbbra is keményen bírálni az Antall-kormányt, eljárni a Demokratikus Charta akcióira és segíteni az SZDSZ-nek abban, hogy hitelesítse az MSZP-t. 1994-ben a Fidesz lett volna a legerősebb parlamenti párt. Ha Orbán Viktort tényleg csak a hatalom érdekelte volna, akkor biztosan ezt az utat választja. Csakhogy Orbán – kockáztatva pártja népszerűségét – megpróbálta megakadályozni az MSZP kisegítését a politikai gettóból. Mint tudjuk, sikertelenül: a párt nemzeti irányba fordulása és az „ellenzéki egység megtorpedózása” kiváltotta a ballib sajtó össztüzét, ennek következtében a Fidesz 7%-ot kapott az 1994-es választásokon. Kende könyvéből megtudható Tóth Ilona 56-os mártírról, hogy valójában kíméletlen gyilkos volt. /Borbély Zsolt Attila: Az igazi MSZP. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 24./

Összesen nyolcvanórás intenzív drámapedagógiai tanfolyamot indít a GYOM (Gyermekközpontú Oktatásért Munkacsoport) Szatmárnémeti, tájékoztatott Ferencz Ágota, a munkacsoport részéről. A tanfolyam négyszeri alkalommal, alkalmanként húszórás képzést jelent majd. Mind a négy alkalommal a drámapedagógiai képzésekről már jól ismert, Magyarországról érkező Kovács Andrásné vezeti az előadásokat, aki alkalmanként más és más vendégtanárt hoz magával. /Bodnár Gyöngyi: Drámapedagógiai tanfolyam. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 24./

A Konzervatív Párt lépése, a Román Nemzeti Egységpárt bekebelezése – feltűnést keltett. Dan Voiculescu tömörülése rendhagyónak számít a pártelnök médiabirodalma miatt. Ez a fúzió veszélyes lehet, hiszen ezzel a rossz emlékezetű Román Nemzeti Egységpárt kormányzati tényezővé vált. Funar egykori tömörülése ugyan már régen nem a régi, a hír mégis aggasztó. Az Egységpárt 54 ezer taggal, 378 helyi tanácsossal és 14 községi polgármesterrel rendelkezik, élén a pojáca Funarnál körmönfontabb katona-politikus áll. Mircea Chelaru korábban a román fegyveres erők vezérkari főnöke volt, mígnem menesztették, miután Antonescu-szoboravatón vett rész. Chelaru a hadsereg közbelépésével akarta megvédeni az autonómia-törekvésektől (Erdély mellett) Olténiát és Dobrudzsát is, és alapító tagja lett a Romániai Katonák Országos Egyesületének, amely a hadsereg becsületének és méltóságának megvédését tűzte célul. Mircea Chelaru megőrizte hadseregen belüli kapcsolatait. A katonák, tisztek körében fogékony talajra talál a nacionalizmus, a hadsereg kaszárnyáiban nem is olyan régen még kötelező volt az előfizetés Tudor magyarelleness szennylapjára. Elgondolkodtató, hogy Chelaru személyében már az Egységpárt második elnökét invitáltak be a kormánykoalícióba, Valeriu Tabara után, akit a Demokrata Párt éppen a kisebbségi törvénytervezet véleményezésével bízott meg. /Bogdán Tibor: Álhumanizmus és valódi nacionalizmus. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 25./

A történelem során elszenvedett számos vereség ellenére a magyarság mégis győztes nemzet a Kárpát-medencében. Hiszen politikusok, hadvezérek, királyok és fejedelmek hányszor veszítettek el minket, a költők, a művészek, a tudósok mindig megnyerték a nemzetet, a magyar nyelv, a magyar kultúra mindig győzött – hangsúlyozta Markó Béla miniszterelnök-helyettes január 22-én, vasárnap Nagyváradon, a magyar kultúra napja alkalmából tartott ünnepi rendezvényen. Emlékeztetett arra is, hogy a Partium a magyar kultúra kincsesbányája. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 25./

Nem alkalmazható az egyházakra az esélyegyenlőségről szóló törvény – tájékoztatott a Diszkriminációellenes Tanács döntéséről Asztalos Csaba elnök. A testület az esélyegyenlőségért tevékenykedő Desiré Alapítvány és a Transindex megkeresésére adott választ. A panaszt megfogalmazó két szervezet az erdélyi protestáns egyházakban tapasztalható – megítélésük szerint diszkriminatív – helyzetre kívánta felhívni a figyelmet. A panasz értelmében a Protestáns Teológiára jelentkező lányok hátrányos helyzetbe kerülnek azzal, hogy a felvételit meghirdető erdélyi és a királyhágómelléki református, valamint unitárius egyház különbséget tesz a jelentkezők nemi hovatartozása szempontjából. Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület főjegyzője egyházellenes provokációnak minősítette a Desiré és a Transindex kezdeményezését. A 2002/202-es törvény kimondja, a minden formában történő diszkriminációt tiltó jogszabály előírásai nem alkalmazhatóak az egyházakra. /Nem alkalmazható az egyházakra az esélyegyenlőségi törvény. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 25./

A kultúra, a közművelődés iránt elkötelezettséget érző temesvári fiatalok egy maroknyi csapata elhatározta, hogy létrehozza – és működtetni fogja – a Duna–Körös–Maros–Tisza Eurorégióban élő, alkotó, vagy innen elszármazott ifjú írók, költők háromnyelvű internetes portálját. A kezdeményezéshez jogi hátteret az Ariergarda nevű temesvári civil szervezet nyújt. /Fiatal irodalmárok eurorégiós portálja. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 25./

Manapság már annak is hírértéke van, hogy valahol egy településen, egy közösségben, egy gyülekezetben ifjúsági tevékenység van. A Fehér megyei Felvincen a református egyházközség keretében működő Ifinek 24 tagja van, közülük átlagosan tízen mindig jelen vannak. A tevékenység változatos: heti rendszerességgel tartanak bibliaórát, alkalmanként kirándulni mennek, műsorokat állítanak össze. /Bardócz Csaba egyházmegyei segédlelkész: “Áron is megvegyétek az alkalmakat” = Nyugati Jelen (Arad), jan. 25./