Bármely pillanatban katasztrofális következményekkel járó környezeti baleset következhet be a Nagybánya környékén található 17 ipari derítő valamelyikénél – jelentette ki Calin Crisan, a Máramaros megyei Környezeti Őrség főfelügyelője. A Máramaros megyében található, összesen 420 hektáron elterülő derítők több mint 115 millió tonna olyan zagyot tartalmaznak, amelyben jelentős mennyiségű nehézfém és más mérgező vegyszer található. /Megismétlődhet a tiszai katasztrófa. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 15./

Duray Miklós felvidéki magyar politikus tanulmányt írt Miért szakadt ketté a Máért a legutolsó ülésén? címmel. A terjedelmes munka a Hitel /Budapest/ folyóirat februári számában jelent meg. A rendszerváltás utáni magyar–magyar párbeszéd intézményesítésének történetét Duray az alapszerződések korától indította. A rendszerváltozás évétől – bár nem intézményesítették – rendszeres volt a magyar–magyar párbeszéd. Duray megemlíti, hogy az Antall-kormány idején egyetlen alapszerződés született, a magyar–ukrán, s noha voltak hibái, a később kötöttekhez képest a legjobb volt, ,,mert ajtót nyitott az autonómia irányába”. A ’94-es magyarországi kormányváltás miatt ez a párbeszéd két évet szünetelt, az első magyar–magyar csúcsra csupán ’96-ban került sor. Erre a ,,fagypontra” esik a szlovák–magyar alapszerződés kimunkálása, amit ,,a pozsonyi magyar képviselők nem szavazhattak meg”, hiszen nem tartalmazta a végrehajtás kötelezettségét, a számonkérés lehetőségét, ráadásul közművelődési ügyekben szabad kezet adott a szlovák félnek (az oktatás finanszírozása körüli mostani bonyodalmak is innen származtathatók – véli Duray). Az Antall József által megfogalmazott három egyenrangú pillért (magyarságpolitika, szomszédságpolitika és európai integráció) a visszatérő posztkommunista Horn-kormány átszabta. Kovács László külügyminiszter ugyanis bejelentette: ,,az integrációs politika viszonylatában kell kialakítani a szomszédságpolitikát, és e kettőnek a függvénye a határon túli magyarok iránti magyarországi politika”. A történelmi jelentőségű, Trianon óta első ízben megszervezett 1996-os magyar–magyar csúcs a záródokumentum kapcsán kialakult vita, majd az azt követő diplomáciai botrány miatt vált. Duray szerint ez ,,a magyar történelem első olyan politikai nyilatkozata, amelyet a trianoni határokkal szétszabdalt nemzet összes politikai pártja és legnagyobb társadalmi szervezetei adtak közre”. Hat hét múlva beindultak a román–magyar alapszerződésről szóló kétoldalú tárgyalások az RMDSZ tudta nélkül. S amikor a határon túli szervezetek ezt szóvá tették, szeptember elején Pápán csupán egy csonka csúcsra kerülhetett sor az SZDSZ és az MSZP hivatalos részvétele nélkül. Közben mesterkedett a nemzetközi diplomácia is. Egy korábbi, félig titkos romániai magyar–román találkozó hagyományaira építve elérte, hogy az 1996. őszi romániai parlamenti választások után az RMDSZ-t bevegyék a román kormányba. Az említett találkozót a romániai Neptunfürdőn a több amerikai intézmény (mint pl. a Carnegie Corporation és a State Department) pénzéből támogatott PER – Project on Ethnic Relations – nevű szervezet még 1992-ben hozta létre. Amikor ez kiderült, vitát és feszültséget váltott ki az RMDSZ csúcsvezetésében a Tőkés-szárny és Borbély László, Markó Béla csoportja között. Kormányzati pozícióval megszelídítették a romániai magyar politikai elitet, amely ettől fogva már nem hadakozott a román–magyar alapszerződés ellen, csupán morgolódott. És elhátrált a magyar egyetem, a római katolikus és a protestáns egyházak javai visszaszolgáltatásának követelésétől, valamint az autonómia programjától. A román-magyar alapszerződés még rosszabbra sikeredett, mint a szlovák-magyar. A romániaiból az autonómia gondolata negatív értelemben került bele. Ekkor hasadt ketté végérvényesen a romániai magyar politikai közélet.” Hasonló ,,puhító” hadjárat zajlott Szlovákiában is, hiszen a PER már 1994-től kísérletezett azzal, hogy szembeállítson két magyar pártot (MKDM, FMK-MPP) egy harmadikkal (Együttélés) – utóbbi elnöke volt Duray. Összeugrás helyett egyesülésre került viszont sor, ám a kormányzati csalit a létrejövő MKP sem tudta elkerülni. Az Orbán-kormány megalakulása után a Fidesz rávett ,,néhány határon túli magyar szervezetet”, hogy ne követeljék a kollektív jogok és az autonómia belefoglalását a záródokumentumba. A kölcsönös engedmények eredménye lett a Máért. Hamarosan pedig beindult a státustörvény megalkotásának és lejáratásának eseménysorozata. Duray szerint a státustörvény ötlete azért született meg, mert akkor még ,,ki-ki a szülőföldje szerinti állam jogrendje alapján – hátrányos megkülönböztetés vagy jogvesztés nélkül – nem élhetett volna” a kettős állampolgárság lehetőségével. Az SZDSZ és ellenezte a megoldást, ezt a törvény utólagos kiüresítésének tudatában ma már nem kell bizonyítani. Duray felelevenítette, hogy a negyedik Máérton milyen ellenszenvet váltott ki a külföldi munkavállalók beözönlésének MSZP-s rémképe, a túlbecsült oktatási-nevelési támogatás terheinek alantas felvetése. Az SZDSZ és az MSZP külföldi partnerszervezeteit arra biztatta, hogy lépjenek fel a státustörvény ellen, ők pedig ezt megtették Szlovákiában is, Romániában is és az európai fórumokon is. A Medgyessy-kormány idején először maradt ki a meghívottak közül Tőkés László. Az Orbán-kabinet az erdélyi magyar politikai elit autonomista szárnyával rokonszenvezett. Az RMDSZ csúcsvezetése a magyarországi kormányváltástól változást remélt, amely be is következett, hiszen 2002 óta csaknem az összes közcélú – Erdélynek szánt magyarországi – támogatás az RMDSZ felügyelete alatt áll. Duray hangsúlyozta, hogy a Máért ötödik ülése sikeres volt a kormány számára. A határon túliak zöme lehajtott fővel vette tudomásul, hogy Magyarországon visszatértek a kormányba a kommunisták, de akadtak talán hárman, akik örültek ennek. Megváltozott a státusirodák helyzete is. ,,Kárpátalján például a korábban megnyílt irodákat be kellett zárni, mert az ügyek irányítását az MSZP által kedvelt szervezet és a neki elkötelezett személy vette át – nyilván, ezért kellett őt 2002 júliusától meghívni a Máértre. Romániában annyi történt, hogy az a pedagógusszervezet, amely a státustörvényhez kapcsolódó oktatási-nevelési támogatást kezelte, elvesztette a Medgyessy-kabinet rokonszenvét, mert állítólag Tőkés-pártinak tekintették – ezért megvonták tőle a megbízatást.” Duray írta: ,,Egyértelműen beigazolódott: 2004. november 12-én két részre szakadt a Máért. Nem egyéni érdekek vagy vétségek, nem pártpolitikai okok miatt, hanem két szembenálló elképzelés szerint. A nemzetszolgálat és az ezt semmibe vevő szemlélet szerint. A nemzetpolitika jövője szempontjából fontos tudnivalót tartalmaz ez az esemény: nem jobboldalra és baloldalra oszlik Magyarország lakossága, és nem így oszlik meg az elszakított magyarság sem. A magyar politikai közéletnek van egy nemzetileg elkötelezett része – a nagyobbik része –, itt vannak jobboldali és baloldali gondolkodású emberek is, és van egy nemzetileg közömbös vagy a nemzettel szembeni ellenérzésekkel teli része, ebben vannak a szélsőséges kozmopoliták, ügynökök, idegenbérencek, magyargyűlölők stb. A Máérten utóbbiak szenvedtek vereséget, hiszen 14:2 arányban kikaptak. De alulmaradtak 2004. december 5-én is a népszavazáson.” /Ferencz Csaba: Kis Máért-történet (magyar–magyar csúcsok). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 15./

Szükség van egy Trianon-filmre, de nem ilyenre, mint amilyet a napokban vetítettek. A film azt szeretné elhitetni a nézővel, hogy Trianont döntő részben a nemzeti öntudatot romboló liberális és kozmopolita értelmiség idézte elő. „Az ömlengő és felesleges hazafias versek helyett ismertetni lehetett volna az Osztrák-Magyar Monarchiát feszegető nemzeti ellentéteket”, írta Csoma Botond. Az első világháború után a győztes hatalmak igencsak szelektíven alkalmazták az önrendelkezési elvet. Az 1918 decemberében összehívott gyulafehérvári román nemzeti nagygyűlés deklarálta Erdély egyesülését Romániával, és amely úgy vonult be a román köztudatba, mint az önrendelkezési jog természetes gyakorlása. Sem a román történetírás, sem a Koltay-film nem említtette viszont azt a tényt, hogy 1918 novemberében, az erdélyi, bánsági és partiumi magyarság küldöttei összegyűltek Marosvásárhelyen és tiltakoztak Erdély esetleges elcsatolása ellen. A hiteles megoldás egy népszavazás kiírása lett volna. Franciaország 1916-ban aláírt egy titkos egyezményt Romániával, amelyben a franciák arra kötelezték magukat, hogy amennyiben győztesként kerülnek ki a háborúból, támogatják a románok területi követeléseit az Osztrák-Magyar Monarchiával szemben. Lehetett volna beszélni arról is, hogy a határvonalak meghúzásánál az Antant-hatalmak sok esetben megsértették az általuk fennen hangoztatott etnikai elvet is. Így kerültek zömében magyarlakta terültek – a Csallóköz, Csehszlovákia, a Szatmár, Nagykároly, Várad, Arad vonal pedig Románia fennhatósága alá. /Csoma Botond: Múlt és jelen között. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 15./

Február 13-án a Nyugati Jelen szerkesztői Majláthfalván találkoztak a helybeliekkel. A találkozón többek között Bányai Eliza iskolaigazgató és két RMDSZ-es községi tanácsos – Szécsi Ferenc és Szőke József –, valamint Sipos György megyei tanácsos is jelen volt. Sipos György arról tájékoztatott, hogy a főutcát, valamint két mellékutcát hamarosan leaszfaltozzák, s a település központjának rendezési tervén is dolgoznak. Bányai Eliza iskolaigazgató egy tornaterem mihamarabbi építését szorgalmazta, amely egyfajta közösségi ház szerepét is ellátná. Központi fűtés kell az iskolának, a fával fűtött kályhákba reggel 5-kor be kell gyújtani, hogy 8-9-re bemelegedjenek valamennyire a termek. /Nagyálmos Ildikó: Megoldásokat keresni a közösség gondjaira. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 15./

Erdélyben az első cserkészcsapat 1911-ben alakult meg Székelyudvarhelyen, a Református Kollégiumban. A világháború szétzilálta a kezdeményezéseket. A csapatok újjászervezésére csak 1922–23-ban került sor, a főhatalom megváltozása után. Az 1922–23-as tanévben a gyulafehérvári gróf Majláth Gusztáv Római Katolikus Főgimnáziumban indult újra az erdélyi magyar cserkészet. 1929 a teljes megújulás éve, megtartják a háború utáni első országos kongresszust, sor kerül Bukarestben a második országos nagytáborra. 1940–44 között az észak-erdélyi cserkészet a Magyar Cserkészszövetség keretei között tevékenykedett, de erdélyi sajátosságait megőrizte. A második világháború befejezése után a megszilárduló egyeduralmi rendszer mindenütt leszámolt a cserkészettel. Cserkészvezetők tízei és százai járták meg a börtönöket, munkatáborokat, kényszermunkatelepeket. 1990 februárjában két nap eltéréssel Székelyudvarhelyen, majd Kolozsváron alakult magyar cserkészcsapat, létrejönnek a mai Budvár, illetve Apáczai Csere János cserkészcsapatok próbaőrsei. Csíkszeredában országos szervezet létrehozását határozta el a lelkes csoport. Gyergyószárhegyen 1990. május 15–24. között tartották a Romániai Magyar Cserkészszövetség alapító közgyűlését, megfogalmazták a működési szabályzatot, megválasztották a RMCSSZ első országos elnökségét, majd megtartották első vezetőképzőjüket. 1992-ben Kommandón, később Sepsibesenyőn szervezte meg a szövetség saját vezetőképző táborait. 1995 tavaszán Gyergyószárhegyen több mint ezer cserkész vett részt a jubileumi ünnepségen, az RMCSSZ megalakulásának 5 éves évfordulóján. Ebből az alkalomból kerül sor a szárhegyi parkban egy kopjafa felállítására. Ekkor a szövetség 4000 cserkészből, öregcserkészből, roverből, kiscserkészből és csaknem 200 felnőtt vezetőből és segédvezetőből állt. Egymás után alakultak meg a csapatok Erdély különböző részeiben. Több cserkész-rendezvényből hagyományt teremtettek, ilyenek például a szamosújvári rovásírásverseny, illetve a nagybányai regős napok. 2002 februárjától a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) tagszervezetét alkotják a cserkészek. A 2004-es év folyamán alapító tagjai lettek a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetségének. /Salló Emőke cserkészvezető, az RMCSSZ külügyi bizottságának médiareferense: 15 év az ifjúság nevelésében. A Romániai Magyar Cserkészszövetség rövid története. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 15./

A gyergyószárhegyi „Laji bá” néven ismert Színi Lajos székely népi író műveinek egy részét Küsdeg nyüszkölések /Havas Kiadó, Kézdivásárhely/ címmel rendezte sajtó alá Sántha Attila, az író Nyüszkölések a feredőn, s a nagy vizek martyán című könyve 1937-es második kiadása, és Az őzolló, s más küsdeg nyüszkölések 1936-os kiadása alapján. Február 12-én Gyergyószárhegyen és Gyergyószentmiklóson volt a könyv bemutatója. Kiss Portik Irén néprajzos arra a folklorizációs jelenségre hívta fel a figyelmet, amely nyomán az egyes népköltészeti ihletésű irodalmi műveket, vagy azokban szereplő anekdotákat integrálja a népi kultúra, mint ahogy az a Színi Lajos anekdotáival, vagy Petőfi egyes verseivel történt. Laji bá 1916-tól kezdődően adta ki ízes, humoros elbeszéléseket tartalmazó köteteit. Színi Lajos volt az utolsó magyar „ponyvás” író, aki szekéren hordta körbe könyveit, és ponyváról árulta. Családja nemigen értékelte az 1933-ban elhunyt író munkáját. Színi Lajos kora jelentős újságírója volt, aki több napilapot tudósított, és időszakosan szerkesztette a Borszéki Lobogót, a Székely Földet és a Székely Szót. /Gál Éva Emese: Színi Lajos „Küsdeg nyüszkölései”. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 15./

Forrásértékű kötet jelent meg a bukaresti Polirom Kiadónak a kommunizmus időszakának dokumentumait közreadó sorozatában: Nagy Imre: Insemnari de la Snagov, azaz Nagy Imre: Snagovi jegyzetek. A könyv a néhai miniszterelnök romániai deportálása idején készített jegyzeteit tartalmazza. 1956. november 22-én a budapesti jugoszláv nagykövetséget elhagyó Nagy Imrét és csoportját a szovjetek Romániába hurcolták. A csoportot Snagovban őrizte a Securitate. 1957. április 14-én a csoport férfitagjait bilincsbe verve visszahurcolták Budapestre. Snagovban Nagy Imrét és csoportjának többi tagját a Securitate végig lehallgatta, róluk valamennyi alkalmazott, így őrzőik is, szinte naponta jelentéseket írtak, feljegyzéseiket pedig távollétük idején titokban lefényképezték. Snagovi tartózkodás idején Nagy Imre csaknem 700 oldalas füzetet írt tele. Mintegy 550 oldalas munkában elemezte a magyarországi helyzetet, a forradalom kirobbanásának körülményeit és annak történéseit, és több mint száz oldalt kitevő részletes önéletrajzát is megírta (ez utóbbi Budapesten már megjelent). 1957 tavaszán Nagy Imre valamennyi kéziratát megsemmisítette. Kéziratát éppen a Securitate mentette meg a jövő generációk számára. Ioanid Ilona a budapesti 1956-os Intézet (az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete) megbízásából 1998 óta kutatta a román titkosszolgálat és más bukaresti intézmények levéltárában a forradalom és a Nagy Imre-csoport dokumentumait. Az évek során a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) összesen 46 dossziényi aktát adott át neki az általa őrzött vonatkozó anyagok közül. Ioanid Ilona Nagy Imre 550 oldalnyi jegyzetéből, a magyar, a román és más állami, illetve pártvezetőknek írt leveleiből, a titkosszolgálati személyzet jelentéseiből és a lehallgatások anyagából kötetet állított össze. Nagy Imre jegyzeteinek teljes terjedelmű kiadását hamarabb olvashatják Romániában, mint Magyarországon. Nagy Imre fikarcnyit sem engedett meggyőződéseiből. Minden egyes, Snagovban, Nagy Imre vagy őrizői által írt papír egyenesen Gheorghe Gheorghiu-Dej pártfőtitkár, illetve Valter Roman (Neulander Ernő) asztalára került. A pártfőtitkár széljegyzeteket is írt a dokumentumokra, például: „Sejti, hogy mi vár rá.” /Tibori Szabó Zoltán: Sejtette Nagy Imre Snagovban, hogy mi vár rá? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 15./

Somogyi Ferenc külügyminiszter és Baráth Etele európai ügyekért felelős tárca nélküli miniszter február 14-én Budapesten bemutatta a kormány Szülőföld programjára vonatkozó, a Miniszterelnöki Hivatal megbízásából készült stratégiai tanulmánykötetet. A határon túli magyarok támogatására vonatkozó alapvető koncepcióváltás lényege – hangzott el –, hogy az érintett szomszédos országok számára is sokkal inkább elfogadható módon lehessen biztosítani a korábbinál jelentősebb pénzügyi eszközöket. Kitért arra, hogy a korábbi visszatekintő, elsősorban a történelmi sérelmekre alapozó megközelítést a magyar nemzet újraegyesítését európai perspektívába helyező politika váltja fel. „Egy ilyen megközelítés az esetenként nacionalizmusba hajló politikával szemben a patriotizmusra épít, és úgy képzeli el a magyarság sorsának javítását, hogy ezzel ne váltson ki ellenérzést a többségi nemzetekben” – hangsúlyozta a külügyminiszter. A tanulmánykötet a gazdasági együttműködésre, a közös fejlesztésű régiók kialakítására koncentrál, az erre alapuló kétoldalú és európai uniós együttműködési keretekre. A kiadvány Szlovákiában, Romániában, Ukrajnában és Szlovéniában élő magyarok gazdasági támogatásának kiszélesítésére tesz javaslatot. A tanulmánykötetet 2003-ban rendelte meg a Miniszterelnöki Hivatal. A program a szülőföldön maradás, boldogulás anyagi, jogi és politikai feltételeinek megteremtését célozza. Veress József, az európai ügyekért felelős tárca nélküli miniszter politikai államtitkára elmondta: kiemelt feladat, hogy a magyar vállalkozók hatékonyabban tudják használni a határon túli piaci és befektetési lehetőségeket. „Az erre a célra rendelkezésre álló 26 milliárd forintnyi hitel, kockázati tőkealap, Eximbank-finanszírozás mind ezt segíti, s ezen belül is a határon túli munkahelyteremtést” – közölte Veress József. A Szülőföld Program című stratégiai tanulmánykötet az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány munkája. Az anyagot Törzsök Erika, a külügyminiszter kisebbségi ügyekkel foglalkozó főtanácsadója szerkesztette. /Stratégiai tanulmánykötet a szülőföld programhoz. Jelentősebb pénzösszegek elfogadhatóbb módon a határon túlra. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 15./ Baráth Etele kitért arra, hogy az ősszel Bukarestben első alkalommal megrendezésre kerülő magyar–román közös kormányülés alkalmat ad arra, hogy a második magyar nemzeti fejlesztési terv és az első román fejlesztési terv összehangolásával közös fejezetként fogalmazódjanak meg az együttműködés területei. Ugyanezt kezdeményezték Szlovákia irányában is. A tanulmánykötet előszavában Törzsök Erika kifejtette, hogy – tapasztalataik és az egyes országokban folytatott kutatásaik alapján – a határon túli magyar fejlesztési, támogatási politikának alapvetően három területre kell összpontosítania erőforrásait: az innovációs képességek fejlesztésére és kiaknázására, továbbá a határ menti régiók, kistérségek EU-forrásokra történő közös pályázásának előmozdítására, illetve e régiók és kistérségek közös intézményfejlesztésére. A könyvben leszögezték: nem a régiókat kell etnicizálni, hanem az etnikumokat regionalizálni és a határon túli magyar kisebbségek helyzete a többség nélkül nem megoldható. A könyv Szlovákia, Románia, Ukrajna és Szlovénia gazdaságát, illetve az itt élő magyarok gazdasági helyzetét elemezte, és minden vizsgált ország esetében javaslatokat tett az ott élő magyarság gazdasági támogatását célzó lépések előkészítésére. A tanulmánykötet teljes anyaga letölthető formában megtalálható a www.eokik.hu honlapon. /Guther M. Ilona: Gazdasági koncepció a határon túli magyarság támogatásáról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 16./

Az RMDSZ kormányzati tisztségviselőinek fokozott szerepet kell vállalniuk Erdély fejlesztésében – jelentette ki Markó Béla az RMDSZ minisztereivel, államtitkáraival és a szenátusi illetve parlamenti képviselői frakciók elnökeivel tartott tanácskozáson. A következő időszakban a tisztségviselőknek szoros együttműködést kell kialakítaniuk az RMDSZ ügyvezető elnökségével, tette hozzá a miniszterelnök-helyettes, aki ugyanakkor az erdélyi civil társadalommal való konzultáció-sorozat elindítását is szorgalmazta. Ennek értelmében, a továbbiakban valamennyi miniszter, államtitkár saját területén kerekasztal-beszélgetéseket, fórumokat, konzultációkat fog kezdeményezni a civil szervezetekkel Erdély különböző településein. Ezen konzultációk beilleszkednek a már korábban elindított Párbeszéd a jövőért című konzultáció-sorozatba. A február 15-i tanácskozás másik fontos napirendi pontja az integráció kérdése volt. /(Máton Adél Evelin): Fokozott szerepvállalás Erdély fejlesztésében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 16./

Puskás Bálint Kovászna megyei szenátor, a felsőház titkára a szenátus ülésén politikai nyilatkozatában az egészségügy problémáiról beszélt. Puskás szenátor erről több ízben szólt már előző mandátuma idején is. A családorvosokkal kapcsolatban szóvá tette, hogy az egészségügyi biztosító bizonyos szolgáltatásokra csökkentette az anyagi ráfordítást. Puskás Bálint hangsúlyozta, hogy az emberek a parlamenttől várják az egészségügy megreformálását. Ő majd megfogalmaz egy kezdeményező tanulmányt, és kéri az összes pártokat, fogjanak össze a humánum érdekében. /Béres Katalin: Parlamenti tudósítás. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 16./

A következő tanévre vonatkozó egyetemi felvételi esetében minden marad a régiben. A romániai egyetemek vezetői körében elégedetlenséget szült a szakirányok csökkentésére vonatkozó múlt heti minisztériumi rendelet. Mircea Miclea miniszter bejelentette, hogy a következő tanévvel kezdődően szakirányok alapján bocsátják ki a diplomákat, az eddig létező 300 szak száma 66–67, több szakot tartalmazó szakirányra csökken. A módosítást az európai felsőoktatás egységesítését célzó Bologna-folyamat romániai alkalmazása teszi szükségessé. Az átalakítást követően a diákok olyan egyetemi diplomát kapnak, amelyet több egyetem elismer, így nőhet az európai munkaerőpiacon való érvényesülési esélyük. /B. T.: Nem változik a felvételi rendszer. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 16./

Szabó Gyuláról emlékeztek meg barátai, írótársai január 21-én Kolozsváron, az unitárius templomban, halála után egy hónappal. Jobb lett volna, ha a temetés napján, a koporsó mellett mondták volna el méltatásukat, írta olvasói levelében Bencző Dénes. A Magyar Írószövetség küldött legalább egy táviratot, amit Ferenczes István felolvasott. Az erdélyi írók, az itteni írószövetség hallgatott. A barátok, sorstársak, a harcostársak nem jöttek el a temetésére. /Bencző Dénes, Homoródalmás: Megemlékeztek Szabó Gyuláról. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 16./

Csíkszeredában a Sapientia EMTÉ-n négy végzős szak van idén, több mint 150 egyetemistával. Az államvizsga dolgozatok témái sokszínűek. Néhány példa. Alkalmazott szociológia szak: Posztszocialista társadalmi átalakulás egy székelyföldi kisvárosban – Szentegyháza. – Médiakutatás Csíkszeredában. – Az információs társadalom és a fiatalok. Agrár- és Élelmiszeripari Gazdasági szak: Minőségi császárkörte-pálinkafőzés – A LAM-alapítvány tevékenységének hatása a helyi fejlődésre – Hollandiai és székelyföldi családi gazdaságok. Román-angol szak: Motivul hanului in literatura romana. – Women is Shakespeare Comedies – A román modernizmus kezdetei. Könyvelés és Gazdasági Informatika szak: Vállalatértékelés – Készletek könyvelése – Amortizáció könyvelése. /Államvizsga dolgozatok a Sapientián. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 16./

Révész Máriusz Sorsfordítók Erdélyben /Kairosz Kiadó, Budapest/ című interjúkötetét Budapesten, a Polgárok Házában mutatta be Orbán Viktor. Mádl Dalma, a Katolikus Karitász jószolgálati nagykövete írta a könyv előszavát. Hét interjút tartalmaz a könyv. Molnár Jánosné református lelkész; Berszán Lajos plébános-esperes; Gergely István plébános; Kató Béla református lelkész, püspök-helyettes; Pakó Benedek plébános, Szegedi László református lelkész és Böjte Csaba ferences szerzetes ismerhető meg a könyvből. /Pásztori Tibor Endre: Langymeleg helyett fészekmeleg. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 16./

Az NLP–DP, az RMDSZ és az RHP vezetői /Calin Popescu Tariceanu, az NLP elnöke, Emil Boc, a DP megbízott elnöke, Markó Béla, az RMDSZ elnöke, valamint Dan Voiculescu, az RHP elnöke/ február 16-án aláírták a kormánykoalíció működését szabályozó megállapodást. „A négy párt képviselői a parlamentben támogatják a kormány tevékenységét, amely felvállalt egy politikai programot. Ugyanakkor biztosítják a Románia uniós csatlakozási folyamatának folytatásához szükséges politikai stabilitást”, mondta Tariceanu. /Aláírták a kormánykoalíció működési protokollumát. Hatékonyságot, stabilitást várnak tőle. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 17./ A protokollum szerint a koalíció döntései a négy párt összes szervezete számára kötelező érvényűek. A dokumentum megtiltja, hogy az NLP-DP, az RMDSZ és az RHP képviselői nyilvánosan támadásokat intézzenek egymás ellen, a minisztereknek pedig kötelességük alkalmazni a Tariceanu-kabinet kormányzati programját. A négy párt nem engedélyezi tagjaik vándorlását egyik alakulatból a másikba a koalíción belül. A legfontosabb döntéshozó fórum az Országos Koalíciós Tanács, amelyet a négy párt elnöke, valamint az alakulatok egy-egy képviselője alkot. Az OKT kéthetente tartja rendes ülését. /Aláírták a kormánykoalíció működési egyezményét. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 17./

A konszenzus elvére hívta fel a figyelmet Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke az aláírt protokollumot illetően. A dokumentum keret-megállapodás, azokat az elveket tartalmazza, amelyek alapján együttműködnek a koalíciós pártok. Négy döntési centrumról van szó: a kormányon belül működő, a miniszterelnök és a három miniszterelnök-helyettesből kialakult kormányzati bizottság, amely a kormányzással kapcsolatos stratégiai döntések meghozásáért felelős; a parlamenten belüli frakciók, amelyeknek vezetői hetente egyeztetnek; a megyei szervezetek között létrejövő egyeztető fórum, valamint a pártelnökökből és az illető pártok, vagy politikai szervezetek egy-egy képviselőjéből álló országos koalíciós tanácsból létrehozott legfelsőbb döntéshozó centrum. Markó Béla szerint az 1996–2000 közötti politikai szövetség tapasztalatai negatívak, az akkori koalíció rossz működése nagyon sokat ártott a kormányzatnak. Frunda György szenátor is pozitívnak értékelte a protokollumot. /Köllő Katalin: Konszenzusos alapon működő koalíciót ígér a protokollum. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 17./

„Azt mondom Dzurinda (szlovák) kormányfőnek: az MKP (a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja) kisebbségi ügyekben a magyar kormány mértékadó partnere, mi az ő törekvéseit támogatjuk” – mondta Gyurcsány Ferenc két pozsonyi lap, az Új Szó és a szlovák SME hasábjain február 16-án párhuzamosan megjelent interjújában. A magyar-szlovák kapcsolatokat a miniszterelnök kiegyensúlyozott, jószomszédi kapcsolatoknak tekinti, amelyeket azonban „könnyen beárnyékolhat néhány problémás kérdés.” Ezek egyike Bős-Nagymaros óvatos bánásmódot igénylő problémaköre, a másik a nemzetiségi-kisebbségi ügy. Az utóbbit érintően a miniszterelnök így fogalmazott: „Én megpróbálok nagyvonalú nemzeti érdekérvényesítőként fellépni. Jelenleg nem látok viharokat, sőt felhőket sem”. Gyurcsány szlovák belpolitikai kérdésnek tekinti, hogy „az autonómia fogalmának használata belpolitikai hullámokat gerjesztett”. Nem szeretne beavatkozni a szlovák belpolitikába. „Még érteni is vélem: abban az országban, ahol az önálló államiság megteremtésének hosszú küzdelmében az autonómia szó az önálló államiság rejtett fogalma volt, ez másként hangzik, mint más országokban” – mondta. Megjegyezte: Tariceanut, Draskovicsot (Szerbia és Montenegró külügyminiszterét) nem zavarja ez a szó. „Én persze azt gondolom: ne engedjük, hogy a szavak uralkodjanak felettünk, de hát vannak történelmi kényszerek. Használjunk olyan szavakat, amelyektől nem kell félnünk, például az önigazgatást”. „Én nem a törlesztés, hanem a megbékélés politikáját akarom folytatni” – szögezte le Gyurcsány, akinek kérdezői szerint úgy tűnik, mintha kisebbségi kérdésekben a határon túli magyarok képviselőivel összefogó ellenzék diktálná a tempót Magyarországon. „Az ellenzék szerette volna diktálni a tempót, de úgy tűnik, nem kapott ehhez kellő támogatást” – mondta a magyar kormányfő. A kisebbségi kérdéseket érintő lépéseit indokolva a miniszterelnök azt mondta: „Ami engem lépésekre késztet, az az, hogy tele van megoldatlan, ugyanakkor megoldható igényekkel a magyar nemzetpolitika. A magyar jobboldal azzal vádolható általában, hogy a nemzeti kérdés iránt túlérzékenység van benne, megoldásaiban pedig hajlam a nacionalizmusra. A baloldal nemzeti kérdések iránti fogékonysága talán nem elég, megoldásaiban sokszor túlságosan is racionális”. /Kisebbségi ügyekben Gyurcsány a Magyar Koalíció Pártját tekinti mértékadó partnernek. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 17./

Február 16-án Budapesten találkozott Kovács Kálmán informatikai és hírközlési miniszterrel Nagy Zsolt romániai informatikai miniszter. A tanácskozás után elhangzott: a két ország közös együttműködést tervez harmadik országbeli piacokon, szeretne kialakítani egy közös adatbázist, illetve egy angol, magyar és román nyelvű közös internetes portált, valamint az Európai Unióban is fel kívánnak lépni a közös érdekek érvényesítésére. Nagy Zsolt szerint a román tárca azt kéri a magyar információtechnológiai és kommunikációs piactól, valamint a budapesti kormánytól, hogy osszák meg velük az európai uniós integráció kapcsán szerzett tapasztalatokat. Románia jó befektetési lehetőségeket kínál a vállalatoknak. Hozzátette, 22 millió eurós piacról van szó, és 2004-ben a bruttó hazai termék (GDP) 8 százaléka a kommunikációs és az informatikai piacról származott. Ez az összeg 3,7 milliárd euró volt, ami mintegy fele a magyarországinak. Az Informatikai és Hírközlési Minisztérium az idén 225 millió forintot költ a határon túli e-magyar pontok kialakítására, s ebből 101 millió forintot várhatóan Romániában. Erdélyben most mintegy 60 e-magyar pont van. /Több e-pontot Erdélybe. = Krónika (Kolozsvár), febr. 17./

 Nagy az érdeklődés Hódmezővásárhely tiszteletbeli polgára címért, annak ellenére, hogy eddig a Háromszék napilap mellett csak az újvidéki Magyar Szóban jelent meg tudósítás a lehetőségről. Hódmezővásárhelyen külön tisztviselőt jelölnek ki a kérelmek gyűjtésére, elkészült az adománylevél tervezete. Amennyiben jogszabály nem tiltja, külön anyakönyvet szeretnének nyitni a tiszteletbeli polgárok számára. Az anyaországi önkormányzatok is érdeklődnek, Debrecenből keresték meg őket azzal, hogy az ötletet ők is alkalmazzák. /Grezsa István: Gyarapodnak Németh László városának tiszteletbeli polgárai.= Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 17./

A magyar kisebbség képviselői miniszteri rangban fogják irányítani a számukra legfontosabb közigazgatási ágakat: a kultúrát, a tanügyet, a környezetvédelmet stb., azonkívül más kisebb, de ugyancsak nagyon fontos beosztásban, magyar megyefőnökök, államtitkárok működnek. Iszonyatos a felelősség, amikor két, homlokegyenest ellentétes irányból árad feléjük az igény és az elvárás, írta Varga László. Az erdélyi magyar közösség várja, hogy most érvényesítsék mindazokat a jogokat, melyekre tizenöt éve hiába várnak. Fontos lenne, hogy a magyar tanügyet önállóan irányíthassa egy önálló, saját vezetésű magyar tanügyi közösség. Meg kell teremteni a felekezeti iskolák teljes rendszerét. Az RMDSZ vizsgáljon meg minden panaszt és intézkedjen a sérelem jóvátételéről. /Varga László: Remények és aggodalmak. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 17./

Fey László szerint az RMDSZ „15 éve sikeresen küzd a jog- és esélyegyenlőség kivívásáért. Vezetőink kivívták a román politikai elit tiszteletét, megbecsülését; ennek következtében olyan tisztségeket töltenek be, amelyeknek folytán mind nagyobb mértékben tudják befolyásolni sorsunkat, alkalmas légkör teremtődött meg az autonómiaformák intézményeinek kiépítéséhez. Közösségünk megítélése is megváltozott. Hol vannak már Ciontea, Gavra, Vulpescu nacionalista támadásai?” „Ha Bayer Zsolt vagy Kövér László éppen nincs erdélyi körúton, akkor jön a Trianon.” Fey László megvédte a román hatóságokat: Romániában sem tiltották be a filmet, „csak pénzbírsággal sújtották a szervezőket, mert nem jegyeztették be a törvényeknek megfelelően.” A cikkíró szerint nem a múlttal kell foglalkozni, hanem a jövőre kell összpontosítani. /Fey László: Nincsen béke a fenyőfák alatt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 17./

Parászka Boróka főszerkesztő vezércikkében kifejtette: „Az erdélyi magyar társadalom érzékenyen figyel minden olyan dokumentumot, döntést, ami az egykori pártállam állambiztonságával, hatalmi szerveivel való együttműködést illeti.” „Amint felmerül egy név, egy kényesebb ügy: fegyelmezett csend ereszkedik ránk. Mert mindannyian tudjuk, milyen nehéz ezekkel. Hogy a nemzeti megmaradásnak milyen ára volt. (Sőt: milyen ára van.)” „Besúgás, együttműködés, ha volt, azért volt, hogy túléljünk.” Ez akol-morál, állapította meg Parászka Boróka. „Az erdélyi magyar társadalom teljes intézményrendszere, a betölthető szerepek, a közélet teljes szereposztása évtizedekkel ezelőtt alakult ki.” „Ez az intézményes és személyes struktúra mit sem változott.” „ Azóta is vannak vezéreink, küldötteink, lázadóink, tárgyalóink és kollaboránsaink, akiket kiküldünk magunk közül valahova oda, ahol a román hatalmat képzeljük.” „Stefano Bottoni, a kívülről jött ember szembesít önmagunkkal: e heti lapszámunkban olvasható írása a Földes-ügyről. Hajdu Győző, Sütő András, Gálfalvi Zsolt, Földes László érintett a (többé-kevésbé) feltárt történetben.” „Mert nem temetni jöttünk, hanem kibeszélni” – végződik a vezércikk. /Parászka Boróka: Fegyelmezett csend. = A Hét (Marosvásárhely) febr. 17./ Parászka Boróka úgy állította be, mintha a régi időkről, a pártállami együttműködésről még nem írtak volna, és most jön a „kibeszélés”. Valójában például Szabó Gyula író 2001-ben megjelent visszaemlékező könyvében /Képek a kutyaszorítóból (Pallas-Akadémia, Csíkszereda) részletesen írt erről a korszakról, írt Földes Lászlóról, a vitákról, a támadásokról, bőven idézett az akkori cikkekből.

Stefano Bottoni Olaszországban élő történész terjedelmes tanulmányában a magyar értelmiségiek Marosvásárhely és Kolozsvár közötti ellentétét hangsúlyozta. A román hatalom több intézményt Kolozsvárról Marosvásárhelyre telepített, emiatt volt ellentét, a kolozsváriak féltek attól, hogy elvesztik a város központi szerepét. Marosvásárhelyen 1953-tól jelent meg az Igaz Szó irodalmi folyóirat, főszerkesztője Hajdu Győző karrierista, törtető ember volt. A kolozsváriak közül Földes László került kulcspozícióba, a kiadó kolozsvári fiókjának élére. Földes az Igaz Szóban 1954-ben közölt A nemzeti hős jellege című tanulmányában a kuláktulajdonságokat a magyar népnek tulajdonította, amit azzal magyarázott, hogy a magyarok évszázadokig uralkodó nemzetként viselkedtek Erdélyben. Stefano Bottoni szerint az 1956-os forradalom leverése után „nemzetiségre való tekintet nélkül” történt a megtorlás. Erősödött a Hajdu-Földes ellentét. „Ahhoz azonban, hogy Hajdu elindíthassa a Földes elleni támadást, folyamatosan információra volt szüksége Kolozsvárról. Ezt biztosította Sütő, aki 1958 áprilisától, miközben továbbra is szerepelt az Igaz Szó szerkesztői között, az Utunk szerkesztőbizottságába is bekerült, bár ebben a lapban nem találkozunk írásaival” – írta Bottoni. Stefano Bottoni szerint Hajdu csapdába csalta Földest: egy ismerőse közölte Földessel, hogy az Igaz Szóban egy Földest támadó cikk fog megjelenni. Erre Földes László, az Utunk főszerkesztője lapjában Irodalmunk tisztaságáért (1958. augusztus 7., 14.) címmel támadást intézett főleg Sütő András, Gálfalvi Zsolt és Hajdu Győző ellen. Földes hangsúlyozta: „Hazai irodalmunk a Román Népköztársaság kultúrájának szerves része.” Földes támadása után Hajdu Győző, Sütő András és Gálfalvi Zsolt külön-külön, majd Kovács Györggyel együtt fordultak a párt Központi Bizottságához. A hosszú levélben Földes bűnösségét bizonygatták. Hajdu Győző volt az egész támadás mozgatórugója, aki 25 oldalas irodalompolitikai vádirattal járult hozzá Földes „leleplezéséhez”. Hajdu és a többiek levele után, 1958. szeptember 4-én Földest felmentették az Utunk főszerkesztői állásából, majd 1959. január 7-én párt alapszervezeti gyűlést tartottak az Utunk szerkesztőségében. A gyűlésen többen bírálták Földest, köztük Gáll Ernő, Bodor Pál, Kacsó Sándor. Nagy István, Tompa István és Márki Zoltán, majd a Földest feljelentő marosvásárhelyi írók. Az ülés nyomán Földest kizárták a pártból. Csak 1970-ben vállalhatott újra lapszerkesztést, az A Hét hetilapnál. Bottoni szerint a Földes-ügy után hatolt be a román titkosszolgálat véglegesen a kisebbségi közösség mindennapi életébe. 1956 után rohamosan növekedett a magyar nemzetiségű ügynökök száma. /Stefano Bottoni: A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy. = A Hét (Marosvásárhely) febr. 17./

Traian Basescu államfő a napokban megfenyegette a magisztrátusokat, hogy ha hat hónapon belül nem mutatnak fel látványos eredményt a korrupció elleni harcban, akkor meneszt a Legfelsőbb Bírói Tanácstól a Korrupcióellenes Ügyészségig mindenkit, most pedig kiderült, hogy polgármestersége idején illegálisan szerzett magának egy lakást Bukarest belvárosában. Ezt a lakást „elfelejtette” megemlíteni a vagyonnyilatkozatában. Basescu először azt mondta, hogy „az én szempontomból”, nem volt törvényellenes a lakásszerzés, majd Antonie Iorgovan szenátornak esett, aki a feljelentést megtette, mondván, a szenátor „halálra gázolt egy gyalogost az átjárón”. Iorgovan valójában senkit sem gázolt halálra, az illető régen felgyógyult. Szánalmas államfői produkció volt, írta Mózes Edith. /Mózes Edith: Szánalmas produkció. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 18./

Gheorghe Flutur mezőgazdasági miniszter által ideiglenesen kinevezett megbízott vezérigazgató irányítja egyelőre a bukaresti SAPARD-irodát. Korábban a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete (RMGE) megegyezett az RMDSZ-szel: vagy a mezőgazdasági államtitkári, vagy a SAPARD-iroda vezetői tisztségét kérjék a szövetség képviselői a koalíciós partnerekkel folytatott „osztozkodás” alkalmával. /(köllő): Az RMDSZ igényt tart a SAPARD-iroda vezető tisztségére. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 18./

Telente közel háromezer háromszéki családnak adnak négy hónapon keresztül alapélelmiszereket tartalmazó csomagot, több mint ötezer szegény embernek évente kétszer juttatnak ruhát és lábbelit, támogatják az állami gondozott gyermekeket, valamint a kórházban fekvőket, táboroztatják a szegénysorsú diákokat, segítik a mindkét szülőre árva gyermekeket, gondozzák az egyedül élő, idős betegeket, orvosi segédeszközöket juttatnak az ilyen jellegű segítségre szorulóknak. Betegápolókat képeznek és diákokat tanítanak elsősegélynyújtásra. A Kovászna Megyei Vöröskereszt huszonegy fiókszervezete képviselőinek jelenlétében február 17-én Sepsiszentgyörgyön tartott kétéves tevékenységi beszámolón milliárdos és több tíz-, illetve százmillió lejes nagyságrendű tételekben sorjázta Balázs Mária, a megyei szervezet igazgatója, hogy az elmúlt két esztendőben mire fordították a bevételezett összegeket. /(fekete): A Vöröskereszt nélkül a szegénység jobban fájna. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 18./

Székelymuzsna Hargita, Maros és Brassó megyék határán található település. Itt él a székelyudvarhelyi Farkas doktor fia és élettársa, Farkas Wellmann Endre költő és Nemes Anna Borbála. Budapesten Endre és Borbála elhatározták, hogy Székelymuzsnán házat vásárolnak, amit korszerűsítettek, otthonossá tettek. Decemberben múlt egy éve, hogy a fiatalok, harmincas életévükhöz közeledvén, kiköltöztek Muzsnára. Ezt megelőzően a faluban létrehozták a Viharsarok Egyesületet, amelynek célkitűzése a mikroregionális fejlesztés, a falu és a térség felzárkóztatása a modern élet követelményeihez és a hagyományok ápolása. Mindezt megfogalmazták a Viharsarok.Erdély.Org honlapjukon. Az eltelt egy év alatt mintegy tíz programot és rendezvényt tudnak maguk mögött, és az elkövetkező időben a faluturizmust szeretnék meghonosítani, ehhez a Székelyderzsen lévő, és a világörökség részét képező unitárius templom ehhez igazi vonzerőt nyújtanak. A számítógép lehetővé teszi, hogy valaki Muzsnán éljen és Budapesten dolgozzon, mert Endre és Borbála könyvet, folyóiratot szerkesztenek az éteren keresztül. /Ferencz Imre: A falu vonzásában. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 18./

Megjelent Lőrincz György Imázskészítők (Esszé és publicisztika). /Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda/ című könyve: A könyv olyan írásokat tartalmaz, amelyek javarészt az 1990-es évek végén születtek. A Kulákok című tanulmány az 1950-es években írt referátumokat tartalmazza, ezek alapján minősítettek kulákká valakit. /Imázskészítők. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 18./

Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke képviseli Románia kormányát a Horvátország újraválasztott elnöke, Stepjan Mesic beiktatása alkalmával rendezett hivatalos ceremónián Zágrábban. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 19./

“Fokozottabb felelősséggel kell viszonyulnunk a határon túli magyarság gondjaihoz!” – hangoztatta Gyurcsány Ferenc miniszterelnök néhány napja az Országgyűlésben elhangzott “nemzetmegmentő” programjában. – Két értelmiségi fiatalembert két évvel ezelőtt “felkarolási szándékkal” meghívtak egy MSZP-s ifjúsági táborba, ahol egyhetes közös programot biztosítottak a határon túli, illetve a pártbéli ifjúság számára. A vendéglátók egy része lefitymálta a jövevényeket, akiket lerománoztak. Az aradi fiatalemberek a hét derekán felháborodásukban hazautaztak. Nem kértek tovább a dédelgetésből. Az elszakított területek magyarsága nem kér abból a dédelgetésből, melynek folytán megnyirbálták a támogatni hivatott alapítványi pénzeket és a magyar igazolványból kitépték a lényeget, a munkavállalási kedvezményt tartalmazó lapokat. /Balta János: Demagógia. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 19./