In memoriam Márkos Albert
Márkos Albert (1914−1981) születésének századik évfordulója alkalmából a Romániai ¬Magyar Dalosszövetség és az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület szervezésében november 5-én emlékhangversenyre került sor.
A Protestáns Teológiai Intézet dísztermében népes közönség várta, hogy az emlékestet Benkő Judit ünnepélyesen megnyissa, aki „pozitív töltetű születésnapi emlékezést” ígért. Műsorvezetőként nehéz feladatra vállalkozott, mivel emlékmozaikokból kellett rekonstruálnia egy ember- és művészéletet, egy életművet, és mindezt csupán néhány percbe sűrítve. Emlékezőként és méltatóként Lakatos István zenetörténész, László Ferenc zenetudós, Angi István zeneesztéta írásaiból idézve kereste azokat a lényegbeli vonásokat – humorosság, barátságosság, kiegyensúlyozottság – amelyek Márkos Albertet, az embert és alkotót, a tanárt jellemezték. Az emlékportré felvázolását az ifjabb Márkos Albert hegedűművésztől szerzett fotók és szóbeli információk is segítették, valamint az a zenetörténeti jelentőségű rádiós beszélgetés, amelyben Balla Zsófia bírta szóra a zeneszerzőt, aki elmondta: nem komponál „kacifántosan”, és alkotás közben „az a homályos érzés” kívánkozik ki belőle, hogy valami olyat közvetítsen „ami megérint”.
KULCSÁR GABRIELLA
Szabadság (Kolozsvár)

Jakobovits-kiállítás Budapesten
Jakobovits Miklós (1936–2012) Munkácsy- és Arshile Gorky-díjas festőművész csendéleteiből, városi tájaiból és tárgylenyomataiból nyílt kiállítás pénteken a Forrás Galériában. A tárlat november 23-ig látható.
Szabadság (Kolozsvár)

„A csángó gyerekek tényleg tanulnak magyarul?”
Határozottan tagadta a maszol.ro-nak a Bákó megyei önkormányzat elnöke, Dragoș Benea, hogy a magyarnyelv-oktatás megszűntetésével fenyegette meg a csángó gyerekeket. A csángószövetség elnöke, Pogár László inkább a diákoknak hisz.
„Ha valaki bizonyítani tudja, hogy csángó gyermekeket fenyegettem meg a magyarnyelv-oktatás megszűntetésével, azonnal lemondok tisztségemből. Ez égbekiáltó hazugság” – jelentette ki a maszol.ro-nak a Bákó megyei önkormányzat elnöke.
Dragoș Beneát azért kerestük meg, mert a Krónika korábban arról cikkezett, hogy a Szociáldemokrata Párti (PSD) politikus a bákói Történelmi Múzeumba gyűjtötte a helyi Szent József Római Katolikus Főgimnázium számos diákját, és arról beszélt nekik, hogy a megyében megszüntetik a magyarnyelv-oktatást, elküldik a magyar pedagógusokat, ehelyett pedig bevezetik az olasz nyelv oktatását az iskolákban.
A politikus lapunknak elmondta, október 23-án valóban jelen volt a bákói Iulian Antonescu Történelmi Múzeumban, de „nem gyűjtött oda senkit”, hanem egy nyilvános eseményen, a „Román hadsereg a második világháborúban” című tárlat megnyitóján vett részt. Benea azt állítja, a rendezvényen még csak fel sem szólalt.
A magyaroktatásról sem tud?
„Ha valakinek van fotója arról, hogy a mikrofonnál állok vagy hangfelvétele a beszédemről, én azonnal önként távozok az hivatalomból. A szervezők meg is sértődtek, hogy nem tartottam beszédet” – mondta Benea. Határozottan cáfolta azt a felvetésünket is, hogy nem nyilvánosan hangzottak el a szavai, hanem odament a tárlaton részt vevő gyerekekhez, és fenyegetőzni kezdett. „Nem beszéltem egyetlen gyerekkel sem a rendezvényen” – nyomatékosította.
A megyei tanácselnök határozottan cáfolta, hogy megszűntetné a magyar oktatási programot Bákó megyében. Sőt azt állította: most hallja először, hogy a csángó gyerekeknek évek óta szervezett formában zajlik már a magyar nyelv oktatása. Cáfolta azt a neki tulajdonított állítást is, miszerint sérti a moldvai románok méltóságát a magyar állam által a magyar nyelvet is tanuló diákoknak nyújtott oktatási-nevelési támogatás. „Erről a támogatásról sem tudtam” – jelentette ki.
Pogár: én a gyerekeknek hiszek
A Krónika arról írt, hogy a Moldvában működő csángó civil szervezetek vezetői valamennyien értesültek Dragoș Benea fenyegetőzéseiről, de mivel a megbeszélésen csak gyerekek voltak jelen, csak közvetett forrásból tudják, hogy mi hangzott el a múzeumlátogatás idején.
Pogár László, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) elnöke is hallotta a történteket. „Több diákkal és az MCSMSZ kulturális felelősével, a pusztinai Nyisztor Ilonával is beszéltem. Én nekik hiszek, nem a tanácselnöknek” – mondta a maszol.ro-nak Pogár. Emlékeztetett arra, hogy a bákói katolikus oktatási intézményt az ortodox egyház is rossz szemmel nézi. „Tehát el tudom képzelni, hogy Dragoș Benea kampányolt egyet az elnökválasztás első fordulója előtt” – magyarázta.
Az MCSMSZ elnöke megosztotta velünk azt a levelet, amelyben Nyisztor Ilona beszámolt a szövetségnek a történtekről. A pusztinai pedagógus úgy tudja, hogy a Norvég Alap és az UNICEF támogatásával 50 bákói faluban indul program hátrányos helyzetű gyermekek számára, ám ennek hátterében a moldvai csángó magyarok iskolai és fakultatív anyanyelvi oktatásának az ellehetetlenítésére irányuló hatósági törekvések állnak.
A moldvai Bákó megyében jelenleg huszonkilenc csángó településen több mint kétezer gyerek tanulja a magyar nyelvet és irodalmat iskolai, illetve délutáni foglalkozások keretében. A gyermekek a magyar állam részéről oktatási nevelési támogatásban részesülnek. Többen közülük a magyar állampolgárságot is igényelték.
Olasz nyelv a magyar helyett?
A Krónika ezzel szemben úgy tudja, hogy a helyi közösségek társadalmi felzárkóztatását célzó projekt keretében a moldvai megye 85 településén nyújtanak szociális, egészségügyi és oktatási szolgáltatást 54 ezer, hátrányos helyzetben élő gyermek számára. A Victor Ponta kormányfő és Tove Bruvik Westberg, Norvégia bukaresti nagykövete részvételével rendezett október 10-ei projektismertetőn kiderült, a Norvég Alap 3,3 millió euróval, az UNICEF pedig kétmillió euróval támogatja a Bákó megyei programot.
 A lap szerint a Bákó megyei önkormányzat néhány hónappal ezelőtt olyan programot is elindított csángó falvakban, amely bevallottan a magyar oktatást kívánja ellensúlyozni. A képviselő-testület és a csángók román eredete mellett kardoskodó Dumitru Martinas Katolikus Egyesület társulása nyomán tavasszal fiataloknak szánt képzési központokat létesítettek a csángók lakta Forrófalván, Lábnyikban, Magyarfaluban és Klézsén, ahol többek között fotó- és angol nyelvtanfolyamot biztosítanak mintegy 160 diák számára.
Gheorghe Bejan megyei tanácsos, a Martinas-egyesület elnöke a közgyűlés jegyzőkönyve szerint a program elindításáról döntő önkormányzati ülésen kijelentette: nem válik hasznukra a csángó diákoknak a magyar nyelv oktatása. A programot a megyei tanács 87 ezer lejjel támogatta.
Cseke Péter Tamás
maszol.ro

Andreas Gross: a székelyeknek demokráciáért való harcként kell bemutatniuk autonómiaküzdelmüket
Andreas Gross svájci parlamenti képviselő szerint a székelyek eredményesebben küzdhetnek az autonómiáért, ha küzdelmüket a demokráciáért való harcként jelenítik meg, és példaértékűen kezelik a székelyföldi román kisebbség gondjait.
A területi autonómiát konfliktusmegelőző eszközként javasoló 2003/1334-es Európa Tanács-határozat jelentéstevője volt a díszvendége a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) szombati marosvásárhelyi küldöttgyűlésének.
A svájci szocialista politikus úgy vélte, a demokráciára épít érvelés az Európai Uniót is érzékennyé teheti az autonómia iránt. „Sokan gondolják Európában, hogy Románia reménytelen eset, önök mutathatják meg, hogy nem az" – mondta az SZNT-küldöttgyűlés résztvevőinek Andreas Gross. A politikus úgy vélte, Magyarország abban segíthetné például a székelyek törekvéseit, hogy kinyomtatja a román társadalom meggyőzésére szánt tájékoztató anyagokat. Szerinte azt kell hangsúlyozni, hogy az autonómiát a székelység, Románia őshonos közössége kéri. A kérés román-magyar államközi szintre való emelése szerinte rontja a siker esélyeit.
Az SZNT közgyűlése elvi nyilatkozatban hívta fel a figyelmet a Gross-jelentés, és az azon alapuló ET-határozat fontosságára. Kijelentette érdekelt abban, hogy a határozat kell figyelmet kapjon Romániában, és egy minden ET-tagállamra kötelez érvényű autonómiaegyezmény jöjjön létre.
Az SZNT egy másik határozatban nyomatékosította, hogy az egy évtizede kidolgozott autonómiastatútumot tekinti ma is irányadónak, és arra kérte a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) parlamenti képviselőit, hogy 2015 február végéig tegyék meg ehhez az esetleges módosító javaslataikat.
Az SZNT egy másik határozatban azt kezdeményezte, hogy 2015 januárjában üljön össze az Erdélyi Magyar Egyeztet Fórum. Azt javasolta, hogy a fórum keretében az RMDSZ, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP), a Magyar Polgári Párt (MPP) és az SZNT képviselői dolgozzanak ki közösen egy olyan elváráscsomagot, amelyet aztán valamennyi erdélyi magyar politika szervezet egységesen képviselőhet.
A küldöttgyűlés egy nyílt levelet is elfogadott, mellyel az SZNT Thorbjorn Jaglandhoz, az Európa Tanács főtitkárához fordul. Utalván arra, hogy immár 44 székelyföldi önkormányzat fogadott el autonómiapárti határozatot, arra kérte a főtitkárt, hogy az ET kövesse figyelemmel a romániai közigazgatási átalakítás folyamatát, és emlékeztesse Romániát a vállalt kötelezettségeit tiszteletben kell tartania.
MTI
Erdély.ma

Nem fogadták el Toró és Szilágyi lemondását
Az Erdélyi Magyar Néppárt elnöksége nem fogadta el Toró T. Tibor és Szilágyi Zsolt, az államelnök-választáson elért eredmények miatt benyújtott lemondását, mert szerintük a felelősség közös, nemcsak a kettőjüké. A hétvégén Marosvásárhelyen tartott elnökségi ülésen arról is döntöttek, hogy egy megújulási folyamatot kezdeményeznek, amelyet a februárban tartandó országos tisztújítás követ majd, hiszen szerintük fontos a Néppárt megújulása, hatékonyabbá tétele.
A sajtó számára egyedüli nyilvános, vasárnap délutáni sajtótájékoztatón Zakariás Zoltán, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke röviden beszámolt a kétnapos elnökségi ülésen született döntésekről. Kihangsúlyozta: a megyei szervezetek visszajelzései is megerősítették őket abban, hogy jó döntés volt részt venni az államelnök választáson, hiszen az általuk képviselőt értékeket népszerűsíteni tudták.
„A jelölt és a kampánycsapat jól dolgozott, megőriztük a 2012-es választási eredményeket, de nem tudtuk azokat növelni. Toró. T. Tibor, az néppárt elnöke és Szilágyi Zsolt a párt jelöltje benyújtotta lemondását, bizonyítva, hogy  vállalják a felelősséget azért, hogy a kitűzött célokat nem sikerült elérni. Lemondásukat az elnökség nem fogadta el, hiszen a felelősség közös. Elhatároztuk, hogy általános tisztújítást tartunk, alulról felfele kezdünk el újra építkezni. Az út, amelyen járunk, helyes, szükség van az újraszerveződésre, a megerősödésre, hogy új csapattal hatékonyan tudjunk készülni a 2016-os helyhatósági választásokra” – hangsúlyozta Zakariás Zoltán.
Toró: hatékonyabban kell dolgozni
Toró T. Tibor arról beszélt, hogy a választási eredmények azt bizonyítják számukra, hogy szervezettebben, hatékonyabban kell tovább dolgozni. „A néppárt él és élni akar, haladni fog azon az úton, amelyiken elindult. Többet kell dogozni, hatékonyabb eszközökkel kell eljuttatni üzeneteinket a választókhoz, mert ezen a választáson üzeneteink nem értek célba” – fogalmazott. Újságírói kérdésre válaszolva az elnök elmondta, hogy tudatában van annak, hogy a választásokon elért eredményekért a felelősség elsősorban a vezetőket terheli, de az elnökség figyelembe vette, hogy a karácsony előtti időszakban nem lehet tisztújító kongresszust összehívni, ezért a februári kongresszusig a „dolgok változatlanok maradnak”. Azt is kihangsúlyozta, hogy véleménye szerint van utánpótlás, a pártban vannak rátermett politikusok.
Szilágyi: az erdélyi jelöltet támogatjuk
Szilágyi Zsolt arra buzdította az erdélyi magyarokat, hogy az államelnökválasztás második fordulójában minél többen menjenek el szavazni, és az erdélyi értékeket képviselő jelöltre adják voksukat, ne a korrupciós és balkáni értékeket képviselő vörös jelöltre. „Az RMDSZ nyilatkozataival inkább otthonmaradásra buzdítja a magyarokat, üzenetei azt sugallják, hogy nem lenne fontos részt venni a második fordulón. Ez nem igaz, adófizetőkként nekünk nem mindegy, hogy ki lesz Románia államelnöke. Mi az erdélyi jelöltet választjuk” – mutatott rá a Néppárt államfőjelöltje.
Simon Virág
Székelyhon.ro

Egyeztet fórumot javasolt küldöttgyűlésén az SZNT
Az Erdélyi Magyar Egyeztet Fórum összehívását kezdeményezi a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), amely szombaton a marosvásárhelyi Ifjúsági Házban tartotta küldöttgyűlését.
A teremben az ülés elején jelen volt Tőkés László, Biró Zsolt és Szilágyi Zsolt is, akik egy-egy rövid beszédben üdvözölték a jelenlévőket, kifejtették álláspontjukat az autonómiatörekvés és megvalósíthatóság ügyében. Úgyszintén jelen volt Andreas Gross svájci parlamenti képviselő, akinek jelentése alapján fogadták el az 1334-es határozatot az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésén.
Tőkés László beszédében elmondta: integrálni kell minden jó ügyet, így az autonómiáét is. Hiába megy Kelemen Hunor, Izsák Balázs és Tőkés László külön-külön Brüsszelbe és ott hárman háromféleképpen magyarázzák az autonómia kérdésének általuk elképzelt megvalósíthatóságát, azt vagy nem fogják, vagy nem akarják majd megérteni. Ezért van szükség a törekvések integrálására – mondotta az EP-képviselő.
Az ülésen elfogadtak néhány fontos határozatot. A székelyföldi autonómiastatútumra vonatkozóban leszögezték: tudomásul véve, hogy nem érkezett válasz az Állandó Bizottságnak a romániai magyarság parlamenti képviselőihez címzett azon felkérésére, hogy legyenek partnerek az autonómiastatútum ismételt parlamenti beterjesztésében, az SZNT még egy esélyt kíván adni a közös fellépésnek. Ezért azzal a kéréssel fordul hozzájuk, hogy 2015. február végéig tegyék meg azokat a módosító indítványokat, amelyek számukra elfogadhatóvá tennék Székelyföld autonómiastatútumát.
Elvi nyilatkozatot adtak ki az Európa Tanács 1334-es (2003) és 1985-ös (2014) számú határozataira vonatkozóan. Nyílt levelet intéztek Thorbjorn Jaglandhoz, az ET főtitkárához, utalván arra, hogy immár 44 székelyföldi önkormányzat fogadott el autonómiapárti határozatot, a nyílt levélben arra kérik a főtitkárt, hogy az ET kövesse figyelemmel a romániai közigazgatási átalakítás folyamatát, és emlékeztesse Romániát, hogy a vállalt kötelezettségeit tiszteletben kell tartania.
Az SZNT egy másik határozatban azt kezdeményezte, hogy 2015 januárjában üljön össze az Erdélyi Magyar Egyeztet Fórum. Azt javasolta, hogy a fórum keretében az RMDSZ, a Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP), a Magyar Polgári Párt (MPP) és az SZNT képviselői dolgozzanak ki közösen egy olyan elváráscsomagot, amelyet aztán valamennyi erdélyi magyar politika szervezet egységesen képviselőhet. Ezt a pozitív európai példák, valamint az ET releváns dokumentumai alapján javasolják kidolgozni.
Bakó Zoltán
Székelyhon.ro

Ingázó tanárok nehézségei
Más-más módon térítik meg a vidéki településekre ingázó tanárok utazási költségeit: van, ahol teljes egészében visszaadják a bérlet árát, máshol az iskolabusz szállítja munkahelyükre az ingázókat. Olyan település is akad, ahol törvényes lépéseket fontolgatnak a költségtérítés kiharcolása érdekében. Az elnökválasztási kampány végén a kormány ígéretet tett a probléma rendezésére.
Az előző évekhez viszonyítva gyakorlatilag változatlan a vidéki településekre ingázó pedagógusok költségtérítésének helyzete. 
Az iskolák az önkormányzatok által jóváhagyott költségvetésükből megtéríthetik a pedagógusok ingázási költségeit. Csukás Levente, a Hargita megyei tanfelügyelőség gazdasági igazgatója ismertette, az áfából visszaosztott összegekből bizonyos, távolságonként megszabott határig – ahogy a diákoknak is – vissza lehet fizetni a vonat- és autóbuszjegyek árát. A megszabott határon belül a teljes költség mintegy negyven százalékát tudják visszaadni a tanítóknak, tanároknak, ha van rá forrás, akkor az iskola vagy az önkormányzat kiegészítheti és felkerekítheti ezt az összeget.
Csukás úgy tudja, a megyebeli tanintézetek nagy részében kifizetik a minimum költségtérítést, azonban nem mindenhol pótolják fel ezt. Elmondta, ha az önkormányzat biztosítja a finanszírozást és belefoglalják ezt a jármű működtetésébe, akkor az iskolabuszokkal is lehet szállítani az ingázó pedagógusokat.
Iskolabusszal ingáznak
A csíkszentgyörgyi Gál Sándor Általános Iskola egyike azon tanintézeteknek, amelyekben az iskolabusszal szállítják munkahelyükre a más településről ingázó pedagógusokat. Tamás Sándor, az iskola igazgatója elmondta, eleve úgy terjesztették el jóváhagyásra az iskolabusz menetrendjét, hogy az vigye és hozza a több mint tíz ingázó pedagógust. Az iskolabusz fenntartási költségeit a helyi önkormányzat finanszírozza.
Teljes költségtérítés
A csíkkozmási Dr. Boga Alajos Általános Iskolába ingázó tanítók, tanárok költségeit teljes mértékben visszafizetik – mondta el Csillag Ottó igazgató. Az iskola vezetője közölte, a helyi önkormányzattól megkapják az ingázási költségekre szükséges teljes összeget. Van tanáruk, aki tömegközlekedési eszközzel ingázik, de olyan pedagógus is, aki autóval jár – is kap költségtérítést az erre vonatkozó, az üzemanyag-fogyasztást alapul vevő szabály szerint. A szükséges összegeket belefoglalják mindig a költségvetésükbe – tette hozzá az igazgató. Mivel a tanintézet nemrég iskolabuszt kapott, gondolkodnak k is azon, hogy meg tudnák-e ezzel oldani a pedagógusok szállítását.
Nem kapják vissza a pénzt
Már a második vagy a harmadik kérést teszik le az önkormányzathoz, de idén még egy lejt sem kaptak az ingázók költségtérítésére – nyilatkozta Bogos Tibor, a csíkszentmihályi Arany János Általános Iskola igazgatója, aki úgy tudja, pénzhiányra hivatkozik a helyi önkormányzat. Nehezményezte ugyanakkor, hogy kiszállási díjat sem tudnak fizetni a pedagógusoknak, van, aki saját pénzből vitte el versenyre a gyerekeket.
„Tavaly év végén az önkormányzat adott ötezer lejt, azt egyenlő módon elosztottuk az ingázók között, de közel sem fedezte a költségeket” – mondta. Úgy tudja, Csíkszeredából például havi 140 lej egy ingázó tanár költsége. Mivel beadványaikra az önkormányzattól eddig nem kaptak választ, most már azt fontolgatják, hogy a szakszervezethez fordulnak, vagy a törvény útjára terelik a kérdést – mondta az igazgató, hozzátéve, el vannak keseredve a kollégái. A tanintézetnek van iskolabusza, kérdés azonban, hogy a pedagógusok szállítására lenne-e finanszírozás, ugyanakkor a busz akkora területet kell bejárjon, hogy az órarendjébe nem férne bele ez is – véli az igazgató.
Jövő évtől fizethetnek
Nincs költségtérítés a csíkkarcfalvi Mártonffy György Általános Iskola ingázó pedagógusai számára sem – tudtuk meg Gábor János igazgatótól. Kifejtette, kérték, de erre az évre nem került be az önkormányzat által elfogadott költségvetésükbe a költségtérítés, ígéret van azonban arra, hogy a jövő évibe belefoglalják ezt. Eddig arra hivatkoztak, hogy nem jutott erre pénz, a többnyire a környez településekről ingázó pedagógusok pedig megértették a helyzetet – fejtette ki az igazgató, hozzátéve, remélik, jövőben lesz költségtérítés számukra. Iskolabusza a tanintézetnek nincs, kérték viszont és bíznak abban, hogy kapnak járművet.
Nincs panasz
Senki nem reklamált – mondta Póra Fülöp, a Tanügyi Szabad Szakszervezeti Szövetség csíkszéki szervezetének elnöke. Kifejtette, tavaly jelentkeztek egy felcsíki településről panasszal amiatt, hogy nem adnak költségtérítést az ingázóknak, idén viszont még nem érkezett ilyen jelzés egyetlen pedagógustól sem.
Tervezett intézkedés
A választási kampányban, október 27-én született az az egyezmény, amit a miniszterelnök, több miniszter és szakszervezeti szövetség vezetője írt alá, és amely számos kedvez intézkedés bevezetését rögzíti az oktatás terén a következő időszakra. Az egyezmény 12. pontja szerint évente belefoglalják ezentúl az állami költségvetésbe a helyi önkormányzatok azon kötelezettségét, hogy térítsék meg, prioritással, a pedagógusok ingázási költségeit. Az intézkedést az egyezmény szerint december 31-étl vagy a jövő évi költségvetési törvény elfogadásától kell érvénybe léptetni, további részletek ezzel kapcsolatosan nem ismertek.
R. Kiss Edit|
Székelyhon.ro

Előadás a 70 évvel ezelőtti rémtettekről
A Maniu-gárdisták által hetven évvel ezelőtt elkövetett gyilkosságokról, a szárazajtai és csíkszentdomosi mészárlásokról tartott eladást pénteken, november 8-én este Csíkszereda polgármesteri hivatalában Benkő Levente történész.
A Veress Dávid által kezdeményezett, Honfoglalás előttől az Európai Unió utánig című eladássorozat meghívottja ezúttal Benkő Levente történész, újságíró volt, aki Maniu-gárda Szárazajtától Szentdomokosig címmel tartott eladást.
Hetven évvel ezelőtt, a második világháború végén, az 1944. augusztus 23-án történt román átállást követ közel három hónapban a Maniu-gárda néven létrejött önkéntes, félkatonai román szervezetek partizánvadászat és elrejtett fegyverek összegyűjtése címén sorozatos gyilkosságokat és rablásokat követtek el az erdélyi magyar lakosság körében. Székelyföldön a Gavrilă Olteanu szászrégeni ügyvéd vezette csapat garázdálkodott, a legtöbb gyilkosságot az erdővidéki Szárazajtán, illetve Csíkszentdomokoson követték el, ahol 13, illetve 11 helyi lakost végeztek ki.
Benkő Levente eladásában a 70 évvel ezelőtti embertelenségekről és emberségekről beszélt. Ismertette a Maniu-gárda megalakulásának előzményeit, kegyetlen akcióit, majd a novemberi feloszlatását, illetve az ezt követ, közel tíz évig tartott per történéseit, tanulságait. Az eladó hangsúlyozta: „az elhurcolásokért, az atrocitásokért soha nem egy nép felelős, hanem azok a személyek, akik a történtekről döntöttek, és akik pontosan megnevezhetők”.
Benkő egyféle párhuzamot állított az 1940 szén történt ippi és ördögkúti magyar atrocitások, illetve a négy évvel 7, románok által elkövetett szárazajtai és csíkszentdomokosi gyilkosságok között. Eladásában rámutatott, hogy a Szilágyságban is voltak olyan magyarok 1940-ben, akik megpróbálták védeni a velük együtt élt helyi románokat, és 1944 szén is voltak olyan székelyföldi románok, akik kiálltak a magyarok védelmére a Maniu-gárdistákkal szemben.
Az eladás résztvevői közül többen elmondták, hogy azokban a napokban Csíkszeredában is töltöttek pár napot Olteanu csapatai, a szakaszmérnökség épületében voltak megszállva. Az egyik felszólaló azt hallotta, hogy a magyarul kitűnően beszél, szilágysági származású Iuliu Maniunak nem volt tudomása Olteanu csapatának tetteiről, Benkő viszont cáfolta ezt, levéltári kutatásai során találkozott olyan dokumentumokkal, amelyek szerint a parasztpárt akkori vezetője pénzzel támogatta a nevét visel gárdát.
A legfájóbb az – mondta Kedves Imre, a megyei pénzügyi igazgatóság szentdomokosi származású vezetője az eladáson –, hogy 70 évvel a kegyetlenségek után Csíkszentdomokos lakosságának többsége még mindig fél, nem beszél a történtekről, kevesen mennek el a minden év október 8-án zajló Gábor-kerti megemlékezésekre.
Dobos László
Székelyhon.ro

Egy „százkezű miniszter” élete és munkássága
Nagyvárad – Hegedüs Sándor, a százkezű politikus a címe annak a több mint 600 oldalas kötetnek, melyet péntek délután, a Partiumi Keresztény Egyetem Bartók-termében mutattak be szerkesztői és írói.
A Partiumi Magyar Művelődési Céh és a Partiumi Kersztény Egyetem által szervezett könyvbemutatón Pálfi József lelkipásztor köszöntötte az egybegyűlteket, majd Tőkéczki László történész, a kötet egyik szerzője szólalt fel. Elmondta: a kötet elsődleges szerzője Kovács László, aki – amint arról a későbbiekben ő maga is beszámolt – egy budai villa pincéjében fedezte fel a több mint fél évszázadon át lezártan álló utazóládákban rejlő családi hagyatékot, mely Hegedüs Sándortól származó, illetve rá vonatkozó dokumentumokat tartalmazott. Ennek alapján körvonalazódott a könyv kiadásának a gondolata, melyet Kövér László házelnök is bátorított, mivel, mint mondta, szándékában áll a magyar politikusok nagyjaival foglalkozni.
Krisztusi eszmék
A könyvben Hegedüs Sándornak a politikai és újságírói pályafutását egyaránt bemutatják és az olvasók dunántúli főgondnoki tevékenységét is megismerhetik. Amint a Kövér László által írt előszóban olvasható, bár képviselőtársai között fiatalnak számított, magas szintű képzettségének és munkabírásának köszönhetően közel negyed évszázadon keresztül a pénzügyi bizottság tagja, majd 1899-től kereskedelemügyi miniszter volt. „Hegedüs Sándor ráadásul úgy volt specialista az általa művelt területeken, hogy párhuzamosan végzett politikai, egyházi, tudományos, társadalmi és pénzintézeti tevékenységei nemhogy hátráltatták egymást, hanem kölcsönös kreatív motivációt jelentettek számára.” – áll az előszóban.
Tőkéczki László az akkori magyar liberalizmus sajátosságaira is kitért, s arra hogy Hegedüs Sándor krisztusi eszmekörben gondolkodott, „biblikus módon krisztusi szociálpolitikai elveket fogalmazott meg”. Magyarország abban az időszakban európai szellemiségű ország volt, Nagyvárad pedig Magyarország egyik élcsapatát jelentette, hangzott el. Hegedüs Sándor mértékadó politikusként volt ismert, a korszak „rossznyelvű” újságírói is becsülték tevékenységét, „százkezű miniszter” volt sajtóbeli jellemzője. Klasszikus házasságban élt, jómódú ember lett, de vagyonát nem úgy szerezte, hogy azért szégyenkeznie kellett volna.
Alkufolyamatok
Szász Zoltán történész, a könyv egyik szerkesztője ismertette a székely eredetű kolozsvári református család gyermekeként született Hegedüs Sándor pályafutását, kitérve arra is: Ausztria és Magyarország együttműködését kemény alkufolyamatok jellemezték, az akkori belpolitikai küzdelmek megismerése pedig napjainkban is tanulságul szolgálhat. Egyúttal bizonyíték arra, hogy szorongatott helyzetekben is keresni lehet a fejlesztés útjait – Hegedüs tevékenysége pedig „tanúság az elvhűség és a rugalmasság felelősséggel teli összeegyeztetzetőségéről.”– írja a bevezetőben a történész. A több mint hatszáz oldalas kötet, melyet 46 lejért lehetett megvásárolni a rendezvényen, a budapesti Argumentum kiadó gondozásában jelent meg, melynek tulajdonosa, Láng József szintén jelen volt. Mint megtudtuk, Nagyvárad után a kötetet Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen és Kolozsváron is bemutatják.
Neumann Andrea
Kiegészítés: Hegedüs Sándor /Kolozsvár, 1847. ápr. 22. - Budapest, 1906. dec. 28/ kereskedelemügyi miniszter 1899-től 1902-ig.
erdon.ro

Teodor Melescanu az új román külügyminiszter
Victor Ponta kormányfő Teodor Melescanut jelölte a külügyminiszteri posztra Titus Corlatean helyett, aki a külföldi szavazókörök körüli jogviták miatt hétfőn lemondott a román diplomácia éléről. Melescanu – akinek a jelölését az államfő a diplomáciai tárca sürgős teendőire hivatkozva elfogadta – hétfő este letette a hivatali esküt.
Az államfői tisztségre pályázó Ponta hétfői nyilatkozatában kiemelte, hogy az országban 9,5 millió román állampolgár szavazott „rendellenességek nélkül" az elnökválasztás első fordulójában.
Hozzátette: külföldön 160 ezren adták le voksukat, és mivel néhány külképviseleten akadtak olyanok, akik a nehézkes ügyintézés miatt nem kerültek sorra, a kormány mindent meg fog tenni azért, hogy külföldön is mindenki leadhassa szavazatát.
Ponta maga is megerősítette Corlatean álláspontját, miszerint nincs jogi alapja az újabb külföldi választókörök felállítását célzó ellenzéki követelésnek. Ponta szerint Traian Basescu távozó államfő és a jobbközép ellenzék csak azért követel ilyen „törvénytelenséget" a külügyminisztériumtól, hogy ezzel ürügyet teremtsen a választás törvényességének megkérdőjelezésére.
Titus Corlatean hétfőn nyújtotta be lemondását a külügyminiszteri tisztségről, miután jogvitába keveredett a Központi Választási Irodával (BEC) arról, hogyan lehetne elkerülni a külföldi szavazókörökben történt fennakadások megismétlődését. A BEC szerint nincs jogi akadálya, Corlatean szerint viszont törvénytelen lenne, ha a már kijelölt csaknem 300 külföldi szavazókör mellett a két forduló között újabbakat létesítenének.
A 73 éves Teodor Melescanu 1992-1996 között vezette a román külügyminisztériumot. Később a liberális pártban politizált, majd a Külföldi Hírszerző Szolgálat (SIE) igazgatói tisztségét töltötte be, amiről szeptemberben azért mondott le, hogy indulhasson a romániai elnökválasztáson.
Melescanu november másodikán a voksok 1,1 százalékát kapta és bejelentette, hogy a szociáldemokrata Pontát támogatja a második fordulóban Klaus Johannisszal, a Keresztény-Liberális Szövetség jelöltjével szemben. Ponta korábban közölte: ha megválasztják államfőnek, Melescanu lesz a nemzetbiztonsági tanácsadója.
Teodor Melescanu hétfő este letette a hivatali esküt, miután Traian Basescu államfő aláírta kinevezését. Az új külügyminiszter beiktatásánál az államfő megjegyezte: Corlateannak már a szavazás másnapján le kellett volna mondania, Melescanu jelölését pedig csak a külügyminisztérium sürgős teendőire való tekintettel fogadta el.
A múlt hét végén több ezren tüntettek Románia nagyvárosaiban és több nyugat-európai városban a román külügyminiszter, illetve a kormányfő lemondását követelve. A tüntetők szerint a bukaresti szociáldemokrata kormány szándékosan teremtett olyan körülményeket, hogy minél kevesebben szavazhassanak külföldön, mivel a Nyugaton dolgozó román vendégmunkások többsége hagyományosan a jobboldallal voksol.
A román választópolgárok november 16-án döntenek arról, hogy Victor Ponta vagy Klaus Johannis legyen-e az ország államfője a következő öt évben.
MTI
Erdély.ma

Összefogás a vörös veszedelem ellen
Több tízezren, főleg fiatalok vonultak utcára Románia-szerte a hétvégén, a külföldön élők szavazásának megakadályozása volt az ürügy, de tulajdonképpen Victor Ponta ellen tüntettek, megválasztásának veszélyeire hívták fel a figyelmet. Mintha újra rendszerváltó hangulat alakulna ki, 1989 decemberét emlegetik sokan, a letűnt idők, az átkos kommunizmus visszatérésének lehetőségére figyelmeztet­nek. És – mint huszonöt éve – ismét a fiatalok a főszereplők.
A demokratikus erők régóta nem tapasztalt megmozdulásának lehetünk tanúi, nemcsak az utcán tüntetők tömege szembeötlő, de nyílt levélben foglalt állást 71 román író, művész, tudós, közéleti személyiség. A román értelmiség krémje elsősorban az otthon maradás, a passzivitás ellen emeli hangját. „Ne áltassátok magatokat, hogy ha otthon maradtok, nem fogtok szavazni. Távolmaradásotokkal egy veszélyes imposztorra voksoltok” – mondják, s kétség nem fér: Victor Ponta ama csaló, szélhámos, akire gondolnak. Kormánypénzekkel kampányol, ellehetetleníti az idegenbe szakadt román állampolgárok voksolását, hazudik, és elvtelen, lejárató kampányt folytat vetélytársával szemben – sorolja bűnlajstromát Mircea Cărtărescu, Andrei Pleşu, Gabriel Liiceanu, Horia-Roman Patapievici, Vladimir Tismăneanu, Dan Perjovschi, Ana Blandiana, Ioan Stanomir, Smaranda Enache és sokan mások.
Összezárnak tehát Johannis mellett a demokratikusan gondolkodó románok, s szavaikat mintha erősítené a baloldal válasza. Ponta tábora a nacionalista kártyával felel, Románia egységéért aggódik, meglovagolja a Temesváron, Kolozsváron feltűnt föderalizálást, autonómiát követel jelszavakat, és Johannis nyakába varrnák az ország szétdarabolásának szándékát. S bár a közvélemény-kutatások még mindig Ponta fölényét jelzik, nem lehetnek nyugodtak a szociáldemokraták, hisz egyre erőteljesebb és egyre hitelesebb az ellenük szólók hangja. Magyar térfélen a nemzeti oldal szavai csengnek egybe a román ellenzék, értelmiség, az utcán tiltakozó ifjak hangjával. Az RMDSZ a semlegességet választotta, azt sugallja, nem a mi ügyünk a választás, jobb, ha nem szólunk bele, inkább otthon ülünk. Csakhogy, mint a román szellemi elit levele is jelzi, a távolmaradás Pontának kedvez, tehát a szövetség áttételesen ugyan, célozgatások szintjén, de ismét a baloldal mellé sodródott. Mi azonban megtehetjük, hogy nem őket követjük, és 25 évvel a kommunizmus bukása után a demokráciára voksolunk. Két gyökeresen ellentétes oldal csatája ez, lehet mérlegelni, melyiket választjuk. Túl kell lépnünk a jogos elkeseredettségen, kiábrándultságon, és jövő vasárnap mi is hozzájárulhatunk ahhoz, hogy ne térhessen vissza a vörös veszedelem. Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Piciny szoknyáktól termetes csizmákig (XXVI. Népzene- és néptánctalálkozó)
Nem lesz utolsó óra! – legalábbis Háromszéken, Székelyföldön, Erdélyben biztosan nem mindaddig, amíg a fiatal nemzedékek és a gyermekek tanulják és viszik, adják tovább az öregek táncát, muzsikáját. Ezt bizonyítja évről évre a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes által szervezett népzene- és néptánctalálkozó, amelyen különböző tájegységek adatközlői mellett fellépnek a hagyományőrző falusi és városi tánccsoportok, kicsik és nagyok, akik őrzik és továbbítják eleink folklórkincsét. A hét végén tartott találkozó is hirdette: rajtunk múlik, hogy ne kerüljön lakat a népi kincsesládára.
Ádám Gyula néprajzi jellegű fotókiállításának pénteki megnyitója és a nyárádszeredai Bekecs Néptáncegyüttes Hagyatékok című folklórműsora után szombaton Kelemen László, a budapesti Hagyományok Háza igazgatójának a gyergyói népzenéről és néptáncról szóló eladásával folytatódott a XXVI. Népzene- és néptánctalálkozó. A gyergyóditrói születésű zenész és népzenekutató többek között említést tett arról, hogy a Gyergyói-medence hagyományanyagának felgyűjtésében felbecsülhetetlen értékű Albert Ernő, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó kollégium egykori igazgató-tanárának gyűjtőmunkája, az általa és tanítványai által feljegyzett/rögzített énekelt balladák sajátos kincstárát képezik a vidék hagyományainak.
A szombat esti gálaműsorban fellép Gyergyó vidéki falvak adatközlői, a gyimesi ifjak és öreg táncosok a találkozó hagyományőrző jellegét erősítették, a házigazda Háromszék Táncegyüttes és a nyárádszeredai Bekecs Néptáncegyüttes a rendezvény hagyományéltet és -továbbadó szerepét hangsúlyozta, a kosteleki Vaszi Levente dalcsokra pedig ötvözte mindazt, amit a Tamási Áron Színház zsúfolásig megtelt nagytermének közönsége elvárt a találkozótól. Zenészek, szólisták neve kívánkozna a tudósításba, többek között meg kell említeni Erőss Judit dalait, valamint a Tiszta forrás népdalvetélkedő idei díjazottjai közül Szabó Fruzsina, Ráduly-Baka Rebeka, Erőss Réka énekét, a Heveder és az Üver zenekart, a gyimesi és gyergyói zenészeket. Külön dicséret a Hevedernek és Erőss Juditnak az első világháborúra emlékez percekért. A hajnalig tartó táncház hangulata után a vasárnapi gyermekgála is azt igazolta: ennek a kultúrának a kincsei korhatár nélkül a sajátjaink. Nem „édesek, aranyosak” a négy-öt éves székely ruhás kislányok, nem „jaj, de ügyesek” a tíz-tizenkét éves harisnyás legények, nem kell elnéznek lennünk, ha a nyurga serdülők ide-oda kalimpálnak, mert olyan minőségi produkciókat látunk a színpadon, olyan kiállást, tartást, amit már bátran lehet a nagyokéhoz hasonlóan bírálni, értékelni. És ez az igazi érték, ebben van az igazi hagyományozódás titka. Az érdem mindazoké, akik Gelencén, Nagybaconban, Kézdiszentkereszten, Erdőfülében, Sepsiszentgyörgyön felismerték: ha értéket adunk a gyermek kezébe, bármilyen piciny, megérzi, hogyan kell bánni azzal. Zenészek, táncosok, énekesek, oktatók, szervezők munkája sűrűsödik egy ilyen találkozóba, az érintett családok számára is ünnepnapok ezek – mint például a zenei tehetségét, virtuozitását felcsillantó tizennégy éves Dezső Attila prímás és tizenkét éves testvére, a brácsás Dezső István esetében –, reméljük, Sepsiszentgyörgy is magáénak érzi, a szakma pedig örvendhet, hogy újból sikerült tágra nyitni a kincsesládákat.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Új egyesület Kézdiszentléleken
A közelmúltban bejegyzett Székely Helyőrség Egyesület szombaton a kézdiszentléleki Petőfi Sándor Művelődési Házban tartotta első lakossági fórumát mintegy negyven érdeklődő jelenlétében. A három alapító – Tamás Róbert, Tamás Tibor és Ráduly Róbert – arról tájékoztatta a megjelenteket, hogy az egyesületet az augusztusban a cigányszeren történt tragikus motorosbalesetben elhunyt Sebestyén Attila halálának körülményei miatt keltett felháborodásuk közepette hozták léte azzal a céllal, hogy megőrizzék és továbbadják a székely hagyományokat, védelmezzék a székely érdekeket. Civil, politikamentes szervezetként óhajtanak tevékenykedni, fegyverük a szó és az összefogás, a közösség ereje. Fiókszervezetek, hasonló független szervezetek létrehozását tervezik egész Székelyföldön. „Ha a hatóságok nem tudják megakadályozni a megélhetési bűnözést, megtesszük mi törvényes keretek között, élhet, biztonságos, békés településsé tesszük ismét községünket” – hangzott el. Szóvá tették: a határt az önkormányzat kézdivásárhelyi biztonsági céggel őrizteti, ami nem hatékony, mivel nem ismerik a terepet, lopás esetén nem tudják, hol fekszik a parcella. Ha viszont helyieket alkalmaznának a határ őrzésére, még munkahelyeket is teremtenének. A jelenlevők a helyi rendőrörs munkatársait is elmarasztalták:  sokszor nem a károsultakat vagy bántalmazottakat, hanem a tettese védték. A fórum végén többen csatlakoztak az egyesülethez.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Megpezsdülhet a lovasélet
Színvonalas díjlovaglóversenynek adott helyet Illyefalva november első vasárnapján. Huszonnyolc versenyző három kategóriában állt rajthoz a Háromszéki Lovas Egyesület által hagyományteremtő szándékkal szervezett megmérettetésen. A viadal kitűnő szervezése, a nagyszámú versenyző, a felvonultatott lovak minősége, a lovasok tudása és megjelenése, a nézők népes tábora mind azt mutatja: Háromszéken megpezsdült a lovasélet, minden körülmény adott ahhoz, hogy a lovas szakágak, a lótenyésztés, a ló szabadidős kihasználása vonatkozásában is élvonalba kerülhessünk. Más kezdeményezéseket is számon tartunk, a Benedek-mezőn lovasiskola alapítását tűzte ki célul a Vadon Egyesület. Kíváncsiak voltunk tehát, hogy milyen munka zajlik a színfalak mögött, mit tesznek mindezért a lovasélet elkötelezettjei, milyen szabályok szerint kell megszervezniük a nyilvános eseményeket.
Meghonosítanák a díjlovaglást
A Háromszéki Lovas Egyesület még fiatal, idén tavasszal jegyezték be hivatalosan. Célként fogalmazták meg a lovas „szakma” népszerűsítését, a különböző szakágakban dolgozó versenyzők támogatását, lovas edzőtáborok szervezését – mondta el érdeklődésünkre az illyefalvi Filep Marót (Marci), a szervezet öt alapító tagjának egyike, az illyefalvi díjlovaglás versenyigazgatója. Rögtön hozzáfűzte: a díjlovaglás fejlesztését is szem előtt tartják, hiszen ez minden lovas szakág alapja. Máris tervezik, hogy tavasszal megszervezik a második illyefalvi díjlovagló-rangadót is.
– Hogyan lehetne megfogalmazni a díjlovaglás lényegét? – tettük fel a kérdést a lovas szakembernek. Válaszul lovas tematikájú könyvei közül vett el egyet, s abból olvasta: a díjlovaglás tulajdonképpen az idomító lovaglás magyar elnevezése. A versenyrendezés gondolata a campagne lovak díjazására alakított társaságtól indult, melyet Széchenyi Dénes 1872-ben alapított Pozsonyban. Tovább kutatva, a Wikipédia internetes lexikonban a következő meghatározást találtuk: a díjlovaglás egyrészt a lovassportok egyik szakága, melyet sokan a lovassportok királynőjének tartanak, másrészt a ló kiképzésének egyik módja. Díjlovas versenyeket rendeznek a kezdőtől egészen az olimpiai szintig. A díjlovaglás magyar elnevezése a szakág régi német elnevezésének (Preizreiten) tükörfordítása. A sportág neve jelenleg németül Dressurreiten, míg angol neve a dressage, francia eredetű szó, melyet általánosan edzésnek, kiképzésnek vagy idomításnak fordítanak – éppen ezért sokan használják a magyar nyelvben is az idomító lovaglás kifejezést. Alapvető célja a ló szervezetének, természetes adottságainak és az emberrel való kapcsolatának fejlesztése egymásra épül lépésekből álló kiképzési skála segítségével.
Díjlovaglásra minden ló megfelel, melyet mozgása alkalmassá tesz erre. Az alapfokú belovaglás körülbelül három hónapot tart, ez idő alatt kiderül, miben tehetséges a paripa. Már csikó korukban figyelik a lovakat, lényeges, hogy a későbbiekben a lovas alatt is ugyanezeket a mozdulatokat legyenek képesek megismételni – magyarázta Marci. Szakszemmel nézve van, hová fejlődnie a sportágnak, országos szinten elmaradás tapasztalható, nyilvánvaló az edzőhiány. Ezért tartják fontosnak, hogy újabb díjlovaglóversenyeket szervezzenek, hozzájárulva az utánpótlás neveléséhez, tisztább képet adva a lovasoknak, ló- és klubtulajdonosnak a díjlovagláshoz szükséges katonás fegyelemről, pontosságról. Azt is elmondta: a román lovasszövetség elnöke, dr. Kelemen Attila már támogatásáról biztosította. Mi több, az illyefalvi verseny bírája, Kele­men Melinda – akinek önzetlen munkájáért köszönettel tartozik a Háromszéki Lovas Egyesület – országos díjlovaglóversenyre hívta Filep Marótot és Bartha Zsoltot, a kézdialmási Táltos Paripa Lovarda edzőjét, lovasát. Ez is jó alkalom lesz arra, hogy a háromszéki szakemberek jobban belelássanak színvonalas versenyek kulisszatitkaiba – ezt a tapasztalatot értékesíthetik majd itthoni versenyek szervezésében.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ünnepelt a marosvásárhelyi Református Kollégium
A vallási oktatás újraindításának 20. évfordulójára emlékeztek kétnapos rendezvénysorozat keretében. Szombaton a Nemzeti Színházban ünnepi műsort szerveztek, ahol beszédek hangzottak el, visszatekintettek az ősi iskola múltjára, felelevenítették az újrakezdés nehézségeit, mindezt a gyermekek, növendékek eladásaival fűszerezve. Vasárnap a Vártemplomban tartottak ünnepi istentiszteletet.
MI vagyunk a kollégium, építjük, formáljuk az iskolát
Az ünnepséget Kovács Szabolcs egykori iskolalelkész áhítata kezdte, majd sorra következtek a díszbeszédek, amelyek közé a Református Kollégium jövőjét szavatoló kis óvodások, valamint az elkészít és első osztályos kisgyerekek műsorát ékelték, ezzel színessé és hangulatossá tették az estét.
– 457 éve indult el útjára Marosvásárhelyen a református felekezeti oktatás. Mégis a 20 éves refit ünnepeljük. Az iskola 391 éven keresztül volt a marosvásárhelyi magyar oktatás fellegvára. Annyi éven át állt a magyarság szolgálatában, és nevelt, oktatott. Tette ezt hittel, szeretettel, odaadással. Nemcsak neveket, hanem személyiségeket adott Marosvásárhelynek és a nagyvilágnak. Tette a dolgát mindenki: tanár és diák egyaránt. Tette a dolgát a két Bolyai, Bernády György, Köteles Sámuel, Molter Károly, Gecse Dániel, Vályi Gyula, Aranka György, Koós Ferenc, Borsos Tamás, Török János és még sokan mások. Értékeket kaptak és ugyanazt adták tovább a jövő nemzedékének. A közel négy évszázadon keresztül kivívta a tiszteletet és az elismerést.
1948-ben ezt a dics múltat az akkori rendszer egy tollvonással megszüntette, porba tiporta. Nehéz időket élt át a Református Kollégium, de előretekintett, s a múltban kivívott tiszteletet továbbadta az új iskolának. Ez lett később a Bolyai Farkas Elméleti Líceum, amely méltón vállalta fel a jogutód szerepét az egykori kollégium épületében. Színvonalas oktatás, eredmények. Ez az iskola is tiszteletet vívott ki magának Marosvásárhelyen és nem csak. De ez az iskola már nem a kollégium volt… A kommunista rendszer is, mint bármelyik rendszer az idők folyamán, megbukott. Új szelek kezdtek fújdogálni az egykori Református Kollégium épületében. A régi iskola újraindításáról kezdtek suttogni, de csak nagyon halkan. Hiszen nagyon sokan voltak azok, akik hallani sem akartak erről. Még most is sokan vannak... 46 évi szünet után, egy lelkes csapatnak köszönhetően újraindult az oktatás. És most MI vagyunk a kollégium, mi építjük, formáljuk a régi iskolát. Tiszta lelkiismerettel és örömmel jelenthetem ki, hogy jól csináljuk. Diákok, szülők és tanárok egyaránt. A Református Kollégium ismét elismert iskola, az eredményeink vizsgákon és versenyeken magukról beszélnek. Az új kollégiumnak van azonosságtudata, van jelleme és szellemisége – mondta ünnepi beszédében Benedek Zsolt, a Református Kollégium igazgatója, aki köszönetet mondott mindazoknak, akik az iskola ügye mellé álltak, a szülőknek, akik bíztak az iskolában és gyermekeiket ebbe az iskolába íratták.
Kész a leltár
Székely Emese volt igazgatót, aki több mint egy éve köszönt le, hosszan megtapsolták. Elmondta, hogy a 12 évet – süti megfogalmazásban – a felelősségviselés jellemezte. Ahogy lehetett! Sokszor fogalmazódott meg benne, hogy két úr szolgája. Az egyház és az állam között kellett úgy lavírozni, hogy megmaradjanak, megerősödjenek, gyarapodjanak, és közben a köz megelégedésére tegyék a legfontosabb dolgukat: az oktatást és a nevelést.
– Az egyházkerülettel, a tanfelügyelőséggel és a tanügyminisztériummal való állandó egyeztetés, a szakok akkreditálása körüli bonyodalmak, a minőség biztosítása, pályázatok, ösztöndíjak, a szülőkkel való kapcsolattartás, a tanárok kiválasztása és alkalmazása, a városi tanáccsal való – többnyire kérések formájában történ – kommunikáció, az esti tagozat létrehozása, fegyelmi kérdések, elbocsátások, külföldi iskolákkal létrejött közös projektek, jelentések, csendes napok, versenyek, a holland támogatókkal való tervezgetés az iskola bővítéséről mind- mind olyan dolgok, amik miatt egy állandó készenléti működésre kellett beállítanom az életem. Nem mondom, hogy nehéz volt, és azt se mondom, hogy könnyű volt. Nem volt unalmas. Csodálatos embereket ismertem meg, csodálatos emberekkel dolgozhattam együtt. Sokan közülük már nem lehetnek közöttünk. Főtiszteletű Csiha Kálmán egykori püspök, Tőkés Elek tanügyi tanácsos, nagytiszteletű Sárpataki János esperes, László Zoltán lelkész igazgató, Csíki Ágnes zenetanár, Gáspár Mónika tanárnő… Emlékük legyen áldott! – mondta Székely Emese, majd köszöntötte az iskolát, amely már meg tudja határozni önmagát és helyét a vidék oktatási intézményei körében. – Van kivívott helye és van elismertsége, amelyikben úgy próbáltunk hatni diákjaink éntudatára, hogy ne kiszolgáltatottjai, hanem alakítói legyenek a jövőnek. Itt a köszönet ideje is. Köszönöm a Jóistennek, hogy adta nekem ezt a munkát, köszönöm azoknak, akik annak idején bíztak bennem és kiválasztottak erre a feladatra, köszönöm azoknak, akik szerettek és köszönöm azoknak, akik nem fogadtak el. Így lettem gazdagabb. Én iskolám, köszönöm most neked! Kész a leltár! – fejezte be beszédét Székely Emese volt igazgató.
A beszédek során Kirsch Attila, az Öregdiákok Baráti Körének elnöke, Illés Ildikó főtanfelügyel-helyettes, Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei szervezetének elnöke szólalt fel. Fellépett a Quintet együttes, az After 5, az István, a király rockoperából csendültek fel részletek, volt zongora- és szaxofonjáték, szavalatok hangzottak el Nagy Hajnalka Zsuzsanna és Vas Márton eladásában.
A rendezvényen részt vettek az Erdélyi Református Kollégium küldöttségei, a mezőcsáti küldöttség.
Tegnap a Vártemplomban Szegedi László generális direktor hirdetett igét, majd szavalatok hangzottak el, a kollégium kórusa énekelt.
Az ünnepi alkalomra egy emlékkönyvet adtak ki, amelyben igazgatók, tanárok, öreg- és jelenlegi diákok beszámolói, vallomásai láttak napvilágot.
Mezey Sarolta
Népújság (Marosvásárhely)

Szép remények Marosvécsen
Talán még sohasem voltak egyszerre ennyien a Kemény család vécsi kastélyában. Nagyon sokan várták a november 8-i kapunyitást, legalább félezer ember fordult meg szombaton az ódon falak között és a várat övez sétányokon, az őszi színekben pompázó kastélyparkban. Erdély számos településéről érkeztek érdeklődők, de jöttek messzebbről, az anyaországból és még távolabbról is. Jelen akartak lenni a nagy eseményen, amelyet a szónokok közül többen neveztek történelminek. Sajnos, elkoptatott a jelző, ez esetben a használata mégis jogos, hiszen akárha maga a történelem szólítaná meg az ide látogatót. A műemlék épület sok évszázad zaklatott eseményeinek méltóságteljes tanúja, régi krónikák, tudós munkák, írói remekművek sokat emlegetett helyszíne, a Kemények több mint háromszáz esztendőn át birtokolták, aztán az új hatalom kisemmizte őket, és a diktatúrát megdönt rendszerváltás után még negyed évszázadnak kellett eltelnie, hogy ténylegesen megvalósuljon a jóvátétel, a család visszakapja tulajdonát, amely a két világháború között a "várúr", Kemény János és szerettei jóvoltából az erdélyi magyarság felbecsülhetetlen értékű szellemi fellegvárává vált. Hogyne lenne történelmi a pillanat, amikor az örökösök, az unokák és dédunokák, akiknek évtizedeken át bejárásuk se lehetett a kastélyba, most olyan nyílt napot szervezhettek, amelyen a különböző nemzedékeket képviselő közönség is érzékelhette, valós lehetőség adódik az impozáns építmény felújítására, arra, hogy a közösséget is szolgálva nyerje vissza régi dicsségét.
Egyelőre csak esélyről beszélhetünk, hiszen láthattuk, nagy átalakuláson kell átmennie, hogy a mai elvárások szintjén tölthesse be a nemes hivatást, a kulturális műhely szerepet, amelyet az örökösök szánnak neki, de összefogással ez is lehetségesnek tűnik. Az eseményt méltató, a valós és jelképes kapunyitást köszönt elöljárók – a beszédek sorrendjében Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja, Tőkés László, az EMNT elnöke, Böjte Csaba ferences szerzetes, Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke – is az összefogás, a közös építés, építkezés fontosságát hangsúlyozták. A párbeszéd házává kell tenni a várkastélyt, és ahogy egykor a "honfoglaló, nagy írónemzedék" bizonyos ellentétek dacára is szót tudott érteni a közös ügy érdekében, a mai magyarok se tévedhetnek a széthúzás útvesztőibe. A múlt, amelyet az épület történetét ismertet Vécsi Nagy Zoltán is felidézett, fontos számunkra, és a küzdelmes jelen is az, de talán még fontosabb az eljövend időszak, olyan jövőben kell gondolkodnunk, amely itthon tudja tartani a fiatalokat. Hogy a község számára mit jelent a korábbi rendeltetését visszanyer Kemény-kastély, azt Ördög Ferenc polgármester és Benkő Mihály református lelkész részletezte a Hunyadi László szobrászművész mintázta Kemény János-dombormű megkoszorúzása előtt. A Nagy Kemény Géza vezette ünnepség végén az örökösök nevében Kemény Zoltán mondott pohárköszöntőt.
Aztán a tömeg vette birtokba a hatalmas műemlék épületet. Órákon át hömpölygött az emberözön, pincétől a padlásig bejárták a szobák, folyosók, mellékhelyiségek, lépcsők labirintusát. Igyekeztek mindent felfedezni. Ebben jelzések, feliratok, eligazítások segítették, fotók tanúsították, hogy néztek ki korábban a termek, milyen volt a díszítés, a berendezés. Volt, akiket a bástyák, az erkélyek, a kilátók vonzottak a leginkább, hiszen a kastélyból gyönyörű tájakra látni. Lehangoló is lehetett volna a fűtetlen, sivár, üres belső terek látványa, ha nem ellensúlyozza az, hogy mindenki ünnepi lélekkel barangolt ezen a felejthetetlen napon a boltívekkel, váratlan benyílókkal, titokzatos csigalépcsőkkel, feljárókkal izgalmassá szabdalt 3000 négyzetméteren. És ha nem mindegyre ugyanoda tér vissza, abba a nagyobb helyiségbe, ahol színész előadók – Kilyén Ilka, B. Fülöp Erzsébet és Kozsik József – szólaltatták meg a hajdani helikoni találkozók halhatatlan egyéniségeit, és olyan közkedvelt zenészek, énekesek, mint Szabó Előd vagy Robert Brai gondoskodtak a színvonalas szórakoztatásról. Ifjabb tehetségek, szólisták és együttesek, marosvécsi gyerekcsoportok is felléptek. És a csendkedvelő szemlélődőkre is gondoltak a rendezők: a kastély egyik meghittebb helyiségében a Kemény János- emlékszobára bukkanunk. A Mecénás, az író kedves berendezései, könyvei és számos korabeli fotó, grafika, kisplasztika, plakett sejteti, milyen lehetett itt az élet az Erdélyi Helikon fénykorában. A szoba a nyílt nap után is látogatható. Persze a tél, pláne ha zord is, nagy kerékkötővé válhat. De tavaszra máris új, népes rendezvény van kilátásban, a vécsi iskolások szeretnék, ha áprilisban a kastélyban szervezhetnék meg hagyományos vetélkedőjüket. A család örömmel ad otthont a versenynek. És remélhetőleg előbb, mint utóbb, egyre több más jelents rendezvénynek is. Miért ne hinnénk, hogy a szombaton hangoztatott sok szép remény mihamarabb beteljesül?
N.M.K.
Népújság (Marosvásárhely)

Megnyílt a Kálvin idősotthon
Szombaton ünnepélyes keretek között nyitották meg Marosvásárhelyen a Romániai Református Egyház Nyugdíjintézete által építtetett Kálvin idősotthont. A 3700 négyzetméter összfelületű ingatlan egyik szárnyában egy- és kétágyas, 72 személy befogadására alkalmas 48 lakrész, a másik szárnyában tíz, nyugdíjas lelkészeknek otthont adó lakás található. A rendezvényen jelen volt Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Kántor Csaba püspökhelyettes, Lukács József, a Királyhágó- melléki Református Egyház püspökhelyettese, Tárkányi Márton, a nyugdíjintézet igazgatója, Jakab István, az otthon igazgatója, valamint több egyházi és világi meghívott.
– Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engem! – ezzel a Zsoltárok könyvéből vett fohásszal – melyet Kántor Csaba püspökhelyettes is alapigéjének választott –, az időskort megér ember könyörgésével nyitotta meg kapuját az idősotthon. Mint mondta, szeretetteljes szolgálat indul el az otthonban, amely támaszt és vigaszt nyújt fogyatkozó erejű időseknek, odahajol az elesettekhez, betegekhez, reményt nyújt a hitevesztetteknek.
– Az elmúlt öt év a magyar református egyházban a kálvini jubileumi évek jegyében zajlott. Sepsiszentgyörgyön szobrot állítottunk a nagy reformátornak, most pedig átadjuk ezt a hajlékot, amelyet szintén róla neveztünk el. A Romániai Magyar Református Egyház munkásai, fizetett alkalmazottai egy nyugdíjintézetbe tömörülve dolgoznak, és megpróbálják a munkával megteremtett javakat úgy felhasználni, hogy ne csak a saját életüket tegyék öncélúan ezzel a vagyonnal biztonságossá, hanem úgy dolgoznak, hogy a tágabb közösséget is szolgálják – mondta Kató Béla püspök. A nyugdíjintézet abból a megfontolásból döntött az idősotthon létrehozása mellett, hogy a fiatalok által befizetett nyugdíjalapot ésszerűen használják fel. Közismert, ebben az országban egyre kevesebben dolgoznak, az átlagéletkor kitolódik, és arra kell számítani, hogy nem lesz aki befizessen a nyugdíjalapba. A pénzt olyan ingatlanokba fektetik, amelyek az idő teltével is megőrzik az értéküket. Amikor Marosvásárhelyen az Eminescu utcában, közel a Diakóniai Házhoz, eladó lett a telek, bár magas áron árulták, úgy döntöttek, hogy a város szívében ez a hely lesz a megfelel. Áll rajta egy 150 éves ház, ezt szerették volna átalakítani. Az építkezési engedélyeztetés során a városrendezési osztály arra szólította fel az új tulajdonost, hogy az épület utca felőli falát teljes hosszában két méterrel költöztesse bennebb. Pereskedni nem volt érdemes, ezért úgy döntöttek, hogy lebontják a régi házat, és újat építenek. A várossal sokat vitatkoztak, egyezkedtek, de végül három év után az egyház megkapta a 100.000 eurós kárpótlást.
– Ma egy csodálatosan szép, modern, a XXI. század igényeinek megfelelően berendezett idősotthont adhatunk át, amiből semmi sem hiányzik. Isten dicsségét szolgálja a mi munkánk, s a megteremtett javak felhasználási módjában rejlik ez. Egy ilyen háznak nemcsak az építése, de a fenntartása is nehéz és költséges. Olyan világot élünk, amikor a világ minden tája felé szétszélednek a fiatalok. Itthon maradnak a szülők, akik annak idején abban reménykedtek, hogy a gyermekeik gondoskodnak róluk. Az otthon nekik nyújt segítséget. Óriási dolog egy keresztyén központban biztonságban tudni az idős szülőket. Az egyház nem az anyagi haszon megszerzésére törekszik, a realitásokkal szembenézve próbál segíteni azokon is, akik önhibájukon kívül kerültek oda, hogy saját forrásaikból nem képesek önmaguk ellátására befizetni. Bízunk abban, hogy az otthon méltó lesz Kálvin nevéhez, s az itt dolgozó nővérek, gondozók Isten erejével tudnak szolgálni. Ha az intézménynek nem lesz ilyen kisugárzása, akkor csak egy lesz a többi között – mondta a püspök.
Jakab István, az otthon igazgatója azt hangsúlyozta, hogy ebben a házban a szeretetnek kell uralkodnia, amit bevisznek az itt lakók szobájába. Az ápolás és gondozás mellett vissza szeretnék adni azt a méltóságot, amit a társadalom egyre inkább megvon az emberektől.
Mit nyújt még az otthon? Mentálhigiénés szakemberek segítenek a beköltözők beilleszkedésében, ünnepségeket, rendezvényeket szerveznek, csoportos és egyéni gyógytornát tartanak azoknak, akiknek ezt a háziorvos elírja, gyógymasszázst biztosítanak. A társalgóban lehetőség nyílik különböző foglalkozásokra – kézimunka, társasjáték, színház, zene –, biztosított a tévé és az internetszolgáltatás. Minden vasárnap és ünnepnapokon istentiszteletet tartanak.
Tárkányi Márton, a nyugdíjpénztár igazgatója köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik hozzájárultak az otthon felépítéséhez, majd a meghívottaknak bemutatták az épületet.
Mezey Sarolta
Népújság (Marosvásárhely)

Márton-napi vigasságok a Kis- Küküllő mentén
Közösségösszefonó Százfonat Erdőszentgyörgyön
Az Erdőszentgyörgyi Százfonat Szociokulturális Egyesület kezdeményezésére szombaton, november 8-án a Kis-Küküll jobb és bal partján elterül Erdőszentgyörgyön Márton-napi vigasságokat tartottak. A rendezvény életre hívását a helyi Százfonat néptáncegyüttes november hónapi megalakulása is sarkallta.
Amint Ambrus Emese és Róbert, a Százfonat Kulturális Egyesület vezetői elmondták, a Márton-napi vigasságokat hagyományteremtő céllal szervezték meg idén második alkalommal. A megalakulásának hatodik évfordulóját idén ünneplő hetvenhat tagú Százfonat néptánccsoportban óvodásoktól felnőtt ifjakig majd’ minden korosztály megtalálható. Kilencven százalékuk Erdőszentgyörgyi, de a környez településekről is vannak tagjaik, sőt vegyes házasságokban élők is tartoznak közösségükhöz. A környékbeli kézművesek kirakóvásárát a kézművestermékek készítésének bemutatása gazdagította. A kisebbek a művelődési ház előtti asztalokon a lámpáskészítés fortélyait ismerhették meg, majd sötétedés után a Marton László, Br Hunyadi Gyula, Sinkó András által szolgáltatott zeneszó mellett a maguk készítette lámpásokkal díszítették ki a kultúrház környékét. Bözödről szalmafonókat kértek fel kézműves-bemutatóra, valamint fafaragók is jelen voltak a faragászat fortélyainak ismertetésére.
Az esti órákban sorra kerül Ludas Matyi tánceladást a Veres Kálmán által egykor útjára indított Százfonat népi együttes közép- és nagycsoportjának táncosai adták el. Táncoktató Tőkés Lóránt unitárius lelkész és felesége, Tőkés Csilla. Ezt megelőzően az együttes picinyeinek bemutatkozásán szórakozhattak a résztvevők, felkészítjük Ambrus Emese tanítón volt. Az eladás belépti díjából begyűlt összeget az óvoda tornatermének a felszerelésére fordítják.
Az eladást táncházmulatság zárta. Azért döntöttek a táncházmulatsági jelleg mellett, mert, mint jelezték, ahhoz nem nőtték ki eléggé magukat, hogy hagyományos táncházat tarthassanak, ezért olyan páros táncokban gondolkodtak, amelyek között a szülők is megtalálhatják a számukra legmegfelelőbb szórakozási lehetőséget.
Amint az egyesületi elnök elmondta, távlati céljuk a helyi termékek iránti figyelmet felkelteni, és a kézművestermékek mellett egészséges, házi készítésű élelmiszereket is népszerűsíteni, árusítani. Gyümölcstermeszt vidék lévén arra ösztönöznék a helybélieket, hogy nagyobb hangsúlyt helyezzenek a termesztésre és hagyományos, házi készítésű termékeik értékesítésére.
– Ez egy nagyon nagy csoport köré tömörül rendezvény igazi csapatmunkája. A helyi kirakóvásár résztvevői, a kézműves-tevékenységekben részt vevő pedagógusok mellett megemlíteném a szülők Folkfonat elnevezésű hagyományőrző csoportját, akik már több mint egy hónapja készítik a díszleteket, a tombolahúzásra a csomagokat, de minden szülő kivette a részét a szendvicskészítésből, - kínálásból, a mézeskalácslúd-készítésből, amivel a gyerekeket ajándékozzuk meg, a rengeteg elkészít tevékenységből. A gyerekbörze számára a szülők egy csoportja gyerekruhákat és - játékokat gyűjtött és árusított, a begyűlt pénzt pedig felajánlottuk az óvoda tornatermi felszerelésének kibővítésére. A helyi Naplemente idősek klubja kürtőskalácsot készített az esti táncházas mulatságra. Kicsitől nagyig mindenki kivette a részét a táncegyüttes születésnapi mulatságának megszervezésében.
A tombolahúzás fődíját, a Márton- napi libát Gálfalvi Gréta IV. B osztályos tanuló vihette haza.
A rendezvény lebonyolítását anyagilag és erkölcsileg egyaránt támogatta a helyi polgármesteri hivatal és tanács, illetve a Communitás Alapítvány is, de az egyesület vezetősége köszönetet mond mindazon támogatóknak, aki anyagilag és erkölcsileg, fáradságot nem kímélve hozzájárultak a Márton-napi vigasságok megszervezéséhez" – mondta Ambrus Emese helyi tanácsos, a kulturális egyesület elnöke.
Szer Pálosy Piroska
A 100fonat Szociokulturális Egyesületet 2010 február 10-én jegyezték be mint hivatalos szervezet de szociális tevékenységét 2005 októberében kezdte a hátrányos helyzetű gyermekek felzárkóztató programjával, kulturális tevékenységét 2008 novemberében a 100fonat Néptáncegyüttes alakulásával.
Népújság (Marosvásárhely)

Határátkelőket avatott „titokban” Ponta
November 8-án, szombaton egyszerre három román–szerb állandó határátkelő nyílt meg Fénynél, Kunszlsnél és Valkánynál. A Kunszls (Lunga)–Nákófalva (Nakovo) közötti átkelőt Alekszandar Vucsics szerb és Victor Ponta román kormányfők nyitották meg, Gabriel Oprea miniszterelnök-helyettes és Mircea Duşa nemzetvédelmi miniszter jelenlétében. A szombat délutánra meghirdetett temesvári kormányellenes tüntetésre való tekintettel Victor Ponta miniszterelnök látogatását az utolsó pillanatig titokban tartották a hatóságok, csak a PSD Temes megyei vezérkarát és a Nagykomlós környéki lakosságot mozgósították az ünnepélyes határnyitásra.
A Szerbia irányából díszegyenruhás határőrök és határrendészek sorfala között Kunszlsre érkező Alekszandar Vucsics és Victor Ponta miniszterelnököket román és szerb népviseletbe öltöztetett fiatalok és iskolás gyerekek kenyérrel és sóval fogadták. A szerb kormányfő a határnyitásakor elmondta: a három átkelő megnyitása egyszerűbbé teszi a kapcsolattartást a határ két oldalán élők között, ezáltal a baráti, családi és a gazdasági kapcsolatok is erősödhetnek. Victor Ponta a román mondást idézte, amely szerint Romániának két igaz barátja van: Szerbia és a Fekete-tenger. A román kormányfő hangsúlyozta, hogy Románia támogatja Szerbia uniós csatlakozását és a Belgrád–Temesvár autópálya tervéről is beszélt, amely uniós forrásokból egyelőre nem valósulhat meg, de a két kormány keresi a megoldást az autópálya projekt finanszírozására. Ponta a Temes megyei médiáknak azt is elmondta: a temesvári déli körgyűrű tervét beemelték a Stratégiai Szállítási Tervbe, és az EU-forrásokból valósulhat meg a 2014–2020 időszakban.
A határátkelő felavatása után a román kormányfő, Temesvárt széles ívben elkerülve, Titu Bojin Temes megyei tanácselnök és a többi helyi PSD-s vezető kíséretében Varjasra távozott, ahol a kormánypárt Temes megyei polgármestereivel találkozott. 
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Szeben megye az idei Magyar Szórvány Napjának házigazdája
Az RMDSZ a nagyváradi kongresszusán, 2011 februárjában határozatot fogadott el a Magyar Szórvány Napjáról, amelyet november 15-én tartunk Bethlen Gábor erdélyi fejedelem születésének napján.
Déva, Brassó és Nagyenyed után idén Medgyes és Nagyszeben lesz a házigazdája az erdélyi központi rendezvényeknek november 15-én, szombaton.
A Medgyesen sorra kerül konferencia napirendjén szórványoktatási kérdések és Szeben megyei magyar közösséget bemutató előadások szerepelnek.
Az esemény szervezi az RMDSZ Szeben megyei szervezete és a Szövetség Főtitkársága. A rendezvény díszmeghívottja Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke és Seszták Miklós, a magyar kormány nemzeti fejlesztési minisztere.
Tavalytól a Magyar Állandó Értekezlet szórvány-szakbizottságának döntése értelmében az egész Kárpát-medencében megünneplik a Magyar Szórvány Napját november 15-én.
(Transindex)
Nyugati Jelen (Arad)

Felavatták fel az ország első örmény intézetét
A kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) avatták fel az ország első örmény intézetét, amely a közép- és kelet-európai örmény közösségek kutatásával fog foglalkozni. Ioan Aurel Pop, a BBTE rektora az avató ünnepségen kijelentette, hogy az intézetnek a jelent és a jövőt illet kutatási témákkal is kell majd foglalkoznia, nem csak a múltat kell kutatnia. A rektor szerint már a középkortól kezdődően a kelet-európai térségben megtelepedő első kicsiny örmény közösségek „virágzást hoztak a térségbe életmódjukkal, és stabil és virágzó társadalmi-gazdasági légkört teremtettek ott, ahol letelepedtek”. Hamlet Gasparian, Örményország bukaresti nagykövete kijelentette, hogy az intézet tevékenysége hozzá fog segíteni ahhoz, hogy a kortárs európai térség sokszínű kultúrájában felfedezzék az örmény elemet is, illetve, hogy gazdagítsák az örmény identitást. Az új intézet már a huszadik, amelyet a BBTE az idegen nyelvek és civilizációk tanulmányozásra hozott létre.
Nyugati Jelen (Arad)

EMNP: Johannis támogatása a természetes
Általános tisztújítást hirdetett meg az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöksége azt követen, hogy a romániai elnökválasztás első fordulója után Toró T. Tibor elnök és Szilágyi Zsolt alelnök, elnökjelölt is benyújtotta lemondását.
Az EMNP vasárnapi marosvásárhelyi elnökségi ülése után tartott sajtótájékoztatón Zakariás Zoltán, a párt választmányának az elnöke bejelentette, az országos elnökség értékelte a lemondott vezetők felelősségvállalását, de megállapította, hogy a felelősség közös, és ebben a formában nem fogadta el a lemondásokat. Az elnökség elrendelte az alulról kezdd általános tisztújítást a pártban, és elhatározta, hogy 2015. február 15-re összehívja a párt rendkívüli országos tisztújító küldöttgyűlését. Az EMNP elnöksége úgy értékelte, hogy helyes volt az a korábbi döntése, hogy Szilágyi Zsoltot elindítja a romániai elnökválasztási versenyben.
Szabadság (Kolozsvár)

Szabad Romániáért, demokráciáért tüntettek
„Le Pontával”, „Demokráciát akarunk”, „Szabad Romániát”, „Le a kommunizmussal”, „Ponta, ne felejtsd a diaszpóra szavazatait” és egyéb rigmusokat skandáló tömeg vonult végig Kolozsvár belvárosában szombaton este; a Facebookon meghirdetett akcióhoz becslések szerint mintegy 8-10 ezren csatlakoztak, egyetemisták és idősebbek mellett sokan családostul, gyerekeikkel együtt fejezték ki nemtetszésüket a jelenlegi miniszterelnök, egyben államelnökjelölt politikájával szemben.
A különböző feliratú és méretű transzparensekkel, piros-sárga-kék zászlókkal és héliummal töltött Mickey egér figurákkal felszerelkezett tömeg a Főtéren gyülekezett, ahonnan a Prefektúra épülete elé vonult, majd a Mátyás-szoborcsoporthoz tért vissza. A kolozsvári tüntetéssel egyidőben az ország más városaiban – így Temesváron, Iaşi-ban, Nagyváradon, Bukarestben – is utcára vonultak az emberek. Fotóriportunk a www.szabadsag.ro Riport rovatában tekinthet meg.
Szabadság (Kolozsvár)

Ismét terítéken a szórvány gondjai
A nagyvárosi szórvány volt a témája a Magyar Ifjúsági Értekezlet (Miért) hétvégén tartott szórványkonferenciájának.
A pénteki megnyitón Jakab Adorján, a Miért elnökhelyettese, Póka András György, Kalotaszentkirály polgármestere és Antal Géza, a Kolozs Megyei Ifjúsági Fórum (Kifor) elnöke köszöntötte a résztvevőket.
„Szórvány nélkül nincs összmagyarság. Kalotaszeg a híd, amely félúton helyezkedik el a Székelyföld és az anyaország között” – fogalmazott Póka András György, majd arról beszélt, hogy a többségében magyarlakta település lakosaival közösen hogyan építik sikeresen a közösséget.
Winkler Gyula EP-képviselő, az RMDSZ Hunyad megyei szervezetének elnöke beszédében elmondta, november 15-én negyedik alkalommal ünneplik meg a magyar szórvány napját, amelynek idén Szeben megye ad otthont. „A szimbolikus alkalmak fontosak a közösség számára, hiszen az összefogást, a felelősségérzetet erősítik” – mondta az EP-képviselő, rámutatva, hogy ezen a napon a magyar nemzet jobban odafigyel a szórványmagyarságra.
Elmondta, Déva, Brassó és Nagyenyed után most Medgyes és Nagyszeben lesz a házigazdája a rendezvénynek. Előbbi településen konferenciát tartanak, melynek napirendjén szórványoktatási kérdések és a Szeben megyei magyar közösséget bemutató eladások szerepelnek. A rendezvény kiemelt meghívottja Kelemen Hunor és Seszták Miklós, a magyar kormány nemzeti fejlesztési minisztere lesz.
Molnár Zsolt Temes megyei parlamenti képviselő eladásában a magyar közösségi és ifjúsági életről, közösségépítési lehetőségekről beszélt, és gyakorlati tanácsokkal is ellátta a hallgatóságot. Azt tanácsolta a fiataloknak, hogy vizsgálják meg a lehetőségeket, amelyek segítségével közösségüket építhetik.
„Először meg kell találni azokat a réseket a kulturális és közösségi piacon, amelyek nincsenek lefedve, majd megvizsgálni az igény és kínálat viszonyát helyi szinten. Mindenekelőtt piacképes, fenntartható megoldásokat kell találni” – hangsúlyozta Molnár Zsolt. Rámutatott, csak akkor fog jól működni hosszú távon a romániai magyar közösségi élet, ha a pénzügyi hátterét is meg tudjuk teremteni, éppen ezért fontos olyan szakembereket kiképezni, akik jártasak a fundraising területén.
Krónika (Kolozsvár)

Faültetéssel ünnepelt a jubiláló szatmári EKE
Faültetéssel, kirándulással és emléktábla-avatással ünnepli az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) szatmári osztálya megalakulásának 20. évfordulóját.
Miután a tagság és a szimpatizánsok körülbelül egy hónapja a Kolozs megyei Várfalván tartottak többnapos tábort, szombaton Szatmárnémetiben 20 darab platán elültetésével emlékeztek meg a jeles évfordulóról.
Szabó László elnöktől megtudtuk, bár a 19. század végén alakult, majd országos méretűvé vált szervezetnek a kommunizmus idején történt feloszlatása előtt szinte minden nagyobb településen volt tagszervezete, Szatmárnémeti esetén nem találtak erre utaló feljegyzést, így 1994-ben valóban alapításról és nem újjászervezésről volt szó.
Az ötlet és a megvalósítás egyaránt Csillag Antal, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium egykori földrajztanárától származott, akinek tiszteletére hamarosan emléktáblát helyeznek el. Az elnök szerint nem is egyet, hanem kettőt – egyet a Kölcsey régi épületében, melyben jelenleg a református gimnázium működik, és egyet abban az ingatlanban, ahol jelenleg működik az iskola.
Szabó László szerint az aktív tagságuk létszáma 50 közelében mozog, a szimpatizánsaik viszont ennél jóval többen vannak, egy-egy népszerű megmozdulásra sokan érkeznek. „A szervezet alapszabályzatában szereplő mindhárom területen, azaz természetjárás, örökségvédelem és környezetvédelem témájában egyaránt örömmel fogadjuk a kezdeményezéseket, a tevékenységek olyan irányba bővülnek, amerre az aktív emberek alakítják” – fejtette ki.
Elmondta, az évente szervezett Tour de Tour kerékpáros tájékozódási verseny és az autómentes nap alkalmából tartott biciklis kirándulások mellett jelenleg igen népszerű a tiszai kenutúrájuk. Ugyanakkor olyan programok is megjelentek az egyesületi életben, mint a Mária-út kialakításában való részvétel.
A kirándulásokon és sporttevékenységeken túl a legtöbben a Túr menti, több mint 20 ezer hektáros Natura 2000-es terület gondnokaiként ismerik a szervezetet, ami nem ritkán vezet konfliktusokhoz a beruházni akaró vállalkozókkal, vagy épp politikusokkal. Szabó László ezzel kapcsolatban elmondta, a szervezet egy szakemberekből álló csoportja vállalkozott erre a komoly feladatra, mely valóban sért néha egyes érdekeket.
Kifejtette, volt eset rá, hogy megkeresték: vezetőként próbáljon meg enyhíteni a gondnokság szigorán, azonban ezt elutasította. Elmondta, neki nem szakmája a természetvédelem, ezért a vitákba nem kíván belefolyni, fellépni pedig csakis akkor lenne hajlandó, ha törvénytelenség gyanúja merülne fel, amire eddig nem volt példa. Az elnök szerint a jövőben is szívesen fogadnak mindenkit, aki szeretne bekapcsolódni az egyesületi életbe.
Babos Krisztina
Krónika (Kolozsvár)

Savanyú nemzeti ködben
Figyelem, ahogy emésztik a pirroszi győzelmet, a tét nélküli elnökválasztást a romániai magyarok, főként azok, akik győztesnek tekintik magukat.
Ahhoz a kutyához hasonlítom a tisztviselőkből, önjelölt politikusokból, minden karizma nélküli valakikből valakikké ványadt politikusokat, amely kutya kergeti a saját farkát, eszeveszetten forog önmaga körül, és vakog, amikor azt véli, hogy elérte azt. Nehéz lélegzetvételek, légszomj-állapotok után fogalmazódnak bennem a kérdések, a válaszok; holott teljes világosságban láttam kezdettől, negyedszázada az egész menetet – igen, ez volt a nagy menetelés, nem a tavaly októberi. Akkor megcsillant bennem is, bennünk is, épít szándékú magyarokban is az összefogás lehetősége.
Ez az eleve elátkozott mostani kampány maga volt a tagadás. A tavalyi nagy meneteléskor maga a nagy ellenség, a román pártrendszer is észrevette a lehetőségünket, és komolyan foglalkozott azzal; ellenünkre természetesen. (Nem felejtem azt a behemót „tűzoltóautót”, mely ott kushadt Sepsiszentgyörgy határában, Szépmezőn, a menetelés egyik gócában, és lehetetlenné tette a zsebtelefonos és mindenfajta kapcsolattartást.) A mostani, lecsurgott magyar kampány megtagadta még a lehetőségét is az autonómiának. Ahogyan az elhangzott Sepsiszentgyörgy városi tanácsában nyáron egy román képviselő szájából: az autonómia csak kampányfogás.
A boldog kérdőzők láttán szép csöndesen föltűnik előttem Arisztotelész (i. e. 384 – 322) görög filozófus-tudós arca és megállapítása. „Ha a görögök egyezségre, összefogásra tudtak volna jutni, ers, nagy birodalmuk lehetett volna.” Spárta, Atthén és a többi városállamocska mind a maga javát kereste, pedig nem voltak ostobák. Leonidász vezér szavai ott vannak kőbe vésve a thermopülai csata (i. e. 480) emlékművén: „Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza”.
Mi ezt nem mondhatjuk el. Nem azt végezzük – ezt többek között én mondom, az Erdélyi Magyar Néppárt egyik képviselője –, amit nemzetünk, nemzetrészünk és szülőföldünk, a Székelyföld megkövetel ma is, immár 94 éve. Elmarasztaló képet rögtönöztem karrierista, megélhetési politikusokról. És az igaz képet. Volt, van áldozatos, önzetlen politikusa a romániai magyarságnak, Tőkés László. Elemi erejű gyűlölet övezi bizonyos körökben itthon, éppen azért, amilyen volt, és amit cselekszik ma is a magyar nemzet javára. És itt, vele egy napon említem azt a megfogalmazást, mely szerint egy kapus alkalmazása is attól függ nálunk, tagja-e a nagy győztes pártnak kelme.
Amit cselekedtem 22 és fél esztendő alatt (1988–2010) íróként Magyarországon, publicisztikában, versben meg prózában, mind az egység, a nemzeti összefogás jegyében történt, kéttucatnyi lapban, folyóiratban – amíg tehettem. Több ezer írás. Aztán jött a parancsolat violaszín pecsét alatt: kitörölni a magyar sajtóból! Erre mondhatja azt is akárki, hogy így talán könnyű volt onnan disszidálni haza, Romániába. Na ne higgye... És a pecsét jött velem, érzem, tudom.
Idézek Márai Sándor 1943–44-es naplójából. „Mennyit adtak az írók ennek az országnak, s mennyire megveti, lenézi ez az ország íróit! Hódol nekik, igen, mert tudja, hogy nemzeti hiúságának írókra is van szüksége, mint a parvenünek lakásában képekre és nippekre. De egy földművelésügyi miniszteri tanácsos – aki, mellesleg, az én adómból él pereputtyostul – mindenütt az országban többet számít, mint akármelyik él vagy halott író, akinek köszönheti ez a nemzet, hogy van és magyar. (...) Nem: ha francia vagy angol. Nem: ha cseh, román vagy szerb lennék, egy nemzet szeretete segítene munkámban. Így inkább egy nemzet szándéka és akarata ellenére kell elvégeznem azt.”
Düheim és bizonyítékaim, meggyőző munkám, tekintélyem és tehetségem mind az összefogás érdekében állt szolgálatomba. Ma is. Ám milyen egységre gondolok infantilis, gyermeteg kárörvendezők világában? Nem magamat szánom, hanem azokat, akik emitt is kiebrudalnak és hasonló megfontolásokból, mint 1983-ban, pártparancsra, 1997-ben Budapesten egy törpe kisebbség akaratából. Magam is látom amott, emitt látványos pusztulásom, és bizony nem gyönyörködöm abban. Ahogy vigyorítva mentek halálba kollégáim, barátaim etillel, egyébbel.
Rettenetes, fájdalmas tapasztalnom naponta, hogy nem képesek a pitik felmérni, mennyire időleges mostani uralgásuk; felmérni azt, hogy a maguk nemzedéke az utolsó ebben a tülekedésben! Mert nincs tovább, nem lészen tovább! Felmérni, hogy egység, összefogás nélkül nincs sem anyanyelv, sem szülőföld, sem megképzelt nemzeti jövend.
Annyira sem volt képes a romániai magyarság, hogy visszaszerezze iskoláit, egyetemeit az Európai Unió petyhüdt, lyukas ernyője alatt. De 25 év alatt aztán különösen nem. Arisztotelész, Márai után székely népdalból idézek, stílszerűen:
„Irigyeim sokan vannak. Mint a kutyák, úgy ugatnak...” Hát tegyék!
Én végzem a hivatásom, hivatalnokok ellenére. Lármafákat rakok és gyújtok ebben az országos, savanyú nemzeti ködben, hogy hátha látva látják végre önmagukat enyéim és ellenfeleim.
Czegő Zoltán
A szerző sepsiszentgyörgyi költő, író, újságíró
Krónika (Kolozsvár)

Se hús, se hal?
Az RMDSZ csúcsvezetése ismét valamilyen salamoni döntésre kényszerült, amikor a szavazópolgárok lelkiismeretére bízná: az elnökválasztás második fordulójában minden magyar ember voksoljon úgy, ahogyan a szíve diktálja. Hozzátenném: ha egyáltalán voksolni szándékszik, dönteni két olyan jelölt között, kiknek egyike sem túl lelkes harcosa a jogos magyar kérések megoldásának.
Klaus Iohannis azért nem, mert szász létére már az autonómia „megpedzésével” is magára zúdítaná a román nacionalisták haragját, s azok nagy hányada sem szavazna rá, akik az első fordulóban támogatták. Victor Ponta – eddigi fennforgása során azt bizonyította – alamizsnákkal ugyan szívesen lekenyerezné a magyarokat, de a lényeges dolgokról hallani sem akar. Még olyanról sem, mint a marosvásárhelyi magyar orvosképzés ügyének méltányos rendezése, mert azzal is nagynemzeti érdeket sértene. És – horribile dictu! – autonómiát. Az egyetemi autonómiát. Amihez ugyancsak a románságnak van joga, a magyarok számára mindössze savanyú szőlő, mert, ugyebár, mindig az erősebb kutya… barátkozik.
Ponta az esetleges magyar választók szemében elkövetett még egy főbenjáró bűnt, jelesen azt, hogy olyan sötét figurákkal szövetkezett össze a második fordulóra, mint Corneliu Vadim Tudor, Gheorghe Funar és Dan Diaconescu. (Csak zárójelben mondom itt el, hogy vélekedésem szerint Victor Ponta vagy nem biztos a dolgában a második fordulót illetően, vagy „elsöpr” győzelmet szeretne, ha ilyen mélyre alacsonyodva cimboráskodik.)
Szóval szépreményű miniszterelnökünk is szalonképtelenné vált a magyar választók szemében, s ha jól megnézzük a dolgot, akkor ékesen kitetszik, nincs kisebb rossz, csak Rossz van. Választhatatlan választék. S mert ezt az RMDSZ is tisztán látja, hát bölcsen a választókra bízza a döntést. Hát a nép dönteni is fog, s alig hihetem, hogy a székely megyék elveszítenék utolsó helyeiket a szavazási kedv nagy ranglistáján, melyet mindig az oltyánok vezetnek, a muntyánok követnek, kissé megelőzve a moldovánokat, de tetemesen az árgyélánokat.
Magyari Lajos
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

MOLNÁR ZSÓFIA: Ha nem lett volna gróf – vagy író – vagy grafikus – vagy külügyminiszter – vagy...
Bánffy Miklós-emlékkonferencia. Szerk. Papp Endre, Magyar Művészeti Akadémia, 2014 (A Magyar Művészeti Akadémia konferenciafüzetei, 8).
A 2013. december 18-án a Magyar Művészeti Akadémia szervezésében megtartott Bánffy Miklós-emlékkonferencia anyagát az internetes felület mellett most könyv formájában is elérhetik, kézbe vehetik az érdeklődők. Utóbbiak halmaza pedig, lévén arról szó, akiről, igencsak sokelemű lehet(ne), Bánffy kiterjedt működésének megfelelően. Hiszen a laikusok mellett szakmai szemmel fordulhatnak feléje (művészet)történészek, képzőművészek, muzsikusok, színházi emberek, mi több, természetesen írók is.
A kötetbe foglalt tanulmányok kvázi leitmotívuma egyrészt a különböző hiányok listázása, melyek a tehát íróként, illusztrátorként (kiemelten az erdélyi magyar irodalmi) kultúra szervezőjeként, mecénásként, Magyarország külügyminisztereként, opera- és színházigazgatóként tevékeny gróf munkássága körül kialakultak. Hiszen például megbízhatónak ígérkező lexikonokból maradt ki vagy szerepel jelentőségéhez képest nevetségesen röviden tárgyalva. Másrészt így az értetlenkedés szólamai dominálnak efölött a sajátos helyzet fölött. A konferencia és anyaga ekként szimbolikus gesztusértékén túl nagyon fontos szerepet kaphat a rekanonizáció vagy a Bánffyról kialakult merev, halvány kép átrajzolásában.
A résztvevők, más minőségükben a könyv szerzői, a „sokarcú zseni” (Szinetár Miklós) szerteágazó szellemi útjainak megfelelően maguk is több tudományág képviselői. Irodalmárként, építészként, rendezőként, színháztörténészként (és még sorolhatnánk) a Bánffy-kutatás (leg)új(abb) eredményeit hozzák a tizennégy tanulmányban az olvasó elé, az életmű és örökség egy-egy szeletét mutatva meg, ahol indokolt, a mellékelt képek médiuma révén szó szerint is; egy előadás pedig a „Nagyúrról” a konferencián is vetített „film-vallomás” felvezető szövege. Ami olvasáskor felötlik, az a tanácstalanság: talán Bánffy Miklós rengeteg arca írta szét egymást, megérdemelt recepcióját? A bámulat, hogy ennyi minden belefér egy emberéletbe, és hogy még mindig képtelenek vagyunk megszámolni a gróf „oldalait”, akármerre indulunk. A remény, hogy a konferenciakötethez hasonló további gesztusok készülődnek.
Helikon (Kolozsvár)

Gaal György: Egy könyvtárigazgató emlékiratai
Gyalui Farkas (1866–1952) neve ma már kevesek számára ismert, pedig legalább egy fél századon át Kolozsvár értelmiségi köreiben fogalomnak számított. Jó tollú újságíró-szerkesztő, a magyar és francia irodalomtudomány doktora, 1891-től az Egyetemi Könyvtár munkatársa volt. Könyvtártudományból – elsőként Magyarországon – magántanári habilitációt szerzett, s a hatalomváltozásig tanította e tárgyat az egyetemen, 1911-ben a rendkívüli tanári címet is megadták neki. 1892–1902 között öt kötetben sajtó alá rendezte a könyvtár szakcímjegyzékét, így nem csoda, hogy 1900-ban – Ferenczi Zoltán Budapestre távozását követően – ő lesz a könyvtár megbízott vezetője, majd Erdélyi Pál főigazgatósága idején 1911-ben igazgatói címet kap, s a könyvtárvezetés nagyrészt rá hárul. A századfordulón őt küldik külföldi tanulmányútra, amelynek tapasztalatai sokban hozzájárulnak az új, 1907-ben emelt könyvtárépület megtervezéséhez, s rá hárul a könyvállomány ide történő átköltöztetése is. A magát minduntalan szabadságoltató Erdélyi helyett Gyaluinak kell átvezetnie a könyvtárat az első világháború megpróbáltatásain, s a hatalomváltozás esztendein. A román egyetem is megtartja műszaki igazgatónak, s így az egyetemi és a múzeum-egyleti könyvtár magyar kincseit meg tudja óvni minden bántódástól. 1926-ban nyugdíjazzák. Utána főleg emlékező publicisztikával, gróf Teleki Sándor és Ujfalvi Sándor életregényének megírásával foglalkozik. Az Erdélyi Irodalmi Társaság oszlopos tagja, tiszteletbeli elnökéül választják, megírja ennek történetét is. A marosvásárhelyi Kemény Zsigmond és a budapesti Petőfi Társaság szintén tagságával tünteti ki.
Gyalui irodalmi munkásságáról nyomtatásban közzétett bibliográfiát készített (1933, 1942), hagyatékának sorsáról azonban nem tudunk, feltételezhetően szétszóródott. Az sem volt közismert, hogy Gyalui egész élete alatt önéletrajzi feljegyzéseket készített, amelyeket aztán emlékirattá dolgozott fel. Úgy tűnik, hogy három kötetesre tervezte ezt a művét: az első a világháború előtti időkről szólt, a második az 1914–1921 közötti időszakról, s talán egy harmadik a 20-as, 30-as évekről. A középső rész gépirata került Miklósi Sikes Csaba építész és helytörténész kezébe az 1980-as években, s ő azt a Református Gyűjtőlevéltárba helyezte megőrzésre. A gépiratot most Sas Péter sajtó alá rendezte, s előszóval ellátva a Művelődés kiadójánál közzétette Emlékirataim (1914–1921) címmel.
A kötet soha jobbkor nem jelenhetett meg, mint most, a világháború kitörésének centenáriumán. Ha valaki tudni akarja, hogyan élték meg a kolozsváriak a világháború kitörésének hírét, az első sorozásokat, miként értesültek a háborús eseményekről, hogy működhetett a cenzúrázott sajtó, milyen volt a város és a megye vezetése ezekben a hónapokban, azt itt részletes tájékoztatást kap. Gyalui ekkor a Magyar Távirati Iroda helyi tudósítója is volt, úgyhogy állandóan – a gorombának tartott – Bethlen Ödön gróf kormánybiztossal tarthatta a kapcsolatot, s tőle értesült a helyi hírekről. Ekkoriban írja: „Boldog a békében élő ember. Sohasem éreztem azt a rettentő nagy fájdalmat s aggodalmat, amint a háború alatt az ember a hazáját félti. Olyan ez, mintha anyja volna keserves beteg, s még keservesebb”. S Gyaluinak két gyermekéről is kellett gondoskodnia. A lánya ekkoriban végezte az egyetemen a francia szakot, s külföldi nyelvtanulását kellett biztosítania. A fia az orvosi tanulmányok mellett a Janovics Jenő kezdeményezte filmkészítésbe dolgozta bele magát. Állandóan Gyalui vállát nyomta a könyvtár háborús sorsa. Még a frontoktól távol eső Kolozsváron is hol az orosz, hol pedig a román betöréstől és az azzal járó pusztítástól rettegtek. Így 1916 szep­temberében a könyvtár legértékesebb kincseit 11 dobozba csomagolva Budapestre menekítik, s ott egy bank páncélszekrényében őrzik. Utóbb aztán visszaszállítják Kolozsvárra. A könyvtárt pénzhiány miatt gyakran kénytelenek zárva tartani. A hatalomváltást követően Gyaluitól nem követelik a hűségeskü azonnali letételét, úgyhogy megmaradhat a könyvtár élén, s csak a trianoni békeszerződés aláírása után teszi le az esküt. Igyekszik objektív lenni, s elismeréssel ír az új román egyetem professzorairól is, akik becsülik a könyvtárat, s őt meghagyják műszaki igazgatói beosztásában. A könyvtár magyar jellegét elismerik, de természetesen elvárják a román állomány gyors növelését. Román főigazgatóul Eugen Barbult, a Budapestről érkező könyvtárost nevezik ki, aki jól egyezik Gyaluival.
Az emlékiratban jóformán minden kolozsvári társadalmi eseményről hírt kapunk. Maga Gyalui is részese volt ezeknek. Rendszeresen járt a kávéházba, színházba, koncertekre.  Alig élt olyan jelentősebb személyiség a városban, akit ne ismert volna. Természetesen a maga világnézete, élményei alapján ítélte meg az embereket. Volt, akiről csak munkásságuk alapján vélekedett, másokról viszont nagyon negatív erkölcsi képet fest. Irodalmi téren igen konzervatív felfogású. A nyugatosokat csak elítélően emlegeti. Még a fővárosban is nagy port vert fel 1916. januári párbajügye Adyval, mely végül nyilatkozat-aláírással zárult. Különben minden Kolozsvárra látogató személyiségről tud, többen a könyvtárat is felkeresik. Így kalauzolhatja a magyar trónörökös-feleséget, Zita főhercegasszonyt, majd a román királyi párt is.
Az egyetem belső életébe több esemény kapcsán betekintést nyerünk, a rektorokat s az egyetemi tanárok jó néhányát jellemzi, nem különben közvetlen munkatársait a könyvtárból. Az eskümegtagadást 1919-ben nem helyesli, szerinte ez nagymértékben elősegítette az intézmények gyors elrománosítását, s a magyar tisztviselő-értelmiségi réteget földönfutóvá tette. Ismételten rámutat, hogy a békekötés előtt a kolozsvári magyarság elképzelhetetlennek tartotta, hogy a város ne maradjon Magyarország része: „Mindenki valósággal körülburkolta lelkét egy fallal, melyen reményét ki nem engedte, s beengedni a legkomolyabb forrásból jövő híreket sem engedte”. Leírja a román hadsereg bevonulásának mozzanatait, a hatalomátvételt.
Külön vonulata az emlékiratnak Gyalui önigazolása, magyarhűségének bizonyítása. Ő ugyanis Gyaluban Mendel Farkasként született, s csak 1891-ben veszi fel a szülőhelyére utaló családnevet. Izraelita vallásúként tanul a Református Kollégiumban, s ott nyeri élet- és világszemléletét. 1893-ban feleségül veszi egy gazdag fővárosi kereskedő lányát, a művészien hegedülő Brachfeld Gizellát, aki aztán 1914 márciusában nagy visszhangot keltve öngyilkosságot követ el. Feleségének a régi zsidó temetőben ma is álló gyönyörű síremléket készíttet Kolozsvári Szeszák Ferenccel. Gyalui ekkor már felekezeten kívülinek tartja magát, s mikor 1918. november 20-án értesül róla, hogy az addig magukat magyarnak valló izraeliták nemzetiségként lépnek fel, ő másnap Nagy Károly püspök dolgozószobájában (és keresztapaságával) osztálytársa, Barabás Samu lelkész szertartásával belép a református egyházba. Gyalui – bár származása miatt néhányszor mellőztetésben volt része – egyértelműen magyarnak vallotta magát. Legfőbb vágya volt a magyar nemesség megszerzése. Csak igen kései, szomorú alkalommal kapott ezért elismerést: 1944-ben mentesítették a zsidóságra vonatkozó törvények hatálya alól.
Az emlékirat fiának, a tehetséges Gyalui Jenőnek az 1921 májusában elkövetett szerelmi öngyilkosságával zárul. Tulajdonképpen két öngyilkosság, a feleség-édesanya és a rajongva szeretett gyermek halála közötti – világrengető – hét esztendő bontakozik ki a történetből. Utóhangja az 1921 nyárán (itt tévesen februárra datált) Radnaborbereken töltött pihenés, ahol a fürdőtelep villájában „a legnagyobb jelenleg élő magyar poétá”-val, Reményik Sándorral együtt tölthet pár napot, s ennek az ott született verseiből idéz néhányat.
Az emlékirat több száz oldala jóformán tagolatlan szöveg. Látszik, hogy alapját naplószerű feljegyzések képezik, de beleillesztett útleírásokat, családi és hivatalos leveleket, általa írt, vagy éppen róla szóló újságcikkeket, közigazgatási dokumentumokat. Még a kronológiát sem tartja be mindenütt, mert utólagos kiegészítéseket fűz egy-egy levélrészlethez, rábukkan valamilyen adatra, s később illeszti bele a szövegbe. Jó lett volna valamennyire mégis tördelni, alcímekkel tagolni a szövegfolyamot. A Tartalomjegyzék jóformán használhatatlan, hiszen csak a szövegbe iktatott cikkek kiemelt címeit veszi nyilvántartásba. Szerencsés viszont, hogy névmutatóval látták el a szövegrengeteget. Bizonyára Gyaluinak nem egy megállapítását, jellemzését idézi majd a szakirodalom. Gyalui most megjelent munkája Erdély történetének egy személyes élményeken átszűrt fejezete. Felöleli a várostörténetet, az egyetem és könyvtára történetét, s a polgárok életérzését a nagy világváltozás idején.
Gyalui Farkas: Emlékirataim (1914–1921). Sajtó alá rendezte, a jegyzeteket és az előszót írta Sas Péter. Művelődés Egyesület, Kolozsvár, 2013.
Helikon (Kolozsvár)

Potápi: újra kell gondolni az oktatási-nevelési támogatásokat
A külhoni magyarság támogatását célzó oktatási-nevelési támogatások újragondolását szorgalmazta a nemzetpolitikáért felelős államtitkár az Országgyűlés szakbizottságának hétfői budapesti ülésén.
Potápi Árpád János kiemelte: a támogatások rendszerét meg kell tartani, de szükséges áttekinteni, hogyan lehet átalakítani annak érdekében, hogy a juttatások oda érkezzenek, ahová a magyar kormány és Országgyűlés tagjai szánják.
Az elkövetkező időszak feladatairól szólva jelezte: folytatódnak a tematikus évek, és ha a Magyar Állandó Értekezlet következő heti ülésén jóváhagyja, 2015 a szakoktatás éve lesz.
Megjegyezte: Magyarországon is fontos folyamat a szakképzés megerősítése, és a nemzetpolitikának a gazdaságban is jelen kell lennie. A szülőföldön való boldogulás úgy valósulhat meg, ha az adott régiókban élők számára van munkalehetőség és jelen vannak a magyar nyelvű oktatási intézmények is – mutatott rá.
Az államtitkár fontos feladatnak tartotta a demográfiai trendek megállítását, lehetőség szerinti megfordítását is, és kitért a Kőrösi Csoma Sándor program folytatására is. Jelezte: két év alatt 147 fiatal utazott a diaszpóra területeire, hogy az ottani magyar szervezetek munkáját segítse. A programot tovább kell vinni – jelentette ki, hozzátéve: gondolkodnak annak hatékonyabbá tételén.
Szávay István (Jobbik) üdvözölte az oktatási-nevelési támogatások újragondolását, ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy azt jól elkészítetten, mindenkivel egyeztetve tegyék meg.
Amint arról beszámoltunk, idén is 17 200 forintnyi, azaz 235 lejnyi támogatást fizetnek gyerekenként a Szülőföldön magyarul program keretében nevelési, oktatási, valamint tankönyv- és taneszköz-vásárlási támogatásként a korábban nyújtott 22 ezer forint helyett.
A Szülőföldön magyarul programot lebonyolító Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége tájékoztatása szerint idén összesen 99 055 pályázó szülőnek küldtek értesítést kérelmük elbírálásáról. 96 636 szülőt arról tájékoztattak a levélben, hogy sikeres volt az egy vagy több gyermek támogatására benyújtott pályázatuk, 575 szülővel pedig azt közölték, hogy a szabályos határidő után kapták meg pályázatát. Újabb 1 844 pályázót ugyanakkor arról tájékoztattak, hogy valamilyen ok miatt elkutasították a támogatási kérelmüket.
Azok, akik idén első alkalommal nyújtottak be pályázatot a magyar kormány által működtetett program nevelési, oktatási, valamint tankönyv- és taneszköz-vásárlási támogatására, később kapják meg az értesítést. A sikeresen pályázók számára előbb el kell készüljön a bankszámla, bankkártya, csak ezután ütemezik be a kifizetéseket, közölték az RMPSZ-nél. Demeter Attila, a támogatások kifizetését végző OTP Bank Románia illetékese szerint mintegy hétezer idén először sikeresen pályázó szülő van. Ők december második felében kapják meg a támogatást.
Székelyhon.ro