Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Brehariu-Bruja, Alma
49514 tétel
2005. március 1.
A Román Hírszerző Szolgálatnak /SRI/ a legrövidebb időn belül át kell adnia Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottságnak /CNSAS/ a múlt rendszerben a lakosokról készült jelentéseket tartalmazó iratok kétharmadát – döntötte el február 28-án a Legfelsőbb Védelmi Tanács. A Traian Basescu elnök által először vezetett testület döntése megkönnyítheti az irattár felügyelésével foglalkozó bizottság munkáját. A testület tagjai évek óta arra panaszkodnak, hogy nem tudnak alapos munkát végezni, mert nem férhetnek hozzá a dokumentumokhoz. Basescu a védelmi tanács ülése után közölte, a hírszerző szolgálat és a felügyelő bizottság közösen áttanulmányozza a harmadik harmadhoz tartozó iratcsomókat és csak azután döntik el, hogy mi lesz azok sorsa. A védelmi tanács tagjai a Dan Voiculescu humanista pártvezért gyanúba keverő ICE Dunarea archívum titkosításának megszűnéséről is döntöttek. Ennek következtében a következő egy hónapban a hírszerző szolgálat illetékesei megvizsgálják az archívum mely része hozható nyilvánosságra. Mint ismeretes egyes román lapok azzal vádolták meg Voiculescut, hogy az egykori Szekuritaté pénzét forgató ICE Dunarea pénzéből gazdagodott volna meg. /Nyilvánosságra került múlt. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 1./ Traian Basescu államfő részletezte, a határozat nyomán a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) mintegy „12 kilométernyi iratot” ad át a CNSAS-nak „a legrövidebb időn belül”. Ezek egy része a bukaresti, más része a vidéki archívumokból kerül át az archívumba, amelyet immár a CNSAS felügyel. Az államfő elmondta, a titkosszolgálatok és az átvilágítók folytatják a Szekuritáté-archívum fennmaradó egyharmadának a vizsgálatát, és ennek sorsáról később döntenek. Csendes László, az átvilágító bizottság magyar tagja elmondta, hogy régóta vártak erre a határozatra. Amíg ugyanis az adatokat a titkosszolgálatoktól kellett kérniük, ki voltak szolgáltatva ezeknek. Csendes sokallotta, hogy a dossziék egyharmadánál merül fel a titkosság esetleges fenntartásának a kérdése. 2000-ben a CNSAS illetékese elmondta, az RMDSZ képviselő és szenátorjelöltjei között egy olyan személy is van, aki együttműködött a Szekuritátéval, de a neve nemzetbiztonsági okokból nem hozható nyilvánosságra. /Gazda Árpád: Tizenkét kilométernyi szekuritátés dosszié. = Krónika (Kolozsvár), márc. 1./
2005. március 1.
Magyarország és Románia közötti kereskedelmi forgalom – 1992 óta folyamatos bővüléssel – a múlt év január-novemberi 11 havi adatai szerint újabb rekordszintet ért el, már átlépte a 2 milliárd USD-s határt. 2004. december 31-ig 5010 magyar tőkeérdekeltségű cég volt bejegyezve Romániában, ezzel Magyarország a 7. legnagyobb befektető Romániában. A bejegyzett cégek törzstőkéje 347,07 MUSD, ez a 12. helyet jelenti a romániai külföldi befektetők rangsorában, de valójában mintegy 720-740 MUSD-re becsülhető a ténylegesen befektetett össztőke értéke. A román származású tőke magyarországi jelenléte 6010 bejegyzett vállalkozásban 50-55 MUSD jegyzett tőkét képviselt. Magyarország EU-csatlakozása negatívan hatott az agrártermékek romániai exportjára – a gabonafélék exportja például 62,53%-kal csökkent – az elmúlt napok strasbourgi fejleményei az agrárkereskedelem javulását is lehetővé teszik idén. Az Európai Parlament február 22-i plenáris ülésén Strasbourgban megadta hozzájárulását az EK-Románia Társulási Megállapodás kiegészítő jegyzőkönyvének aláírásához. Magyarország és Románia 2004. május 1. előtt ugyanis a CEFTA keretében kedvezményes feltételekkel bonyolíthatta egymás közötti áruforgalmát. Magyarország EU-tagsága azonban az egyezmény felmondását tette szükségessé, mivel az EU tagállamainak harmadik országokkal fenntartott kereskedelmi kapcsolatait a közös kereskedelempolitika szabályozza. /Magyar-román gazdasági kapcsolatok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 1./
2005. március 1.
A tüntető magyarországi gazdák Budapesten követelik jussukat, és velük rokonszenvez az EU gazdatársadalmának jelentős része. A magyar gazdákat jogosan megillető agrártámogatási kifizetések kapcsán döbben rá az ember, hogy milyen óriási összegeket vághat zsebre a francia, német, vagy holland gazda, miközben ennek az összegnek a 25 százalékát kitevő agrártámogatásokért tüntetnek Budapesten, írta Makkay József, a lap munkatársa. Az agrárszakemberek tudni vélik, hogy a 4,5 millió romániai törpegazdaságból jó esetben 1 millió maradhat az Európai Unióban. A kolozsvári agrárfórumon a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének (RMGE) vezetői, az Erdély különböző régióiból összesereglett magyar agrárszakemberek tették szóvá, hogy baj van a mezőgazdaságban. Az RMDSZ politizálására jellemző Antal István képviselőnek az aggálya az erdélyi magyar gazdák azon javaslatára, hogy a már lezárt mezőgazdasági fejezetet újra kellene tárgyalni. Antal szerint ez azt jelentené, hogy az erdélyi magyar gazdák nem akarják az EU-csatlakozást. /Makkay József: Uniós mézesmadzag a gazdáknak. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 1./
2005. március 1.
Akad még jó néhány “pettyes” múltú a frissen kinevezett kormánybiztosok és kormánybiztos-helyettesek között. Például Strujan Constantin Hargita megyei kormánymegbízott egy esztendővel ezelőtt még szocdem színekben szaladgált, de azóta demokrata lett. Azt sem lehet érteni, hogy a brassói Madaras Lázár miért lett Mehedinti megye prefektusa. Mona Musca művelődési miniszternek a Trianon című film vetítésének hallatán Erdély elrablása jutott eszébe. Közben a Demokrata Párt elnöke, Emil Boc által vezetett Kolozsvár egyik negyedének főutcája továbbra is a háborús bűnös Ion Antonescu nevét viseli. A bukaresti Északi pályaudvar közelében lévő Negruzzi utcában hatalmas zöld tábla hirdeti, hogy itt van Mihály arkangyal légiójának, azaz a Vasgárdának a székhelye, ahol fasiszta típusú összejöveteleket tartanak. Az újságárus bódékban a legionáriusok lapjait meg könyveit árulják. /Román Győző: Újból ellopjuk Erdélyt? = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 1./
2005. március 1.
Gál Kinga sajtóközleményt adott ki az Európai Parlamentben a szólásszabadság helyzetéről Romániában: „Sajnálattal nyugtáztam a román hatóságoknak a 89 előtti időszakot idéző eljárását egy magyar történelmi dokumentumfilm vetítése körül, néhány héttel az európai csatlakozási tárgyalások lezárása után és röviddel a csatlakozási szerződés aláírása előtt. Az intézkedések a legalapvetőbb egyéni jogokat, a kultúra és a véleménynyilvánítás szabadságát korlátozzák, ezért európai parlamenti képviselőként fontosnak tartom felhívni mind az Európai Parlament, mind a Bizottság figyelmét az eseményekre. Elfogadhatatlan az eljárássorozat, amelynek a civil szervezetek, a protestáns egyházi intézmények tagjait és vezetőit vetették alá Erdély nagyobb városaiban (Kolozsvár, Marosvásárhely, Csíkszereda, Székelyudvarhely) 2005. január 7-e és 14-e között. Rendőrségi eszközökkel megfélemlítették, kihallgatták és aránytalanul magas pénzbüntetéssel sújtották őket, csupán azért, mert részt vettek és/vagy helyet adtak a már Magyarországon filmszínházakban, magyar köztelevízióban sugárzott történelmi dokumentumfilm levetítésének azokban a városokban, ahol nagyobb helyi magyar közösség érdeklődésére számíthattak. Az erdélyi fiatalok civil kezdeményezését nagy érdeklődés övezte – így még felfoghatatlanabb, hogy 89 előtti diktatórikus módszerek alkalmazásával (áramszünet, rendőrségi megfélemlítés) igyekeztek meggátolni a filmvetítést, például Marosvásárhelyen. Ahol a filmet le tudták vetíteni, a román hatóságok még a vetítésnek helyszínt adó protestáns egyházat is zaklatták arra a törvényre hivatkozva, amely a hivatalos filmszínházakra érvényes. Mindez gyökeresen ellentétes az EU alapelveivel, mint a véleménynyilvánítás szabadsága, a közösség számára biztosított békés gyülekezési szabadságjog és az egyházak életének függetlensége. Az eset a lassan fejlődő romániai civil társadalom és civil kezdeményezések elleni indokolatlan fellépésnek minősíthető, ami legkevésbé fogadható el egy magát liberálisnak nevező kormánytól. A véleménynyilvánítás szabadsága az Európai Emberjogi Egyezmény 10. cikkelye szerint egyforma joga a többséghez és a kisebbséghez tartozó egyénnek. A kultúra szabad áramlása megillet mindenkit, a romániai magyar közösséget is, hiszen ez az egységes európai eszme lényege.” /Gál Kinga sajtóközleménye az Európai Parlamentben. A szólásszabadság helyzete Romániában. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 1./
2005. március 1.
Nagyváradot szokták a tolerancia városának nevezni. Manapság egyre inkább a gyávaság települése lesz, írta Csűry István. A város egyik 1693-ben épült római katolikus templomát 1786-ban a rutén ajkú görög katolikusoknak ajándékozták. Ezt a templomot az 1948-as államosítás alkalmával elkobozták az ortodox államegyház javára. Ez az áltulajdonos további területekre vetett szemet, mondván, annak idején ők veszítették el ezeket. Tisza Kálmán közelben állt bronzszobrát 1945-ben ledöntötték, talapzatán ma Barbu Stefanescu Delavreancea szobra áll 1970 óta. A református egyházkerületi székház az 1989 után erőszakosan térfoglaló állami egyetem tulajdonába került, ahogy sok történelmi épület lett csendőriskola stb. A Református Leánynevelő Intézetet még a közelmúltban is engedték átkeresztelni Andrei Saguna nevére a tanácsban levő magyarok, ahelyett hogy jogos tulajdonosának visszaszolgáltatták volna. Nem kellene elhallgatni, hogy a mai megyei rendőrség melletti Szemináriumi templom sem az ősi ortodox tulajdon, hanem a jezsuitáktól kapott görög katolikus örökség, amit az államosítás (1948) játszott a kezükre. A magyarok toleranciáját próbára teszik, például Ippen nemcsak azt írják ki a bejáratoknál, hogy mártír falu, hanem a magyarok állítólagos bűnét kőbe vésve megörökítik. Hadd szégyenkezzen minden utód. Cserében Gyantán elnézik, hogy a magyarok megemlékezzenek áldozatokról, de a hegyi gyilkos hordákról nem akarnak hallani, ott nem lehet felirat arról, hogy magyarokat öltek meg. „Nagyváradon már ástak el szobrot, már öntöttek be szobrot, már vettek el templomot, és bontottak el templomot, megalázták számtalanszor a magyart... és nemcsak Nagyváradon. Meddig tolerálhatjuk?” /Csűry István: Tolerancia többségi óhajra. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 1./
2005. március 1.
A napokban mutatta be a Duna TV-ben az óradnai magyarság felélesztéséről a riportfilmet. Egy szál lelkes óvónő (Bauer Rozália) a melléje állt kis csapattal, valóságos csodát művelt. Voltak hasonló témájú riportok a Dunában, de a tömbmagyarsághoz és elsősorban a Székelyföldhöz viszonyítva, a szórvány a szükségesnél jóval kevesebbet jelenik meg. Pedig az erdélyi magyarság közel fele, vagy már annál is több hovatovább szórványban él. Ezért fontos, hogy a Duna TV többet járjon a szórványba. Sike Lajos újságíró az elmúlt években Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester többet szerepelt a Duna TV-ben, mint az összes többi erdélyi magyar polgármester. Szerinte inkább az olyan magyar polgármestereket kell reflektorfénybe állítani, mint Ilyés Gyula (Szatmárnémeti), Kaba Gábor (Zsombolya) vagy Nagy András (Szászrégen), akik a román választók bizalmát is elnyerték. /Sike Lajos: Cseppek a Dunába. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 1./
2005. március 1.
A Gyulafehérvári Caritas csíkszeredai kirendeltsége a Hargita Megyei Mozgássérült Szövetséggel együtt 1997-ben hozta létre azt a foglalkoztató műhelyt, amelyben mozgássérültek és értelmi fogyatékosok számára teremtenek munkalehetőséget. Időközben a varrodában dolgozó 26 személy munkaképessége nőtt, termékeiket értékesíteni tudják. Egy sikeres pályázat segítségével nemrég felújították és kibővítették a foglalkoztató műhelyt. Február 28-án bemutatták a Caritas, valamint a Hargita Megyei Mozgássérült Szövetség képviselői a felújított műhelyt. Fikó Csaba, a Handicap Kft. vezetője elmondta, hogy olyan személyeket foglalkoztatnak itt, akik máshol nem tudnának dolgozni. A törvénykezés nem teszi lehetővé, hogy munkakönyvvel alkalmazzák őket, akkor ugyanis elveszítenék az 1,4 millió lejes segélyüket. Ezért fizetést nem biztosíthatnak számukra, kereset helyett zsebpénzt tudnak nyújtani az itt dolgozóknak. A tervek között szerepel a csíkszeredaihoz hasonló foglalkoztató műhelyek létrehozása a megye többi városában is, hogy legalább körzetenként meg tudják oldani a fogyatékosok munkaterápiás foglalkoztatását. /Takács Éva: Nem kéregetnek. Dolgoznak. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 1./
2005. március 2.
Kolozsváron továbbra is kapható az Obiectiv Legionar című, nyíltan antiszemita nézeteket tartalmazó vasgárdista lap. Frunda György szenátor, az emberjogi bizottság elnöke a szenátus ülésén felháborodását fejezte ki amiatt, hogy 2005-ben még megjelenhet egy ilyen lap. Frunda a szenátus előtt bemutatta a kiadvány decemberi és januári összevont számát, amely az amerikai náci-szimpatizáns szervezeteket ismerteti. A Serban Suru igazgató által vezetett kiadvány címlapján az amerikai zászlóra helyezett horogkereszt ékeskedik. A szerkesztők szándéka egyértelmű. A román lap szerkesztői azt fájlalták, hogy a tengeren túl meglehetősen szabadon lehet beszélni az antiszemitizmusról, míg ezt Romániában nem tehetik. Az igazgató vezércikkében kifejtette: „Abszurd módon feltételezzük, hogy valaki a következő hihetetlen megjegyzéseket tenné: véleményem szerint a törvényt módosítani kellene, hogy a cigányokat ivartalanítsák, a zsidókat koncentrációs- és munkatáborokba gyűjtsék, a magyarokat pedig toloncolják ki az országból (...).” „egy valóban demokratikus országban nem kerülne börtönbe, aki ilyen kijelentést tenne, hiszen az illető nem tett egyebet, csak véleményének adott hangot, még akkor is, ha a mi szemszögünkből ez túlzás.” Frunda kérte a főügyészségtől, hogy vizsgálja ki az ügyet. Tavaly augusztus elején Emil Boc kolozsvári polgármestert is meglepte, hogy a városban is terjesztik ezt a lapot. Goldner Gábor, a kolozsvári zsidó hitközség vezetője kihallgatást kért a polgármestertől, akit megkért, intézkedjen az ügyben. Azóta sem történt változás, az újság ma is kapható. /Borbély Tamás: Még mindig forgalmazzák az antiszemita lapot. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 2./ Frunda György szenátor után felszólalt Corneliu Vadim Tudor szenátor, a Nagy-Románia Párt elnöke, szelíden elítélte a hasonló megnyilatkozásokat, mondván, nem hinné, hogy épeszű ember ilyesmiket állíthat, hiszen Románia nemes lelkületű ország, amelyben minden lakosnak helye van. Ezután kijelentette, Frunda Györgynek nincs erkölcsi alapja föllépni a náci eszmék ellen, miközben Wass Albert, egykori háborús bűnös védőügyvédje. Végül azt állította, hogy az itt jelzett jelenségek, amelyek most halványan felütötték fejüket, kevésbé veszélyesek, mint a némelyek által propagált szegregáció és szeparatizmus. /(Béres Katalin): Frunda György hadat üzen a kísértetnek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 2./
2005. március 2.
Nagyváradon, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület székházában emlékeztek a kommunizmus áldozataira A hét végén nem csak a deportáltak, a meghurcolt bihari magyarok is emlékeztek diktatúrára. A kommunista börtönökbe elhurcolt, több mint félezer bihari németre Nilgesz János, a Deportáltak Szövetségének elnöke emlékezett. Az 56-os Domokos Miklós pedig a kommunista börtönök borzalmairól beszélt. A rendezvényen megfogalmazták, hogy a kommunizmus százmilliónyi áldozata volt, ezért nem szabad soha megfeledkezni róla. /Lakatos Balla Tünde: A kommunizmus áldozataira emlékeztek Nagyváradon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 2./
2005. március 2.
Kuszálik Péter szerint a Székely Nemzeti Tanács és vezetői a lúzerek, a vesztesek, Orbán Viktor lúzerei. Az SZNT a védőhatalmi státust is említette. Kuszálik sietett jelezni, hogy védőhatalmi státust Katona Ádám emlegette nyolc évvel ezelőtt. „Amennyiben két NATO-tagállam között egyáltalán szóba jöhet a „védőhatalmi státus” fogalma” – tette hozzá Kuszálik. Most „Csapó József éppen Strasbourgban tárgyal valakivel. /Kuszálik Péter: Morfondír. A lúzerek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 2./
2005. március 2.
Benépesült az Erdélyi Magyar Tudományegyetem újonnan épített marosvásárhelyi campusa. Hollanda Dénes, a marosvásárhelyi karok dékánja elmondta, régi álma valósult meg. Január 31-ig az oktatási felületnek készen kellett volna lennie, de az időpont elcsúszott. Éjjel a korábbi bérelt székhelyről elhordták a padokat, reggel már az új épületben vizsgáztattak. Hollanda február 28-át az egyetem születésnapjának is tekinti. Még hátravan a bentlakás megépítése. Jelenleg a diákokat háromszázezer lejjel támogatják, ez afféle lakbérpótlás, csekély összeg. /Mészely Réka: A távlat: egyetem vendéglővel és bentlakással. „Egy nagyon régi álmom valósult meg”. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 2./
2005. március 2.
II. János Pál pápa javaslatára, az idei esztendő az eukarisztia éve, melynek a szatmári egyházmegyére vonatkozó programját külön sajtóértekezleten ismertették a püspökségen. Schönberger Jenő püspök Szatmárnémetiben elmondta áprilisban Szokondon lesz továbbképzés a lelkiségi mozgalmak és a katolikus egyesületek vezetőinek, majd az egyházmegyei segélyszervezetek, egyesületek, szeretetszolgálati csoportok találkoznak Nagykárolyban. Augusztusban kórustalálkozó lesz a nagybányai Szentháromság templomban, Október végén először tartanak az egyházmegyében ifjúsági találkozót a román ajkú katolikusokkal. /(Sike Lajos): Sajtótájékoztató a püspökségen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 2./
2005. március 3.
A Környezetvédelmi Minisztérium 60 kérdést intézett a kanadai Gabriel Resources vállalathoz, amely a verespataki aranykitermeléssel foglalkozik. A kérdések a kitermelés környezeti, technológiai és archeológiai vetületeire vonatkoznak, azzal a céllal, hogy kiderüljön, milyen negatív hatásokat okozna a kitermelés az ország határain túl. A kérdéseket azt követően fogalmazta meg a magyar fél, hogy a román hivatalosságok felkérték, vegyen részt a projektben. /Hatvan kérdés Verespatak-ügyben. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./
2005. március 3.
Az amerikai külügyminisztérium 2004-es, Szerbia és Montenegróval foglalkozó emberjogi országjelentése fejezete részleteiben kitért a vajdasági kisebbségellenes incidensekre. A dokumentum szerint jelentősen megnövekedett az erőszakos cselekmények száma a 2003-as parlamenti választásokat követően, amely többségi győzelmet hozott a Szerb Radikális Párt számára. A magán- és egyházi javak rongálása mellett támadások, testi sértések és halálos fenyegetések is előfordultak. Az incidensek „elsősorban a magyarok és a horvátok – a két legnagyobb lélekszámú vajdasági kisebbség – ellen irányultak, de kiterjedtek más csoportokra is (szlovákok, rutének, románok, romák, zsidók, kínaiak)” – áll a dokumentumban. A jelentés két konkrét esetet is megemlít: a Csorba Bélát, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt alelnökét ért halálos fenyegetést és egy távolsági buszon történt magyar iskolás gyerekeket ért bántalmazást. A kisebbségek egybehangzóan panaszkodtak a rendőrség hozzáállására, amely gyakran magukat az áldozatokat hibáztatta a történtek miatt. Számos panasz érkezett a kisebbségi egyházak részéről is, amelyeknek folyamatosan szembesülniük kell a templomok, temetők és más egyházi létesítmények elleni vandalizmussal. A rendőrök hozzáállása ezekben ez esetekben is gyakran kifogásolható. Nem tapasztalható előrelépés az elkobzott egyházi vagyon visszaszolgáltatását illetően sem. A Magyar Emberi Jogok Alapítvány folyamatosan tájékoztatja a nemzetközi szervezeteket a kárpát-medencei magyar kisebbségek emberjogi helyzetéről, így a vajdasági magyarellenes incidensekről is. Hámos László, a HHRF elnöke január 7-én Belgrádban találkozott Michael C. Polt amerikai nagykövettel. A találkozó során átadták a HHRF vajdasági kisebbségellenes incidensekről szóló, angol nyelvű, 31 oldalas, 91 esetet tartalmazó, képekkel illusztrált jelentését. /Megszaporodtak a kisebbségellenes incidensek Vajdaságban. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./
2005. március 3.
Az Erdélyi Tankönyvtanács 1993-ban azért jött létre, hogy ösztönözze tantervek és magyar tankönyvek írását, hogy segítse az eredetiben vagy a románból való fordítással készülő tankönyvek, egyetemi jegyzetek és más oktatási anyagok szakmailag és nyelvileg kifogástalan megírását, és hogy véleményt nyilvánítson a már megjelent tankönyvekről. Az Erdélyi Tankönyvtanácsnak nincs hatósági jogköre, és így senkit nem kényszeríthet arra, hogy biztosítsa a tankönyvek megfelelő színvonalát, ezért sorozatosan jelentetnek meg olyan tankönyveket (főképpen fordításokat), amelyek alkalmatlanok az oktatásra. Az Erdélyi Tankönyvtanács nem tehet mást, minthogy cím szerint is megnevezze azokat a tankönyveket, amelyeket alkalmatlanoknak vagy károsaknak tart a magyar oktatásban. Az oktatási törvény előírásainak nem felelnek meg a IV–VIII. osztály számára kiadott ún. „kisebbségi” román nyelv és irodalom tankönyvek. A 9. osztály számára kiadott két magyar nyelv és irodalom tankönyv közül az egyiket ki kell egészíteni, hogy a nyelvi ismereteket is magába foglaló tantervnek megfeleljen, a másikat sürgősen át kell dolgozni. Az iskolákból vissza kell vonni az 1998-ban fordításban készült ének-zene tankönyveket. Az Erdélyi Tankönyvtanács felsorolta a visszavonandó vagy sürgősen átdolgozandó tankönyveket. A szakoktatást is el kell látni magyar nyelvű tankönyvekkel. Az anyanyelvükön tanuló magyar diákok számára hátrányt jelent, hogy részükre nem rendelnek minden (tanterv szerint kötelező) tantárgyból könyvet, hangsúlyozta az Erdélyi Tankönyvtanács /Dr. Péntek János, az MTA külső tagja, egyetemi tanár, a kuratórium elnöke, Dr. Gyenge Csaba, az MTA külső tagja, egyetemi tanár, Dr. Néda Árpád, egyetemi docens, Dr. P. Dombi Erzsébet, egyetemi docens, Dr. Fóris-Ferenczi Rita, egyetemi adjunktus, Burus Siklódi Botond, az RMPSZ főtitkára, Balla Júlia, középiskolai tanár, Baka Judit, ny. tanítónő, tankönyvszerző és Székely Győző, tankönyvszerkesztő/ /Az Erdélyi Tankönyvtanács és a tankönyvek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./
2005. március 3.
Az A Hétben folytatódtak Stefano Bottoni reagált A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy /A Hét, febr. 17./ című tanulmánya kapcsán a hozzászólások: a/ Lövétei Lázár László megjegyzéseket fűzött Sipos Géza Az önfelmentő című vezércikkéhez /A Hét, febr. 24./. mondván, nem akarja Sütő Andrást védeni, de Sipos összehordott tücsköt-bogarat, a végén a cikk mondanivalója eltűnt „a sok marhaság között”. Pontatlan, hogy Sipos elhallgatta: Sütő az ötvenes évek után is kapott díjakat, ezzel Sipos azt sugallta, hogy a szorítás lazulásával – amikor irodalmi/esztétikai szempontok is érvényesültek az elbírálásban – Sütő már nem volt/nem lehetett jó író. Lövétei Lázár László szerint Sipos írásában „a legelképesztőbb baromság”, hogy Sütő életműve „csak egy hatalom-közeli alkotó munkássága lehet”. Lövétei azt sem fogadta el, hogy Sütő drámái megjelenésükkor a „szelep funkcióját” töltötték be. Sipos lekismesterezte Sütő Andrást. /Lövétei Lázár László: Levél Sipos Géza szerkesztő úrhoz. = A Hét (Marosvásárhely), márc. 3./ c/ Kántor Lajos kifejtette, a Parászka Boróka vezércikkében emlegetett „fegyelmezett csend” nem most, az olasz Stefano Bottoni tanulmány részletének közlésével szakadt meg, mert már a kilencvenes évek legelején elkezdődött az 1989 decembere előtti erdélyi, romániai magyar irodalom egyes ismert-elismert szerzőinek és műveinek számonkérése. Kántor hangsúlyozta: a „diktatúra életben lévő tanúi, kiszolgálói, áldozatai, akik közül egyesek nem egyszerűen „átnyergelők”, hanem szembefordulók is voltak”. /Kántor Lajos: A megszakított csendről. = A Hét (Marosvásárhely), márc. 3./ d/ Kuszálik Péter cáfolta Sipos Gézát, aki szerint Sütő Andrásnak 57 könyve jelent meg. Kuszálik Péter kijelentette, hogy az ötvenes években „pártunk és kormányunk előszeretettel szórta a román és magyar dolgozók elé Sütő szakmányban gyártott brosúráit és könyvecskéit, ui. azok igen alkalmas propagandaanyagai voltak a kollektivizálásért folytatott harcnak.” Kuszálik Péter felsorolta, mennyi díjat kapott Sütő András. Kuszálinak erről a felsorolásról Nagy Pál korábban megállapította: „adatgyűjtő szorgoskodása valójában lejárató célzatú kötekedés”. (Látó, 2003. 10. sz.) Kuszálik szerint ez nem lejáratás, de előzőleg megjegyezte: sok adatot kellett összehordania, hogy megerősítse Sipos Géza következtetését („ez csak egy hatalom-közeli alkotó munkássága lehet”). A vitában Kuszálik vállalja az ördög ügyvédjének szerepét. /Kuszálik Péter: Advocatus diaboli. = A Hét (Marosvásárhely), márc. 3./
2005. március 3.
Szászváros kis város Dél Erdélyben, a történelmi Hunyad megyében, a város magyarsága rendre apadt s jelenleg már a szórványok szórványának tartjuk számon magunkat, írta a városról hírt adó olvasói levél. 1989 után sikerült újra indítani a magyar óvodát és iskolát, ezeknek benépesítésében az oroszlánrészt Böjte Csaba ferences atya vállalta. A templomokban emlékünnepségeket rendeztek gróf Kún Kocsárdra és gróf Kuun Gézára emlékezve, az egyháznak és a nemzetnek szentelt munkásságuk ismertetésével. Bíró Antal ferences szerzetes előadását hallgatták meg az egyetemes imahét alkalmával, aki verseiből is felolvasott. /Bíró J. Antal: Szászvárosi hírek. Postafiók rovat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./
2005. március 3.
Városi táncházakról, falusi táncalkalmakról szóló írásokat, népzenéről és néptáncról szóló tanulmányokat tartalmaz az a könyv, amelyet a kolozsvári Bogáncs néptáncegyüttes születésnapi rendezvénysorozata keretében március 2-án mutattak be. Könczei Ádám írásait fia, Könczei Csongor néprajzkutató saját tanulmányaival kiegészítve adta közre Írások az erdélyi táncház vonzásköréből címmel, a Kriza János Néprajzi Társaság gondozásában. Könczei Ádám „működése egyfajta egyszemélyes háttérintézményt jelentett az intézményrombolás korszakában: termet intézett, beadványokat és újsághirdetéseket írt, műsorfüzeteket, plakátokat szerkesztett, amelyeket, ha szükség volt, saját maga szórt és ragasztott, miközben bátorította és lelkesítette a táncházas fiatalokat, útbaigazította a zenészeket, táncoktatókat.” – írta róla a bevezetőben Könczei Csongor. Kéziratban cikkeivel, tanulmányaival kapcsolatban a csíkszeredai Barozda „frontembere”, Pávai István elmondta, már élőszóban is hallotta ezeket. /(Rostás-Péter Emese): Írások az erdélyi táncházról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./
2005. március 4.
A magyar oktatásban alkalmatlannak és károsnak minősített négy, román nyelvből fordított, az idei tanévben későn érkezett tankönyvet az Erdélyi Tankönyvtanács, erről tanácskozása után nyilatkozatot adott ki a testület. Péntek János professzor, az Erdélyi Tankönyvtanács elnöke elmondta, hogy erre a minisztériumtól nem kaptak választ. A bírált tankönyvek esetében nemcsak nyelvi kérdésről van szó, hanem magáról a szemléletről. A történelem tankönyvben a klasszikus – görög, római – szövegekből nem a már lefordított magyar nyelvű szöveget idézték, hanem lefordították kapásból. Ebből szörnyűségek születtek, továbbá tartalmi félreértések is. A biológia-tankönyvet olyan nyomdára bízták, amely egyáltalán nem használ hosszú ű és ő betűt. Már a fedőlapon az áll: Biólogia. /Rostás-Péter Emese: Tankönyvek mérlegen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 4./
2005. március 4.
Ruhaneműk, számítógépek, bútorok, egészségügyi segédeszközök lettek tűzvész martalékai a nagyváradi Caritas Catolicanál, a Kanonok soron. A kár hatalmas, jelentette be Rajna József a Caritas igazgatója, hiszen a segélyszervezetnél felhalmozott mintegy 200 millió lej értékű holmi odaveszett, körülbelül 500 millió lejes kár keletkezett a raktárépületekben és kiégett az a gépkocsi is, amivel az intézmény szegénykonyhájáról a gondozottaiknak hordták az ebédet. A tűzvédelmi szakértők megállapították, hogy valószínűleg gyújtogatás történt. /Gyújtogattak a váradi Caritasnál. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 4./
2005. március 4.
A Bogáncs néptáncegyüttes tagjainak több nemzedékéről láthatók fényképek, videofelvételek a kolozsvári Brassai Sámuel Gimnázium dísztermében megnyílt 20 éves a Bogáncs című kiállításon. A tárlatnyitón mutatták be a Bogáncs című lap 19–20. ünnepi számát, illetve a tánccsoport újonnan elkészült honlapját is. A Bogáncs című kiadvány 1990-ben jött létre kis példányszámban megjelenő tájékoztatóként, ismertette a kiadványt Tolna Éva tanárnő, a Bogáncs néptáncegyüttes és a lap megálmodója. A Bogáncs az életművem – fogalmazott Tolna Éva – a táncosok negyedik nemzedéke jelenti a negyedik kötetet. A www.bogancs.ro honlapot készítői, a Zurboló felnőtt-táncegyüttes két tagja: Barta Zoltán és Pásztor József valamennyi Bogáncsos találkozóhelyének szánják. /Fülöp Noémi: Újság és honlap örökíti meg a Bogáncs mindennapjait. = Krónika (Kolozsvár), márc. 4./
2005. március 4.
Szervezett támadás indult az egyházak, de különösen a katolikus egyház ellen – mondta Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) titkára Budapesten. Veres András szólt arról is: Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök javasolta, az ügynöktörvényt mindenkire ki kell terjeszteni, így az egyháziakra is. A kommunista rendszerben az egyházi személyeket fokozott módon igyekeztek megkörnyékezni, velük szemben lelki és akár fizikai kínzásokat is bevetettek. A püspök megjegyezte: jó néhányan közülük még a pártállam idején önként leleplezték magukat, kérve paptársaikat, hogy jelenlétükben ne beszéljenek bizalmas vagy politikai témákról, mert nekik jelenteniük kell. Veres András azért nem tud egyetérteni a feltárás szükségességével, mert már nem ismerhető meg teljes körűen az ügynökök listája. /Tiltakoznak a katolikusok. = Krónika (Kolozsvár), márc. 4./
2005. március 5.
Ion Iliescu 75. születésnapja alkalmából Dan Ioan Popescutól, az SZDP bukaresti szervezetének vezetőjétől emlékplakettet kapott „Ion Iliescu – egy Ember, egy Forradalom, egy Ország” felirattal, tudósított a Romania Libera című lap. /Távirati stílusban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./
2005. március 5.
Módosító javaslat készül a határon túli magyarok képviselőivel folytatott konzultációk után a Szülőföld-programhoz – jelentette be Batiz András, a magyar kormány szóvivője. A Fidesz nem támogatja a Szülőföld-programot, mert véleményük szerint az többletforrást nem tartalmaz, tartalmi újdonsága nincsen, és nem egyeztették időben a határon túli magyar szervezetek képviselőivel. Batiz András elmondta: a Szülőföld-alap évente 1 milliárd forintos költségvetési támogatása, a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT tagszervezeteinek beleszólási lehetősége a tanács és a kollégium összetételébe, valamint a határon túli magyar közösségek kapcsolattartásának támogatása szerepel majd abban a módosító javaslatban, amelyet a kilenc határon túli magyar szervezettel folytatott tanácskozás után Avarkeszi Dezső kormánymegbízott terjeszt be a februárban elfogadott Szülőföld-programhoz. A Fidesz szerint a Szülőföld-program nem hiteles és a célja sem érthető. A programra fordított egymilliárd forint nem más, mint a korábban is meglévő, a határon túli magyaroknak adott támogatás „összegereblyézése”. A program többletforrást nem tartalmaz, tartalmi újdonsága nincsen, ráadásul azt nem egyeztették időben a határon túli magyar szervezetek képviselőivel, ezért a Fidesz nem támogatja. /Módosítják a Szülőföld-programot? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 5./
2005. március 5.
A Magyar Demokrata című budapesti hetilap romániai tudósítója T. O., Mikháza néven írja cikkeit. Baranyai Péter szabadkozott, nem olvasója az említett lapnak, csak a könyvtárban lapozta föl. T. O. a Romániai Magyar Szót központi pártsajtónak nevezi, és nem szereti az RMDSZ-t. A Magyar Demokrata január 13-i számában azt írta: „A neptunos RMDSZ bértollnokai zavartalanul űzik masszív romániai néphülyítésüket a Romániai Magyar Szóban. A december 5-i népszavazás «eredményéért» keményen vádolják a Magyarok Világszövetségét, a Fideszt és mindenkit, aki az igenre buzdított, és felvetette a kettős állampolgárság kikerülhetetlenségét.”. Baranyai Péter fölháborodott. Ők bértollnokok? Ha tudná (vagy a magyarországi olvasó tudná), hogy mekkora fizetésért dolgoznak! A kollaborálás, az együttműködés azzal a párttal, amely legitimációját voksokból nyerte, úgy tűnik, a romániai magyarság által kijelölt út, szögezte le Baranyai. Hozzátette, látják, ismerik az RMDSZ hibáit, „ostorozzuk is eleget”, pillanatnyilag ők azok, akik tehetnek valamit értünk. A magyarországi népszavazás kényes kérdés. Azok ott kimondták, hogy se az RMSZ újságírói, se Böjte Csaba atya Déváról, se Markó Béla, se T. O. Mikházáról nem kell nekik. Fájdalmas tény, ami mindannyiunkat megrendített. Baranyai már előre leírta, hogy két politikai párt belpolitikai népszerűségi versenyének tárgya lett a kettős népszavazás, illetve aljas számtanpéldák keringenek arról, hogy mibe kerül az országnak néhány áttelepülő nyugdíjas stb. „Hogy mi kigúnyoltuk volna a kettős állampolgárságban reménykedőket? Nem hiszem.” – írta Baranyai. Szerinte mégha megszületett volna a törvény a kettős állampolgárságról, akkor kétoldalú tárgyalásokat kellene kezdeni azokkal az országokkal, amelyekben jelentős számú magyar kisebbség él. Románia – úgy néz ki – 2007-ben csatlakozik az EU-hoz, tárgytalanná válik a kérdés, ugyanolyan európai állampolgárok leszünk, írta Baranyai. /Baranyai Péter: Címzett: T. O., Mikháza. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./
2005. március 5.
Budapesten néprajz szakos főiskolás Selyem András, aki amatőr színjátszó is, a Budapesten már négy előadást megért Tizenhárom almafa című Wass Albert-regény színpadi változatának főszereplője. Várady Mária nagybányai származású színművész és rendező, aki szintén a Márton Áron Kollégiumban lakik, alapította meg a szakkollégium amatőr színjátszó csoportját erdélyi, felvidéki, vajdasági és kárpátaljai főiskolai hallgatókból. Ez volt az első színpadra vitt előadásuk. /Gál Éva Emese: Határon túli főiskolások színjátszó csoportja Budapesten. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./
2005. március 5.
Március 5-én Marosvásárhelyen, a Bernády György Művelődési Központban dr. Sipos Pál, az Magyar Televízió tudományos, nevelési és ifjúsági főosztályának a vezetője mutatta be a Magyarországon elindult Nagy Könyv mozgalmat az erdélyi könyvtárosoknak, tanfelügyelőknek, tanároknak, újságíróknak. A Nagy Könyv Program célja az, hogy a magyar nyelvet beszélő fiatalok, felnőttek a jövőben többet olvassanak. A program március 1-én indult, és 2005. december 17-ig tart. Március 15-én este a Magyar Televízió az anyaországi, és határon túli nézőke kéri, hogy nevezzék meg kedvenc magyar és kedvenc külföldi regényüket. Április 23-án mutatja majd be a Magyar Televízió kettes csatornája azt, hogy melyik ötven magyar, és ötven külföldi regény került fel a százas listára. Ezt követően a százas listán szereplő regényekre lehet majd szavazni, és június 11-ig ezekből alakul ki az első 12 helyezett. A nyári szünet után ősszel folytatódik a program. Tájékozódni lehet: w.anagykonyv.hu, info@anagykonyv.hu. /(Máthé Éva): A Nagy Könyv Program. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./
2005. március 7.
Botrányba fulladt Eörsi Mátyás szabaddemokrata magyar politikusnak a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemre tervezett március 5-i előadása. A politikust 20-30 tüntető akadályozta meg abban, hogy az egyetemen megtartsa az előadását. A tiltakozók NEM feliratú papírokat emeltek a magasba. A tiltakozókat a magyar politikus mellett Eckstein-Kovács Péter RMDSZ-es szenátor, a szövetség platformjaként működő Szabadelvű Kör elnöke próbálta jobb belátásra bírni, sikertelenül. A tüntetők a résztvevőknek osztogatott szórólapot Eörsinek is átadták. A szórólap szerint „Eörsi Mátyás nemcsak tevékenységével és tetteivel, de nyilatkozataiban is megtagadta a magyar nemzetet.” Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) jelen lévő vezetői újságírók előtt vállalták az akció megszervezését. A tüntetők között jelen volt Soós Sándor, az EMI elnöke, Bagoly Zsolt, az EMI alelnöke, valamint András Imre, a Világszövetség Erdélyi Társaságának az elnöke is. Az előadást végül további incidens nélkül Eckstein-Kovács Péter szenátori irodájában tartották meg. Eörsi Mátyás sajnálattal vette tudomásul a történteket. /Borbély Tamás: Nem engedték be Eörsi Mátyást a Sapientiára. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./ A tüntetők részéről valaki bekiabált: „Menjetek beszélgetni a Gázai övezetbe!” Eörsi Mátyás pedig felindultan odavetette a tüntetőknek: „Olyanok vagytok, mint a nyilasok.” Az egyik szórólap Eörsinek a 168 Óra című budapesti hetilapban megjelent egyik nyilatkozatát idézte, amelyben Székelyföld területi autonómiájával kapcsolatban így fogalmazott: „Adnánk mi területi autonómiát az itt (Magyarország) élő kínai textilkereskedőknek?” Eörsi Mátyás nehezményezte, hogy nem tarthatott előadást a Református Kollégiumban. Az SZDSZ ügyvivője szerint az egyházaknak nemcsak Magyarországon, hanem Erdélyben is demokratikusabban kellene működniük. Pap Géza erdélyi református püspök elmondta: „Miután az anyaországban már elmondta véleményét, most eljön a határon kívülre is, hogy bennünket is kioktasson, és elmagyarázza, miért lehetetlenség megadni az állampolgárságot a határon túli magyaroknak”. Az egyházfő arra is emlékeztetett: az SZDSZ-nek meghirdetett ideológiája a homoszexualitás legalizálása és a kábítószer-fogyasztás liberalizálása. „Ez az ideológia távol áll a keresztény erkölcsiségtől, így összeegyeztethetetlen református egyházunk és kollégiumunk szellemiségével” – szögezte le Pap Géza püspök. /Eörsi Mátyást kiűzték a Sapientia épületéből. = Krónika (Kolozsvár), márc. 7./
2005. március 7.
Eörsi Mátyás többévi ajnározás után kijelentette: ,,Medgyessy húzzon el!” A kolozsvári fiatalok jól megjegyezhették ezt, mert kolozsvári látogatása alkalmával egy rövid ,,NEM”-be sűrítve visszamondták-mutatták neki. Eörsi Mátyás SZDSZ-es országgyűlési képviselőt, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök külpolitikai tanácsadó testületének elnökét a kolozsvári fiatalok nem engedték be Bocskai István kolozsvári szülőházába. A tüntetők Eörsi Mátyást ,,Hazaáruló!”, ,,Nemzetáruló!” kiáltásokkal búcsúztatták. ,,Szóval, úgy gondolom, hogy az egységes magyar nemzet egy nagyon szép kifejezés, de igazából hamis, nem hiszem, hogy igaz” – mondta Eörsi az Országgyűlésen. Eörsi Mátyás a státustörvény ellen szavazott, vehemensen ellenezte az elszakított magyarok magyar állampolgárságának visszaadását. Eörsi Mátyás Strasbourgban román újságoknak nyilatkozva kifejtette: a Székely Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács a román hatóságokat provokálja, és konfliktust teremt Magyarország meg Románia között. Az autonómiát s Magyarország védnökségét a magyar kisebbségek ügyében egy ,,nagy lánggal elmondott lózung”-nak minősítette. /Sylvester Lajos: Húzzon el…! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 7./