Flekken vagy kultúra?
Jezsuita atya, unitárius lelkipásztor, református pap-fiú, orvos, újságíró, képzőművész, tanár, mérnök, informatikus, közgazdász, könyvtáros, barlangász, történész – részben Marosvásárhely szülöttei, részben máshonnan ideszármazottak osztották meg egymással azt, hogy miért jó, vagy miért nem jó itt élni, miért maradtak itt, vagy jöttek ide, Marosvásárhelyre.
Marosvásárhely flekkenváros, vagy mégsem az? Inkább enni szeretnek, szerettek a lakói, vagy a kultúrát fogyasztották szívesebben? – vetette fel a témát Ábrám Noémi, a Páros csütörtök elnevezésű estek szervezője. Mi változott az utóbbi években, évtizedekben? Honnan hová fejlődött az a gyerekkori-ifjúkori város, amelyre mindenki úgy emlékszik vissza, mint a béke és nyugalom szigetére, ahol a románok is tudtak magyarul, a fák lombjai összeértek az utca felett, az emberek ismerték egymást, léteztek baráti társaságok, legendás vendéglők és kerthelyiségek.
Aztán a várost ellepték azok, akik nem értékelik a múltat, amit itt találtak, nem becsülik, a vegyipari kombinát füstje mérgezi a levegőt, a város vezetője úgyszintén, az emberek félnek, bizalmatlanok, a politika sem érdekli már őket. A legtöbb szó a kétnyelvűségről, az utcanévtáblák körül kialakult helyzetről esett. A résztvevők zöme arra a következtetésre jutott, hogy ez a Vásárhely már nem az, amely tíz-húsz-harminc évvel ezelőtt volt. De mielőtt a társaságból ki-ki elmondta volna saját vásárhelyi élményét, gondolatát, Sebestyén Mihály történész vázolta Marosvásárhely művelődési életének történetét az utóbbi 100-150 évben, kezdve onnan, hogy a városi polgárokban mindig élt egyfajta igény a kultúra iránt.
Bár enni szerettek, zenélni, zenét hallgatni, táncolni is szívesen eljártak, látogatták a kolozsvári színtársulat évente tartott vásárhelyi miniévadját, ugyanakkor más társulatok előadásait is megnézték szívesen az Apolló nagytermének színpadán. Kaszinó működött a városban, ahol szombatonként összegyűltek, és az erre a célra vásárolt lemezjátszón szóló muzsikát hallgatták a város kispolgárai és mesteremberei. Bernády György Kultúrpalotát építtetett könyvtárral, hangversenyteremmel, festő- és zeneiskolával, képtárral, de már jóval korábban, 1802-ben megnyitotta kapuit a Teleki Téka, mint az első közkönyvtárak egyike. Még azelőtt nyelvmívelő társaság alakult, és itt jött létre Székelyföld első ipartörténeti múzeuma.
Ma pedig nemzeti színház és magánszínház, báb- és stúdiószínház, alternatív színházak, filharmónia várja a kultúrafogyasztókat, múzeumi rendezvények, képzőművészeti kiállítások, fotótárlatok, könyvbemutatók, irodalmi és művészettörténeti előadások vonzzák az érdeklődőket, kisebb-nagyobb kulturális központok, templomok, egyházi gyülekezeti termek, kultúrkocsmák szerveznek rendszeres művelődési eseményeket. A hét minden napján történik valami, egy nap akár több esemény közül lehet választani. Ma már nem működik az egyeztetés, a közönségnek kell döntenie ízlése, igénye, elvárása, szabadideje szerint, hogy hová megy, mit kíván megtekinteni, meghallgatni a gazdag kínálatból.
Amikor a Ballada nevű kisvendéglőben a 25–30 tagú baráti társaság arról vitázott, hogy valóban flekkenfalva-e Vásárhely, még legalább öt helyen tartottak kulturális rendezvényt: a Nemzeti Színházban, a Spectrum Színházban, a Maros Művészegyüttes nagytermében, a Kultúrpalotában, a Bernády Házban.
Antal Erika 
Székelyhon.ro

Sok az „árnyék-munkanélküli” Romániában
Bár Romániában hivatalosan 629 ezer személynek nincs munkája, a munkanélküliek száma valójában eléri az egymilliót is – számolt be az Országos Statisztikai Intézet (INS). 380 ezer személy ugyanis nem keres hivatalosan állást, így nem is veteti magát nyilvántartásba. Márpedig ahhoz, hogy valakit hivatalosan munkanélküliként tartsanak számon, aktívan kell állást keresnie.
A szóban forgó 380 ezer személy az inaktív lakosság olyan csoportját alkotja, amely szeretne ugyan dolgozni, de nem keres aktívan munkát, vagy munkát keres, de nem azonnal akar munkába állni. Az ebbe a csoportba tartozó személyek többsége vidéken él, és nem keres aktívan állást, hanem arra vár, hogy idénymunkásokat alkalmazó munkáltatók keressék meg.
Éppen ezért nem lehet őket a hivatalos statisztikai szempontok alapján munkanélkülinek tekinteni, ehhez ugyanis három feltételnek kell teljesülnie: egy hivatalosan munkanélkülinek minősülő személynek nincs munkahelye, két héten belül munkába tud állni, és legalább egy hónapja aktívan munkát keres.
Ennek nyomán tartottak nyilván Romániában tavaly csupán 629 ezer munkanélkülit, ami 6,8 százalékos munkanélküliségi arányt jelent. A munkavállalók száma 5,8 millió volt, a munkaképes lakosság száma pedig 9,2 millió, ez utóbbiba beletartoznak azok is, akik a megélhetésükért folytatnak mezőgazdasági tevékenységet.
Az „árnyék-munkanélküliek” magas száma jelenti a magyarázatot arra, miért számít alacsonynak a romániai munkanélküliség más országokkal összehasonlítva. Míg Romániában hivatalosan csupán 6,8 százalék az állástalanok aránya, Spanyolországban tavaly ez a mutató 23,7, Portugáliában 13,4, Olaszországban 12,9, Lengyelországban 8 volt, az Európai Unió tagállamainak átlaga pedig 11,4 százalékos volt.
A statisztikai hivatal adataiból az is kiderül, hogy 2014-ben 238 ezren voltak azok, akiket csupán részmunkaidőben foglalkoztattak, holott szívesen dolgoztak volna teljes munkaidőben.
Balogh Levente
Székelyhon.ro

Számon kérte Johannison a kongresszusi üzenet meggyomlálását az Active Watch
Számon kérte Klaus Johannison az Active Watch román civil szervezet, hogy a román elnök visszavonta az RMDSZ-kongresszusához intézett üzenetének egy részét, amelyben megemlítette a nemzeti kisebbségek jogai tiszteletben tartásának hiányosságait. Az Active Watch emellett felsorolt több eset is, ahol ezek a hiányosságok meglátszódnak. 
Az Active Watch román civil szervezet felszólította hétfőn Klaus Johannis államfőt, hogy tisztázza álláspontját a nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartásáról. A Romániában elismert civil szervezet azután fordult az elnökhöz, hogy Johannisnak a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) április 17-18-i kongresszusához intézett üzenete két változatban is nyilvánosságra került. Az elnöki hivatal visszavonta azt a szövegváltozatot, amelyben Johannis megemlíti a nemzeti kisebbségi jogok tiszteletben tartásának hiányosságait.
A civil szervezet közleményében emlékeztette a román elnököt, hogy az Európai Bizottság 2014-es rasszizmus- és intoleranciaellenes jelentése megállapította, hogy a romániai nemzeti kisebbségek – főleg a magyar – nem használhatják szabadon nemzeti jelképeiket, és a román parlament még mindig nem fogadta el a kisebbségi törvénytervezetet. 
Az Active Watch rámutatott, hogy az Európai Kisebbségi és Regionális Nyelvek Chartájának romániai alkalmazásáról készült 2012-es jelentés is számos hiányosságot rögzít a charta előírásai alapján Románia által vállalt kötelezettségek területén. A jelentés szerint – olvasható a közleményben – Románia nem tartja tiszteletben teljes mértékben a nemzeti kisebbségek anyanyelvhasználati jogait, és a román állam nem tesz elég erőfeszítést a kulturális és etnikai sokszínűség megőrzéséért. 
A civil szervezet utal a marosvásárhelyi kétnyelvű utcanévtáblákra is. A civil szervezet szerint a marosvásárhelyi helyhatóság „visszaélést” követ el azon állampolgárokkal szemben, akiket tetemes bírsággal fenyegetett meg amiatt, hogy kétnyelvű utcanévtáblákat helyeztek el házaikra.
Az Active Watch szerint ilyen körülmények között aggasztó, hogy az elnöki hivatal visszavonta azt a közleményt, amelyben Johannis megemlítette a nemzeti kisebbségek jogai tiszteletben tartásának hiányosságait. „A kételyek eloszlatása végett felkérjük az elnököt, tisztázza álláspontját a Románia által aláírt, nemzeti kisebbségek jogaira vonatkozó nemzetközi egyezmények romániai alkalmazásáról” – olvasható a közleményben.
A román államfő időközben visszavont üzenetében az volt olvasható, hogy sok még a tennivaló olyan kisebbségi célkitűzések elérésében, mint a törvények által rögzített jogok gyakorlati érvényesítése vagy a nemzeti identitás megőrzését szolgáló garanciák javítása.
MTI
Erdély.ma

Hungarikum a Székely termék? (Hargita megye)
A Hargita megyei értéktár összeállítása, az ott fellelhető nemzeti értékek számbavétele a feladata annak a megyei értéktárbizottságnak, amely pénteken ülésezett Csíkszeredában. Az összegyűjtött adatokat felterjesztik a Magyar Értéktárba.
A csíkszeredai ülést vezető Márton István, a megyei tanács vidékfejlesztési egyesületének igazgatója, a Hungarikum Bizottság RMDSZ által delegált tagja elmondta, hat kategóriában kell kidolgozni a javaslatokat: agrár- és élelmiszer-gazdaság, természeti és épített környezet, kulturális örökség, egészség és életmód, ipari és műszaki megoldások, sport és turizmus. Ennek megfelelően hat szakbizottság foglalkozik a felleltározással, amelynek tagjai a megyében élő, különböző területeken dolgozó szakemberek. Márton István azt is elmondta, hogy a Székely terméket mint mozgalmat szeretné előterjeszteni a Hungarikum Bizottságban. Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke reményét fejezte ki, hogy ezzel a felterjesztéssel erősíthetik a Székely termék-mozgalmat.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bárdi Nándor: Paál Árpád Székely Köztársaság terve 1919-ből
A budapesti Székely Nemzeti Tanács 1918. november 17-én nagygyűlést tartott, ahol támogatásáról biztosította a kormány nemzetiségi politikáját.
Javasolták, hogy amennyiben a békekonferencia nem tartja a magyar állam területi integritását:
1. a magyar–román együttélés a wilsoni elvek alapján kantonális rendszerben biztosíttassék,
2. ahol a székelység összefüggő többséget alkot, ott – nemzetközi garanciák mellett – „független, szabad és szuverén köztársaságot alkothasson”,
3. kérik a Magyar Köztársaság támogatását az államalakulat létrehozásában és abban, hogy biztosíttassék számára képviselet a békekonferencián. Továbbiakban kérik a székelyföldi Nemzeti Tanácsokkal való kapcsolattartás biztosítását, és egy bizottság kiküldése mellett döntenek, amelynek emlékiratba kellett volna foglalni a „Székely Népköztársaság” tervét.
A Székely Nemzeti Tanács vezetői (Jancsó Benedek és Ugron Gábor) Jászi Oszkárt is felkeresték javaslataikkal, aki támogatásáról biztosította törekvéseiket. Az utóbb említett bizottság felállításáról, esetleges tevékenységéről nincs tudomásunk.
A székelyföldi megyék közül egyedül Udvarhely álláspontját ismerjük a budapesti határozatokkal kapcsolatban. A béketárgyalásokon való részvételt támogatták, de a Székelyudvarhelyi Nemzeti Tanács „a székelyföldi külön köztársaság eszméjét egyelőre el nem fogadta”. Az ügyben a budapesti Székely Nemzeti Tanácshoz megbízottakat küldtek, és felvették a kapcsolatot a szász és kolozsvári román, illetve magyar Nemzeti Tanácsokkal is.
Bethlen István ösztönzésére 1918. november 19-én létrejött egy előkészítő bizottság az Erdélyi Székely Nemzeti Tanács megalakítására, illetve a november 28-ra Marosvásárhelyre hirdetett székely nagygyűlés megszervezésére. Felhívásukban nem szóltak a Székely Köztársaságról, de a Kolozsvári Hírlap már az Erdélyi Székely Nemzeti Tanács feladatát egy önálló Székely Köztársaság alapjainak megteremtésében látta.
A marosvásárhelyi baloldal, a helyi Nemzeti Tanács és a munkásság nyomására az előkészítő bizottság november 24-én feloszlott, és a nagygyűlés vezetését a Nemzeti Tanács vezetőinek adták át.6 A november 28-i többezres gyűlés helyeselte a kormány nemzetiségi politikáját és az integritáshoz való ragaszkodást.
„ A világ népeihez” c. kiáltványuk Erdély megszállását és tervezett elcsatolását jogtalannak tekintette. Megoldási javaslatként Jászi – az aradi tárgyalásokon a románok által már elutasított – elképzeléseit támogatták. Nem választották meg az Erdélyi Székely Nemzeti Tanácsot, és a Székely Köztársasággal sem foglalkoztak. Ellenben létrehozták az Erdély-részi Magyar Nemzeti tanácsot azzal a céllal, hogy az majdan a megszállt területeken Magyarországot képviselje.
A már említett udvarhelyi állásfoglalás a Marosvásárhelyi Nemzeti Tanács mint Székelyföldi Központi Nemzeti Tanács elismeréséről is ide kapcsolódik. A megszállás alatti gyülekezési és utazási korlátozások miatt azonban a létrehozott tanács nem tudta betölteni hivatását. Paál Árpád a Székely Közélet december 8-i (Székelyudvarhely román megszállását követő első) számában a gyulafehérvári román nemzetgyűlés határozatait értékelte. Úgy vélte, hogy a magyarországi románság nem fogja megtalálni gazdasági kapcsolatait Nagyromániában, mivel egyrészt a szászok és a székelyek területileg elválasztják őket a Román Királyságtól, másrészt „az erdélyi román vidékek rászorulnak a magyar Alföld gabonájára és a gépipari termelésre, viszont a magyar Alföld is rászorul az erdélyi fára, sóra és egyéb ásványra.
Ez a kölcsönösség olyan együttélést teremt, mely a politika mesterkéltségét túl fogja nőni.” Ezért a következőt javasolja: „ Legyen külön Erdélyi Köztársaság a maga román, székely, szász és magyar nemzeteivel. Ezzel az alakulattal az előbbi magyar állam egységét sem zavarhatjuk, s politikai és nemzetközi tűzfészekké a magunk szülőföldjét nem tesszük, mert minden nemzet egyensúlyozottan megkapja a maga új államhatalmát is, meg a régi összefüggéseit is. Ez a külön államalakulat barátságos szomszédként fog állni Magyarország és Románia között, s a két régi állam testvéri szövetségének a létrehozása fog lenni.”
Helyi szinten lemondana a történelmi Magyarország integritásáról, ha a wilsoni elveket, illetve az etnikai önrendelkezés elvét következetesen egész Erdélyben érvényesítenék. Az önálló erdélyi államiság, mint a kérdés rendezésének kulcsa, Gyárfás Elemér 1919 márciusi Iuliu Maniunak készített tervezetében részletesebb kidolgozásra került.
Az önálló Erdélyi Köztársaság eszméjét Paál a román Kormányzótanács miniszterével, Romul Boilával folytatott tárgyalásokon is felvetette. Boila ezt ideális megoldásnak nevezte, de sajnálattal közölte, hogy a gyulafehérvári nemzetgyűlés határozata már ezen az eszmén túlmenő megoldást létesített, ehhez az antant is hozzájárult.
Miután bebizonyosodott az önálló Erdélyi Köztársaság létrehozásának lehetetlensége Paál és környezete számára, a Székely Köztársaság eszméje került előtérbe. Az elképzelés az 1918 novemberi határozatok nyomán, a századelő Székely Kongresszusainak törekvéseire támaszkodva a székelyföldi tisztviselői ellenállás során 1918 decemberében – 1919 januárjában formálódott ki.
December 18-án az egyik adóügyi tisztviselő jelezte, hogy szívesen kidolgozná a székely autonómia rendszerét. 21-én össze is ültek néhányan, és elhatározták egy emlékirat elkészítését, semleges államalakulat létrehozása érdekében. Ebben az ügyben a szomszédos megyékkel is felvették a kapcsolatot. A kezdeményező személyek: Mezey Ödön, Paál Árpád, Gál István, Puskás Lajos, Haáz Rezső, Kolumbán Lajos.
30-án a köztársaság terve mellett egy népszavazás lehetősége is felmerült. 1919 januárjában Paál Árpád mint helyettes alispán aktív propagandát folytatott Székelyudvarhelyen a Székely Köztársaság mellett.10 Január 4-re többekkel megállapodott már a köztársaság ügyében: a fegyverszüneti szerződés és a megszállás elismerése mellett akarták kikiáltani az önálló független székely államot.
Ez gazdasági szövetségre lépett volna a román és a szász nemzettel, Romániával, Magyarországgal, Szerbiával, Lengyelországgal, Ukrajnával, Oroszországgal, illetve Svájc, Anglia és az Egyesült Államok protektorátusát kérte volna. 1919. január 5-én küldött ment Csíkszeredába azzal, hogy a köztársaság békés kikiáltására 10-én kerül sor. 9-én azonban Paált letartóztatták és akkor találták meg Gyergyószentmiklósra írt levelét, amelyben azt fejtegette, hogy a román impérium ellen a Székely Köztársaság lehet a megoldás.
Három nappal később már a házi őrizetben kapott arról értesítést, hogy a háromszékiek a Székely Köztársaságot Budapesten tervezik kikiáltani akkor, ha a békekonferencia Magyarország felosztása mellett dönt. Január 13-án este Valer Neamþiu – a nagyszebeni Kormányzótanács által Udvarhely megyébe kinevezett kormánybiztos/prefektus – felkereste a házi őrizetben lévő Paál Árpádot13, és a szászok medgyesi nyilatkozatához hasonló székely határozat kinyilvánítására akarta rávenni a helyettes alispánt.
Paál a tárgyalásokat a Székely Köztársaság alapján látta folytathatónak két feltétellel: a székelyföldi megyék vezetőinek szabad tanácskozásának, illetve a budapesti kormányzattal való kapcsolattartás biztosításával. Ezt azonban a román fél elutasította. Ugyanekkor fejezte be Paál 20 oldalas, e számunkban közreadandó kéziratát, Emlékirat a semleges, független székely államról címmel. A köztársaság magában foglalta volna a történelmi Székelyföldet, valamint Brassó és Kolozs, Maros–Torda megyék magyarok lakta területeit. Az államalakulat szükségességét a tömbmagyar terület mellett a székelység múltbeli jogi és politikai különállásával indokolta. Az elképzelt semleges államot gazdasági szerződések köthetik Magyarországhoz és Romániához.
S ezt a semlegességet a nagyhatalmak garantálhatnák. Teljesen újak a belső berendezkedésre vonatkozó elképzelések. Az államosított erdővagyon adná az önálló állam gazdasági alapjait. Nagy állami beruházások révén új tisztviselő réteget és munka-milíciákat működtetne. A terv társadalompolitikai elképzelései utópisztikusak. Magában hordozza a századforduló óta szerveződő Székely Kongresszusok székelyföldi állami-iparfejlesztő ambícióit, az ezzel együtt jelentkező „székely-egység” kolletivizmussal együtt. Udvarhely megyében a készpénzgazdálkodás a háborús bizonytalanság nyomán került előtérbe. Paál úgy látja, hogy az érdekek nyílt felszínre kerülése, a pénz és az egyéni érvényesülési vágy a falusi lázongások okozója.
Valójában az ún. hagyományos székely falu rendjének Bárdi Nándor: Paál Árpád Székely Köztársaság terve 1919-ből felbomlása zajlott, amelyet a visszatért katonák lázongása és a közigazgatás felbomlása felgyorsított. Paál nemzetközi helyzetmegítélése – az ázsiai és az európai fajok harca között közvetítő székelység szerepét illetően – távol állt a realitásoktól. A századforduló turanista, szociáldarwinista eszméi keveredtek a forradalmi messianizmussal. Nem tudni, hogy a megye vezetői közül mennyien osztották Paál nézeteit a már említett decemberi megbeszélések résztvevőin túl, de valószínű, hogy a fiatalabb városi értelmiség körében ezekről a kérdésekről körülbelül az emlékiratban olvasható toposzok, érvelések alapján folyhattak a viták.
A ma mosolyra késztető gondolatok egy megyei közigazgatási apparátus felkészült vezetőjétől származnak: a felzaklatott vágyak, kapkodva alakuló jövőképekbe ad betekintést. Az akkoriban 10 ezer lakosú, főleg iparosok, kiskereskedők lakta város iskolái révén komoly értelmiségi réteggel rendelkezett, és a század első évtizedében megindított szabadiskolai előadások azt tükrözték, hogy a modern koreszmék igen hamar közvetítőkre találtak Székelyudvarhelyen.
Paál további pályafutása során kidolgozott közigazgatási és kisebbségpolitikai koncepcióiban a tervezetben található államosító, néhol falanszterszerű elképzelések nem tértek vissza. Ellenben a székelyföldi társadalom alulról történő megszervezése mindvégig jelen volt. A „Székely Köztársaságról” készült tervezetet eljutatták a szomszédos székelyföldi vármegyék vezetéséhez, valamint Budapestre, de további sorsáról vagy az ezzel kapcsolatos vitákról nincs tudomásunk. A béketárgyalások és a nemzetközi erőviszonyok teljesen más megoldási modelleket használtak, mint a közigazgatási és hatalmi vákuumhelyzetben pozícióőrzésre kialakuló lokális autonómia-terveket.
Jegyzetek 1 Részletes háttérként: Bárdi Nándor: Impériumváltás Székelyudvarhelyen 1918-1920. Aetas 1993. 3. sz. 76–118.
2 A székelyek küldöttsége Jászi miniszternél. MOL K 40-1918-XVIII-308.
3 Székelyszervező és erdélyi mozgalmak. Székely Közélet 1918. november 24.
4 Részletesen tárgyalja Romsics Ignác: Bethlen István. Magyarságkutató Intézet, Bp., 1991, 73.
5 Kolozsvári Hírlap 1918. november 22.
6 Romsics Ignác i. m. 73. 7 Uo. 8 Az erdélyi három nemzet uniójának alapelvei. Magyar Kisebbség 1998. 1. sz. 123–130. 118 ARCHÍVUM 9 Székely Közélet 1918. december 22.; A Székely Köztársaság története I. Erdélyi Magyarság, 1992. 5. sz. 34. 10 Paál Árpád kéziratos hagyatéka. Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely, Ms 7651/330. Paál Árpád: Naplók. ua. Teleki László Alapítvány Kv. K-1951/95. 11 Uo. 12 Uo. 13 A tisztviselők hurcolásának vázlatos adatai. Paál Árpád kéziratos hagyatéka. Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely, Ms 7651/166. 14 Uo. Ms 7651/330. 15 Erről részletesebben: A szupremácia és az önrendelkezés igénye. Javaslatok, tervek, az erdélyi kérdés rendezésére (1918–1940) In Források és stratégiák. Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 1999. 29–113.
Székelyhon.ro

Gyöngykoszorú- találkozó Erdőcsinádon
A virágzó természet és a népviseletek színkavalkádjában, gyönyörű tavaszi napon Erdőcsinádon XXII. alkalommal tartották meg a Gyöngykoszorú népzene- és néptánc- találkozót. Aki lelke felüdítésére kívánkozott, nem kívánhatott volna jobb programot, mint a több száz népviseletbe öltözött gyermek és fiatal látványában megmártózni, akik zsigereinkben hordozott népi kultúránkat, őseink táncát és zenéjét hívták elő és elevenítették meg.
A fiatalok – szívünk, lelkünk díszei
A szokáshoz híven a falu központjában gyülekeztek a csoportok, hogy aztán énekszóval, Miholcsa József huszárait követve megkerüljék a falu központját. A rendezvény nyitánya szemet gyönyörködtető, hiszen ekkor valamennyien együtt vannak, egymást követve vonulnak az együttesek. A szemlélőnek nem maradt más, mint leolvasni a helységtáblákat, s beazonosítani a vidék népviseletét. És persze megcsodálni a több mint hétszáz magyar gyermeket, a mieinket.
A felvonulást követően Csanád vezér mellszobra körül köszöntések és ökumenikus istentisztelet következett, melyet a házigazda szerepét betöltő Bálint Csaba erdőcsinádi lelkipásztor a 150. zsoltárral indított. Dicsérjétek az Urat!... Dicsérjétek kürtzengéssel, dicsérjétek lanttal és hárfával! Dicsérjétek dobbal, körtáncot járva, dicsérjétek citerával és fuvolával, dicsérjétek csengő cintányérral! – hangzott a biztatás. Majd köszönetek hangzottak el, elsősorban a megújult művelődési házért mondott köszönetet a lelkész, hiszen az idei rendezvényt már sokkal szebb hajlékban szervezhették meg. Köszönetet fogalmaztak meg Gernyeszeg község polgármesteri hivatalának, Kolcsár Gyula polgármesternek, a Marosszéki Kulturális Egyesületnek, Fazekas Jánosnak, Füzesi Albertnek, az EMKE-nek és Kilyén Ilkának, Szász Róbert tánctanárnak és a sok támogatónak, a számtalan helybélinek, református egyháztagnak, akik szívügyüknek és Erdőcsinád elmaradhatatlan kulturális rendezvényének tekintik az eseményt.
– Szívünk, lelkünk díszei ezek a gyermekek és fiatalok! Örülünk, hogy együtt lehetünk a XXII. Gyöngykoszorú találkozón, de meg kell emlékeznünk Szabó György Pálról és Éváról, akik elindították ezt a mozgalmat, s akik már nem lehetnek közöttünk. Becsüljük úgy a néptáncot és a népdalt, ahogyan ők tették! – mondta a lelkipásztor.
Lukácsi Szilamér, Erdőcsinád volt református lelkésze, a Gyöngykoszorú- találkozók hűséges szervezője megköszönte, hogy utódja tovább viszi a fáklyát, hálás Csinád templomos népének, hogy az ügy mellé állnak. – Ez a mi sorsunk, vállalnunk kell a többletmunkát, hogy hagyományainkat átörökítsük a következő nemzedéknek. Az a nemzedék, amellyel a szervezést kezdtük, kicserélődött, utódaik vették át a munkát – fogalmazott a lelkipásztor.
A székelykáli unitárius, a marosjárai katolikus lelkész szavai is hagyományaink további ápolására buzdítottak.
Büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok!
– Tetszett, hogy a felvonuláson végig énekeltetek! Isteni adomány birtokosai vagytok. Énekelni, táncolni tudtok. Átvettétek ezt a tudást, és gyermekeiteknek tovább fogjátok adni – mondta Kilyén Ilka színművésznő, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egylet Maros megyei elnöke, majd elmondta, hogy egy Magyarországról idelátogató fiatal kirándulni ment az erdélyiekkel, akik végig énekeltek a buszban. A nap végén megkérdezték tőle, hogy mi tetszett legjobban. Azt felelte, hogy az éneklés, ami Marosvásárhelytől Kolozsvárig, Kolozsvártól Marosvásárhelyig  "nem fogyott el", annyi népdalt ismernek az erdélyi ifjak. S hogy minden gyermek, fiatal egyenként érezze személye fontosságát és súlyát ebben a nagy közösségben, a művésznővel együtt mondták el: büszke vagyok, hogy magyar vagyok! Hogy magyar táncot táncolok! Hogy magyar népdalt éneklek! S hogy ez valóban így van, bizonyította a hangerő és a taps. A török szokásból merített "minta" mindennapos, a gyerekek ezzel kezdik az iskolanapot. Mi elfelejtjük hangsúlyosan tudatosítani gyermekeinkben, hogy legyenek büszkék magyarságukra.
Új táborközpont lesz Csinádon
A köszöntések sorában Brassai Zsombor, a Maros megyei RMDSZ-szervezet elnöke elmondta, hogy a Gyöngykoszorú napja tökéletes összhang természet és a népviseletbe öltözött fiatalok között, s ahogy a természet örök, az lesz a magyar nemzet is. Az elnök elmondta, hogy Erdőcsinádon a régi hagyományt felelevenítve egy táborközpontot szeretnének létrehozni, amihez a magyar kormány támogatását kérték. Erre azért van szükség, hogy a népi kultúra jegyében egy évben ne csak egyszer teljen meg a falu, hanem folyamatosan legyenek rendezvények. Remélik, hogy ez megvalósul, s a régi helyére épülő táborközpont a magyar kultúra ápolásának helyszíne lesz.
– Fontos megmutatni a kultúránkat, fontos nekünk, hogy a gyermekekben, fiatalokban megerősítsük az összetartozás érzését. Ezért vállaljuk a református egyházzal közösen ezt a korántsem könnyű munkát – fogalmazott Kolcsár Gyula polgármester.
A rendezvény nyitóeseménye a magyar és a székely himnusz eléneklésével ért véget.
22 néptáncegyüttes lépett színpadra
A művelődési házban egész délután és egész este folyt a tánc. Huszonkét együttes lépett fel. Elsőként a helyiek Árvácska néptánccsoportját láthatta a népes közönség. Következtek: a gernyeszegi Szőlőfürt, a búzásbesenyői és vajdaszentiványi hagyományőrzők, a marosvásárhelyi Csillagfény, a marosfelfalui Bíborka, a mező-bándi Csipkebogyó, a gyulakutai Szivárvány, a backamadarasi Kincses, a marossárpataki néptánccsoport, a gernyeszegi Nefelejcs roma csoport, a holtmarosi néptánccsoport, a szászrégeni Rügyecskék, a mezőmadarasi Árvalányhaj kis és nagy csoportja, a nyárádszeredai Apró Bekecs, majd a Kis Bekecs, a körtvélyfáji Bokréta, a székelykáli néptáncegyüttes, a magyarói Csurgó, a Napsugár nagy és középcsoportja, a huszadik alkalommal részt vevő soproni Pendelyes néptánc-együttes. A fellépők sorát a Maros Művészegyüttes zárta.
Ezt követően táncházban szórakozhattak vendégek és helybeliek egyaránt.
(mezey)
Népújság (Marosvásárhely)

Új utakon a Maros Művészegyüttes
A táncszínház felé irányulnak
Új művészi koncepción dolgoznak a Maros Művészegyüttesnél. Mindamellett, hogy alapvető feladatuknak tartják az eredeti erdélyi magyar és román, valamint roma néptáncörökségünk megőrzését, ápolását, a táncszínház felé irányulnak. Erről a váltásról, valamint a néptánc jövőjéről Barabási Attila-Csabával, a Maros Művészegyüttes igazgatójával beszélgettünk.
– Eddig soha nem tapasztalt "nagyüzemben" dolgoznak a művészegyüttesnél, hiszen már az évad elején két bemutatót is tartott a magyar tagozat, ugyanakkor tudomásom szerint egy nagyszabású magyarországi turnén is túl vannak.
– Március 14. és 21. között Zala és Vas megyében turnéztunk. Az idén olyan településeket céloztunk meg, amelyekkel valamilyen kapcsolata van a megyének vagy az együttesnek. Így eljutottunk Zalalövőre, Celldömölkre és Bakonyszombathelyre is az Imádság háború után és Fehérlófia című felnőtt- és gyerekelőadásunkkal. Nyolc nap alatt hétszer léptünk fel. Olyan közönséggel találkoztunk Magyarországon, amilyennel eddig még nem. Fontos nekünk, hogy a budapesti Művészetek Palotája és a Hagyományok Háza mellett kisvárosokba is eljussunk. Tavaly már voltunk Zalalövőn, ahova visszahívtak, ezért vállaltuk fel a turnét. Jövőre pedig mindenhova visszavárnak. Sőt, felkértek, hogy a városnapokra is vigyük el műsorainkat. Ha egy lehetőség van, visszatérünk, mert a kapcsolatfelvétel megtörtént, és a továbbiakban valóban szeretnénk ápolni ezt a kulturális kézfogást. Budapesten május 8-án a Hagyományok Házában mutatjuk be Szem látta, szív szerette és Fehérlófia című előadásainkat, június 17-én pedig Győrbe, a Győri Balett meghívására az Imádság háború után előadásunkkal részt veszünk a kortárs táncfesztiválon, ami nagy megtiszteltetés, ugyanakkor nagy kihívás is, hiszen ezen a rendezvényen ott lesz a szakma krémje, a magyar táncszövetség – amelynek mi is tagja vagyunk – kihelyezett ülését tartja Győrben. Ezért a napokban a Marosvásárhelyi Filharmónia tagjaival hozzáfogtunk az előadás zenéjének próbáihoz. Itt van Bonczó István zeneszerző és Varga János koreográfus-rendező is. Új hangszerelésben, zenekarral próbáljuk színre vinni a darabot, ugyanis azt tervezzük, hogy azokban a termekben, ahol a színpadhoz tartozik zenekari árok is, élőzenével lépünk fel, ahol pedig erre nincs lehetőség, felvételről megy a zene, de a bemutató előadástól eltérően új hangszerelésben. A profi néptáncosok tavalyi találkozójának díjnyertes előadása meghívást kapott a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház táncfesztiváljára is, amely május közepén lesz.
– Készülnek-e újabb bemutatóra?
– Az idén két új produkciót is színre vittünk. Februárban a Szívem világ, míg a világ címűt, míg márciusban a Fehérlófiát – ez rekordnak számít, ilyesmi még nem volt a művészegyüttes életében, legalábbis 1990 után. S bár 11 évvel ezelőtt már műsoron volt a Fehérlófia, az idén új szereposztásban, más hangszereléssel ismét játsszuk, mivel a közönség igényelte. Ezenkívül készülünk egy autentikus folklórműsorral, amelyet elviszünk a hivatásosos néptáncosok találkozójára is. Ebben A halálra táncoltatott lány című ballada alapjára több erdélyi vidék táncát fűzi majd egybe Varga János koreográfus-rendező. A román tagozat Marin Barbuval dolgozik, aki a CIOF (a folklóregyüttesek világszövetségének kezdőbetűi) romániai elnöke is. Mindkét produkció zenei anyagán dolgozunk, folyamatban van a kosztümök beszerzése, előállítása. Arra kértem Marin Barbut is, hogy a műsorukban jelenjenek meg az ősi népszokások, lopjon bele táncszínházi elemeket is, mivel nyitnunk kell. Ha Európába akarjuk vinni az előadásainkat, csakis ezzel a műfajjal lehet színpadra lépni, mert kizárólag erre van igény. Ez a jövő.
– Ami a jövőt illeti, jó volt látni, hogy az Iskola másként időszakában több száz gyerek jött el a művészegyüttes székházába, ismerkedett a néptánccal, népviselettel, a hagyományokkal.
– Olyan napunk is volt, amikor több ezer diákot láttunk vendégül. A két tagozat felváltva fogadta a diákokat. Előadást tartottunk, utána a diákok megtekintették a marosvásárhelyi Marx József Fotóklub tagjainak népi tematikájú fotókiállítását és gyönyörködhettek az előcsarnokban kiállított népviseletekben is. Ebben az időszakban Kibédre is elmentünk, ahol a felújított kultúrotthonban több mint 400 diáknak tartottunk előadást. Valójában ez hozzájárul a néptánckultúra népszerűsítéséhez, ami egyik alapküldetésünk. Ennek jegyében szeretnénk a Fehérlófiát nemcsak a magyar iskolákban, hanem román oktatási intézményekben is játszani, mivel a történet megtalálható a román folklórban, mesevilágban is (Harap Alb). Ezt tesszük azért is, mert a román gyermekközönség nem láthatott még ilyen típusú táncszínházi előadást, mivel a profi román együttesek még nem vittek színre ilyen jellegű produkciót, ugyanakkor ez kulturális nyitás is lenne. Ugyancsak az oktatáshoz, a tánckultúra népszerűsítéséhez tartozik az a rendhagyó történelemóra, amelyet Novák "Tata" Ferenc Kossuth-díjas táncoktató tart a néptánc történetéről. A tavalyi előadást kiegészítettük magyarországi régiók táncával. Nemcsak Marosvásárhelyen, hanem Besztercén, Nagyenyeden és Nagyváradon is tartunk több előadást. Ide tartozik még, hogy nagy izgalommal készülünk a tánc világnapjára, amely április 29-én lesz. Aznap kerül sor Marosvásárhelyen a rendhagyó történelemórára is, és az együttes egy kis szabadtéri meglepetéssel is készül majd a Színház téren, hogy mi lesz, nem árulom el, de érdemes lesz dél körül a főtéren sétálni.
– Ehhez a felpörgött munkaritmushoz anyagi befektetésre és – mostani kifejezéssel élve – humán erőforrásra is szükség van. Hogy állnak ezen a téren?
– A Maros Megyei Tanács támogatása révén sikerült egy korszerű videóvetítőt vásárolni, amelyet előadásainkon használunk. Vettünk egy multifunkcionális nyomtatót is, amellyel szórólapokat, plakátokat is készíthetünk magunknak. Szeretnénk a hangtechnikán javítani, de ez egy következő beruházás lesz. Ennyit a műszaki felszereltségről. Ami pedig az utánpótlást illeti, több kolléga nyugdíjba vonult, így állásokat szabadítottunk fel, amelyeket be is töltöttünk. Fiatal, középiskolát végzett táncosokat vettünk fel mind a magyar, mint a román tagozatra. Ezen a téren nem állunk rosszul, hiszen a kollégáink által vezetett hagyományőrző néptánccsoportokban olyan tehetséges fiatalok vannak, akiket bármikor átvehetünk. Az idén Ludasról, Szabédról és a Napsugár együttestől "igazoltak át" táncosok. A továbbiakban szeretnénk bővíteni a magyar tagozat zenekarát, mivel négy tagra zsugorodott, ugyanis a bőgősünk elment. Szükség lenne cimbalmosra is. A román tagozat zenekara 13 tagú, őket a Művészeti Egyetem diákjai is segítik, mivel az oktatási intézménnyel együttműködési szerződésük van.
– Tudomásom szerint nincs felsőfokú magyar népzene- és néptáncoktatás. Ez mennyiben jelent hátrányt alkalmazáskor a profi néptáncegyütteseknek?
– Valóban, a népzeneoktatás nincs jelen a magyar felsőfokú oktatásban. Nincs megfelelő utánpótlás a zenészeknél, mivel a művészek nem akarják lekötni magukat egy intézményhez, inkább az egyéni, szabadúszó pályát választják. De ezen a téren is próbálunk lépni.
– Említette, hogy a román tagozat zenekarát a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem diákjai egészítik ki időnként. Ez azt jelenti, hogy rendszeresen együttműködik a két intézmény. Milyen más hasonló művelődési intézményekkel van gyümölcsöző együttműködése a művészegyüttesnek?
– Az utóbbi időben igyekeztünk minél szélesebb körben kiépíteni az intézményes együttműködést. A Művészeti Egyetem mellett jók a kapcsolataink a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházzal is. Vannak olyan, a színház által színre vitt darabok, amelyekben a művészegyüttes tagjai is fellépnek, a színháznál dolgozó művészek pedig kiegészítik a mi előadásainkat. Nagyon jó a kapcsolatunk a tanfelügyelőséggel is. Nemcsak abban rendszeres az együttműködés, hogy előadásainkkal segítjük az iskolákat, hanem a tavaly szakképzést is szerveztünk a szovátai Teleki Oktatási Központban, amelyre több megyéből olyan tanítók, tanárok jöttek el, akik néptánccsoportot hoztak létre és vezetnek az oktatási intézményeknél. Ők szakszerű képzést kapnak olyanoktól, akik néptáncoktatással, hagyományőrző csoportok vezetésével foglalkoznak. Ennek a tevékenységnek is az a kevésbé burkolt célja, hogy népszerűsítsük a néptáncot azért, hogy minél több iskolába vezessük be akár választható tantárgyként. Majd ha lehet, akkor akár a művészeti szakközépiskolákban indítunk rendszeres oktatást. Ha van igény ezen a szinten, akkor a romániai magyar felsőfokú oktatásban is lesz létjogosultsága a néptáncnak, hiszen jelenleg nincsen ilyen szak Romániában. Román néptáncképzés van Bukarestben és a kolozsvári Gheorghe Dima zeneakadémián, de magyar nincs. Ebben közvetlenül érintettek lennénk, hiszen ha kollégáim elvégeznének egy ilyen egyetemet, akkor a fizetés is nőne, motiváltabbak lennének a továbbképzésre és a művészeti produkciók színvonala is megnőne.
– Említette, hogy az általános iskolai oktatás szintjén derülne ki, hogy lenne-e igény a romániai magyar felsőfokú néptáncoktatásra. Van-e jelenleg rálátás arra, hogy miként állunk ezen a téren?
– Nemrég felmérést készítettem Maros megyében, és kiderült, hogy elég sok iskolában jelen van a néptáncoktatás. Igaz, hetente csupán egy órát foglalkoznak ezzel egy-egy osztályban, mert ennyire biztosít lehetőséget a keret. Tárgyaltunk az oktatási minisztérium képviselőjével, aki megígérte, hogy foglalkozik a kérdéssel, és megkeresi a lehetőségét annak, hogy ezt az oktatást is bevezessék a középiskolákban. Volt már olyan próbálkozás, hogy a főiskolán kezdjük, de ez meghiúsult, mivel általános koreográfia profilúvá lett az osztály, ami nem annak indult. Ez azt igazolja, hogy fordított irányból kell megközelíteni ezt a kérdést. Az építkezést az alapoknál, az óvodában, az általános és a középiskolákban kell kezdeni, folytatni, és ha lesz erre igény a szaklíceumi osztály indítása után, akkor létjogosultságot nyerne egy ilyen szak az egyetemen is. Nemcsak a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen, a Hargita megyei kollégáim abban is gondolkodnak, hogy a Sapientia EMTE csíkszeredai karán induljon ilyen szak. Mi azon fáradozunk, hogy ennek az építménynek elkészítsük a szolid alapzatot, a tégláit, s reméljük, idővel beigazolódik, hogy ezek a próbálkozások nem hiábavalók.
Vajda György
Népújság (Marosvásárhely)

Közlemény
Az Erdélyi Magyar Néppárt marosvásárhelyi szervezete tüntetést kezdeményezett a polgármesteri hivatal előtt április 28-ra a helyi rendőrség túlkapásai miatt. Pénteken a hivatal illetékes bizottsága, közlekedésrendészeti okokra hivatkozva, nem engedélyezte a kért helyszínt, helyette a Ligetet nevezte meg a tüntetés helyszínének. Ez a magatartás a közösség kigúnyolása, a marosvásárhelyiek szabadságjogának korlátozása és a közösség igényeinek szőnyeg alá söprése. Ennek tükrében úgy döntöttünk, hogy nem hagyjuk a tüntetést eldugni, a javasolt helyszínt nem fogadjuk el, és a keddre tervezett tüntetést elhalasztjuk.
A tüntetés új időpontján dolgozunk, hétfőn újabb beadvánnyal fordulunk a polgármesteri hivatalhoz, amelyben a városközpont autóforgalomtól mentes helyszíneit jelöljük meg a tüntetés helyszínéül. A törvény minden lehetséges eszközét felhasználva fogunk fellépni az önkényeskedő, szabadságjogainkat csorbító városvezetői magatartás ellen. Ehhez kérjük a marosvásárhelyiek kitartását és bizalmát. A tüntetés új helyszínéről és időpontjáról jövő héten értesíteni fogjuk a lakosságot.
Jakab István,
az Erdélyi Magyar Néppárt marosvásárhelyi szervezetének elnöke
Népújság (Marosvásárhely)

Csökkent a romániai lakhellyel rendelkezők száma
A romániai lakhellyel rendelkező lakosság száma egy év alatt 0,3 százalékkal csökkent, míg a demográfiai öregedési mutató növekvőben van, jelenleg a következő szinten áll: 103,5 idős személy esik 100 fiatal személyre – tájékoztatott az Országos Statisztikai Hivatal (INS).
2015. január elsején a romániai lakhellyel rendelkező lakosság száma 0,3 százalékkal volt alacsonyabb, mint egy évvel korábban, összesen 22 279 000 személyre rúgott.
Romániában többségben van a városi lakosság (56,4 százalék) és a női lakosság (51,2 százalék).
A demográfiai öregedés jelensége fokozódott, a 65 éves és azon felüli lakosság száma meghaladja a 0-14 év közötti lakosság számát (3 419 000 személy 3 304 000 személlyel szemben).
Míg 2014, január elsején a 0-14 év közötti lakosság aránya nagyobb volt a romániai lakhellyel rendelkező lakosság körében, mint a 65 éves és azon felüli lakosság aránya, 2015. január elsején ez arány megcserélődött.
A demográfiai öregedés mutatója 99,7-ről (2014. január elsején) 103,5-re emelkedett 2015. január elsejére, azaz ennyi idős személy esik 100 fiatal személyre.
Év elején a lakosság átlagéletkora 40,7 év volt, 0,3 évvel nagyobb, mint 2014. január elsején.
(Mediafax)
Nyugati Jelen (Arad)

Hagyományteremtő doktorandusz konferencia
Konferenciát szervezett a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Történelem-Filozófia karának keretében működő, Történelem. Civilizáció, Kultúra doktori iskola magyar hallgatóinak a Kolozsvári Magyar Történeti Intézet (KMTI) és a Kolozsvári Akadémiai Bizottság (KAB) Történettudományi Szakbizottsága.
Szabadság (Kolozsvár)

Kolozsvár iparmonstrumáról fotós, szociológus és mérnökök szemével
Az iparosítás máshol jólétet eredményezett, nálunk elszegényedést hozott
A kolozsvári nehézgépgyártó kombinát (régi nevén a CUG) története egyrészt sajátos, méretéből adódóan azonban a romániai szocialista ipar jellegzetes története is – következtetett Pásztor Gyöngyi, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudmányegyetem (BBTE) oktatója a Szociológia Kar által a hét végén megrendezett 5. Szociológus Napok rendezvénysorozat egyik előadásán.
A kolozsvári rádió stúdiótermében megtartott előadást Dávid Attila Posztindusztriális terek című fotókiállításának megnyitója követte. Dávid elmondta: a fotókat készítve az emberi élet végességével szembesült. Öt magyar műszaki szakember, Gál Miklós, László Csaba, László Kálmán, Kerekes Sándor és Pálfi Károly mérnök beszélgetett Kolozsvár szocialista iparáról, és azokról a gyárakról, ahol egykor dolgoztak. A fiúkat sokszor már 14 évesen bevitték a gyárba dolgozni, amely második otthonukká vált – kezdetben jól fizettek, a hangulat is jó volt. Majd a hanyatlás évei következtek.
Szabadság (Kolozsvár)

Aláírásokat gyűjt a HVIM
Wass Albert nevét kapná a Millennium park 
Jól halad a márciusban elkezdett aláírásgyűjtéssel a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) kézdivásárhelyi szervezete. Jelenleg 1200 összegyűjtött céhes városi kézjegynél tartanak, céljuk az, hogy az önkormányzat napirendre tűzze a kézdivásárhelyi Millennium park Wass Albertre történő átnevezését.
Szőcs Csongor, a HVIM kézdivásárhelyi szervezetének alelnöke elmondta: az 1200 aláírással már meghaladták azt az összlakossághoz viszonyított 5 százalékot, ami a kezdeményezés nyomatékosításához szükséges. Azért döntöttek a Millennium park átkeresztelése mellett, mert szerintük annak amúgy sincs sokatmondó neve. 
A HVIM az előzetes elképzelések szerint a parkban idézeteket helyezne el, ugyanakkor 13 almafát ültetnének, így asszociálva a szerző egyik népszerű regényére. Mindezek mellett a park gondozását évente pár alkalommal önkéntesen felvállalná a szervezet. Legközelebb Nyujtódon és Szászfaluban, a délelőtti miséket követően gyűjtenek aláírást, május közepén terjesztik a testület elé kérésüket.
A kezdeményezés kapcsán a városrendészeti osztályon lapunknak azt mondták: először a prefektúrának kell rábólintania a névváltoztatásra, csak utána tűzheti napirendre az önkormányzat. 
Nagy Szabolcs Attila
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Bölöni Farkas Sándorra emlékeztek
Pénteken és szombaton a Sapientia EMTE Humántudományok Tanszéke, a Romániai Hungarológiai Társaság, a Román Összehasonlító Irodalmi Társaság és Kovászna Megye Tanácsa szervezésében zajlott a Homo viator című konferencia, melynek első napi ülésszakát Csíkszeredában, a második napét Sepsiszentgyörgyön, a megyeházán tartották. A hat országból érkező nyolcvan előadó az utazás témáját vizsgálta magyar, román vagy angol nyelven annak irodalmi, kulturális, történelmi, antropológiai, vallási és nyelvészeti vonatkozásaiban. Az ülésszakkal a 220 éve született Bölöni Farkas Sándorra emlékeztek, akinek bölöni emléktábláját meg is koszorúzták a résztvevők. 
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Csontba faragott legendák
Kis Dániel érzelmeket, ősi történeteket ábrázol 
Kis Dániel munkájával, alkotásaival számos vásárban találkozhattunk már, ugyanakkor megannyi lakásban fellelhetőek az általa készített használati tárgyak. A szerény, ízes beszédű csontfaragót alkotásairól, a kezdetekről faggattuk, illetve arra is kíváncsiak voltunk, miként látja szakmája jövőjét ebben a világban, ahol kevés fiatalt vonz már a kézművesség.
 Kis Dániel 1957-ben született a Hargita megyei Székelymuzsnán. Szülei munkásemberek voltak, édesapja kőművesként, munkahelyi kötelezettségei miatt folyton úton tartózkodott, csupán hétvégenként tölthetett egy kis időt családjával. Talán ennek is betudható, hogy Dániel gyermekként főképpen nagyapja, Kinda József mellett töltötte szabadidejét, a vármegyének jármokat faragó öregúr mozdulatait leste a műhelyben.
– Kiskoromban a kalózregények, filmek hatására tengerész akartam lenni, arról álmodoztam, hogy bejárom a világot egy hatalmas árbocoson, illetve egy elhagyott szigetet is felfedezek. Aztán negyedikes gyermek lehettem, amikor előálltam, és elmondtam nagyapámnak, hogy tengerész helyett inkább asztalos-faragóként élnék, mivel ebben a szakmában télen a jó meleg műhelyben, nyáron pedig a hűs árnyékban lehet dolgozni. Nagyapámnak tetszett a bejelentés, így tanítani kezdett, szerszámait kézbe vehettem, segítettem a munkájában. Nagyon sok bölcsességet tanultam tőle, a mesterségben szerzett tapasztalatait adta át nekem, tanításaira alapoztam az életemet, és igyekszem a hátralévő napjaimat is ebben a szellemiségben eltölteni – mesélte a faragó, elárulva, hogy gyermekkori álmai ellenére életében csupán egyszer, a snagovi tavon hajókázott.
A legényke cseperedett, nagyapja mellett dolgozott, és pénz helyett jó szót, biztatást kapott, egy különleges szakmát sajátíthatott el. Iskoláit Muzsnán, Derzsen, a hároméves szakiskolát pedig Udvarhelyen végezte. Ezután kihelyezték Gyergyószentmiklósra, ahol faragászati végzettsége ellenére kárpitosműhelyben hordta a nyers- és készanyagot. A katonaságot Gyergyószentmiklóson végezte, itt egy tiszt felfedezte képességét, és biliárdasztalokat, fából készült puskatusokat javíttatott, újíttatott fel vele.
Vállalkozás végkielégítésből
A seregből távozva Udvarhelyre került vissza, ahol ajándéktárgyakat készített népművészeti üzleteknek mindaddig, amíg egyik ismerőse el nem újságolta neki, hogy a sepsiszentgyörgyi bútorgyárba faragókat toboroznak.
 Sepsiszentgyörgyre 1984-ben jöttem. A bútorgyárban hamar megszűnt a faragás, így szalagmunkára kerültem a csiszolóba. Aztán jött a magánosítás, leállt a gyár, én pedig a végkielégítés összegéből vállalkozást indítottam, újból a faragói tapasztalatomra, tehetségemre alapoztam az életemet – folytatta tanulságos történetét.
A négygyerekes családapa vállalkozóként először gyökérbe faragott, gondolatait véste a föld alól kiásott anyagba, aztán kővel, méretesebb kőszobrokkal is próbálkozott, ám ezek túlságosan is időigényesnek bizonyultak, így 2006-ban egyik kollégája csontba faragott munkáit szemlélve határozta el, hogy ezzel az ősi anyaggal próbálkozik, és vásárokban árulja alkotásait. Mostanra számos munkája igazolja, milyen szemléletesen lehet például egy-egy legendát tetszetős képbe préselni. Az alkotás alatt nagyapjától átvett motívumokat használ, illetve saját elképzelését lopja be az ornamentikába.
A csont mellett a fára, kőre is marad idő: itt éppen egy villám sújtotta almafa kapott új alakot
– Minden kuncsaftnak igyekszem elmesélni, mit faragtam rá a portékára, hogy ne csupán egy üres tárgyat adjak át nekik, hanem megértsék az ábrákat, azok mondanivalóját, ezáltal a használati tárgyak is személyesebbé válnak. Például régebb, ha egy fiatal lány muskátlit rakott az ablakba, az üzenetértékkel bírt, jelezte, hogy szíve választottját várja. Ezeket a történeteket faragom csontból készült használati tárgyakba, egy-egy motívummal megerősítve a hagyományt (például az előbb említett történetben a gondolatokkal tele virágcsokrot egy várra, bástyára emlékeztető ablakkeretbe zártam, illetve az idő múlását, a hagyomány átmentését érzékeltetve koronáztam meg az ábrát). Bóvlit nem készítek – jelentette ki a csontból szobrokat, képeket, ajándéktárgyakat, számos használati tárgyat (só-, fűszertartót, fésűt, vázát, hajcsatokat, kenőkéseket, medálokat és sok mást) készítő kézműves.
Állandó kiállításról álmodik
Érdeklődésünkre kiderült, gyermekei más pályát választottak maguknak, hiszen látták, hogy szűkösen lehet megélni ebből a szakmából (igaz, hobbiként Hunor fia a kőfaragást űzi), annak ellenére, hogy országos szinten is kevés az ilyen szakember. Kis Dániel hat csontfaragóval tartja a kapcsolatot.
– A vásárok alatt tapasztalom, mennyire rászoktak az emberek a keleti műanyag tárgyakra: olyanokkal is szép számban találkozom, akik nem tudnak különbséget tenni csont és műanyag között. Éppen ezért sok helyen nevelő célzattal is fel kell, hogy lépjek, de szívesen teszem, elmagyarázom, hogy marhalábszárcsontból, szaruból készülnek a tárgyak. Furcsa anyagokkal is kísérletezem, nemrég például lófogból készített kővel koronáztam meg egy gyűrűt. Nagyon szép erezetet fedeztem fel a lófogban, amelyet csiszolás után sokan az opállal is összetévesztettek. Ezekből a közeljövőben ékszereket szándékozom készíteni – avatott be műhelytitkaiba.
Ha gyermekei más pályán ténykednek is, a faragó szívesen tanítja az érdeklődő fiatalságot: jelenleg a sepsiszentgyörgyi Noda-Scurtu Szabolcsot okítja, akit dicsérő szavakkal illet, és abban reménykedik, egy napon a fiatal tanítványa felülkerekedik rajta. Faggatózásunkra Kis Dániel elárulta, egyedüli álma, hogy a közeljövőben falumúzeumszerű kiállítást rendezzen be egy falusi házban, saját és gyűjtött faragásokkal. Itt egy kis műhelyt is kialakítana, ahol iskoláskorú látogatóknak, csoportoknak mutatná be mindazokat a műhelytitkokat, amelyeket munkássága alatt megtapasztalt.
Tinca Teddy
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Terjeszkedik a Caritas
Közlemény 
Újabb három településen indított otthoni beteggondozói szolgálatot a Gyulafehérvári Caritas szocio-medikális ágazata a polgármesteri hivatalok támogatásával: Kézdiszentkereszten és a hozzá tartozó Bélafalván márciusban, Sepsibükszádon pedig áprilisban. Mindhárom településen nagy igény mutatkozott a gondozói szolgálat beindítására, így a helyi költségvetések elfogadásakor a helyi önkormányzatok a faluban élő idősek megsegítésére, gondozására is különítettek el keretet. 
A Gyulafehérvári Caritas Otthoni Beteggondozói Szolgálata egészségügyi szakápolást, alapápolást, háztartási segítségnyújtást, szociális szolgáltatásokat, ápolási segédeszközök, járássegítők kölcsönzését biztosítja az új településeken, valamint egy szociális mosoda működtetését Kézdivásárhelyen. Az új szolgáltatás révén nemcsak kapcsolatot teremtünk a beteg ember és a segíteni kívánó szakorvos közt, hanem segítünk előjegyeztetni a vizsgálatot, megszervezni a betegek utaztatását, esetenként elszállásolását, és ha szükséges, a laboratóriumi kivizsgálását is. Kifejlesztettünk egy adatbázist és esetkezelő szoftvert, amelynek köszönhetően végig tudjuk követni a beteg útját a segítségkéréstől a problémája megoldásáig. 
További szolgáltatások között szerepel a távfelügyeleti rendszer, melynek keretében több idős személy kaphat pánikgombbal ellátott mobiltelefont, hogy sürgősség esetén könnyen értesíthessék családtagjukat vagy a Caritas beteggondozóit.
A Caritas tevékenységét Kovászna Megye Tanácsa is támogatja.
Hubbes Kinga, a sepsiszentgyörgyi Caritas regionális képviselője
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Kolozsvári konferencia a szórványmagyarság és a közmédia viszonyáról
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, a Video Pontes Stúdió és a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) Kós Károly Kollégiuma által szervezett konferenciának a részvevői többek között arra kérdésre keresik a választ, hogy mi a magyar közmédia szerepe az asszimilációs folyamatok lassításában, megakadályozásában, hogyan használhatják a médiát saját identitásuk megőrzésére a szórványközösségek.
A nyitórendezvényen felszólaló Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere úgy vélte, a szórvány számára a magyar házasságkötési ceremónián túl az a legfontosabb, hogy legyen a közelben magyar bölcsőde, óvoda, iskola, és legyen magyar kulturális élményeket adó intézmény, magyar ház. Az alpolgármester elmondta, ha Kolozsváron megszűnnének a lakótelepi iskolák magyar tagozatai, az oda járó gyermekek fele azonnal román iskolában folytatná a tanulmányait.
Az RMDSZ színeiben megválasztott politikus semmi olyan megoldást nem talált elfogadhatónak, ami a szórványban születő magyar gyermekeknek a tömbben való iskoláztatását célozza. Kelemen Hunor RMDSZ-elnököt idézve kijelentette: „nekünk itt a szórványban kell megvetnünk a lábunkat, hogy a tömb ne szórványosodjon el".
A Kárpát-medence valamennyi országából összegyűlt médiás szakemberek számára a szamosújvári Téka Alapítvány szórványápoló munkájáról vetítettek kisfilmet, amelyet a mezőségi néptáncokat bemutató szamosújvári Kaláka együttes előadása követte.
MTI
Krónika (Kolozsvár)

Nekik szabad: megnyílt a móc képviselet Brüsszelben
Megnyitották Erdély képviseleti irodáját és a Mócvidék kirendeltségét szombaton Brüsszelben. Négy évvel ezelőtt a román hatóságok hisztérikusan reagáltak a Székelyföld brüsszeli irodájának felavatására.
A Románia nyugati régiója, ezen belül pedig az öt megyében – Bihar, Arad, Hunyad, Fehér és Kolozs – elterülő Mócvidék népszerűsítésére hivatott brüsszeli képviselet létrehozását a kormányzó román Szociáldemokrata Párt (PSD) két európai parlamenti képviselője kezdeményezte.
A Mediafax hírügynökség tudósítása szerint a szombati irodaavatón Victor Negrescu és Emilian Pavel elmondta, a „móc nagykövetség" és az erdélyi képviselet támogatást nyújt az érintett önkormányzatok és a régióban működő cégek számára a román márkák, a román identitás európai szintű bemutatása terén.
A képviseletek népszerűsíteni kívánják az EU fővárosában a régió gazdasági potenciálját és idegenforgalmát. Negrescu szerint első körben arra akarnak hangsúlyt fektetni, hogy a romániai helyszíneket is népszerűsítő európai utazási irodák kínálatában megjelenjenek az Erdélyi-Szigethegység hegyvidéki üdülőtelepei is.
„Rendkívül büszke vagyok arra, hogy az általam Románia parlamentjében képviselt Mócvidék képviseleti irodával rendelkezik Európa fővárosában. Ennek a projektnek a gyümölcsei hamarosan beérnek, ehhez azonban mihamarabb a kirendeltségnek mihamarabb be kell bizonyítania életképességét" – jelentette ki az eseményen az ötletgazda Ioan Dârzu, a PSD Fehér megyei parlamenti képviselője.
A mostani román kezdeményezés pikantériája, hogy a Székelyföld brüsszeli képviseleti irodájának négy évvel ezelőtti megnyitásakor Bukarest diplomáciai botrányt gerjesztett. A kirendeltséget Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes jelenlétében avatták fel 2011. június elsején a brüsszeli Magyar Régiók Házában.
Néhány nappal az esemény előtt a bukaresti külügyminisztérium bekérette a magyar nagykövetet, akivel közölte: Románia a két ország stratégiai partnerségére való tekintettel elvárja, hogy egyetlen magyarországi hivatalos személy se vegyen részt a megnyitón.
A tárca sajnálatosnak nevezte, hogy Brüsszelben „egy nem létező, mindenféle alkotmányos és törvényes alap nélküli" közigazgatási-területi egység számára hoznak létre képviseletet. Traian Băsescu államfő úgy vélekedett, Székelyföld brüsszeli képviseletének megnyitása nem jár politikai következményekkel, de az alkotmány és a románság „semmibevételének" minősül.
Az irodanyitás miatt Puiu Haşotti, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) szenátusi frakcióvezetője az akkor az EP alelnöki tisztségét betöltő Tőkés László román állampolgárságának megvonását követelte.
Horia Grama parlamenti képviselő, a PSD Kovászna megyei szervezetének elnöke úgy vélte, a székelyföldi képviselet megnyitása és az autonómiaigény révén az RMDSZ „semmibe veszi a román népet és az államot.” Sőt Mircea Geoană, a román szenátus akkori elnöke „törvénytelen, alkotmányellenes és európaiatlan" jelzőkkel illette a kezdeményezést, azzal érvelve, hogy csupán azon régiók nyithatnak törvényesen képviseletet, amelyeket saját országuk alkotmánya elismer.
Krónika (Kolozsvár)

Az év határon túli praxisait is díjazták
Zombor Gábor egészségügyi államtitkár és Balogh Sándor, a zsűri elnöke hétvégén átadta Az év praxisa a Kárpát-medencében díjait a magyarországi és a határon túli háziorvosoknak és munkatársaiknak Budapesten. 
Magyarországról és a határon túlról 192 háziorvosra adtak le ajánlást, és mintegy 175 ezren szavaztak a jelöltekre. A határon túliak közül a legtöbb szavazatot Tamás Mária csíkszentmártoni háziorvos kapta, a második Vackó László munkácsi, a harmadik pedig Száva Katalin marosvásárhelyi jelölt lett.
A magyarországi első helyezett Üveges Szilvia esztergomi háziorvos lett, őt Honos Anasztázia tabi Gergelyfi Vilma tési doktor követte. Zombor Gábor egészségügyi államtitkár elmondta: objektív feltételei is vannak, hogy egy háziorvos elnyerhesse a címet, mégis az orvos-beteg kapcsolat a legfontosabb, ha egy orvossal elégedettek a körzetében, akkor szavaznak rá.
Krónika (Kolozsvár)

A bábszínház nem bábjáték, hanem bábművészet
„Jó bábszínészből lehet jó színész, fordítva viszont nehezen. A bábszínész számára természetes, hogy ő a báb mögött van, a színész viszont természeténél fogva önmagát akarja megmutatni, számára a báb másodlagos. Egy bábszínésznél ez soha nem fordulhat elő” – beszélgetés Botházy-Daróczi Rékával, a nagyváradi Lilliput Társulat művészeti vezetőjével.
– A bábozást talán zsigeri foglalkozásnak is nevezhetjük, hisz alig van olyan gyermek, aki ne beszélgetett volna elmélyülten a játékaival, legszívesebben az asztal alatt üldögélve. Az ösztönös gyerekjátéktól a színtársulatig viszont nagyon hosszú és nagyon rögös az út. Hogy látja ezt a folyamatot a Szigligeti Színház Lilliput Társulatának a művészeti vezetője?
– A bábokkal való kommunikáció az ősi keleti kultúrákban kifejezetten a felnőtteknek szólt. Ma már valami miatt ha azt mondjuk, bábszínház, az emberek zöme csak akkor reagál, ha van gyerek a családban. Pedig a bábjátszás, a bábelőadások nemcsak gyerekeknek és nemcsak gyerekekhez szólnak. A bábszínház nem bábjáték, hanem bábművészet. A feladat: életre kelteni a bábokat, ezáltal különböztetni meg a játékot a művészettől. Játék szerintem az, amit otthon a gyerekek a bábuikkal tesznek: a lehető legkomolyabban beszélnek hozzájuk, legtöbbször pedig az ő „nevükben” válaszolnak is maguknak.
Van olyan gyerek, aki szívesen veszi, ha a családból egy vagy több felnőtt is bekapcsolódik a játékba, de sok gyermek szereti megőrizni az „én és a bábuim” intimitást. A bábszínháznak ezért többet kell nyújtania. Azért pedig, hogy egy előadás sokat adhasson, fontos, hogy jó rendező kezébe kerüljön a történet, ami életre kel, és jó kezekbe kerüljön a bábszínész, aki életre kelt.
– Megkülönböztethető a színházi és a bábrendező? Vagy egy jó rendezőnek semmi gondot nem jelent egy bábelőadás megrendezése, esetleg fordítva is így igaz?
– Van olyan rendező, akinek ez az átmenet nem jelent gondot. Alföldi Róbert például a Budapest Bábszínházban bábokkal rendezi meg a világhírű Kabaré című musicalt. Pedig ő nem a bábelőadásairól híres. Nyilván van átjárás a színház és bábszínház között, de alapvetően a bábrendező azért más eszközökkel, más térben és más műfajban alkot, mint egy színházi rendező. Sajnos Erdélyben nagyon kevés a jó magyar bábrendező, és míg bábszínészeket képeznek, bábrendezőket kevésbé.
Magyarországon a bábjátszás szélesen bontogatja szárnyait, és szerencsére több neves magyar bábrendező kapható arra, hogy határon túl is dolgozzon. Rumi László, Dió Zoltán, Urbán Gyula, Bartal Kiss Rita visszajáró vendégek nálunk, Nagyváradon. Igyekszünk minél több korosztályt megszólítani előadásainkkal. Az előző művészeti vezetőnk, Szőke Kavinszki András már úgy alakította ki az elmúlt évadok repertoárjait, hogy nyitott a csecsemők, illetve a kamaszok felé is.
Kezeslábas címmel lassan három éve repertoáron van egy nonverbális babaszínházi előadásunk, amit Bartal Kiss Rita állított színpadra. Kisteremben, kis létszámú közönségnek egy nagyon intim, otthonosra kialakított környezetben játsszuk az előadást. Nagyon szeretik a kismamák és a kisbabák is. A nagyobbak felé a Rendhagyó irodalomóra programmal nyitunk, első kísérletünk a Toldi volt. Nagyon élvezték és mintha közben el is felejtették volna, hogy nekik „kötelességük” a bábszínházat lenézni, az a kicsiknek való, ők már a felnőtteknek szóló előadásokat érdemlik. Igen, elfeledkeztek erről a beidegződésről, és nagyon jól szórakoztak. Az idei évadra A helység kalapácsát terveztük, remélhetőleg azt is szeretni fogják.
– Évadonként milyen arányban vannak jelen az új előadások, illetve a több éve tartó sikerszériák?
– Általában évadonként négy új cím van és két-három szinte mindig vissza-visszatér. A darabválasztás a vezető felelőssége, de természetesen szó sincs egyszemélyes döntésről. Figyelembe vesszük a szervezőnk révén „szállított” közönségigényt, illetve a társulat tagjainak az ötleteit. A művészeti tanácsban vitatjuk meg a különböző ajánlatokat, mindenki ragaszkodik a saját választásához, aztán megegyezünk.
Általános szempont, hogy legyen legalább egy ismert, klasszikusnak számító, a szülőt saját gyerekkorára emlékeztető cím, de egy-két kortárs író művét is beemeljük a programba. És nyitottak vagyunk a csereelőadásra is. Örömmel adunk teret más bábszínházak előadásainak bemutatására is, így mi is eljutunk más bábszínházak közönségéhez.
– A társulatuk tagsága le tudja-e fedni a növekvő igényeket? Nem volna szükség létszámbővítésre?
– A Lilliput Társulatnak jelenleg 11 bábszínésze van. A bábosok zöme 15–20 éve tagja a társulatnak, mondhatni ők utólagos képzést kaptak, tehát a gyakorlatban már rég bábszínészek voltak, amikor szakmailag levizsgázhattak. Van néhány frissen csatlakozott tagunk is, akik „csak” 5–10 éve tagjai a társulatnak. Reményem szerint pedig hamarosan egy újabb férfi bábszínész csatlakozik hozzánk.
Nálunk alapkövetelmény a nagyon szép beszéd, illetve az a képesség, hogy úgy tudjon a báb takarásában létezni a bábszínész, hogy épp az ő ottléte keltse életre a bábot. Szakmai körökben köztudott, hogy a jó bábszínészből lehet jó színész, fordítva viszont nehezen. A bábszínész számára ugyanis természetes, hogy ő a báb mögött van, a színész viszont természeténél fogva önmagát akarja megmutatni, számára a báb másodlagos. Egy bábszínésznél ez soha nem fordulhat elő.
A bábos az általa mozgatott bábok révén él és látszik. Nem a társulat többi tagjának kárára említeném, hanem mert a legújabb bemutatónkon kimagasló teljesítményt nyújtott Hanyecz-Debelka Róbert. A Szent László csudatetteiben ő Vitéz László, és olyan volt az alakítása, hogy sokan azt kérdezték, ki ez a bábszínész. Paraván mögött, csak és kizárólag a bábra támaszkodva, azt életre keltve, rajta keresztül hívta fel magára a figyelmet.
Azt gondolom, hogy nagyon nehéz dolguk van a bábszínészeknek. Nagyon nagy alázattal kell dolgozniuk. Szerintem a mi társulatunkban mindenki rendelkezik a megfelelő szakmai tudással és alázattal. Bár a fejlődésnek mindig jut hely, úgy gondolom, hogy a Lilliput Társulatnak alapvetően jó bábszínészei és jó bábelőadásai vannak.
– A vezető ezt látja, de milyenek a visszajelzések? Hallani esetleg olyasmit, hogy ez így mégsem volt jó?
– Nincs olyan, hogy minden előadás, minden bábszínész, minden rendező csak tökéletesen teljesít. Nem is lenne igazi az ilyen kép. Vannak néha melléfogásaink. Sajnos bábszínházi kritikák ritkán jelennek meg. Ami eddig rólunk megjelent, szerintem a realitást tükrözte. Volt előadás, ami nagyon szép kritikákat kapott, és volt olyan, ami kevésbé. Mert ilyenek a produkcióink is. A közönség általában szereti az előadásainkat, pedagógusoktól is pozitív visszajelzéseket kapunk. Egy állandó szakmai vélemény viszont nagyon fontos lenne. Olyanfajta visszajelzés az a bábszínésznek, amit ritkán kap meg. Szerintem mindenki örülne, ha lenne állandó hozzáértő bábkritika.
– Idei terveik között van-e valami sajátos?
– Október 5. és 10. között megrendezzük a FuxFeszt II. kiadását, az erdélyi magyar hivatásos bábosok egyetlen versenyfesztiválját. Hat hivatásos magyar bábtársulat létezik jelenleg Romániában. Marosvásárhely, Kolozsvár, Temesvár, Szatmárnémeti, Sepsiszentgyörgy és Nagyvárad bábtársulata idén szabadon döntheti el, hogy versenyen vagy versenyen kívül szeretne bemutatkozni. Minden nap lesz egy-egy magyarországi vendégelőadás, a zsűrizésnél pedig nagyon odafigyelünk, hogy senki ne legyen egyetlen előadásban sem személyesen érdekelt.
A versenyprogramon kívül minden napnak lesz egy, főleg szakmának szóló vendégelőadása. Jelenleg zajlanak az egyeztetések a Budapest Bábszínház, a Kecskeméti Ciróka Bábszínház, a debreceni Vojtina Bábszínház, illetve a Kaposvári BábSzínTér előadásait illetően. Az előbb már említettem, hogy a romániai magyar bábjátszás szakmailag nem kap annyi figyelmet, mint a színjátszás. Nincsenek szakmai kritikák, visszajelzések.
Ezt a hiányt pótolandó a FuxFeszt minden napját egy szakmai beszélgetés zárja majd, aminek a célja a visszajelzések megbeszélése. A moderátor Köllő Kata kolozsvári színházkritikus, a szakmai irányító pedig Pályi János bábművész lesz. Nagy öröm lenne nekünk, szervezőknek, ha a résztvevő társulatok minél több előadáson és szakmai beszélgetésen vennének részt, hogy valóban megismerhessük egymás munkáját.
Botházy-Daróczi Réka 1981. június 5-én született Marosvásárhelyen, a Papiu-Ilarian Gimnáziumban érettségizett, Nagyváradon végezte az Ady Endre Sajtókollégiumot és a Partiumi Keresztény Egyetem angol nyelv és irodalom szakát, a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen pedig színpadi beszéddel kapcsolatos mesterfokozatot szerzett. 2009-ig párhuzamosan dolgozott a nagyváradi Partium Rádiónál és a bábszínháznál, 2012-ben pedig, a gyermeknevelési szabadság után a színházhoz tért vissza. Jelenleg a Lilliput Társulat művészeti vezetője.
Molnár Judit 
Krónika (Kolozsvár)

Markó Attila: ejtették a vádat a Bica-ügyben
Az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) beszüntette a bűnvádi eljárást Markó Attila ellen az úgynevezett Bica-ügyben.
A Budapesten tartózkodó Markó Facebook-oldalán közölte azt a dokumentumot, melyben a DNA közölte, bizonyítékok hiányában ejtik a vádakat, a hivatali visszaélés gyanúja megalapozatlan volt.
Amint arról beszámoltunk, a DNA tavaly novemberben indított bűnvádi eljárást a politikus ellen hivatali visszaélés gyanújával. Markó Attila tagja volt annak a restitúciós bizottságnak, amely 2011-ben az ügyészség szerint jóváhagyott egy olyan kárpótlást, amelynek összegét úgy állapították meg, hogy egy telek értékét a reális árához képest háromszorosára becsülték.
Az ügyben többek között a szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészség főügyészét, Alina Bicát is őrizetbe vették, aki akkor szintén a bizottság tagja volt. Markó egyébként Facebook-bejegyzésében azt írta, 2014. december 10. óta sorozatban háromszor kérték, hogy a Bica-ügyben ejtsék a vádat, hiszen bizonyítottan ott sem volt azon az ülésen, amikor a telekről döntöttek. Ehelyett az ügyészek a parlamenthez fordultak a politikus letartóztatásának jóváhagyásáért, ám az akkor már Magyarországon tartózkodott.
Bíró Blanka 
Székelyhon.ro

SZNT: nem tévedésből tűnt el Johannis üzenetéből a kisebbségi kérdés
Nem valószínű, hogy közönséges tévedésből cserélte le a román elnöki hivatal Klaus Johannis államelnöknek azt az üzenetét, amely a kisebbségi kérdésre vonatkozó megállapításokat tartalmazott – véli Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke.
Az SZNT elnöke hétfőn kiadott közleményében felidézte, hogy Johannisnak az RMDSZ április 17–18-i kongresszusához intézett üzenete két változatban jelent meg, hiszen egyféle szöveget olvasott fel Johannis tanácsadója a kongresszuson, és egy másik szöveg jelent meg később az elnöki hivatal honlapján.
Ez utóbbi tartalmazott egy olyan részt, amely a nemzeti kisebbségekre vonatkozott, és a Romániában élő nemzeti kisebbségek jogainak hiányosságairól szólt. Később ezt az változatot törölték az elnöki hivatal honlapjáról, és az került fel, amelyet az elnöki tanácsadó olvasott fel az RMDSZ-kongresszuson, és nem tartalmaz semmilyen kitételt a kisebbségek helyzetéről. Az elnöki hivatal utólag kiadott egy harmadik közleményt is, amelyben pontosította, hogy a tanácsadó által tolmácsolt üzenet tekinthető az egyedüli hivatalos változatnak.
Izsák Balázs szerint nem hihető, hogy az elnök beleegyezése nélkül valaki közzé mert tenni az elnöki hivatal honlapján olyan üzenetet, amelynek megállapításai „teljes mértékben igazak, csak éppen nincsenek összhangban a román hatóságok hivatalos dogmájával, miszerint a kisebbségi kérdést példaértékűen megoldották Romániában”.
Az SZNT elnöke szerint ez igen komoly kérdést vet fel: azt, hogy ki vezeti Romániát, ki vagy kik olyan erősek, hogy rá tudják kényszeríteni az ország elnökét egy üzenet lecserélésére, vállalva azt, hogy nevetségesnek tűnjön az egész világ szemében. „Úgy gondoljuk, hogy ez olyan kérdés, amelynek nem csak a romániai magyarságot kell aggasztania” – olvasható a közleményben.
Székelyhon.ro

„Cigánytörvényt” akar Bogdan Diaconu
Ismét törvényjavaslat született arról, hogy a roma etnikum megnevezése roma helyett hivatalosan a cigány legyen Romániában.
Ezúttal az eddig szélsőséges, magyargyűlölő, soviniszta megnyilvánulásairól ismert Bogdan Diaconu képviselő, az Egységes Románia Párt elnöke terjesztett be erre vonatkozó javaslatot a parlamentben.
A korábban a kormányzó Szociáldemokrata Párt színeiben politizáló honatya tisztában van azzal, hogy javaslata botrányt okoz, ugyanakkor „a románok megítélése miatt” szükségesnek tartja a lépést.
„Tudatában vagyok annak, hogy a javaslat számos ellentmondást gerjeszt, de oda kell figyelnünk arra, hogy a külföldön élő románok megszenvedik azt, hogy összetévesztik a romákat a románokkal. Ezernyi kérést kaptam arra vonatkozóan, hogy vessek véget ennek a kavarodásnak, ami borzasztó károkat okozott az utóbbi években” – írta Diaconu a blogján.
Hozzátette: a tévedés miatt Románia imázsa is károsodott, erre példaként a Jönnek a románok című brit dokumentumsorozatot hozta fel. „Ez a dokumentumfilm pontosan a románok és a romák összetévesztésén alapul, hiszen a cím arról szól, hogy Románok érkeznek Nagy-Britanniába, a film témája viszont a cigányok viselkedéséről és életéről szól” – mutat rá Diaconu.
A tervezet értelmében Romániában minden hivatalos dokumentumban és megszólalásban a cigány megnevezést kellene használni a roma helyett. Megjegyzi ugyanakkor, hogy a cigány megnevezésben nincs semmi pejoratív.
Mint arról beszámoltunk, néhány éve Silviu Prigoană demokrata-liberális párti (PDL) képviselő nyújtott be ugyanilyen tartalmú törvényjavaslatot. Prigoană indoklása szerint a roma szót azért kell lecserélni, mert zavart okoz a nemzetközi kommunikációban.
„A világon több százmillió ember nem rendelkezik nyelvészeti és etimológiai ismeretekkel. Ők természetes kapcsolatot látnak az -ia végződés és az ország között, lásd Britannia = Brit + annia = a britek országa; tehát számukra Románia = rom + ánia = a romák országa. Ez nem helyes, mivel hamis képzeteket szül” – indokolta nyelvészeti témájú törvényjavaslatát az akkori kormánypárti politikus.
A tervezetet 2011-ben mind a szenátus, mind a képviselőház elutasította. Ugyanakkor a voksolást megelőzően a felsőház emberi jogi bizottsága még nem talált kivetnivalót benne. A bizottsági vita során Puiu Haşotti, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) szenátusi frakcióvezetője, aki azóta a művelődési miniszteri tisztséget is betöltötte, kijelentette: a jogszabályt el kell fogadni, mivel az Európa Tanács más tagállamaiban is cigánynak nevezik az érintett etnikumot.
Álláspontja szerint a cigány kifejezés nem sértő, és nem is pejoratív, és Romániával ellentétben az Európai Unió egyetlen tagállamában sincs olyan törvény, amely kötelezővé tenné a roma szó használatát. Párttársa, Emilian Frâncu, az emberjogi bizottság alelnöke szintén azzal érvelt, hogy a cigány szónak semmilyen negatív konnotációja sincs, és emlékeztetett, hogy a cigányok a 13. században a tatár hordákkal együtt érkeztek a mai Románia területére, az elnevezést pedig már akkor használták.
Kifejtette, az általa képviselt Vâlcea megyében a romák sértőnek tartják, ha romának hívják őket, és inkább a cigány megnevezésre szavaznak. Szerinte bizonyos politikai vezetők azért akarják a roma megnevezést erőltetni, hogy ezzel zavart keltsenek.
A „cigánytörvény” ugyanakkor heves ellenkezést váltott ki nemcsak politikusok, hanem a roma szervezetek körében is. Frunda György RMDSZ-szenátor kifejtette: a jogszabály nemzetközi egyezményeket sértene, Romániát pedig az emberjogi bíróság elé citálhatják a roma szervezetek. A romák szervezetei is tiltakoztak a tervezet szakbizottsági elfogadása miatt, és nyílt levélben kérték Traian Băsescu akkori államfőt, hogy megszavazása esetén ne hirdesse ki a törvényt.
Balogh Levente
Székelyhon.ro

A cserkészek fogadalma egész életre szól
Cserkésztestvérek, a környékbeli csapatok vezetői, öregcserkészek, szülők és szimpatizánsok vettek részt vasárnap délután a Bethlen-lakótelepi református templomban a 2-es számú Budvár Cserkészcsapat megalakulásának huszonötödik évfordulóján tartott megemlékezésen – visszatekintés és előrenézés volt. A mozgalom erdélyi újjászületését és a jelenlegi Budvár csapat gyarapodását ünnepelték: az Orbán Balázs Általános Iskola újoncai fogadalmat tettek.
Igehirdetésében Bekő István Márton helyi református lelkipásztor örömmel emlékeztetett: délelőtt a konfirmandusok, délután pedig a cserkészek tesznek fogadalmat. Isten szava ott szólal meg, ahol az Ő népe bemegy a templomba. Parancsot ad: amit hallottál, tartsd meg, se jobbra, se balra ne térj el az elődbe helyezett útról. Ha mindezt megteszed, jól lesz dolgod, és életed lesz. A cél: még ha sivatagos is az út, kitartóan haladni előre.
Nagy Endre, a Budvár csapat vezetője kifejtette: az 1990. március 7-én alakult csapat az évfordulót nagy becsben tartja. A sok-sok évre és cserkészrendezvényre emlékezve megköszönik a nagy elődök fáradhatatlan munkáját, melynek áldásos gyümölcse a Budvár Cserkészcsapat és nem utolsósorban a ma Erdélyben működő cserkészszövetség. Kegyelettel és tisztelettel gondolnak Berci bácsira, Jenő bácsira és Emil bácsira, illetve mindazokra, akik már nem lehetnek velük.
A cserkészet, az önkéntes ifjúsági nevelőmozgalom sok hasznos információt megtanít, ami egy erdőben a túlélést segíti, a társadalomban pedig a könnyebb beilleszkedést biztosítja. Alapvetően kisebb és nagyobb közösségekben vannak, így könnyebb elsajátítani az ismereteket. Megtanulják a társas viselkedés alap- és illemszabályait, játszanak, énekelnek és kézműveskednek – közben jól érzik magukat. Év közben őrsgyűléseken, csapatprogramokon vesznek részt, ezáltal lesz az évi munka megkoronázása a tábor. A cserkész a mozgalom törvényei szerinti élet mellett kötelezi el magát, és erre fogadalmat tesz: hűséget Istenhez, hazához, embertárshoz. A fogadalom nem szűnik meg, nem válik semmissé, egész életre szól. A cserkészet egy életforma: folyamatos törekvés, küzdelem a jóért. A jelen lévő cserkészek és az újoncok elénekelték a cserkészindulót, elismételték a törvényeket, majd elmondták a fogadalom szövegét. Ezután megkapták a jelvényeket, utána a cserkészvezetők jelképesen testvéreikké fogadták őket. Az ünnepséget követően régi albumokat nézegettek. A tea és sütemény mellett Farkas Emőke verset szavalt, és mindenki részesült egy kis ajándékban: támogató jóvoltából évfordulóra emlékeztető kitűzőt kapott. Az idős cserkészek pedig felelevenítettek egy-egy történetet.
Molnár Melinda
Székelyhon.ro

Összefogás a Teculescu-ügyben – Újabb menetelésre készülnek
Összefogtak a háromszéki magyar pártok, amelyek összesen 26 ezer aláírást gyűjtöttek, hogy a kovásznai Dr. Benedek Géza Szív- és Érrendszeri Rehabilitációs Kórház visszakapja eredeti elnevezését, azaz ne csatolják hozzá a Teculescu nevet.
A petíciót és az aláírásokat a háromszéki RMDSZ parlamenti képviselői szerdán nyújtják át Nicolae Bănicioiu egészségügyi miniszternek, kérve, hogy vegye figyelembe az érintettek véleményét, és írja felül a korábbi rendeletet, amely szerint az intézménynek Nicolae Teculescu balneológus nevét is fel kell vegye, aki – mint kiderült – soha nem dolgozott a szívkórházban.
Hétfőn Tamás Sándor, az RMDSZ háromszéki elnöke, Kulcsár Terza József, az MPP Kovászna megyei elnöke és Benedek Erika, az Erdélyi Magyar Néppárt megyei elnöke az RMDSZ-székházban együtt jelentették be az aláírásgyűjtés eredményét, és hangsúlyozták, hogy fontos ügyekben összefognak.
Tamás Sándor kifejtette, rendhagyó, hogy egy asztalnál ülnek, de ha fontos ügyről van szó – és a kovásznai szívkórház ügye ilyen –, akkor „egymás iránti alázattal és sok munkával előre tudunk lépni”. Már amikor elkezdték a kézjegyek gyűjtését, az ívekre nem tettek pártlogót, mert abban bíztak, hogy a többiek is csatlakoznak, az MPP és a néppárt pedig felajánlotta segítségét, valamint az egyházak, az ifjúsági szervezetek is az ügy mellé álltak.
Tíz nap alatt papíron 22 ezer, online 4 ezer aláírás gyűlt össze, ebből Kovászna városában négyezer – a város lakói, a kórház dolgozói, sőt a kezelésre érkezők, románok és magyarok is aláírták az eredeti név megtartását kérő íveket. Tamás Sándor elmondta, az RMDSZ-kongresszuson Victor Ponta miniszterelnök tudomására hozták a kovásznai szívkórház ügyét, és ő azt mondta, igyekszik megoldást találni. A múlt héten egy minisztériumi illetékes a helyszínen tájékozódott: találkozott a polgármesterrel, tanácstagokkal, a kórház orvosaival, a szakszervezet vezetőkkel.
„A jelentése tartalmát nem ismerjük, de mindenki, akivel szóba állt, a Benedek Géza név megtartását kérte” – mondta az RMDSZ politikusa. Tamás ugyanakkor leszögezte, a miniszteri rendelet visszavonása nem visszalépés, hanem a normalitás helyreállítása, hiszen „Ioan Lăcătușu, a kommunista párt propagandistája feszíti a húrt” – jelezték a román politikai pártoknak, a prefektusnak is, hogy ez egy szűk társaság akciója volt, és hogy ez nem jó irány, mert román–magyar feszültségeket kelt. Azért is bíznak a rendelet hatályon kívül helyezésében, mert azt nem a miniszter, hanem a minisztériumi főtitkár írta alá előbbi tudta nélkül.
Tamás Sándor ugyanakkor elmondta, hogy korábban a kovásznai magyar és román közösség képviselői megegyeztek, hogy a helyi sportcsarnokot Iordan Popica sporttanárról nevezik el, a művelődési házat pedig Ignácz Rózsáról, de a kórházügy annyira megmérgezte a légkört, hogy ezt a határozatot levették a napirendről. „A román neveknek is van helyük, de olyan személyiségeket kell javasolni, akik alkottak valamit, Iordan Popica tanárt például mindenki tisztelte” – mondta Tamás Sándor.
A kovásznai szívkórház átnevezése szimbolikus térfoglalás a románok részéről: olyan, mint az ötvenes években, amikor a Bolyai Egyetemet átnevezték, és azóta már csak néhány százaléknyi a magyar helyek száma – fejtette ki Benedek Erika. Hozzátette, ez általános lett az elmúlt évtizedekben a román hatalom részéről, ám a kovásznai névadás ügye olyan horderejű, hogy nem lehet elmenni mellette, a románok számolhattak azzal, hogy tiltakozást fog kiváltani. Kulcsár Terza József, az MPP Kovászna megyei elnöke arról beszélt, hogy az összefogásnak folytatódnia kell, mert mint mondta, „olyan időket élünk, amikor a magyar himnuszt nem lehet elénekelni és betiltják szimbólumainkat”.
Egyeztetnek az újabb menetelésről
Körvonalazódik a magyar pártok közötti összefogás egy idénre tervezett, nagyszabású háromszéki megmozdulás szervezésére is. Tamás Sándor március 10-én, a székely szabadság napján jelentette be: felhívást intézett az erdélyi magyar politikai szervezetekhez, hogy az év második felében szervezzék meg a székelyek nagy meneteléséhez hasonló, az autonómiaigényt felmutató közös demonstrációt.
Hétfőn Tamás Sándor újságírói kérdésre elmondta, Antal Árpád polgármesterrel közösen már egyeztettek Biró Zsolt országos és Kulcsár Terza József Kovászna megyei MPP-elnökkel, a napokban pedig „hosszú és tartalmas beszélgetést” folytattak Toró T. Tiborral, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnökével.
„Elkezdődött a politikai egyeztetés, a technikai részleteket kell leszögezni, konszenzusra törekszünk. Idén mindenképpen lesz egy nagyszabású háromszéki megmozdulás, ennek időpontját és helyszínét később hozzuk nyilvánosságra” – mondta Tamás Sándor.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro

Amőbaként terjeszkedő Nagyvárad
A nagyváradi városháza kistermében Ilie Bolojan Nagyvárad és Ioan Pop, Fugyivásárhely polgármestere szándéknyilatkoztatot írtak alá a községnek Nagyváradhoz való csatlakozásáról.
Ilie Bolojan, Nagyvárad polgármestere tavaly márciusban vetette fel a Nagyváraddal való egyesülés lehetőségét a Nagyvárad Metropolisz Övezetbe tartozó községek vezetőinek, és Szentmárton után most Fugyivásáhely is pozitívan válaszolt erre a felvetésre. Ennek eredményeképpen hétfőn délelőtt szándéknyilatkozatot írt alá Vásárhely és Várad fúziójáról a megyeszékhely és a község polgármestere. Ilie Bolojan kifejtette, hogy a város fejlődésének záloga a terület- és lakosságnövekedés, és amennyiben minden váradkörnyékbeli község fuzionálna a várásossal, akkor Nagyváradnak mintegy 250 ezer lakosa lenne. Ioan Pop Fugyivásárhely első embere a maga során hangsúlyozta, hogy a helyi tanács felhatalmazta őt arra, hogy tárgyaljona fúzióról. Ioan Pop ismertette a fúzió ütemtervét is. Mint mondta, szeptember 1-ig kidolgoznák a fúziós stratégiát, mely tartalmazná a községhez tartozó falvak – Váradalpár, Fugyi, Alkér és Felkér – státuszát is; december 1-ig pedig döntenének a referendum időpontjáról. A polgármesterek azt szeretnék, ha a jövő évi önkormányzati választásokkal egyidőben tartanák meg a referendumot is. Ahhoz ugyanis hogy a fúzió megvalósuljon, mindkét település helyi tanácsának el kell fogadnia az erről szóló határozat-tervezetet, ezt követően pedig mindkét közigazgatási egységben referendumot kell tartani a kérdésben. A referendum eredeménye csak akkor érvényes, ha a részvételi arány mindkét helyen eléri a harminc százalékot.
Meggondolta magát
Az aláírással egybekötött hétfői sajtótájékoztatón Ioan Pop Fugyivásárhely polgármestere elárulta, hogy amikor 2014 márciusában először meghallotta a beolvadásról szóló felvetést, még idegenkedett az ötlettől, de később meggondolta magát, főképp azért, mert megváltozott az uniós források lehívási módozata. Felmérte, hogy a megváltozott körülmények között a községnek nagyon nehéz lenne forrásokat szerezni kiemelt fontosságú projekejeire, de ha a község beolvadna a városba, akkor már más lenne a helyzet etekintetben. Ennek kapcsán Ilie Bolojan kifejtette, hogy eddig az uniós források bárki számára hozzáférhetőek voltak, az új uniós költségvetési ciklusban azonban a rendelkezésre álló pályázati összegek felére csak stratéiai projektekkel lehet pályázni, és csak a fennmaradó másik fele szabadon elérhető. Ez azt jelenti, hogy a községek önmagukban ki vannak zárva a stratégiai pályázatokból, így csak a források felére pályázhatnak.
A fejlődés szabályai
Várad polgármestere kifejtette, hogy a fejlődés szabályai indokolják azt, hogy Nagyvárad minél nagyobb és minél egységesebb legyen, hiszen minél nagyobb egy település, annál jobban, gyorsabban fejlődik. Továbbá az is a fejlődést segíti elő, ha minél egységesebb az adminisztráció, mert a projektek megvalósítását nem akadályozzák a különböző helyi érdekek, ugyanakkor minél nagyobb és egységesebb egy település, annál inkább nő a képessége arra, hogy nagyobb projekteket ültessen gyakorlatba. Éppen ezért a környező városokkal való versenyhátrány behozása érdekében növelni kell a város területét, lakosságát és az itt tevékenykedő vállalatok számát – tette hozzá Bolojan, aki szerint nagy hiba volt az, hogy Nagyvárad a rendszerváltás után hagyta tönkremenni gyárait, majd a 2004-2008 időszakban, amikor megnövekedett a külföldi tőkebeáramlás Romániába, egyetlen nagyvállalat sem telepedett meg Váradon, a harmadik nagy hiba pedig az volt, hogy nem sikerült nemzetközivé tenni a váradi repteret. Mindezek miatt Várad lépéshátrányba került legfőképpen Temesvárral és Kolozsvárral szemben. Kérdésünkre válaszolva Bolojan kifejtette, hogy a fúziónak elsősorban a gazdasági vetületeit tartják szem előtt, de az is tény, hogy a város megnövekedése előnyére válhat Váradnak akkor is, amikor ismét napirendre kerül az ország régióközpontjainak a kérdése.
A község bajai
Ioan Pop újságírói kérdésre válaszolva elmondta, hogy a fúzió után több fontos célkitűzés megvalósulásában reménykedik. Fugyivásárhely legfőbb gondja az, hogy a községen kereztül vezet a DN1 országút, tízpercenként százötven kis jármű és százötven nagy jármű halad el ott, ami nagyon megnehezíti a helyiek közlekedését. „Ha autóval be kell jönnöm Váradra, minimum hét percet kell várjak, míg a házam udvaráról rá tudok térni az útra” – fogalmazott a polgármester, hozzátéve, hogy amennyiben a fúzió megvalósul, akkor a Várad által eltervezett új déli elterelőutat meghosszabbítanák Fugyivásárhely irányába, így a közúti forgalom kérdése megoldódna Vásárhelyen. Ugyancsak szeretné elérni a polgármester azt, hogy a nagyváradi Helyi Közszállítási Vállalat indítson rendszeres járatokat Várad és Vásárhely között. Végezetül hozzátette, hogy ipari parkot is létesítenének a településen, amit sokkal könnyebb lenne megvalósítani, ha a település Nagyvárad része lenne. Újságírói kérdésre válaszolva Pop elmondta, hogy a fugyivásárhelyi tanács biztosan elfogadja a fúzióra vonatkozó döntést, lévén, hogy a helyi tanácsban tíz nemzeti liberális párti tanácsos ül. Egyébiránt Fugyivásárhely község összlakossága 6532 személy, a lakosság 18,96 százaléka magyar nemzetiségű. Amennyiben Szentmárton és Fugyivásáhely is belovad a városba, akkor Váradnak 212.471 lakosa lesz, közülük 46.817 magyar.
Pap István
erdon.ro

Az űrlap alja
Megújuló templomokról a LEK-ben
A nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központban (LEK) csütörtök délután zajlott konferencia, illetve nyílt kiállítás a Középkori templomok útja című program keretében, mely mintegy öt esztendeje indult el azzal a céllal, hogy megújítsa és bekapcsolja a turizmus körforgásába a Felső-Tisza vidékének, Kárpátaljának és a Partiumnak az egyedülálló templomépítészeti, vallási és kulturális középkori örökségét.
A programhoz a Tiszántúli Református Egyházkerület és a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Területfejlesztési és Környezetgazdálkodási Ügynökség (SZSZBMFÜ) mellett csatlakozott a Királyhágómelléki Református Egyházkerület is. A program eddigi eredményeiről és további lehetőségeiről számoltak be a konferencia előadói.
Megnyitójában Csűry István püspök mondott igei köszöntőt, kiemelve a program lehetőségeinek értékét, mely által elveszett örökségünket foglalhatjuk vissza méltó módon. Szabó Ödön parlamenti képviselő kiemelte a határon átívelő projekt lehetőségeit, amelyben két ország kormányzata és nyolc szomszédos megye vett részt, és amely által az egyházi turizmus fellendülését is várják és annak megerősítését, hogy a határvidék ne periféria legyen, hanem összekössön bennünket. Hozzá tette még, hogy a most lezáruló pályázati szakaszt követően úgy tűnik a felhasználható anyagi források sajnos csekélyebbek lesznek, mint az elmúlt években.
Kondra Laura a SZSZBMFÜ ügyvezetője egy misszióvá vált programról beszélt, majd szintén az ügynökség részéről Deák Attila tartott szakmai előadást a Kárpát-medence északkeleti részének műemléktemplomairól, melyek turizmusba csomagolt megismertetése az egyházzal, idegenforgalommal és műemlékvédelemmel karöltve hosszú távon tudatos nemzetpolitikai eszközzé is válhat. Kollár Tibor tudományos szakértő előadása következett, amely betekintést nyújtott számos (köztük három szilágysági) templom megújulásának folyamatába a tudományos kutatásoktól a restaurálásig és a megújult templomokról készült tájékoztató kiadványokig.
Diószegi László, a Teleki László Alapítvány igazgatója a Kárpát-medencei örökségvédelmi program 2011–2014 közötti időszakának lezárult eredményeit, illetve még folyamatban lévő tevékenységét foglalta össze a Tiszától a Kárpátokig. Végül Emődi Tamás építész a Biharban rejlő lehetőségekről beszélt, röviden visszatekintve a műemlékvédelem múlt rendszerben történt szándékos hátráltatására, a kilencvenes évek kezdeti nehézségeire, de kiemelve többek között a Siteri templom sikeres helyreállításának történetét, hozzátéve, hogy még sokhelyütt nagyon sok a teendő.
Ezután a SZSZBMFÜ Örökségtúra a Kárpát-medencében című kisfilmje került levetítésre, majd megnyitották a kiállítást, mely három hétig lesz megtekinthető a LEK-ben.
Tóth Gábor
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Kisebbségvédelem: lesz-e folytatás az EP-ben?
Az európai kisebbségvédelem témájában tartott közmeghallgatás megszervezése már egy olyan esemény, amelyhez az Európai Néppárt politikai támogatása kellett. Lesz-e folytatás? – kérdezte Brüsszelben munkatársunk Vincze Lorántot, az RMDSZ külügyi titkárát. A héten az EP-ben megtartott kisebbségvédelmi tematikájú közmeghallgatás megszervezéséhez az Európai Néppárt frakciójának engedélyére is szükség volt. Az EPP-frakciónak 270 tagja van, akik közül sokan idegenkednek a kisebbségi kérdéstől. Hogyan tudta mindössze három magyar képviselő meggyőzni a nagy többséget arról, hogy indokolt egy ilyen közmeghallgatás az Európai Parlamentben? Ez egy folyamat része: a 2009-es bonni EPP-kongresszuson politikai határozatot fogadta el, 2012-ben, Bukarestben az EPP politikai programjába is bekerült a kisebbségvédelem, tavaly a választási programba. A néppárti képviselőcsoport újraalakulása után pedig a frakció prioritásai közé került a kisebbségvédelem. Erre hivatkozva lehetett kérni a frakció hozzájárulását a közmeghallgatás megtartásához. A következő lépés az volna, hogy jelentéstervezet készüljön az EP-ben az EPP támogatásával az uniós szintű kisebbségvédelemről. Ilyen tervezetek korábban többször is voltak a kisebbségi frakcióközi munkacsoport (Intergroup) kezdeményezésében, de nem nyerte el a politikai alakulatok többségi támogatását ahhoz, hogy a javaslat a plénum elé kerüljön. Ha a legnagyobb frakció támogat egy ilyen javaslatot, jelentősen megnövekedne az elfogadás esélyei.
Mit tartalmazna egy ilyen jelentéstervezet? A korábbi kezdeményezések is azt célozták, és most a közmeghallgatáson is az a vélemény körvonalazódott, hogy uniós szintű kisebbségi keretszabályozást kell kidolgozni. Ez a jogbiztonságról és az az európai jó gyakorlatok hasznosításáról szólna. Legfontosabb értéke az lenne, hogy a tagállamokban élő kisebbségek megszerzett jogainak az Európai Unió legyen őre és szavatolója. Meghívták-e a közmeghallgatásra a kisebbségi kérdésektől "hagyományos" módon idegenkedő román, francia vagy akár görög néppárti delegáció valamely tagját? Az EPP közmeghallgatása nyitott, ezért is vett részt kisebbségi szervezet, egyetemi tanárok, kutató, emberjogi aktivisták. Hasonló a nyitottság házon belül, vagyis az Európai Parlamentben. Minden képviselő és képviselői munkatárs e-mailen kapott meghívót, programtervezetet az eseményre, tehát biztosan tudtak róla. Ennek ellenére látni kellett, hogy Magyarország kivételével többségi képviselők nem jöttek el. Szokatlan, mert korábbi hasonló üléseken jelen voltak, felszólaltak. Ezúttal is meg fogják kapni minden bizonnyal az ülésen elhangzottakat és következtetéseket.
Milyen esélyét látja annak, hogy a közmeghallgatáson megfogalmazott levélre pozitív válasz érkezik, és az EPP-frakció jelentéskezdeményezést tesz az EP-ben a kisebbségvédelem témájában? A kisebbségi közmeghallgatás megszervezése már egy olyan esemény, amelyhez politikai támogatás, többség kellett. Bízom abban, hogy ez egy első lépés, amelyet hasonló szellemben tettek. Rendszerint a közmeghallgatásokat határozattervezet előkészítése követi, ebben a jelenlévők szándéka egyértelmű, ehhez kell többségi politikai akaratot kialakítani az EPP-ben és a többi frakcióban. Az EPP kisebbségvédelem iránti nyitottsága a magyarázható-e azzal, hogy az Európai Unióban egyre hangsúlyosabb téma a bevándorlók kérdése? Szerintem nincsen konkrét összefüggés. A bevándorlás kérdése elsősorban a radikalizálódás, a terrorfenyegetettség miatt foglalkoztatja az EU-t. Nem vagyok abban biztos, hogy az őshonos kisebbségeknek jó, hogy ilyen felvetésben beszélnek általában a kisebbségekről. Mi most annyit tehetünk: vigyázunk arra, hogy ha bármilyen felvetésben elkezdenek a bevándorló kisebbségekkel foglalkozni, akkor ezzel párhuzamosan, és teljesen külön témaként az őshonos kisebbségek helyzetét is szabályozzák, rendezzék, ne maradjon szőnyeg alá söpört téma. Különben még arra ébredhetünk, hogy a gazdasági bevándorlók problémáinak megoldásával sokan úgy értékelik majd, hogy a kisebbségi kérdést általában rendezték. Pedig tudjuk, hogy a nem kezelt etnikai problémák veszélyt jelenthetnek az EU stabilitására.  „Az elmúlt években cselekvő volt az RMDSZ külügyi tevékenysége, sikeresen egészítette ki az otthoni kisebbségvédelmi törekvéseket. Eredményes volt, ha a Néppártban bekövetkezett szemléletváltást tekintem, a Minority SafePacket és a köréje szerveződött kisebbségi szolidaritást tekintem, amely alapja marad az európai kisebbségi tevékenységnek, illetve kezdeményező szerepünket a FUEN-ben” – jelentette ki Vincze Loránt arra a kérdésünkre, hogy az RMDSZ külpolitikájában van-e szükség újratervezésre. Válaszában emlékeztetett arra, hogy a külpolitika egyik témája volt az újratervezés kongresszusának, a hét elfogadott határozat egyike ezt a területet célozza. „Ebben az értelemben tehát fontos szakpolitikája a szövetségnek, amelyet hangsúlyozott a szövetségi elnök beszámolója, több felszólaló és magam is, amikor a határozatot bemutattam. Nem is klasszikus külügyi tevékenységről vagy külkapcsolatokról beszélek, hanem olyan külföldön megszerzett eszközökről és kapcsolati hálóról, amelyet teljes egészében az otthoni jogérvényesítés érdekében hasznosítunk. Ez az RMDSZ külpolitikai doktrínája” – fogalmazott a külügyi titkár. A kisebbségvédelmi erőfeszítéseknek része az Európai Bizottságnak benyújtott európai polgári kezdeményezés is, amelyet Brüsszel elutasított, az ügy pedig az Európai Bíróságra került. Járható még ez az út a kisebbségvédelmi keretszabályozás megteremtéséhez? Mi az út végére szeretnénk jutni, ezt pedig az Európai Bíróság ítélete jelenti majd. Közben az Európai Parlament és az Európai Bizottság az európai polgári kezdeményezés eszközét újraértékeli. Ebben a témában is volt már egy közmeghallgatás az EP szervezésében. Az egyik esettanulmány éppen az RMDSZ által javasolt és a FUEN ernyője alatt közösen kidolgozott Minority SafePack volt. Nem csupán a mi kezdeményezésünk, hanem mások polgári kezdeményezése kapcsán is bebizonyosodott ugyanis, hogy ez az eszköz nem működik a céljainak megfelelően, az új szabályozást át kell alakítani, egyszerűsíteni és a kezdeményező polgárokat segítő elemekkel kellene ellátni. Kelemen Hunor jövő héten felszólal Strasbourgban az Intergroup ülésén. Miről fog beszélni a képviselőknek az RMDSZ-elnök? Általában a romániai magyar közösség helyzetéről, a visszaszolgáltatások kapcsán elkezdődött ügyészségi kivizsgálásokról, a Mikó-ügyről és általában a romániai magyarság jogbiztonságára irányuló fenyegetésekről: a szimbólumhasználat tiltásáról, az etnikai autonómia kérésének nemzetbiztonsági ügyként történő kezeléséről. Mivel az frakcióközi kisebbségcsoportnak egyre több tagja van és rendkívül aktívabbak, az RMDSZ ismét egy széles körben ismertetheti az erdélyi magyar közösség problémáit.  
Cseke Péter Tamás, Brüsszel 
maszol.ro

Megrajzolták a román nép pszichológiai profilját
Az idők során önmagukról kialakított sztereotípiák szerint a románok vendégszeretők, barátságosak, befogadóak. A valóság azonban távol áll ezektől a vélekedésektől – állapítják meg A román nép pszichológiája című tanulmány szerzői, a kolozsvári BBTE pszichológiai tanszékének munkatársai. Amennyit fizetnek…
A román nép pszichológiája címmel átfogó tanulmányt készített a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem Daniel David pszichológus által vezetett kutatócsoportja a románok önmagukról kialakított sztereotípiáiról. A hamarosan könyv alakban is megjelenő jelentés szembeállítja mindazt, amit a románok önmagukról gondolnak a valósággal.
E szerint a románokat általában a bizalmatlanság jellemzi, amelyet egyformán éreznek barátaik és ismeretlenek iránt. Bizalommal csak a családjuk iránt vannak, itt kompenzálják általános bizalmatlanságukat.
A szerzők szerint bizalmatlanság feltehetően védelmi mechanizmusként alakult ki, a történelmi tapasztalat alapján. Románia soha nem rendelkezett komolyabb hatalmi pozícióval, ami magabiztossá tehette volna a románokat. A tanulmány szerint a románok életét elsősorban a munka, a család és a vallás határozza meg.
A munkát a románok a társadalmi felemelkedés eszközének tekintik, de nem tekintik önmagában való értéknek, mint a japánok vagy a kínaiak. A románok kizárólag pénzért, a társadalmi felemelkedésért dolgoznak – olvasható a tanulmányban.
Cinikusan azt állítják, hogy annyit dolgoznak, amennyit fizetnek. A megfizetett munkát viszont jól végzik el, mivel a versenyszellem hajtja őket, a munkájukkal, igyekeznek értéküket bizonyítani. Amennyiben a munkaviszonyok, a munkalégkör is kedvező, akkor akár komoly teljesítményekre is képesek. Ha azonban a munkát „nem fizetik meg” kellőképpen, akkor a románok nem szívesen, hevenyészve dolgoznak, itt kiütközik lustaságuk is – állapítja meg a tanulmány.
Távol az egyetemes értékektől
A szerzők szerint a románok nagyon ambiciózusak, ami a társadalmi előmenetelt illeti, legyen szó gazdasági, társadalmi felemelkedésről, hiúságról, a közösségben betöltött tisztségről, a munkát pedig a legfőbb eszköznek mindehhez.
Előítélet az is, hogy a románok kedvesek, barátságosak, vendégszeretők. A kutatócsoport felmérésinek eredményei szerint a románok – más nemzetekhez viszonyítva – félnek az idegenektől, bizalmatlanok irányukban. Ez vonatkozik mind a városi, mind pedig a faluhelyen élő román lakosságra. A családjuk iránt azonban nagy bizalmat éreznek, a családi kötelékek sok esetben szorosabbak, mint más nemzetek esetében.
A románok híján vannak a polgári szellemnek is. Nem igazán érdeklik őket az egyetemes értékek, nem törődnek a közjóval, sem ismerőseikkel. Jóllehet ezek az értékek csaknem teljes mértékben hiányoznak belőlük, mégis kérkednek velük, hogy jobb színben tüntessék fel magukat.
A tanulmány szerint a romániai nemzedékek alapvetően három nagy csoportra oszlanak. Az 55 év felettieknek dominánsan kollektivista profiljuk van, melyet a kommunizmus alakított ki, a 35 és 55 év közöttieknek, vagyis a középnemzedéknek kollektivista és autonóm profilja is van. Ezzel szemben a fiatalok, a 35 év alattiak dominánsan autonóm profillal rendelkeznek.
Értékét vesztő becsület
Érdekes módon viszonyulnak a becsülethez, a tisztességhez. Az 1980-as években még igen fontosnak vélték ezeket az értékeket, és becsületesnek, tisztességesnek tartották magukat, a kétezres évek elején azonban már egyre kevésbé tartják fontosnak mindezt, ez a most készült felmérés eredményeiből is kitűnik.
A Daniel David által vezetett kutatócsoport szerint valamely nép eszményi pszicho-szociális profiljának számos elemből kell állnia. Vagyis intelligens, alkotószellemű, a társadalmi alkalmazkodásra képes, széles szókinccsel rendelkező, cselekvő emberekre van szükség, mindez pedig hozzájárul a megfelelő testi és lelki egészséghez. Ez a nyitja a boldogságnak és a derűlátásnak. Az eszményi pszicho-szociális profil megteremtése része lehet akár egy országtervnek is. Ily módon Románia nem csak papíron, de a valóságban is csatlakozna az európai közösséghez, beilleszkedhetne a térségbe – állapítják meg a szerzők.
A pszichológiai jellemvonásokat illetően nincs nagy különbség a városon illetve a faluhelyen élő románok között. Előítéleteik mindkét esetben a Románia nagy történelmi régióival kapcsolatos klisékben gyökereznek. Így például a román körében elterjedt az, hogy az erdélyiek dolgosabbak, mind a Kárpátokon túli területen élő románok.
Magabiztos magyarok
A románoknál a vallásosságnak nincs különösebb teológiai töltete, jóllehet vallásosságuk foka igen magas más népekhez képest. Így például nem vallásosak a megváltás és a feltámadás értelmében. Esetükben a vallásosság és a babona összekeveredik.
A templomba járás mellett varázslókhoz, asztrológusokhoz is eljárnak, hisznek az ördögűzésben. A vallás és a babona elegyítése nem segíti sem a vallásos, sem a nem vallásos világkép kialakítását.
A tanulmány azzal is foglalkozik, hogy miképpen ítélik meg a románok a többi népet. Az amerikaiakat például népszerűeknek, hazafias szellemtől áthatott és erős népnek tekintik. Igen jó a véleményük az angolokról is, őket úgyszintén hazafiaknak, emellett intelligens és becsületes nemzetként tartják számon. A kínaiak esetében elsősorban szorgalmukat, munkaszeretetüket emelik ki, a franciák fő vonásaként pedig a bohémséget tartják. A németeket illetően két vonást emelnek ki: a becsületességet és az intelligenciát. A románok szerint a magyarokat elsősorban a magbiztosság valamint az alkalmazkodó képesség jellemzi. 
Bogdán Tibor
maszol.ro

Szent György napi programok az Erdélyi Művészeti Központban
Filmvetítéssel, közönségtalálkozóval és kiállítás-megnyitóval várja vendégeit az Erdélyi Művészeti Központ a Szent György Napok ideje alatt. A sepsiszentgyörgyi Olt utca sarkán, a régi posta újravarázsolt épületében működő, egyre népszerűbb intézmény sajátos programkínálattal kapcsolódik be a városünnep forgatagába. Kedden, április 28-án, 19 órától Szilágyi Varga Zoltán rajzfilm-rendező társaságában lesz megtekinthető a szerző hat filmjéből álló válogatás. Szilágyi Varga Zoltán az erdélyi Kékesen született, a marosvásárhelyi Képzőművészeti Középiskolában érettségizett, majd a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola grafika szakán végzett. 1984 és 1986 között elvégezte a bukaresti Ion Luca Caragiale Színház- és Filmművészeti Főiskola rajzfilmrendezői szakát.
Már első szerzői filmje is, a Gordiuszi csomó, számos díjat nyert (Zágráb, Bilbao, Chicago, Esphino). 1987-től Magyarországon él, ahol a kecskeméti rajzfilmstúdió rendezőjeként dolgozik. A hagyományos műfajok közötti határterületen, a rajz, a fotó, a film és a videó műfaji sajátosságait felhasználva virtuóz rajztechnikával dolgozik. Filmjeiben képgrafikusi elemeket, grafikáiban filmszerű hatásokat alkalmaz. Jellegzetesek műszaki hiba imitációi, a készülék vagy közvetítő lánc zavarokat - mint a sajátos formanyelv velejáróit - a kifejező erő fokozására használja. A kedd este látható rövidfilm-válogatás többek közt azt is illusztrálja, hogy hogyan hatott az országváltás az alkotásra.
Szerdán, április 29-én, 19 órától Népszerűsítés vagy kritika? címmel kerül sor magyarországi és hazai képzőművészeti és múzeumi folyóiratok találkozójára. Martos Gábor (MúzeumCafé), Siklodi Zsolt (KorkéP), valamint P. Szabó Ernő és az Új Művészet folyóirat további öt munkatársa a lapbemutatókat követően, Vécsi Nagy Zoltán és a közönség kérdéseire válaszolnak.
Vasárnap, május 3-án, 17 órától Kosztándi B. Katalin és Kosztándi Jenő képzőművész-házaspár tárlatát nyitja meg Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója. A tárlat-látogató közönséget Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester, a kiállító művészeket Tamás Sándor megyei tanácselnök köszönti. Kosztándi B. Katalin és Kosztándi Jenő szoros kötelékben élte, éli termékeny életét Kézdivásárhelyen, a céhes városban, létjogosultságot szerezve a művész szakmának. Művészi munkájukat eredményes pedagógusi tevékenység egészítette ki. A Vécsi Nagy Zoltán által rendezett kiállítás 2015. május 31-ig látogatható hétköznapokon, hétfő kivételével, 10 és 17 óra, szombaton és vasárnap 10 és 14 óra között.
maszol.ro

Turisztikai központ nyílt az erdőszentgyörgyi Rhédey-kastélyban
Az erdőszentgyörgyi önkormányzat a Regionális Operatív Program keretében nyert támogatást a turisztikai tájékoztató központ létrehozására és felszerelésére. A központ a Rhédey-kastély földszintjén található, egy tájékoztató irodát, egy személyzeti irodát és egy konferenciatermet foglal magába.  Az irodában két személynek biztosítanak munkahelyet, az ő alkalmazásuk még hátravan, így a központ egyelőre még zárva van a látogatók előtt. 
Az avató rendezvényen Menyhárt István projektvezető elmondta, az iroda létrehozása mellett egy többnyelvű weboldalt és adatbázist, valamint egy interaktív okostelefon-alkalmazást is létrehoznak, amely lehetővé teszi a környék turisztikai létesítményeinek az ismertetését. 
Menyhárt hangsúlyozta, a vidéknek nincsenek hegyei, tengerei, nagy látványosságai, de van történelme és kultúrája, amit népszerűsíteni kell. A fejlesztésnek az a célja, hogy rávegyék a turistákat, hogy megálljanak, és itt költsék el a pénzüket. (vasarhelyi hirlap via erdelyfm)
Transindex.ro