Adalék a XVI. Magyar–magyar Gazdatalálkozóhoz (II.)
Nagylakra álmodott eurorégiós központ körvonalazódik?
A Magyar–magyar Gazdatalálkozón megtartott előadások során Lica Cociuban egyetemi tanár, az Arad Megyei Tanács alkalmazottja igen érdekes elképzelést tárt hallgatósága elé a schengeni övezethez való csatlakozással felszabaduló nagylaki vámházzal, illetve egy határokon átnyúló, közvetlenül Brüsszel felügyelete alá tartozó régiós fejlesztési programmal kapcsolatban. Hogy az anyaországi gazdálkodók, szakemberek is értsék, Gáll Tamás Mihálynak, az Aradi Mezőgazdasági Tájékoztató Iroda főtanácsosának a magyar nyelvű tolmácsolásával az előadó kifejtette: a Híd Magyarország felé című folyóiratnak a megismerése késztette szólásra. A megyei tanács alkalmazottjaként kétéves továbbképzésen vett részt Páduában, de Brüsszelben is tanulmányozta az EU-adminisztráció működését. Feltette a kérdést: valóban elhiszik-e, hogy Magyarországra azon a bizonyos hídon át lehet eljutni? Egy híd, építmény, infrastruktúra. Európa nem az országok országa, hanem a régiók országa, tehát nem országokban, hanem régiókban kell gondolkozni! Éppen ezért ajánlja az Erdély és a Duna–Tisza–Maros–Körösök régióknak az egyetlen eurorégióba való tömörülését.
Röviden arról van szó, hogy a nagylaki határátkelőnél az épületek egy része már felszabadult, de a többi is fel fog szabadulni a hozzá tartozó hatalmas vámudvarral együtt. Beszédében Simona Alice Man államtitkár asszony azt állította, hogy a romániai magyar gazdák tulajdonképpen román gazdák. Maga viszont azt ajánlja: Európában mindenki tartsa meg az identitását, vagyis a magyar gazdák maradjanak magyarok, a románok is románok. Mert bármilyen nemzetiségű gazdának ismernie kell a maga életterét. Bizonyára mindnyájan láttak már telekkönyvi kivonatokat, amelyeken az utóbbi időben azt írja: ideiglenes kivonat. Nagyon kevesen tudják, pontosan melyik az ő területük. Éppen ezért egy újszerű területadminisztrációt ajánl, amit megpróbált Bukarestben is érvényesíteni, csakhogy rá kellett jönnie: a mi fővárosunk Brüsszel vagy Strasbourg. Az ide vezető út viszont Budapesten, illetve Bécsen át halad. A jelzett projekt értékét a brüsszeli szakemberek 200 millió euróra becsülték. Reméli, mindnyájan hallottak a műholdas területadminisztrációról, amely pontosan meg tudja állapítani a termőföld helyét és minőségét, miközben nálunk a gazdálkodók 25 éve keresik a földjeik pontos helyét. Pécska határában ugyanis megpróbálták kijelölni egy 200 éve létező tanyának a helyét, sikertelenül. Ezért van szükség a korszerű infrastruktúrára, hiszen a gazdálkodó szabad ember, joga van a tisztán látáshoz, birtokának a pontos meghatározásához. Simona Alice Man ternovai származású, az ország egyik legnagyobb vásárának, a pankotainak a közeléből, ami mára teljesen összezsugorodott, jobbára használt ruhát árusítanak ott. Ezért is van szükség egy hatalmas, régiós vásárra, amit Nagylakon meg lehet építeni. Ott nem szabad hagynunk, hogy az állam belépjen a termelő és a fogyasztó közé. Nagylakon létre lehet hozni az egész terület adminisztrálásának az infrastruktúráját, szabadpiacát és üzletkötő központját annak az eurorégiónak, ahol szlovákok, magyarok, szerbek és románok élnek. Felszólította hallgatóságát, hogy kövessék ezen a hídon, ami Erdély, illetve Európa felé vezet.
Ahhoz, hogy erős Európánk legyen, erős eurorégiókra van szükség, amelyeket Brüsszelből, illetve Strasbourgból felügyelnek – mondta el a XVI. Magyar–magyar gazdatalálkozó alkalmával megtartott előadásán Lica Cociuban egyetemi tanár.
Nyugati Jelen (Arad)

Agronómia 145.: szülinapi „ajándék” a Palocsay-kert
Fennállásának 145. évfordulóját ünnepelte tegnap a Kolozsvári Mezőgazdasági és Állatorvosi Egyetem (USAMV), többek között Daniel Constantin mezőgazdasági, Szabó Gabriella sport- és ifjúsági, Sorin Cîmpeanu oktatási miniszter jelenlétében.
A vendégek meglátogatták az új Állatorvosi Sürgősségi Kórházat és annak termeit (képünkön), továbbá felavatták az egyetem korszerű központi könyvtárát. Vákár István 1996-ban itt végzett kertészmérnök, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke lapunknak elmondta: annak idején az egész komplexum a bencés apátok adományából került az akkori egyetem birtokába, ezért is fájó, hogy ma nincs magyar tagozata. Délután elhangzott: az egykori kolozsvári Kertészeti Kutatóállomást (SCPP), azaz a volt Palocsay-kertet átadnák adminisztrálás céljából az USAMV-nek – a földjeiket ott visszaigénylő hóstáti gazdák „bosszúságára”.
Szabadság (Kolozsvár)

Évfordulós konferenciát tartott az EMKE
„A 2015-ös esztendő az EMKE 130. évfordulójának bűvöletében telik, ezért is gondoltuk, hogy egy interdiszciplináris konferenciával tegyük még hangsúlyosabbá az ünnepségsorozatot”, nyilatkozta a Szabadságnak A 130 éves EMKE című rendezvény tegnap délelőtti megnyitóján Széman Péter, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület elnöke a Györkös Mányi Albert Emlékházban.
– A szándékunk az, hogy ezzel is hozzájáruljunk az EMKE ismertebbé tételéhez, hiszen erre a megismerésre kell építeni a jövőt. Tanulni kell a múltból, hogy jövőt építhessünk, ez a szándék vezérelt bennünket akkor is, amikor áprilisban megnyitottuk a Társadalmi szerepvállalás és részvétel a XIX. sz. végén: az EMKE indulása című kiállítást is, amely azóta több erdélyi és magyarországi helyszínre jutott el. Az egyesület továbbra is a közművelődést, az erdélyi magyarságot kívánja szolgálni – mondta Széman Péter. A megnyitón felszólalt Sipos Gábor, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke és Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke.
Szabadság (Kolozsvár)

Hagyományt teremtenek: a szeretet napját tartották a nagyenyedi Máltai Házban
A meghívón a „szeretet nap” volt feltüntetve és egy kedves idézet: „Olykor elég egy napsugár, egy kedves szó, egy köszönés, egy simogatás, egy mosoly, egy ölelés. Ilyen kevés dolog elég ahhoz, hogy boldoggá tegyük azokat, akik körülöttünk élnek. Akkor miért nem tesszük azt?” (Bruno Ferraro)
Erre a meghívásra valamivel több mint harmincan válaszoltak, és jöttek el a Szentkirály utcai Máltai Házba. Köztük csaknem fele nyugalmazott tanító vagy tanár, akik igen jól ismerik egymást, de ritkán találkoznak. A lelkes máltaiak érzékeny pontra tapintottak. Fari Ilona nyugalmazott óvónő, a Nagyenyedi Máltai Segélyszolgálat alapító elnöke ezt így magyarázta: „elszigetelődtek az emberek, Enyed nem ad lehetőséget a találkozókra, az annyira fontos beszélgetésekre”. Erre az időseknek – de nem csak nekik – van leginkább szükségük.
BAKÓ BOTOND
Szabadság (Kolozsvár)

Enyhülés a magyar–román diplomáciai kapcsolatokban
Magyarország elkötelezett és nyitott a Romániához fűződő kapcsolatok rendezése mellett, és ez egyértelműen az ott élő magyar közösség érdeke is – közölte a budapesti Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) csütörtökön.
A tárca közleményében arra reagált, hogy Bogdan Aurescu román külügyminiszter szerda este úgy nyilatkozott: a román–magyar államközi kapcsolatokban a konszenzuson alapuló megoldásokat kell keresni, mert az egyoldalú megközelítés nem vezet a vitás kérdések tartós rendezéséhez.
Kijelentette: az 1996-ban kötött alapszerződés vagy a stratégiai partnerségre vonatkozó 2002-es nyilatkozat világos igazodási pont a kétoldalú kapcsolatokban. A román külügyi vezető megemlítette, hogy 2011 óta van tárgyalási folyamatban a román–magyar kisebbségi vegyes bizottság jegyzőkönyve, és a román fél szeretné lezárni ezt a folyamatot.
A KKM-nél mindezzel kapcsolatban hangsúlyozták: Magyarországnak Románia stratégiai partnere; a két ország tagja az Európai Uniónak, a NATO-nak; szomszédos államok; Romániában jelentős magyar közösség él; továbbá Magyarország második legjelentősebb exportpiaca Románia. Az elmúlt időszak politikai konfliktusai ártottak az együttműködésnek, ezért örvendetesek a román külügyminiszter mondatai – emelték ki.
Felidézték: Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, valamint Bogdan Aurescu hétfőn Luxembourgban tárgyalt. Mint írták, Magyarország elkötelezett és nyitott a kapcsolatok rendezése mellett. Bizakodásra ad okot, hogy a román külügyminiszter májusi budapesti látogatásán kötött megállapodások teljesülése elkezdődött azzal, hogy a Mol megkapta a román kormány engedélyét, így elkezdheti a határ menti területeken az olajkutatási munkákat – közölte a tárca.
Aurescu a Digi 24 hírtelevízió késő esti műsorában tért ki a riporter kérdésére a román–magyar viszonyra is, nyomatékosítván, hogy nem szeretné ismét lángra lobbantani a vitát. Azt is hozzátette, hogy a kapcsolatok pozitív elemeit kell használni az építkezéshez. Ezek sorában a kiváló gazdasági kapcsolatokat említette.
„Tavaly 7,2 milliárd eurós kereskedelmet bonyolított le a két ország, az idén az első félévben 3,5 milliárdosat. Működnek a határon átnyúló kapcsolatok, összekötöttük az autópályákat” – emelte ki. „Az a feladatunk, hogy a kapcsolatok pozitív elemeit emeljük ki, hogy építhessünk. Az egyoldalú megközelítés nem vezet tartós megoldásokhoz” – tette hozzá.
Elmondta, egyelőre nincsenek arra utaló jelek, hogy megépülne a kerítés a magyar–román határon. Reményét fejezte ki, hogy már nem feszült a két ország kapcsolata. Megemlítette, hogy az EU külügyminisztereinek legutóbbi tanácskozásán kezet fogott és beszélgetett magyar kollégájával.
Krónika (Kolozsvár)

Felavatták a Váradról deportált kislány, Heyman Éva szobrát
Naplójával a kezében, ülve jeleníti meg a 13 éves Heyman Évát az a bronzszobor, amelyet október 15-én avattak fel a nagyváradi Rhédey (ma Bălcescu) parkban.
Éppen ott, ahonnan a második világháború idején a nagyváradi Anna Frankként emlegetett kislányt az auschwitzi haláltáborba szállító vagonok egyikére felültették. A teljes egészében adományok és önkéntesek segítségével megvalósult szoborállítást a helyi Tikvah Egyesület kezdeményezte, hogy emléket állítson „egy elveszett generációnak”.
Az 1931-ben született váradi kislány – sorstársához, az Amszterdamból elhurcolt Anne Frankhoz hasonlóan – 1944. február 13. és 1944. május 30. között naplót vezetett a nagyváradi gettóban. A füzetet családjuk egykori házvezetőnője, Mariska menekítette ki onnan, közvetlenül Éva deportálása előtt. Csakhogy a kislány már soha nem olvashatta vissza feljegyzéseit, mert 1944 októberében, egy auschwitzi gázkamrában életét vesztette. Anyjának, Zsolt Ágnesnek sikerült Svájcba menekülnie, és a második világháború után Magyarországon kiadatta lánya naplóját.
A bronzszobrot személyesen a brit képzőművész, Flor Kent leplezte le, akinek Bécs és Prága után ez a harmadik olyan köztéri alkotása, amely a deportálás fenyegetettsége között élő zsidókat jeleníti meg. Az eseményre Nicolae Levi rövid hegedű-előadással készült, a jelen lévő gyerekek pedig egy plüssmackót helyeztek el a virágokkal borított emlékmű előtt.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Átadták a Székelyföld folyóirat díjait
A VI. Székelyföld Napok rendezvénysorozat keretében a Székelyföld kulturális folyóirat idei díjait csütörtökön adták át a csíkszeredai Székelyföld Galériában.
A tizennyolc évvel ezelőtt alapított folyóirat nevében házigazdaként Lövétei Lázár László főszerkesztő köszöntötte a díjazottakat, valamint a megjelenteket és a támogatókat.
Szarka Gábor konzul, Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának nevében köszöntötte a díjazottak mellett a Székelyföld szerkesztőit, akik „születésnapjuk alkalmából nem ajándékot várnak el, hanem ajándékot adnak munkatársaiknak”.
Idén Obrusánszky Borbála néprajzkutató, orientalista illetve Borsodi L. László költő, kritikus, a Márton Áron-gimnázium magyar szakos tanára részesült Székelyföld-díjban a folyóiratban megjelent írásaiért. A nem székelyföldi alkotónak járó Székely Bicskarend Díjat Szepesi Attila Kossuth-díjas költő, a nemzet művésze vehette át. Az ígéretes pályakezdőknek járó Szabó Gyula Emlékdíjat Rigó Mihály, Homoródalmás polgármestere adta át Adorjáni Anna írónak.
Az ünnepelteket a Székelyföld periodika szerkesztői – Molnár Vilmos, Fekete Vince és Lövétei Lázár László – méltatták, a Székely Bicskarend adományozólevelét György Attila szerkesztő olvasta fel. A Székelyföld-díjjal kitüntetett Borsodi L. László elmondta, 2003 körül jelent meg az első kritikája, ám a Székelyföldhöz való kötődése még korábban kezdődött, ami elsősorban Fekete Vince költőhöz fűződő barátságának köszönhető. Ugyanakkor köszönetét fejezte ki Molnár Vilmosnak a baráti biztatásokért, valamint a teljes szerkesztőségnek, hogy írásait méltónak találták a megjelenésre.
Iochom Zsolt
Krónika (Kolozsvár)

Böjte Csaba árvái a Nyirő-lakban – Kettős házavatás Székelyzsomboron
Kilencvenkét éve lakatlan épületben, Nyirő József író egykori családi házában nyíltak meg az ajtók: ahol régen gyermekek tanultak, újra élettel telik meg.
Hármas ünnepséget tartottak október 15-én, csütörtökön, Avilai Nagy Szent Teréz ünnepén a Brassó megyei Székelyzsomboron: az egyházközség búcsúján Jakubinyi György érsek kért áldást a felújított régi plébánia, illetve egykori iskola épületére, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány legújabb gyermekvédelmi központjára.
Csaba testvér az egyház egyik legnagyobb szentjének és a gyulafehérvári főegyházmegye egyetlen, Avilai Nagy Szent Teréz védelmébe ajánlott templomának, a zsomborinak az ünnepén kiemelte: az ötszáz éve született misztikus jubileumi évében a karmelita rend megújítójának nevét viseli a most induló gyermekvédelmi központ. Jelenleg Patakfalvi-Nagy József és felesége, Emese Tünde két saját és négy rájuk bízott gyermekkel népesíti be.
Az egyháztanító példája utat mutat – mondta Jakubinyi érsek, felajánlva a szentmisét a gyermekvédelmi központért és az egyházközségért. A szárnyakat bontó helyi intézmény munkájához a védőszent gondolatát kínálta útravalóul: „Semmitől ne félj, semmi meg ne rettentsen. Minden elmúlik. Egyedül Isten marad ugyanaz. A türelem mindent elér. Ha Isten a tiéd, semmid nem hiányzik: Isten egyedül elég!"
Azért, hogy Homoródkarácsonyfalva leányegyházközségében két, példaértékűen felújított egyházi épület megtelik gyermekkacagással, az érsek köszönetet mondott Csaba testvérnek és Tamás Huba plébánosnak, akik külföldi és belföldi segítséggel, összefogva vitelezték ki azt, bízva, hogy folytatódik a templom renoválása is.
Tamás Huba plébános kiemelte a falu lakóinak vendégszeretetét, azt a példaértékű módot, ahogyan négy nemzet hat felekezete együtt él. Az ünnepségen is részt vettek a helybéli evangélikus, unitárius hívek és lelkészeik. Hasonlóképpen a karácsonyfalvi egyházközséghez tartozó filiák is keresztaljával érkeztek számos településről.
A zsomboriak szellemi és lelki életének művelői voltak a kántorok, iskolaigazgatók, köztük Nyirő Mihály, Nyirő József édesapja is. A család képviseletében az író unokája, Balázsfi Csaba és felesége vett részt az ünnepségen. Elhangzott, Nyirő Mihály idejében a szentmise helyszíne osztályteremként működött, harminc diák tanult ott, köztük fia, József is. Az 1892-ben épült és a közelmúltban Bogos Ernő tervei alapján Bálint Antal és csapata által felújított épület visszanyerte patináját, az ajtókon a régi zárak is működnek. A helyiségekben könyvtár-vendégszobát is berendeznek. Utóbbi bútorzatát Haáz Rezső festette.
Fráter Olivér, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnökhelyettese kifejtette: a két épület megőrzése a gyermekeken keresztül – az épített örökségen túl – a magyar jövőt szolgálja. Ezért álltak a Dévai Szent Ferenc Alapítvány és a plébánia tervei mellé, ugyanis minden erőfeszítés a gyermekek felé irányul, hogy élettel töltsék meg a falakat.
Krónika (Kolozsvár)

Váradi diákok az országgyűlés felsőházában
A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat öt éve indult kezdeményezésének köszönhetően szerdán 11 váradi gyermek is részt vehetett a budapesti Országház felső termében zajlott V. Gyermek- és Ifjúsági Országgyűlés munkálatain. Hasznos tapasztalatokkal tértek haza.
Szerda hajnal, negyed 6 óra körüli az időpont. Korainak és szokatlannak tűnhet egy átlagos gyermek számára ilyenkor a gyülekezés, de a csoportnak, mellyel Budapestre tartunk, nem átlagos II–V. osztályos gyermekek a tagjai (szinte valamennyien a 11-es suliba járnak, illetve szacsvays is van köztük), hanem olyanok, akik arra készülnek, hogy néhány óra múlva kérdéseket tegyenek fel a magyar országgyűlés felső házi termében magas rangú állami vezetőknek, közéleti személyiségeknek. És ezen a ponton ugorjunk vissza néhány hónapot a múltba. Még májusban hirdetett pályázatot a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Ha miniszter lennék címmel, melynek az volt a lényege, hogy a gyermekek feltehettek különféle kérdéseket azzal kapcsolatban, hogy milyen válaszokat várnak a tárcavezetőktől, államtitkároktól, valamint magától Orbán Viktor kormányfőtől a magyar országgyűlésben bizonyos témákban. Meg kellett tehát írják a kérdéseiket legkésőbb május 31-ig, ezeket pedig az illetékesek továbbították a Gyermekmentők budapesti irodájához. Körülbelül 110 kérdés érkezett be, a legtöbb a 11. számú Általános Iskolából, ahol Perecz-Simó Annamária tanító néni foglalkozott a Facebookon, illetve a Gyermekmentők oldalán meghirdetett pályázattal. A központi vezetőség végül kiválasztott mindegyik csoportból egy-két kérdést, Váradról pedig Szabó Patrik és Pál Antónia várhatta izgalommal azt, hogy miként fogja majd tudni interpellálni a miniszterelnököt, illetve a helyettesítésére kijelölt államtitkárt.
Komoly kérdések
Lassan megvagyunk mindannyian, így Szántó Ildikó, a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat országos ügyvezető elnökének, Perecz-Simó Annamária tanító néninek és Lucaciu Ramóna aligazgató társaságában indulhat a kis társaság. A pihenővel tarkított út természetesen jó hangulatban telik, s szinte perce pontosan érkezünk az Alkotmány utcához, ahol az Országgyűlési Őrség egyik munkatársa fogad kedvesen bennünket, s kísér az Országház XII. számú kapujához. Ahogy arra számítani lehetett, nem vagyunk egyedül, hiszen közel 300 gyermek vesz még részt ezen az eseményen, nem csupán Magyarországról, hanem külhoni területekről is. Mindenki kedves és előzékeny velünk, tényleg zökkenőmentesen zajlik minden. Jól esik a kakaó, a túros táska és a gyümölcslé, amivel várnak bennünket. Minden rendben van tehát, itt az ideje, hogy a gyermekek elfoglalják helyeiket az amúgy egykamarás országgyűlés felsőházi üléstermében Hegedűs Viktória, a Gyermekmentő Szolgálat rendezvényszervezőjének segítségével, majd dr. Edvi Péter, a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat alapító elnöke tart eligazítást a szavazógombok használatáról. Elsőre nem minden világos – legalábbis erre enged következtetni, hogy a jelenlevők 33 százaléka örülne az ülés utáni verésnek –, de a második próbálkozás már sikerrel jár. Mint mondja, a cél, hogy a fiatalok is tudják: mindenki részt vehet az ország életében, lehet véleménye, és ez eljuthat a legmagasabb szintig.
Interpellációk
És eljön a pillanata annak is, hogy bevonuljanak az illusztris személyiségek, a megjelent 11 kormánytag csapatát (mások mellett Simicskó István, Pótápi Árpád, Kovács Zoltán, Fónagy János, Novák Katalin, Czunyiné Bertalan Judit, Rétvári Bence, Kontrát Károly ül az első sorban) főbíró, ombudsman és médiatanácsi tag egészíti ki. Kövér László házelnök (aki egyébként a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat vezetője is, tehát úgymond családi körbe jött) megjelenését felállással tisztelik meg az egybegyűltek, majd következhet két órán keresztül a kérdések özöne. Mivel különleges alkalomról van szó, megengedett néhány esetben a házszabálytól való eltérés is, hiszen normál körülmények közt például a házelnököt nem lehet interpellálni, illetve ha a kérdező elfogadja a választ, akkor a testület nem kell szavazzon. Bár lazább a hangulat, azért fontos, akár a felnőttek becsületére is váló kérdések hangzanak el, a megkérdezettek pedig szintén komolyan veszik a dolgukat, ami abból is kitűnik, hogy számon tartják, sőt, szinte versenyeznek, hogy ki büszkélkedhet azzal, hogy a legtöbb feleletét elfogadták. Olyan vitára alkalmas interpellációk hangzanak el, az Európai Uniótól kezdve, a magyar határokon átlépő menekülteken keresztül a magyar oktatási rendszer problémájáig, mint például: miért kell a képviselőknek szapulniuk egymást, vagy a sajtó kedvéért teszik ezt, és valójában haverok? Miért szabad hazudni és káromkodni a médiában? A rendőrök miért nem tudják regisztrálni a migránsokat? Miért sok a visszaélés az uniós pályázati pénzekkel? Milyen érvek szólnak a paksi atomerőmű továbbfejlesztése mellett? Mekkora Magyarország államadóssága? stb. De ugyanígy a génmanipulált élelmiszerek, a szelektív hulladékgazdálkodás, a kettős állampolgárság és a fogyatékkal élők helyzete is szerepelnek a palettán. A nap első humoros beszólása talán akkor csendül fel, amikor Kövér László az egészségtelen táplálkozással kapcsolatban megjegyzi: azért az nem törvénybe ütköző, ha valaki kövér… Orbán Viktor sajnos nem lehet jelen, viszont válaszait írásban megkapják a kérdezők, Pál Antónia és Szabó Patrik is kap egy kék bársonyba kötött hivatalos válaszlevelet a miniszterelnöktől.
Optimista tekintettel
Az ebéd ízletes, a váradi gyerekek arra lehetnek büszkék, hogy Novák Katalin családért és ifjúságért felelős államtitkár társaságában, a felnőttek meg arra, hogy dr. Simicskó István honvédelmi miniszter társaságát élvezhették. „Még a felnőtt képviselők közt is megállnák a helyüket a diákok, sőt, talán sok esetben még sokkal fegyelmezettebben, tisztelettudóbban is viselkedtek, mint a honatyák. Nagyon ügyesek voltak, komoly kérdéseket tettek fel, megdolgoztatták a kormány tagjait, tehát én mindenképpen hasznosnak ítélem ezt a napot. A gyermekek bejöttek a világ egyik legszebb épületébe, és látták, hogy a magyar politikusok hogyan dolgoznak, milyen kérdésekre kell válaszolniuk, milyen célkitűzéseik vannak, milyen programokat akarnak végrehajtani” – értékelt a Bihari Naplónak a tárcavezető. Még valami hátravan: a Szent Korona megtekintése, illetve a díszőrség magyarázatokkal fűszerezett bemutatója. Vonzó a látvány, viszont bizonyára sokakat elrettent ezen pálya választásától az a mondat, hogy „optimista tekintettel négy órán keresztül mozdulatlanul vigyázva kell állni”. Sajnos az idő csúnyára fordult, ezért a budai várat csak futtában lehet megcsodálni, de így is marandó örök élményt nyújt, akárcsak az ezt megelőző néhány óra. Azért arra még jut idő, hogy a kisbusszal tegyünk egy kört Budapesten, amihez sofőrünk, Fenesi Ferenc nyújt szakszerű idegenvezetői tájékoztatást. Kellemes, hasznos információkkal, élménnyel, és a Gyermekmentőktől kapott batyuval távozunk a magyarok fővárosából.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Minidzsembori Paptamásiban
Paptamásiban tartották az évente megrendezett Bihar Megyei Cserkész Ifjúsági Találkozót. A BICSISZ (Bihar Megyei Cserkész Ifjúsági Szövetség) égisze alatt tevékenykedő cserkészcsapatok minden évben otthont adnak egy nagyszabású találkozónak, ahol a cserkészparancsnokok tanácskozhatnak, illetve a cserkészek különböző, építő jellegű programokon vehetnek részt.
Az idei esztendőben, október 10-én a találkozónak Paptamási cserkészei adtak otthont. Az egész napos programsorozat délelőtt kezdődött. A hivatalos megnyitón Matyi Miklós polgármester köszöntötte a cserkészeket, az elöljáró fontosnak tartotta elmondani, hogy a mai gyerekek nagy részéből hiányzik a kitartás, a fegyelem, amiket jelenleg a cserkészet kiválóan megtanít a tagjainak, éppen úgy, mint annak idején a katonaság. Következő felszólalóként a BICSISZ elnöke, Borsi Lóránt köszöntötte a jelenlevőket, kiemelve, hogy ez alkalommal már az ötödik ilyen találkozóra kerül sor, melynek házigazdája a Paptamási 5. számú Diószegi Dezső cserkészcsapat. Ezt követően a helyi cserkészparancsnok, Major Loránt köszöntötte a megjelenteket, kiemelve: a programokat helybéli cserkészek irányítják, bizonyítva, hogy az önállóságra nevelő cserkészmozgalom hatására a mindössze tízéves gyerekek is képesek egyedül többszemélyes programokat irányítani. A hivatalos megnyitót követően két helyszínen folytatódtak a rendezvények. A helyi műfüves focipályán a labdajátékokat kedvelő cserkészek fociztak és kidobóst játszottak Tóth Lajos és Gangos Cristian irányításával. A többiek a parkban ügyességi vetélkedők tömkelegét próbálhatták ki, illetve Tóth József cserkészparancsnok-helyettes vezetésével kipróbálhatták a nyugaton már nagy népszerűségnek örvendő „slack linet” is, amely minden cserkész tetszését kiváltotta. A hét mostoha időjárása szombatra alábbhagyott, így a szabadtéri rendezvények zavartalanul zajlottak.
A szabadtéri vetélkedők befejezése után a kultúrotthonban a házigazdák egy ízletes bográcsosra várták a vendégeket, a parancsnokok pedig félrevonulva tanácskoztak és megvitatták a cserkészetben foganatosított szabályokat, illetve az esedékes programokat.
Délutáni a kisebbek a református templom mellett lezárt útszakaszon aszfaltra rajzoltak Sebestyén Efy vezérletével, míg a nagyobbak rögtönzött színdarabok összeállításával és előadásával foglalkoztak Molnár Andrea felügyelete alatt. A színdarabok előadásához Major Loránt hozzáfűzte, a fiatalok kreativitása bőven elég ahhoz, hogy egy adott témát kidolgozva képesek legyenek színdarabokat, vicces jeleneteket összeállítani. Néhány perc leforgása alatt ugyanis több jelenetet láthattak a színpadon. A négy-öt személyből álló csapatok így írókká, színészekké, rendezőkké váltak, ezzel is bizonyítva, hogy kreatív és tettre kész fiatalok tagjai a cserkészmozgalomnak.
A rendezvény a késő délutáni órákban ért véget, a fiatalok és gyerekek egy élménydús napot követően kissé megfáradva, de kellemes élményekkel tértek haza településükre (Érkörtvélyes, Érsemjén, Érmihályfalva, Szentjobb, Szalacs, Ottomány, Belényesújlak, Köröstárkány), kellemes emléket hagyva a vendéglátókban.
M. L. J
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Üllő, kalapács és tűzhely
A csíkszeredai Nagy István Gábor festő, grafikus és díszműkovács. Tagja a Csíki Kézműves Egyesületnek, a Romániai Magyar Népművészeti Szövetségnek és alapító tagja a Lépések Színekben és Formákban a Művészetért Alapítványnak.
„Szépvízen nevelkedtem, a szomszédunkban lakott egy kovács, akinek volt egy velem egyidős fia. Mivel ő nem mehetett játszani, amíg a feladatait el nem végezte, mi, a játszótársai is segítettünk. Szeget egyengettünk, szenet törtünk, apró feladatokat láttunk el, bár akkor még nem is szerettük. Időközben megkedveltük, s már oda jutottunk, hogy versenyeztünk, ki nyomhatja a fúvót az öreg mesternek. Nekem voltak különböző elképzeléseim, hogy mi leszek, ha nagy leszek, de a kovácsmesterség nem is jött szóba. Aztán bekerültem 1980-ban Csíkszeredába, és úgy hozta az élet, hogy kovács szakiskolába jártam, majd az iskola elvégzése után ipari kovácsként dolgoztam 21 évig. Akkor változott a helyzet, a cég bebukott, nyolc hónapig a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttesnél voltam díszlettervező, de egyre gyűlt bennem az ötlet, az elképzelés, hogy még mi mindent lehetne kipróbálni a kovácsolás terén” – meséli Nagy István Gábor.
A fiatalember időközben a Hargita megyei Művészeti Népiskolánál elvégzett egy hároméves festészet-grafika szakot, kapcsolatba került Máté Jenő kozmási kovácsművésszel, és egy alkalommal, amikor Gyergyószárhegyen részt vett a Széptermető Kalákában és kovácsolást tanult, „megfertőződött" a díszkovácsolással.
Nagy István Gábor ma már Csíksomlyón egy kis műhelyben készíti az egyedi kovácsoltvas dísz- és használati tárgyakat. Bár – mint megjegyzi – a jelenlegi kovácsműhely műteremként indult, festmények születtek itt, aztán úgy hozta az élet, hogy ablakrácsokra volt valakinek szüksége. „Előkerült a szomszédos műhelyből egy porszívó, a földön két tégla között tüzet csináltunk, s ott kezdtük hajlítani a vasat, kísérleteztünk, a végén elkészültek az ablakrácsok. Aztán egyik munka hozta a másikat” – eleveníti fel. Azt mondja, útja bármerre is vezetett, egy adott pillanatban mindig a kovácsoláshoz érkezett, nem csoda, ha már nagyon megszerette, bár tudja, ez olyan szakma, amely gyakorlásához mindig tanulni kell.
A díszműkovács elméletileg mindent készít – korlátok dísztárgyak, tűzszerszámtartók –, ami vasból létezhet, díszít és használható is – mondja, amikor arról kérdezem, mi kerül ki a somlyói műhelyből. Nagy népszerűségnek örvendenek a szálfegyverek – fokosok, kardok, kések, bárdok –, melyeket a hagyományőrzők, a huszárok használnak. Most – jegyzi meg – egy segítővel dolgozik, de bizony volt idő, amikor a felesége fogta meg a vas végét.
Azt mondja, bármit is készít, minden ütésbe beleviszi a szívét, lelkét, tudását, szeretettel csinál minden egyes darabot. Ma már megrendelésre dolgozik, de megengedheti magának, hogy nem vállal el bármit. „Sokszor van az, hogy a megrendelővel még vitába is kerülünk, mert giccset kér. Az ilyent kihagyom, vagy máshová irányítom. Nem vállalom. Az ilyen dolgokhoz nem adom a nevem. Lassan odajutottam, hogy megengedhetem ezt magamnak. Ehhez idő kellett, eleinte bármit vállaltam, mert kellett a pénz, most is kell, de már nem mindenáron” – mondja elszántan.
D. Balázs Ildikó
Székelyhon.ro

Románia tényleges schengeni országként lép fel
Klaus Iohannis államfő tegnap Brüsszelben, az Európai Tanács őszi ülése után úgy nyilatkozott, hogy Románia úgy lép fel, mint egy „ténylegesen schengeni övezeti tagállam”, óhajtva a csatlakozást, és nagyon jól ellenőrzés alatt tartja a külső határokat.
Mint magyarázta, a Tanács ülésén az állam- és kormányfők a migránsválság „belső részére” összepontosítottak, vagyis arra, hogy mit történik az Európai Unión belül. Fő téma volt a külső határok védelme.
„Szeretném hangsúlyozni, hogy külső határokon én az Unió külső határait értem, nem a schengeni övezet határait. És ezt el is magyaráztam a kollégáknak. Románia még nem tagja a schengeni övezetnek, de azok leszünk. Nagyon jól ellenőrzés alatt tartjuk a határokat. Ez biztosan hozzájárul az Európai Unió határainak a biztonságához” – fejtette ki Iohannis.
A másik téma, ami szóba került az az EU és Törökország közötti viszony – Törökország tranzit országot jelent a migránsok számára, és máris több mint 2 millió menekültet látnak el. Az Európai Tanács elfogadott egy Törökországot segítő akciótervet.
nyugatijelen.com / Mediafax
Erdély.ma

EMNP: miért ne lehetne Erdélyben is rezsicsökkentés?
A rezsicsökkentés jelszavával vág neki az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) a 2016-os önkormányzati választásoknak – derült ki Szilágyi Zsolt pártelnöknek a párt kézdivásárhelyi országos küldöttgyűlésén pénteken mondott beszédéből.
Megemlítvén, hogy a magyarországi rezsicsökkentési erőfeszítések után Bukarestben a korrupcióellenes ügyészség (DNA) vizsgálja a vízszolgáltató sorozatos díjemeléseit, kijelentette: „ha Magyarországon és Bukarestben lehet, miért ne lehetne Erdélyben is” rezsit csökkenteni.
Szilágyi Zsolt úgy vélte, pártjának kevés esélye van arra, hogy az áram- és gázszolgáltatók díjainak a csökkentését érje el, de vízszolgáltatás és a szemételszállítás díjai sok helyen csökkenthetők lennének. Szerinte a téma kényes voltát jelzi, hogy a Bihar megyében megkeresett települési önkormányzatok többsége megtagadta a rezsidíjakkal kapcsolatos adatok kiszolgáltatását.
Szilágyi Zsolt szerint az EMNP a magyar képviselet megerősítését tűzi ki célul a jövő évi önkormányzati választásokra. Úgy vélte, ehhez versenyeznie kell a többi magyar párttal azokon a vidékeken, ahol tömbben él a magyarság, és együtt kell működnie velük azokon a településeken, ahol a verseny veszélyeztetné a magyar képviseletet.
Hozzátette, az év elején háromszor is találkozott és tárgyalt Biró Zsolttal, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnökével, hogy megpróbálják rendezni a két párt viszonyát. Az EMNP azt ajánlotta, hogy hozzanak létre választási koalíciót és közösen indítsanak jelölteket a 2016-os választásokon. Szerinte nem az EMNP-n múlt, hogy ez nem sikerült. „Minden valószínűséggel júdáspénz van a dologban” – utalt arra, hogy az RMDSZ köreiben felmerült egyes parlamenti képviselői helyek átengedése az MPP-nek. Azt is hozzátette, a saját pártjukból kiábránduló jóérzésű MPP-sek előtt az EMNP ajtaja nyitva áll.
Szilágyi Zsolt azt is elmondta, hogy a marosvásárhelyi összefogás ügyében telefonon beszélt Kelemen Hunor RMDSZ-elnökkel, és abban egyeztek meg, hogy személyesen találkoznak. Üdvözölte, hogy az RMDSZ-nek sikerült rendeznie viszonyát a magyar kormánnyal. Hozzátette, sokkal könnyebb lenne az együttműködés, ha a szövetség megszabadulna a korrupciós ügyekbe keveredett politikusaitól. Úgy vélte, Erdélyben az EMNP az egyetlen korrupciómentes, az autonómiát és a föderalizmust felvállaló párt.
Arra intette azonban a küldötteket, hogy nem oldja meg az erdélyi magyarság ügyeit pusztán az, hogy a korrupcióellenes ügyészség vádat emel az RMDSZ korrupt vezetői ellen. „Azért, mert a másik gyengül mi még nem fogunk erősödni”– állapította meg. Hozzátette, a párt helyi szervezeteinek dolgozniuk kell, mert csakis a folyamatos munka által nyerhetik el a közösség bizalmát, és szerepelhetnek sikeresen a választásokon.
MTI
Erdély.ma

Tőkés László EP-védelmet kér a magyaroknak
Az Európai Parlament védelmét kérte a „fenyegetett” romániai magyar közösség számára Brüsszelben Tőkés László. Közben Potápi Árpád államtitkár úgy véli: ha a székelység eléri a területi autonómiát, akkor minden értelemben saját kezébe veheti a sorsát – adja hírül a kronika.ro.
Az erdélyi magyar önrendelkezés elleni újabb támadássorozat kapcsán szólalt fel Tőkés László EP-képviselő szerda este az Európai Parlament brüsszeli ülésén. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke felhívta az uniós törvényhozás figyelmét, hogy Emil Boc kolozsvári polgármester az ún. etnikai autonómia visszautasításaképpen nemrég megtagadta egy erdélyi autonómiát népszerűsítő, háromnyelvű óriásplakát kitűzésének engedélyezését.
„A székelyföldi románok szélsőséges, soviniszta szervezetének legutóbbi csúcstalálkozója a román állami szervek – a rendfenntartó erők és a hadsereg – fokozott jelenlétét követelte a túlnyomó többségében magyar Székelyföldön, Mircea Duşa hadügyminiszter pedig fenyegető támadást intézett a székely autonómiatörekvések ellen" – ismertette Tőkés.
Az EP-képviselő arra is emlékeztetett, hogy 2014-es jelentésében a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) – megfogalmazása szerint Nicolae Ceauşescu diktátor egykori titkosrendőrsége, a Szekuritáté módjára – még mindig állambiztonsági veszélyforrásnak tekinti a másfél milliós erdélyi magyarságot, illetve legitim autonómia- és jogköveteléseit.
Tőkés szerint a „kiújuló magyarellenes hatalmi propaganda és uszítás" vélhetően az SZNT október 24-i tömegmegmozdulásának szól, amely a Székelyföld 750 kilométernyi körkörös határvonalának kivilágításával száll síkra az autonóm régió sérthetetlenségéért. „Védelmüket kérem a fenyegetett romániai magyarság számára!" – hangoztatta felszólalásában Tőkés, aki szerint az RMDSZ „opportunista és halogató" autonómiapolitikája az autonómiaellenes román nemzetpolitika malmára hajtja a vizet.
Eközben Potápi Árpád János szerint a területi autonómia gazdasági hatalmat is jelent, Magyarország pedig minden lehetséges politikai eszközzel támogatja a székelyek önrendelkezési törekvéseit. Az Orbán-kormány nemzetpolitikáért felelős államtitkára a Magyar Időknek úgy nyilatkozott, a székelyeknek maguknak kell a sorsukat alakítaniuk, nem várhatják, és nem is remélhetik, hogy Brüsszel vagy Bukarest megoldást hoz majd.
„Először meg kell fogalmazniuk jogos igényüket és céljukat, ez pedig az autonómia. Ezt az ügyet a Székely Nemzeti Tanács is több éve felkarolta, de a székelységnek is ki kell állnia, és ki kell tartania az elhatározása mellett" – szögezte le a napilapnak a politikus. Szerinte az autonómia nemcsak politikai kategória és önrendelkezés, hanem gazdasági hatalom is. Potápi úgy vélte, ha a székelység eléri a területi autonómiát, akkor minden értelemben saját kezébe veheti a sorsát. Kiemelte ugyanakkor, hogy minden próbálkozás kevés, amíg a román kormány és közvélemény a nemzetközi porondon ezt nem támogatja.
„Ezzel együtt kész tervekkel kell rendelkeznünk arra az esetre, ha meglesz a területi autonómiára a fogadókészség" – állapította meg a Magyar Időknek Potápi. Arra a felvetésre, hogy Bukarest folyamatosan mereven elzárkózik attól, hogy a területi autonómiáról tárgyaljon, az elért eredményeket hozta fel. „Tíz éve még beszélni sem lehetett erről, hát még harminc évvel ezelőtt, ma pedig már napi szinten téma ez a kérdés a román parlamentben. Ez óriási előrelépés. Hiszem azt, hogy a román közvélemény és politika sem lesz mindig ennyire elzárkózó" – mutatott rá az államtitkár – írja a kronika.ro.
Erdély.ma

Szoborparkká váló múzeumkert
A Székely Nemzeti Múzeum kertje lassan-lassan szoborparkká változik: a múzeum tulajdonában levő művek sorát jövő év végéig Kolozsi Tibor Munkácsy-díjas szobrászművész alkotásai gazdagítják. Sajátos szobrok ezek, sajátos hangulatot adva a múzeumkertnek – és a hatás kölcsönös, hiszen a szobrok jelentése is változik a környezet változásával – véli Kolozsi Tibor.
A múzeumkert szobrokkal való megtöltése régebbi terve Vargha Mihálynak, ám a Székely Nemzeti Múzeum elég kevés tartós anyagú alkotással rendelkezik, a fa-, és főként a gipszszobrok pedig nem bírják a szabad ég alatt. Ezért hát „segítségért folyamodtunk” – fogalmazta meg a csütörtöki kiállításmegnyitón a múzeum vezetője, Kolozsi Tibor szobrászt meg nem kellett sokat győzködni, hogy több mint egy évre kölcsönadja hét nagyméretű művét. A Gyergyóditrón született, Kolozsváron élő, a Ion Andreescu Vizuális Művészeti Akadémián oktató Kolozsi Tibor művészete nem ismeretlen a háromszéki közönség számára.
Kolozsi kisplasztikáiból 2002-ben Sepsiszentgyörgyön és Kézdivásárhelyen is kiállított – emlékeztetett Vargha Mihály. Mint mondta, a Székely Nemzeti Múzeumban látható Kolozsi-szobrok különlegessége az, hogy alkotójuk sosem távolodik el az emberi testtől, valamely anatómiai formát meghökkentő kontextusban, merész képzettársítással ábrázol, ezért a néző szabadsággal van megáldva – vagy megverve. A laza és spontán kompozíciós megoldások részleteiben azonban ott van az erdélyiség, a tömör megfogalmazás, a mívesség – emelte ki Vargha Mihály. Hozzátette, a múzeumkerti kiállítással nem titkolt szándéka az is, hogy induljon már el Erdélyben egy olyan szoborállítási folyamat, mely nemcsak a történelmi személyiségekre, a kiemelkedő történelmi pillanatokra összpontosít, hanem szabad témájú, példaként Kolozsi egyik különleges szobrát, az Évát hozta fel.
A maga során Kolozsi Tibor megtiszteltetésnek nevezte, hogy a székely fővárosban állíthat ki. Művészetéről vallva elmondta: megelőzendő a sok magyarázkodást, közismert témákat szeret feldolgozni, de sajátos megjelenítésben, a „megfagyott gondolat” jegyében, azaz nemcsak ábrázol, de alkotásai üzenetek is. A kiállításmegnyitó zárórészeként a kolozsvári Mátyás-szobor restaurálási folyamatát ismertette, hiszen Kolozsi Tibor nevét nemcsak alkotó szobrászként, de jeles alkotások felújítójaként is jegyzik – Fadrusz János szoborcsoportja mellett dolgozott az aradi Szabadság-szobron, legutóbb pedig a madéfalvi Siculicidium-emlékművön.
Váry O. Péter
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Gidófalvi hungarikum
Egyedi hagyományt teremtett a gidófalvi Czetz János Általános Iskola, ötödik esztendeje tartja meg a hozzá tartozó települések óvodáival, iskoláival közösen a szüreti felvonulást és mulatságot. Tegnap reggel Étfalvazoltánból indult a szekeres menet, miután minden társfalut körbejártak, délre visszatértek a házigazdákhoz, ahol jókora mulatsággal zárult a Háromszék vonatkozásában legsikeresebb kistérségi szüreti diákparádé.
Nem lankad a szervezési kedv, a gyermekek évek óta feldíszítik a szekereket, népi viseletbe öltöznek, énekekkel, fúvósok kíséretével indulnak a kiskörútra, amelyen minden esztendőben más-más település a házigazda. Idén is ötven kilométernyit szekerezett a vidám társaság, útban köszöntötték Gidófalva, Fotosmartonos és Angyalos lakosságát.
A falvak lakói kaláccsal, ásványvízzel vendégelték meg az érkezőket. Az a tizenöt család, amely a kapuját is feldíszítette az alkalomból, oklevelet is kapott a szervezőktől, a többiek finom falatokkal engedték útjukra a továbbmenőket, akik az étfalvazoltáni művelődési házba tértek vissza, ahol elsősorban Lemhényi Katalin helyi pedagógus szervezőmunkájának köszönhetően őszi terményekkel díszített teremben fogadták őket.
Zsigmond Zoltán, a községközponti Czetz János Általános Iskola igazgatója lapunknak azt mondta, ezt a hagyományt folytatják, s bár igaz, hogy egyre kevesebb a gyermek, a málnási Tőkés József Általános Iskola hatodik osztályának idei részvétele a rendezvényen azt bizonyítja, hagyományaink iránt növekvőben az érdeklődés, és az iskolák is egyre inkább bekapcsolódnak az értékőrző tevékenységekbe.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Felépüléseim és kapcsolataim kölcsönhatásai (A Bonus Pastor Alapítvány országos találkozója)
Szatmárnémeti és Mezőpanit után Sepsiszentgyörgyön az Írisz Házban (Gyöngyvirág utca 5. szám) kezdődött tegnap délután a Bonus Pastor Alapítvány harmadik országos találkozója a címbeli témával. Az alapítvány különböző szenvedélybetegségekben szenvedőknek nyújt segítséget a terápia, az öngondozás és a megelőzés által. Évente három országos találkozót tartanak az ország különböző részein, hogy folyamatosan támaszt, lelki segítséget nyújtsanak azoknak, akik igénylik.
Több mint száz résztvevővel kezdődött a találkozó. Erdély minden régiójából érkeztek olyanok, akik már részt vettek rövidebb (kéthetes) vagy hosszabb (kilenc hónapos) terápián. Azokat is várják, akik elég bátrak, hogy szembenézzenek életükkel, és javítani szeretnének rajta. Kozma Ferenc, a sepsiszentgyörgyi csoport vezetője köszöntötte a jelenlevőket, majd a felolvasott ige alapján kívánta, hogy a hétvége alatt megnyíljon a szemük, lángoljon a szívük, majd osszák meg másokkal is, amit Isten velük tett. Szakács Előd az alapítvány nevében üdvözölte a jelenlevőket, és a zsoltáros szavait idézve, gitárral segített ráhangolódni a találkozóra. Müller Loránd áhítatában arra biztatott mindenkit, hogy béküljön meg ellenfelével, kövesse Jézust. Majd a jóvátétel bonyolult kérdéskörét boncolgatta, amelyhez alázatosság szükségeltetik, hogy a bűnöket, amennyire lehet, jóvátegyük, ezáltal rendeződjenek kapcsolataink és felszabaduljunk. Ezután egy férfi és egy nő őszinte, mély megosztása következett arról, hol állnak ők a jóvátétel útján. Nagyon fontos az önvizsgálat, az őszinteség, elsősorban önmagunkkal szemben, mert csak úgy nyerhetünk választ és megoldást életünk felmerülő kérdéseire – hangzott el. A témát kiscsoportokban vitatták meg. Vasárnap 10 órától a szemerjai és vártemplomi, 11-től a belvárosi és a Gyöngyvirág utcai gyülekezetben, 10.30-tól a Krisztus király-templomban és 12 órától a Szent József-templomban tesznek tanúságot megváltozott életükről.
Józsa Zsuzsanna
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Közös hadgyakorlat
Amerikai–román közös légi hadgyakorlat kezdődött az aranyosgyéresi légi támaszponton, mely alkalomból tegnap Mircea Duşa román védelmi miniszter és Hans Klemm, az Egyesült Államok bukaresti nagykövete is felszállt egy-egy F-16-os vadászgépre „másodpilótaként”. A védelmi minisztert Alexander Vershbow, a NATO főtitkár-helyettese is elkísérte az erdélyi hadgyakorlatra.
A harmadik alkalommal megrendezett Dacian Viper fedőnevű NATO-hadgyakorlaton a román légierő hat MiG-21 LanceR típusú harci repülőgépe és három IAR-330-as helikoptere, valamint Alabama állam Nemzeti Gárdájának nyolc F-16-os vadászgépe vesz részt. A közös manőverezés során az amerikai és román pilóták a légi védekezésben és a taktikai feladatok végrehajtásában való együttműködést, egymás biztosítását, valamint földi célpontok bombázását gyakorolják, ez utóbbira a Nagysinken található lőteret használják.
A két politikus mintegy negyven percet töltött a levegőben, földet érésük után pedig mindketten elismerően szóltak a pilóták felkészültségéről és a harci repülők teljesítményéről. Duşa elmondta, előző nap szigorú orvosi vizsgálaton esett át, de nem először repült harci géppel, korábban a MiG-eket is kipróbálta. Az amerikai nagykövet csodálatosnak nevezte az F-16-oson szerzett élményt, a gép pilótája pedig azt mondta, először vitt olyan civilt, aki nem lett rosszul a levegőben. Mircea Duşa csütörtökön egy hírtelevízióban elmondta: a Pentagon még Barack Obama amerikai elnök bejelentését megelőzően közölte vele, hogy az Egyesült Államok elhalasztja csapatai kivonását Afganisztánból, azt azonban riporteri kérdésre nem árulta el, felkérték-e az amerikaiak Romániát is afganisztáni katonai jelenlétének meghosszabbítására. Idén csaknem ezer román katona vesz részt a kandahári repülőtér védelmében, de Bukarest korábban úgy döntött, jövőre már csak az a kétszáz román katona marad Afganisztánban, aki az afgán hadsereg kiképzésében segédkezik.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

EMKE-évforduló
Fennállásának 130. évfordulóját ünnepelte Kolozsváron az Erdélyi Közművelődési Egyesület (EMKE), amely a szórványosodás megállítását tartja egyik legfontosabb feladatának. Az évfordulót multidiszciplináris konferencia során ünnepelték meg, amelyen az EMKE alapítóiról hangzottak el előadások, és bemutatták a szervezet első tíz évét feldolgozó vándorkiállítást is.
Széman Péter, az EMKE elnöke szerint az idei év az évforduló jegyében telt, de nem az a cél, hogy ünnepeljenek, hanem hogy visszahozzák a köztudatba az EMKE-t, amelynek tevékenysége feledésbe merült, egyebek mellett azért, mert levéltára sokáig nem volt kutatható. Mint mondta, az iratok a román állami levéltárban vannak, és a harminc folyóméter anyagból jelenleg hat folyóméter kutatható. A többi feldolgozás alatt áll. Az EMKE vezetősége hat-hét éve kéri a levéltári anyag kutathatóvá tételét, és éppen az idén, az évfordulóra jutottak el odáig, hogy az anyag egy részéhez hozzáfértek. Az elnök szerint számos magánlevéltár és -gyűjtemény létezik még, amelyek fontos adalékkal szolgálhatnak az EMKE történetének feltárásához.
Széman rámutatott: a szervezet 130 éves alapszabályzatának egyik fő célkitűzése a szórványosodás megállítása és a nemzeti öntudat felébresztése, ami ma is érvényes. A szervezet ma is főként szórványban tevékenykedik.
Elsősorban az EMKE-nek köszönhető, hogy az elmúlt huszonkét évben kiépült Erdélyben a Magyar Házak láncolata, emellett az emlékházak alapítását is felkarolja a szervezet, legutóbb Pusztakamaráson avatták fel a Sütő András Emlékházat. Az egyesület részt vállal továbbá az Erdélyi Értéktár létrehozásában is, és további céljai között szerepel, hogy közművelődési szakemberképzést indítson a budapesti Nemzeti Művelődési Intézettel.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kádár Gyula: Mire /nem/ alkalmas a történelem?
A románok több nemzedéke propaganda-történelmet tanult. Spiru Haret közoktatási miniszter egy 1897-ben keltezett körrendeletében megköveteli a román gyermekek hazafias nevelését. Megjegyzi: nem baj, ha túlzásba esnek, fő, hogy a gyermekekben tudatosodjék, a román a legvitézebb és legelőkelőbb nemzet e tájakon. 1906-ban egy konstancai iskolaigazgató a nemzetiségi iskolák legfőbb feladatának a más nyelvű, kultúrájú, nemzetiségű gyermekek románná asszimilálását tartja. Sokak szerint a nemzetiségek beolvasztása ma is román nemzeti érdek.
Az elmúlt években egyre több román értelmiségi, köztük történész ismerte fel, hogy a történelemoktatás tartalmán és szellemiségén változtatni kell, mivel a dicső történelmi múlt hiányát mítoszokkal terhelt történelemtanítás pótolja. A káprázatos és a valós történelem közti ellentmondás skizofrén lelkiállapothoz, nacionalista, sőt soviniszta gondolkodásmódhoz vezet. Egyre többen gondolják, hogy ezen változtatni kell. Lucian Boia történész rámutat, a román nép nem jobb és nem rosszabb, mint más népek, de alsóbbrendűségi érzés gyötri, amely átcsap felsőbbrendűségibe. A betegesen nacionalista gondolkodás a hajdani marginális történelemben gyökerezik. A román nép hosszú századokon keresztül kis tartományi államocskákban és más országok, birodalmak keretében, függőségében élt. A nagyhatalmak az önálló független román államot csak 1878-ban ismerik el. A dicső történelmi múlt hiányát nehéz elfogadni, ezért ma is elsöprő többségben ragaszkodnak a kitalált történelem oktatásához. A kultúra politikai irányítói féltékenyen őrködnek eme eszmeiség fölött. Példaként említem Puiu Haşotti történészt és régészt, aki 2012-ben művelődési miniszteri minőségében állíttatja le a tatár–kun eredetű Basarab dinasztiához tartozó havaselvi vajdák származását eldöntő DNS-vizsgálatok elvégzéséhez szükséges régészeti feltárásokat. Úgy gondolja – ha nem is mondja –, hogy az első román vajdaság megalapítása 1330-ban a kun–tatár származású Basarab által ősiség szempontjából mindössze 685 éves román államiságot igazol, ezért nem érdemes foglalkozni vele. A 2500 éves dákoromán ősiség mint történeti jogforrás hasznosabb. A latin származás elméletének kidolgozói – az Erdélyi Iskola jeles képviselői – által megteremtett történelem mint történeti jogforrás mindig jó szolgálatot tett. 1791-ben, 1848-ban a románok jogköveteléseihez, 1918-ban Kelet-Magyarország (Erdély) elszakításához szolgált történelmi érvekkel. Trianon után az ősi földre hivatkozás a jogfosztás eszközévé vált. A szeptember végi felmérés szerint a nacionalista szellemiségben nevelt románok többsége a nemzeti kizárólagosság híve. A romániai lakosság 72,2 százaléka utasítja el a székelyek autonómiaigényét, egy részük közömbös, alig fél százalékra becsülhető azok aránya, akik e kérdésben demokratikusan gondolkodnak. Az említett felmérést összehasonlítva a korábbiakkal megállapítható, hogy egy maréknyi román értelmiségi már el tudja fogadni a székelyek autonómiához való jogát. Sabin Gherman, Tudor Duică és mások törekszenek a magyarok, németek és más nemzeti kisebbségek Erdély, illetve a román nép történetében betöltött pozitív szerepének népszerűsítésére. Tudják, hogy az együttélés alapja Erdély valós történetének ismerete és a kölcsönös tisztelet.
Balkáni gyökerek
A dákoromán elmélettől nagyon messze áll a történeti valóság, a románság balkáni származása, amin semmi szégyenleni való nincsen. El kell fogadni, hogy a románok többsége még a 12. században a Balkán-félszigeten élt, és ott tért át az ortodox hitre. Ezért kötődnek – a középkorban és részben a 19. század közepén is – szorosan a balkáni főegyházakhoz. A bulgáriai románok a bizánci császár parancsára 1020-tól vallásilag az ohridai érsekséghez tartoztak. A Szerbiában élőkről mintegy 40 szerb adománylevél számol be. Štefan Milutin szerb király 1230 táján egyik adománylevelében leírja a „vlachok törvényét”. Az adománylevelekből megtudhatjuk, hogy a románok jelentős tömege az albánok szomszédságában él. Csak egy példát említek, ma is román néven ismerik, s Durmitornak nevezik a Szarajevótól északra emelkedő 2528 méter magas hegycsúcsot.
A románok vándorlása a Balkán-félszigetről, a Dunától északra már a második évezredfordulón megkezdődik. Nagyobb számban csak a nagy tatárjárás (1241) után telepednek le a szétzúzott nomád kun állam területére. A helyben maradt római katolikus kun vezetőréteg szívesen fogadja a betelepedőket. 1227-ben alapítják a kunnak nevezett milkói püspökséget, a szörénytornyait 1247-ben. E püspökségek hívei a kunokon kívül még a Havaselve területén élő magyarok és szászok is. Egy bő évszázad múlva – az egyre nagyobb számban érkező ortodoxokkal való együttélés eredményeképp – a kunok vallást és nyelvet cserélnek. Az első ortodox püspökséget – a Dunától északra, Havaselvén – 1359-ben alapítják. Első püspökük a konstantinápolyi pátriárka által küldött Hyakinthos, aki felveszi az Ungrovlachia püspöke címet. E megnevezés állandósul, megkülönböztető jelző, hogy ne tévesszék össze a Dunától északra, a Magyarország (Erdély) szomszédságában szervezett új Valahiát (Havaselvét) és a thesszáliai Valahiát (Moglenet).
A románok Erdélyben
A 13. század második felében az első román közösségek lélekszáma csekély, de fél évezredes, folyamatos migrációjuk után – a 18. század derekán – már Erdély többségét alkotják. A román lélekszám emelkedése nyomon követhető a településnevek vizsgálatával. Kniezsa István kutatásai nyomán tudjuk, hogy Erdélyben az 1300-ig említett helynevek 83 százaléka magyar és 0,6 százaléka román. Az 1400-ig lejegyzett 1757 névből 1355 magyar (77 százalék) és 76 román (4,3 százalék), és kis számban szláv, besenyő, német, török, valamint ismeretlen eredetű. Makkai László történész szerint a románok a szlávok, a magyarok és a németek után érkeznek Erdélybe, ezt bizonyítja a román eredetű víznevek hiánya. Pedig vízneveink még egy kisszámú török nyelvű népesség emlékét is őrzik: Barót, Barca, Brassó, Tatrang, Zajzon.
Az erdélyi románok első említése 1247-ből származik, amikor a magyar királyi kancellária megemlíti az „olacus”, az „olachus” nevű közösségeket. A történetírásban még mindig zavar uralkodik, mert a balkáni vlachokat (románokat) összemossák a karluk-török blak néppel. Az első román csoportok telepítését, migrációját a kun kenézek, településvezetők szervezik. Kezdetben csak királyi birtokra telepedhetnek, ezt bizonyítja egy 1293-ban keltezett oklevél, melyben III. András parancsba adja, hogy gyűjtsék össze azokat a románokat, akik magánbirtokra telepedtek, és vigyék őket a Székes folyó (Gyulafehérvár) melletti királyi uradalomba. Nagy Lajos királyunk 1365-ben engedélyezi a románok magánbirtokra való telepítését is. A legnagyobb román közösség 1334-ben érkezett Erdélybe. Bogdan vajda népét a kalocsai érsek felügyelete alatt telepítik le kilenc hónapig tartó vándorlás után a máramarosi magyar királyi birtokra.
A románok migrációja a következő századokban is töretlen. Az 1495/45-ös törvénycikk egyértelműen kimondja, hogy Erdélybe a betelepedés „a királyi felség s a királyság ama végvidékeit igazgató” vezetők „hívására és biztosítékára” tervszerűen és kedvezményekkel bátorítva történik. Egy 1567-ben keltezett magyar királyi kamarai jelentés beszámol arról, hogy hegyvidéken élő románok „nem lekicsinylendő számú állatot tartanak”. Az esztergomi érsek, Verancsics Antal még mindig úgy tudja, hogy a románok „nyílt helyeken ritkán lakók, többnyire hegyekben és erdőkben húzódnak meg állataikkal együtt”. Akárcsak az őshazában, a Balkánon, a románok Erdélyben (is) minden száz juh után egy juhval és egy báránnyal adóznak.
A magyar földesurak templomokat építenek a birtokaikon létesült ortodox települések lakóinak. Az ortodox papokat a 14. század végétől kezdve Hunyad megye Prislop apátja szenteli fel. Máramarosban a körtvélyesi (Peri) monostorapát, míg a moldvai vajdák által alapított egyházak számára a moldvai Suceava metropolita. Erdélyben az első ortodox püspökséget Gyulafehérvár székhellyel 1574-ben alapítják. Báthori István erdélyi fejedelem a Tordán tartott októberi országgyűlésen ismerteti el a görögkeletiek püspökválasztási jogát. A püspökszentelésre Havaselvén és Szerbiában kerül sor. A független erdélyi ortodox egyházat 1864-ben Nagyszeben székhellyel hozzák létre, ekkor alakul meg a karlócai szerb érsekségtől független erdélyi érsekség. Jancsó Benedek, Szabó István becslései és egy 1712–13-ból származó kormányhatósági felmérés szerint a románok ekkortájt Erdély népességének egyharmadát alkotják. Lélekszámuk 1740 és 1760 között ugrásszerűen megnő, megduplázódik, a románság Erdélyország legnagyobb lélekszámú népe lesz. Ez azzal magyarázható, hogy a két román vajdaságból a kegyetlen fanarióta elnyomás miatt fokozódik a bevándorlás. A ragályos betegségek és a háborús dúlások nagyobb mértékben pusztítják a síkvidéki magyarságot. A ragályos betegségek méreteire példaként: Háromszéken az 1717 és 1719 között dühöngő szárazság, éhínség és pestis miatt a lakosság fele elpusztul.
Ki volt itt hamarabb?
Megállapítható, hogy Erdély a magyar és a román nép közös tulajdona. A magyarok a történeti, a románok az etnikai jogra hivatkozva formálhatnak igényt a Móricz Zsigmond által Tündérkertnek nevezett hazára. Ha pártatlanul formálunk véleményt, egyértelmű, hogy külön-külön egyik nép sem birtokolhatja úgy, hogy a másikat elnyomja. Jelenleg a román nacionalisták, kisajátítva Erdély történelmét – az imaginárius őstörténetre, valamint a magyarok évezredes elnyomására hivatkozva – jogosnak tartják a magyarság elnyomását és törvénytelennek a magyarok jogos követeléseit. Erdély két népének egyenlőséget csak alaposan átgondolt törvényekkel, közösségi jogokkal – helyi, kulturális és területi autonómiák révén – lehet biztosítani. Október elején a székelyföldi román civil szervezetek marosfői gyűlésén Mircea Duşa védelmi miniszter kijelenti, hogy Romániában nincs helye az autonómiának. A szélsőséges nacionalisták attól tartanak, hogy politikai következményei lehetnek, ha elismerik, hogy Erdélyt a magyarok jóval korábban lakták, mint a románok. Lucian Boia professzor például úgy gondolja, hogy fölösleges a történeti jogkeresés. „Mi történnék – teszi fel a kérdést –, ha megtudnók, hogy a románok a szlávok után jöttek ide?” Válasza: semmi nem történnék, mert az erőszakos határmódosítás könnyen talál történelmi ürügyet. A nemzetközileg elfogadott államhatárok védelme nem a történelemoktatás feladata. Utódainknak nyugodtan el lehet mondani az igazat.
A szerző utolsó írása
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Erdélyi Művészek Hete Budapesten
Múlt vasárnap a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata vendégjátékával kezdődött az először megszervezett Erdélyi Művészek Hete Budapesten, az ünnepélyes megnyitót kedden a Magyar Tudományos Akadémián tartották, díszvendég volt Abodi Dóra, erdélyi származású világhírű divattervező és Bánffy Farkas báró.
Csütörtökön Józsa Judit szobrászművész tartott rendhagyó történelemórát és tárlatvezetést a kizárólag erre az alkalomra összeállított kiállításán a Magyarság Házában. Ezt követően pedig Keresztes Ildikó koncertjét hallgathatták meg az érdeklődők. Szombaton a Marczibányi Téri Művelődési Központban mutatkozik be a kilencéves zongorista tehetség, Struczuj Evelin Zsuzsa, a Transilvanum Alapítvány nehéz sorsú fiatalokat segítő mecénásprogramjának támogatottja. A szatmárnémeti ifjú tehetség után Cristina Sabau-Trifu képzőművész tart előadást a világ számos táján készített alkotásairól és a szakrális művészetről. Az est lezárásaként a Franciaországban élő neves zongoraművész, Horváth Izabella ad hangversenyt Koppándi Jenővel, a Nemzeti Filharmonikusok szólóhegedűsével közösen. A programsorozat részeként a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata múlt vasárnap átvette a Transilvanum Alapítvány Erdélyi Közösségi Élet Kiválósága elnevezésű díját.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Márton Árpád 75
Két ünnepi könyv
Márton Árpád egy interjúban megfogalmazta a művészeti kiadványok célját: az alkotásokat el kell juttatni a közönséghez, mert az irántuk való érdeklődés függvénye lehet az alkotó művészeti hitvallásának is.
A kiállítások általában behatároltak, ritka a gyűjteményes kiállítás, ami átfogó képet ad a művész pályaképéről, életútjáról. Ha az elmúlt egy hónapra gondolok, úgy látom magam előtt Márton Árpádot, mint aki lót-fut a műterme, a múzeum, a nyomda és a szerkesztőség között. Készíti, készítjük az ajándékot a művész hetvenötödik születésnapjára. Kiállítás és könyv születésnapi meglepetés kellene hogy legyen a művésznek, de ez kivitelezhetetlen. Nem surranhattunk be a műterembe fotózni a katalógushoz, nem hozhatjuk ki a képeket a tudta nélkül… így aztán ő rendezi a mintegy százhúsz alkotást a Csíki Székely Múzeum öt kiállítótermében. Mint mindig, most is ő ajándékoz meg bennünket. Ezalatt a Csíkszereda Kiadóhivatal és a Pallas-Akadémia Könyvkiadó a Gutenberg Nyomda segítségével két könyvet is készít az ünnepre.
A Csíkszereda Kiadóhivatal katalógust, ami hamar túlnő a műfaji kereteken, album lesz belőle. A szöveges rész két köszöntőt tartalmaz: Antal Attila alpolgármester és Gyarmati Zsolt tollából, aztán olvashatunk benne rövid idézeteket műelemzésekből, vallomásokat a művésztől, életrajzi adatokat jelzésszerűen. A szöveges rész legfontosabbika az a mélyinterjú, amit Sarány István készített Márton Árpáddal: összefoglaló a művészi pályaképről, életútjáról közéleti személyiségként, tanárként, a családról, ami biztonságos és szerető háttérként mindig ott volt, segített. A kérdésekre adott válaszokban, vallomásaiban nyilvánvaló a közösségi elkötelezettség fontossága, meghatározó ereje.
Ez ível tovább a másik könyvhöz is, ami a Csíkszereda Kiadóhivatal és a Pallas-Akadémia közös kiadásában jelent meg: Illusztrálta Márton Árpád. A 75 éves művész 75 rajzát tartalmazza, válogatást jeles költők Erdély-verseihez: Ady Endre, Áprily Lajos, Babits Mihály, Jékely Zoltán, Juhász Gyula, Reményik Sándor, Sík Sándor, Vári Attila, Bogdán László, Farkas Árpád. Manapság egyféle divat élcelődni az úgynevezett "erdélyi lélek" fogalmán. Ez a könyv bizonyítja, hogy márpedig van, létezik és sokunk számára fontos. Nehéz megmagyarázni, de meg lehet énekelni versben és le lehet rajzolni.
A két szép könyv a csíkszeredai Gutenberg Nyomda lelkiismeretes, szakmailag elhivatott munkáját dicséri.
Isten éltesse Márton Árpádot!
(Elhangzott 2015. október 3-án a Csíki Székely Múzeumban, Márton Árpád jubileumi kiállításának megnyitóján.)
Kozma Mária
Népújság (Marosvásárhely)

Kettős ünnepség Nagyszentmiklóson
Történelmét és múltját tekintve Nagyszentmiklós Temes megye egyik legkiemelkedőbb települése. A városhoz olyan jeles személyiségek neve kapcsolódik, mint a Nákó grófok, akiknek kastélya ma is a helység egyik nevezetessége és jelképe, itt született Bartók Béla világhírű zeneszerző, zenetudós, Heim Péter, a magyar posta- és telefonhálózat kiépítője, valamint Révai Miklós tanár, lapszerkesztő, korának legkiemelkedőbb nyelvtudósa. Az ő szellemi és kulturális örökségük megőrzése és továbbadása a ma élő nemzedékek feladata, amelyet az elmúlt évek tanúsága szerint a hagyománytisztelő utódok felelősséggel vállalnak. Erre példa az október 15-én elkezdődött rendezvénysorozat is, amelynek keretében Révai Miklósra emlékeztek, felavatták mellszobrát, a római katolikus templomban pedig búcsús szentmisét mutattak be. Az eseményen jelen volt Molnár Zsolt parlamenti képviselő, Halász Ferenc, a Temes Megyei RMDSZ elnöke, Jelenits István piarista szerzetes, tanár, író, P. Ruppert József piarista atya, a kegyes tanítórend romániai megbízottja, Kaba Gábor, a Romániai Máltai Segélyszolgálat temesvári filiájának elnöke, a szegedi Dugonics András Piarista Gimnázium nevelőkből és tanulókból álló népes küldöttsége, anyaországi és belföldi meghívottak.
Mint azt Groza Dănuţ, a város polgármestere elmondotta, Révai bronz mellszobra Ardelean Aurel szobrászművész alkotása, amely a Személyiségek Sétányán kapott helyet. A polgármester ugyanakkor hangsúlyozta: a város jeles szülöttére nemzetiségtől függetlenül minden nagyszentmiklósi lakos büszke lehet.
Révai Miklós munkásságát meghívottként Szekernyés János temesvári helytörténész, a Romániai Képzőművészek Szövetsége temesvári fiókjának elnöke ismertette, kiemelve: a szegény sorsú családból származó nyelvtudós nevéhez fűződik a magyar nyelvtannak, mint tudományágnak a létrejötte. – Révai a magyar helyesírás terén is jelentőset alkotott, ő állt ki például az ikes ragozás mellett. Erős egyéniség volt, aki keményen tudott harcolni az igazáért – jellemezte a magyar tudóst Szekernyés János helytörténész.
A méltatást követően msgr. Dirschl Johann általános helynök megáldotta Révai Miklós mellszobrát, amelynek talapzatánál elhelyezték a tisztelet koszorúit.
Az avatási ünnepséget követően a jelenlévők a római katolikus templomban búcsús szentmisén vettek részt. A konszekrálás idei évfordulója a helyi közösség számára különösen is jelentős, a templom védőszentje, Avilai Szent Teréz ugyanis 500 évvel ezelőtt született. Ft. Andó Attila helyi plébános meghívására a szentmisét msgr. Dirschl Johann általános helynök mutatta be, msgr. Kondé Lajos nagyprépost, szeged-belvárosi plébános, p. Jelenits István, p. Ruppert József, a temesvári Székeskáptalan több tagja, valamint a helyi, illetve az anyaországból érkezett egyházmegyés papság népes csoportjának jelenlétében.
A templom védőszentjének alakját Jelenits István piarista atya és ft. Kozovits Attila perjámosi plébános idézte meg. – Avilai Szent Teréz, ez az egyszerű karmelita apáca nem csupán nővértársait tette mélyen hívő emberré, hanem az egész akkori spanyol társadalmat megszólította, és minket is imádságra buzdít – hangzott el a szentbeszédben.
A szentmisét követően a templom előtti téren színes népviseletbe öltözött gyermekek és fiatalok, köztük a helyi Kék Ibolya és Piros Rózsa magyar néptánccsoport előadásának tapsoltak a jelenlévők.
A Révai Miklós emlékének szentelt rendezvénysorozat pénteken délután a Nákó-kastélyban előadással folytatódott, amelynek keretében p. Jelenits István piarista szerzetes és Velcsov Margit ny. magyartanár, a nagyszentmiklósi Révai Miklós Egyesület titkára értekezett a város jeles szülöttéről.
S. E.
Nyugati Jelen (Arad)

Pedagógusok és diákok ünnepélyes díjazása Szovátán
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége október 10-én, Szovátán, a Teleki Oktatási Központban ünnepélyes keretek között kiosztotta az Ezüstgyopár- és a Mákvirág-díjakat.
Ezüstgyopár-díjjal kétévente jutalmazzák azokat a pedagógusokat, akiknek életpályája példaértékű, munkásságuk, alkotásuk maradandó értéket teremtett. Az elismerést olyan Romániában elő pedagógusok kaphatják meg, akiknek kiemelkedő tevékenysége a romániai magyar közoktatás megmaradását, fejlesztését, az anyanyelvű kulturális örökség megtartását szolgálta, tevékenységükkel hozzájárultak nemzeti értékeink megmaradásához.
A díjazottak között volt, Temes megyét képviselve Farkas Ilona fizika- kémia szakos tanár, az egykori 1-es Számú Általános Iskola igazgatóhelyettese és Vicze Károly történelem–földrajztanár, a Bartók Béla Elméleti Líceum tanára. Nevük megyeszerte ismert, akik szakmai tudásukkal, a számtalan iskolán kívüli program megszervezésével, a diákok iránti feltétlen odaadásukkal az egész közösség őszinte elismerését vívták ki. A több évtizedes lelkiismeretes, igényes pedagógusi munka mellett aktív résztvevői a közösségi életnek, sokrétű tevékenységük példaként szolgál a fiatalabb nemzedék számára.
Mákvirág-díjra a tanulásban kiváló eredményt felmutató, tantárgyversenyeken, kulturális, sport és tudományos diákköri rendezvényeken díjazott, példás magaviseletű tanulók pályáznak. Temes megye Mákvirág-díjjal kitüntetett tanulói (a tavalyi tanévben elért eredmények alapján) a Bartók Béla Elméleti Líceum diákjai: Bokor Zalán, IX. osztály – Bronz fokozat, Horváth Petra, X. osztály – Bronz fokozat, Szabó Anita, XI. osztály – Bronz fokozat, Stan Krisztina, XII. osztály – Bronz fokozat.
A kitüntetett diákok egy jutalomtáborozáson vettek részt október 7–10. között, Szovátán a Teleki Oktatási Központban.
Gratulálunk a díjazottaknak, és további sok sikert kívánunk!
Tasi Ottilia
RMPSZ-elnök, Temes megye
Nyugati Jelen (Arad)

Találkozás Kolozsvár ipari múltjával fényképeken keresztül
A kérdés egyszerű: ki hol dolgozott?
Kiállítással egybekötött találkozónak, vagy találkozóval kezdődött tárlatbemutatónak is nevezhetnénk azt az újszerű, figyelemfelkeltő rendezvényt, amelynek a Tranzit Ház adott otthont.
A kiállítási terembe belépő látogató Kolozsvár egykori ipari korszakában érezhette magát, az érzést és emlékezést az évtizedekkel ezelőtt virágzó gyárakról szóló korabeli kiadványok, régi fényképekről készült kitűnő minőségű nyomtatványok, vetített filmek idézték fel. A megnyitó összetett programot kínált: a Minerva Archívumából előkerült számtalan régi sajtófotót lehetett szemügyre venni a felismerés szándékával, hatalmas pannón kaptak helyet Cornel Rus nyugdíjas gépkarbantartó emlékezetből készített műszaki rajzai; mozizásra is alkalom nyílott – Fischer István 1971-ben készített riportfilmjét és a szervezők, Miklósi Dénes és Miklós Szilárd felvételeit sugározták. A találkozóra eljött idős emberek szívesen meséltek személyes emlékeikről.
ÚJVÁRI ILDIKÓ
Szabadság (Kolozsvár)

Jogi könyvek nem csak jogászoknak
Több jogtudományi (kisebbség-, polgár-, médiajogi stb.) kötet bemutatóját szervezte meg az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) és a Sapientia EMTE október 15-én, az EME Jókai utcai székhelyén.
A bemutatott könyvek között volt a tavaly elhunyt magyarországi kisebbségi jogi szakember, Biró Gáspár emlékére összeállított kötet (Fábián Gyula ügyész szerkesztésében), illetve Kolosváry Bálint (1875–1954) jogász, egyetemi tanár emlékét bemutató munka is. A kilenc bemutatott könyv közül öt magyar, három román, egy pedig angol nyelvű.
NAGY-HINTÓS DIANA
Bíró Gáspár emlékkötet, szerk. Fábián Gyula, Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár, 2015.
Kolosváry Bálint emlékkötet, Erdélyi Református Egyházkerület - Sapientia EMTE Jogtudományi Tanszék, Kolozsvár, 2015.
Szabadság (Kolozsvár)

Fizikában a politikai válságok megoldása
Fizikusok a Székelykő alatt
már hagyományossá vált fizikustalálkozót idén Torockón rendezte meg október 9 és 11. között a BBTE Fizika Kara és a kolozsvári EmpirX Egyesület.
Az Erdélyi magyar fizikatanári ankét célja egy szakmai hétvége biztosítása az erdélyi fizika szakos tanárok részére; részben képzés, de önképzés is, ahol meghívott magyarországi előadók (tanárok és kutatók) is megoszthatták a jelenlevőkkel eredményeiket és tapasztalataikat. A rendezvény fő témája – Korszerű tudás a tananyagban – mellett jutott idő érdekes kísérleti bemutatókra, furfangos feladatok megoldására, eszmecserére és élénk vitákra is. A kozmológiai és részecskefizikai előadások mellett nagy érdeklődéssel követtük Szabó György tudományos kutató (MTA Energiatudományi Kutatóközpont Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Intézet) Játékelmélet mindenkinek című előadását, amelyből megtudhattuk azt is, hogy mennyire fontos ez a tudományág például az aktuális világpolitikai válságok felismerésében és – amennyiben a politikusok hajlanak rá – rendezésében!
DVORÁCSEK ÁGOSTON
Szabadság (Kolozsvár)

Szabadulóóra a szebeni magyar napokon
A nagyváradi Szigligeti Társulat Hetedik lépcsőfok című előadásával Medgyesen tegnap este elkezdődött a XVII. Szeben Megyei Magyar Napok tíznapos programsorozata, melynek keretében a szervezők igyekeznek valamilyen programmal a megye lehető legtöbb magyarlakta településére eljutni.
Balázs Botond, a Szeben megyei MADISZ elnöke a települések közötti jó együttműködést hangsúlyozta. A Szabadságnak elmondta: az idén először az itthon is terjedő szabadulójátékok mintájára csapatjátékot szerveznek Medgyesen. Lesznek színházi előadások, komoly- és könnyűzenei koncertek, ünnepségek, mulatságok.
Szabadság (Kolozsvár)

Gazdaságilag életképes vagy bukásra ítélt az autonóm Székelyföld?
Több pénzt fizet be a Székelyföld a központi költségvetésbe, mint amennyit visszakap, ám a gazdasági mutatók többsége elmarad az országos átlagtól. A működő autonómiához jobb adórendszer és kisebb közigazgatási apparátus kellene – vélik a Maszol által kérdezett szakemberek.
A román politikusok túlnyomó többsége megcáfolhatatlan ténynek tekinti azt a sajtóban is gyakorta visszatérő tézist, hogy gazdaságának fejletlensége miatt a Székelyföld életképtelen lenne autonóm régióként.
A magyar automomista retorikában ugyancsak dogmaként jelenik meg, s mint ilyen megkérdőjelezhetetlen az a vélekedés, hogy a két székely megye gazdasági-pénzügyi helyzete már most is minimum kielégítő, s még jobb volna, ha a Bukarest nem akadályozna tudatosan a fejlődést, az autonómia kivívását követően pedig automatikusan turbó üzemmódra kapcsolna a gazdaság motorja.
A számok azt mutatják, hogy az igazság a két véglettől távol, valahol középen van, s ezt támasztja alá a szakemberek véleménye is.
Kevés export, alacsony bérek
Egy ország vagy régió fejlettségét legjobban az egy főre eső bruttó hazai termék tükrözi, amelynek tekintetében nem túl fényes a Székelyföld helyzete. Tavaly Romániában 7.516 euró volt az egy főre eső GDP. Ugyanez a mutató, a www.analizeeconomice.ro szerint, Hargitában 4.907, Kovászna megyében pedig 5.305 euró volt. Összehasonlításként Kolozs megyében 9.460, míg Temesben 9.764 euró volt az egy főre jutó bruttó hazai termék.
A székely megyék az export tekintetében is az ország hamupipőkéi közé tartoznak. Tavaly a román kivitel 52 milliárd eurót tett ki, derül ki az Országos Statisztikai Hivatal adataiból, amiből Hargita 313 millióval, Kovászna pedig 352 millió euróval vette ki a részét. Ez azt jelenti, hogy bár a két megye lakossága az ország lakosságának kb. 2,6 százalékát teszi ki, addig hozzájárulásuk az exporthoz mindössze 1,27 százalék.
A régióban nem tolonganak a külföldi befektetők. A Capital gazdasági hetilap adatai szerint az 1991 és 2013 közötti időszakban 200 millió euró külföldi tőke áramlott a két megyébe, ami az országos értéknek 0,5 százaléka. Mindezek fényében nem meglepő, hogy az életszínvonal sem szárnyal alpesi magasságokban.
Idén júniusban az erdélyi megyék közül Hargitában volt a második legalacsonyabb a bruttó átlagbér,1.386 lej, Kovászna valamivel jobban állt, 1.452 lejjel. Ennél már Marosban is lényegesen jobban kerestek, átlagosan bruttó 1.716 lejt, nem is beszélve Szebenről (1.979 lej) vagy Kolozsról (2.051 lej). A nyugdíj szintén elmarad az országos átlagnak számító 845 lejtől, igaz, mindössze 40 lejjel.
Vállalkozói kedv van, nagyipar nincs
Nem felel meg a valóságnak az – a román médiában unos-untiglan ismételt – állítás, amely szerint a két székely megye több pénzt kap a központi költségvetésből, mint amennyit befizet. Lázár Ede közgazdász, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem docensének számításai szerint tavaly Hargita megyében a visszaosztott pénzek a befizetéseknek csupán 80,7 százalékát, Kovászna esetében pedig a 92,7 százalékát tették ki. Negatívum azonban, hogy nagyon magas a közigazgatásban dolgozók aránya.
„A közigazgatást meg kellene reformálni, a jelenlegi apparátust nem tudná eltartani” – mondta a Maszolnak a szakember. Elterjedt sztereotípia a Székelyföld ipari elmaradottsága is, ám ez egy vitatható minősítés – véli Lázár. Szavai szerint tagadhatatlan, hogy a nagyipar, főleg a nehézipar kevéssé van jelen a régióban, ám a vállalkozó kedv élénk. Országos szinten 22 működő vállalkozás jut 1.000 lakosra, míg Hargitában 38,3, Háromszéken pedig 24,7.
Lázár Ede szerint a Székelyföldön nem csak az idegenforgalom és a faipar tekinthető versenyképes iparágnak, hanem az informatika és az élelmiszeripar is. „A székelyföldi élelmiszeripar nagyon jól alkalmazkodott a globális kihívásokhoz. Felismerve, hogy a hagyományos ízvilágú termékekre van kereslet, létezik egy betöltésre váró piaci rés, a helyi termelő és kereskedők innovatív kezdeményezésekkel, helyi védjegyek használatával, mint például a Székely Termék, Góbé Termék, termelői szövetkezetek szervezésével sikeresen veszik fel a versenyt a multikkal” – nyilatkozta a Maszolnak a csíkszeredai Gazdaság- és Humántudományok Kar dékánhelyettese.
Lázár Ede úgy látja, mivel a belső fogyasztás alacsony, a fejlődési pályát az export jelenthetné, ezt azonban visszafogja az, hogy kevés a külföldi tőke a térségben. Ennek nem csak gazdasági okai vannak, véli, hiszen „egy befektetés helyszínének kiválasztása nem kizárólag piaci feltételek alapján történik, beleszól a politikum is”.
Távol a globális piactól
Némiképp sötétebb tónusban látja a térség gazdasági helyzetét Kolumbán Gábor egyetemi oktató, vállalkozó. A jelenlegi gazdasági szerkezet szerinte nem teszi lehetővé, hogy gazdaságilag versenyképes legyen a régió.
„Az autonómia ott kezdődne, hogy a természeti erőforrásokkal a magunk hasznára gazdálkodunk. Ehelyett mi van? Bagóért eladjuk az erdőt, az erdei gyümölcsöt, a földet parlagon hagyjuk. A székelyföldi lakosság nem talált adekvát választ a modernizációra, nem indultunk el a modernizáció útján. Ragaszkodunk a hagyományos dolgokhoz, de nem teremtettük meg számukra a piacot. Norvégiában minden tejfeldolgozó a gazdálkodók szövetkezeteinek a tulajdonában van, egy sem a multiké. A Székelyföldön nem lenne mit keresniük a multiknak, de nem megy a szövetkezés, nincs bizalom. A fogyasztói társadalom megbabonázta a székelyeket” – nyilatkozta 2014 végén a Maszolnak Hargita megye önkormányzatának korábbi elnöke.
Szabó Károly, a Csíki Vállalkozók Egyesületének elnöke hisz benne, hogy életképes volna az autonóm Székelyföld, de meg kellene küzdeni a sikerért. „Kezdetben nagy volna a süllyedés, lenne néhány nagyon nehéz év. Az itteni cégek klienseket vesztenének, politikai nyomás nehezedne a velünk üzletelő cégekre. Tudok esetekről amikor székelyföldi vállalkozók nagy üzletektől estek el, mert a partner azt mondta, ha ti autonómiát akartok, nem üzletelek veletek” – mondta portálunknak üzletember.
Meglátása szerint Székelyföld jelenleg egy autópályával, reptérrel nem rendelkező elmaradott régió, amely nincs jelen a globális piacon. Ahhoz, hogy ez megváltozzon, elsősorban a tudást kellene fejleszteni, az emberekbe fektetni, hogy magasabb legyen a régió gazdaságában a hozzáadott érték – hamgsúlyozta.
Leépült az ipar
Hasonló véleményt fogalmazott meg Balási Csaba, Hargita Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. Emlékeztetett arra, hogy Székelyföldön leépült az ipar. „Nem sírom vissza a régi rendszert, de itt bútorgyár, traktorgyár, kötöttáru- és készruha gyár, vasútépítő vállalat volt, melyek 18-20 ezer embernek adtak munkát. Volt olyan hónap, hogy 10 ezer darab lánctalpas traktor ment exportra” – idézte fel a Maszolnak.
A mostani számok azonban mást mutatnak. Barabás hangsúlyozta, hogy nosztalgiából a tőke nem fog a térségbe áramlani. „Hiába akarna egy befektető gyárat telepíteni ide 2.500 alkalmazottal, mert nem lehetne szakmunkásokat előszedni, a jelenlegi szakmunkásképzésnek ugyanis semmi köze nincs a piaci igényekhez” – magyarázta.
Marketing kell és humántőke
Bakk Miklós politológus, egyetemi oktató úgy véli, azok a gazdasági szakemberek, akik azt állítják, az autonóm Székelyföld nem lenne versenyképes, a jelenlegi állapotokból indulnak ki.
„Ez egy komplex probléma, mivel a Székelyföld autonómiája feltételezné a román államháztartás radikális reformját. Az, hogy az adópolitikában mit lehet decentralizálni, egy adminisztrációs, államháztartási kérdés. Másrészt egy terület gazdasági teljesítőképessége nem mérhető pontosan, s a kérdésnek, a gazdasági mellett van egy tömegpszichológiai összetevője is: az autonómia egy humán erőforrás többletet ad, ami materiálisan is megmutatkozik” – nyilatkozta Bakk Miklós.
Ahhoz, hogy sikeres autonóm régióvá váljon, a Székelyföldnek többet kell fordítania a humántőke fejlesztésére, véli Lázár Ede. „Fontos lenne még fokozni, javítani a régió marketingjét a külföld és a belföld felé egyaránt, valamint a jelenleginél sokkal kevésbé beavatkozó államra, lényegesen piacorientáltabb, versenyképességre fókuszáló adópolitikára volna szükség” – foglalta össze a szükséges feltételeket a szakember.
maszol.ro

Félistenként élt Mihail Sadoveanu a kommunista Romániában
A rendszer dicsőítéséért cserében élete végéig nyugalom és anyagi bőség vette körül. Ha úgy hozta, politikai szereplőként halálos ítéleteket is aláírt.
Egészen a legutóbbi időkig ellentmondásos megítélése volt Mihail Sadoveanu kommunista korszakbeli közéleti szerepvállalásának. A két világháború közötti időszak neves írói, irodalmárai közül, akik együttműködtek a kommunista rezsimmel, Sadoveanu volt az, aki jelentős anyagi előnyöket, magas állami kitüntetéseket is kapott, és propagandaszövegeket is aláírt – írja az Adevărul. 1945 utáni műveiben – pl. a Mitrea Cocor vagy a Szovjetunióról szóló riportkötete, a Lumina vine de la Răsărit – a szovjet szocialista realizmus szolgálatába állt. Orientációjáért a Nagy Nemzetgyűlés Prezídiumának elnökévé nevezték ki. A legmagasabb politikai funkció, amit író töltött be a kommunista rezsimben, számos privilégiummal is járt. Sadoveanu politikai és közigazgatási rendszerben való felemelkedése az 1946. november 19-i, szovjet csapatok vigyázó tekintete előtt tartott választások után kezdődött, amikor független bukaresti képviselőként a Demokratikus Pártok Blokkja választási koalíció listáján jutott be a parlamentbe.
Elcsábította az új rezsim
Mi több, 1945. december 5. és 1948. február 24. között a képviselőház elnökeként halálos ítéleteket és egyéb kommunista bírósági ítéleteket írt alá, valamint 1947 nyarán elnöklete alatt döntött a képviselőház a Nemzeti Parasztpárt törvényen kívülre való helyezéséről. Victor Frunză író, újságíró kutatásai szerint ebben a megrendezett folyamatban aktívan részt vett Sadoveanu is, akit kényelmetlenül érintett, hogy a parasztpárti sajtó személyes vagyonáról cikkezett.
Sadoveanu Ion Biberi írónak 1946-ban úgy fogalmazott: nem azért lépett politikai pályára, hogy az egyetlen legyen, aki ellenőrzi a világot. „Jobboldali személy vagyok, aki a Viaţa Românească folyóirat szellemiségének megfelelően a népies irányzatot céljait követem” – mondta. Vladimir Tismăneanu történész szerint Sadoveanu egyike volt a kommunista párt és a rezsim által elcsábított nem kommunista értelmiségieknek.
Mihály király trónfosztása után az államvezetést egy ideiglenes prezídium vette át, amelynek elnöke C. I. Parhon volt, egyik alelnöke pedig Mihail Sadoveanu. A nagy nemzetgyűlés megalakulása után tagja volt az elnökségnek. 1956. június 23-án a román írószövetség elnökévé választják, a funkciót 1961. november 19-ig tölti be. 1961-ben Lenin-békedíjat kapott, valamint megkapta a Szocialista Munka Hőse címet is.
A „burzsoá-földesúri rendszer” képviselőjeként Sadoveanu több lakást, földterületet, malmot is birtokolt, amelyek luxuskörülményeket biztosítottak számára. „Ünnepelt, kitüntetett, megbecsült félistenként élt a kommunista rezsimben, és még életében a legnagyobb írónak nevezték. A legmagasabb rangú kollaboráns volt, aki számtalan szolgálatot tett a szovjeteknek és bukaresti szolgáiknak. A Lumina vine de la răsărit című riportkönyvében Sztálinnal szemben tanúsított engedelmessége kifizetődött, hisz békés, gazdag életet biztosított 1961-es haláláig. A kommunista párt több házat, villát, vadászházat biztosított neki, és valódi nagybirtokosként, nábobként élt. A rezsim felhasználta presztízsét és tekintélyét, cserébe busásan kárpótolta” – írta Sadoveanuról Stelian Tănase író. Misztikus élményben volt része a szovjet alkotmány olvasása közben
Nem habozott, hogy elismerését fejezze ki a sztálinizmus egyik alappillére, a szovjet alkotmány iránt. 1945-ben azt mondta, hogy „Sztálin érveitől megvilágosodott”, és arra kérte közönségét, olvassák el a Lumina vine de la Răsărit dokumentumot annak „őszinteségéért”, majd megjegyezte, hogy a szovjet alkotmány elolvasása felér egy „misztikus revelációval.”
Adrian Cioroianu történész szerint ezt a feladatot a Román-Szovjet Baráti Társaság (ARLUS) részéről kapta Sadoveanu abban az időben, amikor a szervezet ingyen osztogatta a románra fordított szovjet alkotmányt. Az író 1954-ben az ARLUS elnöke lett.
„Ugyan részben értesültem az ARLUS megvalósításairól, bevallom, nekem is voltak kifogásaim. Ezek egyrészt félinformációkból, másrészt előítéletekből fakadtak. Mit jelent ott a szabadság, amikor az egyén a közösségi érdekek alá van rendelve? Mivé lesz az otthonom, a családom? Milyen helyzetben vannak az értelmiségiek egy olyan társadalomban, amelyikben megvalósult az kiegyenlítődés, tehát a középszerűség?… Valamiféle misztikus revelációban volt részem az 1936-os szovjet alkotmányt olvasva. Minden, az új keleti világgal szembeni fenntartásomra pontos és egyértelmű választ találtam. A világunkra telepedett beteg propaganda ködje felszáll, a kelet napsugarai legyőzik kétségeim sárkányát… A kelet győzedelmes seregei az új világ igazságának törvényét hozzák a régi világba” – írja Sadoveanu 1945-ös esszéjében.
Írásának célja azt a célt szolgálta, hogy javítsa a sztálinizmusról kialakult képet Romániában. Szintén 1945-ben Sadoveanu az ARLUS-os kollégáival az orosz tudományos akadémia meghívására a Szovjetunióba látogatott, ahol kolhozokat és bölcsődéket látogatott, és tárgyalásokat folytatott Nikolaj Tsitsinnel, a növénynemesítés professzorával, Sztálin közeli barátjával. Hazatérése után több ellentmondásos szövegek is publikált, amelyekben a szovjet rendszert dicsőíti.
Kollégája, Iorgu Iordan szerint Sadoveanu könnyekben tört ki az egyik szovjetunióbeli kirándulás alkalmával, amikor egy bölcsődét látogatott meg. 1952-ben, a második köztársasági alkotmány elfogadása és az antikommunistákkal szembeni fellépés erősödésével egy időben Sadoveanu az egyik legellentmondásosabb nyilatkozatát tette. Úgy vélte, az egykori román királyságot hosszú időn keresztül a szervezett korrupció és minden téren való szervezetlenség jellemezte. Ioan Stanomir kritikus szerint Sadoveanu az új rezsimre emberi, méltóságteljes igazságtevőként tekintett, amelyik a kultúrában és a közoktatásban is érezteti hatását.
S.I.
Transindex.ro