Epilógus Virág György színházi emlékiratához
A marosvásárhelyi közönség vis-a-vis operett
(Papp Mária megjegyzései a Székely Színház "operettes korszakáról" )
Arról már sokan és nálam illetékesebb személyek írtak, hogy a marosvásárhelyi színház- és zenekedvelő közönség milyen egyletek, dalkörök és vendégszereplő színházi társulatok tevékenysége folytán jutott el a "saját" színház, filharmónia és zeneoktatás megteremtésének igényéig. Írtak már az elődökről, a városunkban megforduló színtársulatokról, világhírű zenészekről, énekesekről, de arról senki sem írt, hogy a vásárhelyi "nagyérdemű" miért özönlött a Székely Színház 1946–48-as két évadának operett-előadásaira olyan előszeretettel és lelkesedéssel. Egyik fontos tényező nyilván a háború utáni feloldódás, szórakozni vágyás volt. Másik fontos tényező, hogy 1927-től kezdődően teremtődött meg Marosvásárhelyen az operett műfaj máig tartó kultusza, ugyanis a marosvásárhelyi Római Katolikus Templomi Dalárda műkedvelő gárdája ekkor mutatta be Robert Planquette operettjét, a Cornevillei harangokat.
A zenei anyagot Tóth Sándor kántor-karnagy tanította be, és ugyancsak ő vezényelte a kibővített színházi zenekart. A rendező Fodor István, a Színházi Világ – Marosvásárhelyi Társaság szerkesztője volt. Ezután kb. húsz zenés művet és operettet vittek színre a műkedvelők Tóth Sándor karmesteri pálcája alatt (pl. Leányvásár, Cigányszerelem, Iglói diákok, Sztambul rózsája stb.). Ezek az előadások 1927–1940 között zajlottak, a korabeli sajtó beszámolói szerint igen nagy közönségsikerrel. Megállapítható tehát, hogy az operettek közönségtoborzó vonzereje nem a Székely Színház 1946-os évadjával kezdődött, hanem ráépült egy jól kimunkált hagyományra, amit kiváló műkedvelők és Tóth Sándor karnagy valósítottak meg sok munkával és lelkesedéssel a megelőző két évtizedben.
A színházalapító Kemény János báró jól tudta, hogy a város közönsége szereti, sőt rajong az operettért. Ha Tompa Miklóssal sikerre akarták vinni az állandó magyar színház létrehozását Marosvásárhelyen, az operetthez szokott közönség hagyományos elvárásait kellett figyelembe venniük. Az első, csonkának nevezett 1946-os évadot Lehár Ferenc operettjével, A mosoly országával indították, vezényelt Tóth Sándor – és az 1947/48-as évad befejezéséig még 16 operettet és zenés művet dirigált a Székely Színház zenekara élén.
Tompa Miklós haladó szellemű színházat akart, nagy színházi alkotások reményében. Az operett-előadások közé beillesztett prózai színművekkel fokozatos és óvatos átmenetet teremtett a realista színjátszás meghonosításához. Az operett ugyanis, mint dekadensnek minősített műfaj (felsőbb utasításra!) hamarosan eltűnt a színház repertoárjából, s Tóth Sándornak is mennie kellett. Az általa vezényelt utolsó előadás a Székely Színházban Fényes Szabolcs operettje volt (Az utolsó Verebély-lány, 1947. május 24).
Az egyházi iskolák államosítása (1948) után Tóth Sándor középiskolai tanárként dolgozott tovább, több munkáskórust vezényelt, és munkás- műkedvelőivel bemutatott két nagy sikerű operettet, a Cigánybárót és a Csárdáskirálynőt. 1958-tól nyugdíjazásáig, 1966-ig az Állami Székely Népi Együttes karmestere volt. Tagja lett a Romániai Zeneszerzők Szövetségének, zenét írt táncjelenetekhez, több zenekari feldolgozás és átirat szerzője volt, és 1972-ben bekövetkezett haláláig ezen a téren tevékenykedett.
A Székely Színház legelső karnagyának neve kimaradt mind a 25, mind az 50 éves jubileumi műsorfüzetből. Gergely GézaKollégiumtól a Nemzetiig című színháztörténeti összefoglaló írásában (A vásárhelyi színjátszás története, Színház, 1996/7) említésre sem méltatta működését és szerepét. Úgy tűnik, a legilletékesebbek teljesen megfeledkeztek az operett vásárhelyi hagyományának megteremtőiről, a lelkes műkedvelőkről és Tóth Sándor országos karnagyról, édesapámról, aki a Székely Színház színházavató előadását vezényelte 1946. március 10-én.
*
Szerk. megj.: Virág György emlékiratának szerkesztőjeként, de még inkább színháztörténészi/szakmai elfogultságom okán nagyra értékelem Papp Mária ny. cantotanár tanulmányértékű hozzászólását. Tóth Sándor karnagy leányaként nemcsak gyermeki, hanem szakmai kötelessége is volt megszólalni és elmondani mindazt, amit édesapja, a lelkes és méltatlanul elfeledett zenei szakember négy évtizeden keresztül Marosvásárhely zenei életéért tett. Papp Mária hozzászólásához korabeli dokumentumokat is mellékelt. Alább az az igényes színházkritika olvasható, amely a Tóth Sándor által betanított legelső operett 1927-es bemutatóját méltatja.
Cornevillei harangok
Alig másfél éve, hogy e lap hasábjain szóvá tettük, mennyire szükség lenne egy művésztársaságra, mely a színpadi zeneirodalom kultiválását tűzné ki céljául. Rámutattunk arra a szerencsés körülményre, hogy városunk zenei kulturáltsága folytán (zeneiskola, dalkörök, zenei képzettséggel bíró amatőrök stb.) minden adottság megvan, csupán valakinek meg kellene szervezni a tehetségeket.
Nos, végre előkerült a komoly szervező is Tóth Sándor rom. kath. templomi karmester személyében. Lázas ambícióval gyűjti maga köré az énekesek, a dalárdisták tömegét, kiosztja a Cornevillei harangok stimmjeit, leül a zongora mellé, s három hónapos komoly tanulás után a szkeptikusan várakozó közönség előtt szétmegy a függöny…
Lendületes nyitány, majd egy tömör, fegyelmezett együttes lepi meg szerény dinamikai méretekhez szokott füleinket. A szín pergő élénksége, a precíz összjáték s a zökkenés nélkül egymáshoz simuló jelenetek már az első negyedórában eldöntik az előadás sorsát. A közönség meglepetése nőttön nő, a tapsok mind lelkesebben törnek ki, s az első felvonás után régi meleg premier-hangulatban gyúlnak fel a csillárok.
Nem akarunk részletesen foglalkozni a szereplőkkel, hiszen csupán a napilapok lelkesedő szavait ismételnők. Röviden csak annyit, hogy a kitűnő Bedő Emma s a nagyon komoly jövőt ígérő Máthé Margit, továbbá az intelligensen közvetlen, meleg orgánumú Gámentzy dr., a finoman lírikus Hajdó, aztán régi kedves ismerősünk: a 25-ik műkedvelő évet jubiláló Krón, a nagy sikerrel bemutatkozó Nemes és Fodor István (a színpad pedáns rendezője), végül a kórus minden egyes tagja komoly művészi ambícióval állta meg a helyét.
Az előadás nemes lendülete s a karnagy és szereplők meleg odaadása mellett eltörpülnek a tempók, kihangsúlyozások és a dinamika apróbb mulasztásai. Meg kell állapítanunk, hogy Tóth Sándor és teljes tábora a kezdet kezdetén is messze túl van a középszerűségen, s a start tempója után nincs kétségünk a komoly győzelem felől.
(M. I.)
[Korabeli újságkivágás, betűszignós szerző, jelöletlen megjelenési hely és időpont]
*
Szerk. megj. E kritika, amely érzékeltetni képes a színházi élmény eleven közelségét, nem sokkal a bemutató után jelenhetett meg. Bár a közlésnek sem helye, sem keltezése nem ismert, feltételezem, hogy az [M. I.] betűszignó mögött a zenészcsaládból származó, közismerten sokoldalú Metz István rejtőzhet. A bemutató vasárnapi megismétlését leginkább a jótékonysági cél indokolta.
Mindkét előadás helyszíne feltételezhetően a Transsylvánia Szálló színházterme volt.
A mellékelt, szintén Papp Máriától származó anyagok alapján biztonsággal megállapítható a bemutató időpontja: 1927. szeptember 24., szombat. Ez tehát azt jelenti, hogy téves az eddig feltételezett 1926-os keltezés.
*
Szerkesztői utószó a Virág György- emlékirathoz
Megtisztelő volt számomra Virág György felkérése, amellyel rám bízta színházi tárgyú emlékiratának közreadását és az ezt előkészítő szerkesztői munkát. Megbízóm bizonyosan nem tudhatta, hogy közel másfél évtizeddel ezelőtt volt egy kétéves "kalandom" a Székely Színház archívumba költözött történetével.
A kaland egy kétéves, csoportos színháztörténeti projekt volt (2002–2004), kicsit hosszú, de legalább annyira ambiciózus címmel: A marosvásárhelyi Székely Színház (1946–1962) – színháztörténeti adattár és tanulmányok. Kutatásvezetőként két egyetemi kolléga (Albert Mária, Balási András), két teatrológus diákunk (Andrészek István, Horváth Beáta) és két színházi alkalmazott (Ferencz Éva, Zeno Fodor) munkáját hangoltam össze. A projekt eredményeit most – terjedelmi okokból – csak címszószerű tömörséggel ismertetem.
Munkánk első, alapozó szakasza a vizsgált időszakban játszott valamennyi bemutató dokumentumainak szigorú időrendbe vétele, majd ennek alapján sorszámozott újrarendezése volt (külön e célra rendelt strapabíró borítékokban). Erre a sorrendre és erre a számozásra épültek rá a projekt második szakaszában azok a névmutatók (indexek), amelyek a Székely Színházban dolgozó bármely színész/rendező/díszlet- és jelmeztervező/zeneszerző/karnagy/koreográfus minden fellépését/munkáját digitálisan visszakereshetővé teszik (az előadások időrendben növekvő sorszáma alapján).
Az adattári részt egy előadáscímek szerint visszakereshető fotó- és cikkgyűjtemény, illetve egy kronologikusan összeállított plakátkatalógus egészíti ki (325 színlap adataival). A projekt befejezésekor természetesnek vettem, hogy az elkészült kutatás anyaga másolatban a színház irodalmi titkárságán is ott marad. E kutatás keretében készült el, de végül ettől függetlenített formában jelent meg Horváth Bea adattára, amelynek törzsanyaga a vizsgált korszak bemutatóinak szerepkatalógusa (Színházművészeti Egyetem kiadója, Marosvásárhely, 2006).
A kétéves kutatást finanszírozó Sapientia- Kutatási Programok Intézete – kutatási jelentésünk elfogadása mellett – munkánk kiadását már nem tudta vállalni. Most már be merem vallani: Virág György felkérése, majd a kilencrészes sorozat állandó szerkesztői tennivalói szinte terápiás erővel oldották fel bennem az egykori, be nem teljesült kutatási projekt frusztrációját. Az adattári indexek és statisztikai adatok ismerős, de zárt rendszerét szétfeszítették bennem a gyermekszínész színes emlékei: szerkesztés közben egyre inkább egy időutazás részesének éreztem magam. Otthon lettem a Székely Színház hétköznapjaiban. Köszönet az élményért.
*
A sorozat indulásakor nem üres ígéretként írtam le, hogy a hozzám vagy a szerkesztőségbe eljutó minden dokumentum végül a Székely Színház egyetlen jogutóda, a marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulat archívumába kerül. A nekem küldött/átadott minden fotót – a tulajdonosokkal teljes egyetértésben – másolatban eljuttattam az archívumot gondozó Ferencz Évának, a sorozatot tartalmazó Népújság-számokat pedig személyesen adtam át neki. Saját kérésére itt jelzem, hogy Szabó Duci főiskolai leckekönyvét – amelynek belső címlapját az utolsó részben közöltük – Gáspárik Attila találta meg és adta át a Nemzeti Színház kutatóközpontjának.
A forrásoknak ezt a gondos számon tartását fordított irányban is fontosnak tartom. Kérem, valahányszor a Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának honlapján a 2002–2004-es kutatási projektből származó színháztörténeti anyagot vagy adatot használnak, az íratlan pályázati etika szellemében mindig tüntessék fel az egykori projekt finanszírozójának fentebb már jelzett nevét (rövidítve:SAPIENTIA-KPI – K/ 450/2003-2004 kutatási projekt adatai). A Virág György-emlékirat részleteinek átvétele esetén csupán a szerző nevének feltüntetéséhez ragaszkodom.
Lázok János
Népújság (Marosvásárhely)

Kisiratos fejlődésének a záloga
Korondi Józsa Erika és csapata
Korondi Józsa Erika, Kisiratos Község RMDSZ-es polgármesterjelöltje egyrészt azért vállalja a megmérettetést, mert erre megkérte Almási Vince leköszönő polgármester, ugyanakkor sok kisiratosi is felkérte a polgármesteri tisztség megpályázására. A nép szava, Isten szava – tartja a közmondás, ezért enged a közakaratnak. Mindenképp folytatni, illetve be kívánja fejezni a folyamatban lévő projekteket, mint például a csatornarendszer kiépítése, az utcák aszfaltozása, a járdáknak a megépítése, a határátkelő útnak a megépítése, a középületek felújítása, illetve az időközben adódó közérdekű terveket szeretné megvalósítani. Természetesen, folytatni kívánja a Kisiratoson meghonosodott színes közművelődési életet is, amit ha lehet, még változatosabbá kíván tenni. Ezen a szinten kötelező a minőség, hiszen Kisiratos a kulturális élet tekintetében a megyebeli magyar lakosságú falvaknak az élén jár. E helyet a továbbiakban is meg akarják tartani, a programokat, ha lehet még gazdagabbá, színesebbé kívánják tenni. A Kárpát-medence legnagyobb népzenei táborát idén IV. alkalommal szervezik meg, amit folytatnak, de a fogathajtó versenyt is igénylik az emberek. A szokásos fesztiválok, bálok mellett valami változatosabbat, maradandót is nyújtani kívánnak a lakosságnak.
Nem csak az elődje, Almási Vince által elkezdett projekteket, kulturális programokat kívánja folytatni, hanem az egész napos készenlétet, szolgálatot is. Polgármesterként állandóan nyitva tartja majd a telefonját, de a hivatalban is nyitva áll majd az ajtaja minden olyan ember előtt, aki a gondjaival meg akarja keresni, segítségre szorul. A hivatalban eltöltött több mint 2 évtizedet a tanulásra, a tapasztalatszerzésre használta, ezért bízik abban, hogy minden tekintetben megfelel majd a polgármesterrel szemben támasztott elvárásoknak. RMDSZ-es csapata, Andó Antal, Kiss József, Halai Attila, Andó László, Antaluta Petra, Miklós Tibor, Almási Gábor, Dani Lajos, Lőrincz Lajos, Kiss Lajos, Tóth Hajnalka, Szatmári Attila, Csiki Tamás és Németh Emese támogatásával biztosítani fogja a település töretlen fejlődését, a lakosság életminőségének a javítását. Ehhez azonban feltétlenül szükséges, hogy a kisiratosiak június 5-én egységesen szavazzanak a tulipánra, a legrátermettebb csapatra.
(Választási hirdetés)
Nyugati Jelen (Arad)

Valóság és illúzió a Heliosban
A Helios Galériában május 12-én nyílt meg a Temesváron élő és alkotó hivatásos magyar képzőművészek közös kiállítása. A XXI. Bánsági Magyar Napok keretében megvalósult tárlatot Szász Enikő, a Temesvári Magyar Nőszövetség elnöke és Szekernyés János, a Képzőművészek Szövetségének helyi elnöke nyitották meg.
A hatalmas érdeklődést kiváltó tárlatnyitón Szász Enikő köszöntötte az egybegyűlteket, kiemelve, hogy a 24 művész alkotásait bemutató, immár 21. alkalommal megrendezett kiállításon először láthatunk divatkreációkat, Péter Ildikó divattervező gyönyörű munkáit. A divattervező hölgy, aki argentin tangóoktatással is foglalkozik, partnerével, Corneliu Cojereannal egy látványos táncbemutatóval örvendeztette meg a tárlatnyitó közönségét.
Az évszázados temesvári magyar művészeti hagyományok történetét Szekernyés János helytörténész, műkritikus elevenítette fel. „Bátran elmondhatom, hogy a temesvári magyar művészek eddig látott 21 közös tárlata közül ez az egyik legsikerültebb, ha nem éppen a legsikerültebb” – mondta Szekernyés János, aki szerint tematikailag és műfajilag is rendkívül változatos ez a kiállítás, másrészt a korábbi évekhez viszonyítva magas és egységes színvonalat képviselnek az alkotások. „A munkákon észrevehető az absztrakt felé való törekvés, még azon alkotások esetében is, amelyeken még felismerhető a valósághoz való kötődés. Úgy vélem, nemcsak a kiállítás címének köszönhető, hogy az illúzió felé mentek a művészek, hanem inkább annak, hogy egy nagyon határozott, pregnáns, expresszív kifejezésre törekedtek” – mondta a kiállított munkákat értékelő Szekernyés János.
A Valóság és illúzió című kiállítás 2016. május 25-éig tekinthető meg a temesvári Helios Galériában.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Közösségi hálózatot építhetnek, értéket teremthetnek
Erdélyben is elkezdik működésüket a Civil Információs Centrumok
Négy erdélyi városban kezdik el tevékenységüket a Civil Információs Centrumok – jelentette be tegnap Kolozsváron a K Plusz közösségi térben tartott sajtótájékoztatón Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára.
A Magyar Ifjúsági Értekezlethez (MIÉRT) tartozó ifjúsági szervezetek által működtetett központok mindegyike másfél millió forint támogatást kap a magyar kormánytól. A Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei Civil Információs Centrum közvetítésével Sepsiszentgyörgyön, Székelyudvarhelyen, Szatmárnémetiben és Kolozsváron alakultak olyan központok, amelyek a pályázati lehetőségek figyelésével, tájékoztatással segíthetik a többi civil szervezetet. Kiemelt feladatuk a magyar és a külhoni magyar civil szervezetek közötti kapcsolatok fejlesztése, a közösségépítés, a fiatalok itthon maradásának, a közfoglalkoztatás eredményességének elősegítése.
Soltész Miklós: a hálózattal a megmaradást akarjuk segíteni.
Szabadság (Kolozsvár)

STEPS táncfesztivál és a Magyar Nemzeti Táncegyüttes Kolozsváron
Nemzetközi színvonalú, formabontó és hagyományőrző előadásokban lehet részük a zene és a tánc kedvelőinek május 16-a és 23-a között Kolozsváron, a STEPS Nemzetközi Kortárs Táncfesztivál rendezvénysorozatán.
A szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményből kiderül: a produkciók a szenvedély, a technika, a zene, a színpadi kép és természetesen a tánc szoros összefonódása révén igyekeznek mindennapi valóságunkra, jelenünkre reflektálni. A rendezvény célja – többek között – a kolozsvári kulturális élet gazdagítása, olyan alkotások révén, amelyek a mozgás által tudnak maradandó élményt nyújtani, és személyessé tenni a kapcsolatot befogadó és előadó között.
A Sapientia EMTE stúdiójában május 16-án, hétfőn este 8 órától az Andreea Gavriliu rendezésében készült Zic Zac című előadás tekinthető meg, amely egyedülálló a román táncszínházi hagyományban, és számos díjat nyert az elmúlt időszakban.
Szabadság (Kolozsvár)

Száz éve született Méhes György
Száz éve, 1916. május 14-én született Méhes György (eredeti nevén Nagy Elek) Kossuth-díjas író. Székelyudvarhelyen látta meg a napvilágot, ahol édesapja ügyvédként dolgozott. 1917-ben a család Kolozsvárra költözött, tanulmányait a kolozsvári református gimnáziumban végezte. Érettségi után az I. Ferdinánd Tudományegyetemen tanult jogot, de érdeklődése a színház felé fordult. Ideje nagy részét az egyetem könyvtárában töltötte, ahol elsősorban színháztörténeti munkákat tanulmányozott.
Az egyetem elvégzése után az Új Cimbora című lapnál dolgozott, majd 1938-ban a Nemzeti Színház ösztöndíjasaként néhány hónapot Budapesten töltött. 1938 és 1944 között a Pásztortűz és a Keleti Újság munkatársa volt, eleinte színikritikái, később politikai publicisztikái, rövidebb humoros, szatirikus írásai is megjelentek.1952 után kivonult a hivatalos irodalmi életből, szabadúszóként írt ifjúsági regényeket és meséket. 1956-ban rövid ideig a Napsugár című gyermekújság főszerkesztő-helyettese.
Szabadság (Kolozsvár)

Egy távoli emlék töredékei – ismét műsoron a ZUGban
Május 16-án este 7-től ismét játssza a Shoshin Színházi Egyesület az Egy távoli emlék töredékei című előadását. Az előadás a kommunizmus hagyatékából dolgoz fel részleteket, azzal próbál párbeszédbe elegyedni. Helyszíne a Váróterem Projekt által működtetett ZUG.zone (Traian u. 40-42 sz.)
„Amik most vagyunk, az a múlt egyenes következménye. Viselkedésünk, tetteink, reakcióink, gesztusaink, szavaink. Ebből kifolyólag a múltat dialektikus módon kell vizsgálnunk – szorosan összekapcsolva a jelenidejűségünkkel. A színház önmagában képes megfejteni és megválaszolni ezeket a kérdéseket – vallja a rendező, Köllő Csongor.
Szabadság (Kolozsvár)

Kolozsvári díjazottjai is vannak a Magyar Zene Fesztiválnak
A bukaresti zenei életben márkanévvé vált és magát a magyar zene romániai ünnepévé kinövő Magyar Zene Fesztivál 12. kiadása rendkívül változatos zenei programot kínált a közönségnek, amely a verseny mindhárom estjén végighallgatta a fellépő fiatalok háromórás programját, olvasható a Balassi Intézet – Bukaresti Magyar Intézet sajtóközleményében.
A május 9. és 12. között megszervezett Magyar Zene Fesztivál zsűrijének, illetve közönségének döntése alapján a zongoristák vitték el a pálmát. Első díjas lett a verseny legfiatalabb résztvevője, Ionuţ Diaconu, a bukaresti George Enescu Zeneművészeti Középiskola 12. osztályos tanulója, aki Liszt Ferenc két alkotása mellett Bartók Zongoraszonátáját adta elő, és aki a római Collegium Hungaricum-ban tartja majd ősszel jutalomkoncertjét. A második díjat Abel Edison Corban, a Bukaresti Nemzeti Zeneművészeti Egyetem mesterképzős hallgatója vitte el, Bartók zongorára írt I. Rapszódiájával. A Magyar Zene Fesztiválon tavaly is versenyző Corban a Párizsi Magyar Intézetben tartja jutalomkoncertjét. A kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémián diplomázott harmadik díjasok, Munkácsi Dóra és Bordos Kinga, Bartók Béla Csodálatos mandarin című szvitjével győzték meg a zsűrit. Ők a Liszt Ferenc Zeneakadémián adnak jutalomkoncertet. Voksával a közönség egy intézeti koncert erejéig Lucia Cristina Iordachét hívta vissza, aki Felix Mendelssohn Bartholdy egyik műve mellett Bartók Béla op. 14-es Szvitjét adta elő.
Szabadság (Kolozsvár)

Három ember, három kor – ugyanazok a dilemmák
Bánffy Miklóstól Domokos Gézán át Markó Béláig
A 20. századi romániai magyarság két jelentős személyiségét, gróf Bánffy Miklóst és Domokos Gézát, az RMDSZ első elnökét hasonlították össze azon a csütörtök esti kolozsvári kerekasztal-beszélgetésen, amelyen Tibori Szabó Zoltán, a Minerva Művelődési Egyesület elnöke és H. Szabó Gyula, a Kriterion Könyvkiadó igazgatója beszélgetett Markó Béla volt RMDSZ-elnökkel. A Minerva Művelődési Egyesület székhelyén zajló eszmecserén kiemelték a három politikus életpályája közötti hasonlóságokat és különbségeket, de aktuálpolitikai kérdések (autonómia, önkormányzatiság, parlamenti demokrácia, etnikumközi viszonyok) is felmerültek.
„Két olyan politikus elődről van szó, akikhez Markó Béla viszonyíthatta önmagát, mind az adott helyzetet, mind pedig a cselekedeteket illetően” – vezette fel a beszélgetést Tibori Szabó Zoltán, átadva a szót Markó Bélának. Az RMDSZ volt elnöke szerint első látásra különösnek tűnik Domokos Gézát Bánffy Miklóshoz viszonyítani, hiszen Bánffy Miklós arisztokrata, monarchista politikus volt, míg Domokos Géza származásában, indulásában és későbbi politikai krédójában is más programot látszik képviselni. Kettőjüket viszont összekapcsolja a politika módszertana, eszköztára. Amikor pedig lehetőségük volt, használták is ezt a többség-kisebbség viszonyának rendezése érdekében – fejtette ki Markó Béla.
„Két teljesen különböző személyiségről, más politikai iskoláról van szó. Bánffy Miklós és Domokos Géza más politikai közegben dolgoztak, politizáltak. Sokszor az volt a benyomásom, hogy Domokos politikusalkat volt kiadóigazgatóként is. Politikai értelemben ő tartotta a hátán ezt az intézményt, amelynek üzemeltetésében utolérhetetlen bajnok volt. Domokos nem akkor lett politikus, amikor az RMDSZ elnöke lett, hanem már azelőtt 25 évvel, amikor nem lehetett ellenzéki, és a kor zsargonjában kellett érvelnie. Meggyőző ember volt, aki az 1989 utáni feszült, nyársat nyelt politikusi világban könnyeden társalgott. Domokos például sokkal jobban érezte a román közeget, mint Bánffy. Fel kell tennünk azonban a kérdést: háttérszálakat húzogató politikus volt?” – vetette fel H. Szabó Gyula.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Márton Áron ma is példakép
A közösség szolgálatában címmel Márton Áron püspök példamutató életét és tevékenységét bemutató kültéri kiállítás nyílt péntek délután Csíkszeredában.
Az esős időjárás miatt a szabadtéri kiállítás megnyitóját fedett helyen, a megyeháza oszlopcsarnokában tartották meg. Gaal Gergely, a Márton Áron Emlékév programbizottságának elnöke köszöntőjében rámutatott arra, hogy a mindennapok küzdelmeiben szükségünk van valódi példaképekre, akik kiemelkedő személyiségükkel erőt adhatnak számunkra is. Ilyen kiemelkedő példaképként áll az egész magyar nemzet, sőt a keresztény Európa előtt is a székelység nagy szülöttje, Márton Áron püspök.
Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár szerint Márton Áron élete és tevékenysége megmutatja számunkra azt az utat, amit járnunk kell. „Márton Áron kiállása az elesettekért, a kisebbségben élőkért, a vallásukban elnyomottakért azt mutatja, hogy szeretettel és megértéssel kell fordulnunk embertársaink felé” – hangsúlyozta Szilágyi Péter.
Barti Tihamér, Hargita Megye Tanácsának alelnöke örömét fejezte ki, hogy a megyei tanács is csatlakozott a Márton Áron Emlékév megszervezéséhez, hiszen egy olyan személyiség előtt tisztelgünk, aki a mai fiatalok számára is példakép. Ő volt az, aki nemcsak annak a kornak az embereihez szólt és tanított tiszteletre, hitre és becsületre, hanem az utókornak is üzent. Mi is erőt meríthetünk munkásságából – fűzte hozzá az alelnök.
Lázár Csilla, a csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum igazgatója a Márton Áron Emlékév pozitív hatásait emelte ki. „Konferenciák, diákvetélkedők, dokumentumfilmek, állandó és időszakos kiállítások, szobrok és emlékművek figyelmeztetnek arra, hogy Márton Áron nem csupán a XX. század nagy katolikus püspökeinek egyike, hanem népével való szoros kapcsolata miatt sokak számára ő volt a Püspök” – mondta Lázár Csilla.
A kiállítást megáldó Darvas-Kozma József esperes-plébános emlékeztette a jelenlévőket arra, hogy 1949. május 15-én Márton Áron püspök a csíkszeredai Szent Kereszt templomban több mint négyszáz fiatalt bérmált meg. „Márton Áron által a XX. században itt Erdélyben és a Kárpát-medencében több lett a jóság, a fény és a szeretet” – zárta gondolatait az esperes.
A Márton Áron Emlékév megszervezésére a Magyar Országgyűlés 80 millió forintot különített el, ebből valósulnak meg a rendezvények. Az emlékév fővédnöke Áder János köztársasági elnök és Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, mindketten részt vesznek vasárnap a Márton Áron-szoborcsoport avatóünnepségén a csíkszeredai Szabadság téren.
Iochom Zsolt
Székelyhon.ro

Lelki közösséggé fejlődtek a zarándokok
Három zarándokvonat hozta el több mint kétezer utasát idén a csíksomlyói pünkösdi búcsúra. Élményekkel gazdagodva, lelkileg feltöltődve, az összetartozás örömét megtapasztalva jöttek a Szűzanyához.
Szombat reggel először a Gyergyószentmiklósról érkező Boldogasszony zarándokvonat futott be a csíkszeredai vasútállomásra, utasait Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa részéről Szarka Gábor konzul köszöntötte. „Az út nem egy egyszerű vonatozás, hanem egy lelki közösséggé való fejlődés volt” – mondta a konzul, emlékeztetve arra, hogy a csíksomlyói nyeregben mindig jó megtapasztalni, milyen jó együtt lenni magyarként és keresztényként.
„Az önök utazása a nemzeti összetartozást is jelképezi, hisz magyar nemzetünk erejét és összetartozását növeli. Útjuk során a megállók azt szolgálták, hogy hitet, reményt és szeretetet adjunk egymásnak. Minderre nagy szükség van most, amikor az itt élő magyaroknak naponta kell megküzdeniük azért, hogy használhassák anyanyelvüket, szimbólumaikat, és megvédjék saját igazukat” – mutatott rá Szarka Gábor.
A konzul kérte a zarándokokat, emlékezzenek meg Márton Áron püspökről is, aki 120 éve született Csíkszentdomokoson, és akinek köztéri szobrát vasárnap avatják fel Csíkszeredában. Egyúttal arra is kérte őket, Csíksomlyón azért is imádkozzanak, hogy Európa térjen vissza keresztény gyökereihez.
A vonattal érkezett zarándokoknak Darvas-Kozma József főesperes, a csíkszeredai Szent Kereszt templom plébánosa elevenítette fel röviden a csíksomlyói kegyhely történetét, majd imájában arra kérte a mindenható Istent, hogy segítse útjukat, és örömmel érkezzenek meg zarándoklatuk céljához, a csíksomlyói Szűzanyához.
Egy órával később érkeztek be a vasútállomásra a Szent Márton-mozdony húzta Csíksomlyó Expressz és a Székely Gyors szerelvényei, amelyek Alcsík és Felcsík településeiről hozták az ott elszállásolt zarándokokat. Az utasok zászlók alá sorakozva indultak Csíksomlyóra.
„Nagyon szép volt az út, én most vagyok másodszor itt. Ide érdemes volna mindig eljönni” – mondta kérdésünkre a Borsod megyéből érkezett Harkály Endréné. A szegedi Földesi Árpád nyolc éve volt utoljára a búcsún, ez volt az első útja a zarándokvonattal. „Szép volt, érdekes volt, volt benne minden, ami egy zarándokúthoz kell” – vélekedett.
„Tíz évvel ezelőtt voltam már itt. Nagyon jó volt az utazás, ez volt az első alkalom, hogy a zarándokvonaton utaztam. Olyan jó látni együtt a magyarokat, és mindenkit, aki részt vesz a zarándoklaton. Nagyon jó látni, hogy mindenki örül, hogy itt lehet, és lelkileg feltöltődik. Ebben szerettem volna részt venni” – osztotta meg gondolatait az Egyesül Államokból, Floridából érkezett Apáthy László.
Kovács Attila
Székelyhon.ro

Összekapaszkodva imádkozzunk
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk! – kérte szentbeszédében Csintalan László kanonok, főesperes, csíkdelnei plébános. A csíksomlyói pünkösdi búcsú szónoka rámutatott, a megváltásban Jézusnak az imádása központi helye a keresztény ember hitéletének és lelki életének egyaránt. Ugyanis ha Krisztus előtt összekapaszkodva tudunk imádkozni, akkor abból tényleg megváltás van az egyes ember, a család, a közösség és a nemzet számára is.
A gondviselő Jóisten irgalmasságáról elmélkedett a csíksomlyói pünkösdi búcsús szentmise prédikációjának elején Csintalan László. Elmondta, az irgalmasság évében vagyunk, és a Jóisten gondviselő jósága, irgalmassága megnyilvánul a teremtésben, a megváltásban és a megszentelés művében is.
Szentbeszédében a szónok az áldásról is beszélt. „Isten megáldotta a teremtésben az egész világmindenséget, benne az élővilágot és természetesen benne engem, az embert is. És azt mondotta, akarom, hogy élj, és akarom, hogy még jobban élj. Az embereken keresztül pedig megáldotta a népeket is. A mi népünket is, és azt mondta, akarom, hogy szülőföldeden élj, és még jobban élj.
Ezt az áldást érezzük most a Jóisten gyönyörű teremtett világában, e csíki tájban, ahol ezt a teret betöltöttük, és onnan Isten áldását, a boldogságos Szűzanya áldását akarjuk magunkkal vinni, hogy betöltsük azt az életteret is, ahol mindennapjainkat éljük. A családi ház, a falu, a város életterét, az országnak az életterét, mert Isten áldása erre is szól. És ha jó nekünk itt, a somlyói szent hegyen összekapaszkodva imádkozni, akkor ebből erőt kell merítenünk ahhoz, hogy otthon is családunkkal, házastársunkkal, gyermekünkkel, de falunkkal is mint egyházközség, és így egyesülve egész népemmel összekapaszkodva imádkozzunk Isten áldását kérve, hogy a nekünk adott életteret betöltsük. Hogy ne maradjon beszegezett ház, gyermek nélküli iskola, megfogyatkozott falu és város, és főleg ne maradjon megfogyatkozott ország, szülőföld. Be kell töltenünk életterünket.”
A kanonok rámutatott, a Szentlélek ihlette a teremtő Istent, amikor a gyönyörű somlyói tájat megteremtette, és Ő ihlette, amikor a teremtés koronáját, az embert megteremtette. Isten a Szentlélek erejével bocsájt bűnöket, és az Ő erejével adja át az apostoloknak, rajtuk keresztül püspököknek, papoknak a megbocsájtó hatalmat.
„A Jóistennek személyes irgalmasságát személyem iránt ebben tapasztalhatom meg leginkább, amikor nekem személyesen, bűnös embernek nagy vétkeket, kisebb vétkeket megbocsájt. Igen, mert esélyt lát bennem arra, hogy én is a Szentlélekkel közreműködjek, jót gondoljak, jót beszéljek és cselekedjek. Mert a Szentlélek inspirál, a Szentlélek ihlet. Megcsodáljuk a művészetben ezt, zeneműben, gyönyörű szobrokban, de megcsodálhatom saját magamban és embertársaimban is, amikor a Szentlélekkel közreműködök.”
Kiemelte, az irgalmasság lelki cselekedeteiben ez is benne van: az ellenünk vétőknek megbocsájtani. Imádságunk csak úgy nyer meghallgatást, ha meg tudunk bocsájtani.
A szentbeszéd végén a búcsú szónoka a Jóisten áldását kérte. „Isten áldd meg a magyart, belénk vetett erős hittel, hogy ne legyünk a hitetlenség, reménytelenség, szeretetlenség saját magát pusztító áldozatai. Áldd meg a keresztény hitünk szerinti élettel, hogy ne csak ünnepnapokon és szóval emlegessük szent nevedet, hanem eszünk, szívünk, munkánk, családi életünk, oktatásunk, nevelésünk, művészetünk és irodalmunk, közéletünk és politizálásunk, hétköznapjaink is a Te dicsőségedet szolgálják. Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk! Ne hagyd, hogy mi veszejtsük el azzal, hogy hagyjuk elnéptelenedni, mert iskoláink évről évre egyre kevesebb gyermeket tanítanak, mert fiataljaink a megélhetésért kivándorolnak, kényszerülnek arra, hogy elhagyják szülőföldünket, mert családjaink szétzüllenek, mert időseink és betegeink átdolgozott emberi élet után a legszerényebb emberi élethez szükségeset is nélkülözniük kell. Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk, mert közös dolgaink megvalósításában is széthúzás van köztünk. Érdemtelenségünk tudatában kérünk, Istenünk, Atya, Fiú és Szentlélek, boldogságos somlyói Szűzanyánk, áldd meg a magyart és ne hagyd elveszni Erdélyt! Ámen.”
Péter Baáta
Székelyhon.ro

Élőben követhető a csíksomlyói búcsú
A Duna élőben közvetíti az összmagyarság egyik legjelentősebb vallási és nemzeti ünnepét. Ha nincs tévé közelében, a hirado.hu-n is nézheti a közvetítést.
A búcsú napján a hívek Máriát dicsőítő énekkel, körmenettel érkeznek, először mindig a gyergyóalfalvi keresztalja. A felvonulás ezután az érkezés sorrendjében történik, a menet fokozatosan több kilométer hosszú lesz, és a kegytemplom után kettéválik: az egyik ág Jézus hegyét északról megkerülve, a másik ág a Szent Anna-kápolna irányában közelíti meg a mise helyszínét.
A menet számos hagyományos egyházi jelvényt visz magával: középtájt, a főpapok előtt helyezik el a nép által labóriumnak nevezett labarumot, mely az ókorban Nagy Konstantin császár győzelmi jelképe volt. A 30 kilogramm súlyú tárgyat a hagyomány szerint a katolikus gimnázium egy-egy végzős diákja emeli magasba, ami nem kis teljesítmény.
Amikor a labarum a Kissomlyó hegyen lévő Salvator-kápolna elé ér, ahol az István pap vezette első zarándoklat emlékét őrző kereszt áll, eléneklik az Egészen szép vagy Mária című éneket, amit főpapi áldás követ. A keresztalják fokozatosan betöltik a hágó széles terét, és megkezdődik a mise.
A búcsúról hazatérők búcsúfiát visznek magukkal: kizöldült nyírfaágat, emléktárgyat, a gyerekeknek szánt ajándékok közül az egykor kultikus eledelként számon tartott mézeskalács a legnépszerűbb. Az irgalmasság szentévében tartott idei csíksomlyói pünkösdi búcsú mottója: "Üdvözlégy, Úrnőnk, irgalmasságnak asszonya!"
Az ünnepi szentmisét Jakubinyi György gyulafehérvári érsek mutatja be, a szentbeszédet pedig Csintalan László csíkdelnei-csíkpálfalvi plébános mondja. Az ünnepi szentmisét a Duna tévécsatorna és az erdélyi Mária Rádió élőben közvetíti.
maszol.ro

Ezrek jelenlétében áldották meg a Márton Áron-szoborkompozíciót
Csíkszereda Szabadság terén, az egykori város origójának számító helyen, ahol – amint Ráduly Róbert Kálmán lemondott polgármester, a kezdeményező Márton Áron Katolikus Férfiszövetség képviseletében elmondta – egykoron kápolna, később milícia- és szekuritáté-székhely is állt, pünkösdvasárnap szoborcsoportot avattak. A bérmálás szentségét kiszolgáltató Márton Áront, Erdély szent életű püspökét, valamint egy bérmálkozó fiatal lányt és annak keresztanyját megörökítő alkotás leleplezési, megáldási ünnepségén több ezren vettek részt.
Mi csíki székelyek ezen alkotás létrehozásával hálánkat szeretnénk leróni nemzetünk nagy fia, Isten szolgája, Márton Áron előtt születésének 120. évében, a Magyarország kormánya által az ő személyének szentelt évben – hangzott el a felvezető beszédben, majd Antal Attila csíkszeredai alpolgármester köszöntötte az egybegyűlteket, mondott köszönetet a szobor megálmodóinak, alkotóinak, a megvalósulást támogatóknak. „Az alkotással nemcsak Áron püspöknek állítunk emléket, nemcsak a keresztény nagykorúvá válást állítjuk a középpontba, de a székely anyának, keresztanyának, a bölcs tanítóra felnéző és a krisztusi életet követő ifjainknak is, hiszen ezek a legfontosabb örökségeink, ez a jövőnk záloga” – hangsúlyozta Antal.
Tamás József püspök egy embertpróbáló időszak kiemelkedő egyéniségeként mutatta be Márton Áront, aki példaértékű magatartásával tartotta a lelket az emberekben, akinek személyével egy egész nemzet gazdagodott. Miért éppen bérmáló püspököt ábrázol a szobor, és miért épp ezen a helyen – tette fel a kérdést. „A bérmálás fontos ténykedése egy püspöknek, ilyenkor kerül közvetlen kapcsolatba a híveivel, és Márton Áron bérmaútjai diadalutaknak számítottak, főként fogságból való szabadulása után, mint Jézusnak Jeruzsálembe való bevonulása – vont párhuzamot. Arra biztatott, lépjünk a nyomába: vállalva hitünket, örökségünket.
Áder János magyar köztársasági elnök szerint a szobor, amely immár Csíkszereda főterét díszíti, a püspököt a rá legjellemzőbb mozdulattal örökíti meg: „védelmező, útra bocsátó gesztusa üzen minden magyarnak, hívőnek és nem hívőnek, légy bátor, őrizd a magad méltóságát és tiszteld a másokét, légy hű a hazádhoz”. Ünnepi beszédét egy Kányádi-idézetre építve kiemelte: „Márton Áron megtapasztalta, milyen kiállni mások elé, vezetni a népet. Tudta, milyen hadvezérnek lenni, amikor az embernek más fegyvere sincs, csak az igazság… Tudta, hogy lehet félelem nélkül is élni, és azt is, hogyan lehet gyengének látszani, mégis erősebbé válni a fogvatartóknál, hogyan lehet elveszíteni a szabadságot, mégis lélekben szabadnak maradni…” A boldog emlékű püspök szavait idézve biztatott: „Legyetek az igazság védői és a szeretet apostolai, álljatok az őrhelyen, ahová küldettetek, hősi elszántsággal.”
Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke Márton Áront a magyarság és a kereszténység egyik nagy formátumú személyiségeként mutatta be. Hangsúlyozta: hozzá hasonlóan minden felelősen gondolkodó vezetőnek elsősorban a saját közössége, a saját nemzete iránt van felelőssége, kötelezettsége. „Kereszténység nélkül nincs Európa, Márton Áron nélkül nincs Székelyföld, Székelyföld léte nélkül nem volt és nem lehet jövendője magyar nemzetünknek” – mondta.
A szoborkompozíciót megáldó Jakubinyi György érsek Márton Áron jelmondatának – Non recuso laborem, azaz Nem futamodom meg a munkától/ a szenvedéstől – fényében emlékeztetett a nagy püspök életútjára. A szoboravató ünnepség a koszorúk elhelyezésével és a himnuszok eléneklésével zárult.
Mint arról már többször is írtunk, a Márton Áron-szoborcsoportot Tövissi Zsolt tervezte, a makettet és portrét pedig Sárpátki Zoltán készítette. A művet Lakatos Pál Sándor öntötte ki bronzból, a talapzatot pedig a csíkszeredai ING Service Kft. alakította ki.
Izsák-Székely Judith
Székelyhon.ro

Áder János Csíkban: menj, teremj sokszoros gyümölcsöt!
Áder János köztársasági elnök jelenlétében avatták fel Csíkszereda főterén Márton Áron gyulafehérvári római katolikus püspök szobrát. Ünnepi beszédében Áder János kijelentette, Márton Áronnak a szobor által megörökített útra bocsátó gesztusa üzen minden magyarnak.
Azt üzeni: „Menj, teremj sokszoros gyümölcsöt! Légy bátor félelem nélkül élni! Ne add a szíved gyűlöletre! Őrizd a magad méltóságát és tiszteld a másét! Légy hű a hazádhoz és a neked rendelt hivatáshoz!"
Az államfő a székely püspök helytállását felidézve az MTI szerint kijelentette: „A tiszta lelkületű embert onnan lehet nagy bizonyossággal felismerni, hogy minden elnyomó hatalom ellenséget lát benne.(...) Mert a tiszta ember hitét nem lehet megtörni. Erkölcse nem eladó. Mert jósága, állhatatossága bátorsággal tölt el másokat is".
A köztársasági elnök felidézte, hogy 1944-ben a Gyulafehérvárról román útlevéllel érkező Márton Áront a magyar rendőrparancsnok utasította ki Kolozsvárról, amikor súlyos szavakkal ítélte el a zsidók elleni bűntetteket, és tiltakozott a deportálások ellen. „Márton Áron gyalogosan hagyta el Kolozsvárt. Csendes léptei azt üzenték: az emberéletről nincs alku. Nincs méricskélt gyilkosság, nincs viszonylagos népirtás" - fogalmazott Áder János.
A püspöknek azt a nézetét is megemlítette, hogy a „népért végzendő munka nem külön foglalkozási ág, hanem minden hivatással elválaszthatatlanul együtt járó kötelesség". Mint fogalmazott, a püspök hadvezérként állt gyülekezete, egyháza, közössége, népe elé, és szolgája lett mindenkinek.
Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy Márton Áron a népéért vállalt küzdelemben „emelkedett fehér vértanúvá". Az Európára nehezedő migrációs nyomásra utalva kijelentette: ma is minden felelősen gondolkodó vezetőnek elsősorban a saját népe, nemzete iránt van felelőssége. „Kereszténység nélkül nincs Európa, Márton Áron nélkül nincs Székelyföld, Székelyföld nélkül nem lesz és nem lehet jövendője a magyar nemzetnek" - állapította meg Lezsák Sándor.
A szoborállítást kezdeményező Márton Áron római katolikus férfiszövetség tagjaként felszólaló Ráduly Róbert, Csíkszereda korábbi polgármestere arra is kitért beszédében, hogy miért van jó helyen a püspök szobra a város főterén. Mint mondta, a szobor helyén korábban kápolna, majd a kommunista politikai rendőrség székháza állt. A reményvesztettség cáfolatának tekintette, hogy „Márton Áronnak a csíkiak a milicia és a securitate (a kommunista erőszakszervek) hűlt helyén állítanak szobrot".
A volt polgármester kijelentette, Márton Áron szilárd programot hagyott hátra, melynek része a teljes körű önrendelkezés. „Márton Áront követve ez nem a legtöbb, hanem a legkevesebb, amit el kell érnünk” – fogalmazott Ráduly Róbert.
Jakubinyi György gyulafehérvári érsek azt idézte fel, hogy Márton Áront a kommunista román hatalom is tisztelte az őszinte és mindig nyílt kiállásáért. A püspök nyugdíjba vonulási kérésének az elfogadásáról pedig nem a szentszék kancelláriáját vezető bíboros, hanem maga II. János Pál pápa küldött táviratot, melyben „az Úr legteljesebb, legkifogástalanabb szolgájának" nevezte.
A szoboravatóra összegyűlt több ezres tömeg Márton Áron hangját is meghallgathatta, melyet 41 évvel ezelőtti csíkszeredai bérmáláson rögzítettek. A felavatott szobor is bérmáláson ábrázolja a székely püspököt, amint áldást ad egy bérmálkozó lánynak, akit bérmakeresztanyja bátorít. Sárpátki Zoltán csíkszeredai szobrászművész alkotását Lakatos Pál Sándor öntötte bronzba. A szoboravatásra a magyar kormány által meghirdetett Márton Áron-emlékév keretében került sor.
A gyulafehérvári római katolikus főegyházmegyét 1939 és 1980 között vezető Márton Áron püspök a 20. századi erdélyi magyar közélet egyik legkiemelkedőbb alakja volt – emlékeztet az MTI. 1944-ben felemelte szavát a zsidók deportálása ellen, amiért 1999-ben a jeruzsálemi Jad Vasem intézet a Világ Igaza címet adományozta neki.
A kommunista hatalommal szemben is állást foglalt. 1949-ben letartóztatták, 1951-ben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, majd 1955-ben nemzetközi nyomásra szabadon bocsátották. 1956-tól 1967-ig nem hagyhatta el a gyulafehérvári püspökség épületét, de látogatókat fogadhatott. Püspöksége idején az erdélyi római katolikus egyház nem kötött konkordátumot a román kommunista állammal.
kronika.ro

Pünkösdvasárnapi napfelkelte Csíksomlyón
A csíksomlyó búcsú hagyományaihoz tartozik, hogy a szombati virrasztás után pünkösdvasárnap hajnalán a csángók kivonulnak a két Somlyó közti nyeregbe, hogy a felkelő napba nézzenek.
Táncos Vilmos néprajzkutató szerint a felkelő napba nézés hagyománya a csíksomlyói búcsú egyik legismertebb és legtöbbet vitatott jelensége. „Ez a népszokás a helyhez és időhöz kötődő ritualizált közösségi látomások sajátos formája. Kétségkívül igen archaikus és egészen ritka népszokásról van szó, amelyet a legarchaikusabb vallásos kultúrájú etnikai csoportok gyakorolnak” – számoltunk be korábban A csíksomlyói kegyszobor Barátból származó legendájának nyomában című riportunkban.
Tamás Attila
Székelyhon.ro

Anyaországi hozzájárulás a székely hokiakadémiához
Székelyföldi Jégkorong-akadémia létrehozását és magyarországi támogatását jelentette be vasárnap egy csíkkarcfalvi sajtótájékoztatón Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára.
A Magyar Jégkorongszövetségben elnökségi tagsággal rendelkező államtitkár bejelentette: a magyar kormány több év alatt 1,5 milliárd forinttal támogatja a Székelyföldi Jégkorong Akadémiát, amely csíkkarcfalvi székhellyel, a római katolikus egyház által létrehozott alapítványi keretben jön létre.
Az MTI által idézett államtitkár történelmi sikernek nevezte, hogy a magyar jégkorong válogatott szombaton legyőzte Fehéroroszországot, és kijelentette: ez nem sikerülhetett volna a székelyföldi jégkorongozók sok éves hozzájárulása nélkül.
Soltész Miklós elmondta, a támogatás egy részét beruházásokra, másik részét pedig szakmai programokra szánják. Az akadémia működését évi 225 millió forinttal támogatják, és már a 2016-os évben mintegy 613 millió forint támogatás érkezik Székelyföldre. Az akadémia székhelye Csíkkarcfalván lesz, de a támogatásból a csíkszeredai, gyergyószentmiklósi, kézdivásárhelyi, sepsiszentgyörgyi és marosvásárhelyi jégkorongozók is részesülnek. Az államtitkár hozzátette, ezt nem támogatásnak, hanem a székely hokinak szóló köszönetnyilvánításnak kell tekinteni.
Tánczos Barna RMDSZ-es szenátor, a Román Jégkorongszövetség korábbi elnöke elmondta, jelenleg 500 gyermek jégkorongozik Székelyföldön, és a támogatás célja az, hogy tíz év alatt megkétszerezzék a hokizó gyermekek számát.
kronika.ro

Erdély über alles?
Merem remélni, hogy teljesen akaratán kívül evezett veszélyes vizekre Csintalan László, kanonok, főesperes, a csíksomlyói búcsú ünnepi szónoka, amikor az élettér betöltésének szükségességéről értekezett ünnepi beszédében, összekapcsolva ezt a rendkívül rossz napokat látott fogalmat a szülőfölddel. Tasnádi-Sáhy Péter jegyzete.
Merem remélni, hogy teljesen akaratán kívül evezett veszélyes vizekre Csintalan László, kanonok, főesperes, a csíksomlyói búcsú ünnepi szónoka, amikor az élettér betöltésének szükségességéről értekezett ünnepi beszédében, összekapcsolva ezt a rendkívül rossz napokat látott fogalmat a szülőfölddel. Ugye mindenkinek egyértelmű, hol van a bibi? Ha elsőre nem, akkor segítek, írom németül: lebensraum. Hitler – Karl Haushofer nyomán – azt a, nagyjából egész Európát lefedő, területet nevezte így, ahol szerinte az árja fajnak elvitathatatlan joga van uralkodni. Röviden, és bizonyára hiányosan összefoglalva: a lebensraum, azaz az élettér adta a náci birodalmi politika eszmei alapját. Természetesen egy pillanatig sem szeretném azt állítani, hogy Csintalan László náci lenne, annak ellenére sem, hogy bizonyára ismeri az élettér kifejezés huszadik századi alkalmazástörténetét. Egész egyszerűen csak ijesztően sokakhoz hasonlóan feltehetően úgy gondolja, hogy bizonyos kifejezések átírhatóak, hogy a többek között Észak-Erdély visszacsatolásával fémjelzett Horthy-korszak szavait problémamentesen lehet polírozni. Pedig, mint ahogy azt Esterházy Péter leírta az egyszer már általam is idézett A szavak csodálatos életéből című esszében, nem lehet: „Ha egy szót bepiszkoltak, vagyis piszkos fráterek elhasználtak, akkor ez a használat is hozzá tartozik a szóhoz. Ha akarjuk, ha nem. Ez nem döntés, nem elhatározás kérdése. Ha az élettér kifejezést mérnök vagy belsőépítész használja, nem történik semmi. De ha már a magyarság életteréről beszélnénk, szándékaink legyenek bár a legnemesbek, ott üvölt a szó mögött az egész náci vircsaft. Vagy finoman szólva nem szerencsés a romák lakásproblémájának végső megoldásáról beszélni, egyrészt mert nyilvánvalóan hazudnánk, másrészt azonnal betemetne minket az Endlösung nyomasztó árnya. Tévedés ne essék, ez nem politikai, hanem nyelvi kérdés. (Bár az igaz, hogy az meg politikai kérdés...) A nyelv erősebb.”
Óvatosan említem meg, hogy Esterházy szerint ezen tények ismerete „nem írói szakföladat, hanem mondhatni hazafias kötelesség, mindenesetre szükséges (ha nem is elégséges) föltétele az európai társalgásnak.” Ehhez csak annyit fűznék esetleg hozzá: már ha igény van még európai társalgásra…
Itt akár abba is hagyhatnám, viszont fontosnak tartom felhívni a figyelmet az életterezés mögött rejlő világkép másik nagy veszélyére is, márpedig arra, hogy a kapcsolódó jelentéstartalmak nélkül is rendkívül kontraproduktív. Önmagánál fogva, a logikája miatt.
Ha van élettér, ahol magyarként élni lehet és kell (Isten akaratából), akkor kimondva-kimondatlanul van haláltér is, ahol pont ugyanennek az ellentéte történik. Magyarán, ha kilépek az élettérből (megszűnik, átminősül az élettér önnön ellentétévé), akkor elfogy a levegő, meg fogok halni. Ez már önmagában elég szigorú, viszont ha mindezt nem valamiféle erkölcsi törvények által körberajzolt eszmei térként fogom fel, hanem megmásíthatatlanul földrajzi koordinátákhoz kötöm (összekapcsolom a szülőfölddel), akkor pedig egyenesen elrémítő. Ha mindehhez hozzáteszem, hogy efelett a szülőföld felett kilátástalanul egy másik nép gyakorol hatalmat, akinek ez nem szülőföldje, ergo nem Isten akaratából van itt, (tehát nem isteni erők támogatják), mégis úgy tűnik, hogy nyerésre áll, akkor ebben a kontextusban „A nagy világon e kívül: Nincsen számodra hely” maga az össznemzeti gyomorvérzés.
Nem hiába éltem ezzel a példával, hiszen ha a folyamatos stressz az emberi testre bizonyítottan egészségkárosító hatással bír, akkor feltételezem, a nemzettest sincs ezzel másképp. Ha a szülőföldemre, mint veszélyeztetett életfeltételre gondolok, akkor másra sem vagyok képes, mint fehéredő bütykökkel markolom, és vadul hadonászni kezdek, ha valaki közelít. Ha adottságként folyton ül mellettem egy idegen, és jó közérzetével szemtelenül kérkedik (sok esetben szintén valami frusztráció okán), akkor pedig élettevékenységeim valamiféle permanens vitustánccá olvadnak össze. Ez a gondolkodásmód egész egyszerűen káros, sőt végzetes téveszme, amivel nem is lenne feltétlenül nehéz leszámolni. Tudniillik könnyen belátható, hogy az ember nem szülőfölddel él, hanem levegővel, étellel és itallal, hívőként pedig mindezek fölött Isten igéjével. Természetesen csodálatos ajándék, ha mindezt a szülőföldjén teheti, az ősei és a közössége által kitaposott ösvényeken (öröklött kultúráját megélve, teljes gazdagságában megismert anyanyelvén gondolkodva) pillantgathat a lét titkai után. Ajándék, amit örömmel és hálával érdemes élvezni, nem pedig kapaszkodni belé, félelemmel és dühvel telten.
Már csak azért is, mert az ember életéhez hasonlóan egy nemzet élete is véges, legalábbis a történelem eddigi népei ezt bizonyítják, nem valószínű, hogy a magyarság lesz az első, amely ezt a törvényt felülírja. A sírva megénekelt, folyton mantrázott nemzethalál természetes folyamat, éppen ezért nincsen benne semmi rémítő, a tőle való félelem nem mehet az élet rovására. Az élet pedig egészségben jellemzően tovább tart, mint félelemben és haragban.
Ezen, ha máskor nem is, de a Szentlélek kiáradásának, a szeretet határtalanságának ünnepén talán érdemes picit elgondolkozni, hiszen efelett örvendezni utazott olyan sok jó keresztény magyar ember Csíksomlyóra, ugyebár…
erdelyiriport.ro

Május elején lezajlott az MTA 187. közgyűlése, melynek során 24 külhoni magyar tudóssal gyarapodott az akadémikusok tábora. A közgyűlés második napján, a Külső Tagok Fórumán mutattuk be a Magyar Tudományosság Május elején lezajlott az MTA 187. közgyűlése, melynek során 24 külhoni magyar tudóssal gyarapodott az akadémikusok tábora. A közgyűlés második napján, a Külső Tagok Fórumán mutattuk be a Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság 20 éves fennállása alkalmából magyar és angol nyelven megjelent elektronikus kötetet, amely összefoglalót és regionális tanulmányokat tartalmaz a tudományos nemzetegyesítés érdekében, az elmúlt két évtizedben tett erőfeszítéseinkről. A fórumon Lovász László, az MTA elnöke számos külhoni kutatótársunk tudományos teljesítményét ismerte el Arany János-díjakkal és -éremmel.
Kocsis Károly elnök
mta.hu/data/dokumentumok/magyar_tudomanyossag_kulfoldon

Köszönetnyilvánítás Csíksomlyóról
Istennek és a Szűzanyának hála, idén is rendben, gördülékenyen zajlott le a több százezer embert megmozgató csíksomlyói pünkösdi búcsú. Mindez a zarándok testvérek fegyelmezettségét dicséri, azt mutatja, hogy nem tévesztették szem elől a búcsú eredeti, vallásos célját és értelmét: a Szűzanya-tiszteletet, a lelki megújulás szándékát.
Mint minden évben, 2016-ban is Csíkszereda számos intézménye járult hozzá ahhoz, hogy a Csíksomlyóra zarándoklók biztonságban legyenek, és áhítatuknak megfelelő körülményeket biztosíthassunk. Ezért a Kisebb Testvérek Szent István királyról nevezett Erdélyi Ferences Rendtartománya, különösen a csíksomlyói ferences rendház szerzetesei nevében köszönetet mondunk: Csíkszereda Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalának, Hargita Megye Tanácsának, a csíkszeredai rendőrségnek és csendőrségnek, a Hargita Megyei Mentőszolgálatnak, a Sürgősségi Esetek Felügyelőségének, a hegyimentősöknek, a Caritas elsősegélynyújtó önkéntesinek, az Eco-Csík köztisztasági vállalatnak, a Mozgássérültek Egyesületének, a Duna Televízió és az Erdélyi Mária Rádió, valamint a többi televíziós és rádiótársaság munkatársainak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy a búcsú közvetítése által egyek lehessünk.
Önzetlen és önkéntes munkájukért köszönet illeti azokat a papokat, akik több napon át vállalták a zarándokok gyóntatását, továbbá a Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium és a székelyudvarhelyi ferences kollégium diákjait, a kántor urakat, a Csíksomlyói Kegytemplom Kórusát, a rendező urakat, a sekrestyében dolgozókat és segítőiket, azon személyeket, akik az idei búcsúra a virágdíszítést felajánlották, valamint a vendégfogadásban segítséget nyújtó konyhásokat!
Hisszük, hogy a jó ügy érdekében tanúsított közös összefogásunk, áldozatunk kedves a Szűzanyának, aki fiához, Jézushoz vezet bennünket!
Böjte Mihály OFM házfőnök
Urbán Erik OFM templomigazgató
Erdély.ma

Az 1970-es árvíz áldozataira emlékeztek Szatmárnémetiben
Szombat délelőtt a Május 14 lakónegyedben található árvízi emlékműnél emlékeztek a Szatmárnémetit és környékét ért természeti katasztrófa 46. évfordulóján. A résztvevők megkoszorúzták az emlékművet, amelynek szomszédságában egy archív fotókból összeállított kiállítás idézte fel a nehéz napokat.
Közintézmények, politikai pártok és egyházak képviselői és a környéken lakók a Május 14 lakónegyedben elhelyezett árvízi emlékműnél gyűltek össze szombaton 11 órakor, hogy együtt emlékezzenek a Szatmárnémetit ért eddigi legnagyobb természeti katasztrófa áldozataira. Az esemény részeként vallási felekezetek képviselőivel imádkoztak a résztvevők, majd megkoszorúzták az emlékművet. Ardelean Radu, a Szatmár Megyei Múzeum munkatársa rövid beszédében elevenítette fel a tragikus eseményeket.
1970 tavasza emberemlékezet óta a legcsapadékosabb tavasz volt. Május 10. és 13. között a mérések szerint 100 liter csapadék esett négyzetméterenként. Egy nap alatt annyi eső esett, mint máskor 2-3 hónap alatt. Május 13-án aztán már aggasztóan magas volt a Szamos vízállása, május 14-én pedig a folyó átszakította a töltést, elöntve a megye egyharmadát.
Az árvízben 56 személy vesztette életét, közel 4100 ház dőlt össze és 28076 épület rongálódott meg. Ott, ahol az árvízi emlékmű áll, a Május 14 lakónegyedben két méteres volt a víz. A katasztrófa hírére rengetegen álltak önkéntesnek, hogy segítsenek a túlélésben, az országból és külföldről is segéllyel megrakott kamion-konvojok érkeztek Szatmárnémetibe.
szatmar.ro
Erdély.ma

Diaconut felbőszítette esetleges kitiltásának híre
Magyarország a szélsőségesen magyarellenes Bogdan Diaconu kitiltását tervezi. A soviniszta román politikus válaszul a restitúciós ügyekhez kapcsolódó korrupcióval megvádolt és Budapestre költözött volt RMDSZ-es képviselő, Markó Attila kiadatását követeli – számol be Balogh Levente a kronika.ro-n. Arról, hogy Magyarország kitiltani készül a szélsőséges nézeteket hirdető Egységes Románia Párt (PRU) elnökét, független parlamenti képviselőt, a Népszabadság cikkezett szombaton saját értesülésre hivatkozva. A lap információi szerint a budapesti kormány ülésén szóba került, hogy a jövőben nem engedik be az országba a magyarellenes kirohanásairól ismert Bogdan Diaconut. Diaconu tavaly alapította meg a nacionalista, magyarellenes Egységes Románia Pártot (PRU), amelynek első kongresszusán, január végén bejelentette egy – a Magyar Gárdára hasonlító – „polgári önvédelmi" szervezet létrehozását Karóbahúzó Vlad (Vlad Țepes) Őrjárata néven. Diaconu a Népszabadságnak nyilatkozva azzal fenyegetőzött: ha eredményesen szerepelnek a 2016-os parlamenti választáson, kitiltják a magyar cégeket Romániából. Szerinte a magyar kormány azért akarja kitiltani, mert a PRU „az egyetlen párt, amely ellent tud állni a magyar irredentizmus térnyerésének".
A Népszabadság azt sugallja, hogy a magyar kormány a kitiltással a Jobbiknak tesz gesztust. Tavaly októberben ugyanis három évre kitiltották a Jobbik alelnökét, Szávay Istvánt Romániából. Erről Szávay márciusban szerzett tudomást, amikor a határon feltartóztatták. A képviselő most a lapnak úgy nyilatkozott, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes már tájékoztatta arról, a kormány lépése válasz az ő kitiltására. Budapest jelezni akarja: elfogadhatatlanak tartja, ha egy másik uniós tagállam így lép fel egy magyar parlamenti képviselővel szemben. A jobbikos politikus egyébként nem örül annak, hogy Diaconuval hasonlítják össze, mert ő nem tartja magát „románellenesnek". Minderre Bogdan Diaconu Facebook-oldalán először egy összeesküvés-elmélettel reagált, miszerint Orbán Viktor magyar miniszterelnök valójában Klaus Johannis román államfő és „főnöke", Angela Merkel német kancellár felszólítására csatlakozott azon erőkhöz, amelyek „cenzúrázni" akarják a PRU által képviselt román nacionalizmust. Emellett arról „tájékoztatta" Orbán Viktort, hogy az őszi parlamenti választásokat követően, amikor a PRU – szerinte – parlamenti párt lesz, kitiltja a magyar cégeket Romániából, mivel azok álláspontja szerint a „magyar szeparatizmust" pénzelik. Egyben azért fognak küzdeni, „hogy betiltsák az államellenes RMDSZ-t, valamint a többi autonómiapárti magyar szervezetet, amelyek közül egyesek egyenesen terrorszervezetek, mint a HVIM.”
Azt is közölte: pártja fel kívánja venni a kapcsolatot a Magyarországgal szomszédos országokban tevékenykedő nacionalista pártokkal, „hogy harapófogóba szorítsák a magyar irredentizmust.” Később nyilvános felhívást tett közzé, amelyben felszólította a román hatóságokat az általa bűnözőnek nevezett Markó Attila kiadatási ügyének rendezésére. „Másfél éve a bűnöző volt RMDSZ-es képviselő, Markó Attila még mindig Magyarországon bujkál a magyar állam védelme alatt, a román hatóságok pedig elfelejtették megtenni a kiadatásához és romániai bíróság elé állításához szükséges lépéseket" – áll a közleményben.
Diaconu szerint ellenkező esetben a román hatóságok cinkossá válnak abban, hogy a szökésben levő bűnöző elkerülje a felelősségre vonást. „Markó Attila igazságszolgáltatás elé állítása kulcsfontosságú a nemzetbiztonsági fenyegetést jelentő, törvénytelen erdélyi visszaszolgáltatások hálózatának felderítésére, amelyekben Magyarország is érintett, ezt bizonyítja, hogy a magyar állam bujtatja a bűnözőt" – áll a szélsőséges politikus közleményében. Mint ismeretes, Markó Attila RMDSZ-es képviselő korábban az ingatlanrestitúcióért felelős bukaresti szaktestület magyar tagja volt. Ebbéli minőségében jogerősen három év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték, miután a bíróság szerint jogtalanul döntött a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatásáról az azt építtető református egyháznak. Ezt követően az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) azzal is meggyanúsította, hogy szándékosan felülértékelt bukaresti ingatlanok után jogtalanul járó kárpótlási összegek kifizetéséről szóló döntésekben vett részt. Mivel emiatt a korrupcióellenes ügyészség előzetes letartóztatásba akarta helyezni, ő tavaly lemondott, és Budapestre költözött. Románia az Interpollal adatott ki nemzetközi körözést ellene.
Markó Attila a Krónikának Diaconu követelésével kapcsolatosan úgy nyilatkozott: nincs véleménye a szélsőséges politikus kifakadásáról. „Ilyen beteg emberekkel nem foglalkozom, csak legyintek", szögezte le – írja a kronika.ro.
Erdély.ma

„Énekből és imából is házat lehet építeni” – Marianum házat avattak Szovátán
Szovátán hétfőn felszentelték az iskolanővérek Marianum háznak nevezett lelkiségi és kulturális központját. A központ több mint kétszáz Nyárád menti és szovátai gyermek rendszeres zenei oktatását és nevelését teszi lehetővé. A magyar állami támogatással felépített épületet Jakubinyi György gyulafehérvári érsek szentelte fel – számolt be az MTI.
Az avatóünnepségen Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára arról beszélt, hogy az elmúlt napok székelyföldi eseményei – Márton Áron püspök szobrának és a Marianum háznak az avatása is – a közösség erejét jelzik, amely mellett a magyar kormány mindig ki fog állni.
Az államtitkár hozzátette: mindig számíthatnak a magyar kormányra azok az emberek, akik gyújtópontjai közösségeiknek, akik a gyermekeket keresztény életre, hazaszeretetre, magyarságra, de ugyanakkor a mások tiszteletére tanítják.
Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke kijelentette: Erdély betöltéséhez „népességmegtartó képesség és képességmegtartó népesség kell”. Úgy vélte, az új központ mindkettőt szolgálhatja és a térség népfőiskolája lehet.
Az erdélyi népfőiskolai hagyományokra utalt Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke is ünnepi beszédében. Kijelentette, hogy a népfőiskolai mozgalom újraélesztéséhez mind az alap, mind a közösségi igény megvan. Úgy vélte, az alap és az igény találkozása biztosíthatja a következő évtizedekben is az erdélyi magyarság fejlődését.
Böjte Csaba ferences szerzetes szerint a Marianum ház arra példa, hogy énekből és imából is házat lehet építeni. „Ne nyafogjunk, ne panaszkodjunk, ne hisztizzünk, hanem álljunk neki felépíteni Erdélyországot, a Kárpát-medencét” – biztatott a Szent Ferenc Alapítvány elnöke.
Lobmayer M. Judit, a Boldogasszony Iskolanővérek tartományfőnöknője arra emlékeztetett, hogy a rend épp 105 éve nyitotta meg a kolozsvári Marianumot, amelyben leánygimnázium és tanítóképző is működött az 1948-as államosításáig. A szovátai Marianum ház az egykori kolozsvári Marianum szellemiségét viszi tovább.
Szovátán hétfőn délután avatták fel a Szent Ferenc Alapítvány Szent József Gyermekotthonának a sportpályáját is, melynek létrehozásához szintén a magyar kormány nyújtott támogatást.
MTI
Erdély.ma

Kolozsvári beszélgetés Trianonról a mítoszok tükrében
A trianoni békeszerződés aláírása egyike azon történelmi eseményeknek, amelyek közel száz éve megosztják a közvéleményt Közép-Kelet-Európában, a témáról azonban ma már csak európai kontextusban érdemes beszélni, hangzott el többek között a Pro West Alapítvány által a kolozsvári Néprajzi Múzeum dísztermében szombaton szervezett kerekasztal-beszélgetésen – számol be Gyergyai Csaba a kronika.ro-n.
Az alapítvány elnöke, Emil Aluaş nyitóbeszédében elmondta, a Pro West – amely negyedik alkalommal szervezett erdélyi történelmi témájú beszélgetést a kincses városban – célul tűzte ki a közös helyi értékek, a közös történelmi múlt és kulturális alap ápolását. Ezúttal a közép-európai népek sorsát meghatározó történelmi döntésről és az ahhoz kapcsolódó mítoszokról és legendákról tartott előadást Polgár István, a Nagyváradi Egyetem tanára és Virgiliu Ţârău történész, a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Tanács alelnöke.
Polgár István – aki nemrégiben a békeszerződésről írta doktori disszertációját – előadása elején leszögezte: a magyarság számára Trianon többet jelentett egy nemzeti katasztrófánál, ezért a mai napig rendkívül nehéz objektíven közelíteni a témához. Az egyetemi tanár szerint a mai európai kontextusban, az „egység a sokféleségben” jelszó figyelembevételével kell közelíteni a témához.
„Még mindig nehéz ezt megvalósítani, hiszen ahogy erre több történész is rávilágított, a konzervatív nacionalizmus blokkolja a kisebbség és a többség közötti kommunikációt” – jegyezte meg Polgár István. Leszögezte: el kell fogadnunk, hogy azt nevezzük történelmi igazságnak, amit mindenki aláírt és lebélyegzett, márpedig a trianoni békeszerződést a magyar képviselet – Benárd Ágost, a magyar kormány népjóléti és munkaügyi minisztere, a küldöttség vezetője és Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és államtitkár – is ellátta kézjegyével 1920. június 4-én. „Tudni kell, hogy az akkori magyar politikai vezetés ellenezte a háborúba lépést, tudván, hogy el lesz veszítve. Nyilván gondolhatunk összeesküvés-elméletekre, vagy gondolhatunk arra, hogy az akkori nagyhatalmak, Nagy-Britannia és Franciaország úgy döntöttek, hogy az Osztrák–Magyar Monarchiára már nincsen szükség. A franciák a saját biztonságuk szempontjából közelítették meg a problémát. Úgy gondolták, hogy az Oroszországból előretörő bolsevizmus veszélyezteti őket. A nagyhatalmak álláspontja szerint egy felaprózott Közép-Kelet-Európát könnyebb befolyásolni és irányítani” – mondta az előadó. Polgár István egy másik összesküvés-elméletet is említett, mely szerint a szabadkőművesek egy nagyszabású tanácskozást szerveztek 1917-ben Párizsban, melyen magyarok is részt vettek, s bár soha nem bizonyították, ezen a nemzetközi konferencián napirendre került a monarchia feldarabolása is. Mint mondta, a békeszerződés aláírása körüli legendáriumok egyike szerint Georges Clemenceau akkori francia miniszterelnök nem kifejezetten kedvelte a magyarokat, mivel a fia egy magyar nőt vett feleségül, akivel hamar tönkrement a házassága. A közönség soraiból érkező kérdésre válaszolva Polgár István leszögezte: a trianoni szerződés már rég hatályon kívül van – azt ugyanis felülírta az 1947-es párizsi békeszerződés –, de nem is tartalmazott időkorlátra utaló mondatot. Rámutatott: arról is gyakran szó esik, hogy a trianoni békeszerződés csupán 100 évre szól, utána lejár. Mint mondta, egyedül a 19. cikkely utal arra, hogy az aláírók időnként találkozhatnak és újratárgyalhatják a szerződést, amennyiben valamelyik fél nem tartja be a dokumentumba foglaltakat. Virgiliu Ţârău történész rövid előadásában arra mutatott rá, hogy a trianoni békeszerződés aláírását megelőzően radikálisan megváltoztak az erőviszonyok az első világháború következtében, a monarchia már nem tűnt életképesnek, a nyugati nagyhatalmak pedig az orosz bolsevizmus nyugati terjeszkedésének megakadályozásán dolgoztak. „A történészek közel száz éve vitáznak a témán, melynek a végére valószínűleg soha nem kerül pont. Vitákra szükség van ma is, a belső határok nélküli Európában azonban ma az együttműködés, a folyamatos kommunikáció lehetőségeit kell keresni” – fogalmazott Virgiliu Ţârău.

Erdély.ma

A térség népfőiskolája lehet az új szovátai központ
Szovátán hétfőn felszentelték az iskolanővérek Marianum-háznak nevezett lelkiségi és kulturális központját.
A központ több mint kétszáz nyárádmenti és szovátai gyermek rendszeres zenei oktatását és nevelését teszi lehetővé. A magyar állami támogatással felépített épületet Jakubinyi György gyulafehérvári érsek szentelte fel.
Az avatóünnepségen Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára arról beszélt, hogy az elmúlt napok székelyföldi eseményei – Márton Áron püspök szobrának és a Marianum-háznak az avatása is – a közösség erejét jelzik, amely mellett a magyar kormány mindig ki fog állni. Az államtitkár hozzátette, mindig számíthatnak a magyar kormányra azok az emberek, akik gyújtópontjai közösségeiknek, akik a gyermekeket keresztény életre, hazaszeretetre, magyarságra, de ugyanakkor a mások tiszteletére tanítják.
Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke kijelentette, Erdély betöltéséhez „népességmegtartó képesség és képességmegtartó népesség kell”. Úgy vélte, az új központ mindkettőt szolgálhatja és a térség népfőiskolája lehet.
Az erdélyi népfőiskolai hagyományokra utalt Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke is ünnepi beszédében. Kijelentette, hogy a népfőiskolai mozgalom újraélesztéséhez mind az alap, mind a közösségi igény megvan. Úgy vélte, az alap és az igény találkozása biztosíthatja a következő évtizedekben is az erdélyi magyarság fejlődését.
Böjte Csaba ferences szerzetes szerint a Marianum-ház arra példa, hogy énekből és imából is házat lehet építeni. „Ne nyafogjunk, ne panaszkodjunk, ne hisztizzünk, hanem álljunk neki felépíteni Erdélyországot, a Kárpát-medencét” – biztatott a Szent Ferenc Alapítvány elnöke.
Lobmayer M. Judit, a Boldogasszony Iskolanővérek tartományfőnöknője arra emlékeztetett, hogy a rend épp 105 éve nyitotta meg a kolozsvári Marianumot, amelyben leánygimnázium és tanítóképző is működött az 1948-as államosításáig. A szovátai Marianum-ház az egykori kolozsvári Marianum szellemiségét viszi tovább.
Szovátán hétfőn délután avatták fel a Szent Ferenc Alapítvány Szent József Gyermekotthonának a sportpályáját is, melynek létrehozásához szintén a magyar kormány nyújtott támogatást.
MTI
Székelyhon.ro

Pünkösdi forgatag jótékony zarándokokkal
Jelentős érdeklődés övezte az első alkalommal megszervezett madéfalvi Pünkösdi Forgatagot vasárnap. Több ezren vettek részt a rendezvényen.
Kulturális programpontokkal, kikapcsolódási lehetőséggel várták a zarándokokat, érdeklődőket Madéfalvára a hétvégén. Az énekes, táncos bemutatókat követően Szentes Csaba, Madéfalva polgármestere köszöntötte az összegyűlteket, kiemelve, hogy az elmúlt időszakban Madéfalva a találkozások helyévé vált. A községvezető felkérte a Székely Gyors – Csíksomlyó Expressz össznemzeti zarándokvonat vezetőit, hogy adják át az útjuk során gyűjtött adományokat, amelyeket a Dévai Szent Ferenc Alapítvány szárhegyi és kovásznai otthonában élő gyermekek nevelésére fordítanak az illetékesek.
Mező Tibor, a vonatos zarándoklat egyik főszervezője elmondta, szervezésükkel több mint ezren érkeztek zarándokvonaton a pünkösdi búcsúra. Az elmúlt napokban tapasztaltak alapján pedig kijelentette, Magyarország egy és oszthatatlan.
Frigyesy Ágnes újságíró a gyűjtéssel kapcsolatban hozzátette, 1,2 millió forintot (közel 18 ezer lejt) ajánlottak fel a vonat utasai. Az összegyűlt összeg felét Csergő Hajnalnak, a gyergyószárhegyi Kájoni János Gyermekvédelmi Központ munkatársának, míg másik részét Kolozsi Istvánnak és feleségének, a kovásznai Boldog Apor Vilmos Gyermekvédelmi Központ nevelőinek adták át. Az otthonok neveltjei verssel és énekkel mondtak köszönetet az adományokért.
Kömény Kamilla |
Székelyhon.ro

Zarándoklatzáró hálaadást tartottak Udvarhelyen
A megtett út megpróbáltatásait elfedték a csíksomlyói pünkösdi búcsún megélt örömek. A közel négyszázfős, az oda-vissza utat gyalogszerrel megtevő keresztalját két és félezren várták a székelyudvarhelyi Rákóczi Sportcentrumnál.
Nyárias melegben szólt vasárnap Székelyudvarhelyen a zarándokének. A visszatérő udvarhelyi gyalogosok egy főhajtásnyi imára megálltak az úti kereszteknél és az indító mise helyszíne, a Kis Szent Teréz-plébániatemplom előtt.
Pénteken félezren indultak gyalog Székelyudvarhelyről, szombat hajnalban hatszázharmincan folytatták a hargitai Hármaskereszttől az utat. Lélek-hívó dallamokkal és a Hazajöttünk, megáldott a csíksomlyói Szűzmária című egyházi énekkel háromszáznyolcvanan érkeztek a Rákóczi Sportcentrum elé, ahol a 2016-os gyalogos zarándoklat lelki vezetői: László Attila, Tamás Barna plébánosok, Balla Imre segédlelkész és Tamás Huba, homoródkarácsonyfalvi plébános, a szentmise szónoka fogadta őket. „Az egy úton járókat” a családtagok imája, a közösségek együttérzése kísérte. És amint Tamás Barna plébános, a zarándoklatot szervező Kis Szent Teréz-plébánia kormányzója indító és fogadó gondolataiban egyaránt kifejezte: velük járt az irgalmas Isten és az égi Szűzanya.
A főcelebráns kiemelte: a hitéletnek az egyházi év folyamán három ünnephegycsúcsa van. A karácsony a családé, a húsvét a közösségé. A pünkösd az az alkalom, amikor átlépve a templom küszöbét, mint a test erei, úgy találkozunk véreinkkel a csíksomlyói Nyeregben. Székelyek, magyarok átható módon együtt vagyunk sorstársainkkal, kifejezve: lehet ránk számítani!
A zarándoklat lelki ajándékaiért szóló hálaadáson felcsendültek a Hálleluja ének-zenecsoport legszebb dallamai. Tamás Huba homíliáját a földi zarándoklét hátizsákjának példájával indította. „Amit cipelünk, az az életünk… Mi van a hátizsákodban, élet-tarisznyádban? Van, akinek ez a pár nap elröppent, fütyörészve végig járta; van, akinek az örökkévalóság volt, sok lemondással, szenvedéssel. Mosoly a könnyben, könny a mosolyban.
A sportcentrumot zsúfolásig megtöltő imádkozók a vasárnapi együttléten meglepetésként láthatták a Székelyföldi Legendárium animációs sorozatának pünkösdi epizódját.
Molnár Melinda
Székelyhon.ro

Szegény sorsú családokon segítenek a csángótúrások
A Csángótúra útvonalából idén sem maradt ki Gyergyószentmiklós, a város nehéz körülmények között élő családjai számára hoztak ezúttal is jelentős mennyiségű adományt a magyarországi támogatók. Az önkormányzat szociális osztályának munkatársait bízták meg azzal, hogy olyan helyre juttassák az adományokat, ahol a legnagyobb szükség van rá.
Hatodik alkalommal érkezett pénteken Gyergyószentmiklósra a Csángótúra csapata. Tagjai a Magyarfalu Alapítvány szervezésében évről évre adománygyűjtést szerveznek és juttatják el az összegyűlt felajánlásokat árvaházaknak és nehéz sorsú családoknak.
A Szentendréről induló támogatók végső úti célja minden alkalommal a csángóföldi Magyarfalu, de állomásokat iktatnak be Berettyóújfaluban, Türben, Gyergyószentmiklóson és Csíkszeredában, hogy az itt élő nehéz sorsú családoknak, gyerekeknek is juttassanak az adományokból.
Gyergyószentmiklós nehéz körülmények között élő családjai számára ezúttal is tartós élelmiszert, bútorokat, használt háztartási cikkeket, ruhaneműt, tisztálkodási és tisztítószereket, valamint játékokat hoztak. Az adományokat a régi kórház épületénél pakolták le, az önkormányzat szociális osztályának munkatársait bízva meg a szétosztással. Leltár készült az adományokról, amiket a szociális osztály adatbázisában szereplő rászorulók közül azok kapnak meg az elkövetkező hetekben, akiknek a legnagyobb szükségük van az ilyen típusú cikkekre.
Pethő Melánia |
Székelyhon.ro

Iskolai évfordulót ünnepelnek Nyárádszereredában
Fennállásának hatvanadik évfordulóját üli a nyárádszeredai középiskola, ünnepre várják az egykori diákokat és tanárokat. A jubileumi eseményen könyvet, dokumentumfilmet mutatnak be, emlékfát ültetnek, díszkövet lepleznek le.
A középiskola ünnepségét szombatra időzítették a szervezők, akik délelőtt 9 és 11 óra között fogadják és bejegyzik az érkező vendégeket, véndiákokat, akik könyvbemutatón, filmvetítésen vehetnek részt, iskolatörténeti kiállítást tekinthetnek meg. Az ünnepi műsor 11 órától veszi kezdetét: az iskola udvarán álló kopjafánál koszorúznak, ezzel emlékezve az elhunyt tanárokra és véndiákokra. Az évfolyamok felsorakozása és a köszöntőbeszédek után emlékfát ültetnek az udvaron. A földbe kerülő cserefa mellett emlékkövet is állítottak, amelyet ugyancsak ebből az alkalomból lepleznek le.
18 órától ünnepi műsorra várnak mindenkit a művelődési házba, ahol a helyi és a mezőkovácsházai iskolák csoportjai mutatnak be műsort, fellép a Bekecs Néptáncegyüttes is. Ezt követően az iskolaudvaron szabadtéri bálozásra nyújtanak lehetőséget éjfélig, este tábortüzet is gyújtanak.
A jubileumi alkalomra emlékkönyvet ad ki az iskola. Ennek címe – 60 év a jövőért – üzenetet hordoz, hiszen a hatvan év a múltat jelenti, de minden munka és oktatás a jövőben térül majd meg. A könyvnek többnyire fényképalbum jellege van, de volt tanárok, igazgatók és diákok is közölnek benne gondolatokat, az itt végzett osztályok is fel lesznek tüntetve benne. Amint Fülöp Lászlótól, a tanintézet igazgatójától megtudtuk: az elmúlt hatvan év alatt az iskolában 4143 diák végzett (beleértve az ideieket is), 304 tanár tanított hosszabb-rövidebb ideig, az intézményt 9 igazgató vezette. Az ünnepség alkalmából dokumentumfilm készült az iskola múltjáról. A könyv és a film megvásárolható lesz a hétvégén.
Az ünnepséget az intézmény magyarországi testvériskoláinak képviselői is megtisztelik, így Mórról, Dunaújvárosból és Mezőkovácsházáról érkeznek vendégek.
Gligor Róbert László
Székelyhon.ro

Magyarországon is bemutatta könyvét Molnár Melinda
Telt ház előtt mutatta be Budapesten Mit mondjak magának? című könyvét Molnár Melinda, szerkesztőségünk munkatársa. A szerző meghatottan tért vissza a Szent István Könyvklub által huszonnegyedik alkalommal megszervezett múlt heti könyvhétről.
A Mit mondjak magának? című interjúkötetet több székelyföldi író-olvasó találkozó után először vehette kézbe az anyaországi közönség a 24. Szent István Könyvhéten, ahol ezáltal a Verbum Kiadó is először mutatott be könyvet. Az írásokból udvarhelyszéki asszonysorsok, hadifoglyok, hadiárvák és hadiözvegyek, a kultúra embereinek gondolatai köszönnek vissza. A szerző hatalmas megtiszteltetésnek érzi, hogy könyve a rendezvényen szereplő hétezer kötetből a hetvenegy újdonság egyike volt. Az elmúlt héten hat kötetet mutattak be, az erdélyi keresztény szellemiségű kiadványokat az ő könyve képviselte.
Molnár Melinda elmondta, különösen meghatotta meghívottainak jelenléte, akik közül többen riportalanyai voltak a bemutatott kötetnek. Nekik és az érdeklődőknek köszönhetően zsúfolásig telt a Stephanus Könyvesház.
Benedekffy Katalin operaénekes – aki a kötetben is megszólal – és Sorbán Enikő népdalénekes hangjukkal örvendeztették meg a jelenlévőket, a szerzővel Szőcs Csaba, a Verbum Kiadó igazgatója beszélgetett. „Ez a mi könyvünk, hiszen rólunk szól, a mi évszázadnyi történetünkről vallanak az emberek” – fogalmazott Molnár Melinda, aki szerint a leírtak arra tanítanak, hogy imádkozzunk, dolgozzunk és ne panaszkodjunk. Hozzátette, ezúton is köszönetét fejezi ki mindenkinek, aki bármilyen módon segítette a kötet létrejöttét. „Ez igazi csapatmunka volt” – tette hozzá.
Fülöp-Székely Botond
Székelyhon.ro