Tóth Árpád Irodalmi Kör
A magyar felvilágosodás és szentimentalizmus kezdetei
A Tóth Árpád Irodalmi Kör április 21-én, kedden délután 5 órakor tartja soros munkaülését a megyei könyvtár Concordia termében. Regéczy Szabina Perle műfordító ismerteti A magyar felvilágosodás és szentimentalizmus kezdetei című tanulmányát Kármán József halálának 220. évfordulója alkalmából. Felolvasással közreműködnek az irodalmi kör szavalói, az Aurel Vlaicu Általános Iskola (vezető tanár Szabó László), a Csiky Gergely Főgimnázium (vezető tanár Tóthpál Renáta) diákjai. Az est agapéval és Mester József Tamás pécskai költő meglepetésével zárul.
Minden érdeklődőt szeretettel várnak a szervezők! 
Nyugati Jelen (Arad)

Szisz-moll: 30 év válogatott versei
Szerda délután került sor Szabó Péter Szisz-moll című verseskötetének bemutatására. A Kölcsey Egyesület Fecskés sorozatának ez már a 29. kiadott könyve, melyet Brittich Erzsébet szerkesztett, és a szerző képverseivel illusztrálták.
Szabó Péter 1952-ben, a Werbosch házban született. 5 éves volt, amikor a családja visszaköltözött Pernyávába. Ez a környezet meghatározóvá vált életében és költészetében: verseiben sokszor ír Aradról, Pernyáváról és Gyorokról, ahol a nyári vakációkat töltötte.
Jankó András, a Kölcsey Egyesület elnöke nyitotta meg a bemutatót pár gondolattal a szerzőről, majd tőle Szabó László vette át a szót. Beszédében néhány, neki tetsző verset elemzett, többek között a Tükörképet is, mely az egyik, ha nem a leghosszabb költemény a kötetben. Kitért a szerző stílusára és a lírai én szenvedésére: „Nem szükséges, hogy én írjak verset, de úgy látszik, szükséges, hogy vers írassék”, idézte József Attilát. A lírai én lelkét nyomják a hazaszeretet, a hovatartozás, a vágyakozás és a világi lét lelki problémái, melyeket iróniával és oximoronokkal fűszerezve tálal.
A költő csak írta a verseket sorra, de 30 évig nem jelent meg kötet. Aztán végül Brittich Erzsébet kezdte válogatni őket, és jó sokat talált kéziratok formájában is. Szabó László számos verselemzésének legnagyobb része helytálló volt, ami nem meglepő, hiszen iskolás koruk óta ismerik egymást. Ezért is nem tévedett. A szerzőnek magának is van egyébként kedvenc verse a kötetben, és fel is akarta olvasni, de túl komorra sikeredett, ezért mellőzte, hogy ne rontsa el a hangulatot. A kedvenc vers címe tehát titok marad, de az érdeklődők megvehetik a kötetet, elolvashatják a verseket, és lehet tippelni. 
Gál Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Kelemen Hunor: Nem a célokon, értékeken akarunk változtatni
Interjú
– Újratervezés – ez a hívószó az RMDSZ 12. kongresszusán. Mi késztette a szervezetet erre az újratervezésre, hogyan képzelik el ezt?
– Időnként minden szervezet életében szükségessé válik bizonyos dolgok újragondolása, újratervezése. A célok továbbra sem változnak, a célokat, értékeket nem kell újratervezni, az ahhoz vezető utat viszont igen, figyelembe véve az időközben bekövetkezett társadalmi változásokat.
Az újratervezés elsősorban a politizálás módjához köthető. Visszatekintve az elmúlt két és fél évtizedre, látnunk kell, mit sikerült elérnünk, meddig jutottunk el a nyelvi jogok érvényesítése, a szimbólumhasználat, a gazdasági, infrastrukturális fejlesztés, vagy épp az oktatás terén. Látnunk kell azt is, hogy sok minden, amit elértünk az említett területeken, papíron maradt: vagy nem alkalmazzuk, vagy azok, akiknek a közösségünket megillető jogok alkalmazását kellene szavatolniuk, ellehetetlenítik ezt. Erre a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) esete a legkirívóbb példa. Mindez nagyon nagy elégedetlenséget váltott ki a közösségen belül a politikával szemben.
Sz. K., Ú. I.
Szabadság (Kolozsvár)

In memoriam – Lászlóffy Csaba (1939–2015)
Éveken át cipelte magával testi bajait. Mosolyogva. Letörhetetlenül. Azokról csupán kérdés esetén tárgyilagos felvilágosítást nyújtva, de sosem panaszkodva. A világunk, a környezetünk dolgaira az utolsó pillanatig roppant érzékenységgel figyelve. Mert túlmenően azon, hogy kiváló költő, novella- és drámaíró, pazar műfordító és remek szerkesztő volt, elsősorban igazi, öntudatos polgárnak ismertük.
Életének 76. évében távozott el közülünk, hétfőn, „este tájt”, amikor a költőnek már egyszerre fáj „minden, mi sok-sok / este fájt” (Dsida). Halála előtt néhány nappal levélben tájékoztatott állapotáról. Tudta, hogy nincs tovább, és búcsúzni akart. Tisztességes szerkesztőként azonban még beszámolt arról, hogy leadta az általa szerkesztett és a szerdai lapszámba tervezett Tetőn oldalt, a Szabadság irodalmi mellékletét, majd hozzáfűzte: „legyen ez az utolsó”, mert a géphez odaülni sincs már ereje. Beszámolt arról is, hogy a családja mekkora gondoskodással veszi körül, és igyekszik gyógyítani-ápolni őt, hogy aztán ekképpen folytassa: „Végiggondoltam, semmi esély megállítani a romlást (…). Amit nem emésztett el a láz? – Vízből vagyunk, és én elszivárgok...”
TIBORI SZABÓ ZOLTÁN
Szabadság (Kolozsvár)

Búcsú a prófétámtól
Hálás szívvel búcsúzom Tőle, és nem szomorúan. Bár halálhíre engem is lesújtott, nem tudok halottként gondolni rá. Csak az jut eszembe, ahogyan találkoztam vele, s ez cseppet sem szomorú történet.
Leérettségiztem, de sehogyan sem találtam a helyem. Újságíró szerettem volna lenni, de ezt a vágyamat soha még csak sejtetni sem mertem volna szüleimmel. Ehhez akkoriban különben is párttagság kellett volna, amiről én még álmodni sem mertem, hiszen középiskolás korombeli ténykedéseim miatt osztályellenségnek számítottam. Apám kívánságára sorozatosan próbálkoztam az orvosi egyetemre felvételizni, de hiányos kémiai tudásommal oda nem jutottam be. Különféle iskolákban dolgoztam helyettes tanárként, majd tisztviselő lettem a falumban. Nem éreztem jól magam a munkahelyemen s általában sehol. Akkor még nem tudtam, hogy mindennek oka van, annak is, hogy ott vagyok, ahol vagyok, és annak is, hogy semmi sem úgy volt, mint szerettem volna... Örökös hiányérzetemet mindenkori foglalatosságommal, az írással pótoltam, amelyet azonban akkoriban már csak titokban műveltem, nehogy szüleim és környezetem megsejtsék, hogy felnőtt létemre még mindig efféle komolytalan dolgokkal töltöm az időt.
Szász Rózsi
Szabadság (Kolozsvár)

Kongresszus előtt
Újabb kongresszusra készül az RMDSZ. Személyi kérdésekben meglepetésre nem lehet számítani, mivel Kelemen Hunor az egyedüli jelölt, így borítékolható a jelenlegi elnök újraválasztása.
Ugyanúgy, ahogy az Erdélyi Magyar Néppártban (EMNP) sem volt kérdéses, hogy ki lesz az elnök, az RMDSZ-ben sem a személyi kérdések a meghatározóak most. Ez a jelölthiány annak a nagy passzivitásnak is a jele, amely a romániai magyar politikai érdekvédelmet és társadalmat jellemzi. A romániai magyar társadalomépítési projekt válaszúthoz érkezett. Az etnikai politizálás és a saját intézményépítés lendülete lankadni látszik. A folyamatos, de az elmúlt négy évben újabb nagy lendületet vett kivándorlás súlyos érvágás egy kisebbségi közösségnek, hiszen aktív, munkaképes, értelmes emberek ezreit veszítjük el így. A romániai magyar politikumnak figyelembe kell vennie ezt a valóságot, és a stratégiákat elsősorban erre a valóságra kell szabnia.
BORBÉLY TAMÁS
Szabadság (Kolozsvár)

Com’on Cluj: első helyen a Musai-Muszáj csoport
A kolozsvári többnyelvű helységnévtáblák kihelyezéséért harcoló Musai-Muszáj civil kezdeményezőcsoport végzett az első helyen a Com’on Cluj pályázatán, amelyre, mint ismeretes, ifjúsági projektekkel nevezhettek be helyi, nemformális csoportok.
Az internetes szavazáson 437 projekt vetekedett a like-okért, közülük mintegy 100 volt magyar vonatkozású – legalábbis ennyi projektnek töltötték fel a cc.yourcluj.ro honlapra a magyar nyelvű leírását is. A pályázatok félmillió lejes, városházi alapokból történő összdíjazását a legtöbb szavazatot kapó 250 projekt között osztják szét; közöttük félszáz a magyar vonatkozású, így az első kettő is: a már említett Musai-Muszáj az utolsó pillanatokban előzte meg a Bogáncs Néptáncsoportosokat, akik a néptáncmozgalmat népszerűsítő flashmobok szervezésére kértek támogatást.
Szabadság (Kolozsvár)

Tehetséggondozókat díjazott a Közösségért Alapítvány
Tíz elhivatott tanárt és edzőt díjaztak a Mol Románia és a Közösségért Alapítvány Mentor Gáláján szerdán délután a sétatéri Kaszinó épületében, ahol népes közönség előtt vetítették le a kitüntetett pedagógusokról készült portréfilmeket.
A Concordia Vonósnégyes zenei felvezetése megteremtette az ünnepi hangulatot, amelyet tovább fokoztak Daradics Kinga, a Mol Románia ügyvezető igazgatójának szavai, aki szerint Mentor-díjjal kitüntetett pedagógusok közös jellemvonása az odaadás és a lelkesedés. – Olyan emberek munkáját ismerjük el, akik túllépik a hagyományos oktatói-nevelői szerepkört, és idejüket, tudásukat teljes odaadással és minden anyagi érdek nélkül arra fordítják, hogy a gyermekek életében maradandó értékeket teremtsenek – hangsúlyozta.
Két díjazott: Dvorácsek Ágoston és Székely Géza.
Szabadság (Kolozsvár)

Apróka eszponka
– Ne, egy apróka eszponka! – kiáltottak fel a frumószai csángó lányok, amikor gyöngyfűzéskor meglátták a pici biztosítótűt. 
– A ziherejsztűre mondjátok? – kérdeztem csodálkozva.
Aranytinta
Egyszer egy nagyon gazdag ember házában laktunk egy hétig. Nem csak pénze, de szeretete is volt annak a családnak. Ültem ott a tornácon esténként és elnéztem, hogy milyen egy másik világ. A gyerekeket a házvezetőnő fektette le épp, én egy pohár testes borral a kezemben a mangalicasonka áttetszőre szeletelt mivoltát figyeltem. Végül egy kocka zamatos sajtot helyeztem a számba. Nagyon fiatal voltam akkor, 2007-et írtunk, első táborunk volt a frumószai csángó gyerekekkel.
Ültem ott a tornácon s elgondolkodtam azon, hogy ennyi földi jó mellett mégis miért a család nyugalmát irigylem. Mert volt valami ősi összetartozás a családtagok között, valami leírhatatlan összhang, amit pillantásaik, lágy megtett vagy csak üzent mozdulataik sugalltak.
Búcsúzáskor egy tükörre házi áldást festettek a gyerekek a család, de leginkább a háziasszony számára. A szeme megtelt könnyel, amikor átvette, pedig az ő tükrét festették, az ő aranyszínű festékével.
Azóta majd minden oldalára fordult a sorskockánk, s lám, vele egyenes arányban érkezett valami abból a kiegyensúlyozottságból, amit akkor úgy csodáltam. A frumószai gyerekek tekintetének erejéből összerakott összhang ez, mely úgy vezet át minket minden földi akadályon, hogy lélekszárnyunkat aranytintával öleli át, mely áldás, munkánk, házunk, családunk áldása.
(2015. április 9.)
Tánctábor Gyimesben
– Milyen szép a lánya, gyönyörűek a szemei!
– Nem a lányom!
– Melyik az önök gyereke, tán csak nem ez a kicsike?
– Nem…
– A fiú lenne?
– Kérem, nincs gyerekünk!
Egy megtörtént dialógus az egyik gyimesi tánctábor alatt. Érthető volt a néni kérdése… Abban a táborban egész nap együtt voltunk a gyerekekkel, az óvodában matracon aludtunk, egy fürdőszobán osztoztunk mindahányan. Csapatban vonultunk. Csodás tábor volt.
Estére a kisebbek elfáradtak, a Serketánc előtt gyakran ült valamelyikük az ölemben. Előtte, alatta, utána.
Az egyhetes tábor után mindig aggodalom fogott el! Hogy fogom én szeptemberben reálisan osztályozni ezeket a gyerekeket az iskolában? Mert összenőttünk a tábor alatt.
,,Életrészletek öltöttek beszédruhát szétszakasztva némaságburkukat, akár a lábacskákról oly gyakran leszakadt papucsok” – írtam a tábori naplónk egyik lapjának szélére…
(2009 augusztusa, Gyimesközéplok)
Szabadság (Kolozsvár)

Hetedhét Ösvényen Kolozsváron
Meseregény, 14 éven felülieknek, amolyan erdélyi magyar Gyűrűk ura, és mégis teljesen más, szereplői sárkányok, táltosok, garabonciás diák, minden oldalon magyar népmesei motívumok, vidékünk legendái elevenednek meg, egy kis fikcióval fűszerezett kalandokban – Hover Zsolt kalotaszegi lelkipásztor, újságíró, író első kötetét /Hetedhét Ösvény/ mutatták be a Minerva-házban. Vincze Minya István, a Kalotaszegi Református Egyházmegye esperese a szerzőt méltatta. Marosán Csaba színművész felolvasott, többek közt a magyargyerőmonostori Madárleány ihlette könyvrészletet, és hangulatukban, mondanivalójukban az elhangzottakhoz igazodó népdalokat énekelt.
Szabadság (Kolozsvár)

Ifjúság – Hollandiai cserediákprogram kulturális szemlélettágítással
Kolozsvári Református Kollégium
A Kolozsvári Református Kollégium idén másodjára szervezett cserediákprogramot a Hollandiában, Groningenben és környékén működő Gomarus keresztyén iskolával. A program célja az adott kultúrák megismerése, a diákok nyelvtudásának fejlesztése és a külföldi kapcsolatok építése, ápolása volt. Nagy Tibor Sándor tanár úr kíséretében a kolozsvári repülőtérről indultunk Eindhovenbe, ahol a társiskola tanárai már vártak bennünket.
Családoknál szállásoltak el ottlétünk idején. Akadtak olyanok, akik a városban vagy a városhoz közeli faluban, mások pedig farmon tengették életüket. Az ott töltött egy hét remek alkalom volt arra, hogy megismerjük a helyi szokásokat, a nyugati mentalitást, betekintést nyerhessünk egy holland család mindennapjaiba, meglátogassunk helyi nevezetességeket, látványosságokat. Sajátos élmény volt saját bőrükön megtapasztalni, milyenek egy holland diák hétköznapjai, úgy, hogy közben próbára tettük angoltudásunkat. Elég korán észrevettük az alapvető különbségeket. Többek között a hideg és esős időjárás volt szokatlan, hiszen amíg itthon hét ágra sütött a nap, addig Hollandiában komor esőfelhők fogadtak. Emellett talán a legnagyobb újdonságot a közlekedés jelentette: ott a legtermészetesebb dolognak számít az, hogy a tanulók reggelente 10-15 kilométert bicikliznek az iskoláig. Nagy meglepetést jelentett az, mikor reggel a tömegközlekedési eszközök helyett biciklit toltak elém, és jó utat kívántak. Amellett, hogy a kerékpár olcsó és környezetbarát megoldás, a jól kiépített bicikliutaknak köszönhetően gyors közlekedést is biztosít.
Zsigmond Előd
Szabadság (Kolozsvár)

Refisek a magyar uralkodók nyomában
A Magyar uralkodók nyomában című pályázat keretén belül március 12. és 17. között a Kolozsvári Református Kollégium XI. évfolyama négy kísérő tanárával – Bogya Katalin, Lapohos Ildikó, Mihályfalvi Katalin és Kovács-Varga Emília – a székesfehérvári Kodolányi János Gimnáziumba látogatott. A cél a város múltjának és az ott megfordult, esetleg ott élt magyar uralkodók életének tanulmányozása volt. Az ott eltöltött hat nap alatt számos új élménnyel gazdagodtunk.
Az eseménydús, jól megszervezett program egy percet sem hagyott az unatkozásnak. Először is lehetőségünk nyílt megnézni az Amadeus című előadást, amely Mozart életét dolgozta fel, megtekinthettük Székesfehérvár nevezetes épületeit (Országalma, Romkert, Szent István Bazilika, Mátyás-szobor, Városháza, Szent István Múzeum), amelyeket a helyi diákok mutattak be.
Zsigmond Előd és Demeter Antónia
Szabadság (Kolozsvár)

Semjénnel találkozott az MPP elnöke
Budapesti hivatalában fogadta Biró Zsoltot, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnökét Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes.
A megbeszélésen áttekintették a következő időszak nemzetpolitikai kihívásait, prioritásait.
Az MPP közleménye szerint a két politikus egyetértett abban, hogy a Kárpát-medencei magyarság megmaradásának legfontosabb pilléreit az etnikai alapon szerveződő pártok képezik.
Úgy értékelték, hogy létérdek az elszakított területeken a magyar politikai és érdekképviselet fenntartása, megerősítése, a felelősen gondolkodó és felelősen cselekvő erdélyi magyar politikai szervezeteknek ezt a szempontot kell elsősorban meghatározónak tekinteniük.
„Biró Zsolt a román külügyminiszter közelgő budapesti látogatása kapcsán tájékoztatta a miniszterelnök-helyettest a néhány kirívó, a magyar közösséget érzékenyen érintő kérdésről, provokációról, jogtiprásról, továbbá a Magyar Polgári Párt által az önkormányzatok szintjén tett erőfeszítésekről” – olvasható továbbá a közleményben.
Krónika (Kolozsvár)

A távolságtartó költő – Marosvásárhelyen lépett fel Lövétei Lázár László
Versírásról, fordításról, személyes élményekről esett szó Lövétei Lázár László költő, műfordító, a Székelyföld című csíkszeredai folyóirat főszerkesztőjének marosvásárhelyi szerzői estjén szerdán a Bernády-házban.
A meghívottal Nagy Attila költő beszélgetett. Nagy Attila a meghívottról elmondta, hogy 1972-ben született Lövétén, innen a Lövétei előnév.
A „keresztapa” Bölöni Domokos író volt, aki javasolta a fiatal költőnek, hogy vegye fel szülőfaluja nevét is – idézte fel a névadás történetét a meghívott, akit akkoriban az adminisztráció gyakran összetévesztette „Laziccsal”, vagyis Lázár Lászlóval, az Ifjúmunkás egykori szerkesztőjével. Lövétei a kolozsvári Műszaki Egyetem gépészmérnöki szakára iratkozott be, ahol három szemesztert ki is járt, majd magyar–román szakot végzett a Babeş–Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán. 1998 óta szerkesztője a Székelyföldnek.
A fordításokról szólva a vendég elmondta, jelenleg egy moldovai fiatal szerző szövegén dolgozik, akinek nagyon erős nyelvezetét remélhetőleg sikerül magyarra fordítva is visszaadnia. „Nem elég, hogy moldáv, de kábítószerezik és rajong az irodalomért” – mondta a főhősről a fordító, aki szerint az írásban benne van az egész kelet-európaiság. Irodalmi cizelláltság nélküli, nagyon érdekes és nyers szöveg – tette hozzá.
Lövétei Lázár László elmondta magáról azt is, hogy nehezen barátkozik, nem szívesen nyílik meg az emberek előtt. Ez a távolságtartás erős jellemzője, a verseit sem szívesen olvassa fel közönség előtt. Az asztalon ott sorakoztak a könyvek: a legelső, A névadás öröme (1997) című, az azt követő Távolságtartás (2000), a Két szék között (2005), az Arany versek. Széljegyzetek Arany Jánoshoz (2009), az Árkádia-féle (2009), a Zöld (2011) című kötetek.
A versekről, a kötetcímekről beszélgetve a hallgatóság megtudhatott egyet s mást a szerzőről: például azt, hogy kedvenc költője Arany János, akinek versei mindig ott lapulnak a zsebében, utazáskor azokat olvasgatja, valamint Pilinszky János, akinek összes verseit miniatűr, kézírással átírt kis füzetkében hordja magánál. A Két szék közt című kötet tulajdonképpen kibeszélése volt egy súlyos betegségnek, az abból adódó lelki állapotnak.
„Terápia volt kiírni a rossz élményt” – mondta a szerző, aki nagyon sok halálélményhez közeli verset olvasott abban az időszakban a világ- és magyar irodalomból. Nagy Attila elmondta, még orvosként is „mellbe vágta” a kötet.
A költő fel is olvasott verseiből, az estet Csiha Emese hárfajátéka zárta, majd a szerző dedikált. Lövétei Lázár László számos díjat, elismerést kapott, többek közt a Romániai Írók Szövetségének Debüt-díját, a Faludy-díjat, a Tehetséges Magyarországért Alapítvány díját, Látó Nívódíjat, Nizzai kavics-díjat, Radnóti-díjat.
Antal Erika 
Krónika (Kolozsvár)

Balogh Márton: csak társulva juthatunk a piacra
A mezőgazdasági termelők piacra jutásának egyik legfontosabb feltétele a szövetkezeti társulás – állítja interjúnkban Balogh Márton, az erdélyi Civitas Alapítvány kolozsvári irodájának ügyvezetője. A szakember reméli, hogy a Kis-Szamos Menti Zöldségtermesztők Szövetkezete által felmutatott eredmények meg tudják győzni a társulástól idegenkedő gazdákat is.
– A Kolozs megyei gazdák és a Civitas Alapítvány által létrehozott Kis-Szamos Menti Zöldségtermesztők Szövetkezetének ítélte a március hónap vállalkozója díját az Egyesült Államok bukaresti nagykövetsége. Minek köszönhető ez az elismerés?
– Két évvel ezelőtt, 2013 februárjában alapítottuk ezt a szövetkezetet, főképp abból kiindulva, hogy a társulási hajlandóság a gazdák körében rendkívül alacsony. Tény, hogy nagyon sok ügyes termelőnk van, akik tisztességesen megművelik földjeiket, a termést azonban nem tudják értékesíteni.
A Kis-Szamos Menti Zöldségtermesztők Szövetkezetének tagjai felismerték, hogy a legtöbb romániai termelő nehezen jut el a piacra, ha nem tud az áruházláncok által megkövetelt nagy mennyiségű árut szállítani. Az elismerést azért kapták, mert volt bátorságuk társulni, és rövid idő alatt sikerült elérniük, hogy két nagy áruházlánccal szerződést kössenek.
– Az Ön által képviselt Civitas Alapítvány felvállalta, hogy segít a gazdáknak a szervezésben. Hogyan zajlott az „alapozás"?
– Hat-hét hónapos munka előzte meg a szövetkezet létrehozását. Elmentünk az önkormányzatokhoz, megkértük, hogy segítsenek, hozzanak össze egy találkozót a környékbeli termelőkkel. Legalább 200 gazdával beszéltünk, találkozót, képzést is szerveztünk, melyre körülbelül ötvenen jöttek el. Végül tizenhat apahidai, nemeszsuki, bonchidai zöldségtermesztő vállalta, hogy beszáll a projektbe.
Ha csak a számokat nézzük, kiderül, hogy tervünkkel a gazdák alig 10 százalékát tudtuk megszólítani, az eredmények viszont magukért beszélnek. Míg a szövetkezet bejegyzése előtt sokan közülük a házuk kapuja előtt, zsákokból, vagy piacokon próbálták értékesíteni az árut, a szövetkezet létrehozása után már kamionszámra hordják tőlük a káposztát.
Az 1992-ben létrehozott Civitas Alapítvány egyébként székelyudvarhelyi és kolozsvári irodával működő civil szervezet, amely vidékfejlesztésre, a civil társadalom megszilárdítására, humánerőforrás-fejlesztésre és az önkormányzatok képességeinek erősítésére irányuló programokat bonyolít le. Úgy gondolom, szükség van az alapítványhoz hasonló ösztönző szervezetekre, amelyek nemcsak a szövetkezetek megalakulását, hanem az életben tartásukat is segítik.
– A pozitív példa nyomán nőtt az érdeklődés a hasonló társulási formák létrehozása iránt?
– Egyértelműen. Az elmúlt években nőtt a megdolgozott földek aránya a térségben, és javuló terményminőségről is tudunk beszélni.
– Többször elhangzott már, hogy a gazdák általában idegenkednek a szövetkezeti társulási formától, mert ez a kommunista diktatúra mezőgazdasági termelőszövetkezeteit juttatja eszükbe.
– Sajnos a rossz beidegződések megváltoztatásához még sok időnek kell eltelnie. Sokan a '89 előtti rossz tapasztalatból kiindulva hallani sem akarnak a szövetkezésről, nem is akarják megérteni, hogy ez miben segíthetne. Sokan vannak azok is, akik beérik kevéssel, léteznek kiépített eladási csatornáik, és saját sorsukat akarják irányítani. Nem beszélve az úgynevezett hétvégi vagy délutáni gazdákról, akiket semmiképp sem lehet megfogni ilyen projektekkel, ők csak saját konyhára, vagy jövedelmük kiegészítése érdekében foglalkoznak termeléssel.
Az együtt dolgozás nemcsak lehetőségekkel, hanem kihívásokkal is jár, és erre kevesen vannak felkészülve. Egyértelmű, hogy a legnagyobb gondot a piacra való betörés jelenti. A másik jelentős probléma, hogy a legtöbb termelő a visszaadott földeken kicsi, úgynevezett nadrágszíjparcellákon termel, ami a nagyobb ipari termelést nem engedi meg. Így nagyon nehezen lehet gazdaságilag fenntartható módon gazdálkodni. A versenyképességhez korszerű eszköztárra, felszerelésre is szükség lenne, amihez szintén elengedetlen a szövetkezetek létrehozása.
Az erdélyi gazdatársadalmat is egyre kedvezőtlenebb korösszetétel, az elöregedés jellemzi, ezért ezen a területen is változásokra van szükség. Ha azonban a támogatási lehetőségek iránt érdeklődők, pályázók összetételét nézzük, azt kell mondanom, nem állunk olyan nagyon rosszul, hiszen egyre több magyar fiatal él a pályázati lehetőségekkel. Fejlődést, előrelépést azonban csak hosszú távon tudunk felmutatni.
Gyergyai Csaba 
Krónika (Kolozsvár)

Feltárások miatt késik a váradi vár átadása
Októberre halasztották az eredetileg idén nyári átadással számoló nagyváradi várfelújítás első két szakaszának befejezését, hogy elég idő maradjon feltérképezni annak a középkori gótikus székesegyháznak a maradványait, amelyre ott tavaly rábukkantak.
A haladékot Mihálka Nándor régész is fontosnak tarja, hiszen tájékoztatása szerint egy futballpályányi méretű területet kell feltárniuk, több intézmény párhuzamos és összehangolt munkája szükségeltetik a kutatáshoz.
„Ez rendkívül izgalmas, mivel nem csak a megmentéséről szól, hanem azt is meg kell tervezni, hogy később látogathatóvá válhasson. Ez lesz a hab a tortán” – fogalmazott a Krónikának a kutatásokban részt vevő szakember. Rámutatott, hogy a 2010-ben, uniós támogatással – két pályázatból összesen mintegy 90 millió lejből – megkezdett várfelújítás harmadik szakasza legalább akkora volumenű lesz, mint az eddigiek voltak, ezért a belső udvar alatti székesegyház teljes feltárásával, a külső várfalfelújítással és a bástyafelújítással nagyjából majd 2020-re fognak végezni.
Csakhogy ekkor már a maradványok kísérővel ugyan – hogy a munkát ne zavarják –, de a turisták számára is látogathatóvá válnak. „Ezáltal a teljes feltárás interaktív lesz” – magyarázta Mihálka. A tervek szerint ugyanis őszig tíz szelvényben feltérképezik a székesegyház méreteit, amelyek alapján készül egy ideiglenes terv a későbbi látogathatóságához.
A régészek viszont a várfelújítás első két szakaszának az átadását követően is dolgozni fognak a székesegyházon, hogy a teljes restaurálást követően egy üvegfödémmel zárják azt le. A maradványokat ezáltal felülről és belülről is láthatják majd a turisták. „Legalább 13 ezer köbméter földet mozgatunk meg” – jelezte Mihálka Nándor.
Mint korábban beszámoltunk, a régészeti kutatások során talált váratlan maradványok feltárását egyelőre az önkormányzat finanszírozza, de a harmadik szakaszra minden bizonnyal újabb uniós támogatást pályáz majd meg. A feltárást a helyi Körösvidéki Múzeum és a Constructorul Sălard cég végzi.
Vásárhelyi-Nyemec Réka 
Krónika (Kolozsvár)

Marketingképzés mesterfokon - Mit jelent jó szakembernek lenni a piacon?
A Babeș-Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Magyar Intézetének marketinges oktatói 2015. április 16-án kerekasztal-beszélgetést szerveztek vállalati képviselőkkel Marketingképzés mesterfokon címmel. A kerekasztal-beszélgetés célja: azonosítani a marketing szakmában az aktuális munkáltatói elvárásokat, illetve a vállalati együttműködési lehetőségeket annak érdekében, hogy a Marketing Stratégiák és Politikák mesterképzőn piacképes oklevéllel és kellő szakmai tapasztalattal biztosítani tudják az átmenetet a hallgatók számára az egyetemi és munkavállalói státusz között.
A kerekasztal-beszélgetésen részt vettek a Mol Románia képviseletében Hunyadi Gyöngyi, HR Partner, Ilonczai Tamás, az Autonet Import Kft. marketing igazgatója, dr. Alt Mónika Anetta, a BBTE Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Magyar Intézetének egyetemi docense, a Marketing Stratégiák és Politikák mesterképzés vezetője, valamint dr. Berács József professzor, a BBTE Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Magyar Intézetének oktatója és a Corvinus Egyetem Nemzetközi Felsőoktatási Kutatások Központjának igazgatója. A kerekasztal-beszélgetést Seer László, a BBTE Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Magyar Intézetének oktatója és marketing szakember moderálta.
Amikor együttműködik a vállalat és az egyetem
A kerekasztal-beszélgetés olyan témaköröket járt körül, mint jelenlegi és jövőbeni vállalati-egyetemi együttműködések, amelyben a marketingesek átléphetnek az egyetemista státuszból a munkavállalói státuszba, szükséges marketinges kompetenciák és más sikertényezők a munkaerőpiacon, illetve sikersztorik a vállalat életéből, amelyben a marketing szerepet játszott.
A vállalati együttműködéssel kapcsolatban Alt Mónika Anetta kiemelte, hogy a mesterképzőn jelenleg ennek egyik alapvető formája a féléves szakmai gyakorlat. A 2013-2014-es tanévtől az Erasmus+ program keretében már külföldre is küldenek szakmai gyakorlatozó marketing mesteriseket. A tavalyi hallgatók közül egyet alkalmazott is a fogadó vállalat. Emellett értékes tapasztalat a hallgatók számára a rendszeresen meghívott vállalati képviselők előadásai is.
Hunyadi Gyöngyi a MOL-csoport sikeres Growww friss diplomás programját ismertette a hallgatókkal, melyet kilenc évvel ezelőtt indítottak útjára annak érdekében, hogy a vállalat stratégiai céljai megvalósításához képzett, tehetséges, szakmájuk iránt elhivatott kollégákkal erősítse csapatát. A program keretében 2007-2014 között több, mint 1500 friss diplomás csatlakozott a MOL-csoporthoz, legtöbben még ma is ott dolgoznak. A másik ilyen jellegű kezdeményezésük a Freshhh egyetemista csapatoknak szóló verseny.
Ilonczai Tamás elmondta, hogy az együttműködés a Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Magyar Intézet marketinges hallgatóival még viszonylag új, egy éves, de olyan friss erőt tapasztaltak a hallgatók részéről, hogy elkezdték a tervezést több irányban is, úgy mint piackutatások kidolgozása, mérés és adatok feldolgozása, az egyetem által szervezett tanulmányi versenyekben való részvétel, vagy az Autonet Import által meghirdetett ötletbörze témák vagy saját tanulmányi versenyek.
Berács József egy, a Stanford Egyetem által nemrég szervezett konferencia részvétele kapcsán kiemelte, hogy a világon vezető egyetemek folyamatosan foglalkoznak a vállalat-egyetem együttműködésének és szinergiáinak kérdésével, azzal, hogy hogyan tudnak minél szervesebben egymásba kapcsolódni ezek a területek, igények és megoldások. Az együttműködésnek sok formája lehet, meg kell találni azokat, amelyekkel az együttműködő felek meg tudják oldani egymás problémáit.
Mit kell tudniuk az ideális marketingeseknek? 
A marketingesekkel szembeni munkáltatói elvárások kapcsán Hunyadi Gyöngyi kiemelte, hogy a MOL Romániánál az ideális marketingesnek magas szintű szakmai tudással kell rendelkeznie, mint például a nyelvismeret (angol nyelv-tudás), számítógép-felhasználói ismeretek, adatbázis kezelés, szakirányú végzettség. Ez utóbbi alapján lehetnek bizonyosak abban, hogy a jelentkező a marketingszakma elméleti hátterét és a lehetséges gyakorlati ismereteket elsajátította.
A Babeș-Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Magyar Intézete által működtetett Marketing Stratégiák és Politikák mesterképzés hét éve indult. A Bolognai normák szerint létrehozott mesterképzők újdonsága a korábbi mesterikhez képest az, hogy két éves tanulási programot kínálnak, és hogy az utolsó félévben a diákok féléves szakmai gyakorlaton vehetnek részt. A Marketing Stratégiák és Politikák mesterképzés tantervében tizenöt kötelező tantárgy és két választható tantárgy szerepel, emellett a féléves szakmai gyakorlat és féléves szakdolgozat kutatási időszak. A mesterképzésen a BBTE Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Karának magyar és román marketinges oktatói valamint külföldi vendégtanárok oktatnak. A mesteri tanterve rendszeresen megújul, igazodva a diákok és a munkáltatók elvárásaihoz.
Ilonczai Tamás számos szakmai készséget említett, úgy mint B2B és B2C területek sajátosságait érintő magas szintű ismeretek, termékportfóliókhoz, pozicionálásokhoz kötődő ismeretek, értékesítési csatornák sajátosságainak az ismerete, kommunikációs csatornák sajátosságainak az ismerete, kiemelten fontos az online és közösségi média terület, médiatervekkel kapcsolatos ismeretek, akciós mechanizmusokkal kapcsolatos ismeretek.
A személyes készségek esetén mindkét vállalat képviselője a tárgyalási és kommunikációs képességet, kreativitást, kezdeményezőkészséget, problémamegoldó-készséget, hatékonyságra való törekvést említette. Ilonczai azt is hozzátette, hogy minden marketingesnek tudnia kell, hogy a marketing nem cél, hanem egy hatékony eszköz vagy akár fegyver kell, hogy legyen egy vállalati cél elérésében.
Berács József felhívta arra a figyelmet, hogy az elhangzott kompetenciák mellett a hallgatók nemzetköziesedése olyan készségekkel tudja felruházni őket, melyek segítségével eltűnnek a kommunikációs és interperszonális korlátok. Az itt képzett diákok háromnyelvűsége komoly versenyelőny a piacon. Alt Mónika Anetta kiemelte, hogy a mesterképzésen a tanterv kidolgozása kompetencia alapú. Az egyes kompetenciák kialakítására hivatott tantárgyakat a vállalatok igényei szerint folyamatosan alakítják, például nemrég a számítógépes grafika is bekerült a kínálatba, illetve marketing alapképzésen a business-to-business marketing.
A sikertörténeteket tekintve mindenki egyet értett abban, hogy a marketing egy komplex rendszer része, feladata a problémamegoldás, az hogy ki tudja szolgálni a vállalat céljait. Ilonczai Tamás felhívta a figyelmet arra, hogy a marketing munka nagy felelősség. Egy nagy projekt érinti a teljes vállalatot, a marketing felelőssége összekapcsolni a részlegeket, és összehangolni munkájukat. Ehhez nagyon nyitottnak kell lenni és folyamatosan kommunikálni és konzultálni a részlegekkel. A kerekasztal-beszélgetés zárásaként elhangzott, hogy a vállalatok, egyetem és hallgatók céljai közösek, versenyképes, gyakorlatban alkalmazható marketing tudás megteremtése. Közös célokkal jól lehet kamatoztatni az eddigi fejlesztéseket és kigondolni olyan újabb együttműködési lehetőségeket, melyek segítik a fiatal pályakezdők elhelyezkedését a szakmában.
maszol.ro

Kelet és Nyugat között az Erdélyi Fejedelemség
Az Erdélyi Fejedelemség létrejöttéről, annak az Oszmán Birodalom és a Habsburg Birodalom közötti helyzetéről, politikai állapotáról, aranykoráról és hanyatlásáról tartott előadást Oborni Teréz, a Kós Károly Akadémia meghívottja. Folytatódott az időutazás, amely a kezdetektől érkezett el a 16-17-ik századokig, az Erdélyi Fejedelemségig. A Kós Károly Akadémia történelmi előadássorozatának csütörtöki meghívottja, a Magyar Tudományos Akadémia tudományos főmunkatársa Oborni Teréz volt, aki egy órás előadásában három szempontból járta körül a múltnak ezt a szeletét: a Porta szemszögéből, a Magyar Királyságból nézve, valamint az erdélyiek szempontjából, ahogy ők maguk definiálták magukat, mint önálló állam az Erdélyi Fejedelemség.
Mit jelentett a fejedelemség léte? Egyrészt török vazallus állam volt, de a magyar államiság őrzője is ugyanakkor, az összenemzeti politikai érdekek képviselője, a nemzeti kultúra őrzője. Erdély a török birodalomban különleges státust élvezett: a belpolitikájába a szultán nem avatkozott be, nem küldött állandó itt-tartózkodással hivatalnokokat, sem hittérítőket, hogy a muszlim vallást erőltessék az itt élő népre. Bár szerződés született a szabad fejedelem-választás jogáról, végső soron a szultán határozta meg, hogy meddig tart a mozgástér, amely keretei között az erdélyiek politizálhattak.
Az előadó korabeli dokumentumok fotóit is bemutatta, szerződéseket, amelyek a fejedelmek és a szultán között köttettek, egy olyan festményt, amely az 1626-os követfogadást örökíti meg Bethlen Gáborral és Toldalaghy Mihállyal Gyulafehérváron, valószínűleg az úgynevezett Bokályos Házban.  A festmény néhány évvel ezelőtt bukkant fel egy bécsi aukción, a kikiáltási ára 150 ezer euró volt. Bár jó lett volna, ha a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonába jut, ez nem sikerült, egy török gyűjtő vásárolta meg – árulta el az érdekességet Oborni Teréz.
Mohács és Buda között
A Magyar Királyság szempontjából nézve az erdélyi helyzetet a Mohácsi vész és Buda eleste közötti zavaros időszakban, (1526-1541) ismertette a történész. A királyok harcáról beszélt, arról, hogy mindketten, Szapolyai János és Habsburg Ferdinánd is legitim király volt, és egyik a másikat nem ismerte el. Az 1538-as váradi béke során az ország ketté oszlik, és ahogy Fráter György barát megállapítja, a keleti és nyugati országrész önmagában nem tud helytállni. Az Erdélyi Fejedelemség létrejöttében nagy szerepe volt az 1571-es Speyeri szerződésnek, amelyben először nevezik meg az új államot, a Principatus Transilvaniaet.
Erdélyből nézve a Szapolyaiak királysága jelentette a fejedelemség történetében a legszebb korszakot, az 1541-1571 közötti periódus az építkezésé, gazdagodásé és fejlődésé volt. Erdély a legbefogadóbb ország volt ekkor, otthont adott a reformációnak, intézményesítette a négy bevett vallást, iskolák, nyomdák működtek, amelyek hozzájárultak az anyanyelvi kultúra kibontakozásához is. Az európaiság és a nemzeti elkötelezettség közötti harmónia jellemezte. A történész a fejedelemség sorsát Apafi Mihály halálával zárja, amely egyben az önálló fejedelemség vége is (1690).
Oborni Teréz végül Áprily Lajos Bethlen Gáborhoz írt sorait idézte.
Antal Erika
maszol.ro

Garanciát vár a támogatásra Soós és Portik is, különben visszalépnek
Ganciát kérnek az előválasztásra jelentkezett jelöltek,Soós Zoltán és Portik Vilmos arra, hogy a pártok valóban felsorakoznak az előválasztás nyertese mögött. A jelöltek az Erdély FM-nek azt mondták, az előválasztás célja az, hogy elkerüljék a különböző magyar táborok kialakulását, mivel csak összefogással van esély arra, hogy magyar polgármestere legyen Marosvásárhelynek. Ezért biztosítékot szeretnének arra, hogy a győztesen kikerülő jelölt nem marad támogatás nélkül. 
Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke korábban azt mondta, a pártok közötti választási megállapodás attól függ, hogy hogyan tudnak együttműködni az előválasztás megszervezésében.  Soós Zoltán és Portik Vilmos a rádiónak úgy nyilatkozott, amennyiben az RMDSZ, az EMNP és az MPP nem állapodik meg arról, hogy pontosan milyen koalíciót alakítanak ki az önkormányzati választások idejére, akkor visszalépnek a kampányból. A két jelölt azt is felvetette, hogy május 31. korai időpont az előválasztásra, mivel kevés idő van arra, hogy a marosvásárhelyi közösséget megfelelően tájékoztassák és felkészítsék erre az eseményre. (erdély fm)
Tansindex.ro

Tăriceanu kidobná a Napocát Kolozsvár román nevéből
A pulizmus és a demagógia rövid távon szavazatokat hozhat, de a társadalom felelős politizálást vár el a választottaktól. Az RMDSZ pedig egy komoly, szakmai alapokon nyugvó, konstruktív politikai szervezet, amellyel a kormányon töltött idő alatt mindig jó viszonya volt – mondta Călin Popescu-Tăriceanu az RMDSZ 12. kongresszusán Kolozsváron. A szenátus elnöke szerint az RMDSZ politikusaival mindig racionális, civilizált keretek között zajló párbeszédet folytatott, még akkor is, ha több esetben vitás helyzetek adódtak. „Amikor együttműködtünk az RMDSZ-szel, mindig úgy éreztem, hogy a szövetség víziói komolyak, hosszú távra szólnak, és a magyar közösség érdekei mellett az ország érdekeit is mindig szem előtt tartották” – fogalmazott. 
Az egyéni jogokért és szabadságjogokért folytatott harc nem ért véget, az emberi jogokat pedig veszélyeztetik Romániában – utalt a politikus az elmúlt időszak ügyészségi eljárásaira, amelyeket „Băsescu-rezsim kísérteteinek nevezett. Tăriceanu szerint sokkolóan hatnak egyes ügyészek nyilatkozatai, amelyek a különböző letartóztatási tervekre vonatkoznak. 
A felsőház elnöke az alkotmánymódosítás kapcsán megjegyezte, hogy Romániának egy teljesen új alkotmányra van szüksége, míg a regionalizáció kapcsán elmondta, hogy az sokkal többet jelent, mint aminek tekintik. Hatékonyság és versenyképesség a két kulcsszó, és a régiósításkor a landokon alapuló német modellt kellene követni a francia modell helyett. 
A volt miniszterelnök beszédében ismét kiállt amellett, hogy Kolozsvárnak vissza kellene térnie eredeti román nevéhez, a Cluj-hoz, mivel a Napoca nem egyéb, mint kommunista maradvány. Tăriceanu egy kérdést is feltett ezzel kapcsolatban: hogy miért nem nevezték át Konstancát a római kori nevére, Tomisra? A válasza az volt, hogy azért, mert ott nem élnek magyarok. (tudósítónktól) 
Tansindex.ro

RMDSZ-kongresszus – Kelemen Hunor: változtatni kell a politikánk módján
Kelemen Hunor szerint a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) Kolozsváron megkezdődött kongresszusának az az igazi tétje, hogy „megadja azt a lökést”, amely szükséges a bizalom megőrzéséhez, megerősítéséhez, esetleg kiterjesztéséhez az erdélyi magyar közösség soraiban.
Az RMDSZ elnöke – aki egyedüli jelölt a szövetség további vezetésére – a kongresszus megnyitása előtti sajtónyilatkozatában arról beszélt, hogy olyan pillanatban tartják a rendezvényt, amikor a romániai és az erdélyi magyar társadalomban is sok feszültség, elégedetlenség gyűlt fel a politikusok, a politikai elit és a politika intézményei iránt. Hozzátette: a kongresszus jelszava, az újratervezés azt jelzi, hogy nem a célokat, az értékeket, hanem mindenekelőtt a politizálás módját kell megváltoztatni. „Sokkal több alázatra van szükség” – jelentette ki az elnök, aki az 1993-ban megfogalmazott célokat tartotta megőrzendőnek. Az RMDSZ ekkor iktatta be programjába az autonómia különböző formáinak az igényét. A kongresszus pénteken a magyar, a román, a székely himnusz és az európai unió himnuszának az eléneklésével kezdődött. Az eseményen részt vesz és köszöntőt mond Victor Ponta román miniszterelnök és Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes. A kongresszusra 778 küldött, 150 meghívott és 120 újságíró regisztrált.
erdon.ro

Hazamehetett Mezei János
A kivizsgálás következő időszakában nem a marosvásárhelyi fogdában, hanem otthonában, házi őrizetben lehet Mezei János, Gyergyószentmiklós polgármestere.
Gyergyószentmiklós város hivatalos Facebook-oldalán jelent meg a hír pénteken este, miszerint a szerdán meghozott ítélet, az újabb 30 napos előzetes letartóztatás házi őrizetre módosult Mezei János esetében.
Mint ismeretes, szerdán a Maros megyei törvényszéken további harminc nappal hosszabbították meg Mezei János előzetes letartóztatását a DNA kérésére.
Székelyhon.ro

Emlékeket idézve töprengeni a jelenről
Az 1928-ban született Kovács Ilona nénit a falu valahai életéről faggattuk. Sok régi embert emlegetett, „akik már a temetőben vannak”. De örömmel említette, hogy egyetlen testvérével ők a legidősebb Kénosban élők. Életüket szülőfalujukban élték le, hiszen amikor fiatalok voltak és elmehettek volna, nem volt szokás az elvándorlás, dolgoztak, és jól érezték magukat családjaikban. Derűsek: egészséges humorral, pajkos mosollyal mesélgetnek a régi dolgokról.
Felkerestük a 90. évében járó Gelérd Sándor bácsit is, aki még mindig méhészkedik. Szinte hasonló a mai életterük is: kis lakószobák, ahol karos padokon pihent meg a kérdező. Mindkettejüknél ropogott a tűz a hűvös tavaszi napokon. Sándor bácsi ma is abban a házban lakik, ahol született.
– Sok utcája van ennek a kicsi falunak – jegyezte meg Ilona néni. – Télen ültünk rea a korcsolyára, vagy kihúztuk a széket, felfordítottuk, és azzal is mentünk. Az erdőn jártak keresztül Udvarhelyre: átalvetőben vitték a tojást, tejet, tejszínt, vajat a házakhoz. „Reggel korán indultunk, délre vissza kellett érni, és mentünk a mezőre” – emlékezett vissza Ilona néni. Amikor ezt felemlegettem Sándor bácsinak, kérdezvén, ha lekésném a buszt, mehetnék-e arra hazafelé, sokatmondóan mosolygott: gyalog nem lehet járni, nem használják már rég a gyalogösvényeket, benőtte a bokor…
Szüleik mezőgazdasággal foglalkoztak. Állatokat tartottak, abból jól meg tudtak élni. Patakfalván volt a csarnok, a felcédulázott tejes kondérokot szekérrel vitték. Ilona nénitől tudjuk: „Gyermekekül hajtottuk a marhákat a mezőre, őriztük, ezzel foglalkoztunk. Kellett dolgozni. Ha egy idegen ment a házhoz, egy székre leültek, nem lehetett beleszólni a nagyok dolgába. Köszönni kellett előre mindenkinek. Magyar világot is éltek. Nyolc osztályt jártak, mert közben román világ lett, és követelték, hogy ennyit ki kell járni. „Románul kellett beszélni, tanfelügyelő is jött. Elég nehéz volt.”
Volt egy téli és egy nyári cipőjük, de olyan gyermek is akadt, akinek nem jutott lábbelire. Mind lehúzták a cipőjüket, és mezítláb mentek be a templomba. Egy héten egy lejre vettek nekik cukorkát, az elég kellett legyen. A gyermekek mind egy iskolába jártak, a tanító a nyolc osztályt egyedül megtanította. Az iskola megsemmisült, Szentmártonba, Udvarhelyre járnak manapság a gyermekek.  Egy disznót levágtak, egy családnak az egy esztendeig elég kellett legyen. Ilona néni úgy véli: „most a luxért kell annyit dolgozni”. Tapaszos ház volt, úgyis felnőttek a gyermekek.
Nem is úgy volt, hogy mindenki menjen ide-oda – fűzte a szót az otthon maradásról Sándor bácsi. Nagycsaládokból mentek inkább el, ahol nehéz volt a megélhetés. Sándor bácsi nem kívánkozott el, a felesége is odavalósi volt. Húsvét utáni beszélgetésünk alkalmat kínált arra, hogy elmondja: nem jártak mindenhová locsolni legénykorukban, csak oda, ahol lány volt.
Összegyűltek cséplés, vagy ősszel a betakarodás után, húsvétkor, karácsonykor. Színdarabot is tanultak, férfiak, asszonyok sokan voltak. Két-három színdarabos bál volt évente, más vasárnapokon tánc, zenész volt, színdarab nem – mondta Sándor bácsi. A környező falvakba is jártak szórakozni, Bágyba például, ahol rokonság volt. Szépen felöltözve gyalog mentek, olyan is volt, hogy reggel jöttek haza. Átöltözött, és ment kaszálni. „Olyankor délben nagyobbat aludtam” – mondta pajkosan.
– Nem vittek el a háborúba, me’ gyenge voltam – emlékezett. Sorkatonai behívója később Máriaradnára szólt. Tüdőgyulladással került az aradi kórházba, hamar felgyógyult, de az orvos személyes szolgálatára maga mellett tartotta – hat hónapig volt Aradon. Utána előbb a szüleivel, a magángazdaságban, majd a kollektívben dolgozott: három évig brigádos, kettőt pénztáros volt, és a kerekes műhelyben is dolgozott. Mindig voltak állatai. 1950-ben megnősült, akkor „szerelte” a méheket: „két rajt vettem, arra ütte a pénzem”. Kedvelték a mézet, megtermeltették. A többletet eladták. „Most is el tudnám adni, ha lenne…” Sándor bácsi vallja: „Csípősek a méhek, de szeretem őket. Ha megmar sem dagad fel a helye.”
A kollektív gazdaság méhészeként egy alkalommal vándoroltatta az állományt Olténiában. Legtöbb negyven saját család méhe volt, legutóbb harminc. „Eltelt az idő kicsit” – villant a szeme. Ma tizennégy méhcsaláddal foglalkozik, ezeket már nem akarja eladni. Lányával, vejével és unokájával lakik egy udvaron, két dédunokája és lányunokája nem velük lakik. „Nincs más, aki rendezze a méheket” – mondta szerényen, amikor rákérdeztünk, hogy még mindig maga rendezi-e. Megemlítette: betegség soha nem volt közöttük. A jó méz titkáról elárulta: akkor a legfinomabb, amikor a méhek lefedik a lépet. Le kell kaparni a viaszfödémet, és utána lehet pergetni. Sajnos nem kóstolhattuk meg a tavalyit, mert nem tudott elvenni tőlük a kedvezőtlen virághordás miatt. Annyit termeltek, amivel kiteleltek. Nem járt még idén a méheknek az idő – Sándor bácsi tett egy szálfát a tűzre, és elkísért.
Sok juhuk volt, teheneket tartottak Ilona néniék. Jó volt az eszteringahajtás is. Pontosított a kedvünkért: hajtották a fejős állatokat a fejőlikra. Hátul szájván volt. Finom volt a frissen oltott tej – merengett Ilona néni. Számára ma is jobb Kénosban, mint városon. Lányának van tömbháza, de nem tud ott ülni.
Tíz éve özvegy, de közel lakik az unokája, akinek menyasszonya is van. Bejárnak, nincs egyedül. „Jobb falun, az ember kimegy az ajtón, lát valamit, valamihez hozzáfog.” Ottjártunkkor a kertben az unokájával rózsafákat metszettek. Tyúkok vannak, a teheneknek szénát ad. Mindig akad, mivel foglalkozni. Nyáron nem tud a mezőre menni, messze vannak a kaszálók. „Nem is kell most takarni. Fésülik fel géppel, és hozzák haza.” A tél a majorság- és állatrendezéssel eltelik. „Ezelőtt jó volt: nappal is mentünk egymáshoz fonni. Összeültünk, jókat mondtak az öregasszonyok, olyan jól eltőtt.. Kendervásznat szőttek, csináltak belőle köntöst, a gyapjúból szoknyát. „Nem volt ilyen bő világ. Most mindenki otthon ül, nézik a tévét."
Vasárnaponként a leánya visz ételt. De amit maga főz, azt szereti. Régi ételeket: tormás tárkonyos levest, pityókás tokányt, puliszkát csirkemártással. Régen szilvát aszaltak. Volt aszaló, olyan fonott, mint a kosár – magyarázta. Alatta tüzeltek. Télen megfőzték az aszalt gyümölcsöket, és azt ették. Ősszel szaragózát, csipkebogyót szedtek, pecset főztek belőle. „Most úriság van a miénkhez képest. Minden lehetőség megvan, de a miénk jobb volt. Ha nem is volt minden, jobb volt. A régiek már, ugye, elmúltak? – nézett rám kérdőn. Fiatalságuk idején a fehérnépek varrtak, fontak, szőttek. Rámutatott a falvédőre: mennyit kérték a magyarországiak… Bármennyi pénzt adtak volna érte, de amíg él, nem adja el. Hogy télen még mivel telnek a napjai? Itt van a Biblia – mutatott az asztalra. Majd fellebbentette a takaró papírlapot a patinás könyvről.
Molnár Melinda 
Székelyhon.ro

Az Európai Szabad Szövetség tagja lett az Erdélyi Magyar Néppárt
Az európai autonomista és regionalista pártokat tömörítő Európai Szabad Szövetségnek (EFA) a tagjává vált az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) – közölte szombaton az erdélyi politikai alakulat.
Az EFÁ-nak a németországi Bautzenben tartott hét végi kongresszusán egyhangúlag elfogadták az EMNP tavaly szeptemberben benyújtott tagfelvételi kérelmét. Az erdélyi pártot elnöke, Szilágyi Zsolt képviselte a tanácskozáson.
A pártelnök felszólalásában azt hangsúlyozta, hogy Székelyföld területi autonómiája és az erdélyi magyarság kulturális önrendelkezése a demokratikus szabadságjogok közé tartoznak, ezért európai ügyek – idézte a közlemény. Szilágyi Zsolt meghívta a pártszövetség vezetőit Erdélybe, és felajánlotta nekik a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáboron való részvétel lehetőségét.
Az EMNP tájékoztatása szerint a bautzeni éves kongresszuson a küldöttek áttekintették a skót népszavazás után kialakult helyzetet, és meghallgatták a katalán, a baszk, a walesi és a yorkshire-i népszavazási kezdeményezésekről szóló beszámolókat. Francois Alfonsi, az EFA korzikai származású elnöke az önrendelkezési jog gyakorlásának további támogatásáról biztosította a részvevőket. A tanácskozáson Günther Dauwen, a szövetség flamand származású igazgatója mutatta be azt a 2014-2020-as időszakra elkészített stratégiai tervet, amely az EFA 40 tagpártjának nyújt segítséget a helyi, a parlamenti és az európai parlamenti választásokon.
Az EFA kongresszusával egy időben szintén Bautzenben tartotta éves közgyűlését a Maurice Copieters Alapítvány, az EFA munkáját háttérből segítő szakértői szervezet. Ezen Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke képviselte a Transylvania Monitort, az EMNT emberjogi monitoring szolgálatát, amely évek óta részt vesz a tudományos háttérmunkákban.  MTI
Erdély.ma

Erősebb, jobb magyar közéletért – Antal Árpád a jövőről
Az „újratervezés” jegyében zajlik április 17–18-án Kolozsváron az RMDSZ 12. kongresszusa. Erről az újratervezésről kérdeztük Antal Árpádot, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi szervezetének elnökét, aki az elkövetkező évek feladataként három fő kérdést fogalmazott meg: sokkal több empátia és szolidaritás a magyar közösségen belül, a regionális különbségek markánsabb megjelenítése a szervezeten belül, valamint a magyar–magyar viszony rendezése.
Antal Árpád a Székely Hírmondó érdeklődésére kifejtette, nem lehet elég gyakran hangsúlyozni „mennyire bonyolult helyzetben” van az erdélyi magyarság azáltal, hogy körülbelül 45 százalékuk tömbben él, 20 százalékuk szórványban, 35 százalékuk pedig interetnikus környezetben. 
– Nagyon nehéz megtalálni azt az egyensúlyt, aminek köszönhetően például egy kézdivásárhelyi ugyanúgy magáénak érzi a szervezetet, mint egy olyan magyar ember, aki talán egyedül él egy román településen. A következő hónapok és évek nagy kihívása, hogy megnézzük, újra lehet-e éleszteni, építeni az erdélyi magyar szolidaritást, létre tud-e jönni az erdélyi magyar közösségben egyfajta konszenzus azzal kapcsolatosan, hogy milyen nagy közösségi projektek mentén kell cselekedni – fogalmazott. 
Mint elmondta, akkor van jövője a közösségnek, ha mindenki kicsit aktívabban részt vesz a politikában – és ez igaz az újságírókra is, az értelmiségre és a civilekre egyaránt. 
Antal elismeri, hogy érezhető egy nagyfokú türelmetlenség és ingerültség, nemcsak a magyar, hanem az egész román társadalomban, ami nyilván a politikai osztállyal szemben is markánsan megfogalmazódik, mert 25 évvel a rendszerváltás után mindenki sokkal jobban szeretne élni, nagyobb biztonságban szeretné tudni saját magát és a családját. Valamint az is tény, hogy a székelyföldi emberek sokkal több eredményt vártak az RMDSZ-től az olyan nagy közösségi projektek tekintetében, mint Székelyföld autonómiája.
Azonban, tette hozzá, nem vezet eredményhez, „ha csak az RMDSZ-től várják a csodát azok, akik eddig nem vállaltak aktív közéleti szerepet, de aggódva figyelik a közélet alakulását”.
– Meg vagyok győződve arról, ha sokan szerepet vállalnak azok közül, akik eddig nem tették, de van markáns véleményük, vannak elképzeléseik, és szeretnének a közösségért tenni, akkor ez a csapat erősebb és jobb lesz – szögezte le. 
Az RMDSZ sepsiszentgyörgyi elnöke ugyanakkor úgy véli, hogy „az újratervezés” része a regionális különbségek markánsabb megjelenítése is az RMDSZ-en belül, mert ez elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy az erdélyi magyar közösségben elinduljon egy reális párbeszéd a regionális különbségekről, és az ezekkel kapcsolatos konszenzusos megoldásokról.
Ugyanakkor rámutatott, hogy van egy nemzedékváltás az RMDSZ-ben, és ennek az új nemzedéknek, amely egyre több teret és szerepet kap, szüksége van a közösségen belüli szolidaritásra.  – Lehet azt mondani, hogy nem szólította meg az RMDSZ eléggé a szakmai köröket, az erdélyi értelmiséget, akkor pedig az RMDSZ feladata az elkövetkezőkben az, hogy ezt megtegye. Kérdés, hogy akkor megfelelő pozitív válasz érkezik-e? – tette hozzá. Antal az elkövetkező időszak feladatának tekinti a többi magyar szervezettel való együttműködést is, hangsúlyozva, hogy „félre kell tenni a magyar–magyar harcot”. 
– Teljesen jogos, amikor valaki megfogalmazza: azt az energiát, amit arra fordítanak a magyar politikusok, hogy más magyar politikusokkal vitatkozzanak, inkább arra kéne fordítani, hogy a románokat meggyőzzük az igazunkról nagyon sok kérdésben. Tehát az újratervezésnek része kell legyen az is, hogy félre kell tenni a sérelmeket – nyilatkozta az RMDSZ sepsiszentgyörgyi elnöke. 
Kiss Edit
Székely Hírmondó
Erdély.ma

Nagy Zsolt levele az RMDSZ 12. Kongresszusán
Tisztelt Kongresszus, kedves barátaim!
Tavaly márciusban a székelyudvarhelyi kampányindítón azzal zártam beszédem, hogy érdemes. – azaz, érdemes a közképviseletért dolgozni és áldozatokat is hozni akár.
Most, innen ahol vagyok, azt üzenem, hogy nem érdemes – hanem kötelesség. Kötelességünk folyatatni ezt a munkát, a mindennapi küzdelmet. Szeretném én is megerősíteni az újratervezés fontosságát, az eszközeink, működésünk és a politizálásunk módjainak újragondolását.
Utakat, hidakat építeni, iskolát nyitni és újítani, visszaszerezni jogos tulajdonunkat, ingatlanjainkat, földjeinket, uniós alapokat használva munkahelyeket megtartani és újakat teremteni – kell. Kell, de nem elég. Újra kell építeni a bizalmat. Újra kell építeni a közösségi részét a szervezetünknek. Újra kell építenünk a Szövetséget az RMDSZ-ben. Nem azt mondom, hogy vissza a gyökerekhez, mert azt már túlnőtte a most 25 éves RMDSZ. De azt mondom, hogy újra kell építeni az állandó és közvetlen kapcsolatot a magyar emberekkel. A Bukarestben, Brüsszelben vagy Budapesten játszott – ellenzéki vagy kormányzati szereptől függetlenül, itthon, Erdélyben kell egy élő Szövetséget építenetek. Ez volt, és remélem, ez lesz ismét a legnagyobb erősségünk. Ez a siker titka. Talán az egyedüli titka.
Nem vagyok idealista, sem álmodozó. Tudom, hogy a politika és a politikusok iránti bizalmatlanság eluralkodott nálunk is. De tervező és munkás ember vagyok. Azt tudom, hogy Mi képesek vagyunk újraépíteni, megerősíteni a bizalmat, újjászervezni a Szövetséget. Ez munkával jár. Sok, meggyőző, türelmes és alázatos munkával. De leginkább sok hallgatással. Az emberek gondjainak és vágyainak meghallgatásával. Szeretném megköszönni Nektek a támogatást, a jó szót, a leveleket. Hunornak külön köszönöm a határozott kiállását. Sokan kérdeztétek, hogy bírom? Bíztattatok, hogy ne adjam fel. Nektek és mindenkinek üzenem, hogy jól vagyok. Nem panaszkodhatok. Jó a társaság, a kaja kitűnő, a program nem zsúfolt. De viccet félre téve, habár itt benn a humor és a lélek-jelenlét is felértékelődik, a körülményekhez képest megvagyok. Nem törtem össze, és nem fogom feladni. Sokszor hajlamosak vagyunk sajnálkozni, sopánkodni, másokat hibáztatni – de ez nem megoldás. Fel kell állni, előre kell nézni, tervezni és dolgozni kell. 
Azzal zárom levelem, amit a tavaly is mondtam. Ebben a munkában számíthattok, számítsatok Rám is, remélem hamarosan, kint, mellettetek.
Én, veletek vagyok!
Zsolt
Erdély.ma

Újraválasztották Kelemen Hunort (RMDSZ-kongresszus)
A magyar, a román, a székely és az EU-himnusszal kezdődött el tegnap Kolozsváron az RMDSZ tizenkettedik kongresszusa, amelyet az Újratervezés címszóval hirdettek meg. A rendezvényen 778 szavazati joggal rendelkező RMDSZ-tag, 150 meghívott és 120 sajtós vesz részt. Az elnöki tisztségért egyedül induló Kelemen Hunort 575 szavazattal 10 ellenében újraválasztották (5 érvénytelen volt), majd módosították az alapszabályt. A megnyitón Victor Ponta román kormányfő és Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes is megjelent, a romániai, magyarországi és határon túli pártok, európai szervezetek elnöki vagy alelnöki szinten képviseltették magukat, ott voltak a magyar történelmi egyházak vezetői és különböző világi méltóságok.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a megnyitó előtt elmondta: a kongresszusnak az az igazi tétje, hogy „megadja azt a lökést”, amely szükséges a bizalom megőrzéséhez, megerősítéséhez, esetleg kiterjesztéséhez az erdélyi magyar közösség soraiban. Olyan pillanatban tartják a rendezvényt, amikor a romániai és az erdélyi magyar társadalomban is sok feszültség, elégedetlenség gyűlt fel a politikusok és a politika intézményei iránt. A kongresszus jelszava, az újratervezés azt jelzi, hogy nem a célokat, az értékeket, hanem mindenekelőtt a politizálás módját kell megváltoztatni. „Sokkal több alázatra van szükség” – jelentette ki az elnök, aki az 1993-ban megfogalmazott célokat tartotta megőrzendőnek. Az RMDSZ ekkor iktatta be programjába az autonómia különböző formáinak az igényét. A román politikusok dicsérnek
A házigazdák – RMDSZ-vezetők és az RMDSZ szavahihetőségét, illetve Kolozsvár multikulturális jellegét méltató Emil Boc polgármester – köszöntőbeszédei után elsőként Klaus Johannis államfő üzenete hangzott el: a huszonöt éves RMDSZ-nek a romániai demokrácia megerősítésében játszott szerepét méltatta, amit a szövetség együttműködésre való nyitottságának és a párbeszédkészségének tulajdonított. Az államfő úgy véli, az RMDSZ és a többi romániai párt közötti párbeszéd vezetett a kisebbségi jogok elismeréséhez és a többség-kisebbség viszonyának javításához Romániában, de van még tennivaló. Johannis az egész politikai osztálynak üzente: a megosztottság nem tesz jót a társadalomnak, a fejlődésnek. Másfajta, a demokrácia alapértékeire építő politizálásra van szükség, szakértelemre, jó kormányzásra. 
Victor Ponta kormányfő, az SZDP elnöke  magyarul köszönt, és azt kérte a szövetségtől, hogy őrizze meg párbeszédkészségét, mert így a magyar közösség valamennyi legitim célkitűzését megvalósíthatja. Azt mondta, hogy maga is nyitott a párbeszédre, és megjegyezte: Johannis államfővé választása után aligha állítható, hogy Romániában diszkriminálják a kisebbségeket. Alina Gorghiu, az NLP társelnöke megköszönte az RMDSZ választóinak, hogy a tavalyi elnökválasztáson Johannist támogatták (és a magyar szeretlek szóval búcsúzott). Az NLP másik társelnöke, Vasile Blaga szerint ez nemcsak azt üzente az RMDSZ-nek, hogy lépjen ki a Ponta-kormányból, hanem azt is, hogy az NLP-vel közösen kell a politika megújításán dolgoznia, hiszen mindkét politikai erő az Európai Néppárt tagja. Az NLP vezetői hosszú távú, tíz évre szóló együttműködést ajánlottak az RMDSZ-nek. Călin Popescu Tăriceanut megtapsolták, amikor kijelentette, hogy Kolozsvár neve mellől törölni kell a kommunista múltat idéző Napocát. Daniel Constantin, a Konzervatív Párt elnöke az RMDSZ megbízhatóságát emelte ki, Gheorghe Firtzak rutén képviselő a nemzeti kisebbségek parlamenti frakciójának nevében előbb románul, majd magyarul szólt a küldöttekhez, magyar édesanyjára emlékeztetve. Erősítés külföldről
Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes a Fidesz–KDNP nevében köszöntötte „szeretett honfi- és nemzettársait”. Elsőként Orbán Viktor levelét olvasta fel, majd Victor Ponta román kormányfőhöz fordult. „Nem gondoltuk annak idején, hogy 2015-ben még mindig probléma lehet a kétnyelvű táblák ügye, a magyar himnusz. A Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása visszamenőleg megkérdőjelezi a restitúciós folyamatot, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen megfélemlítik a magyar oktatókat. Soha nem gondoltuk volna, hogy hivatalos román dokumentum biztonsági veszélyforrásnak nevezi majd az autonómiatörekvéseket. Az erdélyi magyarság soha nem kért olyant, amire ne lenne példa az EU-ban. Visszautasítjuk, hogy az erdélyi magyar törekvéseket összemossák a rasszizmussal, szélsőséggel” – mondotta. Semjén Zsolt szerint nem vagyunk kevesebbek egyetlen nemzetnél sem: „ha másoknak lehet, nekünk is lehet, ha erről lemondanánk, akkor elfogadnánk, hogy másodrangúak vagyunk”. Kijelentette: „Nem fogadható el semmi, ami az RMDSZ-t gyengíti. A parlamenti képviselet letéteményese az RMDSZ, amelyben megvan az a képesség, hogy integráljon mindenkit.” A magyar ügy képviselete Bukarestben a teljes Kárpát-medencei magyarságot segíti; a magyar kormány és az RMDSZ közötti viszony nem csupán rendezett, hanem bizalmi. A magyar pártok támogatják az autonómiatörekvéseket,  „Magyarország önök mögött áll” – mondotta.
Mario David, az Európai Néppárt alelnöke az autonómiáról elmondta, hogy nem jelent fenyegetést az állami stabilitásra, az etnikai identitás megőrzését szolgálja. Az RMDSZ autonómiatervezete az európai modellen alapul, ezért fontos, hogy erről társadalmi párbeszéd alakuljon ki. Hans Heinrich Hansen, az Európai Népcsoportok Föderatív Uniójának elnöke a romániai magyar közösséget ért jogsérelmekről beszélt: a közösségi jelképek használatának korlátozásáról, az államosított egyházi javak visszaszolgáltatásának megkérdőjelezéséről, az etnikai autonómiatörekvések közbiztonsági veszélyforrássá minősítéséről. Mindez elfogadhatatlan egy európai demokráciában, a többségnek meg kell értenie, hogy a kisebbségeki jogok nem rövidítik meg. Támogatásáról biztosította az RMDSZ-t Tóbiás József (MSZP), Schiffer András (LMP) pártelnök is. Felvidékről Berényi József MKP- elnök, Kárpátaljáról Zubánics László és Barta József, Horvátországból Juhász Sándor, a szlovéniai magyarok részéről Horváth Ferenc fejezte ki szolidaritását.  A testvérharcnak vége
Biró Zsolt személyében először köszöntötte az RMDSZ kongresszusát egy másik erdélyi magyar párt vezetője is. Az MPP elnöke kijelentette: a testvérharcnak vége. „Nem feszülhetünk egymásnak, amikor a közösségi ügyekért kiállókat retorziók fenyegetik, amikor szimbólumainkhoz való jogunkat csorbítják” – mondotta. Biró az új felelősség politikájáról beszélt, melybe nem tartozhatnak bele azok, akik az RMDSZ-t árulónak, az MPP-t egységbontónak tekintik.
Kelemen Hunor beszámolója
Az RMDSZ elnöke felelevenítette a négy évvel ezelőtti megválasztásakor tett ígéreteit, és elemezte, hogy ezekből mi valósult meg. Emlékeztetett: az elnökség és az állandó tanács átalakításával kiszélesítették a döntéshozatalt, egyetlen magyar közösség képviselete sem maradt ki a döntések előkészítéséből és azok meghozatalából. Bevonták az ifjúsági szervezeteket és a platformok képviselőit. Létrehozták a nőszervezetet, a Kulturális Autonómia Tanácsot, amely megerősítette a civil szervezetekkel ápolt partnerséget. A román pártokkal párbeszédet folytattak, és a parlamenti demokrácia eszközeit használták. „Ez nem változott, és ezen nem kell változtatni” – jelentette ki Kelemen, aki szerint az RMDSZ a vita elől sohasem menekült, mindig azt vállalta, hogy a romániai magyarság érdekeit képviselje. A román politikai pártok vezetőinek jelenléte a kongresszuson azt is bizonyítja, hogy az RMDSZ-t komoly és megbízható partnernek tartják. Az RMDSZ rendezte a viszonyát a magyar kormánnyal, a Fidesszel és a KDNP-vel, és „ha szükséges, közös álláspontot is ki tudunk alakítani”. A szervezet külpolitikájáról azt mondta: az elmúlt négy évben az RMDSZ proaktív szerepet vállalt az Európai Néppártban, képviselőik révén az Európai Parlamentben, az Európa Tanács különböző testületeiben és az őshonos európai etnikai, nemzeti és nyelvi kisebbségeket tömörítő szervezetben, a FUEN-ben is, amelynek ma már RMDSZ-es alelnöke van. A Minority Safe Pack által megteremtették az európai kisebbségi szolidaritást, s bár „az első nekifutás nem volt sikeres, nem adjuk fel”. Az RMDSZ kormányzati tevékenysége kapcsán felidézte: négy év alatt kétszer voltak kormánykoalícióban: első alkalommal sikerült megakadályozni a székelyföldi és partiumi magyarságot hátrányosan érintő területi közigazgatási reformot, második esetben „elmentünk a falig egy magyar ügy, a MOGYE miatt”; ez a kormány bukásával végződött. Kelemen szerint helyes döntés volt, hogy az RMDSZ a szociáldemokratákkal folytatta a kormányzást, és az is, hogy „magyar érdek miatt” megszakította. A mandátuma alatt lezajlott választásokról elmondta: „az adott helyzetben mindeniken jó eredményeket értünk el”. 2012-ben, már ellenzékben, a hármas magyar–magyar versenyben több polgármesteri tisztséget szereztek meg, mint négy évvel korábban. A parlamenti választásokon „politikai kalandorok tették kockára az erdélyi magyarság parlamenti jelenlétét”, de nem sikerült térdre kényszeríteni a szövetséget. A tavalyi államfőválasztás alkalmat adott arra, hogy az RMDSZ reális jövőképet mutasson fel mind az ország, mind a magyarság számára: olyan intézményes garanciákat javasoltak a nemzeti közösség identitásának megőrzésére – a regionális és a kulturális autonómiát –, ami az országot nem gyengíti, hanem erősebbé teszi. A székelyföldi autonómiatervezetről nem voltak és nincsenek illúzióik, „látjuk, hogy a román társadalom nehezen érti és nem fogadja el a kisebbségi kérdésnek ezt az intézményes garanciákat nyújtó megoldását”. Nagy gond, hogy az állam különböző intézményei akadályozzák a kisebbségi jogokról szóló törvények alkalmazását, a burkolt újraállamosítás veszélye nagyobb, mint valaha, és a kollektív bűnösség elvét alkalmazzák – mondotta, és állást foglalt Markó Attila, valamint Nagy Zsolt ártatlansága mellett: szerinte a korrupció elleni harc leple alatt koncepciós vádak is születnek. Emlékeztetett a szimbólumhasználat megkérdőjelezésére, és szót emelt egy többség és kisebbség közötti megállapodás mellett, ami egyszerre tenné kiszámíthatóvá a jelent és tervezhetővé a jövőt. Az RMDSZ csak akkor tudja a munkáját elvégezni, ha belátja, hol tévedett, és tudatosítja, hogy a politika mindenekelőtt közösségszolgálat. Kelemen szerint az RMDSZ szövetségesei továbbra is a magyar emberek, akik kitartottak amellett, hogy ott kell lenni az önkormányzatokban, a bukaresti törvényhozásban és az Európai Parlamentben. 
Vita az újratervezésről
A felszólalók közül sokan elismerték, hogy bizalomvesztést szenvedett el a szövetség, és változtatnia kell politikáján, hogy újraépítse a bizalmi viszonyt az erdélyi magyar közösséggel. Kovács Péter főtitkár szerint rég volt ilyen nehéz helyzetben az erdélyi magyarság: 2004 óta nem szavaztak annyian az RMDSZ-re, mint amennyi szavazatot 2014 őszén Klaus Johannis államelnök kapott a magyaroktól. Az Újratervezés mottót többen is vitatták, mert a GPS-készülékek akkor adják ki ezt a jelszót, amikor a gépkocsi letért a megfelelő útról. Markó Béla volt RMDSZ-elnök, szenátusi frakcióvezető szerint nem az RMDSZ, hanem a romániai demokrácia tévesztett utat. Megrendült a demokráciába és a politikába vetett bizalom, sokan csodára várnak, és ez könnyen lehet egy autoritárius rezsim előszobája – figyelmeztetett. Borbély László politikai alelnök szerint az újratervezésnek az eszközöket kell megcéloznia, mert a szövetségnek nem sikerült megfelelően „eladnia a piacon” az eredményeit. Verestóy Attila szenátor szerint az RMDSZ 1989 óta építi az autonómiastruktúráit, ehhez kell visszatérni, és azt kell célul kitűzni, hogy a 2016-os választások után az RMDSZ kormányon legyen. A kongresszus tapssal jelezte szolidaritását Nagy Zsolt egykori távközlési miniszterrel, aki a börtönből írt levelében többek között azt üzente, hogy a közösségért kötelező dolgozni. Székely István szakpolitikákat, Hegedűs Csilla női kvótát kért, Antal Loránd Miért-elnök az ifjúság támogatását. Végül Kelemen Hunor válaszolt a felvetésekre, és ismertette választási programját. Meg kell erősíteni a partnerséget a társadalom különböző részeivel, több közös szervezésre és hatékonyabb számonkérésre is szükség lesz. Tartalmasabb kommunikációt ígért a román többség irányában, valamint közös döntéseket, ám közös kiállást is kért ezek mellé.  Villámgyors szavazás
A titkos szavazás este fél nyolckor kezdődött és alig fél órát tartott, nyolckor már az alapszabály módosításához láttak. A Márton Árpád által ismertetett tervezetet percek alatt elfogadták. Megszűnt a politikai alelnöki tisztség, a főtitkárság helyett pedig újjáalakul a négy éve felszámolt ügyvezető elnökség. Ennek felépítésére és vezetőjére az újraválasztott szövetségi elnök tesz javaslatot az SZKT júniusi ülésén. A munkálatok ma a program módosításával és a kongresszusi dokumentumok elfogadásával folytatódnak.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Gyors megoldást a Mikó-ügyre
Minél előbb meg kell oldani a Székely Mikó Kollégium ügyét – mondta Trócsányi László magyar igazságügyi miniszter tegnap, miután a romániai magyar felsőoktatásról és az egyházi restitúciós kérdésekről tájékozódott. Trócsányi a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem meghívására érkezett Kolozsvárra, egyházi vezetőkkel találkozott, és látogatást tett magyar felsőoktatási intézményekben.
Kató Bélával, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökével, Bálint Benczédi Ferenccel, a Magyar Unitárius Egyház püspökével, Csűri Istvánnal, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspökével és Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsekkel folytatott megbeszélései után elmondta: az egyházi vezetők aggodalmukat fejezték ki a visszaszolgáltatási folyamatban felmerülő késedelmek, valamint amiatt, mert úgy érzik, hogy egyes visszaadott egyházi ingatlanok esetében az egyházak is jogtalanul áldozatul esnek a romániai korrupcióellenes küzdelemnek. Erre példa a Székely Mikó Kollégium ügye. A romániai magyar egyházfők attól tartanak, hogy a restitúciós problémák további egyházi ingatlanokat is érinthetnek. Olyan szimbolikus jelentőségű ingatlanokról van szó, mint a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium vagy a gyulafehérvári Batthyáneum könyvtár. 
Trócsányi László látogatást tett az RMDSZ kongresszusán is, és úgy tapasztalta, a restitúció kérdése a romániai magyar politikusokat is nagyfokú aggodalommal tölti el. Ez olyan akut kérdés, amely megnehezíti a Románia és Magyarország közötti kapcsolatokat, és amelyet minél előbb rendezni szükséges – jelentette ki. Hozzátette: Strasbourgban az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt is folyik eljárás az ügyben, emellett a magyarországi egyházaknak is van érintettségük, és a magyar kormány is állást foglalt a kérdésben.
A miniszter tegnap látogatást tett a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen és a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen, s örömmel tapasztalta, hogy mind Csíkszeredában, mind Marosvásárhelyen, mind pedig Kolozsvárott megindultak az akkreditált magyar nyelvű képzések, hasonlóképpen a Partiumi Egyetemen Nagyváradon.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Marosvásárhely márciusa 5.
A foghíjas rendőrkordon még mindig ott állt a Grand Szálló és a park között. Ekkor érkezett meg Székelyudvarhelyről Kincses Előd. A tömeg hatalmas ovációval fogadta, a román tüntetők pedig hurrogással, füttykoncerttel. Kincses Előd beszédét azért kell figyelmesen elolvasni, mert nyoma sincs benne mindannak, amivel később vádolták.
„Itt csak a megbékélés a járható út! Csak akkor van jövőnk, ha állandóan nem gyanakodva nézünk egymásra, ha nem hagyjuk magunkat szélsőségektől félrevezetni. A tegnapi tüntetés beteges ötlet volt. Bizonysága annak, milyen fájdalmakat lehet okozni, milyen fasiszta pogromhangulatot lehet teremteni. Kérjük, hogy a tegnapi tüntetés szervezőit állítsák az igazságszolgáltatás elé, büntessék meg őket!
Természetesen nem szabad általánosítani. Jól tudom, hogy nagyon sok becsületes román elítéli a tegnapi eseményeket. Velük kell szövetkezni, hogy elkülönítsük a beteg agyúakat. Nagyon lényeges, hogy megőrizzük önmérsékletünket, hogy a szimpátiát, amit tegnap vívtunk ki, ne veszítsük el. Nekünk szükségünk van Európa demokratikus támogatására. Szükségünk van az egyenjogúságra, ami megillet bennünket, s minden kisebbséget. Ahogy a gyulafehérvári nyilatkozat is leszögezte: csak nemzetközileg elismert jogokat kérünk, s nem előjogokat.”
– Éljen Kincses! – kiáltja a tömeg. – A jogainkat akarjuk!
 Kincses Előd románul is elmondta vallomását. Ezt követően Nicolae Juncu, a Nemzeti Kereszténydemokrata Parasztpárt Maros megyei elnöke románul is megfogalmazta ugyanazt.   Dr. Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházkerület generális direktora a mikrofon előtt olvasta fel lemondását: „Az 1990. március 19-i szégyenteljes események után nem kívánok részt venni egy olyan városi vezetőségben, amelyik a brutalitást, az embertelenséget nem tudta vagy nem akarta megakadályozni” – jelentette ki többek közt. 
 Illyés Kinga színművésznő műsora szintén a humánum jegyében próbálta meggyőzni ama végzetes délután résztvevőit arról, hogy soha nem volt nagyobb szükség a költők, a művészek összefogására, mint éppen napjainkban. Miközben verset mondott, már röpültek a Grand Szálló felől az első üvegek. A rádióban már sebesültek szólaltak meg, de akkor még senki sem sejtette, miként végződik március 20-a. 18 óra 30 perckor a Vatrát éltető román tömeg áttörte a vékony és hézagos rendőrkordont. A botokkal, fejszékkel, vasvillákkal, husángokkal felfegyverzett falusiak rárontottak a békés tüntetőkre. A videofelvételen is tisztán hallszik, amint az egyik nő elkiáltja magát: – Nézd meg, botokkal vannak felfegyverkezve! Már verekednek is! – Jézusom, áttörték a vonalat! – kiáltja egy másik, ugyancsak kétségbeesett hang: „Uramisten, a katonaság hol van?”
 Az első támadás visszavetette a magyar tüntetőket a főtér felső felébe. A nők és gyerekek bemenekülnek a megyeháza épületébe. A román tüntetők kezdenek visszavonulni, nyomukban a magyarok. Egy bőrdzsekis magyart elkapnak, ütik, verik. Ezalatt a magyar tüntetők szétszedték a főtéri padokat, valaki megengedte a vízcsapot. Mentők szirénázva száguldanak. A megyeháza előcsarnokában mindenhol vér. Egymás után hozzák be a sebesülteket, románokat, magyarokat. Közben a szentkirályi ITSAIA teherautója teljes sebességgel belehajt a magyar tüntetők soraiba. Szerencsére annyira gyéren állnak, hogy nagy részük félre tud ugrani. Nem így Kiss Zoltán, a marosvásárhelyi gyermekház asztalosa, akit akkor ért halálos ütés. A teherautó kidöntötte az ortodox templom előtti betonoszlopot és fát, majd megállt a templom bejárati lépcsőjén. Szemtanúk állítása szerint előzetesen valaki egy fadarabot dobott a vezetőfülke felé. Ez állítólag homlokon is találta a teherautó vezetőjét.
 A teherautó száguldása felborzolta a kedélyeket. Mintegy 500–600 magyar tüntető rohant a román csoport felé. Közben a kapualjba, mellékutcákba menekült magyarok is visszaszivárogtak a megyeháza előtti térre. Nemsokára megjelent és fokozatosan felfejlődött egy tankoszlop. Kettős sorban elhelyezkedve lezárták a székesegyház előtti részt. Mindezt azonban úgy, hogy a volt municípiumi néptanács épülete és a tank között maradt egy tízméteres köz. A Grand Szálló előtti teret lezáró épülettömb és a tank között is volt egy kisebb hézag. Később ezek az üresen, fedezetlenül maradt területek forró pontokká váltak, ezek lettek a támadások felvonulási területei. A magyar tüntetők lezárták a főtérre vezető mellékutcák egy részét. A tankok közötti „senki földjén” állandóvá váltak a szórványos összecsapások. Újabb és újabb sebesülteket hoztak be a megyeházára. Néhány orvos, egészségügyi asszisztens próbálkozott az elsősegélynyújtással. A sebesültek nagy részét azonnal a sürgősségi osztályra szállították.
Az egyik libánfalvi sebesült elmondta, három autóbusz és sok-sok személygépkocsi érkezett a falujából. Meghúzták a harangokat, megmondták, hová kell jönniük. A másik sebesült a pópát hibáztatta. Az összecsapások a sötétedés beálltával nem szüneteltek. Benzinespalackok villogtak a levegőben. Következett egy húszperces kritikus időszak, amikor a román csoport újabb erősítést kapott. Betörtek a magyarok közé, ütöttek, vágtak, de ők is kaptak. A magyar tüntetők két vízágyút hoztak, sikerült a két tábor közötti távolságot mintegy 20–25 méterre növelni. A román csoport is próbálkozott a Grand Szállóból kihozott vízágyú működtetésével. Ez viszont nem sikerült.
Életem legszomorúbb napja állt mögöttem. Soha nem gondoltam, hogy minderre abban a városban kerül sor, amelyet annyira szívemhez közel állónak érzek, s amelyet méltán neveztek a megbékélés, az együttélés egyik fontos központjának. Alig három hónappal ezelőtt ezen a téren még együtt énekelte román a magyarral: „Suntem fraţi!” (Testvérek vagyunk!). Mindenki őszintén hitt benne. A hat fiatal halott – négy magyar és két román – hiába ontotta vérét? A kétnyelvű feliratok, az ideiglenesen összeállított alkalmi pódium eltakarításával a gyanakvás érzete vált uralkodóvá a két népcsoport között. Pandóra szelencéjét valakik kinyitották, s elszabadult belőle a gonoszság szelleme.  Halvány reménysugárt jelentett Kincses Előd kétségbeesett próbálkozása. Felhívta Petre Roman miniszterelnököt. Ő megígérte, hogy fél órán belül a városba érkezik egy ejtőernyős zászlóalj. (Csak másnap reggel öt óra után érkezett Marosvásárhelyre, amikor már túl késő volt.)  Alig álltam a lábamon. Eddig életem legborzalmasabb napja állt mögöttem. Hazafelé csak Radnóti Miklós szavaival fohászkodhattam: „Nagy szárnyadat borítsd ránk, virrasztó éji felleg.”  Vége
Tófalvi Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A románok nem barátságosak
Önsztereotípiákat hoztunk létre, mert sohasem hasonlítottuk magunkat össze más népekkel. Vendégszeretőknek és barátságosaknak tartjuk magunkat, de valójában nem vagyunk azok. Legalábbis ezt mutatja a Daniel David kolozsvári pszichológus által koordinált A román nép pszichológiája.
A román „Isten kenyere”, ha felszínesen olvassuk Daniel David professzor, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Klinikai Pszichológiai és Pszichoterápiai Részlegének igazgatója által koordinált pszichológusok tanulmányát. Eszerint a románok életét három fő viszonyítási pont határozza meg: a munka, a család és a vallásosság. „Ezeket a románok egyik kardinális jellemvonása, nevezetesen az emberekkel szembeni bizalmatlanság szorítja korlátok közé; általános bizalmatlanság mindenkivel szemben, az idegenektől kezdve az ismerősökig és barátokig, csak a család képez kivételt, ahol ellenkezőleg, az előbbit nagyon nagy bizalommal kompenzáljuk”, ez a 2013-ban elkezdett és egy idén júniusban megjelenő könyv tárgyát képező tanulmány következtetése. Konkrétan azt állítja szembe, amit a románok magukról gondolnak, és amilyenek valójában. A legutóbbi profilt a szakértők 100 évvel ezelőtt körvonalazták – mutat rá Daniel David. (Az FP România folyóirat megjegyzése: Daniel David 2015-ben kutatásaival, tudománypolitikai elemzéseivel és javaslataival kiérdemelte a FPR kutatási díját.)
A munka mint a társadalmi emancipálódás eszköze
„Jelenleg a románok a munkát társadalmi emancipációs eszköznek tekintik, ami nem rendelkezik belső értékkel, mint más népeknél. A japánoknál vagy kínaiaknál például a munkának van egy belső értéke. Ha munkát vállaltak, akkor azt – a fizetségtől függetlenül – a lehető legjobban elvégzik. A románoknál a munka célja a társadalmi létrán való előrehaladás. Létezik egy »ennyit fizetnek, ennyit dolgozom« típusú cinikus komponens”, mondta David az Adevărulnak. A tanulmány szerint a románokban nagy a vágy értékeik bizonyítására, ami versengővé teszi őket a munkában. „Ha a társadalmi-kulturális feltételek is kedvezőek, akkor a versengés teljesítménnyé is átalakulhat” – hangsúlyozza.
„A románok a társadalmi előrelépést illetően nagyon ambiciózusak, amit gazdaságilag is, társadalmilag is úgy tekintenek, hogy presztízst és hatalmat biztosíthat a közösségen belül, a munkát pedig e társadalmi emancipálódás elérésének fő módjának tartják”, jegyezte meg a pszichológus. Hozzátette, hogy Romániában a dolgokat összecsapják, itt közbelép a lustaság, az emberek azt mondják, hogy nyomorúságos bérért ki sem kelnek az ágyból. Nincs bennük polgári szellem
A románok központi jellemvonása az emberekkel szembeni bizalmatlanság. A kutatás rámutat, hogy bár barátságosnak és vendégszeretőnek tartják magukat, a valóságban egyáltalán nem azok. Más kultúrákkal összehasonlítva őket, akár falusiak vagy városiak, félnek az idegenektől. „Másrészt a románok tartják a legkisebb távolságot a családtagokkal szemben. Túlzásba vittük a dolgokat, túlságosan szoros kapcsolatot tartunk fenn a családtagokkal, de túlságosan nagy távolságot őrzünk meg a kívülállókkal szemben” – mondta az egyetemi tanár. Ugyanez a kutatás arra is rámutat, hogy a románokból teljesen hiányzik a polgári szellem. Konkrétan kultúrájuk a heterodeterminálást, vagyis a hagyomány befolyását hirdeti az öndeterminálással és a pragmatizmussal szemben. „A románok érik el a legalacsonyabb pontszámokat az egyetemesség terén, mert nem érdekli őket a közjó, de még az ismerősök boldogulása sem. A látszat kedvéért érdeklődést mutathatnak ezen értékek iránt.”
Becsületesek? Ami pszichológiai profiljuk alakulását illeti, míg a 80-as években azt mondták, hogy a becsület is a jó tulajdonságok közé tartozik, ma nem túl sokan tartják ezt fontosnak. „A becsületesség a románok egyik fontos önjellemző tulajdonsága volt, de a 2005-ös és 2007-es elemzésekben kezdett eltűnni. A 2014/2015-ös elemzéseinkben sincs jelentős szerepe” – magyarázta Daniel David. Elmondása szerint egy ideális pszicho-kulturális profilnak több elemet kell összefognia. „Teremtsünk intelligens, kreatív, társadalmi alkalmazkodásra képes, széles körű verbális és cselekvési ismeretekkel rendelkező, társadalompárti viselkedéseket elősegítő személyiségű polgárokat. Mindezek aztán jó testi és lelki egészséget tudnak biztosítani, aminek pozitív hatása van a remény és a boldogság növekedésére. E pszichológiai komponens fejlesztése akár egy országterv része is lehet, melynek révén Románia nemcsak egy európai térséghez csatlakozott, hanem e térségbe integrálódott országgá is válna” – szögezte le a kolozsvári pszichológus.
Miként látják
A tanulmány egyik kulcseleme az, ahogy más népek látnak bennünket. Ennek megfelelően a románokhoz a leggyakrabban Drakulát/vámpírokat társítják, főleg Amerikában, Nyugat-Európában pedig a kevésbé lelkiismeretes, antiszociális viselkedést.
A románok az amerikaiakat erőseknek, népszerűeknek és hazafiaknak tartják, míg a briteket intelligenseknek, becsületeseknek és hazaszeretőknek. A kínaiakat dolgosoknak, a franciákat bohémeknek. A németeket két vonás, a becsületesség és az intelligencia jellemzi, míg a magyarokat – többek között – az alkalmazkodóképesség és magabiztosság. Torzuló énkép
Adevărul: A románok vendégszeretőknek és nagyon barátságosaknak tartják magukat. Ilyenek?  Daniel David professzor: A románok önsztereotípiáiban megjelennek vendégszeretettel, barátsággal és emberek iránti nyitottsággal kapcsolatos elemek, de ha azokat az adatokat elemezzük, melyek megmutatják, hogy milyenek valójában, arra a következtetésre jutunk, hogy nem vagyunk annyira barátságosak, mint a más kultúrájú országokból származó népek. Ellenkezőleg, a románoknál nagyon nagy az ismeretlennel szembeni társadalmi távolság.
A.: Hogy alakult ki bennünk ez az érzés magunkról?
D. D.: Úgy gondolják, ha enni adnak a szegényeknek, vagy ha segítenek egyes embereknek, akkor vendégszeretők, de nem hasonlították össze magunkat a franciákkal, a spanyolokkal vagy az amerikaiakkal. Más szóval, nem más országokkal és kultúrákkal összehasonlítva alakult ki egy pszichológiai profil, hanem önelemzéssel. Ha összehasonlítjuk magunkat más kultúrákkal, akkor azt látjuk, hogy alacsony az idegenekkel szembeni vendégszereteti és barátsági szint. Eddig nem volt, mihez viszonyítani, így odajutottunk, hogy ránk nem jellemző dolgokat hiszünk magunkról. A.: Nagy a különbség a városi és a falusi népesség között?
D. D.: A pszichológiai jellemvonásokat illetően kevésbé, de azt tapasztaltuk, hogy mindenféle mítoszok, klisék élnek, melyeket mi Románia nagy történelmi régióival kapcsolatosan kialakítottunk. Például azt szokták mondani, hogy az erdélyiek dolgosabbak, mint a havasalföldiek vagy a moldvaiak, ami hamis. Ha az adatokat nézzük, és nem azt, amit egyesek hisznek, akkor láthatjuk, hogy ez nem így van. Ellenkezőleg, az egyes térségeken belüli megyék közötti különbségek gyakran nagyobbak, mint a történelmi térségek között fennállók, olyan értékek szemszögéből nézve, mint a közösség vagy a munka. De ami egységesen érvényes, az a bizalmatlanság, ez alapvető, a népességen belül elterjedt vonás. Természetesen, a család kivételt képez.
A.: Miből fakad ez a bizalmatlanság?
D. D.: A válasszal csak találgathatnánk, de az biztos, hogy védelmi mechanizmusként alakult ki, történelmi tapasztalat alapján. Románia sohasem rendelkezett olyan hatalmi pozícióval, mely önbizalommal ruházhatott volna fel bennünket. Pszichológiai szempontból tudjuk, hogy ha állandóan támadnak, üldöznek, mások ellenőrzése vagy uralma alatt szenvedünk, védekezési mechanizmusként kialakul a bizonytalanság.
A.: Vannak még hasonló vonású európai államok?
D. D.: Az Európai Unió országai közül csak Portugáliának, Görögországnak és Bulgáriának van még ilyen profilja, melyet meg kell majd változtatnunk, hogy integrálódhassunk az Európai Unióba. De ezek a dolgok nehezen mennek. Például, mi létrehoztuk a közösségi asszisztensi tisztséget, de nincsenek közösségeink. Abban a szakaszban vagyunk, amikor az Európai Unió nyomására létrehozunk formákat, melyekhez még nincs tartalom.
A.: Mennyi idő alatt lenne lehetséges egy valódi változás?
D. D.: Attól függ. A romániai nemzedékek három nagy csoportra oszlanak. Az 55 év felettieknek dominánsan kollektivista a profiljuk, melyet a kommunizmus alakított ki, a 35 és 55 év közöttieknek, vagyis a középnemzedéknek kollektivista és autonóm profilja is van. Ezzel szemben a fiatalok, a 35 év alattiak dominánsan autonóm profillal rendelkeznek. A középnemzedék, melybe magam is tartozom, áldozati, jelenleg ennek a szintjén zajlik a fő csata. Ha sikerül társadalmat befolyásoló pozíciókat szereznünk, akkor a változás néhány év alatt lezajlódhatna. Ha a nemzedékem elveszti a csatát, abban az esetben akkor jutunk el a normális állapotig, amikor a mostani 20–30 évesek kerülnek majd fontos tisztségekbe. 
A.: Mi a különbség a kollektivisták és az autonómok között?
D. D.: Képességek szempontjából nincs eltérés, a különbség az értékek terén jelentkezik. Az autonómok például jobban bíznak az olyan értékekben, mint amilyen a magabiztosság, a szabad beszéd, az autonómia, a szabadság, a kritikus szellem. A kollektivisták bizonytalanabbak, ők inkább csoportérdekeket képviselnek, igyekeznek nem kitűnni.
A.: A külföldre távozók remekelnek…
D. D.: Igen, emlékezzünk csak arra, hogy hány olyan román, akik idehaza nem értek el túl sokat, egy másik kultúrában képesek voltak maximálisan kiaknázni képességeiket: Nobel-díjat kaptak, híres egyetemeken tanultak, világszintű központokban kutattak. Eliade, Brâncuşi, Enescu, a most külföldön lévő volt tantárgyolimpikonok, akiket a román oktatás képezett, de senki sem bátorított arra, hogy itt nyújtsanak kiemelkedőt. Mind elmentek. Ez a káros környezet segített nekünk túlélni a történelem folyamán, de most malomkőként húz le bennünket.
A.: A Román Ortodox Egyház akciói tartózkodóbbá tették a románokat a vallás tekintetében?
D. D.: Nem. Kulturális alapként bennünk alacsony a szkepticizmus és a kétely. Bármelyik kultúra, melyben ez a két elem dominál, általában véve nagyon nyitott a szabályok és dogmák, még akár a vallásos típusúak iránt is. A vallásosságnak nincs nagyon erős teológiai töltete. A románok, például, nem vallásosak, ha a megváltást és a feltámadást vesszük alapul. A román a vallást a mindennapi élet segítő eszközének tekinti. Annak ellenére, hogy a románok vallásossága más népekéhez képest óriási, semmi gondot nem okoz nekik templomba járni, aztán varázslót vagy asztrológust megkeresni és mindenféle nem keresztény praktikákhoz folyamodni. A vallásosságnak és babonaságnak ez a keveréke nem biztos, hogy jó dolog; ha vallásos vagy, akkor jó lenne, ha képes lennél teologikusan értelmezni az életet. Pontosabban: a vallás és a babonaság elegyítése nem segít sem egy vallásos, sem egy nem vallásos jövőkép kialakításában.
Daniel David (sz. 1972. november 23., Szatmárnémeti) egyetemi tanár, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Klinikai Pszichológiai és Pszichoterápiai Részlegének alapító igazgatója, az International Institute for the Advanced Studies of Psychotherapy and Applied Mental Health, a Romániai Pszichológusok Kollégiuma Kolozsvári fiókjának (2004–2012) és a Romániai Kognitív és Viselkedési Pszichoterápiák Egyesületének (2000–2011) elnöke. Jelenleg (2009-től) professzorhelyettes a New York-i Icahn School of Medicine at Mount Sinai neves egészségügyi intézményben, és a New York-i Albert Ellis Institute kutatási programjának igazgatója. FORRÁS: Adevărul.ro/Claudia Spiridon, Remus Florescu: Mituri desfiinţate: românii nu sunt nici prietenoşi, nici ospitalieri. Profilul psihologic al românilor, realizat de psihologul Daniel David
CLAUDIA SPIRIDON, REMUS FLORESCU
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)