Kultúrigazgató, akit Kodály „buktatott meg”
„A táncházmozgalom tartalmában, világnézetében, magyarságtudatában egy teljesen új világot teremtett. (...) Olyan népzenekincse messze nincs senkinek, mint a magyarságnak” – beszélgetés Szép Gyulával, a Kolozsvári Magyar Opera vezetőjével.
– Az opera igazgatásán túl rendkívül sokoldalú tevékenységet fejt ki Erdély művelődési életében. A kolozsvári zeneakadémián kapta útravalóul ezt a sokoldalúságot?
– Rendkívül szerencsésnek tartom magam, amiért olyan tanári gárda oktatott minket, akikre mindig büszke lehetek: Jagamas János, Szenik Ilona, Márkos Albert, Vermessy Péter, Szalai Miklós, Demján Vilmos, Jodál Gábor, Pop Dorin, Florentin Mihăiescu. Zenei szempontból nagyon sok lehetőségre nyitották ki a szemünket, fülünket.
Olyan helyzetbe kerültem, hogy a tanárkodás mellett válogathattam a karvezetés, muzikológia, folklórkutatás, netán könnyűzene között.
Ennek következtében bátran, merészen, magabiztosan vágtunk neki az életnek. Bíztunk a tudásunkban, a felkészültségünkben, és úgy gondoltuk, megváltjuk a világot.
– Kezdetben zenetanárként...
– Az akadémia elvégzése után a Maros megyei Mezőszengyelre helyeztek ki zenetanárnak, az ottani román iskolába, ahol csak 1–4. osztály volt magyarul. Később Székelyudvarhelyen, a zeneiskolában, illetve Máréfalván kértem helyettes tanári állást, és hobbiból a helyi gépgyár férfikórusát vezényeltem.
– A táncházmozgalom jelentős hatással volt a hetvenes évek fiatalságának életére. Ön mikor csatlakozott?
– 1977-ben, amikor elindult. Kezdetben én is táncolni mentem, viszont kiderült, hogy hiányos a zenekar. Összeállt egy háromtagú együttes, ám a brácsás rövidesen kiszállt. Én zongorista voltam egész életemben, de arra nagyon büszke vagyok, hogy 25 évesen megtanultam brácsázni úgy, hogy addig soha nem volt vonó a kezemben.
Nem volt könnyű feladat, éjjel-nappal gyakoroltam, egy egész nyaram ráment, mire rendesen megszólaltattam a hangszert. Így lettem a székelyudvarhelyi Venyige zenekar brácsása. Közben elindultam gyűjtőutakra, és szerencsésen tudtam ötvözni a gyűjtött anyagot az iskolai tanítással: amit hallottam a gyűjtőúton, azt szinte másnap megtanítottam a gyerekeknek. Udvarhelyszéken csupán Vikár Béla végzett komolyabb gyűjtőmunkát a 20. század elején. Az anyagokat átcsempésztük Budapestre, a Tudományos Akadémiára és a Folklórkutató Intézetnek.
– Ön hogyan fogalmazná meg a táncházmozgalom hatását a kultúrára, a zenére, a fiatalok életére?
– A táncház megjelenését a 20. század talán legnagyobb magyar kultúrtörténeti fordulatának nevezném. Értékfelismeréshez vezetett a fiatalok körében, egy elfeledett hagyatékról sikerült a port leseperni, így élő, funkcionális, hatalmas értékeket hordozó kultúrvilág került elő. Kiderült, nem véletlenül volt a magyarság mindennapjainak része ezer évig. A táncházmozgalom tartalmában, világnézetében, magyarságtudatában egy teljesen új világot teremtett.
Szép Gyula
1952. február 2-án született a Kolozs megyei Szucságban. 1975-ben diplomázott a Gheorghe Dima Zeneakadémia Muzikológiai és Zeneszerzési Fakultásának pedagógia szakán. 2010-től a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója.
Érdekes módon Erdélyben a zenészek irányították a táncházakat, belőlük lettek a táncoktatók is. Mi, zenészek, majdnem mind egyetemet végzettek, hamar rájöttünk, milyen kincset lehet kibányászni a népzenéből, hiszen itt hever a lábunknál, és sokkal szebb és értékesebb, mint a kétakkordos, gyenge diszkózene. Olyan népzenekincse messze nincs senkinek, mint a magyarságnak.
Ne feledjük, a magyar népzene – Vikárnak, Kodálynak, Bartóknak, majd a tanítványaiknak köszönhetően – össze van gyűjtve, rendszerezve van. A fiatalok nemcsak táncoltak, többé-kevésbé felkészülten elindultak gyűjtőutakra, gyakorlatilag ebből is mozgalom lett. Tömegével kezdtek falura járni – volt, aki a viseletért, mások a táncokért, a buliért vagy csak azért, mert ment a babájuk is. A lényeg az, hogy közel negyven év után minden magyarok lakta településen igazi népzenére táncolnak, a táncoktatók már nem az egykori budapesti állami együttes koreográfiáit majmolják, hanem valós táji ismeretekre építik népzene- és néptáncműsoraikat.
– Akadt meghatározó momentum az életében, amely a népzene oktatása és művelése mellett kötelezte el?
– Egyik barátnőm mutatta meg Kodály Zoltán Székely fonó című lemezét. Amíg hallgattuk az operát, olvastam a lemez mellékletét, melyben le volt írva a szöveg, és rájöttem, az egész nem más, mint egy Kodály által feldolgozott népdalfüzér. Mivel már tanítottam, rádöbbentem, milyen kevés népdalt ismernek a székelyföldi gyerekek, és a felnőttek sem sokkal többet. Az új hangzást szokták meg, nehezen tudták befogadni a régi stílust, idegenkedtek tőle. Azáltal, hogy én színpadi előadásra tanítottam a népdalokat, lassan megszerették őket. Beigazolódott, amit Kodály mondott: a népdalokat nem kell kiszakítani a környezetükből, hanem abban a talajban kell megmutatni őket, amelyben születtek, éltek.
– Alig huszonkilenc évesen kinevezték a székelyudvarhelyi municípiumi Művelődési ház igazgatójává. Nem volt gyanús senkinek?
– Valószínűleg sokféle tevékenységem miatt figyeltek fel rám a város és a megye vezetői. Elvállaltam, és volt is megbotránkozás Udvarhelyen: mi az, hogy egy tisztességes tanító bácsit, aki amúgy jól vezette a művelődési házat, felvált egy fiatal, hosszú hajú, nagy szakállú ismeretlen, aki még csak nem is székely? De hamar megszeretett a város, mert nyitottan közeledtem mindenkihez.
Úgy éreztem, a hivatásos művészeket kell megmutatni az udvarhelyieknek, az ő jelenlétüket arányaiban kevésnek éreztem. A műkedvelő előadások mellett egyre sűrűbben léptek fel hivatásos művészek is. Kezdett úgy tűnni, hogy aki magyar, és Erdélyben számít, Udvarhelyen is be akar mutatkozni. Az udvarhelyiek több színházi előadást láttak, mint a kolozsváriak vagy a marosvásárhelyiek, hiszen itt felváltva vendégszerepelt mind a hat erdélyi társulat. Végül éppen Kodállyal ütöttem meg a bokámat Székelyudvarhelyen, gyakorlatilag miatta (is) rúgtak ki...
– Mi történt?
– Kodály születésnapjára fesztivált szerveztem. Egymás után mutattuk be Kodály mindhárom színpadi művét – a Székely fonót, a Háry Jánost és a Czinka Panna balladáját, utóbbit először Erdélyben. Főleg az utóbbi verte ki a biztosítékot, újra meg újra betiltották. Nem tudták megmagyarázni, miért, egyszerűen a hangulata nem tetszett. Végül kirúgtak, és el kellett hagynom a várost, mert Székelyudvarhelyen nem engedtek elhelyezkedni, noha több iskola is alkalmazott volna.
– Mondhatni felfelé buktatták...
– Igen, zenei szakirányító lettem Csíkszeredában, a Hargita Megyei Alkotások Házában. Rendezvényeket szerveztem, de a megye falusi zenekarainak repertoárját is ellenőriznem kellett: én voltam a zenei cenzúra. Jóvá kellett hagyni például, hogy egy zenekar mit játszik a lakodalomban. Azt például tilos volt, hogy Hétre ma várom a Nemzetinél, mert maga a nemzet szó – hiába tudjuk, hogy egy szállodára utal – nem lehetett benne. Ettől persze mindenki játszotta. Az egyik zenekar beírta a repertoárlistájába az Un pumn de secui című dalt. Ezt mindenki aláírta, mert hiszen románul volt. Persze a székely himnuszról volt szó.
De Csíkból sem önként távoztam. A Kodály-fesztiválért magyar állami díjat kaptam, sok embert megismertem, állandóan jöttek a meghívók a magyar nagykövetségről mindenféle eseményre. Folyóiratokat, könyveket vittem onnan, Csíkban osztogattam őket. Egy szép nap letartóztattak, a Szeku elvitte a könyvtáramat, az állásomból pedig kidobtak. Egy napra a Gyimesbe helyeztek. Azért egyre, mert közben rájöttek, a magamfajtának Gyimes maga a paradicsom.
– Hogy lett ebből opera?
– Még udvarhelyi időszakomban, amikor az opera akkori zenei titkára beadta a kitelepedési kérelmét, megkérdezték, érdekel-e az állás? Négyszer versenyvizsgáztam, mind a négyszer megnyertem, de mivel nem volt kolozsvári személyim, és Kolozsvár zárt város volt, nem alkalmazhattak. Az opera pedig folyamatosan kiállt mellettem, és inkább nem vettek fel senkit. Félévente kiírták az állást, félévente jöttem versenyvizsgázni. Két évig ment ez így, végül 1988-ban kihallgatást kértem a pártbizottságnál. Elmondtam, hogy eredetileg nekem is kolozsvári személyim volt, csak a párt meg a haza érdekében oda költöztem, ahol megbíztak egy feladattal. Végül beleegyeztek, hogy elfoglaljam az állást.
A rendszerváltás után élveztem azt a hatalmas területet, amit be lehetett lakni. Nem voltak még civil szervezetek, rendezvények, így részt vehettem a Kallós Alapítvány létrehozásában, a Németh családdal én szerveztem az első táncháztábort Erdélyben, sokat ügyködtünk azon, hogy minden település lehetőleg civil szervezetet hozzon létre. 1990-től a Kolozs Megyei Művelődési Felügyelőségen az volt a feladatom, hogy a magyar kultúra gyakorlását szavatoljam a magyar közösségekben. Nem volt egyszerű, mert sok volt még a gyanakvó ember, éppen a néptánc kapcsán: azzal is vádoltak kutatók, hogy a román zenét magyarként adjuk el.
Szívesen vállaltam 2000-ben az RMDSZ Művelődési és Egyházügyi Főosztályának vezetését, hiszen a képviselet infrastruktúrájával és háttérerejével lehetőségem nyílt a magyar kulturális életet átlátni. Az irodámban alkották meg az egyházak jogi képviselői és az RMDSZ politikusai azt az egyházi ingatlan-visszaszolgáltatási törvényt, amit egy az egyben átvett a román kormány. Megtisztelő volt, hogy megszervezhettem a Millenniumi Sokadalmat, ami megelőzte a Kolozsvári Magyar Napokat.
– Előbb művészeti vezetőként dolgozott az operában, 2010 óta igazgatóként. Korábban milyen viszonyban volt a műfajjal?
– Megvallom őszintén, annyit tudtam az operáról, hogy egyetemista koromban néhány bemutatóra elmentünk. Diákéveinkben nem voltunk nagy operába járók, a zenetörténeti órákon az operarészen éppen csak átfutottunk. Új világ tárult elém, de nagyon megszerettem...
– Egészen egyedi produkciók fűződnek azóta a nevéhez. Hogyan született meg például az ötlet, hogy világpremierként az összes Erkel-operát bemutassa a kolozsvári opera?
– 1991-ben született az ötlet, amikor a Hunyadi László című operával Gyulán, Erkel szülővárosában léptünk fel. A gyulai Várszínház akkori igazgatójának tettem egy viszonylag felelőtlen ígéretet, miszerint bemutatjuk mind a nyolc Erkel-operát. Az akkori igazgató, Simon Gábor, Hary Béla karmester és Dehel Gábor rendező is az ügy mellé állt, megszereztük a kottákat, és végül kultúrtörténeti sorozat lett belőle. Az egyedüli opera vagyunk, ahol 10–12 év leforgása alatt az összes Erkel-operát bemutatták. Arra is büszkék vagyunk, hogy 1990 óta kortárs magyar operákat is folyamatosan színre viszünk, programszerűen ezt sem teszi senki.
– Közeledik a nyugdíjkorhatárhoz. A visszavonulás is közeleg?
– Elég régóta foglalkoztat a visszavonulás gondolata. Telik az idő, ugyanakkor megnyugtató módon szeretném látni az opera vezetésének jövőjét. Szeretném, ha még aktív koromban felváltana valaki, akinek átadhatok valamennyit mintegy három évtizedes tapasztalatomból. Büszke vagyok a társulatra, jól érzem itt magam, de a dolgok rendje az, hogy egyszer átadjuk a helyünket. Nincs bennem hatalomvágy, nem futkosok a titulusok után. Sikerült egy fiatal, jó minőségű csapatot összehoznom az operában, amely mégiscsak a legnagyobb, Magyarország határain kívül működő, hivatásos magyar intézmény. A maga nehézségeivel és szépségeivel.
Nánó Csaba
Krónika (Kolozsvár)

Az első hivatalos munkanap
Nagyvárad- Hétfőn volt az első hivatalos munkanapja nagyváradi alpolgármesterként a legutóbbi tanácsülésen megválasztott Huszár Istvánnak.
Az RMDSZ-es elöljáró az Erdély Online-nak elmondta: múlt pénteken kapta meg az arról szóló értesítést, hogy a határozat az önkormányzat közlönyében is megjelent. Bár a beköltözés miatt végles formáját csak a délután órákban nyerte el az irodája, ez nem gátolta őt meg abban, hogy délelőtt 10 órától audiencián fogadja az első hozzá forduló lakost. Az illető hölgy a Kolozsvári úton lakik egy szociális bérlakásban, és azt panaszolta el neki, hogy nincs vize, mivel az előző bérlő 7000 lejes tartozást halmozott fel. Huszár István felvette a kapcsolatot a Vízművek igazgatójával, és mivel kiderült, hogy az ügy pozitív megoldása érdekében egy belső szabályzat módosítására van szükség, megegyeztek abban, hogy ezt javasolni fogják előterjesztésként a következő tanácsülés napirendi pontjai közt. A fogadóóra után az új alpolgármester a gazdasági igazgatóság gyűlésén vett részt, melyen több olyan újdonságban is megállapodtak, amely intézkedések bevezetése a lakosság érdekében történik majd, ilyen például az adó és illetékbefizetési program módosítása a piramishelyiségben.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Magyar egyházak: közös felelősség a hittanoktatás
Kérvényezzék gyerekeik iskolai vallásórán való részvételét – szólítják fel a szülőket a történelmi magyar egyházak vezetői.
A római katolikus, református és unitárius egyház vezetői emlékeztetnek, hogy a hittan már az idei tanévben választható tantárggyá válik a romániai tanintézetekben: azoknak a szülőknek, akik azt szeretnék, hogy gyerekük vallásos nevelésben részesüljön, március 6-áig kell kérvényezniük ezt.
Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek a témában kiadott közleményében Szent Ágoston másfél évezreddel ezelőtti buzdítását idézi, rámutatva annak időszerűségére: „…hogy neveljük gyermekeinket Istennek, mert akkor magunknak neveljük!”
Hangsúlyozza, hogy az egyház minden római katolikus gyermek számára biztosítja a szakképzett hitoktatót, akik az iskolai hittanórák keretében – az alapvető vallási ismeretek átadása mellett – a gyermekek hitbeli és erkölcsi nevelésére is nagy hangsúlyt fektetnek.
„Szülők, keresztszülők és bérmaszülők felelőssége, hogy a szentség-kiszolgáltatásoknál vállalt kötelezettséget, az iskolai hitoktatás és vallásos nevelés igénylésével is teljesítsék” – mutat rá az érsek azon reményének adva hangot, hogy a lelkészek, hitoktatók és az iskolák vezetőségének együttműködése révén a továbbiakban is sikerül biztosítani az iskolai hittanoktatást.
„Ne engedjünk a kényelem kísértésének! Tartsuk lelkiismeretbeli kötelességünknek lelkipásztorok, szülők és nevelők egyaránt, hogy minden gyermekünk a törvényes kereteken belül, lehetőleg anyanyelvén vegyen részt az iskolai hitoktatáson” – szólítja fel a híveket körlevelében Böcskei László nagyváradi római katolikus püspök is, hangsúlyozva a szülők gyerekneveléssel kapcsolatos feladatait.
„A keresztény szülők ezzel együtt a hitre való nevelés szép feladatát is vállalták akkor, amikor gyermekeik számára a keresztséget kérték. Most itt az alkalmas lehetőség, hogy bizonyítsuk elköteleződésünk komolyságát és kitartásunkat hitünk értékei mellett. Ne engedjük, hogy a hitet és a hitre való nevelést az ultramodern áramlat hirdetői, a hitetlenek és istentelenek a sarokba szorítsák. Álljunk ki jogaink mellett és éljünk a felajánlott lehetőségekkel azáltal, hogy gyermekeink hitoktatását igénybe vesszük az iskolai kereteken belül is” – fogalmaz a váradi püspök.
Hangsúlyozza, a lelkészeknek, hittantanároknak azon kell fáradozniuk, hogy az iskolai hittanórák vonzóak legyenek, biztató istenélményhez segítsék a diákokat.
A vallásoktatással kapcsolatos módosításokra közleményben hívta fel a figyelmet a Magyar Unitárius Egyház is, melyben az ezzel kapcsolatos gyakorlati tudnivalókat is ismerteti. „Az egyházközségi tag kötelességei: vallásos és erkölcsös életet élni, gyermekei oktatásáról és valláserkölcsi neveléséről gondoskodni; az egyházi jogszabályokat tiszteletben tartani (…)” – idézi ugyanakkor a Magyar Unitárius Egyház Szervezeti és Működési Szabályzatát a körlevél.
Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke szintén körlevélben hívta fel az esperesek, lelkészek, presbiterek, pedagógusok és szülők figyelmét a vallásórát érintő változásokra. „Anyaszentegyházunk hitvallásainkból fakadóan felelősséget vállal a gyermekek hitbeli nevelésével kapcsolatban. A keresztelés alkalmával szülők, keresztszülők és az egész gyülekezet fogadalmat tesz arra, hogy mindent megtesz a »gyülekezet minden gyermekének hitbeli nevelése érdekében«” – hangsúlyozta a püspök.
Az iskolai vallásórák státusának módosítását Remus Cernea független képviselő kezdeményezte, majd az alkotmánybíróság is alátámasztotta. A taláros testület úgy döntött, hogy az eddigi gyakorlattól eltérően – amikor a hittanoktatást nem igénylő szülőknek kellett erre vonatkozó kérést benyújtani az iskola vezetőségéhez – ezután azoknak kell kérvényt írni, akik vallásos nevelésben szeretnék részesíteni gyerekeiket. Az ítéletnek a Hivatalos Közlönyben való megjelenésétől számított 45 napos határidő március 9-én jár le.
Székelyhon.ro

Egyeztettek Vass Leventéékkel
Három alkalommal, az RMDSZ Maros megyei székházában került sor arra az egyeztetésre, amelyen az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete találkozott a Romániai Magyar Kisgazda és Kisvállalkozói Platform elnökével, Vass Leventével és társaival, értesített az RMDSZ sajtószolgálata.
Egyebek mellett szóba került a küldöttek kérdése is az RMDSZ kongresszusára. „Noha a platformok rendelkeznek külön, a számukra fenntartott helyekkel, illetve a platformok képviselőinek különböző testületekben betöltött tisztsége révén hivatalból is tagjai a kongresszusnak, igényüket fejezték ki további helyekre. Az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete újból bizonyítva megértését, jó szándékát, akaratát felajánlott további két helyet az összesen 14 küldött helyből, illetve szándékunk megerősítése céljából további két ügyvezető alelnöki tisztséget is felajánlottunk. Bízunk benne, hogy az együttműködési javaslatainkat elfogadják és egyúttal biztosítjuk a csoport képviselőit, hogy mi mindig nyitottak leszünk irányukban!” – fogalmaznak a közleményben.
Mint ismeretes, korábban Vass Levente egy, az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének vezetőségét erősen kritizáló közleményt bocsátott ki, kifejtve, hogy a szervezet „belső, konstruktív ellenzékeként” „kezd elfogyni a türelmük”. „Értékeljük, hogy a városi RMDSZ nyitott az irányban, hogy egyeztessen velünk, de ez a nyitás a formális gesztuson túl minden tartalmi szándéktól mentes volt. Nehezen látjuk a helyünket egy olyan szervezetben, amely a látszatra épít, és emiatt alig létezik már. Ez volt két éve, és ugyanezt teszik most is. A helyi RMDSZ vezetők nem vették számba az elmúlt két évben adott jelzéseinket, gesztusainkat, közeledéseinket, figyelmeztetéseinket” – olvasható a közleményben. „A közeljövőben újra döntést hozunk a Szövetséghez fűződő viszonyunkról, és polgármester választásokkal kapcsolatos stratégiánkról is. Mi azt szeretnénk, hogy Marosvásárhelyt egyrészt magyarul is érző, másrészt kompetens politikus vezesse – a helyi RMDSZ eddig semmi érdemi jelét nem mutatta, hogy ugyanez lenne a célja” – áll a dokumentumban.
Babos Krisztina
Székelyhon.ro

Kétnyelvűség: újabb felszólítást küldenek a prefektúráknak
A legfelsőbb bíróság törvényértelmezéséhez igazítja a 20 százaléknál nagyobb arányú magyar lakossággal rendelkező megyék prefektúráinak címzett újabb felszólítását az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) – szögezte le a Krónikának Asztalos Csaba elnök azt követően, hogy a bíróság a kormányhivatalok javára döntött a honlapjuk tartalmával kapcsolatosan megfogalmazott ajánlások ügyében.
A CNCD korábban felszólította a Maros, Szatmár, Bihar és a Szilágy megyei prefektúrákat, valamint a Szatmár, Bihar és a Szilágy megyei önkormányzatot és több mint 50 erdélyi település polgármesteri hivatalát, hogy szüntessék meg a magyar kisebbség tagjait érintő hátrányos megkülönböztetést, és magyar nyelven is tüntessék fel a közérdekű információkat honlapjukon.
Ezekben a közigazgatási egységekben ugyanis a magyar lakosság számaránya meghaladja a 20 százalékot, és ezért joguk van az anyanyelvhasználatra a közigazgatásban. A kormányhivatalok azonban perre vitték a dolgot, a legfelsőbb bíróság pedig nekik adott igazat, és érvényteleníttette a diszkriminációellenes tanács határozatát.
Asztalos Csaba érdeklődésünkre elmondta, egyelőre annyit tudnak, hogy a legfelsőbb bíróság arra hivatkozott, hogy a prefektúrák honlapján közzétett információknak csak egy része minősül közérdekűnek, mégpedig azok, amelyeket a közérdekű információkról szóló törvény is annak minősít.
Asztalos a Krónika érdeklődésére kifejtette: a román igazságszolgáltatás korlátozóan értelmezi az anyanyelvhasználatra vonatkozó törvényeket, és úgy véli, ha a kormányhivatalok úgy gondolják, egyéb, a törvény által nem közérdekűnek minősített információkat is közölnek, akkor logikus lenne, hogy ezeket is tüntessék fel a nemzeti kisebbségek nyelvén.
Amint Asztalos Csabától megtudtuk, nem változott az álláspontjuk ez ügyben, újabb felszólításokat küldenek majd, melyeket igyekszenek oly módon összeállítani, hogy ne találhassanak a prefektúrák jogalapot a döntésük megfellebbezésére. Az elnök szerint ennek érdekében megvárják, amíg a legfelsőbb bíróság közli az ügyekkel kapcsolatos részletes indoklást, és ezeket figyelembe véve fogalmazzák meg ajánlásaikat.
Bakó Zoltán
Székelyhon.ro

Öngólnak nevezte az oroszellenes embargót egy RMDSZ-es képviselő
Az Európai Unió által Oroszországgal szemben bevezetett embargót „öngólnak” minősítette Kelemen Atilla parlamenti képviselő, aki elsősorban a tej- és húsfeldolgozó gazdákért aggódik.
A múlt évben 50 tejfeldolgozó cég zárt be, annak érdekében, hogy ez a tendencia ne folytatódjon idén, sürgősen cselekedni kell – jelentette ki Kelemen Atilla marosvásárhelyi sajtótájékoztatóján. A politikus arra figyelmeztetett, hogy az Európai Uniónak piacra van szüksége, az Oroszországgal szembeni embargó pedig oda vezetett, hogy a nyugateurópai országok Romániában értékesítik termékeiket. „A piacot ellepték az olcsó tejtermékek, ami mellett a január 1-től megszűnt tejkvóta is nehezíti a helyzetet” – ismertette a jelenlegi állapotokat a mezőgazdasági szakember.
„Románia lakosságának 78 százaléka falun él, a legnagyobb jövedelemforrást a mezőgazdaság jelenti. Ezelőtt öt-hat évvel arra kényszerítették a falusi gazdákat, hogy jelentős összegeket fektessenek be gazdaságaikba, most pedig sokszor a beruházott összegek megtérülése előtt kénytelen bezárni vállalkozásaikat. Akkor az egyéni gazdálkodóknak még legalább két-három tehenet kellett vásárolniuk a meglevő egy-kettő mellé” – magyarázta Kelemen, aki szerint amennyiben a kormány nem teszi meg a szükséges lépéseket, óriási szociális nehézségekkel fog szembenézni az ország.
Az ágazat megmentése érdekében a hozzáadott értékadó mielőbbi csökkentését sürgeti a parlamenti képviselő. Kelemen Atilla szerint 24 százalékról 9-re százalékra kell csökkenteni a hozzáadott értékadót a tej- és hústermékeknél. „Ha ez nem történik meg, akkor további családi vállalkozások szűnnek meg, a megélhetés nélkül maradó embereknek pedig nem tud munkahelyet biztosítani a kormány” – magyarázta Kelemen.
Romániában fizetnek Európa-viszonylatban a legkevesebbet a tejért a felvásárlók, de még így is több millió falun élő személynek jelent megélhetést a tejtermelés. Hasonló a helyzet a húsfeldolgozás terén is, szintén sok cég zárta be kapuit, mert a hazai piacot elárasztotta az olcsó nyugati termék. Itt Maros megye némiképp kivételnek számít, több húsfeldolgozó cég is működik.
Antal Erika
maszol.ro

NÉGYES KÖNYVBEMUTATÓ
A héten négyes könyvbemutatót szerveztek Szovátán, a Városháza nagytermében. Bemutatták Pál-Antal Sándor, Szabó Miklós, Sebestyén Mihály és Weisz Attila könyvét. Józsa András helytörténészt az a megtiszteltetés érte, hogy édesanyjáról, Józsa Nemes Irénről szóló kötetet ismertethette.
A könyvbemutatót Mester Zoltán, a Bernády Közművelődési Egylet elnöke nyitotta meg. Elsősorban köszöntötte az egybegyűlteket és a könyvek szerzőit, bemutatóit, majd felkérte Káli Király Istvánt, a Mentor Kiadó vezetőjét Pál-Antal Sándor “Történelmi szimbólumaink. A székelyföldi pecsétek” című könyv ismertetésére. A tervek szerint ezt a könyvet Sebestyén Mihály mutatta volna be, de betegség miatt a Mentor Kiadó vezetőjét kérte fel, hogy tolmácsolja szavait.
A könyv ismertetését követően maga a szerző, Pál-Antal Sándor is felszólalt, tartott egy rövid kivetítős előadást, melyben bemutatta a kötetében megjelent történelmi szimbólumokat és székelyföldi pecséteket. A bemutató után Cornel Sigmiren egyetemi tanár ismertette Szabó Miklós “Erdélyiek külföldi egyetemjárása 1849-1918 között” című könyvét, majd Pál-Antal Sándor akadémikus bemutatta Sebestyén Mihály “Időtár IV (Marosvásárhely története adatokban 1945-1989 között)” című kötetét.
A rendezvényt Weisz Attila “Józsa Nemes Irén” című könyvének bemutatásával zárták, melyet Józsa András helytörténész mutatott be.
A könyvek bemutatását követően a résztvevők feltehették kérdéseiket, véleményezhették a bemutatást, majd megvásárolhatták és dedikáltathatták a könyveket. A könyvbemutatón megvásárolható volt a Sóvidék kulturális folyóirat legújabb száma is. A bemutatóra a Bernády Közművelődési Egylet, a Teleki Oktatási Központ és a Sóvidék kulturális folyóirat szervezésében került sor.
http://sovidek.tv

Nem használható a magyar nyelv a romániai börtönökben
Súlyos, emberi jogokat sértő visszaéléseket észlelt a romániai büntetés-végrehajtás területén a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat. Országosan több olyan börtön is működik, ahol a fogvatartottak több, mint 20%-a magyar anyanyelvű (pl. Feketehalom, Csíkszereda, Marosvásárhely stb.).
Ezekben az intézményekben, mégsem lehet használni sem szóban sem írásban a magyar nyelvet, nem lehet magyar nyelvű rádió és televíziós adáshoz hozzáférni, nem lehet magyar nyelven tanárt és pszichológust igényli.
Miközben az elítéltnek joga van a törvény értelmében anyanyelvét használni és ezen a nyelven kommunikálni társaival, bizonyos esetekben ez fenyítést von maga után. A magyar nyelvhasználat miatt kialakuló konfliktusoktól, a többség haragjától az illető személyt nem védik meg kellően a hatóságok. A súlyos lelki problémákkal küzdőknek joga van terapeutát igényelni, de senki nem biztosítja, hogy az elítélt az anyanyelvén kapjon segítséget, így sok esetben hátrányosan diszkriminálják a magyar foglyokat.
Bizonyítható továbbá, hogy aki szóvá teszi nyelvi jogainak sérülését, a teljes büntetését kénytelen leülni, rossz magaviselet miatt nem szabadulhat korábban.
Közlemény
Erdély.ma

SZNT: 2015-ben nem szervezzük meg a Székely Szabadság Napját
Ez év január 29-én bejelentettük Marosvásárhely polgármesteri hivatalában, hogy március 10-én egy tiltakozó felvonulást kívánunk szervezni, majd azt követően egy tiltakozó nagygyűlést a város főterén, a kormánymegbízott székhelye előtt, Románia tervezett közigazgatási átalakítása ellen, egyben kifejezni igényünket Székelyföld autonómiája iránt.
Január 30-án Marosvásárhely polgármestere átiratban tájékoztatott arról, hogy a gyülekezési jogról szóló törvény és a „véleményező bizottság javaslatai” alapján a bejelentésbe foglalt rendezvényt betiltja. Ezt követően kaptunk egy meghívó levelet a véleményező bizottság február 9-i ülésére! Ezen a gyűlésen felszólítottak, hogy a jegyzőkönyvet írjuk alá. Meggyőződésünk, hogy egy olyan jegyzőkönyvet, amelynek már jogkövetkezménye volt – a polgármester tiltása – utólag aláírni nem szabad. Másrészt a törvény értelmében a „véleményező bizottság” a szervezők beleegyezésével megváltoztathatja a bejelentett rendezvény egyes elemeit, így a jegyzőkönyv aláírása azt jelentette volna, hogy a felvonulás és tüntetés betiltásával egyetértünk.
Ezt követően a bíróságtól kértük a törvényellenes tiltás megsemmisítését. Tekintettel arra, hogy keresetünkre a polgármesteri hivatalnak még a válaszirata sem érkezett meg, nyilvánvalóvá vált, hogy a román igazságszolgáltatásnak nem áll szándékában március tizedike előtt a gyülekezési jogunktól és a szólásszabadságunktól megfosztó jogsérelmet orvosolni.
A Székely Szabadság Napja szervezőiként az alábbi tényeket kell leszögeznünk: – A bírósági döntésig a polgármester tiltása a törvények értelmében érvényes. – A „véleményező bizottság” február 9.-i ülésén levetített, a hatóságok által készített filmfelvételek tanúsága szerint a tavalyi rendezvényen két petárda is robbant. Azokat az eseteket nem vizsgáltak ki, jóllehet a törvény értelmében a robbanó anyagok használata nyilvános rendezvényeken bűncselekménynek minősül. A 2013-as rendezvény sikeréhez nagymértékben hozzájárult az, hogy akkor jó volt az együttműködés a hatóságokkal. Ez ma sajnos nem így van, s amint ez az eset is bizonyítja, nincs garancia arra, hogy ki akarnák szűrni azokat a provokátorokat, akiknek feladata a rendezvény békés jellegének a megváltoztatása.
– Szervezőkként nem kívánunk a hatóságok partnerei lenne a súlyos jogtiprás leplezésében, azzal, hogy megtartjuk a megemlékezést s a tiltakozó megmozdulást pedig nem, hiszen ezzel azt a látszatot keltenénk, hogy elfogadjuk a polgármester álláspontját, illetve, hogy a gyülekezési jogunk nem sérült, hisz a hagyományos megemlékezést az idén is megtarthattuk. – A román média és a politikai osztály tavalyi, tényeket meghamisító, uszító kampányával szemben a Székely Nemzeti Tanács a többséggel folytatott párbeszédben érdekelt, a magyar-román közeledésben, a bizalom légkörének megteremtésében, viszont az idén a hatóságok egyes vezetőinek megnyilvánulásai, törvénysértései arra utalnak, hogy nincs mód egy olyan együttműködésre, amely a résztvevők személyes biztonságát szavatolná, megőrizve ezzel a székely autonómiamozgalom tisztaságát és tekintélyét.
Mindezeket figyelembe véve szervezőkként kénytelenek vagyunk elállni 2015-ben a Székely Szabadság Napjának megszervezésétől, és a közvélemény tudomására hozni, hogy az idén március 10-én semmilyen rendezvényt nem szervezünk Marosvásárhelyen. Ugyanakkor elindítjuk a Székely Szabadság Napjának 2016 és 2017 évi megszervezését Marosvásárhelyen a gyülekezési jogról szóló törvény alapján, folytatjuk a jogorvoslati eljárást a törvénysértő tiltás ellen akár az Emberi Jogok Európai Bíróságáig. Az idei rendezvény megszervezésére szánt minden időt és energiát a Székely Nemzeti Tanács arra fogja fordítani, hogy a világ minden emberjogi intézményének, minden nemzetközi fórumnak tudomására hozza nem csak a székelyeknek a régiósítással kapcsolatos igényeit, de azt is, hogy Romániában milyen szinten sértik meg az alapvető emberi jogokat.
Végül felhívjuk Marosvásárhely, egész Székelyföld lakóinak figyelmét: joguk és lehetőségük van március 10-én egy szál virággal, gyertyával a székely vértanúk emlékművéhez zarándokolni, és ott méltósággal emlékezni. Legyen ez a gesztus néma tiltakozás is a szólásszabadság és a gyülekezési jog megsértése ellen!
Izsák Balázs
A Székely Nemzeti Tanács elnöke
Marosvásárhely, 2015. február 24.
Erdély.ma

Székelytermék-botrány – Visszakoznak a fogyasztóvédők
Dagad a botrány a sepsiszentgyörgyi fogyasztóvédelem táján: sokan felháborodtak, miután kiderült, hogy az elvileg a háromszéki vásárlók érdekeiért létező megyei intézmény vezetője kifogásolja a Székely ízek feliratú termékeket. Tegnap a megyei kereskedelmi kamara is állást foglalt az ügyben, a fogyasztóvédelmisek pedig kijelentették: maradhat a reklámszöveg.
Bírságot nem a Székely ízek felirat, hanem a lejárt szavatosság miatt osztott a fogyasztóvédelmi hivatal – hangsúlyozta Mircea Diacon igazgató, aki azonban továbbra is úgy véli: nem tudhatjuk, milyen ízű a székely, az ételek édesek, savanyúak vagy keserűek lehetnek. Elismerte, hogy nincs olyan törvény vagy szabályozás, amely tiltaná a székely ízeket, de leszögezte: a termékeket kísérő címkék tartalmáról pontos és jól meghatározott rendelkezések vannak, a reklámnak máshol kell megjelennie. Arról, hogy létezik Román ízek felirattal ellátott termékcsalád is, nem tudott, és a Krónika napilapnak adott nyilatkozatára – amelyben kijelenti, hogy nemsokára székely illemhely és székely temető is lesz – sem kívánt emlékezni; ehelyett főnökéhez utasított, mert őt már túl sokan hívták a székely ízek miatt, még Magyarországról is.
A brassói székhelyű regionális fogyasztóvédelmi felügyelőséget irányító Sorin Susanu – akit a Csíkszeredában megszervezett hagyományos termékvásáron kirótt büntetések miatt két évvel ezelőtt már az országos diszkriminációellenes tanács is vizsgált – óvatosabban fogalmazott: ő maga nem volt jelen a kérdéses ellenőrzésen, de úgy értesült, hogy nem a felirat, hanem a lejárt szavatosság miatt bírságoltak. A maga részéről nem lát semmi kifogásolnivalót a székely ízek elnevezésben, mert „mindenki a maga reklámjával”, csak azzal nem ért egyet, hogy lejárt vagy egészségre káros élelmiszert forgalmazzanak. Hentesáruról volt szó, az különösen kényes, romlandó termék – magyarázta. Hozzátette: korábban valahol már árultak „erdélyi ízű” élelmet is, és kaptak olyan lakossági panaszt, hogy nem tudják értelmezni a jelentését, de úgy véli, hogy ez nem befolyásolja a minőséget.
Minden kereskedőnek érdeke, hogy megtalálja az általa forgalmazott termék eladási módját, és ahogy egyesek a Román ízek felirattal teszik ezt (például a Mega Image üzletláncnál többtucatnyi élelmiszert árulnak így), ugyanúgy a székelyföldi lakosok is büszkék lehetnek a hamisítatlan székely ízekre. Ez regionális termékstratégia, amit az egész világon alkalmaznak – tudatja a megyei kereskedelmi kamara tegnap kiadott közleménye. A Mircea Diacon fogyasztóvédelmi igazgatóhoz címzett állásfoglalásban a kamara elnöke, Édler András leszögezi: egy ilyen elnevezés csak akkor megtévesztő, ha például a Román ízek felirat egy görög terméken található.
Ha nem erről van szó, a fogyasztóvédelemnek nem kellene beleavatkoznia a cégek reklámpolitikájába, főként a jelenlegi, gazdasági szempontból bizonytalan helyzetben, amikor a vállalkozóknak inkább az állami intézmények támogatására van szükségük, mint zavarkeltésre vagy cselekvési szabadságukat korlátozó intézkedésekre.
Demeter J. Ildikó
Háromszék
Erdély.ma

Kós Károly Akadémia – Kapcsolataink ezer év távlatából
A Kós Károly Akadémia keretében, Baróton dr. Zsoldos Attila akadémikus Az Árpád-kori magyarság európai kapcsolatrendszere címmel tartott előadást.
Az Árpád-kori Magyarország Európa közepén volt – mutatott rá az előadó, ahonnan minden irányba lehetett kapcsolatokat építeni, ám az Árpád-ház királyai inkább nyugat felé kacsintgattak. Nagy történelmi jelentősége volt annak, hogy Szent István feleségének fivére német–római császár lett, így a magyar–német kapcsolatokra is békés korszak köszöntött. Nem úgy a következő évtizedekben: a sógor halála után a birodalom megpróbálja lerohanni Magyarországot, mely mellesleg belharcokkal is küszködik. Szerencsére a kísérlet nem sikerül, Szent László volt az, aki azon német törekvéseket, hogy a Magyar Királyságot hűbéres tartományukká tegyék,végképp „levette” napirendről.
Nagy fordulat volt az ország történetében, amikor a Magyar Királyságnak sikerült Horvátországot magához csatolnia a 11. század végén: mai fogalommal élve ekkor regionális nagyhatalommá vált az addig a puszta létéért küzdő ország. A 12–13. században a külkapcsolatok aztán már inkább keleti irányba bontakoznak ki, ezekben az időkben a Magyar Királyság inkább a keleti gazdasági világ részévé vált – tudtuk meg.
Székely Hírmondó
Erdély.ma

Megszűnhet a Siculus Rádió
Damoklesz kardja lebeg a kézdivásárhelyi Siculus Rádió fölött – nyilatkozta tegnap megkeresésünkre Kónya Zita tulajdonos. Az 1992 óta megszakítás nélkül sugárzó kereskedelmi rádiót működtető Pro Imagine Kft. ellen 2013 júniusában indított csődeljárást a Romániai Zeneszerzők és Zenetudósok Egyesülete. A tárgyalások a megyei törvényszéken, majd a brassói táblabíróságon zajlottak, és a bírói testület minden esetben a felperesnek adott igazat.
A többi kis rádió a szakadék szélén van, ellenünk pedig csőd- és felszámolási eljárás zajlik – hangsúlyozta a rádió tulajdonosa, akitől azt is megtudtuk, hogy őket pénzhiány miatt nem képviselhette ügyvéd, és az egyesület képviselőivel egyeztetni akartak, de sem telefonon, sem faxon vagy e-mailen nem sikerült kapcsolatba lépniük velük. A pénzügy felé nincs semmiféle tartozásuk, és 2006-ig, amíg a megvalósított jövedelem után kellett 1,9 százalékot fizetniük, becsülettel törlesztettek a zeneszerzők szövetségének is. 2007-től havi 2800 lejt + áfát kellett volna fizetniük, ám erre már nem volt anyagi fedezetük, és mára büntetőkamatokkal együtt mintegy hetvenezer lejt kellene törleszteniük a zeneszerzők szövetségének. Ezenkívül még kétfelé kellene fizetniük: az előadók szövetsége és a lemezkiadó is követeli a maga részét a rádiótól.
Az összeget negyedévente kellett volna befizetniük. A tulajdonos a rádiót működtető céget 30 000 lejes adóssággal vette át, és 2008-től kezdődően rendszeresen törlesztette az illetékeket a zeneszerzők szövetsége felé, de azt 2004-re és 2005-re könyvelték el, így nem tudtak soha egyenesbe jutni. Kónya Zita a múlt csütörtökön magánügyben Bukarestben járt, az Országos Audiovizuális Tanácsot is megkereste, így tűzték napirendre a rádió panaszát. A szövetséget is meghívták, de nem jelent meg a képviselőjük. Az audiovizuális tanácsnál ígérték, a közeljövőben újratárgyalják az ügyet, mely több kisebb rádiót is érint, és a parlament művelődési bizottságához is beterjesztik a panaszt. Egyelőre még sugároz a Siculus Rádió, de az engedélyét bármikor visszavonhatja a táblabíróság.
Kónya Zitától azt is megtudtuk, hogy a kis rádiók egyesülete is pereli a zeneszerzők szövetségét, a perirat jelenleg a Legfelső Semmítő- és Ítélőszék asztalán fekszik. A Siculus Rádió is tagja a rádiósok érdekvédelmi szövetségének, és azért perelnek, mert megszereztek egy olyan európai uniós jogszabályt, mely szerint az uniós tagállamokban a zeneszerzők egyesülete egyforma százalékú illetéket kérhet, és nem többet. Nálunk erről az uniós előírásról a zeneszerzők egyesülete nem akar tudomást venni – mondotta a rádió tulajdonosa.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nem csak az erdélyieket képviseli Tőkés Brüsszelben
Tőkés László néppárti európai parlamenti képviselő a jövőben Hajdú-Bihar megye és Debrecen képviseletét is ellátja az Európai Parlamentben (EP) – jelentette be tegnap a képviselő a város polgármesterével közösen tartott sajtótájékoztatón.
Papp László (Fidesz–KDNP) kiemelte: az EU-források új rendszerében, amikor a magyar programok mellett közvetlenül brüsszeli forrásokhoz is hozzá lehet jutni, különösen fontossá vált a megfelelő információcsere Debrecen és a város képviseletét ellátó politikai szereplők között. A 2014–2020-as uniós költségvetési időszakra vonatkozó debreceni gazdaságfejlesztési program brüsszeli megismertetésében is kérték Tőkés László segítségét – tette hozzá Papp László. A magyar–román határon átnyúló projektek közül kiemelte a debreceni Latinovits Színház befejezéséhez szükséges források megszerzését. Ugyanakkor – mint kifejtette – új helyzetet teremt, hogy a magyar–román közös projektek tekintetében az irányító hatóság Magyarországról Bukarestbe került, ezért is különösen jelentős, hogy megfelelő képviselete legyen Debrecennek. Tőkés László kifejtette: az elmúlt években intenzív kapcsolat alakult ki Debrecen és Nagyvárad, Hajdú-Bihar és Bihar megye között, és ezt a határ menti közös fejlődést igyekszik segíteni európai parlamenti képviselőként. „A magyar és a román érdek alapvető ügyekben nem ütközik egymással” – adott hangot meggyőződésének a volt királyhágó-melléki református püspök. Ugyanakkor szkeptikusan nyilatkozott azzal kapcsolatban, hogy az irányító hatóság Bukarestbe került, mivel „az EU-ban Románia az utolsók között kullog a források lehívása terén”. Magyarország mérce és minta lehet Románia számára – tette hozzá Tőkés László.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Könyv Dobón át egész Erdővidékről
Nem fukarkodott a dicséretben a Csíki Székely Múzeum munkatársa, Botár István vargyasi művészettörténész Fehér János legújabb, Dobó – Egykori település a Kormos mentén című könyvének szombati bemutatóján. A fiatal régész ajánlásában úgy fogalmazott, a kilencszáz oldalas, több jelentős levéltár adatait felhasználó kötet nemcsak Erdővidék és Háromszék, de Erdély történelmének jobb megismeréséhez is hozzájárul.
A könyvbemutatóra a Rózsa vendéglőben elkerített rész szinte kicsinek bizonyult a mintegy százhúsz vendég befogadására, és jól fogytak az olcsónak nem mondható – száz lejt kóstálva is csak a nyomdai költséget fedező – könyvek is.
Elsőként Derzsi Sámuel vállalkozó, a Dobó-Valál Egyesület elnöke röviden szólt az általuk támogatott, több éven keresztül zajló dobói régészeti feltárásokról, majd a most megjelent kötet anyagi támogatóinak mondott köszönetet. Hangsúlyozta, ha továbbra is élvezik ezt a fajta önzetlen segítséget, jó bő lesz a tervezett, Erdővidéki történelmi adatok címet viselő sorozatuk. Botár István is az erdővidékiek összefogását dicsérte, mondván: itt, a Székelyudvarhely, Sepsiszentgyörgy és Csíkszereda által lesajnált szegény vidéken nem falunapokat támogatnak vagy éppen vágtáznak, hanem az értéket pártolják. Fehér János tervezett sorozatáról szólván kijelentette, megvalósulása esetén akár Orbán Balázs életművével is egyenrangúvá válhat. A most napvilágot látó kötetet nehéz, de érdekes olvasnivalóként jellemezte: izgalmas a vidék múltja iránt érdeklődő szakemberek számára, de több fejezet megragadhatja a civileket is, hiszen az évszázadokkal ezelőtti peres anyagok által emberi sorsok bontakoznak ki, megadatik a betekintés a régmúlt világ mindennapjaiba. „A kötet címe hazudik egy kicsit: csak Dobót említi, de sokkal többet ad, hiszen általa megismerhető Erdővidék és Háromszék középkori berendezkedése” – mondotta. Fehér János a kötet születéséről beszélt. Az alapját adó, rossz állapotban, szakadtan és vízfoltosan fennmaradt peres iratokat Székelyudvarhelyen találta meg, előbb csak átírását és rövid előszóval ellátva történelmi forrásként való közlését vette tervbe. Ám kíváncsisága nem hagyta nyugodni, s a gyulafehérvári püspöki levéltárban kutakodott tovább. Ott olyan adatokat talált, melyek magyarázatot adnak a falu elhagyására, fény derült önvédelmi stratégiájukra, megismerhetővé vált a Danielek birtokszerző szándéka, de a bárói család befolyásának csökkenése is, melyek miatt tovább kellett gondolnia szándékait. A tervezett sorozatról szólva kijelentette, az elmúlt tizenkét év kutatásaival felvértezve elég erősnek érzi magát ahhoz, hogy akár településenként, akár témánként Erdővidék teljes középkori keresztmetszetét elkészítse.
Az Erdővidéki történelmi adatok második kötete, a Bölöni unitárius templomvár augusztus végén kerül ki a nyomdából.
Hecser László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Gyalázgatnak, gyalázgatnak…
Szombaton múlt egy hete, hogy meggyalázták az aradi Szabadság-szobrot. Lefestették az aradi vértanúkat piros-sárga-kékre, és még rá is pingáltak néhány keresetlen szót. Vártam egy hétig, hogy tudósít-e róla a román közszolgálati média vagy a hírtelevíziók, de nem. Gondolom, a CNN-t vagy más, nagy európai tévétársaságokat sem foglalkoztatott az eset.
Nem olyan nagy ügy a tizenhárom aradi vértanú kivégzésének és az 1848-as forradalomban elesett több tízezer magyar szabadságharcosnak is emléket állító szoborcsoport megbecstelenítése. Ez itt, a román sajtóban nem hír.
Az viszont bejárta a világsajtót, és nálunk is mutatták a múlt héten, hogy az elzászi Sarre-Union zsidó temetőben körülbelül 200 sírkövet borogattak fel valami huligánok. A francia belügyminiszter rögtön elítélte a gyalázatos cselekedetet, és a francia elnök, Francois Hollande tüstént oda is látogatott, bátorítva a zsidókat: „Az állam minden erejével megvédi önöket. Mert önökön keresztül a köztársaságot támadják, annak értékeit, elveit, ígéreteit. A sírgyalázással minden vallást megsértenek”… stb. Az öt fiatalkorú elkövetőt már őrizetbe is vette a rendőrség. Az Aradon történt gaztettről csak a romániai magyarok és a magyarországiak szereznek tudomást. Ha más nem is, de a magyarok szorgalmasan elítélik itt és ott is, aztán feledésbe merül az egész. Megszokhattuk volna eddig, hiszen sok magyar emlékművet és szobrot megcsonkítanak, lefestenek. (Most csak a Segesvár melletti ispánkúti Petőfi-emlékművet említem.) De ezekből a történésekből nem lesz hír nálunk. Ha viszont egy román emlékművet mázolnának piros-fehér-zöldre, akkor a román köz-, és hírtelevíziók, a rendőrség, csendőrség legalább egy hétig foglalkozna vele. Az aradi szoborgyalázókat nem veszik őrizetbe, mert fényes nappal cselekedvén, nem tudják azonosítani őket. A belügyminiszter nem ítéli el a barbár cselekményt, az államelnök nem megy Aradra és nem tesz a francia elnökéhez hasonló nyilatkozatokat.
A német kancellár asszony, Angela Merkel, a nemrég történt párizsi lövöldözés után, melyet iszlám szélsőségesek követtek el, megvédte a Németországban élő békés iszlám közösséget, mondván: az iszlám Németország része. Kis különbség van, ugyebár, az első vagy második generációs bevándorló iszlám vallásúak és az ezer éve itt élő magyarok közt. Őket a német vagy más európai országok részének tekintik, míg minket Románia nem. Mi nem férünk bele Romániába, hiszen az egységes nemzetállam.
Ezt az aradi szoborgyalázást nagyon rosszul tálalta a magyar sajtó. Azt kellett volna kiemelni, hogy a szent román nemzeti színeket magyar szabadságharcosokkal gyalázták meg, és akkor rögtön kézre kerítették volna a tetteseket, és a sajtó is mindjárt felkapta volna a hírt. Mert a nemzeti színeket és az egységes román nemzetállamot mindig meg kell védeni. Miként a székely zászló ellen küzdenek hős prefektusaink, s a cluj-napocai polgármester az ellen, nehogy magyarul is kiírják a város nevét, vagy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem román vezetősége a magyar karok ellen harcol.
Kuti János
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az esélytelenség krónikája (Trianonról Sepsiszentgyörgyön)
A trianoni békeszerződés előzményeivel, a magyar nemzet számára tragikus végkifejlethez vezető út állomásaival ismerkedhettek meg szerda este az érdeklődők a Magyarország Kulturális Központja szervezésében lezajlott, A magyar nemzet története című előadás-sorozat újabb állomásán. A Székely Nemzeti Múzeumban dr. Zeidler Zoltán egyetemi docens sorolta a tényeket, melyek kétségtelenné tették: az első világháborút lezáró párizsi béke legnagyobb vesztese a magyarság volt, vezetői 1918 nyarától számítva tulajdonképpen teljes esélytelenségben próbálták menteni a menthetőt.
A budapesti Eötvös Lóránt Tudományegyetem oktatója valamivel több, mint másfél órába sűrítve beszélt a közel száz-tagú hallgatóságnak a frontok összeomlását követő közel két év (1918 nyara–1920 június 4-e) összes olyan eseményéről, döntésekről, lépésekről, amelyek végül a versailles-i Nagy Trianon Palotában a Magyarország szempontjából minden téren hatalmas veszteséget okozó egyezmény aláírásához vezettek. A száraznak tűnő történelmi tényeken túl az előadó kitért olyan részletekre is, amelyek nem feltétlenül tartoztak az események fősodrához, mégis meghatározó szerepük volt mások mellett Magyarország megítélésében a győztes antant hatalmak részéről. Ezek közül kiemelendő egyrészt Franciaország, illetve Nagy-Britannia alapállása az egész háború utáni rendezés folyamatában, amit előbbi esetében a hegemóniára való törekvés, a német erőfölény megtörése Európában, utóbbi esetében pedig a kontinensen fenntartandó hatalmi egyensúly igénye jellemzett elsősorban, valamint mindkét nagyhatalom esetében a bolsevizmus elterjedésétől való félelem. Ehhez társult továbbá a háború okozta traumák összessége, amely mindenik résztvevőt érintette. Zeidler Zoltán akkurátusan sorolta fel mindazokat a tényezőket is, amelyek mintegy ráerősítettek erre az „induláskor” már jellemző, a nagy háború veszteseivel szembeni ellenséges hangulatra. Ezek közül Magyarország szempontjából talán a leglényegesebbek a már elszakadási nyilatkozatok formájában is jelentkező nemzetiségi mozgalmak voltak, melyek kiteljesedése már a 19. században elindult a Nagy-Románia, Nagy-Szerbia, csehszlovákizmus, délszláv egység elméleteinek megerősödésével, és amelyek már 1918 őszétől jelezték, hogy elérkeztek az Osztrák–Magyar Monarchia végnapjai. Szintén fontos tényezők voltak a katonai összeomlást követő belső történések – néphatalom, bolsevik forradalom, ellenforradalom.
A egyetemi oktató a vizsgált korszak magyar kormányai, a Wekerle Sándor vezette háborús kabinetet váltó, Károlyi Mihály irányította szociáldemokrata, majd a Tanácsköztársaság hozta népbiztosi testület lépéseit, kezdeményezéseit – különbéke, fegyverszüneti egyezmények – bemutatva tökéletes képet festett arról, hogy mennyire esélytelen helyzetből indult a magyarság 1918 decemberétől számítva. A dátumok, egyezmények, az antant hatalmaknak a vesztesek eltiprását célzó viszonyulását tükröző lépések, a szomszédos államok ellenséges, sőt, erőszakos fellépései kivétel nélkül bizonyítják, a végkifejlett csakis ez lehetett, Magyarország feldarabolása. És ebbe pont az érintetteknek nem adatott meg a beleszólás lehetősége, hiszen a Párizsba utazó magyar békedelegációt, noha meghallgatták –Apponyi Albert miniszter tolmácsolásában –, a békeszerződést érintő bírálatokat, tiltakozásokat viszont főképp francia tiltakozásra szinte figyelembe sem vették, újratárgyalásukról végül lemondtak.
Az előadó arra is kitért: a győztesek önkényes döntése volt mindaz, ami a párizsi tárgyalóasztalok mellett 1919-ben és 1920-ban történt, és ennek ékes bizonyítéka az is, hogy az erdélyi románok Gyulafehérvári Nyilatkozatából is igen kevés előírást tartottak fontosnak átvenni. A győztesek által vehemensen elutasított népszavazások nem véletlenül képeztek szálkát főképp a franciák szemében, hiszen a későbbi, kisebb területeken megtartott 11 voksolás –lásd Sopron – egy kivétellel bebizonyította: az utódállamokhoz csatolt területeken élők bizony szívesebben maradtak volna Magyarország polgárai, akár etnikumtól függetlenül is.
Nagy. D. István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Dr. KOVÁCS ENDRE
(1918. szeptember 18 – 2015. február 21)
Súlyos veszteség érte a marosvásárhelyi magyar egyetemi képzés legendáriumát, 96 éves korában elhunyt dr. Kovács Endre professzor.
A Szilágy megyéből indult Kovács Endre középiskolai és egyetemi tanulmányait Kolozsváron végezte. 1942-ben a Kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen a kémiai tudományok doktora lett. Itt kezdődött oktatói pályafutása, amelyet a hadba vonulás, majd a fogság évei szakítottak meg.
Ezt követően a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet Orvosi Biokémiai Tanszékére került, annak vezetője volt 35 éven át, 1983-as nyugdíjba vonulásáig.
Marosvásárhelyi pályafutása kezdetén rövid ideig a gyógyszerészeti kémia oktatását is ellátta. Nehéz történelmi időszakban, 1953–56 között a Gyógyszerészeti Kar dékáni tisztségét töltötte be.
Köztiszteletnek örvendett, magas szakmai igényesség jellemezte munkáját és elvárásait egyaránt. Számos egyetemi jegyzet, tankönyv, tudományos közlemény szerzője. A modern tudományos eredmények követője volt, aki kiváló technikai és elektronikai érzékkel rendelkezett, és ennek az Egyetem is hasznát látta.
Korrektsége, embersége valamennyi nemzedék számára példamutató volt.
Kovács Endre professzor személyében a marosvásárhelyi magyar orvos- és gyógyszerészképzés egyik nagy tanáregyéniségét veszítette el.
Emlékét kegyelettel megőrizzük!
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar aktív és nyugalmazott tanárai
Népújság (Marosvásárhely)

Bocskai Napok
Tartalmas és színvonalas rendezvénysorozat
Mint minden évben, idén is azon igyekeztek a Bocskai Napok szervezői, hogy minden korosztályt megmozgató, tartalmas és színvonalas rendezvényt szervezzenek Bocskai István fejedelem tiszteletére.
Pénteken a fejedelem nevét viselő iskolaközpontban A fejedelem és kora címmel középiskolásoknak szerveztek történelmi vetélkedőt, amelyen környékbeli diákok vettek részt. A csapatvetélkedőt a nyárádszeredai iskola X. osztályos tanulói nyerték meg.
Az ünnepség igen népszerű rendezvénye az ilyen alkalommal megszervezett kispályás labdarúgótorna, amelyen már nemcsak nyárádmenti, hanem marosvásárhelyi diákcsapatok is részt vesznek. Az idén a Bolyai líceum válogatottja emelhette magasba a kupát.
Szombaton délelőtt a művelődési otthonban folytatódott a történelmi emlékezés. Az emeleti teremben magyar történelmi zászlókból nyílt kiállítás. A Határok Nélkül – Magyartól Magyarig Kulturális és Turisztikai Egyesület kiállítását, amely a Hargita Megyei Forrás Kulturális Központnak köszönhetően jutott el Nyárádszeredába, dr. Kollár Zsolt örkényi jegyző nyitotta meg. A zászlókat Mysik László és Balázs készítették. Ugyanitt Mihály János székelydvarhelyi történész két kötetét is bemutatták. Az egyik a Székely jelképek, míg a másik a Címer és pecsét Székelyföldön című történelmi tanulmánykötet volt. Az előcsarnokban pedig Kulcsár István festményeiből nyílt kiállítás. (A tárlatok az elkövetkezendő időszakban is megtekinthetők.)
Szombaton délután a Bocskai Napok vendégei a Duna Televízión sugárzott Hazajáró című turisztikai-honismereti műsor két szerkesztője, Jakab Sándor és Kenyeres Oszkár volt, akiket elkísértek a stáb tagjai is. A vendégek a Nyárádszeredában forgatott film részletét vetítették le, majd fotókon és mozgóképeken a "kulisszatitkokba" is betekinthettek a zsúfolásig megtelt kultúrotthon nézői. A vetítést követően Vajda György újságíró, a Népújság munkatársának faggatására, a műsorról, élményeikről, tapasztalataikról beszéltek a "kalandozók."
A beszélgetést követően László János Gábor Ferenc Magyarnak lenni című versét szavalta el, majd Tóth Sándor, Nyárádszereda polgármestere köszöntötte a testvértelepülések képviselőit: Sztán Istvánt, Aszód polgármesterét, Zsolnai Istvánt, Simontornya önkormányzati képviselőjét, dr. Eigeli Zsoltot, Szerencs alpolgármesterét, Kollár Zsoltot, Örkény jegyzőjét, Csige Tamást, Hajdúdorog polgármesterét és dr. Istvánfalvi Dávidot, Mór alpolgármesterét, akik a szimbolikus ajándékok átadása és átvétele után a kapcsolatok erősítésére tettek ígéretet, és arról beszéltek, hogy jelenlétük is garancia arra, hogy az elkezdett programokat folytatják.
Miután a Bekecs néptáncegyüttes apraja-nagyja felforrósította a színpadot, a rendezvényen jelenlevők Bocskai István főtéri szobrához vonultak, és megkoszorúzták. A virágok elhelyezése előtt Suba Gyöngyvér röviden szólt a fejedelemről, majd Székely Szabó Zoltán színművész elszavalta Gyökösi Endre Bocskai szobránál című költeményét. Koszorúztak Nyárádszereda és testvérvárosainak, a helyi református és unitárius egyházak képviselői, a Bocskai István Alapítvány és középiskola, az RMDSZ, az MPP és az EMI helyi szervezetei és a Hazajáró munkatársai. Az esti mozzanat különlegessége volt, hogy a háttérben levő református templomtornyot a fejedelem vetített portréjával, illetve a magyar és székely zászlóval díszítették.
Vasárnap délelőtt szintén a Bocskai iskolaközpontban Hódolat a fejedelem előtt címmel a diákok irodalmi-zenés összeállítást mutattak be, majd Oltyán Csaba, László az iskola igazgatója rövid méltatás után oklevéllel köszönte meg az iskola nyugdíjba vonult tanárainak a munkáját. Délután szalagavató ünnepség keretében köszöntötték a líceum nagykorúvá vált diákjait.
(erdélyi)
Népújság (Marosvásárhely)

Könyvbemutató Szászrégenben
Február 25-én, szerdán délután 6 órai kezdettel a szászrégeni Máncz János Alapítvány és a Petru Maior városi könyvtár közös szervezésében könyvbemutatót tartanak a könyvtár földszinti előadótermében. A gyimesbükki Salamon József plébános Gyimes című könyvét dr. Barabás László néprajzkutató ismerteti. A rendezvényt gyimesbükki hagyományos népzene színesíti.
Népújság (Marosvásárhely)

Gaudeamus – tizenöt éve a könyv szolgálatában
Kolozsvár egyik legfontosabb könyvesboltját ünnepeltük az elmúlt hétvégén: a Gaudeamus könyvesház tizenöt éve szolgálja az irodalomkedvelőket, szervez könyvbemutatókat, író-olvasó találkozókat, próbál odafigyelni a különböző igényekre és megfelelni a kihívásoknak.
Már az egyszerű számadatok is beszédesek, hiszen mint Weghofer Erna üzletvezető elmondta, a tizenöt év alatt 64 327 címet jegyeztek be, mintegy 530 kiadóval dolgoznak, átlag 155 ezer vásárlás történt évente, továbbá 4 275 862 kötet talált vásárlóra az évek során. – Noha ezek csak puszta számok, mégis azt mutatják, hogy jól csináljuk, amit csinálunk, és a munkánkra a jövőben is szükség van – jegyezte meg bevezetőjében Weghofer Erna, aki ugyanakkor köszöntötte azokat a volt kollégákat és kolléganőket is, akik az évek során ott dolgoztak, és most velük együtt ünnepeltek.
A születésnapi ünnepségre pedig két olyan szerzőt hívott meg a könyvesbolt, akiknek a köteteit az elmúlt években sokan vásárolták, ezáltal is köszönetet mondva tehát hűséges vásárlóiknak-olvasóiknak, jegyezte meg az üzletvezető.
KÖLLŐ KATALIN
Szabadság (Kolozsvár)

Megalakult a Gulág Emlékbizottság
A méltó megemlékezést és az évtizedek után is megmaradt sebek begyógyítását nevezte az eseménysorozat céljának a második világháború után Szovjetunióba hurcoltak emlékévének eseményeit koordináló Gulág Emlékbizottság hétfői alakuló ülésén Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, a testület elnöke.
Szabadság (Kolozsvár)

A kulcsszó az együttérzés
Frontvárosi román–magyar „kerekasztal-megbeszélés”
Frontváros-e Sepsiszentgyörgy? Igaz-e a magyar vezetők azon állítása, hogy tovább folyik a Ceauşescu-féle beolvasztási politika, és veszélyben a magyar megmaradás? Vagy inkább egyes román szervezetek kijelentései fedik a valóságot, és Székelyföldön a magyar többségű önkormányzatok felülírják a román törvényeket, illetve megpróbálják a társadalom szélére szorítani a román etnikumú lakosokat. A két közösség három–három markáns képviselőjének véleményét gyűjtöttük össze a magyar–román viszonyról, kizárva azokat, akik szerint „Székelyföld nem létezik”, de azokat is, akik szerint „Székelyföld nem Románia”.
Bár Traian Băsescu volt államfő kedvenc kiszólása az volt, hogy az országban egységesen kell alkalmazni a törvényeket, és ezért Sepsiszentgyörgynek éppen annyi autonómia jár, mint Caracalnak, Háromszéken mégsem azok a törvények érvényesek, mint Románia többi részén.
Vörös posztó a hatalom szemében
Csak a példa kedvéért: a Kovászna megyei prefektus azzal az érveléssel semmisítette meg Kovászna megye és Sepsiszentgyörgy zászlaját, hogy Romániában „a településeknek és megyéknek csak címerük lehet, zászlajuk nem”. Az erről szóló végleges és visszavonhatatlan döntést a brassói ítélőtáblán mondták ki, abban az intézményben, amely előtt büszkén leng Brassó megye zászlója, és ablakából jól rá lehet látni Brassó város zászlójára is a polgármesteri hivatal előtt.
Ugyanakkor el kellett távolítani Románia és az Európai Unió zászlója mellől a székely zászlót, jóllehet használatát semmi nem tiltja. Az viszont szó szerint benne van a törvényben, hogy „idegen országok zászlóját csak hivatalos küldöttség látogatása alkalmával lehet felvonni”, de az Egyesült Államok zászlója, amely a Sepsiszentgyörgyön áthaladó országút mellett, a tejgyár elé olyan rég ki van tűzve, hogy lassan fakult, nem zavar senkit.
„Egyetlen hivatalos nyelv a román”
Az is érdekes, hogy minden önkormányzat levelezhet, ahogyan csak akar, de a Kovászna megyei tanácsnak akkor sem lehet háromnyelvű fejléces papírja, ha legfelül románul írja az intézmény nevét. Ennek kapcsán a prefektus úgy fogalmaz, hogy „az egyetlen hivatalos nyelv a román, és magyarul nem lehet feltüntetni a megnevezést”, az angol nyelvről pedig nem nyilatkozik.
A prefektúrának, amelynek a törvényesség betartása fölött kellene őrködnie, egyetlen magyar jogásza vagy középszintnél magasabb tisztségben lévő alkalmazottja sincs, és az iktatóban is, ahová egy kérést, beadványt be kell nyújtani, kizárólag a román nyelvet használják.
Önkormányzatok nem dönthetnek településük jövőjéről
A prefektus gyakorlatilag az összes magyar többségű település önkormányzatával perben áll. Hol azért, mert az önkormányzat „magyar világban” épített műemlék épületén azt írja, „községháza”, hol azért, mert a művelődési otthonon magyar felirat van, amelyeket – a demokrácia nagyobb dicsőségére – több helyen letakartak.
Gond az is, ha egy önkormányzat elfogadja a Székely Nemzeti Tanács által kidolgozott határozatot arról, hogy egy Székelyföld nevű régióhoz kíván tartozni. Az azóta már leváltott prefektus úgy vélte: az önkormányzatnak nincs hatásköre településük jövőjéről dönteni. Mint mondta: nem tartozik hatáskörükbe törvénymódosítások kezdeményezése, és nem változtathatják meg az ország területi felosztását sem.
A tulajdonjog sem szent
Nem véletlen az sem, hogy hiába vontak élőláncot, hiába tüntettek hetekig, hiába tiltakozott több tízezer ember, éppen Sepsiszentgyörgyön statuáltak precedenst arra, hogy az sincs biztonságban, aminek tulajdonjogát már visszaállították, hiszen példátlan módon újraállamosították a Székely Mikó Református Kollégium épületét, miközben egy 89 szobás kovásznai szállodát az ortodox egyháznak ajándékozott a román kormány.
És akkor még nem szóltunk a közlemúltról, amikor ötezer lejre bírságolták meg a Magyar Polgári Pártot, mert köztéren el merészelték énekelni a magyar himnuszt, és megbírságolták a kézdivásárhelyi polgármestert, mert úgymond nem öltöztette kellőképpen piros–sárga–kékbe városát a román nemzeti ünnepre.
A román hatalom viszonyulása
Ugyanakkor hónapok óta nem sikerül előrelépni az újfasiszta ideológiájú Új Jobboldal ügyében, amely idegengyűlölő jelszavakat üvöltözve vonult végig december elsején Sepsiszentgyörgy utcáin.
A román kormány nem sajnál sem pénzt, sem energiát arra, hogy egyértelművé tegye: hiába van számbeli többségben a magyarság Háromszéken, a hatalom a románoké. Ezt tükrözi az is, hogy az elmúlt 25 évben Bukarest egyetlen nagy értékű állami beruházást hajtott végre Sepsiszentgyörgyön: felépítette a régió legnagyobb csendőrlaktanyáját.
Román vélemények
A Háromszéken élő románok abban a furcsa helyzetben vannak, hogy a többségi nemzet részeként kisebbségben élnek Székelyföldön. Sokan megpróbálják meglovagolni ezt a helyzetet, és „áldozatként” tüntetik fel magukat, akiknek jogait lábbal tiporja a többségi magyarság. Másokban tudatosult, hogy itt különleges helyzet van, amit a magyarokkal együtt kell megoldani, ám – érthető módon – ők is ragaszkodnak ahhoz, hogy nemzeti identitásukat megőrizhessék.
„Azt kell hangsúlyozni, ami összeköt”
Állandó vita tárgyát képezi a nemzeti ünnepek megünneplése. A sepsiszentgyörgyi rendezvényeket az utóbbi időben Vasile Tămaş előpataki ortodox pópa szervezi, aki szokatlanul mérsékelt hangot üt meg, mint ahogyan legutóbb is tette a két román fejedelemség egyesülésének január 24-i évfordulóján.
– Igyekeztem, hogy tiszta ünnepet szervezzünk, amelyen mindenki jól érzi magát. Rendszeresen jelen vagyok a magyarok ünnepein, és örömmel tölt el, ha például könyvbemutatóimon részt vesznek magyar barátaim. Az ilyen ünnepségeken példát kell mutatnunk egységből, mert látjuk, hogy a 21. század széthúzást, népek és országok szétesését hozta. Nem vonhatók kétségbe egyik vagy másik népnek a történelmi értékei, egyformán szeretettel kell beszélni január 24-ről, március 15-ről vagy december 1-ről, azt hangsúlyozva, ami összeköt, nem pedig azt, ami elválaszt, és a történelem tisztázását a szakemberekre kell hagyni. Lassan nevetségessé válunk azzal, hogy állandóan onnan indítunk, hogy ki volt itt hamarabb Erdélyben. Azt gondolom, hogy a legelső, aki itt volt, egész biztosan Isten volt, és ő azt a sorsot szabta nekünk, hogy itt éljünk egymás mellett – vallja az ortodox lelkész.
Engedélyezném: viseljék, hordják, tűzzék ki
A zászló- és szimbólumhasználatot Marius Obreja szenátor törvénymódosítással oldaná meg.
– Az én javaslatom nem csak engedélyezné, hanem védené az összes népcsoport szimbólumát, és lehetőséget adna arra, hogy minden korlátozás nélkül viseljék, hordják, kitűzzék, természetesen azzal a feltétellel, hogy – ugyancsak a tisztelet jeleként – mindig ott legyen mellette a román nemzeti jelkép is, és hasonló módon lehetne eljárni a himnuszok esetében is. Nem lehet elvárni a románoktól, hogy mondjanak le nemzeti ünnepükről, még akkor sem, ha a magyaroknak esetleg mást jelent december elseje, de találhatnánk közösen egy olyan napot, amit fenntartások nélkül mindenki meg tud ünnepelni. Mindent összevetve azt gondolom, ebben az országban tíz éven belül jeltősen javulni fog az életszínvonal, és akkor ezek a problémák maguktól megoldódnak – vélekedik a Nemzeti Liberális Párt Kovászna megyei szenátora.
Tisztelet a melletted élő embernek
A Vox populi című román–magyar párbeszédet is kezdeményező Mădălin Guruianu azt mondja: a legfontosabb egymás kultúrájának kölcsönös megismerése, és a másik fél iránt tanúsított tisztelet.
– Bátorítani kell azt, hogy minél több közös rendezvény legyen, szinkrontolmácsos könyvbemutatók, koncertek, feliratozott színházi előadások, sportesemények, iskolai tevékenységek, bármi. Pénzalapot kell elkülöníteni kölcsönös fordítások elkészítésére, hogy ismerjük meg egymás kultúráját, mert enélkül nem alakulhat ki őszinte párbeszéd, és párbeszéd nélkül nem oldódnak a görcsök. Másfelől, amíg a helyi tanácsban egyfolytában csak utcákról, szobrokról és zászlókról beszélünk, addig nem lesz haladás. Nem állítom, hogy ezek nem fontosak, de állapodjunk már meg abban, hogy ezek vannak, és lépjünk tovább. Ezeket a dolgokat csak kölcsönös tisztelettel lehet megoldani, mert sem a tiltás, sem az asztaldöngetés nem vezet sehová. Amúgy a kölcsönös tisztelet jele volna az egymás ünnepein való részvétel, amely tisztelet és megbecsülés esetenként nem feltétlenül az adott napnak vagy évfordulónak szólna, hanem a melletted élő embernek – vallja a sepsiszentgyörgyi tanácsos.
Magyar vélemények
Bár kétségtelen, hogy lehetnének nyitottabbak a háromszéki románok a magyar igények, akár az autonómiatörekvések iránt, tény az is, hogy a magyar szervezetek sem próbálják megszólítani a helyi románokat, hogy közösen dolgozzák ki azokat a garanciákat, amelyek megnyugtatóan rendeznék a román kisebbség sorsát egy tényleges magyar önkormányzás alatt. A magyar vélemények egy kerekasztal mellett hangzottak el, ezért a résztvevők tudtak egymás kijelentéseire válaszolni.
„Frontváros vagyunk”
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere szerint az a folyamat, amit Ceauşescu idejében indítottak el, most is folytatódik.
– Közismert az a kommunista párt archívumából származó dokumentum, amely szerint 1977-ben Marosvásárhelyen a lakosság 62 százaléka volt magyar nemzetiségű, és le volt írva, hogy hány, konkrétan 7600 román családot kell betelepíteni a következő öt évben ahhoz, hogy az arányokat meg lehessen változtatni. Nyilván, ’89 előtt más eszközökkel rendelkezett a hatalom, ipart tudott költöztetni, tömbházakat tudott építeni, lakosságot tudott mozgatni. Én azt állítom, hogy ez a szándék nem, csak az eszközök változtak meg, és emiatt sokkal lassabban haladnak. Nem ugyanolyan mércével mérnek Románia 40 megyéjében, mint Hargita és Kovászna megyében, de azon belül is más mércével mérnek Háromszéken és Sepsiszentgyörgyön, mint Hargita megyében. Ezért képletesen azt lehet mondani, hogy Sepsiszentgyörgy frontváros.
Nemcsak a nemzeti román stratégia a hibás
Bíró Béla egyetemi tanár nem tartja elfogadhatónak az „ostromlott vár” elméletét.
– Sütő András mondta annak idején, hogyha én ostromlott várban élek, akkor én az ostromlókkal egyszerűen szóba sem állhatok, mert akkor elárulom a várost. És ez a dolog nem így áll. Itt ostromlók és ostromlottak, mindannyian a váron belül vagyunk, és egymással mindenképpen beszélnünk kell. Nem kell elfogadnunk a másik a véleményét, de a meg kell hallgatni és figyelembe kell venni. Hogy Sepsiszentgyörgy ebbe az állapotba került, abban nem csak a nemzeti román stratégia a hibás. Sepsiszentgyörgyön komoly problémák vannak, például a Székely Hírmondó napilapban időnként olyan románellenes és antiszemita írások jelennek meg, ami egyszerűen megengedhetetlen, és ez nekünk árt, az ostromlók munkáját segíti elő. Önmagunkra is kellene egy kicsit figyelni. (Örömmel vennénk, ha a tanár úr néhány példával előhozakodna, hogy értsük, mire is gondol, mert megítélésünk szerint a Székely Hírmondóban nem jelent meg egyetlen „antiszemita” vagy „románellenes” írás sem – a szerk.)
Engednünk kell?
Cziprián-Kovács Loránd egyetemi tanár azon a véleményen van, hogy nem azokat az embereket kellene meghallgatni először, akik meredeken, radikálisan, nemzeti színekben fogalmaznak, hanem a moderáltakat, akikkel lehet beszélni.
– Leülni mindenkivel le lehet, és mindenkivel kell beszélni, kompromisszumokat kell kötni, de a kompromisszum nem azt jelenti, hogy én visszavonulok, és feladom az álláspontomat, hanem azt jelenti, meghallgatom, és figyelembe veszem a másik álláspontját. Azzal együtt, hogy fönntartom a saját magamét. Senkinek nincs joga az önnön álláspontját másvalakire ráerőltetni – érvel Bíró Béla.
Antal Árpád szerint azonban nehéz olyanokkal egyezségre jutni, akik tagadják a létünket.
– A gond az, hogy Székelyföldön az ultraradikális románok kisajátították maguknak a románság képviseletét, s ezt a mérsékeltek hagyták. Tehát gyakorlatilag azok képviselik a románokat, akik azt mondják, hogy Székelyföld nem létezik, székelyek nem léteznek, és az, hogy mi, magyarok egyenlők vagyunk a románokkal, az azt jelenti, hogy jogunk van románul beszélni, mint nekik, jogunk van románul tanulni, mint nekik, és így tovább.
A nemzetközi helyzet nem kedvez nekünk
Bíró Béla a kölcsönösségben látja a megoldást: amit elvárunk a másiktól, azt magunktól is várjuk el.
– Erőszakkal semmit nem lehet elérni, ezt Ukrajna példája is tanúsítja. Ott is csak egy lehetőség maradt: Ukrajna valamiféle föderalizálódása, vagy legalább autonóm struktúrák kialakítása az orosz kisebbség számára. Ha ez a megoldás bekövetkezik, az a mi sorsunkat is befolyásolja. Ebben a pillanatban a nemzetközi csillagzat rendkívül kedvezőtlen számunkra. A nemzetközi politika olyan helyzetbe hozta a román politikát, hogy ma velünk gyakorlatilag bármit megtehet, anélkül, hogy az nemzetközi felzúdulást okozna. A párizsi merénylet olyan kisebbségellenes hangulatot teremtett, hogy bármit megtehetnek velünk. A nemzetközi közvélemény félre fog nézni. Addig nem szabadna nekünk dolgokat erőltetni, amíg ez a helyzet egy kicsi nem ülepedik le – véli.
Óvatosnak, okosnak kell lenni
Antal Árpád nem ért egyet a visszavonulással, éppen ellenkezőleg, úgy gondolja, a politikai helyzet kedvező számunkra.
– Van egy bevándorlóellenes, de nincs kisebbségellenes hangulat, és mindaz, ami Ukrajnában történik, az valójában annak következménye, hogy az új ukrán hatalom kisebbségellenes lépéseket tett. Persze, az is igaz, hogy az oroszok és az amerikaiak ürügyként használták ezt arra, hogy akár katonailag is fellépjenek. Ebben a geopolitikai helyzetben tehát nagyon fontos, hogy sokkal óvatosabbak legyünk, de ez nem azt jelenti, hogy vissza kell lépni, csak azt, hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetni a párbeszédre. Tehát óvatosnak, okosnak kell lenni, de úgy, hogy továbbra is fenntartsuk: a törvényeket, az alkotmányt kell a valósághoz igazítani, és nem fordítva. A valóság pedig az, hogy itt élünk, a szülőföldünkön élünk, és nem vagyunk bevándorlók. Egy dolgot nagyon határozottan, mindig el kell mondani: közel száz évvel ezelőtt a nagyhatalmak úgy döntöttek, Erdélyt Romániának adják. A területtel együtt Románia közösségeket is kapott. Románia felelőssége olyan törvények elfogadása, amelyek alapján ezek a közösségek szülőföldjükön, román állampolgárként jól érzik magukat. Ha innen közelítjük meg a kérdést, akkor nagyon hamar tudunk megoldásokat találni. Ha onnan közelítjük meg, hogy Románia a románoké, akkor nem lesz megoldás. A kulcsszó az együttérzés, óvatosság, párbeszéd.
Erdély Romániához akar tartozni
Bíró Béla szerint az, hogy a nagyhatalmak Erdélynek adták Romániát, megint egy olyan mondat, amit nem gondoltunk át. Mert valóban adták, de ha nem adták volna, ha tökéletes demokratikus választáson dönthetett volna Erdély népe arról, hogy Magyarországhoz vagy Romániához akar tartozni, akkor is Erdély ma Romániához tartozna. Teljesen demokratikusan, teljesen jogosan, teljesen igazságosan.
– Azt se felejtsük el, hogy a magyar kormány pontosan olyan hajlíthatatlanul elutasított minden olyan román követelést, mint ahogy azt ma a román kormány utasítja el. Ha mi ezen fel vagyunk háborodva, akkor nem árt visszatekinteni, és önmagunkat nézni, amikor mi csináltuk velük azt, amit ma ők csinálnak velünk.
Mi tegyük meg az első lépést
Cziprián-Kovács Loránd úgy véli, Antal Árpád joggal várja el, a kormány gondoskodjék arról, hogy a magyar kisebbség jobban érezze magát Romániában, de ugyanakkor nem érti, hogy ennek érdekében a polgármester miért nem teszi meg az első lépést, hogy a román kisebbség itt, Sepsiszentgyörgyön biztonságban érezze magát?
– Ha meglenne az első magyar gesztus, akkor már lehetne erre hivatkozni, hogy igen, a román kormány hasonlóan járjon el – érvelt.
Antal Árpád viszont úgy látja, már nagyon is sok gesztust tettek ez irányba.
– Sepsiszentgyörgy volt az első város Romániában, amely biztosította a kulturális autonómiát a románság számára. Azokban a kérdésekben, amelyek a román kultúrát, a román oktatást érintették, a 21 tagú helyi tanácsban a négy román nemzetiségű tanácsosra bíztuk a döntést. Amit ők eldöntöttek, a többi 17 magyar nemzetiségű képviselő elfogadta. Sokkal több gesztust tettünk mi a román közösség irányába, mint amennyit a román állam tesz felénk. De amúgy nagyon rossz párhuzamot állítani Sepsiszentgyörgy önkormányzata és a román kormány között. Mások az eszközök, más világban élünk. Jelen pillanatban Székelyföldön az önkormányzatok jelentik a magyarság védőbástyáit. A románság az államigazgatáshoz tartozó intézményekben, a prefektúrán, a militarizált intézményekben „erős”, ahol – bár a lakosság háromnegyede magyar – csak elvétve találni néhány magyar alkalmazottat. Én holnap hajlandó vagyok – itt, nyilvánosan kijelentem – az egyik alpolgármesteri tisztséget felajánlani a román közösségnek, mi több, vállalni merem, hogy a megyei tanácsnál is azonnal kapnak egy alelnöki széket, ha az etnikai arányosságot az állami intézményekben, a rendőrségen, csendőrségen, igazságszolgáltatásban biztosítják – jelentette ki Antal.
Kétségtelen, hogy egyelőre igen távol vannak az álláspontok, de közeledés csak akkor várható, ha ezeket higgadtan, őszintén, érzelmi túlfűtöttség nélkül sikerül a két félnek egymással előbb ismertetnie, megértetnie, és később, talán valamennyit a sajátjából is engedve, elfogadnia.
Erdély András
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Egyensúly
Kiegyensúlyozott politikusként jellemezte a román politikum – beleértve az RMDSZ-t is – Eduard Hellviget, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) alelnökét, akit Klaus Johannis államfő, a PNL korábbi elnöke minden bizonnyal az államfői pártatlanság jegyében, kizárólag szakmai rátermettsége miatt jelölt a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) élére.
Mint kiderült, Hellvignek markáns véleménye van aktuális politikai történésekről, különös tekintettel a magyar–román viszonyra. Egy januári írásában többek között azt vizionálta, hogy az Oroszországgal ápolandó európai viszonyt Angela Merkel német kancellárhoz hasonlóan Washingtonnál árnyaltabban látó, ugyanakkor az Ukrajnában játszott szerepe miatt a Moszkva ellen bevezetett szankciók mellett kiálló Orbán Viktor irányította Magyarország Oroszország trójai falova.
Cikkében emellett olyan megfogalmazások láttak napvilágot, mint a „mérgező orosz–magyar antant”, valamint az, hogy Budapest ellenséges nacionalizmusa miatt kiüresedett a magyar–román stratégiai partnerség.
Mindez különösen izgalmasan hangzik egy olyan politikus részéről, aki a sovinizmusával kitűnő törpepárt, a Konzervatív Párt soraiban kezdte pályafutását, hogy aztán abban a PNL-ben politizáljon tovább, amely szintén nem szokott a szomszédba járni magyarellenes megnyilvánulásokért.
Hellvig írása alapján úgy tűnik, nem különösebben tartja fontosnak a Bukarest és Budapest, illetve a Bukarest és a romániai magyar közösség közötti viszony normalizálását. Legalábbis nem a magyar önrendelkezési tervek mentén. Sőt mindaddig, amíg azok léteznek, nemzetbiztonsági kockázatként tekint a romániai magyar közösségre.
Ezen doktrína szerint Bukarestnek az az érdeke, hogy a teljesen jogos és békés, Budapest által is támogatott magyar önrendelkezési törekvéseket összekösse Oroszországgal és a kelet-ukrajnai fejleményekkel, a globális rendre leselkedő, idegen érdekként beállítva az autonómiát.
Ha ilyen, amikor Hellvig kiegyensúlyozott, milyen, amikor, ne adj’Isten, kiegyensúlyozatlan? Úgyhogy talán érdemes lenne az RMDSZ részéről még egyszer átgondolni, hogy a PNL-es politikus valóban méltó-e a magyar közösség képviseletében a parlamentben lévő szervezet támogatására.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Visszatér a lovagkirály a váradi főtérre?
Szent László-szobrot kér a korábban a lovagkirály nevét viselő nagyváradi térre a helyi római katolikus püspökség is, amelynek illetékesei be is nyújtották már ezirányú kérésüket a városházára.
Mint mondják, alternatív és egyben realista megoldásnak tartják azt, hogy a barokk Szent László-szobor – amely most a bazilika oldalsó bejáratánál áll – a róla elnevezett templom közelében helyet kapjon. Mint ismeretes, a helyi magyarság által ma is Szent László térként emlegetett központi rész immár egy hete teljes körű felújítás alatt áll, ez tette aktuálissá a kérdést, hogy a térrendezés nyomán a lovagkirály szobra ismét ott állhasson.
Böcskei László megyéspüspök hétfőn a Krónika megkeresésére elmondta, azért a barokk szobrot javasolták a városházának, és nem a jóval monumentálisabb bronzszobrot, mivel a nagyméretű emlékművet „nagyobb biztonságban" érzi jelenlegi helyén, azaz a székesegyház előtt. „Kérdés, hogy ezt kik fogják támogatni" – tette hozzá az egyházi elöljáró.
Tervek szobrokra
A szoborvita egyébként már a főtér hírhedt felújítási projektje alkalmával elkezdődött, akkor, amikor nyilvánosságra hozták, hogy ott majd felállítják Roman Ciorogariu ortodox és Radu Demetriu görög katolikus püspök szobrát.
A helyi magyarság jelezte, hogy szeretnék, ha az őket képviselő városalapító lovagkirály emlékművét is visszahelyeznék, ám Mircea Mălan alpolgármester ezt először arra hivatkozva hárította el, hogy a főtéren álló Szent László római katolikus templom kertjében katolikus egyházi személyként megtalálható – az egyébként olasz nemzetiségű stigmatizált kapucinus szerzetes – Pio atya szobra.
Eközben az is tervben van, hogy Ilie Bolojan polgármester kezdeményezésére a Mihály havasalföldi vajdát ábrázoló lovasszobrot átköltöztetik a róla elnevezett, egykori Olaszi temetőből kialakított parkba, hogy a helyére Ferdinánd román királynak állítsanak emléket a Szent László téren.
Ez utóbbi megszavazása kapcsán, tavaly év végén a helyi RMDSZ-es tanácsosok kérték ismét, hogy a helyi magyarság is „képviselve" legyen a téren, ám ekkor már az európai uniós támogatással kivitelezés alatt álló főtérfelújításra vonatkozó szigorú szabályokra hivatkozva mellőzték az ügyet.
Lesz-e támogatás?
Pár hete azonban a Szent László-szobrot a váradi Szent László térre nevű Facebook-oldal köré szerveződött civil csoportosulás kezdeményezett egy petíciót annak érdekében, hogy igényüket nyomatékosítsák a városvezetés felé. Ezzel kapcsolatban keresték meg Böcskei László püspököt hétfőn, és végül arra a közös megegyezésre jutottak, hogy tervezett aláírásgyűjtésükkel az egyházi beadványt fogják támogatni.
Böcskei László a Krónikának rámutatott, hogy szívesen fogadják a támogatást, és esélyt is lát arra, hogy javaslatuk sikerrel járjon. „Nem söpörték le az asztalról, ahogy máskor. A kérdés nyitott. Meglátjuk, hogy lesz-e, aki felvállalja" – bizakodik a püspök.
Hozzátette ugyanakkor, hogy megosztottságot válthat ki az elképzelés, mivel „egyesek a régi szoborhoz és annak eredeti helyéhez ragaszkodnak". A bazilika kertjébe ugyanis csak 1921-ben került át a lovagkirály eredetileg főtéren álló nagyméretű, 1893-ban öntött bronzemlékműve.
A püspökség által javasolt, kisebb méretű kőszobor azonban ennél is régebbi, idén épp 275 éves. 1892-ben távolították el – ugyancsak a főtérről –, majd 1960-ban elásták a kommunista hatalom elől. 1993-ban restaurálták, és jelenleg a püspökség kertjében áll egy talapzaton.
Böcskei szerint jól illeszkedne a belváros majdani arculatába, ha az eredeti magas talapzatra helyezve átkerülne a Szent László-templom mellé, és az uniós támogatásból finanszírozott térfelújítási projektet sem bolygatná meg. „Rugalmasan kell kezelni a megoldást" – vallja a püspök.
Harminc napot várni kell
Megkeresésünkre Ritli Csongor, a helyi tanács RMDSZ-frakcióvezetője rámutatott, egyelőre még nem tudni, hogy milyen formában zárul az ügy, ugyanakkor jó esélyt lát arra, hogy pozitív fogadtatásra lel a kezdeményezés.
Az újdonsült magyar alpolgármester, Huszár István lapunknak adott interjújában már korábban is úgy fogalmazott, hogy amint az évek során a szobrok folyton változtak a Szent László téren, úgy erre a jövőben is sor kerülhet, hétfőn azonban jelezte, egyelőre még nem került napirendre az egyházi javaslat megvitatása. Az önkormányzatnak harminc nap áll a rendelkezésére, hogy a beadványokra válaszoljon, így erre március első felében lehet számítani.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Borboly-ügy: súlyos vádak a DNA vádiratában
Az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) szerint szabálytalan pályáztatás, a tervezettnél sokkal vékonyabb aszfaltréteg lefektetése és törvénytelen kifizetés írható egyebek mellett Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök számlájára a 131-es megyei út felújítása kapcsán – derül ki az Átlátszó Erdély által közzétett vádiratból.
A DNA a Felsőboldogfalvától Erdővidékre vezető útszakaszon végzett munkálatok kapcsán vizsgálódott, és azzal vádolja Borbolyt és további 12 személyt, hogy több millió lejjel károsították meg az államot.
Távirányított munkálatok?
A nemrég beindított oknyomozó blog birtokába került dokumentum szerint a Hargita megyei önkormányzat elnöke személyesen adott utasítást arra, hogy a Felsőboldogfalvát és Erdővidéket összekötő megyei út felújításakor 16 helyett 5 centiméter vastagságban aszfaltozzanak.
„Az utat a tervekben előírt vastagságnál jóval vékonyabb aszfaltréteggel borították, majd utólag, iratokat hamisítva igyekeztek »dokumentálni« a munkálatokat. A trükközés azt követően is folytatódott, hogy a megyei tanácsnál tudták: folyik a nyomozás" – írja a vádirat alapján az oknyomozó blog.
A vádirat több, Borboly Csaba és beosztottai között zajlott telefonbeszélgetést is idéz. Az egyik szövege alapján a megyei tanácselnök beosztottján keresztül azt az ukázt adja a Stravia Group ügyvezetőjének, Sajó Tibornak, hogy a terv szerint előírt vastagság helyett csak 4 centiméter koptató-, illetve 1 centiméter kiegyenlítőréteget fektessenek le, „hogy minél hosszabb távon lehessen aszfaltozni".
Egy, Borboly Csaba és Sófalvi László, a megyei tanács volt alelnöke közti telenfonbeszélgetés keretében a tanácselnök világosan kimondja: hamis papírok alapján fizették ki a szóban forgó útfelújítási munkálatokat.
Szabálytalan közbeszerzésekről beszél a vádhatóság
A dokumentumból kiderül: noha az RMDSZ-es tanácselnök mozgatta a szálakat, az önkormányzat több hivatalnoka és a kivitelezőcég több képviselője is érintett az ügyben. Az Átlátszó Erdély által közölt írás kitér Pálffy Domokos megyei önkormányzati képviselő szerepére is az ügyben, akit az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség is vizsgált az útfelújítást végző Stravia Group Kft.-ben birtokolt érdekeltsége miatt.
„2008–2012 között a Stravia összesen 40 szerződést kötött az önkormányzattal, 25 millió lej összértékben. Ráadásul Pálffy megyei tanácsosként rendszeresen jelen volt a Stravia Group által végzett munkálatok átvételekor, az ő aláírása gyakran szerepel az átvételi jegyzőkönyveken" – olvasható a vádirat alapján készült írásban.
A tényfeltáró anyag kapcsán egyébként munkatársunk Borboly Csaba álláspontjára is kíváncsi volt, aki telefonos üzenetben azt válaszolta, a büntetőeljárással kapcsolatos kérdésekkel forduljunk az ügyvédjéhez.
„Akit érdekel, és tájékozódni kíván az eljárás eddigi fejleményeiről, az elolvashatja a bírósági tárgyalásokról készített beszámolókat az interneten. A két nagy román hírügynökség, az Agerpres, illetve a Mediafax is rendszeresen beszámol a bírósági tárgyalásokról, tehát interneten is elérhető tudósításaikat minden érdeklődőnek figyelmébe ajánlom, mert alaposak, részletesek és tényszerűek" – írta üzenetében a politikus.
Borbolyt folytatólagosan elkövetett hivatali visszaéléssel, magánokirat-hamisításra való felbujtással, hamis irat felhasználására való felbujtással vádolja a korrupcióellenes ügyosztály. Az ügyben 12 további személy ellen is vádat emeltek. A DNA szerint a tanácselnök indokolatlanul fizetett ki jelentős, útjavításra szánt összegeket, és ezzel közel 1,8 millió lejes kárt okozott az államnak. A legközelebbi tárgyalás március 3-án lesz.
Tamás Attila
Krónika (Kolozsvár)

Dacolnak a prefektúrával a helyi önkormányzatok
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) javaslatára Udvarhelyszéken ez idáig tizenöt település vezetősége fogadta el azt a határozatot, amelyben kinyilvánították, a Székelyföld nevű különálló közigazgatási egységbe akarnak tartozni, ugyanakkor több önkormányzatnál az elkövetkező hónapokban tűzik napirendre az ügyet, dacolva az eddig meghozott törvényszéki ítéletekkel. A székely szabadság kérdése egyre inkább kiéleződni látszik, tekintve hogy a marosvásárhelyi városvezetőség ellenhadjáratára az SZNT elnöke, Izsák Balázs kedden bejelentette: nem lesz szervezett megemlékezés március 10-én, a Székely Szabadság Napján.
Kápolnásfalu, Székelyderzs, Szentegyháza, Lövéte, Zetelaka, Fenyéd, Máréfalva, Felsőboldogfalva, Nagygalambfalva, Székelykeresztúr, Székelyudvarhely, Kányád, Parajd, Szentábrahám és Etéd önkormányzatai még tavaly elfogadták az autonómiapárti tanácsi határozatot, így Udvarhelyszék településvezetőinek hatvan százaléka felkarolta az SZNT kezdeményezését. Mint írtuk, Jean-Adrian Andrei, Hargita megye prefektusa csütörtökön arról számolt be, hogy a megyében elfogadott valamennyi döntést (összesen huszonhetet) megtámadta a törvényszék közigazgatási részlegén, ahol huszonnégy esetben fogadták el óvását, három per pedig még folyamatban van.
A székelyudvarhelyi és a gyergyószentmiklósi önkormányzat fellebbezett az alapfokú ítélet ellen. Az udvarhelyi polgármesteri hivatal a helyi önkormányzat nevében felkérte ügyvédjeit, fellebbezzék meg a döntést, az ügyet most a Marosvásárhelyi Táblabíróság tárgyalja – tudtuk meg Bálint Attilától, a polgármesteri hivatal sajtószóvivőjétől.
Székelyderzs önkormányzata még nem kapta meg a bírósági ítélet kiközlését, ám a község vezetősége már értesült a határozat érvénytelenítéséről. „A megyében az elsők között fogadtuk el az autonómiapárti határozatot, amelyet nemcsak a prefektúrának, hanem a parlamentnek és a kisebbségvédelemben érdekelt nemzetközi szervezeteknek is elküldtünk. A prefektusi hivatal már akkor közölte, hogy alkotmányellenes a döntés” – elevenítette fel portálunknak Zoltáni Csaba községvezető. Szerinte egyébként minden székelyföldi önkormányzat számára természetesnek kellene lennie az autonómia melletti kiállásnak. „Harcolnunk kell identitásunkért, történelmünkért és anyanyelvünkért, annak tükrében, hogy például Kolozsváron milyen harcok folynak a többnyelvű helységnévtábláért, hogy most már törvénybe ütköző a székely ízek kifejezés használata, és hogy ellehetetlenítik a Székely Szabadság Napjának megrendezését is. Nekünk magunknak kell kiharcolnunk mindezt, hisz úgy látom, az Európai Unió csak felszínesen foglalkozik a kisebbségi ügyekkel” – jegyezte meg a derzsi polgármester.
Tizenegy széki önkormányzat, Homoródszentmárton, Oklánd, Homoródalmás, Korond, Farkaslaka, Újszékely, Magyarandrásfalva, Bögöz, Varság, Oroszhegy és Siménfalva vezetősége még nem fogadta el az említett tanácsi határozatot, több helyen azonban – például Bögözben – már a következő havi önkormányzati ülésen napirendre tűzik – derült ki az SZNT széki szervezetének decemberi összesítéséből. „Mi sem maradunk ki, hisz ugyanolyan székelyek vagyunk, ugyanúgy Székelyföldön élünk, mint a többiek” – jegyezte meg Kovács Lehel, Farkaslaka polgármestere, hozzátéve, tisztában van azzal, hogy a prefektus ezt a határozatot is minden bizonnyal megtámadja, viszont úgy érzi: ilyen ügy mellett „kutyakötelesség” kiállni.
A reméltnél kevesebb, összesen 46 önkormányzat tett eleget eddig a felkérésnek, de mindez ahhoz mégis elegendő, hogy a nemzetközi szervezetek figyelmét felkeltse, így az Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusa is napirendjére tűzte az ügyet – tájékoztatott az SZNT. Izsák Balázs, a szervezet elnöke közleményben reagált a Hargita megyei prefektus által mondottakra, mint írja: a kormánybiztos célja az, hogy eltántorítsa az önkormányzatokat a határozatok elfogadásától, ugyanis a kormány tudatában van annak, hogy a közigazgatási reformterve ellentétes Románia nemzetközi kötelezettségvállalásaival is, ezért kísérleteket tesz arra, hogy a létező népakarat megnyilvánulását megakadályozza. Izsák továbbá leszögezi, a kormányhoz intézett kérés határozatba foglalása nem ütközik semmilyen jogszabályba, s az a tény, hogy a prefektus mégis pereket nyer, csak annak a sajnálatos bizonyítéka, hogy a bíróságok kormányzati befolyás alatt állnak.
Az SZNT elnöke ismételten arra kéri azokat az önkormányzatokat, amelyek még nem fogadták el a határozatot, hogy ezt haladéktalanul tegyék meg, hiszen a Monitoring Bizottság ülésén Székelyföldet képviselő elöljárók (Klárik Attila Kovászna megyei önkormányzati képviselő és Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester) dolgát nagymértékben megkönnyíti, ha olyan iratcsomót tudnak letenni a bizottság asztalára, amelyben a 153-at minél inkább megközelítő számú határozat másolata szerepel. A kezdeményezők tehát arra kérik az érintett önkormányzatokat, hogy az időközben elfogadott tanácsi határozatok másolatát nemcsak a határozatban rögzített szervezeteknek, hanem a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatalhoz is juttassák el.
Kovács Eszter
Székelyhon.ro

Együttműködés az NSKI és a Sapientia között
Együttműködési keretszerződést írt alá kedden Marosvásárhelyen Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI) vezetője és Dávid László, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora. Bár konkrét tervekről nem volt szó, mindkét fél elégedetten nyilatkozott a szerződésről.
A magyar állam által alapított kutatóintézet legfontosabb feladata, hogy erősítse a nemzeti együvé tartozás érzését, és megpróbálni cáfolni a kádári örökséget, miszerint vannak külön magyarországi és külön, az elszakadt területeken élő magyarok, mondta felszólalásában Szász Jenő. „Az elmúlt négy évben több okunk volt örvendeni, hiszen 2010-ben kimondták: minden magyar egy nemzethez tartozik, és közösen kell építse a jövőt, majd megszületett a kettős állampolgárságot szavatoló törvény. Lehetőséget teremtettek, hogy a határon kívül élő magyarok is éljenek szavazati jogukkal, s végül az alaptörvénybe is belefoglalták, hogy a magyar állam felelősséggel tartozik a külhoni magyarok iránt, és a magyar jövőt a nemzeti és keresztény múltra kell építeni. Most következnek a dolgos hétköznapok, amikor partnereket keresünk a kutatóintézet céljainak megvalósítása érdekében, a nemzeti együvé tartozás erősítéséért. Néhány magyarországi egyetemmel már kötöttünk együttműködési megállapodást, most a kiemelt oktatási intézményként számon tartott Sapientián a sor. A csíkszeredai Sapientiával már van egy közös projektünk, amelynek keretében a hallgatók felmérik Székelyföld gazdasági életét, annak érdekében, hogy meg lehessen határozni a főbb fejlődési irányvonalakat” – számolt be Szász Jenő, aki újságírói kérdésre válaszolva elmondta: egyelőre ez csak keretmegállapodás, amelyet ezután töltenek meg tartalommal. Lehetséges lesz például, hogy támogassák az egyetemet uniós pályázatok lehívásában, de a hallgatók gyakorlatozhatnak is majd a kutatóintézetnél.
A Sapientia egyetem rektora, Dávid László köszöntő beszédében hangsúlyozta: az együttműködési szerződés bizonyítja, hogy a magyar állam által létrehozott és nagymértékben támogatott egyetem betöltötte szerepét, megtartó erőt képvisel az erdélyi magyar diákok számára. „Olyan szakmákat oktatunk, amelyek élhető jövőt biztosítanak Erdélyben, s mindent megteszünk azért, hogy a tőlünk kikerülő magyar értelmiségiek itthon boldoguljanak. Örvendünk, hogy ezentúl tervünkben partnerünk a Nemzetstratégiai Kutatóintézet is” – hangoztatta Dávid László.
Ingyenes érettségi felkészítő
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Kara idén is ingyenes érettségi felkészítőket tart matematikából, valamint román nyelv és irodalomból. Szombatonként reggel kilenc órakor várják azokat, akik román nyelvből, 11 órától pedig akik matematikából szeretnék elmélyíteni ismereteiket. Az elméleti anyag átismétlése mellett gyakorlási lehetőséget is biztosítanak a diákoknak.
Simon Virág
Székelyhon.ro

Hamarosan benépesül a keresdi Bethlen-kastély
Egykoron a fényűzés és jövőt építő döntések színhelye volt. Hamarosan a legszerényebb anyagi helyzetűek jövőjének helyszíne lesz. Egykor a Bethlen család élt itt, hamarosan Böjte Csaba fiataljai és segítői lelnek otthonra. Keresden, a Bethlen-kastélyban jártunk, összefüggést keresve az itt alkuló élet és a Lázár-kastély jövője között.
Tízezer könyv, számos eszköz és egy csapat segítő érkezett Keresdre az elmúlt hétvégén. Böjte Csaba munkájához kívánják hozzátenni részüket. Mi is ott voltunk, megcsodáltuk a kastélyt, amely a Béke háza névvel és a tervezett Jótevő vendéglátóval hamarosan messzi földön is ismert lesz.
Nagy az érték, de sok a tennivaló is a keresdi kastélyban. Tavaly nyáron még nem volt zárható helyiség, kályhát is úgy lehetett bevinni, hogy kürtőjét az ablakon vezették ki. Ma már nemcsak a gondnoknak és nejének, hanem az érkező adományozóknak, segítőknek is van, ahol leülni, megebédelni, és az is, ahol kipihenhetik az út fáradalmait. És aki ide érkezik, megtudhatja, milyen jövőt szánnak a nagy múltú háznak.
Mi egy pécsi csapattal érkeztünk, akik nem kevesebb, mint tízezer kötetet hoztak Böjte Csaba védenceinek. Vitéz lovag Szentgyörgyi Szabó Miklós mester fogtechnikus és tanár beszélt az előzményekről: Böjte Csaba pécsi látogatása alkalmával ajánlották fel, hogy a Határon Túli Magyarság Alapítvány házában összegyűjtött köteteket átadnák. Az ajándék megsokszorozódott, hiszen éppen ez idő tájt derült ki, a Minerva könyvtár kisebb helyiségbe költözik, szívesen válogatnának ők is könyvkészletükből az erdélyi diákoknak, fiatalságnak. Szentgyörgyi örömmel mesélt az adománytovábbítási feladatokról, arról, hogy részesei lehetnek annak a folyamatnak, mely által a fiatalság visszatalálhat az olvasás öröméhez. Karitatív munkájához Pelle Jánost kérte, legyen segítségére. Ő a hajtogató ember, akivel a gyergyóiak is találkozhattak már, hiszen csontkovács, origamizik és autókat is „hajtogat”. A Mecsekszabolcsi Környezet és Érdekvédő Egyesület képviselője az ügy mellé állt. Mint mondta, a feladat kereste meg őt.
Három kisteherautóval érkezett a négy és fél tonnás rakomány: a tízezer kötet dobozokba csomagolva, és voltak hozzá még irodai eszközök is különböző adományozóktól. Aztán kiderült, hogy van ötven szemüvegkeret is, hisz a küldöttség egyik tagja optikus, ő sem jöhetett üres kézzel.
A gonddal összeválogatott könyvadomány Keresden marad, és hozzájárul azon cél megvalósításához, amely Böjte Csaba fejében már korábban megszületett. A keresdi kastély ügyintézésével megbízott Szőts Béla beszélt erről: „Csaba testvér ebben az esetben szakított azzal a hagyományával, ami által ő ismertté vált: nem gyermekotthont fog itt létrehozni, hanem képzésközponttá szeretné tenni a keresdi kastélyt. Az országban eléggé visszaszorult a szakképzés, és ennek érintettjei az ő gyermekei is. Ők 18 éves korig vannak az otthonokban, utána nem tudják, mit kezdjenek magukkal. A mindennapi élethez sincsenek tapasztalataik, hiszen egy inkubátor jellegű élettérben voltak addig. Ennek kezelésére találta ki, hogy legyen itt egy jó gazda- és gazdaasszonyképzés, ahol a mindennapi élethez szükséges gyakorlati tudást elsajátíthatják a már felnőtt gyerekei. Ezt követően dönthetnek, hogyan élnek tovább, családot alapítva, ott élve, vagy munkahelyszerzéshez használja fel a tudását. Bármilyen utat válasszon is a fiatal, szükséges és hasznos lesz számara az itt szerzett ismeret és tudás” – fogalmazott a gondnok, aki nejével együtt vállalta a Béke háza beüzemeltetését, a munkálatok, majd tevékenységek irányítását.
A kastély nemcsak a Csaba testvér otthonaiban felnőtt fiataloknak jelent majd otthont, hanem a segítő szándékú, helyüket kereső embereknek is.
Hamarosan érkeznek a tervezők, és ha ők végeztek munkájukkal, jöhet az engedélyeztetés, majd a kivitelezés. Azt már tudják, az alsó szinten Jótevő vendégfogadó kap helyet. „Ha már élet van a házban, eleve kell gondoskodni a testi táplálékról is. Ha már van konyhánk, és mi ebédelünk, miért ne hívhatnánk meg vendégeinket, támogatóinkat is egy tányér meleg ételre? – mondta a megbízott. Akárcsak Böjte Csaba, ő is meg van győződve, ha jó szándékkal lát valaki munkához, segítséget is kap majd hozzá. Így például az aranyszalon rendbetételének költségeit már fel is vállalta egy tehetősebb társaság, remélik, a többi kiadásra is lesz fedezet
Lehet keresni jobb példát arra, hogyan lehet a visszakapott értékes ingatlanokat hasznosítani, mit lehet tenni, ha az örökösöknek óriási teher még az állagmegőrzés is, nemhogy a felújítás, működtetés, de a keresdi kezdeményezés egy lehetséges utat mutat. Hogy érvényes lehet-e ez akár a szárhegyi kastélyra is, a lakat alatt álló Lázár-örökségre? „Mindenképpen igen a válaszom. Csendes, nyugodt hely, imádkozásra, felfrissülésre igencsak alkalmas. Jó lenne, ha ilyen célt szolgálhatna” – közölte telefonon az épp külföldön tartózkodó Csaba testvér, akit információink szerint már korábban megkerestek a szárhegyi kastély jövőjének kérdésében. Mert Béke Háza máshol is lehet.
Balázs Katalin
Székelyhon.ro

Aggasztó helyzet a kisvárosi iskolák előkészítőiben
Maros megyében az összesítések alapján idén 5863 gyerek kezdi el az iskolát, ebből 1953 magyar. Az induló 303 előkészítő osztályból 110 magyar.
Az egyre fogyatkozó gyereklétszámról és azokról a körzetekről, ahol egyre inkább veszélybe kerül a magyar nyelvű elemi oktatás, Fejes Réka tanfelügyelőt kérdeztük.
A valóság az, hogy a gyerekek összeírásakor az iskolák több osztályt terveznek indítani, viszont korántsem biztos, hogy a kicsik mind az adott iskolában kezdik a tanévet. Ennek több oka van: lehet, hogy a szülő időközben meggondolja magát és más tanintézetet választ, s az sem kizárt, hogy a pszichológiai teszt során azt tanácsolják, még egy évet várjanak – mutatott rá a jelenségre Fejes Réka, a magyar nyelvű elemi oktatásért felelős tanfelügyelő.
„Ami a a magyar tagozatot illeti, nekünk a tavaly megyeszerte 116 előkészítő osztály volt betervezve, amiből végül 110 indult. Az idén annyit tervezünk indítani, amennyit tavaly is sikerült, tehát 110-et” – tudtuk meg a szaktanfelügyelőtől. Idén is volt arra eset, hogy a kövesdombi Liviu Rebreanu Általános Iskolában a felbecsült gyereklétszámra hivatkozva négy osztályt kértek, de mivel biztosak abban, hogy nem lenne meg a négy osztályra elegendő gyereklétszám, a tanfelügyelőség csak hármat hagyott jóvá.
Ha idén nem sikerül a 110 tervezett előkészítőt elindítani, az Fejes Réka szerint azzal magyarázható, hogy városi iskolák esetében nem indíthatnak osztályokat minimális létszámmal, azaz 12 gyerekkel (legkevesebb 20 gyerek szükséges), de jól ismert tény, hogy működnek osztályok 30 gyerekkel is. Vidéki iskolák esetében eltekintenek a fenti kritériumoktól, és ha egy adott településen összegyűl 12-15 gyerek, az már egy osztályra való csoportot jelent.
Vannak olyan körzetek, ahol szemmel láthatóan csökken a gyereklétszám, és nem tudnak annyi osztályt indítani, mint néhány éve. Ilyen körzet Szászrégen, ahol valamikor négy iskolában egy-egy új osztály indult, tavaly már háromra csökkent a számuk, és idén egyelőre csak két osztály indítását hagyták jóvá. Természetesen ebben közrejátszik a nagyváros vonzó hatása is, viszont ez a vidéki, kisvárosi magyar nyelvű oktatást sodorja veszélybe, mutatott rá a tanfelügyelő. Nemcsak Régenben, hanem Dicsőszentmártonban és Marosludason is elkeserítő a helyzet, hiszen mindkét településen nemrég még két előkészítő indult, idén viszont már csak egy-egy. Jó hír, hogy Nyárádszeredában és Szovátán még nincsenek ilyen nagy gondok. A többi megyei általános iskoláról Fejes Réka elmondta, nagyjából mind terveztek előkészítő osztályt, viszont ahol még a minimális gyereklészám sincs meg, ott szimultán osztályok indulnak.
Telefonon kerestük meg a marosludasi Ioan Vlăduţiu Gimnázium tanítóját, Hereşanu Ildikót. Az iskolában eddig is csak magyar nyelvű elemi oktatás zajlott, felső tagozaton a gyerekek az 1-es számú iskolában folytatták. Hereşanu Ildikó jelenleg a tanintézet utolsó magyar pedagógusa. A címzetes tanító három éve vette át az akkori másodikosokat, és már akkor tudta: el van döntve az, hogy miután az ő diákjai végeznek, többet nem indítanak magyar osztályt. A tanítónő elmondta: bár úgy néz ki, az állása nincs veszélyben, mégis elkeserítőnek tartja, hogy ősztől más településre kell ingázzon tanítani. A probléma gyökerei itt is a csökkenő gyereklétszámban keresendők, és ez a jelenség most már egyre korábban mutatkozik meg, példa erre az, hogy az óvodai csoportokat összevonták a napközisekkel. „Városszinten nincs annyi gyerek, hogy mindenhol megmaradjon a magyar tagozat” – mutatott rá a tanítónő. Emiatt Marosludason csak az 1-es számú iskolában indul előkészítő osztály, ahova a környező falvak (Magyarózd, Magyarbükkös, Kutyfalva) gyerekei közül is sokan is bejárnak majd. Egy másik aggodalomra okot adó tény, hogy a 12 gyereket számláló negyedik osztályból négyen román osztályban kezdik az ötödiket.
Vass Gyopár
Székelyhon.ro

Múzeumi estek Csíkszeredában
Egy, márciustól induló előadássorozat keretében a Csíki Székely Múzeum munkatársainak munkájával ismerkedhetnek meg az érdeklődők.
„Népszerűsítő jelleggel indítjuk a múzeumi esték előadássorozatot, amelynek célja, hogy átláthatóvá tegyük a múzeum tevékenységét. A kultúrafogyasztók, múzeumlátogatók mindig a végterméket látják, mi úgy gondoltuk, érdekfeszítő lehet, ha betekinthetnek az alkotás folyamatában, ha megismerhetik, milyen intellektuális vagy művészi erőfeszítéseket tesznek a kollégák annak érdekében, hogy megvalósuljon egy kulturális produktum. Ki hogyan végzi a munkáját, a különböző szakemberek miben lelik örömüket, milyen nehézségekkel szembesülnek, apró kis titkok, amelyeket szívesen megosztanánk a nagyközönséggel” – mondta el portálunknak Gyarmati Zsolt. A Csíki Székely Múzeum igazgatója elismerte, nem rejtett szándékuk, hogy a rendezvénysorozattal bővítsék, „frissítsék” a múzeum baráti körét. „Évek óta van egy többé-kevésbé jól behatárolt csoport, ők szeretnek bennünket, mi is szeretjük őket, de szeretnénk megszólítani azokat, akik valamilyen okból eddig nem tartoztak a múzeumlátogatók körébe.”
Ladó Ágotától, a múzeum művészettörténészétől megtudtuk, a rendezvénysorozatot előkészítő beszélgetések során felmerült, hogy ennek segítségével a készülő várostörténeti kiállítást is népszerűsíteni lehetne. „Nagyon távolinak tűnik ugyan, de gyakorlatilag folyamatosan dolgozunk ezen, aktuális problémák merülnek fel, arra gondoltunk, hogy az érdeklődők betekintést nyerhetnének a kiállítás előkészítésébe. Erről is szeretnénk hírt adni, ugyanakkor megcélozni azt a csoportot, amely ritkábban jár múzeumba, erre kevesebb időt szakít.” A múzeumi estekre egyperces reklámfilmeket is forgatnak majd, amelyben bemutatkoznak a múzeum munkatársai, elmondják, mit szeretnek a munkájukban, vagy éppen mi a kedvenc múzeumi tárgyuk, ezzel is személyesebbé téve a látogatókkal való találkozást.
Az előadássorozat márciustól minden hónap első hétfőjén este fél héttől zajlik. Március másodikán az intézmény két múzeumpedagógusa, Demény Enikő és Kádár Kincső lesz az est házigazdája. „Interaktív előadást tartunk a múzeumpedagógiáról. Úgy tervezzük, hogy az elején lenne egy elméleti felvezetés magáról a múzeumpedagógiáról, annak gyökereiről, de arról is beszélnénk, hogy a vártörténeti és a néprajzi kiállítás hogyan épült fel egy múzeumpedagógus szemével, hiszen eleve úgy terveztük ezeket a kiállításokat, hogy múzeumpedagógiai eszközök is helyet kaptak benne. Az est során körbe is vezetjük a látogatókat ezeken a kiállításokon, illetve bevonjuk őket is egy múzeumpedagógiai foglalkozásba. De ez legyen meglepetés” – mondta Demény Enikő.
A múzeumpedagógus reméli, sikerül minél több pedagógust megszólítani, hogy jobban megismerjék munkájukat. A tervek szerint a múzeumpedagógusok bemutatkozása után, áprilisban Szabó András beszélne a Nagy Imréhez és a Nagy Imre képtárhoz kötődő munkájáról, májusban Ladó Ágota művészettörténészt, júniusban Benedek Éva papírrestaurátort és munkájukat ismerhetnék meg az érdeklődők.
D. Balázs Ildikó
Székelyhon.ro