Vetített képek díszletelemként – Bartha József-könyvbemutató Vásárhelyen
A díszlettervező és a színpad, a képzőművészet és a modern technika kapcsolatáról szól többek között a marosvásárhelyi Bartha József Videó és spektákulum című könyve.
A képzőművészt festői, grafikusi munkái mellett videoinstallációi tették ismertté. Díszlettervezőként a nyolcvanas évektől dolgozik. A Videó és spektákulum című könyv tulajdonképpen a szerző doktori dolgozata, amely elsősorban a videokép romániai magyar színházi terekben való megjelenésével foglalkozik, de olyan témákat is érint, amelyek külön-külön is megérnének egy kötetet. Például a 80-as évek Romániájában dúló videózási őrületre is kitér a könyv.
A hétvégi marosvásárhelyi könyvismertető elején az érdeklődők egy-egy pohár szilvapálinkát és könyvlapokba csomagolt tökmagot kaptak. A pálinkát egyszerre hajtották fel Irsai Zsolt képzőművész, művészetpedagógus emlékére, aki alkotótársa és jóbarátja volt Bartha Józsefnek, és aki néhány éve váratlanul hunyt el.
Bartha József vizuális művész, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem oktatója 1960-ban született Székelyudvarhelyen. Marosvásárhelyen érettségizett a művészeti középiskolában, majd Kolozsváron szerzett diplomát a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán.
Elmesélte, egyetemi évei után a dicsőszentmártoni üveggyárba került reklámgrafikusként és dizájnerként, vagy ahogy ott mondták: „inginer artist”-ként. Ötévnyi „festegetés” után változtatott és kilépett az „objektív művészet irányába”, különböző tárgyaknak adott új funkciót, például az ócskapiacon vásárolt cilinderből „formázott vászon” lett, megtéve ezzel az első lépéseket az installáció felé.
Ungvári Zrínyi Ildikó, az egyetem tanára a méltatás helyett inkább a párbeszédet választotta, pályájáról, művészetéről, színpadi munkáiról faggatta a szerzőt, akinek könyve megjelenéséhez színházi alkotótársai, Bocsárdi László rendező, Sebesi Sándor videoművész, Barabás Zsolt fotográfus is hozzájárultak. Bartha József saját bevallása szerint nem akart díszlettervező lenni, első színpadi díszletét mégis akkor készítette, mikor még középiskolásként az egyetemre készült.
Szász Zsolt, vagy ahogy barátai szólították, Szesz Joe kérte fel, hogy Kocsis István Tárlat az utcán című darabjának színreviteléhez találjon ki valamit. A képzőművészet nélkül számára nem létezne a díszlettervezés sem – vallotta be a könyvbemutatón Bartha, aki szerint a kettő szorosan kapcsolódik egymáshoz, kölcsönösen segíti, ösztönzi egymást. Díszlettervezőként több száz előadás látványvilágát alkotta meg, tavaly a legrangosabb hazai színházi kitüntetést, az UNITER-díjat vehette át Marosvásárhelyen.
Krónika (Kolozsvár)

Két ősrégi magyar víznév
A havaselvi hajdani Săcuieni megye helynévanyagából 
Săcuieni (másképpen Săcueni, Secuieni vagy Saac) egyike volt a középkori Havasalföld 17 megyéjének, Constantin C. Giurescu szerint „nevét a Székelyföldről érkező vegyes, román és magyar lakosságtól kapta. A betelepedés feltehetőleg a teuton lovagok idejében kezdődött (1211–1225). Itt vezetett a Teleajen völgyében az út, amely a kereskedelmi kapcsolatot jelentette Brassó felé”. Neve mindenképp a székelyekre utal, lefordítva körülbelül ‘székelyieket’ jelent.
 Săcuieni megye magyar eredetű helyneveivel egyedül Mikecs László foglalkozott behatóbban, ő ezek alapján a 12. századra tette a magyarok betelepedését. Az általa összeállított térképen nagy mennyiségű helynév szerepel, ennek ellenére mégsem mondhatjuk, hogy akár csak a román helynévkutatás által magyarnak elismert helynevekkel is kimerítően foglalkozna. Az alábbiakban két víznevet vizsgálok, az egyiknél a román kutatók felvetették a magyar eredetét. Mikecs Lászlónál mindkettő említése hiányzik.
Székely nyomok Prahova megyében
Nicolae Iorga életműve kimeríthetetlen tárháza az óromániai magyarság történetének, a történész meglepő affinitással jegyzi fel a moldvai és havasalföldi magyar nyomokat. Ebbe talán az is belejátszott, hogy 1908-ban Vălenii de Munte-ba költözött, abba a helységbe, amely hosszú időn keresztül a történeti Săcuieni megye székhelye volt – figyelmét pedig felkelthették a folyton előbukkanó székely nyomok.
Az 1939-ben megjelent, România cum era până la 1918 c. kötetében jegyzi meg, hogy a Prahova megyei Homorâciu település neve a homor tővel van kapcsolatban, ugyanúgy, mint az erdélyi Homoród – a homor jelentését a muscel szóval magyarázza, ami a hegyek lábánál fekvő magasabb dombot, dombsorozatot jelent, a hangalakot pedig valamiképpen a holm (halom) szóval hozza kapcsolatba. Ez a megoldás hasonlít, sőt jobb Kiss Lajosnak az erdélyi Homoród helynevekről nyújtott magyarázatánál, Kiss ugyanis azt mondja, a magyar homorú szó -d képzős változatáról van szó, ami a folyómeder alakjával áll kapcsolatban. Hogy miként lehet a meder „homorú”, azt nemigen tudom elképzelni, azt viszont igen, hogy a folyó mentén a dombok ökörhúgyszerűen váltakoznak, tűnnek fel, mint ahogy Iorga mondja.
A homor, humor tövű magyar és román helynevek a másik elmélet szerint a m. hamar ‘sebes’ szóból jönnek, így magyarázza például Nicolae Drăganu és Iorgu Iordan is (akik egyik példaként épp a Homorâciu-t hozzák fel). Dragoş Moldovanu hívja fel a figyelmet arra, hogy a román nyelvben található homor, humor, amar tövű toponímák (pl. Amaradia, Humor, Homorod, Homorog, Harmadia) mind víznevek, és minden esetben a magyar hamar ‘sebes’ szóra mennek vissza. Sem a román személynévből való, sem bármilyen szláv etimológia nem lehetséges, állapítja meg. Ugyanakkor alaptalannak tartja akár a Homoród folyónév esetében is a magyar homorú melléknévből való származtatást.
Homorâciu: Hamarügy (Hamar-patak)
Most pedig nézzük, mit tudunk a faluról. Homorâciu Prahova megye északi részén, a Kárpátok lábainál fekszik, a Teleajen folyó vízgyűjtő medencéjében, az Erdélyt Havasalfölddel összekötő régi kereskedelmi és hadiút mentén. Közigazgatásilag ma Izvoarele községhez tartozik, a falu északi határában folyik a 22 km hosszú Crasna, a Teleajen jobb oldali mellékfolyója. Először is meg kell állapítanunk, hogy a falu területén nincs Homorâciu nevű patak.
Iorga, aki nagy természetjáró volt, szép leírását adja a falunak és környékének, ebben van egy nagyon érdekes rész, ami miatt mégsem adhatjuk fel teljesen a víznévi eredeztetést. Ebben leírja Homorâciu-ból az utat felfelé a Crasna-patak mentén Izvoarele faluba, amely szerint a patak széles mederben van ugyan, ám az óriási kövek közt vékony erekben és áradáskor gyors folyással tud utat törni magának. Úgyhogy éppenséggel elképzelhető az is, hogy a patakot vagy annak egy részét hamar, sebes pataknak is nevezhették valamikor, és ennek nevét őrzi meg a falu.
Ezek után meg kell magyaráznunk, pontosan hogyan is történhetett a mai román hangalak kialakulása. A valamivel való ellátottságot jelző korai helynévképzőink közé tartozik a -gy, ennek mai modern megfelelője az -s képző, így azt a területet, amit ma Nyárasnak, Nyárfásnak mondanánk, régen nevezhették Nyárágynak. Egyesek szerint talán legkorábbi ilyen képzőnk, a -gy a rég kihalt ügy, így, üd, id (patak, folyó) szavunkból képződött elvonás (pl. a háromszéki Feketeügy folyó neve). A magyar -gy képzővel alakult helynevek románba való átvételekor fellépő szabályt Nicolae Drăganu fogalmazza meg: a magyar 
-gy(i)-ből román -giu lesz (pl. Szilágy > Sălagiu, Gyógy, Gyiód > Geoagiu, Nyirágy > Miragiu, Bükkögy>Bichigiu), -gea (ejtsd dzsja) lesz. 
Ugyanakkor a románban belső fejleményként, ha nem is túl gyakori, de megtalálható a -giu > -ciu, lásd például az Agârbiciu erdélyi helynevekben, melynek a hangfejlődése így nézhetett ki: magyar Egerbegy ‘begy formájú, égerfával benőtt domb’ (Aranyosegerbegy, Szászegerbegy, Egerbegy – Magyarkapushoz tartozó falu –) > román Agârbigiu > román Agârbiciu. A legegyszerűbb megoldást a hamar + ügy (patak, folyóvíz) összetétel jelenti, ebből jön a román  Homorâciu (Homorügy > Homorâgiu > Homorâciu), a magyar ü hangot legtermészetesebben a román î, â (torokban képzett ü) adja vissza.
Sibiciu: Szépügy
Szintén a történeti Săcuieni megyében, már a mai Buzău megyében, Homorâciutól műúton 50, légvonalban 25 km-re található Sibiciu falu, valamint a rajta átfolyó hasonnevű patak (a Bodza/Buzău mellékvize). A falu első írásos említése 1506. szeptember 16-áról való, ekkor Radu cel Mare vajda megerősíti Bratult és testvéreit „Sibiceu” bizonyos határrészeiben. 1515. április 13-án egy adománylevélben említik „Sibiceu” határát stb. A falu számos korai említése azt mutatja, hogy ősrégi településről van szó. Ne feledjük, az első fennmaradt havasalföldi kancelláriai dokumentum csupán 1374-ből való, emiatt pedig úgy tartják, az 1500-as években említett települések mindenképp jóval megelőzik az államalapítást.
A helynév eredetére vonatkozóan nemigen vannak elméletek, illetve ami van, az egyáltalán nem meggyőző: a Szeben helynévvel hozzák kapcsolatba, mondván, hogy biztosan onnan elszármazott emberek alapíthatták. Ezzel az elgondolással nincs mit különösebben foglalkozni, mivel hangtani képtelenség, hogy az n-ből vagy u-ból (vö. román Sibiu) ci (ejtsd: cs) legyen, és egyébként is, a szebeni eredetre utaló helynév a Sibieni lenne.
A Homorâciu analógiájára azonnal rekonstruálható egy magyar Szibigy, Szibügy forma, amelynek a végződése vagy a -gy képző, vagy az ügy ‘patak’ szavunk. Ám vajon miből jöhet a Szib? Nos, ehhez pár erdélyi helynevet kell figyelembe vennünk: m. Széples > r. Ţibleş, m. Szépnyír > r. Sigmir, m. Berettyószéplak > r. Suplacu de Barcău, m. Széphely > r. Jebel.
A fenti hangváltozások annyira különlegeseknek tűnnek, hogy ember legyen a talpán, aki okleveles említések és magyar lakosság hiányában ki tudná következtetni a román név eredetét – nekünk viszont azt mutatják, hogy a magyar szép szó a román Sibiciu sib elemében maradt meg.
Legkésőbb 10–11. századi névadás
Kiss Lajos a háromszéki Feketeügy folyó nevéről szólva elmondja, hogy a 13. században már rég nem él az ügy szavunk, úgyhogy azelőtti névadásról lehet szó, akár a 10–11. századból. Az ügy szót tartalmazó két Săcuieni megyei helynév ilyen korai datálása látszólag súlyos kronológiai problémát vet fel, ugyanis Mikecs és a román kutatók is úgy tartják, hogy Săcuieni megye a nevét a székelyföldi kivándorlóktól kapta, ergo a név semmiképp sem jöhet korábbról, mint a 13. századból. Na de mi van, ha premisszánk hamis? Mi van, ha – éppen fordítva – nem Székelyföldről költöznek be ide a székelyek, hanem éppen erről a területről (is) Székelyföldre?
A Csíki székely krónika szerint a hegy túloldaláról jöttünk be Erdélybe, Szent László korában
Emlékezzünk csak az eddig – mint bizonyítom: jogtalanul – hamisnak tartott Csíki székely krónikára, amely azt mondja, hogy a székelyek a magyar honfoglalást megelőzően és még utána is Dacia Alpestrisben, vagyis Havasalföldön és Moldvának a Szeretig tartó részén éltek. Ha ez így volt, akkor ottlétüknek bizonyosan helynévi nyomai is maradtak...
Ezek után meg merem említeni azt is, hogy bizony Homorâciu nevű hegyi patak nemcsak a hajdani Săcuieni megyében található, hanem a Kárpátok havasalföldi részén délebbre is, Dâmbovița megyében, Runcu falunál (a Ialomicioara patakba ömlik) – ennek neve pedig szintén a magyar Hamarügyből jöhet.
Sántha Attila
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A tizenkettedik
Istenem, hogy száll az idő! Nemcsak a romániai változások óta eltelt negyedszázadra gondolok, de arra is, hogy 25 esztendős immár az RMDSZ, s lám, tizenkettedik kongresszusán is túlvagyunk. Mi, akik annak idején megalapítottuk, micsoda lelkesedéssel és reménykedéssel indítottuk. Ugyancsak mi, akik mindvégig hűségesek maradtunk hozza, most is tudjuk, hogy az RMDSZ – minden hibája ellenére – egyedüli hiteles képviselete az erdélyi magyarságnak, s ha megmaradt volna ernyőszervezet jellege, bizonyosan nem alakulnak apró ellenpártocskák, kik fennen hirdetik, hogy a magyar sors itteni igazi letéteményesei, s magukat csodatevőkként próbálják meghatározni, kik minden bajunkra megtalálják a gyógyírt. Lehet, hogy azt megtalálnák, de való körülményeink között egyáltalán nem tudják alkalmazni, s ha így folytatják, a páciens akár bele is halhat a kezelésbe.
Vezetőik szinte kizárólag kiugrott, esetleg magukat mellőzöttnek érző volt RMDSZ-esek, kik közül néhányan azért szép karriert futottak be a szervezet hátán, de részben vagy teljesen alkalmatlanságukat fényesen bebizonyítva, fölkaroltságuk elcsitult, majd megszűnt. Mit tesz ilyenkor egy ambiciózus magyar?! Hát új pártot alapít magának és híveinek. Esetünkben egyenesen kettőt, melyek úgy marják egymást, mint közösen az RMDSZ-t. 
Ami az RMDSZ-t illeti, azon ugyancsak van bőven bírálni való, de marni azért mégsem kellene, tekintve, hogy legfennebb ellenlábas, de semmiképpen nem ellenség. Abból van bőven, de őket másutt kell keresni.
Hogy van bírálnivaló, azt semmi nem bizonyítja jobban, mint az, hogy ez a mostani, a Kolozsváron megtartott 12. kongresszus az önelemzés és az önbírálat jegyében történt, de ha nem, akkor is így kellett volna történnie. A szervezet az utóbbi években válságba került, s ennek a lázmérője a magyar választók bizalmának elvesztése, a politikától való megirtózása. Pedig nekünk sokkal tevékenyebben kellene politizálnunk, mint a többségi nemzetnek. De ezt csak megosztottság, magunk szétcincálása, külön szekértáborokba való visszahúzódása nélkül cselekedhetjük eredményesen. Közösen, egyazon táborban kell kiállnunk jogos küzdelmeink porondjára. Amikor most az RMDSZ „újratervezi” politikai vonalvezetését, ezt is szem előtt kell tartani. És a hitelesség helyreállítását. A Költővel szólva: ez a mi munkánk, és nem is kevés!
Magyari Lajos 
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Apad a diáklétszám
Nemsokára tatarozzák a Horn Dávid Általános Iskolát 
A kommandói Horn Dávid Általános Iskolában térfigyelő kamerákat szereltek fel, jelenleg pedig az épület külső-belső felújítására készülnek, számolt be lapunknak Opra Béni Béla iskolaigazgató. Mindezek mellett szó esett az egyre apadó diáklétszámról is, melynek fő oka a külföldre történő elvándorlás.
Opra Béni Béla elmondta, az épületen nem történt jelentősebb feljavítás a 70-es évekbeli befejezése óta. Az idei költségvetésből három osztálytermet betonoznának, illetve parkettáznának le, ugyanakkor a tetőcserepeket is kicserélnék.
Az intézményvezető beszámolt a térfigyelő kamerák telepítéséről is. A négy műszerből kettő a folyosót „kémleli”, egy a bejáratot, egy pedig az udvart figyeli. A térfigyelő rendszerre azért volt szükség, hogy megelőzzék az újabb betöréseket. (Amint arról írtunk, öt éve számítógépeket loptak az épületből, a tetteseket elkapták, a készülékek megkerültek). „Így legalább látjuk, mi történik az udvaron” – szögezte le. Az udvaron pedig többek közt ott van a kommandói önkormányzat által minden évben biztosított tüzelőfa is.
Ezt követően az iskolaigazgató értékelte a nyolcadikosok számára kiírt próba-képességvizsga eredményeit, kiemelve, hogy van még, amit csiszolni a diákok teljesítményén. Az Iskola másként hét kapcsán megemlítette, tojásírást, sporttevékenységeket, főzőversenyt, kvízversenyt, valamint kirándulást szerveztek a tanulók számára.
Az intézményvezető a testvériskolai kapcsolatokról is szólt. Mint mondta, van mit javítani ezen a téren is, hiszen régebb két anyaországi iskolával ápolták a barátságot: a testvértelepülés, Ecsegfalva tanintézményével, valamint a hajdúszoboszlói Gönczy Pál-iskolával, de az utóbbi években mindkét kapcsolat megszakadt.
A gyerekutánpótlás kapcsán Opra Béni Béla kifejtette, jelenleg 76 iskolás és 32 óvodás tanul az intézményben. Úgy véli, jövőben még nem lesz gond a diáklétszámmal, ősztől ugyanis tíz elsős lépi át az iskolaküszöböt. Azonban a rákövetkező években jelentős létszámcsökkenésre számítanak, ennek legfőbb oka, hogy sok kommandói kénytelen külföldön keresni a megélhetést, és akik így tesznek, azok általában családostól költöznek el a településről. 
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Csíkszeredában is vita van a kétnyelvű utcanévtáblák körül
Csíkszeredában is vita tárgyát képezik a kétnyelvű utcanévtáblák: a Hargita megyei prefektus az utcanévtáblák megváltoztatását sürgeti, mivel szabálytalannak tartja, hogy ezeken a magyar nevek vannak elsőként feltüntetve.
A hatóság már 2013 őszén felszólította a polgármesteri hivatalt, hogy cserélje le a táblákat. Az önkormányzat nem hajtotta végre a kért változtatást, ezért Jean Adrian Andrei tájékoztatta a problémáról a Hargita Megyei Rendőr-főkapitányságot, és a rendőrség határidőt adott a hivatalnak a táblacserére.  A prefektus korábban azt mondta, ha a városháza nem cseréli ki a „törvénytelenül kihelyezett” táblákat, a törvényszékhez fordul. Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere közölte: az utcanévtáblák szabályosak, és nincs szándékukban ezek eltávolítása. A polgármester szerint a rendőrségnek nem is tartozik a hatáskörébe az utcanévtáblák ügyében való eljárás.
nyagatijelen.com / Transindex / Erdély FM
Erdély.ma

Visszaszorítanák az iskolaelhagyást
Évente legalább öt-hat osztálynyi nyolcadikos diák nem folytatja a tanulmányait az általános iskola elvégzése után, százötven-százhatvan tanuló már tanév közben lemorzsolódik, harminc-negyven pedig nem felvételizik kilencedik osztályba – közölte tegnap első sajtótájékoztatóján Kiss Imre újonnan kinevezett megyei főtanfelügyelő, aki arról is szólt, a jövőben konkrét lépéseket tesz a tanfelügyelőség az iskolákkal és önkormányzatokkal közösen az iskolaelhagyás csökkentéséért.
Az elmúlt tanévben az 1978 nyolcadikos háromszéki tanulóból nyolcvannyolcan nem fejezték be az általános iskola végzős osztályát, nyolcvanketten megbuktak, és még nyolcvanketten eltűntek a megyei beiskolázási statisztikából, közülük ötvenen más megyében folytatták tanulmányaikat. Ha idén ugyanilyen arányban morzsolódnak le tanév közben, valamint buknak, távoznak Háromszékről, illetve nem folytatják tanulmányaikat, akkor több mint 11 százalékkal kevesebben tanulnak majd az ősszel induló kilencedik osztályokban, ami elsősorban a szakiskolákat érinti majd – véli a főtanfelügyelő.  Kiss Imre szerint, tekintve, hogy a szülők körében nagyobb a népszerűsége az elméleti és szakközépiskoláknak, gyermekeik elsősorban ezeket választják, így akár a tervezett huszonnégynél öttel-hattal kevesebb hároméves szakiskolai osztály indulhat. A főtanfelügyelő szeretné, ha minden esetet egyenként vizsgálnának meg, hogy miért nem kívánja a diák folytatni tanulmányait, illetve a szülők miért nem engedik kilencedikbe gyermeküket, és az osztályfőnökök, a helyi önkormányzatok szociális irodáinak bevonásával tájékoztatnák az érintetteket a továbbtanulás fontosságáról. Kiss Imre bízik abban, hogy a tanév végéig még pozitívan befolyásolhatóak a potenciális iskolaelhagyók. Első lépésben begyűjtik azok nevét, akiket még segíteni lehet ebben a döntésben, majd családtól családig mennek, hogy meggyőzzék a szülőket. Minden diák számít, így legalább azokat bent kellene tartani a rendszerben, akik befejezik az általános iskolát, és ha ezáltal csak néhány százalékkal sikerül csökkenteni az iskolaelhagyást, az is eredmény – hangsúlyozta.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Egyoldalú multikulturalitás
Jó lenne visszaszerezni Marosvásárhely irányítását. Nem csupán az ott élő, egyre durvábban elnyomott és megfélemlített magyarokért, hanem a román demokrácia egészségéért is szükség van erre. Hogy a legjobb nyerjen, akkor is, ha nem román.
Hogy egy település közössége a derűsebb jövőért, a fejlődésért, az előrehaladásért válasszon vezetőt, ne a múlt és jelen vélt vagy valós sérelmeinek visszatromfolására. Ehhez megfelelő jelöltre van szükség, és csak remélni lehet, hogy a magyar pártok által szervezett előválasztáson olyan személyiségek indulnak, akikre nem csupán magyarságukért voksolnának a lassan mindenből kiábrándult polgárok. Fordítva is lehetne: ha a 2000-ben megválasztott Florea másfél évtized alatt kiérdemelte volna a város kisebbé vált felének megbecsülését is, akkor nem kellene ilyen elkeseredetten felzárkózni ellene, és ezeket a sziszifuszi, mindent mindig elölről kezdő küzdelmeket és elpazarolt energiákat építésre, városfejlesztésre, az áhított jólét megközelítésére lehetne fordítani. Egy előrelátó városvezetőnek nem a kétnyelvűség ellen kellene síkraszállnia – a táblaháborúban magára talált, valamikor fegyelmi miatt lefokozott szekusból lett helyi rendőrfőnök Bretfelean kerek perec kijelentette, hogy ő nem az önkormányzat, hanem a polgármester alárendeltje, az ő utasításait követi –, hanem mellette, az írott és főleg az íratlan törvények, a vétlen szomszédok iránti tiszteletből. Nem lehet megérteni, hogy miért jó a románoknak a magyarok haragja, miért sérti a multikulturalitást lobogtató politikusokat a más, nem importált, hanem helyben gyökerező kultúra. Álságos a nagyobb költségekre hivatkozni a milliós sikkasztások országában. A ma 45 százalékban magyar lakosságú Marosvásárhelyen – ahol mindössze két magyar nevű iskola van – két Dacia árával büntetik a kétnyelvű táblákat, Kolozsváron románok is tüntetnek a magyar feliratokért, Nagyváradon több ezer támogató aláírás dacára kétséges a városalapító Szent László-szobor jóváhagyása, Kovásznán egy sarlatán nevét nem hajlandó törölni a dr. Benedek Géza Szívkórházat sutyiban átkeresztelő minisztérium, és senki nincs, aki e világos rosszindulatnak gátat vetne. A kormány a túlélésén, az ellenzék a megbuktatásán dolgozik, mindkét oldalról körülhízelgik az RMDSZ-t a szavazataiért, de amíg a szövetség az újratervezéssel foglalkozik, zavartalanul rombolnak. Láthatóan senkinek sem fordul meg a fejében, hogy a multikulturalitás vagy az állampolgári egyenlőség, vagy egyszerűen a tagadhatatlan érdemek jeleként a magyar előd nevét is kiírják a máig legerősebb, de már csak románul oktató brassói líceumra, kolozsvári kórházra vagy egy belső-erdélyi kastélyban berendezett falusi kultúrházra. Pedig ez lenne a megoldás. Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tănasă újból támad (Táblaháború Csíkban)
Egy másfél évvel ezelőtt kirobbantott táblaügy borzolja újból a kedélyeket Hargita megyében, egész pontosan Csíkszeredában. Az ügy hátterében a háromszékiek számára jól ismert feljelentő, Dan Tănasă áll, aki a jelek szerint ismét elővette a 2013-ban már beadványban jelzett „törvénytelenséget”, a prefektúra pedig felszólításokkal kezdte bombázni a városházát. Az önkormányzat viszont egyelőre kitart előző álláspontja mellett.
Második felszólítását küldte el tegnap Adrian Jean Andrei kormánymegbízott által vezetett Hargita megyei prefektúra Csíkszereda önkormányzatának, mely okiratban azt kérik, hogy a törvény előírásainak megfelelően olyan utcanévtáblákat helyezzenek ki a jelenlegiek helyett, amelyeken a megnevezés először románul szerepel, és utána magyarul. Az esetről a Székelyhon és Krónika számolt be, megemlítve azt is, hogy az utcanévtáblák lecserélését a feljelentéseiről elhíresült, magyarellenes, jelenleg Spanyolországban élő Dan Tănasă először 2013 őszén követelte, amikor beadványban fordult a prefektúrához, hogy lépjen fel a „törvénytelenség” ellen. A kormánymegbízott akkor felszólította a polgármesteri hivatalt, hogy az utcák elnevezését a törvény által előírt módon tüntessék fel, a kisebbségi nyelvhasználatra vonatkozó jogszabályban leírtaknak megfelelően. A törvény kimondja, az útjelző közlekedési táblák és az utcanévtáblák esetében először román nyelven kell feltüntetni a megnevezést. Adrian Jean Andrei a peres úton történő rendezést is kilátásba helyezte, amennyiben az önkormányzat nem tesz eleget a felszólításnak. Lapértesülések szerint ennek a városháza nem tett eleget azóta sem – amit a továbbra is a helyükön lévő táblák is bizonyítanak –, és vélhetőleg ezért Tănasă februárban újabb beadvánnyal fordult a prefektúrához, arról igényelve információkat, hogy milyen lépéseket tett a kormánymegbízott annak érdekében, hogy az utcanévtáblák törvényessé váljanak. Adrian Jean Andrei válaszában azt írta, mivel a polgármesteri hivatal nem hajtotta végre az utasítást, a Hargita megyei rendőr-főkapitányságnak jelezte a helyzetet, a rendőrség pedig határidőt adott a hivatalnak a táblacserére. A prefektus egyúttal egy átiratot juttatott a városházára, hogy számoljanak be, miképp tettek eleget a rendőrség felszólításának. Ezt az okiratot követte a tegnap küldött hivatalos irat. Az üggyel kapcsolatosan Ráduly Róbert polgármester a Székelyhonnak kifejtette: szó sem lehet a táblacseréről, az igazságszolgáltatásra bízzák a döntést. Románia homogenizációs politikája az EU-csatlakozás után új lendületet kapott. „Csúcsponton a restitúció és a nyelvi jogok ellenzése, ezek fontos láncszemei ennek a kisebbségellenes gépezetnek. Ez a mai Románia” – idézte a portál a polgármestert.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A magyarokat hibáztatják (Marosvásárhelyi utcanevek)
A marosvásárhelyi önkormányzatnak alárendelt helyi rendőrség parancsnoka szerint a Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) azzal a szándékkal helyezett ki kétnyelvű utcanévtáblákat Marosvásárhelyen, hogy etnikumközi feszültségeket gerjesszen. A hatósági vezető ugyanakkor továbbra sem lát semmi kifogásolnivalót az elmúlt két napban foganatosított intézkedéseiben, sőt.
Valentin Bretfelean rendőrparancsnok tegnap sajtótájékoztatón jelentette ki, hogy a Cemo önkéntesei „a törvényre fittyet hányva helyeztek ki kétnyelvű utcanévtáblákat, azzal a szándékkal, hogy Marosvásárhelyen feszültséget gerjesszenek az etnikumok között”. A helyi rendőrség irányítója elmondta, hogy éppen március 20-án, a marosvásárhelyi véres román–magyar összecsapás 25. évfordulóján érték tetten az egyesület két önkéntesét, akikre ötezer lejes bírságot róttak ki. Bretfelean szerint az általa vezetett hatóság illetékesei megfelelően jártak el, mivel a törvény értelmében csakis a helyi hatóságok vagy az önkormányzat engedélyével rendelkező szervezetek helyezhetnek ki feliratokat. A Cemo nem helyhatóság, és nem is rendelkezik a helyhatóság engedélyével – állapította meg. Bretfelean elismételte továbbá azt a napokban már több rendben elhangzott kijelentést, mely szerint a városháza már a múlt év végén elkezdte a hivatalos kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezését, és négy utcára már ki is kerültek ezek a táblák. Az önkormányzati beosztása szerint igazgatói tisztséget viselő parancsnok tegnap megismételte az egy nappal korábban már feltett kérdését is, mely szerint „mi lenne, ha mától Marosvásárhely minden polgára vagy szervezete elkezdene engedély nélkül mindenféle táblákat kitenni ahová csak a kedve tartja?” Bretfelean nem mulasztotta el, hogy tájékoztasson: eddig mintegy negyven ingatlan tulajdonosának adtak 48 órás haladékot a törvénytelenül kihelyezett utcanévtábla eltávolítására, a felszólítási akció azonban folytatódik. Újból hangsúlyozta, hogy nem céljuk a bírságolás, csupán a törvényességet akarják visszaállítani. Külön megemlítette, hogy egyesek „nyomást próbálnak gyakorolni rá, hogy ne alkalmazza a törvényt”, de ő nem enged.
Szekusból rendőrré
Sajtóértesülések szerint az ötvenedik életévén túl lévő, jogász végzettségű Valentin Constantin Bretfelean elég színes múltat tud maga mögött, ráadásul a marosvásárhelyi helyi rendőrség vezetőjeként kimondottan élen jár és járt a magyarellenes megnyilvánulásokban. A Főtér.ro portál által összegyűjtött adatok szerint a parancsnok neve szerepel a Gazeta de Maramureş napilap hasábjain, az egykori szekusokat leleplező, több mint tíz évvel ezelőtt megjelent írásban. Eszerint Bretfelean 2001-ig a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) Máramaros megyei osztályát vezette őrnagyi rangban, 1989 előtt pedig a Securitate tisztje volt. A lap szerint Bretfeleant súlyos szabályzatsértés miatt állították a SRI fegyelmi bizottsága elé, majd szankciók nélkül menesztették. Ezt követően lett a marosvásárhelyi helyi rendőrség helyettes ügyvezető igazgatója, majd vezetője. A Főtér ugyanakkor egy kisebb összesítőt is készített a parancsnok közelmúltbeli viselt dolgairól, Lakó-Péterfi Tünde civil aktivista elleni, másfél évvel ezelőtti bírságtól az EMNT-re a székely zászló használatáért kiszabott tetemes bírságokon keresztül egészen a március 10-ei, székely szabadság napjára tervezett marosvásárhelyi felvonulás betiltásában betöltött szerepéig.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bretfelean: Nem a kétnyelvű utcanévtáblákkal, a törvényességgel van problémám!
A helyi rendőrség volt az első, amely két nyelven függesztette ki az intézmény nevét. Egyetért azzal, hogy jogosak a étnyelvű utcanévtáblák, de csak törvényes keretek között – jelentette ki a tegnapi sajtótájékoztatón BretfeleanValentin, a helyi rendőrség igazgatója arra az újságírói felvetésre, hogy nevetséges 25 évvel a rendszerváltás után a kétnyelvű feliratokkal hadakozni.
A helyi rendőrség vezetője azért tartott sajtótájékoztatót, mert szerinte a sajtó, főleg a magyar sajtó félretájékoztatja a vásárhelyieket a (nem megfelelő) kétnyelvű utcanévtáblák ügyében, sőt még az alpolgármester ebben az ügyben tett nyilatkozatát is megpróbálták elferdíteni. Azt mondta, nem a kétnyelvű feliratokkal van problémája, hanem azzal, hogy nem a törvényes előírásoknak megfelelően kerültek az épületekre. Mert közterületeken csak olyan utca-névtáblákat lehet kifüggeszteni, amelyeket a helyi önkormányzat készíttetett, a CEMO nem a helyhatóság, nincs joga utcanévtáblákat kihelyezni.
Elmondta, hogy a polgármesteri hivatal a tavaly év végén elkezdte a kétnyelvű utcanévtáblák kifüggesztését, már négy helyre ki is tették – Cuza Voda, Dózsa György, Kinizsi Pál és Corvin Mátyás –, de saját kezdeményezésre egyetlen természetes vagy jogi személy sem teheti meg, a törvényes előírások, illetve a helyi tanács határozatainak betartását mellőzve.
Claudiu Maior alpolgármester nyilatkozatára, hogy senkit sem fognak megbüntetni, kijelentette: a helyi rendőrség nem büntetni akar, ezt bizonyítja, hogy nem büntették meg – bár megtehették volna – azokat, akiknek a házára kitették a kétnyelvű utcanévtáblát, hanem felszólították: 48 órán belül vegyék le. Ennél megértőbbek nem is lehettek volna, tette hozzá. Anakronikus helyzetnek nevezte, hogy olyan esettel is találkoztak, amikor egy olyan épületben, ahol több tulajdonos él, csupán egyetlen lakótól kértek engedélyt az utcanévtábla kihelyezésére.
Állítása szerint a szabálytalan utcanévtáblákat kihelyező személyek a polgármesteri hivatal alkalmazottainak adták ki magukat, ami bűncselekménynek számít. Ezeket tisztázandó tartott sajtótájékoztatót.
Provokációnak nevezte a március 20-i esetet, hogy egyesek éppen akkor tették ki a kétnyelvű utcanévtáblákat, amikor a Bernády Házban a volt államfő, Emil Constantinescu jelenlétében emlékeztek Marosvásárhely fekete márciusára, a Kultúrpalotában pedig éppen a megbékélésről tartottak szimpóziumot.
Végül kijelentette: bár a sajtó egy része és bizonyos közszereplők is megpróbálnak nyomást gyakorolni rá, hogy nem tartja be a törvényeket, nem hagyja magát megfélemlíteni.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Átadták a Sapientia felújított csíkszeredai épületét
Csíkszeredában hétfőn átadták a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem felújított épületét.
A város központjában álló egyetemi épület felújítása 2014 augusztusában kezdődött a magyar állam támogatásával. A munkálatok most befejezett első szakaszában átalakították az épület homlokzatát, hőszigetelési munkálatokat végeztek, új tantermeket és laboratóriumokat hoztak létre, és részlegesen felújították az épületben található kollégiumi szobákat. A legfelső szinten olyan épületrészt alakítottak ki, amely a jövőben planetáriumként működhet.
Dávid László, az egyetem rektora az MTI-nek elmondta, hogy az átalakítások valamivel több mint kétmillió euróba kerültek. Hozzátette: a hőszigetelést az tette szükségessé, hogy az 1970-es években épített épület fűtésszámlája a marosvásárhelyi újonnan épített egyetemépület fűtésszámlájának a hétszeresét tette ki. Hozzátette, mindeddig olyan épületben folyt az egyetemi oktatás Csíkszeredában, amely sok szempontból nem felelt meg a követelményeknek. Ezen próbáltak változtatni. "Most már kintről- bentről egyetem jellege lett az épületnek. Korábban 15 éven át viselte azt az örökséget, hogy valamikor szálloda volt" – magyarázta a rektor.
Dávid László azt is elmondta, a tanítással egy időben kellett végezniük az átalakítási munkákat, mert májusra el kell számolniuk a támogatással. Hozzátette, a nyári vakációban kerül sor az egyetem felújításának második szakaszára, ekkor a kollégiumi szobák bútorzatát és a közművezetékeket cserélik ki.
A csíkszeredai ingatlanfejlesztést abból a 4 milliárd forintos beruházási alapból finanszírozták, amely biztosításáról 2012 októberében kötött megállapodást Orbán Viktor miniszterelnök az egyetem vezetőivel. Dávid László elmondta, az alapból fejezték be a kolozsvári egyetemépületet, és építettek kollégiumot a marosvásárhelyi egyetemépület mellé.
Népújság (Marosvásárhely)

Bordi András-emléktárlat Marosvásárhelyen
Mint arról korábban hírt adtunk, Bordi András festőművész alkotásaiból nyílt tárlat a marosvásárhelyi Bernády Házban. A Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány szervezte emlékkiállítás megnyitójára április 9-én került sor, a közeli és távoli vidékeken egyaránt nagy hírnévnek örvendő néhai festőművész alkotásait e hónap végéig, április 29-ig tekintheti meg a közönség.
Mint azt a kiállításra hívó leporellón olvashatjuk, Bordi András 1905-ben született Héderfáján. 1917-ig szülőfaluja iskolájában tanult, majd azon év őszén szülei – Ozsvát Anna és id. Bordi András – a marosvásárhelyi Református Kollégium első gimnáziumi osztályába íratták. Itt figyelt fel rá Gulyás Károly, a kollégium kitűnő rajztanára, és ezt követően második apjaként gondoskodott képzéséről. 1925-ben, a nyolc gimnáziumi osztály végzésekor került sor első egyéni kiállítására a kollégium egy külön termében. A kiállított 60 rajz, akvarell- és olajfestmény legtöbbjét a látogatók megvásárolták. E látogatók között volt dr. Bernády György polgármester is, akinek támogatását az ifjú művész a továbbiakban is élvezhette. Ugyanezen esztendő őszén kezdi meg festészeti tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, Réti István osztályában. 1927-ben Marosvásárhely város ösztöndíjával egyéves párizsi tanulmányútra indul, 1928-ban kiállítják önarcképét a Société des Artistes Francais Grand Palais-beli tárlatán. 1931-ben befejezi egyetemi tanulmányait, és több dicsérő oklevél, illetve díj birtokosaként hazatér a szülői házba, ahol műtermet épít magának. 1935 nyarán egybekel Bíró Ilonával, a következő esztendők során három gyermekük született. 1939-ben költözött Marosvásárhelyre, ahol 1940-ben nevezték ki a Kultúrpalota gondnokává és a Városi Képtár őrévé, majd igazgatójává. Vezetése alatt a képtár állománya 135 műtárgyról 1100-ra gyarapodott. 1944-ben a képeket és szobrokat, valamint a Tükörterem üvegablakait a palota pincéiben elfalaztatta, és a visszavonuló hadsereg kiürítési parancsát kijátszva megmentette azokat a biztos pusztulástól. 1949-ig a Kultúrpalotában működő Városi Festőiskola vezetője, tanára és adminisztrátora. 1941-ben választották a Barabás Miklós Céh alelnökévé, e pillanattól kezdve ő szervezte a céh erdélyi kiállításainak nagy részét, köztük a két kiváló marosvásárhelyi festőművész, a fiatalon elhunyt Dósa Géza és Vida Árpád emlékkiállítását. 1945 és 1971 között Marosvásárhely művészeti életének egyik vezetője volt. A Művészeti Múzeum igazgatójaként 1971-ben bekövetkező nyugdíjba vonulásáig közel 150 kiállítást szervezett, ugyanakkor alapító tagja a Képzőművészek Szövetsége marosvásárhelyi fiókjának és tanít a vásárhelyi Zene- és Képzőművészeti Középiskolában.
Ami életművét illeti, 1951-ben a sepsiszentgyörgyi színház emeleti előcsarnokába, 1961-ben a marosvásárhelyi Transilvania Szálló ebédlőtermébe festett nagyméretű seccót (utóbbi a szálloda átalakításával megsemmisült). 1944-ig művészi érdeklődésének homlokterében az emberi arc és alak állt. Portréfestészetének legszebb darabjai családi vonatkozásúak. A hatvanas évek közepétől alakította ki jellegzetes akvarellstílusát, amelyet a formai leegyszerűsítés és a felfokozott színek harmóniája jellemez. E periódus többsége tájkép és portré. Nyugdíjba vonulását követően kizárólag festészettel foglalkozott. 1989. augusztus 11-én hunyt el Marosvásárhelyen. Szülőfaluja, Héderfája általános iskolája 2002-ben a művész iránti tisztelet jeléül felvette a Bordi András nevet.
Számos egyéni és csoportos bel- és külföldi kiállításon (köztük a budapesti Magyar Nemzeti Galériában 1981-ben berendezett egyéni tárlaton) vitte műveit közönség elé, amely mindmáig tisztelettel és kegyelettel emlékszik rá. Ennek jele a legutóbbi, Bernády Ház-beli emlékkiállítás is. Alkotásait tizenkét ország – Anglia, Ausztria, Amerikai Egyesült Államok, Franciaország, Izrael, Horvátország, Kanada, Magyarország, Németország, Olaszország, Svájc és Románia – magángyűjteményeiben, múzeumaiban őrzik
Knb.
Népújság (Marosvásárhely)

Szent István és Intelmei
Az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesületének szervezésében hétfőn délután a Jelen Házban megtartott előadáson ismét vendégünk volt Szántai Lajos budapesti művelődéstörténész, magyarságkutató. Ismét, mondjuk, mert járt már Aradon, s a mostani alkalommal egy már betervezett, de akkor betegség miatt elmaradt előadását pótolta.
A Szent István intelmei Szent Imre herceghez mondhatni csak kis részben fedi a hétfői előadás témáját, a közel kétórás előadás legnagyobb részében Szent Istvánról és koráról, de még inkább a nagy királyt övező félreértésekről beszélt, amelyek nem úgy állították elénk, ahogyan kellene, hanem fals képet alakítottak ki róla. Szent Istvánról olyan új hagyomány kelt szárnyra, amit „rákentek a századok”.
A sajátos előadásmódú Szántai Lajos érdekes kérdéssel indította az előadást: vajon miért nem édesanyja tanította fiát (Szent) Imre herceget? Választ csak annyiban kaptunk, hogy leszögezte: a középkorban nem volt Gizella-kultusz. Szó esett aztán a Valentin napról, mint a magyaroktól idegenről, részletesen a középkori, eredeti és gyönyörű magyar miseruhákról, amelyek sem Nyugatról, sem Keletről nem ihletődtek, maga István is miseruhákat küldött Rómába.  A középkorban, mondta az előadó, nem tudtak arról Magyarországon, hogy Istvánt megtérítették, de két szobrán is kettős apostoli keresztet tart a kezében, ami azt jelzi, hogy „ő térít, nem őt térítik”. Hosszasan fejtegette az előadó az apostoli királyság fogalmát, a magyar korona felajánlását a Szűzanyának („Magyarországnak tehát van királynője”), végül aztán rátért az Imre herceghez intézett intelmekre, amelyeket egy fiát szerető atya parancsolatainak mondott.
Szántai Lajos történelemszemlélete, -magyarázata sok mindenben szembe megy a hivatalos és általa tévesnek minősített felfogásokkal. Természetesen felfogásával, következtetéseivel lehet vitatkozni, de kétségtelen, hogy az eseményeket sajátos új megközelítésben, eredeti módon tárgyalja, és hát ott, ahol a tények nem teljesen egyértelműek, a vitának bőven van helye.
Az előadásnak Murvai Róbert Dávid volt a házigazdája, a felvezető képsorokat, mind mindig, Murvai Miklós állította össze nagy hozzáértéssel.
A Jelen Ház előcsarnokában a budapesti Két Hollós Könyvesbolt könyveit lehetett megvásárolni.
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad)

Több ingatlan az ortodox egyháznak, mint amennyivel rendelkezett
Bő két évtizeddel azután, hogy Románia az Európa Tanács (ET) tagjává vált, még mindig nem juttatták vissza eredeti tulajdonosainak az egykori romániai egyházi javak mintegy kétharmadát – mondta Csenger-Zalán Zsolt fideszes országgyűlési képviselő hétfőn Strasbourgban, az ET parlamenti közgyűlésének tavaszi ülésszakát megnyitó plenáris ülésen.
Kivétel a román ortodox egyház, amely többet kapott az államtól, mint amennyivel eredetileg jogszerűen rendelkezett – tette hozzá.
Az ET olyan összeurópai szervezet, amely elsősorban a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok érvényesülése érdekében tevékenykedik. A tagállamok parlamentjei által delegált képviselők közgyűlése évente négyszer ülésezik egy-egy héten át Strasbourgban. Az idei hétfőn kezdődő tavaszi ülésszakon Csenger-Zalán Zsolt az úgynevezett szabad vitában szólalt fel, amikor a képviselők felvethetnek olyan ügyeket, amelyek nem részei a hivatalos vitának.
Szabadság (Kolozsvár)

Örökérvényűségre törekszik festményein Kovács Emil Lajos
A Kolozsvár-Újalsóvárosi Református Egyházközség Pata utcai Fehér Galériája újabb tárlatlátogatásra várja a képzőművészet kedvelőit. Vasárnap, április 19-én ugyanis Kovács Emil Lajos szatmárnémeti festőművész kiállításának megnyitójára került sor. Kovács Emil Lajos Szatmárnémetiben született 1967-ben, festészeti tanulmányait szülővárosában és Nagybányán végezte, 1987-től a Szatmári Alkotóház tagja.
Számos egyéni és közös kiállítása volt belföldön és külföldön egyaránt, lelkes résztvevője az alkotótáboroknak is.
Ú. I.
Szabadság (Kolozsvár)

Kollégáit is magával rántja Péter Tünde
Kiterjedt hálózattal dolgozott a csúszópénz elfogadása miatt alapfokon két és fél év letöltendő börtönbüntetésre ítélt Péter Tünde. A volt Kolozs megyei főtanfelügyelő-helyettest vallomása szerint Bihar, Brassó és Szilágy megyei kollégái is megkeresték egy-egy ügyben – derül ki az Evenimentul Zilei napilapnak a bírósági dokumentumok alapján írt beszámolójából.
A csúszópénz elfogadásán tetten ért tisztségviselő többek között beismerte, 2500 eurót fogadott el egy pedagógustól, akit a Bihar megyei tanfelügyelő-helyettes irányított hozzá, hogy jobb jegyet szerezzen a véglegesítő tanári vizsgán.
Péter Tünde vallomása szerint Szabó Gábor tanfelügyelő kollégáját kérte meg, hogy segítsen az ügyben. „Belegyezett a kedvező osztályzat megadásába, mert Vigh Zita átment a vizsgán. Egy kis idő múlva 300 eurót adtam Szabó Gábornak a segítségért" – részletezte Péter Tünde.
Szabó Gábor tanfelügyelő – akit kihallgattak az ügyben – elismerte, hogy segített Péter Tündének, de mint mondta, azt nem pénzért tette, hanem azért, mert ezt kérte tőle a közvetlen felettese. „Péter Tünde megkeresett, és azt kérte, hogy ellenőrizem az egyik Bihar megyei tanítójelölt dolgozatát, amelyről elmondta, hogyan lehet azonosítani. Megtaláltam a dolgozatot, amikor a javítást végző tanárok nem voltak az asztalnál. Emlékszem, hogy egy adott pillanatban felhívott és megkérdezte, hogy „mekkora", én meg azt feleltem, hogy valahol hét és nyolc méter között. A méter szót használtam, erre tanított Péter Tünde" – nyilatkozta a tanfelügyelő.
Péter Tünde vallomásában azt is állította, hogy Brassó és Szilágy megyei főtanfelügyelő-helyettesek is lobbiztak nála különböző személyek ügyében kedvező osztályzatokért. „Felhívott Szabó Mária Brassó megyei főtanfelügyelő-helyettes, hogy a segítségemet kérje, hogy a végleges tanítói állásra pályázó Rákosi nevű jelöltnek óvását kedvezően elbírálva emeljük meg a jegyét. Beszéltem a dolgozatot javító tanárral, Coroiu Tündével, aki hetesre emelte az eredetileg 6,50-es osztályzatot" – vallotta Péter Tünde.
Lapunk elérte telefonon Szabó Máriát. A Brassó megyei főtanfelügyelő-helyettes tőlünk értesült Péter Tünde nyilatkozatáról, és határozottan cáfolta azt. Kijelentette, nem tud az ügyről, ugyanis nem kérte erre Péter Tündét.
„Valószínű, hogy emeltek az óvást benyújtók jegyein, abban az esetben, ha ezt megérdemelték, de nem kértem erre Péter Tündét" – hangsúlyozta a Krónikának Szabó Mária. Péter Tünde egyébként arról is beszélt, hogy Szilágy megyei kollégájának már nem mert segíteni, ugyanis akkor már tartott az ellene folyó korrupcióellenes nyomozástól.
Az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) az ügyben kihallgatta Kerekes Adelhaida Kolozs megyei tanfelügyelőt is, aki azt nyilatkozta, hogy volt felettese egyetlen alkalommal próbálta rávenni arra, hogy nagyobb jegyet adjon a megérdemeltnél egy dolgozatra, azonban nem tett eleget a kérésnek.
Az Evz.ro szerint a DNA több tucat dolgozatjavító tanárt is kihallgatott. Egyikük, Ioana Haitonic, a kolozsvári Nicolae Bălcescu Gimnázium oktatója elmesélte: „Péter Tünde elment az asztal mellett, ahol javítottam a dolgozatokat. Nem mondott semmit, de azt a benyomást keltette bennem, hogy érdekli, milyen osztályzatot kapnak bizonyos dolgozatok. Láttam, hogy ezek valahol az átmenő jegy határán, 4,80 és 5,20 között vannak, és hát a diákok javára adtam a jegyet".
Teodor Bara földrajztanár azt állította, hogy javítótanárként 7,80-as osztályzatot adott olyan érettségizőknek, akik csúszópénzt fizettek a főtanfelügyelő-helyettesnek. „Péter Tünde személyesen keresett meg, hogy legyek figyelmes két dolgozatra. Azt mondta, hogy ne tegyek fel kérdéseket, csak tegyem azt, amit mondott" – nyilatkozta.
Mint arról beszámoltunk, Péter Tündét januárban alapfokon két és fél év letöltendő börtönbüntetésre ítélte a Kolozs Megyei Törvényszék, a DNA szerint közel tízezer euró csúcsópénzt fogadott el különböző személyektől érettségiző diákok kedvező előmenetele fejében. A szakpolitikust kenőpénz elfogadása közben érték tetten.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

A szatmári városnapok egyetlen magyar együttesének neve sem ismert
Román sztárparádé lesz az idei szatmárnémeti városnapokon, a betervezett egyetlen magyar együttes neve pedig még mindig nem ismert.
Dorel Coica polgármester kedden elmondta: május 29-én a BUG Maffia, szombaton a Smiley&Friends és a Holograf, vasárnap a Pro Consul és a Voltaj koncertezik.
Az olténiai származású elöljáró szerint kulturáltabb lesz az idei ünnep a tavalyinál, mivel megpróbálják kizárni az árusok közül a „déli színes bőrűeket”, és előnyben részesítik a helyieket. Két színpad lesz felállítva, egy folkszínpad is várja majd a szórakozni vágyókat, délelőttönként pedig a gyerekeknek szerveznek programokat.
Coica elmondta: a kereskedők számára a tarifa nem változik, 17 lej lesz egy négyzetméter egy napra. A költségeket a városi kasszából megítélt 280 ezer lejből, illetve a tervezett 50 ezer lejnyi bevételből kívánják fedezni.
A programfüzet szerint egyetlen magyar együttest hívnak meg, amely péntek este koncertezne, azonban név nem szerepelt a kijelölt időpontnál. „Jöjjenek ajánlatokkal, mondják meg önök, melyik magyar együttest hívjuk meg” – szólította fel a sajtósokat a polgármester, aki szerint hiába kértek javaslatokat az RMDSZ helyi képviselőitől, nem kaptak.
A Krónika felvetésére, miszerint a város 35 százalékot kitevő magyar lakossága egynél több magyar fellépő meghívását indokolná, az elöljáró annyit válaszolt: megduplázta a Partiumi Magyar Napok költségvetését, idén 80 ezer lejt adnak az eseményre, ahol kizárólag magyar programokat szerveznek.
Elismerte, az RMDSZ helyi képviselői részéről többen is azon az állásponton vannak, hogy nem kell erőltetni a magyar műsort a városnapokon, az erre szánható összeggel a hivatal inkább támogassa az Identitás Alapítvány és az RMDSZ közös rendezvényét.
Lapunk megkeresésére Magyar Loránd, a szövetség városi tanácsi frakciójának vezetője viszont leszögezte, nem értenek egyet a városháza eljárásával, ami kirekesztő a kisebbségekkel szemben. Hozzátette: fel vannak háborodva, és a kifogásaikat közlik a polgármesterrel.
Babos Krisztina 
Krónika (Kolozsvár)

Ház és haza
Szolgálni az állampolgárt – ezt említi legfontosabb feladataként a marosvásárhelyi helyi rendőrség 2014-es évértékelése előszavában.
Az önkormányzat felügyelete alatt működő intézmény emellett az alkotmányos és állampolgári szabadságjogok védelmét, illetve a törvények és helyi rendeletek betartását, alkalmazását is zászlajára tűzte.
Hogy ezen fennkölt, egymást látszólag jól kiegészítő gondolatok mennyire összeférhetetlenek egy visszájára fordított, kirekesztő, elnyomóerők által mesterségesen bomlasztott közösségben, azt éppen a helyi rendőrség vezetőjének módszeres aknamunkája bizonyítja.
Valentin Bretfelean szerint ugyanis a (reklám)törvény előírásai értelmében egy vásárhelyi lakos szabadságjoga arra már nem terjed ki, hogy kétnyelvű utcanévtáblát helyezzen ki háza falára, sőt ez olyan súlyos kihágásnak tekintendő, hogy a vérlázító vétség legalább 30, de akár 50 ezer lejes bírsággal is sújtható.
Természetesen Bretfeleant nem zavarja, hogy a város önkormányzatát tanácshatározat kötelezi a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezésére, és jelentős összeget különítettek el erre a célra az idei költségvetésben: ahelyett, hogy a helyi rendelet alkalmazásán fáradozna, a magánkezdeményezések büntetésével gyakorlatilag szembemegy vele. Ugyanígy fittyet hányt a román alpolgármester megálljt kiáltó szavára, mert ő közvetlenül a polgármester alárendeltje, azaz egyedül Dorin Florea parancsol neki.
Bretfelean „hűsége” bűnvádi eljárást is eredményezett a 2012-es választások előtt, amikor az akkori belügyminiszter éppen a marosvásárhelyi helyi rendőrség példáját hozta fel arra, hogy miként kampányol a polgármestereknek az emiatt sürgős átszervezésre szoruló intézmény.
Az ezredesi rangban tartalékba helyezett Bretfelean vakon követi felettesét, ahogy ezt a román hírszerzés kötelékében eltöltött (legalább) 18 év alatt tanulta. Szolgálni az állampolgárt? Csak mese. A SRI jelenlegi mottója (Patria a priori) már közelebb áll Florea és Bretfelean szívéhez. Amivel semmi baj nem lenne, ha a mindenek előtt álló hazában minket is tiszteletre méltó, egyenjogú állampolgárokként kezelnének, és nem az lenne egyesek legfőbb célja, hogy ne érezzük magunkénak is régóta közös szülőföldünket.
Páva Adorján
Krónika (Kolozsvár)

Hatalmas gázlelőhely Szatmár megyében
Bejöttek a számításai a lengyel tőkéjű Serinus Energy olajipari vállalatnak, így nagy valószínűség szerint hamarosan megkezdi a kitermelést Szatmár megyében. A cég vezérigazgatója, Tim Elliot a vállalat honlapján adott hangot elégedettségének a Majtény község határában végzett próbafúrások eredményei tudatában.
Mint írja, a két szonda közül az első által vett minta részletes elemzése azt mutatja, hogy a várt 290 millió helyett 481,4 millió köbméternyi kitermelhető földgázt rejt az altalaj.
Amint arról beszámoltunk, tavaly év végén két kísérleti fúrást végeztek a község határában, az igazgató szerint azonban a kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt a második mintavétel nem sikerült jól, azaz kielemezhetetlen állapotba került a sok csapadék miatt. A cégvezető szerint hamarosan kérvényezni fogják a kitermelési engedélyt, továbbá azt is tervezik, hogy kibővítik a Szatmár megyei koncessziójukat.
A Serinus Energy romániai leányvállalata, a Winstar Satu Mare Kft. Szatmár megyében mostanáig egy körülbelül 3 ezer négyzetkilométeres területet vett haszonbérbe. Tasnádszántó környékén ultrahangos vizsgálatokkal kutattak eddig szénhidrogén-lelőhelyek után, míg Majtény határában már a fúrásoknál tartanak.
A vállalatnak egyébként az ukrajnai zavargások miatt pénzügyi gondokkal kellett a közelmúltban szembesülnie – szintén a cégvezető írt arról néhány hete honlapjukon, hogy egy 10 millió euró összértékű hitel felvételére kényszerültek annak érdekében, hogy biztosítani tudják a tervezett romániai beruházásuk feltételeit.
Amint arról beszámoltunk, egyesek aggodalmuknak adtak hangot a vállalat tevékenységét illetően attól tartva, hogy a környezetre káros módszerekkel kívánják felszínre hozni a földgázt. Tavaly az illetékes hatóságok Szatmár megyei képviselői azzal nyugtatták meg a közvéleményt, hogy a vállalat mindeddig csak kutatáshoz kért engedélyt, kitermelésre nem, ígérve, hogy semmiféle, egészségvédelmi szempontból kockázatos technika alkalmazását nem hagyják jóvá.
Babos Krisztina 
Krónika (Kolozsvár)

RMDSZ-kongresszus – Eltűnt Iohannis üzenetéből a kisebbségek helyzetéről szóló rész
Nem lehet már elérni a román elnöki hivatal honlapján a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) kongresszusához múlt pénteken intézett államfői üzenet hosszabb változatát, amelyben Klaus Iohannis egyebek mellett azt állította: “a kisebbségek sok célkitűzése megoldatlan még Romániában” – mutatott rá szerdán az erdélyi Transindex hírportál.
A portál felidézte, hogy a kongresszuson egyik tanácsosa tolmácsolta szóban Klaus Iohannis üzenetét, de több sajtótermék is nem ebből, hanem egy lényegesen hosszabb üdvözlő beszédből idézett, amely vasárnap még elérhető volt az elnöki hivatal honlapján. Mivel ez sok olyan fontos megállapítást tartalmazott, amelyet a kongresszusi küldöttek, meghívottak és a helyszínen tartózkodó újságírók nem hallhattak Laurentiu-Mihai Stefan elnöki tanácsostól, vasárnap éjszaka az MTI is beszámolt az elnöki üzenet “teljesnek” tekintett változatáról, amely akkor volt olvasható volt a presidency.ro honlapon. Az idézett szövegben az államfő egyebek mellett az RMDSZ párbeszédkészségét méltatta, és megállapította, hogy bár az a modell sikeresnek bizonyult, sok még a tennivaló olyan kisebbségi célkitűzések elérésében, mint a törvények által rögzített jogok gyakorlati érvényesítése vagy a nemzeti identitás megőrzését szolgáló garanciák javítása. Ezt az erdélyi magyar sajtó jó része közölte, és többen üdvözölték azt, hogy az államfő először említi ilyen konkrétan a nemzeti kisebbségek ügyét – mutatott rá a Transidex. Az RMDSZ-hez közel álló erdélyi portál ezt azzal magyarázta, hogy a “hosszú változatban” jelentős, a “rövidből” kivágott szövegrészek szerepelnek, amelyek olyan témákat is felvetnek, amelyekről Iohannis elnökként még sohasem beszélt: a Romániában élő nemzeti kisebbségek jogainak hiányosságairól. A Transindex az eset kapcsán megemlíti, hogy kedden lemondott Tatiana Niculescu Bran, az elnöki hivatal szóvivője, bár azt a portál is elismeri: egyáltalán nem biztos, hogy a lemondásnak köze van ehhez az ügyhöz. A Transindex szerint az elnöki hivatal sajtóosztálya nem adott magyarázatot arra, hogy miért cserélték ki utólag a honlapon az üdvözlet szövegét az elnöki tanácsos által felolvasott rövidebb változatra. A sajtóosztály képviselője telefonon állítólag annyit közölt: a hivatalos oldalon megtalálható szöveg azonos azzal, amit Laurentiu-Mihai Stefan államelnöki tanácsos az RMDSZ kongresszusán felolvasott. “Kérdésünkre, hogy utólag cserélték-e ki az eredeti szöveget, valamint hogy azért változtatták-e meg, mert szerepelt benne, hogy mégis létezik kisebbségi kérdés Romániában, azt válaszolta, hogy erről nem nyilatkozhat” – írta a Transindex.
erdon.ro

A nyelv hálás a háborgatásért
A Kultika Irodalmi Fesztivál első napján Péntek János nyelvész, egyetemi tanár tartott előadást kedden a váradi Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központban.
Az első alkalommal megszervezett Kultika Irodalmi Fesztivál megnyitóján, kedden délután Derzsi Ákos a rendezvény alapítója elmondta, hogy Sorbán Attila íróval közösen hozták létre a Kultika kulturális portált, mellyel azt célozták meg, „hogy a világban különböző részekre elszakadt magyarok hogyan élik meg magyarságukat. És az volt a tapasztalat, hogy ami mindegyik magyart összeköti, az a nyelv” – fogalmazott Derzsi Ákos, aki a továbbiakban kijelentette, hogy az első Kultika fesztivál kimondottan a fiatalokra, az általuk beszélt nyelvre fókuszál. A házigazda Veres-Kovács Attila várad-olaszi református lelkipásztor köszöntőjében hangsúlyozta, hogy „kell mennyei segítség ahhoz, hogy a magyar nyelv megmaradjon ugyanolyan szépnek és kifejezőnek, ahogyan és amilyennek azt örököltük.
Digilektus
A köszöntők után Péntek János nyelvész, egyetemi tanár, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság elnöke tartott előadást Új nyelvi dimenziók a robbanó időben címmel. Elsőként nyelvek, dialektusok és regiszterek meghatározását adta, majd felhívta a figyelmet a legújabb kor nyelvi jelenségére, a digilektusra, ami az elektronikus média nyelvhasználati módja. A továbbiakban kifejtette az írás felmérhetetlen hatását a nyelv alakulására és fejlődésre, majd elmondta, hogy teret hódít a digitális kommunikáció, melynek sajátossága az, hogy az interperszonális kommunikáció helytől és időtől függetlenné válik, illetve felgyorsul. Kifejtette: a nyelvre rendkívüli hatással voltak és vannak a különböző kommunikációs technológiák; amilyen mértékben a könyvnyomtatás elősegítette a kultúra demokratizálódását és a nemzetek kialakulását, ugyanolyan mértékben segíti elő a globalizációs folyamatokat a digitális kommunikációs technológia. Ez az új technológia visszahat magára a nyelvre is, különböző változásokat idézve elő benne, ugyanakkor a társadalmi-politikai életben is nagy hatással vannak az újfajta kommunikációs csatornák. Ez utóbbi vonatkozásban Péntek János példaként említette meg azt, hogy 1996-ban a Pro Tv kereskedelmi tévé, 2014-ben pedig a facebook hatása volt a döntő abban, hogy Emil Constantinescut, illetve Klaus Iohannist államfővé választották Romániában. Az új kommunikációs lehetőségek új dimenziókat nyitnak meg előttünk, megjelennek a másodlagos nyelvek. Hozzátette, hogy a digitális kommunikáció köztes változata az írott-beszélt nyelv, mint amilyen az sms és a csetelés. Mindezeket figyelembe véve még nyilvánvalóbbá válik az a tézis, hogy a nyelvben nincs abszolút helyesség, sokkal inkább helyénvalóságról kell beszélni nyelvhasználati szituációktól függően.
Félelmek
Előadása utolsó részében a nyelv jövőjéről és a félelmekről értekezett Péntek János. Leszögezte, hogy vannak domináns, expanzív nyelvek – legelsősorban az angol –, és vannak a regresszív, visszahúzódó nyelvek. Péntek János kijelentette, hogy a magyar nyelv nincs veszélyben, viszont vannak veszélyeztetett magyar közösségek. Hozzátette, hogy jelenleg még mintegy ötezer élő nyelv van, de a nyelvkihalási folyamat felgyorsul jobbára a digitális kommunikáció térhódítása miatt, és az egyre inkább eluralkodó digitális térben, illetve technológiában a nyelvek száma kétezerre fog csökkenni. A magyar nyelvet nem fenyegeti a kihalás veszélye, hiszen, mint az előadó elmondta, jelenleg nemzetközi szintű a magyar nyelv- és beszédtechnológia (gépi fordítás, gépi olvasás, kivonatolás, beszédfelismerés stb.) de fontos ezt a szintet meg is tartani. A digitális kommunikáció térhódításának jelentős következménye az anglicizmusok megjelenése minden nyelvben, ezért az angolon kívül gyakorlatilag minden nyelv jelenleg az angol kifejezések anyanyelvűsítésével foglalkozik. További következmény az ismeretszerzés megkönnyítése, illetve a tudástermelés növelésének a lehetősége, viszont kevesebb a garancia az információk pontosságára, igazságértékére vonatkozóan. A következmények közé sorolhatók az emberi kapcsolatokban mutatkozó változások, amelyeknek vannak pozitív de negatív vetületei is, ugyanakkor etikai problémák is felmerülnek, hiszen összemosódik a közszféra és a magánszfélra közötti határ, és megjelent immár az online bűnözés is. Az új médium szabadságot és határtalanságot biztosít, de ez is generálhat negatív hatásokat, például a szabadság és a felelősség konfliktusát, a tömegesedést, a globalizálódást, amelyben a közös nevezőt a kulturálisan, nyelvileg alacsonyabb, igénytelenebb szint jelenti. Mindazonáltal Péntek János optimista hangnemben zárta előadását, amikor Szörényi László irodalomtörténész szavait idézte: „a nyelv szereti, ha háborgatják, hálásan felel rá.”
Pap István
erdon.ro

Eredményhirdetés a Kultika fesztiválon
A Kultika Irodalmi Fesztivál első napján zajlott le a Nyelvhekkelés 3D-ben elnevezésű, középiskolásoknak meghiredetett irodalmi pályázat eredményhirdetése.
A nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ volt a helyszíne kedden a Kultika Irodalmi Fesztivál nyitórendezvényeinek. A fesztivált megnyitó köszöntő beszédek után Péntek János nyelvész, egyetemi tanár tartott előadást, majd a fesztivál szervezői által Nyelvhekkelés 3D-ben címmel középiskolásoknak meghirdetett irodalmi pályázat eredményhirdetése következett. Pető Csilla tanfelügyelő ismertette a pályázatot és annak lebonyolítási módját. Elmondta, hogy középiskolás diákok nem saját névvel, hanem jeligével ellátott alkotásokkal pályázhattak, feladatuk az volt, hogy három, egyenként 500-1000 karakter terjedelmű írásban megfogalmazzanak három teljesen más közeg számára a közegeknek megfelelő nyelvezetben egy történetet, ami arról szólt, hogy diákok órán felveszik egy tanár megviccelését és a felvételt feltöltik az internetre. A három közeg a tanári kar, a szülők, illetve a barátok, akiknek éjjel csetelve írják le a történetet. Pető Csilla elmondta, hogy mintegy két tucatnyi pályamunka érkezett be, ezek közül tizenegyet választott ki és rangsorolt a négytagú zsűri, melynek tagjai Pető Csilla, valamint Tóth Márta, Szabó Zsuzsanna és Zalder Éva iskolaigazgatók voltak.
Értékelés
A továbbiakban a diákok felolvastak három pályamunkát; mint később kiderült, az első három helyezett munkái hangzottak el, majd Tóth Márta, a váradi Ady Endre Líceum igazgatónője értékelte magát a pályázatot, kiemelve, hogy a zsűri nagyon egyéni megoldásokkal és értelmezésekkel találkozott, a diákok nem akadémikus módon fogták fel a feladatot, hanem eredeti, kreatív módon készítették el írásaikat. „Választékos fogalmazás, általában jó helyesírás, nyelvhelyesség, kitűnő szórend jellemző a beküldött munkákra. A diákok jól érzékelték, hogy a mgszólított személy meghatározza a beszélő nyelvi attitűdjét” – emelte ki Tóth Márta, aki hangot adott azon ellenérzésének is, hogy az alkotásokból az tűnt ki, hogy a tanárokat a diákok mindig közellenségnek tekintik, és így is viszonyulnak hozzájuk, ugyanakkor beismerte, számára kissé fájdalmas volt, hogy az írásokból az szűrődött le, hogy a diákok át akarják verni a szülőket. Végezetül a zsűri nevében hozzátette: „Örülünk, hogy volt ilyen felhívás, örülünk annak, hogy a tanárkollégák partnerek voltak ebben, illetve, hogy a diákok is szívesen elfogadták ezt a lehetőséget.” Az értékelés után következett a díjkiosztás: először a dícséretben részesülőket szólították, majd az első három helyezés kihirdetése következett. Harmadik díjat kapott Mărcuţiu Rácz Dóra, a második helyezést a Hofmann Anna, Hoffman Gergő, és Hoffmann Pál ikerhármas érdemelte ki, az első díjat pedig Kajántó Beáta kapta meg.
Pap István
erdon.ro

Letöltendő börtönbüntetést kért a DNA Liviu Dragnea ellen
Letöltendő börtönbüntetést kértek szerdán a korrupcióellenes ügyészek Liviu Dragnea, a Szociáldemokrata Párt főtitkára ellen. A DNA azzal érvelt a legfelsőbb bíróságon zajló perben, hogy a Dragnea által beidézett tanúk a meghallgatásuk előtt egyeztették vallomásaikat. Mint korábban írtuk, az ügyészek azzal vádolják Dragneát, hogy a Szociáldemokrata Pártban (PSD) betöltött funkciójával és az abból fakadó tekintélyével visszaélve, illegális módszerekkel próbált az érvényességi küszöböt meghaladó részvételt elérni a referendumon.
A DNA szerint a Dragnea által irányított bűnszövetkezet tagjai az ügyészség szerint nem létező hívásokra küldtek ki mozgóurnákat, odahamisították a részvételi ívekre a külföldön tartózkodó románvendégmunkások aláírásait, kiskorúak és a polgári jogok gyakorlásától eltiltott személyek nevében adtak le szavazatokat. Az ügynek Dragneán kívül 76 vádlottja van, közülük kettőt, aki beismerő vallomást tett, egyszerűsített eljárással fejenként 16 hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt a bíróság.
A védelem tanújaként Victor Ponta PSD-elnök, kormányfő elmondta, a PSD kizárólag törvényes eszközökkel mozgósította a választókat, a részvételi adatok begyűjtését célzó hálózatot pedig a szavazás napján kizárólag tájékozódásra használták. Ponta elismerte, hogy - más pártokhoz hasonlóan - a PSD is beszervezte embereit, hogy a választás napján sms-ben küldjék meg a pártközpontnak a részvételi adatok alakulását, de cáfolta, hogy a jelentések - már urnabontás előtt - arra is kiterjedtek volna: hány "igen" és hány "nem" szavazatot adtak le.
2012 júliusában a választók népszavazáson döntöttek arról, hogy leváltják-e a parlament által felfüggesztett Traian Băsescu államfőt. Az urnáknál megjelent szavazók túlnyomó többsége az elnök menesztésére voksolt, mivel azonban a részvétel nem haladta meg az ötvenszázalékos érvényességi küszöböt, Băsescu visszatérhetett az elnöki hivatalba.
maszol.ro

Cemo: indulhat a gerillaakció!
Gerilla aktivista csoportként folytatja működését a Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) keretében működő Kétnyelvű utcanévtáblákat Marosvásárhelyen! nevű akciócsoport – jelentette be Barabás Miklós, a csapat szóvivője.
Nem tántorítják el a marosvásárhelyi kétnyelvű utcanévtábla-szerelőket Valentin Bretfelean rendőrfőnök fenyegetőzései; a csoport tagjai úgy döntöttek, hogy új formában, gerillaakciókkal folytatják tevékenységüket. Barabás Miklós szerint az anonim mód lehetővé teszi majd a keményebb, konfrontatívabb, a hatóságok visszaéléseit leleplező, érdekérvényesítő eszközök használatát.
„Eszközeink jellege nem zárja ki majd akcióink etikusságát, hiszen a célunk nemes és jogos: kétnyelvű utcanévtáblákat szeretnénk Marosvásárhelyen, abban a városban, ahol a legnagyobb romániai magyar közösség él” – olvasható a szerkesztőségünknek eljuttatott közleményben. Kérdésünkre, hogy ezek mennyire fognak hasonlítani a felvidéki akciókra, ahol bátor civilek dacolnak a kisebbségi jogokat semmibe vevő nacionalista szlovák hatóságokkal, Barabás nem óhajtott részleteket elárulni. Mint mondta, ahogy nem árulják el a csapat tagjainak a nevét, úgy arról sem tájékoztathatnak, miként tevékenykednek. „Egy biztos: nem hátrálunk meg. Akcióink törvényes eszközökre épülnek majd. Az anonimitásra, a hatósági megtorlások miatt, az erőteljesebb nyomásgyakorlás elérése végett van szükség. Nem szeretnénk, ha csoportunk kapacitását, a folyamatos rendőrségi zaklatás és a tetemes büntetések bírósági úton való megfellebbezése emésztené fel” – nyilatkozta Barabás Miklós.
Szerinte az ügy megoldásában a Kétnyelvű utcanévtáblákat Marosvásárhelyen! nevű akciócsoport sem a városvezetésre, sem az RMDSZ-re nem számíthat. „A polgármestertől ötször kértünk kihallgatást, egyszer sem volt hajlandó szóba állni velünk. Helyettese, Claudiu Maior elmondta, hogy örüljünk annak a négy táblának, ami a tavaly ősszel kikerült a városba. Amúgy tudtunkra adta, nem támogatja a feliratok kétnyelvűsítését. Amikor meg az egyik RMDSZ-es tanácsost arról kérdeztük, miért nem dolgozik az ügyön, azt válaszolta, hogy ez nem az ő feladata” – jelentette ki a Cemo-aktivista.
Barabás Miklós ugyanakkor elhárította Valentin Bretfelean egy nappal korábban elhangzott vádjait, miszerint a kétnyelvű táblák szerelésével a civilek etnikai konfliktust próbálnak gerjeszteni. Hangsúlyozta: ezt éppen Bretfelean szeretné kirobbantani a vásárhelyi magyarság folyamatos sértegetésével és megalázásával.
Szucher Ervin 
Székelyhon.ro

Peti: adományozzák a városnak az utcanévtáblákat
Közös sajtótájékoztatón fejtette ki véleményét a kétnyelvű utcanévtáblák ügyében kirobbant konfliktusról Peti András marosvásárhelyi alpolgármester és Soós Zoltán önkormányzati képviselő.
Bár mindketten egyetértettek abban, hogy az alkotmány szavatolja a kisebbségi jogokat, s a kétnyelvűséget is, egyikük sem merte azt tanácsolni az érintett marosvásárhelyi magyaroknak, hogy hagyják kint a táblát. Peti András egy megoldást jelentő javaslattal állt elő.
Az alpolgármester rövid történelmi visszatekintőjében felemlegette, hogy az írásos feljegyzések szerint Marosvásárhelyen első alkalommal 1860. szeptember 12-én döntött arról a városi tanács, hogy utcanévtáblát helyezzen ki, akkor a főteret nevezték el Széchenyi Istvánról. Szerinte az alkotmány szavatolja a kisebbségi jogokat, az anyanyelvhasználatot és a kétnyelvű feliratokhoz való jogot.
„Egy reklámtáblák kihelyezését szabályozó törvény nem írhatja felül az alkotmányban szavatolt jogokat. Egy jogállamban. De Marosvásárhelyen már három alkalommal bebizonyosodott, hogy a reklámtörvény mégis felülírja: első alkalommal, amikor a székely zászlót minősítették reklámzászlónak, majd egy harapós kutyára figyelmeztető kétnyelvű feliratra mondták rá, hogy reklám, most pedig a civil aktivisták által kihelyezett kétnyelvű utcanévtáblákra. Ha jogállamban élnénk, azt mondhatnák a marosvásárhelyieknek, hogy nyugodtan hagyják ott a táblákat, mert nem büntethetik meg őket, s ha mégis, akkor a bíróság eltörli majd a bírságot. De mi nem tudjuk szavatolni, hogy miként dönt a bíróság. Most azt tudom javasolni, hogy az érintett marosvásárhelyi magyarok egy adománylevéllel adományozzák a házukra kihelyezett táblákat a városnak, így megkímélve a helyi költségvetést, hiszen kevesebb táblát kell kihelyeznünk. Az adománylevél mellett írjanak egy nyilatkozatot is, amely szerint beleegyeznek abba, hogy a városháza kihelyezze a tulajdonukban levő ingatlanra a táblákat. Ily módon talán elkerülhető a kilátásba helyezett büntetés anélkül, hogy a táblákat le kelljen venni” – tanácsolta Peti András, aki elismerte hogy ez ügyben nem konzultált Bretfeleannal, de szerinte az adományozás törvényes megoldást jelentene.
Az alpolgármester kifejtette: az RMDSZ-kongresszuson javasolta, hogy a szenátorok és képviselők nyújtsanak be egy módosító javaslatot a reklámtörvényhez, amely pontosan szabályozza, hogy mit is jelent a reklám. „Ellenkező esetben megtörténhet, hogy mind a másfél millió magyar nemzetiségű román állampolgár reklámügynök lesz, s büntetésre számíthat, ha a postaládájára magyarul is kiírja nevét és lakrészének számát. A reklám kifejezést jól körül kell határolni, úgy mint külföldön, ahol csak a bevételt, nyereséget eredményező tevékenységeket nevezik reklámnak, semmiképp az utcanévtáblákat, a nemzeti szimbólumokat.”
Mesterségesen keltett konfliktusnak nevezte Soós Zoltán marosvásárhelyi önkormányzati képviselő a civilek által felszerelt kétnyelvű utcanévtáblák kapcsán kirobbant botrányt, s arra hívta fel Valentin Bretfelean figyelmét, hogy Marosvásárhelyen számos olyan épület van, amelyen engedély nélküli  táblák vannak, s ha már büntet, akkor ne csak a magyar közösség tagjait bírságolja meg. „Elhiszem, hogy Bretfelean a törvényesség betartását tartja legfőbb feladatának, de mindenképp túlzásnak érzem a kilátásba helyezett büntetéseket. A megyei tanácshoz tartozó közintézmények mindenikén kétnyelvű táblák vannak, s a múzeumnál három nyelvűek. Azt gondolom, hogy ha van kellő szándék a városvezetésben, hogy kikerüljenek a kétnyelvű utcanévtáblák, akkor ezt meg lehet oldani. Jelenleg van pénz a költségvetésben a táblákra, és a közbeszerzési folyamatot is elindítottunk” – mondta Soós Zoltán.
Simon Virág 
Székelyhon.ro

Komolyan gondolják a székely fővárosi projektet
Hivatalosan is bejelentették: Sepsiszentgyörgyöt Székelyföld nevében jelölik a 2021-es Európa Kulturális Fővárosa címre. Antal Árpád, Veres Nagy Tímea és Barta Mónika bemutatták a pályázat koncepcióját és az első népszerűsítő rendezvényt.
„Komolyan gondoljuk” – jelentette ki Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere a 2021-es Európa Kulturális Fővárosa címre való pályázással kapcsolatban szerdán. Hozzátette, a pályázatnak úgy indulnak neki, hogy nyerni akarnak: akár címet, akár tapasztalatot, akár együttműködésben szerzett előrelépést. Fontos célként határozta meg, hogy elkészül Székelyföld kulturális stratégiája.
„Innovációval szeretnénk vitaminizálni a rendezvényeket, és ezáltal a lokális jelleget európaivá vinni” – magyarázta Antal Árpád. Korábban már beszámoltunk arról, hogy Sepsiszentgyörgy Székelyföld nevében pályázik a címre, illetve négy partnervárossal teszi mindezt: Csíkszeredával, Székelyudvarhellyel, Kézdivásárhellyel és Gyergyószentmiklóssal, továbbá Hargita és Kovászna Megye Tanácsával karöltve.
A kulturális főváros cím célkitűzései közé tartozik az európai sokszínűség népszerűsítése és megvédése, a közös értékek hangsúlyozása, az állampolgárok közös kulturális közeghez való tartozásának erősítése, valamint a kultúra város fejlődéséhez való hozzájárulása. Mint Antal magyarázta, Székelyföldön ez idáig is fontos célkitűzés volt a kultúra támogatása, a költségvetésből országos viszonylatban itt fordítják az önkormányzatok a legnagyobb összeget az ágazat finanszírozására. A pályázati határidőket tekintve ez év októberében van az első forduló, amelyre egy nyolcvan oldalas anyagot kell készíteni, valamint novemberben 45 perces bemutatóra kerül sor egy tíztagú stáb részvételével. Az elsődleges cél az első szűrőn való átjutás, ugyanis a második fordulóra csupán 2016 nyarán kerül sor, így addig lesz idő kiegészíteni a pályázati mappát.
Veres Nagy Tímea, a projektcsapat tagja elárulta, már 1999-ben elindult egy tendencia, amelynek köszönhetően a kisebb városok irányába mozdul a zsűri figyelme, így például nem a tagállamok fővárosai, hanem kisebb létszámú, akár harmincezer lakost számláló települések felé is. A zsűritagok közül tízen az Európai Uniós intézmények képviselői: hárman-hárman az Európai Bizottságtól, az Európai Parlamenttől és Európa Tanácstól, illetve egy személy a Régiók Európai Bizottságától. Az említett személyeket leszámítva még két zsűritag lesz Romániából. A zsűri által hozott döntést sem az érintett tagállam, sem pedig az Európai Tanács nem támadhatja meg. A pályázat során nem rendezvénysorozatot, hanem egy hosszú távú célt kell meghatározni, amelyre felépül az egész tematika – tért át a koncepcióra Veres Nagy Tímea.
Az identitást választották Székelyföld pályázatának fő témájaként – tájékoztatott a projektcsapat tagja. „Az egész pályázat impulzív, és az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy minél őszintébben van megközelítve egy közösség helyzete, annál hitelesebb és elfogadhatóbb az a zsűri számára” – emelte ki. Az elkövetkezőkben minél szélesebb réteget szeretnének megszólítani, illetve folytatódnak a konzultációk és egyeztetések, hogy mindenki magáénak érezhesse a kezdeményezést.
Barta Mónika, a Városimázs Iroda vezetője elmondta, a Szent György Napok lesz az első olyan helyszín, ahol szélesebb körben szeretnék ismertetni, népszerűsíteni a címre való pályázást. Ezt nem egy klasszikus ismertetővel teszik, hanem két, innovatív eseménnyel. Ennek megfelelően lesz Egyszemélyes színház, amely keretén belül sátrat állítanak az Erzsébet-parkban található szovjet emlékmű szomszédságában (Csillag), és itt ötpercenként váltják egymást a nézők. Az „előadás” helyzetgyakorlatokból fog állni, a sátorba belépő nézőre tehát helyi magyar és román színészek fognak reagálni: Claudia Ardelean, Benedek Ágnes, Derzsi Dezső, Erdei Gábor, Fekete Zsolt, Kónya Ütő Bencze, Sebastian Marina, Pálffy Tibor, illetve Veres Nagy Attila. Az eseményre május 1–3. között kerül sor. A sátorhoz kapcsolódó program a Hozz egy személyes tárgyat – Add magad című kezdeményezés, amely alkalmával egy személyes tárgyat kell magával vinnie az érdeklődőnek, akit a szervezők beszéltetnek annak a fontosságáról. Azok, akik részt vesznek ebben a játékban, ajándékcsomagot nyerhetnek. Utóbbi program ugyancsak május 1. és 3. között zajlik majd, délelőtt 11 órától délután 19-ig.
A jelöléssel kapcsolatban további információk az i2021.ro honlapon találhatók, valamint a szervezők arra is kitértek, hogy szeretnék a közösségi médiában való jelenlétüket is megerősíteni az elkövetkező időszakban.
Bencze Melinda 
Székelyhon.ro

Alfalvi temetőtörténet Fülöp Sándor tollából
Minden településnek négy szentélye van: a templom, a családi ház, az iskola és a temető. Ezek közül a legkevesebbet a temetőről szoktak írni – vallja Fülöp Sándor, aki hozzálátott és megírta az alfalvi temető rövid történetét. Munkája sokáig ült fiókban tökéletesítésre várva, most azonban könyv formát öltött, amelyet vasárnap este a katolikus templomban mutattak be.
A gyergyóalfalvi római katolikus temető rövid története – e címet viseli a kiadvány, szerzője pedig az alfalvi Fülöp Sándor, aki nyolcvannyolcadik esztendős és hatvanhat éve házas, aki a múlt megismerésében is sokszor segített közösségének.
Ő a lámpás, a felkelő nap: ezekkel a szavakkal illette Balázs József, a frissen megjelent könyv méltatója a Sövér Elek Alapítvány által szervezett ünnepségen. A képzőművész-falustárs elmondta, e kötetet olvasva döbbent rá, milyen „sötét” volt ő és társai, amikor negyed évszázada vállalták a községvezetést. „Vak vezetett világtalant” – szögezte le, így világítva rá, hogy az egykori községvezetők milyen alapossággal döntöttek egy-egy kérdésben, akár a temető új helyének megválasztásában vagy az idegenekkel szembeni magatartásban. Az egykori elöljárók tetteit, emlékeit is por fedte, amíg Fülöp Sándor leporolva vissza nem adta fényüket. Balázs József ezt egy történettel támasztotta alá: amikor az iskolának nevet kellett adni, neves alfalviakat kerestek a múltból. Mindössze egy jutott eszükbe, Sövér Elek. Azóta sokkal több egyéniségről tudnak, akikre az alfalviak büszkék lehetnek.
A temetőtörténet leírása is lámpás a múltra. Nem egy száraz adathalmaz, hanem ízes szöveggel megírt dokumentum, mely rávilágít arra is, hogyan gondolkodtak és hogyan használták a magyar nyelvet azok, akik ma a temetőben nyugszanak, a temető jelenlegi helyén vagy az egykori nyughelyeken, a mai iskola alatt a földben. „A temetőben a sírok kelet felé vannak tájolva. Amikor halottaink feltámadnak, a napfelkeltét fogják látni. Fülöp Sándor pedig az a személy, aki elhozta Alfalunak a feltámadást” – összegzett a kötet méltatója.
Fülöp Sándor kutatómunkáját és kitartását köszönte Gáll Szabolcs polgármester, nem titkolva, mennyire büszke szülőfalujára. A szerzőnek egészséget kívánt, hogy „még további kincses köteteket is tudjon számunkra kitermelni”.
Kéziratból még van néhány a fiókban – tudják Fülöp Sándor ismerői. A temetőtörténet is unszolásra került elő. Baricz Lajos alfalvi születésű marosszentgyörgyi plébános közös kötetük, az Őrállóink megjelenésekor kérdezte meg, mi lesz a következő. „A temetőről írtam valamit, nem is olyan lényeges, s talán nem is lesz belőle semmi” – idézi Fülöp szavait a plébános, aki gondozásába vette a kéziratot, így született meg a kötet.
„Ezek a szép szavak a könyvnek szólnak, nem nekem” – mondta a szerző, aki az adatgyűjtés, kötetszerkesztés nehézségeiről is beszélt: hasonló méretű falvaknak nem szokott lenni temetőtörténetük, nem tudta, mi lehet számára az iránymutató. Az adatgyűjtés is nehézkes volt, hisz a levéltáron túl az emberek emlékezőképességét vehette csupán alapul, ami ugye, határos. A közösségért cselekvők felsorolását tartalmazó rész kapcsán elmondta: „Sokan hiányoznak, akiknek tetteiről bár egy pár mondatot kellett volna írni. Bocsánatot kérek, mást nem tehetek. Gondolom, kerülnek majd, akik a temetőtörténetet tovább fogják írni, s a most kimaradtak akkor bele fognak kerülni.”
Számos diák volt jelen a könyvbemutatón. Énekelt a kórus, a diákönkormányzat tagjai pedig emlékplakettet adtak át Fülöp Sándornak. Közölték azt is, hogy a Sanyi bácsi által útjára indított történelmi sétát, melynek időpontja március 15-e, helyszíne pedig a temető, folytatják. Ezt esküvel is megerősítették. Eseményzáróként Gál Mihály, a Sövér Elek Alapítvány elnöke adott át egy virágcsokrot az ünnepeltnek, hogy vigye haza betegeskedő feleségének.
Balázs Katalin
Székelyhon.ro

Az RMDSZ kiáll a kétnyelvű feliratok mellett 
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) minősíthetetlennek tartja a marosvásárhelyi helyi rendőrség fellépését a kétnyelvű marosvásárhelyi utcanévtáblák ellen – nyilatkozta Kovács Péter, a szövetség főtitkára.
Kovács Péter szerint az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének jogi védelmet kell biztosítania azok számára, akiket a helyi rendőrség meghurcolt az utcanévtábla-ügyben, és politikai eszközökkel el kell érnie, hogy a városban mindenhová kikerüljenek a kétnyelvű utcanév-táblák.
A főtitkár bírálta Peti Andrást Marosvásárhely RMDSZ-es alpolgármesterét, és Soós Zoltánt, a városi önkormányzat RMDSZ-es képviselőjét, akik szerinte defenzívába vonultak. „Az RMDSZ-es alpolgármesternek és városi tanácsosnak nem az a feladata, hogy a rendőrség visszaéléseit magyarázza, vagy hogy kiskapukat keressen" – jelentette ki Kovács Péter.
Peti András egy Soós Zoltánnal közösen tartott sajtótájékoztatójukon arról beszéltek, hogy a marosvásárhelyiek úgy kerülhetik el a helyi rendőrség zaklatásait, ha adománylevéllel a polgármesteri hivatalnak adják a házaik falán levő kétnyelvű táblákat, és nyilatkozatban járulnak hozzá ahhoz, hogy a város kitegye a táblát a házukra.
„Dorin Florea polgármesternek nincsen többsége a városi önkormányzatban az RMDSZ frakció nélkül. Meg kell szorítani a polgármestert minden nap, minden tanácsülésen, hogy alkalmazza a kétnyelvű táblákra vonatkozó korábbi határozatokat" – jelentette ki az RMDSZ főtitkára. Emlékeztetett arra, hogy a marosvásárhelyi önkormányzat korábban határozatot fogadott el az utcanevek magyar fordításáról, a táblák kinézetéről, és a táblacsere költségeit is előirányozta a város költségvetésében. Kovács Péter nyomatékosította: a helyi rendőrfőnök nem a saját feje szerint cselekszik, hanem a polgármester utasításait hajtja végre.
Marosvásárhelyen a polgármesteri hivatalnak alárendelt helyi rendőrség megbírságolt két önkéntest, akik a Civil Elkötelezettség Mozgalom megbízásából helyeztek ki kétnyelvű utcanévtáblákat, és hétfőn 30 ezer és 50 ezer lej (2,1 millió és 3,5 millió forint) közötti bírságot helyezett kilátásba azoknak, akik nem távolítják el 48 órán belül házuk faláról a kétnyelvű táblát. Valentin Bretfelean rendőrparancsnok kijelentette: a kétnyelvű táblákat kihelyező civilek az etnikumközi feszültséget gerjesztenek a városban. A civilek által kihelyezett 80 tábla mintegy felét levették az ingatlantulajdonosok.  MTI
Erdély.ma

RMDSZ-PNL együttműködés – Kelemen: működik a kézszorítás is...
Hosszú az út az RMDSZ és a PNL közötti parlamenti együttműködésre vonatkozó írásos egyezségig – vélte tegnap Kelemen Hunor, RFI-nek nyilatkozva. 
Az RMDSZ szövetségi elnöke megemlítette azonban, „minden előfeltétele megvan” annak, hogy a Szövetség és a PNL sok kérdésben egyetértsen. A kérdésre, hogy egy írásbeli egyezség nem feltételezne-e bizonyos garanciákat is, Kelemen így válaszolt: „Én írtam már alá egy írásbeli egyezséget egy volt PNL-elnökkel, és ezt nem tartották be, és én nem tehettem egyebet, mint hogy lobogtassam az egyezséget. Tehát, ami engem illet, ha valakinek megszorítottam a kezét és megígértem neki, hogy megteszek valamit, akkor én írásbeli szerződés nélkül is megteszem azt. Úgy gondolom, hogy komoly és felelős emberek között egy kézfogás is olyan egyezséget jelent, ami működik”.
nyugatijelen.com / Mediafax
Erdély.ma

Ismét nemzeti ünnep lesz Romániában a királyság és a függetlenség napja
Elfogadta a román képviselőház azt a törvénytervezetet, amely ismét nemzeti ünneppé nyilvánítja május 10-ét, a román királyság megalakulásának és az ország 1877-ben kikiáltott függetlenségének napját. Romániában a kommunista diktatúra megdöntése óta eltelt negyed évszázadban december elseje, az Erdély és a Román Királyság egyesülését kimondó 1918-as gyulafehérvári román nemzetgyűlés évfordulója volt az ország egyedüli nemzeti ünnepe.
Tavaly január 24-ét, a román fejedelemségek – Moldva és Havasalföld – 1859-es egyesülésének napját is nemzeti ünneppé nyilvánították, így a most elfogadott törvény alapján Romániának három nemzeti ünnepe lesz.
Május 10-ike „rangjának visszaadását" Puiu Hasotti liberális szenátor, volt művelődési miniszter kezdeményezte. Indoklásában rámutatott, hogy május tizedike egyszerre három, a királysághoz kötődő történelmi pillanatot jelképez: az egyesült román fejedelemségek trónjára meghívott Hohenzollern dinasztia uralmának kezdetét (1866), a Török Birodalommal szembeni függetlenség kikiáltását (1877) és a Román Királyság megalakulását (1881) Első Károly megkoronázása révén.
A kezdeményező munkaszüneti nappá is akarta nyilváníttatni május tizedikét, ezt a rendelkezést azonban a képviselőház munkaügyi bizottsága törölte a törvényből, mert a parlament nem hozhat a költségvetési forrásokat igénylő vagy bevételkiesést eredményező jogszabályt a fedezet megjelölése nélkül. A május tizedikei nemzeti ünnep visszaállítását korábban egy másik volt művelődési miniszter, Theodor Paleologu is szorgalmazta, mondván, hogy hiába rendelkezik december elseje hatalmas jelképes töltettel a nemzeti egység megteremtését illetően, ha nem válhat igazi népünnepéllyé a kellemetlen, téli időjárási feltételek miatt. Paleologu szerint a tavaszi időszak sokkal alkalmasabb arra, hogy a ne csak a hivatalosságok vegyenek részt a nemzeti ünnep rendezvényein, hanem az emberek is nagy számban és örömmel csatlakozzanak az ünnepségekhez.  MTI
Erdély.ma