Gondolatok és szempontok a kettős állampolgárságról és választói jogról
A kettős állampolgárságról és a szavazati jogról szerveztek panelbeszélgetést kedden délután a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen (EMTE) az intézmény Természettudományi és Művészeti Karának nyílt napja keretében. Horváth István szociológus, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) docense, a Kolozsvári Kisebbségkutató Intézet igazgatója, Székely István politológus, a Magyar Kisebbség főszerkesztője és Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke folytatott szakmai és politikai érvekkel tűzdelt vitát, amelyet Bodó Barna politológus, a Sapientia EMTE docense moderált. A kerekasztalnak kiemelt aktualitást kínált az értelmezésekkel és szempontokkal terebélyesedő kérdés, amelynek lényege, hogy milyen összefüggés állítható fel az egyszerűsített honosítási eljárás által megszerezhető magyar állampolgárság és a szavazati jog között, milyen típusú választói rendszernek kell kiépülnie ahhoz, hogy a határon túliak is leadhassák szavazataikat, milyen következményekkel jár majd a magyar politikai térben a szavazóbázis kiszélesedése a határokon túlra, és így tovább.
Vitaindítóként Bodó Barna Rainer Bauböcknek az állampolgárság és a választói jog kapcsán négy pontban megfogalmazott megközelítését összegezte: a republikánus elv értelmében ugyanis, szavazati joggal csak az adott ország területén élő állampolgárok rendelkeznek. Az etnikai alapon álló nacionalisták ellenben kiterjesztenék a választói jogot mindazokra, akik magukat az adott nemzetiséghez tartozónak vallják. A harmadik csoportba a liberálisok tartoznak, akik úgy vélik, az állam területén élő valamennyi polgárnak meg kell adni a választójogot, állampolgárságától függetlenül. Az úgynevezett alternatív liberálisok szavazati jogot adnának nemcsak az ország területén, hanem a külföldön élőknek is, olyan esetekben, amikor őket érintő lényeges döntéseket kell voksukkal eldönteni. A panel résztvevői számára megfogalmazott kérdéscsomagban Bodó Barna felvetette: az állampolgárságot szerzett határon túli magyar polgárokra kiterjesztett szavazati jog miképpen befolyásolja az államokkal szembeni lojalitást? Továbbá, mennyire jelenthet dilemmát az egy ember–egy szavazat elvének kibővítése az egy ember–két szavazatra? Hogyan értékelhetők azok a szempontok, amelyek értelmében a választói jog gyakorlása az adófizetéshez kötött, illetve mit jelent általában az, ha állampolgárság és etnikum, államhatárok és kulturális határok nem esnek egybe.
A szavazati jog kiterjesztésével bővül az elvárások rendszere is
Horváth István szociológus kiemelte: az állampolgárság lehetőséget kínál bizonyos rendszerekhez való hozzáféréshez, előfeltételét képezi bizonyos jogkörök gyakorlásának, ezek azonban jellemző módon nem következnek automatikusan az állampolgárság birtoklásából. Hangsúlyos erkölcsi kérdésként felvetette: joga lehet-e polgároknak úgy dönteni, hogy annak hatásait, következményeit nem ők viselik el, példaként említve a legutóbbi romániai államelnöki választásokat, amikor a mérleg nyelvét a külföldön élők szavazatai billentették le. Kérdés, hogy miként csapódik le majd hosszútávon nemzetpolitikai szempontból, milyen törésvonalakat eredményez majd ez az erkölcsi dilemma – vetette fel Horváth István. Mint elmondta, állampolgárság és élethelyzet között sok esetben jelentős eltérések vannak, így kompromisszumos megoldásoknak kell születniük. A szociológus úgy vélte, fennáll a veszélye egyébként annak is, hogy a szavazati joggal járó elvárások rendszere zűrzavart okoz majd a társadalmi, közpolitikai valóság helyes megítélésének tekintetében: példaként említett olyan felméréseket, amelyek kimutatták, hogy a romániai magyar nők eleve kevésbé ismerik az érvényben levő szociális támogatási rendszereket, mint a román hölgyek, tehát kisebb mértékben használják azokat a jogokat, amelyekhez hozzájárulnak, és amelyek hozzáférhetőek lennének számukra.
– A lojalitás kérdése adott esetben az állampolgárság megszerzése, nem a szavazati jog kapcsán merülhet fel – értékelte Székely István politológus. A Horváth István által felvetett morális dilemmát illetően kiemelte: ennek vetületei abban az esetben válnak érdekessé, ha áttételeket teremtenek a politikai rendszerbe, és egy adott politikai magatartást indukálnak. A szavazati jog fogalmát le kell választani az állampolgárságról: noha politikusi nyilatkozatok egyféle magyar állampolgárság létét emelik ki, ebből nem következik magától értetődően a választójog, amellyel mindenki egyformán tudna élni – hangsúlyozta a politológus.
A távszavazás kidolgozása híján csorbulhat a szavazat-maximalizálási törekvés
Az egyes állampolgárságokhoz mérten különböző típusú választójogok és ezek szabályozásai léteznek, a választási törvény megalkotása pedig egyértelműen politikai döntést feltételez – magyarázta. Mint elmondta, több európai ország, így Nagy-Britannia, Írország, Olaszország, Spanyolország, Portugália, Szlovénia, Szlovákia, Románia, Horvátország és Lengyelország egyaránt biztosítják a határaikon kívül élőknek a szavazati jogot, amely nyilván megadható a honosított magyar állampolgároknak is. Az alapvető kérdés ellenben az, hogy milyen formában tudnak majd a polgárok ezzel élni. Hozzátette egyébként, hogy Svédország az egyetlen európai állam, amely adófizetéshez köti a szavazati jog megadását. Gyors számítást követően a politológus összegezte: a jelenleg érvényben levő választási rendszerek eljárásaival a szavazat-maximalizáló megfontolás szempontjából politikai értelemben nem nyereséges a szavazati jog kiterjesztése: számításai szerint egy olyan választási kampányban, ahol az ellenzék morális kérdéseket vet fel, a szavazati jog kiterjesztése által összesített 80–100 000 szavazat mindössze ellensúlyozza majd mindazokat a voksokat, amelyeket azért vesztett el a kormánypárt, mert választójogot adott a honosított polgároknak. Ilyenképpen, a megoldás a távszavazási (elektronikus úton, levélben történő) választási eljárás kidolgozása volna – vélekedett. A politikai képviselet tekintetében alapvető kérdésként merül fel, hogy külön mandátumokat különítenek-e el a határon túli magyarok számára, vagy pedig az országos listák jelöltjeire szavaznak-e majd – emelte ki.
Egy ember–két szavazat a kisebbségi sors hátrányainak ellensúlyozására
Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke hangsúlyozta: a kérdés immár nem az, hogy ki választhat, hanem az, hogy ki jelöli majd a politikai képviseletre szánt személyeket, illetve hogyan lehet majd a választójoggal gyakorlatilag élni. Mint kiemelte, a kettős állampolgársággal rendelkezőknek lehet kettős állami lojalitása, ha pedig ellentmondás adódna köztük, azt valamilyen módon fel kell oldani. Úgy vélte, a szavazati jog esetében lakcímkártya híján is hűséget tanúsíthatunk a nemzetet megjelenítő állammal szemben, ez a jog pedig nem összeférhetetlen például a román állammal szembeni lojalitással. Ennek mértéke a maga során az identitásunk megőrzéséhez biztosított jogok függvényében változik. A politikus szerint az egy ember – két szavazat eljárás nem dilemma, hanem a kisebbségi sors tényének és az abból eredő hátrányoknak kompenzációja, erkölcsi ellensúlyozása.
Az adófizetés és a választási jog kapcsán Toró T. Tibor kiemelte: a kettő összekapcsolásának abban az esetben volna értelme, ha a választások az adózásról szólnának, és azért küldenénk a képviselőket a parlamentbe, hogy az adótörvényekről döntsenek. A magyar parlamentben pedig, akárcsak Bukarestben, igenis születnek a romániai magyarság életét is befolyásoló döntések – hangsúlyozta a politikus. Elismerte, hogy az új magyar alaptörvény elodázza a szavazati jog rendezését a sarkalatos törvénnyel, megfogalmazásában ugyanis a jogkör lakóhelyhez és egyéb feltételekhez köthető, ellenben hangsúlyozta: a kérdés az, hogy mennyire gondoljuk komolyan Orbán Viktor magyar miniszterelnök határokon átnyúló, nemzetegyesítési programját: ugyanis amennyiben ez mélyértelmű és sokrétű, akkor a nemzet polgárságához rendelt jogosítványok is erőteljesek lesznek – jelentette ki.
A nem kizárólagosan etnikai alapú szavazás fejlesztheti a politikai kultúrát
Az EMNT ügyvezető elnöke úgy vélte: csaknem bizonyos, hogy a jelenlegi vegyes választási rendszer úgy alakul majd át, hogy a kétszáz parlamenti mandátumot birtoklók fele egyéni választókerületek által megválasztott személy, a másik fele pedig a pártok listáiról kerül be. Az eddig létezett megyei listákat valószínűleg megszüntetik, és valamennyi párt számára egy országos listát hoznak majd létre, ahonnan szintén választandó majd egy jelölt. Egy teljeskörű rendszerben a határon túli magyarok az egyéni választókerületek jelöltjére és a pártlistára egyaránt szavazhatnának. Mint mondta, logikusnak tűnik, hogy Magyarországon jogosult, bejegyzett jogi személy jelölhet a politikai képviseletre, tehát magyar pártok, akik vélhetőleg megállapodást köthetnek határon túli magyar szervezetekkel. A politikus úgy vélte, a 2014-es választásokig feltételezhetően mintegy 200–400 ezer határon túli személy igényli majd a magyar állampolgárságot, a népsűrűség mértékének függvényében pedig egyéni választókerületeket kell majd létrehozni Erdélyben, a Vajdaságban, stb. A szervezési kérdéseket pedig a magyar jogalkotónak megfelelően rendeznie kell, így a távszavazási eljárásokat is, amelyeket a technika mai fejlettsége lehetővé tesz, és világszerte léteznek rá előzmények.
Az EMNT ügyvezető elnöke Tonk Márton, a Sapientia EMTE Természettudományi és Művészeti Kara dékánjának kérdésére válaszolva kiemelte: a politikai tér megnyílása az ő meglátásában a nemzetegyesítés folyamatának elmélyülését eredményezi, a határon túli szavazatokért folytatott verseny pedig egymás megismerését, az erdélyiek részéről pedig valószínűleg a magyar politikai élet történéseire való hangsúlyosabb odafigyelést eredményez. Mindemellett, a politikai kultúra fejlődését is befolyásolhatja az a tény, hogy az erdélyi magyar választópolgár etnikai alapokon túlmenően is mérlegelheti döntéseit.
A hozzászólások során megfogalmazódott az a vélemény is, miszerint a szavazati jog a teljeskörű állampolgársághoz kapcsolódik, illetve, hogy a magyar országgyűlésben helybelieknek kellene képviselniük a romániai magyar kisebbséget, mint korábban a történelem folyamán.
ZAY ÉVA 
Szabadság (Kolozsvár)

Történeti és szociológiai nézőpontból
Kolozsvári Korunk Akadémia keretében Gyarmati György történész, a Magyarországi Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatója rendkívül érdekes előadást tartott „Kádár- korszak nosztalgiája- történeti és szociológiai nézőpontból” címmel.
Kovács-Kiss Gyöngy, a Korunk főszerkesztő helyettese, az est házigazdája, felvezető beszédében kiemelte: A közvélemény és a közbeszéd ambivalensen vélekedik Magyarország 1956-1989 közötti időszakáról. Az ország a kemény diktatúrából a puha diktatúrába ment át. Ezáltal viszonylag élhető rendszert teremtett. Ezt a korszakot egyesek különböző elnevezéssel jelölték. Voltak, akik „gulyás kommunizmusnak” nevezték. A lakosság egy része ellenben erős nosztalgiát érez a korszak iránt. Felveti a kérdést, milyen volt ez a rendszer? Mi indokolja a nosztalgikus érzés létét.
Ezekre a kérdésekre, a kor megismerésének alaposabb áttekintésére adott választ Gyarmati György.
Kutatási területe Magyarország politikai és társadalom története a második világháború után. Tanulmányozza a Rákosi és Kádár-korszakot.
Gyarmati György szerint egy korszak utólagos recepciójáról van szó. Olyan korszak sajátos emlékezetéről van szó, melyet Romániában Ceauşescu korszaknak, neveznek. Természetesen a Kádár- korszak megélése más, mint a Ceauşescu korszak. Habár mindkettő kommunista jellegű, de alapvető különbségek vannak a korszakok között.
Nemzetközi felmérésre hivatkozik, melyben, azt vizsgálták, 2009-ben a volt szocialista országok lakói véleménye szerint jobban, ugyanúgy vagy rosszabbul éltek, mint a kommunizmus alatt. 2009-ben megjelent PGAP jelentése, mely a rendszerváltásról alkotott volt szocialista országok lakóinak véleményét méri. Ebben a jelentésben, táblázatba foglalva, jelennek meg a vélemények. Magyarország lakosainak 72 százaléka, a lengyelek 35 százaléka, az oroszok 45 százaléka állította, hogy a kommunizmusban jobban éltek.
A kommunizmus utáni nosztalgia-érzés a legerősebb a magyaroknál, ukránoknál. Az ukránoknál 62 %, bulgárok szintén 62 százaléka szerint a szocializmusban jobban éltek. Megjegyezte, Magyarországon is készült hasonló típusú felmérés. Vizsgálták azt, kik a rendszerváltás nyertesei, vesztesei és kik a stagnálók.
A történetiség szempontját alkalmazta a társadalmat érintő megpróbáltatások, illetve regenerálódási ciklusok értelmezéséhez.
Érdekes, hogy a történelmi változásokat a generációk életében bekövetkezett megpróbáltatások, illetve regenerálódások alapján mutatta be.
Az államalapítástól 1919-ig 900 év alatt számos megpróbáltatás következett be. 1241 tatárjárás. 1526 Mohácsi csata. Forradalom 1848-1849-ben. Világháború 1914-1918 között. Közben járványok is pusztítottak, de a köztes időszakban a magyar társadalom regenerálódása valósult meg.
1918-ban a halálozások jelentős hányadát a spanyolnátha adta.
A XX. századot szokták rövid XX. századnak nevezni. Az első világháborútól az antikommunista rendszerváltásig tartó időszakról van szó.
Mi a különleges ebben a rövid században? 
Míg a megelőző 900 évben, a magyar történelemben egész társadalmat érintő nagy megpróbáltatások voltak, a XX. században 1920-től 1990-ig egy életúton belül egyénileg vagy a családoknak négyszer-ötször kellett mindent elölről kezdeni.
1918 után egyik rendszer kedvezettje a következő rendszer páriája, kiszolgáltatottja volt. A politikai életet is többször kellett újra kezdeni. 1959 és 1961 között az úgy nevezett „csúnya” Kádár- korszak volt. 1949- 53 között Magyarországon 900 ezer ember hurcoltak el. Minden második családnak volt meghurcoltja.
1956 lényegéről és következményeiről beszélt. 1961-től 1979-ig lényegében a puha diktatúrára tértek át, mely alatt voltak megpróbáltatások, de gazdasági megvalósulások is. Engedélyezték a második gazdaságot is.
Lényegében két jó évtizede volt a magyar társadalomnak. A robbanás nem a diktatúra legkeményebb korszakában kezdődik. 1961 és 1979 között a társadalom kezdte kipihenni 45 év megpróbáltatásait. Elkezdett regenerálódni a század első évtizedeihez képest.
Ezen évtizedek alatt 9 rendszerváltás, vagy annak kísérlete valósult meg, mely gyökeresen megváltoztatta a társadalom és a családok életét. Ha jól megnézzük hetven év alatt egy embernek többször kellett újra kezdeni az életet. 9 rendszerváltásból 8 véres leszámolással végződött. Csak az utolsó nem végződött véres leszámolással.
Előadásának, talán, számunkra legérdekesebb része az volt, amikor próbálta megmagyarázni, az emberek legnagyobb része, miért érez nosztalgiát a Kádár- korszak iránt. Ennek keretében összehasonlította a Kádár korszakot, a jelenlegi demokratikus rendszerrel, kiemelve a különbségeket. A Kádár-korszak nem volt demokratikus. Az állami szerveknek volt egy kényszerrespektusa. Viszont a szociális különbségek nem voltak olyan nagyok. A jelen rendszer Magyarországon demokratikus, kevésbé respektálják az állami szerveket az emberek. A társadalom nem érzi magáénak a hatalmi szerveket. Szociális és gazdasági szempontból elemzi ezt a korszakot, és azt állapítja meg, nagyok a szociális különbségek.
A Kádár- korszak, az 1989 utáni évtizedek gazdasági, társadalmi változásait a munkanélküliség, a társadalmi különbségek, fizetési, jövedelmi különbségek szempontjából elemezve, bemutatta ennek az időszaknak a jellemzőit. Ezáltal értelmezve azt, mi generálja a nosztalgiát. Első helyen említve a megélhetési stabilitás hiányát. Foglalkozási labilitás észlelhető, nemcsak az idős korosztálynál, hanem a fiatalok körében is 1989 után.
A rendszerváltási deficitből a demokrácia deficitbe mentünk át, mondja Gyarmati György. Illyés Gyula szavaira hivatkozva, arra biztat, használjuk ki a történelmi szélcsendet. Melyet úgy lehet kihasználni, hogy megtanuljuk túlélni. Szerinte a magyar társadalomnak lehetőségeket kell teremteni ahhoz, hogy boldoguljon, és ne havonta változtassák a szabályokat.
Csomafáy Ferenc 
erdon.ro

Kiskáté az autonómiáról
Autonómia-fogalmakat magyarázó és népszerűsítő kiadványt jelentetett meg a Székely Nemzeti Tanács. Izsák Balázs, az SZNT elnöke tegnapi sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján mutatta be a 28 oldalas, ötezer példányban megjelent „Autonómia kiskátét”. Elmondta: hiánypótló kiadványról van szó, amely a leggyakrabban előforduló olyan kifejezéseket magyarázza el, mint az autonómia, az autonóm terület vagy a háromszintű autonómia.
Helyet kaptak az önrendelkezés székely hagyományaira vonatkozó fogalmak is, mint a székely jog vagy a székely ispán. Ferencz Csaba, az SZNT tájékoztatási alelnöke szerint az volt a cél, hogy a legtöbbet használt kifejezések kerüljenek a könyvbe és azokhoz a sepsiszéki családokhoz juttatják el ingyen, amelyeknek nem otthonosak ezek a kifejezések.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Búcsú a Hohenzollern-háztól
Romániában időről-időre erőre kapnak a királyság visszaállításának hívei, akiket korábban, a kilencvenes évek elején nagyrészt a Kereszténydemokrata Parasztpárt képviselt. Így még most is vannak olyan civil társadalmi és politikai körök, amelyek szerint a restauráció jelentené a gyógyírt Románia minden gondjára-bajára.
Csak első pillantásra meglepő Mihály román ex-király bejelentése, miszerint megszakítja történelmi és dinasztikus kapcsolatait a Hohenzollern királyi házzal.
Konfliktusok története
I. Mihály több indokot is felhozott döntése alátámasztására. Így egyebek között a román királyi ház „vitathatatlan autoritására” hivatkozott, figyelembe véve elődje, Ferdinánd király arra vonatkozó, 1921. évi határozatát is, hogy a román királyi háznak hangsúlyosan nemzeti jelleget biztosítsanak, de nem feledkezett meg kiemelni „utódai és örökösei iránti történelmi elkötelezettségét” sem.
A mostani döntés nyomán a királyi család minden tagja a „romániai” előnevet viseli majd a Hohenzollern-Sigmaringen helyett, a királyi ház neve pedig ennek megfelelően „Románia királyi házává” változik.
A román királyi ház és a Hohenzollern dinasztia már korábban konfliktusba keveredett egymással. A Hohenzollern-Sigmaringen házból származó első uralkodó 1866-ban jutott trónra Romániában, amikor a bukaresti kormány felkérte a német királyi család akkori fejét, egyezzen bele abba, hogy második fia, I. Károly a fiatal román állam király legyen. A német igen után Károly még abban az évben, május 10-én letette hűségesküjét a román parlament előtt. A hivatalos Bukarest lelkesen üdvözölte a történelmi lépést, hiszen az tág teret nyújtott a romániai német beruházások előtt.
A kezdeti öröm azonban csakhamar lelohadt: I. Károlynak ugyanis nem volt örököse. Egyetlen gyermeke, Mariuca négy éves korában skarlátban meghalt. A Hohenzollern-ház örökösödési törvényei szerint I. Károlyt legnagyobb testvérének, Leopoldnak kellett volna a trónon követnie, ám ő lemondott előjogáról fiai javára. A legnagyobb fiú, Vilmos azonban szintén nem kívánt élni jogával, így Ferdinánd helyezhette fejére a román királyi koronát.
Az első világháború kitöréséig zavartalan volt a Hohenzollern-ház és a román királyság intézményes kapcsolata. A világégés és I. Károly 1914-ben bekövetkezett halála nyomán azonban megromlott a kétoldalú viszony, tekintve, hogy Románia 1916-ig a semlegességet választotta. Ráadásul az immár román királlyá koronázott Ferdinánd a brit királyi ház egyik leszármazottját, Máriát vette feleségül, aki rávette őt arra, hogy Románia Németország, vagyis tulajdonképpen saját családja ellen lépjen be háborúba. Emiatt Ferdinándot kizárták a Hohenzollern-házból, amely azonban később felülvizsgálta döntését, és I. Mihály király visszakaphatta a Hohenzollern-Sigmaringen nevet.
A casus belli: Radu Duda?
Amelyet a román ex-király most, kereken 175 évvel azt követően, hogy I. Károly letette a román állam melletti hűségesküjét, megtagadott. Nem sokkal a mostani – történészek által történelminek nevezett – lépés előtt újabb konfliktus alakult ki a két királyi ház között, amikor a német királyi család nem egyezett bele abba, hogy Mihály lányának, Margit hercegnőnek a férje, Radu Duda megkapja a Hohenzollern-Sigmaringen előnevet.
Történészek úgy vélik, a román királyi ház és a Hohenzollern-dinasztia között formálisan már 1916-ban megszűnt minden kapcsolat, így a mostani bejelentésnek voltaképpen semmilyen jogi értéke nincs, pusztán amolyan reklámfogásról van szó.
A királyság Romániában 1947. december 30-án ért véget, miután I. Mihályt pisztollyal fenyegetve kényszerítették lemondásra. Ez a nap a kommunizmus korszakában hosszú ideig nemzeti ünnep volt. Mihály és családja ugyan kényszerűen, de nem koldusszegényen távozott az országból: teljes vasúti szerelvény állt rendelkezésére javainak „átmentéséhez”. A volt román király a svájci Versoix-ban telepedett le, ahol királyi udvartartást vezetett, bár teljes száműzetésben élt, Romániába nem engedték be.
Az 1989. évi rendszerváltás után, a kilencvenes évek elején többször is megpróbált hazalátogatni, Ion Iliescuéknak azonban gondjuk volt rá, hogy ebben a szándékában megakadályozzák – nem egyszer az erőszak eszközét is alkalmazva. Iliescu és a román királyi ház történelmi megbékélésére végül is a kilencvenes évek derekán került sor, amikor a román államfő – nem kevés külföldi nyomásra is – belátta, Mihály király nem jelenthet veszélyt a köztársasági államformára nézve.
Dac – Margit hercegnő utódlásáért?
Romániában időről-időre erőre kapnak a királyság visszaállításának hívei, akiket korábban, a kilencvenes évek elején nagyrészt a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt képviselt. Így még most is vannak olyan civil társadalmi és politikai körök, amelyek szerint a restauráció jelentené a gyógyírt Románia minden gondjára-bajára.
Nemrégiben éppen a neves történész, Neagu Djuvara „sugallt” egy úgynevezett B-tervet a román királyi ház számára, miszerint I. Mihály unokáját, a 26 éves Miklós herceget kellene felkészíteni a trónra lépésre, természetesen abban az esetben, ha a monarchia visszaállításával a lakosság többsége egyetértene. Korábban maga a 62 esztendős Margit hercegnő is úgy nyilatkozott, hogy a román királyi ház készen áll a királyság restaurációjára.
Egyes politikai megfigyelők nem tartják kizártnak újabb monarchia-párti politikai tömörülés megalakulását sem.
A királyi házhoz közelálló személyek, avatott történészek szerint I. Mihály döntését leginkább az magyarázza, hogy a férfi utóddal nem rendelkező ex-uralkodó így próbálja megnyitni az utat a trónra lépés felé lánya, Margit hercegnő előtt. A száli törvények értelmében ugyanis a trón csakis férfiágon örökölhető.
Bogdán Tibor
Új Magyar Szó (Bukarest)

Nyert az iskolai kétnyelvűség
Döntött az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) a négy, marosvásárhelyi iskolát érintő kétnyelvű feliratozás ügyében. Haller István, a testület tagjaként lapunknak elmondta: a Civil Elkötelezettség Mozgalom által tél végén megfogalmazott tiltakozásnak megfelelően, valóban sérül a kisebbségi diákok információhoz való joga Marosvásárhelyen, mivel a kifüggesztett feliratok az érintett oktatási intézményekben csak román nyelvűek.
A CNCD mind a négy iskolát elmarasztalta, mert az érintett intézmények azután sem próbáltak változtatni a helyzeten, miután a szülők beadványban kérték a kétnyelvű feliratozást. „Most figyelmeztetésben részesítettük az érintetteket, és javasoljuk a polgármesteri hivatalnak, hogy minél hamarabb érvényesítsék az oktatási intézmények kétnyelvűségét előíró önkormányzati határozatot. A kétnyelvűség biztosítása egyébként a polgármesteri hivatal kötelessége lenne akkor is, ha nem lenne érvényben erre vonatkozó tanácsi határozat” – figyelmeztetett Haller István, aki hangsúlyozta: a továbbiakban ellenőrzik, hogy az iskolák valóban teljesítik-e az előírásokat.
Amennyiben a jogértés továbbra is fennáll, illetve ha a civil szervezet ismét panasszal él, akkor a CNCD bírságot is kiróhat – emlékeztetett az illetékes. A Dacia és az Európa Általános Iskolák részben teljesítették az előírásokat, a Liviu Rebreanu Általános Iskola még most is elzárkózik a szülők jogszerű kérése elől.
„Most négy intézményt marasztaltuk el, de tartok attól, hogy más iskolákban is hasonló a helyzet, csak ezekben a szülők nem kérték a változtatást. Azért sem alkalmaztunk büntetést, mert úgy gondoltuk, hogy ez egy sajnálatos általános jelenség, és azzal, hogy néhány iskolát megbüntetünk, nem biztos, hogy elérjük a kívánt célt. Pedig nagyon fontos, hogy minden iskolában érvényt szerezzünk a többnyelvű feliratozásnak” – nyilatkozta az ÚMSZ-nek Haller István.
A. E.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Hivatás vagy szívatás?
Ha Bibó István ma élne, szomorúan konstatálná, hogy tévedett 1946-ban, amikor Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem című tanulmányában még bizakodóan ezt írta: „A politikum területe (...) nem annyira közvetlenül anyagi jellegű, hogy ott minden hazugság oly közvetlenül és hamar megbosszulná magát, mint például a műszaki alkotás vagy a termelés területén...”
Ma már a politikai cselekvés terén a honoráciorok játsszák el a főszerepet, illetve velük játszatják el a bürokrata, illetve az ellenük fellépő demagóg vezérszemélyiségek. S a fő kellék e játszmában az ugyan kicsorbult, de éppen ezért mérgezni alkalmas pénz. A rászorultságban tartottak számára: a Támogatás. Ez alól a forgatókönyv alól nem kivétel és e kelléktől sem mentes az erdélyi magyar kisebbségi politika. Tragikomikus példa rá a magyar diákok szüleinek esete a nevelési-oktatási támogatással. Az adományozó (Fidesz), a korábbi felajánló (MSZP) által kedvezményezett, RMDSZ-hez közelálló Iskola Alapítványon (így implicite az RMDSZ-en) kíván ütni vagy inkább a támogatás kiosztásával járó csekélyke szimpátiát akarja lenullázni, de valójában a gazdasági válságba lassan belesüllyedő szülőkön, a diákokat a magyarországi támogatás mézesmadzagjával is csalogató (szórvány) iskolákon üt. (Sajnos, a szép gesztussal felajánlott, de nem igazán nagy összegű, háromszáz-háromszázötven lej körüli támogatás számos erdélyi magyar család számára jelentős segítség, és fokozottan igaz itt az a mondás is, hogy kétszer ad, ki gyorsan ad. Miként az is, hogy a vegyesházasságok esetén vagy a nagyvárosi szórványban sok esetben az is nyom a latba az iskolaválasztás során, hogy mikor, június-júliusban, vagy pedig szeptemberben jutnak a kedvezményhez a családok.)
De az egyedi példák boncolgatása helyett foglalkozzunk inkább azzal, hogy az erdélyi magyar politikára – anyaországi hatásra is – egyre inkább ráillik a Max Weber által leírt állapot. A politikai pluralizmus és a hatalmi struktúrák megszerzésének, illetve megtartásának a küzdelme közepette kiéleződik a pártharc a karizmatikus, illetve az eddigi honoráciorokat irányító vezérszemélyiség között. Tény: a karizmatikus vezéregyéniségtől a párthívek (mert elvhűségről mifelénk beszélni tévedés lenne!), a pártvállalkozók személyes hasznot várnak, legfőképpen azt, hogy a népszerűsége szavazatokat, mandátumokat szerezzen, amelyeknek birtokában átvehetik a hatalmi struktúrák ellenőrzését, a jelenlegiek helyett maguk váljanak honoráciorokká. Ezért eszmeileg nem egy elvont és középszerű, néhol atavisztikus pártprogram gyakorlatba ültetéséért dolgoznak, hanem egy konkrét emberért, annak győzelméért.
Ám ez nem lesz egyszerű, hiszen a másik oldal honoráciorai is megtartották befolyásukat a társadalomban. A karizmatikus vezérszemélyiséggel ha nem is mint Homo novusszal, de legalábbis mint Homo naivusszal szembesülnek, aki iránti ellenérzésüket a kétségbevonhatatlan hivatalnoki tapasztalat táplálja.
Nos, ennek a harcnak a kezdeti állapotában mindkét fél a másik elhiteltelenedésétől, elhiteltelenítésétől reméli pillanatnyi előnyét. Az anyaországi nyílt állásfoglalás sem döntheti el a pártháborút. De ettől a kettős frontvonaltól hamar eltávolodhat az erdélyi magyar választóknak az a rétege, amelyik elutasítja a szélsőségeket, mert – igen helyesen – nem a konfrontációban, hanem a kooperációban, az együttműködésben látja a lehetőséget a korszerű kisebbségi magyar társadalom építésére. Ha a kisebbségi politika Erdélyben nem a hivatásról, hanem a szívatásról szól, biztosan megjósolható, hogy mindannyian belefulladunk annak bűzébe.
Mert abban azért igaza volt Bibó Istvánnak, hogy a politikában hazudni nem lehet. Pontosabban: lehet itt-ott hazugságokat mondani, de nem lehet hazugságra politikai konstrukciókat felépíteni. A demokratikus politika gyakorlatát továbbra is hiteles politikusoknak kell meghatározniuk. Mert Erdélyben a jellem megítélésének nagyon fontos politikai relevanciája van. Még.
Ambrus Attila
Új Magyar Szó (Bukarest)

Golyót kívánnak Tőkés fejébe
Nagyváradi irodájában fogadta Lomnici Zoltánt, az Emberi Méltóság Tanácsának elnökét és Szunai Miklóst, az Emberi Méltóság Tanácsának főtitkárát Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke, a megbeszélések után pedig közös sajtótájékoztatót tartottak.
A vendéglátó kifejtette felháborodását amiatt, hogy egyre durvább politikai szintű sérelmek érik a magyarságot Romániában. Példaként a PSD elnökének kijelentését idézte, amely szerint Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Traian Băsescu román államfő összeesküdtek az Erdély Magyar Néppárt létrehozása érdekében.
„Huszonegy évvel a rendszerváltozás után ott tartunk, hogy a román politikum a demokratikus értékeket vitatná el a magyar közösségtől” – mutatott rá Tőkés.
Lomnici Zoltán ehhez kapcsolódva jelezte: nemrégiben a romániai vasútvonalakon olyan kiadványt terjesztettek, amelyben konkrétan Tőkés László meggyilkolására uszított bizonyos Florin Bucovianul.
A Stefan cel Mare román uralkodó nevét viselő sajtótermékben a szerző többek között ilyeneket ír: „Nem szégyelli magát ez a szerencsétlen »bozgor« (hazátlan)? Hogy képes meggyalázni azt az országot, ahol született, ahol örvendhetett mindazoknak a jogoknak, amelyek minden román állampolgárt megillettek ebben az országban? Ha valami nem tetszik, miért nem mész Magyarországra? Hát nem lesz már valaki ebben az országban, aki golyót ereszt ennek a hazaárulónak a fejébe?” – idézte Lomnici Bucovianult.
Az ügy kapcsán Tőkés László azt mondta, fontolóra veszik a jogi lépések megtételét. 
Erdély.ma

Tőkés László a magyarság hátrányos megkülönböztetése ellen
Lomnici Zoltán, az EMT elnöke Nagyváradon pénteken bejelentette: a magyarság hátrányos megkülönböztetését, a magyarokkal szembeni atrocitások elszaporodását tapasztalták kárpát-medencei körútjuk során az Emberi Méltóság Tanácsa (EMT) vezetői, ezért felkérték Tőkés Lászlót, az Európai Parlament (EP) alelnökét, hogy az európai fórumokon erre hívja fel a figyelmet.
A Tőkés Lászlóval közösen tartott tájékoztatóján Lomnici Zoltán kritikusnak nevezte a helyzetet, s aggasztónak, hogy egyre több politikus vesz részt a környező országokban a magyarellenes megnyilvánulásokban. Ismertetése szerint az év első harmadában több mint húsz magyar emlékhelyet, illetve szobrot gyaláztak vagy rongáltak meg.
A Felvidéken meggyalázták, majd megrongálták Esterházy János szobrát, Kárpátalján megrongálták, majd meggyalázták a vereckei Honfoglalás emlékművet, Ungváron letörték a Petőfi szoborról a kardot, Erdélyben idén 15 magyar szobrot, emlékművet és emlékhelyet rongáltak meg, köztük az aradi Szabadság szoborcsoportot, Wass Albert síremlékét és Nagyváradon 8 emlékművet, köztük Szacsvay Imre szobrát. Délvidéken több magyar emlékhelyet gyaláztak meg, s le akarják bontani Damjanich János szobrát Adán – sorolta Lomnici Zoltán.
Hozzátette: az Emberi Méltóság Tanácsa elítéli a hátrányos megkülönböztetés valamennyi formáját, így a magyarellenességet is.
A szervezet felhívja az európai közvélemény és az anyaország figyelmét arra, hogy a nemzetiségi jogok és a nemzeti méltóság sorozatos megsértése elfogadhatatlan a 21. századi Európában – mutatott rá a Legfelsőbb Bíróság volt elnöke.
Lomnici Zoltán elítélte a Tőkés László elleni halálos fenyegetést, amit a román vasukat járatain terjesztenek. Felkérte a politikus, hogy az európai fórumokon vesse fel a sorozatos jogsértéseket, különös tekintettel arra, hogy az uniós és más szervek Magyarország esetében részletesen és lankadatlanul vizsgálják az emberi, kisebbségi jogok betartását.
Tőkés László szerint az Európai Uniónak önálló kisebbségvédelmi rendszert és az emberi jogok védelmének hatékony módszertanát kell kidolgoznia.
A volt nagyváradi református püspök felidézte a közelmúltban boldoggá avatott II. János Pál pápa alakját, aki „az emberi méltóságot, az emberi jogokat és a kommunizmus alóli felszabadulást szolgálta”. Isten saját képére formálta az embert, így az emberi méltóság isteni méltóság is – mondta, hozzátéve: magyart, románt, cigányt, isten minden teremtményét megilleti a méltóság.
Az EP alelnöke elfogadta az EMT felkérését, s bejelentette: a magyarokat ért atrocitásokról tájékoztatni fogja az európai egyházi vezetők közelgő brüsszeli csúcstalálkozóját, amelyen részt vesznek az Európa Tanács, az Európai Parlament és az Európai Bizottság elnökei is.
Tőkés László megerősítette: a meggyilkolására buzdító cikket tartalmazó újságot terjesztenek a román államvasutak szerelvényein. Az ügy kapcsán jogi eljárás megindítását fontolgatja – közölte az EP alelnöke.
ma.hu
Erdély.ma

Magyarságszámlálás
Végre van valami, amiben a létező magyar érdekképviselet, az RMDSZ, az MPP és a most születő Erdélyi Magyar Néppárt korifeusai is egyetértenek: az őszi népszámlálás alkalmával ki kell védeni azt az átlátszó nemzetmegosztási manővert – ha a nyomtatványok elkészítéséig honatyáink és a tömegnyomás nem tudja a magyar, székely és csángó nemzetiségre bontást megakadályozni, hogy ne tegyenek kivételt velünk se, mint ahogyan a népszámlálási íveken az oltyánt, mócot, moldovánt sem különítik el egymástól.
A székely és csángó kifejezés ettől “házi használatra” megmaradhat, jelölheti azokat az erényeket, amelyekkel a magyar kultúrájú, magyar nyelvű egyén felruházza önmagát, vagy valójában rendelkezik is ezekkel, ezután is birtokolhatja azokat a negatív tulajdonságokat, megőrizheti azokat a vicceket és adomákat, amelyek e közösségekre jellemzőek, de a magyarságával senki se játsszék! Ha három csoportra bontanak bennünket, illetve ha ezt a csapdahelyzetet nem tudjuk vagy nem akarjuk elkerülni, nyelvi és kulturális jogaink fognak súlyosan csorbulni. Az új magyar nemzetpolitika segít bennünket abban, hogy mit rákentek e névre a kommunista és balliberális évtizedek, a Nemzeti dal üzenetéhez híven, lemossuk a gyalázatot, valljuk és vállaljuk magyarságunkat. Ebben elsősorban – szakmai felkészültségtől, munkahelyi beosztástól és adminisztratív-területi kötöttségektől függetlenül – mindenkinek önvédelmi és közösségvédelmi kötelessége a saját nemzetéhez tartozást kinyilvánítani. A lakosság lelki felkészítésében rendkívüli szerepet kell tudatosan vállalnia az értelmiségnek, a pedagógusoknak, lelkészeknek, de mindenkinek, különösen a szórványban, a vegyes házasságban élőknek, a magyar anyanyelvű cigányságnak, a moldvai csángó magyaroknak, hisz valóban arról van szó, hogy rabok legyünk-e, vagy szabadok. Üdvös lenne, ha ebben az időszakban a magyarságvállalásban programadó költeményünk, a Nemzeti dal nem esnék ki emlékezetünkből, és nem mállana le ajkunkról, mert most valóban időszerű a felszólítás: Talpra, magyar, s az “itt az idő, most vagy soha” parancsa. Ha a szó klasszikus értelmében nincs is közös hazánk, ennek ellenére nemzeti hovatartozásunk közös, hogy ne kellessék szolga földön élnünk, és szolgaföldben nyugodnunk. Tőlünk függ és rajtunk múlik, hogy a magyar név megint szép lesz-e, méltó lesz-e régi hírnevéhez, és mi méltók leszünk-e ennek a névnek a megbecsülésére és viselésére.
Sylvester Lajos
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hírsaláta
AKADÉMIKUSOK A FUNAR-TÁBLÁÉRT. Nyílt levélben követeli több kolozsvári román akadémikus, hogy a kolozsvári önkormányzat tetesse vissza a Mátyás-szoborcsoport talapzatára a Gheorghe Funar által 1992-ben engedély nélkül felhelyezett táblát, amelyen Nicolae Iorga szövege áll: “A csatában győzedelmes volt, csak saját nemzetétől szenvedett vereséget Moldvabányán, amikor a győzhetetlen Moldva ellen indult.”
A levelet olyan személyiségek írják alá, mint Camil Mureşan, Horia Colan, Dumitru Protase, Emil Burzo. A táblát 2009-ben távolították el, amikor elkezdődött a szoborcsoport felújítása, az idei átadásra pedig nem helyezték vissza. Az akadémikusok azzal érvelnek, hogy a tábla “részese volt a szobor történelmének, illetve Kolozsvár jelenkori kollektív tudatának”. Szerintük a szobrot alkotó Fadrusz János rosszul ábrázolta Moldva lobogóját, így az arra enged következtetni, hogy Moldva Mátyás uralma alatt állt, márpedig Moldvabányán Magyarország királyát legyőzték a moldvaiak. (Krónika)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Elkészült az Autonómia kiskáté
Autonómia kiskátét adott ki a Székely Nemzeti Tanács, a 28 oldalas füzet tartalmazza az autonómiával kapcsolatosan leggyakrabban használt fogalmak magyarázatát, közérthetően ismerteti az SZNT dokumentumaiban is szereplő kifejezések jelentését.
Izsák Balázs, az SZNT elnöke sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján elmondta, céljuk, hogy minden székelyföldi családhoz eljusson a kiskáté, segítséget nyújtson a kiadványokban, sajtóban megjelenő, autonómiával kapcsolatos írások megértésében. 
Az Autonómia kiskátét elsőként a Sepsiszéki Székely Tanács adta ki ötezer példányban a Háromszéki Közösségi Alapítvány támogatásával. Pályáztak és 2000 lejt nyertek e célra, s ezért cserébe minden sepsiszéki településre eljuttatják a kiadványt. Falvakon a lelkészekkel vették fel a kapcsolatot, de a helyi székely tanácsok elnökeinél is lehet kérni az ingyenes kiadványt. Sepsiszentgyörgyön a Konsza Samu utcai székházban juthatnak hozzá az érdeklődők naponta 9 és 13 óra között.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Belföldi hírek
Ponta kirohant Orbán Viktor ellen
Visszautasította a bukaresti magyar nagykövetség Victor Ponta szociáldemokrata pártelnök szerdán elhangzott állításait, melyek szerint Traian Băsescu és Orbán Viktor közös stratégiát dolgozott ki a romániai magyar közösség megosztására, és a két politikus “bolsevik, fasiszta, náci” értékeket képvisel.
Az ellenzéki pártvezér piteşti-i sajtótájékoztatóján rohant ki a román államfő és a magyar miniszterelnök ellen. Kifejtette: az RMDSZ nem megfelelő partner sem Băsescu, sem Orbán számára, ezért az említett stratégia szerint a szövetséget meg kell fenyegetni, meg kell zsarolni vagy akár el kell távolítani. Ponta úgy véli, Băsescu és Orbán egyaránt “Tőkés László új pártjára”, a bejegyzésre váró Erdélyi Magyar Néppártra támaszkodik. Szerinte Băsescu és Orbán személyes stratégiájáról van szó, e két politikusban az a közös, hogy “bolsevik, fasiszta, náci értékeket” képviselnek. A Magyar Köztársaság bukaresti nagykövetsége tegnap közleményt adott ki, amely szerint Victor Ponta alaptalan rágalmakkal és kirívóan durva, sértő minősítésekkel illette Magyarország miniszterelnökét, aki most egyben az Európai Unió Tanácsának soros elnöke is. “Magától értetődik, hogy kategorikusan visszautasítjuk e közléseket, amelyek tartalma és stílusa sem elfogadható két európai szomszéd ország kapcsolatában. Sajnálattal tapasztaljuk azt is, hogy Victor Ponta ismétlődően a magyar miniszterelnököt is belekeveri román belpolitikai célú fellépéseibe, alaptalan rágalmakat is felhasználva” – áll a közleményben.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Visszautasítja a magyar nagykövetség Victor Ponta „durva, sértő minősítéseit”
Közleményben utasítja vissza a bukaresti magyar nagykövetség Victor Ponta szociáldemokrata (PSD) pártelnök „kirívóan durva, sértő minősítéseit”, miután a politikus azt mondta: Traian Băsescu és Orbán Viktor „bolsevik, fasiszta, náci értékeket” vallanak, és stratégiát dolgoztak ki a romániai magyar közösség megosztására.
Victor Ponta PSD-elnök szerdán Piteşti-en azt mondta egy sajtótájékoztatón, hogy Traian Băsescu román államfő és Orbán Viktor magyar miniszterelnök „közös stratégiát” dolgozott ki, hogy megossza a romániai magyar közösséget. Az RMDSZ ugyanis nem megfelelő partner sem a román államfő, sem a magyar miniszterelnök számára – vélte Ponta, aki szerint az említett stratégia értelmében az RMDSZ-t meg kell fenyegetni, meg kell zsarolni, vagy akár el kell távolítani.
A szociáldemokrata vezető szerint Băsescu és Orbán egyaránt „Tőkés László új pártjára”, a bejegyzésre váró Erdélyi Magyar Néppártra támaszkodik.
A politikus úgy vélte: ez a stratégia Románia ellen irányul, mivel ellentétben áll mind a „román többségnek, mind a magyar kisebbségnek az érdekeivel”.
Ponta szerint Băsescu és Orbán „személyes stratégiájáról” van szó, e két politikusban az a közös, hogy „bolsevik, fasiszta, náci értékeket” vallanak.
A Magyar Köztársaság bukaresti nagykövetsége csütörtökön közleményt adott ki, amely szerint Victor Ponta alaptalan rágalmakkal és kirívóan durva, sértő minősítésekkel illette Magyarország miniszterelnökét, aki most egyben az Európai Unió Tanácsának soros elnöke is. „Magától értetődik, hogy kategorikusan visszautasítjuk e közléseket, amelyek tartalma és stílusa sem elfogadható két európai szomszéd ország kapcsolatában. Sajnálattal tapasztaljuk azt is, hogy Victor Ponta ismétlődően a magyar miniszterelnököt is belekeveri román belpolitikai célú fellépéseibe, alaptalan rágalmakat is felhasználva” – állt a közleményben.
Amennyiben ez így folytatódik, abból mindenkinek csak kára keletkezne – olvasható a nagykövetség közleményében, amely leszögezte: Magyarország, mind a soros EU-elnökség idején, mind a jövőben a két szomszédos uniós tagállam európai értékrendű, jószomszédi kapcsolatainak további érdemi fejlesztésére törekszik, függetlenül a két országban zajló belpolitikai folyamatoktól.
Nem ez az első eset, hogy a PSD elnöke egyszerre támadja Băsescut és Orbánt. Egy héttel korábban Victor Ponta azt mondta: a román államfő és a magyar miniszterelnök között létezik egy Románia elleni egyezség, amelynek része a bejegyzés előtt álló új erdélyi magyar párt támogatása az RMDSZ és Románia érdekei ellenében.
Korábban Ponta Kadhafi líbiai diktátorhoz hasonlította Orbánt és Băsescut.
Krónika (Kolozsvár)

Erdélyi magyar névjegyzéket készítene az Erdélyi Magyar Néppárt
Lemondott a demokrácia-központok igazgatói tisztségéről Gergely Balázs, a bejegyzés előtt álló Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) ideiglenes elnökségének a közép-erdélyi régiót képviselő tagja. A kolozsvári politikus azzal indokolta döntését, hogy jelenlegi státusa öszszeférhetetlen azzal a tisztséggel, amelyet az új pártban fog betölteni, erről azonban nem kívánt további részleteket elárulni. Gergely közölte továbbá, a lemondását tartalmazó levelet már elküldte a demokrácia-központokat működtető Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnökségének.
Eközben Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke, az új párt ideiglenes elnöke tegnapi kolozsvári sajtótájékoztatóján bejelentette: levélben kérte Kelemen Hunortól, az RMDSZ elnökétől az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum mihamarabbi összehívását, melynek foglalkoznia kell az úgynevezett magyar nemzeti kataszter összeállításával. „Az RMDSZ vezetőinek be kell látniuk, hogy az eddigi hegemonisztikus politizálás nem tartható, és az EMNP nem ellenfél, hanem társ akar lenni” – szögezte le Toró T. Tibor. Közölte ugyanakkor, az RMDSZ elnökéhez címzett levelében arra emlékezteti Kelemen Hunort, hogy az erdélyi magyar választók jegyzékének elkészítése az RMDSZ kezdeti éveiben is közvita tárgya volt. A politikus szerint a névjegyzék hiánya vezetett oda, hogy jelen pillanatban több politikai párt, szervezet alakult az RMDSZ-en kívül.
Ugyanakkor tegnapi sajtótájékoztatójukon az alakulóban levő párt képviselői egybehangzóan állították, az Erdélyi Magyar Néppártra a politika és a közélet iránt érdeklődésüket vesztett erdélyi magyarok urnák elé csábítása miatt van szükség. Gergely Balázs, az EMNP ideiglenes elnökségének a közép-erdélyi régiót képviselő tagja elmondta: Kolozs megyében a magyar szavazók aktivitása 2000 óta felére csökkent. Míg 1990-ben Kolozs megyében 90 ezren szavaztak az RMDSZ-re, 2000-re már csak 70 ezerre apadt a szövetséget támogató szavazatok száma, 2004-ben 55 ezren, 2008-ban 35 ezren voksoltak az RMDSZ-re. Gergely Balázs szerint ennek nem az elvándorlás az oka, hanem az, hogy 2003-ban Tőkés Lászlót félreállították az RMDSZ-ben, és ez törést okozott a közösség életében. Gergely Balázs ugyanakkor arról számolt be, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt aláírásgyűjtő önkénteseit a Hunyad megyei RMDSZ képviselői burkoltan megfenyegették. „Két ilyen esetről tudunk, az önkéntesek egyikét, egy gyerekét magyar iskolába írató édesanyát telefonon figyelmeztették: az iskolabuszt, amellyel gyereke utazik, a szövetség fizeti” – jelentette ki Gergely Balázs.
Széll Lőrincz, az Országos Sport- és Ifjúsági Hatóság alelnöke, a Hunyad megyei RMDSZ- szervezet nemrég leköszönt ügyvezető elnöke a Krónika érdeklődésére határozottan cáfolta, hogy az RMDSZ tisztségviselői megfenyegették volna az EMNP aláírásgyűjtőit, mint mondta, szó nem lehet erről, hiszen Hunyad megyében jó a magyar–magyar együttműködés.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

Arad–Pécs kulturális bizottsági megbeszélés
Ma Aradon tartott munkaülést a két testvérváros kulturális bizottsága. Bognár Levente alpolgármester a Nyugati Jelennek elmondta, a megbeszélésen áttekintették az eddigi programokat, majd egyeztettek a 2011-es rendezvényekkel kapcsolatban.
– Az már biztos, hogy augusztus 21-én lesz Pécs napja Aradon, szeptember 21-én pedig Arad napja Pécsett – sorolta a programokat. – Ugyanakkor megbeszéltük, hogy október 6-án Pécsett nyílik az Ereklyekiállítás, november 22-én pedig az aradi filharmonikusok vendégszerepelnek testvérvárosunkban.
Persze, a kulturális programcsere ennél sokkal gazdagabb, hisz pont ma vendégszerepel Baranya fővárosában az Aradi Kamaraszínház. A mai megbeszélésen jelen voltak a kulturális intézmények vezetői is, akik szintén rögzítették a tervezett rendezvények napjait. Az aradi alpolgármester hozzátette: tárgyaltak közös uniós pályázatokról is, hisz eddig a költségeket a helyi büdzséből állta mindkét város.
Irházi János
Nyugati Jelen (Arad)

Kisebbségi román irodalom- és nyelvtankönyvek csak 2012-ben
Szeptemberre ígérik a történelem- és földrajzkönyvek magyar fordítását
Az idén február elején életbe lépett oktatási törvény két nagyon fontos pozitívumot tartalmaz a romániai nemzeti kisebbségek számára: a nyolcadikos és tizenkettedikes tanulók Románia földrajzát és a románok történelmét nem az állam, hanem saját anyanyelvükön sajátíthatják el. A másik előrelépés arra vonatkozik, hogy a román nyelvet és irodalmat nem a többségi tanulókkal egyforma tanrend és tankönyv alapján oktatják majd a nemzeti kisebbséghez tartozó iskolásoknak. Ahhoz, hogy a két cikkely minél hamarabb életbe léphessen, a már használatban levő történelem- és földrajzkönyveket le kell fordíttatni, a tanévkezdésig kinyomtatni, illetve új tanrendet és tankönyvet kell kidolgozni a nemzeti kisebbségi tanulók számára. A kérdéskörben Király András oktatásügyi államtitkár, Dáné Károly, az Országos Tankönyvkiadó vezérigazgatója és Timár Ágnes, a kolozsvári Báthory István Elméleti Líceum igazgatója nyilatkozott lapunknak.
Az RMDSZ által elért, a közoktatásra vonatkozó eredmények között elsőrendű fontosságú az, hogy az új oktatási törvény kimondja: az ország földrajzát és a románok történelmét mindenki – így a nemzeti kisebbséghez tartozó tanulók is – az anyanyelvén sajátíthassa el. Hosszas parlamenti egyeztetések és viták következtében bekerült a jogszabályba az is, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó tanulók a román nyelv és irodalom tantárgyat külön tanterv és tankönyvek alapján tanulják – ez az RMDSZ által elért második pozitívum.
Az Országos Tankönyvkiadó (EDP) jelenleg négy könyvön dolgozik: a nyolcadikos és a tizenkettedikes diákok történelem és földrajz tankönyvének a fordításán. Februártól kezdődően zajlottak az első megbeszélések, amelyek során az erre a célra felkért, erdélyi megyékből származó magyar anyanyelvű történelem- és földrajztanárok megegyeztek abban, hogy mely létező, azaz használatban levő román nyelvű tankönyveket fordítsák le. Ezt követően az Országos Tankönyvkiadó felvette a kapcsolatot az érintett kiadókkal, hogy egyezzenek bele a fordításba. Értesülésem szerint a legjobban a 12-es történelemkönyv „ügye” áll, mivel az már be van tördelve. Nem látom akadályát annak, hogy a többi tankönyv is elkészüljön 2011 szeptemberére – nyilatkozta lapunknak Dáné Károly, az Országos Tankönyvkiadó vezérigazgatója.
Bizakodóan vélekedett a lefordítandó tankönyvekről Király András oktatásügyi államtitkár is.– Tudomásom szerint a történelem és a földrajz tankönyvek fordítása folyamatban van. A minisztériumban a mi feladatunk ez esetben az, hogy megteremtsük a pénzügyi hátteret ahhoz, hogy megvásárolhassuk a frissen lefordított nyolcadikos történelem és földrajzkönyveket. Ez egy nagyon fontos tényező, és bízom abban, hogy szeptember elejéig ezt megoldjuk – mondta Király András, majd hozzátette: mivel a XII. osztály nem kötelező, ezeket a tankönyveket majd a tanulóknak kell megvásárolniuk.
Király András azt is elmondta: mivel az új tantervek csak 2012 szeptemberétől lépnek életbe, ezért a nemzeti kisebbségek esetében a románnyelv-oktatásra vonatkozó új tanrendek és tankönyvek is csak ekkorra készülnek majd el. Hasonló véleményt fogalmazott meg Timár Ágnes, a kolozsvári Báthory-líceum igazgatója is.
A törvény által előírt, a románnyelv-oktatásban bekövetkezendő módosítások kapcsán már szerveztek tanácskozást. Szerintem a minisztérium feladata az, hogy az új alaptanterv elkészítése után összehívja azt a bizottságot, amely aztán kidolgozza a nemzeti kisebbségek számára a románnyelv tantervet és tankönyvet. Úgy tudom, az eddig lefolytatott tanácskozáson megegyeztek abban, hogy a román nyelvet nem lehet anyanyelvként oktatni a nemzeti kisebbségeknek, de idegen nyelvként sem lehet kezelni. A lényeg az, hogy a tanárok egyetértettek abban, hogy a nemzeti kisebbségek számára sajátos módszereket igényel a románnyelv-oktatás – összegzett Timár Ágnes.
NAGY-HINTÓS DIANA 
Szabadság (Kolozsvár)

Czegő Zoltán: „Emigráltam Magyarországról Romániába”
Húsz érdeklődő, versek, emlékezés, részletek a regényből - Czegő Zoltán Katonabogár című regényét mutatták be a könyvtárban.
„Konok ember: sem a régi itteni rendszer, sem az utána jövő rendszer - már Magyarországon - nem tudta megtörni” - így jellemezte Lőrincz György író a csütörtök késő délutáni könyvbemutatón Czegő Zoltánt, aki 73 évesen, 22 év magyarországi tartózkodás után idén hazaköltözött Erdélybe. Hozzátette, hogy Czegő néhány évtizeddel korábban költőként is különutasnak számított az akkori erdélyi magyar lírában. Czegő erre kijelentette, hogy tulajdonképpen emigrált Magyarországról Romániába: már évek óta nem érezte jól magát abban a környezetben, ahol csupán a disszidálás utáni években, 1988 és 1994 között volt jó számára. Ottani lapoknál dolgozott, de a kilencvenes évek közepétől kevés írása jelenhetett meg. Közben írt öt regényt is, ebből három megjelent - Időrianás című regénye az Irodalmi Jelen jeligés pályázatán különdíjat nyert több mint kétszáz pályamunka közül.
A most megjelent, Katonabogár című, kétszáz oldalas regénye az eltűnt gondolkodásmódú, hagyománytisztelő székely falu pusztulását mutatja be. Czegő felolvasta a mű első néhány oldalát - ezekből kafkai, illetve camusi képek bontakoznak ki - a katonabogarak megjelenése (akárcsak a patkányok Albert Camus A pestis című regényében) valami nagyon nagy bajt sejtet. A bemutatón Czegő több versét is felolvasta, a rendezvény köteteinek dedikálásával zárult.
Katona Zoltán
Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely)

Totális veszélyben van a magyar irodalom
Nagyvárad – A tizenkét legszebb magyar vers összeállításával is az irodalom megmentéséért küzd Fűzfa Balázs anyaországi irodalomtörtnész, akivel a Nagy versmondás rendezvénysorozat nagyváradi alkalma után készítettünk interjút.
– Hányadjára van Váradon, és hogyan fogadták önt és újító szellemben írt magyar irodalomtankönyveit?
– Azt hiszem már negyedszer vagyok Váradon előadást tartani. Nagy örömmel jövök ide. Úgy érzem néha, hogy hazajövök. Váradot én egy nagyon rokonszenves városnak tartottam akkor is, amikor még nem ismertem ennyire, de most már lassan az utcák is ismerősek lesznek, és eligazodom a városban. Megható számomra, amilyen szeretettel fogadnak az iskolában a diákok is a tanárok, és igazi szellemi élményt jelent nekem az a nyitottság, ami itt megnyilvánul irányomban. Nekem az a legmegdöbbentőbb, ahogyan az itteni diákok és a tanárok az új típusú irodalomtankönyv iránt érdeklődnek. Ilyenfajta nyitottságot Magyarországon nem tapasztalok. Ott sokkal jobban ragaszkodnak a régi, megszokott sémákhoz, könyvekhez, irodalomtörténet tanításhoz. Az én könyveim nem ilyenek, és Nagyváradon nekem mindig az az érzésem, hogy itt az emberek fogadókészsége az innovációra sokkal jobb, mint Magyarországon. Ez biztos abból is adódik, hogy önöknek sokkal nehezebb volt nagyon sokáig itt élni, és jobban megszorítottak voltak szellemi és fizikai értelemben egyaránt, és ebből adódóan sokkal tágabb a látókörük, és ebben az új, sokszínűbb világban, amelybe mindannyian belecsöppentünk, önök szabadabban bánnak a térrel, az idővel, a szellemi dolgokkal.
– Miért tartotta szükségesnek az új tupusú irodalomtankönyvek megírását?
– Azért, hogy a mai gyerekek közelebb kerüljenek az irodalomhoz, és azért, hogy valamit megmentsünk az irodalomból a jövő számára. Az irodalom mostanában presztizsvesztésen megy át, sőt, totális veszélyben van: kisöprik nemcsak az iskolából de még a padlásról is. Érzésem szerint ezt majd önök is át fogják élni öt-tíz év múlva. Magyarországon szeptembertől a szakmunkás-képzésben megszüntették az irodalomoktatást. Vagyis Madáchról, Adyról, Babitsról, Petőfiről a jövő kőművesei, esztergályosai nem hallanak egy szót sem.
– Ez ellen nem tiltakozott senki?
– Az a döbbenetes, hogy nem! Az érthető, hogy a tanárok féltik az állásukat, de ez az egzisztenciális félelem már olyan mértékű, hogy még azt is lenyomják a torkukon, ha huszonnyolcra emelik a heti óraszámot, ami őrületesen magas szám. Én most kérdeztem egy itteni kollégát, aki azt mondta, hogy főllású tanárnak heti tizennyolc órja van.
– A tankönyvek segíthetnek valamit ebben a nehéz helyzetben?
– Én ezt azért csinálom, mert úgy gondolom, hogy ha mi felnőttek megtanulunk kicsit tanulni a gyerekektől, elfogadni azt a világot, amelyben ők élnek, elismerve a vizuális kultúra fontosságát, ha megtanulunk mi is az sms-nyelven mi beszélni, és ha egy kicsit elfogadjuk azokat az értékeket, amelyek számukra fontosak, akkor kapunk tőlük esélyt arra, hogy valamit ők is elfogadjanak abból, amit mi fontosnak tartunk. Másképp nem megy.
– Ahhoz, hogy azt irodalom elfogadottá váljon, az irodalomoktatás helyett nem az irodalomnak magának kellene maivá válnia?
– Az irodalom részben már megcsinálta a modernizációt, gondoljunk a posztmodern irodalomra. De a magyartanárok szinte kevesebb posztmodern irodalmat olvasnak mint a diákok. Az érettségi kényszerére hivatkoznak, és emiatt gyakorlatilag Örkény Istvánnál véget ér a tanítás.
– Milyen szempontok vezérelték a tizenkét legszebb magyar vers listájának összeállításakor?
– A legfőbb szempontjaim közé tartozott az, hogy a vers minél szélesebb körben ismert legyen, és benne legyen az általános vagy középiskolai oktatásban. A lista összeállításánál arra is törekedtem, hogy az inspirálja a tudósokat is új szempontok figyelembevételére. Miután már megvolt a „tucat”, megnéztem az évfordulókat, és annak alapján állítottam fel a Nagy versmondás sorrendjét. De hangsúlyozom, hogy sem a lista, sem a sorrend nem egy rangsor.
Pap István
A tizenkét legszebb magyar vers (a költők nevének ábécé sorrendjében)
Ady Endre – Kocsi-út az éjszakában
Arany János – Szondi két apródja
Babits Mihály – Esti kérdés
Berzsenyi Dániel – A közelítő tél
József Attila – Eszmélet
Kosztolányi Dezső – Hajnali részegség
Nagy László – Ki viszi át a Szerelmet
Petőfi Sándor – Szeptember végén
Pilinszky János – Apokrif
Radnóti Miklós – Levél a hitveshez
erdon.ro

Számvetés naplóban
Beszélgetés Virág György mérnökkel, a Maros megyei önkormányzat volt elnökével
Beszélgetőtársunk szülei Kolozsvárról költöztek át Marosvásárhelyre a Székely Színház megalapításakor, mindketten a társulat műszaki munkatársai voltak. Gyermekkorát, de további életútját, érdeklődési körét is meghatározta a színház, az irodalom, a klasszikus kultúra. Közel másfél évtizedet töltött a Maros megyei önkormányzatban, életének mindennapjait 1988-tól 2004-es nyugdíjbavonulásáig naplóban örökítette meg, amely a közelmúltban jelent meg.
Mikor kezdett naplót írni?
- Kisebb-nagyobb kihagyásokkal 1988 óta vezettem naplót. Amit akkor nem írtam le, utóbb emlékezetből rekonstruáltam, de csak egy ilyen nagyobb lélegzetű kihagyás volt a tizenöt és fél év alatt, a 2000-es év. Amikor ennek az évnek a történéseit néhány napos-hetes összefoglalásban 2001. január elsején rögzítettem, úgymond a szabadnapomon, viszonylag friss emlékezetből írtam.
A többi évben, ’88. december 1-jétől kiindulva, napi rendszerességgel írtam, vagy éjszaka vagy nappal, ahogy időm akadt, tehát akkor jegyeztem fel a gondolatokat. Természetesen a szerkesztés során, amit nyugdíjazásomkor kezdtem el, 2004-ben, már bőven került szabad percem, de így is a szerkesztés három évig tartott. Ez alatt mérlegeltem, hogyan fogalmazzam elfogadhatóvá azokat a szövegeket, amelyek egyáltalán nem közlésre szánt írások voltak, hiszen nem azzal a szándékkal ültem le naplót írni, hogy majd valamikor kiadom, de az évek során egyre inkább gyűlt ez a fajta felismerés, szándék, tapasztalat, hogy majd meg kellene írnom a szerkesztett változatot is. Mert nyilvánvaló, hogy egy napi bejegyzés nem lehet olyan kerek, a gondolatokat úgy rögzítve, ahogyan az utóbb a könyvben megjelenik.
Hogy senki ne vádolhasson azzal, hogy mást írtam akkor és más jelenik meg a nyomtatásban, minden kutatónak rendelkezésére fog állni az eredeti kézirásos anyag fényképmásolata, amit teljes egészében átadtam a kolozsvári Jakabffy Elemér Alapítványnak. A számítógépes változatot 2004 őszén kezdtem beírni és 2007 decemberében fejeztem be. Nagyon nagy munka volt, hihetetlen erőfeszítés – eredetileg 800–900 oldalt tett ki a kézi változat.
A szerkesztett forma feszesebbé vált annak ellenére, hogy a szerkesztés során bizonyos, korábban leírt eseményekről vagy személyekről amennyiben véleményem megváltozhatott és megváltozott, megengedtem magamnak, hogy 2005-ben kommentárt fűzzek ezekhez – ami utóbb eszembe jutott vagy ami éppen aktuálissá tette a dolgot. És milyen érdekes, miként ismétlődnek a helyzetek, így vagyunk állandóan az észak-afrikai helyzettel, az Öböl-háborúval, már akkor is, ’88-ban volt Öböl-helyzet, a világpolitika mai szereplői már akkor is ott voltak a világ színpadán, forog a világ, de mintha makacsul visszatérne egy-egy pontra.
Mi késztette arra, hogy naplóírásba kezdjen?
– Ha poénkodni akarnék, azt mondhatnám, itt kezdődött, ahol beszélgetünk, a Bolyai Farkas Líceumban, ahol érettségiztem. 1961-ben végeztem – éppen ötven évvel ezelőtt – , kortársaim számára én írtam meg az év krónikáját, és én olvastam fel az érettségi ünnepségen: volt tehát némi előzménye a naplóírásnak. 1988. december 1-jén volt 70 éves a gyulafehérvári román nemzetgyűlés, és annyira elfogott a keserűség, hogy még mindig ugyanazokkal a hazugságokkal, történelmi hamisításokkal, csúsztatásokkal élnek, ugyanazt szajkózzák, hogy elkezdtem írni, azt mondtam magamnak, nem lehetetlen, nem vágyálom csupán: biztos, hogy közel van a Ceauşescu-rendszer bukása.
Nem akarom belemagyarázni, hogy a dolgok állásából következően logikus volt az előérzetem, hiszen nem mertem így leírni az első lapra. Féltem. Már jócskán benne jártunk a Gorbacsov-féle nyitásban, a peresztrojkában, tehát ez is közrejátszott. Hozzájárult a naplónyitáshoz az is, hogy a Kossuth rádiót hallgatva az ember sokkal több információhoz is hozzájutott, mint az átlag romániai, elsősorban a román ember.
De engem felháborított december elseje ünneplése, nekünk azóta sem, és soha nem is lesz ünnep. Annyira sértett, hogy miután hivatali kötelességem lett volna megjelenni a december 1-jei ünnepségeken, koszorúzásokon, úgy sikerült intéznem az évek során, hogy soha nem tartózkodtam Romániában december 1-jén. Úgy adódott, hogy az eurórégiók közgyűlését mindig erre az időszakra szokták összehívni. Togănel, a főnököm nem tudott idegen nyelveket, mindig engem küldött, én pedig kapva kaptam a lehetőségen.
Így sikerült elkerülnöm az elkerülhetetlent. Ilyformán megmentettem magam attól a kínos helyzettől is, hogy kifütyüljenek, amikor koszorúzom, mert ez is megtörtént. Ugyanis kénytelen voltam többször, nem december 1-jén, más alkalommal koszorút elhelyezni és kifütyültek. Számomra ez roppant kínos volt. Másoknak is. Tehát kerültem, ha lehetett, de itt jegyzem meg, hogy sokan megróttak ezért az RMDSZ-es vezetők közül. Én ezt így rendeztem. Nem tüntető módon, nem harsányan nyilvánítottam ki különvéleményemet, hiszen mint román törvényekre felesküdött köztisztviselő, nem is tehettem volna büntetlenül.
’88 végén kezdte írni, akkor ez mit jelentett, veszélyes volt?
– Annyira veszélyes, hogy december 15-én házasodott a volt padtársam, és nem mertem leírni a nevüket. A vártemplomban volt az esküvő, és csupán annyit írtam, hogy P és A esküvője a vártemplomban. A feleségem tudta, hogy naplót írok, de nem nézett bele soha, és nem is foglalkoztatta a dolog. Én elmondtam neki, látta, hogy későig fennmaradtam vagy hajnalban keltem. A naplóírás is beépült a mindennapi életem tevékenységei közé. Később lazítottam ezen.
Amikor a Kossuth rádióban 1989-ben már elhangzott, majd január végén Pozsgay Imre kijelentette, hogy népfelkelés volt ’56, és a hasonló nagy horderejű történések kortársa lehettem, mindezek arra sarkalltak, hogy folytassam a dolgot, és egyre kevésbé figyeltem arra, mit szabad és mit nem leírni, hogy ne törődjek sokat a veszélyesnek tartott gondolatokkal. ’88-ban nagyon lényeges dolog történt, néhai Balogh Csaba barátom lakásán megismerkedtem egy fiatal magyar történésszel, aki ’87-ben diplomázott Szegeden. Bárdi Nándornak hívják, ő lett később a könyvem szerkesztője.
Többször is, szinte kéthavonta találkoztunk titokban Csaba lakásán. Mindig hozott könyveket, folyóiratokat Magyarországról, és elvitte azokat a leveleket, amelyeket Csaba megjegyzéseivel fűszerezve mi fogalmaztunk meg Füzi Miska barátommal közösen. Nándi eljuttatta a Magyar Rádióhoz, Pozsgay Imréhez és más helyekre. De ez nem valami ellenállás volt, egyszerűen úgy éreztük, hogy valamit tenni kell. Így alakult 1989 decemberéig a naplóírás.
Hogyan indult a politikai karrierje?
– 1989 decemberében a véletlen úgy hozta, hogy Király Károllyal újra találkoztam. Király négy és fél évig, ’73 és ’78 között hivatali főnököm volt, és több mint tíz éven át eljártunk tekézni a valamikori Voinţa-pályára, a Ligetbe. Mivel munkatársaim a Nemzeti Megmentési Frontba delegáltak, akkor Király Károly engem meglátott, és javasolta, hogy vállaljam el a megye gazdasági ügyeit, feleljek én azokért a Front bürójában, én ugyanis igazán ismerem Maros megyét, hiszen a megyében rengeteg kisipari szövetkezet volt.
’90 január 3-án elvállaltam, onnantól kezdve március 20-ig, a rosszemlékű etnikai konfliktusig voltam pozícióban. Eredeti munkahelyemen állásomat felfüggesztették, zárolták, és pontosan az ominózus 20-án megválasztottak a kisipari szövetkezetek elnökének, ezért aznap bent sem voltam a tanácsnál, csak este tudtam meg az eseményeket. Másnap bementem és bejelentettem, hogy abbahagyom a politizálást. Erre jött Voican Voiculescu és kinevezett alelnöknek. Leváltották Kincsest, Királyt.
Meg voltam győződve, hogy semmi dolgom nem lesz szövetkezeti elnökként. Fel voltam szabadulva, hiába mondtam a tanácsnál, hogy három napja húszezer embernek vagyok a főnöke, hiába mondtam volna akármit is, megszavazták, hogy én legyek a magyar alelnök: belecsöppentem ebbe. Egy fizetésért dolgoztam három és fél hónapig, el akartam búcsúzni, otthagyni a politikát.
Naplóírás közben a kultúrával is foglalkozott a napi politika mellett, maradt erre is ideje. A köztudat általában úgy tartja: a mérnököt nem érdekli a színház.
– Két alapvető dolgot kell megjegyeznem: én eleve irodalomi beállítottságú voltam és vagyok, nagyon szerettem az irodalmat. A másik, hogy színházban, az egykori Székely Színházban éltem le a gyermekkoromat, az meghatározta az érdeklődésemet. Villamosmérnök vagyok, büszke vagyok arra, hogy Temesváron végeztem, de én folyamatosan, a naplón ez is végigvonul, hetente színházba jártam, ha jött egy társulat vendégelőadással, azt megnéztem, és nagyon sokat olvastam. Nyitott voltam a világra.
Virág György (1944, Kolozsvár)
Mérnök, politikus. A temesvári műszaki egyetemen villamosmérnöki diplomát szerzett, Marosvásárhelyen a Kisipari Szövetkezetek Megyei Szövetségének volt irodavezetője, majd energetikusa, termelési és műszaki osztályvezetője. A rendszerváltást követően vállalt politikai feladatot a Maros megyei önkormányzatban, ahol előbb alelnök, majd elnökként irányította a megye ügyeit, szívügyének tekintve a kulturális intézmények működését, a repülőtér fejlesztését. A megyei tanács éléről vonult nyugdíjba 2004-ben.
– Van még egy hobbim, a sportstatisztika, több mint ötven éve vezetem, a magyar válogatott játékosait, összes mérkőzését feljegyeztem, hányszor és kikkel játszott, hány gólt rúgott, az olimpiai szerepléseket is számon tartom, a mai napig vezetem. A román válogatottal ugyanez a helyzet. Ezt is ki lehetne adni. Szándékomban állt kiadni, de azután a munka után, ami a napló megjelentetésével járt, meggondoltam magam.
A műveltséggel kapcsolatosan hadd jegyezzem meg, a mi korosztályunk kulturális szemhatára tág, abban benne foglaltattak nemcsak a műszaki ismeretek, hanem az alapvető irodalmi művek is, tehát egy-egy idézet hallatán nem sokat kell gondolkozzunk, honnan is van ez, latin-e vagy francia. Sokat köszönhetünk tanárainknak, manapság ez ismeretlen. Mi úgy tudunk beszélgetni egymással, hogy bár húsz évig nem találkoztunk, már két mondat után ott folytatjuk, ahol abbahagytuk.
Sok éve, amikor a színház körül bajok támadtak, ön a társulat mellé állt. Ha ön nem humán beállítottságú, akkor is így tesz?
– Nos, akkor megszüntettük volna a filhamóniát, a népi együttest, a bábszínházat. A megyei tanácsosoktól szinte hetente kaptam a pofonokat a repülőtérért és a kulturális intézményekért, mondták, inkább javítsuk fel a közutakat. Tizenkét művelődési intézményt finanszíroztunk a megyei tanács költségvetéséből: Ez nem valami kegy volt, hanem csak így működhettek. A Látó folyóiratot is azért szerkeszthetik saját székházában, mert azt mondtam, hogy a lap a megyei tanács tulajdona. Ha már kirakta a Kereskedelmi Kamara a Toroczkai-Wiegand Ede-féle palotából, akkor legalább legyen egy tisztességes helye a szerkesztőségnek. A könyvtár, a képtár, a múzeum....
Most is figyeli, hogyan működik a megye.
– Fenntartom, hogy különösen itt, Marosvásárhelyen abban a helyzetben, amelyben élünk nincs más mód, mint nagyon pontos célokat kitűzni és azokért dolgozni, de nem tűzzel-vassal, sebbel-lobbal, hanem alaposan, szépen. És demokratikus módon. Amikor végre ismét kiírták a Kultúrpalotára magyarul is az intézmény nevét, egy nappal előtte a prefektus még bosszankodott ezen. Én azt szerettem volna kiírni, hogy dr. Bernády György Művelődési Palota, de nem ment. Nem ment át.
Keserűen tekint vissza?
– Ezzel a könyvkiadással túl vagyok a keserűségen. Restellem, hogy nem tudtam többet tenni, de csalódott nem vagyok. Nézze, úgy érzem, ha másképp csináltam volna a dolgokat, akkor az már nem én volnék. Nem tudtam én hasonulni ahhoz a közeghez, amiben mozognom kellett, és örvendek, hogy hatvan évesen önszántamból vonultam vissza. Nem akartam folytatni.
Jól érzi magát, amikor hazatér Vásárhelyre?
– Nem. A tavaly eldöntöttük, hogy kiköltözünk Budapestre, ott él a fiam, a menyem és két unokám. 2007-ben lettem magyar állampolgár, holott én annak születtem, akár kérhettem volna tíz évvel ezelőtt is, nem kértem, holott akkor megvolt az ideje; 2005-ben kértem, és két év múlva meg is kaptam, fizettem érte, rendesen. Nem kellett a protekció. Korábban azt hittem, hogy soha nem tudnék elszakadni lélekben Vásárhelytől. Nem állítom, hogy elszakadtam tőle, de amikor látom, hogy mi történik, hiszen interneten naponta olvasom az újságot, akkor azt gondolom, hogy Vásárhelyen már nem azt találom, amiért én a várost úgy szerettem.
A vonzalom gyakorlatilag nem 1990. március 20-án bicsaklott meg, ez egy hosszabb folyamat. Akkor súlyos csapás ért, és azóta tart ez a hosszabb folyamat. Menthetetlenül. Én mondhatok szépeket, mégis ezt érzem. Hiszen ha már Budapesten új lakást rendezünk be, jól vagyunk, jól érzem ott magam, akkor... Marad az írás és az utazások.
Az önéletrajzi regényemet tizenöt éve megírtam, de rossz. Háromszáz oldalasra tervezem, most csak száz van megírva, de az sem fényes. Ahogy Szőcs István mondja, ha valaki Vásárhelyen kívül elolvassa, nem érti meg. Ez még egy előttem álló cél, ha tényleg lesz elég ambícióm és futja a lelkesedésből, tán elkészül.
Antal Erika
Új Magyar Szó (Bukarest)

Terjed a magyarellenesség (Halálosan megfenyegették Tőkést)
A magyarság hátrányos megkülönböztetését, a magyarokkal szembeni atrocitások elszaporodását tapasztalták Kárpát-medencei körútjuk során az Emberi Méltóság Tanácsának (EMT) vezetői, ezért felkérték Tőkés Lászlót, az Európai Parlament alelnökét, hogy az európai fórumokon erre hívja fel a figyelmet – jelentette be tegnap Nagyváradon Lomnici Zoltán, az EMT vezetője, a magyarországi Legfelsőbb Bíróság volt elnöke.
Az elmúlt időszakban tapasztalt magyarellenes megnyilvánulások között több háromszéki vonatkozású esetet is felsoroltak, szóvá tették többek között, hogy a Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatása miatt vádat emeltek Markó Attila és Marosán Tamás ellen, a Kovászna megyei bíróság felfüggesztette a sepsiszentgyörgyi tanács utcanévadásra vonatkozó határozatát, Kökösben meggyalázták Gábor Áron emlékművét. Szóvá tették azt is, hogy nemrég a romániai vasútvonalakon olyan kiadványt terjesztettek, amelyben Tőkés László meggyilkolására uszított egy cikk. Az írás a Ştefan cel Mare egykori román uralkodó nevét viselő hetilapban jelent meg. A Tőkés Lászlóval közösen tartott tájékoztatóján Lomnici Zoltán kritikusnak nevezte a helyzetet, s aggasztónak, hogy egyre több politikus vesz részt a környező országokban a magyarellenes megnyilvánulásokban. Ismertetése szerint az év első harmadában több mint húsz magyar emlékhelyet, illetve szobrot gyaláztak vagy rongáltak meg. A Felvidéken meggyalázták, majd megrongálták Esterházy János szobrát, Kárpátalján megrongálták, majd meggyalázták a vereckei Honfoglalás-emlékművet, Ungváron letörték a Petőfi-szoborról a kardot. Délvidéken több magyar emlékhelyet gyaláztak meg, s le akarják bontani Damjanich János szobrát Adán – sorolta. Erdélyben idén 15 magyar szobrot, emlékművet és emlékhelyet rongáltak meg, köztük az aradi Szabadság-szoborcsoportot, Wass Albert síremlékét és Nagyváradon nyolc emlékművet, köztük Szacsvay Imre szobrát. Ide sorolták még többek között a magyarveréseket, a marosvásárhelyi Kossuth utca visszaállításának megakadályozását, a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma által létrehozott akciócsoportot a kisebbségi törvény elfogadásának megakadályozására, az aranyosgyéresi háromnyelvű helységnévtáblák eltávolítását, a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen a Bolyai Kezdeményező Bizottság által kihelyezett magyar nyelvű információs táblák eltávolítását. Hangsúlyozta: az Emberi Méltóság Tanácsa elítéli a hátrányos megkülönböztetés valamennyi formáját, így a magyarellenességet is. A szervezet felhívja az európai közvélemény és az anyaország figyelmét arra, hogy a nemzetiségi jogok és a nemzeti méltóság sorozatos megsértése elfogadhatatlan a 21. századi Európában – mutatott rá a Legfelsőbb Bíróság volt elnöke. Tőkés László szerint az Európai Uniónak önálló kisebbségvédelmi rendszert és az emberi jogok védelmének hatékony módszertanát kell kidolgoznia. Az EP alelnöke elfogadta az EMT felkérését, s bejelentette: a magyarokat ért atrocitásokról tájékoztatni fogja az európai egyházi vezetők közelgő brüsszeli csúcstalálkozóját, amelyen részt vesznek az Európa Tanács, az Európai Parlament és az Európai Bizottság elnökei is. Megerősítette: a meggyilkolására buzdító cikket tartalmazó újságot terjesztenek a román államvasutak szerelvényein. Az újságot a Román Vasúttársaság járatain terjesztik, mégpedig a Vocea Ceferistului (A vasutas hangja) című kiadvánnyal együtt. Mindkét lapnak ugyanaz a személy a főszerkesztője: Mihai-Florin Nahorniac. A Ştefan cel Mare címlapján ez olvasható: ,,Nemzeti, politikai és független kiadvány, amely Románia függetlenségéért, szuverenitásáért, integritásáért és újraegyesítéséért küzd.” Lejjebb pedig ez áll: ,,A kiadványt igazgatóján keresztül akkreditálta az Európai Bizottság, az Európai Unió, a NATO és a G8.” A Florin Bucovineanul aláírással megjelentetett írás – amelyet nagyváradi források szerint maga a főszerkesztő írt – a ,,bozgor” jelzővel illeti Tőkés Lászlót. Azt veti az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke szemére, hogy az általa vezetett szervezet a kisebbségek kollektív jogainak törvénybe iktatására törekszik. Idéz egy Tőkésnek tulajdonított nyilatkozatot, amely szerint “a magyarok nem jövevények Erdélyben, hanem elvesztették országukat”. ,,Nem szégyelli magát ez a szerencsétlen bozgor? Hogy képes meggyalázni azt az országot, ahol született, ahol megkapta mindazokat a jogokat, amelyek minden román állampolgárt megillettek ebben az országban? Miért nem költözöl Magyarországra, miért nem hagyod el ezt az országot, ha nem tetszik neked valami?” – írja a szerző, aki ezután felteszi a kérdést: ,,Hát senki nincs ebben az országban, aki golyót eresztene ennek a hazaárulónak a fejébe?” Tőkés László az eset kapcsán nehezményezte, hogy az állami vasúttársaság járatain minden további nélkül, senki által sem zavartatva lehet terjeszteni ilyenfajta uszító anyagokat. Újságírói kérdésre válaszolva jelezte: fontolóra veszi jogi lépések megtételét. Lomnici Zoltán elítélte a Tőkés László elleni halálos fenyegetést.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hírsaláta
TANÜGYI DISZKRIMINÁCIÓ? Hátrányos megkülönböztetés éri a marosvásárhelyi magyar iskolásokat – állapította meg az Országos Diszkriminációellenes Tanács. A testület azok után foglalt állást, hogy szülői panaszok nyomán ellátogatott négy általános iskolába.
A bizottság tagjai megállapították, nemcsak az épületek homlokzatáról hiányoznak a kétnyelvű feliratok, hanem a folyosókon, laboratóriumokban és szaktermekben sem érvényesül a kétnyelvűség. A diszkriminációellenes bizottság megrovásban részesítette a vizsgált iskolákat, és három hónapos határidőt szabott az ügy rendezésére. Asztalos Csaba, a testület elnöke a Krónikának elmondta, nemcsak marosvásárhelyi tanintézetekről van szó, éppen ezért minisztériumi szinten kellene lépni, és a diszkriminációellenes tanács nevében jogorvoslási javaslatot nyújt be a kormányhoz és az oktatásügyi minisztériumhoz. KOLDUSSÁ TETT TANÁROK. A tanügyben dolgozók a legszegényebb alkalmazottak Romániában, az ágazati bérek 28,49 százalékkal csökkentek 2010 márciusától 2011 márciusáig – adta hírül a Mediafax a Szabad Tanügyi Szakszervezetek Szövetsége közleménye alapján. Az érdekvédelem szerint egy kezdő tanár fizetése nettó 660 lej, egy tízéves munkaviszonnyal rendelkező II. fokozatú tanáré 805 lej, a 25 éve dolgozó, I-es fokozati vizsgával rendelkező tanárok 1100 lejt kapnak kézbe. Kifogásolják a pedagógus kismamák hátrányos megkülönböztetését is, ha egy tanár kilenc év munkaviszony után megy el gyermeknevelési szabadságra, azt az időszakot nem veszik figyelembe, és nem részesülhet a 10 százalékos stabilitási pótlékban sem, amelyet meg kellene kapnia 10 évi munka után. “A kormány az elmúlt évek rendelkezéseivel koldussá tette a tanügyi alkalmazottakat” – állapítja meg Simion Hăncescu szakszervezeti vezető. NEHÉZKES NYOMOZÁS. Három hét telt el Csala Zsolt gyergyóalfalusi alpolgármester meggyilkolása óta, de még mindig sok a homály, és semmi konkrétum a bűntettel kapcsolatban. A vizsgálatot a legfelsőbb ítélő- és semmítőszék bűnügyi nyomozóhatósága, azaz az ország legjobb bűnügyi szakemberei vezetik, de teljes hírzárlat mellett. Csak annyit lehet tudni, hogy nagy erőkkel nyomoznak, számos házkutatást, kihallgatást végeztek, ujjlenyomatokat vettek, hazugságvizsgálóval faggattak érintetteket az elmúlt időszakban. (Szekelyhon.ro)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A kulturált „veszekedés” tudománya (Beszélgetés Füzes Oszkárral, Magyarország bukaresti nagykövetével)
A soros magyar elnökség alatti uniós együttműködés szorosabbá, kiegyensúlyozottabbá tette a magyar–román kapcsolatokat, olyan alapokat teremtett, amelyekre a későbbiekben is építeni lehet – véli Füzes Oszkár, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövete. A diplomata kijelentette: Magyarországra védőhatalomként is számíthat a romániai magyar közösség, és az autonómiatörekvéseket is támogatják.
A magyar uniós elnökség időszakában sokat javultak a román–magyar kapcsolatok – véli Füzes Oszkár, Románia bukaresti nagykövete. A diplomata az egyszerűsített honosítási eljárást tekinti az elmúlt év legnagyobb eredményének, ugyanakkor a gazdasági válság érdekes hozadékának tartja, hogy a két ország vállalkozói még inkább “felfedezték” egymást a krízis alakította kényszerhelyzetben.
– Milyen különleges feladatok hárulnak az Európai Unió soros elnökségét ellátó ország bukaresti nagykövetére? – Nem ugyanazok, mint bármelyik más magyar külképviseleten, és ez nagyon jó hír. Különlegesen szoros és bizalmi kapcsolat alakult ki ugyanis a román és a magyar fél között, aminek továbbélésére a féléves kiemelt periódust követően is van remény. Már nem csak formai és kényszeredett az együttműködés, hanem tényleges az összehangolás. Nem kétséges, hogy többen összeállva hatékonyabbak tudunk lenni Brüsszelben, főleg, ha két olyan országról van szó, amelynek kapcsolatát nem elhanyagolható történelmi terhek nehezítik. – Részleteiben hogyan nyilvánul meg ez a szinte tökéletes uniós együttműködés? – Mindenképpen ide tartozik a schengeni csatlakozás kérdése, a Duna-stratégia, de ide sorolnám – bár még nagyon az elején tart – az európai romastratégiát is, amelyben Románia és Magyarország együtt egészen nagy súllyal tud szerepelni. Álságos lenne azt mondani, hogy megszűnt mindenféle vita, hiszen március 15-e vagy az autonómia ügye ma is állandó vita forrása, de úgy érzékelem, hogy ezekben a kérdésekben is megtanultunk – legalábbis a politika szintjén – kulturáltan viszonyulni egymáshoz. Tudunk már úgy “veszekedni”, hogy közben ne dőljön össze körülöttünk a világ. – A romastratégia ügyében zajló együttes lobbizás közepette azonban nem téveszthető szem elől, hogy a romakérdés romániai dimenziója és optikája is lényegesen különbözik a magyarországitól. Hogyan lehet összefésülni ezt a két látásmódot? – Valóban két lényegesen különböző látásmódról beszélhetünk, de azért van egy elem, ami összeköt bennünket. Míg a gazdagabb Nyugat a romakérdést nem tekintette uniós ügynek – mindenki kezelje a saját romáit, ahogy jónak látja –, Magyarország és Románia már évek óta hajtogatja, hogy bizony európai ügyről van szó, tíz-tizenkétmillió emberről, akik mozognak az egyesült Európában. A kivezető utat nem a mozgás korlátozása jelentheti, hanem az, hogy használható megoldásokat találjunk e népcsoport civilizációs, kulturális és gazdasági problémáira. Persze, hiba lenne uniformizált válaszokat alkotni, hiszen a kis létszámú nagy-britanniai romaközösségnek például másak a gondjai, mint a szlovákiainak. De erre egyrészt uniós pénzt kell elkülöníteni, ugyanakkor át kell gondolni azoknak az összegeknek a felhasználását, amelyek léteznek az uniós pénztárakban, de az eredeti célok eléréséhez már nincs szükség rájuk. Nem utolsósorban pedig, igenis, európai ügy egy romakonfliktus kezelése, történjen az bárhol. Ha mi közösen nemzeti kisebbségi kérdésként kezeljük a romakérdést, akkor annak egyrészt nagyobb a hatékonysága, másrészt a minta a többi nemzeti kisebbségre is kiterjeszthető. – Ne feledkezzünk meg azonban a román többség kisebbség iránti érzékenységének szelektivitásáról... – Mindig abból indulunk ki, hogy minél jobb egy kisebbség helyzete egy országban, annál jobb a többség számára. Ezzel az állásponttal bizonyára a románok számára sokkal könnyebb azonosulni a romakérdésben, mint amikor az erdélyi magyarság ügye a tét, a témakezelés közben pedig a gondolkodás is változik. Óvatosan merem megfogalmazni, de közeledést érzek a két ország nemzetpolitikai és -filozófiai nézetei között. Románia elfogadja a kettős állampolgárságot, a romániai magyarságnak az anyaországgal való szabad kapcsolattartását, az összes identitásmegőrző program lebonyolítását, annak anyaországi finanszírozását. Az esetleges vitáink is kulturáltan zajlanak, egészen addig, míg egyes politikai erők be nem szállnak – nyilvánvaló belpolitikai célzattal. De még ez is árnyaltabb, mint korábban, hiszen míg a március 15-i szövegértelmezés kérdésében a parlamentben ment a cirkusz, a kormánnyal korrekt módon egyeztettünk. – Bár Magyarország a korábbinál jóval szókimondóbban és egyértelműbben foglal állást az autonómia kérdésében, hangsúlyozott a romániai magyarság igénye a védőhatalmi státus kinyilvánítása és érvényesítése tekintetében. Mi várható e tekintetben a magyar kormánytól? – Ezt a szerepet már hivatalosan és nem hivatalosan is eljátssza a magyar kormány, és támogatjuk az autonómiatörekvéseket azzal a kikötéssel, hogy békés úton valósuljon meg. A retorika tekintetében a józan ész dönti el, mikor kell keményebben fogalmazni, illetve csöndesebben, visszafogottabban érvényesíteni az álláspontunkat. A védőhatalmi szerep betöltése tekintetében Magyarország eltökéltsége egyértelmű retorika és tettek szintjén egyaránt. – A magyarországi kormányváltás után szerkezeti átalakítások, a korábbi tevékenység felülvizsgálása címszó alatt néhány támogatási folyamat megtorpant, ami elbizonytalanította az embereket. Nem tart attól, hogy ez alááshatja a romániai magyarság és az anyaország közötti bizalmi viszonyt? – Magam is érzékelem a bizonytalanságot, a furcsálkodást, a türelmetlenséget. A dologra lehet úgy tekinteni, hogy már eltelt tizenegy hónap, és még semmi nem történt, de érdemes abba is belegondolni, hogy ennyi idő alatt kellett egy teljesen új rendszert felépíteni. Bizonyára sok esetben okozott gondokat ez a csúszás, késlekedés, de most már valóban csak nagyon kevés türelmet kérek, a célegyenesben tart az építkezési folyamat. – Az egyszerűsített honosítás viszont egyértelműen sikertörténetnek tekinthető... – Ki merem jelenteni, hogy ilyen léptékű államigazgatási feladatot a magyar közigazgatás Mária Terézia óta nem hajtott végre. Több tízezres nagyságrendű ügycsomóról van szó, 2010 nyarától 2011 januárjáig felállítottunk egy teljesen új közigazgatási apparátust, amely nagyon jól működik – nem utolsósorban azért, mert az embereink többsége reggeltől estig dolgozik ebben a rendszerben. Ezzel együtt tisztában vagyunk, hogy például Csíkszeredában képtelenek vagyunk a lakosság által elvárt ütemben kielégíteni a kéréseket, annak ellenére, hogy a csíkszeredai a legnagyobb magyar külképviselet. Ezért én is csak megerősíteni tudom Zsigmond Barna konzul tanácsát: ha valakinek tényleg nagyon sürgős, forduljon anyaországi hivatalhoz, ott sokkal kisebb a leterheltség, mint a határokon túli képviseleteinken. – Bukaresti kiküldetése gyakorlatilag egybeesett a gazdasági krízissel, ami jócskán megnehezíthette a két ország közötti gazdasági kapcsolatok elősegítését, fejlesztését. Ezt a területet mínusz vagy plusz jellel látná el? – Talán meglepő, de csak egészen kis visszaesést tapasztalhattunk. A tőkemozgás visszaesése nem érte el a tíz százalékot, ami a válság globális súlyosságát tekintve akár sikernek is nevezhető. De a krízisnek hozadéka is van: a korábban nyugati irányultságú üzletemberek felfedezték maguknak Romániát, ahol sokkal kevesebb a nyelvi akadály, és szélesek a lehetőségek. De a román vállalkozók sem csak ugródeszkának használják Magyarországot, hanem egyre inkább célállomásként kezelik. Kijelenthetem, hogy nagyobb a hasznunk a román piacon, mint a válság előtt, de ez nem egyirányú folyamat. Márpedig a hasonló, kölcsönös érdekeken alapuló kapcsolat a legstabilabb.
Csinta Samu
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Pengeváltás
Sértőnek és alaptalannak minősítette Magyarország bukaresti nagykövetsége Victor Ponta nemrégiben tett nyilatkozatait Traian Băsescuról és Orbán Viktorról, a PSD elnöke viszont azzal vádolta a diplomáciai képviseletet, hogy beavatkozik Románia belpolitikájába.
Szerdai, piteşti-i sajtótájékoztatóján Ponta azt állította, Traian Băsescu román államfő és Orbán Vikor magyar miniszterelnök közös stratégiát dolgozott ki „a romániai magyar közösség megosztására”, és azt az ország elleni stratégiának nevezte két olyan ember részéről, akikben az a közös, hogy „náci értékeket” vallanak.
Válaszként Magyarország bukaresti nagykövete visszautasította Victor Ponta kijelentéseit. „Victor Ponta alaptalan rágalmakkal és kirívóan durva, sértő minősítésekkel illette Magyarország miniszterelnökét, aki most egyben az Európai Unió Tanácsának soros elnöke is. Magától értetődik, hogy kategorikusan visszautasítjuk e közléseket, amelyek tartalma és stílusa sem elfogadható két európai szomszéd ország kapcsolatában. Sajnálattal tapasztaljuk azt is, hogy Victor Ponta ismétlődően a magyar miniszterelnököt is belekeveri román belpolitikai célú fellépéseibe, alaptalan rágalmakat is felhasználva. Amennyiben ez így folytatódik, abból mindenkinek csak kára keletkezne”, áll a nagykövetség közleményében.
Pénteken viszont Victor Ponta elítélte, hogy a magyar nagykövetség „beavatkozott” Románia belpolitikájába. „Nem ez az első eset, hogy a magyar nagykövetség túllépi hatáskörét, és beavatkozik a romániai politikába. A magyar nagykövet milyen jogon foglal állást azzal kapcsolatban, amit egy romániai ellenzéki párt állít? Továbbra is várjuk a magyarázatot a március 15-i felháborító gesztusok ügyében, amikor a sajtó beszámolói szerint a magyar nagykövet felesége meglehetősen súlyos kijelentéseket tett, amelyekben képtelen területi igények fogalmazódtak meg”, áll a Szociáldemokrata Párt (PSD) pénteki, MEDIAFAX-hoz eljuttatott közleményében.
Ponta hangsúlyozza: az RMDSZ kongresszusán részt vett a budapesti hatalom egy másik képviselője, a miniszterelnök-helyettes, aki explicit módon kérte, hogy az RMDSZ maradjon kormányon Emil Boc és Traian Băsescu pártjával. „Az ilyen közvetlen és brutális beavatkozások a román és a magyar történelem olyan rossz emlékű időszakát idézik, amikor a szovjet biztosok diktálták országaink politikáját. Nem fogadjuk el, hogy a romániai politikai vezetők politikai utasításokat kapjanak Budapestről”, állítja Ponta a közleményben.
A PSD emlékezteti a magyar nagykövetet a 2001–2004-es időszakra, amikor Románia nagymértékben ösztönözte a két ország együttműködését minden szinten, így jó szomszédsági és együttműködési kapcsolat épület ki. Akkoriban jelentős előrelépés történt a kisebbségek védelme terén, de ez egy pozitív, bizalmi légkörben történt. Ponta szerint az európai szellemiség a tagállamok együttműködését jelenti, nem pedig „megfélemlítési vagy utasítási próbálkozásokat”.
„Ezt a szellemiséget azonban megszegik olyan antidemokratikus személyiségek, mint Traian Băsescu vagy Orbán Viktor, akik ártalmas személyek Románia és Magyarország számára egyaránt”, áll Ponta közleményében.
Mediafax
Nyugati Jelen (Arad)

Szilágyballa
Tudományosan a szőlőről és borról
A szőlő és a bor Szilágyság történelmében címmel szervezi meg az Erdélyi Múzeum-Egyesület Zilah és Vidéke Fiókszervezete május 14-én, szombaton délelőtt a szilágyballai iskolába a VIII. Szilágyság-kutatás napot. A program 10 órakor kezdődik, köszöntőt mond Bajusz István az EME Zilah és Vidéke Fiókszervezete részéről, Sipos Gábor az EME részéről és Péntek János a kolozsvári Akadémiai Bizottság részéről. 10.20 órától a következő előadások hangzanak el: Péntek János Milyen tanulságai vannak legutóbbi, a felsőoktatásra irányuló elemzésünknek a mezőgazdasági szakoktatás vonatkozásában, Széman Péter A bor tréfás története, Csávossy György A bor dicsérete, Szabó T. E. Attila A bor a régi magyar gyógyításban, Zsigmond Attila A szőlő és bor egyháztörténeti vonatkozásai. Délben rövid szünetet tartanak, majd 12.20 órától ismét előadások lesznek: Egyed Ákos A szőlőterület kiterjedése és a szőlőtermesztő gazdaságok száma Szilágy vármegyében a 19. század végén, Kovács Adorján Adottságok a szilágysági szőlő- és bortermesztésben. Múlt, jelen, jövő, Talpas János A szilágysági szőlőgazdaságok lehetőségei a turizmusban, Pécsi L. Dániel A szőlő és bor címerképi előfordulásai a kezdetektől napjainkig. Történelmi, egyháztörténeti vonatkozások bemutatásával, Sipos Gábor Derecskei Demeter, a Szilágyság reformátora. Egyházi helytörténeti tanulságok. 14 órakor átadják a Petri Mór-díjakat, majd megtekintik a lehetséges bormúzeum helyiségét. 
Szabadság (Kolozsvár)

Diszkriminálják a magyar tanulókat Marosvásárhelyen
Hátrányos megkülönböztetés éri a marosvásárhelyi magyar nemzetiségű tanulókat – állapította meg az Országos Diszkriminációellenes Tanács. A tanács megrovásban részesítette a vizsgált tanintézményeket, és három hónapos határidőt szabott az ügy rendezésére. A Diszkriminációellenes Tanács elnöke, Asztalos Csaba azt nyilatkozta a Krónika című napilapnak, hogy jogorvoslási javaslatot nyújt be a kormányhoz és az oktatásügyi minisztériumhoz.
Mint ismeretes, év elején a Civil Elkötelezettség Mozgalom szülői beadványok nyomán az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz fordult. A testület látogatása során volt olyan iskolaigazgató, aki megígérte, hogy kihelyezik a kétnyelvű táblákat, de akadt olyan is, aki teljesen elzárkózott ettől. Dorin Florea polgármester megígérte, hogy kihelyezik a kétnyelvű táblákat, de ezt még nem tette meg.
Marosvásárhelyi Rádió
Erdély.ma

Nem óhajtja a Moldovai Köztársaság és Románia egyesülését a besszarábok túlnyomó többsége
Míg a romániaiak közel fele szerint Romániának és a Moldovai Köztársaságnak egyesülnie kellene, addig a Pruton túliaknak csupán 3%-a osztja ezt a véleményt - derült ki a Soros Alapítvány felméréséből.
A romániaiaknak egyébként zűrzavaros elképzeléseik vannak a Moldovai Köztársaság ország-identitását, illetve lakosságának identitását illetően, hiszen a megkérdezettek 46%-a nem tud választ adni olyan egyszerű kérdésekre, mint például az, hogy mit jelent a Moldovai Köztársaság a romániai románok számára. A romániaiakat nem foglalkoztatják a szomszédos ország történései, kirándulni sem járnak oda: a 10%-ot sem éri el azoknak a megkérdezettek a számaránya, akik megfordultak már Moldovában, és ezeknek is zöme üzleti ügyben tett látogatást.
Románia és a Moldovai Köztársaság egyesülése azonban folyamatosan jelen van a romániai kollektív tudatban: a megkérdezettek majdnem 50%-a nyilatkozta azt, hogy a két országnak egyesülnie kellene, és 64%-uk úgy vélekedett, ez elsősorban a besszaráboknak kedvezne.
A felmérésből az derül ki, hogy a romániaiak úgy gondolják, a moldovaiak nagyonis óhajtják a két ország egyesülését, azonban ez koránt sincs így: csupán a megkérdezett moldovaiak 3%-a egyezne bele az egyesülésbe.
A válaszadó romániaiak 46%-a szerint az egyesülés a Moldovai Köztársaságnak az Európai Unióhoz való csatlakozásával következhetne be legegyszerűbben.
Az egyesülést pártoló romániaiak “kemény magját” az 51 éves házas és középszintű tanulmányokkal rendelkező férfiak alkotják. A román válaszadók fele úgy gondolja, hogy az egyesülésnek mindenképpen végbe kell mennie, még akkor is, ha ez az életszínvonal arányának 25%-os csökkenéséhez vezet.
A felmérésben részt vevő személyek 74%-a úgy véli, a moldovai nem egy, a romántól különálló nyelv, ennek ellenkezőjét a válaszadók 13%-a állítja.
Transindex

Tovább hordozzuk örökségét
Szimpózium Scheffler János emlékére 
A szatmári püspökség és a Vasile Goldiş Egyetem tanárainak közös szervezésében május 6-án Scheffler János – hűség és áldozat címmel tartott szimpózium Scheffler János püspök személyét és mártíromságát volt hivatott bemutatni, ismertetve a kor sajátosságait, illetve a kommunista béklyó szorításában szenvedő egyház és egyházfik megalkuvás nélküli lelkületét.
A rendezvény Schönberger Jenő püspök köszöntőjével vette kezdetét a Dinu Lipatti Filharmóniában, amelyben az egyházmegye örömének és büszkeségének adott hangot, hogy egy ilyen kis közösség a világegyháznak tudott adni egy olyan embert, aki a huszonegyedik század keresztényei számára örök példa tud lenni tiszta jellemével, hűségével, hitével és engedelmességével. Csehi Árpád megyei tanácselnök beszédében a boldoggá avatás eseményének fontosságát emelte ki: „Napjainkban különösen fontos, hogy áldozatos munkája és élete példaértékűvé váljon mindannyiunk számára a szeretet önzetlen megélésében és a hit buzgó gyakorlásában egyaránt. Éppen ezért Scheffler János boldoggá avatása az egyik legjelentősebb esemény Szatmár megye történelmében. Olyan jelentőségteljes esemény, amelynek során óhatatlanul emlékezetünkbe véssük, hogy a történelmünk jeles eseményeinek nem szabad a feledés homályába veszniük, ezeket lelkületünkben őrizve a jövő nemzedékek számára is tovább kell örökítenünk.”
A rendezvény további részében előadások következtek, így dr. Mircea Teodoru egyetemi tanár a huszadik század vértanúiról, a kommunista elnyomásról; Román János, a Kálvária-templom román közösségének plébánosa a boldoggá avatás fogalmáról és lefolyásáról; Maria Reiz, a Johann Ettinger német tannyelvű elméleti líceum igazgatója pedig a püspök példamutató tanító és tanár jelleméről beszélt.
A szimpózium második felében Reszler Mihály nagykárolyi főesperes Scheffler János életét mutatta be; dr. Gheorghe Toduţ a Kulturális Örökség Igazgatóságának részéről a vértanú hősiességét emelte ki és mutatott rá példaként a jelenlegi és eljövő generációknak; dr. Claudiu Porumbăcean egyetemi tanár a kommunista elnyomás alatti egyházüldözés módszereire és áldozatainak lelkületére hívta fel a figyelmet; dr. Bura László történész pedig Scheffler János egyenes jellemét emelte ki, amely nem tűrte a megalkuvást, hanem inkább a mártírhalált választotta.
Ilyés Gyula polgármester a szimpózium végén szólt a hallgatósághoz. Hangsúlyozta, a közelgő boldoggá avatással Scheffler János áldozatára emlékezünk, aki személyében egy egész közösség szenvedését hordozta és vitte mártírhalálig. Az ő és a sorsában osztozó sokak hősies magatartása nem volt hiábavaló, hiszen a későbbi nemzedékek lelkületükben, jellemükben hordozzák tovább örökségüket és adják át gyermekeiknek.
A rendezvény elején, a szünetben és a szimpózium végén is komolyzenei pillanatokkal örvendeztette meg a közönséget Marius Boroş tenor és a Kálvária-templom Adoremus kórusa Balaskó Balázs zongorista közreműködésével és Kuki Zsolt vezényletével.
Józsa János
Vasárnap (Kolozsvár)

Rendőrökre támadtak a romák Gyergyószentmiklóson
Cigányok támadtak a polgármesteri hivatal helyi rendőreire Gyergyószentmiklóson. Az egyenruhások bejelentés nyomán mentek befogni egy tilosban legelő lovat, amikor harmincan rohantak rájuk.
Több alkalommal fogtak már be tilosban legelő lovat a gyergyószentmiklósi helyi rendőrök, akik néhány hete álltak munkába. Egy bejelentést követően a téglagyári romatelep közelébe mentek egy állatért, azonban menekülniük kellett, hiszen közel harminc roma támadt rájuk. Villákkal, kaszákkal szaladtak a szolgálatot teljesítő két egyenruhás felé, kővel dobálták meg őket. Egyikük kisebb sérülést is szenvedett.
A történtek után másnap reggel Mezei János polgármester utasítására csendőrök, rendőrök és a helyi rendőrök vonultak a helyszínre, az ötvenfős csapat szigorú ellenőrző akciót hajtott végre. Tizenegy lovat tereltek be a városgondnokság udvarára, személyeket igazoltattak és azonosították a támadásért felelősöket. Két személyt vittek be a rendőrségre. A befogott lovakat 50 lejért válthatták ki gazdáik, viszont olyan is volt, akinek 100 lejes büntetést kellett fizetnie, mert az állat más tulajdonán legelt. Három személyt a rendőrség megbírságolt, 500 lejt kell fizetniük az illegális legeltetésért.
A polgármesteri hivatal felszólít minden gazdát, vigyázzanak állataikra, ne engedjék idegen területre azokat, mert a helyi rendőrök befogják. Ha pedig valaki nem tudja igazolni tulajdonjogát, vissza sem kapja az állatot, hanem árverésre bocsátják. Mezei János polgármester hangsúlyozta, szigorúbban járnak el ezután, folyamatosan ellenőrző akciókat tartanak a rend fenntartása érdekében. „A törvények mindenkire érvényesek, be kell azokat tartani, nem engedhetjük, hogy a kemény munkával megszerzett javakat ingyenélők dézsmálják meg” – szögezte le. Éppen ezért a helyi rendőrök feladatkörébe tartozik a mezőőrzés is, gyakran járőröznek a mezőkön, ha valakit lopás gyanújával kapnak el, elkobozhatják lovát, szállítóeszközét is. Lázár Hajnal
Hargita Népe 
Erdély.ma

Esély a vidék felzárkóztatására (LEADER-program)
Háromszéki Leader-napot szerveztek pénteken a programban részt vevő egyesületek, civil szervezetek, magyarországi meghívottak, helyi és megyei önkormányzatok részvételével. A Leader-nap első mozzanataként Bodokon tartottak konferenciát a témakörben, a délután folyamán két csoportban, Erdővidéken és Ojtozban folytak a munkálatok. 
Demeter János megyeitanács-alelnök a bodoki találkozón jelentette be: támogatotti státust kapott az Alutus és Angustia Leader-egyesület. Ez még nem jelenti, hogy azonnal pénzhez is jutnak, a bürokrácia útvesztője nagy, a leadott pályázatok pontozása után is nagy a felhajtás, országszerte sok az olyan politikus, önkormányzati vezető, aki saját érdekeltségű Leader-egyesületét próbálja előbbre tolni – hangzott el később. Országos szinten nyolcvan egyesület nyert támogatotti státust. Az Alutus Erdővidék és az Olt mente közösségeit tömöríti, összesen tizenhárom településről. Az alapító tagok 33 százaléka önkormányzatokból tevődik össze, 67 százaléka a civil szervezetek és vállalkozók szférájából kerül ki. Az Angustia felső-háromszéki érdekeltségű. Demeter János – akinek nevéhez fűződik az Alutus alapítása, de az Angustia születésénél is bábáskodott – elmondta, a kezdeményezés alulról indult, de az ügyintézésben megyei közgyűlési szinten vettek részt, így több információt, tágabb kapcsolatrendszert használhattak fel. Megyénkben egy harmadik akciócsoport, az orbaszéki és alsó-háromszéki térséget megjelenítő Progresszió is adott le iratcsomót, de pontszámuk alapján csak várólistára kerültek. A támogatotti státust elnyerték, de pénzre csak akkor számíthatnak, ha kiegészítik az országos keretet – magyarázta Demeter. Saját tapasztalatait osztotta meg a jelenlévőkkel Csutak István Leader-szakértő, aki maga is támogatta a háromszéki egyesületek megalakítását. Nagy Levente, a Leader-pályázatok alapos ismerőjeként jelentette ki: a Leader vissza nem térő lehetőség a vidék felzárkóztatására. ,,Szinte mindenre lehet pályázni, de induláskor nem kell nagy értékű projektekben gondolkodni” – figyelmeztetett. A magyarországi vendégek saját tapasztalataikat osztották meg a jelenlévőkkel, nem rejtve véka alá, hogy a bürokrácia, nehézkes ügyintézés sok esetben rossz fényt vetett a magyarországi Leader-programra. A bodoki rendezvényen Demeter János bejelentette: az Alutus felkérést kapott, legyen alapító tagja a Közép-európai Leader Szövetségnek.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Székely családok napja Árkoson
Százharminc család részvételével szombaton Árkoson első alkalommal tartották meg a Székely családok napját, a rendezvényen jelen lévők számos program közül válogathattak.
Én vagyok az életnek kenyere – idézett János evangéliumából Székely János árkosi unitárius lelkész, aki a sepsiszentgyörgyi Diószegi Pékség által felajánlott 23 kg-os pityókás házikenyér megáldása előtt arra emlékeztette a jelenlévőket, az a kenyér, amiről az evangélista beszél, és az, ami valóságosan táplál, mindig ott van a családok asztalán, szűkölködő és bővelkedő időkben is. A székely családok kenyerét Tamás Sándor megyeitanács-elnök szelte meg gyermekek segítségével, majd az Európa Tanulmányi Központ udvarán berendezett Maszattéren mindenki elmajszolt egy szelet zsíros kenyeret, hogy legyen ereje kiállni azokat a próbákat, amelyekre a Caritas családsegítő szolgálatának munkatársai csalogatták a résztvevőket. A nagy érdeklődésre való tekintettel, valamint azért, hogy a gyermekek mindvégig érezzék a szülők közelségét, a család és a mese szerepe a gyermek személyiségének fejlődésében, a család bibliai értelmezése témájú, eredetileg terembe tervezett előadásokat a szabadtéri sátorban tartották meg, a Kelekótya együttes kerti koncertje előtt pedig a százharminc család együtt fogyasztott el egy tál ételt a szervezőkkel (megyei tanács, szociális és gyermekvédelmi igazgatóság, Europe Direct információs központ).
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)