Háromnapos rendezvénysorozatot tartott az Udvarhelyszék Kulturális Egyesület, a székelyudvarhelyi városi könyvtár, a Művelődési Ház, illetve a Hargita Megyei Kulturális Központ január 21–23. között. Új kiadványokat, filmeket mutattak be, illetve a közönség előtt is feltárult Gagy vidéke, melyet nyolc fotográfus dokumentált. Bemutatták a Homoródszentmártoni Művésztelep képekben című kiadványt. Szőcs Endre, az Udvarhelyszék Kulturális Egyesület vezetője kifejtette, hogy 1992-től a Homoródszentmárton Művészetéért Alapítvány rendszeresen összegyűjt néhány olyan alkotót, akiket érdekel a Homoród mente világa. A katalógus, melyhez CD is tartozik, tulajdonképpen egyféle leltár. Leltár arról a rengeteg alkotásról, ami Homoródszentmártonban született. A művésztelep eszmei atyja Nagy Attila volt, az ő eltökéltségének köszönhető, hogy ebben a faluban évente egyhetes alkotómunka folyik. Homoródszentmárton háttere volt egyféle művészéletnek, Gelu Pateanu, mindenki Gyalu bácsija, Cseke Péter vagy Maszelka Jánost is megfordultak ezen a helyen. A művésztábor ötlete Cseke Pétertől származik. Maszelka János képzőművész a tábor lelke volt. A rendezvények keretében bemutatták Lakatos Róbert Csendország című dokumentumfilmjét, amely egy süketnéma gyerekről szól, aki fotózni tanul. Másnap Néptáncműhely Udvarhelyszéken címmel szakmai tanácskozást tartottak P. Buzogány Árpád moderálásával – tánctanításról, utánpótlásról, ezt követte dr. Hermann Gusztáv Mihály történész könyvének bemutatása. A Történelmi autonómiák a Kárpát-medencében című munkát Lukács István székelyudvarhelyi történelemtanár ismertette. A könyv két nyelven került kiadásra: magyar nyelvről Hermann Gusztáv Mihály fordította románra. A kötet szerzői Bánkiné Molnár Erzsébet kiskunfélegyházi múzeumigazgató, a történelemtudományok kandidátusa, Hermann Gusztáv Mihály székelyudvarhelyi könyvtárigazgató, a történelemtudományok doktora, Lukács Antal, a Bukaresti TE docense és Szabó M. Attila történész, székelyudvarhelyi nyugalmazott történelemtanár. A könyv a Hargita Megyei Művelődési és a Nemzeti Kulturális Örökség Igazgatósága, valamint a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár közös kiadása. /Barabás Blanka, Bágyi Bencze Jakab: Három nap a magyar kultúra nevében. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 24./

Január 21-én Aradon a Tulipán könyvesboltban átadták a Kölcsey-díjakat. A Cziszter Kálmán által felajánlott díjakat Pávai Gyula tanár, a Kölcsey Egyesület elnöke nyújtotta át Szűcs Sándor grafikusnak, többek közt a Szövétnek és számos fecskés könyv illusztrátorának a regionális magyar irodalmi kiadványokat segítő munkásságáért, és Ujj János történésznek várostörténeti kutatásaiért, amelyekkel Arad számos, eddig ismeretlen oldalát tárta fel olvasói előtt. /Dittrich Dorian: Átadták a Kölcsey-díjakat. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 24./

Január 21-én elhunyt Budapesten a Kútvölgyi Kórház intenzív osztályán Balogh Ferenc hegedűművész. Az 1920-ban Aszódon született művész életpályája 1932-től Székelyudvarhelyről indult, ott végezte a középiskolát. Budapesten végezte a Zeneakadémiát. Székelyudvarhelyen a helybéli Református Tanítóképzőnek és a Református Kollégiumnak lett zenetanára. Később a kolozsvári Állami Magyar Operához hívták hangversenymesternek, több évtizedig tanított a zeneművészeti főiskolán. 1946-tól évi 10–15 hangversenyt adott. Később csak hegedűesteket tartott – többnyire ingyen. Végigkoncertezte Erdély hangversenytermeit és templomait. Gyakran hangversenyezett Székelyudvarhelyen, abban a városban, mely elsőnek értékelte tehetségét és művészetét. Utoljára tavaly októberben hangversenyezett kedvenc városában: a Székelyföldi Szimfonikus Zenekar szólistájaként csodálhatta meg játékát a közönség. /Elhallgatott Balogh Ferenc hegedűje. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 24./ 85 éves korában elhunyt Balogh Ferenc nyugalmazott egyetemi tanár, a magyar és az európai zene hűséges képviselője és mestere, aki 1948-tól 1988-ig Kolozsváron szolgálta az erdélyi magyar kultúrát. A professzort 2003-ban Márton Áron emlékéremmel tüntették ki. 1939-ben, az első Enescu versenyen – ahol maga George Enescu is jelen volt – az első díjat: Nicola Amati, cremonai hegedűkészítő mester műhelyéből kikerült hegedűt – Balogh Ferenc nyerte meg. George Enescu meghívta Párizsba, hogy további tanulmányait az ő vezetésével végezze. Azonban Marosvásárhely román prefektusa, Dandrea azt a feltételt szabta kiutazásához, hogy térjen át az ortodox hitre és változtassa meg a nevét Baloghról – Bologára. Balogh Ferenc ezt nem tette meg, így párizsi utazása elmaradt. Észak-Erdély visszatérése után, 1940 októberében felvételizett a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémiára, ahol azonnal harmadévre vették föl. Versenyvizsgát tett a budapesti Operaház zenekarába, ahová felvették. 1945 telén Kodály Zoltán tanácsára haza ment Székelyudvarhelyre. 1948-ban nyitották meg a Kolozsvári Magyar Operát, ahová Balogh Ferencet hangversenymesternek hívták meg, majd az 1949-ben alapított Magyar Művészeti Intézethez tanárnak. Balogh Ferenc a Magyar Művészeti Intézet erőszakos bezárása után, 1953-tól 1982-es nyugdíjaztatásáig a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneművészeti Főiskola professzora volt. Százhét növendék végzett nála: négy román, öt szász és kilencvennyolc magyar. /A zene szolgálatában. In memoriam Balogh Ferenc. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 25./

Balga ötleteknek nevezte állásfoglalásában a Magyar Helsinki Bizottság a Gyurcsány-kormány nemzetpolitikai javaslatait, mert ezekben tartalmatlan vagy megvalósíthatatlan ígéretekről van szó. Nemzeti vízum? Ma is létezik, s természetesen nem etnikai alapon osztogatják. Csak határon túliaknak szóló, a magyartól eltérő útlevél, amely az Európai Unió egész területére érvényes? A dolgok jelen állása szerint kivitelezhetetlen. Gyurcsány állásfoglalásával szemben a Helsinki Bizottság javasolta: “Minden áttelepülő magyarnak alanyi jogon biztosítani kellene a honosítás lehetőségét. Így járt el a Német Szövetségi Köztársaság a német határoktól keletre élő németekkel. Így jár el Izrael állam azokkal a zsidó emberekkel, akik az ott maradás szándékával lépnek az ország földjére. Ennek az elvnek a kimondásához politikai elszántságra volna szükség a kormány, erkölcsi támogatásra a magyar társadalom részéről.” Gyurcsány Ferenc nyíltan harcot hirdet a határon túli magyar vezetők ellen, közben pedig próbál valamiféle sajátos megoldáscsomagot felmutatni a “haladó hazafiság” jegyében. Gyurcsány nem támogat semmi olyat, ami nem tetszik a szomszédos országoknak, és amit a határon túli magyarok egységesen kérnek. /Pataky István (Magyar Nemzet): Nemzeti lufieregetés. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 25./

Tamás Gáspár Miklós felszólította Magyarország volt miniszterelnökét, Orbán Viktort: “Szükségünk van rád, öregem, szedd össze magad!” Erre reagált K. Jakab Antal: „Ne pimaszkodj, Gazsika! Egyelőre a magyar hírközlési eszközöknek, a magyar tudományos és kulturális fórumoknak, a magyar szellemi és gazdasági élet kulcspozícióinak, a magyar vagyonnak csak oroszlánrésze, nem telje van a kezetekben”. „Majd, ha már mindenestül bekebeleztétek az országot, de a magyar nemzet elgyávításához, önérzetének, önbecsülésének megtiprásához nem járulsz magad is hozzá gyalázkodó megnyilatkozásaiddal (hogy pl. a magyar született fasiszta), és az elgyávított, önérzetében, önbecsülésében megtiport nemzet méltatlan viselkedésében (lásd népszavazás) nem keresed tulajdon tételeid igazolását; majd, ha úgy múlik el nemzeti ünnep, hogy egyetlen hírcsatornán sem pocskondiázod mint szánalmast, borzalmast, szégyellnivalót a magyarok történetét; majd, ha ellenzéki pártvezér leszel az országgyűlésben, és minden alkalmat elszalasztasz a kormánypárt országbitorlásának megbélyegzésére; majd, ha újkommunista-újliberális igehirdetéseddel elhódítod Gurcsánytól a tömegeket, és százezer cifraszűrös, árvalányhajas és imasipkás lumpenproletár sorakozik föl mögéd Budapest utcáin, de te visszavezeted őket az alkotmány sáncai közé, s hiába követeli a sokaság harsogva, őrjöngő önkívületben, hogy legalább államelnöki beköszöntő beszéded tartsd meg, te megtartóztatod magad a hatalom megragadásától, és az újkommunista kiáltvány elszavalása helyett szótlanul legyintesz csupán – akkor… Akkor én összeroppanok összegyűjtött sokértelmű, mélységes hallgatásaid súlya alatt, és nem vetemedem többé pimaszkodásra veled szemben.” /K. Jakab Antal: Ne pimaszkodj, Gazsika! = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 25./

Kádár Ferenc megpróbál összegzésfélét megfogalmazni a népszavazásról leírt sokféle vélemény alapján. Nehéz eligazodni a sokféle nézőpont, határozott vélemény között. Az RMDSZ mellett van MPSZ, van Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, van Székely Nemzeti Tanács, vannak polgári körök és más hasonló civil szerveződések, szavazáskor viszont minden marad a régiben. Aki nem az RMDSZ-re szavaz, legfennebb otthon marad. Kolozsváron a magyarság fiatalabb, aktív részét sokkal inkább érdekli az üzlet a kettős állampolgárságnál. Az anyaországban „a belső puccsal hatalomra került új magyar NEMes miniszterelnök” „egy személyben többet ártott a nemzetnek e pár hónap alatt, mint megdicsőült vörös szegfűs meg galambröptető elődei együttvéve.” Kádár Ferenc szerint az autonómiáért és a kettős állampolgárságért a Magyarok Világszövetsége küzd egy évtizede. Szerinte a jobboldalnak is vannak hibái. A népszavazásnál hol volt az állítólag több ezer polgári kör tagsága meg a többi jobboldali szervezet katonája? A népszavazás legszomorúbb tapasztalata az lehet, hogy egyikünk sem sokkal jobb a másiknál. Azért „ne utáljuk annyira egymást...” /Kádár Ferenc: Összegző próbálkozás! = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 25./

A kisebbségi magyar megmaradásának, önazonossága megőrzéséért folytatott harcának fő támasza volt az, hogy felnézhetett az anyaországra. Ennek a hatalmas támasznak lett szerény kiegészítője, részleges megtestesítője a magyarigazolvány, és ezt emelhette volna a funkcióját a kettős állampolgárság, írta Szász István Tas. Köztudott, hogy a horvátok elleni szerb támadások nagymértékben csökkentek, miután a szerbiai horvátok megkapták a horvát állampolgárságot is. A kettős állampolgárság leszavazása a homogenizálókat erősíti, mondhatják, hogy az anyaország már nem tényező. /Szász István Tas: Drága egykor még velem csodálkozó Barátaim! = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 25./

Felháborító a magyar kormány és a magyar parlament tiltakozásának hiánya és ezzel a jogellenességbe való hallgatólagos beleegyezése, írta a Trianon című film betiltása kapcsán Eva Maria Barki. Olyan természetesnek tűnik ez a közömbös, elutasító politika a hivatalos Magyarország részéről, hogy senkinek sem jut eszébe emlékeztetni felelősségére. Ilyen magatartás az osztrák kormánytól Dél-Tirol iránt elképzelhetetlen lenne. A Trianon-film esetében nemcsak az adott törvények alapján politikai célt követő eljárások jogellenesek, hanem magával a törvénnyel is baj van. A konkrét esetben alkalmazott Szabályzat a mozihálózat szervezésére, működésére és igazgatására ellentétes az Európai Emberi Jogi Egyezménnyel. Az RMDSZ képviselői hibáznak, ha azt mondják, hogy “jogilag formai hibák történtek”, és nem mutatnak rá arra, hogy ezek a jogi előírások alapvető emberi jogokat sértik. /Eva Maria Barki: A romániai hatóságoknak sajnos sikerült a Trianon-film vetítésének akadályozása. Ez politikai és jogi szempontból egyaránt felháborító.= Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 25./

Írótársak emlékeztek Szabó Gyula /Homoródalmás, 1930. szept. 11. – Kolozsvár, 2004. dec. 21./ íróra. Lászlóffy Aladár: Elnémulásaink, Fodor Sándor: Búcsú ikerfivéremtől, Szilágyi István /a Helikon főszerkesztője/: Rendtartó önpusztítás. /Helikon (Kolozsvár), jan. 25./

Január 21-én mutatták be Déván Reichenauer József nyugalmazott dévai tanár A vár szelleme című önéletrajzi könyvét. A szerző életét meghatározta a Vár, a gyulafehérvári fejedelmi vár, s benne a Székesegyház, a Batthyaneum, a katolikus főgimnázium. Itt nőtt fel, itt szerzett életre szóló tudást. Könyve visszaemlékezés, színes történetek felelevenítése a szerző gyermek- és ifjúkorából. /Gáspár-Barra Réka: Könyvbemutató Déván. A vár szelleme. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 25./

Markó Béla RMDSZ-elnök, a kormány miniszterelnök-helyettese kifejtette, hogy négy párt koalíciója alkotja a kormányt, s egy ilyen négyes fogatban rendkívül nehéz közös megoldásokat találni. Az RMDSZ-nek négy kormánytagja van és több fontos helyen szerzett államtitkári megbízatást. A kormányzási pozícióba jutott RMDSZ-től számon kérik választási ígéretei teljesítésé, így az autonómia-törekvéseket, jelezte a lap munkatársa. Markó Béla megerősítette, vállalták, hogy ebben a négy évben megvalósítják a kulturális autonómia jogi kereteit. Ez mint cél benne van a román kormányprogramban. Olyan kisebbségi törvényt kell elfogadni, mely megteremti a kulturális autonómia jogi kereteit. „A leendő kisebbségi törvénynek intézkednie kell arról, hogy létrejöjjön egy testület, egy szervezet, amely az illető etnikai, nemzeti közösség nevében bizonyos beleszólási jogot kap a művelődési, oktatási, vagy akár a közszolgálati sajtóintézmények létesítésébe, működtetésébe és felügyeleti lehetőséggel is rendelkezik.” Létre kell hozni egy magyar tanácsot, mint amilyen például a Vajdaságban van, folytatta Markó Béla. A román kormányprogram erős decentralizációs törekvéseket tartalmaz, mely közelebb fog vinni a közigazgatási autonómiához. Tervük része az, hogy Székelyföld részére külön gazdasági fejlesztési régiót hozzanak létre. A megyében élők elvárták, hogy magyar kormánymegbízott kerüljön Hargita megyébe. Nem így történt. Markó hangsúlyozta: „mindannyian szerettük volna, hogy mindkét székely megyének magyar nemzetiségű kormánymegbízottja legyen”. Azonban kompromisszumot kellett kötniük. – Markó Béla hiszi, hogy lesz magyar konzulátus Csíkszeredában. Az RMDSZ minden lehetséges fórumon kiállt a határon túli magyarok kettős állampolgársága mellett, mondta Markó. Gyurcsány miniszterelnök ötpontos javaslatcsomagja tárgyalási alapot képezhet, de a kettős állampolgárság igényléséről nem mondanak le. A Trianon című filmmel kapcsolatban Markó nyomatékosította: Az RMDSZ a szabad véleménynyilvánítás híve, szorgalmazza az információhoz való hozzáférés biztosítását mindenki számára. „Én a Trianon című film vetítését ennek függvényében vizsgálom.” Markó azon van, hogy a kiszabott bírságokat eltöröljék. A Magyar Polgári Szövetség és székely nemzeti tanácsokkal kapcsolatban megismételte álláspontját: aki akar, jöjjön és dolgozzon az RMDSZ-ben. /Borbély László: Nem mondtunk le vállalásaink teljesítéséről. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 26./

Mircea Miclea oktatási miniszter első alkalommal tartott január 25-i sajtóértekezletén máris nézetellentét alakult ki a miniszter és a kisebbségekért felelős államtitkári tisztségbe kinevezett Kötő József között. Kötő József biztosította a sajtó képviselőit, hogy nem szándékozik szétválasztani a Babes–Bolyai Tudományegyetemet, csupán magyar és német nyelvű karokat létesítene az egyetem keretében, Miclea miniszter ugyanazon a sajtóértekezleten elmondta, hogy nem fogja engedélyezni a magyar karok létesítését a BBT-n belül. /Kötő fenntartja, Miclea ellenzi a magyar karokat. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 26./. A történteket a Krónikának Kötő József azzal magyarázta, hogy az újságírók mindenáron megpróbálják sarokba szorítani a minisztert a magyar karokkal kapcsolatos faggatózásaikkal. Értékelése szerint Mircea Miclea ösztönösen kényszerül arra, hogy elhatárolódjék az RMDSZ kezdeményezésétől. „Mindenképpen előrelépés, hogy a miniszter most már nem fenyegetőzött lemondással, ha beindulnak a magyar karok. Ez tárgyalási alapot jelent. Közös célunk és egyben európai uniós követelmény a multikulturalitás megvalósítása” – fogalmazott az államtitkár. /Cseke Péter Tamás: Magyar karok: van tárgyalási alap. = Krónika (Kolozsvár), jan. 26./

A rendszerváltás után Kolozsváron, a Szent Mihály Plébánián megalakultak a jótékonysági szervezetek. Elsők között alakult meg a Nőszövetség Szent Rafael köre, melynek mostani vezetője Balogh Gizella nyugalmazott tanár. Az evangelizáción kívül feladatuknak tekintik a karitatív szociális gondozást. Szakosztályaik: hitéleti szakosztály, szociális szakosztály és kulturális szakosztály. Az utóbbinak néhány összejövetelét vázolta fel a tudósítás. Találkozás Jókai Anna műveivel volt a témája egyik emlékezetes összejövetelüknek. Babák népviseletben címmel előadást tartott dr. Szentimrei Judit néprajzkutató. Woth Imre Szentkorona-kutató A Szent Korona a legújabb ötvöskutatások tükrében címmel beszélt. Bemutatták Jakab Gábor Isten vasár- és ünnepnapi igéinek breviáriuma című könyvét. Boér Ferenc színművész lebilincselte közönségét Babits Jónás könyvének részleteivel. Nevezetes előadás volt Éljük meg újra a Krisztus-várás örömét, melynek előadói Balogh Gizella és Schuller Hajnal voltak. /Csomafáy Ferenc: Cselekvő felebaráti szeretet. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 26./

Elmúlt ősszel Árkoson a Pro Vita Hominis Társaság ünnepélyes külsőségek között, külföldi vendégek és magyar katolikus főpapok jelenlétében felavatta az Irgalmasság Anyja Otthont, mely az áldott állapot idején s utána négy hónapig a teljesen támasz nélkül álló terhes nőket fogadja be. Dr. Kovács Zita gyermekorvos, a Pro Vita Hominis Társaság elnöke elmondta, Árkoson vásároltak egy házat, melyet át kellett alakítani. Sok-sok magánszemély, vállalkozó segített. A svájci adományozó egy kitűnő ácsmestert küldött. A gyulafehérvári érsekség is támogatta őket. Az otthonnak Isten irgalmasságát kell megjelenítenie a támasz nélkül maradt kismamák előtt. Legnagyobb gondjuk három olyan embert találni, akik ezt a házat vezetnék. A ház nyitott lesz, programjaikon részt vehetnek az árkosi fiatalok is. Céljuk, hogy ha csak egy mód van rá, a természetes család újra összeálljon. /Simó Erzsébet: Új fészek az életnek Árkoson. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 26./

Markó Attila, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának vezető államtitkára megtartotta kinevezése utáni első sajtóértekezletét, amelyen bemutatta a Hivatal jövőbeni tevékenységének prioritásait. Fontosnak tartja a kormányprogramban foglalt jogalkotási feladatok ellátását, ugyanakkor kiemelt hangsúlyt kíván fektetni a jogalkalmazás felügyeletére is. Szükséges a 2001-ben megszüntetett jogi osztály visszaállítása. Markó Attila kifejtette, hogy minden észlelt jogalkalmazási hiányosságról írásban tájékoztatja majd az illetékes szakminisztériumot is. A hivatal programjairól elmondta, hogy erre az évre a költségvetési törvény 25 milliárd lejt irányoz elő különböző pályázatok finanszírozására. /EKH-prioritások. Jogalkotási feladatok kiemelt szerepben. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 27./

Az új kormány programja tartalmazza az Európai Regionális és Kisebbségi Nyelvek Chartája ratifikálását. – A ratifikációs törvénytervezetet három héten, egy hónapon belül véglegesítjük – nyilatkozta Markó Attila kisebbségügyi államtitkár. Az Európa Tanács pontosan meg szeretné határoztatni, mely régióban vagy megyében a Charta mely passzusát alkalmazzák. – A Chartának ez a követelménye nehezen kivitelezhető a romániai viszonyok között – jelentette ki Markó Attila. Elképzelhető lenne még a települési szintre bontás, ekkor a közigazgatási törvény kínálta precedens alapján azok a települések kerülhetnének bele az ellenőrizendő követelmények betartásának a körébe, ahol a kisebbségi lakosság számaránya helyileg meghaladja a húsz százalékot. Ez az elképzelés viszont nem fogná át azokat a kisebbségi szempontból jelentős kulturális központokat, mint amilyen a magyarságnak Kolozsvár, Brassó vagy Temesvár, a németeknek pedig például Nagyszeben. Igaz ugyan, hogy néhány törvény már a Chartánál szélesebb nyelvhasználati jogokat biztosít, de azok jó részét nem tartják be. /Balló Áron: Mikor ratifikálják a kisebbségi nyelvi chartát? Könnyebben lehet majd be nem tartását ellenőrizni, büntetni. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 28./

A nemzeti közösségeket érintő gondokra megoldást nyújtó kerettörvénynek tervezi az RMDSZ a kisebbségek jogállását tisztázó jogszabályt, amelyet várhatóan a tavasz folyamán véglegesítenek. Az RMDSZ szakemberei még csak a törvény vázát rögzítették, tájékoztatott Máté András Kolozs megyei parlamenti képviselő, aki Varga Attila és Márton Árpád képviselővel végzi a szöveg megfogalmazását. A törvény első része a kisebbségek jogaira vonatkozó általános alapelveket rögzíti, a második rész a kisebbségek meghatározását tisztázza és kitér a kisebbségek kulturális és oktatási gondjaira is. A törvénybe az információhoz való jogot is belefoglalják és az anyanyelvhasználatot is szabályozzák. Az RMDSZ azt szeretné, ha a kisebbségek gondjait orvosló jogi előírások egy kerettörvénybe lennének összefoglalva. A törvény a kisebbségügyi tanács létrehozására is kitér. A jogszabály külön fejezetet szentel a kulturális autonómiának. /Borbély Tamás: Kerettörvénybe foglalnák a kisebbségi jogokat. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 28./

Két hete foglalta el a prefektusi széket György Ervin. Kovászna megyei prefektusa elmondta, hogy akadnak belső torzsalkodások. Nehezebb viszont a mentalitásváltás. Az alkalmazottaknak mostanáig teljesen más elvek, szempontok szerint kellett dolgozniuk, ezért arra kérte őket, felejtsék el az eddigi stílust. A jövőben a prefektúra jogi osztályának vezetője havonta tart felkészítőt a polgármesteri hivatalok jegyzőinek. György Ervin ígérte, nem lesz politikai nyomásgyakorlás. Nem fogja akadályozni a kistérségi társulások megalakulását. /Farkas Réka: „Nem próbálnak irányítani”. = Krónika (Kolozsvár), jan. 28./

Gazda Zoltán, a háromszéki Magyar Polgári Szövetség elnöke kijelentette, hogy a szövetség kéri az EU-csatlakozási tárgyalások nemzeti kisebbségek jogaival foglalkozó fejezetének megnyitását, mivel az MPSZ szerint „Románia távolról sem teljesíti a feltételeket”. Gazda szerint Frunda György RMDSZ-szenátor kinevezése az ET minotorizáló bizottságának elnökévé aggodalomra ad okot az MPSZ számára, mivel ez megnehezíti a fejezet megnyitását. „Ismeretes, hogy Frunda György, az előző SZDP-kormány küldönceként mindig azt hangoztatta az Európa Tanácsban, hogy Romániában rendezték a nemzeti kisebbségek problémáit. Ezek után mit várjunk egy ilyen embertől”, fogalmazott Gazda. Hozzáfűzte, az MPSZ megpróbálja a magyarországi képviselőkön keresztül tájékoztatni az Európa Tanácsot a romániai nemzeti kisebbségek problémáiról. /MPSZ: Románia nem teljesíti a kisebbségekre vonatkozó feltételeket. Kérik a csatlakozási tárgyalások megnyitását. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 28./

Az Európai Parlament külügyi bizottságának három magyarországi tagja, Schöpflin György (Fidesz-MPSZ), Szent-Iványi István (SZDSZ) és Tabajdi Csaba (MSZP) levelet küldött Josep Borrell Fontelles parlamenti elnökhöz, és ebben arra kérték, hogy az EP a lehető leghamarabb hagyja jóvá Románia európai közösségi társulási szerződésének módosítását, mert a jelenlegi állapot komoly veszteségeket okoz a Romániában érdekeltségekkel rendelkező magyar exportőröknek. Magyarország és Románia 2004. május 1. előtt a Közép-európai Szabadkereskedelmi Egyezmény (CEFTA) keretében kedvezményes feltételekkel bonyolíthatta egymás közötti áruforgalmát. Magyarország EU-tagsága azonban az egyezmény felmondását tette szükségessé, mivel az Európai Unió tagállamainak harmadik országokkal fenntartott kereskedelmi kapcsolatait az úgynevezett közös kereskedelempolitika szabályozza. Jelenleg a CEFTA kedvezményes rendszere már nem, a társulási megállapodás kedvezményes rendszere pedig még nem vonatkozik Magyarország és Románia kereskedelmi kapcsolataira. Ez veszteségeket okozott, amelyek – elsősorban a mezőgazdasági termékeket sújtva – elérték az 50 millió eurót. /A román–magyar kereskedelem segítését sürgetik. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 28./

Fülöp G. Dénes, a marosvásárhelyi Vártemplom hányatott sorsú lelkésze életének 74. évében eltávozott. Fülöp G. Dénes /Alsósófalva, 1931 – Marosvásárhely, 2005/ kitörölhetetlenül beírta nevét az erdélyi magyar református egyház jelenkori történelmének lapjaira. Székelykeresztúron végezte középiskolai tanulmányait, majd a kolozsvári Református Teológia növendéke lett. 1958-tól 1959. július 7-ig a marosvásárhelyi Kistemplom segédlelkésze volt. A pappá szentelését követő napon letartóztatták, s nem sokkal később, koholt vádak alapján 11 év nehéz börtönre ítélték. Azzal vádolták, hogy ’56 őszén, a Teológia diákjaként, a magyarországi forradalommal rokonszenvező magatartást tanúsított – többekkel egyetemben. Felrótták neki, hogy később, egy alkalommal, a Teológia dísztermében tartott áhítaton a Szovjetunióba elhurcolt magyar foglyokért imádkozott. Megismerhette Szamosújvár hírhedt börtönét, majd sokakkal együtt a Duna-delta mocsaras szigetein vágta a nádat, rabtársai között volt Csiha Kálmán, a későbbi püspök, Páskándi Géza és Dávid Gyula. Négy évet kellett letöltenie börtönökben. Kiszabadulása után csupán fizikai munkát végezhetett egy ideig, 1964-ben vállalhatott ismét lelkipásztori szolgálatot. 1984-ben tért vissza Marosvásárhelyre, a Vártemplomba, s itt szolgált egészen 2002-ben történt nyugdíjaztatásáig. Ekkor hozta tető alá azokat az intézményeket, amelyek azóta a város, a környék egyházi és közművelődési életében meghatározó szerepet töltenek be. Sikerült megteremtenie a marosvásárhelyi Kántor-tanítóképző Főiskolát, a Calepinus elnevezésű idegen nyelvű népfőiskolát, a Vártemplom Diakóniai Otthonát, kórusokat hozott létre, elindította az Új Kezdet című folyóiratot. /Nagy Pál: Lelkek hű pásztora volt… = Népújság (Marosvásárhely), jan. 28./

Tordán a Magyar Kultúra Napja alkalmából a Petőfi Társaság által szervezett népfőiskola keretén belül Keszeg Vilmos Aranyosszék népköltészete /Mentor Kiadó, Marosvásárhely/ című munkáját mutatta be a gyűjtő jelenlétében Lászlóffy Aladár és Pozsony Ferenc. A több mint tizenöt év gyűjtő- és kutatómunkájának eredményként tavaly megjelent monográfiát Lászlóffy Aladár Veronika kendőjéhez hasonlította, olyan rejtett titkok – történetek, szövegek, találósok, regulák, feliratok, mondások, ráolvasások, imák, átkok, fejben őrzött csodák – vannak benne, amelyek lassan kezdtek a feledésbe merülni. Az író Aranyosszék új kódexét látta benne. Pozsony Ferenc elmondta, Aranyosszék hálás lehet Keszeg Vilmosnak, hogy ezen munkával megajándékozta őket. A világ más tájain ilyen típusú monográfia elkészítéséhez egy egész intézmény vállalkozik, teljes tudóscsoportot mozgósítanak, nálunk egyetlen ember képes volt rá. A rendkívüli vállalkozást Szabó T. Attila, Orbán Balázs és Jankó János felbecsülhetetlen műveihez hasonlították. /Ladányi Emese Kinga: Magyar Kultúra Napja kötetbemutatóval. Torda. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 28./

Tavaly Dani Rubinka, helybeli tanító és Oroszhegyi Erika megszervezték Vicében a hagyományőrző kört. Idén újra indul a kör. Az első alkalom témája egy jellegzetes vicei mulatóalkalom lesz: a vérdzsél. A vérdzsél a fonónak szervezettebb változata és az utolsó mulatóalkalom húsvét előtt. A vérdzsél vagy más népi mulatóalkalmak nemcsak a tágabb faluközösség összetartozását erősítették, hanem a kisebb csoportok mint a baráti közösségek, vagy utcák együvé tartozásának az érzését is fenntartották. /Borsos K. László: Hagyományőrző kör Vicén. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 29./

Szerkesztőként kezet foghatott Kós Károllyal, Tamási Áronnal; felkereshette otthonában Tompa Lászlót vagy Szentimrei Jenőt, interjút készíthetett Kemény Jánossal; beszélgetett Szabédi Lászlóval, Bözödi Györggyel, vallja életéről a nyolcvan éves Nagy Pál irodalomtörténész, egyike a legaktívabb közösségi életet élő marosvásárhelyieknek. Korát meghazudtoló munkakedvvel dolgozik. A nagy elődökre való emlékezést tartalmazza Visszanéző /Impress Kiadó, Marosvásárhely, 1997/ című könyve. /Adamovits Sándor: „Kezet foghattam Kós Károllyal”. A 80 éves Nagy Pál köszöntése. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 29./

Január 27-én Kolozsváron, az Apáczai Galériában megnyílt az EMME-tárlat. Az Erdélyi Magyar Művészpedagógusok Egyesülete Kolozsvári Csoportjának vezetője, Székely Géza grafikusművész szervezte 33 művész több mint 50 munkáját tartalmazó kiállítást Wolf Rudolf igazgató nyitotta meg. /Németh Júlia: Művészpedagógusok színvallása. EMME-tárlat negyedszerre. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 29./

Nagy E. József azt várta, hogy az Antonescu-szoborról szóló jegyzetének /Romániai Magyar Szó, jan. 22./ megjelenése után a hatóságok intézkedni fognak és eltávolítják, de legalábbis elfedik a szobrot. Azonban nem történt semmi! A Muncii-tér Bukarestnek egyik legforgalmasabb csomópontja, ott áll a háborús bűnös szobra. Január 26-án jelent meg a “22” hetilapban Andrei Oisteanu cikke, “Bukaresttől Auschwitzig és vissza”, amelyben a vasgárdista szélsőjobb zavartalan romániai tevékenységét taglalta. Lapjukat terjesztik és bármelyik postahivatalban elő lehet rá fizetni. Az Antonescu-szobor újból láthatóvá tétele ellen Aurel Vainer, a zsidó kisebbség parlamenti képviselője tiltakozó jegyzéket nyújtott be a főügyészséghez. Az ügyészség zaklatni kezdte a Trianon-film bemutatásának szervezőit a háborús bűnösök kultuszáról szóló rendeletre hivatkozva, de Antonescu szobrát illetően nem intézkedtek. /Nagy E. József: A helyzet még annál is rosszabb! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 31./

Január 29-én az RMDSZ Országos Önkormányzati Tanácsa (OÖT) Kolozsváron rendezett ülést. Markó Béla, az RMDSZ elnöke kifejtette, hogy megteremtették a romániai magyar közösség életének javítására alkalmas eszközöket. Ilyés Gyulát, Szatmárnémeti polgármesterét választották az OÖT elnökévé. Markó szerint a decentralizáció célkitűzése az egész ország érdeke. Markó arra figyelmeztette a székelyföldi küldötteket, hogy ne nézzék le a kulturális autonómiát, mert ez azt jelenti, hogy figyelmen kívül hagyják azt a tényt, miszerint a romániai magyarság zöme szórványban él. Újságírói kérdésre válaszolva Markó cáfolta azt a feltevést, hogy az erdélyi megyéknek az állami költségvetésbe fizetett összegekhez képest méltánytalanul keveset juttatnak vissza. Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke szerint az önkormányzati képviselőknek elsősorban nem a magyarországi támogatásokban kell reménykedniük, hanem Erdélyben kell megteremteniük a magyar közösség életszínvonalának emelését szolgáló eszközöket. Takács arra buzdította az önkormányzati képviselőket, hogy vezessék be a magyar nyelvet az önkormányzatokba ott, ahol ezt törvény engedi. /Borbély Tamás: Markó: Valós önkormányzatiság megteremtése a cél. Ilyés Gyula az Országos Önkormányzati Tanács új elnöke. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 31./

A fejkvótarendszer kísérleti alkalmazása szerint megszűnne az a gyakorlat, miszerint az egyetlen községen belül működő tanintézeteknek külön-külön igazgatója van. Ilyen értelemben távoznia kellene igazgatói székéből a vajdakamarási és a tordaszentlászlói iskola igazgatójának. A helybeliek úgy érzik, a magyar igazgatók menesztése a magyar nyelvű oktatás minőségét és létét veszélyeztetné. Megoldásért a Kolozs Megyei Tanfelügyelőséghez és Kötő József oktatásügyi államtitkárhoz fordulnak. A vajdakamarási iskola igazgatónője, Mihályfalvi Katalin semmiféle hivatalos értesítést nem kapott arról, hogy esetleg megszűnne a munkahelye. Különleges esetben, minisztériumi engedéllyel lehetne továbbra is fenntartani az igazgatói állást. Kötő József kifejtette, a pontos helyzetet nem ismeri. A megoldás az lehetne, ha Vajdakamaráson, a 98 százalékban magyarlakta faluban magyar iskolaközpontot létesítenének, ahová a szórványvidékről is eljárhatnának a gyerekek. A magyar iskola sorsa miatt aggódnak Tordaszentlászlón is. Tordaszentlászló község falvaiban három I–VIII. és négy I–IV. osztályos iskola működik. Ezekben az iskolákban összesen 214 magyar és 250 román diák tanul. Az egyetlen magyar nyelvű I–VIII. osztályos iskola Tordaszentlászlón, a községközpontban van. Hesdáton 80, Kisfenesen 127 diákkal működik az I–VIII. osztályos iskola. Jelenleg minden iskolának külön igazgatója van. Az iskolaigazgatói tisztségek megszüntetése kapcsán a helybeliek amiatt aggódnak, hogy az új helyzet a magyar oktatás rovására lesz. /F. I., K. E.: Lesz-e magyar iskolaigazgató Vajdakamaráson és Tordaszentlászlón? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 1./

Silvian Ionescről, a frissen kinevezett bukaresti kormánybiztosról kiderült, hogy a Szekuritateban indult, Bukarestben a 90-es években is bányászokat irányította, mindezért beadta lemondását. Dicséretes, de akad még jó néhány frissen kinevezett kormánybiztos és kormánybiztos-helyettes, aki “pettyes” múltú. Például a Hargita megyei kormánymegbízott egy esztendővel ezelőtt még szocdem színekben szaladgált, de azóta demokrata lett. Az is érthetetlen, hogy a brassói Madaras Lázár miért Mehedinti megyében lett prefektus, ahol nemigen nyüzsögnek a magyarok. Román Győző újságíró az egyik vezető liberális politikustól megkérdezte, hogy nem túlhaladott-e a párt nevében a nemzeti jelző? Azt válaszolta, hogy nem, mert ők továbbra is kitartanak az alkotmány első szakasza mellett, amely szerint Románia nemzeti, független stb. állam. Szavalta, hogy nem hagyják elveszni Erdélyt, és Bukovinát is románnak tartják. A román politikusok többsége előtt, még ha liberális vagy demokrata pártiak is, amikor a magyarokról van szó, mindjárt az országot elorozni akaró ellenség képe jelenik meg. Még a jelenlegi művelődési miniszternek, Mona Muscának is Trianon című film vetítésének hallatán mindjárt Erdély elrablása jutott eszébe. Közben a Demokrata Párt elnöke, Emil Boc által vezetett Kolozsváron egy utca továbbra is a háborús bűnös Ion Antonescu nevét viseli. A bukaresti Északi pályaudvar közelében lévő Negruzzi utcában hatalmas zöld tábla hirdeti, hogy itt van Mihály arkangyal légiójának, azaz a Vasgárdának a székhelye, ahol a “régi szép időkre” emlékeztető filmeket vetítenek. Az újságárus bódéknál a legionáriusok lapjai meg könyvei találhatók. /Román Győző: Újból ellopjuk Erdélyt? = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 1./

Nagyváradot szokták a tolerancia városának nevezni, azonban a város egyre inkább a gyávaság települése, írta Csűry István. Azok a “magyarok” voltak a “toleráns hazafiak”, akik segédkeztek beolvasztani Tisza Kálmán közeli bronzszobrát (1945-ben), melynek talapzatán Barbu Stefanescu Delavreancea szobra áll 1970 óta háborítatlanul. Barátságtalan magyar polgároknak bizonyultak azok, akik nem törődtek bele, hogy a kommunista párt inasiskolájává degradált Református Egyházkerületi Székház (épült 1937-ben) a katonaság, vagy az 1989 után állami egyetem karmai között maradjon. Egészen “kiváló” magyarnak bizonyultak azok, akik a Református Leánynevelő Intézetet még a közelmúltban is engedték átkeresztelni Andrei Saguna nevére, ahelyett hogy jogos tulajdonosának, a református egyháznak visszaszolgáltatták volna. Ippen nemcsak azt írják ki a bejáratoknál, hogy mártír falu, hanem a magyarok állítólagos bűnét kőbe vésve megörökítik. Hadd szégyenkezzen minden utód. Cserében Gyantán elnézik, hogy a magyarok megemlékezzenek áldozataikról. Sőt, a magyarokkal megértetik, hogy nem kell a magyaroknak saját mártírjaikról meg feliratokról beszélni. – Nagyváradon már ástak el szobrot, már öntöttek be szobrot, már vettek el templomot, és bontottak el templomot, megalázták számtalanszor a magyart... és nemcsak Nagyváradon. Meddig tolerálhatjuk? – kérdezte Csűry István. /Csűry István: Tolerancia többségi óhajra. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 1./