Feledésre ítélt magyar utcanevek nyomában
Irigylésre méltó életpálya áll Asztalos Lajos mögött: írt, fordított és kutatott, miközben nyomdászként kényszerült leélni életének több évtizedét. Tucatnyi kötet szerzőjeként Kolozsvár helytörténetéről írott könyvei alapművek. Legújabb könyvbemutatóján beszélgettünk.
– Magyar nyelvű városnéző sétákon igazította el a Főtér és környéke épített örökségére kíváncsi kolozsváriakat és turistákat a Kolozsvári Magyar Napokon. Mekkora az érdeklődés a kincses város iránt?
– A rendszerváltás után, 1990-ben létrehoztuk a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaságot, és szervezetten kezdtünk foglalkozni városnézéssel: már az elején tömegek voltak kíváncsiak az eseményre. Az évek során sok előadás is elhangzott e tárgyban. Most azt tapasztalom, hogy a magyar napok által felkarolt városnéző sétáknak ismét megnőtt a közönsége, és jó hír, hogy sok a fiatal érdeklődő.
– Gyakran kell tévhiteket, mítoszokat eloszlatnia?
– Magyar közönség esetében nem igazán. A kolozsvári születésű városnézők sok mindennel tisztában vannak, a vendégek számára pedig minden adat újdonság, amit örömmel is vesznek. Habár nagyon ritkán vezetek nem magyar nyelvű városnéző sétát – hasonló kezdeményezésre már évekkel ezelőtt sem volt igény –, ilyen alkalmakkor óhatatlanul előkerül a mítoszrombolás. Amikor a Széchenyi téren átmegyünk, pontosítanom kell, hogy Mihály vajda nem Erdély fejedelme volt, hanem Rudolf Habsburg császár erdélyi megbízottja. Vannak román barátaim, akikkel történelmi kérdésekben vitázunk.
– Miről szokott velük vitatkozni?
– Léteznek nyilvánvaló történelmi igazságok, melyeket francia, olasz vagy magyar történész egyként lát, a román viszont az ellenkezőjét állítja. Tény például, hogy a román kivételével minden újlatin nyelvben sok a germán eredetű jövevényszó. Amikor a germán törzsek végigvonultak azokon a tartományokon, mindenhol nyomuk maradt. A románban ennek azért nincs nyoma, mert annak idején nem éltek itt. Magyar közvetítéssel honosodott meg jóval később nyelvükben a mester szó, például a Meşterul Manole balladában. Mondhatnám a szlávoktól átvett magyar helynevek sokaságát is: Visegrád, Nógrád, Csongrád, Veszprém, Kraszna... A románoktól egyetlen régi hely- vagy folyónevünk sem származik Erdélyben. A magyarázat egyszerű: a magyarok bejövetelekor nem éltek itt, nem volt kitől román helységneveket örökölnünk.
– Kolozsvári helytörténészként önt sokat foglalkoztatta a román–magyar párbeszéd, hiszen román nyelvű lapot is szerkesztett...
– Az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének kiadásában 1991 és 1993 között megjelent, és 22 lapszámot megért Puntea című havi lapnak magam voltam az egyik legkitartóbb szószólója. A román politikum és a sajtó részéről sok támadás érte a magyarságot, és úgy gondoltam, ha komolyan vesszük magunkat és törekvéseinket, a románoknak meg kell magyaráznunk az igazunkat. Készítettünk tematikus lapszámokat a magyar oktatásról, a Mátyás-szoborról, sorozatban közöltem a kolozsvári magyar utcanevek változásának történetét – érdemben tudtuk cáfolni a bennünket ért vádakat. E jobb sorsra érdemes lapnak voltak mélyen demokrata elkötelezettségű román szerzői is. Kezdeményezésünk két év után azon bukott meg, hogy az RMDSZ nem állt mellé, nem terjesztette, koloncnak tekintette.
– A Kolozsvári Magyar Napokon mutatták be legújabb könyvét, a Kolozsvár – közelről címűt. A tíz éve megjelent Kolozsvár. Helynév és településtörténeti adattár alapmű a kincses város helytörténete és történelme iránt érdeklődök számára. Vannak még fehér foltok?
– A szerzőnek mindig hiányérzete marad egy könyv megjelenésekor, mert a kiadó által véglegesnek tekintett változatból ki-kimarad valami. A több mint 600 oldalas adattár is foghíjasra sikerült: a kiadót szorította az idő, így a rövidebb változat mellett döntöttünk. A könyv megjelenése után a helyi napilapban, a Szabadságban, sorozatban közöltem a kimaradt részeket. Több évtizedes kutatás eredménye ez a munka. A kiadói ígéretek szerint jövőre sikerül kinyomtatni Kolozsvár általam immár teljesebbnek tekintett helytörténetét, és a kincses város fellelhető teljesebb adattárát.
– Mikor tudatosult önben, hogy Kolozsvárral, a kincses város múltjának tanulmányozásával kell foglalkoznia?
– A kiindulópont 1964 januárja volt számomra. Kolozsváriként egyik napról a másikra arra ébredtem, hogy a kétnyelvű utcanév-táblákat egynyelvűre, azaz románra cserélték. A háború után, 1945-ben a sarjadzó „román népi demokrácia” számára vállalhatatlan történelmi magyar személyiségekről elnevezett utcák nevét lecserélték ugyan, de az utcanevek mégis kétnyelvűek maradtak Ezt szüntették meg 1964-ben, majd a nyolcvanas évek vége felé az utolsó magyar utcanevet is eltűntették. Tősgyökeres kolozsváriként még édesapámtól hallottam az eredeti magyar utcaneveket, a hatvanas évek derekától pedig hangyaszorgalommal gyűjtögettem minden idevágó helytörténeti adatot.
– Akkoriban ezekről csak az íróasztalfióknak írhatott?
– Rendszeresen közöltem a helyi magyar napilapban, az Igazságban, illetőleg az Ifjúmunkásban is, helytörténeti írás azonban ritkán csúszott át a cenzúra szűrőjén. Emlékszem, 1574-ből származó sírfeliratokra bukkantam a középkori városfal maradványán és a Házsongárdi temetőben: ezekről írtam egy cikket az Igazságnak. A szerkesztő jóhiszeműen betördeltette, azonban a cenzor kidobatta, mert olyasmi nem jelenhetett meg, hogy „itt nyugszik, Istenben”... Volt még néhány hasonló, sikertelen próbálkozásom, de egy-két sikeres is, amikor az írás átcsúszott a szűrőn. Például a Művelődés 1985. évi utolsó számában a Dónát mondáról írt. Igaz, a Művelődésnek ez volt az utolsó száma, mert a lapot megszűntették.
– Miről írhatott a kommunizmusban?
– Sokat köszönhetek annak, hogy elkötelezett eszperantista voltam. Az eszperantó nyelv iránti szeretetet édesapámtól örököltem, a kérészéletűre sikeredett egyetemi tanulmányaim alatt, 1956 és 1958 között egy tanfolyam keretében sajátíthattam el az akkoriban nagy jövő előtt álló világnyelvet. A következő években sok levelezőtárssal ismerkedtem meg Európából, Amerikából, sőt a Távol-Keletről is. Budapesten élő unokabátyámtól magyar–eszperantó, eszperantó–magyar szótárt kaptam ajándékba. Első körben a Nagyapó mesefája sorozat számára különböző nyelvekből eszperantóra átültetett meséket, az Utunk című irodalmi lapnak verseket, elbeszéléseket fordítottam. Közben viszonylag jól megtanultam spanyolul és portugálul is, így nem csak európai, hanem latin-amerikai szerzőktől is fordíthattam. Számomra ez volt akkoriban a fő közlési lehetőség. Sokszínű és soknemzetiségű tartományai miatt Spanyolország különösen érdekelt. Noha levelezőtársaim évekig hívtak, a kommunizmusban nem kaptam útlevelet: 1993-ban juthattam ki először Spanyolországba.
– 1991-es nyugdíjazásáig nyomdászként dolgozott Kolozsvárt. Nem taglózta le az a tudat, hogy „bűnös” múltja miatt ígéretesnek induló értelmiségi pályája derékba tört?
– Nagyon korán, már tizedikes fejjel elkezdődött szélmalomharcom a kommunista hatalommal. A 2-es számú fiúlíceumban, a volt Kolozsvári Református Kollégiumban egy rendszerellenes szervezkedésbe keveredtem. A későbbi költő, Palocsay Zsigmond barátom 1952-ben arról győzködött, hogy valamit tenni kell, mert sok embert letartóztatnak. Nos, akkor tiltakozzunk! Mondtam, hogy így van, de ezt nem ússzuk meg. Ő rávágta, hogy mi ügyesebbek leszünk. Tervek születtek, hogy siklassuk ki a Szovjetunióba tartó valamelyik vonatot, robbantsuk fel a Kolozsvárt villamos árammal ellátó egeresi magasfeszültségű távvezetéket. Ez a kettő, szerencsére, nem került megvalósításra, de az már kézenfekvőbb volt, hogy röpcédulákat nyomtassunk. Volt két gumibetű-készletem, így készült el a kétezer példányban vécépapírra nyomtatott röpcénk, melyben magyarul és románul arra bíztattuk az embereket, hogy harcoljanak a vörös kutyák rémuralma ellen. Mai fejjel nézve is szép teljesítmény volt.
– A hatalom viszont nem nézte tétlenül...
– Érdekes, hogy a kiszórás idején, május elsején nem buktunk le, pedig 18 magyar fiatal vett részt az akcióban. Augusztus 21–22-én kaptak el, amikor egyik társunk meggondolatlanul újabb szórást akart, ezúttal vonatablakból. Egyik rokona buktatta le, utána mindnyájunkat letartóztattak. Három és nyolc év közötti börtönbüntetésre ítélték a társaság tagjait, összesen 35 magyar lányt és fiút. Azokat is, akik csak tudtak róla, de nem jelentették. Azért úsztam meg csak három év börtönnel, mert sem a nyomtatásban, sem a szórásban nem vettem részt, de a szekuritátés tisztek szerint én voltam a „nyomdatulajdonos”. Végül Palocsay Zsiga barátom édesapja, Rudi bácsi közbenjárására szabadultunk, aki akkoriban nemzetközi kertészeti díjakat nyert, nagy volt az elismertsége Bukarestben, így másodszori próbálkozására Gheorghe Gheorghiu-Dej pártfőtitkár szabadlábra helyeztette a társaságot.
– Ilyen előzmények után aligha lehetett az ötvenes években értelmiségi pályára gondolni...
– A börtön után érettségiztem. Amikor szabadultunk, azt mondták, eltörlik a büntetésünket, akár miniszterek is lehetünk, ha tanulunk és jól viselkedünk. Ezt komolyan is gondoltam, de 1958-ban, másodév végén a Bolyai Egyetem földrajz–természetrajz szakáról úgy távolítottak el, hogy esélyt sem adtak igazam megvédésére. Megélhetést kellett keresnem, így kötöttem ki a nyomdászat mellett. Amikor 1968-ban lehetővé tették, hogy újra kezdjem egyetemi tanulmányaimat, már házas voltam, két gyerek apja, így nem tudtam vállalni a nappali szakon kötelező évet.
– Egyetemi tanárokat is meghazudtoló következetességgel írt, kutatott, több könyve is megjelent. Elégedett a megvalósításaival?
– Úgy gondolom, hozzám mégis kegyes volt az élet, hiszen mindazt, amit tettem, a rendszerváltás után értékelték és elismerték. A magyar állam Ezüst érdemkereszttel tüntetett ki, és 2008-ban a Magyar Tudományos Akadémia külső köztestületi tagjává választottak. Könyveim többsége a kincses város történelmi örökségének a megőrzését szolgálják.
Asztalos Lajos
Párizsban született 1936. január 31-én, szülei hazatelepedésével 1936 őszétől él Kolozsvárt. Tanulmányait a kolozsvári Református Kollégiumban kezdte, ahol tizedikes korában, 1952-ben államellenes tevékenységéért letartóztatták, és 3 év börtönre ítélték. Két évig a Bolyai Tudományegyetem Természetrajz–Földrajz Karának hallgatója, de büntetett előélete miatt 1958-ban eltávolítják az egyetemről. Volt munkaszolgálatos katona, kötőgyári munkás, majd gépszedő nyomdászként dolgozott 1991-es nyugdíjazásáig. Írásai az 1960-as évek elejétől, majd a spanyol, portugál, galego, francia nyelvű irodalomból készült vers-, elbeszélés-, regény- és népmesefordításai 1970-től jelentek meg a romániai, magyarországi, felvidéki, délvidéki lapokban és kötetekben. A rendszerváltás után kiadott hét helytörténeti kötet szerzője vagy társszerzője. 1996-tól a budapesti Madách Irodalmi Társaság tagja. 2001-ben az erdélyi magyar nyelv ápolásában, az anyanyelvi műveltség terjesztésében és a nyelvhasználat bátorításában szerzett érdemeiért elnyerte az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége Nyelvőrzés Díját. 2008-tól a Magyar Tudományos Akadémia külső köztestületi tagja. 2011-ben helytörténeti kutatásaiért az EMKE Kőváry László-díjjal tüntette ki. 2012-ben irodalmi fordításaiért és átfogó helytörténeti munkásságáért Magyar Ezüst Érdemkeresztet kapott.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

István, a király
Antall József politikai örökségéről, az SZDSZ–MDF-paktumról, a kommunista rendszer által felhalmozott adósság átvállalásáról, a nemzeti szempontokat félreseprő privatizációról még sok vita folyik, mint ahogy arról is, hogy mindez a kormányfő végtelen naivitásából fakadt, vagy tudatosan, utasításra cselekedett. Utóbbi esetben sosem tudhatjuk meg, mennyire volt szándéka a mozgástér tágítása. Bármi is legyen az igazság, el kell ismerni: Antall József retorikában és szimbolikus kérdésekben igaz magyarként nyilvánult meg. S itt nemcsak emlékezetes kijelentésére gondolok, miszerint lélekben 15 millió magyar miniszterelnökének tartja magát. Bár e kitétel nemzetpolitikai jelentősége aligha túlbecsülhető, sokan megállapították már, hogy ezen egyetlen mondattal töméntelen sérelmet tett jóvá az egykori miniszterelnök. Hanem arra is, hogy ellenállt a másik oldal történelemhamisító kísérleteinek, nem volt partner a „bűnös nép”, a „fasiszta nemzet” kommunista sztereotípiáinak aktualizálásában, Károlyi Mihály piedesztálra emelésében és Horthy Miklós diabolizálásában, sőt, hosszú interjúban méltatta az egykori kormányzót 1993-as újratemetésének idején.
Királydombi fordulat
Az is igen fontos kérdés, hogy Antall és pártja az 1100 éves államiságot szimbolizáló szentkoronás címer mellett tette le a garast 1990-ben, amit sikerült is elfogadtatni az 1918-ban és 1946-ban erősen kompromittált köztársasági hagyományt képviselő „kiscímer” ellenében. Hasonlóan fontos döntés volt az is, hogy a magyar állam hivatalos ünnepe augusztus 20. lett. Nemzeti ünnepünk március 15., valamint október 23., joggal vagyunk büszkék arra, hogy elődeink reménytelen küzdelemben is kiálltak a magyar szabadság, a magyar történelemformáló akarat, a magyar állami önállóság mellett, de méltó állami ünnepünk, különösen fiatal és területeinkből bőven részesedett államok gyűrűjében augusztus 20., amely a több mint ezer éves Kárpát-medencei magyar jelenlétre emlékeztet.
Ez az ünnep az utóbbi harminc évben szorosan összefonódik egy korszakalkotó mű, az István, a király című rockopera történetével. A nemzeti és a kozmopolita publicisztikákban egyaránt hangot adtak már azon vélekedésnek, hogy az emlékezetes királydombi premier idején még magát nyeregben érző, saját közeljövőbeli bukásával aligha számoló kommunista vezetés azért engedélyezte a rockopera bemutatását, mert azt saját legitimációjaként fogta fel: Kádárban Istvánt, Nagy Imrében Koppányt látta megtestesülni. Akár igaz e feltételezés, akár nem, össznépi szinten egészen más hatása volt a darabnak, a rendszer nem erősödött, hanem gyengült az István, a királynak köszönhetően. Számottevően erősödött viszont a nemzeti öntudat, amit a Kádár–Aczél-rendszer kilúgozni igyekezett az agyakból.
A darabnak semmi sem tudott ártani. Parádés szereposztásokban állították színpadra újra és újra a Népstadiontól, Sevillán, a Margitszigeten át Csíksomlyóig, tévés vetélkedőt is építettek rá. Hiába voltak a belemagyarázások, a darab azt is túlélte, hogy két éve Alföldi Róbert nyílt nemzetgyalázásra használta fel. Provokációja mindenkit felháborított, akiben a magyar érzésnek egy szikrája is ragadt, s lényegében ott maradt azon híveivel, akiknek lételemük a magyarság provokálása, akiknek a Szent Korona „svájci sapka”, Jézus „zsidó fattyú”, a Szent Jobb pedig „tetemcafat”.
Jövőtávlatok
Idén ismét színpadra állították a darabot, aminek külön értéke, hogy a legfőbb szerepek nagy részét az egykori ikonikus rocksztárok alakítják – Varga Miklós, Deák Bill Gyula és Nagy Feró –, akik mindmáig a műfaj élvonalához tartoznak. Az egyetlen kivétel Vikidál Gyula, akit vélhetően a jogos önkritika tartott távol Koppány ismételt megformálásától. Az új bemutató apropót adott Bródy Jánosnak, hogy ismét köztudatba dobjon egy hamis sztereotípiát, ezúttal a Magyar Nemzet című napilapot használva föl téveszméinek terjesztéséhez. Bródy tévedéseiben egy dolgot azért tisztelni lehet: a következetességet. A Ha én rózsa volnék, a Miért hagytuk, hogy így legyen?, a Szemétdomb, a Szó veszélyes fegyver rendszerkritikus szerzője, az István, a király szövegírója sokak megdöbbenésére a rendszerváltás idején a legmilitánsabb nemzetellenes, sőt, nemzetgyalázó társasághoz, az SZDSZ-hez csatlakozott, és azóta is kitart mellettük, illetve utódaik mellett. A rockopera csíksomlyói bemutatója idején az erdélyi magyar autonómia kérdését a szőnyeg alá söprő román–magyar látszatmegbékélést éltette, ami, úgymond, lehetővé tette, hogy román nemzeti ünnep alkalmából Budapesten lehessen pezsgőzni, és azt is, hogy Csíksomlyón bemutathassák az István, a királyt. Számára mellékes volt, hogy a Kempinskybeli 2002. december elsejei koccintás a magyarság megalázása volt, míg a nemzetünk szent hegyén bemutatott, szakralizálódott rockopera az optimális helyszín megtalálásáról szólt.
Ugyancsak Bródy nem egészen fél évtizeddel később Istvánban Gyurcsányt látta megtestesülni, míg Koppányban Orbánt fedezte fel. E téveszmét idén is továbbgörgeti, azt állítva, hogy Koppány mai utódai azt mondják, „nem leszünk gyarmat”, míg István hívei „európai Magyarországot akarnak”.
Ehhez képest az utóbbiak épp Európa és Magyarország felszámolásához nyújtanának segítő kezet, a bevándorlók tömegeinek befogadásával, a kontinentális olvasztótégely, a nemzetállami szuverenitást felszámoló föderatív Európa megteremtésével, a multikulturalitás hazug jelszavával. Hazug ez a jelszó, mert az asszimilálhatatlan tömegek beözönlésével az európai kultúra nem sokszínűsödik, hanem megszűnik. Az európai kultúra megteremtője és éltetője a nemzetállami sokszínűség, a nemzeti kultúrára és nyelvre ügyelő állam, még ha térségünkben, a trianoni békediktátum következtében kárát látjuk az utódállamok túlzott nyelvi „őrző-védő” tevékenységének.
Másik oldalról Szent István azért választotta az akkori hatalmi centrumok közül a pápát, azért ajánlotta fel országát a Magyarok Nagyasszonyának, mert önálló magyar államban gondolkodott. Műve, ha megcsonkultan is, de fennmaradt 1100 évig. S ha a Bródy szerint európai Magyarországot teremteni óhajtó, levitézlett, (Márait idézve) az eszmét feladó, csak a zsákmányt féltő kommunisták az 1918–19-es szétzülléshez hasonló kulcspillanatban magukhoz nem ragadják az irányítást, a magyar jövő távlatos Szent István hazájában.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Elsimított egyházi jövedelmek
Közel kilencezren szavaztak a Gândul.info portál azon kérdésére, kellene-e adót fizetnie az egyháznak: az igennel szavazók aránya 94,38 százalék. Az egyházi profit megadózásának kérdése leginkább választási években szokott felmerülni. Augusztus elején a pénzügyminiszter újságírói kérdésre válaszolva elmondta: miután túllesznek az adótörvénykönyv módosításán, és elkészítik a 2016-os költségvetést, napirendre kerülhet az egyházi jövedelmek megadóztatásának kérdése is. A pénzügyminiszter elodázta ugyan a kényelmetlennek tűnő kérdésre adandó választ, a bukaresti sajtó viszont kiásott néhány érdekes adatot, főként a román ortodox egyházhoz tartozó mitropoliák, érsekségek és egyházi érdekeltségű vállalkozások könyveléséből.
A román patriárkia tavalyi pénzügyi eredményei jónak nevezhetők, az adóhivatalhoz eljuttatott jelentéseik szerint 7,5 millió eurónyi jövedelmük volt, annak ellenére, hogy a román ortodox egyháznak alárendelt egységek nem üzleti célú jogi személyiséggel vannak bejegyezve. A bukaresti érsekség gazdálkodott a legjobban: 2014-ben a Daniel pátriárka által vezetett „cég” 1,67 millió eurót halmozott fel. (Egy 1925-ös törvény szerint a bukaresti metropolita Románia pátriárkájának számít.) Mindössze két egyházmegye, a craiovai és a Szörény-Strehaia püspökség jött ki veszteségesnek: ott 2,3 millió, illetve 75 ezer eurónyi hiányt könyveltek el. Nincsenek hozzáférhető adatok az egyház tulajdonában lévő, szigorúan gazdasági tevékenységet folytató cégekről. A Gândul.info példát is említ: a zarándoklatokat szervező Basilica Travel tavalyra 115 ezer euró adózás utáni nyereséget jelentett.
A Moldova és Bukovina mitropolia bevétele 53,6 millió lej volt a mérleg szerint 7 milliós nyereséggel. A portál kiemeli, hogy a pénzügyi-gazdasági világválság kezdete óta évről évre nőttek az ortodox egyház bevételei, és minden évben túllépték a becsült profitot. A sajtó szerint a jövedelmek többsége nem gazdasági tevékenységekből – könyvkereskedésből, kegytárgyak árusításából vagy mezőgazdasági bevételekből – származnak, hanem adományokból jött össze. Erről hivatalos könyvelési adatok nem kerültek ugyan nyilvánosságra, de az adatokból egyértelműen erre lehet következtetni.
Amikor 2012-ben a csendőrségi jelentések 170 ezer iaşi-i zarándokról számoltak be, az Adevărul című bukaresti napilap riporterei hivatalos nyilatkozatok híján utánaszámoltak a lehetséges bevételeknek. Az egyház sikeresen kirekesztette a „civil” árusokat, így csak saját termékek fogytak az útvonalon, ugyanakkor a stratégiai pontokon elhelyezett adománygyűjtő dobozok is megteltek: három napon át másfél óránként cserélték azokat. Egyszerű a képlet: ha már elvergődött élete nagy eseményére, olyan szegény zarándok nem lehet, hogy ne gyújtson egy gyertyát (10 lej). Ha összeadjuk az akatiszt vagy pomelnyik (10 lej), a bazsalikom (10 lej), a kis keresztecske (5–30 lej) és az ikon (5–100 lej) árát, akkor egy szegényebb zarándok is kivesz a zsebéből legalább 60–70 lejt: még akkor is, ha otthonról hozott ételt eszik. Egyszerű számítás szerint is az egyháznak három nap alatt egy ilyen méretű zarándoklatból legalább 12 millió lejes bevétele származik.
Aki már járni sem tud, on-line intézheti dolgait az örökkévalóval, például a Mănăstireapiatracraiului.ro portálon. Lehet adományozni bankon keresztül, de postai utalvánnyal vagy egyszerűen borítékban is elfogadják a pénzt. Nem üzlet ez kérem – adományozás egy szolgáltatásért, amiért megemlítik a nevét a misén.
Tartozunk még annyival, hogy miért emlegetik Daniel pátriárkát CEO-ként a román lapok. Egy 2011-ben kirobbant botrány miatt érdemelte ki ezt a nevet, amikor engedély nélkül építkezett Jerikóban. A terület a román ortodox egyházé volt – egy jerikói román annak idején 800 négyzetméteres területet adományozott azzal a rendeltetéssel, hogy ott barátszállást létesítsenek. Erre az ortodox egyház idővel felvásárolta a környező földeket is – mintegy 3 ezer négyzetmétert –, és Daniel irányításával 300 férőhelyes zarándokszállást építettek, templommal és egyházügyi intézettel. Három évvel később Daniel elsimította az ügyet, Teofil pátriárkával egyezményt írtak alá, amivel úgymond hivatalossá tették az építkezést. A iaşi-i Sfânta Paraschiva Zarándokközpont biznisze azóta is virágzik: sok turista éveken át gyűjti a pénzecskéjét, csakhogy láthassa a szent helyeket. Egy vakáció az izraeli Szent Sírnál 700–800 euróba kerül, a szegényebbek számára szociális csomagot is kínálnak.
Willman Walter
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Segítik az anyanyelvi oktatást
Nyolcvan Hargita megyei iskolából tizenötezer, első–hetedik osztályos diák a részese annak a programnak, amelyet csütörtökön mutattak be Csíkszeredában. A Hargita Megyei Tanfelügyelőség projektjét az Európai Unió támogatja.
Az egymillió eurós finanszírozású, Oktatás és teljesítmény elnevezésű program célja az anyanyelvi kommunikációs készségek javítása a gyermekeknél. Elena Mîndru projektfelelős, a program egyik szakértő-megfigyelője kifejtette, egy bukaresti tankönyvkiadó cég partnerségével hatvan magyar és húsz román tannyelvű iskola diákjai számára tartanak novemberig havonta nyolcórás anyanyelvi foglalkozásokat.
Minden iskolában lesz egy szakértő-megfigyelő, aki irányítja ezt a tevékenységet, a kommunikációt fejlesztő tananyagot eljuttatják a tanintézetekbe, ahol 520 pedagógus részvételével adják át a tudnivalókat a gyerekeknek. A program keretében először felmérést végeznek a diákok anyanyelvi kommunikációs készségeiről, majd ezután tartják a felkészítőket, a program végén pedig mind a tizenötezer gyermek számára versenyt szerveznek, amelynek keretében felmérik a tanultakat.
A versenyen megméretkező diákok mindegyike százlejes pénzjutalmat kap, a kiemelkedő teljesítményt nyújtók pedig jelentősebb díjakat. Azért az anyanyelvi kommunikációs készségek fejlesztésére pályáztak, mert ez az egyik legfontosabb és az iskolai évek során több alkalommal is felmért készség – mondta még Elena Mîndru.
R. Kiss Edit
Székelyhon.ro

Várják a felvételizőket a Sapientián
Zajlik a felvételi a mesteri szakokra a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai helyszínén, ahol ősztől már összevonják a felsőoktatási intézmény karait.
Az érdeklődök a mesteri szakokra még csak pénteken jelentkezhetnek. Az alapképzésen lévő szakok esetében szeptember 3–10. között tartják az őszi felvételit. „Az iratkozók száma idén egyenlőre hasonló a tavalyihoz, csak az őszi felvételi után derül ki, hogy növekedett vagy csökkent a felvételizők száma az elmúlt évhez képest” – közölte Csíki Adél kari kommunikációfelelős. A szakonként meghirdetett és eddig betelt helyekről az egyetem honlapján tájékozódhatnak.
„Az új tanévtől egy karral fog működni a Sapientia EMTE csíkszeredai helyszíne. A szerkezeti felépítés marad, nem szűnnek meg a képzéseink sem, gyakorlatilag csak a név változik: a Gazdaság és Humántudományok, illetve a Műszaki és Társadalomtudományi karok helyett egyszerűen Csíkszeredai Kar lesz. Az egyetem más helyszínein is megváltoznak a karok hivatalos megnevezései, Kolozsvári Karra és Marosvásárhelyi karra módosulnak” – tudtuk meg a PR-felelőstől. Az egyetemen 2016 tavaszán új rektort és dékánokat választanak.
Molnár Rajmond
Székelyhon.ro

Konferencia és megemlékezés Márton Áron püspökről
A csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum és a püspök nevét viselő egyesület konferenciát és megemlékezést szervez a község jeles szülötte tiszteletére 2015. augusztus 29-én.
A program délelőtt 10.00 órakor kezdődik a csíkszentdomokosi római katolikus templomban (főcelebráns Jakubiny György érsek, szentbeszédet mond msgr. Csíki Dénes, Márton Áron egykori titkára); 11.45-kor a konferencia résztvevőinek köszöntése a helyi művelődési házban; 12.00 órától dr. Kovács Gergely kánonjogász előadása: Márton Áron a doberdói harctéren; 12.25 órától bemutatkozik Márton Áron szentté avatási ügyének posztulátora, T. Kasza László; 12.30 Márton Áron, az ifjúság vezére – dr. Bodó Márta előadása; 13.00 Márton Áron a kultúra szolgálatában – dr. Marton József nagyprépost előadása; 13.40 órától büféebéd; 14.00 órától dr. Denisa Bodeanu előadása Márton Áron a titkosszolgálatok célkeresztjében 1938 és 1980 között; 15.00 órától Zarándoklatok Márton Áron püspök nyomdokain – dr. Kovács Gergely előadása; 15.15 órától Lázár Csilla, a Márton Áron Múzeum igazgatója és Szarka-Dobi Gyöngyi konzul kihirdeti a Márton Áron, a XX. század püspöke című Kárpát-medencei diákvetélkedő eredményeit.
Simó Márton
Székelyhon.ro

Az utolsó beszélgetés
A 25. születésnapját ünneplő Kolozsvári Magyar Televízió magyar szerkesztősége Kötő Józsefre, a dramaturgra, színháztörténészre emlékezett. A Tranzit Házban Víg Emese rendezésében, a 2015-ben, készült In Memoriam Kötő József című portréfilmet mutattak be, amelyet az alkotóval és a meghívottaival való beszélgetés követett.
A néző betekintést nyerhetett Kötő József (1939- 2015) életútjának alakulásába. A film Kötő Józsefre, mint egyénre fókuszált, gyermekkori éveire, iskolai tanulmányaira, a Nagyenyedi Kollégiumban szerzett életre szóló élményeire, az egyetemi évekre. Az egyetemi tanulmányok elvégzése után a Zsobokra került tanárként (1961-1965). A színház iránti vonzalma is érvényesült. A faluban színjátszó csoportot szervezett. Ugyanakkor részt vett azokon a képzéseken, melyeket neves kolozsvári színészek tartottak azoknak a tanároknak, akik színjátszó csoportokkal foglalkoztak.
Ekkor figyelt fel Senkálszky Endre, a Kolozsvári Állami Magyar Színház markáns személyisége Kötő József tanárra. Ezután 20 éven keresztül a Kolozsvári Állami Magyar Színház irodalmi titkára, majd igazgatója (1985-1990) volt.
A közösség iránti elkötelezettsége már fiatal korában megnyilvánult. 1998-2008 közötti időszakban az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület elnöke volt. A ’90-es évek után aktív szerepet játszott a politikai életben. 1998-2000 között az Oktatási és Kutatási Minisztériumban államtitkár, 2005-2007 illetve 2008-2012 között parlamenti képviselő.
Kötő József a Kincses Kolozsvár Egyesület alapító tagja volt. Beszélgetés a film alkotójával és meghívottaival
Víg Emese szerkesztői szándékáról beszélt. Mint mondta, nem kronológiai sorrendben levő adatok alapján akarta bemutatni Kötő József életútját. Az életére vonatkozó adatokat megtalálhatjuk a lexikonokban. Azt szerette volna bemutatni , milyen ember volt, a morális profilját. Annak az embernek az életét akarta bemutatni, aki gyermekkorától kezdve élete végéig a morális szempontok megőrzésével, a közösség érdekeit szolgálta. Hogy vált olyan emberré, aki köztiszteletet váltott ki. A filmezéssel kapcsolatban elmondta, hogy először csak a beszélgetést rögzítették. Halála után visszatértek otthonába, további anyagot gyűjteni. Megdöbbentette, milyen rendszeres ember volt, mennyire rendezte a kéziratát, jegyzeteit, anyagait. A vágó szobában dől el, milyen képet mutatnak be Kötő Józsefről. Mekkora terjedelmű a film. Három és fél órát filmeztek. A film operatőre Kötő Zsolt, a Kolozsvári TV munkatársa, a színháztörténész fia. Kötő Zsolt kiemelte, hogy a film optimista kicsengésű. Oral history. Úgy gondolták, hogy egy hosszú gyógyulási folyamat előtt készítik a filmet.
Felidézte az édesapjával kapcsolatos emlékeket, milyen ember volt. Szerinte az édesapja saját példáján keresztül nevelt. Az utolsó beszélgetés anyagát színháztörténész otthonában filmezték. A filmben levő archív felvételeket, az édesapja adta. A forgatás során sok újdonságot tudott meg. Mikor Kötő József megtudta, hogy beteg, kötelességének érezte, hogy mérleget készítsen életéről, vállalta a filmezést. Miklós Sándor szerint a vágó objektív szem kell, legyen a vágószobában. Örömét fejezte ki, hogy megismerte Kötő Józsefet, mint embert. A közösség iránti elkötelezettség, a tenni akarás jellemezte.
A közönség részéről Dáné Tibor Kálmán, a Művelődés folyóirat főszerkesztője hozzászólásában igyekezett árnyalni a Kötő- portrét. 20 éven keresztül munkatársa volt, abban a csodálatos szellemi környezetben dolgozott. Kötő Józsefnek meghatározó szerepe volt az erdélyi magyar közművelődési élet beindításában. A fiatal nemzedéknek nem volt kellő tudása a civil társadalommal kapcsolatban, azaz mit jelent a civil társadalom. Tudta, milyen szerepet kell játszani, kitől, mit lehet elvárni. In Memoriam Kötő József címmel, 2015-ben készült, 30 perces portréfilm. Rendező-szerkesztő: Víg Emese. Operatőr: Kötő Zsolt. Vágó: Miklós Sándor. A Kolozsvári Filmes Műhelyek program keretében, és a Kolozsvári Televízió: Képben vagyunk! 25 éves a Kolozsvári TV Magyar Adása rendezvénysorozatának része.
Csomafáy Ferenc
erdon.ro

Eladták az Ady-központot
Augusztus 26-án járt le az Ady-központként ismert váradi ingatlankomplexum és a hozzá tartozó telek eladására szervezett árverés határideje.
A Codrilor utca 3. szám alatti, 10 ezer négyzetméternyi telken egy konferencia központ, és egy hotelnek épülő félkész ingatlan található. A város nyílt árverést hirdetett az ingatlan eladásáért. A licitálók augusztus 26-án délelőtt tíz óráig nyújthatták be zárt borítékban az árverésen való részvételre feljogosító dokumentációt. Az árverésen két váradi cég vett részt a Lotus Center és a Romexa cégek. Az árverést a legtöbbet kínáló cég, vagyis a Lotus Center nyerte meg. A cég 920.000 eurót (plusz áfa) ajánlott a komplexumért, míg a Romexa 910.000 eurót (plusz áfa). A nyertes cégnek három éven belül be kell fejeznie a beruházást, ellenkező esetben büntetést szabnak ki. A cég az adásvételi szerződés aláírását követő egy évben meg kell szerezze a félkész épület befejezéséhez/modernizálásához vagy egy új épület építéséhez szükséges építési engedélyt. Az engedély megszerzését követő két éven belül pedig be kell fejezni a munkálatokat is. A hét napos fellebbezési időszakot követő 30 napon belül a felek aláírják az adásvételi szerződést.
erdon.ro

Megerősítik a román–szerb határt (Menekülthelyzet)
Románia megerősíti a román–szerb határ védelmét, hogy elkerülje a szomszéd országokat sújtó migrációs jelenség kockázatát – jelentette be Gabriel Oprea miniszterelnök-helyettes és belügyi tárcavezető tegnap, miután a rendkívüli helyzetek kezelésében illetékes állami intézmények vezetőivel tanácskozott.
Az ülést Gabriel Oprea hívta össze, döntéseiről pedig értesítette Klaus Johannis államfőt és Victor Ponta kormányfőt. Románia határainak 2070 kilométernyi szakasza egyben az Európai Unió határa is, ennek negyede – 546 kilométer – a román–szerb határ. Románia valamennyi nemzetbiztonsági feladatokat ellátó intézménye összehangolt módon részt vesz a román–szerb határ védelmének megerősítésében, ahova további éjszakai megfigyelésre alkalmas műszaki eszközöket telepítenek – közölte Oprea, hangsúlyozva, hogy megelőző intézkedésekről van szó, Románia egyelőre nem szembesült bevándorlási hullámmal, a migrációs adatokban nem mutatkozott növekedés.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Úz-völgyi zarándoklat
Több mint két évtizedre visszatekintő múltja van immár az úz-völgyi ünnepségnek: évente augusztus 26-án, az 1944-ben ezen a napon történt szovjet támadásra emlékezve, zarándokok százai, ezrei népesítik be a máskor kihalt, kirándulók által is csak ritkán látogatott Úz-völgyet. Az egykori harcosokból, a székely határőrökből évről évre kevesebben vehetnek részt az ünnepségen, de ahogy számuk fogy, úgy gyarapszik az ünneplőké: évszázados hagyományhoz híven apák fiaikra örökítik az emlékezés kötelességét.
Tradíció szerint az úz-völgyi ünnepség helyszíne a temetőkert, hol az első és második világháború számlálhatatlan hőse nyugszik. A huszonegy évvel ezelőtt, az 1944. augusztus 26-i események ötvenedik évfordulóján felavatott kőtömbös-kopjafás emlékműre még csupán kilencven, a második világháborúban elesett úz-völgyi katonahalott neve került fel, mára az azonosított hősök száma elérte a 126-ot.
Az azonosított hősök zöme jeltelen sírokban nyugszik, szerte az Úz völgyében, hiszen a harcok után legtöbbjüket ott kaparták el, ahol holttestüket megtalálták. Emlékükre az Erdélyi Kutatócsoport Egyesület az elmúlt évek során fakereszteket állított a temetőben, egyformákat, jelöletleneket, katonás sorokban: ezek akár széksorok, a temetőkertet uraló hatalmas fenyőfa pedig oltára egy szabadtéri templomnak. Az emlékezők, a Háromszékről, Csíkból, Erdélyből, a Kárpát-medence minden magyarlakta részéből érkező zarándokok itt gyülekeznek a csak lelkekben felhangzó déli harangszóra, hiszen a még száz esztendeje népes közösséget számláló Úz-telepen ma a lélegző múltra csak a fűrészgyár máló alapjai, a valamikori lakóházak nyomai utalnak.
Az egykori katonai laktanyák legtöbbje üresen áll, kitört ablakaik utalnak a gondozatlanságra és gondatlanságra, abban az egy-kettőben, mely lakható, egyenruhások mozgolódnak: hogy egész évben ott tartózkodnak-e, vagy csak „véletlenül” épp augusztus 26-án kerültek oda, ők tudják. Mégis, a tiltások, az erdő-visszaszolgáltatási akadályoztatások ellenére is – Adyval szólva – „az Élet él és élni akar” – ennek jele a temetőtől alig pár lépésre a csíkszentmártoni közbirtokosság által felhúzott csinos, új épület.
Az úz-völgyi ünnepség hagyományosan egyházi szertartással kezdődik, előbb Csík népe zömének hite, a katolikus rítus szerint. Idén a protestánsok nevében a Sepsiszentgyörgyi Református Vártemplom beosztott lelkipásztora, Bucsi Zsolt Tamás szólalt fel, prédikációját a rómaiakhoz írt levélből vett idézetre alapozta: „Ha a gyökér szent, az ágak is azok”. A gyökér maga az emlékezet, ápolása mindannyiunk kötelessége, figyelmeztetett. Ünnepi beszédet, akárcsak az elmúlt években, Gergely András, Csíkszentmárton polgármestere mondott. A magyar azzal „büszkélkedhet”, hogy bármerre lép, Isonzótól Galíciáig, Doberdotól a Donig mindenütt olyan katonatemetőkbe botlik, hol nemzete fiai nyugszanak.
A több száz katonatemető egyike az úz-völgyi, ahol nem csak az első világháború többnyire anyaországi, felvidéki hősei alusszák örök álmukat, hiszen a történelem ismétli önmagát, a hetvenegy éve ismét csatatérré változó Úz-völgyben immár a székely határőrök hősi halottjai is végső pihenőre leltek. A polgármester, ki néhány napja az Isonzó környéki megemlékezéseken vett részt, örömmel állapította meg, hogy az Úz-völgybe zarándoklók között nagyon sok a fiatal. Az öregek tehát betöltötték feladatukat, átadták az utánuk következő nemzedékeknek mindazt, ami fontos, és ez ad reménységet: a mai kor fiataljai megtanulják az igaz történelmet, és tanulnak is belőle.
Az Úz völgyét megnyugtató oázisnak nevezte, mely egyedi szellemével újabb lendületet ad a holnaphoz, s bár a felszín alatt háborog a mély, mert „egyesek nagyon vigyáznak ránk” – utalt az úton folyamatosan járőröző egyenruhásokra –, elsősorban magunkra kell vigyáznunk.
Az évek során megfogyatkozott veteránok nevében – az idei ünnepségen már csak hárman vehettek részt: Páll Sámuel, Bartha Mihály és dr. Szőts Dániel – utóbbi szólalt fel (fotó), hálát adva Istennek, hogy még egyszer elmehetett az Úz völgyébe. Az 1944. augusztus 26-i harci eseményeket röviden felelevenítve kiemelte, bár az elavult fegyverzettel felszerelt, gyengén kiképzett székely határőröknek hatalmas szovjet túlerővel kellett harcolniuk, az Úz-völgyet az ellenség csak akkor tudta elfoglalni, amikor a honvédség megkapta a visszavonulási parancsot. Hogy a szeptember 11-ig tartó harcok során a völgyet – hazájukat – védők közül hányan estek el, pontos adatok mai napig sem állnak rendelkezésünkre, mondta, az egykori bajtársaknak hát azt kívánta, nyugodjanak békében, tisztelet illesse hősi emléküket.
Az ünnepség folytatásaként Lőrinc József, az Erdélyi Kutatócsoport Egyesület tagja szavalta el Wass Albertnek az Erdélyi hitvallás című versét, a Szentivánlaborfalvi Férfikórus katonanótákat énekelt – a nagyszámú közönség tetszését vívták ki nemcsak gyönyörű dalaikkal, hanem azzal is, hogy fellépésük előtt a magukkal hozott galambokat szabadon engedték –, a Csernátoni Dalcsoport pedig előadta Sylvester Lajosnak az Úz-völgyi hegyomlás dokumentumriportja alapján összeállított Vérvölgy című műsorát. Záró eseményként, a Csíkszentmártoni Poszogó Fúvószenekar kísérete mellett, az emlékmű koszorúzása következett, az első koszorú elhelyezésének joga, míg élnek, a veteránokat illeti meg. A székely himnusz eléneklésével zárult ünnepség után a talán ezret is meghaladó zarándoksereg szétoszlott, sokan az első világháborús hadikápolnához látogattak még el, egy népesebb csoport Szabó József János hadtörténész vezetésével az egykori Mátyás király erődöt kereste fel, a falatozás után aztán estére ismét a csend lett úrrá az Úz völgyében, hogy jövőre ismét fogadhassa a zarándokok évről évre népesebb seregét.
Váry O. Péter
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Határozott nem a tanügyi leépítésre
Sepsiszentgyörgyön nem lehet betartani azt a mértékű leépítést, amit elvárnak tőlünk, jelenleg inkább állásokra van szükség – állítja Sztakics Éva alpolgármester, aki szerint míg a megyében működnek óvodai csoportok, osztályok öt-tíz gyermekkel, addig a megyeközponti óvodákban 24,15 az átlag csoportlétszám. Ha azt tennénk, amit az oktatási minisztérium elrendelt, lenne olyan óvoda a városban, amely szeptembertől nem nyitná ki kapuját – közölte az elöljáró.
A szaktárca Kovászna megyére kiszabott álláscsökkentési kvótája – a tavalyról maradt adóssággal együtt – százharminchárom: ennyi alkalmazottól kellene az új tanév kezdéséig megválniuk a háromszéki óvodáknak, iskoláknak. Kiss Imre megyei főtanfelügyelő nemrég azt mondta lapunknak: ez képtelenség, mert az elmúlt években megtörtént már minden lehetséges álláscsökkentés. Ugyanezt állítja Sztakics Éva alpolgármester is, aki példaként hozta fel, hogy a sepsiszentgyörgyi óvodások létszámának megfelelően kilencvenöt csoportnak kellene működnie a városban, ehelyett csak hetvenkilenc számára elegendő alkalmazott dolgozik az óvodákban, napközi otthonokban, ezért a csoportok túlzsúfoltak. A Hófehérke Napközi Otthon igazgatója azzal fordult az önkormányzathoz, ha teljesítenie kell az előírt leépítést, be kell zárnia az intézményükhöz tartozó Orbán Balázs utcai óvodát. Az alpolgármester ezt határozottan ellenzi, szerinte nem szabad felszámolni egyetlen tanintézményt sem. A szóban forgó óvoda az egyetlen abban a városrészben, s bár jelenleg tizennégyen járnak oda, ha bezárnák, lehet, hogy azokat a gyermekeket nem vinnék el a szülők a város egy másik tanintézményébe, és kimaradnának az iskola előtti oktatásból – véli. Az alpolgármester kérte a megyei tanfelügyelőséget, járjanak közben a didaktikai és kisegítő személyzet pótlásáért, kérjenek tanügyi állásokat a város számára, amit az is indokolttá tesz, hogy szeptembertől két bölcsőde működik majd a megyeközpontban. Az egykori svájci villában megnyitja kapuját a Kós Károly utcai bölcsőde, és várják a gyermekeket az Állomás negyedi óvodában a nyáron berendezett bölcsődei egységbe is, ahol két vagy három csoportot indítanak. Előbbi kellő számú alkalmazottal rendelkezik, hisz a jelenleg egy tömbházban működő bölcsőde költözik az uniós támogatással felújított épületbe, utóbbi új létesítmény, csoportonként legalább másfél állásra van szükség. Sepsiszentgyörgy tehát nem bővelkedik tanügyi állásokban, nem csak pedagógusból van kevés, az adminisztrációban is kevesen dolgoznak, további karcsúsítást az önkormányzat nem támogat. A háromszéki oktatás egészére kiterjedő álláscsökkentésre vonatkozóan Kiss Imre tegnap lapunk érdeklődésére azt mondta, a kiszabott kvóta egy részét megpróbálják teljesíteni anélkül, hogy bárkit el kellene bocsátani, a helyzetet pénzügyi központokként elemzik, és csak ott kerül sor leépítésre, ahol már nem lehet semmit összevonni, átcsoportosítani, átszervezni. Az intézkedések nem befolyásolhatják az oktatás menetét, nem eshet csorba egyetlen tanintézmény működésében sem – szögezte le a főtanfelügyelő.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Könyvbemutatók a Tékaforgatagon
Megnyílt a harmadik könyvvásár
A könyvbemutatókkal, tematikus beszélgetésekkel és könyvvásárral érkező Tékaforgatag a kezdetektől elmaradhatatlan része az augusztus végi vásárhelyi rendezvénysorozatnak. A Teleki Téka udvarán tegnap délelőtt nagyszámú könyvbarát jelenlétében nyílt meg a vásár, amelyre kilenc vásárhelyi, kolozsvári, illetve székelyföldi kiadó és könyvterjesztő hozta el kínálatát.
Lázok Klárától, a Teleki Téka osztályvezetőjétől megtudtuk, hogy mától a könyvvásár a Maros-partra költözik, a civil sátor közelében berendezett standoknál vasárnapig válogathatnak az érdeklődők a kiállított kiadványokból. A helyszínt is figyelembe véve ezúttal nemcsak történelmi könyvek, hanem szépirodalmi alkotások, illetve gyermekeknek szóló kiadványok is találhatók a vásáron – tette hozzá a Téka osztályvezetője.
A könyvvásár megnyitóját két esemény is gazdagította. A Teleki Téka udvarán lévő diófa alatt a 2014-es Sütő András- konferencia tanulmánykötetét, a Polis és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem kiadója, az UArtPRESS közös kiadványát mutatták be. A bemutatóra a jövő heti Múzsa mellékletben visszatérünk.
Séta a második szülőhelyen
A csütörtöki Tékaforgatag másik kiemelt rendezvénye Balás Árpád Zsebre szabott Marosvásárhely című új útikönyvének ismertetése volt. A Mentor Kiadó gondozásában megjelent kötetet elsőként Káli Király István, a kiadó igazgatója ajánlotta a jelenlevők figyelmébe.
– A Budapesti útikalauzon kívül ilyen kiadvány eddig nem jelent meg a Kárpát-medencében – szögezte le Káli Király István,miután a bemutató első percei-ben megjegyezte, nem emlék-szik arra, hogy a korábbi Mentor- könyvbemutatókon ennyire népes közönségük lett volna.
– Hálás vagyok Balás Árpádnak ezért a munkáért. Egy öt-hat órás sétára hívja a könyv azokat, akik nem ismerik a várost, az utolsó mondattal azonban nekünk, helyieknek is odabök, érintve érezzük magunkat. Miért tartottam fontosnak ennek a könyvek a megjelentetését? Ez számunkra is újdonság, nóvum volt, ilyen jellegű munkát ugyanis még nem adtunk ki. (…) Nagyon tetszett az, hogy nem útikalauz a címe. (…) A szerző kitalált egy útvonalat, amelynek összeállításakor a látványosságok fontossági sorrendjét vette figyelembe. Én arra törekedtem, hogy a könyvet lapozók megszakítás nélkül tudjanak végigjárni egy útvonalat. Így, folyamatos egyeztetéssel választottuk ki azt a 120 látnivalót, ami a könyvbe bekerült – mondta a közös munkáról a kiadó vezetője.
A Zsebre szabott Marosvásárhely szerzője a "hattyúdalának" nevezte a könyvet, amelynek létrejöttéért a Teleki Téka munkatársainak, illetve a város történészeinek, elsősorban pedig feleségének mondott köszönetet, aki kitartásra biztatta az embert próbáló munka során. Balás Árpád felidézte azt a tizenkilenc évvel ezelőtti pillanatot, amikor Fodor Sándor egy kéziratot mutatott neki.
– Másfél évig gyúrtuk, simítottuk, mire 1996-ban, a millecentenárium évében megjelent Fodor Sándor és Balás Árpád nevével az első Marosvásárhelyi útikalauz. Ezt még két kiadás követte, a mostani a negyedik kalauz. Miért volt erre szükség? Az évek során városnéző sétákon sok csoportot vezettem, és azt tapasztaltam, hogy elmegyünk épületeink, emléktábláink mellett, anélkül, hogy észrevennénk az értékeket. Pedig, ha nem tartjuk be Nemeskürty István intelmét – "A múltat nem lehet elvenni tőlünk, de csak akkor a miénk, ha ismerjük" –, nagy baj lesz velünk. Sok minden változott Marovásárhelyen, mióta város ez a város. (…) Úgy gondolom, hogy az eddigi munka, ami ránk sugárzik, és hozza azokat az ismereteket, amelyek hozzákötnek ehhez a városhoz, az lesz a mi jövedelmünk.
Balás Árpád külön köszönetet mondott Pál-Antal Sándornak az útikalauzban fellelhető történelmi tudnivalókért, majd azt is megjegyezte, hogy ebben a kiadványban a nevek és évszámok mellett sok szórakoztató ismeret is helyet kapott, az olvasók a kulisszák mögé is betekinthetnek, miközben a város életéhez fűződő személyiségek nevével találkoznak.
– 78 évből 71-et itt éltem, Marosvásárhely a második szülőhelyem – mondta Balás Árpád, majd azt is elárulta, hogy az újonnan született kiadványt éppen augusztus 13- án, a születésnapján kaphatta kézbe, így még inkább azonosulni tudott Vásárhellyel, amelyet "még mindig magyar városnak" érez.
A derűs, dinamikus bemutató végén Káli Király István az útikalauzban található térképre, illetve arra az újdonságra is felhívta a figyelmet, hogy a szerző a vásárhelyi séta minden pontjánál egy, két vagy három karikával jelezte a látnivaló fontosságát.
A tegnapi Tékaforgatag a 125 éve született Makkai Sándor emlékére szervezett konferenciával zárult. Ma a Téka-udvaron újabb érdekességek várnak a nagyérdeműre, erről a Műsorkalauzban tájékozódhatnak.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)

Nem minősülnek reklámnak a tanintézetekben levő közérdekű feliratok
A marosvásárhelyi közgyűlés kedden módosította a 2014 januárjában tanácsi határozattal elfogadott köztéri reklámozási szabályzatot. A testület által megszavazott változtatás a szóban forgó szabályzat első fejezete 2. cikkelyét egészíti ki. Az említett cikkely szerint eddig csupán a közérdekű feliratok, úgymint a közintézmények közérdekű feliratai, a műemlékeket jelző táblák és más hasonló feliratok nem minősültek reklámnak, a módosítás eredményeképpen immár a közintézményeken, tanintézeteken és az ezek alárendeltségébe tartozó intézeteken belül levő közérdekű feliratok, táblák sem minősülnek hirdetésnek.
A keddi ülésen a képviselők azt is megszavazták, hogy a köztéri reklámozási szabályzat 2. cikkelyében előírtak szerint elkészített és kihelyezett közérdekű feliratokat a polgármesteri hivatal iskolákért felelős igazgatóságának előzetesen jóvá kell hagynia, ellenkező esetben hivatalból eltávolíthatók.
Peti András alpolgármester újságírói kérdésre válaszolva elmondta, fontos volt tisztázni azt, hogy a belső közérdekű tájékoztató feliratok az iskolákon belül nem számítanak reklámanyagnak, és ezért ezek elkészítése, kihelyezése, engedélyezése nem a reklámtörvénnyel szabályozható.
– Ami a kétnyelvűsítést illeti, a 215-ös helyi közigazgatási törvény egyértelműen kimondja, hogy román és magyar nyelven kell megjelenjenek ezek a közérdekű információk. A tanácsosok – egyhangú – döntésével egyértelművé vált, hogy minden tábla, felirat, ami iskolán belül van, nem minősül reklámnak, és román valamint magyar nyelven is ki kell kerülnie. A feliratok szerkesztése, nyomtatása, kifüggesztése, hogy ezek hova kerüljenek, az iskolák hatáskörébe tartozik – tette hozzá Peti András.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)

A nemzet szellemi újraegyesítése, a civil integráció eszközeivel
A Szórvány Alapítvány székházában megtartott sajtótájékoztatóján dr. Bodó Barna elnök ismertette a civil központok létrehozásának tervét, amelynek célja a Kárpát-medence magyar civilszervezeteinek integrációja, hálózatba szervezése.
„A cél az, hogy a különböző nemzetrészek magyar civilszervezeteinek a tagjai, illetve az egyszerű magyar emberek között minél több, intenzívebb és szorosabb személyes kapcsolat, minél több találkozás alakuljon ki” – nyilatkozta dr. Bodó Barna – Ennek érdekében Közép-Kelet-Európa magyar civilszervezeteit egy hálózatba kell szerveznünk.” A fenti hálózat kialakításának leggyorsabb és leghatékonyabb módja dr. Bodó Barna szerint az ún. civil központok létrehozása, amelynek feladatait már meglévő, a többi civilszervezetet jól ismerő, azokkal napi kapcsolatot kialakító civilszervezetek vállalják fel, és közöttük építik ki a hálózatot. Erdélyben 4, Felvidéken 2, Délvidéken, Kárpátalján, Horvátországban és Muravidéken 1-1 civil központ jön létre. Az erdélyi civil integráció koordinátora dr. Bodó Barna, a dél-erdélyi civil központ pedig Temesváron jön létre, feladatait a Szórvány Alapítvány fogja ellátni.
„Arra a következtetésre jutottunk, hogy a működő civilszervezetek száma fogy, sok az alvó szervezet, mások pedig teljesen megszüntették a tevékenységüket. A szórványban vannak olyan települések, ahol a magyarság szempontjából egyetlen kis civilszervezet jelenti az életet – hangsúlyozta dr. Bodó Barna –, ezeknek tevékenységébe feltétlenül új életet kell lehelni, segíteni kell őket.” A civil központok különféle tevékenységek megvalósítását vállalják, a civil együttműködés, a civil humánerőforrás-fejlesztés, a forrásteremtés és a turisztikai mobilizáció területén.
A civil együttműködés célja a különböző régiókból származó civil szervezetek egymással való megismertetése, a közöttük való együttműködés erősítése, a következő tevékenységeken keresztül: civil adatbázis létrehozása, kis közösségek találkozóinak támogatása és szervezése, nemzeti ünnepek közös megünneplése, közös akciók és mozgalmak népszerűsítése, fellépő művészek és szakemberek közvetítése egymás rendezvényeihez.
A civil humánerőforrás-fejlesztés a tudás-transzferen keresztül a civil szervezetek sikerességének és felkészültségének a növelését biztosítja.
A forrásteremtés a két- vagy több ország civilszervezeteinek együttműködésével elérhető pénzügyi források megcélozása és sikeres lehívása, amelyhez pályázati partnereket és pályázati szakembereket (pályázatíró, tematikus szakemberek, fordítók) közvetít a civil központ.
A turisztikai mobilizáció célja a Kárpát-medencei, illetve összmagyar szinten a magyar emberek közötti turisztikai mobilizáció erősítése, amely által megismerik a többi tájegységet, illetve az ott élő magyar emberek életét. A turisztikai mobilizációt elősegíti a rendezvényekre, fesztiválokra más régióból érkező magyar látogatók részére kedvezményes vagy ingyenes szállás-, étkezés-, illetve egyéb turisztikai szolgáltatások biztosítása, kedvezményes vagy ingyenes belépőjegyek biztosítása, kirándulások és tanulmányutak szervezése más régiókban, egyes települések látnivalóinak és kulturális értékeinek népszerűsítése.
A civil-központok által felvállalt tevékenység-csomag folyamatosan bővíthető, a változó körülményekhez és a felmerülő igényekhez igazítható- mondta befejezésül dr. Bodó Barna.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

A magyar külképviseleteken is beadhatók a hadigondozási kérelmek
A külföldön élő, Magyarországon lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel nem rendelkező magyar állampolgár a hadigondozás iránti kérelmét az érintett lakóhelye szerinti államban működő magyar diplomáciai és konzuli képviseleten is benyújthatja – erősítette meg lapunk érdeklődésére Mile Lajos kolozsvári magyar főkonzul, hangsúlyozva: a diplomáciai testület továbbítja az igényléseket az illetékes budapesti kormányhivatalhoz.
Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára az idei 26. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban (Tusványos) jelentette be, hogy több ezer határon túli magyar volt hadiözvegyet és hadiárvát érinthet az a juttatás, amelyről a közelmúltban a magyar Országgyűlés által elfogadott törvénymódosítás rendelkezik.
P. A. M.
Szabadság (Kolozsvár)

Apropó, hogy Reményik újra bekerüljön a köztudatba
Nem annyira az évfordulón van a lényeg, fontosabb, hogy ennek apropóján létrejönnek rendezvények, és a személye ismét bekerül a köztudatba – hangsúlyozta Széman Péter, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) elnöke tegnap délután a Házsongárdi temetőben, a Reményik Sándor Emléknapok első mozzanataként a költő sírjánál tartott koszorúzáson.
Örvendetesnek nevezte, hogy az emlékezés gondolata éppen a szórványban fogalmazódott meg, mint mondta, az országos elnökség is szívesen csatlakozott a besztercei fiókszervezet kezdeményezéséhez. A Beszterce Megyei Tanáccsal és a George Coşbuc Könyvtárral közösen megvalósított háromnapos rendezvénysorozat előadásokkal és könyvkiállítással folytatódott a Györkös Mányi Albert Emlékházban, ma és holnap Besztercén és Radnaborbereken tisztelegnek Reményik munkássága előtt.
F. Zs.
Szabadság (Kolozsvár)

Népismereti filmfesztivál Sztánán
Ma kezdődik Sztánán a II. Nemzetközi Népismereti Filmfesztivál, amelyen vasárnapig összesen 18 alkotást tekinthetnek meg az érdeklődők. Kós Béla, a magyarországi Kós Ká­roly Néprajztudós Közhasznú Alapítvány elnöke az MTI-nek elmondta: a rendezvény azt a célt tűzte ki, hogy a néprajz, a népismeret témájában, a film eszközeivel feltárják a még fellelhető értékeket.
Szabadság (Kolozsvár)

Román készültség
Válságstábot hívott össze tegnapra Gabriel Oprea, az előrejelzések arról szólnak, Romániát sem kerüli ki az Európát egyre inkább megbénító migrációs hullám. A miniszterelnök-helyettes a tanácskozást követően bejelentette: döntés született a román–szerb határ megerősítéséről.
Románia három jelentős migrációs útvonal irányában található: a keleti, Ukrajna és Moldova Köztársaság irányából, továbbá a délkelet-balkáni, Törökország és Bulgária, illetve a déli, Törökország, Görögország felől Szerbián át. Bár a Duna és az átkelésre vállalkozók számára sokkal veszélyesebbnek számító Fekete-tenger mindeddig természetes védelmet nyújtott Romániának az illegális bevándorlók áradata ellen, a parti őrség több olyan határsértőt is elfogott, akik a kockázatosabb útvonalat választották. Ugyanakkor a nyugat-balkáni térségből a nyugat-európai országokba igyekvő gazdasági bevándorlóknak számító migránsok is Románián keresztül kereshetnek új útvonalat, amennyiben a magyar–szerb határ végleg lezárul előttük.
Eközben Európa-szerte a helyzet egyre kilátástalanabb: Magyarország a hadsereg mozgósítását fontolgatja a válság kezelésére, a részlegesen felhúzott kerítésen keresztül naponta kétezren jutnak az országba. Macedónia partvidékein már egy hete szükségállapotot vezettek be, és az amúgy is súlyos gazdasági problémákkal küzdő Görögország sem képes megbirkózni a helyzettel, ebben a hónapban százezer menekült érkezett az országba. Az olasz belügy tegnapi közleménye szerint további 20 ezer illegális bevándorló érkezésével számolnak szeptember végéig… hogy csak a legfrissebb hírekből tallózzunk. Vége-hossza nincs a megdöbbentő statisztikáknak, óráról órára váltják egymást a megrázó tragédiákról szóló riportok. Sokan meg sem érik a tengeri út végét, a háború elől menekített gyerekek, öregek ezrei vannak kitéve a menekülés megpróbáltatásainak. Csütörtökön az egyik osztrák autópályán több tucat menekült holttestére bukkantak, akik a zárt teherautóban fulladhattak meg. A jármű ideiglenes magyar rendszámmal rendelkezett, amit egy román állampolgár váltott ki.
SZÉKELY KRISZTA
Szabadság (Kolozsvár)

Kolozsvári Magyar Napok számokban
A 6. Kolozsvári Magyar Napok körülbelül ötszáz programja mintegy kétszázezres látogatottságnak örvendett – derül ki a rendezvény sajtószolgálatának tegnapi kiértékelő közleményéből.
A résztvevőket nem tartotta otthon a kulturális rendezvénysorozat első napjaira jellemző kedvezőtlen időjárás sem, a programok többsége telt házzal zajlott. A legtöbben a vasárnapi zárógálára és Koncz Zsuzsa koncertjére voltak kíváncsiak: a szervezők becslése szerint ekkor mintegy 35 ezren voltunk a Főtéren. Szinte az összes főtéri és Farkas utcai koncert tömegeket vonzott, de ezek közül is kiemelhető a Republic, a Bikini, illetve Fenyő Miklós koncertje.
Szabadság (Kolozsvár)

Gyújtogatás az ótordai református templomnál
Szándékos gyújtogatás történt az ótordai református templom udvarán – tájékoztatta lapunkat Nagy Albert lelkipásztor. Mint megtudtuk, szerda este 7 óra előtt néhány perccel kezdett el füstölni a kúszó tuja, amely mintegy negyven éve dísziti az udvar észak-keleti részét, közvetlenül a templom mellett. A szomszéd egyházi épületben lakó Szabó Zsombor kántor a füstöt észlelve elkezdte az oltást, amiben aztán a templom szomszédságban lakó gyülekezeti tagok nyújtottak segítséget.
Mire a tőzoltóság és a rendőrség a helyszínre érkezett, a tüzet már megfékezték. A tűzoltók szerint szándékos gyújtogatás történhetett, amelyet nyílt lánggal (öngyújtóval, papírral) hajtottak végre.
Szabadság (Kolozsvár)

Drága Bandi, nincs igaza…
Csíky András 85. születésnapjára
„Higgye el, senki sem kíváncsi rám, semmisítse meg, amit eddig beszéltünk”, ismételgette makacsul, akárhányszor felhívtam, hogy megbeszéljem vele következő találkozásunk időpontját.
Én pedig ugyanolyan makacsul mondogattam mindannyiszor: „Drága Bandi, nem érdekel, amit mond, vegye úgy, hogy csupán személyes kíváncsiság hajt, ezt pedig nem tagadhatja meg tőlem”. Mondtam én persze olyasmiket is, hogy miket beszél, nagyon is érdekli az embereket – legalábbis a színház iránt érdeklődőket – hogy milyen emlékek fűzik a nagybányai, a szatmári, a kolozsvári színházhoz, milyen volt színésznek lenni az ötvenes, hatvanas, hetvenes, nyolcvanas években, mi változott ’89 után, milyen küzdelmeken mentek keresztül. Említettem a színháztörténetet, hogy milyen fontos rögzíteni ezeket a korszakokat az utókor számára. Aztán, amikor kifogytam ezekből az „okos” érvekből, akkor következett a fenti replikám. Végül az én makacsságom győzött. Kétévnyi vajúdás után – ebbe beletartozott egy év kényszerszünet is: egyszer ő volt beteg, majd én, aztán a sorozatindító kiadó „haldoklott” – végül 2008-ban megjelent a beszélgetőkönyvünk, immár új köntösben, más kiadónál, kissé megváltozott sorozatcímmel, de ugyanazzal a céllal: személyes szemszögből, mindenfajta száraz tudományosságot mellőzve megörökíteni néhány fontos színháztörténeti pillanatot, betekintést nyerni egy-egy színészi pálya mélyrétegeibe. Így vált a Polis Kiadó Prospero Könyvei, majd a Komp-Press Kiadó Prospero könyvek sorozata folytonossá, élő, személyes színháztörténetté.
KÖLLŐ KATALIN
Szabadság (Kolozsvár)

Erdély tájain – Rendhagyó Magyar Szolidaritás tüze
Augusztus 20-án, Szent István királyunk ünnepén, a Kolozsvári Magyar Napok egyik rendezvényeként, az idén is fellobbant a Magyar Szolidaritás tüze. Igaz, egy kicsit rendhagyó módon. A Bácsi-torokban szoktuk meggyújtani a helyben összegyűjtött hulladék fából a tábortüzet, ami most szinte lehetetlennek tűnt a napok óta tartó esőzések, sáros utak, tűzgyújtásra alkalmatlan, elázott fa miatt. De szerencsére a gondviselés közbeszólt.
Kovács D. Zsuzsa
Szabadság (Kolozsvár)

Erdély tájain – XII. Kós Károly Emlék- és Teljesítménytúrák
A túrákat illetően a rekordok éve volt az idei a kolozsvári EKE számára
Kós Károly (Temesvár, 1883. december 16. – Kolozsvár, 1977. augusztus 25.), az ismert tervező, grafikus, néprajzkutató, író és politikus Kalotaszeg kitűnő ismerője volt. Csodaszép környezetben búvik meg a sztánai Varjúvár, itt volt a művész alkotóműhelye. Ő tervezte a sepsiszetgyörgyi Székely Múzeumot és kórházat, a kolozsvári református Kakasos templomot, a budapesti állatkert épületeinek a megtervezésében is részt vett. Nagy ember volt, de igazán itt érezte jól magát. Itt volt otthon.
Az ő emlékére szervezi meg az Erdélyi Kárpát Egyesület – Kolozsvár 1891 és a Szentimrei Alapítvány minden év augusztusában, már 12. alkalommal a hagyományossá vált 50, 25 és 10 km-es Kós Károly Emlék- és Teljesítménytúrákat, ezúttal a 6. Kolozsvári Magyar Napok keretében.
Az idei túrát augusztus 15-én tartottuk meg, szervezői László Györgyi az EKE – Kolozsvár 1891 részéről, és Szabó Zsolt, a Szentimrei Alapítvány képviselője. Az idén először biciklivel is meg lehetett tenni az 50 kilométeres távot, Branea Róbertnek köszönhetően. A terep-kerékpáros maraton megtételéhez feltétlenül terepgumikkal felszerelt kerékpár volt szükséges, pótbelső, javító-készlet, külsőgumi-leszedő kulcs, pumpa, kerékpáros sisak, esőkabát, lámpa, esetleg fejlámpa, hátsó villogó, valamint 1,5 – 2 liter víz és élelem. Ajánlott túracipővel jönni, mert helyenként gyalogolni kell és tolni a kerékpárt.
A rajtokban Fehér Zsuzsa (50 km gyalog és kerékpárral), László Györgyi (25 km), Szabó Zsolt (10 km) indították a résztvevőket. Pontbírók: Etédi József, Kuszálik János, Ciobanu costică, Pál Gyöngyi, Pál István, Szőcs János, Kosztin Erika, Csorba Anna, Szabó István, Szima Márton és Szima Csilla voltak; Kún Zoltán seprőbíró volt az 50 km-es, Tóthpál Tamás a 10 km-es útvonalon.
Szabadság (Kolozsvár)

Érintettség
Bár sokan már hetekkel ezelőtt arra figyelmeztettek, hogy Románia sem fog kimaradni az Európa majd minden államát érintő menekülthullámból, a bukaresti illetékesek – és persze a társadalom jelentős része – úgy viszonyultak a kérdéshez, mintha a schengeni övezeten kívüli országnak semmi köze nem lenne a közvetlen közelében zajló folyamatokhoz.
Aztán a hazai hatóságok a napokban mégis észbe kaptak, és a belügyminiszter által összetrombitált, sürgősségi helyzetekben illetékes bizottság csütörtökön a szerb határ védelmének megerősítéséről döntött.
Hogy mire lenne ez elég a bevándorlók esetleges özöne esetén, azt egyelőre nem tudni, felmerül azonban a sanda gyanú, miszerint Bukarest azután kapott észbe, hogy román hírtelevíziók az elmúlt napokban folyamatosan ontják a helyszíni „frontjelentéseket" a menekültáradat által érintett környező országokból.
És a híradásokból kiderül az is: hiú ábránd, hogy Románia nem érintett a kontinenst sújtó katasztrófában. Magyar, szerb és még ki tudja, milyen nemzetiségű társaikkal együtt román embercsempészek tucatja próbál hasznot húzni a hazájukból menekülni kényszerült szerencsétlenek sorsából. A magyar hatóságok eddig 16, az osztrákok pedig 5 román állampolgárt vettek őrizetbe migránsok illegális fuvarozásáért. Nagyon úgy fest, román szál vezet az Ausztriában bekövetkezett tragédiához is, amelynek során több tíz bevándorló lelte halálát egy embercsempészetre használt teherautóban.
Ezekben az esetekben természetesen nem az emberi életekkel üzérkedő bűnözők nemzetisége a legfőbb szempont. Mégis azzal a tanulsággal szolgálnak, hogy az európai menekültválság közelebbről érint valamennyiünket, mint hinnénk. Az igazán elkeserítő viszont az, hogy Európa, továbbá egyenként az uniós és azon kívüli országok képtelenek kezelni a válságot.
Ugyan mit várhatunk például Brüsszeltől, amikor az Európai Bizottság a migránsok áradatának leginkább kitett Magyarországnak 61, az egyelőre kevésbé érintett Romániának pedig 98 millió eurót folyósít a menekültek befogadására szolgáló kapacitásai javítására? Feltéve, hogy az eurobürokraták előre sejtik, Bukarestnek nagyon is szüksége lesz a többlettámogatásra...
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Eltűnt a dombormű a Garasos hídról
Már többször is vandálok áldozatává vált a nagyváradi Garasos hídra kihelyezett kétnyelvű emléktábla, mely a hajdani acélszerkezetű, 1910-ben felavatott átkelő emlékét őrzi. Éppen emiatt hasonló rongálásra gyanakodtak az illetékesek, amikor vasárnap eltűnt a márványtábláról a Deák Árpád képzőművész által készített fémdombormű. A részletekről Sárközi Zoltán váradi helyi tanácsos nyilatkozott a Reggeli Újságnak.
A híd felavatásának centenáriumára az RMDSZ által készíttetett emléktáblát. Tegnap reggel, a Garasos hídon átsétálva tűnt fel, hogy ismét gond van, ugyanis hiányzott a dombormű a márványlapról. „Ezúttal nem rongálás történt, mint ahogyan feltételeztük, hanem a domborművet tartó ragasztó elöregedett, de valószínűleg ebben a szélsőséges időjárási viszonyok is közrejátszottak” – nyilatkozta megkeresésünkre Sárközi. Hozzáfűzte, a rendőrség által felszerelt térfigyelő kamera videofelvételeiből utólag kiderült, hogy vasárnap reggel 8 órakor leesett a tábláról a dombormű, de hogy azután mi történt vele, az nem látható, mivel a kamera látószöge nem éri el a járda szintjét. „Valószínűleg valaki felvette és megtartotta szuvenírnek, de az is lehet, hogy a Körösbe esett” – fogalmazott Sárközi.
Hogy mi lesz az emléktábla sorsa, ki újíttatja majd fel, arról az önkormányzati képviselő annyit mondott, hogy ebben a tábla tulajdonosa az illetékes. „Mivel ez egy váradi műtárgy, a polgármesteri hivatalnak kéne ezt a domborművet visszahelyeztetnie” – mondta, hangsúlyozva, hogy mindeddig az RMDSZ állította helyre a megrongált emléktáblát, így éppen ideje lenne, hogy a város is felvállalja ezt a felelősséget.
Sükösd T. Krisztin
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Változások magyar iskoláknál
Bihar megye- Csütörtök délután a tanfelügyelőség vezetőtanácsa véglegesítette a Bihar megyei iskolák vezető funkcióiba való kinevezéseket. Magyar tannyelvű tanintézmények élén is történtek változások.
Kéry Hajnal Bihar megyei főtanfelügyelő-helyettes arról tájékoztatta az Erdély Online-t: a tanügyi törvény 45. cikkelye vonatkozó cikkelyei alapján azon tanintézményekben, ahol kisebbségi osztályok is működnek, kötelező módon az illető nyelvet beszélő igazgató vagy aligazgató kell legyen, akik ajánlással is kell rendelkezzenek az illető etnikum, jelen esetben a magyar közösség parlamenti képviseletétől.
Az új nevek
Bihar megyében az érintett vezetők esetében csak akkor történtek változások, ha az érintettek írásban jelezték abbeli kérésüket, hogy ne hosszabbítsák meg augusztus 31-én lejáró kinevezésüket, mivel szeretnének visszamenni tanítani a katedrára. Ennek megfelelően Nagyváradon az Ady Endre Középiskolában Vad Márta váltja Tóth Mártát az igazgatói tisztségben, aligazgató marad Ciubotariu Éva. A Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium Szabó Zsuzsanna utódja az eddigi aligazgató, Zsíros Anikó lett, akinek a helyébe lépett Fazekas Tibor. A Nicolae Bălcescu Általános Iskolában az aligazgatói tisztségét nem kívánta megőrizni Cseke Sándor, míg a Művészeti Líceumban Rácz Eliza lesz az aligazgatónő Tiponuţ Mónika helyett, akit a biharfélegyházi általános iskolát irányítja majd szeptember 1-től Petruş Cristian helyett, aki visszatért Váradra.
Vidéken megvált tisztségétől a belényesi általános iskola aligazgatója. Mivel Vad Márta távozásával megüresedett a székelyhídi Petőfi Sándor Elméleti Líceum igazgatói pozíciója, oda Szabó Csillát nevezték ki, aki eddig a tanügyminisztériumban dolgozott a kisebbségi osztályon, és most tulajdonképpen úgymond hazajött.
A Pedagógusok Házában és a tanfelügyelőségen magyar szempontból nem történt változás.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

A hetedik Székely Sziget
Augusztus 28–30. között ismét az erdővidéki Setétpatak ad otthont a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) erdélyi szervezete által rendezett Székely Szigetnek. Az ingyenes nemzeti tábor pénteken 12 órakor nyitja meg kapuit. A 14.30-kor kezdődő hivatalos megnyitó után különféle előadások, Trabanthúzó-verseny, Határőrség (rádióműsor felvidéki meghívottakkal) szerepel a programban. Este elsőként az erdővidéki Acousthree zenekar lép a színpadra, majd a csíkszeredai Role koncertezik. Szombatra airsoft, lovaglás, kötélhúzás, történelmi előadás (a pozsonyi csatáról) és nemzeti kerekasztal-beszélgetés van beütemezve. A tábor vendége lesz Seprődi József borász is, aki Székelyföld borkultúrája címmel tart előadást, majd azt követően borkóstolót tart. Az estét táncház és tábortűz tölti ki, 21 órakor pedig az Egészséges Fejbőr lép színpadra. Vasárnap istentisztelettel ér véget a tábor, amelyet Krizbai Imre református lelkész celebrál.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Mit várunk el az anyaországtól?
Egyetlen magyarról sem mondunk le – nyilatkozta a napokban Kolozsváron egy magyar kormánytag, s a kijelentést az anyaország sok, kisebbségtámogató lépése ismeretében – felsorolásukra sem lenne itten tér – nem esik nehezünkre tényekkel aládúcoltnak elismerni. Közeleg azonban egy új számla benyújtásának időpontja, s a fordulat szükségességét nem tudatosítani az önelégültség bűnébe sodorna.
Százezrek folyamodtak magyar állampolgárságért az elmúlt években, fel is vették azt, Erdélyben különösen sokan. A kötődésnek ez a kinyilvánítása ma is zajlik, de hamarosan, egy-két éven belül elérkezik természetes határaihoz, és legfeljebb az ezután világra jövők számára marad kívánt és nyitott lehetőség. Téved, aki úgy véli, hogy ez a rengeteg ember, kisebbségi népcsoportok meghatározóan döntő része csupán a schengeni útlevél, a szabadabb mozgás vagy hasonlók megszerzése céljából kérte az állampolgárságot, vagy hogy netán csupán szimbolikus gesztusnak szánta, identitását, hovatartozását kívánta egyértelműen kinyilatkoztatni, jogi okmányba foglaltatni. Olyan népközösségek ismerték ebben fel egy emancipációs törekvés támaszát, melyeket évszázados elnyomatás, háttérbe szorítás tapasztalata tanított meg arra, hogy saját állami védelem nélkül nem sok reményük van kollektív boldogulásukra.
De nem csupán anyaországi, állami védelemre áhítozik e sok ember, hanem a közösségi célok támogatásának fő helyre emelésére is. A romániai magyarság legnagyobb gondja ma az, hogy saját társadalomépítésében akadályozzák, elgáncsolják, téveszmékkel vezetik félre, és kényszerű belenyugvásra próbálják hangolni több oldalról is.
Közeleg a magyar–román államszerződés aláírásának évfordulója (szeptember 16.), mely javításának kérdését is felveti. Ez és a kisebbségi törekvések legjava, a belső és külső építkezés, az intézményépítések mai korszakhatárhoz közelítése egyaránt egy fordulat reményét élteti.
B. Kovács András
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A külügy cáfolja, hogy román állampolgárnak lenne köze a teherautóhoz, amelyben megfulladt menekülteket találtak
Egyetlen román állampolgár sem érintett annak az Ausztriában elhagyott kamionnak az ügyében, amelynek rakterében megfulladt migránsokat találtak - közölte csütörtökön a bukaresti külügyminisztérium. A tárca azokra a hírekre reagált, amelyek szerint az autópályán hátrahagyott jármű tulajdonosa román lenne. A közlemény szerint Románia bécsi nagykövetségét az osztrák hatóságok arról tájékoztatták, hogy a jármű ideiglenes magyar rendszámokkal rendelkezik. "Az eddigi információk szerint egyetlen román állampolgár sem érintetett az ügyben. Az osztrák rendőrség folytatja a nyomozást" - olvasható a bukaresti közleményben.
A dokumentum hozzáteszi: Románia budapesti nagykövetségével a magyar hatóságok azt közölték, hogy a kamion ideiglenes rendszámát nem román állampolgár igényelte. (mti)
Transindex.ro

Szászrégeni Magyar Napok vasárnapig
A Szászrégeni Kemény János Művelődési Társaság és a helyi RMDSZ a napokban harmadik alkalommal szervezi meg Szászrégeni Magyar Napokat.
Csütörtökön kezdődött meg a rendezvénysorozat, amikor a radnótfájai Kistemplomban a Humana Regun Egyesület szervezésében a Menni, vagy maradni? címmel kerekasztal-beszélgetést tartottak. A szervezők a magyarság számának csökkenésére, az elvándorlás okaira próbáltak választ találni.
Pénteken 18 és 20 óra között az Eugen Nicoară Művelődési Ház nagytermébe várják az érdeklődőket. A szászrégeni magyarságért című gálaest keretében tartják a hivatalos megnyitót, díjazzák a történelmi vetélkedő nyerteseit, valamint átadják a 2015-ös életműdíjakat. A rendezvény második részében a Codex régizene együttes műsorát hallhatják a jelenlévők.
Szombaton 10 és 11.30 óra között ismét a művelődési ház nagyterme a Magyar Napok helyszíne. A Vidám percek című előadás főleg 1–8. osztályos diákoknak és diákokról szól. A Rosszcsontok (Petru Maior Gimnázium) színjátszói bemutatják a Bolondos királyság – királyi bolondság mesejátékot, a Csim-Bumm Ifjúsági és Gyermekszínjátszó Csoport jelenetet ad elő a Tiritarka oskola című sulikomédiából. A Gyöngyharmat tánccsoport (Alexandru Ceusianu Gimnázium) néptáncokat mutat be, a Vidám csapat tagjai (Petru Maior Gimnázium) nótákkal, vidám dalokkal lépnek fel. Közreműködnek néhányan a Hagyományőrző rügyecskék és a Madárka-madárka népdalvetélkedők résztvevői közül is, akik népdalokkal szórakoztatják a jelenlevőket. A belépés ingyenes.
16 és 18 óra között Nagy Atilla tanár történelmi sétára hívja a múltunk, történelmünk iránt érdeklődőket. Találkozási helyszín az evangélikus templom. 18 órakor kezdődik Pozsár Róbert kolozsvári orgonaművész koncertje az evangélikus templomban. 19.30 perckor az Eugen Nicoară Művelődési Ház nagytermébe várják a színházszerető közönséget. A csíkszeredai Open Stage – Székelylend színjátszói (a stand up comedy műfajban) kabaréjeleneteket adnak elő, melyeket zenével fűszereznek. A belepés ingyenes.
Vasárnap az egész napos rendezvények színhelye az Avântul sporttelep és az ott felállított színpad. Reggel kispályás labdarúgó bajnokság lesz, 10 órakor kezdődik a gulyásfőzés és a gyerekprogramok az RMDSZ Nőszervezetének szervezésében. Délben a szászrégeni fúvószenekar lép fel, 14 órakor kerül sor az ünnepi kenyéráldásra. 16 órától a szászrégeni Kerekerdő és Gyöngyvirág, a marosfelfalui Bíborka, a kisfülpösi Lángvirág néptánccsoportok lépnek fel, majd díjazzák a nyertes focicsapatot és a gulyásfőző verseny legjobbjait. 18.30 órakor kezdődik a Szabó Előd és Nagy Róbert által írt rockoratórium. Az 1849 – Volt egy szabadságharc című darabban olyan magyarországi és erdélyi művészeket láthatnak az érdeklődők, mint Kalapács József, Tóth Reni – ex Kormorán, Márton Fruzsina, Szabó Gyula Győző, valamint a szászrégeni középiskolák magyar néptáncosai. Koreográfus Kovács János. Látványterv: Gombos Róbert.
Fábián András
Székelyhon.ro