Hét dokumentumfilm készült néprajzi értékeinkről
Elkészültek azok a dokumentumfilmek, amelyek a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont és a Hargita Megye Tanácsa pályázatán kaptak anyagi támogatást. A Forrásközpont kezdeményezte program célja Hargita megye néprajzi értékeinek bemutatása filmes eszközökkel. Az idei hét alkotás között portréfilmek, a székely konyhát, babonákat, víz hajtotta szerkezeteket megjelenítő alkotásokat találunk.
Bálint Arthur Babonák című alkotásában a mindennapi élet eseményeihez, történéseihez kapcsolódó hiedelmek, babonás cselekvések bemutatását tűzte ki célul. Mint kiderül, életmódtól, világszemlélettől függetlenül hatnak ezek a babonák a különböző korosztályok képviselőire ma is.
Fábián Kornélia filmje a siménfalvi kosárfonással kapcsolatos: Teremtő kéz – portréfilm a siménfalvi, a Népművészet Mestere címet viselő Ráduly Jánosról. Az Erdély-szerte ismert kézműves a Népművészet Kiváló Mestere címet is megszerezte, munkájához az oktatás is hozzátartozik. Szakmájáról, életéről vall ez alkalommal.
Bocskor-Salló Lilla filmje (Orczád verítékével – Kovács Piroska, a székely kapuk őrzője) a székely kapuk tanulmányozóját, az Europa Nostra-díjas pedagógust mutatja be, akinek életművéhez tartozik a máréfalvi tájház létrehozása, illetve helyismereti kutatások.
Fábián Kornélia öt tájházat mutat be (Tájak, beszélő házak – Hargita megye tájházai) az intézmények felelőseit megszólaltatva. Máréfalva, Székelyszentlélek, Tordátfalva, Korond és Lövéte tárgyi hagyatéka az egész székelység becses kincsei közé tartozik.
Fecső Zoltán a vízzel hajtott szerkezetek egykor elterjedt, népszerű fajtáját Fűrészmalmok címmel mutatja be. Az évtizedekkel korábban a hatalom által leromboltatott, lebontatott deszkametszők most, jelképesen is, az újonnan épített ivói létesítmény által támadnak fel.
Szabó Károly az étekkészítés székely jellegzetességeit dokumentálta (Székely ízőrzők – hagyományos székely konyha). A Keresztes család idősebb és fiatalabb tagjainak mindennapi munkája révén a kenyérsütés, sajtkészítés, ünnepi kürtőskalács sütés folyamatát örökítette meg.
Hadnagy Árpád Levente Könyvbe szőtt gondolatok címmel készített portréfilmet a farkaslaki Jakab Rozáliáról. A nyugdíjas pedagógus gazdag életművét a Romániai Magyar Népművészeti Szövetség életműdíjjal ismerte el (szőtteseiért), később az Udvarhelyszék Kultúrájáért díjat közművelődési, néprajzgyűjtői munkásságáért kapta. Több mint tíz helyismereti és néprajzi témájú könyv szerzője, a farkaslaki Tamási-kultusz ápolója.
A szervezők már tervezik a filmek Hargita megyei bemutatóját.
L. I.
maszol.ro

Éjjeli őrjáratozás márciustól
Jövő márciustól éjszakánként is találkozhatunk majd Udvarhely utcáin a helyi rendőrség munkatársaival, ugyanis az egység vezetősége éjszakai őrjárat bevezetését tervezi. Eddig alkalmazotthiány miatt nem indíthatták el az éjjeli járőrözést.
Tizenkét új állást hirdethet meg jövőre a helyi rendőrség: ebből három vezetői beosztás, a többi operatív munkakörrel jár – döntötték el múlt héten a városatyák. László Szabolcs, az egység vezetője szerint a jelentkezők – amennyiben átmennek a felvételi vizsgát – leghamarabb márciusban állhatnak munkába. Így már elegendő rendőr lesz az éjjeli őrjáratok megszervezéséhez, amihez minimum huszonnégy munkatársa kell legyen az egységnek – véli László. Első lépésként csak a „problémásabb éjszakákon” járőröznének: csütörtökön és pénteken.
Jelenleg huszonegy munkatársa van a helyi rendőrségnek, közülük tizenhatan járőröznek hétköznapokon reggel hét és este tizenegy óra között – magyarázta László Szabolcs. Mint mondta, az elmúlt időszakban gyakorlatilag csak tizenegy rendőr végzett operatív munkát, hiszen öten képzésen vettek részt Gyergyószentmiklóson.
A múlt heti önkormányzati ülésen kérdezett rá Orbán Balázs, a Magyar Polgári Párt, valamint Jakab Attila, az Erdélyi Magyar Néppárt képviselője, hogy a sok lakossági panasz dacára miért nem szervez éjszakai őrjáratot a helyi rendőrség. Ezzel kapcsolatban László Szabolcs kifejtette, noha a gyergyói képzésen részt vett munkatársaik már visszatértek Udvarhelyre, gyakorlatilag így sem szűnt meg az alkalmazotthiány. Ez annak tudható be, hogy többen szabadságon vannak. „Kénytelenek voltunk kiadni a szabadnapokat, hiszen erre törvény kötelez. Több munkatársunknak 30–40 szabadnapja gyűlt össze, mivel alkalmazásuk óta folyamatosan dolgoznak” – mondta az igazgató, hozzátéve, hogy több rendőr pluszmunkát is vállalt vasárnaponként, amiért szintén járnak a pihenőnapok.
Fülöp-Székely Botond
Székelyhon.ro

Bukaresti küldetés ’89 decemberében
Feladat volt, amit nem utasíthattunk vissza, Bukarestbe kellett mennünk ’89. december 24-én. Kevesen tudnak erről a háttérmisszióról, pedig egy elég érdekes adalék az akkori történésekhez – idézi fel emlékeit Péter László 26 év teltén, amikor a Román Televízió székhelyére kellett juttatniuk az új idők szellemében megjelent újságokat, felvételeket.
„December 23-án üzent értem Pataki úr (Pataki Imre jogász, a megye ideiglenes vezetőségének tagja, később elnöke), hogy menjek be a megyeházára, beszéljek a fiatalsághoz, mert szerettek engem, nem voltam kompromittálva. Újságíróként akkor a Hargitánál dolgoztam. Visszaüzentem, hogy engem ezek a dolgok nem érdekelnek, addig sem léptem be a pártba, és maradok újságírónak. 24-én délelőtt újra üzent értem, hogy menjek be, mert valami nagyon fontosat akar. Azt mondta, János Pali bácsival, a megyei múzeum nyugdíjba vonult igazgatójával beküldenek Bukarestbe, be kell vinnünk az újonnan megjelent lapokat, és az itt történtek felvételeit, hogy a tévébe mutassák be, és ez már nem kérés, hanem feladat. Megjegyzem, én dolgoztam a tévénél már azelőtt is több alkalommal” – kezd bele a történtek elmesélésébe Péter László.
Feladat, így menni kell
13 órakor indulniuk kellett, ez épp december 24-én történt, karácsonykor. Amint jött ki Pataki irodájából, találkozott Antal Előddel, volt osztálytársával, aki jelezte, tudja, hová készülnek, és Láday Karcsival együtt velük tartanak testőrként. Utóbbinak volt egy 1300-as Daciája, kiderült, azzal be is tudnak menni. „Mindenki hazament azzal, hogy 1 órakor találkozunk a megyeházán, és indulunk. Elmondtam otthon, hogy mi a helyzet, kezdődött a sírás-rívás, mert Bukarestben akkor lőttek, ezt később meg is tapasztaltuk. Mondtam, hogy ez feladat, el kell menni” – idézi fel.
Szembesülés a valósággal
„Senki nem járt az utakon, ahogy haladtunk Bukarest felé, akkor zajlottak ott a legnagyobb harcok. Brassóban a bemenetkor belekerültünk egy lövöldözésbe, megálltunk. Később kiderült, hogy két hölgy lövöldözött az ablakból, akiknek a férjük szekus, rendőr volt. Három napja ott hagyták őket töltött fegyverekkel, kiborultak, lövöldözni kezdtek, aztán összeszedték őket, így mentünk tovább. Predeal körül szembejött velünk egy harckocsi. Addig még viccelődtünk, hisz mind ismertük egymást, de erre nagy csend lett. Elcsörömpölt mellettünk, nem foglalkozott velünk, viszont szembesített azzal, hogy mi is történik körülöttünk. Este 9 körül érkeztünk Bukarestbe, addig harminchárom ellenőrző ponton haladtunk át. Volt, hogy lefektettek, más helyen csak a kezünket kellett feltartsuk, megmotoztak, de mindenhol továbbengedtek. Adtak nekünk egy-egy hosszú ficujkát – sokáig megvolt otthon –, három sor volt rágépelve, hogy mi a Nemzeti Megmentési Front küldöttei vagyunk, se fénykép, se semmi más nem került rá. Megmutatni sem mertük sok helyen, mert nem tudtuk, kik azok, akik állítanak géppisztollyal, botokkal felszerelkezve” – emlékezik.
Veszélyes út a tévéig
Útközben felvettek valakit, akinek a barátját azelőtt nem sokkal lőtték le mellette, és a zokogástól alig tudta elmesélni, mi történt. Ki kellett kerülniük Otopeni-t, mivel ott is éppen lövöldözés volt, Buftea felől jutottak be Bukarestbe. „Megérkeztünk a Scânteia ház környékére. A katonaság megállított, hogy onnan nem lehet továbbmenni, erre mi mutattuk a papírokat, hogy nekünk a tévéhez el kell jutnunk. A tiszt mondta, hogy kapcsoljuk le a lámpákat, és teljes sebességgel menjünk előre a saját felelősségünkre. Teljes sötétségben végigrobogtunk egy fás rész mellett, már amennyire lehetett a Daciával, végig lőttek ránk, szerencsére nem találtak el. Elértünk az Aviatorilor környékére. Ott viszont két tank állta el az utat, és azt mondta a tiszt, innen már csak gyalog lehet továbbmenni, a kocsit beparkoltatta egy busz mellé, hogy onnan majd visszafelé elvehetjük. Kérdeztük, hogy lehet eljutni a tévéhez, erre adott mellénk egy 12-13 éves körüli gyereket, aki ismerte az utat. El is indultunk. Egy háznál azt mondta a fiú, ebből lőnek, itt feküdjünk hasra, és kússzunk át előtte. Mi abból a lendületből így is tettünk, túl felálltunk. Pali bácsi háborgott, hogy őt még soha senki le nem fektette, és ez a suhanc hülyéskedik velünk, amikor ezt kimondta, hatalmas lövöldözés hallatszott, beszaladtunk a metrólejárathoz. Mikor elcsitult, kióvatoskodtunk, mellettünk 2-3 méterre egy fiatalember is. Egyszerre egy éles hang hallatszott, és a fiatalembert homlokon találta egy golyó, holtan esett össze. Abból a házból lőttek, amit mondott a gyerek. Aztán eljutottunk valahogy a tévéhez metróval, gyalog. Ott az egyik kapunál átvették tőlünk az anyagokat, amiket vittünk, amelyek már az új idők szellemében készültek. Minket nem engedtek be, ott végeztünk is” – vázolja a történteket.
Meg nem ismétlődő hangulat
Elhatározták, hogy már nem indulnak éjjel haza, elmennek az akkori Augusztus 23 sportkomplexumba, ott kérnek szállást, mivel voltak ott ismerőseik, lévén, hogy korábban jégkorongoztak. „Elmentünk metróval a Muncii megállóig. A metró is tele volt fiatalokkal, 12 évestől húszévesig, állítom, ők csinálták az egész forradalmat, napokig nem aludva. Udvariasan, de felfegyverezve mindenkit megnéztek, többszörös ellenőrző pontokon kellett átmenni. Vendéglőkből hoztak szendvicseket, az az utcagyerek, aki azelőtt a zsebedből a zsebkendőt kilopta, elvett egy szendvicset, és azt mondta, köszönöm, maradjon másnak is. Egy ilyen hangulat volt, ami soha meg nem ismétlődik, legalábbis itt a környéken” – legyint lemondóan Péter, majd folytatja a történtek elmesélését. „A megállótól gyalog indultunk a sportkomplexum felé. Azon a környéken nem lövöldöztek, a központban viszont igen. Húsz-harminc métert tehettünk meg, amikor megállt mellettünk egy szemeteskocsi, kiugrott belőle három magas cigány férfi, kérdezve, hová megyünk. Elmondtuk, honnan jövünk, mit csináltunk, erre megöleltek, csókolgattak, hogy magyar testvérek, ti csináltátok a forradalmat, hova mentek, elviszünk. Mondtuk, hogy a közelbe megyünk, de szinte erőszakkal beültettek a szemeteskocsiba, elvittek a sportkomplexumba, ahol még ragadtak ott sportolók, mert mindig edzőtáborok zajlottak. Ismertük az ott dolgozókat, ennünk adtak, és ott aludhattunk.”
Domokos Gézánál jártak
Másnap reggel metróval tértek vissza az autóhoz. „Gyönyörű idő volt, csak épp egy kis hó. Ahogy értünk a kocsihoz, láttuk, hogy a busz, amelyik mellé beparkoltunk, szét van lőve teljesen. Karcsi megjegyezte – sokszor eszünkbe jut –, a feleségem engem otthon megöl, megmondta, hogy ne jöjjek el autóval. Mikor odaértünk, kiderült, hogy az autó teljesen ép, csak az oldalán, ahol van egy szegély, megkarcolta egy golyó. Beültünk a kocsiba, és a Scânteia háznál Pali bácsi jött az ötlettel, hogy menjünk fel Domokos Géza irodájába. (Domokos Géza meg is említi az egyik könyvében futólagosan Pali bácsit.) Még nem volt beérve az irodájába, de mondták, hogy várják, az egyik irodában többen össze voltak gyűlve. Mikor megérkezett, beinvitáltak minket is, és gyakorlatilag mi négyen részt vettünk, teljesen véletlenül, a Romániai Magyar Demokratikus Szövetség, tehát az RMDSZ első ülésén. Tudtommal azóta sem lett egyikünk sem az RMDSZ tagja, de jelen voltunk a megalakuló ülésén. Ott fogalmazódott meg a kiáltvány, el is hoztuk egy példányát.”
Megköszönték, hogy elmehettek
Hazafelé a megyehatárig szintén sok ellenőrző ponton kellett áthaladniuk, de annyira már nem állították, mint menet, viszont ami feltűnt nekik, Tusnádtól látszólag senki nem ellenőrizte az utakat „Amikor hazaértünk, mondtuk is ezt Pataki úrnak, aki azt válaszolta, mi ezzel ne törődjünk, ők tudják, mi a helyzet. A történet csattanója, hogy megköszönte úgy-ahogy, amiért elmentünk, de ezt olyan természetesnek vette. Mikor jöttünk volna ki az ajtón, Láday megszólította: Pataki úr, ne haragudjon, mi az én kocsimmal mentünk, legyen szíves, adjon egy húszas benzinbont, mert ugye, akkoriban csak azzal lehetett tankolni, meg volt szabva, havonta mennyit tankolhatsz a saját pénzedre. Erre Pataki leordibálta, amiért ilyen forradalmi időben benzinjegyeket kér. Akkor mi szépen megköszöntük, hogy elmehettünk” – zárja a háttérmissziós visszaemlékezését Péter László.
Izsák-Székely Judith
Székelyhon.ro

Több tízezer szavazatot szerezne vissza az RMDSZ
Elitváltást és több tízezer szavazat visszaszerzését jelölte meg a 2016-os év nagy elvárásainak Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei elnöke.
Az évértékelőt tartó vezető politikus szerint míg a 2015-ös év az előválasztások esztendeje volt, 2016 a nagy elvárások éve lesz.
Szerinte az RMDSZ Maros megyei szervezetének a legfontosabb feladata visszaszerezni azt a mintegy 40–45 ezer szavazatot, amelyet 2000-től errefelé a szövetség fokozatosan elveszített. Ez polgármesteri, alpolgármesteri, megyei tanácselnöki, tanácsosi, képviselői és szenátori tisztségekbe került. Brassai Zsombor, a Maros megyei RMDSZ első olyan politikusa, aki az utóbbi tizenöt évben hangosan és nyilvánosan kimondja, hogy pártja egyre rosszabbul szerepel a választásokon.
„A számok nem hazudnak, nagyon nehéz őket másként értelmezni. Ez a folyamatos térveszítés olyan jelenség, amellyel szembe kell néznünk, ugyanakkor meg kell állítanunk” – nyilatkozta Brassai. Szerinte a megyei szinten elveszített több tízezer voks visszaszerezhető. Ehhez viszont mindenkinek meg kell értenie, hogy a közérdek minden másfajta érdeket maga alá rendel.
Válaszolva azokra a sajtóspekulációkra, melyek különösképpen a román nyelvű médiában láttak napvilágot, és amelyek szerint könnyen megeshet, hogy 2008 és 2012 után az RMDSZ 2016-ban is lecseréli a polgármesterjelöltjét, Brassai kijelentette, „Soós Zoltán jelöltségét nem éri veszély, hisz nem cseréljük ki, hanem ellenkezőleg, megerősítjük”. Ugyanakkor azt is hozzátette, hogy a Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Néppárt vezetőivel nem ő, hanem az RMDSZ országos vezetősége egyeztet. Mivel a tárgyalások során a kisebb pártok képviselőiben fel sem merült az előválasztási egyezség felrúgása, a szövetség megyei elnöke reméli, hogy az RMDSZ országos vezetői is kiállnak Soós mellett.
A városi és megyei tanácsosi listákat illetően Brassai Zsombor egy hiteles lajstrom összeállítását szorgalmazza, amelyen a társadalom különböző rétegei, nemei, korcsoportjai és nem utolsósorban pártjai legyenek képviselve. Újságírói kérdésre válaszolva ismételten leszögezte, hogy ő a hárompárti magyar–magyar összefogás híve, mert csak így érhető el, hogy a szavazatok ne vesszenek kárba.
Szucher Ervin
Székelyhon.ro

Nem lesz dák szimbólum a szentgyörgyi lobogón
A sepsiszentgyörgyi önkormányzat kedden újra megszavazta a város zászlóját, miközben Rodica Pârvan szociáldemokrata párti (PSD) tanácstag ezúttal is dühösen kikérte magának, hogy őt ez a lobogó nem képviseli. Az öt tervezet közül a testület végül azt fogadta el, amelyre már 2008-ban is rábólintottak: a kék-arany zászlót rajta a város hivatalosan is elfogadott címere – adja hírül Bíró Blanka a kronika.ro-n.
Sztakics Éva alpolgármester kifejtette, 2008-ban sem volt tilos a városzászló, ám most már törvény is szabályozza, hogy a települések saját lobogót fogadhatnak el. Szekeres Attila heraldikus három változatot készített, a kék-arany lobogón a városcímer látható, a másik két változaton pedig a Christus Spes Mea (Krisztus a reménységem) a város 1509-es pecsétjén lévő felirat szerepel az alsó, illetve a felső részen.
A közmeghallgatás során a Kovászna, Hargita és Maros megyei Románok Civil Fóruma nyújtott be még két javaslatot, amelyekben a zászló négy sarkába különböző román szimbólumokat, farkasos dák zászlót, román női népviseletet, ortodox keresztet ábrázoltak, illetve zöld-fehér színű zászlót is javasoltak. Szekeres Attila heraldikus a tanácsülésen kifejtette, a zászlót a címerből kiindulva tervezte, a 2007-ben a román kormány által elfogadott címer pajzsmezeje kék és arany, ezért ilyen színű a zászló.
Rodica Pârvan tanácsos maga is elismerte, hogy már számtalanszor felvetette ugyanazt a problémát, miszerint ő nem talál magára ebben a zászlóban. „1987 óta élek ebben a városban, és nem Honoluluból jöttem, hanem a szomszédos Brassóból, adót fizetek, nemzedékeket neveltem fel tanárként. Én hol találok magamra ebben a zászlóban?” – kifogásolta a szociáldemokrata párti önkormányzati képviselő, aki egyúttal megvádolta Szekeres Attila heraldikust, hogy rendelésre, utasításra dolgozott. nehezményezte emellett, hogy korábban az ülésen csak magyar diákok kaptak érdemösztöndíjat, ennek kapcsán súlyos diszkriminációt, jogfosztást emlegetett.
Szekeres kikérte magának a sértést, és leszögezte, „Pârvan asszonyt nem lehet betervezni egy zászlóba”. Próbálta ugyanakkor elmagyarázni, hogy a zászló „nem történelemkönyv, nem is földrajzi atlasz vagy statisztikai kimutatás”, ám a dühös politikust nem tudta meggyőzni. Mădălin Guruianu, a Nemzeti Liberális Párt képviselője eközben rámutatott, a címerben levő Szent György lovag ortodox szimbólum is, ő és sok más ortodox magára talál a sárkányt legyőző lovag alakjában, ezért megszavazza a zászlót, mint ahogy megtette korábban is. „Különben se legyünk okosabbak, mint Románia heraldikai bizottsága” – szögezte le.
A zászlóra egyébként a szaktestületnek újra rá kell majd bólintania, végül kormányhatározattal véglegesítik. Sepsiszentgyörgy 2008-ban elfogadott zászlóját egyébként a törvényes határidő után, négyéves késéssel megtámadta a prefektúra, és végül tavaly a brassói táblabíróság érvénytelenítette – írja a kronika.ro.
Erdély.ma

Jogszabálytól eltérő magyar nyelvű helységnévtáblák
Megeshet, hogy új helységnévtáblákat kell kihelyezni a 132-es megyei úton, ahol egyébként a múlt héten adták át nagy csinadrattával a magyar nyelvű táblákat. A frissen kirakott táblák ugyanis eltérnek az idevágó jogszabály előírásaitól.
A magyar településnevet akkora betűtípussal kellett volna írni, mint a román nyelvűt – ez az első rendellenesség, ami feltűnik a karácsony előtt ripsz-ropsz átadott táblákon. Amint arról folyamatosan tájékoztattunk, a több éves huzavona után felújított útszakasz mentén, Szentegyháza és Brassó megye határa között kizárólag román nyelvű helységnévtáblákat raktak ki. Erre lapcsaládunk hívta fel a figyelmet, és annak nyomán csináltatott a megyei önkormányzat magyar nyelvű helységnévtáblákat – azokat december 23-án adtak át.
Besűrített magyar betűk
Az új táblákon az a legszembetűnőbb, hogy a magyar feliratot besűrítették annyi helyre, mint amit a román felirat foglal. Például a Merești felirat jóval keskenyebb, mint a Homoródalmás, a táblák mérete viszont azonos. A román feliratot tekintették viszonyítási alapnak, így a magyar nevet kisebb karakterekkel írták ki. Ezért most túl sűrű ahhoz, hogy az idevetődő idegen menet közben kibetűzhesse.
Szabályozott táblakészítés
Az idevágó jogszabályhoz képest nemcsak a betűméret problémás, hanem a táblák száma is, mert egy táblán kellene legyen mind a román, mind a magyar felirat. A 2001-ben elfogadott 215-ös törvény alkalmazási módszertanát szentesítő 2001/1206-os kormányhatározat melléklete 11. cikkelyének 1. bekezdése szerint azokon a településeken, ahol a lakosság legkevesebb húsz százaléka valamely nemzeti kisebbséghez tartozik, a helységnevet a román nyelvű felirat alá ugyanazon a táblára kell kiírni a kisebbség nyelvén, ugyanazokat a betűtípust és betűméretet használva.
Egyébként a nemrég felújított 123 A jelzésű megyei úton (Csíkszentkirály – Tusnád) is a vonatkozó előírásoknak megfelelően helyezték ki a helységnévtáblákat.
A téma kapcsán e-mailen kerestük Borboly Csabát, Hargita megye tanácsának elnökét, aki a magyar helységnévtáblák átadásán hangsúlyozta, a teljes megyei tanács érdeme az útszakasz felújítása. A tanácselnöktől azt szerettük volna megtudni, hogy mely jogszabály alapján határozták meg a 132-es számú megyei útra kihelyezett magyar nyelvű táblák formáját és tartalmát, illetve mikor tervezik lecserélni a múlt héten kihelyezett táblákat? Amennyiben választ kapunk kérdéseinkre, a témára visszatérünk.
4700 lej Incze Csongort, a megyei önkormányzat alelnökét bízta meg Borboly Csaba elnök ama „baki” kijavításával, amelynek nyomán csak románul tüntették fel a települések neveit a 132-es megyei út mentén. Az alelnöktől korábban megtudtuk, hogy összesen 24 magyarul feliratozott táblát kellett kihelyezni – ezeket 4700 lejért gyártotta le a Piatra Neamț-i Katel Kft. Az utángyártott helységnévtáblákat a már meglévő táblák tartóoszlopaira szerelték fel.
Szüszer-Nagy Róbert
Székelyhon.ro

Folytatják a vízvezetést
Az esztendő utolsó ülését tartotta tegnap reggel Kézdivásárhely önkormányzata. Az összejövetel kereken három percet tartott, a Bokor Tibor polgármester által előterjesztett három határozattervezetet egyhangú szavazattal fogadták el, mindenik a vízvezetékkel kapcsolatos.
A polgármester elmondta, a három határozattervezet összefügg: december 23-án értesült arról, hogy a már elvégzett munkálatokat a megyei regionális vízszolgáltató ki tudja fizetni, illetve azt 2016. január 4-én folytatni lehessen, szükséges ezek elfogadása. A Gosp Com Rt. mint kivitelező maximum tízmillió lejes hitelt vesz fel az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banktól. Azt is közölte, hogy megyeszinten a munkálatokkal Nyujtódon állnak a legjobban, több mint kétmillió lej értékben dolgoztak idáig. Az országút mentén a téli időszakban nem dolgoznak, nem kaptak erre jóváhagyást, de a mellékutcákban többnyire lefektették a vízvezetéket és a szennyvízcsatornát.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Jövőben újul meg a kultúrotthon
Jövő évre marad a feldobolyi kultúrotthon felújítása és korszerűsítése. A munkálatra pályázat útján nyert pénzt a nagyborosnyói önkormányzat, de a többször is kiírt licit ellenére nem tudtak szerződést kötni egyetlen kivitelezővel sem. A helyi tanács novemberben határozott arról, hogy az előfinanszírozást állami garancia mellett igényelt hitelből fedezik. A garancialevél érvényessége december végén járna le, ezért tegnapi rendkívüli ülésükön a tanácstagok jövő év szeptember végéig meghosszabbították.
A 220 ezer lejes hitel semmiféle hátrányt nem jelent a nagyborosnyói községházának, a pályázat kiírója a teljes összeget, beleértve az áfát is, visszafizeti – mondta Benedek Huszár János projektfelelős. A felújítást hatvan nap alatt kell elvégezni, egy megfelelő erőforrásokkal rendelkező cég be tudja tartani a határidőt, de a leglényegesebb, hogy mielőbb szerződést kössenek egy kivitelezővel. Nagy Csongor tanácsos feltette a kérdést: miért menekülnek a cégek ettől a munkálattól. Benedek megmagyarázta: az utóbbi időben rengeteg munkát kellett befejezniük a potenciális kivitelezőknek, de a közeljövőben valószínűleg kerül pályázó a tatarozásra. A csúszás nem veszélyezteti a kultúrotthon felújítását, a pályázat nem veszett el. Kertész Barna arról érdeklődött, lehetne-e hasonló forrásokból renoválni a lécfalvi kultúrotthont. Szőcs Levente polgármester igennel válaszolt. Ám az első feltétel, hogy az épületet a tanács nevére telekkönyvezzék – hangoztatta. A pályázattal nem lehet gond, a lécfalvi ingatlanban nem működik más intézmény (mint például Nagyborosnyón, ahol a kultúrotthon egy fedél alatt van a községházával, iskolai osztályokkal, és ezért nem lehet feljavítására pályázni), nyerőképes pályázatot lehet benyújtani – mondta a polgármester.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Jótékonysági akcióban a MERT
Nem értek véget a jótékonysági akciók karácsonnyal, a segítség mindig jól fog – ezen elv alapján indult útra az ünnepek alatt a háromszéki Magyar Polgári Párt mellett működő ifjúsági szervezet, a Magyar Erdélyért Egyesület (MERT).
Miként azt Nagy Gábor szóvivő elmondta, hároméves fennállásuk óta idén első alkalommal kezdtek jótékonysági akcióba, amelynek célja elsősorban a segítségre szoruló sokgyerekes családok támogatása alapélelmiszerekkel, édességgel, gyümölcsökkel és játékokkal. Elsőként a gidófalvi Nagy családot keresték fel, ahol az apa alkalmi munkából tartja el a négygyerekes családot. A legnagyobb gyerek 11 éves a legkisebb pedig szívelégtelenségben, epilepsziában és egy ritka csontbetegségben szenved. Ő további segítségre szorulna gyógyítása érdekében. Meglátogatták a sepsiszentgyörgyi Bodor családot is, ahol három generáció tagjai laknak egy házban, összesen tizenhatan. Az apa az erdőn dolgozik, az anya a csokigyárban, elképzelhető, hogy a szükség a legnagyobb úr házukban. Semmivel sem jobb a szociális helyzete a Szépmezőn lakó Menyhárt családnak sem. Az apa nem él, s a család tizennégy tagú. Az eltartás-élelmezés mindennapi gondja az anyára és a legnagyobb gyerekre hárul. Meglehetősen ritka, amikor fiatalok kezdenek önkéntesen ilyen jellegű munkába, tevékenységük példamutató mások számára is. A MERT fiataljai folytatni akarják akcióikat, ígéretük szerint még visszatérnek az említett családokhoz. – Örvendünk, hogy egy kis örömet tudtunk szerezni a meglátogatott családoknak, mosolyt tudtunk deríteni a kicsinyek arcára – mondta Nagy Gábor, akinek az egyesületi tagok voltak önzetlen segítői, és köszönetét fejezte ki akciójuk támogatóinak, a D-Toys Kft. képviselőjének, Füstös Enikőnek és a Diószegi cégnek.
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Várat magára a besztercei magyar iskola
Beszterce város önkormányzata elutasította az önálló magyar iskola létrehozására vonatkozó határozattervezetet – közölte tegnap a Maszol.ro portál.
Antal Attila, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) besztercei önkormányzati képviselője elmondta: a testület több hónapi halasztás után december 23-án hozta meg az elutasító döntést. A besztercei önkormányzat májusban már egyszer megszavazott egy határozatot a magyar iskola létrehozásáról, de akkor az oktatási minisztérium formai hibákat talált a határozat szövegében, és ezek kijavítását kérte. Antal Attila szerint a karácsony előtti önkormányzati elutasításban az ingatlannal kapcsolatos tényezők is közrejátszottak. Mivel ősz folyamán más rendeltetést kapott az a magánépület, amelyet a helyi tanács eredetileg bérelt volna az intézmény számára, az újabb ügymenetben az Andrei Mureşanu Főgimnázium egyik épületét nevezték meg az önálló magyar iskola helyszínéül, mely javaslatot mind az iskola vezetőtanácsa, mind a tanfelügyelőség elutasította. „Míg nem lesz egy megfelelő, rendelkezésre álló üres iskolaépület, addig várat magára egy különálló magyar iskola léte Besztercén” – nyilatkozta Antal Attila. Besztercén jelenleg az Andrei Mureşanu Főgimnáziumban működik magyar tagozat évfolyamonként két-két osztállyal, a megyében pedig csupán Bethlenben van még magyar tagozattal is rendelkező gimnázium. A városban hat-, a megyében ötszázalékos a magyarság aránya.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A felelős politizálás jegyében
Az együttműködés pozitív hozadékai
Évértékelő sajtótájékoztatóján Bíró Zsolt, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke legfontosabb tanulságként megállapította,hogy – elsősorban a demográfiai mutatók, illetve a demográfiai mutatók romlását okozó helyzet miatt – az erdélyi magyarságnak nincs újabb 25 éve, újabb negyedszázad múlva nehéz lesz erdélyi magyar közösségről beszélni.
Mérföldkőnek nevezte a 2016-os választásokat, és legfontosabb feladatnak a fiatalítást tartja. Véleménye szerint az elmúlt negyedszázad romániai politikája csúfosan leszerepelt, amit az utóbbi időszak utcai megmozdulásai is igazolnak, de felhívta a figyelmet az MPP programjára, amelyben már évekkel korábban arról beszéltek, hogy új Romániára van szükség, új politikai osztályra, és örült annak, hogy nyolc év után "a bukaresti utca is visszaigazolta" politikai programjuk helyességét. Mint mondta, bízik benne, hogy 2016-ban ebben a kérdésben előrelépés fog történni. "A korrupt politikusok egyet hátralépnek, és fiatal, tehetséges politikusok lépnek a helyükbe."
Kijelentette: az MPP politikusai bizonyítottak az elmúlt időszakban, sikeres polgármestereik vannak, akiknek a munkáját értékelte a közösség, továbbra is élvezik a közösségeik támogatását, és az MPP számít rájuk a 2016-os választásokon is. Kiemelten szólt a gyergyószentmiklósi polgármesterről, kijelentve, hogy jó lenne egyszer s mindenkorra pontot tenni az ügy végére, amely lassan egy éve húzódik. "A Magyar Polgári Párt a 2016-os választásokon számít Mezei Jánosra, amint Mezei János is számíthat a Magyar Polgári Párt támogatására."
Újabb lépés a normalitás felé
Az elmúlt esztendő legfontosabb történéseiről szólva kiemelte az MPP–RMDSZ- keretmegálla-podást, amit a romániai magyar politika szempontjából a legfontosabb eseménynek nevezett. "2014-ben az együttműködési megállapodásunk tulajdonképpen a romániai magyar többpártrendszert szentesítette, amikor azáltal, hogy együttműködési megállapodást kötött velünk az RMDSZ, beismerte, hogy nem egyeduralkodó a politikai palettán. Azt gondolom, hogy az azóta eltelt másfél esztendő bebizonyította, hogy ennek az együttműködésnek vannak pozitív hozadékai." A mostani megállapodás – véleménye szerint – újabb lépés a normalitás felé, és nem feladva az MPP megalakulásakor megfogalmazott legfontosabb alapelvet, a választás szabadságát, együtt tudnak működni ott és ahol erre szükség van.
A keretegyezmény értelmében, a felelős politizálás jegyében arra törekednek, hogy összefogjanak minden egyes településen, s ahol esély van arra, hogy nyerjenek, magyar polgármestert állítsanak és minél több képviselőt tudjanak bejuttatni az önkormányzatokba. Ugyanakkor természetesnek tartják a választás szabadságának az érvényesülését, ami tömbmagyar vidéken valósítható meg. "Egyetlen dologra kell figyelni, hogy a politikai csatározás az észszerűség határain belül maradjon, és ne ejtsünk olyan sebeket, amelyek megmérgezik a közösségek hangulatát, hogy majd a parlamenti választások idején mozgósítani tudjuk az egész erdélyi magyarságot."
Kijelentette: nem ez az árokásás a jövő, a politikai pluralizmus teljesen normális dolog kell legyen, időről időre választások vannak, urnák elé szólítják a választópolgárokat, van egy kampány, és az győz, aki meggyőzőbben tudott érvelni a kampány során. Ezt követően viszont minden megy tovább, és a megválasztott tisztségviselőknek az a feladatuk, hogy a közösségüket a legjobb tudásuk szerint képviseljék a magyar érdekérvényesítés terén is.
A következő hónapokban településről településre fogják elemezni a helyzetet, és a minden egyes településre vagy megyére lebontott megállapodás továbbra is a legszélesebb nyilvánosságot fogja élvezni, úgyhogy, amikor a választási kampányba érkezünk, akkor tiszta képet fogunk látni például arról, hogy Marosvásárhelyen vagy Szatmárnémetiben a közös fellépés megteremthető-e, és látni fogjuk azt, hogy melyek azok a települések, ahol választási versenyre kerül sor – jelentette ki az MPP elnöke.
Helyesnek nevezte a parlamenti választásokra vonatkozó pontot, mert "úgy helyes, ha csomagban tudjuk kezelni a két választást". Örömmel nyugtázta, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt is belátta ezt, egyre több helyen szorgalmazza a koalíciót.
Végül a pártelnök újból hangsúlyozta, hogy 2016 a magyar összefogás éve kell legyen, "mert nincs újabb 25 évünk".
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

"Hiteles és többszólamú kórus"
"Soós Zoltán jelöltségét nem éri semmilyen veszély, dacára annak, hogy a sajtóban, különösen a román sajtóban néhány spekuláció ezzel kapcsolatosan megjelent, amely szerint lecserélné az RMDSZ. Határozottan állítom, hogy amennyiben ez rajtam múlik, nem fog megtörténni" – jelentette ki tegnapi sajtótájékoztatóján Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei elnöke.
Mint mondta, bűn lenne az előválasztás eredményét megkérdőjelezni, támogatja Soós Zoltánt, akit alkalmasnak tart arra, hogy a polgármesteri tisztséget megnyerje és betöltse.
Elmondta, hogy 2014 végén, a Területi Képviselők Tanácsa (TKT) legutóbbi ülésén 2015-öt az előválasztások évének nevezték, azzal a szándékkal, hogy idejében elindítsák a kampányt. Rendkívül fontosnak tartja, hogy "idejében és megfelelő körültekintéssel" készüljenek a 2016-os esztendőre, mert az előző éveket elemezve arra a megállapításra jutottak, hogy "Marosvásárhelyen az RMDSZ nagyon sokat veszített" a helyi és a megyei tanácsban, valamint a parlamentben. Az elnök számításai szerint az elmúlt tizenöt évben az RMDSZ 40-45 ezer szavazatot veszített.
Véleménye szerint az előválasztás főleg Marosvásárhelyen segített abban, hogy a "magyar–magyar vetélkedéseket lezárjuk", és megnevezzék a marosvásárhelyi magyarok közös polgármesterjelöltjét Soós Zoltán személyében. Az eddigi "szövetségi szintű tárgyalások" fontosságát abban látja, hogy az egyeztetéseken megfogalmazódott, hogy sem a Polgári Párt, sem a Néppárt vezetői nem vitatják el az előválasztás eredményét, Soós Zoltánt a saját jelöltjüknek is tartják. Ezért reméli, hogy a jövőben megtalálják az "egészséges együttműködésnek" azt a keretét, amely a szavazatveszteséget "össze tudja gyűjteni, fel tudja sorakoztatni a szavazókat az ügy mellett".
A tanácsosi listákról szólva kijelentette: "Már érezhető egyfajta nyugtalanság a szervezeten belül, különböző protagonisták próbálnak helyezkedni, amit én teljesen természetesnek tartok, hiszen olyan időszakot zárunk, amikor több kolléga visszalépett a tanácsosi mandátumától, és a sorban következők nagy része is elutasította azt". Ezért tartja fontosnak, hogy "azok vállalják ezt a felelősségteljes megbízatást, akiket nem kell erre kényszeríteni".
Véleménye szerint a tanácsosi lista "hiteles és többszólamú kórus" kell legyen, "a társadalom minden rétege meg kell jelenjen ezeken a listákon", ezért bejutó helyeken kell legyenek a fiatalok, a nők mellett. Kijelentette: "javasolni fogom a következő TKT-n, hogy a nőszervezet, illetve az ifjúsági szervezet 15%-os kvótaarányt kapjon a bejutó helyeken", mert úgy gondolja, ettől hitelesebbé válnak az RMDSZ listái.
A továbbiakban üdvözölte a kolozsvári RMDSZ kezdeményezését: a történelmi egyházakat kérték fel, hogy javasoljanak egy jelöltet a tanácsosi lista első helyére. Úgy gondolja, ezt kellene kövesse Marosvásárhely is, sőt tovább "fokozná" azzal, hogy az egyházak, a nők és a fiatalok mellett jelenjenek meg még "olyan fontos társadalmi grémiumok", mint a pedagógusszövetség, a közgazdásztársaság stb. Véleménye szerint így lesz egészséges, hiteles a lista.
(mózes)
Népújság (Marosvásárhely)

Közel ezer idősnek szereztek örömöt Ákosfalván
Folyamatos a segítségnyújtás
Hagyomány Ákosfalva községben, hogy karácsony előtt a polgármesteri hivatal a Napsugár Emberjóléti Egyesülettel közösen ajándékcsomaggal kedveskedik az időseknek és gyerekeknek. Az ajándékozáson túl, a szépkorúaknak sokat jelent, hogy kimozdulnak otthonaikból, összegyűlnek, és érzik, hogy valaki odafigyel rájuk.
Harmadik éve, hogy létrejött Ákosfalván a Napsugár Emberjóléti Egyesület, amelynek fő célkitűzése, hogy a községben élő időseket, betegeket felkarolja. Karácsony táján pedig a község önkormányzatával karöltve köszöntik és megajándékozzák a 65 éven felülieket. Osváth Csaba polgármester elmondta, mindenik településen a helyi kultúrotthonban gyűltek össze az idősek, ahol a helyi diákok műsorával, szeretetvendégséggel és édességcsomaggal szereztek örömöt a szépkorúaknak. Községszinten 850 idős és 600 gyerek kapott csomagot.
A nyárádszentbenedeki idősek ebben az időszakban fokozott odafigyelésnek örvendenek, dicséretre méltó hagyomány, hogy karácsony harmadnapján a Nyárádszentbenedekért Egyesület és elnöke, Nám Emese színvonalas ünnepséggel kedveskedik a hatvan éven felülieknek és külön köszöntik azokat, akik betöltötték a 90. életévüket. Idén a Nyárádszentbenedekért Egyesület, valamint a Napsugár Emberjóléti Egyesület összehangolta a két eseményt, és előbbi élelmiszer-, utóbbi pedig édességcsomaggal lepte meg e korosztály képviselőit.
Az idősekre, betegekre viszont nemcsak karácsony táján terjed ki az egyesület figyelme, egész évben azon munkálkodnak, hogy némiképp megkönnyítsék mindennapjaikat. Osváth Csabától megtudtuk, nemrég a belga Kasterlee testvértelepülés jóvoltából egy nagyobb szállítmány érkezett a községbe egészségügyi segédeszközökkel, amelyeket az egyesület ingyenesen bérbe ad azoknak a betegeknek, akiknek szükségük van rá. Rendelkezésre áll több mint ötven mozgatható ágy, ugyanennyi kerekes szék, több mint húsz járókeret, valamint mozgatható vécék ágyhoz kötött személyeknek. Polgár Márta, a Napsugár Emberjóléti Egyesület elnöke lapunknak elmondta, a községhez tartozó településeken falugondnokok vannak, akik rendszeresen meglátogatják a helybéli időseket, napi rendszerességgel az ágyban fekvő betegeket, és segítenek, amiben tudnak: behordanak nekik vizet, a fűtéshez fát, felíratják a gyógyszert, vagy ha a szükség úgy hozza, elviszik az időst a családorvoshoz, vagy laboratóriumi vizsgálatokra. Eddig sok esetben mindezt saját gépkocsiikkal tették a falugondnokok, viszont nemrég a belga jótevők egy mentőkocsit is adományoztak a községnek, ezt fogják az elkövetkezőkben betegszállításra használni.
– A községhez tartozó falvakban sok olyan öreg ember van, akiknek nincsen családja, nagy szükségük van a segítségre. A terveink között szerepel – persze, ha sikerül támogatókat szerezni –, hogy naponta meleg ebédet biztosítsunk számukra – fűzte hozzá az egyesület elnöke.
Menyhárt Borbála
Népújság (Marosvásárhely)

Idén is osztoztunk az ünnep örömén
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház ez év decemberében is sikerrel megszervezte a már hagyománnyá vált adománygyűjtést. Az adakozó kedvű nézőknek és a társulatok tagjainak köszönhetően idén is több köbméter adomány gyűlt össze a rászorulóknak.
A Tompa Miklós Társulat az Osszuk meg az ünnep örömét! elnevezésű kampány keretében tartós élelmiszerrel, tisztálkodási és tisztítószerrel, a támogatók jóvoltából pedig élelmiszercsomagokkal ajándékozta meg a Pál atya ferences szerzetes által vezetett Szent Erzsébet Egyesület gyermekeit.
A Liviu Rebreanu Társulat a Színezz ki egy csillagot (Coloreaza o stea) adománygyűjtő akcióval iskolai felszereléseket, könyveket és játékokat gyűjtött a Maros Megyei Szociális Ellátási és Gyermekvédelmi Igazgatóság gondozásában élő gyermekek számára.
Az adományok átadására a színházban került sor, a december 25-én tartott karácsonyi koncerten. Gáspárik Attila vezérigazgató szerint ezekkel a kampányokkal a színház a rászorulókra szeretné felhívni a figyelmet és egyben gyakorolni a szolidaritást. "Meg szeretnénk mutatni, hogy nem csak a színpadon érdekelnek minket a környezetünk problémái, és nem csak elméleti megoldásokat próbálunk sugallni. Egy nemzeti színháznak társadalmi feladatai is vannak, és a művészek nem közömbösek ez iránt."
A karácsonyi csomagok összeállításában támogatóink voltak az ELDI Pékség és az aprozar.net. Az adománygyűjtésben partnerünk volt a Merkúr üzletlánc. Továbbá köszönjük mindenkinek, aki részt vett az akcióban és a népszerűsítésében; többek között a Marosvásárhelyi Rádiónak, a Népújságnak, az Erdélyi Magyar Televíziónak, a Krónikának, a maszol.ro-nak és a vasarhely.ro-nak.
Színházunk igyekszik segítő együttérzéssel fordulni a szociálisan, egészségileg vagy bármi más módon hátrányos helyzetűek felé. A rászorulók az évad során folyamatosan válthatnak egylejes jelképes áron jegyet az előadásokra, a színház munkatársai igény esetén, egyeztetés szerint segítik a mozgásukban korlátozott nézők bejutását a régi tervezésű és még nem teljesen akadálymentesített épületbe, a társulatok művészei felkérésre játékos fellépést, Mikulás-járást vállalnak gyermekotthonokban, családi típusú házakban, alapítványoknál.
(A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház sajtóirodája)
Népújság (Marosvásárhely)

Szívmelengető élménybeszámolók az önkéntesektől
A Gyulafehérvári Caritas küldetése, hogy a gyengék, a betegek, a kicsik mellett álljon és segítse őket megerősödni, felnőni. Ennek a nem mindennapi küldetésnek a megvalósításában közel 500 önkéntes vállal nap mint nap szerepet. A Young Caritas – Teremts jövőt! projekt célja a fiatalok aktív felelősségvállalásának és a közösségi életbe való bekapcsolódásának elősegítése kreatív és hatékony módszerek révén, biztosítva a tevékenységekhez szükséges intézményi hátteret.
Nagy örömünkre eddigi tapasztalataink alapján igazán sikeresnek és egyre népszerűbbnek bizonyul az önkéntesprogramunk, valamint az is nagy elégtétel, hogy idén Csíkszeredában immár 5. alkalommal közel 200 résztvevővel került sor az önkéntesgálára, ahol megköszöntük önkénteseinknek egész évi önzetlen segítségüket, tevékenységüket, amely nélkül a Gyulafehérvári Caritas munkája és élete nem lenne teljes!
Az idén meglepetéssel is készültünk, a gála napjától működik az önkénteseink számára létrehozott új weboldal, a www.youngcaritas.ro. Ez az oldal a többi európai Young Caritas oldalhoz hasonlóan önkéntesekről és önkéntességről, élményekről, tapasztalatokról, programokról, ötletekről szól önkénteseknek és érdeklődőknek. Szeretnénk, ha az oldal által közelebb kerülnének egymáshoz azok a fiatalok, akik más településeken/megyékben, de ugyanazt a karitatív munkát végzik, ugyanakkor élményeiket megosztva talán újabb önkénteseket ösztönöznek arra, hogy kipróbálják magukat.
A Young Caritas – Teremts jövőt! c. projekt keretében olyan programokban vesznek részt önkénteseink, mint a kórházi meseolvasó program beteg gyerekeknek, illetve nevelő tevékenységek szociális központokban, nevelőintézetekben élő gyermekek számára.
Azt tapasztaltam, hogy ezek a fiatalok fel sem fogják, mekkora segítséget nyújtanak a rászoruló gyerekeknek, időseknek és hozzátartozóiknak, számukra ez kikapcsolódási lehetőség, sőt, volt olyan, aki a hobbijának nevezte az önkénteskedést. Igazán nagy élmény volt őket hallgatni az önkéntesgálán, amint egymást túllicitálva mesélték élményeiket, ahogy az is, hogy egyre több élménybeszámolót kapunk tőlük, amelyekből néhány már olvasható a www.youngcaritas.ro oldalon.
Pápay Kamilla sajtófelelős
Népújság (Marosvásárhely)

Nagy sikerű nótaest Zimándújfalun
Szombaton este a zimándújfalui kultúrotthonban a Borostyán Egyesület már hagyományossá vált nótaestet szervezett.
Ménesi Melinda, majd Kocsis József alpolgármester üdvözölte a fellépő vendégeket, a helybeli és a környékbeli nótakedvelőket.
A karácsony meghitt, családias hangulatát idézték a templomkórus egykori tagjai ismert, alkalomhoz illő énekekkel és versekkel: A kereszt című verset Móra László, a Karácsonyi csengő címűt Gali Anita és Bittei Lajos, a Karácsonyi álom címűt Antal Benjámin szavalta el. A helybeli Kankalin néptánccsoport tagjai Haász Endre és Nagy Rozália táncoktatók betanításával szatmári táncot adtak elő nagy sikerrel. A helybeli vegyes kórus tagjai Szilvágyi Mária vezetésével egy nótacsokrot és egy cigánydalokból álló csokrot énekeltek, tangóharmonika-, valamint orgonakísérettel, miközben a tánccsoport tagjai a színpadon ropták a táncot az elhangzó cigánydalokra. Mindkét hagyományőrző csoport műsorát nagy tapssal jutalmazta a közönség. A hangulatosan díszített asztalokra az üdítő és sós sütemény mellé, rövid időn belül a már megszokott szakácsok által készített ízletes töltött káposzta és bor is asztalra került. A színpadon elfoglalta helyét Szőcs Lőrinc prímás és népi zenekara, majd a Dankó Pista-díjas Szilágyi Sándor magyarnóta-énekes: a Maros menti fenyveserdőkezdetű nótával vonta magára a vacsorázók figyelmét. Miklós Szilvia művésznő, a marosvásárhelyi Hajlik a Rózsafa Nóta Egyesület egyik alapító tagjával felváltva, majd együtt párosokat énekelve, a színpadon és a terem minden részét bejárva ontották a szép magyar nótákat, vőfély rigmusokkal, vicces kis történetekkel fűszerezve előadásukat, fergeteges hangulatot teremtve. A felhangzó szebbnél, szebb nótákat és népdalokat, a nótakedvelők nagy része együtt énekelte a több mint kétórás műsor alatt az előadóművészekkel, s a tapsot sem sajnálták tőlük a mulatozók.
A nótaesteken rendszeresen jelenlevők elismerésüket fejezték ki a szervezőknek, az együtt átdalolt, megélt színvonalas előadásért és nem utolsó sorban köszönet az egyesület minden tagjának, akik rendszeresen összetartó családként még ünnepnapon is hagyományaink ápolásán, magyar közösségünk erősítésén munkálkodnak.
Zsámbok Mária
Nyugati Jelen (Arad)

Speciálisakról, általában
Attól függetlenül, hogy végül mi lesz a sorsa ennek a „költségvetési kicsapongásnak” nevezett speciális nyugdíjjuttatásnak – életbe léptetik és gyakorlatban is kivitelezik valamikor, vagy sem –, remek véleményt alkothatunk a román parlament választott politikusainak szakmai (vagy hivatásbeli) hozzáállásáról, erkölcsi (ki)tartásáról. Miként képesek semmibe venni, lenézni, feledni saját múltjukat és környezetüket.
Onnan fentről (le)nézve mintha nem látszana, jelentéktelenné törpülne a nagy többség rengeteg és szerteágazó problémája, amely megannyi területről köszön vissza: egészségügy, megélhetés, foglalkoztatottság, tanügy, lakhatás, igazságszolgáltatás, és még sorolhatnánk mindezek lebontásával a napi apró-cseprő bajlódásokat, amelyek életünk összetevői. Onnan fentről nézve már elképzelhetetlen, hogy léteznek emberek, nyugdíjasok, akik több évtizednyi munka után is alig néhány száz lejből kénytelenek gazdálkodni havonta, és szerencsések, akiket családjuk esetleg kisegíthet, támogathat. Azok ott fent már el sem akarják képzelni, hogy itt lent fiatalok, netán családosok munkanélküliek, hiába a sokrétű képzés, remek tanulmányi eredmény, ha nincs rá igény, a fiatalra sem, aki emiatt tervezni és jövőjét építeni képtelen. Fentről azt sem tudják átérezni, milyen a havi bruttó (mert ez jobban mutat statisztikailag) minimálbérből vagy átlagbérből megmaradó pár száz lejt beosztani egy hónapban úgy, hogy teljen erre-arra. Fentről irreálisnak tűnhet, hogy itt lent sokan, nagyon sokan álmodni sem tudnak jobb életről, mert nem mind bátrak, hogy merjenek, s ha mégis cselekszenek, pont onnan fentről húzzák majd keresztül számításaikat a valóságtól elrugaszkodott intézkedésekkel.
Újvári ILDIKÓ
Szabadság (Kolozsvár)

„Önállóságra, függetlenségre vágyakoztam és törekedtem kora ifjúságom óta”
Szilágyi Farkas nagyenyedi református lelkipásztor és történész önéletrajza
Százöt évvel ezelőtt, 1910. szeptember 6-án hunyt el Szilágyi Farkas. Az alábbiakban folytatjuk önéletrajzát, amelyet a szerzőnek 1910. szeptember 6-án bekövetkezett halála után pár hónappal Jancsó Sándor enyedi református lelkész és teológia tanár helyezett el a Bethlen Könyvtárba. (Győrfi Dénes közlése)
„Az enyedi egyházközség azon időben még mindig vagyonügyi mizériákkal küszködött. Egyéb bajok mellett sürgős megújítást igényelt a toronynak szép árbocos, nyolc szögletű fedele, az egyháznak azonban nem volt pénze miből ezen több ezer forint kiadást igénylő megújítási munkálatok költségeit fedezze. Indítványomra elhatározta az egyház, hogy ezen célra országos segélygyűjtést indít folyamatba. Az országos segélygyűjtés gyenge eredménnyel zárult, a helyi gyűjtés azonban sikert mutatott fel.
Pár év multán közel 6000 o.é. forint állott rendelkezésre a szent cél javára. Az akkori nemzedéknek még életben levő tagjai máig kellemesen emlékeznek az u.n. »Torony bálok« élénkségére, vonzó erejére.
1873. év őszén a torony fedele meg is újíttatott, ezen újítás költségeit a Torony-alap fedezte. Nemcsak hogy bírta fedezni ezen alap az újítás költségeit, hanem jelentékeny összeg maradt rendelkezésre a később szükségesnek mutatkozó javítási, avagy megújítási munkálatok költségeinek fedezésére.
1871-ben pályáztam a szászvárosi egyik papi állásra. Pályázott idősebb lelkésztársam Incze János is. A pályázó enyedi két pap közül jelölték az egyiket, az idősebbet. A maga rendjén. Sérelem nem történt.
1877-ben pályáztam a tordosi lelkészi állásra. Nem jelöltek. Nem jelölték személyemben az enyedi első papot erre, az akkori viszonyok között nagy jövedelmű, egyébként sine cura lelkészi állásra. Nem jelöltek pedig azért, mert a vajdahunyadi egyházmegye akkori esperese óhajtotta elnyerni ezt az állást, az esperes pedig számított rá, hogy az esetben, ha engem jelölnek, az egyház hívei aligha az esperest választják lelkészökül.
A lelkészjelölési joggal való visszaélések erdélyi ref. egyházkerületünkben épp az időtájt érték el a tetőpontot, mi miatt ezen egyházkerület papválasztási szabályzatát múlhatatlanul revideálni és módosítani kellett s az néhány év múltán revideáltatott, módosíttatott is. Néhai b.e. Elekes Károly gyulafehérvári nagytekintélyű pap, egyházkerületi közjegyző elhunyta után pályázati kérvényemet benyújtottam a gyulafehérvári papi állásra. Ez időben még érvényben állott a régi lelkészválasztási szabályzat. Erre a díszes papi állásra jelöltek tudomásom szerint összes szavazattal, első helyen. Meg is hívtak az akkor gyakorlatban levő s mondhatni kötelező próbaszónoklat tartására. Próbaszónoklatomat meg is tartottam szép számú, díszes közönség előtt. Pártom is csoportosult a régi fejedelmi hitközségben. »Tégedet nagyon zúgatnak Gyulafehérváron« – mondotta nekem Tókos Sándor vajasdi ref. pap, később egyházmegyei esperes. Épp ez volt rám nézve a baj. Másnak kellett a gyulafehérvári ref. egyház papjává lennie, nem nekem, kit az akkori esperes személyéhez vérségi kötelékek is fűztek.
Nem bocsátkozom ezen papválasztási ügy részleteibe. Annyit azonban említés nélkül nem hagyhatok, hogy történt a gyulafehérvári papi állásra próbaszónoklatom megtartása után második jelölés is. Ezen másodszori jelölés alkalmával is felvétettem a jelöltek sorába, aztán történt harmadszori jelölés is. Ezen harmadszori jelölés alkalmával sikerült engemet a jelöltek sorából kihagyni. Azt is megemlítem, hogy szerepeltek ezen akkor nagy port felvert papválasztási ügyben nem tisztességes mozgató rugók. Keletkezett szenvedélyes hírlapi polémia. Történtek komoly felszólalások oly értelemben, hogy a papválasztási szabályzatot gyakorivá vált durva visszaélések meggátlása végett múlhatatlanul, éspedig lehetőleg sürgősen módosítani kell.
VÉGE
Szabadság (Kolozsvár)

Megbírságolták Sepsiszentgyörgy polgármesterét
Tízezer lejre bírságolta meg a prefektúra Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármestert, mert a megyeszékhelyen nem sikerült megoldani az ingatlanrestitúciót a 2001/10-es számú törvény alapján.
Sebastian Cucu Kovászna megye prefektusa arra hivatkozott, hogy a jogszabály szerint benyújtott igényléseket ez év januárjáig meg kellett volna oldani, ám Sepsiszentgyörgyön még mindig van 480 rendezetlen restitúciós ügy. A kormányhivatal szerint még hat Kovászna megyei településen voltak késések, ám végül Sepsiszentgyörgy kivételével mindenhol lezárták az ügyeket.
Antal Árpád a Székely Hírmondónak azt mondta, hogy a prefektus nem tudta megbírságolni őt, amiért nem tűzte ki a városháza tornyára a román zászlót, ezért valószínűleg most más okot keresett. A polgármester szerint a visszaszolgáltatások elakadásának oka az, hogy az állam nem biztosítja az ehhez szükséges feltételeket. Mint mondta, a városházán még legalább negyven alkalmazottra lenne szükség, a 2010-ben életbe léptetett létszámstopot nem tudták kiheverni.
A visszaszolgáltatási folyamatot az is hátráltatja, hogy a helyi bizottságban mindössze egy jogász dolgozik, holott a kárpótlásra javasolt ügyekben vaskos iratcsomót kell felterjeszteni Bukarestbe, különböző jelentéseket, kísérőlevelet, törvényre való hivatkozást kell mellékelni, egyetlen jogásszal pedig lassan halad ez a munka.
Amint arról beszámoltunk, Sebastian Cucu októberben közölte: Kovászna megyében összesen 30 000 hektár erdőt és 48 000 hektár mezőgazdasági területet igényelnek még vissza. Összesítése szerint az elmúlt 25 évben Háromszéken az érvényben lévő visszaszolgáltatási törvények alapján mintegy 139 000 hektár mezőgazdasági terület és 140 000 hektár erdő visszaszolgáltatásáról döntöttek, és történt meg a birtokba helyezés, a birtoklevelek vagy átadási jegyzőkönyvek kiállítása.
Akkor azt ígérte, nem bírságol, sőt segíteni próbál az érintett önkormányzatoknak, s a kormányhivatal jogászaival minden településen áttekintik az iratcsomókat. Hétfőn a prefektus kabinetfőnöke megkeresésünkre azt mondta, januárban tartanak sajtótájékoztatót a témában, akkor hozzák nyilvánosságra a visszaszolgáltatási folyamat év végi adatait.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Átadták a megújult nagyváradi Kálvária-dombot
„Nagyváradnak mától van egy minőségi szabadidős övezete” – állapította meg Mircea Mălan, a város alpolgármestere, amikor hétfőn hivatalosan is átadtak a Kálvári-dombon (Gomba) kialakított közkertet.
Azt a terebélyes, közel 3,9 hektáros zöldövezetet, amelyet egy román–magyar közös uniós pályázat révén 1,9 millió euróból valósítottak meg. A tavaly elindított beruházás nagyjából 930 ezer eurós önrészét a helyi önkormányzat finanszírozta, de mint kiderült, sikerült megtakarítani az összegből, amelyet vasút feletti gyalogosátjáróra fordítottak. „Ez a közkert mind a váradiaknak, mind a turistáknak egészen különleges látványt nyújt a városra. A kérésünk az lenne, hogy tiszteljük és őrizzük meg ezt a jót, mert tőlünk függ, hogy az idelátogatók mit találnak majd itt egy-két év múlva” – fogalmazott az elöljáró.
Mălan azt már a projekt elindításakor hangsúlyozta: a tervek kidolgozásakor szem előtt tartották, hogy minél kevésbé bolygassák meg a természetet. Ennek megfelelően az ösvények és a szabadtéri bútorzat kialakításánál, valamint a domboldal strukturális megerősítésénél természetes anyagokat használtak, hogy azok illeszkedjenek a változatos növényzethez.
A zöldövezetet locsolórendszerrel is ellátták, továbbá egy közétkeztetési épületet, egy turisztikai információs irodát, valamint egy 130 férőhelyes szabadtéri amfiteátrumot is építettek, amelyet akár a diákok, egyetemisták tanóráihoz is lehet majd használni. A kávézó egyelőre még nem nyílt meg, az üzemeltetésére a későbbiekben írnak ki versenytárgyalást. A projekt magyarországi partnere a körösszegapáti ortodox parókia volt, amely a rá eső 240 ezer euróból egy parkot alakított ki.
Nagyváradon több beruházást is uniós támogatással kezdtek el, de ezeknek csak egy része fejeződik be határidőre. A gyorsforgalmi út karácsony előtt elkészült, de még nem adták át a forgalomnak, a hétfői közkertmegnyitó után pedig sorrendben a tömbházak hőszigetelésére kiírt projekt, a körgyűrű két felüljárója, valamint a Szent László tér átépítési munkálatai fejeződnek be év végéig.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Erdélyben került elő a mozaikművész több elveszettnek hitt alkotása
Sorra kerülnek elő Róth Miksa hírneves üvegfestő és mozaikművész alkotásai Erdélyben – írta az Mno.hu. A világhírű alkotó születésének 150. évfordulójára emlékévvel készülő budapesti Róth-emlékmúzeum igazgatója, Fényi Tibor valóságos erdélyi „krimikről” számolt be a lapnak abból az alkalomból, hogy Róth Miksa december 26-i születésnapján a múzeum közelében hatalmas falfestménnyel tisztelegtek a mester munkássága előtt.
A Róth-műhelyben számos üvegfestmény és mozaik készült erdélyi városok, falvak számára, ám sokáig úgy tudták, hogy ezek nagy része az első világháborút követően vagy a kommunista diktatúra idején megsemmisült. Azonban az elmúlt években sorra kerültek elő az egész évszázadot pincékben, padlásokon, titkos raktárakban túlélő művek. Sőt, még a Román Kommunista Párt egyik székházában vagy egy román ortodox kápolnában is találtak senki által számon nem tartott Róth-műveket – ezek élethű kópiáit júniusban a budapesti Róth Miksa-emlékházban lehetett megtekinteni a Múzeumok Éjszakáján.
A művész egyik alkotása, a párizsi világkiállításon ezüstérmet besöprő, Párka című üvegablak hatalmas népszerűségnek örvendett, bejárta a világot, így jutott el a budai királyi várból Torinóba, majd pedig Miklós cárhoz, Oroszországba is. „Ezután azonban évtizedekre eltűnt a gyönyörű műalkotás, csak annyit lehetett róla tudni, hogy Szentpétervárról még hazakerült, majd nyoma veszett” – mesélte Fényi, aki elkezdett kutatni utána. A múzeum épületében, mely hajdanán Róth lakhelye és üzeme is volt, került elő egy fecni, melyen annyi szerepelt: „Párka: Kolozsvár, Karolina Kórház.” Ekkor vette fel a kapcsolatot Fényi Murádin Jenő kolozsvári művészettörténésszel, akinek nevéhez számos erdélyi Róth-munka megmentése fűződik. Murádin a Karolina kórház hajdani ravatalozójában, amit ortodox templommá alakítottak, az ikonosztáz mögött oda nem illő fényességet fedezett fel. – A Párka nem része az ortodox vallásnak, ezért talán egyszer lecserélik egy ortodox szentre – reménykedik Fényi, aki hozzátette, hogy szerencsére alig nyúltak hozzá a műremekhez. Csupán az alkotó nevét és a származási helyet jelölő táblát kenték le olajfestékkel.
Marosvásárhelyen a szóbeszéd szerint a román katonák szitává lőtték Ferenc József és több magyar történelmi személyiség ábrázolását. A városháza épületében, a kiegyezés jegyében kapott helyet Zrínyi- és Bethlen-ábrázolása, itt még Kossuth és Deák Ferenc is megfért Ferenc Józseffel. A nem mindennapi „ötösfogatot” Bónis Johanna muzeológus találta meg a pincében – szerencsére mítosz volt csupán a „szitává lövés”, a magyar történelmi szereplőket ugyan eltávolították a helyükről, de a szóbeszédnél kevésbé durván. A műalkotások a Kultúrpalotában láthatók. A magyar szecessziós építészet egyik csúcsteljesítményt képviselő épülethez még egy Róth-történet kapcsolódik, a palota egyik, a mester készítette üvegfesményén az „Isten, áldd meg a magyart” felirat szerepelt, helyettén később odafestett lángnyelvek látszanak.
Talán a legszomorúbb történet a Temes megyei Detta faluhoz kötődik, ahol a templomot gyönyörű festett Róth-ablakok díszítik, amelyek mára rettenetes állapotba kerültek. A helyi katolikus közösség a kihalás felé sodródik, az idősödő falubeliek képtelenek egy olyan költséges projektet finanszírozni, mint a templom Róth-üvegeinek a restaurálása. A Róth-múzeum a többi között életmentő feladatokat is vállal, jelenleg Detta üvegeinek megmentésére keresnek magánszponzorokat.
Eddig megjelent egy füzetecske, ami hamarosan angolul is olvasható lesz, de újranyomják a Róth Miksa üvegfestményei a historizmustól a szecesszióig című kötetet, valamint Fényi Tibortól két új könyv is meg fog jelenni. Magyarországon megbecsülik Róth Miksa művészetét, talán sikerül elérni, hogy határon túli alkotásai is eredeti fényükben tündököljenek.
Kiss Judit
Krónika (Kolozsvár)

A kézdivásárhelyi események margójára
Olvasói levél
Lehet, hogy a tömegbutító és manipuláló média különböző eszközeivel ideig-óráig félrevezeti az embereket, lehet, hogy a helyzetet nem ismerőkkel el lehet hitetni, hogy egy székely ember ártatlanok életére tör, de az, aki őszintén magába néz és lelkére hallgat, az tudja, hol az igazság.
A székelyben még ott szunnyad ősei embertisztelete, a rend és az ősi élettörvények tisztelete. A székely nem az a fajta, aki hátba támadja ellenségét, hanem az, aki elesett ellenségének kezébe visszaadja kiejtett kardját. Én is ezt hiszem. Aki nem ilyen, az nem székely. Beke István Attila székely. S mint ilyen, nem gyilkos, nem sunyin lapuló aljas gonosztevő… Ha ő tenni akart volna valamit a nagy román „ünnepen”, akkor biztosan nem robbantgatott volna, hanem kiáll szemtől szembe. Én ezt hiszem, és tudom.
Nézzünk magunkba, és válaszoljunk a saját lelkünknek feltett kérdésre: vétkes-e honfitársunk?!
Lehet, hogy a „fentről” megálmodott ébresztési akciók nem mindig jártak teljes sikerrel. Lehet, hogy zászlót lobogtatni és tüzeket gyújtani sokak számára nem volt annyira fontos. Az is lehet, hogy ez kell ahhoz, hogy megmozduljunk végre a tévét bámuló magányunk agytompító kábulatából, hogy végre már befelé is nézzünk. Kik vagyunk? Miért vagyunk? S ha megtaláltuk a választ, akkor lépjünk ki az utcára, és nézzünk már egyszer végre, úgy istenigazából egymás szemébe. Ismerjük fel a másikban Hunort vagy Magort. S álljunk már ki magunkért, igazunkért, mi, Nimród unokái!
G. Erika
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely

Kolozsvárról Kommandóra
Nagy István érzi a gyülekezet szeretetét
Szeptembertől új lelkésze van Kommandónak Nagy István személyében, aki nejével, Nagy-Zsoldos Eszterrel Kolozsvárról érkezett a faluba. Az alábbiakban a lelkipásztor a fogadtatásról, a helyi gyülekezetről, továbbá családjáról is beszél.
– Hogyan vezetett az út Kolozsvárról Kommandóra?
– Az egy év gyakornoki szolgálatot a kolozsvári törökvágási egyházközségben teljesítettem, míg a nejem a kerekdombiban. Ezt követően, a nagypapi vizsga után ft. Kató Béla püspök ajánlotta Kommandót szolgálati helyként, ahol két éve csak beszolgáló lelkész tartotta a lelket a gyülekezetben. Számomra nem volt ismeretlen a falu, ugyanis az előző lelkész, Pop Levente barátom meghívására már jártam itt imahéten és gyerekbiblia-héten. Így jutottunk Kolozsvárról Kommandóra, ahol szeptemberben egy új papi lakkal fogadtak a helyiek.
– Milyennek találja a települést?
– Kommandóról csak kétféleképpen lehet vélekedni: az ember vagy szereti, vagy nem, nincs középút. Mi mindig is szerettük a falut, és már szeptemberben érezhettük a gyülekezet szeretetét. Kommandó nem hasonlít egyetlen hagyományos településhez sem, hiszen annyira egyedi és különleges helyzetben van, hogy nem lehet azt szavakkal leírni. Jól érezzük magunkat, és tesszük a dolgunkat.
A szeptemberen átadott papi laknál az építkezést támogató Bige László és Kató Béla püspök vágták el a szalagot
– Milyen tevékenységek zajlanak a gyülekezetben?
– A kommandói gyülekezet papíron ötszáz lelket számlál, azonban közülük mintegy háromszázan tartózkodnak a településen, a többiek időközben elköltöztek. Örömmel nyugtázhatom, hogy ittlétünk alatt megkétszereződött a templomba járók száma. Újraindítottuk az IKE-csoportot, ugyanakkor mi oktatjuk a helyi iskolásoknak is a vallást, a pénteki vallásóra után szombaton bibliaórákat tartunk diákoknak, akik falusi viszonylatban elég szép számban, 15–20-an vesznek részt a tevékenységeken.
– Nemrég megszületett az első gyerekük…
– November 29-én született meg a kisfiunk, így a feleségem jelenleg a magyarországi Poroszlón tartózkodik, odavalósi lévén. Annak idején cserediákként jött Kolozsvárra, ahol megismerkedtünk. Az ünnepek lejártával, januárban szeretnénk az egész családot Kommandóra költöztetni.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely

Egy nap Jézussal
Rendhagyó rendezvények a templomban
Egyre gyakrabban lehet hallani a Berecki Református Missziói Egyházközség által szervezett egyházi programokról. A lelkiélet újszerű megközelítéséről a szórványgyülekezet lelkészével, Raff Róberttel beszélgettünk.
– Hány éve kezdődött Felsőháromszékhez kötődő munkája?
– Immár tizedik éve szolgálok szórványlelkészként. Tizennégy település tartozik gyülekezetünkhöz, összesen kb. 320 lélek. Egyetlen templomunk az oroszfalvi, viszont Lemhényben és Bereckben van egy-egy imaházunk.
– Hogyan épül fel a gyülekezeti szolgálatok rendszere?
– A céltudatos gyülekezeti modellt követjük, ez öt pilléren nyugszik: evangelizáció, közösségépítés, istentisztelet, tanítás és szeretetszolgálat. Az istentiszteletek mellett fontos számunkra jelen lenni a világban, megoldást kínálni az emberek szellemi, de sokszor testi szükségleteire is. Többek között falunapot szerveztünk Oroszfaluban, Manna-házakat hoztunk létre gyerekek megsegítésére. A szórványgyülekezet több esetben is megsegített és segít rászorulókat. Ez mindenki részére elérhető lehetőség, miután megvizsgáljuk, hogy mennyire nehéz a helyzete, és ezt nem kötjük ahhoz, hogy látogatja-e a gyülekezetet.
– Nagy hangsúlyt fektet a templomon kívüli munkára is.
– Mindig megvolt bennem a lelkesedés, hogy a lehető legtöbbet tegyem. A Kormorán-dalt parafrazálva: ha tehetjük, ott, ahol élünk, legyünk virágnak virága.
– Ha ennyire céltudatos, nyilván tervekben sem szűkölködik.
– Elsősorban az a vágyam, hogy egy olyan gyülekezet legyünk, amely kiscsoportokra építkezve, a mai társadalmi kihívásokhoz alkalmazkodva hirdeti Isten igéjét. Több évi tanulmányozás, világba való kitekintés után arra a következtetésre jutottam, hogy nagyon fontos a média bevonása. Az interneten, óriásbannereken, a sajtó útján népszerűsítjük újszerű rendezvényeinket. Legutóbb, az Egy nap Jézussal elnevezésű, 24 órás templomi esemény zajlott, amelyet november végén Oroszfaluban tartottunk. Ekkor az imádság mellett énekeltünk, filmeket vetítettünk, együtt étkeztünk, felolvastunk a Szentírásból. Szinte egy éve már, hogy családos vasárnapokat tartunk havi rendszerességgel. Újszerű volt a kézdi városnapokon felállított Hitélet-sátrunk is. Gyerektáborokat szerveztünk a nyáron Oroszfaluban és Almásban, 2016-ra pedig egy nemzetközi családos fesztivál megszervezését tűztük ki célul. Az újszerű bibliatanulmányozó alkalmakat is megemlíteném, ezt is a szükség hozta létre, mivel rájöttünk, hogy hiányosak az ilyen irányú ismeretek. Meg kell jegyeznem, rendezvényeink mindig ökumenikusak.
– Hogyan alkalmazkodtak az újszerűséghez azok, akik kevésbé fogadják el a formabontást?
– Akad, aki idegenkedik, van, aki furcsállja, netán kigúnyolja, de tény, hogy a résztvevők száma nőtt, a környező településekről egyre többen jelennek meg a rendezvényeinken. Nagy hangsúlyt fektetünk a nem lelkészek szolgálatára, hiszen így mindenki érezheti, hogy a személye fontos. Ha kihozzuk az emberekből a legjobbat, velük együtt léphetünk előre.
Jancsó Katalin
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely

Háromszéki írópalánták
Diákokat díjazott a Székelyföld folyóirat
Múlt kedden tartották Csíkszeredában, a Székelyföld kulturális folyóirat székhelyén a lap által a középiskolás diákok számára kiírt pályázat díjátadóját. Az ünnepi eseménynek több háromszéki szereplője is volt.
Ki vagyok én? – az írókat, költőket, művészeket mindig is foglalkoztatta ez a kérdés, fogalmaztak ősszel a Székelyföld szerkesztői a pályázati felhívás szövegében. Ezért felkérték a 14–18 éves középiskolásokat – akik nagyjából ebben a korban találják szembe magukat ezzel a kíváncsisággal –, hogy versben, prózában próbálják megválaszolni a kérdést november 30-áig.
Az első díjat a kézdivásárhelyi Sebestyén Rita, a másodikat Vajda Krisztián, a harmadikat pedig Laczkó Emőke nyerte el. Különdíjban részesült ugyancsak Kézdivásárhelyről Bucs Anna, Rabocskai Zsófia (baróti származású) és Alsócsernátonból Takács Réka. A díjazott pályamunkákat a Székelyföld folyóirat a 2016. februári számában jelenteti meg. Az első három helyezett 1000, 750, illetve 500 lejes pénzjutalmat is kapott az elismeréssel.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely

Így változott a román gazdaság huszonöt év alatt
Huszonöt év alatt egekbe szökött idehaza a termelékenység és az export, de az államadósság is, s bár papíron 38 százalékkal többet ér a pénzünk, disznóhúsból kevesebbet eszünk most, mint 1990-ben.
Mélyreható változásokon ment át az elmúlt negyedszázadban a román gazdaság és társadalom. 1989-ben az ország bruttó hazai terméke 42,6 milliárd eurót tett ki, míg a tavalyi GDP ennek három és félszerese, mintegy 150 milliárd euró volt. A termelékenység majd a hétszeresére nőtt, ugyanis az Országos Statisztikai Hivatal adatai szerint 1990-ben még 8,2 millió volt a munkavállalók száma, ám idén augusztusában csak 4,6 millió.
A nyugdíjasok száma ellenben szépen nőtt, 3,7 millióról 5,2 millióra. A rendszerváltás utáni első évben több mint 115 ezer fiatal végzett szakiskolát, jelenleg ez a szám 12 ezer körül van, ami nagy gond a munkaerőpiacon, elsősorban az iparban. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők ellenben egyre többen vannak: 25 évvel ezelőtt csupán 25 ezren kerültek ki az egyetemekről és főiskolákról, tavaly ellenben már 95 ezren.
A lengyelek jobbak
A külkereskedelem elképesztő fejlődést produkált. A legrégebbi statisztikai adatok 1991-ből valók, mikor is 3,49 milliárd euró értékben exportáltunk idehaza megtermelt javakat. Tavaly a kivitel ennek több mint tizenötszöröse volt, 52,4 milliárd euró. A külkereskedelmi mérleghiány ennek ellenére nagyobb volt, mint a ‘91-es, 6 milliárd euró, az akkori 1,25 milliárd helyett.
Az államadósság azonban még az exportnál is látványosabban nőtt, immár meghaladj a 60 milliárd eurót. Bár a GDP-hez viszonyítva ez még relative alacsony érték, más nyugati államokhoz képest, ugyanakkor óriási, ha arra gondolunk, hogy a rendszerváltáskor Romániának nem volt államadóssága. A vásárlóerő idén augusztusban 138,1 százaléka volt az 1990 októberinek, ami azt jelenti, hogy az eltelt időszakban az átlagbér 38,1 százalékkal nagyobb mértékben nőtt, mint az árak. Mielőtt elbíznánk magunkat a növekvő jólét láttán, nem árt megjegyezni, hogy Lengyelországban, ugyanazon időszakban, 100 százalékkal nőtt a vásárlóerő.
Több pityóka, kevesebb birka
A mezőgazdaság helyzete felemás képet mutat az 1990-es állapotokhoz képest. Akkor 7,3 millió tonna búzát és 3,2 millió tonna burgonyát takarítottunk be, míg tavaly 7,58, illetve 3,5 millió tonna volt a termés. Bár általános a vélekedés, hogy a gépesítés tekintetében visszaesett a mezőgazdaság, a statisztikai adatok nem ezt mutatják: a piacgazdaság első évében 365 ezer traktor szerepelt a nyilvántartásban, tavaly pedig 505 ezer. Az állatállomány tekintetében ellenben vitathatatlan a regresszió: a szarvasmarhák száma 5,38 millióról 2 millióra, a sertéseké 12 millióról 5 millióra, a juhoké pedig 14 millióról 9,5 millióra csökkent.
Az elmúlt negyedszázadban az egy főre eső tejfogyasztás 140,1 literről 237,4 literre nőtt, a disznóhús- és marhahúsfogyasztás ellenben csökkent, 56,9 kg-ról 54,4 kg-ra, illetve 10,9 kilóról 5,1 kilóra. A szárnyashús fogyasztása lényegében változatlan, 1990-ben 17,3 kg, tavaly pedig 17,5 kg volt. Ha a bőség mércéje a dinnye- vagy a sörfogyasztás volna, Románia jóléti államnak számítana, előbbi ugyanis fejenkénti 12,3 kg-ról 25,4 kg-ra, utóbbi pedig 43,5 literről 86,8 literre nőtt.
Pengő Zoltán
maszol.ro

Sepsiszentgyörgy megszavazta az érvénytelenített városzászlót
A háromszéki megyeszékhely önkormányzata kedd délutáni ülésén újra megszavazta a város zászlóját. A kék-arany színű lobogón a város címere szerepel. Ez ugyanaz a zászló, amit már 2008-ban is elfogadott az önkormányzat, de a prefektúra megtámadta és a bíróság érvénytelenítette azt.
Sztakics Éva alpolgármester a keddi tanácsülésen rámutatott, hogy a korábbi jogszabály szerint sem volt tilos a városzászló elfogadása, de most egy új törvény szabályozza, hogy a települések elfogadhatnak saját lobogót.
Sepsiszentgyörgy zászlóját Szekeres Attila István heraldikus készítette el több változatban, amelyet korábban közvitára is bocsátottak. A zászlótervek szerint a kék-arany színű alapon a városcímer, a másik változatokon pedig a város 1509-es pecsétjén szereplő jelmondat, a Christus Spes Mea (Krisztus a reménységem) szerepel alul vagy felül.
Volt, aki módosítást kért
A közvita során a Kovászna, Hargita és Maros megyei Románok Civil Fóruma és egy nyugalmazott rendőrtiszt nyújtottak be módosító javaslatokat. Ezek a zászló négy sarkába különböző román szimbólumokat, így dák zászlót, román népviseletet, ortodox keresztet és kenyeret szerettek volna elhelyezni.
A keddi tanácsülésen Rodica Pârvan szociáldemokrata párti tanácstag dühösen szólalt fel a zászló elfogadása ellen, és sérelmezte, hogy őt nem képviseli a lobogó. Diszkriminációt és jogfosztást emlegetett, kifejtette, hogy ő 1987 óta él Sepsiszentgyörgyön, ahová a szomszédos Brassóból költözött, tanárként több nemzedéket is felnevelt, adót fizet és mégsem talál magára a zászlóban. Ugyanakkor azzal vádolta meg a heraldikust, hogy utasításra dolgozott.
Szekeres Attila István heraldikus a tanácsülésen kikérte magának a sértegetést, és kifejtette, hogy Pârvan asszony mégsem lehet beletervezni a zászlóba. Hozzátette: a város zászlóját a hivatalosan is elfogadott címerből kiindulva tervezte, amelynek pajzsmezeje kék-arany színű. A heraldikus érvelése szerint a zászló nem történelemkönyv, földrajzi atlasz, vagy statisztikai kimutatás, de a szociáldemokrata tanácsost nem tudta meggyőzni.
A Nemzeti Liberális Párt képviselője, Mădălin Guruianu azonban megszavazta a lobogó tervét, és kifejtette, hogy a címerben levő Szent György lovag ortodox szimbólum is, ezért ő magára talál a sárkányt legyőző lovag alakjában. A sepsiszentgyörgyi városzászlót még el kell fogadnia az Országos Heraldikai Bizottságnak és kormányhatározattal kell hivatalosítani.
maszol.ro

Vásárhelyen is „külsősökkel” nyeretné meg a választásokat az RMDSZ
Ragadós a kolozsvári példa, egyházak, civilek nevesítenék a jelölteket.
Az RMDSZ marosvásárhelyi városi és a Maros megyei tanácsosi jelöltlistáinak első helyeire az egyházak, a civil szervezetek, a nőszervezetek és az ifjúsági szervezetek nevesítsenek jelölteket. Kapjanak helyet a listákon a többi magyar párt jelöltjei is – ezzel a javaslattal megy a területi képviselők tanácsának legközelebbi ülésére Brassai Zsombor, a Maros megyei RMDSZ elnöke, aki keddi sajtótájékoztatóján beszélt terveiről.
Brassai szerint csak így lehet visszaszerezni azt a 40-45 ezer szavazatot, amit az RMDSZ 2000-től elveszített Maros megyében, és ami polgármesteri, alpolgármesteri, megyei tanácselnöki, tanácsosi, képviselői és szenátori tisztségekbe került.
December elején a kolozsvári városi RMDSZ-szervezet jelentette be, hogy felkérték az egyházak vezetőit: tegyenek javaslatot az RMDSZ kolozsvári városi tanácsosi listavezetőjének személyére. Csubakka
foter.ro/cikk

Fogy a munkaerő – Megváltozott az ország gazdasága
Románia gazdasága sok tekintetben rosszabbul teljesít, mint közvetlenül a forradalom után. Meglepő változásokra mutatott rá az Országos Statisztikai Hivatal elmúlt 25 évet átfogó makrogazdasági elemzése.
Eszerint egyes gazdasági mutatók jóval rosszabbak mint 1990-ben voltak. A forradalom után Romániának nem volt közadóssága, mára viszont 54 milliárd euróra rúg a közadósság, illetve az ország külföldi hitelei is nulláról 94 milliárd euróra nőttek az elmúlt 25 évben. Az országnak jelenleg 150 milliárd euró a bruttó hazai terméke (GDP), ami 3,5-ször nagyobb, mint 1990-ben volt. Az egy főre jutó 7000 eurós GDP-vel Románia az utolsó előtti helyen van az Európai Unióban, mindössze Bulgáriát sikerül megelőznie.
Teljesen átalakult az ország gazdasági berendezkedése, hiszen a forradalom előtt minden gazdasági egység állami tulajdonban volt, jelenleg a vállalkozások 96 százaléka magánkézben van, hazai vagy külföldi tőkével működik. Ez az átrendeződés gyökeresen megváltoztatta a lakosság foglalkoztatottságát, hiszen a magánosítások és tömeges elbocsátások következtében a polgárok milliói maradtak munka nélkül, ezen az elmúlt évek beruházásai révén sem sikerült javítani.
A statisztikai hivatal szerint 1990-ben 8,2 millió személy dolgozott, jelenleg alig 4,5 munkavállalót tartanak számon. Ellentmondásos adat, hogy 25 évvel ezelőtt 800 ezer közalkalmazottat tartottak számon, akik 22,8 millió lakost szolgáltak ki, és jelenleg az ország 19,9 millió lakosára 1,2 millió közalkalmazott jut. Ugyanakkor 1990-ben 3,7 millió nyugdíjas volt az országban, jelenleg számuk eléri az 5,2 milliót.
Székely Hírmondó
Erdély.ma

Helyettesítik a távozó orvosokat
Van és lesz is orvoshiány a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórházban, de az intézmény menedzsere szerint idővel mindig sikerül pótolni az elvesztett szakembereket. Idén sem volt ez másképp, új rezidensek és szakorvosok érkeztek a régiek helyére.
„Vannak még osztályok, ahol elkelne néhány orvos, de azt mondhatom, hogy jelenleg megfelelő számú rezidensünk és szakorvosunk van” – fogalmazott Demeter Ferenc, a kórház menedzsere. Megtudtuk, hogy az év során felmondott két rezidens orvos a kardiológiai osztályról és öt szakorvos a neurológiái, intenzív, kardiológiai, pszichiátriai és sürgősségi osztályokról, illetve mellettük még nyugdíjba ment két radiológus Az újonnan érkezők sorába tizenhárom rezidens orvos és tizenegy szakorvos tartozik, akik többek között az intenzív, neurológia, kardiológia és a sürgősségi osztályokon tevékenykedtek. Egyébként az idén munkába állottak között egyaránt vannak román és magyar ajkúak, többségükben Hargita megyeiek, de érkeztek orvosok a környező megyékből, sőt Magyarországról is – tudtuk meg. Jelenleg az ideggyógyászaton, az intenzív és a sürgősségi osztályokon volna még betöltetlen hely szakemberek számára.
Demetert arról is kérdeztük, hogy a jelenleg szabadságát töltő – korrupciógyanú miatt egy ideig a munkától eltiltott – Csíki Csongor onkológus jövőben folyatja-e munkáját a kórház onkológiai osztályán, mivel értesüléseink szerint a szakorvos elhagyni készül az intézményt. Kitérő választ kaptunk: „Bármi bármikor lehetséges. Az óhajától és körülményektől függ, hogy itt dolgozik-e tovább. Nem tudok ehhez hozzászólni.” Kérdésünkre hozzátette, hogy van kolléga az onkológián, aki helyettesítheti. Csíki Csongort is felkerestük, aki a következőképpen nyilatkozott: „Van alapja a hírnek, de erről nem szeretnék beszélni.”
Molnár Rajmond
Székelyhon.ro