Victor Pontát bízta meg kormányalakítással az államfő
Victor Ponta tisztségben lévő kormányfőt, a parlamenti választásokon győztes Szociálliberális Szövetség (USL) miniszterelnök-jelöltjét bízta meg kormányalakítással Traian Băsescu államfő, miután konzultált a parlamenti pártok vezetőivel.
Az elnöki hivatal közlése szerint a találkozón a parlamenti pártok részéről nem hangzott el más személyi javaslat, így Traian Băsescu aláírta az elnöki rendeletet, amelyben megbízza Pontát kormányalakítással. Victor Pontának az alkotmány szerint tíz nap áll rendelkezésére ahhoz, hogy összeállítsa a kabinet névsorát, bemutassa a kormány programját, majd bizalmat kérjen a parlamenttől. Ezúttal nem okozott meglepetést Traian Băsescu államfő: a múlt vasárnapi választások nyomán parlamentbe jutott alakulatokkal lefolytatott hétfő délelőtti egyeztetést követően a választásokon kétharmados győzelmet arató kormánykoalíció, a Szociálliberális Unió (USL) jelöltjét, Victor Ponta eddigi miniszterelnököt bízta meg kormányalakítással. A jelölés bejelentése előtt, reggel tíz órára összehívott egyeztetés, amelyre a pártok nem külön-külön, hanem az eddigi gyakorlattól eltérően egyszerre kaptak meghívást, alig fél óráig tartott: mint kiderült, csak az USL nevezte meg kormányfőjelöltjét, akit a nem magyar nemzeti kisebbségek 18 fős képviselőházi frakciója is támogatott, ennek nyomán kérte fel délben az elnök kormányalakításra Pontát. Az egyeztetéseken egyébként az USL tagpártjait az elnökök képviselték a Nemzeti Liberális Pártot (PNL) kivéve, amelyet Eduard Hellvig főtitkár képviselt, Crin Antonescu pártelnök ugyanis közölte: mivel az államfő egy időben hívta meg az összes parlamenti pártot, nem pedig külön-külön, nem vesz részt a megbeszélésen. Victor Pontának az alkotmány értelmében tíz nap áll rendelkezésére, hogy megnevezze kormánya tagjait, és bizalmat kérjen számukra a parlamentben. Az új törvényhozás egyébként ma ül össze először. Ponta kormányalakítással való megbízása annak ellenére sem volt egyértelmű, hogy az USL elsöprő győzelmet aratott, mivel Băsescu államfő még a választások előtt többször is sejteni engedte, hogy nem kívánja a plágiummal gyanúsított szociáldemokrata pártelnököt ismét kormányfővé kinevezni. A hét végén kiszivárgott hírek szerint azonban az USL vezetői a múlt hét közepén zárt ajtók mögött zajlott megbeszélést folytattak Traian Băsescu államfővel. Bukaresti sajtóértesülések szerint a titkos találkozón a felek paktumot kötöttek arról, hogy a kormányzó USL szavatolja az állami intézmények függetlenségét, a jogállamiságot, és nem tesz újabb kísérletet az elnök menesztésére, „cserében” Băsescu Pontát bízza meg a kormányalakítással. A kormányfő megnevezése után még mindig kérdéses, részt vesz-e az RMDSZ a kormánykoalícióban az USL mellett, vagy nem, és ha igen, milyen formában. Erről várhatóan ma folytatódnak a tárgyalások. Az USL-en belül továbbra is feszültséget gerjeszt, hogy Victor Ponta az RMDSZ kormányszereplését szorgalmazza: meg nem erősített információk szerint a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöksége vasárnap este úgy döntött, semmilyen formában nem hajlandó együttműködni az RMDSZ-szel, és az USL-ből való kilépést is kilátásba helyezték arra az esetre, ha a PSD továbbra is ragaszkodik a magyar szervezet beemeléséhez a kormányba. Mint arról beszámoltunk, a PNL korábban elvileg hajlott volna a koalíciókötésre, azzal a feltétellel, ha az RMDSZ nem akarja módosítani az alkotmány első cikkelyét, amely nemzetállamként határozza meg Romániát. Mint ismeretes, Ponta már a múlt vasárnapi urnazárást követően jelezte, hogy az USL elsöprő győzelme ellenére is hajlandó koalícióra lépni az RMDSZ-szel, a PNL részéről viszont már akkor közölték, hogy nem nézik jó szemmel az ajánlatot. Ponta viszont még a hétvégén is azt mondta: akár miniszteri tisztséget is hajlandó biztosítani az RMDSZ-nek. Ugyanakkor Ponta saját pártjában sem örül mindenki az RMDSZ-szel való koalícióra lépés eshetőségének. Radu Mazăre, Konstanca excentrikus megnyilvánulásairól hírhedt polgármestere úgy nyilatkozott: csak akkor látja indokoltnak, hogy az RMDSZ-t is bevegyék a kormányba, ha Amerika és Európa ehhez a feltételhez köti az országnak járó pénzösszegek folyósítását. Nicuşor Constantinescu, a Kosntanca megyei közgyűlés elnöke szerint nagy hiba lenne az RMDSZ-t bevenni a koalícióba, az csak akkor lenne indokolt, ha az USL nem érte volna el az 50 százalékot a választáson, ráadásul a pártvezetés nem is hatalmazta fel Pontát, hogy ajánlatot tegyen a magyar alakulatnak. Constantinescu úgy vélte, José Manuel Barroso, az Európai Bizottság néppárti elnöke szabta feltételül Ponta számára, hogy a brüsszeli támogatás fejében vegye be a kormányba a szintén néppárti RMDSZ-t. Egyben azt állította, az RMDSZ az év elején becsapta az USL-t, Kelemen Hunor RMDSZ-elnök ugyanis akkor azt ígérte, hogy a szövetség kilép a Boc-kormányból, azonban végül nem így tett. Marian Oprişan, a Vrancea megyei közgyúlés PSD-s elnöke is közölte, ellenzi az RMDSZ-szel való koalícióra lépést.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Nyilvános az RMDSZ – USL-paktum
Közzétette csütörtökön Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke azt a megállapodást, amelyet még a tavaly decemberi választások előtt írt alá az RMDSZ a Szociálliberális Unió (USL) vezetőivel a Crin Antonescu PNL-elnök és Dan Voiculescu, a PC alapítójának ellenállása miatt végül meghiúsult közös kormányzásról.
Kelemen rövid videóüzenetben közölte: ma is vállalja a megállapodás minden szavát, minden mondatát. „Meggyőződésem, hogy a romániai magyar nemzeti közösség szülőföldön való boldogulásához, közösségi jogainknak a kivívásához, jövőépítéséhez és biztonságához minél több politikai eszközt kell használnunk. Ezt fogjuk tenni 2013-ban is, a párbeszéd, az együttműködés keresésével” – mondta Kelemen Hunor.
Az október elsején aláírt dokumentum többek között rögzíti, hogy „amennyiben az USL megszerzi a mandátumok abszolút többségét, december 9-én este bejelenti az RMDSZ meghívását a parlamenti többség és a kormány megalakításához. Amennyiben az USL nem szerzi meg a mandátumok abszolút többségét, december 9-én este az RMDSZ bejelenti az USL-RMDSZ koalíciós kormány támogatását.”
Az RMDSZ számára parlamenti mandátumai arányában biztosították volna a részvételt a kormányban és a kormányzati struktúrákban. Közösen támogatták volna az alkotmánymódosítást, valamint az ország közigazgatási átszervezését, figyelembe véve a különböző régiók hagyományait, kultúráját és történelmét. Emellett a dokumentum ígéretet tesz a nemzeti kisebbségek kulturális jogainak rendezését szavatoló megfelelő törvénykezésre, a magyar nemzetiségű állampolgárok arányos képviseletének biztosítására a különböző állami intézményekben, megyei és helyi szintű dekoncentrált struktúrákban. Kitér a magyar oktatás kérdésének megoldására, külön karok létrehozásával a MOGYÉ-n. A felek azt is vállalták, hogy egyeztetnek minden olyan kérdésben, amely a magyar közösség kulturális, nyelvi identitására és oktatási kérdéseire vonatkozik.
Az RMDSZ és az USL közötti megállapodás letöltető az RMDSZ honlapjáról, ugyanott egy magyar nyelvű fordítás is elérhető.
Kelemen: nem volt titkos a dokumentum
Kelemen Hunor egyébként egy, a hvg.hu-n megjelent interjúban azt mondta: soha nem beszéltek arról, hogy titkos dokumentumról lenne szó. A megállapodásból két példány készült, egy az kolozsvári irodájába volt bezárva, a másik Victor Ponta szocialista vezér, jelenleg kormányfő tulajdonában van.
„A választásokat követően Bukarestben tartózkodtam, így technikai oka volt annak, hogy nem tettük azonnal közzé. Aztán jöttek az ünnepek, amikor nem lett volna szerencsés közzétenni. Január 3-án, 4-én, amikor beindul a közélet, mindenki számára elérhető lesz” – mondta Kelemen. Elmondta: a dokumentum elvi megállapodás a politikai együttműködésre, amit október elsején írtak alá.
„Nem választási koalícióról szól, hanem az ezt követő együttműködésről. Ebben az RMDSZ egyetlen dolgot vállal, hogy amennyiben ők nem szereznek 50 százalékot – amit aztán megszereztek – akkor koalíciót kötünk és együtt fogunk kormányozni. Ez a lehetőség azért volt valószínűsíthető, mert ha nem velünk, akkor a Diaconescu-féle szélsőségesen populista párttal kellett volna kormányra lépniük, ami nem lett volna vállalható. A megállapodásban az is szerepel, hogy ha 50 százalék feletti eredményt érnek el, akkor is meghívnak bennünket kormányozni. Ezen kívül vannak olyan kitételek, hogy csak közös megállapodással módosítunk alkotmányt, csak közös megállapodással szervezünk át gazdasági régiókat úgy, hogy figyelembe vesszük a gazdasági, történelmi és kulturális hagyományokat. Ugyanez vonatkozik a tanügyi törvényre, de szó van a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Kar magyar oktatási vonalának létrehozásáról is” – ecsetelte Kelemen.
A politikus egyben a román politika rákos daganatának nevezte, a konzervatív párt alapítóját, Dan Voiculescut, aki megakadályozta az RMDSZ kormányra lépését, azáltal, hogy ragaszkodott ahhoz, hogy a szövetség ismerje el az alkotmány első cikkelyét, amely nemzetállamként határozza meg Romániát.
„Találtak egy fogást rajtunk”
Az RMDSZ-elnök szerint amikor politikai egyezségekről, megállapodások esélylatolgatásáról van szó, a romániai magyar társadalom mindig élénken reagál. „Ha azokban, akik az RMDSZ-re szavaztak, a „titokzatos” dokumentum miatt kételyek fogalmazódtak meg, akkor ezeket úgy kell eloszlatni, hogy nyilvánosságra hozzuk ezt a megállapodást. Persze a téma kapóra jött politikai ellenfeleinknek, Tőkés Lászlónak és Toró T. Tibor EMNP-elnöknek. Találtak egy fogást rajtunk, amit egy darabig, gondolom megpróbálnak kiaknázni. Talán cinikusnak tűnik, de attól tartok, hogy, amennyiben az RMDSZ egy különös vírus által testületileg kipusztulna, az sem hozna megnyugvást Tőkés Lászlónak, mert még mindig ott a feltámadás elméleti lehetősége” – vélekedett Kelemen.
Egyszerűbb működés kell
Az RMDSZ elnöke szerint számolni kell azzal, hogy az RMDSZ-nek nagyon hamar meg kell hoznia néhány döntést, hogy fel tudjunk készülni a következő választásokra. Ezt azzal indokolta, hogy megváltozott a politizálás társadalmi kontextusa. „Magyarországi segédlettel, magyarországi támogatásból megjelentek a versenypártok. Ők nem belső választásokkal, nagy vitákat követően, több szintű egyeztetések után hozzák meg a döntéseket, hanem néhány ember dönt, leülnek és néhány óra alatt megvannak a döntések. Mi konzultálunk, összehívunk, körbejárunk ilyen vagy olyan testületeket. Ezért nyitottabbá kell válnunk, mindazok számára, akik a politikában, közéletben szerepet akarnak vállalni, másrészt rugalmasabbá, egyszerűbbé kell tennünk a működésünket, hogy ha valami nem működik, azon gyorsan és érdemben tudjunk változtatni” –mondta.
„Akik pártalapításokat támogatnak, a megosztottságot erősítik, ami kollektív kudarccal végződhet. Ugyanakkor van egy szükségszerűség is abban, hogy a mindenkori magyar kormánnyal legyen párbeszéd és együttműködés. Párbeszédről könnyebb ebben a pillanatban beszélni, mint együttműködésről. A mi esetünkben, ebben a pillanatban az együttműködés lehetőségei nagyon korlátozottak. Pedig lenne rá igény” – fogalmazott Kelemen. Az RMDSZ elnöke nem hiszi, hogy az RMDSZ-nek úgy kellene meghatároznia a politikai stratégiáját, hogy magyarországi politikai pártokra gyűjtsön szavazatokat. Azok az erdélyi emberek, akik kettős állampolgárságot kaptak, elég felnőttek ahhoz, hogy eldöntsék, akarnak-e szavazni, és ha igen, kire – vélekedett Kelemen Hunor.
Kövér Lászlóra, az Országgyűlés elnökére utalva megjegyezte: „folyamatosan el vagyunk számoltatva, ami egy magyarországi politikus részéről meglehetősen lényegvak hozzáállás. Mi sem kérjük számon azt, hogy hova lett Magyarország egykori tekintélye és nem kérünk számon számos olyan dolgot, amit szívünk szerint számon kérnénk. Nem tesszük, mert nem ez kellene, hogy meghatározza a viszonyunkat.”
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár),

Aláírta Ponta Frunda tanácsosi kinevezését
Aláírta Victor Ponta miniszterelnök azt a dokumentumot, amely szentesíti Frunda György, az RMDSZ vezető politikusa kinevezését a kormányfő kisebbségügyi és külpolitikai tanácsadójává. Frunda díjmentesen végzi majd tanácsadói feladatait.
Mint arról beszámoltunk, Ponta múlt pénteken jelentette be, hogy jogi, külpolitikai és kisebbségügyi tanácsadójává nevezi ki Frundát, aki 1990 és 2012 között folyamatosan tagja volt a bukaresti parlamentnek, a december 9-i választások nyomán azonban elvesztette szenátori mandátumát.
Frunda egyébként egy szerda esti televíziós műsorban úgy vélekedett: a román alkotmány első cikkelye, amely nemzetállamként határozza meg Romániát, érzelmi alapú meghatározás, amely nem jár politikai következményekkel.
A politikus a Digi 24 hírcsatornának nyilatkozva emlékeztetett: az alkotmány csupán néhány sorral lejjebb már megemlékezik a nemzeti kisebbségekről. „Egyszerűen érzelmi alapú meghatározásról van szó. Mi azonban egyenlők akarunk lenni a többségiekkel. Egyébként Románia költségvetését már nem Bukarestben rögzítik, hanem Brüsszelben” – ecsetelte Frunda. Úgy vélte, az egységes és oszthatatlan nemzetállamra vonatkozó cikkelyt akkor törlik az alkotmányból, amikor lesz olyan román párt, amely hajlandó ezt felvállalni.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár),

Kóros szélsőségek
Hogyan lehet hatékonyabban küzdeni a rasszizmus ellen: utcai tüntetéssel vagy a hatóságok határozott fellépésével? Lehetnek olyan esetek, amikor egy, a közélet és a politikum, illetve a civil társadalom egészét lefedő megmozdulás indokolt, jelzendő az áldozatokkal való szolidaritást, de azért inkább az az üdvözlendő, ha az erre hivatott hatóságok teszik a dolgukat.
Bár szó sincs arról, hogy Romániában minden a legnagyobb rendben volna a diszkriminációellenes küzdelem terén, a hétvégi események nyomán mégis megállapítható, hogy itt jártak el józanul, az eset súlyának megfelelően a romaellenes megnyilvánulások kapcsán.
Míg ugyanis Bukarestben a diszkriminációellenes tanács indított vizsgálatot a cigány nők sterilizálásért pénzjutalmat ígérő szélsőséges szervezet ellen, Budapesten ismét csak a régi pótcselekvést alkalmazták a balliberális ellenzék pártjai, és utcára vonulva tüntetettek egy kormánypárti publicista szerintük cigányellenes írása ellen.
Márpedig a lóláb nagyon kilóg: szó sincs itt a romák iránti szolidaritásról – egyszerűen a kormányon akarnak ütni egyet azzal, hogy a külföld számára azt sugallják: Magyarországon a kormánypárt eltűri, hogy egyik prominens tagja cigányozzon.
Nem mintha a kifogásolt cikk szerzője, Bayer Zsolt teljesen ártatlan lenne. Az ugyan túlzás, hogy az írás a cigányság egésze ellen keltene hangulatot, ugyanakkor egy vezető publicista részéről minimum felelőtlenség és bornírtság állatnak nevezni bárkit is – még akkor is, ha késelt. És erre az sem mentség, ha célja az volt, hogy rámutasson: a kóros politikai korrektség és a szélsőjobbos megközelítés egyaránt hamis alternatíva.
Pótcselekvések és a téma napi politikai sárdobálássá degradálása helyett a mindenkori hatóságok józan és határozott fellépésére van szükség, Magyarországon és Romániában egyaránt. Egyrészt nem lehet megspórolni a romaintegrációs politika kidolgozását, másrészt pedig a lehető legszigorúbban fel kell lépni a bűnelkövetők és a társadalmi béke veszélyeztetői ellen – függetlenül attól, hogy kocsmai késelőkről vagy a frusztrációit cigányellenes usztítással kompenzálni próbáló, egyenruhában masírozó vagy politikusként cigányozó újnyilas vagy újlégionárius csőcselékről van szó.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár),

Románokkal riogatnak Nagy-Britanniában
A román és a bolgár bevándorlókkal szembeni félelmet kívánja választási kampányának középpontjába állítani az euroszkeptikus Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP) Nagy-Britanniában – derül ki a The Independent című brit lapból.
A lap emlékeztet: David Cameron konzervatív párti miniszterelnök nem vállalkozott arra, hogy megbecsülje, hány román és bolgár munkavállaló érkezhet a szigetországba azt követően, hogy 2014 januárjában Londonnak fel kell oldania a két ország polgáraival szembeni munkaerő-piaci korlátozásokat.
Az UKIP azonban nem ilyen visszafogott: a növekvő népszerűségű párt szerint 350-400 ezer román és bolgár érkezhet Nagy-Britanniába, ami szerinte a bűnözési statisztikákat is növelni fogja majd. A párt jelezte: ez a témakör központi eleme lesz a májusi önkormányzati, illetve a jövő évi európai parlamenti választások előtti kampánynak.
A The Independent szerint ez tovább növeli a konzervatív párti politikusok azzal kapcsolatos félelmeit, hogy az UKIP újabb választópolgárokat csábít el tőlük, ezért egyes értesülések szerint több képviselő is arra készül, hogy felszólítsa a kormányt: vezessen be újabb korlátozásokat a románokkal és a bolgárokkal szemben.
A lap szerint az UKIP össze kívánja kötni fő témáját, az EU-ból való kilépést a bevándorlás kérdésével, ami egy felmérés szerint a választópolgárok 80 százalékát aggasztja. „A Nagy-Britannia és Románia, illetve Bulgária közötti akadálymentes közlekedés az iskolákra, a lakásokra, az utakra, a szolgáltatásokra, az egészségügyre és a bűnözésre is hatással lesz” – ecsetelte az UKIP egyik szóvivője.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár),

Mire hajt az MSZP?
Mesterházy Attila, az MSZP elnöke bocsánatot kért, amiért a párt a kettős állampolgárság ellen kampányolt a 2004. december 5-i népszavazás előtt. Akár azt is mondhatnánk, hogy végül is jobb későn, mint soha, ahogy a kommunista MSZMP utódja a (vad)kapitalizmus egyik leghűbb hívévé vált, úgy a nemzeti kérdésekben eddig érzéketlen párt arra is rájöhetett, hogy egységes, 13–14 milliós magyar nemzetben gondolkodni nem feltétlenül egyenértékű a revizionista fasizmussal.
Egy baj van ezzel a bocsánatkéréssel: kései, és nem is igazán tűnik hitelesnek. Nem most kellett volna megkövetnie Mesterházynak a határon túli magyarokat a „23 millió románozásért”, amikor már mi is szavazhatunk a magyarországi választásokon, hanem legkésőbb akkor, amikor a párt élére került.
Nem tette meg, így egyértelmű, hogy a bocsánatkérősdivel immár a jövő évi magyarországi választásokra spekulálnak. A hirtelen jött nemzeti felbuzdulás oka az lehet, hogy az MSZP-nek a saját oldalán is kihívói vannak, így jól jöhetnek a korábban tehertételnek tekintett határon túliak voksai is. Ami ennél is érdekesebb Mesterházy erdélyi látogatásában, az, hogy az MSZP az RMDSZ-szel írt alá partneri megállapodást. A kérdés most az, hogy az RMDSZ csak ráijeszteni akar-e a Fideszre, hogy az lássa, van alternatívája, ha már inkább az RMDSZ itteni ellenzékét tekinti partnernek.
Emellett úgy gondolkodik: nem árt jóban lenni az MSZP-vel, hiszen jövő tavasszal akár még kormányra is kerülhet. (Meg persze az anyagi támogatás sem jön rosszul, most, hogy nincs benne a bukaresti kormányban, és Budapestről sem az RMDSZ feneketlen zsákjába ömlik a támogatás – olybá tűnik, mintha az MSZP éppen kilóra venné meg a szövetséget.)
A másik lehetőség az, hogy a partnerséget hosszú távúra tervezi, hogy így álljon bosszút a Fideszen, és ha nem is buzdítja szavazótáborát az MSZP-re történő voksolásra– ennyire azért talán nem rugaszkodtak el a valóságtól a szövetség vezetői – de arra igen, hogy inkább ne vegyen részt a magyar választásokon, ami szintén nem jó az itt népszerű magyar kormánypártnak. Azért kíváncsiak vagyunk, mit szólnak a köpönyegét megfordító baloldallal való összebútorozáshoz az RMDSZ még meglevő szavazói.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár),

Intolerancia
Az utóbbi hetekben – az MSZP kolozsvári elnökségi ülése, az ellene tartott demonstráció és szocialista pártelnök 2004. december 5. miatti bocsánatkérésének hitelességét megkérdőjelező vélemények megfogalmazása óta – a budapesti baloldali sajtóban egymást érik a sommás ítéleteket megfogalmazó tudósítások, interjúk és publicisztikák, amelyek nem győznek háborogni amiatt, hogy Erdélyben nem mindenki fogadta testvéri szeretettel, a megbocsátás örömkönynyeit morzsolgatva és/vagy tárt karokkal az RMDSZ egykori elnöke által a kincses városba hívott szocialistákat. (Sőt kijelenthető, hogy a többség így volt ezzel.)
Az MSZP-hez közel álló két budapesti napilap, illetve a riportereinek megszólaló interjúalanyok szinte már az RMDSZ elnökségéhez címzett feljelentésként ható stílusban méltatlankodnak azon, hogy a szövetségen belül olyan szervezetek is vannak – konkrétan a háromszéki –, amelyek nem nézik jó szemmel a szocialistákkal való kvaterkázást, sőt vezetőik nyíltan kijelentik, hogy ők a Fidesz politikáját érzik közelebb magukhoz.
Legutóbb a Népszabadság „Burjánzik az intolerancia” címmel közölt interjút egy, az MSZP látogatását pozitívan értékelő kolozsvári egyetemi tanárral. (Amivel semmi bajunk, mindenkinek jogában áll azon pártot szívesen fogadni, amelyiket akarja, és azzal szemben ellenszenvet táplálni, amelyikkel neki tetszik.) Az interjúalany többek között úgy fogalmaz: a székelyföldi társadalom mentálisan is egyre zárkózottabb. Emiatt burjánzik az intolerancia.
Másik megállapítása, hogy nem az a gond, hogy ne lenne kellő számú szocdem vagy liberális érzelmű erdélyi magyar, csak nem az MSZP-hez vagy valamely liberális kezdeményezéshez kötődnek. Nos szögezzük le: valóban ostoba az, aki szerint az erdélyi és partiumi magyar társadalom monolitikus, és birkamód egységesen rohan majd a Fideszre szavazni, amiért az könnyített állampolgárságot adott. Mint minden társadalomban, itt is vannak jobbosok, balosok, liberálisok, valamint szélsőjobbosok és -balosok. (Jelen sorok szerzője is liberálisnak tartja magát – olyan konzervatív liberálisnak, aki baloldalra nem szavazna, de például azt sem szereti, ha egy jobboldali párt baloldali gazdaságpolitikát folytat.)
Csak hát úgy vannak vele, hogy az MSZP által eddig képviselt nemzetiségi politika és a kimúlt SZDSZ nemzeti ügyekben tanúsított érdektelensége és érzéketlensége miatt (mely szellemiség azért a magyar politikum és közélet egy részében még tovább él) ezen alakulatokat, illetve az általuk képviselt szellemiséget hiteltelennek tartják. Az meg, hogy a korlátlan információáramlás, az egyre nagyobb számban fogható televíziós csatornák és a falvakban is elérhető széles sávú internet korában hogyan lehet egy közösség egyre bezárkózóbb, megint csak érdekes megállapítás – nem is firtatnánk, milyen érvekkel megalapozható.
Valahogy ugyanis az az érzésünk, nem is ez volt a fontos – hanem az, hogy legyen egy ürügy „befele forduló intoleránsozni” azokat, akiknek ugyan eszük ágában sincs senkit sehonnan kirekeszteni, csak nem vevők az MSZP meakulpázására, nem érzik úgy, hogy a balliberális gondolkodásmód róluk, nekik szólna, sőt emellett még konzervatívnak vagy jobboldalinak is merészelik magukat nevezni. Döntsék el az olvasók, a két hozzáállás közül melyik tekinthető intoleránsnak.
Balogh Levente

Krónika (Kolozsvár),

Ki mit tűz ki?
Gondolom, nem csupán e sorok szerzője van úgy vele, hogy akkor lepődött volna meg, ha a bukaresti kormány nem hisztérikusan reagál Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár kijelentésére, miszerint a székely zászló betiltására vonatkozó igyekezet szimbolikus agressziónak tekinthető a romániai magyar közösség ellen.
Szó ami szó, Németh kijelentése talán egy kicsit tényleg keményre sikeredett, a szimbólumharcokba való belebocsátkozásnál jóval fontosabb lenne, ha Budapest majd a közigazgatási reform idején, a magyarok számára kedvezőbb régiók kialakítása érdekében állna ki nemzetközi színtéren is a romániai magyar közösségért. A mostani megjegyzés azonban mégis fontos, hiszen vélhetően azt jelzi: Budapest megpróbál védhatalomként fellépni a határon túli magyarok érdekében.
Csakhogy ehhez jól átgondolt, higgadt, a lehetséges külföldi reakciókat is számba vevő stratégia kell, hogy Bukarest egy pillanatig se tudjon a nyugati partnerek előtt abban a szerepben tetszelegni, hogy ismét a román fél vált a „nacionalista magyar kormány szimbolikus agressziójának” áldozatává. Ha pedig Ponta, Corlăţean vagy bárki más úgy gondolja, hogy egy nemzeti közösség szimbólumai elleni hadjárat 2013-ban belügynek minősül, akkor csak annyit tudunk mondani, hogy mentálisan még mindig a Ceauşescu-diktatúrában élnek. A nemzetiségi kérdés meglovagolása azért, hogy így kendőzzék el a gazdasági és belpolitikai gondokat, bármely ország bármikori kormányától elfogadhatatlan.
Nem szeretnénk tovább szítani a kedélyeket, ezért nem kötünk bele Ponta kormányfő neveletlenségről tanúbizonyságot tevő kijelentésébe, miszerint Németh Zsolt kijelentése arcátlanság. Ehelyett a miniszterelnök egy másik kijelentését idéznénk: „Nem hiszem, hogy bárki is megmondhatja nekünk, milyen zászlókat tűzhetünk ki itt, és hogyan tűzzük ki a zászlókat.” Ebben csak igazat tudunk neki adni, és biztosíthatjuk róla, hogy a romániai magyar közösség tagjai ehhez tartják magukat: nem hagyják, hogy bárki – akár Bukarestből, akár máshonnan – megmondja nekik, hogyan járhatnak el saját jelképeikkel kapcsolatosan. Olyan zászlót tűznek ki saját településükön, amilyet akarnak. És természetesen úgy, ahogy akarják.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár),

Távolmaradók
Aki nincs velünk, az nincs – így értelmezhető az RMDSZ döntése, miszerint nem vesz részt azon a március 10-ei autonómiatüntetésen, amelyet a Székely Nemzeti Tanács hívott össze Marosvásárhelyre.
Az érv – miszerint az RMDSZ nem lehet az SZNT vagy az EMNP utánfutója, és mivel a tüntetést nem ő szervezi, nem vesz részt rajta – az infantilizmus határát súrolja, hiszen az szűrhető le belőle, hogy talán nem lenne ellenére egy ilyen megmozdulás, de mivel az ötlet más fejéből pattant ki, az erdélyi magyarság önrendelkezése inkább le van sajnálva.
Mindez legalábbis visszás annak nyomán, hogy Kelemen Hunor RMDSZ-elnök „meghekkelte” a nemzeti liberálisok tisztújító kongresszusát, és a jelkép elleni romániai hisztéria közepette székely zászlót ajándékozott Crin Antonescu pártelnöknek. Bár azt is érdemes megjegyezni, hogy az önrendelkezéshez mindegyik gesztus – azaz a zászlóajándékozás és a tüntetés is – nagyjából ugyanolyan kevéssé hatékonyan járul hozzá. Az RMDSZ vezetőinek viselkedéséből az olvasható ki, hogy félszájjal kiállnak ugyan a magyar közösség autonómiája és szimbólumainak használata mellett, de az önrendelkezés melletti tömegmegmozdulások már nem szimpatikusak, mivel a szövetség illetékesei térdelőrajtban várják a kormányszereplésre való felkérést arra az esetre, ha a kormánykoalíció pártjai között kenyértörésre kerülne sor. Ezért jelzik, hogy ők a jó, „háziasított” magyarok, akik a csúnya, „radikális” magyarokkal ellentétben mérsékeltebbek, és a prioritás számukra néhány tucatnyi kormányzati és kormányzat közeli tisztség megszerzése. Nem mintha az állandó tüntetgetés hatékonyabb volna. Egy helyszínre korlátozott, néhány politikus számára szereplési lehetőséget biztosító, de egyébként kevés résztvevőt megmozgató, eredménytelen hétvégi tömegdemonstrációkból már eleget szerveztünk. (Ami nem jelenti azt, hogy az RMDSZ mostani magatartása nem káros, legalább jelezni kéne Bukarestnek , hogy egységesen akarjuk az önrendelkezést.) Ha már mozdulni akarunk, azt minden erdélyi és partiumi településen egyszerre kellene, összmagyar szinten, igazi tömegerőt felmutatva. Ellenkező esetben sohasem vesznek komolyan. És ha nem sikerül az egységes fellépés, akkor joggal.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár),

Egyenlőtlenség
A székely zászló kapcsán a magyar közösség és a román kormány között kirobbant vita új dimenziót kapott a héten, miután az anyanyelvhasználathoz való jog is részévé vált a disputának. Az előbbi ugyanis szimbolikus síkon zajlik, utóbbi viszont már konkrét hozadékokkal járhat a közösség megmaradásának szempontjából.
Józan ésszel megvizsgálva a helyzetet egyértelmű, hogy Ráduly Róbert csíkszeredai polgármesternek igaza van: egy olyan régióban, ahol a polgárok 80 százaléka magyar, már csak a jóérzés is azt diktálja, hogy a hivatalokban, a polgárok ügyeit intéző hatóságoknál dolgozók ismerjék a magyar nyelvet. (Nem pedig, hogy kötelezően csak azt kelljen használniuk még a nem magyaroknak is, ahogy azt a sajtó és a szándékosan ferdítő Mircea Duşa védelmi miniszter sugallta.)
Hogy egy élő klasszikus – maga a hisztérikusan reagáló, bülbülszavú Duşa miniszter – szófordulatát idézzük: példátlan pofátlanság, ha egy állam célja nem az, hogy minden polgára a lehető legjobban érezze magát az országban, és egy kisebbségi nemzeti közösség tagjaitól meg akarja tagadni az anyanyelvhasználat lehetőségét – például azáltal, hogy olyan hivatalnokokat nevez ki az általuk lakott régióban, akik nem értik és nem ismerik az illető közösség nyelvét. Az ország polgárai közötti valódi egyenlőségről ugyanis csak akkor beszélhetünk, ha mindenki számára azonos feltételeket teremtünk a hatóságokkal való kapcsolattartásban. Ha a magyarok által lakott területeken ők is ugyanúgy használhatják hivatalosan az anyanyelvüket, mint a románok a magukét.
Amíg viszont az a helyzet, hogy a többség még a meglévő nyelvhasználati törvényt sem tartja be, csak „ nagyvonalúan megengedi” a kisebbségnek, hogy a többségiekhez hasonlóan csak a többségi nemzet nyelvét használja a hivatalokban, valódi egyenlőségről nincs szó. Addig diszkrimináció van, és a magyarok másodrendű állampolgárnak minősülnek a saját szülőföldjükön. Bármit is mondjanak a nyugat-európai „jogvédők”, akik eljönnek Romániába, és Bukarestből ki sem mozdulva elégedetten konstatálják, milyen jól is élnek a nagyváradi vagy csíkszeredai magyarok a „példás” kisebbségvédelmi gyakorlatot folytató országban.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár),

Martonyi: ostobaság Erdély visszacsatolása
Erdély Magyarországhoz való visszacsatolása teljes mértékben ostobaság – jelentette ki Martonyi János magyar külügyminiszter a Digi 24 bukaresti hírcsatornának adott interjúban. A tárcavezető inkább az autonómiában látja a megoldást. Mint kifejtette, a kulturális autonómia mellett létezik a területi autonómia is.
„Ezt nevezhetjük akár decentralizációnak is, a fő elv az, hogy egy közösség rendelkezzék a lehetőséggel, a joggal az őt érintő ügyek intézésére legalább egy adott területen. Egyébként létezik egy érdekes európa tanácsi ajánlás, amely kimondja, hogy ha egy helyi közösség kifejezi az akaratát, hogy egy adott területen maga kívánja az ügyeit intézni, akkor a kormánynak megértően kell ehhez az óhajhoz viszonyulnia. Főleg akkor, ha viszonylag nagy közösségről van szó, amely régóta él az adott területen” – mondta Martonyi János. Hozzátette: a magyar kormány egyetlen dolgot tehet: hogy támogassa a határon túli magyar közösségek autonómiaigényeit.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár),

Hogyan tovább?
Újabb autonómiatüntetésen vagyunk túl. A romániai magyar közösség ismét több ezres megmozduláson jelezte a bukaresti hatalom felé, hogy a román állam területi épségének megkérdőjelezése nélkül ugyan, de saját ügyeiben, az általa többségben lakott régióban önrendelkezést követel.
Ugyanakkor remélhetőleg senki sem hiszi azt, hogy ez elegendő volt a célok eléréséhez. Mint ahogy azt sem, hogy néhány további, Erdély vagy a Partium valamely pontján megtartott tömegmegmozdulás eredményes lehet. A tüntetések ugyanis önmagukban óhatatlanul rutinszerűvé válnak, és devalválják a közvetíteni kívánt üzenetet.
Vagyis nem szabad engedni, hogy az autonómiaküzdelem néhány száz vagy néhány ezer idealista ábrándképének tűnjék, fel kell kelteni és ébren kell tartani a magyar tömegek érdeklődését iránta. Világosan meg kell fogalmazni a célokat, valamint azt, hogy azokat milyen eszközökkel lehet elérni.
A célokat az eddigiek alapján így lehetne összefoglalni: területi autonómia a Székelyföldnek, és lehetőleg a partiumi tömbmagyarságnak is, a szórványvidékeken pedig kulturális önrendelkezés. Nem győzzük hangsúlyozni: ezek eléréséhez akárhány utcai tüntetés kevés lesz. Először is komoly, életképes autonómiakoncepciók kidolgozása szükséges, majd a többségi társadalom ezekre fogékony része támogatásának megszerzése. És a saját, jól kiépített „diplomáciai hálózat” is elengedhetetlen, hogy a jogaiért küzdő közösség helyezetéről, életéről, követeléseiről a mérvadó külföldi sajtó és politikum is naprakész információkkal bírjon, és akár nyomásgyakorlásra is hajlandó legyen. Ha erre képtelen a romániai magyar közösség, akkor tüntetgethet mindaddig, amíg már csak néhányan maradunk. Az elsődleges cél most a magyar közösség számára hátrányos regionalizáció megakadályozása – akár polgári engedetlenség révén is. Mindezekhez azonban a célokban való megegyezés és egységes fellépés kell – a hivatalos RMDSZ-vezetés például máris óriási károkat okozott az ügynek azzal, hogy csak azért, mert a politikai riválisok szervezték, illetve hogy ne szerezzen rossz pontokat Bukarest előtt, nem volt hajlandó kiállni a tegnapi megmozdulás mellett.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár),

Szabadon engedték Adrian Năstasét
Véget ért a korrupció miatt még júniusban eredetileg két év letöltendő szabadságvesztésre ítélt exkormányfő, Adrian Năstase börtönbüntetése: a bukaresti törvényszék hétfőn jogerős ítéletben jóváhagyta a 4. kerületi bíróság februári ítéletét, amelyben jó magaviselete és a börtönben folytatott írói tevékenység miatt feltételesen szabadlábra helyezte a politikust. Năstase a szükséges formaságok elintézését követően tapsoló hívei gyűrűjében már este elhagyta a jilavai fegyházat, és hazatért otthonába, előtte azonban egy magánklinikán kivizsgálták.
Az ítéletet követően blogján örvendetesnek nevezte, hogy hazatérhet családjához. „Néhány napig csak arra használom az időt, hogy »belélegezzem« a szabadságot, és további terveimen gondolkodjam” – írta az exminiszterelnök.
A hétfői tárgyalás egyébként kétórás halasztással kezdődött, miután az Országos Korrupcióellenes Ügyosztályt (DNA) képviselő ügyész jelezte: nem volt ideje áttanulmányozni a volt kormányfő dossziéjához utólag csatolt dokumentumokat. Azon iratról van szó, amely rögzíti, hogy Năstase a legutóbbi tárgyalás óta jó magaviselete miatt további kedvezményt kapott, nevezetesen azt, hogy megnövelték a látogatási órák számát. Amikor egyébként Năstase belépett a tárgyalóterembe, hívei hosszas tapsban törtek ki.
A szünetet követően az ügyész azzal érvelt, hogy az Ilfov megyei Cornetu bíróságán kellett volna tárgyalni az ügyet – ennek a joghatósága alá tartozik a jilavai fegyház -, másrészt pedig úgy vélte, hogy az elítélt nem tett tanúbizonyságot arról, hogy jó útra tért volna. Erre bizonyítékul blogját hozta fel, amelyből kiviláglik, hogy nem tiszteli a törvényt, és nem fogadja el a börtönbüntetésről szóló ítéletet. Az ügyész azt is rendellenességként említette, hogy Năstase ügyiratából kitöröltek bizonyos adatokat. Az exkormányfő viszont rámutatott, hogy bizonyos őrizetesek személyes adatairól van szó. Năstase védőbeszédében egyébként közölte: ő mindig ártatlannak tartotta magát, a DNA érveit pedig a szabadlábra helyezési folyamat ellehetetlenítését célzó időhúzásnak minősítette. Egyúttal arra hivatkozott, hogy Európában általában felfüggesztett börtönbüntetésre ítélik a volt kormányfőket és minisztereket, csupán Ukrajnában és Albániában ítélték letöltendő szabadságvesztésre a volt kormányfőt.
Năstase valószínűleg visszatérhet korábbi pártjába, a Szociáldemokrata Pártba (PSD): Victor Ponta pártelnök-kormányfő arról beszélt, hogy Năstase sokat jelent a párt számára, a legfontosabb, hogy kiszabaduljon, majd ezt követően tárgyal vele a jövőjéről. Ion Iliescu, a párt tiszteletbeli elnöke szerint pedig az exkormámyfőnek a PSD-ben a helye, amint lejár a közügyektől való eltiltásra vonatkozó ítélet hatálya, és hasonlóan nyilatkozott Valeriu Zgonea, a képviselőház elnöke is. Utóbbi emlékeztetett: a párt alapszabálya értelmében Năstase elítélése pillanatában elvesztette párttagságát, jelenleg pedig nem gyakorolhatja állampolgári jogait, ezért a párttörvény előírásai szerint járnak majd el.
Mint arról beszámoltunk, a bukaresti 4. kerületi bíróság még februárban hagyta jóvá Năstase feltételes szabadlábra helyezését, ami ellen az ügyészek akkor fellebbezéssel éltek. A jilavai fegyház illetékes testülete januárban döntött úgy, hogy 45 napot jóváír Năstase börtönbüntetéséből, mivel a börtönben több könyvet és a egy tudományos művet is írt, magatartása pedig példaértékű. Ennek nyomán büntetése egyharmada letöltöttnek tekintendő, ami után kérelmezhette a feltételes szabadlábra helyezést.
Năstasét tavaly június 20-án ítélte jogerősen két év letöltendő szabadságvesztésre a legfelsőbb bíróság egy korrupciós ügy miatt, Năstase azonban aznap este, amikor két rendőr érkezett a lakására, hogy őrizetbe vegye, öngyilkosságot kísérelt meg: megpróbálta főbe lőni magát. Ezt az egyik rendőr megakadályozta, így a golyó csak a nyakát súrolta. A volt kormányfő ellen az volt a vád, hogy 2004-es államfői választási kampánya során törvénytelenül gyűjtött kampánypénzeket. Ez oly módon történt, hogy az építészeti felügyelet által szervezett, A minőség trófeája nevű konferencia résztvevői által befizetett részvételi díj valójában az akkori kormányfő kampánykasszájában landolt.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár),

Velünk kampányolnak
Még több mint egy év van hátra a magyarországi országgyűlési választásokig, de máris gőzerővel zajlik a választási kampány, amiben a határon túli szavazók is témává váltak. A széttöredezett balliberális ellenzék egy része megpróbál a 2010-ig, egy éven át inkább csődgondnokként, mint miniszterelnökként tevékenykedő Bajnai Gordon exkormányfő ernyője alatt gyülekezni.
Eközben a kormány a gazdasági és szociális populizmusban vélte megtalálni a választási siker kulcsát: rezsicsökkentésre kényszeríti a szolgáltatókat. Hogy ez közép- és hosszú távon mennyire ingathatja meg a beruházók Magyarország biztonságos befektetési terep mivoltába vetett bizalmát, még nem tudni, mindenesetre a polgárok – a legutóbbi közvélemény-kutatások szerint – kedvezően értékelik az akciót. A balliberális oldal eközben szokása szerint bel- és külföldön is diktatórikus törekvésekkel vádolja a kétharmados többségben levő kormányoldalt, ami továbbra is ostobaság.
Nem mintha minden a legnagyobb rendben lenne – az alkotmánymódosítás, amelynek lényege, hogy az alkotmánybíróság által elvetett törvényeket csak azért is alaptörvénybe iktatták, tovább hígította, devalválta azt, és gesztusnak sem túl elegáns, emellett a hagymázas képzelgései miatt hírhedt Szaniszló Ferenc díjazása is nagy baki. A balliberálisok egy része most úgy próbál fogást találni a kormányon, hogy megpróbálja elhitetni: a kabinet választási csalásra készül. Ehhez bennünket, határon túliakat is eszközként használnak, mondván: az a fideszes törvényjavaslat, amelynek értelmében nemzetbiztonsági okból az állampolgársági kérelmet beadók állampolgárság szerinti megoszlására és a benyújtás földrajzi helyére vonatkozó adat megismerése iránti igény teljesítése megtagadható lenne, a választási csalás melegágya. Mert – ahogy azt a Gyurcsány-féle Demokratikus Koalíció hangoztatja – ha nem derül ki, hányan szavazhatnak, „a Fidesz bármikor elintézheti, hogy 3-400 ezer szavazat úgy kerüljön bele az urnákba, hogy azokat senki nem adta le”.
A valaha szebb napokat látott Tamás Gáspár Miklós pedig a Milla tüntetésén már odáig ment, hogy „az előre megírt eredmény” miatt a választásról való távolmaradásra szólította a „demokratákat”, valamint a határon túliakat. Az egy dolog, hogy a kormánynak – miközben megpróbálja óvni a határon túli polgárokat az esetleges utódállami hatósági zaklatástól – a látszatát is kerülnie kell minden ferde szándéknak. Az viszont az ezt valló ellenzék részéről sajátos demokráciaértelmezés, hogy – mivel nem tudtak elég támogatót meggyőzni – eleve csalásnak kiáltják ki a jövendő választás eredményét. Ez persze kényelmes, hiszen így akár az összes távol maradót a saját hívükként állíthatják be.
Ugyanakkor ránk nézve veszélyes is, hiszen a választáson esetleg részt vevő határon túliakat a felvetés nyomán kellő rosszindulat és frusztráció megléte esetén „antidemokratának” (értsd: kormánypárti szavazónak) lehet majd bélyegezni. Márpedig a határon túliakat nem kellene belpolitikai játszmáik tárgyává tenniük. Ha egyes politikai erők úgy gondolják, hogy nem kívánják megszólítani a határon túli magyarokat, akkor legalább az anyaországi közvéleményt ne akarják ellene uszítani. A határon túli szavazók el tudják dönteni, jó-e nekik és az anyaországnak, ha élnek választójogukkal. Ami – az eddig ismert felmérések szerint – még százezres nagyságrendű részvétel mellett sem befolyásolná döntően a választások menetét. Nagyon nem lenne korrekt, ha bármely balliberális alakulat – még ha csak részben is – már előre az ő nyakukba próbálná varrni a felelősséget az esetleges választási vereségért.
Balogh Levente
Szabadság (Kolozsvár),

Milliók az RMDSZ-nek
Idén is az RMDSZ kapja a legnagyobb összeget abból a pénzalapból, amelyet a 2013-as költségvetés az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala rendelkezésére bocsátott a kisebbségek támogatása céljából, és az összeg is nagyobb, mint az elmúlt két évben kapott pénz.
Az összeg elosztásáról kormányhatározat rendelkezik. Az összesen 81,3 milió lejből (2012-ben 79,2, 2011-ben pedig 73,7 millió lej volt a támogatás) az RMDSZ több mint 18 millió kap (2012-ben a szövetségnek jutó összeg 17,1, tavalyelőtt pedig 15,98 millió lej volt), a Pro Európa Roma párt 11,7-et (tavaly 11,1, tavalyelőtt pedig 10,3 millió lejt kapott), a Német Demokrata Fórumnak 6,5 millió lej jut (6,2, illetve 5,7 millió lej az elmúlt két évben). Az ukrán közösség szervezete 6,7, a lipováné 4,5, az örményé 3,5 millió lejt kap.
Az ily módon kiosztott összeget székházfenntartásra, személyzeti költségekre, művelődési rendezvények szervezésére, ingó és ingatlan vagyonelemekbe történő befektetésre és uniós programok társfinanszírozására használhatják fel az érintett szervezetek. Az összeget a kormányfőtitkárság osztja szét, negyedévenkénti egyenlő részletekben. A szervezetek az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalával kötött megállapodás alapján jutnak a pénzhez. A hivatal kérésére idén is az összeg 30 százalékát kitevő előleg utalható ki interetnikai kapcsolatokat erősítő, valamint intolerancia-ellenes projektekre.
Mint ismeretes, az RMDSZ 2009-től lemondott a parlamenti pártoknak alanyi jogon járó állami támogatásról a kisebbségi szervezetként kasszírozható összeg megtartása érdekében. A két támogatási forma súlya meglehetősen eltérő volt. Míg a kisebbségi forrásból 2009-ben a magyarságnak 15,18 millió lejt osztottak, az RMDSZ parlamenti pártként kevesebb mint félmillió lejt kapott volna. A pártpénz tehát a kisebbségi támogatásnak alig több mint három százalékát tette ki. Ugyancsak 2009-től egyébként nem az RMDSZ által működtetett Communitas Alapítvány, hanem közvetlenül az RMDSZ számlájára érkezik az állami támogatás. A szövetség a megszerzett költségvetési támogatásnak rendszerint csak harmadrészét osztotta ki a pályázati rendszeren keresztül. A fennmaradó kétharmad felhasználására soha nem adtak magyarázatot.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár),

Pénzmosás ortodox kolostoron keresztül
Egy nagyváradi ortodox kolostor segítségével mosott pénzt egy brassói gyógyszerforgalmazó cég a Szervezettbűnözés- és Terrorellenes Ügyosztály (DIICOT) illetékesei szerint. A DIICOT csütörtökön hét megyében – köztük Brassó, Bihar és Maros megyében – tartott házkutatást.
A gyanú szerint a brassói Ropharma cég 2010 októbere óta támogatás címén összesen 914 ezer lejt utalt a Nagyvárad Hegyalja nevű városrészén a Szent Kereszt ortodox kolostor bankszámlájára. Az öszszeget olyan magánszemélyek számlájára utalták tovább, akikről kiderült, hogy a Ropharma alkalmazottai voltak. Összesen 781 895 lejt utaltak tovább a kolostor számlájáról összesen 17 Ropharma-alkalmazottnak, többek között építőanyag vagy az ikonosztászhoz szükséges faanyag beszerzése címén.
Az illegális ügyletek nyomán az állam összesen 292 ezer lejnyi adóbevételtől esett el. A nyomozó hatóságok csütörtökön kihallgatták a kolostor házfőnöknőjét is, mivel ő kezelte az intézmény bankszámláját.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár).

Állami perselypénz
Két dolog miatt is a figyelem középpontjába került a héten a Romániában működő egyházak helyzete: egyrészt azért, mert a kormány elfogadta a restitúciós törvény új tervezetét, amelyet felelősségvállalással, vagyis a parlamenti vita megkerülésével kíván keresztülvinni a törvényhozáson, másrészt pedig azért, mert egy kormánypárti politikus bejelentette: törvénytervezetet készül benyújtani az egyházak finanszírozásának beszüntetéséről.
A két téma tulajdonképpen összefügg, hiszen az egyházakat külön sújtja az a tény, hogy a kommunizmus idején ellopott ingatlanaik jelentős részét még mindig nem kapták vissza, amit pedig visszakaptak, annak egy része felújításra szorul, amihez pénzre van szükség. Ha emellett még az állami támogatást is elveszítik, akkor valóban kilátástalan helyzetbe kerülnek.
A legfőbb prioritásnak tehát azt kell tekinteni, hogy az egyházak – és persze mindenki, akitől a kommunisták elrabolták tulajdonát – a lehető leghamarabb teljes egészében visszakapják elorzott vagyonukat, illetve amennyiben nem lehetséges a természetbeni visszaszolgáltatás, kapjanak megfelelő kárpótlást. Ez persze óriási anyagi erőfeszítés az állam számára, de meg kell tenni. Ha több évre beütemezve, akkor is.
Ha pedig véglegesen és megnyugtatóan rendeződött a helyzet, és már egyetlen önkormányzat sem próbálja meg oly módon megtartani a lopott vagyont, hogy pert indít a restitúciós határozat visszavonása érdekében, akkor kerülhet szóba az egyházak állami támogatásának átalakítása. Tudjuk jól, hogy Remus Cernea elsősorban az amúgy is óriási vagyon fölött rendelkező ortodox egyház túlkapásai miatt nyújtaná be a finanszírozás megvonásáról szóló törvényt. Templom- és kolostorépítésre valóban nem szabadna egyetlen fillér „állami perselypénzt” sem adni – arra adakozzanak a hívek, és írhassák le az adójukból, az egyházak pedig nyugodtan folytathassanak gazdasági tevékenységet – és fizessenek utána adót. Az egyházak – különösen a magyar történelmi egyházak – ugyanakkor közfeladatokat is ellátnak: iskolákat, árvaházakat, öregotthonokat, sőt a tervek szerint kórházat is működtetnek. Ezen tevékenységek finanszírozására pedig igenis jár az állami, önkormányzati támogatás.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár).

Felmérés: adózzon az ortodox egyház!
A megkérdezett romániai polgárok több mint fele úgy véli, hogy az ortodox egyháznak adót kell fizetnie – derül ki az Avangarde közvélemény-kutató most nyilvánosságra hozott felméréséből. A válaszadók 54 százaléka nyilatkozott úgy, hogy az egyháznak a jelenlegi gyakorlattal szemben adóznia kell, és csak 24 százalék vélekedett úgy, hogy nem. 43 százalék azt nyilatkozta, hogy az államnak kell biztosítania a papok fizetését, ugyanakkor hasonló arányban, 40 százaléknyian mondták azt, hogy ez nem az állam feladata.
A megkérdezettek 50 százaléka szerint szükséges az iskolai hittanoktatás, míg 44 százalék ellenzi azt. Rákérdeztek a Bukarestben épülő nemzet megváltásának katedrálisa ügyére is. Eben az esetben 44 százalék egyetértett a gigantikus templom építésével, 32 százalék nem, a bizonytalanok aránya pedig 27 százalék. A megkérdezettek közel fele szerint a templom építését az államnak kell finanszíroznia, míg 40 százalék szerint az államnak nem kellene részt vennie az építkezésben.
A felmérés szerint a megkérdezettek többsége szeretné a halálbüntetés visszaállítását, és ellenzi az azonos neműek házasságát. A felmérés április 12. és 16. között készült. A téma aktualitását az adja, hogy a közelmúltban a kormányzó USL színeiben képviselői mandátumot szerzett Remus Cernea parlamenti képviselő bejelentette: törvénytervezetet készül benyújtani az egyházak állami finanszírozásának megszüntetése érdekében.
Az ügy miatt szerdán délután hevesen bírálta Cerneát Laurenţiu Streza erdélyi ortodox metropolita. Szerinte az ortodox egyház nagyobb adót fizet az államnak, mint amekkora összeget a papok fizetésére kap tőle, mivel az állam csak a bérek egy részét állja, a többit az egyház, jövedelemadót viszont a fizetés teljes összege után fizetnek. Szerinte az állam nem azért ad pénzt az egyháznak, mert akar, hanem mert köteles erre. Ezt azzal indokolta, hogy amikor a 19. században Cuza fejedelem államosította az egyházi javakat, az állam ígéretet tett az egyház támogatására. A bukaresti megakatedrálist azzal vette védelmébe, hogy az „olcsóbb, mint nyolc kilométer autópálya megépítése.”
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár).

Először beszélt a nyilvánosság előtt a börtönből nemrég szabadult Adrian Năstase
Továbbra is politikai bosszúnak tartja az ellene zajló bírósági eljárást és letöltendő börtönbüntetésre ítélését Adrian Năstase volt miniszterelnök. A korrupció miatt tavaly júniusban szabadságvesztésre ítélt, majd nemrégiben jó magaviselete miatt feltételesen szabadlábra helyezett szociáldemokrata politikus szabadulása óta először adott interjút.
A beszélgetést a kormány egyik fő szócsövének számító Antena 3 hírcsatorna sugározta szerda este.
Năstase közölte: még 2012 decemberében panaszt tett a strasbourgi Európai Emberi Jogi Bíróságon, amelyben igazságtalannak nevezi az ellene lefolytatott eljárást. Azt is elmondta, hogy azért nem fordult kegyelmi kérvénnyel Traian Băsescu államfőhöz, mert az megalázkodás, illetve bűnösségének elismerése lett volna. „Egy kegyelmi kérvény számomra olyan megaláztatás lett volna, amelyet semmi esetre sem lettem volna képes vállalni” – jelentette ki Năstase. Álláspontja szerint az Európai Bizottság tavaly nyári kérése, hogy az ügyvivő köztársasági elnök ne adjon egyéni kegyelmet senkinek, „az egész nemzet, az egész ország számára megalázó” volt. Ezzel arra az időszakra utalt, amikor a kormányzó Szociálliberális Unió (USL) kezdeményezésére a parlament felfüggesztette tisztségéből Traian Băsescut, és fölmerült a lehetőség, hogy az államfői tisztséget ideiglenesen betöltő szenátusi elnök, Crin Antonescu elnöki kegyelemben részesíti Năstasét.
Năstase mindemellett azt is kijelentette, hogy Victor Ponta kormányfő helyében ő is együttműködne Băsescu államfővel. Năstase egyébként díszmeghívottként jelen lesz a Szociáldemokrata Párt hétvégi bukaresti tisztújító kongresszusán, az általa letartóztatásáig betöltött országos választmányi elnöki tisztségre pedig nem írnak ki választást, bár a volt miniszterelnök még több mint három évig nem gyakorolhatja állampolgári jogait.
Az exkormányfő azt is elmondta, hogy tavalyi öngyilkossági kísérlete a lehető legvalóságosabb volt, erre bizonyíték a máig meglevő sebhely. „Az a golyó csak egy milliméterre haladt el a nyaki üterem mellett” – mondta Năstase. Az öngyilkossági kísérlet körülményeiről elmondta: amikor a letartóztatására kiküldött rendőr őrizetbe akarta venni, a bal zsebében már ott volt a revolver. A rendőrnek azt mondta: „Sajnálom, hogy te is belekeveredtél”, mivel attól tartott, hogy a tisztnek baja származhat abból, ha a szeme előtt követ el öngyilkosságot a letartóztatandó személy. Az öngyilkosság azért nem sikerült, mert Năstase csak jobb kézzel tud lőni, és miközben át akarta venni a revolvert bal kezéből a jobba, a rendőrnek volt ideje rávetni magát. A fegyver dulakodás közben sült el, súrolva a politikus nyakát. Közölte: azért akart végezni magával, mert úgy érezte, nem bírja elviselni az ítélettel járó megaláztatást.
Mint ismeretes, Năstasét korrupció miatt ítélte két év szabadságvesztésre tavaly júniusban a legfelsőbb bíróság, miután bebizonyosodott, hogy a 2004-es államfői választások előtti kampányában az Állami Építészeti Felügyelet által szervezett szakmai konferencián összegyűjtött összeget használt fel. Letartóztatásakor öngyilkosságot kísérelt meg, de ezt a kivezényelt rendőrt megakadályozta
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár).

Szólás, szabadság
Sokaknak talán túlságosan elvontnak tűnik a téma, amelyről az alkotmánybíróság hét eleji döntése szól, miszerint alkotmányellenes módon iktatták ki a rágalmazást és a becsületsértést a bűncselekmények sorából.
A döntés ugyanis egyrészt a szabad véleménynyilvánítás jogát, illetve közvetve a sajtószabadságot, másrészt pedig a jó hírnévhez való jogot érinti. Pedig ezek jelentik egy működő, demokratikus társadalom alapját, ha bármelyikük büntetlenül megsérthető, korlátozható, az súlyos következményekhez vezethet.
A problémát az egészséges egyensúly megtalálása jelenti. Meg kell állapítani, meddig terjed a szólásszabadság, a véleménynyilvánításhoz való jog, és hol kezdődik az, amikor minden alap nélkül belegázolunk valakinek a becsületébe, az emberi méltóságába. Romániában különösen problémás a helyzet, hiszen a román média jelentős része – amellett, hogy kitűnő tényfeltáró anyagok is születnek – előszeretettel hódol a revolverújságírás stílusának, ez a gyakorlat még a minőséginek nevezhető sajtószegmenstől sem idegen. Amióta pedig nem szankcionálható megfelelő mértékben a rágalmazás és a becsületsértés, a valamely politikai oldal irányítása alatt álló médiumok szinte büntetlenül kiabálhattak kígyót-békát a másik oldalra. Vagyis egyszerűen visszaéltek a szólás- és véleményszabadság jogával. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a rágalmazás és a becsületsértés büntetése magában hordozza annak a veszélyét, hogy valamely tényfeltáró cikkre reagálva egyes politikusok azonnal bíróságra citálják az újságírókat. Ahogy ugyanis a sajtó egy részében megvan a hajlam arra, hogy visszaéljen a szólásszabadság jogával, ugyanúgy megvan a közszereplőkben is arra, hogy visszaéljenek a jó hírnévhez való joggal.
Amíg azonban a gyakran politikai megrendelésre gyalázkodó sajtóban nem működik, mert nem működhet az önkorlátozás, és a sajtószakmai szervezetek sem emelik fel kellő eréllyel a szavukat a túlkapásokat elkövető médiumok ellen, addig szükség van valamilyen törvényi korlátozásra az újságírószakmát megcsúfoló, az emberi méltóságot semmibe vevő médiumok és a rágalmazást napi gyakorlatként alkalmazó közszereplők elrettentésére.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Preda: Románia avatkozzék be Moldovában
Romániának közbe kellene lépnie a Moldovai Köztársaságban, és meg kellene akadályoznia, hogy a moldovai politikai rendszer válságba süllyedjen azt követően, hogy februárban Vlad Plahotniucot leváltották a parlament első alelnöki tisztségéből, amelynek nyomán a kormány is megbukott – írta egy blogbejegyzésben Cristian Preda, a Demokrata-Liberális Párt (PDL) európai parlamenti képviselője, Traian Băsescu államfő korábbi tanácsadója.
A politikus emlékeztetett: a Moldovai Liberális-Demokrata Párt közreműködésével a parlament pénteken módosította az alkotmánybíróság működését szabályozó törvényt, amelynek nyomán a 101 fős törvényhozás 61 vokssal leválthatja a taláros testület tagjait. Emellett arról is döntöttek, hogy a jövőbeni választásokon a pártoknak a leadott szavazatoknak legalább 6 százalékát kell megszerezniük ahhoz, hogy bekerüljenek a törvényhozásba (korábban 4 százalék volt a bejutási küszöb).A chişinăui határozatokra reagáló közös nyilatkozatában Catherine Ashton és Stefan Füle EU-biztosok demokráciaellenesnek nevezték a döntéseket.
Mint arról beszámoltunk, a két éve kormányzó hárompárti Európa-barát chişinăui koalíció nagyobbik alakulatát, a Moldovai Liberális-Demokrata Pártot irányító Vlad Filat kabinetjét március elején bizalmatlansági indítvánnyal menesztették az ellenzéki kommunisták, mégpedig a Marian Lupu házelnök vezette kormányzó demokraták segédletével. Lupu és Filat látszólag azon különbözött össze, hogy melyikük pártja jelölje a főügyészt, konfliktusuk igazi oka viszont az, hogy a kormányfő Moldova államiságának aláaknázásával vádolta meg koalíciós partnere jobbkezét, Vlad Plahotniuc oligarchát.
A belső konfliktusok marcangolta, európai integrációpárti koalíció ismét Filatot nevezte meg kormányfőjelöltként, azonban a moldovai alkotmánybíróság úgy ítélkezett: a parlamentben megbuktatott Vlad Filat ideiglenesen sem töltheti be többé a miniszterelnöki funkciót. A taláros testület úgy értékelte, hogy a többek között korrupció gyanúja miatt leváltott Filat összeférhetetlen a kormányfői tisztség betöltésével, és újbóli kinevezése a jogállamiság elveinek semmibevételét jelentené.
Nicolae Timofti államfő átmeneti megoldásként Iurie Leancă külügyminisztert nevezte ki ügyvezető kormányfőnek, megfigyelők szerint azonban nagy az esélye, hogy a Brüsszelben is nagyra becsült diplomata hosszú távon is betöltheti a miniszterelnöki posztot.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár) |

Csak Bukarest
A héten több olyan hír is érkezett Bukarestből, amely a lehető leghátrányosabb Erdély és a Partium számára.
Egyrészt a verespataki ciános aranybánya-beruházás ügyében: egyes értesülések szerint a környezetvédelmi engedélyről döntő, kormányzati tárcaközi bizottság szakértői két héttel ezelőtt a bányanyitás mellett foglaltak állást.
Másrészt az is kiderült, hogy a kormány a jövő héten végleg felbontja a szerződést az észak-erdélyi autópályát építő amerikai Bechtel céggel. Harmadrészt azt is bejelentették, hogy zöld jelzést kapnak a palagáz utáni kutatások, amelynek nyomán – ha a kitermelés is elkezdődik – veszélybe kerülhetnek Bihar megyében a termálvízforrások.
A verespataki beruházás kapcsán már számtalanszor elhangzott, milyen környezetvédelmi veszélyeket hordoz magában. Ugyanakkor az eddigi hírek alapján úgy tűnik: a Ponta-kormány – annak ellenére, hogy a kormányfő korábban maga is a beruházás ellen foglalt állást – immár nem zárkózik el az elől, hogy megadja a kitermelési engedélyt a kanadai–román RMGC-nek. Hiszen a jelenlegi gazdasági helyzetben miért is mondana le egy olyan beruházásról, amely dollár százmilliókat hozhat a román államkasszába? Főleg olyan körülmények között, hogy nem Bukarest közvetlen szomszédságában marad mérgezett, holdbéli táj a kitermelés után, és nem Bukarestet fenyegeti egy esetleges környezeti katasztrófa, hanem több száz kilométerre fekvő vidékeket? Hasonló a helyzet a palagáz-beruházással is. Miért aggódjon Bukarest a félix- vagy püspökfürdői termálvízért, amikor a kutatást és az esetleges kitermelést végző cégek oda fizetik majd be a különböző illetékeket és járadékokat, az esetleges károkat viszont nem ő szenvedi majd el közvetlenül?
Az észak-erdélyi autópálya kapcsán valóban véget kellett vetni a patthelyzetnek, ami amiatt alakult ki, hogy a román állam nem fizetett a kivitelezőnek. Most felbontják a szerződést, de a jövő homályba vész – a kormánynak egyelőre semmilyen konkrét elképzelése nincs arról, mikor és hogyan épül majd tovább a Nagyváradot Kolozsváron és Marosvásárhelyen keresztül Brassóval összekötő sztráda. És vélhetően nem is prioritás. Elvégre a bukarestiek nem ezen autókáznak a tengerpartra.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Ortodox agrárium
Felcsillant a jobb élet reménye a román gazdák számára, hiszen mostantól igazi szakemberek gondoskodnak arról, hogy a Fennvaló áldása kísérje munkájukat.
Az történt ugyanis, hogy a kormány megállapodott az ortodox egyházzal arról, hogy a papok a liturgiák végén tájékoztatni fogják zömmel gazdálkodással foglalkozó vidéki híveiket a mezőgazdaság területén rendelkezésre álló európai uniós támogatási lehetőségekről.
Ha jobban belegondolunk, a lépés tulajdonképpen logikus, hiszen Romániában az ortodox egyház államegyházi kiváltságokat élvez. A kormány és az önkormányzatok számolatlanul szórják a pénzt a görögkeleti felekezet templomainak építésére, tehát teljesen természetes, hogy a pópák a továbbiakban az állam által rájuk testált közfeladatokat is ellássanak. Sőt amenynyiben az együttműködés sikeresnek bizonyul, további területekre is ki lehetne terjeszteni.
Például ott vannak az állami cégek. A legnevesebb, állami irányítású vállalatok már évek óta a csőd szélén szédelegnek, a vasút, a posta, valamint számos energetikai és vegyi üzem többezres nagyságrendű elbocsátásokra kényszerül. Viszont az ortodox egyház köztudomásúlag az egyik legnyereségesebb vállalkozás Romániában. Mintegy 35 ezer hektárnyi erdő és 40 ezer hektárnyi termőföld van a tulajdonában (már csak ezért is alkalmas a mezőgazdasági tanácsadásra), de az ikon- és gyertyaértékesítésből is tízmilliók folynak be, vannak szállodái és panziói, és van olyan püspökség, amely tőzsdézett is. Ennek nyomán véget kell vetni a képmutatásnak, el kell ismerni, hogy az ortodox egyház szorosan összefonódott az állammal, a veszteséges cégeket pedig a virágzó üzleti birodalommal rendelkező őboldogságák és beosztottaik gondjaira kell bízni. Ha eddig ilyen jól elboldogultak, akkor az isteni gondviselés bizonyára abban is a segítségükre lesz, hogy a vasúttársaságokat vagy a vegyi üzemeket is gazdaságosan működtessék. Az alkalmazottak pedig kétszeresen jól járnak, hiszen ha valami nyomasztja őket, csak bekérezkednek műszak végén az ügyvezető igazgatóhoz gyónni egyet.
Ha bejönne az üzlet, akkor az ortodoxok legalább ilyen formában visszajuttatnának valamit a számolatlanul a számlájukra vándorló közpénzekből. Bár előfordulhat, hogy az ájtatos pátriárkák és pópák az ökumenizmus jegyében szívesebben fizetnének vatikáni valutával.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Német EU-biztos: Románia kormányozhatatlan
Jókora megdöbbenést okozott Bukarestben az egyik uniós biztos kijelentése, amelyben kormányozhatatlannak nevezte Romániát: Titus Corlăţean külügyminiszter szerdán este leszögezte: hivatalos és meggyőző magyarázatot vár az elhangzottakra.
A bombát a német Günther Oettinger energetikai ügyekért felelős európai uniós biztos robbantotta, amikor a német, a belga és a luxemburgi kereskedelmi kamarák konferenciáján a Bild című lap szerint úgy nyilatkozott: „Aggasztanak azok az országok, amelyek alapvetően egyszerűen kormányozhatatlanok: Bulgária, Románia és Olaszország.” A kereszténydemokrata politikus mindezt annak kapcsán mondta, hogy szerinte Európában sokan azt hiszik, minden rendben van, miközben az európai unió gyökeres reformra szorul. Úgy vélte, a válság valós mértékét még nem mérték fel az illetékesek, ezért az EU, ahelyett, hogy a saját válsága miatt aggódna, jótékonysági intézményként viselkedett a világ többi részével. A három említett ország mellett Oettinger Franciaország nehéz gazdasági helyzetére is kitért, szerinte Párizs nulla mértékben készült fel a szükséges reformokra, és a Nagy-Britanniában egyre inkább elterjedő euroszkepticizmus miatt is aggodalmának adott hangot. Nem kímélte saját hazáját sem: szerinte Németország gazdasága elérte a csúcspontot, és már nem képes tovább növekedni. Ezt azzal magyarázta, hogy a kormány nem a valóban fontos dolgokat tekinti prioritásnak. „A fontos témákat nem a gyermeknevelési pótlék, az üzleti szférában bevezetendő női kvóta vagy a minimálbér jelentik” – szögezte le a biztos.
A kijelentés Olaszországban is felháborodást váltott, ki ennek nyomán Angela Merkel német kancellár szóvivője, Steffen Seibert leszögezte: a német kormány részéről sohasem hangozhatnak el ilyen minősítések Olaszország kapcsán.
Romániával kapcsolatban ugyanakkor még nem született magyarázat, ezért Titus Corlăţean román külügyminiszter is megszólalt az ügyben. „Mélységesen megleptek a Romániával kapcsolatos kijelentések. Hivatalos, nyilvános és meggyőző magyarázatot várunk, mielőtt további kommentárokat fűznénk az ügyhöz” – közölte a külügyminiszter.
Corina Creţu szociáldemokrata párti európai parlamenti képviselő arrogásnak nevezte Oettinger kijelentését, úgy vélve, Románia a lehető legnagyobb mértékben kormányozható, és az volt a forradalom óta eltelt 23 évben is, a legnagyobb nehézségek közepette is. A politikusnő szerint Oettinger csak azért nevezte kormányozhatatlannak a három országot, mert az a politikai család, amelyhez ő tartozik – a jobbközép Európai Néppárt – mindhárom országban elveszítette a választásokat.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Elvetették a nemzetállamiság kiiktatását
Már első ülésén elvetette az alkotmánymódosítás kidolgozásával megbízott parlamenti bizottság az RMDSZ javaslatát, amely módosította volna az alaptörvény első cikkelyét, kiiktatva abból a nemzetállam kifejezést, amely kizárja az államalkotó tényezők közül a kisebbségeket.
Nem vetette el ugyanakkor, viszont egy későbbi ülésre halasztotta annak a javaslatnak a megvitatását, amelynek értelmében ugyanebben a cikkelyben államalkotó tényezőnek ismernék el a kisebbségeket. Crin Antonescu, a bizottság és a szenátus liberális elnöke elfogadhatónak nevezte a javaslatot, és Toni Greblă, a felsőház jogi bizottságának elnöke is támogathatónak minősítette, ugyanakkor úgy vélekedett, hogy az jelenlegi formájában elfogadhatatlan, ezért az RMDSZ-nek át kellene dolgoznia. Ovidiu Ganţ, a kisebbségek képviselője jelezte: különbséget kellene tenni az őshonos és a bevándorló kisebbségek között. Petre Roman kormánypárti képviselő, volt miniszterelnök megpróbálta elvenni a javaslat élét, arra hivatkozva, hogy a román államot az állam intézményei alkotják, tehát a kisebbségeket csak a román állampolgárok közösségének részeként lehet meghatározni. "Jövő héten újratárgyaljuk a javaslatot és azt is, hogy az első cikkelyben van-e a helye vagy a nemzeti kisebbségekről szóló hatodik cikkelyben" - tájékoztatta az MTI-t a munkában részt vevő Márton Árpád parlamenti képviselő.
Balogh Levente

Túllépni a traumán
Megszokottá vált 2010 júniusa óta, hogy a trianoni békediktátum aláírásának napjára a nemzeti összetartozás napjaként emlékezünk.
Vannak, akik bírálják a döntést. A szélsőjobb szerint aki ezen a napon ünnepel, az a Magyarországot megcsonkító igazságtalan békeszerződést ünnepli, mások szerint pedig az ilyen traumatikus emlékeket inkább el kéne temetni.
Pedig épelméjű ember nem gondolhatja komolyan, hogy bárki, aki részt vesz valamilyen megemlékezésen a mai napon, az ország szétdarabolását ünnepelné, és az sem lehet megoldás, hogy inkább ne is beszéljünk Trianonról. Attól ugyanis még létezni fog a trianoni trauma, hiszen az a diktátum, majd az azt újra hatályba léptető párizsi béke aláírásának pillanatától kitörölhetetlenül részévé vált minden magyar sorsának. Ezért Trianonnal foglalkozni kell, beszélni kell róla, meg kell próbálni feldolgozni. Hiszen elfelejteni amúgy sem lehetne – az utódállamok kormányai vagy hatóságai rendszerint gondoskodnak arról, hogy eszünkbe jussanak a kisebbségi sors velejárói.
Például épp a napokban viselkedett úgy Eugen Nicolăescu román egészségügyi miniszter, mintha a kisebbségi nyelvhasználat szavatolása valami förtelmes perverzió volna, amikor határozottan cáfolta, hogy az általa irányított minisztérium körlevélben fordult a megyei egészségügyi igazgatóságokhoz, felszólítva azokat a kisebbségi nyelvhasználati jogok tiszteletben tartására.
Persze nem elég, ha állandóan csak másokra mutogatunk – le kell győzni a belső Trianont is, fel kell számolni azt az áldatlan helyzetet, amely annak nyomán alakult ki, hogy egész generációk nőttek fel Magyarországon úgy, hogy a lehető legtermészetesebb módon románozzák az erdélyi vagy szlovákozzák a felvidéki magyart.
Trianon feldolgozása, a trauma felszámolása ugyanakkor ma természetesen nem azt jelenti, hogy „Mindent vissza!" Az elszakított nemzetrészek egymásra találásán túl ma nem a határok módosítása a fő cél, hanem az, hogy a román, a szlovák, a szerb kormányok maradéktalanul teljesítsék minden, a békediktátum aláírásakor és azóta tett, a kisebbségek jogainak biztosítására vonatkozó ígéretüket. Ebből viszont nem engedhetünk. Ha úgy tetszik: Nem, nem, soha.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Bekerülnek az alkotmányba a régiók
Bekerülnek a régiók, mint közigazgatási egységek a román alkotmányba, miután az alaptörvény módosításait kidolgozó, Crin Antonescu szenátusi elnök vezette parlamenti bizottság tegnap elfogadta az erre vonatkozó módosítást.
A Szociáldemokrata Párt (PSD) által kidolgozott, de a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a kisebbségek frakciójának képviselői által is támogatott javaslat értelmében az alkotmány 3. cikkelye így hangzik majd: az ország területe közigazgatási szempontból községekből városokból, megyékből és régiókból áll, valamint egyes városokat megyei jogú várossá nyilváníthatnak. A populista Dan Diaconescu Néppárt módosító javaslattal élt, amely megtiltotta volna, hogy a régiók nem jöhetnek régi etnikai, nemzetiségi vagy nyelvi alapon, ezt azonban a testület elvetette.
A szintén ellenzéki Demokrata-Liberális Párt (PDL) azt szerette volna beiktatni az alaptörvénybe, hogy a régiókat külön törvény alapján, történelmi, földrajzi, társadalmi és kulturális, gazdasági, környezeti és népességi szempontján hozzák létre.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke szerint a régiók alkotmányba foglalása csak a bürokráciát növeli, mivel létrehoz egy új közigazgatási szintet a kormány és a megyék között, így több pénzbe kerül, közép- és hosszú távon pedig kudarcra van ítélve.
Módosult a határon túli románok és Románia kapcsolatáról szóló cikkely is, ennek értelmében a román állam támogatja a határon túli románokkal fenntartott kapcsolatok erősítését, nemzeti, kulturális, nyelvi és vallási identitásuk megőrzése érdekében, a lakhelyükül szolgáló ország törvényeinek és a nemzetközi jog tiszteletben tartásával.
A jövőben az alkotmány az életkor vagy a szexuális irányultság alapján történő diszkriminációt is tiltja. Az indítványt Tudor Chiuariu, a bizottság liberális alelnöke terjesztette elő, és azt a cikkelyt egészítik ki vele, amely szerint Románia közös és oszthatatlan hazája polgárainak, és amely tiltja a faji, nemzetiségi, etnikai, nyelvi, vallási, nemi, vélemény, politikai nézet, vagyoni helyzet vagy társadalmi származás alapján történő különbségtételt az állampolgárok között.
A PNL szerette volna május 10-ét, a királyság napját is újra beiktatni Románia nemzeti ünnepei sorába, de ezt a testület elvetette, így december 1. marad az egyetlen nemzeti ünnep. Emellett arról is szavaztak, hogy Románia zászlajára fölkerül az ország címere is.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Román cinizmus
Jó alkalmat szalasztott el a román kormány arra, hogy tanúbizonyságot adjon jóindulatáról és empátiájáról. Az a közlemény azonban, amelyben a bukaresti külügy a trianoni békediktátum évfordulóján üdvözölte a Magyarország feldarabolását szentesítő dokumentumot, nem csupán ezek teljes hiányáról tanúskodik, de ráadásul provokatív is.
Az persze objektíve érthető, ha a mindenkori román kormány nem ugyanúgy vélekedik a diktátumról, mint a magyarok, hiszen az tette lehetővé, hogy az alig néhány évtizeddel korábban megalakult Román Királyság óriási területeket kebelezzen be. Viszont éppen ezen az alapon elvárható lenne, hogy azt is elfogadják: nekünk, magyaroknak június negyedike gyásznap.
Ehelyett a külügy politikailag korrekt lózungoktól hemzsegő közleményben ferdít, amikor a független és etnikai határai között megalakuló Magyarország „születési okmányának" titulálja a diktátumot. Hiszen olyan területeket szakítottak el az anyaországtól, amelyeken több százezres, többmilliós nagyságrendben éltek és élnek magyarok – sok helyütt tömbben –, vagyis az etnikai határok emlegetése közönséges hazugság.
Az európai uniós együttműködés hangsúlyozása ebben a kontextusban nem több, mint üres és cinikus mellébeszélés. A nyilatkozat minősíthetetlen. Akasztott ember házában dicsérte a kötélverők munkáját. Erre mondják azt: ha hallgatott volna, bölcsebb lett volna.
A provokációra azonban nem hasonló stílusban kell válaszolni. Nem kell beidézni a román nagykövetet, nem szabad engedni, hogy abban az időszakban, amikor olyan kulcsfontosságú ügyek vannak napirenden, mint az alkotmánymódosítás, valamint a régiók kialakítása, a román kormány ismét csak egy mesterségesen gerjesztett magyar–román konfliktussal terelje el a figyelmet a fontos témákról.
Higgadtan, a nemzetközi közösség előtt kell számon kérni a román kormánytól: hogyan viszonyul a romániai magyarok igényeihez – államalkotó tényezőként való megemlítésükhöz az alkotmányban, valamint a kulturális és történelmi hagyományok tiszteletben tartásához, az etnikai arányok megváltoztatásától való tartózkodáshoz a régiók megrajzolásakor –, amelyek teljesítése szavatolhatja a magyar közösség megmaradását.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Szigligeti, a horthysta
Figyelem, rendhagyó történelemlecke következik: a legújabb információk szerint Szent László király fasiszta volt, Szigligeti Ede pedig horthysta.
A szenzációs felfedezés nagyváradi nagy-romániás politikusoktól származik, akik a jelek szerint egyszerre két hobbit is magas szinten űznek: az amatőr történészkedést és a rendkívül hatásos tudatmódosító szerek élvezetét. A párt – amely mind olimpiai aranyéremre, mind Nobel-díjra a legnagyobb eséllyel pályázhatna uszításban és gyűlölködésben, ha ezekben a nemes sportágakban osztanának ilyeneket – a városközpont szoborügyei miatt érezte fontosnak, hogy veretes álláspontját megossza a nyilvánossággal. Fölmerült ugyanis, hogy a magyarokat amúgy szintén nem különösebben szívelő, liberális párti polgármester egy egykori magyar temető helyére költöztetné a főtéren álló Mihály vajdaszobrot, hogy a helyére Ferdinánd román király szobrát állítsa fel. A nagyrománok azonban ellenzik ezt, mint ahogy azt is, hogy a téren ismét a városalapító Szent László király szobra álljon. Ferdinándot viszont szívesen látnák – Szigligeti Ede szobra helyett. A történelemtudomány nagy-romániás mozartjai azzal érvelnek Szent László ellen, hogy nem kellenek fasiszta, illetve magyar alkotások, Szigligetivel meg az a baj, hogy szobra a Horthy-időben, vagyis Észak-Erdély 1940-es felszabadulása után került a helyére. Ami technikailag igaz is – csakhogy röpke két évtizedes szünet után, ugyanis már a trianoni diktátum előtt is ott állt, akkor azonban az újonnan berendezkedő román hatalom elvitette onnan. Bizonyára ők is úgy gondolták, hogy horthysta, ami akár igaz is lehetett, már ha elfogadjuk azt, hogy hosszú évtizedek óta elhunyt színdarabírók haláluk után kormányzóvá választott ellentengernagyok rajongóivá válhatnak.
Meg kell hagyni, a kortárs szélsőségesség – a választók által amúgy minimális támogatásra méltatott – váradi főpapjaiba nem kevés kreativitás szorult, ha Szigligeti és Horthy kapcsolata mellett képesek összefüggéseket fölfedezni egy 1095-ben elhunyt, szentté avatott magyar uralkodó és Mussolini fekete ingesei között is. Talán jobban is járnának, ha kreativitásukat inkább stand-up humoristaként kamatoztatnák, ilyen poénokkal simán beférnének bármelyik dumaszínházba. És végre sikerélményekhez is jutnának, mert legalább nem ingyen röhögtetnék magukat, mint most.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

A magyarok számaránya 6,5 százalék
Mégsem csökkent húszmillió fő alá Románia lélekszáma – legalábbis ezt rögzítik a 2011 őszi népszámlálás végeredménye, amelyet csütörtökön tett közzé az Országos statisztikai intézet (INS).
Míg ugyanis a tavaly februárban közzé tett részeredmény szerint az ország lakossága 19 042 936 fő, a most közzé tett végeredmény szerint Romániában 20 121 641 fő él, ami 1 559 300 fővel kevesebb, mint a 2002-es népszámlálás során mért adat. Az INS szerint a népességfogyás oka a kivándorlásban keresendő.
Az INS szerint a magyarság lélekszáma 1 227 600 fő, ami annyit jelent, hogy a magyar közösség az ország összlakosságának 6,5 százalékát teszi ki. A 2002-es népszámláláson még 1 432 000 magyart vettek nyilvántartásba. A magyart a válaszadók 6,7 százaléka vallotta anyanyelvének. Jelentős számú polgár ugyanakkor nem nyilatkozott a nemzetiségéről: csupán 18,8 millióan árulták el a kérdezőbiztosnak, milyen nemzetiségűek, vagyis 1 millió 237 ezer polgár nemzetisége nem ismert.
A magyar után a harmadik legnépesebb etnikai csoport a romáké: 621 600 személy vallotta magát roma nemzetiségűnek, ami 3,3 százalékos arányt jelent.Ez növekedést jelent a 2002-es adatokhoz képest, akkor ugyanis a romák aránya még 2,5 százalékos volt. Ukránnak 50 900, németnek 36 000, töröknek 27 ezer, lipovánnak 23 500, tatárnak pedig 20 300 személy vallotta magát.
A vallásáról 18 861 900 személy nyilatkozott. Eszerint 86,5 százalék ortodox, 4,6 százalék római katolikus, 3,2 százalék református, 1,9 százalék pedig pünkösdista. A görög katolikusok számaránya 0,8 százalék, a baptistáké 0,6, a hetednapi adventistáké 0,4. A lakosság 0,2 százaléka nyilatkozott úgy, hogy vallástalan vagy ateista.
Az INS által közzétett adatok szerint csupán 727,5 főre tehető azok száma, akik egy évnél hosszabb ideje külföldön tartózkodnak – ugyanakkor például a madridi hatóságok által a közelmúltban közzé tett adatok csak Spanyolországban él hivatalosan ennyi román állampolgár. A román népszámlálási adatok vonatkozó része már csak azért is gyanús, mert az Olaszországban élő románok számát is egymillió körülire teszik, a Franciaországban élőkét pedig több százezresre.
Az ország lakosai közöl 10 333 064 nő, ez 51,4 százalékot jelent. Az adatok szerint a lakosság 54 százaléka városon, 46 százaléka pedig vidéken lakik, ez tíz év alatt 1,3 százalékos növekedés a városlakók javára.
A legnépesebb település Bukarest, ahol 1 883 400 főt számoltak meg 2011 októberében. A legnépesebb megye Iaşi, ahol 772 300 ember él. A további sorrend: Prahova – 762 900 fő, Kolozs – 691 100 fő, Konstanca – 684 100 fő, Temes – 683 500 fő, Dolj – 660 500 fő. A legkevesebb lakossal rendelkező megye Kovászna 210 200 fővel. A további sorrend: Tulcea – 213 100, Szilágy – 224 400, Mehedinţi – 265 400, Ialomiţa – 274 100 és Giurgiu – 281 400 fő.
A stabil lakosság 15,9 százalékát a 0 és 14 év közötti gyerekek teszik ki. A 15 és 24 év közötti fiatalok aránya 12,3 százalék, a 25 és 64 közötti felnőtteké 55,7 százalék, a 65 év fölötti személyeké pedig 16,1 százalék. A lakosság 85 év fölötti részének aránya 1,3 százalékos. Házasságban 4 818 400 férfi és 4 868 800 nő él az adatok szerint.
A lakosság 44,2 százaléka alacsony végzettségű, tehát nem végzett középiskolát, a középfokú végzettséggel rendelkezők aránya 41,4 százalék, míg felsőfokú diplomával a lakosság 14,4 százaléka rendelkezik. 2011 október 20-án 245 400 fő vallotta magát analfabétának
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)