Nagyváradra vitték Máramaros tájait
Többek között a sokszínűséget és a minőséget tartotta szem előtt Véső Ágoston Munkácsy-díjas festőművész, amikor a Nagybánya Tájképfestő Telep elmúlt húsz évének közel ötszáz alkotása közül kiválasztotta azt a több mint negyven munkát, amelyek a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) előcsarnokában január végéig tekinthetők meg.
A művésztelep szakmai vezetője a hétvégi megnyitón rámutatott: a felsőbányai tábor „dialógus-módszerrel” dolgozik, különböző stílusú festőket hívnak meg, vitatkoznak, egymástól tanulnak, de mindennél fontosabb, hogy ők nem a természetet másolják, hanem a természet által inspirálva vetik vászonra az érzéseket. Eddig összesen tizenkét ország mintegy százötven művésze vett részt a nyári alkotótáborukban, amely a nagy előd, a nagybányai festőtelep és -iskola hagyományait követi, újjáélesztve azt, amit annak idején a szocreál megpróbált a gyökerestől kiirtani.
A Partiumi Magyar Művelődési Céh által szervezett jubileumi kiállítás megnyitójakor Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke emlékeztetett arra, hogy püspöksége idején a Máramaros megyei Magyarláposon az ő kezdeményezésére jött létre az első nyári alkotótábor. Egyszeri alkalomra szánták a Nagybányai Művésztelep 100. és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület megalakításának 75. évfordulóján – 1996 júliusában –, de a folytatás nem maradt el.
A Nagybánya Képzőművészeti és Kulturális Egyesület 2000-től a felsőbányai Bódi-tónál, illetve környékén szervezte meg a Nagybánya Tájképfestő Telep alkotótáborait. Az európai parlamenti képviselő azzal a reménnyel köszöntötte az egybegyűlteket, hogy az egyesület hamarosan székházat kaphat, így intézményesedhet a tábor.
Bráda Tibor Munkácsy-díjas festőművész szerint a nagybányai festőtábor annak idején egész Magyarországon éreztette hatását. A festő nosztalgiával idézte fel a nagy elődök törekvéseit, kritikusan jegyezve meg: gondatlannak bizonyult az utókor az örökség kezelésében. „Nagyon nagy feladat vár az ifjúságra, hogy a felejtés folyamatát megállítsák, és úgy alakítsák a jövőt, hogy ennek a korszaknak méltó emléke maradjon az eredeti helyszínen” – vélte a festőművész.
Véső Ágoston hangsúlyozta, a kilencvenes évek végén nagyon nagy igény volt a hagyományok megmentésére, azóta pedig évről évre egy olyan alkotótábor várja a művészeket, ahol példamutatóan jók a kapcsolatok, szeretet és tisztelet sugárzik a részt vevőkből. A 20. alkotótábor egyébként szeptember 12-én zárult Felsőbányán.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Lényegük a nevelés
Évtizedek munkáját értékelték
Húsz háromszéki pedagógust tüntetett ki a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége életmű-díjjal múlt pénteken. A megyeszékhelyi Kós Károly Szakközépiskola dísztermében ünnepeltek és barátok, kollégák vettek részt a szép eseményen, ahol minden ünnepeltnek egy csokor virágot és oklevelet adtak át.
A Szózat eléneklése után dr. Szőke Anna Mária, a Kós Károly Szakközépiskola igazgatónője és Péter Sándor, a megyei pedagógusszövetség elnöke köszöntötte a résztvevőket.
– Manapság túl sokszor hallani a tanügy, stratégia, taktika szavakat – fejtegette Péter Sándor –, emellett elhalványul a hivatás és a pedagógus iránti tisztelet. Ennek azonban mindkét irányban érvényesnek kellene lennie.
A polgármesteri hivatal részéről Nagy Zoltán tolmácsolta Antal Árpád és Sztakics Éva önkormányzati vezetők jókívánságait és köszönetét, kiemelve: a tanult lecke, ha megkopik is a tanítványokban, az átadója emberi mivolta nem halványul el, hangja, gesztusai, jó szavai tovább élnek.
A nemrég alapított Korodi Hajnalka-díjat idén a kovásznai Molnár Jánosnak ítélték oda a színjátszókörben betöltött, több évtizedes közösségépítő tevékenységéért. Nagy Károly baróti nyugalmazott református esperesnek az iskola és templom közötti távolság csökkentéséért tett erőfeszítését méltányolták a díjjal. Antal Éva kovásznai óvónő „a jó pedagógus minden ismérvét birtokolta”, a kézdivásárhelyi Bakk-Dávid Enikő jó kedvét, elkötelezettségét, kiállását nagyon hiányolják kollégái. Barabás Margit óvónő mindenki Manyika nénije, üde és fáradhatatlan, alázatos és nagyszerű szakember. Bedőházi Erzsébet Uzonból nyugdíjasan is aktív, önzetlen és tettrekész, Berekméri Judit megbízható és odaadó munkatárs volt 28 évig a Székely Mikó Kollégiumban, Cserkész Béla tanár népi klarinétosként és a helyi dzsesszélet, de a fúvószenei táborok alapembereként is megbecsült. Fejér Ella sepsiszentgyörgyi óvónő-tanítónő nyugdíjasan is jeles a karitatív tevékenységben, a baróti Gyulai-György Éva partitúrákat ír, együtteseket vezet, vezényel, tanítja is a zenét, ő a „történések alakítója”. Keresztes Enikő uzoni munkásságát és magyarságtudatát a község díszpolgárrá avatással honorálta, Keserű Katalin mérnök-tanárt pedig a magyar nyelvű szakoktatásért tett erőfeszítéseiért méltányolták kollégái. „Gyökereket és szárnyakat adott” tanítványainak Mikó Ágnes tanár (Sepsiszentgyörgy), Pénzes Klára uzoni vallásoktató „szeretetlángot gyújt maga körül”, a kézdivásárhelyi Rozsnyai Árpád kémiatanár „szakmai vára legyőzhetetlen volt”. Baróton toleráns és empatikus matektanár Süketes János, akivel munkatársai nagyon szeretnek együtt dolgozni, Kovásznán Tompa Klára Enikő az emberi lelkek kiformálásában és igazsággal megtöltésében volt mindig példaadó. Zaláni Mária tanítónő munkássága a kollégák számára „örökmécses”, és ez igaz Kádár Gyula megfeszített küzdelmére is, amellyel a székelység számára próbálta kiharcolni a közösségi jogokat. Ezt sajnos már csak posztumusz kitüntetéssel tudta elismerni az RMPSZ.
Az ünnepségen fellépett a Voces női kar is, majd egy pohár bor elkoccintásával zárták a jeles alkalmat a jelenlevők.
Bodor Tünde
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely

A sunyi nacionalizmus
Mostanában román értelmiségi körökben a sunyi nacionalizmus divatja járja. Mivel tudják, hogy a túlzott nemzetieskedést a világ civilizáltabb felén nem díjazzák, a többség nem meri hangosan vállalni, hogy nagynemzeti álmokat kerget, ezt ráhagyná néhány ultrára, a melldöngető üvöltőkre. A sunyik legtöbbször csak némán drukkolnak, és néha elengednek egy-egy náci lózungot. Mert vörös posztó előttük is minden, ami arra emlékeztet, hogy Erdély 1918 előtt Magyarországhoz tartozott, és itt annyi értéket teremtettek, hogy az évszázados kizsákmányolása ellenére még mindig maradt belőle. Ezt ma tagadni botorság. Sokan nem is teszik, hanem azt mondják, mi értelme ezt felemlegetni.
A napokban több, úgymond „magyarszerető” személyiség is azt feszegette, miért kell a gyulafehérvári nyilatkozatot előszedni, és azt idézve követelni az autonómiát. Pedig egyszerű: szinte nincs olyan román történelemkönyv, amelyben ne lenne benne, hogy a Gyulafehérváron kinyilvánított népakarat döntött Erdélynek Romániához csatolásáról. Persze, arról nem akarnak tudni, hogy ugyanaz a népakarat azt is kimondta: „Az együtt élő népek számára teljes nemzeti szabadság. Minden egyes nép a saját nyelvén, a saját kebeléből származó egyének révén oktat, igazgat, és ítélkezik, és minden egyes nép az országos törvényhozó testületekben és a kormányzásban az őt alkotó személyek számával arányosan kap képviseleti jogot.” Az elmúlt szinte száz év alatt ezt minden román hatalom elfelejtette, mintha országalapító szövegük e része nem létezne.
E sunyi nacionalizmusnak köszönhetően éppen Erdély annektálásának napját szavazták meg az ország nemzeti ünnepének, hogy megmutassák a magyaroknak: ki itt az úr. Manapság nagy igyekezettel készülnek az egyesülés 100. évfordulójára, a kiáltványból passzusokat kihagyni a múlt megcsorbítását, ősapáik óhajának figyelmen kívül hagyását jelentené. Itt az ideje tehát, hogy a nacionalizmus helyett az együttélésbe bízzanak, és végre betartsák a Nagyromániát létrehozó akkori ígéreteiket.
Román Győző
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely

Aki érezheti az olvasók megbecsülését: Fekete Vince
Egy anyaországi kisvárosban élő kiváló írástudó jelentette ki, hogy ő soha nem értett egyet azzal, hogy „a vidék különböző értelmű hiányai vagy szűkösségei akadályoznák az alkotói kiteljesülést, ez ritkán felel meg a valóságnak, többnyire a nem eléggé tehetséges alkotók önfelmentő ideológiája inkább.”
Egy verseskötet megjelenése alkalmából döntöttem úgy, hogy helyénvaló idézni itt és most ezt a gondolatot, minthogy e könyv szerzője, Fekete Vince is ezelőtt tizenöt-húsz évvel egy vidéki kisvárost választott otthonául és alkotó műhelyéül, s mára neve és irodalmi munkássága elválaszthatatlan lett városunktól, Kézdivásárhelytől. Persze, sejteni véljük, választása nem kevés gonddal járt. Azt gondolom, alaposan megfontolt döntés és elszánt lépés volt ez Fekete Vince részéről, aki addig megtapasztalta egyetemi központoknak, irodalmi centrumoknak az előnyeit saját választott pályája jövőjének, illetve hivatása gyakorlásának a tekintetében. Úgy vélem, akkori választásában nem kis súllyal esett a latba, hogy az a kistérség, ahová visszatér öt-tíz évnyi szellemi töltekezés után, szülőhazája, s hallgathatott talán egy belső hangra is, amely valami olyasmit sugallhatott neki, hogyha a Teremtőtől kapott tehetség és a kitartó, áldozatos munka kéz a kézben fog járni, akkor lehet esélyed majd – József Attilával szólva – a mindenséggel mérni önmagad...
Az ötvenedik életévét éppen ebben az évben betöltött Fekete Vince eddig megjelent hat verseskötete alapján, több mint húsz év terméséből adott közre ezúttal egy válogatást, amelyet még kiegészített eddig kötetbe nem foglalt új versekkel is (Vak visszhang. Válogatott és új versek 1995–2015. Kolozsvár, Sétatér Könyvek, 2015). Egy ilyen arányú irodalmi munkásság felmutatása talán feljogosít arra, hogy egyik erdélyi klasszikusunk, Dsida Jenő versrészletét idézve figyelmeztessem magunkat arra, hogy „tiszteld a költőket, akik / veled vannak bármerre mennél / s több életet adnak neked / tulajdon ember-életednél.” (Tíz parancsolat, IV.)
Magától értetődik, hogy e felszólítás elsőként a mindenkori olvasónak szól, de önmegszólításnak is tekinthetjük, azaz magában az idézett költemény szerzőjében is feltétlen tisztelet kell, hogy legyen bármely igaz költő iránt. Ami különben Fekete Vince esetében is erőteljesen érvényesül, aki indulása idején sem az irodalmi hagyománnyal való szakítást, hanem elsősorban a kapcsolatokat kereste, mondjam azt, a kötelékek megerősítését, a szövetséget, éspedig oly módon, hogy eközben az ő „szólama” is érvényesüljön ama nagyszabású „zeneműben”, ami tulajdonképpen a teljes, hétévszázados magyar líra, vagyis törekedett arra, hogy saját „hozományával” gazdagítsa az irodalmi örökséget. S minthogy mai napig is erre az örökségre építkezve alkot, ő maga is irodalmi kultúránk jeles művelőjévé vált az évek múlásával.
Mindezt figyelembe véve úgy ítélem meg, hogy jó, ha költőnk bölcsőhelyének közönsége is érzi, sőt tudatosítja a maga számára a gondolatot, amit a bevezetésben idézett írástudó, Elek Tibor így fogalmazott meg: „a tágas szemléletű, esztétikailag értékes, általános érvénnyel bíró, vidéken született alkotás gazdagítja a vidék kultúráját is.”
Hogy Fekete Vince munkái révén tényleg szerves része a mai magyar irodalmi műveltségnek, számos díj és elismerés jelzi, de azt is tudja költőnk, hogy legnagyobb elismerés íróember számára az olvasók megbecsülése. Amiben – hála Istennek! – része van neki. S kívánjuk, hogy ezután se legyen ez másként!
Borcsa János
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely

Elszakadt a cérna
Etnikumok közötti konfliktust akarnak?
Múlt héten figyelmeztettünk, hogy a Beke-ügy kapcsán valakik arra játszhatnak, hogy a székelységen belül elszakadjon a cérna. Nos, meglepetésre egy erdélyi román publicista az, akinek elege lett Bukarest mesterkedéseiből. A továbbiakban Angela Tocilănek a Politicstand.ro-n megjelent írásából idézünk.
„A románokat még nem lehet az iszlám szélsőségességgel ijesztgetni: a lakosság az egyetlen neuronjával csak a »Magyarok az Erdélyünket akarják« mondatot képes felfogni.
(…) Egy petárda könnyen válik házi készítésű bombává, néhány foszforeszkáló golyó halálos fegyverré, néhány tűzijáték föld-levegő rakétává. Mert így illik, és így akarják a román titkosszolgálatok érzékeltetni a jelenlétüket, pont a nemzeti ünnepen.
(…) Etnikumok közötti konfliktusokat akar valaki Erdélyben? Provokáció nélkül nem fog menni, tehát akkor most éppen egy etnikumok közötti konfliktus kiprovokálására irányuló kísérletnek voltunk tanúi?
Drága politikusok, drága szolgálatok, tisztelt televíziók… Tisztelettel felkérem, csókolják meg mindnyájunk seggét, illetve külön-külön minden erdélyiét, miután válaszolnak a következő kérdésre: a „többetnikumú és multikulturális Erdély” kifejezéséből pontosan melyik szót nem értették meg?”
Angela Tocilă még számos keresetlen szóval illette a szolgálatokat, ám túl prűdek vagyunk, hogy lefordítsuk önöknek
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely

Vita az alapokról
„Ha Maros megyében és Marosvásárhelyen megvalósul az összefogás az Erdélyi Magyar Néppárt és az RMDSZ között a jövő nyári önkormányzati választást megelőzően, akkor az EMNP hajlandó tárgyalni arról, hogy a megyeszékhelyen ne indítson önálló jelöltlistát a parlamenti megmérettetésen” – nyilatkozta Szilágyi Zsolt EMNP-elnök a Krónikának Kelemen Hunor RMDSZ-elnök felvetése kapcsán, miszerint az RMDSZ abban az esetben fogadja el a néppárt javaslatát közös önkormányzati képviselői lista állítására Marosvásárhelyen és Maros megyében, ha az alakulat írásban vállalja, hogy nem indul a parlamenti választáson.
Az RMDSZ elnöke a Maszol.ro hírportálnak nyilatkozva kedden leszögezte, a marosvásárhelyi előválasztás kiírásakor csak közös polgármesterjelölt állításáról volt szó. Ezen eldőlt, hogy Soós Zoltán, az RMDSZ városi tanácsosa lesz a közös magyar polgármesterjelölt. „Nem látom, hogy a polgármester-választást miért kellene összekötni a tanácsosok megválasztásával. Amikor meghirdettük az előválasztást, ezeket nem is kötöttük össze” – mondta Kelemen.
„Bár Kelemen Hunor olyan, mint egy bűvész, aki újabb és újabb feltételeket húz ki a politikai varázskalapból, mi hajlandók vagyunk tárgyalni az általa támasztott feltételekről” – jelentette ki szerdán a Krónikának az EMNP elnöke, kifogásolva, hogy a mai napig nem kapott hivatalos választ a Maros megyei és marosvásárhelyi összefogást szorgalmazó, bő három héttel ezelőtt elküldött levelére.
Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető elnök tegnap a Maszol.ro-nak nyilatkozva politikai szempontból butaságnak, jogi szempontból nonszensznek nevezte Szilágyi javaslatát. Mint mondta, a néppárt elnökének bizonyára elkerülte a figyelmét, hogy időközben megváltozott parlamenti választási törvény, Románia visszatért a megyei pártlistás szavazáshoz.
„Egy pártnak egy adott megyében ugyanaz lesz a jelöltlistája valamennyi szavazókörzetben. Nem lehetséges az, hogy az EMNP letesz Maroskeresztúron egy listát, és két kilométerrel arrébb, Marosvásárhelyen letesz egy másik listát, vagy nem tesz le listát. Érthetetlen, hogyan tud egy pártelnök ilyet nyilatkozni” – fogalmazott Kovács Péter.
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Magyar napokat tartanak a MOGYE-n
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem fennállásának 70. évfordulója tiszteletére december 7. és 11. között kulturális-tudományos rendezvénysorozatot szervez az intézmény, amely úgynevezett Magyar Kulturális Napoknak is helyet ad.
Az egyetem magyar tagozatán nem mindenki fogadta lelkesen a kezdeményezést, volt, aki úgy vélte, „ügyes fogás” a románok részéről, hogy felmutathassák, „íme, megvalósult a multikulturalitás”. A valódi multikulturalitás nem csupán egy rendezvényt jelent, hanem azt, hogy az oktatás több nyelven folyik – mondta portálunknak egy nevét nem vállaló személy. Ennek ellenére szerinte ez jó ötlet, és nem tartja helyesnek, ha elhatárolódnak, és nem kapcsolódnak be a kezdeményezésbe.
Leonard Azamfirei, a MOGYE rektora a sajtónak úgy fogalmazott: az egyetem multikulturális jellegét szeretnék ezzel is hangsúlyozni, ezért javasolta magyar kollégáinak, illetve a magyar hallgatóknak, hogy kapcsolódjanak be a rendezvénybe, hiszen számos orvos, orvostanhallgató, gyógyszerész van, aki zenél, fest, szobrászkodik. A programban szerepel képzőművészeti kiállítás, hangverseny, ahol bemutatkoznak a művészi tehetségű orvosok, gyógyszerészek, diákok, karácsonyi dalok hangzanak el, klasszikus zeneszerzők darabjai szólalnak meg.
A hétfői és keddi kulturális rendezvényeket a tudományos konferenciák sora követi, doktoranduszok, fiatal sebészek, gyógyszerészek, szív- és érsebészek, altatóorvosok szakmai tanácskozásaira kerül sor. Csütörtökön 14 órakor felavatják a MOGYE új orvosi kutatóközpontját, azt a háromszintes, 9 millió eurós beruházást, amelynek az üzemeltetése az egyetem további feladatai közé tartozik.
Antal Erika
Székelyhon.ro

Új elnököt választottak a néppárt Maros megyei szervezének élére
Bereczki Ferenc személyében új elnöke van az Erdélyi Magyar Néppárt Maros megyei szervezetének, melynek éléről lemondott az alakulat legismertebb politikusának számító Portik Vilmos.
Jóval mandátuma lejárta előtt intett búcsút a néppárt megyei vezetésének Portik Vilmos, aki utódja felkérésére a továbbiakban alelnöki szerepet vállalt. Az EMNP volt vezetője azzal indokolta döntését, hogy a továbbiakban több időt szeretne szentelni a marosvásárhelyi szervezet építésére és a 2016-os helyhatósági választások előkészítésére.
„Marosvásárhely egész emberes odafigyelést igényel. Ha lesz koalíciós megállapodás az RMDSZ-szel, akkor azért, ha nem lesz, akkor meg azért” – magyarázta megkeresésünkre Portik. Kérdésünkre, hogy a vásárhelyi szervezet elnöke, Jakab István egyedül nem lenne képes megbirkózni a feladattal, a távozó megyei elnök hangsúlyozni kívánta, hogy ő teljes mértékben megbízik kollégájában, azonban hozzátette, hogy „azért mégiscsak én vagyok a párt legnagyobb ismeretséggel bíró embere”.
Portik Vilmosnak eltökélt szándéka bejuttatni az EMNP-t a városi önkormányzatba, még akkor is, ha az RMDSZ csúcsvezetése nem egyezik bele a Kelemen Hunor által lecsónak minősített közös lista állításába. Lapértesüléseink szerint a fiatal elnök távozása megkönnyítette az országos vezetőség dolgát, melynek kegyeiből jó pár hónappal ezelőtt kiesett Portik Vilmos.
A párt megyei irányítását Bereczki Ferenc építészmérnök vette át. Az új elnököt inkább szakmai körökben ismerik, mintsem a politikai szférában. Bereczki az osztrák útépítő cég, a Strabag romániai leányvállalatát vezeti. Három évvel ezelőtt a szászrégeni körzetben szeretett volna indulni egy képviselői mandátum megszerzéséért, azonban ausztriai állandó lakhelyére hivatkozva, a Maros megyei választási iroda nem fogadta el a kettős állampolgár jelölését. Hétvégi megválasztása után az új elnök is nyomatékosítani kívánta, hogy amennyiben az RMDSZ lesöpri az asztalról a marosvásárhelyi együttműködés lehetőségét, alakulata külön listát indít a helyi és megyei önkormányzatba való bejutásért.
Bereczki munkáját a továbbiakban Portikon kívül Tőkés András alelnökként, valamint Balázs Ákos, Hermann Márk Christian, Kali István, László György, Portik Dénes és Varga Loránd vezetőségi tagokként segítik. Az új alelnök, a valamikor a polgári párt élén álló Tőkés Andrást úgy választották tisztségbe, hogy nem is vett részt a gyűlésen. „Épp otthon voltam, amikor megszólalt a telefonom, és megkérdezték, hogy vállalom-e a feladatot. Igent mondtam, de egy feltétellel: előbb felélesztjük a szervezetet, amelyet szinte újjá kell építeni, és csak azután kezdünk el »verekedni« a tisztségekért” – fejtette ki szerkesztőségünknek Tőkés László bátyja, aki elismerte, hogy eddig nemigen vette ki részét a néppárt munkájából. Ő is, a polgáriaktól átigazolt volt megyei elnök, László György is rendezni szeretné a két jobboldali alakulat viszonyát. Utóbbi elmondta, hogy ma már nem csak azok, akik 2012-től errefelé átigazoltak az EMNP, hanem az MPP-ben maradtak jelentős része is a két alakulat közötti fúzió gondolatát támogatják. „Nem az egyik vagy másik általi felszippantást, de nem is a személyes érdekek mentén előtérbe helyezett bratyizást támogatjuk. Maros megyében a tagság többsége – nálunk is, a polgári pártnál is – az egyesülés híve” – szögezte le László György.
Székelyhon.ro

Lelkészszentelés az ünnepi közgyűlésen
A Királyhágómelléki Református Egyházkerületben tevékenykedő hat gyakornok lelkész szolgálatát szentelték fel pénteken délelőtt a nagyvárad-újvárosi református templomban.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) ünnepi közgyűlésén Csűry István hirdetett igét Jakab apostol leveléből vet igerész alapján (2:18-20), hangsúlyozva azt, hogy a mai világban megkérdőjeleződik a keresztény hit, ezért a lelkészekre nagy feladat vár. “A mai embernek sokkal erősebben kell hinnie, és az ebből a hitből fakadó cselekedeteket felmutatnia, mert így mutatkozik meg a kivezető út ebből a sötét világból” – fogalmazott a püspök, aki a továbbiakban hit és cselekvés egységéről beszélt. Kifejtette: “Nincs olyan hívő ember, kinek hite megmarad önmagának, és abból senkinek nem akar semmit adni. Kényszerít minket a világ arra, hogy hogy cselekedjünk”- majd a felszentelendő lelkészekre is utalva elmondta, hogy “az Úr felszentelt szolgája valamit tud, érez, és Istentől azt a feladatot kapta, hogy a hitével szolgáljon”. Ezt követően kijelölte a fiatal lelkészekre, de minden lelkipásztorra váró feladatot: a magukba zárkózott, szomorú elkeseredett embereket kell visszahívni az egyházba, “mert az embernek egy menedéke van, az Isten!” A püspök kiemelte azt is, hogy a kereszténység meglehetősen kilátástalan helyzetben van, márpedig, mint fogalmazott “ha az egyház hangosabban hirdette volna hivatását, Isten igéjét, akkor a kereszténység ma nem ott tartana, ahol tart”, éppen ezért a keresztény hívek, a lelkipásztorok cselekedeteiken keresztül kell megmutassák belső hitük nagyságát. “Sokszor kilátástalannak tűnik a helyzet, de Jézus kezét fogva mindenképpen lesz kiút” hangsúlyozta Csűry püspök, aki beszéde végén egy a hívek számára ösztönző gondolatot fogalmazott meg: „Nem vagyunk még annyira gyöngék, hogy a hitvallást ne tudnánk felmutatni ebben a világban.”
Belső migráció
Az igehirdetést követő ünnepi közgyűlést dr. Varga Attila egyházkerületi főgondnok nyitotta meg, aki beszédében szintén a kereszténység mai helyzetéről értekezett röviden. Arra hívta fel a figyelmet, hogy megváltozott körülöttünk a világ, aminek egyik kiváltó oka a vallási identitás, de, mint mondta, félő, hogy a keresztény identitás áldozata lesz ennek a folyamatnak. Mint kifejtette, Európa civilizációját a kereszténység határozta meg, de a keresztény identitást a mai európai ember hamis ateista humanista elvekre támaszkodva megtagadja, ezért a most eluralkodni látszó eszmékre a kereszténység kell megadja a keresztény választ. Annál is inkább, mert “a jelenleg zajló migrációnál sokkal súlyosabb gond az, hogy az emberek belső migrációban élnek, és szinte menekülnek saját keresztény identitásuk elől”, ezért szükség van a keresztény értékrend felmutatására, mert enélkül sokkal sérülékenyebbekké válunk. Végezetül Varga Attila arra hívta fel a figyelmet, hogy “kezd kialakulni a félelem légköre Európában, de nem hagyhatjuk, hogy a félelem kultúrája kialakuljon”, viszont ez csak úgy érhető el, ha hiszünk Istenben, hiszen, mint hirdette: “ahol az Úrnak lelke, ott a szabadság”.
Ünnepi pillanatok
Ezt követően Forró László az egyházkerület nyáron megválasztott püspökhelyettese tette le a hivatali esküt, majd a lelkipásztorok felszentelése következett: Csiszér Norbert Lóránd, Kala Noémi Katalin, Papp Annamária, Papp Szabolcs, VékonyZsolt József és Csizmadia Ferenc elmondták az esküt, majd fogadták az áldást, végezetül Csűry István kibocsátó beszéde következett. A lelkész szentelés után kiosztották a Pro Ecclesia Díjakat, a Pro Partium Díjat, valamint az M. Nagy Ottó Díjat. Pro Ecclesia Díjban részesült Szolnokháza és Hagymáslápos egyházközség a kis gyülekezetek kategóriában, Nagyvárad-Velence és Érszöllős egyházközség a közepes gyülekezet kategóriában, egyéni kategóriában pedig Barabás Imre magyarkakucsi főgondnok és Lukács Sándor tasnádszántói gondnok részesült ebben a kitüntetésben. Pro Partium Díjat vehetett át Jan és Heintje Bakker holland házaspár, akik egyháztámogató munkájukért kapták az elismerést. Az M. Nagy Ottó Díjat Módi Kinga vallástanár kapta meg vallásoktatói és misszió tevékenysége elismeréseképpen.
Pap István
erdon.ro

Világgá mentem, majd jövök
December 5-én mutatták be a váradi Szigligeti Színház Lilliput Társulatának legújabb előadását, a Világgá mentem, majd jövők című darabot a Szigligeti Stúdióban.
December 5-én mutatták be a nagyváradi Szigligeti Színház Lilliput Társulatának legújabb darabját, a Világgá mentem, majd jövök című előadást, amely alapjául Michael Ende azonos című könyve szolgált. Ende történetének főhőse Soma, egy nyolc éves vörös hajú kisfiú, aki nehezen éli meg, hogy mióta kishúga született, ő a háttérbe szorult, és neve csak szidással, kioktatással együtt hangzik el. Úgy érzi, senki nem érti meg, senki nem értékeli, kirekesztettként tengeti napjait, ráadásul még iskolába is kell járnia. Egy esős napon iskolába menet úgy dönt, hogy tanulás helyett egész nap a városban tekereg, és élénk fantáziájától vezérelve várja a kalandokat, amelyek során bebizonyíthatja, milyen remek kis fickó ő és hogy eddig mindenki félreismerte.
Játék a padláson
Michael Ende története nyomán a Lilliput Társulat darabját Oláh Anikó Katalin írta, rendezte, valamint játssza is, az előadás további szereplője Hanyecz Debelka Róbert bábszínész. A darab főhőse egy Márta nevű kislány, aki Sára húga születése után úgy érzi, hogy kirekesztetté vált és saját kis világát nem oszthatja meg mással csak vörös hajú játékbabájával, Somával. Márta egy nap az iskola helyett úgy dönt, hogy inkább egy öreg padláson húzza meg magát, ahol hamar különböző történeteket talál ki, és játszik el a kezébe kerülő tárgyak segítségével, ezekben a kitalált történetekben pedig Soma-baba a főhős, aki végülis Mártát és az ő érzéseit vetíti ki, testesíti meg. Így azt érzi, hogy legalább fantáziájában ő lehet a hős, a bátor, aki mindenkit megment. Az önfeledt játék során végül mégis rájön, hogy mik az igazi értékek a világban, és hogy ő ugyanolyan fontos a szülei számára, mint a kistestvére. A darab szólhatna bármelyik kisiskolás gyermekről és gyermeknek, akinek nemrég kistestvére született. Az előadás olyan problémákkal, élethelyzetekkel foglalkozik, amelyek egy kisgyermek életében mindennaposak lehetnek, de ezek a gondok a darabban játékosan meg is oldódnak, így a gyermek úgy érezheti, ha Mártának és Somának sikerült, akkor nekik is fog.
P. Nagy Noémi
erdon.ro

Kalendárium múltról, jelenről, jövőről
Megjelent a református kalendárium, a közel háromszáz oldalas kiadvány hétezer példányban látott napvilágot, a lelkészi hivatalokban, egyházkerületeknél vásárolható meg, ára 15 lej.
Bereczki András paptamási lelkipásztortól, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület által kiadott Református Kalendárium a 2016 esztendőre című kiadvány szerkesztőjétől megtudtuk: mivel jövőre nyugdíjba vonul, ez az utolsó általa szerkesztett szám. Az eltelt húsz év során, mióta a kalendáriumot szerkeszti, rengeteget tanult, amiért hálás a Jóistennek. A kalendárium amúgy a rendszerváltás óta jelenik meg ebben a formában, korábban kis füzetként létezett.
Visszajelzések
A szerkesztő kiemelte az In memoriam 1956 című írást, melyben az akkori események erdélyi következményeire emlékeznek vissza, illetve a gróf Széchenyin Istvánról szóló írást, a Széchenyi-év kapcsán. Mint hozzátette, a kalendárium fontos részét képezi a Gyülekezeti Őrjárat, melyben ezúttal a hagymásláposi, magyarláposi, óvári, szamosdobi, szatmárudvari, magyarcsaholyi, szilágypéri, éradonyi, Nagyvárad-újvárosi, paptamási, vadászi, szapáryfalvi, nagybodófalvi és szilágyballai gyülekezetekről, a települések történelméről tudhatnak meg érdekes részleteket az olvasók. A Gyülekezeti Őrjárattal kapcsolatban sok visszajelzés érkezik. „Nyugat-Európában élő magyarok is igen szívesen olvasnak a mi kis gyülekezeteink történelméről, hiszen a gyülekezeteink múltja a mi eredetünkről szól és ily módon a jelenkori életünknek is része” – mondta a lelkipásztor. A kalendárium előszavát Csűry István püspök jegyzi, s vele készített, az épülő egyházkerületi székházzal kapcsolatos interjút is olvashatunk. Mindemellett többek között a Nyugat-Európai Magyar Református Lelkigondozói szolgálat közösségéről, a bátorítás és a hála gyakorlásának közösségépítő erejéről, a Királyhágómelléki református Nőszövetségről, továbbá a Teológusi Arcok keretén belül dr. Kecskeméthy Istvánról, valamint Tőkés Béla életrajzi hagyatékáról is megtudhatunk részleteket, utóbbi Dr. Hermán. M. János tollából származik. Nem hiányoznak a keresztrejtvények, az egészségügyi témájú írások sem, s a Királyhágómelléki Református Egyházkerület teljes címtára zárja a kalendáriumot.
erdon.ro

A kétnyelvűség hiánya és a megyezászló ügyében interpellált az MPP Hargita megyében
Salamon Zoltán a Magyar Polgári Párt Hargita megyei frakcióvezetője a december 7.-i rendkívüli tanácsülésen a 132-es megyei besorolású út kétnyelvű tábláinak hiányával kapcsolatosan tette fel a sokak által hangoztatott kérdést: Miért kerültek egynyelvű helység, illetve irányjelző táblák a felújított útszakaszra? Az MPP számára elfogadhatatlan Barti Tihamér, beruházásokért felelős alelnök, válasza, mely szerint egy 2007-ben elkezdett, a kormány által finanszírozott útfelújításról van szó. Barti szerint a projektben egynyelvű, román feliratozású táblák szerepeltek. Ennek megfelelően került kivitelezésre a beruházás. A megyei tanács alelnöke biztosította az MPP képviselőjét, hogy Hargita Megye Tanácsa egy másik programmal megoldja a kétnyelvű táblák kérdését az érintett szakaszon. Ugyanakkor sajnálatosnak tartjuk, hogy további költségelvonásra lesz szükség, hiszen a táblák elkészítését és kivitelezését is tartalmazta az 57 millió lejes beruházás.
Hova tűnt a megyeházáról a megyezászló? – hangzott a másik kérdés, de erre már érdemi válasz nem érkezett. Borboly Csaba tanácselnök a következő, Zetelakán esedékes tanácsülésre ígért választ.
MPP Sajtóiroda
Erdély.ma

Kitartóan ellenzi Románia a kvótarendszert
Románia továbbra is ellenzi a migránsoknak az uniós tagállamok közötti elosztására vonatkozó kvótarendszert- jelentette ki kedden Dacian Ciolos román miniszterelnök.
A kormányfő erről kedden nyilatkozott a román parlament európai ügyek szakbizottságában, ahol ismertette mandátumát, amellyel képviselni fogja Romániát a december 17. és 18. sorra kerülő EU állam- és kormányfők tanácskozásán.
Romániát rendszerint az elnök képviseli az Európai Tanács ülésén, de Klaus Iohannis államfő most Ciolost bízta meg ezzel a feladattal.
ománia szeptemberben az európai uniós belügyminiszteri fórumon Magyarországgal, Csehországgal és Szlovákiával együtt a kötelező kvótarendszer ellen szavazott.
A parlamenti szakbizottság nagy többséggel hagyta jóvá a kormányfő megbízatását. Ana Birchall képviselő úgy nyilatkozott, hogy 28-an támogatták a Ciolos által bemutatott álláspontot, ketten ellene szavaztak egy tartózkodás mellett. A Mediafax román hírügynökség szerint ez azt jelenti, hogy a parlament két házának együttes üléséenk már nem kell megvitatnia a kérdést, és nem kell külön bizalmat szavaznia Ciolosnak.
Ciolos közölte, hogy az EU-csúcson a migráció mellett a terrorizmus elleni harc, valamint a gazdasági és monetáris unió megerősítése is terítéken lesz. Rámutatott: a fő téma a migráció lesz, amely az EU-nak egyik fontos próbája, ugyanis az európai közösségnek nem csak szolidaritásról kell bizonyságot tennie, hanem bizonyítania kell, hogy a kényes kérdésekben is képes dönteni.
Úgy vélte, Brüsszel intézkedései eddig többnyire a migráció következményeinek kezelésére irányultak, és kevésbé az okokra. Románia továbbra is szorgalmazza, hogy Brüsszel a migráció okaival is foglalkozzon, és találjon megoldásokat a jelenség ellenőrzésére. Hangsúlyozta, a migránsok állandósított elosztási rendszere nem oldhatja meg a probléma okait, hanem csak a következmények kezelésére alkalmas.
Klaus Iohannis elnök korábban a menekültkérdésben az Európai Unió külső határai megerősítésének és a szíriai béke megteremtésének szükségességét hangoztatta.
Ősszel Victor Ponta akkori miniszterelnök kormányát bírálták egyes román politikusok és a román média egy része, amiért Bukarest Magyarország oldalán szavazott az uniós belügyminiszteri tanácskozáson a kvótarendszerről.
MTI
Erdély.ma

Ragaszkodva az igazsághoz
Legtöbb, amit a szabadságszerető, méltányosságot és tartást gyarló érdekek fölé helyező ember tehet, az, hogy minden körülmény között ragaszkodik az igazsághoz. Ez nem árnyalható, nem színezhető, hanem szigorú tényként kezelendő. Azok a kézdivásárhelyi tiltakozók, akik már napok óta kitartóan tüntetnek a céhes város főterén, azért teszik, hogy a Beke-ügyben egyértelműen és visszavonhatatlanul, mielőbb derüljön ki az igazság.
Ez nem csak a kézdivásárhelyiek jogos igénye, hanem minden, a demokrácia értékeiben bízó romániai és Kárpát-medencei polgáré is. Ám a tüntetők – hasonlóan a Beke István Attila meghurcoltatása kapcsán megszólaló politikusokhoz – kiállnak az ártatlanság vélelme mellett, illetve a rendelkezésre álló információk alapján a fogvatartott ártatlansága mellett foglalnak állást. A történtek, a körülmények és az előzmények ismerete alapján ugyanis nehezen valószínűsíthető, hogy a kézdivásárhelyi férfi esetében bizonyítható lenne az úgynevezett „székelyföldi terrorvád”. Ám a bizonyítékok felmutatása késik, és ezzel tovább súlyosbodik a helyzet, a kézdivásárhelyiek után a sepsiszentgyörgyieket is utcára hívják, és valószínűsíthető, amennyiben a hatóságok nem tisztázzák félreérthetetlenül ezt az ügyet, a tüntetők száma növekedni fog. A székelyföldi magyarok ugyanis joggal utasítják el a kollektív megbélyegzést – bármelyik nemzetiség ezt tenné –, márpedig ennek az abszurd, a gondolkodók által manipulációs szándékként minősített történetnek az egyik maradandóan súlyos következménye, hogy az itt élő magyar embereket egységesen illethetik vállalhatatlan jelzőkkel. A mostani európai helyzetre pillantva, ez több mint rágalom vagy gyűlöletkeltés, ez bűn. A székelyföldi, jogaikért kizárólagosan békés eszközökkel küzdő magyarok nagy többsége abban bízik, arra vár, hogy a független romániai igazságszolgáltatás ejtse a felmerült vádakat. Hogy egyértelműen kiderüljön, Bekéék valóban azt tették, amiről társai az elmúlt napokban beszéltek: kacifántos játékszereikkel bíbelődtek, vitatható módon. Egyrészt – de ez nem újdonság –, mert a székelyföldi magyarság nem a vádban említettek szerint kíván érvényt szerezni követeléseinek, másrészt, hogy beigazolódjék – és ez fontos lenne –: hatalmi túlkapás, provokáció történt. Ez persze nem hatástalanítaná a december elsejei bejelentés keltette hullámokat, de legalább lezárná az ügyet. Kissé elfogultan, de mondják: férfiakat a gyermekektől játékszereik ára különbözteti meg. Sokan bízunk benne: Beke és társai valóban és egyértelműen csak furcsa játékszenvedélyüknek hódoltak, miközben – reméljük, ez is kijelenthető lesz – a riogatók alaposan és aránytalanul túllőttek a célon. Mózes László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Betekintés a zágoni báró Szentkereszty család életébe
Az utóbbi napokban több helyszínen – Zágonban, Kézdivásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön – mutatták be a nemrég megjelent „... Hagyatékul hagyod utódaidnak ...” Elvetélt álmok nyomában – Fejezetek a zágoni báró Szentkereszty család életéből című könyvet. A méretében és súlyában is tekintélyes kötetet a Balog László, Málnási Levente, Sándor Lajos Levente és Kovács Márta Mária szerzőcsoport írta. A Veress család kiadásában jelent meg, az évét 2016-ra datálták.
A zágoni bemutatón Balog László többször hangsúlyozta: a könyv a zágoni báró Szentkereszty család nevének régi csillogását kívánja visszahozni, törölni szándékozik a családdal kapcsolatos tévhiteket. „Bőséges dokumentumtárával betekintést enged a család néhány tagjának mindennapjaiba: harcaikban, legyőzetéseikben valóban kálváriás utat jártak. A ma is zajló küzdelmeibe is betekintést nyerünk” – írja Balog a könyv fülszövegében. Számos régi és új fotó van a kötetben, például a családi legelőkről és erdőkről több mint tíz nagyméretű, színes. Hangsúlyt fektettek korabeli dokumentumok megjelentetésére, a régi adóbevallásokra, különféle átiratokra, jegyzőkönyvekre. Újdonságként szolgál a három rövid interjú, melyben a család leszármazottai, Veres Judit, Veres István és gróf Almássy Maritta a jelenkor megpróbáltatásairól beszélnek. Az eddig is ismert, különböző nyomtatott forrásokban részben már megjelent családi adatokat tömörítik egy kötetbe a szerzők. Lényegében nyitott kaput hagy a további kutatásokhoz – nem ír a család ősi eredetéről (családalapítóként a bárói címet nyert I. Andrást említi, nem mutatja be a további felmenőket, a család származási helyét, nem esik szó a korábbi nemesi címről és címerről). Dokumentumokkal alátámasztott tisztázásra vár a zágoni vagyon elnyerésének körülménye. A báró Szenkereszty család nagy „bűnének” róják fel sokan, hogy a császárt szolgálva kapott birtokot Zágonban. Ez azonban csak részben igaz, a Szentkeresztyek munkásságukkal, hivatali, társadalmi és hadi szerepvállalásukkal mindig az erdélyi magyarságot szolgálták, ezért számos elismerésben részesültek. Csupán ezeknek a részleteknek az alapos kutatása újabb kötetnyi értékes adatot eredményezhet.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kopjafaavatás Dálnokon
A dálnoki Beczásy-kúria kertjében kopjafát avattak november 29-én. Az emlékjelt Jákob Lajos helybeli fafaragó készítette. Marosi Károly református lelkipásztor az eseményt a Józsué könyve 4,1–7 alapján Izrael fiainak a Jordánon való átkelés utáni emlékállításhoz hasonlította. Kiemelte, hogy a mostani kopjafaállításnak több oka is van.
Először jelezni szeretnék, hogy 1964–1990 között ebben az épületben működött a község óvodája, ami sok dálnoki számára a második otthont, a második családot jelentette. Ez az a hely, ahol az egykori gyermekek a családi közösség mellett olyan ismereteket, tapasztalatokat szerezhettek, amelyek egy életen keresztül hasznosíthatóak: „ossz meg mindent másokkal, ne bántsd a másikat, ne vedd el a másét, kérj bocsánatot, ha valakinek fájdalmat okoztál, mindennap tanulj, gondolkodj, fogd meg a társad kezét és ne szakadjatok el egymástól...”– hangsúlyozta a lelkipásztor. Másodszor emléket akartak állítani néhai Márkos Irma és Farkas Ilona óvónőknek, illetve köszönteni kívánták a jelenlévő Jákób Ildikó és Veres Judit óvónőket, akik második anyák lettek e falak között, akik lehajoltak a kicsikhez, ha kellett, vigasztaltak, ha kellett, ölbe vették a csüggedőket, s ha a kicsik megbátorodtak, jöhetett a mondókatanulás, mesehallgatás, amely egy életre az emlékezetbe, szívbe vésődött. Harmadszor a kopjafa iránymutatóként is kíván szolgálni, emlékeztetni, buzdítani arra, hogy az egyházközség azért vásárolta meg az ingatant, hogy az felújítva újra közösségi célt szolgálhasson. Bartók Ede Ottó polgármester köszöntőszavaiban a mindenkori óvónők szerepét emelte ki. Bonda Anna-Mária, a Darkó Jenő-iskola igazgatója hitét fejezte ki, hogy lelkünk adventi gyertyáját szüleink után pedagógusaink gyújtják, világító lámpásokként állnak előttünk és segítenek megőrizni gyermekeink, közösségünk szívében a hitet, reményt, szeretetet és békét. Az ünnepi műsor Kovács Hanna és Czine Mercédesz Jázmina óvodások versmondásával folytatódott, majd Mágori Melinda egykori óvodás osztotta meg emlékeit az egybegyűltekkel, amelyből kicsengett: bár nem voltak meg azok a technikai lehetőségek, amelyek a mai gyermekek rendelkezésére állnak, mégis bensőséges volt az egykori óvodai élet, amire ennyi idő távlatából is jó visszaemlékezni. Jákób Ildikó óvónő is felidézte, hogy milyen is volt az egykori intézményben és a körülötte lévő mesés környezetben oktatni, együtt dolgozni az akkori kollégákkal. A kopjafa megáldása után koszorúzás következett, majd a presbiterek virággal köszöntötték a jelen lévő óvónőket. Az ünnepség az egykori óvodatermek meglátogatásával folytatódott, majd a vendégek megtekintették az egyházmegyei nőszövetség vándor kézimunka-kiállítását, melyet szeretetvendégség követett.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Megadóztatná az egyházakat
Adókötelessé tenné az egyházak gazdasági és kereskedelmi tevékenységeiből származó jövedelmet az a törvénytervezet, melyet Remus Cernea független parlamenti képviselő nyújtott be tegnap az alsó házhoz.
A jogszabály értelmében az ingatlanok hasznosításából, illetve kereskedelmi tevékenységekből – így kegytárgyak árusítása – származó bevételek adókötelesekké válnának. Cernea ugyanakkor azt az előírást is beiktatta a tervezetbe, mely szerint megszűnne az egyházak kizárólagos joga a kegytárgyak, vallási témájú kiadványok, illetve a viseleti tárgyak előállítását és forgalmazását illetően.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

MIÉRT-akadémiát tartottak Püspökfürdőn
Az elmúlt hét végén tizennegyedik alkalommal szervezte meg a MIÉRT-akadémiát a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) és tagszervezete, a Bihar megyei Területi Ifjúsági Egyeztető Tanács (BTIET). A december 4-6. közötti szakmai programra ezúttal is a Nagyvárad melletti Püspökfürdőn, a Perla Szállóban került sor. A helyszín, mint az Akadémia részvevői már jól tudják, nemcsak a találkozásoknak, a képzéseknek ideális helyszíne, hanem az aktív kikapcsolódásnak is. A MIÉRT-akadémia minden évben egy adott témára összpontosít, idén a tematika az egyetem elvégzése utáni munkavállalás volt. Az előadók ennek körbejárásával igyekeztek hasznos útmutatást adni a mintegy másfélszáz részvevőnek.
A megnyitóünnepséget pénteken délután tartották meg, melyen jelen volt és beszédet mondott Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető elnöke, Antal Lóránt, a MIÉRT elnöke, Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke, valamint Debreczeni Sándor, a MIÉRT Akadémia főszervezője, a BTIET elnöke.
A megnyitó után Kelemen Hunor Tiszta lappal a politikában – Népszerűség és közösségépítés a magyar fiatalok közéleti munkájában címmel tartott előadást. A szövetségi elnök arra ösztönözte a hallgatóságot, hogy vállaljon részt a helyi közélet alakításában, és lehetőségeihez mérten mindenki igyekezzen a közösségépítés célját szolgálni. Ugyancsak pénteken Gulyás Tibor, a magyarországi Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának (HÖOK) elnöke azt járta körül, hogy mit ér a diploma, és hogy az anyaországi fiatalok körében milyen tendenciák érvényesülnek az egyetem alatti és utáni munkavállalás terén.
Szombaton két részben tartották meg az előadásokat. A délelőtti szekcióban Veres Valér egyetemi docens, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem professzora arról beszélt, hogy jellemző módon milyen körből érkeznek hozzájuk a hallgatók, de legfőképp az a fontos, hogy az egyetem elvégzése után merre halad tovább a fiatalság. Ugyancsak fontos tudni azt is, hogy a hallgatók milyen szempontok alapján választanak szakot és melyek a munkavállalási terveik. Antal Lóránt, Biró Rozália szenátor és Geréd Imre, az RMDSZ ifjúságért felelős ügyvezető alelnöke motiválták a fiatalokat, hogy valósítsák meg álmaikat, merjenek vállalkozni és itthon boldogulni. Székely Tünde, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem tanársegédje az intézményt mutatta be, különös hangsúlyt fektetve ennek kolozsvári és csíkszeredai karaira. Előadásában kiemelten foglalkozott azzal, hogy a Sapientiára beiratkozó diákok milyen környezetből és földrajzi régióból érkeznek. Huszár István, Nagyvárad RMDSZ-es alpolgármestere a bihari megyeszékhely iparának bővítéséről, illetve az ezt megelőző lépésekről beszélt, miközben részletesen bemutatta az Eurbusiness Ipari Parkot, amelyben a rendelkezésre álló területek nyolcvan százalékát már kiadták vagy értékesítették, de mint elhangzott, a maradék húsz százalékra is várhatóan még az idén megkötik a befektetőkkel a szerződéseket, így megtelik az első nagyváradi, modern ipari park mintegy 120 hektáros területe.
A szombati nap második szekcióján, délután Lánczi Péter a budapesti Mathias Corvinus Collegium tevékenységét és az intézet által nyújtott lehetőségekről beszélt, míg Gönczi József, a Romániai Vállalkozásokért Egyesület (ROVE) alelnöke és Kapy András, a nemrég nemzetközileg is elismert és kitüntetett nagyváradi Axosuits cég tulajdonosa az ötletek megvalósításáról beszéltek Hogyan lesz egy ötletből sikertörténet? című előadásukban.
Szombaton este diákszövetségek kerekasztal- beszélgetésével ért véget a program. Az Országos Magyar Diákszövetség, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség, a Nagyváradi Magyar Diákszövetség, a Temesvári Magyar Diákszövetség és a Romániai Magyar Doktorandusok és Fiatal Kutatók Szövetsége képviselői a hallgatók lehetőségeiről, a cserediákprogramok tapasztalatairól osztották meg álláspontjukat.
Népújság (Marosvásárhely)

25 éves a Lorántffy
A Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület fennállásának 25. évfordulója alkalmából hívtuk ünnepelni a vásárhelyieket. Sokan elfogadták meghívásunkat, pedig hétköznapot írtunk. Megtisztelt jelenlétével Magyarország csíkszeredai Főkonzulátusának vezető konzulja, dr. Csige Sándor Zoltán is több konzultársával, a polgármesteri hivatal részéről dr. Csegzi Sándor, a Kecskemét–Marosvásárhely Baráti Társaság, pedig szépszámú küldöttséggel volt jelen, élén Kerényi Györggyel, a társaság elnökével.
Születésnapi ajándékokat is kaptunk: a közönség sok tapsát, Marosvásárhely polgármesteri hivatalának évfordulós oklevelét a köz hasznára kifejtett tevékenységünkért, Nagy Miklós Kund művészeti író akár érdemszózatként is elkönyvelhető meleg hangú, az egyesületünk tevékenységét méltató beszédét, az EMKE marosvásárhelyi fiókjának díszoklevelét a magyar közösség szolgálatában kifejtett tevékenységünkért, és sok-sok virágot.
Mi sem maradtunk adósok. Ünnepi műsorral készültünk: a Napsugár néptáncegyüttes táncával és a Bekecs táncegyüttes elegáns, palotás táncával bizsergette meg a közönség talpát. Bevontuk az idei rendezvényeinken díjazott diákokat is, így Mezei Zsolt, a paniti Kádár Márton Általános Iskola tanulója, népdalokat énekelt, Szalma Szilárd, a Bolyai iskola diákja Reményik Sándor-verset adott elő, a Művészeti Líceum két diákja, Pethő Rebeka fuvolán és Pethő Csaba gitáron Liber-tangót játszott, és fellépett az operettvetélkedő ifjú nyertese is, Siklódi István. Kilyén Ilka és Kilyén László színművészek műsorvezetése és szavalatai az előadás méltóságteljes hangulatát fokozták. Majd, akikre mindig számíthatunk, és akik nélkül már el sem képzelhető kulturális műsoraink szervezése, Trózner Kincső és dr. Buta Árpád duettjei röpítettek magasba. Végül a hangulatot a Bánk bán opera nagyáriájának előadásával dr. Buta Árpád tette magasztossá. A megemlékező est szerkesztése Kilyén Ilka, az egyesület alelnöke munkájának eredménye.
Visszatekinteni az elmúlt évekre csak megelégedéssel tudunk. Sok munka, kitartás áll az egyesület mögött, amely nem tudott volna 25 éven át megmaradni, ha nincsenek olyan emberek, mint Gellért Márta, aki már az egyesület születésénél ott bábáskodott, az első elnöknők, néhai Kerekes Tóth Erzsébet, aztán Szekeres Erzsébet Katalin, aki most is féltőn figyeli munkánkat, vagy akik menet közben társultak az egyesülethez és váltak kitűnő vezetőkké, mint Incze Vanda, vagy a jelenlegi elnöknőnk, Náznán B. Olga, aki jó szervezőmunkájával összefogja a maroknyi csapatot. Nem hagyhatjuk ki az egyesület tagjait sem.
Ünnepi szónoklatot nem tartottunk, de hálásan köszönjük mindenki segítségét. Talán azért nem volt nehéz ez a 25 év, mert sok jó ember állt mellettünk, akikkel gondjainkat megoszthattuk. Ezért tudunk bizakodon még a jövőbe is nézni!
Köszönjük támogatóinknak, a Maros Megyei Tanácsnak, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalnak, a Tak Agrozoot Kft.-nek, a médiának, sok vállalkozónak és magánszemélynek, akik vállunkra tették kezüket, vagy hónunk alá nyúltak akkor, amikor szükségünk volt segítségükre, bátorításukra.
Szükségünk lesz továbbra is mindenki bátorítására, pártfogására, jelenlétére, elismerésére, mert így érezzük leginkább, hogy igénylik azt, amit csinálunk, hogy szeretnek minket.
A Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület nevében
Fogarasiné Bereczki Irma
Népújság (Marosvásárhely)

Az egyetem utáni munkavállalás témáját járta körül a 14. MIÉRT Akadémia mintegy 150 résztvevője
Tizennegyedik alkalommal szervezte meg a hétvégén a MIÉRT Akadémiát a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) és tagszervezete, a Bihar Megyei Területi Ifjúsági Egyeztető Tanács (BTIET). A december 4–6. közötti szakmai programra ezúttal is a Nagyvárad melletti Püspökfürdőn, a Perla Szállóban került sor, ahol az egyetem elvégzése utáni munkavállalás témáját járta körül a mintegy másfélszáz résztvevő.
A pénteki megnyitón jelen volt és beszédet mondott Kelemen Hunor szövetségi elnök, Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető elnöke, Antal Lóránt, a MIÉRT elnöke, Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar Megyei Szervezetének ügyvezető elnöke, valamint Debreczeni Sándor, a MIÉRT Akadémia főszervezője, a BTIET elnöke.
A megnyitót követően Kelemen Hunor Tiszta lappal a politikában – Népszerűség és közösségépítés a magyar fiatalok közéleti munkájában címmel tartott előadást. Az RMDSZ elnöke arra ösztönözte a hallgatóságot, hogy vegyen részt a helyi közélet alakításában és munkájával a közösségépítést szolgálja.
Gulyás Tibor, a magyarországi Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának (HÖOK) elnöke arra kereste a választ, mit ér a diploma, és hogy a magyarországi fiatalok körében milyen tendenciák érvényesülnek az egyetem alatti és utáni munkavállalás terén.
Szombaton Veres Valér egyetemi docens, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem professzora és Székely Tünde, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem tanársegédje arról értekeztek, jellemzően milyen hátterű hallgatók érkeznek továbbtanulás céljából az általuk képviselt egyetemekre, ugyanakkor hangot adtak azon meggyőződésüknek, miszerint a legfontosabb, hogy az egyetem elvégzését követően merre halad tovább a fiatalság, melyek a munkavállalási terveik.
Antal Lóránt, Biró Rozália szenátor és Geréd Imre, az RMDSZ ifjúságért felelős ügyvezető alelnöke a jelenlévőket álmaik megvalósítására, az itthon maradásra ösztönözték, azt javasolván, merjenek vállalkozni.
Huszár István, Nagyvárad RMDSZ-es alpolgármestere a bihari megyeszékhely iparának bővítéséről beszélt, a budapesti Mathias Corvinus Collegium tevékenységét és az intézet nyújtotta lehetőségeket Lánczi Péter mutatta be, továbbá Gönczi József, a Romániai Vállalkozásokért Egyesület (ROVE) alelnöke és Kapy András a nemrég nemzetközileg is elismert és kitüntetett nagyváradi Axosuits cég tevékenységét ismertették a Hogyan lesz egy ötletből sikertörténet? című előadásukban.
A diákszövetségek kerekasztal-beszélgetésével ért véget a hétvégi program: az Országos Magyar Diákszövetség, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség, a Nagyváradi Magyar Diákszövetség, a Temesvári Magyar Diákszövetség és a Romániai Magyar Doktorandusok és Fiatal Kutatók Szövetsége képviselői a hallgatók lehetőségeiről, a cserediákprogramok tapasztalatairól osztották meg álláspontjukat.
Nyugati Jelen (Arad)

Regionális honismereti találkozó
Immáron hagyományszámba megy, hogy minden év decemberében megrendezzék a Regionális Honismereti Találkozót, amelynek keretében a régió helytörténészei egymást kölcsönösen informáló összejövetelen számolnak be utóbbi időben végzett tevékenységükről, terveikről, javaslataikról, akár a közös munkát is előrevetítő elképzeléseikről. Az ilyen összejövetelekre eddig minden alkalommal Szegeden került sor, tavaly azonban felmerült, hogy máshol is meg lehetne azokat szervezni – ekkor javasolta Matekovits Mihály Aradot, aki a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének tiszteletbeli elnökeként főszervezője is lett találkozónak.
Idén valóban Arad – közelebbről a Csiky Gergely Főgimnázium és igazgatója, Hadnagy Éva – volt az esemény vendéglátója.
A december 4-én délután a líceum tanári szobájában tartott összejövetelen jelen voltak a Csongrád Megyei Honismereti Egyesület (CSMHE) és tagszervezetei, az Anyanyelvápolók Szövetsége, a Dugonics András Alapítvány tagjai, Temes és Arad megyei helytörténészek.
A vendégeket és megjelenteket Matekovits Mihály, Bognár Levente aradi alpolgármester, Hadnagy Éva igazgató, Pellegrini Miklós főtanfelügyelő-helyettes, leendő RMPSZ megyei elnök és Páll Lászlóné Szabó Zsuzsanna, a CSMHE elnöke köszöntötte. (Pellegrini Miklós egyebek közt elmondta, hogy Arad megyében 15 településen folyik magyar nyelvű oktatás.)
A köszöntők után több résztvevő – Balla Tamás, a Temesvári Bartók Béla Líceum és a Gerhardinum Katolikus Líceum tanára, dr. Erdei Ildikó, a Temesvári Bartók Béla Líceum igazgatója, Endrész Erzsébet, a Kiszombori Kiss Mária Honismereti kör képviselője, Gergelyné Bodó Mária, a CSMHE és az Anyanyelvápolók Szövetsége, Kiss-Pataki Adél a temesvári Bartók líceum részéről, Puskel Péter aradi helytörténész, Szanka József a Szegedi Meritum Kulturális és Művelődési Egyesület, Szatmári Sándor, Urbancsok Zsolt a Szirbik Miklós Egyesület és a Dr. Kecskeméti Ármin Egyesület (Makó) képviseletében, Olasz Angéla, Jámbor Ilona és dr. Muntean Raul Tibor aradi helytörténészek szóltak aktuális kérdésekről. A beszélgetés moderátora Károlyi Attila tanár, a Szegedi Dugonics András Piarista Gimnázium aligazgatója volt.
A félnapos, eredményes találkozó a Szabadság-szobor előtti tisztelgéssel zárult, majd az aradi RMPSZ vacsorán látta vendégül a résztvevőket.
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad)

Magyar advent Déván
Külhoni testvérközösségek közös ünnepe
Rendkívül kellemes és felemelő rendezvénysorozattal lepte meg advent alkalmával Koppándi-Benczédi Zoltán dévai unitárius lelkész a Hunyad megyei magyarságot. Advent minden szombatján vagy vasárnapján különböző témájú közösségi összejövetelt szervez az unitárius parókián. Nemcsak unitáriusoknak, hanem minden felekezetű magyarnak, s nemcsak dévaiaknak, hanem a tágabb Hunyad megyei közösségnek.
Vasárnap a zsúfolásig megtelt unitárius templomban Koppándi-Benczédi Zoltán a második adventi gyertya meggyújtása mellett köszöntötte az egybegyűlteket, majd Barna György és Szedlák Katalin előadására került sor. A Petőfi-program keretében egy évig Dévára, illetve Lupényba érkezett kárpátaljai fiatalok szülőföldjüket mutatták be. A Hunyad megyei magyarok érdekes információkat szereztek a náluk jóval mostohább helyzetű határon túli magyar testvérközösség sorsáról. Az Ukrajnához tartozó Kárpátalja 1,2 milliós lakosságából olyan 150-180 ezer magyar, amely így a legkisebb létszámú határon túli magyar közösség, amely az érdeklődés szempontjából is a legtöbbször a jobb helyzetű erdélyi, felvidéki vagy vajdasági magyarság mögé szorul, állapította meg szomorúan Barna György. Kárpátalja magyarsága kettős szorítóba került: egyrészt az erdélyinél lényegesen alacsonyabb életszínvonal (az átlagbér olyan 450 lejnek felel meg) és a korlátolt munkalehetőségek felerősítik a Magyarországra és Csehországba irányuló kivándorlást, hiszen még a munkával rendelkezőknek is nehéz családot fenntartani. Másrészt az Ukrajnában zajló háború további kivándorlást eredményez, főleg a sorköteles fiatal férfiak részéről. Kárpátalja békés ugyan, a katonai összetűzések az ország másik végén vannak, a fiatalokat – nemzetiségtől függetlenül – azonban behívják az ukrán hadseregbe. Noha a behívók nem érintik nagyobb arányban a kisebbségeket, nekünk mégis jobban fáj, hisz az ukrajnai magyarság úgy érzi, hogy „ez nem a mi háborúnk”, jegyezte meg a beregszászi Barna György.
A sors kedvezőbb alakulása esetén Kárpátalja is tündérkert lehetne, talán nem annyira csodás, mint Erdély, de mégis lenyűgöző, jegyezte meg szerényen az aknaszlatinai Szedlák Katalin. Kárpátalja is gazdag magyar történelmi hagyatékkal büszkélkedik, melyek közül kiemelkedő a Zrínyi Ilona által oly hősiesen védett Munkácsi vár – szépséges természeti kincsekkel, kulturális örökséggel és idegenforgalmi adottságokkal rendelkezik. Ezek alapján lendült fel a turizmus az utóbbi évtizedben, ismertette szülőföldje napos oldalát Szedlák Katalin.
A Kárpátaljáról szóló előadást követően a Lengyel Izabella által vezetett dévai Dalospacsirta gyermekkórus lépett fel, majd kézműves műhely keretében gyertyakészítésre került sor kerül, finom falatok és ünnepi sütemények kóstolása mellett. A gyermekek ráadásul ajándékokat is kaptak a szervezők – a dévai unitárius szórványközpont, illetve az RMDSZ nőszervezete – részéről.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)

Advent
Évek óta háborítatlanul állt adventkor a fenyőfából készült óriáskoszorú a Szent Mihály-templom előtti téren. A négy hatalmas gyertya lángra lobbantása a karácsony közeledtét jelzi a katolikusok számára is. Az idén azonban előfordult az, ami – ha jól végig gondoljuk az elmúlt hetek történéseit – nem is nagyon jelenthet meglepetést számunkra. A gyertyákat lelopták, a koszorút megrongálták „ismeretlen tettesek”.
A vasárnapi szomorú esetnek már volt előzménye: egy héttel korábban, advent első vasárnapján ellopták a római katolikus főesperesi hivatal és a Szent Mihály plébánia által kihelyezett óriáskoszorú egyik gyertyáját. Most azonban nem csak egy gyertya, hanem az egész adventi jelkép vandalizmus áldozatává vált, olyannyira, hogy az egyház kénytelen volt újraépíteni azt. Miután az esetet jelentették a rendőrségen, a rendfenntartásért felelős szervek vonogatták vállukat, majd felrótták az egyháznak, amiért nem szereltetett fel kamerát, ami megkönnyítette volna a tettesek beazonosítását. Nesze neked, szeretet ünnepe…
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Gyűlöletspirál
Egy hét telt el a román hírszerzés és az ügyészség által megfogalmazott székelyföldi terrorvád közzététele óta, de a kép nem tisztult az ügyben, sőt egyre homályosabb.
Az elmúlt hét nap azonban arra bőven elegendő volt, hogy újfent megbizonyosodjunk: a bukaresti média, a román véleményformálók többsége ugyanúgy képes a valóság elferdítésére, az uszításra, mint a magyarellenes tombolás jellemezte kilencvenes években.
Tulajdonképpen már nem is számít, hogy a kézdivásárhelyi HVIM-esek (apropó: ugyan milyen „terrorsejt” az, amelynek a többi, cinkosként beállított tagja ellen még csak eljárást sem indítanak?) robbantásra vagy újabb taktikai csapatjátékra készültek, a titkosszolgálat elérte célját: a legnagyobb romániai kisebbségi közösség első számú közellenséggé vált.
Tucatnyi „magyarszakértő” bizonygatja egész estét betöltő műsorok keretében, hogy paramilitáris székely alakulatok gyakorlatoznak a Csíki-havasokban és a Hargitán, amelyek közvetlen kapcsolatban állnak baszk és katalán szeparatista szervezetekkel, sőt két, szovátai származású tagjuk – köztük a bolíviai börtönből nemrég kiszabadult Tóásó Előd – Dél-Amerikában próbálkozott elszakadási törekvésekkel, hogy aztán majd itthon folytassa.
Szemrebbenés nélkül hazudják bele a képernyőbe, hogy Nagy-Magyarország sohasem létezett, a magyaroknak ünnepelniük kéne az önálló magyar állam megalapítását szentesítő Trianont, az egyik hírtévés műsorvezető pedig egy pár bocskorral a kezében fenyegette a magyarokat, hogy ha nem férnek a bőrükben, a románok ismét kitűzik a lábbelit a budapesti parlament épületére.
Az egészben az a legfájóbb, hogy erre a gyűlölet- és hazugságáradatra a másik oldalról semmi válasz. Az RMDSZ legfiatalabb képviselőjén kívül egyetlen magyar politikus sem kérte ki magának a verbális erőszakot, egyetlen akadémikus, történész sem igyekezett megcáfolni bár a történelmi tények elferdítését.
A Facebookon, magyar nyelven rekcumozni a román média és a nyomozó hatóság elhajlásait annyi, mint döglött lovon a patkó. Ha a politikai és szellemi elit hallgat, és nem próbálja feltartóztatni a gyűlöletspirált, a közösség többi tagjával őt is beskatulyázzák a szélsőségesek és potenciális terroristák közé.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Kétnyelvű helységnévtáblákat ígér Borboly Csaba
Facebook-bejegyzésben ígért kétnyelvű helységnévtáblákat hétfőn a frissen felújított 132-es Hargita megyei útra Borboly Csaba tanácselnök.
Az RMDSZ-es politikus a hétvégén viccesnek szánt bejegyzésben – mint fogalmazott: „pamfletben” – próbált magyarázkodni, majd amikor látta, hogy ez „nem jött be”, ugyanis írását „nem sok lájkkal díjazták”, komolyra fordította a szót.
Hétfői bejegyzésében belátta, hogy a lakosok „nem komédiásnak választották meg, hanem intézményvezetőnek”. „Tehát a lényeg, hogy természetesen a 132-es úton is, mint minden megyei úton, lesz kétnyelvű feliratozás, és ha ebbe a dologba hiba csúszott be, akkor korrigáljuk, de most az a legfontosabb, hogy ez a soha véget érni nem akaró történet most véget érjen, legyen átadva a kész beruházás, és a költségeit fizesse ki az Unió meg a román kormány” – írta Borboly Csaba.
Arra is felhívta a figyelmet, hogy az útfelújítást követően várhatóan drasztikusan megnő majd a közlekedési sebesség az útszakaszon, ezért óvatosságra intett. Úgy vélte továbbá, „megszokott dolog”, hogy eltűnnek a fényvisszaverők az úttest széléről, de szerinte „ha ennek árán a lovas szekerek, traktorutánfutók láthatóbbá válnak, akkor talán ezzel súlyosabb balesetek kerülhetők el”.
Borboly egyébként azzal indokolta, hogy az általa vezetett intézmény nem válaszolt a kétnyelvű helységnévtáblák hiányát firtató újságírói kérdésekre, hogy mindenki az uniós pályázatokon dolgozik, nem ér rá „a megyei tanács több száz köbméteres archívumában” kutakodni.
Mint arról beszámoltunk, a Hargita megyei 132-es út felújítása során az érintett települések határába csak román nyelvű helységnév- és irányjelző táblák kerültek ki. A polgármesterek elmondták, helyi költségvetésből korrigálják majd a tudomásuk szerint a megyei tanács által írt projektben szereplő hibát. A 132-es úton a napokban két fiatalembert tetten értek, amint Lövéténél útjelző cölöpöket próbáltak eltulajdonítani.
Krónika (Kolozsvár)

Táplálék a léleknek – Ismét megszervezték az év végi vásárhelyi tárlatot
A szokásos helyszín, a marosvásárhelyi Kultúrpalota helyett ezúttal a vármúzeum földszinti szobáiban rendezték be a Maros megyei képzőművészek szokásos év végi tárlatát, amelynek immár több mint hatvanéves hagyománya van.
A Maros megyei képzőművészek év végi szokásos közös tárlata idén a Kultúrpalota kiállítótermei helyett a marosvásárhelyi vármúzeum földszinti szobáiban tekinthető meg.
A szombaton megnyílt kiállításon főleg festmények és kisplasztikák láthatók, olyan ismert képzőművészektől, mint Gyarmathy János, Nagy Dalma, Haller József, Barabás Éva, Nagy Zsuzsanna, Bálint Károly, Hunyadi Mária, Kákonyi Csilla, Kántor Zita, Kuti Botond, Sajgó Ilona, Kiss Levente, Moldován Mária, Kozma Rozália, illetve fiatal pályakezdők, például Szabó Anna Mária alkotásai.
A tárlatnyitón Mana Bucur egyesületi elnök köszöntötte a jelen lévő művészeket és művészetpártolókat, majd Nagy Miklós Kund művészeti író vette át a szót, és fejtette ki gondolatait a kiállítás kapcsán. Elmondta, bár szokatlan helyen szervezték meg a szokásos téli tárlatot, az semmit sem von le annak értékéből, sőt a történelmi környezet, a szobákban látható régi bútordarabok, a múzeum tárgyai, a termek különleges beosztása, a boltívek még különlegesebbé teszik a látnivalókat. Három helyiségben helyezték el a munkákat.
Nagy Miklós Kund elmondta azt is, hogy az a pár óra volt a legérdekesebb, a legizgalmasabb számára, amikor egy nappal korábban berendezték a tárlatot, a festményeknek megtalálták a legmegfelelőbb helyet. Először a kisplasztikákat helyezték el, és mivel egyik sem volt még felcímkézve az alkotók nevével, a korábbi tudására, a művészek stílusának felismerésére hagyatkozva találgatta, hogy melyik mű kihez tartozik.
Arra is kitért a méltató, hogy ez a hagyomány, az év végi találkozás már több mint hatvan éve szokása a Maros megyei, illetve tartományi képzőművészeknek. „Jó, hogy idén sem maradt el, és a művészetkedvelők egész hónapban, illetve januárban is megtekinthetik a színes, változatos, gazdag kiállítást” – tette hozzá Nagy Miklós Kund.
A művészet üzenetéről, a társadalomban betöltött szerepéről Radu Florea kiállító osztotta meg gondolatait a jelenlevőkkel. Elmesélte, hogy volt egy látomása: az élelmiszerrel megrakott szatyrokat cipelő emberek egy-egy képzőművészeti alkotást visznek, festményt, grafikát, kisplasztikát, nemcsak a fizikai táplálékukról gondoskodnak, de arról is, amire azért van szükség, hogy lelkileg jobban érezzék magukat. Mert a művészet felülemelkedik a hétköznapi gondokon, a mindennapi politikán, a különféle csatározásokon – hangsúlyozta. Ha haza nem is viszünk túl gyakran műalkotást, menjünk és tekintsük meg a kiállítást, azzal is gazdagabbakká válunk – hangzott el a tárlatnyitón.
Antal Erika
Krónika (Kolozsvár)

Balogh Dénesre emlékeznek Marosvásárhelyen
A tíz éve elhunyt Balogh Dénes, a népdal és a magyar nóta közkedvelt tolmácsa, a valamikori Állami Székely Népi Együttes, majd Maros Művészegyüttes szólistája emléke előtt tisztelegnek a pályatársak vasárnap este 6 órától a marosvásárhelyi Kultúrpalota nagyszínpadán.
A Maros Művészegyüttes magyar és román tagozatának tagjai énekelnek és táncolnak, de a táncba bekapcsolódik a Kökényes Együttes is. A zenét Koszorús Kálmán és zenekara szolgáltatja, közreműködik Szász Károly és Gyepesi László, a műsorvezető Kacsó Ildikó lesz.
„Előadásunkkal tisztelegni szeretnénk egykori kollégánk, a csodálatos hanggal megáldott, vérbeli székely, betyáros kiállású, de rendkívül melegszívű Balogh Dénes előtt” – mondta el lapunknak az est szervezője, Jakab Melinda. Az ötletgazda elmesélte, szoros szálak fűzték a 2005 decemberében elhunyt kollégájához. Balogh Dénes volt az, aki 1990-ben, amikor fiatal táncosként ő az együtteshez került, felkarolta.
Az időközben szintén elhunyt Széllyes Sándor teljes életet élő, igaz jó barátként jellemezte. „Alsóboldogfalvi gyerek volt: posztónadrágban, csizmában, szép, nagydarab, derék férfiember; a lányok és az asszonyok haltak meg érte, a hangja is jó volt, benne volt a dal az alkatában, a székely vérében. Ha bejött a színpadra, az már fél siker volt” – mondta róla a nem kevésbé népszerű kollégája.
Az 1933-ban született és 72 éves korában elhunyt „szálfaembert” egyébként teljesen véletlenül fedezte fel a szakma. Húszesztendősen az út mentén kaszált és dalolt egymagában, amikor egy arra járó személygépkocsi fékezett és az abból kiszálló személy Marosvásárhelyre hívta énekelni. Így lett Balogh az 1956. október elsején megalakult Székely Népi Együttes alapító, majd örökös tagja.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Gyűjtést szervez a csíki múzeum
A Csíki Székely Múzeum decembertől a Ne dobd ki! – A hónap tárgya elnevezéssel folytatja a várostörténeti kiállítás előkészítéseként zajló helytörténeti, tárgygyűjtési projektjét.
Az intézmény közleménye kitér arra, hogy a várostörténeti kiállítást előkészítő és egyben népszerűsítő kampány keretében ezentúl hónapról hónapra egy-egy meghatározott témát, valamint egy már beérkezett tárgyat vagy dokumentumot állítanak a figyelem középpontjába.
„Azt tapasztaltuk, hogy amikor múzeumi gyűjtésről hallanak, az emberek elsősorban valamilyen értékes, különleges tárgyra, esetleg nyomtatványra, fényképre gondolnak. Pedig mindezek mellett gyakran értéktelennek tűnő, egészen hétköznapi használati tárgyakra is szüksége van a múzeumnak'' – véli Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója.
Decemberben a karácsony és újév áll a projekt középpontjában, a kiemelt tárgy pedig egy 1920 körül készült fénykép dr. Hirsch Hugóné hagyatékából. Ebben a hónapban elsősorban 1989 előtti, a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódó tárgyakat és fényképeket vár a Csíki Székely Múzeum, karácsonyfadíszt, szaloncukorpapírt, karácsonyi képes levelezőlapot, karácsonyi ünnepségekről, családi karácsonyokról, pásztorjátékról készült fényképeket, egyaránt adományozhatnak a csíkiak és környékbeliek.
A Csíki Székely Múzeum ugyanakkor az új év kezdetéhez kapcsolódó tárgyakat is vár, legyenek azok zseb-, képes- és falinaptárak, kalendáriumok vagy üdvözlőlapok. A következő hónapok témái: a csíkszeredai kereskedelem, az iparosság, a farsang, a polgári lakásbelső, a gyerekkor, az iskolai élet, a katonáskodás. További részletek a Csíkimúzeum.ro oldalon érhetők el.
Krónika (Kolozsvár)

Uniós ellenszélben is folytatni kell a kisebbségi politizálást
„Uniós ellenszélben kell folytatni az kisebbségi politizálást, hiszen olyan időszakot élünk, amikor a nyugat-európai közösségek újból hajlamosak arra, hogy összemossák az őshonos nemzeti kisebbségek tematikáját azokkal az új kihívásokkal, amelyek a migrációs válságból adódnak” – fogalmazott Winkler Gyula RMDSZ-es EP-képviselő a Magyar közösségek esélyei a Kárpát-medencében című találkozón, amelyet csütörtökön Pozsonyban tartottak.
A Csáky Pál európai parlamenti képviselő meghívására szervezett beszélgetés központi témája az erdélyi és felvidéki magyarság helyzete volt, de a két európai politikus kitért az új európai kihívásokra is.
„Idén, fennállásának és munkásságának 25. évfordulóját ünnepelte az Romániai Magyar Demokrata Szövetség. Románia parlamentjében, a Szövetség az egyetlen olyan politikai alakulat, amely 25 esztendeje ugyanazon elnevezéssel és az alapértékeit megőrizve, változatlan programmal és célkitűzésekkel van jelen a romániai parlamenti és politikai porondon. Az egység megtartása olyan célkitűzés az RMDSZ számára, amelyet az évről évre, választásról választásra jelentkező kihívások ellenére, mindig sikerül teljesíteni” – hangzott el Winkler hozzászólásában.
A részvevőknek az etnikai politizálás elvével kapcsolatos kérdéseire válaszolva az RMDSZ európai parlamenti képviselője elmondta: a romániai magyar közösség túlnyomó többsége úgy értékeli, hogy ez az egyetlen járható út a magyar érdekképviselet megőrzésére. „A romániai politikai pártokba való betagolódás nem jelent alternatívát az etnikai politizálásra, mert a romániai politikai pártok, még 25 év elteltével sem érték el azt a szintet, hogy programjukban, politikai kínálatukban kisebbségvédelmi fejezeteket fogalmazzanak meg és egy reális, tartalmas és őszinte ajánlattal forduljanak a romániai magyar közösséghez. Ezt a kérdést a továbbiakban is így látjuk, szükségünk van úgy az etnikai politizálás elvének megtartására, mint pedig az egység megőrzésére. Ezen meggyőződésünkben a közösségünk is folyamatosan megerősít bennünket, hiszen az elmúlt évek választásainak alkalmával, az RMDSZ a romániai magyar szavazatok 85 százalékát tudta folyamatosan megszerezni, akkor is, amikor magyar versenypártokkal kellett megküzdeni a magyarok szavazataiért” – magyarázta Winkler az EP-képviselő sajtóirodájának beszámolója szerint.
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Kelemen Hunor: jogos magyar követeléseket is veszélyként könyvelhetnek el
„A román média nagy része jelenleg a kollektív bűnösség elve alapján tálalja az ügyet, ami azt eredményezheti, hogy a jogos magyar követeléseket is veszélyként könyvelheti el a román társadalom” – jelentette ki a merényletkísérlettel gyanúsított kézdivásárhelyi Beke István letartóztatásáról Kelemen Hunor.
A szövetségi elnök a Magyar Nemzetnek adott interjúban hangsúlyozta, az RMDSZ fontosnak tartja, hogy a kézdivásárhelyi ügyben konkrét és gyors eljárás közepette döntés szülessen. Mint mondta, nincs elegendő információja az esetről ahhoz, hogy sommás megállapításokat tegyen, de semmi olyat nem fogadhat, ami erőszakhoz vezet. „Minden kérdésről észérvekkel kell vitázni, legyen az az autonómia vagy a közösségi jogok” – fogalmazott.
Kelemen Hunor szerint amikor az érzelmek lecsillapodnak, arról kell ismét beszélni, hogy miből fakadnak a magyarok elégedetlenségei. „Vajon nem abból-e, hogy a román állam nem tartotta és tartja be közel száz évvel ezelőtt tett ígéreteit?” – tette fel a kérdést.
A radikalizmus erdélyi terjedéséről megjegyezte: amióta a Jobbik és a Jobbikhoz kötődő szervezetek megjelentek Erdélyben, „van olyan érzése az embernek”, hogy nő a radikalizmus, de ez nem nagyobb mértékű, mint bármelyik más társadalomban.
Sikertörténet-e a DNA?
Arra a kérdésre, hogy sikertörténetnek tartja-e a korrupcióellenes ügyészség (DNA) működését, a politikus kijelentette: nem lehet kétségbe vonni DNA fontosságát, de az intézmény tevékenysége több kérdést is felvet. Az egyik az, hogy a DNA-nak nem sikerült felszámolni a korrupciót, ehhez az általános mentalitásnak kell megváltoznia.
„A politikai osztály csak leképezi a társadalmat. (…) De amíg szinte naponta csuknak le polgármestereket, minisztereket, addig újabb és újabb korrupciós ügyekre derül fény. Sokan ma is kenőpénzeket vesznek el, holott tisztában vannak a korrupcióellenes offenzívával” – magyarázta.
Másfelől az RMDSZ elnöke szerint fennáll a gyanú, hogy a korrupció elleni harc leple alatt politikai leszámolás is történik. „A kommunisták által elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatásának a leállítása is a DNA-hoz kötődik. A csíkszeredai és gyergyószentmiklósi polgármesterek esetében is utólag derült ki, hogy nincs szó korrupcióról, kifogásaink jogosak az ügyészség munkájával kapcsolatban” – sorolta Kelemen Hunor.
Arra a felvetésre, miszerint nem jó üzenet a román társadalomnak, ha az RMDSZ kommunikációja azt sugallja, hogy a magyar politikusok elleni eljárás minden esetben magyarellenes akció, a politikus leszögezte: az RMDSZ mindig igyekszik árnyaltan, pontosan fogalmazni, de ez nem mindig jön át a médián. „Ha valaki a román hírtelevíziókat nézi, akkor láthatja, milyen gyorsan tudnak magyarellenes hangulatot kreálni olyan ügyekből, amelyek valójában nem ügyek” – tette hozzá.
maszol.ro