A szórvánnyal való foglalkozás a nemzet önvédelme”
A Kárpát-medence magyar szórványstratégiájának az előkészítése volt a feladata a Szórvány és nemzetépítés című nemzetközi konferenciának, amelyre május 13–14-én került sor a temesvári Bartók Béla Líceumban. 
A tanácskozás résztvevőit Répás Zsuzsanna államtitkár köszöntötte, aki ez alkalommal elmondta: 2010 óta kiemelten fontos a magyar kormány számára a külhoni magyarság helyzete és ezen belül is prioritást élveznek a szórványközösségek. Ezért létrehozták a MÁÉRT két új albizottságát, amelyek a Kárpát-medencei szórványközönségekkel és a nyugati diaszpórával foglalkoznak. A Kárpát-medencei szórvány albizottság elnöke dr. Bodó Barna és feladata a szórványstratégia kidolgozása, ebbe épülnek majd be a temesvári konferencia tapasztalatai. Répás Zsuzsanna azt is jelezte: az a cél, hogy a szórványközösségeket ne csak a támogatások tartsák életben, hanem önállóan is életképes közösségekké váljanak.
A konferencia első napján a szórványkutatók és a politikusok elemezték a Kárpát-medencei magyar szórványközösségek helyzetét. Dr. Biczó Gábor (Miskolci Egyetem) az asszimiláció fogalmának különféle értelmezéseit elemezte, hangsúlyozva: többség és kisebbség élhet úgy is együtt, egyensúlyban, hogy nem történik asszimiláció, ennek az esetnek különös jelentősége van egy szórványstratégia kidolgozása szempontjából. Dr. Gyurgyik László a felvidéki magyarság elszórványosodásának folyamatát mutatta be statisztikai adatokkal, demográfiai térképekkel illusztrálva. Dr. Bodó Barna előadása során arra hívta fel a figyelmet, hogy szórvány fogalma szellemi hungarikum, a többi Kárpát-medencei nemzet nem tesz különbséget a szórvány és a diaszpóra fogalma között. A dr. Balogh Balázs (az MTA Néprajzi Intézetének igazgatója) moderálta panelbeszélgetés során Kárpát-medencei politikusok értékelték az erdélyi, délvidéki és felvidéki szórványközösségek helyzetét. Székely István (RMDSZ) a szórványkollégiumok és a magyar házak hálózatának kialakítását tartotta a legfontosabbnak, hangsúlyozva, hogy a szórványközösség külső támogatás nélkül nem tudja megőrizni identitását. Toró Tibor (EMNT) szerint a szórványstratégiát ki kell emelni a pártpolitikai csatározások köréből és csak konszenzusos alapon lehet kidolgozni, ugyanakkor a szórványstratégia a nemzetstratégia része kell legyen.
A konferencia második napján a szakemberek mellett az egyházak és a civil szervezetek képviselői is kifejthették álláspontjukat a szórványközösségek helyzetével kapcsolatosan. Rendkívüli eredményekről számolt be Balázs-Bécsi Attila, a szamosújvári Téka Alapítvány elnöke: a Kallós és a Téka Alapítványoknak a mezőségi szórványban sikerült több mint 200 fiatal számára a magyar nyelvű oktatást, a pezsgő kulturális életet biztosítani, akikben sikerült feléleszteni alig pislákoló magyar identitásukat. Nagy gondot okoz, hogy sem a román, sem a magyar állam nem veszi ki részét a két intézmény működtetéséből. A Csete Örs moderálta panelbeszélgetés során, amelyben részt vett Csűry István református püspök, a csángóföldi Hegyeli Attila, a kárpátaljai származású Gecse Géza, a brassói Toró Tamás és a temesvári Halász Ferenc is, a szórványstratégiába beépítendő kulcsfogalmakat, a szórvány fogalmának pozitív értelmezéseit keresték a résztvevők. Érdekes volt a pusztinai Hegyeli Attila megközelítése, aki szerint a szórványra nem áldoz a magyar kormány, hanem befektet, hiszen gazdasági téren hatványozottan megtérülhet a szórványra „elpazarolt” pénz.
„A temesvári tanácskozást azzal a szándékkal hívtuk össze – nyilatkozta a Nyugati Jelennek dr. Bodó Barna, a temesvári Szórvány Alapítvány elnöke –, hogy összegezzük azokat az elméleti, illetve szakpolitikai kérdéseket, amelyek a szórvánnyal kapcsolatosan felmerülnek. Úgy vélem, minden résztvevő számára hozott újat ez a konferencia. Ha arra gondolunk, hogyan írta le Balázs-Bécsi Attila az intézményépítést, amit ők a szórványban végeznek civilként, erre nem úgy kell tekinteni, hogy ő egy hős, hanem azt kell megnézni: kik azok, akik elmulasztják az ilyen akciók mellé való odaállást. Erdei Ildikó előadásából hallhattuk, hogy a szórványban működő magyar iskolának a nyelvi kisebbségi szocializációs feladatokat is fel kell vállalnia. Ezeket az új értelmezéseket végig kell gondolni, hihetetlenül nagy feladatok előtt állunk. Ahhoz, hogy a nemzet a pozitív önértelmezés jegyében tudjon tovább lépni, a szórványt be kell emelni a pozitív diskurzusba. Nincs közösség határ nélkül – a nemzeti közösségnek a természetes határa a szórvány. A politikusok számára mentalitásváltást kell jelentenie annak, hogy a szórványt nem támogatni kell, hanem a szórvánnyal való foglalkozás a nemzet önvédelme. Ha szórvánnyal foglalkoznak és biztosítanak számára olyan eszközöket, amelyekkel a szórvány képes a hosszú távú megmaradásra – a saját nemzetét védi, aki ezt cselekszi!”
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Elkezdődött a Festum Varadinum
Szászfalvi László református lelkipásztor, az egyházi, nemzetiségi és civil kapcsolatokért felelős magyar államtitkár hirdetett igét a Festum Varadinum rendezvény nyitó istentiszteletén. A 20. alkalommal megszervezett hagyományos ünnepség május 22-éig tart.
Ünnep. Huszadik alkalommal szervezik meg az egyhetes rendezvényt
Szászfalvi László hirdetett igét a nagyváradi Festum Varadinum elnevezésű, hagyományos rendezvénysorozat nyitó istentiszteletén tegnap. Az egyházi, nemzetiségi és civil kapcsolatokért felelős magyar államtitkár, aki egyben református lelkipásztor, a Zsoltárok könyvének egy passzusára építette igehirdetését: „Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr”.
„Szélfútta levél a világ, de hol az ág? De ki az ág?” – idézte Zelk Zoltán kétsoros versét a kereszténydemokrata politikus. Éppúgy, mint Dávid király a zsoltárban, a költő is az Istent tartja a világ és a társadalom egyetlen biztos megtartójának. Csak az a nemzet lehet boldog, amelynek élő Istene van, nem pedig a pénzt, a megfutamodást, a csalárdságot tartja annak – fejtette ki Szászfalvi László.
Lehet ugyanis boldognak lenni a mai kiüresedett, elsivatagosodott világban is, de csak akkor, ha szem előtt tartjuk Isten létét, ha hiszünk és bízunk benne, s így lesz akár történelmi csapásokból is boldogság, győzelem vagy országépítés – magyarázta. Az istentisztelet után Szászfalvi László Isten háza, városháza, országháza című kötetét mutatta be Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke. Végül Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke adott át elismerést a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium 15 éves tanulójának, Ökrös Hegyi Tündének, aki a Harmadik királyfi vagy királylány című pályázat harmadik helyezését érte el Én, a harmadik című valós történetével. A huszadik alkalommal megszervezett hagyományos ünnepség május 22-éig tart.
Krónika (Kolozsvár)

A szórvány védelme nemzetpolitikai feladat kell hogy legyen, ennek kései felismerése a magyarság fogyását, asszimilációját gyorsítaná fel – hangzott el a temesvári szórványkonferencián.
Kilátások. A felszólalók a szórvány elhanyagolására hívták fel a figyelmet
A magyarság számának csökkenése megállítható, és a folyamat vissza is fordítható, ha sikerül körültekintő, minden régió sajátosságának megfelelő stratégiát kidolgozni a szétszórtan élő magyar közösségek számára – hangzott el a Szórvány és nemzetépítés című konferencián, amit a temesvári Szórvány Alapítvány szervezett pénteken és szombaton a Kárpát-medence majdnem minden nyelvterületéről érkezett szakemberek részvételével.
Vándorló közösségek
A közösségelvű magyar nemzetpolitika egy ilyen stratégia elkészítésén dolgozik, aminek lényege, hogy az elszigetelten élő magyar közösségeket szülőhelyükön erősítsék meg, segítsék az önépítkezésben, a magyar jövőkép kialakításában – fejtette ki Répás Zsuzsanna, nemzetpolitikáért felelős helyettes magyar államtitkár. „Erre nincs általános recept, hanem a hely és az adott közösség igényei szerint kell kialakítani” – fogalmazott a szakpolitikus, aki szerint a szórvány mindig újratermelődik.
Felgyorsulhat az asszimiláció
Bodó Barna politológus, a Szórvány Alapítvány elnöke ezt a gondolatot továbbszőve fejtette ki, hogy a szórvány nem szűnik meg, hanem vándorol. „Resicabányáról a szórvány Temesvárra költözött, és ha itt eltűnnek a magyarok, azzal nem a szórvány tűnik el, hanem a temesvári magyarság. A szórvány legfeljebb Kolozsváron alakul ki” – magyarázta előadásában, hozzátéve, hogy ennek a veszélynek a kései felismerése a magyarság fogyását, asszimilációját gyorsítja fel.
Bodó Barna szerint a szórvány jelenti a nemzet határát, és ezeknek a „hátrahagyott helyőrségeknek” (idézet Gecse Géza budapesti rádiós szerkesztőtől) a védelme a nemzetpolitika feladata. „A szomszédos nemzetek nyelvében a diaszpóra kifejezés nem azonos a magyar szórvány fogalmával, hiszen a diaszpórában élők önszántukból vagy kényszerből szóródtak szét a világban, míg a mi szórványközösségeink soha nem hagyták el szülőföldjüket – hívta fel a figyelmet a főszervező. – Ezért a magyar szórvány fogalom »hungarikum«.”
A kétnapos konferencián – melynek célja a szórványstratégia tudományos vizsgálata volt – az asszimiláció, a nemzetiség és anyanyelv vállalása, a közösségi önszerveződés és intézményépítés kérdéskörében tartottak érdekes előadásokat hazai és a határon túlról érkezett szakemberek.
Pataky Lehel Zsolt
Krónika (Kolozsvár)

’56 harca még nem ért véget
Szatmárnémeti – Wittner Mária, az 1956-os forradalom és szabadságharc hőse Szatmárnémetiben tartott előadást átélt tapasztalatairól, állhatatosan küzdve azért, hogy a forradalom hősi halottai méltó elismerést kapjanak.
Az elmúlt hétvégén Szatmárnémetibe kapott meghívást Wittner Mária magyar országgyűlési képviselő, az 1956-os forradalom és szabadságharc hőse, aki a „Történelmünkről, magyarul” rendezvény keretében tartott előadást a Szatmárnémeti Református Gimnázium dísztermében. Wittner Mária az 1956-os forradalom eseményeiben az első naptól részt vett. 1957. július 16-án letartóztatták és „fegyveres szervezkedésben való részvétel, illetve az államrend megdöntésére irányuló fegyveres szervezkedés, többrendbeli meg nem állapítható gyilkossági kísérlet, fegyveres rablás, disszidálás” miatt 1958. július 23-án, 21 éves korában első fokon halálra ítélték.
Kétszáz napot töltött börtönben halálraítéltként, a másodfokú bíróság azonban 1959. február 24-én életfogytiglanra változtatta az ítéletet. 1970. március 25-én szabadult nemzetközi nyomásra.
Tény azonban, hogy a börtönből az utolsók között szabadult, ez pedig azt bizonyítja, komoly oka volt a Kádár-rendszernek, hogy őt fogva tartsa. A börtönben töltött időszakról szóló emlékeit többek között a Szabadság vihara és a Hóhér, vigyázz! című filmben mondta el.
„Ki kell mondanom a dolgokat”
Szombaton a szatmári közönség is meghallgathatta Wittner Máriát, átélt tapasztalatait. Kétéves korában a karmelita rend vette gondjába. Tizenegy évesen került vissza anyjához, aki hamarosan állami gondozásba adta. Fiatalkori éveiről mesélte, „Mások szenvedését látva értettem meg a saját szenvedésemet.” Tizenegy évet töltött a kalocsai börtönben, ahol a munka után sokat olvasott, hiszen a börtönnek gazdag könyvtára volt. A november 4-ei szovjet támadás során repeszektől megsebesült, melyek darabjai a hátgerincében maradtak, erős fájdalmakat okozva. Bevallása szerint a börtönben és a szabadulás utáni években következett az igazi forradalom. A Kádár-rendszer bukása óta számos 1956-os szervezet munkájában vett részt, következetes és határozott antikommunizmusáról vált híressé. „Nem szabad magamban tartani, ki kell mondanom a dolgokat, …az igazságokat a forradalom áldozatairól, akiket 50 év után is gyaláznak”. Megemlékezett Tóth Ilona orvostanhallgatóról, akit az 1956-os forradalom utáni megtorlás során kivégeztek. Wittner szerint 56 harca még nem ért véget, hiszen a kommunizmus öröksége ma is jelen van. Megemlékezett az erdélyi forradalomról, ahol még a szándékot is megtorolták, a Szoboszlay-perben 57 személyt állítottak bíróság elé, akik közül tíz embert végeztek ki. De Wittner beszélt azokról is, akik részt vettek az 1956-os forradalom elfojtásában, és az utána következő megtorlásban, és akik ennek ellenére a rendszerváltás után is magas pozíciókban maradtak.
Pándi Annamária
erdon.ro

Hungarikumok találkozója Váradon
Nagyvárad – Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, Tőkés László nagyváradi EP-irodája és a Partiumi Magyar Művelődési Céh első alkalommal, egyben hagyományteremtő szándékkal szervezte meg a hungarikumok találkozóját Nagyváradon.
Politikusok, vállalkozók, művészek, egyházi és közéleti személyiségek vettek részt a vasárnap délután szervezett hungarikumok találkozóján, mely az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, Tőkés László EP-irodája és a Partiumi Magyar Művelődési Céh közös rendezésében valósulhatott meg. Az esemény alapgondolata a magyar kultúrán belüli sokszínűség felmutatása, a magyarok közötti párbeszéd felerősítése, saját meglévő gasztronómiai értékeink újra felfedezése volt. A Partiumi Keresztény Egyetem Arany János Kollégiumának étkezdéjében igényesen megterített asztalok fogadták a mintegy 130 meghívottat. Házigazdaként jelen volt Tőkés László EP-alelnök, aki olyan díszvendégeket üdvözölhetett, mint Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanács elnöke, Orosz Csaba, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének alelnöke, Wágner Akiyama Chiyo, a Nagyváradon született néhai szobrászművész Wágner Nándor felesége, továbbá számos más ismert személyiséget.
Gasztronómiai örökség
A rendezvény elején mondott köszöntőjében Tőkés László elmondta, hogy még Pécsett született meg egy gasztronómiai est megszervezésének az ötlete. Páva Zsolt polgármesterrel egyeztettek az ötletről, majd arról döntöttek, hogy Nagyváradon rendezik meg az első találkozót. Szent László városa méltó helyszín, annál is inkább, mivel az elmúlt évszázadban „kompországként” közvetített az elszakított Erdély és Székelyföld, valamint a csonkán is magyarnak megmaradó Anyaország között. Felhívta a figyelmet arra, hogy a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács tagjai a napokban látogatást tesznek Schmitt Pál elnöknél, akivel egy nemzeti örökség védelmét célzó országgyűlési határozat kezdeményezéséről tárgyalnak. Szót ejtett arról is, hogy a Kárpát-medencei nemzeti örökség széles körben való népszerűsítése érdekében egy programszerű kulturális turisztikai zarándoklatot szerveznének diákoknak, illetve felnőtteknek.
Jótékony cél
Szászfalvi László államtitkár, a megújuló Magyarország víziójával köszöntötte a megjelenteket, majd kifejtette, hogy milyen nagy szerepe van az összefogásnak a a megújulásban. A továbbiakban Tiffán Zsolt neves borász a Kárpát-medencei magyar borkultúra jelenéről és remélt jövőjéről beszélt. Albert Tibor, Tusnádfürdő polgármestere is köszöntötte a vendégeket, aki a felszolgált székely ételeket mutatta be. Étkezés közben Tiffán Zsolt borkóstolót tartott, a villányi borokat mutatta be. A zenét a Lakner Tamás által alapított pécsi BorCanto Együttes biztosította, amely régi bordalokat, opera áriákat, operett dalokat adott elő. A gasztronómiai est késő este ért véget. A meghívottak adományaikkal a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnáziumot támogatták.
Mészáros Tímea
erdon.ro

Nagykövetség: rágalmaz Ponta
MTI
Közleményben utasította vissza tegnap a bukaresti magyar nagykövetség azokat az „alaptalan rágalmakkal és kirívóan durva, sértő minősítéseket”, amelyekkel Victor Ponta szociáldemokrata elnök illette egy nappal korábban Orbán Viktor magyar miniszterelnököt.
Az ellenzéki pártvezér szerdai, Piteşti-en tartott sajtótájékoztatóján kifejtette: szerinte Orbán Viktor és Traian Băsescu között „létezik egy közös stratégia”, amelynek célja a romániai magyar közösség megosztása. Az RMDSZ ugyanis nem megfelelő partner sem a román államfő, sem a magyar miniszterelnök számára – vélte Ponta, aki szerint az említett stratégia értelmében a szövetséget meg kell fenyegetni, meg kell zsarolni, vagy akár el kell távolítani.
A szociáldemokrata vezető szerint Băsescu és Orbán egyaránt „Tőkés László új pártjára”, a bejegyzésre váró Erdélyi Magyar Néppártra támaszkodik. A politikus úgy vélte: ez a stratégia Románia ellen irányul, mivel ellentétben áll mind a „román többségnek, mind a magyar kisebbségnek az érdekeivel”. Ponta szerint Băsescu és Orbán „bolsevik, fasiszta, náci értékeket” vallanak.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Magyarokkal szembeni atrocitások a Kárpát-medencében 
A magyarok hátrányos megkülönböztetését, a magyarokkal szembeni atrocitásokat tapasztalták a Kárpát-medencei körútjuk során az Emberi Méltóság Tanácsa vezetői, ezért felkérték Tőkés Lászlót, az Európai Parlament alelnökét, hogy európai fórumokon erre hívja fel a figyelmet – jelentette be Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke Nagyváradon.
A Duna Televízió Reggel a Dunán című műsorában a szakember elmondta, hogy melyek lehetnek azok a tényezők, amelyek meghatározzák ezeket az erőszakos cselekedeteket, továbbá arról beszélt, hogy milyen megoldások segíthetnének úgy Magyarország, mint az Euróapi Unió részéről ezek megszüntetésében. Duna Tv, Reggel a Dunán
Erdély.ma

Ballagtak az egyetemisták
Szombaton ballagott az első környezetmérnöki szakos végzős nemzedék a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem környezettudományi és mérnöki karának sepsiszentgyörgyi tagozatán.
A huszonnégy hallgató együtt búcsúzott az egyetem alapkézésétől a közgazdaság és gazdálkodástudományi kar vállalatgazdaságtani, valamint kereskedelem, turizmus és szolgáltatások szakágának kilencvenhét nappali tagozatos és százhuszonkét távoktatásos végzősével. A mesteri képzést harmincnégyen fejezték be az üzletkötés, fejlesztés és menedzsment szakon, szombaton ők is elballagtak. A közigazgatási szakosokat az egyetem csütörtökön búcsúztatja. (fekete)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Izsák Balázs: nem elég tisztának lenni, annak is kell látszani
Átvilágításukat kérik a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) vezetői a volt Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottságtól (CNSAS) annak érdekében, hogy hivatalosan is bizonyosságot nyerjen: nem dolgoztak és nem működtek együtt a Ceauşescu-rezsim titkosszolgálatával.
Négy határozattervezetet készítenek elő az SZNT június 3-ai országos küldöttgyűlésére, amelynek a marosvásárhelyi Kultúrpalota ad otthont. Kettő az Európai Unió polgári kezdeményezésére vonatkozik, egy elvi nyilatkozat az autonómiatörekvésről, egy pedig összeférhetetlenségi határozat, amelyben kérik a CNSAS-t, hogy világítsa át a szervezet vezetőit. „Nem elég tisztának lenni, annak is kell látszani. Ezzel bizonyítjuk, hogy az SZNT vezetői nem zsarolhatók. Az Állandó Bizottság 15 tagját, valamint az elnököket és alelnököket világítjuk át. A lakosságnak bíznia kell bennünk, hogy elérjük célunkat, Székelyföld autonómiáját, ehhez pedig elengedhetetlen, hogy világossá váljon: közöttünk nincsenek besúgók” – ismertette az SZNT elnöke, Izsák Balázs. Egy másik határozattervezetben partnerséget kínálnak Európa összes olyan régiójának, amely Székelyföldhöz hasonló helyzetben van, vagyis ahol az adott országban kisebbségben levő nemzeti közösségek élnek. „Az európai autonómiák között különbségek vannak, ezeket a törekvéseket szeretnénk egyeztetni, és partnereket szerezni a székelyföldi önrendelkezés kivívásához. Úgy tudom, mi leszünk a partneri szerződés kezdeményezői, de az együttműködés már amúgy létezik ezek között a régiók között” – mondta Izsák Balázs.
Gáspár Botond
Székelyhon.ro

Hary Béla
(1934–2011)
Városunk egyik kiemelkedő karmester-egyénisége 1934. október 2-án született Szilágysomlyón. 1952-ben érettségizett a kolozsvári zenelíceumban, majd a Gheorghe Dima Zeneakadémiára (akkor: Konzervatórium) felvételizett karmesteri és zeneszerzői szakra, a szakokatpárhuzamosan végezte el. 1956-ban – még konzervatóriumi diákként – kerül a Kolozsvári Állami Magyar Operába. 1958-ban államvizsgázott, és ezt követően több mint fél évszázadon át dirigálta az opera repertoárján levő művek többségét.
Az 1960-as években oroszlánrészt vállalt Bartók Béla zenés színpadi műveinek (Kékszakállú herceg váracímű operának, A csodálatos mandarin című pantomim és A fából faragott királyfi táncjátéknak) kolozsvári bemutatásában. 1973–1977 és 1984–1989 között a magyar opera igazgatói tisztségét is betöltötte, ám a karmesteri tevékenység gyakorlásáról akkor sem mondott le. Igazgatóként dirigálta Gounod: Faust, Verdi: Álarcosbál, Mozart: Don Juan című operáját is.
Az 1989-es rendszerváltást követően a Kolozsvári Magyar Opera és a Gyulai Várszínház közötti együttműködés keretében bemutatott Erkel-operák színrevitelekor nem csak karmesterként vett részt, hanem hat Erkel-operában a zenei dramaturg munkáját is ellátta.
Zeneszerzőként több balett-zenét (Sárga rózsa, Hófehérke és a hét törpe, Játékparádé), továbbá zenekari és kamaraműveket komponált. Farsang című musicaljét műsorra tűzte mind a magyar, mind a román opera, sőt a zeneakadémia operaosztálya is.
Zsűrielnök volt a Kolozsvári Magyar Opera vezetősége által szervezett két nemzetközi operakarmester-versenyen.
Kiváló karmesteri tevékenységéért, a bartóki és az erkeli életmű továbbéltetéséért kitüntetésben részesült: többek között a Magyar Köztársaság tisztikeresztjét Göncz Árpád akkori magyar köztársasági elnöktől vette át (1993); az EMKE Erkel-díjjal tüntette ki (1996), a Kolozsvári Magyar Opera fennállásának 50. évfordulóján örökös tagságot nyert (1998); Pro Cultura Hungarica emlékplakettet kapott a Magyar Köztársaság Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától (2004).
„Hary Béla köztudomásúan kitűnő muzsikus, mint színpadi karmester is kiforrott egyéniség, aki a színpadi összművészet szellemében dolgozza ki zeneileg az operák, illetve a balettek partitúráit” – írta róla még pályája kezdetén, 1966-ban László Ferenc muzikológus.
„Hary Bélának igencsak kiváló a keze. Hosszú pálcával, kiművelt csuklótechnikával vezényel. A pálcát vezénylő jó kéz ellenállhatatlan karmesteri delejt közvetít. Magabiztossága, fölénye nem kihívó, hanem magával ragadó. Hary Béla remekül zongorázik, továbbá termékeny zeneszerző, jelentékeny alkotó. Karmesteri delejét Hary Béla a vele perszonálunióban élő zeneszerzőnek is köszönheti” – olvashatjuk László Ferenc előszavát a Hary Béláról szóló életrajzi könyv első lapjain.
Rendkívüli karmesteri teljesítményben gazdag zenei életmű zárult le május 14-én halálával, immár végérvényesen.
Nyugodjék békében!
Nagy-Hintós Diana 
Szabadság (Kolozsvár)

Nagyenyed
Megmaradásról, szórványról, csatákról
Beder Tibor Az utolsó csata című kötetét mutatták be az Áprily-estek keretében május 12-én a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban. A szerző nyolcadik könyvét is éppen úgy írta meg, mint a többit. Dedikálás közben meséli: „Először úgy egy évig magamban hordozom a mondanivalót, aztán leülök, és egyben megírom.” Miközben magában hordozza a témát, sétálni szokott az erdélyi tájakon, a városokban és a falvakban. Nézelődik és szóba áll az emberekkel. Nagyenyedre éppen Sínfalváról érkezett, ahol már csak román iskola van, és ezért a magyarok nagyrészt románul beszélnek. Nem egyedi eset ez tájainkon. Sétált az enyedi könyvbemutató előtt is, és a városi tanács épülete előtt felfedezte a feliratos táblákat. Az egyiken az áll, hogy ez a bor városa – ezt eddig is tudta –, a másikon pedig, hogy a művészetek városa: ezt kevésbé tudta. Egyenes beszédű székely ember lévén azonnal ki is mondja: odaillene, hogy Enyed iskolaváros is lenne a lassan 400 éves történelmi kollégiuma révén, amelyet 1622-ben Bethlen Gábor fejedelem akadémiai rangra emelt. És, tegyük hozzá, ez utóbbit illene kiírni magyarul is. És hadd ne soroljuk ezúttal a történelmi indokokat.
Beder Tibort igazán a lelke mélyén érdekli magyarságunk sorsa, szétdaraboltságunk tragédiája. 1990-ben földrajztanárként, később Hargita megye főtanfelügyelőjeként elindult megvalósítani rég dédelgetett álmát, és felkereste a 400 éve elrabolt honfitársaink utódjait a törökországi Magyarfaluban (Macerkőjben) Az Utolsó csata 326 oldalas, dokumentált munka, számos, a magyar–török kapcsolatokat érintő történelmi adalékkal. A mából merített, hétköznapi példáival és tanulságaival hozzánk szól, akik még itt vagyunk. Józsa Miklós nyugalmazott kollégiumi magyartanár, az Áprily-estek lankadatlan szervezője mutatta be Beder Tibort és legújabb könyvét. Három előző kötetének is volt bemutatója itt, Enyeden. Hasonlóan más munkáihoz, a legújabb könyve is a Pro-Print Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot 2011-ben.
A jelzett „csata” az anyanyelvünkért folyik, Nagyenyeden és környékén is, ahol másokkal együtt örökösei és tulajdonosai vagyunk e tájnak. A könyvben kiemelt marosszentimrei csata ma is tart –, írja a szerző. A megmaradt romos templom az erdélyi szórványsors szimbólumává vált. Eleink 560 évvel ezelőtt kellő erővel és bátorsággal rendelkeztek ahhoz, hogy az akkori világ leghatalmasabb birodalmával szembeszegüljenek. Akkor is a megmaradásuk volt a tét. Bármilyen sokan vannak is, akik nyelvünkre, kultúránkra törnek, a harcot folytatni kell.
A szerző a példákat, eseményeket igazi székelyes beszéddel és szójárással fűszerezte. Három IX. osztályos, tanítóképzős, Csíkból jött kollégiumi diák a bemutatóhoz illő költeményeket adott elő (Molnár Noémi: Jékely Zoltán A marosszentimrei templomban, László Emőke: Kányádi Sándor Egy csokor orgona mellé, Pál Erika: Ferenczes István A marosszentimrei templom – 2002). A szerző a 275. oldalon Kiss Olivér újságíró a Szabadságban közölt írását idézi: „Külön színházunk, újságunk, folyóiratunk, társaságunk, barlangász-klubunk, műemlék és állatvédő egyesületünk, óvodánk, iskolánk, egyetemünk, természetjáró egyesületünk van…” Mindez véleményünk szerint nem különcködés, hanem a lehető legtermészetesebb, tudatos önszerveződés. Valamennyire szükségünk van, hogy nyelvünket megtartsuk és továbbfejlesszük, mert „nyelvében él a nemzet.” Számos hasznos gondolat és izgalmas történet található a könyvben, érdemes beleolvasni, különösen itt, a szórványban, a végvári harcok színterén.
Azon kevesek, aki eljöttek, biztosan hírvivői lesznek a Beder Tibor-i gondolatoknak, annak, hogy bátrabban kell harcolnunk, hogy ezt a csatát, ha nem is karddal vagy modern fegyverekkel, de megnyerjük. Bíznunk kell abban, hogy a jövő egyetlen lehetséges európai alternatívája a sokszínűség és a különbözőség, amelyben minden nyelvnek és kultúrának meglesz a maga helye. És nem felejthetjük: a harc egyben fennmaradásunkért folyik.
Bakó Botond
Szabadság (Kolozsvár)

Próbanépszámlálást tartottak Kovászna megyében
Sikeresen befejeződött Kovászna megyében a próbanépszámlálás – jelentette be hétfőn heti sajtóértekezletén György Ervin.
A prefektus elmondta, a cél a technikai feltételek bemérése volt, a tapasztalatok alapján az őszi népszámlálásig módosítják ezeket, ha kell. Kovászna megyében hét körzetben dolgoztak, összesen mintegy kétezer embert írtak össze.
A próbanépszámlálás alapvető célja az volt, hogy felmérje azt, be lehet-e fejezni egy ekkora körzetet 10 nap alatt és mennyire érthető a közember számára a kérdőívben megfogalmazott 61 kérdés – mondta György Ervin.
Az általános népszámlálásra idén október 22–31. között kerül sor.
(Transindex)
Nyugati Jelen (Arad)

Kisebbségellenes törvényjavaslatot fogadtak el a képviselőházban
Hallgatólagosan elfogadta kedden a képviselőház Mircia Giurgiu független képviselő törvénymódosító javaslatát, amelynek értelmében a tavaly elfogadott oktatási törvényből kiiktatnák azon paragrafusokat, amelyek a földrajz és a történelem anyanyelven való oktatását rögzítik a kisebbségi diákok számára. Az alsóház oktatási bizottsága a javaslat elvetését indítványozta, ám mivel arról a május elsejei határidőig nem szavazott a ház, hallgatólagosan elfogadottnak tekintendő. A döntéshozó kamara ugyanakkor ebben az esetben a szenátus. Bokor Tibor RMDSZ-es szenátor, a szenátus oktatási bizottságának tagja a Krónika kérdésére elmondta: kevés esélyt lát arra, hogy a felsőház megszavazza a módosítást, ugyanis ehhez azt előbb az oktatási bizottságban napirendre kellene tűzni. Mivel azonban ott többségben vannak a koalíciós pártok képviselői, megvan a lehetőség arra, hogy mindannyiszor leszavazzák az ellenzék erre irányuló javaslatait. A politikus abban az esetben sem lát sok esélyt a módosítás elfogadására, ha az mégis a plénum elé kerülne. Mint kifejtette, a kormányoldal jelenleg egyfős többséggel rendelkezik a felsőházban – ez 69 szavazatot jelent. „Ugyanakkor az utóbbi hónapok tapasztalata azt mutatja, bármely oldalnak nehéz ekkora többséget összeszedni, és nem látok arra esélyt, hogy az ellenzéknek ez most sikerülne” – hangsúlyozta.
Hozzátette ugyanakkor, akár az is megtörténhet, hogy a plénum elé engedik a módosító javaslatot, hogy az legyen „koalíció próbaköve.” „Előbb-utóbb meg kell vizsgálnunk, valóban működőképes-e a koalíció” – indokolta felvetését Bokor Tibor. Mint arról beszámoltunk, a jogszabályt a kormány felelősségvállalással, azaz parlamenti vita lehetősége nélkül terjesztette a honatyák elé, s mivel nem került sor bizalmatlansági indítvány benyújtására, az automatikusan elfogadottnak minősült december végén. A jogszabály lehetővé teszi a kisebbségi diákok számára Románia földrajzának és történelmének anyanyelven való tanulását, valamint azt, hogy a románt idegen nyelvként tanulják.
Krónika (Kolozsvár)

Késik a visszaszolgáltatások befejezése Háromszéken
Bár a Kovászna megyei tulajdonjog-megállapító bizottságnál folyamatosan növekszik az igénylések száma, idén nem valószínű, hogy több birtoklevelet kiállítanak Háromszéken – jelentette be tegnapi sajtótájékoztatóján György Ervin prefektus. Mint mondta, a megyében főleg azért késik a földterületek visszaszolgáltatási folyamatának a befejezése, mert az igénylők számos pert kezdeményeztek az elmúlt időszakban. Gondot okoz továbbá az is, hogy a visszaszolgáltatás kezdete óta a vonatkozó jogszabály többször is módosult. A kormánymegbízott tájékoztatása szerint több olyan eset is van Háromszéken, hogy sokan az eredeti helyszínen igényelték vissza a földeket a 2005-ben elfogadott törvény alapján, ám azokat a területeket a korábbi jogszabályok alapján már kimérték, és a birtokleveleket is kiállították. Általában azok a tulajdonosok perelnek, akik telekkönyvvel tudják igazolni, hogy a viszszaigényelt földterület az államosítás előtt a birtokukban volt. Több ilyen vitás terület van például Nagyborosnyón, ahol a község polgármestere belső ellenőrzést rendelt el, hogy próbálják a nézeteltéréseket orvosolni. Lőrincz Kálmán borosnyói polgármester lapunknak elmondta, több esetben törvényszéki határozat alapján kellene a régi tulajdonosnak viszszakapnia a területét az eredeti helyszínen, ám a 18-as törvény értelmében a más nevére húsz éve kiállított birtoklevelet lehetetlen megsemmisíteni. A község területén közel 5500 hektár szántó, kaszáló és legelő van, ebből még 300 hektárra nem állítottak ki birtoklevelet. A belső ellenőrzés során azt próbálják feltérképezni, hogy hol van még szabad terület, és hol lehet újramérni a földeket. A polgármester szerint a rengeteg iratcsomó átvizsgálása hatalmas munka, valószínűleg idén nem tudják befejezni. György Ervin elmondta továbbá, tárgyalt a Vrancea megyei prefektúrával, hogy az ozsdolaiak idén is legeltethessenek a szomszédos megyéhez tartozó Tulnici területén. A két szomszédos község évekig pereskedett az 1968-as megyésítéskor Vrancea megyéhez csatolt ozsdolai erdőkért és legelőkért. Az ozsdolai közbirtokosság a földtörvény alapján igényelte vissza a birtokát, telekkönyvi kivonatokkal igazolva 2400 hektár terület tulajdonjogát. A tulnici-i földosztó bizottság visszautasította az ozsdolai kéréseket, majd hosszas pereskedés után, öt évvel ezelőtt a konstancai fellebbviteli bíróság kimondta a végleges ítéletet: a terület Vrancea megyét illeti, bár független szakértők is igazolták, hogy 1800 hektár az ozsdolaiaknak jár. A döntés miatt a háromszéki község legelő nélkül maradt. A háromszéki juhászokat többször megbírságolták a Vrancea megyei hatóságok, ha a vitatott területre hajtották az állatokat, tíz évvel ezelőtt verekedés tört ki a legelők miatt. Öt éve a két megye prefektúrája minden évben megállapodást köt arról, hogy az ozsdolaiak használhassanak 500 hektár területet legeltetési díj ellenében. Brăndu Szilveszter ozsdolai polgármester elmondta, már a strasbourgi emberjogi bírósághoz fordultak az ügyben. Megoldódott viszont a Kovászna város és Tamásfalva közötti földvita. Amint arról beszámoltunk, a Kovásznához tartozó egykori termelőszövetkezetnek Tamásfalva határában is voltak földjei, így a 18-as földtörvény alapján több tucat kovásznainak ezen a területen mérték vissza a jussát. Bár a birtoklevelet is kiállították, a kovásznai tulajdonosok soha nem tudták használni a birtokukat, mert a helybeliek is igényt tartottak a falujuk határában levő földekre és pert indítottak. A városi tanács nemrég felajánlott egy 65 hektáros területet, hogy azt mérjék ki a kovásznai tulajdonosoknak.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Rekordszámú résztvevő az ETDK-n
Rekordszámú, 228 dolgozat, 270 résztvevő és több mint százötven díjazott a vasárnap ünnepi gálaesttel véget ért 14. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia (ETDK) mérlege. Erdély legnagyobb tudományos magyar diákszemléjén 27 szekcióban több mint száz szakember zsűrizett, akik nyolcvan dolgozatot a két év múlva Magyarországon megrendezésre kerülő XXXI. Országos Diákköri Konferenciára javasoltak. Az idei rendezvényt olyan szaktekintélyek tisztelték meg jelenlétükkel, mint dr. Andrei Marga, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem rektora, aki elismerését fejezi ki, amiért a magyar egyetemi közösségnek sikerült ilyen hosszú éveken át nemcsak megőrizni, hanem erősíteni is a tudományos megmérettetés hagyományát vagy dr. Mészáros Tamás, a Budapesti Corvinus Egyetem rektora, aki örömmel nyugtázta, hogy Erdélyben is virágzik az „önkéntes megmérettetés” tradíciója. A konferencia fővédnöke dr. Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke volt. A Babeş–Bolyai Tudományegyetem, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) és a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet által szervezett tudományos verseny szimfonikus koncerttel egybekötött záróünnepségén Talpas Botond, a KMDSZ elnöke kifejtette: büszke rá, hogy az ETDK mára fontos mérföldkővé vált az erdélyi kutatók tudományos életében és ígéretet tett arra, hogy a diákszervezet a jövőben is megszervezi majd a szakmai rendezvényt. Vetési Imola, a konferencia stratégiai koordinátora elmondta, a szervezőkre és versenyzőkre egyaránt igaz volt az, hogy mertek álmodni.
Krónika (Kolozsvár)

Az ellenzéki pártszövetség ultimátumot adott az RMDSZ-nek
Ultimátumot intézett hétfőn Crin Antonescu, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke, a Szociálliberális Unió (USL) nevű ellenzéki szövetség társelnöke az RMDSZ-hez, amelyben leszögezte: ha az RMDSZ Emil Boc miniszterelnök esetleges leváltását követően is kormányon marad a Traian Băsescu államfőhöz közeli kabinet részeként, akkor végképp elveszíti az esélyt arra, hogy az USL választási győzelme alkalmával a jelenlegi ellenzék oldalán kormányszerepet kaphasson.
„Ha Emil Boc esetleges távozását követően az RMDSZ továbbra is támogat majd egy olyan kormányt, amelyet a Cotroceni-palotából (az államfői rezidenciából – szerk. megj.) irányítanak, akkor döntése visszafordíthatatlan következményekkel jár, végképp a Băsescu-rendszer és az országot tönkretevő állampárti rendszer cinkosává válik. Ez olyan választás lenne, amely a legtöbb román állampolgár, így a magyarok érdekeivel is ellentétes” – jelentette ki Antonescu.
Mint arról beszámoltunk, Emil Bocot a Demokrata-Liberális Párt (PDL) hétvégi kongresszusán ismét pártelnökké választották, azonban előfordulhat, hogy ezt követően távoznia kell a kormányfői tisztségből. Ezt maga Traian Băsescu államfő szorgalmazza, aki szerint pártfüggetlen miniszterelnököt kell kinevezni a kabinet élére, mivel ha továbbra is Boc maradna a kormányfő, a kormány népszerűtlensége óhatatlanul átsugározna a pártra is, amely amúgy is alig húsz százalékos támogatottsággal bír az 55 százalékos népszerűséggel rendelkező USL-hez képest.
Antonescu hétfőn közölte, az USL hivatalosan felkérte az RMDSZ-t az esetleges közös kormányzásról folytatandó tárgyalásokra, a szövetség azonban még nem reagált hivatalosan. „Még mindig várjuk a választ, rendkívül komoly politikai tárgyalásokat szeretnénk folytatni az RMDSZ-szel” – hangoztatta Antonescu. Megismételte: ha Boc feltételezett távozása esetén az RMDSZ nem pártol át az ellenzékhez, az USL nem vár tovább a szövetségre.
A liberális párt elnöke egyébként azt is leszögezte, hogy Boc távozása esetén egy szakértői kormányt sem támogatnának. Mint kifejtette, az USL nem hajlandó fenntartani a jelenlegi rendszert, így megpróbálná megszerezni a többséget a törvényhozásban. Egyes források szerint egyébként a mai koalíciós ülésen fölmerülhet Emil Boc távozása, ehhez azonban hosszabb parlamenti előkészítés is szükséges lenne.
Antonescu egyébként szintén hétfőn Teodor Baconshi külügyminiszter lemondását követelte, amiért az a PDL hétvégi tisztújító kongresszusán úgy fogalmazott: a levélben szavazás bevezetésével egymillió külföldön élő román állampolgár szavazatát kívánja megszerezni a PDL számára.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Vargha Mihály alkotói műhelye
Kolozsvár – Pallas-Akadémia Könyvkiadónak évek óta van egy sorozata, melyet Banner Zoltán, Márton Árpád és Nagy Miklós Kund szerkesztenek. A célja, bizonyos művésztelepek ismertetése, ezen belül az arra érdemes művészeket jobban kiemelve, lehetőleg minél több munkájuk bemutatásával az olvasóközönséghez közel hozni.
Az albumok kiadásának tulajdonképpeni bevallott célja, a jelen vagy a múltban élt művészek munkásságának ismertetése, és könyvformában történő népszerűsítése.
A legújabb könyvük Szücs György: Vargha Mihály (MŰTEREM, 35.) címmel jelent meg, melynek szerkesztője Kozma Mária. Könyvtipográfia és nyomda: Gutenberg Grafikai Műhely és Nyomda, Csíkszereda. 
 A Magyar Köztársaság Kolozsvári főkonzulátusa kiemelt figyelemmel támogatja az ilyen irányú megnyilvánulásokat. Az esemény házigazdája Szilágyi Mátyás főkonzul. Az intézmény infrastruktúráját felhasználva, lehetőséget biztosítanak arra, hogy az ilyen jellegű megnyilvánulásokat minél szélesebb, arra fogékony rétegek ismerjék meg.
 Esetünkben Szücs György, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgató helyettese, valamint Vargha Mihály szobrászművész vetített képes előadással egybekötve mutatta be a könyvet, melynek borítóján a művész 2006-ban készült „ A hős”- című illesztett fa, 120x100x35 cm. Szelényi Károly felvétele látható.
 Az album hátsó lapján Wehner Tibor értékelését találhatjuk a szobrászművésszel kapcsolatban, melyből egy gondolatsort idéznék: „A művész hol a súlyos, tömbszerű fogalmazással él, hol áttört testeket feltáró, belső tereket megnyitó, szabadon megjelenő héjakra és palástokra hangolt , az organikusság sugallatát hordozó kompozíciót tár a szemlélő elé, s hol a nyers megmunkálásmóddal, hol pedig a finom kivitellel artikulálja alkotásának hangvételét és kifejezését.”
 Szücs György érzékletesen elemzi, melyek azok a hatások, amik alakították az ifjú szobrász tehetségét. Azt a családi hatást, melyben élt. A különböző művészek hatását, mint Kosztándi Jenő és Kosztándi Katalin, valamint Vetró András és Vetró Bodoni Zsuzsa. De szerintem nem elhanyagolandó az a hatás sem, melyet rá gyakorolt Henry Moore a XX. század egyik legnagyobb hatású szobrász-egyénisége, a modern szobrászat, a plasztikai szemlélet megalapítója.
 Az ősi amerikai művészet csodálója volt, majd megtalálta egyéni stílusát, az anyag és annak hiánya közötti egyensúlynak, a hullámos vonalak és a tiszta formák ritmusos harmóniájának megteremtésével. Mindehhez még jött a Jászvásári Képzőművészeti Akadémia szemlélete is, amely a teljes nyitottság és a kötöttségek nélküli kísérletezések fele irányította. 
 De az a szerencsés mozzanat, hogy 1990. március 15. a Székely Nemzeti Múzeum Képtárának, ma már Gyárfás Jenő Képtár vezetője lesz. Lehetősége volt hivatalból a művész világot úgy megismerni, mint kevesen ebből a nemzedékből. A sok kiállítás megrendezése, megnyitója verbális képességeinek a kibontakozását is lehetővé tette. Ennek is köszönhető művészi jellegű írásainak, előadásainak sokasága.
 Előadói készségéről mindazok megbizonyosodhattak, akik a kolozsvári szereplésén jelen lehettek. Munkáinak kivetített képeit erősítették azok a kisplasztikák, melyeket erre az alkalomra magával hozott.
 Ezen a találkozáson betekintést nyerhettünk Vargha Mihály alkotói folyamatába. Kiderült, egy tudatosan jól gondolkodó szobrászművésszel találkozhatunk élőben, aki tisztában van azzal, mivel áldotta meg őt szerencsés sorsa.
Csomafáy Ferenc 
erdon.ro

Engednek Budapestnek? – Az oktatási támogatásokról is tárgyal a román és a magyar külügyminiszter
A román Külügyminisztérium adatvédelmi szempontok miatt aggályosnak tartja, hogy a Budapest figyelmen kívül hagyja az oktatási támogatásokról szóló kormányközi megállapodást – értesült lapunk.
A magyarországi oktatási-nevelési támogatás kérdése lesz az egyik napirendi pontja Teodor Baconschi román és Martonyi János magyar külügyminiszter csütörtöki találkozójának – tudta meg lapunk. A juttatások ügyét a június elején ülésező román-magyar kisebbségi vegyes bizottság is napirendre tűzi. Mint ismert, a támogatások azután váltak diplomáciai kérdéssé, hogy az Orbán-kormány idéntől már nem az Iskola Alapítványon keresztül kívánja folyósítani a magyar oktatási intézményekben tanuló diákok számára a húszezer forintnak megfelelő összeget, hanem egy hatályban lévő román-magyar kormányközi megállapodást megszegve a Romániai Magyar Pedagógus Szövetséget kérte fel a pályáztatás lebonyolítására.
Az intézményváltásnak nemcsak diplomáciai következményei vannak: kitolódik a pályázat határideje, az eddigiekkel ellentétben nem júniustól, hanem várhatóan csak ősztől kezdik folyósítani a támogatást. Változik a pályázat benyújtásának módja (az adatközlő űrlapokat a szovátai Teleki Oktatási Központhoz postán kell eljuttatni), illetve módosul a pályázati összeg kiutalásának rendszere is, amelyet a kedvezményezettek postai úton már nem, csak banki átutalással kaphatnak meg. Az ÚMSZ külügyminisztériumi forrásoktól úgy értesült: a bukaresti diplomácia adatvédelmi szempontok miatt tartja aggályosnak, hogy Budapest figyelmen kívül hagyja a támogatást szabályozó kormányközi megállapodást.
A magyar fél olyan adatokhoz jut a támogatási rendszer adminisztrációja révén, amelyekhez jogszerűen a román államnak is csak szigorú feltételek teljesítése mellett lehet hozzáférése. Az oktatási nevelési pályázat kiírója ugyanis olyan személyes adatok közléséhez (nemzetiség, lakcím, személyi szám, személyi igazolvány másolata, oktatási intézmény adatai, családi állapot, telefonszám) köti a támogatást, amelyeknek a rögzítésére és tárolására a magyar hatóságok nem jogosultak, s amelyeket a román állam is csak akkor rögzíthet, ha teljesíti az érvényes adatvédelmi előírásokat.
Budapestnek mindegy A szulofoldonmagyarul.ro webhelyről letölthető adatközlő lapon szereplő adatvédelmi záradék így hangzik: „Alulírott hozzájárulok a támogatás tényének nyilvánosságához, az igénylőlapon, valamint az adatlapon és a pótlapon szereplő személyes adatoknak a pályázat elbírálásával kapcsolatos kezeléséhez, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségére, valamint a Bethlen Gábor Alapra vonatkozó hatályos adatvédelmi jogszabályok szerint.”
A kiíró a 2001/677-es számú romániai adatvédelmi törvényt nevezi meg jogi alapként, azt azonban nem tisztázza, hogy a magyarországi jogi személyiséggel és felelősséggel bíró Bethlen Gábor Alap milyen nemzetközi szempontból is érvényes jogszabályok szerint jár el. A kormányközi szerződés egyébként – jelezte a román külügy neve elhallgatását kérő munkatársa – az Orbán- kormány a jelenlegi feltételek mellett nem is mondhatja fel egyoldalúan, ezért a következő hetek tárgyalásaitól függ, folyósítható-e az oktatási nevelési támogatás a magyar fél által szorgalmazott módon.
„Úgy látom, hogy a magyar diplomáciának egyelőre teljesen mindegy, hogy lesz-e ebből diplomáciai konfliktus, vagy sem, valóban eljut- e az a támogatás a romániai magyar gyerekekhez, vagy sem. A magyarok abban bíznak, hogy a felmerülő problémák az Orbán Viktor, Emil Boc és Traian Băsescu közötti jó kapcsolat révén rendezhetők” – tette hozzá forrásunk.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke lapunk megkeresésére jelezte, nem kíván ebben a kérdésben állást foglalni, közölte: a tárgyalások kimenetele a külügyminisztériumi egyeztetésektől függ. Még szerződés sincs A Romániai Magyar Pedagógus Szövetség (amelyet a kiíró „adatgyűjtőként” nevez meg a kiírásban) elnöke, Burus Siklódi Botond az ÚMSZ-nek elmondta: az RMPSZ nem vesz részt a pályázati pénzek kezelésében, és egyelőre szerződést sem kötött a magyar kormánnyal a pályázat lebonyolítására.
A szakmai szervezet vezetője szerint minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy a romániai magyar diákok és óvodáskorú gyermekek pályázatának adminisztrációja rendben menjen. „A támogatás átutalásának mikéntjéről nem áll módomban nyilatkozni” – hárította el kérdésünket Burus Siklódi Botond. Az ÚMSZ többször fordult nyilatkozatért a Bethlen Gábor Alaphoz, de lapzártánkig nem kaptunk választ arra vonatkozóan: hogyan történik majd az oktatási nevelési támogatás átutalása, ha azt nem a romániai lebonyolító szervezet adminisztrálja, mint ahogyan azt sem tudni még milyen bankszámlára kapják meg a kedvezményezettek a pályázat összegét.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Jubiláló Varadinum
Fotókiállítással, a Varadinum Emlékkönyv 2003– 2010 bemutatójával és ünnepi istentisztelettel kezdődött vasárnap délelőtt Nagyváradon a huszadik Festum Varadinum. A fesztivál mottójául egy négyes felkiáltást választottak a szervezők: „Önálló magyar kultúrát! Teljes körű anyanyelvi oktatást! Önálló magyar színházat! Erőteljes civil szerveződést!”
Mint Biró Rozália, a város alpolgármestere, a szervező Varadinum Kulturális Alapítvány kuratóriumának elnöke elmondta: „Ezek olyan égető szükségleteket jelölnek, amelyek nélkül nem tudunk élni, alkudni ezekből pedig nem lehet”. A rendezvény védnökei Kelemen Hunor művelődésügyi miniszter és Halász János magyarországi parlamenti képviselő, a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának munkatársa.
A feszitvál nyitónapján a Nagyvárad-Rogériuszi református templom előterében Vassy Erzsébet festőművész kiállítását nyitották meg, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Székházában pedig Bartók termi zenei esték címen tartottak hangveresenyt. Az Eisemann Mihály-Somogyi Gyula-Zágon István szerzőpáros által jegyzett Fekete Péter című előadást pedig a nagyváradi Szigligeti Társulat mutatta be Kányádi Szilárd rendezésében.
A fesztivál második napja az Apáról fiúra elnevezésű, hagyományos mesterek találkozójával kezdődött, ám az időjárás nem kedvezett a kirakodóvásárnak. Később az Országos Széchenyi István Történelmi Pályázat díjait adták át, este pedig a várban a Partiumi Keresztény Egyetem képzőművészetis diákjainak kiállítását nyitották meg. A hét további napjain is egész napos programokkal várják az érdeklődőket.
Ma Bartók Béla emlékestet tartanak a szerző születésének 130. évfordulójának alkalmából a Nagyváradi Állami Filharmónia Enescu-Bartók hangversenytermében. Közreműködnek Kosza Ágnes, Bíró László hegedű, Székely István klarinét valamint Thurzó Zoltán zongorán. A műsorban szerepelnek Bartók, Enescu és Liszt kompozíciók. Programváltozásra hívják fel a figyelmet a szervezők: holnap 16 órai kezdettel tartják a Civil Társadalom Napját, amelyen részt vesz Pomogáts Béla irodalomtörténész, Kötő József színháztörténész és Dávid Gyula irodalomtörténész is, a Polis Könykiadó vezetője.
A rendezvény egyik kiemelkedő programjának ígérkezik a Szigligeti Színház 110 éves, frissen restaurált iratainak hazatérése. Az ünnepélyes átadást követően színházi szakemberek részvételével kerekasztal-beszélgetést szerveznek. Ugyancsak vasárnap, a rendezvénysorozat zárónapján tartják a Varadinum díjkiosztó gálát. Az első alkalommal kiosztandó díjakat azoknak a személyiségeknek adják, akik kiemelkedő munkát végeztek a partiumi magyarság fennmaradásáért, fejlődéséért.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Szórványkonferencia Temesvárott
A rendezvény utolsó hozzászólója, a dél-erdélyi Lippán élő Szebán Ferenc szerint nemzeti és nem nemzetközi volt a kétnapos temesvári konferencia. Lássuk be, volt igazság abban, amit mondott, bár ez alkalommal inkább örülhetünk, hogy több országból jöttek előadók.
És annak is, hogy jobb későn, mint soha. Május 13-án ugyanis ennek a jegyében kezdte mondandóját a konferencia első határon túlról érkezett vendége, Répás Zsuzsanna államtitkár, aki szerint: „2010 óta a magyar kormány számára kiemelten fontos a külhoni magyarság helyzete és ezen belül is prioritást élveznek a szórványközösségek.” Ezért alakította meg a közelmúltban a magyar kormány a MÁÉRT két új albizottságát, amelyek egyike a Kárpát-medencei szórványközösségekkel, míg a másik a nyugati diaszpórával foglalkozik. Az államtitkár asszony azt is elmondta, hogy a Kárpát-medencei szórvány albizottság elnökévé, a mostani rendezvény főszervezőjét, Bodó Barnát nevezték ki, akinek a legfőbb feladata e stratégia kidolgozása.
A Szórvány Alapítvány létrehozójaként ismert Bodó Barna a „Szórvány és nemzetépítés” nevet adta a rendezvénynek, amelyen Répás Zsuzsanna azt is hangsúlyozta: cél az is, hogy a szórványközösségeket ne csak a támogatások tartsák életben, hanem képesek legyenek önállóan is működő közösségekké válni.
A konferencia első napján, Temesvár egyetlen magyar nyelvű középiskolájában, a Bartók Béla Líceumban a Miskolci Egyetemen tanító Biczó Gábor kultúrantropológus az asszimiláció fogalmának különféle értelmezéseit sorolta, hangsúlyozva: többség és kisebbség élhet együtt úgy, hogy egyik a másikat nem asszimilálja, aminek döntő jelentősége lehet a szórványstratégia kidolgozásakor. A Selye János Egyetem oktatója, Gyurgyík László szociológus a felvidéki magyarság elszórványosodásának folyamatát demográfiai térképekkel és statisztikai adatokkal tette érzékletessé. Ladányi Lajos, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának szórványszakértője arról beszélt, hogy nemcsak az anyaország, hanem a külhoni magyarság körében is szükséges a szemléletváltás, mivel a szórvány visszaszorulása – az ő tapasztalatai szerint – a gyakorlatban a szomszéd népek terjeszkedését és a szórvány asszimilálását jelenti, ami szerinte „borzasztó”. A délvidéki Csorba Béla arra hívta fel a figyelmet, hogy a korábban a Tisza völgyében és a Vajdaság északi részén tömbben élő magyarság – néhány települést leszámítva – napjainkra szórványhelyzetbe került. Sürgősen tenni kellene valamit ennek a folyamatnak a fékezésére – mutatott rá az újvidéki egyetem oktatója.
Bodó Barna előadásában a szórvány fogalom értelmezésére vállalkozott, ugyanis az eltérő és nem eléggé pontos értelmezések szinte lehetetlenné teszik a szórványokról való értő és a helyzetet értelmező nyilvános beszédet. A szórvány a kulturális nemzet határa – a Kárpát-medencében egyetlen nemzet esetében sem esik egybe a kulturális és a politikai nemzet határa – ezért a szórványért vállalandó felelősség a nemzet egészéért való fellépés. A nemzetszemlélet jelentőségére is felhívta a figyelmet. Az a mód, ahogyan az anyaország viszonyul szórványaihoz, az illető ország nemzetpolitikájának a függvénye: jelentős eltérések mutatkoznak például a német, a román illetve a magyar nemzetpolitika között. A románok ugyanis például a román állam 1859-es létrejötte óta mindig is erőteljesen a területre koncentrálnak, míg a magyarok szemlélete közösségelvű. Hangsúlyozta, hogy a többi Kárpát-medencei nemzet nem tesz különbséget a szórvány és a diaszpóra fogalma között, míg a magyarok – igen, akiknek megközelítésmódja eltér az őket körülvevő, többi nemzetétől, így a románokétól is.
A Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Intézetének igazgatója, Balogh Balázs kalotaszegi munkáját az amerikai asszimiláció-kutatásokkal vetette össze. Az általa vezetett szekció-beszélgetésben az RMDSZ szakértője, az egyébként szórványközösségben felnőtt Székely István a kollégiumok és a magyar házak hálózatának kialakítását tartotta kulcsjelentőségűnek. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke, a nagyvárosi, konkrétan a temesvári szórványban élő Toró T. Tibor szerint a szórványstratégiát konszenzusos alapon lehet kidolgozni, hiszen annak a nemzetstratégia részének is kell lennie, ez pedig csak akkor tud kellő hatékonyságú lenni, ha minden politikai irányzat támogatását bírja, és nem képezi pártpolitikai csatározások tárgyát. Közös feladat a nagyvárosi szórványmagyarság identitásának védelme. Temes megye ötvenezres lakosságának a fele például néhány településen szétszórva él, míg a másik fele Temesváron. Azokról, akik nem Temesváron laknak, pontosan tudják, hogy milyen körülmények között élnek, de „a megyeszékhelyen élő embereknek csupán az egyharmada „látható”, a többiek „rejtőzködő magyarok”. Vannak közöttük olyanok, akik magyarul már nem is beszélnek, viszont a népszámlálások alkalmával – ennek ellenére – mégis magyarnak vallják magukat. Ezek megtalálása és megszólítása komoly feladat” – fogalmazott Toró.
„Miközben a szórványtelepülések identitásuk fenntartásához több forrást igényelnének, a Vajdaságba irányuló támogatások nagyobbik része az utolsó két évtizedben a többségi területekre érkezett.” Legalábbis a délvidéki Zsoldos Ferencnek ilyen tapasztalata volt, amikor a Magyarországról érkező támogatások szerkezetét vizsgálta. „Az egyetlen kivételt talán az Apáczai Közalapítvány támogatásai jelentették” – hangzott el.
A konferencia következő, szombati napján az Apáczai Közalapítvány irodaigazgatója, Csete Örs mutatta be a vendégeket. A Szegedi Egyetemen tanító Barna Gábor antropológus a szomszédos országok római katolikus egyházaiban, illetve azok intézményeiben elfoglalt magyar pozíciókat és az ebből következő tanulságokat ismertette. Romániában – a Bánságban is – a katolikus egyházban a magyar hívek többséget alkotnak, míg Szlovákiában kisebbséget, s ennek megfelelően más és más ezeknek az intézményeknek a politikája és magyar érdekérvényesítő képessége is.
Ilyés Zoltán, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének főmunkatársa a felvidéki Zoboralja szórványosodásáról tartott előadást. Erdei Ildikó temesvári pszichológus különböző szintű kétnyelvűség-vizsgálatainak eredményét ismertette. Előadásából kiderül annak az oka is például, hogy miként lehetséges, hogy Temesvár egyetlen magyar nyelvű középiskolájában a gyerekek egymással a szünetben románul beszélgetnek. „Fel kell hívni a tanárok figyelmét arra, hogy ne bánjanak ilyenkor a magyar diákokkal gorombán akkor sem, ha a gyerekek nem beszélnek tökéletesen magyarul, mert ezzel elriaszthatják őket” – hangzott el. Horváth Zsófia, a Sapientia Marosvásárhelyen lakó pszichológus előadója az erdélyi magyar fiatalok én-képéről tartott előadásában elmondta, hogy a városi és a falusi diákok között fedezhető fel éles határ. A szamosújvári Balázs-Bécsi Attila azt foglalta össze, hogy a Kallós és a Téka Alapítványnak a mezőségi szórványban hogy sikerült több mint 200 fiatal számára a magyar nyelvű oktatást biztosítani. A Téka Alapítvány elnöke azt is elmondta: az is nagy gondot okoz, hogy sem a román, sem a magyar állam nem veszi ki a részét a két intézmény működtetéséből. „Projektekből próbálunk eltartani központokat, pedig a működtetés állandó forrásokat igényelne!” – fogalmazott Balázs-Bécsi. Csűry István református püspök az egyház szórványgondozó munkája során tapasztaltakat ismertette. A székelyföldi származású, de tíz éve immár a moldvai Bákóban tevékenykedő Hegyeli Attila kiemelte, mekkora a jelentősége annak, hogy a divatnak köszönhetően Csángóföld a közérdeklődés tárgyává vált, ami jelentős mértékben könnyíti munkájukat. Szerinte egyébként a szórványra a magyar kormány nem „áldoz”, hanem befektet, hiszen hatványozottan megtérül az erre fordított pénz. Gecse Gézát, a Magyar Rádió szerkesztőjét Bodó Barna az Aspektus vitaestek szervezőjeként mutatta be, aki elmondta, hogy – a siker érdekében – szórványügyben nemcsak az erdélyiek, hanem a magyarországiak meggyőzésére is szükség van. Ebben teljesen egyetért Csete Örssel, de a téma kommunikációjának a fontosságát nem lehet elég erőteljesen hangsúlyozni. A brassói Toró Tamás és a temesvári Halász Ferenc a szórványstratégiába beépítendő kulcsfogalmakat, a szórvány fogalmának pozitív értelmezéseit keresték.
A kétnapos rendezvény után arra a következtetésre lehetett jutni, hogy nemcsak a politikusoknak, hanem mindenkinek mentalitást (vagy legalábbis aspektust) kellene váltania ahhoz, hogy a szórványt ne úgy tekintsük, mint amit elsősorban támogatni kell, hanem olyan kikerülhetetlen léthelyzetnek, amely a politikai és a kulturális nemzethatár közötti különbségből fakad – és ha eltűnik, az azt jelentené, hogy az anyaország határain túli magyarok felszívódtak, beolvadtak. A nemzet érdeke tehát a szórvány megtartása – és immár alkotmányos tétel a felelősségvállalás.
Toró T. Tibor ennél optimistábban fogalmazott, hiszen ő – a szó jó értelmében vett – offenzívát is elképzelhetőnek tartotta, vagyis azt például, ha a munkába bevonni nem is tudjuk, de legalább tudjunk arról, hogy kik a magyarok nemcsak Temesváron, hanem másutt is a Kárpát-medencében, mert ennek a tudásnak a birtokában lehetőségünk lesz arra, hogy a folyamatokat – ha megfordítani nem is sikerül teljes mértékben, de legalább – megállítsuk.
Erdély.ma

Kelemen Hunor állásfoglalása az oktatási törvényről
Kelemen Hunor szövetségi elnök kijelentette, tárgyalt a Demokrata Liberális Párt elnökével, aki biztosította az RMDSZ-t arról, hogy a Szenátusban megakadályozzák az oktatási törvény azon cikkelyének módosítását, amely a földrajz és a történelem anyanyelven történő oktatására vonatkozik. Mint ismert, tegnap a Képviselőház hallgatólagosan elfogadta Mircia Giurgiu független képviselő erre vonatkozó törvénymódosító javaslatát.
„Tegnap este Emil Boc pártelnökkel erről beszéltem, és ő ígéretet tett arra, hogy a Demokrata Liberális Párt álláspontja nem változott meg, és a Szenátusban, ami a döntő ház, ez a törvénytervezet megbukik. A kormányzás alatt eddig a nagyobbik kormánypárt a megkötött egyezségeket megtartotta és én bízom abban, hogy ezt fogja tenni az elkövetkező időszakban is” – nyilatkozta a Szövetség elnöke.
Hozzátette, a Szenátusban ugyan csupán egy fős többsége van a koalíciónak, de egy jó mozgósítással, fegyelemmel a törvény megbukik.
„Nem áll szándékában senkinek, hogy a néhány hónappal ezelőtt elfogadott tanügyi törvényt módosítsuk. Ez nem áll a mi szándékunkban sem, nem áll a Demokrata Párt szándékában sem, és ezért én bízom abban, hogy ezt a számunkra nagyon rossz üzenetű bakit tudjuk korrigálni a Szenátusban. Senkinek nem áll szándékában most egy politikai válságot előidézni, mert ez nyilván nagyon megviselné a romániai gazdaságot és társadalmat. Azt gondolom, hogy bölcsen és felelősen kell eljárni ebben az ügyben, bár a tegnapi hallgatólagos elfogadása a törvénytervezetnek bennünket elgondolkodtatott, hogy van-e többsége vagy nincs a kormánynak ahhoz, hogy a Parlamentben elfogadjon, vagy éppen visszautasítson törvénytervezeteket” – fejtette ki Kelemen Hunor.
Következtetésképpen még elmondta, a koalíciós partnerek is tudják, hogy amennyiben ezek a cikkelyek a törvényben módosulnak, az RMDSZ-re tovább, mint koalíciós partnerre nem számíthatnak.
Erdély.ma

Szülőföldön magyarul – Háromszékre megérkeztek a pályázati űrlapok 
Tegnaptól az óvodák és iskolák átvehetik a Szülőföldön magyarul oktatási és nevelési támogatás pályázati űrlapjait a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség (RMPSZ) megyei szervezetétől, a hallgatói támogatás pályázati csomagja egyelőre csak a www.szulofoldonmagyarul.ro honlapról tölthető le.
A csíkszeredai nyomdából húszezer nyomtatvány érkezett Háromszékre; tekintve, hogy a testvérek egyet kapnak, ez a mennyiség elegendő – közölte Kiss Imre RMPSZ-alelnök. A nyomtatványokért nem kell fizetni, minden óvodás és iskolás ingyen kapja meg, csak a postaköltség kerül pénzbe, a kitöltött űrlapokat ajánlva kell elküldeni a szovátai Teleki Oktatási Központ címére (a pályázati csomag felcímzett borítékot is tartalmaz).
A tanintézmények megkezdték az igazolások kibocsátását, miszerint a támogatást igénylő tanítványaik magyar nyelven tanulnak, egyes iskolákban ezt külön kérvényezniük kell a szülőknek, ami szórványvidéken lehet, hogy indokolt (főként olyan vegyes tannyelvű iskolákban, ahol az igazgató román nemzetiségű), Háromszéken azonban inkább meglepő, miként az is, hogy az igazolásért bizonyos iskolákban fizetni kell.
A 2010/2011-es tanévre vonatkozó, 20 000 forintnak megfelelő oktatási és nevelési támogatást, a 2400 forintos tankönyv- és taneszköz-támogatást, illetve a 2800 forint értékű hallgatói támogatást június 30-ig (postabélyegző dátuma) lehet igényelni.
Fekete Réka, Háromszék
Erdély.ma

Kilépni vagy maradni?
Véleménykülönbségek körvonalazódnak az RMDSZ felsőbb köreiben. Borbély László szerint az RMDSZ nem óhajtja a miniszterelnök cseréjét, de azt akarja, teljesüljenek a februárban aláírt protokollumban szereplő előírások.
Frunda György ugyanakkor úgy véli, a szövetségnek ki kell lépnie a koalícióból, mert a kormány nem képes gazdaságélénkítő intézkedéseket hozni, és a továbbiakban a Szociálliberális Unióval kell tárgyalnia. „Azt akarjuk, hogy a protokollumban szereplő előírások teljesüljenek, nagyon szoros a határidő a kisebbségi törvény esetében vagy a gazdaságélénkítés kapcsán. Holnap (szerdán – szerk. megj) találkozunk a koalíció tagjaival, és nagyon határozottak leszünk. Azt kérjük, hogy június végéig teljesüljenek a protokollum előírásai” – jelentette ki tegnap Borbély László. Az RMDSZ politikai alelnöke elmondta, a képviselőházban álló kisebbségi törvény ügyében nem történt előrelépés, és szó sem esett a gazdaságélénkítő elképzelésekről, vagy arról, mikor csökkenthetné a kormány a társadalombiztosítási hozzájárulást. „Sok dolgot fel kell gyorsítani. Van egy, másfél hónapunk, ami alatt bizonyítanunk kell, hogy életképes vagy sem a koalíció. Egyelőre nem gondolkodunk miniszterelnök-cserén” – fejtette ki a környezetvédelmi miniszteri tisztséget is ellátó politikus.
Frunda György szenátor szerint viszont megtörténhet, hogy egy újabb kormány nem kapja meg a szükséges szavazatot a parlamentben. Az RFI rádióállomásnak nyilatkozva Frunda azt állította: nem hiszi, hogy az RMDSZ bezárta maga mögött a Szociálliberális Unió ajtaját. „Az RMDSZ vezetői azt nyilatkozták, hogy ha a kisebbségi törvényt nem fogadják el még ebben a parlamenti szesszióban, az RMDSZ elhagyja a kormánykoalíciót. Én azok közé tartozom, akik azért is támogatnák a koalícióból való kilépést, mert a kormány képtelen gazdaságélénkítő és pénzügyi relaxációs intézkedéseket hozni” – mondta az RMDSZ-es szenátor.
Erdély.ma

Magyarország és Csángóföld
Az akkor háborús győztes Magyarország nem csatolta magához 1918 tavaszán a határa menti Csángóföldet. Sok mítosz született, cselesen terjesztetett, és él mindmáig a XX. század nagy háborúiról. Így az első világháborúról forgalmazott egyik mítosz szerint az antant győzelme és a mi vereségünk úgyszólván eleve borítékolt volt. Holott dehogy! Például két héttel a kettős monarchia tizennyolc őszi kapitulációja előtt még az akkor fő ellensége-szomszédja, Olaszország azt mérlegelte, hogy kimerülten nem kellene-e éppen neki felvonnia a fehér zászlót. Az antant Keleten addigra már összeomlott. Szerbia régen nem létezett; Oroszország és Románia is vesztes békét kért és kapott. Románia 93 évvel ezelőtt épp a mostanihoz hasonló tavaszidőben volt kénytelen lehorgasztott fejjel megkötni a Bukaresti Békeszerződést. A győztesek közötti Magyarország nagylelkű volt, nem úgy, mint röviddel később Bukarest az addigra győztessé vált antant farvizén. Igen, a farvizén, mert Románia különbékéjével elveszítette az antant kegyeit, többé nem volt sem része az antantnak, sem hadviselő, sem később győztes. Akkor, két év múltán, Trianonban Románia nem csupán a korábbi államhatárai menti román lakosságú területeket kebelezte be, de – mint tudjuk – magyar népességű vidékeket is, bőségesen. Ezzel szemben Magyarország a maga győzelme idején, az 1918- tavaszi békeszerződésben nem csupán román népességű területekért nem nyújtotta ki a kezét, de még a közvetlenül az akkori határai menti, azokon kívüli magyar népességű vidékekért sem! Pedig bizony voltak ilyenek. Nevezetesen a Csángóföld – Magyarország, a magyar Székelyföld közvetlen szomszédságában. Könnyen és néprajzilag nem éppen méltánytalanul arrébb helyezhető lett volna a magyar államhatár, nem hagyva ki a közvetlenül szomszédos területeket a magyar állam kereteiből.
A történelmi hagyomány, a hosszú távú stabilitás azonban fontosabb értéknek tűnt a magyar államvezetés számára.
Nemes lelkű volt ez a magyar mértékletesség?
Mindenesetre, ne csupán Trianonra emlékezzünk a világháború végével kapcsolatosan, de erre a békeszerződésre is, és arra is, hogy a Csángóföld magyartalanításáért lihegő, veszélyre hivatkozó, pánikszerű, szűkkeblű, sovén román politika méltánytalanságát bizonyítja az is, hogy Magyarország győztesként sem ragadta el, magyarjaival együtt sem, a csángó vidékeket.
Háromszék
Erdély.ma

Belföldi hírek
Markó Béla keménykedik
Az RMDSZ-nek szembe kellett néznie azzal, hogy Magyarország és a magyar kormány részéről barátságtalan üzenetek, “szimpátiák, valamint ellenszenvek alapján” meghozott döntések születnek – jelentette ki Markó Béla, a szövetség volt elnöke az Erdélyi Magyar Televízió (ETV) Többszemközt című műsorában.
Elmondta: a Magyarországról származó megosztási törekvések dacára a szövetség a februári kongresszus után is jóhiszeműen viszonyult a magyar kormányhoz. Kelemen Hunornak és az RMDSZ-nek a kongresszus után az volt a kötelessége, hogy jóhiszemű legyen – tette hozzá Markó. “Most viszont már tényleg azt kell mondanom: itt az idő, hogy egy-két dologról nagyon nyersen és keményen elmondjuk a véleményünket” – utalt az Iskola Alapítvány körül kialakult helyzetre. Rossz és szubjektív döntésnek tartja, hogy az ösztöndíjak odaítélésének rendszerét próbálják megváltoztatni, mások kezébe adni. Annak idején az RMDSZ rendkívül sokat dolgozott azért, hogy Romániában is lehetővé váljon az oktatási-nevelési támogatások folyósítása, hiszen a Năstase-kormány meg akarta akadályozni, hogy a szülők maguk kapják meg a pénzt – mondta. Szerinte sok probléma lesz még abból, hogy “valakik bele akarnak nyúlni az erdélyi magyar politikai életbe, és nevetséges, rossz, veszedelmes megfontolásból át akarnak rendezni, el akarnak rontani valamit”.
Kifogásolt oktatási törvény
A képviselőház tegnap hallgatólagosan elfogadta Mircia Giurgiu képviselő törvényjavaslatát, miszerint töröljék az oktatási törvényből a történelem és a földrajz kötelező anyanyelvű oktatásáról szóló előírást. A javaslat szerint törölnék a 2011/1-es törvény 46. cikkelyének 8. bekezdését, melynek értelmében a nemzeti kisebbségek elemi, gimnáziumi és líceumi oktatásában Románia történelmét és földrajzát anyanyelven tanítják, a román tanítási nyelvű osztályokéval azonos tanterv és tankönyvek szerint, azzal a kikötéssel, hogy a tanulóknak román nyelven is el kell sajátítaniuk a román földrajzi és tulajdonneveket. A törvénykezdeményezés hallgatólagosan elfogadottnak minősül, mert a vitára és a végső szavazásra kijelölt 2011

A magyar nemesség (Sarkos szavak)
Bethlenek, Rákócziak, Tiszák, Báthoryak, Pállfyk, Bánffyk, Ugronok, Kálnokyak, Hallerek, Mikók, Balassák, Sándorok, Bergek, Nádasdyak... ez csak így hirtelen jut eszembe azon főnemesi családok közül, amelyek leszármazottjai mai napig a magyar élet, a magyar közélet szereplői és jó értelemben véve meghatározói.
Még sok más lenne, s a magam bocskoros nemességével ezért elnézést a kimaradottaktól: nem felségsértés, egyszerűen csak “túl nagy” az örökség...
A nemesség: “nemesség”. Szép a magyar nyelv, van benne nemes és nemtelen. Aki nemesember, az nemes ember: érti, aki érti. Ez az, amit csak örökölni lehet, együtt élni vele, akár a luxemburgi kastélyban, akár a börögáni kitelepítettek között, akár Ausztráliában, akár Erdélyben, visszafoglalva az ősi jussot.
De ha egyszer ismét ezek az emberek tudhatnák magukénak azt, ami az övék... a Hazát, a jussot, a méltóságot: ami kijár, mert annak idején hittel és vérrel adóztak érte, és a plebejus kései öröme tette csupán őket dzsentrivé.
Dzsentri az volt, aki úgy élt, ahogyan élhetett volna.
Hányan élünk ma így... Ennek csak a bankkölcsönök a megmondhatói.
De a nemesség, a gyönyörű magyar nemesség, a gyönyörű lengyel nemesség, a gyönyörű közép-európai nemesség: hát ez az, ami a mienk, és ha szentekre gondolunk, a történelemkönyvekre, arra, amik vagyunk: hát ez a nemesség az. Amit most megmosolyog a plebejus utókor, legjobb esetben megsüvegel: de nem adózik neki.
Nem pénzzel: azt másnak teszi.
Tisztelettel, megbecsüléssel, lojalitással kellene adózni a nemességnek: mert nem csak legjobbjaink, de vérünkből valók. Mi magunk vagyunk – és a természet, a Jóisten, nevezzük bárminek – kiválasztott családokat, ahogyan a jó gazdaember is tenyészállatokat tart. Új világot élünk. Új világ, új Európa, új Magyarország van születőben. Ez az, ami jó a sok rosszban. Éppen ezért örömmel látnék végre, és nem csak én: egy új, újjászülető, politikai értelemben újjászülető magyar főnemességet.
Legyen az párt, páholy, lobbi. De legyen. Mert aki évszázadokat harcolt végig jóban-rosszban egy nemzet mellett, adott esetben ellene, de elvek mentén: még mindig jobb, mint a mai nem(esség)telen világ. Hát ennyit a köztársaságról.
Hűséget én elveknek, embereknek, vezetőknek esküdnék: nem egy arctalan tömegnek. Ha egyszer magához tér a történelmi magyar nemesség – és magához fog térni –, más világ lesz. Jobb. Nem csak politikai értelemben. Mondom, szép a magyar nyelv. A jobb: jobb.
György Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Lovagok és talpasok
Lovagkorban élünk, én mondom, újabb lovagkorban, amikor vitézek és lovagok csörtetnek életlen kardokkal meg egymást becsmérlő, ugyanvalóst éles szavakkal. Az is meglehet, már én is megérem, hogy a magyarság egyenként és általában mind tartozik majd valamelyik rendhez. Csak éppen a magyarság háza táján nincs, nem lesz rend a sok rend vakuló világában.
Mert vakulunk, vakulgatunk, én pedig vakmerő módon hiszek. Tényleg hiszek a magyar nemzet feltámadásában, s valóban hiszem, hogy egyszer s tán még életes időmben meg is szólalnak ezek a lovagok, vitézek egységesen és egy cél érdekében: ha már földjeinket nem, hát jogunkat, használati jogunkat az igazsághoz, azt adják vissza, még ma! Mert a kis lépésekből hosszas, nagy helyben totyogás és milliárdosodás leve, de nem a nép, nem a nemzet javára. Ez nem úgynevezett föl- meg bevezetés. Ez eddig az a környezet és körülmény, állapot, amelyben elhelyezni szeretném azokat, akik hatalmas lépéseket tettek, áldoztak és óvtak, okítottak és eligazítottak százezreket a maguk életében az igazi magyar fölemelkedés, megmaradás érdekében. (Próbáltam megmagyarázni egyszer Budapesten a franciának tolmács segítségével az ún. határon túli magyar milliók helyzetét, értegette, ám egyszer azt kérdezte kitágult szemekkel: miért használom többször is a megmaradás fogalmát. Nos, erről akkor és ott még külön is...) Szécsi Antal tanár immár jól túl a hetvenen. Egész életét az iskola- és nemzetépítésnek szentelte, így, ahogy mondom. Nem volt lovassága, maga is gyalogos volt az egykor lovas nemzetként emlegetett magyari világban, a maradékban, ám amit elvégzett, annak immár van alapja is, tetőzete is. Megírta több évtizedes munkássága után, már nyugdíjasként, Vargyas község monográfiáját. Önéletírása is figyelemébresztő, amikor hinni kell a feltámadás(unk)ban, s azért tenni is kelletik, az imán kívül. Legújabb könyve a Meglesett élet. Besúgói jelentések Borbáth Károly történészről. Hatalmas levéltári munka eredménye ez a kis könyv, azonban széles betekintést enged – ezért felejthetetlen többek között – a kommunista rendszer szekuritátéjának technikájába. Krimi a javából, hiszen áldozata is van: az egyetemi tudós tanár, aki belehalt az üldöztetésbe.
Együléses könyv, abbahagyni nem lehet, újraolvasni azonban kívántatja a megdöbbent embert. Idézek Borbáth Károly egyik lehallgatott és a szekus iratcsomóból Szécsi Antal által ide másolt szövegből. “Te, szerencsétlen, félénk nemzet. Mit akarsz még? Elhagytuk a történelem küzdőterét, mert gyávák vagyunk. Fogyatkozunk. Hogy értelmesek vagyunk? De ehhez bátorság is kell. Mit tanultatok őseinktől? Elfelejtettétek? El lehet felejteni egy ilyent? Gyávák! Megvakultatok? Mindenkinek van hazája, csak nekem nincs.”
Sziszegett, csámcsogott, gondolom, a lehallgatótiszt, és vitte a szöveget. És a szekus ma is köztünk él, vállalkozó, miegymás, senki nem bántotta, a nagy 1989-es teadélutánt követő két évtizedben sem. Borbáth Károlyunk azonban nincs már. Elüldözték saját földjéről, bele a halhatatlanságba. Szécsi Antal élete és munkássága példaadó akkor is, amikor maga kereste és mutatta tanulóknak és szülőknek az igazak útját, igaza van most is, amikor a rettenetes román diktatúra pusztításaira tereli, tán nem hiába, a figyelmet. Hiszen – mondottam – a kommunizmus hírhedt lovagjai ma is élnek, és mesés gazdagságban, addig, míg meg nem halunk mi, mindannyian, ilyen-olyan kardos, pártoskodó magyarokként. Ez a mese vége.
(Az a francia akkor megértette Budapesten, mit jelent súlyában az a szó: megmaradni.)
Czegő Zoltán Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bánt a magyar leépülés – Interjú Nagy István Arad megyei EMNT-elnökkel
Az RMDSZ Arad Megyei Szervezete élén június 4-én megtörténő elnökváltás hírét sokan, sokféleképpen értelmezték, elemezték, de legfőképpen kommentálták.
Mivel az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak, és a belőle alakuló Erdélyi Magyar Néppártnak sem mindegy, ki vezeti a Szövetséget, erről, de más aktuális, magyarságot érintő problémákról is megkérdeztük Nagy István megyei EMNT-elnök véleményét.
– Mivel Bognár Levente csak egyedül jelentkezett a megürülő elnöki tisztségre, június 4-én csak szavazás lesz. Mi a véleménye az új elnökről, a kialakult helyzetről? – Az, hogy egyedül jelentkezett, szerintem jelzés értékű. Számomra ez a tény azt üzeni, hogy pánikba estek, reményvesztettek. Ezért nincs ellenjelölt. Hetekkel a tisztújítás előtt mindent eldöntöttek. Már csak Bognár Leventében reménykednek. Pedig három évvel korábban még azt sem vette rossz néven Király András, hogy ifjú neveltjei a politikai alelnökét, korábbi mentorát, Cziszter Kálmánt is lenyomták, amikor városi tanácsosnak jelentkezett.A Fidesz kihúzott minden sámlit alóluk, hát most legyen nagy, ha tud, Bognár, akit amúgy nagyon utálnak az ifjak – gondolják. Király Andrásnak vannak kvalitásai, de legalább annyi rossz tulajdonsága is. Ezek a választmányi ülésen általa elmondottakból is látszanak. Megtanulta, hogyan lehet morzsákhoz jutni a román versenypártok vezetőitől, de a szervezet- és közösségépítésben csődöt mondott. Ezt ékesen mutatják a szavazatszámok.Király 2001-től megyei elnök, és 2000-ben, amikor kampányfőnök volt, az Arad megyei RMDSZ-szavazólapokra 21 500-an pecsételtek, de 2009-ben, a Tőkés László vezette EP-választáson már csak 10 003-an. Mi ez, ha nem a szervezet- és közösségépítés csődje?
– Bognár a lehető legrosszabb periódusban ugrik bele, mert egy dolog a Városháza, és más egy megyei szervezet.
– Hát ez az. Egyedüli jelölt, mert már senki sincs ott. Talán Bölöni György, de hát érettségivel, és lakatos szakmunkás múlttal meg gyalogos kényelmességével nem XXI. századi megyei elnökideál. Régebben Pénzes Gyulát emlegették, de őt elküldte a szervezet a közegészségügyi igazgatóságra, pénzt keresni. Tóth Csaba sosem volt számomra szimpatikus. Igazam lett. Nem kapta meg a szervezet által azt, ami szerinte járt neki, és így visszavonult. Régi RMDSZ-hagyomány a parlamenti képviselő-megyei elnök párosítás. Nem tudom, Faragó Péter miért nem vállalta. Egyik jó elemző azt mondta erre a váltásra, hogy „Bognár jó RMDSZ-elnök lesz, kellőképpen gyenge ahhoz, hogy bármi lehetséges legyen. Király nagy játékos, miután kellőképpen tönkreverte a szervezetet, elhúz és otthagyja ezt a Leventét.” Bognár Leventét jól ismerem. Mindig azt mondta, hogy hivatali teendői mellett nem lenne ideje és energiája a megyei elnökségre. Ha ez igaz volt tíz évvel korábban, akkor most sokszorosan igaz. De van egy esélye! Amennyiben nem a királyi úton halad tovább – „az önkormányzati választásokon mindenki magáért fog küzdeni”, az Erdélyi Magyar Néppárt „nincs mit ígérjen az erdélyi magyarságnak”, „a magyar–magyar viszonyról Arad megyében nincs mit beszélni, tárgyalni” –, hanem az Arad megyei magyar szavazatok maximalizálásáért fog dolgozni, akkor abban szerintem az EMNP partnere lesz. – Ehhez viszont nem kellene minden sámlit kihúznia a Fidesznek az RMDSZ alól. – Hogy mit húznak ki alóluk, miért, és miképpen, és mit hagynak meg, azt nem tudhatom. Nagyon nem is izgat. Sajnos, a sámlikkal vagy nélkülük, magyarságszervezésből nálam megbuktak. A gőgjük csak feltét mindezen. Kár, hogy ennyire leépült a szervezet. Amíg ott voltam, a szervezetért haragudtam, amióta eljöttem, már nem érdekelnek.
– Az eddig elmondottakból azért kiderül, hogy önt is érdekli a szervezet, a magyar közösség leépülése, másképp nem szólna be rendszeresen az RMDSZ-nek.
– Engem minden bánt, ami magyar leépülés. Nem azért teszem mindazt, amit, hogy egyre-másra a hátrálást, a szervezeti dölyföt lássam. De hát a királyi-markói praktika csak ezt képes kitermelni. Olyanokat, akik veszik a kalapjukat, ha nem kapják meg azt, ami szerintük nekik jár, akik két-három évet bírnak ki; én ott voltam 18-at, és akkor sem azért mentem el, mert nem kaptam hivatalt, hatalmat, széket.
– Még egyszer visszatérek, tetszik vagy sem a Fidesznek, de valami szerepet az RMDSZ-nek is kell adni, abszurdum leírni őket, mert képviselnek egy magyar közösséget.
– Kaphatnának, és kaptak is volna, ha hajlandók lettek volna tárgyalni az új fölállásban, de ők a megmondó gőgös, Gyurcsány-epigon szerepet vállalták. Arra játszanak még mindig, hogy a bukás után előjöjjenek az ördögi vigyorral.
– A Szülőföldön magyarul támogatás lebonyolítását is elvették, ön szerint nem túl nagy falat az erre a feladatra logisztikával nem rendelkező RMPSZ-nek?
– Tény, az RMPSZ belebukhat. De ez nem szükségszerű. Az óvónők, tanítók, tanárok minimális erőfeszítésével példásan meg tudják oldani a feladatot.Ha azt a lebonyolításra fordított 65 millió forintot, a ráfordított pénz 16 százalékát, amit most nem az RMDSZ-nek adnak majd, hanem legalább részben a pedagógusszövetségnek, akkor ott is lesz, hogy ki földolgozza a pályázatokat. Sajnos, az RMPSZ messze nem az, amire hivatott. Az utóbbi hét év tevékenységét tagdíjfizetőként ismerem. A szervezet nincs jelen a pedagógusközösségekben, két-három, tisztséggel rendelkező személy akciózik csupán.
– Ön is tudja, de vélhetően Tőkés László és Toró T. Tibor is, hogy ha holnap az EMNP a parlamentben lesz, akkor sincs másnap székelyföldi autonómia, mert Romániában ez törvényesen kivihetetlen. – Nincs semmi garancia arra, hogy az új párt megnöveli a magyar szavazatok számát, de ha nem jön létre, attól a tulipánra nem pecsételnek többen. 1990 óta mondom, írom a közösségépítést. Sajnos, településenként csupán két-három emberre lehet számítani. Mostanra zömük megkeseredett, megfizetésükre meg senki sem ad egy banit sem.Az alkotmánymódosítás nemzetállam dolgában nem közeli realitás, bár ki tudja. Ahhoz kell a parlamenti kétharmad, amire egyhamar nem látok esélyt. Bár jövő december után meglehet a szocdem-liberális-magyar triónak, ha az RMDSZ az összefogás útjára tér. De ehhez a mostani Antonescu-ultimátummal érdemben kellene foglalkozzon a szervezet.
Az Erdélyi Magyar Néppárt közösségépítésben érdekelt, és ezért is jön létre. Szerintem Orbán Viktor olyan összezárást vizionál Erdélyben – a létrehozandó kiegyezés nyomán –, mint ami Magyarországon nekik sikerült. Mondjuk 700 000 szavazatot, és ismét 41 képviselőt meg szenátort. Ehhez kellene az RMDSZ-nek is felnőnie.Az RMDSZ itt még nem pusztult annyira le, mint Magyarországon az MSZP, ezért nem verhető meg annyira a jövőre esedékes választásokon, mint amennyire a Fidesznek sikerült nyernie. Konszenzuálisan kellene vért izzadni a magyar szavazatok gyarapításáért, ezzel szemben a szatmárnémeti kongresszus óta dívik az RMDSZ-ben a kirekesztés és a legyűrő versenyeztetés, ami ide vezetett.
Irházi János
Nyugati Jelen (Arad)

Mindenki igazgatni, rángatni akar minket
Markó Béla a magyar kormány és az RMDSZ viszonyáról
A magyar kormány és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) viszonyáról beszélt hétfőn este Markó Béla, a szövetség volt elnöke az Erdélyi Magyar Televízió (ETV) Többszemközt című műsorában.
A politikus úgy látja: az RMDSZ-nek az elmúlt időszakban szembe kellett néznie azzal, hogy Magyarország és a magyar kormány részéről barátságtalan üzenetek, “rossz, szubjektív szimpátiák, valamint ellenszenvek alapján” meghozott döntések születnek.
Elmondta: a Magyarországról származó megosztási törekvések dacára a szövetség a februári kongresszus után is jóhiszeműen viszonyult a Fideszhez és a magyar kormányhoz. Az új elnöknek (Kelemen Hunornak) és általában az RMDSZ-nek a kongresszus után az volt a kötelessége, hogy jóhiszemű legyen – tette hozzá Markó.
”Most viszont már tényleg azt kell mondanom: itt az idő, hogy egy-két dologról nagyon nyersen és keményen elmondjuk a véleményünket” – utalt az Iskola Alapítvány körül kialakult helyzetre Markó Béla.
Mint mondta, rossz és szubjektív döntésnek tartja azt, hogy az ösztöndíjak odaítélésének rendszerét próbálják megváltoztatni, mások kezébe adni. Annak idején az RMDSZ rendkívül sokat dolgozott azért, hogy Romániában is lehetővé váljon az oktatási-nevelési támogatások folyósítása, hiszen az akkori Nastase-kormány meg akarta akadályozni, hogy a szülők maguk kapják meg a pénzt – mondta. “Itt mi ezt elértük, politikailag kiküzdöttük, és elértük azt is, hogy elfogadták: Romániában lesz egy szervezet, amely az ösztöndíjakat osztja, és ez az RMDSZ által létrehozott Iskola Alapítvány” – mondta az RMDSZ volt elnöke.
Szerinte sok probléma lesz még abból, hogy “valakik bele akarnak nyúlni az erdélyi magyar politikai életbe, és nevetséges, rossz, veszedelmes megfontolásból át akarnak rendezni, el akarnak rontani valamit”.
A szövetség nem hagyhatja szó nélkül ezeket a kiszorítási kísérleteket – szögezte le a politikus. “Lassan oda jutunk, hogy most már mindenki igazgatni, rángatni akar minket. Az, hogy a románok a történelem folyamán és az elmúlt húsz évben ezt sokszor megpróbálták, rendben van, de oda ne jussunk, hogy most már Magyarország irányából is ilyen szándékok érjenek” – mondta Markó Béla. Népújság (Marosvásárhely)

A holtmarosi templomba menekítenék Marosvécsről Wass Albert hamvait
Miután évekkel ezelőtt Bartha József holtmarosi református lelkipásztor a falu templomába menekítette a hatalom haragja elől Wass Albert mellszobrát, most az író Marosvécsen nyugvó hamvait is bevinné az istenházába. A lelkész azok után vette fontolóra ezt a lépést, miután a múlt hónapban ismeretlen tettesek meggyalázták Wass Albert kősírját.
Wass-fiúk és Bartha József református lelkipásztor döntése még nem végleges, azonban a holtmarosi pap egyre inkább arra hajlik, hogy a templomba menekítse Wass Albert Marosvécsen nyugvó hamvait.
Mint arról beszámoltunk, az elmúlt hetekben ismeretlen tettesek meggyalázták az amerikai emigrációban kilencven évesen elhunyt író és költő sírhelyét. Április folyamán a Kemény-várkastély kertjében lévő sírkőről ellopták a Hunyadi László marosvásárhelyi szobrászművész által készített bronzplakettet, majd rá kis időre megpróbálták eltávolítani azt a márványlapot is, mely a hamvaknak helyet adó üreget takarja.
„Inkább én törném be a márványlapot, hogy kivehessem a hamvakat és bemenekíthessem a templomba” – jelentette ki a Krónikának Bartha József.
A lelkész Wass Albert Németországban élő fiával, a Marosvécsre utazó Wass Endrével is tanácskozott, azonban egyelőre nem találtak végleges megoldást. Bartha attól tart, hogy a feléledt magyarellenes hangulatban a sírgyalázók bátrabban fognak garázdálkodni, és ellopják a román hatalom által háborús bűnösnek kikiáltott író hamvait. „Ha behozzuk a hamvakat a holtmarosi templomba, ugyanoda, a szószék alá helyezzük el, ahol még állt a kis fadoboz egy jó évtizeddel ezelőtt” – mondta, utalva az 1990-es évek végére, amikor több félreértés és rosszindulatú megnyilvánulás következtében az író porait nem sikerült végső nyugalomba helyezni.
Ezért 1998. augusztus utolsó szombatján mindössze egy jelképes temetést rendeztek a marosvécsi helikoni kertben. A kastély és a birtok összes örököse csak utólag fogadta el és nyomatékosította írásban báró Kemény Miklós javaslatát, miszerint Wass Albertnek a helikoni asztal közelében legyen a végső helye. Így a hamvak egy része egyéves késéssel, 1999 nyarán került abba a folyami kőbe, amelyet az író emlékére állítottak a kastélykertbe.
Wass Albert földi maradványainak többi részét, az elhunyt kívánságának megfelelően Floridában és az Istenszékén szórták szét. Kérdésünkre, hogy az urna áthelyezése esetében nem tart-e a templom esetleges feltörésétől, Bartha József belátta, hogy tolvaj és rosszakaró előtt nincs zár. De, mint mondta, a hatalom haragja elől az udvarról a hátsó padsorokba menekített mellszobor évek óta békésen áll.
Függetlenül attól, hogy az író földi maradványai bekerülnek a templomba vagy sem, az ellopott bronzplakett helyébe hamarosan más fog kerülni, bizakodik a református lelkész. „Nem csak rossz-, de jóakaróink is vannak. A diósdi önkormányzat már felajánlott kétszázezer forintot, Pécelen tartottak egy jótékonysági estet, és még sokan mások is jelezték, hogy valamilyen formában segítenének a Wass-kultusz ápolásában” – nyugtázta örömmel Bartha József.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)