Radikalizmus ellen autonómia
November 7-én tartja következő ülését a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) - jelentette be Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár a Budapesten csütörtökön rendezett nemzetpolitikai napon.
Elmondta: a Máért dönt majd arról, hogy a külhoni magyar óvodák, majd az idei kisiskolások éve után milyen, az oktatás területén megvalósuló program következik. A vonatkozó cselekvési terv már készül az államtitkárság koordinálásával - jelezte. Az MTI úgy tudja: a Máért előtti napon, november 6-án ülésezik a Magyar Diaszpóra Tanács. Répás Zsuzsanna előadásában kiemelte, hogy a kormányváltás után teljesen új szemléletmód vette át a helyét a nemzetpolitikában, aminek a középpontjában az összetartozás és a magyar nemzet egységének gondolata áll. Ennek jegyében születtek meg a kormányzati és parlamenti döntések, amelyek közül kiemelte az egyszerűsített honosítást, a nemzeti összetartozás napjáról szóló határozatot, és külön kitért arra, hogy az új alaptörvény szintén rögzíti az összetartozást, a magyar állam felelősségvállalását a külhoni magyarság iránt. Beszámolt a nemzetpolitikai stratégia elfogadásáról is, aminek célja, hogy a külhoni magyar közösségek megmaradjanak, megerősödjenek, és valóban gyarapodó közösséggé váljanak. Répás Zsuzsanna szólt arról is, fontos a közigazgatási képzés megújulása, és örömének adott hangot, hogy ennek immár szerves része a nemzetpolitika. Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója arról beszélt, hogy fontos, tervezhető legyen a nemzetpolitika. Az anyaország célja, hogy a kisebbségek megmaradjanak és gyarapodjanak - mutatott rá. Ha a kisebbségek jogokat, autonómiát kapnak, akkor kevésbé radikálisan fogalmazzák meg törekvéseiket és kisebb az esélye annak is, hogy esetleg radikális lépéseket tegyenek - állapította meg. Hangsúlyozta: a kisebbségek nem szeretnének többet, mint a többség, ugyanakkor jellemző, hogy ahol jelentős számú kisebbség él ott párhuzamos nemzetépítés folyik, és az anyaország a kisebbségi nemzetépítést támogatja. Kiemelte: az autonómia cél és eszköz egyben, és arra kell összpontosítani, hogy ennek eléréséig a külhoni társadalmak erősödjenek.
Halász Iván, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanszékvezetője arról beszélt, hogy az állampolgárság szolgálhat identitáspolitikai célokat és kiváló lehet migrációs, vagy humanitárius probléma kezelésére, de nem a kisebbségvédelem eszköze.
Pálffy Ilona, a Nemzeti Választási Iroda vezetője a külhoni magyarok szavazásának menetét mutatta be. Kiemelte: az unió tagállamai közül csak három - Ciprus, Málta, és Írország - nem biztosítja határon túli állampolgárainak a szavazati jogot. Mint mondta, arra számít, hogy 150-200 ezer lesz a regisztrált külhoni magyar szavazók száma a jövő évi választáson. Szólt arról is, tárgyalásokat folytatnak, hogy biztonságos, roncsolás mentes válaszboríték álljon a polgárok rendelkezésére.
Wetzel Tamás, az egyszerűsített honosításért felelős miniszteri biztos elmondta, míg a korábbi években mintegy 5 ezer kérelmet nyújtottak be, az első évben a honosítás keretében már 200 ezer igénylés érkezett. Jelen pillanatban az igénylések száma már 521 ezer felett van, névmódosítást minden második igénylő kér - jelezte, hozzátéve: ez négy-ötmilliós iratanyagot jelent.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Próbakő
Az előre látható eredmények mellett aggasztó adatok is kiderülnek abból a felmérésből, amelyben azt vizsgálták, hogyan szavaznának a frissen honosult erdélyi és partiumi polgárok a jövő évi magyarországi parlamenti választásokon.
A választási preferenciák nem meglepőek: mintegy 80 ezer új állampolgár venne részt a szavazáson, ami egy országgyűlési mandátumot jelent. Mivel pedig a Fidesz a leadott voksok 86 százalékát kapná meg, ez az egy mandátum a kormánypártnak jutna. Ez minden bizonnyal annak tudható be, hogy a Fideszre eddigi retorikája, illetve kormányon megtett lépései – a kedvezménytörvény, majd a könnyített honosítás bevezetése – nyomán úgy tekint a határon túli magyarok elsöprő többsége, mint arra az anyaországi pártra, amely a leginkább elkötelezettebb az elszakított nemzetrészekről való gondoskodás iránt.
Az ellenzéki pártok viszont azt a konzekvenciát vonhatják le, hogy egyelőre hiábavaló volt elzarándokolni Erdélybe és bocsánatot kérni 2004. december 5-ért.
Van azonban a felmérésben egy számunkra aggasztó adat is. Eszerint miközben például a románok 71 százaléka egyetért azzal, hogy a határon túli románok ingyenes romániai orvosi ellátásban részesüljenek, az anyaországi magyaroknak csupán egyharmada gondolkodik így a könnyen honosult határon túli honfitársak tekintetében. Ez még akkor is elgondolkodtató, ha tényleg nem korrekt egy olyan szociális rendszer juttatásait ingyenesen használni, amelyhez az ember nem járult hozzá anyagilag. Azt jelzi ugyanis, hogy koránt sem teljes körű a konszenzus a határon túliakhoz való viszonyulásról.
Ez főleg azért aggasztó, mert fennáll a veszélye, hogy az ellenzéki erők eddigi erdélyi toborzópolitikájuk kudarcát látva 2004-hez hasonlóan ismét csak a határon túliak elleni kampány révén próbálnak meg a Fideszen ütni egyet. A jövő évi választási kampány így a határon túliakkal kapcsolatos politika próbaköve is lesz. A balliberális oldal azáltal bizonyíthatja a bocsánatkérés őszinteségét, ha a mostani adatok ismeretében nem csupán nem próbálja meg még inkább ellenük hangolni az anyaországiak erre fogékony részét, de emellett megpróbálja szétoszlatni választóiban a velük kapcsolatos előítéleteket és téveszméket.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Magyar név az alternatív pribéklistán
Saját, harmincöt nevet tartalmazó „pribéklistát” tett közzé a Lelki milícia (Miliţia Spirituală) nevű civil szervezet, amely elégedetlen amiatt, hogy a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló és a Száműzöttek Emlékét Ápoló Intézet (IICCMER) a saját, ugyancsak harmincötös listájáról eddig csupán két nevet tett közzé.
A lista szerzője az intézet egy korábbi munkatársa, Mihai Burcea, aki egy, az IICCMER vezetése és közötte kirobbant konfliktus miatt távozott. A lista bevezetőjében bírálják is az IICCMER-t, amiért az „elképesztő kijelentéseket tett a kommunista elnyomás történetéről”, valamint azért is, mert – a szerző szerint – az intézet fegyverként használja a közzé tett neveket és a volt politikai foglyok traumáit a Traian Băsescu államfővel, és az intézetet korábban vezeti Vladimir Tismăneanuval vívott harcban.
Megjegyzik azt is, hogy beadvánnyal fordultak az intézethez, hogy az kiadja a további 33 érintett nevét, azonban az megtagadta ezt. A lista – amelyen az eddig az IICCMER által nyilvánosságra hozott két név, az Alexandru Vişinescué és a Ion Ficiorué nem is szerepel – a bukaresti Országos Központi Történeti Archívum, a Büntetés-végrehajtás Országos Igazgatóságának Archívuma, a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács archívuma, szakdolgozatok és a túlélők visszaemlékezései alapján készült. A dokumentum a szekuritáté, a milícia és a büntetés-végrehajtás egykori, ma is élő magas rangú alkalmazottjai mellett katonai ügyészek és bírák nevét is tartalmazza. Olyan személyekről van szó, akik közreműködtek politikai foglyok elítélésében, vagy a munkatáborok, politikai börtönök parancsnokaiként a megkínzásukban.
A listán számos hírhedt romániai büntetés-végrehajtási intézmény és kényszermunkatábor működtetői szerepelnek. Megtalálható rajta egy magyar hangzású név is: a Szatmár megyei Mikolán 1926-ban született Babicsák Antoné (valószínűleg Antal), aki alezredesi rangban vonult nyugállományba, és miután 1951-ben egy ideig a szatmárnémeti börtönben volt börtönőr, a jilavai büntetés-végrehajtási tisztképzőbe küldték. A Duna-Deltában működő kényszermunkatáborok irányításában játszott jelentős szerepet, ő volt a peripravai láger parancsnoka. 1977-ben vonult nyugállományba.
Mint arról beszámoltunk, az IICCMER augusztus elején jelentette be, hogy harmincöt fős listát állított össze aolyan egykori személyekről, akik a kommunista rendszer börtöneiben politikai foglyokat kínoztak vagy öltek meg. Eddig azonban csak két nevet hoztak nyilvánosságra, ellenük népirtás miatt tettek feljelentést.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Megmutatni magunkat
Lezajlott az első olyan jellegű autonómia-megmozdulás, amely kitört a „kimegyünk a térre tüntetni, megmondjuk a magunkét, majd hazamegyünk” unalmas paradigmájából.
A székely menetelés végre átlépte a városok és falvak határait, jelezve: a magyar közösség tagjainak jelentős része egyetért a közös céllal, az önrendelkezéssel, és ezt hajlandó nyilvánosan, a mindennapok kényelméből kilépve, a gőzölgő, vasárnap déli húslevest is „beáldozva” felvállalni. Az elszántság pedig egy olyan, kisstílű szabotázsnak tűnő esemény nyomán sem párolog el, mint egy különvonat „váratlan meghibásodása,” vagy egyes román politikusok és médiumok magyarellenes uszítása, sőt csak erősebbé válik tőle.
A megmozdulás ebből a szempontból tehát sikeresnek nevezhető, már csak azért is, mert sikerült a magyar politikai alakulatok részéről a legszélesebb körű támogatást megszerezni hozzá: az RMDSZ és az EMNP is felkarolta. Utóbbi részéről nem csoda, hiszen a párt legfőbb célja az autonómia, az RMDSZ támogatása pedig minden bizonnyal annak tudható be, hogy nem egy közvetlen politikai rivális, hanem egy civilnek tekinthető szervezet, a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezte a menetelést.
Fölmerül ugyanakkor a kérdés, mennyire sikerült a külvilág figyelmét fölkelteni az erdélyi magyar autonómiatörekvések iránt. Az ugyanis, ha kizárólag csak önmagunk előtt mutatkozunk meg, igencsak belterjes. Egy ilyen, több tízezres tömeget megmozgató közúti akció kiváló alkalom arra, hogy a román közvélemény figyelmét is felhívja a magyar közösség a követeléseire, ezen túlmenően azonban a külföld érdeklődésének fölkeltésére is jó lehetőség. Ehhez azonban mind a bukaresti, mind a külföldi médiumok tudósítóinak érdeklődését föl kell kelteni. Példaként érdemes a katalánokra figyelni, akiknek a függetlenségért megszervezett több száz kilométeres élőláncáról a világsajtó is beszámolt. Az ilyen események jó alkalmat szolgáltatnak arra, hogy az erdélyi magyar közösség képviselői mind a román, mind a nemzetközi közvéleménynek világosan elmagyarázzák, mit szeretnének, és bevigyék az európai köztudatba az ügyet. A megmozdulás akkor értékelhető igazi sikerként, ha ez megvalósul.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Vişinescu magyar áldozata
Magyar áldozatát is sikerült azonosítani Alexandru Vişinescunak, a politikai foglyok fogva tartási helyéül szolgáló Râmnicu Sărat-i börtön egykori parancsnokának: Sándor Imre római katolikus papról van szó, aki Márton Áron erdélyi püspök püspöki helynökeként is szolgált.
Kommunizmus Bűneit Vizsgáló és a Román Emigráció Emlékét Ápoló Intézet (IICCMER) szerdán hozta nyilvánosságra, hogy az eddigi öt mellett újabb hét olyan egykori politikai fogoly nevét derítették ki, akik abban az időszakban lelték halálukat a Râmnicu Sărat-i börtönben, amikor annak élén Vişinescu állt. Az IICCMER szerdai közlése szerint az újabb áldozatok kilétére a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) által átadott dokumentumok alapján derítettek fényt.
Sándor mellett hat olyan személyiség nevét tették szerdán közzé, akik vezető politikusok és értelmiségiek voltak a két világháború közötti Romániában, és a kommunisták hatalomra jutását követően mindannyiukat politikai okokból börtönözték be, mivel a rendszer ellenségeinek bélyegezték őket.
AZ IICCMER listáján Sándor mellett Ion Lugoșianu egykori ipari és kereskedelmi miniszter, (1957-ben halt meg), Theodor Roxin volt parasztpárti politikus (1960), Ion Gigurtu egykori miniszterelnök (1959), Constantin Hagea volt újságíró és parasztpárti politikus (1960), Gheorghe Leon jogász, közgazdász, egykori liberális párti gazdasági miniszter (1959) és Mircea Cancicov korábbi liberális politikus, ugyancsak volt gazdasági miniszter (1959) szerepel.
Mint arról beszámoltunk, az IICCMER augusztus elején jelentette be: vizsgálatot indított a kommunista rendszer 35 egykori, népirtással gyanúsítható börtönparancsnoka és büntetés-végrehajtási tisztje ügyében, a vizsgálat eredményei alapján pedig ügyészségi feljelentést tesz az érintettek ellen.
Az első kiszemelt Alexandru Vişinescu, a Râmnicu Sărat-i börtön egykori parancsnoka, aki 1956 és 1964 között állt a fegyintézet élén, ez idő alatt pedig a terror légkörét honosította meg. Az IICCMER vizsgálatai szerint ez idő alatt tizenkét politikai fogoly halt meg a börtönben a Vişinescu által bevezetett kegyetlen bánásmód, a rossz élelmezés, az állandó verések és a magánzárkában eltöltött idő miatt. A most 88 éves egykori börtönparancsnok volt az első, aki ellen hivatalosan ügyészségi feljelentést tettek a bukaresti területi katonai ügyészségen több rendbeli, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés miatt. A legfőbb ügyészség szeptemberben népirtás miatt indított bűnvádi eljárást ellene.
Egy erdélyi vértanú
Sándor Imre Csíkverebesen született 1893-ban. Iskolai tanulmányait Csíksomlyón és Csíkszeredában végezte el, majd teológiai tanulmányait Gyulafehérváron és Budapesten végezte. 1916. július 3-án Majláth Gusztáv Károly püspök pappá szentelte Gyulaférváron. Káplán volt Gyergyóremetén és Csíkszeredában, majd hitoktató Gyulafehérváron és Brassóban. 1934–39 között főesperes-plébános volt Székelyudvarhelyen. Később Márton Áron püspöki helynökké nevezte ki. A második bécsi döntés, vagyis Észak-Erdély felszabadulása után Kolozsvárról ő irányította a kettészakadt egyházmegye északi, Magyarországhoz visszakerült részét. Később, 1951. március 10-én letartóztatták, majd 1952. január 14-én a bukaresti katonai törvényszék 25 év kényszermunkára és teljes vagyonelkobzásra ítélte hazaárulás címén. 1956. február 29-én a Râmnicu Sărat-i börtönben megfagyott. Holttestét - a többi politikai fogolyéhoz hasonlóan - jeltelenül temették el, ma sem lehet tudni, hol nyugszik. 2003. január 13-án megindították a boldoggá avatásához szükséges egyházmegyei vizsgálatot.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Diplomáciai kihívás
Bár a román külügy bürokratikus okokkal magyarázta, hogy az új bukaresti magyar nagykövet kinevezésével kapcsolatos beleegyezést hónapokig halogatta, nehéz nem arra gondolni, hogy Bukarest nem véletlenül „kotlott” az ügyön.
Románia vélhetően ezzel jelezte Budapestnek: sérelmezi, hogy Magyarország nyíltan felvállalta az erdélyi és partiumi magyar közösség autonómiatörekvéseinek a támogatását.
Ami azt jelzi: a diplomatikus hangvételű nyilatkozatok ellenére a két kormány közötti viszony nem a legjobb. És bár a romániai magyaroknak és a románoknak, Magyarországnak és Romániának az lenne az érdeke, hogy a két ország viszonya jó legyen, félő, hogy a jelenlegi konjunktúra nem ennek kedvez. Jövőre ugyanis mindkét országban választási év lesz: Magyarországon országgyűlési, Romániában pedig államfőválasztást tartanak az EP-választások mellett. Márpedig azt már láthattuk, hogy a román kormány egyetlen olyan alkalmat sem hagy ki, amikor abban a színben tüntetheti fel magát, hogy felemeli a szavát a „túlzott” magyar igények ellen. Kampányidőszakban pedig ez bizonyára fokozódni fog, sem a PSD, sem a PNL nem fogja majd vissza magát, ha az adóemelések miatti áremelkedésekről azzal kell majd elterelni a figyelmet, hogy magyarveszélyt vizionálnak.
Magyar szempontból azért lesz különlegesebb a jövő évi választás, mert azon immár a regisztrált határon túli állampolgárok is voksolhatnak. A jelenlegi bukaresti hozzáállás miatt a magyarországi pártoknak nem árt majd óvatosan kampányolni, hogy ne adjanak fel magas labdát a magyarellenes lépésekben szavazatszerzési lehetőséget látó román félnek, ennek ugyanis minden bizonnyal az itteni magyarok innák meg a levét.
A közjogi nemzetegyesítés mellett a határon túli magyarok és az anyaország közötti kapcsolatok szorosabbra fűzése, a közös gazdasági stratégia megvalósítása csak akkor lehetséges, ha az utódállamok kormányai nem akadályozzák. A határon túliak melletti határozott kiállás és a bukaresti, pozsonyi, kijevi, belgrádi kormánnyal való jó viszony fenntartása, vagy legalább az ellenséges viszonyulás csökkentése jelenleg egymást kizáró szándéknak tűnik. A magyar fél egyik legnehezebb feladatának e kettő összeegyeztetése ígérkezik.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Orbán: sikeres lesz az anyaország
A Kárpát-medencében élő magyarság számíthat arra, hogy egy sikeres anyaország áll a háta mögött a következő években - közölte Orbán Viktor magyar miniszterelnök csütörtökön a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) XII. ülésén, a Parlamentben. A Kárpát-medencében élő magyarság számíthat arra, hogy egy sikeres anyaország áll a háta mögött a következő években - közölte Orbán Viktor magyar miniszterelnök csütörtökön a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) XII. ülésén, a Parlamentben.
Kijelentette: bármi is lesz a következő magyarországi parlamenti választás eredménye, az elég valószínűnek tűnik, hogy az ebben a ciklusban lefektetett alkotmányos alapok "nem lesznek fölszedhetők", ezzel számolhatnak a határon túli magyarok is. A következő évek munkájának tehát az alaptörvényben most olvasható tételek lesznek a szilárd elvi és történeti alapjai - nyomatékosította. A fokozatosan javuló gazdasági teljesítményt prognosztizáló, kedden közzétett európai bizottsági előrejelzésre utalva azt is mondta: a Kárpát-medence magyarsága számíthat arra, hogy egy sikeres anyaország áll majd a háta mögött a következő években. Mint fogalmazott, már nem az a vita, hogy amit Magyarország csinál, az sikeres-e, hanem hogy mennyire, ugyanis a három és fél évvel ezelőtt elindított gazdaságpolitika és társadalomszervezés meghozta a nemzetközi elismertséget. Szavai szerint Magyarország a jövőben a mindennapi megélhetés szempontjából is új lehetőségeket nyitó ország lesz. Mindezek miatt arra számít - folytatta a határon túli magyar szervezetek, a kormánytagok és a meghívott vendégek előtt -, hogy az az ellenszél, amelyben kormánya az elmúlt három és fél évben végezte a munkáját, a következő parlamenti választás után jelentősen enyhülni fog. A választást követően, különösen ha ismét egy stabil kabinet jön létre, az ellenszél helyett a hátszél jelensége rajzolódik ki Magyarország és a vele szövetséges európai uniós országok kapcsolatában - mondta a kormányfő.
Presztízsnövekedés jöhet
Összegzése szerint az elmúlt három év munkája nemcsak számokban kifejezhető eredményeket, hanem jelentős presztízsnövekedést is hozhat Magyarországnak. Márpedig ha az anyaország erős, elismert, akkor nagyobb támaszt tud nyújtani a Kárpát-medence magyar közösségeinek is - fűzte hozzá. Orbán Viktor egyúttal köszönetet mondott azért - hiszen erőt adott a magyar kormánynak -, hogy amikor a nemzetközi viták idején kiállásra, szolidaritásra volt szükség, akkor a határon túli magyarokra mindig lehetett számítani. Könnyen lehet, hogy ha nem lett volna ilyen széles, a nyugati magyarságot is magába foglaló kiállás Magyarország mellett, akkor a kormány nem is tudta volna keresztülvinni elképzeléseit - tette hozzá. A magyarországi ellenzéknek is újra köszönetet mondott a jelentős nemzetpolitikai kérdésekben kialakult egyetértésért.
Orbán Viktor véleménye szerint a következő években folyamatosan kormányzati intézkedésekre lesz szükség ahhoz, hogy a makrogazdasági helyzet javulása megjelenjen a mindennapi élet viszonyaiban is, hogy "a szabad élet feltételeit is megteremthessük". Megerősítette, kormánya törekszik arra, hogy a makrogazdasági helyzet anyaországi javulása megjelenjen a határon túli területeken is. Ennek már vannak, igaz szerény, jelei, de még nem lehet kijelenteni, hogy az államhatárokon kívüli, magyarlakta területek gazdasági fejlődése összhangban van az anyaország gazdasági fejlődésének ritmusával, tartalmával és minőségével - mondta, majd közölte: a következő kormányzati ciklus egyik legfontosabb kérdése vélhetően éppen az lesz, hogy "a szellemileg már megalkotott Kárpát-medencei gazdasági stratégia" a valóságban is működővé váljon. A miniszterelnöki beszéd után a tanácskozás zárt körben folytatódott. A napirenden a nemzetpolitikai stratégia megújítása, az egyszerűsített honosítás és a jövő évi választásra való felkészülés szerepelt.
Erdélyi magyar együttműködést szorgalmaz Toró
A jövő évi magyarországi országgyűlési választás nagyon fontos, mivel a külhoni magyar állampolgárok először szavazhatnak, visszaigazolhatják az elmúlt évek nemzetpolitikáját, ezért a mozgósításban együttműködésre van szükség az erdélyi magyar pártok között – jelentette ki Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke az ülésen. „A magyarországi választásoknak számunkra, határon túli magyaroknak az a tétje, hogy vissza tudjuk-e igazolni az elmúlt négy év nemzetpolitikai fejleményeit, mint például az új alaptörvény és a nemzeti összetartozás törvényének a elfogadása, a felelősség vállalása a nemzet leszakított részeiért, a könnyített honosítás lehetősége, a szavazati jog kiterjesztése a külhoni magyarokra. Minden magyar kormánynak ezen az úton kellene haladnia, ez számunkra kiemelt fontosságú” – mondta a Néppárt elnöke. Toró T. Tibor szerint ezért rendkívül fontos, hogy a külhoni magyar állampolgárok minél nagyobb számban vegyenek részt a választáson, az erdélyi magyar pártoknak pedig nem egymással vetélkedve, hanem együttműködve kell segíteniük a szavazójoggal rendelkező erdélyiek regisztrációját és együtt dolgozva kell mozgósítaniuk is. Az október 27-i Székelyek Nagy Menetelésének az egyik legfontosabb tapasztalata az, hogy a fontos stratégiai kérdésekben csak együtt lehetünk sikeresek, ezért a következő időszakot arra kellene felhasználni, hogy kidolgozzunk egy olyan rendszert, amely lehetővé teszi az együtt dolgozást és a közös álláspontok kialakítását – mondta Toró. Hangsúlyozta: a Romániában esedékes régiósítás, illetve az erdélyi magyar autonómiatörekvések kapcsán elvi egységet és akcióegységet kell kialakítani. „Az Erdélyi Magyar Néppárt jelzi, hogy konstruktívan részt venne az együttműködés fórumain. Az erdélyi magyar közösség részvétele az európai parlamenti választásokon például egy olyan terep, amelyen gyakorolni lehetne az együttműködést. Az elmúlt időszak fejleményei azt mutatják, hogy az Európai Unió nem biztosít túlságosan biztató keretet autonómiatörekvéseinknek, ezért erős képviseletre van szükségünk Brüsszelben” – fogalmazott a Néppárt elnöke. Toró T. Tibor hangsúlyozta, hogy az erdélyi magyar pártok egymással versengve nehezen érhetik el külön-külön az EP-be jutáshoz szükséges 5 százalékos küszöböt, viszont egy magyar többpárti koalíciónak jelentősen megnőnek az esélyei.
Az ülésen egyébként Erdélyből az RMDSZ, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és a Magyar Polgári Párt (MPP) vett részt.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Kampányautonómia
Talán nem tűnünk nagyon rosszindulatúnak, ha megállapítjuk: az, hogy az RMDSZ hirtelen egy, a Székelyföld autonómiájáról szóló törvénytervezettel állt elő, nagymértékben annak tudható be, hogy tavasszal európai parlamenti választások lesznek, és az azon elérendő jó eredmény érdekében a szövetségnek valamilyen érdeminek tűnő cselekedettel kell fölhívnia magára a választópolgárok figyelmét.
A tervezet időzítése emellett vélhetően annak is a következménye, hogy az RMDSZ lépéskényszerbe került, mivel az autonómiaküzdelem terén elvesztette a kezdeményező szerepet, lévén, hogy az utóbbi idők legnagyszabásúbb autonómia-megmozdulása a Székely Nemzeti Tanács nevéhez fűződik. A szövetség viszont az automómiatörvény-tervezettel ismét magához ragadta a kezdeményezést, és ismét ő tematizálja a közbeszédet.
A törvény elfogadásának persze minimálisak az esélyei, a román parlamenti többség valószínűleg elutasítja majd. Addig is azonban jó lehetőséget nyújt a szereplésre, és a szövetség a média nyilvánossága előtt az autonómiaküzdelem élharcosaként tetszeleghet.
Persze maga az alapötlet jól hangzik, hiszen a dél-tiroli német autonómia valóban alkalmas arra, hogy mintául szolgáljon a romániai magyar közösség önrendelkezési törekvései számára. Ugyanakkor ahhoz, hogy a tervezet valóban hiteles legyen, és ne csupán kampányakciónak tűnjön, a lehető legszélesebb körű társadalmi egyeztetésre lenne szükség, amiből – tetszik vagy sem – az RMDSZ politikai riválisait sem kellene kihagyni, mert így lehet a projekthez megnyerni a teljes magyar közösség támogatását.
Más kérdés ugyanakkor, hogy miért csak a Székelyföld autonómiájára koncentrálnak. A partiumi tömb- és a közép-erdélyi szórványmagyarság ügye elsikkadni látszik, még akkor is, ha amúgy valóban a Székelyföld kapcsán a legegyszerűbb egy ilyen tervezet kidolgozása, lévén hogy egy jól behatárolható területen, tömbben és jelentős többségben élő közösségről van szó. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a Székelyföldön kívül élő magyar közösségek kulturális – és adott esetben akár területi – autonómiájának ügye háttérbe szorul. Egy alapos, átfogó autonómiatörvény-tervezetből ezek sem maradhatnak ki.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Répás: nemzeti fontosságú a szórvány megőrzése
A nemzetpolitikai helyettes budapesti államtitkár szerint az egész magyar nemzet számára fontos a szórvány közösségek megőrzése.
Répás Zsuzsanna a Kárpát-medencei magyar szórvány napján tartott konferencián, a fővárosi Magyarság Házában kedden arról is beszélt: a szórvány a Kárpát-medencei magyarság legnehezebb helyzetben lévő része, ők jelentik a "nemzet határát és végvárait".
Hozzátette: a nemzet számára azért fontos a szórvány közösségek megőrzése, mert ha ők lemorzsolódnak, akkor beljebb húzódik a nemzet határa és a tömb széléből lesznek az új szórványok. Mindannyiunk közös érdeke, hogy megadjuk a lehető legtöbb segítséget a szórványban élő magyarság számára - hangsúlyozta. Rámutatott: őket is ugyanúgy a magyar nemzet egészének tekintik, az ő problémáikkal is szolidaritást vállalnak, és ahol lehet, próbálnak segíteni. Az elmúlt években sok segítséget kaptak a szórvány közösségek - jelezte a helyettes államtitkár, aki kiemelte többek között, hogy támogatják az erdélyi szórványprogramot, konszolidálták a csángó oktatási programot, segítik a vajdasági szórvány beiskolázási programot, és valamennyi régióban az iskolabusz-programot.
Felidézte, hogy közel egy éve a Magyar Állandó Értekezlet szórvány szakbizottsága arról döntött, hogy november 15-e lesz Kárpát-medence szerte a magyar szórvány napja. Ez az első alkalom, hogy e napon minden régió ünnepel, és a keddi konferenciával, gálaműsorral a programsorozatot vezetik fel - jelezte. Bodó Barna, a Magyar Állandó Értekezlet szórvány szakbizottsága társelnöke kiemelte, a jelentősebb városokban Székelyföldön a magyarság száma nő, ugyanakkor például Temesváron több mint 30 százalékos a csökkenés. Arad, Máramaros megyében szintén csökkenés tapasztalható - jelezte. Hozzátette: a szórványprogramoknál a folyamatosság és kiszámíthatóság a meghatározó. Vetési László, az erdélyi Diaszpóra Alapítvány képviseletében, írásban kiosztott előadásában rámutatott: számolni kell "az erősödő önfelszámolódással", a természetes asszimilációval, az etnikai értékek átrendeződésével egyaránt.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

„Gyanús” erdélyi restitúció
Parlamenti vizsgálóbizottságot hozna létre a Szociáldemokrata Párt (PSD), amelynek feladata kimondottan az erdélyi visszaszolgáltatások kivizsgálása lenne.
Victor Ponta miniszterelnök ezt szerdán jelentette be, azt követően, hogy egyéb témák mellett a Szociáldemokrata Párt (PSD) frakcióival egyeztetett a kérdésről. Markó Attila RMDSZ-es képviselő, aki korábban maga is tagja volt a restitúciós bizottságnak, lapunknak úgy vélekedett: ha a kezdeményezés megvalósul, annak célja a visszaszolgáltatási folyamat leállítása lehet.
„Különösen az erdélyi visszaszolgáltatásokat kell kivizsgálni, mivel mindenféle hamis okmány és egyes törvények hibás értelmezése oda vezetett, hogy egész falvakat szolgáltattak vissza, nem beszélve több ezer hektárnyi földterületről, erdőről és egyébről. A parlamentnek létre kell hoznia egy vizsgálóbizottságot, amely jelentést készít, amelynek nyomán mind a kormány, mind az igazságszolgáltatás intézkedhet” – hangoztatta Victor Ponta. A miniszterelnök már az új restitúciós törvény áprilisi, felelősségvállalással történő elfogadásakor is azt próbálta elhinteni a közvéleményben, hogy nem minden esetben zajlottak törvényesen a visszaszolgáltatások. „A restitúciós folyamatból ingatlanüzérek és korrupt hivatalnokok húztak hasznot, a valódi tulajdonosok pedig évek óta hiába várják a jóvátételt” – magyarázta akkor a kormányfő.
A magyar tulajdonú ingatlanok visszaszolgáltatása ellen több román sajtóorgánum és politikus is szót emelt, Gheorghe Funar, a Nagy Románia Párt (PRM) elnöke például pénteken bejelentette, hogy a kommunizmus idején államosított ingatlanok visszaszolgáltatásának leállítását kérte a miniszterelnöktől, mert Magyarország a magyar egyházak segítségével Erdély elcsatolására használja a román restitúciós törvényeket. Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere szeptemberben azzal érvelt, hogy a restitúcióval szemben neki „a város vagyonát” kell védenie, és azt állította, hogy a visszaszolgáltatási törvénynek köszönhetően a Felső-Maros mentén több ezer hektárnyi erdőt adtak oda olyanoknak, akiknek „semmilyen közük nem volt az eredeti tulajdonoshoz”. Marius Paşcan Maros megyei Demokrata-liberális párti (PDL) szenátor, volt prefektus júliusban a történelmi tényeket meghamisítva azzal vádolta meg a magyar államot, hogy az 1941-ben tulajdonképpen „elrabolta" román tulajdonosuktól a most a magyarok által visszaigényelt javakat, a román állam pedig az 1990 után hozott restitúciós törvényekkel szentesítette a „lopást." Bogdan Diaconu, a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) képviselője pedig olyan blogbejegyzést írt, amelyben egy gyanúsnak tűnő viszszaszolgáltatási ügy miatt azzal vádolja meg a magyarokat, hogy hamis bizonyítékok alapján a restitúció révén próbálják meg „visszarabolni" Erdélyt.
Marian Neacșu, a PSD képviselőházi frakcióvezetője ugyanakkor az MTI érdeklődésére tegnap elmondta: a Kolozs megyei honatyák kezdeményezésére vették fel a párt közeljövőben esedékes akciói közé a restitúciós vizsgálóbizottság megalakítását. A frakcióvezető cáfolta, hogy ennek köze lenne a magyar egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásához. Mint mondta, olyan esetek kivizsgálásáról van szó, amelyekben magánszemélyek kétszer kaptak kártérítést.
Markó Attila RMDSZ-es képviselő ugyanakkor nem így gondolja. „Sajnálom, hogy a PSD egy olyan közismerten magyarellenes politikus kijelentésére reagál, mint Gheorghe Funar, egyszerűen nem kellett volna tudomást venniük róla. Ha a bizottság létrehozásáról szóló bejelentés nem csupán politikai reakció Funar kijelentésére, hanem tényleg komolyan gondolják, akkor egyértelmű, hogy igazunk van, amikor azt mondjuk: a cél a visszaszolgáltatás leállítása, és a már visszaadott ingatlanok visszavétele” – fogalmazott a Krónikának nyilatkozva a politikus. „Mint a restitúciós bizottság egykori tagja, kijelenthetem: az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása során semmiféle hiba, tévedés vagy törvénytelenség nem történt. A magánszemélyek esetében ezt nem tudom egyértelműen kijelenteni, mivel több száz esetről kellett egyszerre dönteni” – tette hozzá Markó, akit a Sepsiszentgyörgyi Székely Mikó református kollégium visszaszolgáltatásáért első fokon letöltendő börtönbüntetésre ítéltek.
Elítélte a kezdeményezést Kelemen Hunor RMDSZ-elnök is. Teljes mértékben elfogadhatatlan ez számunkra, hiszen egyrészt diszkriminatív csupán az erdélyi ingatlan-visszaszolgáltatásokról beszélni, másrészt 2013-ban Romániában arról kellene beszélnünk, hogy a kárpótlás, a visszaszolgáltatás folyamata befejeződött” – nyilatkozta. „Egyébként precedens nélküli, hogy az ingatlan-visszaszolgáltatást parlamenti bizottság vizsgálja, mert az esetleges törvénytelenségek vizsgálata az igazságszolgáltatásra tartozik. Az RMDSZ véleménye szerint politikai hangulatkeltés a célja ennek a bejelentésnek” – szögezte le Kelemen.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

PSD-s öngól
Bármilyen furcsán hangozzék is, akár még jó szolgálatot is tehet a romániai magyar jogkövetelések ügyének az, hogy a Románia Csillaga érdemrend becsületbírósága Tőkés László kitüntetésének visszavonását javasolta az államfőnek.
Az érdemrend visszavonását kezdeményező nagyobbik kormánypárt, a Szociáldemokrata Párt (PSD) – amely, előre bebiztosítandó a végeredményt, saját politikusaival töltötte fel a testületet – a mosdóvízzel együtt a gyereket is kiöntötte, amikor úgy akart Traian Băsescu államfőn ütni egyet, hogy közben a magyar jogkövetelések egyik fő szószólójának számító Tőkést is pellengérre állította. Ezáltal ugyanis magas labdát adott fel mindazoknak, akik szerint a kormány erőből, megfélemlítéssel próbálja meg elfojtani a magyar önrendelkezési törekvéseket, és azáltal, hogy mindent megtesz a Tőkés által a diktatúra megdöntésében játszott szerepéért kapott érdemrend elvételéért, közvetlen örökösévé vált a Ceaușescu-korszak szélsőséges, soviniszta politikájának.
A Băsescu- és Tőkés-ellenes gyűlölet a jelek szerint annyira elvakította a kommunista párt jogutódjának számító PSD-t, hogy még az ország imázsát is hajlandóak kompromittálni. Egyértelmű, hogy elsősorban azért mentek neki Tőkésnek, mert a forradalomban játszott szerepéért Băsescu ítélte oda neki a kitüntetést. Ha tehát az önrendelkezésért küzdő Tőkésre mindenféle koholt vádakkal rásütik a hazaárulás bélyegét (arra számítva, hogy ezzel az autonómiát is sikerül kriminalizálni), azzal az elnököt is megbélyegzik.
Csakhogy megfeledkeztek arról, hogy – függetlenül az 1989 óta befutott politikai pályájától - Tőkést a nemzetközi közvélemény továbbra is olyan személyiségnek tartja, aki kulcsszerepet játszott a kommunista diktatúra megbuktatásában – ezt jelzi számos külföldi politikus és szervezet kiállása mellette. Az ellene folytatott boszorkányüldözés nyomán tehát a kormány olyan színben tűnik fel, hogy felvállalja a diktatúra szellemiségét. Ezt megfelelő kommunikációval a magyar közösség is felhasználhatja a maga javára a nemzetközi színtéren, Băsescu pedig – ha megtagadja a kitüntetés visszavonását – ismét csak a romániai demokrácia védelmezőjeként tűnhet fel a Nyugat szemében.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Identitásgondok
A romániai magyar közösség egyre közelebb kerül ahhoz, hogy veszélybe sodródjon az európai parlamenti képviselete.
Az RMDSZ elnöke az SZKT szombati marosvásárhelyi ülésén arról beszélt, hogy a szövetségnek egyedül kell elindulnia a jövőre esedékes európai parlamenti választásokon, és zsarolással vádolta meg azon magyar pártokat, amelyek összmagyar koalíciót javasoltak az EP-megmérettetés előtt.
Pedig – már amennyiben fontosnak tekintjük azt, hogy a romániai magyar közösségnek legyen saját képviselete az uniós törvényhozásban – valamilyen jellegű összefogás szükséges lenne ahhoz, hogy egyik félnek se kelljen a választások napján a körmét rágva várnia az eredményhirdetést.
Az EP-jelenlét – bár az európai törvényhozás távol van, és az átlagember számára gyakran elvontnak tűnő kérdésekkel foglalkozik – lehetőséget biztosít arra, hogy a romániai magyarok közvetlenül is jelezzék a külföldi nyilvánosság előtt: léteznek, sőt öntudatos, politikailag aktív közösséget alkotnak, amely az európai színtéren is azért küzd, hogy azonos jogokat élvezhessen a többséggel. Ha tehát megszűnik, vagy ha csökken, a magyar közösség fontos eszközt veszít el a jogkövetelések teljesítéséért folytatott küzdelemben.
A koalíciós ajánlatot Kelemen Hunor RMDSZ-elnök úgy értelmezte, hogy azáltal az RMDSZ feladná saját identitását. Ez meglehetősen furcsa kijelentés attól a pártvezértől, aki ugyanakkor azzal dicsekszik, hogy pártja támogatottsága 89 százalékos. Hiszen ilyen támogatottság esetén kissé abszurdnak hat attól tartani, hogy a 11 százalékos pártok a maguk képére formálják majd a „nagy testvért.”
Másrészt ha elfogadjuk, hogy a cél a magyar képviselet megőrzése és a három EP-képviselő megtartása, akkor elvileg nem a politikai pártok identitásproblémáit kellene prioritásnak tekinteni. Nem az a fontos, hogy RMDSZ-es, EMNP-s vagy MPP-s EP-honatyák legyenek ott Brüsszelben és Strasbourgban, hanem az, hogy elsősorban magyarok legyenek, és pártszínektől függetlenül, a lehető legszélesebb körű támogatással az erdélyi, partiumi és bánsági magyar közösség érdekeit képviseljék. Ez viszont akkor tűnik a legbiztosabban megvalósíthatónak, ha a romániai magyar pártok nem az egymás elleni harcot tekintik elsődleges fontosságúnak.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Szélsőségek
Idén sem múlt el magyarellenes provokáció nélkül a december elsejei román nemzeti ünnep. Ami viszont még szomorúbb: a magyarok idén is felültek a provokációnak.
Magyar szempontból persze már eleve problémás a román ünnep, hiszen 1990-ben Bukarestben olyan eseményt választottak ki nemzeti ünnepnek, amelyet nem övez konszenzus az ország összes állampolgára részéről. Az Erdély Magyarországtól való elszakítását egyoldalúan szorgalmazó 1918. december elsejei gyulafehérvári román nagygyűlés a több mint 1 millió 200 ezer magyar nemzetiségű román állampolgár számára a legkevésbé sem ünnepi esemény.
Ráadásul a román állam Erdély bekebelezése óta egyszer sem tett olyan gesztusokat a magyarok felé, amelyek valamelyest legitimálták volna a december elsejei nagygyűlés nemzeti ünneppé való kinevezését. Pedig „csak” annyit kellett volna tenniük, hogy teljesítik az 1918-as gyulafehérvári nyilatkozatban foglaltakat, miszerint az új román állam polgáraivá vált nemzeti közösségek számára nyelvi és kulturális önrendelkezést biztosítanak.
A december elsejei, gyakran öntömjénezésbe fulladó ünnepségek tehát rossz szájízt hagynak. Különösen úgy, hogy egy szélsőséges, soviniszta román szervezet, az Új Jobboldal immár hagyományosan megpróbálja provokálni a magyarokat. Idén Sepsiszentgyörgyre utazott el több tucatnyi új jobboldalos, a provokációra pedig egy magyar szélsőséges csoport válaszolt, ugyancsak utcára szólítva a saját híveit, és legalább annyit ártva a magyar közösségnek.
Talán nem csak szerintünk lett volna jobb, ha arról szólnak a híradások, hogy egy szélsőséges román szervezet megpróbálta provokálni a magyarokat egy magyar többségű városban, de sikertelenül, az erről készült felvételt tartalmazó DVD-ket pedig például az EP folyosóin lehetett volna osztogatni. Ehelyett arról szólnak a beszámolók, hogy a magyar szélsőségesek dulakodtak a csendőrséggel.
A tanulság: csak akkor tudjuk hitelesen és a siker reményében megfogalmazni a jogköveteléseinket, ha a magunk szélsőségeseit – függetlenül attól, hogy a szélsőjobbot vagy más szélsőséges nézetet képviselnek – marginalizáljuk, és minél kevesebb nyilvános szereplési lehetőséget kapnak.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

December 5., ünnep
December 5-én az ötszázezredik, könnyített úton honosult új magyar állampolgár tette le az esküt. Ezelőtt csupán négy évvel is morbid viccnek hatott volna egy ilyen kijelentés, hiszen a kettős állampolgárságról szóló, érvénytelennek bizonyult 2004-es népszavazás időpontja a nemzeti szégyen napjaként élt a köztudatban.
A trauma után viszont nem lehetett kevesebbel beérni a kettős állampolgárságnál, szinte kényszerhelyzet szülte azt, hiszen az önmagát nemzetinek hirdető, 2010-ben hatalomra került új kormány hitelessége forgott volna kockán, ha ennél kevesebbel beéri.
2013 december ötödike így nem az önmarcangolás napja volt, hanem ünnepi esemény. Ám mostantól az lenne az igazi, ha nem a fellengzősség, az erőltetett ünnepélyesség hangvétele uralkodna a könnyített honosítás kapcsán, hanem a mindennapi természetességé. Tekintsük magától értetődőnek, hogy határmódosítás nélkül is sikerült elérni, hogy immár a Nagyváradon vagy Szabadkán születő magyar csecsemő is magyar állampolgárként jön a világra, és úgy lehet értékes, megbecsült polgára annak az országnak, amelyben született, hogy közben a magyar nemzet teljes jogú, „pedigrés” tagja. Sokan gondolhatják persze, hogy a határok légiesedésével és a kontinens egységesülésével az állampolgárság már nem számít, csupán melldöngető magyarkodásról van szó – az ő figyelmükbe most csak a román állampolgárokkal szembeni összeurópai ellenszenvhullámot ajánlanánk.
Most végre egymás valódi megismerésének kellene következnie az anyaországiak és a határon túliak között. Annak tudatosítása, hogy egyenrangúak vagyunk, ezért nem „határontúli-simogatni” kell átjárni Erdélybe, és sem az anyaországi polgároknak, sem a pártoknak nem úgy kell ránk tekintenie, mint a sorsukba illetéktelenül beleszólni akaró, agyatlan szavazógépekre vagy a magyar közpénzeket elnyelő feneketlen zsákra.
Ha emellett azt is elfogadjuk, hogy azokat sincs joga senkinek nemzetárulónak bélyegezni, akik félelemből vagy más meggyőződésből nem kérik az anyaország állampolgárságát, vagy nem akarnak az ottani szavazáson voksolni, akkor valósulhat meg igazán a határokon átívelő nemzetegyesítés.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Szerencsejáték
Ismét csak tanúbizonyságot kaptunk arról, milyen alaposan és körültekintően zajlik Romániában a kulcsfontosságú tisztségek betöltésére kijelölt személyek válogatása.
Most például a Szervezettbűnözés- és Terrorellenes Ügyosztály egyik buzăui ügyészéről derült ki, hogy onlájn pókeren eljátszott százezer eurót, amit egyébként azért bocsátottak a rendelkezésére, hogy a pénzt csaliként használva lebuktasson egy kábítószercsempész bandát.
Meg kell adni, az ügyész úrnak van stílusa. Mintha csak egy igazi magyar dzsentri vére folyna az ereiben, olyan nonsalansszal volt képes elpókerezni a pénzt. Mindazonáltal azt is érdemes megjegyezni, hogy a magyar urakkal való párhuzam mégiscsak sántít, ők ugyanis rendszerint a saját vagyonukat kártyázták el, ami persze a családjukat nem boldogította annyira, viszont mégiscsak nagyságrendekkel korrektebb hozzáállás ahhoz képest, ha valaki egy közintézmény vagyonát tapsolja el egy internetes pókerjátszma során.
Mindemellett szabadlábon védekezhet, enyhítő körülményként számították be ugyanis, hogy saját bevallása szerint olyan betegségben szenved, ami miatt néha muszáj pókereznie. El is képzelhetjük mindjárt, amint a hétköznapokon amúgy kellemes modorú, család- és állatbarát ügyész teliholdas éjszakákon iszonyú kínok között vérszerencsejátékossá változik, és az összes keze ügyében levő pénzt elkártyázza, függetlenül attól, hogy az övé, vagy sem.
Persze a szenvedélybeteg ügyész esete szomorú, ugyanakkor lehet, hogy a példájára érdemes odafigyelni. Hiszen az ország a valamelyest jobb gazdasági mutatók ellenére is nehézkesen vánszorog kifele a válságból, kevesebb pénz jut a közintézmények fenntartására, a közalkalmazottak bérére, valamint a nyomozó ügyészségeken a leleplezéseknél csaliként használt összegekre. Így akár még intézményes gyakorlattá is tehetnék, hogy a közintézmények költségvetéséből minden hónapban egy bizonyos összeget szerencsejátékra kell költeni, hiszen így a nagy számok törvénye alapján előbb-utóbb nyerni is sikerülne, az így szerzett pénz pedig kimondottan jól jönne az államkasszának.
Maga a kormány is föltehetné az állami költségvetés egy részét ruletten: ha bejön, dőzs van, ha meg nem, tulajdonképpen mindegy, hogy a Monte Carló-i kaszinó vagy az IMF kasszájába vándorol az ország pénze. Ráadásul egy kaszinó biztos nem követelne megszorító intézkedéseket annak fejében, hogy fizessen.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

.Kik a szélsőségesek?
Kénytelen vagyok akkor is válaszolni Balogh Leventének a Krónika december 3-i, keddi lapszámában Szélsőségek címmel megjelent vezércikkére, ha netalán nem közlik le.
Ugyanis elviselhetetlen számomra, hogy egy mérlegtányérra helyezi a román soviniszta-legionárius Új Jobboldalt (Noua Dreapta) a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom magyar ifjaival. Kérdem, milyen alapon? És mennyire ismeri egyiket és másikat? Továbbá jelen volt-e az általa provokációként megjelölt december elsejei sepsiszentgyörgyi hőzöngésnél? Ugyanis ez a pofátlan betolakodás (persze méretes zászlókkal elfedett rendszámtáblájú kocsikkal) immár ismétlődő.
Hát türelmes birkáknak kell lennünk, hogy székely városainkban elnézzük, hogy azt ordítsák, nincs Székelyföld, illetve ki a magyarokkal? Az a húsz-harminc magyar fiatal, akik sem külsejükben, de még kevésbé gondolkodásukban nem a kivándorlást fontolgatják, hanem itthon állnak helyt, őket nevezzük szélsőségeseknek? Amikor nevükben sem mást idéznek elénk, mint az egykori tényleges 64 vármegyét, akárcsak napjainkban, amikor az Orbán-kormány meghirdeti a Kárpát-medence magyarjainak szellemi-lelki-identitásbeli közösségét?
Ezek az ifjak tiszteletet érdemelnek, akik közül a durva, botozó csendőrök kettőt elvittek, miközben a gyűlölettől tomboló csürhét védőn vették körül. Ezek az ifjak a szélsőségesek? Ők, akik a gyáván visszahúzódó, szemlélődő felnőttek helyett helyt álltak szülőföldjükért? Legyen vége a meghunyászkodásnak, eleget tűrtünk. Úgy kellett volna elpáholni őket, hogy ne legyen merszük többet Székelyföldön úgymond „provokálni". És ha ezért néhány akár börtönt is szenvedett volna el, hadd emlékeztessem Balogh urat, hogy mi ennél kevesebbért ennél többet szenvedtünk el a kommunistáktól.
De fordítsam a cikk miatti felháborodásomat mérsékeltebb hangnemre. Értem én, hogy a szerző miért nevezte provokációnak. Akár egyet is érthetek azzal (és azokkal az újságírókkal, akik más fórumokon hasonlóképp vélekedtek), hogy provokálták a magyarságot. Ennek a provokációnak azonban háttere van! A háttere pedig a prefektus, a csendőrség, a román civil szervezetek, pártok, egyház, sőt a városunk román képviselői is, akik megelőlegezték a sepsiszentgyörgyi tanács ülésén a szélsőségesek „elítélését".
A prefektus szép és sok részvevős, jelentéktelen rendbontással (értsd: a magyarok részéről) tarkított „együtt ünneplésnek” tekintette a nemzeti ünnepet Sepsiszentgyörgyön. „És ha azt skandálták az Új Jobboldaliak, hogy Székelyföld Románia, hát nem volt igazuk?” – így a prefektus. (Mivel a magyar csoport meg azt kiáltotta, hogy „Székelyföld nem Románia”). Balogh úr, ne adja a Gondviselőnk, hogy a mi némaságunk (akárcsak a nyugati határ menti városokban és Kolozsváron) a csendes megszállás stratégiája legyen a „provokálók" részéről és a mi rosszul választott taktikánk eredményeképpen.
Puskás Attila
Tisztelt Puskás Attila!
Véleményét oly mértékben tiszteletben tartjuk, hogy a Krónika vezércikkét bíráló írását annak ellenére is közzétesszük, hogy nem feltétlenül értünk egyet valamennyi megállapításával. Szerkesztőségünket ugyanis a klasszikus szakmai alaptétel vezérli: a hír szent, a vélemény szabad.
Köszönettel,
Rostás Szabolcs, vezető szerkesztő
Krónika (Kolozsvár)

Élénk kommunista nosztalgia Romániában
A romániai polgárok 44,7 százaléka úgy gondolja, hogy a kommunizmus jó volt Románia számára, 44,4 százalék szerint pedig 1989 előtt jobban éltek az emberek az országban – derül ki az INSCOP közvélemény-kutató kedden nyilvánosságra hozott felméréséből.
A november 7–14. között az Adevărul napilap megrendelésére készült felmérés szerint csupán kevéssel többen, 45,5 százaléknyian gondolják úgy, hogy a kommunizmus rossz volt.
Az, hogy a válaszadók hogyan vélekednek a kommunista rendszerről, a nem, az életkor, a képzettség és a lakóhely szerint is különbözik. A férfiaknak például 42,4 százaléka tartja jónak a kommunizmust, a nőknek viszont 46,9. Az életkor szerint megoszlás azt mutatja, hogy minél fiatalabbak a válaszadók, annál kevésbé gondolják úgy, hogy a szélsőbaloldali diktatúra jótékony hatással volt az országra. A 18 és 34 év közöttieknek csupán 34,1 százaléka véli jónak a kommunista rendszert, a 35 és 49 év közöttiek körében azonban ez az arány már 46,9 százalék, az 50 és 64 év közöttiek körében 50,0, a 65 év fölöttieknek pedig 51,7 százaléka gondol nosztalgiával az 1989 előtti időkre.
A képzettség szerinti mutatók azt jelzik, hogy minél magasabb a válaszadók végzettsége, annál inkább elutasítják a kommunizmust. A csupán általános iskolai végzettséggel rendelkezők 56,1 százaléka érezné jobban magát a kommunizmusban, a középfokú végzettséggel bírók körében azonban ez az arány csupán 46,8 százalék, az egyetemet végzetteknek pedig már csak 43,4 százalék sírja vissza a kommunizmust.
A városi lakosság is jobban érzi magát a többpártrendszerben: 41 százalékuk gondolja jobbnak a kommunizmust, szemben a vidéki lakosság 49,1 százalékával.
Eltérően vélekednek az 1989 előtti rendszerről a különböző országrészek lakói is. A leginkább a Partiumban, a Bánságban és Erdélyben élők utasítják el a vörös rezsimet. A partiumiaknak és a bánságiaknak csupán 36,2 százaléka vágyik kommunizmusra, az erdélyieknek pedig 43,1 százaléka. A havasalföldiek körében már 44,6 százalék ez az arány, a moldvaiak esetében pedig 51,7 százalék élne inkább kommunizmusban.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Össztűz a szupermentességre
A korrupcióellenes küzdelemben érintett intézmények, az igazságügyi szakmai szervezetek és a külföld egyaránt keményen bírálták a képviselőház azon kedd délutáni határozatát, amellyel soron kívül, előzetes vita nélkül módosította a büntető törvénykönyvet, kiiktatva a parlamenti képviselőket, szenátorokat, a szabad foglalkozásúakat és az államfőt a közhivatalnokok sorából, egyes vélemények szerint lehetetlenné téve ezzel, hogy az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) és az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) bűnügyi vizsgálatot indítson ellenük tisztségbeli vagy érdekbeli összeférhetetlenség címén.
A DNA szerint azon honatyákat, akik ellen korrupció vagy ahhoz kapcsolódó bűncselekmények miatt emeltek vádat, felmenthetik a döntés nyomán, azokat pedig, akiket jogerősen szabadságvesztésre ítéltek, szabadlábra helyezhetik. A korrupcióellenes ügyészség rámutat: a módosítás nyomán sem a honatyák, sem az ügyvédek, sem a közjegyzők, sem a bírósági végrehajtók ellen nem indulhat eljárás korrupció vagy hivatali visszaélés miatt. A DNA emlékeztetett: jelenleg 28 honatya érintett valamilyen formában – vagy azért, mert eljárás zajlik ellene, vagy azért, mert a DNA által emelt vádak alapján elítélték.
A DNA emellett úgy véli, a továbbiakban a helyi választott tisztségviselők is kieshetnek az összeférhetetlenség hatálya alól, ami azt eredményezheti, hogy a polgármesterek nyugodtan a rokonaiknak ítélhetik a közpénzből vagy európai uniós alapokból finanszírozott szerződéseket. Az ügyészség rámutat: a döntés nyomán Románia ellentétbe került az ország által 2002-ben és 2004-ben ratifikált korrupcióellenes egyezményekkel.
Több mint 60 összeférhetetlen helyi elöljáró
Hatvankét helyi elöljáró – 50 polgármester és 11 alpolgármester és egy helyi közgyűlési tag – esetében állapított meg szerdán hivatali összeférhetetlenséget az ANI. Az érintettek Szatmár, Gorj, Teleorman és Galac megyei önkormányzatokat irányítanak. Két polgármester és egy alpolgármester esetében hamis nyilatkozattétel miatt is feljelentést tettek. Az ANI eddig már számos megyei és önkormányzati elöljáró esetében állapított meg összeférhetetlenséget, rendszerint arra hivatkozva, hogy tisztségükkel párhuzamosan tagként képviselték az önkormányzatot az annak alárendelt közhasznú társaságok igazgatótanácsában. Az összeférhetetlenség miatt jogerősen elítélt közhivatalnokok három évig nem tölthetnek be választási tisztséget, súlyos esetben pedig hároméves szabadságvesztéssel sújthatók – miután a képviselőház kedden az ezért kiróható büntetés mértékét két évvel csökkentette.
Horia Georgescu, a közhivatalnokok összeférhetetlenségét vizsgáló ANI vezetője is úgy vélekedett, hogy a Btk. módosítása nyomán a honatyák „szuper mentelmi jogot” kaptak, és a hatóság által 25 honatya ellen folytatott eljárás lehetetlenül el. Georgescu rámutatott: az ország hitelessége jelentős csorbát szenved a döntés nyomán, amely hatályba lépése esetén megingatja a jogállamot.
A bírák és ügyészek tevékenységét felügyelő Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) szerint a képviselőház döntése gyakorlatilag felmenti a kedvezményezetteket a bűnügyi felelősség alól. A testület azt is felrója, hogy bár a hatályos törvények értelműben az igazságszolgáltatást érintő törvénytervezeteket előzetesen véleményeznie kellene, ezt a módosítást nem juttatták el hozzá.
A Romániai Bírák Országos Szövetsége (UNJR) is kemény hangon elítélte, hogy a Btk. módosítását előzetes egyeztetés, valamint a CSM véleményének kikérése nélkül fogadták el. Rámutatnak: a döntés sérti az állampolgárok törvény előtti egyenlőségének alkotmányos elvét.
Mint arról beszámoltunk, Traian Băsescu államfő is bírálta a döntést, újabb államcsínynek nevezve a lépést, amely tíz évvel veti vissza az országot. Jelezte: a módosítást megfontolásra visszaküldi a parlamentnek, ha pedig ugyanebben a formában fogadják el, akkor alkotmánybíróságon támadja meg. A módosítást egyébként 266 képviselő szavazta meg (123 PSD-s, 73 PNL-s, 2 PDL-s, 21 PPDD-s, 16 RMDSZ-es, 16 kisebbségi, 11 PC-s és 4 független). Ellene 32-en voksoltak (29 PDL-s, 1 PPDD-s, 1 PC-s és 1független).
Cristian Rădulescu, az ellenzéki Demokrata-liberális párt (PDL) elnöke tegnap közölte: pártja alkotmánybíróságon támadja meg a Btk.-módosítást.
Kemény külföldi feddések
A Btk.-módosítás kemény reakciót váltott ki az Egyesült Államok bukaresti nagykövetsége részéről, amely leszögezte: a törvény előtti egyenlőség a demokrácia egyik alapelve. A külképviselet szerdai közleményében úgy vélekedett, a lépés eltávolodást jelent az átláthatóság és a jogállamiság elvétől, és elriaszthatja a beruházókat, ami negatív kihatással lesz az ország gazdaságára. Mark Gray, az Európai Bizottság szóvivője szerint minden hivatalos személynek alá kell vetnie magát a korrupcióra és az összeférhetetlenségre vonatkozó szabályozásnak, az EU ugyanakkor majd a januári igazságügyi jelentésben nyilvánít konkrét véleményt.
A német nagykövetség fontosnak nevezte, hogy a korrupcióellenes hatóságok és az igazságszolgáltatás politikai befolyástól mentesen működhessen. Martin Harris, Nagy-Britannia bukaresti nagykövete aggodalmának adott hangot a döntés miatt, mondván: az ANI és a DNA a romániai közélet reformjának motorja. A holland nagykövetség is reagált: szerdai közleményében jelezte, aggodalommal értesült a Btk. módosításáról, és várja a fejleményeket. Mint ismeretes, Hollandia többek között arra hivatkozva utasítja el Románia schengeni csatlakozását, hogy nem történt elegendő, kellőképpen alapos és visszafordíthatatlan intézkedés a korrupció visszaszorítására.
RMDSZ: továbbra is vizsgálódhat a DNA és az ANI
Nem ért ugyanakkor egyet az aggodalmakkal Márton Árpád, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezető-helyettese. A honatya szerdán a Krónikának úgy nyilatkozott: a képviselőház tulajdonképpen csak helyreállította a korábbi állapotokat, amelyeket Monica Macovei volt demokrata-liberális párti (PDL) igazságügy-miniszter – jelenlegi EP-képviselő – miniszteri mandátuma idején „felbolygatott”, egy kalap alá véve a közalkalmazottakat, a bírákat és a képviselőket. Rámutatott: a Macovei-féle módosítás előtt külön cikkelyek határozták meg a Btk.-ban, hogy melyek a közhivatalok, és ki minősül közalkalmazottnak. „Utóbbi alatt az értendő, aki valamely közhivatal fizetett alkalmazottjaként közhivatalnoki karriert fut be” – mutatott rá a képviselő.
Márton szerint a keddi döntés csupán annyit jelent, hogy a képviselők és szenátorok összeférhetetlenségi eseteit a továbbiakban nem a közalkalmazottakra érvényes jogszabály alapján vizsgálják majd, hanem a honatyák jogállását rögzítő, sajátos törvény alapján, amely rögzíti, milyen esetek számítanak összeférhetetlenségnek, milyen esetek esnek az ANI működéséről szóló törvény hatálya alá. „Már eleve ez a jogszabály is rögzíti, hogy a képviselői és szenátori jogállás összeegyeztethetetlen a közhivatalnoki tisztséggel, kivéve, ha kormánytagságról van szó” – mutatott rá Márton, hozzátéve: hasonlóan rendelkezik az alkotmány is.
Szerinte egy honatyát már csak azért sem lehet egy kalap alá venni egy helyi választott képviselővel, mivel előbbiek nem döntenek arról, hogy konkrétan kivel kell bizonyos esetekben szerződést kötni, csupán törvényeket hoznak. Ezen tevékenység során pedig gyakran kell lobbizni azért, hogy valamilyen jogszabályt elfogadjon a ház. „Amíg azonban mindenkit egy kalap alá vettek, egyes bírák úgy is értelmezhették, hogy amikor egy háromszéki képviselő a Kovászna megyei hátrányos helyzetűek megsegítését elősegítő törvény mellett érvel, akkor a saját érdekében jár el” – hangoztatta Márton.
Elítéltek egy PSD-s képviselőt
Jogerősen két év letöltendő szabadságvesztésre ítélte szerdán a legfelsőbb bíróság Nicolae Vasilescu PSD-s parlamenti képviselőt. A honatya ellen befolyással üzérkedés miatt emelt vádat a DNA. A vádak szerint Vasilescu tettestársaival együtt kétmillió lejt követelt egy építkezési cégtől annak fejében, hogy közbenjárjon a Konstanca megyei önkormányzatnál annak érdekében, hogy a megye öt önkormányzata kifizesse az általuk elvégzett munkálatok nyomán felhalmozott adósságait. A DNA egyébként szerdán kikérte az Európai Parlamenttől a PNL-s Ovidiu Silaghit, aki idén szeptemberben került az európai törvényhozásba. Silaghi ellen még közlekedési miniszter korában merültek fel korrupciós vádak.
Máté András, az RMDSZ alsóházi frakcióvezetője is hasonlóan vélekedik. Lapunknak szerdán elmondta: a keddi döntést szerinte az is indokolja, hogy az alkotmánybíróság 2013-ban elfogadott 81-es számú határozatában is emlékeztet arra, hogy egy képviselő vagy egy szenátor nem láthat el közfeladatot. „A parlament tagjainak a státusa nem egyenlő a közalkalmazottakéval, hiszen utóbbiak szerződéses viszonyban állnak, fizetésért dolgoznak, és különféle pótlékokat kapnak, például a ledolgozott szolgálati időért. A képviselők viszont meghatározott ideg, négyéves mandátumuk időtartama alatt látják el feladatukat, és nem fizetést, hanem illetményt kapnak” – mutatott rá Máté. Hozzátette: egy közalkalmazottat elbocsátani is nehezebb, mivel új állást kell felajánlani neki, míg egy honatya mandátumának megszűntével nem kap automatikusan új mandátumot.
Máté azt is cáfolta, hogy a honatyák ezáltal kikerülnének a DNA és az ANI joghatósága alól. „Ahogy eddig sem voltunk közalkalmazottak, mégis vizsgálódhatott a képviselők és szenátorok ügyében a DNA és az ANI is, úgy ez most sem változik. „Aki bűnös, az ezután is kerüljön börtönbe. A képviselők jogállását szabályozó törvényben is szerepel az összeférhetetlenség és az érdek-összeférhetetlenség, aminek a kivizsgálása az ANI hatásköre” – mutatott rá Máté. „Traian Băsescu, Angela Merkel vagy Orbán Viktor sem köztisztviselő, hanem állami vezető. Két különböző dologról van szó” – hangoztatta Máté.
Mint arról beszámoltunk, Máté Andrást korábban összeférhetetlenség miatt feljelentette az ANI, arra hivatkozva, hogy kilenc és fél hónapig feleségét alkalmazta képviselői irodájában. A legfőbb ügyészség szeptemberben emelt vádat ellene. Máté ugyanakkor alaptalannak nevezte a vádakat, akkor is arra hivatkozva, hogy a törvény a közalkalmazottakra vonatkozik, ő pedig parlamenti képviselőként nem tartozik ebbe a kategóriába.
Egyébként eddig sem minden esetben végezhette zavartalanul a dolgát az igazságszolgáltatás, még akkor sem, ha a DNA vizsgálódott az ügyükben: a Borbély László volt környezetvédelmi miniszter elleni korrupciógyanú és a Victor Paul Dobre egykori közigazgatási miniszter elleni, az államfő leváltásáról szóló népszavazás kapcsán elkövetett törvénytelenségekről szóló vádak ügyében nem indulhatott eljárás, mivel a képviselőház ehhez nem járult hozzá.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

„Eltérített” forradalom
Miközben szombaton este egy bukaresti tüntetésen több mint ezren követelték a kormány lemondását, és Ion Iliescut, a hatalmat 1989 decemberében magához ragadó Nemzeti Megmentési Front (FSN) egykori vezetőjét, volt államfőt szidták, egy, a forradalom évfordulója alkalmából megrendezett délutáni bukaresti megemlékezésen forradalmárok egy csoportja azt üzente: az 1989-es forradalmat eltérítették, és Ion Iliescu tudja, ez hogyan történt.
Kormányellenes tüntetés a forradalom évfordulója alkalmából szombaton Bukarestben
Az Egyetem téren abból az alkalomból rendeztek koszorúzást, hogy 24 évvel ezelőtt december 21-én terjedt át a román fővárosra a Temesváron öt nappal korábban kirobbant kommunistaellenes népfelkelés, a karhatalom pedig Bukarestben és több erdélyi nagyvárosban a rendszer ellen tüntető tömegbe lőtt.
A védelmi minisztérium által rendezett hivatalos ünnepségen egy katonai díszszázad koszorúzott: ezt a megemlékezést zavarta meg az egykori forradalmárok száz fős tüntető csoportja. „Ne misztifikáljátok a történelmet, Iliescut kérdezzétek, ki térítette el a forradalmat, ki felelős az áldozatokért” – volt olvasható a megemlékezésen az egykori forradalmárok egyik molinóján. Egy másik felirat az 1989 óta színre lépett politikustársadalom átvilágítását sürgette.
Szombaton este mintegy ezren tüntettek a forradalom évfordulója alkalmából Bukarest belvárosában a kormány, a verespataki aranybányaprojekt és a palagáz-kitermelés ellen. Az egyik közösségi hálón szervezett, hatósági engedély nélküli megmozdulás szervezői az Egyetem téren gyülekeztek, majd miután megemlékeztek az 1989-es forradalom áldozatairól, a kormányszékház elé vonultak.
Közben a kormány és Ion Iliescu ellenes jelszavakat skandáltak. Az egyik tüntető szerint Victor Ponta Ion Iliescu gyermeke, akit Adrian Năstaséval nemzett. Egy nyilatkozat is kering az interneten, amelyen a szervezők a kormány és az államfő lemondását, valamint a büntető törvénykönyv azon módosításának eltörlését követelik, amely megnehezíti, hogy a korrupcióellenes szervek eljárjanak a honatyák ellen. A megmozduláson megjelent Mihail Neamţu, az ellenzéki Új Köztársaság párt elnöke is, a tüntetők azonban elkergették, mondván: politikusoknak nincs keresnivalójuk közöttük.
A forradalmárok elégedetlensége kedvezményeik eltörlésével is összefüggésbe hozható. Az illetékes államtitkárság szerint 22 ezer embernek van forradalmár-igazolványa Romániában, de 2011 óta közülük már csak hatezren kapnak állami juttatásokat: az áldozatok hozzátartozói, a sebesültek és azok, akiket Nicolae Ceauşescu kommunista diktátor elmenekülése előtt bebörtönöztek. Korábban viszont minden olyan személynek anyagi természetű kiváltságokat biztosítottak, aki három tanúval igazolta a harcokban szerzett érdemeit.
Az Iliescu-rezsim politikai ellenfelei szerint a FSN azért adott haszonlesők ezreinek kedvezményeket, hogy a valódi rendszerváltókat lejárassa.
Mint ismeretes, 1989 decemberében 1100 embert lőttek agyon országszerte, közülük 940-et Ceausescu letartóztatása után. A diktátor kivégzését követően még napokig tartott a lövöldözés, több helyütt rejtélyes mesterlövészek rendeztek vérfürdőt, de kilétükre azóta sem derült fény. Ezért olyan városok is tele vannak hősökkel, ahol az emberek a diktátor menekülése után, a televízióból értesültek arról, hogy forradalom van.
Emil Constantinescu, a forradalom utáni Románia első jobboldali államfője (1996-2000) ezt az új hatalom diverziójának nevezte: szerinte a népfelkelést eltérítő új vezetőknek szükségük volt egy ellenségre, akinek legyőzésével igazolhatták a Nemzeti Megmentési Front legitimitását.
Balogh Levente
Székelyhon.ro

Kolozsvár, Európa, kultúra
Egy toleráns európai kulturális főváros toleranciájába és kulturáltságába simán belefér, hogy a város elöljárói nyilvánosan gyalázzák egy nemzeti közösség tagjait.
Ezt nem én találtam ki, hanem az Európa Kulturális Fővárosa címre hajtó Kolozsvár önkormányzata, amely kötelességének érezte, hogy a havasalföldi Mihály vajda Erdélyben dúló seregének egyik alvezére, a szerb származású Baba Novak zsoldosvezér szobrának talapzatán országgal-világgal tudassa, miszerint azt „a magyarok” végezték ki iszonyú kínok közepette. (Ami – a fosztogatások mellett - mai kifejezéssel élve árulás miatt történt, ugyanis a törökök kezére akarta játszani Lugost és Karánsebest, ami miatt az erdélyi országgyűlés rövid úton máglyán megsüttette, majd holttestét karóba húzatta).
Kétes mentség az önkormányzat számára, hogy „csak” helyreállította a korábbi állapotot, a felirat ugyanis 1998 óta ott van, azt a város korábbi feketeöves magyargyűlölő polgármestere, Gheorghe Funar helyeztette el, tovább mélyítendő az amúgy is testvéri magyar-román viszonyt. Néhány hónappal ezelőtt azonban ismeretlenek leszedték a felirat magyarokat inkrimináló részét. A mostani illetékesek most igazi európai városhoz méltó igyekezettel gondoskodtak arról, hogy továbbra is mindenki értesülhessen róla: a magyarok a középkorban román nemzeti hősöket gyilkolásztak, még ha nem is tudtak róla, hogy román, vagy nemzeti, arról meg pláne nem, hogy hős.
Az önkormányzat érvelése – amely amúgy sem ellenőrizhető, mivel a korabeli dokumentum nem található – szerint már a szobor 1975-ös felállításakor is ezt a feliratot szánták rá. Ami sajátos hozzáállás, már annak fényében, hogy vállalhatónak tekinti a ceaușescui fasiszta kommunizmus szellemi örökségét, amely a magyarok megalázását és ellehetetlenítését célzó lépések kiötléséhez képest csak abban volt kreatívabb, hogy a valós eseményekhez még elemeiben is alig kapcsolódó, a románságot egekig magasztaló, más népeket viszont következetesen gyalázó mitológiát találjon ki és sulykoljon az iskolákban, az egyetemeken és a nagy nyilvánosság előtt történelem címen.
Meg kell hagyni: ez is egyfajta kulturális örökség. És bizonyára meg lehet ideologizálni, hogyan fér össze az Európa kulturális fővárosa kezdeményezés szellemiségével. Legalábbis Ceaușescunak vagy Funarnak biztosan lenne rá ötlete.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Nem akarnak egyesülést
Románia és Moldova egyesülése az emberek, nem pedig egyes politikusok akaratán múlik – jelentette ki Victor Ponta miniszterelnök.
A kormányfő egy televíziós műsorban hétfőn este beszélt az egyesülés témájáról, annak kapcsán, hogy Traian Băsescu államfő néhány hete kijelentette: Románia következő célkitűzése a Moldovával való egyesülés kell hogy legyen. „Ha egyszer, talán még a mi életünkben, talán utána, az emberekben fölmerül az óhaj, hogy azt mondják: felejtsük el a Pruton húzódó határt, ez egy történelmi ügy, amit az emberek tudnak megoldani. Nem egy politikus oldja meg, aki azt mondja: holnaptól magammal viszlek benneteket, Bukarestből akarlak vezetni, a továbbiakban ne Chişinăuból irányítsátok magatokat” – szögezte le a miniszterelnök.
Hozzátette: Romániának konkrét dolgokat kell megtennie Moldova érdekében, így segítenie kell az ország uniós integrációját, a moldovai polgárok vízummentes beutazását az uniós országokba, valamint fejlesztenie kell az oktatási intézményeket, a gáz- és áramhálózatot, valamint újjá kell építeni a második világháborúban lerombolt hidakat. Mint azt megírtuk, Ponta korábban úgy nyilatkozott: Băsescu kijelentése csak az európai integrációt ellenző, és a Moszkvához való közeledést szorgalmazó moldovai kommunisták malmára hajtja a vizet.
Iurie Leancă moldovai miniszterelnök leszögezte: az egyesülés nem szerepel országa céljai között, Moldovának pedig olyan külföldi üzenetekre van szüksége, amelyek konszolidálják, nem pedig megosztják az ország társadalmát. Kifejtette: országa számára az Európai unióhoz való csatlakozás az egyetlen megoldás arra, hogy működő, európai országgá váljon.
Leancă szerint az egyesülés emlegetése csak növeli Chişinău gondjainak a számát. Példaként azt említette, hogy Moldova déli, gagauzok lakta autonóm régiójában Băsescu kijelentése nyomán „azonnal olyan események körvonalazódtak, amelyek destabilizálhatják a helyzetet.” Emellett az orosz parlamentben olyan nyilatkozatok hangzottak el, miszerint meg kell erősíteni az orosz katonai jelenlétet Moldova keleti részében, a szakadár Transznisztriában, a chişinăui kommunista ellenzék pedig „cirkuszol” a parlamentben.
Mint arról beszámoltunk, Iurie Leancă részt vett a bukaresti kormány hétfői ülésén, amelyen Victor Ponta bejelentette: Románia kilencven millió lejjel támogatja a moldovai oktatási infrastruktúra fejlesztését.
Iulian Chifu, Băsescu államfő tanácsadója eközben kemény hangon bírálta Leancát. Facebook-oldalán kedden azt írta: a moldovai kormányfő mind miniszterelnökként, mind diplomataként, mind az Európai Néppárt tagjaként lejáratta magát, mivel „kilencven millió lejért a Băsescuval szemben álló tábor szolgálatába állt.”
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Elhunyt az egyik kommunista pribék
Elhunyt egyike annak a 35 egykori, politikai foglyok halálát okozó vagy őket kínzó büntetés-végrehajtási alkalmazottnak, akik ellen a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló és a Száműzöttek Emlékét Ápoló Intézet (IICCMER) indított vizsgálatot – jelentette be Andrei Muraru, az IICCMER elnöke.
Muraru vasárnap este a Digi 24 televíziós csatornának nyilatkozva elmondta: Iuliu Sebeștinről, a szamosújvári börtön egykori alkalmazottjáról van szó, aki az ötvenes években a politikai foglyok átneveléséért felelt.
Sebeștin fizikai és pszichikai kínzásnak is alávetette a rabokat, és az intézet által összegyűjtött adatok szerint számos egykori elítélt haláláért felelős. Miután azonban tavaly októberben elhunyt, a továbbiakban már nem vizsgálódnak ellene.
Muraru megjegyezte: fennáll a veszélye, hogy az általuk összeállított lista egyre rövidüljön, ha nem jutnak elegendő forráshoz annak érdekében, hogy sikerüljön elegendő terhelő bizonyítékot gyűjteni az egykori pribékek ellen. Megjegyezte: jelenleg 4-5 egykori, általuk megtalált, ma is élő pribék ügye van olyan stádiumban, hogy megtehető ellenük az ügyészségi feljelentés, de reményét fejezte ki, hogy az év közepéig a 35 érintett zömének személyazonossága nyilvánosságra hozható lesz.
Azt is elmondta, hogy idén júliustól az egykori határőrök ellen is vizsgálatot indítanak. Azokról a tisztekről van szó, akik a 70-es 80-as években parancsot adtak a határokon illegálisan átkelő személyek lelövésére, illetve megölték őket. Muraru szerint ez jóval hosszabb lista lehet, mint a pribékeké, mivel az érintettek a bűncselekmények elkövetése idején 30-40 évesek voltak.
Mint arról beszámoltunk, az IICCMER tavaly augusztus elején jelentette be: vizsgálatot indított a kommunista rendszer 35 egykori, népirtással gyanúsítható börtönparancsnoka és büntetés-végrehajtási tisztje ügyében, a vizsgálat eredményei alapján pedig ügyészségi feljelentést tesz az érintettek ellen.
Az első kiszemelt Alexandru Vișinescu, a Râmnicu Sărat-i börtön egykori parancsnoka, aki 1956 és 1964 között állt a fegyintézet élén, ez idő alatt pedig a terror légkörét honosította meg. Az IICCMER vizsgálatai szerint ez idő alatt tizenkét politikai fogoly halt meg a börtönben a Vișinescu által bevezetett kegyetlen bánásmód, a rossz élelmezés, az állandó verések és a magánzárkában eltöltött idő miatt.
A most 88 éves egykori börtönparancsnok volt az első, aki ellen hivatalosan ügyészségi feljelentést tettek a bukaresti területi katonai ügyészségen több rendbeli, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés miatt. A legfőbb ügyészség szeptemberben népirtás miatt indított bűnvádi eljárást ellene. A másik, immár ismert egykori lágerparancsnok Ioan Ficior nyugalmazott ezredes, aki a peripravai büntetőtábor parancsnoka volt.
Az alkotmánybíróság december 12-én úgy döntött: az emberölés – így a múlt század ötvenes-hatvanas éveiben az egykori büntetés-végrehajtási alkalmazottak által elkövetett politikai gyilkosságok – nem évül el, így a pribékek továbbra is felelősségre vonhatók.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár),

Négy évet kapott Adrian Năstase
Ismét börtönbe vonul Adrian Năstase volt szociáldemokrata miniszterelnök, miután a legfelsőbb bíróság hétfőn jogerősen 4 év szabadságvesztésre ítélte egyik – lakásfelújítással kapcsolatos – korrupciós ügyében, amelyben első fokon három év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték zsarolás miatt.
A bírák hétfőn – helyt adva az ügyészség kérésének – nem csupán zsarolás, hanem korrupció miatt is elítélték, ezért sújtották a négyéves börtönbüntetéssel, emellett a zsarolás miatt három év szabadságvesztésre ítélték. A politikusnak a nagyobbik, négyéves büntetést kell letöltenie. Emellett öt évre a közügyektől is eltiltották.
A szociáldemokrata politikus felesége, Dana Năstase három év felfüggesztett szabadságvesztést kapott megvesztegetésben való bűnrészesség, konkrétan hamis vámpapírok felhasználása miatt, emellett négy évre őt is eltiltották a közügyektől.
Irina Jianut, az állami építkezési felügyelőség volt igazgatóját, aki a vád szerint megvesztegette Năstasét, négy év letöltendő börtönbüntetéssel sújtották pénzmosás, mérleghamisítás és hamis vámpapírok használata miatt. Emellett 84 ezer euró és 5000 euró megfizetésre kötelezte. A Năstase családot 400 ezer euró kifizetésére kötelezte a bíróság, miután a bírák szerint megközelítőleg ebben az értékben kaptak megvesztegetést.
A Zambaccian (ebben az utcában található a Năstase-villa) név alatt ismertté vált dossziéban az ügyészek azzal vádolták a 2000 és 2004 között hivatalban levő volt kormányfőt, hogy 2002 és 2004 között 630 ezer euró értékben fogadott el ajándékot – Kínából hozott műtárgyakat –, valamint pénzt lakása felújítására azért cserében, hogy Jianut megtartsa tisztségében.
A vádirat szerint Năstase 2006-ban, amikor a képviselőház elnöki tisztségét töltötte be, megfenyegette a vád egyik tanúját, Ioan Păunt, Románia akkori kínai konzulját. Az ügyészek az utolsó, december 19-i tárgyalási napon súlyosabb, letöltendő szabadságvesztést kértek, nem csupán zsarolás, hanem megvesztegetés elfogadása miatt is.
Az ügyvédek a per alapfokra való visszautalását kérték, arra hivatkozva, hogy a DNA lehallgatott beszélgetések alapján indított eljárást, erre ugyanakkor a feltételezett bűncselekmények idején még nem létezett törvényi szabályozás. Dana Năstase szerint az értéktárgyak egy részét személyesen hozta Kínából, más részüket viszont az országban vásárolta. Năstase még akkor blogján közölte: politikai indíttatásúnak tartja a pert.
Năstasét március 18-án helyezték feltételesen szabadlábra, miután egy – illegális kampányfinanszírozással összefüggő – másik ügyben 2012 júniusában kiszabott kétéves börtönbüntetésének harmadát letöltötte. A mostani és a régi ítélet összevonásáról az ítéletvégrehajtásban illetékes bukaresti törvényszék fog döntetni. Az elítéltnek a nagyobbik büntetését kell letöltenie, így Nastase várhatóan ismét börtönbe kerül, hogy letöltse a súlyosabb (négyéves) ítélet legalább egyharmadát.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár),

A magyarok ágyúitól
Ismét csak elismerésünknek kell hangot adnunk a román állami szervek ébersége kapcsán, hiszen újfent sikerült egy olyan magyar tevékenységet leleplezniük, amely alapjaiban rengette volna meg a román nemzetállam területi épségét, és akár polgárháború veszélyét is magában rejtette.
A Hargita megyei rendőrség egy ágyút foglalt le Székelyszenterzsébeten. Igaz ugyan, hogy egy hatvan centiméteres, hagyományőrző játékok során használt, kizárólag hangeffektusok keltésére alkalmas makettről van szó, de hát egy öntudatos román rendészeti hatóság sohasem lehet eléggé elővigyázatos, amikor a magyarokról van szó. Elvégre a középkorban nem voltak ágyúk, mégis mindenki a magyarokat rettegte Európa-szerte, még imába is foglalták, hogy A magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket. Márpedig egy ágyú még akkor is veszélyesebb lehet, mint a nyilak, ha csupán egy alig több, mint fél méteres makett, elvégre azzal is maradandó károsodást lehet okozni, ha elég keményen fejbe vágnak vele valakit.
Ha viszont már ennyire óvatosak az állami szervek, ilyen alapon elkobozhatnák a 15 centiméteresnél nagyobb pengehosszúságú késeket és a húsvágó bárdokat is minden magyar háztartásból, elvégre bármikor szúró- és vágófegyverként lehetne őket használni.
Meg kell jegyeznünk mindazonáltal, hogy az ágyúmakett lefoglalása nem fest túl pozitív képet a román állami szervek, főleg pedig a fegyveres erők felkészültségéről. Mert gondoljunk csak bele: itt van egy egész állam, amelynek rendelkezésére áll egy komplett hadsereg, gyalogsággal, páncélos egységekkel, haditengerészettel és légierővel. Ehhez képest patáliát csapnak egy olyan makett miatt, aminél még egy csúzli is veszélyesebb fegyvernek minősül.
Kíváncsian várom, mi lesz, ha a román közvélemény tudomására jut, hogy magyarok ezrei vesznek részt olyan hagyományőrző egyesületekben, amelyek tagjai korhű ruhában, íjakkal, illetve életlen kardokkal felfegyverkezve honfoglaló magyar, illetve huszárhagyományokat ápolnak. A mostani reakció alapján a hatósági és médiafelhajtás olyan képet festene, mint ha egy lovashuszár-regiment alkalmas lenne egész harckocsizó egységek ártalmatlanítására, a légi célpontok megsemmisítésére is képes íjászok pedig a légierőt tartanák rettegésben.
Az ágyúaffér elég sovány és nevetséges ürügy ahhoz, hogy úgy tűnjön: a magyarok fegyverkeznek. De azért ki tudja, bármi megtörténhet még itt. Úgyhogy mindenki tartsa üzemképesen és kézügyben a pisztoly formájú öngyújtóját.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár),

Nincs változás
Sok mindennek kellett 2010 óta változnia, hogy gyakorlatilag semmi se változzon 2010-hez képest – ezzel a paradoxonnal jellemezhető talán a leginkább a helyzet, ami azt követően alakult ki, hogy Budapesten a balliberális pártok – az MSZP és az Együtt – PM – a jelek szerint megállapodtak a választási összefogásról, és kifejezték a hajlandóságukat a Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalícióval való együttműködésre is.
Ezzel ugyanis azt követően, hogy a 2010 után felaprózódott baloldal erői a kezdeti kölcsönös bizalmatlanság és a megegyezésre való képtelenség után mégiscsak együtt indulnak, sőt a Gyurcsány-rajongók voksaira is igényt tartanak, miközben a Bajnai-párt és a kivált LMP-sek az egykori SZDSZ szellemiségét is tovább viszik, összeállni látszik ugyanaz a csapat, amelyet 2010 áprilisában a választók kétharmados többséggel zavartak ellenzékbe. Az LMP magára maradt – a Schiffer-szárny nem hajlott a kompromisszumokra, és ez végzetes lehet a számára, hacsak Gyurcsány nem „üldözi” vissza elpártolt szavazói egy részét.
Eközben a Fidesz ma kormányról várja a voksolást, és bár a felmérések szerint jelentős az előnye, a kormányzás, a furcsa gazdaságpolitika és a gyakran indokolatlan, a saját oldalról érkező ellenvetéseket is figyelmen kívül hagyó autoriter stílus megkoptathatta a renoméját. Ezt most egyetlen „szuperfegyverrel” igyekszik kompenzálni: a rezsicsökkentéssel, amelynek hatásait a polgárok közvetlenül a zsebükön érzik, és egyelőre sikeresnek tűnik.
A balliberális oldalon akkor is Mesterházy Attila a győztes, ha végül kikapnak, hiszen a belső csatákat megnyerte, és végül ő lesz a miniszterelnök-jelölt. Eközben határon túli magyar szempontból is érdekes a mostani balliberális összeborulás. A jelek szerint az ellentétek dacára egy dologban mindegyikük egyetért: hogy Orbánnak mennie kell. Ennek érdekében hajlanak a Gyurcsány-párttal is együttműködni, ami azt jelzi: Mesterházy kolozsvári bocsánatkérése és Bajnai erdélyi turnéja ellenére sem bíznak a határon túliak támogatásában.
Ami persze szívük joga, de ez öngerjesztő folyamat is, hiszen így biztosan minimális lesz azok száma, akik a határon túliak ellen uszító Gyurcsány pártjával összefogó erőkre szavaznak majd.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár),

Erőpolitika
A magyar koalíciós EP-lista állításától való tavalyi merev elzárkózáshoz képest legalább minimálisan kedvező fejleményként értékelhető, hogy az RMDSZ tárgyalni fog az MPP-vel a közös indulásról a májusi Európai Parlamenti választásokon.
Ezzel remélhetőleg nem áll le a magyar-magyar egyeztetés, hiszen a legutóbbi választásokon a romániai magyar szavazópolgárok nem csupán ezt a két pártot legitimálták szavazataikkal, hanem az EMNP-t is, vagyis a teljes összefogáshoz hárompárti koalícióra lenne szükség.
Ugyanakkor még korai ennyire előre szaladni, először meg kell várni, mire jut az MPP és az RMDSZ egymással. Már csak azért is, mert az RMDSZ elnöke a jelek szerint továbbra is erőből politizálna, és ragaszkodik ahhoz, hogy a listán minden induló RMDSZ-tag legyen. Ez pedig meglehetősen sajátos értelmezése az összmagyar fellépésnek.
Az EMNP és az MPP vezetői egyetértenek abban, hogy az összefogás kényszerét növeli a kormány terve, miszerint az EP-választások napján tartanák meg az új alkotmány elfogadásáról szóló népszavazást. Szerintük ugyanis ezzel jobban mozgósíthatók a román szavazók, ami ahhoz vezethet, hogy a magyar EP-képviselet sorsa kedvezőtlenül alakul a magyar közösség számarányához képest. Bár ez sem kizárt, azért azt sem árt figyelembe venni, hogy a kormányoldalnak még egy sokkal kiélezettebb belpolitikai helyzetben, egy sokkal konkrétabb cél, Traian Băsescu elmozdítása érdekében sem sikerült a választópolgárok 50 százalékát mozgósítania, ami a népszavazás érvényességéhez kellett volna.
Igaz, most még nem tudni, hogy az ellenzék fő ereje, a PDL mit tanácsol szavazóinak, de az a tény, hogy ellenzi a kormány alkotmánymódosító terveit, előrevetítheti, hogy azt javasolja majd: szavazói ne voksoljanak az alkotmányról, csupán az EP-választási urnába dobják be szavazócédulájukat. Már ha egyáltalán lesz népszavazás, mert még ez sem biztos.
Akármi is lesz, a magyar összefogásra mindenképpen szükség lenne, hogy minél több magyar honatya minél több szempontot képviselve hirdethesse Brüsszelben a magyar igényeket. Ehhez viszont félre kellene tenni az erőpolitizálás gőgjét. Az ugyanis könnyen az amúgy is egyre passzívabb magyar szavazópolgárok mozgósítása ellen hathat.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár),

Gagauz vezető bírálta Băsescut
Az autonóm Gagauziának jogában áll népszavazást kiírni arról, hogy álláspontja szerint Moldovának az EU-hoz vagy Moszkvához kellene csatlakoznia, illetve arról, hogy a Moldovai Köztársaság esetleges megszűnte nyomán függetlenedni szeretne-e – szögezte le Mihail Formuzal, a moldovai autonóm terület vezetője szombaton többek között Traian Băsescu román államfő azon csütörtöki kijelentésére reagálva, miszerint a szakadár Transznisztria mellett Gagauzia is veszélyforrás lehet Moldovában.
Kijelentette: alkotmányosan járnak el, és jogukban áll referendumot kiírni. „Moldova államiságának megőrzését támogatjuk" – jelentette ki a mintegy 155 ezer lelkes, török eredetű, de pravoszláv népcsoport által lakott terület vezetője.
Formuzal (képünkön) egyúttal elítélte, hogy a moldovai főügyészség bűnvádi vizsgálatot indított a népszavazás előkészítői ellen, és úgy vélte, helyettük inkább azok ellen kellene eljárást indítani, akik Moldova felszámolása mellett kampányolnak. Ezért szerinte nem kívánatos személlyé kellene nyilvánítani Moldovában Traian Băsescut, aki több ízben is azt szorgalmazta, hogy Románia kebelezze be a Pruton túli országot.
A tervek szerint február másodikán megtartandó népszavazáson Gagauzia polgárait arról kérdezik meg, hogy az Európai Unióhoz vagy az Oroszország által létrehozott Vámunióhoz való csatlakozást szeretnék-e inkább, illetve hogy Moldova és Románia egyesülése esetén a függetlenséget választanák-e.
A transznisztriai külügy szintén szombaton közleményben reagált azon román panaszokra, hogy a tiraszpoli hatóságok zárolták a helyi, román tannyelvű Lucian Blaga Gimnázium számláit. Rámutattak: a tiraszpoli és a chișinăui hatóságok még tavaly megállapodtak arról, hogy közösen hajtanak végre ellenőrzéseket az iskolákban, ezt azonban a moldovai fél nem tartotta be. A közlemény szerint Chișinău politikai konfliktus szítására használja eszközként a diákokat. Az ügy miatt Traian Băsescu az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezettől kért védelmet a román iskolák számára.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár),

Igazságügyi csörte Năstase és Băsescu között – Frunda Pontát védi
A Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanácsnál (CSM) tett panaszt a január hatodikán korrupció miatt jogerősen négy év szabadságvesztésre ítélt volt miniszterelnök, Adrian Năstase Traian Băsescu államfő ellen, mivel az szerinte egy, az ítélet kihirdetése előtt tett kijelentésével megsértette az igazságszolgáltatás függetlenségét.
Az azóta börtönbüntetését töltő Năstase szerint az államfő január hatodikán délelőtt a B1 hírtelevízióban azt mondta: „Năstase olyan klientúrarendszert hozott létre, amelyet nehéz volt és mai is nehéz felszámolni.” Néhány órával ezt követően őt szabadságvesztésre ítélték.
Az exkormányfő szerint mivel az ügy még folyamatban volt, Băsescu megsértette az igazságszolgáltatás függetlenségét. Ezt annak analógiájára állította, hogy Livia Stanciu, a legfelsőbb bíróság elnöke csütörtökön azt mondta: Victor Ponta kormányfő megsérthette az igazságszolgáltatás függetlenségét, amikor az ítélethirdetés előtt azt mondta: George Becali, a korrupció miatt elítélt volt PNL-szenátor és a korrupció miatt alapfokon szintén elítélt volt közlekedési miniszter, Relu Fenechiu jó ember.
Frunda megvédi Pontát
Eközben Frunda György volt RMDSZ-es szenátor, Victor Ponta miniszterelnök tiszteletbeli tanácsosa szembe ment a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) álláspontjával: Frunda szerint a kormányfőnek jogában állt bírálni az igazságszolgáltatást. Úgy vélte, más európai politikusokhoz hasonlóan Pontát is megilleti a jog, hogy kritizálja a bírákat.
Frunda György„Victor Pontának jogában áll az igazságügyet bírálni, ugyanúgy, ahogy Orbán Viktor magyar kormányfő is tette, aki két héttel ezelőtt a budapesti igazságszolgáltatást bírálta, mivel az helyt adott a bankok egy csoportja által benyújtott fellebbezésnek egy kormányrendelet ellen, és ezt jogában is állt megtenni. Ugyanúgy, ahogy Hollande francia elnöknek vagy Chirac volt államfőnek, akik nem egyszer véleményt nyilvánítottak a jogerős ítéletek kapcsán. Rendelkeznünk kell annyi méltósággal és gerincességgel, hogy kiköveteljük: bennünket is ugyanazon mércék és szabályok alapján kezeljenek, és a jogállamiság alapelveit Romániában is ugyanúgy alkalmazzák, mint Brüsszelben vagy más európai fővárosokban” – jelentette ki Frunda.
Az igazságszolgáltatás túlhatalma?
Ennek fényében leszögezte: nem ért egyet a CSM által elfogadott nyilatkozattal, miszerint a kormányfő megsértette az igazságszolgáltatás függetlenségét. Szerinte az ilyen hozzáállás azt eredményezi, hogy az igazságszolgáltatás egy jogállamban elfogadhatatlan befolyásra tesz szert. Hozzátette: ahogy az igazságügy megnyilvánul a miniszterek vagy honatyák ügyeiben, a másik két hatalmi ágnak, a törvényhozó és a végrehajtó intézménynek is jogában áll véleményt nyilvánítani a jogerős ítéletekről, azzal a megkötéssel, hogy nem befolyásolhatják az ítéletet, és nem sérthetik meg egy becsületes bíró jó hírnevét.
A CSM csütörtökön határozott úgy, hogy Victor Ponta megsértette az igazságszolgáltatás függetlenségét, és rontotta annak hitelét, amikor azt mondta: az Adrian Năstase volt miniszterelnök elleni, négyéves szabadságvesztésről szóló ítélet politikai alapon született.
Balogh Levente
Székelyhon.ro,

Băsescu Izraelben: nem jellemző az antiszemitizmus
Romániában elszórtan akad néha egy-egy politikus, aki hajlamos tagadni a holokausztot, ugyanakkor az országban nem elterjedt az antiszemitizmus – jelentette ki hétfőn Traian Băsescu államfő Izraelben, ahol Simon Peresz izraeli elnök fogadta őt.
Megjegyezte: az izraeli sajtóban egy olyan román politikus nyilatkozatát vették át, aki azóta bocsánatot kért. Ezzel Dan Șova jelenlegi, nagyberuházásokért felelős szociáldemokrata miniszterre célzott, aki két éve arról beszélt egy televíziós műsorban, hogy Romániában nem bántották a zsidókat.
„Biztosíthatom önöket, hogy Romániában nincs antiszemita érzület. Bár vannak még olyan emberek, akik nem tanulták meg az iskolában országuk valódi történelmét, Románia elődöm, Ion Iliescu akaratából felvállalta, hogy létrehozzon egy, a holokauszt történéseit kutató bizottságot, Románia elismerte a holokausztot, és ma megpróbálja átadni a mai generációknak azt, amit a kommunizmus során nem mondtak el nekik, az 1940-es évek elejének valóságát” – hangsúlyozta az államfő.
Egyúttal említést tett a bukaresti holokauszt-emlékműről, amelyet az országból számos gyerek meglátogat, és rámutatott: létezik egy, a diszkriminációt súlyosan büntető törvény. Arra is emlékeztetett, hogy Románia 1967-ben, a hatnapos háború idején a többi akkori kommunista országgal ellentétben nem szakította meg a diplomáciai kapcsolatokat Izraellel, mivel baráti országról van szó, amely a stabilitás garanciája a Közel-Keleten.
Băsescut a nap folyamán Benjamin Netanjahu miniszterelnök is fogadta, majd ellátogatott a hősök temetőjébe, később pedig megállapodást írta alá az államfői hivatal nevében a Jad Vasem intézettel a diszkrimináció és az antiszemitizmus elleni közös küzdelemről. Az államfő kedden Mahmúd Abbásszal, a Palesztin Hatóság elnökével is találkozik.
Az államfő még elutazása előtt, vasárnap délután arról beszélt: különösen fontos a két ország között a terrorizmus elleni küzdelem terén folytatott együttműködés, ezért útjára a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) küldöttsége is elkísérte. Azt is megjegyezte, hogy Románia feltétel nélkül támogatja azt a béketervet, amelyet John Kerry amerikai külügyminiszter dolgozott ki a zsidó-palesztin konfliktus rendezésére.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár),

Öt év letöltendő a volt közlekedési miniszternek
Jogerősen öt év letöltendő szabadságvesztésre ítélte csütörtökön a legfelsőbb bíróság Relu Fenechiu volt közlekedési minisztert az ügynevezett transzformátor-ügyben, amelyben különösen nagy kárt okozó hivatali visszaélésben való bűnrészesség miatt indított ellene és több társa ellen eljárást az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA)
z öttagú bírói testület ezzel helybenhagyta az alapfokú ítéletet: a volt minisztert (képünkön) tavaly júliusban öt év letöltendő szabadságvesztésre ítélték, ezt követően távozott a minisztérium éléről. Fenechiu este feladta magát a rendőrségen.
Adrian Năstase volt kormányfő másodszori bebörtönzése után idén ez már a második súlyos ítélet magas rangú politikus ellen.
A 2012-ben megfogalmazott vádak szerint a volt liberális tárcavezető két társával – testvérével, Lucian Fenechiuval és Mihai Bogdan Damiannal – több cég részvényeseként 2002 és 2005 között 1970 és 1980 között gyártott transzformátorokat adott el az Electrica Moldova áramszolgáltatónak olyan áron, mintha azok vadonatújak lettek volna.
Fenechiu mindvégig tagadta a vádakat, a keddi, utolsó tárgyalási napon könnyeivel küszködve kérlelte a bírákat az ügy „alapos” áttanulmányozására. Az ítéletet követően Cristina Pocora, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) szóvivője közölte: Fenechiu elítélésével veszteség érte a pártot, amely következő ülésén dönthet a volt miniszter kizárásáról.
Az ügyészség vádat emelt az áramszolgáltató három egykori vezetője ellen is. A vádirat szerint az Electrica Moldova 2002 és 2005 között a közbeszerzési törvény előírásait figyelmen kívül hagyva, a Fenechiuék által irányított négy céget jogtalanul előnyben részesítve vásárolta meg a transzformátorokat. A berendezések zöme ezt követően a cég raktáraiban porosodott. A cég áfa nélkül összesen 6 406 976 lejt fizetett a berendezésekért, amelyekből csupán 79 ezer lej értékű eszközt használtak.
A vádirat szerint az áramszolgáltatónak okozott kár áfával együtt 7 529 594 lej, a perben károsultként az áramszolgáltató is részt vett. Az ügyészség 15 év letöltendő szabadságvesztés kiszabását kérte Fenechiuékra.
A bíróság Fenechiu mellett testvérét és üzlettársukat, Mihai Bogdan Damiant is öt év letöltendő szabadságvesztésre ítélte, Ioan Turbatut, az áramszolgáltató 2002 és 2004 közötti vezérigazgatóját pedig hat év szabadságvesztésre, emellett öt évre a közügyektől is eltiltotta. Ugyanezt az ítéletet rótták ki a cég 2004 és 2005 közötti vezérigazgatójára, Ion Mărghidanra is. Petru Andronachét, a cég 2002 és 2005 közötti kereskedelmi igazgatóját hét év börtönnel és ugyancsak öt év közügyektől való eltiltással sújtották. Emellett a vádlottakat arra ítélték, hogy közösen fizessék meg az áramszolgáltatót ért 5,7 millió lejes kárt.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár),