Dr. Kötő József halálára
Búcsúzik a Romániai Magyar Demokrata Szövetség
A hazai magyar kultúra és közélet jeles személyiségétől, dr. Kötő József színháztörténésztől, dramaturgtól, egyetemi tanártól, egykori államtitkártól és parlamenti képviselőtől búcsúzik megrendülten a Romániai Magyar Demokrata Szövetség.
Közösségünk életében pótolhatatlan űrt hagy távozásával, hiszen általa az erdélyi magyarság páratlan társadalmi érzékenységgel, elkötelezettséggel megáldott, szakmájához alázattal, igényességgel és szeretettel közeledő embert veszített el.
1939-ben született Kolozsváron. A Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakán szerzett oklevelet 1961-ben, és ugyanott doktorált 1984-ben. 1965-től a Kolozsvári Állami Magyar Színház dramaturgja, 1985–1990 között pedig az intézmény igazgatója, 1998-tól 2008-ig az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület elnöke volt. Az Oktatási és Kutatási Minisztérium államtitkáraként dolgozott 1998-tól 2000-ig, illetve 2005-től 2007-ig, majd 2008-tól 2012-ig a 4-es számú, külföldi választókerület RMDSZ-es parlamenti képviselője.
A szövetség megalapítását követően országos társadalomszervezési titkára, közművelődési alelnöke, illetve Kolozs megyei szervezetének elnöke, 1998-tól 2000-ig oktatási és vallásügyi ügyvezető alelnöke volt.
Közéleti munkájának kiemelt szakterülete az erdélyi kulturális és oktatási intézményrendszer működése volt, ugyanakkor a hazai pedagógusi pálya lehetőségei és nehézségei is behatóan foglalkoztatták oktatási államtitkári tevékenységében.
"Az én pályám mindig ez volt, hogy megpróbáltam a napi munkához hátteret teremteni, feltöltekezni olyan ismeretekkel, ami a kortárs jelenségek megértését segíti, és beszélgetések révén hozzájárul az alkotómunkához is" – mondta 2009-ben szakmájáról, átfogó színháztörténeti munkájáról, az erdélyi színjátszásra és személységeire is kiterjedő kutatásairól dr. Kötő József a Helikon című irodalmi folyóirat munkatársának.
Számos színháztörténeti kötet, színház- és drámatörténeti, illetve a civil társadalom önszerveződését tárgyaló tanulmány írója, hazai és külföldi tudományos-kulturális folyóiratok szerzője volt.
Díjai: Julianus-díj, 1994; Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület életműdíja, 1999; Román Köztársasági Érdemrend nagy tisztikeresztje, 2000; Magyar Köztársaság Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának Wlasics Gyula- díja, 2001; Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje, 2002; Ezüstfenyő díj, 2004; Magyar Örökség díj, 2010.
A Kolozsvári Állami Magyar Színház örökös tagja, illetve a Magyar Tudományos Akadémia testületi tagja volt.
Dr. Kötő Józsefet a Romániai Magyar Demokrata Szövetség saját halottjának tekinti.
Mindazok, akik kegyeletüket szeretnék leróni emléke előtt, megtehetik január 24-én, szombaton 11 órától a Kolozsvári Állami Magyar Színház előterében elhelyezett ravatalánál.
Emléke legyen áldott, nyugalma csendes!
Kelemen Hunor szövetségi elnök
Népújság (Marosvásárhely)

Felolvasószínház
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház idén több helyszínen ünnepli a magyar kultúra napját, a magyar nemzeti himnusz megszületésének évfordulóját.
A felolvasó-színpadi sorozat keretében ezúttal Szávai Géza küsmödi születésű, Budapesten élő elismert prózaíró Akit átvisznek a hegyen című első drámája kerül bemutatásra január 22-én este 8 órától a színház Underground termében.
Az erdélyi ősbemutató szereplői: Benedek Botond, Varga Balázs, Györffy András, Berekméri Katalin, Gáspárik Attila és Csíki Szabolcs.
Szávai Géza saját regényéből adaptált színjátéka utazásra hív "Transzilvániában, két világ (Európa- Ázsia), két világrend – és két történelmi korszak – határvidékén" két szekussal és egy, a maradék méltóságához és csepp földjéhez foggal-körömmel ragaszkodó szegényparaszttal, Molnár Vencellel, aki nem hajlandó beállni a kollektívbe, ezért egy éjszaka érte jön a fekete autó...
Az előadás után a szerző, Szávai Géza és Novák Zoltán történész részvételével közönségtalálkozóra kerül sor. A szerző a helyszínen dedikál.
Népújság (Marosvásárhely)

Folytatódik a zászlóháború Erdőszentgyörgyön
Prefektusi büntetés a székely lobogó és a magyarok zászlaja miatt
Tegnap, január 21-én Lucian Goga prefektus megbízottai, Cormos Elena-Cristina és Sipos Krisztián a prefektus rendelete értelmében jegyzőkönyvet készítettek Csibi Attila-Zoltán, Erdőszentgyörgy polgármestere, a helyi RMDSZ vezetője ellen, amelyben "megállapítják", hogy "az RMDSZ erdőszentgyörgyi székházára kitűzték a székely zászlót és minden magyarok zászlaját". A jegyzőkönyv értelmében a zászlók kitűzése kihágásnak minősül, és 2.500-tól 5.000 lejig terjedő büntetést von maga után.
Csibi Attila esetében a prefektúra a legmagasabb, azaz 5.000 lejes büntetést állapított meg, amelyet a szovátai államkincstár számlájára kell befizetni. A büntetést a jegyzőkönyv kézbesítésétől számított 15 napon belül kell kifizetni. A jegyzőkönyvet a kézhezvételt követő 15 napon belül lehet megóvni az illető körzethez legközelebbi bíróságon.
Csibi Attila: Természetesen nem vesszük le a zászlókat!
Csibi Attila, Erdőszentgyörgy polgármestere elmondta, hogy az ügy nem új keletű, még Corneliu Grosu kormánybiztos idejében kezdődött, majd utóda, Oprea Vasile is folytatta a zászlóháborút. A városvezetőt többször felszólították, hogy távolítsa el mind a magyar, mind a székely lobogót. Csibi Attila júliusban tiltakozásképp levette a lobogókat, és helyükbe egy hónapig fekete zászlót tűzött ki.
Tegnap kérdésünkre kijelentette: a büntetést megtámadják a bíróságon, és a zászlókat sem veszik le.
Ugyanakkor elmondta, hogy tegnapelőtt kapták meg azt a bírósági végzést, amely arra kötelezi az önkormányzatot, távolítsa el a polgármesteri hivatal homlokzatáról is a székely és a magyar zászlót. Ezt a döntést is megtámadják, jelentette ki Erdőszentgyörgy első embere, és tovább viszik az ügyet, ha kell, akár nemzetközi szintre.
Ez a gesztus sérti azt a nemzeti közösséget, amelynek a szimbólumai ki vannak függesztve
Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei elnöke kérdésünkre kijelentette:
– Elsősorban azt kell tisztázni, hogy az erdőszentgyörgyi RMDSZ-székház homlokzatára nemzeti szimbólumok, jelképek vannak kifüggesztve, és maradjanak is ott. A nemzeti szimbólumok nem sértenek sem közérdeket, sem közrendet. Úgyhogy ilyen értelemben tendenciózusnak, szándékos zaklatásnak tartom ezt a büntetést. Ugyanakkor megjegyzem, hogy ez a gesztus viszont sérti azt a nemzeti közösséget, amelynek a szimbólumai vannak oda kifüggesztve, azaz az erdélyi magyarokat, az erdőszentgyörgyi, a Maros megyei magyarokat, az ott elhaladó magyar embereket, akiket ezek a zászlók, úgymond, képviselnek. Így kellene ezt megközelíteni.
Talán diszkriminációs esettel is van dolgunk, mert szándékosan nemzeti szimbólumokba köt bele a kormány helyi képviselője, illetve a kormány képviseletének az intézménye. Valószínűleg ilyen vetületében is elemeznünk kell ezt a kérdést.
A másik dolog pedig az, hogy meggyőződésem, a jegyzőkönyvet meg kell óvni. A polgármester tehát helyesen nyilatkozott, meg kell óvni a bíróságon, tudniillik a jegyzőkönyvben feltüntetett paragrafus és a megfogalmazás is egyértelművé teszi, hogy itt nem más államok zászlójáról van szó, hanem nemzeti szimbólumokról. Székelyföld tudomásom szerint még nem egy önálló entitás, nem önálló állam, a piros-fehér-zöld zászló pedig már egy peres ügyben és a magyar kormány által is tisztázott: nem Magyarország hivatalos állami zászlaja, hanem tulajdonképpen a világon bárhol élő magyaroké.
– A jegyzőkönyvben is az áll, hogy "steagul maghiarilor de pretutindeni".
– A jegyzőkönyv is így kódolja, tehát ilyen értelemben szinte nevetségesnek is tartom. Sajnos, ez a nevetséges volta igazolja, hogy itt tendenciózus, szándékos zaklatásról van szó, hiszen még a jegyzőkönyvbe sem lehetett ráfogni, hogy az idézett paragrafussal szemben követett volna el hibát az erdőszentgyörgyi RMDSZ.
Összegezve: nem értem, hogy miért kell kovásznai hangulatot kelteni Maros megyében is, nem hiszem, hogy szükség lenne erre abban a megyében, ahol 25 év sem volt elég ahhoz, hogy kiheverjük az 1990. márciusi eseményeket, és szinte ijesztő, hogy éppen a márciusi események negyedszázados évfordulójának közelében ismét egy egyértelmű, magyarság elleni zaklatásnak vagyunk a tanúi, elszenvedői – nyilatkozta az RMDSZ megyei elnöke.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Vásárhely-formáló Téka-erő
Fiatalok alakíthatják a Bolyai-múzeum virtuális arcát
A Teleki Téka az elmúlt pár esztendőben egyre hangsúlyozottabban jelen volt a marosvásárhelyiek életében. Rendszeres hétvégi gyerekprogramok, a felnőtt közönségnek szánt Beszélgető könyvek című előadás-sorozat, az Iskola másként – Tudj többet, légy jobb! hét, illetve a nagyszabású rendezvények – Civil vásár, Múzeumok éjszakája, Vásárhelyi Forgatag, Mikházi római fesztivál – programjában vállalt szerep egyértelművé tette, hogy a 213. évébe lépett könyvtár nem csak a kutatók szűk körének lehet szellemi otthona. Valószínűleg ennek (is) tudható be, hogy tavaly a könyvtár olvasótermének forgalma 25 százalékkal, a múzeum látogatottsága 10 százalékkal növekedett. A magyar kultúra napjára hangolódva Lázok Klárát, a Teleki Téka vezetőjét az idei tervekről kérdeztük.
– Nemrég felröppent a sajtóban a hír, hogy ebben az évben nagy hangsúlyt fektettek a digitalizálásra.
– A tavaly a XVI. századi unikumokat, illetve a XVII. századi egyedi kiadványok egy részét digitalizáltuk (például Apáczai Magyar Logikácskáját), a hírlapok közül pedig a Székely Napló évfolyamait kezdtük digitális formában rögzíteni. Ezek az anyagok várhatóan az év végére válnak majd hozzáférhetőkké. Mivel nincs meg az ehhez szükséges személyzeti apparátusunk, nagyon lassan megy a munka, azonkívül ez nem egy automatizmusokon alapuló művelet, hanem egy nagyon aprólékos munkát igénylő folyamat. 2015-ben az állományunkban lévő 19. századi, 20. század eleji vásárhelyi hírlapok digitalizálásával foglalkozunk. Az elmúlt két évben sok olvasónk kereste ezeket a hírlapokat, ugyanakkor digitalizálásuk az állományvédelem szempontjából is prioritásnak számít. E kiadványok ritkaságértéke, illetve a kutatói munka megkönnyítése is szükségessé teszi, hogy az elektronikus formátum létrehozásakor a hírlapokat részesítsük előnyben.
– Mi a helyzet a médiateremmel, amelyről 2012-ben, a felújított Téka megnyitásakor beszélgettünk?
– Az elmúlt két évben bebizonyosodott, hogy a turistacsoportok nem igénylik ezt a szolgáltatást, a gyermekprogramoknak viszont hasznos kiegészítőjévé vált. Az iskolások egy negyedórás kisfilmet nézhetnek itt meg a könyvtárról, és a tapasztalat azt mutatja, hogy ezáltal intenzívebbé, maradandóbbá válik a látogatás élménye.
– Beszéljünk egy kicsit az idei gyerekprogramokról.
– Folytatjuk a minden hónap utolsó szombatjára időzített foglalkozásokat. Ugyanakkor különböző rendezvények alkalmával ezúttal is ki fogunk lépni a Téka falai közül.
– A tavalyi év nagy sikere a Beszélő könyvek sorozat volt, mint említetted, minden rendezvényen száz körül alakult a résztvevők száma. Idén újra megszólalnak a Téka könyvei?
– Az első előadásra február 23-án kerítünk sort, akkor FóNagy Zoltánnal, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársával az időről, az idő fogalmának változásairól beszélgetünk, nyilván a Téka könyveitől elindulva. De az év folyamán lesz még szó Teleki Samu utazásairól, gyermekkorkutatásról, angyalokról és démonokról, illetve számos más olyan témáról, amely kiemelkedően jelen van a Téka könyvállományában, és számot tart a nagyközönség érdeklődésére. Ezzel, illetve a gyerekprogramokkal igyekeztünk és igyekszünk folyamatosan nyitni a vásárhelyiek felé. Az olvasóterem a kutatókat és történészeket, a múzeum a turistákat szolgálja ki, de a különféle rendezvényeinkkel a városlakókat és a környékbelieket kívánjuk megszólítani. Meggyőződésem, hogy a Teleki Tékának olyan ereje van, amellyel a saját társadalmi mikrokörnyezetünket is formálni lehet.
– Milyen kiállításokban gyönyörködhetünk idén?
– Még nyáron is látogatható lesz az I. világháború vásárhelyi emlékeit bemutató kiállítás, amely azért is érdekes, mivel a megtekinthető írásos és tárgyi anyag gyarapításához a vásárhelyiek is hozzájárultak. Éppen ezért ez nem egy pusztán tudományos szempontból létrehozott, hanem egy fokozottan élő kiállítás, amely több szemszögből is megmutatja az egykori város háborús mindennapjait. A következő kiállításunkat a nyár végén nyitjuk meg. A ponyváról szól majd ez a kiállítás, a 16-19. század ponyvairodalma kerül be az időszakos tárlókba, fontos tudni azonban, hogy történeti perspektívában ez a fogalom egészen mást fed, mint ma, hisz az egykori kalendáriumok, históriás énekek, széphistóriák (pl. Árgirus királyfi széphistóriája), pamfletek, különböző vásárokon terjesztett, a népnek szóló kiadványok mind ide tartoztak.
– Melyek az idei évre vonatkozó további tervek?
– Nagy hangsúlyt fordítunk a kutatók rendelkezésére bocsátható tudományos segédanyagok, katalógusok elkészítésére és kiegészítésére. Ugyanakkor a Téka munkatársainak könyvtörténeti és történeti tárgyú, illetve a Teleki Tékával kapcsolatos kutatásait is nagyon fontosnak tartom. A korábbi évekhez hasonlóan élni fogunk a szakmai továbbképzők lehetőségével, a minél felkészültebb munkatársak ugyanis mind az intézmény, mind a célközönségünk számára nyereséget jelentenek. Ami pedig a különféle programjainkat illeti, fontos megemlítenem, hogy a megvalósításhoz szükséges összegekre a Teleki Téka Alapítványon keresztül a Bethlen Gábor Alapnál, a Communitas Alapítványnál, illetve a megyei tanácsnál pályázunk, a felsoroltak számítanak legfőbb támogatóinknak.
– Mi lesz az idei legelső "tékás" kezdeményezés?
– Éppen ma, a magyar kultúra napján indítjuk el a Légy a Bolyai-múzeum guide-fejlesztője! című, 15-25 éveseknek szóló versenyt. Célunk az, hogy egy kicsit interaktívabbá tegyük a Bolyai-múzeumot, illetve behozzuk azokat a gondolatokat, amelyeket egy, a múzeum iránt érdeklődő fiatal fontosnak tart. Mindezt egy múzeumvezető szoftver készítésével kívánjuk megvalósítani, amely egy Samsung Galaxy táblagépen, illetve egy érintőképernyős számítógépen fut majd. A szoftver a két Bolyai életútját, az ehhez kötődő érdekességeket és a Bolyai-geometriát mutatja majd be érthető, sőt élvezhető formában. A résztvevőktől ehhez várunk pályamunkákat, ismeretterjesztő anyagokat. A tartalmi anyagot, könyvészetet, kis ismeretterjesztő filmeket a könyvtár biztosítja, a többit a versenyzők fantáziájára bízzuk. A pályamunkák lehetséges formái: androidos alkalmazások, powerpointos, prezis bemutatók, Bolyaiakra vonatkozó kvízek. Az elektronikus adathordozókon tárolt munkákat április 15-ig lehet behozni a Teleki Tékába, kapcsolattartó: Kovács Gorboi György (tel: 0265-261857). A legjobb munkákat szakértőkből álló zsűri választja majd ki, az eredményhirdetésre a Múzeumok éjszakáján kerül sor. A fődíj egy Samsung Galaxy táblagép lesz.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)

Isten veled, Kenyeres!
Ismét útra kelt valaki közülünk. Kötő József. Az 1961-ben végzett magyar irodalom és nyelv szakos évfolyam kiemelkedő, felejthetetlen alakja. Szűkebb évfolyamtársi köreinkben Kötőke, számomra, akivel együtt laktunk az Erzsébet úti villában, zenék, színek, szobrok bűvöletében, ahol Kozma Mátyás, Tarnói Emília, Tirnován Vid árnyai kísértek és teremtődött általuk életünk további folyását is meghatározó művészi légkör: Kenyeres, akivel éveken át megosztottuk a betevő falatot, a világmegváltó terveket. Az ő útja kivételesen alakult. Mikor megismertük, döbbent csodálattal vettük tudomásul, hogy kivételes tehetségű, Balkán-bajnok atléta, úszó, kosárlabdázó és ördögien cselező focista. Aztán megtapasztaltuk, hogy milyen szívósan tud tanulni, készülni, felszívni mindent, amit a filológia szak kínál. Karácsony Benő életművének nyomába eredve kivételesen értékes diplomamunkával járult hozzá egy jelentős írónk alaposabb megismeréséhez. Azt hittük, hogy egy elhivatott filológus kutató nőtt ki közülünk. Rövid falusi tanárkodás után a színház berkeibe került, s legnagyobb meglepetésünkre az erdélyi színházkultúra és színháztudomány meghatározó alakjává, valódi tudóssá vált. A Senkálszki Endre, Bisztray Mária, Harag György által fémjelzett nagy kolozsvári színházi korszak szürke eminenciásaként szívósan küzdött az intézmény művészi rangjának tartósításáért, harcolt a buktatókkal, a Sütő-előadások színrevitelét nehezítő politikai körülményekkel. Már egyetemi hallgató korában szembetalálta magát a belügyi szervek lélekgyötrő manővereivel, és pózmentesen állt helyt olyan abszurd körülmények között is, melyekben hosszú időn át, talán másokat megtörni képes kegyetlenségeket elviselve maradt egyenes gerincű, tartásos képviselője az erdélyi magyar kultúrának. A kolozsvári egyetemen kibontakozó színházi képzésnek ugyanúgy élharcosa volt, mint a nemzetiségi oktatás és művészet irányításában nehéz küzdelmek politikai szereplője. Gyakran úgy gondoltunk rá, mint egyszemélyes intézményre, akire mindig számítani lehetett. Kis híján hatvanéves ismeretségünk és barátságunk különböző korszakaira visszanézve annak a megfogalmazására hajlok, hogy Kötő József a transzszilvanista szellemiség, a Kós Károly-i, Kemény János-i örökség egyik leghívebb őrzőjeként tart számot emlékezetünkre, tiszteletünkre. Távozásával szellemi kincstárunkban nagy űr keletkezik, de megmaradó, gyarapodásunkat szolgáló, a szó legnemesebb értelmében vett tankönyvei, munkái, embereket és intézményeket ápoló szolgálatának emlékei továbbra is közöttünk élőként őrzik emlékét. Elment egy Kenyeres, de mindnyájunkat tápláló szellemisége velünk marad.
Nyugodj békében, drága Kötő Józsefünk!
Évfolyamunk nevében is búcsúzik tőled kenyeres szobatársad:
Kovács Levente
Népújság (Marosvásárhely)

A Tóth Árpád Kör első idei munkaülése
Vörösmarty Mihályra emlékeztek
Az aradi Tóth Árpád Irodalmi Kör január 20-án, kedden délután tartotta az év első munkaülését a megyei könyvtár Concordia Termében.
A kör alkotóműhely-jellegét ezúttal két jeles aradi biztosította. Gál Zoltán, a Nyugati Jelen újságírója Ez csak játék, Az a rozsdás lánc, Dionüszosz és Második vers hozzád című verseivel állt hallgatóság elé.
Munkáiból költői hitvallás, szerelem, boldogságvágy, életigenlés csendült ki, a fiatal és rendkívül tehetséges alkotó megérdemelte a vastapsot.
Jankó András ny. ezredes, az aradi Kölcsey Egyesület elnöke a Havi Szemlében és a Szövétnekben közzétett Antal-mese sorozatából olvasott fel egy darabot A nevelőapám címmel. A prózaíró páratlan kivitelezésben és megrendítő szépséggel örökítette meg feledhetetlen és sokszor tragikus gyermekkori élményeit.
Az est második részében a kör tagjai Vörösmarty Mihályra emlékeztek a költő halálának 160. évfordulója alkalmából. A megemlékezést az Ágyai Általános Iskola diákjai nyitották meg egy versösszeállítással. Hevesi Tímea, Andrási Fanni, Kiss Júlia és Gomoi Diána lelkesen és kiváló felkészültséggel olvastak fel a költő verseiből. (Vezető tanár: Erdős Márta.)
Dr. Brauch Magda ny. tanár, irodalomkritikus Vörösmarty Mihály reformkori versei című tanulmányával örvendeztette meg a költészet szerelmeseit, melyet közvetlenül és élvezetesen adott elő.
Felvázolta a reformkor társadalmi-politikai hátterét, Kölcsey, Wesselényi, Kossuth szerepvállalását a sikeres kulturális megmozdulásokkal. Röviden bemutatta a költő életét, családi hátterét, tanulmányait, munkáját, költészetének vonalát a Zalán futása (1825) című eposzától haláláig.
Alapos szaktudással ismertette legszebb reformkori verseit, kiemelve, hogy nem csupán hazája és nemzete iránti szeretete ihlette, hanem az egész emberiség sorsáért való aggódása. Megismerhettük Vörösmarty Mihály A hontalan, A Guttenberg-albuma, Liszt Ferenchez, Gondolatok a könyvtárban, Országháza című remekműveit.
A megemlékezést a körtagok szavalatai, felolvasásai színesítették. Lovász Miklós, Kiss Anna, Katona Béla, Kolumbán Zsolt, Hevesi József most is kitettek magukért. Az est a Szózattal ért véget Czernák Ferenc bravúros előadásában.
Az év első találkozóját szeretetvendégséggel, baráti beszélgetéssel és nótázással ünnepelték meg (ez utóbbi Simonfi Imre ny. újságíró érdeme, aki hegedűjátékával kápráztatta el a jó hangulatú társaságot).
Regéczy Szabina Perle
Nyugati Jelen (Arad)

Regéczy Szabina Perle kötetének bemutatója
Január 27-én, kedden 17 órakor Aradon, a Jelen Ház nagytermében lesz Regéczy Szabina Perle legújabb, az Irodalmi Jelen Könyvek sorozatban megjelent műfordítás-kötetének a bemutatója. A tegnap költészetéből című kötetet dr. Brauch Magda és Vasile Dan méltatja. Közreműködnek a Tóth Árpád Irodalmi Kör szavalói.
A szerző és a kiadó szívesen lát minden érdeklődőt, irodalombarátot (a Kölcsey Egyesület, EMKE stb. tagjait) a bemutatóra.
Az est végén Regécyzy Szabina Perle dedikálja a kötetet.
A tegnap költészetéből. 112 román műfordítás. A verseket válogatta Regécyzy Szabina Perle.

Nyugati Jelen (Arad)

Támogatás a romániai német nyelvű oktatásnak
  A német állam idén 750 000 euróval támogatja a romániai német nyelvű oktatást – jelentette be Mihai Sorin Câmpeanu oktatási miniszter.
A tárcavezetőtől megtudhattuk: 23 000-re tehető azoknak a fiataloknak a száma, akik német tannyelvű líceumban folytatják középfokú tanulmányukat. Ez a szám 23 százalékkal több, mint az öt évvel ezelőtti.
Szabadság (Kolozsvár)

BMC-tárlat péntektől a Minervában
A Magyar Kultúra Napjának záróakkordjaként, immár hagyományosan, a Minerva-ház emeleti, Cs. Gyimesi Éva-termében (Jókai/Napoca utca 16. szám) nyílik meg a Barabás Miklós Céh (BMC) kolozsvári csoportjának éves, értékfelmérő, ünnepi tárlata január 23-án, pénteken délután 5 órakor.
N. J.
Szabadság (Kolozsvár)

Kötő József emlékére
Húsz éven át volt a Kolozsvári Állami Magyar Színház irodalmi titkára (1965-től 1985-ig, Senkálszky Endre, majd Bisztrai Mária igazgatása alatt). Úgy tartotta, a kolozsvári színháznak a legkeményebb cenzúra éveiben is az eredeti dráma műhelyének kell lennie és a sajátos erdélyi kultúrát is ápolnia kell.
E törekvés megvalósítása érdekében elmélyülten tanulmányozta az Erdélyben született drámairodalmat, melyről később Fejezetek a románai magyar dráma történetéből címmel könyvet is írt. 1986-1990 között az intézmény igazgatója volt, igazgatása alatt többször rendezett a színházban Harag György, Tompa Gábor. Színházelméleti, dramaturgiai cikkeivel a romániai magyar színjátszás megújulásához, a hagyományok korszerű színházelméletben való feloldásához kívánt hozzájárulni.
Szabadság (Kolozsvár)

Kötő Józseftől búcsúzunk
Amitől féltünk – bekövetkezett. Mikes Kelemen szavai jutnak az eszünkbe, amikor a Nagyságos Fejedelem halálát kedves nénjének hírül adta. Mert most Őtőle kell végső búcsút vennünk.
Alig néhány hónappal ezelőtt 75. születésnapján még szerettei, barátai, munkatársai körében köszönthettük, s Ő a nyugalom éveire szóló mindenféle jókívánságokat a Tőle ismert szerénységgel és a jövő iránti bizakodással nyugtázta.
Aztán jött a kegyetlen orvosi diagnózis. Ő maga közölte velem, azzal a nyugalommal, amely a nehéz helyzetekben jellemezte, és amely másoknak is erőt adott szembe nézni a nehézségekkel.
Bízott – bíztunk mindnyájan – az orvostudomány erejében. S számítottunk rá, hogy visszatérnek számára a munkás mindennapok, hiszen annyi terve volt, annyi elkezdett vagy végiggondolt tennivalója.
A Fennvaló másként rendelkezett.
Ebben a pillanatban csak a fájdalom keres magának szavakat bennünk.
Életének, immár lezárult életművének a mérlegét majd csak ezután készítik el az arra illetékesek.
Bizonyára mérleget készítenek egykori kis tanítványai a zsoboki iskolából, akiket az anyanyelv tiszteletére, szellemi értékeink ismeretére és megbecsülésére tanított.
Mérleget készítenek munkatársai a Kolozsvári Állami Magyar Színháznál, akiknek oly sok sikerében volt részes – a háttérből. A mindennapi munkába átültetett hitvallása volt, hogy a színháznak az eredeti dráma műhelyének kell lennie, a sajátos erdélyi értékek továbbvivőjének, ugyanakkor nyitottnak a modern törekvések felé, állandó kapcsolatban azzal a közösséggel, amelyben él, s amely létének értelmét adja. A legnehezebb időben volt a színház igazgatója, aki tudta, hogy védőhálónak kell lennie az alkotó munka számára mindenféle ostoba vagy rosszindulatú, sőt a színpadról elhangzó szó létének értelmére törő gonosz hatalmasságokkal szemben.
Mérleget készítünk mi, társai az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület talpra állításában, amely az ő célratörő, szívós munkájának köszönhetően tudott ernyőszervezetévé válni minden helyi értékteremtő törekvésnek, otthonává a sok évtizedes szorongattatás után újra szárnyra kelő és igazi kultúrára szomjas lélek önkifejezésének.
És mérleget készítenek tanítványai az egyetemen, akitől nem csak magyar dráma- és színháztörténet tanulhattak, nem csak a magyar színpad nagy egyéniségeit ismerhették meg, hanem azt a szellemi, művészi és erkölcsi örökséget is, amely minden korok színházművészetét élteti.
Tudásának sajnos, csak egy része formálódhatott könyvekké, hiszen a színházi munkában eltöltött két és fél évtizedben, majd az utóbbi két évtizedben a közéletben vállalt mindennapi teendők mellett ritkán ülhetett az íróasztalhoz.
A „független nyugalom” évei most következtek volna.
Másképp rendeltetett.
Sokan és sokszor fogjuk még emlegetni – valahányszor csak adatban, ítéletben megbízható, megkerülhetetlen könyveit a kezünkbe vesszük.
S emlegetni fogjuk bölcs nyugalmát a konfliktusos helyzetekben, a célt soha szeme elől nem tévesztő kompromisszumkészségét, önzetlen baráti segítőkészségét.
Hiányozni fog – ezért még sokáig itt lesz közöttünk.
Dávid Gyula
Szabadság (Kolozsvár)

Búcsúzunk Kötő József színháztörténésztől
Életének 76. évében elhunyt Kötő József színháztörténész, egyetemi oktató, egykori államtitkár és parlamenti képviselő. Kötő József 1939-ben született Kolozsváron, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban érettségizett 1958-ban. Magyar szakos tanári oklevelet a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen szerzett; ugyanott doktorált. Zsobokon általános iskolai tanár, majd húsz éven át a Kolozsvári Állami Magyar Színház irodalmi titkára, 1986–1990 között igazgatója.
A Hét kolozsvári szerkesztője (1990), az RMDSZ országos társadalomszervezési titkára, majd közművelődési, oktatási alelnöke. 1998-tól 2008-ig volt az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület elnöke, később főtanácsosa. Az RMDSZ parlamenti képviselője, oktatásügyi államtitkárként is tevékenykedett. A BBTE Színház karának oktatója volt, számos tanulmánya és színháztörténeti kötete jelent meg. A Játéktér című erdélyi magyar színházi lap alapító tagja. A búcsúztató szövegek a 3. oldalon olvashatók.
Szabadság (Kolozsvár)

Évről évre kevesebb támogatás jut a segélyszervezeteknek
Ellehetetleníti a kormány a szociális munkát és a rászorulók segítését
Százötven civil, elsősorban szociális gondozással fogalkozó szervezet képviselője írta alá azt a nyílt levelet, amelyet Rovana Plumb munkaügyi és szociális védelmi miniszternek juttattak el, és amelyben arra panaszkodnak, hogy az utóbbi két-három évben fokozatosan csökkent a számukra kiutalt állami támogatás.
Emiatt idén oda juthatnak, hogy tevékenységük ellehetetlenedik, ráadásul több civil szervezet 2015-ben már egyáltalán nem részesül támogatásban. Úgy vélik: a szaktárcának fokozott figyelmet kellene fordítania azokra a civil szervezetekre, amelyek felvállalják a szociális tevékenységek végzését, a rászorultak segítését. A probléma kapcsán tegnap a gyulafehérvári Caritas két városban is sajtótájékoztatót tartott, Ludescher László, a segélyszervezet ágazati igazgatója pedig a Szabadságnak elmondta: az ő esetükben öt megye 1500 kedvezményezettje és 75 alkalmazottjuk látja kárát a támogatás újabb csökkentésének.
Nem csak a segélyszervezetek, de közvetve a rászorulók is kilátástalan helyzetbe kerülnek.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Sértette valaki szemét
Urăm rasa ungurească” (utáljuk a magyar fajt) feliratú öntapadóssal „díszítették fel” Kopacz Levente kovásznai RMDSZ-es tanácsos autóját szombaton a rendőrség előtti parkolóban. Az öntapadóssal a SIC feliratú matricát próbálták eltakarni. Kopacz megjegyezte: nem tudja, mi állhatott az elkövetők szándékában, mivel ő a SIC jelzéssel nem gyűlöletet kelt, hanem a hovatartozását fejezi ki. Az ügyben nem tesz feljelentést, mert szerinte nincs értelme, ha mindez a rendőrség épülete előtt történhetett meg.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Nagy András kitálal
Tele ferdítésekkel a DNA vádirata
Mint azt tegnap már megírtuk, hivatali visszaélés miatt emelt vádat Nagy András és az általa 2004 és 2012 között vezetett szászrégeni polgármesteri hivatal hét alkalmazottja ellen a korrupcióellenes ügyészség (DNA). Azóta megszólalt az érintett is, szavaiból egy teljesen más történet áll össze, mint amiről a DNA regélt.
A volt polgármestert az ügyészség 702 ezer lejes kár okozásával vádolja, szerintük a város közvilágítására kiírt közbeszerzés ügyében nem szabályszerű, a város számára kedvezőtlen döntést hoztak. Az ügyészség zárolta Nagy András és a többi vádlott vagyonát.
A Transindex újságíróinak válaszoló Nagy elmondta, koholtnak tartja a vádakat, szerinte azt akarják megakadályozni, hogy 2016-ban indulhasson az önkormányzati választásokon a szászrégeni polgármesteri tisztségért.
Az infláció nem árnövekedés
„A polgármesterségem alatt odaítélt közbeszerzési eljárások közül mindegyiknek bekérte a dossziéját a DNA, és leellenőrizte azokat. Ezekből készült több mint húsz dosszié, amelyekből három miatt pert is indítottak. Mi mind a három nagy pert megnyertük, véglegesen. Ennek a mostani ügynek az érdekessége az, hogy ez a dosszié már be volt kérve, és vissza is küldték, hogy minden rendben. Most megint visszakérték, és találtak valamit. Ha bárki elolvassa, láthatja, hogy korrupcióról szó sincs: számítási hibákat állapítottak meg, vagy azt, hogy a licitált ár növekedett. Ha részletben fizetik ki a munkálatokat, akkor az infláció nem árnövekedést, tehát nem az ár megváltoztatását jelenti, hiszen a kifizetések előzőleg megállapított képletek alapján történnek. Ezek szerintem koholt vádak” – magyarázta Nagy.
A Transindexnek elmondta, szerinte a DNA közleményében az a megjegyzés, hogy már kétszer is vádat emeltek ellene, tendenciózus: „azt nem írja, hogy nem két, hanem három esetben történt meg ez, és azt sem, hogy mind a három esetben meg is nyertem azokat a pereket. Szerintem azért tendenciózus ez a megjegyzés, mert ebből úgy tűnik ki, hogy visszaeső bűnöző vagyok”.
Minden papírt elvittek
Nagy szerint a DNA egy 702 ezer lejes túlfizetésbe kapaszkodik, azonban maga a polgármesteri hivatal vette észre, hogy létezik ez a túlfizetés, emiatt perelt az illető céggel, és meg is nyerte a pert. „Úgy zajlik a procedúra, hogy megtörténik a licitálás, majd a munkálat, és utána megkezdődnek a részletfizetések. Azonban a DNA bekérte a papírokat, így a könyvelőség nem tudta ellenőrizni, hogy mennyi ideig kell fizetnünk ezeket a részleteket, ezért túlfizetés történt. Egy idő után végeztek a könyvelőségen egy számítást, és észrevették a túlfizetést” – mondta.
Arról, hogy mi lehet a DNA akcióinak mozgatórugója, Nagy András így beszélt: „személyes véleményem, hogy etnikai alapú, politikailag motivált történetről van szó. Nehezen tudták lenyelni azt, hogy képes voltam több mandátumot szerezni Szászrégenben úgy, hogy a lakosságnak csak egynegyede magyar. Azt sem tudták lenyelni, hogy még mindig nagyon népszerű vagyok Szászrégenben. Szerintem azt akarják megakadályozni, hogy a 2016-os választáson induljak”.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Új tanügyi szabályzat
A MAKOSZ szerint jogokat sért
A Hivatalos Közlönyben megjelent az oktatási minisztérium által kiadott új tanügyi szabályzat, amelyik enyhén szólva érdekes kitételeket tartalmaz.
Két olyan előírás is van, amely felborzolta a diákok idegeit: tanítási idő alatt nem lehet tüntetni az iskola területén, és a tanintézet vezetőségének jóvá kell hagynia a tanulók által alapított civil szervezetek létrejöttét.
A Romániai Magyar Középiskolák Szövetsége (MAKOSZ) állásfoglalása szerint a szabályzat nem csak a diákjogokat, hanem az emberi jogokat is sérti a szabad véleménynyilvánítás jogának megtagadásában. „A módosítás második felében megjelent újítás, miszerint az iskola igazgatója maga dönthet egy újabb diákszervezet létrejöttéről, veszélyezteti a magyar diáktanácsok létét, ugyanis azok létrejötte nem kötelező, ellenben a CSE-vel (Consiliul Şcolar al Elevilor). A MAKOSZ küzdeni fog a rendelkezés ellen”.
A szabályzat emellett előírja azt is, hogy a diákok és szüleik fellebbezhetnek az elemi, általános és középiskolában kapott jegyek ellen. Az óvás benyújtását követően öt nap áll a tanár rendelkezésére a dolgozat újrajavítására. Amennyiben ezek után sem elégedettek a jeggyel, a szülő és a diák az intézményvezetőhöz fordulva más pedagógusokkal is átjavíttathatja a dolgozatot.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

„Elvérezhetnek” a Caritas programjai
Jelentős állami támogatástól esett el idén a Gyulafehérvári Caritas, így a szervezet számos preventív tevékenységre fókuszáló programja került veszélybe. A szociális szervezet több más civil szervezettel karöltve nyílt levélben fordult a munkaügyi minisztériumhoz, melyben a szociális programokra kiírt pályázatok elbírálásának módját nehezményezték.
Jelentős állami támogatástól esett el idén a Gyulafehérvári Caritas, így a szervezet számos preventív tevékenységre fókuszáló programja került veszélybe. A szociális szervezet több más civil szervezettel karöltve nyílt levélben fordult a munkaügyi minisztériumhoz, melyben a szociális programokra kiírt pályázatok elbírálásának módját nehezményezték.
Mint mondta, egyelőre egyik programjukat sem függesztik fel, még át kell gondolják lehetőségeiket. „Nem tudjuk még a válaszokat, de az biztos, hogy eddig is elköteleztük magunkat az emberek, a rászorulók, a munkatársaink és a közösség mellett, és ezután is ehhez tartjuk magunkat" – hangsúlyozta Márton András. Péter György ágazati igazgató hozzáfűzte, hogy a tavalyi nehéz időszakban például nagy segítség volt számukra az önkormányzatok pozitív hozzáállása.
Nem prioritás a szociális ellátás
A civil szervezet évek óta pályázik állami támogatásra működési költségeinek részbeni fedezésére, több éven át erre biztos forrásként alapozhattak. Az öt megyében (Maros, Hargita, Kovászna, Fehér és Hunyad) tevékenykedő szervezet az idén kapott 2,2 millió lejt az idősekkel foglalkozó programokra fordíthatja, ám az összeg azt sem fedezi teljes mértékben. A hátrányos helyzetben vagy fogyatékkal élő gyerekekkel, illetve fiatalokkal foglalkozó programokat teljesen mellőzi a támogatás, hangzott el a marosvásárhelyi sajtótájékoztatón.
Ludescher László ágazati igazgató elmondta, veszélybe kerülnek a nappali foglalkoztató központok, a gyermek programok, illetve a fogyatékkal élők foglalkoztatása, és nem utolsósorban a személyzet fenntartása.
„Nagy ütés volt ez a minisztériumi döntés a szervezetünk számára. Nonprofit szervezet vagyunk, szociális profitot szeretnénk elérni, ezért nem tehetjük meg azt, hogy pénzt kérjünk a szolgáltatásainkért. Olyan emberekkel dolgozunk szinte teljes mértékben, akiknek alig jut arra, hogy megéljenek. Indoklásként azt a választ kaptuk a szaktárcától, hogy idén más prioritások vannak. Egy pár éve még a vidéken zajló szociális munka volt a prioritás, mi pedig a munkánk 80 százalékát ott végezzük, de sajnos hamar változik a fontossági sorrend" – fogalmazott Ludescher.
Más forrásokban reménykednek
Többek között a Maros megyei programok sem kapnak támogatást idéntől. A korai nevelő- és fejlesztőközpontban ez nem újdonság, már tavaly is csökkent a támogatásuk. A program vezetője, Mezei Borbála elmondta, 710 családdal foglalkoznak, azonban csak 260 számára kértek támogatást, de ezt sem kapták meg.
„Leányanyákkal, koraszülöttekkel és szociálisan hátrányos helyzetű családokkal foglalkozunk. Helyenként az önkormányzatoktól is kapunk segítséget, és azt látjuk, hogy nagy igény van ezekre a tevékenységekre. Erre jó példa Szováta, ahol a helyiek kérésére indítottuk a foglalkozásokat, és az önkormányzat finanszírozza. Az esetek többségében azonban nem tudjuk mitévők legyünk, igyekszünk minél több pályázati lehetőséget kihasználni és szponzorokat keresni" – mondta a programfelelős.
A családsegítő központ vezetője, Récsei Szilárd elmondta, eddig nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy vidéken is kiépítsék a hálózatukat, erre pedig károsan hat a támogatás megvonása. „Isteni gondviselésnek tartjuk, hogy egy tavalyi norvégiai pályázatot nyertesnek ítéltek nemrégiben, azonban ez csak a költségeink felét fedezi" – mondta a programvezető. Ludescher László hangsúlyozta, nem fogják az elmúlt 10–15 év munkáját anynyiban hagyni.
Barabás Hajnal, Becze Dalma
Krónika (Kolozsvár)

Bojkott a Székelyföldet tagadó Heineken termékei ellen
Egyre többen csatlakoznak a Facebbok közösségi oldalon a Heineken Románia termékei ellen indított bojkottkezdeményezéshez, amely a Krónika január 19-i lapszámában megjelent, „Sajtóprés alatt” a Heineken? című cikk nyomán indult el.
„A Heineken multinacionális cég szerint Székelyföld nem létezik, bojkottáljuk a termékeiket!" – olvasható a Facebook-csoport felhívásában. Az oldal névjegyében szereplő leírás szerint a tiltakozó akciót a sepsiszentgyörgyi Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagjai hirdették meg a holland cég ellen.
A nemzetközi söripari vállalat tavaly pert indított a csíkszentsimoni Igazi Csíki Sör Manufaktúra ellen. A bírósági kereset sajtóvisszhangja és a csíkszeredai sörgyár tulajdonosának hírneve, az őt övező szimpátia miatt a per áthelyezését kezdeményezte a Heineken Románia.
A holland multinacionális vállalat a múlt héten folyamodott a bukaresti legfelsőbb bírósághoz a fellebviteli tárgyalás áthelyezése érdekében, a társaság ugyanis úgy véli, hogy az ügy mediatizáltsága befolyásolhatja a marosvásárhelyi táblabíróság bíráinak objektivitását és pártatlanságát. A legfelsőbb bíróság felfüggesztette a per tárgyalását, az áthelyezési kérelem tárgyában pedig január 30-ára tűzött ki tárgyalási fordulót.
A bírósághoz január 12-én beterjesztett, a Krónika birtokába került kérésében a multinacionális cég mellékelte a témában az erdélyi magyar írott és online sajtóban napvilágot látott több tucat cikk román fordítását, sőt az ezekhez posztolt olvasói kommenteket is.
A felperes az „úgynevezett Székelyföldön" („aşa numitul »ţinut secuiesc«") tevékenykedő helyi termelőként mutatja be a kifogásolt terméket előállító gyárat működtető Lixid Project Kft.-t és annak tulajdonosát, Lénárd Andrást. A multinacionális vállalat szerint keresete nyomán a székelyföldi üzletember szándékosan gerjesztett nyomásgyakorlást a helyi médián keresztül, magát a székely termékeket védelmező és népszerűsítő „élharcosként", míg a társasággal folytatott kereskedelmi-bírósági küzdelmét „Dávid és Góliát harcaként" tüntette fel.
A Facebook közösségi portálon kedden indított, „Vegyetek búcsút az állítólagos Székelyföldön élő, állítólagos székely vásárlóktól!" mottójú tiltakozó akció – amelyhez immár több mint 3300-an csatlakoztak – arra buzdítja a fogyasztókat, hogy ne fogyasszák és vásárolják a Heineken Románia termékeit (a Ciuc, a Bucegi, a Silva, a Golden Brau és a Neumarkt söröket).
A Heineken által Magyarországon forgalmazott sörök vásárlását is bojkottálják az akció népszerűsítői, így a Soproni, a Gösser, a Zlatý bažant, a Kaiser, az Edelweiss, a Steffl és a Buckler, valamint a Strongbow Gold almabor is szerepel a „tiltólistán”.
Krónika (Kolozsvár)

Elhunyt Kötő József író, színháztörténész, dramaturg
Életének hetvenhatodik évében elhunyt Kötő József, író, színháztörténész, dramaturg, a Kolozsvári Állami Magyar Színház örökös tagja – közölte a teátrum.
Kötő József Kolozsváron született 1939. augusztus 8-án, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban végezte a középiskolát. Magyar szakos tanári oklevelet szerzett 1961-ben a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen, majd 1984-ben ugyanott doktorált. Pályáját Zsobokon, általános iskolai tanárként kezdte (1961–65). Érdeklődése, ahogy többször ő maga is megvallotta, Janovics Jenő a Farkas utcai kőszínházról írt könyvének hatására fordult a színház felé.
Húsz éven át volt a Kolozsvári Állami Magyar Színház irodalmi titkára (1965-től 1985-ig, Senkálszky Endre, majd Bisztrai Mária igazgatása alatt). Úgy tartotta, a kolozsvári színháznak a legkeményebb cenzúra éveiben is az eredeti dráma műhelyének kell lenni és a sajátos erdélyi kultúrát is ápolnia kell.
E törekvés megvalósítása érdekében elmélyülten tanulmányozta az Erdélyben született drámairodalmat, melyről később Fejezetek a románai magyar dráma történetéből címmel könyvet is írt. 1986-1990 között az intézmény igazgatója volt, igazgatása alatt többször rendezett a színházban Harag György és Tompa Gábor.
1990-től tevékenyen részt vállalt az erdélyi magyar kulturális élet szervezésében, A Hét kolozsvári szerkesztője volt, valamint az RMDSZ országos társadalomszervezési titkára, közművelődési alelnöke. 1998-tól 2008-ig volt az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület elnöke, majd a szervezet főtanácsosaként működött haláláig.
Az RMDSZ kötelékében az oktatási és kutatási minisztérium államtitkáraként dolgozott 1998-tól 2000-ig, illetve 2005-től 2007-ig, majd 2008-tól 2012-ig a 4-es számú, külföldi választókerület RMDSZ-es parlamenti képviselője volt. 1991-től színháztörténetet tanított a Babeş-Bolyai Tudományegyetem színházi tanszékén.
Számos színháztörténeti kötetet, valamint több mint száz színházi és drámatörténeti cikket, tanulmányt publikált. Színházelméleti, dramaturgiai cikkeivel a romániai magyar színjátszás megújulásához, a hagyományok korszerű színházelméletben való feloldásához kívánt hozzájárulni.
Munkásságáért 1994-ben Julianus-díjjal, 1999-ben az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület életműdíjával tüntették ki. 2000-ben megkapta a Román Köztársasági Érdemrend Nagy Tisztikeresztjét, 2001-ben Magyarország Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának Wlassics Gyula-díját. Ezüstfenyő díjas, Magyar Örökség díjas és a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja volt.
„Akkor érzek elégtételt, ha igénybe vesznek, és ha az igénybevétel révén még használhatok is. Megpróbálva egy mondatban aforisztikusan megfogalmazni (...) én azt mondom, hogy az elégtétel, a kiegyensúlyozott, hasznos élet titka az, hogy igénybe vegyenek, te válaszolhass erre az igénybevételre, és ez végül mindkét fél számára hasznos cselekedetben, minőségi munkában és olyan cselekedetsorban kulmináljon, ami közhasznú” – vallotta a nyugdíjasként is aktív életet élő Kötő József.
Krónika (Kolozsvár)

Érmellék: egy táj elfeledett élete
Az ember valaha alkalmazkodó lény volt. Ha megtelepedett egy tájon, életmódját a körülményekhez igazította, azokkal összhangban fejlesztette. Így történt ez a lápos-mocsaras, halban, vadban gazdag Érmelléken is. Aztán meguntunk együtt élni a természettel, hol önszorgalomból, hol központi utasításra nekiálltunk saját szegényes fantáziánkhoz silányítani azt, ártatlanabb életmódunk pedig mehetett a kukába, jelen szerencsésebb esetben a székelyhídi halászati múzeumba. Tasnádi-Sáhy Péter riportja. Nemrégiben részt vettem egy rendezvényen, az Érmellék egyik településén, ahol az előadó arról kérdezte a fiatal hallgatóságot, milyen hagyományt ismernek a falujukban, amit középpontba állítva esetleg turisztikai vonzerőt lehetne fejleszteni. Percnyi hallgatás után egy bátortalan hang a szüreti bált említette… Tény, az Érmellék – a török előrenyomulása óta – fontos bortermelő vidék volt, és az utóbbi időben vannak szép próbálkozások ennek visszaállítására, viszont, mint ahogy a táj először 1445-ben használt elnevezése is mutatja, legfőbb jellemzője mégiscsak az, hogy az Ér mellett terül el.
Majdnem a delta
Ahogy a székelyhídi Halászati Múzeumba érkeztemkor Dr. Wilhelm Sándor biológus, tanár, szakíró elmondja, az Érmellék múltja a Herciniai-hegységrendszer 250 millió évvel ezelőtti lesüllyedéséig nyúlik vissza. Az ekkor kialakult törésvonalat először a Pannon-tenger üledéke töltötte, majd a Kárpátok kiemelkedésével annak folyói hozták ide a hordalékot. Ennek ellenére, ez mégis alacsonyan fekvő terület maradt, így jutott neki a Tisza, a Túr, a Szamos, illetve a Kraszna vízéből, melyek aztán más geológiai folyamatoknak köszönhetően „odébb vándoroltak”.
Az egyeduralkodóvá vált Érnek úgymond folyása nem volt, viszont két partja között, mintegy 10 km szélességben mocsaras, nádas láp terült el, ami szép lassan eresztette át a vizet, kivéve ha az esőzések, olvadás elárasztották. Ezen adottságoknak köszönhetően gyönyörű természeti táj alakult ki az Érmelléki-dombvidék, a nyírségi homokdombok, illetve a Berettyó Sárrétje között.
Mindenki a Duna-deltához hasonlította, madárvilága, halállománya azéval vetekedett. Ha csak azt vesszük, minden költöző madár, ami északról délre vándorolt, megállt itt táplálkozni. „Annak idején, közvetlenül a lecsapolás után egy madarász ismerősömmel kimentünk a Hartyás nevű „szent területre” Gálospetri mellett, akkor még láttam ott eget elsötétítő vadkacsa tömeget. Benne volt a génjeikben, hogy itt meg kell állni, de azóta eltűntek. Ahogy a halak is. Az összes környéken előforduló halfaj tömegestől élt az Érmelléken, a lecsapolással ezeknek is nyomuk veszett. Érdekes, hogy a táj változása miatt viszont új fajok jelentek meg itt, amik közül párat nekem sikerült kimutatnom. Ilyen volt például a fekete törpeharcsa. Ennek ellenére inkább a pusztulás volt jellemző, mint a gazdagodás” – vezeti fel a múzeumi kirándulást Wilhelm tanár úr.
Egy kis hercehurca
A múzeum 1989 után, alapítványi pénzből jött létre, először a gyűjteményt elszállásoló épületet hozták megfelelő állapotba, majd Wilhelm Sándor elindult, hogy az anyagot összegyűjtse, az akkorra már megismert forrásokból. „Akkor derült ki, hogy nagyon sok anyag, amit én még láttam korábbi vizsgálódásaim során, elkallódott. Tehát mondhatjuk, ez volt az utolsó pillanat, hogy ez létrejöjjön.” Pedig kár lett volna veszni hagyni a megmaradt tárgyi emlékeket, hisz még ez a háromtermes kiállítás is egyértelműen bizonyítja, az érmelléki ember élete tökéletesen összefonódott az őt eltartó tájéval. Nem csak a hal/ és vadgazdagságról van szó, de a növényzetről is, hisz több kézműves iparág települt a fellelhető alapanyagokra. A nádat, a sást, a fűzvesszőt mind felhasználták. Akkoriban a háztartás minden eleme ezekre épült: általános volt a nádtető, vesszőfonatú kerítés. Az első eszköz, amit meglátok – felirata szerint – rámás tapogató (külsőre egy alj nélküli hosszúkás vesszőkosár). Ezzel még nem mennék sokra, de a tanár úr magyarázatot is fűz hozzá: „Ezt nem hagyták magára, a halász gatyára vetkőzött, egy tarisznyát a vállára vetett, és ezzel az eszközzel indult portyázni a sekély vízben. Találomra maga előtt lecsapta, aztán kitapogatta benne a szabadulni próbáló, a vesszőfonatot korholó halakat, és betette őket a tarisznyába. Ez a módszer minden erőfeszítés nélkül eredményezte még egy árucikk begyűjtését, hisz mire a tarisznyát megtöltötte, a lábszára is tele lett piócával, amit pedig akkoriban még gyógyászati célra hasznosítottak, a tört vért szívták le vele.” Az első terem másik oldalán a falat hatalmas háló fedi, mint Wilhelm Sándor elmondja, ez nem népi eszköz, az utolsó megmaradt vízfolton, a tarcsai kollektívánál ezzel halásztak. Alatta viszont az egyik legfontosabb halászszerszám, a (háló)varsa néhány mintapéldánya hever, amit karóhoz szúrva fektettek a vízbe folyásiránnyal szemben, a versike nevű része terelte a halat az egyre szűkülő belső része felé. Ahogy beérünk a nagyterembe, vezetőm egy a varsához hasonló érdekes eszközt mutat, a hurcát: „Az érmelléki emberek vesszőkből kerítést fontak kis kapukat hagyva, amit levertek a mocsár szélébe. A víznek mozgása volt, hol emelkedett, hol apadt.
A halász beállt az egyik kis kapuba, mindig a folyásiránnyal szemben, és a lába közé fogva tartotta a hurcát. Amikor érezte, hogy beúszott a hal, kiemelte. Remek módszer, jóllehet sok hercehurcával jár” – teszi hozzá nevetve.
Ez után a hurca továbbfejlesztett verziójával ismertet meg, amit mordának neveznek: „Szalacson gyűjtöttem, ott azt mondták, az első világháborút megjárt emberek hozták az ötletet az orosz frontról. Amikor ezt ifjabb Kós Károlynak, a nagy néprajzosnak elmeséltem, felháborodott, mondván, hogy a Mezőségen is használnak ilyet, nehogy már az oroszoktól jöjjön. Igen ám, de a szalacsi ember Oroszországban találkozott vele, nem kell ezért haragudni.” Egy vitrinhez érünk, ahol a mocsaras vidék bejárását segítő eszközök sorakoznak, úgy mint a jégpatkó, vagy a nádvágó papucs, előbbit csúszás, utóbbit szúrás ellen alkalmazták, hisz a nádtorzsa még a csizmatalpat is átszúrta. Van még mellette fáklya és szigony is, amelyeket éjszakai halászatnál használtak, amikor a hajóból (Érmelléken nincs csónak) csáklyázták meg az elfekvő nagyhalat. Akadt belőlük szép számmal, nem kellett sokat kutatni, hogy méteres csukára, harcsára, pontyra akadjon az ember. Újabb installáció a hálókészítéshez szükséges kendert finomító eszközöket mutatja: a tilót és a gerebent. Előbbi ugye töri a kendert, a másikkal pedig fésülni lehet. Ott van a sing is, ami mérőeszköz, vagy inkább hosszmérték, eredetileg az alkar hosszának felel meg, nem hiába hívják az alkarcsonttal párhuzamosan futó vékony csöves csontot singcsontnak. „Ezért volt, hogy az élelmes kereskedő rövidkarú segédet választott, mert így kevesebbet kellett adni a vászonból” – rögzíti a fejemben a hallottakat egy rövid adomával a tapasztalt tanár. Falnyi helyet foglal egy újabb, és az eddigiek közül legelmésebb halászati eszköz, a vész, melynek lényege, hogy a halak feltételezett vonulási irányát keresztező falrendszer végül a labirintusszerű vészfőbe tereli az állatokat, ahonnan aztán nem tudnak kiszabadulni. Ezt télen készítették el a halászok, amikor a java nádat és gyékényt megszedték, esténként, borozgatás közben fonták meg a lésza névre keresztelt vesszőfonat falat. Tavasszal aztán helyet csináltak neki, a jó bihariasan ejtve, „vísz irtó” vassal, majd cölöpjeit leverték az iszapba a sulyokkal. A felállított vész bejárata felett, ahogy az hajdanán is volt, ott látható a vidraütő szigony. Ahogy az állat próbált befurakodni, hogy elorozza a halászok zsákmányát, addig lökdöste a lészát, amíg az leesett és agyonütötte. A vészhez hasonlóan fejlett megoldás a csíkász gát, ami mint a neve is mutatja, a csík fogását célozta. Ez tulajdonképpen egy vesszőfonat gát varsákkal (egyik erre, másik arra nyílik), amit a sekély vízben helyzetek el úgy, hogy a csíkász járhasson a tetején. „Ez a kígyószerű hal akkora tömegben élt az Érmelléken, hogy mindig dézsaszám árulták. Gyerekkoromból még emlékszem, hogy Margittán, a piac elején álltak a szalacsi csíkászok. Alig volt a dézsákban víz, csík annál inkább,” – osztja meg gyermekkori emlékeit Wilhelm Sándor.
Ha hörtyög, akkor bunda
A múzeum a vadász, vagy inkább vadfogó eszközöket is igyekszik bemutatni, amikkel az érmellékiek szintén az anyatermészetet vámolták. Ezek közül legegyszerűbb a ma már börtönbüntetést érő hurok, amit nád közt előre törő fácán csapásain helyeztek el fejmagasságban, hogy így ejtsék csapdába a madarat. Az ennél elmésebb gémes hurkot télen használták vadnyúlra. „Hogy működött ez? Baktat télen a nyúl, és meglát egy köteg lucernát. Igen ám, de ehhez csak úgy tud hozzáférni, ha a fejét bedugja a hurokba. Amikor elrágja a lucernát, a nehezék a másik oldalon felkapja, és csak a hátsó lábain tud toporogni, míg a gazda ki nem szabadítja. Ilyet, eredetit már nem találtam, ezt azzal az emberrel készítettük, aki beavatott, miként működött a dolog” – meséli el érzékletesen az eszköz működését a kiállítás megálmodója. Ezen kívül vannak különböző csapdák tőrök, ládatőrök, rókára, fácánra, fogolyra. Az egyik legfontosabb pedig a hörcsögre, hisz ezt bundája miatt vadászták. „A hetvenes években még igencsak divat volt a hörcsögprém kabát, amihez száz állatka bundája is kellett.
Tudtommal Csokajon éltek a nagy hörcsögölők, egészen a Bánságig lejártak. A vadász felkutatta a hörcsögök járatait. Először a fülét a földre tapasztotta, hogy meghallgassa, otthon van-e, hörtyög-e a gazdája, aztán ha igen, kitette a tőrt a járat szájára, mellé tűzött egy nádszálat, és ezt megismételte vagy kétszázszor.
Mire az utolsóval végzett, az elsőbe már benne is volt a zsákmány. Ott helyben megnyúzta, hiszen csak a bőre kellett, azt vitte haza” – ismerteti egy elfeledett szakma praktikáit Dr. Wilhelm Sándor. Háztájon is kellett eszközöket használni, védekezésül az egerek, patkányok ellen, a kiállítás ezeknek is szán egy vitrint. Ötletes kis gépezet a famacska, amely két egymásba tolt dobozból és a kisebbikhez kapcsolódó farokból áll, amin van egy pöcök. Ha az egér végigfut rajta – útban a szerkezet belsejébe rejtett csalétekhez, aktiválja a masinát, és csapdába esik. „Amikor ezt a darabot megkaptam, még üzemben volt. Az öregúr, aki adta, hozott egy veder vizet, széthúzta, öt egér potyogott ki belőle, szóval macska ez a javából.”
Benne fogan, alatta nyugszik
A kiállítás mélyén látszik az Érmelléken honos lapos fenekű hajó is, amiben nem eveztek, hanem állva, csákrúddal hajtották. Ez annak idején általános közlekedési eszköz volt, Érkeserűből például kisebb eső után is csak ilyennel lehetett kijönni, a búzát is sok helyről ezzel hordták a malomba. Benne van még egy gyékénykosárka is, a tanár úr nem avat be azonnal a titokba, hanem engem kérdez, mi lehet az. Szégyenlősen rázom a fejem, beismerve, nem tudom. „Hát ebbe gyűjtötték a vadkacsa és libatojást, amikor húsvét körül kevés volt az otthoni a kalácshoz, tésztához. Azt mondták neki, gacsitojás,” – meséli nevetve újabb szóval gazdagítva a régi érmelléki élettel kapcsolatos szókincsemet. Ekkora már igencsak fáj valami belül, pedig még csak nem is láttam ezt a titokzatos tájat a maga pompájában, csak jóval azután, hogy –mint a tőrbe esett hörcsögről – lehántották róla lápbundáját. Nem minden indulat nélkül kérdem, hát, volt-e bármi épelméjű indoka a lecsapolásnak. „Amennyiben Ceausescut épelméjűnek lehetett nevezni, igen. Ha nem, akkor nem – feleli keserűen Wilhelm tanár úr.
– A kommunistáknak ugye az volt a jelszavuk, hogy a természetet le kell igázni. Az Érmellék is ennek esett áldozatul 1968-’70 között, az utolsó talpalatnyi földig.
A régi vágóhídnál volt egy kis mocsár, ami akkora volt, mint ennek az épületnek az alapja, azért is ástak vagy másfél kilométernyi árkot, hogy eltüntessék. A tarcsai kollektívben, amit már említettem, a mérnök az utolsó pillanatig ellenállt, de aztán neki is engednie kellett. Az egészért felelős mérnök, akit fura módon véletlenül szintén Ceausescunak hívtak, benne is lett volna, hogy legalább az a tavacska megmaradjon, de aztán jött a füles, hogy a főnök erre repül helikopterrel, úgyhogy azt is el kellett tűntetni.” Szemem a két terem közötti átjáróban álló fejfára téved, melyről Wilhelm tanár úr ezt mondta: „Ez szintén általános volt az Érmelléken, hogy a szokásnak van-e köze a vízhez kötött életmódhoz, nem tudom. Az viszont biztos, hogy az öregek szerint igazi halászember hajóban fogant és ilyen alatt nyugszik.” Érdekes lenne kiszámolni, hány nemzedék élhetett a „hajóból csónak alá szellemében”, bár akkor sem biztos. hogy fel tudnánk fogni, milyen károkat okozott a negyven évvel ezelőtti természetcsonkítás, mind a környezetre, mind az itt élő emberekre. A jó hír az, hogy a folyamat nem visszafordíthatatlan Wilhelm tanár úr szerint sem. „Az biztos, hogy a legmélyebben fekvő részeket, ahol már öt csepp esőtől dagonya van, elég lenne csak magára hagyni. Van olyan, aki a saját területén megvalósította a dolgot, de nagy léptékben közös akarat kéne. Jelenleg nem is az akarat hiányzik, hanem nemtörődömség van” – mondja lemondóan. Pedig a hajdani mocsárvilág legalább részleges visszaállítása hatalmas vonzerővel bírna, ami egyéb fontos szempont mellett sok embernek biztosíthatna szép, tisztes megélhetést.
Erdélyi Riport (Nagyvárad)

Székely és magyar zászló használatáért bírságolt a Maros megyei prefektúra
Ötezer lejes bírságról szóló jegyzőkönyvet állított ki Csibi Attila Zoltán erdőszentgyörgyi polgármester nevére szerdán délelőtt a Maros megyei prefektúra két munkatársa, miután nem volt hajlandó eltávolítani a székely és a magyar zászlót egy helybéli főtéri épületről.
Elena Cormoș és Sipos Krisztián, a kormányhivatal két munkatársa a városházi irodájában kereste fel Csibi Attila Zoltán polgármestert, az erdőszentgyörgyi RMDSZ-szervezet elnökét, és arra kérték, hogy távolítsa el a szervezet Rhédey Claudia téri épületének homlokzatáról a székely és a nemzetiszínű zászlókat. Mivel Csibi ezt megtagadta, a hivatalnokok ötezer lejes bírságról szóló jegyzőkönyvet állítottak ki a nevére. Ebben az áll, hogy „Székelyföld és a magyarok zászlajának kitűzése” miatt Csibi kihágást követett el, amiért a zászlóhasználatot szabályzó 2001. évi 1157. kormányhatározat 24. cikkelye értelmében 2500 és 5000 lej közötti pénzösszeggel bírságolható. Esetében a legmagasabb pénzhatárt alkalmazták a prefektúra kiküldöttei.
Az erdőszentgyörgyi RMDSZ és a prefektúra közötti nézeteltérés nem új keletű. Csibi Attila, a helyi szervezet elnöke 2009-ben helyezte el a főtéri székház homlokzatán a román, magyar, székely, európai és szervezeti zászlókat, amiért Dan Tanasa feljelentése nyomán a prefektúra vizsgálatot indított az ügyben. A polgármester és Corneliu Grosu volt prefektus többször is tárgyalt a kérdésről, de a szentgyörgyiek a többszöri felszólítás után sem voltak hajlandók levenni a magyar zászlót. A nemzeti jelképek használata elleni eljárásra válaszolva Csibi tiltakozásként tavaly júliusban levett minden zászlót, és egy hónapra fekete gyászlobogót tűzött ki, így üzenve a nagyvilágnak az őket ért sérelem kapcsán. Augusztusban a zászlók visszakerültek helyükre, de hogy ne legyen támadható, a piros-fehér-zöld lobogót címeresre cserélték, amely nemzeti jelkép és nem országzászló.
Megkeresésünkre Csibi Attlia elmondta: a jegyzőkönyvben foglaltakat tizenöt napon belül meg fogják támadni a bíróságon. Ha veszítenek, akkor nem lesz más választásuk, kifizetik az összeget, de a zászlók a helyükön maradnak. Az elnök kiemelte: azon is gondolkodnak, hogy a zászlótörvényt is megtámadják, hisz az nem szabályozza egyértelműen az ország- és térségzászlók, valamint helyi jelképek használatát. Ugyanakkor a budapesti Kisebbségi Jogvédő Intézetet is értesítik az esetről.
A Maros megyei RMDSZ elnöke, Brassai Zsombor úgy értékeli, hogy a prefektúra lépése sérti a magyar közösséget és a jelképhasználatot, és lehet hogy az egész kérdést diszkriminációs ügyként kell felfogni és kezelni. A jegyzőkönyvben emlegetett paragrafusok más államok zászlajára vonatkoznak, nem jelképekre, tehát jogilag is sántít a kérdés, amelynek megtámadását mindenképp szükséges lépésnek tartja. Brassai megítélése szerint a magyarság szándékos zaklatásaként is értelmezhető a prefektúra mostani lépése, és nem érti, miért kell kovásznai hangulatot teremteni pontosan Maros megyében, ahol még huszonöt év sem volt elég az 1990. évi márciusi emlékek gyógyulásához, ráadásul ismét ugyanabban az időszakban próbálnak ismét szikrát kirobbantani a magyarság elleni piszkálódással.
Maros Megye Tanácsának alelnöke, Kelemen Márton politikai indíttatásúnak érzi a kérdést, és nem tartja normálisnak azt, hogy a jelképhasználatba politikai oldalról próbálnak beleszólni, ezért mindenképp támogatja Csibi Attila és az erdőszentgyörgyiek szándékát, hogy ezt a lépést megfellebbezzék.
Nagy Zsigmond alprefektus többször is kijelentette, hogy szerinte a székely zászló használata nem törvényellenes. Ezúttal arról kérdeztük a jogász végzettségű kormányhivatalnokot, hogyan minősítené a zászlótörvényt. Nagy Zsigmond elmondta: mivel a parlament még nem fogadta el, nem ismeri a készülő új jogszabályt, a még érvényben levőről viszont ő is úgy látja: nem egyértelmű, ezért szerinte a bíróságra kell bízni a kérdésben való döntést, ha hiszünk az igazságszolgáltatás függetlenségében. A zászlótörvénynek lehet érzelmi és jogi megközelítése is, úgy ahogy számos más törvény is van, amivel nem értünk egyet, ettől függetlenül be kell tartani őket – fűzte hozzá az alprefektus.
Gligor Róbert László
Székelyhon.ro

Elutasították Szentes fellebbezését
A Marosvásárhelyi Ítélőtábla elutasította Madéfalva polgármesterének fellebbezését, amelyet az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség megállapítása ellen nyújtott be. Szentes Csaba kérdésünkre azt mondta, nem biztos, hogy tovább fellebbez.
Összeférhetetlenséget állapított meg az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) tavaly júliusban Madéfalva polgármestere, Szentes Csaba esetében. A községvezető egyéni vállalkozói engedéllyel is rendelkezik, és az ügynökség szerint 2009 szeptembere óta megsértette a 2003. évi 161-es törvényt, amely értelmében a polgármesteri tisztség összeférhetetlen az egyéni vállalkozói engedéllyel. Szentes akkor közölte, a vállalkozói engedéllyel mezőgazdasági tevékenységet folytat, és nem végzett semmilyen kereskedelmi tevékenységet.
A polgármester az ANI megállapításáról szóló jegyzőkönyv megsemmisítését a Marosvásárhelyi Ítélőtáblától kérte, amely tavaly ősszel tárgyalta az ügyet, és november 4-én hirdetett ítéletet, elutasítva a benyújtott fellebbezést. Szentes csak a napokban kapta meg írásban az elutasításról szóló hivatalos közlést az ítélőtáblától, amely helybenhagyja az ANI megállapításait. Tizenöt napon belül fellebbezhet tovább a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszékre. Kérdésünkre azt mondta, még gondolkodik azon, hogy megtegye ezt a lépést, vagy ne. A polgármestert a törvény értelmében akár fel is függeszthetik tisztségéből.
„Mérlegelem a dolgokat, hogy mit fogok tenni, emberekkel konzultálok. Engem nem is annyira a dolog személyes része érint, hanem az, amit a közösség felé vállaltam” – mondta a polgármester, aki bevallása szerint csak azért fellebbezne, hogy ezeket a vállalásokat teljesítse, másképp lehet, hogy már rég abbahagyta volna. „Egy ilyen országban élni, ahol a polgármester teljesen törvényes körülmények között nem végezhet mezőgazdasági tevékenységet vagy bármilyen más olyan tevékenységet, amely nem kötődik a tisztségéhez, nem könnyű. Amikor felmerül a gyanú, hogy nincs-e valamilyen átfedés, azzal egyetértek, de ha ezt sem lehet, én személy szerint azt mondom, nincs amiért ezzel foglalkozni. Ilyen szempontból nevetségesnek tartom ezt az ügyet. Felelősséget érzek a lakosság iránt, ez vezérel, másképp már rég visszaléptem volna” – összegzett a polgármester.
Kovács Attila
Székelyhon.ro

Pro Cultura Hungarica díj Soós Zoltánnak
A magyar kultúra napján Pro Cultura Hungarica-díjjal tüntetik ki Soós Zoltánt. A Maros Megyei Múzeum igazgatója csütörtökön veszi át a kitüntetését Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusán.
Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusán verses-zenés összeállítással köszöntik a magyar kultúra napját. A Lázár-ház dísztermében csütörtök délután 5 órakor kezdődő rendezvényen többek között sor kerül a Pro Cultura Hungarica-díj átadására is. A kitüntetést Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója, marosvásárhelyi önkormányzati képviselő kapja, aki mindenekelőtt a térség szellemi és épített örökségének ápolásáért tett erőfeszítéseivel érdemelte ki az elismerést.
A múzeumigazgató érdeklődésünkre elmondta, már tavaly ősszel tudomást szerzett arról, hogy jelölték a díjra, és múlt héten értesítette Zsigmond Barna Pál főkonzul, hogy ő részesül a rangos elismerésben.
„Nagyon örültem a hírnek. A szakma ezen területén nincs sok lehetőség az elismerésszerzésre. Tulajdonképpen számunkra az jelenti az elismerést, ha egy-egy rendezvényünk népszerűségnek örvend, ha a széles közönséget vonz. Az állami kitüntetés azt erősíti meg bennem, hogy nehézségek ellenére, ennek a munkának értelme van” – fogalmazott az igazgató, hozzátéve, hogy múzeumi tevékenysége mellett úgy érzi, hogy a Forgatag szervezésében vállalt szerepéért is kapja a kitüntetést. Soós elmondta: óriási megtiszteltetés, de ugyanakkor felelősség is a díj, amely még nagyobb elvárásokat támaszt majd benne a jól végzett munka iránt.
Az ünnepségen, amelyen fellépnek a Csíki Játékszín művészei és a Nagy István Művészeti Szakközépiskola zenész tanárai, tárlatnyitó is lesz. Kákonyi Csilla marosvásárhelyi festőművész alkotásaiból mutatnak be válogatást. A kiállítást Nagy Miklós Kund méltatja.
A díjról A Pro Cultura Hungarica-díj a magyar kultúra értékeinek külhoni megismertetésében és terjesztésében, valamint a magyar nemzet és más nemzetek művelődési kapcsolatainak gazdagításában elévülhetetlen érdemeket szerzett külföldi állampolgárok részére adományozható. A kitüntetett Pro Cultura Hungarica emlékérmet és igazoló okiratot kap. Az érem kerek alakú, bronzból készült, átmérője 80, vastagsága 7 mm. Az érem első oldala a pannon tájat, a magvető ember alakját, a zeniten álló nappal ábrázolja. Az érem hátoldalát a PRO CULTURA HUNGARICA koszorúba foglalt felirata díszíti.
Vass Gyopár
Székelyhon.ro

Nagyvárad magyar utcanevei
Nagyvárad - Kedd este nagy érdeklődés közepette a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság (PBMET) szervezésében bemutatták Kordics Imre Nagyvárad fontosabb utcái 1940-1944 című könyvét.
A Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ múzeumtermében zajlott esemény A Magyar Kultúra Hete ünnepségsorozat részét képezte. Sajnos a példaértékű emberi nagyságáról, szaktudatásáról és szerénységéről ismert szerzőnek már nem adatott meg, hogy jelen legyen a Megyei Tanács, az RMDSZ Bihar megyei szervezete és Biró Rozália szenátor által támogatott könyvének a bemutatóján, pedig egy olyan kötetet tett le az asztalra- mint ahogy a rendhagyó, szomorkás hangulatú bemutatón többször is elhangzott-, mely ott kellene legyen minden olyan váradinak a polcán, aki lokálpatriótának vallja magát.
A szervező Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság nevében Kupán Árpád köszöntötte az egybegyűlteket, reményének adva hangot, hogy Kordics Imre más kéziratai is megjelenhetnek egyszer majd nyomtatásban. Mielőtt ismertette volna a kiadványt, Dukrét Géza, a PMBET elnöke tisztelgett Kordics Imre emléke előtt. Többek közt felidézte, hogy 1953-ban született Nagyváradon, itt tanult és élte le egész életét. Az 1980-as években kezdett el érdeklődni a pusztulásra ítélt magyar emlékhelyek, műemlékek iránt, az elsők közt felismerve, hogy az olaszi temető felszámolásával két évszázad magyar vonatkozású emlékei tűnnek el. Fényképeket készített, megörökítve a még meglevő értékeket, mely anyagnak egy része 1998-ban megjelent nyomtatásban. 1997-ben lett a Társaság tagja, Dukrét Gézával és Borbély Gáborral közösen óriási helytörténeti kutatómunkát végzett. Neki köszönhető például, hogy 1998. március 15-én a rogériuszi református templomnál új emlékhellyel gazdagodott az 1848-as forradalom emlékezete. Az utóbbi években a Rulikowszki-temető magyar szempontból értékes síremlékeit térképezte fel, a munka 80 százalékával elkészült. Tevékenységét számos díjjal, oklevéllel ismerték el.
Nincs biztosítva
A Patriumi füzetek sorozatban, gazdag fényképanyaggal megjelent kötet előszavát idézve, Dukrét Géza arra hívta fel a figyelmet: az utcanevek minden esetben az adott település társadalmi és politikai helyzetét tükrözik. Nemcsak a tájékozódás biztosítására szolgálnak, de emlékek felidézői, hagyományt őriznek, és eszmei értékek hordozói. A rendszer- és hatalomváltások esetén a régi utcanevek kicserélődnek, az új vezetés semmibe veszi a kisebbség nemzeti érzéseit. Hagyományos, praktikus utcanevek tűnnek el, az új rendszernek történelmileg és politikailag megfelelőek kerülnek előtérbe. Várad esetében is a 19. század második fele a hivatalos utcanévadás kora volt, amikor a már meglevő hagyományos és praktikus elnevezések mellett a nemzeti érzés került előtérbe. Ekkor az ismert és megbecsült személyiségek és események neveit használták fel. Az utcák egész sorát nevezték el olyan személyiségekről, akik közismertek és tevékenységük révén helytörténetünk megbecsült alakjai voltak. Városunk esetében a román hatalom két esetben szüntette meg a magyar utcaneveket, a trianoni diktátum és a második világháború után. Az 1989-es fordulatot követő 25 év alatt- minden erőfeszítés dacára- Nagyvárad magyar közösségének nem adatott meg az a lehetőség, hogy teljes mértékben éljen a törvény által biztosított jogával, vagyis ma sincs meg a számarányunknak megfelelő magyar utcaelnevezés.
A következő fejezetben a szerző rövid áttekintést nyújt a város történetéről, fejlődéséről, illetve bemutatja a főbb utcákat, régi elnevezésüket és az időközben bekövetkezett változásokat. Ezt követően az 1940-es névcsere utáni- mely visszaadta a magyarok önbecsülését, erősítette nemzeti öntudatukat- 93 jelentősebb utcanevet ismertet, összefoglalta a névadó személyiségek életét, munkásságát is.
Olvashatunk még a lakók és az utca kapcsolatáról, az elorzott utcanevekről, valamint porladó figurális domborművekről is.
Dukrét Géza úgy fogalmazott: míg a néhány évvel ezelőtt Nagy József Barna tollából megjelent Várad lelke- Nagyváradi magyar utcanevek című kötet csupán egy egyszerű statisztikai adathalmaz, felsorolás volt, a Kordics Imre könyve sokkal több ennél, hiszen bővíti helytörténeti tudásunkat, és az emberekről beszél szívhez szólóan.
A rendezvény végén többen megemlékeztek Kordics Imréről, két versajándékkal közreműködött S. Németh Katalin.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Felmentették Johannist korábbi összeférhetetlenségi ügyében
Jogerősen felmentette a legfelső bíróság szerdán Klaus Johannis államfőt egy korábbi összeférhetetlenségi ügyben, amelyet a tisztségviselők vagyonosodását ellenőrző korrupcióellenes hivatal, a Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) indított ellene.
Az ANI egy 2013-as jelentése szerint Iohannis Nagyszeben polgármestereként megsértette az összeférhetetlenségi szabályokat, mert két, önkormányzati tulajdonban lévő vállalat igazgatótanácsának is tagja volt. A polgármester tagadta, hogy a helyi piacokat működtető vállalat vezetésében részt vett volna, a víz- és csatornaszolgáltató vállalat pedig szerinte olyan regionális - több települést kiszolgáló - közmű, amelyre nem vonatkozik az összeférhetetlenségi tiltás.
Az ANI elmarasztaló jelentése ellen Iohannis panaszt emelt a gyulafehérvári táblabíróságon, amely elsőfokon az időközben államfővé választott Iohannis javára döntött. Az ANI fellebbezése nyomán az ügy a legfelső bíróságra került. A jogerős ítélet egy alkotmányértelmezési vitától mentette meg az országot, ugyanis ha összeférhetetlennek bizonyult volna, Johannist három évre eltiltották volna a köztisztségek viselésétől, és nem világos, hogy folytathatta-e volna államfői mandátumát az elnöknek kijáró mentelmi jogra és sérthetetlenségre hivatkozva.
Johannis összeférhetetlenségi ügye nemcsak egy számára kedvezőtlen ítélet esetleges politikai következményei miatt volt fontos: sok más polgármesternek van Johanniséhoz hasonló jogvitája az ANI-val. Az érintett polgármesterek szerint ellentmondás van a jogszabályok között: olyan törvény is van, amely előírja, hogy szerepet vállaljanak az alárendeltségükbe tartozó közművek igazgatótanácsában. Az államfő esetében hozott legfelső szintű ítélet az ő ügyeik elbírálásához is precedenst teremthet.
maszol/MTI

Székelyföldön már van önkéntes polgárőrség
Tudomásunk szerint az országban elsőként, és ha minden igaz, egyedülállóként tevékenykedik a Gyergyószentmiklósi Polgárőrég. Azonban ha Szabó Ödön Bihar megyei parlamenti képviselő javaslatára ráharapnak, akkor a közeljövőben hamarosan több kisebb településen is alakulhatnak hasonló szervezetek, magyarországi mintára.
Nem bokszolók, nem birkózók és még csak nem is verekedősek. Egyetlen fegyverük a jelenlét. Védik a közrendet, javítják a közbiztonságot, és összefogják azokat az embereket, akik tevékenyen részt vennének ezen célok elérésben. Lassan két éve, az önkormányzat és a szervezet közötti együttműködési megállapodásnak köszönhetően működik polgárőrség Gyergyószentmiklóson. A látszatja megvan: ez idő alatt nagy mértékben csökkent a bűnözés az elmúlt évben, ez pedig az önkéntesek jelenlétének is köszönhető.
Kiből lesz a polgárőr?
Terepjárós, terepmotoros, lovas és gyalogos járőrözők teljesítenek önkéntes szolgálatot a polgárőrségnél. Segítenek a közterek felügyeletében, a játszótereknél, iskolák környékén, a mezőőrzésben. Rendszeresen egyeztetnek, együttműködnek a csendőrséggel, a helyi rendőrséggel a hatékonyság érdekében. Számuk egyre gyarapszik, a kezdetben jelentkezőknek (84 személy) immár többszöröse csatlakozott a szervezethez, mivel egyre több embernek fontos, hogy rend és békesség legyen a városban, javuljon a biztonságérzet.
gy évben 1289 munkaóra alatt autóval 5466 kilométert tettek meg. A gyalogos polgárőrök 360 órán át járőröztek, hogy megpróbálják megakadályozni a bűncselekményeket és elriasztani terveiktől a rendbontókat. A polgárőrök az őrség működésének másfél éve alatt jelentős hatékonysággal őrizték a terményt a mezőn, rendre utasították a külterületeken szemétkupacok tucatját lerakó lakókat, felvilágosítást tartottak a lakosságnak, takarítási akciót szerveztek, elutasították a környékünkön illegálisan letelepedett erdei gyümölcsöt gyűjtőket, segítettek biztosítani a rendet számos eseményen, városi rendezvényen.
Jó évet zártak
A jónak és a többnek mindig van helye – mondta Bajkó László, a Gyergyószentmiklósi Polgárőrség alapító tagja, vezetője, a civil szervezet 2014-es évi tevékenységére visszatekintve. Az elmúlt esztendőben a kitűzött célokat nagymértékben sikerült megvalósítaniuk. Több mint ezer munkaórát dolgoztak az önkéntes polgárőrök, közülük 40-en vettek részt aktívan a járőrözésekben, további 11 személy pedig közvetetten támogatta a szervezetet.
„A polgárőrég, mint civil szervezet, jól zárta az évet, amit elterveztünk, sikerült is megtenni. Szabadidejüket nem kímélve önkéntesen jelentkeztek szolgálatra a polgárőrök, áprilistól nagyon sokat voltunk közterületeken, külterületeken. A rendőrég, csendőrség jármű hiányát is próbáltuk ellensúlyozni, hiszen nekik nem áll rendelkezésükre olyan terepjáró, mint amivel mi rendelkezünk. Nagymértében sikerült felszámolni a külterületeken a szeméttelepeket, ezt fizikai munkával tettük. 24 órás telefonszolgálatot tartottunk fenn és egyre nyitottabbak a lakók a bejelentéseket illetően, ami bizalomról tesz bizonyságot”, sorolta a polgárőrség vezetője.
Emellett a szombati piacokon rendfenntartást vállaltak, különböző rendezvényeken is részt vettek, ahol szintén a közbiztonságot felügyelték. Jelen voltak az illegális erdei gyümölcs begyűjtés és kereskedelem visszaszorítását célzó akciókon és figyelemfelkeltő kampányt is folytattak a házalások, betörések és a rablások elkerülése érdekében. A 24 órás telefonszolgálatuk pedig különösképpen eredményesnek bizonyult, hiszen a lakosság olyan észrevételeket, bejelentéseket is tettek, amelyeket bizonyos okoknál fogva az állami szerveknek nem jelentették volna. A gyergyószentmiklósi Polgárőrség jó kapcsolatban van és folyamatosan együttműködik a helyi rendőrséggel és az állami rendőrséggel is.
Elkel még a támogatás
Az anyagi támogatottság kérdésében Bajkó László elmondta, hogy a munkájuk elvégzéséhez szükséges keret a támogatóiknak köszönhetően fedezve van. Legnagyobb anyagi segítséget a közbirtokosságtól kapják, emellett pedig mindig van néhány vállalkozó, aki havi rendszerességgel támogatja a polgárőrséget. Támogatási lehetőség ettől az évtől Hargita Megye Tanácsa részéről is érkezhet.
„Idéntől mi is pályázhatunk támogatásra, ugyanakkor a megyei tanács elnöke arról biztosított, hogy együtt megteremthetnénk az alapjait egész Székelyföldön a polgárőrségnek. Ugyanakkor örömmel vettük tudomásul Szabó Ödön képviselő úr kezdeményezését, remélve, hogy további támogatási lehetőségek is megnyílnak előttünk, mondjuk országos pályázatok formájában, hiszen a hatékony munkához szükség van néhány eszközre, de az önkéntesek fejlesztésére is”, fogalmazott Bajkó László.
Szabó Ödönnek tetszik az elképzelés
Amint az már portálunk hírül adta, Szabó Ödön, Bihar megye parlamenti képviselője törvénytervezetet készít elő, amely a polgárőrök munkáját szabályozza, segíti és utat szab az ilyen jellegű szervezetek működésére. Ezáltal valószínűleg olyan országos finanszírozási és védelmi lehetőségeik is adódnának a polgárőröknek, amelyekben eddig nem volt részük. Ötletének kivitelezéséhez a magyarországi gyakorlatot venné alapul, és a polgárőrség működése többnyire az önkéntes tűzoltókéhoz hasonlítana, azonban nem hagyná figyelmen kívül a gyergyószentmiklósi jól működő mintát sem.
Az országban elsőként Gyergyószentmiklóson létrejött polgárőrség idei célja között a továbbiakban is szerepel rablások és támadások visszaszorítása, a közbiztonság növelése. Az egyesület összefogja a tenni akaró állampolgárokat, igyekszik megteremteni a szervezett és célirányos cselekvés feltételeit és annak társadalmi hátterét a bűnmegelőzés, a bűnözés elleni fellépés, a gyermek- és ifjúságvédelem, a kábítószer-fogyasztás visszaszorítása, a környezetvédelem és a közlekedésbiztonság javítása terén. Tevékenységüket az önkéntesség és a törvényesség jegyében, az emberi jogok tiszteletben tartásával, ellenszolgáltatás nélkül végzik. Bárki lehet polgárőr, Gyergyószentmiklóson a 0755 394 633-as telefonszámon vagy a pazacivila@gmail.com e-mail címen lehet jelentkezni. Amennyiben gyergyói polgárőrök jelenlétére van szüksége, jelezze azt a 0726 123 776-os telefonszámon.
Csibi Márti
maszol.ro

Korrupció miatt őrizetben a volt belügyminiszter
Őrizetbe vették Romániában Cristian David volt belügyminisztert. Az ügyészek azzal gyanúsítják, hogy félmillió euró kenőpénzt vett át egy telek-visszaszolgáltatási ügyben való közbenjárásért.
Őrizetbe vették szerdán Romániában a korrupcióellenes ügyészek Cristian David volt belügyminisztert, akit azzal gyanúsítanak, hogy félmillió euró (158 millió forint) kenőpénzt kapott. A volt liberális miniszter ellen bűnvádi eljárást indítottak egy olyan korrupciógyanús ügyben, amely az ügyészek szerint 2007 végén és 2008 elején zajlott le. Az akkor hivatalban lévő tárcavezető a vádhatóság szerint megígérte egy magánszemélynek, hogy közbenjár telek-visszaszolgáltatási ügye érdekében a Buzau megyei prefektusnál. Az ügyészek szerint a miniszter 500 ezer euró kenőpénzt kapott cserébe, amelyet készpénzben, a belügyminisztérium épületében vett át.
Csak a fele jutott el
Romániában a prefektúra intézményéhez tartoznak a kommunizmus idején elkobzott telkekkel foglalkozó úgynevezett földosztó bizottságok. A belügyminiszter irodavezetőjén keresztül egy üzletembernek ígérte meg, hogy közbenjár egy 15 hektáros telek visszaszolgáltatásáért. Az ügyészek szerint a restitúció meg is történt 2007 őszén. Ezt követően a belügyminiszter irodavezetője egy bukaresti bankfiókhoz ment az üzletember megbízottjával, kivettek félmillió eurót, amit készpénzben a belügyminisztérium épületében adtak át a volt tárcavezetőnek. Az ügyészek szerint az irodavezető összesen 1,1 millió kenőpénzt kért, aminek csaknem a fele jutott a volt belügyminiszterhez, a többi pénz sorsát nem részletezték. A vádhatóság közleménye megállapította, hogy más személyek ellen is vizsgálódnak ebben az ügyben.
Egy másik ügy miatt előzetesben
Az akkori prefektus, akinél a tárcavezető közbenjárt, jelenleg a Buzau megyei tanács elnöke, de tisztségéből fel van függesztve, mivel december elején előzetes letartóztatásba helyezték egy másik korrupciós ügy miatt. A volt belügyminiszter ártatlannak vallotta magát, kijelentette, hogy semmi köze nincs a restitúciós ügyhöz. Ellene is folyamatban van egy másik vizsgálat, amely tavaly kezdődött. Ebben azzal gyanúsítják, hogy meghamisította a vagyonnyilatkozatát, mert nem tudott igazolni jövedelmével 60 ezer eurót.
MTI
Erdély.ma

Ponta párhuzamba állította a franciaországi muzulmánok és a romániai romák integrálását
A kormányfő szerint a franciáknak el kellene gondolkodniuk a saját bevándorlóik integrációjának sikerességén. Victor Ponta miniszterelnök szerint a franciáknak, mielőtt szemrehányást tesznek Romániának amiatt, hogy csak kismértékben sikerült „asszimilálnia" roma kisebbségét, el kellene gondolkodniuk azon, hogy nekik mennyire sikerült ugyanez a saját bevándorlóikkal.
Ponta csütörtökön a szociáldemokrata kormányhoz közel álló Jurnalul National lap elektronikus kiadásának adott interjúban beszélt erről a Charlie Hebdo szatirikus hetilap szerkesztősége elleni támadással kapcsolatban. „Arra gondoltam – és nem akarok rosszindulatú lenni -, hogy amikor szemrehányást tesznek nekünk, joggal, hogy nem volt nagy sikerünk a roma közösség asszimilálásában, mindenkinek el kellene gondolkodnia rajta, neki mennyire sikerül az asszimilálás" – mondta Ponta.
MTI
Erdély.ma

Tankönyvírás közelről
Az új tanterv alapján elkészült két magyar ábécéskönyv egyikének mind a négy szerzője háromszéki, pontosabban kézdivásárhelyi. Olyan eszközt adtak a tanulók és a tanítók kezébe, ami szerethető, könnyen használható és a hétéves gyermek életkori sajátosságaira alapozva azokat a készségeket fejleszti, amelyekre később mindaz építhető, amivel az életben érvényesülhetnek – emelik ki munkájuk lényegét. Kocsis Annamária, a tankönyvíró csapat egyik tagja, 2014 szeptemberétől a Kovászna megyei magyar nyelvű elemi oktatásért felel, tanfelügyelőként is arra törekszik, hogy a kompetenciaalapú oktatást segítse Háromszék iskoláiban. A szakfelügyelővel arról beszélgettünk, milyen változásokat jelent az első osztályosok oktatásában az új magyar és román tanterv, illetve tankönyv.
Gyakran vádolják azzal a tankönyvírókat – és időnként nem alaptalanul –, hogy nincs kellő osztálytermi tapasztalatuk, a tudomány felől közelítik meg a tananyagot, olyan könyvet szerkesztenek, amely nem követi a diákok életkori sajátosságait, nincs összhangban a tanulók addig szerzett ismereteivel, és általában zsúfolt, túl sok és nehéz a feladatokban megfogalmazott követelmény. Az első osztályosok kezébe jókora késéssel, csupán januárban került Betűleső (marosvásárhelyi Kreatív Kiadó) és Betűvár (dévai Corvin Kiadó) szerkesztőiről ez nem mondható el, gyakorlott pedagógusok, akik nyelvészekkel, egyetemi tanárokkal együttműködve és saját tanítói tapasztalatukra alapozva választották ki a módszereket, szövegeket, feladatokat. A Kovászna megyei magyar tanítók közel fele-fele arányban választották a két ábécéskönyvet, a román elsős tankönyvek közül ellenben többen tanítanak a Kreatív Kiadó kiadványából. Ennek összeállításában szintén rész vett Kocsis Annamária (fotó), aki a kézdivásárhelyi Petőfi Sándor Általános Iskolában tanított huszonkét esztendőt, gyakorló irányító volt a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudománegyetem tanítóképzőjének kézdivásárhelyi kihelyezett tagozatán, majd 2010-ben került Bukarestbe az oktatási minisztériumba, ahol a magyar óvodai és elemi oktatás országos felügyelőjeként dolgozott. Így csöppent a tanterv- és tankönyvírásba.
Kocsis Annamária elmondta, a minisztériumban azért vállalta el a tantervírást, mert látta, új szellemű csapat verődött össze, amely belátta, változtatni kell az I–IV. osztályban. Szerette ezt a munkát, de családi okokból hazajött. Az ingázás nem könnyű, és az ott kapott alacsony fizetésből nem tudta megoldani az utazgatást. Csernátonban iskolát igazgatott egészen addig, amíg felkérték, hogy vállalja el a tanfelügyelői állást. 2014 szeptemberétől végzi ezt a munkát, melyet nagyon szeret, de hiányolja a tanítást. Jár órát látogatni, így sokat van gyermekek és tanítók között, és reméli, még visszatér a tanterembe.
Gyakorlati tudásra van szükség
– Hogyan áll össze a tanterv? Mi alapján döntenek, hogy mi a cél, mi kerül be és mi nem? – Én úgy tartom, a tanítónak nem feltétlenül kell tudnia a tantervet, de ismernie kell. A korábbi tanterv korszerűtlen, már régóta nem használják a pedagógusok. Munkánk kezdetén az oktatási minisztérium oktatástudományi kutatóintézete kisebbségi osztályának csoportja kezünkbe adott egy tantervvázlatot, amelynek összeállításában felhasználták kutatásaik eredményeit. Uniós országok szakemberei közösen kidolgoztak egy alaptantervet, amelyet lefordítottak románra, ezt kaptuk meg, ezt az irányvonalat kellett követnünk. Ez az alaptervezet szabályozza a tantervet, erre építettük rá sajátos anyanyelvi jellegzetességeinket. A legfontosabb, hogy az új tanterv kompetenciaalapú, nemcsak tartalmi vonatkozású leírásokat tartalmaz, hanem a kompetenciák fejlesztésére vonatkozó útmutatókat is.
– Milyen készségek fejlesztését követi az új tanterv?
– Gyakorlati tudásra van szükség, ezért elsősorban olyan készségekről és képességekről van szó, amelyek a funkcionális nyelvhasználatra alapoznak azért, hogy fejlesszük a gyermekekben az önkifejezés képességét, hogy az élet különböző területein tudjanak már korai életkorban boldogulni. Fontos, hogy a gyermek értsen különböző jelrendszerekből, tudjon lépést tartani egy olyan világban, ahol nagyon sok minden függ a kommunikációtól. – Hogyan lehet ezt tanítani? Hogyan segíti ennek megvalósítását a tankönyv?
– Az eddigi tantervek és tankönyvek nem követték azt a négy általános célt, amit most négy alapkompetenciaként nevezünk meg: a szövegértést, a szövegprodukciót – vagyis a beszédet –, a szövegértő olvasást és az írásban történő szövegközlést. Az első lépéseket már az előkészítő osztályban megteszik ebbe az irányba, majd végigkíséri a diákokat egészen tizenkettedik osztályig. Az anyanyelvi oktatás és a kisebbségi gyermekek számára írt román tanterv tekintetében is úgy dolgoztuk ki a tantervet, hogy a ciklusok között ne legyen szakadás, ezért együttműködtünk az óvónőkkel, majd a tanárokkal, mivel már harmadik-negyedik osztályban megkezdődik egy új ciklus, és arra kell építeniük ötödikben.
– Hogyan készül egy tankönyv? Tudjuk, hogy mi a cél, milyen módszerek állnak rendelkezésünkre, de miként érjük el azt, hogy a tankönyv olyan eszköz legyen a gyermekek és a tanítók számára, ami segíti őket?
A módszertant, melyben leszögezik, hogy milyen követelmények, teljesítményleírók alapján kell szerkeszteni a tankönyvet, a minisztérium határozza meg. Az ábécéskönyv esetében megszabták, hogy ne csak a szövegértést és a betűtanítást kövesse, hanem hangsúlyt fektessen a másik két kompetenciára is, amelyek eddig háttérbe kerültek: a szövegértésre és a beszédprodukcióra. Fontos, hogy a kisgyermek beszédben helyesen használja anyanyelvét, ezt gyakoroltatni kell. Négyen voltunk a csapatban: Kisgyörgy Katalin óvónő, aki jelenleg előkészítő osztályos tanító a Nagy Mózes Elméleti Líceumban, Vollancs Szidónia, a Petőfi Sándor Általános Iskola tanítónője, Kerekes Izabella a Nagy Mózes Elméleti Líceumból és jómagam. Az első témákat együtt dolgoztuk ki, majd felosztottuk a feladatot, ami sokrétű volt, hisz digitális és papíralapú tankönyvet is kellett készíteni. Arra fókuszáltunk, hogy legyen szövegközpontú, minden betű tanításakor egy-egy versből, meséből induljunk ki, melyek hangzó anyagként megjelennek a DVD-mellékletben is, színész által, nagyon szépen előadva. Igyekeztünk az életkori sajátosságoknak megfelelő szövegeket keresni, mondókákat, ritmusokat, a dallam, és nem feltétlenül a tartalom alapján választottunk. Fontos, hogy a gyermek hallja a szöveget, mondja együtt a felolvasóval, dobbantsa, koppintsa ki a ritmust. A szövegek mellé képekkel, jelekkel ellátott feladatokat válogattunk, amelyeket az elsős gyermek meg tud oldani, és segítik őt a szövegértésében. Ahogy gyűltek a hangok betűképei, a betűk, írtunk újabb szövegeket, kezdetben szóoszlopokat, rövid mondatokat, amelyeket a gyermek a már megtanult betűkészlettel és az újonnan tanult betűvel kiegészítve olvashat. Tanácskoztunk nyelvészekkel, fonológusokkal, egyetemi szakemberekkel, akik segítettek. Megvan a tapasztalatunk az osztályteremből, de szükséges a tudományos megközelítés is, például, hogy milyen sorrendben tanítsuk a hangokat és azok betűképét. Ez nagyon fontos, mert figyelembe kell venni a hétéves gyermek életkori sajátosságait a hangképzésben, a hang kitartásában. Tudnunk kell, milyen nyelvi ismeretekkel rendelkezhet egy hat-hét éves gyermek. Meg lehet tanítani mindent időnap előtt – de nem érdemes. Ha megfelelő időben visszük be az adott ismeretet, jól begyakoroljuk a gyermekekkel, maradandóbb tudást érünk el, mintha elsietjük a dolgot. Ezért tartom jónak az előkészítő osztályt, mert ott hangutánzással, hangleválasztással, kommunikációs gyakorlatokkal olyan készletet adnak a gyermek kezébe, amire könnyen rá lehet építeni a betűtanítást. – Változott-e az írástanítás módszertana?
– Előkészítő osztályban betűelemekkel ismerkednek a gyermekek. Ezeket A4-es lapra rajzolják, kirakják magokból, cérnából, drótból, gyakorolják a levegőben a nagy motorikus mozdulatokat, azután szűkítik kisebbre az alakzatokat. Az előkészítő osztály végére három centiméteres sorok közé írják a betűelemeket, elsőben viszont a hagyományos sorközzel szerkesztett füzetekbe kell írniuk. Azért, hogy a betűgyakorlás könnyen menjen, készítettünk egy írásgyakorló munkafüzetet, ebben nagyobb méretben írhatnak a gyermekek.
Román mint idegen nyelv
– A romántanítás tanterve mennyire áll összhangban a magyar tanterv célkiűzéseivel és módszereivel? Egyeztettek-e e téren a román tanterv készítőivel?
- Igen, ugyanígy együttműködtünk, ráadásul én mindkét tantervíró csapatban részt vettem. Magyar tanítók dolgoztunk együtt, de román anyanyelvű tanárral is egyeztettünk, olyannal is, aki magyar tagozaton tanítja a románt. Az új román elsős tankönyvben sok módszertani útmutató segíti a tanítót. Most először készült olyan romántankönyv, amely fejleszti a kommunikációt. Tudjuk, hogy Székelyföldön a gyermekek nem nagyon hallanak román szót, az iskolában kell a nyelvet megtanulniuk. Arra fektettük a hangsúlyt, hogy ne betanult szavakat, mondatokat, képsorokat mondjanak, hanem kerüljenek a szavak szövegkörnyezetbe, a funkcionális nyelvbe. Több mint harminc románórát látogattam meg a megyében az elmúlt két hónapban, és nagyon ügyes megoldásokat láttam. Például van, aki csak románul beszél románórán, ugyanúgy, mint az idegennyelv-tanításánál. Természetesen, az olyan utasításokat, amelyek arra vonatkoznak, hogy mi következik, mit fognak tenni, el lehet mondani magyarul, különben meg is riadna a gyermek, mert nem érti. De ha a tanító megmutatja azokat a tárgyakat az osztályban, a folyosón, az udvaron, amelyekről tanulnak, és azt sokszor ismétli, mindig ugyanúgy, könnyebben megjegyzi a gyermek, mintha feladatként kapná, hogy otthon tanulja meg a szavakat. Ha például a tanító azt mondja, hogy „mergem afară” (kimegyünk), akkor a gyakorlatban is kimennek az osztályteremből, majd ugyanígy megnevezik, amikor visszajönnek. Nem szabad fordítani a szavakat, mondatokat, hanem a mutogatások, történések által kell megértetni, hogy mi mit jelent, így lesz része a szó, a kifejezés a gyermek beszédének. Fontos a jelen idejű igehasználat az első osztályban, csak másodikban kell áttérni a múlt időre és harmadikban a jövőre, egyébként a gyermek összezavarodik. Erre korábban nem figyeltek, eddig a tankönyvekben hátul volt egy szöveg, amelyben megvolt, hogy milyen szavakat, mondatokat kell használni, a tankönyvi képek olyan olvasatúak voltak, mintha szövegek lennének, és azt meg kellett tanulni. Otthon a szülő még rádolgozott, nyaggatta a gyermekét, hogy ugyanúgy mondja vissza, így sokan meg is utálták a román nyelvet. Olyan szavakat kellett megtanulni, amelyekkel a gyermek a tankönyvben lévő képen kívül sehol nem találkozott, nem értette, miért szükséges, így nem is maradtak meg az emlékezetében, legfennebb egy napig, amikor bemagolta. Ezt kellene megváltoztatni. A jelenlegi tanterv kidolgozza, hogy miből mennyit szabad, kell tanítani. Fontos az archaizmusok, regionalizmusok kerülése, s hogy csak azokat a szavakat használják, amelyek hozzáférhetőek számukra. Második osztályban – amikor kezdenek olvasni és írni – lényeges, hogy csak olyan szöveggel foglalkozzanak, amely közel áll hozzájuk, amivel az életben is találkoznak.
– Remélhető, hogy a tapasztalaton alapuló nyelvtanulás érdekében ezentúl többet mennek ki a kisgyermekek az osztályból, az iskolából, ismerkednek a környezetükkel, a várossal, a természettel, a különböző létesítményekkel?
– Éppen ez az egyik legjobb módszer: kivinni az osztályteremből és a valóságban megmutatni, körüljárni, megtapasztalni mindazt, amiről tanulnak. Például, ha románórán együtt megy el az osztály szánkózni, és ott románul szól hozzájuk a tanító, minden szónak megvan a gyakorlati szerepe, és a gyermek könnyen megjegyzi. Nem szavakat kell tanítani, hanem olyan módszert használni, hogy a gyermek észre se vegye: minden órán beépül három-négy új szó a szókincsébe. El kell felejteni azt a kifejezést a román nyelv vonatkozásában, hogy második nyelv vagy nem anyanyelv, el kell ismerni, hogy számunkra idegen nyelv a román, és eszerint tanítani. Ezt Gabriela Droc, az elemi oktatásért felelős országos felügyelő is megerősítette, amikor ősszel megyénkbe látogatott.
*
Bár említett tankönyvek sok jót hoztak az első osztályosok oktatásában, kérdés, mikor és milyen lesz a folytatás, hisz a második osztályban magyarból csak egy tankönyv készült el, s amíg nincs még egy változat, a minisztérium nem ír ki licitet, románból pedig még nincs kész a tankönyv. Harmadik és negyedik osztályban jóváhagyták az új tanterveket, jövőre meg kell jelennie a harmadikos könyveknek. Kocsis Annamária arra biztatja a tanítókat, tanulmányozzák a tanterveket a minisztérium honlapján, és minél többen vállalkozzanak tankönyvírásra, -szerkesztésre, mert jó, ha lehet választani. Igaza van, de a választhatóságnál is fontosabb, hogy minél hamarabb jusson el az igazi reformszemlélet az oktatás minden szintjére.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Băsescu perei
Traian Băsescu volt államelnök neve 68 bűnügyi aktában szerepelt az elmúlt tíz évben, és ebből nyolc esetben még vizsgálódik az illetékes vádhatóság – közölte tegnap a legfőbb ügyészség, ahol 58, Băsescuval kapcsolatos vizsgálatot folytattak le; a korrupcióellenes ügyészségnél négy, a szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészségnél pedig további hat ilyen ügyet jegyeztek.
Ezek nagy részét lezárták anélkül, hogy bűnvádi eljárást indítottak volna, hét esetben még előzetes vizsgálatot folytatnak. Traian Băsescu második és egyben utolsó elnöki mandátuma december végén járt le, azóta nem élvezi már az államelnököket megillető mentelmi jogot. A legfőbb ügyészség jelenleg egy ügyben folytat vizsgálatot, egy másikban pedig a korrupcióellenes ügyészség, amely eddig három esetben döntött úgy, hogy nem indít bűnvádi eljárást a volt államelnök ellen. A szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészségen levő hat iratcsomó közül csak egyet zártak le, további ötben vizsgálódnak. Tavaly az ügyészek újból megnyitották azt az aktát, amelyben Gabriela Firea szociáldemokrata szenátor zsarolással vádolta Traian Băsescut. A volt államfő egy televíziós nyilatkozatban kijelentette Firearól, hogy inkább a polgármester férjével foglalkozna, akinek a hivatalában gyanús dolgok történnek, és lehet, hogy egy napon nem találja otthon, utalva ezzel arra, hogy letartóztathatják. A legnagyobb sajtóvisszhangot az úgynevezett Flotta-ügy kapta, amelyben Băsescu és további 79 személy ellen indítottak bűnügyi vizsgálatot azzal a gyanúval, hogy 1991 és 2000 között Románia kereskedelmi flottájából tizenhat hajót mélyen áron alul adtak el egy külföldi cégnek. Ez esetben az ügyészség 2008-ban szüntette meg a büntetőjogi eljárást
Háromszék (Sepsiszentgyörgy).