Közös listát kér az EMNP Kolozs megyében
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) továbbra is nyitott az RMDSZ-szel való egyeztetésre a koalíciós listák kialakításáról Kolozsváron és Kolozs megyében – jelentették ki a néppárt helyi képviselői a csütörtöki, évértékelő sajtótájékoztatón.
Soós Sándor, az alakulat megyei elnöke emlékeztetett: legutóbb az augusztusban lezajlott Kolozsvári Magyar Napok alkalmával tárgyaltak a szövetség és a Magyar Polgári Párt (MPP) képviselőivel, azóta azonban az RMDSZ elzárkózott az egyeztetéstől.
„Már akkor is kijelentettük: Kolozsváron és Kolozs megyében is közös listát szeretnénk állítani a 2016-os önkormányzati választásokra, a további Kolozs megyei településeken pedig meg kell vizsgálnunk, hogy az összefogás a célravezetőbb – a minél erősebb magyar érdekképviselet megteremtésére –, vagy a magyar pártok versenyére is lehetőség nyílik. Egyelőre úgy tűnik, az RMDSZ-ben nincs meg az együttműködéshez szükséges szándék, s ha ez így is marad, készek leszünk saját listákat állítani” – jelentette kis Soós.
Ehhez kapcsolódva Fancsali Ernő, az EMNP kolozsvári elnöke elmondta: ő is az összefogás híve, s személyesen is megkereste Horváth Annát, Kolozsvár RMDSZ-es alpolgármesterét, akitől másfél hónapja vár egy időpontot a további egyeztetésre. „Az egyértelmű, hogy a helyi RMDSZ-en van egy nyomás a párt országos vezetése részéről, akik akadályozzák a magyarság érdekeit szolgáló együttműködést. Ha rajtunk kívül álló okokból nem jöhet létre az összefogás, nem hagyjuk cserben szavazóinkat” – nyilatkozta Fancsali.
A néppárt kolozsvári szervezetének elnöke ugyanakkor arról számolt be, a még nyáron megkezdett konzultáció eredményei alapján, a közel kétezer választó megkérdezéséből egyértelműen kitűnik, hogy a választók 96 százaléka támogatna egy magyar koalíciós listát, s amennyiben nem lesz magyar összefogás, úgy vagy román pártra szavaznának, vagy nem vennének részt a voksoláson.
A néppárt elkészítette a város és a megye problématérképét is, amelyből kiderül: a magyar közösség hiányolja a magyar helységnévtáblákat, a kerékpárutakat, valamint több magyar alkalmazottat szeretnének az önkormányzatokban, s a közbiztonsággal és a köztisztasággal kapcsolatban is komoly kritikát fogalmaztak meg.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

Szülőföldön magyarul: az először pályázók is megkapják a támogatást
Lezárult a Szülőföldön magyarul elnevezésű program keretében a támogatások kifizetése azoknak, akik az előző évben is sikeresen pályáztak. Csütörtöktől kezdődik el az idén első alkalommal pályázók értesítése, akik várhatóan karácsonyig, legkésőbb újévig kaphatják meg a pénzüket.
„Múlt pénteken a támogatások kifizetését végző OTP Románia Bank illetékesei befejezték a támogatások átutalását azoknak, akik már az elmúlt években is részt vettek a programban. Az idén először pályázókat csütörtöktől kezdjük el értesíteni, ők már jövő héten megkaphatják a pénzüket. Ha az ünnepek miatt el is tolódna, újévig mindenképpen megérkezik a pénz” – közölte megkeresésünkre Bartolf Hedvig, a pályáztatást végző Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) illetékese.
Mint mondta, a pályázók több mint 95 százaléka már megkapta a magyar kormánytól érkező támogatást. Bartolf Hedvig ugyanakkor kiemelte, hogy az RMPSZ munkatársai csütörtöktől csak azoknak küldik ki az értesítéseket, akik ebben az évben készítették a bankkártyájukat. A Szülőföldön magyarul program koordinátora azt is elárulta, hogy az elmúlt évekhez képest jövőtől sokkal korábban, már év elejétől megpályázható lesz az anyanyelvű oktatás választásáért járó támogatás.
Mint ismeretes, a Szülőföldön magyarul program keretében a magyar kormány azoknak az óvodásoknak és diákoknak nyújt pénzbeli támogatást, akik anyanyelvükön tanulnak. Az idei tanév során az Erdélyben élő, érvényes pályázattal rendelkezők számára 2,6 milliárd forintot különítettek el. Ezt a nevelési, oktatási, valamint tankönyv- és taneszköz-támogatásra szánt összeget 151 755 diák és óvodás kapja, értéke személyenként 17 200 forintnak megfelelő lej. Ugyancsak ebből az összegből kap 1515 egyetemi hallgató is egyenként 2800 forintnak megfelelő lejt.
Molnár Rajmond
Krónika (Kolozsvár)

Moldova: alkotmánymódosítással tiltanák meg az egyesülést
Alkotmánymódosítással gátolná meg Moldovában az ellenzéki, oroszbarát szocialista párt, hogy az ország egyesülhessen Romániával.
Ezt Igor Dodon, a párt elnöke nyilatkozta szerdán az orosz Taszsz hírügynökségnek. „A szocialisták már kidolgoztak egy törvénytervezetet az alkotmány módosítására. A 142. cikkely módosítását javasoljuk, hogy kizárható legyen a Moldovai Köztársaság szuverenitásának és államiságának felszámolása egy népszavazás által” – közölte Dodon.
Mint ismeretes, Moldovában komoly ellentéteket szülnek az ottani románok egy része által képviselt unionista törekvések. A Moszkva-barát szocialisták egyik képviselője múlt héten azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a parlament ülése közben tépett szét egy, az 1930-as Romániát ábrázoló térképet, amelyen Moldova Románia részét képezte. A politikus ezzel tiltakozott az ellen, hogy az oktatási miniszter azt javasolta: minden iskolai tanteremben függesszék ki a térképet.
Dodon ennek kapcsán arra figyelmeztette a Nyugat-barát kormányt: ne propagáljon unionista nézeteket. „Ezt az unionizmus nyílt propagálásának nevezik. Mi ezt nem engedjük meg. Független állam vagyunk, a Moldovai Köztársaság. Azt üzenem a Pruton túli románoknak: barátok vagyunk, szomszédok vagyunk, tisztelünk benneteket, független állam vagytok. Tiszteljetek ti is bennünket független és szuverén államként” – hangoztatta Dodon.
Egy közelmúltbeli felmérés szerint Moldova polgárainak csupán 21 százaléka támogatja a Romániával való egyesülést.
Mint ismeretes, Romániában Traian Băsescu volt államfő, a Népi Mozgalom párt elnöke Moldova Románia általi bekebelezésének legfőbb szószólója. Băsescu már tavaly véget ért elnöki mandátuma alatt is többször szorgalmazta az egyesülést.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Átadják a Bálint András-emlékdíjat
Sántha Attila költő, valamint Szabó Attila televíziós riporter veheti át Csíkszeredában a Bálint András-emlékdíjat. A díjátadó ünnepséget péntek délelőtt 11 órától tartják a Székelyföld folyóirat csíkszeredai szerkesztőségében.
A csíkszeredai székhelyű Bálint András Alapítvány immár 20 éve minden év decemberében emlékdíjjal tünteti ki azokat a székelyföldi, vagy onnan elszármazott írókat, költőket, szerkesztőket, „akik tehetséggel, felelősséggel, példaszerű tartással és elkötelezettséggel szolgálják és képviselik a régió magyarságának érdekeit”.
„A díjat a Hargita napilap egykori szerkesztője, publicistája, a Sóvidékről származó Bálint András (1943–1994) emlékére alapították, aki – egykori kollégái szerint – szerkesztőként mindig azt szorgalmazta, hogy az újságíró legyen szemfüles, felkészült, ismerje a terepet, az írása legyen szép és igaz, kerek és tartalmas, közérthető és gondolatébresztő” – olvasható a Bálint András Alapítvány közleményében.
Sántha Attila Kézdivásárhelyen született 1968-ban, a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar-angol szakos tanári oklevelet, majd a Szegedi Egyetemen folytatott doktori tanulmányokat. Ezidáig hat kötete látott napvilágot. Verset, esszét, irodalomtudományi írásokat egyaránt közöl. A Csíki Székely Krónikával 1999 óta foglalkozik.
Szabó Attila 1978-ban Marosvásárhelyen született, filmes szakemberként, rendezőként dolgozik, számos dokumentumfilm készítője. Legújabb nagy hatású és több helyen vetített alkotásában is, a Méregzöld mesék című filmben rávilágít a székelyföldi illegális erdőkitermelés legdurvább pillanataira.
Krónika (Kolozsvár)

RMDSZ-színekben indulnak MPP-sek a parlamenti választáson
A jövő évi választásokra vonatkozó paktummal hosszabbította meg a Magyar Polgári Párttal (MPP) tavaly kötött együttműködési megállapodását az RMDSZ. A szövetség polgáriaknak is helyet biztosít parlamenti jelöltlistáján.
A politikai együttműködési megállapodást pénteken Kolozsváron – a sajtó számára nem nyilvános eseményen – szentesítette a két alakulat elnöke. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök szerint a dokumentum annak bizonyítéka, hogy az eddigi együttgondolkodás, a közös tervezés és cselekvés sikeres volt. „Úgy gondoltuk, hogy a 2016-os esztendő két választására olyan megállapodást írunk alá, amely egyetlen szempontot vesz figyelembe: a magyar érdek minél szélesebb körű érvényesítését" – idézte a politikust a szövetség hírlevele.
Kelemen szerint a megállapodás kiterjed minden olyan erdélyi településre, ahol szükséges a két alakulat összefogása, közös fellépése ahhoz, hogy az önkormányzatokban megmaradjon, megerősödjön, vagy visszaszerezhető legyen a magyar közösség képviselete. „Az önkormányzati mellett a parlamenti választásokra is vonatkozik ez a megállapodás. Itt az a cél, hogy a szövetség színeiben, a Magyar Polgári Párttal való együttműködés révén erős parlamenti frakciónk legyen" – szögezte le az RMDSZ elnöke, aki a magyar közmédiának ezzel kapcsolatban úgy nyilatkozott: a parlamenti választások után az MPP törvényhozói megőrizhetik politikai arcélüket és önállóságukat a frakción belül.
Mindez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a tulipános listán szereplő polgári képviselő- és szenátorjelölteknek le kell mondaniuk párttagságukról. Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető elnöke októberben a Krónikának úgy nyilatkozott: a szövetség csak olyan jelöltet indít a törvényhozási választáson, aki tagja a szervezetnek, viszont ezzel egy időben nem tagja valamely más pártnak. Vagyis a szövetség színeiben induló képviselő- vagy szenátorjelölteknek be kell iratkozniuk az RMDSZ-be, amelynek alapszabálya ugyanakkor kimondja: az alakulat egyéni tagja lehet bármely romániai állampolgár, aki nem tagja Romániában pártként bejegyzett szervezetnek. Biró Zsolt MPP-elnök akkor lapunknak azt mondta: egy esetleges választási összefogás esetén az alakulat politikusainak nem kell megválniuk párttagságuktól.
Kelemen pénteken közölte azt is: mindkét alakulat tudatában van annak, hogy Székelyföldön lesznek olyan települések, amelyeken továbbra is fennáll majd a versenyhelyzet. „Ez nem jelent bajt, hiszen az előző választásokon hozzászoktunk már ahhoz, hogy verseny van. Úgy gondoljuk, ha a verseny tisztességes és a jelöltek nem sértik egymást, nem tesznek olyat, ami a másik becsületét, méltóságát bántja, akkor a megmérettetés mindenképp a közösség előnyére válhat" – hangsúlyozta a szövetségi elnök, és azt is elmondta: a tisztességes versenyre vonatkozó kitételeket is belefoglalták a most aláírt megállapodásba, amelyet a jövő év elején pontszerű, településekre lebontott együttműködésekkel egészítenek majd ki. „Lesznek olyan települések is, ahol egymás jelöltjét támogatjuk, és erre biztatjuk a választóinkat is azért, hogy a legesélyesebb magyar jelölt szerezze meg a polgármesteri tisztséget" – nyomatékosította az RMDSZ elnöke.
Biró Zsolt a dokumentum aláírását követően arra emlékeztetett, hogy a 2014-ben elindított együttműködési folyamat során pártja fontos célja volt a „többpártrendszer megteremtése az erdélyi magyar közösségen belül". „Az eltelt másfél esztendő igazolta azt, hogy a felelős politika jegyében megvannak már azok a pontok, amelyekben együtt tudunk működni – akár önkormányzati, akár külpolitikai mozgástérre gondolok. Közös célunk az, hogy a magyar közösséget hatékonyan képviseljük. A politikai verseny ilyen értelemben is természetes dolog kell hogy legyen, a megmérettetésnek pedig nem kell megmérgeznie egy egész település hangulatát" – idézte az RMDSZ közleménye az MPP elnökét.
Biró szerint a másfél évvel korábban aláírt dokumentum egy lépés volt a normalitás irányába, a mostani keretegyezmény pedig az akkori döntést szavatolja, a választási együttműködés „optimális formáját" foglalja magába.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Cioloşt nem hatotta meg Fayman fenyegetőzése
A migrációs kérdésben az Európai Unió tagállamainak szolidaritását nem lehet elnyerni fenyegetésekkel – jelentette ki Dacian Cioloş miniszterelnök az osztrák kancellár csütörtöki nyilatkozatára reagálva.
Werner Faymann a Die Welt című lapban megjelent interjúban kilátásba helyezte a menekültek tagállamok közötti elosztásától vonakodó országok európai uniós támogatásának csökkentését. Az osztrák kancellár kiemelte, hogy a „szolidaritás nem egyirányú utca", és aki több pénzt kap az uniós költségvetésből, mint amennyit befizet, nem teheti meg, hogy „egyszerűen lapít", amikor a menekültek „méltányos elosztásáról" van szó.
„Aki mégis vonakodik, az megkérdőjelezi az uniós költségvetés finanszírozását, és a nettó befizetőknek, köztük Ausztriának nagyon megnehezíti, hogy továbbra is ilyen sok pénzt fizessenek be a közös kasszába” – tette hozzá az osztrák kancellár.
Az Agerpres hírügynökség által pénteken idézett Cioloş rámutatott: Románia elutasítja a fenyegetéseket, amelyek olyan kérdésben fogalmazódnak meg, amire Európának közös választ kell adnia. Hozzátette: az EU-csúcson csütörtökön erről nem esett szó, ezért az osztrák kancellár álláspontja személyes vélemény.
„Értem, hogy nagyobb szolidaritásra van szükség, de Románia jelezte már, hogy szolidáris Európával azzal a feltétellel, hogy a migrációs kérdést a gyökerénél kezeljék az ellenőrizetlen bevándorlás megfékezése érdekében” – jelentette ki a miniszterelnök.
Románia ellenzi a migránsoknak az uniós tagállamok közötti elosztására vonatkozó kvótarendszert. Bukarest szeptemberben az európai uniós belügyminiszteri fórumon Magyarországgal, Csehországgal és Szlovákiával együtt a kötelező kvótarendszer ellen szavazott.
Krónika (Kolozsvár)

Dákok és tündérek
Román–magyar nézeteltérés Kovásznán
Tündérekről és dákokról vitatkoztak a kovásznai városatyák a tegnapi tanácsülésen. A szokatlan témát az adta, hogy a román tanácsosok „dákvár-napok” rendezését tűzték ki a Tündérvárnál.
– Az augusztusra tervezett dákvár-napok egy olyan rendezvény lenne, amelyen az érdeklődők megismerkedhetnek a dák kultúrával, szórakozva vagy éppen tudományos értekezletek keretében – vezette fel elképzelését dr. Nicolae Enea (PSD) tanácsos. „Azért szükséges a dák jelleg kiemelése, mert az erődöt ők építették újjá” – érvelt.
A magyar tanácsosok ennél a kijelentésnél kapták csak fel a fejüket, kifogásolva, hogy a Kr.e. 2. században épült erődöt ilyen megvilágításban népszerűsítsék. Molnár János megjegyezte, „a kezdeményezéssel nincs baj, csakhogy az erőd neve Tündérvár, és nem dák vár.
A kezdeményező egy darabig kitartott véleménye mellett, miszerint az ott talált leletek dák jelenlétet igazolnak, ami inkább bizonyíték, mint a legendák, végül Gyerő József érvei meggyőzték. Az RMDSZ-es tanácsos szerint a dákvár-napok nem szólítaná meg a magyarokat, tehát jóval kevesebb résztvevője lenne, ezért javasolta, hogy Tündérvár Régészeti Lelőhely Napok – Kovászna elnevezés alatt hozzák azt tető alá, amit végül mindannyian megszavaztak.
Nagy Sz. Attila
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely

Nagylelkű fürdővárosiak
Élet a gyermekvédelmi központban
A Dévai Szent Ferenc Alapítvány égisze alá tartozó kovásznai Boldog Apor Vilmos Gyermekvédelmi Központ sorsát szívügyüknek tekintik a helyiek, akik ebben az évben is gazdagon adományoztak – tudtuk meg Kolozsi Istvántól, az otthon vezetőjétől.
Beszélgetésünk elején Kolozsi István köszönetét fejezte ki mindazon támogatóknak, akik évente segítik az otthon működését.
– Idén is rengeteg segítséget kaptunk civilektől, vállalkozóktól, csakúgy, mint a város, valamint a Kőrösi Csoma Sándor Líceum vezetőségétől. Főleg élelmiszereket, ruhaneműket adományoztak, a városvezetés emellett nemrég tűzifát biztosított télire – sorolta az intézményvezető.
Immár hagyománnyá vált, hogy Banos György bodoki vállalkozó disznót ajándékoz az otthonnak. Kolozsi szerint ez idén sem lesz másként, úgy tervezik, a disznóvágást farsang környékén ejtik meg.
– A civilek részéről is sok segítséget kapunk. Annyi a támogató, hogy nem győzném a neveket sorolni, egyet azonban nem hagyhatok ki, a kovásznai Varga Éva néniét, aki havonta a nyugdíjából vásárol élelmiszert az otthon lakói számára – emelte ki Kolozsi.
A 48 gyereket gondozó otthonban igyekeznek jó keresztényeket nevelni, ugyanakkor énekre, zenére is tanítják a fiatalokat. Így sikerült saját kórust is létrehozniuk Schola Patrona Hungarorum néven. A Szántó István, Dénes Zsombor, Majlát Gábor, Bocirnea Annamária, Kozma Kinga, Székely Tímea, Balázs Barbara, Deák Szidónia, Deák Julianna, Jonica Mónika, Szántó Anna, Szántó Andrea, Gábor Melinda, Kolozsi Noémi összetételű énekkar több helyi rendezvényen fellépett már, emellett számos meghívásnak tettek eleget, többek között a Kézdivásárhelyen megrendezett kórustalálkozón is jelen voltak műsorukkal, újabban pedig a katolikus templomban is énekelnek szentmiséken.
A kórus mellett együttest is alapítottak az otthonban HANGfoglalás néven. A Szántó Anna, Szántó Andrea, Dénes Zsombor, Szántó István, Kolozsi István alkotta, dallamos rockzenét játszó formáció rendszeres fellépője a Kovásznán megrendezett magyar nemzeti jellegű ünnepségeknek. A zenekari tagok nem tétlenkednek, már tíz saját szerzeménnyel büszkélkednek, ezeket mielőbb hanghordozón is megjelentetnék.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely

Új hírportál a katolikusoknak
Nagyvárad- Péntek délelőtt Exc. Böcskei László megyés püspök hivatalosan is elindította a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye új hírportálját. Az Egyházamban Egyházamért c. kiadványt is bemutatták.
A Kanonok sori Laikusképző Központban tartott péntek délelőtti sajtótájékoztatón Micaci Cristian pasztorálasszisztens arra hívta fel a figyelmet: Vakon Zsolt püspöki titkárnak köszönhetően a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye már több éve sikeresen működtet egy hivatalos hírportált (varad.org), de a tapasztalatok azt mutatják, hogy ez nem igazán alkalmas hírek közlésére, illetve nem fedi le az egész egyházmegyét, ugyanis többnyire csak a központi rendezvényekről jelennek meg rajta beszámolók, sajtóanyagok. Az új hírportált (hirek.varad.org) tehát egyfelől azzal a szándékkal indították el, hogy a váradi jelentősebb események mellett helyet kapjanak a vidéki plébániákon, a szerzetesközösség által működtetett intézményekben, a gyermekotthonokban, tanintézetekben vagy a Caritas keretében zajló vallásos események is. Ezeknek az információknak a forrásai többnyire azok a médiaapostolok, akik számára az év folyamán képzéseket tartottak, így képesek arra, hogy szöveges és képes anyagokat küldjenek a helyi rendezvényekről. Az új honlap másik célja pedig a sajtóval való kapcsolattartás hatékonyabbá tétele, mindkét irányba. A beindítás a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával sikerült, a 750 ezer forintból 600 ezer forintot eszközbeszerzésre költöttek (szerver felállítása) 150 ezer forintot pedig a szerkesztésre.
Számvetés
Exc. Böcskei László megyés püspök hangsúlyozta: Krisztus azt kérte tanítványaitól, hogy „Menjetek el szerte az egész világba, és hirdessétek az evangéliumot”, és ebből kiindulva az egyház jelen kell legyen az emberek életében. Az evangelizáció azonban napjainkban nem csak a klasszikus módon, vagyis a templomokban, szentmiséken történik, hanem a különböző médiafelületek által nyújtott lehetőségeket is kell használni, ily módon is kaput kell nyitni a világra, bemutatni azt a szerteágazó- lelki, szociális, karitatív, oktatási- tevékenységet, melyet a katolikus egyház kifejt.
Kovács F. Zsolt atya, a püspökség irodaigazgatója az évente megjelenő, idén ötödik kiadásához érkezett Egyházamban Egyházamért című kiadványról beszélt. Úgy fogalmazott: a többi intézményhez hasonlóan, év végén a váradi egyházmegye is számvetést készít, s ezt ebben a nyilvános formában teszi, hogy a hívek is értesüljenek a történtekről. Megjegyezte: az ingyenes, 15 ezer példányszámban megjelentetett lapnak egyébként érzelmi töltete is van, hiszen az olvasók esetleg felismerhetik benne magukat, s akkor nem csak olvassák és emlékeznek, hanem örömmel nézegetik, és mutogatják másoknak is. Az élménybeszámolók személyesebb jellegűek, igyekeztek főleg önkénteseket, minél több személyt felkérni ezek megírására. Három fő témát dolgoztak fel: ifjúság, felnőtt- és papképzés, és házszenteléskor a tisztelendők visznek az „évkönyvből” a családoknak.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Az év olvasmányára szavaztak
Lezárult a Kájoni János Megyei Könyvtár által májusban meghirdetett, Az év olvasmánya Hargita megyében című kétnyelvű program. Ennek keretében arra kérték az olvasókat, hogy szavazzanak a kedvenc magyar, illetve román és világirodalmi művükre, szerzőkre.
Először hirdetett tematikus évet 2015-ben a megyei könyvtár, melynek célja, hogy az olvasásra irányítsák a figyelmet. Több eseményt is szerveztek e téma köré az év során, és minden korosztályt próbáltak megszólítani az olvasásfejlesztés, olvasásnépszerűsítést megcélzó programjaikkal. „Nem azzal a céllal indítottuk el, hogy egy reprezentatív felmérés legyen, hanem hogy játékra hívjuk a Hargita megyei olvasókat. Többféleképpen lehetett szavazni és próbáltuk a települések könyvtárait is bevonni, hogy minél több helyről szavazzanak” – magyarázta Kelemen Katalin könyvtáros.
A megyéből 48 településről összesen 484-en szavaztak, ebből 441 magyar nyelvű szavazat volt, a többi román olvasók szavazatai. „Év könyve nem született, egy sem kapott sokkal több szavazatot, mint a többi. A szavazatok alapján felállított rangsor szerint a világirodalom kategóriában Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés, Emily Bronte Üvöltő szelek című műve van az élen, ezt követi Antoine de Saint-Exupéry A kis herceg című könyve. Meglepett ez az eredmény, mert mostanában nem ezeket kölcsönzik”– mutatott rá Péter Katalin könyvtáros. Tapasztalatai alapján inkább kortárs szerzők műveit olvassák manapság a könyvtárlátogatók. A világirodalom kategóriában a rangsor így folytatódik: Jane Austen Büszkeség és balítélet, J.K. Rowling Harry Potter, Mihail Bulgakov Mester és Margarita, Margaret Mazzantini Újjászületés és José Saramago Vakság.
A magyar irodalom kategóriában Jókai Mór Az arany ember című műve került a ranglista élére, ezt követi Veress Albert Életszilánkok, Szabó Magda Az ajtó, Dragomán György A fehér király, Gárdonyi Géza Egri csillagok című műve. A román irodalom kategóriában az első három helyen Ion Creangă Amintiri din copilărie, Irina Binder Fluturi, Ioan Slavici Moara cu noroc című műve áll.
„Az egyik fontos tapasztalatom, hogy világirodalmat olvasnak inkább és főleg kortársat. Azt láttam, inkább olyasmire szavaztak, amit felvállalhatónak tartottak. Mert jó, hogy Dosztojevszkij jött ki elsőnek és Bronte másodiknak, és bizonyára nagy kedvenceik, de valószínű, hogy nem mostanában olvasták. Ha összevetem a végeredményt a könyvtár kölcsönzési statisztikájával, Dosztojevszkij a kölcsönzések alapján a 82-ik helyen van 72 kölcsönzéssel” – hangsúlyozta Péter Katalin. A két könyvtáros hangsúlyozta, nem igaz, hogy nem olvasnak manapság az emberek, a tapasztalataik azt mutatják, hogy igenis igény van a könyvekre, a szépirodalomra.
A Kájoni János Megyei Könyvtárban egyébként ebben az évben közel 90 ezer kölcsönzés volt. A következő évben az intézmény főként a honismeret tematika köré szervezi az eseményeit.
Péter Beáta
Székelyhon.ro

Babba Mária otthon lakóit ajándékozták meg
Plüssmacikkal díszített, színes csomagolású kisebb-nagyobb dobozokkal örvendeztették meg a csíkszeredai Kájoni János Szakközépiskola Baráti kezek elnevezésű önkéntes csoportja szervezésében az említett iskola diákjai a csíkcsomortáni Babba Mária otthon lakóit.
Karácsony közeledtén az iskola húsz osztályának tanulói gyűjtést szerveztek a csomortáni központ húsz lakója számára, akik közül a legkisebb gyerek négyéves. Személyre szabott ajándékok készültek, összeállításuknál figyeltek a nemre és a korosztályra, amelyhez a megajándékozottak tartoznak – tudtuk meg a 12. osztályos Györfi Ritától.
Különböző tanszerek, könyvek, ruhanemű, játékok, édesség került a csomagokba. „Iskolánk könyvtárából is jó néhány könyv kikerült, ezek által is szeretnénk segíteni fejlődésüket, hiszen hasznos eszközök a tanulásban, például szótárakat is kapnak. A tanároktól is gyűltek ajándékok” – mondta az önkéntes. Hozzáfűzte, a kapcsolat nem most kezdődött a csomortáni központban lakó gyerekekkel, gyűjtöttek már nekik ősszel zöldségeket, személyesen ismerik egymást, hiszen a tanulásba is besegítenek alkalomadtán.
A csoportot vezető tanárok ötlete volt pár évvel ezelőtt, hogy rászoruló gyerekeknek szervezzenek karácsony előtt gyűjtést, és tavaly is megajándékoztak nehéz sorsú gyerekeket. A Babba Mária ház lakói énekszóval várták megajándékozóikat, minden osztály képviseletében egy-két diák ment ki a helyszínre, és igazi karácsonyi hangulatban adták át a csomagokat tanáraik vezetésével.
Izsák-Székely Judith
Székelyhon.ro

Szabó Enikő: elmondani, ahogy érzem
Versek és dalok ünnepre hangolva címmel tartanak verses-zenés estet Szabó Enikő színművész előadásában szombaton este 7 órától Csíkszeredában, a Petőfi Kávéházban. Az előadóval versmegzenésítésről, verselemzésről és az ünnepre hangoló műsorról beszélgettünk.
– A szombati esemény kapcsán írja az ajánlóban, hogy gyermekkora óta zenésít meg verseket, illetve ír saját dalokat. Hogyan kezdődött?
– Annak idején a gimnáziumban, Nagyváradon sportosztályba jártam atlétika szakon. Tizenegyedik osztályban rájöttem, hogy én nem vagyok elég gyors. Átcsábítottak az irodalom osztályba, ezt csak úgy lehetett, hogy megismételtem a tizenegyediket, és vizsgáznom kellett. Ott a magyar irodalmat és világirodalmat Molnár Judit tanította, aki nemcsak tanár volt, hanem fordító is és publicista. Az elvárásai nagyok voltak, sokat kellett olvasni. Aztán kezdett szavalóversenyekre küldeni engem, nyertem is, sok könyvet kaptam, és az úgy jó volt. Közben nagyon sok verset kellett elemezzünk, és ezekkel én mindig bajban voltam. Mert vannak ilyen közhelyek, hogy ebben és ebben a versben a költő megformálja a megformálhatatlant, kimondja a kimondhatatlant stb. Szerintem az ember elolvas egy verset, és érzi azt. Nem biztos, hogy meg kell magyarázni. Az csapódott le bennem, hogy a verselemzésnek a legjobb formája, ha kiállsz, és elmondod úgy, ahogy értelmezted, érzed. Aztán vagy sikerül, vagy nem átadni. Ekkor kezdtem verseket megzenésíteni, amiket majd előadtunk az osztálytársakkal. Írtam saját szövegeket is, ezek nem remekművek, ott vannak a fiókban. Az egyetemen is zenésítettem meg verseket, akkor jelent meg Kovács András Ferenc Jack Cole daloskönyve és abból egy dalt. Nem találtam elutasításra. Akkor még azt hittem, hogy nem szabad ezeket a verseket csak úgy megzenésíteni, ezért mindig odamentem a költőhöz, és megkérdeztem, hogy megengedik-e. Parti Nagy Lajossal is találkoztam egyszer, Orbán János Dénesnek is kikértem a véleményét. Jobban éreztem magam, ha megkérdeztem őket.
– A kortárs szerzők művei érdeklik inkább?
– Az egész magyar irodalom érdekel. Annyira elkényeztet minket a magyar irodalom, rengeteg jó költőnk van. A költői nyelv titka nem abban rejlik, hogy ma írták vagy tegnap. Nem is szeretek választóvonalat húzni, hogy kortárs vagy nem kortárs, mert a versek, ha le vannak írva, azok jelen vannak. A produktum számít.
– Mikor érzi azt, hogy egy adott versre komponálna egy dallamot?
– Nagy dilemma, hogy mondva jobb egy vers vagy olvasva. Én úgy vagyok ezzel, hogy ahogy érezzük. Elsősorban biztos azért, mert adja magát. De vannak olyan versek, amelyeket nem is érdemes megzenésíteni, olyan értelemben, hogy elvonják a tartalomról a figyelmet. Ugyanakkor vannak jó versek, és vannak nagyon rossz versek. Nem szeretem például az olyan verseket, ahol elvont fogalmak sorozata van felvonultatva, és nem érint meg. De közben azt érzem, hogy nincs közöm a vershez, azt sem tudom, mit akar, nem érint meg, se gondolati, se érzelmi tartalmat nem hordoz. De azért hála istennek a magyar irodalomban nagyon sok jó vers van, az ember csak győzzön válogatni belőlük.
– A szombati ünnepi hangolóra az Angyalstop és a Születésnapodra című verses-zenés műsorokból válogattak költeményeket.
– Az Angyalstop című műsort 2007-ben hoztuk létre a Nagy István Művészeti Iskola diákjaival a magyar költészet napja alkalmából. Azóta a Csíki Játékszín minden évben megünnepli ezt a napot, mert volt rá érdeklődés, nagyon hálás közönségünk van. 2013-ban született meg a Születésnapodra című műsorunk, ugyancsak a költészet napja alkalmából, és több alkalommal is előadtuk. A Petőfi Kávéházba már második alkalommal hívnak, elég nagy kultúrája van most már Csíkszeredában is, hogy kávéházban tartanak előadásokat. Nem érzem, hogy én egyedül színpadra állnék, közölnék az emberekkel, mindig valakikkel együtt lépek fel. Ezúttal Szabó Zsolt fog zongorázni, Varga Nándor gitározik, és meghívtuk Bartalis Gabriella színművészt is, aki még színesíti az előadást.
Péter Beáta
Székelyhon.ro

Visszaemlékezések Hajdú Dezső szemszögén keresztül
Visszaemlékezések címmel Hajdú Dezső nyugalmazott ügyvéd életművéről szóló kötetet mutatnak be ma délután 17 órától a Sapientia egyetem nagy aulájában.
A könyvet Balog László, az egyetem könyvtárigazgatója szerkesztette. A bíró és ügyvéd Hajdú Dezső gazdag életének mindennapjaiba, ünnepeibe kapnak betekintést mindazok, akik az életösszegző jelleggel íródott kötetet forgatják. A három fő fejezetre tagolt könyvet elő- és utószó, valamint egy interjú és egy bensőséges vallomás teszi teljessé.
„Az első főfejezetben az ügyvéd úr által írt szakírások, cikkek, tanulmányok, forrásközlések, hozzászólások és vélemények gazdag tárházából válogattunk. Mindegyik egyedi a maga nemében, hihetetlenül meglepő a korábbi írások aktualitása, frissessége is. A második főfejezet Hajdú Dezső önéletírását mutatja be, míg a harmadikban bő merítéssel adjuk közre a vele készített mélyinterjú kérdéseinek, feleleteinek folyamát” – ismertette a kötet szerkezetét Balog László. Elmondta, amikor elvállalta, Hajdú Dezső életéről szóló könyv szerkesztését, elsőként az ötlött fel benne, hogy egy ilyen gazdag életművet mindenképp fel kell mutatni, örökül kell hagyni Csíkszereda és a környék mostani, de főként majdani lakosai számára.
„Aztán az is eszembe jutott, hogy hány és hány nagyformátumú csíkszeredai értelmiségi hunyt el úgy, hogy alig pár év után már feledni látszik emlékük, életükre és munkásságukra finom por száll, hagyatékuk nincs felleltározva s talán nem is lesz soha, nem készült velük életút-interjú, nem készült summa, nem hagyhattak szinte semmit az utókornak, közösségüknek, melyben életük javát leélték, csak arcmásuk, mosolyuk, hangjuk zárhattuk magunkba (…) Viszonylag kevés kötet látott napvilágot városunk jelesebb személyiségeinek életművét összegzendő, s még kevesebb az olyan könyv, amely még földi életében fel tudja mutatni azt a gazdag és értékes életművet, amelyet az illető személy megélt, és akinek intelmeiből, életbölcsességeiből, hagyatékából gazdagon meríthetünk az olykor letargikus, szürke hétköznapok közepette” – véli a szerkesztő.
Péter Beáta
Székelyhon.ro

Ififőváros számokban és témákban: kiértékelték a szervezők
Sikerült lebontani a Kolozsvárról kialakult romantikus képet, és olyan lendületet szerezni, amelyből biztosan marad jövőre is.
Összegző sajtótájékoztatón mutatta be a Kolozsvár 2015 - Európa Ifjúsági Fővárosa magyar programjait és eredményeit a Share föderáció, valamint a partnerszervezetek képviselői pénteken.
Borzási Sarolta, a Share Föderáció magyar ügyekért felelős alelnöke a legfontosabb programpontokat ismertette, és számokban is összefoglalta az évet, amelyben Kolozsvár viselhette az ififővárosi címet. A programok közül kiemelkedik a YouthMeeting, a Matthias #572, a Magyar Ifjúsági Konferencia, a Hello'90, az OTDK FiFöMa szekciója, a Bogáncs 30. születésnapja, az Apáczai Csere János tantárgyverseny, a 22. KMDSZ Diáknapok és Diákolimpia, a Perspektíva 20. születésnapja, a TIFF Campus, a Color Run, a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét, amely alatt ingyen lehetett utazni a buszon, ha olvastunk, a Kolozsvár Sosem Alszik, a KMDT Diáknapok, az Electric City és Electric Castle, a Jazz in the Park, a Connector 2015, az Ifjúsági Tájfutó EB, a Pocket Guide alkalmazás, a Kultivál, a Kolozsvári Magyar Napokon az ifjúsági pavilon, a cserkésztábor, a sportolimpia, a szüreti bál, a V4+ konferencia, a Magyar Tudomány Napja, a Várom az urat ifjúsági keresztyén fesztivál vagy a Kolozsvári Magyar Napok téli fesztiválja. Folyamatos program volt a Day15, amelyben minden hónap 15. körül más és más rendezvényt, projektet szerveztek.
Borzási néhány számszerűsíthető célt és eredményt is bemutatott. Az egyik cél az volt, hogy az ifjúsági projektek támogatására szánt önkormányzati támogatásokat 150%-kal növeljék, ehhez képest 2012-höz képest 500%-kal növekedett az ezekre fordított összeg. A turisták száma 26%-kal növekedett 2015-ben a kitűzött 20%-hoz képest. Azt is szerették volna elérni, hogy az összlakosság több mint fele vegyen részt valamilyen eseményen, ehhez képest több mint 1 millió látogatója volt a programoknak. A rendezvénysorozat több mint 5400 önkéntest mozgatott meg, amelyből több mint 2000 magyar volt.
Az alelnök kiemelte a több mint 300 nemzetközi eseményt, a többnyelvűséget - amelyre később többen visszatértek -, valamint a modellértékű partnerséget a Share Föderáció és a polgármesteri hivatal között.
Horváth Anna alpolgármester fantasztikusnak tartotta, hogy ilyen eredményekkel zárul az ifjúsági főváros éve, annál is inkább, mert kezdetben "csak ő félt jobban, mint a szervezők". Az volt a cél, hogy a kolozsvári magyar fiatalokban fogalmazódjék meg, hogy jó itt lenni, hogy van jövő, és szerinte ez sikerült, akárcsak az együttműködési kutúra megvalósítása az önkormányzat és a szervezetek között.
Kiemelte a román társadalommal való együttműködés sikerességét is, mely a föderáción belül megvalósult, valamint a többnyelvűséget, amely következtében szerinte már nem okoz megütközést, ha például a jegyautomaták menüjében vagy köztéri reklámokon magyar szöveg is szerepel. Azt reméli, a lendület megmarad a továbbiakban is.
Geréd Imre városi tanácsos az RMDSZ képviselőjeként szólalt fel, és elmondta: az ifjúsági projektekre szánt pályázati alapból 124 pályázatot támogattak. Geréd azt is fontosnak tartotta, hogy nem volt modell arra, hogy hogyan kell menedzselni egy ififővárost, és ez teljesen egyedi módon alakult ki Kolozsváron. Sok szervezet rendszerezettebb lett, megerősödtek, a hálózatok a következő években is hasznosak lesznek - vélte. Egy teljesen ismeretlen területen képesek voltak a szervezetek olyan programsorozatot létrehozni, amely nem csak a város, ország szintjén, hanem nemzetközi vonatkozásban is megállja a helyét - jelentette ki.
Antal Géza, a KIFOR elnöke azt emelte ki, hogy olyan erőforrásokat találtak szervezeten belül, amelyekről nem is tudtak, van potenciál a fiatalokban. Fontosnak tartotta az ötnyelvű kiállítást is a pavilonban, amelyet országos körútra is elvittek.
Talpas Botond, a Magyar Ifjúsági Konferencia elnöke szerint fontos volt lebontani azt a romantikus Kolozsvár-képet, amely esetenként nem csak a kívülállók, hanem a kolozsváriak fejében is élt. 2015-ben Európában a fiatalokat érintő témákban folyton felmerült a munkahely kérdése, és bár az ififőváros nem teremtett tömegesen munkahelyeket, alternatívát nyújtott a jövőkeresésben. Azt is sikerült szerinte tudatosítani, hogy Kolozsvár nem magyar és nem román város, hanem olyan színes, mint Erdély maga.
Tussay Szilárd, az IKE elnöke is az együttműködéseket emelte ki, valamint a Bogáncs 30 éves jubileumát, míg Szeredai Norbert a cserkészszövetség képviseletében a szintén jubiláló, 25 éves cserkésztábort, amelyen először vettek részt román cserkészek is, tehát itt is megvalósult az együttműködés és találkozások.
Szöllősi Tamás, a Kolozsvár@Budapest program nagykövete elmondta, ezzel a programsorozattal és szervezettel sikerült olyan vezetőkhöz is elérni, akikkel máskülönben nehéz lett volna találkozni. A Budapesten szervezett több mint 30 program közül a Metamorphosis Transylvaniae volt a legnagyobb, ezt 13 ezren látogatták, és a Múzeumok éjszakája alatt is sokan fordultak ott meg - ismertette. A MIÉRT képviseletében Kádár Petra hangsúlyozta, Kolozsvár-központúvá tették a szervezetet, amely az itt tanuló sok ezer magyar egyetemista miatt fontos. Két programot emelt ki: a Kolozsvári Magyar Napok alatt az ifjúsági pavilonban szervezett szabadidős tevékenységeket, valamint a V4-es konferenciát. Rés Konrád, a KMDSZ elnöke azt emelte ki, hogy az ififőváros nem csak új programokról szólt, hanem a meglévők egy csokorba fogásáról is. A Diákolimpia viszont új volt, és annyira szerették a résztvevők, hogy jövőre is szeretnének jönni.
Czirmay Zoltán a Sapientia hallgatóinak képviseletében azt hangsúlyozta, az egyetem kirendeltségeinek köszönhetően más városokban is sikerült bemutatni az ififővárost, és az is biztos, hogy románok még ilyen sűrűn nem emlegették sose a "Szápiéntiát", mint idén.
S.R.T.
Transindex.ro

A SRI volt tábornoka cáfolja, hogy Ceauşescu rakétákat akart bevetni Magyarország ellen
Románia egykori védelmi minisztere és egy volt titkosszolgálati tábornok cáfolja, hogy Nicolae Ceauşescu 1989 nyarán a paksi atomerőmű elleni rakétatámadást készített volna elő, ahogyan azt Szőczi Árpád újságíró Temesvár - A romániai forradalom kitörésének valódi története című könyvében leírta.
Az Adevarul című lap mai számában Victor Atanasie Stanculescu volt védelmi miniszter és Aurel Rogojan, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) volt tábornoka reagált a könyvben leírt állításokra.
Szőczi Árpád kanadai születésű magyar újságíró - aki maga is szerepet játszott annak a diktatúrát bíráló interjúnak a megszervezésében és külföldre csempészésében, amelyet Tőkés László akkori temesvári református lelkész adott 1989 elején egy kanadai tévéstábnak - a budapesti történeti levéltárban bukkant egy olyan magyar hírszerzői jelentésre, amely arról szólt, hogy Nicolae Ceausescu 1989 nyarán hét rakétát telepített a Kolozsvár melletti szászfenesi (Floresti) katonai egységbe, amelyeket a paksi atomerőműre állíttatott rá. A rakétákat állítólag arab közvetítéssel Kínából vásárolta, ugyanis attól tartott, hogy a magyarországi reformok Romániába is eljutnak, és őt is elsodorják.
Az újságírónak Németh Miklós akkori magyar miniszterelnök is megerősítette az információt. A volt magyar kormányfő arról is tájékoztatta, hogy a fenyegetés hatására Magyarország az Egyesült Államokból és Japánból szerzett be rakétavédelmi rendszert.
Az Adevarulnak nyilatkozó Stanculescu - akit a történészek a Ceausescu-diktatúra megbuktatása egyik kulcsfigurájának tartanak - cáfolta, hogy Szászfenesre Magyarországot fenyegető rakétákat telepítettek volna. Romániának csak a moldvai Tecuciban voltak 300 kilométeres hatótávolságú, déli célpontok felé irányított orosz gyártmányú rakétái, Szászfenesen csak 17 kilométeres hatótávolságú légvédelmi lövegek voltak - magyarázta.
"Érdekes, okos emberként ismertem meg Németh Miklóst. 1989 decemberében Magyarország miniszterelnöke felajánlotta segítségét Romániának. Kérdezte, hogy szükségünk van-e vérkészítményekre, de azt mondtam neki, boldogulunk egyedül is. Csak azért mondták rólunk, hogy barátok vagyunk, mert a Balatonon nyaraltam. Sosem állt fenn annak a veszélye, hogy háború törjön ki Románia és Magyarország között" - idézte a volt védelmi minisztert az Adevarul.
Aurel Rogojan titkosszolgálati tábornok szerint a Szőczi Árpád által megtalált magyar titkosszolgálati jelentést egy a bukaresti nagykövetségen dolgozó tiszt juttathatta Magyarországra ellenőrizhetetlen híresztelések alapján.
"Olyasmi csak az országot lejáratni akaró (Amerikába menekült volt Securitate-vezető) Pacepa tábornok fejében fordulhatott meg, hogy Romániába arabok szállítottak fegyvereket, és semmi szükségünk nem volt kínai fegyverekre, akkoriban talán nekik lett volna szükségük a mieinkre" - mondta Rogojan az Adevarulnak. (mti, adevarul) .
Transindex.ro

Újabb politikai együttműködési megállapodást kötött az RMDSZ és az MPP
Újabb politikai együttműködési megállapodást kötött pénteken Kolozsváron az RMDSZ és az MPP, amely a 2016-os önkormányzati és parlamenti választásokra is kiterjed.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a magyar közmédiának elmondta: a magyar érdek érvényesítése a cél, ezért lesznek olyan települések – főleg Székelyföldön – ahol a két politikai alakulat versengeni fog egymással, „és minden bizonnyal az Erdélyi Magyar Néppárttal (EMNP) is", de ahol a magyar képviselet megőrzése, vagy visszaszerzése a tét, ott összefognak és az esélyesebb jelöltet támogatják. Az őszi parlamenti választásokon az RMDSZ befutó helyeket biztosít az MPP-nek.
Biró Zsolt, az MPP elnöke elmondta, a 2014-es első megállapodás szentesítette, a mostani pedig továbbviszi az erdélyi magyar politikai pluralizmust.
MTI
Erdély.ma

Új elnök az EMI élén (Kézdivásárhely)
A diákok világnapján az általuk végzett felmérés eredményeiről, tevékenységeikről és a cipősdoboz-akcióról számolt be tegnapi sajtótájékoztatóján Incze Johanna és Mátyás Ivett, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) kézdivásárhelyi szervezetének tiszteletbeli, illetve ügyvezető elnöke.
Az elmúlt négy esztendőben a helyi szervezet létszáma harminc és negyven között mozgott, jelenleg mintegy tizenöten vannak. Tavaly hetvenhét rendezvényt szerveztek, ez idén közel százhúszra nőtt, és ha figyelembe vesszük azokat a rendezvényeket, amelyeknél társszervezők voltak, kétszáz fölötti eseményről beszélhetnek. Az EMI-táncház iránt nagy volt az érdeklődés – hangzott el –, de anyagi okok miatt nehéz volt fenntartani és működtetni. Szintén nagy sikernek örvendett a hagyományőrző napok részeként szervezett íjászbemutató. Idén harmadik alkalommal szervezik meg december 21-én a fényláncot, amely az összefogás erejét próbálja érzékeltetni. Minden év januárjában a Don-kanyarban elesett hősökre emlékeztek a katrosai kettős keresztnél. Az EMI az aradi vértanúkról, a trianoni gyásznapról és az ’56-os magyar forradalomról és szabadságharcról sem feledkezett meg. Incze Johanna azt is bejelentette, hogy októbertől a szervezet új elnöke Mátyás Ivett, a Nagy Mózes Elméleti Líceum tanulója. November közepén tartották meg a diákok világnapját, amelynek során a Gyűjtemények Házában kerekasztal-megbeszélés zajlott. A világháló segítségével felmérést végeztek, hogy megtudják, a diákok mennyire vannak tisztában jogaikkal. A tizenöt kérdést tartalmazó kérdőívre legtöbben a Nagy Mózes Elméleti Líceum diákjaiból válaszoltak, a beérkezett kérdőívek hatvannyolc százalékát a kantai iskola tanulói töltötték ki. A válaszokból az derült ki, hogy főleg a középiskolások ismerik jogaikat, de az általános iskolások mintegy ötven százaléka is tisztában van azokkal. A cipősdoboz-akcióban összegyűjtött adományokat kis műsor kíséretében a városi kórház gyermekosztályán osztják ki. Csütörtökön a Kosztándi-képtárban a hétfalusi magyar ifjúsági klub elnöke jóvoltából a hatfős Stoneroots Együttes mutatott be másfél órás karácsonyi koncertet.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

László Károlyt köszöntöttük
A sepsiszentgyörgyi Kónya Ádám Művelődési Házban a Humorpince idei utolsó rendezvényén a nyáron 80. életévét betöltött László Károly Pro Urbe-díjas színművészt köszöntöttük. Ahogy belépett, megtelt a kis helyiség izgalommal, megédesedett a múlt, régi történetekből elevenedett meg egy hivatás, egy életpálya.
Aki ott volt, átélhetett valamit abból, hogy mit jelent komédiásnak lenni, alázattal beteljesítve azt a nemes feladatot, amit a Teremtő bízott rá, megtalálva helyét a közösségben, és sok-sok ember bőrébe bújva játszani, visszaadni a reményt a csüggedőnek, erőt adni az elesettnek, mosolyt csalni a búsulók arcára. A Parittya Egyesület tagjai, barátok, szimpatizánsok, kicsik és örök fiatalok köszöntöttük és együtt nevettünk.
Borbáth Sándor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Magyar feliratokat
Beadvánnyal fordult a múlt hónapban Kovászna megye prefektusához Árus Zsolt, a Gyergyószéki Székely Tanács alelnöke. Kérte az elöljárót: gondoskodjon arról, hogy a megyében működő közintézményekben tartsák be a magyar nyelv használatára vonatkozó jogszabályokat, különös tekintettel a kétnyelvű táblákra.
Árus blogján teszi közzé a választ, megjegyezve: egyáltalán nem elégedett azzal, és újabb levelet küld, amelyben tételesen jelzi a törvénytelenségeket. Ugyanakkor felhívással is fordul mindazokhoz, akik a nyelvi jogok terén segíteni szeretnének, hogy a jogaink@sic.hu címre minél több fényképfelvételt küldjenek olyan intézményi névtáblákról, intézményeken belüli feliratokról, amelyek csak román nyelvűek. (fer-)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kisebbségvédelmi szempontból Romániának irányváltásra van szüksége
Csak kifelé modell
"Nemrég választókerületem egyik településén, Csíkkozmáson egy olyan eset történt, amely az egész erdélyi magyarközösséget megrázta" – fogalmazott Korodi Attila parlamenti képviselő december 17-én, csütörtökön Bukarestben. Az RMDSZ Hargita megyei törvényhozója politikai nyilatkozatban szólalt fel a csíkkozmási, ezáltal pedig az egész magyarközösséget ért igazságtalanságok ellen.
Nyilatkozatában a csíkkozmási Községháza felirat eltávolítása mellett kitért egyéb, a magyar közösséget ért igazságtalanságokra is. Beszédében megemlítette azt, amikor civil szervezeteket büntettek meg, mert gyerekeknek szervezett nyári táborokban az ételfelszolgáló pultoknál nem írták ki románul is az egyes fogások nevét. A képviselő rávilágított azokra az esetekre, amikor a közösség különféle szimbólumait reklámtáblának nevezték és nevezik, amikor megfeledkeznek a kétnyelvű helységnévtáblákról, amikor visszaállamosították azt az ingatlant, amelyet korábban a református egyháznak ítéltek, vagy amikor nem nyomtatták ki a kisebbségi oktatásra készült román nyelvű tankönyveket.
A parlamenti képviselő elmondta, a helyzet lassan már négy éve egyre csak rosszabbodik, annak ellenére, hogy van kétnyelvű feliratozásra vonatkozó törvény, ahogyan van a magyar nyelv napját ünneppé nyilvánító jogszabály is.
"Olyan Romániában élünk, amelyet kisebbségvédelem szempontjából modellnek nyilvánítanak, de ez sajnos az országnak csak a kifelé mutatott arca. Olyan országban élünk, amelyik gyakorlatilag minden európai kisebbségvédelmi egyezményt igyekezett elfogadni, ellenben az alkalmazás terén már nem tanúsított ekkora igyekezetet. Olyan Romániában élünk, ahol nagyon sokszor találkozunk olyan helyzetekkel, amelyekben a törvények nem jelentenek semmit – gondoljunk csak a Colectiv- szerencsétlenségre –, mert léteznek a különféle kiskapuk. Olyan Romániában élünk, ahol az igazság címszó alatt óriási igazságtalanságokat követnek el, mint például a fent említett csíkkozmási eset" – fogalmazott a képviselő.
Végezetül Korodi hangsúlyozta, hogy az élhető, fejlett, demokratikus Románia érdekében az országnak irányváltásra van szüksége:"alkalmazni kell egyszer s mindenkorra nagyapáink és dédnagyapáink örökségét, az 1918-as Gyulafehérvári nyilatkozatban vállaltakat. A román társadalomnak meg kell végre értenie, a magyar kisebbség jogainak érvényesítése nem elvesz a többség jogaiból, ellenkezőleg: közelebb hozza az országot az igen sokat emlegetett nyilatkozatban szereplő vállalásokhoz".
"Ahhoz, hogy ez az ország tényleg mindnyájunké legyen, nemzetiségtől függetlenül, gyors megoldásokra, párbeszédre van szükség. A politikai döntéshozók mielőbb le kell hogy üljenek egymással tárgyalni, és a kisebbségvédelem terén életképes megoldásokat kell hogy kínáljanak az itt élők számára" – szögezte le a képviselő, majd hozzátette: el kell végre érni azt, amikor az ország kamatoztatni tudja a lakosság sokszínűségéből fakadó erősségét.
Népújság (Marosvásárhely)

Illegális bevándorlás
Az európai szolidaritást nem lehet elnyerni fenyegetésekkel
A migrációs kérdésben az Európai Unió tagállamainak szolidaritását nem lehet elnyerni fenyegetésekkel – jelentette ki Dacian Ciolos román miniszterelnök az osztrák kancellár csütörtöki nyilatkozatára reagálva.
Werner Faymann a Die Welt című lapban megjelent interjúban kilátásba helyezte a menekültek tagállamok közötti elosztásától vonakodó országok európai uniós támogatásának csökkentését. Az osztrák kancellár kiemelte, hogy a „szolidaritás nem egyirányú utca”, és aki több pénzt kap az uniós költségvetésből, mint amennyit befizet, nem teheti meg, hogy „egyszerűen lapít”, amikor a menekültek „méltányos elosztásáról” van szó.
Aki mégis vonakodik, az „megkérdőjelezi” az uniós költségvetés finanszírozását, és a nettó befizetőknek, köztük Ausztriának „nagyon megnehezíti, hogy továbbra is ilyen sok pénzt fizessenek be” a közös kasszába –tette hozzá az osztrák kancellár.
Az Agerpres román hírügynökség által pénteken idézett Ciolos rámutatott: Románia elutasítja a fenyegetéseket, amelyek olyan kérdésben fogalmazódnak meg, amire Európának közös választ kell adnia. Hozzátette: az EU-csúcson csütörtökön erről nem esett szó, ezért az osztrák kancellár álláspontja személyes vélemény.
„Értem, hogy nagyobb szolidaritásra van szükség, de Románia jelezte már, hogy szolidáris Európával azzal a feltétellel, hogy a migrációs kérdést a gyökerénél kezeljék az ellenőrizetlen bevándorlás megfékezése érdekében” – jelentette ki.
Románia ellenzi a migránsoknak az uniós tagállamok közötti elosztására vonatkozó kvótarendszert. Bukarest szeptemberben az európai uniós belügyminiszteri fórumon Magyarországgal, Csehországgal és Szlovákiával együtt a kötelező kvótarendszer ellen szavazott.
(MTI)
Nyugati Jelen (Arad)

Piros Dénes nyugalmazott kémiatanár mesél iskoláról, sportról, életről, Aradról
„Szép nyugodtan átsétáltam az életen” (I.)
– Azt hallottam, hogy Piros Dénes világpolgár és ha „fellapozzuk”, egy valódi enciklopédia tárul elénk.
– Túlságosan jól emlékszem sok mindenre, ami 1930 óta történt. Érdekes dolgokról tudok mesélni.
– Aradi?
– Tősgyökeres. Apám is, nagyapám is az volt.
– Úgy látom, külsőleg jó formában van.
– Januárban leszek 86 éves. A nagyobbik lányom 47.
– Járt hozzám fizikaórákra.
– Elvégezte Temesváron az orvosit. Most fogorvos Heilbronnban. A kisebbik lányom textilmérnök, de most egy projektmanager állásban dolgozik Esslingen mellett a B.O.S. cégnél, amelynek itt, Aradon is van leányvállalata.
– Kérem, meséljen egy kicsit iskolás éveiről. Hova járt elemibe?
– A Kultúrpalota alagsorában volt egy remek román elemi iskola. Oda jártam. És jól megtanultam románul. Apám, szegény, szörnyen beszélte a nyelvet, annak ellenére, hogy Váradon román tisztiiskolát végzett. Megmondtam neki: „Apuka, te nem tudsz jól románul, én meg akarok tanulni.” Abba az elemibe sok magyar és zsidó gyerek is járt.
– A negyedik elemi után hogyan folytatta az iskolát?
– Átmentem a Katolikus Gimnáziumba, magyar iskolába. Akkor még Fischer Aladár volt az igazgató. Szenzációs ember! Gyönyörűen tanította nekünk a latint. A ’43–44-es tanév elején halálos betegen átment Pestre, és ott halt meg. Berthe Nándor lett az új igazgató. 1940–48 között jártam a Katolikus Gimnáziumba, abba a kis iskolába, amelyet 1923-ban építettek az aradi magyarok. Mert az egykori Királyi Főgimnáziumból elkergették őket. Az első gimnáziumban és az utolsóban tanultunk ott. Első év után szétszórták a tanulókat. A másodikat a minorita kultúrház melletti kis teremben végeztük. ’41-ben a Katolikus Gimnázium épületébe, egyedül a város iskolái közül, betelepítettek egy német katonai kórházat – háború volt. Aztán a Flórián utcába kerültünk, harmadikban és negyedikben. ’44 őszén bejöttek az oroszok, előtte a magyarok – tíz napra. Megszűnt az iskola felső tagozata. A tanév csak januárban kezdődött. A Moise Nicoarăba jöttem, ahol a kisérettségin jól kiszelektálták a magyar osztályokat: 45-ből nyolcunkat vették fel oda. ’45-ben és ’46-ban újra a Flórián utcába helyeztek. Azért oda, mert szovjet katonai kórházat létesítettek a Gimnáziumban. Akkorra már lett felső tagozat. És együtt jártunk a lányokkal.
– Addig csak fiúiskola volt?
– Igen. És aztán ’47-ben elmentek az oroszok, felépültek a sebesültek. Összeálltak a szülők, és a Magyar Népi Szövetség támogatásával rendbe hozták az iskolát. Az utolsó gimnáziumi évet ismét a K.G. épületében jártuk. A ’47–48-as tanév volt életem egyik csúcspontja. Akkor éreztem először, hogy érdemes élni. Csomó sikerélmény a sportban, ragyogó, nyílt érettségi Nagyváradon a premontrei gimnáziumban – Ficzay jött velünk, Réhon ott ült mögöttem... ’48-ban fejeztük be a gimnáziumot. Június 11-én következett az államosítás. Előtte két nappal, a tanévzárón én tartottam a búcsúbeszédet. Szabadon. Olyan szépen mondtam el, hogy osztályfőnökünk, az „öreg” Schweitzer is megkönnyezte.
Milyen sportsikerei voltak?
– Három ifjúsági országos bajnokság teniszben, ’46–48 között. Vásárhelyen, Kolozsváron, Bukarestben. Veretlenül.
– Milyen színekben szerepelt?
– Az ITA volt a csapatom. A Szövetség rá akart beszélni, hogy maradjak Bukarestben. Akkor alakultak a katonaklubok, a Dinamo, a Steaua... Mondtam, én inkább tanulnék. Ha aláírtam volna a szerződést, nem mehettem volna egyetemre. Kaptam volna a vállamra két csillagot – lökték ki a régi tiszteket, kellettek az újak.
– Akkor hazajött.
– Maradtam még pár napot Bukarestben. Szállodában laktam, sétáltam sokat, rengeteg ismerősöm volt, szép lányok... Aztán véletlenül kifogtam egy román–magyar nemzetközi tenisztornát. A magyar válogatott játékosa, Asbóth József volt akkor Európa legjobb teniszezője. Párizsból jött, ahol megnyert egy fontos versenyt. Minden időmet velük töltöttem, tolmácsoltam, nagy élményeket szereztem.
– Egy tizennyolc éves fiatalembernek ezzel kezdődött a felnőttkora.
– Pár nap múlva jött Bukarestbe a magyar labdarúgó válogatott: Puskás, Kocsis, Kubala. A Lóránt és a Tóth III. itt játszottak Aradon, az ITÁ-ban. Őket ismertem itthonról. Pecsovszky Csalával pedig pertuban voltam; ő azonban a román válogatottban játszott. Felkerestem őket az Athenée Palace Szállodában: épp ők hárman, az aradiak beszélgettek egymással. Nagy szeretettel üdvözöltük egymást.
– Most már csak következett az egyetem. Hol?
– Kolozsváron, a Bolyain.
– Kémiát tanult.
– Igen. De megmondhatom, hogy tulajdonképpen pályatévesztett voltam. Nagyon jól tanultam, minden érdekelt. A sport is. Szerettem a történelmet, a földrajzot is... Apámék orvost akartak volna faragni belőlem. De viszolyogtam a vértől, a betegektől... Olyan szakra akartam menni, ahol sokat kell tanulni, mint a kémia, a fizika. Akkoriban az orvosira a gyengébbek mentek, akik jól tudtak magolni... A kémia „úri” szak, azt mondták. Igazából soha sem tudtam megszeretni.
Szülei mivel foglalkoztak?
– Édesapám a textilgyár központi lerakatában dolgozott, a kis Neuman-palotában, ahol régen a Porțelanul üzlet volt. Ott halmozták fel az árut, és oda jöttek a kereskedők vásárolni. Apám vezette a lerakat teljes tevékenységét. Nem is dolgozott sohase máshol, csak Neuman bárónál... Jómódúak voltunk, sosem voltak anyagi gondjaink. A harmincas évek végén nyitott apám édesanyámnak egy nagyon szép cukrászdát, a korzón. Egy olasztól vettük át. Anyám nővére cukrász volt. Apám hozatott Olaszországból egy presszógépet. Óriási szenzáció volt. Aradon senki sem tudta akkoriban, mi az a presszókávé, addig csak frank kávét ittak az emberek. Az alapanyagot is Olaszországból hozták. A mi cukrászdánk vezette be tulajdonképpen Aradon a valódi presszókávét... Öt évig volt miénk a cukrászda.
– Miért kellett lemondaniuk róla?
– ’40-ben szűnt meg. Akkor már problémák voltak Erdélyben. Észak-Erdély átadása, a Vasgárda megjelenése Aradon… Rengeteg tüntetés volt, törtek-zúztak, a korzón minden üzlet rollóját sokszor le kellett húzni. Mind kisebbségi tulajdonosok voltak, zsidók és magyarok… Egy délelőtt bejött a cukrászdába egy regáti származású tiszt. Anyám és a felszolgáló lány, akik a cukrászdában voltak, nem tudtak románul. Óriási botrány… Felfordította az asztalokat, hívta a szigurancát, az akkori szekuritátét, átjöttek a nyomozók… Anyám rögtön küldött az apámért. Nyomban megjelent. Telefonált a bárónak, ő is közbelépett. De azt mondta apám: „Itt nem lesz semmiféle botrány, leállítunk mindent”. Azonnal elment egy német cukrászhoz, a Klemenshez, akinek egy kis üzlete volt, és mindenképpen be akart kerülni a központba… Délután aláírták a szerződést. Átadtunk mindent.
– Klemens bácsi készítette az esküvői tortánkat. Mint nyugdíjas, bedolgozott akkoriban az Astoriába.
– Másnap új, német cégtáblát tettek ki. És a német repülőtisztek, akik akkoriban már Jugoszlávia ellen készültek, és itt voltak az aradi repülőtéren itták a presszókávét és ették az oroszkrémtortát, a cukrászda specialitását.
Következett az egyetem.
– Történt egy kisiklás. A fejembe mégis Bukarest ütött szeget. Sportsikereim nyomán oda vágytam. És túl szépek voltak a bukaresti lányok... A textilmérnökire mentem. Ötszázan voltunk ötven helyre. Szeptember helyett novemberben volt a felvételi. Akkor volt a tanügyi reform. Átmenő jegyet értem el, de a vonal alatt. Átmentem Kolozsvárra. Ott már csak a fizika–matematikán maradt hely. Azt mondtam, minthogy matematikatanárnak tanuljak, akkor inkább pap leszek. A matematikának nem voltam barátja. Visszajöttem Aradra, a textilgyárba, gyakornokként. Közben teniszeztem is. ’49-ben aztán felvételiztem Kolozsváron a kémiára.
– A tenisszel foglalkozott ezután is?
– Nyaranta hazajöttem, edzésekre jártam. Az ITA nevét megváltoztatták: Flamura Roșie (Vörös Zászló) lett. Azután 1958-ban a klub megkapta az UTA nevet.
– Visszavágyott Aradra?
– Akkoriban ebben a városban fantasztikusan jó volt a hangulat.
– Miért volt jobb, vagy miért volt rosszabb abban az időben Aradon élni, mint máshol?
– Már a háborús években, ’40–44 között sem volt kibírhatatlan itt élni. Volt ’44 júliusában egy angol bombázás, szeptemberben „beugrottak” tíz napra a magyar csapatok, az oroszok már Lippán voltak. Aztán bejöttek az oroszok. És kész! Jött ’45, ’46. Hihetetlen, micsoda hangulat volt itt, Aradon. Mindenki helyben maradt. Románok, magyarok, németek, zsidók, szerbek… Olyan volt, mint a ’30-as évek Aradja. A háború után Európa fő gondja az élelmezés lett. Angliában meg a franciáknál jegyrendszert vezettek be – a győztes hatalmak is bajban voltak. Aradon remekül éltünk. A strand tele. Este kimentünk a korzóra – hétvégeken 1500-2000 ember sétált. Ott mindenki mindenkit ismert. Olyan volt, mint egy nagy család. Kerthelységek, zenekarok, kellemes légkör... Magyarországról sokan átjöttek ide – enni. Hatalmas piac volt. A Szabadság téren ott volt a Czmór hentes, az üzlet tele hússal, Újaradról a svábasszonyok hozták a sok zöldséget... Csodás volt az akkori Arad!
– Magyarországi rokonaink sokszor mesélik, hogy szüleik Aradra jártak át élelmiszerekért...
– Akkor, ’45 tavaszán jutott eszébe Neuman bárónak, hogy alakítson egy focicsapatot, az ITÁ-t. Hozott jó játékosokat Váradról, Kolozsvárról, felépíttette az új stadiont, Szömörkényi Rudolf tervei alapján. A báró Manchesterben végezte a textilmérnökit és Arsenal-drukker volt. Ez a kis stadion hasonlított a londoni Arsenal-stadionra. Akkoriban Romániában vidéken egyetlen beton-stadion sem volt, minden tribün fából készült. A gyepszőnyeget angol fűmaggal alakították ki. A közönség tódult a meccsekre. Nők is kijöttek, elegáns társaság gyűlt össze. Minden mérkőzés rendkívüli társadalmi eseménynek számított. Mintha koncertre mentünk volna. Remek hangulat. Egyik siker a másik után. Az első bajnoki győzelem, a második… Megnyerték a Kupát… És akkor ’48-ban beütött az államosítás. A báró máról-holnapra eltűnt. De ’48 nyarát még itt töltötte. Engem személyesen ismert a teniszpályáról. Sokszor megsimogatta a fejem, és mondta: „Csak így tovább, kis Piros, reklámozzad csak a gyárat!”
– Beszélt magyarul a báró?
– Csak magyarul! Nagy magyar volt. Imádta az operettet, a magyar irodalmat. Tudott angolul, franciául, de gyengén beszélt románul.
– Mi történt Neuman báróval az államosítás után?
– Amikor jöttem haza a váradi érettségimről, kérdeztem apukámat: „Hol a báró?” „Ne beszélj róla!”, mondta az apám. „Nem szabad erről beszélni, Dini.” Bujdosnia kellett. Ki kellett költöznie a Széchényi (mai Horia) utcából. Augusztusban aztán, egy éjszaka, egy pécskai parasztcsalád kiszöktette az országból. Átkerült Magyarországra, feleségül vett egy magyar nőt, a híres villamosmérnök, Kandó Kálmán unokáját, Kandó Kittyt. Negyvenéves korában, Bécsben tartották az esküvőt.
– Utána Bécsben maradtak?
– Nem, mert a Kandóék is eljöttek Pestről, nekik sem tetszett a szocializmus. Kimentek Amerikába.
– Úgy tűnik, hogy Piros Dénes jobban érezte magát a régi Aradon, mint most...
– Amikor a tenisszel lementünk játszani Bukarestbe, aradiak, kolozsváriak, temesváriak, ránk erdélyiekre nagy tisztelettel, szeretettel tekintettek a bukarestiek. Jó ajánlólevél volt az, hogy erdélyi vagy. Az utcán lépten-nyomon lehetett magyar szót hallani.
– Bukarestben felnéztek az erdélyiekre.
– Ugyanez történt aztán, amikor nyolc év múlva, ’56-ban, Budapestre mentem. Mindenkinek volt erdélyi rokona. Ellepték a magyar fővárost az erdélyi magyarok. A háború után nagyon sokan elmentek innen.
– Egyelőre térjünk vissza ’53-ra, amikor befejezte az egyetemet.
– Huszonhárom évesen visszakerültem Aradra, friss diplomával a zsebemben.
– Iskolába? Tanítani?
– Annak ellenére, hogy pedagógiai képzésem volt, nem az iskolába, hanem a gyárba mentem, különleges engedéllyel. És egy évet lenyomtam ott. Azonnal kineveztek a fehérítő részleg főnökévé, ahol 400 ember dolgozott. Sokat számított, hogy volt egyetemi diplomám. Utána elég zűrös volt az eljövetelem a gyárból. De el kellett jönnöm, mert nem jutott időm a teniszre.
– Hol folytatta?
– A textiliskolába kerültem, a tanügybe. És nem bántam meg. Szerettem a tanárkodást. A kémiát nem annyira.
– Meddig maradt a textiliskolában?
– Tizennégy évig. Odahoztam a feleségemet is. Aztán eszembe jutott a bárónak egy mondása: „Férj, feleség ne dolgozzon ugyanazon a munkahelyen!”... Átmentem a 2-es számú Ipari Iskolacsoportba.
– Akkor már Czeglédi József volt az igazgató?
– Nem. Ő a Vasile Roaită inasiskolát vezette.
– A 2-es iskolacsoportból ment nyugdíjba...
– Igen. De még közbejött egy négyéves marokkói kiruccanás, ’74–78 között.
– Előtte azonban ’56-ról meséljen valamit, kérem.
– 1945–1955 között, tíz évig nem lehetett kimenni az országból. Nekem minden rokonom Pesten volt. Trianon után költöztek át Aradról. ’56-ban, az első adódó alkalommal, átmentem Pestre. Egy hónapig lehetett maradni. Viszontláttam a nagynénimet, nagybácsimat, unokabátyámat... ’56 nyarán Pesten fantasztikus hangulat volt. A háború utáni aradira hasonlított. Kellemes nyár, mindenki szórakozott, éjszakai élet. Volt egy aradi származású jazz-zongorista barátom, Szegő Laci, aki a Rózsa Presszóban játszott, a József körúton. Éjjel 11-kor befejezte a munkát. Utána együtt jártuk egész éjjel a szórakozóhelyeket… Rengeteg ismerőse volt. Nekem is bemutatta őket. Sportolókat, újságírókat, énekeseket, színészeket… A fiatal Darvas Ivántól kezdve… És Pest készülődött a melbourni olimpiára. A magyar sport akkor elsők között volt a világon több sportágban. A margitszigeti uszodában nagy úszóverseny volt. Lenézek a tribünről, meglátom Halász Gézát, a Kolozsvári Magyar Színház bonvivánját, aki átkerült Magyarországra. Ő vitte át Kolozsvárról Bara Margitot. Jól ismertem Gézát. Kolozsváron, míg egyetemre jártam, ugyanaz a borbélyunk volt, mindig ott találkoztunk. Átöleltük egymást. Éreztem, hogy valami nem stimmel vele. Kiderült, hogy ő színészként nem tudott befutni Pesten. Bara Margit, az a gyönyörű nő, viszont befutott! Az író, Darvas József „segítette”. Géza, a jóképű, fiatal, tehetséges színész két év múlva öngyilkos lett.
– A forradalom idején már Aradon volt.
– Szeptemberben visszajöttem, elkezdődött az iskola, és októberben kitört a forradalom. Akkor összeomlott minden. Eszembe jutott, hogy nyáron egyszer Pesten elmentem a Petőfi Kör gyűlésére. Ott mindenki mondta a magáét, tiltakoztak, követelték a reformokat, a politikai változást. Hogy ott miket mondtak a rendszer ellen!? Érezni lehetett a forradalom előszelét.
– Folytatódott itthon a tanári pálya és a sportkarrier.
– Sajnos ’57-ben Bukarestben egy versenyen összeszedtem egy sárgaságot. Egy hónapig kórházban feküdtem, aztán egy évet kihagytam. Hamarosan abbahagytam a versenyszerű teniszezést. Edzőm, Grünwald is meghalt 44 éves korában, fehérvérűségben.
Juhász Béla
Nyugati Jelen (Arad)

Befutó helyek az MPP-nek az RMDSZ parlamenti listáin
Újabb politikai együttműködési megállapodást kötött pénteken a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és a Magyar Polgári Párt (MPP), amely a 2016-os önkormányzati és parlamenti választásokra is kiterjed.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke úgy nyilatkozott: a magyar érdek érvényesítése a cél, ezért lesznek olyan települések – főleg Székelyföldön – ahol a két politikai alakulat versengeni fog egymással, „és minden bizonnyal az Erdélyi Magyar Néppárttal (EMNP) is”, de ahol a magyar képviselet megőrzése, vagy visszaszerzése a tét, ott összefognak és az esélyesebb jelöltet támogatják. 
Az RMDSZ elnöke elmondta, a szövetség hozzászokott a politikai versenyhez, nincs kifogása ellene, hiszen előnyére válhat a közösségnek, ha a verseny tisztességes, és a jelöltek nem sértik egymás becsületét, méltóságát. Megjegyezte, „nincs semmi baj azzal”, hogy a székelyföldi megyei és települési önkormányzatokban az MPP is jelen van: ha magyar ügyről volt szó, mindig megtalálták velük a közös fellépés módját.
Szabadság (Kolozsvár)

Kötetben a Minerva három évtizede
1920-as megalakulásától 1948-ban bekövetkezett államosításáig követi nyomon a Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet történetét az az igényesen kivitelezett kötet, amelyet tegnap délután mutattak be a Minerva Művelődési Egyesület Cs. Gyimesi Éva termében.
„Tibori Szabó Zoltán, a bevezető tanulmány szerzője fáradságot nem ismerő forráskutatással fordította a tények nyelvére azt az akarást, amelyet Kós Károly 1921-ben megfogalmazott: »Dolgozni kell, ha élni akarunk, és akarunk élni, tehát dolgozni fogunk.«” – hangzott el Dávid Gyula irodalomtörténész méltatásában. A bibliográfiai rész összeállítása Újvári Mária munkáját dicséri, aki tételekre lebontva, statisztikákba foglalva tárja az érdeklődők elé a Minerva közel harminc évének eseményeit. Kántor Lajos irodalomtörténész és Nagy Péter, az Idea Nyomda igazgatója a könyv tanulságos, hiánypótló jellegéről beszélt a bemutatón.
(F. ZS.)
Szabadság (Kolozsvár)

Negyvenöt év – születésnapoztak a kriterionosok
A Kriterion egykori valamint jelenlegi munkatársai és olvasói ünnepelték a könyvkiadó 45. „születésnapját” – az eseménynek Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa adott otthont csütörtök este. H. Szabó Gyula jelenlegi igazgató beszélt a kiadóról, Bartha Katalin Ágnes pedig a Kriterion 1970–1989 közötti tevékenységét kutató programról számolt be. Dávid Gyula, Egyed Péter, Kántor Lajos és Szabó Zsolt egy-egy emlékét osztotta meg a jelenlevőkkel.
– A negyvenöt év megérdemli a visszatekintést. A kultúrák közötti közvetítő tevékenysége miatt a Kriterion meghatározó intézménnyé vált. A kiadó mindig is hősiesen vállalta az értékfelmutatást – mondta bevezetőjében Mile Lajos főkonzul, aki az egyetemes magyar szellemi élet szereplőjének nevezte a Kriterion Könyvkiadót. Mile visszaemlékezett arra, amikor egyetemi hallgatóként Erdélyben járt, és olyan Kriterion-könyveket vásárolt meg, amelyekre nagy szüksége volt, ám Magyarországon nem voltak kaphatók.
H. Szabó Gyula szerint az idén elnyert állami kitüntetés (Klaus Johannis államfő a Kulturális Érdemrend lovagi fokozatával tüntette ki a Kriteriont a kisebbségek nyelvének és kultúrájának ápolásában játszott meghatározó szerepéért – szerk. megj.) egyaránt köszönhető a szerzőknek, szerkesztőknek és az olvasóknak is. – A 20. század második felének romániai kisebbségi életét nem lehet elképzelni a Kriterion nélkül – mondta H. Szabó Gyula.
Bartha Katalin Ágnes arról a programról számolt be, amelynek keretében a Kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet a Kriterion 1970–1989 közötti időszakát kutatja. Bartha összesen tizennégy interjút készített a Kriterion bukaresti és kolozsvári szerkesztőségének egykori munkatársaival. – Az interjúalanyok felelevenítették, hogyan kerültek a kiadóba, milyen volt együttdolgozni az alapító igazgatóval, Domokos Gézával. A különböző beosztású munkatársak látószögéből demokratizáltuk a Kriterion-képet. A totalitarista államhatalom közepette hihetetlen megvalósítást tudhat magáénak a kiadó – magyarázta Bartha Katalin Ágnes, aki konkrét számadatokkal is szolgált. A jelzett időszakban 1987 könyvet adott ki a Kriterion összesen 23 millió példányban. Ezek többsége magyar nyelven íródott, de volt 623 német cím (1,86 millió példányban), 27 szlovák cím (27 000 példányban), megjelent továbbá hét török és három orosz nyelvű könyv is. Az interjúkötet vélhetőleg jövőre jelenik meg, és Bartha szerint a legizgalmasabb feladat a Kriterionnál tevékenykedő szerkesztői műhelyek kutatása volt.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Egység a sokféleségben – megnyílt a téli művészeti szalon
Nagy érdeklődés övezte a Romániai Képzőművészek Szövetsége kolozsvári fiókjának csütörtök délután megnyílt kiállítását a Bánffy-palota földszinti termeiben. A Művészeti Múzeum és a szövetség közös szervezésében létrejött tárlaton kolozsvári, dési, tordai, zilahi és besztercei képzőművészek különböző műfajban alkotott munkái láthatók.
A megnyitón Lucian Nastasă-Kovács, a múzeum igazgatója, Ioan Sbârciu festőművész, a Képzőművészeti és Formatervezői Egyetem szenátusának elnöke, valamint Ioan Horvath Bugnariu, a szövetség kolozsvári fiókjának elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Az elnök megemlékezett a szövetség idén elhunyt tagjairól, többek között Cs. Erdős Tiborról is.
– Egység a sokféleségben. Röviden így tudnám jellemezni a művészeti élet évről évre megismétlődő, a közönség és a művészek által olyannyira várt ünnepi rendezvényét, a decemberi művészeti szalont – mondta a kiállítást méltató Németh Júlia műkritikus, aki szerint a művészi elképzelések és megvalósítások valóságos kavalkádjával találjuk szembe magunkat „a figuratívtól az absztraktig, a klasszikus elképzelésektől a posztmodernig s még azon is túl”.
– De mindezen változatosság dacára van valami közös a kiállított munkákban. Azt is mondhatnám: Kolozsváron a Művészeti Szalonnak egyénisége van. Olyan sajátos hangulata, amely az erdélyi hagyományokból és a mindenkori új, a nagyvilág felé való nyitottság hagyományából adódik. S a nagyvilág régóta felfigyelt művészeink kimagasló teljesítményére, szélesre tárultak előttük a világ legjelentősebb galériáinak és múzeumainak a kapui – fejtette ki a műkritikus. Véleménye szerint csupán Kolozsváron találnak immár évek óta süket fülekre a Képzőművészeti Szövetség galéria-igényei.
– A kincses várost ugyanis megfosztották attól a kincsétől, hogy államilag finanszírozott, központi kiállítóterme lehessen. A Romániai Képzőművészek Szövetsége Kolozsvári Fiókja a bukaresti után a legnépesebb és legrangosabb, de ugyanakkor az egyedüli is, amelynek nincs önálló galériája. Történik pedig mindez akkor, amikor a Kolozsvár emblémájának számító, egykori Continental szálloda lassú, de biztos halódását vagyunk kénytelenek napról napra elviselni. Csöppnyi odafigyeléssel és jóindulattal olyan központi kiállítóteremmel rendelkező kulturális központtá alakulhatna a Pákey Lajos tervezte gyönyörű, neobarokk épület, amely méltán öregbíthetné Kolozsvár hírnevét – hangsúlyozta a méltató.
KÖLLŐ KATALIN
Szabadság (Kolozsvár)

Először adták át a Csép Sándor-emlékdíjat
Ketten részesültek Csép Sándor-emlékdíjban csütörtökön este a Kolozsvári Magyar Operában, a Kolozsvári Televízió magyar adásának 25. születésnapi gálaműsora keretében.
A szerkesztőség alapító főszerkesztőjéről elnevezett elismerést, amelyhez a Vetró András által készített bronzplakett társul, Boros Zoltánnak, a bukaresti magyar adás nyugalmazott vezetőjének és Miklós Sándor vágónak adták át a magyar adást támogató KTV Egyesület tagjai, Bardocz Sándor elnök és Víg Emese alelnök. Utóbbi felidézte: Boros Zoltán az 1970-es évek elején került a bukaresti szerkesztőséghez, majd úgyszólván párhuzamos pályát futott be a díj névadójával.
Szabadság (Kolozsvár)

Megjelent a Művelődés decemberi száma
„… közelebb tud-e menni valamiféleképpen a kultúra, a közművelődés a falusi emberekhez? Tud-e, illetve akar-e tenni valamit az a (…) falun lakó, de városon dolgozó, a városi kulturális kínálattal minden áldott napon találkozó ember annak a közösségnek a szellemi gyarapodásáért, amelyben életének jelentős részét tölti?” – ezt a kérdést feszegeti a Művelődés decemberi száma vezércikkében a szerző.
A friss lapszám Közösség rovatában Józsa Benjámin arról ír, hogy a magyarok milyen értékeket tettek/tesznek hozzá Nagyszeben mindenkori kultúrájához. A Kibeszélő rovatban Laczkó Vass Róbert dr. Ábrám Zoltánnal beszélget India különleges világáról. Az Enciklopédia rovatban Murádin Jenő a francia származású, EMKE-pártoló Peille családot, Kürtössy Péter pedig a magyar kártyát, ezen belül a betyár kártyát mutatja be. A Könyvesház rovatban Péter Éva Kovács András Gyakorlati tanácsok karvezetőknek című könyvét, A. Gergely András pedig A társadalmi változások kommunikációs univerzuma című többszerzős kötetet ajánlja az olvasóknak.
A Vadrózsák rovatban Varga J. Csaba a mérai tájházat mutatja be, a lap új, Szabadidő című rovatában Tőkés Árpád a Kolozsváron lezajlott ifjúsági tájfutó Európa-bajnokság, összességében a sportág mibenlétéről számol be. A lapban megtalálható a 2015. évi teljes tartalomjegyzék, valamint a 2016. évi színes naptár is. A címlapon Farkas György, hátsó borítón pedig Varga J. Csaba színes fényképe látható. (közlemény)
Transindex.ro

Négyezer csillogó szempár a sóbányában
Közel négyezren imádkoztak Böjte Csaba testvér édesanyjának, mindenki Juci mamájának lelki üdvéért szombat délben a parajdi sóbányában, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány kötelékébe tartozó gyerekeknek megszervezett karácsonyváró ünnepségen. A házak nehéz sorsú neveltjeit immár tizedik alkalommal ajándékozták meg egész napos bányalátogatással, melyet több koncertek és ajándékosztás színesített.
A nemzet, a jövő reményét jelentik a Dévai Szent Ferenc Alapítvány gyerekei. Ezek a házak több gazdagságot, értéket rejtenek, mint Dárius kincse, ezt a magyar kormány mindig értékelni fogja – fogalmazott Grezsa István magyar kormánybiztos szombat délben a parajdi sóbányában, a székelyföldi nehéz sorsú fiataloknak immár tizedik alkalommal megszervezett karácsonyváró ünnepségen átéltek hatása alatt. S valóban: aki látta a fénylő gyerekszemeket, az önfeledten játszadozó, karácsonyi csodára váró apróságokat, átélte az ünnep lényegét.
Hiszik, hogy Juci néni vigyáz rájuk
Kovács Ágnes főszervező becslése szerint mintegy 3500 gyerek érkezhetett a parajdi sóbányába, nagyrészt a Dévai Szent Ferenc Alapítvány Hargita, Maros és Kovászna megyei otthonaiból, akiket nevelőik, esetleg szüleik is elkísértek az ünnepségre. A tizenegy órás műsorkezdést fegyelmezett, de izgalmakkal, várakozással teli buszozás előzte meg: a sóbánya mélyébe csoportosan jutottak le a gyerekek. A zömmel hátrányos helyzetű, árva vagy mélyszegénységben élő apróságoknak ez az év fénypontja: már iskolakezdéskor elkezdik tervezgetni a bányalátogatást – tudtuk meg Kovács Ágnestől. Mint elmondta, Böjte Csaba testvér, az alapítvány szellemi atyja édesanyja elvesztése miatt nem lehetett jelen az ünnepségen – a jelenlévők egy emberként imádkoztak Juci mamáért, a sóbánya falai felerősítették hangjukat. Mint Kovács Ágnes elmondta, mindannyian nagymamájukként gondolnak Juci nénire, ám hiszik, hogy nem vesztették el őt, hogy a Mennyországból is vigyázza majd a gyerekek sorsát.
A közös imádság, illetve a jelenlévők köszöntése után Grezsa István kormánybiztos tolmácsolta Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnökének köszöntő szavait. Kiemelte, a kormányfő és családja lélekben együtt ünnepel a székelyföldi gyerekekkel – a rendezvény után hozzátette, megtiszteltetésnek érzi, hogy jelen lehetett a lelkes gyereksereg ünneplésénél.
Megköszönték az együttműködést
Az idei karácsonyváró rendezvény immár a tizedik volt, így a szervezők fontosnak érezték megköszönni mindazt a segítséget, amelyet az elmúlt évtizedben a közös karácsonyozás feltételeinek megteremtéséhez kaptak. A gyerekdalokat játszó Libavonat zenekar és a Megasztárból ismert Palcsó Tamás koncertje között tehát ajándékcsomagokat és köszönő okleveleket osztottak ki a támogatóknak, segítőknek: a helyszínt biztosító sóbánya, illetve Parajd község vezetőségének, a Baptista Szeretetszolgálatnak, amelynek angyalkái minden évben ajándékcsomagokkal örvendeztetik meg a gyerekeket, a szervezésben oroszlánrészt vállaló magyarországi Csillaghíd Alapítványnak, illetve a vendégeknek Parajdon szállást biztosító Sóvidéki Vendégfogadók Egyesületének.
Minden segítő megköszönte, hogy részese lehet annak az élménynek, amit a hátrányos helyzetű apróságok karácsonyozása nyújt. A gyerekek jelentik a garanciát arra, hogy él a nemzet – fogalmazott Bokor Sándor, Parajd polgármestere. Az ünnepség részvevői azonban ennél többre is garanciát kaphattak: arra, hogy rohanó, anyagias századunkban is létezik igazi ünnep. Akik látták a sokszor élelmet is nélkülöző gyerekeket önfeledten tollaslabdázni, hintázni, szaloncukrot kóstolni vagy a Mikulással beszélgetni, bizonyára megerősödtek Jézus születésének csodájába vetett hitükben.
Bálint Kinga Katalin
Székelyhon.ro

Erdélyi nyertese is van a Föszállott a páva gyerekkiadásának
csíkmadarasi Antal Adorján a szóló és páros táncosok mezőnyében került a Fölszállott a páva péntek este kihirdetett nyertesei közé. A vetélkedő gyerekkiadásának végeredménye szerint az erdélyi résztvevőn kívül énekes szólisták és énekegyüttesek kategóriában a bátonyterenyei Haraszti-ikrek, a hangszeres szólisták és zenekarok között a budapesti ifj. Ürmös Sándor, a táncegyüttesek körében pedig a szekszárdi Bartian Gyermekcsoport nyert.
Az ifjú csíkmadarasi táncos felcsíki verbunkkal jutott az élő adásokba. A 10 éves fiatalember nem csak tánctudásával nyűgözi le a környezetét: másodállásban bűvészkedik is! Kicsit hegedül is, gyűjti a kalapokat, és szeret táncolni.
Az MTVA és a Hagyományok Háza közös népzenei és néptáncos tehetségkutatójának döntőjében a közönség is szavazhatott kedvencére, ezt a díjat a dombrádi Hoksz Attila nyerte el.
Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere két különdíjat is felajánlott a középdöntőben kiesettek részére: egyet a legjobb határon túli produkciónak - ezt a kárpátaljai hegedűs, Kovács Dániel kapta -, egyet pedig a legjobb hazai nemzetiségi produkciónak; ezt a Biseri Drave Tamburazenekar vehette át.
Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke a Lakiteleki Népfőiskola nevében 500 ezer forintos különdíjat ajánlott föl a kosteleki Vrencsán Anitának, és a politikus ehhez további 500 ezer forintot adott még.
Az OTP Bank a díjat nem nyert versenyzőket 1-1 millió forinttal jutalmazza, emellett a többi díjat is a pénzintézet finanszírozza.
A Duna Televízióban látható döntőben tizenegy versenyző állt színpadra. A második középdöntőből - hasonlóan az elsőhöz - csak öt produkció juthatott volna tovább, azonban Sebő Ferenc zsűrielnök a magával ragadó előadások magas színvonala miatt úgy döntött, hogy a gyimesi énekstílust megszólaltató Vrencsán Anitának és a Haraszti-ikreknek is helye van a döntőben.
A fináléba a szervezők a legemlékezetesebb produkciókat is visszahívták, továbbá a Csík Zenekar is fellépett Fitos Dezső társulatával kiegészülve.
A zsűri elnöke Sebő Ferenc zenész, tagjai Timár Böske néptáncos, Kocsis Enikő táncművész-koreográfus, Eredics Gábor népzenész, Berecz István néptáncos és Sebestyén Márta népdalénekes voltak.
A népzenei és néptáncos tehetségkutató műsor harmadik évadában több mint kétezer, 6 és 14 év közötti ifjú tehetség állt a szakmai zsűri elé határon innen és túl.
Összesen 48, adásonként 12-12 produkció mutatkozhatott be a Duna Televízióban péntek esténként - a négy elődöntőt két középdöntő, majd a pénteki döntő követte.
maszol.ro