Ötvenkilenc éve, 1946-ban húzták föl először a függönyt, csendült föl az első szó a színpadon Marosvásárhelyen. Akkor egy város fogott össze, hogy színháza legyen. Színházi Lyukasórát szervezett március 29-én Marosvásárhelyen a Kemény Zsigmond Társaság a Kultúrpalotában. A Színházi Világnap alkalmából a színház volt a téma: az egykori, legendás Székely Színház. Kárp György színművész üdvözölte a Lyukasórán megjelent egykori kollegákat a Székely Színházból: Szabó Ducit, Mende Gabyt, Székely M. Évát. /Nagy Botond: Emlékhozók szelleme. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 31./

Érdekes első világháborús leletanyagra bukkantak a nagyváradi várban, amikor a XVIII. századi besorozó központ épületének tetőszerkezetét javították. A mennyezetbe szalma közé ékelve leltek rá a várban 1914-1918 között állomásozó 70-es számú gyalogsági ezred nyilvántartására. Azóta rendszerezték a leletanyagot – tájékoztatott Dumitru Noane történész, várgondnok. A német nyelvű iratok a besorozások, dezertálások, sebesülések, szabadságolások krónikái. A korabeli kaszárnyai élet apróbb kellékei, régi térképek, kitüntetések is kikerültek a törmelékből. Kiderült: valószínűleg évtizedekkel később tetőszigetelőként használták föl az iratokat. /(Lakatos Balla Tünde): Hadtörténet mennyezetbe zárva. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 31./

Elhunyt Pusztai Kálmán /Kolozsvár, 1944. jún. 7. – Kolozsvár, 2005. márc. 27./ páratlan hivatástudattal rendelkező professzor. 1966 óta tanított az egyetemen, 1992 óta egyetemi tanár, nyolc éven át volt a Számítástechnikai és Automatizálási Kar dékánja, és utolsó pillanatig vezette a számítástechnikai katedrát. Az oktatásnak és a kutatásnak szentelte életét. Szakkönyvei és egyetemi jegyzetei jelentek meg magyarul és románul. /Dr. Radu Munteanu professzor, mérnök, a Kolozsvári Műszaki Egyetem rektora: In memoriam Pusztai Kálmán. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 31./

A magyar kormány visszautasít. Még nem jutott odáig, hogy tiltakozzék, de visszautasítja Iliescu kijelentését, amely szerint a magyarok felelősek a marosvásárhelyi fekete márciusért. A jelenlegi MSZP–SZDSZ kormány, mint ahogy elődje, az 1994 és 1998 közötti koalíció sem arról nevezetes, hogy tiltakozott volna. Ezzel próbálja magát tisztára mosni a népszavazás miatt. Ion Iliescu 1959 februárjában – akkor még IMSZ főtitkárként – Ceausescuval együtt személyesen részt vett a Bolyai Egyetem felszámolásában; 1990 januárjában a magyar iskolák újralétesülésekor erdélyi „szeparatista tendenciákról” beszélt. Amikor 1990-ben a Bolyai Egyetem újraindítását szorgalmazó Bolyai Társaság küldöttsége fölkereste őt, az akkor elnökjelölt politikus elutasította kérésüket. A marosvásárhelyi pogrommal kapcsolatban Iliescu volt elnök ma is úgy látja, hogy az „esemény” egyenes következménye volt annak, ahogyan a magyarok március 15-ét ünnepelték. /Asztalos Lajos: A fekete március és Iliescu szemüvege. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 1./

Versenyvizsgát ír ki a Figura Stúdió Színház igazgatói állására Gyergyószentmiklós tanácsa. Az eddigi megbízott igazgató, Szabó Tibor kijelentette: kizárt, hogy ismét megpályázná a címet. A testület ugyanis kétszázmillió lejt faragott le a színház alkalmazottjainak fizetési keretéből, később tévesnek bizonyuló indokkal. Az erdélyi színházak között alternatív, kísérleti műhelyként számon tartott Figurának megalakulása óta nincs saját székhelye és színpada; a városvezetés pedig kizárólag az alkalmazottak bérét állja. /Gergely Edit: Igazgatót keres a Figura Stúdió Színház. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 1./

Számos módosító indítvány, bírálat fogalmazódott meg az RMDSZ által a kormány elé terjesztett kisebbségi törvénytervezettel kapcsolatban: a tervezet felszámolná a közösségen belüli pluralizmust, szentesítené az RMDSZ politikai és pénzosztó monopóliumát, stb. A bírálatokkal kapcsolatban Márton Árpád képviselő, a szövegező bizottság tagja kifejte, hogy az RMDSZ tervezetét módosították: a parlamenti képviselettel rendelkező szervezeteknek is újra be kell hogy jegyeztetniük magukat, az RMDSZ-re tehát éppúgy érvényes a 25 ezer támogató aláírás összegyűjtése. Márton Árpád szerint az EU egyetlen államában sem indulhatnak kisebbségi szervezetek a választásokon. Többen kifogásolták, hogy a tervezet az RMDSZ monopóliumát szentesíti. /Székely Kriszta: Bírálatok kereszttűzében a kisebbségi törvénytervezet. Interjú Márton Árpád képviselővel. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 2./

Óriási diplomáciai sikert könyvelhet el a Székely Nemzeti Tanács – adta hírül néhány elektronikus forrás. ,,Brüsszelben március 30-án az Európai Parlament (EP) Külügyi Bizottsága a Kárpát-medencei magyarság számára sorsdöntő javaslatot fogadott el. Az unió a román csatlakozás feltételéül szabta az erdélyi magyar önkormányzat megteremtését” – jelentette Reiter Szilvia, a Magyar Demokrata munkatársa Brüsszelből. A dél-tiroli Michael Ebner és Ignaci Guardan katalán képviselő nyújtotta be azokat a javaslatokat, amelyekben az önkormányzatiság megteremtését szorgalmazták. A bizottság fideszes tagja, Gál Kinga saját javaslatával csatlakozott az előterjesztéshez. Tabajdi Csaba /MSZP/, a hírek szerint, az RMDSZ autonómiapótlékként az asztalra tett nemzetiségi törvénytervét elégségesnek tartja az önkormányzatiság helyett. Az SZDSZ-es Szent-Iványi István azt javasolta, hogy a Külügyi Bizottság a romániai romakérdéssel foglalkozzék. Gál Kinga EP-képviselő a Magyar Nemzet riporterének arra a kérdésére, hogy többféleképpen értelmezték a külügyi bizottság határozati javaslatát, a következőket válaszolta: Ami a konfúzióhoz vezethetett, talán az, hogy a francia nyelvben az önkormányzatiságot ,,autonómiának” fordítják. Ez így is maradt a francia szövegváltozatban, azzal a kijelentéssel, hogy hozzáteszik az angol self-governments szót. Óriási előrelépés történt, de nem mondhatnánk, hogy az önkormányzatiságot tűzték volna ki a román EU-csatlakozás feltételeként. Ez nagyon messzemenő következtetés lenne. – Michael Ebner dél-tiroli képviselőt és Ignaci Guardan katalán EU-parlamentert a kisebbségvédelem kiválóságának és magyar nemzet jeles képviselőinek kell tekintenünk, állapította meg Sylvester Lajos. Sylvester Lajos: Székelyföldi önkormányzat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 2./

Történelmi mélyponton van a magyar-magyar viszony, az anyaország és a határon túli magyarság között nagy a bizalmatlanság, a magyar kormány pedig csupán pótcselekvéseket tesz a helyzet rendezése végett – jelentette ki Újvidéken Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke. Németh a külügyi bizottsági négytagú küldöttsége élén tárgyalt Újvidéken Kasza Józseffel, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnökével, illetve a tartományi kormány VMSZ-es tagjaival. Kasza a tárgyalások után azt hangoztatta, hogy a határ mindkét oldalán élő magyarságnak kötelessége a kettős állampolgárságról szóló, december 5-i magyarországi népszavazás után kialakult feszültség enyhítése. Németh Zsolt szerint a Szülőföld-csomag néven ismertté vált kezdeményezés inkább pótcselekvésnek tekinthető. A Magyar Állandó Értekezlet kiváló alkalmat jelentene szerinte a teendők megfogalmazására. Németh Zsolt szerint a kettős állampolgárság kérdése nem vehető le a napirendről a népszavazás után sem, és megkerülhetetlen feladat a magyar közösségek autonómiatörekvéseinek elősegítése. Magyarországnak támogatnia kell a vajdasági tartományi autonóm hatáskörök kiszélesítését is. Kasza rámutatott arra, hogy VMSZ a perszonális autonómia megerősítésére törekszik. /Történelmi mélyponton a magyar-magyar viszony. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 2./

A kormánypártok Hargita megyei szervezetei aláírták a helyi együttműködési megállapodást. Az egyezmény alapján a megyénkben működő 22 decentralizált intézmény igazgatói tisztségéből 16 jut az RMDSZ-nek, hat pedig a D. A. Szövetségnek. A protokollumot Ráduly Róbert Kálmán, a Csíki RMDSZ elnöke; Dézsi Zoltán, a Gyergyói RMDSZ elnöke; Verestóy Attila, az Udvarhelyi RMDSZ elnöke írta alá. Ráduly Róbert Kálmán ugyancsak az egyezség létrejöttének fontosságát hangsúlyozta. /Szüszer-Nagy Róbert: Megkötötték a megyei protokollumot. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 2./

A gyergyószárhegyi Kájoni János Gyermekvédelmi Központ a dévai Szent Ferenc Alapítvány filiája. Szárhegyen a házigazda, P. Ferencz Ervin atya elmondta, hogy a kolostor télen üresen állt, így alkalmas volt arra, hogy a székelyföldi gyermekeket befogadja. Hunyad megyében ugyanis a hatóságok nehezményezték, hogy Déván székelyföldi gyermekeket is befogadtak. Lakást, napi négyszeri élelmet és sok szeretetet biztosítanak a gyerekeknek. Igyekeznek az iskola számára előkészíteni őket, hiszen nagyon gyenge előképzettséggel rendelkeztek. Még mindig rendezetlenek a birtokviszonyok, de részben sikerült visszaszerezni az egyház birtokait. (Egy telkünket azonban a főút mellett átadták az ortodoxoknak.) Az épület fenntartása, a fűtés, villany, víz nagyon sokba kerül, az intézménynek pedig semmi biztos jövedelme nincs. Az alapítvány a gondviselésre hagyatkozik, elsősorban Ausztriából és Németországból kapnak segítséget. A rászoruló gyerekek csak iskolaidő alatt vannak Szárhegyen. Nyáron ugyanis a kultúráé, a művésztáboroké a szárhegyi kolostor. /Takács Éva: Ajándék a Szent Ferenc Alapítvány szárhegyi gyerekeinek. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 2./

Fehér megyében Marosdécsen a református egyház visszakapta az iskolát. Kiss Levente lelkész elmondta, hogy a református hívek adományaiból 1929-re épült fel az iskola, az államosításkor a román állam tulajdonába került. Az iskola visszaadása nem jelent birtokba tételt is, a törvény szerint a tanintézmények öt esztendeig megmaradnak eredeti rendeltetésükben. Célszerű lenne az épületet meghosszabbítani és megépíteni egy kisebb konyhát, raktárral, valamint egy mintegy 100 személy befogadására alkalmas termet. Ha sikerül megegyezni a polgármesterrel, a román elemit kiköltöztetnék, a felszabadult termet pedig a hozzáépítendő résszel egyfelől a magyar elemi, másfelől az egyház és a közösség használhatná. /T. A.: Összefogó erő lehet. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 2./

Ambrus Lajos költőnek, a 15 éves Hazanéző című korondi időszakos lap főszerkesztőjének megjelent a 20. kötete, az Árpád és Balambon mondagyűjteménye. Elmondta, hogy 20 kötetéből 7 mesekötet, 2 mondáskönyv, 6 verseskötet, a többi helytörténeti, néprajzi témájú. A székelyek vezetői a rabonbánok voltak. A monda szerint az egyik rabonbánnak, aki Árpádot segítette bejövetelekor, Korondon, egy sziklán volt a vára, amit úgy hívtak, hogy Balambon. A Hazanéző a korondi Firtos Művelődési Egylet által kiadott lap 1990-ben indult. A Hazanéző célja, hogy Erdőszentgyörgytől Korondig bemutassa a vidék népszokásait, költészetét, irodalmát és festőit. Ambrus Lajos 1941-ben született Korondon. Marosvásárhelyen járt román-magyar szakra. /Székely Ferenc: „Kell a szellemi érték, ami megtölti a lapot!”. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 2./

Értékes kiadvány Huber András sajtó- és helytörténész Akikhez a múzsák bekopogtak. /Gloria Kiadó, Kolozsvár, 2004/ című munkája. Ebben a kötetében a szerző a Szamos mentére, az egykori Szolnok-Doboka vármegyébe kalauzolja el az olvasót. Huber András Százarcú nagyhatalom címmel 1997-ben közreadott sajtótörténeti kutatásai az erdélyi magyar időszaki kiadványok teljesebb megismeréséhez segítettek hozzá. Dés történetét tartalmazza Város az időben /Gloria, Kolozsvár, 2002/ című összegzése. Huber András legújabb könyvében ennek a vidéknek íróiról, tollforgatóiról, művészeiről, tudományművelőiről, művelődési intézményeiről és egyházépítő személyiségeiről írt. /Kozma Dezső: Szamos menti szellemi séták. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 2./

Nem tűzték napirendre a kisebbségi törvénytervezet megvitatását az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának április 2-i marosvásárhelyi ülésén, ennek ellenére a legtöbb felszólaló érintette ezt a témát Az észak-erdélyi autópálya megépítésének tervét a testület egyhangúlag támogatta. Markó Béla RMDSZ-elnök határozottan kiállt az észak-erdélyi autópálya meg építése mellett. Az SZKT állásfoglalást is elfogadott az ügyben. Az SZKT és a Szövetségi Egyeztető Tanács együttes ülése megbízta Markó Bélát, hogy a parlament, kormány, a hazai és a nemzetközi közvélemény előtt támogassa a Brassó–Marosvásárhely–Kolozsvár–Nagyvárad–Bors nyomvonalon haladó autópályát. Kónya-Hamar Sándor képviselő a kisebbségi törvénytervezet kapcsán emlékeztetett, hogy az Európa Parlament külügyi bizottsága a Romániáról szóló jelentés védzáradékába foglalta a kisebbségi jogok betartásának kötelezettségét, a szubszidiaritás és az önkormányzatiság elvére vonatkozóan. A politikus szerint Európában még soha nem figyeltek ennyire az erdélyi magyarságra, ezért ki kellene használni a lehetőséget, és a kisebbségi törvénytervezetben is tükröződnie kell annak, ami Brüsszelben történt. Toró T. Tibor Temes megyei parlamenti képviselő szerint, a tervezetbe a szubszidiaritás fogalmát is bele kellett volna foglalni, emellett kötelezni kellett volna a települési autonómiatanácsok létrehozatalát. A politikus ezenkívül azt is kifogásolta, hogy nem tűzték az SZKT napirendjére a jogszabálytervezetet, ami a romániai magyar közösségre jellemző demokráciadeficitet tükrözi. /Borbély Tamás: Kiáll az RMDSZ az autópálya terve mellett. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 4./ Mózes Edith, a lap munkatársa szerint nagyotmondások jellemezték az SZKT ülését, volt aki a kisebbségi törvénytervezetet a „magyar narancshoz” hasonlította, vagy: a szövetségnek már nem RMDSZ kellene legyen a neve, hanem RMASZ vagy RMESZ, azaz az elitek vagy arisztokraták szövetsége, mások demokráciadeficitről beszéltek. /Mózes Edith: Markó Béla: A török kamionok kedvéért nem mondhatunk le Erdély jövőjéről. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 4./ Az SZKT-n az autópálya szükségességével mindenki egyetértett, a kisebbségi törvényről néhányan kritikus véleményt is megfogalmaztak, a hozzászólók többsége jelentős előrelépésként, vívmányként ünnepelte a jogszabály-tervezetet, és akadt, aki egyenesen ellenségként határozta meg azokat, akik ellenzik a törvény RMDSZ által kidolgozott formáját. Markó Béla kifejtette, hogy az RMDSZ betartja választási ígéreteit, az autonómiát vállalták, ennek érdekében kidolgozták a kisebbségi törvénytervezetet. Rámutatott: „furcsállva figyelem, hogy egyeseknek megint savanyú a szőlő, és attól félnek, hogy a törvény úgymond bebetonozza az RMDSZ-t, nem lehet bejegyeztetni egy másik szervezetet, és emiatt együtt kell maradnunk, és a végén még 2008-ban is meg találjuk nyerni a választásokat. Ennél nagyobb baj ne legyen, szőlő savanyúságán kesergő róka urak!” Kelemen Kálmán a Kereszténydemokrata Fórum vezetőjeként a konzultációt hiányolta a kisebbségi törvénytervezet esetében, de a különböző vezető funkciók betöltésekor is. Névváltoztatást javasolt, ha néhány ember döntésén múlik minden, jobb lenne, ha Romániai Magyar Elitszervezetnek vagy Romániai Magyar Arisztokrata Szervezetnek neveznék a szövetséget. Kónya Hamar Sándor arra hívta fel a figyelmet, az Európai Parlament két nappal ezelőtt korszakalkotó záradékot fogalmazott meg az erdélyi magyarság védelmében, ez politikai dimenzióváltást jelenthet, és oda kell figyelni rá – hangsúlyozta. ,,Hihetetlenül nagy áttörésnek” nevezte annak lehetőségét Varga Attila, hogy a nemzeti kisebbségek és az autonómia meghatározását az általuk megfogalmazott módon fogadja el a román parlament, ehhez képest másodrangúnak nevezte azt, ki, hogyan, mikor szervezi meg a belső választásokat. Toró T. Tibor szerint a tervezet kísérletet sem tesz arra, hogy felszámolja a kisebbségi társadalmon belüli demokráciadeficitet. Toró szerint a létrehozandó autonómiatanácsokat nem megyei, hanem helyi szinten kell megszervezni. Javasolta, a parlamenti képviselet illessze be az erre vonatkozó módosításokat. Mátis Jenő szerint a kerettörvény csak abban az esetben tölthető fel tartalommal, ha megalkotják a romániai magyarság statútumáról szóló törvényt. Javasolta, hozzanak létre egy bizottságot, amely szeptember 30-ig megalkotja ezt a jogszabályt. Az SZKT mindkét javaslatot elvetette, a Toróé kommentár nélkül maradt, Mátis azt a választ kapta, hogy a kisebbségi törvény alapján létrehozandó Nemzeti Kisebbségi Tanács feladata lesz kijelölni a törvényalkotó bizottságot. Az SZKT elfogadta a sepsiszentgyörgyi kezdeményezésű Nemzeti Szabadelvű Kör platformként bejegyzését, az új mozgalom a liberális frakcióhoz tartozik majd. /Farkas Réka: A kisebbségi törvény – ,,kicsi, savanyú, de a miénk”. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 4./Elmulasztotta napirendjére tűzni az RMDSZ kormányra lépéséről hozott operatív tanácsi döntés elfogadtatását a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT). Az SZKT és a Szövetségi Egyeztető Tanács (SZET) hétvégi marosvásárhelyi együttes ülésén csak Markó Béla politikai beszámolójában került szóba a kormányra lépés. A kormányra lépésről december 26-án döntött az RMDSZ Operatív Tanácsa. A szövetség alapszabálya szerint a döntést az SZKT következő ülésén, tehát most kellett volna szavazásra bocsátani. Az RMDSZ-en belüli demokráciadeficit szóba is került, és meg is mutatkozott a testületek ülésén. Frunda György például úgy tűzte szavazásra két nemrég kinevezett ügyvezető alelnök, Veress Emőd és Lakatos András tisztségében való megerősítését, hogy a két tisztségviselő nem kapott alkalmat a bemutatkozásra. Mátis Jenő emlékeztetett arra, hogy 1993-ban még az SZKT vitatta meg és fogadta el a kisebbségekről és autonóm közösségekről szóló törvénytervezetet. A mostani kisebbségi törvény tervezete viszont csak azt követően került az SZKT elé, hogy azt első olvasatban már a kormány is tárgyalta. A törvénytervezet olyanok is bírálták, akik korábban mindig kiálltak az RMDSZ vezetősége mellett. Kelemen Kálmán hiányolta, hogy nem volt lehetőség érdemi vitát folytatni a szövegről. Kifogására Borbély László válaszolt, aki úgy vélte, 13 év alatt mindenki kialakíthatta a véleményét az autonómiáról, úgyhogy szükségtelen volt több időt szánni a közösségen belüli vitára. Kónya-Hamar Sándor az Európai Parlament külügyi bizottsága múlt heti Románia-jelentésére figyelmeztetett, melybe azt is belefoglalták, hogy a magyar kisebbség védelmét a szubszidiaritás és az önkormányzatiság jegyében kell biztosítani. Úgy vélte, a törvény kevesebbet kér, mint az Európai Unió. A brüsszeli ajánlásra hivatkozva javasolta Toró T. Tibor is, hogy az SZKT bővítse a törvénytervezetet a helyi autonómiatanácsokra és a sajátos státusú településekre vonatkozó cikkelyekkel. Asztalos Ferenc nagy tévedésnek tartotta azt, hogy a törvényt az SZKT-nak kellene megvitatni. Verestóy Attila úgy vélte, aki a székelyföldi területi autonómiát is ebbe a törvénybe szeretné beiktatni, az olyan személygépkocsival akarna haladni, amire előzőleg rátettek egy úthengert. Az SZKT elutasította, hogy megvitassák az erdélyi magyar gazdák helyzetét. Az elutasítás elégedetlenséget váltott ki a jelen lévő gazdák körében. Márton István kijelentette, nincsenek olyan jó traktoraik, hogy Bukarestig mehessenek velük, de egy SZKT-ülésig csak eljutnak. /G. Á.: Hiányolt demokrácia. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 4./

Az év végéig 300 közösségi hozzáférési pontot hoznak létre a magyarok által is lakott határon túli vidékeken az Informatikai és Hírközlési Minisztérium támogatásával – közölte Kovács Kálmán miniszter. A magyar informatikai szaktárca vezetője április 1-jén Nagyváradra látogatott, ahol megbeszélést folytatott Nagy Zsolt romániai távközlési miniszterrel. A találkozó után szervezett sajtótájékoztatón Kőhalmi Zsolt, a Puskás Tivadar Közalapítvány igazgatója szerződést írt alá a Szülőföldön az információs társadalomba 1 nevű program romániai nyertesének, a Progress Alapítványnak a vezetőivel. Erdélyben a pályázat révén a Progress Alapítvány 89 ilyen pont létesítésére nyert jogot. Kovács Kálmán szerint az e-magyar pontok létrehozásának az az előnye, hogy a határon túli magyar közösségek is hozzáférhetnek a magyar országi oktatási tananyag és könyvtári anyag digitalizált változatához. A pályázat részeként a kolozsvári könyvtárban lévő mintegy 25 ezer könyvcímet is feldolgozzák. A két miniszter megállapodott, hogy az uniós informatikai szabályozás területén szerzett tapasztalatokat Magyarország megosztja Romániával. /E–magyar pontok Erdélyben. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 4./

Megjelent Marosi Ildikó: Kis/Harag/könyv. Emlékpróba /Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2004/című könyve. Marosi Ildikó A Hét munkatársaként közelről kísérhette végig Harag György életútját. A kötet a vele készített interjúkat, riportokat tartalmazza. /A Pallas–Akadémia Könyvkiadó legújabb könyve. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 4./

Csire József zeneszerzőnek, a Romániai Zeneszerzők és Zenetudósok Szövetsége, valamint a Magyar Tudományos Akadémia köztestülete tagjának 25 műdalt tartalmazó kötete látott napvilágot Alkonyi fény /Égisz Könyvkiadó, Bukarest/ című kötetében. A Reviczky Gyula, Dsida Jenő, József Attila és más költők versei ihlette, hangszerkísérettel ellátott dalok mellett külön fejezetet szentel a szerző a Petőfi-dalok nyomán született műveknek. /(-h): Alkonyi fény – műdalok zenekísérettel. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 4./

Félelemben tartják a kolozsvári Szent Kamill szociális otthon munkatársait, szinte minden este azzal a negyedbeli fiatalok csoportjai „Bozgorok, tűnjetek el az országból!” felkiáltással fogadják őket a kapuban, vagy a tömbházak között vezető közeli utcákban. „Amióta 2001-ben megnyitottuk az intézményt, folyamatosan inzultálják munkatársainkat és vendégeinket” – panaszolta Tokay Rozália, a kolozsvári szociális otthon igazgatónője, a Magyar Mozgáskorlátozottak Társulatának elnöke. Az elmúlt években már valamennyi alkalmazottat „lebozgorozták”, szidalmazták, csúfoltak magyarságáért, egy fiatal férfit hiányos romántudása miatt megvertek. Tokay egy olyan történetet is felidézett, amikor két éve ausztriai vendégeik voltak, és az egyik osztrák atyát tojással és paradicsommal dobálták meg. Főként a női alkalmazottak rettegnek az inzultusoktól – már annyira félnek este kilépni az intézményből, hogy férjük vagy édesapjuk rendszeresen várja valamennyiüket. Március 29-én este az egyik ápolónő férje éppen az otthon felé tartott, amikor két suhanc szóban próbálta provokálni, főként hosszú haja miatt zaklatták. A fiatal férfi jobbnak látta válasz nélkül tovább haladni, ekkor azonban egy autó állt meg, és további négy fiatal csatlakozott a másik kettőhöz, majd ütlegelni kezdték. „Ekkora túlerővel szemben lehetetlenség volt védekezni, és annak is tudatában volt, hogy ha megfutamodik, autóval erednek utána” – mesélte az áldozat felesége. Hozzátette: az elszenvedett sérülések máig látszanak. A bosszútól való félelmükben nem fordulnak a rendőrséghez Tokay Rozália, több alkalommal is beszélt már ez ügyben a körzeti rendőrökkel. „Azt hittem, hogy az ilyen jellegű megnyilvánulás már a múlté” – nyilatkozta a Krónikának Emil Boc, Kolozsvár polgármestere, aki a Krónikából minderről. „Személyesen veszem fel a kapcsolatot a rendőrséggel, és ígérem, nagyon rövid időm belül fény derül az ehhez hasonló esetekre” – szögezte le Boc /Bálint B. Eszter: Szent Kamill megpróbáltatásai. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 5./

Frunda György szerint nem történt mulasztás azáltal, hogy az Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) nem tűzte mostani ülésén napirendre az RMDSZ kormányra lépéséről szóló határozat elfogadását. Markó Béla szövetségi elnököt egy héttel korábban, december 18-án hatalmazta fel az SZKT arra, hogy a D. A. Szövetséggel folytasson koalíciós tárgyalásokat. /Gazda Árpád: Frunda nem ismeri el a szabálytalanságot. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 5./

A román sajtóban amikor szóba került C. V. Tudor vagy Gheorghe Funar pártja, mindig siettek hozzátenni, hogy közismertek a magyar megfelelőik. Napjainkban is meg-megesik, hogy C. V. Tudor Nagy-Románia Pártjának megfelelőjeként emlegetik az RMDSZ-t. Az RMDSZ ezt a besorolást mindig elutasította, de nem tette ezt, ha egyes tagjairól volt szó. A magyarok között is vannak szélsőségesek, a kérdés legfeljebb az, hogy valóban azok-e a szélsőségesek, akikre mutatni szoktak, írta Vekov Károly. Az RMDSZ-t vagy egyes tagjait a politikai „szimmetria” miatt nevezték szélsőségesnek, valójában ennek semmilyen alapja nem volt. Aszerint osztályozzák a hazai magyar – de csakis a magyar – politikusokat, hogy azok miképpen viszonyulnak a román politikai élet képviselőihez. A „mérsékelt” és „radikális” fogalmak használata helyett jobb lenne inkább a feladatokra koncentrálni, hiszen a kirekesztő címkék használata káros az egész magyarság szempontjából. /Vekov Károly: Szélsőségesek, mérsékeltek. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 5./

Lekerült az RMDSZ prioritáslistájáról a Székelyföldi Fejlesztési Régió, az elmúlt időszakban szó sem esett a választási kampányban elsődlegesként meghatározott célkitűzésről, akkor az RMDSZ országos és helyi vezetői ezt fogalmazták meg a területi autonómia RMDSZ által támogatott alternatívájaként. Az április 2-án tartott SZKT-n sem beszéltek a regionális átszervezésről. Markó Béla a lap kérdésére kifejtette, az Európai Unióban nagy az ellenkezés ezzel kapcsolatban. ,,Nekünk most több fontos feladatunk van. Egyik a kisebbségi törvény elfogadtatása, másik az észak-erdélyi autópálya megvédése. Ezek mellett dolgoznunk kell a gazdasági régiók átszervezésén is.”, mondta, hozzátette, hogy a „fejlesztési régiók megváltoztatásáról semmiképpen nem mondhatunk le.” /(-kas): Már nem prioritás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 5./

Román Győző publicisztikai figyelmeztetésére (Tiszta vizet a nyílt kártyákba, Erdélyi Napló, márc. 8.) válaszolt Kereskényi Sándor. Román Győző három kirívó példát említett: Kelemen Attila, Kereskényi Sándor és Csutak István esetét. Szerinte az első ostobán, a második szánalmasan, a harmadik megalkuvó módon viselkedett új, hatalmi helyzetében. Kereskényi Sándor kifejtette, hogy a sajtóban a kilencvenes évek közepén az ún. neptunosokat elmarasztalta ugyan, de valójában nem volt annyira ellenzéki. Megmagyarázta, hogy fellépésében „inkább a szereplés, mint az alternatívaképzés igénye” vezette. Csutak István koccintgathat ugyan Nagy Benedekkel, de egyeztetni a Duna-parti metropoliszban Gézával vagy Zsolttal szokott. /Kereskényi Sándor: A kéjhölgy lehajtja szép fejét (Megjegyzések Román Győző cikkéhez). = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 5./

Gazdag közművelődési programot kínál az április 8-án kezdődő Bánsági Magyar Napok tizedik rendezvénysorozata. Szász Enikő visszatekintett a megtett útra. 1996 tavaszán, a Temesvári Magyar Nőszövetség megalakulása után javasolta Szász Enikő: “a honfoglalás 1100. évfordulóján nézzünk szembe önmagunkkal, vegyük számba a bánsági közművelődést.” Siralmas kép tárult eléjük. Hagyományápolás mai fogalmak szerint nem létezett, a hivatásos művészek előadásainak nem volt közönsége. Kőkemény akarat és megszállottság kellett a változtatáshoz. Szász Enikő kialakította azt a műsorszerkezetet, amely leginkább megfelel a közönségnek, de minden évben valami újat is hozzátett a bejáratott programokhoz. Az idei közművelődési napok egyik újdonsága a régió egyetlen magyar könyvkiadója, az Irodalmi Jelen Könyvek bemutatkozása lesz. Újból megrendezik a magyar főiskolások képzőművészeti kiállítását és az ópusztaszeri kirándulást. Fellép a magyarországi, algyői népszínház, a nagyváradi Kiss Stúdió, a temesvári Bartók Béla Líceum színjátszó csoportja és a Puck & Co. Bábszínház. Időközben a DKMT eurorégiós rendezvénnyé tette a magyar napokat. Az évek során felidézték elfelejtett nagy személyiségek életművét, a Maderspach és Hoffmann család örökségét, Szász Enikő albumot adott ki Székely László, Temesvár első főépítésze munkáiról. Ennek betetőzése lesz április 15-én Székely László köztéri mellszobrának, Szakáts Béla képzőművész alkotásának felállítása. /Szekernyés Irén: Kezdődnek a Bánsági Magyar Napok. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 5./

Megjelent Csiha Kálmán A börtöntől a püspökségig című könyve a Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpont gondozásában. Az önéletírásnak is beillő, Egy diktatúra virágzása és halála alcímet viselő könyv előszavában írta a szerző: „…voltam földönfutó osztályellenség, érvényes igazolványok nélkül tanuló diák és teológus, segédlelkész, gyülekezetszervező, parókiát építő fiatal lelkipásztor, gyermeket váró boldog férj, tíz év nehézbörtönre ítélt »ellenforradalmár«, lelkipásztor Gógánváralján, Marosvásárhelyen s végül az Erdélyi Egyházkerület püspöke… Még fiatalon megéltem a háború elvesztését, a számomra felejthetetlen világ megsemmisítését, egy diktatúra születését és összeomlását, a láthatatlan Isten látható beavatkozását a történelembe… Ezt a könyvet azért is írtam, hogy egy lelkipásztori élet ablakán át lehessen belátni annak a világnak belső életébe, amelynek könyörtelen hatalmát és összedőlt romjait maga mögött hagyta már a történelem.” Ez a könyv folytatása a Fény a rácsokon címűnek, amelyben Csiha Kálmán nehéz börtönéveit tárta az olvasók elé. Mostani könyvében Csiha Kálmán, aki 1990-ben marosvásárhelyi esperes volt, visszaemlékezett a fekete márciusra, a magyarellenes pogromra, (amelynek szervezőit a most kormányon levő RMDSZ meg sem próbálja törvény elé állítani). /Somogyi Botond: Csiha Kálmán: A börtöntől a püspökségig. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 5./

Az ingatlanok természetbeni visszaszolgáltatása, értékpapírok, illetve részvények formájában történő kárpótlás közül választhatnak azok a nemzeti kisebbségek, amelyeknek tulajdonát képező épületeiket elkobozták. Az ingatlanokat jelenleg használó intézmények a visszaszolgáltatás előtt öt évig bérleti díjat fizetnek a korábbi tulajdonosnak. A kormány legutóbbi ülésén elfogadta a nemzeti kisebbségek közösségi ingatlanjainak visszaszolgáltatásáról szóló 1999/83-as sürgősségi rendelet alkalmazási szabályait. Az alkalmazási szabályok csak az 1940. szeptember 6. és 1989. december 22. között jogtalanul elkobozott ingatlanokra vonatkoznak. /Visszaigényelhetők a kisebbségi ingatlanok. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 6./

Meghétszereződött 1992 és 2005 között a határon túli magyaroknak nyújtott támogatások összege – mondta Csíkszeredában Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) elnöke, cáfolva a magyarországi támogatások visszaesésére vonatkozó állításokat. Kifejtette, hogy mára már hatékony, átlátható támogatáspolitika alakult ki a határon túli magyar közösségek megsegítésére. „A határon túli magyarság, ezen belül pedig a magyar anyanyelvű oktatás támogatása nemzeti ügy” – hangsúlyozta Bálint-Pataki József, aki szerint ennek megítélésében nem lehet különbséget tenni a különböző kormányok között. Berényi Dénes akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság alapító elnöke elmondta, a kutatás eredményei szerint a magyarországi felsőoktatási intézmények kihelyezett tagozatai sikeresek voltak, de tartalékaik mára kimerültek. A határon túli régiókban általában biztosított az egyetemi oktatói és kutatási utánpótlás. A kutatás szerint a magyarországi támogatáspolitika jelenlegi formájában elavult, ezért tartalmában és szerkezetében egyaránt reformra szorul. /Meghétszereződött 1992 és 2005 között a határon túli magyaroknak nyújtott támogatás. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 6./

A kolozsvári magyar főkonzulátus a Külügyminisztérium utasítására a helyi rendőrségnél tájékozódik az elmúlt napokban történt két incidens ügyében: magyarságuk miatt bántalmaztak kolozsvári lakosokat – mondta László Boglár, a magyar kormány szóvivője április 5-én. Emil Boc kolozsvári polgármester jelezte, hogy kapcsolatba lép a rendőrséggel. A törvényszéki orvos megállapította, hogy nem 8, hanem 10–12 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett a magyar fiatalember, gyilkossági kísérletről nem lehet szó. A rendőrségen a tetteseket azonosították. A rendőrök hozzáfűzték: nem bizonyítható, hogy magyarsága miatt szúrták volna le a fiatalt. Az áldozat nem feltétlenül kívánja bíróságra vinni a bántalmazási ügyet. /(balázs): Magyarok bántalmazása kapcsán a főkonzulátus is tájékozódik. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 6./

A Nagyszebeni Magyar Polgári Művelődési Egyesület azért pereskedik a városházával, mert a polgármesteri hivatal egyszer már visszaadta, most pedig el akarja venni az egylettől a Magyar Házat. A Kalmár Zoltán elnökletével 1993-ban újjáalakult, majd 1994-ben jogilag bejegyzett nagyszebeni magyar művelődési egyesület jogutódként kérte vissza a Magyar Házat 2003-ban. A Klaus Johannis polgármester által ellenjegyzett 2003. áprilisi, 291. számú rendelet visszaszolgáltatta az ingatlant, amelyet azonnal telekkönyveztek a magyar egyesület nevére. Azonban a városháza visszatáncolt. A nagyszebeni törvényszék értelmezése szerint az ingatlan eredeti tulajdonosa, azaz a régi polgári egylet, illetve a jelenlegi magyar egyesület neve nem azonos, ezért nem tekintik őket jogutódnak. „Pedig az alapító okiratunkban és az alapszabályunkban világosan le van írva, hogy a régi Magyar Polgári Kör jogutódjának tekintjük magunkat, és ezt az alapszabályt fogadta el egyesületünk bejegyzésekor a nagyszebeni törvényszék” – szögezte le Kalmár Zoltán, az egyesület elnöke. A kommunista diktatúra idején úgy szüntették meg a Nagyszebeni Magyar Polgári Kört, hogy erről a mai napig nem született írás. 1944 őszén a polgári kör helyébe a Magyar Népi Szövetség (MNSZ) költözött be, amely kulturális-ifjúsági szervezetet is működtetett, ennek titkára éppen Kalmár Zoltán volt. 1952-ben a kommunisták kilakoltatták a házból az MNSZ-t, az utcára dobált magyar könyvtárból máglyát raktak. A megmenekült kötetek egy részét a nagyszebeni ASTRA könyvtárban helyezték el, néhány példány magánkönyvtárakban talált menedéket, mások pedig az RMDSZ székházában ma is megtalálhatók. Kalmár Zoltán szerint a visszaszolgáltatást a bélyeggyűjtők egyesülete bolygatta meg. 2003-ban közokirat-hamisítással, csalással és hamis dokumentumok használatával jelentették fel az ügyészségen az idős férfit, aki szerintük törvénytelenül kérte vissza az ingatlant. A nyolcvankettedik életévében járó férfi szerint a vizsgálatot folytató fiatal ügyész is belátta, hogy a Budapestről kapott dokumentummásolatok hitelesek, így az ügyet nem sikerült bűnügyi síkra terelni. Hetek múlva a polgármesteri hivatal mégis kezdeményezte a Magyar Ház visszaszolgáltatásáról szóló rendelkezés hatálytalanítását. /Benkő Levente, Fám Erika: Európai központ magyarok nélkül? = Krónika (Kolozsvár), ápr. 6./

Továbbra is kérdéses a Székelyudvarhelyen felállítandó, egész alakos Rákóczi-szobor kivitelezése. Hegyi Sándor lelkipásztor, a székelyudvarhelyi Rákóczi Szövetség elnöke elmondta, a szoborállítás gondolata már a helyi alakulat létrejöttével egy időben, 2001 októberében megfogalmazódott. Ugyanakkor művészekkel egyeztettek, a helyet is kijelölték a kezdeményezők, 2002-ben pedig a költségvetés-tervezetet is elkészítették, melyet elküldtek az anyaországi Rákóczi Szövetségnek. Anyagi okok miatt megtorpant a kivitelezés. A tervezett lovasszobor a város Boldogfalva felőli kijáratánál, a Rákóczi út elején kapna helyet. /Szász Emese: Egyelőre álom a Rákóczi-szobor. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 6./

Április 3-án, vasárnap került sor a Tordai Állami Színházban a magyar közösség kulturális napjára. A műsorban nemcsak a tordai, de más aranyosszéki településekről is érkeztek meghívottak. Idén a Tordai Kulturális Napok keretében, a magyar közösség kulturális napján, a Tordai Petőfi Társaság és a helybeli RMDSZ által szerevezett program a „Dunának, Oltnak egy a hangja” címet viselte. Fellépett a 130 éves múlttal büszkélkedő Tordai Magyar Dalkör a Jagamas János-díjas Szabó Zsombor karnagy irányításával és az Aranyosgyéresi Vegyes Kórus. Suba László tordai képzőművész értékelte és jutalmazta a „Dunának, Oltnak egy a hangja” című rajzversenyre beérkezett pályaműveket. A Tordai Néptánccsoport után a várfalvi és sínfalvi Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet színjátszó következett, majd a Tordai Ifjak könnyűzenekar. A műsor végén a várfalvi Aranyosszék táncegyüttes ropta a táncot. /Ladányi Emese Kinga: Dunának, Oltnak egy a hangja. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 6./