Huszonöt éves a Kolozsvári Televízió magyar adása
25 évvel ezelőtt, néhány tettrekész, céltudatos ember a diktatúra bukását köszöntő új év első napjaiban már gondolt arra, hogy az embereknek a televízió segítségével is hiteles tájékoztatást kell nyújtani.
Nem volt egyszerű feladat, ugyanis a bukaresti román televízió műsorainak sugárzására használt, Feleken felépített adótornyot 1985-ben eltávolították, televíziós felszerelés nem volt, mindamellett 1990. január harmadikán már sugározta első adását a Kolozsvári Televízió, amelyben helyet kapott a magyar szerkesztőséget alapító Csép Sándor főszerkesztő első műsora is. Pákai Enikővel, a román közszolgálati televízió (RTV) kolozsvári területi televízió stúdiójának jelenlegi magyar főszerkesztőjével a kolozsvári televíziózás „hőskoráról”, a magyar szerkesztőség jelenét és jövőjét meghatározó kihívásokról, az elmúlt 25 évet ünneplő, december 16–17-i gálaműsorról beszélgettünk.
Zay Éva
Szabadság (Kolozsvár)

Polgármesterjelöltet indít az RMDSZ Kolozsváron
Polgármesterjelöltet indít az RMDSZ kolozsvári szervezete a jövő évi helyhatósági választásokon.
Akik meg szeretnék pályázni a tisztséget, január 18-án 16 óráig kell benyújtaniuk iratcsomójukat az RMDSZ Kolozs megyei szervezetéhez (Magyar/December 21-e utca 47. szám), amelyet aztán a Megyei Állandó Tanács és a városi szervezet választmánya együttes ülése (összesen 43 fő) rangsorol január 29-én. „A 2016-os helyhatósági választások esetében különválasztottuk a polgármesterjelölt megnevezését a tanácsosi lista rangsorolásától. Célunk, hogy a város magyarsága minél hamarabb ismerje meg azt a jelöltet, aki mögé felsorakozunk – tájékoztatott tegnapi közös sajtótájékoztatóján Csoma Botond RMDSZ-elnök és ifj. Deák Ferenc ügyvezető elnök.
Nagy-Hintós Diana
Szabadság (Kolozsvár)

PNL: Florea nem indulhat újabb mandátumért az alakulat színeiben
A Nemzeti Liberális Párt (PNL) által frissen elfogadott feddhetetlenségi feltételek értelmében az ellene foganatosított vádemelés miatt Dorin Florea nem indulhat újabb polgármesteri mandátumért alakulatunk színeiben – jelentette ki a Krónikának Marian Petrache, a PNL első alelnöke szerdán azt követően, hogy az ügyészség hivatali visszaélés miatt bíróság elé állította a marosvásárhelyi elöljárót. Ha Florea függetlenként sem indul, az megnöveli a magyar jelölt esélyét a 2016-os helyhatósági választáson.
Megtörténhet, hogy az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) kaparja ki a gesztenyét a marosvásárhelyi magyarok számára a jövő évi helyhatósági választáson. A nyomozó hatóság szerdán hivatali visszaélés miatt vádat emelt a megyeszékhely élén negyedik mandátumát taposó Dorin Florea polgármester ellen, akinek a helyi futballklub önkormányzati finanszírozását róják fel.
Az 59 éves, első mandátumát 2000-ben Fodor Imrével szemben megnyerő politikus első alelnöki tisztséget tölt be a Nemzeti Liberális Pártban (PNL), amely éppen hat nappal ezelőtt szigorította a helyhatósági, parlamenti és európai parlamenti választásokra vonatkozó jelölési szabályzatát.
Az alakulat által elfogadott feddhetetlenségi kritériumok értelmében nem indulhat a 2016-os önkormányzati megmérettetésen a PNL színeiben az a politikus, akit jogerősen elítéltek korrupciós, erőszakos vagy szándékosan elkövetett bűncselekmény miatt. Hasonlóképpen nem lehet a liberális alakulat jelöltje, aki ellen csúszópénz elfogadása vagy adása miatt bűnvádi eljárás indult, illetve aki ellen szándékosan elkövetett bűncselekmények miatt vádat emeltek.
Szigorítottak jelölési szabályzatukon a liberálisok
A PNL-ben Floreához hasonlóan első alelnöki tisztséget betöltő Marian Petrache szerdán a Krónika megkeresésére elmondta, az új jelölési szabályzat értelmében az ellene foganatosított vádemelés miatt Marosvásárhely jelenlegi polgármestere nem indulhat az alakulat jelöltjeként újabb mandátumért. „Nem kívánok a Dorin Florea konkrét esetéről, a terhére rótt vádakról nyilatkozni. Viszont a párt országos tanácsa által december 11-én elfogadott feddhetetlenségi kritériumok alapján nem pályázhat a PNL színeiben a polgármesteri tisztségre. Nagyon sajnálom a helyzetet, hiszen egy kiváló kollégánkról van szó” – jelentette ki a Krónikának Petrache.
Az Ilfov Megyei Tanács elnöki tisztségét betöltő liberális politikus ugyanakkor reményének adott hangot, miszerint a jövő nyáron esedékes önkormányzati választásokig Florea perében bírósági ítélet születik, a polgármesternek pedig sikerül tisztáznia magát, és mégis indulhat újabb mandátumért a PNL színeiben.
Közbevetésünkre, miszerint a romániai igazságszolgáltatás lassú törvénykezését figyelembe véve kicsi az esélye, hogy fél év alatt jogerős ítéletet hozzanak az ügyben, Petrache úgy vélekedett: hasonló esetekben indokolt lenne felgyorsítani a bírósági ügymenetet. „Már csak azért is, mivel a vádemelési szakaszban még senkiről sem lehet megállapítani, hogy bűnös vagy ártatlan, viszont ha éppen a vádak miatt nem indulhat a választáson, azzal őt is, de az egész várost megfosztják attól, hogy folytathassa a Marosvásárhelyen folytatott munkáját” – állapította meg a PNL első alelnöke.
Marian Petrache elismerte, a feddhetetlenségi feltételek rögzítésével alakulata nagy felelősséget, de nagy kockázatot is vállalt, szerinte azonban erre mindenképpen szükség van ahhoz, hogy végbemenjen a társadalom által a politikai pártok körében szorgalmazott megtisztulási folyamat. Lapunk megpróbálta Dorin Florea álláspontját is kikérni az ügyben, de nem sikerült elérnünk telefonon.
Felértékelődik a magyar összefogás
A polgármester kedden, a vádemelés bejelentése előtt egyébként úgy nyilatkozott: jelenleg nem tudja, megpályázza-e jövőre is az elöljárói széket; ebben az ügyben lakossági konzultációt folytat a következő időszakban, és csak azután hozza meg a döntését.
Hozzá hasonló helyzetbe került egyébként a megyeszékhely szintén liberális alpolgármestere, Claudiu Maior is, akit ugyancsak hivatali visszaélés miatt állított bíróság elé a DNA, tehát rá ugyanúgy vonatkoznak a PNL szabályai. Maior – aki az alakulatok egyesülése nyomán Floreával együtt a Demokrata-Liberális Pártból (PDL) került a PNL-be – hosszú ideje a marosvásárhelyi polgármester bizalmasának számít, akit már a PDL-ben is alkalmasnak találtak arra, hogy egyszer átvegye a stafétát Floreától a városháza élén.
Amennyiben a két politikus jövőre valóban nem indul önkormányzati tisztségért, abban az esetben alaposan felértékelődik a három magyar párt marosvásárhelyi összefogása. Ennek nyomán az októberi előválasztáson Soós Zoltán városi tanácsos lett a marosvásárhelyi magyarok közös polgármesterjelöltje.
Megtörhet Dorin Florea pályafutása
Illyés Gergely politológus a Krónika érdeklődésére elmondta, nem kizárt, hogy a korrupcióellenes ügyészség eljárása megtöri Dorin Florea politikai pályafutását, hiszen, mint mondta, erre számos példa volt már korábban.
„Véleményem szerint az új helyzet jelentősen tudja befolyásolni a jövő évi polgármester-választás kimenetelét. Amennyiben a Nemzeti Liberális Párt nem változtatja meg időközben a jelöltekre vonatkozó, épp a múlt héten elfogadott belső rendszabályzatát, Florea csak függetlenként vagy más politikai alakulat színeiben indulhat ötödik mandátumáért. Ha pedig nem tud indulni, akkor több hasonló erejű román jelölt fog feliratkozni a megmérettetésre, ami jelentősen növeli a magyar közösség jelöltjének, Soós Zoltánnak az esélyeit, amennyiben a magyar politikai alakulatok valóban elhiszik, hogy reális esélyük van a győzelemre – fogalmazott a politológus. – A DNA-s ügyek kimenetelét egyébként sosem lehet előre megjósolni, az azonban biztosra vehető, hogy a választásokig nem fog lezárulni ez az eljárás.”
Illyés Gergely szerint fontos részlete a történetnek, hogy Florea „jobb keze”, Claudiu Maior alpolgármester ellen is vádat emelt az ügyészség.
DNA-vád: elfocizott közpénzek
A vádirat szerint Florea törvénytelenül kötött az önkormányzat nevében társulási szerződést a Marosvásárhelyi FCM futballcsapattal. A szerződés alapján az önkormányzat anyagi támogatásban részesítette a csapatot működtető sportegyesületet, amelynek az állammal szemben adóssága volt. Az ügyészség szerint az állammal szembeni tartozás miatt a futballklub nem lett volna jogosult állami támogatásra. A marosvásárhelyi önkormányzat 2013 júliusában 7,5 millió lejt szavazott meg a klubnak, amiből a város 7 millió lejt át is utalt. A klub adósságai akkoriban 3,5 millió lejre rúgtak. Az ügyészség szerint a vádlottak ezáltal 7 millió lej kárt okoztak a város költségvetésének.
Dorin Florea polgármestert és Kiss Imola gazdasági igazgatót hivatali visszaéléssel, Maria Ciobant, a városháza volt jegyzőjét, Claudiu Maior alpolgármestert, Benedek István és Ioan Fărcaş tanácsosokat – a futballklub vezetőtanácsának tagjait –, Bakó László Attila és Virgil Măceşanu jogászokat hivatali visszaélésben való bűnrészességgel vádolják. Nucu Ioan Mant, a klub elnökét pénzmosás és sikkasztás miatt állítják bíróság elé. Az ügyet a Hargita megyei törvényszék fogja tárgyalni.
Dorin Florea az Agerpresnek azt nyilatkozta, nem kívánja kommentálni a döntést, azonban hozzátette, megpróbálja bebizonyítani ártatlanságát. „Félreértés történt: én nem írtam alá semmit, csak lepecsételtem a határozattervezetet, amely a támogatásokról szólt. Ha a tanácsosok nem fogadták volna el a határozatot, akkor senki nem lenne hibás, így most a polgármester a felelős. Várom, hogy megkezdődjék a tárgyalás, megpróbálom bebizonyítani, hogy ártatlan vagyok. A pénz megvan, nem vette el senki, szó sincs sikkasztásról” – fogalmazott Dorin Florea.
A DNA egyébként más erdélyi városokban is nyomoz a sportklubok önkormányzati támogatásának törvényességét firtatva: Temesváron a Poli futballklubjának közpénzből történő finanszírozását vizsgálják, Nagybányán pedig a város kézilabdacsapatainak nyújtott önkormányzati támogatás kapcsán nyomoztak.
A polgármester „kampánycsapata”
A jelenleg a román labdarúgó-élvonalban szereplő, az elmúlt szezonban bajnoki ezüstérmet szerző klubot 2008-ban alapították még Marosvásárhelyi FCM néven hathatós önkormányzati támogatással.
Az egyesek által Dorin Florea polgármester „kampánycsapatának” nevezett együttes létrejötte évében – az akkori, megengedő sportszabályozásoknak köszönhetően – helyet vásárolt magának a másodosztályban a Nagyszentmiklósi Unireától, majd második Liga 2-es idényének végén, 2010-ben feljutott az élvonalba, két év múlva azonban kiesett az első osztályból.
2013-ban átszervezték a klub működését, és ez névváltoztatással is járt: felvette az egykori nagy múltú előd, az ASA nevét. Azonban jogilag nem örökölte meg a katonacsapat dicsőséglistáját, új nevét az Asociaţia Sportivă Ardealul (Erdély Sportegyesület) kezdőbetűi adják. A csapat 2014-ben ismét feljutott a Liga 1-be, ahol újoncként idén egy hajszállal maradt le a bajnoki címről. Ezüstérmének köszönhetően a nemzetközi porondra is kijutott, ám elbukta az Európa Liga utolsó selejtezőkörét. A román Szuperkupát ugyanakkor megnyerte a bajnok Steaua ellenében.
Nem ez az első eset egyébként, hogy a marosvásárhelyi futballklub korrupciós botrányba keveredik. Vasile Avramot, a játékvezetői testület korábbi vezetőjét idén áprilisban három év letöltendő börtönbüntetésre ítélte a legfelsőbb bíróság, mert – az időközben elhunyt – Sorin Ţerbea marosvásárhelyi üzletember 2011-ben 19 ezer euróval és ingyenes helikopteres utaztatással megvesztegette azért, hogy az ASA jogelődje, az FCM meccsein a klub által „kedvelt” bírók fújják a sípot. A pénzt a 2011-ben lejátszott FCM–Kolozsvári U találkozó alkalmával vette át Avram, aki az összecsapás hivatalos megfigyelője volt.
Az ítélet tudatában az idén nyáron az élvonalból kiesett Szamos-parti egyetemistacsapat az ASA kizárását követelte az élvonalból, ám ez nem történt meg.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Örök érvényű ajándékok a Tékánál
„Luca, Luca, kitty-kotty, tojjanak a tikok” – kántálták a gimnazista kollégisták kedden este a szamosújvári Téka Alapítvány által működtetett szórványkollégium karácsonyváró műsorában.
A nézőtéren ülő iskolai, valamint kollégiumi pedagógusok, illetve az évről évre visszatérő, cipősdoboznyi szeretetet és figyelmességet hozó „angyalok” abban a kedves fenyítésben részesültek, ha netalán nem ismernék a regulát, azaz nem adnak tojást, diót, szalonnát, akkor a kedves kollégisták „levágják a gerendát”, esetleg – akinek van – a jelenlévők bajszát. Jóllehet az ígéret hihetően hangzott, mégsem váltották be fogadalmukat az előadók, néhány dióért cserébe békésen levonultak a színről.
Műsorukat a kollégium diákönkormányzatának kis, lélekmelengető jelenete követte. Ahogy az a Téka háza táján megszokott, a diáktanács tagjai nem kimondottan karácsonyi történetet adnak ajándékba a velük együtt ünneplőknek, hanem valami örök érvényűt, bármikor aktuálisat igyekeznek megfogalmazni. Idén, kedves karácsonyi énekükkel keretbe foglalva, azt mesélték el, hogyan lehet egy szál rózsából egy hétig élni, majd ezt követően saját szavaikkal megfogalmazva is a vendégeknek szegezték a kérdést: a rutincselekvéseink közepette van-e olyan „egy szál rózsánk”, amely éltessen bennünket, virágoztassa lelkünket.
A kis karácsonyváró műsor végén előbb a kollégiumban lakó gimnazistákból, majd a szintén bentlakó középiskolásokból (néhány hónapja) alakult kórus örvendeztette meg a vendégeket. A közös ünneplés lezárásaként a kollégisták és a meghívottak, körülbelül százhúsz torok énekelte együtt a Csendes éjt.
A családias hangulatú ünneplésen a kollégium apraja-nagyja részt vett, mindenki adott és kapott valamit, a meghívottak a kollégium több mint tíz éves időszaki megjelenő értesítőjét, a Kukucskát vihették haza, valamint diákok által készített gyöngyhópelyhet és képeslapot kaptak. A bentlakók pedig gondosan és szeretettel készített, cipősdobozba rejtett, hasznos és finom, szép és érdekes ajándékokkal gazdagodtak.
„Nini, eltalálták a színem” – mutatta egyik bentlakó az ajándékba kapott sálat. „Olyan nagyon finom illata van a tusfürdőnek” – mondta egy másik, két fiú pedig szögletes mozdulatokkal, de szívből nyújtott át egy-egy csokit a magáéból két lánynak, és még sok ehhez hasonlót lehetett látni, hallani a bentlakás szobáiban, folyosóin. Az Észak-Mezőség különböző falvaiból származó, eltérő anyagi és családi háttérrel rendelkező kollégisták együtt örültek az előkarácsonynak, a felszabadult, derűs hangulatú, ünnepi együttlétnek.
Dénes Gabriella
Krónika (Kolozsvár)

Semmire sem garancia a sikeres rezidensvizsga
Munka nélkül maradt többtucatnyi, többek között Marosvásárhelyen végzett pályakezdő orvos. A rezidensvizsga lejárta után országos szinten 153-an nem kaptak állást annak ellenére, hogy a megmérettetésen átmenő jegyet szereztek.
A Digi 24 hírtelevízió beszámolója szerint ennek oka, hogy a fiatalokat csak azokban a kórházakban alkalmazhatják, amelyek ahhoz az egyetemi központhoz tartoznak, ahol letették a rezidensvizsgát. Ezekben az egészségügyi intézményekben azonban nincs elég szabad állás mindannyiuk számára.
Az érintett pályakezdők ezért múlt héten ügyvédi kísérettel keresték fel Bukarestben az egészségügyi minisztérium illetékeseit. Az ügyben szervezett háttérbeszélgetésen azonban segítség helyett Benoni Ţiganiuc, a szaktárca egyik tanácsosa kivándorlásra buzdította a fiatalokat, akiknek azt javasolta, hogy saját érdeküket szem előtt tartva külföldön vállaljanak munkát. A minisztérium ennek nyomán múlt héten azonnali hatállyal menesztette a tanácsost.
Az orvoselvándorlás roppant érzékeny téma az országban, ahonnan az elmúlt nyolc évben mintegy 36 ezer szakember távozott külföldre. A sikeresen vizsgázott fiatalok ugyanakkor néhány napja a Cotroceni-palota előtt szerveztek tüntetést, amelyen Klaus Johannis államfő segítségét kérték, s ha ennek nyomán sem történik előrelépés, a következő célállomásuk Brüsszel.
A rezidensvizsgát 2009 óta hat egyetemi központban szervezik meg: Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Temesváron, Bukarestben, Craiován és Iaşi-ban. Ez azt jelenti, hogy a pályakezdők nem jelentkezhetnek például Galac megyei kórházakba, ahol jelenleg legalább 2500 orvosra lenne szükség. Ebben az évben országos szinten négyezer szabad orvosi állást hirdettek meg.
Nem ez az első alkalom egyébként, hogy problémák merülnek fel a rezidensvizsga nyomán, 2009-ben ugyanis hasonló helyzet állt elő, akkor pedig az egészségügyi minisztérium kérésére a kormány további 1500 állást hirdetett meg. Most a szaktárca egyelőre nem adott konkrét választ a fiataloknak arra vonatkozóan, hogy hogyan kívánják orvosolni a helyzetet.
Az üggyel kapcsolatban Ábrám Zoltán, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) oktatója arra hívta fel a figyelmet: a probléma kialakulásához az is hozzájárul, hogy nem mindegyik meghirdetett állást foglalják el a pályakezdők, nem egyformán kelendőek a szakágak.
Kőrössy Andrea, Vass Gyopár
Krónika (Kolozsvár)

Harmadik erő az RMDSZ egy közvélemény-kutatás szerint
Az RMDSZ a harmadik legerősebb párt Romániában – derül ki az INSCOP közvélemény-kutató szerdán nyilvánosságra hozott eredményeiből.
A kutatás adatai szerint a legnépszerűbb párt a Nemzeti Liberális Párt (PNL), amely a voksok 40, 1 százalékát kapná meg, ha most vasárnap lennének a választások. A második a Szociáldemokrata Párt (PSD) 36,3, az RMDSZ pedig 5,2 százalékkal. Az 5 százalékos parlamenti küszöböt csak ez a három párt éri el, vagyis esetükben nem kellene alternatív küszöböt alkalmazni.
A negyedik a Traian Băsescu volt államfő vezette Népi Mozgalom (MP) 4,4 százalékkal. A Călin Popescu-Tăriceanu volt kormányfő vezette Liberálisok és Demokraták Szövetsége (ALDE) 4 százalékon áll, a Románia Haladásáért Országos Szövetség (UNPR) 2,6-on, a Monica Macovei volt igazságügy-miniszter fémjelezte M10 pedig 2,4-en.
A férfiak 41,6 százaléka a PNL-re, 34 százaléka a PSD-re voksolna, míg a nőknél ez az arány 38,1-39,2. A 18 és 34 év közötti válaszadók 50,7 százaléka a PNL-lel, 26,3 százaléka a szociáldemokratákkal szimpatizál. A 35 és 49 év közötti korosztályban ez az arány 43,5-26,3, az 50 és 64 év közöttiek körében 27,3-36,7. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők 35,7 százaléka a liberális, 29,5 százaléka a szociáldemokrata pártot választaná, míg az érettségi nélküliek körében ez az arány 34,8-50,4, az érettségivel rendelkezők esetében pedig 43,2-34.
A városlakók 43,6 százaléka PNL-párti, míg 31,2 PSD-szimpatizáns, a vidékiek körében az arány 35,8-42,6. Moldvában és Bukovinában a PNL-re 37,4 százalék voksolna, a PSD-re pedig 46,6. Ez az arány Munténiában, Olténiában és Dobrudzsában 41,5-38,9, a Bánságban és a Partiumban 45,3-24, Erdélyben pedig 37-28,3.
Arra a kérdésre, hogy szavazna-e új pártra, 36,2 százalék igennel, 33,7 százalék pedig nemmel válaszolt. Emellett 47,2 százalék véli úgy, hogy szükség lenne új pártokra Romániában. A felmérés november 26. és december 2. között készült, 1071 fős mintán.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Szellemkincsek tárlata a kolozsvári Téli fesztiválon
Szellemkincseink címmel nyílt tárlat kedden a kincses városban a Téli fesztivál keretében az Apáczai Csere János Elméleti Gimnázium képzőművészeti tagozatos diákjainak ex libris munkáiból.
Az ex libris vagy könyvjel – amint a sokszorosító-grafikai műfaj elnevezése is mutatja, az igényes könyvkultúra elválaszthatatlan tartozéka, amely több évszázados múltra tekint vissza.
Az Apáczai diákjai linóleummetszet eljárással készítettek könyvjegyeket, amelyek elsősorban a magyar népi kultúra és hagyomány különböző tájegységeinek világából (Kalotaszeg, Mezőség, Székelyföld, Csángóföld) ihletődtek.
„Tettük ezt azzal a szándékkal, hogy ily módon felkeltsük az olvasóközönség érdeklődését a könyvművészet ezen ágazata iránt" – vallotta Székely Géza, az iskola képzőművész tanára, a diákok szakirányítója. A diákmunkákból nyílt kiállítás január 15-ig tekinthető meg a Belvárosi Unitárius Egyházközség gyűléstermében.
Krónika (Kolozsvár)

Ajándékcsomagok roma gyerekeknek
Nagyvárad- Szerda délután a Királyhágómelléki Református Egyházkerület székházának dísztermében a Diakónia Alapítvány cigánymissziós programjában részt vevő nyolcvanhárom gyereket ajándékozták meg.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület évtizedeken keresztül komolyan vette a diakóniai munkát, mindig keresték azt a legoptimálisabb módot, illetve struktúrát, melynek keretében meg tudják valósítani ezen szolgálatukat. Ennek a gondolatnak a mentén néhány évvel ezelőtt létrehozták a Lámpás Alapítványt, mely a KREK-ben gyülekezetekként működő diakóniai csoportokat, közösségeket próbálja egymás mellé helyezni. A kezdetek után alkalom adódott arra, hogy melléjük álljon a német Diakónia, mely már régóta üdvös munkát végez Kolozsváron, illetve az Erdélyi Református Egyházkerületben. Így végzik napjainkban azt a munkát, mely három pillérre- Németország, EREK és KREK- támaszkodik. A nagyváradi cigány missziós központnak a KREK a védnöke, illetve ugyanakkor a Lámpás Alapítvány ennek a nagyobb csapatnak a munkáját igyekszik valamilyen formában koordinálni.
Fejlődés
Csűry István királyhágómelléki református püspök azt nyilatkozta az Erdély Online-nak: az utóbbi három esztendőben rengeteget fejlődtek, a kezdeti 20-25 gyermeklétszámot 83-ra sikerült bővíteniük, és stabil alapokkal rendelkeznek, ami az étkeztetésüket, valamint a délutáni tanításukat, a velük való foglalkozást illeti. „Azért nagyon fontos érzékelni ennek a munkának a lényegét, mert a KREK nemzetstratégiában gondolkodik, ami egyúttal azt is jelenti: meg kell látnunk, tapasztalnunk azt, hogy nem lehet úgy továbbmenni, hogy azokat a roma testvéreket ne próbáljuk meg magunkhoz állítani, akik itt élnek körülöttünk, és többnyire magyarul beszélnek. Ezeknek az embereknek a sorsa, életminősége a mi sorsunkat, és a mi életminőségét is befolyásolja, hiszen nem mindegy, hogy a szomszédban ki lakik. Látva Európa siralmas helyzetét, éppen az idegenek áramlása, letelepedése ás befogadása terén, megmutathatjuk azt, hogy ami tőlünk telik, azt a feladatot elvégezzük, mert a vendégszeretet nálunk nyilvánvaló- hangsúlyozta az egyházi vezető.
Ünnepség
A szerda délutáni ünnepségen Szoboszlai Erzsébet, a Diakónia Keresztény Alapítvány kolozsvári fiókja váradi munkapontjának Bihar megyei koordinátora köszöntötte az egybegyűlteket, majd rövid áhítatot tartott Csűry István püspök. Levetítették Ady Endre Karácsonyi regéje alapján készült rövidfilmet, és felléptek a központ munkatársai, valamint a roma gyermekek.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Adventi hangulat a nemeseknél
Nagyvárad- Kedd délután Kanonok sori székhelyükön idei utolsó összejövetelüket tartották a partiumi és erdélyi nemeseket tömörítő Nobilitas Egyesület tagjai. Az egybegyűlteknek az idén is az Oláh Gabriella kántor által felkészített gyermekek kedveskedtek egy pásztorjátékkal, aranyosak és ügyesek voltak.
Ezután Mons. Fodor József általános helynök, egyesületi elnök osztotta meg karácsonnyal kapcsolatos gondolatait az ünneplőkkel. Többek közt arra hívta fel a figyelmet: a szent evangéliumok pontosan meghatározzák Jézus születésének helyét, idejét és körülményeit, történelmi légkörbe helyezik a szereplőket. Ez olyan isteni dolog, mely keresztény hitünk lényegét adja, olyan hittitok, melyet emberi ésszel képtelenek vagyunk felfogni vagy megmagyarázni. A megtestesüléssel ugyanakkor megnyilvánult az irgalom, Isten irántunk tanúsított szeretete, ahogy a próféták több évszázaddal ezt megelőzően már megjövendölték. Úgy fogalmazott a vikárius: karácsonykor tehát tulajdonképpen arra fókuszálunk, hogy Isten úgy szerette a világot, hogy emberi testet öltött magára, közénk jött szeretettel, és nekünk ajándékozta önmagát. Köztünk akar maradni állandóan, nem csak ünnepi alkalmakkor, hanem mindig, csak észre kell vegyük őt, figyelnünk kell rá, mert irgalmas jóságával és szeretetével magához akarja ölelni az egész emberiséget, hiszen mindannyian Isten gyermekei vagyunk. Széll Katalin képzőművész, egyesületi titkár is szép karácsonyi gondolatokkal kedveskedett, majd agapéval folytatódott az összejövetel.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Az autonómiából nem szabad kiábrándulni
Noha az erdélyi magyar politikából kiábrándult, meggyőződése, hogy a Székelyföld autonómiájáért indított mozgalom sikerre van ítélve. Gazda Zoltánnal, a Székely Nemzeti Tanács több autonómia-megmozdulásának főszervezőjével beszélgettünk.
– Legutóbb Székelyföld 750 km-es határának a kivilágítását célul kitűző SZNT-akció főszervezője volt. Mennyire elégedett a rendezvény visszhangjával?
– Úgy gondolom, csak részleges sikert arattunk. Sikerült felhívni az emberek figyelmét a rendezvény fontosságára, ugyanakkor számba kell venni azt is, hogy adottságából kifolyólag nem mozgathatott meg annyi embert, mint a Székelyek Nagy Menetelése. Azért sem volt igazán sikeres, mert nem értük el sem a román, sem a nemzetközi média ingerküszöbét.
– Mi kell ahhoz, hogy a román média a székelyföldi autonómiatörekvésekről tudósítson?
– A román médián belül óriási a versengés, ami azt feltételezné, hogy a hírversenyben mindenkinek érdeke valamilyen módon tálalni egy ekkora horderejű eseményt. Egy-két tv-adó vérszegény híradásán kívül azonban az audiovizuális média elhallgatta akciónkat. Noha erre bizonyítékom nincs, feltételezem, titokban összebeszéltek, hogy lehetőleg senki ne tudósítson a kivilágításról. Amikor magyar ügyről van szó, nagyon is egy húron pendül a román média. A román nyelvű írott sajtó a két nagy román hírügynökség hírét közölte.
– Érdekes jelenség, hogy miközben az RMDSZ csúcsvezetősége kihátrált az SZNT akciója mögül, a székelyföldi polgármesterek és önkormányzatok mégis támogatták.
– Ez a szervezés zömében a székelyföldi RMDSZ-es önkormányzatok részvételével jöhetett létre: legtöbb helyen ők biztosították a helyszínt, a tűzifát vagy a távolról érkezettek megvendégelését. A háromszéki és a csíkszéki RMDSZ-szel jó viszony alakult ki, Udvarhelyszéken és Marosszéken adódtak ugyan gondok, de összességében jó, hogy az akciót mindenhol sikerült zökkenőmentesen lebonyolítani.
– Eljutott-e az üzenet a román hatóságokhoz?
– Egyértelmű, hogy a román politikum az első, aki értesült róla, hiszen minden mozdulatunkat figyelik. A bukaresti politikum visszaigazolását mutatja, hogy a rendezvényt követő napokban a Székely Nemzeti Tanács akcióinak jogi és anyagi hátterét biztosító két alapítványnál, a marosvásárhelyi Siculitasnál és a sepsiszentgyörgyi Sepsireformnál a pénzügyminisztérium keretében tevékenykedő nagyszebeni Regionális Csalásellenes Hatóság ellenőrei folytattak átfogó ellenőrzést.
– A román hatalom által el nem ismert Székelyföld területi autonómiájáért harcoló SZNT vezetősége számára, gondolom, ez nem meglepő.
– Jogállamban az kellene meglepő legyen, hogy az ellenőrök minden áron büntethető hibát keresnek. A Sepsireform esetében mindenféle igyekezetük ellenére sem sikerült. Marosvásárhelyen egy vitatható adminisztrációs procedúra miatt büntették meg az alapítványt tízezer lejre, amit természetesen nem fizettünk ki, hanem megfellebbeztük. Szentgyörgyön hiába kutattak pénzek után, mert a kasszában mindössze 168 lejt találtak. Amikor a jegyzőkönyv tanúsága szerint dolgavégezetlenül kellett távozzanak – merthogy mindent rendben találtak –, megkértem az ellenőröket, hallgassanak végig, és egy kiselőadást tartottam az autonómiáról. Elmondtam, azért is fontos a székelyföldi autonómia, hogy az itt élő románokat illesse meg pozitív diszkrimináció, és ne az a gyakorlat, mint most minket a bukaresti hatóságok részéről.
– Milyen az együttműködése a román hatóságokkal?
– Háromszéken a csendőrséggel a Székelyek Nagy Menetelése és a mostani akció alkalmából jó kapcsolatok alakultak ki. Ugyanez nem mondható el Marosvásárhelyről: a Székelyföld határának kivilágítása kapcsán az ottani megyei csendőrségtől egy nagyon durva hangvételű, fenyegető levelet kaptunk, amiben három oldalon sorjázták, mire számíthatunk kihágások esetén. Az akció ilyen szempontból különös próbatétel volt, hiszen fel kellett készülnünk provokációkra is, ha a mi nyakunkba akarnak sózni egy esetleges tűzesetet. A megyei csendőrség, a rendőrség, a helyi polgármesteri hivatalok és a megyei tanács részletes tájékoztatót kaptak a helyszínenként sorra kerülő akciókról és azok felelőseiről. Mindenhol igénybe vettük a helyi önkéntes tűzoltóságot is. A legellenségesebben viselkedő Maros megyei hatóságoknak sem adtunk támadási felületet.
– Az SZNT iránt érdeklődő titkosügynökök mennyire zaklatják?
– A nagy menetelés megszervezése előtt már nem is titokban dolgoztak. Beállt a rendőrkocsi a székház elé és onnan követtek, bármerre mozdultam. Nem leplezték a megfigyelésemet. Mondanom sem kell, hogy telefonjainkat lehallgatják. Mivel a román titkosszolgálat lehallgató-készülékei valószínűleg nem utolsó generációsak, a lehallgatást nem tudják nyomtalanul megtenni. Sokszor hallom, amint bekapcsol a szerkezet. De olyan trükkjük is van, hogy éjnek idején felhívnak, és senki nem szól bele a kagylóba. Nyilvánvaló, hogy itt hemzsegnek, figyelnek, minden lépésünket követik. Nagyon is érdekli őket Székelyföld autonómiája!
– Gyakran hallok olyan véleményt, hogy ez a fajta civil tiltakozás nem vezet sehova...
– A Székely Nemzeti Tanácsnak nincs más útja. Nekünk nincsenek fegyvereink, csak a szánk van. A román törvényeket betartva, alkotmányos jogainkat érvényesítve tiltakozhatunk. Tudom, hogy sokan türelmetlenek, ezért is egyre nehezebb önkénteseket találni. Az emberekben egy idő után tompul, majd letörik a lelkesedés. Még emlékszem az alakuló települési székely tanácsok gyűléseire, ahol csillogó szemű emberek ajánlották fel önzetlen segítésüket. De hát emberi tulajdonság a türelmetlenség és a fásultság, ha azt érezzük, hogy látszólag potyára dolgozunk. Nekem mégis meggyőződésem, hogy ha egy porszemet is tovább tettünk az ügy érdekében, azzal is előbbre vagyunk.
– Önt sokféle csalódás érte már az erdélyi magyar politizálásban...
– Először az RMDSZ-ben csalódtam, pedig 1989-ben alapító tagja voltam a szövetségnek. Erdélyben elsőként függesztettem fel nyilvánosan a tagságom 1998-ban, jelezve, hogyha a szövetség visszatér igazi medrébe, visszavonom a beadványomat. De csalódnom kellett a Magyar Polgári Pártban is. A sepsiszentgyörgyi önkormányzatban, 2008-ban, az RMDSZ-es képviselők számához képest eggyel több, 9 képviselői mandátumát az MPP-nek négy év alatt sikerült lenulláznia, a következő választásokon egyetlen önkormányzati képviselőjük maradt... Mindenre rányomta a bélyegét a szakmaiatlanság és az esetlegesség. Az ellenzék minden szinten lejáratta magát belső perpatvaraival, szakmaiatlanságával és lustaságával. Egyértelmű, hogy csalódtam az erdélyi magyar politikában. Ma már ott tartunk, hogy az RMDSZ és az ellenzéki magyar pártok egyformán padlón vannak. Ebből a helyzetből a magyarság feleszmélése, egy belső „forradalma” mutathat kiutat.
– Ön 24 évig volt a Tamási Áron Színház művésze. Nem hiányzik a színpad?
– A színháztól öt évvel ezelőtt azért távoztam, mert megromlott a viszonyom a színházvezetéssel. Irodalmi, művészeti titkárként sok gondom volt a műsorpolitikával, és azzal büntettek, hogy nem kaptam feladatot. A színház vezetőségi tagjaként naponta kényszerültem konfrontációra. Azt mondtam, hogy egy kőszínháznak sok műfajban és sokkal szélesebb rétegekhez kellene szólnia igényesen. Egy idő után aztán eljöttem.
– Két mandátumban volt városi önkormányzati képviselő, és dolgozott egy önkormányzati hatáskörbe tartozó turisztikai egyesületben. Ellenzéki képviselői mandátuma megszűntével önt jogellenesen kirúgták állásából...
– A megyei önkormányzat hatáskörébe tartozó turisztikai céghez úgy kerültem, hogy az RMDSZ nyomására nem lehettem MPP-s alpolgármester, viszont Sepsiszentgyörgy új polgármestere, Antal Árpád – akivel mai napig jó viszonyt ápolok – és a megyei közgyűlés elnöke, Tamás Sándor cserébe felajánlott egy turisztikai állást, amit három év alatt megszerettem, a szívemhez nőtt. A 2012-es helyhatósági választások éjszakáján – amikor kiderült, hogy az MPP elveszítette a választásokat – Tamás Sándor SMS-ben közölte velem, hogy ki vagyok rúgva.
– Immár a román fináncok is bebizonyították, hogy az SZNT-ét nem veti fel a pénz. Hogyan lehet megélni pártfüggetlen autonómiaharcosként Székelyföldön?
– Nehezen. Amíg volt állandó állásom, önkéntesként végeztem az SZNT irodájának az ügyintézését. Miután a turisztikából utcára kerültem, egy igen nehéz periódus következett, pár hónapig sehol nem kaptam állást. Azt fontolgattam, hogy elmegyek Sepsiszentgyörgyön utcaseprőnek, hadd lássák az emberek, én dolgozni akarok. Mentőövként pályázatokból sikerült előteremteni annyi pénzt, hogy az SZNT-iroda ügyintézéséért valamennyi fizetést kaphassak, és emellett versenyvizsgával bekerültem olvasószerkesztőnek a Háromszék című laphoz, részmunkaidős állásba. Két egyetemista gyerekünk van, a feleségem a színháznál súgó.
– Elismeri, hogy az emberek türelmetlenek, miközben a saját bőrén tapasztalja, hogy magyar politikusaink egy része nem veszi komolyan a székelyföldi autonómiaküzdelmet. Hogyan lehet hitet adni a tömegeknek, hogy mégis érdemes a küzdelmet folytatni?
– A Székely Nemzeti Tanács nem sűrűn tart megmozdulásokat. Amikor viszont tartunk, elvárjuk a székelyektől, az erdélyi magyarságtól és a magyarországi magyaroktól is, hogy álljon mellénk, és egyként lélegezzünk, egyként mozduljunk. Csak ez a fajta összefogás adhat hitet egy olyan mozgalom számára, amely sikerre van ítélve.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Ünnepelt a Pro Pectus
Ötéves a kézdi prevenciós és terápiás központ
Nemrég ünnepelte működésének ötödik évfordulóját a kézdivásárhelyi Pro Pectus Egyesület, amelynek tevékenységi köre a testi-lelki egészség megőrzésében nyújtott támogatástól kezdve a szakmai képzések koordinálásáig terjed.
A Pro Pectus Egyesület 2008-ban alakult meg hivatalosan, de 2010-ben kezdte el működését prevenciós és terápiás központként. Kismamatorna, fogyatékos gyerekeknek fejlesztő tevékenységek, logopédia, tanulási és viselkedészavarok korrekciója, egyéni pszichoterápiák, önismereti és más személyiségfejlesztési csoportok, román nyelvi kompetenciák fejlesztése ovisoknak, meseterápia, gyógytorna, mozgásfejlesztő torna gyerekeknek, pilates, nyugdíjastorna, táncoktatás szerepel a kínálatukban.
Az egyesület egyik alapító tagja, Sütő Mária Rita szerint az elmúlt öt év alatt több mint ötven közhasznú rendezvényük volt, amelyeken körülbelül hatezer embert mozgattak meg, ezen kívül 20 szakmai előadást szerveztek, 25 meghívott előadóval és több mint 700 résztvevővel.
– Jó körülmények között indultunk 2010-ben, azonban elfogyott a pénzünk, költözésre kényszerültünk, így kerültünk az Ady Endre 3. szám alá. Bakk-Vitális Kinga igazgatónő vett a szárnyai alá, az ő hathatós segítségének és támogatóinknak köszönhetően felújítottuk a felső szintet. Nemrég a helyi önkormányzat döntése alapján tíz évre megkaptuk az épületet, amit szeretnénk felújítani, központi fűtést vezetni, nyílászárókat kicserélni, egyszóval barátságosabbá, kényelmesebbé tenni – részletezte Sütő Mária Rita, aki szerint legnagyobb megvalósításuk az, hogy fennmaradtak, évről évre megvalósították céljaikat, a családokat közelebb hozzák egymáshoz, és olyan szolgáltatásokat nyújtanak, amelyek könnyebbé teszik életüket.
Bartha Zsófia
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely

Megválaszolatlan kérdések
Ahogyan időben távolodunk az 1989. december 17-én, Temesváron kirobbant „forradalmi” eseményektől, egyre kopik az emlékezet, előzetes tájékozódás nélkül egyre nehezebben idézzük fel a történéseket. Az események semmivel össze nem téveszthető hangulata azonban kitörölhetetlenül megmarad. Meddig tartott az eufória? Szerintem az 1990. február 18-ai marosvásárhelyi könyves-gyertyás tüntetésig. Aztán következtek a titkosszolgálati eszközökkel kiprovokált márciusi események, a magyarellenes pogrom, ami után már másként láttuk a világot, s magát a „forradalmat” is.
Nem kerülhető meg a kérdés: hogyan történt, miből állt a román rendszerváltás? A politikai felépítmény átfazonírozása, az egypártrendszerről a többpártrendszerre való áttérés valóban látványos volt. Mintha előre megrendezték volna. Úgy zajlott, hogy a korábbi nacionál-kommunista állampárt tagjai, valamint a titkosszolgálatok emberei az újonnan vagy újraalakult pártokba beépülve ellenőrzésük alá vették azokat. Az történt, hogy az egykori első vonalhoz tartozók helyét átvették a második, sőt a harmadik vonal tagjai. Ami a lényeg: tulajdonképpen a mai napig ellenőrzésük alatt tartják a politikai és gazdasági hatalmat egyaránt.
Az a helyzet, hogy az események számos mozzanata (mint például: kik voltak a terroristák) a mai napig tisztázatlan, szándékosan homályban tartott. Hogy miért van ez így, gondolom, nem kell részleteznem. Köztudott, a történelem alakulását befolyásoló eseményeknek többnyire két vonulata van: a nyilvános, illetve a titkos. Az előbbiről beszámol a média, megírják a történelemkönyvek, az utóbbiak a színfalak mögött zajlanak, s csak igen kivételes esetekben derül fény rájuk. Minden valószínűség szerint ebbe a vonulatba tartozik a ’89-es romániai „forradalom” rengeteg vonatkozása is.
Az utóbbi bő negyedszázad azt bizonyította, a lépcsőfokokat nem lehet átugrani, a tanulási folyamatot nem lehet megspórolni. A parlamentáris demokrácia bizonyos érettséget feltételez mind a politikus, mind a választópolgár részéről. Romániában pedig nincs hagyománya a demokráciának. Ilyen optimálisnak aligha nevezhető történelmi-társadalmi körülmények közepette kell nekünk, erdélyi magyaroknak megtalálnunk a túlélés lehetőségeit.
Szentgyörgyi László
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely

Újságírók könyveit mutatják be
Daczó Katalin és Kovács Hont Imre köteteiről a G. Caféban beszélgetnek csütörtökön este.
A Hargita Népe Kiadó két kötetét mutatják be csütörtökön, december 17-én 19 órától a G. Caféban.
Daczó Katalin újságíró „Vezényszó nélkül is haptákba állt a század" – Emlékképek a Nagy Háborúból című kötetében világháborús emlékek után kutat, megszólaltatva katonák leszármazottait, kikérve hadtörténész véleményét, levéltárban felkutatott dokumentumokat felhasználva. Írásait családi ereklyeként őrzött fényképekkel, feljegyzésekkel, levéltári jegyzetekkel egészíti ki és olvasmányos módon tárja az olvasó elé.
Kovács Hont Imre újságíró Tanyavilág című riportkötetében feltérképezi az alcsíki tanyasi településektől indulva a Gyimeseken át, Sóvidék és Keresztúr irányába a kihalófélben lévő tanyafalvakat. Bekopog az ott élő családokhoz, a múltról kérdez, az átalakulást próbálja tetten érni, a jövőt firtatva. A köteteket Sarány István, a Hargita Népe napilap felelős szerkesztője ismerteti, Daczó Katalinnal Kápolnási Zsolt történész beszélget. Az est házigazdája Asztalos Ágnes, a Hargita Népe napilap munkatársa.
Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely)

Haldoklik az erdélyi magyar sajtó?
Haldoklik az erdélyi magyar sajtó? – többek között ezt a kérdést járták körül szerda este a Thinkonomy.Community és Romániai Magyar Közgazdász Társaság által szervezett kerekasztal-beszélgetés résztvevői a kolozsvári Bocskai-házban.
Az eseményre meghívták dr. Kerekes Kingát, a Közgazdász Fórum főszerkesztőjét, Ilyés Mártont, a Rajk László Szakkollégium igazgatóját, Szalai Bálintot, az Index.hu díjnyertes újságíróját, Szőcs Csongor-Ernőt, a Pénzcsinálók volt szerkesztőjét, a Transindex fejlesztési igazgatóját és Szőcs Endrét, a thinkonomy.community blog főszerkesztőjét. A beszélgetést Kovács Bálint, a thinkonomy.community főszerkesztő-helyettese moderálta .
A beszélgetésen szóba került az információ digitalizálódása, az újságok finanszírozása és terítékre kerültek a magyar sajtó problémái is. Megtudtuk, az online tartalmak terén fontos, hogy vonzóak és tömörek legyenek, a jó képek pedig mindig vonzzák az olvasókat. A hírlapok terén az online média kerül előtérbe, viszont a szaklapok még mindig eladhatóak írott formában is.
A műfajok közötti határok elmosódottak, egyre nehezebb olyan cikkeket találni, ahol nem jelenik meg a szerző véleménye – hangzott el. Szalai Bálint szerint az újságírónak nem kell aktivistának lennie, tényeket kell közölnie, főleg ha elemzésről vagy tényfeltárásról van szó. Szőcs Endre viszont amellett érvelt, hogy egy cikkben érződnie kell a szerző egyéniségének.
A moderátor megkérdezte a meghívottakat, mi a véleményük arról a kijelentésről, hogy az erdélyi magyar sajtó haldoklik. A magyarországi meghívottak rögtön rávágták, hogy már évek óta ezt hallják, az erdélyi magyar újságíróknak mégis még van munkájuk. Abban mindenki egyetértett, a világ felgyorsult, a sajtó változásokon megy keresztül, hamarosan luxuscikk lesz az írott sajtó, egyre kevésbé tűri az olvasó a reklámokat. Viszont ez nem jelenti azt, hogy az írott sajtó a halálán van, inkább azt jelenti, hogy átalakul – hangzott el a beszélgetésen.
Varga Cecília
maszol.ro

Egy székelyföldi nyelvész szerint a Duna-deltától északra lehetett a krónikák Csigla mezeje
Sántha Attila székelyföldi nyelvész szerint a Duna, a Fekete tenger, a Prút és a Dnyeszter folyók által határolt területen lehetett az a Csigla mező, ahová a középkori krónikák szerint visszavonult Attila hunjainak maradéka.
Sántha Attila szerdán a kolozsvári Erdélyi Múzeum Egyesületnél mutatta be az elmúlt években végzett kutatásai eredményét, melyek során arra a kérdésre kereste a választ, hol lehetett az a „campo Chigle” melyet Kézai Simon 13. századi krónikaíró a székelyek őshazájának tekint. A Gesta Hungarorum krónika szerint a hun birodalom felbomlása után a hunok maradéka magát székelynek nevezvén e területen élt több évszázadon keresztül, és innen csatlakozott a honfoglaló magyarokhoz.
Amint a nyelvész elmondta, Csigla mezejét a Kárpát-medence megannyi vidékén keresték már, de minden eddigi elmélet csak a helynevek hasonlóságára alapozott. Elmondta: nyelvi vizsgálatok alapján jutott arra a következtetésre, hogy a Krónikákban leírt Chigle vagy Chigla a Duna tengerbe ömlő legészakibb ága mellett fekvő, ma Ukrajnához tartozó Kiliával lehet azonos. Sántha Attila elmélete szerint Kézai Simon tulajdonképpen Jordanes 6. századi itáliai történetíró megállapítását veszi át, mely szerint a hunok maradékai Kis-Szkítia peremén telepedtek le, de a helyet Kiliához kötötte, mely az ő korában fontos település volt a Duna mellett. A helynevet pedig azért írta Chiglának, mert tanulmányai alapján észak-olasz írásmódot használt, amelyben a gl a magyar ly-nak felel meg.
A nyelvész 16. és 17. századi térképek során azonosította Kilia névváltozatait. Ezek közül Giacomo Cantelli da Vignola 1686-os térképét tartotta a legérdekesebbnek, melyen a térképrajzoló a korábbi térképét korrigálva le is írja, hogy Chigli azonos Kiliával. Sántha Attila arra figyelmeztetett, hogy a Csigla mezejének a Kilia térségével, a Budzsákkal való azonosítása a krónikák, és más írott források egész sor állítását teszi értelmezhetővé.
A kolozsvári előadást vita követte, melyen jelen lévő történészek fogalmaztak meg kritikai észrevételeket Sántha Attila állításaival szemben. Mint elhangzott, semmilyen régészeti kutatás nem erősíti meg azt a feltételezést, hogy a Budzsákot valamikor hunok vagy székelyek népesítették volna be.
maszol.ro

Kortárs képzőművészek Pulzusa Csíkszeredában
A négy éve Székelyudvarhelyen szervezett Pulzus művésztelep terméseiből nyílt tárlat a csíkszeredai Megyeháza Galériában. A szerda esti megnyitón a kiállított munkák magas színvonaláról hangzottak el szakmai értékelők.
Negyedik éve, hogy július közepétől tíz napon át Székelyudvarhelyen a Spanyár-ház és udvara a kortárs képzőművészet egyik bölcsője, ahol ragyogó művészeti gondolatok öltenek testet – mondta Kovács Árpád művészettörténész a Pulzus névvel szervezett művésztelep szerda esti, csíkszeredai tárlatnyitóján. A Megyeháza Galériában az idei tábor alkotói – Bartis Elemér, Erőss István, Gidó Szende Melinda, Koter Vilmos, Mira Marincaș, Siklódi Zsolt, Siklódy Ferenc, Zidrija Janusaité, Zsombori Béla, Berze Imre – mellett az előző évi művekből is kiállításra kerültek műalkotások.
A méltató szerint a Pulzuson született alkotások a kortárs képzőművészet szerves részét képezik, ahol erdélyi és magyarországi, elismert alkotók fordulnak meg, de a telep célja a fiatal, ígéretes tehetségeknek is bemutatkozási lehetőséget biztosítani. Emellett a Pulzus vonzáskörét is nemzetközivé tette az a kezdeményezés, hogy évente egy-egy külföldi alkotót is jelen legyen.
Czimbalmos Attila, a gyergyószárhegyi alkotóközpont igazgatója szerint örvendetes, hogy a 40 éves múltú Gyergyószárhegyi Művészterep mellett Székelyudvarhely is magas színvonalon gyarapítja a képzőművészeti termést, ehhez gratulált az alkotóknak és szervezőknek.
Berze Imre, a tábor kurátoraként, jelezte, a telep részt vállal a székelyföldi művészet megújulási folyamatában, amiért művészeknek és a tárlatszervezőknek is egyaránt köszönet jár.
A Megyeháza Galéria ünnepi évzárójaként tartott tárlatnyitón Borboly Csaba, Hargita megye tanácsának elnöke elmondta: a galérianyitással a cél az is volt, hogy olyan teret nyissanak, ahol 24 órában látogathatóak legyenek a kiállított művek, tehát éjszakai látogatókat is szívesen várnak.
Gellért Edit
maszol.ro

Székelyföldi Csaba Napokat szerveznek Székelytamásfalván
Második alkalommal szervez Székelyföldi Csaba Napokat az Orbaiszékért Egyesület szombaton, Székelytamásfalván. Az eseményre minden érdeklődőt várnak, lesz mesemondás, rovásírás-tanítás, faragás, könyvbemutató és zenés-táncos mulatság is.
A székelytamásfalvi, a Thúry kúriában tartandó eseményt 11 órától nyitják meg, majd a történelmi épület hátsó udvarában disznót vágnak. A filmvetítés 12 órától kezdődik a Thúry Kúria nagytermében, ugyanebben az időpontban főzőversenyt is szerveznek. Pászka Lehet tart lovas-íjász bemutatót 13 órától, illetve 14 órától íjász-versenyen mérhetik össze tudásukat a résztvevők.
Az ingatlan belső termében a „Hagyatékul hagyod utódaidnak.” Elvetélt álmok nyomában – fejezetek a zágoni báró Szentkereszty család életéből című kötetet négy szerzője közül Kovács Márta, a zágoni Szentkereszty család leszármazottja ismerteti. A rendezvény keretében szertüzet gyújtanak 17 órától, majd disznótoros vacsorát tartanak 18 órától. Gyerekfoglalkozásokat is szerveznek: rovásírás-tanulásra, karácsonyi dekorációk készítésére, fafaragásra, valamint meseolvasásra és lovagolásra hívják a kicsiket 15 óráig. A megnyitótól kezdődően 17 óráig hagyományos vásáron árulják portékáikat a kézművesek. A napot zenés-táncos mulatság zárja 21 órától.
Bencze Melinda
Székelyhon.ro

Működik a Romániába telepített amerikai rakétapajzs
Műszakilag működőképessé vált a dél-romániai deveselui támaszpontra telepített amerikai rakétavédelmi rendszer – jelentette be pénteken Lazar Comanescu román külügyminiszter az Egyesült Államok bukaresti nagykövetének, valamint az amerikai haditengerészet és a NATO több katonai vezetőjének jelenlétében.
A rakétapajzs kizárólag önvédelmi célokat szolgál, és nem irányul Oroszország ellen – hangoztatták egybehangzóan a román és amerikai illetékesek a bukaresti külügyminisztériumban rendezett eseményen. Hans Klemm amerikai nagykövet szerint az Aegis Ashore rakétaelfogó a földrészen kívüli fenyegetések ellen védi Európát, és nem is alkalmas arra, hogy Oroszországot fenyegesse.
Miután megérkezett Deveselura a rakétaelfogó rendszer valamennyi lényeges összetevője – a nagy kapacitású radartól az SM-3-as rakétákig – megkezdődik a rakétapajzs tesztelése, amely várhatóan 2016-ban éri el teljes műveleti képességeit. Comanescu szerint a deveselui támaszpontra telepített elfogórakétákat még a jövő évi varsói csúcstalálkozó előtt integrálják a NATO rakétaelhárítási rendszerébe. Mihnea Motoc román védelmi miniszter megállapította, hogy a Deveselura telepített rakétapajzs a román-amerikai stratégiai partnerség legfontosabb kétoldalú projektje. Elmondta: Deveselu a legkorszerűbb romániai támaszponttá vált, amelynek kialakítására Bukarest több mint 11 millió dollárt fordított.
A 175 hektáros deveselui bázis felszerelését – amely különböző források szerint több száz millió dollárba kerülhetett – az Egyesült Államok Kongresszusa finanszírozta, a román félnek a támaszpont infrastruktúráját kellett előkészítenie.
Az európai rakétavédelmi rendszer első szakaszát 2012-ben nyilvánította harcképesnek a NATO: ez egy Törökországban működő csúcstechnológiás radarrendszert és az SM-3-as elfogókkal felszerelt, a Földközi-tengeren állomásozó amerikai fregattokat foglalja magában. A második szakaszban Romániában, a harmadikban (2018-ig) Lengyelországban állítanak hadrendbe – immár szárazföldön – SM-3-as elfogórakétákat.
Bogdan Aurescu volt román külügyminiszter, aki kulcsszerepet játszott a román-amerikai rakétavédelmi megállapodás előkészítésében, korábban azt állította: nem igaz, hogy a romániai rakétapajzs csökkenti az orosz nukleáris arzenál elrettentő képességét.
„Nem lehet azt állítani, hogy 24 romániai elfogórakéta és a 2018-ig Lengyelországba telepítendő 24 másik ilyen fegyver befolyásolhatja Oroszország csapásmérő képességét, amely az elfogók kijátszását szolgáló technikákkal felszerelt interkontinentális rakéták százaival rendelkezik" – hangoztatta Aurescu egy televíziós nyilatkozatában.
MTI
Erdély.ma

Román kifogások és javaslatok (Közmeghallgatás zászlóügyben)
Mindössze tizenkét személy vett részt tegnap délután a sepsiszentgyörgyi városzászló tervének megvitatására kiírt közmeghallgatáson, és ahhoz képest, hogy a kérdés milyen indulatokat és pereket gerjesztett eddig, gyorsan és nyugodtan lezajlott a megbeszélés.
Lényegében véleményeket és javaslatokat lehetett megfogalmazni a három változatról, amelyeket Szekeres Attila István heraldikus, lapunk munkatársa dolgozott ki, és amelyekről bizonyos román szervezetek hiányolják a rájuk utaló jeleket.
A román szervezetek kifogásait ezúttal a nyugdíjas és tartalékos belügyi káderek szervezetét képviselő Ivan Nicolae mondta el, rajta kívül az azonos nevű, de a védelmi minisztériumhoz tartozó egyesület alelnöke, Rusznák Róbert, a székelyföldi románok civil fórumának küldötte, Andrei Cochior volt ott, valamint a Románia Haladásáért Országos Szövetség egy tagja, Aurel Dragomir. Antal Árpád polgármester ismertette a közmeghallgatás tárgyát és szabályait. Mivel a zászlótervek mindegyikében szerepel a városcímer, leszögezte: ezt már 2007-ben jóváhagyta a román akadémia és a kormány, így nem változtatnak rajta. Szekeres Attila ismertette a három változatot, és felolvasta egy román szakértő ajánlását arról, hogy milyen a jó zászló (egyszerű, kevés, jól megjegyezhető szimbólummal és kevés színnel). A románok civil fóruma azt kérte, hogy legyen rajta egy dák lelet vagy római pénzérme (betűre azonos levélben a nálunk csak magyarellenes feljelentéseiről ismert Dan Tănasă is ugyanazt szorgalmazza), és amikor elmagyarázták, hogy a zászló egy adott területé, amelyre ilyen leletek nem jellemzőek, az országzászlót kezdte elemezni; végül pedig azt kérdezte, hogy hol vannak a városlakók, nélkülük nem lehet dönteni. Az általuk megválasztott tanács fog dönteni, nyugtatta meg a polgármester. Aurel Dragomir a színek jelentését firtatta, szerinte túl mosottak és korszerűtlenek, az egész egy középkori városra utal, nem a mára. A régebbi címerek értékesebbek, a zászló színei pedig a címerpajzshoz igazodnak, ha azok mások, a háttér is más lett volna – felelte Szekeres Attila. Antal Árpád pedig kijelentette, hogy Sepsiszentgyörgy jövőben 555 éves város lesz, és erre ő nagyon büszke, a zászlóra is büszkén tekinthet minden helybeli. A leghosszabban Ivan Nicolae beszélt: szerinte a zászlónak az itt élőket kell képviselnie, a 25 százalékos románság jelenlétére pedig semmi nem utal. Ezért ők a négy sarkába négy karikát helyeznének el, román népviselettel, ortodox kereszttel, kehellyel és kenyérrel, illetve dák zászlóval. Elmagyarázta, mit jelképeznek ezek a tárgyak és színek, ugyanakkor néhány gyakorlati kifogást is megfogalmazott: a tervezetben nem szerepel, hogy a zászlórúd jobbról vagy balról legyen, az sincs leírva, hogy a sávok vízszintesek vagy függőlegesek, a színeket pedig számkóddal kell jelölni, mert arany is legalább háromféle van, kék szín rengeteg. Utóbbi megjegyzéseit hasznosnak ítélték, a zászló négy sarkának feldíszítését azonban ellenezték: túl sok szín és elem lenne, amúgy sem lehet a város minden felekezetét és nemzetiségét feltüntetni. A volt rendőrtiszt a szimbólumokkal is elégedetlen, és felhozta, hogy Románia címerében is szerepel Erdély. Igen, de Erdély minden itt élő emberé – felelte Antal Árpád, Szekeres Attila pedig hozzátette: a címer fölött megjelenő hét torony nem Erdélyt, hanem a megyeszékhelyet, a település rangját jelképezi, a falvaknak például csak egy torony dukál. A zászló nem csak a magyaroké lesz, mert területi, nem etnikai jellegű. Cserey Zoltán történész szerint nem kell a kákán csomót keresni, nem írja sehol, hogy a Sepsiszentgyörgy címerében szereplő elemek magyar jelképek: van egy vár, egy keresztény szent, a nap és a hold, ez épp elég világos és ékesszóló. Még ez is túl sok – vélekedett Bocsárdi László, a Tamási Áron színház igazgatója, aki szerint a legegyszerűbb megoldás a legjobb: a Reflex színházi fesztivál jelképe egy pont volt, és mindenki nagyra értékelte...
Rusznák fehér-zöld színeket javasolt, ezt is feljegyezték. Valamennyi ötletet a tanács elé terjesztik, amely december 29-ei ülésén fogadja el a városzászlót. A közmeghallgatás végén Ivan Nicolae a zászlóállványhoz lépett, és kihúzott egy kék-arany zászlót a városcímerrel: már meg is van? Ezt 2008-ban fogadtuk el – felelte Antal Árpád –, de megtámadták, elvesztettük a pert, ám azóta új törvény lépett érvénybe, ezért kezdtük elölről az egész eljárást...
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Olyan Romániában élünk
A csíkkozmási Községháza felirat eltávolíttatása okán, de általában az egész magyar közösséget ért igazságtalanságok ellen szólalt fel tegnap Korodi Attila RMDSZ-es képviselő a parlamentben.
Nyilatkozatában Korodi többek között felemlítette, civil szervezeteket büntettek meg, mert gyerekeknek szervezett nyári táborokban az ételfelszolgáló pultoknál nem írták ki románul is az egyes fogások nevét; a magyar közösség különféle szimbólumait reklámtáblának nevezték és nevezik; továbbra is megfeledkeznek a kétnyelvű helységnévtáblákról, holott van kétnyelvű feliratozásra vonatkozó törvény; visszaállamosították azt az ingatlant, amelyet korábban a református egyháznak ítéltek; nem nyomtatják ki a kisebbségi oktatásra készült román nyelvű tankönyveket. „Olyan Romániában élünk, amelyet kisebbségvédelem szempontjából modellnek nyilvánítanak, de ez sajnos az országnak csak a kifelé mutatott arca. Olyan országban élünk, amelyik gyakorlatilag minden európai kisebbségvédelmi egyezményt igyekezett elfogadni, ellenben az alkalmazás terén már nem tanúsított ekkora igyekezetet. Olyan Romániában élünk, ahol nagyon sokszor találkozunk olyan helyzetekkel, amelyekben a törvények nem jelentenek semmit – gondoljunk csak a Colectiv-szerencsétlenségre –, mert állandóan találhatóak különféle kiskapuk. Olyan Romániában élünk, ahol az igazság címszava alatt óriási igazságtalanságokat követnek el, mint például a csíkkozmási eset” – hívta fel a figyelmet.
Hangsúlyozta, egy élhető, fejlett, demokratikus Románia érdekében az országnak irányváltásra van szüksége: „alkalmazni kell egyszer s mindenkorra nagyapáink és dédnagyapáink örökségét, az 1918-as gyulafehérvári nyilatkozatban vállaltakat”. „Ahhoz, hogy ez az ország tényleg mindnyájunké legyen nemzetiségtől függetlenül, gyors megoldásokra, párbeszédre van szükség” – szögezte le az RMDSZ-es képviselő, majd hozzátette: el kell végre érni azt, amikor az ország kamatoztatni tudja a lakosság sokszínűségéből fakadó erősségét.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Egyházfenntartó evangélikus nőszövetség
Vámosgálfalván a Szász Hordója panzió és étterem udvarán szervezett karácsonyi vásár megnyitó ünnepségén a dicsőszentmártoni evangélikus nőszövetség tagjaival egyházfenntartó tevékenységükről beszélgettünk.
A díszkivilágítással ellátott faházikókban adventi koszorúkat, karácsonyi dísztárgyakat, szemet gyönyörködtető kalocsai csipkét, házi készítésű biolekvárt, szörpöt kínáló kistermelők áruja mellett a dicsőszentmártoni evangélikus nőszövetség által készített ruhaneműk, illetve a különböző formájú mézeskalácsok iránt is nagy volt az érdeklődés.
A Kis-Küküllő menti város evangélikus nőszövetségének tagja és gondnoka, Vácmány Julianna és Precup Márta árusította a nőszövetség által készített különböző ruházati cikkeket: horgolt sapkát, kötött sálat, zoknit, szász népviseletet, ugyanakkor mézeskalács-hegyeik is gyorsan apadtak. Mint kifejtették, annak érdekében, hogy megmaradjon az egyházuk, önfenntartókká kellett váljanak, az alacsony taglétszám miatt ugyanis állami, önkormányzati támogatásban nem részesülnek. Templomuk nincs, a tűzoltósággal szembeni saroképületet vásárolták meg és alakították át, amelyben a kéthetente Szászmedgyesről érkező evangélikus lelkész tart istentiszteletet. Mint kifejtették, nőszövetségük tizenegy tagja csütörtökönként 15–17 óra között ül össze, beszélgetnek, recepteket cserélnek, kávé és kalács mellett kézimunkáznak, az elkészült darabokat az egyházi épületükben tartott keddi kirakóvásáron értékesítik, a begyűlt összeget pedig egyházuk fenntartására fordítják. Így sikerült felújítaniuk az ingatlant és az orgonát is, terveik között szerepel a tetőzet megjavítása. Szász női és férfinépviseletekhez készítenek hímzett ingeket, egy-, illetve kétszárnyas nyakkendőket is, nagyobb mennyiségben többnyire németországi rendeléseknek tesznek eleget – mondta el érdeklődésünkre a karácsonyi vásáron jelen lévő két nőszövetségi tag.
Szer Pálosy Piroska
Népújság (Marosvásárhely)

Ünnepi sokadalom a Téglásban
Karácsony készül, emberek!
Wass Albert gyönyörű sorainak tolmácsolásával, sok-sok karácsonyi dallal, pásztorjátékkal, ünnepi jelenettel, tánccal ajándékozták meg szüleiket, diáktársaikat, tanáraikat a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum osztályközösségei.
Az immár hagyományossá vált karácsonyi sokadalmat idén is a Hauer Erich Diáktanács (HEDT) szervezte meg, felkérve a tanárokat, diákokat vegyenek aktívan részt az ünnepi hangulat megteremtésében. A felszólítás halló fülekre talált. A kisdiákok tanítóik irányításával hópehelytáncot, pásztorjátékot, szívet melengető karácsonyi jelenetet, vidám rénszarvastáncot adtak elő a szépen ékesített aulában. Nagyobb társaik az ünnepi dalokat, táncos bemutatókat részesítették előnyben, no meg a technika eszközeit felhasználva, a karácsonyi vásárra való készülésüket is bemutatták. A HEDT is meglepetéssel szolgált: egy bevásárlókocsiból rögtönzött rénszarvas-húzta szánon elhozták az iskolába a Télapót.
Az ünnepi műsort követően került sor a várva várt karácsonyi vásárra. A kínálat idén is bőségesnek mutatkozott. Az óvodások, kisiskolások, nagyobb diákok egyaránt lelkesen kínálták portékájukat: süteményt, mézeskalácsot, képeslapokat, ünnepi díszeket, forró teát. A vásáros pultok hamar leürültek, a szülők, tanárok keze, táskája pedig megtelt minden széppel, jóval. És a szívek is feltöltődtek. A vidáman nyüzsgő diáksereg, az előadáson elhangzó sok szép gondolat, kedves színpadi jelenetek minden résztvevőnek szebbé tették az ünnepvárását.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)

Sipos Erzsében nyolcvanéves
…ahogy a csillag megy az égen
Az internet világában kicsit értéküket veszítették a születésnapi köszöntők. Néhány száz (virtuális) ismerősből mindig akad néhány tucatnyi, akik a szolgáltató emlékeztetőjére reagálva felköszöntenek, megtoldva a jókívánságot egy csokor virtuális virággal, tortával vagy egyéb jópofasággal. Igazibb érték a valódi születésnapi köszöntő, amit szóban vagy írásban, esetleg nyomtatva juttatnak el a címzettnek. Ennek a régi hagyománynak a szellemében szeretnénk köszönteni Sipos Erzsikét, lapunk régi munkatársát kerek évfordulós születésnapján.
Szignójával, ha ritkábban is, de ma is rendszeresen találkozhatunk a Nyugati Jelen hasábjain. A bánsági magyar közösségi lét, az egyéni sorsok fáradhatatlan krónikását köszöntjük, aki szépen, választékosan, precízen fogalmazza meg a gondolatait, elutasítva a világhálón eluralkodott pongyolaságot, magyartalan fogalmazást. Szerkesztő kollégám mondta egyszer: két mondata után felismeri írásait, és nemcsak a kifogástalan stílusukról, kifejezésmódjukról, de a szerző gondolkodásmódjáról is: csodálatra méltó empátiakészség, mélységes emberszeretet árad soraiból az őt ért megpróbáltatások, a szeretett férj – ugyancsak nagyszerű újságíró – elvesztése után is.
A régi újságíró-nemzedékhez tartozó Sipos Erzsébet még egyházi iskolában sajátította el a betűvetés tudományát, és azt is egy életre megtanulta: „dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes”. Az elmúlt fél évszázadban követendő példát mutatott az utána következő újságíró nemzedékeknek, magasra állítva a jól dokumentált, igényes, választékos nyelvű magyar újságírás mércéjét. És nemcsak újságíróként, de emberként is kiváló és szeretnivaló.
Isten éltessen sokáig, drága Erzsike, jó egészségben, boldogságban! És lássuk minél gyakrabban írásaidat lapunkban!
A Nyugati Jelen szerkesztősége nevében
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Beszélgetés az aradi RMPSZ leköszönő elnökével, Matekovits Mihállyal
„Anyagilag taszító a pálya a magyar pedagógusoknak”
November 24-én került sor a Romániai Magyar Pedagógusszövetség (RMPSZ) Arad megyei szervezetének tisztújító közgyűlésére. A Csiky Gergely Főgimnázium Tóth Árpád Termében megtartott rendezvényen Matekovits Mihály búcsút mondott az elnöki tisztségnek, és 13 évnyi aktív vezetői munka után átadta a stafétabotot. A szakmai szervezet vezetését (az elkövetkező négy évre) Pellegrini Miklós Arad megyei helyettes-főtanfelügyelő vette át. Az ő javaslatára elődjét a szervezet tiszteletbeli elnökévé nevezték ki. A volt elnök biztosította kollégáit afelől, hogy tapasztalataival, kapcsolataival – amennyiben igényt tartanak segítségére – továbbra is segíti a pedagógusszövetséget, a döntéshozatalba azonban már nem kíván beleavatkozni. Úgy érzi, itt az ideje, hogy a teendőket fiatalabbakra bízzák. Közel a 70 felé, így tartotta korrektnek, mondta Matekovits Mihály a Nyugati Jelen székhelyén megejtett beszélgetésünk alkalmából. Őt kérdeztük az elmúlt 13 évről, az RMPSZ-ben vállalt szerepéről, megvalósításairól, kudarcairól.
– Milyen érzésekkel, gondolatokkal adta át a stafétabotot kollégájának, Pellegrini Miklósnak?
– Egy hónap múlva leszek 70 éves, és úgy gondoltam, itt az ideje, hogy átadjam ezt a tisztséget. Generációváltásra van szükség. Másrészt nem lévén már benne a tanügyi rendszerben, a törvénymódosításokat sem követem olyan rendszerességgel. Mind az országos, mind pedig a megyei szervezetnek alapító tagja vagyok, 19 évig voltam az RMPSZ országos alelnöke. Jövő decemberben lesz 25 éve, hogy Sepsiszentgyörgyben megalakult az RMPSZ, akkor Arad megyét Khell Levente és jómagam képviseltük. Az RMPSZ egy olyan szervezet, ahol dolgozni kell. Egy politikai párttal (például az RMDSZ-el) ellentétben, itt nem jellemzőek a személyi viták, torzsalkodások. Itt minden a pedagógusok, iskolák és a gyermekek érdekében történik. Persze mindezt a román törvények és a magyarországi támogatások függvényében. Ami jó érzéssel tölt el, hogy az évek során sikerült csapatban dolgozni és megszervezni a szerteágazó feladatokat, elég, ha csak a Szülőföldön magyarul pályázatra gondolok – tavaly 2432 sikeres pályázatunk volt Arad megyében. Megemlíteném még a Bolyai Nyári Akadémia képzéseit, az anyaországi vagy a más Kárpát-medencei továbbképzéseket (elég sokan járnak Arad megyéből a Vajdaságba, mert közelebb van, mint Csíkszereda). És nagyon sikeres az Erzsébet-tábor is. Szintén fontos akcióink közé tartozik a gyermek, illetve a pedagógiai folyóiratok terjesztése és az iskolák magyar tankönyvvel való ellátása. Ezt, ha nem lenne az RMPSZ könyvtára, nem tudnánk megcsinálni. A szervezet adja ki ugyanakkor az országos Mákvirág- és Ezüstgyopár-díjakat, illetve kétévenként a Márki Sándor-díjat Arad megyében. Aktívan részt veszünk az Aradi Magyar Napok rendezvénysorozatban, az aradi magyar pedagógusok napjával, melyen a nyári továbbképzéseket elvégző pedagógusok számolnak be élményeikről. Szintén ez alkalommal mutatjuk be a magyar iskolákban tanító pályakezdő pedagógusainkat.
– Ilyen hosszú idő távlatában, különösen most, amikor magyar osztályok, iskolák szűnnek meg a gyermekhiány miatt, milyennek látja az RMPSZ szerepét a szórványban?
– A gyermekhiánnyal érintőlegesen foglalkozunk, ami azonban igazán érint bennünket az a magyar pedagógushiány (tanító, óvónő, sőt újabban magyar tanár is). Nem vonzó a pálya. Sőt, anyagilag taszító. A szórványt pedig ez hatványozottan érinti. Komoly nehézséget okoz például a szülési szabadságon lévő pedagógusok helyettesítése. Még zavaróbb probléma, hogy a tizenkét általános iskolánkból már ötben az V–VIII. is összevont osztályokban dolgozik, nem csak az I–IV. Ezáltal még a főtantárgyakból sincsenek teljes katedrák. Ilyen körülmények között pedig a magyar pedagógus inkább elmegy egy román osztályba, ahol teljes katedrát, fizetést kap. Emberileg el sem várhatod, hogy a saját zsebükön, rendszeresen szamaritánuskodjanak. Ebben próbál a szervezetünk, kapcsolatai révén, a tanfelügyelőséggel együttműködve megoldásokat találni.
– Az RMPSZ-ben elfoglalt vezetői tisztségei mellett több évig a vezérigazgatói posztot is betöltötte az oktatási tárca kisebbségi osztályánál. Sikerült-e akkor, abban az időszakban maximálisan kihasználni ezt a lehetőséget az Arad megyei magyar oktatás szempontjából?
– Öt évet voltam a minisztériumban – ebből négyet a Tăriceanu-kormány idején – és egy nagyon jó időszakot fogtam ki, gondolok itt a támogatási lehetőségekre. Rengeteg iskolát tudtam Erdélyben (beleértve Arad megyét is) segíteni építkezésekben. Sajnos voltak olyan helyzetek is, mint például Arad megyében, ahol teljesen felújítottuk a zimándközi iskolát és egy év múlva megszűnt. Sok iskola épült abban az időszakban, de ebből, úgy gondolom, jó arányban sikerült a magyar iskolákat támogatni. Sokkal hatékonyabban tudtam lobbizni annak idején a helyi tanácsoknál, mert volt pénz a hátunk mögött. Ezenkívül volt pénz bizonyos rendezvényekre. Én vittem be legalább tizenöt magyar versenyt országos versenyre, azaz a minisztérium finanszírozásával. Ilyenből most is van, például az Aranytoll meseíró verseny, vagy a Kányádi Sándor-szavalóverseny, továbbá sikerült a magyar vallásolimpiát teljesen függetleníteni az ortodoxtól, elindítottuk a nemzetközi magyar matematika versenyt, ami most is jól működik. Ez nem feltétlenül csak az én érdemem, de ott voltam és ráhajtottam, mert egészen lentről ismertem a rendszert.
– Mi az, amire igazán büszke, visszatekintve az RMPSZ-ben eltöltött éveire?
– Úgy érzem, hogy a megyei könyvtárunkkal egy olyan központot tudtunk és tudunk biztosítani Arad megye számára, mely önműködő rendszerként nagyon sokat segíti főleg a vidéki, de még az aradi pedagógusok munkáját is. Aminek megint nagyon örülök, hogy sikerült egy rendkívül jó cserekapcsolatot felépítenünk a Kovászna megyei magyar pedagógusokkal. Igazából ezt feleségem és testvére hozták létre annak idején, és szerencsére ezt azóta éltetjük. A tapasztalatcserék során nagyon sok barátság is született. Erre büszke vagyok. Ezenkívül (és ilyen más megyében nincs), próbálunk segíteni az egyedül élő, hátrányos helyzetű nyugdíjas kollégáinkon. Mi kevesen vagyunk. Öt évvel ezelőtt kiadtam az aradi magyar iskolákban tanító pedagógusok címtárát és névsorát. Abban háromszáz név szerepelt, ebből körülbelül kétszáz a tiszta magyar. Itt a szórványban azonban jobban érvényesül a báránypolitika, hogy jobban összehúzódunk, jobban ismerjük egymás gondjait, bajait.
– Van-e olyan, amit megbánt, amit úgy érzi, elmulasztott, vagy amit másképp csinálna?
– Néha bánt, hogy nem sikerült minden kollégát olyan jellegű továbbképzésre rábeszélni, amiből később abszolút haszna lett volna. Pedig maximális segítséget adott a szövetség a könyvtári anyag révén is. Másrészt nem mindenhol sikerült a helységeken belül a csapatmunkát összehangolni. Ez emberfüggő, hiszen, ahol nincs egy olyan ember, aki maga köré tudja keríteni a többit, ott nem lehet csapatmunkáról beszélni.
– Állandó vita tárgyát képezi a következő kérdés, amit önnek is felteszek: milyennek látja az Arad megyei magyar oktatás jövőjét?
– Én egy született optimista vagyok. Még akkor is, ha öt évvel ezelőtt öt általános iskolánk volt Aradon és most nincsen csak kettő, abból is a Vlaicu egyre nehezebben döcög. Bár csökkent a gyermeklétszám, úgy érzem, Aradon javult a minőség, a gyerekek jó eredményeket érnek el. A Csikyben érettségizők nagyon meg tudják állni a helyüket Kolozsvártól Magyarországig, és akár a nyugati egyetemeken is. Ez egy mérvadó dolog. Aki itt jó tanuló, az bárhol megállja a helyét tisztességesen, főiskolákban is. És jó pedagógusaink vannak. Tehát, minőségi szempontból optimista vagyok, mennyiségiből pesszimista. Nagyon nagy vágásnak számított a 90-es években elindult kivándorlás. Csak az 1-es iskolából 61 gyermek ment el akkor a szüleivel együtt többnyire Magyarországra vagy még messzebb. A peregi iskolában akkor a nyolcadikban volt huszonvalahány gyermek és a kicsengetésre maradt nyolc. Elment továbbá nagyon sok fiatal, aki később potenciális szülő lett volna nálunk. Ezeket a veszteségeket nagyon érezzük. Nagy méreteket ölt továbbá a román iskolák felé kacsingatás, bár az eredményeink nekünk arányosan ugyanolyanok vagy még jobbak a román iskolák eredményeinél. Ez egy társadalmi jelenség, amibe nem tudunk beleszólni, csak a szakmát próbáljuk erősíteni.
– Ha adhatna egy jó tanácsot az utódjának, Pellegrini Miklósnak, mi lenne az?
– Azt mondanám, hogy nézzen körül és csinálja, ahogy jónak látja. A legjobb, ha körülnéz és diagnosztizál. Ezért is maradt meg a vezetőség, hisz a tisztújításon nem volt csak elnökválasztás. Alelnököket és titkárokat cserélni, ráér egy fél év után is, ha gondolja, hogy erre szükség lesz.
– Köszönöm a beszélgetést!
Sólya Emília
Nyugati Jelen (Arad)

EMNP: tartalmas évet zártunk
Sajtótájékoztatón értékelte az elmúlt év történéseit tegnap Soós Sándor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Kolozs megyei elnöke és Fancsali Ernő, az EMPN kolozsvári szervezetének elnöke. Beszámolójukból kiderült: tartalmas évet zárt a néppárt Kolozs megyében és Kolozsváron, 2015 a felkészülés és a munka éve volt. Soós Sándor, az elmúlt időszak eseményeit számba véve, beszámolt a néppárt néhány lebonyolított programjáról.
Fancsali Ernő a nyáron megkezdett konzultáció eredményéről elmondta: a közel kétezer választó megkérdezéséből egyértelműen kitűnik, hogy a választók 96 százaléka támogatna egy magyar koalíciós listát, s amennyiben nem lesz magyar összefogás, akkor vagy román pártra szavaznának, vagy nem vennének részt a voksoláson. Továbbra is nyitottak az RMDSZ-szel való egyeztetésre és a koalíciós listák kialakítására. Egyelőre azonban úgy tűnik, az RMDSZ-ben nincs meg az együttműködéshez szükséges szándék, s ha ez így is marad, készek saját listákat állítani.
Szabadság (Kolozsvár)

Angyalfia vásár a Téli fesztiválon
A Sapientia EMTE Tordai úti épületében tegnap délelőtt nyitotta meg kapuit az Adventi Könyvvásár, amely erdélyi és magyarországi kiadású könyvek széles választékát kínálja a karácsonyra ajándék után bóklászóknak.
Magyar szépirodalmi és világirodalmi kötetek, ifjúsági- és gyerekkönyvek, naptárak, határidőnaplók, társasjátékok széles választéka várja a könyvbarátokat és nem csak. Tonk Márton, a Sapientia EMTE kolozsvári karának dékánja elmondta: nem tudja, hogy három éves régiség esetében beszélhetünk-e hagyományteremtésről, azt viszont biztosan állíthatja, hogy a következő évek decemberében is helyet kap a könyvvásár az épületben. Hozzátette: az idei rendezvény különös jelentőséggel bír, hiszen a Téli fesztivál égisze alá került. Gergely Balázs, a Kolozsvári Magyar Napok (KMN) főszervezője vásáros, angyalfia-beszerző fórumnak nevezte az adventi könyvvásárt.
Szabadság (Kolozsvár)

Varga-Járó Ilona: Fontos, hogy az ember mindig frissen tudjon nézni a körülötte lévő dolgokra
A Kolozsvári Állami Magyar Színház társulatából Kali Andreával, Laczó Júliával, Orbán Attilával és Dimény Áronnal végzett egy évfolyamon Varga-Járó Ilona, annak idején, amikor a színművészetire felvételizett, már harmadéves volt a képzőművészeti egyetemen. Három évig járt párhuzamosan a két egyetemre, elmondása szerint az első év katasztrofális volt, szesszióban úgy érezte, összecsapnak a hullámok a feje fölött. Kis idő elteltével jóformán beköltöztek a színházba, itt készültek a vizsgákra, és az idejük nagy részét is itt töltötték a színis csoporttársaival; „rengeteget dolgoztunk, sokat statisztáltunk, arra sem volt időnk, hogy hazamenjünk enni, átöltözni. Jó kis csapat voltunk”, emlékezik vissza a nagyszalontai születésű, Magyarországon élő képzőművész, maszkmester, díszlettervező. A Showcase 25 elnevezésű rendezvénysorozat keretében múlt pénteken nyílt kiállítása a stúdióterem előterében.
Jó volt látni a színészeket munka közben, gyakorlat volt számunkra, de egyben az életünk is, hiszen színisekként itt lehettünk a színházban. Nem csak a színészmesterséget, hanem egyfajta tartást is tanultunk tőlük, beleszoktattak az életformájukba. Nem tudom, milyen most a diákélet, remélem, hogy pont ilyen, mert mi nagyon jól éreztük itt magunkat – részletezi Varga-Járó Ilona, aki az est folyamán átvette a Vlad Mugur-díjat Tompa Gábor igazgatótól. Az elismeréssel azokat a személyiségeket tünteti ki a Kolozsvári Állami Magyar Színház, akik ugyan nem tagjai a társulatnak, de kiemelkedő művészi munkájukkal hozzájárultak a színház művészeti céljainak megvalósításához. A mostani díjazott egy szerencsés véletlen folytán már egyetemista korában együtt dolgozhatott Vlad Mugurral.
A legyező, amelynek múltja van
– Olyan nyugati hangulatot hozott magával, amit itt nem nagyon értettek. A színészekkel nagyon jól szót értett, istenien tudtak együttdolgozni, a technikai részletekre, a színpadképre, látványvilágra vonatkozó elképzelései viszont sokaknak furcsának tűntek, egyszerűen nem értették, hogy mit akar. Az első kolozsvári rendezése A székek volt, ehhez az előadáshoz szeretett volna egy százéves legyezőt, amely önmagáért beszél, történelme, múltja van. Kérte a kelléktárból a legyezőket, és hozták is neki egymás után, de egyik sem tetszett. Voltak kisebb drámák, cirkuszocskák, úgyhogy nagyon elment a kedve az egésztől – idézi fel Varga-Járó Ilona. Évfolyamvezetőjük, Bíró József, valamint diáktársa, Dimény Áron is szerepelt a produkcióban, ők jelezték Vlad Mugurnak, hogy van itt egy képzőművész kolléga, esetleg megpróbálhatná felvenni vele a kapcsolatot.
– Emlékszem a Mesterrel való első találkozásunkra, ült egy nagy fotelben, és elmagyarázta, hogy mit szeretne, majd hozzátette: „de nem baj, ha nem sikerül, majd mímeli az öreg hölgy, hogy legyezőt tart a kezében”. Kértem két napot, hazamentem, és a kis albérletben gyorsan megcsináltam, amire gondoltam, hogy ő gondol. Ismertem a darabot, megjelentek előttem az anyagok. És ez mind a mai napig így működik: a darab megsúgja, hogy milyen anyagból kell dolgoznom, latexből, bőrből, textíliából vagy éppen papírból, majd megsúgja a formát is. Nem hagyják magukat, én pedig egyfajta közvetítő vagyok az anyag és a darab között. Két legyezőt készítettem, az egyiket égetett csipkéből, a másikat kagylóból, ösztönösen ráéreztem, hogy számára ez utóbbi különösen fontos lehet. Másfél nappal később telefonáltak a színházból, a szomszédhoz, akkoriban még nem nagyon volt mobiltelefon: sürgősen menjek be, „nagy a dráma, áll a bál”. Mivel a legyezők még nem voltak teljesen megszáradva, némiképp hezitáltam, próbáltam időt kérni, de menni kellett, nem volt más választás – emlékezik vissza a művész.
Szabadság (Kolozsvár)

Mágia és néphiedelem tárlata a néprajzi múzeumban
Mágiagyakorlat az Erdélyi falvakban címmel nyílt kiállítás tegnap az Erdélyi Néprajzi Múzeumban, amely mágikus köveket, amuletteket, varázsláshoz használt tárgyakat, szemmel verés ellen alkalmazott pénzérméket, népi gyógyászatban alkalmazott gyógymódokat ismertetett. Silvestru Petac muzeológus, a kiállítás kurátora elmondta: a tárlat első látszatra szegényesnek tűnhet, hiszen a babonákhoz, néphiedelmekhez kapcsolódó rítusokat hivatott bemutatni, amelynek néhány tárgyát kiállították ugyan, de magáról a mára sok helyen már nem gyakorolt hiedelmekről csak archív fényképek álltak rendelkezésre.
Petac szerint a falvakon igencsak jellemző babonák elválaszthatatlanok a lakosság vallási tradícióitól, és az élet meghatározó eseményeitől. A tárlat is ezek szerint csoportosítja a mágiagyakorláshoz kapcsolódó fénykép-összeállításokat, tárgyakat, külön részleg ismerteti a születéshez, házassághoz, temetéshez kapcsolódó rítusokat, de külön ismerheti a zöldághoz, a pünkösdhöz, az aratáshoz és az újévhez fűződő szokásokat.
Szabadság (Kolozsvár)

Apróka eszponka
Harmadnapján mesélni kezd egy-egy gyerek, csak úgy a semmiből. A szüleikről, a testvéreikről, a barátaikról beszélnek. Ilyenkor néha lesütöm a szemem, néha elfordulok, olykor ki is megyek az osztályból, legtöbbször mégis csak büszkén figyelem, hallgatom a frumószai gyerekeket.
Egy hóember álma
– Mondja meg a keresztapámnak, hogy megcsiáltam! – Mit csináltál meg, Lucsika? – Amit kért az írásban. – Megkérdhetem, hogy mit kért? – Há’, hogy gondoljak rá? – Nem értem, na… – Na, aztat írta, hogy gondoljak reája, ha csiálok egy hóembert, mert mikor gyermekecske volt, akkor sokat csiált ő es, és nagy volt az öröme, de most hol ül, ott nem erőst vajon hó, s így… – S tapadt a hó, lehetett belőle hóembert csinálni? – Lehetett, lehetett, gondomban volt, nehogy elfelejtsem a végin! – Írd meg magad neki. – Már írtam, csak mondja meg kend es neki.
A keresztanyák, keresztapák a frumószai csángó gyerekeket támogatják a magyar nyelv tanulásában. Az anyagi támogatásukkal lehetővé teszik, hogy békében, függetlenül végezhessük a dolgunkat. És mindeközben csodás kapcsolatok születnek. Mélységes köszönetem és hálám, hogy vannak számunkra!
(2015. december 16.)
Karácsonyi hét a magyar házban
Mi így készülünk az ünnepre, összegyűlve, gyöngyöt fűzve, festegetve, énekelve. Nem erőltetett tempóban, nem a külvilág számára megmutatva magunkat, csak alkotva, halkan duruzsolva, néha felrikkantva, hogy hej, be erőst szépecske gyöngyecske került az ujjaink közé.
Harmadnapján mesélni kezd egy-egy gyerek, csak úgy a semmiből. A szüleikről, a testvéreikről, a barátaikról beszélnek. Ilyenkor néha lesütöm a szemem, néha elfordulok, olykor ki is megyek az osztályból, legtöbbször mégis csak büszkén figyelem, hallgatom a frumószai gyerekeket.
Mosolyukért, azért!
Áldott ünnepeket kívánunk minden egyes Apróka eszponka olvasónak Csángóföldről, Frumószáról!
Mélységes köszönettel,
a frumószai gyerekek és Máthé Kriszta
Szabadság (Kolozsvár)

Választások: új arcokat ígér Kelemen Hunor
Marosvásárhelyen a polgármesteri szék megszerzése a fontos, ami jelen pillanatban semmiféle összefüggésben nincs azzal, hogy a jelenlegi elöljáró ellen folyik-e eljárás, illetve indul-e a jövő évi választáson – jelentette ki csütörtökön a Krónikának Kelemen Hunor.
Kolozsvári évértékelő sajtótájékoztatóján az RMDSZ elnöke egyértelművé tette, továbbra sem híve az EMNP által javasolt helyi magyar koalíciónak az önkormányzati megmérettetés tekintetében. Arra azonban lehetőséget lát, hogy Soós Zoltán ne az RMDSZ, hanem a magyar összefogás jelöltjeként, akár mindhárom alakulat jele alatt pályázza meg a marosvásárhelyi polgármesteri tisztséget.
Kelemen Hunor tudomása szerint Dorin Florea fontolgatja, hogy 2016-ban függetlenként indul ötödik mandátumáért, és elképzelhető az is, hogy a Nemzeti Liberális Párt (PNL) hallgatólagosan támogatni fogja. Mint megírtuk, Marian Petrache, a PNL első alelnöke lapunknak elmondta, az alakulat által frissen elfogadott feddhetetlenségi feltételek értelmében az ellene foganatosított vádemelés miatt Florea nem indulhat liberális színekben.
Kérdésünkre, miszerint ez az eshetőség növeli-e az RMDSZ összefogási kényszerét, Kelemen közölte: a szövetségnek nem szabad ilyen körülményekhez igazítania az álláspontját, mert abból szerinte rossz döntések fognak születni. „A legfontosabb, hogy a magyar emberekkel megértessük: van esély magyar polgármestert választani Marosvásárhelyen. Annál is inkább, mivel egy szeptemberi közvélemény-kutatás szerint a város magyarságának 54 százaléka úgy gondolja, hogy mindegy a polgármester nemzetisége. Őket kell meggyőzni, hogy a magyar jelöltre szavazzanak, aki nem RMDSZ-es, nem a néppárté, hanem magyar" – jelentette ki a politikus.
Aki egyébként Soós Zoltán lehetséges közös jelölésének formájáról a napokban szélesebb körben is egyeztet, pénteken ugyanis Biró Zsolt MPP-, hétfőn pedig Szilágyi Zsolt EMNP-elnökkel ül tárgyalóasztalhoz. (A szövetség meghosszabbítani készül együttműködését a polgáriakkal az önkormányzati és a parlamenti választásokra, pénteken ennek feltételeit rögzítő megállapodást ír alá a két alakulat vezetője).
Tasnádi tiltakozás
Nincs rendben – válaszolta tömören kérdésünkre Kelemen Hunor, amikor arról faggattuk: helyénvaló-e, hogy a bukaresti belügyminisztérium a helyi lakosok és elöljárók megkérdezése nélkül döntöttek egy menekülttábor létrehozásáról a Szatmár megyei Tasnádon.
A partiumi kisvárosban egyre nagyobb az elégedetlenség a tervezett létesítmény miatt. Adrian Ştef megyei tanácselnök felháborodásának adott hangot amiatt, hogy a kormány illetékesei a döntés előtt nem konzultált a helyiekkel. Leszögezte, mindent elkövetnek a termálfürdő közelében helyet kapó, hatszáz férőhelyes menekülttábor megnyitása ellen, amely Vasile Mitraşcă polgármester szerint veszélybe sodorhatja a fürdőváros turizmusát. A szatmári RMDSZ bejelentette, lakossági konzultációt indít az ügyben.
Évértékelőjében Kelemen Hunor politikai értelemben atipikusnak nevezte az idei esztendőt amiatt, hogy a bukaresti Colectiv-tűzvész után kirobbant utcai tüntetések nyomására a Ponta-kabinet lemondott, „román találmányként" pedig technokrata kormány alakult, amelynek se többsége, se ellenzéke.
A politikus szerint a kisebbségi jogok érvényesítése terén 2015 a visszalépés évének tekinthető Romániában, amely ebben a vonatkozásban továbbra is következmények nélküli országnak számít. Emlékeztetett: az év elején a belügyminisztérium közvitára bocsátott stratégiájában minden autonómiatörekvést közbiztonsági veszélynek nyilvánított, majd két héttel ezelőtt jött a kézdivásárhelyi „össznemzeti hisztéria", amelynek során az egész magyarságot a kollektív bűnösség elvén felelőssé tették az állítólagos merényletkísérletért.
Elfogadhatatlannak nevezte, hogy számos, a parlament által megszavazott törvényeket nem alkalmazzák, vagy bírósági ítéletekkel korlátozzák a végrehajtását, többek között a himnuszénekléstől a közösségi jelképekig és a különböző magyar feliratok eltüntetéséig.
Kelemen a jövő év prioritásai közé sorolta az idei áprilisi RMDSZ-kongresszuson meghirdetett újratervezés végrehajtását egészen a jövő évi parlamenti választásokig. Közölte, az alakulat jövőre sok új arccal, más politikai megközelítéssel, stílussal próbál majd megfelelni a magyar közösség elvárásainak. Az önkormányzati megmérettetés tekintetében áprilisban véglegesítik a jelöltlistákat, a cél pedig a jelenlegi 203 polgármesteri tisztség megőrzése, illetve a korábban elveszített elöljárói székek visszaszerzése.
Kelemen elmondta, nem szavazta meg a honatyák számára különnyugdíjat biztosító törvényjavaslatot, és azt javasolta RMDSZ-es képviselő- és szenátortársainak, hogy ők se támogassák. Hozzátette, nem örül, hogy ennek ellenére néhány magyar honatya támogatta a jogszabályt, ám szerinte nem a szövetség frakcióinak többsége.
Kérdésünkre tiszteletreméltó gesztusnak nevezte Mircea Ionescu Quintusnak, a PNL tiszteletbeli elnökének szándékát, miszerint nem kér a speciális illetményből, amelyet vissza fog utasítani. Kelemen úgy véli, a jövőben valamilyen megoldást kell találni az olyan honatyák esetére, akik parlamenti mandátumuk lejárta után nehezen tudnak elhelyezkedni a munkaerőpiacon, szerinte azonban a mostani nem megfelelő ennek a kérdésnek a rendezésére.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)