Nyárádmentén még várni kell az ivóvízhálózatra
A decemberben záruló nagylélegzetű befektetésekről számolt be és a 2020-ig tartó pályázatokat ismertette Törzsök Sándor. Az Aquaserv projektmenedzsere hangsúlyozta: alapvetően elégedett a munkálatok menetével.
A 2007-2013-as időszakban a Maros megyei vízszolgáltató vállalat csaknem százmillió eurós projektet valósított meg, nagyrészt uniós pénzalapok felhasználásával. „Maros megye legnagyobb infrastrukturális befektetéséről van szó. Összesen hat vízüzem épült vagy újult meg, öt szennyvíz-tisztítóállomás létesült, és 260 kilométernyi vezetékrendszert cseréltünk ki vagy bővítettünk” – mondta a szakember, akitől azt is megtudtuk, hogy kész van a Nyárádszereda-Lukailencfalva közötti fővezeték, a radnóti és a marosludasi szennyvíztisztító üzem, a dicsőszentmártoni vízüzem. Az év első felében befejeződik a Marosludas és Radnót közötti vízhálózat cseréje, bővítése.
Az uniós alapokból végzett munkálatok idén decemberben be kellett volna fejeződjenek, de számos oka van, hogy miért nem így történt. Elsősorban a versenytárgyalások hosszasak, például a Mezőbánd és Mezőpanit közötti vezetékrendszer kiépítésekor 500 napot késtek az óvások miatt. De az sem mellékes, hogy Romániában nincsen elég szakcég, amely ilyen jellegű munkálatokat meg tudna tervezni, műszaki tanácsadást tudna biztosítani. Marosvásárhelyen nehezen lehet egyetlen olyan céget találni, amely egy vízüzemet meg tud tervezni, s építését felügyelni tudja. A jövő évbe átcsúszó munkálatokat BERD-alapból finanszírozzák.
A vízszolgáltató folytatni szeretné az elkezdett beruházásokat, a 2014-2020-as uniós pályázatokra már időben előkészültek, jelenleg meghirdették a versenytárgyalást a tervezők kiválasztására. Az eddigi nagyvárosok után most a 2-10 ezer lelkes települések ivóvíz és szennyvízhálózatának kiépítése élvez elsőbbséget, de Vásárhelyen is szeretnének egy iszapégetőt létesíteni.
Megkérdeztük,hogy mikor csatlakozhatnak az ivóvízhálózatra a nyárádmenti települések, miután a Nyárádszereda-Lukailencfalva közötti fővezetéket már lefektették. Törzsök Sándor elmondta, két lehetőség van: a helyi önkormányzatok saját vagy pályázati alapból kiépítik a vezetékrendszert és akkor rácsatlakozhatnak a fővezetékre, vagy megvárják, amíg a 2014-2020-as pénzalapokból a szolgáltató építteti ki a hálózatot. Ez utóbbi esetben 2020-2022-ig várniuk kell, hogy vezetékes vizük legyen. Ugyanez a helyzet Mezőbergenyében és Csittszentivánban is.
Simon Virág
Székelyhon.ro

Háromszék-rejtvénysorozat (Megjelent)
Lapunk új mellékletet indít útjára: a Háromszék-rejtvénysorozat kiadásával régóta megfogalmazott igénynek teszünk eleget. Ugyanis a lap heti műsormellékletében megjelent, értékes és érdekes történelmi, kultúr- és helytörténeti adatokat felvonultató keresztrejtvény-sorozataink különkiadását nem csupán rejtvényfejtőink egyre népesebb tábora, hanem olvasóink, a helyi értékek iránt érdeklődők is szorgalmazták.
A tematikus sorozatokba rendezett, helyi értékeinket, múltunk máig ható eseményeit és személyiségeit felvonultató írások, amelyek nyomán a rejtvények megszülettek, önmagukban is kötetbe kívánkoznak. Most az eddig megjelent öt sorozatból – Faluról falura, Emlékhelyek – emléktáblák – emlékművek, Emlékfák – öregfák, Nyughelyeink üzenete, valamint a most év végén befejeződő Természeti kincseink – a Nyughelyeink üzenetének első füzete jelent meg. Kisgyörgy Zoltán helytörténész, geológus, lapunk főmunkatársa és Forrai Tibor rejtvénykészítő sorozatát terveink szerint további két kiadványban jövő év folyamán tesszük közzé, de a többi sorozat kiadására is igyekszünk sort keríteni. Tartalmas időtöltést kívánunk minden kedves olvasónknak, rejtvényfejtőnknek. A rejtvényfüzet megvásárolható a Háromszék újságárudáiban, ára 8,50 lej.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Betlehemi láng
Különleges esemény a cserkészek életében a betlehemi láng elhozása és szétosztása. Évekig néhai Gaál Sándor cserkészvezető pedagógus és csapata hozta át a határon és osztotta el a csapatok között a békességet és szeretetet szimbolizáló lángot – emlékezett a vasárnap esti ünnepi szentmisén Szabó Lajos kanonok–csapatvezető, aki az evangéliumi magatartás megélésére bátorította a cserkészeket és a jelenlevőket.
A Szentírásból kiindulva három vezető példáját domborította ki a kanonok: Izajást, a reménység fiát, aki megtapasztalja, hogy velünk az Isten. Korunkban nagyon hamar elanyátlanodunk, belefáradunk az életbe és feladjuk a reményt. Jézus fényt hoz a világba. A második bibliai személy, Keresztelő Szent János egyszerűségre és alázatra tanít öltözködésben, táplálkozásban és viselkedésben. Ne keressük a feltűnést, nagyravágyást, magamutogatást, hívta fel a figyelmet. Szűz Mária, égi édesanyánk példája azt mutatja, hogy a szeretet nem méricskél, és kétszeresen ad, ki sietve ad. Tanít az áldozatvállalásra, a kitartásra, a hit bizalmának megélésére. A betlehemi lángot sokan hazavitték kis mécsesükben, hogy karácsonykor újra fellobbanhasson. A rendezvényen jelen voltak a kézdivásárhelyi és sepsiszentgyörgyi csapatok vezetői, cserkészei.(józsa)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Templomaink – Kálnok (Református hírnök)
Kálnok Sepsiszentgyörgytől 12 kilométerre, északra a Baróti-hegyek keleti oldalában, a Kálnok-patak völgyében fekszik. Neve lehet, hogy a szláv kalnikból (sáros) ered, de az sem kizárt, hogy a (Szász) Sebes vidékéről beköltözött székelyek előbbi telephelye, a ma is létező Kelnek (Kelling) falu névpárja. A 14. század elején már templommal rendelkező parokiális hely. A pápai tizedjegyzékben 1332-ben Kalnuk néven jegyezték.
A fallal körülkerített, szerény méretű, többször átépített templom jóval idősebb, mint azt eddig feltételezték. A legújabb ásatások és feltárások kétségtelenné tették, hogy a mai református templom már a 13. századtól létezett. A majdnem négyszögletű hajóból és négyszögletes szentélyből álló istenházát a 14. század során átalakították, félköríves záródású szentélyt és egy vele egybeépített sekrestyét kapott. A következő században újból átalakították, a templomhajót lekeskenyítették és megnyújtották, valamint a hajó felől a sekrestye mellé egy csonttárat építettek. Az utolsó nagy méretű átalakítást a 17. században, a reformáció utáni időkben végezték. Ekkor a diadalív környékének kivételével szinte az alapokig visszabontották, és a mai formájára építették újra. Ekkor látták el festett kazettás mennyezettel, amely nem sokáig díszítette a templom belsejét, ugyanis 1666 áprilisában Apafi Mihály a reformátusok és unitáriusok közötti vitát úgy oldotta meg, hogy az unitáriusoknak új templom építését és a reformátusoknak ítélt régi templomból a kazettás mennyezet átszerelését rendelte el.
A templom épületén 1749-ben, majd 1854-ben végeztek állagmegőrző munkálatokat. Feltehetően ablakai ekkor kapták mai formájukat. Az 1910 körül végezett javításokkor építették a ma is álló portikust és a déli oldal támpilléreit. A templomot ovális fal övezi, amelynek déli oldalán egy napóra nyoma látható. A templom mellett, a nyugati oldalon áll a fából épített, feltehetően a 17. század végén emelt harangláb. A rá vonatkozó legkorábbi feljegyzés 1740-ből való. 1823-ban épített orgonáját 2011-ben újították fel.
A templom 2007–2013 között kívül-belül alapos felújításon esett át: restaurálták a templomtetőt, újravakolták a templombelsőt, padlótéglára cserélték a korábbi deszkapadlót, eredeti színükre újították fel a kapukat, bejárati ajtókat, valamint székely kaput és új kerítést állítottak a harangláb elé. Elkészültek a vízelvetők és a járdák, idén pedig rézcsatornát szereltek a tetőre. A kálnoki református templom 226 református hívő hajléka.
Tóth Anna
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Soós koalíciós jelölt lehet (RMDSZ–EMNP-megállapodás)
A magyar pártok koalíciójának jelöltjeként indulhat a marosvásárhelyi polgármesteri székért az RMDSZ-t képviselő Soós Zoltán, az októberben tartott magyar előválasztás győztese – erről állapodott meg tegnap Kolozsváron Kelemen Hunor RMDSZ-elnök és Szilágyi Zsolt EMNP-elnök.
Az RMDSZ ugyanakkor feltételekhez kötötte annak a néppárti javaslatnak az elfogadását, hogy a magyar pártok összefogását terjesszék ki a marosvásárhelyi és a Maros megyei tanácsra is: Kelemen Hunor csak akkor hajlandó ezt fontolóra venni, ha az EMNP nem indul az országos parlamenti választásokon. A szövetség közleménye szerint az RMDSZ a városi és megyei jelöltlisták esetében „a magyar politikai szervezetek versenyét ajánlja, különös tekintettel az EMNP azon elvére, amelyet megalakulása óta képvisel: a versenyhelyzet mozgósítja az erdélyi magyar szavazókat”. Szilágyi Zsolt ezt a feltételt abszurdnak és aránytalannak tartja. Kijelentette: „bármilyen együttműködés az arányok betartásával lehetséges”, ha a parlamenti választásokon az egész Erdélyre vonatkozó megállapodást szeretne az RMDSZ, akkor az önkormányzati választásokon is az egész Erdélyre vonatkozó megállapodást kell kötni. Az EMNP elnöke szerint éppen a magyar pártok – közös marosvásárhelyi és Maros megyei jelöltlistájában is megnyilvánuló – összefogása maximalizálhatná az RMDSZ-es Soós Zoltán nyerési esélyeit. Hozzátette: a 2009-es európai parlamenti választásokon az EMNT és az RMDSZ összefogása csaknem négy képviselőt juttatott a brüsszeli testületbe, míg 2014-ben az RMDSZ-nek egyedül csak két képviselője szerzett mandátumot. „A választók jelentős részét sem az egyik, sem a másik párt nem tudja megszólítani, ők csak akkor mennek el szavazni, ha van magyar összefogás” – jelentette ki.
A hétfői tanácskozás végén a felek megállapodtak abban, hogy január második felében ismét egyeztetnek. Az októberi marosvásárhelyi előválasztáson Soós Zoltán a szavazatok 62,04 százalékát szerezte meg, az EMNP jelöltje, Portik Vilmos 28,9 százalékos támogatottságot ért el. A harmadik jelöltre, a független Barabás Miklósra a választók 8,83 százaléka szavazott. Marosvásárhelyen él az erdélyi városok között a legnagyobb, mintegy 58 ezer fős magyar közösség, amely a 2011-es népszámláláson az összlakosság 43 százalékát tette ki. A korábban magyar többségű városban a magyarság az 1990-es etnikai konfliktus által gerjesztett kivándorlási hullám nyomán került kisebbségbe. A város élére 2000-ben került először szabadon választott román polgármester az azóta háromszor újraválasztott Dorin Florea személyében.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Huszonhat év után
Népfelkelés, forradalom, államcsíny vagy a külföldi titkosszolgálatok összeesküvése volt, ami 1989 decemberében történt? Kik lőttek a fegyvertelen emberekre? Kik voltak a terroristák? Ezek azok a kérdések, amelyek vitákban, elemzésekben vagy csak "sima" beszélgetések során is gyakran elhangzanak. És amelyekre máig sem kaptunk választ.
Tény, hogy a forradalom szikrája Temesváron pattant ki. 1989. december 16-án Temesváron felháborodott tömeg akarta megakadályozni Tőkés László református lelkész kilakoltatását. A következő napokban a megmozdulások átterjedtek az ország más városaira is, és forradalommá nőve elsöpörték Ceausescu uralmát. A hatalom és a román politikusok Temesvár szerepét az utóbbi 26 évben folyamatosan igyekeztek csökkenteni, mellőzni. A tankönyvekben vagy az állami szintű megemlékezéseken évről évre kevesebb szó esik arról, hogy egy temesvári magyar lelkész parókiájánál kezdődött az a megmozdulás, amely a rendszerváltozást elindította.
26 év után Tőkés László úgy látja, ellopták a forradalmat. Véleménye szerint azért nem érdekli már az embereket, hogy mi történt 1989-ben, "mert annyira ellopták, hogy már nem hiszünk abban, amiben akkor annyira hittünk, hogy képesek voltunk kockáztatni az életünket és a bőrünket vásárra vinni". (…) Úgy ellopták a forradalmat, hogy híre-hamva nem maradt".
Tegnap délelőtt Marosvásárhelyen maroknyi forradalmár gyűlt össze a városháza előtt, hogy elhelyezzék az emlékezés koszorúit a forradalom napjaiban elesett harcostársaik emlékművénél. Sajnálatos módon, a hivatalosságokon kívül alig pár érdeklődő lézengett a téren.
A forradalmárok több mint negyedszázad óta ugyanazokat a kérdéseket fogalmazzák meg konokul, újra és újra, egyre reménytelenebbül. Hiszen lezárták a forradalom dossziéját. Kérdésünkre sorolták is sérelmeiket: "Nem tudjuk, hogy kik lőttek ránk, nem tudjuk, kik a tettesek, rengeteg halottunk van, rengeteg sebesült, és felelősök nincsenek. 26 év után, úgy látjuk, visszarendeződtek a dolgok, a szekusok és a kommunisták vagy azok utódai vezetik az országot".
Másvalaki megkérdezte: látja, milyen kevesen vagyunk, mit gondol miért? És a választ is megadta: mert senki nem beszél az akkor történtekről. Az iskolában nem mondják meg, mi volt a kommunizmus, mit csináltunk mi, és mit kockáztattunk abban az időben. Minden esély megvan arra, hogy a valós demokráciából egyre távolabb kerüljön ez az eredeti demokráciánk. Azért mégis érdemes volt, de az, hogy a dolgok rossz irányba haladnak, a politikusok hibája.
Valaki megjegyezte: 26 év után az az érzése, hogy a forradalom nem ért véget. Ellopták azt, ami eredetileg elkezdődött, sok csaló beférkőzött a pártokba és az állami szervekbe, a forradalmárokról elfelejtkeztek. Felelősök pedig nincsenek. Mégis van még remény, hogy jó irányba folytatódik, nem fegyverekkel, hanem mentalitásváltozással, másfajta politizálással.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Karácsonyváró ünnep a Kultúrpalotában
Semmire nem vágyunk jobban ebben az elidegenült, csak külsőségekben pompázó feslett és békétlen világban, mint a szeretet legapróbb jelére, a törődés és az egymás iránti tisztelet kinyilatkoztatására. Ilyen lelkülettel állunk itt az adventben, útban a betlehemi jászol felé, várva, hogy számunkra is bekövetkezzék a csoda.
A csodavárás egyik mozzanatának lehettünk részesei vasárnap este a marosvásárhelyi Kultúrpalotában, ahol a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal által szervezett Adventi ének című imádságos, zenés-verses műsor élményével lettünk gazdagabbak.
Minden családba gyermeket vigyen az angyal
Böjte Csaba ferences szerzetes részvétele a marosvásárhelyi adventi rendezvényen azért is rendkívül dicséretes, mert a héten temették el az édesanyját, mégis szakított időt és merített erőt arra, hogy elmondja adventi gondolatait. Elsőként gratulált e bölcs kezdeményezéshez, hogy jókedvűen, békességben, szeretettel le tudunk ülni, hogy Jézus Krisztus születésének ünnepére készüljünk. A ferences atya hozott "szemléltetőeszközt" is, a szovátai Szent József Gyermekvédelmi Központ négy neveltjét, akik székely ruhában énekeltek a színpadon.
– Írtak-e levelet az angyalnak? – tette fel a kérdést Csaba testvér. – Jézus azt mondta, aki nem kér, nem kap. Neki kell állni levelet írni az angyalnak, még van három nap. Hogy súgjak, segítsek, elmondom, hogy én írtam az angyalnak. Mit kértem? Azt kértem, hogy Marosvásárhelyen, Erdélyben és az egész Kárpát-medencében, egész Európában minden ünneplő család karácsonyfája alá "szottyantson" az Isten egy kisgyereket. Lehet az édesgyermek, lehet az unoka, dédunoka, keresztgyermek, árva gyermek, mindegy, csak baba legyen! Élet legyen benne! Igen, több mint 2000 évvel ezelőtt az emberiség gondjaira a nagy megoldásért imádkozott. Isten egy kisbabát küldött Betlehembe. Az angyalok azt kérdezték, milyen válasz ez? Mindössze 3 kilogramm 20 deka. Ez volt Isten válasza: gyermek. A XXI. századi Európának, de a magyarságnak és a románoknak is gyermekre van szüksége. Egymillióval kevesebb fiatal áll munkába, mint amennyien nyugdíjba mennek Európában. Nem azért kell gyermek, hogy eggyel többen legyünk, hanem azért, hogy a gyermek születésével egy édesanya és egy édesapa szülessen, aki lehozza a csillagot az égből a családjáért. Egy gyermek lavinát indít el a családban. Élettel, erővel, fénnyel tölti be a családot. Azt hiszem, hogy a gyermek olyan, mint az orvosság. Aki a gyermekkel foglalkozik, garantáltan tíz évvel tovább él! Ezt a receptet már sok embernek elmondtam. Egészséges módszer, szabadalmazott gyógyszer. Működik. Adja az Isten, hogy merjünk az élet, a gyermekek, a család mellett dönteni – mondta Böjte Csaba, aki több mint ötezer gyermeket fogadott be, s aki tudja, mit jelent a gyermeknevelés. Egy gyermekről sem lehetett elmondani, hogy kár volt befogadni. Az élet mellett dönteni a legnagyobb csoda. Az asztalfőhöz ülni, a gyermekek társaságában finom húsleves mellett imádkozni felemelő érzés, férfiúi büszkeség tölti el mindannyiszor a szívet. Jó dolog a szeretteidről gondoskodni, enni adni a gyermekeknek, látni, hogy azért vidámak és jókedvűek, mert értük küzdöttünk, és legyűrtük a nehézségeket.
Az atya bevallotta, ilyenkor ül, és potyognak a könnyei. – Olyan tiszta, becsületes öröm, ami megmarad örök életre. A Jóisten ezt az örömet szeretné mindannyiunkkal megosztani, hogy minden férfi ott üljön az asztalfőn, gondoskodjon a családjáról, megterítse az asztalt, hogy tudjanak együtt örülni. Adná az Úr, hogy ezt az örömet mindannyian megkóstoljuk!
A legnagyobb problémánk, hogy fiataljaink elmennek
Böjte Csaba hangsúlyozta, a politikusoknak többször elmondta, hogy félrevert harangok zaja mellett nem lehet családot alapítani, gyermeket vállalni. Csak bőröndöt lehet csinálni, jegyet venni, s elmenni. Marosvásárhelynek, Erdélynek a legnagyobb problémája, hogy a fiataljaink elmentek és elmennek. Ennél nagyobb tragédia nincsen! A politikusoknak valahogy ezt kellene megérteni, hogy meg kell az embereket nyugtatni. Hála istennek lehet álmodni, lehet tervezni, lehet imádkozni!
Azt is meg kell érteni, hogy az a magyar ember, aki nem tiszteli a román szomszédját, az nem jó magyar ember, az hosszú távon nem a javát akarja Erdélynek és a Kárpát-medencének! Az a román, aki nem tiszteli a vele együtt élő magyarokat, székelyeket, cigányokat, zsidókat, az nem jó román ember! Az nem javát akarja Romániának! Ezt a gondolatot kell fontolóra venni! Egy parancsot adott Isten, a szeretet parancsát! Ez tudná kihúzni a sárból ezt az országot!
– Leéltem 56 évet, de nem a románokkal van bajom, hanem azzal a hóval, ami nincs eltakarítva az utcáról, a kiürült iskolákkal van bajom, azzal, hogy a kórházaink nincsenek kifűtve, felszerelve. A betegeinket el kell vinni messzire. Ezek olyan nagy bajok, hogy összefogás nélkül nem tudjuk kikü- szöbölni. Közösen küzdve tudjuk megoldani. Ha egymás torkának esünk, akkor kő kövön nem marad! Itt a Kárpát-medencében sem a magyarok, sem a románok, sem szlovákok, sem a szerbek, sem a németek, sem a zsidók nem tudnak külön-külön kis Isten országát építeni. Csak együtt, közösen és összefogással, mert külön nem fog menni. Merjünk az élet mellett dönteni, tudjunk egymás mellett dönteni, merjünk Isten országa mellett dönteni, s ezt építsük fel becsületes munkával! Én ebben a hitben nevelem a gyermekeimet, s 25 év után merem állítani, hogy működik. Fel kell ajánlanunk irgalmas szeretetünket, mert így érdemes élni! Merjük elmondani egymásnak három szál virággal a kezünkben, hogy szükségem van rád! Üres a ház nélküled, semmit nem ér. A héten temettük el édesanyámat, üres a ház... Szeressük egymást! Egy napot, egy percet sem szabad haraggal, gyűlölettel tölteni! – monda Böjte Csaba, akinek bátorító és felemelő szavait őszinte tapssal jutalmazta a közönség. Meg is jegyezte, papot nem szoktak visszatapsolni, de ha már így történt, másodszor is színpadra állt, s az irgalmasságról szólt, amelynek évét Ferenc pápa hirdette meg.
Ének, vers és orgonajáték
Ezt követően a vendégművészek léptek fel: Szamosi Szabolcs, a pécsi bazilika orgonaművésze, Szalóki Ági Artisjus- és Fonogram-díjas énekesnő és Eperjes Károly Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész. Előadásukban adventi és karácsonyi énekek, orgonaművek és versek hangzottak el.
Ioan Chiorean műsorvezető elmondta, hogy a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal azt szeretné, ha hagyománnyá válna a húsvéti és a karácsonyi koncert, hiszen gazdagra és szegényre egyformán néz Jézus, ilyen élményben mindenkinek része kell legyen! Örül, hogy a városban megkezdődött a párbeszéd és az építkezés. Chiorean köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik hozzájárultak az est szervezéshez és sikeréhez.
Az est közös énekléssel, a Mennyből az angyallal, az Úr imádságával és Csaba testvér áldásával ért véget.
Mezey Sarolta
Népújság (Marosvásárhely)

Gyöngykoszorúk Gyöngye néptánctalálkozó
"Ezt az ékszert viselni kell"
Több mint 550 táncos vette birtokba szombaton a Maros Művészegyüttes színpadát. A megye csaknem minden tájárólérkező gyermek- és felnőttegyüttesek sok éve búcsúztatják az évet a december végi Gyöngykoszorúk Gyöngyenéptánctalálkozón. A hagyományt az EMKE Maros megyei szervezete teremtette meg, kilenc éve pedig a művészegyüttes vállalta fel a rangos esemény megszervezését. Az idei táncos együttlét társszervezői a Maros megyei EMKE, illetve a Folk Dancing and Music Egyesület voltak. A részletekről Barabási Attila, a Maros Művészegyüttes vezetője számolt be.
– A kövesdombi termünk korlátozott befogdóképessége miatt a megye azon együtteseit, néptánccsoportjait hívjuk meg erre az együttlétre, akik év közben Gyöngykoszorú- találkozót vagy hasonló jellegű rendezvényt szerveznek. Ugyanakkor rendszerint újonnan alakult csoportokat is várunk, hiszen fontos, hogy a legfiatalabbak is a mi nagy családunkhoz tartozóknak érezzék magukat. Idén először a szórvány is képviseltetett, két Fehér megyei településről, Magyarlapádról és Miriszlóból jöttek táncosok. 19 néptánccsoport lépett színpadra, Kibédről, Nyárádszeredából, Marosludasról, Segesvárról, Marosfelfaluból, Vajdaszentiványról, Szabédről, Sóváradról, Erdőcsinádról, Holtmarosról, illetve Szentgericéről is érkeztek vendégek, a Bekecs és a Napsugár két csoporttal is megmutatkozott. Ugyanakkor a marosvásárhelyi Fagyöngy citerazenekar is örömöt szerzett muzsikájával. A gazdag műsor előtt az EMKE részéről Kilyén Ilka színművésznő köszöntötte a jelenlevőket, jómagam pedig arra hívtam fel a figyelmet, hogy a Gyöngykoszorú egy olyan ékszer, amit viselni kell. Az első csoport színre lépése előtt Ötvös József lelkipásztor adta áldását a gyermek- és felnőtt táncosokra.
– Minden táncrend képviseltetett?
– Igen, sőt, idén gazdagabb is volt a repertoár, mint a korábbi években. Minden csoport valami olyasmit hozott, amivel színesebbé, gazdagabbá tette az együttlétet, talán nem is láttunk két, ugyanarról a tájegységről származó táncot. Örömmel vettem tudomásul, hogy a csoportok szakmai színvonala növekedett, illetve színpadi megjelenésükben is az autentikus értékeket hordozzák.
– Évértékelőnek is tekinthető ez a találkozó?
– Természetesen. A kövesdombi teremben zajlott műsor után a Kék Gyöngy vendéglőben közös vacsora, majd táncház következett. Ekkor alkalmunk volt a csoportvezetőkkel megbeszélni az év közben felmerült problémákat, megfogalmazni a szakmai igényeket. Készült egy felmérés, amelyből kiderül, hogy az elmúlt negyedszázadban több tízezer gyermek fordult meg ezen a rendezvényen. Büszke vagyok arra, hogy Maros megye számos településén táncolnak gyermekeink, és ez alkalommal szeretnék köszönetet mondani a csoportvezetőknek, szakmai irányítóknak a fiatalokat önazonosságukban erősítő munkájukért.
A Gyöngykoszorúk Gyöngye néptánc- találkozóval nem ért véget az év a Maros Művészegyüttesnél, ma (december 22-én, kedden) este 7 órakor a Karácsonyváró című előadásukra várják a kövesdombi székhelyre a néptánc-kedvelő közönséget. A felnőttjegy 12 lejbe, a gyermek- és nyugdíjasjegy 5 lejbe kerül.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)

Marosi Barna
(1931–2015)
1931. szeptember 29-én született Marosvásárhelyen. Író, riporter. Molter Károly fia, Marosi Péter és Marosi Pál öccse. 1950-ben érettségizett a marosvásárhelyi Református Kollégiumban. 1954-ben a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen szerzett kémiatanári és vegyészi diplomát. 1954–58 között a bukaresti Előre riportere, később szerkesztője. 1958-ban ’56-os állásfoglalása miatt távoznia kellett a sajtóból, tíz évig vegyészként dolgozott, előbb a bukaresti Reactivul vegyi üzem munkása (1958–59), majd a marosvásárhelyi cukorgyárban vegyészmérnök, kémikus (1959–68).
1968-tól újra az Előre marosvásárhelyi tudósítója. Riportjai a napi aktualitáson túlmutató, irodalmi alkotások. Az Előre Kiskönyvtárának szerkesztőbizottsági tagja, több riportantológiában – Hazánk új arca (1986), Sokágú termőfa (1986), Tenni és teremteni (1987), Jövőépítők (1987) – is megjelentek írásai.
1989 decemberétől 1993-ig a Romániai Magyar Szó új formájának szerkesztő publicistája, kommentátora. 1993-tólszabadúszó. 1996-tól a Duna Tv munkatársa, főszerkesztő, műhelyvezető, 1998-tól alelnök 2000. december 1-ig.
Első írásait a marosvásárhelyi Vörös Zászló közölte 1951-ben. Mint riporter a Románia minden tájegységére kiterjedő iparosítás és urbanizáció mindennapjait mutatja be közvetlen emberi sorsok képében a gyakorlatban szerzett szakmai beavatottsággal. Dános Miklóssal közösen írta a Két hét a Dunán című riportkönyvet 1957-ben, Beke Györggyel és Kenéz Ferenccel együtt mutatja be Vajdahunyad történelmi keretbe foglalt acélművét 1974-ben Csőposta címmel, s közben szerepel Bekével és Cseke Péterrel az Emberarcok riportkötetben 1976-ban. Saját riportkötetei közül kiemelkedik a Megbolygatott világ (1974), melyben többek között felidézi az elmúlt századfordulóról Bernády György marosvásárhelyi polgármesterségének városépítő hagyományát.
Más önálló kötetei: Kapu utca 10. (kisregény, 1965, 2. kiadás: 1969); Sújtólégben – rezesbandával (Zsil-völgyi napló, 1979)
ELHALÁLOZÁS
Az élet fájdalmas rendjét szomorúan tudomásul véve osztjuk meg ismerősökkel, barátokkal és tisztelőivel a hírt, hogy MAROSI BARNA nyolcvannégy éves korában, hosszas betegség után, december 21-én, hétfőn hajnalban csendesen megpihent. Egy nehéz kor krónikása volt, aki íróként, publicistaként és a Duna Televízió alelnökeként mindig az érték megőrzésére törekedett. Temetéséről a későbbiekben intézkedünk. A gyászoló család. (-)
Népújság (Marosvásárhely)

Családias karácsonyváró előadás Nagyiratoson
A nagyiratosi Forray Népdalkör nem véletlenül választotta vasárnap esti műsorához a Karácsony küszöbén címet, hiszen elérkeztünk az adventi időszak végéhez. A községháza üléstermében, szép számú néző előtt előadott műsoruk célja az volt, hogy a közönséggel együtt álljanak meg egy kicsit az előkészületek forgatagában, és próbáljanak ráhangolódni a közelgő ünnepekre a zene és a vers segítségével. A műsor alatt szebbnél szebb karácsonyi versek és népdalok csendültek fel. Köszönet a műsorban fellépett Nagy Rebekának, Kovács Letíciának, Dani Noelnek, Kocsis Fruzsinának, Dani Grétának, Kocsis Dorotinak, Kristóf Benjáminnak, Kovács Cyntiának, Juhász Alexandrának, Dani Adélnak, amiért a Népdalkör vezetőségének a felkérésére, szavalatokkal készültek. A műsor végéhez érve, Nagy Melinda megköszönte a nézők figyelmét, majd továbbmaradásra kérte őket, hiszen a műsor véget ért ugyan, de az est nem – a versen és az éneken kívül finom bejglivel, zserbóval, hájas tésztával, virslis tekerccsel, szendviccsel, illetve forralt borral kedveskedtek a nézőknek. A műsor végén a gyerekek egy-egy kisebb csomagot kaptak, amit a Népdalkör tagjai állítottak össze részükre. A műsor alatt és utána is meghitt családi-baráti hangulat uralkodott, ezért a helyszínen is megtették, de a Forray Népdalkör nevében Nagy Melinda ezúton is békés, boldog karácsonyi ünnepeket kíván minden nézőnek, nagyiratosinak, illetve népdalszerető embernek. Egyben megköszöni mindazoknak a segítségét, akik bármit is tettek a vasárnap esti meghitt, karácsonyi hangulatért, a családias, baráti együttlét sikeréért.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Piros Dénes nyugalmazott kémiatanár mesél iskoláról, sportról, életről, Aradról
„Szép nyugodtan átsétáltam az életen” (II.)
– A ’60-as éveket milyen események fémjelezték?– Két nősülés: az első rövidebb életű volt, sikertelen, a második tovább tartott; jövőre ünnepeljük az aranylakodalmat. – A sport teljesen kimaradt az életéből?– A ’60-as évek végén a Reinhardt–Dumitrescu edzőpáros vezetésével feléledt az UTA focicsapata. Hoztak jó, fiatal játékosokat, többen egykori tanítványaim: Domide, Șchiopu, Sima. Meg a többiek: Pozsonyi, Leretter, Kun II. Attila. Megnyertek két bajnokságot, jöttek a nemzetközi kupaszereplések, kiverték a Feyenoordot... Én fogadtam Bukarestben a bírókat, akik a nemzetközi meccsekre jöttek, mindig eltöltöttem velük egy-két napot.– Milyen minőségben? – Az UTA klub képviselőjeként. Tudtam németül, franciául. Próbáltam kicsit puhítani a játékvezetőket. ’72-ben elvittek magukkal jutalomként Svédországba –fordítani. – Közben tanított, ugye?– Igen, az iskolában. És magánórákat is tartottam, keményen.– Akkor még divatban voltak a magánórák kémiából. Ami viszont érdekesebb: most következik Marokkó! Az volt a nagy szám!– Oda hogy jutott ki?– Románia és Marokkó között kötöttek egy kulturális szerződést; orvosokat és tanárokat küldtek ki. Dollárban kifejezve ragyogó szerződés volt. Én, aki szerettem utazni, azonnal jelentkeztem. ’74-ben mentünk ki nejemmel. Négy évig maradtunk. – Kellett vizsgázni?– Egy kis beszélgetés volt itt Aradon a marokkóiakkal, franciául. Megkötöttük a szerződést. És az országból ötszáz tanár kirepült Marokkóba, II. Hasszán király országába. – Aradról hányan mentek?– Legalább 7-8-an.– Nem volt nehéz franciául tanítani?– Nagyon jól beszéltem a nyelvet. A háború idején jártam német és francia magánórákra. Tudták a szüleim, hogy minél több nyelvet ismerek, annál értékesebb ember vagyok. – Nem volt túl sok az a négy év?– Feleségem hazajött két év után. A legjobban Casablancában éreztem magam… Mielőtt kimentünk volna, két repülőtábornok puccsot szervezett a király ellen. Egy Boeing 727-es repülőgéppel ment hazafelé a király, amikor Marokkó felett vadászgépek támadtak II. Hasszán gépére. Gépfegyverezni kezdték a királyi repülőgépet. Óriási szerencsével, valahogy sikerült elvergődniük Rabatba. Kiderült, hogy a puccs szervezője a belügyminiszter volt. Letartóztatták, és nyilvánosan kivégezték. A tévé is közvetítette a kivégzést… Ezek után kerültünk mi oda, Marokkóba. Addigra II. Hasszán erősen megszilárdította a hatalmát, Marokkó komoly, stabil ország lett.– Biztosan sok érdekes tapasztalattal jött haza onnan. – Bejártuk az egész országot, megismertük az ottani tanügyet. Francia rendszerben tanítottunk. Az érettségi majdnem ugyanúgy folyt, mint annak idején nálunk: nyolc tantárgyból vizsgáztak, de nem volt szóbeli. Más városokból jöttek a felvigyázó tanárok. Utána összeszedték a dolgozatokat, zsákokba rakták és elküldték a fővárosba, ahol idegen bizottság javította ki azokat. Nem volt lehetőség csalásra. Két hét után az újságban közölték az eredményeket. Általában a jelentkezők 20%-a ment át. Hihetetlen, hogy az akkori „elmaradt” Marokkóban ilyen szigorú érettségi volt… És évente csak egyszer lehetett vizsgára jelentkezni. – Amikor ’78-ban visszajött az országba, mi várta a hazai tanügyben?– Döbbenten szembesültem azzal, ahogy folytak a vizsgák, ahogy segítették a vizsgázókat a felvigyázó tanárok, a szóbelin mindenkinek át kellett mennie... Annál nagyobb elismerést kapott egy líceum, minél kevesebb bukottja volt. Számomra nevetséges volt ez a hórukk-rendszer. A fő cél az volt, hogy mindenkinek diplomája legyen. Nem számított, mit ér az érettségi diploma. Úgy tudom, hogy írással is foglalkozott, foglalkozik.– A hatvanas években sokáig vezettem a Vörös Lobogó sportrovatát. Később is közöltem sok sporttémájú cikket és visszaemlékezéseket. Megírtam és kiadtam 1999-ben egy könyvet: Maros-parti nyarak címmel. Az aradi tenisz és evezés története. Ezek nyári sportok, és a Maros partján voltak a teniszpályák, meg az evezősklubok is. – Van még sok barátja?– Az egész világon voltak barátaim: itthon, Budapesten, Izraelben, Németországban... De sajnos barátaim, ismerőseim nagy részét már eltemettem. Tavaly Budapesten, a Farkasréti temetőben elbúcsúztattuk szépen utolsó rokonomat, unokabátyámat is. Hárman voltunk a temetésen: a katolikus pap, a házfelügyelő és én. Az unokabátyám nagy tudású, de magányos ember volt... Ahogy álltam ott tavaly novemberben a temetőben, eszembe jutott családunk története és a magyar történelem. Családunkban női ágon volt hat lány és egy fiú. Anyámnak öt lánytestvére volt. Az egyetlen fiú tizenkilenc évesen elesett az első világháborúban. Maradt a hat lány. Ezeknek összesen két gyerekük született. Kettő! Apai vonalon három fiútestvér volt, egy gyereke lett a három fiúnak. Tehát a családból kilenc személynek három gyereke született. Ez megmagyarázza a magyarság állandó fogyását, megmagyarázza a Trianon utáni helyzetet, és megmagyarázza azt is, amit régebben egy történész mondott: „Erdély elvesztésének fő tényezői a magyar anyák voltak, mert kevés gyereket szültek.”– Élnek még barátai Aradon?– Vadász Ernő, Réhon Jocó, akikkel együtt töltöttem fiatalságomat. Mindig társaslény voltam, nagy társasági életet éltünk. Ez nagyon hiányzik... A baráti társaság nagyon hiányzik... Aki sokáig él, az szép lassan egyedül marad. Meg tudná mondani, melyek azok a pillanatok, amelyek a legmarkánsabban meghatározták az életét? Gondolkozott ezen? Emlékszik ilyen pillanatokra?– Apámnak az volt az elképzelése, hogy kimenjek Németországba, ott tanuljak, és jöjjek vissza a báró gyárába textilmérnökként – Neuman báró rengeteg külföldi szakemberrel dolgozott. Ezt a tervet keresztülhúzta a II. világháború, nem lett belőle semmi. Bennem megmaradt egy olyan érzés, hogy innen el kellene menni. Mint ahogy annyian elmentek. Számtalan alkalmam lett volna rá. Nyelveket tudtam, diplomám volt... Valami mindig visszatartott. Tulajdonképpen, én Aradon is jól éreztem magam, jól éltem, nem voltak problémáim, volt jó állásom, autóm, utaztam jobbra-balra, rengeteg barátom volt, élt özvegy édesanyám... Többször külföldön maradhattam volna. De valahogy mindig visszajöttem. Ha kint maradok, anyagilag valószínűleg még jobban éltem volna, biztosan érdekesebb, más életem lett volna. De őszintén megmondom, nem sajnálom, hogy itt maradtam. Annyi szép emlékem van, olyan kellemes életem volt és van, hogy egyszerűen nem sajnálhatom azt, hogy nem mentem el. – Szeretne-e hozzátenni még valamit ahhoz, amit eddig elmondott?– A ’80-as évekről nem sokat beszéltünk, de az elég sötét periódus, ronda tíz év volt… A ’89-es változás idején a 2-es Ipari Líceumban tanítottam. Két héttel az események után az iskolában demokratikus igazgatóválasztást tartottak. Mindenki ott volt, a szakácsnőtől kezdve a portásokig, a mesterek, a mérnökök, a tanárok… százhúsz ember. És engem megválasztottak aligazgatónak. Felálltam és mondtam a kollégáknak, hogy aznap töltöttem be a 60. születésnapomat, válasszanak fiatalabbat. Hiába. Megválasztottak s két évre elvállaltam. Aztán ’92-ben, majdnem 63 éves koromban bezárult a kör, és nyugdíjba vonultam.– Következett a „nagy pihenés” ideje. Mivel teltek azok az évek?– Visszajött Frankfurtból egy barátom, szüksége volt egy bizalmi emberre. Mellé szegődtem, és évekig elektronikai cikkek forgalmazásával foglalkoztam. Hasznos, érdekes aktivitás volt. Ezzel párhuzamosan személyem fémjelzi a DHL, az amerikai repülőposta aradi bevezetését. Ezenkívül tolmácsoltam, idegenvezetéssel foglalkoztam, elkezdtem írni a könyvemet. Aztán kezdtek jelentkezni a régi barátok, főleg az izraeliek, akik szüleik elkobzott vagyonának visszaszerzéséért küzdöttek. Egy ügyvéd barátom segítségével részt vettem a restitúciós perek megszervezésében. Csomó ház, lakás visszakerült a jogos tulajdonosokhoz. Sok embert tettünk boldoggá. Keveset mesélt eddig családjáról.– Lányaim Németországban élnek. Négy unokám van. A legkisebb most első elemista. Állandóan jártunk hozzájuk a feleségemmel, bébiszitter minőségben, felváltva. – Itthon sem unatkozott.– Jött az a nagy év, 2013, amikor a 65 éves érettségi találkozónkat rendeztük. Egyedülálló, rendkívül érdekes esemény; addig még nem volt ilyen Aradon. Összesen tizenöt érettségi találkozót szerveztünk együtt egy kolléganőmmel. Ugyanabban az évben volt a 60 éves egyetemi találkozóm Kolozsváron, a Bolyain. Megjelent egy tanárunk is, 95 évesen. Mellettem ült, nagy Fradi-drukker volt, tudta, hogy nekem kapcsolatom van a sporttal, megkérdezte: „Dinikém, a Fradi létezik még?” „Igen – mondtam –, csak elfelejtettek futballozni.”Ugyanebben az évben felvettem a magyar állampolgárságot. Kizárólag lelki meggondolásból. Szegeden történt az ünnepélyes eskütétel. Édesanyám és édesapám magyar állampolgárok voltak. Aradon született mindkettő, a római katolikus templomban esküdtek 1927-ben. Trianon után családom fele átment Budapestre. Ez az aktus nekem leírhatatlan lelki megnyugvást hozott. 2015-ben kerek évfordulót ült a Piros család.– Januárban töltöttem be a 85-öt. – Egészségileg…?– Remélem, hogy még egészséges vagyok. Nagyon keveset voltam beteg. Ha az orvosok belőlem éltek volna, nagyon sok kórházat be kellett volna zárni…– Eltervezett kérdéseim között szerepel: viszonya a nőkhöz? Azért gondoltam erre, mert a szűk családban egy feleség és két leány veszi körül. – Elmondhatom, hogy különböző más hölgyeknek a társaságát sem vettem soha rossznéven. Ez az egyik gyengém volt. Megmondom őszintén: legkellemesebb élménye az embernek, amikor tetszik egy nő, a társasága, nézi őt, beszélgetnek, s lassan kialakul a kapcsolat. Engem érdekelt a dolog, foglalkoztatott. – Úgy látom, hogy állandó optimizmus vezeti, és rendkívül derűs a hangulata.– Sohasem aggódtam, sohasem gondoltam rosszra, mindig a dolgok jó oldalát néztem, örök életemben a kompromisszumok embere voltam, nem voltak konfliktusaim a munkahelyen, baráti körben, mindig békülékeny voltam, alkalmazkodó.– Hobbija van-e? – A hobbijaim megmaradtak: az olvasás, a könyv. Ha választanom kell a tévé és a könyv között, gondolkozás nélkül a könyvhöz nyúlok. Imádom a zenét, mindenekelőtt az amerikai jazzt és az operettet.– Játszik-e valamilyen hangszeren?– Zongorázom. De nem komolyzenét.– Kedvenc írója?– Legjobban az angol irodalmat szeretem. Fiatalon rengeteg detektívregényt is olvastam.– Tévét nézni szokott-e?– Jobban szeretem a rádiót. Rengeteget rádiózom. Annyira leköt a budapesti rádió műsora, mint semmi más. Megszoktam. Reggel, ahogy kinyitom a szemem, bekapcsolom. Fél nyolckor már tisztában vagyok a világ eseményeivel. Szerencsés embernek tartja magát?– Megmondom őszintén: nagyon szerencsésnek. Az életemben nem voltak megrázó, drámai események… Kivéve egyet: 2004-ben nagyobbik lányom férje autóbalesetben meghalt. Szörnyű tragédia volt. Épp Németországban tartózkodtam. A vejem tehetséges mérnök volt, egy amerikai cégnél dolgozott menedzserként. Egy éjjel épp a hannoveri világkiállításra ment a cég részéről. Fáradt volt, esett az eső, elaludt a volánnál. Szörnyű sokk, amikor éjjel jön a rendőrség, és hozzák a hírt.Ezt leszámítva, mondhatom, hogy szép nyugodtan átsétáltam az életen. – Reggel hány óráig szeret aludni? – Mindig korán keltem. Most is. Hat óra után, fél hétkor ébredek. Viszont kora délután mindennap alszom egy órát. Az engem megnyugtat és feldob. Este sem fekszem le korán; nem mondhatom, hogy elpazaroltam az életem az alvással. – Januárban lesz 86 éves. Adja magát a kérdés: Mi a hosszú élet titka?– Ezt már többen kérdezték, a diákjaim is. Akkor azt mondtam, szerintem öt tényező befolyásolta döntő módon az életemet: 1. Sohasem dohányoztam, nem ittam erős szeszes italokat és a kávét is elkerültem, bár ez utóbbi nem meghatározó. 2. Racionális étkezés. Mindig úgy kelek fel az asztaltól, hogy még nyugodtan tovább ehetnék, mindig éhesen. Én állandóan éhes vagyok. Ide tartozik a racionális testsúly megtartása. Ötven éve 72 kiló vagyok. 3. Az állandó aktivitás. Az egyetem befejezésétől, 60 éve, állandóan dolgoztam. Sok mindent csináltam. 4. Mindig igyekeztem alkalmazkodni, hajlottam a kompromisszumokra, igyekeztem jó viszonyban lenni az emberekkel. A baráti kapcsolatok, a biztos családi háttér, meg az, hogy mindig érdekelt minden: politika, sport, a világ… 5. A sport. Nem csak sportolni, hanem sportolói közegben lenni. A sport, a klubokon belüli kapcsolatok rendkívül fontos tényezők az ember életében, egészségi és lelki szempontból is.– Ilyen egyszerű?– A diákjaimnak mindig mondtam: „Fiúk, tanuljatok, képezzétek magatokat, és soha ne kerüljétek el a lányok társaságát! Mert egy lány, egy nő az ember életében rendkívül megnyugtató és stimuláló érzést teremt.” És meggyőződésem, hogy ez is hozzájárul az ember egészségének megtartásához. Végül, még két szubjektív tényező: a genetika, vagyis miből gyúrták a mamát, a papát, a családot. És – megvallom – nem árt, ha az embert elkíséri… egy kis szerencse!– Isten éltesse még nagyon sokáig!
Juhász Béla
Nyugati Jelen (Arad)

Szilvágyi Zsolt kötetének aradi bemutatója
Újra felfedezni keresztény értékeink alapjait
Ahogyan azt meghirdettük, szombaton a Csiky Gergely Főgimnázium Tóth Árpád Termében mutatták be ft. Szilvágyi Zsolt kanonok, temesvár-józsefvárosi plébános Alapkövek című kötetét. A gyülekező közönséget Miskovits Tibornak és Miltaller Lajosnak az emelvényről szolgáltatott, kellemes klasszikus zenéje fogadta, megalapozva a rendezvény adventi hangulatát. A nagytermet megtöltő tisztelőket, barátokat, rokonokat Hadnagy Éva, a Főgimnázium igazgatója köszöntötte, kifejtve: a díszteremben általában az iskolai rendezvényeket vagy az Alma Mater Alapítvány által szervezett összejöveteleket tartják, ahova meg szokták hívni a Főgimnázium olyan végzőseit is, akiknek a munkássága példaértékű, sikeres emberekké nőtték ki magukat. Éppen ezért, példaként kívánják bemutatni őket a jelenlegi diákoknak. Ilyen meghívott volt Szilvágyi Zsolt egykori diákjuk is, aki idén ünnepelte a 20. érettségi találkozóját. A mostani rendezvény azért rendhagyó, mert mindnyájan ft. Szilvágyi Zsolt kanonok, temesvár-józsefvárosi plébános meghívására gyűltünk össze első kötetének a bemutatójára. Az osztályfőnöke lévén, 20 évvel ezelőtt Zsolt neki mondta el, hogy a papi hivatást választja. A kérdésre, hogy jól meggondolta-e, határozott igennel válaszolt. Döntésének helyességét az elmúlt két évtized odaadó, lelkiismeretes munkája bizonyítja. Ehhez kíván neki további sok sikert és lelki erőt.
Könyv, amiben minden szó a helyén van
Az igazgatónő felkérésének engedve az Alapkövek című kiadványt ft. Király Árpád marosi főesperes, arad-ségai plébános mutatta be, aki előrebocsátotta: megilletődve tesz eleget Zsolt felkérésének, mert könyvbemutatókon vett már részt, de bemutatásra első alkalommal vállalkozik. Ugyanakkor a felkérést megtiszteltetésnek tekinti, boldognak érzi magát, büszke arra, hogy a fiatal lelkészgenerációhoz tartozó Zsoltnak első alkalommal jelenik meg a szívünkhöz, a lelkünkhöz közel álló, példamutató alapossággal, mindenki számára érthetően megfogalmazott, a Szentírást megmagyarázó kötete. Ehhez ismerni kell a szerző életét is: Szilvágyi Zsolt 1977. március 22-én született Aradon, Zimándújfalun nevelkedett, középiskolai tanulmányait az aradi Csiky Gergely Főgimnáziumban végezte, ahol 1995-ben érettségizett. Teológiai tanulmányait Gyulafehérváron, Fuldában és Münsterben végezte, 2001. október 6-án szentelték pappá Temesváron. Papi tevékenysége szinte az egész egyházmegyére kiterjedt, mégis inkább Temesvárhoz köthető, ahol püspöki titkár, ifjúsági lelkész, a Gerhardinum tanára, püspöki helynök, jelenleg józsefvárosi plébános.
Könyvének – Alapkövek – címe az alapok fontosságára utal. Akárcsak a keresztény egyháznál, aminek az alapját sziklára építették. A továbbiakban hallgatóságát végigvezetve a három fő témakör, a szentségek, a tízparancsolat és a főbűnök részletes, az átlaghívő számára is érthető magyarázatán, eljutva a végkövetkeztetésig: ez olyan könyv, amiben minden szó a helyén van. Állítása alátámasztására a hátsó borítólapon található méltatók, Excellenciás Roos Márton temesvári megyés püspök, dr. Bodó Márta irodalomtanár, teológus és dr. Diósi Dávid teológus, egyetemi docens (BBTE) sorait idézte.
Adventben, a csodavárás időszakában a főesperes a család fontosságát, megtartó erejét emelte ki a könyvben található példával, miszerint rohanó világunkban nincs idő a szeretteinkkel foglalkozni. Egyik gyermek a munkából hazatérő apjától megkérdezte: mondd apa, mennyi a te órabéred? Mivel az apa azt hitte, a gyermeke pénzt akar kérni, bosszúsan fordult ki a szobából, de az ajtóban meggondolta magát, és visszaszólt: ha tudni akarod, az órabérem 10 lej. Egy kis idő múlva a gyermek 10 lejt szorongatva a markában, az apja elé ált: tessék a 10 lej, szeretnék tőled venni egy órányi együttlétet. A könyv minden szava tanítás, útbaigazítás, segítség nemcsak a hívek, hanem a papok számára is, ezért mindnyájunknak ajánlotta: olvassuk figyelmesen, szeretettel!
A közérthetőségre törekedett
A szerző, ft. Szilvágyi Zsolt köszönetet mondott egykori osztályfőnöknőjének, Hadnagy Évának, amiért a Főgimnáziumban tarthatta meg a bemutatót, ugyanakkor ft. Király Árpádnak is a kötet részletekre menő bemutatásáért, a paptestvéreknek és a közönségnek a jelenlétért. A továbbiakban inkább a könyv hátteréről, a céljáról, a motivációjáról kívánt szólni. 2012-ben XVI. Benedek pápa meghirdette a Hit Évét, vagyis próbáljunk párbeszédet folytatni a világgal, választ adni az emberek kérdéseire, segítsünk elmélyülni azoknak az embereknek is, akik élik a hitet, de talán nem értik igazán. Ugyanabban az évben a temesvári parókián is elindították a jelzett beszélgetéssorozatot, amivel nem álltak le az év végén, hanem folytatták. Idén eljutottak a hét főbűnhöz, ami nagyon érdekli az embereket, ezért kéziratokat készített róluk. A híveket a téma annyira érdekelte, hogy elkérték a kéziratot is, ezért e fokozott érdeklődés sarkallta a könyvkiadásra. Elsősorban a közérthetőségre, a felvetődő kérdésekre történő válaszadásra törekedett. Kerülte az ítélést, az elítélést, a kritikát, szeretetteljesen próbált magyarázni, az eddigitől kicsit más világban. A jelenlegi posztmodern korra jellemző a relatívizmus, ami nagyon veszélyes, mert eszerint nincs alapvető érték és igazság, hanem úgy van, ahogy én gondolom, és ahogy te gondolod. Ha megtagadjuk életünk alapvető értékeit, akkor a relativizmus nagy zűrzavarában a ma embere nehezen találja a helyét, életének az értelmét.
Manapság szép, de nagyon nehéz fiatalnak lenni, ezért segíteni kell nekik felfedezni azokat az értékeket, amelyek élhető jövőt ígérnek számukra. Nem kell szociológusnak lenni ahhoz, hogy láthassuk: a nyugati világ megtagadta keresztény gyökereit, miközben Kelet-Európában a vasfüggöny a sok jó mellett, sok rossztól is megvédett bennünket. Látva e politikai helyzetet, minden ember felteheti a kérdést: megértjük-e az idő jeleit? Európát a kereszténység formálta olyanná, amilyennek most ismerjük, de kereszténység nélkül a keresztény értékeken nyugvó Európa nem fog létezni. Ezért fontos visszatérni, újra felfedezni keresztény értékeink alapjait. Innen származik a könyv címe is, az Alapkövek – sommázta könyve megírásának a motivációit ft. Szilvágyi Zsolt, aki zárszavában szeretetvendégségre, finom zimándújfalui sütemények, egy pohár üdítő vagy bor melletti beszélgetésre hívta vendégeit, akiknek szívesen dedikálta első kötetét. Miközben a szerző dedikált, az emelvényről hangzó klasszikus karácsonyi zeneszámok kiváló aláfestést nyújtottak az adventi csodaváráshoz, a szeretetteljes, baráti beszélgetésekhez.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Magyar köteteket is díjaztak
Kolozsvár és Erdély bemutatásáért, népszerűsítéséért járó elismeréssel tüntette ki Asztalos Lajos és Papp Annamária 1944. június 2. - Kolozsvár bombázása (Exit Kiadó) című kötetét az Octavian Goga Megyei Könyvtár.
A tavaly megjelent kiadványok közül szakemberekből álló zsűri (Constantin Cubleşan, Ovidiu Pecican, Ilie Rad, Lukács József, Adrian Grănescu) választotta ki a legjobbakat, munkájuk során 59 kolozsvári kiadó által küldött 1690 művet értékeltek. Magyar nyelvű könyvek, kiadók közül a következőket díjazták még:
– Kántor Lajos: Domokos Géza kockázatai (Polis) – irodalmi díj, próza
– Sigmond István: Káosz (Polis) – irodalmi díj, próza
– Demeter Zsuzsa: Költői tradíció és könyvkiadás (Erdélyi Múzeum-Egyesület) – irodalmi díj, irodalomtörténet, irodalomkritika
Szabadság (Kolozsvár)

1989 értelmezése
Lassan puszta, történelmi adat marad az 1989-es romániai forradalom.
Egy szám lesz a sok közül a történelemkönyvekben, és egyre kevésbé kelti fel a diákok érdeklődését. Ez részben természetes folyamat, de annak számlájára is írható a fiatalok érdektelensége a 26 évvel ezelőtti eseményekkel kapcsolatban, hogy a hatóságok mai napig nem tisztázták megnyugtatóan, mi történt azokon a zűrzavaros decemberi napokon. Ma sincs egyértelmű válaszunk, hogy kik tehetők felelőssé mintegy ezer ember haláláért. Értelmetlennek tűnhet a véráldozatuk, hiszen az elmúlt negyed században hány remény foszlott szét, hány család bomlott fel az elvándorlási hullám miatt. Sok szempontból elégedetlenek lehetünk a jelennel. A forradalmat átélt személyek többsége többnyire csalódott.
Kiderült, hogy az élhető demokrácia és a kapitalizmus meghonosítása elsősorban a társadalom műveltségétől, nyitottságától, éberségétől és tanulni vágyásától függ. A demokráciát és a kapitalizmust meg kellett tanulni, ami különösen nehéz egy olyan országban, ahol a kollektív emlékezetből szinte teljes mértékben hiányzott a hagyományuk. Sok hamis képet alakítottunk ki róluk, amelyekkel le kellett számolnunk, mert vagy túl romantikusak, vagy tévesek voltak. A demokrácia és a kapitalizmus nem egy végső állapot, hanem egy állandó mozgásban lévő folyamat, amelyek fölött folyamatosan őrködni kell, és építeni kell őket. Egyre nagyobb létjogosultságot kezd nyerni a közbeszédben az az álláspont, miszerint államcsíny történt 1989-ben. Az értelmezési keret átalakulása részben érthető, hiszen a forradalomnak voltak olyan elemei, amelyek inkább államcsínyre utaltak, de az akkori eseményeknek megkérdőjelezhetetlen módon forradalom jellegük is volt, ami a lakosság utcára vonulásában nyilvánult meg. Ha az emberek otthonaikban maradtak volna, és tovább tűrték volna a hallgatást, akkor távolról sem biztos, hogy Nicolae Ceauşescu zsarnoki hatalma megdönthető lett volna.
Borbély Tamás
Szabadság (Kolozsvár)

1989 decemberére emlékeztek Kolozsváron
1989. december 21-én Kolozsvár főterén 15.45–15.55 között 12 személyt gyilkoltak meg: Szabó Attila, Merca Aurel, Matis Lucian, Jurja Sorinel Dorinel, Pedestru Horia, Marin Vergica, Tamás Burgya József, Cristurean Rodica, Egyedy Imre, Borbély István, Cioara Viorel és Ticlete Mihai Cãlin.
Az Astoriánál hárman, Ciortea Emil, Inclezan Ioan és Pop Teodor vesztették életüket. A Monostorról induló tüntetőket a sörgyárnál igyekeztek feltartóztatni, itt 9 személyt lőttek le (Bors Grigore, Szabó István, Misan Luminita Corina, Vãlean Ioan, Nasc Gheorghe Adrian, Pop Alexandru, Chira Ioan, Ballai Zoltán Csaba, Smical Dinu Adrian), a Mărăşti negyedben Rusu Ioant, a CUG egyik munkását főbe lőtték.
A kolozsvári megtorlások kivizsgálását követően öt személyt ítéltek el: Ilie Dicu alezredest, a szamosfalvi katonai egység parancsnokát 15 év börtönre, Iulian Topliceanu vezérezredest, a IV. Erdékti Hadtest parancsnokát 10 év börtönre, Ioachim Mogát, az RKP Kolozs megyei első titkárát 8 évre, Valeriu Burtea ezredest, a szászfenesi katonai egység parancsnokát 9 évre, Laurenţiu Cocan alezredest szintén 9 évre.
Szabadság (Kolozsvár)

Jónás-sorsú próféta-publicista: Adorjáni Dezső Zoltán tükörképe
„Hogy szerzőnk mennyire próféta, mennyire népszerű egyházvezető «saját hazájában», azt nem tudom megítélni. Azt azonban bizton állíthatom, hogy az egyetlen magyar nyelvű lutheránus hetilap, az Evangélikus Élet olvasóinak körében Adorjáni Dezső Zoltán püspök felettébb tisztelt és kedvelt személyiség. És aligha tévedek, amikor azt gondolom, hogy népszerűségét – az országhatár innenső oldalán – elsősorban az e kötetben csokorba szedett publicisztikáival vívta ki” – vallja T. Pintér Károly, a Magyarországon megjelenő Evangélikus Élet főszerkesztője Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus-lutheránus püspök Tükörkép című, még nyomdaillatú kötete kapcsán, amelyet pénteken délután mutattak be Kolozsváron a Reményik Sándor Galériában, a Téli Kolozsvári Magyar Napok keretében. A kiadvány a szerző 2006 és 2014 közötti publicisztikai írásait tartalmazza, amelyek néhány kivételtől eltekintve az Evangélikus Élet harmadik oldalán 2006 februárjától rendszeresen közölt Égtájoló című rovatban jelentek meg. Az evangélikus hetilap főszerkesztője az eseményen – amely Csinta Samu újságíró moderálásával zajlott – elmondta: a rovat beindításában nagy szerepe volt Adorjáni Dezső Zoltánnak, aki egyike volt azoknak, akik leginkább szorgalmazták a határokon átívelő integrálódást, együttműködést és összefogást. T. Pintér Károly szerint Adorjáni Dezső Zoltán cikkeit szokatlan bátorság, időnként meghökkentő szókimondás és éleslátás jellemzi, és olyan új stílussal, dinamizmussal izzította át a rovatot, amelyre nem lehetett nem odafigyelni.
Adorjáni Dezső Zoltán kicsit az Isten elhívása elől menekülő, perlekedő próféta, Jónás sorsához hasonlította magát
PAPP ANNAMÁRIA
Szabadság (Kolozsvár)

„Gyertyaláng tükrében megtisztul a lélek”
Adventi ünnepségsorozat Nagyenyeden és környékén
Ezt a szép címet adta Lázár Emőke, a Bethlen Gábor Kollégium vallástanára annak az adventi ünnepségsorozatnak, amelynek a sokszínű kulturális programokkal együtt az adománygyűjtés, az idősek és a szórványközösségek meglátogatása, ajándék-élelmiszercsomagok kiosztása, diáktalálkozók, művészeti- és sportvetélkedők egyaránt részét képezték .
Az első különleges nap december 4-e volt, hiszen Enyeden ekkor járt a Mikulás, aki puttonyát elsősorban a németországi Máltai Szeretetszolgálat jóvoltából tudta megtölteni. Az ajándékokat szállító csoportnak ünnepi műsorokkal köszönték meg a kedvességet, melyeket a kollégiumban és a római katolikus templomban tartottak, de sor került közös kosárlabda-mérkőzésre és az utcai karácsonyi vásár meglátogatására is.
Búzásbocsárdra vitt ajándékot a nőszervezet
Minden évben a Fehér megyei RMDSZ nőszervezete mikulási ajándékot visz egy szórványtelepülésre, odafigyelését, szeretetét fejezve ki ezáltal. Az idén a Balázsfalva melletti Búzásbocsárdra esett a választás, ahova december 7-én tettek látogatást a délutáni oktatásban részt vevő gyerekek a Bethlen Gábor Kollégium oktatói és tanítóképzősei kíséretében. A szép kultúrotthonban nem csak egyszerűen a mikuláscsomagok átadására került sor, hanem az enyedi diákok kis színdarabbal és ünnepi verses-zenés összeállítással is megörvendeztették a helybélieket, akik régen láthattak magyar nyelvű előadást falujukban. Ezt a műsort Bartha Melinda tanárnő állítja össze minden évben a tizedikes tanítóképző osztállyal; az idén Móra Ferenc: A didergő király című mesefeldolgozást láthatta a közönség, Bocsárd után pár nappal Enyeden is, ahol a képzősök az óvodásokat és az elemistákat lepték meg vele. A kicsik számára nem ez volt az egyetlen közös program, hiszen december 9-én az óvodások a 3. és a 4. osztályosokkal közös műsort adtak elő a Bethlen Kollégium étkezdéjében, majd a szülőkkel közösen kézműves díszeket készítettek az iskola karácsonyfájára, ezt követően pedig a városban található, a helyi önkormányzat által felállított színpadra siettek, ahol – a többi oktatási intézmény gyerekeivel egyetemben – Enyed lakói számára kántáltak.
Az adventi időszak az Inter-Art Alapítvány számára is különleges eseményeket tartogatott. Az enyedi művészek december 8-án az ENSZ New York-i székházában rendezhettek kiállítást a szervezet megalakulásának 70. évfordulója alkalmából, december 10-én pedig Balogh István a szintén New-York-i székhelyű Magyar Házban nyitotta meg egyéni tárlatát.
BASA EMESE
Szabadság (Kolozsvár)

„Önállóságra, függetlenségre vágyakoztam és törekedtem kora ifjúságom óta”
Szilágyi Farkas nagyenyedi református lelkipásztor és történész önéletrajza
Százöt évvel ezelőtt, 1910. szeptember 6-án hunyt el Szilágyi Farkas, akinek alapvető történelmi munkái a mai napig, sőt az elkövetkezendők során is nélkülözhetetlenek maradnak mindazok számára, akik az enyedi, valamint az alsófehérmegyei 1848–49-es eseményekkel, a helybéli református egyház történelmi múltjával foglalkoznak. Élete, életműve példaértékű református egyházunk, lelkészeink számára, most, amikor lassacskán haladunk a Reformáció 500 éves évfordulója felé, s amelynek megünneplése komoly felkészülést, alapos egyházi munkát igényel. Egyházközségeink múltjának feltárása, jeles személyiségeinek felkutatása fontos lenne az elkövetkezendőkben. Ugyanakkor a karácsony közeledtével, ezekben az adventi napokban adózzunk kegyelettel egyházaink mindenkori fenntartóinak, támogatóinak s a harangok hívó szavára gyülekezzünk minél többen örvendező szívvel hálát adni kicsi fehér templomainkban az Úr Jézus Krisztus megszületésének. E keretben tartom méltónak és érdemesnek fölidézni, sajátkezűleg lapra vetett emlékezése alapján, egykori enyedi református lelkipásztorunk életútjának legfontosabb vetületeit. Bárcsak minél több, hozzá hasonló erdélyi református lelkészről készülne hasonló feltárás, megemlékezés, tiszteletteljes főhajtás a továbbiak során. Alábbiakban közöljük Szilágyi Farkas önéletrajzát, amelyet a szerzőnek 1910. szeptember 6-án bekövetkezett halála után pár hónappal Jancsó Sándor enyedi református lelkész és teológia tanár helyezett el a Bethlen Könyvtárba. (Győrfi Dénes)
„Születtem Alsófehérvármegyében, Csekelakán 1839. évi október 20-án. Atyám Kövesdi Szilágyi Károly régi alsófehérvármegyei birtokos, nemes családból származott, anyám farczádi Sándor Zsuzsánna. Tanulásomat Nagyenyeden kezdettem a Bethlen Kollégium mellett 1847-ben, mint magántanuló. Magántanuló társaim voltak Antal Géza és Antal János, Antal László jónevű enyedi főorvos fiai, Antal János erdélyi református püspök unokái. Tanítónk Incze János később nagyenyedi s még később szászvárosi pap. Mint magántanulók gyakran a püspök lakásán, a szép tavaszi és őszi napokon pedig lakásának díszes kertjében tanultunk. Tanulásunkkal 1848. év tavaszán már annyira előre voltunk haladva, hogy az azon évi szeptember hóban megnyílandó tanévben a harmadik, vagyis a »gimnazista classisba« lettünk volna felvehetők. Azonban, mint tudjuk, 1848. szeptember hóban a közbejött nagy események miatt az enyedi Bethlen Főiskola is zárva maradt. Magántanulásunkat sem folytathattuk, mert tanítónk, Incze János belépett a Zeyk Miklós enyedi tanár által szervezett és vezényelt »Szabad csapat«-ba s mint katonának nem volt ideje arra, hogy minket tanítson. Az 1848-ik év nyarának nagyobb részét Csekelakán töltöttem szüleim körében.  
A vármegyei magyar birtokosság helyzete Alsófehérvármegyében azon év október hóban annyira rosszra fordult, hogy a falvakból menekült, aki csak tehette. Szüleim is menekültek Csekelakáról s Enyeden vonták meg magukat itteni rokonaik körében. Enyedről november 8-án sietve elvonult az összes magyar véderő. Az elvonult véderővel menekült a magyarajkú polgárságnak legalább 2/3-ada.
FOLYTATJUK
Szabadság (Kolozsvár)

Az RMDSZ nagyon szeretné, hogy az EMNP ne induljon a parlamenti választáson
Részeredménnyel zárult hétfőn az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és az RMDSZ országos vezetőségének kolozsvári találkozója.
A két alakulat megállapodott abban, hogy Soós Zoltán, az októberi marosvásárhelyi előválasztás győztese nem az RMDSZ jelöltjeként, hanem mindhárom magyar politikai alakulat képviseletében indul a polgármesteri tisztségért. Más kérdésekben eltérnek az álláspontok, az RMDSZ ugyanis csak akkor hajlandó a közös tanácsosi listáról tárgyalni Marosvásárhelyen, ha az EMNP nem indul jövőre a parlamenti választáson.
Szilágyi Zsolt EMNP-elnök a megbeszélést követően a Krónikának elmondta, alakulata továbbra is tartja magát a néppárt és az RMDSZ helyi szervezete által az előválasztások előtt kötött megállapodáshoz, és hajlandóak támogatni Soós Zoltán polgármesterjelöltet. Ezen túlmenően jelezték az RMDSZ-nek: azt tartanánk üdvösnek, ha az előválasztás győztese nem az RMDSZ logója alatt indulna, hanem a pártok közös támogatásával, választási jelével. Ennek megfelelően Soós neve mellett az RMDSZ, az EMNP és a Magyar Polgári Párt logója is szerepel majd a polgármesterjelöltek listáján. (Az MPP nem indított ugyan jelöltet a magyar előválasztáson, de a szervezési procedúrában részt vett).
Nem közeledtek ugyanakkor az álláspontok az esetleges közös marosvásárhelyi tanácsosi listát illetően. „Mi továbbra is támogatjuk ezt, hiszen a helyi megegyezés úgy szólt, hogy a polgármesterjelölt és a helyi lista egyaránt közös lesz Marosvásárhelyen. Szerintünk így lehetne a legnagyobb esélyt biztosítani a közös polgármesterjelölt számára. Másrészt ha a listát közösen állítjuk össze és közös támogatással indul, akkor több mandátumot érnénk el, mint amennyit elérne a két lista külön-külön. Az RMDSZ országos vezetősége azonban úgy gondolja, hogy csak a polgármesterjelölt legyen közös, mindenki induljon külön listával, és legyen verseny” – jelentette ki a Krónikának Szilágyi, aki szerint értelme lenne közös Maros megyei tanácsosi listáról is tárgyalni.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a kolozsvári egyeztetésen ismét leszögezte: akkor tudja elfogadni a közös marosvásárhelyi listát, ha a néppárt vállalja, hogy nem indul a jövő évi parlamenti választáson. Ezt a felvetést az EMNP vezetői aránytalannak és abszurdnak tartják. „Amennyiben helyhatósági választásokról beszélünk, akkor egész Erdélyről kell beszélnünk, és aránytalannak tartom a marosvásárhelyi lista és az erdélyi dimenziók összekeverését. Marosvásárhely nagyon fontos város, azonban aránytalan és abszurd azt kérni, hogy cserébe az EMNP országos szinten ne indítson listát” – szögezte le lapunknak Szilágyi Zsolt.
Amúgy az RMDSZ hírlevele szerint a szövetség az EMNP ama elvére hivatkozva ajánlja a városi és megyei listák esetében a magyar politikai szervezetek versenyét, miszerint a versenyhelyzet mozgósítja az erdélyi magyar szavazókat.
Különben a megbeszélésen a néppárt kezdeményezte a hosszú ideje „tetszhalott” állapotban lévő Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) összehívását. Az RMDSZ nem zárkózott el a javaslattól, de jelezte, a testület megalakulása óta nagyon sok minden megváltozott, ezért újra kell gondolni, hogy milyen formában, milyen tagokkal, témákról tárgyalhat az EMEF.
A kolozsvári találkozón az EMNP és az RMDSZ vezetői abban állapodtak meg, hogy január második felében ismét tárgyalóasztalhoz ülnek.
Krónika (Kolozsvár)

Összefogás?
Szorosabbra fűzte együttműködését az RMDSZ és az MPP, ennek nyomán pedig még annak ellenére is az RMDSZ járt jobban, hogy a polgáriak elvileg parlamenti helyeket is kaphatnak.
Az RMDSZ-nek szüksége van a minél több szavazatra, hogy biztosan a rá leadott voksok arányában küldhessen képviselőket a törvényhozásba, és ne szoruljon az alternatív küszöbre, amelynek megugrását a székelyföldi és a partiumi megyék biztosan öszszehozzák, de a Bukarestbe küldhető képviselők számát lecsökkenti.
Első ránézésre az MPP számára is pozitívnak tűnhet a mérleg, hiszen országos jelentőségű politikai tényezővé válhat azáltal, ha politikusai a parlamentbe jutnak – más kérdés, mennyire képviselhetik a polgáriak politikáját azok, akiknek a tulipános listán való indulás érdekében le kell mondaniuk párttagságuktól. A tapasztalatok alapján kétséges, hogy az RMDSZ mennyire hagyja kibontakozni az MPP-s jelölteket. Ugyancsak kérdéses, hogy megvalósulhat-e egy összmagyar összefogás, vagy az RMDSZ csupán az „oszd meg és uralkodj” elvét alkalmazva csábította magához az MPP-t, hogy az semmiképp se a másik autonomista párttal, az EMNP-vel fogjon össze.
A helyzetet valamelyest egyszerűsítené, ha csak egy, az RMDSZ-szel szemben álló erő létezne. Az MPP azonban az EMNP helyett az RMDSZ-t választotta partnerül, ami az esetleg elérhető politikai funkciók, anyagi előnyök tekintetében valamelyest érthető, de kétségessé teszi, mennyire képviselheti a párt korábban meghirdetett, autonomista elveit. Ebben a helyzetben két lehetőség adódik: vagy beveszik valamilyen formában az EMNP-t is a „buliba”, közösen küzdve a polgáriak és a néppártiak céljaiért is, vagy így valósul meg az erdélyi magyar kétpártiság az RMDSZ-szel és az általa „bedarált” MPP-vel az egyik, a néppárttal a másik oldalon.
Érdemes ugyanakkor megjegyezni: az összefogás és a nagyobb létszámú magyar képviselet nem öncél, attól ha számszerűen több magyar honatya van a törvényhozásban, még nem fordul automatikusan jobbra a romániai magyar közösség sorsa. A hatékony érdekképviselethez a közös célok – önrendelkezés, jogbővítés, gazdasági fellendülés – megfogalmazása és következetes képviselete is elengedhetetlen.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Ünnepi parlamenti ülés a forradalom emlékére
Ünnepi ülésen emlékezett meg hétfőn a parlament két háza arról, hogy 1989-ben december 21-én gyűrűztek át Bukarestbe is a Temesváron még 15-én, Tőkés László védelmében kitört rendszerellenes megmozdulások.
A nap folyamán számos rendezvényt tartottak, mintegy háromszáz egykori forradalmár az Egyetem téren tartott megemlékezést. Az eseményen Teodor Mărieş, az 1989 december 21. forradalmárszervezet elnöke adott hangot a forradalmárok felháborodásának, amiért a legfőbb ügyészség lezárta a forradalom során a hatóságok által elkövetett atrocitások kivizsgálását.
1989. december 21-én az Iránból egy nappal korábban hazatért kommunista diktátor, Nicolae Ceaușescu nagygyűlést hívott össze, amelynek célja az volt, hogy elítélje „a szocialista forradalmat fenyegető” temesvári eseményeket. A tömeg azonban egy idő után már nem volt hajlandó a kommunista párt központi bizottságának erkélyéről szónokló diktátort hallgatni, és rendszerellenes jelszavakat kezdett kiabálni.
A szemlátomást megdöbbent Ceaușescu ekkor már hiába ígért százlejes béremelést, a nélkülözéseket, áramszünetek miatt feldühödött emberek nem hallgattak rá, ezért kimenekítették az épületből. A tömeg a bukaresti Egyetem térre vonult át, ahol barikádokat építettek. Ceaușescu kivezényelte a hadsereg és a terrorellenes erők páncélosokkal megerősített egységeit, és vérfürdő kezdődött a bukaresti utcákon. A hivatalos adatok szerint ekkor 49 személy vesztette életét, több mint ötszázan megsérültek, és több mint ezer személyt vettek őrizetbe, és vittek a zsilávai börtönbe.
A forradalom győzelmét másnap jelentették be, miután az utcai megmozdulások folytatódtak, a tüntetők megostromolták a központi bizottság épületét, és a Ceaușescu házaspárt helikopterrel menekítették ki a központi bizottság épületének tetejéről.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Mélynacionalizmus: újratöltve
Kiütötte a biztosítékot a nacionalista románság körében az a kézdivásárhelyi kezdeményezés, miszerint a kézdivásárhelyi tanács beleegyezését adta ahhoz, hogy a céhes város egy új, most alakulóban levő utcáját Wass Albertről nevezzék el. Bokor Tibor polgármester, aki a székely zászló első, kézdivásárhelyi nyilvános kitűzőjeként került a román nacionalisták célkeresztjébe, érdeklődésünkre elmondta: a határozattervezetet a sepsiszentgyörgyi névadó bizottsághoz küldték felülbírálatra. Szerinte a Román Civilek Fóruma által küldött beadvány ötletgazdáinak a felkészületlenségét és tájékozatlanságát az is jelzi, hogy azt írják: a sepsiszentgyörgyi municípiumi tanács hozott számukra nem tetsző döntést!
– Ez a beadvány azért is tárgytalan, mert a prefektúra felszólítás nélkül megtámadta a határozatot. Máskor szoktak tíz nap visszavonási időt adni, ez most nem történt meg, egyből bepereltek a közigazgatási bíróságon – tájékoztatott az elöljáró.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely

Újabb liberális offenzíva
Áldott emlékű püspökünk, Márton Áron úgy vélekedett, a bolsevizmus és a liberalizmus közeli rokonságban vannak egymással. Tény és való, e két ideológia azzal együtt, hogy több lényeges kérdésben teljesen mást mond, nem kevés közös vonást mutat fel.
Mindkettő a felvilágosodás eszmei talaján áll, azaz mindkettő nemzet- és hagyományellenes, tagadja a transzcendenciát, Istent kívül tolja a horizontján, helyére a mindenhatónak kikiáltott emberi észt próbálja illeszteni. Mindkettő alapvetően messianisztikus, és ennek megfelelően egyedül üdvözítő tannak kiáltja ki magát, mindkettő a „társadalom-mérnökség” csapdájába esik, absztrakt elvek mentén akarja berendezni az államot, mellékesnek tartva a szervesen kialakult struktúrákat, az egyén közösségi beágyazottságát, az adott társadalom kulturális hagyományrendszerét. Ugyanakkor mindkettő brutálisan intoleráns a másként gondolkodókkal szemben. A bolsevizmus őszintébb, meg is mondja nyíltan, hogy vesznie kell annak, aki más értékekben hisz, a liberalizmus „csak” megbélyegzi, és szellemi páriának, szabad prédának kiáltja ki azokat, akik tanaikat tagadják, vagy csak egyszerűen másként látnak olyan részkérdéseket, melyek eme eszmerendszer főgurui szerint lényegesek (pl. homoszexuálisok házasságának kérdése, abortusz, halálbüntetés stb.).
Mi más jutna eszébe az embernek, amikor az újabb mondvacsinált anyaországi cirkuszt figyeli? Két jeles konzervatív személyiség, Kovács Ákos és Kövér László hitet tett a családközpontú társadalom, a hagyományos családmodell, a főállású anyaság mellett. Visszafogottan, toleránsan, nem ráerőltetve senkire semmit. Nosza, megindult ellenük a kommunikációs hadjárat, kikiáltották őket nőgyűlölőnek, akadt olyan megnyilatkozó is, aki azt adta a szájukba – minden alap nélkül –, hogy nem is tartják a nőket embereknek, hanem csak „másodrendű állampolgároknak”, „asszonyállatoknak”, akiket veréssel kell nevelni.
Igen, vannak, nem is kevesen, akik még azt a jogot is elvitatnák a hagyományos társadalmi értékek híveitől, hogy elmondhassák a véleményüket. S mindezt persze a nagybetűvel írt Szabadság jegyében.
Borbély Zsolt Attila
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely

Átadták az idei Rimanóczy-díjat
Vasárnap délután a Szigligeti Színház átadták a megyei RMDSZ által alapított Rimanóczy-díjat. Idén a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság tevékenységét ismerték el.
Minden évben a Rimanóczy-családhoz köthető egy-egy helyszínen adják a 2013-ban alapított díjat, idén ez a Szigligeti Színház volt. A vasárnap délután zajlott rövid ünnepségen jelen volt id. Rimanóczy Kálmán ükunokája, Péter a feleségével, Edittel, illetve a lányával, Dórával együtt, valamint a sógornője, Szomor Márta. A bátyja, aki szintén a Kálmán nevet kapta a keresztségben, sajnos halaszthatatlan elfoglaltsága miatt nem lehetett jelen, akárcsak Rimanóczy Jenő Ybl-díjas építészmérnök, a család utolsó egyenes ági férfi leszármazottja, aki továbbvitte a nagy előd, ifj. Rimanóczy Kálmán hivatását, és aki idős kora miatt nem vállalta az utazást. Az egybegyűlteket Meleg Vilmos színművész köszöntötte, majd Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke olvasta fel a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság laudációját, mely a közösségünkért tett maradandó értékmentő munkássága elismeréseként részesült az elismerésben. Többek közt arra hívta fel a figyelmet: immár 22 éve annak, hogy Dukrét Géza tanár kezdeményezésére létrejött egy olyan civil szervezet, melynek fő célja a helytörténeti és néprajzi kutatómunka megszervezése, műemlékeink felmérése és gondozása, emlékhelyek létesítése és ápolása, honismereti tevékenység, az ifjúság honismereti nevelése, dokumentációs alap létrehozása, kiadói tevékenység. Több mint két évtized elteltével bebizonyosodott, hogy e társasággá alakult bizottság megvalósításai maradéktalanul megfelelnek az eredeti szándéknak, és jogos elismerést vívtak ki maguknak úgy a hazai, mint a magyarországi szakmai körökben.
Főbb tevékenységek
A PBMET eredményes munkásságát kiterjesztette az egész Partium területére, a megyék élén egy-egy szakirányítóval. Jelentősebb megvalósításai: emléktáblák avatása; a Bihar megyei emlékművek, emléktáblák összeírása, felmérése, majd könyvben való megjelentetése Dukrét Géza munkája nyomán; minden tavasszal Nagyváradon partiumi honismereti találkozók megszervezése, ősszel pedig más-más helységben szakmai kirándulásokkal fűszerezett honismereti konferenciák lebonyolítása. Emellett az ifjúság nevelését szolgálták a hosszú éveken keresztül megrendezett honismereti táborok, melyek keretében a fiatalok a műemlékek állagának megőrzésével foglalatoskodtak, és szakemberek előadásait hallgatták meg. Kiemelt fontosságot tulajdonítanak a hasonló célkitűzésű hazai és Kárpát-medencei szervezetekkel való jó kapcsolatok ápolásának, illetve ugyanakkor a társaság talán legmaradandóbb két megvalósítása egy honismereti lap és a könyvkiadás. A PBMET megálmodója, megvalósítója és a kezdetektől fogva igen aktív, sokoldalú elnöke Dukrét Géza, aki a hatékony szervezés mellett jelentősen kivette a részét a tudományos munkából is. Maradandót alkotott a műemlékvédelem és a néprajz terén is, az ő személye és irányító tehetsége volt a garanciája annak, hogy e sokoldalú érdeklődésű tagság az egyéni eredményeken kívül csapatként is fontosat alkotott, kiváltva ezzel a Rimanóczy-díj kuratóriumának is őszinte elismerését.
Köszönet
A díjért meghatódva mondott köszöntet Dukrét Géza, külön kiemelve Péter I. Zoltán helytörténész munkásságát, aki Várad főműemlékvédőjének nevezett. Rimanóczy Péter azt mondta: büszke arra, hogy egy olyan városban lehet, melynek utcáin az ősei is letették a névjegyüket.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Egyre kevesebb a szakképzett munkaerő Hargita megyében
Főként a tanulmányaikat elvégző fiatalok itthon maradását szolgáló intézkedéseket szorgalmaznának jövőben – derült ki a hétfőn megrendezett, Fejlesszük közösen Hargita megyét 2016-ban! címmel tartott beszélgetésen. Az októberi adatok szerint a regisztrált Hargita megyei álláskeresők hatvan százaléka szakképzetlen.
„Próbáljuk meg közösen fejleszteni a megyét, döntsük el együtt a jó irányt” – fogalmazott Barabás Csaba, a Hargita megyei beruházásvonzás iroda vezetője a hétfő délután tartott megyeházi konferencián. A tanácskozáson részt vettek többek között a megyei tanács elöljárói, illetve a térség gazdasági életének szereplői is.
Barabás kifejtette, az elmúlt időszakban Hargita megye gazdasági helyzetéről végzett statisztikák eredményei nem kecsegtetnek sok jóval. „Az elmúlt 25 év alatt körülbelül 10 százalékkal csökkent Hargita megye lakossága. Ha ezt megnézzük korosztályokra lebontva, azt láthatjuk, hogy ebben az időszakban az idősek száma növekedett, a fiataloké viszont drasztikusan csökkent. Egy egészséges gazdasági környezetben ennek a fordítottja kellene történjen” – mutatott rá Barabás Csaba. Hozzátette: a megye lakossága öregedőben, mivel a 2015-ös adatok szerint az itt élő 65 év fölöttiek száma meghaladja az ötvenezer főt, ami a lakosság 16 százalékát teszi ki.
Mint hangsúlyozta, az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy a versenyképtelen fizetések miatt a fiatalok el akarnak vándorolni a térségből, és sokan ezt is teszik. Továbbá szomorú – fűzte hozzá –, hogy nagyon kevés a fiatalok itthon tartását szolgáló intézkedés az önkormányzatok részéről. Barabás elmondása szerint a cégektől egyre több az észrevétel, hogy alig van szakképzett munkaerő a térségben, és a meglévőre is egyre több a panasz. A munkaerő-elhelyező hivatal felmérései szerint a megyében 2300 vállalkozó panaszolta el, hogy nem talált szakképzett munkaerőt az általa meghirdetett állásokra. Barabás Csaba kihangsúlyozta, véleménye szerint a gazdasági élet fellendüléséhez és a fiatalok itthon tartása érdekében ma már a nem munkahelyekre, inkább jól fizető állásokra van szükség.
A beruházásvonzás iroda vezetője elmondta azt is, hogy egy legfrissebb kimutatás szerint Romániában a legnagyobb fizetések az IT (információtechnológia, programozás) szektorban voltak, míg a legkisebbeket a vendéglátásban dolgozók vihették haza. Felvázolta, hogy ebből kifolyólag szóba került egy informatikai felsőoktatási intézmény létrehozásának ötlete a megyében. „Mivel az informatikus fizetések jóval versenyképesebbek az átlagnál, így az informatikai képzés létrehozása elősegíthetné a fiatalok térségben maradását. Ezzel kapcsolatban volt is szóbeli ígérete a Babeş-Bolyai Tudományegyetemnek, illetve tudomásom szerint a Sapientia egyetem is együttműködik az IT-s klaszterekkel, csoportokkal” – magyarázta Barabás Csaba.
Az októberi adatok szerint a regisztrált Hargita megyei álláskeresők hatvan százaléka szakképzetlen. „Megvizsgálva azokat a panaszokat, amelyeket különböző gazdasági fórumokon jeleztek a vállalkozók, arra a következtetésre jutottunk, az iskolák ma már nem tudnak az elvárásoknak megfelelő munkaerőt képezni. Véleményünk szerint szükség lenne a vállalkozók aktív részvételére az oktatásban. Egy általunk végzett felmérés eredménye azt tükrözi, sok vállalkozó van, aki segítene, hogy minél jobb szakemberek kerüljenek ki az iskolákból” – fejtette ki Barabás. Hozzátette, hogy egy jó iránynak tekinti erre vonatkozóan, ha például egy vállalkozószervezet megfogalmazná, hogy a térség cégeinek milyen iskolai szakok végzőseire lenne szüksége, és azokat a szakokat majd belefoglalni az elméleti és gyakorlati oktatásba is.
Molnár Rajmond
Székelyhon.ro

Csíkszereda hősi halottjára emlékeztek
Katonai tiszteletadással, valamint ortodox és katolikus szertartás szerint is megemlékeztek kedden délelőtt a 26 évvel ezelőtt hősi halált halt csíkszeredai Müller Antal Lászlóra.
Az 1989-ben 18 éves kiskatona Brassóban veszítette életét a december 23-ról 24-re virradó éjszaka. Halála után alhadnaggyá léptették elő, és a forradalom hősi halottjának nyilvánították. Az utcát, ahol lakott, róla nevezték el Csíkszeredában.
A megemlékezésen a csíkszeredai Szentlélek utcai temetőben családtagok, barátok és hivatalosságok, az erdőalji hegyivadász-alakulat és katonazenekar vett részt. A csíkszeredai önkormányzat részéről Antal Attila és Füleki Zoltán alpolgármesterek helyezték el a kegyelet koszorúját, az RMDSZ városi szervezete részéről pedig Veress Dávid önkormányzati képviselő.
Péter Beáta
Székelyhon.ro

Mozdulatokban elmondott gondolatok
A táncosokról szól a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes legújabb produkciója, illetve arról, hogy hogyan gondolkodnak ők a táncról.
Pályakezdő, székelyföldi alkotók kaptak lehetőséget a magyar Nemzeti Kulturális Alap támogatásának köszönhetően, hogy egy-egy hivatásos táncegyüttes előadásában mutatkozzanak be a közönségnek. Így jött létre Csíkszeredában is a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes Táncoljatok című előadása, melyet hétfőn este mutattak be a csíkszeredai Városi Művelődési Ház kamaratermében. Az együttes nyolc táncosa tanított be egy-egy koreográfiát társainak, ezekből áll össze az előadás.
Rigmány Júlia Katalin gyimesi táncokat, Kelemen Szilveszter nyárádmagyarósi, Bara Szabolcs és Laczkó Benedek Tünde gyergyói, Márton Erzsébet szentbenedeki, Biró Enikő szatmári, Kósa Mária Gabriella mérai, Szabó László buzai és Gábos Endre vajdaszentiványi táncokat tanított. A létrejött koreográfiákat pedig Gábos Endre rendezte össze előadássá, szöveget is beiktatva a táncok közé. Részletek hangzottak el János evangéliumából, Shirley MacLaine Tánc a fényben című művéből, de hallható volt Ady Endre A Kalota partján című verse is.
„Az előadás vezérfonala, hogy a táncosok hogyan gondolkodnak a táncról. És ez nem csak a koreográfiákban mutatkozik meg, hanem szövegekkel is alátámasztjuk. Azért is választottuk azt, hogy stúdióteremben adjuk elő, hogy amikor a táncok közben mesélünk a gondolatainkról, legyen kicsit bensőségesebb, legyünk közelebb a nézőkhöz, mert akkor talán ők is jobban átérzik ezeket a gondolatokat, érzéseket” – osztotta meg Gábos Endre.
Az alkotók elmondták, noha csupán két hét állt a rendelkezésükre az előadás elkészítésére, könnyű volt a próbafolyamat, mivel már jól ismerik egymást. A Táncoljatok című produkciót januárban több alkalommal is láthatja a közönség, ugyanakkor ezzel az előadással zárják az együttes 25 éves fennállása alkalmából szervezett események sorozatát.
Péter Beáta
Székelyhon.ro

Leltárt készítenének az udvarhelyi magyar értékről
Megalakult a Székelyudvarhelyi Magyar Értéktár Bizottság, amely koordinálja a helyi érték-javaslatokat, illetve felterjesztheti azokat a Magyar Értéktárba is – hangzott el az Udvarhelyszéki Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács székhelyén. Nagy Pál, az udvarhelyszéki szervezet elnöke elégedetlen a magyar érdekvédelmet ellátó szervezetek fellépésével.
Arra buzdítják a székelyudvarhelyieket, hogy javasoljanak elfogadásra helyi értékeket a nemrégiben alakult Székelyudvarhelyi Magyar Értéktár Bizottságnak – jelentette be a kedden tartott sajtótájékoztatón Nagy Pál, az Udvarhelyszéki Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke és Szarvas Zsuzsa udvarhelyszéki elnökségi tag. Az értéktárbizottság megalakulását a magyar kormány magyar nemzeti értékekről és hungarikumokról szóló törvényének idei módosítása tette lehetővé. A magyarországi mintára létrehozott erdélyi értéktárak koordinálásáért a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) tagszervezetei, így az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács is felel. Az udvarhelyszéki EMNT felkérte a székelyudvarhelyi politikai szervezetek elnökeit, hogy jelöljenek olyan személyeket, főként szakembereket, akiket a székelyudvarhelyi bizottságban látnának. A bizottság egyébként csak irányítja a tevékenységet, illetve felterjesztheti az értékjavaslatokat a Magyar Értéktárba, ezért szakembereket várnak a helyi bizottságba, többek között Hermann Gusztávot, Róth András Lajost, Lőrincz Zsuzsannát, Pálfalvi Pált és Miklós Zoltánt is szívesen látnák tagként.
Az udvarhelyszéki EMNT a városi költségvetés felhasználására is gyűjtött ötleteket, egyebek közt javasolnák a városi minifocipálya újragyepesítését, a tanácsi határozatok magyar nyelvű közlését nyomtatásban, a Malom utcai fahíd felújítását és kiszélesítését. Továbbá a vendéglátóipari egységek éves működési engedélyének illetékén is változtatni kellene az EMNT szerint. Mivel az nem differenciált, aki félév végén nyit egységet, annak ugyanúgy ki kell fizetnie a 2000 lejes illetéket, mint aki év elején indítja egységét – indokolták a javaslatot.
Az évek óta nem működő Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum összehívását kezdeményezi az Udvarhelyszéki Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács is. Nagy Pál szerint novemberben és decemberben a magyar közösséget folyamatosan „igazságtalan vádakkal dobálták”, ezért kellene összehívni az egyeztető fórumot. „Az, hogy minden párt kiad egy nyilatkozatot, nem elég arra, hogy a büntetések befejeződjenek, és hogy ne vigyenek el újból koholt vádakkal magyarokat” – véli Nagy Pál.
Veres Réka
Székelyhon.ro

RMDSZ–Néppárt megegyezés a láthatáron?
Az erdélyi magyar politika egyik furcsa, a kívülállók számára érthetetlen sajátossága, hogy alig folyik párbeszéd magyar politikai erők között.
Amikor erőkről írok, akkor nem feltétlenül pártokat értek alatta, hanem olyan politikai erőcsoportokat, melyek egy adott politikai filozófia és stratégia mentén határozzák meg magukat. Egyes pártok vagy platformok lavírozhatnak e két megközelítés között, mint tette az MPP az utóbbi években, átcsúszva ama RMDSZ ölelésébe, melynek tagadásaként jött lére.
Az egyik elképzelés szerint egy olyan létkeret megteremtését kell megcélozni, mely megállíthatja a közösségünk drámai fogyását, sőt a negatív tendenciát meg is fordíthatja. Eme célhoz keres e tábor eszközöket, így nyilvánvalóan a bukaresti, eltüntetésünkre törekvő hatalommal szemben konfrontatív.
A másik elképzelés a pillanatnyilag elérhetőt célozza meg, így a magyar képviselet célprogramját a vélelmezett román tűrőképességhez igazítja, a távlatokat pedig figyelembe sem veszi. Stratégiája konfliktuskerülő. E politikai vonalvezetés remekül összeegyeztethető az erdélyi magyar karrier-politikával, nem véletlen, hogy mára e tábor áll nyerésre. Megfelelő politika az erdélyi magyarság sorsa iránt teljes mértékben közömbös euroatlanti világnak, a román érdekeknek, a magyar baloldalnak s azok egyéni érdekeinek, akik e politikát képviselik több mint negyed évszázada.
E táborba tartozik jelenleg az RMDSZ elitje és az MPP elitje. Mindkét pártba beszorultak nemzetben és távlatokban gondolkodók, de saját, önálló politikai platform kialakítására nincs erejük és/vagy merszük. A másik oldalon ma választásokon is induló szervezetként csak az Erdélyi Magyar Néppárt áll, melynek viszonya a másik két szervezettel szemben érthető okokból nem felhőtlen. Az EMNP hiányában a bukaresti paktumpolitikát, mint egyetlen lehetségest adhatnák el a választóknak s az erdélyi magyar érdekképviselet monopóliumának birtoklásából eredő anyagi és pozicionális hasznot ellenőrzés nélkül lehetne szétosztani egymás között.
A két politikai tábor között az idei marosvásárhelyi előválasztás jelentett egyféle közeledést. A tegnap lezajlott érdemi tárgyalás is ebből eredt. Ahhoz képest, hogy éveken keresztül lényegében csak sajtón keresztüli üzengetés zajlott a két szervezet között, már az is eredménynek tekinthető, hogy az előválasztások győztese, Soós Zoltán, a három erdélyi magyar párt, az RMDSZ, az MPP és az EMNP jelképeit képviselve indul jövőre a marosvásárhelyi polgármesteri székért. Az előzetes megállapodás dacára az RMDSZ elzárkózott a marosvásárhelyi közös lista gondolatától, pontosabban egy abszurd és aránytalan feltételhez kötötte a közös listaállítást, tételesen ahhoz, hogy az EMNP egyetlen megyében se induljon önállóan.
A 2016-os választások ugyanis ismét megyei listás alapon zajlanak majd s az RMDSZ-nek ezúttal is volt gondja arra, hogy a román törvényhozókkal elfogadtasson kifejezetten a maga számára egy alternatív küszöböt, arra az esetre, ha nem érné el az 5 százalékot: az a szervezet mely legalább négy megyében eléri a 20%-ot, bekerül akkor is, ha országosan a küszöb alatti eredményt ér el. (Nem állom meg, hogy ide ne szúrjam: maga a küszöb intézménye antidemokratikus, a népakaratot meghamisító, és a politika oligarchizálódását elősegítő intézmény, amit meg kellene szüntetni világszerte.)
Az EMNP nem meglepő módon visszautasította az RMDSZ méltatlan ajánlatát.
A felek ugyan megállapodtak abban, hogy ismét tárgyalóasztalhoz ülnek, de felettébb valószínűtlen, hogy az álláspontok közeledjenek. Az elvi és stratégiai ellentétek nagyok, az RMDSZ elitnek nem érdeke visszatérni az 1996-ban feladott autonómia-politikához, hiszen ezzel beismerné, hogy két évtizedig tévúton járt.
Az EMNP a MPP-nek az RMDSZ ernyője alá állása óta egyedül képviseli a távlatos autonomista-kuruc politikát, aminek megjelenítésére létrejött. Ha ezt feladná, önmagát tagadná meg. Magyarán, ha az RMDSZ politikája nem változik meg alapvetően, az EMNP aligha állhat össze vele.
E tiszta erő, melynek nincsenek „ügyei”, mely teljes mértékben érintetlen a mindent behálózó korrupciótól, melynek tagjai a kezdet kezdetétől, 1990 decemberétől ugyan azt az erdélyi magyar szabadságprogramot képviselik, nem adhatja nevét az RMDSZ sorozatos megalkuvásaihoz.
Borbély Zsolt Attila
itthon.ma//erdelyorszag

Mindenki az ernyő alá vágyik?
Az elmúlt hét híre, hogy választási együttműködési paktumot kötött az RMDSZ és az MPP. Az eset – különösen a polgáriak 2012 után folytatott önfeladó politikájának ismeretében – egyáltalán nem hatott meglepetésként. Az egyezség szerint a helyhatósági választásokon az MPP jelöltjei az RMDSZ listáin indulhatnak, kivételt képeznek azok a helyek – többnyire Székelyföldön –, ahol a verseny nem érinti hátrányosan a magyar jelöltek esélyeit, nem veszélyezteti az önkormányzati képviselőtestületi jelenlétet. Cserében az MPP egy-két jelöltjének bejutó helyet biztosítanak az RMDSZ parlamenti jelöltlistáin. Szavazóbázisának folyamatos erodálódása, az erdélyi magyarok politikától való elfordulása miatt a paktum az RMDSZ számára volt a fontosabb. A regionális pártoknak kedvező alternatív küszöb – négy megyében húsz-húsz százalék – „átugrása” esetén is biztosított bejutása a törvényhozásba, csakhogy ez igen jelentős presztízsveszteséggel járna, amit nehezen lehetne megmagyarázni, győzelemként eladni a választóknak. Az MPP önveszélyes simulékonysága arról árulkodik, hogy a folyamatos és visszafordíthatatlan lemorzsolódás okán a párt annyira kiürült, hogy esetleges feltámasztásában már vezetői sem hisznek, ezért látszólagos önállóságukról is hajlandók lemondani egy-egy biztos önkormányzati, illetve parlamenti mandátumért cserébe.
A hét elején aztán újabb találkozásról kaptunk hírt: ezúttal az EMNP elnökével, Szilágyi Zsolttal tárgyalt Kelemen Hunor. Ezek szerint mindenki az RMDSZ-ernyő alá vágyik. Az RMDSZ ismertetett elképzelése szerint Soós Zoltán, a vásárhelyi előválasztások győztese az RMDSZ-MPP-EMNP színeiben indulna, az önkormányzati képviselői helyekért pedig a magyar politikai pártok külön-külön állítanának jelöltlistát. Az esetleges közös vásárhelyi jelöltlistáért cserébe az RMDSZ elnöke azt kérte, hogy a parlamenti választásokra a Néppárt egyetlen megyében se állítson jelöltlistát. Szilágyi abszurdnak és aránytalannak nevezte Kelemen feltételét, aki minden bizonnyal kevesebbel is beéri majd, ha eléri célját, hogy a Néppárt ne induljon a jövő évi parlamenti választásokon. Kérdés: megéri-e ez az EMNP-nek?
Szentgyörgyi László
Székely Hírmondó
Erdély.ma