Tisztújító kongresszust tart Madridban az Európai Néppárt
Madridban tartja kongresszusát az Európai Néppárt (EPP) szerdán és csütörtökön, ahol új elnököt és 10 alelnököt választanak. A párt elnöki tisztségére a jelenlegi elnök, Joseph Daul az egyetlen jelölt. A francia politikust két éve választották meg, miután a pártot 23 éven át vezető belga Wilfried Martens elhunyt. A 10 alelnöki posztra 12 jelölés érkezett, köztük Gál Kinga, a Fidesz EP-képviselője.
A kongresszusra 32 országból érkeztek résztvevők, összesen 14 állam- és kormányfőt, 11 uniós biztost és 750 küldöttet vártak. Ezen az RMDSZ küldöttsége is részt vesz Kelemen Hunor elnök vezetésével. A küldöttség tagjai továbbá Kovács Péter ügyvezető elnök, Winkler Gyula és Sógor Csaba EP-képviselők, Korodi Attila parlamenti képviselő, Kelemen Kálmán, a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom (RMKDM) elnöke, valamint Vincze Loránt, az RMDSZ külügyi titkára, az RMKDM alelnöke.
A kongresszus honlapján közzétett tájékoztató szerint az egybegyűltek azokkal a kihívásokkal fognak foglalkozni, amelyekkel Európának szembe kell néznie, mint például a migráció, a terrorizmus elleni küzdelem, a gazdasági növekedés lehetőségei és a foglalkoztatás bővítése.
Szabadság (Kolozsvár)

Utolsó órában rögzített népi tudás a Mezőségi Fesztiválon
A kihalófélben lévő népi kultúrát rögzíti és igyekszik továbbadni a fiatalabb generációknak a hét végén immár 19. ízben tartandó szamosújvári Mezőségi Fesztivál, amelyen mintegy félezren vesznek részt – mondta el a Krónikának Balázs-Bécsi Attila, az eseményt szervező Téka Művelődési Alapítvány elnöke.
„A rendezvény majdnem két évtizedes történetére visszatekintve elmondható, hogy a kezdettekkor jóval több adatközlő – a környező településekről érkező néptáncos, népzenész és énekes – vett részt, és kevesebb külső érdeklődő érkezett. Mostanra sajnos megfordult az arány: egyre kevesebb a népművészeti értékeket, hagyományos népi kultúrát bemutató adatközlő, és egyre több a fiatalabb generációt képviselő érdeklődő” – fejtette ki Balázs-Bécsi Attila.
A magyarországi szakma is érdeklődik a Mezőség iránt
A fesztivál célja felfedezni, népszerűsíteni és szakmailag rögzíteni a mezőségi népi kultúra még élő értékeit, ugyanakkor találkozási lehetőséget biztosít az adatközlők számára. 15 mezőségi településről érkezik mintegy 130 idősebb – 60-65 év fölötti – adatközlő a Mezőségi Fesztiválra, hogy a régió népzene- és néptánckincsét bemutassa az összegyűlt szakmabelieknek és érdeklődőknek.
Az alapítvány vezetője kiemelte, örvendetes, hogy akadnak olyan mezőségi települések, ahol összefognak, együtt lépnek fel az idősebbek és fiatalabbak, például a Kolozs megyei Visán. Balázs-Bécsi Attila azt is elmondta, több mint kétszázan érkeznek Magyarországról, hiszen ott is nagy az érdeklődés szakmai berkekben a mezőségi népi kultúra iránt: a Magyar Tudományos Akadémia néprajzi szakosztálya, koreográfusok és más szakmabeliek is felhasználják mindazt a tudásanyagot, amit a fesztiválon rögzítenek.
Az adatközlők legnagyobb része táncos, de énekesek és zenészek is megmutatják tudásukat a fesztiválon. Az ördöngösfüzesi Hideg Anna által énekelt népdalkincsből „Annus néni daloskönyve” címmel jelent meg kiadvány (könyv és DVD), amelyet korábban Magyarországon mutattak be, most pedig a 74 éves adatközlő jelenlétében Szamosújváron ismerheti meg a közönség. Az alapítvány elnöke azt is elmondta, a fesztiválon bemutatott anyagokat digitalizálja az Erdélyi Magyar Néptáncszövetség, így a jövőben felhasználhatóak lesznek az oktatásban, és bármikor az érdeklődők rendelkezésére bocsájtják, hiszen közkincs.
Spontánul felbukkanó értékek
„Az adatközlők egyénileg is bemutatkoznak a találkozón, de ennél érdekesebb a nagy közös táncház, amikor a spontán tánc során sokan meglepetéssel szolgálnak: olyan dolgokat csillantanak fel, olyan tudás kerül a felszínre, amit esetleg korábban nem is láttunk” – tette hozzá Balázs-Bécsi Attila. Kitért arra is, hogy a találkozó egyfajta számvetés is: évente megemlékeznek az időközben eltávozott adatközlőkről – idén például a néhány hónapja elhunyt Maneszes Márton magyarszováti prímásról.
„Minden még fellelhető értéket össze kell gyűjteni a népi kultúrából: az a generáció, amely még birtokolja a szervesen elsajátított népművészeti értékeket, már kihalóban van; az utolsó órában lehetőséget akarunk teremteni arra, hogy ezt a tudást rögzítsük. A fesztivál célja az is, hogy megmutassa, miként válhatnak ezek az értékek a mindennapok, a szórakozás részévé” – mutatott rá az alapítvány elnöke. A kétnapos rendezvényen – pénteken és szombaton – többek közt szakmai bemutatkozás, táncházak, fórum, kiállítás, könyvbemutató, mezőségi gyermektáncház várja a közönséget a szamosújvári Téka Házban.
Nagykárolyi táncháztalálkozó
Néptánctalálkozót szervez október 24-én, szombaton Nagykárolyban a Rekettye Kulturális Egyesület. A tizenötödször tartandó találkozó a gyermekek és családok számára rendezett programokkal indul. Délután gálaműsor keretében lépnek színpadra amatőr és hivatásos táncegyüttesek, adatközlők. A Rekettye Kulturális Egyesület három tánccsoportja egész éves tevékenységét új színpadi produkciók formájában mutatja be, ezután hajnalig tartó, élőzenés táncház kezdődik.
Kiss Judit
Krónika (Kolozsvár)

Amivel tartozunk
Bár nem tulajdonítunk látnoki képességet Liviu Dragneának, sejthetett valamit a szociáldemokraták frissen megválasztott elnöke, amikor az alakulat múlt vasárnapi kongresszusán elítélte a kommunizmus rémtetteit, kezdeményezésére pedig a küldöttek megemlékeztek a romániai áldozatokról.
Sőt a pártelnök bocsánatot is kért a PSD által az 1989-es rendszerváltást követő években elkövetett hibákért, egy nappal később pedig gyakorlatilag kizárta a párt csúcsvezetőségéből a tiszteletbeli elnöki posztot betöltő Ion Iliescut.
Nincsenek illúzióink a tekintetben, mennyire őszinte a múlttal való szembenézés és szakítás igénye a kommunista utódpártként elkönyvelt alakulat berkeiben. Elvégre jól emlékszünk, mekkora össztüzet zúdítottak a szocdemek Traian Băsescu államfőre amiatt, hogy 2006-ban illegitimnek és gyilkosnak nyilvánította a kommunista rezsimet.
A PSD sohasem volt képes vállalni a felelősséget azért, hogy hosszú ideig olyan egykori apparatcsikok és nomenklaturisták adták meg számára az alaphangot, mint például Iliescu. Akinek bizony a ‘89-es forradalom, a kilencvenes évek bányászjárásai, sőt a marosvásárhelyi fekete március kapcsán egyaránt vér tapad a kezéhez.
A román igazságszolgáltatás óriási hiányossága – egyúttal paradoxona –, hogy miközben az elmúlt években jelentős eredményeket mutatott fel a korrupcióellenes küzdelem terén, de még az egykori börtönparancsnokokat is bíróság elé citálta az 50-es és 60-as években politikai foglyok ellen elkövetett gaztettekért, eddig futni hagyta a közelmúlt véres eseményei során súlyos bűncselekményt elkövetett állami vezetőket. Szégyenletes és felháborító, hogy az 1990-es bányászjárás miatt a mai napig egyetlen vájárt, történetesen a magyar nemzetiségű Domokos Dénest ítélték – természetesen nem érdemtelenül – börtönre.
Még szerencse, hogy a strasbourgi emberjogi bíróság nemrég arra kötelezte a román államot, hogy szolgáltasson igazságot az emberiesség elleni bűncselekmények ügyében, így a főügyészség szerdai akciója nyomán végre megkaphatják méltó büntetésüket az igazi felelősök. Ez a legkevesebb, ami kijár az egykori áldozatok emlékének, a társadalom lelkiismeretének, a múlttal való szembenézésnek.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Új kiadásban jelent meg a Székely Nemzeti Múzeumban található Apor-kódex
Új kiadásban jelent meg a legkorábbi magyar nyelvű zsoltárfordításokat tartalmazó Apor-kódex. A DVD-melléklettel ellátott kiadványt kedden mutatták be az Országos Széchényi Könyvtárban (OSZK) Budapesten.
A kötet a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum, az OSZK és az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézetének közös gondozásában készült, a kiadványon dolgozó nyelvészek munkáját Korompay Klára, az ELTE nyugalmazott egyetemi docense vezette.
Madas Edit, az OSZK munkatársa az MTI-nek elmondta, hogy a Székely Nemzeti Múzeumban található Apor-kódex két másik könyvemlékkel – a Müncheni-kódexszel és az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményéhez tartozó Bécsi-kódexszel – együttesen őrzi a legkorábbi magyar nyelvű bibliafordítás, az úgynevezett Huszita biblia szövegeit.
A három kódex szövege ugyan nagyjából egy időben született a 15. század folyamán, de különböző helyszíneken másolták őket. A Müncheni-kódex a négy evangéliumot, a Bécsi-kódex a Kisprófétákat, míg a mostanáig új kiadással nem rendelkező Apor-kódex a zsoltárokat tartalmazza. A három könyv 2009-ben „találkozott” először az OSZK „Látjátok feleim” – Magyar nyelvemlékek a kezdetektől a XVI. század elejéig című kiállításán, ekkor restaurálták is a rendkívül rossz állapotban lévő Apor-kódexet – idézte fel Madas Edit.
A Régi magyar kódexek című sorozat 33. köteteként megjelenő új kiadványban a nyelvemlék másolata és betűhű átirata mellett jegyzeteket és egy több mint százoldalas, kilenc szakértő által írt bevezető tanulmányt is olvashatnak az érdeklődők. Az 570 oldalas kiadvány elérhető lesz kereskedelmi forgalomban is, az OSZK könyvesboltjában már kapható. A kiadványhoz DVD-melléklet is tartozik, amelyen megtalálható a teljes Apor-kódex digitalizált változata, valamint a bevezető tanulmány is.
A DVD-lemez tartalma nemsokára elérhető lesz a nyelvemlekek.oszk.hu oldalon is – tette hozzá Madas Edit, aki elárulta azt is, hogy a Régi magyar kódexek sorozat következő kiadványaiként a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) gyűjteményéhez tartozó Lányi- és Góry-kódexeket szeretnék megjelentetni.
Krónika (Kolozsvár)

Mérleget vont a Nyárád menti kistérségi társulás
Az elmúlt fejlesztési időszak eredményeit összegezte, és a következő lehetőségeiről tárgyalt szerdán a Nyárádmente Kistérségi Társuláshoz tartozó tizenhárom önkormányzat és a munkaszervezeti csapat.
A kistérségi társulás munkáját az utóbbi három-négy évben két nagy projekt alkotta. Antal Zoltán munkaszervezeti és irodai vezető elmondta: az eredmények magukért beszélnek, de a nagy volumenű munkába bele is fáradt a kis csapat, és a következő hónapok pénzügyi kilátásai sem a legpozitívabbak.
A polgármesterek elismerő szavakkal méltatták az iroda munkáját, hangsúlyozva: továbbra is hasonló és még jobb eredményeket várnak. Ehhez a munkaszervezet minden segítséget megkap a jövőben is a közgyűlés részéről.
Jók az eredmények
A kistérség a LEADER programon közel 2,8 millió eurót nyert Nyárád menti kezdeményezések, projektek támogatására. Ebből mintegy 2 millió eurót fizetnek a hatóságok. A munkaszervezet és iroda költségeire mintegy 550 ezer eurót szántak, ebből 290-et költöttek működésre, 80 ezret népszerűsítési programokra, és 180 ezer eurót megspóroltak. A 2007–2013-as fejlesztési ciklusban meghirdetett LEADER program heteken belül lezárul, és indul a 2014–2020-as fejlesztési ciklus.
Erre az időszakra az iroda már meg is nyert egy jóval kisebb, mintegy 13 ezer eurós támogatást az újabb LEADER program népszerűsítésére, két héten belül meg is kötik a szerződést. Antal Zoltán úgy véli, a meglévő területi ismeretek és tapasztalatok birtokában ebből az összegből is kivitelezhető az előkészítő munka, a hangsúlyt pedig a minőségi és gyorsabb tájékoztatásra fektetik.
A Natura 2000 program három éve fut, a kistérség a Kis-Küküllő Térségi Társulással és a marosvásárhelyi Milvus Csoport madár- és természetvédelmi egyesülettel együtt több megyére kiterjedő négy természetvédelmi területet kezel. A gondnokság az elmúlt időszakban kidolgozta ezek kezelési tervét, amelyet két hete nyújtottak be a környezetvédelmi minisztériumhoz.
A dokumentáció széles körű társadalmi párbeszéd, egyeztetés alapján jött létre, és 72 intézkedést irányoz elő a területeken élő védett fajok és az élőhelyek megóvása érdekében. A szervezet reméli, hogy a szaktárcától pályázati támogatást is tud szerezni az elkövetkező egy évben a tíz évre szóló kezelési terv megvalósítása céljából.
„Takaréklángon" működő irodák
Azt sem rejtették véka alá, hogy a két nagy pályázat zárultával közel egy évig csak „takaréklángon" fog működni a két iroda, amíg újabb pályázatokat nyernek. A LEADER-irodában hamarosan megszűnnek a munkaviszonyok az alkalmazottakkal, az előkészítő program megvalósításában két munkatársnak nem tudnak szerződést ajánlani.
A Natura 2000 gondnokság irodájában kisebb lesz a leépítés. Ennek ellenére Antal Zoltán nem borúlátó, mint mondta, a kistérség rendelkezik megtakarított összeggel, ám ezt forgótőkeként használnák fel a következő projektek beindítására. Elhangzott: ha kisebb kapacitással is, de szeretnék folytatni a munkát az elkövetkező év alatt is, és a közgyűlés segítségéről biztosította őket ehhez.
Gligor Róbert László
Krónika (Kolozsvár)

Áldást, békességet!
Nézem, mire képes még az, aki itthonomban támad. Bukarest elfogadta, megengedi a Magyar Nyelv Napját itt, Erdélyországban, Székelyföldön, miután 1844-ben, az osztrák elnyomás idején sikerült ezt valahogy elérni. Bizony mondom néktek, hogy ezek nem földrajzi nevek. Ezek szerint egy – a – magyar nemzetről letépett résznek a megemlékezése? Hiszen arra szoktunk emlékezni, arról megemlékezni, ami már odalett!
Mi semmit nem tettünk az Erdélyben lakó szászok, svábok, románok nyelvhasználata ellen. Százszor is leírtuk itthon, otthon, hány templomot, törvényt hozott Magyarország a románság, a zsidóság hitének-nyelvének védelmére. Miközben Liseanu román történész 1938-ban azt irkálta-firkálta a maga dicsőségére, hogy a magyarság Erdélyben egyáltalán nem létezett; az élő eleven erdélyi magyarok mind románok voltak egykor, de elmagyarosították őket. „Ezért, kedves román testvér, ha találkozol magas, szőke, széles vállú magyarral, akkor köszöntsd őt, mert román testvérrel találkoztál, akit elmagyarosítottak erőszakkal.”
Derűsen jut eszembe Cimpeanu Cornél egykori lakótársam a kolozsvári Józsa Béla Bentlakásból, egyetemista korunkból. Huszonöten laktunk a Bolyai Tudományegyetem hallgatóiként ott, első évesekként. Ki a bánatnak jutott eszébe, azon kívül, hogy mindig éhesek voltunk, és rettenetes keményen kellett tanulnunk, hogy az ösztöndíjunk meglegyen, kinek jutott eszébe az elmagyarosítás?! Hát Cimpeanu Cornélnak, aki derék, magas, orosz-magyar szakos volt, Nagyváradról érkezett Kolozsvárra. Remek, jó barát, igazi Kornél, de a kutya se kérdezte, miért nem ment a Babeş-re, a román egyetemre. Azért, mert magyar volt nagyapja, apja, de románt fabrikáltak belőlük. És azon a napon, a Józsa Bélában fennhangon kért bennünket, vacsora után lennénk vendégei a 25 személyes hálószobában, mert...
Igen. Fölmentünk, fogalmunk se volt, születésnapja van-e vagy mi? És akkor mondta fönn, a hálószobában, hogy szeretné, ha őt befogadnánk székelynek.
Néztem, más is nézte szánakozólag, hogy megbolondult-e a barátunk? Ő viszont kinyitotta az olcsó rumot, hogy innánk belőle. És senki nem ivott addig, amíg kezét nem rázta: ha ti Mezeiek voltatok, te maradj Cimpeanu vagy Mezei barátunk, amíg élünk s jól! Áldás, békesség!
Czegő Zoltán
Krónika (Kolozsvár)

’56-ra emlékeznek Marosvásárhelyen
Három helyszínen is emlékeznek pénteken Marosvásárhelyen az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc kitörésének 59. évfordulójára.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Maros megyei szervezete a Bolyai téri unitárius templomban pénteken 13 órától tart megemlékezést. Az emlékműsorban fellép a Tiberius vonósnégyes, a Bolyai Farkas Gimnázium furulya- és zeneköre. ’56 erdélyi vonatkozásait Kálmán Attila történész ismerteti.
Az 1956-os Bajtársi Társaság 18 órai kezdettel ünnepi megemlékezést tart a Vártemplomban, ezt követően megkoszorúzzák a templom udvarán levő 1956-os emlékművet (kopjafát). Az ünnepségre minden emlékezni akarót várnak, aki virágot, koszorút is elhelyezhet a kopjafánál.
A Magyar Dolgozók Egyesülete és az Erdélyi Magyar Baloldal ugyancsak 18 órától a Deus Providebit Tanulmányi Házban emlékrendezvényt szervez az 1956-os magyar forradalomról. Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója tart rövid történelmi visszatekintést, majd fellép Buta Árpád és a Bolyai Farkas Gimnézium diákjai: Vizeli Ibolya, Köllő Magor Örs. Műsorvezető: Böjthe Róbert Zoltán.
A forradalom áldozatai és résztvevői között több marosvásárhelyi vagy erdélyi is volt. Dudás József marosvásárhelyi volt, Szabó János Krassó-Szörény vármegyei származású, a legendás hírű magyar-örmény Pongrácz Gergely szamosújvári. Történészek állapították meg: a Magyar Autonóm Tartomány területén 1956 és 1965 között az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc eszméivel való azonosulásért 826 személyt állítottak hadbíróság elé és ítéltek el. Közülük 620 magyar, 184 román, 18 német, 2 zsidó, 2 cigány volt.
Az erdélyi városok közül Marosvásárhely fizette a legnagyobb véráldozatot: Budapesten Dudás Józsefet és Preisz Zoltánt, Temesváron Orbán Károly földbirtokost, Kónya István Béla ügyvédet és báró Huszár Józsefet végezték ki.
Bakó Zoltán
Székelyhon.ro

Vitéz Lelkek: diákszínjátszás 25 éve
Több mint amatőr színjátszó csoport, és több mint iskolások szabadidős tevékenysége. A Vitéz Lelkek társulatról Szász-Mihálykó Mária vezetővel beszélgettünk.
Még egyetemista korukban kezdtek el foglalkozni a színházzal és színjátszással néhai Szász-Mihálykó Attila és Szász-Mihálykó Mária – pedagógusi szakképesítésük mellett rendezői és színjátszói oklevelet is szereztek. Szász-Mihálykó Attila éveken át az Udvarhelyi Népszínház vezetője volt, majd a rendszerváltást követően a Tamási Áron Gimnázium német szakos tanára lett, színjátszó kört indított, így folytatta korábban elkezdett munkáját. A névválasztás véletlenszerű volt: 25 évvel ezelőtt, az iskola névadó ünnepségén léptek először színpadra, éppen Tamási Áron Vitéz lélek című darabját mutatták be, és a sikert követően a diákok a Vitézlélek Kft. nevet választották. „Azóta elmaradt a Kft., de a vitéz lelkek maradtak. Lassan életformává vált” – fogalmazott Szász-Mihálykó Mária.
„Tíz évig Attila vezette a Vitéz Lelkeket, így nem volt idegen, amikor át kellett vennem. Hiszem, hogy a dolgoknak van egy határozott sorsszerűségük” – mondta Szász-Mihálykó Mária, hozzátéve, hogy férje 2000-ben, az Énekes madár bemutatója előtt nem sokkal hunyt el. Akkor, az utolsó beszélgetésen pontosan az volt a téma, hogy van-e élet a halál után. Mintha valamiféle sorsszerű beszélgetés lett volna. Az akkor átvett csoport egyébként kisebb volt, tizenhét tagot számlált, aztán az évek során nőtt a létszám, mára pedig már több mint százan vannak a vitéz lelkek.
Többről van szó, mint egyszerű iskolai színjátszó csoportról, hiszen a színre vitt produkciókon kívül rengeteg beszélgetés formálja a vitéz lelkeket. Különböző korosztályok keresik énjüket a csoportban, egyesek végigjárják a lépéseket, mások még utána is tiszteletbeli tagok maradnak. Bárki „felvételizhet”, ez csupán annyiból áll, hogy megmutatkozik a színpadon, azonban akinek nem ez a talaja, úgyis távozik – véli a Vitéz Lelkek vezetője.
„A nagy tömeg miatt jött be, hogy musicalt kell csinálni. Húszan-harmincan kell színpadra kerüljenek, más műfajban nem tudok ennyi szerepet kiosztani” – magyarázta, hogy miként lett a musical a meghatározó műfaj a Vitéz Lelkek számára. A folyamat Déry Tibor kisregényének musicalváltozatával, a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című darabbal kezdődött, aztán következett a Rómeó és Júlia, a Dzsungel könyve, a Hegedűs a háztetőn, a My fair lady, A muzsika hangja és Óz, a nagy varázsló. Az elmúlt évek előadásaiból többet a gimnázium dísztermében játszanak vasárnap óta. „Mozgalmas hét, de negyedszázadot ünneplünk, és rengeteget segítenek a diákok” – beszélt a héten zajló ünnepségről a csoportvezető.
Több mint húszan lettek hivatásos színészek a Vitéz Lelkek soraiból. Többek között a temesvári színház igazgatója, Balázs Attila, a jelenleg Budapesten fellépő Katona László, Lőrincz Zsuzsa és Ozsvát Noémi, a kolozsvári színházban dolgozó Kali Andrea, mindannyian egykori vitéz lelkek. „Sok tehetséges gyerek van, és pont erre jó a Vitéz Lelkek csoport: az is felfedezi magában a tehetséget, aki nem tudta, hogy benne van” – így Szász-Mihálykó Mária, aki „az álmok röptetőjének” tartja magát. „Nagyon sokuk álmát ismerem, és igen, röptetem, mert az a legjobb, hogy segíts valakinek, boldoguljon ott, ahol akar.”
Veres Réka
Székelyhon.ro

Négy éve működő telefonos szeretetszolgálat
Négy évvel ezelőtt indult, azóta folyamatosan, megszakítás nélkül működik a telefonos szeretetszolgálat Marosvásárhelyen – számolt be csütörtöki sajtótájékoztatóján Sajó Norbert, a szolgálat alapítója és vezetője.
A telefonos szeretetszolgálat az egyszerre jelen levő szükség és fölösleg találkozásának a nagy lehetősége – foglalta össze a lényeget Sajó Norbert (fotó), aki az újságíróknak elmondta, hogy az eltelt négy év alatt 357 család kért, illetve ajánlott fel segítséget. A kezdeményezéshez cégek is csatlakoztak, például a Bioeel jóvoltából az utóbbi hónapokban hatvan rászoruló családnak tudtak segíteni, 100 keringési zavarokkal küszködő rászoruló idősnek 120 napi kezelést biztosítanak. Széles körű az együttműködés az Eldi céggel is, amelynek szemmel látható eredményei azok a perselyek, amelyek ezekben a pékségekben megtalálhatók. Eddig háromszor ürítették a perselyeket, hogy a befolyt adományokat élelmiszervásárlásra fordítsák. Kiemelten jó az együttműködés az RMDSZ városi szervezetével, a Vintage Veloval, a RotarActtal, a Marosvásárhelyért Egyesülettel, a Műhely Egyesülettel.
Nyáron első alkalommal sikerült tábort szervezni a rászoruló gyerekeknek, akiket saját környezetükben is felkerestek a szeretetszolgálat önkéntesei, hogy csomagokat adjanak át nekik. A táborozást jövőben is megszervezik – hangsúlyozta Sajó Norbert. Az idén először, december 18-án Marosvásárhelyen is sor megszervezik az Adventi Szeretetvendégséget, amelyen rászorulókat és bőségben élőket egyaránt megvendégelnek.
A fő célkitűzés a szabad információ áramlása, az, hogy a Telefonos Szeretetszolgálat nyújtotta lehetőségek, az újdonságok, a folyamatban levő tevékenységek híre mindenkihez eljusson – hangsúlyozta a szeretetszolgálat vezetője. További tudnivalók a www.telsz.ro honlapon olvashatók, illetve csütörtökönként délután 3 és este 8 óra között hívható a 0265-555555-ös telefonszám.
Antal Erika
Székelyhon.ro

Vers- és balladamondó verseny
Szerda délután Szatmári Ildikó és Tamás-Péter Réka magyartanárnők szervezésében a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium biztosított helyszínt a Kriza János mesemondó, balladamondó és balladaéneklő verseny számára.
Előbbit első, utóbbi kettőt pedig második alkalommal rendezték meg V-XII. gyermekek számára. Váradról a házigazda tanintézményen kívül az Ady Endre Középiskolából, a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceumból, a Mihai Eminescu Főgimnáziumból, a Iosif Vulcan Főgimnáziumból és a Szacsvay Imre Általános Iskolából, míg vidékről például Érmihályfalváról és Székelyhídról érkeztek diákok. Ez jelentette a megmérettetés megyei szakaszát, ahonnan évfolyamokra lebontva összesen tizenkét tanuló jutott tovább az országos döntőbe, melyet Sepsiszentgyörgyön bonyolítanak majd le november 13-15. között. A szakemberek alkotta zsűribe meghívták Brugós Anikót (Partiumi Keresztény egyetem), Kocsis Gyulát és Ozsváth Zsuzsát (Szigligeti Színház), Szakács Zoltán iskolalelkészt és Holczman Ilona magyartanárnőt. Az éneklésnél jó pontnak számított az tiszta intonáció, a szövegértés és -mondás, valamint az egy-egy tájegységre jellemző dialektus használata, míg a szavalás esetében a szövegérthetőség, a megfelelő előadásmód és a tiszta beszéd bizonyult nyerőnek. Azok, akik dobogós helyeken végeztek, könyvjutalmakkal és édességekkel térhettek haza.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Lassan román község lesz a magyarországi Ártánd
Egyre több román állampolgár költözik át a román-magyar határ melletti Ártándra. A Digi24 hírtelevízió riportja szerint 2009 óta folyamatosan telepednek át románok az 500 lakosú magyar községbe, ahol egy nagyváradi lakónegyedi tömbházlakás áráért kertes házat tudnak vásárolni.
Ártánd polgármestere, Benkő Sándor a hírtévének elmondta, a település jelenlegi 588 lakosának 40-45 százaléka román állampolgár. „A legtöbb áttelepülő Nagyváradról és környékéről származik, munkahelyük még Romániához köti őket, de amúgy itt élnek a faluban” – mondta az elöljáró.
A határhoz közeli településeken egy 1000 négyzetméteres telek házzal együtt 15-25 ezer euró közötti áron vásárolható meg. Az alacsony telek- és házárak késztetik a legtöbb romániait, hogy átköltözzön Magyarországra, de akad, aki a falusi csendért hagyta ott a nagyvárost. „Közel van Várad, innen annyi idő alatt beérünk a városközpontba, mintha egy lakónegyedben élnénk” – mesélte az egyik Nagyváradról átköltöző ártándi lakos, aki nemcsak házat vett a településen, hanem munkahelyet is a községben keresett magának.
A 2011-es magyar népszámlálás adatai szerint valamivel több mint 26 ezer személy vallotta magát románnak.
maszol.ro

Rostás-Péter István: A lekésett vonat tétova füstje
Iliescu megérdemli, végre igazságot szolgáltatnak, ideje volt, a kommunizmussal való szakítás jelképes pillanata – ilyen reakciókat gerjesztett elsőre a hír, hogy az exállamfőt immár jogi instanciák vonják kérdőre az 1990-es bányászjárás miatt. A jubilálók üdvrivalgása még alig enyhült, máris ott toporog néhány kérdés az ügy körül: miért épp most történt meg a perzsára szólítás (a volt elnöknek a PSD-ből való „kitessékelése” és a beidézés között alig telt el pár nap), mikor lesz végső döntés (a magyarországi Biszku-per példája jó okot adhat a kételkedésre), és kiderül-e, hogy a negyed százada elkövetett retorzió megvalósítóinak mekkora a felelőssége (avagy megint izolált bűnbakokkal tudjuk le ezt a fejezetet is).
Ha a történteket kellő distanciával szemléljük – kellett ez a huszonöt évnyi „tamponzóna” a perspektivikus látásmódhoz –, Ion Iliescu nem tehetett mást, mint hogy erőszakhoz folyamodjon: frissen megszerzett hatalmát nem kockáztathatta konszenzusra törekvő tárgyalásos politikával. Képlékeny helyzetben a nyugalmat karhatalmilag szétárasztó elnök mint a dolgok rendjét biztosító atyuska (akkor) még működő modell, az ország egyik felében az osztályharcos-reflexekre alapozó manipulálás haszonélvezője. 53 napos antikommunista tüntetéssorozat – hat halott és mintegy 750 sebesült – ez a bukaresti Egyetem téri jelenség lecsupaszított ábrája. Az incidensek után az országból (többnyire végleg) távozó fiatal értelmiségiek számáról máig nem készült statisztika. Mindez Ion Iliescu batyuja.
Félő azonban, hogy a per nem visz közelebb a jelenség megértéséhez. Nem derít fényt arra, miként végezte az 1990-es „tanév” második nagy házi feladatát az újjáélesztett Szekuritáté, a belügyi felelősök cinkosságára sem kapunk választ, mint ahogy arra sem, hogy a hatalmon levőknek miért volt szükségük erre az aránytalanul nagy erődemonstrációra, mikor Ion Iliescu májusban a voksok 85 százalékának birtokosaként immár választott vezetője volt az országnak.
A per ugyanakkor más olvasat szerint egyéb tanulságokkal jár: igazolni látszik a tételt, miszerint az igazság (egyfajta igazság) végül mégiscsak felszínre kerül. Bulvárosabban fogalmazva: a magát szabadgondolkodónak valló Iliescu belebotlott a számmágiába. 2008. október 13-án ugyanis az első ízben lefolytatott vizsgálatról az igazságügyi tárca közleményben mondta ki, hogy a bányászjárás dossziéjában a volt elnök ellen nem indul bűnvádi eljárás.
S hogy még milyen „szerepe” lesz ennek a pernek, arra érdemes lesz időnként visszatérni. Hatékony elemzés kedvéért célszerű lenne lajstromozni, hogy éppen mi minden történik a romániai belpolitikában, amikor Iliescut újabb és újabb tárgyalásra invitálják – mennyire lehet elvonatkoztatni ilyenkor a párhuzamosan zajló eseményektől.
A végeredmény – ha egyáltalán ítéletté kerekedik – kései és elégtelen jóvátétel lesz a fejlődésében amúgy is megkésett országban. A közelmúlt feldolgozásának egy újabb esélyével számolhatunk le: a dolgok lassan ülepednek, túl lassan. Olyan ez, mint mikor a könnygáz még másnap reggel is megreked és mar Bukarest belvárosában egy kiadós utcai csata után.
maszol.ro

Eljutottunk a századik, jubileumi kötetünkhöz
A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaságunk immár eljutott könyvkiadásunk századik, jubileumi kötetéhez. Büszkén állíthatjuk, hogy nincs még egy civil szervezet, aki 17 év alatt száz kötetet adott ki. És ez egyben nagy felelősséget is vont maga után. Helytörténeti kiadványaink hitelesek kell legyenek, amelyek kiegészítik a történelem- és néprajztudományt. Olyan kiadványaink lehetnek csak, amelyek csak itt látnak napvilágot és több tudományág segítségére lehet a további kutatásban.
Már 1992-ben felmerült egy honismereti szövetség megalakításának szükségessége. Még abban az évben egy tervet állítottam össze, helytörténeti és néprajzi kutatómunka megszervezésére, valamint emlékhelyek létesítése és ápolása érdekében. E tervezetbe került az is, hogy az emlékhely bizottság egy honismereti lapot indít Partiumi lapok címmel, valamint egy ismertető füzetet műemlékekről és emlékhelyekről, Emlékhely Kiskönyvtár címen. Akkor még úgy képzeltem el, mint az Erdélyi műemlékeink című kis füzet-sorozatot. A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság 1993-ban alakult meg, az Erdélyi Kárpát Egyesület Bihar Megyei Osztálya mellett, a két püspökség égisze alatt. Honismereti lapunk 1994. április 14-én indult el, Partium néven.
Könyvkiadásunk még váratott magára. Végül 1997-ben kristályosodott ki, hogy kiskönyv-sorozatot indítunk el, Partiumi füzetek néven, a Partium és a Bánság helytörténetének, műemlékeinek, népszokásainak ismertetésére. Hogy a kiadással, engedélyekkel és adózással ne legyen gondunk, megbeszéltem Tőkés László és Tempfli József püspökökkel, hogy könyveink a két püspökség égisze alatt jelenjenek meg. Így jelent meg könyveinkben, mint kiadó a PBMEB, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület és a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség. Így, mint egyházi kiadvány, senki sem tudott belénk kötni. Hisz az egyháznak joga van könyvet kiadni és saját berkeiben árusítani. 2007 áprilisától egyesületünk felvette a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság nevet, mint önálló jogi személyiség, és mint önálló kiadó. És már nem kiskönyv-sorozatról beszélünk.
A sorozat célja a helytörténeti kutatásban fellelhető hatalmas fehér foltok eltüntetése, műemlékeink megismerése és védelme. Célja, hogy a kistelepülések jó ismerői állítsák össze az anyagot, azok, akik belülről ismerik a vidéket, ott élnek, szívügyük megismerni saját történelmüket, szokásaikat, s össze is gyűjtötték ezeket az adatokat. Ugyanakkor kritériummá vált a levéltári anyagok felhasználása, valamint az oral history módszerének alkalmazása. A másik fontos cél, hogy e kiadványokat az illető településen is meg lehessen vásárolni. Ezért Nagyváradon kívül is szerveztünk könyvbemutatót a különböző településeken. A sorozat szerkesztője Dukrét Géza, korrektor Mihálka Magdolna. 1997-től napjainkig 83 kötet jelent meg a Partiumi füzetek könyvsorozatában, mellette még 19 kötet a sorozaton kívül. Könyveink egy része a református egyház Szenczi Kertész Ábrahám nyomdájában készült, majd az Europrint nyomdában. Az utóbbi években a Litera Print nyomdában, amely egyesületünk tagjainak, a Voiticsek házaspárnak a vállalata.
Köteteink általában 350–500 példányszámban jelennek meg, a rendelkezésünkre álló anyagi alapok függvényében. Szokássá vált, hogy az egyesület tagjai minden kötetből kapnak egy-egy tiszteletpéldányt. Ugyanakkor eljuttattuk minden jelentős könyvtárba. Az utóbbi években e kötetek felhasználása alapján szervezték meg a középiskolák helytörténeti vetélkedőit.
Most vizsgáljuk meg egy kicsit közelebbről könyvsorozatunkat. Év szerinti megoszlása a következő volt:
1997 őszén jelent meg az első, nem is beszélhetünk másról, mint egy füzetről, 12 oldalban. A fedőlapja sem volt színes. Ez volt az első kísérlet, nem volt semmilyen gyakorlatunk a könyvkiadásban. A Biharban tartott III. Partiumi Honismereti Konferenciára készült el, magáról Bihar községről.
1998-ban öt kötet jelent meg, immár színes fedőlappal. Kezdtem megtanulni a szerkesztést, s találtam egy kitűnő korrektort Mihálka Magdolna személyében.
1999-ben hat, 2000-ben három, 2001-ben kettő, 2002-ben három kötet jelent meg. Ez volt a hőskor. Nem szponzorizálta senki, az eladásból bejövő pénzből nyomtattuk ki a következő köteteket.
2003-ban nyolc kötet jelent meg. Ettől kezdve támogatja könyvkiadásunkat a Bihar Megyei Tanács, az RMDSZ Bihar Megyei Szervezete javaslatára. A támogatás pályázat útján történik.
Így 2004-ben hat, 2005-ben öt, 2006-ban hat, 2007-ben három, 2008-ban nyolc, 2009-ben öt, 2010-ben négy, 2011-ben három, 2012-ben három, 2013-ban öt, 2014-ben öt, 2015-ben, eddig, három kötet jelent meg, valamint ezek mellett, sorozaton kívül, tizenkilenc kötet. Jelenleg előkészületben van számos más kötet.
És most nézzük meg a kötetek szerkezetét, vagy mondhatjuk típusait:
18 falumonográfia: Bihar, Félixfürdő, Nagyszalonta, Sarmaság, Püspökfürdő, Szentjobb, Ottomány, Érsemjén, Rév, Szalacs, Biharpüspöki, Albis, Egri, Sárközújlak, Tóti, Margitta, Szalárd, Siter;
21 műemlékekkel és emlékművekkel foglalkozó kötet: Nagykároly ref. temploma; Szilágyság műemlékei; Csonkatorony nyúlik a felhőbe…; Székesegyházi bazilika; Varadinum a vizek határolta város és vár; Rajtuk taposunk; Turulmadaras emlékműveink (egész Erdélyből); A műemlékvédelem fölöttébb szükséges voltáról, (a 10 éves évfordulóra készült, első évkönyvünk); Nagyvárad római katolikus székesegyházai; Emlékművek, emléktáblák Bihar megyében; Nagyvárad, városismertető; Nagyvárad műemlék épületei; Arad építészeti emlékei; Emlékművek, emléktáblák Bihar megyében II.; Épített örökségünk a helytörténeti kutatás tükrében (második évkönyvünk, a 15. évfordulóra); Műemlékorgonák az Érmelléki Református Egyházmegyében; Vigyázó kövek – A műemlékvédelem kezdetei Nagyváradon; Szecessziós építészet Nagyváradon; Nagyvárad városháza; Megmaradásunkért (harmadik évkönyvünk, a 20. évfordulóra); A nagyváradi vár építészettörténete;
22 történelmi, helytörténeti és néprajzi jellegű kötet: A szabadságharc zászlaja alatt. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc a Partiumban és a Bánságban; A Bánság útjai a 19. században; Erdélyi barlangfeliratok a 16–20. századból; A révi népi fazekasság monográfiája; Ezüstös gépmadarak szárnyán érkezett a halál. Nagyvárad bombázása 1944-ben; Hegyköz, történeti monográfia; Városfejlesztés Nagyváradon a 20. század elején; A bihari turizmus története; 1956 emlékezete Biharban; A mozi évszázada Nagyváradon; Micske a helynevek tükrében; Nagyvárad ipartörténete; Mesélő aradi házak; Szőlő és bor az Érmelléken; Csillagváros visszavárta katona fiát; A Királyhágómelléki Református Egyházkerület székházperének kilencéves története; Szemelvények Bihar megye és térsége ipartörténetéből; Érmellék szerelmem – honismereti riportsorozat; Utak a múltba; Margittai fazekasság; Túrterebes földrajzi neveinek története; Tanulmányok az Érmellékről;
12 kötet nagy személyiségeinkről: Dr. Andrássy Ernő, az Érmellék utolsó polihisztora; Nagyvárad tudós püspökei; Aki fényt hagyott maga után. Dr. Károly Irén József élete és munkássága; Bartók Béla és Nagyszentmiklós; Bartók Nagyváradon a helyi sajtó tükrében; Bihari sorsok a változó időben; A bölcsőtől a sírig – 250 éve született Kazinczy Ferenc; Ottomány szülöttje, Kufstein halottja – Szentjóbi Szabó László; Párhuzamos életrajzok (Nagyvárad személyiségei); Hidak a viharlámpa fényében (Ványai Károly polgármester élete és munkássága); Nagyvárad nagy változásainak vezéregyéniségei (Rimler Károly, Soós István); Nagyvárad jelentősebb utcanevei 1940–1944 között; Kiss Kálmán: Csűry Bálint és a szamosháti tájnyelv;
Öt iskolatörténet: Mezőtelegd iskolatörténete; A nagyváradi egészségügyi oktatás története; A temesvári ipari oktatás kezdeteiről; Túrterebes egyház- és iskolatörténete; Római katolikus intézetek Nagyváradon;
Öt kötet temetőinkről: Sírok, sírjelek a Várad-Olaszi temetőben; Hol sírjaink domborulnak – Partiumi temetők (25 temető); Telegdi sírkövek, emléktáblák; Érmihályfalvi temetők; Ódon sírkertek ösvényein. De akár ide is sorolhatjuk a turulmadaras emlékműveinkről szóló kötetet is, mert azok zömében síremlékek.
Még kiadtunk sorozaton kívül tizenhét kötetet: öt kötet a Jubileumi Rákóczi Évek keretében; díszkiadásban a Száz éves a nagyváradi villamos; Dukrét Géza: Épített örökségünk Bihar megyében; négy hasonmás kiadásunk volt: Biró József: Nagyvárad barokk és neoklasszikus művészeti emlékei; Jakó Zsigmond: Bihar megye a török pusztítás előtt; K. Nagy Sándor: Bihar-ország; Györffy István: A Fekete-Körös völgyi magyarság; Továbbá: Dukrét Géza: Emlékművek, emléktáblák Bihar megyében; A XVIII. Partiumi Honismereti Konferencia előadásai; A honismeret szolgálatában. Dukrét Géza 70. születésnapjára; Mátyás Attila: A Nagyváradi Evangélikus Egyházközség története; Fodor József, Dukrét Géza: Keresztutak; A nagyváradi zenei élet apostola. Thurzó Sándor emlékére; Honismeret – a megtartó erő; Fazekas Lóránd: Püspökök és címereik a Szatmári Római Katolikus Egyházmegyében.
Érdemes megemlékezni az ötvenedik, szintén jubileumi kötetünkről, amelynek címe: Nagyvárad ipartörténete. Egy 12 tagú szerzői gárda írta. E jubileumi kötetet Budapesten mutattuk be a Magyarok Házában, teltház mellett. Századik kötetünket először Borson, a XXI. Partiumi Honismereti Konferencián mutattuk be: Honismeret – a megtartó erő. Utána még megjelent két kötet, és most újra bemutatjuk, egy kiállítás kíséretében.
Dukrét Géza
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Autonómiaharc és rezsicsökkentés
Kézdivásárhelyen tartotta hétvégén küldöttgyűlését az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT). A néppárt a jövő évi választásokra való felkészülésről tárgyalt, az EMNT az erdélyi autonómiaküzdelem lehetőségeit vette számba.
A rezsicsökkentés jelszavával vág neki az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) a 2016-os önkormányzati választásoknak – derült ki Szilágyi Zsolt pártelnöknek a párt kézdivásárhelyi országos küldöttgyűlésén mondott beszédéből. Megemlítve, hogy a magyarországi rezsicsökkentési erőfeszítések után Bukarestben a korrupcióellenes ügyészség (DNA) vizsgálja a vízszolgáltató sorozatos díjemeléseit, kijelentette: „ha Magyarországon és Bukarestben lehet, miért ne lehetne Erdélyben is” rezsit csökkenteni.
Szilágyi Zsolt úgy vélte, pártjának kevés esélye van arra, hogy az áram- és gázszolgáltatók díjainak a csökkentését érje el, de a vízszolgáltatás és a szemételszállítás díjai sok helyen csökkenthetők lennének. Szerinte a téma kényes voltát jelzi, hogy a Bihar megyében megkeresett települési önkormányzatok többsége megtagadta a rezsidíjakkal kapcsolatos adatok kiszolgáltatását.
Szilágyi Zsolt szerint az EMNP a magyar képviselet megerősítését tűzi ki célul a jövő évi önkormányzati választásokra. Úgy vélte, ehhez versenyeznie kell a többi magyar párttal azokon a vidékeken, ahol tömbben él a magyarság, és együtt kell működnie velük azokon a településeken, ahol a verseny veszélyeztetné a magyar képviseletet – tájékoztat az MTI. Hozzátette, az év elején háromszor is találkozott és tárgyalt Biró Zsolttal, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnökével, hogy megpróbálják rendezni a két párt viszonyát. Az EMNP azt ajánlotta, hogy hozzanak létre választási koalíciót és közösen indítsanak jelölteket a 2016-os választásokon. Szerinte nem az EMNP-n múlt, hogy ez nem sikerült. „Minden valószínűséggel júdáspénz van a dologban” – utalt arra, hogy az RMDSZ köreiben felmerült egyes parlamenti képviselői helyek átengedése az MPP-nek. Azt is hozzátette, a saját pártjukból kiábránduló jóérzésű MPP-sek előtt az EMNP ajtaja nyitva áll.
Erős helyi szervezetek kellenek
Szilágyi Zsolt azt is elmondta, hogy a marosvásárhelyi összefogás ügyében telefonon beszélt Kelemen Hunor RMDSZ-elnökkel, és abban egyeztek meg, hogy személyesen találkoznak. Üdvözölte, hogy az RMDSZ-nek sikerült rendeznie viszonyát a magyar kormánnyal. Hozzátette, sokkal könnyebb lenne az együttműködés, ha a szövetség megszabadulna a korrupciós ügyekbe keveredett politikusaitól. Úgy vélte, Erdélyben az EMNP az egyetlen korrupciómentes, az autonómiát és a föderalizmust felvállaló párt.
Arra intette azonban a küldötteket, hogy nem oldja meg az erdélyi magyarság ügyeit pusztán az, hogy a korrupcióellenes ügyészség vádat emel az RMDSZ korrupt vezetői ellen. „Azért, mert a másik gyengül, mi még nem fogunk erősödni”– állapította meg. Hozzátette, a párt helyi szervezeteinek dolgozniuk kell, mert csakis a folyamatos munka által nyerhetik el a közösség bizalmát és szerepelhetnek sikeresen a választásokon.
Újraválasztották Tőkés Lászlót
Csaknem egyhangú szavazással újraválasztották a tanács elnöki tisztségébe Tőkés Lászlót az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) kézdivásárhelyi országos küldöttgyűlésén. Az elnök nem kapott ellenszavazatot a küldöttektől, két szavazat azonban érvénytelen volt. Az EMNT ügyvezető elnöki tisztségét továbbra is Sándor Krisztina látja el.
Tőkés László a küldöttgyűlés után az MTI-nek elmondta, a tanácskozáson számvetés történt az autonómiaharc állásáról, és arról, hogy az EMNT mely szervezetekre számíthat ebben a küzdelemben. A szövetségesek között az Erdélyi Magyar Néppártot (EMNP), a Székely Nemzeti Tanácsot (SZNT), a Partiumi Autonómiatanácsot (PAT) és a Magyar Ifjúsági Tanácsot (MIT) említette.
„Sajnálattal állapítottuk meg, hogy nemigen számíthatunk az RMDSZ-re, mert taktikai kérdésként kezeli az autonómiát. A Magyar Polgári Pártra (MPP) pedig azért nem számíthatunk, mert teljesen beolvadt az RMDSZ-be” – fogalmazott Tőkés László.
Az EMNT újraválasztott elnöke a tanácskozás eredményeként említette, hogy sikerült túllépni azokon az ellentéteken, amelyek az utóbbi időben az EMNT és az EMNP között alakultak ki. Ezek az ellentétek a tanácskozáson akkor mutatkoztak meg, amikor egyes EMNP-s tisztségviselőket EMNT-s tisztségekre is jelöltek.
„Most már helyes szerep- és munkamegosztással készülhetünk a jövő évi választásokra. Az ideális viszony olyan, mint a házasságban: két autonóm lény egységet alkot” – magyarázta Tőkés László. Elmondta, az EMNT küldöttgyűlése arról is határozott, hogy a tanács egy reprezentatív Kárpát-medencei és egy reprezentatív nemzetközi konferencia megszervezésével segíti az autonómiaküzdelmet.
Szolidaritás a magyar kormánnyal
A küldöttgyűlés zárónyilatkozatában az EMNT szolidaritását fejezte ki a magyar kormánnyal, amely – mint fogalmazott – „egész Európának példát mutat politikai józanságból, most, midőn a teljes keresztény európai kultúrát fenyegeti a migrációnak nevezett tervszerű invázió”. Leszögezte, hogy az EMNT továbbra is kiemelt nemzetstratégiai célnak tekinti a határok feletti nemzetegyesítést, és minden rendelkezésére álló eszközzel segíti a magyar kormány ez irányú törekvéseit.
„A közös magyar jövőt célul kitűző erők összefogása megkerülhetetlen nemzetpolitikai létparancs. Csak így remélhetünk élhető magyar jövőt Európában, a Kárpát-medencében és Erdélyben” – olvasható a küldöttgyűlés zárónyilatkozatában.
A küldöttgyűlésen megválasztották az EMNT alelnökeit is. A tisztségeket Borbély Zsolt Attila és Tiboldi László, valamint a székelyföldi régióért felelős Cseh Gábor, a közép-erdélyi régióért felelős Hupka Félix és a partiumi régióért felelős Kálmán Balázs tölti be. A Magyar Ifjúsági Tanácsot (MIT) Sorbán Attila Örs, a Partiumi Autonómiatanácsot (PAT) Szilágyi Ferenc képviseli az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökségében.
Szili Katalinnal tárgyalt Biró Zsolt
Az erdélyi magyar autonómiatörekvésekről, autonómiastatútumokról, az autonómiaküzdelem lépéseinek összehangolásáról, a román–magyar diplomáciai kapcsolatok alakulásáról, aktuálpolitikai kérdésekről, a jövő évi választási esztendő kihívásairól is szó esett Szili Katalin miniszterelnöki megbízott és Biró Zsolt MPP-elnök marosvásárhelyi megbeszélésén.
Az MPP sajtóirodája által kibocsátott közlemény szerint Szili Katalin miniszterelnöki megbízott ismertette elképzeléseit, terveit az erdélyi és különös tekintettel a székelyföldi autonómiakoncepciók összehangolásának lehetőségeiről. A felek egyetértettek abban, hogy az autonómia az ügyről szól és nem a pártokról, ezért addig kell vitázni, míg létrejön a megállapodás. „A konszenzuskereséshez szükség van a párbeszédre, ezt viszont nehéz tető alá hozni, ha vannak, akik sértődötten félreállnak, hiúsági kérdésként kezelik ezt” – vélekedett Biró Zsolt, aki pártja részéről ismételten felajánlotta a közvetítő szerepet ebben a kérdésben.
Szili Katalin méltányolta az MPP pozitív hozzáállását, konstruktív magatartását mind a nyári KMKF autonómia-munkacsoport ülésén, mind a közelmúltban Kolozsváron lezajlott egyeztetés alkalmával. „A Magyar Polgári Párt közvetítő és katalizátor ebben a témában” – fogalmazott a magyar miniszterelnöki megbízott a polgáriak közleménye szerint, és megismételte felkérését az MPP felé, hogy az autonómia-munkacsoportba delegált tagja, Kulcsár-Terza József révén lássa el az erdélyi szervezetek közötti közvetítő szerepet. „Cél egy cselekvési ütemterv kidolgozása, de legalább ugyanilyen fontos az, hogy tisztázzuk a fogalmi kérdéseket” – mondta Szili Katalin.
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Másodkézből felszerelt román hadsereg
Az elmúlt negyedszázadban a honvédelmi tárca által elköltött 45 milliárd euró ellenére a román haditechnika 80 százaléka a rendszerváltás előtti időszakban készült. A büdzsé 80 százalékát fizetésekre fordítják, és a katonai költségvetésnek mindössze a 10 százaléka jut új fegyverek beszerzésére.
Az ukrajnai fejlemények óta Európa keleti része keményen fegyverkezik. Moszkva idén 50 százalékkal növelte a fegyverkezésre fordított összegeket, tavalyhoz képest Litvánia másfélszer, Lengyelország és Észtország 20, illetve 15 százalékkal, Ukrajna pedig 20 százalékkal. A román honvédelmi tárca teljes költségvetésének 79 százaléka az állomány javadalmazását teszi ki, és a teljes katonai költségvetés 10,7 százaléka fordítható a fegyverzet korszerűsítésére. Mindez az Európai Védelmi Ügynökség (European Defence Agency), valamint a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) adataiból derül ki. A román honvédelmi kiadások nem felelnek meg a NATO-kritériumoknak, amely kimondja, hogy a honvédelemre fordított kiadások legalább 20 százalékából a fegyverzet korszerűsítését kell finanszírozni.
A román sajtó egyre többet foglalkozik azzal, hogy a tábornokok mire költik a honvédelmi büdzsé kevéske pénzét, mekkora a békeállomány, mennyire korszerű a fegyverzet, egyszóval háború esetén Románia képes lenne-e megvédeni önmagát. A válasz nem szívderítő: az utóbbi negyedszázadban Románia kormányai 45 milliárd eurót költöttek a honvédelmi tárca finanszírozására, ez azonban a román katonaság felszereltségén nem látszik meg.
Utolsók között a NATO-ban
A honvédelmi minisztérium költségvetésének egyötödét kellene évi rendszerességgel fegyverkezésre költeni, de ezt a küszöbértéket 1990 után egyetlen alkalommal sem teljesítette Románia. A honvédelmi tárca legtöbbet fizetésekre és rutinműveletekre költött. A SIPRI adatai szerint a katonai költségvetés soha nem haladta meg a bruttó nemzeti össztermék (GDP) 1,85 százalékát, holott a kötelező NATO-küszöb 2 százalék lenne. Beiktatása után Klaus Johannis román államfő kijelentette: „Ha mi nem vigyázunk a biztonságunkra, azt egyetlen szövetséges vagy partner sem tudja garantálni számunkra”. Johannis arra kérte az összes politikai pártot, hogy legalább tíz évig tartsák be a 2 százalékos küszöböt a honvédelem számára. Igaz, Románia nem kivétel: az idei SIPRI-jelentés szerint a 28 NATO-tagország közül csak öt ország tartja tiszteletben a mindenki számára kötelező finanszírozási kritériumokat.
A román honvédelmi költségvetés a NATO-tagországok között a legkisebbek közé tartozik. Ha a lakosság számarányához viszonyítjuk a katonaság évi büdzséjét, akkor a végeredmény riasztó: az utolsó előtti helyen állunk Európában, utánunk Bulgária zárja a sort. Egy 2013-as adat szerint az 1,85 milliárd eurós büdzsé 80 százaléka ment fizetésekre, és haditechnika vásárlására mindössze 200 milliót költöttek. A 2006–2013-as időszakra kivetítve a 14,13 milliárd euróból mindössze 1,7 milliárd euró szolgálta a haditechnika felújítását.
Harmincéves használt repülők
A honvédelmi beruházások legmediatizáltabb tétele az a 12 darab, másodkézből – vagy inkább harmadkézből – vásárolt F-16-os vadászrepülő, amelyet Portugáliából szerzett be a szaktárca 628 millió euró értékben. Tíz román pilóta és technikus tanulja az F-16-osok kezelését egy portugáliai katonai bázison: az árban az ő képzésük és a gépek felújítása is benne van. Hat gépet már korszerűsítettek: a szakértők szerint kategóriájának ez a legsikeresebb vadászgépe. A Harci Sólyom – a hivatalos neve F–16 Fighting Falcon, de a pilóták gyakran Vipernek nevezik – negyedik generációs, egy hajtóműves vadászbombázó repülőgép, amelyet a General Dynamics fejlesztett ki, és jelenleg a Lockheed Martin gyártja. Eredetileg könnyű nappali vadászgépnek tervezték, azonban a mikroelektronika fejlődése folyamatosan tette lehetővé egyre fejlettebb fegyverek és berendezések integrációját, így napjainkban szinte minden fegyverfajtát bevethet, napszaktól és időjárástól függetlenül. Kategóriájának legsikeresebb repülőgépe, a legyártott gépek darabszáma a jelenlegi megrendelésekkel együtt eléri a 4300 darabot.
A Románia által megvásárolt gépek az Atlantis programmal kerültek Portugáliába 1990-ben, de már akkor is használt állapotban.
Az F–16 többcélú vadászbombázó repülőgép. M61 Vulcan beépített gépágyúja mellett rakéták és bombák széles választékát hordozhatja. „A tervezés kezdetétől fogva az F–16-ost költséghatékony »igáslónak« szánták, amely sokféle célra használható, magas hadrafoghatósággal. Elődeinél sokkal egyszerűbb és olcsóbb, de fejlett aerodinamikai kialakítása és korszerűbb avionikája – többek között a világon először alkalmazott számítógépes vezérlőrendszer, a »fly by wire«, ami miatt az Electric Fighter becenevet is kapta – nagyobb teljesítményt eredményez” – írják róla a szakértők. Tény, hogy ez a több évtizedes, de időközben korszerűsített vadászgép ma a román haditechnika egyik legmodernebb és legköltségesebb darabja.
A békeállomány
A román honvédelmi miniszter október közepén jelentette be, hogy a hadsereg önkéntes tartalékosok jelentkezését várja. A 18 és 55 év közötti jelentkezőkre évi 15 napos kiképzés vár, négy évre kötnek szerződést, és erre az időszakra zsoldot kapnak, amelynek összege a beosztásukkal azonos besorolású hivatásos katonák zsoldjának a tíz százaléka. Mircea Duşa miniszter az után jelentette ezt be, hogy a szenátus elfogadta az önkéntes tartalékos rendszer bevezetéséről szóló törvényt, amelyet az államfőnek kell kihirdetnie. A jogszabály arról is rendelkezik, hogy a kiképzés alatt fizetik az önkéntesek társadalombiztosítását, valamint munkaadójuk kárpótlást kap az államtól a hiányzás okozta jövedelemkiesésért. Mircea Duşa szerint az alkotmány 2003-as módosításakor – amikor a kötelező katonai szolgálatot eltörölték – semmilyen törvényes keret nem maradt a tartalékállomány felfrissítésére. Romániában szerencsére sok fiatal tanul katonai középiskolákban vagy főiskolákon és egyetemeken. A katonaság évente 1500 fiatalt alkalmaz.
A román hadseregnek körülbelül 75 ezer aktív katonája, közel 80 ezer tartalékosa és további 15 ezer civil alkalmazottja van. 2010-es adatok szerint 117 798 férfi, és 111 607 nő érte el a katonaköteles kort (18 év). Mintegy öt és fél millió, 15–49 év közötti személyt tartottak nyilván hadra foghatónak. 1990-ben még 300 ezer aktív katonája volt az országnak, az állomány a NATO-csatlakozás után csökkent a mai szintre.
Rendszerváltás előtti haditechnika
Katonai források szerint a haditechnika 80 százalékát 1990 előtt gyártották, ami azt jelenti, hogy a varsói szerződés tagállamainak a szintjén vannak vagy inkább alatta. A haditengerészet két fregattját 2010-ben 500 millió euróért újították fel, az egyetlen román tengeralattjáró 20 éve nem járt víz alatt. A katonaság az országutakról rég eltűnt, a hetvenes és nyolcvanas évekből származó, román gyártmányú buszokkal és teherautókkal szállítja kiképzésre katonáit.
A helyzet pikantériája, hogy mindeközben Romániában egyre jobb üzlet a fegyverexport, de az adatok titkosítása miatt nem lehet tudni, hogy hova szállítják a megbízhatónak tartott román gyártmányú gépfegyvereket. A kilencvenes években Románia a világ első tíz fegyverexportőre között volt. Egy rövid idejű visszaesés után újból fellendült az iparág: 2000-től idén júliusig 1,2 milliárd euró értékben adott el Románia külföldre haditechnikát.
Willman Walte
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Az erdélyi magyar politika júdáspénzei
Michael Ebner, dél-tiroli európai parlamenti képviselő a kétezres évek közepén az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) meghívásának eleget téve Erdélyben járt és több interjúban is elmondta: számára elképesztő, hogy egy autonómiát igénylő nemzeti közösség hivatalos képviselője – tételesen az RMDSZ – nem hajlandó azt felvetni belföldön és külföldön egyaránt. Hogy mennyire abszurd a helyzet, az is mutatja, hogy 1993 januárja óta az autonómia az RMDSZ-program elsőrendű célkitűzése. Találóan fogalmazott Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke az EMNT hétvégén lezajlott küldöttgyűlésén: „mi vagyunk az RMDSZ-program leghűségesebb képviselői”.
A valóságban az RMDSZ-en belüli ellenzék – az Erdélyi Magyar Kezdeményezés és a Reform Tömörülés – küzdött mindig az autonómiáért, és próbálta rákényszeríteni az RMDSZ vezetését arra, hogy saját programját képviselje. Miután az RMDSZ szatmárnémeti kongresszusa után ez a belső küzdelem értelmetlenné vált, ugyanezt a törekvést immár kívülről próbálták elérni. A közéleti abszurd folytatódik. A Magyar Polgári Párt – amely bevallottan az RMDSZ ellenében jött létre – korábbi elnöke azt hangsúlyozta, hogy a pártnak nem az autonómia az elsőrendű célja, hanem a választás szabadságának a megteremtése. Ugyanez a magát ellenzékinek tartó párt a 2012-es parlamenti és a 2014-es európai parlamenti választáson az RMDSZ mellett tette le a voksát. Azt már nem is említem, hogy a tavalyi elnökválasztáson sem támogatták az autonomista jelöltet, Szilágyi Zsoltot. Említsük meg azt is, hogy az MPP és az RMDSZ 2014 márciusában stratégiai megállapodást kötött, majd ennek jegyében hozta nyilvánosságra az úgynevezett „Székelyföld autonómia-statútumát”. Az EMNT hétvégén elfogadott zárónyilatkozata is rámutat, hogy az RMDSZ–MPP dokumentumnak nem a történelmi Székelyföld a tárgya, hanem az 1968-ban megrajzolt három székelyföldi megye. Most a két párt arról tárgyal, hogy hány MPP-s induljon az RMDSZ-listáin. Igen, nem tévedés: nem a közös, koalíciós listán – amihez eddig az MPP váltig ragaszkodott – hanem az RMDSZ-listán. Ilyen előzmények után nem meglepő, hogy az MPP elhárította az Erdélyi Magyar Néppárt közeledését és ajánlatát arra, hogy a két szervezet együtt induljon a 2016-os választásokon, egy paritásos alapon létrehozott szövetség keretében.
Amikor Szilágyi Zsolt világosan rámutatott arra, hogy a júdáspénz az oka annak, hogy kútba esett a két, programjában autonomista párt szövetsége, Biró Zsolt útszéli stílusban támadt az EMNP elnökére, mondván, szégyellje magát. Biró szerint Szilágyi kiírta magát a jobboldali politikából. „Jobboldali politikából” – igen, ezt a kifejezést használja az a politikus, aki a hatalmi pozíciókért cserébe bármilyen színezetű koalícióban résztvevő RMDSZ-szel készül összebútorozni. Arról ne is beszéljünk, hogy ő maga iratkozott ki az erdélyi magyar autonómia-politikából azzal, hogy pártja ugyanolyan hitelesítő funkciót vállalt az RMDSZ mellett, mint amilyet az RMDSZ a román kormányok támogatásaként 1996-tól napjainkig.
A jobb sorsra érdemes Kulcsár Terza József is beszállt a polémiába, a júdáspénz kapcsán az EMNP által kapott anyaországi támogatásokat említve. Feltéve, hogy az EMNT mellett az EMNP is kapott támogatásokat a nemzeti kormánytól, lehet-e ezt egy napon emlegetni az RMDSZ elvtelen kiszolgálásával? Hasonló demagógiával próbálja visszalőni a júdáspénz vádját Biró Zsolt, aki azt rója fel Szilágyinak, hogy a bukaresti parlament padjait koptatta, s hogy Brüsszelből kap fizetést. Mintha nem az autonómiát képviselte volna ott, s nem lett volna egyike azon öt képviselőnek, akik benyújtották a román törvényhozásba a Székely Nemzeti Tanács autonómiastatútumát 2004 elején. Annak az SZNT-nek a törvénytervezetét, amelynek ülését Biró Zsolt nagy dérrel-dúrral hagyta ott, miután nem választották vissza tisztségébe az RMDSZ-szel való összeborulása miatt.
A „júdáspénz” lényege, hogy annak elfogadója ellenszolgáltatásképp elárulja az addig képviselt ügyet, szövetségeseit és elveit. Ezt pedig Biró Zsolt vezetésével a Magyar Polgári Párt jól követhetően megtette. Ezzel szemben az Erdélyi Magyar Néppárt és az annak létrehozását kezdeményező Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megalakulása óta következetesen ugyanazokat a célokat hirdeti: belső önrendelkezést, regionalitást, szubszidiaritást és autonómiát, amihez a föderációnak is társulnia kell. Szilágyi Zsolt egyórás programadó és iránymutató beszédében megjósolta, hogy lesznek MPP-s politikusok, akik a párt irányváltását szégyellve távozni fognak és az EMNP-nél kopogtatnak, illetve lesznek olyanok is, akik az RMDSZ-re rálicitálva támadni fogják őt és pártját. Biró Zsolt és Kulcsár Terza József légből kapott vádjai hallatán megállapíthatjuk: a próféta beszélt belőlük.
De ez nem feltétlenül baj. Legalább nyilvánvalóvá válik, hogynem elég, ha az MPP az RMDSZ ernyője alatt igyekszik biztosítani a vezető oligarchiájának egzisztenciáját, még rá is támad azokra, akik hűek maradtak az önálló magyar érdekeken alapuló politikához és autonómiaprogramhoz. Az erdélyi politikai paletta rövid ideig volt csak háromosztatú – RMDSZ/MPP/EMNP –, tulajdonképpen az Erdélyi Magyar Néppárt megalakulásától a 2012-es parlamenti választásokig. Ekkor vette kezdetét az MPP–RMDSZ-közeledés, mely minden jel szerint a jövő évi választásokon teljesedik be az MPP-nek az RMDSZ-listákon való indulásával. Az Erdélyi Magyar Néppárt megmaradt az erdélyi magyar szabadságprogram, az autonómia egyetlen következetes és hiteles képviselőjének. Ha úgy tetszik, az utolsó harcképes kuruc egységnek.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Életút a Cambridge-nek álmodott egyetemen
Dr. Feszt György marosvásárhelyi professzort a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki. Születésnapi ajándékként is kapta a kitüntetést, hiszen idén szeptemberben töltötte 90. életévét. A kitüntetéssel a farmakológia területén kifejtett hosszú munkásságát értékelték. A nyugalmazott professzorral az indulásról, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemről, a homeopátiás készítményekről és a helyes gyógyszerhasználatról beszélgettünk.
– Mi vonzotta az orvosi pályára?
– Apám orvos volt, majd 1945-től egyetemi tanár, egy időben a marosvásárhelyi orvostudományi egyetem dékánja, majd halála előtt pár évig rektora. Az 1872-ben alapított és a Ferencz József nevét viselő kolozsvári egyetemen – amely Magyarország második egyeteme volt – tanult s fiatal tanársegédként dolgozott. 1919-től kezdve gyakorló belgyógyász és röntgenorvos volt, az egyik első erdélyi röntgenológus, aki még a tudományág nagyjainál tanult. Amikor 1945-ben a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem orvosi kara átköltözött Marosvásárhelyre, a karnak ő lett a dékánja, Csőgör Lajos professzor volt a rektor. Apám aránylag fiatalon, 63 éves korában halt meg. Jómagam a Kolozsvári Református Kollégiumba jártam elemi és középiskolába 1932 és 1944 között. Ma is szeretettel és tisztelettel emlékezem középiskolai tanáraimra. Az akkori kollégiumnak olyan erős tanári kara volt, hogy 1945 után többen egyetemi tanárok lettek. Középiskolában nagyon érdekelt a kémia. Esténként mindig az apám rendelőjében, az ő íróasztala mellett tanultam. A könyvespolcról elővettem egy-egy orvosi könyvet, atlaszt, nézegettem az ereket, az idegeket, így aztán az orvosi felé irányultam.
– Az orvosi pálya egy sajátos területén, a farmakológián kötött ki. Miért döntött a gyógyszertan mellett?
– 1950-ben végeztem el az orvosi egyetemet. Az orvostudományi szakmák közül elsősorban a kémia érdekelt, és későbbiekben sem vonzott igazán az orvosi gyakorlat. Fiatalon klinikán is dolgoztam, de az 1949–50-es tanévtől megragadtam az egyetem gyógyszertani, vagyis farmakológia tanszékén. Megjegyezném, hogy a farmakológia nem tévesztendő össze a gyógyszerészettel. A farmakológia orvosi szakma: azzal foglalkozik, hogyan hatnak a gyógyszerek a szervezetben. Ezzel szemben a gyógyszerészet a gyógyszerek készítésével és fizikai-kémiai összetételével foglalkozó tudományág.
– Munkássága során többek között az idegrendszerre ható gyógyszerek és a gyógynövények hatását is kutatta. Az ötvenes években mennyire volt fejlett a pszichiátria?
– Ez az orvostudomány különösen érdekes terület volt, mert az ötvenes évek táján – amikor a gyógyszertanra kerültem – óriási haladás történt az idegrendszerre ható gyógyszerek kifejlesztése terén. Akkor jelent meg a pszichofarmakológia, a lelki életre ható modern gyógyszerek csoportja, amely forradalmasította az elmebetegségek kezelését. A nyugtató hatású neuroleptikumok megjelenésével nem kellett a nyugtalan elmebetegeket tartósan bezárva tartani, mert megfelelő gyógyszeres kezeléssel otthon, családi körülmények között is gondozni lehetett őket. A pszichofarmakológia kifejlődésének az időszakában mindez nagyon érdekelt. Főként azt vizsgáltam, hogy az új szerek a vegetatív idegrendszeren keresztül miként befolyásolják a különböző szervek működését, a vérnyomást, a szívműködést és az anyagcserét. A farmakológia határterület a klinikai és az állatkísérletes orvostudomány között. Ma már két ága van: az experimentális, állatkísérletes és a klinikai. Ez utóbbi a beteg szervezetben vizsgálja a gyógyszerek hatásmechanizmusát. A gyógynövények közül főleg a vizelethajtókat vizsgáltam. Obál Ferenc professzor tanítványaként és később munkatársaként kezdtem tudományos kutatómunkát végezni.
– Évtizedeket töltött a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen. Hogyan élte át a változásokat, és milyen esélyt lát az önálló magyar kar megalakulására?
– 1945-ben Kolozsváron két egyetem működött: a korábban Ferdinánd király, majd a világhírű román tudós, Victor Babeş nevét viselő egyetem és a magyar egyetem, amely 1945-ben vette fel Bolyai nevét. A két egyetem intézetei jól megfértek egymás mellett, mígnem 1960-ban megtörtént az egyetemek egyesítése. Az orvoskarnak klinikákra volt szüksége, de a kolozsvári klinikákon a magyar orvoskar nem kapott helyet. Ezért kerestek egy másik várost a működéshez. Végülis Marosvásárhelyben állapodtak meg, ahol megfelelőnek tartották az üresen álló egykori hadapródiskolát és a körülötte levő gyönyörű parkot. A fáma szerint Ludány professzor azzal a felkiáltással tért vissza Marosvásárhelyről Kolozsvárra, hogy az új egyetem olyan lesz, mint a Cambridge. Eldőlt, hogy az orvoskar átköltözik Marosvásárhelyre. Az 1948-as tanügyi reform az orvoskarokat leválasztotta a tudományegyetemekről és önálló orvosi és gyógyszerészeti egyetemekké alakította át, így a vásárhelyi kar is Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetté alakult. Ez eredetileg magyar tannyelvű egyetem volt, ahogy a Bolyai Tudományegyetem is. 1962-ben lett kétnyelvű az oktatás, olyan módon, hogy az előadások mind a két nyelven folytak, de a gyakorlatok csak románul. Ez azt jelentette, hogy a gyakorlatvezető tanársegédi kar számottevően bővült román kollégákkal. Nem szerveztek külön román és magyar kart, hanem egy fakultás keretében folyt a kétnyelvű oktatás. A hallgatóságban általában fele-fele volt a magyarok és a románok aránya. Mivel a gyakorlatok román nyelven folytak, a tanársegédi utánpótlás román irányban fejlődött jobban, a magyar anyanyelvű tanszemélyzet, az előadók utánpótlása gyengült. A jelenlegi oktatási törvény multikulturális egyetemnek tekinti a MOGYE-t. Azt írja elő, hogy a multikulturális egyetemeken önálló karokat, fakultásokat lehet szervezni. A vásárhelyi egyetem vezetősége az oktatási törvény lehetőségét figyelmen kívül hagyja, és emiatt nem alakult meg külön magyar és román nyelvű kar. A magyar nyelven történő oktatás háttérbe szorult, a magyar nyelven oktatók számaránya lecsökkent. A magyar oktatók érvényesíteni szeretnék a tanügyi törvénynek azt a kitételét, hogy önálló kart alakítsanak, de a jelenlegi vezetőség ebben egyelőre nem partner.
– A gyógyszeripar nagyon gyorsan fejlődik és valóságos nagyhatalommá vált a világpiacon. Hogyan vélekedik erről?
– A 19. század végén, amikor megjelentek a szintetikus, nem növényekből származó gyógyszerek, a gyógyszervegyészet egyre gyorsabb ütemben fejlődött. Az ötvenes évektől háttérbe szorult a gyógyszertárakban történő gyógyszerkészítés, amikor az orvos által előírt anyagokból állít elő gyógyszert a patikus. Ma a gyógyszertárak többsége csak az iparilag gyártott készítményeket kínálja. Marosvásárhelyen is aránylag kevés az olyan gyógyszertár, ahol készítenek is gyógyszereket. A gyógyszervegyészeti ipar a vegyiparágak közül az egyik leggyorsabban fejlődő és legjobban jövedelmező üzletág lett. Az előállított készítmények többsége úgynevezett generikus készítmény: a különböző vállalatok egy korábban sikeressé vált vegyi anyag licenszét megszerezve állítják elő. Ezeknek a gyógyszereknek ugyanaz az összetétele, mint az eredetileg kifejlesztett régi gyógyszeré. Ezért van az, hogy sok gyógyszerkészítő cég világszerte bizonyos hatóanyagú gyógyszert kínál más-más néven.
– Mi a véleménye a homeopátiás készítményekről?
– Szerintem ez egy túlhaladott tanítás. Hahneman – aki ezt az irányzatot létrehozta – abból a feltevésből indult ki, hogy az anyagok hígításával erősödik a hatásuk. Emiatt olyan mértékű hígításokig is elment a homeopátia, ami bizonyítottan hatástalan. A farmakológia képviselői a homeopátiás készítményeket nem tartják értékesnek. Egy előnyük azonban biztosan van: nem ártanak. A homeopátia irányzata arra késztette az orvosokat, hogy gondosabban figyeljék a beteget, a tüneteket. Az orvostudomány a középkortól kezdve nagy elméleti háttérrel is rendelkezett: teóriákat állítottak fel a betegségekről, amelyeket aztán sorra megdöntöttek. A homeopátia a betegségek pontosabb megismerésében segített, de a mai orvoslás nemcsak a tüneteket kezeli, hanem próbálja felfedni és leküzdeni a betegségek okait is.
– Szakemberként, kutatóként mit tanácsol azoknak, akik kételkednek a gyógyszerek hatásában, félnek a mellékhatásoktól vagy éppenséggel túl sok gyógyszert fogyasztanak?
– Az arany középút a helyes! Egyaránt helytelen a gyógyszerek túlzott használata és a gyógyszertől való teljes idegenkedés. Vannak életmentő gyógyszerek. Fontos szempont, hogy az orvos tanácsára szedjünk gyógyszert, és nem a barátnő vagy az ismerősök által ajánlott készítményeket és adagokat. Nincs olyan gyógyszer, amelynek ne lenne mellékhatása is. Általában minél nagyobb az adag, annál több mellékhatás jelentkezhet. Vannak kedvező mellékhatások is: egy gyulladáscsökkentő szernek a fájdalomcsillapító hatása például hasznos mellékhatás. De lehetnek veszélyes vagy káros mellékhatások is. Ezért fontos, hogy az orvos utasításait betartsuk, s figyeljünk az egyén sajátos gyógyszerérzékenységére is.
– A Magyar Érdemrend tisztikeresztjével több évtizedes munkásságát értékelték. Mennyire elégedett szakmai pályájával?
– Nagy megtiszteltetésként vettem át a magas állami kitüntetést, nagyon örültem annak, hogy mind a kutatásban, mind az orvosképzés terén végzett tevékenységemet Magyarországon is ismerik és értékelik. Évtizedeken keresztül arra törekedtem, hogy mindkét területen jó eredményeim legyenek.
Feszt György
Kolozsváron született 1925. szeptember 15-én. 1950-ben végezte el a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetet, s a farmakológiai tanszéken kapott tanársegédi állást Obál Ferenc professzor mellett. 1963-ban lesz az orvostudományok doktora, a gyógyszertan egyetemi tanára. Mintegy nyolcvan dolgozata jelent meg hazai és külföldi szaklapokban a gyógyszerhatástanról, kutatta az idegrendszerre ható gyógyszerek és gyógynövények hatását. Társszerzője az 1964-ben kiadott Farmacologie című tankönyvnek. Nyugdíjazását követően az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvostudományi Szakosztályának élén tevékenykedett, az egyesület vezetősége 2005-ben Mikó Imre-emléklappal ismerte el kiemelkedő teljesítményét, a Magyar Tudományos Akadémia 2011-ben az Arany János-díjjal és -éremmel tüntette ki.
Simon Virág
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

86 éves korában elhunyt Dudás Gyula festőművész
Megdöbbenéssel fogadtuk a hírt, hogy Dudás Gyula nincs többé. Bár tudtuk, hogy a festőművész egészségi állapota az utóbbi hónapokban sokat romlott, nehezünkre esett elfogadni a könyörtelen valóságot: a selymesen lágy pasztell színeket felvonultató vásznat durva, fekete ecsetvonással rondította el a halál.
Ezentúl hiába várjuk Gyula bácsit a szerkesztőségbe, hogy kellemes lényével, szellemes mondataival és anekdotába illő történeteivel felüdülést csempésszen szürke hétköznapjainkba. Soha többé nem kérdezheti meg tőlem csillogó szemekkel, hogy: Attila, mi újság Szinérváralján? Mint ahogy már jó pár éve azt sem kérdezhette meg tőlem, hogy mit csinál, hogy van a poklot és a mennyországot megjárt Pákey-házaspár - akikhez annak idején sokszor kijárt a Szinér-parti kisvárosba -, mivel már ők is örök álmukat alusszák a református temetőben.
Amolyan házi festőművészünk volt Ő, ha szabad - persze, minden perojatív tartalmától, értelmétől megfosztva - ezt a kifejezést használni. Mindig szívesen láttuk, s szerintem Ő is mindig szívesen látogatott meg minket, ha tehette. Amikor kellett, a maga nemes módján segített: képet ajánlott fel a szerkesztőség megsegítésére. De nem csak az Új Szót árasztotta el nagylelkűségével. Nagyszerűen együttműködött a Teleki Magyar Házzal, a nagybányai és környékbeli oktatási intézményekkel, egyházakkal, mindenkivel, akinek szüksége volt Gyula bácsira, illetve az Ő szaktudására. Emlékszem, néhány évvel ezelőtt a váraljai diákok egy vetélkedő kapcsán keresték fel a művész urat, aki készségesen állt az ifjak rendelkezésére, s ennek a találkozásnak az élménye örök nyomot hagyott bennük.
Csodáltuk Gyula bácsi korát meghazudtoló munkabíró képességét. Táborból táborba járt, mindenhol szívesen látták a szervezők, s nem csupán azért, mert mesterien bánt az ecsettel, hanem azért is, mert rendkívül kellemes, szerény ember volt. Biztos vagyok benne, hogy ezek a festőtáborok is sokkal szürkébbek lesznek nélküle, s pályatársai lelkére is rátelepszik a hiányérzet.
Dudás Gyula keramikus és festőművész 1929. május 24-én született Maroshévízen (Topliþa). 1943 és 1945 között végezte el a nagyenyedi tanítóképzőt, majd 1953-58-ban a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolát. Kádár Tibor és Mohi Sándor volt a mestere.
1958-tól Nagybányán telepedett le, ahol egyik alapítója volt az abban az esztendőben alakult Zene- és Képzőművészeti Líceumnak. 1990-ig volt e tanintézmény rajztanára. Olajfestményei csendéletek, tájképek (főként nagybányai városi tájak), enteriőrök. Készített használati és díszítőkerámiát is.
Egyéni kiállításai: 1966, 1969, 1986 - Művészeti Galéria, Nagybánya; 1969 - Szatmárnémeti, Nagyvárad; 1976 - Gyergyószentmiklós (Gyerkó Máriával); 1980 - Új Élet Galéria, Marosvásárhely; 1991 - Szatmárnémeti; 1992 - Nagybánya; 1995 - Nagybánya; 1999 - Erdélyi Ház, Nagybánya; 2000 - (Bitay Zoltánnal), Zebegény; 2002 - (Bitay Zoltánnal), Zebegény; Kinizsi Galéria, Debrecen; 2003 - (Bitay Zoltánnal), Magyarok Háza, Budapest; Gy. Szabó Béla Galéria, Kolozsvár; 2004 - Teleki Magyar Ház, Nagybánya; 2005 - Maroshévíz; Tarisznyás Márton Múzeum, Gyergyószentmiklós; Testvérmúzsák Galéria, Pomáz; 2009 - Teleki Magyar Ház, Nagybánya.
Válogatott csoportos kiállítások: 1996 - Barabás Miklós Céh kiállítása, Bethlen Kata Diakóniai Központ, Kolozsvár; 1999 - 20 éves a Hortobágyi Alkotótábor, Hatvan; 2001 - Határok nélkül, Vármegye Galéria, Budapest; 2002 - „Felezőidő” - Romániai magyar művészet 1965-75, Ernst Múzeum, Budapest; Magyar Képzőművészek kiállítása, Stockholm; 2003 - Határok nélkül, Vármegye Galéria, Budapest; A nagybányai régi iskola és kortárs művészek kiállítása, Művészetmalom, Szentendre; 2004 - Nagybányai Magyar Képzőművészek Társaságának kiállítása, Gy. Szabó Béla Galéria, Kolozsvár; Kriterion Galéria, Csíkszereda; 2005 - Nagybányai Tavaszi Tárlat, Teleki Magyar Ház, Nagybánya; 2006 - Lakiteleki Őszi Alkotótábor kiállítása, Lakitelek; Magyar Képzőművészek kiállítása, Stockholm; 2007 - Magyar művészek - magyar művészet Erdélyben, Vármegye Galéria, Budapest; 2008 - III. Nagybányai-Kecskeméti festőiskola alkotótábor kiállítása, Lakitelek; 2009 - A Barabás Miklós Céh 80 éves jubileumi tárlata, Gyárfás Jenő Képtár, Sepsiszentgyörgy; 2010 - Kapcsolat 2010, Nagybánya; Bugaci Alkotótábor kiállítása, Bugac, 2011 - Nagybányai művészek kiállítása, Hódmezővásárhely.
Dudás Gyula szinte élete utolsó pillanatáig alkotott, aktívan kapcsolódva be a művészeti élet eseményeinek az alakításába. Alig két hete például Bugacon volt alkotótáborban.
Nyugodj békében, Gyula bácsi!
(Tamási Attila - Bányavidéki Új Szó)
nagybanya.ro/hirek

Turizmussal a szórványért Bethlen Gábor útján
A dél-erdélyi szórvány megmaradása a cél
Az alvinci református templom, amely szinte összeomlott, juhakol is volt benne, de magyar állami támogatással felújították; a mellette levő Kemény-kúria, amelyet román vállalkozó hozott helyre; s a romos Martinuzzi-kastély közös megjelenítése lenne az egyik látványossága Bethlen Gábor útjának.
A dél-erdélyi, a szórvány megmaradását segítő turista útvonal az erdélyi fejedelem szülőhelyéről, Marosilyéről indulna, s Nagyenyedig tartana. Célja a tervezett Bethlen Gábor útja mentén élő szórvány közösségek megtartása. Gudor Botond gyulafehérvári történész, református lelkész, esperes, a Fehér megyei szórvány kutatója elmondta:
”Van egy olyan terv, amely a Bethlen Gábor életútvonala mentén azokat a településeket kötné össze – műemlékek, a civil élet, az egyházi közösségek kulturális turizmusa, az oktatási intézmények mentén – amely erőt, lehetőséget és perspektívát adna egy olyan összefüggő szórvány koncepciónak, amely összehangolná a szórvány munkát, fejlesztené és megtartaná a közösségeket.”
Kiállításon mutatják be az elképzelést
A Bethlen Gábor útja a Székelyföldre tartó turistákat csábítaná Dél-Erdélybe, ha majd meglesz az autópálya is. A koncepciót még idén kidolgozzák, jövőre pedig egy kiállítás keretében bemutatják Alvincen, a felújított református templomban, amelyet Szent Katalin református templomként is szoktak emlegetni, mivel a reformáció előtt Szent Katalin volt a védőszentje. Gudor Botond szerint:
“Ezerkilencszázötvenötben a templom a Maros áldozata lett. Otthagyták bedőlt tetőszerkezettel, kitört ablakokkal, kifosztva, juhakolként használták. Ez a templom most istentiszteleti célokat szolgál. Rövidesen kiállítóterem is lesz a hajója. A Kemény-kúria is felépült, egy román befektető megvásárolta a telket és fejlesztette. Reményeink szerint a római katolikus érsekség is a Martinuzi-Bethlen kastélyt rendbe rakja, és sikerül összecsiszolni a három elképzelést.”
A Martinuzzi-kastély
A leghíresebb építtetőjéről elnevezett Martinuzzi-kastély romjai a Maros hídja mellett, alacsony dombon láthatók. Fráter György 1546-ban kezdte el a 14. századi domonkos kolostor reneszánsz várkastéllyá való átépítését. A szerzetesek már 1530 körül elhagyták, ezután az uradalom egymást követő birtokosai, Kosári (Kocsárdi) Miklós, Majláth István és Radu Paisie havasalföldi uralkodó kastélyukként használták. Az építkezés befejezésében Martinuzzit 1551-es halála megakadályozta. 1553 nyarán a Georg Keisder királybíró vezette szászsebesi szászok erőszakkal elfoglalták. A kastély későbbi birtokosai sorában szerepelt Nádasdy Tamás, Báthory András, Majláth Margit, Báthory Kristóf, Jósika István, Barcsay András és a Török család. 1573-ban Bekes Gáspár embereitől Báthory István fegyverrel foglalta el. 1597-ben itt ölték meg Zsarnok Áron moldvai vajdát. A déli szárny, amelyet az 1930-as években lebontottak, Bethlen Gábor fejedelemsége idején készült el, Giacomo Resti tervei alapján, Károlyi Zsuzsanna fejedelemasszony számára. A hatszögletű, mocsárral körülvett erődöt (a helyiek később „sziget”-nek nevezték) 1658-ban a tatárok gyújtották fel. 1696-ban romos állapotban volt. 1708-ban Károlyi Sándor kurucai foglalták el, akiktől a császáriak 1709 őszén vették vissza. Sorger Gergely erdélyi püspök 1733 körül felújította, ekkor készült a ma is látható barokk főkapu. Az erdélyi püspökök kedvelt tartózkodási helye volt. 1792-ben leégett, déli szárnya lakhatatlanná vált. Az északi szárnyban született és ott élt kilenc éves koráig Kemény Zsigmond. 1848-ban több hétig az alvinci és borbereki nemesség menhelyéül szolgált. Egy részét 1900 körül csendőrlaktanya céljára állították helyre. A kastély előtti téren tartották akkoriban az éves állatvásárokat. A megmaradt épületeket a szocializmus idején a kollektív gazdaság használta
kolozsvariradio.ro

Célpontnak képzeli magát egy mellőzött vidéki napilap
A Nagyváradon pár száz példányban megjelenő Reggeli Újság szerdán terjedelmes vezércikkben intézett újabb durva támadást Tőkés László EP-képviselő és annak sajtóirodája ellen úgy, hogy a szitkokból kijutott az Itthon.mának is.
Hírportálunk azért került a lap főszerkesztőjének – aki egyébként évek óta az RMDSZ egyik vidéki aktivistája – tollára, mert az elmúlt napokban két anyagunkban is szóba került a Reggeli Újság, amelyet minden jel szerint propagandisztikus célokra és a magyar nemzeti-polgári oldal lejáratására használ egy bizonyos érdekcsoport.
A sajtóvétségeken és manipulációkon rajtakapott sajtóorgánum ezt követően „szocialista elánnal” esett neki az Itthon.mának, bár az nagyon látszik, hogy portálunk a váradi lap számára csupán „járulékos áldozat”. A Reggeli Újság és a mögötte álló érdekcsoport „nagyobb vadra” vadászik egy ideje, ez pedig Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, az Erdélyi Magyar Néppárt védnöke.
A lapban megjelent sorozatos csúsztatások, célozgatások, „szerkesztői tévedések”, valamint a két fentebb említett cikkben leírt esetek nyomán az EP-képviselő sajtóirodája egy rövid sajtóközleményben jelentette be a hét elején, hogy „nem létezőnek” tekinti a továbbiakban ezt a kiadványt: „A román tulajdonban lévő, Nagyváradon megjelenő, Reggeli Újság címet viselő napilapban olyan cikkek jelentek meg az elmúlt időszakban, amelyek Tőkés László európai parlamenti képviselőt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökét, a Partiumi Keresztény Egyetem Alapítók Tanácsának elnökét, valamint munkatársait rossz színben igyekeztek feltüntetni. De az is megtörtént, hogy Tőkés László által aláírt dokumentumot meghamisítva tettek közzé, sajtóirodánk pedig hiába kért érdemi helyreigazítást és bocsánatkérést. Az egykor szebb napokat megért, ma egy ifjú RMDSZ-aktivista által szerkesztett, politikai eszközzé silányított kiadvány a továbbiakban nem számíthat az együttműködésünkre, mindaddig, amíg a kiadó és a szerkesztőség nem képes az EP-képviselőhöz, munkatársaihoz és sajtóirodánkhoz való tisztességes viszonyulásra.”
A nyúlfarknyi közleményt a lap „természetesen” nem jelentette meg, szerdán viszont egy Célponttá váltunk című terjedelmes, alpári hangvételű kirohanásban a főszerkesztő tücsköt-bogarat ráhordott mindenkire, aki eszébe jutott. A sima rágalmaktól a hajmeresztő állításokon át a mellébeszélésig minden fellelhető az idézésre sem érdemes írásban, a csapongás pedig arról árulkodik, hogy a lap vezető munkatársa egyszerűen nincs tisztában sem a sajtószakma, sem a műfajismeret alapkövetelményeivel, de még az erdélyi közéleti-politikai berendezkedéssel sem. Ezen túlmenően mindenáron a személyeskedések szintjére próbálja lerántani elvi síkról a sajtóetikai, kommunikációtechnikai kérdéseket, nem tudván elfogadni – megbízóihoz hasonlóan –, hogy másfajta nyilvánosság is létezik azon kívül, amit pártpropagandának és balliberális agymosásnak nevez a közbeszéd. A „célponttá való válás” is merő marketingfogás, amivel a főszerkesztő kis példányszámú, szűk körben olvasott lapjának fontosságát próbálja kidomborítani.
A cikk egyik fordulata viszont már-már diabolikus: szerzője azt sugallja, hogy „az egyébként tisztelt” Tőkés László talán nem is tud saját sajtóirodájának tevékenységéről. Az „ide nyalunk, oda köpünk” magatartás a közismert „oszd meg, és uralkodj!” módszer balkáni változata, ezúttal az EP-képviselő és munkatársai között próbál így éket verni a megbotránkoztatóan harsány és arrogáns iromány. Szerzője amúgy azzal fejezte ki határtalan tiszteletét nemrég a politikus iránt, hogy egyik nyilatkozatát meghamisított címmel és kiemelésekkel tette közzé lapjában.
Felhívtuk a képviselői sajtóiroda – amelynek több munkatársa van – vezetőjét, Dénes Lászlót, hogy reagáljon a Reggeli Újságban megjelentekre, de ő csak annyit mondott: a sok hazugság közül egyetlen egynek a cáfolatát tartja fontosnak, annak, amelyik őt politikusként próbálja feltüntetni. Van politikai meggyőződése és preferenciája, de soha egyetlen pártnak sem volt tisztségviselője, de még sima tagja sem. A kilencvenes évek elején az ifjúság képviselőjeként vállalt ugyan néhány évig társadalmi munkát, akkor, amikor az RMDSZ a romániai magyarság érdekvédelmi és közképviseleti szervezete és kezdetleges önkormányzati struktúrája volt, de az erdélyi közélet elpártosodása után már csak a sajtó és az irodalom foglalkoztatta. Ezen túl még annyit volt hajlandó mondani, hogy elszomorodik, amikor az egykor általa alapított lapnak és jelenlegi főszerkesztőjének a nevét meghallja. Az idézett sajtóközleményben benne van a sajtóiroda álláspontja és döntése, ő maga is ehhez tartja magát. Mert az nyilvánvaló, hogy ezekkel a politikai hátterű manipulációkkal valakik a Reggeli Újságban is „Tőkés Lászlót üttetnék, ha tudnák és mernék, de direktben nem merik, mert akkor azt a pár tucat idős előfizetőt is elveszítenék, aki még járatja ezt a lapot, amiben az én időmben még volt mit olvasni…”
Magánemberként Dénes a legnépszerűbb közösségi portálon fejtette ki véleményét erről: „… egyértelmű, hogy ezek az alantas támadások nem is ellenem irányulnak, hanem az ellen, aki ma a közvetlen munkaadóm. A karaktergyilkosságokat a megrendelők karakter-bérgyilkosokra bízzák, akik potom pénzért, apró előnyökért, csöppnyi előmenetelért mindenre képesek, de csak erőlködés, nyögés és önbepiszkítás lesz a vége, mert a kiszemelt áldozatokat vagy felvértezte már a történelem, vagy a tisztességgel végzett munka és szolgálat tudata teszi védetteké. Ami meg az eredeti kérdést illeti, ti. hogy mit szándékozom tenni bárki semmirekellő nyüsletése ellen, a válaszom: aquila non captat muscas.”
Szabó Nimród
itthon.ma/erdelyorszag

Ötvenhatos emlékművet állítottak Gyimesbükkben
Székelyföldi ötvenhatosok emlékművet állítottak Gyimesbükkben. Az avatóünnepségen a Volt Politikai Foglyok Szövetségének székelyföldi szervezetei képviseltették magukat. Az ünnepségen jelen volt a Kossuth Rádió munkatársa, Oláh-Gál Elvira is.
A mikrofon előtt Török József, aki a háromszéki ötvenhatosokat képviselte, szomorúan mondta el: számukra fájó, hogy a fiatalság általában passzív marad a 1956-os eseményeket illetően.
Pál László, a Volt Politikai Foglyok Szövetségének udvarhelyszéki elnöke arról beszélt, hogy az elmúlt években, az iskolákban az osztályfőnöki órákon maguk az ötvenhatos elítéltek tartottak „élő történelemórákat”. A román állam kárpótlásával kapcsolatban az udvarhelyszéki elnök elmagyarázta, hogy bár az elrabolt fiatal éveiket nem „adhatják vissza”, az anyagiak tekintetében elégedettek lehetnek, viszont a rehabilitációjuk nem történt meg, hiszen még mindig büntetett előéletűként szerepelnek. Az ötvenhatos fiatalok mindenre képesek voltak ennek a népnek a szabadságáért, ők nem nézték, hogy milyen óriási hatalommal mentek szembe, és bár akkor nem érték el céljukat, de utólag a történelem őket igazolta – fogalmazott Kelemen Csongor, csíkszeredai volt politikai fogoly. Kossuth Rádió
Erdély.ma

A szabadságra vágyó erdélyi magyarság 1956-ban
Néhány órával a magyar forradalom kitörése után Erdélyben megalakultak az első rendszerellenes szervezetek. A magyar nemzet soha nem tapasztalt egységbe kovácsolódott. Az új ember formálásáról szóló teóriák a magyar forradalom hatására percek alatt összeomlottak. Ki kell mondanunk végre: 1956-ban a legyőzhetetlennek hitt szovjet birodalom nemcsak a magyar forradalomtól kapott halálos sebet, az erdélyi, székelyföldi, bánsági, partiumi, szilágysági, máramarosi magyar szervezkedésektől, szervezkedési kísérletektől is végzetesnek bizonyuló tőrdöfést kapott!
1956. október 24-én a nagyváradi Klasszikus Magyar Vegyes Gimnázium (Líceum – ahogyan hivatalosan nevezték) X. B osztályában történelemóra volt. Az osztály – az egyetemi hallgatók százezres nagyságrendű budapesti tüntetésének, felvonulásának, a Debrecenben, Budapesten a rádiónál lezajlott fegyveres összetűzések ismeretében – felfokozott izgalomban, némán, csöndben és felállva üdvözölte a tanterembe belépő tanárt, András Gusztávot. „Ma nem ebből a könyvből tanulunk – tette le a Románia történelme tankönyvet a tanár úr –, ma a szomszédban testvéreink vérrel írják a történelmet, rájuk emlékezünk!” – jegyezte meg ugyancsak felfokozott hangulatban a história bűvkörében élő tanár. 1956. október 24-e és november 4-e között Erdély, Székelyföld, a Partium, a Bánság, a történelmi Máramaros nagy múltú vagy éppen frissen alakult magyar gimnáziumaiban hasonló egyperces néma felállásokra, az elesettekre való megemlékezésre került sor.
A nagyváradi diákmegmozdulás
A magyar forradalom hatására 1956 őszén alakult meg Nagyváradon az országos hírnevű Klasszikus Magyar Líceum diákjaiból, szakiskolásokból a Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezete azzal a céllal: „ha Nagyváradon is hasonló forradalom lesz, mint Budapesten, akkor készen álljanak, segítsék a forradalmat, a forradalmárokat”. Mindössze két felnőtt vett részt a szervezetben, a Klasszikus Magyar Vegyes Líceum két nagyszerű, országos hírnevű magyartanára, a huszonöt év börtönbüntetésre ítélt Kun József, illetve a húsz év börtönbüntetésre ítélt, jogászból lett magyar–francia szakos tanár, dr. András Ágoston – Öcsi bácsi –, nem voltak tagok, a diákjaik magyar szellemben való neveléséért ítélték el őket! A szervezet létrehozásának másik célja: minden eszközzel megakadályozni, hogy a nagyváradi vasútállomáson keresztül magyar forradalmárokat, foglyokat szállítsanak a Szovjetunióba. (A híresztelés nem volt alaptalan: visszaemlékezések igazolják, hogy a Szovjetunióba deportált foglyok a marhavagonok résein papírdarabkákra írt segélykérő üzeneteket küldtek a partiumiaknak, hogy azokat továbbítsák Magyarországra!)
A román kommunista hatalom igazi célja a koncepciós per megrendezésével csak a több tízezer oldalnyi perirat, megfigyelési és követési dossziék áttanulmányozása után deríthető ki: a Bolyai Tudományegyetem ellen indított perhez hasonlóan a romániai magyarság emblematikus intézményeinek ellehetetlenítése, fokozatos felszámolása, összevonása román középiskolákkal, tagozattá züllesztésük!
A nagyváradi Klasszikus Magyar Vegyes Líceum – kiváló tanárai révén, akik a második világégés, szovjet hadifogság után is ugyanott folytatták a világmegváltást, ahol abbahagyták! – minden diszciplinában nagyon alapos felkészülést biztosított a diákoknak, jelentős részük egyetemeken folytatta a tanulmányait. Egyértelmű konkurenciát jelentett az akkori Románia legnevesebb gimnáziuma számára. Az 1956-os magyar forradalom, annak leverése, az erdélyi magyar szervezkedések, kísérletek kiváló ürügyet biztosítottak a nacionalista kurzusra áttért legfelsőbb román párt- és államvezetés számára az önálló magyar intézményhálózat felszámolására. A retorziót elindító, mindvégig irányító legfelsőbb párt- és államvezetés, a titkosszolgálatok vallatói sem gondolták, gondolhatták komolyan, hogy 1956 őszén, a magyar forradalom idején, a tizenegy-tizenkét tagot számláló, tizenhárom-tizennégy éves gyerekekből álló Szabadságra Vágyó Magyar Ifjak Szervezete igazi veszélyt jelent a szocialista Románia biztonságára!
Az eddigi kutatás alapján is egyértelműen kijelenthető: a négy elemit végzett, 1923. május 11-én Körösfőn született Török Gergely – alias „Laci bácsi” –, Domokos Miklós nagybátyja, élesdi lakos, aki általános honvédelmi (AVSAP) ismereteket oktatott, tehát kezdetleges fegyverek fölött is rendelkezett, a Securitate amolyan „trójai falova” volt. Török Gergely 1956. október 25-én – a „véres csütörtökön”, amikor máig tisztázatlan körülmények között Budapesten a Kossuth téren az ávósok és a szovjet hadsereg összehangolt sortüze során a békésen tüntető tömegbe lőttek, s mintegy ezer ártatlan magyar esett a megtorlás áldozatául – Élesdről Nagyváradra utazott, felkereste unokaöccsét, Domokos Miklóst, s a magyarországi forradalmi harcok ismertetése után kijelentette: a diákok se tétlenkedjenek, hozzanak létre szervezetet, készítsenek röpcédulákat, azokat terjesszék, követeljék tanáraiktól az orosz nyelv kötelező tanításának megszüntetését. Török Gergely azt ígérte a gimnazistáknak: dinamitot és gyújtózsinórt szerez, hogy felrobbantsák azokat a vasúti hidakat, amelyeken keresztül a Szovjetunióba hurcolják az elfogott magyar forradalmárokat. Fegyverek beszerzését is meglebegtette. Domokos Miklós ekkor jelentette ki: „Magyarországon forradalom van, és mi itt állunk, és nem csinálunk semmit!” Rocska Gyula, a későbbi elsőrendű vádlott – akinek többkötetes hálózati dossziéja, az állambiztonsági szervekkel való együttműködést bizonyító hiteles dokumentumai vannak a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács bukaresti levéltárában – 1956. november 11-én kijelentette: Élesden ismeri Sipko Istvánt, akinek az édesapja a kavicsbányánál dolgozik, látott nála három méter gyújtózsinórt és öt darab dinamitot, amelyeket orvhalászat céljából lopott el, azokat elkéri, hogy felrobbantsák a vasúti hidakat, amelyeken elfogott magyar forradalmárokat hurcolnak a Szovjetunióba.
Az SZVISZ – ahogyan a partiumi és erdélyi magyarság kollektív emlékezetében a szervezet neve rögződött – konkrét tettei: a bevezetőben említett történelemóra után, 1956. október 24-én Rocska Gyula, Takács Ferenc és a kollégiumban lakó diákok az Eminescu utca 11. szám alatt lévő bentlakásban meghallgatták a budapesti Szabad Magyar Rádió adását. Amikor a bemondó azt közölte, a forradalmárok elfoglalták a rádiót, a Duna-parton is harcok dúlnak, a nevelő kivitte a készüléket a hálóból, és többé nem adta vissza. 1956. október 25-én délután öt órakor a 4. számúnak átkeresztelt Klasszikus Magyar Vegyes Gimnázium diákjai Nagyváradon a Párizs-patakot elvezető föld alatti csatornában találkoztak: Domokos Miklós, Takács Ferenc IX., Balogh Lajos, Karcis Lajos és Jancsó Csaba VIII. osztályos tanulók. Domokos Miklós bejelentette: létrehozzák a Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezetét, amelynek célja a magyarországihoz hasonló forradalom kirobbantása. 1956. október 25-én este csatlakozott a szervezethez Rocska Gyula, Létay Zoltán, Krepelka Barna, Fekete Imre, néhány nappal később Nagy Csaba VIII. osztályos tanuló. 1956. október 28-án, vasárnap újabb diákok csatlakoztak a szervezkedéshez: Sass Béla – az 1958. december 2-án Szamosújváron kivégzett Sass Kálmán érmihályfalvi lelkész IX. osztályos fia –, Sótanyi József, Sárközy Endre – dr. Sárközy Endre tasnádszántói református lelkész fia –, Udvari András. Takács Ferenc László javaslatára a frissen alakult szervezet vezetője a jelenleg Sztánán nyugdíjas közgazdászként élő Domokos Miklós lett. (Takács Ferenc László tanár a magyar–román kapcsolatok szakértője, az 1990 utáni Határon Túli Magyarok Hivatalának kiváló munkatársa, számos irodalmi kötet recenzense, a Vasgárda történetét, ma is töretlenül ható szellemiségét bemutató, az Erdélyi Szövetség kiadásában 2011-ben megjelent nélkülözhetetlen kézikönyv, A Mihály Arkangyal Légió szerzője. Ő fordította magyar nyelvre Matatias Carp Bukarestben kiadott, a Securitate által a világ összes nagy könyvtárából kilopott, Romániában megsemmisített Fekete könyvét, a romániai zsidók 1940–1944 közötti szenvedései című négykötetes, a romániai politikai és közéletben nagy vihart kavart művét.)
Sárközy Endre, a tíz év börtönbüntetésre ítélt műegyetemi hallgató, a jelenleg Budapesten élő, nyugdíjas számítástechnikai szakember, tanár az SZVISZ egyik fontos akciójára így emlékezett: „1956 november elején éjszaka kiszöktünk a kollégiumból Domokos Miklós felhívására, és felírtuk az egyik kis utcában, a Hegel utcában a falra: Le a párttal! (Csak egy párt létezett: a Román Munkáspárt). Másnap reggel már le volt meszelve. A felirat fényképét viszontláttam 1960 őszén, a letartóztatásom (1960. november 8., este tíz órát követően) után.”
A magyar forradalom és nemzeti szabadságharc 1956. november 4-i leverése után a nagyváradi diákok tovább reménykedtek. Mindezt éltette a Márciusban Újrakezdjük – MÚK – jelszó. 1957 nyarán kilépett a szervezetből az egyik alapító tag, Sótanyi József, de az SZVISZ tovább folytatta tevékenységét. 1957 végén Sárközy Endrét megválasztották pénztárosnak a kollégium udvarán. Jelen volt Domokos Miklós, Bartos János, Rocska Gyula, Szilágyi József, Udvari András. Összesen tizenhárom lej tagdíjat fizettek be a jelenlévők. Egyes visszaemlékezések szerint 1957 decemberében, mások szerint 1958 elején Domokos Miklós feloszlatta az SZVISZ-t, mert valaki figyelmeztette: a Securitate biztosan tud a szervezetről. 1958 szeptemberében azonban újra elkezdte a szervezkedést, és 1960 októberéig, a letartóztatási hullám kezdetéig folytatta. Corpus delictiként a nagyváradi Újlaki István Csaba 1956 és a sepsiszentgyörgyi Váncsa Árpád MÚK (Márciusban Újrakezdjük) című versét mellékelték. Váncsa Árpádot a 451. számú, 1961. december 15-én kihirdetett ítélet az SZVISZ ideológusának nevezi, aki verseivel uszított a lázadásra. Újlaki Csaba István – akinek jelenleg is meghatározó szerepe van a magyar cserkészmozgalomban – 1956. november 8-án rögzítette papírra az 1956 című versét, amelyért kilenc év börtönbüntetésre ítélték:
(…) „Sztálin nagy ércszobrát ledöntötték végre, Meghalt rég a vezér, pusztuljon a képe! Oroszt magyar diák ne tanuljon többé, Cirill betűs könyvem, légy te is a földé! Petőfi szobráról diákok szavalnak, Forradalmi verseit a rég elhunyt nagynak. Valóra váljon hát minden remény, álom, Forradalom, tőled a győzelmet várom.” Váncsa Árpád 1957 márciusában írta meg MÚK című versét, amelyért hat év börtönbüntetésre ítélték: „Hát nem kezdték, nem kezdhették újra, sem márciusban, sem azután! Tombol a bárgyú bosszú s a félelem. Az remeg az áradó Dunán. Tavaszköszöntő hurrá-énekek recsegnek föntről nagy hangosan. Ordítják a plakátok álnokul: Örüljünk, hogy újra béke van. Mert béke, az van most Budapesten. S hogy legyen, fegyőr s puskatus ügyel. A Duna-parton tankok vonulnak, Hangjukra romos ház omlik. Mégis tavasz van, s tavaszok jönnek, Nem fogy el soha tiszta nedvük. Borzongva, félve, de friss erővel Egy márciusban újrakezdjük.” A mintegy ötszáz letartóztatott közül ötvenkilenc személyt ítéltek el összesen 540 évre.
Tófalvi Zoltán
(folytatjuk)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Vizsgák előtti továbbképzés
A huszonhat háromszéki versenyvizsgázónak fele érte el a szükséges pontszámot, hogy az országos oktatásmenedzsment-testület tagjává váljék, péntekig lehet fellebbezni. Az iskolaigazgatók számára őszre ígért versenyvizsgát a szaktárca, amelyre azok a pedagógusok jelentkezhetnek, akik tagjai az országos oktatásmenedzsment-testületnek, emiatt van tétje a nemrég zárult megmérettetésnek. A jelenlegi igazgatók ideiglenes kinevezéssel töltik be a tisztséget, számukra a tagság nem kötelező.
Ellenben aki felvételért pályázik, annak korábban részt kell vennie egy legkevesebb hatvan kreditpontos menedzsmentkurzuson, amelyet a háromszékiek a sepsiszentgyörgyi Csutak Vilmos Pedagógusok Házánál végezhetnek el.
Botos Erika házigazgató lapunknak elmondta, eddig négy csoport számára tartottak ilyen, száznyolcvan órás továbbképzőt, az utolsó október 24-én indul, és december közepéig tart.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bővül a vádlottlista
Petre Roman volt miniszterelnök és Gheorghe Dobre volt közlekedési miniszter szerepét is vizsgálja a legfelsőbb ügyészség az 1990. június 13–15-ei bányászjárásban, amikor a Zsil-völgyi vájárok brutálisan bántalmazták a Ion Iliescu akkori elnök ellen tüntető ellenzékieket, diákokat.
Behívatták Miron Cozma egykori bányászvezért is, aki egy későbbi bányászjárásért már ült börtönben; kihallgatása után azt nyilatkozta, hogy ő is gyanúsított „a többiekkel együtt”, de inkább áldozatnak tekinti magát, az igazi bűnösöket „a hadsereg, a belügy és a szolgálatok” között kell keresni. Arra a kérdésre, hogy miért mentek Bukarestbe a bányászok, és kiknek mondott köszönetet Ion Iliescu, Cozma azt mondta, hogy az igazság kiderül a nyomozás végén, és miután az ügyet letárgyalja a fellebbviteli bíróság. A bányászvezér szerint a fő vétkes Ion Iliescu, de bűnrészes Petre Roman, Gelu Voican Voiculescu, az ügyeletes ezredesek, Cornel Burlec volt bányászati miniszter és Nicolae Cămărăşescu, a Securitate volt tisztje. Cozma azt állítja, hogy a bányászjáráskor őt erővel hozták Bukarestbe, és meg is verték a bányászok, ő pedig megmentette a népszerű Egyetem téri diákvezér, Marian Munteanu életét.
A legfelső bíróság idén márciusban járult hozzá ahhoz, hogy az el nem évülő bűncselekmények – emberiesség elleni bűntettek és szándékos emberölés – esetében a legfőbb ügyészség újranyissa a korábban vádemelés nélkül lezárt bányászjárás aktáit. Szerdán Ion Iliescu volt államelnököt, Virgil Măgureanu volt hírszerző főnököt és Victor Atanasie Stănculescu volt védelmi minisztert hallgatták ki gyanúsítottként. Az ügyészség tegnapi közlése szerint Petre Roman, Stănculescu tábornok és Gelu Voican Voiculescu volt miniszterelnök-helyettes esetében Klaus Johannis állmelnöknek kell engedélyeznie a bűnvádi eljárás elindítását, ezt már kérték is tőle. Gheorghe Dobre 1990-ben az államvasutak craiovai kirendeltségének igazgatója volt, és azért hallgatták ki, mert a bányászok vonattal utaztak Bukarestbe. A 25 éves késéssel kezdődő igazságszolgáltatási eljárásban több más gyanúsított is van.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Madrid, EPP-kongresszus
Az Európai Unió értékeinek védelmezése
Az RMDSZ a magyar közösség szempontjából is fontosnak tekinti a Madridban elfogadott célkitűzéseket.
"A Kárpát-medencei magyar közösség és Románia szempontjából is kiemelten fontosnak tekintjük az Európai Unió nyugat-balkáni bővítését, hiszen mindamellett, hogy hozzájárulna a régió stabilitásának megőrzéséhez és a hatékony együttműködéshez, a vajdasági magyar közösség is nyertese lesz ennek a folyamatnak" – jelentette ki Kelemen Hunor szövetségi elnök, az RMDSZ küldöttségének vezetője arról a kongresszusi dokumentumról, amelyet Uniónk védelme és értékeink népszerűsítése címmel az Európai Néppárt (EPP) madridi kongresszusán fogadtak el október 21-én, szerdán. Az RMDSZ delegációjának tagjai: Kovács Péter ügyvezető elnök, Winkler Gyula és Sógor Csaba EP-képviselők, Korodi Attila parlamenti képviselő, Kelemen Kálmán, a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke, valamint Vincze Lóránt, az RMDSZ külügyi titkára is. Madridban az Európai Néppárt elnököt és alelnököket választott, különböző témájú szakpolitikai és sürgősségi határozatokat fogadott el. A küldöttek a spanyol néppárt javaslatára sürgősségi határozatot fogadtak el az államok területi egységének támogatásáról. Ebbe a dokumentumba az RMDSZ támogatásával bekerült a tagállamokon belüli autonómiatörekvések jogossága, az európai szinten működő autonómiaformák elismerése.
Az Uniónk védelme és értékeink népszerűsítése című európai néppárti dokumentum elsősorban az Európai Unió keleti és déli szomszédos államai révén felmerülő kihívásokra ad választ. Az EPP szerint az olyan értékek, mint a liberális demokrácia, a jogállamiság, a többpártrendszer, az erős civil szervezetek, a vallás-, vélemény- és gyülekezési szabadság, illetve a kereszténység minden korábbinál erősebben kérdőjeleződtek meg. Az Európai Néppárt meggyőződésében a jelenlegi kihívásokra hiteles választ a kereszténydemokrata értékek nyújthatnak.
A madridi kongresszus megerősítette a Nyugat-Balkán országainak csatlakozási perspektíváit, és arról is döntött, hogy támogatást nyújt az EU keleti határán túli országoknak, valamint új partnerséget ajánl Oroszországnak. Az Európai Néppárt fejlesztené a keleti partnerséget és a keleti szomszédsági politikát, ugyanakkor elutasítja az orosz agressziót, a vallási és etnikai közösségek üldözését, stratégiai partnerség kialakítására törekszik Törökországgal, a terrorizmus visszaszorítása érdekében megerősítené kapcsolatait Észak-Afrikával és a Közel-Kelettel. Az EPP ugyanakkor igyekszik válaszokat adni a 2015 utáni időszak globális kihívásaira, a fenntartható fejlődés kérdéseire, valamint arra, hogyan fűzhetők szorosabbra a transzatlanti kapcsolatok. A kongresszusi dokumentum ugyanakkor azt is megállapítja, hogy a tagállamoknak nagyobb hangsúlyt kell fektetniük az európai védelem és a biztonság szavatolására, illetve az összetett fenyegetések leküzdésére.
Az RMDSZ meglátásában jelentős jelzés az, hogy a dokumentum leszögezi: az esélyegyenlőség alapérték, a fejlődéshez való jog az egyén korától, nemétől, származásától, nemzetiségétől, vallásától, szociális státusától, faji hovatartozásától, szexuális irányultságától vagy egészségi állapotától független. A dokumentum ugyanakkor elutasítja az antiszemitizmust, az etnikai és vallási megkülönböztetést és a diszkrimináció egyéb fajtáit.
Az EPP kongresszusi iratában ugyanakkor arra biztatja az európai etnikai, vallási és kulturális közösségeket, hogy karolják fel az európai alapértékeket, vállaljanak felelősséget a béke és biztonság fenntartásában, utasítsák el a radikalizmus és az erőszak valamennyi formáját.
Népújság (Marosvásárhely)

Winkler Gyulát választották az SME Europe első alelnökének
Egyhangúlag szavaztak bizalmat szerdán Winkler Gyula EP- képviselőnek az Európai Néppárt madridi kongresszusának margóján megszervezett közgyűlésen az SME Europe első alelnöki tisztségbe való megválasztásakor. Az SME Europe az Európai Néppárt kis- és közepes vállalkozásokat támogató lobbiszervezete.
A közgyűlés megválasztotta a szervezet új elnökét Bendt Bendtsen EP-képviselő személyében, aki korábban gazdasági miniszter és a dán kormány miniszterelnök-helyettese volt. Ugyanakkor megválasztották az SME Europe új vezetőségi tagjait, elemzés készült az elmúlt időszak tevékenységéről és jövőbeni terveiről, valamint döntés született új tagok felvételéről.
"Meg kell erősíteni a következő időszakban az SME Europe kétirányú cselekvését: egyrészt gyakoribbá kell tenni a kis- és közepes vállalkozások társulásainak brüsszeli jelenlétét annak érdekében, hogy hatékonyabban tudják kihasználni az uniós lehetőségeket, másrészt egyre nagyobb szükség van az SME Europe jelenlétére a tagálla-mokban, különböző konferenciák, szemináriumok és a kkv-k képviselőivel szervezett közvetlen találkozók révén" – fogalmazott az RMDSZ EP-képviselője a megválasztását követő köszönőbeszédében.
Az SME Europe, az Európai Néppárt lobbiszervezeteként, céljának tekinti az európai jogalkotási folyamat követését és befolyásolását ennek egyszerűsítése és a bürokrácia csökkenése érdekében. Ugyanakkor kiemelt célja olyan üzleti környezet megteremtése, amely kedvez az európai kis- és középvállalkozások fejlődésének.
"Országunk és más kelet-európai államok esetében segítenünk kell a kis- és középvállalkozásokat abban, hogy jobban kihasználják a közös európai piac lehetőségeit, hogy a jövőben hatékonyan tudják kiaknázni a globális piaci lehetőségeket is. Ezért kiemelten fontos, hogy Romániában a kkv-kat képviselő egyesületek jobb önszerveződésre, nagyobb hatékonyságra törekedjenek, és meggyőzzék a kisvállalkozókat a társulás előnyeiről" – nyilatkozta Winkler.
Az SME Europe közgyűlésén jelen voltak továbbá: Antonio Tajani volt európai biztos, az Európai Parlament alelnöke, Jaques Santer, az EB volt elnöke, mindketten tiszteletbeli tagjai a lobbiszervezetnek.
Az RMDSZ 2008-tól tagja az Európai Néppárt kis- és közepes vállalkozókat támogató lobbiszervezetének, Winkler Gyula EP-képviselő pedig 2012- től tölti be a szervezet egyik alelnöki tisztségét.
Az RMDSZ küldöttsége részt vett az Európai Néppárt (EPP) október 21–22-én megszervezett madridi kongresszusán. A szövetség delegációját Kelemen Hunor szövetségi elnök és Kovács Péter ügyvezető elnök vezeti.
Népújság (Marosvásárhely)

Tízéves az arad-gáji református templom
Az arad-gáji református egyházközség október 24-én, szombaton 11 órakor kezdődő hálaadó istentisztelettel emlékezik a templom felavatásának 10. évfordulójára. Igét hirdet ft. Csűry István, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspöke. Ezt követően kerül sor a harangok megáldására. Az 1956-os emlékoszlop avatási ünnepsége előtt Jámbor Ilona, az In Memoriam 1956 Egyesület elnöke emlékezik vissza az 1956-os anyaországi és erdélyi eseményekre, illetve Csiha Kálmánra. Utána kerül sor a felújított imaház falavatására. Áldással szolgál nt. Módi József esperes. Az ünnepélyes alkalomra szeretettel várják a híveket.
Nyugati Jelen (Arad)

Kántor László volt a Kolozsvár Társaság vendége
A kudarc, hogy kétszeri próbálkozásra sem vették fel a bukaresti rendezői szakra, nem tántorította el a kolozsvári születésű Kántor Lászlót; 1992-ben felvételizett a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr szakára, ezzel párhuzamosan pedig a rendezői szakot is elvégezte. Szerencsés embernek tartja magát, elmondása szerint jókor volt jó helyen. Sok esetben a véletlen segítette a munkájában és a magánéletében egyaránt. Jelenleg producerként tevékenykedik. Munkájáról, filmjeiről és terveiről Katona Zs. József beszélgetett vele kedden délután a Kolozsvár Társaság székhelyén.
Kántor László kifejtette, hogy diplomamunkája, az Álombánya (Dream Mine) című rövidfilm – amelyet az est folyamán levetítettek – jelentette számára a „kiugrást”. Témája erős lelki impulzusokat ad főként az idősebb korosztály számára, amelynek tagjaiban a kommunizmus különböző érzelmeket ébreszt. – Ebben nőttem fel, a rendszerváltás után is foglalkoztatott – magyarázta a rendező. A film jól illusztrálja a kommunizmus időszakát, amikor igen erőteljes volt a társadalmi hierarchia, ugyanakkor azokat is elgondolkodtatja, akik nem éltek még a nyolcvanas években. Mint elhangzott, rendkívüli volt a fogadtatása, „bejárta az egész világot”, Tel-Avivtól Los Angelesig számos országban vetítették.
GEDŐ DALMA ORSOLYA
Szabadság (Kolozsvár)

XIX. Mezőségi Néptánc- és Népzene Fesztivál
Mezőségi gyerektáncházzal – muzsikálnak a szamosújvári kis zenészek – ma délután 5 órakor, a szamosújvári Téka székházában kezdődik el az immár 19. kiadásához érkezett Mezőségi Néptánc- és Népzene Fesztivál, amelynek célja az erdélyi Mezőség hagyományos népművészeti értékeinek bemutatása és népszerűsítése. 
A gyerektáncházat este 8 órától a szamosújvári csoportok mezőségi néptánc, népdal és népzene bemutatója követi, illetve a mezőségi települések bemutatkozása és táncház – muzsikál a buzai Mihaiu Emil és bandája; a Harmadik és Kontra Banda zenekarok – az Etrusco étteremben.
Szabadság (Kolozsvár)

„Ősszel érik, babám, a fekete szőlő” I. Gyulafehérvári gyermeknéptánc- találkozó: ötvözte a népi hagyományokat és helytörténeti ismereteket
Remek hangulatú találkozót szervezett „Ősszel érik, babám, a fekete szőlő” címmel szombaton, október 17-én a Gróf Majláth Gusztáv Károly Alapítvány. Fehér megye nyolc néptánccsoportja tett eleget Szilágyi-Győri Loránd ötletgazda felhívásának. A 150 fős gyermeksereget dr. Gál László igazgató köszöntötte a katolikus iskolában.
A program rendkívül vonzónak bizonyult azáltal, hogy a néptánctalálkozót városnézéssel kapcsolták össze. A restaurált vár impozáns falai, patinás épületei egyből felkeltették a gyerekek érdeklődését, így Gudor Botond esperesnek, a történelmi séta vezetőjének ideális hallgatósága támadt. A kellemes őszi napsütésben megtekinthették a három rend várfalat (római, fejedelemség-korabeli és osztrák), a fejedelmi pénzverde egykori lelőhelyét (ahol a híres Bethlen-tallérokat nyomták), a nevezetesebb épületeket (Jerikó, Babilon), a fejedelmi- és püspöki palotákat. Legnagyobb érdeklődéssel a Bethlen Gábor fejedelem által alapított kollégium egykori (időközben átalakított) épületének történetét hallgatták, hiszen sok enyedi diák is részt vett a találkozón. Érdekesnek bizonyult az ún. Vauban-rendszerben felépített várfal is – amely bevehetetlenné tette Gyulafehérvárt – és ennek főbejárata, a város szimbólumává lett Károly-kapu.
A történelmi anekdotákkal teletűzdelt, interaktív jellegű tájékoztató lenyűgözte a hallgatóságot. A fő attrakciót, a Szent Mihályról elnevezett római katolikus székesegyház ismertetését Gudor esperes úr egy időre átengedte Károly Krisztián X. osztályos szeminaristának, akinek adatokban bővelkedő előadása odacsalogatta a turistákat is. A gyerekek vallomása szerint „a templom magasztos hangulata” ejtette ámulatba őket, valamint annak felismerése, hogy Erdély számos történelmi személyisége nyugszik itt (Hunyadi János, Bethlen Gábor, Bocskai István, I.Rákóczi György, János Zsigmond, Izabella királynő, Fráter György, Márton Áron püspök).
BASA EMESE
Szabadság (Kolozsvár)