Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2015. augusztus 25.
Mit olvasunk manapság?
Felmérések is igazolják, hogy olvasási szokásaink változóban vannak. Ha több-kevesebb időre sikerül kiszakadnunk a mindennapok rohanásából, és lehetőségünk adódik az olvasásra, általában az internetet, közösségi oldalainkat böngésszük számítógépen, táblagépen, okostelefonon. Az idősebbek, akik kevésbé mozognak otthonosan a technika világában, többnyire tévéznek vagy újságot lapoznak. A jelenség okairól, valamint az írók, könyvkiadók, könyvtárak szerepéről és felelősségéről beszélgettünk Zágoni Balázs íróval, a Koinónia Könyvkiadó vezetőjével, Szonda Szabolccsal, a Bod Péter Megyei Könyvtár igazgatójával és Hollanda Andreával, a könyvtár olvasószolgálatának vezetőjével.
Könyvről, könyvkiadásról
„A kultúrafogyasztásnak is megvannak a maga gravitációs törvényei, és az ember, mint minden élőlény, mindig a kisebb energiakifejtés felé szokott elmozdulni, ha nincsenek kötelezettségei” – mondja Zágoni Balázs. Ha választanunk kell egy írott szöveg és egy videó között, egyszerűbb az utóbbit befogadni, a választék pedig ebben is óriási. Többnyire tehát nem tudatosan fordulunk el az olvasástól, de tudatosan kell figyelnünk arra, hogy része legyen az életünknek, mert az idő, amit korábban csak erre fordított az ember, most sokfelé oszlik. Zágoni Balázs szerint ha nem próbáljuk gyermekeinket tudatosan rávezetni az olvasásra, kevés az esélye annak, hogy a kínálkozó más lehetőségek mellett – internet, közösségi hálók, Youtube videomegosztó, tévécsatornák, rádió – éppen a könyvet választják majd. Bár ő filmes újságíróként és lapszerkesztőként szoros kapcsolatban áll a mozgóképpel, négy évvel ezelőtt azt a radikális döntést hozták meg feleségével, hogy kiiktatják a tévét a lakásukból. Ez nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem néznek mozgóképet, ellenkezőleg: náluk a filmnézés közösségi, családi élmény, nem véletlenül vagy megszokásból történik. A döntés az olvasás szempontjából is nagyon jó hatással volt a gyermekeikre.
A Koinónia Könyvkiadó nevelési stratégiája a gyermekeknél és a kamaszoknál kezdődik, a kiadó gyermekkönyvei jó értelemben vett „elitista könyveknek” számítanak, amelyek nem az öt-tíz lejes kategóriába tartoznak. Zágoni Balázs szerint ennél jóval több csak a nyomdaköltsége egy könyvnek, nem számítva a kiadó más költségeit, ezért inkább arra törekednek, hogy értékes, szép kiadványokat mutassanak be, mintsem olcsó és gyenge minőségűeket. „Szerencsére, még vannak olyan emberek – mondja –, akik szerint egy értékes könyvért érdemes kiadni mondjuk két ebéd árát…”
Zágoni szerint amúgy 2009 óta nem lehet úgy megjelentetni magyar könyvet Erdélyben, hogy a kiadó csak a minőségre, az értékre koncentrál, nem törődve azzal, van-e kereslet a megjelenő termékre. Ma már minden kiadó kénytelen megtalálni azokat a szerencsés házasságokat, ahol az érték találkozik egy jól körülhatárolható potenciális olvasóközönséggel, mert az a néhány pályázati forrás, amely megmaradt, képtelen eltartani őket, sőt, a könyvek közvetlen előállítási költségeit is csak részben fedezi. Ha a kiadónak pénzbe kerül az előállítás, és utána semmit nem tud eladni a megjelent kötetből, sem az alkalmazottjait, sem a számláit nem tudja kifizetni, és csődbe jut. A Koinónia hat évvel ezelőtti könyvkiadó és könyvterjesztő partnereinek a fele sem létezik már. Örülnek, hogy nekik sikerült túlélniük az átállást, de fájó pont, hogy verseskötetre alig van kereslet. „Ha a magyar versirodalom értékeinek tudatában olyan pályázatokat is hirdetnének, amire csak verseskötettel jelentkezhetnének a kiadók, talán nem ott tartanánk ezen a téren, ahol jelenleg” – mondja keserűen. Használ e-book olvasót, és okostelefonon is olvas Zágoni Balázs, szerinte ezek az eszközök jó lehetőséget kínálnak arra, hogy olyan rövid időt, ami többnyire haszontalanul telik a mindennapjainkban – például várakozás a buszmegállóban, az orvosi rendelőben stb. –, olvasásra lehessen fordítani. Hangoskönyvet ritkán hallgat, ennek irodalma Amerikában virágzik a leginkább, mert az ott élők hatalmas távolságokat autóznak. Az sem mellékes, hogy ők fizetnek minden szellemi tartalomért, nem ingyen próbálják letölteni, lemásolni ezeket. A hangoskönyvek kiadása költségesebb, a szerzői és fordítói jogdíjakon túl a színészek honoráriumát és a CD előállítási költségeit is állni kell. Zágoni úgy véli, ma kevés szépíró él meg csak az írásból, de azért van pár ilyen. Ő nem osztja azt a nézetet, miszerint aki írásból él, az bizonyára ponyvát vagy gyenge irodalmat ír. „Mi általában Amerikát látjuk, ahol jobb a helyzet, mert világpiac, néhány szerencsés angol író meg is él ebből, de ők is keményen megdolgoznak egy-egy kötettel, mert a kiadók előlegéből ott sem lehet pár hónapnál tovább megélni”. Úgy véli, nem ördögtől való, ha valaki célul tűzi ki, hogy megéljen az írásból, ha ott publikál, ahol jobban fizetnek, vagy akár megrendelésre ír, mert a tehetség sokszor keretek között bontakozik ki a legjobban. Az angolszász világban a kiadók pontosan megmondják, mire van szükségük, az is előfordul, hogy más befejezést kérnek egy regény végére. Nálunk nagyobb tisztelete van az írói függetlenségnek, aktívabb a kiadók jelenléte az irodalomban – ha nem is egyenlő mértékben, de közösen hozzák létre a műalkotást.
Az irodalom jövőjét illetően Zágoni derűlátó. A gyermek is látja, hogy nem lehet egy napon említeni a regényeket az ezekből készült filmfeldolgozásokkal, elsősorban azért, mert egy több száz oldalas regénynek sokkal összetettebb az időkezelése, mint egy filmnek. „Mindig lesznek új divatok, új médiumok, új adathordozók, de hogy az ember szavakkal el tud mesélni egy történetet, le tudja írni, amit az életről gondol, annyira alapvető része az emberi létezésnek, hogy nem szűnhet meg sohasem” – vallja.
A könyvtár szerepéről
Sepsiszentgyörgy a város lélekszámához viszonyítva gazdag állományú, jól felszerelt könyvtárral rendelkezik, melyet az intézmény munkaközössége állandóan próbál gyarapítani és az olvasói igényekhez igazítani, mind a magyar, mind a román könyvállományt illetően, különös tekintettel a romániai magyar irodalomra és ennek az 1990 után megjelent kiadványaira. Szonda Szabolcs, a Bod Péter Megyei Könyvtár igazgatója lapunknak elmondta, nemcsak korosztályonként, szezononként, de akár évszakonként is változik, hogy mit olvasnak az emberek. A kicsik körében azok a sorozatok a legnépszerűbbek, amelyekben a szöveg vagy a történet még nem játszik fontos szerepet, inkább a képanyag és a figurák ragadják meg a képzeletüket, például a Bogyó és Babóca, a Geronimo Stilton vagy a Rosszcsont Peti sorozat. A nagyobbaknál azok a könyvek is népszerűek, amelyek jobban megdolgoztatják a fantáziát, ide sorolandók Varró Dániel vagy László Noémi versei, Berg Judit, Zágoni Balázs, Darvasi László prózája stb. A sulisok körében népszerű sorozatok – Leiner Laurától a Szent Johanna gimi, Maros Edittől a Hűvösvölgyi suli – kicsit olyanná tették az olvasást, mint a televíziós sorozatfogyasztás, de ez fenntartja az olvasási kedvet. Nagyon jó fordítások jelentek meg az európai ifjúsági irodalomból olyan témákban is, amelyek túlmutatnak a fantáziavilágon, valóságközeliek, a kamaszodás, az ifjúvá érés családon belüli és kívüli kihívásaival foglalkoznak. A felnőttek az újdonságokat követik, a kortárs szépirodalom a legvonzóbb számukra. „Ez valószínűleg azzal is magyarázható, hogy az utóbbi időben elég gyakran megfordulnak kortárs szerzők a könyvtárban, az író-olvasó találkozók pedig jól lekövethetően növelik az olvasási kedvet, a keresletet egy-egy szerző iránt” – mondja. Az olvasás kikapcsolódás is: a krimik, romantikus regények, családregények, fantáziaregények iránt is nagy a kereslet, de az életvezetési könyvek, alkalmazott pszichológia, ezotériával foglalkozó művek vagy a mindennapokban hasznosítható, gyakorlati jellegű kiadványok (kertészkedés, gyógyászat) is keresettek. Iskolaidőben marketing, menedzsment, közgazdaságtan, pszichológia és más szakkönyvek, nyáron pedig az útikönyvek, nyelvkönyvek iránt nagyobb az érdeklődés. A könyvtárosok nemcsak kiszolgálják az igényeket, hanem ajánlanak is, általában a felhasználók olvasói előéletének ismerete alapján.
Az új könyvek beszerzéséhez a könyvtárosok figyelik a különböző tematikákat, ezekről ajánlások és igénylések alapján listákat készítenek, így rendelik meg a fontosabbnak ítélt kiadványokat, összehangolva a könyvpiaci kínálatot a látogatók igényeivel. A beszerzésre szánt pénzösszeg tekintetében országos viszonylatban elég jól áll a Bod Péter Megyei Könyvtár, nemcsak a nyomtatott könyvek, hanem az elektronikus kiadványok, hangoskönyvek vonatkozásában is igyekeznek beszerezni minden fontosat.
Nemrég egy bukaresti alapítvány által készített felmérés tizenhat százalék körül határozza meg a könyvtárhasználók arányát Romániában. Kovászna megyében ugyanez az aktív olvasók száma, a kisebb településeken kisebb, a megyeszékhelyen nagyobb, de az átlag ekörül jár, amit az elmúlt időszak felújítási-átalakítási munkálatai közepette is tartani tudott a könyvtár. Úgy tűnik, az író-olvasó találkozók körüli állandó pörgés kezdett visszahatni a könyvtárhasználatra, sikerült az olvasás iránt is érdekeltté tenni a közönség azon rétegét, mely korábban csak a rendezvények iránt volt fogékony. Könyvkelengye, Varázskuckó
Hollanda Andreától, a könyvtár olvasószolgálatának vezetőjétől megtudtuk, hogy az intézmény már a kisbabák körében elkezdi az olvasás népszerűsítését, 2010 áprilisától a sepsiszentgyörgyi újszülöttek szülei könyvcsomagot kapnak ajándékba, idén augusztus elejéig 853 család vette át ezt. Két éve elsősöknek is jár a csomag, és időközönként nagyobb diákok – negyedikesek, nyolcadikosok, végzősök – is kaptak ajándékkönyvet. A magyar és román nyelven működő Könyvkelengye program célja a gyermekek figyelmének a könyvekre irányítása, a csomagban lévő bibliográfiák által a szülők segítése abban, hogy különböző életkorokban mit érdemes olvasni. A programot a városi önkormányzat támogatásával valósítja meg a könyvtár.
Olvasóvá nevelés vonatkozásában más akciókat is kezdeményezett a könyvtár. Ilyen például a mozgókönyvtári szolgáltatás: könyvtárosok és önkéntesek kiadványokat visznek iskolákhoz, óvodákhoz, idősekhez és fogyatékkal élőkhöz, akik válogatnak ezekből, és két hét múlva cserélik a könyveket. A tapasztalat szerint ennek nyomán is nőtt az olvasás iránti érdeklődés, és azokban az osztályokban, ahol igénybe vették a szolgáltatást, a gyermekek szövegértése jobb lett. A könyvtár rendszeresen tart óvodásoknak és kisiskolásoknak szóló délutáni foglalkozásokat Varázskuckó néven, vakációkban pedig egyhetes napközis tevékenységet Csodalámpa néven – mindezek során az olvasásnak is fontos szerep jut.
A könyvtár igazgatója elmondta, az 5–8. osztályos diákokat általában kulturális, kreativitási, könyvtárhasználati vetélkedőkkel szólítják meg, partnerségben olyan intézményekkel, mint például a csernátoni Haszmann Pál Múzeum, hiszen közös céljuk, hogy értő, érdeklődő utánpótlást neveljenek. „Soha nem lehet hátradőlni – mondja Szonda Szabolcs –, figyelni kell arra, hogy minden lehetséges eszközzel fenntartsuk az érdeklődést a könyvtár és az olvasás iránt.”
Nagy B. Sándor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Felmérések is igazolják, hogy olvasási szokásaink változóban vannak. Ha több-kevesebb időre sikerül kiszakadnunk a mindennapok rohanásából, és lehetőségünk adódik az olvasásra, általában az internetet, közösségi oldalainkat böngésszük számítógépen, táblagépen, okostelefonon. Az idősebbek, akik kevésbé mozognak otthonosan a technika világában, többnyire tévéznek vagy újságot lapoznak. A jelenség okairól, valamint az írók, könyvkiadók, könyvtárak szerepéről és felelősségéről beszélgettünk Zágoni Balázs íróval, a Koinónia Könyvkiadó vezetőjével, Szonda Szabolccsal, a Bod Péter Megyei Könyvtár igazgatójával és Hollanda Andreával, a könyvtár olvasószolgálatának vezetőjével.
Könyvről, könyvkiadásról
„A kultúrafogyasztásnak is megvannak a maga gravitációs törvényei, és az ember, mint minden élőlény, mindig a kisebb energiakifejtés felé szokott elmozdulni, ha nincsenek kötelezettségei” – mondja Zágoni Balázs. Ha választanunk kell egy írott szöveg és egy videó között, egyszerűbb az utóbbit befogadni, a választék pedig ebben is óriási. Többnyire tehát nem tudatosan fordulunk el az olvasástól, de tudatosan kell figyelnünk arra, hogy része legyen az életünknek, mert az idő, amit korábban csak erre fordított az ember, most sokfelé oszlik. Zágoni Balázs szerint ha nem próbáljuk gyermekeinket tudatosan rávezetni az olvasásra, kevés az esélye annak, hogy a kínálkozó más lehetőségek mellett – internet, közösségi hálók, Youtube videomegosztó, tévécsatornák, rádió – éppen a könyvet választják majd. Bár ő filmes újságíróként és lapszerkesztőként szoros kapcsolatban áll a mozgóképpel, négy évvel ezelőtt azt a radikális döntést hozták meg feleségével, hogy kiiktatják a tévét a lakásukból. Ez nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem néznek mozgóképet, ellenkezőleg: náluk a filmnézés közösségi, családi élmény, nem véletlenül vagy megszokásból történik. A döntés az olvasás szempontjából is nagyon jó hatással volt a gyermekeikre.
A Koinónia Könyvkiadó nevelési stratégiája a gyermekeknél és a kamaszoknál kezdődik, a kiadó gyermekkönyvei jó értelemben vett „elitista könyveknek” számítanak, amelyek nem az öt-tíz lejes kategóriába tartoznak. Zágoni Balázs szerint ennél jóval több csak a nyomdaköltsége egy könyvnek, nem számítva a kiadó más költségeit, ezért inkább arra törekednek, hogy értékes, szép kiadványokat mutassanak be, mintsem olcsó és gyenge minőségűeket. „Szerencsére, még vannak olyan emberek – mondja –, akik szerint egy értékes könyvért érdemes kiadni mondjuk két ebéd árát…”
Zágoni szerint amúgy 2009 óta nem lehet úgy megjelentetni magyar könyvet Erdélyben, hogy a kiadó csak a minőségre, az értékre koncentrál, nem törődve azzal, van-e kereslet a megjelenő termékre. Ma már minden kiadó kénytelen megtalálni azokat a szerencsés házasságokat, ahol az érték találkozik egy jól körülhatárolható potenciális olvasóközönséggel, mert az a néhány pályázati forrás, amely megmaradt, képtelen eltartani őket, sőt, a könyvek közvetlen előállítási költségeit is csak részben fedezi. Ha a kiadónak pénzbe kerül az előállítás, és utána semmit nem tud eladni a megjelent kötetből, sem az alkalmazottjait, sem a számláit nem tudja kifizetni, és csődbe jut. A Koinónia hat évvel ezelőtti könyvkiadó és könyvterjesztő partnereinek a fele sem létezik már. Örülnek, hogy nekik sikerült túlélniük az átállást, de fájó pont, hogy verseskötetre alig van kereslet. „Ha a magyar versirodalom értékeinek tudatában olyan pályázatokat is hirdetnének, amire csak verseskötettel jelentkezhetnének a kiadók, talán nem ott tartanánk ezen a téren, ahol jelenleg” – mondja keserűen. Használ e-book olvasót, és okostelefonon is olvas Zágoni Balázs, szerinte ezek az eszközök jó lehetőséget kínálnak arra, hogy olyan rövid időt, ami többnyire haszontalanul telik a mindennapjainkban – például várakozás a buszmegállóban, az orvosi rendelőben stb. –, olvasásra lehessen fordítani. Hangoskönyvet ritkán hallgat, ennek irodalma Amerikában virágzik a leginkább, mert az ott élők hatalmas távolságokat autóznak. Az sem mellékes, hogy ők fizetnek minden szellemi tartalomért, nem ingyen próbálják letölteni, lemásolni ezeket. A hangoskönyvek kiadása költségesebb, a szerzői és fordítói jogdíjakon túl a színészek honoráriumát és a CD előállítási költségeit is állni kell. Zágoni úgy véli, ma kevés szépíró él meg csak az írásból, de azért van pár ilyen. Ő nem osztja azt a nézetet, miszerint aki írásból él, az bizonyára ponyvát vagy gyenge irodalmat ír. „Mi általában Amerikát látjuk, ahol jobb a helyzet, mert világpiac, néhány szerencsés angol író meg is él ebből, de ők is keményen megdolgoznak egy-egy kötettel, mert a kiadók előlegéből ott sem lehet pár hónapnál tovább megélni”. Úgy véli, nem ördögtől való, ha valaki célul tűzi ki, hogy megéljen az írásból, ha ott publikál, ahol jobban fizetnek, vagy akár megrendelésre ír, mert a tehetség sokszor keretek között bontakozik ki a legjobban. Az angolszász világban a kiadók pontosan megmondják, mire van szükségük, az is előfordul, hogy más befejezést kérnek egy regény végére. Nálunk nagyobb tisztelete van az írói függetlenségnek, aktívabb a kiadók jelenléte az irodalomban – ha nem is egyenlő mértékben, de közösen hozzák létre a műalkotást.
Az irodalom jövőjét illetően Zágoni derűlátó. A gyermek is látja, hogy nem lehet egy napon említeni a regényeket az ezekből készült filmfeldolgozásokkal, elsősorban azért, mert egy több száz oldalas regénynek sokkal összetettebb az időkezelése, mint egy filmnek. „Mindig lesznek új divatok, új médiumok, új adathordozók, de hogy az ember szavakkal el tud mesélni egy történetet, le tudja írni, amit az életről gondol, annyira alapvető része az emberi létezésnek, hogy nem szűnhet meg sohasem” – vallja.
A könyvtár szerepéről
Sepsiszentgyörgy a város lélekszámához viszonyítva gazdag állományú, jól felszerelt könyvtárral rendelkezik, melyet az intézmény munkaközössége állandóan próbál gyarapítani és az olvasói igényekhez igazítani, mind a magyar, mind a román könyvállományt illetően, különös tekintettel a romániai magyar irodalomra és ennek az 1990 után megjelent kiadványaira. Szonda Szabolcs, a Bod Péter Megyei Könyvtár igazgatója lapunknak elmondta, nemcsak korosztályonként, szezononként, de akár évszakonként is változik, hogy mit olvasnak az emberek. A kicsik körében azok a sorozatok a legnépszerűbbek, amelyekben a szöveg vagy a történet még nem játszik fontos szerepet, inkább a képanyag és a figurák ragadják meg a képzeletüket, például a Bogyó és Babóca, a Geronimo Stilton vagy a Rosszcsont Peti sorozat. A nagyobbaknál azok a könyvek is népszerűek, amelyek jobban megdolgoztatják a fantáziát, ide sorolandók Varró Dániel vagy László Noémi versei, Berg Judit, Zágoni Balázs, Darvasi László prózája stb. A sulisok körében népszerű sorozatok – Leiner Laurától a Szent Johanna gimi, Maros Edittől a Hűvösvölgyi suli – kicsit olyanná tették az olvasást, mint a televíziós sorozatfogyasztás, de ez fenntartja az olvasási kedvet. Nagyon jó fordítások jelentek meg az európai ifjúsági irodalomból olyan témákban is, amelyek túlmutatnak a fantáziavilágon, valóságközeliek, a kamaszodás, az ifjúvá érés családon belüli és kívüli kihívásaival foglalkoznak. A felnőttek az újdonságokat követik, a kortárs szépirodalom a legvonzóbb számukra. „Ez valószínűleg azzal is magyarázható, hogy az utóbbi időben elég gyakran megfordulnak kortárs szerzők a könyvtárban, az író-olvasó találkozók pedig jól lekövethetően növelik az olvasási kedvet, a keresletet egy-egy szerző iránt” – mondja. Az olvasás kikapcsolódás is: a krimik, romantikus regények, családregények, fantáziaregények iránt is nagy a kereslet, de az életvezetési könyvek, alkalmazott pszichológia, ezotériával foglalkozó művek vagy a mindennapokban hasznosítható, gyakorlati jellegű kiadványok (kertészkedés, gyógyászat) is keresettek. Iskolaidőben marketing, menedzsment, közgazdaságtan, pszichológia és más szakkönyvek, nyáron pedig az útikönyvek, nyelvkönyvek iránt nagyobb az érdeklődés. A könyvtárosok nemcsak kiszolgálják az igényeket, hanem ajánlanak is, általában a felhasználók olvasói előéletének ismerete alapján.
Az új könyvek beszerzéséhez a könyvtárosok figyelik a különböző tematikákat, ezekről ajánlások és igénylések alapján listákat készítenek, így rendelik meg a fontosabbnak ítélt kiadványokat, összehangolva a könyvpiaci kínálatot a látogatók igényeivel. A beszerzésre szánt pénzösszeg tekintetében országos viszonylatban elég jól áll a Bod Péter Megyei Könyvtár, nemcsak a nyomtatott könyvek, hanem az elektronikus kiadványok, hangoskönyvek vonatkozásában is igyekeznek beszerezni minden fontosat.
Nemrég egy bukaresti alapítvány által készített felmérés tizenhat százalék körül határozza meg a könyvtárhasználók arányát Romániában. Kovászna megyében ugyanez az aktív olvasók száma, a kisebb településeken kisebb, a megyeszékhelyen nagyobb, de az átlag ekörül jár, amit az elmúlt időszak felújítási-átalakítási munkálatai közepette is tartani tudott a könyvtár. Úgy tűnik, az író-olvasó találkozók körüli állandó pörgés kezdett visszahatni a könyvtárhasználatra, sikerült az olvasás iránt is érdekeltté tenni a közönség azon rétegét, mely korábban csak a rendezvények iránt volt fogékony. Könyvkelengye, Varázskuckó
Hollanda Andreától, a könyvtár olvasószolgálatának vezetőjétől megtudtuk, hogy az intézmény már a kisbabák körében elkezdi az olvasás népszerűsítését, 2010 áprilisától a sepsiszentgyörgyi újszülöttek szülei könyvcsomagot kapnak ajándékba, idén augusztus elejéig 853 család vette át ezt. Két éve elsősöknek is jár a csomag, és időközönként nagyobb diákok – negyedikesek, nyolcadikosok, végzősök – is kaptak ajándékkönyvet. A magyar és román nyelven működő Könyvkelengye program célja a gyermekek figyelmének a könyvekre irányítása, a csomagban lévő bibliográfiák által a szülők segítése abban, hogy különböző életkorokban mit érdemes olvasni. A programot a városi önkormányzat támogatásával valósítja meg a könyvtár.
Olvasóvá nevelés vonatkozásában más akciókat is kezdeményezett a könyvtár. Ilyen például a mozgókönyvtári szolgáltatás: könyvtárosok és önkéntesek kiadványokat visznek iskolákhoz, óvodákhoz, idősekhez és fogyatékkal élőkhöz, akik válogatnak ezekből, és két hét múlva cserélik a könyveket. A tapasztalat szerint ennek nyomán is nőtt az olvasás iránti érdeklődés, és azokban az osztályokban, ahol igénybe vették a szolgáltatást, a gyermekek szövegértése jobb lett. A könyvtár rendszeresen tart óvodásoknak és kisiskolásoknak szóló délutáni foglalkozásokat Varázskuckó néven, vakációkban pedig egyhetes napközis tevékenységet Csodalámpa néven – mindezek során az olvasásnak is fontos szerep jut.
A könyvtár igazgatója elmondta, az 5–8. osztályos diákokat általában kulturális, kreativitási, könyvtárhasználati vetélkedőkkel szólítják meg, partnerségben olyan intézményekkel, mint például a csernátoni Haszmann Pál Múzeum, hiszen közös céljuk, hogy értő, érdeklődő utánpótlást neveljenek. „Soha nem lehet hátradőlni – mondja Szonda Szabolcs –, figyelni kell arra, hogy minden lehetséges eszközzel fenntartsuk az érdeklődést a könyvtár és az olvasás iránt.”
Nagy B. Sándor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2015. augusztus 25.
Visszafoglalt szimbolikus terek (Kolozsvári Magyar Napok)
Már-már természetessé vált, hogy a kincses város lakói naponta több tucat program közül választhatnak, s Kolozsvár olyan szimbolikus terei, mint a Farkas utca vagy a Főtér megtelnek élettel, vasárnap este mégis véget értek a 6. Kolozsvári Magyar Napok. „Együtt, közösen bármit, amiben őszintén hiszünk, amit igazán akarunk, képesek vagyunk sikerre vinni, és ennek valóra váltása rajtunk, csakis rajtunk áll” – jelentette ki Horváth Anna alpolgármester a Kolozsvári Magyar Napok zárógáláján mondott ünnepi beszédében vasárnap este a Kolozsvár főterén összegyűlt több tízezres tömeg előtt.
Közéleti és kulturális előadásokból idén sem volt hiány a Kárpát-medence egyik legnagyobb kulturális fesztiválján: szó volt a közelgő önkormányzati választásokról, autonómiáról, az anyaország kül- és nemzetpolitikájáról, valamint a háború sújtotta kárpátaljai magyarság helyzetéről is. Tizenegy ország tizenhat nemzeti és regionális kisebbségét képviselő néptáncegyüttes vett részt a 17. Szent István-napi Néptánctalálkozón, a néptáncosok minden napra szolgáltak meglepetéssel: hol a kultikusnak számító Postakertben, hol a Főtéren vagy a Farkas utcában perdültek táncra. Amint azt a Kolozsvári Magyar Napok nyitógáláján is hangsúlyozták: az idei fesztiválon különös hangsúlyt fektettek a Kárpátalján élő magyarság megsegítésére, s az egész héten át tartó adománygyűjtésen túl tematikus előadásokat is szerveztek e kérdéskörben. A Bocskai-ház Óváry Termében a kárpátaljai születésű Kovács Sándor író, matematikatanár Ahol a Tisza születik című filmjét, illetve az előtérben kiállított, Párbeszéd Kárpátaljával című fényképkiállítását is megtekinthették az érdeklődők. További programpont a Verecke, Nomen est omen vetítése volt, majd beszélgetés az országrész zavaros jelenéről és kétes jövőjéről Füzesi Magda költővel és Debreceni Mihály tévés szerkesztő-műsorvezetővel.
Első alkalommal szervezték meg a kincses városban a Kolozsvári Erkel Ferenc Sakknapokat. Seszták Miklós magyar fejlesztési miniszter társaságában Nagy Elek beszélgetett a sakk koronázatlan királynőjével, a nemzetközi nagymesterrel, Polgár Judittal. Solymosi Zsolt, a János Zsigmond Unitárius Kollégium aligazgatója nyitóbeszédében azt mondta, hogy bár ebben a 114 éves épületben, 458 éves intézményben az idők során jártak már nagy mesterek, ez az első alkalom, hogy egy világklasszis ül közöttük. A beszélgetés után a sakkzseni huszonöt szimultán játékot játszott az előzőleg bejelentkezett sakkozókkal.
Az előadótermeken és kiállítótereken túl Kolozsvár történelmi belvárosa is számos érdekességet kínált a fesztiválozóknak. A Farkas utcában kézművesek portékáit vásárolhatták meg az oda látogatók, a Fogoly utcában lovagok, fegyveres vitézek, hangszeres és fáklyás seregek fogadták a kicsiket és nagyokat, de egész héten tematikus városnéző túrákat, főzőversenyeket és borkóstolókat is szerveztek. Az estéket nagyszínpadi koncertek zárták, melyeken – az olykor esős idő ellenére is – szép számban összegyűltek a magyar könnyűzene kedvelői.
Vasárnap este több tízezres tömeg rajongott Koncz Zsuzsa zárókoncertjén, majd tűzijátékkal zárultak a Kolozsvári Magyar Napok.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Már-már természetessé vált, hogy a kincses város lakói naponta több tucat program közül választhatnak, s Kolozsvár olyan szimbolikus terei, mint a Farkas utca vagy a Főtér megtelnek élettel, vasárnap este mégis véget értek a 6. Kolozsvári Magyar Napok. „Együtt, közösen bármit, amiben őszintén hiszünk, amit igazán akarunk, képesek vagyunk sikerre vinni, és ennek valóra váltása rajtunk, csakis rajtunk áll” – jelentette ki Horváth Anna alpolgármester a Kolozsvári Magyar Napok zárógáláján mondott ünnepi beszédében vasárnap este a Kolozsvár főterén összegyűlt több tízezres tömeg előtt.
Közéleti és kulturális előadásokból idén sem volt hiány a Kárpát-medence egyik legnagyobb kulturális fesztiválján: szó volt a közelgő önkormányzati választásokról, autonómiáról, az anyaország kül- és nemzetpolitikájáról, valamint a háború sújtotta kárpátaljai magyarság helyzetéről is. Tizenegy ország tizenhat nemzeti és regionális kisebbségét képviselő néptáncegyüttes vett részt a 17. Szent István-napi Néptánctalálkozón, a néptáncosok minden napra szolgáltak meglepetéssel: hol a kultikusnak számító Postakertben, hol a Főtéren vagy a Farkas utcában perdültek táncra. Amint azt a Kolozsvári Magyar Napok nyitógáláján is hangsúlyozták: az idei fesztiválon különös hangsúlyt fektettek a Kárpátalján élő magyarság megsegítésére, s az egész héten át tartó adománygyűjtésen túl tematikus előadásokat is szerveztek e kérdéskörben. A Bocskai-ház Óváry Termében a kárpátaljai születésű Kovács Sándor író, matematikatanár Ahol a Tisza születik című filmjét, illetve az előtérben kiállított, Párbeszéd Kárpátaljával című fényképkiállítását is megtekinthették az érdeklődők. További programpont a Verecke, Nomen est omen vetítése volt, majd beszélgetés az országrész zavaros jelenéről és kétes jövőjéről Füzesi Magda költővel és Debreceni Mihály tévés szerkesztő-műsorvezetővel.
Első alkalommal szervezték meg a kincses városban a Kolozsvári Erkel Ferenc Sakknapokat. Seszták Miklós magyar fejlesztési miniszter társaságában Nagy Elek beszélgetett a sakk koronázatlan királynőjével, a nemzetközi nagymesterrel, Polgár Judittal. Solymosi Zsolt, a János Zsigmond Unitárius Kollégium aligazgatója nyitóbeszédében azt mondta, hogy bár ebben a 114 éves épületben, 458 éves intézményben az idők során jártak már nagy mesterek, ez az első alkalom, hogy egy világklasszis ül közöttük. A beszélgetés után a sakkzseni huszonöt szimultán játékot játszott az előzőleg bejelentkezett sakkozókkal.
Az előadótermeken és kiállítótereken túl Kolozsvár történelmi belvárosa is számos érdekességet kínált a fesztiválozóknak. A Farkas utcában kézművesek portékáit vásárolhatták meg az oda látogatók, a Fogoly utcában lovagok, fegyveres vitézek, hangszeres és fáklyás seregek fogadták a kicsiket és nagyokat, de egész héten tematikus városnéző túrákat, főzőversenyeket és borkóstolókat is szerveztek. Az estéket nagyszínpadi koncertek zárták, melyeken – az olykor esős idő ellenére is – szép számban összegyűltek a magyar könnyűzene kedvelői.
Vasárnap este több tízezres tömeg rajongott Koncz Zsuzsa zárókoncertjén, majd tűzijátékkal zárultak a Kolozsvári Magyar Napok.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2015. augusztus 25.
Bízzunk magunkban!
jelszó alatt hirdette meg előválasztási kampányprogramját Portik Vilmos, a közelgő, közös magyar polgármesterjelöltet kiválasztó előválasztásokon megméretkezni kívánó jelölt. Kampányprogramját tegnap sajtótájékoztatón mutatta be a sajtó képviselőinek.
Programjában problémaként nevezte meg az Azomures vegyi kombinát ügyét, és mint mondta, ezzel az üggyel kiemelten foglalkozik majd a kampányban is. A nemrég benyújtott civil kezdeményezés véleménye szerint megoldási javaslatnak kevés, de egy lépés lehet a megoldás felé. Ám azt gondolja, Vásárhelynek a kombináttól előbb-utóbb meg kell szabadulnia.
Prioritásként fogalmazta meg azt is, hogy Marosvásárhelyt családbarát, családcentrikus várossá kell alakítani, ahol mindenki jól érzi magát. Fontosnak tartja egy kórház felépítését is, amely munkahelyet biztosítana a fiatal végzős orvosoknak, akiknek nagy része távozik az országból, jelenleg „külföldnek képzünk orvosokat a mi adóinkból”. Azt a magyarországi kormányzati elképzelést, hogy állami magyar kórházat építenének Erdélyben, Vásárhely önkormányzata fel kellene karolja, és bárki lesz a következő polgármester, azért kellene harcoljon, hogy ez a kórház Marosvásárhelyen épüljön fel.
Felvetette a kerékpársávok ügyét, a zsúfolt tömegközlekedést, a parkolók hiányát, amit rendezni kell. Egy másik problémának a diszkriminatív városfejlesztést nevezte. Véleménye szerint azokon a helyeken fektettek be nagyobb összegeket, ahonnan a jelenlegi városvezetés a legtöbb szavazatot kapta. Például az Egyesülés vagy a Tudor negyedbe. A többi városrészek fejlesztésére sokkal kevesebb pénzt fordítottak.
Beszélt a nyelvi jogokról és a kétnyelvűségről, ami még mindig megoldatlan Marosvásárhelyen. Kijelentette: csak azt kell betartani, amit a törvény megenged. Teljes körű kétnyelvű ügyintézésre lenne szükség, ehhez azonban magyarul is beszélő tisztviselőket kellene alkalmazni a polgármesteri hivatalban és az annak alárendelt intézményekben.
Úgy gondolja, hogy a jelenlegi városvezetés elhanyagolja a turizmus fejlesztését, nem egyeztet a vállalkozókkal, az érintett csoportokkal. Emiatt idegenforgalmi szempontból Vásárhely elmarad a többi erdélyi város mögött.
A felvetett problémák mellé megoldásokat is ajánl Portik Vilmos programja.
Elmondta, hogy programjával a román közösséget is meg szeretné szólítani, tervei honlapján román nyelven is megtalálhatók. Az előválasztásra eddig kb. négyezren regisztráltak, és azt javasolja, hogy az előválasztás napján is lehessen regisztrálni.
A Népújság felvetésére, hogy egyesek szerint az EMNP, illetve Portik Vilmos a Vásárhelyi Forgatagot is politikai célokra használja fel, kijelentette: nem gondolja, hogy azáltal, hogy a Forgatag ezen a héten van, az most emiatt át lenne politizálva. „Volt, aki felvetette, hogy a Forgatag színhelyein legyen-e regisztráció, azt mondtam, ne legyen, és ezt komolyan gondolom. Ami a forgatagos megjelenéseimet illeti, a megnyitóünnepségen kívül nem tervezem azt, hogy bármilyen politikai vagy egyéb vonatkozású megjelenéseim legyenek. Engedtessék meg nekem: az, aki ezt feltételezte rólam, az meglehetősen elkötelezett a másik oldal felé, az RMDSZ irányába, és picit rosszhiszemű volt” – jelentette ki Portik.
MÓZES EDITH
Népújság (Marosvásárhely)
jelszó alatt hirdette meg előválasztási kampányprogramját Portik Vilmos, a közelgő, közös magyar polgármesterjelöltet kiválasztó előválasztásokon megméretkezni kívánó jelölt. Kampányprogramját tegnap sajtótájékoztatón mutatta be a sajtó képviselőinek.
Programjában problémaként nevezte meg az Azomures vegyi kombinát ügyét, és mint mondta, ezzel az üggyel kiemelten foglalkozik majd a kampányban is. A nemrég benyújtott civil kezdeményezés véleménye szerint megoldási javaslatnak kevés, de egy lépés lehet a megoldás felé. Ám azt gondolja, Vásárhelynek a kombináttól előbb-utóbb meg kell szabadulnia.
Prioritásként fogalmazta meg azt is, hogy Marosvásárhelyt családbarát, családcentrikus várossá kell alakítani, ahol mindenki jól érzi magát. Fontosnak tartja egy kórház felépítését is, amely munkahelyet biztosítana a fiatal végzős orvosoknak, akiknek nagy része távozik az országból, jelenleg „külföldnek képzünk orvosokat a mi adóinkból”. Azt a magyarországi kormányzati elképzelést, hogy állami magyar kórházat építenének Erdélyben, Vásárhely önkormányzata fel kellene karolja, és bárki lesz a következő polgármester, azért kellene harcoljon, hogy ez a kórház Marosvásárhelyen épüljön fel.
Felvetette a kerékpársávok ügyét, a zsúfolt tömegközlekedést, a parkolók hiányát, amit rendezni kell. Egy másik problémának a diszkriminatív városfejlesztést nevezte. Véleménye szerint azokon a helyeken fektettek be nagyobb összegeket, ahonnan a jelenlegi városvezetés a legtöbb szavazatot kapta. Például az Egyesülés vagy a Tudor negyedbe. A többi városrészek fejlesztésére sokkal kevesebb pénzt fordítottak.
Beszélt a nyelvi jogokról és a kétnyelvűségről, ami még mindig megoldatlan Marosvásárhelyen. Kijelentette: csak azt kell betartani, amit a törvény megenged. Teljes körű kétnyelvű ügyintézésre lenne szükség, ehhez azonban magyarul is beszélő tisztviselőket kellene alkalmazni a polgármesteri hivatalban és az annak alárendelt intézményekben.
Úgy gondolja, hogy a jelenlegi városvezetés elhanyagolja a turizmus fejlesztését, nem egyeztet a vállalkozókkal, az érintett csoportokkal. Emiatt idegenforgalmi szempontból Vásárhely elmarad a többi erdélyi város mögött.
A felvetett problémák mellé megoldásokat is ajánl Portik Vilmos programja.
Elmondta, hogy programjával a román közösséget is meg szeretné szólítani, tervei honlapján román nyelven is megtalálhatók. Az előválasztásra eddig kb. négyezren regisztráltak, és azt javasolja, hogy az előválasztás napján is lehessen regisztrálni.
A Népújság felvetésére, hogy egyesek szerint az EMNP, illetve Portik Vilmos a Vásárhelyi Forgatagot is politikai célokra használja fel, kijelentette: nem gondolja, hogy azáltal, hogy a Forgatag ezen a héten van, az most emiatt át lenne politizálva. „Volt, aki felvetette, hogy a Forgatag színhelyein legyen-e regisztráció, azt mondtam, ne legyen, és ezt komolyan gondolom. Ami a forgatagos megjelenéseimet illeti, a megnyitóünnepségen kívül nem tervezem azt, hogy bármilyen politikai vagy egyéb vonatkozású megjelenéseim legyenek. Engedtessék meg nekem: az, aki ezt feltételezte rólam, az meglehetősen elkötelezett a másik oldal felé, az RMDSZ irányába, és picit rosszhiszemű volt” – jelentette ki Portik.
MÓZES EDITH
Népújság (Marosvásárhely)
2015. augusztus 25.
Kelemen: a magyar–román intézményes kapcsolatokra kell a hangsúlyt fektetni
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke szerint a személyes helyett az intézményes kapcsolatokra kell a hangsúlyt fektetni Magyarország és Románia között, a két ország viszonyának javítása most a románokon múlik.
A politikus az M1 aktuális csatornának nyilatkozva szombat este úgy vélekedett, a mostani konfliktust a folyamatos és őszinte párbeszéd hiánya okozta. Hozzátette: ha beszélnének a problémákról, akkor ezeket lehetne kezelni.
Kelemen Hunor Kolozsváron adott nyilatkozatában leszögezte: jelenleg a románokon múlik a kapcsolatok javítása, a magyarokban megvan a nyitottság, ugyanakkor Romániában most előtérbe kerültek azok a politikusok, akik azt gondolják, hogy a kisebbség helyzete belpolitikai kérdés.
Múlt kedden a magyar külügyminisztérium azt közölte, hogy bekérették Románia budapesti nagykövetét, és közölték vele, hogy a Magyarországgal szembeni „román kormányzati kirohanások” már komolyan hátráltatják a magyar–román kétoldalú kapcsolatok és a jószomszédi viszony fejlesztését. A román külügyminisztérium viszont azt az információt adta, hogy nem kérték be a budapesti román nagykövetet, hanem maga a nagykövet kért kihallgatást, hogy kormánya elégedetlenségét tolmácsolja Zákonyi Botond interjúja miatt.
Népújság (Marosvásárhely)
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke szerint a személyes helyett az intézményes kapcsolatokra kell a hangsúlyt fektetni Magyarország és Románia között, a két ország viszonyának javítása most a románokon múlik.
A politikus az M1 aktuális csatornának nyilatkozva szombat este úgy vélekedett, a mostani konfliktust a folyamatos és őszinte párbeszéd hiánya okozta. Hozzátette: ha beszélnének a problémákról, akkor ezeket lehetne kezelni.
Kelemen Hunor Kolozsváron adott nyilatkozatában leszögezte: jelenleg a románokon múlik a kapcsolatok javítása, a magyarokban megvan a nyitottság, ugyanakkor Romániában most előtérbe kerültek azok a politikusok, akik azt gondolják, hogy a kisebbség helyzete belpolitikai kérdés.
Múlt kedden a magyar külügyminisztérium azt közölte, hogy bekérették Románia budapesti nagykövetét, és közölték vele, hogy a Magyarországgal szembeni „román kormányzati kirohanások” már komolyan hátráltatják a magyar–román kétoldalú kapcsolatok és a jószomszédi viszony fejlesztését. A román külügyminisztérium viszont azt az információt adta, hogy nem kérték be a budapesti román nagykövetet, hanem maga a nagykövet kért kihallgatást, hogy kormánya elégedetlenségét tolmácsolja Zákonyi Botond interjúja miatt.
Népújság (Marosvásárhely)
2015. augusztus 25.
Szociális szórványtábor a Kohézióval
A temesvári Kohézió Egyesület augusztus második felében szervezte meg az egyesület nyilvántartásában szereplő hátrányos helyzetű és nagycsaládosok gyermekeinek a táboroztatását. Huszonöt hátrányos helyzetű gyerek vett részt a Zsombolyán megszervezett szórványtáborban, amelynek fő támogatója a németországi TEMAH hamburgi csoportja, valamint a Communitas Alapítvány.
Az önkéntes munkatársak segítségével lehetővé tettük, hogy a temesvári gyerekek mellett Újmosnicáról, Magyarmedvesről, Ötvösdről,
Gátaljáról érkező húsz táborlakó gyerek mellett, a zsombolyai gyerekek, akik bejártak a tevékenységekre, változatos programban vehessenek részt és hasznosan tölthessék a szünidőt. Táborunk mottója és fő célja a barátkozás, az alapvető viselkedési szabályok elsajátítása és a hasznosan eltöltött szabadidő volt.
A délelőtti kézműves foglalkozások során, érdeklődésnek megfelelően csoportokban dolgoztunk: a kisebbek festettek, hajtogattak, ragasztottak, különböző tárgyakat készítettek, a nagyobbak a kézügyességüket fejlesztve fontak – bogoztak, gyöngyöt fűztek, üvegfestékkel dolgoztak, logikai játékokkal fejlesztették tudásukat. A tábor végére egy szép kiállítást állítottunk össze a gyerekek által készített tárgyakból.
Mivel a táborozó gyerekek különböző környezetből érkeznek, a délelőtti tevékenységek közti szünetekben, a játszva tanulni módszert alkalmazva folytattuk a „Tudni illik, hogy mi illik” sorozatunkat. Minden nap más – más témával foglalkoztunk, amit a gyerekek élvezetére szerepjátékokkal fűszereztünk, a közös film nézés és beszélgetések során barátkoztak a tábori szabályokkal és környezetükkel.
A gyerekek legnagyobb örömére délutánonként lesétáltunk a termálvizes strandra, a délutáni programok keretén belül a gyerekek ismerkedtek a várossal, meglátogattuk nevezetességeit, ellátogattunk a Tűzoltómúzeumba majd a zsombolyai Vasúti Múzeumba is.
A csoportszellem fejlesztése érdekében nem maradhattak el a logikai játékok és a sportolási lehetőség sem, a labdajátékoktól a tollaslabdáig, ki – ki kedve szerint mozoghatott.
Bízok benne, hogy maradandó élményekkel váltunk el egymástól,
az együttlét, a beszélgetés, a játék, a gyerekek számára nagyon fontos, így fejlődik önbizalmuk, türelmük és megtanulnak aktív szerepet és felelősséget vállalni egy csoporton belül, úgy a családban, mint a továbbiakban az óvodában, iskolában.
Ezúton szeretném megköszönni a támogatóknak, a Communitas Alapítványnak, a TEMAH hamburgi csoportjának segítségét és nem utolsó sorban az önkénteseknek a kitűnő együttműködést.
Sipos Ilona táborszervező beszámolója
Népújság (Marosvásárhely)
A temesvári Kohézió Egyesület augusztus második felében szervezte meg az egyesület nyilvántartásában szereplő hátrányos helyzetű és nagycsaládosok gyermekeinek a táboroztatását. Huszonöt hátrányos helyzetű gyerek vett részt a Zsombolyán megszervezett szórványtáborban, amelynek fő támogatója a németországi TEMAH hamburgi csoportja, valamint a Communitas Alapítvány.
Az önkéntes munkatársak segítségével lehetővé tettük, hogy a temesvári gyerekek mellett Újmosnicáról, Magyarmedvesről, Ötvösdről,
Gátaljáról érkező húsz táborlakó gyerek mellett, a zsombolyai gyerekek, akik bejártak a tevékenységekre, változatos programban vehessenek részt és hasznosan tölthessék a szünidőt. Táborunk mottója és fő célja a barátkozás, az alapvető viselkedési szabályok elsajátítása és a hasznosan eltöltött szabadidő volt.
A délelőtti kézműves foglalkozások során, érdeklődésnek megfelelően csoportokban dolgoztunk: a kisebbek festettek, hajtogattak, ragasztottak, különböző tárgyakat készítettek, a nagyobbak a kézügyességüket fejlesztve fontak – bogoztak, gyöngyöt fűztek, üvegfestékkel dolgoztak, logikai játékokkal fejlesztették tudásukat. A tábor végére egy szép kiállítást állítottunk össze a gyerekek által készített tárgyakból.
Mivel a táborozó gyerekek különböző környezetből érkeznek, a délelőtti tevékenységek közti szünetekben, a játszva tanulni módszert alkalmazva folytattuk a „Tudni illik, hogy mi illik” sorozatunkat. Minden nap más – más témával foglalkoztunk, amit a gyerekek élvezetére szerepjátékokkal fűszereztünk, a közös film nézés és beszélgetések során barátkoztak a tábori szabályokkal és környezetükkel.
A gyerekek legnagyobb örömére délutánonként lesétáltunk a termálvizes strandra, a délutáni programok keretén belül a gyerekek ismerkedtek a várossal, meglátogattuk nevezetességeit, ellátogattunk a Tűzoltómúzeumba majd a zsombolyai Vasúti Múzeumba is.
A csoportszellem fejlesztése érdekében nem maradhattak el a logikai játékok és a sportolási lehetőség sem, a labdajátékoktól a tollaslabdáig, ki – ki kedve szerint mozoghatott.
Bízok benne, hogy maradandó élményekkel váltunk el egymástól,
az együttlét, a beszélgetés, a játék, a gyerekek számára nagyon fontos, így fejlődik önbizalmuk, türelmük és megtanulnak aktív szerepet és felelősséget vállalni egy csoporton belül, úgy a családban, mint a továbbiakban az óvodában, iskolában.
Ezúton szeretném megköszönni a támogatóknak, a Communitas Alapítványnak, a TEMAH hamburgi csoportjának segítségét és nem utolsó sorban az önkénteseknek a kitűnő együttműködést.
Sipos Ilona táborszervező beszámolója
Népújság (Marosvásárhely)
2015. augusztus 25.
Kolozsváron is felléptek a fiatal virtuózok
Lehetetlen el nem érzékenyülni, ha azt látjuk, hogy kiemelkedő tehetségű gyerekek játszanak egy-egy hangszeren bámulatos magabiztossággal, muzikálisan. A meghatottság érzése engem sem került el szombat délután, amikor a hatodik Kolozsvári Magyar Napok keretében a Kolozsvári Magyar Opera színpadán a magyarországi Virtuózok komolyzenei tehetségkutató verseny díjazottjai mutatkoztak be.
Hegedüs Csilla, az RMDSZ művelődésügyi alelnöke arról tájékoztatta a jelenlévőket, hogy a fiatal virtuózok nemrég székelyföldi vendégszereplésen vettek részt Molnár Levente erdélyi származású operaénekes kezdeményezésére. Elhangzott: a művész édesapja, Molnár Csaba javaslatára a Communitas Alapítvány és a Virtuózok stábja Székelyföldön tehetségkutató versenyt szervezett, amelynek eredményeképpen 30 erdélyi gyermek – köztük a kolozsvári S. Toduţă Zenei Főgimnázium tanulója, Lázár Katica fuvolista (Vasile Gocan növendéke) – vehet részt a következő vetélkedő kezdeti szakaszán. A koncert kezdete előtt Molnár Csaba átvehette a Virtuózok hegedűje kitüntetést. Peller Mariann, a Virtuózok verseny producere a szülők felelősségvállalását és biztatását emelte ki beszédében, majd megjegyezte: reménykedik abban, hogy a következő verseny döntőjében már erdélyi versenyzők is lesznek.
Szabadság (Kolozsvár)
Lehetetlen el nem érzékenyülni, ha azt látjuk, hogy kiemelkedő tehetségű gyerekek játszanak egy-egy hangszeren bámulatos magabiztossággal, muzikálisan. A meghatottság érzése engem sem került el szombat délután, amikor a hatodik Kolozsvári Magyar Napok keretében a Kolozsvári Magyar Opera színpadán a magyarországi Virtuózok komolyzenei tehetségkutató verseny díjazottjai mutatkoztak be.
Hegedüs Csilla, az RMDSZ művelődésügyi alelnöke arról tájékoztatta a jelenlévőket, hogy a fiatal virtuózok nemrég székelyföldi vendégszereplésen vettek részt Molnár Levente erdélyi származású operaénekes kezdeményezésére. Elhangzott: a művész édesapja, Molnár Csaba javaslatára a Communitas Alapítvány és a Virtuózok stábja Székelyföldön tehetségkutató versenyt szervezett, amelynek eredményeképpen 30 erdélyi gyermek – köztük a kolozsvári S. Toduţă Zenei Főgimnázium tanulója, Lázár Katica fuvolista (Vasile Gocan növendéke) – vehet részt a következő vetélkedő kezdeti szakaszán. A koncert kezdete előtt Molnár Csaba átvehette a Virtuózok hegedűje kitüntetést. Peller Mariann, a Virtuózok verseny producere a szülők felelősségvállalását és biztatását emelte ki beszédében, majd megjegyezte: reménykedik abban, hogy a következő verseny döntőjében már erdélyi versenyzők is lesznek.
Szabadság (Kolozsvár)
2015. augusztus 25.
Kórushangverseny a Főtéren
Minden bizonnyal az égig szállt a fiatalok Istent dicsőítő éneke, amikor a 6. Kolozsvári Magyar Napok keretében vasárnap délben a Miskolci Református Gimnázium és a Kolozsvári Református Kollégium tanulóinak egyesített énekkara lépett fel.
Az előadott művek többnyire vallásos jellegűek voltak, de akadt néhány világi jellegű kórusdarab is. Műsoruk főleg XX. századi magyar szerzők – Bárdos Lajos, Berkesi Sándor, Eisikovits Mihály, Karai József, Kodály Zoltán, Vavrinecz Béla – alkotásaiból állt.
N.-H. D.
Szabadság (Kolozsvár)
Minden bizonnyal az égig szállt a fiatalok Istent dicsőítő éneke, amikor a 6. Kolozsvári Magyar Napok keretében vasárnap délben a Miskolci Református Gimnázium és a Kolozsvári Református Kollégium tanulóinak egyesített énekkara lépett fel.
Az előadott művek többnyire vallásos jellegűek voltak, de akadt néhány világi jellegű kórusdarab is. Műsoruk főleg XX. századi magyar szerzők – Bárdos Lajos, Berkesi Sándor, Eisikovits Mihály, Karai József, Kodály Zoltán, Vavrinecz Béla – alkotásaiból állt.
N.-H. D.
Szabadság (Kolozsvár)
2015. augusztus 25.
Magyarnapokon túl
Korai még részletes leltárt készíteni a hét végén lezárult 6. Kolozsvári Magyar Napok rendezvénysorozatról, egy azonban biztos: teljesítette legfontosabb küldetését, azt üzenve a világnak, hogy a kincses városban jó magyarként élni.
Ez derült ki a közel ötszáz eseményből, amellyel minden korosztályhoz, minden társadalmi réteghez, és minden nemzetiséghez kívántak szólni, felmutatva azokat az értékeket és megoldásra váró kérdéseket, amelyek minket érintenek ebben a mai, egyre bonyolultabbá váló, sok irányba elferdülni tetsző világban.
A Farkas utcai forgatag ízelítőt adott mindenkinek sajátos kézművességünk, gasztronómiánk, zenénk, táncunk, „párbeszéd-készségünk” világából. A Főtéren az idén is hozzájuthattunk a megszentelt Magyarok Kenyeréhez, ami Kárpát-medencei kenyérré terebélyesedett. Ritka pillanat látni egy asztalhoz ülni a három romániai magyar párt megyei képviselőit, amint a sokak által szükségesnek ítélt politikai együttműködést latolgatták. A pályakezdő fiatal vállalkozók európai uniós pályázási lehetőségeinek bemutatása, vagy Horthy Miklós történelmi emlékezetének tárgyilagos megismertetése sokak számára hasznos újdonságként hatott.
ÖRDÖG I. BÉLA
Szabadság (Kolozsvár)
Korai még részletes leltárt készíteni a hét végén lezárult 6. Kolozsvári Magyar Napok rendezvénysorozatról, egy azonban biztos: teljesítette legfontosabb küldetését, azt üzenve a világnak, hogy a kincses városban jó magyarként élni.
Ez derült ki a közel ötszáz eseményből, amellyel minden korosztályhoz, minden társadalmi réteghez, és minden nemzetiséghez kívántak szólni, felmutatva azokat az értékeket és megoldásra váró kérdéseket, amelyek minket érintenek ebben a mai, egyre bonyolultabbá váló, sok irányba elferdülni tetsző világban.
A Farkas utcai forgatag ízelítőt adott mindenkinek sajátos kézművességünk, gasztronómiánk, zenénk, táncunk, „párbeszéd-készségünk” világából. A Főtéren az idén is hozzájuthattunk a megszentelt Magyarok Kenyeréhez, ami Kárpát-medencei kenyérré terebélyesedett. Ritka pillanat látni egy asztalhoz ülni a három romániai magyar párt megyei képviselőit, amint a sokak által szükségesnek ítélt politikai együttműködést latolgatták. A pályakezdő fiatal vállalkozók európai uniós pályázási lehetőségeinek bemutatása, vagy Horthy Miklós történelmi emlékezetének tárgyilagos megismertetése sokak számára hasznos újdonságként hatott.
ÖRDÖG I. BÉLA
Szabadság (Kolozsvár)
2015. augusztus 25.
Egy kis falu nagy napjai: III. Miriszlói Magyar Kulturális Napok
Udmurtokkal ismerkedtünk, akik büszkék anyanyelvükre
Miriszló lakossága román többségű, a magyar közösség számaránya 26,9 százalék – ennek ellenére a kétnapos magyar kulturális eseményt jeles vendégektől körülvéve lelkesen és tartalmasan ünnepelt augusztus 22-23-án. A kultúrotthon udvarán felállított nagyszínpadon, háttérben az őrzőként kimagasló református templommal, egy kis zöldövezetben gyűlt össze a közönség, nagyrészt magyarok, de románok is szép számmal. A kulturális napokat harmadszor szervezték meg, ebben vezető szerepe volt a falu óvónőjének, Szabó Csillának. Volt látványos utcai felvonulás, gazdag néptáncműsor, gyermekprogram, falubál. Megtisztelte jelenlétével a rendezvényt és köszöntőt mondott Lőrincz Helga Fehér megyei RMDSZ elnök és a helyi polgármester, Alexandru Liviu Gigel, valamint jelen volt Ioan Rus megyei tanácselnök és két alelnöke.
Délelőtt gyermekprogramok kezdődtek, kézműves foglalkozásokkal és gyermektáncházzal. Szabó Csilla óvónő, egyben főrendező rövid beszédében köszöntötte a közönséget és a meghívott vendégeket. Ezután a színpadon főleg a közeli meghívott táncegyüttesek léptek fel. Szabó Csilla – aki nemrég a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban véndiákként ünnepelte óvónővé avatásának 20. évfordulóját – beszédében a világháló korában megváltozott értékrendről beszélt, aminek egyik következménye a hagyományok fokozatos elvesztése. Miriszlón sikerült felkelteni a fiatalabb korosztály érdeklődését a népi kultúra iránt. Ennek kapcsán a fiatalok sok népdalt és néptáncot tanultak, és ebben sokat segített Pillich Balázs kolozsvári táncoktató. Nemcsak tanultak, hanem együtt az óvónénivel felkarolták a helyi népviseletet, amelyet pályázati pénzekből sikerült felújítani. A férfi és női hagyományos viseletet a színpad két oldalán állították ki. A női öltözet még kiegészítésre szorul, de a férfi már teljes. A gyűjtés a szülők segítségével 35 régi fénykép alapján történt. Kallós Zoltán széki néprajzkutatóval is felvették a kapcsolatot, aki jó tanácsokkal látta el őket.
Szabadság (Kolozsvár)
Udmurtokkal ismerkedtünk, akik büszkék anyanyelvükre
Miriszló lakossága román többségű, a magyar közösség számaránya 26,9 százalék – ennek ellenére a kétnapos magyar kulturális eseményt jeles vendégektől körülvéve lelkesen és tartalmasan ünnepelt augusztus 22-23-án. A kultúrotthon udvarán felállított nagyszínpadon, háttérben az őrzőként kimagasló református templommal, egy kis zöldövezetben gyűlt össze a közönség, nagyrészt magyarok, de románok is szép számmal. A kulturális napokat harmadszor szervezték meg, ebben vezető szerepe volt a falu óvónőjének, Szabó Csillának. Volt látványos utcai felvonulás, gazdag néptáncműsor, gyermekprogram, falubál. Megtisztelte jelenlétével a rendezvényt és köszöntőt mondott Lőrincz Helga Fehér megyei RMDSZ elnök és a helyi polgármester, Alexandru Liviu Gigel, valamint jelen volt Ioan Rus megyei tanácselnök és két alelnöke.
Délelőtt gyermekprogramok kezdődtek, kézműves foglalkozásokkal és gyermektáncházzal. Szabó Csilla óvónő, egyben főrendező rövid beszédében köszöntötte a közönséget és a meghívott vendégeket. Ezután a színpadon főleg a közeli meghívott táncegyüttesek léptek fel. Szabó Csilla – aki nemrég a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban véndiákként ünnepelte óvónővé avatásának 20. évfordulóját – beszédében a világháló korában megváltozott értékrendről beszélt, aminek egyik következménye a hagyományok fokozatos elvesztése. Miriszlón sikerült felkelteni a fiatalabb korosztály érdeklődését a népi kultúra iránt. Ennek kapcsán a fiatalok sok népdalt és néptáncot tanultak, és ebben sokat segített Pillich Balázs kolozsvári táncoktató. Nemcsak tanultak, hanem együtt az óvónénivel felkarolták a helyi népviseletet, amelyet pályázati pénzekből sikerült felújítani. A férfi és női hagyományos viseletet a színpad két oldalán állították ki. A női öltözet még kiegészítésre szorul, de a férfi már teljes. A gyűjtés a szülők segítségével 35 régi fénykép alapján történt. Kallós Zoltán széki néprajzkutatóval is felvették a kapcsolatot, aki jó tanácsokkal látta el őket.
Szabadság (Kolozsvár)
2015. augusztus 25.
Két fejezet Kolozsvár ipartörténetéből
A 6. Kolozsvári Magyar Napok keretében az EME Műszaki Tudományok Szakosztálya két nagy múltú nehézipari gyárral kapcsolatos, kiállítással egybekötött előadást rendezett. Mindkét esemény házigazdája Bitay Enikő EME-főtitkár volt.
A Kolozsvár ipartörténete sorozat ötödik láncszemeként az Unirea gépgyár történetét László F. Csaba volt alkalmazott elevenítette fel. Az eseményen több tucat egykori kollégája jelent meg az EME-székházban, akik közös élményeiket osztották meg egymással és az érdeklődőkkel.
Ennél többen emlékeztek a Tehnofrig hűtőipari gépgyárra, közös összejövetelükön a Sapientia EMTE új épületében. Bitay Enikő két előadásában az EME ipartörténeti adattárát ismertette, illetve a gyár egykori közkedvelt főmérnökének, Jenei Dezsőnek a portréját elevenítette fel, aki annak idején nagy szerepet játszott a műszaki oktatásban és az iparfejlesztésben, szívügyének tekintve a magyar műszaki oktatást. A találkozón levetítettek egy, az RTV által készített dokumentumfilmet (Jegenyék a Nádas partján – arcképvázlatok egy gépgyárból; írta, rendezte és fényképezte Fischer István), valamint egy portréfilmet interjúkkal, a gyár volt főmérnökéről. A filmek és a kiállított fényképek nyomán sok régi emlék, kollektív élmény elevenedett meg az egykori alkalmazottak soraiban.
Szabadság (Kolozsvár)
A 6. Kolozsvári Magyar Napok keretében az EME Műszaki Tudományok Szakosztálya két nagy múltú nehézipari gyárral kapcsolatos, kiállítással egybekötött előadást rendezett. Mindkét esemény házigazdája Bitay Enikő EME-főtitkár volt.
A Kolozsvár ipartörténete sorozat ötödik láncszemeként az Unirea gépgyár történetét László F. Csaba volt alkalmazott elevenítette fel. Az eseményen több tucat egykori kollégája jelent meg az EME-székházban, akik közös élményeiket osztották meg egymással és az érdeklődőkkel.
Ennél többen emlékeztek a Tehnofrig hűtőipari gépgyárra, közös összejövetelükön a Sapientia EMTE új épületében. Bitay Enikő két előadásában az EME ipartörténeti adattárát ismertette, illetve a gyár egykori közkedvelt főmérnökének, Jenei Dezsőnek a portréját elevenítette fel, aki annak idején nagy szerepet játszott a műszaki oktatásban és az iparfejlesztésben, szívügyének tekintve a magyar műszaki oktatást. A találkozón levetítettek egy, az RTV által készített dokumentumfilmet (Jegenyék a Nádas partján – arcképvázlatok egy gépgyárból; írta, rendezte és fényképezte Fischer István), valamint egy portréfilmet interjúkkal, a gyár volt főmérnökéről. A filmek és a kiállított fényképek nyomán sok régi emlék, kollektív élmény elevenedett meg az egykori alkalmazottak soraiban.
Szabadság (Kolozsvár)
2015. augusztus 25.
Ahol tartalommal, közösségi együttléttel, játékkal telik a nyár
Joggal könyvelheti el sikertörténetként nyári játszóházát az Életfa
Kell egy hely, ahol a gyermek nyáron is közösségben, felügyelet alatt, sőt szabad levegőn lehet, nem a képernyőt bámulja, hanem játszva tanul és fejlődik – ilyen gondolatok kétségkívül sok szülőben újra és újra megfogalmazódnak nyáridőben, ha a munkaideje alatt gyermekének felügyeletet, vagy egyszerűen csak tartalmas időtöltést szeretne biztosítani.
Az Életfa Családsegítő Egyesület és a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége által évente, immár hetedik alkalommal szervezett, nagy népszerűségnek örvendő, augusztus végéig tartó nyári játszóház pontosan a fenti szülői vágyakat teljesíti: a gyermekek biztonságos körülmények között, reggel kilenc órától délután négyig mesét, gyöngyöt szőnek, énekelnek, kézimunkáznak, középkori lovagi tornát szerveznek, vagy egyszerűen csak játszanak. A nyári játszóház idén is úgymond teltházas, naponta átlagban harminc gyermek látogatta-látogatja.
ZAY ÉVA
Szabadság (Kolozsvár)
Joggal könyvelheti el sikertörténetként nyári játszóházát az Életfa
Kell egy hely, ahol a gyermek nyáron is közösségben, felügyelet alatt, sőt szabad levegőn lehet, nem a képernyőt bámulja, hanem játszva tanul és fejlődik – ilyen gondolatok kétségkívül sok szülőben újra és újra megfogalmazódnak nyáridőben, ha a munkaideje alatt gyermekének felügyeletet, vagy egyszerűen csak tartalmas időtöltést szeretne biztosítani.
Az Életfa Családsegítő Egyesület és a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége által évente, immár hetedik alkalommal szervezett, nagy népszerűségnek örvendő, augusztus végéig tartó nyári játszóház pontosan a fenti szülői vágyakat teljesíti: a gyermekek biztonságos körülmények között, reggel kilenc órától délután négyig mesét, gyöngyöt szőnek, énekelnek, kézimunkáznak, középkori lovagi tornát szerveznek, vagy egyszerűen csak játszanak. A nyári játszóház idén is úgymond teltházas, naponta átlagban harminc gyermek látogatta-látogatja.
ZAY ÉVA
Szabadság (Kolozsvár)
2015. augusztus 25.
Újra otthon lenni a Kárpát-medencében – Interjú Grezsa István miniszteri biztossal
Az anyaország nem mond le egyetlen magyarról sem, akár vegyes házasságból született, akár már nyelvvesztéssel él, és mindent megteszünk azért, hogy a Kárpát-medencében tapasztalt negatív tendenciákat visszafordítsuk – jelentette ki a Krónikának adott interjúban Grezsa István a magyar kormány által idén útjára indított Petőfi Sándor-program kapcsán. A miniszterelnökség határon átnyúló beruházások ellenőrzéséért felelős miniszteri biztosa elmondta, mivel a Kárpát-medencében a szórvány 95 éve „olvad”, jelentős fogyás figyelhető meg a nagyvárosokban is, a program célja ennek a folyamatnak a lassítása, lehetőség szerint megállítása.
– Valószínűleg lehetetlen minden egyes szórványtelepülésre segítőket küldeni. Mi alapján dőlt el, hogy hová irányítanak kiküldötteket, megbízottakat?
– A 2013-ban a nyugati diaszpóra támogatására elindított Kőrösi Csoma Sándor-programmal párhuzamosan indította el ez év március 15-én a nemzetpolitikai államtitkárság a Kárpát-medence szórványmagyarságát segítő Petőfi Sándor-programot. Az Osztrák–Magyar Monarchia egykori területének országaiba ötven magyar fiatalt küldtünk ki. Egy augusztus eleji egyhetes oktatási szakaszt követően, amelyen az államtitkárság munkatársai, illetve külhoni és magyarországi meghívott előadók tartottak előadásokat többek között a szórványgondozásról és a célországok magyarságáról, az ösztöndíjasok egy része augusztus 15-én már meg is érkezett a célhelyszínre, másik részük szeptember 1-jén kezdi meg a munkáját.
A céltelepülések köre úgy alakult ki, hogy felvettük a kapcsolatot az érintett országok magyar szervezeteivel, az egyházakkal és az oktatási intézményekkel, hogy jelöljék meg azokat a területeket, ahol a legnagyobb hasznukra lehetnek ösztöndíjasaink. A hosszas, minden részletre kiterjedő egyeztetés eredményeképpen Felvidéken 8, Délvidéken (Szerbiában) 5, Horvátországban 2, Bosznia-Hercegovinában, Szlovéniában, Macedóniában, Dél-Lengyelországban és Csehországban 1-1, Ausztriában 4, Kárpátalján 4, Románia – Moldva, Erdély, Partium és Bánság – szórványközösségeiben pedig 22 ösztöndíjas fog kilenc hónapon keresztül tevékenykedni. Hasonlóképpen a Kőrösi Csoma Sándor-programhoz itt is kértük a fogadó szervezeteket, hogy jelöljenek ki mentorokat, akik koordinálják az ösztöndíjasok munkáját.
S ami még nagyon fontos: a fogadó szervezetekre anyagi teher nem hárul. Az ösztöndíjasok havonta kapják az ösztöndíjukat, illetve a szállás- és utazási költség térítésére szolgáló ellátmányi keretet.
– Említette, hogy Romániába 22 ösztöndíjas érkezik. Pontosan hová jöttek és honnan?
– Huszonkét ösztöndíjasunk Romániában Lészpeden, Szászrégenben, Gyulafehérváron, Csicsókeresztúron, Válaszúton, Szamosújváron, Zsobokon, Lupényban, Vízaknán, Nagysármáson, Segesváron, Fogarason, Resicabányán, Medgyesen, Déván, Temesváron, Nagyszalontán és Nagybányán tevékenykedik majd. A Kárpát-medence legkülönbözőbb tájairól érkeznek – többek között Kárpátaljáról is –, és bizony nem egy van közülük, aki először lép erre a vidékre.
– Melyek voltak a jelentkezés feltételei?
– A pályázati kiírást a nemzeti regiszter honlapján (www.nemzetiregiszter.hu) tettük közzé március 15-én, és a médián keresztül igen nagy hangsúlyt fektettünk a kiírás hírüladására. Az eredmény nem is maradt el: az április 15-ei benyújtási határidőig összesen 168 pályázat érkezett, és a pályázók között sok külhoni származású fiatal is szerepelt. Pályázó lehetett az a 20. életévét betöltött, büntetlen előéletű magyar állampolgár, aki közép- vagy felsőfokú végzettséggel, emellett kiemelkedő és a magyar szórvány számára hasznosítható szakmai felkészültséggel rendelkezik, és/vagy közösségszervező, hagyományőrző egyéb közösségi tevékenységekben aktívan részt vett.
Az alkalmasnak tartott pályázókat az államtitkárság munkatársaiból álló bizottság személyesen hallgatta meg egy interjú keretén belül. E kettő: a benyújtott pályázati anyag és az interjúk eredménye alapján választottuk ki azt az 50 személyt, akiket május 7-én nyertesekként értesítettünk az eredményről. Sok pedagógus: óvónő, tanítónő, magyar- és történelemtanár, de cserkész, pályázatíráshoz értő, néprajzos, népzenész, néptáncos és számos más, elvárt kompetenciákkal rendelkező szakember van közöttük. Külön öröm számunkra, hogy az 50 Petőfi Sándor-ösztöndíjas közül 18-an nem anyaországiak – közülük 9-en erdélyiek. Kifejezett célunk volt ugyanis, hogy például a kárpátaljai pályázó Erdélybe, a felvidéki pedig Délvidékre kerüljön, és így tovább, hiszen azáltal, hogy kilenc hónapot egy másik elcsatolt területen töltenek, kölcsönösen felfedezik, milyen sokszínű nemzet tagjai vagyunk.
Ösztöndíjasaink mindegyike tisztában van azzal, hogy Magyarországot, a kormányzatot, és minden magyart képviselnek, aki a csonka anyaországban él, ez pedig rendkívül nagy felelősség, egyúttal büszkeség is. Emellett éppoly nagy lehetőség és esély, hiszen az ösztöndíjas abban a nemzetépítő munkában vesz részt, amelyet Magyarország kormánya a nemzeti újjászületés érdekében végez.
– Az Erdélyben, azon belül pedig a Székelyföldön élők is nagy várakozással tekintenek a program elé, hiszen részt vesz számos itt élő vagy innen elszármazott ösztöndíjas – köztük e sorok írója is. Kik ők és hol teljesítenek majd szolgálatot?
– A gyergyóalfalvi Gál Veronika a délvidéki Hertelendyfalván, a zetelaki Miklós Tünde önnel együtt Bécsben, Bokor Csongor Sepsiszentgyörgyről Fogarason, Gelei Botond Árkosról a kárpátaljai Karácsfalván, Horváth Ida Temesvárról szülővárosában, a nagyszalontai Patócs Júlia és a szászrégeni születésű Rád András László úgyszintén, míg a Bákóban született Bogdán Tibor Nagybánya magyar közösségeinek munkáját segíti majd. Az ösztöndíjasainkról, a fogadó szervezetekről, a programról és a teljesített szolgálat konkrét eredményeiről a www.petofiprogram.hu oldalon lehet tájékozódni.
– Mindamellett, hogy az ösztöndíjasok segítik a fogadó szervezetek munkáját, mi a Petőfi Sándor-program alapvető célja?
– A magyar nemzet létszámában és sok helyen arányaiban is fogy, a Kárpát-medencében a szórvány 95 éve „olvad”, jelentős fogyás figyelhető meg a nagyvárosokban is. A Petőfi Sándor-program célja ennek a folyamatnak a lassítása, lehetőség szerint megállítása. Az 50 ösztöndíjast azért küldjük kifejezetten szórványterületekre, mert ott látjuk a legnagyobb veszélyét a magyar identitás teljes elveszítésének. Ennek megőrzése szempontjából Trianon óta ezek a közösségek vannak a legnehezebb helyzetben.
Lassan egy évszázada a többség szorításában élnek, mégis megőriztek valamit abból, ami nemzeti önazonosságtudatot jelent: ilyen értelemben is hűség, remény és hit tapasztalható a részükről. A program révén szeretnénk megerősíteni őket ebben. Célunk még, hogy az ottani közösségek értékőrző munkáját segítsük, tájékoztatási, közösségépítő, támogató tevékenységünkkel erősítsük Magyarországhoz való kötődésüket. Ezáltal reményeink szerint az anyaország gondoskodását is sikerül közvetítenünk feléjük. További céljaink között szerepel, hogy nemzeti elkötelezettségű fiatalok számára tanulási lehetőséget biztosítsunk a szórványközösségekben, valamint hogy egy működő közösségi hálózatot hozzunk létre a Kárpát-medencében, amelyben nemcsak az anyaország tart fenn kapcsolatot a külhoni magyar nemzetrészekkel, de a szomszédos országok magyar közösségei egymással is szoros kapcsolatot alakítanak ki.
Bízunk abban, hogy a program a szórványban élők magyar azonosságtudatának elmélyítése mellett a külhoni magyarság és az anyaországi magyarok közötti, vagyis a magyar–magyar kapcsolatok megszilárdításához is jelentős mértékben hozzájárul majd.
– Mindezzel a magyar kormány újfent azt kívánja kifejezni, hogy döntéseiben nemcsak a tízmilliós anyaországra fókuszál?
– Trianon óta annyi fájdalom, gyász, veszteség halmozódott fel, különösen a szórványközösségekben, hogy ezeknek a megtapasztalása, megélése, helyén kezelése nem könnyű feladat. Nyilvánvaló, hogy ez a program nem a sebek nyalogatásáról akar szólni, hanem sokkal többről. Egyfelől a legnehezebb helyeken őrt állók részére közvetíteni akarjuk azt az üzenetet, hogy az anyaország nem mond le egyetlen magyarról sem, akár vegyes házasságból született, akár már nyelvvesztéssel él, és mindent megteszünk azért, hogy a Kárpát-medencében tapasztalt negatív tendenciákat visszafordítsuk.
Másfelől míg a Kárpát-medencében a depresszió, a demográfiai okokból, gazdasági elvándorlásból fakadó rosszkedv jellemző, addig a nagyvilág magyarsága a reneszánszát éli, fokozott érdeklődést tanúsít Magyarország iránt. Szeretnénk – részben a program segítségével – ezt az érdeklődést a Kárpát-medencében is újra felkelteni. A magyar nemzetpolitika egyik fő célkitűzése, hogy újra otthon legyünk a Kárpát-medencében. A 95 esztendeje tartó Kárpát-medencei térvesztésünk döntő szakaszához érkeztünk. A következő legfeljebb két-három évben dől el, hogy emelkedő nemzetként éljük-e meg a trianoni centenáriumot, vagy veszteségeivel szembenézni képtelen közösségként, amely elfogadja számbeli és lélekbeli fogyatkozásának következményeit.
Nyilván minden felelősen gondolkodó magyar csak azt válaszolhatja, hogy legyen bármilyen végzetesnek tűnő is leépülésünk, mégis meg kell próbálkoznunk talpra állni. S ha ezért a maga helyén és módján mindannyian mindent megteszünk, akkor egyre többen fogjuk érezni, amit gyönyörű költeményében Sajó Sándor megfogalmazott: „Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség! / Magyarnak lenni: nagy s szent akarat, / Mely itt reszket a Kárpátok alatt.”
– A Kőrösi Csoma Sándor-program miben különbözik a Petőfi Sándor-programtól?
– A nemzetpolitikai szótárban különbséget teszünk a diaszpóra és a szórvány között. Diaszpóra alatt értjük a nagyvilágban szétszóródott magyarságot, szórvány alatt pedig a Kárpát-medence szórványközösségeit. A nyugati diaszpóra magyarságának segítségére elindított Kőrösi Csoma Sándor-program keretében 2013-ban 48 ösztöndíjas utazott 16 országba, majd a nagy sikerre való tekintettel 2014-ben már 100 ösztöndíjast irányítottunk 24 országba. Ebben az évben ugyancsak 100 ösztöndíjas utazott 5 kontinens 26 országába.
Az új célországok között szerepel Törökország, Ciprus, Görögország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Írország, Belgium és Új-Zéland. Ennek a programnak a célja ugyancsak a magyar önazonosságtudat elmélyítése és a magyar nemzet összetartozásának megerősítése, az anyanyelvismeret fejlesztése, a magyar közösségekben való tevékenység és a Magyarországgal való kapcsolattartás ösztönzése. Mindkét program révén azt üzenjük a világban minden, magát magyarnak valló embernek, hogy ő Magyarország számára ugyanolyan fontos, szülessen bár Budapesten, Nagybecskereken vagy éppen Ontarióban.
A nemzeti identitás megőrzéséhez és erősítéséhez elengedhetetlen a kormány és a mindenkori politikum felelősségvállalása, ugyanakkor az egyéni teljesítmények és helytállások nélkül ez mind kevés. Ebben számítunk az ösztöndíjasainkra, a fogadó szervezetekre és széles értelemben minden nemzettársunkra.
Varga Gabriella
Krónika (Kolozsvár)
Az anyaország nem mond le egyetlen magyarról sem, akár vegyes házasságból született, akár már nyelvvesztéssel él, és mindent megteszünk azért, hogy a Kárpát-medencében tapasztalt negatív tendenciákat visszafordítsuk – jelentette ki a Krónikának adott interjúban Grezsa István a magyar kormány által idén útjára indított Petőfi Sándor-program kapcsán. A miniszterelnökség határon átnyúló beruházások ellenőrzéséért felelős miniszteri biztosa elmondta, mivel a Kárpát-medencében a szórvány 95 éve „olvad”, jelentős fogyás figyelhető meg a nagyvárosokban is, a program célja ennek a folyamatnak a lassítása, lehetőség szerint megállítása.
– Valószínűleg lehetetlen minden egyes szórványtelepülésre segítőket küldeni. Mi alapján dőlt el, hogy hová irányítanak kiküldötteket, megbízottakat?
– A 2013-ban a nyugati diaszpóra támogatására elindított Kőrösi Csoma Sándor-programmal párhuzamosan indította el ez év március 15-én a nemzetpolitikai államtitkárság a Kárpát-medence szórványmagyarságát segítő Petőfi Sándor-programot. Az Osztrák–Magyar Monarchia egykori területének országaiba ötven magyar fiatalt küldtünk ki. Egy augusztus eleji egyhetes oktatási szakaszt követően, amelyen az államtitkárság munkatársai, illetve külhoni és magyarországi meghívott előadók tartottak előadásokat többek között a szórványgondozásról és a célországok magyarságáról, az ösztöndíjasok egy része augusztus 15-én már meg is érkezett a célhelyszínre, másik részük szeptember 1-jén kezdi meg a munkáját.
A céltelepülések köre úgy alakult ki, hogy felvettük a kapcsolatot az érintett országok magyar szervezeteivel, az egyházakkal és az oktatási intézményekkel, hogy jelöljék meg azokat a területeket, ahol a legnagyobb hasznukra lehetnek ösztöndíjasaink. A hosszas, minden részletre kiterjedő egyeztetés eredményeképpen Felvidéken 8, Délvidéken (Szerbiában) 5, Horvátországban 2, Bosznia-Hercegovinában, Szlovéniában, Macedóniában, Dél-Lengyelországban és Csehországban 1-1, Ausztriában 4, Kárpátalján 4, Románia – Moldva, Erdély, Partium és Bánság – szórványközösségeiben pedig 22 ösztöndíjas fog kilenc hónapon keresztül tevékenykedni. Hasonlóképpen a Kőrösi Csoma Sándor-programhoz itt is kértük a fogadó szervezeteket, hogy jelöljenek ki mentorokat, akik koordinálják az ösztöndíjasok munkáját.
S ami még nagyon fontos: a fogadó szervezetekre anyagi teher nem hárul. Az ösztöndíjasok havonta kapják az ösztöndíjukat, illetve a szállás- és utazási költség térítésére szolgáló ellátmányi keretet.
– Említette, hogy Romániába 22 ösztöndíjas érkezik. Pontosan hová jöttek és honnan?
– Huszonkét ösztöndíjasunk Romániában Lészpeden, Szászrégenben, Gyulafehérváron, Csicsókeresztúron, Válaszúton, Szamosújváron, Zsobokon, Lupényban, Vízaknán, Nagysármáson, Segesváron, Fogarason, Resicabányán, Medgyesen, Déván, Temesváron, Nagyszalontán és Nagybányán tevékenykedik majd. A Kárpát-medence legkülönbözőbb tájairól érkeznek – többek között Kárpátaljáról is –, és bizony nem egy van közülük, aki először lép erre a vidékre.
– Melyek voltak a jelentkezés feltételei?
– A pályázati kiírást a nemzeti regiszter honlapján (www.nemzetiregiszter.hu) tettük közzé március 15-én, és a médián keresztül igen nagy hangsúlyt fektettünk a kiírás hírüladására. Az eredmény nem is maradt el: az április 15-ei benyújtási határidőig összesen 168 pályázat érkezett, és a pályázók között sok külhoni származású fiatal is szerepelt. Pályázó lehetett az a 20. életévét betöltött, büntetlen előéletű magyar állampolgár, aki közép- vagy felsőfokú végzettséggel, emellett kiemelkedő és a magyar szórvány számára hasznosítható szakmai felkészültséggel rendelkezik, és/vagy közösségszervező, hagyományőrző egyéb közösségi tevékenységekben aktívan részt vett.
Az alkalmasnak tartott pályázókat az államtitkárság munkatársaiból álló bizottság személyesen hallgatta meg egy interjú keretén belül. E kettő: a benyújtott pályázati anyag és az interjúk eredménye alapján választottuk ki azt az 50 személyt, akiket május 7-én nyertesekként értesítettünk az eredményről. Sok pedagógus: óvónő, tanítónő, magyar- és történelemtanár, de cserkész, pályázatíráshoz értő, néprajzos, népzenész, néptáncos és számos más, elvárt kompetenciákkal rendelkező szakember van közöttük. Külön öröm számunkra, hogy az 50 Petőfi Sándor-ösztöndíjas közül 18-an nem anyaországiak – közülük 9-en erdélyiek. Kifejezett célunk volt ugyanis, hogy például a kárpátaljai pályázó Erdélybe, a felvidéki pedig Délvidékre kerüljön, és így tovább, hiszen azáltal, hogy kilenc hónapot egy másik elcsatolt területen töltenek, kölcsönösen felfedezik, milyen sokszínű nemzet tagjai vagyunk.
Ösztöndíjasaink mindegyike tisztában van azzal, hogy Magyarországot, a kormányzatot, és minden magyart képviselnek, aki a csonka anyaországban él, ez pedig rendkívül nagy felelősség, egyúttal büszkeség is. Emellett éppoly nagy lehetőség és esély, hiszen az ösztöndíjas abban a nemzetépítő munkában vesz részt, amelyet Magyarország kormánya a nemzeti újjászületés érdekében végez.
– Az Erdélyben, azon belül pedig a Székelyföldön élők is nagy várakozással tekintenek a program elé, hiszen részt vesz számos itt élő vagy innen elszármazott ösztöndíjas – köztük e sorok írója is. Kik ők és hol teljesítenek majd szolgálatot?
– A gyergyóalfalvi Gál Veronika a délvidéki Hertelendyfalván, a zetelaki Miklós Tünde önnel együtt Bécsben, Bokor Csongor Sepsiszentgyörgyről Fogarason, Gelei Botond Árkosról a kárpátaljai Karácsfalván, Horváth Ida Temesvárról szülővárosában, a nagyszalontai Patócs Júlia és a szászrégeni születésű Rád András László úgyszintén, míg a Bákóban született Bogdán Tibor Nagybánya magyar közösségeinek munkáját segíti majd. Az ösztöndíjasainkról, a fogadó szervezetekről, a programról és a teljesített szolgálat konkrét eredményeiről a www.petofiprogram.hu oldalon lehet tájékozódni.
– Mindamellett, hogy az ösztöndíjasok segítik a fogadó szervezetek munkáját, mi a Petőfi Sándor-program alapvető célja?
– A magyar nemzet létszámában és sok helyen arányaiban is fogy, a Kárpát-medencében a szórvány 95 éve „olvad”, jelentős fogyás figyelhető meg a nagyvárosokban is. A Petőfi Sándor-program célja ennek a folyamatnak a lassítása, lehetőség szerint megállítása. Az 50 ösztöndíjast azért küldjük kifejezetten szórványterületekre, mert ott látjuk a legnagyobb veszélyét a magyar identitás teljes elveszítésének. Ennek megőrzése szempontjából Trianon óta ezek a közösségek vannak a legnehezebb helyzetben.
Lassan egy évszázada a többség szorításában élnek, mégis megőriztek valamit abból, ami nemzeti önazonosságtudatot jelent: ilyen értelemben is hűség, remény és hit tapasztalható a részükről. A program révén szeretnénk megerősíteni őket ebben. Célunk még, hogy az ottani közösségek értékőrző munkáját segítsük, tájékoztatási, közösségépítő, támogató tevékenységünkkel erősítsük Magyarországhoz való kötődésüket. Ezáltal reményeink szerint az anyaország gondoskodását is sikerül közvetítenünk feléjük. További céljaink között szerepel, hogy nemzeti elkötelezettségű fiatalok számára tanulási lehetőséget biztosítsunk a szórványközösségekben, valamint hogy egy működő közösségi hálózatot hozzunk létre a Kárpát-medencében, amelyben nemcsak az anyaország tart fenn kapcsolatot a külhoni magyar nemzetrészekkel, de a szomszédos országok magyar közösségei egymással is szoros kapcsolatot alakítanak ki.
Bízunk abban, hogy a program a szórványban élők magyar azonosságtudatának elmélyítése mellett a külhoni magyarság és az anyaországi magyarok közötti, vagyis a magyar–magyar kapcsolatok megszilárdításához is jelentős mértékben hozzájárul majd.
– Mindezzel a magyar kormány újfent azt kívánja kifejezni, hogy döntéseiben nemcsak a tízmilliós anyaországra fókuszál?
– Trianon óta annyi fájdalom, gyász, veszteség halmozódott fel, különösen a szórványközösségekben, hogy ezeknek a megtapasztalása, megélése, helyén kezelése nem könnyű feladat. Nyilvánvaló, hogy ez a program nem a sebek nyalogatásáról akar szólni, hanem sokkal többről. Egyfelől a legnehezebb helyeken őrt állók részére közvetíteni akarjuk azt az üzenetet, hogy az anyaország nem mond le egyetlen magyarról sem, akár vegyes házasságból született, akár már nyelvvesztéssel él, és mindent megteszünk azért, hogy a Kárpát-medencében tapasztalt negatív tendenciákat visszafordítsuk.
Másfelől míg a Kárpát-medencében a depresszió, a demográfiai okokból, gazdasági elvándorlásból fakadó rosszkedv jellemző, addig a nagyvilág magyarsága a reneszánszát éli, fokozott érdeklődést tanúsít Magyarország iránt. Szeretnénk – részben a program segítségével – ezt az érdeklődést a Kárpát-medencében is újra felkelteni. A magyar nemzetpolitika egyik fő célkitűzése, hogy újra otthon legyünk a Kárpát-medencében. A 95 esztendeje tartó Kárpát-medencei térvesztésünk döntő szakaszához érkeztünk. A következő legfeljebb két-három évben dől el, hogy emelkedő nemzetként éljük-e meg a trianoni centenáriumot, vagy veszteségeivel szembenézni képtelen közösségként, amely elfogadja számbeli és lélekbeli fogyatkozásának következményeit.
Nyilván minden felelősen gondolkodó magyar csak azt válaszolhatja, hogy legyen bármilyen végzetesnek tűnő is leépülésünk, mégis meg kell próbálkoznunk talpra állni. S ha ezért a maga helyén és módján mindannyian mindent megteszünk, akkor egyre többen fogjuk érezni, amit gyönyörű költeményében Sajó Sándor megfogalmazott: „Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség! / Magyarnak lenni: nagy s szent akarat, / Mely itt reszket a Kárpátok alatt.”
– A Kőrösi Csoma Sándor-program miben különbözik a Petőfi Sándor-programtól?
– A nemzetpolitikai szótárban különbséget teszünk a diaszpóra és a szórvány között. Diaszpóra alatt értjük a nagyvilágban szétszóródott magyarságot, szórvány alatt pedig a Kárpát-medence szórványközösségeit. A nyugati diaszpóra magyarságának segítségére elindított Kőrösi Csoma Sándor-program keretében 2013-ban 48 ösztöndíjas utazott 16 országba, majd a nagy sikerre való tekintettel 2014-ben már 100 ösztöndíjast irányítottunk 24 országba. Ebben az évben ugyancsak 100 ösztöndíjas utazott 5 kontinens 26 országába.
Az új célországok között szerepel Törökország, Ciprus, Görögország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Írország, Belgium és Új-Zéland. Ennek a programnak a célja ugyancsak a magyar önazonosságtudat elmélyítése és a magyar nemzet összetartozásának megerősítése, az anyanyelvismeret fejlesztése, a magyar közösségekben való tevékenység és a Magyarországgal való kapcsolattartás ösztönzése. Mindkét program révén azt üzenjük a világban minden, magát magyarnak valló embernek, hogy ő Magyarország számára ugyanolyan fontos, szülessen bár Budapesten, Nagybecskereken vagy éppen Ontarióban.
A nemzeti identitás megőrzéséhez és erősítéséhez elengedhetetlen a kormány és a mindenkori politikum felelősségvállalása, ugyanakkor az egyéni teljesítmények és helytállások nélkül ez mind kevés. Ebben számítunk az ösztöndíjasainkra, a fogadó szervezetekre és széles értelemben minden nemzettársunkra.
Varga Gabriella
Krónika (Kolozsvár)
2015. augusztus 25.
Bethlen-emlékművet kérnek a magyar szívességért
A marosvásárhelyi tanácsülés napirendjén szerepel az a határozattervezet, amelynek értelmében Marosvásárhelyen, a Bernády tér közelében, a vár szomszédságában szobrot állítanának Bethlen Gábor fejedelemnek.
Az ötletgazda, Soós Zoltán önkormányzati képviselő szerint lehetséges, hogy a szociáldemokrata tanácsosok nemmel fognak szavazni, de remélhetőleg a demokraták a kölcsönösséget figyelembe véve rábólintanak a tervezetre.
Amint arról már korábban beszámoltunk, a Constantin Romanu Vivu Alapítvány kérésére a júliusi ülésen jóváhagyták, hogy szobrot emelnek a román hősnek nevezett politikusnak, akiről Vásárhelyen utcát neveztek el, Marosszentgyörgy központjában pedig szobra áll.
Soós Zoltán önkormányzati képviselő akkor azt javasolta, hogy a kölcsönösség elvét tiszteletben tartva Bethlen Gábornak is állítsanak szobrot. Az ülésen a magyar önkormányzati képviselők is elfogadták a Vivu-szobor felállításáról szóló határozattervezetet néhány feltétellel.
A keddi önkormányzati ülés napirendjén szerepel a Bethlen Gábor-szobor állításáról szóló tervezet, amelyet az RMDSZ-es önkormányzati képviselők terjesztettek elő. Munkatársunk érdeklődésére az ötletgazda, Soós Zoltán elmondta, több bizottságban tárgyalták már a Bethlen-szoborról szóló tervezetet, és nem voltak negatív visszajelzések, ellenvetések.
„Ha mi elfogadtuk, hogy ők Vivu-szobrot akarnak állítani, akkor a kölcsönösség jegyében ők is meg kell hogy szavazzák a mi javaslatunkat. Bethlen Gábor, akit nem lehet és nem szabad párhuzamba állítani Vivuval, egy felvilágosult fejedelem volt, akinek első számú kancellárja román nemzetiségű volt, ő maga is jól beszélt románul. Azt is fontos elmondani, hogy 1616. április 29-én Bethlen Gábor, Erdély fejedelme írta alá azt az okiratot, amely révén Marosvásárhely szabad királyi város lett. Ő hagyta jóvá a marosvásárhelyi vár építésének folytatását, valamint a város címerét is. Jövőre lesz a szabad királyi város cím megszerzésének négyszázadik évfordulója. Méltó módon ünnepelhetnénk meg, ha sikerülne addig felállítani Bethlen Gábor fejedelem szobrát” – indokolta ötletét a Maros Megyei Múzeum igazgatója.
Amennyiben az önkormányzati képviselők elfogadják a határozatot, Soós Zoltán azt szeretné, ha egy Kárpát-medencei pályázatot hirdetnének meg, s a nagy fejedelemhez méltó szobrot állítanának. „Nem szeretném, ha egy félredöntött süvegű szobor lenne, hanem egy olyan, amelyre büszkék lehetünk, és méltó helyen állna. El lehetne helyezni a Bernády téren, a vár mellett vagy annak udvarán, de az sem kizárt, hogy a főtéren, a központi parkban, a nemzeti bank szomszédságában kapna helyet. A végleges helyszín még nincs eldöntve.”
Az említett szoborállításról szóló tervezetben – csakúgy, mint a már megszavazott Vivu-szoborállítást szabályozóban – feltételként szerepel, hogy csak akkor lehet felállítani őket, amikor az eddig megszavazott szobrok (például a Sütő Andrásé) már helyükre kerültek. Kolozsváron egyébként Bethlen Gábor egész alakos szobrát 2013-ban avatták fel az alsóvárosi református templom kertjében, a fejedelem megválasztásának 400. évfordulóján.
Simon Virág
Krónika (Kolozsvár)
A marosvásárhelyi tanácsülés napirendjén szerepel az a határozattervezet, amelynek értelmében Marosvásárhelyen, a Bernády tér közelében, a vár szomszédságában szobrot állítanának Bethlen Gábor fejedelemnek.
Az ötletgazda, Soós Zoltán önkormányzati képviselő szerint lehetséges, hogy a szociáldemokrata tanácsosok nemmel fognak szavazni, de remélhetőleg a demokraták a kölcsönösséget figyelembe véve rábólintanak a tervezetre.
Amint arról már korábban beszámoltunk, a Constantin Romanu Vivu Alapítvány kérésére a júliusi ülésen jóváhagyták, hogy szobrot emelnek a román hősnek nevezett politikusnak, akiről Vásárhelyen utcát neveztek el, Marosszentgyörgy központjában pedig szobra áll.
Soós Zoltán önkormányzati képviselő akkor azt javasolta, hogy a kölcsönösség elvét tiszteletben tartva Bethlen Gábornak is állítsanak szobrot. Az ülésen a magyar önkormányzati képviselők is elfogadták a Vivu-szobor felállításáról szóló határozattervezetet néhány feltétellel.
A keddi önkormányzati ülés napirendjén szerepel a Bethlen Gábor-szobor állításáról szóló tervezet, amelyet az RMDSZ-es önkormányzati képviselők terjesztettek elő. Munkatársunk érdeklődésére az ötletgazda, Soós Zoltán elmondta, több bizottságban tárgyalták már a Bethlen-szoborról szóló tervezetet, és nem voltak negatív visszajelzések, ellenvetések.
„Ha mi elfogadtuk, hogy ők Vivu-szobrot akarnak állítani, akkor a kölcsönösség jegyében ők is meg kell hogy szavazzák a mi javaslatunkat. Bethlen Gábor, akit nem lehet és nem szabad párhuzamba állítani Vivuval, egy felvilágosult fejedelem volt, akinek első számú kancellárja román nemzetiségű volt, ő maga is jól beszélt románul. Azt is fontos elmondani, hogy 1616. április 29-én Bethlen Gábor, Erdély fejedelme írta alá azt az okiratot, amely révén Marosvásárhely szabad királyi város lett. Ő hagyta jóvá a marosvásárhelyi vár építésének folytatását, valamint a város címerét is. Jövőre lesz a szabad királyi város cím megszerzésének négyszázadik évfordulója. Méltó módon ünnepelhetnénk meg, ha sikerülne addig felállítani Bethlen Gábor fejedelem szobrát” – indokolta ötletét a Maros Megyei Múzeum igazgatója.
Amennyiben az önkormányzati képviselők elfogadják a határozatot, Soós Zoltán azt szeretné, ha egy Kárpát-medencei pályázatot hirdetnének meg, s a nagy fejedelemhez méltó szobrot állítanának. „Nem szeretném, ha egy félredöntött süvegű szobor lenne, hanem egy olyan, amelyre büszkék lehetünk, és méltó helyen állna. El lehetne helyezni a Bernády téren, a vár mellett vagy annak udvarán, de az sem kizárt, hogy a főtéren, a központi parkban, a nemzeti bank szomszédságában kapna helyet. A végleges helyszín még nincs eldöntve.”
Az említett szoborállításról szóló tervezetben – csakúgy, mint a már megszavazott Vivu-szoborállítást szabályozóban – feltételként szerepel, hogy csak akkor lehet felállítani őket, amikor az eddig megszavazott szobrok (például a Sütő Andrásé) már helyükre kerültek. Kolozsváron egyébként Bethlen Gábor egész alakos szobrát 2013-ban avatták fel az alsóvárosi református templom kertjében, a fejedelem megválasztásának 400. évfordulóján.
Simon Virág
Krónika (Kolozsvár)
2015. augusztus 25.
Rekordrészvétel az esőűző magyar ünnepen
A péntekig kitartó esős, hűvös időjárás sem tudta elűzni a vasárnap zárult Kolozsvári Magyar Napok közönségét, mi több, Gergely Balázs főszervező szerint úgy tűnik, hogy rekordrészvétel volt a kulturális seregszemlén.
„Sokkal rosszabbra számítottam, attól tartottunk, hogy az eső teljesen áthúzza a terveinket. De úgy látszik, a közönség legyőzte az esőt" – fogalmazott lapunknak a rendezvény ötletgazdája, aki szerint a Kolozsvári Magyar Napokat záró Koncz Zsuzsa-koncertet és az azt követő tűzijátékot mintegy 30–35 ezer ember tekintette meg a Főtéren.
Megünnepelnék a város születésnapját
A rendezvényt záró gálán egyébként Gergely emlékeztetett arra is, hogy Kolozsvár jövőre – 2016. augusztus 19-én – ünnepli szabad királyi várossá nyilvánításának 700. évfordulóját. Épp ezért azt javasolta a kolozsvári önkormányzatnak, nyilvánítsák 2016-ot a város születésnapi évének.
Gergely Balázs egyébként színpadra hívta a Kolozsvári Magyar Napok 125 fős szervezőcsapatát. Hozzáfűzte, hogy az önkénteseket csupán azért nem hívja, mert ők egyszerűen nem férnének fel a színpadra – ezzel is szemléltetve a rendezvény méretét.
Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszter beszédében úgy fogalmazott, Kolozsvár az 50 ezer főnyi magyar lakosságával, oktatási, kulturális és művészeti intézményeivel a magyarság egyik legfontosabb bástyája.
„Kolozsvár Erdély kulturális fővárosa, és ez a legméltóbb hely arra, hogy 2021-ben Európa kulturális fővárosa legyen" – jelentette ki a miniszter. A közelmúlt magyar–román diplomáciai botrányára utalva úgy fogalmazott: „ahol a politika és a diplomácia nyelve olykor kicsit dadog, ott a kultúra és a művészet mindig folyékonyan beszél".
Mihai Seplecan, a Kolozs Megyei Tanács elnöke azt mondta: jól érezte magát a Kolozsvári Magyar Napok rendezvényein, egyúttal gratulált Gergely Balázsnak és társainak a rendezvénysorozathoz. A kolozsvári polgármesteri tisztségre pályázó politikus megígérte, az általa vezetett intézmény jövőre hathatósabban segíti a magyar napok szervezését.
Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere – aki két nyelven is beszédet mondott – arra mutatott rá, hogy a rendezvénysorozat sikere az összefogásban rejlik. Az alpolgármester ugyanakkor a román közösséghez is szól, emlékeztetve őket, hogy a magyar napok komoly érv Kolozsvárnak a 2021-es Európa Kulturális Fővárosa cím elnyeréséhez.
Kolozsvár szerepe a magyar kultúrában
Közvetlenül a zárógála előtt zajlott a Kolozsvár, a magyar kultúra fellegvára elnevezésű közéleti fórum a TIFF-házban. Kántor Lajos író, publicista a beszélgetés felvezetőjében a gazdag kulturális örökséget méltatta, amelynek a jelenben is súlya van. Úgy vélte, a normalitás jele az, hogy az erdélyi kulturális életben nincs megosztottság, amint az a magyarországi kultúrában tapasztalható, ahol két tábor harcol egymással.
Tonk Márton, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári karának dékánja szerint az egyetem világa is hozzátartozik Kolozsvár kulturális-szellemi arcéléhez, hiszen évente százezer diák kap hallgatói státust, ami két kisvárosra is elegendő lélekszám.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke azt mondta, azt a kérdést is meg kell válaszolni: milyen anyagi háttér szolgálja Kolozsvár szellemi jövőjét. „Az önkormányzati és kormányzati források szükségesek, de nem elegendők. A magyarországi támogatások mellett a helyi gazdasági háttérre is támaszkodniuk kell azoknak az intézmények, amelyeknek köszönhetően ma is kedvező Kolozsvár megítélése a szellemi piacon" – hangsúlyozta Kelemen Hunor, aki arra is emlékeztetett: a hatékony kulturális intézményeknek csak egy része magyar illetőségű, a város pedig az eddigiekben is támaszkodott a magyar mellett a szász, a zsidó és a román kultúra értékeire, ezt a nyitottságát kell megőriznie.
Tündérország a Főtéren
Amint várható volt, jóformán egy gombostűt sem lehetett leejteni vasárnap Kolozsvár főterén és a második legnépszerűbb helyszínnek számító Farkas utcai vásárban. Borítékolható volt az is, hogy tízezrek énekelik majd teli torokkal Koncz Zsuzsa és meghívottai – Bródy János és Tolcsvay László – dalait, a magyar pop- és beatkorszak megkerülhetetlen gyöngyszemeit.
A Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas énekesnő egymás után vezette fel legnagyobb slágereit és az ő hangjával lemezre vett Illés-szerzeményeket. A főtéri kórus is bizonyított: a Miért hagytuk, hogy így legyen? című Bródy–Illés-szerzeményt állítólag még azok is tisztán hallották, akik messze elkerülték a nagyszínpadi nosztalgiázást, és inkább otthon maradtak.
Koncz Zsuzsa egyébként a legújabb, Tündérország című albumáról is elénekelt egy-két dalt, majd bemondta, büszke rá, hogy „Tündérország jobban teljesít", az eladási mutatók alapján ugyanis már arany-, illetve platinalemez-státust ért el.
A Kolozsvári Magyar Napok egyik kötelező programpontjának számított a Farkas utcai vásári színpadon fellépő, méltán világhírű Besh o drom koncertje is. A mindent elsöprő energiával játszó, a népzenei motívumokat táncolható és táncolhatatlan ritmusokkal, izgalmas hangszerszólókkal elegyítő zenekar hozta is a formáját, szűk másfél órás fellépésükre azonban viszonylag kevesen mozdultak rá. Ezt a közönség soraiból többen is azzal magyarázták, hogy talán nem volt jó ötlet a rendezvénysorozat legutolsó napján, délután 5 órakor felléptetni egy ilyen kaliberű bandát, ráadásul a kisszínpadon.
A jó öreg magyar hagyomány szerint ugyanis sötétedés előtt hiába muzsikál a világ bármelyik pontján tízezreket megmozgató zenekar, az önfeledt táncmulatság fényes nappal elképzelhetetlen mifelénk.
A hétvége egyik legkellemesebb meglepetése Jónás Vera fellépése volt, aki az Atelier nevű kis kocsmában adott szólókoncertet szombaton.A terembe beférő körülbelül negyven személy nehezen felejthető ajándékot kapott: Jónás Vera az akusztikus hangzást élő elektronikával ötvöző, őszinte muzsikája mindenkit megérintett, megszólított. Személyes könnyűzenét hallhattunk világszínvonalon, és reméljük, hogy jövőre egy sokkal nagyobb helyszínen, sokkal többen láthatják majd a kortárs magyar popzene egyik legizgalmasabb előadóját.
Gyergyai Csaba, Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)
A péntekig kitartó esős, hűvös időjárás sem tudta elűzni a vasárnap zárult Kolozsvári Magyar Napok közönségét, mi több, Gergely Balázs főszervező szerint úgy tűnik, hogy rekordrészvétel volt a kulturális seregszemlén.
„Sokkal rosszabbra számítottam, attól tartottunk, hogy az eső teljesen áthúzza a terveinket. De úgy látszik, a közönség legyőzte az esőt" – fogalmazott lapunknak a rendezvény ötletgazdája, aki szerint a Kolozsvári Magyar Napokat záró Koncz Zsuzsa-koncertet és az azt követő tűzijátékot mintegy 30–35 ezer ember tekintette meg a Főtéren.
Megünnepelnék a város születésnapját
A rendezvényt záró gálán egyébként Gergely emlékeztetett arra is, hogy Kolozsvár jövőre – 2016. augusztus 19-én – ünnepli szabad királyi várossá nyilvánításának 700. évfordulóját. Épp ezért azt javasolta a kolozsvári önkormányzatnak, nyilvánítsák 2016-ot a város születésnapi évének.
Gergely Balázs egyébként színpadra hívta a Kolozsvári Magyar Napok 125 fős szervezőcsapatát. Hozzáfűzte, hogy az önkénteseket csupán azért nem hívja, mert ők egyszerűen nem férnének fel a színpadra – ezzel is szemléltetve a rendezvény méretét.
Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszter beszédében úgy fogalmazott, Kolozsvár az 50 ezer főnyi magyar lakosságával, oktatási, kulturális és művészeti intézményeivel a magyarság egyik legfontosabb bástyája.
„Kolozsvár Erdély kulturális fővárosa, és ez a legméltóbb hely arra, hogy 2021-ben Európa kulturális fővárosa legyen" – jelentette ki a miniszter. A közelmúlt magyar–román diplomáciai botrányára utalva úgy fogalmazott: „ahol a politika és a diplomácia nyelve olykor kicsit dadog, ott a kultúra és a művészet mindig folyékonyan beszél".
Mihai Seplecan, a Kolozs Megyei Tanács elnöke azt mondta: jól érezte magát a Kolozsvári Magyar Napok rendezvényein, egyúttal gratulált Gergely Balázsnak és társainak a rendezvénysorozathoz. A kolozsvári polgármesteri tisztségre pályázó politikus megígérte, az általa vezetett intézmény jövőre hathatósabban segíti a magyar napok szervezését.
Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere – aki két nyelven is beszédet mondott – arra mutatott rá, hogy a rendezvénysorozat sikere az összefogásban rejlik. Az alpolgármester ugyanakkor a román közösséghez is szól, emlékeztetve őket, hogy a magyar napok komoly érv Kolozsvárnak a 2021-es Európa Kulturális Fővárosa cím elnyeréséhez.
Kolozsvár szerepe a magyar kultúrában
Közvetlenül a zárógála előtt zajlott a Kolozsvár, a magyar kultúra fellegvára elnevezésű közéleti fórum a TIFF-házban. Kántor Lajos író, publicista a beszélgetés felvezetőjében a gazdag kulturális örökséget méltatta, amelynek a jelenben is súlya van. Úgy vélte, a normalitás jele az, hogy az erdélyi kulturális életben nincs megosztottság, amint az a magyarországi kultúrában tapasztalható, ahol két tábor harcol egymással.
Tonk Márton, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári karának dékánja szerint az egyetem világa is hozzátartozik Kolozsvár kulturális-szellemi arcéléhez, hiszen évente százezer diák kap hallgatói státust, ami két kisvárosra is elegendő lélekszám.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke azt mondta, azt a kérdést is meg kell válaszolni: milyen anyagi háttér szolgálja Kolozsvár szellemi jövőjét. „Az önkormányzati és kormányzati források szükségesek, de nem elegendők. A magyarországi támogatások mellett a helyi gazdasági háttérre is támaszkodniuk kell azoknak az intézmények, amelyeknek köszönhetően ma is kedvező Kolozsvár megítélése a szellemi piacon" – hangsúlyozta Kelemen Hunor, aki arra is emlékeztetett: a hatékony kulturális intézményeknek csak egy része magyar illetőségű, a város pedig az eddigiekben is támaszkodott a magyar mellett a szász, a zsidó és a román kultúra értékeire, ezt a nyitottságát kell megőriznie.
Tündérország a Főtéren
Amint várható volt, jóformán egy gombostűt sem lehetett leejteni vasárnap Kolozsvár főterén és a második legnépszerűbb helyszínnek számító Farkas utcai vásárban. Borítékolható volt az is, hogy tízezrek énekelik majd teli torokkal Koncz Zsuzsa és meghívottai – Bródy János és Tolcsvay László – dalait, a magyar pop- és beatkorszak megkerülhetetlen gyöngyszemeit.
A Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas énekesnő egymás után vezette fel legnagyobb slágereit és az ő hangjával lemezre vett Illés-szerzeményeket. A főtéri kórus is bizonyított: a Miért hagytuk, hogy így legyen? című Bródy–Illés-szerzeményt állítólag még azok is tisztán hallották, akik messze elkerülték a nagyszínpadi nosztalgiázást, és inkább otthon maradtak.
Koncz Zsuzsa egyébként a legújabb, Tündérország című albumáról is elénekelt egy-két dalt, majd bemondta, büszke rá, hogy „Tündérország jobban teljesít", az eladási mutatók alapján ugyanis már arany-, illetve platinalemez-státust ért el.
A Kolozsvári Magyar Napok egyik kötelező programpontjának számított a Farkas utcai vásári színpadon fellépő, méltán világhírű Besh o drom koncertje is. A mindent elsöprő energiával játszó, a népzenei motívumokat táncolható és táncolhatatlan ritmusokkal, izgalmas hangszerszólókkal elegyítő zenekar hozta is a formáját, szűk másfél órás fellépésükre azonban viszonylag kevesen mozdultak rá. Ezt a közönség soraiból többen is azzal magyarázták, hogy talán nem volt jó ötlet a rendezvénysorozat legutolsó napján, délután 5 órakor felléptetni egy ilyen kaliberű bandát, ráadásul a kisszínpadon.
A jó öreg magyar hagyomány szerint ugyanis sötétedés előtt hiába muzsikál a világ bármelyik pontján tízezreket megmozgató zenekar, az önfeledt táncmulatság fényes nappal elképzelhetetlen mifelénk.
A hétvége egyik legkellemesebb meglepetése Jónás Vera fellépése volt, aki az Atelier nevű kis kocsmában adott szólókoncertet szombaton.A terembe beférő körülbelül negyven személy nehezen felejthető ajándékot kapott: Jónás Vera az akusztikus hangzást élő elektronikával ötvöző, őszinte muzsikája mindenkit megérintett, megszólított. Személyes könnyűzenét hallhattunk világszínvonalon, és reméljük, hogy jövőre egy sokkal nagyobb helyszínen, sokkal többen láthatják majd a kortárs magyar popzene egyik legizgalmasabb előadóját.
Gyergyai Csaba, Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)
2015. augusztus 25.
Legek hétvégéje a szatmári Partiumi Magyar Napokon
Az eddigi leggazdagabb kínálattal várta a résztvevőket Szatmárnémetiben az idei Partiumi Magyar Napok. A rendezvénysorozat már a múlt hét folyamán nehéz feladat elé állította azt, aki minden előadásra, kiállításra, koncertre és tárlatra el akart jutni.
A hétvégén a programok és foglalkozások zavarba ejtő sokaságával szembesültek a Kossuth-kertbe érkezők. Kézművesek és könyvárusok rendezgették portékáikat, megnyitotta kapuit a századeleji hangulatú Friss Kávéház, a lacikonyhások sütötték a kolbászt, forogtak a kürtőskalács-sütők, gyúrták az elmaradhatatlan bogdándi béles és a sváb strudli tésztáját.
A bográcsfőző versenyen részt vevő csapatok is lázasan készülődtek, készült pörkölt vegyes húsból, vaddisznóból, őzből és muflonból is. S hogy vád ne érje pártatlanságát, a zsűrielnök, Sági Szilárd mesterszakács minden csapatnál koccintott a vidékre jellemző jóféle „gyümölcslével".
Szorgalmasan dolgoztak az RMDSZ Nőszervezetének sárközújlaki, börvelyi, nagykárolyi, tasnádi, erdődi, pálfalvi, szatmárhegyi és természetesen szatmári tagjai – a sokféle finom falat mellett fenséges toros káposztát is főztek. A tömegben feltűnt három gólyalábas óriás, hogy minél több apróságot toborozzon a vásári komédiára, amelyet a Vagabanda bábszínház mutatott be. A komédia után a kolozsvári Belloni bűvész kápráztatta el a nézősereget.
Az egyre nagyobb számban érkezők közül sokan a Zöld Ház előterébe vették az irányt, ahol tárlat nyílt több tucat szépséges növényből. Sokan álltak meg a Szabolcs–Szatmár–Bereg megyei Középkori Templomok Útját gyönyörű fotókkal bemutató kiállítás előtt is. A kisszínpadon egymást váltották a néptánccsoportok s táncra perdültek a nézők is. ByeAlex a poptól a rockig több stílust ötvöző, meglepően jó koncertet tartott.
Aztán olyasmi történt, amire nemigen volt példa a Partiumi Magyar Napok 14 éves történelmében és a Kossuth–kert öreg fái sem igen emlékeznek hasonlóra. Bevonultak a rock katonái és a régi időket idéző, másfél órás Ossian-koncert igazolta: 30 év ide vagy oda, még messze nem járt el a zenekar felett az idő.
Krónika (Kolozsvár)
Az eddigi leggazdagabb kínálattal várta a résztvevőket Szatmárnémetiben az idei Partiumi Magyar Napok. A rendezvénysorozat már a múlt hét folyamán nehéz feladat elé állította azt, aki minden előadásra, kiállításra, koncertre és tárlatra el akart jutni.
A hétvégén a programok és foglalkozások zavarba ejtő sokaságával szembesültek a Kossuth-kertbe érkezők. Kézművesek és könyvárusok rendezgették portékáikat, megnyitotta kapuit a századeleji hangulatú Friss Kávéház, a lacikonyhások sütötték a kolbászt, forogtak a kürtőskalács-sütők, gyúrták az elmaradhatatlan bogdándi béles és a sváb strudli tésztáját.
A bográcsfőző versenyen részt vevő csapatok is lázasan készülődtek, készült pörkölt vegyes húsból, vaddisznóból, őzből és muflonból is. S hogy vád ne érje pártatlanságát, a zsűrielnök, Sági Szilárd mesterszakács minden csapatnál koccintott a vidékre jellemző jóféle „gyümölcslével".
Szorgalmasan dolgoztak az RMDSZ Nőszervezetének sárközújlaki, börvelyi, nagykárolyi, tasnádi, erdődi, pálfalvi, szatmárhegyi és természetesen szatmári tagjai – a sokféle finom falat mellett fenséges toros káposztát is főztek. A tömegben feltűnt három gólyalábas óriás, hogy minél több apróságot toborozzon a vásári komédiára, amelyet a Vagabanda bábszínház mutatott be. A komédia után a kolozsvári Belloni bűvész kápráztatta el a nézősereget.
Az egyre nagyobb számban érkezők közül sokan a Zöld Ház előterébe vették az irányt, ahol tárlat nyílt több tucat szépséges növényből. Sokan álltak meg a Szabolcs–Szatmár–Bereg megyei Középkori Templomok Útját gyönyörű fotókkal bemutató kiállítás előtt is. A kisszínpadon egymást váltották a néptánccsoportok s táncra perdültek a nézők is. ByeAlex a poptól a rockig több stílust ötvöző, meglepően jó koncertet tartott.
Aztán olyasmi történt, amire nemigen volt példa a Partiumi Magyar Napok 14 éves történelmében és a Kossuth–kert öreg fái sem igen emlékeznek hasonlóra. Bevonultak a rock katonái és a régi időket idéző, másfél órás Ossian-koncert igazolta: 30 év ide vagy oda, még messze nem járt el a zenekar felett az idő.
Krónika (Kolozsvár)
2015. augusztus 25.
Lehet hazudni
Le a magyarokkal! – ilyen véleménnyel is találkoztunk a Kolozsvári Magyar Napokon, azonban a borutca végén felállított ideiglenes illemhely hátára felfirkált üzenet ezúttal nem talált célba.
A magányosan elhaló, inkább megmosolyogtató sértegetést ugyanis számtalan ellenpélda cáfolta meg a kincses város jó hírét messze vivő rendezvénysorozaton.
Elég volt csak végigsétálni a Farkas utcai vásárban ahhoz, hogy a saját szemünkkel lássuk: a dörgölőző politikai nyilatkozatokon túl a kolozsvári románság is örömmel fürdőzött a magyar napok fényében. A felújított református templomban ugyanúgy lehetett román szót hallani, mint a főtéri koncerteken és az éjszakai bulikban, sőt olyan vendéggel is találkoztunk, aki csak azért látogatott el Kolozsvárra, hogy magyarokat ismerjen meg.
A jóleső személyes tapasztalatok egyértelműen alátámasztják azokat a statisztikai adatokat, melyek szerint – ahogyan a KMN egyik előadásán is elhangzott – az elmúlt évek során 80-ról 30 százalékra csökkent azok aránya, akik szerint a magyarok veszélyt jelentenek a románokra, illetve az országra. Vasile Dâncu szociológus ugyanakkor a beszélgetésen azt is kimondta, hogy külön társadalmakban, párhuzamos világban élünk, és csak az egymásról alkotott sztereotípiák jelzik, hogy közünk van egymáshoz.
Az egykori miniszternek természetesen igaza van, de paradox módon már indulásból ellentmondott magának azzal, hogy elfogadta a szervezők meghívását, kapcsolatot létesített, és beszélgetőtársaival együtt átgondolt, felvázolt néhány közös problémát a kíváncsi közönség előtt.
Az efféle ellentmondások, kivételek, feje tetejére állítások teszik egyedivé a Kolozsvári Magyar Napokat. A színes forgatag bukfenceinek szédületében támpont nélkül marad a felsőbbrendűség sokakon eluralkodó érzete is, a tojtojbudi tartalma pedig annak a nyakában landol, aki más fejét nyomná belé.
Ilyenkor sok szépet hazudunk magunknak és egymásnak, de minél több lehetőséget adunk-kapunk arra, hogy ezt tegyük, annál nagyobb a valószínűsége, hogy igazzá válik.
Páva Adorján
Krónika (Kolozsvár)
Le a magyarokkal! – ilyen véleménnyel is találkoztunk a Kolozsvári Magyar Napokon, azonban a borutca végén felállított ideiglenes illemhely hátára felfirkált üzenet ezúttal nem talált célba.
A magányosan elhaló, inkább megmosolyogtató sértegetést ugyanis számtalan ellenpélda cáfolta meg a kincses város jó hírét messze vivő rendezvénysorozaton.
Elég volt csak végigsétálni a Farkas utcai vásárban ahhoz, hogy a saját szemünkkel lássuk: a dörgölőző politikai nyilatkozatokon túl a kolozsvári románság is örömmel fürdőzött a magyar napok fényében. A felújított református templomban ugyanúgy lehetett román szót hallani, mint a főtéri koncerteken és az éjszakai bulikban, sőt olyan vendéggel is találkoztunk, aki csak azért látogatott el Kolozsvárra, hogy magyarokat ismerjen meg.
A jóleső személyes tapasztalatok egyértelműen alátámasztják azokat a statisztikai adatokat, melyek szerint – ahogyan a KMN egyik előadásán is elhangzott – az elmúlt évek során 80-ról 30 százalékra csökkent azok aránya, akik szerint a magyarok veszélyt jelentenek a románokra, illetve az országra. Vasile Dâncu szociológus ugyanakkor a beszélgetésen azt is kimondta, hogy külön társadalmakban, párhuzamos világban élünk, és csak az egymásról alkotott sztereotípiák jelzik, hogy közünk van egymáshoz.
Az egykori miniszternek természetesen igaza van, de paradox módon már indulásból ellentmondott magának azzal, hogy elfogadta a szervezők meghívását, kapcsolatot létesített, és beszélgetőtársaival együtt átgondolt, felvázolt néhány közös problémát a kíváncsi közönség előtt.
Az efféle ellentmondások, kivételek, feje tetejére állítások teszik egyedivé a Kolozsvári Magyar Napokat. A színes forgatag bukfenceinek szédületében támpont nélkül marad a felsőbbrendűség sokakon eluralkodó érzete is, a tojtojbudi tartalma pedig annak a nyakában landol, aki más fejét nyomná belé.
Ilyenkor sok szépet hazudunk magunknak és egymásnak, de minél több lehetőséget adunk-kapunk arra, hogy ezt tegyük, annál nagyobb a valószínűsége, hogy igazzá válik.
Páva Adorján
Krónika (Kolozsvár)
2015. augusztus 25.
Mit jelez Kelemen Hunor és Orbán Viktor tusnádi találkozója?
A barátságos semlegesség és jószándék-kinyilatkoztató gesztusok után a Fidesz-RMDSZ kapcsolat az óvatos, de kiszámítható konszolidálódás útját vette.
A magyar miniszterelnök, az RMDSZ szövetségi elnöke és a Fidesz operatív projektcsapata több tagjának sajtónyilvánosságot eddig nem kapott tusnádi találkozója ha nem is nyit új fejezetet az RMDSZ-Fidesz kapcsolatokban, de egyértelművé teszi azt a trendet, ami sejthető volt: az RMDSZ és a Fidesz operatív munkakapcsolatba lépett.
Az Orbán Viktor tusnádi megjelenése előtti napon tudniillik Kelemen Hunor és Orbán Viktor abban állapodott meg, hogy a következő időszakban a magyar kormány jelentősebb romániai magyar kulturális és oktatási projekteket támogat, ezek azonosításában pedig meghatározó szerepe lesz az RMDSZ-nek. Értsd: az RMDSZ javasol, a Fidesz pedig értelmező is, de mindenek előtt pragmatikus lesz a javaslatok elfogadásában. Hogy a Fidesz ezentúl bizonyos “RMDSZ logikát” is elfogad a romániai magyar projektek finanszírozásában, februárban vált világossá, amikor eldőlt, hogy az RMDSZ alapítványa, az Eurotrans is beszáll a honosításba.
A képlet nem azonos az MPP vagy az EMNT-EMNP Fidesz-finanszírozásaival. A Fidesz nem a működtetésbe és “politikai ügyintézésbe” száll be, hanem az RMDSZ által fontosnak tartott nagyobb költségvetésű közösségi projektekbe. A több 10 millió forintos projektek kulturális és oktatási irányúak, a hangsúly tehát nem a gazdasági területen van, ahol a Fidesz-befektetések jobbára vagy elbuktak, vagy az amúgy is gazdag romániai magyarokat tették még gazdagabbá.
Több forrásunk is megerősítette, hogy az RMDSZ-Fidesz operatív munkakapcsolatának konszolidálódásával párhuzamosan Orbán Viktor csapata egyértelműsítette, hogy Tőkés Lászlót olyan státusba minősítette át, ami udvariasan az érdemei elismerése mellett szintagmával jelölhető. Az utóbbi időszakban Orbán Viktor sem Tőkés Lászlót, sem az EMNP-s vezetőket nem fogadta, eltekintve attól a néhány perctől, ami megelőzte a tusnádi Orbán-kerekasztalt. Több forrásból is úgy tudjuk, mindeközben a Kelemen-Orbán találkozók rendszeresek, a Kelemen-Semjén kommunikáció pedig úgyszólván folyamatos. Az új helyzet egyértelművé tétele magát Tőkés Lászlót is összezavarhatta, aki Tusnádon a szokásosnál is konfúzabb beszédet tartott. Úgy tudjuk, az, hogy Orbán Viktor végül mégis fogadta a püspököt és szűk körét, inkább Németh Zsolt kitartásának, mint Orbán Viktor indíttatásának tudható be.
De a Fidesz nem bíz semmit a véletlenre. Az MPP és EMNP bizonyos szerény keretek között, de megmarad. Ennek több oka is van. Az egyik, hogy Kövér László és Németh Zsolt megérdemlik, hogy barátaik némi egzisztenciához jussanak. E mellett az MPP és az EMNP is megoldhat kommunikációs feladatokat olyan konjunktúrában, ha az RMDSZ történetesen kormányon van. És nem mellékes az sem, hogy a Fidesz praktikusnak tarthatja azt is, hogy az RMDSZ mindig emlékezzen rá: lenyomni ugyan nem tudtunk titeket, de rossz napokat okozni, igen.
A következő egy év tehát várhatóan arról szól, hogy látványos és nagyobb kaliberű projekteket jelentenek be egyszerre RMDSZ és Fidesz notabilitások.
K. A.
Transindex.ro
A barátságos semlegesség és jószándék-kinyilatkoztató gesztusok után a Fidesz-RMDSZ kapcsolat az óvatos, de kiszámítható konszolidálódás útját vette.
A magyar miniszterelnök, az RMDSZ szövetségi elnöke és a Fidesz operatív projektcsapata több tagjának sajtónyilvánosságot eddig nem kapott tusnádi találkozója ha nem is nyit új fejezetet az RMDSZ-Fidesz kapcsolatokban, de egyértelművé teszi azt a trendet, ami sejthető volt: az RMDSZ és a Fidesz operatív munkakapcsolatba lépett.
Az Orbán Viktor tusnádi megjelenése előtti napon tudniillik Kelemen Hunor és Orbán Viktor abban állapodott meg, hogy a következő időszakban a magyar kormány jelentősebb romániai magyar kulturális és oktatási projekteket támogat, ezek azonosításában pedig meghatározó szerepe lesz az RMDSZ-nek. Értsd: az RMDSZ javasol, a Fidesz pedig értelmező is, de mindenek előtt pragmatikus lesz a javaslatok elfogadásában. Hogy a Fidesz ezentúl bizonyos “RMDSZ logikát” is elfogad a romániai magyar projektek finanszírozásában, februárban vált világossá, amikor eldőlt, hogy az RMDSZ alapítványa, az Eurotrans is beszáll a honosításba.
A képlet nem azonos az MPP vagy az EMNT-EMNP Fidesz-finanszírozásaival. A Fidesz nem a működtetésbe és “politikai ügyintézésbe” száll be, hanem az RMDSZ által fontosnak tartott nagyobb költségvetésű közösségi projektekbe. A több 10 millió forintos projektek kulturális és oktatási irányúak, a hangsúly tehát nem a gazdasági területen van, ahol a Fidesz-befektetések jobbára vagy elbuktak, vagy az amúgy is gazdag romániai magyarokat tették még gazdagabbá.
Több forrásunk is megerősítette, hogy az RMDSZ-Fidesz operatív munkakapcsolatának konszolidálódásával párhuzamosan Orbán Viktor csapata egyértelműsítette, hogy Tőkés Lászlót olyan státusba minősítette át, ami udvariasan az érdemei elismerése mellett szintagmával jelölhető. Az utóbbi időszakban Orbán Viktor sem Tőkés Lászlót, sem az EMNP-s vezetőket nem fogadta, eltekintve attól a néhány perctől, ami megelőzte a tusnádi Orbán-kerekasztalt. Több forrásból is úgy tudjuk, mindeközben a Kelemen-Orbán találkozók rendszeresek, a Kelemen-Semjén kommunikáció pedig úgyszólván folyamatos. Az új helyzet egyértelművé tétele magát Tőkés Lászlót is összezavarhatta, aki Tusnádon a szokásosnál is konfúzabb beszédet tartott. Úgy tudjuk, az, hogy Orbán Viktor végül mégis fogadta a püspököt és szűk körét, inkább Németh Zsolt kitartásának, mint Orbán Viktor indíttatásának tudható be.
De a Fidesz nem bíz semmit a véletlenre. Az MPP és EMNP bizonyos szerény keretek között, de megmarad. Ennek több oka is van. Az egyik, hogy Kövér László és Németh Zsolt megérdemlik, hogy barátaik némi egzisztenciához jussanak. E mellett az MPP és az EMNP is megoldhat kommunikációs feladatokat olyan konjunktúrában, ha az RMDSZ történetesen kormányon van. És nem mellékes az sem, hogy a Fidesz praktikusnak tarthatja azt is, hogy az RMDSZ mindig emlékezzen rá: lenyomni ugyan nem tudtunk titeket, de rossz napokat okozni, igen.
A következő egy év tehát várhatóan arról szól, hogy látványos és nagyobb kaliberű projekteket jelentenek be egyszerre RMDSZ és Fidesz notabilitások.
K. A.
Transindex.ro
2015. augusztus 25.
Új úton az Arbor Vállalkozók Szövetsége
Még ebben az évben létre kell hozni a gyergyószéki vállalkozások tömörülését, egy úgynevezett klasztert – ez a közeljövő célja az Arbor Vállalkozók Szövetsége megújult vezetősége számára.
Nemcsak „fásokról” van szó, hanem számos olyan ágazatot is egybefognának, ami a faipar nélkül nehéz helyzetbe kerülne. A gyergyószéki klasztert még ebben az évben szeretnék megalakítani – jelentette be Bajkó Tibor (fotónkon), az Arbor Vállalkozók Szövetsége új elnöke. Az új Arbor vezető egy több mint harmincpontos „tennivaló listával” vág neki az új kihívásnak. A szövetségnél Molnár Judith helyét veszi át Bajkó, akinek elismeréssel köszönték meg az eddigi tevékenységét, és lecserélték a Köllő István által irányított adminisztrációt is. A mindennapi ügymenetet ezután Madaras Gyöngyvér látja el – közölték. Az alelnöki tisztséget három személy, Csata Levente, Bencze Attila és Isa István töltik be. Ugyanakkor székhelyváltoztatásra is sor kerül, a szervezet szeptember 1-jétől a gyergyószentmiklósi Kossuth Lajos utca 208/A címen, a Tig-rad irodaépületében működik.
Leszögezik, az új vezetés prioritása a klaszter létrehozása, ami ugyan elsősorban faipari cégeket fogná egybe, de várják más gazdasági ágazatok képviselőit is, akár szállításban, akár például a turizmusban érdekeltek. Az Arbor ugyanakkor visszatérne azokhoz a tevékenységekhez, amelyek a korábbi években vonzóvá tették a vállalkozások számára, azaz szakmai kurzusokat szervezne, tanácsadással segítene a cégeknek tevékenységük fejlesztésére.
Az új Arbor-elnök hozzátette, az a tapasztalat, hogy a nyugati vásárló-partnerek szívesebben kötnek szerződéseket olyan cégekkel, amelyek valamilyen megbízható szervezet tagjai, hiszen ez garanciát is jelent az adott cég komolyságára. Ugyanakkor a szövetség más, már látható előnyeit is sorolja. A Schweighofer fűrészüzem elleni küzdelmet is teljesen hiábavalónak hitték sokan, de amikor az Arbor és számos hasonló szervezet összefogott, és egyre szélesebb körben tudták megismertetni az osztrák gyár Székelyföldre településének veszélyeit, sikerült több tekintetben is visszaszorítani az osztrák betelepülés lehetséges következményeit. „Nem az a cél, hogy a fa egyszerűen kitermelődjön és eladódjon, hanem hogy itt, helyben legyen felhasználva, feldolgozva, minél gazdaságosabban. Ma is rengeteg rönkszállító kamionnyi fa hordja el a fát. Akik viszik, azok nem Arbor tagok” – szögezte le Bajkó Tibor.
Gergely Imre
Székelyhon.ro
Még ebben az évben létre kell hozni a gyergyószéki vállalkozások tömörülését, egy úgynevezett klasztert – ez a közeljövő célja az Arbor Vállalkozók Szövetsége megújult vezetősége számára.
Nemcsak „fásokról” van szó, hanem számos olyan ágazatot is egybefognának, ami a faipar nélkül nehéz helyzetbe kerülne. A gyergyószéki klasztert még ebben az évben szeretnék megalakítani – jelentette be Bajkó Tibor (fotónkon), az Arbor Vállalkozók Szövetsége új elnöke. Az új Arbor vezető egy több mint harmincpontos „tennivaló listával” vág neki az új kihívásnak. A szövetségnél Molnár Judith helyét veszi át Bajkó, akinek elismeréssel köszönték meg az eddigi tevékenységét, és lecserélték a Köllő István által irányított adminisztrációt is. A mindennapi ügymenetet ezután Madaras Gyöngyvér látja el – közölték. Az alelnöki tisztséget három személy, Csata Levente, Bencze Attila és Isa István töltik be. Ugyanakkor székhelyváltoztatásra is sor kerül, a szervezet szeptember 1-jétől a gyergyószentmiklósi Kossuth Lajos utca 208/A címen, a Tig-rad irodaépületében működik.
Leszögezik, az új vezetés prioritása a klaszter létrehozása, ami ugyan elsősorban faipari cégeket fogná egybe, de várják más gazdasági ágazatok képviselőit is, akár szállításban, akár például a turizmusban érdekeltek. Az Arbor ugyanakkor visszatérne azokhoz a tevékenységekhez, amelyek a korábbi években vonzóvá tették a vállalkozások számára, azaz szakmai kurzusokat szervezne, tanácsadással segítene a cégeknek tevékenységük fejlesztésére.
Az új Arbor-elnök hozzátette, az a tapasztalat, hogy a nyugati vásárló-partnerek szívesebben kötnek szerződéseket olyan cégekkel, amelyek valamilyen megbízható szervezet tagjai, hiszen ez garanciát is jelent az adott cég komolyságára. Ugyanakkor a szövetség más, már látható előnyeit is sorolja. A Schweighofer fűrészüzem elleni küzdelmet is teljesen hiábavalónak hitték sokan, de amikor az Arbor és számos hasonló szervezet összefogott, és egyre szélesebb körben tudták megismertetni az osztrák gyár Székelyföldre településének veszélyeit, sikerült több tekintetben is visszaszorítani az osztrák betelepülés lehetséges következményeit. „Nem az a cél, hogy a fa egyszerűen kitermelődjön és eladódjon, hanem hogy itt, helyben legyen felhasználva, feldolgozva, minél gazdaságosabban. Ma is rengeteg rönkszállító kamionnyi fa hordja el a fát. Akik viszik, azok nem Arbor tagok” – szögezte le Bajkó Tibor.
Gergely Imre
Székelyhon.ro
2015. augusztus 25.
A szervezettség az identitás záloga
A marosvásárhelyi Balogh Erzsébet egy évnyi gondolkodási idő után, a szerelem hívására költözött 2011 nyarán Svédországba. Azt állítja, a honvágy és az új otthonra lelés apró dolgokban, és nem feltétlenül érzelmekben, hanem gondolatokban nyilvánul meg: a hiányzó főtt kukorica ízében vagy abban, ahogy választott városának sorsa nem hagyja közömbösen. A beszélgetés során kitértünk a svédországi egyesületi lét sajátosságaira, és Zsóka lapszerkesztői munkásságára is.
– Hogyan emlékszik vissza az ottléte első szakaszára?
– Egy teljesen új világot találtam Svédországban, azon belül is a Göteborgtól 60 km-re fekvő Borås nevű városban. Egy más kultúrába csöppentem, ahol viszont nagyon kedvesek voltak az emberek, és sosem éreztem azt, hogy például a nyelvi hiányosságaim miatt valamilyen hátrányom származna. Hozzáteszem, gyorsan és gördülékenyen ment a helykeresésem, erre jól bejáratott hivatalos utak léteznek, ennek állomásai a bevándorlóhivatal, nyelviskola, munkahely-közvetítő iroda.
– Ez a kikövezett út akár az állampolgárságig vezet?
– Svédországban viszonylag könnyű megszerezni az állampolgárságot. Mivel párkapcsolatban élek egy svéd állampolgárral, három év tartózkodás után én is megkaptam az állampolgárságot.
– Ha a svédországi magyarokról beszélünk, tulajdonképpen kikről is beszélünk?
– Már az 1920-as évek előtt is éltek magyarok az országban, de 1956 mérföldkőnek számított: 1958-ig körülbelül tízezren érkeztek. Az ezzel foglalkozó kutatások arról is beszámolnak, hogy az erdélyi magyarok a hetvenes években kezdtek érkezni az országba. A svédországi statisztikai hivatal nem a nemzetiség, hanem az állampolgárság szerint tartja nyilván a magyarokat, így ezért is nehéz megbecsülni számukat. A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének (SMOSZ) becslései szerint a magyar ajkú bevándorlók száma 25-30 ezer főre tehető. A magyar közösségbe könnyebb volt beilleszkedni. Mindezt számottevően segítette, hogy a párom, Bitay Zsolt a SMOSZ vezetőségi tagja. Ennek köszönhetően például már az első hónapokban felkértek arra, hogy legyek a szövetség 1981 januárjától működő, Híradó nevű, negyedévente megjelenő lapjának a főszerkesztője. Nagyot néztem és nemet mondtam, mert bár itthon újságíróként dolgoztam, egy ismeretlen társadalom volt számomra. Hiába a nemleges válasz, bejelentették a közgyűlésen, hogy én fogom szerkeszteni a Híradót. Ez volt az első kötelék, mely a svédországi magyarság intézményesített formáihoz kapcsolt. Persze máig vannak bennem olyan kérdések, hogy hogyan kell szerkeszteni egy lapot, melynek nem ismerem teljes mértékben a közönségét; a SMOSZ közel ötezer tagja közül kétezer családhoz jut el háromhavonta. A lap elsősorban annak az országszerte létező több mint harminc egyesületnek a beszámolóit tartalmazza, melyeket a SMOSZ ernyőszervezetként tart össze. A kezdetekkor az volt a kiadvány célja, hogy a hírek egyik egyesülettől, egyik városból eljussanak a másikig/másikba. Ma már az információs csatornák felgyorsulása miatt nem tudja ellátni ezt a funkciót. De azt gondolom, hogy a lap tükre és krónikája a svédországi magyar egyesületi létnek.
– Mennyire fontos a svédországi magyar közösségnek az egyesületekbe való szerveződés?
– Az egyesületi tevékenységeket a svéd állam támogatja. Persze vannak olyan csoportok is, amelyek egyesületek nélkül léteznek. Nagyon jó programokat szerveznek, de nem akarják ezt egyesületi formában végezni. Ez mind jó, üdvös, de ezek a csoportok elvesztődnek. Ha egyesületben vagyunk, nem egyik-napról a másikra létezünk, hanem hosszú távon biztosított a megmaradásunk.
– Hogyan tekint a svéd állam az ott élő magyarokra?
– ’56 miatt a magyarok kitüntetett helyzetben voltak, segítette is őket az állam. És szinte hat évtizede elvándoroltak azok, akik lefektették az alapjait a svédországi magyar egyesületi életnek.
– Mi történik a nemzeti önazonosság érzésével, ha az ember Svédországba költözik?
– Egy olyan városban, mint Marosvásárhely, ahol a magyarok tömbben élnek, nem igazán érezni szükségét annak, hogy az ember valamit is tegyen. Elvárjuk, hogy nekünk megszervezzenek dolgokat, ha nem teszik, morgunk. A svédországi lét arról szól, hogy mindenki önkéntesen, ingyen, szabadidejét a közösség javára, megmaradására fordítsa. Különben a magyarságtudat alakulása személyfüggő dolog. Ismerek olyanokat, akiknek gyerekei tökéletesen beszélnek, írnak magyarul, ismerik a történelmet, de van olyan svédországi magyar is, aki harminc év kint tartózkodás után nehézkesen beszél magyarul. Különben a svéd állam biztosítja az anyanyelven való tanuláshoz a jogot, és azon szülők gyerekei, akik ezt igénylik, hetente járhatnak az iskolában magyar órákra.
– A külföldön élők számára a találkozások a közös emlékek felelevenítésének elmaradhatatlan alkalmai is...
– Ez azért van változóban, mert ma már sokkal könnyebb az otthoniakkal tartani a kapcsolatot. Nem kell elmenni a klubba azért, hogy magyarokkal találkozhassunk, mert a mindennapos internetes találkozások mellett akár haza is utazhatunk egy hétvégére. Ilyen szempontból az egyesületi élet is nehéz periódusban van, és meg kell újuljon. Vannak egyesületek, amelyeknek ez nagyon szépen sikerült. A SMOSZ is úgy látja, hogy az egyesületi élet felfrissülésének járható útja az, ha a gyerekeknek szervezett programokon keresztül megszólítjuk a szülőket is.
– Szempont-e a svédországi magyarok körében, ha valaki nem anyaországi magyar?
– Amikor ezt valaki először említette, meglepődtem. De ezek szerint egy létező szempontról van szó, mert most is erről kérdezel. Úgy tudom, ez régebb jelentett nagyobb problémát, amikor egy-egy nagyobb hullám telepedett le. Az erdélyiek nagy tenni akarással nagyon gyorsan bekerültek egyesületekbe, vezető pozíciókba. Akkor bizonyára voltak nézeteltérések, összezörrenések. Nem hiszem, hogy ez manapság különbséget jelent. Jó példa erre a SOMIT, a Svédországi Magyar Ifjak Társasága, ahol jól megférnek egymás mellett az anyaországi fiatalok a Délvidékről, Erdélyből, Felvidékről származókkal.
– Honvágy?
– Elég könnyen el tudok szakadni dolgoktól. De sokszor vágyom haza. Nem is egy összességében hiányérzetnek nevezhető jelenség ez tulajdonképpen, hanem hiányzik egy-egy dolog: például a főtt kukorica. De legfőképpen a családom hiányát viselem nehezen. De ezt választottam.
– Otthon érzi magát Svédországban?
– Most már igen. Lehet, hogy nem az egész országban, de Boråsban igen. És nem is az érzések szintjén fogható meg az otthonérzet, hanem ahogyan gondolkodom. Érdekel, hogy mi történik a városban, és engem is pont úgy bosszantanak vagy örvendeztetnek meg dolgok, mint a boråsiakat.
Vass Gyopár
Székelyhon.ro
A marosvásárhelyi Balogh Erzsébet egy évnyi gondolkodási idő után, a szerelem hívására költözött 2011 nyarán Svédországba. Azt állítja, a honvágy és az új otthonra lelés apró dolgokban, és nem feltétlenül érzelmekben, hanem gondolatokban nyilvánul meg: a hiányzó főtt kukorica ízében vagy abban, ahogy választott városának sorsa nem hagyja közömbösen. A beszélgetés során kitértünk a svédországi egyesületi lét sajátosságaira, és Zsóka lapszerkesztői munkásságára is.
– Hogyan emlékszik vissza az ottléte első szakaszára?
– Egy teljesen új világot találtam Svédországban, azon belül is a Göteborgtól 60 km-re fekvő Borås nevű városban. Egy más kultúrába csöppentem, ahol viszont nagyon kedvesek voltak az emberek, és sosem éreztem azt, hogy például a nyelvi hiányosságaim miatt valamilyen hátrányom származna. Hozzáteszem, gyorsan és gördülékenyen ment a helykeresésem, erre jól bejáratott hivatalos utak léteznek, ennek állomásai a bevándorlóhivatal, nyelviskola, munkahely-közvetítő iroda.
– Ez a kikövezett út akár az állampolgárságig vezet?
– Svédországban viszonylag könnyű megszerezni az állampolgárságot. Mivel párkapcsolatban élek egy svéd állampolgárral, három év tartózkodás után én is megkaptam az állampolgárságot.
– Ha a svédországi magyarokról beszélünk, tulajdonképpen kikről is beszélünk?
– Már az 1920-as évek előtt is éltek magyarok az országban, de 1956 mérföldkőnek számított: 1958-ig körülbelül tízezren érkeztek. Az ezzel foglalkozó kutatások arról is beszámolnak, hogy az erdélyi magyarok a hetvenes években kezdtek érkezni az országba. A svédországi statisztikai hivatal nem a nemzetiség, hanem az állampolgárság szerint tartja nyilván a magyarokat, így ezért is nehéz megbecsülni számukat. A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének (SMOSZ) becslései szerint a magyar ajkú bevándorlók száma 25-30 ezer főre tehető. A magyar közösségbe könnyebb volt beilleszkedni. Mindezt számottevően segítette, hogy a párom, Bitay Zsolt a SMOSZ vezetőségi tagja. Ennek köszönhetően például már az első hónapokban felkértek arra, hogy legyek a szövetség 1981 januárjától működő, Híradó nevű, negyedévente megjelenő lapjának a főszerkesztője. Nagyot néztem és nemet mondtam, mert bár itthon újságíróként dolgoztam, egy ismeretlen társadalom volt számomra. Hiába a nemleges válasz, bejelentették a közgyűlésen, hogy én fogom szerkeszteni a Híradót. Ez volt az első kötelék, mely a svédországi magyarság intézményesített formáihoz kapcsolt. Persze máig vannak bennem olyan kérdések, hogy hogyan kell szerkeszteni egy lapot, melynek nem ismerem teljes mértékben a közönségét; a SMOSZ közel ötezer tagja közül kétezer családhoz jut el háromhavonta. A lap elsősorban annak az országszerte létező több mint harminc egyesületnek a beszámolóit tartalmazza, melyeket a SMOSZ ernyőszervezetként tart össze. A kezdetekkor az volt a kiadvány célja, hogy a hírek egyik egyesülettől, egyik városból eljussanak a másikig/másikba. Ma már az információs csatornák felgyorsulása miatt nem tudja ellátni ezt a funkciót. De azt gondolom, hogy a lap tükre és krónikája a svédországi magyar egyesületi létnek.
– Mennyire fontos a svédországi magyar közösségnek az egyesületekbe való szerveződés?
– Az egyesületi tevékenységeket a svéd állam támogatja. Persze vannak olyan csoportok is, amelyek egyesületek nélkül léteznek. Nagyon jó programokat szerveznek, de nem akarják ezt egyesületi formában végezni. Ez mind jó, üdvös, de ezek a csoportok elvesztődnek. Ha egyesületben vagyunk, nem egyik-napról a másikra létezünk, hanem hosszú távon biztosított a megmaradásunk.
– Hogyan tekint a svéd állam az ott élő magyarokra?
– ’56 miatt a magyarok kitüntetett helyzetben voltak, segítette is őket az állam. És szinte hat évtizede elvándoroltak azok, akik lefektették az alapjait a svédországi magyar egyesületi életnek.
– Mi történik a nemzeti önazonosság érzésével, ha az ember Svédországba költözik?
– Egy olyan városban, mint Marosvásárhely, ahol a magyarok tömbben élnek, nem igazán érezni szükségét annak, hogy az ember valamit is tegyen. Elvárjuk, hogy nekünk megszervezzenek dolgokat, ha nem teszik, morgunk. A svédországi lét arról szól, hogy mindenki önkéntesen, ingyen, szabadidejét a közösség javára, megmaradására fordítsa. Különben a magyarságtudat alakulása személyfüggő dolog. Ismerek olyanokat, akiknek gyerekei tökéletesen beszélnek, írnak magyarul, ismerik a történelmet, de van olyan svédországi magyar is, aki harminc év kint tartózkodás után nehézkesen beszél magyarul. Különben a svéd állam biztosítja az anyanyelven való tanuláshoz a jogot, és azon szülők gyerekei, akik ezt igénylik, hetente járhatnak az iskolában magyar órákra.
– A külföldön élők számára a találkozások a közös emlékek felelevenítésének elmaradhatatlan alkalmai is...
– Ez azért van változóban, mert ma már sokkal könnyebb az otthoniakkal tartani a kapcsolatot. Nem kell elmenni a klubba azért, hogy magyarokkal találkozhassunk, mert a mindennapos internetes találkozások mellett akár haza is utazhatunk egy hétvégére. Ilyen szempontból az egyesületi élet is nehéz periódusban van, és meg kell újuljon. Vannak egyesületek, amelyeknek ez nagyon szépen sikerült. A SMOSZ is úgy látja, hogy az egyesületi élet felfrissülésének járható útja az, ha a gyerekeknek szervezett programokon keresztül megszólítjuk a szülőket is.
– Szempont-e a svédországi magyarok körében, ha valaki nem anyaországi magyar?
– Amikor ezt valaki először említette, meglepődtem. De ezek szerint egy létező szempontról van szó, mert most is erről kérdezel. Úgy tudom, ez régebb jelentett nagyobb problémát, amikor egy-egy nagyobb hullám telepedett le. Az erdélyiek nagy tenni akarással nagyon gyorsan bekerültek egyesületekbe, vezető pozíciókba. Akkor bizonyára voltak nézeteltérések, összezörrenések. Nem hiszem, hogy ez manapság különbséget jelent. Jó példa erre a SOMIT, a Svédországi Magyar Ifjak Társasága, ahol jól megférnek egymás mellett az anyaországi fiatalok a Délvidékről, Erdélyből, Felvidékről származókkal.
– Honvágy?
– Elég könnyen el tudok szakadni dolgoktól. De sokszor vágyom haza. Nem is egy összességében hiányérzetnek nevezhető jelenség ez tulajdonképpen, hanem hiányzik egy-egy dolog: például a főtt kukorica. De legfőképpen a családom hiányát viselem nehezen. De ezt választottam.
– Otthon érzi magát Svédországban?
– Most már igen. Lehet, hogy nem az egész országban, de Boråsban igen. És nem is az érzések szintjén fogható meg az otthonérzet, hanem ahogyan gondolkodom. Érdekel, hogy mi történik a városban, és engem is pont úgy bosszantanak vagy örvendeztetnek meg dolgok, mint a boråsiakat.
Vass Gyopár
Székelyhon.ro
2015. augusztus 26.
Rábólintott a vásárhelyi tanács a Bethlen-emlékműre
Bár Olimpiu Sabău-Pop szociáldemokrata (PSD) önkormányzati képviselő megpróbálta megakadályozni, hogy Bethlen Gábor erdélyi fejedelemnek szobrot állítsanak, végül négy tartózkodással megszavazták a magyar tanácsosok kezdeményezését a marosvásárhelyi tanács keddi ülésén – adja hírül összeállításában Simon Virág a kronika.ro-n.
Sabău a határozattervezet halasztását kérte, arra, hivatkozva, hogy ő nem tudja, ki volt Gábor úr („domnul Gabor"), és valószínűnek tartja, hogy társai között is akad olyan, aki nem ismeri, így nem tud érdemben szavazni a szoborállításról. A tervezet elhalasztását szavazásra bocsátották, de nem fogadták el.
Józsa Tibor azt javasolta, hogy nevezzenek meg egy határidőt, amíg a már megszavazott szobrok a helyükre kerülnek, míg az ötletadó Soós Zoltán azt tartotta fontosnak, hogy jövő októberig mindenképp legyen kész, és kapjon méltó helyet a fejedelem szobra.
Claudiu Maior alpolgármester felvetette, hogy a szeptemberi soros tanácsülésig Peti Andrással együtt összeírják azokat a szobrokat, amelyek felállításáról már szavazott a tanács, de eddig nem valósult meg. Elmondta, hogy egyszerre nem tudják a szobrokat kihelyezni, mert annak nagy anyagi vonzata lenne, s jelenleg erre nincs pénz a költségvetésben.
Kiderült, hogy a sokat vitatott Vivu-szobor a Sütő András-szobor társa lesz, mert állítólag akkor a román közösség nem jelölt meg senkit, akinek emléket kívánna állítani.
Így most a Bethlen Gábor-szoborért cserébe a felvilágosodás kori román kulturális mozgalom, az erdélyi iskola egyik képviselőjének állítanak majd emlékművet. Azt, hogy név szerint kinek, egy következő alkalommal döntik majd el.
A Bethlen-szoborról szóló tervezetet végül négy tartózkodással elfogadták. Soós Zoltán örvendetesnek tartotta, hogy pozitív döntés született, és reményét fejezte ki, hogy sikerül egy színvonalas alkotói pályázatot meghirdetni, és a Marosvásárhelynek szabad királyi városi rangot kivívó fejedelemhez méltó szobrot állítani a központban – írja a kronika.ro.
Erdély.ma
Bár Olimpiu Sabău-Pop szociáldemokrata (PSD) önkormányzati képviselő megpróbálta megakadályozni, hogy Bethlen Gábor erdélyi fejedelemnek szobrot állítsanak, végül négy tartózkodással megszavazták a magyar tanácsosok kezdeményezését a marosvásárhelyi tanács keddi ülésén – adja hírül összeállításában Simon Virág a kronika.ro-n.
Sabău a határozattervezet halasztását kérte, arra, hivatkozva, hogy ő nem tudja, ki volt Gábor úr („domnul Gabor"), és valószínűnek tartja, hogy társai között is akad olyan, aki nem ismeri, így nem tud érdemben szavazni a szoborállításról. A tervezet elhalasztását szavazásra bocsátották, de nem fogadták el.
Józsa Tibor azt javasolta, hogy nevezzenek meg egy határidőt, amíg a már megszavazott szobrok a helyükre kerülnek, míg az ötletadó Soós Zoltán azt tartotta fontosnak, hogy jövő októberig mindenképp legyen kész, és kapjon méltó helyet a fejedelem szobra.
Claudiu Maior alpolgármester felvetette, hogy a szeptemberi soros tanácsülésig Peti Andrással együtt összeírják azokat a szobrokat, amelyek felállításáról már szavazott a tanács, de eddig nem valósult meg. Elmondta, hogy egyszerre nem tudják a szobrokat kihelyezni, mert annak nagy anyagi vonzata lenne, s jelenleg erre nincs pénz a költségvetésben.
Kiderült, hogy a sokat vitatott Vivu-szobor a Sütő András-szobor társa lesz, mert állítólag akkor a román közösség nem jelölt meg senkit, akinek emléket kívánna állítani.
Így most a Bethlen Gábor-szoborért cserébe a felvilágosodás kori román kulturális mozgalom, az erdélyi iskola egyik képviselőjének állítanak majd emlékművet. Azt, hogy név szerint kinek, egy következő alkalommal döntik majd el.
A Bethlen-szoborról szóló tervezetet végül négy tartózkodással elfogadták. Soós Zoltán örvendetesnek tartotta, hogy pozitív döntés született, és reményét fejezte ki, hogy sikerül egy színvonalas alkotói pályázatot meghirdetni, és a Marosvásárhelynek szabad királyi városi rangot kivívó fejedelemhez méltó szobrot állítani a központban – írja a kronika.ro.
Erdély.ma
2015. augusztus 26.
Érdekellentétek nehezítik a Székelyföld autonómiájáért folyó küzdelmet
Magyarországról nézve sem érdektelen az a vita, amelyet az erdélyi, partiumi magyar közösségek folytatnak Székelyföld autonómiájáról. A többség elfogadja a székely tömbmagyarság törekvését az önigazgatás megvalósítására, de sok fenntartás is megfogalmazódott a szórványmagyarság részéről. Ezekre a kérdésekre kereste a választ Csoma Botond, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) Kolozs megyei szervezetének elnöke, Tamás Sándor Kovászna, Borboly Csaba Hargita megyei RMDSZ-elnökök és Bognár Zoltán politológus a Communitas Alapítvány szervezésében.
Székelyföld autonómiája csak akkor fog megvalósulni, ha a románok és a központosító politikát folytató Bukarest elfogadja. Szomorú, hogy még mindig elég keveset tudnak a románok az autonómiáról, és azt gondolják, hogy a cél Székelyföld Magyarországhoz csatolása. Nem mellékes kérdés mindeközben, hogy mit gondolnak az autonómiáról a Székelyföldön kívül élő erdélyi magyarok. Nem egyértelműek ugyanis az érdekek.
Legyen nagyobb a szelet kenyér!
A beszélgetés során többször megfogalmazódott, hogy még mindig nagyfokú ismerethiány jellemzi a székelyföldi autonómiatörekvésekről szóló közbeszédet. Vélhetően ezért gondolták úgy a szervezők és az előadók, hogy az előadás nagy részében jól működő európai példákkal foglalja össze törekvésük lényegét Tamás Sándor székely politikus. Ebből következett, hogy talán kevés idő maradt az ütközőpontok kibeszélésére, a közönség éles kérdése legalábbis rávilágítottak arra, hogy nemcsak a román társadalom részéről merül fel vitapont.
Tamás Sándor azt hangsúlyozta, a területi autonómia egy eszköz a székelyeknek arra, hogy a közügyekben nagyobb döntési szabadsággal rendelkezzenek a helyi közösségek, mert így hatékonyabban tudják megoldani az őket érintő gazdasági, kulturális és szociális problémákat. „Az autonómia lényege, hogy legyen nagyobb az a bizonyos szelet kenyér és így jobban éljünk” – érzékeltette azt a problémát, hogy jelenleg szinte minden fejlesztési kérdésben Bukarest dönt. Azt szeretnék elérni, hogy a személyi jövedelemadó 95%-a Székelyföldön maradjon, a magyar is hivatalos nyelv legyen a közügyek intézésében és etnikai arányosság valósuljon meg a költségvetési intézményekben. Tamás Sándor összegzésében nem feledkezett meg a románoknak járó jogok felsorolásáról sem, külön hangsúlyozva, hogy az autonómia eléréséhez a magyarok összefogása mellett szükség van a román félre és nemzetközi segítségre is.
Érdekellentét a tömbmagyarok és szórványmagyarok között
Az autonómiaformákat kutató Bognár Zoltán politológus mondta ki először a beszélgetés során, hogy számos olyan, a magyarságnak fontos kulturális és oktatási intézmény működik Kolozsváron, amelyeknek konkurenciát támaszthatnak hasonló intézmények a sikeres székelyföldi önrendelkezés megvalósulása után. A szakember álláspontja szerint ezért megállapodásra lenne szükség a felek között. Borboly Csaba pedig ezen a szálon maradva arra irányította rá a figyelmet, hogy egyetlen romániai magyar párt sem foglalt állást egyértelműen, pontosan hogyan töltené meg tartalommal az autonómiát. Azt sem hallgatta el, hogy az autonómiával járó decentralizáció „lehet jó Székelyföldnek, kicsit Szatmárnak, de az erdélyi, partiumi magyarság másik felének a teljes kiszámíthatatlanság jut vele” – ismerte el a szórványmagyarság problémáját.
Akkor miért is lenne jó Kolozsvárnak a székelyföldi autonómia?
Borboly Csaba szerint mindenesetre valamennyi Romániában élő magyarnak segíthet, ha értelmes párbeszéd alakul ki magyarok és románok között Székelyföldön az autonómiáról. Székelyföld továbbá turisztikai különlegesség és erőforrás az országnak – emelte ki.
Tamás Sándor székely politikus álláspontja szerint Székelyföld hátországot biztosít Kolozsvárnak, például sokan jönnek továbbtanulni a kincses városba. (A közönség soraiban ülő székely hallgatók nem fogadták teljes örömmel, hogy egy hátország polgárai lennének.) További előnynek nevezte a háromszéki tanácselnök, hogy a Székelyföldön élő román fél is hasonló álláspontot képvisel a gyakorlati problémákról, hiszen ugyanúgy rossz rájuk nézve is a túlzott központosítás. „Ha világosan beszélünk, van elfogadottságunk és támogatásunk" – szűrte le ennek fényében Tamás Sándor.
hirado.hu
Erdély.ma
Magyarországról nézve sem érdektelen az a vita, amelyet az erdélyi, partiumi magyar közösségek folytatnak Székelyföld autonómiájáról. A többség elfogadja a székely tömbmagyarság törekvését az önigazgatás megvalósítására, de sok fenntartás is megfogalmazódott a szórványmagyarság részéről. Ezekre a kérdésekre kereste a választ Csoma Botond, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) Kolozs megyei szervezetének elnöke, Tamás Sándor Kovászna, Borboly Csaba Hargita megyei RMDSZ-elnökök és Bognár Zoltán politológus a Communitas Alapítvány szervezésében.
Székelyföld autonómiája csak akkor fog megvalósulni, ha a románok és a központosító politikát folytató Bukarest elfogadja. Szomorú, hogy még mindig elég keveset tudnak a románok az autonómiáról, és azt gondolják, hogy a cél Székelyföld Magyarországhoz csatolása. Nem mellékes kérdés mindeközben, hogy mit gondolnak az autonómiáról a Székelyföldön kívül élő erdélyi magyarok. Nem egyértelműek ugyanis az érdekek.
Legyen nagyobb a szelet kenyér!
A beszélgetés során többször megfogalmazódott, hogy még mindig nagyfokú ismerethiány jellemzi a székelyföldi autonómiatörekvésekről szóló közbeszédet. Vélhetően ezért gondolták úgy a szervezők és az előadók, hogy az előadás nagy részében jól működő európai példákkal foglalja össze törekvésük lényegét Tamás Sándor székely politikus. Ebből következett, hogy talán kevés idő maradt az ütközőpontok kibeszélésére, a közönség éles kérdése legalábbis rávilágítottak arra, hogy nemcsak a román társadalom részéről merül fel vitapont.
Tamás Sándor azt hangsúlyozta, a területi autonómia egy eszköz a székelyeknek arra, hogy a közügyekben nagyobb döntési szabadsággal rendelkezzenek a helyi közösségek, mert így hatékonyabban tudják megoldani az őket érintő gazdasági, kulturális és szociális problémákat. „Az autonómia lényege, hogy legyen nagyobb az a bizonyos szelet kenyér és így jobban éljünk” – érzékeltette azt a problémát, hogy jelenleg szinte minden fejlesztési kérdésben Bukarest dönt. Azt szeretnék elérni, hogy a személyi jövedelemadó 95%-a Székelyföldön maradjon, a magyar is hivatalos nyelv legyen a közügyek intézésében és etnikai arányosság valósuljon meg a költségvetési intézményekben. Tamás Sándor összegzésében nem feledkezett meg a románoknak járó jogok felsorolásáról sem, külön hangsúlyozva, hogy az autonómia eléréséhez a magyarok összefogása mellett szükség van a román félre és nemzetközi segítségre is.
Érdekellentét a tömbmagyarok és szórványmagyarok között
Az autonómiaformákat kutató Bognár Zoltán politológus mondta ki először a beszélgetés során, hogy számos olyan, a magyarságnak fontos kulturális és oktatási intézmény működik Kolozsváron, amelyeknek konkurenciát támaszthatnak hasonló intézmények a sikeres székelyföldi önrendelkezés megvalósulása után. A szakember álláspontja szerint ezért megállapodásra lenne szükség a felek között. Borboly Csaba pedig ezen a szálon maradva arra irányította rá a figyelmet, hogy egyetlen romániai magyar párt sem foglalt állást egyértelműen, pontosan hogyan töltené meg tartalommal az autonómiát. Azt sem hallgatta el, hogy az autonómiával járó decentralizáció „lehet jó Székelyföldnek, kicsit Szatmárnak, de az erdélyi, partiumi magyarság másik felének a teljes kiszámíthatatlanság jut vele” – ismerte el a szórványmagyarság problémáját.
Akkor miért is lenne jó Kolozsvárnak a székelyföldi autonómia?
Borboly Csaba szerint mindenesetre valamennyi Romániában élő magyarnak segíthet, ha értelmes párbeszéd alakul ki magyarok és románok között Székelyföldön az autonómiáról. Székelyföld továbbá turisztikai különlegesség és erőforrás az országnak – emelte ki.
Tamás Sándor székely politikus álláspontja szerint Székelyföld hátországot biztosít Kolozsvárnak, például sokan jönnek továbbtanulni a kincses városba. (A közönség soraiban ülő székely hallgatók nem fogadták teljes örömmel, hogy egy hátország polgárai lennének.) További előnynek nevezte a háromszéki tanácselnök, hogy a Székelyföldön élő román fél is hasonló álláspontot képvisel a gyakorlati problémákról, hiszen ugyanúgy rossz rájuk nézve is a túlzott központosítás. „Ha világosan beszélünk, van elfogadottságunk és támogatásunk" – szűrte le ennek fényében Tamás Sándor.
hirado.hu
Erdély.ma
2015. augusztus 26.
Úz-völgyi honvédek nyomában
Nem hadtörténészként, hanem egyszerűen egy honvéd fiaként írta és szerkesztette Kisgyörgy Tamás T 1224 – Úz völgye 1944 augusztus 2.–szeptember 19. című könyvének második, bővített kiadását, melyet tegnap délután mutattak be a sepsiszentgyörgyi unitárius egyházközség tanácstermében.
Nagyon fontos elevenen tartani az emlékezetet – köszöntötte a résztvevőket Kovács István unitárius lelkész, minden epizódot, minden jajt le kell írni és átadni a következő nemzedéknek. Ő maga is a visszaemlékezés bűvkörében él, mert édesanyját tizenhét évesen túszként hurcolták el a besszarábiai frontra, ő a megye egyetlen nő veteránja, aki ez idáig beszélni sem mert a történtekről.
Mindig lehet újat mondani az Úz völgyéről – hangsúlyozta Váry O. Péter, a kötet kéziratának gondozója, egyrészt, mert a történészek folyamatosan dolgoznak, másrészt, mert ma is napvilágot látnak visszaemlékezések, mint amilyen a most először megjelenő Páll Sámuelé is. Kisgyörgy Tamás már történész is lehetne, könyvében ugyanis történelmi keretbe helyezi az Úz völgyét, de szövege annak minden kavicsáról és utóéletéről is szól – fűzte hozzá, megerősítve Szabó József János hadtörténész, a kötet lektorának szavait: szerethető könyv született, melynek remélhetően lesz egy harmadik, tovább írt kiadása is. A szerző édesapjának naplójára építi munkáját, aki egyszerű katonaként írta le nap mint nap a történéseket – magyarázta.
Kisgyörgy Tamás részletesen ismertette kötetének hátterét, kiemelve, hogy hadtörténészek javaslatai ellenére egy úz-völgyi honvéd fiaként akarta feldolgozni édesapja sokat rejtegetett, 1985-ben előkerült naplóját. A szörnyű háborús események résztvevőire kívánt emlékezni, nem hadtörténeti tanulmány írására vállalkozott, és főként a fényképek késztették arra, hogy az 1940–1944 közötti Háromszék kulturális eseményeiről is szóljon, nemcsak a dokumentumok érdekelték, hanem az akkori emberek sorsa is. Több száz adatközlővel beszélt, személyes élményeit is beépítette könyvébe, és a felszínre bukkanó, új fejlemények kapcsán úgy véli, hihetetlen, milyen emberi történetek kerülnek elő a háború kegyetlenségéből.
Úz-völgyi élményeiről mesélt Páll Sámuel málnási veterán, akit tizenhét évesen hívtak be katonának, kivették a könyvet a kezéből, és egy rozsdás karabélyt adtak neki, az Úz völgyébe vezényelték, ahol az 1944. augusztus 26-án megjelenő orosz tank lövedékével előbb csak „hegyomlást” idézett elő, aztán következtek a sebesültek és a halottak... Ez a könyv „isteni alkotás”, való igaz, azért is érdemes elolvasni – hangoztatta –, hogy tudatosodjon bennünk: voltunk, vagyunk és megmaradunk.
Mózes László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Nem hadtörténészként, hanem egyszerűen egy honvéd fiaként írta és szerkesztette Kisgyörgy Tamás T 1224 – Úz völgye 1944 augusztus 2.–szeptember 19. című könyvének második, bővített kiadását, melyet tegnap délután mutattak be a sepsiszentgyörgyi unitárius egyházközség tanácstermében.
Nagyon fontos elevenen tartani az emlékezetet – köszöntötte a résztvevőket Kovács István unitárius lelkész, minden epizódot, minden jajt le kell írni és átadni a következő nemzedéknek. Ő maga is a visszaemlékezés bűvkörében él, mert édesanyját tizenhét évesen túszként hurcolták el a besszarábiai frontra, ő a megye egyetlen nő veteránja, aki ez idáig beszélni sem mert a történtekről.
Mindig lehet újat mondani az Úz völgyéről – hangsúlyozta Váry O. Péter, a kötet kéziratának gondozója, egyrészt, mert a történészek folyamatosan dolgoznak, másrészt, mert ma is napvilágot látnak visszaemlékezések, mint amilyen a most először megjelenő Páll Sámuelé is. Kisgyörgy Tamás már történész is lehetne, könyvében ugyanis történelmi keretbe helyezi az Úz völgyét, de szövege annak minden kavicsáról és utóéletéről is szól – fűzte hozzá, megerősítve Szabó József János hadtörténész, a kötet lektorának szavait: szerethető könyv született, melynek remélhetően lesz egy harmadik, tovább írt kiadása is. A szerző édesapjának naplójára építi munkáját, aki egyszerű katonaként írta le nap mint nap a történéseket – magyarázta.
Kisgyörgy Tamás részletesen ismertette kötetének hátterét, kiemelve, hogy hadtörténészek javaslatai ellenére egy úz-völgyi honvéd fiaként akarta feldolgozni édesapja sokat rejtegetett, 1985-ben előkerült naplóját. A szörnyű háborús események résztvevőire kívánt emlékezni, nem hadtörténeti tanulmány írására vállalkozott, és főként a fényképek késztették arra, hogy az 1940–1944 közötti Háromszék kulturális eseményeiről is szóljon, nemcsak a dokumentumok érdekelték, hanem az akkori emberek sorsa is. Több száz adatközlővel beszélt, személyes élményeit is beépítette könyvébe, és a felszínre bukkanó, új fejlemények kapcsán úgy véli, hihetetlen, milyen emberi történetek kerülnek elő a háború kegyetlenségéből.
Úz-völgyi élményeiről mesélt Páll Sámuel málnási veterán, akit tizenhét évesen hívtak be katonának, kivették a könyvet a kezéből, és egy rozsdás karabélyt adtak neki, az Úz völgyébe vezényelték, ahol az 1944. augusztus 26-án megjelenő orosz tank lövedékével előbb csak „hegyomlást” idézett elő, aztán következtek a sebesültek és a halottak... Ez a könyv „isteni alkotás”, való igaz, azért is érdemes elolvasni – hangoztatta –, hogy tudatosodjon bennünk: voltunk, vagyunk és megmaradunk.
Mózes László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2015. augusztus 26.
Útjavítások kormánypénzből
Valamivel több mint hat és fél millió lejt utalt ki a kormány a legutóbbi ülésén Háromszéknek a megyei és községi utak karbantartására. Az összeg szétosztásáért, felhasználásáért felelős megyei önkormányzat szerint a pénz ugyan kevés, mégis jól jön.
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke elmondta: figyelembe véve, hogy idén a fejlesztések éve mottóval elkezdett megyei útkorszerűsítés mekkora összeget emészt fel, a Ponta-kabinet által kiutalt összeg kifejezetten kevés. Az elöljáró emlékeztetett, hogy 2015-ben összesen száz kilométer út korszerűsítését, felújítását tűzték ki célul saját forrásból, és ezek a munkálatok megközelítőleg tízmillió euróba – egy kilométernyi szakasz százezer euró körüli költséget jelent –, azaz 44 millió lejbe kerülnek. Ha ehhez viszonyítják a kormány mostani adományát, akkor az 11–12 kilométer út korszerűsítésére elég. Tamás Sándor szerint ugyanakkor a kicsinek is örvendeni kell, jó néven veszik a támogatást, ami egyébként más megyékhez viszonyítva nem is olyan jelentéktelen. A most kiutalt összeg elosztásáról a soron következő tanácsülésen döntenek. Mivel a forrásokat községi utak korszerűsítésére is fel lehet használni, előzőleg a polgármesterekkel is egyeztetnek, és ennek függvényében határoznak a pénz sorsáról.
Tamás Sándor hozzátette: a megye minden térségében zajló útjavítási munkálatoknak mintegy felét sikerült lezárni, és idén befejezik a Nagyajtát Apácával összekötő, 105 méter hosszúságú hidat is. A már befejezett útszakaszokon kívül a következő testületi ülésen jóváhagyják a Sepsiszentgyörgyöt Illyefalván keresztül Brassó megye határával összekötő szakasz korszerűsítési terveit, a munkálatok beindítására még idén lehetőség nyílik. A felújítások során egyébként olyan hosszabb szakaszok is megújultak, illetve befejezés előtt állnak, mint Mikóújfalu–Hatod–Bibarcfalva vagy Hidvég–Nagyajta.
Nagy D. István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Valamivel több mint hat és fél millió lejt utalt ki a kormány a legutóbbi ülésén Háromszéknek a megyei és községi utak karbantartására. Az összeg szétosztásáért, felhasználásáért felelős megyei önkormányzat szerint a pénz ugyan kevés, mégis jól jön.
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke elmondta: figyelembe véve, hogy idén a fejlesztések éve mottóval elkezdett megyei útkorszerűsítés mekkora összeget emészt fel, a Ponta-kabinet által kiutalt összeg kifejezetten kevés. Az elöljáró emlékeztetett, hogy 2015-ben összesen száz kilométer út korszerűsítését, felújítását tűzték ki célul saját forrásból, és ezek a munkálatok megközelítőleg tízmillió euróba – egy kilométernyi szakasz százezer euró körüli költséget jelent –, azaz 44 millió lejbe kerülnek. Ha ehhez viszonyítják a kormány mostani adományát, akkor az 11–12 kilométer út korszerűsítésére elég. Tamás Sándor szerint ugyanakkor a kicsinek is örvendeni kell, jó néven veszik a támogatást, ami egyébként más megyékhez viszonyítva nem is olyan jelentéktelen. A most kiutalt összeg elosztásáról a soron következő tanácsülésen döntenek. Mivel a forrásokat községi utak korszerűsítésére is fel lehet használni, előzőleg a polgármesterekkel is egyeztetnek, és ennek függvényében határoznak a pénz sorsáról.
Tamás Sándor hozzátette: a megye minden térségében zajló útjavítási munkálatoknak mintegy felét sikerült lezárni, és idén befejezik a Nagyajtát Apácával összekötő, 105 méter hosszúságú hidat is. A már befejezett útszakaszokon kívül a következő testületi ülésen jóváhagyják a Sepsiszentgyörgyöt Illyefalván keresztül Brassó megye határával összekötő szakasz korszerűsítési terveit, a munkálatok beindítására még idén lehetőség nyílik. A felújítások során egyébként olyan hosszabb szakaszok is megújultak, illetve befejezés előtt állnak, mint Mikóújfalu–Hatod–Bibarcfalva vagy Hidvég–Nagyajta.
Nagy D. István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2015. augusztus 26.
Helyettes katedrát választanak
Harmincegy címzetes pedagógus pontértékét tette közzé a megyei tanfelügyelőség, akik végleges katedrájuk helyett más óvodába, illetve iskolába kértek ideiglenes áthelyezést. Az érintettek hétfőn választhattak helyettes katedrát.
A jelentkezők az elmúlt két esztendő tevékenységi értékelője alapján elért pontszámok sorrendjében választhattak a felkínált helyekből, a harmincegyes listán a legnagyobb pontérték 52,61, a legkisebb 28,77. Azok a pedagógusok, akik az idei versenyvizsgán hetes fölött teljesítettek, de a számukra meghirdetett végleges állások közül nem választottak, illetve akik 5–6,99 közötti jegyet értek el, kedden pályázhattak helyettesítő állásra, azok pedig, akik a tavalyi vagy tavalyelőtti vizsgaeredményeiket kívánják érvényesíteni, holnap jelentkezhetnek katedraelosztásra. A felkínált közel kétszáz teljes norma mellett még 689 töredékkatedra is gazdára vár, amit nem lesz nehéz betölteni, hisz többen várnak kiegészítésre a meglévő óraszámuk mellett.(fekete)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Harmincegy címzetes pedagógus pontértékét tette közzé a megyei tanfelügyelőség, akik végleges katedrájuk helyett más óvodába, illetve iskolába kértek ideiglenes áthelyezést. Az érintettek hétfőn választhattak helyettes katedrát.
A jelentkezők az elmúlt két esztendő tevékenységi értékelője alapján elért pontszámok sorrendjében választhattak a felkínált helyekből, a harmincegyes listán a legnagyobb pontérték 52,61, a legkisebb 28,77. Azok a pedagógusok, akik az idei versenyvizsgán hetes fölött teljesítettek, de a számukra meghirdetett végleges állások közül nem választottak, illetve akik 5–6,99 közötti jegyet értek el, kedden pályázhattak helyettesítő állásra, azok pedig, akik a tavalyi vagy tavalyelőtti vizsgaeredményeiket kívánják érvényesíteni, holnap jelentkezhetnek katedraelosztásra. A felkínált közel kétszáz teljes norma mellett még 689 töredékkatedra is gazdára vár, amit nem lesz nehéz betölteni, hisz többen várnak kiegészítésre a meglévő óraszámuk mellett.(fekete)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2015. augusztus 26.
Több ezren még mindig nem kapták meg az egészségbiztosítási kártyájukat
Szeptember 1-jétől lejár a türelmi idő és életbe lép az egészségbiztosítási kártyák kötelező használatára vonatkozó előírás. Maros megyében eddig 400 ezer kibocsátott kártya van, 18 ezret juttattak vissza a postások a megyei biztosítási pénztárhoz, ebből hétezer továbbra is vár gazdájára az intézmény székhelyén – számoltak be a jelenlegi helyzetről a tegnapi sajtótájékoztatón Rodica Biro, a Maros Megyei Egészségbiztosítási Pénztár igazgatóhelyettese és Alina Aldea sajtószóvivő.
Az aligazgató elmondta, munkatársaik ellenőrzése nyomán kiderült, hogy az egészségügyi szolgáltatók fel vannak készülve a kártyás rendszer bevezetésére, azaz rendelkeznek leolvasó készülékekkel. Eddig megyeszerte 249 ezer kártyát aktiváltak, ami abból áll, hogy az orvos személyre szabja azokat, azaz bevezeti a kártyaolvasóba a tulajdonos által választott négyjegyű személyi azonosító számot (úgynevezett PIN-kódot), amit a továbbiakban észben kell tartania. Ezt a titkos kódot a kártya tulajdonosának minden használatkor be kell írnia a kártyaolvasóba mind az orvosnál, mind a gyógyszertárban, hogy a biztosító által finanszírozott szolgáltatásban részesüljön. A kártyák eljuttatása a címzettekhez még nem zárult le, még mindig több ezer lakos van megyeszerte, akik nem kapták kézbe a nevükre szóló kártyát. A Maros megyei jogosultaknak összesen 400 ezer kártyát bocsátottak ki, ebből több mint 18 ezret visszajuttattak a postások a pénztárhoz, ugyanis a címzettet nem találták otthon vagy az adott címen. Ezek közül 4312 kártyát a tulajdonosuk átvett a pénztárnál, 7088-at pedig a családorvosok segítségével osztottak szét. Jelenleg 7000 kártya vár gazdájára az intézmény székhelyén. Emellett 13 ezer nyomtatás alatt van, azaz tulajdonosuk vagy elveszítette, vagy megrongálódott, vagy időközben valaki nagykorúvá vált, és ilyen esetben automatikusan nyomtatnak neki kártyát, anélkül hogy azt kérvényeznie kellene, és eljuttatják a személyazonossági igazolványban szereplő lakcímre – fejtette ki az igazgatóhelyettes. Ezeknek a személyeknek az esetében az egészségügyi szolgáltatók látják a rendszerben, hogy az illetők nevére szóló kártya nyomtatás alatt áll, és részesülhetnek ellátásban. Május 1-jétől 2300 helyettesítő igazolást bocsátottak ki azoknak, akik jelezték, hogy elveszítették, ellopták tőlük, vagy megrongálódott a biztosítási kártyájuk.
A postás hibája miatt a biztosított fizet
Bár az egészségbiztosítási kártyákat a postások személyesen kellene átadják a címzettnek, ezt sok esetben nem teszik meg, hanem egyszerűen bedobják a postaládába. Konkrét eset, hogy egy háromtagú család esetében két családtagnak be volt dobva a kártyája a postaládába, a harmadiknak nem. Amikor a pénztárnál érdeklődött a kártya felől, a rendszerben úgy szerepelt, hogy a kártyát átvették. Ezt általában akkor szokták a postások „eljátszani”, amikor a családban van egy nyugdíjas, akinek ismerik az adatait, beírják az adatokat, hogy átvette. Alina Aldea szóvivő elmondta, sajnos sok ilyen eset van, és általában a kártyatulajdonos inkább azt nyilatkozza, hogy elveszett a kártya, kifizeti a 15,5 lejt az új kártyáért, és nem tesz lépéseket a postás ellen, holott az ő részéről történt mulasztás. Amíg az új kártyát kibocsátják, az illető egy helyettesítő igazolást kap, aminek a birtokában jogosult az egészségügyi ellátásra. Felvetésünkre, hogy egyes patikákban a kiskorú gyereknek szóló recept kiváltásakor kérik a szülő egészségbiztosítási kártyáját, Rodica Biro elmondta, a gyógyszertárak igazoltatás végett kérhetik a szülő kártyáját vagy a személyazonossági igazolványát. De ha nincs kártya, megfelel a személyi is. Az aligazgató hangsúlyozta, azok, akik a mai napig nem kapták meg a kártyájukat, jelentkezzenek a biztosítási pénztár szék-helyén, hogy tisztázzák a helyzetü-ket. Érdeklődhetnek telefonon a 0265-250.040 számon, a 109-es mellékállomást kérve, vagy az it@casmures.ro vagy comunicare@casmures.roe-mail címeken.
MENYHÁRT BORBÁLA
Népújság (Marosvásárhely)
Szeptember 1-jétől lejár a türelmi idő és életbe lép az egészségbiztosítási kártyák kötelező használatára vonatkozó előírás. Maros megyében eddig 400 ezer kibocsátott kártya van, 18 ezret juttattak vissza a postások a megyei biztosítási pénztárhoz, ebből hétezer továbbra is vár gazdájára az intézmény székhelyén – számoltak be a jelenlegi helyzetről a tegnapi sajtótájékoztatón Rodica Biro, a Maros Megyei Egészségbiztosítási Pénztár igazgatóhelyettese és Alina Aldea sajtószóvivő.
Az aligazgató elmondta, munkatársaik ellenőrzése nyomán kiderült, hogy az egészségügyi szolgáltatók fel vannak készülve a kártyás rendszer bevezetésére, azaz rendelkeznek leolvasó készülékekkel. Eddig megyeszerte 249 ezer kártyát aktiváltak, ami abból áll, hogy az orvos személyre szabja azokat, azaz bevezeti a kártyaolvasóba a tulajdonos által választott négyjegyű személyi azonosító számot (úgynevezett PIN-kódot), amit a továbbiakban észben kell tartania. Ezt a titkos kódot a kártya tulajdonosának minden használatkor be kell írnia a kártyaolvasóba mind az orvosnál, mind a gyógyszertárban, hogy a biztosító által finanszírozott szolgáltatásban részesüljön. A kártyák eljuttatása a címzettekhez még nem zárult le, még mindig több ezer lakos van megyeszerte, akik nem kapták kézbe a nevükre szóló kártyát. A Maros megyei jogosultaknak összesen 400 ezer kártyát bocsátottak ki, ebből több mint 18 ezret visszajuttattak a postások a pénztárhoz, ugyanis a címzettet nem találták otthon vagy az adott címen. Ezek közül 4312 kártyát a tulajdonosuk átvett a pénztárnál, 7088-at pedig a családorvosok segítségével osztottak szét. Jelenleg 7000 kártya vár gazdájára az intézmény székhelyén. Emellett 13 ezer nyomtatás alatt van, azaz tulajdonosuk vagy elveszítette, vagy megrongálódott, vagy időközben valaki nagykorúvá vált, és ilyen esetben automatikusan nyomtatnak neki kártyát, anélkül hogy azt kérvényeznie kellene, és eljuttatják a személyazonossági igazolványban szereplő lakcímre – fejtette ki az igazgatóhelyettes. Ezeknek a személyeknek az esetében az egészségügyi szolgáltatók látják a rendszerben, hogy az illetők nevére szóló kártya nyomtatás alatt áll, és részesülhetnek ellátásban. Május 1-jétől 2300 helyettesítő igazolást bocsátottak ki azoknak, akik jelezték, hogy elveszítették, ellopták tőlük, vagy megrongálódott a biztosítási kártyájuk.
A postás hibája miatt a biztosított fizet
Bár az egészségbiztosítási kártyákat a postások személyesen kellene átadják a címzettnek, ezt sok esetben nem teszik meg, hanem egyszerűen bedobják a postaládába. Konkrét eset, hogy egy háromtagú család esetében két családtagnak be volt dobva a kártyája a postaládába, a harmadiknak nem. Amikor a pénztárnál érdeklődött a kártya felől, a rendszerben úgy szerepelt, hogy a kártyát átvették. Ezt általában akkor szokták a postások „eljátszani”, amikor a családban van egy nyugdíjas, akinek ismerik az adatait, beírják az adatokat, hogy átvette. Alina Aldea szóvivő elmondta, sajnos sok ilyen eset van, és általában a kártyatulajdonos inkább azt nyilatkozza, hogy elveszett a kártya, kifizeti a 15,5 lejt az új kártyáért, és nem tesz lépéseket a postás ellen, holott az ő részéről történt mulasztás. Amíg az új kártyát kibocsátják, az illető egy helyettesítő igazolást kap, aminek a birtokában jogosult az egészségügyi ellátásra. Felvetésünkre, hogy egyes patikákban a kiskorú gyereknek szóló recept kiváltásakor kérik a szülő egészségbiztosítási kártyáját, Rodica Biro elmondta, a gyógyszertárak igazoltatás végett kérhetik a szülő kártyáját vagy a személyazonossági igazolványát. De ha nincs kártya, megfelel a személyi is. Az aligazgató hangsúlyozta, azok, akik a mai napig nem kapták meg a kártyájukat, jelentkezzenek a biztosítási pénztár szék-helyén, hogy tisztázzák a helyzetü-ket. Érdeklődhetnek telefonon a 0265-250.040 számon, a 109-es mellékállomást kérve, vagy az it@casmures.ro vagy comunicare@casmures.roe-mail címeken.
MENYHÁRT BORBÁLA
Népújság (Marosvásárhely)
2015. augusztus 26.
Szerdán rajtol a Forgatag
Új helyszínek és programok
Ma 18 órától a Kultúrpalotában ünnepélyesen is megkezdődik a harmadik alkalommal sorra kerülő Vásárhelyi Forgatag rendezvénysorozata. Amint korábban hírül adtuk, a szervezők az idén is azon igyekeztek, hogy gazdag és változatos kulturális kínálattal álljanak a közönség elé. Sikerült néhány új helyszínt is bekapcsolni a Forgatagba, ami viszont sántít – bár nem a szervezők hibájából –, az a magyar–román párbeszéd, a nyitás, ami egyelőre csak szándék maradt.
A megnyitó előtti napon a Víkendtelepen levő Sportakadémia udvarán tartott sajtótájékoztatót a rendezvény két főszervezője, Soós Zoltán és Portik Vilmos, akik elsősorban az előző évek Forgatagától eltérő helyszínekre, eseményekre hívták fel a figyelmet. Kifejtették, az is újdonságnak számít, hogy a polgármesteri hivatal nyitott a rendezvény irányában, ezért kaphatták meg a Sportakadémia parkolóját, ahol a kerekasztal-beszélgetéseknek otthont adó sátor és a "borudvar", információs központ, valamint a kézművestermékek sátrai kapnak helyet. Új helyszín az Enescu utca is, ahol a megye művelődési intézményei (múzeum, Maros Művészegyüttes, Művészeti Egyetem) kínálja majd programjait. Érdekes helyszínként elsősorban fiataloknak szánják majd az Aranykakas udvarát, ahol a Kortárs tér "üzemel", itt valóban kortárs művészeti műhely működik majd, ahol a zenétől a képzőművészeti alkotásig minden helyet kap. Az is újdonság, hogy az idén a Forgatag kizárólag Marosvásárhely területén lesz, ami azt jelenti, hogy a színpadot is a város határain belül, vagyis azon a helyen állítják fel, ahol a tavaly a kézművesvásár volt.
A programmal kapcsolatosan a szervezők hangsúlyozták, hogy az idén a rendezvény díszvendége Baja – Marosvásárhely egyik testvértelepülése – lesz. A bajaiak nem csak a híres halászlevükkel ismertetnek meg, hanem elhozzák néptáncaikat is és sok más meglepetést is, hiszen mintegy 30-tagú küldöttségük látogat el hozzánk.
Az idei rendezvény újdonságai a kerekasztal- beszélgetések. Egyelőre három témában várják az érdeklődőket. Az első az interetnikus kapcsolatokról szól. Megtudtuk, hogy román részről a díszvendég Lucian Mândruta televíziós munkatárs visszamondta a részvételt, igaz, skype-on bekapcsolódik majd a beszélgetésbe. A szervezők azt is elárulták, több román szakértőt is felkértek, legyenek jelen, de csak ketten fogadták el a meghívást. A másik témakörben sikeres marosvásárhelyi magyar vállalkozók vitatják meg a város gazdaságfejlesztési lehetőségeit. Végül pedig vasárnapra várják a Bolíviában fogságot szenvedett Tóásó Elődöt és Lukács Csabát, a Magyar Nemzet újságíróját, akik a Tóásó-ügy hátteréről beszélnek majd.
Nem újdonság ugyan, de mindkét főszervező kiemelte, hogy az idén is lesznek városismertető séták. Nemcsak magyar, hanem román nyelven is. Ezek az előző években igen népszerűek voltak, így várják mindazokat, akik a város múltbeli arculatával is szeretnének a jelenben megismerkedni.
A Forgatag helyszínein meg lehet kapni azt a programfüzetet, amely idegenvezetője lehet majd mindazoknak, akik bekapcsolódnak a rendezvényekbe. A műsorfüzet hátoldalán levő szelvényt kitöltve a forgatagozók nyereménysorsoláson vehetnek részt. A sorsolás vasárnap 21 órakor lesz, a Neoton-koncert előtt. A szervezők megerősítették, eddig nincs változás az előzetesen összeállított programban. Bakikra is számítanak, de abban is reménykednek, hogy a marosvásárhelyiek jelenlétükkel igazolják majd, hogy a szépséghibák ellenére érdemes megszervezni a Forgatagot.
A szerdai nap kínálatából: 18 órától a Kultúrpalotában lesz az ünnepi megnyitó, amelyet Pál István Szalonna és Bandája, valamint a Maros Művészegyüttes fellépése követ. Ezzel egy időben természetesen megnyitják az előcsarnokban Boros Tety karikaturista kiállítását, amely a művész 45 éves alkotói tevékenységét foglalja össze. 19 órától a Concordia szálloda előcsarnokában a Yorick Stúdió és a temesvári Csiky Gergely Színház nagy sikerű szállodaszínházi produkciója lesz látható, a Neil LaBute kortárs amerikai szerző Valami csajok színműve alapján írt Egyszeröt című darab. 21 órától a Teleki Téka udvarán az InFusion Trio looper zenekar lép fel, míg ugyanettől az időponttól várják a táncházasokat is a Jazz&Blues Clubba, ahol nem más húzza a talpalávalót, mint Pál István Szalonna és Bandája.
Népújság (Marosvásárhely)
Új helyszínek és programok
Ma 18 órától a Kultúrpalotában ünnepélyesen is megkezdődik a harmadik alkalommal sorra kerülő Vásárhelyi Forgatag rendezvénysorozata. Amint korábban hírül adtuk, a szervezők az idén is azon igyekeztek, hogy gazdag és változatos kulturális kínálattal álljanak a közönség elé. Sikerült néhány új helyszínt is bekapcsolni a Forgatagba, ami viszont sántít – bár nem a szervezők hibájából –, az a magyar–román párbeszéd, a nyitás, ami egyelőre csak szándék maradt.
A megnyitó előtti napon a Víkendtelepen levő Sportakadémia udvarán tartott sajtótájékoztatót a rendezvény két főszervezője, Soós Zoltán és Portik Vilmos, akik elsősorban az előző évek Forgatagától eltérő helyszínekre, eseményekre hívták fel a figyelmet. Kifejtették, az is újdonságnak számít, hogy a polgármesteri hivatal nyitott a rendezvény irányában, ezért kaphatták meg a Sportakadémia parkolóját, ahol a kerekasztal-beszélgetéseknek otthont adó sátor és a "borudvar", információs központ, valamint a kézművestermékek sátrai kapnak helyet. Új helyszín az Enescu utca is, ahol a megye művelődési intézményei (múzeum, Maros Művészegyüttes, Művészeti Egyetem) kínálja majd programjait. Érdekes helyszínként elsősorban fiataloknak szánják majd az Aranykakas udvarát, ahol a Kortárs tér "üzemel", itt valóban kortárs művészeti műhely működik majd, ahol a zenétől a képzőművészeti alkotásig minden helyet kap. Az is újdonság, hogy az idén a Forgatag kizárólag Marosvásárhely területén lesz, ami azt jelenti, hogy a színpadot is a város határain belül, vagyis azon a helyen állítják fel, ahol a tavaly a kézművesvásár volt.
A programmal kapcsolatosan a szervezők hangsúlyozták, hogy az idén a rendezvény díszvendége Baja – Marosvásárhely egyik testvértelepülése – lesz. A bajaiak nem csak a híres halászlevükkel ismertetnek meg, hanem elhozzák néptáncaikat is és sok más meglepetést is, hiszen mintegy 30-tagú küldöttségük látogat el hozzánk.
Az idei rendezvény újdonságai a kerekasztal- beszélgetések. Egyelőre három témában várják az érdeklődőket. Az első az interetnikus kapcsolatokról szól. Megtudtuk, hogy román részről a díszvendég Lucian Mândruta televíziós munkatárs visszamondta a részvételt, igaz, skype-on bekapcsolódik majd a beszélgetésbe. A szervezők azt is elárulták, több román szakértőt is felkértek, legyenek jelen, de csak ketten fogadták el a meghívást. A másik témakörben sikeres marosvásárhelyi magyar vállalkozók vitatják meg a város gazdaságfejlesztési lehetőségeit. Végül pedig vasárnapra várják a Bolíviában fogságot szenvedett Tóásó Elődöt és Lukács Csabát, a Magyar Nemzet újságíróját, akik a Tóásó-ügy hátteréről beszélnek majd.
Nem újdonság ugyan, de mindkét főszervező kiemelte, hogy az idén is lesznek városismertető séták. Nemcsak magyar, hanem román nyelven is. Ezek az előző években igen népszerűek voltak, így várják mindazokat, akik a város múltbeli arculatával is szeretnének a jelenben megismerkedni.
A Forgatag helyszínein meg lehet kapni azt a programfüzetet, amely idegenvezetője lehet majd mindazoknak, akik bekapcsolódnak a rendezvényekbe. A műsorfüzet hátoldalán levő szelvényt kitöltve a forgatagozók nyereménysorsoláson vehetnek részt. A sorsolás vasárnap 21 órakor lesz, a Neoton-koncert előtt. A szervezők megerősítették, eddig nincs változás az előzetesen összeállított programban. Bakikra is számítanak, de abban is reménykednek, hogy a marosvásárhelyiek jelenlétükkel igazolják majd, hogy a szépséghibák ellenére érdemes megszervezni a Forgatagot.
A szerdai nap kínálatából: 18 órától a Kultúrpalotában lesz az ünnepi megnyitó, amelyet Pál István Szalonna és Bandája, valamint a Maros Művészegyüttes fellépése követ. Ezzel egy időben természetesen megnyitják az előcsarnokban Boros Tety karikaturista kiállítását, amely a művész 45 éves alkotói tevékenységét foglalja össze. 19 órától a Concordia szálloda előcsarnokában a Yorick Stúdió és a temesvári Csiky Gergely Színház nagy sikerű szállodaszínházi produkciója lesz látható, a Neil LaBute kortárs amerikai szerző Valami csajok színműve alapján írt Egyszeröt című darab. 21 órától a Teleki Téka udvarán az InFusion Trio looper zenekar lép fel, míg ugyanettől az időponttól várják a táncházasokat is a Jazz&Blues Clubba, ahol nem más húzza a talpalávalót, mint Pál István Szalonna és Bandája.
Népújság (Marosvásárhely)
2015. augusztus 26.
Temes megyében is beindult a Petőfi Sándor Program
A temesvári Szórvány Alapítvány székházában kedden megtartott sajtótájékoztató keretében mutatkozott be a Nemzetpolitikai Államtitkárság által idén elindított Petőfi Sándor Program bánsági ösztöndíjasa, Horváth Ida, végvári származású joghallgató. A Kárpát-medencei szórványmagyarság megerősítését célzó Petőfi Sándor Program célkitűzéseit dr. Bodó Barna, a Szórvány Alapítvány elnöke ismertette.
„A szórvány a mi értelmezésünkben egy olyan helyi magyar csoport, amely saját erejéből képtelen a nyelvi-kulturális fennmaradásra, segítséget kell kapnia ahhoz, hogy a megmaradását biztosítsuk – mondta dr. Bodó Barna –, erre találtuk ki a szórványgondnok intézményét is, de ennél sokkal átfogóbb, az egész Kárpát-medencére kiterjedő programot indított el a Nemzetpolitikai Államtitkárság, amelynek dr. Grezsa István miniszteri biztos a felügyelője, koordinátora.” Az új programot a Kőrösi Csoma Sándor Program mintájára találták ki, amelynek célja, hogy magyar fiatalok utazzanak ki a diaszpóra magyarságához, és a magyar közösségek életét segítsék, hozzájáruljanak a magyar közösségek identitásának megőrzéséhez. A Kárpát-medencei szórványmagyarság megerősítését célzó Petőfi Sándor Program célterülete a Kárpát-medence mellett Ausztria, Csehország, Bosznia-Hercegovina, Macedónia és a Csángóföld. A programban részt vevő 50 ösztöndíjas fiatalt kifejezetten a szórványterületekre küldik.
Temes megyében Horváth Ida, végvári származású joghallgató augusztus 15-től kezdte el a szórványközösségeket segítő tevékenységét. A Petőfi Sándor Program ösztöndíjasainak a tevékenysége négy nagy kérdésre hegyeződik ki: közösségszervezés, kulturális–szabadidős–sport-tevékenységek szervezése, elsősorban fiataloknak, a helyi-megyei eseménynaptárkövetése, összeállítása, gondozása és a külföldi kapcsolatépítés. Horváth Ida feladatai közé tartozik majd a temes.ro honlap működtetése, a megyei eseménynaptár megjelenítése a világhálón.
Horváth Ida a sajtó képviselőinek elmondta: most ismerkedik a megye magyar közösségeinek, illetve magyar intézményeinek, civilszervezeteinek a helyzetével. Részt vett a Végvári Falunapok rendezvényein és a következő hét végén besegít az Újszentesi Falunapok megszervezésébe. Horváth Ida kezdeményezésére szeptember 21-én a Bánságban is megemlékezünk a Magyar Dráma Ünnepéről, amelyre meghívják dr. Csávossy György bánsági származású drámaírót, és előadják egyik darabjának egy részletét. Szeptember 30-án, Benedek Elek születésnapján a Bánságban is megünnepeljük a Magyar Népmese Napját. Erre az alkalomra meghívják a magyarországi nagy népmesemondót, Kóka Rozáliát, aki saját gyűjtésű bukovinai székely és moldvai csángó népmeséket fog előadni Nagybodófalván, Szapáryfalván és Temesváron.
A Petőfi Sándor Program időtartamát első körben 9 hónapra tervezik, de dr. Bodó Barna szerint megvan rá a remény, hogy folytatódik a következő években is.
Pataki Zoltán
Népújság (Marosvásárhely)
A temesvári Szórvány Alapítvány székházában kedden megtartott sajtótájékoztató keretében mutatkozott be a Nemzetpolitikai Államtitkárság által idén elindított Petőfi Sándor Program bánsági ösztöndíjasa, Horváth Ida, végvári származású joghallgató. A Kárpát-medencei szórványmagyarság megerősítését célzó Petőfi Sándor Program célkitűzéseit dr. Bodó Barna, a Szórvány Alapítvány elnöke ismertette.
„A szórvány a mi értelmezésünkben egy olyan helyi magyar csoport, amely saját erejéből képtelen a nyelvi-kulturális fennmaradásra, segítséget kell kapnia ahhoz, hogy a megmaradását biztosítsuk – mondta dr. Bodó Barna –, erre találtuk ki a szórványgondnok intézményét is, de ennél sokkal átfogóbb, az egész Kárpát-medencére kiterjedő programot indított el a Nemzetpolitikai Államtitkárság, amelynek dr. Grezsa István miniszteri biztos a felügyelője, koordinátora.” Az új programot a Kőrösi Csoma Sándor Program mintájára találták ki, amelynek célja, hogy magyar fiatalok utazzanak ki a diaszpóra magyarságához, és a magyar közösségek életét segítsék, hozzájáruljanak a magyar közösségek identitásának megőrzéséhez. A Kárpát-medencei szórványmagyarság megerősítését célzó Petőfi Sándor Program célterülete a Kárpát-medence mellett Ausztria, Csehország, Bosznia-Hercegovina, Macedónia és a Csángóföld. A programban részt vevő 50 ösztöndíjas fiatalt kifejezetten a szórványterületekre küldik.
Temes megyében Horváth Ida, végvári származású joghallgató augusztus 15-től kezdte el a szórványközösségeket segítő tevékenységét. A Petőfi Sándor Program ösztöndíjasainak a tevékenysége négy nagy kérdésre hegyeződik ki: közösségszervezés, kulturális–szabadidős–sport-tevékenységek szervezése, elsősorban fiataloknak, a helyi-megyei eseménynaptárkövetése, összeállítása, gondozása és a külföldi kapcsolatépítés. Horváth Ida feladatai közé tartozik majd a temes.ro honlap működtetése, a megyei eseménynaptár megjelenítése a világhálón.
Horváth Ida a sajtó képviselőinek elmondta: most ismerkedik a megye magyar közösségeinek, illetve magyar intézményeinek, civilszervezeteinek a helyzetével. Részt vett a Végvári Falunapok rendezvényein és a következő hét végén besegít az Újszentesi Falunapok megszervezésébe. Horváth Ida kezdeményezésére szeptember 21-én a Bánságban is megemlékezünk a Magyar Dráma Ünnepéről, amelyre meghívják dr. Csávossy György bánsági származású drámaírót, és előadják egyik darabjának egy részletét. Szeptember 30-án, Benedek Elek születésnapján a Bánságban is megünnepeljük a Magyar Népmese Napját. Erre az alkalomra meghívják a magyarországi nagy népmesemondót, Kóka Rozáliát, aki saját gyűjtésű bukovinai székely és moldvai csángó népmeséket fog előadni Nagybodófalván, Szapáryfalván és Temesváron.
A Petőfi Sándor Program időtartamát első körben 9 hónapra tervezik, de dr. Bodó Barna szerint megvan rá a remény, hogy folytatódik a következő években is.
Pataki Zoltán
Népújság (Marosvásárhely)
2015. augusztus 26.
Szórvány Alapítvány, határok nélkül
A temesvári Szórvány Alapítvány képviselői Magyarországon bejegyezték az Esélyt a Szórványnak Alapítványt, amelynek vezetője Kása Zsolt, az Alapítvány pénzügyi menedzsere. A Szórvány Alapítvány anyaországi testvérszervezetét Nagybánhegyesen jegyezték be, ahol a Bethlen Gábor Alap támogatásával egy ingatlant is vásároltak a számára.
Keddi sajtótájékoztatóján Kása Zsolt elmondta: a 120 négyzetméteres, nagy kerttel rendelkező nagybánhegyesi házban tematikus szórványtáborok szervezését tervezik, gyerekek és felnőttek számára egyaránt. A ház 12-14 fős csoportok elszállásolására és különféle tevékenységek szervezésére lesz alkalmas a jövő évtől, miután teljesen felújítják és vendégfogadásra alkalmas bútorzatot helyeznek el benne. A Temesvártól 100 km távolságra található, a tornyai határátkelőn keresztül megközelíthető Nagybánhegyesen termálfürdő is működik.
Pataki Zoltán
Népújság (Marosvásárhely)
A temesvári Szórvány Alapítvány képviselői Magyarországon bejegyezték az Esélyt a Szórványnak Alapítványt, amelynek vezetője Kása Zsolt, az Alapítvány pénzügyi menedzsere. A Szórvány Alapítvány anyaországi testvérszervezetét Nagybánhegyesen jegyezték be, ahol a Bethlen Gábor Alap támogatásával egy ingatlant is vásároltak a számára.
Keddi sajtótájékoztatóján Kása Zsolt elmondta: a 120 négyzetméteres, nagy kerttel rendelkező nagybánhegyesi házban tematikus szórványtáborok szervezését tervezik, gyerekek és felnőttek számára egyaránt. A ház 12-14 fős csoportok elszállásolására és különféle tevékenységek szervezésére lesz alkalmas a jövő évtől, miután teljesen felújítják és vendégfogadásra alkalmas bútorzatot helyeznek el benne. A Temesvártól 100 km távolságra található, a tornyai határátkelőn keresztül megközelíthető Nagybánhegyesen termálfürdő is működik.
Pataki Zoltán
Népújság (Marosvásárhely)
2015. augusztus 26.
Milánóban a Kolozsvári Magyar Opera
A Milánói Világkiállítás idején nagyszabású magyar kulturális-művészeti rendezvénysorozatra kerül sor Milánó városában, és számos közeli helyszínen. Ennek része az a három operaelőadásból álló sorozat, amely a magyar operaművészet Bartók utáni korszakait hivatott bemutatni.
A műfaj legfontosabb intézményeinek – Kolozsvári Magyar Opera, budapesti Magyar Állami Operaház, Zeneakadémia – egy-egy produkcióját félszcenikus formában láthatja a milánói Il Triennale közönsége, mindhárom esetben a Rádiózenekar közreműködésével.
Szabadság (Kolozsvár)
A Milánói Világkiállítás idején nagyszabású magyar kulturális-művészeti rendezvénysorozatra kerül sor Milánó városában, és számos közeli helyszínen. Ennek része az a három operaelőadásból álló sorozat, amely a magyar operaművészet Bartók utáni korszakait hivatott bemutatni.
A műfaj legfontosabb intézményeinek – Kolozsvári Magyar Opera, budapesti Magyar Állami Operaház, Zeneakadémia – egy-egy produkcióját félszcenikus formában láthatja a milánói Il Triennale közönsége, mindhárom esetben a Rádiózenekar közreműködésével.
Szabadság (Kolozsvár)
2015. augusztus 26.
Életfogytiglan
Az bizonyára senki számára sem lehet kérdéses, hogy a romániai magyarság fennmaradása alapvetően a közösség tagjainak kulturáltságától, szakmai ismereteitől, versenyképességétől függ.
Hogy ebben a vonatkozásban komoly bajok vannak, szintén nem szorul bizonyításra.
Az okok jelentős része a román oktatási rendszerből fakad. A legsúlyosabbak egyike az, hogy a rendszer gyakorlatilag alig tulajdonít jelentőséget a pedagóguspályára készülő fiatalok szakmai alkalmasságának. És ezen nem az egyes szakterületek anyagának ismeretét, hanem azoknak a képességeknek és készségeknek a meglétét értem, amelyek ezeknek az ismereteknek a hatékony közvetítését lehetővé teszik.
Egyetlen olyan esetet sem ismerek, amelyben egy egyetemistát vagy – a későbbiekben – pedagógust eltanácsoltak volna a pedagógusi pályától, mert arra alkalmatlannak bizonyult. Az, hogy a szűkebb értelemben vett szakmáját nem megfelelő szinten birtokolta, már okozhatott bonyodalmakat, de, ha már diploma volt a kezében, többé az sem számított kizáró oknak. Így aztán, ha valaki – bármilyen okból – egyszer főállású pedagógussá vált, akkor életfogytiglan pedagógus maradhatott, még akkor is, ha a szakma „gyakorlása” számára és diákjai számára is csaknem elviselhetetlen kínszenvedés volt. Az áldozat az önérzetén esett csorbát csakis diktatórikus eszközökkel próbálhatta „kiköszörülni”, aminek két – egyként tragikus – következménye lehetett: a diákok gyűlölete vagy a tanári kudarc miatt érzett káröröme, kivételes esetekben szánalma. Mindkettő a diákok személyiségét is rombolta és rombolja. A tényleges életfogytiglanit, mint jogi kategóriát manapság európai törvények tiltják. Az életfogytiglan kínszenvedésre ítélt tanár viszont a román oktatási rendszerben szinte már szabály.
A versenyvizsgákon ugyanis csak úgynevezett szakismereteket kérnek számon. Pedig a matematika, a fizika, az irodalom, a nyelvészet stb. bármily alapos ismerete nem garancia arra, hogy valaki alkalmas lehetne ezeket az ismereteket tovább is adni. Az persze még siralmasabb, amikor a diák rájön arra, hogy a tanár a szakmáját sem ismeri. De ez még mindig a kisebbik baj, mert a szakma – a pedagógiai kényszerek nyomása alatt – megtanulható, sőt a szükséges ismereteket minden valamire való ember, tetszik, nem tetszik, az oktatási gyakorlatban elsajátítja. Normális esetben nem is akárhogyan. Egy antipedagógusból azonban semmiféle kényszer nem varázsolhat használható tanárt.
S amikor ezeket írom, korántsem a levegőbe beszélek. Az egyetem után „tanárként” a szülőfalumhoz legközelebb eső falucskát választottam. „Átmenetileg”. Csakhogy a két falu lakói – a közelség ellenére is – merőben eltérő módon gondolkoztak, nyelvjárásuk is lényeges pontokban különbözött. Ráadásul az én agyam az akkortájt legkorszerűbbnek tekintett irodalmi irányzatokkal volt tele (egzisztencializmus, nouveaux roman, nyelvi szabadosság). Rövidesen kiderült azonban, hogy a hetedikeseimnek nem csak Balassi Bálintot, de József Attilát is magyarra kell fordítanom. Ráadásul a tantervet is követnem kellett. (Az igazgató ugyanis¬ – a székely-magyar pedagógia nagyobb dicsőségére – nem órát látogatott, hanem a kerti ablak alatt kucorogva kémlelte ki, hogy mit tesznek a beosztottjai.) Volt mit hallgatnia. Én és a gyerekek ugyanis szorgalmasan untuk egymást. A következményeket nem kell részleteznem. Hetek teltek el, amíg rájöttem, hogy mindent el kell felejtenem, amit az egyetemen tanultam, s a gyerekeimet kell megtanulnom. Azt kell felmérnem, hogy melyek azok az általuk is ismert fogalmak, amelyekre irodalmi ismereteket építhetek. Mondanom sem kell, Kriza Jánosnál kötöttünk ki. A tantervet az igazgató úr elkerülhetetlen rosszallása ellenére is lábbal tiportam.
BÍRÓ BÉLA
Szabadság (Kolozsvár)
Az bizonyára senki számára sem lehet kérdéses, hogy a romániai magyarság fennmaradása alapvetően a közösség tagjainak kulturáltságától, szakmai ismereteitől, versenyképességétől függ.
Hogy ebben a vonatkozásban komoly bajok vannak, szintén nem szorul bizonyításra.
Az okok jelentős része a román oktatási rendszerből fakad. A legsúlyosabbak egyike az, hogy a rendszer gyakorlatilag alig tulajdonít jelentőséget a pedagóguspályára készülő fiatalok szakmai alkalmasságának. És ezen nem az egyes szakterületek anyagának ismeretét, hanem azoknak a képességeknek és készségeknek a meglétét értem, amelyek ezeknek az ismereteknek a hatékony közvetítését lehetővé teszik.
Egyetlen olyan esetet sem ismerek, amelyben egy egyetemistát vagy – a későbbiekben – pedagógust eltanácsoltak volna a pedagógusi pályától, mert arra alkalmatlannak bizonyult. Az, hogy a szűkebb értelemben vett szakmáját nem megfelelő szinten birtokolta, már okozhatott bonyodalmakat, de, ha már diploma volt a kezében, többé az sem számított kizáró oknak. Így aztán, ha valaki – bármilyen okból – egyszer főállású pedagógussá vált, akkor életfogytiglan pedagógus maradhatott, még akkor is, ha a szakma „gyakorlása” számára és diákjai számára is csaknem elviselhetetlen kínszenvedés volt. Az áldozat az önérzetén esett csorbát csakis diktatórikus eszközökkel próbálhatta „kiköszörülni”, aminek két – egyként tragikus – következménye lehetett: a diákok gyűlölete vagy a tanári kudarc miatt érzett káröröme, kivételes esetekben szánalma. Mindkettő a diákok személyiségét is rombolta és rombolja. A tényleges életfogytiglanit, mint jogi kategóriát manapság európai törvények tiltják. Az életfogytiglan kínszenvedésre ítélt tanár viszont a román oktatási rendszerben szinte már szabály.
A versenyvizsgákon ugyanis csak úgynevezett szakismereteket kérnek számon. Pedig a matematika, a fizika, az irodalom, a nyelvészet stb. bármily alapos ismerete nem garancia arra, hogy valaki alkalmas lehetne ezeket az ismereteket tovább is adni. Az persze még siralmasabb, amikor a diák rájön arra, hogy a tanár a szakmáját sem ismeri. De ez még mindig a kisebbik baj, mert a szakma – a pedagógiai kényszerek nyomása alatt – megtanulható, sőt a szükséges ismereteket minden valamire való ember, tetszik, nem tetszik, az oktatási gyakorlatban elsajátítja. Normális esetben nem is akárhogyan. Egy antipedagógusból azonban semmiféle kényszer nem varázsolhat használható tanárt.
S amikor ezeket írom, korántsem a levegőbe beszélek. Az egyetem után „tanárként” a szülőfalumhoz legközelebb eső falucskát választottam. „Átmenetileg”. Csakhogy a két falu lakói – a közelség ellenére is – merőben eltérő módon gondolkoztak, nyelvjárásuk is lényeges pontokban különbözött. Ráadásul az én agyam az akkortájt legkorszerűbbnek tekintett irodalmi irányzatokkal volt tele (egzisztencializmus, nouveaux roman, nyelvi szabadosság). Rövidesen kiderült azonban, hogy a hetedikeseimnek nem csak Balassi Bálintot, de József Attilát is magyarra kell fordítanom. Ráadásul a tantervet is követnem kellett. (Az igazgató ugyanis¬ – a székely-magyar pedagógia nagyobb dicsőségére – nem órát látogatott, hanem a kerti ablak alatt kucorogva kémlelte ki, hogy mit tesznek a beosztottjai.) Volt mit hallgatnia. Én és a gyerekek ugyanis szorgalmasan untuk egymást. A következményeket nem kell részleteznem. Hetek teltek el, amíg rájöttem, hogy mindent el kell felejtenem, amit az egyetemen tanultam, s a gyerekeimet kell megtanulnom. Azt kell felmérnem, hogy melyek azok az általuk is ismert fogalmak, amelyekre irodalmi ismereteket építhetek. Mondanom sem kell, Kriza Jánosnál kötöttünk ki. A tantervet az igazgató úr elkerülhetetlen rosszallása ellenére is lábbal tiportam.
BÍRÓ BÉLA
Szabadság (Kolozsvár)