De hová tűnt a székely zászló?
Közel két hét elteltével sem válaszolt Borboly Csaba arra a kérdésünkre, hogy hová tűnt Csíkszeredában a megyeháza homlokzatáról a székely zászló.
A megyei önkormányzat elnökéhez december elsején intéztük kérdésünket, de mivel nem kaptunk visszajelzést, négy nap elteltével újabb levelet írtunk. Pontosan arra voltunk kíváncsiak, hogy miért távolították el a székely zászlót az épületről, illetve vissza fog-e kerülni a helyére.
Amint megírtuk a székely zászló eltűnését, az egyik önkormányzati képviselő is rákérdezett a megyei önkormányzat hétfői rendkívüli ülésén, ám kitérő választ kapott. Borboly Csaba a Zetelakán csütörtökön esedékes tanácsülésre ígért választ.
Több mint hat éve, 2009 novemberében döntött arról a Hargita megyei önkormányzat képviselő-testülete, hogy Hargita megye zászlója lesz a kék-arany színű lobogó. Először 2010. március 15-én vonták fel a megyeházára az új megyezászlót, amely miatt több román szervezet először az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz, majd ennek számukra kedvezőtlen döntése után a Marosvásárhelyi Ítélőtáblához fordult, kérve a zászlóra vonatkozó önkormányzati képviselő-testületi határozat megsemmisítését.
Miután 2012 szeptemberében a marosvásárhelyi táblabíróság jogerős döntéssel megsemmisítette a megyezászlóra vonatkozó határozatot, a megyei tanács elnöke jelezte, a luxemburgi székhelyű Európai Unió Bíróságához fordulnak az ügyben, a zászló pedig helyén maradt. Mostanig.
Székelyhon.ro

Beke István mellett és a SRI ellen vonultak fel Sepsiszentgyörgyön
A keddi megmozduláshoz képest kevesebben, mintegy százan gyűltek össze, és vonultak fel igazságot és Beke István, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom kézdivásárhelyi elnökének szabadlábra helyezését követelve szerda délután Sepsiszentgyörgyön.
Több, mint száz tiltakozó gyűlt össze szerda délután 16 órakor a sepsiszentgyörgyi főtéren. A jelenlevők a keddi megmozduláshoz hasonlóan vonultak végig a Gábor Áron utcán a rendőrség, a Kovászna megyei Kormányhivatal, illetve az ügyészség épületét érintve, igazságot követelve Beke Istvánnak. A háromszéki hatóságok az előző naphoz hasonlóan a törvényre hivatkozva nem engedélyezték, hogy a menetoszlop a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) székháza elé vonuljon, mert a katonai létesítmények közelében gyülekezési tilalom van érvényben. A felvonulók a „Beke Isti ártatlan”, a „Hazug román hatalom, engedjétek szabadon”, illetve a „Hazug Szekuritáté” és a „Hazug prefektus” jelszavakat skandálták.
„Amely nép képtelen saját gyermekeit megvédeni, az halálra van ítélve” – hangoztatta Bedő Zoltán, a tiltakozó megmozdulás sepsiszentgyörgyi kezdeményezője, aki minden jelenlevőt arra buzdított: ismerőseiknek szóljanak, hozzák ki az utcára őket, „hiszen igazság csak egy van, s egy ártatlan családapát tartanak fogva Bukarestben”. Bedő Zoltán hangot adott nemtetszésének is, miszerint kevesen gyűltek össze a szerdai tüntetés alkalmával. Mint fogalmazott, „az elmúlt 26 éves és a szocializmus alatti agymosás sikeres volt, mert a székely népre nem az a jellemző, hogy nem lép fel tüntetőleg egy ártatlan meghurcolt társa mellett”. A kezdeményező ezúttal is arra kérte a tüntetésen részt vevőket, hogy az eseményre nem illő szövegeket ne skandáljanak, hiszen az a kezdeményezés eredményességének rovására mehet, s nem csak a székely nép, hanem akár az előzetesben levő Beke István ellen is fordíthatják.
„Az országot továbbra is a Szekuritáté vezeti, s ők nem tortagyertyás terroristák, hanem tömeggyilkos terroristák” – állítja Gazda Zoltán, a Székely Nemzeti Tanács sepsiszéki elnöke. Hozzátette, a jelenlegi SRI célja a konfliktusgerjesztés a román és magyar közösségek között, valamint lejáratni az autonómia törekvéseket és bebizonyítani, hogy a székelyföldi önrendelkezésért való harc terrorista cselekedet. „A Szekuritáté ellen kell felemelnünk a hangunkat” – zárta gondolatait Gazda Zoltán.
Mint elhangzott a megmozdulást addig szervezik, amíg Beke Istvánt szabadlábra nem helyezik.
Bencze Melinda
Székelyhon.ro

Új könyvvel jelentkezik Demeter László
Ősi rákok nyomában járva számos ismerettel gazdagodhatunk a biológia, földrajz, geológia területéről is a Gutenberg Kiadónál megjelent kötetet lapozva. Egy természetbúvár kalandozásai a tócsák világában az alcíme Demeter László csíkszeredai biológus szerdán 17 órától a Sapientia egyetem kis aulájában bemutatandó könyvének.
„Érdekes kutatási utat jártam be az utóbbi tíz évben, gondoltam, hogy a felfedezések történetét megismertetem az érdeklődőkkel. Gyerekkoromban Csíkszereda mellett találtam egy érdekes élőlényt, amit nem sikerült beazonosítani, furcsa, látványos rákocskát. Az egyetem elvégzése után, mikor hazakerültem, újra elkezdtem intenzívebben foglalkozni a Csíki-medencével és ezek vizsgálatával is. Kicsit több tudással felvértezve sikerült azonosítani, megtalálni a nemzetközi irodalomban, külföldi kutatók segítségével, és úgy láttam, hogy ez elég izgalmas téma, főleg, mert Romániában nem foglalkozott senki ezzel a csoporttal. Úgy hívják őket, hogy levéllábú rákok vagy tócsarákok magyarul” – idézi fel a könyv megjelenésének előzményeit Demeter László.
„A kutatás elkezdése után mindjárt az első egy-két évben előkerült három új faj Romániára nézve, vagyis ezeket nem jelezték még az országból, de a tudomány számára ismertek voltak. Ezek mind látványos, érdekes fajok, és ez felbátorított, hogy folytassam a munkát. Elkezdtem módszeresen átfésülni a környéket, az élőhelyeiket, Csíkszereda környékét elsősorban, és szerre találtam meg új élőhelyeket” – magyarázza, hogyan jutott el a könyvben jelentős szerepet kapó fejezethez.
Nem akármilyen kis pocsolyára kell gondolni, amikor tócsákról ír. Az általa vizsgált élőhelyek érdekes mintázatban jelentek meg a medence különböző részein, többé-kevésbé időszakos vagy állandó természetes tavacskák. „Kezdett foglalkoztatni, hogyan alakulhattak ezek ki, milyen idősek. Végül is eljutottam egyfajta magyarázatig, ami már kicsit belenyúlik a geomorfológia, földrajz és az őstörténet, mármint a geológiai őstörténet világába, úgy értem, hogy a Csíki-medencének az utóbbi pár tízezer évébe, és kiderült, hogy az általam feltérképezett tavacskák többsége a jégkorszak végén keletkezett. Ennek a története van a könyvben.”
Demeter László a Csíki-medence után kiterjesztette vizsgálódásait a Gyergyói-medencére, majd Háromszékre, az egész Székelyföldre. Békákról is szó van a könyvben, „mert ez az egyik leglátványosabb és legkönnyebben megfigyelhető állatcsoport itt, és kapcsolódnak a tavacskákhoz is, pontosan a tavacskáknak s a rákoknak a térképezése közben gyűjtöttem adatokat róluk is” – mondja Demeter. Két fajról olvashatunk, az egyik a mocsári béka, „amelynek Románián belül itt a Székelyföldön vannak a legnagyobb populációi. Nagyon látványos, tavasszal a hímek kék színűek. A másik egy hegyvidéki faj, a gyepi béka, amely nagyon érdekes viselkedést mutat: patakokon keresztül ereszkedik le és tócsákban szaporodik, ezeknek a szokásaikról gyűjtöttem érdekes információkat, amelyek belekerültek a könyvbe”.
Izsák-Székely Judith
Székelyhon.ro

Mérlegen a 25 esztendő
Csütörtökön nagyszabású rendezvénnyel ünnepli a Szatmárnémeti RMDSZ megalapításának 25 éves évfordulóját. Ennek kapcsán Kereskényi Gábor elnök foglalta össze a szervezet elmúlt negyed évszázada során elért legfontosabb eredményeket.
December 10-én 18 órai kezdettel a Szakszervezetek Művelődési Házának nagytermében ünnepli a Szatmárnémeti RMDSZ alapításának 25. évfordulóját.
Az ünnepi rendezvényen díjazni fogják a szervezetben az elmúlt két és fél évtizedben fontos szerepet betöltő személyiségeket, felszólal majd Kelemen Hunor, az RMDSZ országos elnöke és fellép a Csík zenekar is.
A rendezvényre a belépők rekordidő alatt, két nap alatt fogytak el.
Az ünnepi pillanathoz közeledve Kereskényi Gábor parlamenti képviselő, a Szatmárnémeti RMDSZ elnöke összegezte a szervezet által elért eredményeket. Az írást változtatások nélkül tesszük közzé.
Mérlegen a 25 esztendő
Közösségünk néhány fontosabb eredménye a számok tükrében
I. Restitutio in integrum
A restitúció Románia szintjén az utóbbi időben sajnos megtorpant, sőt (látva a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium ügyét) visszarendeződési törekvések figyelhetők meg. Szatmárnémetiben a visszaszolgáltatások folyamatát 2010-re nagyjából lezárta a város: egyházi és világi javaink nagy része visszatért jogos tulajdonosához, a jogutódokhoz, illetve örökösökhöz.
A jogtalanul elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatása keretén belül történelmi magyar egyházainknak visszajuttattunk 22 központi épület-ingatlant és közel 361,5 hektár földterületet Szatmárnémeti város területén, a következő leosztásban:
- Római Katolikus Püspökség: 15 épület és 261,7258 ha földterület
- Láncos Református Egyházközség: 6 épület és 49,4670 ha földterület
- Németi Református Egyházközség: 1 épület és 21,3404 ha földterület
- Szent Miklós Magyar Görög-Katolikus Parókia: 25,1837 ha földterület.
A szatmárnémeti restitúciók mellett megemlíthetjük a szomszédos Pálfalvai Református Egyházközség által visszakapott 3 épületet és 6247 ha földterületet.
II. Utcák, terek magyar elnevezései
A 90-es évek elején érdekvédelmünk mindössze hét magyar személyiségről elnevezett utca nevét tudta megtartani (Ady Endre, Bartók Béla, Bolyai Farkas, Dsida Jenő, József Attila, Lükő Béla, Petőfi Sándor) és az 1990 és 2004 közötti időszakban csupán egy (!) új utcanevet sikerült adni (Hám János). 2004-ben a Gradina Romei mellett megjelent a Kossuth-kert felirat is városunk egyik legszebb övezetének bejáratán.
2004-től egy dinamikus tanácsosi gárda, a magyar polgármester és nem utolsó sorban az új idők szava hatására 11 magyar személyiségről neveztünk el utcát városunkban: Ács Alajos, Bethlen Gábor, Jean Calvin, Csipler Sándor, Gellért Sándor, Kaffka Margit, Károli Gáspár, Krúdy Gyula, Páskándi Géza, Ruha István, Scheffler János, Teleki Blanka. (Szándékosan soroltam ide a nagy reformátort, Jean Calvint, hisz gondolhatja a kedves Olvasó, hogy az ő személye inkább hozzánk áll közelebb, mint a többségi nemzet tanácsosaihoz.)
Az RMDSZ-frakció javaslatára 2008-tól mintegy általánossá vált az az eljárás, hogy amennyiben új utcaneveket adunk Szatmárnémetiben és ezek személynevek, akkor fele-fele arányban javasol a magyar és a román közösség neveket, amennyiben az új utcák semleges nevek, akkor pedig a felirat román és magyar nyelven is meg kell jelenjen a táblákon. Ennek eredményeképpen írhattuk ki magyarul is a Mese, Mező, Gesztenye, Cseresznyefa, Kertész, Betyár, Rigó, Termés, Bodza, Kalász, Kaptár utcák elnevezéseit magyar nyelven is.
Persze a fentebb említett enyhülés, és az új idők szava a román kollégáinknál még nem tart ott, hogy támogassanak bennünket a város történelmi utcaneveinek megnyugtató rendezésében. Bízunk azonban abban, hogy ebben a kérdéskörben is lesz pozitív elmozdulás a közeljövőben.
III. A kétnyelvűség egyéb megnyilvánulásai
A városi tanács RMDSZ frakciója következetesen zászlajára tűzte az anyanyelvhasználat kérdését. A 215/2001-es helyi közigazgatásról szóló törvény megadta a jogszabályi kereteket az anyanyelvhasználat bővítésére, kiterjesztésére. Ennek nyomán - de nagy politikai csatározások árán - kerülhetett ki Szatmárnémeti bejáratához a háromnyelvű helységnévtábla 2003-ban.
2004-től e témában is számos kézzelfogható eredmény született: a városháza alárendeltségében működő közintézményeinek megnevezése kifüggesztetett magyar nyelven is. Sok polgártársunk számára szimbolikus jelentőséggel bír, ha meglátja az Anyakönyvi Hivatal, a Lakossági Ügyfélfogadó Iroda, Lakosságnyilvántartó Igazgatóság, Helyi Rendőrség, Szociális Közszolgálat, Transurban Közlekedési Vállalat stb. táblákat az intézmények bejáratainál.
Ugyanakkor ennél is fontosabb, hogy az állampolgárok ügyes-bajos dolgaikat magyarul is a hivatalnok tudtára tudják adni, azok pedig magyarul (is) tudjanak választ adni. Ezért különösen figyeltünk arra, amikor résztvettünk a városvezetésben, hogy a Városi Tanács alárendeltségében működö minden intézményben, ahol a lakossággal közvetlen kapcsolattartás szükséges, rendelkezésre álljanak magyarul tudó tisztviselők.
Az anyakönyvi eljárások során pedig felemelő érzés, hogy a házzasságkötés „igen"-jét immár több éve anyanyelvén mondhatja ki a boldog pár.
IV. Emlékjelhagyások
1990-től lehetőség nyílt arra, hogy a szatmárnémeti magyar közösség szobrok, emléktáblák állításával elmékezzen meg nagyjairól. Ez a lehetőség sokáig csak elméleti síkon létezett ugyanis minden köztéri szoborállításhoz a városi tanács jóváhagyása szükséges. E helyen feltétlenül szót kell ejtenünk Muzsnay Árpád művelődésszervezőről, a Szatmárnémeti Kölcsey Kör elnökéről, a megyei RMDSZ egykori elnökéről, akinek munkássága nélkül biztosan szegényebb lenne városunk néhány büszttel.
Szatmárnémetiben a Kölcsey Kör, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület és a városi RMDSZ égisze alatt felavatott emléktáblák és szobrok:
- Kölcsey Ferenc szobor (1991, Lakatos Pál alkotása és ajándéka, a felállítási munkálatokat Kovács Albert vezette)
- Dsida Jenő emléktábla (1992, Kovács Albert kivitelezte)
- Szilágyi Domokos szobor (1993, Kolozsi Tibor első köztéri szobra, a talapzat és a műkő-változat kivitelezője Kovács Albert, a most látható bronz változatot a marosvásárhelyi Balogh József öntötte)
- Dsida Jenő szobor (1997, Andrási Kurta János alkotása, a talapzatot Kovács Albert készítette, a talapzatot borító márványtáblákat Benedek Piroska ajándékozta)
- Páskándi Géza büszt (1998, a Kölcsey Ferenc Főgimnáziubman található, Laborcz Mónika alkotása) - Petőfi Sándor emléktábla (1998, kivitelező Kovács Albert, a tábla Benedek Piroska ajándéka)
- Gonzeczky János emléktábla (1999, kivitelező Kovács Albert)
- Kovács Leó háromnyelvű emléktáblája (2000, kivitelező Kovács Albert, a táblák Benedek Piroska ajándéka - 8 éve eltűnt)
- Petőfi Sándor szobor (2004, Deák Árpád alkotása, a talapzat márványborítása Benedek Piroska ajándéka
- Jakabffy Elemér emléktábla (2008, a feliratot a Szatmári Friss Újság kiviteleztette, a tábla Benedek Piroska ajándéka)
- Olajos Béla emléktábla (2010, kivitelező Kovács Albert)
- Kiss Gedeon szobor (2010, Szodoray-Parádi Hajnalka alkotása. Ötletgazda: Békéssy Erzsébet)
- II. Rákóczi Ferenc mellszobra (2012, Deák Árpád alkotása, talapzat: Szlézinger Marcel)
- Mohy Sándor emléktábla (2012, kivitelező Kovács Albert)
- Az 1970-es árvíz áldozatainak emléktáblája (2015, kivitelező a Promocraft kft.)
A fentieken kívül egyházaink és civil szervezeteink is jeleskedtek az emlékjelhagyás tekintetében, mely akciókat minden esetben az RMDSZ városi szervezete, illetve önkormányzati tisztségviselői is felkaroltak. Ide sorolható a Szatmárnémeti Római Katolikus Egyházmegye által állíttatott három köztéri alkotás és a Szamos-negyedi Református Egyházközség által kezdeményezett Bethlen-szobor, valamint a Németi református templom kertjében található Doni Hősök Emlékműve:
- Hám János püspök szobra (1999, Lakatos Pál alkotása)
- Bethlen Gábor szobor (2007, Erdei István alkotása)
- Árpádházi Szent Erzsébet szobra (2008, Gergely Zoltán alkotása)
- Az új, egész alakos Hám János szobor (2015, Zagyva László alkotása)
A hagyományápoláshoz nagymértékben hozzájárultak civil szervezeteink, történelmi magyar egyházaink és intézményeink, akiknek köszönhetően emléktábla hirdeti Krúdy Gyula, Katona Mihály, Luby Margit, Bánhidi Antal és Gróf Széchenyi István nevét, emlékmű készült Pfaff Ferencről, szobor Csipler Sándorról és dombormű Ács Alajosról. Ez többek között az Ady Endre Társaság, a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata, a Széchenyi Emlékbizottság, a Romániai Magyar Pedagógusszövetség Szatmárnémeti Fiókja munkáját dícséri.
V. Közösségmegtartó és építő rendezvények
1990-től városunk magyarsága szabadon élhetett a gyülekezési szabadság jogával, megemlékezve dicső elődeinkről, történelmünk fordulópontjairól, valamint lehetőség nyílt újabb és újabb művelődési rendezvények szervezésére.
A Szatmárnémeti RMDSZ a Szent István Körrel és később a Magyar Ifjúsági Kezdeményezéssel (MIK) karöltve minden évben méltóképpen megemlékezett Március 15., Augusztus 20., Október 6. és Október 23. jelentőségéről. A Szent-Györgyi Albert Társaság megszervezte a Hajnal akar lenni népdalversenyt és a Gellért Sándor vers- és prózamondó versenyt, a Madisz a Gyereknapot, a Húsvéti és Karácsonyi ünnepvárót, táncházat és számos kirándulást, a MIK az Ifjúsági Napokat és a Partiumi Teremfoci Kupát, az RMDSZ az ingyenes jogi tanácsadást, lakossági fórumokat, a farsangi és szilveszteri bált, akad tehát rendezvény bőven, pezseg a szervezeti élet. S ebbe a pezsgésbe új életet vitt a 2012-ben megalakult Nőszervezetünk.
Engedjék meg azonban hogy két - immár hagyományossá vált - nagy rendezvényünket kiemeljm: a Partiumi Magyar Napokat 2015-ben tizennegyedik alkalommal, a Családi Hétvégét pedig tizedjére szerveztük meg. A szatmáriak ugyanis megérdemlik azt, hogy legyen két polgári jellegű rendezvény egy évben, ami csak róluk szól, nekik szól, szatmáriaknak, kicsiknek és nagyoknak egyaránt, ami az ő ünnepük. S hogy mennyire magukénak érzik a szatmáriak ezeket az ünnepeket, állon itt bizonyságul a 14. Partiumi Magyar Napok néhány statisztikai adata: 8 nap, 15 helyszín, több mint 150 program, 50.000 feletti résztvevő, 137 önkéntes szervező, 672 fellépő, több mint 3.000 gyermek-látogató, közel 150 rendfenntartó, 1.020 liter bográcsos étel, 3.360 liter sör, 8.000 feletti kattintás fotósaink részéről, 78 órányi videóanyag, 25 partner civil szervezet, 29 médiatámogató, 70 szponzor.
Íme néhány megvalósítás, az elmúlt 25 év történetéből. Ez a pár sor természetesen alkalmatlan arra, hogy felidézze az eredmények mögötti fáradságos munkát. A sokak kitartó munkáját, amiért e helyen is szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik talán szeretteiktől vették el az időt egy még nagyobb családért, a szatmárnémeti magyarságért.
szatmar.ro

Formabontó emlékezés a költőre
A Máté Imre szellemi hagyatékát tovább éltetőket, illetve az elmúlt negyedszázad helyi kiadású köteteit egybegyűjtve emlékeztek a 26 éve elhunyt költőre Érmihályfalván.
A Bartók Béla Művelődési Ház és a költő nevét viselő városi könyvtár közös szervezésében emlékeztek meg kedden eset Érmihályfalván a 26 éve, 1989. december 8-án 53 évesen elhunyt Máté Imre költőről. A kultúrház nagytermében kialakított családias hangulatú térben Szabó János, a Móka színjátszó csoport vezetője köszöntötte a megjelenteket, moderálva az eseményt. A költőre személyes emlékeket is felidézve Szilágyi Ferenc Hubart költő-képzőművész emlékezett, kifejtve, hogy Máté Imre általános megbecsülése továbbra is várat magára, pedig munkássága nem alábbvaló kortársaiénál.
Változatos könyvkínálat
A továbbiakban Szabó János rendre bemutatta azt a mintegy 50 kiadványt, mely a városban látott napvilágot az elmúlt negyedszázadban. Ezek között van tudományos és helytörténeti munka, szépirodalom, antológia, publicisztikai gyűjtemény és még szakácskönyv is. Máté Imre bizonyára elégedetten látja a mennybéli Parnasszusról, hogy vannak emlékének ápolói és a városban író emberek, állapították meg, miközben a Móka tagjai (Boros Emőke, Boros József, Szabó János, Varga István, Kecskés Zoltán) adtak elő verseket, míg némely szerző maga olvasott fel soraiból. Bár többen is vannak szerzők, akik jelen is voltak: Sütő Éva, Sillye Judit, Szilágyi Ferenc Hubart, Kovács Rozália, Szilágyi István, Boros József, Kis-Kőrösi Jolán, Bokor Irén, Rencz Csaba.
Nyugdíjas köszöntése
Az összejövetelnek volt egy soron kívüli, ünnepi momentuma is: a megemlékezés megszervezését megköszönő Nyakó József polgármester köszöntötte nyugdíjba vonulása alkalmából Szalai Ilona könyvtárost, aki 21 éven át volt a mindennapi munka mellett a tékához kötődő rendezvények szervezője, továbbá az idén már kilencedik alkalommal megtartott helyi képzőművészeti alkotótábor főszervezője. Az esemény jó hangulatú beszélgetéssel zárult, amihez a Szépkor Nyugdíjas Egyesület tagjai (Borbély Ilona, Erdei Margit, Molnár Berta) helyben, a kultúrház konyhájában sütött fánkkal járultak hozzá.
Rencz Csaba
erdon.ro

Illyés Kingára emlékezik Gáspárik Attila
Illyés Kinga (Bereczk, 1940. december 10. – Marosvásárhely, 2004. július 28.) előadóművész, színésznő, pedagógus. Marosvásárhelyen végezte színi tanulmányait 1961-ben. Majd ugyanitt élt és alkotott élete végéig. Színészként dolgozott többek között Kovács György, Harag György, Radu Penciulescu, Tompa Miklós, Kovács Levente, Tompa Gábor keze alatt. Előadóművészként korszakalkotó műsoraival, mint A kis herceg (Antonie de Saint-Exupèry), Lírai oratórium (Szilágyi Domokos), San Gennaro vére (Márai Sándor), A nő, aki virágot akart szakítani (Oriana Fallaci) stb. több száz teltházas sikert aratott itthon, Magyarországon, Nyugat-Európában, Amerikában, Ausztráliában. 1989 a román titkosszolgálat évtizedekig zaklatta és próbálta beszervezni. Sikertelenül.
Napok óta próbálom kitalálni a megszólítást. Annyira lejárattuk a nyílt levelet meg a rokonait, hogy egyszerűen nem tudom, hogyan szólíthatom meg, hogyan szólíthatlak meg, Kinga. Ne legyen patetikus, ne legyen túl alázatos sem, ugyanakkor jó lenne eredetinek lenni. Jaj, kedves Kinga, most is annyi gondot okozol. Persze-persze, személyes hiányod okozza a nagyobb űrt. Na, más nem jut eszembe, akkor marad a:
Kedves Kinga,
Ma hetvenöt éve sírtál fel (először), jelezve a világnak, hogy megérkeztél. Háromszor huszonöt éve. Igen, még itt lehetnél köztünk hetvenöt évesen. Mondhatnád a verseket, énekelhetnél, játszhatnál, bosszankodhatnál a középszerűek diadalán, örülhetnél a neked örvendezőkkel. A Nagy Rendező azonban más szerepet osztott neked, mi, hűtlen kortársakból lett utódok pedig ritkán gondolunk rád. Ne vedd személyesnek, nem csak te vagy a felejtés listáján. Nagy erőket vetünk be a múlt elsötétítésébe. Nekünk nem sikerült huszonöt év – viszonylagos – szabadság alatt Kőszegi Margit utcát, Harag György teret vagy Csorba András dűlőt elneveznünk Marosvásárhelyen. Sem szobrot, sem emléktáblát (egy-két kivétellel) nem állítottunk, múzeum sem őrzi volt színészeink, rendezőink, drámaíróink hajdan volt emlékét. Mit mondjak, kurvára jók vagyunk. Kit érdekel itt Kovács György vagy Delly Ferenc? A közös Európába lépve bélyegünk maradt: határon túli. Miközben írom ezt a nem tudom mit, Molter Károly születésének 125-ik évfordulóján, a helyi rádió Claude Monetről emlékezik, a helyi sajtó Vörösmartyt érzi a legfontosabbnak a közlésre. Valószínűleg ezt írta az MTI. Ő fogja a sajtó ceruzáját.
Kedves Kinga, néha azt hiszem, hogy mi itt befejeztük. Mintha mindenki azt várná, hogy mikor léphetne le. Mintha már mindenki a becsomagolt bőröndön ülne. Minek már nekünk a múlt? Néhány fájdalmas múltbéli seb felvakarása a gyűlölet fenntartásához elég. A ködös múlt? Azok emléke, akik a nagy gúzsbakötés idején hittek, mertek, tettek – lényegtelenné vált. Sőt még a közelmúlt sem érdekel minket.
„Hát persze, hogy nem történt semmi,
sör habzik, folyik az ulti-parti,
kockázatnak elég is ennyi,
minek a sebeket fölvakarni,
minek akarni,
fényesen hasítani bizonytalanba!
Bizony, az élet nem hagyja abba,
a síron a bogarak összeragadva
sürgenek, apró piros vonatok,
pirosul a dinnye, mosolyt von a tök,
együtt vidulnak a vevők s kofák,
rogyásig telve az uborkafák.
De ki látja, hogy rohadttá ért a szégyen?
Hogy ekkora alázat már gyalázat?”
(Nagy László: Gyászom a színészkirályért)
Emlékszel, mikor a nagy szabadulásnak hitt 1989 decemberében mindenki arról beszélt, hogy ha egyszer kiderülne, kik voltak a besúgók, ha egyszer megtudjuk, kik okoztak annyi, de annyi kellemetlenséget a hírhedt Securitatéval, a Ceaușescu-i titkosrendőrséggel való együttműködéssel… akkor, akkor… Nos, ma ott van a nyomozati, a követési jegyzőkönyvek nagy része. Kutatható… A szájhősökről, a kilencvenes évek eleji nagy antikommunistákról megtudható, hogy remekül működtek együtt a megtorló szervvel, az áldozati szerepben szenvelgők egy része pont és vessző nélkül, elszabadult hegyi vízfolyásként kollaboráltak. Csak remélni lehet, hogy vehemens magatartásukat a bűntudat mozgatta. Gondoltam, többet megtudok, ha elolvasom az akta-köbmétereket, hátha jobban megértem a jelent, és hátha sikerül kikerülnöm egy-két hibát, amin mások már átestek. Így akadtam az Ileana, illetve Theodora, illetve a Poeta dossziéra, ugyanis három névvel is illet téged, a szerte a Kárpát-medencében ünnepelt színésznőt a szekuritáté. A rettegett román szeku?: Ágoston Sándor, Kiss-Miki Mihály, Makkai Ernő tiszturak… Nos Kinga, mondtam az elején, hogy most is sok gondot okozol. Olvasva a még el nem sárgult titkosrendőrségi feljegyzéseket, állíthatom, sokszor, sokaknak okoztál gondot. A kisvárosi középszer, akikkel gyakran egy színpadon léptél fel, nehezen viselte a sikereidet, a tudatos, energikus karrierépítésedet. Milyen egészségeseket nevetnél, ha olvasnád például az egyik feljegyzést, amit az egykori szatmári színházigazgató küldött marosvásárhelyi kollégájának, arról, hogy te a magyar televízióban, Sütő András hatvanadik születésnapján verset mondtál. A vásárhelyi direktorod meg nagyon fontosnak tartotta a szekunak is elmondani. Természetesen a „fiúk” gyorsan elkezdtek nyomozni, hogy volt-e engedélyed egy baráti szocialista ország állami tévéjében verset mondani… Azon gondolkozom, hogy ilyen hatalmas nyomás alatt hogy is tudtál alkotni, gyerekeket nevelni, élni, a külvilágnak mosolyogni… Pihenj, rád fér, habár szívesen fárasztanánk… Nyugodj békében.
maszol.ro

Elfogadta a kormány a 2016-os költségvetés-tervezetet
A kormány 7,6 százalékkal kevesebb pénzt fordít közlekedésfejlesztésre 2016-ban, mint az idén - jelentette be szerdán Dan Costescu közlekedési miniszter.
A tárcavezető a szerdai kormányülés után közölte, hogy az általa vezetett minisztérium költségvetése 2016-ra 11,86 milliárd lej, ami 7,6 százalékkal kevesebb az ideihez képest. Costescu ugyanakkor jelezte, hogy a későbbiekben kiegészíthetik további 2 milliárd lejjel a büdzsét, amennyiben a közberuházások megfelelő ütemben haladnak, és el tudják költeni a betervezett költségvetési összegeket.
A kormány közleménye szerint 450 millió lejt fordítanak az észak-erdélyi autópálya folytatására, és további 230 millió lejt a szintén az észak-erdélyi autópálya nyomvonalán lévő Aranyosgyéres és Marosvásárhely közötti szakaszra.
A kormány szerdán fogadta el a 2016-os költségvetés-tervezetet, amelyről a parlamentnek is kell még szavaznia. A tervezet szerint a jövő évre 2,95 százalékos államháztartási hiánnyal számolnak 4,1 százalékos gazdasági növekedés mellett.
Halasztják a minimálbér-emelést
A pénzügyminiszter korábban bejelentette, hogy január 1-jétől nem emelik 1200 lejre a minimálbért, ugyanis attól tartanak, hogy Románia ezáltal elveszítené a versenyképességét a munkaerőköltségek megnövekedése miatt. Romániában jelenleg 1050 lej a minimálbér, amely 2013-tól 40 százalékkal nőtt. A minimálbér megemelését a Victor Ponta vezette volt kormány tervezte, a Dacian Ciolos vezette jelenlegi szakértői kormány azonban úgy véli, hogy erről nem készült elég alapos hatástanulmány.
A kormány szerdán arról is döntött, hogy 2016-ban befagyasztják aközalkalmazottak jövedelmét, így nem részesülhetnek pótlékokban és egyéb jövedelemkiegészítő juttatásokban.
A minimálbér növelésének elhalasztásáról és a közalkalmazotti jövedelmek befagyasztásáról azt követően döntött a kormány, hogy az idén 25-25 százalékkal növelték az egészségügyben és az oktatásban dolgozók bérét. Emellett a parlament elfogadott egy olyan módosító indítványt, amely szerint decembertől azon közalkalmazottak bére is nőtt 10 százalékkal, akik nem részesültek korábban fizetésemelésben. A kormány szerdai ülésén ugyanakkor arról is döntés született, hogy január 1-jétől 5 százalékkal nőnek a nyugdíjak.
Aggódik a költségvetési tanács
A gazdaság az idén várhatóan 3,7 százalékkal nő, de a költségvetési tanács arra figyelmeztette a kabinetet, hogy a közberuházások elégtelensége miatt hosszú távon nem tartható fenn a gazdasági növekedés. Jelenleg ugyanis az idén mintegy 6 százalékkal nőtt belföldi fogyasztás a fő hajtóereje a román GDP-bővülésnek.
A tanács az idei béremelésekkel és az általa túl magasnak tartott 2,95 százalékos államháztartási hiánnyal sem ért egyet. Úgy véli, hogy a deficit elszabadulhat, ami hosszú távon többet árthat, mint a béremelés és az adóteher-csökkentések okozta rövid távú haszon.
Romániában január 1-jétől 24 százalékról 20 százalékra csökken az áfa, miután az idén kiterjesztették valamennyi élelmiszerre a kedvezményes 9 százalékos áfát, és 16 százalékról 5 százalékra csökken az osztalékadó. A költségvetési tanács szerint indokolatlanul nagy adócsökkentést hajtott végre a kormány, figyelembe véve a gazdaság teljesítményét.
maszol.ro

Bíró Béla: Templomot vagy iskolát…
A XXI. század Romániáját aligha jellemezhetnők találóbban, mint – a Cioloș-kormány költségvetés-tervezetének kapcsán fellobbant – országra szóló dilemmával: templomot vagy iskolát (urbánusabban: templomot vagy autópályát). A kérdést a Ponta-kormányt megbuktató tüntetők élezték ki, és juttatták el a közvéleményhez a „Templom helyett iskolát” jelszavával. A több tucatnyi ember halálát követelő bukaresti tűzesetet megelőzően jutott ugyanis nyilvánosságra, hogy Romániában 18.000 templom működik (az éppen épülőkről nem is beszélve). Az általános iskolák száma azonban mindössze 4.700, a kórházaké 425.
S az európai uniós szabályok miatt a 4.700-ból 1.160 iskola is működési engedély nélkül üzemel, ugyanis az épületekben nincs vezetékes víz és vízöblítéses illemhely. S a tűzesetben megsérült betegek egy része sem csupán égési sérüléseibe, hanem a bukaresti kórházak katasztrofális higiéniás állapotaiba (értsd: a velük járó fertőzésekbe) halt bele.
Ezek mellett már csak másodlagos jelentőségűnek tűnhetne, hogy az épülő autópályák 2016-os finanszírozása helyenként egyharmada, másutt alig egynegyede a 2015-ösnek.
Magától értetődőnek, azaz a normalitás jelének tűnt, hogy a parlament elé terjesztett költségvetés-tervezetben a Cioloş-féle – szakértőnek aposztrofált – kormány egyetlen lejt sem irányzott elő templomépítésekre. Csakhogy a tény nyilvánosságra kerülését követően a frissen kinevezett européer államfőt (az Európai Bizottság volt mezőgazdasági biztosát) maga a román pátriárka hívta fel telefonon. És láss csodát, a román nemzeti érdekeket Brüsszelben oly határozottan képviselő Cioloş késedelem nélkül beadta a derekát. Folytatódnak a templomépítések. Be fogják fejezni a Nemzeti Üdvösség Katedrálisának címzett 120 méter hosszú, 120 méter magas és 70 méter széles, egy milliárd lejbe (tehát egy jókora autópálya-szakasz árába) kerülő megaépítményt, a Ceauşescu-féle Nép Palotájának méltó párját.
Igaz, az egyház pénzügyeit vizsgáló (!) Számvevőszéket a kormány még nem rendelte vissza. Annak ellenére sem, hogy kiderült: az egyház, miközben az országban milliók nyomorognak, meglehetősen nagyvonalúan bánik az adófizetők pénzével. Vannak olyan egyházi személyek, akik papi munkájuk mellett az egyház keretén belül folytatott laikus tevékenységek, úgymint könyvelés, adminisztráció, lapszerkesztés stb. után is felveszik a – 60-80 százalékban az adófizetők pénzéből finanszírozott – javadalmazásukat. Az állam által folyósított szubvenciók elköltése is homályos. Úgy tűnik, az egyháznak eleddig nemigen kellett elszámolnia az állami támogatásokkal. Persze, egyáltalán nem biztos, hogy ezután el kellene, hiszen az egyházfő őszentsége a pénzügyminisztert is felhívhatja telefonon, aki (ezek után) üdvözülésére való tekintettel, akárcsak Dacian Cioloş, késedelem nélkül beadja a derekát.
A magyarázat egyszerű. A román közvélemény számára – az üdvözülés kétségbe általam sem vont lehetőségétől (mert ugyebár ki tudja?) eltekintve is – a legfontosabb nemzeti intézmény nem az Elnöki Hivatal, nem a Kormány, még csak nem is a Parlament, hanem a Nemzeti Egyház és Hadsereg – a román nemzeti lélek, illetve a román föld legfőbb garantőrei.
Azaz, ismét ugyanahhoz a jól ismert nacionalizmushoz juthatunk vissza, melyből Románia minden problémája származik. Ez magyarázhatja azt a paradoxnak tűnő tényt is, hogy miközben országunk Európa egyik – természeti, sőt emberi adottságait tekintve is – leggazdagabb országa, a nemzeti jövedelem, s ebből következően az életszínvonal és az intézményi struktúra tekintetében az utolsók közé tartozik.
Az adófizetőknek nem csak egy túlméretezett egyházat és hadsereget kell üzemeltetniük, de egy szintén túlméretezett állami adminisztrációt is. A nemzet érdekeit kivont szablyával védelmező jó románokat ugyanis az államnak – kockázatos erőfeszítéseikért – valamivel kárpótolnia kell. Azaz: el kell tartania őket. Mert ha nem, a magyarok, a cigányok és más nemzetiségűek (a németek és zsidók immár kihulltak a pakliból) könnyen kiszoríthatják életterükből a „románokat”.
A nemzetinek deklarált egyház (a BOR) kiemelt szerepe és megbecsültsége „végső soron” érthető. Még akkor is, ha a román Alkotmány „nemzetállam” kitételét nyugatias „állampolgári nemzet” gyanánt aposztrofáló liberális értelmezéseket látványosan leleplezi. Az erdélyi románságot valóban (s itt iróniának nincs helye) évszázadokon át az ortodox egyház tartotta meg identitásában. S ezt a tényt a román értelmiség és – általa a román közvélemény – mindig is elismerte és értékelte. Rebreanu Ion című regényének Belciug pópája a regény zárlatában (mellesleg épp a templomépítés nagy művének köszönhetően) annak ellenére is egyfajta nemzeti hőssé magasztosul, hogy korábban a falu tetőtől talpig tisztességes tanítóját – közvetve ugyan, de tevékenyen – felfüggeszteti állásából és Iont, a regény imponálóan szorgalmas, bár Belciughoz hasonlóan rémisztően céltudatos paraszthősét magyar börtönbe juttatja. Ő, a román pópa!
A nemzeti egyház (immár a belciugi önvédelmen messze túllépve) azóta immár maga is a magyar hatalomnak egykor és azóta is joggal felrótt nemzeti térhódítás eszközévé vált. A horribilis templomszám egyebek közt abból is következik, hogy az ortodox egyház olyan településeken is templomokat épít, ahol ortodox hívők alig, vagy egyáltalán nincsenek, de a jövőben – a klérus felfokozottan szent meggyőződése szerint – lenniük kell majd.
A templom és – egy modern nemzet értékrendjében nem kevésbé szent – iskola, egészség- és közlekedésügy szembenállása tehát korántsem a román népesség (egyébként kétségtelen) vallásosságából, mint inkább az egyház nacionalizmusából következik. Ez az európai államok átlagához viszonyítva szinte már középkori, manapság legfeljebb a muszlimmal rokonítható, önmagában nem elítélendő vallásosság is magának a nacionalizmusnak az egyik következménye. Ebben a nem-román nyilvánosság elől gyakorlatilag elzárt szférában ugyanis a közbeszédből az Európai Unió elvárásai miatt némileg kirekesztett nemzeti elfogultságok továbbra is akadálytalanul virágozhatnak. S a román nacionalizmust a román átlagember épp úgy szívébe zárta, mint a magyar a sajátját. Legfeljebb az különös kissé, hogy mindezt az eltökélten antiklerikális Unió a románok esetében zokszó nélkül veszi tudomásul.
maszol.ro

A moldovaiak több mint fele nem támogatja a Romániával való egyesülést
A moldovaiak 21 százaléka szavazna a Romániával való egyesülésre, derült ki a moldovai Közpolitikai Intézet legújabb közvélemény-kutatásából. A megkérdezettek 53 százaléka ellenezné az egyesülést, 9 százaléka nem venne részt a referendumom, míg 14 százalék volt az, aki nem tudja, hogy hogyan szavazna.
Ugyanakkor az is kiderült, hogy a moldovaiak inkább bíznak Oroszországban, mint az Európai Unióban. A kutatásból kiderült, hogy egy referendumon 42 százalék szavazna egy közös vámunióra, amely magába foglalja Oroszországot, Fehéroroszországot és Kazahsztánt, míg az Európai Unióhoz való csatlakozást 39 százalék támogatná.
A felmérést 2015. november 8. és december elseje között végezték, 1160 fő megkérdezésével, 3 százalékos hibahatárra.
(hírszerk.)
Transindex.ro

Székelyföldi terrorvád: az RMDSZ tárgyalt az államfővel és a miniszterelnökkel
Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke Klaus Johannis államelnökkel és Dacian Ciolos kormányfővel folytatott tájékoztató beszélgetést a kézdivásárhelyi terrorvádról, és levélben tájékoztatta álláspontjáról az Európai Unió országainak bukaresti nagyköveteit. A szövetség csütörtöki közleménye szerint Kelemen Hunor a leghatározottabban visszautasította, hogy a román politika és média egyes képviselői a magyarság egészét próbálják terroristaként beállítani. „Komoly aggodalomra ad okot, hogy a kézdivásárhelyi történéseket az eljáró hatóságok nyomán a román média nagy része a kollektív bűnösség elve alapján tálalta. Ennek könnyen belátható eredménye lehet, hogy a jogos magyar követeléseket is veszélyként könyveli el a román társadalom" – idézett a nagyköveteknek küldött levélből az RMDSZ közleménye.
Az RMDSZ elnöke közölte, hogy az elmúlt napokban mind Klaus Iohannis államfőt, mind pedig Dacian Ciolos miniszterelnököt tájékoztatta a szövetség álláspontjáról, és mindketten osztották aggályait. Hozzátette, Románia vezetői megnyugtatták abban a tekintetben, hogy a történtek nem jelentenek irányváltást a romániai magyar kisebbséghez való viszonyulásban. „Ezért talán nem ok nélkül bízhatunk abban, hogy az elmúlt napok turbulenciái nyomán a román és a magyar közösség viszonya ismét normalizálódik" – hangoztatta Kelemen Hunor a nagyköveteknek szerdán eljuttatott levélben.
Az RMDSZ elnöke jelezte: a médiamanipuláció miatt tartotta fontosnak a tájékoztatást. Kitért azokra a súlyos torzításokra és manipulatív értelmezésekre, amelyek hosszú távon meghatározhatják többség és kisebbség viszonyát. Nehezményezte egyúttal azt is, hogy az illetékes hatóságok által még nem tisztázott ügyet a közéleti fórumokon azonnal összekapcsolták a párizsi terrorcselekményekkel, a sajtó pedig napokig a romániai magyarokra vonatkozó összeesküvés-elméletekkel volt tele. „A DIICOT eljárása és a kialakuló médiahisztéria nem maradt nyom nélkül a többségében magyarok lakta Kézdivásárhely közösségében sem. Az elmúlt napokban százak tüntettek folyamatosan Beke István szabadon bocsátása mellett és a média méltatlan támadásai ellen" – hívta fel az uniós diplomácia figyelmét az RMDSZ elnöke. Megerősítette. az általa vezetett érdekvédelmi szervezet elutasít mindenfajta, bármilyen irányból érkező szélsőséget, hiszen bebizonyosodott, 26 év alatt nem ezek határozták meg többség és kisebbség együttélését.
„A leghatározottabban visszautasítjuk azt, hogy a román politika és média egyes képviselői (…) a magyarság egészét próbálják terroristaként beállítani. Ez a fajta gondolkodásmód nemcsak hibás, hanem káros is. Képes lerombolni mindazt, amit az elmúlt negyed század során a román és magyar közösség közösen kialakított, mert aláássa a toleranciát és a társadalmi békét" – szögezte le tájékoztató levelében Kelemen Hunor.
MTI
Erdély.ma

Kiakadt és kínos helyzetbe hozta Orbán Viktort Tőkés László
Nem volt hajlandó felszólalni és nem írta alá az összes Kárpát-medencei magyar párt által szignált, autonómiát követelő nyilatkozatot sem Tőkés a Magyar Állandó Értekezlet ülésén.
A zárónyilatkozatot Tőkésen kívül mindenki aláírta, Orbán Viktor miniszterelnök, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke, Kelemen Hunor. A Népszabadság információi szerint a volt erdélyi püspök nem véletlenül nem írta alá az ívet, a lapnak a Máért több résztvevője azt mondta, hogy az egykori református püspök megsértődött a szervezőkre, a beszédét sem volt hajlandó megtartani.
A dokumentumban egyébként szerepel Tőkés egyik legfontosabb követelése is, ami az összmagyarság autonómiája, ennek ellenére nem írta alá azt.
Tőkés közvetlenül Kelemen Hunor után szólalt volna fel, viszont ő csak annyit mondott, azt tanácsolták neki, spóroljon a szóval, nem jut mindenkire elég idő, így nem fogja megtartani a beszédét, majd kinyomta a mikrofonját.
A levezető elnök, a fideszes Potápi Árpád hiába mondta azt, hogy van idő Tőkésre, nem akart beszélni, pedig még Orbán is a teremben volt.
Két résztvevő is azt mondta a lapnak, a miniszterelnök kínos helyzetbe került, kényszeredetten nevetgélt. Többen úgy emlékeznek, Tőkés a szünet után ott is hagyta a rendezvényt.
Az egyik ellenzéki politikus a Népszabadságnak úgy fogalmazott, Orbán elég hosszan beszélt, Kelemen Hunor is túllépte pár perccel az időkeretét, a résztvevők attól tartottak, hogy kicsúsznak az időből, ezért jelezték a szónokoknak, hogy szorít az idő.
A résztvevők között az a feltételezés terjed, Tőkés azért is sértődött meg, mert az elmúlt években Orbán inkább az RMDSZ oldalára állt, a többi erdélyi szervezet – így a Tőkés által képviselt Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács – már nem jut akkora támogatáshoz, mint pár évig a Fidesz 2010-es kormányra jutása után.
24.hu
Erdély.ma

Két kisvárosnyi lakossal csökkent Románia népessége tavaly
Két kisvárosnyi lakossal, mintegy 80 ezer fővel csökkent Románia népessége tavaly – közölte csütörtökön Tudorel Andrei, a román statisztikai intézet (INS) elnöke a 2014-es esztendő demográfiai évkönyvét bemutató sajtóértekezletén.
Románia lakossága az 1990-ben regisztrált 23,2 milliós csúcsról az utóbbi negyed évszázadban az 1966-os év szintjére, 19,9 millióra csökkent, és jelentős mértékben elöregedett. Kevesebb mint fél évszázad alatt csaknem megduplázódott, az összlakosság több mint 15 százalékára emelkedett a 65 évnél idősebbek aránya. A 15 év alatti gyerekek 1970-ben még a lakosság több mint 25 százalékát tették ki, ma pedig arányuk nem éri el a 15 százalékot – tájékoztatott az INS elnöke.
Elmondása szerint 2013-ig a fogyáshoz a kivándorlás járult hozzá a legnagyobb, 70-80 százalékos mértékben, azóta viszont inkább ennek következményei okoznak gondot.
Romániából az elmúlt negyed században – de főleg az ország uniós csatlakozása, 2007 óta – vendégmunkások milliói költöztek Nyugatra, elsősorban Olaszországba és Spanyolországba. Bár ez a migrációs folyamat leállt – nem távoznak már lényegesen többen, mint ahányan visszatérnek Romániába – a jelenség továbbra is hozzájárul a népesség fogyásához, mivel a kivándorlók főleg a gyermekvállalás szempontjából fontos 25-45 év közötti korosztályból kerültek ki – emelte ki a szakember.
A Hotnews.ro hírportál további adatokat is közölt csütörtökön a demográfiai évkönyvből. Ezek szerint Romániában tavaly ezer lakosra 8,3 élve születés jutott. Magasabb, 9 feletti születési rátát a fővárost övező Ilfov, illetve Bihar, Besztece-Naszód, Brassó, Konstanca, Kovászna, Hargita, Iasi és Maros megyében regisztráltak, a legalacsonyabb arányt (6,1) Braila megyében jegyezték fel. A romániai nőknél a termékenységi ráta 1,3 gyermekre csökkent. A falun élők átlagosan 24,2 éves korukban, a városiak pedig csak 28,3 éves korukban szülték meg első gyermeküket.
MTI
Erdély.ma

Elviselhetetlen a bevándorlás szintje (David Cameron Bukarestben)
David Cameron brit miniszterelnök szerint Nagy-Britannia egy megreformált Európai Unió tagja szeretne maradni, de a „nettó bevándorlás” évi 300 ezer fős szintje tarthatatlan számára. A szigetország kormányfője tegnap Bukarestben járt, ahol Klaus Johannis államfővel, illetve Dacian Cioloş miniszterelnökkel találkozott.
Az elnöki hivatalban tartott közös sajtótájékoztatón Cameron kifejtette, maga is támogatja a polgárok szabad mozgásának elvét, elismeri, hogy a románok és más európaiak jelentősen hozzájárulnak a brit társadalom fejlődéshez, de megoldást kell találni arra, hogy csökkenjen az a nyomás, amely a migráció következtében nehezedik a brit szociális rendszerre. Johannisszal biztonsági kérdésekről és a migráció okairól is szót váltottak, egyetértve abban, hogy a legsürgősebb feladat megfékezni a konfliktusokat és enyhíteni a szegénységet, amelyek elűzik otthonaikból az embereket. Cameron szerint Románia és Nagy-Britannia nemcsak az EU-ban, a NATO-ban partnerek, hanem jó üzleti kapcsolatokat is ápolnak, együttműködnek az európai energetikai biztonság megerősítésében. Klaus Johannis rámutatott, hogy Cameron személyében tizenhat éve először érkezett brit kormányfő hivatalos látogatásra Romániába. Azt is hangoztatta, hogy a Nagy-Britanniában dolgozó román állampolgárok kiválóan beilleszkednek az ottani társadalomba, amelynek adófizető polgáraivá váltak. Az államfő kifejezte reményét, hogy az EU-nak saját alapelveit tiszteletben tartva sikerül olyan megoldásokat találnia, amelyek a brit népszavazást az unióban maradás javára döntik el. Nagy-Britanniának az európai közösségben a helye, az unió és a szigetország is erősebb lesz, ha a britek a bennmaradás mellett döntenek – fűzte hozzá.
Az elnök köszönetet mondott Cameronnak az október 30-i bukaresti tűzvész sebesült áldozatainak kezelésében nyújtott segítségért. A brit kormányfő egyébként személyesen felkereste a hatvan emberéletet követelő tragédia helyszínét, és virágot helyezett el a belvárosi Colectiv Klubnál kialakított kegyhelyen.
A brit miniszterelnök Dacian Cioloş kormányfőt is tájékoztatta az EU megújítását célzó brit javaslatokról. Cioloş később egy sajtótájékoztatón annyit mondott ezekről: Románia nagyjából mindenben támogatni tudja London elképzeléseit, az uniós polgárok mozgási szabadságának esetleges korlátozását kivéve.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Házat újított az önzetlenség
Új fejezethez érkezett a Kovászna Megyei Vöröskereszt és a Pro Nobis Egyesület bölönpataki romák számára indított, A település, ahol jól érzem magam nevű programja: kalákában újították fel a havi tizenkilenc lejes utódnyugdíjból élő 85 esztendős asszony házacskáját.
A falu felső végében, egy domboldal aljában található épület háznak alig nevezhető: 4x4 méteres „nagysága” miatt nyári konyhának is kicsi lenne, aki ajtaján belép, nem padlóra, hanem döngölt földre tapos, az ablakok töröttek, tetőzetén itt-ott ki lehet kukucskálni, mellékhelyisége nincs. Ezt fogják hamarosan újjávarázsolni. Az önkéntesek keze alatt csak úgy ég a munka. Bár egyikük sem szakképzett építész – akad köztük sofőr, vállalkozó és hivatali alkalmazott is –, a lécezéssel, a gipszkarton méretre vágásával és felcsavarozásával, a lyukak betömésével mind gond nélkül megbirkóztak. Hátravan a villany bekötése, a föld kihordása, illetve a padlózat kialakítása és az ablakok berakása, de a dolgos fiatalok azt állítják, ez sem okozhat majd gondot.
A segédkezők között van a kedvezményezett veje, Adrian Boros is. Mint mondotta, meggyőződése, az önkénteseket az Isten küldte, önerőből ők nem tudták volna a házat megújítani, a mostoha körülmények pedig egészen biztosan anyósa végzetét okozták volna. „Nem is tudom, miként köszönhetnénk meg mindazt, amit értünk tesznek... Fizesse vissza az Úr kamatostul mindazt a jót, amit cselekedtek.”
Kernászt Huba a helyiek együttműködési szándékát hangsúlyozta. A márciusig tartó programjukhoz remek partnerekre találtak a helyi közösségben, s szociális szolgáltatásaikat, házibeteg-ellátásukat, az egészségügyi közvetítést és a tanácsadást is jól fogadták. Az idős asszonyt szociális munkásuk azonosította, ők pedig csapatot toboroztak, megvásárolták a legszükségesebb alapanyagokat, s munkához láttak. Első lépésként az épületben talált holmit hordták ki, majd a belső szigetelésnek fogtak neki. „A holmi nagy része olyan gyenge minőségű, annyira elhasznált, hogy nem is kerül vissza, talán csak egy kályha lesz megmenthető. Beszéltünk Sikó Imre polgármesterrel, aki arról biztosított, szerez valami régebbi, de még használható bútordarabokat. Célunk, hogy élhetővé tegyük ezt a rozoga épületet, s ezáltal az idős asszonynak esélyt adjunk a hideg időszak átvészelésére. Úgy látom, családja mellette áll, jó szomszédjai is vannak, ha lesz elfogadható lakása, nem fog nélkülözni” – nyilatkozta a projektvezető.
A vöröskeresztesek azt tervezik, a tavasszal lejáró együttműködést meghosszabbítják a bölöniekkel, mert ha van fogadókészség és helyi támogatás, akkor érdemes dolgozni értük.
Hecser László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Rossz kompromisszum
Az oktatás és az egészségügy feleannyi pénzt kap jövőben, mint a szállításügyi tárca, és jóval kevesebbet, mint a hadsereg vagy a belügyminisztérium. Így néz ki a 2016-os állami költségvetési tervezet, és mivel ez a parlament által megszavazott törvények, illetve a pártokkal folytatott konzultációk után alakult ki, nagyot nem változhat már. A független kormány megpróbálkozott ezzel-azzal – például a grandomániás fővárosi katedrális támogatásának visszafogásával –, de nagy az ellenállás, és így bizony a felelős gazdálkodásért vívott háború kimenetele is kétségessé válhat.
Nem sok idő, bibliai negyven nap múlt el a Colectiv Klubban kitört tűzvész óta, és az állam tehetetlensége miatt felháborodott tömegeket újból arcul csapják az őket közvetlenül érintő, szégyenletesen alulméretezett keretekkel. Nem vet nagyon jó fényt Dacian Cioloş szakértői csapatára, hogy egyértelműen populista, fenntarthatatlan intézkedéseket fogad el különösebb ellenállás nélkül. Körbejárta már a világot, hogy Romániában 18 ezer templom van, és alig 425 kórház, utóbbiak állapota pedig csak kivételes esetben jó. Az iskolák korszerűsítésével valamivel jobban állunk, de ezek csak épületek: az oktatás és a betegellátás nagyon lemaradt az elvárható minőségtől, és senki nem ígéri javulásukat...
Egyelőre csak az ortodox egyházat vigasztalják, noha éppen ezt a felekezetet nem ellenőrzi sem külső, sem belső szerv, nem tudni, hogy valóban arra költik-e a kincstártól és a hívektől kapott pénzt, amire kapják. Igaz, hogy nem ez az egyetlen ilyen intézmény: az országos útügyi hatóság alkalmazottjainak mintegy fele 75 százalékos béremelést kapott idén, miközben az útépítés stagnált, a Szelistye–Konca autópályát pedig le kellett rombolni, mert az amúgy eleve jól fizetett hivatalnokok figyelme mind a 275 figyelmeztetés fölött elsiklott, amelyeket az építési hiányosságokra vonatkozóan küldtek nekik. Nem tudni, mivel foglalkoztak a munkahelyükön, de azt igen, hogy felhasználatlanul maradt 1,3 milliárd euró, miközben sok cég, köztük a több ezer embert foglalkoztató piteşti-i Dacia-gyár kitelepedést fontolgat, mert nem bírja kivárni az autópályát.
Az új kormány teljesítményarányos bérezést, hatékonyabb adminisztrációt, megfontoltabb pénzügyi politikát ígért. Valóban erre lenne szükség, csakhogy az elégedetlen választókra megharagudott pártok gondoskodtak arról, hogy hiteltelenítsék az ellenfélnek tekintett technokratákat: ennek köszönhetjük, hogy az állami szektorban egységesen megemelt bérek miatt nem marad pénz a kiemelkedő egyéni munka jutalmazására, azaz egyféle kommunista egyenlősdi gyakorlatot viszünk tovább, holott tudjuk már, hogy ez nem ösztönző, hanem visszahúzó hatású. Rosszul állunk, és ezen a beharangozott gazdasági növekedés sem segít majd: ez ugyanis fogyasztásra alapoz, és a vásárlástól nem lesz se kórházunk, se autópályánk.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Magyarázatot kérnek a DIICOT-tól
Sem a november 30-án állítólag eltávolított román zászló, sem a kézdivásárhelyi Beke István Attila letartóztatása nem szerepelt napirenden a megyei közrendészeti hatóság (ATOP) tegnapi ülésén – Kulcsár-Terza József felháborodottan tette szóvá ezt a testület összejövetelén, és nem is maradt el a vita.
A Sepsiszentgyörgyön az Ismeretlen katona szobra mellől a hatóságok szerint eltávolított román zászlóval kapcsolatban Ioan Popa megyei rendőrparancsnok azt mondta, a nyomozás zajlik, megvan a gyanúsítottak köre, és bizonyítékaik is vannak, ezeket azonban nem tárhatja a nyilvánosság elé – tájékoztatta lapunkat az MPP megyei elnöke, a közrendészeti hatóság tagja. (Különben Popa az eset óta a rendőrség heti sajtótájékoztatóján sem vett részt, közleményt pedig azóta sem adtak ki a román zászló eltávolításáról, illetve a székely zászlóval való állítólagos lecseréléséről.) A Kézdivásárhelyen történtek kapcsán a hatóság úgy döntött, átiratban kér átfogó tájékoztatást a házkutatást és a letartóztatást végrehajtó Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóságtól (DIICOT), abban ugyanis egyetértettek, hogy senkinek nem érdeke a jelenlegi feszült helyzet fenntartása.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Román forradalom magyar irányítással?
Mérsékelt érdeklődés közepette mutatta be tegnap délután a sepsiszentgyörgyi Tortoma Könyvesházban Szőczi Árpád újságíró (felvételünkön) a Temesvár – A romániai forradalom kitörésének valódi története című könyvét.
Az önmagát „német anyanyelvű, de magyar szívű”-nek tartó Szőczi az 1989-es romániai rendszerváltoztatás általa kiderített háttértörténetének felvezetőjét az ő és Hámos László szervezte 1985-ös ottawai Románia-ellenes tüntetéssel kezdte, szólt erőfeszítéséről, hogy az amerikai közvéleményt tájékoztassa a kommunista Romániában történtekről, és ismertette az 1988-ban a két kanadai újságíró által Tőkés Lászlóval készített filminterjú megszervezését is. A magyarországi történelmi levéltárban keresgélve talált egy dokumentumot, mely szerint a magyar titkosszolgálat embere szolgáltatta azt az adatot, hogy Ceauşescu utasítására hét rakétát Szászfenesen Paksra irányítottak. Ekkor kereste a lehetőséget, hogy beszélhessen Németh Miklós volt magyar kormányfővel – aki azonnal rá is állt, és teljes nyitottsággal tájékoztatta Szőczit a nagypolitika titkairól. Többek közt arról, hogy a magyar titkosszolgálat olyan hálózatot épített ki Romániában, mellyel lehallgatták a Securitatét, és ők szolgálták az adatokat a román hadseregnek a szeku működéséről, 1989 decemberében még azt is, hol rejtőzködnek a szekus mesterlövészek, hogyan mozognak a politikai rendőrség csapatai; hogy Tőkés László védelmével külön magyar titkosszolgálati csapat foglalkozott, közülük jó néhány lehet a temesvári névtelen halottak között is. Szőczi úgy véli, így már logikus mindaz, ami és ahogyan történt az 1989-es romániai rendszerváltoztatáskor.
Váry O. Péter
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Sikertelen tankönyvtámogatás
A háromszéki XI. és XII. osztályos diákok alig tizenöt százaléka használta ki az oktatási minisztérium által első alkalommal felkínált tankönyvtámogatást, a 2730 jogosultból csupán négyszáztízen igényelték az ötvenöt lejes hozzájárulást.
Többen amiatt nem éltek a lehetőséggel, mert egyénileg kellett rendelni és elszámolni, sokan kevesellték a támogatást, a magyar diákok pedig alig találtak anyanyelvű könyveket a szaktárca által elfogadott listán. A szakközépiskolákban olyan alacsony volt az érdeklődés, hogy több tanintézményben senki sem rendelt.(fekete)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Honismereti fotóalbumok a hazai Kárpát-koszorúról
Negyedszázat is meghaladta azoknak az Erdélyt bemutató színes és igényes kiállítású fotóalbumoknak a száma, amelyeket a Veszprém testvérvárosunkban működő PéterPál Könyvkiadó jelentetett meg a rendszerváltás óta eltelt negyedszázad alatt. Nincs olyan tája Erdélynek, ahol meg ne fordult volna a Tamási Áron- és Gizella-díjas szerzőpáros, a Magyar Örökség Díjas fotóművész Váradi Péter Pál és életpárja, Lőwey Lilla, aki a ragyogóan szép fényképfelvételeket hitelesen dokumentált és veretesen ványolt szövegekkel tette és teszi még mindig halhatatlanná. Mindketten kötődnek Erdély földjéhez, a férj bölcsőjét Nagyváradon, Lilla asszonyét Szovátán ringatták. Megszólal a szerkesztő
„Tavaly az erdélyi Alpokról, a sokak számára talán kevésbé ismert Déli-Kárpátokról készítettünk két albumot – nyilatkozta lapunk kérdésére Váradi Péter Pál –, ebben az évben pedig kiadtuk a Keleti-Kárpátok első vonulata, a Kárpát-kanyar albumát. Nem telt el évszak, hogy Erdély egy-egy ragyogóan szép vidékét meg ne örökítettük volna. Ez a hármas sorozat azonban sokkal több fotóalbumnál, a mi históriás szövegünk teszi súlyosabbá. Tudtuk, hogy szórványvidéken járunk, hogy mit kell lencsevégre kapni, miről kell nejemnek igazul és hitelesen dokumentálódnia. A Kárpátok Koronája – Keleti-Kárpátok 1. talán még az előzőknél is értékesebb életteret örökít meg, hiszen szívében fekszik a ragyogóan szép környezetben tündöklő Brassó, a soknemzetiségű város, Dél-Erdély gyöngyszeme. Bonckésünk alá vettük a hét- és tízfalusi csángó falvakat, a történelmi Háromszékhez, a mai Kovászna megyéhez tartozó Bodza-vidéket, de ezen túlmenően sokak számára meglepő, hogy átléptük a Kárpátok vízválasztóját azzal a céllal, hogy bemutathassuk a Kárpát-kanyar havasalföldi peremén elterülő egykori székely megyét, a legendás Luana földjét, amelyet a mai Prahova és Buzău megye hegy- és domblábi övezetei öleltek közre. Mintegy hatszáz évig éltek e tájon őseink, ragaszkodva a földhöz, melyre rendeltettek, melyet szülőföldjükként védelmeztek. Nem tudták túlélni a történelem viharait, s az erős beolvasztó politika következtében felmorzsolódtak a súlyos évszázadok alatt. Az örökséget, melyet utódaikra hagytak, nem sikerült megóvni, a megtartó erő gyengének bizonyult.”
Székely megye Havasalföld peremén
Sokunk számára jobbára ismeretlen a szóban forgó egykori megye históriája, pedig tájait-vidékeit bejárta, ismertette Gazda László (1933–2007) sepsiszentgyörgyi földrajz-geológia szakos tanár, néprajzkutató, közíró. Számos idevágó adatát, összegyűjtött emlékeit külön kiadványban jelentette meg (Székely megye a Havasalföldön, a Székelyföld déli meghosszabbítása, Sepsiszentgyörgy, 2007). Az egykori Saaka (Secuieni) – Székely nevű megye annak a korábbi kun-katolikus püspökségnek a területén feküdt, amelyről Középajta neves tudós papja, Benkő József külön tanulmányt írt (Bécs, 1781). A szerzők közlik az egykori megye címerét (képünk), amely Săcuieni néven látható Cantacuzino gróf egykori térképén is.
Szerintük a szóban forgó közigazgatási egység 1845-ben szűnt meg hivatalosan, „területén három új megyét alakítottak ki: Prahova (81 magyar településsel és földrajzi névvel), Bodza (77 magyar település és földrajzi név), valamint Ialomiţa. A Secuieni-nek nevezett Székely megye Havasalföld legjelentősebb gyümölcs- és szőlőtermő területe volt. (Címerképe a szőlő, s ez a szimbólum a két szomszédos megye címereiben meg is maradt).” Részletesen taglalják, miként terjedt ki az egykori magyar királyság a Kárpátokon túli havasi területekre a 11. században, s miként folytatta a terjeszkedést a Német Lovagrend. 1227-ben Milkó városában II. Endre magyar király és Róbert esztergomi püspök megalapította a milkói püspökséget a tatárok elől menekülő kun törzsek számára. Az új püspökség a barcasági Német Lovagrendnek is püspöksége lett. Milkó városát – írják – az 1241-es tatárjárás elpusztította. „A mohácsi csatavesztés után Magyarország megszűnt nagyhatalom lenni, s a Kárpátokon kívül rekedt magyarság védelem nélkül maradt. Havasalföldön a katolikus vallási élet korlátozódott, melynek következménye a korai évszázadokban való elrománosodás volt.” Számtalan fényképfelvételt közölnek az egykori székely eredetű településekről (Măneciu-Ungureni, Unguriu, Vălenii de Munte, amely 1431-ben Székelyvására névalakban jelent meg, tovabbá Posești-Ungureni és Calvin.) A 2011-es népszámláláskor Buzău megyében még 81-en vallották magukat magyar nemzetiségűnek. Az ócirill betűkkel ékített terméskőből faragott kereszteken gyakran kapták lencsevégre a székely faragók által kedvelt naprozettát, a székely faragóhagyományt utánzó díszes nagykapukat, a régi századokban szakrális célokra homokkő-sziklákba vájt barlangtemplomokat, amelyek Ilie Mandricel buzăui kutató szerint a „barbár hunok” idejéből származnak, s tele vannak eddig meg nem fejtett bekarcolásokkal, írásjelekkel. Mindezek friss, 2014 végén és ebben az esztendőben készült fényképfelvételekről tekintenek az olvasóra.
A hogyan tovább
„Folytatjuk, már dolgozunk is a Keleti- Kárpátok 2. albumon – meséli Váradi Péter Pál. – Bodola és Keresztvár térségétől indulunk bemutatni a Háromszéki-havasokat egészen a nagy Szamos völgyéig, úgy, hogy még megmaradjon számunkra hely ölelkezni azzal a Kárpát-szakasszal, amely innen Románia északkeleti határvonaláig tart.”
A veszprémi albumokat forgatva arról sem szabad megfeledkezni, hogy azok hiteles és magyar helynevezéktan szerint szerkesztett térképei nélkülözhetetlenek számunkra, miként a sok szép vers és versidézet is, ugyanis a Kárpát-kanyart bemutató albumból sem zárták ki a szerzők a Brassót és Barcaságot ízig-vérig szerető költőt, Áprily Lajost.
A PéterPál Könyvkiadó kötetei felbecsülhetetlen értékeket mentettek-mentenek meg számunkra, az egyszerű olvasó, az egyes vidékek után érdeklődők, de a tájimádó gyalogosok, az autós turizmus kedvelői, nemkülönben a régész-történész társadalom számára is, mert valljuk be, mikor volt és mennyit tartott az az időszak, amikor a kristálytiszta igazságot kereső régészeink-történészeink megélhetőségük biztosítása mellett korlátlanul belemerítkezhettek múltunk, őstörténetünk, a székelység eredetének s történetének kutatásába?! Miként a legújabb album előszavát író dr. Kovács Lehel István egyetemi oktató jegyzi, „a honismereti fotóalbumok a fényképek erejével állítanak emléket, mementóként őrzik meg e táj jelenlegi állapotát az eljövendőknek”.
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Árnyékerők
Az ortodox egyház és a titkosszolgálat rángatja a román államgépezet gyeplőjét. Bizonyíték rá a most előterjesztett költségvetés-tervezet. Még érthető is lenne, hogy a bevándorlási hullám és a párizsi merényletek után a biztonsági szolgálatok megemelt büdzsével rendelkezhetnek. Ráadásul igényük jogosságát alátámasztandó feltálalták a Beke-ügyet, a magyar veszély bizonyítékaként. Hamis érvelés, viszont a szélsőjobbos érzelmek felé tolódó társadalomban nyerő ez a retorika. De az adófizetők pénzét hatékonyabban is felhasználhatnák, például a korrupcióellenes harcban. Többek közt ezt követelték alig egy hónapja az utcára vonult elégedetlen állampolgárok. Na meg azt, hogy ortodox katedrálisok helyet kórházakat építsenek. A technokratának nevezett kormányfő tett is egy bátort lépést, amikor a jövő évi költségvetésből kihagyta a templomépítésre szánt tételt. Lett is belőle kalamajka. Az ortodox egyházfő hatalma előtt fejet hajtva Ciolos visszakozásra kényszerült. Kénytelen volt megígérni, hogy a kormány a lehetőségekhez mérten támogatja a józan gondolkodású románok által is elutasított katedrálismonstrum építését. Tehát balgaság lenne radikális szemléletváltásra számítani. Még akkor is, ha léteznek bátortalan próbálkozások az ortodox egyház befolyásának mérséklésére. Nem hitbélikérdésről van szó, hanem hatalomról és kiváltságos módon összeharácsolt vagyonról. Tavaly vezérkari kitüntetésben részesítették a székelyföldi ortodox püspököt azért a két évtizedes munkájáért, amit a román nemzet megmaradásért végzett e tájon. Pontosabban azért, hogy minden kis székely településre ortodox papot küldött. Költségvetési pénzből nemcsak a fizetésükre, hanem esetenként templomépítésre is futotta. Senki nem vitatja a keresztény egyházak társadalmi szerepét. A magyar történelmi egyházak számos alkalommal bizonyították, bizonyítják ezt. Most, advent idején is gondolnak a nélkülözőkre. Nemcsak anyagi, hanem lelki támaszt is nyújtanak. Lassan újra kiépítik mind az oktatási, nevelési, mind a szociális hálózatukat. Nélkülük megszűnne közösségi létünk. Sajnos, az ortodox egyház hatalomfitogtató székesegyházterve elszívja az értelmes ügyre fordítható költségvetési pénzeket is. A parlamenti pártok lelkesen támogatják őket, hisz a jövő évi választásokon a leghatékonyabb kampányerőnek még mindig a pópák számítanak, na meg a titkosszolgálatok rejtett aktái.
Karácsonyi Zsigmond
Népújság (Marosvásárhely)

Lépés az elvárt változások felé vagy kirakatrendezvény csupán?
Az egyetemi napokat megnyitó magyar kulturális est meggyőző bizonyítéka volt annak, hogy mennyi sokoldalú, a különböző művészeti ágakat profi szinten művelő ember került ki a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemről, amelynek tanárai is példát mutattak ezen a téren. Az egyetemen zajló művelődési és sportélet biztosította a hallgatók szórakozását, kikapcsolódását. Ennek a hagyománynak a tovább éltetése közösségformáló, megtartó erő napjainkban is, amit a magyar hallgatók nagy létszámú néptánccsoportjának a fellépése igazolt.
Abból kiindulva, hogy az egyetem rektora kérte az est megszervezését, amelyen a román oktatókból álló vezetőség is részt vett, tekinthetjük-e a kezdeményezést első lépésnek a magyar részről jogosan elvárt változások irányába? Vagy a vezérkar csupán egy kipipálandó kirakatrendezvénynek szánta? – kérdeztem dr. Szilágyi Tibor egyetemi tanártól, a magyar tagozati vezetőség tagjától.
– Normális világban feltétlenül örvendene mindenki egy színvonalas magyar kulturális eseménynek. Nálunk a problémát az okozza, hogy az egyetem román vezetősége, fittyet hányva a törvényre, gátlástalanul akadályozza a magyar tagozat önállósodását, sőt nagyon kifinomult módszerekkel próbálja az egyetem magyar gyökereit is eltussolni.
A 2011 óta érvényes oktatási törvényben a "multikulturális egyetem" fogalma arra vonatkozik, hogy van Romániában három egyetem – a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem és a MOGYE – ahol törvényi szinten kötelező a magyar oktatás önálló szervezési és döntéshozatali struktúráinak létrehozása. Az egyetem magyar oktatói és hallgatói több mint négy éve példamutató összefogással és következetességgel küzdenek a törvény kisebbségi oktatásra vonatkozó kitételeinek maradéktalan betartásáért, miközben az egyetem vezetősége – a minisztérium burkolt támogatásával – ezt mindvégig megtagadta. A román vezetőség annyira biztos uralkodó helyzetében, hogy most már inkább a probléma bagatellizálásával próbálja ellehetetleníteni a küzdelmünket. A rektor felkérésére létrejött magyar kulturális est sajnos egy ilyen célt is szolgál, hogy azt hitesse el a világgal, hogy itt tökéletesen megvalósult a multi- kulturalitás, hogy a törvényt betartják, csak a magyar tagozat csökönyös vezetői akadályozzák, hogy egymás nyakába boruljon a két tagozat, és teljes legyen az egyetértés. Mi azonban nem feledhetjük, hogy az oktatási törvény szerint értelmezett multikulturális egyetem nálunk eddig nem valósult meg – válaszolta Szilágyi professzor.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)

Székely népviselet a Nyárádmentén
A marosvásárhelyi könyvnapokra jelent meg Asztalos Enikő néprajzkutató könyve A Nyárádmenti székely népviselet a XIX. század végétől a XXI. századig. Kiadását a Beke Sándor vezette székelyudvarhelyi Erdélyi Gondolat Könyvkiadó vállalta, s ismertetése az egyik legnépesebb részvétellel tartott bemutatója volt a könyvünnepnek. A kiadó vezetőjét annyira megihlette Asztalos Enikő gyűjtőmunkájának az eredménye, hogy gyermekkori emlékeit felidéző novellaszületett az élményből, amit fel is olvasott a közönségnek. E sorok írója pedig a látszólag vékony kis fehér könyvjelentőségéről beszélt, ami a Népújság Harmónia rovatában sorozatban megjelent írásokat tartalmazza.
Asztalos Enikő magyar és néprajz szakos tanárként 1993-tól több mint húsz éven át vezette a marosvásárhelyi Népi Egyetem magyar néprajz és népművészet tanfolyamát. Az eltelt évtizedek alatt népi iparművészek, pedagógusok, lelkészek, diákok, egyetemi hallgatók számára tárta fel népi kultúránk hagyományait, üzenetét, a népszokásokat, a családi élet eseményeit, az ünnepeket, a népi mesterségeket, táncokat, viseletet stb. – nemzeti önazonosságunk szerves részeit. Tanítványait a népművészet iránti érdeklődés és szeretet szellemében vezette be a szakszerű gyűjtőmunkába, s nyilatkozata szerint aki elvégezte az általa vezetett tanfolyamot, az másképpen látja a körülöttünk levő világot. Néprajzi szakdolgozatait a szakma jelentős díjaival értékelték, s gyűjtéseiből több könyve jelent meg.
Miután éveken át együttműködött lapunkkal, közös munkánk a 2009 őszén induló rovattal kezdődött, amelyben az erdélyi, illetve a megyénkben varrt népi kézimunkákat vette számba, majd a nyárádmenti lakberendezésről készült sorozata következett. Ezt követően arra kértem, hogy gyűjtse össze a századforduló népi viseletét megyénkben. A gyűjtés szükségességéről ugyanaz a jelenség győzte meg, ami engem is bosszantott. A vidéki ünnepségeken szereplő iskolásokon több faluban is egyforma öltözet volt: "a fiúkon alsónadrágból készített harisnya inggel, a lányokon piros zászlóanyagból varrott szoknya, lájbi, fehér blúz, kötény", holott minden tájegységnek, minden településnek az említett "egyen-ruhától" eltérő sajátos viselete volt.
A sorozat első része Marosszék nyárádmenti falvainak a XIX. század végétől az 1960–70-es évekig tartó viseletét mutatta be. Ez került be a könyvecskébe is, aminek – reményeink szerint – folytatása következik.
Asztalos Enikő nehéz, néha szinte lehetetlennek tűnő feladatra vállalkozott. A gyűjtés során körvonalazódott, hogy az eredeti viseletüket büszkén őrző települések mellett ott vannak azok a falvak is, ahol a város közelsége a XX. század második felében feledtette a helyi viseletet. Helyébe a már említett leegyszerűsített "székely ruha" lépett. E falvak lakóinak szerettük volna a figyelmét az értékes örökségre felhívni, még akkor is, ha már lemondtak róla. Az elkötelezett néprajzkutatónak sikerült megtalálnia azokat az adatközlőket, akik emlékeztek még falujuk viseletére, sőt kiderült, hogy helyenként a szekrények mélyén rejtőzik egy- egy ruhadarab abból, amit hajdan a szülők, nagyszülők hordtak.
Idős emberek emlékezetéből előcsalogatni a legapróbb részleteket, az adatokat összevetni, s ebből megalkotni az eredeti viselet pontos leírását, hosszú, nehéz, körülményes munka volt. Elvégzéséhez az Erdély különböző tájegységeiben töltött gyermek- és ifjúkor tapasztalataira, a néprajzot és népművészetet éveken át lelkesen oktató tanár tudására, felkészültségére, lehetetlent nem ismerő kitartására volt szükség. Munkájában lelkészek, presbiterek, helyenként a polgármesteri hivatalok tisztviselői, aktív és nyugdíjas tanárok, tanítók is segítettek, s helyenként a falumúzeum gyűjteménye is eligazítást adott.
Együtt örültünk annak, amikor kiderült, hogy egy-egy faluban ma is hordják a szép eredeti viseletet, s együtt szurkolunk, hogy ahova az elfelejtett tudást megpróbáltuk visszaszármaztatni, a néprajzkutató szava meghallgatásra találjon. Ezt a célt szolgálja ez a könyv is, amelyben rácsodálkozhatunk a Nyárádmente színes, gazdag viseletére. Kár, hogy a támogatás hiányában kevés színes képpel sikerült ezt tükrözni.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

Ünnepi ülés a Városházán
Megnyílt az MNKH aradi irodája
Kedden délután az aradi December 1. utca 4. szám alatt a Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt. (MNKH) Közép-európai Kereskedésfejlesztési Hálózat irodájának a felavatásán Skapinyecz Péter, a Hálózat igazgatója és Kranowszky Nagy Andrea irodavezető vágták át a magyar–román trikolórokkal ékesített avatószalagokat. Ezt követően a Városháza Ferdinánd Termében került sor az ünnepi ülésre, ahol a száznál több megjelentet Kranowszky Nagy Andrea irodavezető köszöntötte két nyelven, név szerint megemlítve a prezídiumban helyet foglaló 10 embert, valamint Korsós Tamás kolozsvári konzult.
Miután ismertette az ünnepi ülés célját, vagyis az MKH Közép-Európai Kereskedelemfejlesztési Hálózat aradi irodája megnyitásának az értékelését, a mikrofonhoz kérte Zákonyi Botondot, Magyarország Bukaresti Nagykövetségének rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki Pálfi Kinga román nyelvű tolmácsolásában köszöntötte az egybegyűlteket. Megtisztelő örömének adott hangot, amiért erre az ünnepi alkalomra jöhetett Aradra. Ismertette Magyarország kormányának azt a törekvését, miszerint a Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt. közreműködésével elősegítse a magas hozzáadott értékű, nemzetközileg is versenyképes termékeket és szolgáltatásokat előállító magyar kis- és középvállalkozások exporttevékenységének a bővítését. A Magyar Állam és Magyar Kereskedelmi és Iparkamara közösen alapította az MNKH Zrt.-t, amelynek tevékenysége két fő pillérre épül: felkutatni azokat a magyarországi vállalkozásokat, amelyek a külpiacon sikeresek lehetnek, másrészt, a célországokban létrehozott helyi kereskedőházak segítségével felmérni az adott piac igényeit. Az MNKH Zrt. az elmúlt két évben 4 földrész, csaknem 30 országában nyitott kereskedelmi képviseletet. Romániában a meglévő kolozsvári, nagyváradi, székelyudvarhelyi és sepsiszentgyörgyi irodák mellett, mostantól a vállalkozók rendelkezésére áll az aradi kirendeltség is, amelynek a munkájához sok sikert kívánt.
A befogadó város nevében Bognár Levente aradi alpolgármester két nyelven üdvözölte az egybegyűlteket, majd Aradnak a magyarországi önkormányzatokkal kiépített jó kapcsolatairól beszélt. Közöttük, a gyulaival 21 éve ápolt Kézfogások kapcsolatot a közeljövőben ünnepelik meg. Mától el lehet mondani, hogy Arad egyik központja lesz a regionális gazdasági kapcsolatoknak, amelyeknek a kiépítéséhez minden támogatást megad, sok sikert kívánva hozzá.
Arad Megye Tanácsának a nevében Gheorghe Stoian, megyei főügyintéző üdvözölte a regionális kereskedelmi központ megnyitását. Beszédét abban a reményben zárta, hogy az iroda megnyitásával új távlatok nyílnak a román–magyar kereskedelmi kapcsolatokban.
Marossy Zoltán Temes megyei alprefektus miután magyarul is üdvözölte az egybegyűlteket, románul, tolmács közreműködésével adott hangot örömének, amiért részt vehet a Partium déli részében, illetve a Bánságban lévő vállalatok felemelkedését szolgáló üzletkötő központ felavatásán. Hogy mennyire szükség van a hasonló üzletkötő központokra, a Temes megyei kimutatások is bizonyítják: idén több mint 250 ezer lej tőkebefektetést 3 luxemburgi, 2-2 olaszországi és németországi, továbbá 1-1 dán, holland, svájci, de szerbiai cég is tett, ezért várják az első, 250 ezer lej fölött befektető magyarországi vállalatot is. A rendszerváltás óta történt Temes megyei befektetések tekintetében a magyarországiak a 4. helyen állnak, több mint 20 millió lej beruházással. Beszédét magyarul fejezte be, kiemelve: ha a Bánságban magyarul beszélő partnerre van szükség, ott mindenben segítenek azzal együtt, hogy az utóbbi 26 évben a megye magyarsága a felére csökkent.
Joó István, a Duna Régió Stratégiáért felelős miniszteri biztos elégedetten nyilatkozott a két ország közötti kereskedelem fejlődéséről, hiszen idén a külkereskedelmi mérleg 3,2%-kal bővült tavalyhoz viszonyítva. Az országhatár két oldalán lévő 8 nagyváros, illetve mintegy 4 millió lakos komoly lehetőségekkel kecsegtet. Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériuma számára rendkívüli fontossággal bír a határ menti régióknak a fejlesztése, a határokon átnyúló kereskedelmi együttműködések kiszélesítése, amiben nagyon sokat tehet a most felavatott iroda.
Faragó Péter, az RMDSZ Arad megyei elnöke két nyelven elmondott üdvözlő szavait követően kifejtette: az iroda felavatása fontos lépés az országhatár két oldalán található megyék lakossága közötti együttműködésben. A rendszerváltás óta eltelt időszakban nagyon sok közös kulturális rendezvényt tudhatunk magunk mögött, sok hidat épült, ezért eljött az ideje a gazdasági téren történő együttműködések tovább bővítésére.
Tiberiu Ciul, az Arad Megyei Kereskedelmi és Iparkamara ügyvezető igazgatója kézzelfogható adatokra támaszkodva méltatta a két ország között az utóbbi időben megnőtt kereskedelmi kapcsolatokat, amelyeket a megnyílt iroda tovább fokozhat.
Petru Buzzi, a Karassó-Szörény Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke kiválónak minősítette a két ország közötti gazdasági kapcsolatokat, amelyekben azonban a magyarországi fél pozitívuma érzékelhető, míg a román fél fejlesztései messze elmaradtak az elvárásoktól. Reméli, az iroda működése tovább serkentheti az együttműködést.
Sorin Maxim, a Regionális Fejlesztési Ügynökség igazgatója megtiszteltetésnek érezte, amiért közebbről is megismerheti az MNKH működését, amiben reményei szerint fokozott szerep jut majd a határon átnyúló együttműködéseknek.
Skapinyecz Péter, az MNKH Közép-Európai Kereskedelemfejlesztési Hálózat Kft. igazgatója részt vett minden hasonló iroda beindításában, mindnek a munkáját jól ismeri. Kranowszky Nagy Andreát több mint 10 éve ismeri, eddig minden felvetődött kérdést meg tudtak oldani, ezért biztos benne, hogy az aradi iroda is zökkenőmentesen fog működni. Meggyőződése, hogy a tervezett 22 irodát feltételező kereskedelmi hálózat meghozza a hozzá fűzött reményeket. Az aradi iroda munkájához sok sikert kívánt. Végszavában megköszönte a hozzászólásokat, a jókívánságokat, majd minden jelenlévőt a helyszínen feltálalt állófogadásra, további beszélgetésre invitált.
Miután pezsgővel koccintottak az iroda hatékony működésére, sikerére, kellemes, baráti hangulatban beszélgetve falatoztak, tervezték a közös jövőt.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Tízéves Kolozsvár első tömegfesztiválja: az adventi sokadalom
Hannovertől gyerekműsoros vásáron át a sokadalomig
Képzeljék el Kolozsvárt, amikor még nem voltak Kolozsvári Magyar Napjai. Nem létezett még a kincses városban egyetlen fesztiválméretű, nagyszabású rendezvény sem, amely magyar bábelőadásokat, magyar koncerteket, a magyar kultúrkörre, hagyományokra jellemző, ünnepekhez kapcsolódó szabadidős foglalkozásokat kínált volna. Ma már szinte furcsálljuk, hogy alig egy évtizede még nem volt ilyen fesztiválja Kolozsvárnak – bár a heltaisok Szent István napi néptánctalálkozója akkor már a nyár kedvelt színfoltját képezte. Az első adventi gyermekfesztivál Adventi Vásár néven 2006-ban zajlott. Azt követően nagyon gyorsan egymásra talált a Szabadság napilap és az Életfa Családsegítő Egyesület közös álma, amelynek megvalósításához aztán együtt láttunk hozzá: 2007-ben már „magyar” gyermeknapot is szerveztünk. Most szombaton pedig itt a tizedik adventi gyermekfesztiválunk. Kezdetekről és a holnaputánról olvashatnak.
Félpénzzel az Adventi Vásárban
2006-ot írtunk, amikor Adorjáni Katalin úgy tért haza a németországi Hannoverből, hogy ott meglátogatott egy adventi bazárt: – Egy nagy csarnokban mindenféle foglalkozás zajlott, a templom bébibazárt szervezett, ahol az anyukák eladhatták gyerekeik kinőtt ruháit, az asztalfoglalóként kért tálnyi házisüteményt pedig a nagyközönség félpénzért megvásárolhatta. Itthon az IKE a Kétágú templomban szerette volna megszervezni a gyerekcsoportok karácsonyi műsorait bemutató Várom az urat fesztiválját, akkor felvetettem, hogy egészítsük ki egy bazárral a közeli Apafi kollégiumban. Az ötlet aztán tovább szülte a jobbnál jobb programokat az Életfa önkénteseinek sorában. A hannoveri példából mára a mi fesztiválunkon sütiverseny lett, a „mesterszakácsok” által otthon megsütött finomságokat félpénzért megvásárolhatja a fesztiválközönség, majd értékeléseik alapján díjazzuk is a legízletesebbet – mondta Adorjáni Katalin.
Így született meg az Adventi Vásár meseolvasással, barkácsolással, játékkal dalolással, tombolával és kirakodóvásárral. Ehhez az Ifjúsági Keresztyén Egyesülettel léptek partnerségre, jó kiindulópontot adott az IKE Várom az urat című gyermekfesztiválja, amelynek a kisebb gyerekeknek szánt változatában ovis-iskolás csoportok mutattak be adventi, karácsonyi, téli műsort, ám akkoriban úgy tűnt, magában már nem nagyon maradna meg ez a rendezvény. Rögtön az első vásárról beszámoltunk a Szabadság hasábjain, és vérszemet kaptunk: az Életfával összefogva együtt akár még utcai gyermeknapi fesztivált is szervezhetnénk! És az akkor még igencsak vakmerő álom megvalósult. Az egykori Adventi Vásárból pedig mára a hagyományos adventi ünnepkörhöz kapcsolódó nagyszabású rendezvény lett, állandó helyszíne pedig az Apáczai-líceum, amely mindig készségesen megnyitotta kapuit az adventezőknek. – Ezeknek a rendezvényeknek az az éltetője, hogy többen fognak össze, többféle csapat, többféle intézmény, akik többféle szempontból látják a témát, így színesebbé tehetik a kínálatot – mondta Adorjáni Katalin.
Az első adventi vásár óta eltelt tíz évben a legkülönfélébb módszereket találtuk ki a fesztivál szervezéséhez szükséges minimális anyagi háttér előteremtésére, a pályázatoktól a cégek megkeresésén át a kisebb támogatók felkutatásáig. A kolozsvári magyar vállalkozóknak tetszett az ötlet, általában nyitottak voltak, ki-ki azzal (pénzzel, termékkel) támogatta ezt a teljesen önkéntesek által szervezett, abszolút profitmentes rendezvényt, amivel éppen módjában állt.
Mi vár ránk szombaton?
Az idén tobzódunk majd a betlehemesekben, kettő is lesz belőle: a Sétáló bábszínházzal délután, este pedig Vincze Lászlóval nevethetünk a muris jeleneteken. Árgyélus királyfi is eljön hozzánk, a magyar opera művészei ugyanis ropogós frissen alig az elmúlt hétvégén mutatták be legeslegújabb zenés mesedarabjukat. Most szombaton pedig nagyon-nagyon közelről láthatjátok-hallhatjátok őket, veletek együtt énekelnek majd. Aki szombaton eljön, az napkeleti bölcsekkel és angyalokkal találkozhat – igazán!! Az egész nap egy nagy játék lesz, a Tízcsillagpróbán ugyanis majd pontosan tíz csillagot kell a gyerekeknek gyűjteniük úgy, hogy mindenféle segítséggel tíz tevékenységben részt vesznek. Ha ez mind kigyűlt, akkor a Tízcsillagtanyán ajándékot kapnak. Ehhez majd a földszinti standnál keresni kell a gyűjtőfigurát, lépten-nyomom kifüggesztjük a Tízcsillagtanya rövid, de velős törvénytárát, hogy mindenki felhőtlenül tudjon szórakozni és játszani – no meg ráérősen, ahogy ajánljuk minden kedves 0–99 éves vendégünknek! És ezek csak a legeslegeslegújdonságosabb újdonságok, hogy még mennyi minden fog történni, az megtalálható a részletes programban a Szabadság honlapján (www.szabadsag.ro), a keddi lapszámban, illetve az Életfa honlapján (www.eletfa.ro).
KEREKES EDIT
Szabadság (Kolozsvár)

Nem akar zászlóőrző polgármestereket az RMDSZ
„Nem zászlóőrző polgármesterekre és megyei tanácselnökökre van szüksége Románia lakosságának.
Az RMDSZ elfogadhatatlannak tartja és határozottan elutasítja azt a szociáldemokrata törvénykezdeményezést, amely értelmében a polgármesterek és a megyei tanácselnökök hivatalból elveszítenék mandátumukat, amennyiben nem hordják a háromszínű román nemzeti díszsálat, illetve ha a jogszabályban előírt helyeken nincs kifüggesztve Románia zászlaja” – ismertette Cseke Attila, az RMDSZ Bihar megyei törvényhozója azt követően, hogy a képviselőház közigazgatási szakbizottságában a szociáldemokrata törvénykezdeményezést ezen a héten megszavazták.
Az RMDSZ hírlevele szerint Cseke Attila felhívta a figyelmet arra, hogy az említett törvénykezdeményezés több szempontból is torzítja a helyi önkormányzatok autonómiáját, valamint ellentmond annak az elvnek is, amely a választott tisztségekre vonatkozik.
Szabadság (Kolozsvár)

Januártól 5 százalékkal nőnek a nyugdíjak
A Ponta-kormány által korábban megígért 4,31 százalék helyett 5 százalékkal nő január 1-től a nyugdíjpont értéke, amely 871,7 lejre emelkedik az idei 830,2 lejről. A kormány ugyanakkor a jövő évre befagyasztotta a közalkalmazottak jövedelmét, így nem részesülhetnek üdülési csekkekben, ebédjegyekben, pótlékokban és egyéb jövedelemkiegészítő prémiumokban.
A kormány tegnap fogadta el a jövő évi költségvetés-tervezetet, amelyről a parlamentnek is szavaznia kell még. A büdzsét szombaton hozták nyilvánosságra, így sokakat meglepett, hogy a kormány már tegnap elfogadta. Ugyanakkor az is igaz, hogy már nincs sok ideje a parlamentnek, hogy karácsony előtt megszavazza, így a kabinetnek igyekeznie kellett.
Szabadság (Kolozsvár)

CSD: Romániában nem működik a nyugati terrorelhárítási modell
A nemzetbiztonságot veszélyeztető fenyegetések hagyományos kezelési módja rendszerint a szakintézmények költségvetésének növelését, az állampolgári szabadságjogok korlátozását, a hírszerző szolgálatok hatalmának növelését vonja maga után – mutatnak rá a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) keretében működő Demokrácia-kutató Központ (CSD) szakemberei. Tanulmányuk azt követően látott napvilágot, hogy a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) a kézdivásárhelyi és a krajovai „terroristákra” utalva bejelentette: Románia is azon országok közé tartozik, amelyek könnyen válhatnak terrorista merényletek célpontjává.
Az első tényező máris megvalósulni látszik, a jövő évi költségvetésben ugyanis 22%-kal többet irányoznak elő a hírszerzéssel foglalkozó szakintézmények (SRI, SIE, STS és SPP) számára, mint 2015-ben – vélekednek. A CSD azonban arra figyelmeztet: jelen pillanatban nem ajánlatos a terrorfenyegetések kezelésének e hagyományos, más országokban különben jól bevált „receptjét” alkalmazni Romániában.
Szabadság (Kolozsvár)

Folytatódik a felújítás a csíkszeredai Sapientián
Számos külső és belső felújítást végeztek idén a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai épületén, a renoválásokat jövőre is folytatnák.
A magyar kormánytól kapott kétmillió eurós támogatásnak köszönhetően 2015-ben többek között befejezték a létesítmény hőszigetelését az első szinttől a hatodikig, elkészült szerkezetileg az épületbe tervezett planetárium, és számos belső felújítást is végrehajtottak.
„Jövő évben szeretnénk a bentlakási szinten lévő kis konyhákat, illetve az egyetemi étkezde konyháját is felújíttatni, emellett 2016 nyarán a földszinti részt és az első emeletet is renoválnánk, ha megkapjuk a támogatást, amire számítunk” – közölte megkeresésünkre Makó Zoltán dékán. Hozzátette, hogy tervben volt még az alagsor egy részének klubhelyiséggé való átalakítása az egyetemisták számára, de a bukaresti Colectiv klubban történt tragédia után elvetették az ötletet, mivel az alagsorban nincsenek kiépítve a menekülő-útvonalak.
A dékán arról is beszámolt, hogy ugyan a planetárium szerkezetileg elkészült, viszont a beüzemeléséhez még hiányoznak egyes kellékek. „A kupolát, a háromdimenziós technológiájú kivetítőgépet és egyéb berendezéseket kell még beszereznünk. Mivel az ilyen típusú kupolákat nanotechnológiával készítik el, a kialakíttatásához 200 ezer euróra lenne szükség, ezt pályázati úton szeretnénk megszerezni. Olyan pályázatra várunk, ahol a tudománynépszerűsítés a fő cél. Bízok benne, hogy ez már jövő év folyamán megvalósulhat” – fejtette ki Makó.
Rámutatott, ha megépül a planetárium, ebben a csillagászati mozgóképek mellett más tudományos jellegű filmek vetítésére is sor kerülhet, és az egyetem hallgatóin kívül ez a nagyközönség előtt is nyitva áll majd.
Molnár Rajmond
Krónika (Kolozsvár)

Van visszaút a könyvhöz?
Králik Lóránd nevét 1990 óta ismeri a nagyváradi közönség: vállalkozó, pénzügyi szakember, útikönyvek szerzője. Az utóbbi időben az írással más minőségben foglalkozik elsősorban: a nagyváradi Illyés Gyula Könyvesbolt vezetőjeként tevékenykedik. A bolt első évéről, a kortárs könyvfogyasztással kapcsolatos tapasztalatairól kérdeztük.
– Hogy jött a könyvkereskedés ötlete éppen most, amikor már világszerte egyre inkább kiszorítja a nyomtatott irodalmat a digitális?
– A könyvek világával természetesen nem most kerültem kapcsolatba, hiszen a 90-es években, 1994 és 2001 között a Bihari Napló vezérigazgatójaként könyvkiadással is foglalkoztam. Körülbelül 30 könyvet adtunk ki, akkor szűnt meg a kiadás, amikor külföldi tulajdonba került a lap. Egyébként Szilágyi Aladár szerkesztőkollégámmal letettük a könyvkiadói és terjesztési vizsgát Bukarestben, a könyvkiadáshoz ugyanis könyvkiadási tanácsos kellett, a vizsga épp ezt a képesítést biztosította.
A „mi időnkben" a Bihari Naplónak saját bódéhálózata volt, ahol a könyveinket is forgalmaztuk, illetve kb. négy éven át a szerkesztőség székhelyén a saját kiadású könyveken kívül nagyon sok más kiadványt is árultunk.
Akkoriban még egy ilyen, viszonylag kis stand is el tudott tartani egy embert, most már egy könyvesbolt is alig. 2007-ben pályát váltottam, Bukarestben dolgoztam pénzügyi területen, le is doktoráltam pénzügyből, a könyvektől viszont nem szakadtam el, a munkámhoz kötődő utazások tapasztalatait három könyvben írtam meg: Az én Amerikám, Muzulmán világ, illetve A sárkány fiai címmel.
2014-ben jöttem haza Bukarestből, azon a nyáron zárt be az Illyés Gyula Református Könyvesbolt, és jött egy megkeresés: nem vállalnám-e el a talpra állítását, egy fél év elteltével így nyílt meg újra az Illyés Gyula Könyvesbolt. Váradnak nem volt nagyobb magyar könyvesboltja, ennek kialakítása lett volna a cél, de naggyá nem igazán sikerült tenni, mert ahhoz nagyon sok pénz kellett volna, illetve ma már a váradi magyarság nem tud eltartani egy nagyszabású üzletet. Az erdélyi kiadók kínálata szinte teljesen hiányzott Nagyváradról, ezt a hiányosságot igyekeztünk pótolni, ugyanakkor arra is figyeltünk, hogy ne kelljen Debrecenbe mennie annak, aki meg akar vásárolni egy frissen megjelent magyarországi kiadványt.
Kezdetben túlságosan is a magyarországi olvasói szokásokra koncentráltam, elsősorban a felnőttirodalom toplistáit követve, de hamar kiderült, hogy ez itt egyáltalán nem érvényes: az ottani sikerkönyvekből mondhatni egyik sem lett igazán kelendő. Profilt kellett tehát módosítani, nagy hangsúlyt téve a gyermekkönyvekre. Jelenleg a forgalmunk 80 százalékát ezek a könyvek teszik ki. Érdekes, hogy a klasszikus gyermekkönyvekből kicsi az eladás, mostanában a Bogyó és Babóca a divat, a kamaszok körében a Móra Könyvkiadó LOL-könyvek sorozata megy, új ifjúsági szerzők, mint például Leiner Laura könyvei vagy az Egyesült Államokból „importált" Egy ropi naplója, illetve a rajzfilmsorozatok könyves feldolgozása a sláger.
– Az, hogy a gyermek- és ifjúsági könyvek a kelendők, akár azt is jelentheti, hogy belőlük egy könyvolvasó generáció cseperedik fel.
– Így van, ezért is elsődleges célunk a fiatal, gyermekes családok figyelmének felkeltése. Hűséges vásárlóink az idősebb nemzedék tagjai is, ők viszont az úgynevezett 5 lejes könyveket keresik, melyek ára még a felhasznált papírt sem téríti meg. Ezeket a kiadók végkiárúsításban adják el, havonta több ezer példányt kellene eladnunk, hogy rentábilis legyen.
– Ez a korosztály annak idején hozzászokott az Olcsó Könyvtár, a Milliók Könyve és nem utolsósorban a Tanulók Könyvtára sorozatokhoz, melyek alapvető célja éppen az volt, hogy olcsón lehessen könyvhöz jutni.
– Minden bizonnyal ez lehet az ok, de tény, hogy nagyon hiányzik az a bizonyos tehetősebb középosztály, amely tudna többet áldozni a minőségi könyvekre, de nem teszi. És hát nagyon hiányoznak a könyvterjesztő hálózatok (sorra megszűntek), és nincs erdélyi nagykereskedés sem, pedig szintén nagy szükség volna rá. Nekünk, váradiaknak sokkal könnyebb eljutni a budapesti nagykerbe, mint mondjuk a belső-erdélyieknek. Elkezdtük az internetes könyvárusítást is, felfutóban van, de látványos eredményeink még nincsenek. A piacon vannak olcsó könyváruházak, amelyek megpróbálnak 2-3 százalékkal a piaci árak alá menni. A magyarországi webes változatok kínálata is látszólag olcsóbb, de az árkedvezményt „elmossa" a felszámított postaköltség.
– A helyi sajtóban gyakran látni, hogy csoportos gyermekfoglalkozásokat hirdet a könyvesboltjuk. Milyen tapasztalataik vannak?
– Havonta tartunk foglalkozást kisgyermekeknek, illetve időszakosan jönnek osztályok, amikor színészek olvasnak fel az újonnan érkezett vagy már kapható kötetekből. Elsősorban kisiskolásokat várunk, mivel egészen más a „megfogható" könyvet látni, mint képen, mert sokszor okozhat csalódást, ha a meghirdetett kép alapján rendelt könyv a valóságban más méretű. Határozottan állítom, hogy szeretik a gyerekek a polcok közti bóklászást, levesznek egy-egy kötetet, nézegetik, kellemesen telik számukra is az idő.
Ehhez természetesen együtt kell működnünk az iskolákkal: nem is panaszkodom, mert jók a kapcsolataink. Igyekszem beszerezni a kötelező olvasmányokat, csoportos rendeléseknél kedvezményeink vannak, a tankönyvcsomagok terén is szívesen segítünk. A kiadók is megkeresik az iskolákat, e téren lehetne esetleg egyeztetni a tevékenységet, de mi is megyünk iskolákba, elsősorban jutalomkönyvek ajánlatával.
Összegezve: végső soron nem szeretnék panaszkodni, de azt sem mondhatom, hogy bombaüzlet manapság a könyvkereskedés. Akinek fölösleges pénze van, nyugodtan vágjon bele, hiszen a gyermekkönyvek terén kifejezetten jól állunk, vagyis reménykedhetünk, hogy van még visszaút a könyvhöz. Az új kiadványokat egyébként sem lehet azonnal letölteni az internetről, több évnek kell eltelnie, amíg felkerülnek a kalózoldalakra, és akit igazán érdekel egy-egy új könyv, az biztosan betér a könyvesboltba.
Molnár Judit
Krónika (Kolozsvár)

Egymást okolja Borboly Csaba és Bunta Levente
Tervezési-kivitelezési hiba csúszott a Hargita megyei 132-es számú megyei út Szentegyháza–Lövéte–Homoródalmás–Oklánd–megyehatár szakaszának felújításába: csak román nyelvű helység- és útjelző táblákat helyeztek ki, derült ki a testület legutóbbi rendkívüli ülésén.
Elhangzott: a megyei önkormányzat saját költségén cseréli kétnyelvűekre a feliratokat. Barti Tihamér, a Hargita Megyei Tanács alelnöke Borboly Csaba elnök jelenlétében a rendkívüli ülésen elmondta: az év végéig befejeződő, európai uniós finanszírozású korszerűsítést számos nehézség után sikerült elvégezni.
Felszámolták a munkálatokra 2009-ben szerződést kötő konzorcium cégeit, ami miatt nem lehetett folytatni a kivitelezést, így szerződést kellett bontani, amire 2012-ben került sor. 2012-től 2013 májusáig a folyamatos óvások miatt többször elindított közbeszerzési eljárásoknak nem volt eredményük, így két évig szünetelt a kivitelezés.
Még 2007-ben (Bunta Levente elnöksége idején) fogadta el az akkori megyei testület a tervet, amelyben egynyelvű helységnévtáblák kihelyezése szerepelt. A jelenlegi alelnök szerint nem kérdés, hogy a kétnyelvűséget be kell tartani. A felújított út hossza 26,6 kilométer, a projekt összértéke közel 65 millió lej. Jelenleg már csak a szentegyházi gyár előtti híd befejezése van hátra.
A megyei tanácsülésen elhangzottakkal szemben Bunta Levente székelyudvarhelyi polgármester, a Hargita Megyei Tanács korábbi elnöke azt állítja: az elmúlt időszakban elég sok mellébeszélés jelent meg a jelenlegi megyei önkormányzat részéről, ez csak egy a sok közül.
„Tudni kell, hogy még 2008-ban hátra volt hagyva egy 15 millió eurós kivitelezési szerződés, de a munkát a mai napig nem tudták befejezni. Most egy nagyon furcsa magyarázkodásba kezdenek, amikor a törvényes előírásokat figyelmen kívül hagyva egynyelvű helységnévtáblákat helyeztek ki. Elég szánalmas, ilyenkor férfiasan be lehet ismerni, hogy tévedtünk" – mondta el Bunta.
Rámutatott, egyébként is tudnivaló, hogy a műszaki terv nem szokott kitérni ilyen részletekre, szerinte ezért is nevetséges a megyei tanács viszonyulása. „Szégyellni kellene, hogy egy ilyen beruházás kivitelezéséhez nyolc évre van szükségük, amit más körülmények között egy, esetleg két év alatt el lehetett volna végezni" – tette hozzá az elöljáró.
„Sajnos politikai rossz szándékot feltételezek, térségek közötti ambíciókat" – közölte Bunta Levente, aki szerint a Szentegyháza–Lövéte–Homoródalmás–Oklánd–megyehatár közti megyei földút inkább élvezett volna elsőbbséget, mint egy aszfaltozott út.
„A térségi ambíciókat félre kell tenni, és a közösség érdekét kellene szem előtt tartani. Nem méltó egy megyei vezetőhöz, hogy így viszonyuljon egy beruházáshoz. Mindez hozzá nem értésre utal" – közölte szerkesztőségünkkel a beruházási tervek elfogadásának idején tisztségben lévő egykori tanácselnök.
Szőke László
Krónika (Kolozsvár)