Feltámasztás
Újraélesztik Victor Pontáék a Szociálliberális Szövetséget (USL), ezt Liviu Dragnea, a Szociáldemokrata Párt (PSD) alelnöke jelentette be tegnap, az elnökválasztás második fordulójának utolsó száz méterén.
A liberális oldalt ezúttal Călin Popescu Tăriceanu, az újonnan alakult Reform Liberális Párt (PLR) elnöke képviselné, csupán a részletkérdések várnak még tisztázásra, derült ki. Az újra összeálló USL nem lesz fix olyan, mint a korábbi, a két párt közti együttműködés alapelvei azonban semmit sem változnak, nyilatkozta bizakodóan Dragnea.
SZÉKELY KRISZTA
Szabadság (Kolozsvár)

Mosolyforrás a szebeni magyaroknak
Műfaji sokszínűség jellemezte a nagyszebeni Ars Hungarica magyar kulturális fesztivál első napját: építészet, tárlatmegnyitó, filmvetítés, tánc és Karády Katalin-est, Barabás Réka színésznővel) várta az érdeklődőket a város különböző helyszínein.
A kilencedik alkalommal megszervezett programsorozat célja, hogy kapaszkodóként szolgáljon a nagyszebeni magyarság számára a szórványlétben való megmaradásra, hagyományápolásra, értékközvetítésre. – És bár szórványban élünk, mégsem érezzük így, hiszen intézményeinket fejlesztjük, anyanyelvünkön tanulunk és beszélünk, és sajátos kulturális értékeinket időről időre bemutatjuk közösségünknek, a velünk együtt él városlakóknak és az ide látogatóknak – mutatott rá a fesztivál megnyitóünnepségén Serfz Levente szervez, a HÍD – Szebeni Magyarok Egyesületének elnöke.
(Dézsi Ildikó)
Szabadság (Kolozsvár)

Hálaadó istentisztelet Körösfőn: megújult a helyi templom
Biztonságba került az értékes kazettás mennyezet
Körösfő Kalotaszeg egyik legismertebb települése, amely országos hírét népművészetének, gyönyörű varrottasainak, fafaragásának köszönheti, de talán templomának is: ennek látványa fogadja az érkezőt és búcsúztatja a távozót.
Négy fiatornyos fatornyával, a tornác boltíveivel, 18–19. századi kazettás mennyezetével, a karzat és az első padok festményeivel, a rendbe tett templomkerttel valóban csodálatos látványt nyújt ezen Istenháza, amelyen – állaga megőrzésének érdekében, Sebestyén Ákos református lelkipásztor kezdeményezésére és szervezésével – az elmúlt esztendőkben jelents javításokat végeztek
PÉNTEK LÁSZLÓ
Szabadság (Kolozsvár)

Elutasított magyar utcanevek Váradon és Vásárhelyen
Ismét elutasította a nagyváradi önkormányzat az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Bihar megyei szervezetének magyar nyelvű utcanevek feltüntetését kér beadványát, ezért korábbi bejelentésüknek megfelelően a közigazgatási bíróságon keresnek majd jogorvoslatot az ügyre.
„Már több mint egy hónapja nyújtottuk be az aktualizált névjegyzéket, valamint a vonatkozó jogi hátteret, és arra nemrég elutasító választ kaptunk a polgármesteri hivataltól – tájékoztatta a Krónikát Csomortányi István, a párt megyei szervezetének elnöke. – Még nem jelentettük be, mert nem akartunk kampánytémát kreálni belőle. Ez méltatlan lett volna a törekvésünkhöz.” Ennek szellemében az EMNP politikusa csak az államelnök-választás második fordulóját követen hozza nyilvánosságra a további részleteket.
Kiharcolnák a kétnyelvűsítést
A váradi néppártosok, mint ismeretes, még nyáron szálltak harcba a magyar történelmi utcanevek feltüntetéséért. „Ez olyan jogunk, amelyből egy centit sem lehet engedni, és következetességre van szükség a cél eléréséhez” – magyarázta Csomortányi. A néppárt korábban is megpróbálta kiharcolni a kétnyelvűsítést, ám azt – többnyire a helységnévtáblákra vonatkozó jogszabályra hivatkozva – minden alkalommal hárította a városvezetés.
Az EMNP-vezető szerint azonban a törvények elviekben támogatják a többnyelvű feliratokat, a kisebbségvédelmi keretegyezmény, a Románia által is rektifikált nyelvi charta, valamint a román–magyar alapszerződés egyaránt lehetővé teszi a magyar utcanevek hivatalos feltüntetését. A néppárt Bihar megyei elnöke elmondta: a 793 közterületnévből 600-nak létezik magyar megfelelje, a fennmaradó esetekben tükörfordítást alkalmaztak – így állt össze a névjegyzék.
Vásárhelyen magyarázkodik a városháza
Csütörtökön egyébként a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal gazdasági igazgatójától, Kiss Imolától megtudtuk, nem igaz, hogy az intézmény idei költségvetése nem teszi lehetővé a nyár végén elkezdett utcanévtáblák cseréjének folytatását. Kiss Imola cáfolta kollégája, a táblacserével megbízott Florian Moldovan kijelentését, miszerint a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezését idén azért nem lehet folytatni, mert nincs erre elirányzott pénzkeret.
Moldovan egyébként lapunknak korábban azt nyilatkozta, hogy a célirányos közbeszerzési pályázatot csak 2015-ben hirdetik meg, és azt ígérte, jövőben városszerte kicserélik az utcanévtáblákat. Kiss Imola azonban rámutatott: az önkormányzat szeptemberben megszavazta azt a határozatot, mely szerint a testület 2015-re 1,1 millió lejt szavazott meg erre a célra, amiből 50 ezret még idén el lehet költeni.
A városháza gazdasági vezetője időközben Claudiu Maior alpolgármesterrel és Florian Moldovan igazgatóval is egyeztetett, akikkel a táblák elkészítésére vonatkozó versenytárgyalás mielőbbi kiírásáról döntöttek. „Ha nem is a napokban, de jövő héten elindítjuk a közbeszerzési eljárást. Mivel nagyobb összegről van szó, kötelesek vagyunk megpályáztatni a munkálatot, ami ugyan időigényes eljárás, de amint kikerült a nyertes cég, kezdhetjük a táblák megrendelését” – mondta el Kiss Imola.
Szerinte a későn beindult folyamat miatt könnyen megeshet, hogy idén nem sikerül több táblát kicserélni. A nyáron megszületett, a Demokrata-Liberális Párt (PDL) és az RMDSZ közötti paktum aláírása óta városszerte mindössze négy utcának magyarosították vissza a nevét. Időközben a Kétnyelvű utcanévtáblákat Marosvásárhelyen nevű csoport tagjai nyelvészek és helytörténészek bevonásával átdolgozták a 2007-ben elfogadott utcanévlajstromot, mely számos hibát tartalmazott.
Az önkéntesek a nagyváradi helyzetet szerették volna elkerülni, ahol az RMDSZ által megbízott fordítóiroda számos nevetséges utcanevet „faragott”. Így lett többek között a Strada Banatului magyar megfelelje a Bánat utca, a Sălajuluiból Szalázs, a Sanatoriuluiból Szenátus vagy a Gala Galaction román író nevét visel városrészből Galacticon Gála utca. „Marosvásárhelyen is a fordítások mintegy harmadát korrigálni kellett” – ismerte be lapunknak Horváth-Kovács Ádám, az utcanévtáblák kétnyelvűsítéséért küzd csoport tagja.
Az önkormányzati testület által hét évvel korábban elfogadott fordítások között a Strada Zidarilor például Kőműves utcaként jelent míg, míg az RMDSZ valamikori elnöki hivatalának helyet adó Köcsög utca Kancsóként szerepelt a listán.
Az akciócsoport tagjai – akik a magyar városlakók igényét több ezer aláírással támasztották alá – a közeljövőben ismét megpróbálnak találkozni az önkormányzat tíz RMDSZ-es tagjával. A szeptember 19-én szervezett tárgyaláson mindössze Borbély László, a szövetség országos alelnöke, Peti András alpolgármester és Csegzi Sándor polgármesteri tanácsos jelent meg.
Szucher Ervin, Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Garda Dezső: elég a neokommunizmusból
Az erdélyi magyarság számára nem lehet mindegy, hogy „Romániában győz-e a demokrácia, vagy továbbra is a neokommunista állapotok uralkodnak” – fogalmazott a vasárnapi államfőválasztás kapcsán Garda Dezső volt RMDSZ-es parlamenti képviselő, aki választásra buzdítja a magyarságot.
A visszavonult gyergyószentmiklósi politikus a Gyergyói Hírlapnak adott interjújában leszögezte, bízik abban, hogy Klaus Johannis, a jobboldali jelölt nagyszebeni szász létére jobban fogja képviselni az erdélyi régió érdekeinek érvényesítését, mint Victor Ponta jelenlegi miniszterelnök.
„Johannis eddigi tevékenységével is bizonyította, hogy a tettek embere, ért a gazdasághoz, érti és szívén viseli Erdély sorsát” – fogalmazott Garda, aki szerint Ponta nem kívánatos személyekkel van körülvéve.
„Az a tény, hogy ismét titkosították a titkosszolgálatok keretében tevékenykedő volt ügynököket, a demokrácia súlyos megsértését jelenti. A romániai magyarság a kommunizmus időszakában nagyon sokat szenvedett a román titkosszolgálat terrorjától, amely nemcsak demokráciaellenes, hanem főleg magyarellenes volt. Nem szeretném, ha Victor Ponta elnöksége visszahozná ezen erők terrorját” – fogalmazott a volt RMDSZ-es képviselő.
Kiss Sándor, a Bihar Megyei Önkormányzat RMDSZ-es alelnöke eközben az Erdon.ro portálnak adott interjújában arra mutat rá, hogy sem Ponta, sem Johannis nem ígér autonómiát a Székelyföldnek, a miniszterelnök azonban „legalább tárgyal az RMDSZ-szel és teljesítette, amit az elmúlt két évben vállalt”.
Arra a kérdésre, mi a garancia arra, hogy Ponta beváltja a hozzá fűzd reményeket, Kiss megjegyezte, Romániában a politikai hűség, a hála, az adott szó betartása „ritka mint a fehér holló, inkább csak elméleti fogalom”. „Ebben az országban, ahol a közúti közlekedést kivéve nem lehet klasszikus jobb-, illetve baloldaliságról beszélni, a politikában a valószínűségszámítás a célravezető” – fogalmazott a politikus.
Feljelentést tett az RMDSZ
Az RMDSZ csütörtökön ismeretlen tettes ellen tett feljelentést a szövetség nevében elkészített, a székelyföldi megyékben terjesztett Johannis-ellenes szórólap miatt, melyen Kelemen Hunor RMDSZ-elnök és elődje, Markó Béla arcképe látható. Az RMDSZ szerint a több százezer példányban kinyomtatott szórólapok tartalma több személyiségi jogot is sért, a jó hírnévhez való jog és a saját képmás feletti rendelkezéshez való jog ellen is vét. Szerdán egyébként a Transindex hírportál megtudta, a szórólapokat a Szociáldemokrata Párt (PSD) megrendelésére osztogatták.
Krónika (Kolozsvár)

Vitatott könyvesboltnyitás Nagyváradon
Lekerült a lakat a tizennégy évnyi veszteséges működtetés után nyáron bezárt nagyváradi Illyés Gyula Református Könyvesbolt ajtajáról, de immár a Királyhágómelléki Református Egyházkerülettől (KREK) függetlenül, új tulajdonosokkal és új üzletpolitikával nyitott újra a költ nevét megőrző, magyar nyelvű köteteket forgalmazó üzlet. 
A hír hallatán azonban Nagy József Barna, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) partiumi régióelnöke csütörtökön abbéli felháborodásának adott hangot, hogy a KREK – amely annak idején az Illyés Közalapítvány támogatásával egyházi kiadványok és szépirodalmi kötetek árusítása céljából nyitotta az üzletet – pályáztatás és a nyilvánosság teljes kizárásával adta át az üzemeltetést az egykori főtámogató alapítói szándékaival ellentétes rendeltetésre.
Közleménye szerint a KREK az RMDSZ és a magyarországi baloldal alapítványai által támogatott „nemzetidegen balliberális sajtó és könyvszakma nagyváradi létesítményeinek”, a Riport Kiadó és az Erdélyi Riport nevével fémjelzett „médiaklikknek” adta át a könyvesboltot. A döntésért Csűry István püspököt teszi felelőssé, aki azonban lapunk megkeresésére nem kívánta kommentálni az EMNT-vezető véleményét.
„Ilyen hatalmas tájékozatlanság láttán nem tartom méltónak, hogy reagáljak. Nem is tudom, honnan kellene kezdjem, mert ebből regényt lehetne írni” – fogalmazott a Krónikának a KREK elöljárója. Emlékeztetett rá, a könyvesboltot annak csődközeli állapota miatt kellett bezárniuk, hiszen voltak napok, amikor senki be sem nyitott a református könyveket forgalmazó üzletükbe. Mint mondta, vallási témájú könyveket az új Illyés Gyula Könyvesboltban is forgalmaznak majd, ám a pénzügyi kiadások immár nem a KREK kasszáját terhelik.
Králik Loránd, az új könyvesboltot üzemeltet cég főrészvényese sem akart a vádakra válaszolni, már csak azért sem, mert a közleményben írtakkal ellentétben az üzlet mögött nem a Riport Kiadó áll, hanem egy hét részvényest számláló befekteti csoport.
„A cégnek valóban van két olyan tagja, akik a Riport Kiadó alkalmazásában állnak, ám k attól függetlenül, saját pénzükkel szálltak be a vállalkozásba” – szögezte le. Rámutatott, a református könyvüzlet bezárását követen k olyan körülmények között vállalták ezt a komoly befektetést igénylő beruházást, amikor Romániában a könyvterjesztés jelenleg nem számít jövedelmező tevékenységnek.
„Nem várunk profitot, csak szerettük volna, hogy Nagyváradnak legyen egy működ könyvesboltja, ahová az évek óta hiányzó nagy erdélyi kiadók visszatérhetnek. Mindemellett a magyarországi könyveket is kiskereskedelmi áron kínáljuk, hogy a Bihar megyeieknek ne kelljen átmenniük a határon túlra, hogy olcsóbban megvehessék a kiadványokat” – magyarázta.
Amint az a könyvesbolt megnyitását beharangozó csütörtöki sajtótájékoztatón is kiderült, a választék már most igen széles és a jövő héten, a marosvásárhelyi könyvvásár befejeztével további erdélyi kiadók szállítmányaival bővül a kínálat.
A közelgő karácsonyi ünnepekre való tekintettel rengeteg gyermekkönyv található, de a magyar kortárs és klasszikus irodalom is képviselteti magát, az olyan sikerkönyvek mellett, mint amilyen például a Marosvásárhelyről elszármazott Dragomán György Máglya című könyve. Az író legújabb kiadványának bemutatójára különben jövő héten, a Nagyváradi Könyvmaraton alkalmával kerül sor az Illyés Gyula Könyvesboltban.
„A nevet megtartottuk, de lekerült a református szó, mert már nem az egyház működteti, csak a helyiséget béreljük tőle” – magyarázta Králik, aki bízik abban, hogy vállalkozásuk önfenntartó lesz.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

RMGE: diszkriminálják a kisgazdákat
A kormány által összeállított, a 2014–2020-as időszakra vonatkozó országos vidékfejlesztési terv kizárja az agrártámogatási rendszerből a gazdák 97 százalékát – jelentette ki Sebestyén Csaba, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének elnöke a szervezet hétvégi székelyudvarhelyi ülésén.
Rámutatott, a Ponta-kabinet július elsején küldte el véleményezésre az Európai Bizottságnak a tervet, a brüsszeli szakértők azonban több mint 60 oldalas, 341 cikkelyt tartalmazó dokumentumban sorolták fel kifogásaikat.
Sebestyén elmondta, a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete már számtalanszor kifogásolta a kormány vidékfejlesztési tervébe foglalt javaslatait, amelyek szerinte a közepes és nagyméretű vállalkozásoknak kedveznek, a kisgazdák számára pedig olyan feltételeket szabnak, melyeket nem tudnak teljesíteni.
„A kisgazdákat gyakorlatilag kizárják a támogatások rendszeréből, ami Erdélyben és a Székelyföldön még nagyobb problémát jelent, hiszen itt a kisgazdaságok aránya az országos átlagnál is magasabb – szögezte le a szervezet elnöke. – Egyesületünk az illetékes fórumokon keresi a vita lehetőségét, hogy a korlátokat szabó terveket mihamarabb átalakítsa a minisztérium, és a törpegazdaságok érdekeit szem előtt tartó koncepciót érvényesíthessék".
A gazdaegyesület egyébként fennállásának százhetvenedik évfordulóját ünnepelte a hétvégén, a mintegy 200 gazda részvételével zajló rendezvényen több agrárszakért is eladást tartott. A székelyudvarhelyi ülés napirendjén többek között az uniós agrárpolitika, a támogatási rendszerek átalakulása, valamint a lehívható pályázatok ismertetése szerepelt.
A szervezetet gróf Teleki Domokos alapította 1844-ben Erdélyi Gazdasági Egylet néven, amely később Erdélyi Magyar Gazdasági Egylet néven működött 1944-ig nagyenyedi és kolozsvári központtal. Újjáélesztésére csak az 1989-es rendszerváltozást követen került sor.

Victor Ponta ellen tüntettek Csíkszeredában
„Jos Ponta! Jos Ponta!” azaz Le Pontával! felkiáltásokkal tüntettek pénteken este Csíkszereda központjában. A civil kezdeményezésű megmozduláson közel ötvenen vettek részt.
„Azzal a céllal szerveztünk tüntetést, hogy ellentmondjunk a korrupciónak, a bürokráciának, az emberek kizsákmányolásának, ellentmondjunk annak a ténynek, hogy sok fiatal kénytelen elhagyni az országot a jobb megélhetés reményében, és nem azért mert ott jobb, hanem azért mert itt egyszerűen lehetetlen élni” – adott hangot elégedetlenkedésének Vizi Balázs, a tüntetés szervezője.
Felhívására egyébként közel ötvenen vonultak ki Csíkszereda központjába, a Szabadság térre pénteken este, hogy a Victor Ponta ellen tüntessenek. „Azért Victor Ponta ellen, mert jelenleg ő van kormányon. Kérdem én, hol van az általa megígért egymillió munkahely, hol van az a gazdasági fejlődés, amelyet ő, a kampánya elején megígért az embereknek? Az emberek arcába hazudott!” – emelte ki a civil kezdeményező, majd hozzátette: nem biztos, hogy változás lesz, ha Klaus Johannis kerülne hatalomra, „viszont, ha az ő vezetése alatt sem javulna a helyzet, akkor ugyanúgy tüntetni fogunk, elmondjuk problémáinkat és hallatni fogjuk a hangunkat” – szögezte le Vizi Balázs.
A megmozduláson jelen volt Tőke Ervin, a Minta elnöke is, aki felszólalásában kihangsúlyozta: „nemet kell mondani a magyarellenes és korrupt rendszer visszaszerveződésére!”
A csíkszeredai tüntetéssel párhuzamosan a PSD-kormány és vezetője, Victor Ponta ellen tüntetéseket szerveztek Erdély nagyobb városaiban is, többek között Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Aradon.
Barabás Hajnal
Székelyhon.ro

Aggasztóan magas a cukorbetegek száma
Udvarhelyszéken mintegy négyezer nyilvántartott cukorbeteg él, a diagnosztizálatlan betegek száma azonban beláthatatlan. A kórral együtt élni lehet, az első figyelmeztető jelek után azonban életmódváltással akár meg is előzhető a diabétesz, hangsúlyozzák a szakemberek.
Világszerte november 14-én tartják a diabétesznapot, amelyet 1991-ben a Nemzetközi Diabéteszszövetség és az Egészségügyi Világszervezet kezdeményezett, ugyanis ezen a napon született Frederick Banting, aki Charles Besttel közösen 1922-ben felfedezte az inzulint. 
Másfél éves kutatómunkát követően nyilvánosságra hozták a Predatorr-tanulmány eredményeit, melyet a cukorbetegség és cukorbetegségre való hajlamosság, túlsúlyosság és elhízás, anyagcsere-rendellenességek, húgysavtúltengések és krónikus vesebajok elterjedtségéről készítettek. Eszerint az egész országban a cukorbetegség sokkal elterjedtebb, mint ahogyan azt korábban becsülték, számolt be dr. Lőrinczi Csaba, a székelyudvarhelyi kórház orvosigazgatója és diabetológusa. Elmondta, életmódbetegségről van szó, illetve hogy nem halálos ítélet, ha valakit cukorbetegséggel diagnosztizálnak. „Gyógyíthatatlan, ám kezeléssel és egészséges életvitellel hosszú, teljes éltet lehet élni cukorbetegen is” – hangsúlyozta.
A cukorbetegségnek nincsenek tünetei
Két típusú cukorbetegség elterjedtebb: az 1. típusú, gyermekkori cukorbajnak – amit inzulinnal kezelnek – ritkább az előfordulása, a 2. típusú, felnőttkori cukorbetegség pedig a leggyakrabban előforduló válfaja a diabétesznek. Ide sorolják a terhességi cukorbetegséget, a hasnyálmirigy-betegségekhez másodlagosan kapcsolódó cukorbetegséget, illetve az öröklött, valamint a gyógyszeres kezelés nyomán kialakuló diabéteszt, bár ezek előfordulása jóval ritkább, sorolta a szakember.
Elmondta, hogy a Predatorr-eredmények Udvarhelyszékre is vonatkoznak: a székelyudvarhelyi kórházban háromezer cukorbeteget kezelnek, ezenkívül a keresztúri kórház belgyógyászati rendelőjében is ellátnak további 8–900 beteget. „Nem a cukorbetegség okozza a bajokat, hanem annak szövődményei. A kezeletlen diabétesz szív- és érrendszeri, vese-, reumatikus, valamint olyan betegségekhez vezet, amelyek már képesek visszafordíthatatlan kárt okozni az emberi szervezetben” – magyarázta Lőrinczi. Fokozott figyelemre intette azokat is, akik hajlamosak a betegségre, hisz a diagnosztizálatlan és kezeletlen betegség a legveszélyesebb.
Szabad-e cukrot enni?
Elterjedt tévhit, hogy a cukorbetegek nem fogyaszthatnak cukrot. Étrendjükben azonban épp olyan fontos a szénhidrát fogyasztása, mint az egészséges emberekében. Csakhogy egy cukorbetegnek természetes cukrokkal és nyers ételekkel kell biztosítania szükséges szénhidrátigényét, kerülnie kell a finomított cukrot. Vigyáznia kell továbbá arra, hogy vércukorszintje ne ingadozzon, mert olyankor teszi ki szervezetét a veszélynek. A főorvos hiányosnak tartotta környékünkön az ismeretterjesztő és megelőző kezdeményezéseket
Megtudtuk egyébként, hogy a rendszerváltás után Udvarhely az első városok között volt, ahol a cukorbetegek önsegélyző csoportot alakítottak, ám a kezdeményezés rövid életű volt „Az ilyen önszerveződések nagyban megkönnyítenék az orvosok munkáját, és támpontot nyújtanának sok cukorbetegnek” – fogalmazott a szakorvos. Követendő példaként említette a Nemzetközi Diabétesz Szövetség (IDT), valamint a Magyar Diabétesz Társaság munkáját. Örömmel számolt be ugyanakkor arról, hogy az utóbbi években udvarhelyszéki cukorbeteg gyerekek is részt vehettek oktatótáborokban, ahol betegségük kezeléséről tanulhattak. Idén Gyergyószentmiklóson tartották a tábort.
Teljes élet cukorbetegen
Az egészséges életmód és a cukorbetegség a témája 2014–2016-ban a diabétesz-világnapnak: idén például a reggeli fontosságára hívták fel a figyelmet, amellyel megelőzhető a 2-es típusú cukorbetegség kialakulása. A cukorbetegek táplálkozásáról Nagy Bea dietetikust és táplálkozási tanácsadót kérdeztük. Az érintetteknek mindig a szénhidrátfogyasztásra kell leginkább figyelniük – mutatott rá a szakember, hozzátéve, hogy a cukorbetegségben szenvedők étrendjének a lehető legkiegyensúlyozottabbnak kell lennie.
A szénhidrátok esetében mindig a teljes kiőrlésű szénhidrátforrást kell választani, például a rozskenyeret, a barna rizst, valamint a teljes kiőrlésű tésztát – tanácsolja a dietetikus. Kulcsfontosságú az elegendő zöldség fogyasztása, azonban ezt sem jó túlzásba vinni, étkezéskor kiemelten kell figyelni az adagokra. A magas glikémiás indexű ételeket messziről kerüljék a cukorbetegek – hívta fel a Nagy Bea –, tiltott ínyencségek közé tartozik például a hagyományos fagyi, cukorka és sütemény.
A zsíros ételek mellőzésé is ajánlott a szakértő szerint, ugyanakkor a fehérjefogyasztásra is kell figyelni, ugyanis a túl sok hús és tejtermék fogyasztása veseproblémákhoz vezethet a cukorbetegséggel élőknél. A cukorbetegeknek továbbá a testsúlyukra is figyelniük kell, igyekezniük kell azt a normális testtömegindex között tartani. Fontos viszont, hogy a cukorbetegek is élhetnek teljes életet, ha megfelelően táplálkoznak, rendszeresen járnak vizsgálatokra és egészséges életmódot folytatnak – hangsúlyozta a dietetikus szakember.
Jánosi András
Székelyhon.ro

Korpa közé keveredtek
Az RMDSZ ismét rászolgált a közhelyszerű mondásra, miszerint aki a korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók. A fiúk mindent feladtak a kormányon maradásért.
Az államfőválasztás első fordulójában a szövetség még tiszta üzenetekkel hirdette, hogy az ő jelöltje a jövőt, a jólétet és a biztonságot fogja elhozni a romániai magyarság számára. Ezt nyilván nem sokan hitték el, ezért is történhetett meg az, hogy tendenciaszerűen tovább csökkent a saját jelölt támogatottsága. Többen már két héttel ezelőtt is olyan jelöltre szavaztak (nagyrészt Klaus Johannisra), akiben esélyt láttak a változásra.
Az első forduló lejárta után rögtön tovatűnt a jövő, a jólét és a biztonság, maradt viszont a bizonytalanság: a szövetség ugyanis magára hagyta a szavazóbázisát azzal, hogy nem mutatott utat a második fordulóra. A legkönnyebb utat választották, elengedték a szavazók kezét, magukra hagyták a több százezernyi, RMDSZ-ben bízó romániai magyar választópolgárt.
Olyant tettek, amit a felelős politizálásban nem szabadna. Nem merték vállalni, hogy kiállnak az agorára és hangosan felkiáltanak: mi arra buzdítunk, hogy most vasárnap Victor Pontára/Klaus Johannisra üssétek a pecsétet.
Mindössze annyit mertek megtenni – de hát ez édeskevés –, hogy elmondták, Johannist azért nem támogatják, mert ő „arrogáns módon elutasított mindenfajta tárgyalást”. A másik jelölt, Victor Ponta mögül pedig úgy hátráltak ki, hogy tulajdonképpen nem is hátráltak ki: a támogatási kérdést azzal zárták rövidre, hogy kijelentették, akit a nacionalista Corneliu Vadim Tudor támogat, azt a személyt ők nem segíthetik. Burkoltan azért jelezték, hogy számukra a miniszterelnök szimpatikusabb, tehát ő kellene legyen Traian Băsescu utóda.
Jó példa erre Călin Popescu Tăriceanunak, a szenátus elnökének minapi székelyföldi látogatása, aki nyilván azért jött, hogy meggyőzze a helybélieket: a helyes út csakis Ponta támogatása lehet. A titkos, a sajtó számára nem nyilvános találkozón a polgármesterekkel találkozott a szenátus vezetője, aki profi módon azokra a bőséges esztendőkre emlékeztetett (ezt a megyei önkormányzat által kiadott közlemény anyagából szűrtük le), amikor ő volt a miniszterelnök, az RMDSZ pedig kormánytagként jól élt. Ha tehát most is mozgósítják a székelyeket, akkor ismét eljöhetnek a szép idők.
Mindannyian tudjuk, hogy a Ponta-kormányban elenyésző a súlya az RMDSZ-nek, az országban a jelenlegi legsúlyosabb társadalmi probléma pedig a munkanélküliség és az elvándorlás. Épp ezért a mondvacsinált indokok (arrogancia, Vadim Tudor...) helyett a szövetség részéről az lett volna a bölcs lépés, ha kimondja, azt a jelöltet támogatja, aki elnökként kiemelten figyelni fogja a majdani kormányok ez irányú intézkedéseit. Ha erre Ponta részéről érkezik nagyobb hajlandóság, akkor hajrá, támogassák őt, ha viszont Iohannisban van nagyobb elszántság, akkor legyen ő a név szerinti támogatott.
Visszatekintve az RMDSZ elmúlt huszonöt esztendős politizálására, ki kell mondanunk: ezúttal is úgy fogják csűrni-csavarni az eseményeket, a nyilatkozataikat, hogy végül azzal „bútorozhassanak” össze, aki majd győztesként kerül ki a vasárnapi választásból.
Kozán István
Székelyhon.ro

Könyvet ajándékba kicsiknek, nagyoknak
Jól kezdődött az idei könyvvásár – válaszolták többen is a maszol.ro érdeklődésére a könyvkiadók és kereskedők közül. „Soha ennyi gyereket, fiatalt nem láttam itt, mint ma” – mondta az egyik könyvárus a földszinten, ahol a standokon gyerekkönyveket, útikönyveket, térképeket, idegen nyelvű kiadványokat kínálnak. A reggeltől estig tartó gyerek- és ifjúsági foglalkozások is vonzóak, ahogyan a legifjabbaknak szóló koncertek, bábeladások is.
A kisgyerekeket is érdekli a könyv
Az általunk megkérdezett vásárlátogatók többsége – kihasználva az árkedvezményeket, illetve a bőséges választékot –, ajándékot vásárol Mikulásra és karácsonyra. Gyerekeknek és felnőtteknek vesznek könyvet, a legkisebbeknek puha fedeles képeskönyvet, az óvodásoknak és kisiskolásoknak meséskönyvet, a nagyobbaknak ifjúsági olvasmányt, regényt, verseskötetet. Azok a gyerekek, akik családjában mindennapos az olvasás, ahol a polcokat könyvek töltik meg, érdeklődve lépnek be a színház előcsarnokába, kíváncsian forgolódnak a könyvstandok között. „Van Bogyó és Babóca?” – kérdezi a hároméves forma kislány, míg egy másik, hasonló korú a Thomasos könyvet szeretné megvétetni édesanyjával. „Ez a kedvenc most, Thomas, nem számít, hogy ez a könyv angol nyelven van, ragaszkodik hozzá, hogy megvásároljuk” – magyarázta az anyuka, aki engedve kicsinye igényének, megveszi a könyvet.
Mások a szép illusztrációkat nézik, a képek szerint döntik el, hogy mit kérjenek. „A karácsonyi ajándékokat is itt szerezzük be, ezért gyerek nélkül jöttünk” – válaszolja érdeklődésünkre egy édesapa, aki kortárs szerzők meséskönyveit és népmesés köteteket vásárol. Az egyik standnál két idősebb hölgy tanakodik, érdeklődik az árustól, olyan meséskönyvet keresnek, amelyek az unokák kedvenc rajzfilmjeiből ismert figurákról szólnak. „A kis hableány a kedvencünk jelenleg, illetve a magyar népmesék. Van egy német mese is, amely egy Connie nevű kislány mindennapjairól szól, azt keresem, ha magyar fordításban is kiadták” – válaszolják készségesen a nagymamák.
Mit olvasnak a felnőttek?
Képeskönyvekkel, szépen illusztrált kiadványokkal teli szatyorral indul haza a könyvvásárból Klára, aki belsőépítész és lakberendező, ötleteket gyűjt és merít minden „szép könyvből” – ahogy mondja. Most kedvére bevásárolhatott, hiszen még 50 százalékos árkedvezményt is kifogott, boldog, hogy ennyi jó könyvvel gazdagodott. Van, aki kortárs szerzők regényeit vásárolta meg és nagy élmény, hogy a szerző is jelen van. „Örvendek, hogy dedikáltathattam Hajdú Farkas-Zoltánnal és Dragomán Györggyel” – mutatja a szerzők legújabb köteteit István, aki azt is elmondja, nagy lehetőségnek tartja a könyvvásárt, ahol nem csak jó könyveket talál, de írókkal, költőkkel is megismerkedhet. A gyereknevelési szakkönyvek iránt is nagy az érdeklődés, anyukák, apukák keresgélnek a polcokon, szeretnék jól és szépen nevelni gyerekeiket.  A történelem tematikájú munkák, a Székelyföld, Marosvásárhely múltjáról, az első világháborúról szóló könyvek sem maradnak érintetlenül a standokon, ahogy a néprajziak sem. „Azt tapasztalom, hogy az emberek olvasnak, érdekli őket az írott kultúra. Igaz, hogy ma már elektronikus könyveket is lehet olvasni és sokan azt is olvasnak, de a hagyományos könyv még mindig első helyen áll” – summázta észrevételeit egy magát olvasónak tituláló személy, aki „minden pillanatot kihasznál”, hogy olvashasson.
A könyvszeretetet, az olvasás iránti vonzalmat erősítik azok a programok is, amelyek még színesebbé, még vonzóbbá teszik a 20-ik marosvásárhelyi könyvvásárt. A Nemzeti Színház Underground termében reggel tízkor kezdődnek a foglalkozások, a szervezők valamennyi korosztályra gondoltak, az érdeklődők válogathatnak a programok között. Csütörtökön drámapedagógiai foglalkozással, majd közös szerkesztéssel indult az események sorozata. Szabó T. Annával ismerkedhettek, majd a Színvarázs alkotói műhelyben vettek részt a kisiskolások. Izgalmas, érdekes játék volt a Könyvügynökök című foglalkozás, ahogy az „Este van, szürkül bé” nevet visel, gyermekjátékokat, népdaltanulást és gyermek-táncházat felölel foglalkozás is. Délután, Szalóki Ági Körforgás című gyerekkoncertjén megtelt a nagyterem, együtt énekeltek a kicsik és a nagyok az énekesnővel, a legkisebbek közül a bátrabbak táncoltak is.
Antal Erika
maszol.ro

Balkáni Színházak Fesztiválján az aradi magyar produkció
Negyedik alkalommal szerepel az Aradi Kamaraszínház a Nemzetközi „Davila-Interfest” Stúdiószínházi Fesztiválon, ami a IV. Balkáni Színházak Fesztiválja is egyben.
Az Aradi Kamaraszínház idén is meghívást kapott a Piteşti-en november 14-19. között megrendezésre kerül XVIII. Nemzetközi „Davila-Interfest” Stúdiószínházi Fesztiválra, ami egyúttal az V. Balkáni Színházak Fesztiválja is. A rangos nemzetközi seregszemlén, amelyre többek között koszovói, albán, szerb, bolgár és román társulatok kaptak meghívást, az aradi produkció az egyetlen magyar nyelvű eladás.
A közönség és a szakmai zsűri november 17-én láthatja az Aradi Kamaraszínház, a szegedi MASZK Egyesület és a Bakelit Multi Art Center koprodukciójában készült Sex, drugs, gods & rock’n’roll című radikális stand up comedy-t Eric Bogosian és José Saramago szövegei nyomán, Fekete Réka fordításában. Az eladás rendezője Tapasztó Ernő, a főszerepben Harsányi Attilával.
„A pénzre váltott vallásosság, a bigott képmutatás leleplezése ez, a hit vámszedőire elemi erővel mért büntetés. A Sex, drugs, gods and rock n’ roll radikális stand-up tragedy, ahol a zajos tombolást néma csend követi”, írja Rusz Péter a 2014-es Interetnikai Színházi Fesztiválon való szereplés nyomán.
Az Aradi Kamaraszínház negyedik alkalommal vesz részt a két említett fesztiválon, ahol már több sikert is elért: a Rudolf Hess tízparancsolata című eladásban nyújtott alakításáért Harsányi Attilának a fesztivál legjobb férfi alakításért járó díjat ítélték oda, az Aradi Kamaraszínház és a szegedi MASZK Egyesület koprodukcióban készült Kvartett című eladása a zsűri Interkulturális Párbeszéd különdíját nyerte el, tavaly a Tündéri című minimál-szürreál musicallal Tapasztó Ernő a legjobb rendezésért járó díjat vehette át.
 
maszol.ro

Az EBESZ is felszólalt a rendőrök által megvert Makó István háromszéki újságíró ügyében
Az újságírót Bukarestben verték meg a rendőrök, mert lefilmezte, ahogy egy személyt ütlegeltek.
háromszéki Makó Istvánt hétfőn este verték meg a bukaresti óvárosban a rendőrök, mert lefilmezte, ahogy azok letartóztatás közben ütlegeltek egy állampolgárt az utcán, számol be a Casa Jurnalistului oldalon az újságíró. Miután leigazoltatták, bevitték a rendőrőrsre, ahol megütötték, leköpték, fenyegették. A telefonját elkobozták és letörölték a felvételt, amelyen az volt látható, hogy visszaélnek hatalmukkal.
A letörölt felvételt azonban visszanyerték a telefonról. A felvételen az látható, hogy ütlegelnek egy fiatalt az utcán, majd az, ahogy az újságíró végigkíséri a megbilincselt személyt és a két rendőrt a rendőrőrsig. A felvétel tanúsága szerint Makóra többször is rászólt egy férfi, hogy ne filmezzen, azonban nem engedelmeskedett, arra hivatkozva, hogy joga van a rendőrök munkavégzését dokumentálni. Mint kiderült, az újságírót figyelmeztető férfi Eduard Mardare volt, aki a bukaresti 10-es számú rendőrőrsöt vezeti.
Ezután Makót többször megütötték, leköpték, sőt, nemi erőszakkal fenyegették meg. Makónak még azt is felrótták, hogy Kovászna megyei.
Az újságírót végül semmi probléma nélkül elengedték.
Makó ezután kórházba ment, ahol az orvosi vizsgálat tompa fegyverrel okozott mellkasi sérülést állapított meg. Makó feljelentést tett az ügy miatt.
A rendőrség azt mondta a Gandulnak, hogy hivatalból indított eljárást az ügyben a közzétett videofelvétel miatt. A közlemény szerint a vizsgálatot egy ügyész felügyeli, és a rendőrség a tények ismeretében a törvényeknek megfelelően fog eljárni.
Makó a Transindexnek azt mondta, hogy még semmiféle hivatalos értesítést nem kapott az ügyben, sem a rendőrségtől, sem az ügyészségtől.
Az EBESZ is megszólalt az ügyben
Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) is megszólalt a bántalmazott újságíró ügyében.
Dunja Mijatović, az EBESZ sajtószabadságért felelős képviselője elfogadhatatlannak nevezte az újságíró bántalmazását, és teljes körű kivizsgálást kért az ügyben.
"Különösen aggasztó esetek azok, amikor a rendőrök újságírókat bántalmaznak, ugyanis a rendőrségnek éppen, hogy a sajtószabadság fölött kellene őrködnie, és azt biztosítania. Az ehhez hasonló incidensek ezzel szemben félelem-hangulatot keltenek, és veszélybe sodorják a sajtószabadságot" - mondta Mijatović Budapesten.
F.J. - S.Z.
Transindex.ro

Újraalakult az USL
Újraalapította a Szociál-liberális Uniót a PSD, az UNPR, a PC és a PLR: tévés közvetítés, tapsoló közönség közepette a parlament épületében írta alá a dokumentumot Călin Popescu Tăriceanu (PLR), Daniel Constantin (PC), Victor Ponta (PSD) és Gabriel Oprea (UNPR). Az eseményt rászervezték Traian Băsescu korábban bejelentett sajtótájékoztatójára. Az időközben országszerte zajló Ponta-ellenes tüntetéseket a PSD-párti televízióadók mellőzik és az USL újraalakulását közvetítették. Traian Băsescu megvárta az USL bejelentésének végét nyilatkozatával. (hírszerk.)
Transindex.ro

Új, jogers elnökség az Mcsmsz élén
Moldvai Csángómagyarok Szövetsége 2014. augusztus 29-én, Lábnyikban megtartott küldöttgyűlésén, Alapszabályzatának megfelelően eljárva szavazott bizalmat a következő két évre az új elnöknek, a magyarfalusi származású Pogár Lászlónak. Az elnök mellett teljes tisztújításra került sor, a 19 helyi szervezetet képviselő 20 küldött két új alelnököt, a klézsei Nagy Annát, valamint a budai Szőcs Viktóriát választotta, ugyanakkor megújította a vallási, kulturális, szociális, ifjúsági, továbbtanulási, gazdasági és oktatási felelősök személyét, akik mindannyian a moldvai magyar közösség tagjai.
A küldöttgyűlés új cenzor, valamint etikai bizottságot nevezett ki, és felügyelőbizottsági tagokat választott Dr. Edvi Péter (a Nemzetközi Gyermekment Szolgálat Alapítvány elnöke), Járai Zsigmond (a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke), Dr. Szili Katalin (a magyar Országgyűlés volt elnöke), Polgár Róbert (murakeresztúri plébános) és Dr. Veress László (a magyar Országgyűlés elnökének kabinetfőnöke) személyében.
Az ülésen elfogadták Solomon Adrián leköszön elnök éves tevékenységi beszámolóját, illetve az elmúlt időszakra vonatkozó pénzügyi jelentést is.
A gyűlésen szinte kivétel nélkül minden moldvai csángó civil szervezet képviseltette magát, ezzel is bizonyítva a széleskörű akaratot, miszerint csak együttműködésben lehet érvényesíteni a csángók érdekeit. A bejegyző határozat jogerős.
Mcsmsz
csango.ro/index

Latorczai: A külhoni magyarság megmaradása, eredményessége nemzetstratégiai kulcskérdés
Az Országgyűlés kereszténydemokrata alelnöke szerint a külhoni magyarság megmaradása, eredményessége nemzetstratégiai kulcskérdés.
Latorcai János erről a Nemzetstratégiai Kutatóintézet Külhoni magyar ifjúságkutatás - 2014 elnevezésű projektjének zárókonferenciáján beszélt pénteken, a Parlamentben.
Kiemelte: az állampolgárság kiterjesztésével, a nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvénnyel és a választójog kibővítésével a törvényhozás és a kormány közjogi értelemben megtette az első lépéseket a nemzetegyesítés útján. Ma már egyre kevesebben kérdőjelezik meg, hogy a 20. század tragédiájában szétszóródott magyarság minden tagja és minden közössége az egységes magyar nemzet része, államhatárok feletti összetartozása kézzel fogható valóság.
A nemzetegyesítésnek nem csak az identitástudat megőrzését és megerősítését kell szolgálnia, hanem a szülőföldön való boldogulás lehetőségének a megteremtését is biztosítani kell - mutatott rá az alelnök, aki a külföldön tartózkodó Kövér László parlamenti elnök nevében is köszöntötte a résztvevőket.
Latorcai János hozzátette: Európa egységesítése és a globalizáció soha nem látott mértékben tette átjárhatóvá a határokat, világtendencia, hogy a szegényebb államok fiataljai "felkerekednek és szerencsét próbálnak". Ezt a folyamatot feltartóztatni nem lehet, de minden eszközzel törekedni kell arra, hogy mindez ne vezethessen a Kárpát-medencei magyar területek kiüresedéséhez, a magyarság elfogyásához - rögzítette.
Fontos az is, hogy tisztán lássák a külhoni magyar ifjúság helyzetét, megismerjék céljaikat - mondta. Kitért arra, hogy Európa-szerte kimagasló a fiatal pályakezdők munkanélküliségi aránya. Ezt a negatív trendet kell hazánkban és a Kárpát-medencében megfordítani - fejtette ki, rámutatva: ha ebben sikeresek lesznek, akkor 2020-ra eljutnak oda, hogy a régió egyik legversenyképesebb gazdaságaként a korábbiaknál nagyobb mértékben tudják ösztönözni a határokon átívelő, magyar-magyar gazdasági kapcsolatokat és képesek lesznek nagyobb arányban munkához juttatni a külhoni magyar fiatalokat is.
Ehhez megfelelő oktatásra, iskolákra is szükség van, utóbbi nemcsak az oktatás, képzés és nevelés színtere, hanem a kulturális önmeghatározás, önazonosság és a közösséghez tartozás szimbóluma is - emelte ki Latorcai János.
Vidoven Árpád, a Miniszterelnökség közigazgatási államtitkára kiemelte, az ifjúságra 2010 óta nem problémaként, hanem intellektuális, morális és gazdasági erőforrásként tekintenek. Fontosnak nevezte a a külhoni fiatalok szülőföldön maradását, hogy ott tudjanak tanulni és a megszerzett tudást kamatoztatni. Minden támogatást meg kell kapniuk az anyaországtól - hangsúlyozta.
Mint mondta: az új európai berendezkedés a határokon átívelő nemzetegyesítés soha vissza nem térő lehetőségeit hozta el. Azt vallják, hogy a magyar nemzet megmaradása a magyarországi és külhoni magyarok közös felelőssége.
Vidoven Árpád gazdasági érdeknek is nevezte, hogy prosperáló külhoni magyar közösségek létezzenek a szomszédos államokban. Ez szükséges az asszimiláció és az elvándorlás megakadályozásához is - jegyezte meg. Kiemelte: fontos, egyúttal a szomszédos államok is ismerjék el, az, hogy gyarapodó magyar közösségek élnek területükön, számukra is előny, nem pedig veszély.
Rámutatott: az autonómiák széleskörű és sokszintű rendszere a megmaradás legnagyobb biztosítéka az anyagi támogatások mellett.
Szász Jenő, a kutatóintézet elnöke arról beszélt, hogy "nem túl fényes" a külhoni magyarság helyzete, egyre fogynak és ennek okaként a természetes fogyás mellett az asszimilációt, a vegyes házasságokat említette. Egyetértett azzal, hogy Kárpát-medencében kell gondolkodni, ezért is született meg a Kárpát Haza programjuk. Szerinte felelősség és óriási kitörési lehetőség, hogy a magyarság a Kárpát-medencében a legnagyobb lélekszámú nemzeti közösség. Szorgalmazta, hogy ragadják meg az Európai Unióban rejlő lehetőségeket, és állítsák a nemzetegyesítés szolgálatába az uniós forrásokat.
Novák Katalin, az Emmi család- és ifjúságügyekért felelős államtitkára hangsúlyozta: erőteljesen számítanak a fiatalokra és bennük látják a magyarság jövőjét. Fontosnak tartotta, ne tudjon úgy felnőni egy generáció, hogy nem találkozott külhoni magyar honfitársaival, ezért valósítja meg a kormány a Határtalanul! tanulmányi kirándulási programot.
Kitért a fiatalok munkavállalási problémáira is, és jelezte: összesen 40 milliárd forintot fordítanak az ifjúsági garancia programra, amiből mintegy 40 ezer fiatal elhelyezkedését szeretnék segíteni.
Wetzel Tamás, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára kiemelte, hogy a jövőben a szimbólumok felől a magyar jövő felé szeretnének elmozdulni. Ehhez új eszközök alkalmazását emelte ki, kitért többek között a gazdaságfejlesztési támogatások megerősítésére, és a külhoni magyar gazdasági szakemberek, gazdák részvételével egyfajta gazdasági Magyar Állandó Értekezlet létrehozása
(MTI), Budapest

A külhoniak választásának egyszerűsítése is téma volt a Máért külügyi szakbizottságában
A külhoni magyarság részére készített választási űrlapok és kérelmek egyszerűsítése is szóba került a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) külügyi és jogi szakbizottságának pénteki budapesti ülésén.
A nemzetpolitikai államtitkárság MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az ülésen Kovács Ádám Zoltán, a Külgazdasági és Külügyminisztérium nemzetközi együttműködésért felelős helyettes államtitkára elmondta, hogy a külgazdaság kiemelt szerepe mellett fontos a külügy klasszikus feladatainak ellátása, a külhoni magyarság érdekeinek hatékonyabb érvényesítése a nemzetközi fórumokon.
A szomszédos országokkal való kapcsolatokra áttérve kiemelte, hogy a tárgyalások során minden esetben a külhoni magyarság érdekeit tartják szem előtt és különös figyelmet fordítanak a határ menti együttműködések élénkítésére, valamint a külképviseletek külgazdasági tevékenységének fokozására.
Wetzel Tamás, a Miniszterelnökség nemzetpolitikai helyettes államtitkára a kiemelt nemzetpolitikai programokról szólva elmondta, hogy a 2010-ben megindult munkának meglett a gyümölcse. Kitért arra, hogy a Nemzetpolitikai Kutatóintézet rengeteg konferenciát, előadást, megbeszélést szervezett és kiadványt jelentetett meg, amelyek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a figyelmet az aktuális nemzetpolitikai témákra irányítsák - ismerteti a közlemény.
Pálffy Ilona a Nemzeti Választási Iroda (NVI) elnöke a 2014-es választások tapasztalatairól számolt be az ülésen. Kiemelte, hogy "emberfeletti munkával" sikerült az NVI-nek lebonyolítani az idei voksolásokat. A 2014-es választásokra külhonból több mint 235 ezren regisztráltak, ezek közül mintegy 37 ezret el kellett utasítani. A regisztráltak közül 158 ezren szavaztak, az érvényes szavazatok száma 128 ezer volt. Elmondta, hogy a tapasztalatok alapján szükséges lehet az űrlapok és kérelmek egyszerűsítése, valamint a jogszabályi környezet korszerűsítése. A külhoni magyar pártok vezetőit Pálffy Ilona arra kérte, hogy a levélszavazással kapcsolatban osszák meg tapasztalataikat és módosítási javaslataikat - olvasható a közleményben.
A Máért idei ülését november 20-án tartják.
(MTI), Budapest

Minden támogatást meg kell kapniuk a külhoni fiataloknak az anyaországtól
Az ifjúságra 2010 óta nem problémaként, hanem intellektuális, morális és gazdasági erőforrásként tekintenek – Vidoven Árpád erről a Nemzetstratégiai Kutatóintézet Külhoni magyar ifjúságkutatás - 2014 elnevezésű projektjének zárókonferenciáján beszélt pénteken, a Parlamentben.
A Miniszterelnökség közigazgatási államtitkára fontosnak nevezte a külhoni fiatalok szülőföldön maradását, hogy ott tudjanak tanulni és a megszerzett tudást kamatoztatni. Vidoven Árpád gazdasági érdeknek is nevezte, hogy prosperáló külhoni magyar közösségek létezzenek a szomszédos államokban. Ez szükséges az asszimiláció és az elvándorlás megakadályozásához is. Hangsúlyozta: fontos, egyúttal a szomszédos államok is ismerjék el azt, hogy gyarapodó magyar közösségek élnek területükön, ez számukra is előny, nem pedig veszély.
Mint mondta: az új európai berendezkedés a határokon átívelő nemzetegyesítés soha vissza nem térő lehetőségeit hozta el. Azt vallják, hogy a magyar nemzet megmaradása a magyarországi és külhoni magyarok közös felelőssége.
Az államtitkár felhívta arra a figyelmet: az autonómiák széleskörű és sokszintű rendszere a megmaradás legnagyobb biztosítéka az anyagi támogatások mellett.
Dr. Latorcai Csaba, a Miniszterelnökség kiemelt társadalmi ügyekért felelős helyettes államtitkára beszédében hangsúlyozta: a konferencián felmerült kérdések sora jól mutatja, hogy a külhoni magyar ifjúság bekapcsolódása az ország vérkeringési áramlatába, csak a Kárpát-medencei tömb-és szórvány-, valamint a diaszpóra-magyarsággal közösen valósulhat meg. Ez mind jót tenne a kultúra, a munkaerőpiac, oktatás és számos egyéb aspektus révén, egy eredményes nemzetstratégia kialakulásának lehetőségében.
A helyettes államtitkár kiemelte: fontos, hogy megteremtsük a határon túli magyarsággal való rendszeres kapcsolattartás és együttműködés lehetséges formáit. Mindazon tevékenységek szervezését, amelyek elősegítik az anyanyelvi kultúra ápolását, a magyarságtudat megerősítését, a hagyományos közösségi értékek bemutatását, továbbfejlesztését. Ezáltal létrehozzuk az országhatároktól független kulturális információcserét.
Dr. Latorcai Csaba hozzátette: a magyar állam határai és a magyar nemzet határai nem esnek egybe. Ezért az anyaországnak segítenie kell a nemzet tagjai közötti kötelékek erősítését, nemzetpolitikájának a határokon belül és kívül élő nemzettársainak összetartozását, egymás iránti felelősségvállalását. Az asszimiláció elleni küzdelem valamint a magyar identitás megőrzéséért folytatott küzdelem alappillérének számít az anyanyelvű oktatás, a történelmi egyházak és az érdekképviselet folyamatos. magas szintű aktivitása.
A helyettes államtitkár szerint a jelenlegi Kárpát-medencei magyarság legértékesebb erőforrása, a humánvagyon, a magyar nyelvet beszélő, a magyar kultúrkörhöz tartozó emberek. A magyar állam nem lesz sikeres, ha nem áll mögötte hatékony nemzeti stratégia, egy átgondolt, végrehajtható jövőkép. Mint fogalmazott: a jövő pedig a fiataloké, hiszen azt ők készítik elő.
(Miniszterelnökség)

Victor Ponta: az RMDSZ jó katalizátora lehet a magyar-román kapcsolatoknak
Az RMDSZ jó katalizátora lehet a magyar-román kapcsolatoknak – mondta Victor Ponta szociáldemokrata (PSD) miniszterelnök, a vasárnap sorra kerülő második elnökválasztási forduló egyik jelöltje a Népszavának.
A lap szombati számában megjelent interjúban arra a kérdésre, hogy elnökké választása esetén befagyna-e a magyar-román viszony, hiszen kritizálta a jelenlegi államfőt, Traian Basescut, amikor magánvacsorára hívta Orbán Viktort, Ponta kijelentette: „egyetlen politikai vezető sem engedheti meg magának, hogy egyetlen pillanatig is valamely szomszédos állammal való viszony befagyasztására gondoljon, főképp nem olyannal, amelyben számos nemzettársa él."
Kiemelte, hogy a kétoldalú viszonyban a politikai vezetőknek kötelezően ki kell lépniük a választási pártlogikából. „Ez lenne az első lépés, amit meg kell tenni ahhoz, hogy a radikális nyilatkozatok és provokatív gesztusok eltűnjenek" – mondta.
Arra a kérdésre, hogy mit tenne Erdély érdekében megválasztása esetén, utalt arra, hogy miniszterelnöksége alatt komoly erdélyi beruházási programokat indítottak el, és ezeket szeretné folytatni elnökként is a kormánnyal közösen.
„A Románia parlamentjében demokratikus képviselettel rendelkező magyarok tisztességes, őszinte kormányzati partnerének tartom magam. Következésképpen nem hiszem, hogy bármiféle kétely felmerülhetne a magyar nemzetiségűek irányába tanúsított nyitottságom kapcsán" – fogalmazott arra a felvetésre, hogy Traian Basescu államelnököt magyarbarátnak tartják, s vajon ez állítható-e róla is.
Hozzátette: elutasítja a szélsőséges üzeneteket, és minden román állampolgár elnöke kíván lenni, függetlenül azok nemzetiségétől, vallásától, vagy attól, hogy melyik régióban élnek.
MTI
Erdély.ma

Így kampányolt az RMDSZ Székelyudvarhelyen – Ponta
Az RMDSZ udvarhelyszéki szervezetének ügyvezető elnöke, Bíró Barna Botond november 10-én egy elektronikus körlevelet juttatott el Udvarhelyszék polgármestereihez („elkészitettem egy levél mintáját"), amelyben arra biztatja őket, hogy a 7-i „polgármester találkozón megbeszéltek alapján" nyomtassák ki a csatolt levelet, sokszorosítsák, és szórják a településeiken. „Kérem, egészítsék ki, tegyék rá az aláírásukat, s lehet nyomtatni, és kiszórni" – írja Bíró. A választópolgároknak szánt levélben pedig ilyenek olvashatók:
„Számunkra jó választás csak egy van. Mert az a szász származású román ember, aki a nevét is megrománosította, eleve azzal kezdte, hogy megtagadta saját múltját. Továbbá figyelmen kívül hagyva a történelmi tényeket, meggyőződésesen állítja, hogy autonómia, nemhogy Erdélyben, de még a szász székekben sem létezett." És a negatív tulajdonságok felsorolása hosszasan folytatódik...
Ezután következik a levél lényegi része, amelyben felsorolja „az RMDSZ kormányzati szerepvállalásának köszönhető" megvalósításokat. „Ez azért sikerülhetett, mert a koalíciós partner, és személyesen a miniszterelnök is korrekt módon viszonyult a magyarság problémáihoz és az ígért vállalásait teljesítette. Ez fontos dolog, hiszen a székely ember számára az adott szó éppen annyira kötelez, mind az írásos megegyezés. Közösségünk érdeke az, hogy megőrizzük a magyarság érdekképviseletének, az RMDSZ-nek a kormányzati pozícióját, hogy ez által az elkezdett fejlesztéseket folytathassuk, újakat indíthassunk el, hogy rólunk nélkülünk döntést ne hozhassanak." A levél, a kikövetkeztethető és egyértelmű felhívással zárul:
„Arra kérem, hogy Ön is álljon ki a közös ügyünkért, vegyen részt a szavazáson, és úgy válasszon, hogy ezzel községünk fejlődését segítse. Vasárnap nem érzelmi, hanem ésszerű döntést kell, hozzunk. Számítok Önre!
Tisztelettel és üdvözlettel,"
Ide jött volna a polgármester aláírása.
Forrás: erdelyiautonomia.wordpress.com
Erdély.ma

Az elfelejtett jóvátétel
Milyen szemetesek az utcák – ez tűnt fel 1987. november 15-én este, miután leszálltunk a vonatról Brassóban, és elindultunk a központ felé. Papírokat hordott a szél, de arról, hogy mi történt, csak később, a Szabad Európa Rádió halk, recsegő, meg-megszakadó adásából értesültünk.
Azon az őszön sokat dideregtünk rosszul fűtött lakásokban, kormos petróleumlámpák fényénél tanultuk a számítógép-programozást. A petróleumért ugyanúgy sorba kellett állni, mint a kenyérért és tejért, illetve a háborús mennyiségű vajért, húsért és tojásért, amelyet a kommunista rendszer szigorúan adagolt, beszerzésük mégis elszánt és kitartó erőfeszítésbe került. Ez ellen lázadtak fel 27 évvel ezelőtt a tehergépkocsigyár munkásai, akik előző napon csak fél fizetést kaptak, szocialista ideológiai körítéssel. November 15-én ráadásul „választás” is volt, „pártunk és kormányunk” felső utasítására kinevezett elöljáróra kellett volna pecsételni a Ceauşescu képével és piros vászonnal díszített szavazóhelyiségekben, az elvárt hazafias lendület helyett azonban forrongó düh fogta el az embereket: utcára vonultak – ekkor csatlakoztak hozzájuk más gyárak alkalmazottjai, de diákok, egyetemisták is –, és hirtelen szétverték a polgármesteri hivatalt és a megyei pártszékházat. Gurultak a pártkantinból kidobált, halandók számára akkor elérhetetlen sajtok, szalámik, déli gyümölcsök, és órákig égett a propaganda-kiadványokból rakott máglya. A szociális elégedetlenség kommunistaellenes megmozdulássá vált. Estére csend lett, másnap pedig megkezdődtek a letartóztatások. Mintegy 300 személyt vittek be a szekusok, akiket embertelen verések és kínzások után utcai rendbontásért el is ítéltek. Sok esetben beérték a büntetések munkahelyen való letöltésével, másokat – családjuktól elszakítva – kényszerlakhelyre toloncoltak, és egy december 3-án tartott villámgyors „per” után 61 személyt börtönbe zártak. S bár 1989 decembere után mindenki hazatérhetett, sokan maradandó testi és lelki sérüléseket szenvedtek. A történtekről számos könyv és tanulmány született, jóvátétel azonban ennyi idő után sem, noha a diktatúra bukása után, 1990-ben kinevezett főügyész egyik első útja Brassóba vezetett. Akkor nyilatkozta az egyik elítéltnek: kihallgatóik a hírszerzés, a hadsereg és a belügy alkalmazottjai, ezért rendcsinálásra kérte az illetékes tárcavezetőket. Ez nem történt meg, a meghurcoltak által indított eljárás eredménytelenül végződött, a hírszerző szolgálat megtagadta a vonatkozó iratok kiadását. Az egyik pribéket, Ristea Priboit, aki az új demokráciában az SZDP Vrancea megyei képviselője volt, végül egy másik ügyben, Adrian Năstase akkori kormányfő úgynevezett Tamara-nénikés perében helyezték vád alá, akkor pedig eltűnt az országból.
És bár a kegyetlen megtorlás tagadhatatlan, a mai napig senkit nem vizsgáltak ki és ítéltek el emiatt. Vajon mikor jön el a számonkérés ideje?
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A másik Románia
Diákjaimnak néha elmondom: annak ellenére, hogy csaknem száz éve létezik Románia nevű állam, még nem vagyunk ország.
Az a helyzet, hogy az 1918-as egyesülés túl rövid ideje történt, és a túlságosan eltérő történelmű, nagy kulturális és civilizációs különbségű tartományoknak még nem volt idejük összeforrni. A románok egyelőre nem alkotnak közösséget.
Arról nem is beszélve, hogy Románia normális fejlődése valójában 1940-ben véget ért, és csak 1990-ben, 50 évvel később kezdődött újra. Az európai történelem mostoha volt velünk. Ha mindezeket egymás mellé tesszük, nagyjából kiderül, miről van szó. Az idő és a történelmi esély hiánya két különálló Romániához vezetett.
Ezeket a gondolatokat a november 2-ai választás nyomán megrajzolt térkép idézte fel bennem újra. Egyik oldalon a kékre festett Erdély, a másikon a vörös Ókirályság. Középen hárommegyényi, magyarok lakta zöld sziget – de itt most 20 millió románról beszélünk. Nem lett volna semmi gond, ha a térkép úgy nézne ki, mint egy sakktábla. De a két – földrajzilag a Kárpátok által is szétválasztott –, eltérő jellegzetességű övezet kirajzolódása már gond. Az 1990-es és az 1992-es választási térkép ugyanezt, a két Romániát szétválasztó képet mutatta. Akkor egy dühös erdélyi azt mondta nekem: Maradjatok saját Romániátokban! De mégis, mi a különbség? Erdélyben magasabb az írni, olvasni tudók száma, mint az Ókirályságban, magasabb az életszínvonal, nagyobb fokú a városiasodás. Erdély iparosítottabb az Ókirályságnál. Stb. Itt abbahagyom az összehasonlítást. Amikor gépkocsival Piteşti-ről átmész Nagyszebenbe, mintha más országba kerülnél, mintha már nem Romániában lennél. A házak gondozottabbak, az utak karban tartva, a falvak tisztábbak, az emberek képzettebbek és udvariasabbak. És ez nem új keletű. Amikor Dinicu Golescu 1821-ben Bukarestből Brassóba ment száműzetésbe, a kőből felépült várost látva megértette Havasalföld elmaradottságának mértékét. Ha megnézzük, a helyzet a mai napig, 2014-ig nem változott. Az Erdély, illetve Moldva/Havasalföld közötti különbség ugyanolyan nagy maradt. Ezek a románnak mondott tartományok az életszínvonal, civilizáció és kultúra terén sohasem közeledtek egymáshoz. A szakadék ugyanaz. És fontos: Románia európaiasodásának Havasalföld és Moldva elmaradottsága a fő akadálya.
A kiigazításokhoz még néhány nemzedékre szükség van. Termé­szetesen, ha Erdélynek lesz türelme és ideje bevárni a regátiakat.
U. i.: Több nemzedékre visszamenően bukaresti/regáti vagyok.
STELIAN TĂNASE
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Negyvenkét év börtön (A Bolyai Tudományegyetem pere, 5.)
Szilágyi Árpád (Gyergyószárhegy, 1932. december 17. ) negyedéves földrajz–geológia szakos hallgató – 1952-ben az erőszakos kollektivizálás ellen plakátokat írt és ragasztott ki szülőfalujában, s két perben negyvenkét év börtönbüntetésre ítélték! – 1956. október 27-én Rab Árpád álnéven levelet írt az Irodalmi Újság szerkesztőségének: „Kolozsvár, 1956. október 27.
Kedves Szerkesztőség!
E levelet egyetemünk egyik hallgatója írja, az egyik évfolyam megbízásából, de benne foglaltatik egész egyetemünk ifjúságának, s az erdélyi magyarság  óhaja. (…) Nagy érdeklődéssel követtük és követjük a magyarországi eseményeket, s örömünket fejezzük ki aziránt, hogy Magyarországon egy olyan egészséges politikai és gazdasági eszme került előtérbe, amely lehetővé teszi gazdasági helyzetének megjavítását és politikai viszonyainak megerősítését. De ugyanakkor mély fájdalom önti el szívünket azért, mert újra magyar vér folyik, az a vér, amely végig áztatja a magyar történelem útját.
Mi, egyetemisták, erdélyi magyarok rokonszenvünket fejezzük ki a budapesti egyetemisták békés tüntetése iránt. Megértjük a magyar nép elkeseredését, amely arra késztette, hogy fegyverrel a kézben kivívja jobb életét és teljes szabadságát... Örömmel vettük tudomásul Nagy Imrének a Minisztertanács elnökévé, Kádár Jánosnak a Magyar Dolgozók Pártja KV elnökévé való választását. Egyben hálánkat fejezzük ki a kormánynak és a pártnak azon rendeletéért, amelynek értelmében amnesztiát ad a fegyvert letevő felkelőknek, ami további vérontástól és egyéb áldozattól menti meg a magyar népet.
Kedves Szerkesztőség, drága testvéreink!
Nehéz napokat élünk, nekünk is hasonló a sorsunk, vagy talán még nehezebb. Bennünk is felgyűlt az elkeseredés, mi is jobb életet akarunk. Hozzátok fordulunk e nehéz napokban és emlékeztetünk arra, hogy mi is magyarok vagyunk, és elég sokan. Nekünk nem szabad szabadon élni hazánkban, nem szabad ősi hagyományainkat gyakorolnunk, nem szabad anyanyelvünkön intézni ügyeinket, nem szabad olyan zászlót lobogtatnunk, amely alatt őseink nagy csatákat vívtak!? Nem szabad!? Hisz mi is magyarok vagyunk, bennünk is él a nemzeti érzés, a magyar nép hazaszeretete. Mit tegyünk?  Korlátok között élünk. Marxista módon beszélnek a magyar–román barátságról, de ha bemegyünk Olténiába, megköveznek, leköpködnek, gyalázatos szavakkal illetnek.  Nem! Ezt nem akarjuk! S ez nem sovinizmus! Rosszabb, mint gyarmati sorsban, rabszolgaságban élnünk, pedig a magyarság egy részének autonómiája van (utalás a Magyar Autonóm Tartományra, ahol a székely humor szerint lehet, hogy az autó magyar volt, de a sofőr biztosan román! – T. Z.). Fáj nekünk mindez, s e fájdalmat előidéző teher, és annak bosszúja forr bennünk, de ki nem törhet, s így saját magunkon pusztít. Így pusztul a romániai magyarság, így leszünk egyre kevesebben. S ezt ti nézitek, hogy testvéretek a Székelyföldön s Erdély többi területein pusztul? Nem fáj ez Nektek, hogy magyarlakta területekről elvisznek mindent: altalajkincset, fát, kenyeret, s a székely nép éhezik és fázik?
Így gondolkozunk mi is, akik a XX. kongresszus szellemében nézzük a dolgokat, és elítéljük a sztálini hibákat, bűnöket. Önkéntelenül vetődik fel Erdély kérdése: vajon, nem volt-e hibás Sztálinnak az a rendelete, amely Erdélyt Romániának ítélte? Mennyivel volt Magyarország bűnösebb a II. világháborúban, mint Románia? Magyarország nem szenvedett eleget a fasiszták által, s nem kényszerhelyzetből harcolt a Szovjetunió ellen? Erre nekünk, itt nálunk, Erdélyben nem adnak választ, vagy ha adnak is, olyant adnak, hogy ép elméjű ember nem érti meg, pedig szerintük marxista módon feleltek a kérdésre. Így tehát Tőletek várunk feleletet: mit tegyünk, vagy egyáltalán ne is tegyünk semmit? Nem  nagyon merünk cselekedni, habár a kolozsvári román egyetemisták október 28-ra tüntetést szerveztek. Ezen a tüntetésen nem veszünk részt, mert a románok azt akarják, hogy mi menjünk elöl a tüntetésen! Tehát azt kérjük, hogy adjatok valamilyen módon útbaigazítást, ha lehet! Éljen a szabad, független, egységes Magyarország! Rab Árpád, álnév”
Mire Szilágyi Árpád  levele megérkezett Budapestre, a forradalmat már leverték, az Irodalmi Újság szerkesztősége befejezte tevékenységét. A szovjet tankokkal és szuronyokkal hatalomra került Kádár-rendszer titkos rendőrsége, az ÁVH a maga során  kihalászta az ominózus levelet, és a budapesti Postahivatal 72. számú egységének pecsétjével és három, egyenként 40 filléres bélyeggel, valamint egy levél kíséretében – a kolozsvári posta pecsétje szerint 1957. február 28-án – visszaküldte a „Kolozsvári Rendőr Főparancsnokság”-nak, azaz: a Securitaténak. A bűnvádi eljárást követelő kísérőlevél minden kétséget kizáróan bizonyítja: „a létező államszocializmus” körülményei között bármennyire mélyponton voltak a magyar–román államközi, diplomáciai kapcsolatok, a „belső ellenzék elnémításában, likvidálásában” az állambiztonsági szervek kapcsolata felhőtlen, már-már ideális volt.
A Securitate számára Szilágyi Árpád levele kiváló ürügyet szolgáltatott az „ellenforradalmár” erdélyi magyar egyetemi hallgatók „leleplezésére”, példát statuáló megbüntetésére. Az 1957. május 20-i kolozsvári letartóztatásakor a Bolyai Tudományegyetemre „szakosodott” Harasztosi Pál szekushadnagy előre megfogalmazott vádirattal vette őrizetbe a 150 centiméternél alig valamivel magasabb székely geológushallgatót:
„1956. november 1-jén nyilvánosan uszított, részt vett a Házsongárdi temetőbe szervezett »akcióban«, együtt érzett a magyarországi ellenforradalmárokkal azáltal, hogy 1956. november 1-jén az első előadáson felállt és azt kérte, hogy ötperces csenddel adózzanak az októberi harcok során elesett magyarországi egyetemi hallgatók emlékére, javasolta, hogy a Kádár János vezette kormánynak küldött táviratból maradjanak ki azok a mondatok, amelyek az »ellenforradalomban« részt vett »elemekre« vonatkoztak. 1956. október 27-én levelet írt az Irodalmi Újság szerkesztőségének, amelyben a Román Népköztársaság belső helyzetéről hamis, igazságtalan adatokat közölt, ezáltal rágalmazta és aláásta az RNK népi demokratikus rendszerét.” Szilágyi Árpádot e vádpontok alapján 1957. július 19-én jogerőre emelt ítélettel húsz év kényszermunkára ítélték. Szamosújváron raboskodott. 1958. július 14-én – a Bastille lerombolásának és az 1789-es francia forradalom kirobbanásának napján – részt vett a szamosújvári börtönlázadásban: a politikai foglyok az állandó verésekért, az elviselhetetlen állapotokért, éhezésért, zsúfoltságért fellázadtak, ledobták az ablakokat elzáró rácsokat. Goiciu börtönparancsnok a belügyis egységeket hívta segítségül. Géppuskával belőttek azokba a cellákba, ahol lázadó rabokat sejtettek. Ma sem lehet pontosan tudni: hányan estek a megtorlás áldozatául? Paul Goma neves disszidens író Gherla (Szamosújvár) című visszaemlékezésében részletesen beszámolt a példátlan retorzióról. Szilágyi Árpádot annyira megverték, hogy elájult. Halottnak hitték! Szamosújvárról átszállították a piteşti-i börtönbe, a hírhedt és szadista „átnevelések” szín­helyére, a legszörnyűbb romániai politikai börtönök egyikébe. 1961 tavaszán visszavitték a Securitate marosvásárhelyi börtönébe, ahol az időközben felgöngyölített Fekete Kéz nevű szer­vezkedés, az erőszakos kollektivizálás elleni tiltakozás egyik kezdeményezőjeként vallatták. Ebben a perben – a már jogerős húszévi kényszermunka mellett – huszonkét év szigorított fegyházbüntetésre ítélték. A dési börtönben a tébécés betegek között raboskodott. Súlyos hashártyagyulladása miatt a văcăreşti-i rabkórházba szállították, majd újra Désre került. Innen szabadult 1964. július 27-én. 1989-ben politikai menedékjogot kapott az Amerikai Egyesült Államokban, Saint Louis városban. Ott írta meg és publikálta angol nyelven The Victime (Áldozat) címen visszaemlékezését. A magyar nyelvű változatot a perről megjelenő önálló kötetemben – jegyzetek kíséretében – közlöm.
Tófalvi Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az ország szíve: Erdély!
Erdély Románia szíve. És ha e szív megáll vagy kiszakad a testből, Románia meghal. Négy év múlva ünnepeljük a Regát és Erdély egyesülésének századik évfordulóját. Ahogy a dolgok most kinéznek, elég szomorú buli lesz. A tortán pedig a „Hosszú életet!” felirat helyett, mindnyájan, regátiak és erdélyiek egyaránt egy listát kapunk. Azoknak a dolgoknak a jegyzékét, melyek szétválasztanak bennünket. Keserű csokoládékrémmel írva, amilyen az életünk is.
Nem sokkal ezelőtt Craiova polgármestere, Lia Olguţa Vasilescu azt mesélte, hogy a pártszervezetnek egészen pontos, tömbház- és lakásszámot is tartalmazó névsora van arról, hogy ki kire szavaz. A hölgy azon háborgott, hogy Erdélyben azok a szerencsétlenek a helyi SZDP-ből nem képesek ilyen szervezkedésre, hogy ők is hasonló sikereket érhessenek el. Igen, nem képesek. Erdélynek problémát okoz az egyöntetű gondolkodás. Délebbre, amikor hárman összegyűlnek, általában három sör van előttük. És egyetlen gondolat: honnan szerzünk még némi ingyensört? Általánosítok, tudom.
Jó emberek mindenhol vannak, de mintha még a jóság is különbözne. (...) Ennek a két országnak hosszú ideig eltérő történelme volt. Eltérő. Az egyik oldalon a császárok. A másikon a fanarióták.
Talán ebből is adódik a különbség. A románokat a nemzeti tudat kialakulása idején a kívülről nyakukba ültetett kapzsi uralkodók kormányozták. A fanarióták meghatározott időre szóló mandátummal érkeztek, megfizették tisztségük díját, akárcsak a mai politikusok, és tudták, hogy gyorsan vissza kell szerezniük az összeget, s még ráadást is. Az állam eszközeivel, akárcsak most. Vessenek egy pillantást a szellemi térképre: ez a modell uralkodik kétszáz év után is. Még rosszabb: a társadalom nem rendelkezik ellenanyaggal velük szemben. Az emberek hagyják lefizetni magukat (olajjal, de főleg olyan hazugságokkal, melyektől jól érzik magukat), és aztán megengedik, hogy az új fanarióták meglopják őket. Akik szintén nagy ortodoxok, természetesen. Erdélynek más a története. A fejedelem ott nem volt román, és a legnagyobb harc a kulturális identitásért folyt. De a közigazgatás, főleg a császári, hosszú távon gondolkodott. A gazdasági növekedést támogatta, melyet aztán megadóztathatott. Vagyis nem a szegénységet, mint Regátban. És ez valahogy a mai napig tükröződik a hozzáállásban: az erdélyi lassúbb, csendesebb. De komolyabban teszi a dolgát.
Visszatérve a jogokhoz: az erdélyi románok hozzászoktak ahhoz, hogy harcoljanak sajátjukért. Évszázadokon keresztül harcoltak a tömeges asszimiláció ellen. Petíciókat, tüntetéseket, iskolákat és társadalmi mozgalmakat szerveztek. Számukra fontosak a jogok, mert sohasem kapták őket készen. Talán ezért vonulnak most is utcára: egy elvért, nem egy jelöltért. És talán ezért, hogy e két terület története most szomorú. Tudják, hogyan látszik ez Erdélyből? Elmondom: mintha egy ember törzse és feje megállapodna, hogy többé nem hallgatnak a szívre. Mert ezekben a napokban Erdély Románia szíve. Hallgassátok, hogy mit dobog, kedves mitikáim. Hogy ne kelljen később sírni utána, amikor már nem fog áthallatszani a Kárpátokon! LUCIAN MÎNDRUŢĂ (Gândul)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Székelységem kezdetei (Buda Ferenc)
Kisgyerekkorom világra eszmélő, korai szakasza egybefonódik az elcsatolt területek röpke ideig tartó, töredékes visszatérésével. Négy esztendősen nekem már mélyen az agyamba vésődött egyebek közt Kassa, Beregszász, Nagyvárad, Kolozsvár, Máramarossziget, Felsővisó neve. No meg a Kis-Szamos menti Apahidáé.
Apám ugyanis tartalékos honvédtizedesként az alakulatával együtt az idő tájt ott is megfordult, s a település sajátos elnevezése bennem természetes módon kapcsolódott az ő apai mivoltához: persze hogy Apahidán kellett katonáskodnia, ha egyszer ő az apám! Idejekorán megtanultam azt is, hogy ha a delelő Napnak háttal elindulok előre, úgy a Piac utcán, a Péterfián, majd a Simonyi úton végighaladva előbb-utóbb kijutok a Nagyerdőre. Ha viszont arrafelé fordítom a fejem, ahonnét reggelente a Nap előbújik, túl a nagycserei, a halápi meg a gúti erdőn, sőt Vámos­pércsen, de még Nyírábrányon, Érmihályfalván s a mögöttük húzódó halovány látóhatáron is túl, lábamnak bár elérhetetlenül s szememnek láthatatlanul, ám az élőszó s a lombot-virágot sarjasztó képzelet révén mégiscsak kitapintható állapotban ott találom valahol Erdélyt. Erdélyről, Erdélyországról akkoriban sok szó esett. Így aztán a fölöttem röpködő s elibém hullongó szavakból csakhamar kezdett összerakódni egy folyton változó-gyarapodó kép róla az elmém s a szívem mélyén. Iskolába még nem jártam ugyan, de már tudtam és szerettem olvasni, így a hallott ismereteket a könyvek jóvoltából megszerzettek lassacskán nem csupán kiegészítették, de csakhamar meg is haladták. Hegyek és folyóvizek különös hangzású, ám roppant kifejező nevei ragadtak meg bennem ebből az időből, például a harangzúgású Hargitáé s a vidáman csilingelő Küküllőé. (Amiből – mint hamarosan felfedeztem – kettő is van: egy Kis meg egy Nagy.) Jókor megtanultam azt is, hogy Erdélyben székelyek laknak. Azt csak valamelyest később, hogy nem egész Erdélyben, s még több idő elteltével jutott tudomásomra, hogy Erdélyen kívül másutt is a nyomukra lehet akadni. Emlékszem rá, kisfiúként igencsak gondolkodóba estem, amikor szabolcsi születésű apám beszélgetés közben megemlítette: szülőfalujából, a Vaja melletti Rohodról alig három óra alatt elgyalogolt Székelybe. „Hogy lehet az, hogy ilyen hamar odaért? – ütötte fel fejét bennem a kétely. – Hiszen a székelyek hazája többnapi járóföldre van onnét!” Aztán egy nap magam is kibogarászhattam a térképen, hogy az apám mondotta Székely csakugyan ideát van a Nyírségben, nagyjából Berkesz meg Nyírbogdány feleútján. S ugyan mi másról nevezhették volna el, ha nem a Szabolcs megyébe valaha betelepült székelyekről? Mire azonban már javában iskolába járó kiskamaszként rákaptam a különféle térképek rendszeres lapozgatására, az ország addigra ismét a korábbi, vészesen lecsonkolt állapotába hanyatlott vissza. A háború utáni határok láthatatlan, ám felettébb erősen elrekesztő falakká lényegültek át, s utazási lehetőségek meg tapasztalatok híján számomra hosszú időn át továbbra is a könyvek maradtak az ismeretszerzés legfontosabb forrásai. Hittem is, nem is a Csaba királyfi népéről szóló hun legendát, ám Petőfi Sándor versbeli szenvedélyes megnyilatkozásai, majd Jókai Mór adatforrásnak aligha tekinthető, művészileg azonban meggyőző s hitelesnek tetsző művei nyomán elég hamar kialakult képzeletemben egy igen vonzó kép a székelyekről: a székely ember vitéz és hazaszerető, talpraesett és találékony, a zsindelyfaragástól kezdve az ágyúöntésig mindenféle mesterséghez ért, beszéde virágos, észjárása fordulatos, ezért egy egész – vagy legalább egy fél – gondolattal folyton előrébb tart, mint mások. Mindezeken túl a mókázásban is felülmúlhatatlan, s ami az iránta érzett elismerésemet még egy jó féllapátnyival megtetézte: ha oka van rá, olykor még önmagán is képes kacagni. Vagy legalább a bajsza alatt csendesen bazsalyogni. Ezt a korán kibontakozó képet alapvetőően meg nem változtatta, de számos konkrét színnel s vonással gazdagította Nyirő József tüdőcsúcshuruttal kezdődő regénye, az Úz Bence, s azzal szinte egyidejűleg Tamási Áronnak az akkori jelenkor történelmi-társadalmi valóságába ágyazott Ábel-trilógiája. Tizenkét-tizenhárom évesen vágtam neki először Ábel rengetegének, hogy aztán megállás nélkül kövessem őt a városba, majd Amerikába is, egészen a kalandos, viszontagságos történet végére tartogatott, szívhez szóló s egyben elgondolkodtató tanulságig. Ugyanezen időtájt kezdett foglalkoztatni a – szerintem – legnagyobb székely, Kőrösi Csoma Sándor élete, személyisége s felülmúlhatatlan munkássága. A véletlen folytán kezem ügyébe kerülő kalendáriumi emlékezéstől kezdve Baktay Ervin remek könyvéig mohón elolvastam szinte mindent, ami a nagy tudósról szólt, körzőheggyel követvén fáradságos, viszontagságos útját a térképen Nagyenyedtől Teheránig, Teherántól Lahore-ig s a Himalája magaslatai közt hallgatagon várakozó végső nyugvóhelyéig. Máig tartó ámulattal töltött el kitartása, eltökéltsége, tudósi alázata, s mivel afféle körbenyitott tekintetű kamaszként igencsak változatos olvasmányokból táplálkoztam, akkoriban váltakozva, sőt, néha egyazon időben képzeltem magam – többek között – végvári vitéznek, elorzott szabadságáért küzdő síksági indiánnak s az elfelejtett ősök nyomait gyalogszerrel kutató székely tudósnak. Sem tudós kutató, sem harcos indián, sem pedig végvári katona nem vált s – a hátramaradó idővel józanul számot vetve nagy valószínűséggel állíthatom – már aligha válik belőlem. Ami viszont a címben odafenn szerénytelenkedő székelységemet illeti, itt azért torpanjunk meg egy pillanatra! No, szóval: az apámtól örökölt, nem épp gyakori családnév legrégebbi előfordulásai az ország nyugati és keleti peremvidékén: az Őrségben, Kárpátalján s Erdélyben, magyarán a hajdani gyepűvonalak mentén igazolhatók okleveles adatokkal. (A név legkorábban lejegyzett alakja még Budak volt, ami valamiféle török nyelvű, talán kabar, esetleg besenyő viselőre vall – de ezúttal mellőzzük a további nyelvészkedést.) Az említett adatokból és körülményekből, úgy hiszem, okkal következtethetek arra, hogy apám távoli őseire – akik a dolog természetéből adódóan az én őseim is – valaha a határok védelmét bízták. Akárcsak a székelyekre. Így aztán – persze, kellő óvatossággal – megkockáztatom: nem zárható ki, hogy ők maguk, mármint apai felmenőim akár székelyek is lehettek. Ennek végleges, hiteles  megállapítása vagy cáfolata azonban részletkérdés, a lényegen mit sem változtat.
Álláspontom szerint ugyanis a székelység legfőbb lényege ma is, továbbra is a határok őrizete. Ha nem az országé, hát a szellemé s a léleké. Önmagunké. S ha nem erővel-fegyverrel, úgy ésszel, tehetséggel, találékonysággal s a már oly sokszor próbára vetett hűséggel. A jó embert jó szóval s jó szívvel fogadni. A gonosznak ellenállni. A hitványt s a hamisat elhessenteni. A rosszat elriasztani. De hiszen nem mondok én ezzel Tinéktek semmi újat. Ebben maradjunk hát, feleim, odaát az Olt, a Maros meg a Küküllő mentén, ám ugyanígy túl a Dunán s emitt: a két víz között szikkadozó kun pusztákon is. Köszönöm, hogy magatok közé fogadtatok.
 A  Kecskeméten élő szerző Kossuth-díjas, a Nemzet Művésze, Székely Bicska-renddel kitüntetett költő.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kétmegyés szándéknyilatkozat
A székely furfangra is alapoztak
Kovászna és Hargita megye társulásáról írtak alá szándéknyilatkozatot csütörtökön Sepsiszentgyörgyön a két megye önkormányzati vezetői.
Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke szerint a szándéknyilatkozat alapján már decemberben vagy januárban elfogadhatják a megyei önkormányzati testületek a két megye társulásáról szóló határozatot. Ez keretet biztosít arra, hogy a két megye közpénzt fordítson a megyék közötti együttműködésre.
Tárgyalások folynak Maros megye önkormányzatával is, és hamarosan mindkét megye Maros megyével is társul.
Borboly Csaba elmondta, sok esetben tapasztalják, hogy a számvevőszék vagy valamelyik megye prefektusa keresi a lehetőséget, hogy kifogást emeljen a két megye közös programjai ellen, ezért döntöttek a megyék társulásáról, amely jogilag támadhatatlan hátteret biztosít majd az együttműködéshez. Hozzátette, sok olyan közös program van, amelyek esetében nehéz beazonosítani, hogy mely költségek keletkeznek az egyik vagy a másik megye területén. Nehéz meghatározni, hogy a közös programoknak ki melyik részét fizesse ki. Többek között a finanszírozással kapcsolatos támadási felületeket iktatja ki a társulási szerződés.
A tanácselnök megjegyezte, a székely furfangra is alapoztak, amikor úgy készítették elő a székely megyék társulását, hogy korábban Kovászna megye Brassó megyével, Hargita pedig Neamt megyével kötött hasonló szerződést. E szerződések egyikét sem kifogásolta a prefektus.
"Ezek után nagyon nehéz helyzetben lesznek azok, akik a székely megyék társulását akarják megakadályozni" – érvelt a Hargita megyei önkormányzat elnöke. Magyarázatként hozzátette, szükség van a furfangos megoldásokra, mert azt tapasztalják, hogy a hatóságok olyan döntéseket is megkérdőjeleznek Székelyföldön, amelyek Románia más területein természetesek. Ezek között említette, hogy Románia megannyi településének és megyéjének lehet zászlaja, de a székelyföldi megyéknek nem lehet. A két megye közös közleménye a Kovászna Megyei Önkormányzat elnökét is idézte. Tamás Sándor azért tartotta hasznosnak a két megye társulását, mert ezáltal több pénzt tudnak biztosítani a közös programokra, és szélesebb célcsoportot szólíthatnak meg.
Népújság (Marosvásárhely)

Gábor Áron
Táncdráma egy szuszra
November 24-27. között erdélyi turné keretében mutatja be nagy sikerű Gábor Áron című táncdrámáját a Háromszék Táncegyüttes. A turné első állomása Marosvásárhely lesz, ahol a közönség november 24-én, hétfőn 19 órától tekintheti meg az előadást a Nemzeti Színházban.
Lészen ágyú! – azaz lészen nemzeti függetlenség, lészen szabadság!
Ezen gondolatok, eszmék nemcsak az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején voltak aktuálisak, hanem ma is, hisz a székely önrendelkezés sokat vitatott része a politikai diskurzusnak. Forrongó, békétlen időnkben joggal vágyhatunk egy biztonságosabb, emberibb világba, melynek megteremtése csak nagy lélekkel és elszánt cselekvőkészséggel lehetséges. Gábor Áron erős hittel és bizalommal szőtte álmait, s elképzeléseit valóra váltva küzdött nemzetének függetlenségéért. Emlékezetes tetteivel mindnyájunk számára példát mutatott: a mindenkori történelemi pillanat időszerű eszközeit használva kell cselekednünk, ha öntudatos nemzetként, emelt fővel szeretnénk élni!
200 éve született Gábor Áron, a székelység egyik legnagyobb hőse. Műsorunk tisztelgés és főhajtás hősi alakja előtt, és egyben egy szükségszerű kérdés megfogalmazása: élnek-e ma is köztünk Gábor Áronok?
Sepsiszentgyörgy, 2014. március 15.
Orza Calin
Hogyan válik valaki hőssé? Annak születik? Tudatos egyéni döntés kérdése? Vagy csak a körülmények sodrása hozza ki az emberből?
Gábor Áron székely ezermesterből a szabadságharc eszméit lehetőséggé kovácsoló, népének hitet és eszközt adni képes hős lett az idők során. Azonban mai napig keveset tudunk a tüzérparancsnok legendája mögötti emberi sorsról. Az egyén vívódásairól és kételyeiről, hiszen ha volt valaki, aki felmérhette az osztrák haditechnikával és -iparral való szembeszállás esélytelenségét, akkor az épp az az ember volt, aki korábban saját testvére helyett is újra bevonult, csak hogy bepillanthasson a bécsi hadigépezet titkaiba. Milyen erők vezethették őt mégis arra a döntésre, hogy dacoljon az esélyekkel? S a saját démonaival való küzdelem ellenére, vagy épp annak köszönhetően, honnan merített annyi hitet és erőt, amellyel még halála után is lelket öntött a szabadságharcosokba?
Honnan születhetett meg az azóta sem látott székely összefogás, amellyel hétköznapi emberek a merész ágyúöntő mögé és mellé álltak? Amelynek jegyében nemcsak egységbe kovácsolódott osztrák esztergályos, lengyel tábornok, moldvai parasztasszony és székely határőrök hosszú sora, de ideig-óráig fordítani is képesek voltak egy látszólag vesztett ügyet? Mit tudtak ők, és mit tanulhatunk mi, hogy a hétköznapokban és közösségünk megmaradásának küzdelmében egyaránt modern Gábor Áronok, Dummel Ferdinándok, Velcsuj Jusztinák vagy csak noszogatás nélküli, saját démonjainkat egy közös cél érdekében legyőzni képes, kéretlen, de tisztes hősök (?), emberek lehessünk?
Imreh-Marton István forgatókönyvíró
Népújság (Marosvásárhely)

Szervátiusz Jenő-díj Kákonyi Csillának
2003-tól osztja ki évente ilyenkor a kiváló erdélyi szobrászművész nevét viselő díjait a budapesti Szervátiusz Alapítvány kuratóriuma. Az eltelt évtizedek során néhány Erdélyben élő alkotó is átvehette a rangos kitüntetést. Idén Kákonyi Csilla marosvásárhelyi festőművész örülhet az elismerésnek. A díjátadásra november 19-én 18 órai kezdettel kerül sor a budai várban, a Magyarság Háza Corvin Termében. Ebből az alkalomból a festőnő olajkompozícióiból kiállítás is nyílik a Magyarság Háza emeleti kerengőjében. A kitüntetett laudációját Nagy Miklós Kund művészeti író tartja. A másik két díjazott Magyari Lajos sepsiszentgyörgyi költő, laudátor Lisztóczky László művelődéstörténész, valamint a Muzsikás együttes, amelyet Temesi Ferenc Kossuth- díjas író laudál. A kitüntetéseket Szervátiusz Tibor Kossuth-díjas szobrászművész, a díj alapítója adja át. Az ünnepi összejövetelen Veress László, az Országgyűlés elnökének kabinetfőnöke mond köszöntőt. Közreműködik Lázár Csaba színművész. Az est háziasszonya Szervátiusz Klára, az alapítvány elnöke.
Népújság (Marosvásárhely)

Az emberek bizalmát meg kell szolgálni
Születésnapi beszélgetés Kilyén Ilka színművésznővel
– Vannak emberek, akiket folyamatosan úgy elárasztanak a tennivalók, hogy a születésnapjukra sem tudnak kiemelt figyelmet fordítani. Úgy képzelem, hogy Kilyén Ilka, aki évek, évtizedek óta több fronton igyekszik maximálisan teljesíteni, szintén így lehet ezzel. Bár egy kerek évforduló mégiscsak más. Pláne, ha az ünnepeltet már kora reggel "éjjelizenével" köszöntik az ablaka előtt, ahogy színházi és zenészkollégái tették a minap a facebookos tájékoztatások szerint. Hogy élted meg a mostani X-váltást?
– Örömmel és persze kíváncsisággal, hogy még mi és mennyi következik.
– Következhet nagyon sok és kevesebb is, ez rajtad is múlhat, hiszen gyakran tapasztalhattuk, azok, akik sokat vállalnak, nehezen szakadnak el a munkától, az aktivitástól.
– Így igaz. Nem tagadom.
– Szűkszavú lettél. Tőmondatoknál többet várnék. Milyen éved volt a rövidesen záruló 2014?
– Eléggé gazdag. Zsúfoltnak nem mondanám. Sok minden történt. Sok helyen jártam. Bemutatóm volt a színházban. Nagy örömömre a Keresztes Attila rendezte Figaróban játszom. A színmű- és zeneirodalom egyik jelentős szerepe a Marcellina.
– Ha az olvasók hallhatnák is, amit mondasz, felfigyelnének arra, amire most én is: úgy mondod ezt, mintha nem lenne természetes, hogy egy népszerű, elismert, nagy tapasztalatú és tehetséges művésznő rangjához méltó szerepben bizonyíthat.
– Sokszor kellett azt éreznem, hogy mellőznek. Voltak olyan igazgatók, rendezők, akiknek nem volt fontos, hogy nekem szerepet osszanak. Talán nem tartottak arra érdemesnek.
– Ha a főiskolát is beszámítjuk, negyven éve vagy a pályán.
– Én mindenképpen beleszámítom azt is, mert már II. éven olyan szerencsés voltam, hogy statisztaként ugyan, de játsztam a Stúdió színpadán. Akkoriban nagy megtiszteltetés volt, ha egy alsóévest a felsőévesek produkciójába kiosztottak. A Kocsonya Mihály házassága volt, sikeres előadás, Gergely Géza rendezte, nagyon szerette a közönség. Ott én valami nyoszolyólányféle voltam, párnákat hoztam, jöttünk a hozománnyal.
– És akkor úgy képzelhetted, hogy amikor bekerülsz a nagyszínházba, egymást érik majd a szép feladatok, lehetőleg főszerepek.
– Mindenki, aki erre a pályára lép, biztos így lehet vele. De az indulásom hamar szembesített a rideg valósággal. 1977-ben végeztem a színművészetit. Akkor találta ki a hatalom, hogy a nagy központok zárt városok. Elsősorban nekünk, magyaroknak voltak ezek zárt városok, ezt a történészek tudnák megerősíteni, de az biztos, hogy minket, fiatal színészeket erőteljesen érintett, mert a magyar színházak majdnem mind nagyvárosokban voltak. Nem választhattunk. Minket Lukácsy Kati kolléganőmmel román társulathoz, az akkori tordai munkásszínházhoz helyeztek. Visszautasítottam. Érdekes feladatnak is tekinthettem volna, hogy román színpadon is kipróbálhatom magam, de felháborított, hogy megfosztottak a választás jogától, holott a bukaresti végzettek választhattak, nekik nem volt zárt városi megkötés. És megfosztottak attól az alkotmányos jogomtól, hogy anyanyelvemen folytassam a mesterségemet, azon a nyelven, amelyen tanultam. Sok bonyodalmas hercehurca, cirkusz, beadványok sorozata nyomán végül sikerült Temesvárra kerülnöm. Már azzal is fenyegetőztünk, hogy a belgrádi emberjogi konferenciához fordulunk az ügyünkben. Aztán egyszer csak jött az értesítés, hogy átmehetek a temesvári magyar társulathoz, a papírok majd utólag érkeznek.
– Hogy érezted magad abban a társulatban?
– Nagyszerűen. Sok szeretettel fogadtak. Ez abból is látszott, hogy nagyon sokat játsztam. Mindenfélét. Beugrásaim is voltak, statisztáltam, főszerepeket kaptam.
– És mégis vonzott Vásárhely.
– Nem szerettem volna eljönni, de a férjem ragaszkodott hozzá, hogy közel legyünk a szüleinkhez. Utólag úgy gondolom, hogy jó döntés volt. Itt viszont nem fogadtak tárt karokkal. Bár beugrásszerűen sok előadást mentettem meg egyik napról a másikra. Mindig hamar és könnyűszerrel tanultam a szöveget, és ha már láttam az előadást, egy próbával simán vállaltam. Számos ilyen eset adódott.
– Az nem könnyítette a befogadásodat, hogy Temesváron sok főszerepben bizonyítottad a tehetségedet?
– Nem. Senki meg nem kérdezte, senkit nem érdekelt, hogy volt ott, miket csináltam, milyen feladatokat kaptam. Mindent nulláról kellett kezdenem. Nyilván lehet, hogy nemcsak közöny fogadott, hiszen gáncsoskodók mindenütt vannak, nekem is lehettek irigyeim. Amikor a színművészetit végeztem, az volt a vélekedés, hogy szép karrier áll előttem. Erre biztatott az osztályvezető tanárom, Tompa Miklós és más tanárok is, Tarr László, Erdős Irma, Szamossy Kornélia. Nagy dolog volt, ha Kovács György gratulált valakinek. Velem ezt tette A tanítónő bemutatója kapcsán. A második felvonás utáni szünetben már bejött és gratulált. Ő abban az esztendőben halt meg. Előtte gyakran beszélgettünk, sok jó tanácsot adott nekem. Azt is mondta, meg kell tanulnom, hogy hamiskártyásokkal nem szabad becsületesen játszani. Ezt a módszert nem tudtam elsajátítani.
– A mostani beszélgetést nem pályarajznak szántam, nem szándékom részletezni az eddigi életművedet, azt viszont hangsúlyoznunk kell, hogy a karriered az egyéni előadóestekkel teljesedett ki.
– Igen, bár véletlenül alakult így. Úgy éreztem, hogy mondanivalóm van a világ számára, és ezt így is lehetett közvetíteni. A vásárhelyi színházban keveset foglalkoztattak, jutott ilyesmire is az időmből, de már Temesváron is, ahol nagyon sokat játszottam, volt egy József Attila-estem, a Kései sirató József Attiláért. Elég sok előadást megért, és büszke vagyok arra, hogy abban az időben olyan verseket mondhattam el, amilyeneket nem szívesen engedélyeztek. Ott szabadelvűbb emberek voltak, ilyen műsorok is átcsúszhattak. A verseket mindig szerettem, ez is magyarázza az egyéni műsorok létrejöttét. És még valami. A színház világában ami igazán zavar, az a kiszolgáltatottság. A színészt ez hatványozottan sújtja. A mindenkori vezetéstől, a rendezőtől, annak a darabválasztásától, koncepciójától függ, hogy mikor, mit és hogyan alakíthat. Mindez megváltozik, ha a magad ura lehetsz.
– Az egyéni estjeid sikere és az, hogy általuk egyre ismertebbé váltál, pótolta azt, hogy a társulat produkcióiban nem kaptál annyi feladatot?
– Igen. Hunyadi László azt mondta nekem, hogy ez pótcselekvés. De ő nem próbálta ezt ki. Illyés Kinga indított el. Az első előadóestem anyagát hozzá vittem, hogy megkérdezzem, érdemes-e próbálkozni. Azt mondta, az összeállítás úgy jó, ahogy van. Címet adott neki: Ágról szakadt madár. Alcím: Ballada a csángó sorsról. És beajánlott nagyon sok helyre. Neki már volt tapasztalata ezen a téren, addigra már a fél világot bejárta. Kiröpítette a fészekből az ágról szakadt madarat. A folyamat beindult anélkül, hogy ezért tettem volna valami különöset. Nem jelentkeztem soha sehova, és a mai napig így történik: nem kell jelentkeznem, hívnak.
– Engedj meg egy közbevetést: nagyszebeni meghívásnak teszel eleget akkor is, amikor ez az interjú megjelenik az újságban.
– Az Ars Hungarica néven ismert nagyszebeni magyar napok vendége leszek. Előadásokat tartok és különféle kulturális rendezvények, produkciók lebonyolításába is bekapcsolódom. Visszatérve Illyés Kingára, ő azt mondta: majd meglátod, mekkora erő és hatalom az, amikor egyedül vagy és egyedül tartod a kezedben a közönséget. Semmihez sem fogható.
– És így van?
– Így van.
– Mennyiben más ez, mint amikor egy közös játékban egy egész csapattal próbálsz hatni a nézőkre?
– Tényleg nagyobb hatalmat érzel. Persze most kicsit durván fogalmazok. A színház és a színész, a színpad és a közönség viszonya olyan, mint a szerelem. A legszebb szerelem, ami testi is. Adok – kapok. Visszajelzés érkezik a nézőtérről. A nézők hallgatása, figyelési módja is beszédes. Sokféle módon hallgatnak a nézők. A csendek, a felzúduló tapsok, a felcsendülő kacagás mind-mind valamilyen jelzés. Azt is észlelni lehet fentről, hogy mosolyog a közönség. Az halk, hangtalan cselekvés, és mégis "hallod", hogy mosolyognak. Érzed, hogy mosolyognak. Ez az erőteljes oda- vissza érzés csak a tiéd, ha egyedül vagy.
– Mikor lett számodra nyilvánvaló, hogy tudod uralni ezt a folyamatot?
– Már Temesváron, az első egyéni estemen éreztem, hogy megállom a helyem, nem rettegek, hanem arra koncentrálok, amit tennem kell, és úgy mondom, ahogy elképzeltem. Bízván abban, hogy az emberek azért jöttek el nyitott szívvel, hogy befogadjanak valamit. A közönség nagyon egyszerűen elmondja a maga mondanivalóját: ha valami nem érdekli, nem jön el meghallgatni engem vagy minket.
– Mindenik estednek egyforma sikere volt?
– Nem. A csángó műsoromnak és a karácsonyinak különösen nagy sikere volt. Van most egy újabb, a Zsoltár az anyanyelvről, ennek az összeállításomnak is nagyon kedvező a fogadtatása.
– Vajon miért? Ezekhez lelkileg te is közelebb állsz?
– Igen. Vannak olyan estek, amelyeket azért állítottam össze, mert kérték. Például a Délvidékre. Ott 1992-től nagyon sok előadást tartottam. Akkor kezdődött a szerb–horvát háború. 25-30 délvidéki településen jártam, egyes helyeken többször is. Kértek a zentai csata évfordulójára is egy ünnepi műsort. Így készítettem egy olyan összeállítást, amely azt mutatja be, hogy a forradalmak, bukások, látványos talpraállások bizonyítják, hogy a tűz, ami az emberben, a nemzetben él, elpusztíthatatlanná teszi.
– A jelenlegi szabályozás, törvénykezés olyan, hogy bizonyos életkor teltével a színészt nyugdíjazhatják. Emiatt az utóbbi évek, évtizedek során olyanok is kénytelenek voltak elhagyni a színpadot, akik még sokáig megoszthatták volna a színjáték örömét a társaikkal és a nézőkkel.
– Én nemcsak reménykedem, de hiszem is, hogy a színháznak még szüksége van rám, és játszani fogok.
– Az egyéni produkciókat viszont folytatni lehet.
– Így igaz. Addig csinálhatom, ameddig bírom, és amíg elszenved a közönség. Nagy örömmel csinálom, hiszen ötletekből sosincs hiány, jelenleg is több érlelődik bennem. Mindenik nagyon kedves számomra, és érdekesek is lennének, de egyszerre csak egy kivitelezhető.
– Gondolom, azért is, mert nagyon munkás feladat egy ilyen estet előkészíteni.
– Igen. Mindenik egyéni estemet én szerkesztettem. Ez ugyanakkor jó is volt, mert arra kényszerített, hogy olvassak, kutassak, érdeklődjem, és minden plusz, amit ezekkel kapcsolatosan olvastam, tanultam, örömmel töltött el.
– Van-e olyan ötleted, amely a közeljövőben konkretizálódik, esetleg megvalósulva közönség elé is kerül?
– Van. Tavaly a vásárhelyi Kultúrpalota 100. évfordulójára kitaláltam, összeállítottam, megszerkesztettem azt a műsort, amelynek a címe: Megszólal a Kultúrpalota. CD- és videofelvétel is készült róla. A videó bemutatója november 25-én lesz a Kultúrpalotában. Örülnék, ha azon az esten minél többen lennének.
– A színházi szerepek, egyéni műsorok és más fellépések mellett több olyan egyesületi, közösségi feladatot vállaltál, amelyek szintén energia- és időigényesek. Az EMKE megyei szervezetének a vezetésében, a Lorántffy Zsuzsanna Egyesület, a Helikon – Kemény János Alapítvány keretében kifejtett munkád továbbra is megmarad? Ha csak a felsoroltak első felére gondolunk, az is sok egy embernek.
– Ha nem lenne olyan nagyszerű családom, amely kitűnő hátországot biztosít, nagyszerű férjem, aki az egyik legnagyobb segítőm a magyar kultúra terjesztésében, valószínű, hogy mindezt nem tudnám megtenni. És azon gondolkodnék, mi lenne elhagyható mindabból, ami felaprózhat. De ha az emberek megtiszteltek a bizalmukkal, azt meg is kell szolgálnom.
– Hát akkor azt kívánom, hosszasan örvendhess még ennek a bizalomnak. Isten éltessen sokáig!
– Köszönöm szépen.
N.M.K.
Népújság (Marosvásárhely)

Tető a bánaton
A Szélrózsa kankalin alig sorolható a megszokott irodalmi műfajok közé. Első része a szerzőről szólna, de mégsem csak róla, hiszen az erdélyi szűkebb pátriát, a néprajzban a két Küküllő közén Vízmelléknek mondott tájegység, kistáj népének létét elevenítené meg, miközben közvetlen beszédmódjával az erdélyi falvak sajátos problematikáját vetíti az olvasó elé. Mint mikor valaki csembalón ad elő igencsak mai darabot: eredeti minden, autentikus. Mégis, hej, bíráló élű, pattogó ritmusú, játékosan metsző, olykor a szatíráig vágó stílusban. Mindazáltal mindvégig élvezhető, közérthető, olvasmányos hangon. A történet tragikumát ekként próbálja oldani a szerző, és persze: miért is sikerülne neki.
Arról szól a jajgatás, hogy ha nem veszik is el, akkor is magunk adjuk oda, csaknem ingyért, a földünket. Nincs értelme a harsány szólamoknak, a senyvedés csontvázai suttogva is elkótyavetyélik a világot.
Akik semmiért sem dolgoztak meg, soha.
Rabló ölébe hullott préda, sosem állt ki az útszélre; ügyvédek hordozzák a szaporaságot.
Mindenki szeretne mihamarabb szabadulni a történelem terhétől. Ezek a régiek új suttyói. Aztán mindenki megvenné a terhelt történelmet. Ők az újak főurai.
Középen mindig kifárad, kinyuhad, meghal, elpusztul az is, aki végül nyerővé nyekkentődik.
De persze nem erről szól a könyv.
A második szövegrész többnyire önkényes válogatás eredménye. A publicisztikai szövegsátor kiegészíteni kívánja, amit a szerző az elején mintegy mottóként így foglal keretbe: Mondatok az életemből. Bölöni Domokosnak az "élete": gyermekkora (kevésbé "mioritikus", mégis örök emlékek vitráljaiba villogó) tájai és a felnőtté válás olykor nevetséges, máskor géppuskásan pergő pofonokkal járó, egy életre képen sirítő falélményei között zajlik; nem is zajlik, hanem csak bukdácsol, mint erdős-bokros legelőn az elveszett jószágát hasztalan szólongató tarisznyás legényke kányádis riadalma, erős vadriasztó álkáromkodásai… És a felnőttek: ők a Medve.
Nincs műfaja ennek a könyvnek, mégis rögtön azonosítható. Ez az ember itt is, akárcsak a nevével összekapcsolható rövid műfajban, puszta önmagát adja. Olykor vázlatosan, máskor türelmesebben. Nem szereti a hosszas dumát.
De a miatyánkos imádságig szereti a nagy elődök pompás vallomásait, lelki telitalálatait, ókori lélekkel gyönyörködik bennük, ezért is illeszti a szebbnél szebb tükördarabokat a kötet csillogó csempéi közé.
Humora az érdes tető, amelyet a bánat köré húztak az ácsok, hogy a világ fölött is maradjon szivárvány a szívünkről. (Bölöni Domokos: Szélrózsa kankalin, Kriterion Kiadó, 2014)
Damján B. Sándor
Népújság (Marosvásárhely)