Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Brehariu-Bruja, Alma
49514 tétel
2005. április 7.
II. János Pál pápa halála az egész kereszténység, és az egész világ számára hatalmas veszteséget jelent – mondta Markó Béla miniszterelnök-helyettes szövetségi elnök április 6-án, az RMDSZ bukaresti sajtóértekezletén. Helyénvalónak tartja azt, hogy április 8-a, a pápa örök nyugalomra helyezésének napja Romániában is gyásznap legyen. Markó Béla ismertette a Nemzeti Koalíciós Tanács (NKT) ülésén érintett kérdéseket, külön kiemelve a kisebbségi törvénytervezettel kapcsolatos részeket. Hangsúlyozta, jelen időszak legfontosabb célkitűzése, hogy a kormány elfogadja a jogszabály-tervezetet. /Erdély gazdasági, infrastrukturális fejlesztése prioritás. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 7./
2005. április 7.
Április 6-án versenyfilmek vetítésével kezdődött meg a második román–magyar dokumentumfilm-fesztivál Sepsiszentgyörgyön. A Film.dok keretében mintegy félszáz alkotást bírál el a zsűri, a rendezvény alkalmával pedig kiállításokat, vitafórumokat is szerveznek. A zsűrit Gulyás Gyula filmrendező vezeti, Beke Mihály András, a rendezvényt szervező bukaresti Magyar Kulturális Intézet igazgatója kiemelte: bátorította a tavalyi szentgyörgyi lelkesedés. A napokban lesz még kerekasztal-megbeszélés a Kárpát-medencei televíziózás kérdéseiről. /(Mózes): Valóságfeltáró képkockák (Dokumentum-filmfesztivál Sepsiszentgyörgyön). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 7./
2005. április 7.
Házsongárdon Kolozsvár történetírójának, Jakab Eleknek (1820–1897) sírja mögött nyugszik apósa, Mike Sándor, aki nem csak elődje volt Jakabnak, de rábízta azt a közel 200 kötetnyi dokumentum-másolatot, amelyek egy részét aztán feldolgozva, Jakab Elek megírta jeles munkáit. Mike Sándor sírja eltűnt, jelezte Gaal György helytörténész, a Házsongárdról szóló könyv szerzője. Hatalmas terméskő oszlop állt a következett felirattal: „Al-torjai / MIKE SÁNDOR / síremléke / Szül. 1795 – megh. 1867 / A kő jellemszilárd / férfit, / a koszorú / az életbölcset tiszteli”. A kétméteres obeliszk töredékei még láthatók, a friss hanton pedig ott a kereszt az új honfoglaló feliratával. Mike Sándor amikor érdekes dokumentumra bukkant, azt kézírással lemásolta, irattartóba helyezte tárgyköre szerint. Így hozta létre Erdély legnagyobb okiratgyűjteményét, s ezt a halála előtt megalakult Erdélyi Múzeum-Egyesületre hagyományozta. Levéltári utóda, Jakab Elek, valamint Szabó Károly, Szilágyi Sándor, Kelemen Lajos mindig a legnagyobb elismerés hangján szóltak róla. Ennek a kiváló embernek a síremlékét most pusztították el. Maholnap alig marad tizenkilencedik századi kő a város sírkertjében. A magyar tanácsosok megkapták a védelemre javasolt sírok jegyzékét, tettek-e valamit? /Gaal György: Szegényebbek lettünk egy síremlékkel. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 7./
2005. április 7.
Hibás szemlélet az erdélyi magyarságot azonos, homogén közösségnek tartani. A székely nép nap mint nap a közösségi diszkrimináció áldozata (központi költségvetés elosztása, privatizáció, utak állapota, egészségügyi alapok elosztása, gazdasági fejlesztés). A hatalommal szembeni tehetetlenségét kénytelen megélni (vagyonok visszaszolgáltatása, erdők pusztítása, románság térhódítása), az egypártrendszer továbbélését tapasztalja. Keserűen érzékeli saját, választott és intézményi elöljáróinak cinkos együttműködését a román hatalommal. Az elmúlt 15 év alatt a székely társadalom kimaradt a helyi politikai csatározásokból. Emiatt a mai székelyföldi politikai elit kontraszelektált, képtelen a legcsekélyebb közösségi érdekérvényesítés megfogalmazására és kivitelezésére. Következésképpen megoldást csakis az ezeket ellensúlyozni képes, közösségi önrendelkezés, annak az SZNT által választott formája, a területi autonómia adhat megoldást, szögezte le Borsos Géza, az SZNT alelnöke.. /Borsos Géza, az SZNT alelnöke: Székely Nemzeti Tanács, Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és „egységes érdekképviselet”. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 7./
2005. április 7.
Egy lelkes csoport létrehozott egy egyesületet /Pro Scientia et Cultura Transilvaniae, Erdély Tudományáért és Kultúrájáért Egyesület/, amelynek célja az erdélyi tudomány és kultúra támogatása. Az egyesület tudományos, kulturális, nem nyereséges, nem kormányzati és apolitikus jogi személy. Az egyesület célja azon személyek pénzbeni jutalmazása, akik kiemelkedő eredményeket érnek el a következő szakterületekén: fizika-kémia; matematika-infomatika; földrajz-ásványtan; biológia-orvostudomány; irodalom; zene-zenetörténet; népművészet-néprajz; színművészet; különdíj. A díjakat két-két évente ítélik oda. Az egyesület anyagi alapjai: beiratkozási és tagsági díj; adományok; kormányzati és helyi költségvetésből kiutalt források. Az egyesület támogatást kér mindenkitől. /Balázs Sándor Sepsiszentgyörgy: Pro Scientia et Cultura Transilvaniae, Erdély tudományáért és kultúrájáért egyesület. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 7./
2005. április 7.
Stefano Bottoni A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma /A Hét, febr. 17./ című tanulmányával kapcsolatban újabb hozzászólások jelentek meg a hetilap új számában: a/ Nagy Pál 80 éves irodalomtörténész az akkori Földes-vita tanújaként azt írta, Bottoni valószínűleg a témában járatosnak vélt „informátorokat” is meghallgatott. Nagy Pál több pontosítást tett, például: Hajdu Győző, az Igaz Szó egykori főszerkesztője annak idején „származásának köszönhetően felvételi nélkül került be a Bolyai Egyetemre”, olvasható, valójában akkor nem volt felvételi a Bolyain, kolozsvári Móricz Zsigmond Kollégiumnak nem lehettek „tanulói”, mivel diákotthon volt. Nagy Pál akkor pártból kizárt, ember volt, tőle tehát nem kértek tájékoztatást. /Nagy Pál: A narratíva hézagai. = A Hét (Marosvásárhely), ápr. 7./ b/ Kuszálik Péter két írást idézett, hogy az olvasó árnyaltabb képet alakítson ki a Földes-ügyről. Az első írás Székely János: A bűntudat természetrajza (Árgus folyóirat, Székesfehérvár, 1994/1.), a második egy Fodor Sándor-interjú részlete /Tibori-Szabó Zoltán Az embernek előbb magába kell néznie avagy Hatan voltunk urak, plusz a páter, Szabadság, 2002. dec. 7., 11., 16./ Székely János kifejtette, kivételesen tehetséges írónak tartja Sütő Andrást, aki sokat segített rajta fontos ügyekben, de az is igaz, hogy Sütő az Igaz Szóban bírálatot, politikai leleplezést írt Székely Jánosról. Bizonyára szorultságában, kényszerűségből vállalta el Sütő a leleplező írást. Székely János úgy látja, hogy Sütő nem vallja be töredelmesen a múltban történteket, saját szerepét. Fodor Sándor hangsúlyozta, hogy Földes László jó barátja volt. De arra is emlékezik, hogy Földes László azok között volt, akik Venczel Józsefet börtönbe juttatták. Földesnek tehát megvoltak a maga bűnei is. Fodor elmondta, nem szerette Sütő András kompromisszumait, azt, ahogyan válaszolt a párt minden felhívására. De exponálta magát, Bözödi Györgyöt kihozta például a börtönből, s állítólag másokat is. Fodor hozzátette: Sütő az Anyám könnyű álmot ígér című munkája óta felmondta a szövetséget a párttal, elkezdett beadványokat írni az erdélyi magyarság ügyében. „Tehát Sütőt ilyen sommásan elítélni, buta, naiv és gyerekes dolog.” /Kuszálik Péter: Két adalék a Földes-ügyhöz. = A Hét, (Marosvásárhely), ápr. 7./
2005. április 8.
Mádl Ferenc államfő a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét adta át Sütő András Kossuth-díjas írónak április 7-én a Sándor-palotában. „Hazánk fiaként köszöntünk, akinél a lélek, a nyelv és az életmű harmóniáját hite és magyarsága szőtte különleges, széttéphetetlen szövetté” – mondta a köztársasági elnök az ünnepségen. Mádl Ferenc szólt arról, hogy Sütő Andrásnak fájdalmat és szenvedést is hozott a magyarsága. „De erőt adott ez a nemzettudat, mert szilárdan a szülőföldhöz kötődött, és a humánum szellemisége táplálta” – fűzte hozzá. Sütő András az érdemrend átvétele után azt mondta: „időszerű feladat az írástudók számára Erdélyben, ugyanúgy mint Magyarországon, hogy járuljanak hozzá annak az állapotnak a visszahozatalához, amikor a más- más (...) politikai, ideológiai, szellemi irányzat békésen fér meg egymás mellett”. Sütő András a kitüntetést a március 15-i nemzeti ünnepen akadályoztatása miatt nem tudta átvenni. Az átadó ünnepségen jelen volt Gyurcsány Ferenc kormányfő, Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke, Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, Holló András, az Alkotmánybíróság elnöke és Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. /Sütő András átvette a köztársasági érdemrend nagykeresztjét. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 8./ Az anyaország és a határon túli magyarság közötti konfliktusok nem fölszámolhatatlanok, nem tragikusak, nem drámaiak – mondta Sütő András Budapesten, a magas rangú állami kitüntetés átvételekor. Az írót fogadta Szili Katalin házelnök. Sütő idézte Szili Katalinnak, az Országgyűlés elnökének egyik nyilatkozatát, miszerint nem a kézfogás, hanem a testvéri ölelés jegyében kell ezt az integrációt folytatni, és akkor sok félreértés vagy félremagyarázás „söpörhető ki.” /Sütő András: nem drámaiak a magyar–magyar konfliktusok. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 8./
2005. április 8.
Kolozsváron folyik a Mikó utcában történt incidens kivizsgálása – tájékoztatta a Krónikát Marcel Bontidean kolozsvári rendőrparancsnok. A gyanúsítottak már megvannak. A rendőrparancsnok hangsúlyozta, nem egyértelmű, hogy etnikai alapú bántalmazásról van szó. Elárulta, T. Z. napokban benyújtott panaszában szerepel a „Paste fericit, bozgorule!” (Boldog húsvétot, te hontalan!) kijelentés, amelyet a tettesek mondtak az áldozatnak. Mint ismeretes, két suhanc megsebesítette T. Z.-t, az utcában levő egyik közismerten magyarok által látogatott szórakozóhely alkalmazottját. „Mivel testi sértés történt, büntetőjogi esetnek minősül, ami persze nem jelenti azt, hogy a rendőrség nem állapíthatja meg az etnikai alapú testi sértést” – nyilatkozta Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke. Ha a rendőrség egyszerűen testi sértésként kezeli majd az ügyet, akkor Asztalos szerint a sértett félnek meg kell majd támadnia a határozatot. Az Országos Diszkriminációellenes Tanács arról határozott, kivizsgálást kezdeményez a kolozsvári Szent Kamill szociális otthon alkalmazottainak ügyében – jelezte Asztalos Csaba, a testület elnöke. Mint ismeretes, az otthon dolgozói folyamatos megfélemlítésnek vannak kitéve, a kolozsvári Hajnal negyed peremén levő intézet környékén több suhanc is sértegette vagy bántalmazta már őket magyarságuk miatt. /Bálint B. Eszter: Bontidean: a bántalmazás nem volt etnikai alapú. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 8./
2005. április 8.
Új tagokkal gazdagodott a Magyar Művészeti Akadémia (MMA). A nemrégiben megtartott közgyűlés döntése szerint az akadémia ötven határon túli magyar művészt vett fel soraiba. Az MMA, amelynek elnöke Makovecz Imre, 15 éve alakult, ma már csaknem száz tagja van, közöttük írók, költők, képzőművészek, zeneművészek, építészek. Az intézmény adományokból tartja fenn magát, jelenleg nem fogad el kormánytámogatást. A mostani döntést Makovecz Imre a tavaly december 5-i népszavazás végeredményével magyarázta, mint mondta, ezzel a lépéssel a Magyar Művészeti Akadémia a Kárpát-medence magyar művészeti akadémiájává válik. Az Akadémiának eddig is voltak határon túli tagjai, mint például Sütő András író, Kányádi Sándor, Lászlóffy Aladár költők és Terényi Ede zeneszerző. Gyurkovics Tibor, az akadémia alelnöke úgy fogalmazott, hogy a mostani bővítés jelképes gesztus az „elmaradt ölelés miatt”. A határozat szerint az MMA tagjai sorába felveszik az irodalom berkeiből, többek között, Farkas Árpádot, Ferenczes Istvánt, Király Lászlót, Lászlóffy Csabát és Sigmond Istvánt, valamint Kallós Zoltán néprajzkutatót, Murádin Jenő művészettörténészt, Jakobovits Márta keramikust, Páll Lajos festőművészt, költőt és Zakariás Attila építészt. Az oklevelek ünnepélyes átadására április 10-én lesz. /A Magyar Művészeti Akadémia új tagjai. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 8./
2005. április 8.
Április 6-én elkezdődött a második magyar–román dokumentumfilm-fesztivál Sepsiszentgyörgyön. A megnyitón Beke Mihály András fesztiválelnök (a bukaresti Magyar Kulturális Intézet igazgatója) kiemelte, a dokumentumfilm műfajának vissza kell nyernie rangját és hitelét – az Új Eldorádó, amely a Verespatakon zajló társadalmi és környezetvédelmi iszonyatot tárja fel, hatalmas közönségsiker volt, a politika világában viszont visszhangtalan maradt. A napokban félszáz dokumentumfilmet tekinthet meg az érdeklődő közönség és a szakma. /F. I.: Jó részvétel a második FILM.DOK-on. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 8./
2005. április 8.
Nagyvárad Lótusz (Nufarul) lakónegyedében, a tömbháznegyedben van a régi várad-szőllősi római katolikus templom, mely a hajdani Szőllős falu középkorába enged bepillantani. Régészeti feltárások folynak. A falakon felfelé futó repedések megmutatták a régi istenháza lehetséges helyét, jelezte az ásatást irányító műépítész, Emődi Tamás és Lakatos Attila régész. Szőllős az egyik legrégibb katolikus kultuszhely. A román hatóságok a második világháború után csatolták a városhoz Szőllőst, amely pár évtized alatt jószerével el is tűnt a föld színéről a kommunista buldózerpolitika miatt. A hetvenes években épült hatalmas tömbháznegyed épült a helyén. Szőllős a Várad környéki kora középkori települések egyik legrégebbike. Szent László alapítása előtt, már a tizedik század végén és a tizenegyedik század elején létezhetett, vagyis régebbi Nagyváradnál. Első közvetlen említése a falunak 1232-ből való, a Váradi Regestrumban. A mai Szőllős területén kialakul Nagyszőlős, vagy Hídközszőllős és északra Kisszőllős, vagy Kusztosfalva. A kutatások során sikerült feltárni Szőllős középkori plébániatemplomának gótikus fázisát. A templom körüli középkori temető sírgödreiből számos, 12. századi lelet is előkerült. /Lakatos Balla Tünde: Kora középkor üzen – betonrengeteg mélyéről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 8./
2005. április 9.
Dáné Károly tölti be április 5-től az Országos Tankönyvkiadó vezérigazgatói tisztségét. Dánét az RMDSZ javaslatára nevezték ki. Egyik legfontosabb terve, hogy a kisebbségek nyelvén írott tankönyvek alapja kiegészüljön. Dáné szerint nincs elegendő számú magyar nyelvű tankönyv, illetve általános műveltségi ismereteket tartalmazó kiadvány. Elismerte, a diákok kis létszáma miatt a kisebbségi tankönyvkiadás veszteséges, de ezt a gondot úgy lehetne áthidalni, hogy a tankönyveket elektronikus formában, CD-lemezen juttatnák el az érintettekhez. Dáné Károly /sz. Marosvásárhely, 1956. febr. 6./ városi tanácsos, emellett a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem lektora. 1980-ban szerzett diplomát a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem Matematika–Fizika Karán. /Dáné Károly vezeti a tankönyvkiadót. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 9./
2005. április 9.
Multimédiás CD bemutató volt április 8-án Csíkszentmártonban, a Fenyő diszkóban. A Tenni Közösen Próbálunk szentmártoni ifjúsági társulat szervezésében megtartott rendezvényen a Székely határőrök nyomdokain címmel megrendezett negyedik Úz-völgyi nemzetközi ifjúsági táborról készült dokumentumokat tartalmazó CD-t ismerhették meg a jelenlévők. Idén az Úz-völgyében idén ötödször fogják megrendezni a táborozást. /Bemutató Csíkszentmártonban. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 9./
2005. április 9.
A Kovásznai Polgármesteri Hivatal nevében Zsuffa Levente polgármester köszöntötte a 70 éves Könczey Jenő nyugalmazott történelemtanárt. Könczey Jenő /szül. Kézdivásárhely, 1935. ápr. 9./ a Bolyai Tudományegyetem elvégzése után a kovásznai középiskola tanára lett, itt telepedett le, itt tanított 43 éven át, nyugdíjazásáig, 2001-ig. Már fiatalon a tanítás mellett levéltári kutatásokat végzett, és 1978-ra megírta a kovásznai oktatás történetét, mely akkor nem jelenhetett meg. Dolgozatát a kovásznai oktatás 425. évfordulójára (2003) kibővítette, és könyv formájában tavaly adták ki. Kovásznán 1960-ban az ő igazgatói mandátuma alatt épült fel az új iskola, 1989 után bekapcsolódott a városi RMDSZ munkájába, és az ő javaslatára állították fel az 1848–49-es emlékművet. /Gazda István: Könczey Jenő hetvenéves. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 9./
2005. április 9.
Minority Report néven nyílt kiállítás Kolozsváron a Quo Vadis kávéházban. A tárlat kitűnő alkalmat szolgáltatott a multikulturalitással kapcsolatos gondolatok megvitatására. A meghívott kiállítók a magyar, a német, a zsidó, és az örmény kisebbséget képviselik: Gally Katalin, Carol Nebert, Lövith Egon, Azaduhi Varduca Horenian és Eli Salamon. A csöppnyi kamara-kiállításhoz a művészek egy-két festménnyel, vagy grafikával járultak hozzá. /(németh): Kultúráról munkaruhában. Quo Vadis – az együtt gondolkodók kávéháza. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 9./
2005. április 11.
A magyar parlamenti delegáció Romániába látogat. Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke kifejtette, látogatásuk legfontosabb üzenete, hogy Magyarország az elmúlt években teljesítette Románia irányában a rendszerváltáskor megfogalmazott legfőbb feladatát, miszerint támogatja keleti szomszédja euroatlanti integrációját. Románia viszont még csak töredékesen teljesítette a rendszerváltáskor megfogalmazott ígéretét, nevezetesen, hogy biztosítja a magyarság számára a legszélesebb értelemben vett jogi és esélyegyenlőséget. Nem jött létre az önkormányzatiság és az autonómia intézménye, elvárják a román féltől a megfelelő intézkedések meghozatalát. Aggasztó, hogy az utóbbi időben elszaporodtak a magyarellenes incidensek Romániában. Komoly feladat a romániai magyarságot is érintő egyházi ingatlanok visszajuttatása, amelyről immár az Egyesült Államok képviselőházában is vita folyik. Értetlen az észak-erdélyi autópálya körül kialakult vita. Tőkés László református, Adorjáni Dezső evangélikus és Schönberger Jenő katolikus püspök egyértelműen támogatta a Fidesz észrevételeit, sőt javasolták: térjen ki a felekezeti diszkrimináció ügyére is. Az RMDSZ-től írásbeli választ nem kapott, azonban Németh Zsolt Niculescu Tóni külügyi államtitkárral a napokban tartott megbeszélést. Csapó I. József, a Székely Nemzeti Tanács elnöke volt az egyedüli, aki azt mondta: Magyarországnak továbbra is feltételeket kell szabnia, és meg kell akadályoznia Románia csatlakozását, ha Bukarest nem biztosítja az autonómiát a Székelyföldnek. Németh Zsolt felhívta a figyelmet arra, hogy Romániával lezárultak a csatlakozási szerződések, amelyeket mind a 25 tagállam jóváhagyott, ilyen értelemben eldöntöttnek tekinthető, hogy április 25-én Brüsszelben aláírják a román csatlakozási dokumentumot. Ennek ellenére fontosnak tartották kifejezni észrevételeiket a korrupció elleni romániai intézkedésekről, Verespatakról, és a román választójogi törvényről. /Rostás Szabolcs: Fidesz-támogatás fenntartásokkal. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 11./
2005. április 11.
A Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) kéri a nemzetközi szervezeteket, hogy monitorizálják a választási törvény módosítási folyamatát, mivel a nemzeti közösségek szervezeteire vonatkozó előírások ellentétesek az uniós csatlakozás politikai feltételeivel – áll az MPSZ közleményében. A dokumentum szerint, amelyet Szilágyi Zsolt, az MPSZ Országos Tanácsának elnöke írt alá, a szövetség kéri, hogy a választási törvényből töröljék a kisebbségekre vonatkozó diszkriminatív és antidemokratikus részeket. Az MPSZ sérelmezi, hogy a nemzetközi szervezetek által megfogalmazott számos bírálat ellenére a romániai intézmények nem kezdték el a választási törvény módosítását. /Monitorizálást kér az MPSZ. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 11./
2005. április 11.
Magyarság kint és bent címmel rendezett konferenciát az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem Erdélyi Köre a hétvégén Nagyváradon. Az RMDSZ által kidolgozott kisebbségi törvény a korporatisztikus berendezkedés kiteljesítését jelenti a romániai magyar társadalmon belül, olyan maximumot, ami egyben végpont is: csak integrálódni lehet, vagy szembefordulni vele – jelentette ki Molnár Gusztáv politológus. Kántor Lajos, a Korunk folyóirat főszerkesztője elmondta: az anyaországi és a határon túli magyarok viszonyát boncolgatta volna, hiszen mindez a kettős állampolgárságról szóló népszavazás kudarca miatt kirobbant vita nyomán óhatatlanul napirendre került. Molnár Gusztáv elmondta, a rendszerváltáskor választani kellett, hogy a két világháború közötti kisebbségi, illetve az 1945 utáni nemzetiségi sztereotípiák mentén halad tovább a kisebbségi magyarság, vagy létrejön egy új nemzetkoncepció, amelyben az alulról fölfelé építkező, önmagát politikai közösséggé szervező autonóm, civil polgári társadalom játssza a főszerepet. Molnár szerint ezzel szemben az RMDSZ megalakulásával a kisebbségi-nemzetiségi vonalon szerveződött tovább a romániai magyar társadalom, ez az alakulat lett annak szervezeti és intézményi kerete, e koncepció pedig most a kisebbségi törvényben csúcsosodik ki. „Magyarországon azonban változás állt be, miután a Trianont is magába foglaló, 1867-től 1945-ig tartó katasztrófasorozat, az ebben az időszakban kialakult nemzetkoncepció csődje nyomán kialakult közegben a magyar állampolgárok többsége már úgy gondolja, a nemzet és az állam tökéletesen fedi egymást, ezért el sem tudják képzelni, hogy olyan magyaroknak is állampolgárságot adjanak, akik nem élnek az ország határain belül. Ezzel beilleszkednek abba a koncepcióba, amelyet jelenleg az Európai Unió is alapvetőnek tekint” – hangoztatta Molnár. Bodó Barna politológus a témához kapcsolódva kifejtette, a népszavazással a magyar kormány elérte, amit akart, mivel nem kellett pluszterheket magára vállalnia. A temesvári politológus szerint az is nyilvánvalóvá vált, hogy az anyaországi ellenzék nem volt kellőképpen következetes, a referendum kudarcának harmadik olvasata pedig az, hogy a magyar polgárnak „nem fáj Trianon”. Bodó úgy véli, az RMDSZ kisebbségi törvénytervezete azért elfogadhatatlan, mert egy magánjogi szereplőre – az RMDSZ-re – akar közhatósági struktúrát építeni. Bodó éppen ezért új kisebbségvédelmi koncepció kidolgozását szorgalmazta, amely rögzíti a kisebbségi közösségek státusát, határozottabban lép fel a szomszédsági kapcsolatok terén, és elfogadja azt a többes állampolgári lojalitást, amely természetes a kisebbségi közösségek esetében. /Balogh Levente: „A magyar polgároknak nem fáj Trianon”. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 11./
2005. április 11.
Április 9-én Gyulán aláírták a Magyarországi Románok Országos Önkormányzata és az Arad megye közötti együttműködési megállapodást, amelytől a felek a kulturális kapcsolatok további erősödését várják. Cresta Traian, a Magyarországi Románok Országos Önkormányzatának elnöke az esemény alkalmával abban kérte az anyaország és a megyei közgyűlés politikusainak segítségét, hogy támogassák az országos önkormányzat elképzeléseit, amelyek között szerepel a battonyai román iskola felújítása. A magyarországi román kisebbségi önkormányzatnak eddig is jó kapcsolata volt a két aradi egyetemmel és ennek folytatásaként a felsőfokú oktatási intézmények bevonásával fejleszteni kívánják a magyarországi román szakképzést. /Együttműködési megállapodás. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 11./
2005. április 11.
Hat marosszentgyörgyi lakost /Tóth Árpád, Szilveszter-Kiss Péter, Puczi Béla, Szilágyi József, Sütő József és Lőrinczi József/ az 1990. március 19-20-i, marosvásárhelyi magyarellenes pogrom után tartóztattak le. Ketten utólag belehaltak sérüléseikbe, egyikük külföldön keresett menedéket. Az áldozatokra a marosszentgyörgyi római katolikus templomban emlékeztek április 10-én. – 1991-ben temették el Tóth Árpádot, 13 éve pedig Magyarországon, Velencén Szilveszter-Kiss Pétert. Úgy érezték, szükség van rájuk – emelte ki emlékbeszédében Baricz Lajos plébános. 1990. március 19-én a megrészegített görgény-völgyieket teherautókkal, kiskocsikkal és buszokkal hozták Marosvásárhelyre. Kétszáz, zömében roma lakos élő kordont alkotva zárta el akkor a megyeközpont felé vezető utat. „A hodákiak, görgényiek botokkal jöttek, köveket, Molotov-koktélt hajítottak a tömegbe, gyerekeket találtak el. Aztán március 27-én jöttek minket letartóztatni. A kazánházba bújtunk, de valaki elárulta búvóhelyünket, s lefogtak. 12 vádpont szerepelt a letartóztatási parancson. Három hónapig Vásárhelyen, a rendőrségi fogdában tartottak, majd Nagybányára vittek. Hét hónap után szabadultunk. Végig kínoztak, faggattak, azt akarták, valljuk be, mi romboltunk, zúztunk, gyújtogattunk. Naponta hideg vízzel öntöttek le. Egy adott pillanatban 62 botütést számoltak meg a hátamon. 27 napig éhségsztrájkoltam, 37 kilóra fogytam le” – eleveníti fel az átélt borzalmakat Lőrinczi József. /Nagy Annamária: Emlékezzünk, ne felejtsünk! = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 11./
2005. április 11.
Ízes csángó tájszólásban csendültek fel a szentes népdalok, történetek, mesék Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában április 9-én. A Bákó megyei Külsőrekecsin nevű településen építendő középiskola anyagi támogatásából vállaltak fel egy részt azok, akik a Feljött a nap szép fényesen című, csángó gyerekek énekeit, csángókról szóló írásokat és fényképeket tartalmazó CD-t jelképes összegért megvásárolták. Az idei tanévtől huszonegy csoport tanulhat anyanyelvén írni, olvasni mintegy tizenhárom csángó faluból. Jelenleg kilencszáz gyerek tanul, Hegyeli Attila tanár, a csángó oktatási program felelőse szerint Csángóföldön viszont negyven faluban beszélik, értik még a magyar nyelvet, ez közel kilencezer gyermeket tesz ki. Az általános iskola befejezte után már nem tudják biztosítani az anyanyelvi oktatást, ezért a gyerekek többsége nem is tanul tovább. Csak néhányuknak adatik meg a lehetőség arra, hogy szülőföldjétől, családjától és otthonától távol, alapítványok, különféle intézmények támogatásával elsajátítsanak egy szakmát. Az iskolaépítés mellett kapcsolatokat is kell építeni, ezt a célt hivatott szolgálni a Legyen Ön is keresztapa, keresztanya! nevet viselő program. Az esten elkelt téglajegyekből huszonöt millió lej és tíz euró gyűlt össze, a marosvásárhelyi Rákóczi Alapítvány pedig könyveket és három számítógépet ajánlott fel. /Mészely Réka: A moldvai csángók magyar oktatásáért. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 11./
2005. április 11.
Április 10-én Budapesten, a Magyar Kultúra Alapítvány székházában ünnepi ülést tartott a Magyar Művészeti Akadémia (MMA). Az ülésen 44 új, határon túli magyar művész vehette át a tagságot bizonyító oklevelet. Ezen a napon kapta meg az idei akadémiai aranyérmet Gergely István csíksomlyói plébános. Az MMA új, erdélyi tagjai: dr. Almási István népzenekutató; Bocskai Vince szobrász; Bogdán László író; Farkas Árpád író, költő; Ferenczes István költő; Haáz Sándor zenenetanár; Hunyadi László szobrász; Jakobovits Márta keramikus; Jecza Péter szobrász; Kallós Zoltán néprajztudós; Király László író; Kusztos Endre festő, grafikus; Kuti Dénes festőművész; Lászlóffy Csaba költő, író, műfordító; Marosi Barna író, újságíró; Murádin Jenő művészettörténész; dr. Nagy Attila mérnök, Shakespeare-kutató; Páll Lajos költő, festőművész; Sigmond István író; Sipos László festőművész; Szenik Ilona népzenekutató; Szőcs István író, műfordító; Újvárossy László grafikus és Zakariás Attila építész. /Ünnepi ülés a Magyar Művészeti Akadémián. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 11./
2005. április 11.
Április 8–9-én Kolozsváron, a János Zsigmond Unitárius Kollégium szervezésében ötödik alkalommal tartották meg az Atlantisz harangoz országos versmondó vetélkedőt, amelyre Erdély minden tájáról érkeztek középiskolás részvevők. Az idei téma kizárólag József Attila művészi hagyatéka volt. Az ünnepélyes megnyitón Szabó Árpád unitárius püspök rámutatott, Atlantisz hangjai nemcsak egy elsüllyedt civilizációé vagy figyelmeztető vészjóslásé, hanem a mindenkori jelenkor lelkiismeretének hangjai is. Márk Attila daltuljadonos bemutatta új albumát, amely 14 megzenésített József Attila-verset tartalmaz. Az eseményen megjelent a magyar főkonzulátus képviselete, Nagy Zsolt informatikai és távközlési miniszter, az Unicornis Kiadó igazgatója (Ádám János) és Török Ferenc megyei főtanfelügyelő-helyettes. /Ördög I. Béla: József Attila-i Atlantisz. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 11./
2005. április 11.
Dr. Csiha Kálmán 2000. januárjában nyugalomba vonult református püspök több önéletrajzi és egyházi tárgyú kötet szerzője. Nyugalomba vonulása óta rója a Kárpát-medence útjait, és a nagyvilág más térségeiben is evangelizációs körutakat tesz. Tavaly például Kijevben járt, ahol szintén él egy magyar református közösség. Idén többek között a Krim-félszigetet is felkereste, ott is él 200 magyar. Kijevben nincs templom, de létezik az úgynevezett Magyar Ház, amit egy 24 emeletes toronyépület 24. emeletén rendeztek be. Általában a Kárpátaljáról kerültek magyarok Kijevbe. Kijevben létezik egy Magyar-hegy... Azért nevezik Magyar-hegynek, mert 800-ban a honfoglaló magyarok nyolc hónapig ott táboroztak. És ez 1200 éven át ez megmaradt a tudatukban. Utazásai mellett Csiha Kálmán írja a könyveit, most jelent meg a tizennyolcadik. Visszaemlékezéseket is közölt. Először a Fény a rácsokon című börtönnaplóját adták ki. Most jelent meg a Börtöntől a püspökségig című kötete. Most írja a harmadik visszaemlékezés-kötetet, gyerekkoráról. – Magyarországon egymillió azoknak a száma, akik reformátusnak vallották magukat, de nem szerepelnek az egyházi nyilvántartásokban. Erdélyben a magyarországihoz képest sokkal jobb a helyzet. Erdélyben vezetik az úgynevezett családkönyvet, ahová a család minden tagja be van írva. Követni tudják, hogy a családtagokat mikor keresztelték, konfirmálták-ésatöbbi. Magyarországon nem működik ilyen rendszer. Erdélyben kötelező szolgálati naplót vezetni, s számon kell tartani, hogy hányan járnak templomba. – Evangelizációs újain az a célja, hogy rádöbbentse a magyarországi lakosságot saját helyzetére. Magyarországon ötször több az abortusz, mint Nyugaton. Lelkileg is halálos helyzetben van a nemzet. Ha a nemzet elveszti lelkületét, lakossággá válik, és széthull. Magyarországon a nemzetben gondolkodók kisebbségben vannak. – Csiha Kálmán nemrég több társával együtt egy egyesületet is létrehozott. Neve Templom és Iskola. A gyülekezeteket és a református iskolákat szeretnék segíteni. /Máthé Éva: „A nemzet, mely elveszti a lelkét, lakossággá válik”. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 11./
2005. április 12.
Április 9-én Csíkszépvízen tartotta idei közgyűlését a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE). A rendezvényen a kolozsvári Sajtóház helyzetéről hallgattak meg beszámolót, megvitatták az Erdélyi Magyar Hírügynökség (EMH) fejlesztési lehetőségeit, a rendezvényt záró ünnepségen pedig bemutatták a MÚRE riporttáborainak alkotásaiból készült negyedik kötetet /Variációk gyimesi témákra/. A MÚRE által működtetett Spectator Alapítvány tulajdonában lévő kolozsvári (Rákóczi úti) Sajtóház kihasználásának nehézségeit, a további hasznosítás lehetőségeit ismertette beszámolójában Makkay József, a MÚRE Kolozs megyei területi elnöke. A 11 évvel ezelőtt, az Illyés Alapítvány támogatásával megvásárolt ingatlan eredetileg a kolozsvári szerkesztőségek egy részének közös otthona lehetett volna, ha sikerül finanszírozást találni a több emeletes, korszerű épület elkészítéséhez. Az ingatlan később a kolozsvári magyar újságíróképzést szolgálta. Mai elképzelések szerint újságíró-továbbképző központ kialakítását tervezik benne. A Gáspár Sándor által előterjesztett EMH-működtetés anyagi feltételeiről szóló kérést a közgyűlés az igazgatótanács hatáskörébe utalta. /K. Zs.: Felnőttképző központot tervez Kolozsvárra a MÚRE. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 11./ – Olyan szervezetet építettünk ki, amelynek mindeddig sikerült egybe tartania a romániai magyar újságíró-társadalmat – mondta Ambrus Attila, a MÚRE elnöke. Az elmúlt időszakban a MÚRE vezetősége tárgyalásokat folytatott a Magyar Újságírók Országos Szövetsége elnökével, s megegyeztek abban, hogy bármely romániai magyar újságíró tagja lehet a magyarországi szervezetnek is. Ezenkívül felvették a kapcsolatot a Román Sajtóklubbal, a protestáns újságírók szervezetével, s a MÚRE képviselete részt vett a Román Sajtóklub országos konvencióján. A tanácskozáson bemutatták a Sarány István, a Hargita Népe munkatársa szerkesztésében, a Gyimesekben a MURE által szervezett hagyományos riporttáborban készült riportokból összeállított kötetet. /(vajda): 15 éves a MÚRE. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 12./ A Variációk gyimesi témákra című riportkötet az Erdély felfedezése című sorozat negyedik kötete, anyagát a tavaly nyári riporttáborban gyűjtötték a résztvevők. A MÚRE közgyűlésén a testvérszervezet, a Vajdasági Magyar Újságírószövetség küldöttségével előkészítették a Határon Túli Magyar Újságírók Szövetségének létrehozását. /Szekeres Attila: Variációk gyimesi témákra. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 12./
2005. április 12.
Markó Béla szövetségi elnök képviselte az RMDSZ-t a Magyar Demokrata Fórum április 9-i XX. Országos Gyűlésén, amelynek legjelentősebb eseménye a Magyar Demokrata Néppárt és a Magyar Demokrata Fórum újraegyesülése volt. Markó Béla beszédében hangsúlyozta: Románia mielőbbi csatlakozása az Európai Unióhoz azért fontos nekünk erdélyi magyaroknak, mert a határok megszűnése révén együtt lehet magyar a magyarral. Kifejtette: „Mi Erdélyben a tavaly leckét kaptunk megosztásból is, szolidaritásból is. A megosztásból szűklátókörű politikus kollégáink adták a leckét határon innen és túlról, az összefogásra pedig magától az erdélyi magyarságtól kaptuk a példát. Ha egyik-másik politikai vezetőtől függött volna, ma nemhogy a román kormányban nem lennénk ott, hanem a parlamentben sem. Ha tőlük függött volna, akkor ma tényleg nem épülne tovább az észak-erdélyi autópálya, mert nem lenne, aki felszólaljon érte, és nem kellene arról vitáznunk, hogy nagy lépés vagy kis lépés lesz-e a kisebbségi törvény, mert nem lenne semmilyen esély az elfogadására, sőt, az sem lenne, aki benyújtsa a parlamentbe.” – mondta a miniszterelnök-helyettes. Markó Béla április 9-én találkozott Hiller Istvánnal, az MSZP elnökével. A két pártelnök egyaránt hangsúlyozta, Románia EU-s csatlakozási szerződésének április 13-i megszavazásának és április 25-i aláírásának sorsdöntő jelentőségét. Az RMDSZ és az MSZP kapcsolataira vonatkozóan a szövetségi elnök elmondta, hogy kedvező fordulatot jelent a kedvezményes honosítás bevezetése és annak mielőbbi alkalmazása. A kettős állampolgárság problémájának megítélésében azonban továbbra is megmaradtak a nézetkülönbségek. Az MSZP elnöke tájékoztatta Markó Bélát arról, magyar részről semmi akadálya sincs annak, hogy a Bukaresti Magyar Kulturális Intézet sepsiszentgyörgyi fiókja elkezdje működését, és biztosította arról is, hogy a magyar kormány támogatja a dévai Szórványkollégium befejezését. /Markó Béla az MDF Országos Gyűlésén. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 12./
2005. április 12.
A magyar Földművelésügyi Minisztérium közigazgatási államtitkárával, Benedek Fülöppel, valamint az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának az elnökével, Magda Sándorral találkozott április 8-án Budapesten dr. Kelemen Atilla, a román képviselőház mezőgazdasági bizottságának a vezetője. A felek egyetértettek abban: elengedhetetlenül szükséges a két ország együttműködése Románia uniós csatlakozásának elősegítése céljából. Amellett specifikusan az erdélyi magyar gazdák gondjainak megoldását is célul tűzték ki a tárgyaló felek: a magyar mezőgazdaság megosztaná uniós tapasztalatait az itteniekkel a támogatások megszerzésében, a kínálkozó pályázati lehetőségek ismertetésében, ígérték a vendéglátók. Dr. Kelemen Atilla találkozott Budapesten a hamarosan 150 ezer példányban megjelenő mezőgazdasági szaklap szerkesztőbizottságának tagjaival is. A kiadványt a tervek szerint a napilapok mellékleteként terjesztenék, tartalmát tekintve pedig az uniós csatlakozás mezőgazdasági kihívásait jelenítené meg, közölte dr. Kelemen Atilla. /Magyarország megosztja uniós tapasztalatait az erdélyi magyar gazdákkal. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 12./
2005. április 12.
Az RMDSZ hatalma beágyazódik a román állam korrupciót generáló politikai-igazgatási rendszerébe, ezt mutatja egy adatsor: a Communitas Alapítvány pályázati rendszerének sarokszámai. Az erdélyi magyarság kultúrájának fejlesztésére szánt több mint ötvenmilliárdos keretnek – amely az erdélyi magyarok adópénzét is tartalmazza – csupán egyharmad része jut nyilvános pályázatokon keresztül el azokhoz, akiknek a költségvetés szánta. Az összeg egynegyedét a Communitas önmagára, vagyis az elosztás patrónusára, az RMDSZ-re költötte, további negyven százalékot pedig oly módon osztottak szét az alapítvány kuratóriumában ülő RMDSZ-vezetők, hogy arra csak egyetlen kifejezés illik: klientúraépítés, írta Bakk Miklós. Így érthetővé válik, miért ilyen az RMDSZ most beterjesztett kisebbségi törvénye, miért kívánja az RMDSZ az autonómiatestületeket – amelyeknek át kellene venniük a Communitas támogatási rendszerét – saját felügyelete alatt tartani. A Communitas kis „államháztartása” a támogatás-tűrés-tiltás továbbéltetése az erdélyi magyarság körében. /Bakk Miklós: A Communitas kistükre. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 12./
2005. április 12.
„Ha majd nem találok valamilyen adatot, a Krónikától fogom megkérdezni” – jegyzi meg tréfásan Gyárfás Zsuzsa, a Communitas Alapítvány újdonsült irodavezetője. Az alapítványtól a Krónika csak olyan kimutatást kaphatott, amely a 2004-ben pályázati úton kiosztott támogatások összesített adatait tartalmazza. Az összesítés, amely azóta az RMDSZ honlapján is elérhető, csak a kiosztott összeg harmadrészéről szól. A Communitas Alapítvány számára tavaly 50 milliárd lejes keretet szabott meg a kisebbségi költségvetési tételeket elosztó kormányhatározat. Ennek harmadrészét osztották ki nyilvánosan meghirdetett pályázatok alapján. A pályázati felhívásokat az RMDSZ honlapján közölték, a beküldött pályázatokat pedig a sajtó-, művelődési, szórvány-, ifjúsági és könyvkiadási szaktestület, valamint a kutatók utazási támogatásáról döntő bizottság és az ösztöndíjbizottság bírálta el. E testületekben, bizottságokban jelen voltak az RMDSZ politikusai és az illető területek szaktekintélyei. Azt követően, hogy a Krónika tavaly tényfeltáró cikksorozatot közölt az alapítvány pénzügyeiről, három szaktestület is úgy döntött, közzéteszi támogatási listáit. A művelődési szaktestület 3,484 milliárd lej, a sajtószaktestület 4,5 milliárd lej, a könyvkiadási szaktestület pedig 1,125 milliárd lej – a rendelkezésére álló keret fele – elosztásáról közölt tételes adatokat. Az adatsorok az RMDSZ honlapjára is felkerültek, ahonnan azonban később eltávolították azokat. A közzétett adatok által a Communitas Alapítvány pénzeinek hatodrészére nyert rátekintést az érdeklődő. Az alapítvány a kormány keretében működő Interetnikus Kapcsolatok Hivatalának hivatott elszámolni a kiutalt összeggel. A Krónika olyan adatsort innen sem sikerült tudott szerezni, amelyben a támogatottak neve mellett a megítélt összeg is szerepel. Tavaly 2,8 milliárd lejjel többet költött az alapítvány, mint amennyit a költségvetésből 2004-re kiutaltak számára. Ezt az összeget az egy évvel korábbi keretből spórolta meg az alapítvány. Az alapítvány 2001-ben 1,1 milliárd lejt, 2002-ben 2,95-öt, 2003-ban 5,76 milliárd lejt költött alkalmazottai bérére és az ehhez kapcsolódó járulékos költségek kifizetésére, 2004-ben ez az összeg 8,788 milliárdra emelkedett. Ha ehhez az irodaműködtetés költségeit is hozzáadjuk, kiderül, hogy az alapítvány a rendelkezésre álló pénz több mint negyedrészét önmagára költötte. Működése több pénzt emésztett fel, mint amennyire a sajtó, a közművelődési egyesületek, az ifjúság és a szórvány összesen pályázhatott. Tavaly a Communitas fizetési listáin szerepelt az RMDSZ három országos ügyvezető alelnöke mellett számos alacsonyabb rangú tisztségviselő, és az RMDSZ ügyvezető elnökségének szinte valamennyi hivatalnoka. Ez a törvénysértés bizonyítéka volt, ugyanis a kisebbségi pénzkereteket elosztó kormányhatározat előírása szerint a Communitas alapjaiból nem részesülhetnek azok a szervezetek, amelyek parlamenti pártként is támogatást kapnak a költségvetésből. Az RMDSZ pártként 5,8 milliárdos költségvetési támogatás haszonélvezője. A tavalyiaktól eltérően idén csak statisztikai adatokat kapott a Krónika a munkaügyi hivatalban. A Communitas nyilvánosságra hozott 2004-es tájékoztató anyagában és a kormánynak elküldött elszámolásában más-más összegek szerepelnek könyvkiadási, valamint a sajtótámogatási címszó alatt. A Bukarestből megszerzett elszámolás szerint 4,035 milliárd ment könyvekre, 10,138 milliárd sajtótámogatásra, és egyéb kiadványokra. Az alapítvány közszemlére bocsátott adatai viszont arról árulkodnak, hogy a könyvkiadási szaktestület 2,3 milliárd lejt, a sajtószaktestület pedig 4,5 milliárd lejt osztott el. A különbség jelzi, hogy egyes könyvkiadók és egyes szerkesztőségek a meghirdetett pályázatokon túli támogatáshoz is jutottak. Az alapítvány bukaresti tevékenységéhez 1,136 milliárd lejért vásároltak Volkswagen Passat és Dacia Solenza személygépkocsit. Támogatási keret a romániai kisebbségeknek (milliárd lej)/Ebből a romániai magyarságnak jutott (milliárd lej – százalék)/Nyílt pályázaton kiosztott összeg (milliárd lej – százalék)/Átláthatóan kiosztott összeg (milliárd lej – százalék) 2001: 90/13,385 – 14,87/5,78 – 43,18/0 – 0; 2002: 126,498/18,612 – 14,71/6,4 – 34,38/0 – 0; 2003: 190/37,3 – 19,63/10,1 – 27,07/0 – 0; 2004: 240/50 – 20,83/17 – 34/9,134 – 18,26; 2005: 289,434/58,52 – 20,21/19,5 – 33,33. /Gazda Árpád: A Communitas Alapítvány titkai. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 12./
2005. április 12.
Április 11-én tanácskozást tartottak a székelyudvarhelyi városházán. A találkozón Szász Jenő polgármester meghívására tizenegy környékbeli település elöljárója vett részt. A résztvevők közleményt fogalmaztak meg, melyet az államfőhöz és a miniszterelnökhöz juttatnak el, hogy felhívják a figyelmüket az utak rossz állapotára. Székelyföld jövőjét is befolyásolják a rosszak utak, mert elmaradnak a befektetők és a turisták. A közleményt eljuttatják a megye többi polgármesteréhez is aláírás céljából. Azért volt szükség a találkozóra, mert Borbély László területrendezési miniszter csíkszeredai látogatásakor nem kaptak konkrét ígéretet az útprobléma megoldására. /Péter Attila: Beadvány a járhatatlan utakról. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 12./