Helyreállítják a jeddi emlékhelyet
A helyi református egyház telkén kapott helyet az egykori országzászlós emlékmű a Maros megyei Jedden, amelyet a helyi közösség felújíttatna – közölte Márton Csaba református lelkész.
Mint mondta, a magyar hadsereg 27. székely ezrede harmadik zászlóaljának útépítő csapata 1940 és 1944 között a környéken dolgozott, és feljegyzések szerint két hétig Jedden tartózkodott. Az egyházközség bejegyzéseiből kiderült, a gyülekezet tagjai fogadták a katonákat, velük együtt úrvacsorát is vettek a templomban.
Ennek emlékére egy országzászlótartót építettek a településnek. Ez a faluközpontban állt, és fényképekről lehet tudni, hogy a tetején egy zászlórúdtartó volt beépítve, melyre felhúzták a nemzeti lobogót. A háborút követően a rúd helyébe a leleményes helyiek kopjafát állítottak, így emlékműként állt a helyén 1989-ig.
A kommunizmus utolsó évében, egy őszi éjszakán eltüntette a helyi hatalom az építményt: kotrógéppel gödröt ástak, beledöntötték és leföldelték az építményt, majd betonból alapot öntöttek rá, amelyre egy raktárt építettek volna. Ám télen a beton megfagyott, használhatatlanná vált, így az építkezés elmaradt.
Az emlékműként számon tartott zászlótartó két éve került ki a talajból, amikor játszóteret építettek a községháza udvarán. Bányai István alpolgármesternek köszönhetően tavaly a református egyház telkére szállították, ahol a közösség betonalapot öntött, és felállították. Márton Csaba elmondta, amikor ledöntötték az emlékhelyet, eltűnt a rajta lévő feliratos márványtábla is. A kopjafát is elvitték, soha nem került elő.
„A felújításra ezután kerülhet sor, és valószínű nem lesz olcsó” – állítja a lelkész, aki szerint egy helyi lakos már felajánlotta, hogy vállalja a felújítást. A faluközpontban egyébként az önkormányzat korábban emlékoszlopot építtetett, Bányai István alpolgármester azonban úgy véli, a régi emlékhely méltóbb hely lenne nemzeti ünnepekkor a megemlékezésre.
Gligor Róbert László
Krónika (Kolozsvár)

Székely mez a pápának – A Vatikánban nyert a Jakab-csapat
Székelyföld labdarúgó-válogatottja a héten a Vatikánban vett részt egy minifocitornán, ahol a csapat minden mérkőzését megnyerve első helyen végzett. A székelyföldi küldöttség Ferenc pápával is találkozott, Jakab Zoltán szövetségi kapitány egy mezt adományozott a katolikus egyházfőnek. Székelyföld labdarúgó-válogatottja a héten a Vatikánban vett részt egy minifocitornán, ahol a csapat minden mérkőzését megnyerve első helyen végzett. A székelyföldi küldöttség Ferenc pápával is találkozott, Jakab Zoltán szövetségi kapitány egy mezt adományozott a katolikus egyházfőnek.
A minifocitornán a Székelyföld mellett a Magyar Cigányválogatott, a Magyar Koronaőrség és a pápa testőreinek együttese, a Svájci Gárda szerepelt. Tavaly nyáron Velencében is összemérte erejét a négy csapat, akkor a főleg Nyárád menti játékosokból álló székely válogatott első helyen végzett. Az idei vatikáni tornára a Székelyföld a Magyar Cigányválogatott menedzserén, Mezei Istvánon keresztül kapott meghívást.
Az egynapos torna mérkőzéseit műfüves pályán, 7+1-es felállásban rendezték. Az udvarhelyszéki és Nyárád menti játékosokból álló Székelyföld mindhárom találkozóját magabiztosan nyerte meg, tizenhat gólt szerzett, és csupán egyet kapott.
Szerdán reggel pápai meghallgatáson is részt vettek. „Nagyon szép és megható esemény volt. A téren több ezer ember várta a pápát. Mi nagyon közel kerültünk hozzá, pár lépcsőfokra voltunk tőle. A végén lejött közénk, pár emberrel kezet fogott, így alkalmam adódott rá, hogy átadjak neki egy Székelyföld mezt” – közölte Jakab Zoltán, a válogatott szakmai irányítója. Hozzátette, hogy mindezek megvalósulásában óriási szerepe volt Németh László pápai prelátusnak, a római Szent István Ház vezetőjének, aki egyben házigazdájuk és idegenvezetőjük is volt. A küldöttségnek egyebek közt lehetősége volt megtekinteni a Svájci Gárda laktanyáját és a pápai rezidenciát is.
Jövőre a Székelyföldön szeretnék megrendezni a tornát, az időpont egyelőre nem ismert. A csapat vatikáni szereplésében nagy szerepet vállalt Karácsony Károly (Nyárádgálfalva polgármestere), Tóth Sándor ( Nyárádszereda polgármestere), Csíki Sándor (a Csíki Tours képviselője), illetve Wenczel Kristóf, a Székelyföldi Labdarúgó-egyesület elnöke.
Zátyi Tibor
Krónika (Kolozsvár)

Budapesti kiállítás a nagybányai művésztelep megalakulásának évfordulóján
A nagybányai művésztelep megalakulásának 120. évfordulója alkalmából Nagybánya 120 év – MissionArt 12 kép címmel szerdától látogatható kiállítás Budapesten, a MissionArt Galériában.
A május 28-áig nyitva tartó tárlaton Hollósy Simon, Ferenczy Károly, Börtsök Samu, Boromisza Tibor, Iványi-Grünwald Béla, Kádár Géza, Dömötör Gizella, Ziffer Sándor, Jándi Dávid, Nagy Oszkár, Pittner Olivér és Mattis Teutsch János egy-egy képe idézi meg a nagybányai művésztelep történetét.
Jurecskó László galériavezető, művészettörténész az MTI-nek elmondta: május 5-én volt 120 éve, hogy elkezdődött a modern magyar művészet története, ekkor érkezett Hollósy Simon és csapata Nagybányára. A kiállításon az alapító mester, Hollósy Simon egyik műve mellett Ferenczy Károlytól, a nagybányai plein air művészet legnagyobb alakjától a Vasárnap délután című festmény lesz látható, de ebbe a sorba tartozik Börtsök Samu Nagybánya a Virághegyről című képe is.
A neósokat, a vad, élénk színekkel festőket Boromisza Tibor, Ziffer Sándor és Kádár Géza képviseli, míg a világháború alatti kubizmust Dömötör Gizella. A két világháború közötti neoklasszicizmust Jándi Dávid, míg a korszak kubista műveit Pittner Olivér alkotása reprezentálja, a sort pedig Mattis Teutsch János képe zárja – mondta a galériavezető.
Hangsúlyozta, hogy a MissionArt Galériának 25 éve az egyik fő feladata a nagybányai művészet feltárása, feldolgozása és eljuttatása a gyűjtőkhöz. „1991-ben fedeztük fel magunknak azokat a művészeket, akik a magyar művészettörténet kánonjában vagy ismeretlenek voltak, vagy ha ismertek is voltak, nem volt mögöttük megfelelő mennyiségű és minőségű ismert alkotás” – idézte fel a művészettörténész, hozzátéve, hogy a művek többsége Erdélyben vagy Magyarországon lappangott. Kiemelte, hogy most láthatja először a közönség Ziffer Sándor 1910–1911 körül készült párizsi olajfestményét és Hollósy Simon Nereszen című tájképét.
Hangsúlyozta: korábban a magyar művészettörténetben Nagybányával kapcsolatban elsősorban az alapító nemzedék tagjaival, Hollósy Simonnal, Ferenczyvel, Thorma Jánossal, Réti Istvánnal és Iványi-Grünwalddal foglalkoztak, de nem dolgozták fel a művésztelep modern irányzatait. Jurecskó László emlékeztetett arra, hogy a galéria 1992-ben rendezett először kiállítást a nagybányai művésztelepről, amely a neósok fellépésétől 1944-ig követte végig az alkotókat. Mint mondta, a most nyíló kiállításon olyan művek szerepelnek, amelyek a galérián keresztül kerültek különféle neves gyűjteményekbe. A Falk Art Fórum című rendezvény keretében május 21-én, szombat délután Jurecskó László tárlatvezetést is tart a kiállításon a MissionArt Galériában.
Krónika (Kolozsvár)

Nemzeti sorsregény
Gidófalvi szerző második kötete
A tavasz folyamán jelent meg G. Szabó Ferenc legújabb kötete, Félre az útból! címmel a marosvásárhelyi Garabontzia Kiadónál. A gidófalvi szerző második műve olyan rövid prózai írásokat tartalmaz, amelyek mindannyiunk gondolatainak ébresztője lehetnek.
„Minden van itt. A miénk itt minden!” – írja a háromszéki író egyik művében, arra célozva, hogy a székelység képes volna boldogulni önerőből. Feszegeti népe szabadsággátló rácsait, árulók között keresi a kiutat a megalkuvásból, az önmegtagadásból. Megméretkezik a mindenkori idegen hatalmak eltipró próbálkozásaival, daccal és reménnyel ragad tollat. Bátorság kell egy ilyen könyvet megírni, az érzelmek tiszta áradását úgy továbbadni, hogy nyomodban lopakodnak az elleneid.
G. Szabó Ferenc egyéni sajátossága, hogy másképp látja az életet. Nem alkudozik, nem másol, csak körülnéz, megfigyel és alkot. Tollal harcol népe szabadságáért. A falusi hétköznapokból ragad ki drámai mozaikjeleneteket, de büszkén emlékezik Gidófalva nagyjaira is. A könyvet a székelykeresztúri Druta Annamária illusztrálta.
Ilyés András Zsolt
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A betegágy mellett eltöltött idő szent idő
„A nővérek ma még betegápolók, de eljön a nap, amikor egészségápolók lesznek” – mondta Florence Nightingale (1820–1910) brit ápolónő, a modern nővérképzés megalapítója, kinek emlékére minden évben május 12-én ünneplik meg az ápolónők világnapját. Szerdán, a világnapra készülve, Nagyváradon gyűltek össze a Caritas Catolica házi-beteggondozói programjának munkatársai, valamint az idősotthonok ápolónői és gondozónői, hogy egy rendhagyó szakmai találkozó keretében közösen ünnepeljenek. Az esemény ünnepi szentmisével kezdődött a Nagyvárad-újvárosi Szent László templomban, ahonnan a résztvevők a plébánia alagsorában berendezett közösségi terembe vonultak.
„Ferenc pápa üzeneteiben gyakran emeli ki a betegágy melletti munka értékességét. Az ilyen szolgálat fáradságos és nyomasztó tud lenni, főképpen akkor, ha hónapokon, vagy éveken át húzódik. Ez a szolgálat azonban az életszentség felé vezető úttá válhat. A betegágy mellett eltöltött idő szent idő” – fogalmazott beszédében az egybegyűlteket köszöntő Nagy Andrea, a nagyváradi Szent Erzsébet Idősotthon vezetője, aki hozzátette – „A mai rendezvénnyel hálánkat fejezzük ki szakápolóinknak, idősgondozóinknak, lelki gondozóinknak, segítő szakembereinknek mindennapi munkájukért”.
A világnapi ünnepség keretében két előadást is meghallgathattak a szakemberek. A rendezvény első felében Barta Szabolcs lazarista atya a beteggondozás lelki vetületeiről értekezett Ép lélek címmel. Előadásában beszélt többek közt arról a lelki többletről. „Ez a plusz túlmutat az elvégzett rutinos munkájukon. Ebben mutatkozik meg az Istentől kapott irgalmas szeretet” – fogalmazott az atya, aki a későbbiekben beszélt még a szakmai kiégés fogalmáról, okairól és tüneteiről, valamint arról, hogy hogyan lehet azt megelőzni és kezelni egy nagy lelki és fizikai terhekkel járó munkakörben. A világnap záróakkordjaként Staharoczky Noémi táplálkozási szakértő a gondozói munka testi vetületeiről és az egészséges életmódról tartott előadást Ép testben címmel. A résztvevő mintegy félszáz szakápolónak ugyanakkor egy bőséges szeretetvendégségre is kedveskedett a Caritas.
Sz. G. T.
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Jakabffy Elemérre és Páskándi Gézára emlékeznek
Művelődési eseményekben gazdag napok elé nézünk május harmadik hetének második felében.
Jakabffy Elemér, a kiváló kisebbségpolitikus születésének 135. évfordulója alkalmából tizenkettedik alkalommal rendezi meg az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület a rá emlékező, szellemi örökségét éltetni hivatott Jakabffy Napokat.
Május 19-én délután és 20-án délelőtt a Szatmár Megyei Múzeum II. emeleti dísztermében kerül sor a Jakabffy Elemér munkásságának generációkat átívelő időszerűsége című kárpát-medencei tanácskozásra.
A Jakabffy Napok folytatásaként 20-án, pénteken a koraesti órákban Szatmárhegyen a Jakabffy-tanácskozás hivatalos meghívottai tisztelegnek együtt Páskándi Géza emléke előtt.
Mivel a Jakabffy-tanácskozás programjának véglegesítését követő napokban került ki a nyomdából Jeszenszky Géza volt külügyminiszter Kísérlet a trianoni trauma orvoslására című kötete, a szerző jelenlétét kihasználva a Jakabffy Napok 19-e délutáni tanácskozásának szünetében a kötet iránt érdeklődők szót válthatnak néhány perc erejéig Jeszenszky Gézával és megvásárolhatják, valamint dedikáltathatják új könyvét. Mintegy előkészítve és segítve ezzel másnapi előadása jobb megértését
Minden érdeklődőt szeretettel várnak a Jakabffy Napok és a Páskándi-megemlékezés programjaira a szervezők.
szatmar.ro

Irodalmi est a SZIN programjában
A Szatmári Ifjúsági Napok keretében kerül sorra a tavalyihoz hasonló irodalmi est, 17 órai kezdettel, az Ács Alajos Stúdióteremben.
Az irodalmi esten a szerkesztők bemutatják a Sugárút. Szatmár Műhely című negyedévi folyórat legújabb számát, és fellépnek a kiadvány vendégszerzői: Vári Attila ( Budapest), Fischer Botond ( Kolozsvár) és Zagyva Zoltán ( Szatmárnémeti).
Az esemény házigazdája Bessenyei Gedő István, a Harag György Társulat művészeti igazgatója. A szervezők minden irodalom iránt érdeklődőt szeretettel várnak.
A Szatmári Ifjúsági Napokat egyébként a hétvégén, május 13-15. között tartják, a rendezvény programjában szerepel továbbá humorest, pszichológia előadás, kocsmasport-verseny és koncert is.
szatmar.ro

Felavatták az amerikai rakétavédelmi rendszert Deveselun
Felavatták az amerikai rakétavédelmi rendszer romániai elemeit a dél-romániai deveselui katonai támaszponton csütörtökön.
Az ünnepélyes keretek között tartott rendezvényen részt vett és beszédet mondott többek között Jens Stoltenberg NATO-főtitkár, Robert Work amerikai helyettes védelmi miniszter és Dacian Cioloș miniszterelnök.
Work azt mondta, hogy a rakétavédelmi rendszernek köszönhetően a NATO hatékonyabban tud védekezni a támadások ellen. Rámutatott: 2013-hoz képest, amikor elkezdődött a támaszpont megépítése, jelentősen megváltozott a biztonsági helyzet, újabb fenyegetések jelentek meg, ezért úgy vélte, hogy a varsói NATO-csúcs előtt lényeges, hogy a szövetség egységet és szolidaritást mutasson.
Stoltenberg történelmi pillanatról beszélt, és úgy vélte, hogy a romániai támaszpont üzembe helyezése jelentősen növeli a NATO európai szövetségeseinek biztonságát, hosszú távon védelmet jelent a fenyegetések ellen. Ismét nyomatékosította, hogy sem a Romániában megépült, sem a Lengyelországba telepítendő védelmi rendszer nem Oroszország ellen irányul.
Ezt azzal támasztotta alá, hogy túl kevés elfogórakétát telepítettek, és azokat túlságosan délre és túl közel helyezték Oroszországhoz ahhoz, hogy orosz interkontinentális ballisztikus rakétákat is megsemmisíthessenek.
A főtitkár kifejtette, hogy a romániai támaszpont egy szélesebb védelmi rendszer része, amelyben Lengyelország mellett Németország, Dánia, Hollandia, Nagy Britannia, Spanyolország és Törökország is részt vesz.
A csaknem 170 hektáron elterülő, 800 millió dolláros költséggel megvalósult támaszpontra egyebek mellett ballisztikus rakéták megsemmisítésére alkalmas 44 elfogórakétát és egy nagy teljesítményű radart telepítettek. Az elfogórakéták hatótávolsága 500 kilométer, és maximális sebességük óránként 9600 kilométer.
A Bukaresttől 180 kilométerre, a román-bolgár határ közelében levő településen található katonai támaszpontot az 1950-es években az orosz hadsereg építette.
Románia és az Egyesült Államok 2009-ben állapodott meg az amerikai rakétavédelmi rendszer egyes elemeinek Romániába telepítéséről. Bukarest 11 millió dollárt költött a katonai bázis felújítására és biztonságossá tételére. A deveselui támaszpont az elmúlt huszonöt év legnagyobb védelmi beruházása Romániában.
maszol.ro

Háromszék továbbra is kiáll a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezése mellett
Lassan évtizedekben lehet mérni, mióta próbálja az őshonos nemzeti kisebbségek jogait, illetve specifikus igényeit az Európai Unió jogalkotásában szempontként érvényesíteni a magyarság – emlékeztetett Tamás Sándor, a Kovászna megyei tanács elnöke.
Mint ismeret, 2013-ban több magánszemély kezdeményest nyújtott be több nemzeti kisebbség képviselőjeként az Európai Bizottsághoz, azzal a céllal, hogy a nemzeti, nyelvi régiók sajátos védelemmel rendelkezzenek az Európai Unióban.
A kezdeményezés számos országból talált támogatókra. A kezdeményező bizottság tagjai közt szerepelt: Izsák Balázs, Románia, Székelyföld, Dabis Attila, Magyarország, Boldoghy Olivér, Szlovákia, Felvidék, Dudda Roland, Ausztria, Gillet Pierre, Belgium, Jeursen Franciscus, Albert Bernardus, Hollandia, Martiarena Miren, Spanyolország, Baszkföld, Őry Péter, Szlovákia, Felvidék, Publik Antal, Svédország, Schmalcz Andreas Németország, Xucla Jordi Spanyolország, Katalónia.
A kezdeményezést az Európai Bizottság 2014-ben elutasította. Ezt követően az SZNT nevében Izsák Balázs és Dabis Attila, Magyarország és Kovászna Megye Tanácsának támogatásával fellebbezett a döntés ellen, ám az Európai Bíróság elutasította az óvást.
Tamás Sándor Brüsszel döntését minősítette
Tamás Sándor, háromszéki tanácselnök a döntéssel kapcsolatban elmondta: „Számítottunk arra, hogy ezt a döntést hozza majd a bíróság: az Európai Unió, rendkívül finoman fogalmazva, fél a nemzeti kisebbségi jogok felvállalásától. A nemzeti kisebbségek problémáinak megoldását a szőnyeg alá seprik, olyan érvekre támaszkodva, amelyeket elfogult politikumtól, bíróságoktól hallhattunk. Persze mondhatnánk azt, hogy akkor semmi értelme sem volt az egésznek, de ez nem igaz. Brüsszelben egyszerűbb félrenézni, ha a magyar egyetemekről, nyelvi jogokról, szimbólumhasználatról, vagy akár a Mikó-ügyről van szó” – mondta a tanácselnök.
Tamás Sándor elmondta, hogy amikor egyetlen megyei önkormányzatként támogatták a fellebbezést, tudatosan tették, hogy Brüsszelben ismét megvitassák a kérdést.
„Szlovákia és Románia képviselete is visított – én azt mondom, hogy jól is tették, mert ezáltal nekünk segítettek, hiszen mediatizálták ezt a problémát. Ebben a helyzetben az első lépés, hogy rajtunk kívül más is tudjon a probléma létezéséről. Ez nem győzelem, sőt iszonyatosan távol van attól, ellenben egy olyan kiindulópont, amibe belekényszerültünk, belekényszerítettek bennünket” – mondta.
Tamás Sándor hozzátette: fontosnak tartja, hogy a most született döntést Izsák Balázsék megfellebbezték. „Ettől nyilván nem változik meg az eurokraták gondolkodásmódja, de most nem is az a cél: azt akarjuk elérni, hogy olyanok legyünk, mint a kavics a cipőben, ideig-óráig lehet mellőzni, de amikor a talpat már nagyon szúrja, akkor muszáj, kell a kérdéssel foglalkozni. Ezek után nyilvánvaló, hogy továbbra is támogatjuk ezt a kezdeményezést!” – hangsúlyozta.
Kovács Zsolt
maszol.ro

A román kormányt Nagyváradról irányítják
A Cioloș-kormány a nagyváradi polgármester utasítására – aki a Nemzeti Liberális Párt főtitkára is egyben – törvényeket felülíró rendelettel sietett a kínos referendumkalandba keveredett Ilie Bolojan megtámogatására.
A kormány szerdai ülésén elfogadott, a 2000/3-as számú törvényt módosító sürgősségi kormányhatározat alapján – az illetékes választási bizottságok állásfoglalása ellenére – megtarthatják a Nagyvárad és a szomszéd község, Váradszentmárton egyesítéséről szóló referendumot június 5-én, a helyhatósági választásokkal egy időben. A határozat szerint ugyanazokban a szavazóhelyiségekben, ugyanazokkal a választási bizottságokkal szervezhetik meg a helyi jelentőségű népszavazást Nagyváradon és a Botoşani megyei Dîngeni községben, ahol Gulioaia, Buneni és Coşteni falvak létrehozásáról kérdik majd a helybélieket.
A nagyváradi helyi tanács NLP-s többsége kedden fogadta el a népszavazás menetrendjét, azzal a felkiáltással, hogy amennyiben másnap megszületik a kormányhatározat, lesz referendum a helyhatósági választásokkal egyszerre. A kierőszakolt kormányhatározatnak köszönhetően egyébként az sokadik mandátumára pályázó Bolojan polgármesternek sikerül betartania azt az ígéretét is, hogy a referendum nem jár más költséggel, mint a szavazólapok kinyomtatása. Az előző két népszavazás a választók távolmaradása miatt nem hozta meg számára a győzelmet, ám most az önkormányzati választások örve alatt meglehet a kellő érdeklődés és többség. A románság erőteljes propagandát folytat Nagyvárad még nagyobbá tétele érdekében, mind a területét, mind a lakosságszámot illetően. A Ceaușescu-rezsim idején az erőltetett iparosítás és urbanizáció farvizén az 1966-ban még csak százezres, magyar többségű város a rendszerváltás évére negyedmillióssá és kétharmad részben román lakosúvá vált.
A Körös-parti város lakosságának ma már alig 22-23%-át kitevő magyarság politikai képviselői közül egyelőre csak az RMDSZ van jelen a helyi képviselő-testületben, de semmilyen lényeges döntésbe nem képes beleszólni. A grandomán Bolojan elképzeléseit nem mindig ellenezték a tulipánosok kellő eréllyel az elmúlt években, a színromán környékbeli falvak bekebelezéséről szóló referendum kapcsán is szordinóval foglaltak állást, holott az előnytelen a magyarságra nézve, amelynek létszáma a következő népszámlásig a 20% alá csökkenhet. Az Erdélyi Magyar Néppárt pedig csak a partvonalról tudott eddig bekiabálni, nem lévén képviselete az önkormányzatban.
itthon.ma//erdelyorszag

Határon túli kisebbségek helyzete: Szlovákia esetében javulás tapasztalható
határon túli magyarságot érintő problémák döntő többsége továbbra is fennáll, azonban Szlovákia és Szerbia vonatkozásában javulás tapasztalható. Erről tájékoztatta Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár Astrid Thorst, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) nemzeti kisebbségi főbiztosát.
A Miniszterelnökség (melyhez az államtitkárság is tartozik) közleménye szerint az államtitkár a hivatalában fogadta az EBESZ főbiztosát, ahol tájékoztatta őt a legutóbbi látogatása óta tapasztalt fejleményekről. Eszerint a határon túli magyarságot érintő problémák többsége továbbra is fennáll, Szlovákia és Szerbia esetében javulás tapasztalható, míg az erdélyi magyar kisebbség helyzete jelentős mértékben romlott.
Az államtitkár konkrétan megemlítette – a romlás kézzel fogható jeleiként – a nyelvi jogok, a szimbólumhasználat korlátozását, valamint az egyházi és közösségi ingatlanok restitúciója területén tapasztalható visszaéléseket. Az ukrajnai magyarság helyzetével kapcsolatban Potápi Árpád János kiemelte, hogy jelentősen bonyolítja a helyzetet az országban elhúzódó politikai válság.
Astrid Thors biztosította a magyar kormány képviselőit arról, hogy továbbra is figyelemmel kíséri a térségben élő kisebbségek helyzetét, és reményét fejezte ki azok helyzetének mielőbbi javulásával kapcsolatban.
(Felvidék.ma/Miniszterelnökség)
Felvidék.ma

A szakemberképzés, illetve szakemberhiány problémájáról tanácskoztak
Újabb megbeszélést tartottak gyárlátogatással összekötve a szakemberképzés, szakemberhiány témájában csütörtökön. Ezúttal a fémiparban érdekelt németországi Engmatec Kft. csíkszeredai székhelyén találkoztak az érintettek.
Stefan Burckhardt, az Engmatec Kft. csíkszeredai munkapontjának vezetője elmondta, már eddig is több ezer eurót fektettek a munkaerő betanításába és képzésébe, ám további munkaerőre lenne szükségük. Mint mondta, a cég érdekelt abban, hogy megbeszéljék a szakemberhiány problémáját, szerinte jó ötlet lenne, ha legalább évente háromszor nyílt napokat szerveznének a vállalkozók, hogy a szülők és a fiatalok is láthassák, milyen munkafolyamatok zajlanak egy cégnél. A német szakember szerint jó lenne bevezetni az egyetemeken a szemeszteri vagy féléves kötelező gyakorlatot.
A megbeszélésen az is elhangzott, hogy a fémipar megítélésén is javítani kellene. Kósa István, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai Karának dékánhelyettese ezzel kapcsolatban hozzáfűzte, hogy egy PR-kampány megoldás lehetne erre: például kis videofilmek készülhetnének arról, hogy hogyan néznek ki ezek a gyárak, műhelyek, és hogy milyen körülmények között zajlik a munka.
Tankó István, a csíkszeredai Székely Károly Szakközépiskola igazgatója a téma kapcsán kiemelte, 40 céggel állnak szerződésben, ahol a diákok gyakorlatozhatnak, és nyitottak újabb együttműködésre. Arról korábban szó esett, hogy szeretnének egy CNC vezérlésű – azaz programozható mikroszámítógéppel működtetett – szerszámgépek kezelésének oktatására szakosztályt indítani, ehhez vannak didaktikai eszközeik, illetve az iskola két mérnöke továbbképzésen vett részt, így az alaptudást át tudják adni a diákoknak, tehát a feltételek adottak egy szakosztály indítására, azonban erről a tanügyi minisztérium dönthet.
Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke, elmondta még a kilencedik osztályba való beiratkozás előtt kellene a gyermekekkel megismertetni a szakiskolai lehetőségeket. A téma kapcsán még hozzátette, hogy a felmérést készítettek az V-VIII. osztályosok körében a pályaválasztásról, ennek az eredményét majd kedden mutatják be.
Barabás Hajnal
Székelyhon.ro

Elismerés az értékteremtő tevékenységért
Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Maros megyei szervezete évek óta köszönti és díjban részesíti azokat a művészeket, tudósokat, orvosokat, egyetemi tanárokat, akik tevékenységükkel hozzájárultak közösségük értékeinek gyarapításához. Az idén Olosz Katalin néprajzkutató, Kerekes Péter Pál fotóművész és Bölöni Domokos író, publicista vehette át az elismerést.
Az ünnepi eseménynek a Kultúrpalota kisterme adott otthont. Kilyén Ilka, az EMKE Maros megyei elnöke köszöntötte a díjazottakat, és ismertette az elismerés jelentőségét, majd Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója szólt az egybegyűltekhez.
Olosz Katalin néprajzkutató érdemeit Barabás László ismertette, kiemelve azt a hatalmas munkát, amelyet az erdélyi magyar folklór kutatása jelentett. Olosz Katalin háromszéki származású, Sepsiszentgyörgyön érettségizett. Kolozsvárra ment egyetemre, a Bolyaira, amelyet időközben változtattak Babeș-Bolyaira. Pályafutásának első 25 évében tanított a marosvásárhelyi pedagógia főiskolán, amelynek megszűnése után a Román Akadémián dolgozott tudományos kutatóként. Kötetei jelentek meg az erdélyi magyar folklórról, feltárta mindazt, amit a szakma sem ismert, hatalmas adatanyagot gyűjtött össze. A rendszerváltást követően, 1990 után pályája fölfelé ívelt, nyugdíjasként sem hagyta abba a munkát. Jelenleg az erdélyi magyar ballada katalógus összeállításán dolgozik.
Kerekes Péter Pál fotóművészt Gáspár Melinda méltatta, felsorolva mindazt, amit a természetjáró fotográfus a közösségéért tett. A marosvásárhelyi születésű fotóművész életét meghatározta születési helye, gyermekkori környezete, a cukorgyár, a közeli Maros, a gyümölcsös, az erdő, a rét, a természet. A Bolyai Gimnáziumban érettségizett, a műszaki főiskola után a cukorgyárban dolgozott, majd a Both Károllyal való találkozása végképp a természet felé irányította. Túrázott, fotózott, lefényképezte például a város összes ritka fáját, fotóklubot irányított, kiállításokon vett részt, újraalapította az Erdélyi Kárpát-Egyesületet. Kerekes Péter Pál hatvan éve járja a természetet, ötven éve lóg a nyakában a fényképezőgép. Nem csak a természetet és a természetjárást szerettette meg nagyon sok emberrel, de a szeretet képességét is átadta.
Bölöni Domokos író, publicista érdemeiről Nagy Miklós Kund beszélt. Az első 70 év a legnehezebb, a többi jön magától – mondta volt kollégájáról a méltató. Bölöni Vámosgálfalván végezte az elemi iskolát, Dicsőszentmártonban érettségizett, Marosvásárhelyen szerzett tanári diplomát, Korondon tanított, majd 1990-től a Népújság munkatársa volt. Öt éve nyugdíjas, de egy vérbeli tollforgató nem tud nyugdíjba vonulni. Annyi mindent megélt, rengeteg embert megismert, memóriája őrzi a számtalan emléket, és mindehhez még hozzájön a végtelen fantáziája – akár több kötetet is megírhatna, hangsúlyozta Nagy Miklós Kund, aki egy nagyobb regényt vár a díjazottól. Humor nélkül lehet, de nem érdemes élni – tette hozzá a méltató, aki humoros megfogalmazásban sorolta fel Bölöni Domokos megjelent köteteit.
A díjátadó második felében Ritziu Ilka Krisztina kalotaszegi népballadát adott elő, majd a Kántor-tanítóképző Főiskola kórusa lépett fel Csíki Csaba karnagy vezetésével.
Antal Erika |
Székelyhon.ro

Csíksomlyó: út a teljesebb élethez
Pünkösd ünnepének nemcsak Erdélyben, hanem az egész Kárpát-medencében a csíksomlyói búcsú lett a szimbóluma. Portik-Hegyi Kelemen pápai káplánnal, a gyergyószentmiklósi Szent Miklós-plébánia főesperes-plébánosával pünkösd megfogható üzenetéről, a Szentlélek adományairól és a búcsújárás reneszánszáról beszélgettünk.
– Ha a pünkösdöt összehasonlítjuk karácsonnyal vagy húsvéttal, sok embernek úgy tűnik, hogy a Szentlélek kiárasztásának ünnepe egy kevésbé megfogható és megtapasztalható egyházi esemény. Lelkészként találkozott-e már ezzel a dilemmával?
– Az egyház tanítása szerint az Atya és a Fiú után a Szentlélek a harmadik isteni személy. Az Atyát könnyű atyaként elképzelni, közel áll az emberekhez, megvannak az ezzel kapcsolatos tapasztalataink. A Fiú, aki emberré lett, olyan volt, mint mi, tehát egészen közel áll hozzánk. A Szentírásból tudjuk, hogy Isten a szeretetét a fián keresztül mutatja meg. A Szentlélek, a harmadik isteni személy, távolabb áll a mi emberi felfogásunktól, de itt jön a képbe a hit kérdése. A Biblia leírása alapján a Szentlelket sokkal inkább gyümölcseiről lehet megismerni. Ő az a személy, akin keresztül Isten vezet bennünket, azaz a sugallatai eljutnak hozzánk. Ezek azok a gondolatok és ötletek, amelyeket nem tudatosítunk, hogyan, honnan származnak. Ezek sokszor egy-egy imádság után érkeznek. Időnként azt érezzük, hogy ilyen sugallatok révén kerül világosságba életünkben mindaz, ami addig sötétségben volt. Ezt is a Szentlélek munkájának tulajdoníthatjuk.
– A Szentlélek első kiáradását Jézus mennybemenetele után tapasztalhatták meg az apostolok. Mi ennek az ünnepnek a mai ember számára szóló üzenete?
– Húsvét után a negyvenedik napon Jézus fölment a mennybe, és az apostoloknak azt hagyta hátra, addig maradjanak ott, amíg a magasságból el nem tölti őket az erő, tehát ameddig a Szentlelket el nem küldi számukra. A Szentírás szerint ez a mennybemenetel után tíz napra történt meg, és ötven napra Jézus feltámadását követően. Az Apostolok cselekedete leírja, hogy az apostolok a Szűzanyával együtt imádkoztak és közösen készültek pünkösd eljövetelére. Amikor a Szentlélek betöltötte őket, elkezdtek bátran beszélni, prédikálni, megvallva hitüket. A Szentlélek adományaként kapták meg a tudás és a bátorság lelkét. Mai szemmel nézve csodának tűnik, hogy a Jeruzsálembe érkező sokszínű és soknyelvű tömeg megértette az apostolok igehirdetését, nem voltak nyelvi korlátok. Mindez a Szentlélek műve, mint ahogy az is, hogy napjainkban szintén Máriával együtt megyünk Istenhez imádkozni, és várjuk a Szentlélek kiáradását mindennapi életünkre. Ez a kiáradás sokféleképpen megtapasztalható, átélhető a mai ember számára is.
– A katolikus egyházban a pünkösd szorosan összefügg a búcsújárás hagyományával. Acsíksomlyói búcsú az egyházi rendezvények sorában is kimagasló, ahova évi rendszerességgel százezrek látogatnak el a teljes Kárpát-medencéből, de még távolabbi helyekről is. Mennyire újszerű ez a hatalmas megmozdulás?
– Gyökerei egyértelműen a kommunizmus előtti időkbe nyúlnak vissza, de akkor sem járt ekkora tömeg Csíksomlyóra. A kommunizmusnak sikerült korlátoznia a búcsújárást: sokkal kisebb méretekben és kevésbé feltűnően működhetett. A rendszerváltás óta ismét reneszánszát éli, Székelyföld minden részéből indulnak zarándokok, akikhez egyre több külföldi is csatlakozik. A csíksomlyói búcsú mai méretét nagyban elősegítette a közlekedési viszonyok gyors fejlődése: személygépkocsival, buszokkal és vonattal egyaránt tömegek érkeznek, évről évre egyre többen. Sikerült újjáéleszteni a kommunizmus előtti gyalogos zarándoklat hagyományait is. Még azok is, akik nagy tömegben kocsikkal, buszokkal érkeznek, megtesznek pár órás gyalogos zarándokutat. Egyre népszerűbb az egy-két napos, az egyhetes vagy az ennél hosszabb idejű zarándoklat is.
– A Mária-kegyhelyek között Kárpát-medence-szerte jelzett zarándokutak vezetnek. Ez milyen mértékben lendítette fel Csíksomlyó népszerűségét?
– A spanyolországi Szent Jakab út, az El Camino mintájára Kelet-Európában is számos jelzett zarándokút létesült az elmúlt években. A Mária-kegyhelyeket napjainkra már szervezetten is összekötötték. A lengyelek nagy zarándokhelyétől, a czestochowai Fekete Madonnától Csíksomlyóra is el lehet jutni. A montenegrói Medzsugoriétől a magyarországi Máriapócson át az ausztriai Mariazellig, az erdélyi Csíksomlyóig vagy a lengyelországi Czestochowáig (hogy csak a legismertebbeket említsem) bármelyik útszakasz jelezve van gyalogos zarándokok számára. Nyilván, ilyen hosszúságú utakat kevesebben vállalnak, de vannak kisebb-nagyobb csoportok vagy családok, akik gyalog vagy kerékpárral vágnak neki a több száz kilométeres zarándokútnak.
– Miért vállalják az emberek a hosszú és sok megpróbáltatással járó zarándokutakat ilyenkor, pünkösd táján?
– Minden zarándoklatnak van célja. Akárcsak az ember életének. A hívő ember számára ez a cél az Istennel való együttlét. A keresztény ember éppen amiatt nem bolyong a világban tanácstalanul, mert van egy világos célja. Természetesen mind a rövidebb, mind a hosszabb zarándokutak áldozatot is jelentenek, ami révén a zarándok megtisztul. Az ember sokkal közelebb kerül a természethez, mely hozzásegít, hogy Istenhez is közelebb kerüljön. Az úton haladva megpróbál együtt járni Istennel. Ebben segítik az imádságok, az énekek és különösen az elmélkedések. A zarándok ilyenkor jobban önmagába fordul és másképp tekint az embertársaira is. Megszületik a teljesebb élethez szükséges háromszög: én, a zarándok, a szerető Isten és az embertárs. Számvetést készít értékeiről és a fölösleges dolgokról, a változtatáshoz pedig Isten segítségét kéri. A zarándoklat összetett dolog, amely egyaránt jelenti a befele, a felfele és az embertársakra történő rátekintést. Útközben a zarándok másokra is rászorul és segítséget kér, és ő maga is tud segíteni.
– Mit jelent a csíksomlyói búcsú egy olyan világban, ahol folyamatosan csökken a kereszténységüket megélő és megvalló emberek száma? Mekkora lehet ennek az evangélizációs szerepe?
– Sok olyan emberrel találkoztam már, akiket a kíváncsiság hozott el Csíksomlyóra. Feltették maguknak a kérdést: mi történik itt, ahova több százezer ember megy? Van ennek a helynek valamilyen kisugárzása, vonzása? Természetfölötti dolog ez, tényleg van Isten? Minden emberben benne rejlik a keresés, az anyagi világ fölé történő fölemelkedés vágya. Az emberek azt érzik, ők többre vannak teremtve annál, mint amit a mindennapi életben megtapasztalnak. Sokan kíváncsiságból jönnek el, és itt valami megragadja őket. Valami olyasmit kapnak, amire szükségük van. Amit nem találnak meg hétköznapi munkájukban és a napi élvezetekben. Sok ember megtapasztalja ezt a hiányérzetet, és erre kap választ a búcsún. Utána rendszerint alig várják a következő találkozót, hogy ebből az érzésből még többet kaphassanak. Így kerülnek közelebb Istenhez. Utána elkezdenek tovább kutatni, keresni, kérdezni, tanulmányozni, és eljutnak a hit kérdéséig. Sokan így kerülnek újra kapcsolatba Istennel és az egyházzal.
– Mennyire van a pünkösdi búcsújárásnak ökumenikus kisugárzása, hiszen Csíksomlyóra sok protestáns is eljut...
– Valóban sok református, unitárius és még más felekezethez tartozó, sőt még nem hívők is eljönnek Csíksomlyóra. Az a jó ebben a nagy rendezvényben, hogy szerető atyaként Isten mindenkinek tud adni valamit. Van, aki éppen itt tudja befogadni azt, amit Isten akar adni neki. Ezt nem ökumenizmusnak nevezném – a katolikus egyház itt nem az ökumenizmust akarja építeni, ami amúgy fő célkitűzései közé tartozik, hanem itt igyekszik megélni azt, ami a vallásos életéhez hozzátartozik. Ezt viszont nem úgy teszi, hogy másokat kizárjon. Az itt megélt vallásosság, az Isten és az emberi szeretet kisugárzik, és ez vonz másokat. Annyiban nevezhetjük ökumenikus eseménynek, amennyiben itt a különböző felekezetűek együtt imádkozva, egymást elfogadva és egymás iránti szeretetet megélve közelebb kerülnek Istenhez. A katolikus egyház azt mutatja meg, hogyan éli ő a pünkösdöt, és a más felekezetű ember ebből azt választhatja ki, ami számára jó.
– Gyergyószentmiklósi főesperes-plébánosként ön számára mit jelent pünkösd ünnepe?
– Számunkra a pünkösd megélése több szempontból is összekapcsolódik a zarándoklattal. Az utóbbi öt évben Gyergyószentmiklós fogadja a Magyarországról vonattal érkező zarándokokat. Városunkban és a környéken szállnak meg, mi látjuk el őket étellel, itallal, ami lehetőséget ad a szeretet megélésére. De nemcsak a Budapestről érkező zarándokvonat vendégeit fogadjuk ilyenkor, hanem Gyergyószentmiklós testvérvárosainak – Kiskunmajsa, Topolya – zarándokait is. Ez is része a pünkösdi felkészülésnek, akárcsak a bérmálás. Pünkösdkor évről évre mintegy száz fiatal kaphatja meg a bérmálás szentségében a Szentlélek ajándékait. A városban van egy kis létszámú görög katolikus közösség és egy nagyobb lélekszámú örmény katolikus közösség, akik szintén bekapcsolódnak a pünkösdi ünneplésünkbe. A katolikus közösséget két egyházközség, a város nyugati részén található, nyolc éve alakult Szent István egyházközség és a hívők kétharmadát magában foglaló Szent Miklós-plébánia gondozza.
Makkay Józse
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Mesél a torony, a Fejedelmi kapu
A gyulafehérvári székesegyház a magyar történelem egyik monumentális tanúja, számos történelmi személyiségünk hamvait is befogadó épülete. Szent István 1009-ben alapította az erdélyi püspökséget, s székesegyházának első felépítménye már a 11. században elkészült. A későbbi átalakítások után gótikus karaktert mutató székesegyház és a szomszédságában álló reneszánsz érseki palota Erdély egyik legszebb műemlékegyüttese. Ennek állaga sajnos az évezred végére igen leromlott, az utóbbi évek erőfeszítései eredményeképpen azonban az épületek mára szinte teljesen megújultak. Az évek óta tartó felújítás néhány napja újabb állomásához érkezett. Befejeződött a Szent Mihály-székesegyház déli tornyának felújítása és a Fejedelmi kapu akadálymentesítése.
„A Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség megkülönböztetett módon foglalkozik a székesegyház és az érseki palota állapotával, méltó módon történő karbantartásával, helyreállításával. Egy ilyen jellegű középkori épületegyüttes megköveteli az állandó helyreállítási munkálatokat – írta beszámolójában sok évvel ezelőtt Szász János, az érsekség akkori gazdasági igazgatója. – Az utóbbi évszázad restaurálási munkálatainak kiesése következtében a 90-es évek elejére több helyen is sürgős feladattá vált a felújítás. 1999-ben a gyulafehérvári érsekség és a budapesti Országos Műemlékvédelmi Hivatal között létrejött egyezmény nyomán átfogó helyreállítási programterv született. Az anyagi források szűkössége miatt azonban elsősorban részfeladatok és sürgősségi beavatkozásokra került sor 2005-ig. A Magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium, a Szülőföld Alap, Románia Művelődési és Vallásügyi Minisztériuma, valamint partnerszervezetek és a hívek támogatásának köszönhetően a jubileumi évben befejeződött a déli torony homlokzatának kőrestaurálása, a Lázói-kápolna felújítása, valamint a Kolonics István által 1877-ben épített orgona restaurálása. A szakemberek által is elismert munkálatok arra serkentenek, hogy a helyreállítási munkálatokat tovább folytassuk, újabb feladatokat vállaljunk” – jegyezte le a beszámoló írója. A munkálatok pedig az ígéret szerint folytatódtak, a templom szentélyét, a kórust, a rózsaablakot helyreállították, a torony külsejének kőrestaurálása is megtörtént, az érseki palota külső és udvari homlokzatát is felújították. A munkálatok értéke igen magas összegre rúgott, az érsekség ezt önerőből nem tudta volna fedezni. Az adományok begyűjtése mellett sikerült a romániai illetékes hatóságokkal is megállapodásra jutni, így a helyreállítási munkálatok tetemes részét a Román Nemzeti Örökségvédelmi Intézet finanszírozta.
A középkori gyulafehérvári római katolikus székesegyház déli tornyának belső felújítása és megközelíthetővé tétele a látogatók számára című pályázat kedvezményezettjeként az érsekség néhány nappal ezelőtt egy újabb projekt munkálatainak befejezését ünnepelhette. A helyreállítás során a szakemberek megnyitották a székesegyház Maiestas Domini kapuját, itt egy lift elhelyezésével lehetővé tették a mozgássérültek kerekes székkel való közlekedését, a másik fontos munkálat a hétszáz éves torony belsejének felújítása és látogathatóvá tétele volt. A norvég alap támogatásával létrejött felújítás koordinátora Márton Judit, a gyulafehérvári érsekség építészeti irodájának vezetője, tervezőépítésze pedig Tövissi Zsolt volt. A pályázat megírásában, lebonyolításában az érsekség munkatársai: Orbán Béla, Bajkó Teréz, Katona Katalin és Hegedűs Enikő művészettörténész közreműködött. Köszönet illeti az Európai Gazdasági Térségen belül Norvégia, Izland és Liechtenstein államokat és a támogatás lebonyolításában résztvevő bukaresti Kulturális és Örökségvédelmi Minisztériumot, a pályázatban partnerként résztvevő budapesti Teleki László Alapítványt, annak igazgatóját, Diószegi Lászlót. Az átadó ünnepségen Dr. Jakubinyi György beszéde és igehirdetése után Mircea Hava polgármester, Hegedűs Csilla, az RMDSZ Kulturális Főosztályának ügyvezető alelnöke és Matei Drîmbărean, Fehér Megye Kulturális és Nemzeti Örökség Felügyelőségének igazgatója méltatta a projekt megvalósulásához szükséges erőfeszítéseket és azok eredményét. Az ünnepséget Borsos Edit énekművész színezte (orgonán Bakos Levente kísérte), a torony és a lift felszentelése után a székesegyházat Vass Csongor levéltáros mutatta be a vendégeknek.
Izgalmas kaland volt a közönség számára a sok száz éves, csupán „ember szélességnyi” lépcsőn a torony belsejébe följutni és ott a székesegyház történetét bemutató kiállítás tárgyaival megismerkedni. A toronytárlat egyik legérdekesebb látnivalója az a mini lapidárium, melynek emlékeit – a szentély külső falán elhelyezett 13. századi kőfaragványok másolatát – közelről szemlélheti meg a látogató. A bibliai alakok korabeli ábrázolása mellett láthatjuk itt a középkor jellegzetes ornamenseit és figuráit, szárnyas gyíkok, oroszlánok, tigrisek, szörnyecskék és angyalok hadát. Mint Hegedűs Enikőtől, a tárlat vezetőjétől megtudtuk, a kiállításon az egyházmegye más templomaiból begyűjtött emlékeket is bemutatnak, többek között egy ritka Szűz Mária-ábrázolást, a Freisungi Immaculata kegykép szobormásolatát. A toronyban helyezték el a székesegyház néhai barokk oltárának táblaképeit is, és egy érdekes makettet, ami az 1909-es ásatáskor a sekrestye padozata alól előkerült 11–12. századi keresztelőkápolna kör alakú alapját rögzíti kicsinyített gipszmásolatban. A kiállítás látnivalói mellett érdekes térélmény maga a toronybelső is az újonnan kialakított lépcső szerkezetével. Első látogatókként a lépcsőkön fölfelé kapaszkodva az erős kinti légmozgás afféle „szélorgona játékát” is élvezhettük, végül „emelkedett” élmény volt az ablakokból – a majdnem 28 méteres magasságból – a felújított várra letekinteni.
S a felújítást vezető építész, Márton Judit szavaiból megsejthetjük, hogy egy ilyen projekt megvalósulása nemcsak szakmai kihívás, de személyes belső vezérlés általi emberi vállalás is. „Kétéves periódusnak a lezárását ünnepeljük, amelyben az első év első fele a pályázat megírásával és annak izgalmaival járt, majd azt követte az elbírálási időszak. A második év a megvalósításról szólt. Az elmúlt két évben nagyon gyakran érezhettük a jó Isten gondviselő szeretetét, és nagyon sok jó ember segítő szándékát. S így közösen létrehozhattunk valami szépet, jót az emberek örömére és remélhetőleg a jó Isten dicsőségére. S ha a toronyból az ablakok üvegezett zsalugáterein keresztül messze-messze nézek, s ha tekintetem találkozik Isten tekintetével, elgondolkodom, hogy emberként vajon hogyan alakultunk, amíg az adott körülmények között próbáltunk valami nemesben és szépben a jó Istennek munkatársai lenni.”
Pacsika Emília
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Az alkotás beszéljen, vagy az agyagosládában a helye
Szent István királyt, Márton Áront, Apor Vilmost, Orbán Balázst, Petőfi Sándort, Tamási Áront, a II. világháború áldozatainak emlékszobrát már megformázta, s számos terve van még. Alkotóműhelyében rajzok, plakettek, vázlatok sorakoznak, s úgy érzi, hogy igen gyorsan telik az élet. Kőből dolgozik a legszívesebben, textilművész felesége láthatja elsőként alkotásait. Hunyadi László marosvásárhelyi szobrászművész nemrég magyar állami kitüntetésben részesült, ennek kapcsán (is) beszélgettünk életútjáról.
– Amikor nem volt színes gyurma, a gyerekek akkor is megtalálták a módját, hogy állatokat, kis figurákat „alkossanak” maguknak. Hol születtek a gyermek Hunyadi László első alkotásai és miből?
– Küküllődombón, ahol születtem, óriási tradíciója volt a kerámiaiparnak, még a 19. század végétől működött ott edénygyár, amely gyermekkoromban egy ideig a családom tulajdonában volt. A gyárban készítettek téglát, cserepet, kupáscserepet géppel is, hiszen apám, amikor hazajött Amerikából, gépeket vett, modernizálta a kis üzemet, s ott volt gázközelben, egyszerű volt az égetés. Beleszülettem „az anyagba”, s már 4–5 éves koromban elkezdtem gyurkálni. Kis állatokat, lovat formáztam, a napon megszárítottam. Később készítettem olyant, amit kiégettem. Kisiskolás koromban elcsentem mindig a krétát, s abból faragtam, csodálkoztak is néha, hova tűnik a sok kréta. A háború után bekerültem a református kollégiumba, s mit ad Isten, a rajz és kézimunka tanárom nem más lett, mint Bandi Dezső, ő irányított a mintázásban, akkor kezdtem el portrékat is mintázni. Próbálkoztam faragászattal is, de az nem ment. Akkoriban építész akartam lenni, hiszen ott nőttem fel az építőiparban, gyermekkoromban vittem a téglákat a kertbe, ahol kis épületeket építettem. Jött apám, lebontatta, visszavitette a téglákat a helyükre, aztán amikor nem látta, újra kihordtam őket a kertbe. Érdekelt a fémipar is: amikor elvégeztem az alsó tagozatot, eljöttem a fémipari iskolába a Dózsa György utcába. De azért foglalkoztam a szobrászattal is. 1950-ben alakult meg a Művészeti Iskola, akkor még a Kultúrpalotában székelt, ott voltak a műtermek, átiratkoztam oda. De mivel nem voltak felsős osztályok, az elméleti órákat az ipariban töltöttem, szakórára jártam a művészetibe. Első voltam, aki a Művészeti Középiskolában érettségizett, egyedül ültem a tanárok előtt, sokat kérdeztek, én mindenre válaszoltam.
– A Művészeti Főiskolára kétszer felvételizett, mindkétszer sikeresen.
– Kolozsvárra felvételiztem a szobrász szakra, fel is vettek, de mielőtt kezdődtek volna a félévi vizsgák, hívattak a dékáni hivatalba. Azt mondja a dékán, sajnálja, de osztályellenségnek minősítettek, többet nem járhatok egyetemre. Hazajöttem, elmentem Izsák Mártonhoz, akinél azelőtt is segédkeztem, gipszet cipeltem. Felajánlotta nekem, napi négy órában segítsek neki, és kapok egy fél tanári fizetést: ez nagyon jó ajánlat volt. A következő évben, nyár végén, kérdi Izsák: na, készülsz a félvételire? Mondom, nem készülök, mert úgysem vesznek fel. Ő biztatott, hogy menj csak, próbáld meg. Elmentem, s ösztöndíjjal felvettek. Később tudtam meg, hogy Izsák elment Bukarestbe, s a minisztériumban elintézte, hogy felvegyenek. Pártfogóm volt, s nemcsak nekem, hiszen amikor Kemény János szenet lapátolt, Izsák kivette onnan, s munkát szerzett neki, s a Kemény gyermekeket is segítette, hogy iskolába járhassanak, dolgozhassanak. A főiskolán nagyon sokat tanultam. Most is ott van a műhelyem falán az első portrém, amit egy fizetett modellről készítettem. Öten voltunk a szobrász szakon, s Ion Irimescu volt az évfolyamvezetőnk, kiváló szobrász volt. Egyszer portrét mintáztunk, ő ment mindenkihez, s szólt, hogy ezt vagy azt kell változtatni. Utolsónak jött hozzám, körbenézte a munkám, aztán elfordult, s ment ki a teremből. Az asszisztensének, aki ott állt az ajtóban, valamit mondott. Én kétségbe voltam esve, hogy arra sem méltatta az alkotásom, hogy valamint mondjon róla. Kérdem Egontól, az asszisztenstől, hogy mit mondott. Kiderült, azt, hogy ehhez nincs mit hozzátenni. Akkor megnyugodtam.
– A főiskola elvégzése után hogyan tudott elhelyezkedni egy frissen végzett szobrászművész?
– A bábszínházhoz kerültem. Már középiskolás koromban is bedolgoztam a bábszínházhoz, kellékeket és bábokat készítettem papírmaséból. Nem tartott sokáig, onnan is kirúgtak, újra kiderült, hogy osztályellenség vagyok, alkalmatlan vagyok a bábkészítésre. Közben pár barát segítségével, szüleim marosvásárhelyi kis házának udvarán berendeztem a műhelyem. Akkor kezdődtek a bontások, s bontott anyagból építettük fel. Aztán dolgoztam a Bandi Dezső által irányított népművészeti iskolában. Akkoriban félállásban két évig jártam ki Korondra, ahol népművészeti köröket szerveztünk. Kihoztuk a kerámiákat az udvarhelyi és keresztúri múzeumból, és azokat másolták le az érdeklődők. Azelőtt Korondon nagyon kezdetleges volt a színes edény festése, a tanfolyamon eredeti sóvidéki kerámiamintákat ismertettük meg velük, s akkor tértek rá a tradicionális zománcos festésre.
– Közben szobrokat is készített?
– Amikor segítettem Izsák Mártonnak, nagyjából megismerkedtem a követelményekkel, azzal, hogy milyennek kell lennie térben elhelyezve egy alkotásnak. Sok nagyobb méretű szobrot készítettem, de nem volt hol tárolni, így évek alatt tönkrementek, megette a fagy és az eső őket. Agyagból készítettem őket, s utána átmásoltam a kőbe. A követ nagyon szerettem, a márványt, ami nálunk a Déli-Kárpátokban található meg, abból elég sokat dolgoztam, s a puhább követ, ami Borszéken található – abból készítettük Kiss Leventével, Kulcsár Béla fiatalon elhunyt szobrász vázlata alapján az agyagfalvi emlékművet. Az három éves munka volt, ha jól emlékszem, 21 köbméter kő került bele.
– Hároméves munka alatt elfárad a művész, belefárad az alkotásba?
– Elfáradunk, megpihenünk, folytatjuk tovább. Amikor kapok egy felkérést, hogy valakinek elkészítsem a szobrát, akkor a róla szóló dokumentumokat át szoktam tanulmányozni. Megnézem, hogy eddig mi készült róla, ha már készült egyáltalán. S vázlatokat készítek, kiválasztom a jobbat, megcsinálom nagyobban, alakítgatom, s vagy sikerül, vagy nem. Van, amikor nem él. Gyakori, hogy nem tudom megcsinálni azt, amit érzek, a szobor nem sugallja azt az érzést. A szobor némán kell beszéljen, érzéseket előidézzen a nézőben. Ha ez nem sikerült, akkor visszakerül az agyagos ládába, bedöngölve. S kezdődik az újabb próbálkozás. Vagy lemond az ember róla. Ha nem tudom megcsinálni, amit szeretnék, akkor lemondok róla. Sokszor olyan érzéseim vannak, amit agyagban nem lehet elmondani. Konzervatív vagyok, azt a szobrászatot képviselem, ami kapcsolódik a társadalomhoz, a történelemhez és az építészethez is.
– Nemcsak szobrokat készített, hanem ékszereket, plaketteket is.
– Volt egy időszak az életemben, amikor tíz évig nem készítettem szobrot, mert nem volt lehetőség erre, akkor fémmel dolgoztam. Készítettem ékszereket, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház bejárati ajtaját, a vásárhelyi Házasságkötő terem csillárait, s még sok mindent. Ötvösnél nem jártam, ezt könyvekből tanultam meg. De volt olyan periódus a szocrealizmus idején, amikor évente készítettem egy szobrot, s azt az állam megvásárolta. Akkor az állam áldozott erre, a munkák általában múzeumokba kerültek. A marosvásárhelyi múzeumban van egy Vlad Þepeş szobrom, amit színes mázberakásokkal készítettem.
– Magyarországon sok szabadtéri szobra van.
– A rendszerváltás után és a millennium alkalmával is sok szobrot állítottak ott, a helyi szobrászok már nem győzték, tele voltak megbízással, így hívtak minket is. Kalocsán készült egy kis park, ott van két alkotásom, de Szentistvánon, Hajdúhadházán, Kiskunfélegyházán, Keszthelyen, Budapesten is áll szobrom. Itthon pedig Marosvécsen, Székelyudvarhelyen (Orbán Balázs egész alakos szobra), Ákosfalván, Márkosfalván, Csíkszeredában, Marosvásárhelyen (többek között Petőfi Sándor egész alakos szobra).
– Számos elismeréssel értékelték már alkotásait, munkásságát, legutóbb a magyar állami ünnep alkalmából Áder János köztársasági elnök tüntette ki tevékenysége elismeréseként.
– Nem számítottam erre. Soha nem törekedtem babérokra. Amikor felvettek a Magyar Művészeti Akadémiára, Koller-díjat kaptam. Amikor még Ion Iliescu volt a román államelnök, sok erdélyi magyar művész kapott kitüntetést, én is megkaptam a kultúra tiszti keresztjét.
– Milyen alkotáson dolgozik most?
– Sokat gondolkozom, azon, hogy mit kellene még csinálni abból a sok mindenből, amire valaha is gondoltam, amit elképzeltem. S persze, hogy mit kellett volna másképpen csinálni még. A hónap végén megyek Burgenlandba, ott is elhelyezik egy szobromat Szent Istvánról, a régi Szent István-szobor másolatát. A helikoni arcképekből sok megvan, de még néhányat el kell készítenem. Van egy megbízásom is, Simándy Józsefről kell egy plakettet készítenem, hamarosan hozzáfogok. Nagy csodálója voltam.
– Marosvásárhelyen egy Bethlen Gábor szobrot szeretnének felállítani a szabad királyi város rang odaítélésének 400 éves évfordulójára. Tagja volt a zsűrinek: hogyan értékeli a beérkezett pályamunkákat?
– Nem éppen nagyon jók, de vannak közöttük jók is. Kettőt választottunk ki, s három hónapot szabtunk meg, hogy kisebb módosításokat eszközöljenek. Fontos, hogy a kiválasztandó szobor illeszkedjen a környezetbe.
Hunyadi László
Küküllődombón született 1933-ban. A Magyar Művészeti Akadémia tagja (2005). Készít fa- és fémszobrokat, használati és díszítő jellegű iparművészeti tárgyakat, ékszereket. Legnagyobb érdeme, hogy szobraival hozzájárul a romániai magyar kisebbség történelmi, néprajzi, irodalmi, zenei és iparművészeti hagyományainak megőrzéséhez és ápolásához.
Simon Virág
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Az RMDSZ árnyékjelentést készít a nyelvi jogokról szóló román jelentéshez
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) árnyékjelentést készít ahhoz a jelentéshez, amelyet a román kormány nyújtott be az Európa Tanácshoz (ET) a regionális és kisebbségi nyelvek chartájának ratifikálásakor vállalt kötelezettségei teljesítéséről - mondta csütörtökön az MTI-nek az RMDSZ elnöke.
Kelemen Hunor elmondta, a román kormány jelentése valótlanul fest kedvező képet a nyelvi jogok romániai biztosításáról. Hozzátette: a jelentés elkészítésekor a kormány képviselői tanácskoztak ugyan a kisebbségi szervezetekkel, de az RMDSZ írásban benyújtott észrevételeit nem vették figyelembe.
Ezért a szövetség ugyanolyan árnyékjelentést juttat el az Európa Tanácshoz, amilyet a Kisebbségvédelmi Keretegyezmény romániai teljesítéséről is készített.
A 270 oldalas román kormányjelentés a nemzeti kisebbségek nyelvi jogainak a kiterjesztéséről számol be, és csak a 2010 és 2013 közötti időszakot öleli fel. Állítása szerint a 2010 októberében benyújtott korábbi jelentés után a román hatóságok "folytatták erőfeszítéseiket a kisebbségekhez tartozó személyek jogait rögzítő rendszer megerősítésére, hiszen ezt az 1989 után meghonosodott demokratikus társadalom egyik meghatározó elemének tekintik".
A román kormány a kérdés összetett voltára hivatkozva jegyzi meg, hogy "egy sor vállalás teljesítése továbbra is kihívást jelent" az ország számára. "Ennek ellenére az első jelentés benyújtása óta jelentős előrelépés történt a vállalások tejesítése terén" - állapítja meg a dokumentum.
A jelentés első fejezetében a kormány azokat a demográfiai változásokat mutatja be, amelyek a 2002-es és a 2011-es népszámlálás között történtek Romániában. A számok szerint a romákat leszámítva valamennyi kisebbség lélekszáma jelentősen csökkent, a magyar közösség több mint 12 százalékos fogyással 1 431 807 főről 1 227 623 főre apadt, és az ország lakossága 6,1 százalékát teszi ki.
A dokumentum második fejezete azokat a várható jelenségeket sorolja fel, amelyek az elkövetkező időszakban befolyásolhatják a kisebbségek helyzetét. Ezek között az alkotmánymódosítást és az ország közigazgatásának az átalakítását hangsúlyozza. A jelentés leszögezi, hogy "a nyolc leendő régiót a gazdasági hatékonyság szempontjai alapján alakítják ki, (.) és a közigazgatás átalakítása semmiképp sem fog etnikai alapon történni". Hozzáteszi azonban, hogy a közigazgatási átalakítás semmiképpen nem fogja érinteni a kisebbségek szerzett jogait.
A román kormány megemlítette, hogy a gazdasági válság ellenére a költségvetésből évről évre növekvő összeget juttatott a kisebbségeknek. Jelentős előrelépésnek tekinti a 2011-ben elfogadott oktatási törvényt, amely kiszélesíti a kisebbségi oktatás kereteit. Megemlíti: a jogszabály lehetővé teszi, hogy a kisebbségi oktatásban a román nyelv és irodalom tanítása immár ne a román anyanyelvű diákoknak szánt könyvek és tanterv alapján történjék. Előrelépésként mutatja be, hogy a tanügyi törvény multikulturális státust biztosít a kolozsvári Babes- Bolyai Tudományegyetemnek (BBTE), a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemnek és a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemnek (MOGYE), és biztosítja, hogy ezeken az egyetemeken magyar nyelvű oktatás is folyjék.
A jelentés szerint a romániai bíróságokon tolmács által biztosítják a kisebbségek anyanyelvhasználatát, és a büntetőeljárásokban ingyenes a fordítás. A román kormány beszámol arról, hogy a kormánynak alárendelt intézményekben nőtt a magyarul beszélők száma. Példaként hozza fel, hogy a (85 százalékban magyarok által lakott) Hargita megyében a katasztrófavédelmi felügyelőség alkalmazottainak 30-35 százaléka magyar nemzetiségű, és a közkapcsolatokért felelős személyek Kovászna, Maros, Bihar és Szilágy megyében is beszélnek magyarul.
A jelentés kitér arra, hogy a román hatóságok a kisebbségekkel közösen keresik a megoldásokat a chartában vállalt minden egyes kötelezettség teljesítésére. A dokumentum szerint csak Buzau, Krassó-Szörény, Konstanca, Ialomita, Ilfov és Teleorman megyében nem lehet magyar nyelvű kérvényeket iktatni az önkormányzatoknál. Az Erdélyi megyék többségében és a dél-romániai Braila megyében viszont ezt a jogot olyan településeken is biztosítják, ahol a lakosság aránya nem éri el a 20 százalékos küszöbértéket.
Az Európa Tanács honlapján mellékletek nélkül elérhető jelentést a román kormány mintegy két és fél éves késéssel, 2016 március 2-án nyújtotta be
Gazda Árpád

Háromszék kiáll az SZNT kezdeményezése mellett
Lassan évtizedekben lehet már mérni, hogy mióta próbálja az őshonos nemzeti kisebbségek jogait, illetve specifikus igényeit az Európai Unió jogalkotásában szempontként érvényesíteni a magyarság, többek között annak erdélyi képviselői – hívja fel a figyelmet tegnap kiadott közleményében Kovászna Megye Tanácsa, Tamás Sándor megyeitanács-elnök pedig kijelentette: a luxemburgi bíróság kedvezőtlen ítélete ellenére Háromszék továbbra is kiáll az SZNT kezdeményezése mellett.
A közlemény felidézi: 2013-ban több természetes személy a Kohéziós politika a régiók egyenlőségéért és a regionális kultúrák fenntarthatóságáért címmel kezdeményezést nyújtott be több nemzeti kisebbség képviselőjeként az Európai Bizottsághoz, amelynek célja, hogy a nemzeti, nyelvi régiók sajátos védelemmel rendelkezzenek az Európai Unióban. A kezdeményezés számos országból talált támogatókra. A kezdeményező bizottság tagjai között szerepelt Izsák Balázs (Románia, Székelyföld), Dabis Attila (Magyarország), Boldoghy Olivér és Őry Péter (Szlovákia, Felvidék), illetve osztrák, belga, holland, baszk, katalán, svéd és német képviselő.
A kezdeményezést az Európai Bizottság 2014-ben elutasította. Ezt követően az SZNT nevében Izsák Balázs és Dabis Attila Magyarország és Kovászna megye tanácsának támogatásával fellebbezett a döntés ellen, ám az Európai Bíróság elutasította az óvást.
Tamás Sándor a luxemburgi bíróság keddi ítéletéről elmondta: „Számítottunk arra, hogy ezt a döntést hozza majd a bíróság: az Európai Unió, rendkívül finoman fogalmazva, fél a kisebbségi jogok felvállalásától. A nemzeti kisebbségek problémáinak megoldását a szőnyeg alá seprik, olyan érvekre támaszkodva, amelyeket a hazai, véleményem szerint elfogult politikumtól, bíróságoktól hallhattunk. Persze mondhatnánk azt, hogy akkor semmi értelme sem volt az egésznek, de ez nem igaz. Brüsszelben egyszerűbb félrenézni, ha a magyar egyetemekről, nyelvi jogokról, szimbólumhasználatról vagy akár a Mikó-ügyről van szó.
Amikor egyetlen megyei önkormányzatként támogattuk a fellebbezést, akkor tudatosan tettünk azért egy lépést, hogy erről a számukra kényelmetlen kérdésről kelljen beszélniük Brüsszelben. Szlovákia és Románia képviselete is visított – én azt mondom, hogy jól is tették, mert ezáltal nekünk segítettek, hiszen mediatizálták ezt a problémát. Ebben a helyzetben az első lépés, hogy rajtunk kívül más is tudjon a létezéséről. Ez nem győzelem, sőt, iszonyatosan távol van attól, ellenben egy olyan kiindulópont, amelybe belekényszerültünk, belekényszerítettek bennünket.
Fontosnak tartom, hogy a most született döntést Izsák Balázsék megfellebbezték. Ettől nyilván nem változik meg az eurokraták gondolkodásmódja, de most nem is az a cél: azt akarjuk elérni, hogy olyanok legyünk, mint a kavics a cipőben: ideig-óráig lehet mellőzni, de amikor a talpat már nagyon szúrja, akkor muszáj, kell a kérdéssel foglalkozni. Ezek után nyilvánvaló, hogy továbbra is támogatjuk ezt a kezdeményezést!”
Erdély.ma

Háromszék kiáll az SZNT kezdeményezése mellett
Lassan évtizedekben lehet már mérni, hogy mióta próbálja az őshonos nemzeti kisebbségek jogait, illetve specifikus igényeit az Európai Unió jogalkotásában szempontként érvényesíteni a magyarság, többek között annak erdélyi képviselői – hívja fel a figyelmet tegnap kiadott közleményében Kovászna Megye Tanácsa, Tamás Sándor megyeitanács-elnök pedig kijelentette: a luxemburgi bíróság kedvezőtlen ítélete ellenére Háromszék továbbra is kiáll az SZNT kezdeményezése mellett.
A közlemény felidézi: 2013-ban több természetes személy a Kohéziós politika a régiók egyenlőségéért és a regionális kultúrák fenntarthatóságáért címmel kezdeményezést nyújtott be több nemzeti kisebbség képviselőjeként az Európai Bizottsághoz, amelynek célja, hogy a nemzeti, nyelvi régiók sajátos védelemmel rendelkezzenek az Európai Unióban. A kezdeményezés számos országból talált támogatókra. A kezdeményező bizottság tagjai között szerepelt Izsák Balázs (Románia, Székelyföld), Dabis Attila (Magyarország), Boldoghy Olivér és Őry Péter (Szlovákia, Felvidék), illetve osztrák, belga, holland, baszk, katalán, svéd és német képviselő.
A kezdeményezést az Európai Bizottság 2014-ben elutasította. Ezt követően az SZNT nevében Izsák Balázs és Dabis Attila Magyarország és Kovászna megye tanácsának támogatásával fellebbezett a döntés ellen, ám az Európai Bíróság elutasította az óvást.
Tamás Sándor a luxemburgi bíróság keddi ítéletéről elmondta: „Számítottunk arra, hogy ezt a döntést hozza majd a bíróság: az Európai Unió, rendkívül finoman fogalmazva, fél a kisebbségi jogok felvállalásától. A nemzeti kisebbségek problémáinak megoldását a szőnyeg alá seprik, olyan érvekre támaszkodva, amelyeket a hazai, véleményem szerint elfogult politikumtól, bíróságoktól hallhattunk. Persze mondhatnánk azt, hogy akkor semmi értelme sem volt az egésznek, de ez nem igaz. Brüsszelben egyszerűbb félrenézni, ha a magyar egyetemekről, nyelvi jogokról, szimbólumhasználatról vagy akár a Mikó-ügyről van szó.
Amikor egyetlen megyei önkormányzatként támogattuk a fellebbezést, akkor tudatosan tettünk azért egy lépést, hogy erről a számukra kényelmetlen kérdésről kelljen beszélniük Brüsszelben. Szlovákia és Románia képviselete is visított – én azt mondom, hogy jól is tették, mert ezáltal nekünk segítettek, hiszen mediatizálták ezt a problémát. Ebben a helyzetben az első lépés, hogy rajtunk kívül más is tudjon a létezéséről. Ez nem győzelem, sőt, iszonyatosan távol van attól, ellenben egy olyan kiindulópont, amelybe belekényszerültünk, belekényszerítettek bennünket.
Fontosnak tartom, hogy a most született döntést Izsák Balázsék megfellebbezték. Ettől nyilván nem változik meg az eurokraták gondolkodásmódja, de most nem is az a cél: azt akarjuk elérni, hogy olyanok legyünk, mint a kavics a cipőben: ideig-óráig lehet mellőzni, de amikor a talpat már nagyon szúrja, akkor muszáj, kell a kérdéssel foglalkozni. Ezek után nyilvánvaló, hogy továbbra is támogatjuk ezt a kezdeményezést!”
Erdély.ma

Nyugdíjak húsz lejtől kétezer lejig
Majdnem nyolcszáz olyan nyugdíjas van Hargita megyében, akiknek a román állam mellett legalább egy uniós ország folyósít nyugdíjat. Köztük van olyan, akinek húsz lejnél is kisebb a hazai öregségi javadalmazása.
Közel nyolcszázan kapnak a hazai mellett külföldi nyugdíjat is Hargita megyében. Ők mindkét országban dolgoztak, ezért kaphatják két forrásból is az öregségi javadalmazást. Arról nincsenek adatok, hogy mekkora a legkisebb, illetve a legnagyobb külföldi nyugdíj, csupán annyit tudnak, hogy van olyan személy, aki húsz lejnél kevesebbet kap a Romániában ledolgozott évei után, azonban olyan is akad, akinek a kétezer lejt is meghaladja a havi juttatása. Bán Katalinnak, a Hargita Megyei Nyugdíjpénztár vezetőjének tudomása szerint az érintettek közül legtöbben Magyarországon, Németországban, illetve Ausztriában dolgoztak.
Sok olyan nyugdíjas van, aki élt a Magyarország és Románia közötti nyugdíjkonvenció lehetőségével, és bár itthon dolgozott, Magyarországon kérte az előnyösebb nyugdíjat. 2007 előtt lehetőség volt arra, hogy azok a személyek, akiknek első fokú rokonai Magyarországon éltek, az itthon ledolgozott idő után járó nyugdíjukat Magyarországon, az ottani nyugdíjtörvény kritériuma szerint kapják kézhez. Miután Románia is csatlakozott az Európai Unióhoz, ez a lehetőség megszűnt, és már csak attól az országtól igényelhető nyugdíj, ahol az illető dolgozott – ismertette Bán Katalin.
Dósa Ildikó
Székelyhon.ro

Búcsú és harangszentelés Széphavason
Pünkösdhétfőn Széphavasra hívják a zarándokokat, ahol harangszentelés teszi ünnepélyesebbé a búcsús programot.
A széphavasi Szentlélek-kápolna mellett a szépvízi közbirtokosság közreműködésével felállított haranglábba kerül a magyarországi közadakozás nyomán elkészíttetett 52 kilogrammos harang, amelyet hétfőn szentelnek meg.
A Széphavas-hegyi kápolna egykor a csíksomlyói búcsúról hazainduló moldvai magyar zarándokoknak a csíkiaktól való elbúcsúzási helye volt. Az újraépítés nyomán 2014 pünkösdhétfőjén felszentelt kápolnánál idén délután egy óra körül kezdődik az ünneplés. Három helyszínről történik az indulás a széphavasi búcsúra, 10 órakor a Ciherek szádától, Gyimesfelsőlok felől, fél 11 óra táján a Fügés-tetőről, illetve Szépvíz központjából. 13 órától közös imádság, éneklés (a Fölszállott a páva tehetségkutatóról ismert kosteleki Vrencsán Anitával) lesz, a harangszentelés 13.45-kor kezdődik, majd 14 órakor a szentmise, a kinti oltárnál kihangosítva – tudtuk meg Vass Nimród gyimesfelsőloki plébánostól. A szentbeszédet a tervek szerint Berszán Lajos aranymisés atya mondja. A szervezők kérése, hogy a helyszínt lehetőleg gyalog közelítsék meg a zarándokok.
Székelyhon.ro

Taierling strandot építene (EMNP – Kézdivásárhely)
Szerda este mintegy negyven kézdivásárhelyi és megyei tanácstagjelölt, párttag és szimpatizáns jelenlétében tartotta meg kampánynyitó nyilvános fórumát az Erzsébet Teremben az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) kézdiszéki szervezete. A fórumon Szilágyi Zsolt, a Néppárt országos elnöke is jelen volt, aki – akárcsak a sepsiszentgyörgyi kampánynyitón – nem kímélte az RMDSZ-t. A kampányindító rendezvényen Johann Taierling, az EMNP kézdivásárhelyi polgármesterjelöltje választási programjának főbb pontjait ismertette.
A résztvevőket elsőként Balázs Attila megyei elnök köszöntötte, majd elmondta: ha a Néppárt várositanácstag-listájáról tízen bejutnak a majdani tizenkilenc tagú önkormányzatba, akkor megnyerik a választást, erre a visszajelzések szerint megvan minden esélyük. Reményét fejezte ki, hogy a Néppárt jelöltjei a megyei önkormányzatban is elnyerik, sőt, túllépik a 31 hely egyharmadát. Ilyés Botond, a párt kézdiszéki elnöke arról szólt, hogy nagyjából minden felső-háromszéki községben van tanácstagjelölt-listájuk, és pár községben polgármesterjelöltet is állítottak. Azt is elárulta, hogy az utóbbi időben sok emberrel beszélgetett, akik változást óhajtanak. Fazakas Péter közgazdász, a Néppárt megyei listavezetője a közpénzek hasznosabb és tisztességesebb elköltése mellett szállt síkra. Az elkövetkező négy hét a város életének négy évét fogja meghatározni – mondotta Johann Taierling, a Néppárt polgármesterjelöltje, aki választási jelszavát A munkahelyek teremtése segíti az itthon maradást mondatban foglalta össze. Szerinte az utóbbi huszonhat évben a város lakossága egynegyeddel csökkent, a fiatalok tömegesen elvándorolnak, ezt a folyamatot új munkahelyek megteremtésével és méltányos fizetéssel lehet megállítani. Taierling arról is beszámolt, hogy habár egy európai uniós pályázaton keresztül huszonötmillió eurót költöttek el a vízhálózat és a csatornarendszer felújítására, a víz minősége alig változott, holott annak ára három év alatt a háromszorosára nőtt. Másik célkitűzéseként egy strand megépítését jelölte meg, amit a helyi költségvetés töredékéből is meg lehetne valósítani, nincs szükség európai uniós pénzekre. „Ha polgármester leszek, ez lesz az első, amit meg fogok valósítani” – ígérte Taierling. Szilágyi Zsolt országos elnök azt hangsúlyozta: habár nem ismeri annyira a várost, mint a helybeliek, de számára teljesen világos, hogy itt is valódi változásra van szükség. Választott vezetőink azért vannak, hogy szolgálják a közösséget, jót tegyenek nekik, és nem azért, hogy uralkodjanak rajtuk – fogalmazott.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Zarándokvonat Kolozsváron
Tegnap délután Kolozsvárra érkezett az egyik különvonat, amely a csíksomlyói búcsúra szállítja a magyarországi zarándokokat.
A Boldogasszony zarándokvonat csütörtök reggel futott ki a budapesti Nyugati pályaudvarról, és 14.48 órakor érkezett a kolozsvári állomásra, ahol ünnepi fogadást szervezett a Kolozs Megyei Ifjúsági Fórum. Az állomáson Horváth Anna kolozsvári alpolgármester, a fiatalokat képviselő Antal Géza, Kovács Sándor kolozs-dobokai főesperes és Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja beszélt a magyarság összetartozásáról.
Ma délután ugyanebben az órában érkezik Kolozsvárra a Csíksomlyó Expressz – Székely Gyors Össznemzeti Zarándokvonat is, amelyet szintén kulturális műsorral és frissen sült pogácsával várnak a kincses város lakói.
A két különvonattal több mint kétezer magyarországi zarándok érkezik a hagyományos pünkösdi búcsúba, útjuk során Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Maroshévízen és Gyergyószentmiklóson fogadják őket kisebb ünnepséggel.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A NATO védekezik, Oroszország fenyegetőzik (Rakétapajzs Deveselun)
Felavatták tegnap az amerikai rakétavédelmi rendszer romániai elemeit az Olt megyei Deveselu községben kiépített katonai támaszponton. Az ünnepélyes keretek között tartott rendezvényen részt vett és beszédet mondott többek között Jens Stoltenberg NATO-főtitkár, Robert Work amerikai helyettes védelmi miniszter és Dacian Cioloş miniszterelnök is.
Work azt mondta, hogy a rakétavédelmi rendszernek köszönhetően a NATO hatékonyabban tud védekezni a támadások ellen. Rámutatott: 2013-hoz képest, amikor elkezdődött a támaszpont megépítése, jelentősen megváltozott a biztonsági helyzet, újabb fenyegetések jelentek meg. Stoltenberg történelmi pillanatról beszélt, és úgy vélte, hogy a romániai támaszpont üzembe helyezése jelentősen növeli a NATO európai szövetségeseinek biztonságát, hosszú távon védelmet jelent a fenyegetések ellen. Ismét nyomatékosította, hogy sem a Romániában megépült, sem a Lengyelországba telepítendő védelmi rendszer nem Oroszország ellen irányul. Klaus Iohannis szerint az Oroszország által tett lépések megkövetelik a NATO erősebb jelenlétét a keleti szárnyban. Emlékeztetett: Románia állandó haditengerészeti jelenlétet szeretne a Fekete-tengeren, előbb román, bolgár és török katonák részvételével.
A csaknem 170 hektáron elterülő, 800 millió dolláros költséggel megvalósult romániai támaszpontra egyebek mellett ballisztikus rakéták megsemmisítésére alkalmas 44 elfogórakétát és egy nagy teljesítményű radart telepítettek. A Bukaresttől 180 kilométerre fekvő deveselui katonai támaszpontot az 1950-es években az orosz hadsereg építette. Románia és az Egyesült Államok 2009-ben állapodott meg az amerikai rakétavédelmi rendszer egyes elemeinek Romániába telepítéséről, azóta Bukarest 11 millió dollárt költött a katonai bázis felújítására és biztonságossá tételére, ez az elmúlt huszonöt év legnagyobb védelmi beruházása Romániában.
A NATO által Romániában üzembe helyezett rakétapajzs fenyegetést jelent Oroszország számára – jelentette be tegnap Moszkva. Dmitrij Peskov orosz elnökségi szóvivő arra figyelmeztetett: Oroszország intézkedéseket hoz majd a saját védelmében.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Mikola István: Európa elfoglalása zajlik
Súlyosabb probléma a migrációs válság és annak megoldása, mint azt gondolnánk, ezért globális megoldásra van szükség, mivel a probléma is globális: Európa elfoglalása zajlik – mondta a Külgazdasági és Külügyminisztérium biztonságpolitikai és nemzetközi együttműködésért felelős államtitkára tegnap az uniós tagországok külügyminisztereinek brüsszeli tanácskozását követően.
Mikola István úgy fogalmazott, minden erejét össze kell gyűjtenie Európának, a gyarmatosításokért, a korábbi bűnökért pedig bocsánatot kell kérnie. „Most rajtunk a sor. Azzal, hogy segítjük a fejlődő világokat, megmenthetjük magunkat” – mondta. A migráció mély és bonyolult probléma, amelyben globális érdekek mentén óriási pénzek mozognak. Ahhoz, hogy megoldás születhessen, a fejlett országoknak, de elsősorban Európának fizetnie kell – hangsúlyozta.
Kijelentette: a visszatoloncolásban nem szabad hinni. A nemzetközi védelemre nem szorulók visszaküldésének rendszere nem működik. „Egy-egy ember visszaküldése lehetséges, de ezt milliókkal nem lehet megcsinálni” – fogalmazott.
Úgy vélekedett: Európa nagy migránshullám előtt áll, mert csak az afrikai térségben legalább 60 millió ember készül útra kelni az unió felé.
A krízishelyzetek megoldása elemi érdeke az egész világnak, de emellett az újjáépítésre is gondolni kell, amelyre a vártnál nagyobb összegeket kell fordítaniuk a fejlett országoknak. Az újjáépítés pedig nemcsak a romokon történő helyreállítást jelenti, hanem bizonyos térségek teljes politikai és társadalmi újrarendezését is – mondta.
A megbeszélés témája volt a lakhelyüket fegyveres konfliktus miatt elhagyni kényszerülő menekültek és a belső menekültek támogatása. Ennek hatékonysága érdekében szorosabb együttműködést javasoltak az uniós intézmények és a tagállamok között a rövid távú humanitárius segélyek, illetve a hosszabb távú, hagyományos fejlesztési programok összekapcsolása terén.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ez nem helyreigazítás, ez mellébeszélés
Sem a csúsztatásokra, sem az arroganciára nem lett volna szükség. Választási kampányban végképp nem. Ez a „helyreigazítás” volt az utolsó csepp abban az arroganciapohárban, amelyet az RMDSZ felső vezetői kezdtek megtölteni, amikor az Átlátszó Erdély közölte az RMDSZ elmúlt pár évi költségvetését és elszámolását. Előbb Kovács Péter kezdett folyamatos „helyesbítéseket” közzétenni a Facebookján, majd Kelemen Hunor küldte az Átlátszó Erdélyre azokat, akik csíkszeredai sajtótájékoztatóján meg merték kérdezni, hogy a szövetség mennyi költségvetési támogatást kapott idén.
Hétfőn szembesültünk az ügyvezető elnök arrogáns válaszaival – „Ha azt mondod, hogy nem, akkor nem, én nem szoktam így végignézni a teljes elszámolást.” (Mosolyog) „Nem tudok ezekre a kérdésekre válaszolni”, amelyeket az Átlátszó Erdély újságírójának adott a kényesebb kérdésekre –, kedden pedig megkaptuk az ominózus helyreigazítást.
Minderre egyáltalán nem lett volna szükség, ha az RMDSZ évente közzéteszi a saját honlapján a saját, illetve az általa létrehozott alapítványok költségvetését és pénzügyi beszámolóit. Legalább azokat, amelyeket az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának benyújtott, bár részletesebbnek még jobban örülnénk. Elvégre az RMDSZ saját programjában jelenti ki, hogy „Minden rendelkezésre álló eszközzel támogatja az újságírókat munkájuk végzésében, valamint a tényfeltáró újságírást”. (25. oldal). De nem, a Majális utcai csúcsvezetés ehelyett aláássa az RMDSZ legértékesebb embereinek a mindennapos önkormányzati csörtékben összekapart hitelét. Épp az önkormányzati választások kampányában. Gratulálunk, koprodukcióból bukás, kontraprodukcióból jeles. Azzal ássa alá, hogy nem pontosítja, nem bővíti az Átlátszó Erdély közölte számokat, hanem mellébeszél, és elvárja, hogy le is nyeljük.
Felrója Sipos Zoltánnak, hogy miután interjúzott Kovács Péter ügyvezető elnökkel, miért nem tette ugyanezt a szövetségi elnökkel. Miközben Kelemen Hunor arra sem tudja a választ, hogy mennyi támogatást kapott idén az RMDSZ az állami költségvetésből, az elszámolásokat pedig nem ő, hanem az ügyvezető elnök és a gazdasági igazgató írta alá. Miért nem irányította az újságírót inkább a gazdasági igazgatóhoz, ha már elkapta a tisztázási hév?
A „helyreigazítás” azt állítja, az RMDSZ és az általa alapított, illetve támogatott szervezetek „költségei elérhetők, megvizsgálhatók”. Hol? Muti meg. Mert az átlátszós kollégának Bukarestig kellett utaznia, hogy a kormányfőtitkárságon átnézhessen kétdoboznyi iratot mindössze egyetlen munkanap alatt. Ennyi erővel azt is írhatta volna a „helyreigazításban”, hogy a támogatást Istennek tetsző módon költöttük el.
A „helyreigazítás” szerint az Átlátszó Erdély azt állítja, az RMDSZ székházainak „villany-, víz- és gázszámlájára átlag havi 3700 eurót költ”. Ez csúsztatás. Az Átlátszó Erdély cikke annyit állít, hogy 2011-ben az RMDSZ székházköltsége akkora volt, mintha mindegyik székháznak havi 3700 euró lett volna a rezsiköltsége, a Majális utcai nagy és drágább fenntartású központi székháztól kezdve a községi és falusi székházakig.
Ezt a havi, kb. 3700 eurós átlagköltséget a „helyreigazítás” állandó költségekkel indokolja: ott működő szervezetek fenntartása, ingatlanadó, autóbiztosítás, üzemanyagköltség, útadó, karbantartás, fogyóanyag, internet, telefon, újságbérlet, hulladékszállítás, takarítás, kábeltévé-előfizetés, biztonsági cég szolgáltatásai, protokoll, villany, víz, gáz – ahogy bővül, úgy lesz egyre röhejesebb a lista, főleg számok nélkül.
Csakhogy itt nem az a kérdés, hogy mennyi volt a Majális utcai székház fűtésköltsége 2011 februárjában, hanem az, hogy miért került az RMDSZ-nek közel 8,5 millió lejbe a székházfenntartás 2011-ben, ha ezt 2010-ben 3,1 millióból, 2012–2014 között évente 3,5 millióból, 2015-ben 4,5 millióból meg tudta oldani?
Mert az indokként felhozott állandó kiadások nem ugranak évente a duplájukra, majd zsugorodnak hirtelen össze, ahogy az RMDSZ-székházak száma sem.
Kovács Péter szerint az RMDSZ alkalmazásában 116 személy áll, az Átlátszó Erdély az RMDSZ-beszámolókból azt hozta nyilvánosságra, hogy 2012-ben 139, 2013-ban és 2014-ben már 169, 2015-ben pedig 168 volt az RMDSZ-alkalmazottak száma. Egyik sem cáfolja a másik kijelentést, könnyen lehet, hogy idén már csak 116 személynek van munkaszerződése az RMDSZ-szel, vagy hogy a 116 és 169 közötti 53 személy nem munka-, hanem más típusú szerződést kötött az RMDSZ-szel. De akkor ezt ne tessék a mi újságolvasói fantáziánkra bízni, hanem lássuk a kimutatásokat, különben még azt fantáziálnánk, hogy az RMDSZ hazudik vagy nekünk, vagy az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának. A „helyreigazítás” szerint nem igaz, hogy „az RMDSZ alkalmazásában lévő személyek fizetése sokszor messze fölötte van az átlagfizetésnek”. Csakhogy ez nem idézet, hanem csúsztatás, mert az Átlátszón az jelent meg, hogy „az RMDSZ-vezérkar messze az átlagfizetés fölött keres”. Engem nem zavar, hogy az ügyvezető elnök havonta ezer eurót keres, fizessék is meg rendesen, bár nem tudom és nem is érdekel különösebben, mekkora a pártok főtitkárainak, ügyvezetőinek az átlagfizetése. Ami viszont első látásra is szemet szúr a 2015-ös bértáblában, hogy a szerkesztők fizetése messze magasabb, mint az erdélyi magyar (nem közszolgálati) sajtóban dolgozó szerkesztőké, miközben az informatikusoké, webdizájnereké, szociológusoké jóval alacsonyabb, mint az ágazati átlag. Az egészet összemosni egyetlen, 1115 lejes átlaggá a legnagyobb csúsztatás az illető bekezdésben. Az autók számszerűsítése pedig nem cáfolja azt, hogy „az RMDSZ egy sor felső-középkategóriás autót vásárolt”: a tizenöt Logan nem érvényteleníti, hogy a hat Skoda (Octavia és Superb) és a Volkswagen Multivan egy sor felső-középkategóriás autó. Nagyon jól teszi szerintem az RMDSZ, ha a minőségbe ruház be, teljesen felesleges ezt csúsztatással és mellébeszéléssel elfedni.
Teljesen felesleges, mert nem kell valakinek tényfeltáró, sőt, semmilyen újságírónak lennie, a tájékozott újságolvasó is látja, hogy kilóg a táblázatokból a lóláb. És várja azokat a hiteles és részletes elszámolási táblázatokat, amelyekből nem lóg ki. Mert tud olvasni és számolni, és utálja, ha hülyének nézik.
Azt viszont lehet, hogy csak gyakorlott szerkesztői szem veszi észre, mekkora öngólt rúg a „helyreigazítás” utolsó mondata: „megfogalmazzuk és a közvélemény elé tárjuk a korrekcióra szoruló megállapításokat”. A megfogalmazott „helyreigazító” megállapítások tényleg korrekcióra szorulnak. Mennyit is keresnek az RMDSZ sajtóanyagait összeállító szerkesztők? Nézzük meg az Átlátszón!
Szabó Tünde (Főtér.ro)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Premier és könyvbemutató
A játszma vége
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának következő premierje Samuel Beckett: A játszma vége című színműve Tompa Gábor rendezésében. Szereplők: Bíró József, Bartha László Zsolt, Biluska Annamária és Makra Lajos. Dramaturg: Visky András, díszlet- és jelmeztervező Dobre-Kóthay Judit, rendezőasszisztens Nagy Botond.
A premierre május 13-án, ma 19 órától kerül sor a nagytermi stúdiótérben. Érvényesek a Bernády György-mecénás- és a Kemény János-bemutatóbérletek. A következő, szintén bemutató értékű előadásra május 15-én, vasárnap 19 órától ugyancsak a Kemény János- bérletek érvényesek, egyeztetés szerint.
A bemutatót megelőzően 17.30-tól a színház előcsarnokában könyvbemutatóra kerül sor, melynek alkalmával a marosvásárhelyi közönség is megismerheti Tompa Gábor: Egy rendező életművéből – a Három nővértől a Cseresznyéskertig című háromnyelvű (román, angol és magyar) alkotói albumot, mely a Román Kulturális Intézet kiadásában George Banu előszavával jelent meg.
A könyvbemutatón jelen lesz Tompa Gábor rendező, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója, Gáspárik Attila, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezérigazgatója és Nagy Mihály Zoltán, a Román Kulturális Intézet elnökhelyettese. (pr-titkárság)
Népújság (Marosvásárhely)

Várak, kastélyok és múzeumok nemzetközi fesztiválja Vajdahunyadon
Másodszor szervezi meg szombaton és vasárnap a vajdahunyadi városvezetés az európai várak, kastélyok és múzeumok nemzetközi fesztiválját. Akárcsak tavaly, a rendezvény házigazdája idén is természetesen a Hunyadiak ősi fészke lesz, a kétnapos esemény célja annak belföldi és külföldi népszerűsítése.
Tulajdonképpen az európai várak és kastélyok közös bemutatójára és népszerűsítésére kerül sor, amolyan „kastélybörzére”, amelyen az érdeklődők részletes információkat kaphatnak a részt vevő kastélyokról és várakról, történelmükről, látnivalóikról, megközelíthetőségükről és hasonlókról. A fesztivál a tavalyinál jelentősebbnek ígérkezik, idén már 29 vár és kastély jelentette be részvételét, míg tavaly csak 11, közülük 21 romániai, 5 szlovéniai, illetve 1-1 magyarországi, lengyelországi és bulgáriai. Magyarországról a Dobó István egri kastélymúzeum érkezik a vajdahunyadi rendezvényre.
Hétvégén azonban nemcsak a várak és kastélyok ismertetésére kerül sor, középkori fesztivált is szerveznek, hogy minél több turista látogasson el a rendezvényre. Lesznek fegyverbemutatók, csatajelenetek, íjászbemutatók és idomított sólymok bemutatójára is sor kerül.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)

Kiss Károly
Kiss Károly – kollégánk, barátunk, Karcsi – ma délután itt hagyott bennünket. Az újság, kollégái iránti viszonyulását mutatja, hogy mondhatni az utolsó percig dolgozott, amíg, szó szerint, le nem esett a lábáról.
Április végén még megérte 67. születésnapját, de örülni már nem tudott neki kollégái körében, a szokásos születésnapi, névnapi koccintással, első unokájának pár hét múlva esedékes születését pedig már nem volt érkezése megvárni. Pedig biztosan elragadtatással beszélt volna róla, mint minden nagyapa – mint ahogy a két lányáról összefüggő történésekről mesélt, főleg gyermekkoruk kapcsán.
Éveken keresztül, 1990 után, az aradi magyar újság főszerkesztő-helyettese, főszerkesztője volt, és felelősségteljes posztján tisztességesen helytállt. A kezdetektől fogva ő volt a MÚRE – a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete – felé az összekötőnk: az elmúlt jó negyedszázadban többnyire (majdnem kizárólag) ő képviselte az aradi magyar újságírókat a szakmai szervezet számos rendezvényén. És nem eredménytelenül: önzetlenül mindig a mások munkáját, nem a magáét helyezte előtérbe.
Most, hogy végső búcsút veszünk tőle, felidézem a róla emlékezetemben megmaradt képeket. Ha lehetne, szívesen elfelejteném az utóbbi hónapokbeli sápadt, beesett arcot, amelyet az e célra növesztett (fehér) szakáll sem tudott elrejteni. És még szívesebben felejteném a kórházi ágyon pár napja látott oxigénmaszkosat, a testére kötött műanyagcsöveket.
Leginkább azokat a képeket szeretném megőrizni Róla, amelyeket régen, még a Népszínház korából őrzök emlékeim mélyén: amikor egy francia krimiben vizsgálóbíró volt, amikor sanzont énekelt, amikor Az anyám könnyű álmot ígér-ben játszott... Még az ifjúság – minden gondok, sőt borzalmak ellenére – szép éveit. Természetesen újságíró korából még bővebben vannak megőrzésre, felidézésre alkalmas, kellemes pillanatokat rögzítő képek az egy munkahelyen töltött több évtizedből. Látom, például, vitatkozva, igen jellegzetes arc- és kézjátékkal, hanghordozással. Nem volt tanácsos „kikezdeni” vele, mert nagyon alapos, szerteágazó műveltsége, logikus gondolkodásmódja (végzettsége szerint matematikatanár volt), meg kitűnő memóriája birtokában ugyancsak feladta bárkinek a leckét.
Ő volt az, aki levezényelte az 1990-es évek közepe táján az aradi magyar újság számítógépes szedésre és tördelésre való átállását – már volt néhány éves tapasztalata a vagongyári számítóközpontban (igaz, az általunk uraságoktól levetett holmiként kapott, a mieinknél is primitívebb gépeken). Mindenesetre, őszinte csodálatunkra, sokkal jobban boldogult a modern technikával, mint mi, a többiek, akiknek kezdetben gőzük sem volt a dolgokhoz. És biztatott bennünket: menni fog.
Mindez, sajnos, már a múlt. Kiss Karcsi mától nincs közöttünk. Túl korán ment el. Legyen számára könnyű a föld. Nekünk, akik ismertük, tiszteltük és szerettük, nem marad más, mint megőrizni, amíg vagyunk, emlékét.
Nyugati Jelen
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad)

A „repkény” utóélete
Lesz-e folytatása a soborsini összejövetelnek – majálisnak, „repkénynek”?
Nem tudom.
Nyerhet-e némi jelentőséget?
Csak remélni merem.
Lesznek, kik megmosolyogják?
Elképzelhető.
Utóélete már elkezdődött.
– Sikerült Erzsébet királyné – Sziszi – szobrának nyomára jutnotok?
Nagyot néztem, elcsodálkoztam. Magyar királyné szobra Soborsinban?
Hajdani lojalitásom megmaradt morzsáit összekaparva, tisztelegtem Mihai király kultusza előtt. Olvastam arról is, hogy a helyi ortodox templomban az első román királyné, Elisabeta halálának 100. évfordulóján, ebben az évben, február 2-án emlékező istentiszteletet tartottak.
A mi Erzsébet királynénknak számos országban és helységben – köztük Aradon is – csaknem megszámlálhatatlanul sok szobrot és emlékművet állítottak, de Soborsinra nem gondoltam.
Néhány kattintás után kiderül – a Vasárnapi Újság és Langer Alajos felvétele a hivatkozási alap – hogy 1899-ben, Erzsébet napon a római katolikus templom előtt kialakított parkban, nagyjából ott, ahol most Dorel Sibii költő és író mellszobrát láthatjuk, egy 3 méter magas márványobeliszket állítottak fel az előző évben meggyilkolt királyné emlékére.
„Erzsébet királyné emlékére kegyelete jeléül emelte Soborsin közönsége.
1899. november 19.”
A márványoszlopon, üveg alatt R. Hirch Nelli Szisziről festett képét helyezték el. A festő a királynét gyöngyös főkötővel, magyaros díszruhában ábrázolta.
Az istentisztelettel kezdődő ünnepségen magyar és román nyelvű beszédek hangzottak el.
A szobor sorsáról csak ennyit tudok meg: elpusztult.
Soborsintól és Aradtól nem is olyan távol, Karánsebesen és Oravicán helyreállított Erzsébet-szobor, illetve emlékmű áll.
Az oravicai obeliszket 1899-ben állították fel annak emlékére, hogy Sziszi több alkalommal is Marillafürdőn kereste a nyugalmat, a gyógyulást.
„Erzsébet királyné hódolatteljes ragaszkodása és hálás kegyeletének emlékére állította a szabadalmazott osztrák–magyar államvasút társaság erdészete. 1899.”
A feliratos márványlap 1920 után elpusztult, de az emlékkő a fenyőfák sűrűjétől védve megmaradt, és az osztrák császárné emlékét ápolandó, 2004-ben új román és német nyelvű feliratú márványlapot kapott.
A könyveknek és a szobroknak is saját sorsuk van, ami lehet akár kalandos utóélet, de végzetes pusztulás is.
A repkényekkel jóval kevesebb a gond.
Réhon József

Nyugati Jelen (Arad)