Egy csipetnyi Petrovits István életművéből
Szobrok, kisplasztikák, női alakokat ábrázoló akvarellek, domborművek egy alkotói életművet sűrítő kamarakiállításon – tömören így foglalható össze Petrovits István tegnap megnyílt sepsiszentgyörgyi tárlata. A szobrászművész több korszakából származnak a Köntés Pincegalériában kiállított munkák, a monumentális szabadtéri szobrok a róluk készült fényképeken vannak jelen.
Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész ismertette a májusban hetvenedik születésnapját töltő Petrovits István életútját, kiemelve, hogy a kőben, fában, bronzban alkotó szobrászt a kísérletezés jellemzi, de elkötelezettsége a magyar kultúrtörténet nagy alakjai iránt állandó, erről tanúskodik a róluk készített domborműsorozat és a szabadtéri szobrok sokasága itthon és a nagyvilágban.   Lapunknak Petrovits István azt mondta, a jelenlegi kiállítással arra törekedett, hogy egy csipetnyit bemutasson mindabból, ami leginkább jellemző munkásságára, tükrözze mindazt, amivel az elmúlt ötven esztendőben foglalkozott. Kérésünkre, hogy nevezzen meg két alkotást, ami szerinte a leginkább üzenethordozó, a meg nem született gyermekek emlékművét említette, amely a sepsiszentgyörgyi Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórház udvarán áll, valamint a Kós Károlyról készített domborművet, mert számára Kós Károly kiindulópont mindabban, ami erdélyi. Vajdahunyadon is megismerkedhet a közönség Petrovits István munkáival, április 8-án a barcasági származású, Vajdahunyadon élő Fazakas Tibor grafikussal nyílt közös tárlata.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A Szeretet Misszionáriusai Sepsiszentgyörgyön
Idén 25 éve, hogy a szent életű, boldog Kalkuttai Teréz anya Sepsiszentgyörgyre jött felkarolni a legszegényebbeket, az őrkői roma telep lakóit. 1990 júliusában érkezett Bálint Lajos érsek, akkori egyházi elöljáró (a Gyulafehárvári egyházmegye első érseke) meghívására, majd néhány nap után hazautazott, de itt hagyott négy szerzetesnővért, hogy elkezdjék a munkát az őrkői telepen.
A városvezetés segítséget ígért a szerzetesi ház felépítésében, így 1990–92-ben a Szeretet Misszionáriusai, Teréz anya leányai rendházat és templomot építettek az Őrkő negyedben, melyet Mária, Világ királynője tiszteletére ajánlottak... Ferenc pápa az idei évet a szerzetesek évének nyilvánította. Ebből az alkalomból megkerestük a Szeretet Misszionáriusait, Teréz anya leányait. Bár rendszerint elzárkóznak a nyilvánosságtól, most mégis megengedték, hogy bepillantást nyerjünk életükbe. Szerzetes nővérek az Őrkőn
Sepsiszentgyörgyön jelenleg hat nővér lakik az őrkői szerzetesi házban. Lehet látni, amint kettesével gyalogolnak a városban vagy a telepen, fehér alapon kék szegélyű szárijukban, közben derűsen beszélgetnek valamilyen idegen nyelven. Leginkább az őrkői szegény roma családok ismerik őket, akikhez naponta eljárnak látogatóba. A ház vezetőjével, Ifsita nővérrel (aki a kezdetektől itt van) és egy másik kedves nővérrel beszélgetünk szerzetesi hivatásukról, munkájukról.  – India különböző országaiból és Lengyelországból jöttünk 1990-ben Teréz anyával Sepsiszentgyörgyre. Azóta itt dolgozunk a rendházban. A nővérek cserélődnek. A mi rendünk különleges. Míg más szerzetesek a tisztaságra, engedelmességre és szegénységre tesznek fogadalmat, mi még megtoldjuk azzal: szolgálni a legszegényebbeket. Az értük végzett munkával csillapítjuk Krisztus szomját (amikor a keresztfán függött, akkor kiáltotta: „Szomjazom”).
Megvan a napi programunk. Reggel 5-től 6 óráig ima, elmélkedés, zsolozsma. A szentmise a legfontosabb része a napnak, amit rendszerint itt, a kis kápolnánkban – ahol Teréz anya-ereklyét őrzünk – Márkus András plébános atya vagy Hajdú János főesperes mutat be. Néha elmegyünk a város más katolikus templomába is. Fél tízkor indulunk családlátogatni az őrkői szegényekhez, egészen tizenkettőig. Ebben mindenfajta munka benne van, figyelünk, hogy miben tudunk segíteni. Nem szociális munkások vagyunk, hogy adakozzunk, hanem inkább az evangéliumi örömhírt visszük. Délben rövid közösségi imát tartunk, délután három és négy között oltáriszentség ima, zsolozsma, majd jönnek a gyermekek tanulni. Felkészítjük őket elsőáldozásra, bérmálkozásra. Délután öttől hétig a roma gyermekek hitéletével foglalkozunk, utána közösségi program következik. Kalkuttában van a fő rendházunk, Európában pedig Lengyelországban működik a központunk. Oda mennek a fiatalok tanulni. Mivel a világ különböző országaiból vagyunk, közös nyelvünk az angol. Van két erdélyi rendtársunk is: Sepsiszentgyörgyről Kinga, aki Eszter nővérként Magyarországon dolgozik és Szentegyházáról Margit, aki Elisabet nővérként Albániában tevékenykedik. A jelöltek lengyelországi  tanulás után fogadalmat tesznek, majd oda mennek, ahol szükség van rájuk, megtanulják az ország nyelvét. Missziós munkát végeznek.
25 éve járt Teréz anya Sepsiszentgyörgyön
– Teréz Anya két alkalommal is járt Sepsiszentgyörgyön. Először 1990 júliusában, majd 1992 augusztusában. Albert Levente, lapunk fotóriportere megörökítette ezeket az egyedi pillanatokat... Önök hogyan emlékeznek, milyen volt 25 évvel ezelőtt a rendalapítás?
– Mi együtt laktunk három évet a rendalapító Teréz anyával Indiában. Romániai látogatásunk előtt előbb Rómába mentünk, majd Bukarestbe érkezett a repülőgépünk. Babota Tibor káplán jött értünk, ő hozott Sepsiszentgyörgyre. Amikor megérkeztünk, itt volt Bálint Lajos érsek atya, Csató Béla plébános és a polgármester. Szeretettel fogadtak a  sepsiszentgyörgyi Szent József-plébánián. Teréz anya rövid kis emlékezést tartott, ebédeltünk, majd kivittek megnézni a roma telepet. Teréz anyának nem tetszett a ház, amit felajánlottak rendháznak, mert csak a falai álltak. A polgármester úr megígérte, segíti gyors megépítését. Addig másfél évet az állomási plébánián laktunk. Az ottani egyházközségnél volt egy kis kápolna és egy kis ház... Jöttek a nénik különböző ajándékokkal... Mi meg kerestük a helyet, hol is lakjunk. Két nővér megkezdte az ismerkedést a családokkal Tibor atya segítségével, aki angolul misézett nekünk. Majd kaptunk két tömbházlakást. Fél napot tanultunk, fél napot ismerkedtünk a családokkal.... Teréz Anya két-három napot maradt velünk.
– Milyen volt a nyolcvanéves Teréz Anya? Hogyan emlékszik rá?
– Nekem az maradt meg, hogy amikor csoportban voltunk, ő mindig kiválasztott egy személyt, és hozzá beszélt. A teljes figyelmét rá irányította. Így tanított, hogy nyitott szívűek legyünk. Teréz Anyától azt kérte Jézus, hogy fényt vigyen a sötétségben élő embereknek. Volt idő, hogy minden családnak adtunk Bibliát. Mi azért vagyunk itt, hogy elhintsük a hit és szeretet magvait. Isten adja a kegyelmet, hogy foglalkozzunk velük. Teréz anya tanítását éljük: „Tartsd tisztán a szívedet, hogy Jézus szerethessen a te szíveddel.”
Hittel és szeretettel
A Háromszék napilap 1990. június 9-i számában írta, hogy egy nappal korábban, pénteken a városba érkezett a Nobel-díjas szerzetes. Majd június 12-én Torma Sándor összeállításában egész oldalas beszámolóban olvashattak részleteket a látogatásról Valami nagyon szépet tenni Istenért címmel. Márkus András plébánost, aki idén februárban töltötte be hatvanadik évét, 1991-ben azzal nevezték ki a Csíki utcai plébániára, hogy gondozza a nővéreket és templomukat, valamint az Őrkő negyedi cigányokat. A templomot 1992. augusztus 15-én szentelte fel Bálint Lajos érsek. 1993-tól kezdték el egy lelkipásztori központ megszervezését a cigányok részére. Iskolát építettek, valamint lakásról gondoskodtak a lelkipásztor számára, aki az 1996-ban jóváhagyott őrkői plébánia lelkésze lett. Márkus András szentszéki tanácsos így emlékszik vissza Teréz anyára, akinek nagy tisztelője, a sírjánál is járt Kalkuttában: 
– Mivel kevés idő állt rendelkezésre, nem mindenkivel tudott beszélgetni. Nekem elmenőben ezt hagyta hátra: „Hittel és szeretettel gondozza a nővéreket, és lelki gondjaikban legyen mellettük.” Szabó Lajos kanonok emlékezetében is örökre megmaradt a látogatás:
– Helikopterrel érkezett a Szemerja negyedi focipályára. A megyei tanács elnöke, Orbán Árpád és a papság fogadta, rajtuk kívül csak az apácákat engedték oda. Autóval hoztuk be a Szent József-plébániára, ahol köszöntöttük, szép fogadásban részesítettük. Teréz anya találkozott a papsággal, majd az apácákat elküldte dolgozni, és velünk egy órát beszélgetett. Amikor búcsúzott, érdekes dologra kért meg: imádkozzunk azért, hogy az ő szülőhazájában, Albániában is tudjon kolostor épülni. Azóta már kettő is van, vágya valóra vált. Arra biztatott, hogy higgyünk a gondviselő Istenben.
Elmondott egy példát. Indiában volt egy kisgyermek, akinek olyan különleges gyógyszert kellett volna adniuk, amit ott nem lehetett megkapni, ráadásul hatósági tiltás alatt is volt. Azon a héten csomagot kapott Európából. A legtetején az a gyógyszer állt, amelyre a kisgyermeknek szüksége volt...
Még mesélt egy másik történetet is, hogy miért a Szeretet Misszionáriusai ők. Egy többtagú családnak készítettek nagyobb csomagot, amit elvittek nekik. Megérkeztek, beszélgetni kezdtek a családtagokkal. Egyszer csak eltűnt a háziasszony, majd kis idő múlva visszajött. Hol volt? – kérdezte tőle Teréz anya. Csak itt, a szomszédban, mert ott is van egy nagy család, nekik is vittem belőle, mert szükségük van rá... Amikor vége volt a fogadásnak, kértem a főnővért, szeretném, ha egy szentképet dedikálna nekem. Nem lehet, mert sietnek – mondta. Teréz anya látta, hogy valamin vitatkozunk. Megkérdezte, mi a gond? Hozd ide, gyorsan – intett, és négy szentképet dedikált angolul. Ez volt ráírva: Imádkozzál értem! Kinek kellene megváltoznia?
Teréz anyával kapcsolatban nagyon sok történet maradt fenn a nagyvilágban, idézetei sokaságát ismételgetik. Sok ember szívét megérintette életével, hitével, munkásságával. Sepsiszentgyörgyön László Károly színművész szokta felidézni az élettel kapcsolatos elmélkedését, buzdítását templomokban, kórházakban, különböző rendezvényeken.
Dr. Vencser László, az Ausztriai Idegennyelvű Pasztoráció országos igazgatójának és a Linzi Egyházmegye Idegennyelvű Pasztoráció vezetőjének könyvében, a Felelős szabadságban van egy elgondolkodtató kis történet, melynek aktualitása mindenkor időszerű. A Nobel-díjas Teréz anyát megkérdezte egy francia újságíró: 
– Mondja, kedves Nővér, ebben a nyomorúságos, válságokkal teli, embertelen világban kinek kellene megváltoznia, hogy egy boldogabb és szebb jövő is fennmaradhasson számunkra?
 Rövid csend után Teréz anya így válaszolt: 
– Tudja, kedves, nekem kell megváltoznom. És magának.
Agnes Gonxha Bojaxhiu, a későbbi Teréz anya 1910. augusztus 27-én született albán szülőktől. Két testvérével együtt katolikus nevelésben részesült. Könyvelőnő volt. Ágnes az Indiában működő jugoszláviai misszionárius jezsuiták hívására jelentkezett bengáliai misszióba. Felvételét kérte az írországi Loreto-nővérek közösségébe, akik novíciátusa elvégzésére Indiába küldték. 1931-ben tette le szerzetesi fogadalmát; Lisieux-i Kis Szent Teréz tiszteletére a Teréz szerzetesi nevet vette fel. 1929–1948 között földrajzot tanított Kalkuttában. Egy 1946-os lelkigyakorlatos elhatározás után 1948-ban levetette a Loreto-nővérek ruháját, és felöltötte a kék szegélyű szárit; ez lett az általa alapított és 1955-ben Róma által is jóváhagyott Szeretet Misszionáriusai egyenruhája. Kalkuttai Teréz anya szegénygondozó tevékenysége ezentúl már ismert; nővérei elterjedtek az egész világon. Teréz anya 1997. szeptember 15-én halt meg szentség hírében. Boldoggá avatási eljárása rendkívül rövid ideig tartott.
2003. október 19-én, a missziós világnapon II. János Pál pápa a vatikáni Szent Péter téren összegyűlt mintegy 200 000 zarándok jelenlétében boldoggá avatta Kalkuttai Teréz anyát, a Szeretet Misszionáriusai rend alapítóját. A szentatya megválasztásának 25. évfordulójára rendezett ünnepségsorozat része volt ez a szentmise, melyre 27 országból érkeztek diplomaták. De a sokaságban megtalálhatók voltak ortodoxok, muzulmánok, misszionáriusok és szegények képviselői is. (...) Teréz anya élete tanúságtételével mindnyájunkat emlékeztet arra, hogy az Egyház evangelizáló missziója a szeretet gyakorlásán keresztül valósul meg, amelyet az imádság és Isten igéjének hallgatásával táplálnak. Példás módon jelzi ezt a misszionáló stílust az új boldogról készült kép, amint az egyik kezében szorongat egy gyermeket, a másikkal pedig a rózsafüzér szemeit morzsolja.
(Részlet Gyorgyovich Miklós Tisztelgés Teréz anya előtt boldoggá avatása kapcsán című írásából, mely a Távlatok – Világnézet. Lelkiség. Kultúra című jezsuita lap 2003 karácsonyi számában jelent meg.)
Józsa Zsuzsanna
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Értékmentés Zalánpatakon
Nem csak a táji és épített örökséget mérték fel Zalánpatakon, a Kálnoky Alapítvány által 2014-ben kezdeményezett kutatással azt is megvizsgálták, hogy az elszigetelt, elöregedő erdővidéki zsákfaluban milyen gondokkal, illetve lehetőségekkel számolnak – hangzott el tegnap a szakemberek sepsiszentgyörgyi beszámolóján.
Építészek, gazdaságfejlesztők úgy vélik, Zalánpatak egy kis csoda, ám a települést, illetve közösségét csak úgy lehet éltetni, ha sikerül helyben tartani a fiatalokat, ha az ott élők javukra tudják fordítani a rendkívüli természeti adottságokat. Tudatosítani kell a helyi közösségben, hogy legnagyobb erőforrásuk a táj – nyomatékosították –, sőt, esetükben még a zártság, a térerő hiánya is értéket jelent.  Gróf Kálnoky Tibor bevezetőjében elmondta: alapítványuk kezdeményezte, nézzék meg közelről Zalánpatak valódi arcát, olyan felméréséket készíttettek, amelyek megmutatják a pici település igazi értékeit, a szakemberek megvizsgálták a tájat és az épített örökséget, illetve a szociális, közösségfejlesztési lehetőségeket is. Ezt a folyamatot Károly herceg kezdeményezte azért, hogy a Zalánpatakon élők helyben maradhassanak, találjanak megélhetési lehetőséget. Magyarósi Imola, a Kálnoky Alapítvány ügyvezető igazgatója leszögezte, nagyon fontos, hogy projektjüket a zalánpataki közösség sajátjának érezze. Már István, a Székelygyümölcs Egyesület elnöke a helybéli vidékfejlesztési lehetőségeket részletezte, megjegyezve, minden erdélyi falu egy sajátosság, ugyanakkor számukra nagyon fontos, hogy megismerjék, hogyan gondolkodnak a helyi emberek. Miként mindenhol Erdélyben, itt is nagy gond a kilátástalanság, de Lázár Lászlóval házról házra járva azt is felismerték, a zalánpatakiak nyitottak a változtatásra, a közösség gazdasági értelemben is fejleszthető. A székelyföldi térségfejlesztési és kalákaszervező munkáiról jól ismert Herczeg Ágnes budapesti tájépítész leszögezte: ennek a régiónak legnagyobb erőforrása a táj, ám az erőteljesen erodálódik, ez a tájban élő közösség lelkiállapotával függ össze. A zalánpatakiak tájművelés és tájhasználat terén olyan ősi tudással rendelkeznek, ami igen ritka, és európai értéknek számít. A táji örökségvédelmi tanulmány célja, hogy segítsen a zalánpatakiaknak a boldogulásban, miközben kérdéses, ki élteti tovább a jövőben ezt a tájat? Egyelőre még lehet a helyiek nagy tudására támaszkodni, ám a település demográfiai képe öregedő népességet, elvándorló fiatalokat és betelepedő nyugdíjasokat mutat – magyarázta. Nagyon szép, erdőterületekkel, csodálatos természeti értékekkel övezett faluról van szó, ahol fellelhetőek a „turizmus nyomai”, de az idegenforgalom egészségesen, nagyon ökologikusan tovább fejleszthető. Herczeg Ágnes egyetért a rendezvényen felszólaló Tamás Sándor megyeitanács-elnökkel abban, hogy aszfaltozott útra nincs szükség, viszont annál fontosabb az utak közösségi karbantartása. Nagy baj lenne – vélekedett a tájépítész –, ha bezárna az óvoda és az iskola, ugyanakkor az is probléma, hogy a falu közösségének nincs „vezetettsége”, ez a hiányosság különösen fájdalmas lelki, hitbéli téren. Szembesültek ugyanakkor a közösség kultúrára való igényével is. Közös jövőkép megalkotása a feladat, egyetlen szereplő sem hagyható ki, alapvető kérdés a fiatalok megtartása. A táj a közösség tükre – hangoztatta –, a közösség, a székely ember műveli, élteti a tájat. Jövőre vonatkozó cél, hogy Zalánpatak élő faluként maradjon meg, „most a határon vagyunk” – hangsúlyozta Herczeg Ágnes. A zalánpataki faluképvédelem tekintetében az utolsó órában vagyunk – nyomatékosította a település építészeti értékeit bemutató Fekete Márta. A sepsiszentgyörgyi építész elmondta, minden épületről adatlapot készítettek, majd negatív példákra, olyan megváltoztatott épületekre hívta fel a figyelmet, amelyeket „normális esetben” le kellene bontatni. Példa értékűnek tartja a Kálnoky Tibor által helyreállított épületegyüttest, ugyanakkor úgy véli, legfontosabb a tudatosítás. A falukép akkor védhető meg, ha azt a helyi közösség is akarja – összegezett. A zalánpataki huszonkét esztendős Préda Barna helytörténeti monográfiáját ismertette, majd Kálnoky Tibor zárszavában kifejtette, tanulmányaik akkor hatásosak, ha következtetéseiket a zalánpatakiak elfogadják, belátják, ezáltal javíthatnak életükön. Hozzátette: lejárt a felmérés ideje, következik a cselekvés ideje.
Mózes László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Folytatni a kapcsolatot a lendvai magyarokkal
„Zala György összeköt bennünket”
Bognár Levente aradi alpolgármester személyében Arad város is képviseltetett a hétvégén a szlovéniai Lendva községben megszervezett hagyományos Zala-emlékév rendezvényein. Zala György (1858–1937) szobrászművész születési évfordulójáról ugyanis idén sem feledkeztek meg, a Lendva Községi Magyar Nemzeti Önkormányzati Közösség (LKMNÖK) szervezésében az ünnepi programok keretén belül megkoszorúzták a művész mellszobrát, illetve az egykori szülőháza helyén álló emléktáblát.
Bognár a Nyugati Jelennek elmondta, a lendvai helyhatósági választások után szerették volna újrafelvenni, felfrissíteni a két település közötti kulturális kapcsolatot, hisz a Szabadság-szobor révén az aradi és lendvai magyarokat közös érdek köti össze: ápolni a művész életművét és hagyatékát.
„Zala György összeköt bennünket” – emelte ki az aradi alpolgármester, aki szerint az elkövetkezőkben szeretnék tovább mélyíteni a két helység közötti kulturális együttműködést.
Sólya R. Emília
Nyugati Jelen (Arad)

FiFöMa: három napig Kolozsvár a magyar fiatalok fővárosa
Soós Anna: a magyar felsőoktatási műhelyek bizalmat szavaztak nekünk
Több száz Kárpát-medencei magyar egyetemista vesz részt a magyar Országos Tudományos Diákköri Konferencia (OTDK) által e héten városunkban megszervezett Fizika-Földtudományok-Matematika (FiFÖMa) szekció ülésein, amelyek megnyitóját tegnap délután tartották meg az Egyetemiek Háza nagytermében.
A Kárpát-medencei felsőoktatási rendezvény partnere a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) kolozsvári kara. A Magyarországon már sikeres és tekintélyes múltra visszatekintő OTDK először lépi át az anyaország határait. A megnyitón a magyarországi és az erdélyi felsőoktatás vezetői üdvözölték a jelenlevőket, és többek között elhangzott: a magyar országgyűlésben javaslatok születtek a magyarországi oktatók határon túli egyetemekre való kiküldésének megoldásáról, és a közös mesterképzések terén is lesznek előrelépések.
NAGY-HINTÓS DIANA 
Szabadság (Kolozsvár)

Két év múlva autópályán a magyar határig
Corina Creţu, az Európai Unió regionális politikáért felelős biztosa Ioan Rus szállítási miniszter társaságában tegnap megszemlélte a Szászsebes és Torda között épülő autópálya néhány építőtelepét, majd megbeszélést folytatott Gheorghe Vuşcan prefektussal és Vákár Istvánnal, a Kolozs Megyei Tanács ideiglenes elnökével.
A látogatás alkalmával tartott sajtótájékoztatón a biztos elmondta, hogy küszöbön áll az Infrastrukturális Operatív Program életbeléptetése, amelynek során Románia 9,5 milliárd eurót kap a szállítás, a környezetvédelem és az energiatermelés fejlesztésére (6 milliárdot csak a szállításra). Ez az összeg a befektetések több mint 40%-át teszi ki annak a 23 milliárd eurónak, amit az ország a gazdaság erősítésére, és új munkahelyek létesítésére kap a kohéziós alapból.
(Ö. I. B.)
Szabadság (Kolozsvár)

Rezik-emléktáblát avattak
Húsvét utáni első vasárnap, az úgynevezett fehér vagy irgalmasság vasárnapján (jelen esetben április 12-én) a 10 órai mise után avatták fel a Szent Mihály- templom karzatán azt a márvány emléktáblát, amely Rezik Károly orgona- és gordonkaművésznek (1887–1968) állít emléket, aki 48 évig látta el a Szent Mihály-templom karnagyi teendőit.
N.-H. D.
Szabadság (Kolozsvár)

Alapjogok
Az alapvető emberi és polgári jogok ügyében indított perekben dönteni csak első látásra könnyű, mivel nem ritkán két ellentétes irányba mutató alapvető jog mentén kellene ítélni, s egyiknek elsőbbséget kell adni. Tipikus esete az ilyen egymással „szembefutó” szempontoknak a jó hírnévhez való jog és a szólásszabadság ütközése. 
Az első e tárgyban nagy médianyilvánosságot kapott per az volt, amikor Antall József beperelte Lengyel Lászlót a kilencvenes évek elején, mivel utóbbi azt állította, hogy az egész kormány korrupt, s mindenkinek megvan a maga tarifája. Ez ebben a formában nyilvánvalóan nem volt igaz, a bíróság mégis felmentette Lengyelt azzal, hogy kritika műfajában a közszereplőknek többet kell elviselni. 
Hasonló helyzetben van most Puzsér Róbert, aki ellen Hajdú Péter indított kilenc pert, mivel Puzsér, aki kérlelhetetlen ellenfele a bulvársajtónak, előszeretettel köszörülte a nyelvét Hajdún, durva jelzős szerkezetektől sem visszariadva. (Pl. „klinikai pszichopata” „takonygerincű antihős” illetve a bíróság által kifogásolt „szarkupac”.) 
A világhálót bejárta az a felvétel, melyen Puzsér elcsukló hangon védi magát, azt magyarázva, hogy nem Hajdú Péter személyét nevezte „szarkupacnak”, hanem azt a szerepet, amit Hajdú a médiában vállalt. A bíróságot nem győzte meg az érvelés, Puzsért bűnösnek mondta ki, egy év próbaidőre ítélte és 10 ezer forint megfizetésére kötelezte. Az ítélet nem jogerős. Próbaidő esetén, ha  az érintett újabb bűncselekményt követ el, a bíróság az újabb bűncselekménnyel együtt bírálja el a korábbit, és annak megfelelően szabja ki a szankciót. Puzsér azzal számol, hogy akár börtönbe is kerülhet s előre jelezte, hogy ha kell, ezt a szerepet is vállalja a társadalom megtisztulása érdekében. 
Jellemző, hogy a bulvármédia „őrjöngésről” ír, miközben a kritikus mindössze szenvedélyesen védte a maga álláspontját a bíróság előtt. Az ítélet a jelek szerint nem töri derékba Puzsér karrierjét, sőt, a kritikus szókimondó publicisztikával jelentkezett a Magyar Nemzetben, mely jeles orgánum főszerkesztőjétől azt is megtudhattuk a múlt héten, hogy a médiaszemélyiség ezentúl a lap állandó szerzője lesz.
Borbély Zsolt Attila 
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Kapcsolatépítés iskolák között
Székelyföldi és szórványbeli diákok találkoztak 
Négy tanintézmény diákjai erősítették meg az eddigi kapcsolataikat, illetve létesítettek újakat a múlt hét folyamán. A sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Elméleti Líceum több osztályközössége a dévai Téglás Gábor Iskolaközpont diákjaival, míg a Székely Mikó Kollégium tanulói a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium fiataljaival találkoztak az Iskola másként hét alatt.
Az első kapcsolatfelvétel a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Líceum és a dévai Téglás Gábor Iskolaközpont között öt évvel ezelőtt történt, azóta egy generáció már elballagott a tanintézményekből, az akkor még kicsiknek számító tanulók ma már tizedik osztályosok. A közösségi oldalakon ápolt kapcsolattartás azonban személyes találkozást is megkívánt, így kerekedett útra a dévai diákok egy kisebb csapata, hogy háromszéki barátaikkal együtt töltsenek néhány napot. Első nap a Kolumbán Laura tanárnő által vezetett osztállyal közös tevékenységeket folytattak, másnap reggel pedig Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke fogadta irodájában a dévai fiatalokat. Ezt követően kulturális programokban vettek részt, színházi előadást, múzeumokat tekinthettek meg Sepsiszentgyörgyön.
Ugyancsak ez alatt a hét alatt a Mikes Kelemen Elméleti Líceum és a Székely Mikó Kollégium hatodikos, illetve hetedikes diákjai háromnapos szórványkörutat tettek, így nem csak kapcsolatépítés, hanem történelmünk színhelyeinek megismerése is szerepelt programjukban. A fogarasi, gyulafehérvári és dévai várak mellett Piski történelmi jelentősége sem maradt ki a tanulmányi bemutatókból, illetve a Gyulai család által létrehozott arborétumban is sétálhattak a háromszéki tanulók.
Tervek szerint a közeljövőben a tanintézmények felújítják együttműködési szerződéseiket és bővebb tevékenységi lajstromot dolgoznak ki.
„Az Összetartozunk Székelyföld–Szórvány program keretében az elmúlt években számos kezdeményezés valósult meg: műemlékprogramok, templomfelújítás, emlékévek, konferenciák, könyvadományok, kirándulások, közös rendezvények, de főként az ilyen és ehhez hasonló személyes találkozások adnak lehetőséget arra, hogy a fiatal generáció tagjai megismerjék egymást, betekintést nyerjenek egymás hétköznapjaiba, barátságok alakulhassanak ki közöttük” – fogalmazott Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának vezetője. 
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Nem helyezik vissza a Hargita megyei aligazgatókat
Elutasító válasz érkezett Sorin Câmpean oktatási minisztertől a Hargita megyei elöljárók beadványára, melyben a megyebeli tanintézetekben februárban megszüntetett igazgatóhelyettesi tisztségek visszaállítását kérték – közölte szerdán Jean Adrian Andrei prefektus.
A kormánymegbízott és Borboly Csaba, a megyei önkormányzat elnöke márciusban közös beadványban kérte Sorin Câmpean oktatási minisztert: módosítsa döntését, amelynek nyomán februárban 13 Hargita megyei iskolában szüntették meg az igazgatóhelyettesi tisztségeket.
A tanfelügyelőség vezetőtanácsa az óvodák, iskolák szervezésére és működésére vonatkozó, januárban életbe lépett szabályzat előírásait alkalmazva állapította meg, hogy 13 iskola nem felel meg az aligazgatói állás fenntartásához szükséges feltételeknek, és ennek nyomán szüntette meg az állásokat.
Az érintett iskolák vezetői – köztük a csíkszeredai Márton Áron és Segítő Mária gimnáziumok, a Venczel József Szakközépiskola és a dánfalvi Petőfi Sándor Szakközépiskola – tiltakoztak a döntés ellen, rámutatva: az igazgatóhelyettesek munkája nélkül ellehetetlenül a tevékenységük.
Jean Adrian Andrei prefektus szerdán érdeklődésünkre közölte, azon gondolkodik, hogy továbblépjen az ügyben, és magához a kormányfőhöz forduljon az igazgatóhelyettesek tisztségeinek visszaállítása érdekében. „Nem maradhat ez így, mert nem jó a kialakult helyzet. Nagy iskolákról van szó, amelyek kiemelkedő eredményekkel rendelkeznek" – szögezte le a kormánymegbízott.
Varga László, a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium igazgatója elmondta, továbbra is elfogadhatatlannak és igazságtalannak tartják az igazgatóhelyettesi tisztség megszüntetésére vonatkozó döntést, ugyanis szükség van az aligazgató munkájára, a gimnázium mérete és eredményei szerint is megérdemli ezt. Az iskola arra számít, a tanfelügyelőség belátja, hogy szükség van a megszüntetett tisztségekre, és párbeszéd kezdődhet a témában, melynek nyomán vissza lehet majd állítani a megszüntetett tisztségeket.
R. Kiss Edit 
Krónika (Kolozsvár)

Nemzetiség, politika
Az online közvetítésnek köszönhetően idén már nemcsak a küldöttek, meghívottak, illetve akkreditált szereplők követhetik nyomon az RMDSZ kongresszusának munkálatait. Persze erősen kérdéses, hogy a premierszámba menő korlátlan hozzáférés varázsa milyen mértékben szögezi a számítógépek elé a közélet iránt érdeklődők egyre csökkenő létszámú csapatát. A kezdeményezést azonban akár szimbólumértékűnek is tekinthetjük, például abban az értelemben, ahogy a szövetség igyekszik minél átláthatóbb, hihetőbb, netán szerethetőbb képet sugározni magáról. Persze ne legyünk megmosolyogni valóan hamvasak, és percig se higgyük: minden a szemünk láttára, fülünk hallatára történik. Egy kongresszus szervezettségének egyik legfőbb jellemzője, hogy előzetesen alaposan átrágott témák, jól előkészített dokumentumok kerülnek a nyilvánosság elé, amelyek tömeges megszavazása egységet és erőt sugároz. Személyi kérdések sem valószínűsíthetők, miután Kelemen Hunor önmaga kihívója a tisztújítás programpontban.
A kolozsvári rendezvény azonban minden valószínűsíthető jólfésültsége ellenére sem ígérkezik tét nélkülinek. A legutóbbi elnökválasztáson tanúsított magyar választói magatartás ugyanis a jelek szerint alaposan és tartósan ráijesztett az RMDSZ vezetőire, akik a közéleti GPS tavaly decemberi beüzemelése óta igencsak keresgélik az új, de még járható útvonalakat. Miután a kormányzati részvétel most már szervezeten belül is vitákat generáló témája pillanatnyilag nem aktuális, szokatlan, korábban „periferikusnak”számító kérdések kerülhetnek terítékre. Olyanok, amelyek sokkal közelebbiek, rólunk, mindennapjainkról szólnak, ezért aztán korábban nem is nagyon látszottak a repülőből. Most, hogy a szárazföldi közlekedési eszközök kerültek az előtérbe, már sokkal inkább szembetűnnek.
Úgy tűnik, a sok megemésztésre váró gombóc közül néhányat sikerült lenyelhetőbb állapotba hozni. Így például nem látszik akkutnak a székelyföldi erőcentrum kontra központi irányítás korábban még égető kérdése, és a politikai alelnöki tisztség felszámolása is azt üzeni, sikerült újabb részgyőzelmet aratni a régi sólymokkal vívott csatában. A megtisztulás, s azzal párhuzamosan a bizalom visszaszerzésének egyik kulcskérdése ugyanis, hogy milyen mértékben sikerül arculatot váltani – és nem csak látványelemekben. A nemzetpolitika tekintetében viszont nem sikerült túllépni a helyben járás fázisán: a jelek szerint továbbra sincs a tömbmagyarságra, Partiumra, illetve szórványra szabott program.
A válaszokat online, de még inkább a saját életünkbe várjuk. Postafordultával.
Csinta Samu 
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Az újraértelmezés újraértelmezése
Lucian Boia könyvei ma már azzal keltenének meglepetést, ha visszasorolnának a romániai történetírási kánonok közé. Vesztesek és győztesek. A bukaresti történész nemrég magyarul is megjelent, Az első világháború újraértelmezése című esszéje azonban nem okoz „csalódást”: hazája nacionalista történelemszemléletét haladja meg, sőt, szerinte Romániának nem volt történelmi joga Erdélyre.
Mi lett volna, ha…? Bár ezzel a történészek által történelmietlennek tartott kérdésfelvetéssel kezd, Boia nem lépi át a tudományosság határát. Érdekes összefüggéseket világít azonban meg, a kor román politikusai előtt álló alternatívákat vázolja fel. Így nem utólag visszavetített történelmi tablót nézhetünk, hanem az események alakulása folyamatának vizsgálatára nyit lehetőséget.
A budapesti Cser Kiadónál Tibori Szabó Zoltán fordításában megjelent műben Boia országa „szerencsekorszakának” nevezi az első világháború körüli évtizedet. Szerinte Nagy-Románia kialakítása, a nagy területszerzések a román elit megosztottsága körülményei között mentek végbe. A konzervatívok németpárti része Besszarábiát akarta Oroszországtól, s ennek érdekében a háború előtt a németek által irányított szövetséghez kellett volna csatlakozniuk a románoknak. A másik verzió Erdély megszerzése volt, de a két szempont párhuzamos érvényesítésére nem volt reális esély. Az Erdély-pártiaknak viszont az antant mellé kellett állniuk, s végül emellett döntött a román politikai elit. A háború alakulása, a monarchia villámgyors szétesése révén azonban nemcsak Erdély, hanem Besszarábia, Dél-Dobrudzsa és Bukovina is az övék lett.
Romániának nem volt történelmi joga Erdélyre, állítja könyvében Boia, hiszen míg Besszarábia 1812-ig román fennhatóság alatt állt, Erdély sosem képezte a román fejedelemségek részét. Az árulások és dupla árulások meglehetősen kendőzetlen tárgyalása után a szerző az Igazság és igazságtalanság Versailles-ban címet viselő fejezetben vizsgálja az új békerendszer kérdését. „A legyőzöttek szemszögéből egy-egy béke egyszerűen diktátum volt, és következményeit tekintve elfogadhatatlan. A nácik okozta katasztrófa után viszont Németország felelősséget vállalt még az első világháborúért is, lemondva minden további követelésről. Egyedüli tiltakozónak Magyarország maradt, amely Trianont máig égbekiáltó igazságtalanságnak tekinti” – fogalmaz Boia. Már ezzel is jócskán túllép a román nemzeti narratíván, de még inkább a folytatásban: „Lehet-e nemzeti előítéletek nélkül beszélni a versailles-i rendszerről?… Nem könnyű, de érdemes megpróbálni, ha Európa történelmét másként akarjuk elmondani, mint a saját ’igazságunkat’ a többiek ’igazságával’ (illetve ’igazságtalanságával’) szemben megfogalmazó nemzeti történelmek egyszerű csokraként.”
Boia mégsem az igazságosság–igazságtalanság mentén elemzi a történteket: „Legyen ez a szerződéssorozat akár jó, akár rossz (vagy jó is meg rossz is) az eltérő nézőpontok függvényében, mégis ez a mai Európa keresztlevele. Az azóta végbement területi változások nem módosították érdemlegesen a kontinens térképét az első világháborút lezáró rendezéshez képest. Sőt, több az első világháború nyomán kialakult nemzetállam vagy utódaik azóta sokkal homogénebbek lettek, létezésük indokoltsága ma kevésbé vitatható, mint 1918-ban. Az akkor megszületett rend visszafordíthatatlan.” Ha bennünket kérdeznek, akad még csiszolni való a Boia-féle történelemszemléleten is.
Csinta Samu
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Előválasztás Marosvásárhelyen: fény az alagút végén?
Marosvásárhely, Székelyföld fővárosa kiemelt helyszín, magyar szempontból nemzetstratégiai jelentőségű város. Szellemi-oktatási központ, hatalmas történelmi múlttal. A Trianon előtti utolsó népszámláson, 1910-ben a lakosság 89,3 százaléka vallotta magát magyarnak, míg 6,7 százaléka románnak. A rendszerváltás után, 1992-ben még 51,4–46,1 százalék volt az arány a magyarok javára, ez 2011-re 44,87–51,97 százalékra romlott.
A magyarság 2000-ben elvesztette a polgármesteri tisztséget, amelyet azóta egy pökhendi, dölyfös, demagóg és magyarellenes politikus tölt be. Már a 2000-es RMDSZ-vereség is bundagyanús volt, hiszen Markó Béla, aki ekkorra már a teljes Neptun-vonal támogatásának örvendett, a kampány teljében, alapszabályzat-ellenesen váltotta le Kincses Elődöt a Maros megyei szervezet éléről. Ráadásul azzal az abszurd indoklással, hogy az elnök az előválasztáson legitimációt szerzett tanácsosi listát iktatta a román hivatalosságoknál, nem pedig a Neptun-klikk listáját.
Ha akkor erőt, egységet mutat a helyi RMDSZ, jó eséllyel meglett volna a Fodor Imre polgármesterségéhez szükséges néhány száz szavazat, amelynek elvesztését az RMDSZ azóta is előszeretettel varrja a szekusgyanús, azóta szerencsésen megszűnt Romániai Magyar Szabad Demokrata Párt nyakába.
Az eredmény(telenség) nyomában
Ami ezután történt, egyenesen tragikus, és aligha magyarázható másként, mint azzal, hogy az RMDSZ nem is akarta visszaszerezni a polgármesteri széket. A szövetség-párt sorozatban indított olyan, az erdélyi magyar közéletet erőteljesen megosztó jelölteket, akikről előre lehetett tudni, hogy nem képesek mindenkit megmozgatni, akikre a választók egy része garantáltan nem szavaz. A legszomorúbb a legutóbbi, 2012-es választás volt, amikor Vass Levente személyében megtalálták az alkalmas jelöltet, aki mögött felsorakoztak az egyházak, a civil szféra és nagyrészt a politikum is, de akit az RMDSZ nem volt hajlandó koalíciós jelöltként indítani. A jelölt és a párt közötti kötélhúzás következményeként az RMDSZ Frunda Györgyöt indította, aki semmivel nem volt alkalmasabb a város magyarságának integrálására, mint korábban Kelemen Atilla és Borbély László. Az eredmény(telenség) persze ugyanaz lett.
Ehhez képest kurzusváltásnak tűnik, hogy a 2016-os választások magyar jelöltjét már idén előválasztáson jelölnék ki, és ha minden igaz, három magyar párt közös jelöltjeként indulna. Erről az érintett szervezetek helyi vezetői közös sajtótájékoztatón adtak hírt. Egyelőre egy hivatalos jelölt van, Soós Zoltán RMDSZ-es tanácsos, a Maros Megyei Múzeum igazgatója, akit Vass Levente is támogat. Ugyanakkor a néppárt is jelezte, hogy indít jelöltet az előválasztáson, akinek kilétére lapzárta idején még nem derült fény, egyelőre Portik Vilmos neve merült fel ebben az összefüggésben.
Korai lenne még örülni, 2012-ben is sokakat optimizmussal töltött el, hogy végre-valahára összefognak a magyar politikai erők, ahhoz, hogy előbb az MPP jelentse be, nem támogatja azt a jelöltet, akit egyébként „ő” talált ki évekkel korábban, s javasolt elsőként polgármesterjelöltnek, majd nem sokkal később az RMDSZ hátráljon ki mögüle. De örülni lehet annak, hogy végre mozdul valami a magyar–magyar konszenzuskeresés témájában, még ha a részvételi feltételek elég szigorúnak látszanak is. A jelölteknek ugyanis 1350 támogató aláírást kell felmutatniuk, a határidők nagyon szorosak, miközben az idő mégsem sürget épp olyan nagyon. Az erdélyi magyar politikai élet belső logikájának szemszögéből premiernek számít ez a választás, hiszen eddig csak az RMDSZ ernyője alatt került sor e módszer alkalmazására.
Irány és jel
Az „előválasztás” szerves részét képezte az RMDSZ korábbi, valójában csak 1993 és 1996 között úgy, ahogy működő belső demokráciájának, amelynek fő kérdése az volt, miként lehet intézményesen biztosítani befelé a politikai sokszínűséget, kifelé pedig az egységes magyar akarat képviseletét. Erre elvi síkon a „belső parlamentarizmus”, az államelvű önépítkezés volt a válasz. Az államszerkezet mentén felépülő belső struktúra, a parlamentnek megfelelő SZKT, a kormánynak megfelelő ügyvezető elnökség, a bíróságokkal analóg bizottsági rendszer és az alkotmánybíróságnak megfelelő belső normaértelmező fórum, a Szabályzatfelügyelő Bizottság. Mindezek mellett több megyében intézményesítették az „előválasztást” is, hogy azok a politikusok kerüljenek fel az RMDSZ képviselői és szenátori listáira, akik a legnagyobb támogatottsággal rendelkeznek a választói bázis körében. Egy létező állam esetében az egész intézményrendszer működését – a közös értékeken és érdekeken túl – a legitim erőszak biztosítja. Az RMDSZ esetében az autonomisták abban reménykedtek, hogy a szabályszerű és funkcionális államelvű működéshez elégséges lesz a közösség ellenőrző ereje, a vezetők elkötelezettsége, normakövetési hajlandósága, a közös dokumentumok, a program és az alapszabályzat, valamint az egyetemes magyar létparancsok.
Nos, nem így történt. A Markó-féle vezetés elszabotálta a nemzeti önkormányzat kiépítésének legfontosabb lépéseit (nemzeti kataszter, belső választás, autonómiastatútumok), majd puccsszerűen kormányra vitte a szervezetet, feladva mind a társadalomépítés célkitűzését, mind az önálló külpolitika eszközét. A nemzeti önkormányzat kényszerzubbony volt az új, zsákmánypárt-logikára épített politika számára, amelyet kongresszusról kongresszusra lazítottak, míg teljesen át nem szabtak.
A választási törvény módosításával és a 6:3-as kiskapu megszűntével könnyen lehet, hogy az RMDSZ rákényszerül a marosvásárhelyihez hasonló egyezségekre, hiszen az 5 százalékos küszöb teljesítéséhez valamennyi magyar szavazatra szükség lehet a választáson. A közbizalom RMDSZ általi fokozatos eljátszásával, egyezségek sorozatos felrúgásával, a következetlen, eseménykövető, értékalap nélküli politizálásával olyan helyzet alakult ki, amelyben lehetetlennek tűnik visszaépíteni az 1993-as állapotokat. Ezzel együtt, a három magyar párt együttműködésre van ítélve. Kérdés, hogy időben felismerik-e a politikai szereplők és a szavazók, hogy egyetlen létesélyünk a célirányos, autonómiaelvű magyar cselekvési egység. A május 31-re tervezett marosvásárhelyi előválasztás apró biztató jel, amely ebbe az irányba mutat.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Kétnyelvű utcanévtáblák miatt bírságoltak Bretfeleanék
Nem hagyják magukat megfélemlíteni a helyi rendőrség által öt-ötezer lejes bírsággal sújtott, kétnyelvű utcanévtáblákat szerelő marosvásárhelyi civil aktivisták. Ügyvédjük bíróságon támadta meg a rendőrségi jegyzőkönyvet, és bűnügyi feljelentést tett Valentin Bretfelean igazgató és két kollégája ellen.
Hivatali visszaélés miatt bűnügyi feljelentést tett az ügyészségen illetve az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz (CNCD) fordult az a két marosvásárhelyi fiatalember, akit március 20-án a helyi rendőrség azért bírságolt meg, mert – az ingatlantulajdonos kérésére – kétnyelvű utcanévtáblát szereltek a szülészeti park egyik magánházára. Barabás Miklóst és Benedek Lehelt, a Kétnyelvű utcanévtáblákat Marosvásárhelyen! nevet viselő mozgalom tagjait a 2013/185-ös, reklámanyagok szabálytalan kifüggesztésére vonatkozó törvény alapján büntette a helyi rendőrség. A jogszabály szerint reklámfeliratokat csak a városháza hirdetési tábláin szabad kifüggeszteni.
„Erősen szűk a marosvásárhelyi rendőrök fantáziája, hisz a székely zászló esetében is azt írták a büntetési jegyzőkönyvbe, hogy a néppárt törvénytelenül tűzte ki a reklámzászlót. Úgy látszik, hogy a magyar ügyekre egyebet nem képesek kitalálni. Amúgy még soha nem hallottam olyasmiről, hogy az utcanévtáblákat a hirdetési pannóra kellene kifüggeszteni” – élcelődött a megbírságolt fiatalemberek jogi képviseletét felvállaló Kincses Előd.
Egyikük, Barabás Miklós fel is tette a kérdést: miért csak a kétnyelvű utcanévtáblák számítanak reklámanyagnak, mindaddig, amíg a városban számos, saját készítésű egynyelvű utcanévtábla is ékesíti az épületek homlokzatait vagy a kerítéseket? A civil mozgalom aktivistái azt sem értik, a helyi rendőrség miért a maximális, ötezer lejes büntetésben részesítette őket. Barabás szerint rendkívül meglepő és megalázó az, amit pontosan huszonöt évvel Marosvásárhely fekete márciusa után tettek velük elvileg a helyi közösség védelméért alkalmazott fekete ruhások.
„Furcsa, hogy 2015-ben a magát a kisebbségvédelem mintaországának tartó Romániában ilyesmi előfordulhat. Mint ahogy az is furcsa, hogy a kétnyelvű utcanévtáblák ügyét az RMDSZ-nek huszonöt év leforgása után sem sikerült megoldania” – háborgott a történtek miatt Barabás Miklós, aki Benedek Lehel kollégájával együtt reméli, hogy jogtipró visszaélése miatt a két szolgálatos rendőr – Radu Boaru és Ciprian Cizmaş – valamint felettesük, Valentin Bretfelean elnyeri a büntetését, ők meg megússzák a tetemes nagyságú büntetést. Erre precedens is van, hisz az elmúlt években az összes etnikai színezetű pénzbírságot, amit a helyi rendőrség szabott ki magyar nemzetiségű személyekre, a bíróság eltörölte.
A helyi rendőrség igazgatója sem ül tétlenül. Szerkesztőségünknek elmondta, hogy a közeljövőben minden egyes háztulajdonost, aki ki merészelte tenni a törvénytelennek tartott utcanévtáblát, felszólít annak eltávolítására. „Aki nem veszi le, azt 30 ezer lejjel büntetjük. Ezek a táblák törvénytelenek, hisz maga az utcanevek lefordítása is törvénybe ütköző cselekedett” – szögezte le a kétnyelvűség ádáz ellenségeként közismert rendőrfőnök. Bretfelean ugyanakkor hozzátette, hogy az építkezési rendszabályok sem teszik lehetővé a táblák engedély nélküli kifüggesztését. „Ha ezt nem fékezzük meg, Marosvásárhely olyan lesz mint egy kínai falu!” – érvelt az Európa más, multikulturális településein bevett gyakorlat ellen Valentin Bretfelean.
Kérdésünkre, hogy a történtek után a Kétnyelvű utcanévtáblákat Marosvásárhelyen! akciócsoport miként folytatja a tevékenységét, Barabás Miklós elmondta, hogy hamarosan erről is döntenek, addig is át kell gondolniuk a tervüket. Az utcanévtábla osztogatók és szerelők a tavaly május óta mintegy nyolcvan kétnyelvű felirattal gazdagították a várost. A rendőrségi ellenséges hozzáállás dacára sem a tábláknak, sem a háztulajdonosoknak nem esett semmiféle bántódása.
Szucher Ervin 
Székelyhon.ro

Európai védelmet kér Tőkés László
Az Európai Parlament erkölcsi és politikai védelmét kérte „a kisebbségi önrendelkezésért folytatott  demokratikus és békés küzdelemben” Tőkés László európai parlamenti képviselő.
A parlament szerdai plenáris ülésén felszólaló Tőkés tájékoztatta a képviselőket arról, hogy a román belügyminisztérium által közzétett közrendvédelmi és közbiztonsági stratégia tervezete a közbiztonsági veszélyforrások közé sorolná az etnikai autonómia követelését.
Elmondta továbbá, hogy hatósági eljárások tucatjai vannak folyamatban azon székelyföldi önkormányzatokkal vagy autonómiabarát szervezetekkel szemben, melyek a székely, illetve erdélyi magyar önrendelkezés érdekében lépnek fel.
Felszólalásában kitért arra is, hogy bűnügyi vizsgálat indult Izsák Balázs SZNT-elnök ellen a Székely szabadság napján 2014. március 10-én tartott marosvásárhelyi autonómiatüntetés kapcsán. Tőkés László ugyanakkor elmondta, ő maga is szintén mindennapos céltáblája ugyanezeknek a nemtelen támadásoknak az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vezetőjeként, illetve felperese megannyi becsületsértési pernek.
Az EP-képviselő szerint a román belügyminisztérium a tervezetével megsérti a jogállamiság és a kisebbségi önrendelkezés európai elveit, és burkoltan megfenyegeti azokat a közösségeket és önkormányzatokat, szervezeteket és közszereplőket, amelyek és akik kiállnak az autonómia mellett.
Székelyhon.ro

A tavalyi szakokat indítják el idén is a MÜTF-ön
Négy alapszakot hirdettek meg a következő tanévre a székelyudvarhelyi MÜTF Oktatási Központnál, melyekre nyáron és ősszel is lehet felvételizni. A tavalyi adatokat és a helyi igényeket mérlegelve úgy határoztak, idén nem indítanak új szakirányú képzéseket.
Figyelembe véve a tavaly meghirdetett képzések többségénél tapasztalt túljelentkezést, a MÜTF vezetősége úgy döntött, 2015-ben nem hirdetnek meg új szakokat, hanem az egy évvel korábbiakat indítják el ismét – közölte Geréb László, az intézmény ügyvezető igazgatója. Ennek alapján lesz könnyűipari mérnöki (textil- és nyomdaipari mérnöki szakirány), gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnöki (erdőgazdálkodás specializáció), turizmus-vendéglátás (idegenforgalom és szálloda szakirány) és kereskedelem-marketing (e-kereskedelem szakirány) tagozat.
„A képzéseinket mindig úgy próbáljuk megszervezni, hogy a helyi gazdaság igényeire fókuszálunk – megkérdezve a vállalkozókat, szakembereket –, hiszen azok az emberek, akik nem tudják helyben értékesíteni tudásukat, el fognak vándorolni Székelyföldről. Ezért munkánkkal reményeink szerint  nemzetpolitikai célt is szolgálunk” – fejtette ki Geréb László. Ilyés Ferenc, a MÜTF marketing- és tanulmányi igazgatója rámutatott, a felvételiket úgy szervezik meg, hogy azok a román érettségi eredmények óvása után kezdődjenek, vagyis július 6–12., illetve szeptember 1. és 10. között lehet jelentkezni. A tanulmányi igazgató ugyanakkor hangsúlyozta: az érettségi diploma megléte elengedhetetlen a felvétel elnyeréséhez, ám azon diákoktól, akik még nem kapták kézhez bizonyítványukat, a megfelelő oktatási intézmény által kibocsátott igazolást is elfogadják.
A gazdasági képzéseken egyenként 30, a mérnöki szakokon pedig 50–50 helyet hirdettek meg. Az államilag támogatott helyekkel kapcsolatban nem tudtak még nyilatkozni, hiszen jelenleg zajlik a magyarországi emberi erőforrás minisztériuma által végzett elbírálási procedúra. A képzésekről bővebb információkat a www.egyetem.ro portálon lehet olvasni.
Fülöp-Székely Botond
Székelyhon.ro

Elkezdődött A Holnap után fesztivál
Nem a kultúrát ünneplő öröm, hanem a szomorú rezignáció jellemezte a 3. A Holnap után fesztivál nyitórendezvényét, melyen Lászlóffy Csaba Jelenetek egy aggastyán estvéli óráiból című művét adták elő egy nappal a szerző halála után.
A nagyváradi Szigligeti Színház stúdiójában szerdán megtartott fesztiválnyitó rendezvényen Czvikker Katalin a színház menedzsere, a fesztivál egyik alapítója olvasta fel A Holnap után fesztivál alapító oklevelét, mely kimondja: „Alapítjuk ezt a fesztivált azért, hogy a mindent elfedő idő ne diadalmaskodjék az emlékezet fölött. Abban a hitben, hogy A Holnap nemzedékének akarását, alkotó erejét az utána következő nemzedékek folytatni tudták, folytatni tudják. Példájuk bizonyítja: e város teremtő szelleme el nem fogy. Újra és újra föllángol, még akkor is, ha a történelem hatalmas erejével néha elfojtani igyekszik. Nagyvárad magyarul szólalt meg Európa színpadán. És ennek már több mint ezer éve. Kimagasló személyiségeket adott a magyar kultúrának, akik által mind e város, mind a magyar kultúra gazdagodott. E fesztivál küldetése A Holnap nemzedékétől elindulva felkutatni azokat a személyiségeket, akik e városban születtek, avagy életük egy részében itt alkottak, s munkásságuk révén Nagyvárad megőrizte kiemelkedő szerepét a magyar kultúra történetében. Mi, alapítók bízunk abban, hogy méltók leszünk az emlékükhöz. A folytonosságra gondolván tekintünk a múltra, s cselekszünk a jövőért.”
Művében él a művész
Ezt követően Czvikker Katalin ismertette a József Attila díjas költő, drámaíró, esszéista, műfordító Lászlóffy Csaba életútját, majd pedig megjegyezte: „Ha ezt a kis bemutató szöveget tegnap olvassuk fel önöknek, akkor ezután csak annyi következett volna, hogy felvezetem az első előadásunkat. De sajnos úgy hozta az élet, hogy Lászlóffy Csaba a tegnapi nap folyamán elhunyt. Nem marad más hátra, mint arra gondolnunk, hogy a művész az alkotásai által él tovább lelkünkben. Lászlóffy Csaba, ha még élne, sajnos nem tudott volna jelen lenni, és mégis úgy érzem, hogy ma itt van köztünk”. A főigazgató egy szál virágot helyezett el a színtér mellett felállított Lászlóffy Csaba fénykép elé, majd felolvasószínházi produkcióként adták elő a Szigligeti Színház színészei – Firtos Edit, Pitz Melinda, Tasnádi-Sáhy Noémi, Csatlós Lóránt, Hajdu Géza és Kocsis Gyula – Lászlóffy Csaba Jelenetek egy aggastyán estvéli óráiból című művét. A darab Johann Wolfgang von Goethe öregkorába nyújt bepillantást, az irodalmi géniusz időskori szerelmei kapcsán szól a mű emberi vágyakról, nagyságról, dicsőségről, és mindennek hiábavalóságáról a mindenki számára egyformán és könyörtelenül múló időben.
Pap István
erdon.ro

Minimálbéren tengődik Udvarhely, Csík, Gyergyó
Szilágy és Hargita megyében az országos átlag másfélszeresét, kb.45 százalékot tesz ki azoknak az alkalmazottaknak az aránya, akik havi bruttó 975 lejt keresnek. Más magyarlakta megyékben is az országos átlagnál rosszabb a helyzet a minimálbérek arányának tekintetében. Az Országos Munkaügyi Hivatal adatai szerint a romániai munkavállalók 83 százaléka a 2415 lejes bruttó átlagbérnél kevesebbet keres. A legrosszabbul keresők, akik a 975 lejes minimálbért kapják, országos szinten az alkalmazottak 29 százalékát teszik ki. Valós arányuk valószínűleg kisebb, hiszen közismert az a munkáltatói gyakorlat, hogy az alkalmazottat minimálbérrel jelentik be, ám a valóságban annál többet fizetnek neki.  
A dolgozók 54 százaléka a minimálbér és az átlagbér közötti összeget keres. A bruttó fizetések 13 százaléka az átlagbérnél magasabb és 5.000 lejnél kisebb. 195 ezer azok száma akik havi 5.000 lejnél többet keresnek, ők a munkavállalók 4 százalékát teszik ki. A bérsávok területi megoszlása hatalmas eltéréseket mutat, s az adatok nem túl kedvezőek a magyarlakta vidékek esetében. A minimálbéresek aránya két erdélyi megyében a legmagasabb. Az országos elsőség szomorú dicsősége Szilágy megyének jut, ahol a munkaszerződéssel dolgozók 45,5 százaléka, az országos átlag másfélszerese, minimálbért keres, legalábbis papíron. A második helyen Hargita megye áll, ahol a munkavállalók 43,6 százalékát, 26.442 embert fizetnek minimálbérrel. A bérezés tekintetében Hargita olyan, gazdaságilag elmaradott megyéknél is rosszabbul áll, mint Giurgiu, Călărași vagy Mehedinți, melyekben a minimálbérek aránya 43,45 és 40 százalék között változik. A másik két székely megye helyzete jóval kedvezőbb: Kovásznában 33,6, Marosban pedig 31,3 százalék a minimálbéresek aránya. Más magyarlakta megyékben is az országos átlagnál rosszabb a helyzet a minimálbérek arányának tekintetében. Biharban a munkavállalók 37,44, Szatmárban pedig 32,2 százaléka viszi haza a törvényben előírt minimális összeget.
Kolozs megye nem panaszkodhat
Erdélyben a Kolozs megyei alkalmazottak lehetnek a legelégedettebbek, ugyanis csak 22,5 százalékukat fizetik minimálbérrel, ellenben 4,91 százalékuk 5.000 lejnél többet keres, ami magasabb az országos átlagnál. Kolozsban 10.408-an tartoznak a legmagasabb bérsávba, többen mint Hargita, Kovászna, Szilágy, Szatmár, Bihar, Máramaros, Maros, Beszterce-Naszód, Hunyad és Fehér megyékben együttvéve.
Kolozshoz hasonlóan jó a bérezés Temesben is. Ilfov mellett ebben a két erdélyi megyében van csak 10 ezernél több személy a legmagasabb bérsávban, az utánuk következő Brassóban már csak 5.825-en keresnek 5.000 lej fölött. Hargitában 466, Háromszéken pedig 333 személy keres többet havi bruttó 5.000 lejnél.  
A minimálbérek aránya Bukarestben a legkisebb, csupán 18,4 százalék, ugyanakkor itt vannak a legtöbben olyanok, akik 5.000 lejnél többet keresnek, ők a munkavállalók 10,9 százalékát teszik ki.
Pengő Zoltán
maszol.ro

„Szemüveget sem azért cserélünk, mert szemléletet akarunk váltani”
Kelemen Hunorral, az RMDSZ elnökével beszélgettünk a hétvégi kongresszusról és az ennek kapcsán sűrűn tematizált "újratervezésről".
Közel fél éve annak, hogy az RMDSZ-ben az „újratervezésről” kezdtek beszélni. Számoltak-e azzal, hogy úgy fognak újratervezni, hogy önnek nem akad kihívója az elnöki tisztségért folyó versenyben? Van-e tétje így a kongresszusnak? 
- Nézze, nálunk mindig a személyek körül szokott forogni minden, ehhez szoktunk hozzá, ez folyik ki a tévéből. Ha nincs látványos iszapbirkózás, akkor már nem érdekes a politika. Vajon az, hogy az RMDSZ – huszonöt év után – megkíséreli újragondolni önmagát, nem fontosabb-e annál, hogy Kelemen Hunor kit győz le, vagy felülkerekedik-e a közéleti iszapbirkózásban? Én a tartalmi tétet mindig is fontosabbnak tartottam a személyi párharcoknál, és – igen – a hétvégén megszervezett kongresszusunkon is tartalmi jellegű a tét: az RMDSZ politizálásának megújulása. Azt szeretnénk, hogy annak, ami a kongresszuson történik, a közösség legyen az első számú haszonélvezője. 
És akkor, ilyen feltételek mellett, mit jelent az újratervezés? Mit kell újragondolni az eddigi politizálásból?  - Elsősorban a politizálás módján kell változtatnunk: több alázat és őszinteség, nagyobb odafigyelés szükséges, a közösség szolgálata kell hogy legyen a fő feladatunk. De a prioritásainkat is újra fel kell állítanunk. Ennek szükségessége az elmúlt néhány hónap politikai történéseiből eléggé világosan kiderült. Semmiképp nem a célokat kell újra kitalálnunk, nem az eddigi elveinket fogjuk feladni, mert ezekkel kapcsolatban negyedszázada elég pontos és határozott döntést hozott a magyarság. De ez nem jelenti azt, hogy időnként az érdekképviselet és érdekvédelem teendőinek listáját nem kell áttekintenünk, nem kell áthelyeznünk a hangsúlyokat. 
Az egyik ilyen prioritás a közösségépítés. Azt gondolom, hogy most nem a kormányzásra, vagy annak esélyeire, hanem a közösségünkkel való kapcsolatunk erősítésére kell összpontosítanunk, mert a mi igazi szövetségeseink mindig is a magyar emberek voltak. Ez az egyik oka annak, hogy visszatérünk az ügyvezető elnökség struktúrájához, így tudjuk hatékonyan a közösségépítéshez kapcsolódó feladatokat ellátni. Azt is tudom, hogy nem elég, ha mi megváltozunk, az sem elég, ha az erdélyi magyarság politikai szervezetei együttműködnek. Országszerte a magyar közösségeknek is erősíteniük kell a köztük lévő szolidaritást. Kell ismernünk a regionális célokat, és el kell fogadnunk azt is, hogy más-más élethelyzetek más-más igényeket szülnek. A tömbmagyarság, a vegyes vidékek és a szórvány szükségletei pedig egyformán jogosak, ezért az RMDSZ-nek egyformán kell figyelnie valamennyi magyarlakta térségre. Ez nem kis feladat, de ez jelenti azt a sokat hangoztatott összefogást – számomra elsősorban ez jelenti az igazi összefogást. 
Az RMDSZ választásról választásra átlépi a bejutási küszöböt, de egyre kevesebben szavaznak a szövetségre. Létezik arra stratégia, hogy miként lehet megtartani a közösség képviseletét? 
- Meg szeretnénk tartani azok bizalmát, akik eddig választásról választásra kitartottak mellettünk, de vissza szeretnénk nyerni azokat is, akik az elmúlt időkben – jogosan – elfordultak a politikától, és ami ennél is fontosabb – meg szeretnénk nyerni a fiatalokat, hiszen semmit nem ér az, amit eddig létrehoztunk, ha ők mindazzal nem tudnak azonosulni. 
Meg kell erősítenünk azok hitét, akik évek, évtizedek óta mellettünk állnak, akik önzetlenül dolgoznak a közösségért, de meg kell győznünk azokat a fiatalokat is, akikkel a kommunista diktatúra időszaka nem jelent közös múltat, és akiknek a nehezen elért célok már természetes, hétköznapi dolgok. Nekik vonzó jövőképre van szükségük, ezt kell biztosítanunk, de nem csak nekik: a teljes magyar közösségnek is irányt kell mutatnunk. És ennek egyetlen módja az őszinte, nyílt párbeszéd, közvetlen találkozás, amelyen mindent kibeszélhetünk. Természetesen, mindemellett konkrét tervek is szükségesek az élet számos területén. Ezekkel is készültünk a kongresszusra.  Ezek a konkrétumok hol találhatók meg? Melyek azok a kulcsterületek, amelyekkel az RMDSZ foglalkozni fog a következő időszakban? 
- Az oktatás, a családpolitika, az ifjúságpolitika, a nemzetpolitika, a gazdaságpolitika, a külpolitika, és a nők közéleti szerepvállalása kapcsán fogalmaztunk meg olyan program-dokumentumokat, amelyeket a kongresszus elé fogunk terjeszteni megvitatásra, elfogadásra. Ezekben konkrét intézkedéseket javasolunk a következő időszakra, egyben jelezzük, melyek azok a szakterületek, amelyekkel kiemelten szeretnénk foglalkozni az elkövetkezendőkben. 
Kétségkívül, az oktatási dokumentum a legfontosabb ezek közül. Meggyőződésem, hogy közösségünk jövője a magyar nyelvű oktatás minőségétől függ. Azért kell dolgoznunk, hogy fiataljaink versenyképes tudást sajátítsanak el. Mert ha ennek a feltételét meg tudjuk teremteni, akkor a szülők bátran íratják magyar iskolába gyerekeiket. Az is fontos, hogy a pedagógusok a szakmai lehetőségek révén megfeleljenek az új kihívásoknak és a sokasodó elvárásoknak.  A kongresszust követően miben fog változni az RMDSZ struktúrája, működése? 
- Az újratervezés egyik fontos eszköze épp a szervezet hatékony működése. Meggyőződésem, hogy a civilek és a szervezeten kívüli szakértők bevonásával tudunk javítani a közpolitikáink minőségén. Házon belül pedig arra kell összpontosítanunk, hogy megerősítsük az együttműködést a különböző testületek között, a megyei szervezetek és az országos központ, valamint az önkormányzataink és helyi szervezeteink között is. Ez azt is jelenti, hogy több közös tervezésre, de hatékonyabb számonkérésre is szükség lesz. 
A kommunikációink is részben újragondolásra szorul: javítanunk kell a belső tájékoztatást, de tartalmasabb és erőteljesebb kommunikációra van szükség a román többség tájékoztatása és meggyőzése érdekében is. Ezért kétségkívül több aktuális témához kell hozzászólnunk, és több hangon kell megszólalnunk, mint eddig.
Miért szükséges a főtitkárság visszaalakítása ügyvezető elnökséggé, és ez a visszaalakítás azt jelenti-e, hogy hiba volt a 2011-es átalakítás? A politikai alelnöki tisztség megszűnése egy időben Borbély László visszavonulásával azt jelenti, hogy ezt a tisztséget kifejezetten rá szabva, neki hozták létre négy éve? 
- Egyik változás sem a személyekről szól. Ennél sokkal egyszerűbb az indok: nem szeretnénk a párttá válás, a „pártosodás” útjára lépni. Szervezeten belül többen is úgy vélekedtek, hogy a főtitkárság ezt a jelleget emeli ki. Az ügyvezető elnökség eközben a szövetség-jelleget hozza előtérbe, magyarán azt, amit mi leginkább hangsúlyozni akarunk a közösségünk irányában is: az RMDSZ elsősorban szolgálatot teljesít. Mindezzel összefügg a politikai alelnöki tisztség megszüntetése, hiszen az ügyvezető elnökség visszaállításával ez a funkció értelmét veszti. Nem tévedtünk, hanem időközben bebizonyosodott, hogy ez a jelenlegi struktúra nem szolgálja megfelelőképpen azt, amit a munkánkban hangsúlyozni akarunk. 
„Újratervezik”, tehát, a prioritásaikat. Nevezhetjük ezt szemléletváltásnak is vagy csak az új teendők listájához kellett egy jó szlogen? 
- Leegyszerűsítve, prózaian szólva, én ezt a szemüvegcseréhez hasonlítom leginkább. Nem tudom, mások hogy vannak ezzel, de szemüveget én rendszerint azért szoktam cserélni, mert megkarcolódott a lencse, mert jobban, tisztábban szeretnék látni, és nem azért, mert azzal együtt személetet is váltok. Nem hinném, hogy ehhez az egyszerű döntéshez bármiféle különlegesebb szlogen szükséges. Az új szemüvegnek új a lencséje, jobban lehet látni.
Szerk.
transindex.ro

Könyv egy valódi példaképről
Molnár Imre felvidéki történész Esterházy János élete és mártírhalála című könyvét mutatták be csütörtök délután a Lázár-házban Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának közreműködésével, a magyar külgazdasági és külügyminisztérium támogatásával.
Az esemény házigazdája, Zsigmond Barna Pál főkonzul örömét fejezte ki, hogy a bemutatón személyesen jelen volt maga a szerző is, aki Esterházy János életének legismertebb kutatója. „Picit elfeledkezünk egymásról, mert keveset tud az erdélyi magyar a felvidéki magyarról, a kárpátaljai magyar a délvidéki magyarról. Az elmúlt időszakban látványosan fejlődtek a határon túli területek és az anyaország közötti kapcsolatok külön-külön, de valahogy mindig elfeledkezünk más külhoni területekről, és nagy adósságunk ez gyermekeink, barátaink, nemzettársaink felé, hogy ezeket a kapcsolatokat is szorgalmazzuk, ápoljuk” – hangsúlyozta a főkonzul.
Az eseményen Szarka Gábor konzul bemutatta a szerző életművét és röviden ismertette a kötetet. A Felvidéken született Molnár Imre számos könyvet és tanulmányt írt a felvidéki magyarság történelméről, a lengyel-magyar történelmi kapcsolatokról. Munkássága fontos részét jelenti Esterházy János felvidéki mártírpolitikus életművének kutatása, és missziónak tekinti, hogy minél több emberrel megismertesse Esterházy János életét. „Egy olyan emberét, aki valódi Krisztus-hívőként tudatosan vállalta a kisebbségi sors nehéz keresztjét, és ezt nagy szenvedések közepette egészen a haláláig hordozta. Esterházy János a felvidéki magyarság számára azt jelenti, mint Márton Áron püspök az erdélyieknek. Mindkettőnek a magyar nemzet legtisztább vértanúi között van helye. Valódi embermentők, akik vállalták a sorsközösséget a kisebbségben élő magyarokkal. Beszédeik, tetteik biztatást jelentettek a kilátástalanságban. Valódi példaképek. És itt együtt vallhatjuk Molnár Imrével, hogy csak az a nemzet érdemel jobb sorsot, amelynek vannak példaképei.”
Örömeinkben, fájdalmainkban, de kincseinkben is osztoznunk kellene, éppen azért, hogy közös forrásból meríthessünk erőt a megmaradáshoz és ahhoz a jövőhöz, amelyet át kell adnunk az utódaink számára – mutatott rá Molnár Imre. „Esterházy János az egész magyar nemzetben gondolkodott. Azért vagyok hálás, hogy ma itt lehetek, mert talán az ő nyomdokába lépve felismerjük, hogy valóban összetartozásunk kicsit kötelesség is számunkra.”
Péter Beáta
Székelyhon.ro

A PNL megállapodna az RMDSZ-szel 
A decemberben ellenzékbe vonult Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel (RMDSZ) akar együttműködési megállapodást kötni a román jobbközép erők egyesülése nyomán létrejött új Nemzeti Liberális Párt (PNL) – közölte Alina Gorghiu, a PNL társelnöke csütörtökön a Gandul című portálnak nyilatkozva.
A PNL az RMDSZ törvényhozóival együtt sem rendelkezik elegendő szavazattal a parlamentben ahhoz, hogy megbuktassa Victor Ponta szociáldemokrata miniszterelnök kormányát – ismerte el Gorghiu. Hozzátette: ettől függetlenül, beterjesztik a tavaszi ülésszakra beígért bizalmatlansági indítványt.
Gorghiu szerint a PNL-nek volt már egy rövid egyeztetése az RMDSZ-szel, de a – parlamenti együttműködésről és a PNL kormányprogramjának támogatásáról szóló – megállapodás részleteit az RMDSZ pénteken kezdődő kongresszusa után akarják kidolgozni.  MTI
Erdély.ma

Felújítják a csíksomlyói Hármashalom-oltárt
Javítási munkálatok zajlanak a csíksomlyói nyeregben a Hármashalom-oltárnál; a felújítást a magyar kormány ötmillió forinttal támogatja – számolt be az M1 aktuális hírcsatorna.
A műsorában elhangzott, hogy a Makovecz Imre tervei alapján 19 évvel ezelőtt készült, a pünkösdi zarándoklat búcsús szentmiséjének helyszínéül szolgáló építmény felújítása mára elkerülhetetlenné vált. A munkálatok során kicserélik a tető zsindelyborítását, korszerűsítik a szigetelést és a vízelvezetést. Mivel öt évvel ezelőtt villámcsapás érte az oltár keresztjét, ezért az építményre villámhárítót is szerelnek. Böjte Mihály, a csíksomlyói ferences rendház házfőnöke megjegyezte, hogy a szerződés értelmében egy héttel a búcsú előtt be kell fejeznie a kivitelezőknek a munkálatokat, és reményét fejezte ki, hogy ezt be is tudják tartani.
A kegyhely jubileumi év keretében – egyebek mellett a pünkösdi búcsún – emlékezik meg arról, hogy ötszáz éve készítették el a csíksomlyói Szűzanya-szobrot. A május 22-24. közötti csíksomlyói búcsúra ismét több tízezer zarándokot várnak. 
MTI
Erdély.ma

Hagyományos helységneveink védelmében
Ezúton hozzuk nyilvánosságra, hogy Lucian Goga Maros megye prefektusa április nyolcadikán átiratban közölte Makfalva polgármesteri hivatalával, hogy a Hármasfaluban felállított, „útjelző táblákkal összetéveszthető”, egyébként a három falu hagyományos nevét magyarul és románul tartalmazó táblákat – Csókfalva/Cioc, Székelyszentistván/Stefanesti, Atosfalva/Hotesti – távolítsák el, mert veszélyeztetik a forgalom biztonságát. Mindezt a Maros megyei Rendőrség jelezte.
Vass Imre alpolgármester április 15-én kelt válaszában egyebek mellett leszögezi: a táblák valóban nem szabvány szerinti útjelzők, turisztikai céllal magánterületre helyezték azokat, hogy az arra járók megismerjék a kommunizmusban eltörölt egykori helységneveket, s mint ilyen semmilyen módon nem veszélyeztethetik a Szováta-Balavásár országúton közlekedők biztonságát. Ugyanakkor visszautasítja a megkülönböztetett bánásmódot, hiszen szerte az országban több olyan eligazító táblával lehet találkozni, amely valamilyen település, vagy térség hagyományos nevét hirdeti. Vass Imre közli, hogy mind a prefektus átiratát, mind az általa küldött levelet eljuttatja a Rasszizmus és Intolerancia elleni Európai Bizottsághoz (ECRI).
Határozottan tiltakozunk a prefektus újabb diszkriminatív lépése ellen. Úgy véljük egy közösségnek joga, múltjával szembeni tisztelet jegyében pedig egyenesen kötelessége őrizni a történelem során – akkor is a közösség megkérdezése nélkül – eltörölt hagyományos helységneveket. Meggyőződésünk, hogy ezek a hely- és településnevek turisztikai vonzerőt jelentenek, s mint ilyen a települések fejlődését, gazdasági gyarapodását segítik, de a közösségi identitás erősítésében is fontos szerepet játszanak. Ilyen összefüggésben Maros megye prefektusa egyenesen hivatali kötelezettségei ellen cselekszik, hiszen a prefektus hatáskörébe a megye minden településének fejlesztése is beletartozik. 
Kiss Károly
a Makfalvi Székely Tanács elnöke
Erdély.ma

RMDSZ-kongresszus – Újraválasztották Kelemen Hunort a szövetség élére
Újabb négy évre Kelemen Hunort választotta elnökévé a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) pénteken, a szövetség Kolozsváron tartott 12. kongresszusán.
Kelemen Hunornak nem volt kihívója. A kongresszusi küldöttek közül – akik 585 érvényes voksot adtak le – 575-en szavaztak bizalmat neki.
Az RMDSZ „újratervezés" jelszóval rendezett kongresszusán Kelemen Hunor programbeszédében a társadalomszervezés erősítésére helyezte a hangsúlyt. „Az etnikai képviselet terén nincs alternatívája az RMDSZ-nek. Nem újabb és újabb pártokra van szüksége a közösségnek, hanem nyitott, befogadó és mindig megújulni képes szövetségre" – mondta az RMDSZ újraválasztott elnöke. Úgy vélte, az RMDSZ-nek is változnia kell, hogy megfeleljen a közösség elvárásainak. Mint mondta, az RMDSZ-nek nem arra kell összpontosítania, kinek az oldalán, és mikor kerül a bukaresti kormányba, hanem az erdélyi magyarsággal kell megerősítenie a kapcsolatát.
A kongresszusi küldöttek új alapszabályt is elfogadtak, amely megszünteti a politikai alelnöki tisztséget és a főtitkárság helyett újraalakítja a négy éve felszámolt ügyvezető elnökséget.
A kongresszusi vita során felszólalók közül sokan elismerték, hogy bizalomvesztést szenvedett el a szövetség, és változtatnia kell politikáján azért, hogy újraépítse a bizalmi viszonyt az erdélyi magyar közösséggel.
Az újratervezés mottót azonban többen is vitatták, megjegyezvén, hogy a gépkocsik műholdas navigációját ellátó GPS-készülékek akkor adják ki ezt a jelszót, amikor a gépkocsi letért a megfelelő útról.
Markó Béla, az RMDSZ volt elnöke, szenátusi frakcióvezetője úgy vélte, nem az RMDSZ, hanem a romániai demokrácia tévesztett utat. Borbély László, a szövetség politikai alelnöke azt hangsúlyozta, az újratervezésnek az eszközöket kell megcéloznia, mert a szövetségnek nem sikerült megfelelően „eladnia a piacon" az eredményeit. Verestóy Attila szenátor úgy vélte, az RMDSZ-nek az újratervezés által az 1989 óta épített alaphoz kell visszatérnie, és azt kell célul kitűznie, hogy a 2016-os választások után kormányra kerüljön.
A kongresszus előtt Victor Ponta román miniszterelnök és Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes, valamint szinte valamennyi magyarországi és romániai parlamenti párt elnöke beszédet mondott. Victor Ponta azt kérte szövetségtől, hogy őrizze meg párbeszédkészségét, mert párbeszéddel a magyar közösség valamennyi legitim célkitűzését megvalósíthatja. A miniszterelnök azt állította, hogy maga is nyitott a párbeszédre, ugyanakkor megjegyezte: aligha állítható, hogy Romániában diszkriminálják a kisebbségeket Klaus Iohannis államfővé választása után.
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes tapsot aratott azzal a kijelentésével, hogy „nem fogadható el semmi, ami az RMDSZ-t gyengíti, mert az erős erdélyi magyar képviselet letéteményese a Romániai Magyar Demokrata Szövetség”. Hozzátette, az RMDSZ-ben megvan az a képesség, hogy integráljon mindenkit, akit csak lehet.
Semjén Zsolt aggodalmát is megfogalmazta amiatt, hogy még mindig probléma Romániában a kétnyelvű táblák ügye, a magyar himnusz éneklése, a nemzeti szimbólumok szabad használata, hogy immár nemcsak a bürokratikus akadályozása látszik a kommunista rendszer által elrabolt egyházi ingatlanok visszaadásának, hanem visszamenőleg is megkérdőjelezik ennek a jogszerűségét. A miniszterelnök-helyettes olvasta fel Orbán Viktor kormányfő üdvözletét is, aki azért kívánt eredményes tanácskozást, hogy a mottóul választott „újratervezés" sikeres legyen.
Klaus Iohannis államfő üzenetében – amelyet egyik tanácsadója olvasott fel – a 25 éves RMDSZ-nek a romániai demokrácia megerősítésében játszott szerepét méltatta, amit a szövetség együttműködésre való nyitottságának és a párbeszédkészségének tulajdonított.
Tóbiás József, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) elnöke kijelentette, hogy a határon túli magyarságnak is az erős, befolyással bíró, nemzeti érdeket képviselni tudó Magyarország tud jó partnere lenni. Ehhez pedig be kell fejezni „a politikai hidegháborút” Magyarországon és a határokon túl egyaránt.
Schiffer András, a Lehet Más a Politika (LMP) társelnöke úgy vélte, hogy az RMDSZ által meghirdetett „újratervezésről" Magyarországon is példát vehetnének. A pártelnök támogatásáról biztosította az erdélyi magyar autonómiatörekvéseket, és a környezettudatosságot is a kongresszus figyelmébe ajánlotta.
Biró Zsolt személyében először köszöntötte az RMDSZ kongresszusát egy másik erdélyi magyar ellenzéki párt elnöke is. A Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke kijelentette: a testvérharcnak vége.
A román jobbközép ellenzéket tömörítő új Nemzeti Liberális Párt (PNL) két társelnöke, Alina Gorghiu és Vasile Blaga hosszú távú, tíz évre szóló együttműködést ajánlottak az RMDSZ-nek. Kifejtették, hogy Romániában is fennáll a szélsőséges pártok előretörésének veszélye, ha a demokratikus erőknek nem sikerül megújulniuk úgy, ahogyan azt a választók elvárják tőlük.
Mario David, az Európai Néppárt (EPP) alelnöke üdvözlő beszédében kifejtette: az autonómia az etnikai identitás megőrzését szolgálja, és az RMDSZ autonómiatervezete az európai modellen alapul. Úgy vélte, fontos, hogy erről társadalmi párbeszéd alakuljon ki. „Az autonómia nem jelent fenyegetést az állami stabilitásra" – jelentette ki a teremben ülő román miniszterelnök és pártvezetők felé fordulva.
Az RMDSZ tanácskozása szombaton a program módosításával és a kongresszusi dokumentumok elfogadásával folytatódik.
MTI
Erdély.ma

Visszatekintés RMDSZ-kongresszusokra
Tizenkettedik kongresszusát tartja hétvégén /17-18-án/ az RMDSZ, a negyedszázad alatt voltak vízválasztó, jelentős változásokat hozó fórumok, de olyanok is, melyek csupán az addigi vezetést, irányt erősítették meg. Minden jel szerint a most soron következő ez utóbbi kategóriába tartozik, ám jó alkalom röviden áttekinteni az érdekvédelmi szövetség kongresszusainak legfontosabb eseményeit. A számbavétel során felhasználtuk Márton János politológus 2007-ben készült összefoglalóját, kordokumentumokat és a lapunkban megjelent beszámolókat.
1990. április 21–22., Nagyvárad. Az 1989-es fordulat után létrehozott magyar szövetség első kongresszusa, amelynek legfontosabb hozadéka, hogy kimondta: az RMDSZ-nek egységesen és önállóan kell fellépnie a romániai politikai környezetben, nem folytatja a szoros együttműködést az egyre nacionalistább Nemzeti Megmentési Fronttal.
Már ekkor jelentkeznek a különböző elképzelések, belső törésvonalak, és ezt tükrözi a vezetésre pályázók személye, azok háttere is: Domokos Gézát elsősorban a helyi és megyei szervezetek támogatták, Szőcs Gézát főleg a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetségének (MISZSZ) radikálisabb tagjai. Kompromisszumos megoldás született: Domokos Gézát az RMDSZ elnökévé, Szőcs Gézát pedig főtitkárává választották. A kettő között integráló szerepet volt hivatott betölteni a tiszteletbeli elnöknek megválasztott Tőkés László. Ekkor és éppen ezért döntenek arról is, hogy az elnöki hivatal székhelye Bukarestben, a főtitkárság székhelye Kolozsváron lesz.
1991. május 24–26., Marosvásárhely. Itt már nyíltan megjelent a latens módon korábban is meglévő „mérsékelt-radikális” ellentét, mely elsősorban a romániai magyarság jogállására vonatkozó eltérő elképzelésekben nyilvánult meg. Az RMDSZ radikálisabb küldöttei a romániai magyarság társnemzeti státusának programba foglalását szorgalmazták, a követelendő jogok egyértelmű megfogalmazását kérték, és ezek elérése érdekében a külföldi nyomásgyakorlás mellett érveltek. Ezzel szemben a mérsékeltebb küldöttek kompromisszumra kész, kooperatív, Bukarestben elérendő eredményekre koncentráló politizálás mellett tették le a voksukat.
Ez a kongresszus adott alkalmat Szőcs Géza és Domokos Géza nyílt összecsapására, és nem hiányzott a cirkusz sem: a 252 küldött szavazatának első összeszámolása után kiderült, Szőcs 122, Domokos 121 voksot kapott, ám két szavazócédula hiányára hivatkozva elrendelték az ismétlést. Ez már Domokos Gézának kedvezett, 129 szavazattal 123 ellenében ismét ő lett az RMDSZ elnöke. Szőcs Gézát nagy többséggel politikai alelnöknek, Tőkés Lászlót pedig újból tiszteletbeli elnöknek választották. A kongresszuson elfogadott alapszabályzat szerint az Országos Elnökség 11 tagúra csökkent. 1993. január 15–17., Brassó. Ez a szervezeti reform kongresszusa volt, amely egyben Markó Béla elnökségének kezdetét is jelentette. Alapszabályzatba iktatták az állammodellelvet, azaz az RMDSZ-en belül létrehozták a hatalmi ágak szétválasztásának megfelelő struktúrákat. Ennek megfelelően a belső törvényhozó testület szerepét a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) töltötte be, az operatív vezetés feladata az Ügyvezető Elnökség (ÜE) hatáskörébe került, a szövetséget pedig a kongresszus által megválasztott szövetségi elnök képviselte.
Az elnöki tisztségért Markó Béla és Mina László versengett (a korábbi egyezségekhez tartva magát Tőkés László visszalépett Markó javára), a kongresszusi képviselők nagy többsége Markónak szavazott bizalmat. Tőkés Lászlót ismét tiszteletbeli elnöknek választották. A brassói kongresszuson döntöttek arról, hogy két éven belül megszervezik a belső választásokat (erre azóta sem került sor), és meghirdették a belső pluralizmus elvét, amely a platformoknak szánt nagyobb szerepet. Ekkor kerül tételesen is a szövetség programjába a belső önrendelkezés, a helyi és regionális önigazgatás, a személyi és kulturális autonómia.
1995. május 26–28., Kolozsvár. Első alkalommal mutatkoztak az RMDSZ pártosodás irányába történő elmozdulásának jelei. Az önkormányzati modell továbbra is működési alapelvként szerepelt, de az alapszabályzatot a belső pluralizmus rovására módosították: bővítették a szövetségi elnök és az Operatív Tanács hatáskörét, létrehozták a Területi Képviselők Tanácsát (TEKT). A szövetségi elnöki tisztségre Markó Béla, Borbély Imre és Kónya-Hamar Sándor jelentkezett. Markót 226 szavazattal újból elnöknek választották, míg ellenfelei 51, illetve 57 szavazatot szereztek. Tőkés Lászlót a kongresszus negyedszer is megerősítette tiszteletbeli elnöki tisztségében. Hosszú vita után elfogadták a törvényes úton érvényesítendő területi autonómia célkitűzését, a nemzeti kisebbség helyett pedig a nemzeti közösség elnevezés használatát hagyták jóvá.
1997. október 3–4., Marosvásárhely. Rendkívüli kongresszus, amely megkésve ugyan, de az RMDSZ kormányzati szerepvállalását hivatott hitelesíteni. Legjelentősebb momentuma: elfogadták azt a dokumentumot, amelyben megfogalmazzák a szövetség kormánykoalíciós cselekvési prioritásait. A szervezeti struktúrában számottevő változások nem történtek, tisztújításra sem került sor. 1999. május 15–16., Csíkszereda. Az egyre pártszerűbben működő RMDSZ belső ellenzéke még egy kísérletet tesz, hogy több jelentős változtatást elfogadtasson, melyek elsősorban az RMDSZ Erdély-centrikus politizálásának kialakítását célozták, valamint a több éve húzódó tisztújítás kérdését rendezték volna. A javaslatok közül néhány bekerült a programba is: az Erdély-központúság és az erdélyi regionális érdekek hangsúlyozása. A várt tisztújításra azonban nem került sor. A kongresszuson a tisztségben levő elnököt, Markó Bélát újraválasztották a küldöttek 274 szavazatával, míg ellenjelöltje, Kincses Előd 157 szavazatot szerzett.
2003. január 31.–február 2., Szatmárnémeti. Ez az igazi nagy törés kongresszusa, ekkor indult el a belső ellenzék kiválásának, az új magyar pártok létrehozásának folyamata. A belső ellentéteket elsősorban az RMDSZ kormánypárti politikája táplálta (ekkor éppen az SZDP-t támogatták a parlamentből), de a már tíz éve halogatott belső választások elmaradása is. Szatmárnémetiben szüntették meg a Tőkés László által betöltött tiszteletbeli elnöki tisztségét, a TEKT mellett pedig létrejött a Platformok Konzultatív Tanácsa. Határozat született a belső választásoknak májusig történő megtartásáról, bővült az Operatív Tanács létszáma, döntöttek arról, hogy a képviselők és szenátorok alanyi jogon az SZKT tagjaivá válnak, továbbá arról, hogy az RMDSZ valamennyi döntéshozó testületében az ifjúsági szervezeteknek 15 százalékos képviseletet biztosítanak. Újraválasztották a szövetségi elnököt: az ezúttal ellenjelölt nélküli Markó Bélának a küldöttek 326:68 arányban szavaztak bizalmat.
2007. március 2–3., Arad. Fegyelmezett, immár egyértelműen a pártosság jegyében zajló kongresszus. Markó Bélát 91 százalékos arányban erősítik meg az elnöki tisztségben, az alapszabályzati módosítások pedig a központosítottabb szervezet kialakítását célozták meg. A belsőből immár külsővé vált ellenzék megjelenése miatt az autonómiakérdés ismét hangsúlyosan helyet kap a szövetség programjában, határozatot is elfogadnak a kulturális és területi autonómiáról. Az új alapszabályzat szerint kétévente rendes kongresszusra, négyévente pedig tisztújító kongresszusra kerül sor, a Szövetségi Egyeztető Tanács helyét a Kulturális Autonómia Tanács veszi át, a Szövetségi Operatív Tanács helyett pedig létrejön a nagyobb hatáskörű Szövetségi Állandó Tanács. 2009. április 25., Kolozsvár. Tét, azaz tisztújítás nélküli kongresszus, kevés eseménnyel, kis nyitási szándékkal: az alapszabályzatot úgy módosították, hogy lehetővé tegyék, az EMNT és más kulturális szervezetek is helyet kapjanak a Kulturális Autonómia Tanácsban, és elfogadtak egy dokumentumot, amely leszögezi: a nemzeti identitás megőrzését és továbbvitelét csak a különböző autonómiaformák szavatolják.
2011. február 26–27., Nagyvárad. Markó Béla leköszönésével ennek a kongresszusnak a legnagyobb eseménye az új elnök megválasztása volt. Markó Kelemen Hunort jelölte ki utódjaként, ő az érvényes 536 voksból 371-et szerzett meg, Eckstein-Kovács Péterre 118-an szavaztak, Olosz Gergelyre 47-en. Kelemen kinyújtott kezet ígért az erdélyi magyar szervezetek felé. Jelentősen módosították a szövetség szerkezeti felépítését, az ügyvezető elnökséget főtitkársággá alakították, és egy Borbély Lászlóra szabott politikai alelnöki funkcióval is kiegészítették a csúcsvezetést. Ugyanekkor hoztak létre még egy új vezetői tisztséget, a volt szövetségi elnökét, bővült a legfelsőbb döntéshozó testületek sora, a Szövetségi Állandó Tanácsnak (SZÁT) 26 tagja lett, de létrehozták a 18 tagú Szövetségi Elnökséget (SZE), amely a tulajdonképpeni döntéseket hozza két SZÁT-ülés között.
2013. május 25., Csíkszereda. Különösebb tétje ennek a kongresszusnak sem volt, inkább méretei voltak monumentálisak, majdnem nyolcszáz küldött gyűlt össze. Jelentős változásokat nem hozott, kicsit szigorítottak a szervezeten, még jobban központosították a döntéshozatalt, és helyenként a jelenhez igazították a szövetség programját. Legfontosabb momentum: a kongresszus elfogadta, hogy az RMDSZ törvénytervezetet dolgozzon ki Székelyföld területi autonómiájáról, és azt nyújtsa be a román parlamentbe.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Újratervezés?
Az RMDSZ megújulását, politizálásának újratervezését ígérik a hétvégi kongresszusra, lényegi, tartalmi dolgokról azonban egyelőre nagyon keveset hallani. Többnyire közhelyszerű kinyilatkoztatások hangzanak el, olyanok, mint az alázat, odafigyelés, a közösség szolgálata...
Az RMDSZ huszonöt éves története, eddigi kongresszusainak áttekintése jól kidomborítja, honnan indult és hová jutott, miként vált az egyetlen romániai magyar érdekvédelmi szövetségből egyik párttá – igaz, még mindig a legnagyobbá –, hogyan feleződött támogatóinak sora, csökkent népszerűsége, sodródott abba a helyzetbe, hogy radikális megújulás nélkül a parlamenti bejutáshoz szükséges ötszázalékos küszöb elérése is veszélybe kerülhet. Figyelemmel követhető, miként kerekedett felül a kompromisszumos, Bukarest-központú politizálást támogató oldal, hogy taszította háttérbe, majd szorította teljesen ki a radikálisabb lépéseket követelőket, vált sokszínű szövetségből egyre központosítottabb, kevesek által irányított szervezetté, és az is, hogyan alakultak az egykori parázs vitákkal fűszerezett kongresszusok bólogatójánosok mindent hitelesítő, formális, fegyelmezett találkozójává.  Hónapok óta emlegetik RMDSZ-körökben az újratervezést, és ennek szükségességéhez kétség nem fér. Az elnöki tisztségért egyedüli jelentkezőként magát megmérettető Kelemen Hunor úgy fogalmaz: szeretnék megőrizni azok bizalmát, akik eddig is kitartottak mellettük, visszanyerni azokat, kik elfordultak a politikától, és magukhoz csábítanák a legifjabb generációt, vonzó jövőképet vázolván számukra. Irányt kívánnak mutatni az egész magyar közösségnek, az oktatás, a családpolitika, az ifjúságpolitika, a nemzetpolitika, a gazdaságpolitika, a külpolitika és a nők közéleti szerepvállalása kapcsán fogalmaztak meg program-dokumentumokat, melyekben konkrét intézkedéseket javasolnak – ígéri. Hangzatos, szép tervek, tartalmukról hétvégén tudhatunk meg többet, és évek múlva számba vehetjük majd azt is, mit gondoltak igazán komolyan, mi volt csupán népbolondító szép szlogen, mint a legutóbbi csíkszeredai kongresszuson irányként meghatározott autonómiastatútum kidolgozása, mely elkészült ugyan, de valamely fiók mélyén porosodik azóta is.  Valamit tennie kell az RMDSZ-nek, ha szövetségként vagy pártként továbbra is az erdélyi magyarság meghatározó képviselője kíván maradni, és ehhez látszatintézkedéseknél, üres gesztusoknál többre lesz szükség. Nem elegendő a főtitkárságot ügyvezető elnökséggé visszakeresztelni, zengzetes programokat elfogadni, ha az út, melyet követni kívánnak, nem tiszta célokkal kikövezett, zsákutcának bizonyulhat.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kovásznai szívkórház – Tíz nap, tízezer aláírás
A kovásznai Dr. Benedek Géza Szív- és Érrendszeri Rehabilitációs Kórház előtt tartott sajtótájékoztatón tegnap jelentette be Tamás Sándor megyeitanács-elnök: megkezdték a gyűjtést, tíz nap alatt tízezer aláírást kívánnak összesíteni, a listával is alátámasztják: a megyében sem a magyarok, sem a románok nem kívánják, hogy a kórház elnevezése megváltozzon. Tamás elsőként írta alá a petíciót, őt követte Márton Árpád képviselő, majd Thiesz János kovásznai polgármester.
A jóhiszemű emberek, magyarok és románok egyaránt azt kívánják, hogy az intézmény nevében – jól megérdemelt módon – csak dr. Benedek Géza neve szerepeljen. A román személyiségek nevének is helye van, ott, ahol nagyot alkottak, nevükhöz köthető egy intézmény. A névváltoztatás nem tisztességes, nem helyes az Európai Unióban 2015-ben. Nem engedhető meg, hogy egy ilyen döntést lenyomjanak az emberek torkán. A névváltoztatással az interetnikus kapcsolatok destabilizálását akarták elérni – mondta a tanácselnök.
Dr. Tatár Márta, a szívkórház orvosa dr. Benedek Géza érdemeit elevenítette fel. 1952-ben megalapította a városi kórházat, majd 1960-ban letette a szívkórház alapkövét, vezette az intézményt 1987-es nyugdíjazásáig, élete végéig szívügyének tekintette az intézmény sorsát. Megalkotta a Kovászna-modellt, melynek keretében a hagyományos kardiológiába integrálta a természetes gyógytényezőket. 2010-ben a város közösségének kérésére, miniszteri beleegyezéssel vették fel nevét a szívkórház megnevezésébe – elevenítette fel.
Vasile Neagovici, a szívkórház szóvivője hangsúlyozta: nem a kórházban kezdeményezték a névcserét, ez politikai döntés, de a miniszteri rendelet kötelezi őket, a névváltoztatást meg kell jelentetni a dokumentumokban, le kell cserélni a pecséteket. Az archívumban keresik a Teculescu doktorra vonatkozó adatokat, egyelőre nincs elégséges adat, mely bizonyítaná szívkórházhoz fűződő tevékenységét – hangoztatta.
Dr. Fülöp Csaba családorvos, MPP-alelnök felháborítónak, nem helyénvalónak, szándékosan etnikai síkra terelt ügynek nevezte a névváltoztatást. Közösségi ügyekben közösen kell fellépni, így az MPP is gyűjti az aláírásokat – jelentette ki.
Dr. Benedek Csaba, a névadó orvos fia röviden mondta: nem elhanyagolható az etnikai vonatkozás, de a névváltoztatás a jóérzés, igazságosság kérdése is.
Márton Árpád képviselő hangoztatta: A jogállamisággal összeférhetetlen a névváltoztatás, az adminisztráció túlpolitizálását jelenti.
Thiesz János a maga során kijelentette: a város, a kórház közösségének közös döntése volt a szívkórház dr. Benedek Gézáról való elnevezése. Miért kellett ide jutni, hogy fejünk fölött döntsenek megváltoztatásáról? – tette fel a kérdést.
A szívkórház névváltoztatása immár tényként kezelhető. Információink szerint szerdán három órakor a kovásznai városi kórházban – a szívkórház alegységében – megkapták a hivatalos értesítést: az intézmény nevét Dr. Teculescu–Benedek Szív- és Érrendszeri Rehabilitációs Kórházra változtatták. Az intézmény honlapján tegnap délután még nem jelent meg a változás, a kórház előtti cégéren sem a Teculescu neve.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hatalmas űrt pótolnak a civil szervezetek (Szociális ellátás)
Közel kétezer háromszéki idős beteg otthoni ápolását, gondozását vállalják a megyében működő civil szervezetek, szociálisan hátrányos helyzetű gyermekeket segítenek a tanulásban, testi, lelki, szellemi fejlődésben, fogyatékkal élő gyermekek és fiatalok számára működtetnek nappali központokat, részt vesznek a romaintegrációban, olyan szociális feladatokat látnak el, amelyek terén az erre hivatott hatóságok nem tudják lefödni a teljes szükségletet.
A szervezetek tevékenységét Kovászna Megye Tanácsa 2007 óta támogatja, tegnap az idei szociális pályázat eredményeit ismertette a megyei önkormányzat. Induláskor 110 ezer lejjel járult hozzá a megyei tanács a háromszéki civil szervezetek szociális programjainak lebonyolításához, idén 400 ezer lej a kiosztott keret, ennek közel felét az otthoni betegápolásra utalják ki – ismertette Henning László  alelnök. Vass Mária, a megyei szociális gondozói és gyermekjogvédelmi igazgatóság vezetője hangsúlyozta, elsősorban olyan szociális területeken nyújtanak támogatást, ahol hiány mutatkozik, majd a civil szervezetek számoltak be röviden tevékenységükről.  A Diakónia Keresztyén Alapítvány ötvenkét településen (köztük három városban) havonta több mint ezer idős beteget lát el, ötszázötvenet szinte napi rendszerességgel, két szociális mosodát működtet, valamint jelzőrendszeres szolgálatot. Évi költségvetése 1,2 milliárd lej, ennek harmada állami szubvenció, 480 ezer lejjel a helyi önkormányzatok járulnak hozzá, 90 ezer lejjel a megyei tanács támogatja ezt a tevékenységet, a többit adományokból gyűjtik össze – ismertette Nyíri Katalin. Az alapítvány másik tevékenységi köréről Makkai Péter számolt be. Elmondta, harmincöt fogyatékkal élő fiatallal működik a nappali központ, Sepsiszentgyörgyön és Sepsikőröspatakon szociálisan hátrányos helyzetű gyermekek felzárkóztatását segítik a Kapernaum Alapítvánnyal közösen, mindezt olyan körülmények között, hogy az állami támogatás esetükben megszűnt, ami 70 ezer lejes kiesést jelent számukra. A Gyulafehérvári Caritas helyi szervezete harminc településen több mint hatszázötven beteget gondoz otthonában, általános iskolás roma gyermekek integrációját segíti, és bárhol, ahol szolgáltatásaival megjelenik, többrétű feladatot lát el a hátrányos helyzetű közösségek megsegítésére. Egyik legújabb megelőző programjának célja visszaszorítani a gyermekelhagyást és a kiskorúak gyermekvállalását – tájékoztatott Hubbes Kinga. Az Izabella Alapítvány huszonhét ágyhoz kötött beteget ápol – közölte dr. Szígyártó Ernő, a Kovászna Megyei Vöröskereszt pedig közel kétszáz betegről gondoskodik otthonában. Pap Adolf elmondta, a Vöröskereszt programjai révén évente négyezer háromszéki rászorulón segít, a szervezet állami támogatásban nem részesül.  A baróti Laura Ház Egyesület tizennyolc fogyatékos gyermek és fiatal számára működtet nappali központot, részt vesz a sérült gyermekek korai fejlesztésében. Cseresznyés Emília beszámolt arról, alapításuk óta a térségben sikerült hozzájárulni a másság elfogadásához. A felső-csernátoni Háromszéki MÁRA Egyesület sokrétű foglalkozást és meleg ebédet biztosít harminckét, nehéz sorban lévő családból származó gyermeknek, szabás-varrást tanítanak, a főzés alapismereteibe is bevezetik őket, hogy később könnyebben boldoguljanak a házi teendőkkel, táborokat, egyéni és közösségi fejlesztő programokat szerveznek – ismertette Szőcs Ilona. A dévai Szent Ferenc Alapítvány a négy Háromszéken működő nappali foglalkoztató számára kapott támogatást a megyei tanácstól, a szervezet Esztelneken, Kézdiszentléleken, Sepsibükszádon és Kovásznán száz gyermekről gondoskodik – tájékoztatott Vass Mária. A tegnap bemutatott beszámolóból is kiderül, az említett civil szervezetek hatalmas űrt pótolnak a szociális ellátásban, nem egymással versenyeznek, hanem területi megoszlás és tevékenység szempontjából is kiegészítik egymást.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Moszkva megfenyegette Bukarestet és Varsót
Oroszország célpontnak tekinti azokat az országokat, amelyek befogadják az amerikai rakétavédelmi rendszer elemeit, és válaszlépésre készül ellenük – jelentette ki tegnap Valerij Geraszimov, az orosz hadsereg vezérkari főnöke. Romániára és Lengyelországra utalva a tábornok azt mondta: Moszka válaszlépéseinek első számú célpontjai azok az államok, amelyek az amerikai rakétapajzs elemeit állomásoztatják a területükön.
Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter hazugságnak nevezte, hogy a rakétarendszer elemeit az Iránból érkező esetleges támadások kivédésére szereli fel az Egyesült Államok a kelet-európai országokban. Az Egyesült Államok Romániában az Olt megyei Deveselu község területén levő katonai bázisra telepít ballisztikus rakéták megsemmisítésére alkalmas elfogórakétákat.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bíróságon támadták meg a CEMO önkéntesei a helyi rendőrség kihágási jegyzőkönyvét
Március 20-án a helyi rendőrség fejenként ötezer lejes büntetést rótt ki a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) kétönkéntesére, Barabás Miklósra és Benedek Lehelre, a Piata Unirii – Egyesülés tér kétnyelvű utcanévtábla kifüggesztésemiatt. Ez volt a témája annak a sajtótájékoztatónak, amelyen a két érintett mellett jelen volt Kincses Előd ügyvéd is.
Benedek Lehel elmondta, hogy a Kétnyelvű Utcanévtáblákat Marosvásárhelyen csoport tavaly májusban alakult. A csoport, amelyet a CEMO a kezdetektől támogatott, aláírásokat gyűjtött, amelyet tavaly ősszel a sajtónyilvánosság előtt személyesen adtak át Peti András alpolgármesternek, tagjai flash-mobot szerveztek, háttértárgyalásokat folytattak az alpolgármesterrel, a hivatal gazdasági igazgatójával. Tavaly ősszel nyilvános gyűlést szerveztek, amelyre meghívták az RMDSZ-es tanácsosokat, hogy tisztázzák, mi az akadálya a kétnyelvű utcanévtáblák kifüg- gesztésének Marosvásárhelyen, és hogy mit szándékoznak tenni ebben az ügyben.
Az idén felvállalták, hogy az ott lakók beleegyezésével kétnyelvű utcanévtáblákat szerelnek fel magánházakra.
Barabás Miklós szerint ezek a dolgok történtek március 20-ig, amikor épp az Egyesülés téren szerelték fel a kétnyelvű táblát két ház falára, amikor megérkezett a helyi rendőrség két rendőre, igazoltatta őket, és bár nem tudtak büntetést meghatározni az akcióra, március 23-ra behívatták őket a rendőrségre. A rendőrségen "felkészülten" fogadták, jelen volt egy jogtanácsos. A találkozón jelen volt Szigeti Enikő, a CEMO ügyvezető igazgatója is, akinek többórás vita után sikerült elérnie, hogy a büntetést ne az önkéntesekre róják ki, hanem a szervezetre. Megígérték, sőt haladékot is adtak a helyzet tisztázására. Ennek ellenére március 30-i keltezéssel postán kézbesítették az öt-öt ezer lejes büntetést. – Számomra hihetetlenül meglepő, és megalázónak tartom azt, hogy 25 évvel a rendszerváltás után Romániában – amelyet nemzetközi szinten a kisebbségek mintaállamának tartanak – anyanyelvhasználatért a rendőrség embereket büntet. Mint mondta, az RMDSZ, amely mind helyi, mind központi szinten erős pozíciókkal rendelkezik, nem tudja hatékonyan érvényesíteni az anyanyelvhasználat jogát, bár azt hazai és Románia által is aláírt nemzetközi egyezmények szabályozzák. Felrótta, hogy az egynyelvű táblák senkit sem zavarnak, de abban a pillanatban, amikor kétnyelvűvé válik, reklámnak minősül és büntetik.
Kincses Előd bejelentette, hogy Barabás Miklós és Benedek Lehel, illetve a CEMO megbízásából bíróságon támadta meg a két kihágási jegyzőkönyvet, és szankciót kért a helyi rendőrség igazgatója és a kihágási jegyzőkönyvet kitöltő két rendőr ellen.
– Egyértelmű, hogy semmilyen jogalapja nincs a kihágási jegyzőkönyvnek, hiszen az utcanévjelölő tábla nem reklámpannóra kifüggeszthető reklámanyag, ahogyan a marosvásárhelyi helyi rendőrség minősíti, ahogyan a székely zászló esetében is tette. Azonkívül, hogy panasszal éltünk a kihágási jegyzőkönyv ellen a Marosvásárhelyi Bíróságon, a Marosvásárhelyi Bíróság melletti Ügyészséghez is feljelentést nyújtottunk be a Btk. 297. szakaszának 2. bekezdése alapján a helyi rendőrség vezetője és a kihágási jegyzőkönyvet kitöltő két rendőr ellen hivatali hatalommal való visszaélés miatt – jelentette ki Kincses Előd, hozzátéve, hogy ugyanakkor panaszt tettek le a Diszkriminációellenes Tanácsnál (CNCD) is, mert a büntetés a magyar nyelv használata elleni diszkriminációnak minősül.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)