Istenháza, ahol mindenki otthonra talál (Tízéves a sepsiszentgyörgyi Krisztus király-plébánia)
A 2017-es esztendő jubileumi év a Krisztus király-egyházközség életében: tíz éve Dávid György plébánosi kinevezésével indult el, és azóta egyre mélyül a hitélet a megyeszékhely legfiatalabb római katolikus templomában és plébániáján, a Gyár utcában, ahová jelenleg mintegy 3500 személy tartozik. 2009-től az egyházközség visszatérő vendége Sávai János atya, szegedi nyugalmazott teológusprofesszor, aki idén is lelkinapot tartott pedagógusoknak, szónokolt a templombúcsún, és azt megelőzően háromnapos lelkigyakorlattal segített felkészülni az ünnepre.
A kezdetek
Sepsiszentgyörgy ötödik plébániatemplomának terveit Lestyán Andrea készítette el 1990-ben Csató Béla pápai káplán, tb. kanonok, plébános megrendelésére, a templomot miután őt elhelyezték innen, Szabó Lajos kanonok-plébános idejében, 1990–2006 között építették. 1997-ben tartották az első búcsús szentmisét a templom alagsorában, a felszentelést 2006-ban Jakubinyi György érsek végezte. Az orgonát 2009-ben adták át. A templom oltárképe, a keresztúti és egész alakos, szenteket ábrázoló fametszetek Hervai Katalin képzőművész-tanár alkotásai. Ambrus István tisztelendő után három éve Benedek Róbert Károly végzi a segédlelkészi szolgálatot. Jelenleg tíz lelkiségi csoport működik a plébánián. Közösségépítés Dávid György plébános így emlékezik a kezdetekre:
– 2007. augusztus elsejével kaptam kinevezésemet a Krisztus király-plébániára, ahol szeptember 3-án indítottuk az új egyházközség programjait. A Szent József-plébánia körzetének egy részéből alakult az új közösség. Nem volt gondoktól mentes az első időszak, de a feladat az volt, hogy Krisztussal együtt lévő közösség formálódjék a templom körül. Erre törekedtünk az elmúlt tíz esztendőben. A plébánia életterét is úgy alakítottuk, hogy a legkisebbektől a fiatalokon át az idősekig, a játszani vágyók, az imában elmélyülni akarók, a kultúrakedvelők – mindenki otthonra találhasson. Akik meghívást éreztek egy feladatra, azok megélhették tenni vágyásukat. Így lett mindannyiunké a templom, az udvar, és így lettünk mi a templomé, a plébánia tagjaivá, krisztusi közösséggé.
Az egyháztanács 12 személyből áll. Több mint 30 pedagógus vett részt idén is az evangelizációs héten, több világi Krisztus-hívő ajánlotta fel szolgálatát csoportvezetőként vagy önkéntesként a konyhán. Az imacsoportokat világi testvéreink vezetik. A hittanos foglalkozásokban pedagógusok és fiatalok segítenek. A templom és környékének tisztán tartásába hetente többen belekapcsolódnak. A plébánia életéről szóló híreket rendszeresen közlik, gyerekkórust vezetnek. A plébánia a közösségé kell hogy legyen, ahol az emberek Istenért tehetnek, építhetik az Ő országát. A Jézussal levés mély, egész lényünket átható élmény kell hogy legyen. Ezért ebben az esztendőben ünnepelni akartunk, amikor újra Krisztussal lehettünk, hallgathattuk tanítását, részesedhettünk ajándékaiban. Újraélhettük az együttlét örömét, behatóbban megismerhettük egymást, elmélyülhettünk az imában, rácsodálkozhattunk a zenekultúra szépségeire, belekapcsolódhattunk gyermekeink énekébe, játékába – egyszóval istengyermeki létünket élhettük meg.
A gyermekek segítenek
– Két egyesület is működik a plébánián. A Kis Apostolok Katolikus Ifjak Egyesülete a gyerek- és ifjúsági programok, a Vox Caelestis Orgona Egyesület a kulturális programok szervezését bonyolítja. A 2008-as esztendőben alapítottuk mindkettőt Balogh Klára jogtanácsos segítségével. Azóta sok programunk zajlott. Az ifjúsági egyesület pályázataival játszóteret építettünk az udvaron, evangelizációs hetet tartunk évente, most már 600 gyerek részvételével ifjúsági táborokat szervezünk. A gyerekek foglalkoztatása a plébánián óvódás kortól indul. Sok szülő hozza gyerekét a játszótérre, és ha már ide jönnek, templomba is járnak, a foglalkozásokba is belekapcsolódnak. Vasárnaponként sokan jönnek a legkisebbekkel, akik a szentmise alatt a sekrestye melletti teremben játszanak szüleik felügyeletével, a szentmise pedig képernyőn követhető. Így szerettük volna megelőzni, hogy a kisgyerekes családok elmaradjanak a szentmiséről, és így akarjuk elérni, hogy a gyerekek is megszeressék a templomot és környékét. Változatos zenei élet
– A Vox Caelestis Orgona Egyesület Lőfi Gellért tanár úr segítségével jött létre. Célunk volt egy koncertorgona építése. Sepsiszentgyörgy Városi Tanácsa segítségével sikerült is megvásárolnunk Svájcból egy három manuális orgonát, amely lehetőséget adott komoly orgonakoncertek megszervezésére. A Laudate kamarakórus is itt talált otthonra, az egyesület pályázataival támogatjuk a kórus munkáját és más helyeken, valamint külföldön való föllépéseit is. Lőfi Gellért karnagy, kántor, a Plugor Sándor Művészeti Líceum zenetanára avat be a részletekbe:
– Dávid György plébánost művészetpártolóként tartják számon, aki kifejezetten ragaszkodik a zenéhez, hiszen édesapja is, a testvére is kántor. Ő úgy nőtt fel, hogy Gyuri bácsival sokszor mentek Felső-Háromszékről különböző településekre orgonát elbontani. Amikor meghívott kántori szolgálatra, úgy gondoltam, hogy egy fiatal, lendületes plébánián sok szép dolgot meg lehet valósítani. Svájcból sikerült egy orgonát elhozni több ember segítségével. Elkezdődtek a koncertek az orgonáért, ahol rengeteg kórustárs, zenészbarátom, ismerősök segítségével a Vegyen ön is egy sípot akcióban alapot gyűjtöttünk az orgona vásárlásához. Fontos volt az is, hogy nem a kántornak és a plébánosnak veszik, hanem a közösség magának. A kántor csak eszköz, aki rajta játszik. A Laudate kamarakórust Rózsa Imrétől vettem át, már tíz éve vezetem. Szeptember 22-én ünnepeltük a kórus fennállásának 20. évfordulóját. A kórus is kivette részét, hogy itt a zenei élet megszülessék, elinduljon, és a hívek lelki megújulását próbáljuk elősegíteni. Örömteljes, békés alkalmakat kínálunk, a koncertjeink mindig ingyenesek, és arra törekszünk, hogy ezt megtartsuk. Sok művet előadtunk, a misétől a vokál-szimfonikus és acapella művekig, a 15. századtól a 21. századig.
Háromgenerációs kántori szolgálat
Id. Dávid György 64 éve végzi a kántori szolgálatot, amelyet Emil fiának és unokájának is átadott. – 1932. december 21-én Bordoson születtem, Gyulakuta mellett. Odahaza elvitték a kántorunkat katonának, s ott meghalt. Én gyermekként sokat énekeltem. 1956-ban tettem le a kántorvizsgát. A diplomát Márton Áron püspök úr írta alá. Akkor mondta: „Fiaim, készüljetek, mert az egyházmegyében két kántor van. Nektek az a szerepetek, hogy oda kell állni az egyház mellé, s végezni a dolgokat.” Kántorkodtam Kézdiszentkereszten, Segesváron, Kézdivásárhelyen. Onnan mentem nyugdíjba. Aztán nyugdíjasként Sepsibükszádon, Medgyesen, majd itt, Sepsiszentgyörgyön szolgáltam a zenei liturgiát. A fiamat már gyermekkorában megtanítottam: akkora volt, hogy a lába alig érte fel a harmóniumot, de az ölembe ült, és úgy magyaráztam. Letette a kántorvizsgát, harminc évig volt kántor Kézdiszentléleken, két éve kántorkodik Sepsiszentgyörgyön. Gondnokság, lelkiségek
Bajcsi Tibor a változatos gondnoki szolgálatról és a lelkiségekről vall: – Amikor kezdetben megalakult az egyháztanács, történt egy számomra jelentős dolog: a plébános kijelentette, hogy imádkozó plébániai közösséget szeretne. Ez nekem is szívügyem. A gondnoknak az egyháztanáccsal közösen feladata az egyházközség anyagi problémáinak rendezése, intézése is. Hozzá tartozik a hívek nyilvántartása, a tagok meglátogatása, a szegények megsegítése, a különböző csoportok átfogása lelki vagy bármilyen más téren. Itt egy kicsit sajátos volt a dolog, hisz teljesen új plébánia volt. Még nem volt minden befejezve. Mondhatnám, most sincs, hiszen állandóan új álmai vannak a plébánosnak, mindig jön valami új ötlettel. Most is építkezésben vagyunk... Egyik megpróbáltatási korszak az evangelizációs hét, amikor alapokat kell előteremteni, utánajárni, gondoskodni, hogy minden zavartalan legyen... Pár éve kitágult a lelki élet, és hogy a szertartások ne nyúljanak el, a plébános úgy látta jónak, hogy akolitusokat is kinevezzenek. A plébániánkon hárman vagyunk a Pénzes testvérekkel: Szabolccsal és Loránddal együtt. Az akolitusi szolgálat a liturgia előkészítésétől kezdve a liturgiában való aktív részvételt jelenti. Áldoztatási engedélyünk is van, mert sokszor szükség van a segítségre. Aztán ezzel párhuzamosan ott vannak a lelkiségek: heti rendszerességgel találkozunk, nagyböjtben minden pénteken éjszakai virrasztás este tíz órától, szombat reggel hét óráig. Meg szoktuk szervezni az imában és böjtben eltöltött szilvesztert.
Kis Apostolok, honlap
A Horváth házaspár, Enikő és Szilveszter is aktívan bekapcsolódik a plébánia életébe. Enikő a Kis Apostolok kórus vezetője, Szilveszter fotókat készít és a katolikussepsi.ro honlap elkészítője, szerkesztője és frissítője.
– A honlap elkészítésének gondolata érdekesen indult, mert Hajdú János főesperes úrnak és a plébánosnak jött az ötlete a 2009-es millenniumi évben, hogy a város katolikus plébániáinak készítenének egy weboldalt. Elvállaltam ingyenesen. Így született meg a katolikussepsi.ro és a krisztuskiraly.ro, ahol mind az öt plébániának és a főesperesi hivatalnak is honlapja van. Az előbbi összefoglalja a katolikus plébániákat. Amikor az összeállítást készítettük Enikővel a tízéves évfordulóra, átnéztük az eddigi nyolc év fotótermését a számítógépen, nosztalgiáztunk, néztük, hogy milyen kicsik voltak a gyermekek... Közben meg-megálltunk, s olyan jólesett végigcsemegézni. Ezt most mások is megtehetik – mondja Horváth Szilveszter. – A Kis Apostolok kórus abból a meggondolásból született, hogy minden hónapban egyszer van gyerekmise, amikor ők énekelnek, olvasnak fel, a szolgálatot is ők végzik. Adventi időben elindítottuk hetente egyszer a gyerekrorátét, hogy ők is megtapasztalják az adventi várakozás örömét. Úgy öt éve kezdtem foglalkozni velük, segítek az elsőáldozók felkészítésénél is. Tavaly meghívtak a Gyöngyvirág utcai református templomba adventi áhítatra, ott szolgáltunk – részletezi Horváth Enikő.
A Krisztus király-templomban és plébánián minden korosztály megtalálja azt a tevékenységet, amelybe bekapcsolódhat, mindennap zajlanak programok. Csütörtökönként 17 órától a lelkiségek tartanak szentségimádást, az ünnepi készülődés jegyében holnap az esti szentmise után kezdődik a Szállást keres a szent család kilenced, vasárnap délután a családokat és a lelkiségi csoportokat várják adventi délutánra... Józsa Zsuzsanna / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A magyar kormány adományai
Ajándék az óvodáknak
Pénteken Szovátára, kedden délután Marosvásárhelyre is megérkezett a magyar kormánynak a megyénkbeli óvodáknak szánt ajándéka. A Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Program keretében minden óvoda, ahol magyar tannyelven is folyik oktatás, egy Magyar saroknak nevezett csomagot kap, ami 35 készségfejlesztő játékot, mesés- és mondókáskönyvet tartalmaz, továbbá egy kis szekrényt, amelynek a polcain a játékok és könyvek elhelyezhetők. A csomag célja a gyermekek értelmi és érzelmi fejlesztése. Szovátán 100 csomagot raktak le Buslig Dalma Mária óvónő irányításával a Teleki Oktatási Központban. Kedden Marosvásárhelyen a 24 tonnás teherautó 112 szekrénykét hozott. Horváth Gabriella, a megyei pedagógusszövetség elnöke, Haller Katalin szaktanfelügyelő és Vincze Csilla, a marosvásárhelyi Fecske óvoda vezetője jól megszervezte a teherautóból a lerakodást. Az óvónők kérésére a szállítócég megbízottjai mellett több mint húsz apuka jelentkezett, marosvásárhelyi és Marosvásárhely környéki óvodás gyermekek szülei, akik hamar végeztek a munkával. A szekrényeknek Körtesi Sándor, a 7-es Számú Általános Iskola igazgatója adott helyet a mentőállomás mellett működő volt 6-os iskola egyik üres osztálytermében, ahonnan ma délutántól átvehetik az óvodák. Az óvodafejlesztési program a benyújtott pályázatok alapján óvodák építését, külső és belső fejlesztéseket, játszóeszközök beszerzését foglalja magában, továbbá az óvónők szakmai továbbképzését is. Népújság (Marosvásárhely)

A polgármesterek aggódnak a jövő évi költségvetés miatt
Antal Péter pécskai polgármester, a PNL Választottak Ligájának Arad megyei elnöke szót emel a PSD–ALDE-kormány adópolitikája ellen.
Politikai színezettől függetlenül, Arad megye minden lakosa meg fogja sínyleni jövőre a PSD–ALDE-kormány határozatát, miszerint az új adótörvénykönyv révén minden város és község több tízezer euró értékű pénztől fog elesni – vélekedik Antal Péter, a PNL Arad Megyei Választottak Ligájának az elnöke.
Pécska város polgármestere szerint, tárgyalásokat folytatott számos polgármester kollégájával, akik más pártok színeiben nyerték el tisztségüket, de mindannyian aggódnak a településük 2018-as költségvetése miatt.
Az úgynevezett PSD–ALDE-„pénzügyi forradalom” számos PSD-s polgármestertől is kemény kritikát kapott, köztük Gabriela Vrânceanu Firea, Bukarest főpolgármesterétől vagy Mihai Chirica, Jászvásár polgármesterétől, mert a rendelet megnyirbálja a városok költségvetéseinek számottevő részét, amit korszerűsítésre, fejlesztésre lehetett volna fordítani.
Antal Péter rámutat: a határozat azt bizonyítja, hogy a PSD–ALDE vezetői elszakadtak a realitásoktól, a hatalomért vívott harcukban nem veszik figyelembe azoknak az érdekeit, akiket képviselnek, a helyi adminisztrációk véleményét.
A helyzet kezelésének egyetlen megoldása lenne, a polgármesteri hivatalokat megillető személyi jövedelemadó jelenlegi 41,75%-ának 58,60%-ra való emelése, ami kompenzálhatná a jelenlegi adózási törvény elvonásait – zárja nyilatkozatát Antal Péter.
A PSD választási ígéreteiben ugyanis a jelzett illetéknek a 100%-a a helyi költségvetéseket erősítené, mivel helyben termelődött – nyilatkozta a polgármester. Nyugati Jelen (Arad)

Kulisszák mögül a reflektorfénybe
Pro Kultúra díj Kertész Évának
A temesvári Megyeháza új tanácstermében folyó év december 12-én immár XVI. alkalommal adták át a Pro Kultúra Timisiensis-díjakat. A megye kulturális életét kiemelkedő teljesítményükkel gazdagító személyiségeknek járó díjat idén tíz művészember, színházi alkotó, tudományos kutató vehette át, köztük van Kertész Éva, a Csiky Gergely Állami Magyar Színház ügyelője.
Balázs Attila, a temesvári magyar társulat direktora nem fukarkodott a dícsérő szavakkal, amikor Kertész Éva laudatio-ját felolvasta. „Az ügyelő a rendező és a díszlettervező legfontosabb csapattársa, aki az alkotók és a műszaki személyzet munkáját összehangolja, ugyanakkor az „ütköző” szerepét is vállalnia kell, sürgős döntéseket hoz és megoldásokat talál válsághelyzetekben. A jó ügyelő, mint Kertész Éva, mérnök, pszichológus és karmester egy személyben. Vagyis egy tökéletes művész.”
A megtisztelő díj átvétele a kulisszák mögül néhány pillanatra reflektorfénybe állította Kertész Évát, aki az utóbbi húsz évben a temesvári magyar színtársulat sok kiemelkedő sikeréhez hozzájárult, de mindig a háttérben maradt. „A színházi ügyelő olyan, mint a zenekarnak a karmester – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Kertész Éva. – Ahogy a zenekarban mindenki a saját kottáját ismeri, gyakorolja és tudja játszani, de kell egy ember, aki ezt összefogja, ezt csinálja az ügyelő a színházi előadások esetében a színpad körül mozgó emberekkel, akik a különböző műszaki és művészi eszköztárakat képviselik – kellék, fény, hang, jelmez, smink, díszítők, ültetők és a színészek természetesen, mindenki, aki a színpad körül mozog.
– Ön ezt a feladatot mérnöki precizitással látja el, hiszen mérnökember.
– Valóban gépészmérnök vagyok, és sokat segít a munkámban pontosság: szeretem, ha a dolgok előre meg vannak tervezve, be vannak pontosan gyakorolva, be vannak állítva. Az ügyelő a bemutatóig kívülről tudja a szöveget, én legalábbis mindig tudom, hogy hol tartunk és arra a pillanatra milyen díszlet, kellék, jelmez, mozgás várható. Ha mindenki óramű pontossággal tudja a dolgát, akkor az én dolgom a legkönnyebb, ha viszont a dolgok nem működnek olajozottan, akkor közbe kell lépni.
– Volt olyan előadás, amikor valami nem működött a terv szerint?
– Általában a vizes előadások a legnehezebbek, amiben sok a rizikófaktor, résen kell lenni, és valahogy meg kell oldani a váratlan helyzetet. A tűzzel is gond lehet, A dzsungel könyvében például voltak égő fáklyák a színpadon és kötéllel volt megoldva a díszítés, egyszer meg is gyúlt a kötél előadás közben! A Fejek Ferdinándban című előadásban a csapóhíd beakadt, nem akart leereszkedni, pedig a színésznő az ének végén éppen ezen a hídon keresztül kellett volna kisétáljon. Ilyenkor sürgősen meg kell oldani a váratlan helyzetet!
– Melyik előadására emlékszik vissza a legszívesebben?
– Máig emlékezetes a számomra az első előadás, amit eleitől a végig ügyeltem, ez volt a Duna-parti randevú. A régi előadások közül emlékezetes maradt a Fejek Ferdinándnak, amit nagyon szerettem és szívesen gondolok rá vissza ár. Vannak előadások, amelyekből mondatok, replikák szállóigévé váltak a családban vagy a műszaki személyzet körében, beleivódtak az életünkbe. Ilyen szállóige lett a családban az alábbi mondat, az egyik gyerekelőadásból: „Siess gyorsan, édes gazdám!”
– Gratulálok a szép díjhoz és további sikeres munkát kívánok!
***
Szintén kedden adták át a Pro Cultura díj ifjúsági változatát azoknak a fiatal alkotóknak, akik kiemelkedő művészeti teljesítményükkel már bizonyítottak, közöttük van Molnár Bence, a Csiky Gergely Színház társulatának színművésze. Nyugati Jelen (Arad)

Összefogásból születő ajándékok időseknek
Az egymásra figyelés jegyében keresik fel a napokban az egyedül élő dévai időseket a Petőfi-program ösztöndíjasai. Surányi Bettina és Virág Ádám a Szent Ferenc Alapítvány, a Dél-Nyugat-Erdélyi Unitárius egyházközség, valamint a Téglás Gábor Elméleti Líceum közösségével együtt készítenek karácsonyi csomagot, mellyel bekopognak a magányos idős emberekhez. – Az elmúlt hétvégén hét idős unitárius gyülekezeti tagot kerestünk fel. Mindannyian egyedül élnek, és nagy öröm volt számukra, hogy meglátogattuk őket. Igyekeztünk tartalmas csomagot összeállítani. Nagyfalusi Éva, a Szent Ferenc Alapítvány munkatársa cukrot és lisztet ajánlott fel a csomagokba és a családjában nevelkedő gyermekekkel linzert sütöttek. A Téglás iskola ötödik B osztályának diákjai Kun-Gazda Kinga osztályfőnökkel mézeskalácsot sütöttek, melyeket Fülöp Júlia unitárius ifjúsági lelkész díszített ki. Jómagam szalvétatechnikával díszített tálcát készítettem. Így állt össze a hét csomag, melyet Surányi Bettina, Petőfi-programos társammal, valamint Kosztandi Annamária nevelővel és két alapítványi gyermekkel vittünk el az idős emberekhez – meséli Virág Ádám, miközben Bettinával együtt gyúrják a következő adag mézeskalácsot. – Ebből a Szent Ferenc Alaptívány, az unitárius egyházközség, valamint az iskola munkatársait szeretnénk megajándékozni. De a héten folytatjuk az idős emberek felkeresését is. Hétvégén a római katolikus közösség hat magányos tagjához készülünk elmenni, szintén az alapítványi gyermekek kíséretében. Szándékunkban van felkeresni református időseket is. A most hétvégén kiosztásra kerülő csomagokba az említett összetevők mellé teát, csokoládét és szaloncukrot vásároltunk Bettinával és Nagyfalusi Éva jóvoltából gyümölcs is kerül a finomságok közé. Minden csomag mellé üdvözlőkártyát is adunk. Ezt szintén az ötödikes diákok készítették nagy szeretettel – mutatja a képeslapokat Virág Ádám. Miközben beszélgetünk, össze is áll a mézeskalács-tészta. Péntekig kisülnek a pogácsák és a cukormázas dísz is rákerül, hogy újabb idős emberek, munkatársak arcára, szívébe hozzanak mosolyt, karácsonyi hangulatot. Gáspár-Barra Réka / Nyugati Jelen (Arad)

A tájképek uralják az Orvosok téli szalonját
Negyvenhetedik alkalommal állították ki orvos-képzőművészek munkáit Kolozsváron, az Orvosok téli szalonjának idén is a Művészeti Múzeum ad otthont. Florin Gherasim kurátor a szerda déli megnyitón elmondta, 34 orvos-képzőművész 57 alkotása látható a múzeum négy termében, olaj-, akril-, tempera-, akvarellfestmények, grafikák és fényképek alkotják a tárlat anyagát.
Gherasim kiemelte, az Orvosok téli szalonja olyan nagy hagyománnyal rendelkező művészeti esemény, amelyet támogatni, bátorítani kell. A kurátor elmondta, a válogatáskor az volt a legnagyobb feladat, hogy az évek során teremtett értékeket, hagyományt tiszteletben tartsa és továbbvigye.
Victor Cubleşan, Kolozs Megye Kulturális Igazgatóságának vezetője kifejtette: számos irányzat, megközelítés körvonalazódik a tárlaton, modern, klasszikus, de akár expresszionista jegyeket is fel lehet fedezni az alkotásokon. Cubleşan bevalotta, meglepte, hogy a tárlat domináns témája a természetbe való menekülés, és a tájképek az uralkodóak.
A kiállítás 2018. január negyedikéig látogatható, szerdától vasárnapig 10 és 17 óra között a kolozsvári Művészeti Múzeumban (Bánffy palota, Főtér 30. szám). Sarány Orsolya / Szabadság (Kolozsvár)

Képek és emlékek 100 év karácsonyáról
Az Erdélyi Audiovizuális Archívumnak nem az első kiállítása, de tematikájában mégis első és figyelemfelkeltő, ugyanakkor az ünnepekhez közeledve időszerű is a kedden délután megnyitott fotótárlata a Sapientia Tudományegyetem Tordai úti épületében, 100 év karácsonya – kolozsvári kép-történetek a 20. századból címmel. A Sapientia EMTE, az Erdélyi Audiovizuális Archívum, a Korzo Egyesület valamint az Erdélyi Krónika közös szervezésében, már október elején meghirdették kolozsváriak körében a fényképgyűjtést azzal a céllal, hogy az elmúlt 100 évben készült karácsonyi fotókat digitalizálják, ezáltal megőrizzék, és a róluk mesélt kis történetekkel majd kiállítást szervezzenek. A kedd délutáni megnyitón jelen voltak a kurátorok: Blos-Jáni Melinda, Mira Marincaș fotós, Ferenczi Szilárd történész, Újvári Dorottya művészettörténész.
Blos-Jáni Melinda, az Erdélyi Audiovizuális Archívum vezetője a megnyitón úgy fogalmazott: szerették volna az archív képeket felhasználni, a személyes történeteket megismerni, és mindezzel hozzájárulni a vizuális kultúra fejlesztéséhez. A fényképeket azonban nem csak felhalmozni szeretnék, hanem kutatni is. A városlakók körében a karácsonyfa állítás, akárcsak a fotográfia, a 19. század második felében terjedt el inkább, a fényképezés pedig főleg a 20. század elején vált a családi otthonok részévé. Ettől kezdve készült egyre több fénykép a családokban az ünnepekről, a közös együttlétekről, és ezeknek a felvételeknek a segítségével tudhatunk meg több mindent egy adott történelmi korról is.
Hiszen a fotográfiák mesélnek korokról, szokásokról, divatról, meg természetesen az emberekről. Ennek a kiállításnak az ötlete a tavaly fogalmazódott meg az Orbán Lajos kiállítás nyomán, amikor a családi házat rekonstruáló részben rájött, milyen sok fénykép készült karácsonykor – mesélte Blos-Jáni Melinda. Úgy gondolta, ez egy olyan téma, amely mindenkit érint, hiszen mindenkinek vannak emlékei a karácsonyról: hasonló rituáléval bonyolítjuk le, mégis minden évben kicsit másképp telik, mert változnak a történelmi korszakok, az egyéni életek, vagy akár a fotók készítésének módszerei. Mindezt szerették volna felidézni a tárlattal. Az október elején meghirdetett fényképgyűjtési felhívásukra ugyan nem jelentkeztek tömegesen, de annál különlegesebb és érdekesebb felvételeket, valamint az ezekhez kapcsolódó személyes történeteket osztottak meg a lakosok, amelyek mintegy körüljárják a „kolozsváriságot”.
Ferenczi Szilárd történész az Erdélyi Krónika képviseletében elsősorban a történelmi szempontokról beszélt, amelyeket a felvételek megörökítenek és közvetítenek. Újvári Dorottya művészettörténész a Korzo Egyesület képviseletében felidézte egyik tematikus sétájukat, amely az 1989-es decemberi forradalomról illetve annak kolozsvári helyszíneiről szól, és amelyen tapasztalták, hogy az emberek szeretnek emlékezni, és inkább személyesebb módon osztják meg másokkal történeteiket. A családi fényképalbumok kutatása során pedig arról mesélt egy adatközlő, hogy karácsonykor az albumokat elővették, újranézték, és ezáltal mintegy összegyűlt ismét a nagycsalád az asztalhoz – az élők és az eltávozottak is, az emlékezés révén. A kiállítás is egy ilyen alkalom: az együtt ünnepelésé.
A kiállított fényképeket évszámok szerint csoportosították, mindegyikről rövid történet is olvasható.
Helyszín: Sapientia EMTE, Tordai út 4. sz.,B épület, I. emelet. Látogatható: 2017. december 12. és 2018. január 10. között.) Szabadság (Kolozsvár)

„Még most is libabőrös leszek, ha eszembe jut az olimpia”
Olimpikonokkal népszerűsítik a sportot az ország iskoláiban
Milyen érzés volt részt venni az olimpián, majd átvenni az érmet? Hogyan fordult figyelme a sport, és ezen belül éppen a súlyemelés felé? – csak úgy záporoztak a kérdések Tasnádi István kolozsvári súlyemelőre, olimpikonra tegnap délelőtt a Kolozsvári Református Kollégium dísztermében. A híres sportoló részt vesz az Ifjúsági és Sportminisztérium által meghirdetett országos programban, amelynek keretében olimpikonjaink számolnak be pályafutásukról a gyerekeknek, és természetesen sportszeretetre, sportolásra ösztönzik őket. Kassay Boglárkától, a Kolozs Megyei Sport- és Ifjúsági Igazgatóság (DJST) aligazgatójától megtudtuk: a megyei testület novemberben kapcsolódott be az országos mozgalomba, és a tanév végéig igyekeznek minden tanintézetbe eljutni a több mint húsz Kolozs megyei olimpikon egyikével. A cél természetesen a sportolás népszerűsítése, hiszen bárki lehet a jövő olimpikonja.
Közel száz V–VIII. osztályos gyermek vett részt a Kolozsvári Református Kollégium dísztermében tegnap délelőtt azon a találkozón, amelyen Tasnádi István súlyemelő, olimpikon emlékezett vissza pályájára, és buzdította teljesítménysport űzésére a fiatalokat.Előbb Kiss-Cserey Zoltán iskolalelkész Pál apostolt idézte áhítatában, majd Kassay Boglárka, a Kolozs Megyei Ifjúsági és Sportigazgatóság aligazgatója tájékoztatta a gyerekeket az országos kampány lényegéről: a Románia bajnokai az iskolákban és az egyetemeken című program keretében az olimpikonokat segítségül híva próbálják sportolásra buzdítani a fiatalokat. – Ambícióval és sok munkával bármilyen korlátot le tudunk győzni, hiszen mindenkiben egy-egy bajnok rejtőzik – tolmácsolta Marius Alexandru Dunca ifjúsági és sportminiszter üzenetét Kassay Boglárka, majd a Tasnádi Istvánról szóló kisfilm levetítése után az ismert sportoló készséggel válaszolt a gyerekek kérdéseire.
– Amikor 1980-ban életem első olimpiájára mentem, Moszkvába, nagyon meg voltam hatódva. Aztán részt vettem az 1984-es Los Angeles-i olimpián is, ahol ezüstérmes lettem. Felemelő érzés volt jelen lenni az olimpián, hát még érmet nyerni! – elevenítette fel sportolói pályájának csúcsait a húszszoros országos bajnok súlyemelő, Tasnádi István, aki 1976–1984 között több mint 50 országos csúcsot javított. Megtudtuk: azért is fordult érdeklődéssel a sport felé, mivel egyik iskolai tornatanára nem tartotta megfelelőnek erre a pályára, és be akarta bizonyítani, hogy igenis ott a helye. Miután az egyik országos bajnokságon szép eredményt ért el, bekerült a válogatottba, ott pedig a csapattagok egymást ösztönözték. A nagyobb versenyek előtt akár napi nyolc órát is edzett, reggel, délben és délután. Pályafutása során nyolcvan érmet szerzett – a tegnapi beszélgetésen talán nem véletlenül éppen a Los Angeles-i olimpián kapott ezüstérem lógott a nyakában. A 110 kilogrammos kategóriában versenyző sportoló nem változtatott számottevően étrendjén a versenyek előtt, de olyasmi előfordult, hogy egy hét alatt több mint hét kilót fogyott úgy, hogy nem evett kenyeret. Zárszóként az olimpikon arra buzdította a gyerekeket, hogy sportoljanak rendszeresen, és űzzenek teljesítménysportot, majd készségesen osztogatott autogrammot a sorban álló gyerekeknek. Nagy-Hintós Diana / Szabadság (Kolozsvár)

„Ezt nehezen felejtik el az RMDSZ-nek” – Eckstein-Kovács Péter az igazságügyi változásokról, a szövetség szerepéről
Az igazságügyi rendszer működését szabályozó törvények módosításai a korrupcióellenes ügyészek hatásköreinek megcsonkítását célozzák, az RMDSZ pedig akkor is tartja magát a parlamenti támogatásról a kormánypártokkal kötött megegyezéshez, ha a jogállamot kell közösen csorbítani – vélekedett a Krónikának Eckstein-Kovács Péter jogász, volt RMDSZ-es szenátor és kisebbségügyi miniszter.
– Több ízben is bírálta az RMDSZ-t annak kapcsán, hogy Márton Árpád bizottsági alelnök révén a szövetség aktívan részt vesz az igazságügyi törvények módosításainak kidolgozásán munkálkodó parlamenti különbizottságban. A kormányoldal – és vele az RMDSZ is – ugyanakkor arra hivatkozik, hogy az „ügyészállam” lebontásán fáradoznak. Hihetőnek tartja, hogy az ügyészek olyannyira elszabadultak, hogy szükség van a megzabolázásukra? Ha nem, mi lehet a valós indok?
– Olyan, hogy ügyészállam, nincs. Rendőrállam már létezett, saját bőrünkön éreztük a pártállami időkben.
Már csak azért sem lehet ügyészállamról beszélni, mert az ügyészek, a nyomozó, az azt ellenőrző és vádemelő intézmény a bírói hatalom ellenőrzése alatt áll a nyomozati szakasztól a jogerős ítéletig, avagy felmentésig. A jogállamiság sarokköve az, hogy senki se állhasson a törvények felett. Ez persze sokaknak, politikusoknak, híres vagy gazdag embereknek nem tetszik. És itt jön be az a hatáskör, amit meg akarnak csonkítani: az ügyészség és különösen a DNA azon joga/gyakorlata, hogy érinthetetlennek tűnő emberek esetében – miniszterek, képviselők, milliomosok, fociguruk, főpapok – is nyomoznak, és bíróság elé küldik őket. Az ügyészek munkájának eredményességét a büntetőügyekben meghozott bírósági ítéletek tükrözik. A DNA eredményességi együtthatója jó ideje 90 százalék körül mozog, ami ha nem is tökéletes, de nagyon jó eredmény.
– Tény, hogy voltak olyan esetek, amelyekben a bíróság darabokra cincálta az ügyészek érvelését. Ön szerint valóban szükséges az ügyészek és bírák felelősségének rögzítése, és kötelezni őket az esetleg okozott kár megtérítésére?
– Az nagyon jó, hogy vannak szétcincált vádiratok, felmentési ítéletek. Ahogy van rossz suszter, akad gyenge vagy akár elfogult ügyész is. Persze nagy a különbség, ami a következményeket illeti, de ismétlem, egy ügyész nem tud 24 órán túl saját hatáskörében fogva tartani vagy letartóztatni senkit. Jelenleg is van jogszabály a bírák és ügyészek anyagi felelősségéről törvénytelen ítéletek vagy eljárások esetében, mégpedig akkor, ha rosszhiszeműen jártak el, vagy ha szarvashibát vétettek. Ami újdonság, az az, hogy ha az államot elmarasztalták, és kártérítésre kötelezték, akkor muszáj azt behajtani a tévesen ítélkező bírón. Eddig is volt rá lehetőség, de nem volt kötelező. Hát nem szeretnék annak a bírónak a bőrében lenni, aki hetente több tíz kereskedelmi ügyben megy be tárgyalni, ahol a per tárgya sok millió lej vagy euró. Egy tévesnek minősített ítélet egy életre ellehetetleníti a bíró és családja egzisztenciáját.
– Az ellenzéki vádak szerint a kormányoldal célja az, hogy a politikum befolyása alá vonja az igazságszolgáltatást. Ugyanakkor a kormányoldal – és az RMDSZ is – azzal érvel, hogy a módosítások zömét az igazságügyi szakmai szervezetek javaslatára fogadták el. Ezek nyomán – például azzal, hogy az államfő a jövőben nem utasíthatja vissza a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács által javasolt főügyészek kinevezését – épphogy erősödik az igazságügy önállósága, hiszen a politikum immár nem szólhat bele a kinevezésekbe. Az igazságügyi felügyelet – végül elvetett – kivonása a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) alól és független intézménnyé tétele elvileg szintén hozzájárulhatott volna az igazságügy függetlenségének megszilárdításához. Vagy mégsem?
– Lehet, sőt biztos, hogy a PSD hangadó jogászpolitikusai, Florin Iordache és Şerban Nicolae nem a szakma csúcsai, de nagy tapasztalattal rendelkező, dörzsölt politikusok. Most az ügyészek jelentették a célpontot. Nosza engedtek a CSM és egy, de nem az egyetlen bírói egyesület képviselője módosító indítványainak, mi több, olyan mentelmi jogot ígértek a bíróknak, mint amilyen a parlamenti képviselőknek van. Hogy a parlamenti képviselők mentelmi jogát kellene korlátozni és nem kiterjeszteni több ezer bíróra, az már nem érdekli a kormánypártokat.
Egymásra akarják uszítani a szakmát, amely eddig konzekvensen elutasította a módosításokat, hogy aztán könnyebben elbánhassanak velük. Az igazságügyi felügyelet kivonása a CSM hatásköréből messze a legveszélyesebb módosítás lett volna a csomagból. Nyilván, hogy a parlamenti többség és kapcsolt részei mondták volna meg, hogy kik azok a „független” emberek, akik majd döntenek bírák, ügyészek karrierjéről, fegyelmi ügyeikről.
Ami a vezető ügyészek kinevezését illeti, vannak pró és kontra érvek az államelnök szerepét illetően ebben a kérdésben. Az az igazság, hogy van egy kis konzervativizmus abban, ahogyan a közvélemény és a sajtó nagyobbik része látja ezt a kérdést. Eddig működött: kérdés, mi lehet mögötte, hogy most Dragneaék meg akarják változtatni. Balogh Levente / Krónika (Kolozsvár)

Búcsú a piszkos politikától
A csíksomlyói búcsú körüli UNESCO-s hercehurca megkülönböztetett védelem helyett eddig inkább csak a zarándoklat szellemiségéhez méltatlan helyzeteket eredményezett. Hogy miért sült el fordítva? Mert mindegy, mit emelnek be a romániai politikai színtérre: azt óhatatlanul megforgatják az aktuális vagy időtlen csatározások piszkában.
Az RMDSZ bő hat évvel ezelőtt kezdeményezte, hogy a csíksomlyói búcsút terjesszék fel az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének világörökség-listájára. Vitathatatlan, hogy a Kárpát-medence magyarságának egyik legnagyobb vallásos ünnepe nemcsak katolikus, nemcsak erdélyi, nemcsak magyar érték, hanem méltán válhatna a világörökség elismert részévé is.
A felterjesztés természetes lépés, ám az elmúlt évek kudarcsorozata ismeretében felmerül a kérdés, hogy vajon megérte, megéri-e. Hiszen nyugodt szívvel kijelenthetjük: a ma is százezreket megmozgató csíksomlyói búcsú léte, megmaradása nem forog veszélyben, nincs szüksége nemzetközi védelemre (mint például Verespataknak) – az UNESCO-cím odaítélése a székelyföldi zarándoklat esetében magától értetődő, ám csupán jelképes gesztus lenne.
Nyilván tisztában van ezzel az RMDSZ is, amely az elmúlt években nem egyszer a világszervezet küszöbéig vitte az ügyet, ám az utolsó métereken rendre elbukott a kezdeményezés. Ugyanis a felterjesztés idővel – sajnos – a magyarjelkép-üldözés tárgyává dagadt, a magyar érdekképviselet pedig egy éve – sajnos – már kampánytémává tette az ügyet.
Az UNESCO 2016-os közgyűlésén ugyanis az akkori szakértői kormány képviselője – az ígéretek ellenére – gyakorlatilag ellehetetlenítette a búcsú felterjesztésének elfogadását, a jogos magyar felháborodásból pedig Kelemen Hunorék megpróbáltak politikai tőkét kovácsolni a közelgő parlamenti választások előtt. „Ha nem vagyunk ott, ahol a minket érintő döntések születnek, akkor nem járunk sikerrel. Ezért kell felmutatnunk közösségünk erejét december 11-én” – fogalmazott egy évvel ezelőtt, az UNESCO-döntésre reagálva a szövetség elnöke.
Nos a közösségünk tavaly „megmutatta erejét”, a megizmosodott RMDSZ pedig „ott van”, ráadásul parlamenti együttműködést is kötött a kormánykoalíció tagjaival, ám mindezek ellenére a világszervezet idei, nemrég lezajlott közgyűlésén már fel sem merült a csíksomlyói búcsú ügye. A tavalyi felháborodás idénre egy írásbeli számonkéréssé szelídült, amelyet a parlament UNESCO-bizottsága (ilyen is van) címzett a művelődési minisztériumnak.
Az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnökének magyarázata pedig egy év elteltével is jobbára a Cioloș-kormány „hazug” képviselőinek pocskondiázásában merül ki, azzal megspékelve, hogy a sikerre egy újabb kormányra lépés jelentene garanciát – azaz nem elég ott lenni, Hegedüs Csilla szerint kormányozni is kellene. Ez az a pont, amikor nyugodtan kijelenthetjük: ennyit tényleg nem ér meg. A csíksomlyói zarándoklat lelkületétől, szellemiségétől, örökségétől távol állnak a politikai alkuk, pártok, kormányok, éppen ezért nem szabad a végletekig erőltetni egy olyan elismerés kiharcolását, amely gyakorlatilag semmivel sem teszi gazdagabbá a hívek, zarándokok számára a pünkösdszombati ünnepet. És éppen ezért politikai tőkét sem illik kovácsolni belőle. Páva Adorján / Krónika (Kolozsvár)

Másodszor adták át az Élő Székelyföld-díjakat
Kis falvakban lüktet, vért pumpál a mindennapokba, jövőt éltet a szülőföld pulzusa köszönhetően azoknak az embereknek, akik szívügyüknek tekintik, hogy munkájukkal a székelység testi, szellemi gyarapítását szolgálják. Példaértékű életutak elismeréséről szólt az Élő Székelyföld Munkacsoport díjátadója, amelyen id. Szávai Márton énlaki nyugalmazott tanítót és Bancsi-Rigó Istvánt, a Homoródszentmártonban gazdálkodó fiatal agrármérnököt tüntették ki.
Nem telt meg zsúfolásig a Székelyudvarhelyi Művelődési Ház koncertterme, de szép számban voltak, akik jelenlétükkel megtisztelték az Élő Székelyföld Munkacsoport és Egyesület december 12-i díjátadóját, jelenlétükkel, szavakkal is kifejezték tiszteletüket, mind a díjalapítók, mind pedig az elismerésre érdemesnek talált személyek iránt. Ez a hangulat ünnepi rangra emelte az eseményt, amelynek méltóságot adott az is, hogy munkatársunk, az est házigazdája, forgatókönyvének szerzője, Simó Márton író, újságíró, az Élő Székelyföld Egyesület és annak tevékenységét pártfogoló Munkacsoport vezetője igazán megadta a módját a közel kétórás estnek. Gondoskodott arról, hogy az egybegyűlteknek ne csak friss kalács jusson, ne csupán az ünnepeltek egészségére koccintsanak jófajta házi borral, pálinkával, de hazai földön termett szellemi táplálékot is kapjanak útravalóul. Erről a meghívottak gondoskodtak.
Sebestyén Péter plébános, közismertebb nevén Péter páter adventi gondolatait osztotta meg, figyelmeztetve a „kalandvágyból itthon maradottakat”, hogy mindig, de különösen a várakozás időszakában éber, az isteni gondviselést, áldást otthonukba befogadó kapuőrök legyenek. Vetített képekben mutatta be Gyöngyössy János történeti grafikus a székelyderzsi, bögözi, homoródkarácsonyfalvi, gelencei, sepsikilyéni évszázados templomokban feltárt Szent László-freskókat, előadását Magyari Hunor kiváló fotóival illusztrálva. A Székelyföld folyóirat decemberi lapszámát, a Székely Könyvtár sorozat legfrissebb öt kötetét a hamarosan Balassi-karddal „felfegyverkező” Lövétei Lázár László költő, főszerkesztő jóvoltából ismerhették meg a résztvevők. Nem feledkezhetünk meg a hírneves korondi keramikusról, Páll Ágostonról sem, aki különleges ajándékkal, a kemencében aznap „kisült” míves kerámia plakettel lepte meg a kitüntetetteket, és az etédi, illetve énlaki asszonyokról sem, akik székely ruhába öltözve jelentek meg és ajándékukat nótacsokorba kötötték.
A jövőnk falun lakik
– Mindennél fontosabb, hogy figyeljünk a vidéki élet jelenségeire és segítsünk a falunak, hogy megerősödve tarthasson meg minket. Ennek szellemében dolgozunk és tervezzük a jövőt, többek közt azt, hogy a most szerény, szociális segély összegű díjunkat is valamelyest növelni tudjuk – fogalmazott rövid felvezetőjében az egybegyűlteket üdvözlő Simó Márton. – A falu testi és szellemi táplálékot ad a városnak, az ott élő, dolgozó emberekre való odafigyelés fontos és szükséges – vélekedett Bálint Mózes, az első Élő Székelyföld-díjas, méltatva a Munkacsoport és Egyesület törekvéseit, szellemiségét. A bevezetőt a díjazottak bemutatása követte. A szervezők felkérésére Farkas Antal és Szabó Károly operatőrök rövid, de a lényeget szépen summázó filmes portrét rajzoltak a két díjazottról.
Aki egy egész falut tanított
Jó volt látni, ahogy a varrottasokkal, szőttesekkel berendezett szobában, fekete-fehér fotográfiákat nézegetve mesélt id. Szávai Márton. Többek közt arról, hogy miért volt szívügye és minden erőfeszítése ellenére miért hiúsult meg az, hogy Énlaka is felkerüljön az UNESCO Világörökség listájára, valamint, hogy jelenleg azon dolgozik, hogy az eddig megjelent közel 70 énlaki tanulmányt, a Pro Énlaka Alapítvány által elindított sorozatot a székely népdal és néptánc témájú munkájával egészítse ki.
A tanítóként, a helyi kulturális, civil élet felpezsdítőjeként, a falu épített és szellemi örökségének megőrzőjeként, a honos gyümölcsfajták felleltározója és a kihalásra ítélt genetikai állomány megmentőjeként és továbbéltetőjeként jellemezte id. Szávai Mártont laudációjában P. Buzogány Árpád író, művelődésszervező, a Hargita Megyei Hagyományőrző Forrásközpont munkatársa. Úgy fogalmazott: példaértékű néptanító, akinek élete összefonódott a faluval, amelynek úgy adott rangot, hírnevet, hogy értékeit megmutatta, és hittel, kitartással dolgozott azért, hogy a felnövő nemzedékek ne váljanak gyökértelenekké.
– Szávai Márton és kortársainak népszolgálata az erős elkötelezettségből fakadt. Gárdonyi Géza (…) lámpásoknak nevezte őket. Mi tudjuk, hogy vannak köztük fényes csillagok is. Szávai Márton a mi csillagaink közé tartozik – méltatta az Élő Székelyföld életműdíjasát P. Buzogány.
Megbecsülni a föld ajándékait
2013-ban döntött úgy, hogy hagyja a kincses Kolozsvárt, hazaköltözik szülőfalujába, Homoródszentmártonba, és saját földjén gazdálkodik. A fiatal agrármérnök, Bancsi-Rigó István a nehezebbik, de ugyanakkor a szebbik utat választotta arra, hogy szakmailag, emberileg kiteljesedjék, mondta laudációjában Nagyálmos Ildikó költő, újságíró. Úgy vélekedett, Bancsi-Rigó, aki a földművelést választotta megélhetési forrásnak, nemcsak elismerést, de csodálatot is érdemel. – Kevesen látják meg a föld szépségét, s még kevesebben tudnak a növények nyelvén beszélgetni. Kétség nem fér hozzá, Bancsi-Rigó István ezen kiváltságosok közé tartozik, hiszen másképp nem választotta volna ezt a megélhetési formát, feladva a sokkal divatosabb és nyilván pénzesebb kertészmérnöki nagyvárosi állását. (…) Alázattal és alapos pontossággal végzi a munkáját az év minden szakában, ő maga hozza be a városi piacra a terményt, mert fontos számára a vásárlókkal, fogyasztókkal való találkozás, kapcsolattartás, visszaigazolás. Az elégedett vásárlók pedig rendszerint visszajárnak hozzá és bizonyságot tesznek arról, hogy fáradságos munkája nem volt hiábavaló – hangzott el a méltatásban. A díjak átadását követően Szőcs László és Jakab Attila, Etéd és Homoródszentmárton község polgármestere szintén rövid köszöntőt mondott. Az Élő Székelyföld-díj átadásának második kiadását kötetlen, jó hangulatú beszélgetés zárta. Lázár Emese / Hargita Népe (Csíkszereda)

Interjú Borboly Csaba megyetanácselnökkel
Sok kár megelőzhető lett volna
A román vízügyi és erdészeti minisztérium 2016-ban 1700 nagyragadozó – 552 barnamedve, 657 farkas, 482 vadmacska – kilövését akarta engedélyezni Romániában. A zöldszervezetek, állatvédők tiltakozásba fogtak, aláírást gyűjtöttek a nagyvadak védelmében.
A kilövési kvótát minden évben a brassói egyetem erdészeti karának a tanulmánya alapján hagyják jóvá. A román akadémia negatívan véleményezte a védett állatfajok kilövésére vonatkozó rendeletet. A Brassói Táblabíróság ügyészsége is vizsgálatot indított a kilövési kvóták megállapítása miatt. Cristiana Pascal-Palmer (volt) környezetvédelmi miniszter pedig visszavonta a kilövésre való rendeletet. A populáció szabályozás céljával történő medvevadászat letiltása nagy felháborodást keltett a vadásztársaságok körében. Heves vita alakult ki a vadászok és természet-, környezetvédők között. Miközben a jelenlegi helyzetnek az első számú kárvallottai az állattartók, a mezőgazdasági területeket művelők.
2017-ben Grațiela Gavrilescu környezetvédelmi miniszter intervenciós kvótát engedélyez medvék és farkasok kilövésére. Azonban ezzel sem a vadásztársaságok sem a környezetvédők nincsenek megelégedve. Közben a községek, települések vezetői is igen érintetté váltak a témában, mert egyre gyakrabban és egyre többször a faluban, lakott övezetben jelennek meg medvék, és nem csak anyagi károkat okoznak, hanem emberek életét is veszélyeztetik. Félelemben, rettegésben tartva az ott élőket, akik egyértelműen az előjáróktól várják a megoldást.
A medve köztémává vált, megosztja a társadalmat, heves indulatokat vált ki emberekből, a nagy vitában egyre többen az országvezetésre, a politikusokra mutogatnak, hogy ők kellene tegyenek valamit, kezükben van a döntés, náluk van a megoldás…
Borboly Csabát, Hargita Megye Tanácsának elnökét, az Európai Unió Régiók Bizottságának a témában felelős raportőrét kerestük meg, és a medvetémáról, a kialakult helyzetről, a fejleményekről, eredményekről és a hogyan továbbról beszélgettünk.
– Mikor volt az a pont, amikor rájött, hogy a medvekérdéssel foglalkoznia kell?
– 2008 áprilisában, az akkori közvetlen megyetanácselnöki tisztségért folyó választási kampányban szembesültem először a kérdéssel. Akkor gyalogosan végigjártam a megye minden települését, és azon belül is a fontosabb utcákat, és az emberekkel szóba álltam. Napi 1–2 községre volt elég az idő. Kőrispatakon szörnyedtem el a legjobban, és Siménfalván, ahol számos gazda arról panaszkodott, hogy a vadkárok miatt visszaszorultak a kis kertjeikbe, és felhagyták a termelést. Megválasztásomat követően már 2009-ben létrehoztunk egy megyei, a vadkárokkal foglalkozó munkacsoportot, és elkezdtünk közösen megoldásokat keresni. Az évek során egyre több ismeretre tettünk szert, egyre részletesebben láttuk a kérdést, ezért hatékonyan tudtunk segíteni olyan kérdésekben, mint a kárfelvétel, de szerveztünk tájékoztató kampányokat, jogszabály-módosítást nyújtottunk be a villanypásztor telepítésére vonatkozóan, miközben folyamatosan kértük a központi kormányzattól a hosszú távú intézkedések bevezetését, mert főleg a medvék esetében látszott, hogy évről évre komolyabb, súlyosabb lesz a helyzet. S ahogy a helyzet súlyossága nőtt, úgy lettünk egyre hangosabbak. Nem az volt a célunk, hogy a medvevadászatnak alapot adjuk, hanem az, hogy Bukarest ne tudja szőnyeg alá seperni a medvekérdést, és a szokásos bukaresti látszat és akkut problémakezelés helyett, hosszú távú, fenntartható megoldásról beszéljünk, s ezt a célunk elértük. Annak ellenére, hogy legtöbbször én kerültem előtérbe a sajtóban, egy nagyon jó csapattal dolgoztam együtt, itt gondolok a megyei tanácsnál lévő 5 munkatársamra, az önkéntesen jelentkező, segítő félszáz bedolgozóra, vagy a Szent István Egyetem vadgazdálkodási tanszékére.
– Miért vált társadalmi kérdéssé a medvegond? Miért nem maradt meg vadgazdálkodás szinten?
– Mert ez Románia. Bukarestben rászoktak arra, hogy cirkusszal lehet a nagyobb bajokat elkendőzni. Így a 2016-os „szakértő” kormány minisztere felkorbácsolta az indulatokat e téren, majd amint azt utólag is elismerték a minisztérium munkatársai, hozott egy érzelmi döntést. Ez az érzelmi döntés lehet jót tett az akkori kormányfő politikai karrierjének, viszont a székely falvak lakóinak csak kárt hozott, és nem csak, mert ugyanilyen helyzet áll fenn Brassó, Szeben, Prahova megyékben is. Ennek köszönhetően lett a medvekérdésből szakmai vita helyett társadalmi vita. Ennek legnagyobb hátránya, hogy a szakmai érvek helyett a kérdés érzelmi megközelítése kapott inkább teret. Erre rájött az is, hogy egyre inkább kezdett látszani, hogy több 10 millió euró uniós finanszírozást hívtak le Romániában szervezetek és központi állami szervek, különféle tanulmányok, elemzések, tervek készítésére, a nagyvadak ügyére is, de azoknak eredménye újabb vitákhoz vezetett, s a legfontosabb, hogy a sok kutatás során a helyi közösségek véleménye és a helyi valóság mellőzve lett. A lehívott források elég tekintélyes részét kommunikációra költhető összegek képezték, és egy egyenlőtlen harc kezdődött a médiában, ahol a gazdák, földtulajdonosok, vadgazdák már nem rúgtak labdába. Tehát, látni kell, hogy komoly erőforrás áll a status-quo-t megtartani akarók rendelkezésére, hisz a The Guardianig eljutottak, hamis állításokat közölve, így próbálva megakadályozni egy általam készített uniós dokumentum elfogadását a Régiók Bizottságában.
– Mikor volt az első medvével való találkozása?
– Gyerekkoromban, talán 7-es lehettem, édesapám állatorvos, így mindig elkísértem őt, nyáron sokszor jártunk ki az esztenákra. Életem legszebb pillanatai közé tartoznak ezek az élmények, a juhfürdetéstől a frissen készült orda, sajt vagy zsendice kóstolásáig és a természetben való csatangolásokig. Az egyik csomafalvi juhnyáj a parajdi részen legelt, odamentünk, a román pásztor fiával játszottunk az erdőben, amíg a kezelések tartottak, és egyszer előttünk kb. 5–6 méterrel kiszökött egy medve, és ment le a patak felé. Elég nagy ijedtség lett úrrá rajtunk, ma persze mosolygok a történteken, de akkor megtanultam, mit jelent az, hogy a medve nem játék.
– Térjünk vissza a jelenbe, hogyan látja a medvekérdést, hogyan tovább?
– Kell hinnünk abban, hogy a helyzetet lehet okosan rendezni. A medve is egy érték, és az is kell maradjon. El kell érnünk, hogy ne közellenség legyen. Több szinten folyik a munka, a megyében, Bukarestben és Brüsszelben. Ezekről órákat lehet beszélni, de megpróbálom röviden összefoglalni a követett célokat, a felsorolás nem tükröz semmilyen fontossági sorrendet:
1. Megelőzésre kell összpontosítani, hiszen a beavatkozás, azaz – ahogy többen ismerik – az intervenció, csak pillanatnyi megoldás, amely a jelenlegi helyzetet is csak részben kezeli. Megelőzés nélkül újabb és újabb esetek lesznek.
2. Sajnálom, hogy a vadásztársaságok szinte egy hónapig nem hitték el, hogy megszületett az intervenciós rendelet, és kell vele élni a veszélyes egyedek ügyében, így sok helyen sok kár, akár ember elleni támadás is megelőzhető lett volna az ősz folyamán. De persze a minisztériumot továbbra is számon kell kérjük, mert nem mennek a dolgok, csak vontatottan és médiacirkuszok árán.
3. Rendbe kell tenni a jogszabályokat, itt már sok javaslatunk volt, és ezeket újra és újra benyújtjuk. Az, hogy novemberben a szenátus környezetvédelmi bizottsága egy nyílt vitát szervezett a témában, az annak köszönhető, hogy nem hagytuk magunk ígéretekkel elhallgattatni, és olyan intézmények kapcsolódtak be a vitába, amelyek egy éve még nem tartották érdemesnek a témát napirendre tűzni. De ugyanakkor benyújtottunk egy petíciót a nép ügyvédjéhez, hogy vizsgálják meg, hogy hány intézmény és döntéshozó testület nem végzi a dolgát, hiszen az emberi élet és a testi épség semmibe vételét nem lehet elnézni.
4. Brüsszelben sikerült letisztázni, hogy „nem Brüsszel a hibás”, Brüsszel nem tiltott meg semmit, csak a bukaresti kormány környezetvédelmi minisztériuma nem teszi a dolgát. Ezt fontos tudni! Ellenben Brüsszeltől várják a pénzt a megelőzésre, hiszen ha itt van Európa medvepopulációjának kétharmada, s nekünk kötelességünk erre vigyázni, akkor a kötelezettségből származó költségeket kompenzálni kell. Ezzel Brüsszel egyet is ért, de megfelelő menedzsment és terv nélkül nem fogja biztosítani a forrásokat, és ez a román kormány legnagyobb hiányossága, s ezt akarják eltakarni a „Brüsszel megtiltotta” típusú mondatokkal.
5. A mezőgazdasági minisztériumnál ki kell harcoljuk, hogy indítsák el a Natura 2000-es kompenzációra vonatkozó intézkedést, hiszen Románia szinte az egyetlen ország az Unióban, amely nem hívja le a hektáronként 200–500 eurót jelentő uniós forrást. Egyszerű számítással, egy kétezer hektáros közbirtokossági terület esetében, ami beleesik egy Natura 2000-es övezetbe, csak kétszáz euróval számolva is négyszázezer euró kompenzációt jelentene, amely mellett már megérné a medvét akár „mézzel is etetni” odafent a saját élőhelyén, hogy ne a könnyű táplálékszerzés miatt szokjon rá a kertjeinkre, házainkra, állatainkra.
6. Szemléletváltásra van szükség a vadásztársaságoknál is, összefüggésben a Natura 2000-es területek kompenzációjával, s el kell jutni arra a szintre, hogy egy-egy nagyvad kilövése a bevételek csak kisebbik szeletét képezze. Szerintem az itteni vadásztársulásnak sem felel meg, hogy egy itteni vadász, aki minimálbéren van alkalmazva, „kiszolgálja” és napokon keresztül szinte szolgaként kísérgeti a nyugati „pénzes” kollégáját, míg az elejti az úgymond újratermelődő vadat. Nem vagyok vadász, de a logika erre enged következtetni.
Örvendek és fontosnak tartom, hogy itt van a Szent István Egyetem, ahol vadgazdamérnöki mesteri oktatást is biztosítanak, emellett elindult a beszélgetés, közös pontok keresése a természetvédők és a Natura 2000-es övezetek kezelőivel, tehát sokrétű tevékenységet kell folytatni az egyensúly megteremtése céljából. Persze, a központi kormányzat megfelelő tevékenysége nélkül csak kis eredményeket érhetünk el, de a július 5-ei tüntetés előtti napon is sokan azt mondták, értelmetlen Bukarestbe menni. Én hittem abban, ha valamit akarunk, akkor azt meg kell próbáljuk. És nekünk volt igazunk. Külön köszönöm Tamás Sándor és Péter Ferenc kollégáimnak is, valamint az RMDSZ parlamenti képviseletének, megmutattuk, hogy van összefogás, hogy együtt egy erőt képezünk. S ha akkor sikerült elérni közös céljainkat, akkor máskor is fog, én hiszek ebben az együttműködésben.
– Mit tart az eddigi eredmények közül a legfontosabbnak?
– A legfontosabb eredmény, hogy sikerült megakadályozni azt, hogy legalább a döntéshozó fórumok szintjén ne az érzelmi érvek legyenek hangsúlyban. A másik jelentős eredmény, hogy a minisztérium megértette a menedzsment terv lényegét, már ha másért nem is, csak azért, hogy ne legyen a média kereszttüzében, s ha tartják ígéretük, akkor a hetekben közvitára bocsátják a menedzsment tervet. De ez már legyen a jövő, most már advent van. Ismételten megköszönöm mindenkinek a támogatását, jó szavát, amit az idei évben felénk tolmácsolt, kívánok a Székely Hírmondó olvasóinak áldott karácsonyi ünnepeket, és az új évben mindenkit áldás, öröm és egészség kísérjen! Kelemen László / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Együtt ünnepeltek a Diakónia gondozottai
Az öregség örömei
Hétfőn a Diakónia Keresztyén Alapítvány sepsiszentgyörgyi idősgondozó szolgálata régiós karácsonyi ünnepségre invitálta a város közelségében élő ápoltjait. Tegnap hasonló találkozót szerveztek Kovásznán, ma az erdővidékieknek pedig Baróton.
Az ünnepi, közösségi együttlétre különösen szomjaznak azok, akiknek ebben betegségük, beszűkült mozgásuk miatt ritkán van részük.
A Diakónia területi képviselői által gondoskodott arról, hogy az ünnepségre eljussanak az illyefalvi, gidófalvi, bodoki, árkosi, kőröspataki, rétyi, barátosi idősek, sőt új csatlakozóként az uzoniak is – ebben a községben csak egy féléve működik az otthongondozó szolgálat, de jelen voltak az alapítvány nyugdíjas klubjának tagjai is.
Tóth Anna ágazati igazgató és kálnoki lelkész rövid köszöntője után egy rövid áhítat keretében az Istennel való találkozást váró bibliai öregekről olvasott fel a Lukács evangéliumából, majd a Váradi József-iskola IV. osztályos tanulói adtak elő egy jelenetet, amelyet Babos Csilla tanítónőjükkel gyakoroltak be. A gyerekek kis figyelmességgel is megajándékozták a jelenlévőket, akik ezután egymást szórakoztatták és köszöntötték versekkel, énekekkel. A találkozót szeretetvendégség zárta. Bodor Tünde / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Így indokolta az RMDSZ a két igazságügy törvény keddi megszavazását
Az RMDSZ-frakció is megszavazta kedden a képviselőházban az igazságügy megszervezéséről, illetve a Legfelsőbb Bírói Tanács működéséről szóló törvényt módosító tervezeteket. A szövetség utóbb közleményben indokolta meg a módosítások támogatását.
Az állásfoglalás emlékeztet, hogy Romániában a nemzetbiztonságra hivatkozva bármikor, bárkit lehallgathatnak azért, hogy bűnvádi eljárást indíthassanak a rendszer számára kényelmetlennek tartott emberek ellen. Ma nem vonják felelősségre azokat az ügyészeket és bírókat, akik rosszhiszeműségből vagy gondatlanságból hibákat követnek el, emberek életeit teszik tönkre. „Ez az állapot tarthatatlan. Meg kell változtatni!” – olvasható a közleményben.
Az RMDSZ-nek meggyőződése, hogy a törvényes keretek módosítása által elérhető a túlkapások visszaszorítása, valamint a jogállam megerősítése. A közlemény emlékeztet: december 11-én a bírák és ügyészek tevékenységének szétválasztásával történt egy lépés a jogállam megerősítésére, és a két tervezet keddig megszavazásával is ezt az utat követte a képviselőházi frakció.
A megszavazott módosítások:
• létrehoznak egy ügyészi és bírói bűncselekményeket kivizsgáló testületet. Ez a testület a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék mellett működő Főügyészség keretében fog működni – feladata az ügyészi és bírói bűncselekmények kivizsgálása. Ezt a részleget egy olyan főügyész vezeti, akit a Legfelsőbb Bírói Tanács testülete nevez ki, 18 éves szakmai tapasztalattal rendelkezik, akinek az elmúlt 3 évben nem volt fegyelmi intése, és legalább 4 évet dolgozott valamely ítélőtábla mellett működő ügyészségen. A kivizsgáló testület 6 hónappal a törvény hatályba lépését követően kezdi meg működését.
• a vád és a védelem erőviszonyának egyensúlya valósulhat meg a módosítás következtében. részben megszüntetik a bírák és ügyészek közötti téves felfogást, miszerint ugyanazzal a státussal rendelkeznek. Az ügyész nem egyenlő a bíróval, így ezen elv mentén kell biztosítani a tárgyalóterem berendezését. Továbbá a bírák, ügyészek és ügyvédek elhelyezésének is a felek közötti viszonyokat kell tükrözniük, különös tekintettel az ügyvéd és az ügyész közötti rangbeli egyenlőségre, valamint kettejük viszonyára a bíróval szemben.
• gördülékenyebbé teszik az igazságügyi adminisztrációt. Tekintettel arra, hogy a meghozott bírói határozatok indoklása és közlése jelenleg nagyon elhúzódik, a tervezet arra kötelezi a bíróságokat, hogy a bírói határozatokat a döntéstől számított 90 napon belül szövegezzék meg és tegyék közzé.
• A módosítás azt oldja meg, hogy ne kezdő, szakmailag felkészületlen ügyészek dolgozzanak ezekben a szervezetekben, mint ahogyan ezidáig történt, hanem tapasztalt szakemberek. Ezáltal csökkennének a visszaélések és félreértések. Szigorúbb szakmai feltételeket szabnak meg az ügyészek esetében a szakmai előmenetelben. Ennek értelmében például a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóságban (DIICOT) csak olyan ügyészek dolgozhatnak, akikkel szemben sosem volt fegyelmi eljárás, és 8 éves bírói vagy ügyészi régiséggel rendelkeznek. A Korrupcióellenes Ügyészségnél (DNA) bevezeti azt, hogy kizárólag versenyvizsgával lehet elfoglalni az ügyészi helyeket. A tervezet értelmében egy ügyésznek 8 éves ügyészi vagy bírói szakmai tapasztalattal kell rendelkeznie az eddigi 6 éves szakmai tapasztalat követelményével szemben.
• a módosítás tovább erősíti a politikai függetlenségét az Igazságügyi Felügyeletnek (Inspecția Juridiciară), hiszen önálló jogi személyiséggel, függetlenül fog tovább működni.
Tekintettel arra, hogy a december 11-én megszavazott törvény szétválasztja az ügyészek és bírák tevékenységét a Legfelsőbb Bírói Tanácson belül, a Tanács vezetésére vonatkozó előírásokat is ennek szellemében módosították. maszol.ro

Diákok vernek tanárokat az iskolákban: mi áll az ijesztő jelenség mögött?
Csak múlt héten három olyan eset is napvilágot látott a sajtóban, amikor diákok ütöttek meg tanárokat az iskolában. Az egyik eset éppen Csíkszerdában történt: a Liviu Rebreanu román tannyelvű általános iskolában egy 14 éves, hetedik osztályos diák feleltetés miatt előbb meglökte, majd ütlegelni kezdte a tanárnőt, aki megpróbált a naplóval védekezni. Egy újabb lökés következtében a pedagógus nekiesett a fűtőtestnek és a közelében található szekrénynek. A tanárnőnek krónikus hátfájdalmai vannak hosszabb ideje, ezért hívta ki a mentőket is.
Teleorman megyében még képtelenebb jelentek zajlottak az osztályteremben: miután egy tanárnő képtelen volt fegyelmezni a diákokat polgári nevelés órán, el akarta hagyni az osztálytermet, de két fiú ebben megakadályozta. Egyikük elállta az ajtót, a másik a pedagógus fenekét, hátát csapkodta, trágárul szidalmazta. Az osztály röhécselve követte a jeleneteket, senki sem akadályozta meg a tanárnő megalázását. A jelenetről videófelvétel is készült.
A harmadik incidens Konstanca megyében történt, francia órán. A tanárnőnek feltűnt, hogy a teremben tartózkodik egy olyan diák, aki nem tagja az osztálynak. Megkérdezte tőle, hogy hívják, majd felkérte, hogy hagyja el a termet. A diák erre nem volt hajlandó, a nevét sem árulta el, csak annyit mondott, hogy egy párhuzamos osztályba jár. A tanárnő ekkor felszólította, hogy együtt keressék fel az iskolaigazgatót. A kamasz erre ököllel állon ütötte a pedagógust, kitépte a kezéből az osztálynaplót, és ütlegelni kezdte, lerepítve a szemüvegét. Kis idő után abbahagyta a tanárnő bántalmazását, és kirohant a teremből. Mint kiderült, a kamasznak rendezetlen a családi háttere, a nagymamája neveli, évet ismételt, és már korábban is voltak magatartásbeli problémái.
A sort folytathatnánk azokkal az esetekkel is, amikor a tanárok lépnek fel agresszíven a diákokkal szemben, és a diákok közti bántalmazásokról még nem is beszéltünk. A Romániai Magyar Diákszövetség (Makosz) elnökével, Bukur Tamással, Román Mónika pszichológussal és Erdei Ildikó, a temesvári Bartók Béla elméleti líceum igazgatójával annak próbáltunk utána járni, mi állhat az erőszak mögött és hogyan lehetne ezt megelőzni.
Hiba lenne csak a diákokat okolni
A Makosz elnöke, Bukur Tamás szerint hiba lenne az agresszió okait azzal letudni, hogy a diákokat képtelenség fegyelmezni. „A diákok többsége gyerek. A fegyelmezetlenségnek rengeteg oka van, ide sorolhatjuk a családi állapotot, a szociális helyzetet. Az erőszak leginkább azokban az iskolákban gyakori, ahol a tanulók gyenge szociális körülményekből jönnek. Elég sajnálatos, de a különböző romániai iskolákban eltérő az oktatás minősége, az oktatás minőségétől is függ, hogy mennyire van jelen az erőszak egy iskolában” – magyarázta.
A diákok közötti kegyetlenkedésekről Bukur elmondta, ez elég általános az iskolákban, és ez alól a magyar tannyelvű intézmények sem kivételek. „A diákok nagy része gyerek, és nem tudják mindig meghúzni a határt, hogy a játék, a viccelődés mikor csap át bántalmazásba. És szerintem ezt a határt sokszor a szülők és a tanárok sem ismerik fel, így nem tudják időben meghúzni a vonalat. Romániában a bullying, a kegyetlenkedés jelenségével alig foglalkoznak, miközben a nyugati világban egyre nagyobb figyelmet fordítanak ennek visszaszorítására. Nagyon gyakori nálunk is, hogy egy osztályközösségben kirekesztenek gyermekeket. A kirekesztés nemcsak abban áll, hogy magára hagyják, hanem nagyon gyakran erősen zaklatják, bántalmazzák, tönkreteszik a lelki világát. Leginkább az általános iskolákban jellemző ez” – mondta. A Makosz elnöke szerint a romániai oktatás fölött mintha megállt volna az idő, a mentalitás, a tanítási technikák, a módszerek legalább száz évesek.
Elmondta, a Makosz nem kapott az utóbbi 2-3 évben egyetlen tagszervezettől sem panaszt arra vonatkozóan, hogy a tanárok és a diákok között fizikai erőszak történt volna a magyar tannyelvű iskolákban. Verbális bántalmazás miatt viszont már kaptak panaszt diáktanácsoktól, tanár fenyegetett meg diákot, hangfelvétel is készült az esetről. „Elég durva volt, nagyon meghökkentünk” – mondta Bukur Tamás.
Az okok a családban keresendők
Román Mónika pszichológus szerint a diákok agresszív fellépésének oka mindenképpen a családban keresendő. „A legsúlyosabb tényezőnek azt látom, amikor a szülők annyira elfoglaltak, hogy nincs idejük a gyerekre, és az elektronikus bébiszitterre hagyják őket. A gyerek nem tanul meg szociálisan közeledni a szüleihez, pedig ez az első számú felnőtt kapcsolata az életében. A tanárokkal való kommunikáció alapjául ez az első számú felnőtt kapcsolat, vagy annak hiánya áll. Kamaszkorban, amikor a bántalmazások történnek, már nagyon nehéz pótolni ezt” – mondta a szakember.
Hozzátette, egy gyermek szükségét érzi annak, hogy egy erős szülő meghatározó dolgokban korlátokat állítson neki. „Ezért később hálás is lesz a gyermek, hiszen tud gyermeknek maradni, nem próbál felnőttként viselkedni, felnőtteket megítélni, felnőttek dolgába beleszólni például később, az iskolában” – mondta a pszichológus. Hangsúlyozta, ez a határvonás semmiképp sem fizikai bántalmazással kell, hogy megtörténjen, hiszen ezzel éppen az ellenkező hatást érnénk el.
A külföldi munkavállalás tönkreteszi a gyermekeket
A szakember nem finomkodott azokkal a szülőkkel, akik gyermekeiket magukra hagyva külföldre mennek dolgozni. „Az elhanyagolás súlyos formája, ha a szülők magukra hagyják a gyermekeiket. Ezek a gyermekek sokszor úgy érzik, hogy a szülő számára nem képviselnek akkora értéket, mint a pénz, elvesztik a legelemibb kapcsolatot, nincs, akiktől tanuljanak. A nagyszülő soha sem tudja teljes mértékben pótolni egy szülőt, egy nagyszülő már nem tud a gyermek nyelvén beszélni. Mi, felnőttek is nehezen kommunikálunk a gyerekeinkkel, olyan hirtelen, olyan gyorsan változik a világ, hogy nem bírjuk követni, erre nagyszülő már végképp nem képes. Az elment szülő effektív magára hagyja a gyermekét. Azzal, hogy a gyermek fizikai szükségleteit kielégítjük, még nem fogunk olyan biztonságot nyújtani, olyan biztos kötődést, ami alapján egy alapvető szabályokat betartó felnőtté válik” – magyarázta.
Az iskolában számos jó gyakorlattal élhetünk
Erdei Ildikó, a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceum igazgatója, iskolapszichológus, úgy vélte: ha eljutunk oda, hogy egy diák felemeli kezét egy tanárra, már túl késő – azt jelenti, hogy nem tettünk a megelőzésért. Az igazgató szerint a kegyetlenkedés elleni programoknak onnan kell elindulniuk, hogy az iskolában nagyon világos belső szabályzatot fektetünk le, amely mellett mindenki elköteleződik. „Meg kell értetni diákkal, tanárral szülővel, hogy a szabály értünk van, az együttműködésünk alapja, ezért mindenkinek ki kell állnia mellette” – mondta.
„Ha viszont azt nézzük meg, mit ír elő például a diákstatútum a büntetésekről, meg kell állapítanom, hogy a kötelező oktatásig, tízedik osztályig szinte meg van kötve a kezünk. A tanulót négyszemközt lehet csak megszidni, írásban is figyelmeztetnem kell, mielőtt szankciókat foganatosítok. Ha tehát a büntetés felől közelítem meg a problémát, nagyon kevés eszköz van a kezünkben. Ezért inkább a megelőzéssel kell foglalni” – magyarázta. Elmondta, a világos szabályok lefektetésén kívül vonzó játszóhelyeket kell létrehozni, komolyan kell venni a szolgálatos tanár munkáját a szünetekben. A megelőzéshez járul hozzá, ha egy pedagóguscsoport azon dolgozik, hogyan érezze jól magát a diák az iskolában. Fontos, hogy a szülők legyen támogatók, partnerek.
A rendszeres osztályfőnöki órák szintén nélkülözhetetlen elemei a kegyetlenkedésekkel szembeni fellépésnek. „Ma, amikor az osztályfőnöki órák opcionálisak középiskolában, mégiscsak az iskolán múlik, hogy mennyire tudja meggyőzni a szülői közösséget, hogy erre szükség van” – mondta Erdei Ildikó. De ott vannak a kooperatív tanulás eszközei, az osztályépítő hétvégék. „Ha én be tudom építeni a közösségembe a kirekesztetteket, jóval kevesebb esély lesz arra, hogy a frusztráció nőjön és ez kegyetlenkedések formájában bukjon ki” – mondta a szakember.
Személyes minták nélkül nem fog menni
Emlékeztetett, elsősorban a minták azok, amelyek hatnak. „Tanítunk az erőszakról, a szociális érzékenységről, de sokkal nagyobb szerepe van az úgynevezett láthatatlan curriculumnak. Ha tanárként például behunyom a szemem egy verbális erőszak hallatán, nyilván, mindegy, hogy mit tanítok, hiszen nem vagyok hiteles a mindennapi cselekedeteimben” – mutatott rá a pedagógus.
A Bartók Béla Elméleti Líceumban az iskolapszichológus mellett logopédus, fejlesztőpedagógus is segíti, hogy a diákok biztonságban érezzék magukat, az iskola szociális gondozókkal is együttműködik. A védőháló kiépítése viszont az iskola érdeme. Emlékeztetett, hogy a közoktatási rendszerben például be lehetne vezetni olyan intézkedéseket is, amelyekkel például akár anyagi jutalomban részesítenék azokat a tanárokat, akiknek sikerül beépíteni a közösségbe a problémás gyermekeket. Anyagi jutalom jelenleg annak a pedagógusnak jár, aki jó eredményeket ér el diákjaival versenyeken. Oborocea Mónika / maszol.ro

Ezntúl nem kell románra fordítani az anyanyelven megírt tankönyveket
Ezentúl nem kell románra fordítaniuk az anyanyelven megírt tankönyveket a pedagógusoknak! „Az RMDSZ oktatásügyi szakemberei hathatós munkájának eredményeként az anyanyelven megírt tankönyveket ezentúl nem kell románra fordítaniuk a tankönyvíró pedagógusoknak. Eddig minden magyar nyelven írott tankönyvet le kellett fordítani román nyelvre, és csak ebben az esetben lehetett pályázni. Ez az állapot azonban elfogadhatatlan volt, főleg azért is, mert például a magyar ábécéskönyvek fordítását is kérték”,taglalta Szabó Ödön, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezető-helyettese azt követően, hogy az oktatási szaktárca közzétette a tankönyvírásra vonatkozó módszertant. Az RMDSZ oktatásügyi szakpolitikusa kifejtette, hogy a módszertan nemcsak a magyar nyelv oktatását elősegítő tankönyvek esetében lesz hasznos, hanem a kisebbségek történelme és a zenei oktatást célzó tankönyvek esetében is. „Előrelépést jelent ez a módszertan, hiszen egyensúlyt teremt a kisebbségi és többségi tankönyvírás folyamatában, amely 2013-ban borult fel. Sokan emlékeznek arra, hogy a PNL-PSD nagykoalíció idején a Pricopie miniszter úr módszertana volt az, amely gyakorlatilag minden kisebbségi tankönyvírót alanyi jogon biztonsági kockázatnak nyilvánított”, emlékeztetett az RMDSZ parlamenti képviselője. A tanügyi törvény nem tiltja az anyanyelvi tankönyvírást, sőt mint első lehetőség említi, ennek ellenére a miniszter rendeletben tette kötelezővé a fordítást a tankönyvírók és kiadók költségén. A 2013-as miniszteri rendelet gyakorlatilag egy plusz gazdasági terhet rótt a kisebbségi tankönyvíró műhelyekre, hiszen a kisebb példányszám mellett nagyobb költséggel terhelte őket: a román nyelvű digitális verziót is el kellett készíteni. Ezt a rossz módszertant sikerült most módosítani, állítja az RMDSZ-es politikus. „Gyakorlatilag egyértelmű rosszhiszeműséggel közelítettek a magyar anyanyelven íródott tankönyvek szerzői irányába, hiszen nem bíztak munkájuk tárgyilagosságában, és szinte azt sugallták, hogy ezekbe a tankönyvekbe a Pitagorasz-tétel mögé elrejtenek valamilyen Románia-ellenes üzenetet. Több egyeztetés után ezen a szemléleten változtat az új módszertan. Az új szabály szerint a kifejezetten a kisebbségek számára készült tankönyveket: anyanyelv, kisebbségi történelem, kisebbségek számára készült zenetankönyv egyáltalán nem kell lefordítani”, részletezte a képviselő, majd hozzátette, a többi tantárgy esetében ezentúl a román nyelvre történő fordításokat az országos tankönyvkiadó lesz köteles elvégezni, és így ez nem jelent plusz terhet a kisebbségi tankönyvíróknak. (Közlemény) Transindex.ro

Hét év helyett a gyerek 16 éves koráig igényelhetnek betegszabadságot a szülők
Hét év helyett a gyerek 16 éves koráig igényelhetnek betegszabadságot a szülők, jelentette be csütörtökön Florian Bodog egészségügyi miniszter. „A sürgősségi kormányrendelettel hét évről 16 évre növeljük a korhatárt, amíg a szülők betegszabadságot igényelhetnek, és a beteg gyermek gondozásáért járandóságot kaphatnak. Ugyanakkor tisztáztuk, hogy milyen súlyos betegségek esetén kérhetnek betegszabadságot a szülők, valamint az okiratok továbbításának folyamatát is olyan esetekben, amikor a szülők az Európai Unió országaiba vagy más országokba kísérik el gyermeküket kezelésre”, jelentette be Florian Bodog a kormányülés kezdetén. Mihai Tudose kormányfő ismételten kérte az egészségügyi minisztert, hogy folytassák és gyorsítsák fel az egészségügyi rendszer bürokráciamentesítését. A miniszterelnök július 27-én szólította fel a szakminisztert, hogy két héten belül dolgozzon ki egy tervezetet az egészségügyben tapasztalható bürokrácia csökkentésére. Erre azt követően került sor, hogy Magda Vasiliu hírbemondó, akinek nyolcéves fiát rákkal diagnosztizálták, éles hangú Facebook-bejegyzésben bírálta a hazai egészségügyi rendszert uraló bürokráciát. Agerpres; Transindex.ro

Magyarázat és támadás (Az RMDSZ és az igazságügyi törvények)
Viszonylag hosszú közleményt bocsátott ki szerda este az RMDSZ, melyben az igazságügy és a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács működéséről szóló törvények módosítása támogatásának az okait magyarázzák. Szintén szerdán Porcsalmi Bálint, az RMDSZ ügyvezető elnöke a Mentsétek Meg Romániát Szövetség magyar nyelven megfogalmazott, az erdélyi magyar választópolgároknak címzett felhívására válaszolt, melynek tárgya a szövetség viszonyulása az igazságszolgáltatási reformhoz. Az alakulat egykori markáns jogász-politikusa, Eckstein-Kovács Péter volt szenátor ezzel szemben már harmadik alkalommal keményen bírálta a szövetség viszonyulását.
„Megszavaztuk az igazságügy és a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács működéséről szóló törvények módosítását, mert ezek tovább erősítik a jogállamot és a korrupcióellenes harcot Romániában” – fogalmaz indításként a szövetség által szerdán kibocsátott közlemény. Az állásfoglalás így folytatódik: Romániában a nemzetbiztonságra hivatkozva bármikor bárkit lehallgathatnak azért, hogy bűnvádi eljárást indíthassanak a rendszer számára kényelmetlennek tartott emberek ellen. Ma nem vonják felelősségre azokat az ügyészeket és bírókat, akik rosszhiszeműségből vagy gondatlanságból hibákat követnek el, emberek életeit teszik tönkre. A szövetség szerint ezen a tarthatatlan állapoton változtatni kell. „Meggyőződésünk, hogy a törvényes keretek módosítása által elérhető a túlkapások visszaszorítása, valamint a jogállam megerősítése. December 11-én a bírák és ügyészek tevékenységének szétválasztásával tettünk egy lépést a jogállam megerősítéséért, mai szavazatunkkal is ezt az utat követtük” – szögezik le. „Ne nézzetek hülyének”
Porcsalmi Bálint, az RMDSZ ügyvezető elnöke szerdán a Mentsétek meg Romániát Szövetség (MRSZ) által egy nappal korábban közzétett, az erdélyi magyar választópolgároknak címzett felhívás (mely egyben az igazságszolgáltatási reformokat támogató RMDSZ politikáját bíráló írás is) kapcsán ismertette álláspontját a Facebookon. Az MRSZ-üzenet lényege, hogy a törvény módosításainak célja az igazságszolgáltatás politikai ellenőrzés alá vonása, és ez „eltéríti az országot az európai, az euroatlanti útról, s évtizedekkel veti vissza fejlődését a történelemben”. Az alakulat arra kéri a magyar választókat, erre figyelmeztessék az RMDSZ-es képviselőket is. Porcsalmi Bálint válaszában egyebek mellett felrótta az ellenzéki alakulatoknak, hogy a tavalyi kampány óta nem szólította meg a magyarokat, most egyetlen kifogásolt törvénycikkelyt, semmi konkrétumot nem fogalmazott meg állítása alátámasztására, mint ahogy nem érvelt akkor sem, amikor magyarokat érintő kezdeményezéseket támadott vagy szavazott le. A politikus szerint az MRSZ jogállamot prédikál, de közben az ügyészállam megerősítésén dolgozik. „Mi hisszük, hogy ezek a törvények a jogállamot szolgálják. Tisztább, egyértelmű szabályokat hoznak, reálisan szétválasztják az ügyészek és bírák hatáskörét (ami eddig nem így volt), számon kérhetővé teszik őket hibáikért. Ha az a baj, ezt mondjátok. Ezt meg tudnám érteni, sőt, tisztelni is. Csak arra kérlek, ne nézzetek hülyének bennünket, és ne nézzétek hülyének a magyarokat se, akiket hibáinkkal együtt a legjobb belátásunk és tudásunk szerint próbálunk képviselni. Mert a magyaroknak létkérdés a működő jogállam, a hatalmi ágak szétválasztása – nemcsak papíron, hanem a törvényszéken is. Mert nekünk ez a legfőbb garancia arra, hogy jogainkat ne csorbítsák, hogy javainkat ne vegyék el” – fogalmazott az RMDSZ ügyvezető elnöke.
Ezt nehéz lesz elfelejtetni
Eckstein-Kovács Péter, a szövetség volt szenátora az elmúlt napokban több rendben elmarasztalta az RMDSZ által képviselt igazságügyi politikát. A jogász-politikus szerint inkább a jogállam csorbításához járul hozzá a szövetség bizonyos kormánykoalíciós szívességek fejében (így a marosvásárhelyi római katolikus gimnázium létrehozását lehetővé tévő jogszabály elfogadása). A Krónika napilapnak adott interjújában úgy véli, „az igazságügyi rendszer működését szabályozó törvények módosításai a korrupcióellenes ügyészek hatásköreinek megcsonkítását célozzák”.
A volt szenátor továbbá leszögezi: nincs olyan, hogy ügyészállam, sokkalta inkább arról van szó, hogy a politikusokat, valamint gazdag és befolyásos embereket zavarja, hogy nem állnak a törvények felett, felelősségre vonhatók, és ezt a korrupcióellenes ügyészség meg is teszi. A volt kisebbségügyi miniszter ugyanakkor úgy látja, az egész intézkedéscsomag a korrupcióellenes harcot veszélyezteti, és az, hogy az RMDSZ mellé állt, a szövetség számára igen kedvezőtlen lehet, mivel ez „nehezen lesz elfelejtve a jóérzésű románok és magyarok részéről”. Háromszék; Erdély.ma

Így lehet visszamagyarosítani a románra fordított neveket
A Maros Megyei Lakosságnyilvántartó Hivatal ügyvezető igazgatója, Codruța Sava avatott be, hogy miként lehet a személyazonossági iratokban a nem anyanyelvi helyesírási szabályok szerint bejegyzett neveket kiigazítani.
Megtörtént, hogy a hivatalos okiratot nem a viselője-tulajdonosa nyelvének helyesírási szabálya szerint töltötték ki, vagy éppenséggel a keresztnevet lefordították. Amint a hivatal vezetője tájékoztatott, az ilyen elírásokat orvosolni lehet a tulajdonos, vagy a szülők kérésére. A kérelmező igényelheti, hogy a nevet – keresztnevet és vezetéknevet is – a személyazonossági iratokban, külön rovatban tüntessék fel az anyanyelv szerinti helyesírási szabályok betartásával.
Az ilyen jellegű kérést annál a helyi lakosságnyilvántartó hivatalnál, vagy polgármesteri hivatalnál kell benyújtani, amelynek a megőrzésében van az eredetileg kibocsátott személyazonossági irat, vagy esetenként a kérelmező lakhely szerinti nyilvántartó- vagy polgármesteri hivatalánál, és az a polgármester kell hogy jóváhagyja, akinek a hatáskörébe tartozik a hibás iratot kibocsátó lakosságnyilvántartó hivatal. Ennek elbírálására a jogszabály 30 napos megoldási határidőt rendel le. A kérés mellé szükség van a személyazonosságot igazoló iratra – általában a születési anyakönyvi kivonat, vagy az ezzel egyenértékű iratra – eredetiben és másolatban. Azokat az anyakönyvi kivonatok – házassági, születési, elhalálozási, stb. – amelyekben a kereszt- vagy családnév kiigazítást eszközölni kell, ugyancsak csatolni kell. Abban az esetben, ha az anyakönyvvezető nem tudja pontosan megállapítani az anyanyelvi fordítást, vagy az anyanyelvi helyesírási szabályok szerinti írásmódot be kell nyújtani egy hivatalos fordítási vagy helyesírási szabály szerinti okiratot, amelyet egy közjegyző hitelesített. Az új helyesírással vagy fordítással bejegyzett vezeték- vagy keresztnév csak abban az esetben bír érvényes hatállyal az azonos nevet viselő gyerekek, házastársak esetében is, ha azok hivatalosan is kifejezik ebbeni egyetértésüket vagy óhajukat. Bakó Zoltán Székelyhon.ro

Díjazták a legaktívabbakat (Háromszéki önkéntesek bálja)
December 5-e az 1985-ös ENSZ-közgyűlés óta az önkéntesek világnapja. Ilyenkor világszerte rendezvényekkel hívják fel a figyelmet az önkéntesek munkájára, és igyekeznek minél több embert meggyőzni arról, hogy milyen fontos a közhasznú tevékenység.
A Háromszéki Önkéntes Központ (HÖK) erre az alkalomra december 9-én szervezete meg sorrendben a nyolcadik önkéntes bált a sepsiszentgyörgyi Park vendéglőben. Grüman Éva Orsolya, a HÖK vezetője megnyitóbeszédében kiemelte: „Ez a rendezvény minden évben arra hivatott, hogy megköszönje a civil szervezeteknek, az önkénteseknek azt a munkát, amelyet a helyi közösségek érdekében kifejtenek. Meggyőződésem, hogy ebben a kis megyében kifejtett ifjúsági, civil élet példaértékű az egész ország számára.” Ezt követően Kelemen Szilárd HÁRIT-elnök, sepsiszentgyörgyi önkormányzati képviselő, Oltean Csongor MIÉRT-elnök, megyei önkormányzati képviselő és Kristó Kinga, a Kovászna Megyei Ifjúsági Alapítvány elnöke köszöntötte a résztvevőket, sikeres évet kívánva mindazoknak, akik önzetlenül részt vesznek szervezetük programjainak lebonyolításában, ezzel is színesebbé téve a háromszéki civil körképet. Az eseményen 170 ifjúsági, civil vezető és önkéntes fiatal vett részt. Kiértékelték az idén lezajlott ifjúsági rendezvényeket, és díjazták a jelen levő 37 megyei ifjúsági, civil szervezetet, valamint a legaktívabb háromszéki önkénteseket. A 2017-es év legnagyobb létszámú rendezvénye a Salvatore Egyesület ovi-suli programja lett, amely során 2000 óvodás és kisiskolás, illetve 150 pedagógus nyerhetett betekintést az elsősegélynyújtás rejtelmeibe. Kitüntetésben részesült a megye legfiatalabb önkéntese, az 5 éves Bajcsi Bíborka, aki a Máltai Ifjúság sepsiszentgyörgyi szervezetében tevékenykedik. A legtapasztaltabb önkéntesnek járó díjat idén is Bába Berta kapta, aki a sepsiszentgyörgyi Diakónia önkénteseként többéves önzetlen munkát és odaadó, aktív jelenlétet tudhat maga mögött a közösségi szférában. A díjkiosztás után hajnalig tartott az élő zenés mulatság. (HÖK sajtóközlemény) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Példaértékű gesztus
Egymillió forint adomány a bözödújfalusi templom újjáépítésére
Egymillió forintot adományozott az Erdőszentgyörggyel testvértelepülési viszonyt ápoló Baja város a bözödújfalusi összetartozás templomának a felépítésére; az ígéretek szerint hamarosan a bélapátfalvi közösségtől is érkezik anyagi támogatás.
Amint arról többször is beszámoltunk, Erdőszentgyörgy önkormányzata a Bözödújfaluért Egyesülettel felvállalta, hogy közadakozásból visszaépítik a Bözöd-újfalu jelképeként számontartott, a tó vizéből kimagasló templomot. Az adománygyűjtés híre a világ legtávolabbi pontjaira is eljutott, és az elszármazottakon kívül olyanok is felkarolták az ügyet, akiknek nincsen közvetlen kötődésük az elárasztott településhez, viszont megérintette őket a története. A napokban jelentős összeg, egymillió forint érkezett a Bözödújfaluért Egyesület számlájára Fercsák Róbert, Baja város polgármestere és a város önkormányzata jóvoltából.
A magyarországi Baja és Erdőszentgyörgy között immár tizenöt éve tart a testvértelepülési kapcsolat. Csibi Attila Zoltán, Erdőszentgyörgy polgármestere elmondta, mindig jó kapcsolatot ápolt a két település, sokat tanultak egymástól, számos együttlétre teremtettek lehetőséget a város lakóinak is, hogy ezt a kapcsolatot a magukénak érezhessék.
– Meglátásom szerint a testvérvárosi kapcsolatok nem csak arról kell szóljanak, hogy a településvezetők időnként ellátogatnak egymáshoz, hanem arról is, hogy tapasztalatot cseréljenek a két település lakói, diákjai, és a megszerzett tudást otthon kamatoztatni, hasznosítani tudják. Bajaiak számos eseményünkön vettek részt, és most bebizonyították, hogy a szükségben is számíthatunk rájuk, ugyanis nem kis összeggel, pontosan egymillió forinttal támogatták a bözödújfalusi összetartozás templomának építését – tájékoztatott a városvezető, aki az elszármazott bözödújfalusiak nevében is köszönetet mondott a magyarországi jótevőknek.
Biztató továbbá, hogy Baja mellett az Erdőszentgyörggyel szintén testvértelepülési viszonyt ápoló bélapátfalvi közösség is megígérte, hogy hozzájárul a templomépítéshez. A támogatási szerződés már létre is jött Személy Dénes, a Bözödújfaluért Egyesület elnöke és Bélapátfalva önkormányzata között. A településről több vállalkozó és magánszemély is jelezte, hogy anyagilag támogatná az összetartozás templomának a visszaállítását. Ferenc Péter, Bélapátfalva polgármestere megígérte, hogy amint ezek a felajánlások is megérkeznek, az önkormányzat adományával együtt eljuttatják az egyesület számlájára.
A fentiek mellett több anyaországi önkormányzat is felkarolta a templomépítés ügyét, a többi között Balatonlelle, Szarvas, Sopron városok, valamint Kutas, Darnózseli, Hegykő, Farád, Acsalag, Abda, Dunasziget, Sopronnémeti községek önkormányzatai. Emellett számos helyi és külföldi vállalat, illetve magánszemély is adakozott. A héten például Ausztráliából, Sydney-ből érkezett felajánlás egy magáncégtől.
Bár sokan felkarolták a templom visszaállításának az ügyét, a szükséges összegnek csupán a töredéke gyűlt össze. A beruházás értéke 250 ezer euró, és december közepén ennek alig több mint 10 százaléka gyűlt össze. Csibi Attila polgármester hangsúlyozta, hiszik, hogy megvalósul az álmuk, hálásan köszönik az adományokat, és remélik, hogy a továbbiakban is sok adakozó kedvű emberhez jut el a templomépítés híre. A gyűjtés tehát folyatódik, az egyesület a továbbiakban is számlaszámokon és adománydobozok segítségével gyűjti az adományt. Az idő eléggé sürget, ugyanis a vízügyi hatóság elkezdte a tó feltöltését, és legkésőbb tavasszal el kellene kezdeni az alap építését, hiszen utána a jelenleg száraz területet ismét beborítja a víz, ami igencsak meg- nehezíti a munkát.
Az alapozás, amit tavasszal kezdenének el, az építkezés legköltségesebb része, ugyanis különleges anyagokat kell használni, hogy időtálló legyen majd a vízből kiemelkedő templom. Menyhárt Borbála / Népújság (Marosvásárhely)

A Bartók Béla Alapítvány 25. esztendeje
„Álmodjunk közösen arról, hogy milyen legyen a magyar közösség iskolája!”
A Temesvári Bartók Béla Elméleti Líceum támogatására 1991–1992-ben hozta létre az iskola 21 tanára és volt diákja a hasonló nevű alapítványt. A Bartók Béla Alapítvány hivatalos bejegyzésének 25. évfordulóját 2017 december 15-én ünnepelték meg az iskola csordultig megtelt dísztermében, az egykori alapítók, a támogatók, testvériskolák és a partner szervezetek vezetői, valamint az iskola tanárai és tehetséges diákjai részvételével.
Az Alapítvány negyed évszázadának eseményeiről és eredményeiről Halász Ferenc elnök tartott vetített képekkel illusztrált előadást. Az Alapítványt eredetileg azzal a céllal hozták létre, hogy a Bartók Béla Elméleti Líceum – Temes megye egyetlen önálló magyar középiskolája – számára az anyagi-pénzügyi támogatást biztosítsa. Az évek során, az Alapítvány pénzügyi megerősödése lehetővé tette, hogy támogatását kiterjessze a város és a megye minden magyar tannyelvű iskolájára és óvodájára. 2001-től az Alapítvány a Temes megyei magyar szórványoktatási program koordinátora. Figyelemre méltó, hogy az Alapítvány egyre munkaigényesebb működtetését egészen a közelmúltig kizárólag önkéntesek végezték!
Az ünnepi rendezvényen jelen volt két olyan támogató – Almássy Zoltán és Szegedi Lajos – akik a kezdetektől rendszeres adományaikkal segítették a temesvári magyar iskolát. A jelen levő szponzorok nevében Almássy Zoltán, az iskola volt diákja és hűséges támogatója mondott köszöntőt, egy bankhoz hasonlítva az alapítványt, amely meghálálta a befektetőinek a bizalmat, és hozzájárult egy „széleslátókörű jövendő nemzedék” kineveléséhez. Az iskolát támogató véndiákok között van Nagy István is, aki büszkén mondta, hogy immár a kisfia is az iskola diákja és arra hívta fel a diákság figyelmét, hogy „most használják az idejüket tanulásra, amikor mindenki segíteni akar nekik”!
Dr. Erdei Ildikó köszöntője során így fogalmazott: „Számomra az alapítvány az a biztos pont volt, amelyik megerősítette azt, hogy érdemes álmodozni, nemes dolgokat kitalálni. Az alapítvány egy remek háttér, ezért arra kérem a jelenlevőket, hogy álmodjunk közösen arról, hogy milyen legyen a Temes megyei magyar közösségnek az iskolája”.
A Bartók Béla Alapítvány alapítóit és önkéntes működtetőit emléklapokkal tisztelték meg a szervezők. A magyarországi Pallas Athené Alapítvány jóvoltából dr. Erdei Ildikó iskolaigazgató és Halász Ferenc alapítványi elnök ösztöndíjakat adtak át a 2016–2017-es tanév legeredményesebb diákjainak és felkészítő tanáraiknak. Az évfordulós rendezvényt a Bartók Béla Elméleti Líceum hagyományőrzőinek fellépése színesítette.
Halász Ferenc, a Bartók Béla Alapítvány elnöke a Nyugati Jelennek elmondta: fontos eredménynek tartja, hogy az alapítvány 25 esztendőn keresztül fennmaradt, és végezhette áldásos a tevékenységét. „Olyan 25 évről van szó, amelyben a pénzügyi források, a támogatók, a partnerek száma állandóan növekedett és ennek megfelelően a programok is egyre szerteágazóbbak lettek. Az Alapítvány életében fordulatot hozott, amikor magyarországi támogatással, az Apáczai Alapítványon keresztül megindult az a szórványprogram, amely térségekben és megyékben gondolkodott. Magyarországon a Bartók Béla Alapítványt szemelték ki a Temes megyei szórványoktatási program koordinálására, ezt a széleskörű tevékenységet folytatjuk ma is. Az alapítvány éves bevételei 150 ezer lej körül mozognak, ennek a döntő többsége magyarországi pályázatokból származik. Az alapítvány munkájának a legnagyobb elismerése az, hogy most már Magyarországon sok esetben meghívásos pályázatokon veszünk részt. Ha valakit meghívnak pályázni, azt jelenti, hogy elismerik a munkáját, hogy letett valamit az asztalra és ez egyben számunkra is egy rendkívüli elismerés.”
Ami az Alapítvány jövőjét illeti, Halász Ferenc elmondta: módosítani kellene az alapszabályzaton, mert a mostani nem teszi lehetővé európai pénzek lehívását, ez a következő esztendő fontos témája lesz.
Dr. Toró László fizikus, az iskola volt diákja, immár 25 esztendeje a Bartók Béla Alapítvány támogatója és alelnöke egy személyben. Az alelnök úr azt tartja a 25 esztendő legfontosabb hozadékának, hogy a háttérből segítve a magyar középiskolát, az beverekedte magát Temesvár legjobb iskolái közé. „Véleményem szerint a Bartók Béla Líceum jelenleg a legjobb 5-6 temesvári középiskola között van, és ez nem kis mértékben az Alapítvány által nyújtott támogatásnak köszönhető” – hangsúlyozta dr. Toró László. Pataki Zoltán / Nyugati Jelen (Arad)

Aradi diákok Lakiteleken
Lakiteleken idén is megtartották a Tollas Tibor helyesíró versenyt, méghozzá november 16-án. Arad megyéből 18 III–IV. osztályos diák vett részt a Csiky Gergely Főgimnáziumból, illetve az Aurel Vlaicu Általános Iskolából. A gyermekek által közkedvelt verseny keretén belül sok érdekes programon vehettek részt: a tanulók nyelvi játékok segítségével hangolódhattak rá a versenyre, majd lazításként uszodába mehettek és habár elég télies volt az idő, kipróbálták a kinti termálvizes medencét is.
A versenyről szép eredményekkel tértek haza: egyéniben Budacsek Tímea II. hely (felkészítő tanító Almási Valéria Anna), Kovács Bence Dániel III. hely (felkészítő tanító Bálint Erika Vanda), csapatban pedig Budacsek Tímea, Lészay Sarolta Emese, Somodi Adrienn Szonja I. helyet szereztek (felkészítő tanító Almási Valéria Anna).
Köszönjük a Lakiteleki Népfőiskola vezetőségének a kifogástalan szervezést, a Pro Schola Csiky Gergely Egyesületnek, hogy támogatta az utazási költségeket. Bálint Erika Vanda beszámolója / Nyugati Jelen (Arad)

12. Adventi sokadalom: hagyományosan, mégis némi újítással hangolunk adventre
Az Életfa Családsegítő Egyesület, az IKE, a Belvárosi Unitárius Egyházközség és a Szabadság napilap immár 12. alkalommal szervezi meg az Adventi Gyermekfesztivált és Sokadalmat. Hagyományos rendezvényünk helyszíne ezúttal is az Apáczai-líceum lesz, ám ami eddig sosem volt: nem szombaton, hanem vasárnap szervezzük a gyermekek százait – és szüleiket – megmozgató sokadalmat. Bár az előzetes programban és plakáton még nem ez a dátum szerepel, a nemzeti gyásznapok miatt december 17-én várjuk az érdeklődőket, akik ezúttal is igen gazdag programkínálatból választhatnak: tematikus kézművesfoglalkozások tucatja, bábelőadás, kézműves termékek vására, gyermekcsoportok előadásai, közös kántálás, betlehemes, de sütiverseny is szerepel a programban, utóbbi esetében az Agapé Vendéglátóipari Komplexum 150 lejes utalványát lehet elnyerni egyetlen tálnyi házi finomsággal.
a programból:
Gardrób
Én is szeretnék játszani! terem
11:00–12:00 Karácsony a nagyvilágban – népmesék kicsiknek és nagyoknak Nádasdi Csilla Emesével
13:00 Virágnézet – Csigorán Ibolya, Oltean Dóczi Flóra és Bálint Erzsébet préseltvirág képeinek eladással egybekötött kiállítása
Könyv-terem: Adoremus + Gutenberg Kiadó
Kézműves foglalkozások terme
Papír karácsonyfadíszek (Kreativ Fun)
Ezüsthajú angyalka – mesemondás és mesefigura készítés (Kolibri a Családokért Egyesület – Vajdaság)
Kallós Archívum 25. – Mezőségi karácsonyi énekek: „Megzendült az ének ember, gyermek ajkán”
A Kallós Zoltán Alapítvány új CD-jét Bárdos Réka és Kostyák Márta mutatja be
Előadások, zenélés
Lángos csillag állt feletttünk – Napsugár író-olvasó találkozó
A Napsugár gyermeklap vers-, mese- és rajzcsillagai „együttállásban” a Gutenberg Kiadó könyvcsillagaival.
Betlehemes játék – Kolibri a Családokért Egyesület előadásában (Vajdaság)
Mezőségi kánta tanulása és kántálás Szabó Kingával
Kézműves termékek vására Szabadság (Kolozsvár)

Negyvenezer ok a vállalkozásra: támogatást kapnak a Magyarországon élő román állampolgárok
Szakmai és anyagi támogatást is nyújt a 40 000 ok, hogy Romániában vállalkozz! elnevezésű projekt a Magyarországon élő román állampolgároknak, akik itthon alapítanának céget.
Romániai vállalkozásalapításra ösztönzi a legalább egy éve Magyarországon élő román állampolgárokat a 40 000 ok, hogy Romániában vállalkozz! elnevezésű projekt, amelyet a Romániai Vállalkozásokért Egyesület (ROVE) és a LAM Alapítvány közösen indított útjára a Diaspora Start Up POCU (Humántőke Operatív Program) kiírás keretében. A pályázat az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával a Humántőke Operatív Program keretében valósul meg, összköltségvetése több mint 2 millió euró.
A 40 000 ok, hogy Romániában vállalkozz! projekt a kiírás legmagasabb pontszámmal értékelt pályázata – derül ki a kezdeményezők által a Krónikához eljuttatott közleményből.
Szakmai és anyagi támogatás
Mint a dokumentumból megtudhatjuk, a 40 000 ok, hogy Romániában vállalkozz! programba olyan román állampolgárok jelentkezhetnek, akiknek lakcímük az Északnyugati vagy a Központi Fejlesztési Régióba szól, és a saját vállalkozásukat is itt tervezik elindítani. A projekt egyrészt szakmai képzést biztosít, másrészt pedig a legjobb üzleti terveket anyagi támogatásban is részesíti. Nagy Tímea Zita projektmenedzser a Krónika kérdésére elmondta, a vállalkozásalapítás nem kötelezi a Magyarországon élő román állampolgárok hazatelepülését. „Vállalásunk szerint 260 személynek biztosítunk lehetőséget egy ingyenes vállalkozásfejlesztési képzésben való részvételre, egy virtuális támogatói hálózatba való bekapcsolódásra, illetve az üzleti tervek versenyét követően 32 vállalkozást támogatunk maximum 40 000 euróval és egyéb szakmai segítségnyújtással” – magyarázta az illetékes.
Máris lehet jelentkezni
A pontos pályázati feltételek a projektmenedzser elmondása szerint a vállalkozásfejlesztési program megkezdése előtt, januárban válnak elérhetővé a honlapon, ám az érdeklődők már most is jelentkezhetnek a pályázati kiírásra, s több feltétel együttes teljesítésével válhatnak a célcsoport tagjaivá. A kritériumok megtalálhatóak a projekt weboldalán. Bálint Eszter / Krónika (Kolozsvár)

Ellehetetlenítenék a szervezett bűnözés leleplezését
Háborog a DNA és a DIICOT
A különleges ügyészségek szerint ellehetetlenítené a bűnösök felelősségre vonását azoknak a – büntetőjogot és büntetőeljárást – módosító indítványoknak a hatályba lépése, amelyeket az ártatlanság vélelméről szóló európai irányelv romániai meghonosítására hivatkozva tűzött napirendre az igazságszolgáltatás átszervezésére létrehozott parlamenti különbizottság, írja az MTI.
A korrupcióellenes ügyészség (DNA) tegnapi állásfoglalásában azt állította: a 2016/343-as európai uniós irányelvet az előterjesztők csak ürügyként használják egy sor olyan – az ártatlanság vélelmét egyáltalán nem érintő – módosítás elfogadtatására, amelyekkel valójában meg akarják fosztani a bizonyító eljárásban használatos eszközeiktől a rendőröket és ügyészeket. A szervezett bűnözés és terrorizmus elleni vádhatóság (DIICOT) szintén közleményben adott hangot aggodalmának amiatt, hogy a parlament az érintett „gyakorlati szakemberek” véleményét mellőzve tűzött napirendre olyan törvénymódosítást, amely a vádhatóság szerint túlmutat az európai irányelv előírásain, és „megcsonkítja” a szervezett bűnözés leleplezését és büntetését lehetővé tevő nyomozói eszköztárat.
A vádhatóságok esősorban azzal az indítvánnyal nem értenek egyet, hogy minden feljelentett gyanúsítottat azonnal értesíteniük kelljen az ellene induló nyomozásról. Szerintük így lehetetlen lenne tetten érni, felesleges lenne lehallgatni egy olyan korrupt tisztségviselőt, aki csúszópénzt követel egy szerződésért, vagy házkutatást tartani egy kábítószer-kereskedőnél. A különleges ügyészségek azt is kifogásolnák, hogy a gyanúsítottaknak joguk legyen részt venni a tanúk kihallgatásán, megítélésük szerint ugyanis ez megfélemlítheti a tanút, főleg, ha beosztottja a gyanúsítottnak, vagy egy erőszakos alvilági figura ellen kellene vallania.
Az ügyészek úgy vélik: csökkentené a társadalom biztonságát az előzetes letartóztatás elrendelésének korlátozása. Szerintük ez nemcsak a korrupciós bűncselekmények elkövetőit érinti, hanem még a népirtással, háborús bűnökkel, emberiesség elleni bűncselekményekkel gyanúsítottakat sem lehet előzetesbe helyezni, ha ezeket a cselekményeket nem erőszakkal követték el. A DNA azt is kifogásolta, hogy egy módosító indítvány szerint nem lehetne a lehallgatás, házkutatás vagy számítógépes kutatás eredeti (például nemzetbiztonsági) céljától eltérő ügyben felhasználni az ily módon szerzett terhelő bizonyítékokat. A vádhatóság úgy értékelte, hogy a módosítások gyakorlatilag megszüntetnék a hamis tanúzás büntethetőségét is.
A kormánykoalíció pártjai az RMDSZ támogatásával ügyészségi visszaélésekre hivatkozva kezdték el az igazságszolgáltatás átszervezését és a büntetőeljárás módosítását, hogy elejét vegyék a titkosszolgálati és politikai megrendelésre indult megalapozatlan bűnvádi eljárásoknak, a tisztségviselők politikai megrendelésre történő lejáratásának. A jobbközép ellenzék szerint a parlamenti többség valójában korrupt politikusait próbálja megvédeni a felelősségre vonástól. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács tagjai is aggódnak a Büntető törvénykönyv esetleges módosítása miatt
A Büntető törvénykönyvek módosításával megbénul a Legfelsőbb Bíróság azon képessége, hogy megvédje a jogrendet, közölték a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) ügyészei. A CSM ügyészi részlege közleményt juttatott el az Agerpres hírügynökséghez, amelyben leszögezi: csatlakozik a jelentős ügyészi testületek – Legfőbb Ügyészség, Országos Korrupcióellenes Ügyészség, Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság, Romániai Ügyészek Egyesülete, álláspontjához a Büntető törvénykönyv és a Büntető perrendtartási törvénykönyv módosításával kapcsolatban. Az ügyészek egyrészt az ellen tiltakoznak, hogy a jogszabályt az átláthatóság mellőzésével, sürgősségi eljárással akarják elfogadni, másrészt amiatt, hogy a módosítások meg fogják bénítani a Legfelsőbb Bíróságot azon alkotmányos küldetése teljesítésében, hogy védelmezze a jogrendet, az állampolgárok szabadságát és jogait. A közlemény megszövegezői érthetetlennek tartják a sietséget, amellyel a módosításokat el akarják fogadtatni azok kezdeményezői, hiszen azok az európai direktívák, amelyekre hivatkoznak, 2018. április elsejét szabják meg határidőként. A Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács ezért kéri a parlamentet, hogy halassza el a szóban forgó törvénytervezetről szóló vitát és szavazást, és előbb kérje ki a bírói és ügyészi közgyűlések véleményét. Agerpres; Transindex.ro

A karók nem nőnek az égig
Aggodalom és reménykedés
Ki irányítja a világot? Mit tehetünk a gonoszság ellenében? Milyen jövő vár az emberiségre és ezen belül a magyarságra? Ilyen és hasonlóan súlyos kérdések merültek fel kedden este a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtárban megtartott író–olvasó találkozón, melyen Gazda József A Golgota útján címet viselő könyvét mutatták be.
Ezzel a kötettel egy újabb jegyzőkönyv értékű, 500 oldalas dokumentum került ki Gazda József szellemi műhelyéből, melyet történészek, politikusok, szociológusok és egyszerű olvasók egyaránt tanulságosan forgathatnak. Azt a magyar holokausztot kiáltja ugyanis világgá, mely a II. világháborút követően nyakunkba szakadt a kommunista diktatúra alatt, és közel félmillió ártatlan nemzettársunk életébe került.
Témáját tekintve a magyar Gulág szörnyűségeit tárja tehát elénk, annak poklait megjárt 430 áldozat megrendítő vallomásán keresztül. Alanyai olyan megcsonkított sorsú emberek, akiknek hangosan még jajgatni sem volt szabad, és szenvedéseik emlékét magukba zárva kellett hordaniuk hosszú évtizedeken keresztül. De még így is szerencsésebbek voltak több százezer sorstársuknál, akiknek nem adatott meg egy Gazda József formátumú tollforgató emberrel való találkozás, és így az átélt iszonyat kibeszélésének a lehetősége sem. A vörös terrorban ugyanis, amelyben kénytelenek voltak élni, nagy bátorság kellett erről tudakozódni, illetve nyilatkozni. Éppen ezért legtöbben a sírba vitték titkukat – tudhattuk meg a beszélgetőtárs, Kiss Jenő nyugalmazott könyvtáros bevezetőjéből.
A feltárás pedig létkérdés, mint ahogy a feltártak tudatosítása is. És nemcsak a magyarság, hanem az emberiség számára, mert ha nem vagyunk éberek, akkor a gonosz újból feltör a rejtekhelyéről, és megpróbálja uralma alá hajtani a világot. Ennek jelei napjainkban egyre erőteljesebben észlelhetők, ezért vigyázzatok, emberek, vigyázz, emberiség, mert veszélyben vannak javaink, szellemi és erkölcsi értékeink, nemzeti kincseink! Minden, amit az emberiség a léte alatt megalkotott, hiszen a gonosz nem alkuszik, mindent magának akar, vagy mindent maga alá teperni. Az erkölcstelenségre alapozva és építve, valamint még a tudományt is igájába hajtva, az emberi kultúra, az emberi civilizáció elpusztítására tör – hangsúlyozta a szerző.
Nem próféta, hogy belelásson a jövőbe, azonban a mai helyzet ismeretében és azt elemezve, olykor szánakozó aggodalommal tekint a mai fiatalokra, beleértve a saját unokáit is. Attól fél ugyanis, hogy újabb Gulág vár rájuk. Másrészt viszont a több ezer év tapasztalatából merítő népi bölcselet is azt tartja, hogy a karók nem nőnek az égig, vagyis a rossz nem válhat örök teljhatalmú urává a világnak. Az viszont bizonyos, hogy az erkölcstelenségre, lélektelenségre, hitetlenségre és pénzéhségre épült rendszer össze fog omlani. A kérdés csak az, hogy ez mikor és miként fog bekövetkezni. És higgyünk benne, hogy nem temeti majd maga alá az emberiséget. Ahhoz viszont, hogy ezt elkerüljük, szükség van a bennünk lakó hit és jóság érvényesítésére – tette hozzá.
Szerinte a reménynek valós alapjai vannak. XII. Pius pápa (1876–1958) jövendölései például, aki a kommunizmus 1989-es összeomlását is évnyi pontossággal megjósolta. Ő ugyanis azt állította, hogy belátható időn belül a vörös pestist követő rettenetes korszaknak is vége szakad, és az emberiség helyes útra tér. Bedő Zoltán / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Mit tehet Magyarország az erdélyi magyar kisebbség védelmében?
Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter szerdán a magyar Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága előtt számolt be a kormány terveiről a kisebbségvédelem területén. Van előrelépés, de félő, hogy csekély, hiszen egyre több erőfeszítésre van szükség, a környező országok magyarellenessége semmit sem lankadt.
Az országgyűlési nemzeti összetartozás bizottságnak beszámoló külügyminiszter szavaiból egyértelműen kiderült, hogy a magyar kormány több lényeges, a Kárpát-medence magyar kisebbségét érintő ügy megoldásán is dolgozik, ugyanakkor egyáltalán nem elhanyagolható, sőt, aggasztó jelenségek orvoslásával nem, vagy csak részben foglalkozik. Kétségtelen, hogy Szijjártó Péter és kabinetje elődeivel ellentétben egy markánsabb, ha úgy tetszik, nemzetibb külpolitikát folytat, ugyanakkor – amint azt az MTI is kiemelte, rögtön beszámolójának címül is adva Szijjártó szavait – igencsak „viharos évet zártak a magyar nemzeti kisebbségek”.
Az, hogy milyen évet zárnak a magyar külhoni kisebbségek, természetesen nem csak a mindenkori magyar kormány felelőssége, hiszen ez a környező országok soha sem lankadó magyarellenességének is a függvénye. Ugyanakkor a román vagy éppen az ukrán fél csak addig mer elmenni kisebbségellenességében, amíg a magyar külügy joggal elvárt karakán ellenállásába nem ütközik. Ismert, hogy a múltban úgy a szocialista, mint a jobboldali magyar kormányok külpolitikája is a hírhedt és egyoldalú „jószomszédi viszony” ápolására korlátozódott, méghozzá bármi áron, így nem is csoda, ha az utódállamok magyar kisebbségei sorra rossz éveket zárnak. Ugyanis az elődök okozta kárt nehéz felszámolni, főleg úgy, ha az említett önfeladó, behódoló mentalitást sem sikerül teljes egészében felszámolni.
Ennek egyik megnyilvánulása – ahogy arra a miniszteri meghallgatásról a közmédiánál bővebben beszámoló Szávay István, a Jobbik képviselője felhívja a figyelmet – a tervezett magyar válasz a gyulafehérvári nyilatkozat román megünneplésére, hiszen nyilvánvaló, hogy Románia a történelmének túlnyomó részét kitevő elmúlt száz év ünneplését arra próbálja felhasználni, hogy ország-világ előtt hangoztathassa Erdély elcsatolásának jogosságát, örök létét. Ez a száz év egyben az erdélyi magyar kisebbség semmit sem csituló felszámolására tett kísérlet is, így nem közömbös, hogy Magyarország miként kíván reagálni a valószínűleg mindent elárasztó román propagandára. Szijjártó Péter szerint ezen a téren úgy kell fellépni, hogy a „kétoldalú kapcsolatok” és a „nemzeti büszkeségünk” se sérüljön, miközben a magyar szervezeteknek sem „okoznak gondot”. Hozzátette, hogy a magyar pártokkal egyeztetik a tervezett lépéseiket, valamint a román külügyminiszterrel is tárgyalt már az ügyről (Orbán Viktor egyébként kedd délelőtt fogadta Kelemen Hunort).
Az autonómia támogatásának kérdésében sem látszik az előrelépés: Szávay István hangot adott véleményének, miszerint a területen sokkal többet kéne tenni, emlékeztetve, hogy létezik az Alapítvány a Magyar Nemzeti Közösségek Európai Érdekképviseletéért nevű lobbiszervezet, aminek működésével elsősorban az a baj, hogy az állami költségvetésből kapott 80 milliós támogatásának körülbelül háromnegyedét „Kövér László határon túli haverjainak falunapjaira költi”, ahelyett, hogy az autonómia érdekében lobbizna – emlékeztetett Szávay. Szijjártó a maga részéről csak annyit tett hozzá a dologhoz, hogy a magyar kormány irányvonalát mindig az adott országban jelen lévő magyar szervezet irányítja. Ha márpedig ez tényleg így van, felmerül a kérdés, hogy az autonómia ügyének megfeneklését mégis kiken kellene számon kérni, kikre hárul a felelősség, kik vezetik a magyar kormány kezét (RMDSZ, SZNT, stb.)?
Szintén fontos kérdés, hogy ha a román, szerb, ukrán, szlovák cégek és vállalatok sovinizmusa ellen nem is lépnének fel, a kifejezetten magyar cégek leányvállalatainál üssön az asztalra a magyar kormány. Nem csak arról van szó, hogy az olyan magyar cégek, mint a CBA, MOL, OTP (a két utóbbi Erdélyben is az ún. nagyok között van) nem követelik meg a magyar nyelvtudást külhoni üzleteikben és fiókjaikban, de botrányos viselkedést is eltűrnek, hogy azt ne mondjuk, támogatnak (emlékezetes a somorjai eset és egyéb incidensek egész sora). Szijjártó Péter ezzel kapcsolatban elmondta, hogy ő személyesen is többször egyeztetett Csányi Sándor OTP-vezérrel, amelynek nyomán ma már elvárás, hogy minden fiókban legyen legalább egy magyar nyelven beszélő alkalmazott, az OTP Romania pedig folyamatosan jelentést készít a magyar nyelv használatáról (emellett is gyakori, hogy a bank reklámanyagain nagyítóval sem lehet magyar szót találni).
A jobbikos képviselő felhívta a figyelmet a csángók magyar nyelvű misézésének problémájára is. Szijjártó Péter válaszában úgy fogalmazott, hogy ez egy nagyon nehéz és összetett kérdés, de a Vatikánban nyitottságot észlelt és minden alkalommal felveti az ügyet, amikor találkozik Richard Gallagher érsekkel, a Szentszék külügyminiszterével.
Elmondható, hogy egyáltalán nem irigylésre méltó a magyar külügy helyzete, hiszen az utódállamok szinte futószalagon alázzák meg a magyar kisebbséget (az ukrán nyelvtörvény jelenleg a legsúlyosabb ügy). Legutóbb éppen a csíksomlyói búcsú UNESCO világörökségi listára való felvételének ügyében hazudott a román fél, évekre elszabotálták az ügy előrelépését. Ezért is üdvözlendő lenne a magyar (lehetőleg pártfüggetlen) érdekvédelem teljes felerősödése, hiszen nem igaz, hogy alapból csak vesztes csatákra lehet és kell számítani. itthon.ma/karpatmedence

„Szívességért” cserébe támogatta az RMDSZ a PSD házszabály-módosítását
Az RMDSZ támogatta a házszabályzat módosítását, a PSD cserébe azt ígérte, tavasszal tesz egy szívességet neki. A PSD megállapodást kötött a háttérben az RMDSZ-szel a képviselőház házszabályzatnak módosítása kapcsán – állítja politikai forrásokra hivatkozva az Adevărul.
Az idézett források szerint Liviu Dragnea és Kelemen Hunor megállapodása hosszabb távra szól, a PSD ugyanis a jövő évre is szeretné megőrizni parlamenti többségét, ehhez pedig az RMDSZ-re is szüksége van.
Ezért Dragneaék oktatásügyi jogbővítést ígértek az RMDSZ-nek, ha támogatják az igazságügyi törvények módosítását megkönnyítő házszabály-módosítást, ami gyakorlatilag ellehetetleníti az érdemi vitát a plénumban.
A megállapodás pedig a követkeő lépéseken keresztül jött létre:
– Florin Iordache PSD-képviselő, az igazságügyi törvényeket módosító különbizottság elnöke a múlt héten kezdeményezte a házszabályzat módosítását, amelynek értelmében a szakbizottságban elutasított módosításokat és javaslatokat a plénum is automatikusan, tehát vita nélkül elutasítja. Iordache kezdeményezésére azért volt szükség, mivel az ellenzék módosítási javaslatok százait nyújtotta be, jelentősen megnehezítve ezzel a végszavazást.
– Iordache tervezete a szabályzatfelügyelő szakbizottsághoz került, ahol Márton Árpád RMDSZ-képviselő az alelnök. A javaslat nem kapott zöld utat a testülettől, mivel Mártonnak döntő szavazata volt, de ő ellene szavazott. Állítólag azért, mivel a PSD nem hajlandó támogatni a nyáron megszüntetett marosvásárhelyi római katolikus líceum létrehozásáról szóló RMDSZ-es törvénytervezetet.
– Csakhogy a PSD-nek nagyon sürgősen szüksége volt a Iordache-tervezet elfogadására, így ismét tárgyalásra kényszerült az RMDSZ-szel, hogy megszerezze a támogatását. Az idézett bennfentes források szerint Liviu Dragnea nem volt hajlandó támogatni a vásárhelyi iskoláról szóló tervezetet, de javasolt egy előremutató megoldást: a magyar oktatási jogok bővítését ígérte az RMDSZ-nek, de csak egy tavasszal elfogadásra kerülő törvényben.
– Ezt az RMDSZ elfogadta, így Eugen Nicolicea, a szabályzatfelügyelő bizottság PSD-s elnöke szerda reggelre hirtelen összehívta a testület ülését, elővette egyik párttársa korábbi kezdeményezését és hozzácsapta Iordache javaslatait is. Ezúttal Márton Árpád is csont nélkül megszavazta a tervezetet, így délben a plénum a PSD, az ALDE és az RMDSZ szavazataival elfogadhatta a házszabály-módosítást. foter.ro; itthon.ma/erdelyorszag