Tusnádfürdőn az ünnepi megemlékezés előtt helyezték el a városközpontban álló hősök emlékművére azt a bronzból készült turulmadarat, amely a budapesti Szent Korona Társaság adományának köszönhetően készült el. Március 15-én Incze Dénes római katolikus plébános és Baricz Lajos református lelkész hirdetett igét, majd megáldották a bronz turulmadarat. Zólya Zoltán polgármester méltatta az 1848–49-es forradalmat, beszédet mondott Sógor Csaba szenátor és Borboly Csaba, a megyei tanács alelnöke. /Turulmadár került az emlékműre. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 16./

Politikaiból szakmai kérdéssé minősült vissza a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar tagozati reformjának évek óta húzódó kérdése azután, hogy Markó Béla oktatási ügyekért is felelős RMDSZ-es miniszterelnök-helyettes és Kötő József oktatásügyi államtitkár a BBTE magyar tagozata képviselőinek értésére adták: a pillanatnyi politikai helyzetben nem tartják érvényesíthetőnek az egyetem vezetői által korábban megfogalmazott célokat. „Az a tervezet, amelyet a BBTE oktatói juttattak el az RMDSZ-hez röviddel a tavalyi választások előtt, olyan célokat fogalmazott meg, amelyeket az RMDSZ a jelenlegi politikai helyzetben nem tart érvényesíthetőeknek” – foglalta össze Salat Levente, a BBTE rektor-helyettese az RMDSZ vezetőivel tartott találkozó konklúzióit. Az RMDSZ-nek döntenie kellett: a kisebbségi törvényt és azon belül a kulturális autonómia kérdését, vagy pedig a Babes–Bolyai ügyét, az egyetem autonóm struktúráinak kialakítását tartja prioritásnak. „Érthető módon ebben a helyzetben a kisebbségi törvény támogatása mellett döntöttek” – összegzett Salat Levente. Salat két tételből álló rendezési javaslatot terjesztett elő, amelyek közül az első pénzügyi vonatkozású. Kérték Kötő Józsefet, járjon közben annak érdekében, hogy a jelenleg alkalmazott 1,5-ös finanszírozási szorzót emeljék meg a magyar nyelvű oktatás esetében kettőre. A javaslat második eleme: a magyar tagozat helyzetének javítása érdekében fölhasználni azokat az érvényes rendelkezéseket, amelyek a döntéshozatali autonómia intézményes kereteinek a kialakítását is lehetővé teszik. Magyar tanszékek létrehozása nem igényel külön kormányhatározatot, egy másik javaslat arra vonatkozott, hogy olyan szakokon, ahol a magyar tagozat személyi állománya, illetve a szakmai tevékenység színvonala ezt lehetővé teszi, önálló tanszékek jöjjenek létre. A rektor-helyettes szerint jó esély van rá, hogy három-négy esetben legalább sor kerüljön önálló magyar tanszék létrehozatalára. Azt is javasolják, hogy a magyar és német nyelvnek a BBTE belső adminisztrációjában, az egyetem belső nyilvános terében történő használata lehetővé váljon. – A rektori arcképcsarnokban jelenjen meg a magyar rektorok arcképe is, és az egyetem bizonyos termeit rangos magyar személyiségekről nevezzék el – tette hozzá a rektor-helyettes. /Salamon Márton László: A kisebbségi törvény háttérbe szorította a BBTE magyar karait. = Krónika (Kolozsvár), márc. 16./

Kónya-Hamar Sándor képviselő interpellációt készít elő az etnikai okokból üldözött személyek kárpótlása ügyében. A törvény szerint etnikai hovatartozástól függetlenül mindazokat megilleti a kárpótlás, akik a bécsi döntés következményeként szenvedéseknek voltak kitéve. Azonban Kolozs megye vezetése, a Nyugdíjpénztár mindegyre megkülönböztető eljárást alkalmaz. Az RMDSZ igazolással, tanácsadással támogatja a kérelmezőket. Nehezíti a helyzetet, hogy most már a közjegyző is akadályokat gördít az iratcsomó átvétele elé. Interpellációjának célja a vitás kérdések tisztázása. /Béres Katalin: Egyperces Kónya-Hamar Sándor képviselővel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./

Kossuth- és Széchenyi-díjakat, valamint Magyar Köztársasági Érdemrend kitüntetéseket adott át a nemzeti ünnep, március 15. alkalmából Mádl Ferenc köztársasági elnök a Parlamentben. A köztársasági elnök – a miniszterelnök előterjesztésére – 19 Kossuth-díjat és 20 Széchenyi-díjat, egyet megosztva adományozott. Sütő Andrásnak, az egyetemes magyar kultúrához való hozzájárulásáért, valamint az erdélyi magyarság szülőföldön való boldogulása, kisebbségi jogainak védelme érdekében végzett kiemelkedő tevékenysége elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje (polgári tagozata) kitüntetést adományozták. A Kossuth-díjas író, drámaíró betegsége miatt nem tudta átvenni az elismerést, amelyet folyamatos orvosi kezelése miatt később vesz át. Kossuth-díjat kapott, többek között, Bodrogi Gyula, a Nemzeti Színház Jászai Mari-díjas színművésze, Eörsi István József Attila-díjas költő, drámaíró, publicista, Gálvölgyi János, a Madách Színház Jászai Mari-díjas színművésze, érdemes művész, Kemény Henrik bábművész, Kocsis Zoltán Kossuth-díjas zongoraművész és Závada Pál József Attila-díjas író, szociológus. /Átadták a Kossuth- és Széchenyi-díjakat. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 17./

A Magyar Újságírók Országos Szövetsége 1978-ban határozta el, hogy Aranytollat adományoz a több évtizedes pályafutásuk alatt érdemes és kiemelkedő munkát végzett újságíróknak életművük elismeréseként. Évente egy alkalommal tíz újságírónak ítélik oda és a Magyar Sajtó Napján, március 15-én adják át. 1996-tól e kitüntetésben részesül még minden évben két újságíró a határon túli magyar nyelvű sajtó munkatársai közül. Idén Erdélyből Ágoston Hugó publicista, szerkesztő és Vajdaságból Vukovics Géza, az újvidéki Magyar Szó nyugalmazott újságírója kapott Aranytoll kitüntetést. A MÚOSZ székházában Ambrus Attila, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének elnöke mondott ünnepi beszédet. /Ágoston Hugó Aranytoll kitüntetést kapott. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 17./

Az A Hétben Stefano Bottoni A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy /A Hét, febr. 17./ című tanulmánya kapcsán az újabb számban ismételten Kuszálik Péter jelentkezett. Terjedelmes cikkében Sütő Andrást elmarasztalta. Kuszálik elmagyarázta, hogy Sütő András Káin és Ábel című drámájában mit hogyan kell értelmezni. Kuszálik elmarasztalta Márkus Bélát, mert Sütő életművét elismerte, ugyanezért kritizálta Cs. Nagy Ibolyát is. Kuszálik szerint Sütő ellen nem folyik büntetőper. Ő viszont készül Sütőből, most az író Pompás Gedeon című darabján keresztül mutatta be, milyen is Sütő András: azt írta, hogy hat előadás után levették a színpadról a darabot. Kuszálik utánanézett és közölte az eredményt: 14-szer játszották, és csak ezután tiltották be… Kuszálik bebizonyította: az író kijelentése „nem nyugszik valós adatokon”. – /Kuszálik Péter: Gedeon színre lép. = A Hét (Marosvásárhely), márc. 17./

A Bethlen Gábor Alapítvány Kuratóriuma 2005. február 5-i ülésén elhatározta, hogy társadalmi-közéleti szerepének újjáélesztése érdekében létrehozza a Bethlen Gábor Alapítvány Baráti Társaságát. A kuratórium felhívásban rögzíti: A társaság legfontosabb feladata a keresztény-nemzeti erkölcsön alapuló értékrend, a magyar–magyar kapcsolatok, a nemzetismeretre és önismeretre épülő szolidaritás újjáélesztése, az ezt szolgáló programok, rendezvények, akciók elindítása, ápolása. Az alapítvány kuratóriuma úgy vélte, a kettős állampolgárságról szóló 2005. december 5-i népszavazás eredménytelensége ellentmond törekvéseiknek és tevékenységüknek.Ú úgy döntöttek, megalapítják a Bethlen Gábor Alapítvány Baráti Társaságát. A társaságba hívják és várják az alapítvány kezdeményezőit, az elmúlt negyedszázadban kitüntetetteket és családtagjaikat, a laudátorokat, a támogatókat, a céljaikat vállaló és tenni kész honfitársakat a világ minden részéből. Bakos István, a Bethlen Gábor Alapítvány elnöke a világhálón közzétett felhívásban emlékeztetett, hogy Erdély fejedelme születésének 400. évfordulóján, 1979 karácsonyán indított beadványban 65 jeles személyiség kezdeményezte a független magánalapítvány létesítését. Hatéves küzdelem után szerezték meg működésük hivatalos jóváhagyását. Az alapítók: Illyés Gyula, Németh László, Kodály Zoltánné és Csoóri Sándor. Az alapítvány anyagi, szellemi és lelki támogatásával, ösztöndíjaival és díjaival úttörő szerepet vállalt a nemzeti összetartozás szolgálatában, a határokon túl élő magyarság magyarországi megismertetésében, kiváló képviselőinek elismerésében, a magyar–magyar kapcsolatok ápolásában. Az elmúlt negyedszázadban adományozott mintegy kétszáz kitüntetésük (Bethlen Gábor-díj, Márton Áron-emlékérem, Tamási Áron-díj, Teleki Pál-emlékérem) négyötödét – írják továbbá – négy kontinens félszáz országában élő nemzettársaik kapták magyarságszolgálatukért, de jutalmazták Közép-Európa népeinek kiemelkedő képviselőit is. A Bethlen Alapítvány szervezte meg Illyés Gyula születésének centenáriumát (2002), Bakos István és társai készítették el a kétkötetes Magyar nemzetismereti tankönyvet és honlapot, az alapítvány és támogatói állíttatták fel 2004. április 3-án Balatonbogláron Teleki Pál Budapestről eltanácsolt szobrát. Ebben az évben is működtetik a Németh László budapesti szobrának felavatását segítő szoboralapot. /Sylvester Lajos: Minden erőt együvé fogni kívánunk. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 17./

Éles bírálatokat fogalmazott meg Toró T. Tibor RMDSZ-es parlamenti képviselő a szövetség által készített kisebbségi törvénytervezettel kapcsolatban. Toró sérelmezte, hogy a tervezet a kisebbségi szervezetek létrehozására vonatkozóan ugyanazokat a diszkriminatív kritériumokat állapítja meg, amelyeket a romániai választási törvényben több nemzetközi szervezet is kifogásolt. Toró szerint ennél súlyosabb, hogy a kulturális autonómiára vonatkozó rész az önrendelkezés joggyakorlását nem a közösségnek, hanem a közösség egy reprezentatív szervezetének – az RMDSZ-nek – adja oda. Toró jövő héten több módosító javaslatot is megfogalmaz majd. Szerinte az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által jóváhagyott személyi elvű autonómiatervezet a modellértékű. Márton Árpád, a tervezetet kidolgozó egyik RMDSZ-es parlamenti képviselő elmondta: valóban a parlamentbe jutott szervezet kérheti a kormánytól, hogy kisebbségi önkormányzati választást írjanak ki, de ezen nemcsak az illető szervezet tagjai, hanem a bejegyzett civil szervezetek és alapítványok képviselői is részt vehetnek. /Borbély Tamás: Vitát gerjesztett a kisebbségi törvénytervezet. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 18./

Az Országos Diszkriminációellenes Tanács /ODT/ működésével kapcsolatban írta Székely Kriszta, hogy a rendőrségi bűnesetek feltárása alkalmával még mindig elhangzik: az elkövető roma. Állítólag szép számmal vannak olyan szórakozóhelyek is, ahol ugyanezen nemzetiséghez tartozó egyéneket kitiltották. Az alulfizetett alkalmazottak nagy része nő, annak ellenére, hogy összességében képzettségük magasabb a férfiakénál. Az ODT foglalkozhat Vadim Tudor magyarellenes kijelentéseivel is. /Székely Kriszta: Diszkrimináció. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 18./

Többen is visszautasították a Magyar Polgári Szövetség által létrehozott Wass Albert-díjat. Gazda Zoltán tájékoztatása szerint Ilkei Ferenc, Vargyas polgármestere, valamint két községi tanácsos, Dimény Ferenc és Soós Béla is. A díjat az MPSZ azért alapította, hogy az autonómia megteremtéséért folytatott tevékenységet jutalmazza. Az MPSZ úgy értékeli, hogy bár mindenkinek jogában áll egy díjat visszautasítani, az elismerő és bátorító oklevelet pártfüggőség miatt elhárítani sajnálatos. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 18./

A Krónika napilapban Salamon Márton László összefoglalta a Földes-üggyel kapcsolatban az A Hét hetilapban közölteket /Parázs vitát gerjesztett az erdélyi magyar közéletben a Földes László-ügy/, emellett Stefano Bottoni reagált A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy című tanulmánya nyomán kibontakozott vitára. /A Krónikának ez a száma nem jelent meg az interneten/ Az eddigiekhez képest új megvilágítás ad a vitának egy kortársnak és a vita szemtanújának, a tavaly elhunyt Izsák József irodalomtörténésznek a vallomása, melyet 1985-ben írt. a/ Földes László polgári származású kritikus és esszéíró már diákkorában hangadója volt a kommunista ifjúsági mozgalomnak. Hűséggel szolgálta korát így került Gaál Gábor bukása után az Utunk irodalmi hetilap főszerkesztői tisztébe. Hajszálra sem tért el a hatalom, a diktatúra előírásaitól. Jócskán túlteljesítette az elvárásokat, karrierizmusában osztozott nemzedéktársaival – mindent a hatalomban való részvételért – ez volt az ő jelszava is. Ebbeli mohósága idézte elő meghurcoltatását. Az ügy körül sok a legenda meg a torzítás. Izsák József felidézte a történteket. 1958-ban a Román Munkáspárt határozatban elítélte a revizionizmust, célozva az 1956-os magyarországi eseményekre. Földes László az Utunkban sietett támogatni a határozatot, példákkal bizonyítva, hogy a revizionizmus a romániai magyar irodalomban is felütötte a fejét. A támadás az Igaz Szó folyóirat és főszerkesztője, Hajdu Győző ellen irányult. Mindketten kiszolgálták a hatalmat, csak más iskolát jártak végig. Hajdu Győző a református kollégiumból indult hagyománynak tekintette a népi mozgalmat. Nem szerették egymást. Hajdu Földest kozmopolitának tekintette, Földes Hajdut narodnyiknak, népinek, aki a magyar nemzeti hagyományokat többre tartja a szocialista realizmusnál. Földes Utunkban közölt cikksorozatára válaszként Hajdu Győző egy leleplező beadványt készített a Román Munkáspárt Központi Bizottsága részére, ebben leírta, hogy a Földes László Rákosi Mátyás menesztése után előtte és Sütő András előtt kijelentette, hogy Gheorghe Gheorghiu-Dejt is el kell mozdítani a párt éléről, mert ő is kiszolgálta a személyi kultuszt. Beadványát aláíratta Sütő Andrással is. Hajdu Győző behívatta Izsák Józsefet és elolvastatta vele beadványát, véleményét kérve. A szobában ott ült némán Sütő András is. Izsák József megpróbálta lebeszélni Hajdu Győzőt a beadvány elküldéséről, de hiába, nem hallgatott rá. A beadványt Kovács György író, központi bizottsági tag juttatta el az illetékesekhez. Ezután Kolozsváron pártgyűlést hívtak össze, ahol Földest leleplezték és kizárták a pártból. Marosvásárhelyen is összehívtak egy Földest leleplező gyűlést. A gyűlésen Hajdu Győző közölte, itt is van egy Földes-bérenc, mégpedig Izsák József. Izsák az ülésen nem válaszolt a vádaskodásra. Földes Lászlóval nagy tragédia nem történt, megmaradt főiskolai állásában, rövid ideig nem közölhetett. Utolérte a karrieristák végzete. Rehabilitálása után próbáltak mártírkoszorút vonni a feje köré. Valójában nem mártírja volt ő a hatalomnak, hanem pallosa. Nemsokára, Gheorghe Gheorghiu-Dej halála előtt újból közölhetett, visszavették a pártba, a bukaresti A Hét főszerkesztő-helyettese lett. A Földes-ügy minden ódiuma Kovács Györgyre hullott, valósággal kiközösítették az irodalomból. Izsák többször kérte őt, írja meg az utókor számára a történteket. Kovács György Izsák Józsefnek Sütő András szerepéről elmondta, hogy Sütő András 1956 őszén megtagadta a magyar forradalmat „ellenforradalomként” elítélni, több írótársával együtt. Végül bizonyos szervek nyomására aláírta, de ezt az ellenállást a felettes szervek nem bocsátották meg. Kolozsváron 1956-ban Földes László is „ingadozott”. Példát kellett statuálni, állította Kovács György, egy írót fel kellett áldozni. Ki legyen az? Sütő vagy Földes? 1958-ban úgy döntöttek, hogy Sütő a nagyobb író, őt kell menteni, és felvonultatják éppen Földes ellen. – Végülis Földest nem érte végzetes csapás. /Izsák József: Földes László meghurcolásának történetéhez. = Krónika (Kolozsvár), márc. 18./ b/ Stefano Bottoni a Krónika napilap kérésére reflektált A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László ügy című tanulmánya nyomán kibontakozott vitára. A Földes-ügy szereplői mindannyian magyarok voltak, az akkori baloldal, a hatalmon levő értelmiség legismertebb alakjai. Bottoni a hozzászólások többségéből azt érzi, hogy az ügy résztvevőit még mindig összetartja egy képzeletbeli kötelék. Mai ködösítésre készteti őket. Bottoni döbbenettel olvasta, hogy Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője hozzászólását azzal zárta, „a múlt sokkal bonyolultabb, mint azt Sipos Géza véli” /A megszakított csendről, A Hét, márc. 3./ Bottoni megállapította, hogy K. Lengyel Zsolt, Bárdi Nándor és Vincze Gábor alapkutatásai nem épültek be az erdélyi értelmiség önismeretébe. A közelmúlt feltárásában Romániában óriási változások indultak el az utóbbi 8-10 évben. Van azonban egy terület, ahova a román történészek nemigen hatoltak be: az erdélyi magyar társadalom működési zónájába. Nem írtak arról, „hogy kik juttatták börtönbe magyar szekustiszteknek tett jelentéseikkel a Bolyai Tudományegyetem diákjait, tanárait 1956 után, vagy arról, miként hálózta be az állambiztonság szívélyes magyar emberekkel/ügynökökkel a magyar kulturális intézményeket.” /Stefano Bottoni: Akarják-e tudni? = Krónika (Kolozsvár), márc. 18./ c/ Salamon Márton László összefoglalta a Földes-üggyel kapcsolatos vitát. Stefano Bottoni Olaszországban élő történész a magyarországi Korall társadalomtörténeti folyóirat 2004 decemberi számában közölte A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy című tanulmányát. Ennek akkor nem volt nagyobb visszhangja. Salamon Márton László összegzése kiegészíthető azzal, hogy az A Hét (Marosvásárhely) hetilap 2005. február 17-i száma újraközölte Bottoni tanulmányát azután indult meg a vita. A vitacikkek eddig az A Hét hasábjain láttak napvilágot, most adott hírt a vitáról a Krónika. Salamon Márton László szerint a vita két romániai magyar szereplőt hoz kínos helyzetbe, Gálfalvi Zsoltot, a Román Televízió igazgatótanácsának RMDSZ-es tagját, a Magyar Pen Klub elnökét és Sütő András írót. Sütő András „légből kapott és gyalázatosságában bíróságért kiáltó” állításnak nevezte Traumát oldó emlék címmel megjelent írásában Stefano Bottoni azon állítását, miszerint „Ahhoz azonban, hogy Hajdu elindíthassa Földes elleni támadást, folyamatosan információra volt szüksége Kolozsvárról. Ezt biztosította Sütő”. Sütő András a feljelentő levelek kapcsán azzal védekezett, hogy Hajdu csak véleményeket kért az Igaz Szó Földes által elmarasztalt szerkesztőiről. Gálfavi Zsolt ugyanebben a számban csapdahelyzetekre hivatkozott. /Salamon Márton László: Parázs vitát gerjesztett az erdélyi magyar közéletben a Földes László-ügy. „Tündérország sötét oldala” = Krónika (Kolozsvár), márc. 18./

Az 1848-49-es európai forradalmakról tartott előadást Székelyudvarhelyen Kolumbán Zsuzsanna történész. Az Areopolisz Történelmi és Társadalomtudományi Kutatócsoport által működtetett Areopolisz Szabadegyetem előadásán újabb megközelítést hallhatott a közönség a történelmi eseményről. Az előadó történelem szakot végzett, jelenleg a könyvtár munkatársa, többéves kutatást szentelt a 48-as események erdélyi (főleg udvarhelyszéki) levéltári anyagának, dokumentumainak tanulmányozására. Az Areopolisz Szabadegyetem következő előadása áprilisban lesz, amikor a Csíki Székely Múzeum igazgatója, a székelyudvarhelyi Gyarmathy Zsolt Századforduló az emlékiratok tükrében címmel ismerteti a témában végzett kutatásait. /Katona Zoltán: 1848-49 forradalmai – más szemmel. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 18./

Az RMDSZ szakértői kidolgozták a kisebbségi törvény tervezetét. Ellenvetéseket szült a tervezet, főként az RMDSZ polgári szárnya berkeiben, illetve az RMDSZ-en kívüli magyar politikai körökben. A közvitára bocsátott dokumentum szerint egy kisebbségi szervezet bejegyzéséhez szükséges támogató aláírások száma nem lehet kisebb az adott kisebbség hivatalos népszámláláskor megállapított létszámának 15 százalékánál. Amennyiben ez a 15 százalékos arány 25 ezerrel egyenlő, vagy meghaladja azt, az alapító tagok listája legkevesebb 25 ezer támogató aláírást kell tartalmazzon, legkevesebb 15 megyéből, de nem kevesebbet, mint 300-at minden megyéből. A tervezet szerint újból be kell jegyeztetnie magát minden olyan nemzeti kisebbségi szervezetnek, amely nem tagja a Kisebbségi Tanácsnak, illetve nincs parlamenti képviselete. Gyakorlatilag a választási törvényekből ismert – és nemzetközi szinten is kritikákat kiváltó – rendelkezés továbbéltetéséről van szó, amelynek nem lehet más célja, mint megakadályozni újabb kisebbségi szervezetek megjelenését a politikai piacon – hangsúlyozzák a tervezet ellenzői. Külön fejezetet szentel a törvénytervezet a kulturális autonómia intézményének. A tervezet a Kulturális Autonómia Országos Tanácsa létrehozását írja elő. Ennek tagjait belső választások révén jelölnék ki. – Nem ártott volna szélesebb körben hozzáférhetővé tenni a tervezetet. /Sarány István: Vitára bocsátották a tervezetet. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 19./

Önnön hatalmának végleges megerősítése, minden döntési jog kisajátítása, a más hangok, vélemények, nézetek demokratikus köntösbe öltöztetett kirekesztése – erről szól az RMDSZ kisebbségi törvénye, állapította meg Farkas Réka, a lap munkatársa. A tartalommal kapcsolatban nagy volt a titkolózás. Mostanáig a szűk munkacsoporton és a legfelsőbb vezetésen kívül senki nem ismerhette meg a tervezet tartalmát. Markó Béla több ízben kifejtette, figyelembe veszik a módosító javaslatokat. A kisebbségi törvénytervezet a nemzeti kisebbségek jogállásának rendezése ürügyén teljhatalommal kívánja felruházni a parlamenti képviselethez jutott szervezeteket. Önrendelkezési jogosítványt nem az erdélyi magyarságnak, csak az RMDSZ-nek, és gondoskodik arról is, hogy senki másnak ne legyen esélye bekerülni a jelentős jogkörökkel felruházott Országos Kisebbségi Tanácsba, illetve az autonómiatanácsba. A jogalkotók a kisebbségi törvénybe szóról szóra átemelték a tavalyi választási törvény Velencei Bizottság, Európai Parlament és az Egyesült Államok külügyminisztériuma által elítélt cikkelyeit. Az RMDSZ nem szánt hosszú időt a vitára, március 23-ig tehetik meg módosító javaslataikat a megkérdezettek, az ütemterv szerint március 31-ig a kormány asztalán kell lennie a jogszabálynak. A háromszéki RMDSZ a történelmi egyházak képviselőit, civil szervezeteket hívott meg az első beszélgetésre. A sajtót és a Székely Nemzeti Tanács képviselőjét hívatlan vendégként nem engedték be a terembe. ,,Egy alkotási folyamat zajlik, nem tartozik a közvéleményre” – fejtette ki Márton Árpád képviselő. /Farkas Réka: Jogsértő kisebbségi törvénytervezet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 19./

Kolozsváron a Szent Mihály plébánia a képzőművészek kilakoltatását kérte a Szentegyház utcai galériából. A bíróság elismerte a római katolikus plébánia tulajdonjogát a Szentegyház utcai ingatlan fölött. Az egyház képviselői megkeresték a képzőművészek szövetségét, hogy írjanak alá egy bérleti szerződést, ezt azonban a szakmai szervezet vezetői megtagadták arra hivatkozva, hogy a Polgármesteri Hivatallal már létezik egy hasonló tárgyú szerződés. A Barabás Miklós Céh vezetői arra kérték Czirják Árpádot, tegye lehetővé, hogy még néhány évig, a polgármesteri hivatallal kötött szerződés lejártáig, az intézmény használhassa a kiállító helyiségeket. A levélhez a kezdeményezők több mint hetven, a szövetség kolozsvári fiókjához tartozó magyar képzőművész nevét és lakáscímét tartalmazó jegyzéket is csatoltak. /B. T.: Ellenzi a kilakoltatást a Barabás Miklós Céh. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 19./

Váradi Péter Pál veszprémi agrármérnök, fotóművész és felesége, Lőwey Lilla történelem–magyar szakos tanárnő Erdély vidékéről képes kalauzt szerkesztettek. A Magyar Örökség-díjat idei 38. döntésük alkalmával a Sárospataki Református Kollégium, Csík Ferenc úszóbajnok (post mortem), Olofsson Károly bencés szerzetes, Fülei Szántó Endre nyelvtudós (post mortem), Borsa Gedeon bibliográfus és Zsögödi Nagy Imre festő-grafikus művész (post mortem) kitüntetésével együtt Váradi Péter Pálnak ítélték oda. Váradi Péter Pál 1968-ban Nagyváradról Moldvába kényszerült munkát vállalni, majd innen telepedett át Magyarországra 1972-ben. Feleségével, Lőwey Lillával készíti az Erdély – Székelyföld honismereti és irodalmi fotóalbum-sorozatot, amelynek napjainkig tizenkilenc kötete jelent meg. A Sepsiszentgyörgy és vidéke album megjelenését őszre tervezik, idén a könyvesstandokra kerül Sepsiszentgyörgy ké­pes krónikája, s ezzel párhuzamosan készül Sepsi­illyefalva honismereti képes könyve is. A házaspár Szováta közelében épített hétvégi háza is lehetségessé teszi a székelyföldi-erdélyi tartózkodásukat. Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla Erdély-Székelyföld újkori képi-költészeti felfedezésében úttörő munkát végez. /Sylvester Lajos: Erdély újabb kori képes költészete (Váradi Péter Pál Magyar Örökség-díjas). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 19./

1990 „fekete márciusáról” emlékeztek meg március 19-én Marosvásárhelyen: a Bernády Házban az RMDSZ találkozott az akkori események áldozataival, este a Kultúrpalotában pedig Kincses Előd meghívottai idézték fel a véres napokat. Az RMDSZ meghívta azokat, akik 1990. március 19-én a Bolyaiak terén a szövetség akkori székházának padlásán rekedtek. A találkozón jelen volt Markó Béla, az RMDSZ elnöke is. E rendezvényre várták az akkori események áldozatainak – Gémes István, Csipor Antal, Kis Zoltán – leszármazottait, illetve a börtönt megjárt Cseresznyés Pált és Juhász Ilonát, valamint Sütő András írót. Ugyancsak Marosvásárhelyen, a Kultúrpalota nagytermében Kincses Elődnek, a márciusi események egyik főszereplőjének a meghívására Schmidt Mária történész, a budapesti Terror Háza Múzeum igazgatója és Gabriel Andreescu, a bukaresti Emberi Jogok folyóirat igazgatója tartott előadást. A megemlékezésen részt vett Tőkés László püspök és Király Károly, az RMDSZ volt elnöke. Tizenöt évvel ezelőtt, Marosvásárhelyen, egy gyógyszertár bejáratán feltüntetett magyar felirat felbőszítette a román tömeget, amely március 16-án randalírozott a városban. Az események 19–20-án tetőztek, amikor a Görgény völgyéből behozott parasztok a város főterén Bolyai és Sütő András életét követelték. Az RMDSZ-székház padlásán rekedt akkor 78 személy. Annak ellenére, hogy a hatóságok biztonságos elvonulást ígértek számukra, fizikai bántalmazás árán hagyhatták el csak az épületet, Sütő András író elvesztette fél szemét. Március 20-án a város magyarságának békés tüntetését a főtéren román falvakból újból behozott, gyűlöletre buzdított csoportok zavarták meg, botokkal felfegyverkezve estek neki az atrocitások ellen tiltakozóknak. Markó Béla beszédében úgy vélte, 15 évvel ezelőtt Marosvásárhelyen dőlt el, hogy az erdélyi magyarság politikai eszközökkel akarja jogait kivívni, ugyanakkor nem engedi magát erőszakkal elhallgattatni. 1990-ben ez volt a szándék: a román–magyar konfrontációt, egy a boszniai vagy koszovói példához hasonló útra terelni, amelyen a magyarság jogköveteléseit véres erőszakkal akarták eltiporni. A magyarságot nem lehetett olyan útra vinni, amelyet nem akart: ehelyett példás összefogással saját kezébe vette a sorsát, felemelte a fejét és szembe fordult az erőszakkal. /Marosvásárhelyi mementó a „fekete márciusról”. Külön megemlékezést szervezett az RMDSZ és Kincses. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 21./

Március 19-én Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában dr. Kincses Előd, a Maros megyei Nemzeti Megmentési Front volt alelnöke szervezésében megemlékezést tartottak, amelyen felidézték az 1990-es márciusi eseményeket. A 15 évvel ezelőtt történtekről Schmidt Mária történész, a budapesti Terror Háza Múzeum igazgatója és Gabriel Andreescu politológus, lapszerkesztő beszélt. Dr. Kincses Előd szóvá tette, hogy bár az RMDSZ most kormányzaton van, még mindig nem derítették ki az 1990-es marosvásárhelyi események kezdeményezőit, felbujtóit. Azóta 40 magyart és cigányt ítéltek el, de az igazi vétkesek büntetlen maradtak. Az ügyvéd elmondta, a romániai magyar autonómia-törekvések csakis összefogással érhetők el, ezért meghívta a rendezvényre az RMDSZ szenátorait és parlamenti képviselőit, de senki sem jött el, kivéve Kerekes Károly képviselőt. Sütő András betegségére hivatkozva maradt távol, eljött viszont a Ceausescu rendszer két ellenállója: Király Károly és Tőkés László püspök. Fehér karácsonytól a fekete márciusig címmel készült videofilm idézte a nagyszámú közönségnek az 1989. december 22. és a 1990. március 20-a között Marosvásárhelyen történteket. Schmidt Mária felolvasta Orbán Viktornak a Fidesz Polgári Párt elnökének az üzenetét. Schmidt Mária történész kifejtette, Tőkés Lászlónak sikerült maga mögé állítani Temesvár lakosságát. Ez forradalom volt – vélte a történész, az viszont, ami Bukarestben történt, az kételyeket ébreszt. Az 1989. december 21-i népgyűlésen a zavargásokat kirobbantók, majd a mai napig se tisztázott terrorista diverzió arra utal, hogy titkosszolgálati erők álltak a háttérben. A Szekuritáténak és a párt másodvonalbeli politikusainak kapóra jött Temesvár, hogy ennek ürügyén megrendezzék a bukaresti forradalmat. A figyelemelterelés, a dezinformálás voltak a visszarendeződés eszközei. Romániában a pártállami rendszert saját politikai elitje buktatta meg, így a rendszerváltás felemásra sikerült. Ameddig nem derül ki, hogy kik lőttek 1989 decemberében, kik szervezték a márciusi pogromot, kik irányították a bányászokat Bukarestbe, addig nem teljesedik ki a rendszerváltás. Gabriel Andreescu elmondta, hogy 1989 decemberében nem számolták fel a Szekuritátét, csupán a hadsereg hatáskörébe helyezték azzal a feltétellel, hogy a hadügyminisztérium három hónapig biztosítsa a titkosszolgálat tagjainak fizetését, majd ezt követően felszámolják őket. A három hónap márciusban járt le. Gabriel Andreescu Emil Constantinescu volt államfő könyvéből idézett, aki leírta, hogy a titkosszolgálat 1990-től, de mandátuma alatt is a román-magyar konfliktust tévesen állította be és szándékosan félretájékoztatták az államhatalmi szerveket. Gabriel Andreescu kifejtette: kétségtelenül Ion Iliescu az 1990 márciusi események stratégája és munkáját Virgil Magureanu a Román Hírszerző Szolgálat első vezetője segítette. 1990. március 19-én Ion Iliescu Virgil Magureanu társaságában Temesváron tartózkodott, ahol az ottani értelmiségiek arra kérték, szervezzenek egy barátság felvonulást, amelyen jelezni kívánták, lehet megoldást találni a marosvásárhelyi konfliktusra, mire Iliescu kijelentette, a románok és a magyarok között akkora szakadék van, hogy azt már lehetetlen áthidalni. Virgil Magureanu hozzáfűzte: Erdély egy puskaporos hordó, nincs mit tenni... Valójában az történt, hogy március elején az Országos Nemzeti Megmentési Front állandó bürója – amely a volt kommunista pártvezetőkből is állt, mint Ion Iliescu, Silviu Brucan, Dumitru Mazilu és Petre Roman – titkos ülésen eldöntötte, hogy kirobbantják a marosvásárhelyi etnikai konfliktusokat, aminek célja egyértelműen a hatalom átmentése volt. Az RMDSZ kormányon van, így most joggal kérheti, hogy a 15 évvel ezelőtti eseményekre a jelenlegi hatalom fényt derítsen, hangoztatta Gabriel Andreescu előadásában. A rendezvényre eljött Vasile T. Suciu nyugalmazott rendőrtiszt és Judea Ioan ny. ezredes, az 1990-es márciusi események egyik főszereplője, aki az igazát tisztázni szerette volna, így a rendezvény szünetében szót kért, azonban a hallgatóság azt nem engedélyezte. /Vajda György: Le kell bontani a hazugság falát! A titkosszolgálat szervezte a forradalmat és a pogromot. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 21./ Bögözi Attila újságíró úgy minősítette, hogy Tőkés László az 1989-es romániai fordulat elindítójaként nem tudott megmaradni a hősök panteonjában, továbbá Kincses Előd, Marosvásárhely fekete márciusának egyik kulcsembere sem tudott megmaradni annak a nagyformátumú politikusnak, akinek 1990. március 20-án „a főtéren tüntető magyar tömeg – ma már tudjuk azt is, hogy tévesen – látta”, ugyanis a „főáramlatából a perifériára sodródott”. Az újságíró nem érti, miért kellett Kincses Elődnek rászervezni még egy másik rendezvényt az emlékezésre. Szerinte a Pestről jött Schmidt Mária történész (a Terror Háza Múzeum igazgatója) olyan szinten, mintha ezt első osztályosoknak tenné, elmesélte, hogy milyen is volt az élet a Ceausescu-korszakban. /Bögözi Attila: Ha emlékezni külön kottyan kedve. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 21./

Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke keményen bírálta az RMDSZ által kidolgozott kisebbségi törvény tervezetét. A 15 évvel ezelőtti marosvásárhelyi események emlékére tartott rendezvényen Tőkés annak a véleményének adott hangot, miszerint a törvénytervezet semmi újat nem hoz és kikerüli a fő követelést, a közösségi autonómiát. A kulturális autonómia fogalma nincs világosan meghatározva, ezért „bármit el lehet adni a kulturális autonómia ürügyén”. /Tőkés: Az RMDSZ kisebbségi törvénytervezete hamis alternatíva a kulturális autonómiára. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 21./

A marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum volt a házigazdája a Bolyai nevet viselő iskolák találkozójának, melyen hat anyaországi és három határon túli magyar iskola képviseltette magát. Bálint István, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum igazgatója köszöntötte a jelenlevőket, a budapesti, a zentai, a mosonmagyaróvári, a kecskeméti, szombathelyi, a salgótarjáni, az ócsai és az aknaszlatinai iskola tanárait és diákjait. Kötő József államtitkár kifejtette, helyt kell állni, talpon kell maradni, versenyképesnek kell lenni, minőséget kell teremteni oktatásban, kultúrában egyaránt. Kötő Németh Lászlónak a minőség forradalmával kapcsolatos eszméjét idézte. A nyolc Bolyai nevét viselő iskola vezetői a tanintézmények közti szoros együttműködés reményében alapszerződést írtak alá. 2002. után újból Marosvásárhelyen talált otthonra a Bolyai-vándordíj. A díjat az az iskola kapja, amely a Bolyai-vetélkedőt megnyeri. /Mészely Réka: A Bolyai nevet viselő iskolák találkozója. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 21./

A zsúfolásig megtelt arad-belvárosi katolikus templomban március 16-án Böjte Csaba ferences szerzetes, a dévai Szent Ferenc Alapítvány elnöke által celebrált szentmise után megtartott előadása a krisztusi szeretetről szólt. Bevezetőjében elmondta: a teológiára való jelentkezését egyetlen aggodalma árnyékolta be, hogy nem lehetnek gyermekei. Ez a tudat alatti apaösztön, no meg az Erdély-szerte tapasztalt szomorú tény ötvözetéből – nagyon sok magyar gyermeket dobnak el maguktól a szüleik vagy a szegénység miatt elkallódnak, a társadalom perifériájára kerülnek –hajtott ki a gyermekotthonok létrehozásának az ötlete. Sok történetet mondott el, például azt, amikor a züllött szülők a gyermekük sanyarú sorsa miatti fájdalmuk, továbbá az Istenhez vezető út meglelése folytán megjavultak, újra összetartó, megtartó erővé vált a családi kötelék. Két évvel ezelőtt levelet kapott egy kilátástalan nyomorban élő kisleánytól, aki végső elkeseredésében így fejezte be sorait: “Pap bácsi, vigyen el engem innen, mert meghalok!” Azóta Kovács Helénke a gyermekotthon nagy családjában él, Aradra is elkísérte az atyát, szavalt is. Az egyik hallgató megkérdezte az atyát, mit érez azok iránt, akik a múlt rezsimben az apját eltették láb alól? Meghökkentő választ kapott: előbb gyűlöletet, majd bosszúvágyat. Aminek a levezetésére nincs hatékonyabb a krisztusi szeretetnél: a butaság, a rosszindulat fölött csakis szeretettel, jótettel lehet úrrá lenni. /Balta János: Bosszú, szeretettel. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 21./

Horst Köhler német államfővel és Gerhard Schröder kancellárral is találkozott március 21-i egynapos berlini látogatása alkalmával Traian Basescu államfő, majd német üzletemberekkel tárgyalt. „Bizakodom, hogy Románia teljesíti kötelezettségvállalásait, s abból indulok ki, hogy 2007. január elsején belép az Európai Unióba” – jelentette ki Berlinben Gerhard Schröder német kancellár, Traian Basescu román elnököt fogadva. /Egynapos berlini úton Basescu. Németország bízik Románia 2007-es csatlakozásában. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 22./

Toró T. Tibor képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke kifejtette, hogy a kisebbségi törvénytervezettel az RMDSZ jelenlegi monopolhelyzetét akarja átmenteni. Ezt mutatja, hogy a tervezet átveszi a tavalyi választási törvény diszkriminatív megfogalmazásait. Toró T. Tibor összeállította módosító javaslatát. /Gazda Árpád: Interjú Toró T. Tibor RMDSZ-es képviselővel, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnökével. = Krónika (Kolozsvár), márc. 22./

Petre Roman kategorikusan elutasította Király Károlynak azt a vádját, miszerint ő is hibás lett volna az 1990-es marosvásárhelyi márciusi események miatt. A Nemzeti Megmentési Front (NMF) egykori magyar alelnöke kijelentette, hogy Ion Iliescu és Petre Roman a felelős a románok és magyarok közötti véres konfliktus kirobbanása miatt. Petre Roman szerint akkori számos határozata és intézkedése végül „modell értékű interetnikai együttélést eredményezett”. A volt kormányfő szerint Király Károly cselekedetei nem a két nép békés együttélését, hanem a konfliktus elmérgesedését szolgálták. „A márciusi események idején is aktív volt a titkosszolgálat Marosvásárhelyen” – ezt Ioan Judea nyugalmazott mérnök ezredes ismerte el, aki 15 évvel ezelőtt a marosvásárhelyi városi tanács elnöke volt. „Én, mint a városi tanács elnöke, nem szüntettem meg a titkosszolgálati szerveket, amelyek azelőtt léteztek. December 26-án azt mondtam nekik: „ti az országot és a népet szolgáltátok az eskütökhöz híven. A vezetőség megváltozott, és aki nem akarja továbbra is szolgálni az országot és a népet – ahogyan megesküdött –, az szabad.” Senki nem távozott. Akkor kiadtam a parancsot, hogy lássák el feladatukat és teljesítsék kötelességüket. Én minden reggel hét órakor megkaptam a szigorúan titkos jelentést a marosvásárhelyi rendőrség parancsnokától” – fejtette ki Ioan Judea a Duna Tv-nek. /1990 elején is működött a Szekuritáté. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 22./

Borsos Géza, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke kifejtette, hogy a gyergyószentmiklósi ülés programadó gyűlése volt a Székely Nemzeti Tanácsnak, amely számba vette az eddigi eredményeket és az új eszközök lehetőségét. A következő lépéseket az államelnök elutasító véleménynyilvánítása ismeretében mérlegelik, valamint annak ismeretében, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a Tariceanu miniszterelnökkel folytatott tárgyalásai után „egy idegen kormány programjához igazította a saját, nemzettársai érdekében megfogalmazott elvárásait, és azt mondta, hogy csak azt az autonómiatörekvést támogatja, amely a román kormány programjában szerepel”. Ilyen körülmények között az SZNT szövetségesekre egyelőre nem számíthat. Az SZNT megszólította Románia államelnökét és miniszterelnökét, valamint Magyarország miniszterelnökét, arra kérve őket, vegyék fontolóra azt, hogy a székely népnek joga van az önrendelkezésre. Az SZNT az európai országok külügyi szolgálataihoz fordul, de a kérdést megoldani közvetlen tárgyalásokkal itthon kell. /Gál Éva Emese: „A székely népnek joga van az önrendelkezéshez”. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 22./

Sem a megyei sajtó, sem a Berecki Harangszó művelődési és közéleti lap nem biztosíthat annyi teret, hogy a maga teljességében helyet kaphasson minden, ami történik Berecken, Kézdimartonoson vagy Ojtozon. A hó elején beindult heti két helyi tévéadás pótolhatja az elvárásokat. A 79. életévét taposó Dimény György, a ,,berecki katolikus megyebíró” elmondta, a lelkiekkel nincsen baj, kevéssel több a gond az anya­giakkal. Tavaly új kerítéssel vették körbe a temetőt, megjavították a plébánia telkén álló melléképületeket. Berecken jelentős erdővagyont, községi erdőt kell visszaszerezniük Bákótól, továbbá Vrancea megyétől is. Tibád Sándor nyugalmazott történelemtanár bemutatta már mondhatni nyomdakész kéziratát az értékes hely- és művelődéstörténeti, néprajzi adatokkal, melyek Bereckhez, annak egyházához, nemkülönben a Gábor Áron Alapítvány kuratóriumának közel tízesztendős tevékenységéhez kötődnek. Tibád Sándor dolgozik egy egyházi jellegű kéziraton, a székely plébániákról. Khell Ödön, a Gábor Áron Alapítvány elnöke beszámolt arról, hogy használható állapotba akarják hozni az épületet. A kultúrotthonban Balogh András fiával a Berecki Harangszó helyi kiadvány február–márciusi összevont számának szerkesztésén dolgozott, készítik a Berecki Harangszó évkönyvet is. /Kisgyörgy Zoltán: Emberek a végeken. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 22./

A Magyarországi Gyermekbarátok Mozgalma – 50 millió forintos beruházás keretében – az erdélyi Algyógyon üdülőt létesít szegény sorsú, elsősorban romániai és magyarországi gyermekek számára. Megvásároltak egy közművesített telket, az üdülő felépítéséhez támogatókat keresnek. A létesítményt alkalmanként 48-50 fő befogadására tervezik. Évente 320 szegény gyermek számára biztosítanának ingyenes üdültetést, egy hetes turnusokban július és augusztus folyamán. A településen elenyésző a magyar lakosok száma, a Gyermekbarátok Mozgalma kiváló kapcsolatot alakított ki a helyi román lakossággal. Az üdülő létrehozásához a Gyermekbarátok Mozgalma 6 millió forinttal és a szervezőmunkával járul hozzá,. A projekt megvalósításának anyagi támogatására a közhasznú Magyarországi Gyermekbarátok Mozgalma meghirdette a „Fogadd örökbe egy szegény gyerek ágyát!” akciót is. Egy ágy örökbefogadására 1000 euró támogatás felajánlását várják cégektől, civil közösségektől, magánszemélyektől. /Guther M. Ilona: Pax Gyermekbarát Üdülő létesül Algyógyon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 22./

A múlt héten a honatyák számára bemutatott kisebbségi törvénytervezet és a belőle kivonatolt – a Krónikában meg a Háromszékben közölt – sűrítmény a teljes szövegismeret hiányában széles körű vitát nem válthatott ki, de markánsabb állásfoglalást indukált több esetben. A törvénytervezet szövege március 22-ig csak román nyelven volt hozzáférhető. A legvehemensebb tiltakozást a választási törvényből a tervezetbe majdnem szó szerint átemelt szöveg váltotta ki, amely szerint a jelenlegi parlamenti pártok kivételezett helyzetbe kerülnek, a valaha is parlamenti képviseletre törekvőknek szinte lehetetlenné válna a parlamenti bejutás. Az RMDSZ esetében a parlamentben már benn lévő pártok előjogainak törvénybe emelését – a tervezetet megfogalmazók érvelése szerint – az egységes fellépés és a parlamenti bejutás küszöbének elérhetősége indokolja. Érthetetlen a tervezetben a ,,sajtókiadványok, közszolgálati szerkesztőségek, műsorok, részlegek létrehozása a közszolgálati rádióval és tévével együttműködve” és ,,a kisebbségek nyelvén működő szerkesztőségek vezetőinek kinevezése, illetve leváltása” passzus. A leglényegesebb ellenvetéseket magának a ,,kulturális autonómiának” a felemás, nem értelmezhető megjelenítése váltotta ki. Kár, hogy elmaradt a már létező autonómiatervek készítőivel az egyeztetés, jegyezte meg Sylvester Lajos. /Sylvester Lajos: Jaj a kisebbségek kisebbségeinek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 23./

Az RMDSZ kisebbségi törvénytervezetéről fejtették ki többen véleményüket. Bakk Miklós politológusnak komoly fenntartásai vannak a törvénytervezettel kapcsolatban. Fontos, hogy a tervezet a kisebbségeket államalkotó tényezőként is meghatározza, kérdés, hogyan viszonyul majd ehhez a román parlament, hiszen ez egy alkotmánymódosító javaslat. A kisebbségi szervezetek jogállását és a kulturális autonómia intézményi keretét szabályozó rész kevésbé sikerült. A kisebbségi szervezetek definíciójánál mértéken felül privilegizálja a már parlamenti képviselettel rendelkező szervezeteket. Itt olyan előírások beemeléséről van szó, amelyeket több európai szervezet is kifogásolt. A törvény hiányossága, hogy nem szabja meg, kik a választások résztvevői. A tervezet megerősíti a Romániában kialakult kisebbségpolitikai rendszert: a román politikai elit a kisebbségekkel kapcsolatos politikai feladatok egy részét a parlamentben képviselettel rendelkező szervezetekre bízza. A kulturális autonómiáról szólva úgy tűnik, az RMDSZ már első lépésben alája kínál a lehetőségeknek. Nagyon rossz, hogy nem történt egyeztetés az EMNT személyi elvű autonómiatervezetét benyújtó politikusokkal, ez azt a gyanút erősíti, hogy a korábban már megszerzett pozíciók közjogi biztosítékokkal való ellátására kerül sor. Puskás Bálint RMDSZ-szenátor: bő­víteni kellene és nagyobb ha­táskörrel felruházni azokat az intézményeket, amelyek a kulturális autonómia megvalósítását cé­lozzák. Kötelezni kell az államot a létrehozandó intézmények finanszírozására, másképp ugyanis nem tudnak majd működni. A szenátor szerint kulturális autonómia keretében egy kisebbséget egyetlen reprezentatív szervezetnek kell képviselnie. Kiss Jenő, a Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület ügyvezető elnöke: Határozottabban és többet kell kérnie az RMDSZ-nek, mert ha most nem kér, akkor az esélyei rosszabbodnak. A tervezet túl nagy hatalmat biztosít az RMDSZ-nek. Nagy hibának tartja, hogy hiányoznak a garanciák. Gazda Zoltán, az MPSZ háromszéki elnöke: Az MPSZ székek közötti egyeztetőtanácsa szerint annyira elhibázott ez a törvénytervezet, hogy ezen javítani nem lehet, teljesen új törvényt kell alkotni, tekintettel arra, hogy a területi autonómia lehetőségként sem szerepel. Úgy látják, hogy a tervezet, amelynek a kisebbségek jogáról kellene szólnia, diszk­riminatív és nemzetellenes. Megfogalmazták a módosító javaslatokat. Nagyon szűk határidőt szabtak egy ilyen kulcsfontosságú törvény véleményezésére. /Farkas Réka: Lesz-e ebből autonómia? (Az RMDSZ kisebbségi törvénytervezete). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 23./

Naiv kérdést ismételget ezekben a napokban a magyar sajtó, főleg az anyaországbeli: köze van-e a szekunak Marosvásárhely 1990-es fekete márciusához? Természetesen köze van, a romániai magyar újságok már akkor megadták a választ: nyakig benne volt! A román nagypolitikának az erdélyi magyarság megijesztésére, másrészt a hírszerzés „demokratikus alapon való” újraszervezéséhez volt szüksége, ez sikerült is. Megerősödött a posztkommunisták szélsőséges nacionalista gyűjtőszervezete, a Vatra Romaneasca, több tízezer magyar települt ki az országból, s a Magureanu féle Román Hírszerző Szolgálat (SRI) is létrejött (a szekuból). A politikának egy előre megfogalmazott forgatókönyve érvényesült. Március 15-én, a Szatmárnémetiben megrendezett előjátékon már csattogtak a szekus-botok. A többnyire sport melegítőbe öltözött fiúk először a székesegyház előtt parkoló magyarországi rendszámú kocsikon próbálták ki vitézségüket. Az autókat rendre felborították, előfutó gazdáikat pedig megverték. Erdődön elvágják a közben odasereglett mintegy két-háromezer magyar ünnepségéhez felszerelt mikrofonok, hangosítók zsinórját. Az elhíresült Judea ezredes már beismerte a szekusok közreműködését Marosvásárhelyen. /Sike Lajos: Botos előjáték. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 23./