Markó Béla RMDSZ-elnök találkozót kezdeményezett Tőkés László püspökkel, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökével. Markó Tőkéshez intézett levélben kifejtette: „az RMDSZ rendkívül fontosnak tartja az egyházakkal, a civil- és szakmai szervezetekkel való folyamatos konzultációt.” Markó örömmel vette tudomásul, hogy a találkozót a püspök is szorgalmazta, hiszen az erdélyi magyarság jövőjét érintő fontos kérdésekről való párbeszéd – Markó szerint – közös érdekük. A mostani találkozó lenne a második azt követően, hogy tavaly a parlamenti választások előtt a két vezető hosszú idő után először találkozott egymással. Akkor Markó és Tőkés abban állapodott meg, hogy a választások előtt még találkoznak. Végül erre a megbeszélésre már nem került sor. /Markó–Tőkés találkozó? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 11./

A Marosvásárhelyi Bíróságon március 10-én folytatódott Lazar Ladariunak a Spielmann Mihály ellen benyújtott rágalmazási és becsületsértési pere. 2003 májusában a városi tanács ülésén Spielmann és RMDSZ-es tanácsostársai Lazar Ladariu díszpolgárrá választása ellen szavaztak. A szavazást megelőzően Spielmann indoklásképpen az elutasításhoz kifejtette, hogy az újságíró rengeteg magyarellenes és gyűlöletkeltő cikket tett közzé lapjában. A bíróság előtt magyarul vallomást tevő Szepessy László megerősítette, hogy a közvélemény ítéletét tolmácsolta a városi tanács felé, neveket és személyeket sorolt fel, akik őt megkeresték, körzeti elnökök és egyszerű tagok, ő pedig továbbadta Spielmann Mihálynak, a városi tanács RMDSZ-frakciója képviselőjének a városlakók felháborodását. /Cs. B.: Újabb tárgyalás a L. Ladariu vs. Spielmann Mihály perben. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 11./

A Budapesten megjelenő Hitel című folyóirat – a nemzeti gondolat leghívebb anyaországi őrhelye – idei februári számát a múlt év december 5-ei népszavazás kérdéskörének szentelte a következő címmel: Nem az nem lehet – Vallomások és elemzések 2004. december 5-éről. „Anyaországi és az elcsatolt területek magyarságának prominens képviselői, a nemzet egységének következetes és elkötelezett szellemi munkásai szólalnak meg”, írta beszámolójában Máriás József. Ez a folyóirat Erdélybe csak igen szórványosan juthat el, ezért Máriás részletes ismertetést adott az írásokból. Duray Miklós írta:. „A hivatalban levő magyarországi kormány Gyurcsány miniszterelnök képviseletében, valamint Hiller és Kuncze pártelnökök – Károlyi–Kun–Szamuely eszmei örököseiként hadat üzentek a nemzetnek.” Fekete Gyula: „Már maga az nemzetgyalázás, ha szavazással kell eldöntenünk, hogy véreinket, testvéreinket, akiket a világpolitika főgazemberei kirekesztettek szülőhazájukból, elnyomásba, megaláztatásba, teljes kiszolgáltatottságba taszítottak, ezeket a magyarságukért sokat szenvedett testvéreinket öleljük-e most már magunkhoz, vagy verjük inkább pofon.” „1990 óta hittünk a változásban. Abban, hogy a rosszat fölváltja a jó” – összegezte tapasztalatát Csoóri Sándor. Megállapította: „a többség egyre szegényedik”, „eltömegesedett körülöttünk a hazugság”, „a nemzetet földbe kell taposni”. Fekete Gyula: a népirtás nemcsak a születések szabályozásában ölt testet, hanem annak korszerűbb változatában is: „a nacionalizmus elleni harc formájában és ürügyén, képtelen túlhajtásával elroncsolni, kiirtani a nemzeti érzést, a nemzettudatot, a nemzeti szolidaritást, végső soron az identitást”. Tőkéczki László: „hazugság volt, de hazugság lett itt minden más érték és a közösség is! Balekoknak való hülyeségek a hit, a haza, a nemzet (magyarság), az erkölcs és a rend.” Domokos Mátyás arra hívta fel a figyelmet, hogy nemcsak a nemzeti tudat gyökereire vettetett a fejsze, csapásai a nemzeti irodalmat sem kímélik: „a társadalom agyán lobotómiát végző civilizátoroknak sikerült elhitetni, hogy ideje lejárt, szerepe véget ért, hogy nemzeti sorskérdéseinket »a dolgot magát nézve« elemző irodalmunk arany öntudata és üzenete ma már nem »trendi«, és az értékeit, önbecsülését oly könnyedén elhajító, feledékeny magyar világ boldogan elhitte a posztmodern bűvigéket, mert ezáltal egy kényelmetlen lelkiismereti nyomás alól is felszabadult”. „Mintha a jóslásokban időnként fel-felbukkanó sárga veszedelem előtt itt volna »a határon túlról jövő magyar veszedelem« ideje! – figyelmeztet Márkus Béla. – Más szempontból a »bevándorlóellenes hangulatkeltésé« – ám csak abban az esetben, ha a képzelt bevándorlók: magyarok.” A felvidéki Koncsol László keserűen tette fel a kérdést: „Mi folyik ebben az országban, miféle nemzet vagyunk mi, az élet vagy a halál népe, az önépítés vagy az önpusztítás, a leépülés vagy a növekedés, az Isten művébe simuló teremtés vagy a Sátánéba szerződött rombolás nyelvközössége?” Pap Géza erdélyi református püspök bibliai példára hivatkozva hirdette december 5-én: „amikor egy népből kihal az egészséges nemzettudat, az egymáshoz való tartozás vágya és igénye, az a nép egészen biztosan pusztulásra van ítélve”. „Ez hát a helyzet, ennyien vagyunk!” „Ebben a szellemi zsarnokságban, megzsaroltatásban Magyarország jobbik fele, a velünk sorsközösséget és szolidaritást vállaló anyaországi magyarok is kisebbségbe kerültek, kisebbségi sorsba kényszerültek – a saját országukban…” (Dudás Károly, Szabadka) Reményeinket „a történelem egyetlen pillanat alatt semmissé változtatta. És ezt a történelmi pillanatot nem lehet soha többé tudatunkból kitörölni. Mert ami megtörtént, az Trianont véglegesítette!” (Gál Sándor, Kassa) „Ennek az országnak a lakói ilyen nemzeti önismerettel, ilyen nemzeti öntudattal élnek?” (Görömbei András, Debrecen) „2004. december 5., »fekete adventje« csakugyan történelmet írt; de az emelkedés történelme helyett az önmegszüntetés eddig elképzelhetetlenül példátlan kísérletének történelmét. (…) Mintha népszámlálás történt volna – a magyarországi magyar kisebbségé, a lelki magyarságé.” (Bertha Zoltán, Debrecen) „Ez hát a helyzet, ennyien vagyunk!” (N. Pál József, Budapest) „Az anyaországi magyarság mindenekelőtt magamagát hagyta cserben, már a kimondott nem előtt. Hogyan ölelje magához a kisebbségben élő nemzetrészeket, ha önmagával is meghasonlott, gyűlölt viszonyban van?” (Rott József, Magyaregregy) „A cserbenhagyott kisebbségek iránti többségi lenézés, megvetés, gúny pedig eddig nem ismert árnyalattal is sötétíti majd a nemzetiségi képet.” (Cs, Nagy Ibolya, Debrecen) „Homlokunkon ott a jel: Káin bélyege. Mindannyiunkén. Azokén is, akik igennel szavaztak.” (Száraz Miklós György, Budapest) „Kedves Nem-párti Testvéreim, milyen érzés Magyarországon magyarnak lenni?” (Vári Fábián László, Kárpátalja) „Úgy érezzük, hogy a magyar állampolgárok többsége elárult bennünket, megtagadta a nemzetet.” (Sepsiszéki Nagy Balázs, Sepsiszentgyörgy) Sütő András: „Permanens döbbenetben nyilván nem lehet élni.” Hasonló gondolatot fogalmazott meg a Gyulán élő Elek Tibor is: „…felállni pedig, mint tudjuk, muszáj, mert földre ütötten élni nem lehet”. „Ez a döntés gyorsítani fogja az erdélyi magyarság (újbóli) felnőtté válását. (…) Azt is mondhatnám, köszönjük, hogy felébresztettetek!” (Zsidó Ferenc, Székelykeresztúr) Magyari Lajos az Erdélyben, a Székelyföldön szórványosan megnyilvánult magyarellenes jelenségek ellenére, arra int, hogy „nemzettársainkat, magyarországi testvéreinket mégsincs jogunk megtagadni”, hogy a történtek dacára „komoly és felelős párbeszédre van szükség”. /Máriás József: Nem, az nem lehet! = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 11./

A Szent László Akadémia Budapesten, a Magyarok Házában március 8-án nagy sikerrel mutatta be a dr. Dobai István: Tűnődések a történelemről, azaz a Mérhetetlen és az Ember viszonyáról, különös figyelemmel Európára és a magyarokra című hatalmas, kétkötetes művelődéstörténeti művét. A könyvet dr. Medvigy Endre, az Akadémia elnöke méltatta, a szerzőt és a mű célját Varga László, magát a művet dr. Pákh Tibor történész mutatta be. Az 1300 oldalas munka hiánypótló. Európának azt az 1620 éves történetét elemzi, melyet 324 és 1944 között a keresztyén hit, erkölcs, világnézet és kultúra uralt és irányított. /Könyvbemutató. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 11./

Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke ellen hivatalból vizsgálatot indíthat az Országos Diszkriminációellenes Tanács, azt követően, hogy az MVSZ elnöke legutóbbi kolozsvári sajtótájékoztatóján azt fejtegette, hogy csak saját nemzetiségének említésével lehet megsérteni egy személyt. Az MVSZ-elnök elmondta: az internetről letöltött hangfelvételek nem tartalmaztak antiszemita motívumokat Eörsi Mátyással kapcsolatban. Ha el is hangzott az a bekiabálás, hogy „menjenek a Gázai övezetbe tárgyalni”, akkor sem volt releváns, mivel egy egyéni, elszigetelt hang volt, amit nem erősített fel senki. Patrubány kijelentette: „én nem tudom, hogy Eörsi Mátyás zsidó vagy nem zsidó. Tehát aki azt állítja, hogy ez a mondat antiszemita, az azt állítja, hogy Eörsi Mátyás zsidó. Ugyanis egy magyar embert nem lehet megsérteni azzal, hogy az arabokat szidják, egy arabot sem azzal, hogy a magyarokat szidják. Egy magyart akkor lehet megsérteni, ha a magyarokat szidják, egy zsidót pedig akkor, ha a zsidókat szidják.” Asztalos Csaba, a Diszkriminációellenes Tanács elnöke elmondta: mérlegelik, hogy indítsanak hivatalból eljárást vagy sem Patrubány ellen. /Borbély Tamás: Patrubány ellen is vizsgálódhatnak. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 12./

Bozóki András magyar kulturális miniszter kiemelkedő színművészeti és színháztudományi tevékenysége elismeréseként március 15-e alkalmából Jászai Mari-díjat adományozott Bíró József színművésznek és Dobre-Kóthay Juditnak, pillanatnyilag a marosvásárhelyi Nemzeti Színház díszlet- és jelmeztervezőjének. Kiemelkedő irodalmi tevékenysége elismeréséül József Attila-díjban részesült Láng Zsolt író, a marosvásárhelyi Látó szerkesztője és Lászlóffy Csaba költő. /Március 15: Csupán négy erdélyi kitüntetett. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 12./

Az aláírók közleményükben elismerésüket fejezték ki az Erdélyi Magyar Ifjak Egyesületének. „Eörsi Mátyás előadásának megakadályozása Kolozsvár szimbolikus, – mondhatni: szakrális – színhelyein, egyenesen erkölcsi imperatívusz volt az SZDSZ és Eörsi Mátyás másfél évtizedes nemzetellenes tevékenysége után. Ne feledjük, az SZDSZ szorgalmazta a legkövetkezetesebben a magyar érdekek feladásával járó magyar – román alapszerződés megkötését, a náci ihletettségű Benes-dekrétumok ügyében a nyíltan magyargyűlölő szlovák diplomácia oldalára állt, parlamenti pártként egyedül szavazott a magyar nemzet egységét jogi síkon megjelenítő státustörvény ellen, majd pozsonyi és bukaresti politikusokkal vállvetve próbálta megakadályozni a törvény életbe léptetését. Eörsi Mátyás mindezen túl több ízben is állást foglalt a két legfontosabb nemzetpolitikai célkitűzés, az autonómia, valamint a kettős állampolgárság ellen. Az SZDSZ és Eörsi Mátyás olyan politikai vonalvezetést jelenítenek meg, melynek képviselőivel közös értékbázis hiányában éppen úgy nincs mit tárgyalni, mint ahogy a Nagy-Románia Párt reprezentánsait sem léptethetjük elő tárgyalópartnerré.” Az Erdélyi Magyar Ifjak Egyesületének fellépése nem Magyarországról importált. Aláírások: András Imre, Kolozsvár; Árus Zsolt, vállalkozó, Gyergyószentmiklós; Bálint Zoltán, vállalkozó, Arad; Bancsi Edit Anna, tanár, Gyergyószentmiklós; Baracsi Levente, lelkipásztor, Arad; Bencze Tibor, vállalkozó, Csíkszereda; Benedek Barna, mérnök, Málnásfürdő; Bodor János, újságíró, Kovászna; Borbély Imre, politikai elemző, Temesvár; Borbély Réka, fogorvos, Arad; Borbély Viktória, vegyészmérnök, Temesvár; Borbély Zsolt Attila, politológus, Arad; Borsos Géza József, ny. tanár, Gyergyócsomafalva; Burján Sándor, orvos, Köröskisjenő; Cziple Aurél János, tanár, Nagybánya; Cziple Katalin, vegyészmérnök, Nagybánya; Csíki Sándor, tanár, Nyárádszereda; Dávid Zsuzsa, lelkipásztor, Arad; Dénes András, menedzser, Szatmárnémeti; Fekete A. Oszkár, egyetemi hallgató, Csíkszereda – Budapest; Ferencz Csaba, újságíró, Sepsiszentgyörgy; Fülöp Róbert, mérnök, Kézdivásárhely; Gábor Ferenc, Pro Tharkan Egyesület, Köröstárkány; Gazda Zoltán, színész, Sepsiszentgyörgy; György Attila, író, Csíkszereda; Hegedüs Pál, mérnök, Szatmárnémeti; Kiss István, mérnök, Marosvásárhely; Kocsis Károly, újságíró, Kézdivásárhely; Kovács Csaba, informatikus, Csíkszereda; Dr. Köllő Gábor, plébános, Magyarfenes; Lakatos Artur, történész, Kolozsvár; Lázár László, mérnök, Lövéte; Makkay József, újságíró, Kolozsvár; Mátyás Attila, lelkipásztor,Nagyvárad; Péter Zoltán, mérnök, Csíkszereda; Sikó Gyula Levente, vegyészmérnök, Gyergyószentmiklós; Siska Szabó Zoltán, fotóművész, Arad; Siska Szabó Hajnal, festőművész, Arad; Somló Imre, gépészmérnök, Arad; Somló Mária, nyugdíjas, Arad; Szabó Gyula, matematikus, Kolozsvár; Szabó József, gyógyszerész, Nagyzerind; Szabó Mihály, lelkipásztor, Kolozsvár; Thamó Csaba, tanár, Székelyudvarhely; Tóthpál Tamás, túravezető, Kolozsvár; Török Éva, tanár, Gyergyóalfalu; Tulit Attila, vállalkozó, Sepsiszentgyörgy; Vadász Szatmári István, tanár, Gyergyószentmiklós; Varró István, programozó, Marosvásárhely; Szász Gábor, nyugdíjas, Kolozsvár; Szász Enikő, nyugdíjas, Kolozsvár; Szász Detre cégvezető, Kolozsvár; Szász Ágnes, nyugdíjas, Kolozsvár; Szász Szabolcs, cégtulajdonos, Kolozsvár; Policsek Róbert, mérnök, Kolozsvár; Policsek Küne, tanár, Kolozsvár; Policsek Károly, nyugdíjas, Kolozsvár. Továbbá: Bankó Ágnes, Budapest; Jordáky Béla, közgazdász, Göteborg; Kovásznay Ádám, mérnök, Göteborg; Kovásznay Enikő, tanár, Göteborg; Nagy Baka György, fordító, Budapest; dr. Száva Tibor, Erdélyi Magyarok Ausztriai Egyesülete, Bécs, Tamás György, Stockholm. /Közlemény. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 12./

A pécskai magyar fiataloknak szükségük van egy olyan szervezetre, amely megpróbálja összefogni őket, fogalmazta meg a pécskai Magyar Kulturális Ifjúsági Szervezet, az M-KIDSZ célkitűzéseit Kocsik Imre elnök, aki a többi alapító taggal együtt úgy érzi: ha a pécskai magyar fiatalok szórakozni akarnak, kénytelenek elmenni Kisiratosra, Nagylakra vagy Aradra. Elkészítették a Pécskai Magyar Újság első számát, amely várhatóan a jövő héten jelenik meg. /(Irházi): Szerveződnek a pécskai magyar fiatalok. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 12./

Hetvenedik születésnapjára megjelent Terényi Ede, a jeles zeneszerző, zenetudós, kiváló esszéíró és a vizuális művészetek területén is otthonosan mozgó alkotó Zene tegnap, ma, holnap /Stúdium Kiadó, Kolozsvár/ című, a Helikon folyóiratban megjelent írásait tartalmazó könyve. Terényi Ede dr. 1935-ben született Marosvásárhelyen. Zeneszerző, zenetudós, egyetemi tanár. A kolozsvári Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés tanszakának elvégzése óta a kolozsvári Zeneakadémia tanára. Nevéhez fűződik a zenedramaturgia tantárgyának bevezetése a főiskolán. Egyik kutatási területe az erdélyi magyar zeneszerzés története és stilisztikai vizsgálata. Négy és fél évtizedes zeneszerzői munkásságát öt szimfónia, zongoraverseny, egyházi művek, 12 neobarokk concerto különböző szólóhangszerekre, 5 vonósnégyes, 3 ütős-kvartett, szonáták, dalok, kórusművek sorozata körvonalazza. Főbb művei majd minden jelentős európai városban felhangzottak, Londontól Moszkváig. /A hetvenéves Terényi Edét köszöntjük. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 12./

Feszült légkörben rendezték meg március 12-én Marosvásárhelyen az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ülését az utóbbi hónapokban kiéleződött belső viták miatt. A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) a közelmúltban Gyergyószentmiklóson foglalkozott azzal a lehetőséggel, hogy különváljon az EMNT-től, az indítványt azonban a küldöttek többsége elvetette. A mostani ülésre az SZNT-nek több küldöttje nem jött el Csíkból. Végül kompromisszumos megoldás született a két szervezet viszonyáról, a küldöttek meghosszabbították az Állandó Bizottság mandátumát, és újraválasztották tisztségébe Tőkés Lászlót, az EMNT elnökét. Tőkés László püspök kitért az EMNT–SZNT közötti terhes viszonyra, amelyet mesterségesen szított, alaptalan nézeteltéréseknek nevezett. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács autonómiaprogramjáról, önrendelkezési törekvéseiről szólva csalódottságát fejezte ki az új román kormánynak és Traian Basescu államelnöknek a romániai magyarság autonómiájához való viszonyulásáért. Az RMDSZ továbbra sem hajlandó határozottan kiállni a magyarság önrendelkezési törekvései mellett. Az RMDSZ számára csak az volt a fontos, hogy kormánytisztségeket szerezzen emberei számára. A budapesti kabinet a romániai magyarság ügyét teljességgel a Bukarest–Budapest „jó szomszédsági viszonynak” rendeli alá. A magyar kormány támogatási rendszere az RMDSZ számára biztosít pénzügyi monopóliumot, a kettős állampolgárság helyett felajánlott úgynevezett szülőföld program pedig nem vezet sehova. Szilágyi Zsolt, az EMNT alelnöke szerint az autonómia ügyének előmozdításához szükséges a romániai magyar nemzeti közösség akaratának egységes kinyilvánítása, szükséges a folyamatos párbeszéd a hatalom, a román többség és a magyarság között, ugyanakkor szükséges a kedvező nemzetközi háttér. Szabó Tibor, az Országgyűlés külügyi bizottsága elnökének, Németh Zsoltnak személyes küldöttje köszöntő beszédében arra próbált választ keresni, hogyan lehet az, hogy miközben az új európai alkotmányban mindössze fél mondat szerepel a kisebbségekről (az sem a nemzeti kisebbségről), Nyugat-Európa-szerte tartós önrendelkezést élveznek a különféle tagállamok kisebbségei. Véleménye szerint ennek egy magyarázata van: az autonómiát kiharcoló nemzeti közösségek céljaikban egységesek voltak, bíztak saját erejükben, az általuk kiharcolt közösségi jogokat az Európai Unió szentesítette. Toró T. Tibor RMDSZ-es parlamenti képviselő a készülő kisebbségi törvénytervezetről számolt be. Mint fogalmazott, a műhelymunkákban nem vehet részt, az RMDSZ-ben nagy titoktartás övezi a készülő törvénytervezetet, amelynek kitételeit most fogják eljuttatni az RMDSZ-frakciókhoz tanulmányozásra és belső vitára. Toró szerint arra van szükség, hogy általános elvként rögzüljön a romániai magyarságnak az autonómiához való joga. Az ülésen többen is bírálták Eörsi Mátyás erdélyi látogatását, a szünetben pedig a közel kétszáz résztvevő többsége (a Szabadságban is közzétett) állásfoglalást írt alá az SZDSZ-nek és Eörsi Mátyásnak a határon túli magyarokkal szembeni politikája elutasításáról. A résztvevők határozatban kérték, hogy a MÁÉRT-ra az SZNT és az EMNT képviselői is kaphassanak meghívást. Az ülés egy tartózkodással, ellenszavazat nélkül Tőkés Lászlót választotta újra az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökévé. /Makkay József: Egységes fellépést sürgetnek az autonómiáért. Van esély az EMNT és az SZNT közötti tartós megegyezésre. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 14./ ,,Fennáll a veszély, hogy hazatérnek az elégedetlen székelyföldi barátaink, és otthon borítani próbálnak a helyzeten. Csapó szenátor úr nem adta áldását erre a megoldásra, szűkszavú kimentő levele is erre utal, múlt heti közleménye egyik mondatában egyenesen eltanácsolta a mai üléstől a székelyföldi küldötteket” – fejtette ki Tőkés László. /Farkas Réka: Pirruszi győzelem, pünkösdi királyság? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 14./

Március 15-e ma is rendkívül fontos a magyarok számára: ez az ünnep ugyanis nemcsak a múltra való emlékezés, hanem a jövőbetekintés, a magyar összefogás ünnepe is – jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke március 11-én Kalotaszentkirályon, a Gyarmathy Zsigmond Ösztöndíjak átadási ünnepségén. Ez évben hat magyar iskolás részesült az ötmillió lejes támogatásban. Az ösztöndíjalapot 2003-ban hozták létre, a kalotaszegi-zentelki iskola első írásos említésének 350. évfordulója alkalmából. – Legnagyobb ünnepünk, nemzeti színeink arra figyelmeztetnek, nemcsak elődeink, hanem mi magunk is képesek kell legyünk az összefogásra, a jövőépítésre – hangsúlyozta Markó Béla. /Márton Adél Evelin: Március 15-e a múltra való emlékezés és jövőbetekintés ünnepe. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 14./

Polgármester nélkül ünnepel március 15- én Székelyudvarhely, ugyanis mind a két elöljáró a határokon túl képviseli a várost. Szász Jenő polgármester az amerikai magyarok ünnepi meghívásának tesz eleget, amikor 11 közösséget keres fel, ahol találkozói alkalmával – többek között – beszámol a csereháti iskola történetéről, az állami magyar egyetem hiányáról, az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról és a Magyar Polgári Szövetség választásokon való részvételének meghiúsításáról. Helyettese, Ladányi László alpolgármester az Udvarhelyszéki Tízek Szövetsége képviseletében a balatoni testvérszövetség meghívásának tesz eleget. /Ünnep polgármesterek nélkül. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 14./

Március 11-én Nagyváradon tartották meg az Aranyalma Díj – 2004 díjkiosztó ünnepi rendezvényt. Az Aranyalma Díj alapítását tavaly februárban hirdette meg az Erdélyi Riport hetilap szerkesztősége azzal a szándékkal, hogy az olvasók szavazatai alapján eldőljön, kik voltak azok a személyiségek, akik a maguk területén a legtöbbet tették a romániai magyarságért 2004-ben. A díjazottak között van Emil Boc, Kolozsvár polgármestere, dr. Csányi Sándor, az OTP Bank elnök-vezérigazgatója, Dávid Ibolya, az MDF elnöke, Halász János, az ITDH romániai kirendeltségének vezetője, Kányádi Sándor költő, Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke, Nagy Zsolt, az RMDSZ kampányfőnöke, Pomogáts Béla irodalomtörténész, az Illyés Közalapítvány elnöke, Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára, Szilágyi N. Sándor nyelvész, egyetemi docens, Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök és Tempfli József római katolikus megyés püspök. /Kiosztották az Erdélyi Riport Aranyalma díjait. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 14./

Ünnepi, megemlékező műsorokkal idézik fel idén is Erdély nagyobb városaiban március 15-ét. Az RMDSZ ebben az évben Marosvásárhelyen tartja központi rendezvényét. „Használjuk ezen az ünnepen hagyományos szimbólumainkat: a piros-fehér-zöld lobogót és a magyar himnuszt! „ „A történelem megtanított minket arra, hogy csak összefogással lehet jövőt építeni. Az erdélyi magyarság pedig számtalanszor bebizonyította, hogy képes összefogni, közös erővel eszközöket teremteni jogaink visszaszerzésére, közös céljaink megvalósítására” – fogalmazott Markó Béla RMDSZ-elnök március 15-i üzenetében. „A magam és Románia kormánya nevében köszöntöm az ország minden magyar nemzetiségű állampolgárát március 15-én, azon az ünnepen, amely rendkívüli jelentőséggel bír az egész magyar közösség számára.” – áll Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök üzenetében, amelyet az 1848-as megemlékezések alkalmából intézett az ünneplőkhöz. „Magyaroknak és románoknak egyaránt fontos lépés volt 1848 a modern nemzetté válás útján, a későbbi európai liberális demokráciák eszmei megalapozásában. A mai ünnep egyben jó alkalom arra, hogy a jövőbe tekintsünk. Alig két esztendő múlva valamennyien egy egységes Európában fogunk élni, és európai állampolgárok leszünk. Nemzetiségtől függetlenül. Románok, magyarok, franciák, olaszok vagy bolgárok, valamennyien egy közös értékeken alapuló szabad földrészen fogunk élni, a tolerancia, sokszínűség és kölcsönös tisztelet jegyében.” – fogalmazott a kormányfő. „Szeretném biztosítani Önöket, hogy az általam vezetett kormány a kisebbségek jogainak garantálását nem pusztán vállalt feladatnak, hanem kormányzási alapelvnek tekinti. Romániában él egy román nemzetiségű román állampolgárokból álló többség, és velük együtt élnek nemzeti kisebbségek. De a legfontosabb az, hogy valamennyien román állampolgárok, akik egyenlő jogokat élveznek, és a mi kormányunk által képviselt román állam tiszteletben tartja a jogaikat. Következésképpen szó sem lehet arról, hogy akár a magyarok, akár más nemzeti közösségek tagjai másodrangú állampolgárok legyenek.” – áll a dokumentumban. /Március 15. – a szabadság ünnepe. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 15./

Kifütyülték Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök levelét a dunaszerdahelyi március 15.-i megemlékezésen. A mintegy ezer ember részvételével lezajlott megemlékezésen Pázmány Péter, a város polgármestere, Bugár Béla, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke volt az ünnepi szónok, Láng Judit, a pozsonyi magyar nagykövetség első beosztottja pedig felolvasta a miniszterelnök március 15-e alkalmából a határon túli magyarokhoz intézett levelét. /Kifütyülték Gyurcsány üzenetét. = Krónika (Kolozsvár), márc. 15./

Lemondott elnöki tisztségéről a Nagy-Románia Párt alapítója, „motorja”, Corneliu Vadim Tudor. Gyarmath János, a Romániai Magyar Szó főszerkesztője hozzátette: csaknem ugyanabban az órában Marosvásárhelyen Tőkés László is elnyilatkozta magát. Arra hivatkozva, hogy képtelen harcba szállni a Budapest-RMDSZ-Bukarest tengellyel, amely a magyar autonómia sírásója, valamint arra, hogy a „székelyek” – csak így általánosságban – leszakadni készülnek a magyar nemzettestről, nem igazán vállalná tovább az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöki tisztségét. A bukaresti média évek óta nagy erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy Vadimot és Tőkés püspököt valamiképpen egy nevezőre hozza. Gyarmath hozzátette, hogy Tőkés László az autonómia híve, amelyet sem ő, sem hívei az európai normákat is figyelembe véve, nem tudtak igazán megfogalmazni. /Gyarmath János: Mentek, hogy maradjanak? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 15./

Az EMNT marosvásárhelyi gyűlésén kétszáz fölé emelkedett az aláírások száma egy közleményen, amelyikben az aláírók Eörsi Mátyás kolozsvári előadásának a megakadályozása ügyében foglalnak állást. Ebben bátor cselekedetnek nevezik az Erdélyi Magyar Ifjak Egyesületének fellépését. Emlékeztetnek arra, hogy Eörsi pártja, az SZDSZ szorgalmazta a legkövetkezetesebben a magyar–román alapszerződés megkötését, „a náci ihletettségű Benes-dekrétumok ügyében a nyíltan magyargyűlölő szlovák diplomácia oldalára állt, és parlamenti pártként egyedül szavazott a magyar nemzet egységét jogi síkon megjelenítő státustörvény ellen”. Emellett Eörsi Mátyás több ízben is a két legfontosabb nemzetpolitikai célkitűzés, az autonómia és a kettős állampolgárság ellen foglalt állást. Az aláírók sorában András Imre, Borbély Imre, Ferencz Csaba, György Attila, Tulit Attila neve is szerepel. /G. Á., S. M. L.: Közlemény az EMI akciója védelmében. = Krónika (Kolozsvár), márc. 15./

Március 5-én harminc fiatal saját tagadószavával szembesítette a nemzet jogi egységére nemet mondó Eörsi Mátyás SZDSZ-es képviselőt, s meggátolta abban, hogy másodszor is előadást tartson Kolozsváron. Eörsi lenyilasozta a fiatalokat, ezt nem kapta fel annyira a média, majd valaki azt kiáltotta Eörsinek, menjen beszélgetni a Gázai övezetbe. Egy újságíró gyorsan felkapta, szépített rajta, s megvan a téma: a tiltakozók antiszemita mondatokat is kiabáltak. Erre kitűnő vezércikket lehet fogalmazni: az erdélyi magyarság rétegeiben antiszemita gyűlölet virul. S a cikkíró összehasonlította ezen réteget a Vasgárdával. Nem zavart senkit, hogy az EMI már másnap tiltakozott, emlékeztetve, hogy a kijelentés egy alkalommal hangzott el, egyetlen személy szájából, aki nem az EMI-hez tartozik. /Bagoly Zsolt: Sajtókampány. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 15./

Ha van megélhetési politikus, ezerannyi a megélhetési antifasiszta, írta K. Jakab Antal. Filozófusnak mondott közgondolkodók és közírók, a tévéműsorok törzsvendégei, a magyarellenes hatalmi központok nyilvános ötödik hadoszlopa: a strapaújságírók és sajtóhiénák megszámlálhatatlan serege… Figyelik, hol és mikor ütötte föl fejét magyar nyelvterületen egy-egy Bácsfi Diána. Ha fölüti fejét, akkor néhány napra ő a főnyeremény. Kelesztik, dagasztják a témát, mígnem országos ügy lesz belőle. Diána hovatovább már jelenség, már kortünet. Igaz, hogy maroknyi, igaz, hogy nevetséges, de Hitler is így kezdte. Egy idő után minden Diána elveszíti szüzességét, elmúlik tőle az újdonság varázsa. Az antifasiszták figyelnek, fülelnek, Királyhágón innen és Királyhágón túl majd csak kiszalad a jobboldalon valakinek a száján valami félremagyarázható megjegyzés. Mint nemrég itt Erdélyben. Akkor aztán jöhet az antifasizmus valamennyi bértollnoka, bérértelmiségije, hogy fölkészítse „az antiszemitizmus jelenségének kezelésére” az erdélyi társadalmat. „A „menjetek a Gázai övezetbe” kiszólástól akkor fogom elhatárolni magam, ha majd Eörsi Mátyás nyilvánosan bocsánatot kér amiatt, hogy bennünket, külhoni magyarokat alkotmányjogi állásunk tekintetében egy kalap alá vett az ideiglenesen Magyarország területén tartózkodó vagy akár tartósan megtelepedett kínai textilkereskedőkkel.” – olvasható a cikkben. /K. Jakab Antal: Elhatárolom magam. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 15./

Kézdimartonfalva iskolásai a református templomkertben lévő ’48/’49-es kopjafánál koszorúztak, Kézdialmáson az általános iskolában tartott ünnepi műsor keretében idézték fel a történelmi pillanatokat. A kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző és az Apor Péter Iskolaközpont tanulói a Nyergestetőn felállított emlékműnél helyezték el koszorúikat. A debreceni Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző főiskola diákjai kopjafát állítottak Nyergestetőn, majd a bélafalvi Tuzson János Hagyományőrző Társaság a szegedi hagyományőrzőkkel közösen koszorúzott. Március indusán Székelytamásfalván felavatják a turulmadaras emlékművet, Cófalván a községi RMDSZ kopjafát állít a szabadságharcban elesettek emlékére. /(Flóra Gábor): Turulmadár Székelytamásfalván. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 15./

A román falvakkal körülzárt kis avasi magyar faluban, Kőszegremetén alig egy esztendővel halála után, 1861-ban emlékművet állítottak Széchenyi Istvánnak, a történelmi Magyarország viszonylatában is ez az egyik első Széchenyi emlékmű. A hat méter magas gránit oszlop (s pár éve immár Széchenyi bronz-arcképével is ékesítve) ma is ott áll a falu fölötti Domokos-dombon, ma ez Erdély egyedüli szabadtéri Széchenyi emlékműve. A kőszegremetei iskola harcolta ki és vette fel elsőnek Erdélyben Széchenyi István nevét. A név és táblaavató ünnepséget március 13-án tartották. Eljött Varga Attila és Erdei D. István parlamenti képviselő, Kónya László tanár, főtanfelügyelő-helyettes, Hargitai István tanár, a nyíregyházi Széchenyi István Szakközépiskola igazgatója is, szép számmal hazalátogattak azok a remeteiek, akik az utóbbi évtizedekben elszármaztak innen. Varga Attila képviselő tartott ünnepi beszédet. Az iskolai névadás alkalmából Kónya László megyei főtanfelügyelő-helyettes kiemelte, mennyire fontos üzenete van annak, különösen a szórványban, hogy az iskola ilyen neveket kap, mint Kőszegremetén. A nyíregyházi Széchenyi István Szakközépiskola igazgatója átadta az iskolának azt a 300 könyvet, amelyeket a nyíregyházi iskola diákjai gyűjtöttek és adományoztak remetei testvéreiknek, s bejelentette, hogy tanintézetük még ezen a tavaszon öt korszerű számítógépet ajándékoz a kőszegremetei Széchenyi Iskolának. /Március 15-re emlékezve, Erdélyben elsőnek: Gróf Széchenyi István nevét vette fel a kőszegremetei iskola. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 15./

A Királyhágó-melléki Református Egyházkerület február 25-én kelt felhívásában azt szorgalmazta, hogy a nagyváradi magyarság „közösen, egyetértésben” ünnepelje meg március 15-ét. Kezdeményezésük visszhangtalan maradt. Az RMDSZ Bihar megyei szervezete, anélkül hogy valamennyi érintett féllel egyeztetett volna, egyoldalúan meghirdette saját ünnepi programját. A helybéli evangélikus egyházközség jóakaratú közvetítési próbálkozásai is hiábavalónak bizonyultak. A bihari RMDSZ Nagyvárad magyarságának közös ünnepét pártpolitikai alapon ki akarja sajátítani, és ebbéli törekvésében a történelmi magyar egyházak között is megoszlást gerjesztett. /A Királyhágó-melléki Református Egyházkerület Püspöki Hivatala: Nem akartak együtt ünnepelni. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 15./

Ötéves születésnapját ünnepli a Volt Munkaszolgálatos Katonák Szövetsége, amely 2000 márciusában alakult meg Csíkszeredában. A szövetségnek köszönhetően az egész ország volt munkaszolgálatos katonái kárpótlásban részesülnek. A szövetség Csíkszeredában megtartott közgyűlésén Buzogány Dénes elnök emlékezett a kezdetekre. A volt munkaszolgálatosok számára a 309/2002-es törvény biztosít kárpótlást. A szövetség kezdeményezésére két emlékmű készült az elmúlt évben Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön, valamint megjelent a visszaemlékezéseket tartalmazó Katonasors című könyv. /Ötéves a volt munkaszolgálatosok szövetsége. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 15./

Székelyudvarhely központjában egy összeomlott iskolaépület helyén ma már egy szép ingatlan áll. Az épületet a székelyudvarhelyi római katolikus egyház építtette, a romba dőlt régi katolikus elemi iskola helyébe – tájékoztatott Kovács Sándor római katolikus főesperes. Elmondása szerint régi vágyának és álmának megvalósulását érte meg ezen hajlék felépülésével. A Márton Áron-szobor és tér közelségét, illetve ennek szellemiségét figyelembe véve az új épület a Márton Áron Ifjúsági Ház nevet fogja viselni. /Tamás Lajos: Felépült a Márton Áron Ifjúsági Ház. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 15./

Több mint harminc ország állam- és kormányfőjének vagy miniszterének jelenlétében március 15-én megnyílt a jeruzsálemi Jad Vasem-emlékhely új Holokauszt Történeti Múzeuma. Romániát Calin-Popescu Tariceanu miniszterelnök, Magyarországot Kovács Kálmán hírközlési és informatikai miniszter képviselte. /Megnyílt az új Jad Vasem-emlékhely. = Krónika (Kolozsvár), márc. 16./

Több erdélyi magyar személyiséget is kitüntetettek március 15-e alkalmából. Mádl Ferenc államfő előterjesztésére Sütő András Kossuth-díjas írónak, drámaírónak, az egyetemes magyar kultúrához való hozzájárulásáért, valamint az erdélyi magyarság szülőföldön való boldogulása, kisebbségi jogainak védelme érdekében végzett kiemelkedő tevékenysége elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje (polgári tagozata) kitüntetést adományozták. Ugyancsak kitüntetették Szabó Árpádot, erdélyi unitárius püspököt /Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal (polgári tagozat)/. A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (polgári tagozata) kitüntetést Kerekes Gábor, az RMDSZ ügyvezető alelnöke a magyar–román gazdasági és önkormányzati kapcsolatok sokoldalú fejlesztése terén végzett kiemelkedő tevékenysége elismeréseként kapta. /Újabb erdélyi magyar kitüntetettek. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./

Március 15-én a napirend előtti felszólalások alkalmával a képviselőházban is megemlékeztek az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc évfordulójáról. Az RMDSZ részéről Garda Dezső képviselő méltatta 1848. március 15-ét, az összmagyarság nemzeti ünnepét. Kiemelte: „Május 29-én a kolozsvári Diétán, mind a magyar, mind a román nép előrehaladása számára meghatározó törvényeket szavaztak meg, mint például a jobbágyság megszüntetése, egyenlő közteherviselés, egyenlő jogok biztosítása Erdély minden lakója számára, sajtó- és szólásszabadság.” Március 15-e történelmi jelentőségéről a szenátus ülésén az RMDSZ-frakció nevében Németh Csaba beszélt. /Megemlékezés a parlamentben. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 16./

Első alkalommal történt meg Csíkszeredában, hogy a március 15-i ünnepi megemlékezés alkalmával bekiabálásokkal, énekkel és füttyszóval próbálták megszakítani Gyurcsány Ferenc miniszterelnök üzenetének felolvasását. „Nem kellenek a Káinok, mi Ábelt választjuk!”, „Hazaáruló!”, „Fordítsunk hátat!”, Menjünk el!”, „Menjen haza!” – kiabálták. Voltak akik a Gábor Áron rézágyúja... kezdetű forradalmi dalt énekelték, így a felolvasott szövegből a tömeg nagyon keveset hallhatott. Calin Popescu Tariceanu román miniszterelnök üzenetét viszont tapssal fogadták. Ráduly Róbert polgármester beszédében a magyarság közös múltjára és a közös jövőre világított rá. Csíkszeredában február 1-jétől van ismét Kossuth utca. A Vár téren Nagy Zsolt, a román kormány távközlési és informatikai minisztere mondott ünnepi beszédet. /Daczó Dénes): Emlékezés a közös múlt és közös jövő jegyében. Gyurcsány üzenete füttyöt, Tariceanué tapsot kapott. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./

Sepsiszentgyörgyön a város központjában rendezték a március 15-i ünnepséget. A díszőrséget álló cserkészek közt, a rétyi fúvószenekar akkordjai mellett helyezték el virágjaikat, illetve koszorúikat a város polgárai, az RMDSZ, iskolák, intézmények, civil szervezetek, az SZNT és az MPSZ vezetői. A színház elé felállított, hatalmas kokárdával díszített emelvény előtt az egyesített kórusok tagjai sorakoztak fel, szemben a többezres tömeg nemzetiszínű zászlókkal, a Székely Nemzeti Tanács lobogóival és feliratos tábláival: Területi autonómiát a Székelyföldnek!.A lovas bandériumok és szekerek felvonulása után Bartók Emese felolvasta Kiss Jenőnek, a Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület elnökének, a megyei könyvtár igazgatójának köszöntőjét. Füttykoncert követte Gyurcsány Ferenc miniszterelnök üzenetét, de megtapsolták a Calin Popescu Tariceanu román miniszterelnök leveléből idézett részletet. Dr. Jeszenszky Géza történészt, volt magyar külügyminisztert, az ünnepség díszvendégét ünnepelte a többezres tömeg. Jeszenszky rámutatott: Magyarország nemmel szavazó állampolgárai bizonyára hamarosan lerázzák magukról a hamis propaganda hatását, fel fognak ébredni, s akik felébresztik őket, az erdélyi magyarok lesznek. Az Európai Unió alapelve a szubszidiaritás, a demokrácia, a helyi demokrácia. Az egyesített kórusok előadásában a Boldogasszony anyánk kezdetű ének hangzott el. A március 15-i ünnepség a székely és a magyar himnusz eléneklésével zárult. /(simó): Az elégedett kisebbség a harmónia záloga. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 16./

Március 14-én Jókai Anna írónő volt a Királyhágómelléki Református Egyházkerület vendége Nagyváradon. Az írónő a nemzet és az emberiség alapvető értékeiről szólt. Jókai Anna beszélt Istenről, a kereszténység lényegéről, álmáról, egy szeretetben meggyökeresedő világegységről, melyben nem lesznek véráztatta forradalmak. Jókai Anna kifejtette, a térképek átrajzolhatók, de az ember szemlencséjén maradt tájat kiirtani sohasem lehet lelkéből. „Lesznek-e unokáink, áldottak lesznek-e sírjaink, ez múlik a magyar emberen, aki tudja, hogy útja, az Isten szolgálatába rendelt út” – fogalmazott a szónok. A XXI. században a szeretetközpontú világnak csak a körvonalai látszanak még, pedig a gyűlölet, a nyomorúság és fájdalom óceánjából mindenki kimerhet egy-egy cseppet, ahogyan Teréz anya gyámolító szeretetével. Jókai Anna szerint gyakorta unalmasnak tartják a konzervatívan gondolkodókat, holott a keresztények nem a világ új dolgai ellen szólnak, csupán a jóság és szeretet mércéjével mérik az eseményeket és az élet alapvető értékeit védik. A december 5-i magyarországi népszavazásról mint a nemzet nagykönyvének gyászos lapjáról beszélt. „Nem politikai ügy volt számomra. Azt sem értettem, hogy miért kell népszavazás tárgyává tenni az ilyesmit, de hogy nemmel felelhet valaki?! Nem az állampolgárságtól fosztottuk meg a Kárpát-medencében a magyarokat, hanem az összetartást vettük el tőlük. Ha az 56-os lyukas zászló, ami még nincs befoltozva, akkor most elmondhatjuk, hogy nem a zászló lyukadt ki, hanem az ország közepe, és ami összetartja, az kiköltözött a szélekre” – fogalmazott Jókai Anna. Az írónő nemrég lett tagja a FIDESZ által kezdeményezett nemzeti konzultatív testületnek, hangsúlyozta a házigazda Tőkés László püspök. Jókai Anna március 15-én részt vett az egyházkerület és a Magyar Polgári Szövetség szervezte március 15-i koszorúzásokon és ünnepi istentiszteleten. /Lakatos Balla Tünde: Értékeinket, az isteni terveket menteni. Jókai Anna írónő Nagyváradon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./