A „másság” megjelenítése a médiában
A román és magyar médiában kialakult ellenségképet elemezte a Vox populi vitafórumán Ambrus Attila és Marius Cosmeanu újságíró kedden Sepsiszentgyörgyön.
Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője elárulta, a sajtó fogalma alatt a „komoly sajtót” érti, míg a média szót inkább negatív értelemben használja.
„Az elmúlt napok, hetek magyarellenes cselekedeteinek egyik oka a román nyelvű sajtó radikalizálódása és nacionalizmusa. Eltűntek a standokról a komoly lapok (…) és pszeudo-újságírók, politikai agitátorok, sőt fedett ügynökök blogolnak bele a többség-kisebbség viszonyába” – mondta a Brassói Lapok főszerkesztője. Hozzátette, mindennek eredményeként Oroszországot követően Magyarország számít a második legellenszenvesebb országnak a románok körében. Véleménye alapján az 1989-es változást követően a szocialista lapok, rádiók, televízió csatornák nacionalista retorikára váltottak, amely a demokráciára való áttéréstől kialakult félelem miatti bűnbak keresése okán tört felszínre. Négy mítosz létezéséről beszélt, amelyeket a román sajtó újságírói a kisebbségekkel kapcsolatban terjesztettek: az összeesküvés-mítosza, azaz mindenki ellenünk van, a nemzetmentő-mítosz, amely a közösségi félelmeket és reményeket fejezi ki, az aranykor-mítoszt, amely a két világháború közti időszakot jelöli meg, mint a demokrácia csúcsát, továbbá az egység-mítoszt, amely Románia egységességét szorgalmazza.
Ambrus elmondta azt is, hogy a 2000-es évek derekán a romániai sajtó annak megfelelően viseltetett a magyar kisebbség iránt, ahogyan az éppen kormányon levő párt is. A szociológusok megállapították, hogy a 21. század első évtizede a „romáké”, így a magyarellenes írások helyett egyre több romaellenes anyag jelent meg a központi román sajtóban.
Marius Cosmeanu, a România Liberă munkatársa előadásában kifejtette, már 1918-ban kezdődtek a problémák, amikor a lakosság harminc százaléka nem román nemzetiségű volt. Mint magyarázta, ezt a lehetőséget a román államnak nem sikerült kihasználnia, folyamatosan a nemzetállamiságra törekedett, és így mára már csupán tíz százalékra csökkent a nem román nemzetiségű kisebbségek aránya. Kissé felháborodottan jegyzi meg, hogy bár Romániában él az Európai Unió két legnagyobb kisebbsége, mégsem tudják kihasználni az ebben rejlő lehetőséget. A másságot nem csupán a román és magyar közösségekre érti, hiszen, mint fogalmaz, a siketek, a betegek, a mélyszegénységben élők is egy-egy kisebbséghez tartoznak, ám tapasztalatai alapján ezeket a területeket a román médiában dolgozók gyakran elfelejtik.
Bencze Melinda
Székelyhon.ro

„Magyar” áramot termelnek az Úz völgyében
Megvásárolta az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. az Úz völgyében működő vízerőművet. A székelyföldi akvizíció a magyar energetikai vállalat romániai leányvállalata első hazai beruházásának számít.
A nemzeti energetikai társaságcsoport felvásárolta a részben Lénárd András csíkszeredai üzletember által birtokolt Hivatalos Kft. részvényeinek kilencven százalékát. A vízerőmű kisebbségi tulajdonosa a romániai magyar református egyház nyugdíjpénztára maradt. A Krónika megbízható forrásból származó információi szerint a tranzakció értéke mintegy 30 millió euró.
„Regionális és fenntartható stratégiai irányelveihez illeszkedően” a budapesti társaság közgyűlése még tavaly októberben döntött a 7,48 megawattórás Hargita megyei létesítményt tulajdonló és üzemeltető romániai vállalkozás 90 százalékos részesedésének megvételéről. Az MVM akkor közölte, a tranzakcióval tovább kívánja erősíteni megújuló termelői portfólióját.
A Krónika úgy tudja, a magyar állam tulajdonában lévő energetikai társaság romániai leányvállalata, az MVM Partner Románia idén január elején kötötte meg az adásvételi szerződést. A Hivatalos Kft.-től megvásárolt Úz-völgyi vízerőmű kapacitása 7,48 megawattóra, hét gátból és 15 turbinából áll. Az objektum teljes hossza több mint 20 kilométer az első gáttól az utolsó befogóig.
A Csíki-havasokhoz tartozó Úz völgyében, zöld energiás projekt keretében megépített törpevízerőmű-rendszert 2013-ban helyezték próbaüzemmódba. Az akkoriban Kárpát-medencei magyar összefogásként ismertetett projekt kivitelezése civil és környezetvédelmi szervezetek tiltakozását váltotta ki, az ellenzők szerint ugyanis az áramtermelő – és maga az iparág – káros hatást gyakorol a környezetre.
Az MVM által eszközölt felvásárlás előtt az Úz-völgyi beruházás tulajdonosa a Hivatalos Kft. volt, amelynek részvényeit 50 százalékos arányban a Cipruson bejegyzett Winsland Holdings, 40 százalékban a budapesti Hydroenergy Zrt., tíz százalékban pedig a romániai magyar református egyház nyugdíjpénztára birtokolta. A Winsland Holdings Világi Oszkár felvidéki nagyvállalkozóhoz köthető.
A Hydroenergy Zrt. tulajdonosa a korábban az építőiparban érdekelt, az ingatlanpiaci beruházások visszaesése után azonban az energetikai beruházásokra szakosodott Lénárd András. A cég vezérigazgatója Simon László, aki Bajnai Gordon volt kormányfővel együtt az ellenzéki Haza és Haladás Egyesület alapítója, s aki a második Gyurcsány-kormány idején betöltötte a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség integrációs elnökhelyettesi tisztségét.
Más erdélyi energetikai vállalkozásokhoz hasonlóan különben a Hydroenergy is összefüggésbe hozható a romániai és magyarországi pártokkal. Simon előtt például egy ideig a cég vezérigazgatója Hajdu Gábor volt, aki 2012-ig az RMDSZ Hargita megyei tanácsosaként, valamint a szövetség csíkszeredai szervezetének elnökeként tevékenykedett. A Transindex korábban arról cikkezett, hogy a Homoródfürdőre tervezett vízi erőmű kiépítése iránt a hírportál által Fidesz-közeliként emlegetett Nagy Szabolcs magyarországi vállalkozó cégei érdeklődtek, ám elálltak a beruházástól.
Miközben az Úz-völgyi létesítmény élére az új tulajdonos által kinevezett ügyvezető egyelőre nem kívánt nyilatkozni az adásvétel ügyében, Lénárd András lapunk érdeklődésére megerősítette, hogy eladta az erőműveket. A vállalkozó hozzátette, a zöldenergia-üzletágból is kilép, de más ágazatokban a sörgyár mellett további székelyföldi beruházásokat tervez.
Mint ismeretes, Lénárd tavaly megalapította a Csíki Sör Manufaktúrát, amely nagy sikerrel indult ugyan, de konfliktusba keveredett a multinacionális Heinekennel, amely szellemi tulajdon megsértése, illojális konkurencia és tisztességtelen kereskedelmi tevékenység vádjával pereli a sörgyárat az Igazi Csíki Sör miatt.
A szintén Lénárd érdekeltségébe tartozó homoródfürdői törpe-vízerőmű építését a tiltakozó akciók és feljelentések nyomán leállították, a Hargita megyei prefektúra pedig a törvényszéken kérte a H2O Energy Kft. építkezési engedélyének megsemmisítését.
Lénárd cége alapfokon, nemrég pedig jogerősen is megnyerte a pert a Marosvásárhelyi Táblabíróságon, ennek ellenére a vízi erőmű kivitelezése – melybe a vállalkozó eddig közel egymillió eurót fektetett – teljesen leállt. Ennek oka, hogy a létesítményt már nem lehetne átadni 2015. december 31-e előtt, emiatt a hatályos törvények alapján nem részesülne zöldbizonylat-támogatásban, így most már veszteséges lenne kiépíteni.
Rostás Szabolcs
Székelyhon.ro

Johannis Berlinben: nincs magyar probléma Romániában
Romániában nincs magyar probléma – jelentette ki csütörtökön Berlinben Klaus Johannis román államfő azt követően, hogy Angela Merkel német kancellárral tárgyalt a német fővárosban.
Az államfő újságírói kérdésre válaszolva úgy fogalmazott: egyértelmű, hogy Magyarország szokatlanul nagy érdeklődést tanúsít a határon túli magyarok iránt, de ezt Románia nem értékeli fenyegetésként; mindazonáltal odafigyel a témára.
„A romániai magyar kisebbség politikai képviselettel rendelkezik, ez a képviselet a tárgyalópartnerünk. Gyakran találkozunk vele, számos témáról tárgyalunk, és biztosíthatom, hogy Romániában nincs magyar probléma" – jelentette ki Johannis.
A mintegy egyórás találkozó során szóba került Románia schengeni csatlakozása is. Angela Merkel reményét fejezte ki, hogy sikerül fokozatos előrelépést elérni e téren. A kancellár elmondta: tudatában van annak, hogy Románia számára rendkívül fontos a belső határellenőrzés megszűnése nyomán létrejött európai uniós térséghez való csatlakozás.
Arra ugyanakkor, hogy Románia az idei év végéig csatlakozhat-e az övezethez, Merkel nem adott konkrét választ. Reményét fejezte ki, hogy az országban következetesen gyakorlatba ültetik az igazságügyi reformokat, ezt követően születhet döntés.
Johannis a téma kapcsán kifejtette: Románia számít Németország támogatására egy olyan megoldás megtalálása érdekében, amely segít a schengeni csatlakozás megvalósításában. Az államfő szerint a román csatlakozás mellett jó érv az Európai Bizottság legutóbbi igazságügyi országjelentése is, amely számos pozitív eredményt sorol fel.
Merkel elárulta: örömmel fogadta Johannis álalmfővé választását, hiszen a romániai német közösség tagjáról van szó. Kifejtette: két téren, a keleti partnerség és a Nyugat-Balkánnal kapcsolatos európai külpolitikai terén is szorosan együttműködnek Romániával, mivel stratégiai fontosságú régióról van szó.
Kifejtette: egyetértettek abban, hogy tovább kell mélyíteni a gazdasági kapcsolatokat, és abban is, hogy Ukrajna estében a két ország közös álláspontot képvisel. Johannis németül köszönte meg Merkel szavait, majd románul folytatva mondott köszönetet a meghívásért.
Elmondta, gazdasági, kulturális és politikai szempontból is áttekintették a kétoldalú kapcsolatokat. Németországot Románia egyik legfontosabb partnerének nevezte, és közölte, egyetértettek abban, hogy a Romániában élő német és a Németországban élő román közösség hidat képez a két ország között.
Kifejtette: Európa gazdasági sikeressége érdekében erősíteni kell a gazdasági együttműködést, meg kell valósítani a bankuniót. Azt is elmondta, hogy a találkozón kiálltak az európai értékek, a belső kohézió megerősítése mellett is.
Az ukrajnai konfliktus kapcsán elmondta: mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy minél hamarabb véget érjen. Közölte: Románia elkötelezett Ukrajna szuverenitása és területi egysége mellett, és úgy vélte, egész Európa érdeke, hogy Ukrajnában stabilizálódjon és normalizálódjon a helyzet.
Angela Merkel reményét fejezte ki, hogy Oroszország nem jár ugyanúgy el Moldovában, mint Ukrajnában. Egyben lényegesnek nevezte a transznisztriai konfliktus nemzetközi erőfeszítésekkel történő megoldását.
Johannist kora délután Joachim Gauck német államfő is fogadta. A találkozót követően a román államfő úgy vélte, Románia kiválóan felhasználhatja a kommunizmust jól ismerő német elnök tapasztalatait a kommunizmust bemutató, hamarosan megnyitandó múzeum létrehozatalakor.
A kétnapos berlini látogatáson tartózkodó államfőt délben Joachum Gauck német elnök is fogadta. A találkozó előtt a két államfő egy olyan iskolában tanuló gyerekekkel találkozott, ahova jórészt Németországban élő bevándorlók gyerekei járnak. A diákok közt romániai roma tanulók is voltak.
A német kollégájával folytatott találkozót követően Johannis egy Facebook-posztban annak a véleményének adott hangot, hogy Gauck mindenki másnál jobban ismeri a kommunizmust, így tapasztalata felbecsülhetetlen a kommunista rendszert bemutató romániai múzeum megnyitásához.
Balogh Levente
Székelyhon.ro

Elutasított két magyarellenes tervezetet a szenátus
Két magyarellenes törvénytervezetet utasított el legutóbbi ülésén a bukaresti szenátus: az egyik az autonómiapárti megmozdulásokat, a másik pedig az „etnikai zászlók” nyilvános használatát büntette volna – közölte csütörtökön az MTI-vel Klárik László, az RMDSZ szenátora.
Mindkét tervezetet tavaly terjesztette a parlament elé a magyarellenes állásfoglalásairól elhíresült Bogdan Diaconu független képviselő, aki akkor még a kormányon lévő Szociáldemokrata Párt (PSD) tagja volt.
Klárik László elmondta: a két tervezet esetében a képviselőházé a döntő szó, újdonság, hogy ilyen „kényes” tervezeteket a szenátus egyáltalán megvitat.
A szenátor arra utalt, hogy mivel a kétkamarás parlamentben mindig a második házé a döntő szó, az elsőben gyakran napirendre sem tűzik a vitát, hanem „hallgatólagosan elfogadottnak” nyilvánítják azokat a tervezeteket, amelyeknél lejár a döntéshozatalra megszabott határidő.
Az RMDSZ szenátora biztatónak értékelte azt is, hogy a felsőház nagy szavazattöbbséggel elutasította az egyértelműen magyarellenes tervezeteket: a 112 jelenlévő szenátorból 110-es voksoltak Diaconu törvényjavaslatai ellen.
Klárik László úgy vélte, a „normalitás fele hajlik” a bukaresti parlament viszonyulása, hiszen a szólásszabadságot korlátozó, az autonómia hirdetőit börtönnel fenyegető kezdeményezésekről van szó.
„Egy demokratikus országban sem a szimbólumaink használatának, sem a szabad véleménynyilvánításnak a jogát, sem identitásunk kifejezésének eszközeit nem vehetik el tőlünk” – fogalmazott Klárik László.
Diaconu egyik tervezete a területi autonómia és „mindenféle szakadár törekvés” betiltásáról szól. A tervezet szerint tilos lenne ezeket az eszméket gyűléseken, rendezvényeken, vitákon, politikai, vagy civil kezdeményezések révén népszerűsíteni, a tiltást megszegő magánszemélyeket pedig a törvény egytől öt évig terjedő börtönbüntetéssel sújtaná, az ellene vétő szervezeteket pedig feloszlatná.
A másik tervezet az „etnikai zászlókat” tiltaná be, de – az RMDSZ szenátora szerint – a tervezet nem tisztázza, mit ért etnikai zászló alatt.
Bogdan Diaconu tavaly kilépett a PSD-ből az RMDSZ akkori kormányzati jelenléte elleni tiltakozásul. A képviselő később bejelentette: Egyesült Románia Párt néven új pártot alapít.
MTI
Székelyhon.ro

Párbeszéd a fiatalokkal
Párbeszédet kezd a határon belül és kívül élő magyar fiatalokkal a kormány a következő három hónapban; a Rólad szól! elnevezésű program első, keddi budapesti állomásán Novák Katalin államtitkár azt mondta, céljuk az, hogy meghallják azokat a kérdéseket, felvetéseket, problémákat, amelyek a fiatalokat foglalkoztatják.
Május 31-ig 19 magyarországi és 5 határon túli helyszínen találkoznak egymással a fiatalok és a döntéshozók, azt követően „a virtuális térbe költözik” a program, és a felmerült kérdéseket, javaslatokat összegzik a szervezők. Az államtitkárság várakozásai szerint személyesen mintegy kétezer, „az online térben” összesen akár százezer fiatallal is kialakulhat közvetlen kapcsolat.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A csángó múzeum kincsei
Kettős könyvbemutatónak adott otthont hétvégén a zabolai Csángó Néprajzi Múzeum. A jelenlévők – köztük több Magyarországról érkezett, muzeológiában jártas vendég – Kinda István A Csángó Néprajzi Múzeum és gyűjteményei című kötetét, illetve Hantz Péter–Pozsony Ferenc–Füreder Balázs Kürtőskalács – a világ minden táján ismert székely-magyar sütemény című kiadványát ismerhették meg.
Házigazdaként Pozsony Ferenc köszöntötte a jelenlévőket, majd Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója a könyv megjelenésének előzményeit ismertette. Többkötetes sorozat része a csángó múzeumot bemutató könyv. Az első kötet a Székely Nemzeti Múzeum kiadásában megjelent képes ismertető, mely a sepsiszentgyörgyi, csernátoni, kézdivásárhelyi, zabolai és baróti múzeum gyűjteményeit és műtárgyait mutatja be. Másodikként a csernátoni Haszmann Pál Múzeum anyagát ismertették különálló kötetben, most pedig megjelent a zabolai múzeum gyűjteményeinek bemutatója. Következik a kézdivásárhelyi intézmény, remélhetőleg a baróti egység is hasonlóval büszkélkedhet majd – mondta az igazgató. A zabolai múzeum megérdemli a könyvet, magas szintű szakmai és közönségszervezői munka folyik itt – hangsúlyozta Vargha Mihály.
Kinda István szerző „atyai mestere” (Pozsony Ferenc – szerk. megj.) 60. születésnapi ajándékaként ajánlotta a könyvet. Nem a kiállításokat mutatja be, a múzeum teljes gyűjteményéről, háttéranyagokról, a bázisról szól. Külön fejezetekben, sok fotóval illusztrálva szerepel benne a csángó, székely, román és szász forrásokból származó, igen változatos állomány – mondta a könyv írója. A kötet kiadását a Bethlen Gábor Alap és a Székely Nemzeti Múzeum támogatta. A kürtősről szóló kiadványt Albert Zoltán, a Nemzetközi Kürtőskalács Szaktestület Tanácsadó Bizottságának tagja ismertette. Első írásos említése 1450-ből származik, receptjét első alkalommal 1585-ben vetették papírra. A kiadvány a hazai – hagyományos, vásári, alternatív diétákban használható – kürtősfajtákat a készítéskor lezajló folyamatok tükrében is ismerteti. Külön írnak a változatos borítóanyagokról (cukor, dió stb.), „egyelőre csupán a szalonnával borított kürtős nem készült el” – fűzte hozzá viccesen Albert. Ugyanakkor a sütemény „rokonait” is ismertetik, ugyanis több nemzet készít hasonlót. A könyv szélesebb kampány része, 15 nyelven (kínaiul is) írt ismertetőanyag hivatott világhírűvé tenni a kürtőskalácsot. Végeredményként a kürtős hungarikumként való levédését várják – mondta Albert. A kürtős történetéről érdekes adatok találhatóak a Kurtos.eu honlapon is. A könyvbemutatót követően stílusosan kürtőskalács-kóstolóra, natúr levek ízlelgetésére hívta a jelenlévőket Pozsony Fedrenc.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Könnyebben pályázhat az egyetem
Sapientia–NSKI együttműködési megállapodás
A Sapientia EMTE és a budapesti székhelyű Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI) között írtak alá stratégiai együttműködési megállapodást az egyetem marosvásárhelyi karán. Az egyetemet dr. Dávid László rektor képviselte, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet részéről Szász Jenő elnök látta el kézjegyével az egyelőre öt évre szóló keretegyezményt.
Az egyetem rektora, dr. Dávid László felvezetőjében elmondta, hogy tizenöt év alatt a Sapientia bebizonyította megtartó erejét, ami ellensúlyozza a mindennapi elvándorlást, ugyanakkor azt, hogy itt is lehet minőségi oktatást biztosítani. Olyan szakokat választottak, amelyek élhető jövőt biztosítanak a végzősöknek, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy hallgatóik itthon érvényesüljenek.
A Nemzetstratégiai Kutatóintézet célja, hogy a nemzetegyesítés kérdésében konkrét javaslatokat tegyen a magyar kormány felé, a kádári örökséget legyőzni, megértetve azt, hogy nemzetben gondolkodva nagyobbak a lehetőségek, fejtette ki Szász Jenő, az NSKI elnöke. A kettős állampolgárság intézményesítését, a szavazati jog kiterjesztését követően alaptörvénybe foglalták, hogy Magyarország nemcsak felelősséget érez, hanem felelősséget is visel a külhoni magyarokért, a magyar jövőt pedig a nemzeti és keresztény múltra kell építeni. A kutatóintézet elnöke, Székelyudvarhely egykori polgármestere kiemelte, hogy stratégiai fontosságú intézmények közé tartozik a Sapientia egyetem, ezért tartalmas együttműködés reményében írták alá a megállapodást. Az erdélyi magyarok képesek hathatós anyaországi támogatással úgy megszervezni az életüket, hogy az a jövőépítést szolgálja. Jelenleg is közös pályázatuk van folyamatban a Sapientia egyetemmel, mely a székelyföldi gazdasági élet felmérését célozza annak érdekében, hogy objektív rálátás legyen a régió gazdasági helyzetére, ami a hiányzó vagy megbízhatatlan statisztikai adatokat hivatott ellensúlyozni. Mint jelezte, a jövőkép kialakítása érdekében elengedhetetlen a jelenlegi valós helyzet ismerete, és a fejlesztés érdekében meg kell találni a kitörési pontokat.
– A most aláírt stratégiai keretszerződésnek milyen kézzelfogható anyagi hozadéka lehet? – kérdeztük Szász Jenőt, az NSKI elnökét.
– Egyelőre nem konkrét anyagi támogatásban gondolkodunk, arra a Bethlen Gábor Alap hivatott, amely a külhoni magyar oktatás támogatási rendszerét működteti. A most aláírt szerződés lehetőséget nyújt arra, hogy közösen pályázzunk európai uniós forrásokra a Sapientia EMTE intézményfejlesztése érdekében. A sikeres pályázatok lehívásához több európai intézménynek az együttműködésére van szükség. A partnerek előzetes felleltározása, megkeresése, hálózatba szervezése, a szakértői hálózat adatbázisának a felállítása, a mögöttük lévő intézmények bevonása mind az NSKI feladata. Az elmúlt másfél év alatt felállítottunk egy több mint háromszázhatvan szakértőből álló hálózatot, mögöttük kb. kétszázötven intézmény áll. Ezt a Kárpát-medencei szakértői hálózatot kiegészítve a nyugat-európai magyarság szervezeteivel, például mi, magyarok vagyunk az egyedüli nemzet Európában, amely megfelel az olyan jellegű brüsszeli pályázati kiírásnak is, amely tíz ország szervezeteinek együttműködését feltételezi.
– Melyik Kárpát-medencei egyetemekkel írnak alá újabb megállapodásokat?
– Magyarországon több egyetemmel is aláírtunk hasonló keretszerződést, a Sapientia az első külhoni egyetem, de előkészített fázisban van a beregszászi székhelyű II. Rákóczi Ferenc Főiskolával való együttműködésünk. Gyakran megyünk Kárpátaljára, és igyekszünk minden téren velük együtt gondolkodni, támogatni őket. Majd következik a komáromi Selye János Egyetemmel való megállapodás aláírása. Az NSKI elkészítette a Kárpát-haza Fejlesztési Régió stratégiáját, annak keretében pedig egy hétéves ciklusra megalkottuk a nemzetegyesítés fejlesztési programját.
– Milyen lehetőségek nyílnak a sapientiás diákok számára e keretegyezmény aláírása révén?
– Az együttműködési megállapodás az uniós források lehívása mellett számtalan szakmai tevékenységre nyújt lehetőséget. Többek között különböző rendezvények, társrendezvények szervezésében való együttműködés, közös kiadványok megjelentetése, gyakornoki és szakdolgozói együttműködések, az NSKI-nél tölthető szakmai gyakorlat, az anyaországi kutatóintézet tevékenységéhez kapcsolódó szakdolgozati témakiírások, valamint konzulensi szerepvállalás a kutatóintézet részéről, képzési együttműködések, a kutatóintézet szakembereinek alkalmi vagy rendszeres óraadása, kölcsönös tájékoztatás és szakmai anyagok cseréje, közös kutatói munkák és tudományos publikációk, tudományos szakmai rendezvények szervezése stb.
Szer Pálosy Piroska
Népújság (Marosvásárhely)

További 47 név az ANI-listán
További 47 képviselővel szemben merült fel összeférhetetlenség gyanúja.
A stiripesurse.ro hírportál szerint az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) nem csak a jelenleg képviselői mandátummal rendelkező politikusok esetében jár el, hanem azokat is vizsgálja, akik 2008–2012 között voltak a parlament tagjai és családtagjaikat, közeli rokonaikat alkalmazták. A 47-es listán rajta van Béres István volt máramarosi RMDSZ-képviselő, Kelemen Attila Maros megyei és Seres Dénes Szilágy megyei képviselők, Olosz Gergely volt Kovászna megyei képviselő, majd szenátor, valamint Kolozs megye egykori képviselője, Pálfi Mózes Zoltán, aki sajnos már nincs közöttünk.
Amint arról korábban tudósítottunk, február elején a legfelső bíróság felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte a Kolozs megyei Máté András Levente képviselőt és a Maros megyei Kerekes Károlyt, amiért törvényellenesen rokonaikat alkalmazták. Az ANI mindeddig 25 képviselő és szenátor esetében állapított meg érdekellentétet családtagjaik alkalmazása miatt, az ügyészség 19 politikust állított bíróság elé.
Szabadság (Kolozsvár)

Kroetz és Csokonai a magyar színházban
Két bemutatót is tartanak jövő héten a Kolozsvári Állami Magyar Színházban: március 2-án, hétfőn este 8 órától látható a Franz Xaver Kroetz művéből készült A vágy című stúdióelőadás, majd március 6-án, pénteken este 8-tól Az özvegy Karnyóné és a két szeleburdiak tekinthető meg a nagyteremben, Csokonai Vitéz Mihály klasszikusa nyomán. Előbbit Albu István viszi színre, aki a tegnapi sajtótájékoztatón az emberi élet fordulópontjaihoz kötötte Kroetz szövegét, Keresztes Attila pedig, aki az első magyar tündérbohózatot rendezi, a Csokonaival közös, „jó értelemben vett pofátlanságáról” is beszélt.
Visky András, a színház művészeti vezetője bevezetőjében arra hívta fel a figyelmet, hogy időközben módosult A vágy című előadás bemutatójának időpontja, egészségügyi okok miatt ugyanis változás történt a szereposztásban, a főszerepet Kali Andrea vette át Kicsid Gizellától. Így péntek helyett az eredetileg második előadásként meghirdetett időpontban, március 2-án lesz a premier. – Tudomásom szerint a Kolozsvári Állami Magyar Színházban nem játszottunk Kroetz-előadást; olyan szerzőről van szó, aki a hetvenes évek óta meghatározó szereplőjévé vált a német színháznak – magyarázta Visky, ugyanakkor arról is szót ejtett, hogy nemrég két olyan előadással vendégszerepelt Bukarestben a Berliner Ensemble – Kívánságszimfónia, Nora –, amelyek a kortárs drámaíró művei alapján születtek, mindkettőt Thomas Ostermeier rendezte.
Szabadság (Kolozsvár)

Kamaszközpont – hogy ne legyünk elsők lógásban
Időszerűségek kamaszok számára címmel indítottak útjára programot Kolozsváron a helyi önkormányzat, az UNICEF, az ALIAT Egyesület, valamint az Ifjúsági és Sportminisztérium támogatásával azzal a rendeltetéssel, hogy segítse a változó életkorukban sok bizonytalanságnak, veszélynek és kísértésnek kitett fiatal nemzedékeket.
A három évre szóló modell 10–18 esztendős fiataloknak kíván segíteni, akik a legutóbbi népszámlálás szerint az ország lakosságának kb. 9 százalékát teszik ki. A program Bukarestben, Kolozsváron, Jászvásáron, Konstancán és Bákóban zajlik. Ez a kincses városban egybecseng annak Európa Ifjúsági Fővárosa címével, ami külön jelentőséggel ruházza fel. Szerda délelőtt ismertették a programot, majd a Király/Brătianu utca 45. szám alatt felavatták az azt kiszolgáló ifjúsági központot
(Ö. I. B.)
Szabadság (Kolozsvár)

A vörös terror
A 20. században két vészesen terjedő szellemi járvány pusztította az emberiséget: a fekete és a vörös pestis, vagyis a nácizmus és a kommunizmus. Az általuk szedett áldozatok pontos számát talán sohasem fogjuk megismerni, mert az idevágó bizonyítékok egy részét megsemmisítették, a többit titkosították, de a kutatások alapján felszínre került és nyilvánosságra hozott adatok így is megdöbbentőek. Rudolph Joseph Rummel és Chris Bănescu Amerikában élő professzorok szerint ugyanis a nácizmusnak 20 946 000, míg a kommunizmusnak világszerte 148 770 000, Romániában 435 000 halálos áldozata volt. Az elhurcolt, megkínzott, kitelepített, börtönbe zárt, fizikailag vagy lelkileg egy életre megnyomorított személyek számát pedig még megbecsülni sem lehet, de annyi teljes bizonyossággal kijelenthető, hogy többszöröse a halálos áldozatokénak.
A diktatúrák létét a félelem biztosítja, így a hírhedt kommunista titkosrendőrség, a Securitate is ezt a félelmet volt hivatott elültetni és fenntartani a lakosság körében. Ennek egyik módozata a szándékosan gerjesztett bizonytalanság volt, hiszen a sokszor minden logikát nélkülöző letartóztatások következtében senki sem érezhette magát biztonságban. Az újonnan létrehozott erőszakszervezetek terrorja pedig csak fokozta ezt a légkört, mert a söpredékből verbuvált állomány kegyetlenkedései nem ismertek határt, embertelen intézkedéseik nyomán mindenki rettegett.
Az utóbbi huszonöt évben született korosztály csak nagyon halvány ismeretekkel rendelkezik a kommunizmusról, ezért nekünk, akik megszenvedtük „áldásait”, kötelességünk feltárni és leírni eme sötét korszak történéseit úgy, ahogy átéltük és megéltük azokat, hogy utódaink is tudjanak róla. E rendszer levitézlett ugyan, de valamilyen módon ma is hatalmon lévő pribékjei igyekeznek elfeledtetni a terrort, bezártságot, kiszolgáltatottságot, s nincstelenséget, míg az áldozatok próbálják elfelejteni azt. És éppen ez okozza a mi tragédiánkat, mert a visszásságokat és a belőlük fakadó gondokat csak a történtekkel való szembesülés után lehet felszámolni. Hiszen egy emberibb világ megteremtése csak küzdelem árán, múltunk ismeretének birtokában, a már egyszer elkövetett hibák és bűnök kiküszöbölésével lehetséges.
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Bíró Béla demokráciája
Olvasói levél
Bíró Béla kijelentése, miszerint „ha tökéletes demokratikus választáson dönthetett volna Erdély népe arról, hogy Magyarországhoz vagy Romániához akar-e tartozni, akkor is Erdély ma Romániához tartozna, teljesen demokratikusan, teljesen jogosan, teljesen igazságosan”, nemcsak megbotránkoztató, hanem fájdalmasan zavaros gondolkodásra és tudatlanságra vall. A tanár úr feltehetőleg arra utal, hogy 1918-ban Erdélyben többségben voltak a románok, ezért jogosan „egyesültek” Romániával. De honnan tudja, hogy minden erdélyi román egyesülni akart akkoriban? (Nagyon sokan inkább egy független Erdélyt akartak.) Vajon a többségében magyar lakosú Partium is így szavazott volna, ha megkérdezik? Vagy mit szólt volna hozzá a majdhogynem színmagyar Székelyföld népe, ha egyáltalán szót kap? Az ő véleményét jogszerűen, demokratikusan dobták a sutba. Ez lenne az „igazságosság”, Bíró úr? Ha pár év múlva a Londonban vagy Párizsban többségbe kerülő muszlim bevándorlók népgyűlésen úgy döntenek, hogy mindkét főváros csatlakozzon az Iszlám Államhoz, azt is igazságosnak fogja tartani?!
1918-ban a magyar kormány különvonatokat biztosított a Román Nemzeti Tanács rendelkezésére, hogy december 1-jére minél nagyobb tömeget tudjanak összegyűjteni Gyulafehérvárra. Ott az erdélyi magyarok véleményére senki sem volt kíváncsi. Három héttel később Kolozsváron majdnem ugyanannyi magyar „szavazott” amellett, hogy „Magyarországgal egyazon népköztársasági állami keretben kívánnak élni”, két nappal később a román hadsereg, amely sokakat megakadályozott a gyűlésen való részvételben, megszállta Kolozsvárt. Ez jelentené a demokráciát, Bíró úr? Kérem, nézzen utána a történelemkönyvekben, mi is történt azokban a zavaros időkben. Hátha kinyílik a szeme.
(Lapunk Véleményfaláról)
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

700 ezer új állampolgár
Eddig összesen 710 ezer külhoni magyar nyújtotta be az egyszerűsített honosítás iránti kérelmét, és mintegy 670 ezren tették le az állampolgársági esküt – közölte Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottságának tegnapi, budapesti kihelyezett ülésén.
Az új állampolgárok 66 százaléka erdélyi, 17 százaléka vajdasági, 14 százaléka kárpátaljai magyar. A Bethlen Gábor Alapról szólva az államtitkár kiemelte: annak célja egységbe fogni a nemzetpolitikai forrásokat, egységes támogatási rendszert működtetni az átláthatóság, hatékonyság és az ellenőrzés szellemében. A pénzeszközeinek kezelését a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. végzi, és a nemzetpolitikára fordítandó összeg 2015-ben eléri a 17,62 milliárd forintot.
Új kezdeményezés, a Kárpát-medence szórványmagyarságát segítendő, a Kőrösi Csoma Sándor Program mintájára induló program. Ez az egykori Monarchia területére terjed majd ki, érintve Romániát, Ukrajnát, Szerbiát, Horvátországot, Szlovéniát, Ausztriát, Szlovákiát, Csehországot, Bosznia-Hercegovinát, Macedóniát és Dél-Lengyelországot is. A tervek szerint ötven magyar fiatalt küldenek ki, a pályázatot márciusban írják ki. A várhatóan Petőfi-program elnevezésű kezdeményezésre 350 millió forintot különítenek el. Potápi Árpád János célként a szórványterületeken fogyásban lévő magyarság identitásának megerősítését, a közösségi hálózatok kiépítésének segítését jelölte meg.
Az államtitkár szólt még a Mikes Kelemen programról, amelynek célja, hogy a diaszpóra könyvtári örökségét rendezett módon összegyűjtve Magyarországra szállítsák. Három kontinens (Észak-Amerika, Dél-Amerika, Ausztrália) 13 gyűjtőpontjára eddig 100 ezer könyv érkezett meg 2014. január 1. és szeptember 30. között.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Kovács Péter beszólt a marosvásárhelyi RMDSZ-nek
Tragikomikusnak nevezte az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetében uralkodó állapotot Kovács Péter, a szövetség főtitkára.
Facebook-bejegyzésben a szövetség marosvásárhelyi elnökének, Peti Andrásnak és a magát belső ellenzéknek tartó Vass Levente vezette csoportnak üzent, akik közt hónapok óta nyilatkozatháború zajlik.
„A belső ellenzék és a belső hatalom a nyilvánosság előtt folyamatosan egymással háborúzik, 2016-ban pedig majd egymásra mutogatnak, amiért újra román polgármestere lesz a városnak. Ébresztő, fiúk!!! (Talán) még nem késő!" – fogalmazott bejegyzésében az RMDSZ-főtitkár.
Mint arról beszámoltunk, elmúlt két éve, hogy a szervezet átszervezése folyamán Peti András és társai kizárták a magyarok jelentős részét a véleménynyilvánítás lehetőségéből. Az elégedetlenség 48 óra alatt 690 tiltakozó aláírást gerjesztett.
A Vass Levente köré tömörülő elégedetlenkedők úgy vélik, hogy adott körülmények között bő évvel a 2016-ban esedékes helyhatósági választások előtt a marosvásárhelyi RMDSZ belső ellenzékeként ismert körnek át kell értékelnie eddigi konstruktív viszonyát. Vass Levente korábban úgy nyilatkozott, leülnének tárgyalni a városi szervezettel.
Vass egyébként szerdai Facebook-bejegyzésében ferdítéssel vádolja Peti Andrást, amiért a városi RMDSZ múlt hétvégi sajtóközleménye szerint már tárgyalóasztalhoz ültek a belső ellenzék képviselőivel. „Azt hiszem, most már túlzásba viszed egy unitárius bál keretében folytatott pohárbeszélgetésünknek tárgyalásként való reklámozását" – fogalmazott.
Krónika (Kolozsvár)

Dokumentálták a Szekuritáté rémtetteit: kiállítás Váradon
Szekuritáté, a diktatúra eszköze címmel nyílt kiállítás kedden a nagyváradi Körösvidéki Múzeumban, hogy a rendszerváltás előtti idők rettegett román titkosszolgálatának több mint négy évtizedes történetét foglalja össze és tárja a közönség elé.
A Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) által fotókból, titkos dokumentumokból, feljegyzésekből és jelentésekből öszszeállított tárlat rálátást nyújt a Ceauşescu-rezsimet kiszolgáló intézmény tevékenységének legfőbb módszereire és üldözési technikáira.
A megfigyelésektől a letartóztatásokon át a vallatásokon keresztül egészen a politikai foglyokkal szembeni embertelen bánásmódig mindent bemutat az elnyomás és a megfélemlítés eszközeivel élő titkosszolgálatról, de kitér a cenzúra, a telefonlehallgatások és az informátorok irányítására is, valamint a különböző hatóságokra leosztott feladatokra is.
„Ez a kiállítás egyrészt azért hasznos, mert részletesen bemutatja mindazt, amit ennek a rossz emlékű intézménynek a tevékenysége jelentett, másrészt pedig lehetőséget kínál az érdeklődőknek – főleg a történelem szakos egyetemi hallgatóknak –, hogy párbeszédet folytassanak a diktatúráról és egy olyan intézmény módszereiről, amelyről köztudott, hogy sok rosszat okozott Romániának” – fogalmazta meg Aurel Chiriac, a múzeum igazgatója.
A március 24-éig a barokk palotában látogatható tárlat a Szekuritáté Bihar megyei tevékenységére is külön figyelmet szentel, annak, ahogyan az országba érkező turistákat figyelték. „Mikrofonokat szereltek a szállodai szobákba, de még az asztalra is, ahol ebédeltek” – mutatott rá Gabriel Moisa történész, aki szerint a CNSAS 2013-ban összeállított és azóta több nagyvárosban bemutatott tárlata tökéletesen körbejárja a mindenre kiterjedő elnyomás intézményét.
A kiállítás külön részt szán az 1989-es rendszerváltás alkalmával megtekinthető Nicolae Mărgineanu dokumentumfilmje is, amelyben a kor meghurcolt és üldöztetett értelmiségijei és munkásai szólalnak meg az 1970–1980-as évek eseményeiről.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

VV RMDSZ
Finoman szólva szerencsétlenül időzítette a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat a romániai magyar rabok által elszenvedett visszaélések elítélését angol nyelvű hírlevelében.
A hetente kiadott tájékoztatókat a romániai és magyarországi nagykövetségek munkatársainak, emberjogi szervezetek és külföldi politikai pártok képviselőinek címezik, és a székelyföldi, erdélyi magyarsággal szembeni jogtiprásokra hívják fel a figyelmet.
A kiadványokat átlapozva kijelenthető, hogy a feldolgozott témák fontos problémákra, felháborító eseményekre hívják fel a figyelmet – sajnos van miből válogatni. Azonban az is megállapítható, hogy a kezdeti lendület alábbhagyását megsínylette a külalak, illetve például a február 10-ei levélbe már olyan bosszantó hiba is becsúszott, amely egy, a nyelvi és kulturális jogokért küzdő szolgálat számára megengedhetetlen: a Csiky Gergely drámaírónkról elnevezett aradi főgimnáziumot Csíki Gergely néven említik magyarul és angolul is.
Ennél is sajnálatosabb azonban, hogy a hírlevelek összeállítása kizárólag pártlogika alapján működik: csak azokra a problémákra hívja fel a figyelmet, amelyeket az RMDSZ is annak érez. A székely szabadság napja körüli botrány pedig azt bizonyítja, hogy a demokratikus jogok megsértésére rá se hederítő szövetség nem hajlandó pártatlanul képviselni az összmagyarság érdekeit, sőt üvöltő hallgatása gyakorlatilag alátámasztja a támadók jogsértő kirohanásait.
A Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat a jogsértő vásárhelyi tiltások világgá kürtölése helyett legutóbb jobbnak látta, hogy a börtönben ülő nemzettársainkat féltse, akik például nem nézhetnek magyar nyelvű tévéadást.
Mindezt nem sokkal azután nehezményezik, hogy az RMDSZ január végén rácsok mögé vonult exminisztere, Nagy Zsolt a VVZS (Veled vagyunk, Zsolt!) nevű Facebook-oldal többezres rajongótáborának írt levelében arról mesélt, hogy a tévéjén kb. 10 csatorna fogható, de az Erdély Tv nincs közöttük.
A vásárhelyi ügy elhallgatása talán annak tudható be, hogy VV RMDSZ sajátos valóságshow-jából már kiestek az erdélyi magyarság párton kívüli szereplői – biztos azért nem értjük, mert már nem ugyanabban a Való Világban élünk.
Páva Adorján
Krónika (Kolozsvár)

Válogatás öt évtized munkáiból: Baróthi-kiállítás Vásárhelyen
A hetvenesztendős Baróthi Ádám gyűjteményes tárlatát tekintheti meg három héten keresztül a marosvásárhelyi közönség. Az elsősorban szobrászként ismert művész festményeiből, grafikáiból is válogat a kiállítás.
Gyűjteményes kiállítás nyílt a marosvásárhelyi Bernády-házban Baróthi Ádám (képünkön jobbra) alkotásaiból. A marosvásárhelyi születésű, Szászrégenben élő képzőművész idén ünnepli 70. születésnapját, ebből az alkalomból állították össze a tárlatot. Baróthi Ádám, akit elsősorban szobrászként ismernek, meglepte a közönséget azzal, hogy kisplasztikái, plakettjei mellett szép számban állított ki festményt, pasztellt, grafikát is.
„Nagyon sok mindennel próbálkozott a csaknem ötven év alatt, amióta a pályán van, ami azzal is magyarázható, hogy tanárként mindent meg akart mutatni a tanítványainak” – fogalmazott Nagy Miklós Kund publicista a Bernády-házban kedd délután megtartott tárlatnyitón, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy Baróthinak ez az első egyéni kiállítása Marosvásárhelyen.
Közös tárlatokon sokszor szerepelt egy-egy alkotásával, de így együtt az egészet még nem látta szülővárosának közönsége. A Bernády-ház megtelt érdeklődőkkel: volt tanítványok, pályatársak, barátok, ismerősök érdeklődtek a színes kiállítás iránt, amely nem szűkölködött a tájképekben, portrékban, de plakettekben, kisplasztikákban sem.
Baróthi Ádám műteremben dolgozik, de szívesen jár alkotótáborokba is, művei szerte az országban és a határokon túl is megtalálhatók a gyűjtőknél, köztéri szobrai hazai és külföldi tereket, parkokat egyaránt ékesítenek.
„Szinte naplószerűen észlelhetjük, hogyan zajlott az élete, mi a fontos számára” – mondta Nagy Miklós Kund, hozzátéve: a művésznek fontosak a nagy elődök, akik mindnyájunkra nagy hatással voltak, mint például Bethlen Gábor, Orbán Balázs, József Attila, mint ahogy fontos a hazai táj is, a hegyek, a fenyőerdők. Baróthi festményein az univerzális témák is a sajátos erdélyi környezetben jelennek meg. Krisztus a kereszten a háttérben a fenyvessel jelképértékű, ahogy a Madonna is a kisdeddel a kopjafa mellett. A kiállítás három hétig látogatható a Bernády-ház kiállítótermében.
Antal Erika
Krónika (Kolozsvár)

Tiszteletvacsorán látta vendégül Kányádi Sándort Áder János
Irodalmi munkásságának elismeréséért tiszteletvacsorát adott Áder János, Magyarország köztársasági elnöke Kányádi Sándornak kedd este a Sándor-palotában a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas költő első könyve megjelenésének 60. évfordulója alkalmából.
A tiszteletvacsorák hagyományát Áder János azzal a szándékkal teremtette meg, hogy időről időre felhívja a figyelmet a kiemelkedő teljesítményekre, amelyek öregbítik Magyarország hírnevét – mondta az MTI-nek Altorjai Anita, a Köztársasági Elnöki Hivatal sajtóigazgatója.
Tájékoztatása szerint az államfő tudósokat, művészeket, sportolókat is meghívott már tiszteletvacsorára. Mások mellett Kobajasi Kenicsiro karmestert, Rubik Ernő feltalálót, Polgár Judit nemzetközi sakknagymestert, olimpiai bajnokot és Buzánszky Jenő válogatott labdarúgót, az Aranycsapat nemrég elhunyt tagját is vendégül látta már az elnök az elmúlt két és fél évben.
Ezen alkalmak során Áder János körbevezeti vendégeit a Sándor-palota történelmi termein, és megtekintik az épület teraszáról Budapest panorámáját is. A díszvacsorákon általában a legnevesebb magyar éttermek és séfek alkotta négyfogásos menüket szolgálnak fel a vendégeknek, ez alkalommal a Gerbeaud alkotta menüt szolgálták fel a vendégeknek.
A 85 éves Kányádi Sándor Kossuth-díjas költő, író, első verseskötete Virágzik a cseresznyefa címmel 1955-ben jelent meg. Életművének fontos részét képezik az esszék és műfordítások, de írt drámát és forgatókönyvet is. Több vers- és mesekötete szól a gyermekeknek, számos versét a Kaláka együttes zenésítette meg. Kányádi saját műveinek avatott előadója, több nagylemeze is megjelent. Műveit számos nyelvre lefordították, művészetéért több rangos elismerést kapott.
MTI
Krónika (Kolozsvár)

Valaki majd leoltja a villanyt?
Mintegy 25 ezer romániai orvos tevékenykedik külföldön: a hazai közegészségügyi rendszerből ma már a szakképzett személyzet 40 százaléka hiányzik. A nagyméretű kivándorlást elsősorban az alacsony romániai fizetések, illetve az igen vonzó nyugat-európai kínálat motiválja.
Mintegy háromezer orvos végez évente Romániában, közülük csúcsévekben 2700-an is emigráltak elsősorban nyugat-európai országokba. Az ország 2007-es EU-csatlakozása óta a Romániát elhagyó fiatal orvosok száma évente 1700 és 2700 között mozog, ennyien nyújtanak be kérést az orvosi kamarához. A külföldön munkát vállaló egészségügyi szakemberek az orvosi kamarától igényelhető malpraxis igazolással bizonyíthatják, hogy nem követtek el orvosi vétséget, illetve nem indult ellenük szakmai-etikai eljárás.
A masszív orvoselvándorlás azonban nemcsak romániai, hanem kelet-európai jelenség – erősítette meg az Erdélyi Naplónak dr. Horváth István szociológus, a Kolozsváron működő Kisebbségkutató Intézet igazgatója, az orvosok elvándorlásáról készülő, átfogó tanulmány szerzője.
Agyelszívás nyugati módra
A kilencvenes évek második felétől a nyugat-európai államokban számottevővé duzzadt orvoshiány a második világháborút követően, az 1950-es évek elején bekövetkezett bébiboommal magyarázható. Az átlagosnál jóval magasabb gyerekszaporulat nemzedékei az ezredfordulót követően kezdtek nyugdíjba vonulni, ezzel párhuzamosan hirtelen megnőtt az orvosi ellátás iránti igény is. Horváth István szerint a gazdag uniós országok semmit nem tettek a probléma érdemi kezelésére, noha a szociológusok statisztikái előre jelezték, hogy az ezredforduló után néhány évtizeden át sokkal több orvosra lesz szükség, mint korábban. Az orvosi és a középfokú egészségügyi képzés átmeneti bővítése helyett a számukra könnyebb és lényegesen olcsóbb megoldást választották: a hiányt a kelet-európai országokból származó migrációval pótolják. Kelet-Európából a jobb egészségügyi rendszer és a jobb fizetések ígéretével vonzzák oda az orvosokat. A legtöbb szakember Romániából, Lengyelországból és Magyarországról érkezik.
„Itt nem csak arról van szó, hogy nálunk az orvosok rosszul fizetettek: a Kelet-Nyugat irányú szakember-migrációban a vonzás-taszítás elve érvényesül, azaz a nyugati országok valóságos mágnesként vonzzák magukhoz a szakorvosokat” – magyarázza a kisebbségkutató. Ellenállni nehéz, hiszen a legtöbb nyugat-európai országban az orvosok az ottani átlagbér kétszeresét keresik meg. Ez a kiemelt bérezés az itteni átlagbérekre vetítve sehol nem működik Kelet-Európában, így aztán nem meglepő, hogy a legnagyobb csábításnak kitett egészségügyi szakmák művelői közül kevesen képesek ellenállni a sokkal magasabb német, dán vagy angol fizetés vonzásának.
Mi tartsa őket itthon?
A többi orvoskibocsátó országhoz képest Románia kétszeresen is rosszul áll a fiatal orvosok helybentartása ügyében. Egyrészt nálunk a legalacsonyabbak a fizetések, másrészt – néhány várost leszámítva – a legtöbb orvos nem kap szolgálati lakást. Még azok dolga is nehéz, akik meggondolják magukat és hazatérnek, mert aki kilép a romániai egészségügyi rendszerből, nehezen tud oda visszakerülni.
Horváth István kimutatásai szerint a hazai egészségügyi rendszerből évente 3000 orvos távozik – együtt számolva a külföldre költözőket, a nyugdíjba vonulókat és az aktív korban elhalálozó orvosokat –, miközben ugyanennyi végez évente egyetemeinken. Immár évek óta nem gyarapszik az egészségügyi ellátórendszer létszáma, miközben a személyzet gyorsan öregszik. „A romániai egészségügyi rendszer a szükséges létszámnak mintegy 60 százalékával dolgozik. Nagyobb városokban még nem érzékelhető annyira a szakorvoshiány, a falusi orvosi ellátás azonban kétségbevonhatatlanul összeomlott” – jelenti ki a szociológus. Példaként olyan Bihar megyei magyar községet említ, amelynek polgármestere azzal nyert helyhatósági választást, hogy a hosszú évek óta üresen álló orvosi rendelőbe szakembert ígért. Az új elöljárónak azonban csak egy Moldovai Köztársaságbeli orvosra futotta, akiről utólag derült ki, hogy orosz, és románul is csak gyengén beszél. Több száz község van hasonló helyzetben, és ez az állapot csak tovább romlik. De nem csak a falusi rendelők konganak az ürességtől: a bukaresti I.C. Parhon Endokrinológiai Intézetben például két műtőorvos maradt, így akár kétéves várólisták is kialakulhatnak, miközben ilyen hosszú várakozási időszak sok beteg számára végzetesnek bizonyulhat.
Gyakori jelenség, hogy az egészségügyi középiskolák diákjai számára magyarországi vagy nyugat-európai kórházak szerveznek szakmai gyakorlatot, amelyet követően a végzős diákokat rendszerint alkalmazzák. „Mintegy 25 ezer romániai orvos dolgozik Nyugat-Európában. A 3,2 milliós romániai vendégmunkás-létszámhoz viszonyítva ez a szám nem túl magas, mégis, leginkább az orvosok hiányát érezzük meg. Azért is aggasztó a jelenség, mert az orvosképzés kerül a legtöbbe, a kivándorlás pedig egyetlen szakorvosi ágazatot sem kímél” – magyarázza Horváth István. Az már senkit nem boldogít, hogy az egyetemi végzettséggel rendelkezők közül nemcsak az orvosok között, hanem valamennyi szakterületen nagy az elvándorlás. Szociológiai felmérések szerint annyi jól képzett, doktorátussal rendelkező fiatal romániai szakember dolgozik külföldön, hogy velük ki lehetne cserélni a teljes romániai felsőoktatási gárdát.
Egy dolgozik hét helyett
A Maros Megyei Sürgősségi Kórház igazgatója, dr. Lőrinczi Zoltán szerint a fiatal orvosokat egyértelműen a romániai egészségügyi rendszer kényszeríti távozásra. Románia legfontosabb hitelezői, a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Unió évek óta a költségvetés karcsúsítását, a személyzet lefaragását követelik. Ennek legnagyobb vesztese a romániai egészségügy. „Ma ott tartunk, hogy minden állami egészségügyi intézményben hét betöltetlen állás után tudunk egyetlen új személyt alkalmazni” – állítja. A kórházigazgató tapasztalatai szerint új szakorvos, nővér vagy éppenséggel takarítónő alkalmazására csak akkor kerül sor egy közegészségügyi intézményben, ha az már a működésképtelenség határára sodródik.
A hatalmas szakemberhiányt csak az egészségügyi személyzet túlóráztatásával, agyondolgoztatásával lehet megoldani. A marosvásárhelyi szakember nem tartja kizártnak, hogy uniós nyomásra immár évek óta azért fagyasztják be a betöltendő orvosi és nővéri állásokat a közszférában, hogy azzal is elősegítsék az orvosok tömeges elvándorlását. Másként nem igazán magyarázható a szaktárca háborúzása a pénzügyminisztériummal minden egyes szakorvosi állás betöltéséért: a szaktárca személyi ügyekben nem tud dönteni, miközben tudvalevő, hogy sok kórházból a szakképzett személyzet fele hiányzik.
Erdélyben is van esély
Valamivel optimistábban látja a helyzetet dr. Rácz Attila pszichiáter szakorvos, a pszichiáterek gyakorlati képzésében résztvevő marosvásárhelyi szakember. „Aki orvosként Erdélyben akar maradni, annak lehetősége van elhelyezkedni. A közegészségügyi hálózat mellett ma már egy fejlett és szerteágazó magánklinikai hálózat is működik, sőt, magánkórházak is vannak. Aki pedig megfelelő tőkével rendelkezik, magánkabinetet is nyithat” – vázolja a fiatal orvosok előtt álló lehetőségeket Rácz Attila. Mintegy tízévnyi tanulás és szakorvosi vizsgák után a fiatal szakorvosok teljes jogú tagjai lehetnek a hazai orvostársadalomnak, tehát elsősorban rajtuk múlik, miként döntenek.
Rácz úgy látja, nagyon sok fiatalnak megfordul a fejében a távozás gondolata, de sokan végül mégsem vállalják. Egy fiatal szakorvos mintegy 2000 lejes kezdő fizetése nem túl magas bér, de talán elegendő lehet az induláshoz, ha valaki Erdély mellett dönt. Magánklinikákon többet is kereshet, mindez attól függ, mekkora a lendülete, a kitartása. „Tapasztalataim szerint a pszichiáter szakorvosok nagyobb része helyben marad, főleg azok a magyar szakemberek, akik jó eséllyel találnak állást Erdély magyar lakta vidékein”. Aki mégis elmegy, általában mindenhol megállja a helyét Európában, s ez egyértelműen a hazai orvosi képzés magas színvonalát bizonyítja. Kérdésemre, hogy a hatéves orvosi egyetem után Bukarestben sorra kerülő rezidensvizsga mennyire nehéz egy erdélyi magyar végzős számára, Rácz doktor úgy fogalmaz: ez is csak egy vizsga, tehát aki komolyan veszi az orvosi hivatással járó folyamatos felkészülést és képzést, az különösebb gond nélkül veszi az akadályt.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

A földalatti „hadsereg”
Mint egyfajta időszakos rabszolgasághoz vagy jobbágysághoz, úgy folyamodtak a munkaszolgálathoz az államok a 20. század folyamán. Akár erről is elnevezhetnénk az egymást váltó diktatúrákat, amelyek az 1930-as évektől a’89-es rendszerváltásig a legkülönfélébb címeken sajtolták ki a férfiakból az ingyenmunkát. Sorkatona vagy mesterember, kisebbségi a háború előtt vagy után, úgynevezett kizsákmányoló osztályhoz tartozó vagy bármilyen mondvacsinált címen feketelistára kerülő személy – ha nem ítéltek szabadságvesztésre és kényszermunkára, akkor „dombelhárítóként” robotoltál a totalitárius államnak, jóváteendő „bűnöd”, amelyet minden ártatlanságod ellenére a fejedre olvastak. Léteztek azonban áttételesebb formái is e modern kori rabszolgaságnak.
Egyre lentebb
A csíkszentdomokosi Kristály József jórészt a Zsil-völgyi szénbányákban töltötte katonaidejét. A szolgálat csak ürügy és eszköz volt arra, hogy társaival munkaszolgálatra hurcolják az 1963-ban a család harmadik gyermekeként világra jött férfit. „A nyolcadik osztályt a hetvenes évek végén fejeztem be, tanulmányi eredményeim alapján tanáraim a továbbtanulást javasolták, de akkoriban építettük bátyáimnak – tíz, illetve kilenc évvel idősebbek nálam – a házakat, nősülés előtt álltak, kellett a pénz. A csíkszeredai traktorgyár szakiskolájában végeztem el a tíz osztályt, havi ösztöndíjat is kaptam, finommechanikusi diplomát szereztem. A traktorgyár 1981-ben nem tartott ránk igényt, átadtak a balánbányai vállalatnak, két héten belül el kellett foglalnunk az állást. Tizennyolc éves koromig az esztergályos műhelyben dolgoztam, akkor elvittek katonának, a lupényi szénbányában kerültem először a föld alá. Három hetes kiképzés és az eskületétel után pedig irány a szénfejtés.”
A lupényi bánya legmélyebb pontja 450 méter mély, az ő szektoruk 300 méteren működött. A munkavédelmi felkészítőn figyelmeztették ugyan a veszélyekre, első alkalommal mégis megtörtént, hogy többen zsúfolódtak a liftbe, mint ahogy szabad lett volna. A lift pedig a túlsúllyal folytatta az útját lefele, mellig süllyesztve az embereket az akna mélyén meggyűlt vízbe – akár meg is fulladhattak volna. A fejtést elég korszerű gépekkel végezték, szénfejtő kombájnokkal, ami levágta a szenet, az ráhullott a láncos krácerekre: kétoldalt lánc futott, s közöttük úgynevezett paletták szállították a szenet. Legalább hat ilyen szállítószalag működött a hatalmas szénfal tövében. Óriási nyomás alatt dolgoztak, a vasácsolat másfél hónap alatt szépen meghajolt. Az üreg mindig beomlott. Úgy termelték ki a szenet, hogy előbb két tárót vertek a szénréteg felé, s akkor kezdték a frontot fejteni. Ahogy szedték ki a szénréteget, és jöttek visszafelé, dróthálóval tartották meg a földet, hogy ne omoljon be, amíg fejtenek. Mikor egy szénréteget kivettek, alábújtak, és ahol elszakadt a háló, újrahálózták. A föld szépen jött le, s az a felszínen is meglátszott. Előfordult, hogy vízzel kevert sarat nyomtak be törmelékelés céljával. A módszert különben állítólag Balánbányán kísérletezték ki.
Patkányok között
„Tizennyolc hónapot töltöttünk ott, a teljes katonai szolgálatot. Rengeteg baleset volt, engem szerencsére elkerült. Azon a termelési vonalon hárman voltunk lakatos katonák minden váltásban egy öreg civil lakatos mellett. Ha elszakadt a krácer lánca, össze kellett toldani, ha a fogaskerekes hajtóművön szakadt el, meghegeszteni. Bekamerázták a fejtést és a felszínen képernyőn figyelték, mi történik lenn.”
Nem volt gond a szénporral sem, az amúgy is jóval kevésbé káros az egészségre, mint a balánbányai kőpor, ami nagyon sokak halálát okozta. Fennállt a robbanásveszély, de a szellőztetést jól megoldották. „Egy hónap után rám bízták a szellőztető táró felügyeletét, ez azt jelentette, hogy a vízgyülemléseket ki kellett szivattyúzni. Sokszor olyan nagy volt a nyomás, hogy csak hason csúszva tudtam közlekedni. Egyedül végeztem a munkám. Előfordult, hogy a sitt elején elvégeztem a dolgomat és egy beszögellésben leheveredtem. Ott szinte megettek a patkányok. A tízórainkat feltétlenül fel kellett akasztani a mennyezetre egy minél hosszabb vékony színesfém dróton, mert azon a patkány nem tudott lemászni. Ha letetted valahova, biztosan megették. Előfordult, hogy halkonzervet osztottak tízóraira a kaszárnyából – emiatt zendülés is kitört, a parancsnoknak kellett lecsendesítenie –, egy társunk pedig, aki már nagyon unta, bevágta a konzervet a sarokba, s otthagyta. Ahol szögletes lett a konzervdoboz, ott kirágták a patkányok. Én egyszer ijedtem meg a patkányoktól: csapdát állítottam, megfogtam egyet, de csak a farkát csípte oda. Elkezdett vészjelzéseket leadni, s amikor kilépek a táróba, valami surrogást hallok. Elborzadtam, amikor megláttam a rengeteg patkányt. Szembevágtam velük egy követ, mire szétrebbentek, aztán gyorsan eltapostam a sebesült patkányt. Most is megborzongok, ha eszembe jut.”
Másnapra a dögöt is megették a többiek. A bányászok különben szeretik a patkányt, etetik, irtani nem is volt szabad. A patkány ugyanis érzi a veszélyt, és jelzi, ha megnő a metánkoncentráció. Azért természetesen minden mester nyakában ott lógott a mobil metánmérő.
Betegség és zaklatás
Katonakolléga is járt rosszul, nem is egy. Egyiküket a leszerelés napján kapta el a krácer, egy ujjnyi vastag lánc, amelynek a húzófején fogak vannak, s abba akadnak bele a láncszemek. A katona átlépni akart rajta, megcsúszott, beleakadt a ruhája és betűrte maga alá, egy csángó, aki nem beszélt magyarul. Amikor a váltás végén jött a többiekért az autó, megvetették a lábukat és azt mondták, nem mennek, míg fel nem hozzák a szerencsétlenül járt társat. Megfenyegették őket, hogy nem szerelik le, büntetőszázadba küldik valamennyiüket – de nem sikerült megfélemlíteniük.
A „szervek” is nagyon korán figyelni kezdtek. Kristály József egyik osztálytársa Iaşi-ba ment egyetemre, ott belekeveredett valamibe és beszervezte a Szeku: ha nem áll kötélnek, kirúgják az egyetemről. Neki kellett jelentenie róla, de az egyik barátnőjét is beszervezték. „A szénbányában is ellentétbe kerültem egy kontrainformációs tiszttel, havonta kellett mennem kihallgatásra. Leszereléskor állok az iroda előtt, s hallom, a nevemet kiáltják. Vártam a menetlevélre, amikor kijön egy tiszt: ki az a Kristály? Mondom, én. Ez és ez a a kapitány elvtárs beszélni akar velem telefonon. Azt mondja nekem: „Măi bozgore, nu cumva să mergi acasă fără să treci pe la mine, că te aduc înapoi in cătuşe!” (Te bozgor, nehogy nekem anélkül menj haza, hogy benéznél hozzám, mert bilincsben állíttatlak elő!) Át is mentem, de nem volt az irodájában. Na, ha nincs, jegyezd fel, hogy ittjártam, kerestem, mondtam a kapusnak.”
Nyilatkozatot írt eleget, mondja, meg kérdőívet is. Volt, amit diktáltak, de írt nekik arról is, hogy a téeszekben hogyan néznek ki az állatok. Hogy milyen volt, amikor a pártfőtitkár látogatóba érkezett, s a magánmarhákat összehajtották, hogy bemutathassák a lesoványodott, kiéheztetett téesz-marhák helyett. „Az egész kommunizmus egy nagy hazugság volt. Ezt én leírtam, és nagyon nem tetszett nekik. A bátyáimat is meghordozták miattam. Miután leszereltem, még vagy kétszer zaklattak, de aztán békén hagytak. 1985-ben visszamentem Balánbányára, ezúttal már a föld alatt dolgoztam húsz éven át. Utána kedvezményesen, végkielégítéssel eljöhettem. Rengeteg volt a szilikózisos eset, sokan meghaltak időnek előtte, rokonaim is, nem egy. Nyugaton szűrővel óvják az embereket, nálunk ilyen nem volt. Pormaszkot adtak, de azt ki használta? Utóbb vízzel locsoltak, de az ötvenes-hatvanas években rengetegen kapták el a betegséget. Öt év munka után például a sógor bácsi, édesapám húgának a férje betegnyugdíjba került, még húsz évig húzta, de alig élt, nem tudott kaszálni, dolgozni.”
B. Kovács András
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Felejtés és elfelejtés között
Mennyire látszik Budapesten az erdélyi magyar irodalom, illetve mi történhetett volna a hazai kortárs írói generációval, ha további tíz éven át tartja magát a Ceauşescu-diktatúra? Többek között ezekre a kérdésekre kerestük a választ Papp Sándor Zsigmond Budapesten élő kolozsvári íróval.
– Megannyi jel utal arra, hogy igen sok embernek tetszett az első regénye, a Semmi kis életekcímű. Mit mondanak erről az eladási adatok?
– Tavaly ősszel jelent meg a regény második kiadása, némileg javítva, és ezúttal olyan borítóval, amely nekem is jóval inkább tetszik. A kiadóm szerint a könyv iránt megnyilvánuló érdeklődés azt mutatja, hogy olyan regényről van szó, amely hosszabban a piacon marad, folyamatos és állandó kereslet mutatkozik iránta. Az első kiadás 4000 példányban jelent meg, s hogy második is lett belőle, azt jelenti, hogy ennyi biztosan elkelt. Nem mérve magam a Dragomán György vagy Grecsó Krisztián dimenziójú sikerszerzőkhöz, ez egészen tisztességes szám.
– Amúgy mitől lesz ma valaki sztáríró?
– Minden kornak megvoltak a maga sztárszerzői, az idő azonban kíméletlenül rostál. Hogy miként és milyen alapon, az nehezen megragadható. Gondoljunk csak bele, annak idején Herczeg Ferenc mekkora népszerűségnek örvendett a kortárs irodalomban, ma pedig jószerint csak a szakma tud róla.
– Akkor fordítsuk meg: mitől maradhat talpon egy sikeres szerző térben-időben?
– Az idő kihúzza a szőnyeget az olyan irodalom alól, amely túlságosan is a korízléshez tapad, túlságosan is annak a nyelvén akar megszólalni. De összességében is nehezen megfejthető, hogy mit miért felejt el az idő. Sosem gondoltam volna például, hogy csökkenhet valaha Mándy Iván vagy Mészöly Miklós jelentősége. De erdélyi barátaim mondják, hogy például Szilágyi István iránt kevésbé érdeklődnek a mai egyetemisták, holott én mindig kortalan, örök érvényű írónak tartottam. Most éppen Bodor Ádám mellett tenném le a nagy esküt: ha száz év múlva nélküle írnák meg a magyar irodalom történetét, nagyon csalódott lennék.
– Bodor Ádám miért? Illetve miért nem? Az ő történeteinek „díszleteit” soha nem bonthatja le az idő?
– Mert ő úgy jelenítette meg azt a világot, amelyben élt, hogy közben felépített egy másikat, amely költőiségében hasonlított a valóságosra. Ezért aztán bármikor elolvasható, és megsejthető belőle, hogy mi nem stimmelt abban a világban.
– A Semmi kis életekre vajon milyen sors vár? Melyik volt a két legszélsőségesebb, könyvvel kapcsolatos vélemény?
– Van egy pont, amikor épp a szerző lesz saját könyvének legnagyobb ellensége: a lehető legrosszabb, vajon miért írtam meg, mire jó az egész? Hasonló dolgokat fogalmaztak meg a negatív kritikák is: túlírt, túlbonyolított, túl barokkos. A másik véglet meg úgy szól, hogy érvényes könyv született erről az időszakról, amely kellő alapossággal foglalja össze a romániai rendszerváltást megelőző, illetve azt közvetlenül követő kort. E két véglet között lifteznek a reakciók. Én is kicsit túlírtnak tartom, de hát az első regényem. Írás közben tanultam én is a regényírást, s az a baj, hogy a tanulási folyamat is benne maradt a végtermékben. A következőben már igyekszem elkerülni ezeket a hibákat, tudatosan hagyok benne némi nyerseséget.
– Finn, román, macedón, olasz, bolgár nyelvre már lefordították a könyvet, a német következik. Van magyarázata arra, miért éppen ezeken a nyelveken terjed tovább a mondandója?
– A kelet-európai országokban többé-kevésbé rendelkeznek fogalmakkal a diktatúráról, talán ezért. A finn fordítás kiadók közötti kapcsolatok gyümölcse, de az kétségtelen, hogy csak az a szerző látszik külföldről is, akinek van fordítója.
– Egy elég sikeres és nagy létszámú generáció táplálkozik a romániai forradalom témájából, a kommunizmus és a váltás periódusából. Meddig lehet ebből, egyáltalán az erdélyi történelemből „megélni”?
– Még sokáig, hiszen bőven akadnak kibontandó, megjelenítendő szegmensek. Tompa Andrea például Trianonig nyúlt vissza a Fejtől s lábtól című regényében. Dragomán György más szempontokat keresett és talált. Vida Gábor – akit szerintem méltatlanul kevés odafigyelést kap –Ahol az ő lelke című munkája is a korszak igen jelentős feldolgozása. Szabó Róbert Csaba kiadás előtt álló regényének cselekménye a második világháború idején játszódik Erdélyben. Az én készülő regényem azt boncolgatja, miként határozza meg egy család sorsát, ha mindkét tagját friss kolozsvári végzősként színromán vidékre helyezik. Ez nem a forradalom, de mindenképpen annak környezete, még akkor is, ha már megjelenik benne egy budapesti szál. Sorsmeghatározó dolgok ezek, hiszen az én személyimben mindig ott szerepel majd, hogy született Rădăuţi, Suceava megye. De nem választható el ettől az a téma sem, amely mostanában egyre inkább foglalkoztat: miközben az én generációm nagy erkölcsi biztonsággal és fölénnyel ítéli meg az előtte járó nemzedékek hibáit, mi lett volna vele, ha még tíz évig tart a Ceauşescu-diktatúra?
– A kisebbségi témák sikerét – itthon és otthon egyaránt – mivel magyarázza?
– Semmivel. Nehezen megsaccolható és őrületes nagy szerencse dönti el ugyanis, hogy abból a nagyjából húsz egyforma tehetséggel és elszántsággal dolgozó íróból melyik lesz az a kettő-három, aki kiemelkedik a mezőnyből. Persze a szerencse után az egyenletesen jó színvonal „játszik”, bár Závada Pál például a hatalmas sikert arató, több mint 60 ezres példányszámban elkelő Jadviga párnája után jó ideig nem rukkolt elő hasonló fogadtatásnak örvendő könyvvel. Könyvkiadói körökben attól tartanak, hogy a „nagy öregek” – Esterházy, Spiró, Závada és mások –, akiknek az új könyveire a mi generációnk még reszkető várakozással tekintett, a mai fiatal olvasók körében már korántsem keltenek akkora izgalmat. Ki kell találni valamit, ami megakadályozza az olvasói generációk kiöregedését a kedvenceikkel együtt. Ilyen összefüggésben megnyugtat a biztos tudat, hogy én is a feledésnek írok.
– Gondolta már végig, merre kanyarodik írói munkássága, ha évekkel ezelőtt nem választja Budapestet lak- és munkahelyül?
– Egy dolgot mindjárt érdemes leszögezni: Budapestről csak nagyon kevés látszik az erdélyi magyar irodalomból. Amikor átvettem a Népszabadság Könyvszemle rovatát, megfogadtam, hogy kiemelt figyelemmel követem az erdélyi könyvtermést. Egyre nehezebb, esetenként szinte lehetetlen azonban megszervezni, hogy eljussanak Budapestre az Erdélyben kiadott könyvek – de lassan fordított irányban is érvényes ez –, miközben a pozsonyi Kalligram kiadó a második-harmadik legfontosabb magyar nyelvű kiadóvá nőtte ki magát, jelentős szerzőkkel. A csíkszeredai Molnár Vilmos biztosan a kor egyik meghatározó szerzője lenne, ha Budapesten jelent volna meg az első két könyve. Bizonyos körökben így is az, de nagyon sokan nem is tudnak róla. Az sem véletlen, hogy nemrég Potozky László is átköltözött, hiszen egészen másként nyílik esélye labdába rúgni.
Papp Sándor Zsigmond
A bukovinai Radócon (Rădăuţi) született 1972. május 22-én. Középiskoláit Szatmárnémetiben a Kölcsey Ferenc Líceumban végezte, a nagyváradi Ady Endre Sajtókollégiumban szerzett újságírói képesítést 1995-ben, majd a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem filozófia szakán diplomázott. 1999-től a Krónika című napilap kulturális rovatvezetője. A Népszabadság című napilap munkatársa. Legfontosabb művei: Semmi kis életek(regény – Libri Kiadó, Budapest, 2011), A Jóisten megvakul (novellák – Libri, 2014). Díjak, kitüntetések: 1995 – MÚRE-díj, 1996 – a Látó című irodalmi folyóirat novellapályázatának I. díja, 1997 – a Román Írószövetség kolozsvári fiókjának Debüt-díja, 1998 – az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány rövid próza pályázatának II. díja, 2003 – Méray-ösztöndíj, 2012 – Artisjus irodalmi díj.
– Kire érdemes mostanában figyelni az erdélyi irodalmi prérin?
– Például a kolozsvári Papp-Zakor Ilkára, aki nemrég kapott az Angyalvacsorára JAKkendő-díjat, de ettől függetlenül is nagyon ígéretes. Egy évvel korábban a Marosvásárhely környékéről származó Mán-Várhegyi Réka Boldogtalanság az Auróra-telepen című novelláskötetével tűnt fel, és kapott hasonló elismerést, illetve Horváth Péter-alkotói ösztöndíjat, ami óriási lehetőség egy fiatal szerző számára.
– És a következő Papp Sándor Zsigmond regényt mikor ünnepelhetjük?
– Jó lenne, ha elkészülne 2015 karácsonyára, de inkább jövőre ígérem. Hogy aztán a folytatás egy laza trilógia kikerekítése lesz-e a már említett időutazásos – mi lett volna, ha még marad a diktatúra? – téma feldolgozásával, vagy valami más, nos, erre még magamnak sem tudok ígéretet tenni.
Csinta Samu
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Szerződéseket hamisított az UIET?
Okirathamisítások európai forrásokért? címmel tartott sajtótájékoztatót Jakab Attila, az EMNP székelyudvarhelyi szervezetének elnöke. Jakab egy olyan pályázati kihágásra hívta fel a figyelmet, amit szerinte az RMDSZ ifjúsági szervezeteként tevékenykedő Udvarhelyszéki Ifjúsági Egyeztető Tanács (UIET) még 2013-ban követett el.
A Youth in Action Európai Uniós pályázattal a fiatalok mobilitását támogatják, amelynek feltétele, hogy különböző európai országokban bejegyzett civil szervezeteknek kell együttműködniük.
Rossz fényt vet az UIET másokra
Jakab elmondása szerint három eredménylista átböngészése után vált világossá számára, hogy az UIET súlyos kihágást követett el. Még 2013-ban a Youth in Action program keretében, Youth workers: who are you? címen pályáztak és nyertek meg egy 25 ezer eurós támogatást. Romániában a program lebonyolítását az Oktatási és Szakképzési Programok Országos Hivatala (ANPCDEFP) végzi, akikkel megkötötték a szerződést, és megkapták a megpályázott összeg 70 százalékát. Miután a pályáztatónak olyan partnerszerződéseket mutatott be a pályázó, amelyet a partnerek nem ismertek el, a pályáztató úgy vélte, hogy a program nem valósult meg, így kérte az előleg visszafizetsét.
Jakab további kutatásai szerint az UIET az összeg visszafizetése helyett 2014 májusában még egyszer leadta ugyanazt a pályázatot, kissé átírva. 2014 novemberében az UIET újabb programot adott le, ekkor a pályáztató már nyomatékosan felszólította a szervezetet, hogy fizesse vissza az összeget, illetve azt is kilátásba helyezte, hogy az UIET-et kizárja a pályázati rendszerből. „A RO-31-E121-2013-R3 kódjelű pályázat esetében a pályázó súlyosan eltért a szerződésben foglalt kötelezettségeitől. A pályázó olyan partnerszerződéseket mutatott be, amelyeket nem ismertek el, és nem vállaltak a partnerek" – tájékoztatott Jakab, hozzátéve, hogy minden adat fellelhető a pályáztató honlapján.
Jakab szerint a puszta tények vizsgálata arra engedi következtetni, hogy az UIET vezetői partnerszerződéseket hamisítottak, hogy megnyerjék a közel 25 ezer eurós összeget. „A tett súlyosságát a pályáztató ügynökségnek kell ugyan értelmeznie, viszont az UIET magatartása egyértelműen rossz fényt vet az udvarhelyszéki ifjúsági és civil szervezetekre is, hisz végignézve a több száz pályázatot, ilyen súlyos kihágásra nem találtam példát" – fogalmazott Jakab.
Tiszta vezetők kellenek
Jakab Attila ezek után kifejtette, súlyos cselekedetnek tartja ezt, mert az UIET fő céljának az ifjúság érdekképviseletét és képzését tekinti. Az UIET elnökségét az RMDSZ ifjúsági vezetői alkotják, a volt EP képviselő-jelölt, Antal Lóránt elnökletével.
„A fentiek alapján felhívom a hétvégén ülésező UIET küldötteinek figyelmét, hogy amennyiben vissza akarják állítani szervezetük hitelét és tisztségét, válasszanak tiszta vezetőket, akik nem voltak tagjai az elnökségnek a fenti cselekedet elkövetésének idején. (...) Az európai szellemiség alapján elvárható lenne, hogy az UIET jelenlegi elnökségnek a tagjai vonuljanak vissza a közélettől, és mondjanak le választott tisztségeikről" – mondta Jakab kiemelve Bíró Barna Botond, alelnök, megyei tanácsos, Incze Csongor alelnök, Hargita Megye Tanácsának alelnöke és Rátz István alelnök, székelykeresztúri önkormányzati képviselő nevét. „Az elmúlt 25 év példái azt bizonyították, hogy ennél súlyosabb kihágásokat is elnéztek az RMDSZ berkeiben" – summázta véleményét az EMNP-s tisztségviselő.
Antal: visszafizettük az előleget
Antal Lóránt, az ifjúsági szervezet elnöke egyelőre értetlenül áll Jakab Attila mai sajtótájékoztatója előtt. Szerinte Jakab nincsen tisztában a pályázás folyamatával, a felsorolt érveiben semmi szenzáció nincs.
„Mi megnyertünk egy pályázatot, amire kifizették az előleget, mert így szokás ezeknél az ifjúsági pályázatoknál. Nem tudtuk megtartani a pályázatot, ezért 2013 decemberében kértük a dátum esedékességének a módosítását 2014 februárjára, amit szerződéses előírásokra hivatkozva az ügynökség nem hagyott jóvá, és abszolút semmilyen probléma nélkül közölték, hogy nagy szeretettel várnak további pályázatokra, de most erre a pályázatra a szerződést érvénytelenítik, és a szerződésnek megfelelő módon fizessük vissza az előleget. Mi ezt az előleget teljességében, szász százalékban a szerződés előírásának megfelelően visszafizettük" – tájékoztatott Antal Lóránt.
Továbbá elmondta, hogy az ügynökséggel konzultáltak, és az jelezte, hogy nincs semmi gond, pályázhatnak tovább. Mivel ebben a pályázatban ígért feltételeket nem tudták teljesíteni, és több külföldi partnernek kellett visszamondaniuk az utazást, ezért újabb pályázatot adtak le, hogy ismét megszervezzék a programot. Antal azt is cáfolta, hogy olyan partneri szerződéseket adtak volna le, amelyek nem érvényesek, a partneri kapcsolatokat teljesen nyilvános honlapokon, fórumokon közösségi oldalakon ajánlják a szervezetek. Antal szerint esetleg olyan történhetett, hogy a pályázatok leadásához több partnerségi viszony szükséges, amit nem mindig igazol vissza mindenki. Az megeshetett, hogy 20 partnerségi viszonyból csak tizenöt igazol vissza, de ez egy természetes jelenség ebben a rendszerben, ezt nem is nagyon szokták ellenőrizni.
"Amit én sajnálok, az az, hogy Jakec – Jakab Attila, szerk.megj – ennyit értett meg az Udvarhelyszéki Ifjúsági Egyeztető Tanácsnak az elmúlt négy évben kifejtett tevékenységéből" - mondta Antal.
Kakassy Botond
Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely)

Egressy Béni kiállítás nyílt Váradon
Egressy Béni életét és munkásságát bemutató kiállítás nyílt a váradi Partiumi Keresztény Egyetem emeleti kiállítóterében február 25-én. A kiállítás március 12-ig látogatható.
A Partiumi Magyar Művelődési Céh szervezésében Egressy Béni, a Szózat megzenésítőjének életét és munkásságát bemutató vándorkiállítás megnyitójára került sor szerda délután a Partiumi Keresztény Egyetem emeleti kiállítóterében. A megjelenteket Horváth István a PMMC igazgatója köszöntötte, kiemelve, hogy a továbbiakban is szeretnének hasonló jellegű kiállításokat bemutatni Nagyváradon. A kiállítást Sziklavári Károly zenetörténész és Egressy-kutató nyitotta meg, majd rövid tárlatvezetést is tartott. A zeneszerző, író, színész születésének 200. évfordulója alkalmából elkészült tárlatot 2014-ben a Miskolcon megszervezett Miskolci Kamarazenei Nyár rendezvénysorozat keretében mutatták be először, azóta több magyarországi városba is elvitték, és most Váradra is elérkezett.
Élete és munkássága
A tizenegy pannóból álló tárlat anyagát Sziklavári Károly gyűjtötte és rendezte, a megvalósításban közreműködött Flach Antal csembalóművész. Az Egressy-vándorkiállítás nyomon követi a zeneszerző életútját a gyermekkortól haláláig, részletesen kitérve a zeneszerzői pálya különféle állomásaira, s ugyanúgy az életműben kulcsszerepet játszó műfajokra, továbbá Egressynek a jelentős pályatársaihoz – zeneszerzőkhöz, írókhoz, költőkhöz – fűződő személyes vagy szellemi kapcsolatára is. A tárlaton egy-egy pannó segítségével ismerkedhetünk meg többek között Egressy színészi pályájának kezdetével, annak kibontakozásával, a verbunkos muzsikával és az általa alakított cigányzenekarral, valamint a pálya- és kortársakhoz fűződő kapcsolatával, az 1848-49-es szabadságharc és az azt követő időszak Egressyhez kapcsolódó eseményeivel, valamint az Egressy-kultusszal. Az átfogó jellegű kiállítás március 12-éig tekinthető meg a PKE-n.
erdon.ro

Kelemen: lassú a kisebbségi jogok gyakorlatba ültetése
„Romániában lassú léptekkel halad a kisebbségek jogainak gyakorlatba ültetése, ugyanakkor az Európai Unió intézményeinek is felül kell vizsgálniuk, mit jelenthet a huszonegyedik században egy vonatkozó kezdeményezés elutasítása a teljes európai közösség szintjén” – hangsúlyozta Kelemen Hunor szövetségi elnök Marosvásárhelyen, a Bernády Házban megszervezett kisebbségvédelmi konferencián. A Bernády György Közművelődési Alapítvány évek óta megszervezi azt a kisebbségvédelmi konferenciát, ahol a magyar közösség képviselői mellett a Romániában élő többi nemzeti kisebbség képviselője, valamint a román politikai pártok küldöttei folytatnak párbeszédet a kisebbségvédelemről, jogokról, törvényekről, lehetőségekről. A csütörtöki konferencia a Román gyakorlat, európai modellek és állampolgári kezdeményezés címet viselte.
A tanácskozást Borbély László parlamenti képviselő, a Bernády György Közművelődési Alapítvány elnöke nyitotta meg, rámutatva arra, hogy a magyarok mellett olyan, kislétszámú nemzeti kisebbsségek is képviseltetik magukat a rtendezvényen, akikre oda kell figyelnie nem csak a román politikának, de „a legnagyobb romániai nemzeti kisebbségnek”, a magyar közösségnek is. Az RMDSZ politikai alelnöke azt is elmondta köszöntőjében, hogy nem véletlenül Marosvásárhely a házigazdája ezeknek az évről-évre megrendezett konferenciáknak, hiszen nemsokára huszonöt esztendeje lesz annak, hogy ebben a városban megesett a tragikus esemény, a véres fekete március. "Együtt kell megoldani a nehézségeket, párbeszédet kell folytatni, nem csak a román többséggel, az Európai Unió hivatalaival is, hiszen a romániai magyarság nem valahonnan érkezett ide, hanem itt van már évszázadok óta" – hangsúlyozta a politikus. A konferencián a magyarok mellett jelen voltak a szerb, a rutén, a bolgár, az ukrán, a lipován, a zsidó, a német, a roma, az örmény közösségek képviselői is, valamint a nemzeti kisebbségek ügyeivel és emberi jogokkal foglalkozó civil szervezetek vezetői is, mint például Smaranda Enache, a Pro Europa Liga, vagy Koreck Mária, a Divers Egyesület részéről. Részt vett a tanácskozáson Meirion Prys Jones, NPLD és Velszi Nyelvi Tanács elnöke, Vincze Loránt, a FUEN alelnöke, Laczikó Enikő Katalin államtitkár, az etnikumközi kapcsolatok hivatalából, valamint Székely István kutató, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa. Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke a 2012 indított állampolgári kezdeményezésről, annak uniós fogadtatásáról és visszautasításáról beszélt, ismertetve a második világháborút követően a nemzeti kisebbségek helyzetét a szovjet blokkon túli nyugat-európai országokban. Dél-Tirolt, Svédországot, Finnországot említette azon országok között, ahol megtalálták a megoldást erre a kérdésre. A politikus elmondta, jelenleg az Európai Uniónak 60 millió, valamely nemzeti kisebbséghez tartozó állampolgára van, amely nem csupán megoldandó feladatot jelent az adott tagállamok számára, de értéket is, gazdasági, kulturális potenciált. Éppen ezért megoldást kell találni e közösségek problémáira. Kelemen Hunor úgy fogalmazott: nem az uborka mérete és formája, vagy a disznóölés mikéntje a legfontosabb, ennél sokkal nagyobb odafigyelésre van szükség, ami a nemzeti kisebbségek helyzetét illeti. "Valamennyi tagállam számára meg kell találni a megoldást úgy, hogy az a kisebbségek számára is megfelelő legyen" – tette hozzá a politikus.
Antal Erika
maszol.ro

Cáfolta Nagy Zsolt, hogy a börtönben van internet-hozzáférése
A Veled vagyunk, Zsolt Facebook-oldalon cáfolta a négy hete szabadságvesztésre ítélt Nagy Zsolt, hogy a cellában internet-hozzáférése volna. A volt miniszter a börtönélet további részleteiről is beszámolt.
Nagy Zsolt arra reagált, hogy az egyik hírtelevízió szerint „túl jó dolga van” a börtönben, ugyanis sportol és internet-hozzáférése is van. Ezt a következtetést a román sajtó a Facebook-oldalra írt bejegyzéseiből vonta le.
A volt miniszter leszögezte: továbbra is fog időnként kommunikálni a közösségi oldalon, de internet-hozzáférése nincs. Kézzel írt levelei postán keresztül jutnak el barátaihoz, a Veled vagyunk, Zsolt Facebook-oldal létrehozóihoz. Pontosította azt is, hogy ugyanazok a jogai, mint bármelyik börtönlakónak. „A saját választásom, döntésem, hogy a napi sétára szánt idő egy részét sportolásra használom, ezt senki nem tilthatja meg” – írja.
"A börtönnek szaga van"
Egy korábbi bejegyzésében Nagy Zsolt arról számolt be, hogy a börtönön belül is nagyon korlátozott az elítéltek mozgásszabadsága. „Minden kimozdulás a szobából csak mások kezdeményezésére és kíséretével történik. Ez a szabadság korlátozásának talán leginkább kézzel fogható ténye” – állapította meg.
Mint írja, a börtönben az idő fogalma megváltozik. „A magam féle, állandó mozgáshoz, tevékenységhez szokott embernek fura megszokni, hogy hirtelen semmi sem sürgős. Mindenre van idő, vagy legalábbis a rendszer működése ezt üzeni. Hetekbe telik egy egyszerű kérvény jóváhagyása, napok, ameddig egy eldugult lefolyó érdekében valaki közbelép” – olvasható a beszámolójában.
Nagy Zsolt megjegyzi: a börtönnek szaga van. Magyarázata szerint ez egy nagyon összetett és nehezen feldolgozható fogalom. „A vaságyak, régi matracok, ósdi pokrócok, a főtt étel (paszuly, krumpli, rizs) átható, egyenként is rendkívüli szaga vegyül az állandó gondokkal küszködő lefolyók, a mindenhol jelen levő nedvesség, a mocskos ronggyal frissen felmosott folyosó, egy-egy bentlakó összetéveszthetetlen mosdatlanságának egyvelegével” – írja a volt miniszter.
maszol.ro

Elkészült a romániai „fantomtelepülések” térképe
Hargita megyében négy, Kovászna megyében egy falu került fel Románia „fantomtelepüléseinek” térképére, amelyet programozók, szoftvermérnökök és grafikusok egy csoportja készített el. Az országban összesen 126 olyan helység van, amelynek a 2011-es népszámlálás adatai szerint egyetlen lakosa – sok esetben háza – sincs. Romániai programozók, szoftvermérnökök és grafikusok egy csoportja elkészítette az ország „fantomtelepüléseinek” interaktív térképét. Összesen 126 olyan helységet tüntettek fel, amelynek a 2011-es népszámlálás adatai szerint egyetlen lakosa – sok esetben háza – sincs, vagy víz alá került, esetleg hulladéklerakat került a helyére, ennek ellenére szerepel a hivatalos településjegyzékben és postai kódja is van. Ezeknek a településeknek egy részét még a rendszerváltás előtti kommunista hatalom is törölni akarta a nyilvántartásból az 1989/2-es törvény alapján, ám ezt a jogszabályt 1990-ben hatályon kívül helyezték. „Rendet kellene rakni a romániai adatokban, ezért szorgalmazzuk a fantomtelepülések törlését” – írják a projekt kezdeményezői. –
Egyikük, Iurie Maxim a Hotnews portálnak elmondta: egészen érdekes helyzetekkel is szembesültek. Akadt például olyan település, amelynek a népszámlálási adatok szerint egyetlen lakosa és háza sincs, viszont van bejegyezett állatállománya. „A műholdas térképen is látszik, hogy még út sem vezet az illető faluhoz, mégis a nyilvántartás szerint teheneket és sertéseket tartanak ott” – magyarázta. Olyan települést is találtak, amelyben egy lélek sem lakik, a cégbírósági adatok szerint azonban cégeket is bejegyeztek a faluban.
A projekt megvalósítói elismerik: nem biztos, hogy a térképen feltüntetett – hivatalos forrásból származó – adatok minden esetben megfelelnek a valóságnak. Mindenesetre elküldték a „fantomtelepülések” listáját többek között a statisztikai intézetnek, a kataszteri hivatalnak, a kormány főtitkárságának és az adóhatóságnak is.
A 126 „fantomtelepülés” egy része erdélyi, partiumi, bánsági megyékben található. A térkép Szatmár megyében négy, Bihar megyében egy, Szilágy megyében kettő, Kolozs megyében hét, Maros megyében tíz, Fehér megyében tizenkettő, Hunyad megyében hat, Temes megyében négy ilyen falut tünet fel.
„Hosszúaszóval terveink vannak”
Hargita megyében a térkép szerint négy „fantomtelepülés” van: a Parajdhoz tartozó Sásverés, Martonka (Gyergyóremete), Hosszúaszó (Csíkszentlélek) és Vargatag (Gyergyószentmiklós). Kovászna megyében mindössze egy ilyen helységet tüntetett fel a térkép, a Szitabodzához tartozó Almást.
„Én Hosszúaszót nem nevezném fantomtelepülésnek” – jelentette ki a maszol.ro-nak Csíkszentlélek polgármestere. Pál Péter elmondta, a helység valóban egy elnéptelenedett, mindössze húsz házból álló falu, de ez nem azt jelenti, hogy nincs benne élet és az önkormányzat lemondott volna róla.
Az elöljáró tájékoztatása szerint jelenleg három gazdálkodó család tavasztól őszig kint él a községtől négy km-re lévő Hosszúaszón, amely négy mezei úton is megközelíthető. A házak nagy részét csíkszeredaiak vásárolták meg, akik a hétvégét szintén néha ott töltik. A falu az 1962-es tészeesítés után kezdett elnéptelenedni, 1910-ben 100-an, a hatvanas években 40-50-en lakták. „Nehéz volt bejárni onnan Csíkszeredába, az emberek már a hetvenes években kezdték eladni a házaikat” – mondta Pál Péter. A település ugyanakkor a község költségvetésében külön tételként szerepel, mert terveik is vannak fele. „Vadász- vagy egyházi turizmusban gondolkodunk, hiszen Hosszúaszó a Somlyó-hely lábától mindössze négy-öt kilométerre található” – számolt be a polgármester. - Cs. P. T.
maszol.ro

Mérgezett közélet
Elegünk van már a marosvásárhelyi marakodásból! Nemcsak a polgármester mindent behálózó sárkányhatalma, hanem a magyarok egymást lejárató hadakozása juttatott minket kilátástalan helyzetbe. De nem az operetthuszár szerepben tetszelgő alternatív csoportosulásokra gondolok, akiket még kis túlzással sem lehetne kiutat jelentő politikai alakulatoknak nevezni, hanem a negyedszázados múlttal és tapasztalattal rendelkező RMDSZ belharcára. A fekély közel három éve fakadt ki, de a "betegség" nagyon rég kezdődött. Tény, hogy a marosvásárhelyi szervezet életében volt cinkelt választás és pártütés, szövetségkötés és árulás. A nyilvánosság erről vajmi keveset tudhatott meg, mert a pozícióvadász felek elmaszatolták a tényeket. A párnázott ajtók mögül csak igazságfoszlányok szivárogtak ki. Mint a mostani Vass Levente–Peti András csörtéből. Az önmagát belső ellenzéknek nevező egykori miniszteri tanácsos és megbuktatott polgármesterjelölt a jövő évi helyhatósági és parlamenti választásokra készülve befutó helyre akarja magát küzdeni. Mindenáron. Egyéni ambíciójától elvakítva nem akarja észrevenni, hogy közösségi oldalon folytatott nívótlan beszólásaival csak saját hitelét rontja. A másik félnek is van mit szemére vetnünk, mivel az erőltetett fiatalítás ellenére képtelen volt egy hatékony szervezetet felépíteni. Sőt, elvesztették a körzeti hátteret, ami majd 2016-ban alacsony választási részvételben csapódhat le. De nem lehet mindent a Petiék nyakába varrni. A megyei vezetés súlytalansága is tetten érhető. Különösen e személyeskedésig menő konfliktusban. Abban, hogy a nyilvánosság kizárásával zajlótárgyalások után a felek nem közös sajtótájékoztatón, hanem üzenőcédulákon magyarázták bizonyítványukat. A szervezet etikai testületének is lépnie kellene ebben az ügyben, amíg nem késő. Belső vizsgálat nélkül nem ér véget ez a fülemülepör.
Miközben e nemtelen kakaskodás köti le figyelmünket, megfeledkezünk a közösségi érdekről. Feladunk pozíciókat. Túlságosan megszoktuk a pártleosztásos rendszert. Amikor kormányon vagyunk, nincs elég felkészült szakember az ölünkbe hullt állások betöltésére. Mert a magyar érdekképviseletnek nincs utánpótlásképző stratégiája. Csak a politikusi ambícióval megvert potyalesők tolonganak. De közigazgatásban is jártas kulturális, oktatási menedzsert nagyítóval sem találni. Még az iskolaigazgatói vagy helyettesi tisztségre is néhol lasszóval fogják a jelölteket. A most zajló megyei főtanfelügyelői állásra egyetlen magyar jelentkező sincs a három román mellett. Ha mi nem hisszük el, s meg sem próbáljuk, hogy ilyen beosztásba magyar is kerülhet, nem politikai ejtőernyősként, akkor mire számítunk a többségiek részéről? Zsigereinkben visszük tovább a másodrendűek tudatát, és a belső csatározás tovább mérgezi közéletünket.
Karácsonyi Zsigmond
Népújság (Marosvásárhely)

Romániai gyakorlat és európai modellek a kisebbségvédelemben
Tegnap tartották a dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány immár hagyományossá vált éves kisebbségi szemináriumát Kisebbségvédelem: romániai gyakorlat, európai modellek, és a Minority SafePack kisebbségi polgári kezdeményezés címmel.
Az egész napos rendezvényre a Bernády Házban került sor. Ezzel a konferenciával az alapítvány egy olyan kommunikációs platformot szeretne biztosítani, amely lehetőséget teremt a kisebbségi közösségek jogi törekvéseinek tisztázására, a félreértelmezések kiküszöbölésére, a kölcsönös félelmek feltérképezésére és leküzdésére. A kerekasztal-beszélgetés célja a jelenlegi többség–kisebbség együttélési keretek – köztük a romániai trendek, illetve a már jól működő európai modellek – megvizsgálásával hatékony együttélési és együttműködési feltételek kidolgozása – nyilatkozta Borbély László, a rendezvény házigazdája, az alapítvány elnöke.
Megnyitóbeszédében hangsúlyozta a párbeszéd fontosságát, és kijelentette, a Bernády Alapítvány új lapot kíván nyitni a többség és kisebbség közötti dialógusban, mert huszonöt évvel a rendszerváltás után, bár történt előrelépés a kisebbségi jogok terén, és bár vannak törvények, az alkalmazásukkal még mindig gondok adódnak.
Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke beszélt az európai polgári kezdeményezésről, amelyet a FUEN, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója, a 94 kisebbségi szervezetet magába foglaló ernyőszervezet is felkarolt, de amelyet az Európai Bizottság "brutálisan" elutasított. Véleménye szerint 2007-ig történtek fontos lépések a vonatkozó törvényes keretek bővítésében, ellenben az uniós csatlakozás után a folyamat lelassult.
A délelőtti beszélgetéseken felszólalt Florin Buicu képviselő, aki Valeriu Zgonea, a képviselőház elnökének üzenetét tolmácsolta, Mihai Voicu, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) alelnöke, Laczikó Enikő államtitkár, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának vezetője, Vasile Dîncu, az Elemzési és Stratégiai Intézet (IRES) elnöke, Lucian Mândruta újságíró, Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke, Codrin Scutaru, a Konzervatív Párt alelnöke, Laurentiu Stefan államelnöki tanácsos.
A délutáni programon részt vett Markó Béla szenátor, Vincze Lóránt, a FUEN alelnöke, aki Kisebbségi jogok európai keretben – a MinoritySafePack kezdeményezés címmel tartott előadást, Meirion Prys Jones, az NPLD és Gall Nyelvi Tanács elnöke, illetve a romániai kisebbségi szervezetek képviselői: Ognean Cârstici, a Romániai Szerbek Egyesületének elnöke, Mihai Radan, a Romániai Horvátok Egyesületének elnöke, Gheorghe Firczak, a Romániai Rutének Kulturális Egyesületének elnöke, dr. Michael Liebhardt, a marosvásárhelyi Német Fórum elnöke, Neculae Mircovici, a Romániai Bolgárok Egyesületének elnöke, Valentin Stalenoi, a Romániai Lipován Oroszok Egyesületének főtitkára, Dub László, a Maros megyei Zsidó Hitközség elnöke, dr. PuskásAttila, az Erdélyi Magyar Örmények Szövetségének elnöke, Rudolf Moca, a RomoSapiens Egyesület elnöke, Koreck Mária, a Divers Egyesület elnöke.
A rendezvény fogadással ért véget.
(mózes)
Népújság (Marosvásárhely)

Nagyon jól tudunk románul, mégis kell az anyanyelvhasználat
A kolozsvári magyarok háromnegyedét kérdezte az Igen, tessék!
Bár a kolozsvári magyarok 85 százaléka nagyon jól vagy anyanyelvi szinten beszél románul, mégis igénylik a magyar nyelv használatának lehetőségét a mindennapokban, az orvossal, ügyvéddel való bizalmasabb kommunikáció során, a megkérdezettek több mint 90 százaléka a hivatalokban is, és ragaszkodnak az olyan jelképes gesztusokhoz, mint a többnyelvű feliratok.
Az anyanyelvű kereskedelmi kiszolgálást, az Igen, tessék! projekt közmegítélését, a nyelvi tudatosság és a fogyasztás, a nyelvtudás és nyelvi attitűd közötti összefüggéseket, az anyanyelvhasználat igényét, valamint az anyanyelvi kiszolgálás befolyásoló erejét mérte ez a tavalyi kutatás. A Nyelvhasználat és nyelvi tudatosság Kolozsváron című felmérést Kiss Tamás szociológus szakmai irányítása alatt Bethlendi András és Talpas Botond végezte; az előzetes eredményeket a napokban a Nemzetpolitikai Kutatóintézet szakmai konferenciáján mutatták be Budapesten.
Kiss Olivér
Szabadság (Kolozsvár)

Évszázadok és kultúrák találkozása
Györkös Mányi Albert Kalevala-sorozata tekinthető meg az emlékházban
Nem sokkal azután, hogy Györkös Mányi Albert elkészült a Kalevala-sorozattal, 1985-ben két alkalommal állították ki a tizenöt festményből álló gyűjteményt Kolozsváron: előbb a Filo Galériában, majd az egykori 3-as számú líceumban, a mai Báthoryban is.
Harminc évvel később, a Györkös Mányi Albert Emlékház munkatársainak kezdeményezésére ismét megtekinthetők a munkák, legalábbis kettő kivételével; Kiss László-András művészettörténész, a tárlat szakkurátora ezt azzal magyarázta a szerda délutáni megnyitón, hogy a művész ezt a 13 festményt hagyta az emlékházra, feltételezhető, hogy a másik két munkát elajándékozta. A mostani esemény azonban korántsem volt ettől szegényebb, sőt, a képzőművészet, az irodalom és a zene sajátos találkozójaként szolgált.
FERENCZ ZSOLT
Szabadság (Kolozsvár)