Elhunyt Adonyi Nagy Mária
„Hívom ezt a végső könyörgést, / hívom, az aljból emeljen fel, / már minden mozdulatod szökik, / szövetkezik a végtelennel” – ezt írta a halálról első kötetében Adonyi Nagy Mária tegnap elhunyt költő, újságíró, műfordító.
Éradonyban született 1951. október 6-án. Székelyhídon és Nagyváradon tanult, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen magyar–német szakon szerzett diplomát 1974-ben. Három évig Szatmárnémetiben tanított, egy évig munkanélküli volt, 1978-tól Bukarestben a Munkásélet, 1979-től 1989 végéig A Hét belső munkatársa. 1989. december 22–23-án egyedüli magyar újságíróként járt azokon a bukaresti utcákon, ahol lőttek.
Tapasztalatairól, a forradalom furfangos ellopásáról később a Terrorizmus című sorozatában számolt be a Valóság hasábjain. 1990–1992 között a Romániai Magyar Szó, majd a Valóság, 1992–1995 között a nagyváradi Erdélyi Napló szerkesztője, főszerkesztő-helyettese. 1996-ban az Erdélyi Híradó könyvkiadó részlegének főszerkesztője, majd a Scripta Kiadó szerkesztője, közreműködött a Romániai magyar ki kicsoda, 1997 szerkesztésében. Nagyváradi munkalehetőségeinek megszűnése után Budapestre települt át, a Magyar Nemzet olvasószerkesztője lett.
Irodalmi pályáját versekkel, kritikákkal az Utunkban kezdte 1969-ben. Bár első kötetének anyagát 1974-ben leadta a kiadónak, az csak 1978-ban jelenhetett meg a cenzúra többszörös rostálása miatt Emlék jelen időben címmel. Második kötete, az Állatövi jegyek 1982-ben jelent meg. Szerepelt a Varázslataink (1974) és a Kimaradt szó (1979) antológiákban, a Bábel tornyán című Echinox-antológiában (1983), a Magyar költőnők antológiájában (Budapest, 1997), az Álmok szállodája: erdélyi magyar költők, 1918–2000 című antológiában (Kolozsvár, 2002), majd a 111 vers erdélyi költőnőktől című gyűjteményes kötetben (Kolozsvár, 2006).
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Párizsban élő író Kézdivásárhelyen
Az október 31-éig zajló Hagyományőrző Napok meghívottjaként hétfő este a Budapesten született, 1997 óta Párizsban élő Svitel Anna, a Sorbonne Egyetem kutatóházának munkatársa mutatta be 896. Utazás egy szám körül című, idén a L’Harmattan Kiadó gondozásában megjelent első regényét, melyben a 20. századi Magyarország egy-egy eleven képét festi meg. Egy belső és egy külső szereplő sorsán keresztül két szemszögből ad ízelítőt egy magyar család sorsából.
A szerző első alkalommal látogatott Kézdivásárhelyre, a várost az autonómiaharc és a székely öntudatosság fellegvárának nevezte, ezért is döntött úgy, hogy Erdélyben itt mutatja be könyvét. A tízmilliós lakosú Párizsban mintegy nyolcszáz magyar él Erdélyből, főleg Szatmár megyéből. Mint mondta, azért írta meg a könyvét, mert a saját bőrén tapasztalta, hogy 1997 és 2012 között a francia fővárosban szinte soha semmit nem lehetett hallani sem tévében, sem az írott sajtóban Magyarországról (hogy Székelyföldet ne is említse), a franciáknak fogalmuk nincs erről a térségről. 2012-ben fordulat állt be, de akkor a magyarságról negatív, a valóságnak nem megfelelő képet festettek, ami a Párizsban élő magyarokat nagyon bántotta. Ezért döntötte el, hogy olyan könyvet ír, amely megfelel a valóságnak, és a hétköznapi emberek szemszögéből mutatja be történelmünket a trianoni békediktátumot követően. Hangsúlyozta: könyvét nem a magyar, hanem a külhoni olvasóknak szánta, egy trilógia első kötete ez, amelyet a kiadó francia, olasz és angol nyelven is megjelentet. Könyve címét is megmagyarázta: a magyarság életében nagyon fontos évszám, a honfoglalás éve, de egyben misztikus szám is.
A kötetből részleteket olvasott fel Sebestyén Rita és Radányi Rozália. Sebestyén Rita két saját versét is elszavalta. A családias hangulatú író-olvasó találkozó kötetlen beszélgetéssel és dedikálással zárult, Svitel Anna a magával hozott tíz példányt ajándékba adta a megjelenteknek.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A Nemzet Művészei
Ferencz István építész, belsőépítész, Foltin Jolán koreográfus és Szervátiusz Tibor erdélyi származású szobrászművész veheti át idén a Nemzet Művésze-díjat november 5-én a Pesti Vigadóban.
Ferencz István iparművészeti, Foltin Jolán népművészeti, Szervátiusz Tibor pedig képzőművészeti kategóriában érdemelte ki az elismerést – mondta el Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) elnöke budapesti sajtótájékoztatóján. A díjat az MMA elnöke a köztestület megalakulásának évfordulója alkalmából adományozza november 5-én. A díjazottak az adományozást követő hónap első napjától életjáradékban részesülnek, amelynek összege a mindenkori magyarországi minimálnyugdíj összegének 23-szorosa, idén 655 500 forint.
A Nemzet Művésze-díjat a törvény alapján a magyar művészeti élet kimagasló teljesítményt nyújtó, elismert – megelőzőleg Kossuth-díjban részesített és 65. életévét, tánc-, valamint cirkuszművész esetében 50. életévét betöltött képviselői kaphatják személyes megbecsülésük, méltó életkörülményeik biztosítása céljából. A díjat a színházművészet, irodalom, zeneművészet, képzőművészet, filmművészet, építőművészet, táncművészet, iparművészet, fotóművészet, népművészet, valamint cirkuszművészet területén alkotóknak adományozzák. A Nemzet Művésze címet egyidejűleg 70 személy viselheti, 2014-ben – mivel a cirkuszművészek között nem volt Kossuth-díjas – 69 főt választottak. A címet viselők közül idén meghalt Bachman Zoltán építőművész, Erdélyi Zsuzsanna néprajztudós, Gross Arnold grafikusművész, Sinkó László színművész és Solti Gizella iparművész. Mivel a jelölés 2015. június 30-ával lezárult, és két művész – Sinkó László és Bachman Zoltán – ezt követően elhunyt, idén hárman kapják meg a művészeti ágak alapján kvóták szerint kiosztható Nemzet Művésze-díjat – mondta el Fekete György, hozzátéve: mivel Kossuth-díjas cirkuszművész jelenleg sincs, a kategóriában kiosztható egy hely továbbra is betöltetlen marad. A díjat létrehozó törvény szerint a kvótarendszer 2017-ig lesz érvényben, ezután a létszámkeret 70 főig már művészeti ágaktól függetlenül, bármely művészeti területről feltölthető. Az elismerés odaítéléséről a Kossuth-díjas művészekből álló, 11 tagot számláló Nemzet Művésze Díj Bizottság döntött, amelynek elnöke Fekete György. A bizottság tagjai: Dévényi Sándor építész, Aknay János festőművész, Eperjes Károly színművész, Dárday István filmrendező, Kalász Márton író, Kiss János balettművész, Kobzos Kiss Tamás előadóművész, Kubik Anna színművész, Medveczky Ádám karmester és Orosz István grafikusművész, animációsfilm-rendező.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Alkotmányellenes törvénytervezet
Alaptörvénybe ütközőnek tartja a Romániai Magyar Demokrata Szövetség a levélben történő szavazásról kidolgozott törvénytervezetet, amelyet a szenátus már elfogadott; ha a képviselőházban sem javítanak rajta, az RMDSZ az Alkotmánybírósághoz fordul – jelentette be Kelemen Hunor, a szövetség elnöke kedden.
Az RMDSZ szerint a külföldön élő román állampolgárok szavazati jogának gyakorlását megkönnyítendő, rohammunkával kidolgozott tervezet sérti az alkotmány azon szakaszát, amely szerint a két házat általános, egyenlő, közvetlen, titkos és szabadon kifejezett szavazattal választják meg.
A politikus a parlamentben tartott sajtóértekezletén kifejtette: a levélben való voksolásnak a szenátus által elfogadott módja nem biztosítja a szavazás egyetemességét, titkosságát, és diszkriminatív is. "Van, aki ezt a lehetőséget nem választhatja, és van olyan is, aki több lehetőség közül választhat, beleérve azt is, hogy ő a saját nyomtatóján otthon kinyomtatja a szavazólapot: hát ilyen a világon sehol nincsen" – szemléltette a törvénytervezettel szemben emelt kifogásait az RMDSZ elnöke.
A szenátus 117 vokssal tíz ellenében hétfőn fogadta el a levelezéses szavazásról szóló törvénytervezetet, amelyet – a különböző frakciók által előterjesztett négy tervezettel elégedetlen – a PSD felkérésére az állandó választási hatóság (AEP) dolgozott ki. A tervezet ellen az RMDSZ és Calin Popescu Tariceanu szenátusi elnök, az ALDE elnöke emelt szót, attól tartva, hogy életbe léptetése utat nyitna a választási csalások előtt.
A levelezéses szavazás lehetőségének bevezetését a külföldön dolgozó vendégmunkások számára a PNL politikusai sürgették, arra hivatkozva, hogy a tavalyi elnökválasztás során a külföldi szavazókörzeteknél hatalmas sorok alakultak ki, és sok román állampolgár nem élhetett szavazati jogával.
Az RMDSZ keddi sajtóértekezletén elhangzott: a tavasszal elfogadott új választási törvény megnyugtatóan rendezi már ezt a problémát, és nincs szükség a levélben való voksolás bevezetésére, hiszen minden olyan külföldi térségben szavazókört nyitnak, ahol legalább száz regisztrált választó igényli ezt. A magyar érdekképviselet szerint legfeljebb az elnökválasztáson kellene lehetővé tenni a levélben való voksolást is, egy alaposan kidolgozott, a biztonsági kockázatokat kiszűrő törvény alapján.
Kelemen Hunor felidézte: az RMDSZ az egyéni választókerületes rendszerre való 2008-as áttérésnél is hiába óvott az átgondolatlan, populista megoldástól, a román pártok csak két parlamenti ciklus után látták be tévedésüket.
Népújság (Marosvásárhely)

Művészettörténeti konferencia Marosvásárhelyen
Pusztuló műemlékeink
Október 17-én, szombaton a Maros Megyei Múzeum várbeli épületének nagytermében a Marosvásárhely műemléki topográfiája program munkatársai második alkalommal tartottak művészettörténeti konferenciát A város színeváltozása II. címmel, melyen a projekt idei eredményeit ismertették.
Entz Géza művészettörténész a műemléki topográfiák magyarországi helyzetéről és esélyeiről, a Magyarországon működő hasonló programokról beszélt. Mint kifejtette, az anyaországban a szocializmus éveiben, 1952–1987 között volt csúcson a műemlékvédelmi topográfia. A marosvásárhelyi műemléki topográfia mentoraként reményét fejezte ki, hogy a városközpont felmérését követi majd a teljes város műemlékeinek feltérképezése, illetve jövőre kiadásban is megjelenhetnek az eddigi munkák. A műemléki topográfiát sajátos kulturális közfeladatnak nevezte, mely hozzájárul ahhoz, hogy a helyi közösségek méltó módon kezeljék az épített örökség tárgyi lenyomatát, ezért erkölcsi és anyagi támogatásban kell részesíteni, annak ellenére, hogy a kultúrának nincs magasan a csillaga. Hangsúlyozta annak fontosságát, hogy az örökségvédelem és műemlékvédelem kifejezéseket el kell különíteni, sok esetben ugyanis összemossák a jelentésüket. Soós Zoltán intézményvezetőként megállapította, miszerint a városkép évről évre pusztul, amit főképp a műemlékvédelem szabályozási hiányosságának tulajdonít. Reményét fejezte ki, hogy egyszer majd hozzáértő főépítésze lesz Marosvásárhelynek, a városkép kialakításában ugyanis a kellő szakértelem nélkülözhetetlen. Farbakyné Deklava Lilla, a Magyar Tudományos Akadémia BTK Művészettörténeti Intézetének munkatársa a budapesti Lipótváros műemléki adatbázisa összeállításának kezdeti tapasztalatairól tartott előadást. Hámori Péter fotósnak köszönhetően magas színvonalú fényképdokumentációval, az épületbelső és -külső díszítések legapróbb részleteit is megmutatva, lepusztult és kevésbé lepusztult épülethomlokzatokat, épületbelsőket tekinthettek meg a jelenlévők.
Művészettörténészek találkozása
Orbán János művészettörténész, projektvezető, a Maros Megyei Múzeum kutatója a marosvásárhelyi eredményeket összegezte. Mint elmondta, a műemléki topográfia projektjét helyi és magyarországi szervezetek támogatják: a Maros Megyei Tanács, a budapesti Forster Központ, a Pro Professione Alapítvány, a Maros Megyei Múzeum, a Marosvásárhelyi Kulturális Központ, a budapesti Alapítvány a Magyar Műemléki Topográfia Támogatására, illetve a Bethlen Gábor Alap. Mint felelevenítette, 2013–2014 között a Rózsák tere felmérésén dolgoztak, és még folytatják, 2014-ben az egykori Baross Gábor, ma Horea utca épületállományát, az idén februártól júliusig az Arany János és Kossuth Lajos utca műemlék épületeit mérték fel. Mint jelezte, ebben az évben munkájuk hangsúlyosabban egészült ki levéltári kutatásokkal, amit a támogatásnak és az időben elkezdett munkálatoknak tulajdonít. A vizsgált épületállomány a XVIII. század végi, XIX. század eleji épületek, döntő többségük neoreneszánsz, neobarokk, illetve szecessziós elemeket hordozó házak, illetve a két világháború között épült öt épület. Az idei munkálatok finanszírozója a budapesti Forster Alapítvány volt. A projektben részt vevő marosvásárhelyi Oniga Erika, Kovács Mária és Orbán János, a megyei múzeum munkatársai mellett a Kolozsváron élő Mihály Melinda, Bordos Beáta és Vécsei Hunor is részt vett, mindannyian a BBTE művészettörténeti tanszékének végzettjei. Az épületekről részletes művészettörténeti leírás és helyszíni fotódokumentációk készültek, esetenként sikerült a történetükre vonatkozóan is új, eddig ismeretlen adatokat fellelni, gazdagítva a város historizáló és szecessziós építészetére vonatkozó ismereteket, ilyen a Lányi-ház gazdag levéltári anyaga.
Műemlék épületekben romatanyák
Amint a projektvezető kifejtette, főként a meglévő épületek számbavételére összpontosítottak. A Kossuth utcában negyvenhat lakóházat, az Arany János utcában tizennégyet, illetve az Arany János és volt Iskola utca sarkán lévő Petrás-házat, valamint öt köztéri szobrot rögzítettek. Bordás Beáta az Arany János, egykor Kis- szentkirály utca többnyire egyszintes lakóházait – melyek közül legtöbb átalakításon esett át – mérte fel és mutatta be Az Arany János utca környékének historizáló épületeiről szóló értekezésében. Oniga Erika a Kossuth Lajos utca, az egykori Nagy-szentkirály utca századfordulós lakóházairól tartott előadást. A Lányi- ház történetéről eddig feldolgozatlan, gazdag levéltári anyagot és fotódokumentációt tárt fel, amely Lányi Oszkár életébe is betekintést nyújt. Mindkét előadó értekezésének végkövetkeztetése, hogy a város műemlék épületeinek nagy része lepusztulásra ítéltetett. A két említett utca elállamosított polgári házaiban üzlet- és irodahelyiségek működnek, de nem mellékes a roma családok számára kiutalt szociális lakásként szolgáló lakrészek száma sem, ahol az állagmegőrzésnek nem sok jele mutatkozik, a pusztulásnak annál inkább.
Zsinagóga – kommunikáció vagy dominancia?
A műemlékek felmérésével párhuzamosan néhány emblematikus marosvásárhelyi épület történetének monografikus kutatása is zajlott. Ladó Ágota doktorandusz a Jakob Gertner német építész által tervezett volt Iskola utcai zsinagógát ismertette. Kutatási eredménye sokatmondó sajtótörténeti szempontból is, ugyanis mint kifejtette, a zsinagóga építési munkálatairól alig találni hírértékű tudósítást a korabeli sajtóban, ellentétben a Kossuth-szobor állításával, amelyről számtalan tudósítás fellelhető. Az 1899-es évi alapkőletételről megjelent egyetlen hírt a kutató szerint a hónapokig tartó építkezés alatt egyetlen tudósítás követte a Székely Lapokban. A zsinagóga felavatásáról szóló tudósításban az 1900. szeptember 17-i lapszámban "Az Úr imádására és a hazaszeretet ápolására emelt" templomként jellemezték. Amint az előadó jelezte, megfejtésre vár a kérdés, hogy a bizánci templom stílusú impozáns épületre a környezettel való kommunikáció vagy a dominancia jellemző. Karácsony István a polgármesteri hivatal, a régi vármegyeháza történetét és stilisztikai összefüggéseit elemezte. Mint kifejtette, az egykori vármegyeháza homlokzatának 1939, 1942, 1945 és 1992-es évi változtatásainak hátterében mind-annyiszor a nemzeti szimbólumteremtés állt. Az építészeti stílusok megváltoztatásában nyomon követhető a térség uralkodó hatalmainak váltakozása.
A város első dualizmus kori köztéri alkotásának, a ma is kultuszhely szerepét betöltő Székely Vértanúk emlékművének a történetét Vécsei Hunor doktorandusz, Marosvásárhely szobrainak avatott kutatója dolgozta fel. 1875. június 27-én a marosvásárhelyi Postaréten került sor az emlékmű leleplezésére. A hat és fél méter magas, Jablonszky Vince budapesti szobrász által kivitelezett, klasszikus formajegyekből építkező gránit obeliszk az 1854. március 10-én kivégzett, Habsburg-ellenes összeesküvésben részt vevő három székely szabadságharcosnak, Török Jánosnak, Gálfi Mihálynak valamint Horváth Károlynak állít emléket. A jelenlévők betekintést nyerhettek a szoborbizottság áldozatkész tevékenységébe, illetve az emlékmű elhelyezése körül kialakuló vitát is megismerhették. Kiss Loránd falkép-restaurátor az épített örökség szinte teljesen elfeledett, ám annál sérülékenyebb kategóriáiról, a díszítőfestésekről és stukkókról beszélt a 18–19. századi marosvásárhelyi épületbelsők. Díszítőfestések és stukkódíszek című értekezésében.
Szer Pálosy Piroska
Népújság (Marosvásárhely)

Jó kezekben Kovách Géza hagyatéka
Tiszteletet és köszönetet érdemelnek azok a tanítványok (pályatársak), akik következetesen, magas – tudományos – szinten ápolják Ficzay Dénes és dr. Kovách Géza emlékét, gondozzák hagyatékukat, felmérik és bemutatják munkásságuk értékét.
Ezért, özv. Palincasné Solymos Mária mellett (után), mint legidősebb kolléga mondok köszönetet a korábban megjelent Jámbor Gyula-, Friss Panian Iván-, Pávai Gyula-, Puskel Péter-, Szekernyés János-, Ujj János-írásokért, könyvekért. Jár az elismerés és a köszönet Irházi Jánosnak (Ficzay Dénes Emlékalbum) és Nagy Istvánnak a Kölcsey Egyesület Fecskés Könyvek sorozatában korábban kiadott öt Ficzay-kötet digitalizált változatáért, valamint a XIII. Alma Mater Véndiák-találkozón bemutatott Kis irodalomtörténet kötetéért is.
Köszönetnyilvánításom annyira egyéni és esetleges, hogy nem helyettesít egy átfogó számbavételt. Olyat, amely a Kölcsey Egyesületet és a többi kiadót is érinti.
Amiért most „íráshoz kezdtem” ugyancsak egy, a fenti sorba illő, nem mindennapi könyv: Kovách Géza Válogatott tanulmányok.
Kézbe venni, átlapozni, beleolvasni csak meghatódás árán tudok. Amikor a fedőlapot „hitelesítő” fénykép készült, talán még nem is ismertem Kovách Gézát, esetleg akkortájt találkozhattunk egymással, de a 320 oldal nem ismeretlen előttem.
– Tudom, hogy nem érdekel, azért tedd a polcodra a többi mellé.
Őrzöm valamennyi nekem dedikált munkáját.
Könyvespolcomra kerül ez a remek válogatás is.
Most az egykori diákot, barátot, pályatársat, Király Andrást (felelős kiadó), gyulai kutatók – Héjja Julianna Erika és Erdész Ádám – segítették. A válogatást Kovách Géza, közelgő, 90 éves születésnapjára (1925. december 22.) időzítve a Szabadság-Szobor Egyesület (Arad) adta ki (2015). A nyomdai előkészítést a Typografika Kft. (Békéscsaba) végezte, a nyomtatás és a kötés a gyulai Dürer Nyomda Kft. érdeme. A kiadást támogatta az RMDSZ Communitas Alapítvány, a Bethlen Gábor Alap és az Arad Megyei Kulturális Központ.
Indokoltnak tartom ezt a fárasztónak is mondható felsorolást, mert ez az „összefogás” olyan alkotást eredményezett, amely után érdemes feltenni a kérdést: „Szép könyvemet kinek adjam?”
Az aradiak, Kovách Géza egykori diákjai, barátai örömmel fogadják a könyvet. Mivel a válogatás az akadémiai publikációs kritériumok alapján történt, a kiadvány a szakma számára forrásértékű.
Tartalmas bevezetőként Király András írását olvashatjuk (Megkésett nekrológ – Kovách Géza 90 éves lenne az idén…) Ezt követi Héjja Julianna Erika Kovách Géza tudományos munkássága és szellemi öröksége című értekezése. Erdész Ádám Kovách Géza válogatott tanulmányairól ír rövid ismertetőt.
Az akadémiai publikációs kritériumok akadémiai színvonalhoz vezettek.
A válogatások három részben, fejezetben csoportosulnak:
– Agrártörténeti tanulmányok (17–199 oldal),
– A kézművesek és a céhek történetéről (201–254 oldal),
– Historiográfiai írások (255–319 oldal).
Rövid figyelemfelkeltőt állítottam össze. A válogatásnak a szakma szempontjait figyelembe vevő értékelése, más, arra hívatott recenzorért kiált.
Megnyugtató érzés tudni, hogy a Kovách Géza munkásságát felölelő hagyaték, Gyulán, a MNL Békés Megyei Levéltárában jó – alkotó – kezekben van.
Réhon József
Nyugati Jelen (Arad)

A DNA amerikai támogatása
Hans Klemm, az USA bukaresti nagykövete azt mondta, teljes mértékben támogatja a DNA-főügyész Laura Codruţa Kövesi munkáját, és minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy támogassa Romániát a korrupció elleni harcban.
„Teljességgel támogatom Kövesi asszony munkáját. Épp volt szerencsém találkozni is vele a múlt héten, és neki is elmondtam, amit minden román hivatalos személynek elmondok, akivel csak találkozom, hogy az Amerikai Egyesült Államok támogatja Románia korrupcióellenes harcát. Én nagykövetként minden tőlem telhetőt megteszek, hogy segítsem Romániát ebben a törekvésében” – nyilatkozta a Digi 24 tévécsatornának Hans Klemm, az USA romániai nagykövete a Magna Carta aláírásának 800. évfordulója alkalmából szervezett ünnepségen.
Az USA-nagykövet nemrég felszólítást intézett a román vezetőkhöz, hogy „nyilvánosan és erélyesen” álljanak ki a korruptak ellen eljárást folytató ügyészek mellett, és támogassák a független igazságszolgáltatást.
(Mediafax)
Nyugati Jelen (Arad)

Előrelépés történt tankönyv-ügyben
Jelentős előrelépés történt tankönyv-ügyben, ugyanis hétfőn, október 19-én aláírták a Kisebbségi Oktatásért felelős Államtitkárságon azt a miniszteri határozatot, amely a második osztályosok, hiánypótló Magyar anyanyelvi kommunikáció tankönyv kiadását hagyja jóvá. A kiadó rövid időn belül teljesítheti a megyei tanfelügyelőségek által benyújtott rendeléseket, ugyanis az említett tankönyv a minisztérium által hivatalosan jóváhagyott tankönyvjegyzékbe is bekerül. A tankönyvkiírás értelmében a nyomtatott tankönyvet CD-n annak digitális változata is kíséri.
A tankönyvben, többek között, a következő tantervi sajátos kompetenciák fejlesztését tűzték ki a szerzők: változatos kommunikációs helyzetekben való részvétel aktív közlőként és befogadóként; változatos témájú szövegek olvasása és megértése; az írásmozgás készségszintre emelése; fonológiai jelenségek felismerése; fonológiai jelenségek készségszintű alkalmazása; szintaktikai és szemantikai jelenségek alkalmazása adott témára fogalmazott szóbeli szövegekben.
„A rendelet értelmében már az idei tanévtől kezdődően használatba kerül a második osztályosok számára íródott tankönyv, amely amellett, hogy segítséget nyújt a tanulás megtervezésében, a kerettanterv és napi gyakorlat összehangolására is lehetőséget nyújt” – emelte ki Király András, az RMDSZ oktatásért felelős államtitkára. Emlékeztetett: „már a megyei tanfelügyelőségeken vannak a másodikosok specifikus tanterve alapján készült Román nyelvű kommunikáció tankönyvek is.”
Nyugati Jelen (Arad)

Szövetség alakult Székelyföld turizmusáért
Megalakult a székelyföldi turizmusért síkra szálló Pro Turismo Terrae Siculorum szövetség – tájékoztatta a Krónikát Dombora Lehel, a Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület igazgatója.
Mint részletezte, a szövetség alapítói a székelyföldi idegenforgalomban érdekelt szervezetek: Gyergyószentmiklósért Turisztikai Egyesület, Nyárádmente Kistérségi Egyesület, Via Mariae Egyesület, Erdélyi Magyar Idegenvezetők Egyesülete, Székelyvarsági Turisztikai Egyesület, Sóvidék-Hegyalja Turisztikai Egyesület, Marosfőért Egyesület, Pro Szent Anna Egyesület, Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület, AQUASIC Közösségek Közti Társulás, Versenyképesség fejlesztési Központ Egyesület, Felcsík Kistérségi Egyesület, Gyimesvölgyi Vendéglátók Egyesülete, Szovátafürdő Turisztikai Egyesület.
A szövetség nem profitorientált, önként vállalt együttműködésen alapszik, feladata pedig a térség népszerűsítése, egységes megjelenítése, a társult szervezetek versenyképességének fejlesztése, érdekeik védelme, vázolta Dombora.
A jövő évre tervezett tevékenységek között szerepel a turisztikai irodák munkatársainak szakmai képzése, az irodák szakmai összehangolása, a székelyföldi turisztikai adatbank létrehozása, a már meglévő térségszintű vonzerőleltárak összesítése. Tervezik, hogy szakmai kapcsolatot építenek ki a hazai, Kárpát-medencei és nemzetközi turisztikai szervezetekkel, ügynökségekkel.
Részt vesznek ugyanakkor a Leader akciócsoportok stratégiáinak kidolgozásában, hogy ne maradjanak ki a turizmusfejlesztő intézkedések. A szövetség továbbá kidolgoz egy minden tag által felvállalt arculati kézikönyvet. A tevékenységeiket pályázati forrásokból fedezik.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Pótszülők az „árváknak”
Az országos gyermekvédelmi hatóság 2015 első félévére vonatkozó adatai szerint több mint 81 500 romániai gyereket hagytak itthon külföldön munkát vállaló szüleik, ezek negyedének mindkét szülője Nyugaton dolgozik, és hozzátartozók hiányában közülük több mint 4000 állami nevelőintézetbe került.
A legtöbb kiskorú a moldvai megyékben marad magára, ahol a hivatalos statisztikák is 5000–8000 szülő nélkül felnövő gyerekkel számolnak, az erdélyi megyék közül pedig Máramaros és Beszterce-Naszód megyében öltött nagy méreteket a jelenség.
Mindent megkapnak és mégsem
A székelyföldi megyék kevésbé érintettek, bár a hivatalos adatok itt sem relevánsak. Miközben a Kovászna megyei gyerekvédelmi és szociális igazgatóság első félévre összesített adatai szerint a megyében 889 kiskorú szülei dolgoznak külföldön, a tanfelügyelőség 2100 olyan iskoláskorúról tud, aki rokonok, szomszédok felügyelete alá került.
Fehér Gabriella, a gyermekvédelmi igazgatóság sajtóreferense elmondta: 584 esetben csak az egyik szülő, 254 családból mind a két felnőtt külföldön vállalt munkát, ám olyan is van, amikor az egyetlen hivatalos gyám próbál szerencsét Nyugaton. A gyerekek közül csupán hárman kerültek állami gondozásba, a többieket a rokonokra bízták.
Fehér Gabriella hangsúlyozta, a statisztikák nem mindig valósak, mert csak azok kerülnek nyilvántartásba, akik esetében a szülők eleget tesznek az előírásnak, és a 2006/219-es kormányrendelet értelmében bejelentik az önkormányzatnál, ha külföldre mennek dolgozni. Ennek az elmulasztását azonban nem bünteti a törvény, ezért sokan nem tartják be.
Különben a rendeletet augusztus végén módosították, a 2015/691-es új jogszabály szigorúbb ellenőrzést és felügyeletet ír elő, eszerint a polgármesteri hivatalnál alkalmazott szociális munkás kéthavonta köteles meglátogatni azokat a gyerekeket, ahol mind a két szülő, vagy az egyetlen gyám külföldön dolgozik, ugyanakkor figyelemmel követik a kiskorúak iskolai előmenetelét is. Egy neve elhallgatását kérő szociális munkás lapunknak kifejtette, attól tart, hogy a szigorítás miatt ezután még kevesebb szülő jelenti be, hogy rokonokra hagyta a gyerekét.
Kiss Imre főtanfelügyelő lapunknak elmondta, azonosították a magukra maradt diákokat, és jelenleg zajlik annak a felmérése, hogy az egyéni esetekben kire bízták a szülők a felügyeletet, illetve ezeknek milyen segítségre van szükségük. „Az a szerencsésebb helyzet, ha csak egyik szülő dolgozik külföldön, a másik pedig itthon maradt és gondját viseli a gyerekeknek. De sok esetben előfordul, hogy a kiskorúakat a nagyszülőkre bízzák, esetükben szükség van délutáni oktatásra, és a számonkérést is meg kell oldani, mert a generációs különbségek miatt, a nagyszülők nehezebben tudják a fiatalokat ellenőrzés alatt tartani” – magyarázta a szakember.
Mint mondta, Bodzaforduló környékén az is előfordul, hogy a szomszédokat kérik meg a külföldön dolgozó szülők, hogy néha nézzenek rá az itthon maradt kiskorúakra. Rámutatott, általában ezek a gyerekek mindent megkapnak, a legkorszerűbb számítástechnikai, elektronikai berendezéseket, de az apa-anya állandó hiánya súlyos lelki problémákat okozhat, szülői felügyelet nélkül a sorsuk megpecsételődhet, iskolakerülővé válhatnak, vagy rossz társaságba keveredhetnek.
Elzárkóznak a foglalkozásoktól
A Bihar megyei gyermekvédelmi igazgatóság szerint a térségben 1208 gyermek maradt szülői felügyelet nélkül. Kétszáz esetben mindkét szülő külföldön dolgozik, százötven esetben az egyedülálló szülő van határon túl, a többi esetben pedig csak az egyik távozott – részletezte Szarka Árpád aligazgató.
Az azonban mindenki számára nyilvánvaló, hogy ennél jóval többen dolgoznak külföldön. Bár a szülők kötelessége lenne, hogy bejelentsék a helyi hatóságoknál, ha külföldön vállalnak állást, és itthon hagyott gyermekük mellé bíróság által hivatalosított ideiglenes nevelőt kellene kijelölniük tágabb családjuk köréből, ezt kevesen teszik meg. Szarka Árpád szerint ugyanis sokan nem ismerik az erre vonatkozó jogszabályt. Elmondása szerint egyéb adata a polgármesteri hivataloknak – ahonnan rendszeresen kapják az információkat – sincs. „Nagyjából százzal nőtt a számuk az év első harmadához képest” – mondta az aligazgató.
A nagyváradi szociális és közösségi ügyekért felelős hivatal (ASCO) az Egyedül Otthon (Singuri Acasă) projekttel próbál segíteni a magukra maradt gyermekeknek. Az Aurel Lazăr Gimnázium pedagógusainak önkéntes felügyelete mellett szabadidős és szocializációt célzó programokat szerveznek számukra, igaz, csekély részvétel mellett, tudtuk meg Ramona Borzától. A projektfelelős szerint ugyanis a legtöbben elzárkóznak, nem vesznek részt a foglalkozásokon.
„A külföldön dolgozó szülők rendszerint fizetnek az iskola utáni tevékenységekért. Sportolni, táncolni vagy magánórákra járatják itthon maradt gyermekeiket. A nevelők többsége sem vesz részt a számukra szervezett felvilágosító eseményeken” – ecsetelte a szaktanácsadó. Elmondta, rendszerükben mindössze hatvan kiskorú szerepel, neveiket a helyi iskoláktól kapják meg. Nyáron többen voltak, de időközben több szülő is a külföldi letelepedés mellett döntött, ezért magukkal vitték a kicsiket.
„A családlátogatások során nem tapasztaltunk elhanyagoltságot. Épp ellenkezőleg. A legtöbb szülő épp a gyermeke ellátása érdekében ment el külföldre dolgozni, ezért mindent megad neki” – tette hozzá Borza. Rámutatott arra is, hogy sokan nem ismerik a hatályos jogszabályokat, ezért projektjük szeretné a nevelők és szülők lehetőségeit is ismertetni, és tudatosítani bennük a kötelezettségeket, amelyeknek a törvény szerint eleget kellene tenniük.
„Jól viselik szüleik hiányát”
Marosvásárhelyen a Mentsétek meg a gyerekeket (Salvaţi copiii) szervezet vállalta fel a külföldön dolgozó szülők itthon maradt gyerekeinek támogatását. A projekt koordinátorától, Cristina Pantea pszichológustól megtudtuk, hogy az év elején indított program keretében a szervezet által működtetett foglalkoztató központban, a megygyesfalvi Serafim Duicu Általános Iskolában a tanintézet negyven diákjával foglalkoznak. Közülük húsz kisiskolás naponta ingyen ebédet kap, továbbá órák után szakember tanul, foglalkozik velük. Emellett az összes gyerek számára pszichológiai szaktanácsadást biztosítanak, de a szórakoztatásukról is gondoskodnak: múzeumot látogatnak, filmet néznek, kirándulnak velük.
A gyerekek összességében jól viselik szüleik hiányát, ami annak is betudható, hogy nagyrészt csak az édesapa dolgozik külföldön, mesélte a pszichológus. Másrészt szinte naponta Skype-olnak vagy kétnaponta beszélnek a távolban dolgozó hozzátartozóikkal, akik évi három-négy alkalommal hazajönnek. Ritka, de megtörténik, hogy a gyerekek enyhe viselkedési zavarokkal küzdenek, ez jellemző módon akkor fordul elő, ha már régóta nem a szüleikkel élnek, vagy azok nem tartják velük rendszeresen a kapcsolatot.
A koordinátor elmondta, a gyerekeknek jól fog a délutáni korrepetálás, mert harmadik-negyedik osztályban már előfordul, hogy a nagyszülők nem tudnak segíteni nekik a tanulásban. A központban csak a Duicu-iskola diákjaival foglalkoznak, de a program minden érintett előtt nyitott, hangsúlyozta Pantea, hozzátéve, hogy ez esetben a gyerekek szállítását a hozzátartozók kell megoldják.
A szakember szerint Maros megyében mintegy 2500 gyereknek dolgozik egyik vagy mindkét szüleje külföldön. Ezzel szemben a gyermekvédelmi igazgatóság nyilvántartásában az szerepel, hogy 869 család egyik vagy mindkét felnőtt tagja dolgozik külföldön, azaz 1494 gyereket bíztak rokonok, intézmények gondjaira. A lebontásból kiderült, a szülők akkor mennek el dolgozni, ha már nagyobbak a gyerekek.
Bíró Blanka, Vásárhelyi-Nyemec Réka, Vass Gyopár
Krónika (Kolozsvár)

A Cemo az új utcanévtáblák tervéről: kizárt a valós kétnyelvűsítés
A marosvásárhelyi kétnyelvűség meghonosításáért küzdő Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) szerint „nincs köze a valós kétnyelvűséghez” annak a közbeszerzési feladatfüzetnek, amelyet a polgármesteri hivatal a marosvásárhelyi egynyelvű utcanévtáblák lecserélésére állított össze.
A Cemo az MTI-hez eljuttatott közleményében az országos közbeszerzési rendszerben október 6-án megjelent feladatfüzet áttanulmányozása után megállapította: a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal 7188 utcanévtábla elkészítésére írt ki versenytárgyalást, de csupán 1715 tábla esetében jelölte meg, hogy kétnyelvű táblát kér, és ezeknél is olyan táblaméreteket szabott meg, amelyek lehetetlenné teszik a kétnyelvű feliratozást.
A feladatfüzet mellékletében bemutatott és méretezett kétnyelvű táblák egy román személyiségről elnevezett utca nevét példázzák, amely esetében csupán a magyar „utca” szó van feltüntetve az utcanév után. „Ha a táblaméret azonos az egynyelvű és kétnyelvű utcanévtáblák esetén, kizárt, hogy Marosvásárhelyen lesznek kétnyelvű utcanévtáblák” – áll a Cemo közleményében.
A kétnyelvűségért küzdő egyesület arra emlékeztetett, hogy immár több mint 14 éve húzódik a marosvásárhelyi utcanévtáblák kétnyelvűsítésének az ügye, és ebben az időszakban az önkormányzat soha nem szánt olyan jelentős összeget az utcanévtáblákra, mint most. A polgármesteri hivatal a pályázati kiírás szerint áfa nélkül mintegy 850 ezer lejt szán a műveletre.
A Cemo abban is szándékosságot látott, hogy a városi önkormányzat februárban szavazta meg az utcanévtáblák cseréjére szánt pénzösszeget, de év végére hagyta a közbeszerzést, hogy kevés lehetőség maradjon az egynyelvű utcanévtáblák megrendelésének a megakadályozására. A mozgalom a 2016 nyarán tartandó önkormányzati választások kampányszempontjait véli felfedezni a táblák elkészítésére kiírt pályázatban.
„Úgy tűnik, hogy a mostani kampányév megint a magyar közösség megalázására épül. Szomorú, hogy ehhez aktívan asszisztál az RMDSZ-es alpolgármester és a városi tanács, aki és amely már minden lehetséges fórumon és médiumban elmondták, hogy megoldódott a marosvásárhelyi kétnyelvű utcanévtáblák ügye” – áll a Cemo közleményében.
A román közigazgatási törvény azokon a településeken írja elő a kétnyelvű feliratozást, amelyeken egy kisebbség számaránya meghaladja a 20 százalékot. A törvény azonban nem rendelkezik külön az utcanevekről is – emlékzetet az MTI. Marosvásárhelyen a kivándorlási hullámot kiváltó 1990-es etnikai konfliktusok után került kisebbségbe a magyarság, mely a 2011-es népszámláláson az összlakosság 43 százalékát tette ki. A város élére 2000-ben került először szabadon választott román polgármester az azóta háromszor újraválasztott Dorin Florea személyében.
Az utcanévtáblák ügye azt követően került ismét az érdeklődés középpontjába, hogy a Cemo saját költségen látott neki a kétnyelvű táblák kihelyezésének. A polgármesteri hivatalnak alárendelt helyi rendőrség azonban „tetten érte” és megbírságolta az egyesület két önkéntesét, és tetemes összegű bírságot helyezett kilátásba azoknak a háztulajdonosoknak, akik nem távolítják el házaikról az – illegális reklámnak tekintett – kétnyelvű feliratot. A marosvásárhelyi bíróság azonban az egyik aktivista perében szeptemberben alapfokon eltörölte a büntetést.
Krónika (Kolozsvár)

Vádat emelt a főügyészség Csibi Barna ellen
Többek között fasiszta, rasszista és idegengyűlölő nézetek terjesztése miatt vádat emelt a bukaresti főügyészség a szélsőséges megnyilvánulásairól elhíresült Csibi Barna ellen.
A nyomozó hatóság keddi közleménye szerint a Székely Gárda alapítóját fasiszta, rasszista és idegengyűlölő propagandával, hasonló szimbólumok nyilvános közzétételével, illetve terjesztés és értékesítés céljából történő birtoklásával vádolják.
A vádirat szerint a csíkszeredai férfi 2009 és 2011 között a blogján és más internetes felületen folytatott fasiszta és xenofób propagandát mások meggyőzése céljából. Konkrétan kifogásolja az ügyészség a Csibi által számos fórumon közzétett, „Székelyföld nem Románia!" feliratot, amelyeket pólókra nyomtatva eladásra is kínált.
Szerepel a vádiratban egy 2010 augusztusában végrehajtott akció, amelynek során Csibi másodmagával egy „Szégyelld magad! Már megint zsidónál vásároltál!" feliratú plakátot helyezett el egy csíkszeredai bevásárlóközpont előtt. Idegengyűlölő megnyilvánulásnak könyvelte el a főügyészség, hogy Csibi 2011 januárjában Csíkszeredában a költő vörössel áthúzott arcképével igyekezett bizonygatni, miszerint Mihai Eminescu magyarellenes.
Természetesen nem kerülte el a vádhatóság figyelmét az a szintén négy évvel ezelőtti „performansz" sem, amelynek során a korábban az adóhatóság alkalmazottjaként dolgozó Csibi Barna nyilvánosan felakasztott egy, Avram Iancu mócvezért ábrázoló bábut, kijelentve: „Így jár mindenki, aki a magyar és a székely nemzet ellen vétkezik". Egyébként sajtóhírek szerint a Székely Gárda Kulturális és Hagyományőrző Egyesület alapítója az elmúlt időszakban Ukrajnában élt, ahol Kárpátalja függetlenségéért tevékenykedik.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Munkahelyet vált Wetzel Tamás nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár
Megválik a posztjától Wetzel Tamás nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár - tudta meg az Index. Wetzel már jövő héten, október végén távozik a Miniszterelnökségről, és átkerül a Belügyminisztériumba, ahol november 1-től a honosításért felelős miniszteri biztos lesz.
Wetzel Tamás tavaly a harmadik Orbán-kormány megalakulása után lett helyettes államtitkár.
A nemzetpolitikai államtitkárság, amely az előző ciklusban a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium alá tartozott, tavaly került a Miniszterelnökséghez, és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes irányításával végzi a munkáját. A terület felelőse államtitkári pozícióban, Potápi Árpád, az ő helyettese volt eddig Wetzel.
Wetzel az előző ciklusban már dolgozott egyszerűsített honosításért felelős kormánybiztosként. Az átalakítások után került Répás Zsuzsanna addigi helyettes államtitkár helyére. Most azért megy az Index forrása szerint a BM-be, mert a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal is oda tartozik. De továbbra is Semjén Zsolt irányítása alatt dolgozik.
A helyettes államtitkár távozása többeket meglepett a Miniszterelnökségen, mivel Lázár János október 8-án bejelentette, hogy "Orbán Viktor lezárta a kormányátalakítást mind személyi, mind szervezeti értelemben".
maszol.ro

Bányászjárás: bűnvádi eljárás indult Ion Iliescu ellen
Emberiesség ellen elkövetett bűncselekmények miatt bűnvádi eljárás indult Ion Iliescu ellen a bányászjárás-ügyben. A volt államfő egy órát tartózkodott szerda reggel a legfőbb ügyészségen, távoztában nem nyilatkozott a sajtónak.
Beidézték Virgil Măgureanut, a SRI egykori vezetőjét is, akit médiaértesülések szerint szintén emberiesség elleni bűncselekményekkel gyanúsítják az 1990. júniusi úgynevezett "bányászjárás" ügyében. A bünvádi eljárás újraindítrását szerda délelőtt közölte a nyomozóhatóság.
A legfelső bíróság idén márciusban járult hozzá ahhoz, hogy az el nem évülő bűncselekmények - emberiesség elleni bűntettek és szándékos emberölés - esetében a legfőbb ügyészség újranyissa a korábban vádemelés nélkül lezárt bányászjárás aktáit.
A katonai ügyészség a korábbi vizsgálat során Iliescut más állami vezetőkkel együtt azzal gyanúsította, hogy szándékosan provokálták ki az erőszakos cselekményeket az ellenzékkel való leszámolás érdekében. A bírósági döntés nyomán az ügyészek szabad kezet kaptak arra, hogy bűnvádi eljárást indítsanak az ügy bármelyik gyanúsítottja ellen.
1990. június 13. és 15. között Zsil-völgyi bányászok dúlták fel a fővárost, hogy "megvédjék" Ion Iliescu akkori államfő hatalmát. A bányászjárásnak több halálos áldozata és sok száz sebesültje volt.
A katonai ügyészség a 2000-es évek közepén több mint ezer tanút hallgatott ki a bányászjárás ügyében, kivizsgálta, milyen parancsok alapján, hogyan léptek fel a karhatalmi erők, de 2007-ben egy alkotmánybírósági döntés nyomán az ügyet a civil ügyészekre bízták, akik - formai hibákra hivatkozva - 2009-ben vádemelés nélkül lezárták az aktát.
maszol.ro

Elkezdte működését a Pro Turismo Terrae Siculorum Szövetség
2015 október 16-án, Árkoson megalakult a székelyföldi turizmusért síkra szálló Pro Turismo Terrae Siculorum szövetség, melynek alapítói székelyföldi, turisztikában érdekelt szervezetek: Gyergyószentmiklósért Turisztikai Egyesület, Nyárádmente Kistérségi Egyesület, Via Mariae Egyesület, Erdélyi Magyar Idegenvezetők Egyesülete, Székelyvarsági Turisztikai Egyesület, Sóvidék-Hegyalja Turisztikai Egyesület, Marosfőért Egyesület, Pro Szent Anna Egyesület, Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület, AQUASIC Közösségek Közti Társulás, Versenyképesség fejlesztési Központ Egyesület, Felcsík Kistérségi Egyesület, Gyimesvölgyi Vendéglátók Egyesülete, Szovátafürdő Turisztikai Egyesület.
A Pro Turismo Terrae Siculorum Szövetség nem profitorientált, független civil kezdeményezés, amely a társult és később csatlakozó, turizmusban érdekelt civil szervezetek önként vállalt együttműködésén alapszik.
A Szövetség fő feladatainak tekinti Székelyföldnek turisztikai desztinációként való egységes megjelenítését, a székelyföldi turizmus fejlesztését, annak egységes módon végzett promoválását, a társult szakmai és gazdasági szereplők versenyképességének fejlesztését, érdekevédelmét.
A Szövetség 2016-os tervezett tevékenységei:
Szakmai,-és TDM képzések szervezése turinform irodák munkatársainak és az érdeklődő tagságnak. Székelyföld szintű turisztikai információ-adatbank létrehozása más hasonló kezdeményezésekkel összhangban, a megfelelő IT háttér egységesítése. A már meglévő térségszintű vonzerőleltárak összesítése, a turinform irodák szakmai összehangolása. Szakmai kapcsolat kiépítése hazai, kárpát-medencei és nemzetközi turisztikai szervezetekkel, ügynökségekkel. Szakmai fórumokon való részvételek. Leader Akciócsoportok stratégiáinak kidolgozásában való részvétel, hogy minden térségben a turizmusfejlesztést érintő intézkedések szakmailag támogatva legyenek. Közös, minden tag által felvállalt arculati kézikönyv kidolgozása. Arculati elemek egységes használatát elősegítő informatív jellegű beszélgetések szervezése. Pályázati források felkutatása, hozzárendelése a tevékenységek lebonyolításához.
A Pro Turismo Tearrae Siculorum Szövetség munkáját 7 tagú igazgató tanács koordinálja, amelynek tagjai Prezsmer Fülöp (Gyimes), Tatár Attila (Gyergyószentmiklós), Dombora Lehel (Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület), Csibi József (Felcsík), Kiss Zsófia – titkár (Szováta), Nagy Benedek – alelnök (Csíkszereda) és Pál Zoltán – elnök (Idegenvezető Egyesület).
A Szövetség tevékenységeiről kezdetben a világhálón adunk hírt a közösségi médián keresztül, amíg elkészül a megfelelő honlapunk:
www.facebook.com/ProTurismoTerraeSiculorum
Várjuk további csatlakozásban érdekelt szervezetek jelentkezését.
Pál Zoltán
elnök
kisujsag.ro

Angolul a székely ízek üldözőjéről
A Kovászna megyei fogyasztóvédelmi hivatal vezetőjének visszaéléseire hívja fel a nemzetközi közvélemény figyelmét e heti hírlevelében a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat Háromszéki Szervezete.
Az angol nyelvű dokumentumban arról írnak, hogy Mircea Diacon folyamatosan visszaél funkciójával és hatalmával, hátrányos vagy sértő helyzetbe hozva a megye magyar nemzetiségű lakosságát.
A jogvédő szolgálat munkatársai felidézik, hogy februárban Diacon bírságot rótt ki a „székely ízek” miatt, miközben az „olasz ízek”, „román ízek” vagy más népek konyháiról elnevezett ételek elnevezése miatt nem járt el. A Mikó Imre Jogvédő Szolgálat levélben kereste meg az eset kapcsán a miniszterelnöki hivatalt és a fogyasztóvédelmi hatóság vezetőségét, kérve a szóban forgó személy leváltását, ami nem történt meg.
Diacon akkor is visszaélt befolyásával, mikor az általa irányított iskolai vetélkedőt március 15-ére időzítette, és ezzel gyakorlatilag kizárta a magyar diákokat, a megyei mezőny kétharmadát a versenyből. Augusztusban reklámanyagnak minősítette a SIC (Terra Siculorum – Székelyföld) feliratú öntapadós matricákat a sepsiszentgyörgyi taxisok autóin, majd szintén augusztusban rendőri kísérettel jelent meg az unitárius vallásórák résztvevőinek árkosi táborában, különböző kifogásokat fogalmazott meg, holott az egyházakat nincs joga ellenőrizni a fogyasztóvédelemnek.
Végül arról is beszámolnak, hogy kocsmai verekedésbe keveredett, és utólag etnikai üldöztetésnek próbálja beállítani a tényt, hogy ittas állapotban verekedés résztvevője volt. „Őszintén reméljük, hogy Románia képes megvédeni a kisebbségeit és kettős mércével dolgozó közhivatalnokait rendre utasítja” – zárja hírlevelét a jogvédő szolgálat.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro

Florea: törvénytelen lenne az utcanévtáblák kétnyelvűsítése
Megerősítette Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere szerdán, amit márkorábban feltételeztünk: a polgármesteri hivatal által közzétett feladatfüzet szerint egymillió lejt költene a városháza olyan utcanévtáblákra, amelyeknek nincs köze a valós kétnyelvűséghez.
Ugyanolyan táblákat készíttetnek, mint amilyenek eddig is voltak: „Piaţa Trandafirilor tér” felirattal, s nem „Piaţa Trandafirilor – Rózsák tere” szöveggel, mint ahogyan azt a magyar közösség elvárta volna.
A Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) képviselői szerdán közleményben hívták fel a figyelmet arra, hogy a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal 7188 utcanévtábla elkészítésére írt ki versenytárgyalást, de csupán 1715 tábla esetében jelölte meg, hogy kétnyelvű táblát kér, és ezeknél is olyan táblaméreteket szabott meg, amelyek lehetetlenné teszik a kétnyelvű feliratozást.
A feladatfüzet mellékletében bemutatott és méretezett kétnyelvű táblák egy román személyiségről elnevezett utca nevét példázzák, amely esetében csupán a magyar „utca” szó van feltüntetve az utcanév után. „Ha a táblaméret azonos az egynyelvű és kétnyelvű utcanévtáblák esetén, kizárt, hogy Marosvásárhelyen lesznek kétnyelvű utcanévtáblák” – áll a Cemo közleményében.
A kétnyelvűségért küzdő egyesület arra emlékeztetett, hogy immár több mint 14 éve húzódik a marosvásárhelyi utcanévtáblák kétnyelvűsítésének az ügye, és ebben az időszakban az önkormányzat soha nem szánt olyan jelentős összeget az utcanévtáblákra, mint most. A Cemo abban is szándékosságot látott, hogy a városi önkormányzat februárban szavazta meg az utcanévtáblák cseréjére szánt pénzösszeget, de év végére hagyta a közbeszerzést, hogy kevés lehetőség maradjon az egynyelvű utcanévtáblák megrendelésének megakadályozására.
„A marosvásárhelyi utcák és terek neveinek körülbelül 75 százaléka lefordítható (a 2007-ben elfogadott 71-es tanácshatározat alapján lefordított utcanévjegyzék és a Cemo által bevont szakemberek által frissített lista szerint), következésképp legalább 5391 kétnyelvű utcanévtáblára lenne szükség ahhoz, hogy megvalósulhasson a város minden utcájában és terein a teljes táblacsere” – hívja fel a figyelmet közleményében a Cemo. A szervezet egyébként szeretné megtorpedózni a közbeszerzést.
Dorin Florea polgármester szerdán arra a kérdésünkre, hogy a megrendelt utcanévtáblák kétnyelvűek lesznek-e, azt válaszolta: nem, mert az törvénytelen lenne. Florea értelmezése szerint vannak szabvány-utcanévtáblák, amelyek az állam hivatalos nyelvén tájékoztatják a városlakókat és turistákat, hogy melyik utcában járnak. Ezeken, és a legtöbb ilyen lesz, csak az utca vagy a tér szó lesz magyarul, vagyis a főtéren a Piaţa Trandafirilor tér szöveg fog a táblán megjelenni. Lesznek olyan táblák, amelyek a műemlékekre lesznek elhelyezve, ezek is egynyelvűek, vagyis románok lesznek. Úgyszintén azok, amelyeket útkereszteződésekben helyeznek el.
„A hagyományos utcaneveket külön más táblákra ki lehet írni, el lehet helyezni, például a Kossuth Lajos utcát is, ha akarják a magyar tanácsosok. De a hivatalos szabványtáblákra magyar fordítások nem kerülhetnek fel. Illetve van még az a megoldás, hogy az utca két elején és közepén csakis román nyelvű táblák lesznek. De ha valaki kéri, akkor a házán lehet kétnyelvű tábla, de nem szabványméretben. A táblák egyébként is nagyrészt a turistákat tájékoztatják, nekik vannak, s nem a helyieknek, akik tudják, hogy melyik utca hol van” – mondta a polgármester.
Mint ismeretes, a közigazgatási törvény azokon a településeken írja elő a kétnyelvű feliratozást, amelyeken egy kisebbség számaránya meghaladja a 20 százalékot. A törvény azonban nem rendelkezik külön az utcanevekről is.
Simon Virág
Székelyhon.ro

Nem volt könnyű a Caritas beteggondozó szolgálatának kiépítése
Nemrég készült el az a film, amelynek főszereplői nem világhírű sztárok, hanem hétköznapi emberek. A története valóság, mégis időnként hitetlenkedik a néző: tényleg élnek így emberek? Emberek, akik lehet, hogy szüleink, szomszédaink vagy rokonaink, de egyszer majd akár mi is lehetünk. Segítségre várók. A film címe: Áldásos szolgálat, témája pedig a Gyulafehérvári Caritas otthoni beteggondozó szolgálat bemutatása.
„Óriási dolog, ha egy ember elkészül ebből a földi életből. A betegség mindig valami nyomot hagy, legtöbbször csak csontváz marad. Valami kipislákol a testből, de még a tekintet sem a régi ismerős. A család megrémül, nem tudja, mit kell tegyen. És akkor ott van az ápoló, aki segít, biztat: igen, ez az ember az, akit te szerettél, és gyere, fogd meg a kezét. És mi is megfogjuk a beteg kezét, ha kell, vigasztaljuk, ha kell, vele hallgatunk. Közben pedig megtanuljuk, hogy mit jelent meghalni. Hol az életet szolgáljuk, hol a halált...” – így fogalmaz András Ildikó, az otthoni beteggondozó szolgálat, ápolási vezetője munkájukról.
A Caritas ezen tevékenységi ágazatában a tavalyi adatok szerint 114 településen naponta 260 beteggondozó indult az ellátásra szorulókhoz, nem kevesebb mint nyolcezer személyt láttak el a szükségleteiknek megfelelően, akár naponta többször vagy hetente két-három alkalommal. Az ellátottak idős, beteg, egyedül maradt, szakápolásra, gondoskodásra váró emberek. Vannak köztük, akiknek gondozóik az egyedüli hozzátartozóik. Róluk szól a film, amely feleleveníti a múltat is, a beteggondozás caritasos történetét.
Már az 1990-es évek közepén a Caritas intézményes ellátórendszerben gondolkodott, így jött létre a gyergyószentmiklósi Szent Erzsébet öregotthon is. 1998-ban a Német Caritas Szövetség kereste meg a romániai Caritas-szervezeteket támogatást ígérve, de azt szorgalmazva, hogy az idősellátás feltételeit az országos rendszer támogatásából próbálják biztosítani. Ha a szolgáltatás szükségességét fel is ismerték az akkori vezetők, felpártolását nem tekintették prioritásnak.
Ezzel párhuzamosan az egészségügyben egy olyan változás ment végbe, amely úgymond falnak állította az akkori körorvosokat: „1999-ben életbe lépett az új egészségbiztosítási törvény, az alaphálózatot magánosították. Tehát egyik napról a másikra gyakorlatilag felébredtem, hogy én menedzser vagyok, azon kívül, hogy orvosnak kell lennem. És ez egy pofonból elég lett volna, de jött a másik, amikor pár hónap után rájöttünk: a pénz nem elég semmire” – emlékszik vissza Munzlinger Attila szárhegyi háziorvos.
A magánosítás azt jelentette, hogy amíg korábban a körorvosi rendelőkben a 3200 fős településen négy körorvos és hat asszisztens dolgozott, a rendszer átalakulásával maradt két háziorvos és két asszisztens. Nőtt a munkanélküli szakemberek száma, de nem csökkent az ellátásra szorulóké. Az ágyhoz vagy házhoz kötött, egyedül élő idős betegek maradtak magukra. Ebből a helyzetből egy hollandiai kapcsolat és egy helyi összefogás mutatott kiút-lehetőséget. Hollandiában láthatta meg Munzlinger, hogyan működik az otthoni beteggondozás, hazatérve pedig támogatóra lelt szintén orvos nejében, valamint Borsos Géza vállalkozóban, akinek személyes érintettsége abból is adódott, hogy beteg édesanyja napi ápolásra szorult. Pályázatot írtak és nyertek, képezték a munkanélkülivé vált asszisztenseket, beszerezték a szükséges eszközöket és fogyóanyagokat, így a Gyergyói-medence minden településén sikerült beindítani az otthoni gondozást, fél évig. Ennyire volt vissza nem térítendő támogatás.
Amikor fogytán volt a magyarországi pénzalap, a megyei önkormányzattól kértek támogatást a munka folytatásához, de Munzlinger Attila szerint enyhén szólva is rideg fogadtatásban volt részük, a szolgáltatás szükségességét nem mérték fel az akkori megyevezetők. Ekkor fordult a Caritashoz, átvételre ajánlva a kiépített rendszert. „Nagy-nagy örömünkre sikerült ezt az egészet átadni a Gyulafehérvári Caritasnak, és attól kezdve ők profi szinten fejlesztették az egész szervezetet” – emlékszik vissza a szárhegyi orvos.
Péter György, a Gyulafehérvári Caritas szocio-medikális ágazatának vezetője bevallja, sok nehézség követte az indulást. A történet 2001-ben vett fordulatot, amikor egy uniós pályázatot nyertek a Hargita megyei hálózat létrehozására. Ekkor vásárolták meg az első húsz személygépkocsit, bázist alakítottak ki. 2004-ben Hargita megye egyetlenegy településén nem volt csak otthoni beteggondozás: Gyergyóhollóban, és itt is azért, mert az önkormányzat szerint a településen nem voltak ápolásra szorulók. Azért az ápolók jártak, gondozták a gyergyóhollói embereket is.
Párhuzamosan a Hargita megyei építkezéssel alakult a hálózat Maros, Kovászna megyében, majd a szórványban, Gyulafehérváron, Petrozsényben, Szebenben, Brassóban. Külföldi támogatások és pályázatok révén sikerült tovább fejleszteni, azt tartva szem előtt, hogy a legkisebb falvakba is eljussanak, a leginkább magukra hagyott embereken segíthessenek. Sokat segített a munkában a nyugati partner Caritas tapasztalatának átadása. Olyan területeken szerezhettek szakképesítést az ápolók, amelyek a korábbi rendszer hagyatékaként az országban nem létezőnek voltak nyilvánítva.
A beteggondozók nem sebet kötözni, fekélyt tisztítani vagy lázat mérni járnak az emberekhez, hanem amire szükség van, abban segítenek. Ha kell, megfürdetik, ételt visznek és megetetik, bevásárolnak nekik, gyógyszereiket kiíratják és házhoz szállítják, de ha nincs tüzelő, akkor azt szereznek, ha a kályha megomlott, újra tesznek szert.
„Az nagyszerű lenne, ha a beteg eldönthetné, hogy hétfőtől péntekig beteg vagyok, a hétvégén nem. Ez nem így történik. Hogyha valaki benne kellene legyen huszonnégy órát a saját pelenkájában, akkor tudná, mit jelent az, hogy hétvégén, este is el kell menni a beteghez. A mi munkánknak nincs vége. Addig kell csinálni, amíg szükség van rá” – mondja András Ildikó. És immár nemcsak a kötelesség szólítja őket, ha baj van, az ápolt is felhívja. A Vodafone Románia Alapítvány támogatásával sikerült beszerezni a nagy billentyűs és képernyős, pánikgombos telefonokat. Ilyen készülék van a magányos betegeknél, és a hátoldalon lévő piros gomb érintésével máris megy a hívás a segítőhöz.
A pozitív tapasztalatok a telemedicínás projekt bővítését eredményezték, így ma már a szív- és érrendszeri panaszokkal küzdőknek lehetőség van otthonukban állandó követésre. A mérőműszerek ugyanis telefonos összeköttetésben vannak szakorvosokkal, akik a normálistól eltérő adatokra figyelve azonnal visszajelezhetik, milyen változás szükséges a gyógyszerezésben.
De van más lehetőség is, ha az embernek kell szakorvoshoz eljutnia – ez a betegközvetítő szolgálat. Azokról az emberekről szól, akiknek ehhez sem képességük, sem lehetőségük nincs. A betegközvetítői szolgálat keretében közel száz szakorvossal alakított ki a Caritas partneri kapcsolatot. Ők kérnek időpontot és szállítják a beteget szakrendelésre. Az orvosok, gyakran a kollégákat is bevonva, vizsgálják ki a rászoruló betegeket, és adnak gyógyulásukhoz, fájdalmuk enyhítéséhez receptet. A rendszer működik, az orvosok szívesen vállalnak ilyen szolgálatot.
A gondozókat nemcsak az élet tanítja, továbbképzőn vesznek részt a Caritas-iskolában, elsajátítják annak tudományát, hogyan lehet kis erőfeszítéssel mozgatni a magatehetetlen betegeket, hogy lehet a beteg meglevő mozgását megtartani, fejleszteni. Több mint 50 mozgásfejlesztő szakember van a Caritas alkalmazottjai között. Van lehetőség külföldi tapasztalatcserére is. Ez kétféleképp szolgálja a Caritas javát. Péter György mesélte, gyakran előfordult, hogy egy-egy alkalmazott külföldi munkára áhítozott, felmondott, eperszedő lett. Helyére új jött, akivel megint az ábécétől kellett kezdeni a betegápolást. Nem volt benne senki számára nyereség. Ezért a svájci Caritasszal egyezséget kötöttek, így az erdélyi alkalmazottak időlegesen ott dolgozhatnak. Pénzt keresnek, nyelvet tanulnak, a szakmában pedig másfajta tapasztalatokat is szereznek.
A szükség közelről látszik – egy régi, caritasos jelmondat ez. Akik beteget ápolnak, vagy akik a törődésre rászorulók, azoknak nem kell magyarázni e szeretetszolgálat szükségességét. Annak az idős asszonynak sem, aki évek óta minden hónapban 300 lejes nyugdíjából két lejt küld a Caritasnak. Hogy ezzel támogassa más emberek otthoni gondozását. Azokét, akik jobban rászorulnak a két lejre, mint ő.
Balázs Katalin
Székelyhon.ro

A székely nép megvédi határát!
A Székelyek Nagy Meneteléséhez hasonló méretű és jelentőségű rendezvényre készülünk október 24-én, szombaton 17.30 órától: Székelyföld határának kivilágítására. A székely közösségi megnyilvánulás sikere attól függ, hogy mennyien leszünk jelen, milyen erőt tudunk felmutatni a román hatóságok és a nagyvilág előtt, jogos követeléseink érvényesítésére.
Bizonyítsuk be, hogy eltökélten hisszük és fenntartjuk, Székelyföld egy és oszthatatlan, határa számunkra szent, nem engedünk sem a feldarabolási szándéknak, sem egy nagyobb régióba való besorolásának. Érezzük át azt a személyes felelősséget, amely a részvételre kötelez. Legyünk ott mindannyian az általunk kiválasztott határközségben, vigyük magunkkal gyermekeinket, unokáinkat, s az őrtüzek mellett éljük meg az együvé tartozás közösségi élményét. Világítsuk ki Székelyföld határát autók, motorkerékpárok, reflektorok fényét tükrözve az ég fele, elemlámpákkal és más világítási eszközökkel jelöljük meg Székelyföld határát a kijelölt időszakban, 18.45 és 19 óra között.
Bizonyítsuk be, hogy méltóságteljesen tudjuk kifejezni s közösségi akaratot, miként más megmozdulásokon is, őrizzük az őrtüzeket, szimbolikus üzenetükkel együtt.
A szervezők által meghirdetett rendezvények kizárólag a Székely Nemzeti Tanács honlapján feltüntetett helyszínekre korlátozódnak. (www.sznt.sic.hu). Minden más őrtűzért, vagy más a gyülekezési helyen történt bármely eseményért az egyéni kezdeményezőké a felelősség.
Mutassuk meg, hogy a Székely Nép erős, megvédi határát, miként történelme folyamán mindig.
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke
Gazda Zoltán, megbízott főszervező
Erdély.ma

Őrtüzek gyúlnak a Patriumban is
Székelyföld határainak kivilágításával egy időben Patriumban közel harminc helyszínen gyúlnak ki az őrtüzek szombat este – közölte csütörtökön az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Bihar megyei szervezete, a Partiumi Autonómia Tanács (PAT) és a Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Bihar megyei szervezete.
A három szervezet közös közleményben tudatta, hogy az EMNT múlt szombati küldöttgyűlése határozatának megfelelően azért gyújtanak lármafákat, hogy ezáltal fejezzék ki: támogatják a székelyföldi autonómiatörekvéseket.
„Meggyőződésünk, hogy Székelyföld és a Partium autonómiájának ügye, tágabb értelemben, történelmi régióink önrendelkezésének sikerre vitele, egyformán közös érdeke Erdély valamennyi lakójának. Történelmi régióink autonómiatörekvései nem hogy gyengítenék, de kölcsönösen erősítik egymást!" – áll a közleményben.
MTI
Erdély.ma

Duşa: nem lehet polgármester, aki nem tűzi ki a trikolórt
Mircea Duşa védelmi miniszter – aki egyben a Szociáldemokrata Párt (PSD) parlamenti képviselője – tulajdonképpen Sebastian Cucu Kovászna megyei prefektus kérésének eleget téve a héten beterjesztette a döntéshozók elé törvénymódosító javaslatát, amelynek értelmében idő előtt megszűnik egy polgármester mandátuma, ha megtagadja a román zászló kitűzését vagy a háromszínű szalag viselését ünnepi alkalmakon, fogadásokon, nyilvános ceremóniákon vagy esketések alkalmával – adja hírül Bálint Eszter a kronika.ro-n.
Az indítvány egyébként a helyi választottak jogállásáról szóló törvény módosítását célozza. Jelen pillanatban a román zászló kitűzésének vagy a szalag viselésének megtagadását 2500 és 5000 lej közötti pénzbírsággal sújtják, a védelmi miniszter szerint azonban ez nem elég.
„Miután voltak olyan helyzetek, hogy egyes hatóságok és közintézmények nem tartották be az említett törvényi előírásokat, hanem inkább vállalták a jogszabály által előírt bírság kifizetését, azt bizonyítja, hogy a jogszabály nem elégséges magaviseletük jobbá tételéhez. Megfelelő mértékű retorzió szükséges, ami a pénzbírságtól a törvényes előírásokat figyelmen kívül hagyó elöljárók mandátumának megszűnéséig terjedhet" – fogalmazott Duşa, aki október 19-én terjesztette be tervezetét, amit közzétettek a képviselőház honlapján.
A helyi választottak státusát szabályozó törvény értelmében egyébként jelenleg a polgármesterek lemondás, összeférhetetlenség, más településre történő költözés, jogerős, szabadságvesztéssel járó bírósági ítélet, bírói eltiltás, választási jogainak elvesztése, pártjából való kilépés vagy kizárás, illetve elhalálozás esetén veszíthetik el mandátumukat.
Amint arról korábban beszámoltunk, Sebastian Cucu prefektus azt követően rukkolt elő javaslatával, hogy szeptember elején a belügyminisztérium azt kérte tőle, ellenőrizze a törvény betartását, és rendeljen el szankciókat, mivel háborús veteránok azt állították, hogy a sepsiszentgyörgyi városháza képviselői nem engedték meg nekik, hogy kitűzzék a román zászlót az épületre. A háborús veteránok a város „felszabadításának" – azaz román hadsereg általi megszállása – 71. évfordulója alkalmából érkeztek Sepsiszentgyörgyre.
Cucu ezt követően bejelentette, hogy ügyészségi feljelentést tesz az ügyben. Közleménye szerint az elöljárók ellen a fasiszta, legionárius vagy xenofób szervezeteket, szimbólumokat és tetteket, illetve a háborús bűnösök kultuszát tiltó törvény megsértése miatt kezdeményeznek eljárást. A prefektúra álláspontja szerint az elöljárók akadályozták a hivatalos ceremóniát, melynek keretében Sepsiszentgyörgy „fasiszta-horthysta rendszer alóli felszabadítására" emlékeztek. A prefektus ugyanakkor közölte, hogy kezdeményezi az igazságügyi minisztériumban egy sor törvény módosítását. A mandátumra vonatkozó ötletén kívül azt is javasolta, hogy ismét vezessék be a büntető törvénykönyvbe a román nemzeti jelképek megsértésének a bűntettét, a zászlótörvénybe pedig iktassanak be egy olyan cikkelyt is, amelyik előírja, hogy a megyeszékhelyek polgármesteri hivatalainak legmagasabb pontjára is ki kell tűzni a román nemzeti lobogót.
Egyébként nem a Duşáé az egyetlen „zászlótörvény”, ami a parlament asztalán van: a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Románia Haladásáért Országos Szövetség (UNPR) 36 képviselője és szenátora nemrég egy olyan javaslatot nyújtott be, ami újra bevezetné a büntető törvénykönyvbe az 1 évtől 3 évig terjedő börtönbüntetést azok ellen, akik megvetést tanúsítanak a román nemzeti jelképek iránt.
A kezdeményezők úgy ítélik meg, hogy amennyiben nem alkalmaznak retorziót, az oda vezethet, hogy nem tűzik ki Románia zászlóját. A hatóságok által használt jelképek iránt tanúsított nyilvános megvetés egyébként hat hónaptól 2 évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható – írja a kronika.ro.
Erdély.ma

Kegyelmi idő
Úgy tűnik, ismét afféle kegyelmi idő köszöntött be a belviszálytól, buktatóktól, visszalépésektől, meghátrálásoktól terhes erdélyi magyar érdekérvényesítési harcban. Október 24-én, szombaton este őrtüzek gyújtásával jelöljük meg Székelyföld határait, ország-világ előtt felmutatva: ez az a régió, amelyet otthonunknak tekintünk, nem kell bukaresti irodákban hátsó szándékoktól fűtve, asszimilációs törekvésektől vezérelve mesterséges régióhatárokat megrajzolni, ezek azok a történelmi határok, amelyek mentén bármely közigazgatási átszervezést végre kell hajtani, itt akarjuk otthon érezni magunkat, itt akarjuk magunk irányítani sorsunkat.
A Székely Nemzeti Tanács újszerű, látványosnak ígérkező, nagyszabású akciója mellé pedig végre felsorakozott mindenki: a kezdeményezés nem vált pártpolitikai csatározások tárgyává, nem kezdődött el az ötlet elsőbbségéért folyó verseny, az egymásra mutogatás, a betartás, amit oly jól ismerünk. Az RMDSZ, az MPP, az EMNP, az EMNT, mindenki támogatásáról biztosította a megmozdulást, bekapcsolódtak a civil szervezetek, a történelmi magyar egyházak, az önkormányzatok, polgármesterek, helyi tanácstagok, vállalkozók.
Olyan összefogás bontakozott ki, amelyre régóta, talán a két évvel korábban lezajlott nagy menetelés óta nem volt példa, és amelyre pedig, mint akkor is, azután is bebizonyosodott, igen nagy a közösségi igény. Mert nem kell ahhoz sem politikusnak, sem politikai elemzőnek lenni, elég, ha józan ésszel gondolkodunk, hogy felismerjük: nemzeti ügyekben csak összefogással érhetünk el eredményt, legfontosabb közösségi céljainkat csak akkor valósíthatjuk meg, ha legalább abban egyetértünk, mely irányba kell húzni a szekeret.
Persze, az erdélyi magyar döntéshozók egyetértése még csak szükséges, de nem elégséges feltétele annak, hogy a szombati akció sikeres legyen. A sikerhez szükség van arra, hogy a Székelyföld egészét átfogó megmozdulás minden helyszínén minél többen legyünk. Hogy mindenki szakítson kis időt, menjen ki a hozzá legközelebb eső találkozási ponthoz, vigyen magával még egy-két személyt. De szükség van arra is, hogy felkészüljünk arra, ami következhet: a román államhatalom vélhetően ismét megpróbálja majd elhallgatni az eseményt vagy félretájékoztatva elbagatellizálni azt – jó lenne hát, ha az összejövetelt megelőzően, de azt követően is mindent megtennénk a nemzetközi közvélemény tájékoztatása érdekében.
Végül pedig azt is tudatosítanunk kell: az őrtüzek gyújtásával korántsem ér véget autonómiáért folyó harcunk – abból csak erőt meríthetünk további küzdelmünkhöz. Csak tartana még a kegyelmi idő!
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Díj helyes nyelvhasználatért
Két háromszéki diák tért haza éremmel a múlt hét végén Sátoraljaújhelyen tartott 43. Édes anyanyelvünk nyelvhasználati verseny Kárpát-medencei döntőjéről. Az írásbeli versenyen – amely nyelvtani, nyelvhelyességi, helyesírási és stilisztikai feladatokat tartalmazott –, valamint az eredményben 67 százalékot kitevő három- perces beszédmű elkészítésével és előadásával szerzett pontszám alapján a vetélkedő legjobb teljesítményét nyújtotta Komán Attila, a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Elméleti Líceum XII. osztályos diákja, felkészítő tanára Erdély Judit, és éremmel, valamint különdíjjal jutalmazták Biró Rékát, a baróti Baróti Szabó Dávid Középiskola végzős diákját, felkészítő tanára Csog Orsolya. (fekete)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Közös imádkozás a békéért
A Böjte Csaba ferences szerzetes által meghirdetett Imakilenced a békéért zarándoklat és közös imádkozás október 19-én Nyárádremetén kezdődött, 20-án az esztelneki ferences templomban folytatódott. Tegnap az árkosi nővéreknél járt, ma pedig gyergyószentmiklósi otthonukba megy Csaba testvér. Esztelneken szentmisét celebrált, az imát a Dévai Szent Ferenc Alapítvány által működtetett Szent Rita Napközi Otthon gyermekei vezették le. A szentmisére a helybelieken kívül a környékbeli településekről is érkeztek hívek, akik Csaba testvérrel együtt imádkoztak a békéért, különösen Európa békéjéért. (iochom)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Milyen legyen az erdélyi autonomista mozgalom?
Ha egyesek homogén Erdélyt akarnak, ez jogukban áll, ahogyan nekem is jogomban áll egy olyan Erdélyt kívánni, amely interkulturális, sokvallású, toleráns és többnyelvű, és amelynek a lakói tudják magukról, kicsodák, honnan jönnek és mi a feladatuk az elkövetkezőkben.
A jövőjüket illető kérdésekben pedig ne mindenféle „politikuskodók” (románul: politruci – szerk. megj.) döntsenek, akik 1947-től errefelé egyebet sem csinálnak, mint magát a lényegiségét teszik tönkre ennek a népnek. Ezek a döntések tartozzanak a helyi és regionális közösségek hatáskörébe, mert végül is ők fizetik az adókat, amelyekből százmillió eurókat lopnak el olyanok, akik teli torokból ordibálják, hogy „büszkék vagyunk a románságunkra!”
Mit szólnátok hozzá, ha Erdély és Bánság lakóinak nagy része – egy 2015-ös, Vasile Dâncu cége által 14 erdélyi megyében végzett közvélemény-kutatás szerint a válaszadók mintegy 70 százaléka támogatja a pénzügyi és közigazgatási autonómiát – érdekelt lenne Erdély és Bánság pénzügyi és közigazgatási autonómiájában?
A bukaresti hatóságok azt hiszik (vagy legalábbis úgy tesznek, mintha azt hinnék), hogy Erdély és Bánság lakóinak mégoly szelíd autonómiakövetelése mögött is a magyar pártok obskúrus érdekei húzódnak meg, és úgy általában a magyaroké, a szászoké vagy sváboké. Azt sosem fogadnák el, hogy ez sok erdélyi és bánsági román kívánsága is lehet. Valószínűleg a többségüké, de mindenképpen elég sokan vannak...
Mi lenne, ha bebizonyítanánk számukra, hogy mi a valóság, és hogy a dolgok nem éppen úgy állnak, ahogyan a centralista politikusok állítják?!
Mi lenne, ha a tudomásukra hoznánk egyértelműen és hangosan, hogy vannak románok (egyre többen, és nem csak Erdélyben vagy Bánságban), akik autonómiát szeretnének, szemben a túlhajtott központosítással, amelyet a bukaresti politikusok és különböző régióbeli szolgáik gyakorolnak?
1. Nektek mi a véleményetek Erdély és Bánság esetleges pénzügyi és közigazgatási autonómiájáról? Hát Románia összes régiójának autonómiájáról?
2. Mit gondoltok, jótékony hatással lenne a helyi közösségeinkre és általában Romániára, ha létezne egy regionális párt is, amely az erdélyi és bánsági adófizetők érdekeit képviselné? Vagy az lenne a jobb, ha ez a párt Románia mindegyik régiójának pénzügyi és közigazgatási autonómiáját támogatná?
3. Milyen lehetne egy ilyen párt struktúrája anélkül, hogy a jelenlegi regionális és helyi politikuskodók befurakodnának?
4. Mit gondoltok, létre lehetne hozni egy szövetséget a magyarok, románok és németek autonomista pártjai és szervezetei között?
5. Vajon van köztünk elég bizalom ehhez?
Van elég bátorság bennünk?
TUDOR DUICĂ
(Forrás: a szerző Facebook-oldala/Főtér)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Egy kutatás margójára
Olvasom Veres Valér szociológus kutatását a Kárpát-medencei magyar nemzeti identitásról, ennek alakulásáról, valamint az egység és a regionális tudat kérdésköréről. A kutatás a különböző országrészekbe szakadt magyar kisebbséget és a magyarországi magyarokat ölelte fel. Az alcímek között ilyenek találhatók: a magyarságtudat egysége és heterogenitás; a szimbolikus egység; nemzeti szimbólumok; az erdélyiek a legbüszkébbek magyarságukra; annyira nem érzik magukhoz közelinek a magyarországi magyarokat az erdélyiek; sokan „csak” erdélyiek; hazafogalom; többséghez való viszonyulás. Ezek a címek önmagukban elég sokat elárulnak.
A kutatás eredményei egyáltalán nem leptek meg. Szerintem nem is kell nagyon sokat tudni, különösebben bölcsnek lenni ehhez – elég, ha az embernek nyitott szeme-füle van kapcsolataiban, kicsit ismeri a történelmet és valamennyire követi a napi eseményeket. Nekem előnyöm, hogy laktam a Partiumban, Kolozsváron és Székelyföldön is, Magyarhonban pedig több, egymástól meglehetősen messze eső helyen, és számos kapcsolatom van más országrészekbe szakadtakkal. Sok ember véleményét, reakcióit volt alkalmam megismerni. Ezek alapján nem volt újdonság számomra – többek között az sem –, hogy az erdélyiek a legbüszkébbek magyarságukra, az erdélyieknek a legerősebb a magyarságtudata. Az erdélyi magyarok leginkább a többi határon túli magyart kedvelik, a romákat és az újgazdagokat szeretik legkevésbé, majd a többségiek – románok és magyarországi magyarok – következnek. Az erdélyi magyarok a németeket jobban kedvelik, mint a magyarországiakat vagy a románokat. Előítéletesen viszonyulnak az erdélyiek a magyarországi magyarokhoz. Ez nem csak a hírhedt népszavazás következménye, bár ahhoz köthetően észrevehető egy meglehetősen nagy törés a viszonyokban, főleg a kilencvenes évek elejéhez képest.
Az eredmények fogadásában nálam közrejátszott, hogy jól emlékszem, mit meséltek szüleim az anyaországiakról (ma is számosan emlegetik őket mostohaanya-országiaknak), viszonyulásukról és viselt dolgaikról 1940–44 között. Meg azt is tudom, hogyan bántak a magyarországi katonatisztek a frissen besorozott erdélyiekkel a kiképzések során. Milyen külön intézkedéseket – értsd parancsot – kellett hozniuk a kötelező magatartással, a bánásmóddal kapcsolatban. Pedig köztudott, hogy a székely katonák bizonyultak a legkötelességtudóbbaknak, fegyelmezettebbeknek, megbízhatóbbaknak. Azonban volt nekem régebbi információm is egy olyan embertől, akinek a véleményére nagyon sokat adok. Egész élete, munkássága rendkívül hitelessé teszi előttem. Kós Károlyról van szó. Ezt írta Kalotaszegen, 1911. szeptember 4-én, ergo több mint száz (!) éve: „Sorsunkat előre látjuk, és csodára nem számíthatunk. Mi magunk gyöngék vagyunk, és segítségünkre nem jön sem a nagymagyarországi társadalom, sem az államhatalom. A magyarországi társadalomra sohasem számíthattunk. A múltban is mi: Erdély voltunk azok, akik, ha kellett, segítséget vittünk Magyarországnak. Jutalmat ezért sohasem kértünk és sohasem vártunk. De az államhatalommal másképpen vagyunk. Annak kötelessége volna minket legalább segíteni, ha már nem vállalja a teljes védelmet.”… „De nekünk hiába beszélnek, hiába ígérnek már. Kezdünk nem hinni semmiben, ami Pestről jön, kezdünk nem hinni miniszteri nagy nemzetmentő terveknek.” Amikor írta, ugye, akkor nem volt népszavazás, kutatás stb. Tapasztalat, történelmi ismeret volt.
Diószeghy László,
Budapest
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tóth Árpád Irodalmi Kör
A magyar nyelvújítás mozgalmáról
Az aradi Tóth Árpád Irodalmi Kör október 20-án, kedden délután tartotta munkaülését a megyei könyvtár Concordia Termében.
A rendezvény első részében a nyelvújítás mozgalmáról két lelkes, jól felkészült magyartanár értekezett. Szabó László, az Aradi Aurel Vlaicu Általános Iskola pedagógusa pár szót ejtett a humanizmusról, majd a felvilágosodás íróinak nyelvújító törekvéseit ecsetelte. Felvázolta Bessenyei György munkásságát, Kazinczy Ferenc nyelvújító tevékenységét. Megtudhattuk, hogy az író 1811-ben Poétai episztola Vitkovics Mihály barátomhoz c. költői levelében hadat üzen a maradiak táborának. Tövisek és virágok c. epigramma-gyűjteményének megjelenésétől számítjuk a mozgalom kezdetét. A cím szimbolikus: a virág az újítóké (a neológusoké), a tövis a maradiaké (az ortológusoké). Az ortológusok gúnyiratot adnak ki – a Mondolatot –, melynek címképén Zafyr Czenczi szamárháton lovagol, Kazinczy hívei Felelet a Mondolatra c. ellenirattal válaszolnak. Nem véletlen, hogy a művész rengeteg új szót alkotott. A referens ezekből a szavakból is ízelítőt adott.
Nagy Gizella ny. tanár, módszertani felelős előadását azzal kezdte, hogy Kazinczy életművével még nem zárult le a nyelvújítás (új szavak ma is keletkeznek). Előbb a reformkor mozgalmáról értekezett néhány mondatban (Jósika, Széchényi, Arany), majd Jókai Mór tevékenységét ismertette. Részletesen mutatta be a kémia és más területeken létrehozott új szavait, az Egy magyar nábobban, a Kárpáthy Zoltánban, a Fekete gyémántokban közzétetteket. Végül a jelenlevők egy játékban vehettek részt. Ki kellett találniuk, mit jelentenek a virány, rondítvány, csatány, riadal szavak.
A színvonalas előadásokat Kiss Anna módszertani felelős, valamint az Aurel Vlaicu Általános Iskola két diákja (Szimcsák Tamás és Csonka Nikolett) illusztrálták felolvasással.
Az est második részében a közösség három alkotója mutatta meg újra tehetségét. Ódry Mária költő, képzőművész legszebb verseit Gál Zoltán, Kolumbán Zsolt, Kiss Anna, Hevesi József, Czernák Ferenc és Katona Béla olvasták fel. Az elhangzott művekből természetszeretet, életigenlés, istenkeresés, lokálpatriotizmus csendült ki csodálatos költői képekben.
Szarvashegyi Rozália ny. tanítónő Beszámoló vagy mi Ceauşescu pécskai jelenéséről c. memoárját ismertette a körtagokkal. A humoros írás a múlt rendszer megannyi visszásságát ábrázolta színvonalasan, élvezhető módon.
Kleitz Zoltán amatőr költő Valós számok és valótlanságok, Pár sor a tábornokokról c. költeményeit mutatta be. Mindkét írásmű a szerző magyarságtudatának adott hangot. Agape és baráti beszélgetés zárta a jó hangulatú irodalmi délutánt.
Regéczy Szabina Perle
Nyugati Jelen (Arad)

Gyökeresen változik a civil szervezetek finanszírozása
Horváth Anna: könnyítettünk az eljáráson, kevesebb a bürokrácia
Az elmúlt évek tapasztalatai, továbbá a különböző tevékenységi területen – legtöbb esetben közhasznú szolgáltatásokat nyújtó – civil szervezetek visszajelzései alapján év végéig a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal jelentős változásokat eszközöl az egyesületek, alapítványok számára elérhető pályázati rendszeren – jelentette be lapunknak Horváth Anna.
Erdély fővárosának alpolgármestere a Szabadsággal közölte: alapjaiban megváltozik mind a társfinanszírozásra, mind a részelszámolásra és az elszámolható költségekre vonatkozó előírás, sőt, a pályázati űrlaphoz csatolandó, a szervezet pénzügyi hátterét igazoló dokumentum vonatkozásában is könnyítenek. Elszámolható lenne a székházbérlés, ugyanakkor olyan civil szervezetek is pályázhatnak, amelyek nem kolozsváriak. Megtudtuk: az RMDSZ-es tisztségviselő vezette bizottság jelenlegi javaslatai itt-ott még változhatnak – a szabályzatnak végleges formát a decemberi tanácsülés határozata ad majd.
KISS OLIVÉR
Szabadság (Kolozsvár)

Az IMF egyre jobban kételkedik a kormányban
Victor Ponta miniszterelnök szerint Románia a Nemzetközi Valutaalap legsikeresebb példája, a mi hazánkban sikerültek a legjobban az IMF által szorgalmazott reformok.
Ez a nyilatkozat is mutatja, hogy Ponta és a kormány kemény pozícióra helyezkedett az IMF-fel folytatott tárgyalásokon, és nem akar lemondani azokról a béremelési és adócsökkentési intézkedésekről, amelyeket már elfogadott vagy kilátásba helyezett. A felek ezen a héte
Szabadság (Kolozsvár)

Varázslat 32 húron
Habár még nem érte el létesítésének tizedik évfordulóját, az erdélyi gyökerekkel rendelkező csellóművészeket tömörítő Napocelli kamarazenekar, fellépése már beivódott a kolozsvári komolyzene-kedvelők tudatába. A magyar operában október 20-án megtartott koncertjük ezért oldotta fel azt a hiányérzetet, ami akkor keletkezett bennem, amikor a Zenei Ősz műsorán hiába kerestem a csellósok koncertjét.
Az idei koncerten a csellósok Bartók, Enescu, Dvořák, Toduţă, Goens, Chopin, Klengel, Sibelius, Saint-Saëns, Debussy, Popper, Gross, Arutiunian, Mc Cartney és Dimitrescu műveit adták elő. Sokszínű repertoárjuk folytán, amely a klasszikus zenei stílusok mellett dzsessz- és könnyűzeneszámokat is tartalmaz, szinte minden zenerajongó talál kedvére valót.
Az együttes jelenlegi tagjai: Kostyák Imre (Kolozsvár – Bázel), Székely Attila (Kolozsvár – Bécs), Filip Papa (Temesvár – Kolozsvár – Jászvásár), Nagy Levente (Kolozsvár), Szabó Attila (Kolozsvár), Vilhelem András (Marosvásárhely – Kolozsvár), Jakabffy Kristóf (Kolozsvár) és Kostyák Előd (Kolozsvár).
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)