Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
2014. november 11.
CAPITAL 300
Íme a 12 leggazdagabb romániai magyar
Idén is az RCS&RDS tulajdonosa a leggazdagabb romániai magyar. A 300 leggazdagabb romániai közé csupán 12 magyar fért be.
1. Teszári Zoltán (5.) 
Vagyon: 530-560 millió euró Kor: 44 éves Szektor: telekommunikáció, energia, egészségügy, média Lakhely: Bihar, Budapest
A leggazdagabb romániai magyar milliomos Teszári Zoltán, vagyona az összesített Capital 300 lista ötödik helyének kivívására volt elég. Az üzletember és az általa irányított RCS&RDS üzletpolitikája leginkább az agresszív terjeszkedésről szólt az elmúlt időszakban, a vállalat 2013-ban indította Digi Online platformját és indított erős reklámkampányt a vállalat mobilszolgáltatásainak terjesztéséhez. Az RCS&RDS az elmúlt évben 475 millió eurós árbevételt jegyzett, a vállalat több mint 1 milliárd eurónyi eszközállománnyal rendelkezik, viszont hatalmas, mintegy 900 millió eurós tartozást halmozott fel.
Teszárit a Capital az “arc nélküli milliomosnak” nevezi, hiszen 2002 óta nem vett részt semmilyen közösségi rendezvényen, azóta pedig csak egy bulvárlap tudott képeket közölni róla. Az üzletember korábban judózott, képviselte Romániát az 1990-es Európa Bajnokságon. Miután abbahagyta a versenysportot, Ludescher Csabával vállalkozni kezdett. Társával kezdetben fagylaltot árusítottak, majd megalapították a fagylaltpor és ostyák elállításával foglalkozó Rubin&King-et. A fagylaltbiznisz után Ovidiu Crișannal karöltve megalapította a Kappa nevű céget, majd nem sokkal később létrehozta saját telekommunikációs cégét, az RCS-t.
Az elmúlt időszakban a sajtó egyre többször szellőztette meg, hogy Teszári esetleg eladná az RCS&RDS-ben levő tulajdonrészét. Tavasszal a szaksajtó arról cikkezett, hogy a Vodafone élénken érdeklődik a vállalat átvétele iránt, de ezeket az információkat egyik fél sem erősítette meg. A Capital szerint egy ilyen tranzakció értéke akár 2 milliárd euró is lehet, ha figyelembe vesszük, hogy a régió többi országában milyen összegekért cseréltek gazdát hasonló méretű vállalatok.
2. A Mudura család (95.)
Vagyon: 58-60 millió euró Szektor: ingatlanszektor, kereskedelem Lakhely: Bihar
Mudura Sándor a nagyváradi Lotus Center tulajdonosa idén tavasszal hunyt el. A vállalkozó onnan vált ismertté, hogy kilencvenes évek elején meghódította a magyarországi édességpiacot, ahol elsőként kezdte forgalmazni a Ferrero termékeit, amelyek közül leginkább a Kinder tojásoknak és a Tic-Tac cukorkáknak volt keletje.
1995-ben a tulajdonában levő vállalat tevékenységét kiterjesztette a romániai piacra, később ingatlanpiaci beruházásokkal hívta fel magára a figyelmet: a Lotus Centert 2002-ben nyitotta meg, amely akkoriban Erdélyben a legnagyobb bevásárlóközpontnak számított.   Az elmúlt években az üzletember vállalatainak irányítását majdnem teljes mértékben fia, ifj. Mudura Sándor vette át. A család vállalatainak struktúrájában idén nem történt nagyobb változás, az elmúlt időszakban a mezgazdaságba és a turizmusba ruháztak be számottevően.
3. Verestóy Attila (107.)
Vagyon: 52-55 millió euró Kor: 60 éves Szektor: tőkepiac, ingatlan Lakhely: Hargita megye
Vagyonnyilatkozata szerint az RMDSZ szenátorának több mint 3 millió eurója van elhelyezve hazai is külföldi bankszámlákon, emellett 5,9 millió eurós kitettséggel rendelkezik különböző befektetési alapokban. Verestóy vagyona jelents részét a Bukaresti Értéktőzsdén jegyzett értékpapírokban tartja, a Capital szerint ezeknek a részvényeknek az összértéke jelenleg 27,8 millió euróra tehet, amelyek 8,5 millió euróval érnek kevesebbet, mint megvásárlásuk pillanatában.
A szenátor és felesége tulajdonában 3 lakás (kettő a fővárosban és egy Székelyudvarhelyen), 2 ház (Székelykeresztúron és Ilfov megyében) és több földterület is van. Vagyonnyilatkozata alapján egy BMW X3 és egy Audi S8 típusú autó tulajdonosa.
4. Pászkány Árpád (150.)
Vagyon: 38-40 millió euró Szektor: építkezések, ingatlan Lakhely: Kolozsvár
Pászkány Árpád ebben az évben több vállalatától is megvált. Januárban túladott a CFR Cluj futballklubon, amelynek részvényeit több vállalat együttesen vásárolta meg azzal az ígérettel, hogy biztosítani fogják az elmúlt tíz év egyik legsikeresebb és legjövedelmezőbb romániai csapatának finanszírozását. Az üzletember idén kilépett a médiaiparból is miután az Intel Sky megvásárolta tőle a Transilvania Live és Transilvania Look csatornákat. 
Pászkány tulajdonában ingatlanvállalatok mellett tanácsadó cég és IT vállalat is található. Az üzletember első millióját samponok és dezodorok értékesítéséből kereste, az elmúlt időszak egyik legfontosabb ingatlanberuházójává vált Kolozsváron.
5. Szigeti Zoltán és társai (165.)
Vagyon: 35-38 millió euró Szektor: reklámipar Lakhely: Bukarest
Szigeti Zoltán és Mihaela Nicola 2005-ben alapították a The Group névre keresztelt vállalatot, amely mára Románia egyik legsikeresebb reklámcégévé nőtte ki magát. Az alapítókhoz később Bogdan Nicola, Mihaela testvére is csatlakozott. Jelenleg a vállalat tíz ügynökséget működtet, és olyan ügyfelekkel rendelkezik, mint a Dacia, a Renault, a Nissan, a McDonald’s vagy a Bosch. Az elmúlt évben a The Group tulajdonrészt szerzett a világ legnagyobb reklámipari holdingjának helyi leányvállalatában, az Omnicorm Media Group-ban.
6. Pálfi Miklós (190.)
Vagyon: 29-30 millió euró Kor: 56 éves Szektor: ásványvíz-, sörgyártás Lakhely: Bukarest
Pálfi Miklós a Romaqua 30,5%-át birtokolja. A vállalat az elmúlt évben még a Coca-Colát és a Heinekent is megelőzte az alkalmazottak számát illetően, tavaly 133 millió eurós árbevételt és 300 ezer eurós profitot tudott felmutatni, annak ellenére is, hogy 2012-ben még jelents veszteségekkel volt kénytelen számolni. A vállalat portfóliójában olyan márkák találhatóak, mint a Borsec, a Giusto, a Quick Cola, a Metropolitan Caffe és az Albacher. A Romaqua palackozási kapacitása évente egy milliárd literre tehet. 
7. Péter Pál (203.)
Vagyon: 25-27 millió euró Kor: 52 éves Szektor: energia, ipar Lakhely: Kolozsvár
Az üzletember 24 éve Ștefan Gadolával és Ioan Soceával közösen alapította Kolozsváron az EnergoBit nevű vállalatot, amelynek 53%-os tulajdonrészét két éve a lengyel Innova Capital vásárolta meg. Péter partnereivel több zöldenergia elállításával foglalkozó vállalatnál is részvényes, de az áramkereskedelemben is megvetették a lábukat az Enex nevű cég által. 8. Szász testvérek (220.)
Vagyon: 20-23 millió euró  Szektor: kereskedelem Lakhely: Marosvásárhely 
Szász Orlando és Roland úgy kerülhettek fel a leggazdagabb romániai magyarokat összesít listánkra, hogy édesapjuk magyar, édesanyjuk pedig román anyanyelvű, de k tökéletesen beszélnek magyarul. Marosvásárhelyen működtetik a Renaniát, amely piacvezető a munkavédelmi berendezések, védruha forgalmazásában, tavalyi forgalma megközelíti a 20 millió eurót, bár enyhe csökkenést mutat az előző évekhez képest. A Renania tavaly 2,4 millió eurós nyereséget ért el. Szász Roland tulajdonosa még a Vertical Engineering cégnek is, amely tavaly 1,9 millió eurós forgalmat ért el.
9. Fodor Zsolt és Szilvia (226.)
Vagyon: 22-25 millió euró Szektor:  telekommunkáció, kereskedelem Lakhely:  Marosvásárhely 
A házaspár az EuroGsm tulajdonosa. 17 éves működésük alatt a hálózat folyamatosan bővült, bekebelezve versenytársait: a Kopiernicust, a Fronterat és a Rurint. A lánc jelenleg 113 üzletből áll, 81 városban vannak jelen, árbevételük tavaly elérte a 18,8 millió eurót, nyereségük az egymillió eurót. Pár hónapja az EuroGsm aláírt egy partnerségi megállapodást a Seamless Romániával, ami egy okostelefonos fizetést lehetővé tevő applikációról szól. A Fodor házaspár a Mobile Distributiont is működteti, amelyik a legnagyobb PrePay-kártya forgalmazó Romániában.
10. Urási Béla (279.)
Vagyon: 15-16 millió euró Szektor:  tkepiac, ingatlanügyek, bankszektor Lakhely:  Kolozsvár 
Urási Béla olyan sikeres erdélyi üzletekben vett részt, mint az Astral Telecom és a Transilvania Bank. Az előbbit 2005-ben megvásárolta az UPC, Urási 16 millió dollárt kaszált a tulajdonrészéért. A Transilvania Bankban 3,95%-részesedéssel rendelkezett, amitől szintén megvált, majd a pénzt ingatlanokba fektette. Urási jelenleg nehéz időszakot él meg: válásával van teli a sajtó, és miután felesége a vagyon felét követeli, elképzelhet, hogy idén utoljára találkoztunk vele a TOP 300-ban. 
11. Szarvadi Lóránd (289.)
Vagyon: 14-16 millió euró Szektor:  kereskedelem, ingatlanügyek, turizmus   Lakhely:  Bukarest 
Szarvadi Lóránd évről évre lejjebb csúszik a vagyonranglistán, 2012-ben még 203. volt. Szarvadi és Hegedüs Ferenc a '90-es évek elején nyitották meg az első elektronikai és informatikai szaküzletüket. A Domo áruházlánc alapítóiként ismertek. A Hegedűs és a Szarvadi család 2007-ben kiszállt a Domóból, eladták tulajdonrészüket, és Szarvadi már semmilyen funkcióval nem rendelkezik a vállalatban. Ő és felesége jelenleg a Toyplex vállalat tulajdonosai, amely 17 üzlettel rendelkezik, de idén áprilisban fizetésképtelenségi eljárás indult ellene. 2013-ban a cégnek 1,2 millió eurós forgalma és 750 ezer eurós vesztesége volt.
12. Hegedüs Ferenc (290.)
Vagyon: 14-16 millió euró Szektor:  kereskedelem, ingatlanügyek, turizmus, építőipar Lakhely:  Kézdivásárhely  
A Domo-társalapító 2007-ben adott túl tulajdonrészén 75 millió euróért. Ezután komoly ingatlanberuházások következtek, említésre méltó ezek közül az Interdomo, az Imperial Hotel Management és a Logistika. Az Interdomo tavaly mindössze 200 ezer eurós forgalmat jelentett. A kézdivásárhelyi Atrium hotel is Hegedüs nevéhez fűződik, társaival közösen megvásárolták és felújították a bálványosi Best Western Grand Hotelt.
Transindex.ro 
2014. november 11.
Tőkés Lászlóval ijesztgetik Johannis szavazóit
Láttam én már pár negatív reklámot, még főműsoridőben is. Szóval edzett vagyok, de ez a mostani, amit pár perccel a keddi Johannis-Ponta tévévita után nyomtak be a Realitatea TV-n, még nálam is kiverte a biztosítékot.
Az első, amire felkaptam a fejem, az Tőkés László neve volt, amit soha nem hallottam még románok szájából ilyen szépen kiejtve (igaz, László Tőkést mondtak, de ez mellékes). Összefoglalom a lényeget azoknak, akik nem tudnak románul: a Fidesz-KDNP EP-képviselője után felsorolják az összes jobboldali vezető politikust (Videanu, MRU, Udrea, Macovei, Blaga), azzal, hogy ők mind Johannisra szavaznak. És ha Johannis nyer, ők kerülnek hatalomra. És ha ők nyernek, Románia veszít.
A végére még beszúrnak egy “összenő, ami összetartozik” típusú szlogent, és azt, hogy Basescu emberei Johannisra szavaznak.
Balázsi-Pál Eld
Transindex.ro
2014. november 11.
Embermentés a vészkorszakban
A budapesti Szent Margit Gimnáziumban rendezett „Embermentés a vészkorszakban”című konferencia megnyitásakor Bácsfainé Dr. Hévizi Józsa számszerűen, tényekkel alátámasztva is bemutatta azt a hősies küzdelmet, amelyet papok és szerzetesek végeztek zsidó embertársaik megmentése érdekében.
E heroikus munkában százötven pap és szerzetes vett részt, akik sorsa később, a fordulat éve után megkínzatás vagy internálás lett. Becslések szerint rajtuk kívül még háromszázötven-négyszáz egyházi személy volt elkötelezve az ellenállásban, összesen tehát ötszáz pap és lelkész kockáztatta meggyőződésből az életét. Martin Gilbert Atlas of Jewis History című művében (Dorsett Press, 1977) Magyarországon huszonnyolc százalékra teszi a holokauszt idején áldozatul esett zsidók számát, míg a környező országok veszteségeit hetvennégy és nyolcvanöt százalék közé. Ha az általa megadott kétszázezer áldozattal szemben Stark Tamás számítását fogadjuk el – aki az összes forrást újra áttekintve az 1938-tól Magyarországhoz visszacsatolt területek veszteségeit is beszámítva összesen 424 ezerre teszi az áldozatok számát –, még akkor is aránytalanul nagy a különbség a szomszédos országokban és hazánkban áldozatul esett üldözöttek között, ami igen kiterjedt szervezett embermentésre utal. Bácsfainé Dr. Hévizi Józsa hangsúlyozta: a konferencia célja, hogy feltárják az egyéni helytállások mellett a mentésbe életük kockáztatásával bekapcsolódó szervezetek munkálkodását a Kárpát-medencéből meghívott kutatók segítségével.
Dr. Latorcai Csaba helyettes államtitkár megnyitójában hangsúlyozta: „Érdemes volna úgy átformálnunk az emlékezés kultúráját, ahogyan azt ez a mai, az Erdélyi Szövetség által szervezett kiváló konferencia is teszi. Tisztelettel és kegyelettel emlékezve az ártatlan áldozatokra, megnevezve az embertelen és iszonyatos bűnök elkövetőit, figyelmünk középpontjába azonban az igaz embereket állítva. Megbecsüléssel és elismeréssel adózva azoknak, akik mások megmentésén fáradoztak sokszor a saját életük kockáztatásával, vagy éppen feláldozásával.” – Ezt követően felidézte Kriszten Rafael atya életének néhány epizódját, aki 1941–1946 között a Margit körúti ferences rendház házfőnök-plébánosaként, hogy mentse az üldözött zsidókat, megszervezte az üldözöttek átvételét a katolikus egyházba. Több száz kilométert gyalogolt, hogy a nunciatúrán kapott menleveleket a címzettekhez eljuttassa. Az általa vitt iratok segítségével egy teljes vasúti vagont fordítottak vissza, és így az odazsúfolt emberek megszabadultak a haláltól. 
Dr. Gaal György kolozsvári irodalom- és művelődéstörténész „Igaz emberek a Kincses Városban”című előadásában azokat a kolozsvári embermentőket mutatta be, akiknek sok ezren köszönhetik életüket. A kolozsvári téglagyár területén álló kényszerlakhelyre nemcsak a helyi zsidóságot zsúfolták be, hanem idehozták a bánffyhunyadi, hídalmási, kolozsborsai és szamosújvári járási gettók rabjait is. Így egyes vélekedések szerint közel 18 ezer zsidót gyűjtöttek össze a téglagyárban. 1944. május 25. és június 9. között hat szerelvénnyel, lepecsételt marhavagonokban szállították őket Auschwitzba. Mindössze egy 388 tagú csoportot hagytak hátra, akiket június 10-én Budapestre vittek, ott az úgynevezett „Kasztner-csoport” tagjaiként Bergen-Belsenbe, majd Svájcba jutottak és megmenekültek. A kolozsvári születésű Kasztner Rezső ügyvéd mentőakciója utóbb sok vitát váltott ki. Kasztner 1940 végén költözött Budapestre, s ott tagja lett a Zsidómentő Bizottságnak, amely titkos tárgyalásokat folytatva a német hatóságokkal – bizonyára tekintélyes összegekért – elérte, hogy egy külön szerelvénnyel végül 1684 zsidót kijuttasson Svájcba.
Kasztner Rezső mellett még számosan érdemesek arra, hogy tevékenységük emlékét megőrizze az utókor. Márton Áron gyulafehérvári katolikus püspök levelet intézett mind a kolozsvári végrehajtó szervekhez, mind pedig a miniszterelnökhöz és a belügyminiszterhez, melyben felelősségükre figyelmeztette őket, és a zsidókat érintő rendeletek visszavonását szorgalmazta. Járosi Andor, a város evangélikus-lutheránus esperese kiérdemelte a „Szamos-parti város Wallenbergje” címet. A zsidótörvények bevezetése idején rendszeresen zsidók társaságában mutatkozott, prédikációiban az emberek közti egyenlőséget hirdette, és antedatált hamis keresztleveleket állított ki zsidók számára. Lakásába befogadta és rejtegette Kádár Imre színigazgató tizenöt éves lányát, annak ellenére, hogy az épület jó részében német katonák voltak elszállásolva. Bejárt barátaihoz a gettóba, s elérte Róth Marcell orvos és családja mentesítését a deportálástól. 1944 őszén a bevonuló szovjet csapatok letartóztatták, kényszermunka-táborba vitték, december 26-án az Ural vidéki Magnyitogorszk városában lelte halálát. 1999-ben Járosi Andort feleségével együtt a Yad Vashem Intézet az „Igaz keresztény” címmel tüntette ki
Tóth József későbbi közgazdászprofesszor Nagyváradról Kolozsvárra vezényelt hadapród őrmesterként éppen annak a villának az öttagú családját mentette meg – a pincében elfalazott helyiségbe zárva őket –, amelynél elszállásolták. Szabó T. Attila nyelvészprofesszor saját korábbi tanára és kollégája, a Református Kollégium magyar szakos tanára és könyvtárnoka, Brüll Emánuel kiszabadítását érte el. Szabó T. Attila maga hozta ki a gettóból Brüllt. Mikó Imre jogász-politikus osztálytársát, Gyalui Rosenberger Béla műszerészt mentette ki a gettóból. Bánffy József báró saját gépkocsiján vitte Budapestre Róth Hugó közismert ügyvédet, s menekítette meg a gettótól. Péter Lajos baloldali érzelmű cipészmester Neumann Jenő ügyvédet saját műhelyében és házában bújtatta. Rajta kívül még hat politikai üldözöttnek nyújtott menedéket a pincéjében.
Dr. Gaal György külön szólt azokról a kolozsvári orvosprofesszorokról, akik példát mutattak emberségből. Miskolczy Dezső ideggyógyász, akadémikus 1944–45-ben a felsőház tagja, az egyetem rektora volt. Az elmeklinikán tizenhat zsidót tartott beutalva, s így megmentette őket a deportálástól. Vitéz Haynal Imre bel- és szívgyógyász professzor e tanévben éppen a kar dékáni tisztségét töltötte be. Klinikáján több izraelita beteget kezelt fiktív diagnózissal. Haynal elutasította azt a minisztériumi rendeletet is, amely arra kötelezte volna, hogy zsidókat ne avassanak doktorrá. Klimkó Dezső sebészprofesszor szintén több veszélyeztetett személyt utalt be klinikájára. Csőgör Lajos fogorvos, a Bolyai Egyetem későbbi rektora rendelőjében rejtegette Szegő Júlia énekesnőt, Bartók-kutatót.
A mentés egy különös módja volt a gyermekek fiktív örökbefogadása. A kétségbeesett szülők szívesen rábízták gyermekeiket egy-egy keresztény asszonyra, aki azokat sajátjaként tudta a hatóságok előtt feltüntetni. A magyar törvények lehetővé tették, hogy egészen kivételes érdemeket felmutató, a magyarsághoz hű személyeket hivatalból mentesítsenek a zsidótörvények hatálya alól. Kolozsvárt vagy 15-20 ilyen személyt emlegetnek. Köztük van Gyalui Farkas író, volt könyvtárigazgató, Steiner Pál volt sebésztanár, Kovács György színművész, Dobó Ferenc könyvesbolt-tulajdonos. Az átszöktetésre a várostól délre húzódó határvonalon külön személyek, többnyire helyismerettel rendelkező parasztok vállalkoztak.
Dr. Kapronczay Károly professzor, az MTA doktora, egyetemi tanár (Semmelweis Egyetem) „A lengyel menekültügy szociális és politikai kérdései 1939–1945 között” címmel tartott előadást. A professzor elmondta, hogy a lengyelek gondozását végző két minisztérium – a Belügy- és a Honvédelmi Minisztérium – összehangolt tevékenysége eredményezte, hogy a második világháború poklában magyar földön százezer feletti lengyel emigráció – közülük mintegy öt-húszezer zsidó – valóban nyugodt feltételekre talált. Magyarország olyan intézményekkel rendelkezett, ami abban az időszakban páratlan volt egész Európában. Minden belépőt kereszténynek tekintve menekülttáborba irányítottak. A vallásukhoz ragaszkodó lengyel zsidók esetében annyit módosítottak, hogy valamelyik zsidó hitközség gondjaira bízták őket, nekik adták át a menekülteknek járó pénzügyi és természetbeli ellátást. A magyar–lengyel határ közelében működő menekülteket fogadó és regisztráló bizottságokat dr. Antall József (a néhai miniszterelnök édesapja), a Belügyminisztérium IX. osztályának vezetője irányította.  Kérésére 1939. szeptember végén Budapesten megalakult a Lengyel Lelkészi Hivatal, amely minden lengyel menekültnek keresztény papírokat állított ki, így a hivatalos nyilvántartásokban csak elvétve lehetett zsidó vallásra utaló bejegyzéseket találni. Serédi bíboros is utasította papságát, hogy a hozzájuk forduló lengyel zsidóknak adjanak ki katolikus vallásról szóló igazolást, de óvta őket az erőteljes áttérítési szándéktól. A bíboros utasítására a zsidó értelmiség jeles tagjait Esztergomban helyezték el, olyan házakban, amelyek közel álltak az érseki palotához, és amelynek két kijárata volt, hogy a védett személyek veszély esetén könnyebben menekülhessenek. 1941 után sokuknak segítséget nyújtott a megszállási feladatokat ellátó magyar katonaság, akik vöröskeresztes sebesültszállító vonatokon és katonai szerelvényeken szöktették át a lengyel zsidókat Magyarországra. Baló Zoltán ezredes, a Honvédelmi Minisztérium 21. alosztályának, a hadifoglyokkal és lengyelekkel foglalkozó részlegének vezetője visszaemlékezésében külön szólt ezekről az akciókról, kiemelve Körmendy századost, aki rendszeresen járt át a galíciai területekre lengyel zsidókért. Ebben az időben Hitler határozottan követelte Horthy Miklós kormányzótól Kállay Miklós miniszterelnök leváltását, mivel nem kötelezte a magyarországi zsidókat a sárga csillag viselésére, nem távolította el őket a kulturális és gazdasági életből, és nem állította fel a gettókat.  A sorozatos német tiltakozások miatt új formát kellett keresni a magyar földön tartózkodó lengyel zsidó gyerekek oktatására, mivel jelentős számban voltak olyanok, akik magukra maradtak (például szüleik koncentrációs táborokba tartó vonatokból dobták ki őket, és a magyar vöröskeresztesek mentették át őket magyar földre). Az árva zsidó gyerekek számára Vácott szervezték meg 1943 nyarán a Lengyel Menekült Árvák Otthonát.
Móna Ilona nővér (Szociális Testvérek Társasága), akinek nevét a rendtársairól, Slachta Margitról és Salkaházi Sáráról írott monográfiái révén is ismerhetik olvasói, a konferencia alkalmával az egyszerű emberek – ápolónő, bádogos és vízszerelő, csendőr, festőművész, fogorvosi asszisztens, folyamőrtiszt, földbirtokos, földműves, gépkocsivezető, gyári munkás, házfelügyelő –   hősiességéről beszélt, akik életük kockáztatásával tették keresztényi kötelességüket. Berény Imre újságíró A reggel című lap „Voltak jó emberek is…”  címmel indított sorozatában 1945. április 23-án közölt egy cikket. A „Tündérmesébe illő riport egy munkásember, egy parasztasszony és egy hivatalnok életmentő hőstetteiről” egyik főhőse egy Király utcai ház házmestere, Varga József volt, aki kilenc embert mentett meg szoba-konyhás házmesteri lakásában. A házfelügyelő csőrepedés ürügyén elfalaztatta a lakással szomszédos üzlethelyiség egy részét, majd a lakásából egy „egérlyukat” nyitott, ahová a menekítettek átbújhattak. Varga József az újságíró kérdésére annyit mondott: „Megtettem, amit lehetett. Hozzám menekültek, segítettem rajtuk. Kérem szépen, emberek vagyunk.” A cikksorozat megjelenése után Berény Imre újságírót hivatalos intézkedésre elbocsátották, és mint újságíró sem dolgozhatott tovább. Az osztályharc korszakának eljövetelével először csendben, majd mind erősebben uralta az egyházellenes hang a sajtót. Innentől kezdve semmit sem lehetett arról írni, hogy számosan voltak olyanok, akik helyesen értett hitük parancsára segítettek az üldözötteken.
Matuska Márton vajdasági újságíró „Egy nyomozó mártírhalála” címmel egy vajdasági rendőrtiszt életmentő tevékenységét mutatta be.2005. május 10-én Hegyi Margit budapesti lakos felkereste az újságírót és elmondta, hogy édesapja a frontról hazatérve, 1941 végén szerb és magyar barátaik unszolására belépett a rendőrséghez. A nagyapja is rendőr volt, aki e minőségében sok emberen segített, s a vajdaságiak megőrizték jó emlékezetükben. Az újvidéki razzia alatt teli volt a lakásuk, mert az apja, akiket csak tudott, összeszedett: ismerősöket, szerbeket, zsidókat. A rendőrség egyik teherautójával sikerült egy egész teherautónyi embert kimenteni; még a ruhásszekrényt is a padlóra fektették, hogy abban is tudjanak aludni. Később  Hegyi Margit nagyapját áthelyezték Pestre, ahol az internálótáborból hozott ki embereket. Végül engesztelhetetlen  kommunistaellenessége okozta halálát: 1945-ben a magyar hatóságok kiadták, s a szerbek kivégezték. 
Dr. Szekér Nóra, az Óbudai Egyetem adjunktusa új tudományos eredményeket feltáró előadásában számos konkrét példával illusztrálva részletesen bemutatta a Teleki Munkaközösségből kinövő Magyar Függetlenségi Mozgalom embermentő tevékenységét, amelyet Soós Géza személye kötött össze a katolikus és protestáns szervezetekkel a kormányzóig futó szálakkal. Nélkülük Angelo Rotta pápai nuncius és Raul Wallenberg sem tudta volna sikerrel véghezvinni embermentő tevékenységét. Az 1944-ben külföldre menekülő Soós Gézától a mentés teljes szervezetére, működésére vonatkozó anyag az amerikaiakhoz került, és ma ismeretlen helyen van.
Dr. Csisztay Gizella polonista „Az ellenállástól Auschwitzig” című előadásában Kerényi Grácia életútját mutatta be. A jeles műfordító, a lengyel–magyar kapcsolatok legendás alakja a mai napig sokkal nagyobb megbecsülést kap Lengyelországban, mint idehaza. Kerényi Grácia kora legnagyobb ókortudósa, Kerényi Károly lánya volt. Édesapja mind a fasiszta, mind a kommunista diktatúra elől menekülni kényszerült, s végül Svájcban telepedett le.
Amikor Magyarország 1939-ben befogadta és segítette a lengyel menekülteket, Kerényi Grácia is ott segített, ahol tudott. Ebben a munkában lengyelbarát szülei is támogatták. Így került kapcsolatba a magyarországi lengyel ellenállási mozgalommal és magával a lengyel nyelvvel. Grácia a műveltség terén is továbbvitte apja érdeklődését, 1943-ban a Pázmány Péter Tudományegyetemen latin–magyar–görög szakra jelentkezett. Mivel diáktársai körében egyre nyíltabban kritizálta a nácikat, egy feljelentés következtében 1944-ben a Gestapo letartóztatta. Bebörtönzése után Auschwitz poklába vezetett az út. Kerényi Grácia számára azonban még ez is új távlatokat nyitott: fogolytársnőitől megtanult lengyelül, a Bibliát már lengyelül olvasta. 1945-ben megmenekült a koncentrációs táborból, és négy év múlva már ő kezdeményezte az egyetemen a lengyel tanszék megalapítását.
A kommunista diktatúrában mint Kerényi Károly lánya nemkívánatos személynek minősült (ráadásul nővére 1956-ban Amerikába emigrált), de így is mindent megtett a lengyel irodalom magyarországi megismertetéséért. Joggal nevezhetjük a lengyel kultúra magyar nagykövetének. Olyan kiváló ellenzéki írókat, költőket fordított, akiket a kultúrpolitika, a cenzúra teljesen ellehetetlenített, többek között Wiktor Woroszylski Magyar naplóját. Nemcsak a lengyel irodalmat közvetítette hazánkba, de a magyar kultúrát is Lengyelország felé. 1956-tól tevékenységét a III/III-as ügyosztály rendszeresen megfigyelte, jelentések készültek róla. Saját művei csak igen későn jelenhettek meg, ahogy állást is csak egy lengyel tanszékvezető közbenjárására kaphatott az ELTÉ-n.
Kerényi Grácia a hazai ellenzék egyik vezéralakja volt, alapító tagja a SZETÁ-nak, a Szolidaritás mozgalom támogatója, a szükségállapot bevezetésekor lengyelbarát tüntetést szervezett. Temetéséből is ellenzéki tüntetés lett. Nevét Óbudán őrzi egy emléktábla, ám Lengyelországban sokkal nagyobb kultusz övezi tevékenységét, emlékét.
Dupka György kárpátaljai  író  a vészkorszak kárpátaljai megpróbáltatásait, a zsidóság által 1938 és 1945 között elszenvedett üldöztetéseket mutatta be. Előadásában számos eddig ismeretlen adattal gazdagította a történettudományt, így kitért többek között  a szovjetunióbeli menedékkeresésre, az „önmentés és önvesztés” kérdéseire, és az újrakezdés nehézségeire.
Molnár Imre történész, diplomata Esterházy János gróf és a felvidéki magyarság zsidómentő tevékenységéről beszélt.
Bácsfainé Dr. Hévizi Józsa történelemtanár, az Erdélyi Szövetség elnöke ismertette a budafoki papok és az ott működő Ferences Szegénygondozó Nővérek, egyszerű emberek zsidómentő tevékenységét. Bemutatta a fehérvári egyházmegye intézkedéseit a keresztény ifjúság Volksbundtól való távoltartására, továbbá a papok bekapcsolódását az egyházmegyén keresztül az embermentő tevékenységbe.
A konferencia szerteágazó témaköreit hozzászólások is gazdagították. Felszólalt Reiner Péter, aki megosztotta a közönséggel, hogy Dupka György meghívására részt vesz és megszólal majd a Beregszászon a november 22-én rendezendő emlékkonferencián, mely a Szolyván létesített bolsevista megsemmisítő- és haláltáborról, és az ott ártatlanul meggyilkolt közel ötvenezer magyar mártírunkról szól majd, a tábor létesítése 70. évfordulóján.
„Amikor előzetes egyeztetés alapján megszólaltam az »Embermentés a vészkorszakban« című konferencián, éppen soha nem tagadott származásom okán nem hallgathattam” – hangsúlyozta Reiner Péter. Véleménye szerint a hazai média által méltatlanul agyonhallgatott konferencia méregként fog hatni vadonatúj feltárt tényeivel a hazai balliberális közvélekedésre. Sajnos sokan, akiknek már rég meg kellett volna szólalniuk, némák maradnak, mert rossz értelemben vett öncenzúrájuk lakatja hallgatásra kényszeríti őket. „Számomra elfogadhatatlan az a beidegződött kettős mérce, hogy aki a balliberális gondolkodással esetleg vitába száll, az antiszemita” – fogalmazott Reiner Péter. Ha létezik ma hazánkban – mert valóban létezik – antiszemitizmus, az nagyrészt a tudatosan származásukat tagadó, hitehagyott zsidóságunknak is köszönhető.
Az előadó kiemelte, kizárólag történelmi tényekre támaszkodó kutatásai közben családja tragédiája is szeme előtt lebeg, akik jórészét a náci koncentrációs táborokban vesztette el, de soha nem felejti el családja azon részét sem, akik a második világháború során munkaszolgálatosként orosz hadifogságba kerülve bolsevik megsemmisítő táborokban haltak mártírhalált. „Tudatosan sértek megszólalásaimmal érdekeket abból a célból, hogy hiteltelenné tegyem a marxista történelemhamisításokat” – emelte ki az előadó, aki szándéka szerint további harcot indít az igazságtételért a belpolitikában.
Meglátása szerint végül elkerülhetetlenül szükséges lesz a hazai zsidóságnak a kommunista rendszerben a náci rémtettek megtorlásaként elkövetett népellenes, háborús bűntetteit elítélni. (Természetesen nem származás alapján.) Erre konszenzusos alapon kell majd törvényeket hozni, bár nem lesz könnyű.
„Kötelességünk a hazánkban otthont találó és többségében magyarként hazájukat szerető zsidóságunk hiteles történelmi tényekre támaszkodó bemutatása, hogy ellensúlyozhassuk a Trianon tragédiáját is okozó baloldali, bolsevista, túlhangsúlyozott zsidóképet” – zárta hozzászólását Reiner Péter.
A konferencia végén hozzászólók között a mikrofonhoz lépett többek között Szent-Iványi Domokos özvegye és hagyatékának gondozója is, aki hangsúlyozta, milyen fontos az új generációkkal is megismertetni azok példáját, akikről itt megemlékeztek a konferencián.
Laik Eszter
 
irodalmijelen.hu
2014. november 12.
Tariceanu bevonná a kormányzásba az RMDSZ-t
Calin Popescu Tariceanu, a román parlament felsőházának elnöke Csíkszeredában kijelentette, folytatná a koalíciós együttműködést a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel (RMDSZ), ha kapna kormányalakítási megbízást a hét végi elnökválasztás után – közölte az Agerpres hírügynökség. A liberális politikust Victor Ponta miniszterelnök jelölte meg lehetséges utódjaként arra az esetre, hogyha sikerül megnyernie a választást, és kormányfői mandátumát államelnökire cserélheti.
Tariceanu szerdán Csíkszeredában találkozott a megye RMDSZ színekben megválasztott polgármestereivel, magyar intézményvezetőivel, parlamenti képviselőivel.
„Meg akartam erősíteni azt a vágyamat, hogy az RMDSZ kormányzati részvétele folytatódjék. Csak így nyerhetnek képviseletet a magyar közösség érdekei, és csak így adhatjuk meg a magyar etnikumú állampolgároknak azt az érzést, hogy részesei az országos döntéshozatalnak" – jelentette ki Tariceanu.
MTI
Erdély.ma
2014. november 12.
Újra megnyitják a kommunista diktatúra egyik áldozatának ügyét
Újrakezdik a bűnügyi vizsgálatot Gheorghe Ursu egykori román politikai fogoly ügyében, aki 1985-ben a börtönben elszenvedett verések és kínvallatások nyomán életét vesztette – közölte szerdán a bukaresti katonai táblabíróság.
Gherghe Ursu fia, Andrei Ursu október közepétől 17 napon át éhségsztrájkolt, azt követelve, hogy vonják felelősségre a hírhedt politikai rendőrség, a Securitate azon tisztjeit, akik szerinte apját halálra kínozták.
Az éhségsztrájkot azután függesztette fel, hogy Tiberiu Nitu legfőbb ügyész múlt héten közölte vele: elrendelte valamennyi olyan, az üggyel kapcsolatos dosszié újbóli kivizsgálását, amelyet vádemelés nélkül zárt le az ügyészség. A legfőbb ügyész rendelkezését erősítette meg szerdán a katonai táblabíróság.
MTI
Erdély.ma
2014. november 12.
Kísért a múlt
Annak idején, 1989 decemberében, Nicolae Ceauşescu százlejes fizetésemelést ígért a dicsőítésére összetoborzott, de végül ellene forduló tömegnek. Most Victor Ponta szúrta ki ugyancsak száz lejjel az egészségügyben dolgozók szemét; egyszeri támogatásként, de éppen a dönt forduló előtt 150 eurót kapnak a pedagógusok továbbképzésre úgy, hogy senkinek nem kell majd elszámolniuk.
Nagyon gazdag az ígéretek tarsolya is, az államelnök-jelölt kormányfő és nyolc minisztere megállapodást írt alá a tanügyi szakszervezetekkel, ebben egyebek mellett az is szerepel, hogy a következő három évben félévenként öt-öt százalékkal emelik a tanárok fizetését. Emlékszünk még 2008 őszére, mikor ugyancsak kampányban és ugyancsak a szocdemek javaslatára a parlament megszavazta a pedagógusok bérének 50 százalékos emeléséről szóló törvényt, melyet aztán sem a jobb-, sem a baloldali kormányok nem tartottak be?
Victor Ponta az első forduló előtt főként szociális segélyeket osztogatott, a leginkább rászoruló rétegeknek csöpögtetett kicsit nagyobb támogatást, a második forduló előtt a téttel együtt nőttek az ígéretek is, nyugdíjemelésről szól a fáma, napról napra újabb és újabb többletjuttatásokról számolnak be. Egyes számítások szerint már a tanárok béremelése nélkül elérte az évi 15 milliárd lejt annak költsége, amit az elmúlt hetekben megígért a miniszterelnök. Nem csoda, hogy nincs még jövő évi büdzsé, most, e kényes időszakban nem mutatják meg, honnan pótolják majd a nagylelkűség okozta költségvetéshiányt, milyen adók, illetékek emelésével toldozgatják majd a kiüresített államkasszát.
Huszonöt évvel ezelőtt a forrongó december közepén gyorsan hazahajtották vakációzni az egyetemistákat, most szabadnapot kapnak pénteken és hétfőn. Hogy nyugodtan szavazhassanak – áll a kabinet indoklásában, ám valószínűbb, inkább így szabadulnának tőlük. Jobb, ha kikapcsolódnak, kirándulnak, buliznak, mint az, ha utcára vonulnak és esetleg Ponta ellen tüntetnek, vagy egymást biztatva voksolásra szánják magukat. Miután a külföldön él tömegek szavazását sikerült ellehetetleníteni, most egyetlen huszárvágással egy másik, számára kényes réteget is leszerel a kormány.
Kísért a múlt, az átkos kommunista időket idéz gesztusok térnek vissza az utódpárt ifjú titánjának kampányában. Üres ígéretekben és ocsmány hazugságokra épül, ellenfelet lejárató akciókban. A mindent beborító fertőnek egy a célja: hitelteleníteni Johannist és végérvényesen elriasztani a bizonytalanokat. Azonban mielőtt besétálnánk e csapdába, mérlegeljünk: távolmaradásunkkal éppúgy Pontának kedvezünk, mint akkor, ha rá voksolunk. Azt a kort éltetjük tovább, amelytől huszonöt éve próbálunk szabadulni.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2014. november 12.
Pénzbeni támogatás pedagógusoknak
A háromszéki pedagógusoknak akár már ma a bankszámlájukon lehet az a százötven euró értékű támogatás, amit a kormány európai uniós alapokból juttat szakmai fejlesztés céljából. Az összegre a megyében 3033-an jogosultak, Keresztély Irma megyei főtanfelügyelő tegnap írta alá az átutalásokat.
A pedagógusoknak és az oktatói kisegít személyzetnek járó támogatást nem kaphatják azok, akik jelenleg nem állnak szerződéses viszonyban valamilyen oktatási intézménnyel, illetve heti normájuk kevesebb a tizennyolc órás katedra felénél, továbbá azok, akik 30–60 napig helyettesítik betegszabadságon lévő kollégájukat, valamint a szakszervezeti vezetők, akik nem tanítanak legalább félállásban. Mivel a gyermeknevelési szabadságon lévő édesanyáknak erre az időszakra felfüggesztik a munkaszerződését, nem teljesítik a támogatás odaítélésének feltételét, ezért nem jogosultak a juttatásra – közölte Keresztély Irma főtanfelügyelő.
Mint lapunknak elmondta, Kovászna megye 2 241 400 lejt kapott az említett célra, ami 3202 személynek lenne elegendő, de kimutatásaik szerint csak 3033-an jogosultak a támogatásra, így a tartalékból meg tudják oldani az utólag tisztázott eseteket, például olyan helyzetben, ha valakit októberben alkalmaztak, és a fizetési nyilvántartásban még nem szerepelt, amikor a tanfelügyelőség összesítette az adatokat. A megyében 206 pedagógus nem rendelkezik bankkártyával, kézbe kapják a 700 lejt, a többieknek számlára utalják a pénzt, amit évente egy alkalommal kapnak ezután a jogosultak.
A főtanfelügyelő hangsúlyozza, a szakmai fejlesztés céljából megítélt támogatásról az érintetteknek nem kell számlával elszámolniuk, csupán egy típusnyomtatvány alapján nyilatkoznak júniusig az összeg felhasználásáról.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2014. november 12.
Hegedűs Sándor ébresztése
Szombat délután, ezen a művelődési és tudományos programoktól, megemlékezésektől zsúfolt délutánon a Deus Providebit házban túl kevesen voltunk egy ugyancsak színvonalas könyvbemutatóhoz. A szervezők (Kirsch Attila-Cseh Gábor) Szász Zoltán és Tkéczki László ismert történészeket hívták meg, hogy bemutassák a Katona Tamás és Szász Zoltán által összeállított vaskos és alapos pályakép- és dokumentumkötetet. Főszereplője Hegedűs Sándor (l847–1906), a kolozsvári születésű országgyűlési képviselő, egykor (1899–1902) közlekedési és iparügyi miniszter, "az ezerkezű politikus", ahogyan Mikszáth Kálmán nevezte tehetséges, kedves kartársát, a tevékeny és sok mindenhez ért, az iparosodó ország sorsát szívén visel politikust.
Hegedűs nem tartozik a nagyon ismert, ma úton- útfélen idézett és megidézett történelmi személyiségek közé. Alakját befedte a feledés és a diktált felejtés. A maga korában azonban fontos ember volt, hiszen évtizedeken keresztül mutatta be a Sándor utcai parlamentben Magyarország költségvetését. Azon kevés magyar vezet politikusok közé tartozik, akik értettek a pénzügyekhez, átláttak a liberális kapitalizmus szövevényén, amelynek maguk is hívei voltak. A Széll Kálmánok és Baross Gáborok sorához, korához tartozott.
Aktív újságíróként szerzett nevet, (szak)tekintélyt magának, s innen lépett át a politikai pályára, amely számára nem volt se síkos, se kényelmetlen, természetesen viselkedett minden pontján, hiszen született problémamegoldó, megoldást keres alkat volt. Ez jól kivehet abból a kötetből, melynek címe Hegedűs Sándor, az ezerkezű politikus, s amelynek hat tanulmányából (Kolozsvári József, Újvári Gábor, Nyikos László, Kárbin Ákos, Tkéczki László, Milisits Máté) az életút és a tevékenységi körök, az egyházpolitikus (református főgondnok), a gazdaságirányító, a közlekedést korszerűsít, a hídépítő (Erzsébet és Margit híd), a nagy koncepciójú realista miniszter, a honatya portréja bontakozik ki. A kötethez bő cikkgyűjtemény (Hegedűs több mint 5000 újságcikket, tanulmányt, jegyzetet, vitairatot írt, több könyv szerzője), dokumentumsorozat és fényképalbum csatlakozik. Ez annál is fontosabb, mert a Magyar Országos Levéltár 1956-os veszteségei között van a minisztérium irattárának egy része is.
És itt jön a véletlen, a hihetetlen szerencse. 2011-ben egy budai társasház felújítása során egy lezárt pincerész felnyitására is sort kellett keríteni. Az egy idősebb, 70 fölötti hölgy tulajdonát képezte. Ebben a pincében találtak rá hét nagy utazóládára, melyekben Hegedűs Sándor irat- és képhagyatéka állott elrendezve. Az idős hölgy a dédunokája volt Hegedűsnek, ám az iratokat még a politikus lánya, Hegedűs Loránt (nem rokona a ma él debreceni püspöknek!) pénzügyminiszter húga rendezte el, rakosgatta időrendbe és ragasztotta füzetekbe a Hon állandó munkatársa, az akadémikus, számos gazdasági és tudományos társaság elnökének cikkeit és a róla szóló dokumentumokat. A ládákat az ötvenes évek elején szállította át a család a Hunyadi téri házból, ahol a család élt, Budára, és ötven évig zavartalanul hevertek az ismeretlenségben.
A dokumentumokba először belekukkantó Kovács László mérnök felismerte a lelet értékét, és eljuttatta Katona Tamás ismert had- és Budapest-történészhez, akit csak a halál akadályozott meg abban, hogy befejezze a kötet szerkesztését. Így az Szász Zoltánra, a dualizmus kori történetünk ismert szakemberére, a történetíróra maradt, aki elszavazta is egyúttal.
A kötetet az Argumentum könyvkiadó (az MTA egyik utódkiadója) jelentette meg, a kiadó vezetője, Láng József is elkísérte kötetismertet társait, és a könyv születéséről és jelentségéről beszélt.
Hegedűs ébresztése abba a történészi munkasorba illeszthet be, amely az utóbbi negyedszázadban kezdődött el, s amelyben a magyar politikatörténet és gazdasági história vezéregyéniségeit, a 19. század forradalom és szabadságharc utáni korszakát igyekszik át- és megvilágítani, felszedve a korábbi történetírás "társadalomtörténeti" fedőlapjait, amely csak az osztályharc szempontjából mérlegelte a magyar polgárság, a soknemzetiségű ország történetének egyik legsikeresebb korszakát, és igyekezett azt elfedni, hogy annál hamisabb ragyogásával vakítson a Rákosi–Kádár-korszak.
Sebestyén Mihály
Népújság (Marosvásárhely)
2014. november 12.
Szent királyok nemzetsége eladássorozat a Jelen Házban
A magyarság két és fél évezrede önmagát külön népnek tartja. 1100 éve itt él Európában, a „huzatos” Kárpát-medencében, ahol körülötte mindenki más nyelvet beszél. 
Itt találkoztak az (északról jött) szláv, a (délről jött) román, a (nyugatról jött) germán és a (keletről jött) uráli nyelvcsaládok. 
Ez a nép, életmódjából adódóan a mezgazdaság mellett zsákmányszerzésből (is) él. Sajátos harcmodora van: nagyon fegyelmezett, összehangolt könnyűlovas csapatai rendkívül mozgékonyak, rugalmasak, közelharcba ritkán bocsátkoznak, nyílzáporral harcolnak, ugyanis a visszacsapó íjukból kiltt nyílvessz ereje átüti a lovassági páncélt. Mivel Európának ez ellen a harcmodor ellen sokáig nem volt védekezése, ajándékokkal, békemegváltó adókkal tartotta távol a magyarokat, akik ez időtájt az egyensúlyt is biztosították a térségben – a morvákat támogatva megakadályozták a frankok kelet felé való terjeszkedését, az északi (nyugati) és déli szlávok közé éket vertek, akadályozták a germánok kelet felé, s a bizánciak nyugat felé való terjeszkedését.
A Nyugat összefogásra kényszerült, harcmodort váltott, így 933-ban Merseburgnál, majd 955-ben Augsburg mellett vereséget mért a portyázó magyarokra.
A magyarok gyorsan váltanak. Mintegy varázsütésre abbahagyják a kalandozásokat, letelepszenek, felveszik a római katolikus vallást, és az európai szokásoktól eltér, egyedi, a nemzetségi szállásföldek egyesítésével szervezik meg államukat. Egy korabeli szemtanú (Gardizi) 1050-ben, ezt írja a magyarokról: „A magyarok szemrevaló és szép külsejű emberek, nagy testűek, vagyonosak és szembetűnően gazdagok, amit kereskedelmüknek köszönhetnek. Ruhájuk brokátból készült és gyönggyel van berakva, fegyvereik ezüsttel vannak kiverve.”
Itt van tehát egy nép, amely keletről jött, vadabb volt, mint az itt élők, de az ellenséges környezetben mégis gyökeret tud verni, megőrzi nyelvét, identitását, évszázadokon át a térség mérlegnyelve, s ebbe nem pusztult bele; és immár több mint 1100 éven át a sok vihar közepette is megtartva államiságát, ellenállt a nemzetek olvasztótégelye megemészt örvényének.
Akaratlanul is felvetődik a kérdés: hogyan lehet, hogy nála számosabb és erősebb népek kihaltak, vagy nyelvüket és őseik szellemi hagyatékát elfeledve, s ezzel nemzeti identitásukat is feladva, a szomszédnépeket gyarapítják, míg a mi népünk a népvándorlók közül egyedüliként megmaradva, gyarapodott, és az évszázadok során nemzetté érett?
Erre a kérdésre keresi a válasz gyökerét az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete és az Erdélyi Nemzeti Tanács, 2014. november 18-án, kedden 17 órakor a Jelen Ház nagytermében tartandó KOPPÁNY VAGY ISTVÁN? tényfeltáró ismeretterjesztő rendezvénye.
A SZENT KIRÁLYOK NEMZETSÉGE eladássorozat, amelynek indítója a keddi rendezvény, bepillantást enged az Árpád házi királyok uralkodása mindennapjaiba.
Meghívott eladó: Szántai Lajos budapesti művelődéstörténész és magyarságkutató. Az est ötlet- és házigazdája: Murvai Róbert Dávid.
Társszervez: a budapesti Két hollós könyvesbolt.
Minden kedves érdeklődőt sok szeretettel várunk.
Murvai Miklós
Nyugati Jelen (Arad)
2014. november 12.
Ingyenes online-tankönyvet kérnek a középiskolások
Táncolj a jogaidért!
Hétfőn délben immár harmadszor perdült táncra a diákság a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum második emeletén. Mint kiderült, a nagyszünetbeli tánc nem öncélú: – A Romániai Magyar Középiskolások Országos Szövetsége (MAKOSZ) körlevélben kért fel arra, hogy minden diáktanács a maga módján járuljon hozzá a diákjogok népszerűsítéséhez és ezek gyakorlatba ültetéséhez. November 17-én ünnepeljük a Diákok Jogainak Világnapját és ennek kapcsán úgy döntöttünk, mi nagyszünetbeli tánccal próbálunk hozzájárulni a diákjogokra való odafigyeléshez. A múlt héttl kezdődően minden hétfn, szerdán és pénteken tánczene szól a sulirádióban, és egyre többen csatlakoznak a táncos diákokhoz. Már a kisebbek is felmerészkednek az alsóbb emeletről, és be is állnak a sorainkba. Ha a héten is tovább n az akció népszerűsége, akkor talán a diákjogok világnapja után is folytatjuk a nagyszünetbeli táncot – fogalmazott János Zsolt, a dévai Haeur Erich diáktanács nemrég megválasztott elnöke.
Hogy pontosan milyen jogokért kell kiállniuk, azzal nem igazán voltak tisztában a dévai diákok. Ám országos szinten a magyar diáktanácsok elég konkrét célkitűzést fogalmaztak meg a diákjogok közelgő világnapja alkalmából. Honlapjukon „Tegyük szabaddá a könyveket” címszó alatt fogalmazzák meg követelésüket arra vonatkozóan, hogy a tanügy-minisztérium XI–XII. osztályos diákok számára is biztosítsa az ingyenes tankönyvekhez való hozzáférést. A tanügyi törvényt idézve mutatnak rá, hogy a kisebbségi oktatásban részesül diákok számára az állam kötelezettséget vállal a tankönyvek biztosítására mind a 12–13 évfolyamra. Ez azonban csak elméleti szinten létezik, gyakorlatban a magyar diákoknak is meg kell venniük a tankönyveiket, akárcsak román társaiknak. A MAKOSZ képviselői úgy vélik: amennyiben a kormány ingyenes oktatásról beszél, és jobb eredményeket vár el az érettségin, akkor a diák nemzetiségétől függetlenül köteles lenne ingyenes tankönyveket biztosítani a középiskola végéig. A magyar középiskolások országos szövetsége konkrét javaslatot is tesz ennek minimális költségek mellett történ megoldására: „Tisztában vagyunk azzal, hogy ez nagyon nagy költség lenne, így kigondoltunk egy másik megoldást: biztosítsanak egy olyan online felületet, ahova minden 11-12-es diák felhasználási lehetőséget kap, és ott megtalálhatja az összes szükséges dokumentumot” – olvasható a MAKOSZ honlapján. 
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)
2014. november 12.
E-recept: már nem baj, ha csúnyán ír az orvos
Nehéz volt beleszokni a kor elvárásainak megfelel rendszerbe
Közel két éve vált kötelezővé a járóbetegrendelés minőségi javítását célzó elektronikus gyógyszerreceptek felírása, és bár az egységes számítógépes rendszer még most sem működik teljesen zökkenőmentesen, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár idén novembertől újabb változtatásokat eszközölt a 2012 júliusától bevezetett e-vény formanyomtatványán.
Az adatlap egy, az egészségügyi intézmény címének beírására szolgáló sorral bővült, de ezt követen – a módosító határozat szerint – tartalmazni fogja a beteg azonosító számát és az orvossal szerződéses viszonyban álló egészségbiztosító pénztár adatait, valamint az egészségügyi szolgáltatásokra vonatkozó szerződés nyilvántartási számát is. Remélhetőleg mindezen változások nem „akasztják” ki az e-vények mögött álló országos számítógépes rendszert, amelynek előnyeiről, hátrányairól – a kétéves tapasztalatok alapján – Alamoreanu Ildikó háziorvost kérdeztük. Alamoreanu Ildikó háziorvos szerint az eleinte nehézkesen működ számítógépes rendszer használatába mostanra sikerült belerázódniuk, és bár nagyon ritkán gondot jelent az áramszünet, a betegeknek, de nekik, orvosoknak is hozzá kell szokniuk az új rendszer használatához. – Az elektronikus recept kiállításához internethozzáférés és laptop szükséges. A jól működő internetkapcsolat azért elengedhetetlen, mert ha akadozik, akkor például nehézkes a recept kinyomtatása – beszélt az optimális körülményekről a háziorvos.
D. I.
Szabadság (Kolozsvár)
2014. november 12.
Fotótárlat, könyvbemutató a Kriza Társaságnál
Kettős esemény helyszíne volt hétfő este a Kriza János Néprajzi Társaság székháza.
A Válogatás Kunt Ernő fotográfiáiból című kiállítást Pozsony Ferenc akadémikus nyitotta meg, aki a húsz éve elhunyt anyaországi sokoldalú néprajzos életpályáját méltatta. Kunt Ernő minden energiájával a hagyományos néprajz megújításán fáradozott, élete végén újszerű expókat rendezett Magyarországon és Nyugaton. A most Kolozsváron látható fekete-fehér fényképválogatás magyar protestáns temetőkről készült, és az elmúlás-fennmaradás gondolatiságát helyezi előtérbe.
Szabadság (Kolozsvár)
2014. november 12.
A zsoboki alkotótáborból a Stars Galériába
A XIX. Kalotaszegi Képzőművészeti Alkotótáborban készült munkákból nyílt kiállítás hétfőn délután a kolozsvári Stars Pincegalériában. Az egybegyűlteket a tábor lelkes szervezője, Essig Kacsó Klára köszöntötte, majd kalotaszegi dalok csendültek fel a Tarisznyás Együttes és Bárdos Réka tolmácsolásában.
F. Zs.
Szabadság (Kolozsvár)
2014. november 12.
Tamás József segédpüspök 70 éves
Már gyermekkoromban nagyon szerettem szentmisére járni és azon ministrálni.  
Biztos nem azért, mert felfogtam volna értelmét és lelki hasznát. Akkor még latin volt a liturgia nyelve. Bizonyára Isten nagy ajándéka volt ez – hangsúlyozta a ma 70. életévét tölt Tamás József, a Gyulafehérvári Római Katolikus Fegyházmegye Csíkszeredában székel segédpüspöke Csúcs és forrás című könyvének előszavában.
Szabadság (Kolozsvár)
2014. november 12.
Az EMNP-nek is lesz Kolozs megyei tanácselnökjelöltje
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) jelöltet állít az időközi Kolozs megyei tanácselnök-választáson – jelentette be Soós Sándor, a néppárt megyei szervezetének elnöke Kolozsváron.
Mint mondta, a jelöltet csak akkor nevesítik, amikor a kormány kiírja a választás időpontját. Emlékeztetett: Gheorghe Ioan Vuşcan prefektus október 6-án döntött úgy, hogy a korrupcióval vádolt Horea Uioreanut meneszti tisztségéből, így a törvény értelmében november 30. és január 18. között a kormánynak előrehozott választásokat kell kiírnia.
Soós Sándor kifejtette, a magyar közösség szempontjából kifejezetten kedvez állapot, hogy jelenleg az RMDSZ-es Vákár István látja el a Kolozs megyei közgyűlés ügyvivő elnöki tisztségét. „Ez akár elnyt is jelenthetne, hiszen a Kolozs megyei magyar ügyek végre megoldódhatnának" – nyilatkozta Soós.
Hozzáfűzte: tennivaló lenne bőven, hiszen annak dacára, hogy az RMDSZ-es önkormányzati képviselők népviseletbe vonultak be az ellen tiltakozva, hogy a megye nem finanszírozza a kalotaszegi Székre vezet megyei út korszerűsítését, továbbra sem történt szemmel látható előrelépés az ügyben.
Mint arról beszámoltunk, Kolozs megyében azt követen üresedett meg a megyei tanácselnöki szék, hogy Horea Uioreanu PNL-s megyei tanácselnököt a korrupcióellenes ügyosztály (DNA) letartóztatta folyamatosan elkövetett korrupció, okirat-hamisítás és pénzmosásbeli bűnrészesség miatt.
Soós Sándor ugyanakkor bejelentette: az RMDSZ-szel szemben a Kolozs megyei EMNP az elnökválasztások második fordulójában egyértelműen arra buzdít mindenkit, hogy szavazzon Klaus Johannisra, a Keresztény-Liberális Szövetség (ACL) jelöltjére.
„Az RMDSZ demobilizálni próbál, de világossá kell tennünk, hogy aki otthon marad, az Victor Pontára és annak szövetségesére, a nyíltan magyargyűlöl Corneliu Vadim Tudorra szavaz. A választás második fordulójában megteremthetjük a magyar egységet, ha közös erővel támogatjuk az erdélyi jelöltet" – mondta Soós.
Kiss Eld-Gergely
Krónika (Kolozsvár)
2014. november 12.
Ars Hungarica: széles rétegeket szólítanának meg Nagyszebenben
Kilencedik alkalommal szervezi meg a HÍD – Szebeni Magyar Egyesület a térség közkedvelt magyar kulturális eseményét, az Ars Hungarica Fesztivált, amely szerdán veszi kezdetét, és vasárnapig várja az érdeklődőket számos nagyszebeni helyszínen.
Serfz Levente, a HÍD elnöke, a programsorozat főszervezje lapunk megkeresésére elmondta: elsősorban közösségi fesztiválként tekintenek az Ars Hungaricára, igyekeznek évről évre olyan kínálatot összeállítani, amely egyrészt a gyerekektől az idősekig mindenkit megszólít, másrészt a legkülönfélébb ízlésű emberek is találhatnak kedvükre való programot.
Kiemelte, hogy a legfiatalabb generációra igyekeznek mindig hangsúlyosan odafigyelni, így most hétvégére is számos gyerekprogramot kínálnak, Zerkóczy Zenóbia színművész például több, óvodásoknak és kisiskolásoknak készült eladást is bemutat pénteken és szombaton.
Serfz elmondta: bár a hivatalos megnyitóra szerda este héttől a Thália Színházban kerül sor, délután négytől a polgármesteri hivatalban már megnyitják a Budapest Főváros Levéltára és a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum közös vándorkiállítását, a Kós Károly világa, 1912 című tárlatot, majd 16.30-tól a Habitus Könyvesboltban levetítik Csibi László kolozsvári rendező Kós Károly című dokumentumfilmjét, amely a neves építész, író portréfilmje.
Serfz kiemelte: az alkotást román felirattal lehet megtekinteni, hiszen a kezdetektl az a törekvésük, hogy a magyar kultúrát közelebb vigyék a román lakossághoz is, másrészt a vegyes házasságban élőkre is gondolnak ezzel a gesztussal.
Kérdésünkre a főszervező elmondta: a 2006-os első fesztivált rögtön egy „nagy dobás” követte, hiszen 2007-ben Nagyszeben Európa Kulturális Fővárosa volt.
„Akkor sokak érdeke volt, hogy az Ars Hungarica is komoly programot kínáljon, ezzel is megmutatva, milyen sokszínű a város kulturálisan. Sajnos azonban ez a következő évben már nem volt ilyen fontos, el nem tudom mondani, hogy az azt követő periódusban milyen komoly gondokkal kellett szembenéznünk. Szerencsére mostanra sikerült megértetnünk, hogy fontos ez a fesztivál, fontos, hogy megmutassuk az értékeinket” – fogalmazott Serfz Levente.
Kiemelte, hogy idén Márta István, a Magyar Fesztiválszövetség elnöke, a Művészetek Völgye igazgatója is eljön a rendezvényre, hogy értékelje azt, korábban ugyanis „már sok jót hallott” az Ars Hungaricáról.
Serfz Levente kitért arra, hogy rendezvényük annak ellenére sikeres, hogy a városban a „magyar ügyek”, például az oktatás egyre nehezebben mennek. „Van egy négyéves gyerekem, és nem tudjuk, hogy mire odanő, indul-e magyar nyelvű osztály az iskolában. Szembe kell néznem a kérdéssel, hogy inkább a gyermekem megfelelő oktatását választom, vagy azt, hogy tovább szervezem az Ars Hungaricát. Mégis fontosnak tartom azt, hogy megmutassuk magunkat és az értékeinket a velünk együtt el nemzetiségeknek” – magyarázta.
Serfz rámutatott: már évekkel ezelőtt azt a célt tűzték ki, hogy évente 10-20 százalékos látogatószám-növekedést tudjanak elérni, ezzel párhuzamosan pedig igyekeznek a programkínálat színvonalát is növelni. Jövőre a jubileumi 10. Ars Hungaricára készülnek, így – amint a főszervező fogalmazott – igyekeznek „legalább megközelíteni”, a 2007-es, az EKF jegyében lezajlott fesztivált, mindenképpen nagyobb szabású programot igyekeznek majd összeállítani az évfordulóra.
Varga László
Krónika (Kolozsvár)
2014. november 12.
Csakhogy tudják az Érmelléken is
Újabb történelmi látnivalóval gazdagodott Székelyhíd: október 31-én, a reformáció napján felavatták a 17. században felrobbantott Zólyomi vár makettjét. A bevehetetlen erd történetéhez hozzátartozik, hogy a zólyomiak 1460-ban kaptak engedélyt Mátyás királytól, hogy az Ér egyik szigetén fa- vagy kővárat építsenek négy bástyával, falakkal, sáncokkal és más szükséges épületekkel együtt.
1514-ben Dózsa seregei lerombolták, és a Zólyomi család négy tagját megölték. Kilencven év elmúltával ismét felépítették, majd 1661-ben a törökök újra szétverték. 1664-ben, a Vasvári-békében (a Vas megyei Vasváron 1664. augusztus 10-én kötött békeszerződés, amely az 1663–’64-es török elleni háborút zárta le) elrendelték végleges lebontását, majd 1665-ben fel is robbantották. Tehát ennek a várnak a makettjét építették meg a közelmúltban a székelyhídi református templomkertben.
Mivel a megyei sajtót nem értesítették az eseményről, legutóbbi székelyhídi utunk alkalmával készítettünk egy felvételt a makettről. Ugyanezen a helyen korábban is állt egy hasonló, Halász József tanító és Nánási Zoltán régész, történelemtanár ötletéből adódóan, amelyet most felülírt egy újabb, pontosabb kivitelezés, 1/27-es arányban.
Sejtéseink szerint a székelyhídiak nemcsak a maguk gyönyörűségére készítették ezt a rendhagyó látványosságot. Annál inkább a kíváncsi átutazóknak, hogy láthassák, hogyan is nézett ki az érmelléki láp egyik szigetén az a vár, amelyet az ingovány miatt sohasem lehetett teljesen elpusztítani. Csak a dinamit vethetett örökre véget egykori dicsségének. A városvezetőség kicsinyes hozzáállásával nem a nem kívánt sajtósokat vagy urambocsá’, az utált újságírót „büntetik”, ha nem közölnek le egy eseményt. Az érdeklődőket nem taksálják annyira, hogy tudassák velük, lám, mi van nekünk, el lehet jönni, meg lehet nézni. Mert az újságíró nincs ráutalva arra, hogy odacitálják. Témája akad bven. De maga is szolga, akárcsak a városvezetőség vagy az egyházi ember. Egy közösség szolgája. Ilyen esetekben a tiszteletlenség nem a sajtón esik meg, hanem az olvasó magyar embereken.
Amúgy meg sem lepődünk már az ilyeneken, Antall József Magyarország egykori miniszterelnöknek, szintén a református templomkertben, suttyomban felavatott szobra után.
Süt Éva
A felirat:
„Székelyhídi vár 1638-1665
A székelyhídi vár nem ezért építtetett, hogy legyőzzék. Ezt a várat elpusztítani lehetett, de legyőzni nem. SOHA!
2014. október 31.”
Reggeli Újság (Nagyvárad)
2014. november 12.
Tudatosan „visszatanulni” a muzsikát
Erdélyi prímások találkoznak csütörtökön és pénteken Csíkszeredában – a rendezvényt tizenhetedik alkalommal szervezi meg a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes. A tavalyi rendezvényhez hasonlóan Pávai István népzenekutatót hívták meg, hogy a fellép zenészeket, zenekarokat és muzsikájukat ismertesse. 
– Az idei Erdélyi Prímások Találkozója a székelyföldi zenére helyezi a hangsúlyt. Mit lehet tudni még a műsorról?
– Nem hívhatunk kizárólag székelyföldieket, hiszen a rendezvény az Erdélyi Prímások Találkozója, másrészt minden évben kell mást mutatni a Székelyföldről is az előző évekhez képest. Most arról van szó, hogy a székely népzenét szeretnénk előtérbe helyezni. Ezt a feladatot Csíkszeredában a Barozda együttes már a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján vállalta, legutóbb a madéfalvi veszedelem 250. évfordulója alkalmából adtunk ki egy régi székely népzenei anyagot tartalmazó CD-t. Ugyanezért a célért küzd évek óta András Mihály is, a Hargita együttes igazgatója.
Bartók és Kodály éppen száz évvel ezelőtt végzett jelents gyűjtőmunkát a Székelyföld egyes részein. Olyan kincsekre bukkantak, amelyeket azóta sok helyen elfeledtek. Jó lenne, ha ezek az értékek visszakerülnének a vidék zenei köztudatába. A budapesti zeneakadémia népzene tanszéke, ahol magam is tanítok, idén meghívást kapott a találkozóra, ezért a diákok számára kizárólag székely műsort állítottam össze – a találkozó második napján lépnek fel.
– És kik szerepelnek a találkozó első napján?
– Hét prímást hívtunk meg, közülük székelyföldi a homoródmenti Abásfalváról érkező Majláth Gábor. Aztán a Felső-Maros mentéről, Magyarpéterlakról érkező Lunka József is székely zenét fog muzsikálni, hiszen őt és elődeit rendszeresen hívták a Nyárádmentére is lakodalmakat, bálokat kiszolgálni. A gyimesi zenét a balahányospataki Szőcs „Mojszi" Gábor fogja képviselni gardonos testvérével. Bár a gyimesiekre azért ragadt rá a csángó név, mert eredeti lakóhelyüket elhagyták, zenéjük, mint maguk is, zömmel a Székelyföldről származik.
Nem véletlen, hogy a népzenekutatás úgy tartja: a régi székely népzenét a gyimesiek őrizték meg. Az eddig felsoroltak mind prímás elődöktől, „első kézből" tanultak zenélni, akárcsak a magyarsülyei Barabás Ferenc a Kutasföld és a magyarszováti Csengeri Árpád a Mezség képviseletében. Nagyenyed vidékéről, Magyarlapádról jön a Pirospántlikás zenekar. Mint nevük is mutatja, ők már tudatosan foglalkoznak hagyományőrzéssel, régi gyűjtésekből is tanulnak. Könnyen tehetik, hiszen prímásuk, Sipos Ferenc számára is családi örökség a muzsikálás, apja és nagyapja is helybéli prímás volt.
Érkezik még Kalotaszegről Varga István „Kiscsipás", a régi bánffyhunyadi „Csipás" zenészdinasztia leszármazottja. Ő is otthon tanulta a muzsikálás tudományát, de a régi kalotaszegi anyagból kezdetben keveset ismert, mert már azt nem kérték az egyre jobban polgárosuló falvakban. A táncházmozgalom viszont pont ezt igényelte tőle, így a korábban elődeitől gyűjtött zenét megszerezte, és tudatosan visszatanulta.
– A borospataki táncházzenészek találkozóján is észlelhet volt, hogy sok fiatal tanulja „vissza" a népzenét Gyimesben is. Miként látja az ő helyzetüket, mivel ők általában már nem prímásoktól, hanem egymástól, netán felvételekből tanulnak?
– A közel negyven éve működő erdélyi táncházmozgalom teremtette meg ennek a kereteit a gyimesi Zerkula zenekar esetében is. Akik valamilyen szinten falusi gyökerekkel rendelkeznek, egyre inkább ráébrednek, hogy elődeik népzenei hagyatéka érték, amit nem szabad elhanyagolni, tovább kell vinni. Ehhez kiindulásként gyakran kell a régi gyűjtésekhez folyamodni, amelyek korábban nehezen voltak hozzáférhetők. Ma sok minden megtalálható az interneten.
Például a budapesti Hagyományok Háza és az MTA BTK Zenetudományi Intézete egy internetes archívumot működtet Folklór Adatbázis néven, amelybe folyamatosan kerülnek be a feldolgozott és szakszerűen értékelt régi népzenei és néptáncos felvételek. Ehhez bárki szabadon hozzáférhet. Visszatérve a hagyományátadásra: a nyolcvanas években például a szászcsávási cigányzenészektől gyűjtöttem. Akkor panaszkodtak, hogy a gyerekeik már nem akarnak hegedülni, elektromos hangszereken szeretnének játszani. 1989 után, amikor a szüleiket kezdték meghívni Magyarországra, Nyugat-Európába, Amerikába, ráébredtek, hogy a hagyományos zenére ismét van kereslet, így egyre többen kezdték közülük a vonószenét művelni.
Itt persze nem tudatos hagyományőrzésről van szó, mint a lapádiak esetében, hanem elállt egy újabb, városról érkező igény a régi falusi muzsika felélesztésére. Ebben a folyamatban a média is többet tehetne. Igaz, nagy sikere volt a Fölszállott a páva vetélkednek, de olyan tévéműsort ritkán látok, ahol heti rendszerességgel autentikus népzenét mutatnának be. A média az átdolgozott népzenét preferálja abban a hitben, hogy a régebbi korok zenéje nem lehet alkalmas a mai kor igényeinek kielégítésére. Ha ez igaz lenne, akkor nem tudna működni a táncházmozgalom, és Bach műveit sem lehetne eredeti formájukban eladni. Márpedig mindkettőre van ma igény.
Szcs Lóránt
Krónika (Kolozsvár)
2014. november 12.
„Feltöltenék” Európa térképére a székely számítástechnikát
A székelyföldi számítástechnika kerüljön fel a Közép-Kelet- Európa térképére, az ágazat hazai ismertsége ne álljon meg Kolozsváron, Temesváron és Bukarestben – ezt a célt tűzték ki az informatika területén vállalkozó székely szakemberek.
A székelyföldi informatikai és kommunikációs cégek szakmai uniója tavaly alakult meg, az IT Plus klaszter, a Kovászna megyei kereskedelmi és iparkamara IT- és kommunikációs szakosztálya, valamint a Csíki Vállalkozói Egyesület szervezésében november 28-29-én Tusnádfürdőn tartják a második, régión belüli számítástechnikai, innovációs és technológiai témájú szakmai konferenciát.
Bihari Béla, a Kovászna megyei kereskedelmi kamara szakosztályának elnöke szerdai sajtótájékoztatóján elmondta, több cél is megfogalmazódott: a székelyföldi szakági cégek kapcsolati hálóját szeretnék erősíteni, de felveszik a kapcsolatot a meghatározó nagyvállalatokkal, felmutatják, milyen kitörési pontok vannak az ágazatban, melyek a régió felemelkedését is szolgálhatják. A romániai, elsősorban magyar érdekeltségű nagyvállalatok felé szeretnék kommunikálni, hogy a Székelyföldön erős számítástechnikai tömörülés van, mely megbízható és költséghatékony beszállító lehet.
Bihari Béla egyúttal arról is beszámolt, hogy pályázati forrásokból a klaszter elindította a legnagyobb helyi vállalkozások IT-átvilágítását, Háromszéken az ötven legnagyobb céget keresik meg, feltérképezik, hogy a számítástechnika és a kommunikáció területén milyen igényeik vannak.
Eddig hét cégnél jártak, és azt tapasztalták, hogy mindegyiknél szükség van valamilyen számítástechnikai termékre: menedzsmenti vagy telekommunikációs rendszerre, új vagy hatékonyabb honlapra, belső levelezőrendszerre, könyvelési programra. A vállalkozók azt is megfogalmazták, hogy ha tudnák, hogyan, szívesen rendelnének helyi terméket, mert annak gyorsabb lehet a szervizelése. A klaszter az átvilágítás eredményeit kiküldi a tagoknak, így juttatva további megrendeléshez őket.
A konferenciára egyébként 27 eladót hívtak meg az országból, Magyarországról és Németországból, a plenáris ülések témája a nagyvállalati számítástechnika, az innováció határok nélkül, a székelyföldi informatikusok lehetőségei és sikerei a globális piacon.
Az eladók között szerepel Farkas András, a Mol Románia IT-igazgatója, Demény Alpár, a magyarországi NNG, az iGO innovatív navigációs rendszerek kidolgozójának vezérigazgató-helyettese, Csorba F. Szilárd, a Richter Gedeon innovációra épül gyógyszercég IT-igazgatója, Spaller Endre, a Magyar Nemzeti Innovációs Hivatal elnöke, Benyó Péter, az OTP Mobile vezérigazgatója, Rácz Attila, az oktatási segédanyagokra specializálódott Magic Solutions tulajdonosa. Érdeklődni, bejelentkezni az itpluscluster.ro honlapon lehet.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro
2014. november 12.
Kezdődik a 20. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könnyvásár
Számos meglepetéssel készülnek a 20. Nemzetközi Könyvvásár szervezői, az első már a csütörtök reggeli megnyitón várja az érdeklődőket. Körülbelül 9 ezer könyv és csaknem száz kísérőrendezvény közül válogathatnak a könyv és a kultúra szerelmesei.
Intenzív munkával töltötték a szerdai napot a szervezők, hogy a megnyitóra minden készen álljon. Írók és költők portréi kerültek a falra, és hamar felemelkedtek a könyves standok is. A technikusok sem lazsáltak, az él rádiós műsorok sugárzásához szükséges feltételek megteremtésén dolgoztak. A 9 ezer könyvet 44 standon találhatják meg az érdeklődők, és körülbelül száz rendezvényen vehetnek részt a vásár keretében. Ezek többnyire koncertek, könyvbemutatók, színházi eladások, vetítések és vetélkedőkből állnak.
A csütörtökön 10 órától kezdd Színház téri megnyitón kétszáz diák meglepetése várja a rendezvény résztvevőit. Közvetlenül a megnyitó után átadják a 2014-es Szép Könyv-díjat a színház előcsarnokában. Déli 12 órától a Bookart Kiadó standjánál dedikál Hajdú Farkas Zoltán, majd 16 órától három esemény közül lehet választani. A színház Radnóti Miklós-termében Egyed Péter és Veress Károly, Ambrus Tünde, illetve Borsos Szabolcs könyveit mutatják be. A Marosvásárhelyi Rádiónál Dragomán György és Részegh Botond közös munkája kerül bemutatásra, ugyanakkor a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének standjánál Péterfy Gergely és Szilágyi Ákos dedikál. Két könyvbemutatóra kerül sor 18 órától, a Radnóti Miklós teremben, Balogh Attila kötetét, a Bernády Házban pedig Ferenczes István kötetét mutatják be. Szintén 18 órától Az ember tragédiája című színes rajzfilmet vetítik a színház 1. számú próbatermében. A Gyereksarokban 10 és 18 óra között minden órában más programmal várják a kicsiket, 16 órától pedig a fiatalokat hívják az Underground terembe, a Legyél te is milliokos! című vetélkedőre.
A csütörtöki koncertről Szalóki Ági gondoskodik, a Körforgás című családi koncertre 17 órától kerül sor a színház nagytermében. A Romániai Magyar Könyves Céh és a Marosvásárhelyi Kulturális Központ által szervezett 20. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár szervezi kiemelt figyelmet fordítanak a kortárs magyar irodalom jeles költőire, íróira, így a tavalyi évhez hasonlóan a vásár első napján ismét megtartják a Magyar Írók Estjét, Dragomán György, Péterfy Gergely, Szabó T. Anna, és Szilágyi Ákos részvételével. A 18.30 órától a kisteremben kezdd est házigazdája Mészáros Sándor a Szépírók Társaságának elnöke. Felolvasó színház lesz 20:30-tól „12+1” – örömjáték Rejtő Jenő művekre címmel szintén a kisteremben.
Becze Dalma
Székelyhon.ro
2014. november 12.
Többnyire vígjátékot játszanak
Hideg novemberi estén érkezünk meg az újtusnádi kultúrotthonhoz, hogy a helybeli színjátszó csoport tagjaival találkozzunk. A fogadtatás meleg, hamar megtelik jókedvvel, kacagással a terem.
A csoport huszonhét taggal 1997-ben alakult. Azóta „morzsolódtak” le tagok, jöttek újak, jelenleg tizenketten vannak. „Erzsébetet szoktuk felkérni, hogy válassza ki a színdarabot, s is szokta a szerepeket kiosztani. Arnold az egyik főszereplőnk, akire sok szöveget lehet bízni, mert biztos megtanulja. Anna a hárpia, Zsuzsanna a súgónk, Robira, vagyis Robicire a vicces szerepeket szoktuk ráosztani, de a villanyszerelőnk és fővilágosítónk is. István a székely bácsis szerepeket kapja, Csaba szokott lenni az úr a háznál. Sándor a hivatalos szervek szerepét alakítja. Igaz, legutóbb plébános volt, de olyat mondott, hogy sírni kellett volna, aztán szerencsére mindenki kacagott. Itt van még Magda, aki a háziasszony szokott lenni és Mónika, övé a lányos szerep, én pedig a legkevesebb szerepet vállalom. János Zsigmond a szervezésben segít” – mutatta be Datki Attila a csoport tagjait, illetve hogy kit milyen szerepben lát leggyakrabban a nagyérdemű.
Vígjáték a hálás közönségnek
A színjátszó csoportnak számos vendégszereplése volt már a környez falvakban, illetve távolabbi településeken, és tartottak már jótékonysági eladást is. Újtusnádi szokás szerint általában húsvétra tanulnak be újabb színdarabot. „Többnyire vígjátékot játszunk. Az itteniek leginkább a népies vonalat kedvelik, és próbálunk ahhoz igazodni. Az a lényeg, hogy kizökkentsük a mindennapokból az ittenieket, hogy a sok munka mellett kicsit nevessenek is” – mondta Csákány Anna.
Buborékok, A csácsi puszta, Harminchárom névtelen levél, Gyopár a Hargitán – néhány eladás címe, melyet az elmúlt években láthattak az újtusnádiak. A tagok elmondás szerint mind a közönség, mind a polgármesteri hivatal és a közbirtokosság felpártolja őket, szívesen segítenek, ha szükséges. k pedig az eladások bevételéből szintén segítenek, ahol lehet, legutóbb a színpadi függönyöket vásárolták meg.
Ha Erzsébet kiborul...
Egy eladásra két-három hónapig készülnek. „Eldöntjük, hogy belevágunk, keresünk olyan darabot, hogy ne legyen sokszereplős, nehéz a nyelvezete, nehéz a díszlet, de legyen sok humor benne. Amikor úgy gondolom, hogy megtaláltam a megfelel színdarabot, összeülünk és elolvassuk. Ha mindenkinek elnyeri a tetszését, akkor megmondom, hogy kinek melyik szerepet szántam. Ezután elkezdődnek az olvasópróbák, majd a színpadon kezdünk próbálni – ritka, amikor teljes létszámmal. És ritka az a színdarab, amikor én nem borulok ki az eladás előtt” – mesélte Urkon Erzsébet. Datki Attila szerint rendszerint az eladás előtti héten Erzsébet cigányokról álmodik, és akkor megnyugszanak, mert sikeres lesz az eladás.
Sikerélmény
Az újtusnádi színjátszók elmondták, jólesik, ha sikeres a darab, semmivel nem cserélnék fel azt az érzést, amikor meglátják a telt házat. Úgy érzik, azért is sikeres a csapat, mert mindenkit hagynak érvényesülni, és mindenki azt teheti, amit a legjobban tud. „Azért csináljuk, hogy jól érezzük magunkat. Nincs nagy szigorúság. A próbák alatt is jó a hangulat” – mutatott rá Urkon Erzsébet.
A csapat minden eladás után énekel még a nézőknek, majd hajnalig tartó bálban mulatnak a szereplők és nézők egyaránt.
A csoport tagjai: Urkon Erzsébet, Datki Arnold, Csákány Anna, Korodi Zsuzsanna, Korodi Sándor, Aczél Róbert, Benedek István, Castel Csaba, Castel Magda, Datki Mónika, Datki Attila, János Zsigmond.
Péter Beáta
Székelyhon.ro
2014. november 12.
Kelemen és Markó arcát használják egy lejárató szórólaphoz
Hargita, Kovászna és Maros megyékben már ma délelőtt elkezdte szórni a Román Posta azokat a szórólapokat, amelyeken Kelemen Hunor jelenlegi és Markó Béla volt RMDSZ-elnök arcképe látható, a következő felirattal: Az RMDSZ nem szavaz Johanniszra.
A legkategorikusabban elhatárolódunk ettl a szórólaptól, mind a szövetség, mind Markó Béla, mind én – nyilatkozta a Transindexnek Kelemen Hunor. A szövetségi elnök elmondta: megpróbálják leállítani a szórólapok terjesztését, illetve feljelentést tesznek a megyei választási irodáknál, a Központi Választási Irodánál, illetve a rendőrségen is.
Senkinek nem adtunk felhatalmazást a képünk vagy a nevünk használatára egy ilyen aljas kampányfogáshoz – mondta Kelemen. Hozzátette: nem tudják, hogy a PSD, a PNL vagy az EMNP állhat-e a szórólapok mögött, egyelőre csak spekulálni tudnak, kinek az érdekeit szolgálja.
A stiripesurse.ro információi szerint mintegy 200 ezer szórólapot készülnek terjeszteni a Székelyföldön. (hírszerk.)
Transindex.ro
2014. november 12.
A nyelvi tervezés és stratégia alapelvei
November 7-én a Bánffy Központban a magyar tudomány ünnepe és a közelgő november 13-i magyar nyelv napja alkalmával Sokszínű nyelvészet címmel a Termini Magyar Nyelvi Kutatóhálózat és a Magyar Stratégiai Intézet szervezésében egész napos konferenciára került sor.
Molnár Csikós László a nyelvi hatásokról beszélt.
A nyelvészeti témában meghirdetett konferencia köszöntőinek sorát Kocsis Károly, az MTA Magyar Tudományosság Külföldön EB elnöke kezdte, aki a nyelvi-terminológiai problémákra figyelmeztetett a helyiségnevek vonatkozásában a Kárpát-medencében.
Bence Lóránt, a Magyar Nyelvstratégiai Intézet igazgatója pedig a nyelvi szétfejlődés jelenségének említésével az idén felálló új intézet feladatkörét is kijelölte.
A hazai köszöntők pedig (Márky Zoltán lendvai konzul, Horváth Ferenc, az MMÖNK elnöke, Kepe Kocon Lili, a házigazda MNMI igazgatója) a Muravidéken tapasztalt, a nyelvi egyenlőtlenségből eredő jelenségek, hátrányok elleni harc fontosságát emelték ki.
Péntek János, a Termini elnöke bevezető előadásában a konferencia címe és a nyelvi determináció kapcsán kifejtette: – A Sokszínűség a nyelvészetben cím sok mindenre utalhat. Sokszínű, mert nagyon sokféleképpen lehet vizsgálni a nyelvet, s magának a nyelvnek a sokszínűsége is hozzátartozik. Itt, ahol most vagyunk, a nyelvi környezet sokszínűsége ennek a társaságnak a sokszínűségét is jelenti. S aki jártas a nyelvi jelenségek világában, az azt is tudja, hogy a peremvidékek a legváltozatosabbak. A sokszínűségnek a szinonimái a változatosság, a sokféleség. Ha ezeknek a fogalmaknak az idegen változatát nézzük, akkor azok már sajátos kétszínűségre utalnak: a változatosság és a sokszínűség nem ugyanaz. Biológiai példára hivatkozva a változatosságot a díszpéldányok testesítik meg, a botanikus kert vagy az állatkert változatosságára kell gondolni; a sokféleség magában a természetben van benne.
Van olyan mozgás is, amelynek keretében a sokféleségből változatosság lesz, mert a sokféleségre az is jellemző, hogy fönntartja önmagát. A kettő között van egy kritikus határ, s ez itt, Lendván különösképpen érzékelhető. Amikor elér a nyelvi közösség ahhoz a kritikus határhoz, amikor már a nyelvnek az önmegtartása nem egyszerű, szükség van arra, amit nyelvi tervezésnek, nyelvstratégiának neveznek. Tehát azért vagyunk ma itt, hogy ezeknek a kívánalmaknak eleget tegyünk, a nyelvi tanácskozás és a Termini is ugyanezt a szakmai-társadalmi célt szolgálja – mondta Péntek János.
Kontra Miklós egy horvátországi, baranyai háromszögben végzett kutatás kapcsán szólt a nyelv és a nyelvi, valamint a nemzeti identitás kérdéskörében tapasztalható társadalmi kötöttségekről. Pusztay János a finnugor nyelvek kutatása és a magyar–magyar terminológia kérdéskörében tartott érdekes előadást.
Benő Attila és Péntek János pedig egy magyar–román kulturális szótár szócikkeinek a kiválogatása során tapasztalt problémákat tárta a hallgatóság elé.
A felvidéki Lanstyák István egy új, skandináv nyelvvizsgálati módszer során szólt a nyelvi csapdákról. Mint mondotta, a módszer megértéséhez „mindenki próbáljon kilépni saját ideológiájából, mert ha ezen keresztül fogja ezt az előadást hallgatni, abból nagyon nagy baj lehet."
Molnár Csikós László a vajdasági regionális idegen szavak és a határon túli listában szereplő szerb közvetítésű latin, görög és török eredetű kölcsönszavak vizsgálatára tért ki, a témát az idegen szavak, a jövevényszavak és az etimológia kérdéskörébe helyezve. Minden nyelvben van egy olyan törekvés, mely szerint „alkossuk meg saját szavainkat", ne másoljuk szolgaian az idegent, ettől függetlenül még mindig a „könnyebb ellenállás vonalán" sorra veszik át a magyar beszélők az idegen szavakat. Ezek jelentésben eltérést is mutathatnak a regionális és a köznyelv átvétele között, például ugyanazt a szót más motivációval veszi át az egyik vagy a másik közösség.
– Az egész idegen szavakkal kapcsolatos probléma onnan ered – folytatta Molnár Csikós László –, hogy a magyar nyelv finnugor létére bekerült az indoeurópai nyelvek közé, s a nyelvi hatás kérdése azonnal felvetődik. Főleg a latin–görög „műveltségi szavak" azonnal átkerültek a magyarba is. Persze számolni kell azzal is, hogy a magyar nyelvnek mindig is volt egyfajta „befelé forduló természete", mely szerint igyekszik saját szókészletét kialakítani.
A mostani előadásomban pedig azokra a hatásokra próbáltam ráirányítani a figyelmet, amelyek a magyar köznyelvbe nem is kerültek be.
A Délvidéken például a fahéjra használt címet ilyen, amely direkt közvetítéssel került át a regionális köznyelvbe. Mi úgy vesszük, hogy a Vajdaságban a szerb, Szlovéniában, illetve a Muravidéken pedig a szlovén nyelv közvetítésével került be a nyelvünkbe, hiszen magára a termékre is ez van ráírva. Annyira „jól érzi" magát a nyelvünkben, hogy származéka is létrejött, például a cimetes (palacsinta), de a török börek (szerb burek) szó is ilyen, s a magyar is ezt követi. A sajátos kávéfőző edényt, a dzsezvát is mindenki így használja. Arra a kérdésre, hogy küzdjünk-e az idegen szavak ellen vagy annak kiküszöbölésére törekedjünk, a szakember válasza: – A cél az, hogy minél jobban megértsenek bennünket. Nyilván ebben a regionális közösségben tárgytalan a purizmus, nekünk az a kézenfekvőbb, hogy egy közmagyar szó helyett valamit idegen szóval nevezzünk meg. Némely szó így olyan köznyelvi érzelmi színezetet kap, hogy jobban esik az embernek, ha gyümölcslé helyett „szokot" mond. Ez a szűkebb pátriánknak, a régiónknak a hangja. A tudományos nyelv már szigorúbb feltételeket szab a pontos fogalmazást illetően, de ez már más kérdéskörhöz tartozik.
A konferencián előadásával szerepelt a továbbiakban Takács Izabella, Szóták Szilvia, Csernicskó István, Beregszászi Anikó, Kolláth Anna és Gróf Annamária.
Népúság (Lendva)
2014. november 12.
Győztek az alkotmánybíróságon a vallásórák ellenzői
Alkotmányellenes az oktatási törvénynek az a cikkelye, amely szerint a szülőknek kérvényezniük kell iskolás gyermekük felmentését a vallásórán való részvétel alól – döntette el szerdán az alkotmánybíróság.
A taláros testület megállapította: a vallásórák Romániában nem kötelezőek, és csak azoknak a szülőknek kell kérvénnyel fordulni az iskolákhoz, akik azt szeretnék, hogy gyermekük vallásórákra járjon. A döntés indoklását a későbbiekben hozza nyilvánosságra az alkotmánybíróság.
A szóban forgó törvénycikkely ellen a lelkiismereti szabadságra hivatkozva sok szülő tiltakozott. A paragrafussal kapcsolatos alkotmányossági kifogással a buzăi bíróság kereste meg az alkotmánybíróságot.
maszol/Agerpres
2014. november 13.
Szándéknyilatkozatot írtak alá Hargita és Kovászna megye társulásáról
A Hargita és Kovászna megye közti társulás szándéknyilatkozatát írta alá Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke és Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke november 13-án, csütörtökön a sepsiszentgyörgyi megyeházán. A megállapodás jogi elkészítése régóta folyik, és Maros megyével is hasonló együttműködést terveznek, aminek mentén lehetőség nyílik számos további együttműködésre.
„Székelyföldért dolgozunk, együtt, immár több mint hat éve, és ebben a folyamatban újabb és újabb kihívásoknak kell megfelelni, újabb jogi kekeckedéseknek, és pereket kell elkerülni. Mostanra sikerült annyira letisztázni ezt a folyamatot, hogy bízom benne, ez a forma jogilag megfelel. Hasonló dokumentumot szeretnénk aláírni Maros megyével is. Arra törekszünk, hogy a három megye között közigazgatási, gazdasági és számos területen létrejöjjenek olyan további projektek, amelyekre mostanig jogi alap hiányában nem volt lehetőség, az itt él emberek, Székelyföld fejlődése érdekében” – nyilatkozta Borboly Csaba.
„Igen, azt szeretnénk, hogy a székelyföldi megyék eddigi együttműködése legyen erőteljesebb. Kovászna Megye Tanácsának már van hasonló partnerségi megállapodása Brassó megyével is. A társulási szándéknyilatkozat mindenképpen előnyös a két régió számára, hiszen a közösen megszervezett programok, projektek hangsúlyosabb eredményt érhetnek el, szélesebb célcsoportot szólítanak meg. Az sem elhanyagolandó tény, hogy ezáltal bővebb anyagi forrást tudunk biztosítani a lebonyolításhoz” – fogalmazott Tamás Sándor.
Közlemény
Erdély.ma
2014. november 13.
Válasszuk az erdélyiséget! – Erdélyi személyiségek felhívása – ALÁÍRHATÓ!
A romániai államfőválasztás második fordulója történelmi súlyú választás elé állította Romániát. Soha ilyen élesen nem osztotta meg ezt az országot az a kulturális határ, amely Közép-Európát választja el a Balkántól, soha ilyen élesen nem volt látható, hogy két eltér perspektíva, munkamorál és jövőtervezési szellem él itt egymás mellett, a Kárpátok két oldalán.
Az egyik oldalon Victor Ponta, a holnapot felél jelen képviselője, a zsákmánypolitikát fenntartó fanarióta kormányzás továbbvivje áll. A másik oldalon pedig Klaus Johannis, az erdélyi reménykedés képviselője, azé a reményé, hogy Erdély hatására ez az ország talán még lehet az, ami eddig nem volt: szótartó becsületes munkára és a teljesítmény elismerésére épül, erkölcsös társadalom. Mit tehetnek az erdélyi magyarok?
Úgy gondoljuk, két lehetőséges döntés van!
Lehet annak alapján dönteni, hogy az egyik jelölt, Victor Ponta rég elvesztette szavahihetőségét a szemünkben, a másik pedig, Klaus Johannis, erdélyi szász – kisebbségi – mivolta ellenére sem ígért semmit, sőt, nem ért egyet Székelyföld autonómiájával, következésképpen nincs jó választás, nem érdemes szavazni. Ez a döntés azonban lemondás arról, hogy alakítsunk valamit a sorsunkon, ez a döntés a reményvesztett várakozásé, hogy majd – valamikor – csak elbukkan egy jelölt a román nemzetállam ködéből, aki tétlenségünk dacára megfelel várakozásainknak. És lehet annak alapján dönteni, hogy a mostani helyzet túlmutat azon, amit Klaus Johannis jelenleg képviselő: azt rajzolja ki, hogy létrejöhet – 1920 óta először – egy olyan összerdélyi szolidaritás, amelyre talán teljesen új politikai épület húzható fel. Lassan ugyan, aprómunkával, de nem esélytelenül! Mi ezt a reményt támogatjuk! Szakítani kell azzal a Romániával, amelyben a választások a pillanatnyi ígéretekről szólnak, amelyben a politikusok a lakosság túlélési reményeiből építik fel saját megélhetésüket. Szakítani kell azzal a romániai kisebbségpolitikával, amely a jogokat engedményként fogja fel, és amely a visszavonható engedmények fölötti alkudozással tartja ellenőrzése alatt a magyarság politikai képviseletét.
Most Erdély felemelkedése került az előtérbe, ami esély és remény számunkra. Csak annyit kell tennünk érte, hogy vasárnap szavazzunk rá!
Válasszuk az erdélyiséget a balkanizálódás ellenében!
Farkas Árpád költő, Gazda József író, műkritikus, Izsák Balázs SZNT elnök, Kovács István az unitárius egyház közügyigazgatója, Kosztándi Jenő festőművész, Farcádi Botond újságíró, főszerkesztő, Incze Sándor nyugalmazott esperes, Vetró András szobrászművész, Damokos Csaba dizájner, Ferenczes István költő, Bakk Miklós politológus, egyetemi tanár, Bereczki Kinga CIVEK elnök, Jánó Mihály művészettörténész, Beder Tibor a Magyarok Székelyföldi Társaságának elnöke, Ötvös József református esperes, dr. Ütő Gusztáv képzőművész, egyetemi tanár, Nagy László az unitárius egyház püspökhelyettese, Kolumbán Gábor, dr. Máthé Dénes egyetemi tanár, Toró Attila a sepsiszentgyorgy.info szerkesztője, dr. Nemes Tibor családorvos, László János vállalkozó, dr. Antal Álmos kórházigazgató, Dr. Széman Péter az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület elnöke, Bíró Béla újságíró, a Sapientia EMTE professzora.
Az aláírók névsorához itt lehet csatlakozni: http://erdely.ma/alairas.php?al_id=20
Erdély.ma
2014. november 13.
Megkezdődött a Magyarok Kenyere lisztjének szétosztása
November 11-én, kedden megkezdődött az idei Magyarok Kenyere program keretében készült liszt szétosztása Pécsett. Az adományból elsőként a Baranya Megyei Gyermekvédelmi Alapítvány által támogatott gyermekek nevelőszüleinek adtak – tájékoztatott az MTI.
Korinek László jogászprofesszor, a kezdeményezés ötletgazdája az eseményen elmondta: az idén összegyűlt mintegy kétszáz tonna búzából 160 tonna liszt készült, ebből a 970 gyermekről gondoskodó alapítvány hat tonna kiváló minőségű étkezési és két tonna, háziállatok etetésére szolgáló takarmánylisztet kapott.
A következő hetekben az erdélyi Dévai Szent Ferenc Alapítvány, a kárpátaljai nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthon, továbbá a hátrányos helyzetű gyerekeket és hajléktalanokat segít budapesti Oltalom Karitatív Egyesület képviselői is átvehetik a nekik szánt adományt.
A nemzeti összetartozást és szolidaritást jelképező Magyarok Kenyere program 2011-ben indult Pécsről. A kezdeményezés keretében az ország minden megyéjéből és a külhoni területekről összegyűjtött búzát ünnepélyesen összeöntik, lisztet készítenek belőle, amit a rászorulóknak juttatnak el, miután megsütik belőle az állami ünnepre szánt, a Szent Jobb-körmeneten megáldott kenyeret és azt a több ezer cipót is, amelyet a Pécsi Jótékony Nőegylet értékesít, hogy a befolyt összegből a gyermekétkeztetést segíthesse.
A jótékonysági akció első évében tíz, 2012-ben huszonöt, tavaly száz, idén pedig a várakozásokat messzemenően meghaladva, kétszáz tonna búzát sikerült összegyűjteni.
Korinek László kedden, a liszt szétosztásának megkezdésekor arra hívta fel a figyelmet, hogy közeleg a katolikus hagyományban a jótékonyságra buzdító Szent Erzsébet-ünnep és advent időszaka is – „ez eszünkbe kell jutassa: mindig fontos azokra is gondolni, akik nélkülöznek”.
Magyar Kurír
Erdély.ma
2014. november 13.
Erdély ellen kampányol az RMDSZ
Kampányol az RMDSZ Victor Ponta mellett, méghozzá sunyi módon. Múlt héten Kelemen Hunor elnök még nem merte felvállalni a nyílt kiállást, a választókra bízta a döntést. Kezdetben inkább az otthonmaradásra biztatott, de lám, most, vasárnap közeledtével, úgy tűnik, ez már nem elég, muszáj kortesnek beállnia, Călin Popescu Tăriceanuval, a magyarság számára is elfogadható román politikussal, ha hinni lehet Victor Pontának, leendő miniszterelnökkel vonultak végig Hargita és Kovászna megyén.
Nem a néppel találkoztak, nem a választókat próbálták meggyőzni a szocdem jelölt rátermettségéről, hanem a polgármestereket. Pontosan tudják, falvakon az szavuk számít, s bizonyára ígérnek is még néhány kilométer utat, tornatermet. Nem önzetlen, szinte szavazattoborzás ez, Tăriceanu a kormányfői, Kelemen néhány miniszteri bársonyszékért dolgozik. Minden bizonnyal arra alapoznak, hogy Tăriceanu kormányzása szép emlékként él ma is a polgárok fejében. Az elmúlt huszonöt esztendő rövid időszaka volt, mikor tényleg úgy tűnt, van esélyünk a jobb életre, Románia pár éven belül képes lesz felzárkózni a Nyugathoz. Csakhogy berobbant a gazdasági válság és nemcsak a reményeket foszlatta szerte, de azt is megmutatta, milyen délibábos ábránd volt ama stabil kormányzás. Dübörgött a gazdaság, dőlt a pénz – ám jelents, hasznos beruházások alig történtek, négyéves regnálása alatt nem épült egyetlen kilométer autópálya, de szórták a milliárdokat jelentéktelen dolgokra a klientúra érdekei szerint. Ez volt az az időszak, mikor nyaklótlanul vehetett fel kölcsönt mindenki, tévére, autóra, házra, hogy később aztán belegebedjen visszafizetésébe, és Tăriceanu volt az, aki miniszterelnöksége végén, 2008 szén engedett a szocdemek zsarolásának, s parlamenti támogatásukért ugyanúgy kampányosztogatásba kezdett, mint mostani barátai. Növelték a nyugdíjakat, 50 százalékos fizetésemelést ígértek a tanároknak, és sorolhatnánk. Megágyaztak a majdani megszorításoknak, áfaemelésnek. A kihasználatlan lehetőségek, elszalasztott esély időszaka volt. Rá van szükség ismét? lenne ama tehetséges, zseniális miniszterelnök, kit vissza kellene sírnunk, ünnepelnünk kellene, hogy újabb esélyt kap?
Tăriceanu tegnap délelőtt Mircea Duşă honvédelmi miniszterrel vonult végig Hargita megyén, majd Kelemen Hunor kíséretében érkezett Sepsiszentgyörgyre. Immár egyértelmű: az RMDSZ Victor Pontát támogatja Klaus Johannis ellenében, Erdély helyett a balkáni Romániát választotta.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2014. november 13.
Tőkés László Johannis mellett
Klaus Johannis megválasztására buzdítja Tőkés László EP-képviselő az erdélyi magyarokat. Tegnap kiadott nyilatkozatában az EMNT elnöke úgy vélekedett, hogy Romániában huszonöt évvel a Ceauşescu-diktatúra bukása után is a kommunizmus restaurációja fenyeget, „a Victor Ponta vezette utódkommunisták a bukott nacionálkommunizmus restaurációján fáradoznak, s az államelnöki szék megszerzésével totális hatalomkoncentrációra törekszenek”.
Az Európai Parlamentben tegnap emlékeztek meg a berlini fal leomlásának negyedszázados évfordulójáról, és Tőkés úgy véli, hogy a régi falak mégsem omlottak le földrészünkön, ezt mutatja az országnak az első forduló utáni választási térképe, és az ezt követ kolozsvári, temesvári és bukaresti kormányellenes tüntetéssorozat is. A romániai demokrácia hívei az 1989-es romániai forradalom 25. évfordulóján azt is kimondták, hogy Erdély nem akarja Pontát! – írja Tőkés, aki szerint „Erdély választási térképe csak Székelyfölddel válhat teljessé, a székelység és a Székelyföldön kívüli magyarság meglévő és hiányzó szavazatai – közel egymilliónyi voks – dönt súllyal eshetnek latba a vasárnapi választásokon.”
Újból mi lehetnénk a mérleg nyelve, és ez jó kiindulópontja lehetne a régóta áhított magyar összefogásnak – fejtegeti Tőkés László, és egyúttal éles bírálatot is megfogalmaz az RMDSZ opportunista és demobilizáló üzenetéről, amelyből azonban kiérezhet, a hatalomközpontú vezérkar balra húz, dacára annak, hogy a Johannist támogató Európai Néppárt tagja. Az EMNT elnöke emlékeztet arra, hogy a politikának is van erkölcsi dimenziója, a becsület is európai érték, és úgy látja, hogy választóiktól elidegenedett érdekszövetségünk vezeti az erdélyi magyarság nemzeti érdekeiről is vétkes módon megfeledkeznek. Emiatt nekik, nem az EMNP vezetőinek kellett volna lemondaniuk, de annyit még megtehetnek, hogy előző döntésüket felülvizsgálják, és így az erdélyi magyarság egységesen felsorakozna Klaus Johannis elnöksége mellett. Tőkés László az Európai Néppárt tegnapi csoportüléséről is beszámol, ahol – Manfred Weber frakcióvezető felkérésére – Theodor Stolojan, a román néppárti küldöttség elnöke tájékoztatást nyújtott a romániai államelnök-választásokról, és sajnálattal állapította meg, hogy a második választási forduló küszöbén a Néppárthoz tartozó romániai pártok között nincs teljes egység Klaus Johannis támogatásáról. Mindazonáltal reményét fejezte ki, hogy az RMDSZ végül is a néppárti jelölt mellé fog állni. A továbbiakban az RMDSZ-es Sógor Csaba kapott szót, Tőkés László azonban nem, így álláspontját levélben küldte szét kollégáinak. Az ülés végén Manfred Weber megismételte a Néppárt felhívását Klaus Johannis támogatására.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2014. november 13.
Nemesített világ
Különleges esemény színhelye volt tegnap este Sepsiszentgyörgyön a Köntés Pincegaléria. A Nemesített világ című, Köntés Ernő és Csinta Samu tárlataként beharangozott fotókiállítás egy hamarosan megjelenő, az erdélyi arisztokrácia mai helyzetéről szóló könyv képanyagának részletét mutatja be – és nemcsak.
Köntés Ernő házigazdaként és fotográfusként köszöntötte a szép számban összegyűlt közönséget, majd Damokos Csaba képzőművész méltatta az anyagot. Ambivalens érzéseket keltenek a fotók, egyrészt egy letűnt kor képét idézik, ugyanakkor előre vetítik a jövőt: olyan korszak előhírnökei, amelyről csak álmodunk, nem felkiáltójel, hogy lefelé tartunk, hanem az új indulópontot tükrözik. Csinta Samu újságíró elmondta, e hónapban megjelenik Nemesített világ – Az erdélyi arisztokrácia újrakezdett története című könyve, s annak képanyagából nyújtanak ízelítőt. Elmesélte: mindig érdekelte az erdélyi arisztokrácia, a kiindulópontot az jelentette, hogy többszörös iskolai szülőtársként kapcsolatba került Kálnoky Tiborral és családjával, s beszélgetéseik során kezdte felfedezni az embert a gróf mögött. Rájött, olyan értékeket képviselő, amelyek nagyon hiányoznak mai életünkből: a kiállás, kitartás, hagyományok őrzése. Nagy Alfréd színművész részleteket olvasott fel a készül könyvből, Csinta Samu tárlatvezetést tartott, bemutatta a Mikes, Bethlen, Te­leki, Kálnoky és Apor család kastélyait, azok lakóit, kiemelve bethleni gróf Bethlen Anikót, aki a nemrég visszakapott keresdi kastélyt ötven évre átadta a Böjte Csaba vezette Dévai Szent Ferenc Alapítványnak.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)