Kolozsvár az ifjúság és tudomány központja 2015-ben
Apáczai Csere János Elméleti Líceum
A Tudományos Diákkörök Erdélyi Konferenciájára november 27. és 29. között került sor, amelynek az Apáczai Csere János Elméleti Líceum adott otthont. A versenyre az ország minden részéről érkeztek versenyzők (összesen 161-en) és felkészítő tanárok. A konferencia keretén belül kilenc különböző szekcióba osztották a dolgozatokat témájuk szerint. Ezek a következők: biológia, fizika-kémia, informatika-matematika, környezettudományok, irodalom és művelődéstörténet szekció, néprajz szekció, szociológia-közgazdaságtan, pszichológia szekció, történelem szekció.
Az ország többi részéről jelentkeztek versenyzők, akik péntek délután értek Kolozsvárra. Őket a János Zsigmond Unitárius Kollégium bentlakásában és a Sport Szállóban szállásolták el. A regisztrációt és a vacsorát követően kezdődött az ünnepélyes megnyitó, amelynek a Protestáns Teológiai Intézet díszterme adott helyet. A megnyitón a köszöntő beszédek után iskolánk vegyeskórusának előadása zárta az ünnepséget.
Simon Edith Brigitta
Szabadság (Kolozsvár)

Városháza helyett polgármesteri hivatalt kérnek
A csíkszeredai önkormányzati képviselő-testület és a polgármester ellen pert indító Méltóságért Európában Polgári Egyesület (ADEC) szerint a „városháza” helyett a „polgármesteri hivatal” feliratot kell kitenni a hivatal épületének homlokzatára.
A Hargita megyei törvényszék írásban elküldött kérésünkre két hét elteltével bocsátott rendelkezésünkre egy, az említett egyesületet vezető „szolgálatos” feljelentő, Dan Tanasă és ügyvédje által aláírt keresetet, mely szerint idén júliusban már kérték a felperes által törvénytelennek tartott „városháza” felirat eltávolítását az épületről, de nem kaptak választ.
Az indoklás szerint a 2001. évi 215-ös, helyi közigazgatásra vonatkozó törvény értelmében a „helyi tanács” megnevezést először román, majd alatta magyar nyelven lehet kifüggeszteni egy táblán, és ugyanúgy, a megyeszékhely esetében „Csíkszereda Municípium Polgármesteri Hivatala” formában kell magyarra fordítani a román megnevezést, egy másik névtáblán. A panaszos megjegyzi: a „városháza” (románul: casa oraşului) felirat elhelyezése törvénytelen, mert nem a „primărie” román kifejezés magyar megfelelője, és ilyen intézmény nincs a román közigazgatási rendszerben.
A kereset megállapítja, hogy a „városháza” megnevezés a magyarországi közigazgatás egyik intézményét jelenti, amelyet „mesterséges módon vettek át, és törvénytelenül használnak egyes helyi hatóságok, köztük a csíkszeredaiak is”, mert a román közigazgatásban nincs olyan intézmény, amely megfelelne ennek az elnevezésnek. Az ADEC szerint a „városháza” felirat nem egy helyi hatóságot vagy ennek intézményét jelenti Csíkszeredában, ezt csak a polgárok megtévesztése érdekében helyezték ki – olvasható továbbá a dokumentumban.
Egyúttal a kereset arra figyelmeztet, hogy a felirat megsérti az alkotmány 13. cikkelyét is, amely szerint a hivatalos nyelv a román, mivel elöl van a magyar, és csak utána a román nyelvű változat. „Ezért diszkriminatív a magyar nyelvet nem ismerő román állampolgárokkal szemben, akiknek sérti azt a jogát, hogy ismerjék, milyen felirat van a román állam területén lévő közintézmény székhelyén” – fogalmaz a beadvány, amely arra is kitér, hogy nem egy építészeti elemről van szó, mivel nem az épület elkészültekor került fel a homlokzatra, hanem a közelmúltban.
Amint arról beszámoltunk, a köztudottan magyarellenes Tanasă vezette Méltóságért Európában Polgári Egyesület ugyancsak bíróságon akarja kikényszeríteni, hogy a csíki községek polgármesteri hivatalainak helyet adó épületekről eltűnjenek a „községháza” feliratok.
Kovács Attila
Krónika (Kolozsvár)

Kettős mérce?
Nem szívesen lennénk szilveszterkor a román igazságszolgáltatás illetékeseinek helyében, a jelek szerint ugyanis sokkal jobban félnek a petárdáktól, mint attól, hogy egy dzsihadista terrorista mellettük robbantja fel magát.
Legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy az európai terrorpánik közepette a cilinderből nagy hirtelen előhúzott két romániai terrorügy kapcsán meglehetősen eltérő döntés született.
Míg ugyanis a 40 éves magyar „terroristát" – akiről a nyilvánosságra hozott „bizonyítékok" alapján csak annyit lehet tudni, hogy egyszer HVIM-es társaival azon viccelődött, milyen lenne december elsején petárdát tenni egy szemétkukába, és bűnjelként otthonában néhány petárdát is találtak – nem engedték ki az előzetes letartóztatásból, addig a 17 éves fiút, akit a terrorellenes ügyészség dzsihadistaként mutatott be, és akiről azt állítja: a Daes öngyilkos terroristája szeretett volna lenni, csupán bírói felügyelet alá helyezték.
Persze mentő körülménynek föl lehet hozni, hogy a craiovai fiú még csak fiatalkorú. De egyrészt a 17 éves életkor már nincs olyan meszsze a nagykorúságtól, másrészt pedig a pszichológiai vizsgálat megállapította, hogy – hátrányos családi háttere mellett – értelmi képességeinek teljes mértékben birtokában volt, amikor az Iszlám Állam szimpatizánsává vált, és a terrorszervezet lefejezős videóit kezdte népszerűsíteni.
A fiatalkorúság amúgy sem jelent semmit: bárki láthatott már olyan videót, amelyen az IÁ által átmosott agyú kis- és fiatalkorúak hajtanak végre szörnyű gyilkosságokat. De ha az ügyészek úgy értékelték, hogy mégsem annyira veszélyes a társadalomra, akkor miért volt szükség arra, hogy sokkolónak szánt, bombasztikus részleteket tegyenek közzé a nyomozati anyagból, miszerint a fiú fegyvert akart beszerezni, és az IÁ mártírja – azaz öngyilkos merénylő – akart lenni?
Az esetében alkalmazott enyhe kényszerintézkedés – miközben a csupán petárdázni akaró (?) magyar Beke Istvánt nem hajlandóak kiengedni az előzetes letartóztatásból – egyrészt az ügyészség, illetve a vádak hitelességét kérdőjelezi meg, másrészt annak a gyanúját is fölveti, hogy a román igazságszolgáltatás következetlen. Ne adj' Isten, kettős mércét alkalmaz.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Magyar napok téli köntösben Kolozsváron
Csizmát húzott és sapkát tett a fejére Oszkár, a Kolozsvári Magyar Napok kabalafigurája: péntektől december 20-ig változatos, kulturális és szórakoztató rendezvényeket felsorakoztató programsorozat várja a nagyérdeműt a kincses városban.
A népszerű nyári Kolozsvári Magyar Napok ráadásának szánt Téli fesztivált első ízben szervezi meg a Kincses Kolozsvár Egyesület. „A két rendezvénysorozat teljesen különbözik egymástól, nem lehet összehasonlítani. A Téli fesztivál tulajdonképpen egy ráadás a Kolozsvári Magyar Napokhoz a decemberi ünnepek jegyében" – magyarázta Gergely Balázs, az egyesület elnöke.
Hozzáfűzte, a Téli fesztivál költségvetése ötöde a Kolozsvári Magyar Napokénak, a történelmi egyházakat is beleszámítva 26 civil szervezet szállítja a változatos programkínálatot.
Koncertek és gyermekfesztivál
A program összeállításában jelentős szerepet játszott, hogy a fesztivált a Kolozsvár Európa ifjúsági fővárosa év utolsó hónapjában tartják, így több koncerttel is kedveskednek az ifjúságnak.
Fellép többek közt a Hooligans, az Intim Torna Illegál, a Bagossy Brothers Company és a Pannonia Allstars Ska Orchestra. Természetesen az idősebb generációkra is gondoltak, nekik a Fonográf emlékzenekar, az FG4 játszik majd Kolozsváron.
Pénteken este a Knock Out zenekar RockMikulás koncertje várja a közönséget az Irish & Music Pubban. Szombaton múzeumpedagógiai foglalkozást tart gyerekeknek a Korzo Egyesület, amely városnéző sétát szervez A forradalom színterei – Kolozsvári jelenetek 1989-ből címmel. A Kárpát-medencei szakrális népköltészetet mutatja be szintén szombaton a piarista (Szentháromság-) templomban Nagy Noémi Kriszta népdalénekes, Laczkó Vass Róbert színművész, Szép András zongorista, Szép Gyula Bálint szólóhegedűs.
A hagyományos Adventi Gyermekfesztivál és Sokadalom, amely immár tíz éve várja a gyerekeket a legkisebbektől a legnagyobbakig a közös ünnepi készülődésre, idén a Téli fesztivál programjába illeszkedik. Szombaton az Életfa Családsegítő Egyesület, az Ifjúsági Keresztyén Egyesület és a Szabadság napilap az Apáczai Csere János Elméleti Líceumban szervezi meg a szórakoztató, kulturális tevékenységeket felsorakoztató adventi sokadalmat. A színes programban többek közt gyerekfellépések, könyvbemutató, operaelőadás, bábszínház és különféle ünnepváró kézműves foglalkozások, karácsonyfadíszkészítés szerepel.
Állatok, érdekességek a múzeumokban
A Téli fesztivál idején, akárcsak a nyári Kolozsvári Magyar napokon, a múzeumok és gyűjtemények is várják az érdeklődő közönséget. A Babes-Bolyati Tudományetem és az Erdélyi Múzeum-Egyesület is bekapcsolódik ily módon a rendezvénysorozatba. Többek közt az Állattani Múzeum várja a látogatókat: kiállítása nagyszámú gerinces és gerinctelen állatot mutat be, elkülönítve vagy a természetes környezetet reprodukáló diorámákban, vagy mikrodiorámákban.
Az ásványtani és botanikai múzeum, valamint a Farkas utcai egyetemi múzeum is megnyitja kapuit. A 2001 áprilisában alapított múzeum a kolozsvári egyetemi oktatás évszázados gazdag történetét, a különböző karok tanárainak és hallgatóinak tevékenységét kívánja megismertetni az érdeklődőkkel.
A Zoológiai Intézet alagsorában található Viváriumot is meg lehet tekinteni: az állandó kiállítás körülbelül 57 állatfajt tartalmaz. 2001-es megnyitásakor a Vivárium csak egy hüllő- és amfíbiagyűjteménnyel rendelkezett, jelenleg azonban ezek mellett 10 halfajtát, 9 kisemlősfajtát és 6 madárfajt is tartalmaz. Ezek közül a legfontosabbak: puffogó vipera, szivárványos boa, leopárdgekkó, nílusi varánusz, csincsilla, dobrudzsai teknős, szalamandra stb.
Őslénycsontváz csodálható
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület gyűjteményében őslénytani leleteket lehet megtekinteni. A Szászsebes környéki felső kréta kori (72-65 millió éves) szárazföldi vörös agyagos üledék (az úgynevezett sebesi formáció) megállás nélkül ontja magából a dinoszauruszok közvetlen kihalása előtti életre, a környezeti, ökológiai és a különös állatvilágra vonatkozó bizonyítékokat. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület őslénygyűjteményének fő lelete a Balaur bondoc legteljesebb – jóllehet így is hiányos – csontváza.
A Balaur bondoc (tömzsi sárkány) egy teljesen új theropoda fajhoz tartozó, valószínűleg húsevő dinoszurusz, amely mintegy 70 millió évvel ezelőtt élt Erdély szigetén. A csontváz – amely egészen különleges, részben csak erre a fajra jellemző biológiai jegyekkel rendelkezik, az észak-amerikai és ázsiai rokonaival való közeli kapcsolatról is tanúskodik.
Ugyanennek a gyűjteménynek részei a világ első ismert mezozoikumi áradási üledékekből fennmaradt madárkolónia fészekmaradványa, valamint egy új, szintén krétakori repülősárkány, az Eurazhdarcho langendorfensis nevű, eddig ismeretlen faj felfedezett példányának a maradványai. Szintén az EME gyűjteményében van elhelyezve a pillanatnyilag a világ legnagyobbjának számító pteroszauruszától származó (Azhdarchoida cf. Hatzegopteryx) csigolya is. A leletek felfedezője Vremir Mátyás geológus-paleontológus, az Erdélyi Múzeum Egyesület külső munkatársa. A Téli fesztivál programja a teli.magyarnapok.ro honlapon található.
Krónika (Kolozsvár)

Bizonyítékokat követelnek
Kulcsár-Terza „bombát” keres
Közel egyórás késéssel kezdődött a Kovászna megyei tanács tegnapi ülésén a napirendi pontok vitája, miután a tanácsosok előzetesen a kézdivásárhelyi történésekkel, illetve a román zászló állítólagos eltűnésével kapcsolatosan fejtették ki álláspontjukat.
A hangot Kulcsár-Terza József MPP-s tanácsos adta meg, aki „nem mert” leülni székére, mert hátha valaki egy bombát helyezett el alája. A Magyar Polgári Párt (MPP) megyei szervezetének elnöke bejelentette, ma van fiának a születésnapja, rendeltek tortát csillagszóróval, és pizzával kínálják meg a vendégeket.
„Ha ezért valakiről azt lehet mondani, hogy terrorista, akkor holnap talán engem is le tudnak tartóztatni, meghurcolni, mert terrorista vagyok”, mondta, majd meghívta tanácsos kollégáit is az ünnepségre. Azt is kifogásolta, hogy a megyei közrendészeti hatóság (ATOP) ülésén az alprefektus nem kívánta napirendre tűzni a két eset megtárgyalását, mire Sabin Calinic szociáldemokrata tanácsos elmondta, a rendőrség szerint léteznek felvételek az ismeretlen katona szobra mellett történt „zászlócseréről”, ezeket azonban egyelőre nem hozhatják nyilvánosságra. A kézdivásárhelyi esetről pedig az ATOP hivatalos tájékoztatást kér a DIICOT-tól, mivel nem lehet csak „sajtószemle” alapján intézményes vitát folytatni, tette hozzá Calinic.
Tamás Sándor tanácselnök „megnyugtatta” Kulcsár-Terzát, hogy biztonságban helyet foglalhat székén, majd az elmúlt napok történései kapcsán aláhúzta, a legnagyobb gond az, hogy megbélyegezték a székelyföldi embereket, a magyar közösséget. Mint mondta, rengeteg kérdőjel vetődik fel, hogy valóban kicserélték-e Sepsiszentgyörgyön a románt székely zászlóra, de kérdések merülnek fel a kézdivásárhelyi esettel kapcsolatosan is. Tamás átláthatóságot kért, illetve a manipulációs hullám és a kollektív megbélyegzés leállítását, majd megjegyezte, az emberek igazságot akarnak, és nap mint nap azt a kérdést fogalmazzák meg, hogy miért van kettős mérce ebben az országban.
Ebben a kontextusban megemlítette, hogy miközben a székely zászlót nem szabad kitűzni Sepsiszentgyörgy főterén, addig Gura Humorului városban fel lehetett húzni Bukovina zászlaját. Megjegyezte: elítéli Csibi Barna tettét, aki felakasztott egy Avram Iancut ábrázoló bábut; ugyanúgy kérték a háromszéki elöljárók, hogy vonják felelősségre azokat a román fiatalokat is, akik pár évvel ezelőtt meggyalázták a kökösi Gábor Áron-emlékművet, de az ügyészség részéről az a válasz érkezett, hogy tettük nem veszélyes a társadalomra nézve.
Utólag lapunknak elmondta, szerda este Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármesterrel közösen találkoztak Matthew B. Jones-szal, az Amerikai Egyesült Államok bukaresti nagykövetségének politikai attaséjával, akit részletesen tájékoztattak az elmúlt napok eseményeiről. „Nyilván, arra kértük őt is, hogy lehetőségeik függvényében figyeljenek oda ezekre a kérdésekre, és segítsenek abban, hogy egy közösséget ne bélyegezzenek meg ebben az országban, mert meggyőződésem, hogy mindig a hatalmon lévők felelőssége az állam és egy nemzeti közösség közti viszony milyensége”, nyomatékosítottaTamás.
Kiss Edit
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely

Elégedetlen az EMNP
„Bohózattá alakítják a tanácsülést”
Az RMDSZ és az MPP képviselői olyan alacsony röptű előadást tartottak, hogy arra a szintre nem érdemes leereszkedni – fogalmazta meg véleményét a megyei tanács tegnapi ülése után Benedek Erika, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) frakcióvezetője.
Benedek Erika azon háborodott fel, hogy a Magyar Polgári Párt (MPP) megyei elnöke azt javasolta, vegyék le a napirendről az EMNP határozattervezetét, amelyben kérik, hogy a pártból kizárt Bedő Zoltán helyét, akinek mandátumát megszüntette a prefektus (ezt egyébként Bedő Zoltán megtámadta) a választási listán következő jelölttel egészíthessék ki. Kulcsár-Terza József „cinkossággal” vádolta az EMNP-t amiatt, hogy a prefektushoz fordult azért, hogy az „összefogáspárti” Bedő Zoltán helyett más tanácsost hozzanak.
A javaslatot Benedek Erika, Szakács Zoltán (EMNP) és a liberális Kovács-Cziprián Loránd ellenszavazata, valamint a román képviselők és a megyetanácselnök tartózkodása mellett, 21 szavazattal elfogadták.
– Bedő Zoltán tanácsosi mandátuma mindenképpen megszűnt, hiszen a párt vezetősége akárkit visszahívhat egy testületből, akár anélkül is, hogy kizárja a pártból. Amúgy, a megváltozott procedúra szerint, a mandátumot csak a prefektus semmisítheti meg, máshoz nem fordulhattunk. Itt egy bohózat szintű erődemonstrációt láttunk, amiben az RMDSZ megyei elnöke, aki korábban minden párbeszédet elutasított, összefogott azzal az MPP-elnökkel, aki a nagy belső demokrácia fejében azt sem tudja, miként rúgja ki saját, nyitott agyú sepsiszentgyörgyi vezetőjét, és jól „megleckéztették” a renitens EMNP-frakciót. Csak gratulálni tudok. Elérték, hogy csonka maradt a megyei tanács – szögezte le Benedek Erika.
Erdély András
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely

Nem! a román revizionizmusra
Moldova visszatalált Oroszországhoz
Két olyan esemény is történt, amiből kiderül, nem kell félni Moldva és Románia egyesülésétől. Egyrészt a közvélemény-kutatások szerint csupán 21 százalék moldovai polgár látná ezt jónak, másrészt a román revizionizmust jelképező Nagy-Románia-térképet látványosan széttépte egy képviselő.
A moldovaiak 21 százaléka szavazna a Romániával való egyesülésre, derült ki a moldovai Közpolitikai Intézet legújabb közvélemény-kutatásából. A megkérdezettek 53 százaléka ellenezné az egyesülést, 9 százaléka nem venne részt a referendumon, míg 14 százalék nem tudja, hogyan szavazna.
Ugyanakkor a moldovaiak inkább bíznak Oroszországban, mint az Európai Unióban: 42 százalék szavazna egy közös vámunióra, amely magába foglalja Oroszországot, Fehéroroszországot és Kazahsztánt, míg az Európai Unióhoz való csatlakozást 39 százalék támogatná.
Az eredményeken felbátorodva, egy parlamenti képviselő az ülésteremben tépett össze egy, a két világháború közötti, a Pruton túli területeket is magában foglaló Nagy-Románia-térképet. Vlad Bătrâncea szocialista képviselő az ellen tiltakozott ezzel a gesztussal, hogy az oktatási miniszter elrendelte a Nagy-Románia-térképek terjesztését az iskolákban.
Corina Fusu miniszter rendelete értelmében egy, a Radio Datina nevű szervezet által ajándékozott térképkontingenst kellene szétosztani a tanintézetek között, a Moszkva-barát kommunista és szocialista honatyák azonban emiatt felháborodásuknak adtak hangot. Bătrâncea szerint nem szabad engedni, hogy a gyerekeket veszélynek tegyék ki, illetve azt, hogy más államokat szolgáló érdekcsoportok unionista propagandát fejtsenek ki.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely

Egy héttel a Máért-ülés után írta alá a sértődött Tőkés László a zárónyilatkozatot
Tőkés László valóban vérig sértődött a Magyar Állandó Értekezlet budapesti ülésén, és csak a sajtóban megjelentek hatására, egy héttel az esemény után írta alá a Máért zárónyilatkozatát – erősítette meg több forrásunk.
Mint megírtuk, a fideszes európai parlamenti képviselő csütörtök esti közleményében azt állította, hogy a médiában megjelentekkel ellentétben aláírta a Máért december 3-i ülésén elfogadott nyilatkozatot. Sajtóirodája mellékelt egy dokumentumot is, amelyen valóban szerepel az aláírása. „Tekintettel arra, hogy a sajtóhoz a dokumentum aláíráslistájának egy korábbi, nem végleges változata jutott el, ezúton mellékeljük a Tőkés László szignóját is tartalmazó listát” – olvasható a közleményben.
A Nemzetpolitikai Államtitkárság december 9-én, szerdán küldte ki a résztvevőknek és a sajtónak a végleges dokumentumot, ezen még nem szerepelt az EP-képviselő szignója. „Mellékelten küldöm a december 3-án megrendezésre került XIV. MÁÉRT ülés végleges, aláírt zárónyilatkozatát” – írta a kísérőszövegben az államtitkárság sajtóreferense. Ugyanaznap jelent meg a nol.hu-n így írás arról, hogy Tőkés László nem volt hajlandó felszólalni a Máért budapesti ülésén, és az összes Kárpát-medencei magyar párt által szignált, autonómiát követelő nyilatkozatot sem írta alá.
Ez a cikk késztethette az EP-kéviselőt arra, hogy végül mégis ellássa kézjegyével a dokumentumot. Tőkés László utólag írta alá a zárónyilatkozatot, mert a Máért-ülésről már délben elment, még az ebéden sem maradt – erősítette meg a Maszolnak az ülés egyik résztvevője.
Forrásunk szerint a volt püspök megsértődött, mert a szervezők közölték vele: a korábbi gyakorlattól ellentétben az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) nevében csak egy ember szólalhat fel az ülésen. Erre reagálva az ülésen azt mondta: majd írásban közli észrevételeit, és átadta a szót az EMNP elnökének, Szilágyi Zsoltnak.
„Potápi Árpád kérlelte, hogy mégis mondjon beszédet. Erre Tőkés László azt válaszolta: ő pontos instrukciót kapott arra, hogy csak egy ember beszélhet a két szervezet nevében, és nem szólalt fel” – mesélte forrásunk.
Cs. P. T.
maszol.ro

Magyarázat nélkül került vissza a székely zászló
A székely lobogót szavazták meg a megyei képviselők Hargita megye hivatalos zászlójának pénteken a Zetelakán tartott önkormányzati-testületi ülésén. Az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) frakciói támogatták a döntést, a Magyar Polgári Párt (MPP) képviselői tartózkodtak a voksoláson.
A megyei önkormányzati képviselők többsége ötféle elképzelés közül a székely lobogót tartotta a legmegfelelőbbnek arra, hogy az Hargita megye hivatalos zászlója legyen – tudtuk meg a Zetelakán tartott megyei önkormányzati-testületi ülés után nem sokkal Incze Csongortól, Hargita Megye Tanácsának RMDSZ-es alelnökétől. Mint mondta, Ion Proca a Nemzeti Liberális Párt politikusa módosító indítványt terjesztett a tanács elé, melyben kifejtette, a román nemzetiségű képviselők számára teljesen mindegy, hogy melyik zászlótervet fogadják el az ülésen, de azt szeretnék, ha a kérdéses lobogóra egy piros színű tölgyfalevél is felkerülne. A javaslatot szavazás után elvettették a tanácsosok.
MPP: Székelyföld zászlaját senki nem sajátíthatja ki!
Az MPP-frakció nem értett egyet azzal, hogy a székely lobogó legyen a megye zászlója, éppen ezért tartózkodott a voksoláskor. A történtekről Thamó Csabát a polgáriak megyei képviselőjét kérdeztük, aki elmondta, több szempontból is kifogásolják a megszületett döntést. Kijelentette, nem értenek egyet azzal, hogy a székely zászlót bármely település is kisajátítsa magának. „A székely zászló Székelyföld zászlója, vagyis mindenkié” – fogalmazott. A 141/2015-ös törvényt ismertetve Thamó rámutatott, a jogszabály egyik pontja kimondja, hogy a közintézményekre három zászlót lehet kitenni: az országét, az Európai Unióét, illetve az adott közigazgatási egységét. „Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a székely zászlót száműzték a hivatalos épületekről.” A kérdéses törvény egy másik „ravasz és furcsa” cikkelye leszögezi, hogy két közigazgatási egység nem fogadhat el azonos zászlót. Thamó szerint a törvényhozók ezzel azt akarták meggátolni, hogy Székelyföldön mindenhol a székely lobogót fogadják el hivatalos zászlónak, így sajátunké téve azt.
Thamó Csaba kifejtette, az MPP frakciója nevében arra kérte román ajkú kollégáit: segítsék azon törvénymódosító törekvéseiket, amellyel el szeretnék érni, hogy elfogadják a székely lobogót a régió zászlójaként. A támogatásért cserébe azt ígérte, a polgári frakció is segíteni fog nekik abban, hogy román szimbólumok is legyenek a megyezászlón. „A román közösségnek egyébként egyértelmű joga van ahhoz, hogy az ők szimbólumaik, gondolataik, érzelmeik is bekerüljenek egy Hargita megyei zászlóba” – tette hozzá.
Továbbra sincs válasz a zászló korábbi eltávolításának miértjére
Incze Csongor elmondta, nem tartja kizártnak, hogy a prefektúra megtámadja a zászlóval kapcsolatos megyei határozatot, azonban mindaddig a székely lobogó ott marad a megyeházán. A zászlót egyébként már pénteken kitűzték az intézmény épületére. A testületi ülésen nem hangzott el hivatalos magyarázat arra, hogy két héttel ezelőtt miért tűnt el a székely lobogó a megyeháza homlokzatáról, noha Borboly Csaba az önkormányzat hétfői rendkívüli ülésén azt ígérte az MPP frakciónak, hogy választ ad az eltávolítás miértjére.
Mint ismeretes, több mint hat éve, 2009 novemberében döntött arról a Hargita megyei önkormányzat képviselő-testülete, hogy Hargita megye zászlója lesz a kék-arany színű lobogó. A Marosvásárhelyi Ítélőtábla 2012 szeptember 26-án végleges és visszavonhatatlan ítéletben megsemmisítette a megyei tanács 269/2009-es számú, a kék-arany színű lobogót Hargita megye hivatalos zászlajának nyilvánító határozatát.
Fülöp-Székely Botond
Székelyhon.ro

„Terrorügy”: súlyos torzítások és manipulatív értelmezések
Vizsgálati fogságban marad a merényletkísérlettel gyanúsított Beke István a legfelsőbb bíróság döntése értelmében. Ügyvédje a döntésről a sajtóból értesült, az indoklást nem kapta meg. Az RMDSZ elnöke az államfővel és a miniszterelnökkel is egyeztetett az ügyben.
A legfelsőbb bíróság elutasította szerdán este a merényletkísérlettel gyanúsított Beke Istvánnak az előzetes letartóztatás ellen beterjesztett fellebbezését – közölte a Mediafax hírügynökség. A jogerős döntés értelmében a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) kézdivásárhelyi elnöke harminc napig mindenképpen vizsgálati fogságban marad.
Dragoş Cristian Lică, Beke István ügyvédje csütörtökön a Krónikának elmondta, a döntésről a sajtóból értesült, az indoklást nem kapta meg, az erre vonatkozó értesítést pedig az intézmény honlapján sem tették közzé.
„Ilyesmi nem történt eddig velem az ügyvédi karrierem során. Egyébként egy héttel korábban kikértem a nyomozati anyagot az ügyészségtől, hogy megfelelőképpen előkészítsem a védelmet, de az iratcsomót csak szerdán, a legfelsőbb bíróság tárgyalása előtt bocsátották rendelkezésemre” – mondta Dragoş Cristian Lică. A Krónika kíváncsi volt a jogász szakmai véleményére az üggyel kapcsolatban, mint ahogy arra is, mivel magyarázható, hogy a merénylet előkészítésével gyanúsított Beke állítólagos cinkosait nem vették őrizetbe. Dragoş Cristian Lică azt mondta, erről majd a bírósági tárgyaláson fogja kifejteni a véleményét.
Dragoş Cristian Lică nem tartja korrektnek, hogy a központi sajtó negatív színben igyekszik feltüntetni HVIM-et, és nem tesz említést az ifjúsági szervezet karitatív tevékenységeiről. „Eljön annak is az ideje, hogy a védencem megadja a választ mindazokra a kijelentésekre, melyek az üggyel kapcsolatban elhangzottak” – tette hozzá a brassói ügyvéd.
Ezzel egy időben Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke Klaus Johannis államelnökkel és Dacian Cioloş kormányfővel folytatott tájékoztató beszélgetést a kézdivásárhelyi terrorvádról, és levélben tájékoztatta álláspontjáról az Európai Unió országainak bukaresti nagyköveteit. A szövetség csütörtöki közleménye szerint Kelemen Hunor a leghatározottabban visszautasította, hogy a román politika és média egyes képviselői a magyarság egészét próbálják terroristaként beállítani.
„Komoly aggodalomra ad okot, hogy a kézdivásárhelyi történéseket az eljáró hatóságok nyomán a román média nagy része a kollektív bűnösség elve alapján tálalta. Ennek könnyen belátható eredménye lehet, hogy a jogos magyar követeléseket is veszélyként könyveli el a román társadalom” – idézett a nagyköveteknek küldött levélből az RMDSZ közleménye. Az RMDSZ elnöke közölte, az elmúlt napokban mind Klaus Johannis államfőt, mind pedig Dacian Cioloş miniszterelnököt tájékoztatta a szövetség álláspontjáról, és mindketten osztották aggályait. Hozzátette, Románia vezetői megnyugtatták abban a tekintetben, hogy a történtek nem jelentenek irányváltást a romániai magyar kisebbséghez való viszonyban. „Ezért talán nem ok nélkül bízhatunk abban, hogy az elmúlt napok turbulenciái nyomán a román és a magyar közösség viszonya ismét normalizálódik” – hangsúlyozta Kelemen Hunor a nyaköveteknek szerdán eljuttatott levélben.
Az RMDSZ elnöke hangsúlyozta: a médiamanipuláció miatt tartotta fontosnak a tájékoztatást. Kitért azokra a súlyos torzításokra és manipulatív értelmezésekre, amelyek hosszú távon meghatározhatják többség és kisebbség viszonyát. Nehezményezte ugyanakkor azt is, hogy az illetékes hatóságok által még nem tisztázott ügyet a közéleti fórumokon azonnal összekapcsolták a párizsi terrorcselekményekkel, a sajtó pedig napokig a romániai magyarokra vonatkozó összeesküvés-elméletekkel volt tele.
„A főügyészség szervezett bűnözés- és terrorizmusellenes ügyosztálya (DIICOT) eljárása és a kialakuló médiahisztéria nem maradt nyom nélkül a többségében magyarok lakta Kézdivásárhely közösségében sem. Az elmúlt napokban százak tüntettek folyamatosan Beke István szabadon bocsátása mellett és a média méltatlan támadásai ellen” – hívta fel az uniós diplomácia figyelmét az RMDSZ elnöke, aki hangsúlyozta: az általa vezetett érdekvédelmi szervezet elutasít mindenfajta, bármilyen irányból érkező szélsőséget, hiszen bebizonyosodott: 26 év alatt nem ezek határozták meg többség és kisebbség együttélését.
„A leghatározottabban visszautasítjuk azt, hogy a román politika és média egyes képviselői (...) a magyarság egészét próbálják terroristaként beállítani. Ez a fajta gondolkodásmód nemcsak hibás, hanem káros is. Képes lerombolni mindazt, amit az elmúlt negyedszázad során a román és magyar közösség közösen kialakított, mert aláássa a toleranciát és a társadalmi békét” – szögezte le tájékoztató levelében Kelemen Hunor.
A háromszéki politikusok eközben a bizonyítékok felmutatását sürgetik a kézdivásárhelyi „terrorügyben”, valamint sepsiszentgyörgyi zászlócsere kapcsán. A Kovászna megyei önkormányzat csütörtöki ülésén napirend előtti felszólalásában Kulcsár Terza József, a Magyar Polgári Párt (MPP) tanácsosa kijelentette, furcsának találja, hogy a megyei közrendészeti hatóság (ATOP) legutóbbi ülésén a prefektúra képviselője nem kívánta napirendre tűzni a két Kovászna megyei incidens megvitatását. Az ATOP ülésen szintén résztvevő Sabin Calinic szociáldemokrata tanácsos kifejtette: a rendőrség állítása szerint a sepsiszentgyörgyi ismeretlen katona szobra melletti zászló levételéről léteznek felvételek, ám ezek nem nyilvánosak, ezért nem mutatták be a testületnek sem.
Tamás Sándor megyei tanácselnök azzal kezdte beszédét, hogy az RMDSZ minden szélsőséges megnyilvánulást elítél, de elfogadhatatlannak tartja, hogy a sajtó egy része „egy feltételezett cselekvésre hivatkozva kollektíven terroristának bélyegezze meg Székelyföld lakóit”. „Elítélem Csibi Barnát, aki felgyújtotta Csíkszeredában az Avram Iancu-t ábrázoló szalmabábut, de ugyanígy jogi következményei kell legyenek annak, amikor román fiatalok meggyalázták a Kökös határában levő Gábor Áron emlékművet, és erről videót töltenek fel az internetre” – mutatott rá Tamás Sándor, aki azt kérte, vessenek véget az államigazgatásban és az igazságszolgáltatásban a kettős mérce alkalmazásának.
A tanácselnök a sajtónak kifejtette, kérdések vetődtek fel azzal kapcsolatban, hogy valóban lecserélték-e november 30-án reggel az ismeretlen katona szobra mellett felhúzott román zászlót székely zászlóra. Hangsúlyozta, a lakosságot nem lehet két hétig bizonytalanságban tartani, ha vannak bizonyítékok, hozzák azokat nyilvánosságra. Egyébként a megyeszékhelyen többen úgy vélik, hogy a szobor mellett ugyanaz a régi, megkopott román zászló lobog, mint november 30. előtt, holott a rendőrség és a prefektúra szerint Sebastian Cucu kormánymegbízott vitt új lobogót az ismeretlen tettesek által eltávolított helyére. Csütörtökön egyébként ismét utcára vonultak a kézdivásárhelyiek és a sepsiszentgyörgyiek, hogy Beke István letartóztatása ellen tiltakozzanak.
Budapest is figyel
A magyar Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának elnöke szerint „le lehet szögezni, hogy valamilyen nagy magyar terrortámadásról nem lehet beszélni, ami a román állam ellen irányult volna a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom részéről”. A szocialista (MSZP) Molnár Zsolt a testület szerdai ülésén az üggyel kapcsolatban elmondta: keveset tudnak a HVIM-mel összefüggő, „robbanóanyaggal visszaélés, terrorgyanú és a román alkotmányos rend elleni szervezkedéssel kapcsolatos” ügyről. A politikus úgy vélekedett: a nyomozás feladata kideríteni, hogy „mennyire lehet ezt az ügyet komolyan venni vagy mennyire inkább alapvetően ez egy koncepciógyanús ügy lenne”. Szerinte egyiket sem lehet állítani a két változat közül.
Bíró Blanka, Gyergyai Csaba
Székelyhon.ro

Csomagtartónyi könyvet adományoztak a nyárádremeteieknek
Csaknem kétezer könyvet sikerült összegyűjteni névtelen adományozóktól Kis Balázsnak és Szigeti Szenner Szilárdnak Marosvásárhelyen, a nyárádremetei Dr. Nyulas Ferenc Általános Iskola könyvtára részére.
Eredetileg december 1-ig szándékozták fogadni a könyveket, de a mai napig is érkeznek felajánlások. Változatos a felhozatal: a magyar irodalom jeles képviselőitől, a román fordításokon át, a kortárs szerzőkig, sokféle alkotás „utazott ki” december 10-én az iskolakönyvtárba.
Csaknem kétezer könyvet sikerült összegyűjteni névtelen adományozóktól Kis Balázsnak és Szigeti Szenner Szilárdnak Marosvásárhelyen, a nyárádremetei Dr. Nyulas Ferenc Általános Iskola könyvtára részére.
Eredetileg december 1-ig szándékozták fogadni a könyveket, de a mai napig is érkeznek felajánlások. Változatos a felhozatal: a magyar irodalom jeles képviselőitől, a román fordításokon át, a kortárs szerzőkig, sokféle alkotás „utazott ki” december 10-én az iskolakönyvtárba.
„Egyelőre egyéni akcióról beszélünk, amit később szeretnék jogi szintre emelni, egy szervezetet létrehozni. Ezért döntöttem úgy, hogy nem írtam fel a neveket, csak azzal a kikötéssel fogadtam el az adományokat, hogy mindenki névtelen marad. Arra voltam kíváncsi, hogy hányan válaszolnak egy olyan felhívásra, amely mögött nincs egy nagy logó. Szervezetektől is kaptunk könyveket, tőlük is csak úgy vettük át, hogy nem említjük meg őket név szerint, mert ennek az akciónak az összefogás a lényege, és nem a reklám” – számolt be megkeresésünkre Kis Balázs. További terveik is vannak a elsősegély oktatással, iskola-elsősegély táskával, felszereléssel szeretnének kiutazni a helységbe, valamint orvosi-szociális téren is szeretnének segíteni.
Kacsó Zsuzsánna Tünde, az iskola igazgatónője megköszönte az adományokat, valamint azok összegyűjtését, ami önfeláldozás eredménye, hiszen el kellett menni a könyvek után az adományozókhoz, mindezt önköltségen, munkaidő után. „Olyan emberek állnak az ügy mellé, akik értéket adnak a könyvnek. Általában használaton kívüli példányokról beszélünk, amelyeket kitehettek volna a kuka mellé, a lépcsőházba, hogy más vigye el. Akinek van könyve, az lehet, nehezen jutott hozzá valamikor, mindig is értéket tulajdonított neki, és mint értéket adja át most is” – fogalmazott az igazgatónő.
Katona Emese aligazgatónőtől megtudtuk, a gyerekek is átérzik az ügy jelentőségét, meglepődve fogadták a hírt, hogy valakik arra áldozták a szabadidejüket és erőforrásaikat, hogy nekik ingyen szerezzenek olvasmányokat. Összességében mindenki egyetértett abban, hogy a könyv a tudás átmentésének egyik alapja, és fontos, hogy a gyermekek mindennapi elfoglaltságai közé tartozzon az olvasás. Ehhez hozzá kell szoktatni őket, s ez a szülők, pedagógusok felelőssége, az ő feladatuk. Az adományként kapott könyvek egy kis segítséget nyújtanak ehhez a nemes feladathoz.
Nyulas Piroska
Székelyhon.ro

Évértékelő a Stúdió Színházban
Több mint 50 előadást 2000-2500 néző előtt játszottak az idén a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Stúdió Színházában – számolt be csütörtöki sajtótájékoztatóján Balási András, a magyar tagozat dékánja, illetve Harsányi Zsolt rendező.
Az eseményen a Coming Home Egyesülettel való együttműködésről is szó esett, arról, hogy a december 17-ei előadás és bemutató közönségét arra biztatják: aki teheti adományozzon, ezzel segítve azokat a hajléktalan, rászoruló embereket, családokat, akik máskülönben nem tudnák megünnepelni a karácsonyt. „Két éve már, hogy segítünk a gyűjtésben a kevésbé szerencsés marosvásárhelyiek számára” – hívta fel a figyelmet Balási András dékán.
A Liselotte és a május című előadás nagy sikernek örvend, valamennyi alkalommal telt házzal játsszák. A produkció az Akadémiai Műhely keretében jött létre, lehetőséget nyújtva az egyetemen tanító színész-tanároknak a megmutatkozásra, diákjaik előtti fellépésre. A darab groteszkbe nyúló, humoros történet egy társkereső lányról, aki, miután meghal az általa ápolt idős nő, elhatározza, hogy társat keres magának. Csakhogy ez nem megy olyan könnyen, mint ahogy ő azt elképzelte.
Füst Milán Boldogtalanok című darabja, a magyar drámairodalom egyik legszebb szövege – hangsúlyozta Harsányi Zsolt, az ugyancsak december 17-én bemutatásra kerülő előadásról, amelynek szintén ő a rendezője. „Méltatlanul keveset játsszák Füst Milánt” – mutatott rá a rendező, aki elmondta, eléggé komor hangulatú dráma, egy végzetes szerelmi háromszög története, nagyon különleges humorral fűszerezve. A szerzőt egy korabeli újságcikk ihlette, a darab olyan örök emberi problémákkal foglalkozik, amelyek valamennyiünkben ott motoszkálnak, csak elfojtjuk azokat. A tragédiával néha kéz a kézben jár a humor is, ellensúlyozva azt – figyelmeztetett Harsányi arra, hogy a cím senkit ne bátortalanítson el.
A produkcióban fellép Kádár Gellért, Hajdú Imelda, Magyari Izabella, Keresztes Ágnes, Horváth Anna, Mihály Szilárd, Esti Norbert, Zsenák Lilla, Pásztor Márk. A díszletet és jelmezt Székedi Ágota, az egyetem látványszakos hallgatója tervezte.
Antal Erika
Székelyhon.ro

Sorsfordulások rítusai a székely-magyaroknál
A távozni induló lélek, a maradó test élet-halál kapujában állásának pillanatát ragadja meg Balázs Lajosnak a Pallas-Akadémia Könyvkiadónál néhány hete megjelent, Menj ki én lelkem a testemből című kötete.
A Csíkszentdomokos sorsforduló szokásainak kutatója hármas könyvbe rendezte korábban megjelent szokásmonográfiáit, kibővítve újabb kutatások eredményeivel, következtetésekkel.
„Azért választottam Csíkszentdomokost, mert felfedeztem, hogy egy erős, karakteres közösség, amely rendkívül sokat őrzött meg a három sorsforduló – születés, párválasztás, halál – szokásaiból” – magyarázta a szerző, aki igyekezett úgy megjeleníteni a székelység halottas kultúráját egy adott településen belül, hogy az reprezentatív legyen. Úgy véli, mindhárom kötet történelemkönyvnek is felfogható, együtt pedig történelmünk másképpen való elmondása. Mert mind a három az ember és önmagunk felemelkedésének története olyan értelemben, hogy hogyan szervezzük meg magunkat a három nagy sorsforduló körül.
Balázs Lajos elmondta, a gyűjtés rendszerezésére az a szemlélete vezette – amely merőben más az eddigi kutatásokhoz képest –, hogy minden sorsfordulatnak van egy nem látható valósága. Az ember sorsa mindhárom esetben megváltozik, és mind a három esetben az foglalkoztatja az érintettet: milyen lesz?
„A néprajzkutatásnak a halállal nemcsak a kialvás momentumától kell foglalkozzon, hanem a halál tudata, gondolatisága megjelenésének a folyamatával is. Ez egészen más, mint a tulajdonképpeni halál bekövetkezte. A nagy nyereségem az első kiadáshoz képest, hogy megláttam azt a kétfajta lelki vívódást, amit átél halála előtt a parasztember. Ez kétirányú. A halál előtti időszakban egyfajta lelki kényszer előtt áll az ember: ki akar békülni a haragosaival, és ki akar békülni Istennel. Mindkettő tulajdonképpen a saját magával szembeni leszámolás, a saját életével való szembesülés.”
A könyv első részében tehát a halálra való felkészülés momentumait vizsgálja Balázs, ugyanakkor tipologizálja és felvázolja a halál előjelrendszerét. Ezek közé tartoznak az álmok, az állatok jelzései, a megérzések, a jóslások, a „túlvilági” jelek is, melynek az a hit az alapja, hogy az élők és holtak kölcsönösen számon tartják egymást.
„Akkor kerül igazán válságos helyzetbe az ember, amikor kezdi látni a falon, hogy megjelennek az ősök. A mennyországot mondja az imában, de nem tudja, mit kezdjen vele. Nem tudja feldolgozni azt, hogy többet nincs szülő, gyermek, szomszéd, koma. S akkor kitalálja magának. Ezt a gondolatot Róheim Géza antropológus is megfogalmazta: a valós társadalom helyett halála előtt a paraszt ember egy fiktív társadalmat alkot meg magának. S én ezt felfedeztem Domokoson. Megjelennek, felsorolja, akiket lát, és akik őt várják. Hogy könnyebben elfogadja a halálát, akkor egy ilyenfajta kép jelenik meg.”
A második rész tulajdonképpen a meghalás pillanatát, az utána levő történéseket mutatja be. „Megszűnik a lelki gondozás, innen kezdődik a cselekvés. Ilyen a tükör letakarása, de a legfontosabb levetkőztetni meztelenre, és megmosdatni a halottat, a testi szennyet el kell tüntetni. Ez a rituális mosdatás: el kell választani mindenféle bűntől, azért, hogy egy új életet kezdhessen. Itt fedeztem fel a vidéki parasztember vallásosságának egészen különleges jelenségét, azt, hogy hogyan egyeztet össze kétféle teológiát. Hisz az Istenben, ugyanakkor egy sajátos paraszti szemlélet szerint indul el a lelke. A koporsója mellé vagy bele, két gyertyapálcát tesznek. Nem a mennyország vagy a pokol fele indul, hanem a Jordán folyó fele. Azzal a két pálcával megy át a Jordán vizén. Máshol a csónakosnak szánt pénzt tesznek a koporsóba. Domokoson nem, ott két pálcával indul el, megoldja maga. Lényeges gazdagítása ennek a hiedelemképnek.”
A második részben találjuk a végvacsorát, a búcsút, az imádkozót, magát a temetést, a tort. A halálkultúra nem csak az öregekről szól. Meghal a fiatal, a gyermek, az élete teljében dolgozó munkálkodó ember. Minden korú embernek megadják a végtisztességet – mutatott rá Balázs Lajos.
A harmadik nagy rész a halállal kapcsolatos hiedelmek világát mutatja be, magát a gyászt, annak típusait. Kérdésünkre, hogy milyen a halálhoz való viszonya a székely embernek, elmondta, bármennyire is harciasnak, erősnek és karakteresnek állítódik be, amikor odakerül, hogy közeledik a vég, bizony fél. „Erre a bizonyítékom az, hogy hogyan hal meg. Pontosan a halálfélelem az, ami fokozatosan beleviszi és arra készteti, hogy önmagával, az életével szembesüljön. Ennek minden fokozata a halál elfogadásáról beszél. Ezt nem kíséri derű, vidámság, fáj az elmúlás, az elválás. Ragaszkodik utolsó pillanatig az élethez. Az ettől való megválás gondot, szomorúságot jelent.”
Péter Beáta
Balázs Lajos: Sorsfordulások rítusai a székely-magyaroknál III. Menj ki én lelkem a testemből - Elmúlás és temetkezés Csíkszentdomokoson /Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszerda. 2014/
Előző kötetek:
Balázs Lajos: Sorsfordulások rítusai a székely-magyaroknál I. Szeretet fogott el a gyermek iránt - A születés szokásvilága Csíkszentdomokoson /Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszerda. 2013/
Balázs Lajos: Sorsfordulások rítusai a székely-magyaroknál II. Az én első tisztességes napom - Párválasztás és lakodalom Csíkszentdomokoson /Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszerda. 2013/
Székelyhon.ro

„Vissza akarjuk, vissza tudjuk szerezni Szatmárnémetit”
„Szatmárnémetit vissza akarjuk nyerni, vissza tudjuk szerezni. Magyar ember vezetheti ezt a várost, ha felismerjük ezt a fontos lehetőséget. 2016-ban Kereskényi Gábor győzelmét minden szatmárnémeti magyar embernek támogatnia kell, közösen kell akarnia a változást. Mindenki segítségére szükség lesz, és elsősorban azért, hogy a magyarság ismét itthon érezhesse magát ebben a városban” – mondta Kelemen Hunor az ünneplő hallgatóságának az RMDSZ Szatmárnémeti szervezetének 25. évfordulóján, csütörtökön.
Az elmúlt negyedszázad nem telt el hiába, mert ha a mostani állapotokat 1989 adventjéhez hasonlítjuk, amikor még senki nem sejtette, hogy néhány nap múlva megbukik a diktatúra, akkor fontos változásokkal számolhatunk – mutatott rá ünnepi beszédében a szövetségi elnök.
„25 év után is áll a Szövetségünk, amely meghatározó tényező idehaza, a Kárpát-medencében pedig az egyetlen magyar szervezet, amely ez idő alatt nem változtatott nevet, jelet, célkitűzéseket, így sikerült megfelelnie a kihívásoknak. Köszönet ezért a két és fél évtizedért a szatmárnémeti magyar embereknek, akik éltették ezt a szervezetet, és hittek abban, hogy ez az a szövetség, amely értékeiket képviselni tudja” – mondta az RMDSZ elnöke.
Kelemen szerint ahhoz, hogy a következő 25 évben is meghatározó tényező lehessen, a magyarság érdekképviseletének országszerte fel kell ismernie az új kihívásokat. „Újratervezést hirdettünk tavasszal az RMDSZ kongresszusán. 2016-ban ez azt jelenti, hogy értékeinket úgy kell továbbvinnünk, javítanunk a hibáinkat, hogy a szatmárnémetiek továbbra is tudjanak hinni a Szövetségbe, és abban, hogy a magyarság a mi egyetlen szövetségesünk” – jelölte meg a jövő évi választások legfontosabb feladatát Kelemen Hunor.
Arra emlékeztetett, hogy az elmúlt évtizedekben számtalan olyan próbálkozás volt – Szatmárnémetitől Marosvásárhelyig –, amellyel megpróbálták megroppantani a „szövetség gerincét” azért, hogy elbizonytalanítsák a magyar közösséget. „Most is van olyan szándék, hogy megszüntessék, megbüntessék az RMDSZ-t, ezzel egyidőben pedig megpróbálnak békétlenséget kelteni magyarok és románok között. A többséget mi eddig is észérvekkel próbáltuk meggyőzni követeléseink jogosságáról, és a parlamentáris demokrácia eszközeit ezután sem fogjuk feladni” – szögezte le a szövetségi elnök.
Szatmárnémetit ismét magyar embernek kell vezetnie, hiszen tapasztalható, hogy még a románság egy jó része is visszasírja az egykori magyar polgármestert – nyomatékosította Kelemen Hunor, aki szerint a jövő évi győzelemhez a közösség támogatása és azok összefogása is szükséges, akik néhány héttel ezelőtt még versenyeztek egymással.
Kereskényi Gábor, az RMDSZ Szatmárnémeti szervezetének elnöke, Szatmárnémeti polgármesterjelöltje beszédében arra emlékeztetett, hogy a szövetség 25 éve a demokrácia és jogállamiság útját választotta. „A folyamatosan jövő-menő politikai alakulatok között az RMDSZ negyedszázad alatt megőrizte azokat az értékeket, amelyeket alapítói megálmodtak. A közösségi jogok megszerzéséhez megvolt a kellő szakértelem, amelyet most a fiataloknak is el kell sajátítaniuk” – tette hozzá.
Elmondta: azt tapasztalta, hogy a városban már elkezdődött a magyar-román békés együttélés elleni kampányt, és csak az RMDSZ, a civil szervezetek, az egyházak és a szatmárnémeti magyar közösség összefogása jelenthet áttörést, változást Szatmárnémetiben. Kereskényi arra is kitért, hogy a szatmárnémeti magyarság számára hatalmas öröm volt, amikor a rendszerváltás után előbb magyar alpolgármestere, majd polgármestere lett a városnak. „Fel kell ébrednünk a rémálomból, amelybe a jelenlegi városvezetés taszított mindnyájunkat. Konkrét és megvalósítható tervek alapján kell jövőt biztosítanunk, tennünk a fiatalok itthon maradásáért” – hangsúlyozta a szatmárnémeti polgármesterjelölt.
Az ünnepi eseményen felszólalt Pataki Csaba szenátor, az RMDSZ Szatmár megyei szervezetének elnöke, valamint Mille Lajos főkonzul. Az elmúlt 25 év munkájáért elismerésben részesültek és felszólaltak a szatmárnémeti RMDSZ-szervezet volt elnökei: Erdei Péter, Zakota Zoltán, Gergely Csaba, Kabai István és Ilyés Gyula. A negyedszázados évforduló sztárvendége a magyarországi Csík Zenekar volt.
maszol.ro

Bemutatta új csapatát a KMDSZ elnöke
Megtartotta 2015-ös közgyűlését a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) csütörtökön. A zsúfolásig telt teremben Rés Konrád Gergely, a KMDSZ elnöke mutatta be új csapatát, az elmúlt év eredményeit és újításait, illetve a vezetőtanács által előzetesen iktatott alapszabályzat-módosítási javaslatokat – közölte pénteken diákszövetség.
A közgyűlésen kezdetén a KMDSZ elnök köszöntötte a jelenlevőket, majd a 102 regisztrált tagból jelen levő 66 megszavazta Krippán Kingát, a KMDSZ volt vezetőtanácsi és jelenlegi ellenőrző testületi tagját mint ülésvezetőt. A napirendi pontok megszavazása után Rés Konrád Gergely számolt be a KMDSZ elmúlt évéről, megemlítve az eddig több mint 6000 diáknak tömegközlekedési előnyöket és kedvezményeket nyújtó A kártyát, az Európa Ifjúsági Fővárosa címnek köszönhető eseménybővítéseket és új rendezvényeket (a Kolozsváron megszervezett OTDK-szekciót, a Nemzetközi Diákolimpiát, az I. Kolozsvári Utcazene Fesztivált és sok más rendezvényt), melyek szervezésével a KMDSZ foglalkozott.
Emellett tájékoztatott a KMDSZ irodáinak és szakosztályainak eredményeiről, valamint beszámolt arról, hogy idén létrejött a számítógépes játékokkal foglalkozó eSports, de a színisek frissen alakult Színfolt nevű szakosztályát is bemutatta. Az elnök Tepfenhardt Betinának, a KMDSZ pénzügyisének adta át a szót, ő a 2015-ös év pénzügyi beszámolót tartotta meg, aki – miután a kiadásokról és bevételekről beszélt – azt is elárulta, hogy a megmaradt összeget a KMDSZ-iroda felszerelésének fejlesztésére fordítják. A beszámolók elfogadása után Kisgyörgy Réka jelenlegi elnökhelyettes ismertette az alapszabályzat-módosítási javaslatokat, melyeket a jelenlevő regisztrált tagok egyöntetűen elfogadtak.
A következőkben az új vezetőtanácsi jelölteket, illetve az Ellenőrző Testület tagjait ismerhették meg a jelenlevők. A szavazás után kiderült, a regisztrált tagok jóval több mint 2/3-adának a bizalmát elnyerték a jelöltek, így mindenki elfoglalhatja pozícióját 2016. február 15-e után. Ekkor az új elnökhelyettes Székely Kinga lesz, aki továbbra is a szakosztályokért felel, Kisgyörgy Réka lesz az új pénzügyis, Lokodi Katalin a tanügyért, Andacs Zsolt-Levente a tagságért, Belényesi Hunor programokért és kultúráért, Buryán Tünde PR- és kommunikációért, Tasnádi Márta Karrierirodáért, Lőrincz István pedig a Sportirodáért lesz felelős. Az Ellenőrző Testület tagjai Antal Géza, Borzási Sarolta, Gödri Csilla, Krippán Kinga és Tepfenhardt Betina lesznek jövő év februárjáról.
maszol.ro

Kutatóközpontot avattak az évfordulós MOGYE-napok keretében
Magyar kulturális rendezvénnyel vette kezdetét az a programsorozat, amellyel fennállásának 70. évfordulóját ünnepelte a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, és amelynek legkiemelkedőbb pontja a korszerű orvosi kutatóközpont csütörtök délutáni avatóünnepsége volt.
Országos viszonylatban egyedülálló kutatóközpontot hoztak létre Marosvásárhelyen, ahol elsősorban szív- és érrendszeri beteségek neurólógiai, genetikai és genomikai okait kutatják. A projekt az Európai Unió finanszírozásával valósult meg, és több mint 10 millió euróba került. Most a működtetésére kell támogatást találnia az egyetemnek.
A 4000 négyzetméter alapterületű központot 412 különböző kutatáshoz szükséges műszaki eszközzel, 10 laboratóriummal szerelték fel, ahol a legkifinomultabb vizsgálatokat lehet elvégezni, immunolóiai, citológiai, molekuláris biológiai, valamint egy sejt- és plazmabank is a kutatók rendelkezésére áll.
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem 1945-ben jött létre azt követően, hogy a második bécsi döntés után a Kolozsváron újjáalakuló Ferenc József Tudományegyetem felvette a Kolozsvári Bolyai Tudományegyetem nevet. Mivel az ugyanebben az évben a Szebenből Kolozsvárra költöztetett I Ferdinánd király Tudományegyetem számára szűkösnek bizonyult a hely a kolozsvári klinikákon, az orvosi kart áthelyezték Marosvásárhelyre, ahol az egykori hadapródiskola épületében talált új otthonra.
Az 1948-as tanügyi reformot követően a marosvásárhelyi orvosi kart különválasztották a Bolyai Tudományegyetemtől, és létrehozták a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetet, amelynek első rektora dr. Csőgör Lajos volt. Ám még másfél évtized sem telt el, amikor 1962-ben a román állam, anélkül hogy hivatalos dokumentumot adott volna ki, és ezáltal megváltoztatta volna az 1945, 1946, 1948-as törvényrendeleteket, mely szerint az egyetemet a magyar kisebbség számára hozták létre, és a tanítás nyelve magyar, bevezette a kétnyelvű oktatást. Az előadásokat románul és magyarul, a gyakorlati órákat csak románul lehetett hallgatni. A magyar diákok részaránya pedig fokozatosan csökkent.
Mivel az egyetem alapításának eredeti céljáról a román vezetőség hajlamos folyamatosan megfeledkezni, illetve nem akar arról tudomást venni, az ünnepi rendezvényrozatot nyitó magyar kulturális nap ötletét sem fogadta mindenki örömmel, attól tartva, hogy ez csak egy figyelemelterelő mozdulat, az igazi multikulturalitás ugyanis nem egy magyar nyelvű műsor megszervezését jelenti, hanem a valós kétnyelvűség bevezetését az oktatás minden területére.
A nyitóesemény így is színvonalasra sikeredett, hiszen a MOGYE fogorvosi karának amfiteátrumában olyan tehetséges, művészi készségekkel megáldott orvosok és és orvostanhallgatók léptek fel, akik profi szinten zenélnek, képzőművészeti alkotásokat hoznak létre, vagy az irodalom területén szereznek elismeréseket. A rendezvényen, ahol jelen volt a román vezetőség is, felidézték az egykori egyetemalapítók személyét, olyan tanárokét, akiknek az előadásaik meghatározták az oktatás színvonalát, azt a milliőt, amelyért érdemes volt a marosvásárhelyi egyetemn tanulni.
A december 7. és 11. közötti rendezvénysorozaton számos szakmai konferenciát, kerekasztal-beszélgetést szerveztek különféle orvosi, gyógyszerészeti témában neves meghívottakkal, hazai és nemzetközi kutatókkal. Ebből az alkalomból került sor a Miskolczy Dezső emlékelőadásra is, amelyet már neyedik alkalommal szerveztek meg az egyetemen. Az idei meghívott dr. Freund Tamás akadémikus volt, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke, a budapesti Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet igazgatója. Freund professzor világhírű, iskolateremtő agykutató, munkáját számos kutatási díjjal és kitüntetéssel ismerték el. A szakmai kiválóságon túl Freund Tamás a marosvásárhelyi magyar orvosképzés és a fiatal erdélyi tehetségek elkötelezett támogatója. Előadásának ez volt a címe: Cannabinoid actions in the brain: implications for learning and anxiety.
Antal Erika
maszol.ro

Titoktól a vallomásig – nemzetközi színháztudományi konferencia Marosvásárhelyen
A színházban a vallomás a napló jellemzőivel rendelkezik, amennyiben, mint Maurice Blanchot mondja, „az őszinteség az a követelmény, amelyet el kellene érnie, de nem meghaladnia” – olvasható a 16. Nemzetközi Színháztudományi Konferencia beharangozójában, amelyet december 11–12. között tartanak Marosvásárhelyen a Plaza Hotel konferenciatermében.
A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem szervezésében sorra kerülő konferencián, amelynek címe a Titoktól a vallomásig, az előadók arra keresik a választ, hogy milyen mértékben hatja át a titok és a vallomás az alkotófolyamatot, a színrevitelt, újrarendezve színpadi eseményeket, azok értelmét és jelentését? Milyen dramatikus formákat rendel magához a titok, a feltárulkozás? Helyreállítja-e a néző a megfigyelő státusát, végső soron voyeurré alakítva azt? Vajon a színész munkája hozzáidomul a szereplő titkaihoz?
A konferencia előadói közt szerepel Daniel Dinkgräfe, az angliai Lincoln University professzora és Liviu Dospinescu, az Université Laval oktatója Kanadából. Az érdeklődők olyan magyarországi, Marosvásárhelyen tanító nevekkel is találkozhatnak, mint Kékesi Kun Árpád, Jákfalvi Magdolna vagy Kricsfalusi Beatrix.
A ma délelőtti előadók között Sorin Crișan, Filippo Bruschi, Maria-Rosa Lehman, Galina Subbotina, Ungvári-Zrínyi Ildikó, Albert Mária, Liviu Dospinescu, David Yvon értekezett.
Antal Erika
maszol.ro

Kelemen Hunor persona non grata lehet Marosvásárhelyen
Cseh Gábor, az EMNT alelnöke Marosvásárhelyen tartott sajtótájékoztatón elmondta: Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, megsértette a város magyarságát azzal, hogy a széles körű támogatottságnak örvendő magyar együttműködést olyan „lecsónak” nevezte, melyre – véleménye szerint – nincs szüksége a marosvásárhelyieknek.
Cseh kijelentette: amennyiben az RMDSZ elnöke nem kér bocsánatot, aláírásgyűjtésbe kezdenek azért, hogy Kelemen Hunort Marosvásárhelyen nem kívánatos személlyé nyilvánítsák.
Kezdeményezik az EMEF összehívását
Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezetője beszámolt arról, hogy Tőkés László és Szilágyi Zsolt közös levelet küldtek Kelemen Hunornak, az RMDSZ elnökének, melyben – a korábbi alkalmakhoz hasonlóan – ismét az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum összehívását kezdeményezik. „Elengedhetetlen, hogy az EMEF keretei között újra egyeztessenek a tárgyaló felek, s közös fellépéssel vessenek véget az erősödő magyarellenességnek. A terrorvád kapcsán az RMDSZ részéről mindeddig inkább csak cinkos hallgatást tapasztaltunk. Ha eddig különböző okok miatt nem tartották fontosnak, hogy egy asztalhoz üljünk, hát most itt az alkalom” – mondta Sándor Krisztina.
itthon.ma//erdelyorszag

Megnövelt támogatás – megnövekedett függés
Szőcs Géza nem kevesebb, mint 17 esztendővel ezelőtt, 1998-ban írta le, hogy az RMDSZ addigi, alig 8 éves története úgy írható le, mint egy olyan metamorfózis, melynek során valaki belülről irányított személyiségből kívülről irányított személyiséggé válik. Nem véletlenül.
1998-ra már megtörtént a nagy váltás a politikai stratégiában, a világszemléletben, a közösségi érdekek szolgálatát felváltotta a klikkérdek érvényesülése, a magyar nemzeti önkormányzat elvei szerinti működést a pártlogika, a belső pluralizmus egyre kényelmetlenebb díszletté silányult, Kolozsvár helyett egyre inkább Bukarest vált a politikát irányítók horizontjának meghatározójává.
A bukaresti vonal kezdettől meghatározó pozícióban volt ebben a mamutszövetségben, de egyeduralmuk 1996-ban kezdődött a kormányra lépéssel. Eladdig a magyar érdek képviselői, a távlatokban, magyar megmaradásban és gyarapodásban gondolkodók nem egy csatát megnyertek, kezdve az 1992-es Kolozsvári Nyilatkozattal s befejezve az 1995-ben kiteljesített autonómia-programmal. (A területi autonómia követelése ekkor került be az RMDSZ hivatalos dokumentumaiba.)
1996-tól viszont már nem az számított, hogy miként lehet nyomás alá helyezni a román hatalmat, miként lehet elsősorban okos, bátor és következetes külpolitikával rákényszeríteni azt, hogy érdemben tárgyaljon az erdélyi magyarság közösségi jogainak köréről, belső önrendelkezéséről, a három szintű autonómiáról, hanem az, hogy melyik lépésünkhöz mit szólnak majd a kormányzati partnerek, akik már a közös kormányzás első évében becsapták magyar szövetségeseiket a történelem és földrajz anyanyelvű oktatásának kérdésében.
1996 óta az RMDSZ vezetés és a román hatalom szimbiózisa egyre erősödött, a “kéz kezet mos” logika szellemében. A kimondott – kimondatlan paktum lényege, hogy egyik oldalról a román hatalom megad minden eszközt ahhoz, hogy az RMDSZ kisajátíthassa az erdélyi magyarság érdekképviseletét, tehát elfogadja azt, hogy az erdélyi magyarságnak a központi költségvetésből kiutalt támogatás teljes mértékben az RMDSZ csatornáin keresztül legyen szétosztva, jogi segítséget nyújt a potenciális versenytársakkal szemben (emlékezzünk az MPSZ választási indulásának 2004-es megakadályozására vagy akár az alternatív küszöbre, amit kifejezetten az RMDSZ kedvéért kodifikáltak), cserébe az RMDSZ nem kényelmetlenkedik, céljait nem a magyar érdekekhez, hanem a román elvárásokhoz és a kormányon levők érdekeihez igazítja, külpolitikai fronton pedig belesimul a román nemzetstratégiába.
S láss csodát, a dolog működik, olyannyira, hogy még meg is növelték idéntől az apanázst.
Nem véletlen, hogy az RMDSZ bármiről hajlandó tárgyalni a többi magyar szervezettel, akár az EMNT-vel, akár az EMNP-vel, akár az MPP-vel, persze különböző hangnemben és konjunkturális adottságoktól függően különböző ajánlatokkal élve (lásd például a közös indulás kérdést), de egy valamiről soha: a forrásmegosztásról.
Ez biztosítja az erdélyi magyar sajtó nagy részének kézből etetését, a klientúra fenntartását és minden vetélytárssal szemben a messzemenő versenyelőnyt a választásokon. Hogy közben az erdélyi magyarság vészesen fogy, az aligha számít azoknak, akik már át vannak programozva az „utánam az özönvíz”-jellegű, komprádor-ihletésű klikk-gondolkodásra.
Borbély Zsolt Attila
itthon.ma//erdelyorszag

Székelyföld magára talált
Hát nem sikerült.
Immár bizonyos: 2021-ben nem lesz Európa kulturális fővárosa Sepsiszentgyörgy. A miértet csak találgathatni. Egészen biztos nem a „terrorveszély” buktatta ki a Székelyföld nevében pályázó városunkat a címre esélyesek sorából, ilyen maszlagot gondolkodó felnőtt ember nem vesz be.
Semmi köze nem lehet a zsűri döntésének a civilek tiltakozó beadványához sem, hiszen a négy kifogásolt város közül három neve ott a rövidlistán, negyedik éppen Sepsiszentgyörgy lenne. Marosvásárhely árulása talán-talán, persze, nem azért, mert bárki is a döntéshozó bizottságból a teljes székelyföldi összefogást rótta volna fel. Zárójelben azért megjegyzendő, a különutas Vásárhely pályázatához önként és dalolva jónéhány magyar ember is adta nevét, legitimálva azt az álmultikulturalitást, amely nem engedi köztéren a magyar nyelvű feliratot, az egyetemen a magyar kar beindítását, felsorakozva amögé a városvezetés mögé, amely minden eszközzel arra törekszik, a még mindig felerészben magyarlakta városban ne érezzék otthon magukat a városalapítók utódai. Amúgy nincs is azon csodálkoznivaló, hogy e versenyben Marosvásárhely nem jutott túl a selejtezőn, hiszen pályázatukkal nem annyira a cím elnyerésére törekedtek, mint ország-világnak egyértelműen megfogalmazni üzenetüket: az egykori Székelyvásárhelynek semmi köze Székelyföldhöz. Még az „úgynevezetthez” sem. És ebbe a csapdába szépen belesétáltak az erdélyi magyarság sorsát mint könnyű pihét a kabátgallérról lepöckölő úrifiúk. Lokálpatriotizmus? A rövidlátás nem mentség. És spekulálni is lehet. Tizennégy város pályázott az Európa kulturális fővárosa címre. Nyolc erdélyi, hat óromániai. A döntőbe négy jutott. Három erdélyi és a főváros. Talán ezért oly rövid a rövidlista. Hiszen már így is felborult az egyensúly. Mely eleve meg sem volt.
Bizonyosság hiányában esetleg Antal Árpád megérzésére hagyatkozhatunk. A polgármester azzal az érzéssel maradt csapata pályázatbemutatóját követően, hogy a zsűri nem igazán hisz abban: mindazt, amit tervként, elképzelésként felsoroltak, meg is tudjuk valósítani. És ez fáj. Nagyon fáj. Lehet a székelyre, a magyarra sokmindent rámondani, még többet ráfogni, de azt, hogy vállalását nem teljesíti, még ellenségei sem állítják. Magyar ember szava kontraktus – ezt a szólást egyetlen más nemzet sem alkalmazza magára.
Veszítenivalónk nem volt. Ha címet nem is, de annál többet nyertünk. Megmutattuk, merünk nagyok lenni, le tudjuk győzni a kishitűséget, összefogásból – bár még csak kultúra terén – követhető és követendő példát mutattunk, sőt: mércét állítottunk. A pályázatnak köszönhetően Székelyföld végre magára talált. Ha csak ennyi, már ez is megérte.
Váry O. Péter
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Berde Mózsa visszatér
Egy talán méltatlanul háttérbe szorult történelmi személyiség ünnepét tartják vasárnap Sepsiszentgyörgyön és Szentivánlaborfalván. A szinte napra pontosan kétszáz éve született Berde Mózsa forradalmi kormánybiztos és mecénás ünnepi megidézése azonban több megemlékezésnél.
Szárba szökkent ugyanis a lapunkban egy évvel ezelőtt felvetett gondolat, miszerint kapjon egész alakos szobrot Sepsiszentgyörgyön a háromszéki önvédelmi harc egyik legnagyobb személyisége, így vasárnap azt is megtudhatjuk, hogy a meghirdetett szoborpályázat folyományaként melyik pályamunka valósul majd meg.
Az unitárius egyházak által szervezett ünnepség délelőtt kezdődik a 11 órás istentisztelettel, Bálint Benczédi Ferenc püspök szószéki szolgálatával, délután négy órától pedig Berde Mózsa szülőfalujában tartanak ünnepséget. (fer-)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hírsaláta
PERSONA NON GRATA? Kitiltatná Romániából egy moldovai liberális honatya azon képviselőtársát, aki csütörtökön a parlamentben tépett össze egy 1930-as Nagy-Románia-térképet, amely a mai Moldova területét is magában foglalta. Alina Zotea Klaus Johannis államfőnek írt levelében úgy véli: a szocialista Vlad Bătrîncea gesztusa súlyos sértés „a Prut mindkét partján élő románokkal szemben”, és az ilyen akciók mind az állam, mind polgárainak imázsát súlyosan károsítják.
Ezért arra kéri a román államfőt, hogy kezdeményezze Bătrîncea nemkívánatos személlyé nyilvánítását Romániában. Marius Lazurca, Románia chişinăui nagykövete ugyanakkor higgadtabban állt az ügyhöz: szerinte a térkép széttépése nem érinti Romániát, az egyszerűen a moldovai belpolitikához kapcsolódik. (Főtér)
ZÁSZLÓŐRZŐK NEM KELLENEK. Az RMDSZ elfogadhatatlannak tartja és határozottan elutasítja azt a szociáldemokrata törvénykezdeményezést, amely értelmében a polgármesterek és a megyeitanács-elnökök hivatalból elveszítenék mandátumukat, ha nem hordják a háromszínű román nemzeti díszsálat, illetve ha a jogszabályban előírt helyeken nincs kifüggesztve Románia zászlaja – mondta el Cseke Attila szerdán. Az RMDSZ Bihar megyei törvényhozója azt követően nyilatkozott, hogy a képviselőház közigazgatási szakbizottságában a szociáldemokrata törvénykezdeményezést ezen a héten megszavazták. Mint fogalmazott, nem zászlóőrző polgármesterekre és megyei tanácselnökökre van szüksége Románia lakosságának. Cseke felhívta a figyelmet arra, hogy az említett törvénykezdeményezés több szempontból is torzítja a helyi önkormányzatok autonómiáját, valamint ellentmond annak az elvnek is, amely a választott tisztségekre vonatkozik. (Maszol)
UNALOM ELLEN. Vélhetőleg unalmasnak találta képviselőtársa hozzászólását Pataki Csaba Szatmár megyei RMDSZ-es szenátor, ezért döntött úgy, hogy kereken egy órán keresztül telefonjára koncentrálva, egy játékkal „birkózzon” meg. Az épületes honatyai cselekedetet a Digi24 operatőre rögzítette, majd rákérdezett a szenátorra, aki előre tagadni akarta az egészet, majd belegabalyodott a magyarázatba. Végül elismerte, hogy játszott, de egy logikai játékot, memóriajátékot, nem háborús izét, s azt is csak az utolsó napirendi pontnál, mivel már ismerte a kolléga véleményét. „Mit kellett volna tennem, nézzem, amint beszél?” – fűzte hozzá. Végül azt is hozzátette: nem tartja elfogadhatónak, amit tett, és többé nem fordul elő. Jaj, és hogy eddig ilyen nem fordult elő vele.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet lefejezése (4.) (Ötvenhat Erdélyben Bibó László golgotajárása)
Bibó László Apácán született 1939. február 26-án. Vesszőfutása azt bizonyítja: már elsőéves teológusként a Securitate célkeresztjébe került.
Mindössze tizenhét éves volt (1956-ban a X. gimnáziumi osztály elvégzése után érettségizhettek – T. Z.), amikor a Securitate kifogta a Kolozsvárról 1956. november 13-án a „Sztálin tartományban élő Bibó Mátyásnak, Apáca község, Nagy utca 319. szám alá” küldött levelét.
„Magyarországon folytatódnak a harcok. Közel 100 ezer halottról van eddig tudomásunk. Nálunk még nem történik semmi. Az itteni román lakosság minduntalan ellentmond a magyaroknak. A Victor Babeş Egyetem fölfegyverkezett, de ez még egyelőre nem jelent semmit.” – áll a levélben.
Bibó László ellen azonnal megfigyelési dossziét nyitottak. A teológusok követésére „szakosodott” Ioan Onac hadnagy intézkedési tervet dolgozott ki: „Azonnal ellenőrizni a fegyverekkel kapcsolatos állításokat! Az ügynököt oda kell irányítani, hogy tisztázza: honnan tudja az illető (Bibó László – T. Z.), hogy a Victor Babeş Egyetemen fegyverkeznek?”
Bibó László és Veress Károly evangélikus teológusok elleni nyomozásról a belügyminisztérium Kolozs tartományi igazgatóságának egyik, 1958. február 18-án keltezett dokumentuma tájékoztat: „A rendelkezésünkre álló adatokból kitűnik: fent nevezettek aktív szerepet vállaltak az 1956 novemberében Mózes Árpád által kezdeményezett ellenséges tevékenységben, amit a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet hallgatói folytattak. Ugyanakkor az adatokból az is kitűnik: fent nevezetteknek tudomásuk volt egy Sztálin tartományi ellenforradalmi szervezetről, amelynek szálai a feltételezések szerint Kolozsváron is megtalálhatóak, és amelynek ők is tagjai.” A követési dosszié az időközben már felgöngyölített, Brassó központú Erdélyi Magyar Ifjak Szervezete – EMISZ – és a kolozsvári evangélikus teológusok kapcsolatát, illetve tagságát igyekezett kideríteni: „Kik a tagjai ennek a szervezetnek, a megnevezettek milyen szerepet játszottak és milyen tevékenységet fejtettek ki ebben a szervezetben? Létezik-e ehhez hasonló szervezet Kolozs tartományban, ha igen, kik rakták le az alapjait, és kik a tagjai?”
Végül Bibó Lászlót és Veress Károlyt valójában nem a brassói EMISZ tagjaként, hanem evangélikus hallgatóként ítélték el. Az „összekeverés” hátterében egy 1958. március 10-ei, „Pavel ügynöktől” származó, a brassói állami magyar gimnázium sorsát megpecsételő jelentés állt: „1955 és 1956 között a sztálinvárosi (brassói) 4. számú középiskola tanulóit néhány tanár, különösen a nagy népszerűségnek örvendő Szikszai (Szikszay – T. Z.) Jenő magyar szakos tanár, nacionalista, transzilvanista szellemben nevelte. Szikszai (…) nacionalista szellemben mutatta be a Rákóczi által vezetett kurucok függetlenségi harcát. Az 1955–56-os tanévben kihagyta a tananyagból a szovjet és az 1919-es (magyar) proletárdiktatúra emigráns költőit, helyettük olyan dekadens költőkről adott elő, mint Tóth Árpád, Kafka Margit és Illyés Gyula. (…) A Magyar Népköztársaságban 1956 őszén történt események után Szikszai találkozott a forrással, és azt állította, hogy a hajdani „moszkovita” disszidens írók, mint Háy Gyula és Aczél Tamás képviselik az igazságot. Azt állította, hogy a Bolyai Tudományegyetem tanárai közül csak Szabó (T.) Attila képvisel értéket, a többi a nullával egyenlő. Szikszai nacionalista szellemű nevelésének képviselői a következők: Sándor Balázs (unitárius teológusként az EMISZ-perben huszonöt év kényszermunkára ítélték), Gál Tibor (az EMISZ-szel való kapcsolata miatt nyolc év fegyházbüntetés), Fikker Ferenc református teológushallgató (tizenöt év börtönbüntetés), Bibó László teológushallgató.
Visszatérve Bibó Lászlóra, a III. éves evangélikus teológust Kolozsváron 1958. október 29-én tartóztatták le. A korábban tiltott határátlépésért három év és négy hónap börtönbüntetésre ítélt zárkaügynök november 10-én már részletes jelentésben számolt be Bibó László 1956. októberi-novemberi tevékenységéről: „A magyar egyetemi hallgatók nagy érdeklődéssel és rokonszenvvel követik a magyarországi eseményeket, míg a tanárok egészen más magatartásról tesznek tanúbizonyságot, elfogadják az események »hivatalos« értelmezését”. (…) Azt beszélték a teológusok körében, hogy a Victor Babeş Tudományegyetem hallgatói fölfegyverkeztek, és arra kérték a magyar diákokat: vegyenek részt velük egy közös, a magyarországi egyetemisták harcával rokonszenvező utcai tüntetésen. Ez a felhívás azonban csak provokáció lett volna, ugyanis a valódi terv szerint a magyar hallgatók haladtak volna elöl, és amikor elérkeztek volna a Monostor negyedbe, a helyi (román) lakosok elölről, míg a román diákok hátulról támadtak volna. (…) Bibó néhány általa írt vers, például A magyar jellem című tartalmáról is beszélt. A(z elesett magyar forradalmárokért viselt) „gyászszalaggal kapcsolatosan Bibó azt állítja, hogy a magyarországi események során minden evangélikus teológus viselte, és hogy a református teológusoktól kapták. Azt, hogy ki osztogatta a szalagokat, nem tudja. Ő már szeptembertől kezdve kabátja hajtókáján fekete szalagot viselt, ugyanis meghalt a nagyapja. Ha nem jött volna közbe ez a személyes jellegű gyász, akkor is fekete szalagot viselt volna, ahogy a többiek a magyarországi események iránti együttérzés jeleként.” Mózes Árpád és társai perében Bibó Lászlót annak a beismerésére akarták rávenni: a Protestáns Teológiai Intézet diákjai „Erdély elrablásán, Magyarországhoz való csatolásán” ügyködtek. Az Erdély-diverzió, az Erdély elrablásának veszélyével való riogatás propagandája máig változatlanul hatásos: a magyar kártya kijátszásával akár ötpercenként félre lehet vezetni a románság jelentős részét! Mindmáig nem talált értő közönségre a románok kollektív emlékezetében Grigore Gafencu, Románia 1938 és 1940 közötti külügyminiszterének, Románia 1940 júniusa és 1941. június 21-e közötti moszkvai nagykövetének, a New York-i Szabad Románok Ligája alapító elnökének a magyar forradalom napjaiban megfogalmazott vallomása: „A budapesti fegyveres felkelés sokkal inkább, mint a lengyelországi események, megmutatta azt, hogy lehetetlenség békés megegyezés a megszállt országok és a szovjet megszállók között. (…) Ennek a harcnak a tétje pedig nem csupán a mi országunk sorsa, hanem Európáé, az egész szabad világé.”
Bibó Lászlót „a fennálló társadalmi rend elleni szervezkedés” vádjával állították hadbíróság elé: kilenc év börtönbüntetésre ítélték. Előbb a Securitate kolozsvári börtönében, majd Szamosújváron raboskodott. 1959. október 1-jén a Brăilai Nagyszigetre vitték, ahol a stoeneşti-i, salciai, grădinai megsemmisítő munkatáborokban dolgozott. Innen szabadult 1963. január 29-én. Gödri-Oláh János mellett ő a másik evangélikus teológushallgató, akinek nem engedték tanulmányai folytatását. Előbb az apácai erdőgazdálkodási hivatalnál, majd a Kovászna Megyei Legelőgazdálkodási Hivatalnál, a bodoki mezőgazdasági gépesítési állomáson dolgozott. A Kovászna Megyei Pénzügyi Igazgatóság tisztviselőjeként vonult nyugdíjba. Sepsiszentgyörgyön élt, néhány évvel ezelőtt itt hunyt el.
TÓFALVI ZOLTÁN
(folytatjuk)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nem kellenek a bevándorlók (Közvéleménykutatás)
Románia lakosságának több mint 80 százaléka ellenzi közel-keleti és afrikai migránsok romániai letelepedését, az elutasítók aránya jelentősen nőtt szeptember óta. Az INSCOP intézet felméréséből továbbá az is kiderül, hogy a kvótarendszert elutasítók száma is gyarapodott, illetve csökkent azok száma, akik szerint a háborús állapotok késztetik vándorlásra ezeket az embereket.
Az Adevărul megrendelésére kevéssel több mint ezer alanyos reprezentatív mintán készült felmérést november 26. és december 2. között végezte az intézet. Az eredmények minden tekintetben negatív tendenciát mutatnak a szeptemberi hasonló felméréshez képest. Eszerint a válaszadók 75,6 százaléka gondolja, hogy a párizsi merényletek után Európának nem kellene további menekülteket befogadnia a Közel-keletről, és mindössze 16 százalék, hogy ezt a folyamatot nem kell leállítani. Szeptemberben az elutasítók aránya közel tíz százalékkal volt alacsonyabb. Ami a migráció okait illeti, több mint hat százalékkal csökkent azok száma (szintén szeptemberhez képest), akik úgy gondolják, a háború az, tíz százalékkal nőtt viszont azok száma, akik szerint a bevándorlóknak Európa destabilizációja a céljuk, kicsit kevesebben gondolják, hogy a szegénység elől menekülnek. A leglátványosabb változás ugyanakkor a kvótarendszer, illetve a menekülteknek Romániába való befogadása tekintetében figyelhető meg. A megkérdezettek közel 76 százaléka (a szeptemberi 56-tal szemben) véli úgy, hogy az országnak nem kellene fogadnia a uniós szintű elosztás nyomán érkezőket, illetve 80 százalékuk úgy gondolja, a menekülteknek nincs mit keresniük az országban. Szeptemberben utóbbi kérdésben csak 57 százalék volt az elutasítók aránya. Ezek után talán nem meglepő, hogy 82 százaléka a megkérdezetteknek azzal sem ért egyet, hogy a migránsok azon a településen telepedjenek meg, ahol ők laknak.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Silviu Brucan almacsutkák alatt
Beszélgetés Nick Thorpe angol újságíróval, a BBC közép-európai tudósítójával A nyugati újságírók felelőssége is, hogy ma Kelet-Közép-Európa – és benne a magyar kisebbség – helyzete alig téma Nyugat-Európában. Így tartja Nick Thorpe, aki a BBC közép-európai tudósítójaként 1986 óta követi figyelemmel a volt kommunista térség átalakulását.
– Milyen véletlen folytán fedezte fel ezt a régiót?
– Úgynevezett politikai turistaként jártam először, még 1983-ban Magyarországon. Az akkoriban egyre aktívabb Dialógus békecsoportot próbáltam megkeresni Budapesten, amelynek atomellenessége az amerikaikat és a szovjet atomfegyverkezést egyaránt célozta. Bátor cselekedet volt, hiszen nekünk Nyugat-Európában könnyű volt tüntetni mindenféle környezetvédelmi ügyekben, de Magyarországon ez akkor még roppant veszélyes dolognak számított. Nevek és címek nélkül érkeztem, az angol partnerek ugyanis nem akartak nehézségeket okozni a csoport magyar tagjainak, ezért aztán semmiféle elérhetőséget nem adtak ki. Az érkezésemet követő első napon a barátnőmmel egy budai borozóban ültünk, amikor bejött egy férfi egy gyerekkel, kabátján a Dialógus jelvényével, körülnézett és kiment. Erdély Dániel volt és a fia, Mátyás, ma neves operatőr, fotós. Persze, ez csak azt követően derült ki, hogy utánuk mentem, leültünk, összebarátkoztunk.
– Ezért választotta Budapestet első újságírói állomáshelyének?
– Részben. Akkoriban sokat utaztam mindenfelé, 1984–85-ben angoltanárként dolgoztam Finnországban, s amikor ’85 márciusában a finn nemzeti eposz, a Kalevala összeállításának 150. évfordulóját és a szerzőt, Elias Lönnrotot ünnepelték, arra gondoltam, milyen érdekes lenne Lönnrot sínyomain átmenni a szovjet oldalra. A szovjet-karéliai Petrozavodszkból aztán Szentpétervárra – akkor még Leningrádba – készültem átvonatozni, az éjszakai indulás előtt pedig még színházba akartam menni. Az előadás azonban elmaradt, mert aznap halt meg Konsztantyin Csernyenko szovjet pártfőtitkár. A hálókocsifülkében egy fiatal párral utaztam együtt, s mivel a folyamatosan játszott gyászzene nem engedett aludni, beszélgettünk, barátkoztunk. Tőlük hallottam először, hogy egy ismeretlen fiatal politikus, bizonyos Mihail Gorbacsov lesz az utód, és minden megváltozik a Szovjetunióban. Azon az éjszakán döntöttem el, hogy újságírásba kezdek. A Szovjetunióhoz nem volt kedvem, Budapesten viszont már voltak barátaim.
– A BBC azonnal vevő volt a cikkeire?
– Azért ez sem volt ennyire egyenes vonalú. Elmentem a BBC-hez, bejelentettem, hogy 1986 februárjától Magyarországra megyek, s ha igénylik, szabadúszóként küldhetek cikkeket. Párhuzamosan a The Economist, a The Guardian, a The Financial Times is jelezte, hogy érdekli a dolog. Szerencsémre senki sem volt kíváncsi a szakmai előéletemre, mert nem lett volna, mit bemutatnom. Igyekeztem azért tanulni, felvettem a BBC rádiós világszolgálatán sugárzott riportokat, majd legépeltem, hogy ismerkedhessek az anyagok szerkezetével. Közben pedig tanultam a magyar nyelvet, igyekeztem felfedezni az országot. Az első nagy sztorim 1986. március 15-tel kapcsolatos, amikor háromezer ember vonult az utcára, s mivel a hatóságok nem tudták kezelni a váratlan tömeget, meglehetősen nagy botrány lett belőle. A BBC és a The Financial Times hozta le az ott készült anyagomat. – Mit gondolt akkoriban, még meddig marad fenn a kommunista tábor?
– Roppant izgalmas időszak volt, egy újságíró számára pedig maga a paradicsom. Minden exkluzív volt, amit írtam, hiszen sokáig az egyetlen nyugati tudósító voltam Magyarországon. 1989 tavaszán úgy tartottam, hogy talán öt év alatt mehetnek végbe lényegi változások, bár a kommunista blokk országaiban, Csehszlovákiában, Kelet-Németországban utazgatva érződött, hirtelen mennyire felgyorsulnak az események. Hogy mennyire rosszul ítéltem meg a helyzetet, igazolja az is, hogy 1988 nyarán hazamentem Angliába pihenni egy kicsit. Fárasztó két év volt mögöttem, arra gondoltam, lazítás közben könyvet írok a változásokról – amelyek bekövetkeztéig, mint mondtam, akkor még öt évet adtam. Ezért aztán nem voltam jelen Nagy Imre újratemetésén, de augusztus már újra Budapesten talált.
– Románia „munkaköri kötelességként” került az érdeklődése fókuszába?
– Korántsem, először egy kis Polski Fiat utasaként, magánemberként jöttem Romániába 1986-ban, kis falvakat látogattunk magyar barátaimmal, akkor szerettem bele Erdélybe. Egy évvel később húsvét tájékán már újságíróként, egy jászvásári diáktüntetés hírére indultunk újra Romániába egy rádiós kollégával az Amerika Hangjától, két hét alatt bejártuk Moldvát, Bukarestet, Erdélyt, mindig egy vagy több autó „kíséretében”. Fél év múlva, ’87 novemberében egy amerikai kollégával utaztam Bukarestbe. Szerencsénk volt: már megvolt a vízumunk, amikor érkezett a hír a brassói teherautógyári tüntetésekről. A hatóságoknak bejelentett terveink között rutininterjúk szerepeltek a nemzeti bank elnökével, a Scînteia, az Agerpres főszerkesztőjével, igazából azonban a diktatúra arculatáról akartunk riportot írni. A brit nagykövetség klubjában sörözés közben az egyik diplomata diszkréten egy névjegykártyát csúsztatott oda hozzám, s jelezte, fordítsam meg. A másik oldalon egy név – Silviu Brucan – és egy telefonszám állt. Akkor még fogalmam sem volt, ki az a Silviu Brucan, de azért felhívtam. Egy öregúr válaszolt nagyon jó angolsággal, elmondtam, hogy a BBC és a The Independent részéről keresem, kollégám a UPI hírügynökségtől van, mire ő megadta a lakcímét.
– Kivel-mivel találkoztak Brucan lakásában?
– Elsősorban John Kennedyvel és Gerald Forddal készített közös képekkel. Brucan rögtön rákérdezett: tudják, ki vagyok én? Mire mi bevallottuk, hogy nem. Számítottam rá, készültem, folytatta Brucan, itt van két papír, először ezeket olvassák el. Az egyiken egy jelentős karriert maga mögött tudó nagy kommunista életrajzát olvashattuk. A másik iratban teljes támogatásáról biztosította a brassói munkásságot, s figyelmeztette Ceaușescut, hogy ha nem következnek be lényegi változások, a Román Kommunista Párt lengyelországi társa sorsára juthat. Nagyon féltette a pártot.
– Brassóban milyen állapotok fogadták önöket?
– Elsősorban egy teljesen újrafestett, újraüvegezett pártközpont. Mivel egészen szorosan követtek bennünket, azt találtuk ki, hogy térképpel a kezünkben sétálunk a Fekete-templom körül, s fiatalokat állítunk meg útbaigazításért, akikről feltételeztük, hogy beszélnek angolul vagy németül. A többség menekült előlünk, de azért akadtak olyanok is, akik – miközben mondták, hogy egyenesen, majd balra – beleszőtték azt is, hogy tízezer ember tüntetett, legalább egy meghalt, a viszontlátásra. Találtunk viszont egy olyan férfit is, aki megkérdezte, hol lakunk, és találkát adott nekünk este nyolcra a szállodánk előtti buszmegállóban. Valóban ott találtuk, de nem szólítottuk meg, csak utolsó pillanatban felszálltunk a buszra, és követtük a lakására, ahol aztán hajnali kettőig beszélgettünk. A férfi jól beszélt angolul, és a tüntetésen is jelen volt.
– Megúszták? Nagyon megjárhatták volna...
– Már akkor tisztában voltunk, mekkora szerencsénk van. Az esti vonattal készültem visszaindulni Budapestre, s bár az indulásig próbáltam még másokkal is kapcsolatba lépni, a szekusok már éberebbek voltak. De a sztori megvolt, plusz a Brucan-beszélgetés, már csak egy feladat várt ránk: kijutni Romániából. Mivel tartottam tőle, hogy keresik majd nálam azt a papírt, előbb úgy gondolkodtam, hogy megtanulom a tartalmát, majd megsemmisítem az iratot, de aztán meggondoltam magam. A vonat nagyon zsúfolt volt, 36 órás állandó készültségi állapot után mélyen elaludtam. Egyszer arra ébredtem, hogy valami csöpög a fejemre. Megtapogattam, vér volt. Egy újságpapírba tekert csomag csöpögött, kérdeztem több embertől, kié, de senki nem tudott róla. Gyorsan leszedtem, átvittem a szomszéd fülkébe, bevágtam az ülés alá. Az újabb ájult alvásomból már a határon ébredtem, s még mindig ott volt a zsebemben Brucan írása. Szerettem volna megmenteni, bementem hát a vécébe, megpróbáltam a tükör mögé rejteni, amikor valaki berúgta az ajtót, majd elnézést kérve elment. Mivel nem tudtam, látta-e a még csak félig elrejtett papírt, visszamentem a fülkébe, bedugtam a kukába néhány almacsutka alá. Abban a pillanatban berontottak a szekusok, és keresni kezdték a papírt a zsebeimben, majd elvitték a csomagjaimat. Egy óra múlva visszajöttek, csak a jegyzetfüzetemet tartották meg, amelyben azonban minden saját titkos kódom szerint szerepelt, telefonszámok nélkül. De semmi sem számított már: szabad voltam.
– Gondolom, egy ideig nem nagyon volt kedve Romániához.
– Dehogynem: 1988-ban interjút kértem Ceaușescutól. Behívtak a budapesti román nagykövetségre, egy Gheorghe Albuț nevű konzul fogadott, aki kávé és cujka mellett értésemre adta: Ceaușescu elvtársnak nem szokása börtönben interjút adni. Márpedig ha beteszem a lábam Romániába, rögtön letartóztatnak. – Hol érték a ’89-es események?
– Egy angliai kisvárosban. Előzőleg forradalomról forradalomra utaztam Európában, a temesvári események híre Berlinben ért utol. December 18-án Londonban a BBC egyik adásában már megkockáztattam, hogy Ceaușescu nem éri meg a karácsonyt, amit nagyon nem akartak elhinni nekem. Aztán a barátnőm, Andrea december 25-én hívott, hogy Ceaușescunak vége. Másnap vissza is repültem Budapestre, 27-én pedig indultam Temesvárra.
– Mennyiben változtatta meg az életét, a munkáját a kommunista tábor megszűnése?
– Azóta minden más. Ennek ellenére csodálkoztam, hogy a nyugati kollégák többsége már 1990 tavaszán kezdett körülnézni, hol ígérkezik a következő forradalom. Én maradtam, immár arra kíváncsian, hogy mi lesz a továbbiakban ezekben az országokban. Idealista voltam: arra számítottam, hogy a német egyesítés mintájára valamiféle európai egyesítés következik. Nem gondoltam volna például, hogy Magyarországnak 2004-ig, Romániának 2007-ig kell várnia a csatlakozásra.
– Milyen mértékben figyel ma a nyugati közvélemény a kisebbségi kérdésekre, a romániai magyarságra? – Ma ez csak nagyon kis mértékben téma Nyugaton. Cinikusan hangzik, de így igaz: míg nincs botrány körülötte, addig nem az. Összességében Magyarország, de Románia is csak mérsékelten érdekes 1990 óta. Pedig sikersztori is lehetne, hogy a románok és a magyarok nem harcolnak egymással, hogy lehet magyarul tanulni. Talán nekünk, nyugati tudósítóknak is többet kellett volna tennünk ennek érdekében. A baszk, a katalán, a koszovói példa tematizálása segíthetne az ügyön. A skót függetlenségi népszavazás viszont nem, mivel egészen más ott a történelmi háttér, sokkal több idő állt rendelkezésre a sebek begyógyulására. Amit viszont kijelenthetek: ha Skóciában élő angol lennék, a skót függetlenségre szavaznék, hiszen Anglia és mi, angolok nem leszünk kevesebbek ettől.
CSINTA SAMU
Nick Thorpe
az angliai Kent megyében fekvő Upnor településen született 1960-ban. Egyetemi tanulmányait Reading egyetemén végezte modern nyelvek szakon. Posztgraduális tanulmányokat folytatott a szenegáli Dakar, valamint a németországi Freiburg im Breisgau egyetemén. 1983-ban érkezett Magyarországra egy béketüntetésre, aztán ott telepedett le, magyar feleségével és öt fiával azóta is Budapesten él. 1986-ban lett a BBC budapesti állandó tudósítója, munkaterülete 1996-ban kibővült más kelet-közép-európai országokkal, így Romániával és Bulgáriával is. 2009-ben könyvet jelentetett meg a kelet-közép-európai rendszerváltozásokról Befejezetlen forradalom címmel. A Duna című kötete, amelyben a Fekete-tengertől a Fekete-erdőig járja végig a folyót, 2015 októberében jelent meg. Dokumentumfilmeket is készített a Duna Televízió és az MTV számára.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A Vers elől megszökni nem lehet
A Sepsiszentgyörgyön született, ma Dabas városa megbecsült polgáraként második otthonra lelt Kapui Ágota kora ifjúságában szerelembe esett a Verssel, legbensőbb titkaink rejtegetőjével és világgá kürtölőjével, s e béklyót hiába kísérelte lerázni, nem engedett.
Lírát bővebben termő kolozsvári egyetemi évei alatt már felfigyelhettünk erős, közéleti húrokat is pendítő, „kolompok, idegen parancsok, katonák” közt fölcsendülő, „kullancs-rögeszmékkel” szembeszegülő vérbő hangjára, korán megmutatkozó formaérzékére. Antológianyitó verse még megjelenhetett nemzedéke bemutatkozó kötetében (Ötödik évszak), s jó néhány verse egy-két, lázongóbb tartalmat is befogadó korabeli lapban (Ifjúmunkás, Korunk), s miközben képessége támadt a világ „tövises szépségének” megmutatására, korán föl kellett ismernie, hogy „hiába voltunk sirály-röptűek, vadászó képességgel megáldott időlovasok”, az ő gyöngyei is disznók elé peregnek. A Forrás-sorozatban megjelenésre váró első kötetén hosszú évekig bóbiskol a láthatatlan cenzor, munkahelykeresésben peremre szorítják, „múltja” miatt elvtársak dorgálják, még a helyi lap ipari rovatához sem engedik betűközelbe. Így hát a nagyívű Eretnek zsoltárban maga is a Fennvalón kénytelen számonkérni: „miért simogattad el bennünk, / szelíd tigriseidben a felszökő indulatot, / miért ostoroztad bennünk / a morduló haragot, / te mesteri állatszelídítő, / miért küldted közénk a prófétákat, / hogy a demagógia mételyét terjesszék közöttünk, / hogy nyugtalanná tegyék nyájadat / álszent tanításaikkal, / első feljelentői az emberi nemnek, / vaskos jutalom jegyében üdvösséggel kufárkodók!...” S bár élni szeretne az indulás talentumával, „szavakat állítva csatarendbe, / egymásért mindet, sosem egymás ellen, / hogy őrizzenek talpig készületben, / mint rendíthetetlen ólomkatonák”, de a felelősséggel ejtett szó megnehezül számára, vagy épp „lefejtik szájáról, mint a kagylót”, s az oly nagyon áhított, fürkészett és vágyott szabadságról is kiderül, hogy csupán „a magány felismerése”. Rezignáltan veszi tudomásul:
Nem teremnek nekem már a szavak
Sem igent sem nemet
Sem állítást sem tagadást
Sem engedelmet sem engedetlenséget
A hallgatás szélfenyői őriznek mozdulatlanul
bejárhatatlan csenderdőm közepén
A gyermekkort hívná segítségül, s betört fejű babák vézna hangocskáját véli felsírni, amikor az anya csillagokat kever a tejbe, az anyatej varázsa is tovaillan, s „mint óriás tűpárna, olyan a föld”. Bartókhoz fordulna támaszért, mert „Isten fekete báránya tilosban ténfereg, / érte térdepel a Szó a fogak márvány lépcsőin”, gyertyaként gyullad meg ajkakon a dallam, s a fájdalom hangján kérdezi: „láttad-e már elgyötört emberi alakban a zenét?” Mert:
élni csak ott lehet
ahl élni hagyják ajkunkon az
éneket. Hangja egyszerűsödik, balladásodik, Fakaslaka című kis dala nemzedékeken átnyúló relikviák közé kívánkozna, a Tamási-emlékházba: „merre mentél mese-ábel / csillagos a nyikó völgye / csobogása hívó-tiszta / szép domokos anna könnye // kopjafa nyúlik az égig / ahol egykor bölcső rengett / gyere haza mese-ábel / bagoly vigyázza a csendet”.
E bagoly őrizte csendben viszont nagy vajúdások közepette megrendítő versekben születik meg a szülőföld elhagyásának keserű gondolata, s miközben birokra kél a maradás és önfeladás két nagy emberi reflexe, a szó előbb könyörgőre görbed: „...odvai a csendnek, el ne rejtsetek, / arctalan nappalok szürke egyenruhájába / be ne öltöztessetek” (Vers a megmaradásért), hisz az indoklás is rég megszületett, miszerint: „Sosem élhetsz szavak nélkül, / sosem hallgathatsz el végül, / sosem maradsz magad nélkül, / kifosztottan, vereségül” (Soha).
Az élet azonban kegyetlen koreográfus, nem bíbelődik költők óhajaival-sóhajaival, így hát a 89-es nagy romániai felfordulás előtt egy esztendővel Kapui Ágota is egy szál bőrönddel, kisgyerekével és férjével, több erdélyi magyar társaságában útközben találja magát az anyaország felé, ahol igazán nem fenyegethet költőt az anyanyelv elveszítésének veszélye, hisz épp identitásvesztés elől menekül. Furcsa membrán a poétalélek mégis, ha egy közösség amolyan szívmegnagyobbodásaként (jé, de hosszú szó!) éli élményeit, s váljék dicséretére Kapui Ágotának, hogy bárhová merült alá vagy hágott magaslatra léte folyamán, onnan költőként mindég jelentést hozott, még ha magától a poétai fényűzéstől menekülőben, kínjaival látszólag és folytonosan leszámolóban is volt. E könyv verseinek java része is, született bár lét-helyszín- vagy honváltás előtt, avagy után, ennek az életérzésnek manapság már szokatlanul érzelemgazdag kitárulkozásával, mondhatni viviszekciójával szolgál. Íme a földet érés hosszúra nyúlt pillanatai: „Először csak dadogni kezdtél / Nyelved feltörték a szavak / Aztán lassan nem jutott eszedbe a szülőföld / a haza / az anyanyelv…/ Majd suttogni kezdtél / torkodra szorított kézzel / És mutatni akartál valamit / amit nem lehet felfogni ésszel / Aztán csak legyintettél, némán / Nem éreztél már haragot / Feküdtél idegen földön // Mint aki mindent feladott.” Persze, tudom én, hogy nem méltányos dolog idézetek csipegetésével érzékeltetni egy életérzés fejlődésrajzát, hiszen Kapui Ágota nemcsak impresszió-gyűjtögető, de versépítő költő is, darabjainak nemcsak szerkezete, de íve, lendülete is van, néha tördeléstechnikával is jelezve. És persze hogy nem arról szólnának a fenti sorok, hogy utasunk rossz helyre érkezett volna. Élete csak – választóvonalhoz. Egészében másolom ide kedvencemet, melyet antológiadarabnak is vélek:
A másik oldal
Tükör a múltad, kristály, velencei, Nem fed fel ráncot, sem apró foltokat Tükör a múlt, üveg, bűnöket ragyogtató, Tisztára lehelt, áttörölt, makulátlan, Mint maga az ifjúság, a kedves, a sima homlokú. Tükör a múltad, fényes, mint a hajnalok,
Kristálytavában látod önmagad, Ott ülsz középen, pőrén, fiatalon, Arcodon mulandó mosollyal, S halandó léted bársony köpenyét Magadra húzod lassan, tétován. Macskaléptekkel elindulsz felém. Én itt ülök a tükör mögött. Az élet másik oldalán.
Igen sok oldala van a mi közösségként megélt magyar életünknek. Idén, nyár elején valakinek eszébe jutott Kapui Ágota szülőföldjén, hogy hiányzik közülünk valaki. És verskérő levél kereste meg születésnapra emlékező interjúkérdések kíséretében. És Ágota készséggel válaszolta, nincs őbenne semmi tüske, de verset már régóta nem ír, kötetet sem szándékszik összeállítani az eddigiekből. De azért mégis mellékelt néhányat a hazanézőben születettek közül. Csak egyből emelnék ki részletet ide:
Variációk határokra Szétszaggatott ország fájdalma lüktet szívem helyén – tenyérnyi kis haza És elfordítom halkan a fejem ha magyart üldöz csahos indulattal új prófétáknak kétarcú hada Ha anyanyelvem keresztre feszítik És használatát törvény tiltja meg A vasszög ízét ott érzem a számban – Keserűségem szégyen pirulában – Könnyel kevert rút szavakat Meglelem egyszer tán nyugalmam Ahogy hazát is újat kaptam én, Bár oly boldogan bukdácsolnék újra régi utcácskák tört macskakövén. Hazát mely a nevemen szólít De nem érti ha mondom a nevem Anyám nyelvén gagyog az értelemről De nem szól hozzám anyanyelvemen És íme a versek, melyek könyvvé szerveződtek megkeresni költőjüket, aki hűtlenül el akarta hagyni őket. FARKAS ÁRPÁD A könyv megvásárolható hétfőtől a Tortoma könyvesboltban
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Földhöz tapadt Ég (Iancu Laura)
Szép, meghitt idő az ádvent kora. Olyan, mint egy nyitott ajtó, melyen nemsokára beérkezik a várt személy – különben kihűl a szoba, s olyan, mint a mécses, amely nem alszik ki, mert a feléje tartónak el kell érkeznie a világosságig. Várunk Valakire, Valaki mindig vár ránk.
S bár „oldalbordája” vagyunk valakinek, önmagunkban mégsem vagyunk elegek. Életünk a várakozások nagycsütörtöke, s tán nem is a megérkezés a végállomás, hanem az újabb várakozás. De vajon van-e öröm az érkezésben, ha nem vágytunk rá? Mutatja-e az irányt a Csillag, ha nem feléje tartunk? Megszenteli-e a jászol történelmünket, ha nem lépünk be az istállóba? Meg kell aláznunk magunkat, be kell lépnünk a barlangba… azaz le kell mondanunk a gőgről, a hamis önbizalomról, le kell ereszkednünk a szív hangjáig, le kell ereszkednünk karácsonyig, hogy a Keresztig juthassunk, hisz hittel vagy magányosan: ez a sorsunk. Krisztus folyton úton van, örökké jön, minden pillanatunk ádvent, mert Krisztus a várakozásban él. És otthon talál-e minket az érkező? Az ünnep az a megszentelt idő, mely alatt a profán és a transzcendens terek átjárhatóvá válnak, így került az Ég a Földhöz egész közel, érintkezésig közel, átadta nekünk a Világosságot, s örök érvényű lett ezáltal a visszaút, a felemelkedés. Magasztosabbat, emberfelettibbet az istenélménynél a halandó nem talál. Letanyázik itt minden elme, minden vándor, ha egyszer megérkezik. Minél inkább tiltották a szót, annál makacsabbul erősödött az ellenállás. Így maradtunk meg mi, moldvaiak s így maradhatott meg kereszténységében a magyarországi. Belőlünk az e világi hovatartozást, testvéreinktől a túlvilági hovatartozást kívánták megvonni. Apránként, majd egyre véresebben. Különös történet az aprószenteké. Amikor történelmünk felett elmélkedünk, a párhuzamokat keressük. Amikor 1889-ben elrendelték a magyar nyelv kiiktatását Moldvában, tulajdonképp az élet ellen tettek kísérletet. Hiszen mi a csecsemő, ha nem az élet jelképe? És mi a nyelv, ha nem az ember léttere, léteszköze? Azt hihette Heródes: megölte versenytársát, megölte Istent, s már nem inoghat alatta a trón. Heródes tettét gyakorolta a materializmus, kivégzéseit ismétli meg az ateizmus.
Azt hiszik, Isten lesz kevesebb ezáltal, holott Istent akarják elérni, csak bűnös módszerrel. Amikor megszelídült a vérontó düh, s a féltékenység feltöltődése megállt, egy utat hányt ki testéből a föld, mely elnyújtózkodott egész a Betlehemig. Ezt az utat nem látja bűnös szem, erre nem téved gyilkos, ezen egyedül az Isten vándorol. És minthogy kísérlet volt a nyelvgyilkosság, mert bátrak nem voltak eléggé, Isten fejezte be a történetet, s apáink nyelve így szólhat még otthon. Isten angyala, a Gondviselés gyorsabb a hadseregnél, irgalmasabb a püspökségnél, Isten másképp gondolkodik. Ha igent akar hallani a kérdező a moldvaiaktól, kérdezze bátran: van-e Istened, s ne azt: magyar-e kend? Mert ők többször találkoztak a Láthatatlannal, mint testvéreikkel. A történelem lényege a nevek állandó változása. Ezek a nevek messiások akarnak lenni, de koruk valamennyiszer megsemmisíti igényeiket. A karácsonyi történetben egy a név, s benne nem a hatalom, hanem a szeretet uralkodik. Élt nálunk, Magyarfaluban egy igen szegény asszony kilenc gyermekével. Férje éhséghalált halt, élete alkonyán már földdel táplálkozott a mezőn, csak éjjel, mert nappal érezték halott-szagát a dolgozók, az állatok. Az anya minden karácsonyon járta a falut gyermekeivel, kántáltak. A karácsony talán az ő ünnepük volt. Kegyetlenül szegények voltak! Csak magyar éneket tudtak. Míg a falu minden apraja zengte a román kolindákat, házról házra járt a „Hol vagy, István királ” imája is. Rekedt hangjukból üvöltött a tehetetlenség, a hallgató tán szégyellte is magát. A kapu alatt megbújva felfalták a fonott kalácsot, egy marék hóval lenyomták a morzsákat, s már mentek is tovább, egyre beljebb, hogy már a szívemből énekeltek.
Látogassa meg az Isten, azt kívánom, s a Látogató találja otthon.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hangokból építkezve
Kimondva vagy kimondatlanul a harmadik összművészeti fesztiválunk zenei vonulatának szellemi vezérvonala Szabados Györgyhöz kötődik. Kimondva, mert a kortárs zenei gondolkodást nem csupán magyar vonatkozásban meghatározó zeneszerző, zongoraművész, zeneíró filmben és a Grencsó Kollektíva révén zenében is közvetlenül jelen van a fesztiválon, és kimondatlanul, mert már az első nap az ő filozófiája lengte be a zenei programokat.
Hiszen sem a Borbély–Dresch Quartet koncertjén, sem a gyimesi parasztmuzsikusokat, a Timár testvéreket felvonultató Rekegőben nem esett szó a kompozíció és a szabad improvizáció harmóniáját egyedi módon megteremtő művészről, a zenei nyelv(ek) és megfogalmazások mélyén mégis ott volt az ő hitvallása a muzsikáról, a „titkok titkáról”. Az ember és a közösség szellemi tevékenységéről, ami maga a sajátos őserejű szellem, maga a géniusz.
A két „dudás”, a szaxofonok és furulyák egész arzenálját felvonultató két Mihály – Borbély és Dresch – és két fiatal művésztársuk – G. Szabó Hunor (dobok) és Horváth Balázs (nagybőgő) – a magától értetődő belső világokat idéző zenei anyanyelvből, népzenénk „géniuszából” táplálkozva villantotta fel azt, amire mestereik „tanították” (és itt nemcsak Szabadosra, hanem a gyimesi muzsikusokra is gondolunk). Vagyis azt, hogy egy zenei megnyilvánulás nem elsősorban kinyilatkoztatás, kulturális aktus, hanem olyan építkezés, amelyet minden előadás alkalmával érdemes „elkövetni”. Kategorikusabban fogalmazva: el kell követni ahhoz, hogy a pontosan megkomponált szerkezeti elemek, a közöttük-velük-ellenük megjelenő improvizáció túllépjen a fülnek tetsző harmóniákon: szellemi létezésünk egészét érintse.
Hangokból építkező világ ez, amely – ha érző és értő lélekre talál – teremtő erővé emelkedik.
Ferencz Csaba
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bernády iskolába érkezett a jutalom
Örömszerző Csodasarok
Újabb Csodasaroknak örülhettek pénteken a marosvásárhelyi Dr. Bernády György Általános Iskola kisdiákjai.
A Miénk a város című – a magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága által Kárpát-medencei diákok számára három éve indított – játék újabb megjutalmazottja a tanintézet egyik előkészítő osztályának tanulója, Gherman Eric volt. Ugyanebből az iskolából Kelemen Sára Bernadett harmadik osztályos, a Református Kollégiumból Szabó Ágota előkészítős diák, a Római Katolikus Teológiai Líceumból Cseh Botond Kristóf első osztályos tanuló, a 14-es számú óvodából pedig Airizer Elvira könyvjutalomban részesült. Az Eric osztályát megillető Csodasarkot, illetve a könyveket a Magyarország csíkszeredai főkonzulátusát képviselő dr. Farkas Balázs konzul a Dr. Bernády György Általános Iskolában adta át. Az eseményen jelen levő diákok köszönetképpen furulya- és énekszóval, szavalatokkal teremtettek szentestei hangulatot. Az ünnepi pillanat az Ó, gyönyörű szép titokzatos éj közös éneklésével zárult. Ezt követően Ioan Borgovan iskolaigazgató mondott köszönetet a vendégnek, majd a konzul arra biztatta a gyerekeket, hogy közösen bontsák ki a karácsonyi ajándékozás hangulatát kicsit már előrevetítő csomagokat. A gyereksereget persze nem kellett kétszer kérni, örömmel vette birtokba az új csocsóasztalt, a társasjátékokat és a könyveket.
Vasárnap délelőtt a mezőpaniti Kádár Márton Általános Iskolába is megérkezik az értékes jutalom, két diák, Székely Dóra és Ignat Attila Sándor Csodasarok díjban, Barabási Koppány Zoltán könyvjutalomban részesül. Mint köztudott, a Kárpát-medencében összesen 50 Csodasarok talál gazdára, ebből 31 erdélyi tanintézetekbe kerül. Jutalomkönyvet 150 gyermek kap a városépítő játékban való eredményes részvételért.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)

Nemkívánatos személynek nyilvánítaná az RMDSZ elnökét
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megyei szervezetének elnöke, Cseh Gábor a Sándor Krisztina ügyvezető elnökkel és Tiboldi László alelnökkel tartott közös sajtótájékoztatón kijelentette, nyílt levelet szándékoznak küldeni Kelemen Hunornak, az RMDSZ elnökének, mivel egy korábbi nyilatkozatával megsértette a marosvásárhelyieket. "Marosvásárhely nem a bársonyszékek alkujának tárgya kell legyen, és ne Bukarestből vagy Kolozsvárról mondják meg a »tutit«, hogy mi a jó nekünk Marosvásárhelyen" – mondta egyebek között.
Az EMNT Maros megyei szervezete nevében, Cseh Gábor által megfogalmazott nyílt levél szerint megdöbbenéssel vették tudomásul, hogy Kelemen Hunor "Marosvásárhely magyarságát lecsónak nevezte". Cseh Gábor úgy gondolja: "a marosvásárhelyi magyarok, félretéve politikai színezetüket, vallási hovatartozásukat, össze akarnak fogni városunk megmentéséért", amit az RMDSZ vezetői "elpolitizáltak, eltaktikáztak az elmúlt évek folyamán…" A levélben felkérik Kelemen Hunort, "nyilvánosan kérjen bocsánatot Marosvásárhely magyarságától". Amennyiben nem teszi meg, aláírásgyűjtést kezdeményeznek, hogy nemkívánatos személynek nyilvánítsák Marosvásárhelyen – jelentette ki Cseh Gábor. "Nekünk ízletes a marosvásárhelyi lecsó, még akkor is, ha ezt Ön nem szereti" – jelentette ki Cseh Gábor.
(mózes)
Népújság (Marosvásárhely)