KAV-díjkiosztás a temesvári Diákházban
„Dicséretes, hogy egy maroknyi szórványközösség ennyire össze tud fogni egy jó ügy érdekében”
A hét végén a Magyar Nyelv Napjai és ezen belül a Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedő (KAV) házigazdája volt a Bartók Béla Elméleti Líceum. 
Három korosztályban – negyedikesek, V.–VIII. osztályosok és középiskolások – az ország nyolc megyéjéből, tizenkilenc erdélyi településről érkezett harminc, egyenként háromtagú csapat mérte össze magyar nyelvtudását és leleményességét a játékos, szórakoztató nyelvi vetélkedők során. Két napig a vetélkedők és a vendégfogadás lázában égett a Bartók Béla Líceum, a pedagógusok és a diákság. A rangos esemény tiszteletére a Juventus diáklap KAV-nak szentelt különkiadását is megjelentették, amely naprakészen az anyanyelvi vetélkedő díjazottainak listáját is közzéteszi!
A KAV ünnepélyes díjkiosztó ünnepségére szombaton délután került sor a Bartók Líceummal szomszédos Diákművelődési Ház nagytermében. A negyedik osztályosok versenyét, amely Zsigmond Emese, a Napsugár főszerkesztője vezetésével zajlott le, a gyulakutai Fűszál csapat (Bálint Róbert, Dósa Eszter és Gáll Botond) nyerte, Bethlen bajnokait (Székelyudvarhely) és a Nyelvkukacokat (Kézdivásárhely) megelőzve. Ebben a korosztályban régiónkból a Temesvári vitézek (Bartók Béla Líceum) és az aradi Csigabiga (Aurel Vlaicu Iskola) vett részt a verseny döntőjén.
Az általános iskolások versenyét a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Elméleti Líceum Szokoták csapata (Éltes Rita, Albert Antónia, Müller Henriette-Annemarie) nyerte, a Nomen est omen (Balánbánya) és a Névvadászok (Székelyudvarhely) csapatok előtt. A Bartók Béla Líceum Csillagszem csapata (Franka Noémi, Szabó Anita, Szabó Nóra), felkészítő tanár Molnos Ildikó, dicséretben részesült.
A középiskolások korosztályban a másik nagymúltú sepsiszentgyörgyi iskola, a Székely Mikó Kollégium Rabonbán csapata (Boér Ilka, Kovács Gellért Pál, Márton-Simon Anna) diadalmasokodott, második helyen a Csilengi Dásza (Marosvásárhely), harmadik az Esthajnal (Nagyvárad).
A verseny tapasztalatairól, a versenyzők teljesítményéről dr. Váradi Izaabella (Oktatásügyi Minisztérium) az alábbiakat nyilatkozta lapunknak:
„Idén a versenyzők jelentkezése elmaradt a várakozásunktól, valami miatt kevés csapat jelentkezett a KAV-ra. Erről szólt a korábbi tanácskozásunk, hogyan próbáljuk kezelni ezt a problémát. Találtunk is rá megoldásokat, de a gyermekek felkészültségén ez szerencsére nem volt észrevehető. Olyan diákok jöttek el Temesvárra, akik foglalkoztak ezzel a tematikával, a nevekkel, nagyon szépek az eredmények, kicsi a pontszámkülönbség a győztesek között.” A temesvári KAV-döntő szervezőiről, a Bartók Béla Elméleti Líceumról elismerő szavakkal beszélt dr. Váradi Izabella:
„Óriási dolog egy országos KAV versenyt megszervezni! Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége szándéka szerint olyan közösségeket érintenek meg a versennyel, amelyeket építeni szeretnének. Tény, hogy van a versenyszervezésnek építő hatása is. Ilyenkor egy közössségnek össsze kell fognia, át kell gondolnia saját múltját, identitását, a magyarság mentén kell felfűznie olyan programokat, amelyekkel a vendégeit fogadja. Úgy gondolom, hogy ez a temesváriaknak fantasztikusan jól sikerült, kitettek magukért! Végig éreztük, hogy odafigyelnek ránk, alternativ programok vannak, színházba, városnézésre vitték a résztvevőket és nagyon jók a vissszajelzések, a saját diákjaimat (a nagybányai csapat – szerk. megj.) is megkérdeztem. Kirándulásra vitték a gyermekeket, akik azt mondták, olyan sulit láttak – ez az újszentesi iskola –, amelyikbe ők is szívesen járnának! Dicséretes, hogy egy maroknyi szórványközössség ennyire össsze tud fogni egy jó ügy érdekében!”
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

PC-alelnök: Romániában nincs helyük az etnikai pártoknak
Romániában nincs helyük az etnikai pártoknak – véli Bogdan Diaconu, a szélsőséges Konzervatív Párt (PC) alelnöke, aki szerint a kisebbségeknek legfeljebb civil szervezetekben, alapítványokban kellene tömörülniük.
A közvélemény-kutatások alapján alig két százalékos támogatottsággal rendelkező, ám az ellenzéki pártokkal – előbb a Szociáldemokrata Párttal, jelenleg pedig a Nemzeti Liberális Párttal – megkötött választási szövetség nyomán mégis parlamenti párként tevékenykedő alakulat alelnöke egyúttal úgy véli: a magyar pártok és politikai szervezetek nemzetbiztonsági fenyegetést jelentenek.
Bogdan Diaconu közleményben fejtette ki véleményét, miszerint a kisebbségek helye nem pártokban, hanem civil szervezetekben van. A kommüniké szerint a politikus úgy véli, a bejegyzés előtt álló Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) – az RMDSZ-hez és a Magyar Polgári Párthoz (MPP) hasonlóan – „a szélsőséges politizáláshoz való jog hivatalos elismerését szeretné”.
Diaconu úgy véli, az EMNP Románia egy részének elrablására törekszik, ezért fölteszi a kérdést: milyen jogalappal lehet törvényesíteni egy olyan párt bejegyzését, amely hivatalosan alkotmánysértésre, valamint Románia szuverenitására és területi integritására tör.
„Romániában egyetlen etnikai pártnak sem kellene léteznie. A kisebbségek helye a civil szervezetekben, alapítványokban és egyesületekben van, nem a politikában, mivel ezen a területen az elsődleges feltétel a román állampolgárság, az, hogy tiszteletben tartsák az állam alaptörvényét.
Az EMNP ennek nyomán az RMDSZ-hez és az MPP-hez hasonlóan újabb fenyegetést jelent a romániai alkotmányos rendre nézve. „A szélsőséges magyar pártok romániai inflációja sajnos annak a bizonyítéka, hogy a román állam sánta és vak, tehetetlenségét és bénultságát pedig kihasználják az ország ellenségei” – állítja a szélsőséges politikus.
„Egy normális és erős állam semmilyen módon nem pénzelne, és nem melengetne a keblén viperákat, amelyek szégyentelenül belemarnak, kihasználva a román toleranciát és engedékenységet” – fogalmaz Bogdan Diaconu.
Krónika (Kolozsvár)

RMDSZ, MPP – nem akarnak előválasztásokat
Elutasítják az erdélyi magyar politikai szervezetek vezetői Tőkés Lászlónak, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnökének azon javaslatát, hogy az erdélyi magyar politikai préri résztvevői közös előválasztásokon döntsenek a jövő évi önkormányzati választások jelöltjeiről. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök egyenesen komolytalannak minősítette az EP-alelnök lapunknak adott nyilatkozatát, míg Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke úgy nyilatkozott, értelmetlen és tét nélküli az előválasztás.
Kelemen Hunor a Krónikának úgy nyilatkozott, nem foglalkoznak azzal, amit az EMNT képviselői a sajtón keresztül üzennek, hiszen az komolytalan.
„Az RMDSZ 2008-ig rendszeresen szervezett belső általános és elektoros előválasztásokat, van ebben gyakorlatunk, sok esetben hasznosnak bizonyult, azonban amikor 2008-ban megjelent Szász Jenő versenypártja, már nem láttuk értelmét” – emlékeztetett a szövetségi elnök. Hozzáfűzte, nem hisz az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) képviselőinek, szerinte ugyanis Tőkés László javaslata és a bejegyzés előtt álló párt képviselőinek nyilatkozatai ellentmondanak egymásnak.
„Amikor új pártot jegyeznek be és képviselőik hangoztatják, hogy megméretik magukat az önkormányzati választásokon, nem tudom eldönteni, hogy nekik higgyek vagy a vezetőjüknek” – nyilatkozta Kelemen Hunor.
Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára eközben úgy véli, Tőkés László javaslata csak kommunikációs trükk, szerinte az EMNT elnöke nem akar előválasztásokat. Szerinte a javaslat komolytalanságát az is jelzi, hogy korábban a Tőkés vezette politikai platformok nem voltak hajlandók részt venni az RMDSZ szervezte belső előválasztásokon.
Az erdélyi magyar előválasztás ötletéért Szász Jenő MPP-elnök sem rajong. „Nem látom értelmét az önkormányzati választásokat megelőző előválasztásoknak, tét nélkülinek érzem, ezzel nem lehet motiválni a választókat” – nyilatkozta a Krónikának a polgári alakulat vezetője. Hozzátette: az előválasztásokat önmagában nem tartja rossz ötletnek, de szerinte erre nem az önkormányzati, hanem a parlamenti választások előtt lenne szükség. A MPP elnöke szerint azonban ebben az esetben sem kell külön előválasztásokat tartani, hanem az önkormányzati választásokat kell a parlamenti választások előválasztásának tekinteni.
„Az önkormányzati választásokon kétpólusú rendszert látok jónak, ahol az RMDSZ a baloldali párt, és vele szemben indul a Magyar Polgári Pártból, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsból és a Székely Nemzeti Tanácsból álló nemzeti alternatíva. Nem hagynám annyiban az RMDSZ húszéves csődpolitikáját” – nyilatkozta Szász. Hozzáfűzte, akkor lenne teljes az „erdélyi magyar rendszerváltozás”, ha a nemzeti oldal képviselői a győztes önkormányzati választásokat követően a parlamentbe is bejutnának.
Krónika (Kolozsvár)

Elhunyt Hubay Miklós író
Életének 94. évében elhunyt Hubay Miklós Kossuth-díjas drámaíró, műfordító, esszéista.
Hubay Miklós 1918-ban született Nagyváradon. Már első darabja a Magyar Nemzeti Színház repertoárjában szerepelt. 1946-ban a genfi Magyar Tájékoztató Könyvtár kinevezett igazgatója lett, segítségével sok magyar író, képzőművész és muzsikus kapott genfi ösztöndíjat.
Hazatérése után a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanított, valamint a Nemzeti Színház dramaturgjaként dolgozott. Mindkét állásából egy napon bocsátották el. Évekig főként filmgyári forgatókönyveket írt és fordított. 1956. október 27. és 1956. november 2. között a Szabad Magyar Rádió Irodalmi adását vezette a Parlamentben.
Nevéhez fűződik az első magyar musical, az Egy szerelem három éjszakája,amelynek szerzőtársai Vas István és Ránki György voltak.A hosszantartó hazai állástalanság után Hubay Miklós pályafutása 1974–1988 között Firenzéhez kötődik, ahol a magyar irodalmat rendkívül népszerűvé tette az egyetemen. Közben 1981-től öt éven át a Magyar Írószövetség elnöke volt. Kezdeményezésére ünnepeljük a Magyar Dráma Napját. 1987–1996 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára, 1991-től tíz évig a Magyar PEN Club ügyvezetője, majd elnöke – ekkor többek közt nemzetközileg elismerteti az önálló magyar PEN Centrumot Romániában.
Szabadság (Kolozsvár

Versengés kényszerhelyzetekkel
Az új romániai magyar politikai erő, az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyeztetése érdekében, a támogató aláírások bírósági benyújtásának pillanata új időszak kezdetét jelenti a romániai magyar politikában.
Olyan új időszak rajtolt, amelyben, mint még eddig soha, a versengésre tevődik át a hangsúly. A Tőkés László által alapítandó néppárt hivatalos bejegyzési kísérletének, illetve folyamatának sorsát nehéz megjósolni, de tény, hogy az aláírások összegyűjtése nem jelentett gondot az új párt létrehozásán fáradozóknak. Sőt, némi meglepetésként gördülékenyen, különösebb botrányba torkolló akadályoztatások nélkül szerezték meg a csaknem 30 ezer aláírást – legalábbis az indítványozók nyilatkozatai szerint. Mindez azt vetíti előre, hogy az RMDSZ nem kívánja nyíltan, közvetlenül megakadályozni az új párt bejegyzését, ugyanis ebből a háborúból a szövetség önmaga is vesztesként kerülne ki még akkor is, ha jogi eszközökkel sikeresen meg tudná akadályozni az új párt létrejöttét.
Amennyiben valóban talpra állhat és elkezdi működését a Tőkés László és a Fidesz által óhajtott új jobboldali erdélyi szatelitpárt, akkor ez bizonyos kényszerhelyzetek megkövesedését jelenti a politikai küzdelemben résztvevő felek számára. Elsősorban az RMDSZ-nek kell szembesülnie ilyen kényszerhelyzettel, hiszen az új párt megjelenése arra ítéli az érdekvédelmi szövetséget, hogy a végsőkig kitartson jelenlegi fő kormányzó partnere, a Demokrata Liberális Párt mellett. Ez azt jelenti, hogy az RMDSZ-nek mindent el kell követnie azért, hogy kormányon maradjon a 2012-es őszi parlamenti választásokig, és ezt lehetőleg úgy kell megtennie, hogy minimálisra csökkentse az ebből adódó népszerűségveszteséget. Ilyen veszteségnek a veszélye főként akkor merül fel, ha a koalíciós partnerek immár sokadszorra megszegik adott szavukat, és a kisebbségi törvénytervezet az idén sem válik hatályos jogszabállyá. Ebben az esetben az RMDSZ-nek olyan, már-már lehetetlen kommunikációs mutatványt kell végrehajtania, hogy választói előtt elfogadtassa az újabb kudarcot, ugyanakkor olyan remény perspektíváját kell felvázolnia, amely elfogadhatóan megindokolja a kormányon való maradás szükségességét.
Az új párt megjelenése esetén az ellenzékbe vonulás egyelőre kész öngyilkosság az RMDSZ számára, amelynek jelenlegi és egyedüli legstabilabb partnere a PDL. Ennek a partnernek az elvesztése most azért kockázatos, mert egyelőre az ellenzéki pártoknak nincs szükségük a koalíciók stabilitásának biztosítására szakosodott RMDSZ-re. Az ellenzéki pártszövetségnek több mint 50 százalékos a támogatottsága a közvélemény-kutatások szerint, így a Szociál-Liberális Unió (USL) nem állna szóba komolyan az RMDSZ-szel az ellenzéki vezérek szirénhangjai dacára sem. Az USL számára jelenleg az RMDSZ pusztán egyetlen cél miatt fontos, éspedig azért, hogy a szövetség buktassa meg a jelenlegi kormányt, viszont ezért a szolgálatáért túl keveset ajánlana, hiszen az ellenzék koalíciója egyelőre stabil, és esetleges kormányra kerülésük esetében semmi szükségük nincs még egy újabb partnerre, hiszen már az USL alkotta három párt viszonya sem felhőtlen.
Az RMDSZ kényszerhelyzetéből eredő mozgástér szélessége tehát elsősorban a kisebbségi törvénytervezet elfogadásától függ, valamint attól, hogy a román belpolitikában miként alakulnak az erőviszonyok. Nem kizárt ugyanis, hogy újabb román pártok is megalakulnak a közeljövőben, ami a szavazatok felaprózódásához vezet, ebben az esetben az RMDSZ szerepe ismét felértékelődhet.
Az Erdélyi Magyar Néppárt lehetőségeit korlátozza, hogy az új párt körül egyelőre olyan politikusok sürögnek-forognak, akik korábban már szerepet vállaltak a romániai magyar közéletben. Arcukat jól ismerik a választók, akik azt is tudják, hogy mit tettek le az asztalra, vagy éppen mit mulasztottak el megtenni. Így a néppárt előnyt kovácsolhat új politikai erő mivoltából, és friss lendülettel indulhat neki a küzdelemnek, de az eddig látható politikusoknak a politikai értelemben vett elhasználódottsága egyelőre alaposan megkérdőjelezi sikerüket. A néppárt tehát csak akkor fog tudni nagyot robbantani a romániai magyar belpolitikában, ha olyan új személyeket lesz képes felmutatni, akik valóban ismeretlenek, ám kiemelkedő tehetségük meg erős vágyuk képessé teszi őket a politikai pálya bejárására. Egyelőre nagy kérdés, hogy a Fidesz támogatása elégséges-e ahhoz, hogy eddig „rejtőzködő”, fiatal tehetséges erdélyi magyar politikai elit bukkanjon fel a néppárt kötelékében, ha egyáltalán létezik ilyen.
Az új párt megjelenésével legtöbbet a Magyar Polgári Párt (MPP) fog veszíteni, hiszen ez az alakulat a jelenlegi vezetésével a névtelenségbe süllyedhet, és az önkormányzati választásokon „féltucatnyi településpárttá” töpörödhet, elveszítve a mostani, székelyföldi regionális párti nimbuszát, ami egyelőre még figyelemre méltó partnerré teszi. Az önkormányzati választások előtt kevésbé valószínű, hogy a három fél szövetkezzen egymással. Sem a Tőkés László által javasolt előválasztások, sem a Szász Jenő által indítványozott nemzeti alternatíva mögött nincs olyan kölcsönös, közös érdektér a politikai logika szerint, ami valós kovásza lehetne valamilyen fajta együttműködés kialakulásának. Így a jövő nyári önkormányzati választásokig kegyetlen és kemény versengésre számíthatunk, amennyiben valóban új szereplővel gazdagodik a romániai magyar pártpaletta.
BORBÉLY TAMÁS 
Szabadság (Kolozsvár)

Felekezeti oktatás, fókuszban
Az új oktatási törvénynek a felekezeti oktatásra vonatkozó vetületeiről tanácskoztak a hét végén Kolozsváron az erdélyi magyar történelmi egyházak és az RMDSZ képviselői. A házigazda Bálint Benczédi József unitárius püspök annak fontosságát hangsúlyozta, hogy a közös álláspont kialakítása fontos az erdélyi magyar történelmi egyházak számára.
„2010-ben a kisebbségi jogok területén végzett munkánk egyik legnagyobb eredménye az oktatási törvény elfogadása volt. A jogszabály kidolgozásakor is egyeztetett a szövetség az egyházak képviselőivel, most, amikor ennek konkrét alkalmazásáról van szó, ismét szükségessé vált a párbeszéd” – fogalmazott Kelemen Hunor szövetségi elnök a rendezvényen. Markó Béla miniszterelnök-helyettes elmondta, a szaktárca hamarosan létrehoz egy bizottságot, amely minden püspökséggel külön-külön tárgyal a felekezeti oktatásról.
Az erdélyi magyar egyházak képviselői üdvözölték az oktatási törvény azon előírását, melynek értelmében a vallásóra bekerült a kötelező törzsanyagba, ugyanakkor számos kérdést fogalmaztak meg a felekezeti, egyházi iskolák és óvodák létrehozásáról, felmerült továbbá az egyházi népiskolák létrehozásának szükségessége is, amelyek leginkább a szórványvidéken működhetnének sikeresen.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Kinek a lelkiismerete?
Pár napja Szatmárnémetiben is működik Jobbik-iroda. Néhány bakancsost leszámítva ennek nem sokan örülnek, hisz Szatmár megyében már hosszabb ideje az országosnál jobb a magyar és román közösség együttműködése, a hétköznapi kapcsolatokban is kevesebb a barátságtalan hang.
„A jog szerint nincs akadálya egy ilyen irodanyitásnak, mi mégis attól tartunk, hogy a Jobbik jelenléte felhozza a helyi szélsőséget, ami nem kívánatos sem a magyaroknak, sem a románoknak!” – mondta lapunknak Csehi Árpád, a megyei RMDSZ és a megyei tanács elnöke.
Szegedi Csanád jobbikos EP-képviselő azzal indokolta irodájának megnyitását (Marosvásárhely után), hogy a jelenleginél „harciasabban” akarják képviselni a magyarság érdekeit. Az fel sem merült benne, hogy a máshonnan ideplántált harciasság netán ütközik az itteni jogrendszerrel, és Szatmárnémeti utcáin mégsem lehet úgy masírozni, mint Gyöngyöspatán.
Ennél is felháborítóbb, hogy Szegedi és vele tartó képviselőtársa, Morvai Krisztina úgy tett, mintha Szatmárnémeti önkormányzatában nem volnának képviselve a magyarok, arról meg talán nem is hallottak, hogy Ilyés Gyula személyében a polgármester is magyar. Így hát majd ők, néhány bakancsos szatmári hívükkel, megoldják az itteni magyarok problémáit! Minő naivság azt gondolni, hogy a román hatóságok velük és nem Csehi Árpádékkal tárgyalnak ezekről a problémákról. S minő olcsó politikai fogás azt a látszatot kelteni, hogy ők és nem Csehiék az illetékesek.
Nem az a baj, hogy törődnek velünk az anyaországi pártok, hanem az, hogy inkább politikai érdekből, mint lelkiismeretből, az itteni realitásokat felrúgva, vágyálmaik szerint cselekednek, és úgy tesznek, mintha nekünk semmiféle képviseletünk nem volna sem a helyi, sem a központi hatalomban. Gyakran az erdélyi magyarság számára hiteltelen, perifériára szorult emberekkel tárgyalnak, nem veszik figyelembe: mindig az a fél tud többet tenni értünk, aki helyzetben, ha úgy tetszik, a hatalomban van.
Erre célozva kérdeztem a nemrég Szatmárnémetiben járt Kövér László házelnököt: mivel az RMDSZ ellenében egy újabb párt létrehozását segítik, nem lesz lelkiismeret-furdalásuk, ha úgy megosztanak bennünket, hogy a legközelebbi választás után nem leszünk ott a román parlamentben? Azt válaszolta: lelkiismerete tiszta, ám azoké ne legyen tiszta, akik húsz év alatt alulképviselték az erdélyi magyarságot.
Csakhogy ezt a választók, az itteni magyar adófizetők hivatottak eldönteni, nem mások, akik csak vágyaikban élnek Erdélyben, mert Pesten laknak, és ott fizetnek adót!
Sike Lajos
Új Magyar Szó (Bukarest)

Székelyföldi „visszatérés”
Minden magyar küldetése, hogy saját nemzeti örökségét kimunkálja, tudatosítsa és felmutassa – mondta Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes tegnap a bukovinai székelyek hazatérésének 70. évfordulója alkalmából tartott ünnepségen, a budavári Mátyás templomban.
A KDNP-s politikus elmondta: ha végignézünk az európai gondolkodáson, akkor azt lehet látni, hogy a nemzettudattal kapcsolatban olyan vélemény is van, amely nem tekinti értéknek a nemzetközösséget, a bukovinai székelység története azonban előzménye annak a nemzetegyesítésnek, ami a mai magyar kormány célja. A Lehet Más a Politika (LMP) is, amely támogatja Székelyföld területi autonómiájának megszerzését.
Erről Schiffer András, a párt frakcióvezetője beszélt pénteken, Izsák Balázzsal, a Székely Nemzeti Tanács elnökével folytatott budapesti tárgyalása után. Az LMP parlamenti képviselőcsoportjának vezetője szerint Székelyföld területi autonómiája példa lehet arra, hogyan érvényesíthető erőszakmentesen a nemzeti közösségek önrendelkezési szabadsága.
Új Magyar Szó (Bukarest)

A kocka el van vetve
A történelmi vétek: a romániai magyarság végzetes megosztása, politikai képviseletének, becsületes, áldozatos és eredményes munkájának lerombolása döntő szakaszába érkezett. Az új romániai magyar néppárt bejegyzése után következhet a kísérlet az RMDSZ jogi kiiktatására, de legalábbis „leültetésére”, mivel úgymond nincs pártként bejegyezve.
(Egy nemrég „elbocsátott” államelnöki tanácsos alkalmasint már dolgozik is ezen, vélhetően magas néppárti körök támogatásával.)
Beteljesülhet tehát a Băsescu–Orbán–Tőkés-vezérkar, a „BOT-kormány” fő célja: az RMDSZ, voltaképpen a hazai magyarság anyagi és szellemi javainak, erkölcsi tekintélyének, a választók által igazolt húszéves munkájának, eredményeinek elorzása, kisajátítása. Hisz itt minden a hatalomra, végeredményben a pénzre megy ki, a többi altatás, kenetteljes, populista, nemzetieskedő duma. Vagy pedig – a másik oldalról – önáltatás, naiv remény, hogy a BOT mégsem sújt le megsemmisítően. Nos, lesújt.
Az RMDSZ nem most került szorítóba a koalíciós társ (annak vezére) meg a magyarországi kormánypárt (annak vezére) között, már több betartás és nyílt hadüzenet, félreérthetetlen fenyegetés érte. Most viszont oda jutott, hogy a létéért kell küzdenie.
Akik az RMDSZ-t satuba szorították: a politikai patológia ránk szakadt esetei. A demokrácia és a jogállamiság elleni merényletek „itt és ott” mindennaposak. Magyarországon a hatalmi dölyf és a bosszúállás démona már-már követhetetlenül rombol mindent, ami útjába kerül; Romániában a kormány reformkészsége megkésett, sikerét meghiúsítja az erkölcsi és intézményi válság, a szervi korrupció. Közösségi céljai elérése érdekében, politikai kényszerből, ígéretekért cserében, az RMDSZ nemegyszer tett engedményeket, hunyt szemet problematikus ügyek fölött, kísérte fogcsikorgatva a pokolba vezető úton koalíciós társát. Mától, a gyökeresen megváltozott helyzetben ez a konstrukció az ellene működőknek kedvez.
Az új vezetési stílus, a regionális önkormányzatiság, a fiatalok mozgósítása, a választók megszólítása új lendületet hozhat és eredményes lehet a szövetség számára – ha van idő. Ha nem túl késő máris átállni a következő választások utáni többség oldalára, amely majd biztosítja a – demokratikus, pluralista, egészséges! – kétharmados parlamenti többséget, lehetővé téve az ország kormányzását az RMDSZ részvételével.
Tudatában vagyunk a nehézségeknek, a bonyolult egyéni és közösségi érdekviszonyoknak – de legalább mostantól (még teljesebben a PD-L-ben végbemenő tisztújítástól) az RMDSZ-t erkölcsileg már nem kötelezi semmire senki és semmi, az pedig, hogy a konzultáció során a választók zömükben a szövetség kormányból való kilépését fogják tanácsolni, borítékolható. Meg kell vizsgálni, és ha szükséges, gyökeresen át kell értékelni az Európai Néppárthoz fűződő viszonyt is; tétlensége, amellyel végignézi az RMDSZ megaláztatását, már bűnös.
A kilépés a legkeményebb, olykor önagressziót is feltételező válasz. De a provokáció még keményebb!
Ágoston Hugó
Új Magyar Szó (Bukarest)

16/„Nincs magyar történelem a Felvidék, Erdély, a Délvidék nélkül”
Minden magyar küldetése, hogy saját nemzeti örökségét kimunkálja, tudatosítsa és felmutassa – mondta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes vasárnap a bukovinai székelyek hazatérésének 70. évfordulója alkalmából tartott ünnepségen, a budavári Mátyás-templomban.
A KDNP-s politikus elmondta: ha végignézünk az európai gondolkodáson, akkor azt lehet látni, hogy a nemzettudattal kapcsolatban van olyan vélemény, amely nem tekinti értéknek a nemzetközösséget, és azt mondja, az európai embernek már nincs igazi nemzete. Semjén Zsolt ezzel szemben azt hangsúlyozta, hogy a világ sokkal szegényebb lenne ezen fogalom nélkül. Ez olyan gazdagság, amit csak a nemzet adhat az egyetemes emberiségnek – tette hozzá.
„Éppen ezért minden nemzet az egyetemes emberiséggel szembeni elsődleges kötelessége, saját maga megőrzése, kimunkálása és felfuttatása, mert ez az a gazdagság, amit csak mi adhatunk az egyetemes emberiségnek” – hangsúlyozta. A mi gazdagságunk a magyarság gazdagsága – tette hozzá a bukovinai székelyekhez intézve szavait. Viszont nincsen általában vett magyar történelem és kultúra, hiszen a magyarság esetében ez csak a részek figyelembevételével értelmezhető: „nincs magyar történelem a Felvidék, Erdély, a Délvidék nélkül, sem akkor, ha bármelyik részt levágjuk az egészről” – mondta Semjén Zsolt.
A bukovinai székelység története bizonyos értelemben az előzménye annak a nemzetegyesítésnek, ami a mai magyar kormány célja. „Amit megtehetünk, hogy az állampolgárság biztosításával elérhetjük, minden magyar – bárhol legyen a világban – közjogi értelemben is a magyar nemzet része legyen” – fogalmazott a miniszterelnök-helyettes.
Hende Csaba honvédelmi miniszter a budai Várban, Hadik András szobra előtt elmondott beszédében azt hangsúlyozta: a hazatérés ünnepe arra figyelmeztet bennünket, hogy mi az ára az összetartozásunknak, mi a tétje a magyarságunknak. „A sorsunk közös” – hangoztatta a miniszter. Mint elmondta: Hadik András az egyik legnagyobb magyar katona volt; a mádéfalvi veszedelem után neki jutott a feladat, hogy megbékítse a koronával a bujdosó székelyeket – tette hozzá. „Arról beszél ez a történet, hogy érdemes kitartanunk az összetartozás mellett, még akkor is, ha ez nagyon-nagyon sokba kerül” – mondta Hende Csaba.
A bukovinai székelyek a budai várban hálaadó szentmisével, koszorúzással, folklórműsorral ünnepelték vasárnap hazatérésük 70. évfordulóját. A népcsoport tagjai arra emlékeznek, hogy 1941-ben magyar-román kormányegyezmény alapján az akkori határokon belülre, a Bácskába telepítették a Bukovinában élő székelyeket. Az évfordulón a Bukovinai Székelyek Országos Szövetsége Emelt fővel címmel egész éves programsorozatot hirdetett.
Csibi Krisztina, a hagyományőrző egyesületeket, összesen 2200 tagot számláló szövetség elnöke a korábban elmondta: a vasárnapi ünnepség helyszíne jelképes, arra utal, hogy a bukovinai székelyek 1941. augusztus 20-án a budai várban vonultak fel. „Most is a várban mutathatjuk meg magunkat, így adunk hálát az akkori kormánynak azért, hogy hazatelepített bennünket” – tette hozzá.
A bukovinai székelyek áttelepítése 1941 májusában kezdődött el, júniusra 13 800-an kerültek az akkor visszacsatolt Bácska kiürített, szerb telepes falvaiba. 1944 októberében körülbelül ennyien menekültek el a II. világháború hadi eseményei elől Magyarországra, végül Tolna, Baranya és Bács-Kiskun megyében, a kitelepített svábság falvaiban találtak új otthonra.
(MTI)
Magyar Nemzet

Az EMNP bejegyzését véleményezik a romániai magyar pártok
Hivatalosan is elindította a bejegyzési procedúrát az Erdélyi Magyar Néppárt. Ha a bukaresti törvényszék nem talál kivetnivalót az új párt alapító dokumentumaiban a 2012-es választási évben várhatóan három magyar párt fog versengeni az erdélyi magyarok szavazataiért.
„Alacsony költségvetésű, emberközeli, hatékony néppártot kívánunk létrehozni, amelynek célja az erdélyi magyar közösség különböző autonómia formáinak az elérése.” – így mutatta be az Erdélyi Magyar Néppártot (EMNP) Bukarestben az ideiglenes elnök. A pártalapításról a Tőkés László vezette Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács döntött decemberi országos küldött gyűlésén.
A kezdeményező bizottság két hónap alatt gyűjtött össze ehhez 30.000 támogató aláírást az ország 19 megyéjéből és Bukarestből, túlteljesítve a szigorú magyar párttörvény szigorú aláírásait. Az EMNP székhelye Kolozsváron lesz és azokat akarja megszólítani, akiket nyerészkedő, hataloméhes politikusok fordítottak el a közélettől.
Az EMNP védnöke Tőkés László azt javasolja, hogy az őszi népszámlálást kihasználva készítsék el az erdélyi magyarság saját választói névjegyzékét, amelynek alapján megszervezhetik a belső választásokat, így támogatottságuk ismeretében már a helyhatósági választásokon is közös listát indíthatnak a magyar pártok. Tőkés László szerint ugyanis a pluralizmus és az összefogás nem zárja ki egymást, mindkettőre szüksége van az erdélyi magyarságnak ahhoz, hogy szülőföldjén megmaradjon és jövőt építhessen.
Duna Tv, Heti Hírmondó
Erdély.ma

Határon túli politikusok a magyar alkotmányról
Pásztor István a VMSZ szombati tisztújító közgyűlésén óriási többséggel újraválasztott elnöke nyilatkozott az új magyar alaptörvényről. Kiemelte, hogy bizakodással és megnyugvással tekint az alkotmányra, mert azzal a határon túli magyarok közjogi értelemben is részei a magyar nemzetnek. Ezt követően Szlovéniában, Szlovákiában, Ukrajnában és Romániában élő magyar politikusok mondták el véleményüket az új magyar alaptörvényről.
Székely gondolkodásmód: Várjuk ki a végét! Egyesek szerint még mindig nem biztos, hogy az új magyar alkotmány javulást hoz a határon túli magyarok életében. Az ellenzéki szociáldemokrata párt választó és választhatósági jogát kifogásolja. Severin Georgica, szociáldemokrata politikus szerint a szavazati jog megadása diszkriminatív módon, csak etnikai alapon az európai alapelvek megsértését, az uniós csatlakozáskor aláírt szerződés be nem tartását jelenti.
A Magyar Polgári Párt elnöke szerint az új alkotmány a nemzet felemelkedésének mérföldköve. Azt mondja, hogy az alaptörvény lényeges eleme, hogy a nemzeti kisebbségeket, nemzetalkotó közösségként határozza meg.
Romániában is meghaladottnak tekinthető az alaptörvény. Románia alkotmánya szerint nemzetállam. A romániai magyar társadalom régi igénye, hogy államalkotó tényezőként tekintsék a kisebbségeket, köztük a magyarságot.
Jakab Endre, Szikszai Olivér, Fancsali Levente
Duna Tv, Térkép
Erdély.ma

Szavakból katedrálist építeni
Közel nyolcszáz diák szavalta el közösen Ady Endre Kocsi-út az éjszakában című versét tegnap koradélután a nagyváradi színház előtt. A versmondást Jordán Tamás Kossuth-díjas színművész irányította, vezényelte le. A jelenlévők meghitt, különleges pillanatokat élhettek meg. Az akció része volt „A 12 legszebb magyar vers” elnevezésű programnak. Második alkalommal tartottak közös versmondást határon túli városban. Erdélyben és a Partiumban a váradi esemény premier volt.
Délelőtt konferenciáztak az Ady Endre Líceumban: az iskola névadójának költészetével foglalkozó előadások hangzottak el. Délután három órára lett meghirdetve A Nagy Versmondás. Az eseményeket a Magyar Irodalomtörténeti Társaság szervezte az Ady-líceummal és a Szent László Gimnáziummal közösen. A színház előtt fél három után már javában gyülekeztek a diákok, tanárok és persze az érdeklődők. Az ember nem is gondolná, milyen rengetegen elférnek a teátrum lépcsőin. A nyolcadikos és középiskolás diákok szépen rendezett, tömött sorokban várakoztak. Érkeztek fiatalok Szentesről, Nagykárolyból, Szatmárnémetiből. Az Ady-líceumból háromszázan, a Szent László Gimnáziumból százan vettek részt A Nagy Versmondásban. Csatlakoztak a város és a megye más magyar tagozatos tanintézeteiből is szavalók. Az eseményről a Magyar Televízió stábja is felvételt készített.
Nem sokkal 15 óra után megkezdődött a versünnep. Először Biró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere köszöntötte a több száz résztvevőt. Hangsúlyozta: Adyval együtt gondolkodni jó. Ady a mienk, valamennyi magyar emberé. Úgy lehet igazán a mienk, ha verseit égetjük bele emlékezetünkbe, lelkünkbe. Az elöljáró utalt a Kocsi-út az éjszakában egyik verssorára is („Minden láng csak részekben lobban”), hangsúlyozván: a lángnak lobognia kell – részben vagy egészben.
Ezután Fűzfa Balázs irodalomprofesszor, „A 12 legszebb magyar vers” programvezetője arról szólt: a szó ereje összetart bennünket.
Végül következhetett maga a versmondás. Jordán Tamás nagyon tudta buzdítani, lelkesíteni az egybegyűlt ifjakat. A Kossuth-díjas színész a diákokkal szemben állt meg, hogy levezényelje az együttes szavalást. Mellette felsorakozott fiatalok tartották a jókora pannókat, amelyeken láthatók voltak nagy, jól olvasható betűkkel a kiválasztott Ady-vers sorai. Néhány próbát is tartottak, Jordán megértéssel, humorral hangolta rá a diáksereget a versre. Amikor ő intett, akkor kellett elmondani a következő verssort. A színész megjegyezte: nagy élmény és szerencse, hogy részt vehetnek egy ilyen jellegű programban. Hozzáfűzte: itt most szavakból építünk egy katedrálist. Magával ragadó élmény volt, ahogy mintegy nyolcszázan egyszerre, nagy odafigyeléssel és fegyelmezettséggel mondták el a strófákat. Jordán Tamás megköszönte a diákoknak a szavalást, megjegyezte, hogy legyen a felújított színház a város szellemi életének központja, majd búcsúzóul elmondta József Attila A számokról című versét.
Az esemény után mind Jordán Tamás, mind Fűzfa Balázs azt nyilatkozta: a határon túl az együttes versmondás mindig megindítóbb, mint az anyaországban megtartott akciók. Várad lehetett egyébiránt a második határon túli helyszín, az első Szabadka volt.
Tóth Hajnal, Reggeli Újság
Erdély.ma

Lupényi magyarok Sepsiszentgyörgyön
A Hunyad megyével hivatalosan is létező testvérkapcsolatot sikerült személyessé, emberibbé tenni a hét végén: a Szent György-napok vendégseregében negyvenfős lupényi magyar küldöttség is szerepelt.
Könnyű itt magyarnak lenni, annál nehezebb a szórványban, nálunk nehéz megtartani azt, ami a miénk – mondják, s ha kérdezik őket, hosszasan mesélnek Zsil-völgyi életükről, az ottani morzsolódó magyarságról. “Otthon akkor fordulok meg az utcán, amikor magyar szót hallok, itt meg akkor, ha mellettem románul beszélnek” – mondja egy bányában dolgozó férfi. A mostani látogatás a lupény-vulkáni és a sepsiszentgyörgyi unitárius egyházközség közötti kapcsolatnak köszönhető, a Zsil-völgyi vendégek szentgyörgyi családoknál szálltak meg, ezt baráti kézfogásnak tekintik. Számunkra elsődleges cél a testvérkapcsolat, másodlagos a Szent György-napokon való részvétel – magyarázza Koppándi Zoltán lupényi unitárius lelkész, hozzáfűzve, hogy a mintegy harmincezres bányászvárosban 3000–3500 magyar él. Azért is jöttünk, fürödjünk meg egy kicsit az itteni magyar közösségben, mert fontosnak érezzük, hogy mélyüljön az emberek közötti barátság – tette hozzá.
Mózes László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Felhívás
Dr. Kelemen Atilla, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke
Az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöksége aggodalommal veszi tudomásul, hogy az őszi népszámlálást előkészítő szimulációt bejelentő sajtótájékoztatón a főispánság képviselője félrevezetés alapos gyanúját keltve arra biztatja Maros megye magyar lakosait, hogy a népszámlálás során vallják magukat bátran székely vagy csángó nemzetiségűnek, illetve székely anyanyelvűnek. Megítélésünk szerint ez a megnyilvánulás rossz szándékú megosztási kísérletnek minősül, melynek következményei beláthatatlanok kisebbségi helyzetünket illetően, ugyanis ha az erdélyi magyarságot úgynevezett magyarokra, székelyekre és csángókra osztva számlálják, statisztikai aránymutatóink jelentősen megváltozhatnak, melyek olyan diszkriminatív esetekre adhatnak okot, mint a minapi dicsőszentmártoni polgármesteri intézkedés, mely nyelvhasználati jogaink gyakorlását obstruálja.
Ezúton felkérjük Maros megye magyar nemzetiségű polgárait, hogy ne engedjenek az alattomos megtévesztésnek, vállalják bátran és öntudatosan magyar identitásukat, illetve magyar anyanyelvüket! Erdélyben csakis erős magyar közösségként tudunk mind a Székelyföldért, mind a csángó térségekért hathatósan harcolni! A népszámlálás kihívás elé állít minket: legyünk sokan magyarok, hogy fenntarthassuk a Székelyföldet, és megőrizhessük sajátos kultúránkat a Csángóföldön is!
Népújság (Marosvásárhely)

Ótelek neves szülöttére emlékezett
Kothay Nándor (1921–2000) óteleki származású szobrászművészre emlékezett a falu apraja-nagyja a község Művelődési Házának nagytermében vasárnap este a Bánsági Magyar Napok rendezvénysorozat keretében. 
Bár maga az alkotó csupán gyermekkorát töltötte a településen, nagyszülei és szülei révén máig vannak őt számon tartó földijei a Béga mentén és a Temesközben. A temesvári kőműves inasiskoláját követően a művészi pályára vágyó fiatal Magyarországra szökött, de ott csak a második világháború és négy év orosz hadifogság és kényszermunka után végezhette el a Képzőművészeti Főiskola szobrász szakát Budapesten. Erről a küzdelmes életútról és az 1953–1990 között kibontakozó művészpályáról Mihály Árpád szobrászművész tartott vetített képes előadást. Az alkotót jól ismerő pályatárs „Agyagból asszonyt... kőből katonát, fémből figurát” című ismertető füzetében is népszerűsítette Kothay Nándor alkotásait: térszobrait és kőből faragott portréit. Ez a nyomtatvány alapját képezi egy most készülő, nagyobb terjedelmű könyvnek.
Az előadásból a közönség ízelítőt kapott Kothay Nándor „közérthető és természetelvű” alkotóművészetéből. Megcsodálhatta az aradi tizenhármak egyikének, Dessewffy Arisztid honvédtábornoknak margonyai (Szlovákia) sírjára készített szép domborművét, Petőfi Sándor, Béres Ferenc, Mihály Árpád, Kaffka Margit portréját (amit e témában a legszebb műnek tartanak), több egészalakos szobrát: A didergőt, A pályamunkást, A táncoló Afrikát.
A rendezvényt kezdeményező szegedi Ötágú Síp Kulturális Egyesület és a helyi polgármester távlati terveket is szövögetnek. Kothay Nándor térszobrainak, portréinak, felkutatásra váró szép kisplasztikáinak fotóiból állandó kiállítást létesítenek Óteleken, emlékszobát, amely újabb emlékező és köztudatformáló rendezvények ihletője lehetne.
Valami reményteljes dolog elindult Óteleken, s az eseményt követő kötetlen beszélgetések során újabb rendezvények lehetőségei körvonalazódtak.
Szekernyés Irén
Nyugati Jelen (Arad)

Régi fényében pompázik a váradi színház
Befejeződött a nagyváradi színház épületének helyreállítása. A régi fényében pompázó épületet tegnap vette át a helyi és megyei önkormányzat. Eközben az intézmény helyzete még mindig bizonytalan: bár a prefektúra kétszer is megvétózta az önálló magyar teátrum létrehozására irányuló törekvéseket, az átadáson a román és a magyar intézmény kijelölt vezetői igazgatói minőségükben voltak jelen. A 19. század utolsó esztendejében, alig több mint egy év alatt felépült, eklektikus stílusú teátrumot kívülről 2006-ban kezdték el felújítani, a belső munkálatok 2008 tavaszán kezdődtek, és anyagi, illetve adminisztratív problémák miatt az eredetileg tervezett 2009-es átadási határidő egészen mostanáig csúszott.
Süppedős bársonyszőnyegeken lépdelhet, vadonatúj, az eredetieknek megfelelő székeken ülhet és a teljes egészében restaurált, újrafestett díszítőelemeket csodálhatja az, aki betér a nagyváradi színház helyreállított épületébe. Tegnap a városi és a megyei tanács hivatalosságai, illetve a tervező és kivitelező cégek képviselői hívták meg a sajtót a szintén megújult színpadra, hogy megmutassák, milyen formában várja a színház a váradi publikumot a következő évadtól.
Éveket csúszott az átadás
A restaurálás három szakaszban történt, ezek közül az elsőt még nemcsak finanszírozta, hanem meg is szervezte a Bihar Megyei Tanács – idézte fel a felújítás kezdeteit Biró Rozália nagyváradi alpolgármester. 2009-ben, miután kiderült, az évszázados épület teljes helyreállításához még több időre és pénzre van szükség, a megyei önkormányzat egy csavarral oldotta meg a problémát: mivel másképpen nem finanszírozhatta volna a munkálatot, a restaurálás befejezéséig átadta a színház kezelését a városi önkormányzatnak, és így abból a pénzből, amit a helyi önkormányzatoknak juttathat, sikerült a színházat érintő beruházásokat állni.
A második szakaszban a szalárdi Constructorul, illetve a magyarországi Amandinus Kft. folytatta a munkát: az idők során megkopott díszítőelemeket restaurálták, a rokokó stílusú színházbelsőben az aranyozást mindenütt felfrissítették, a jellegzetes, méretes csillárt helyreállították, a megrongálódott szellőzőrendszert újra működőképessé tették. A második etap 2009 szeptemberében fejeződött be, ezután több hónapos szünet következett, mivel a közbeszerzés eredményét többször is megóvták – emlékeztetett az elöljáró.
Végül tavaly nyáron kezdhette el az utolsó simítások elvégzését az előző fázist is végző csapat. Pafka Ernő építész, a tervező cég képviselője elmondta: amit csak lehetett, helyreállítva megőriztek, más elemeket pedig újakkal helyettesítettek. Érdekesség, hogy az 1900-ban felszerelt fűtésrendszer vezetékei évtizedekig használhatatlanok voltak, most ezeket kitisztították, és modern vezérléssel működtetik – korszerű klímaberendezést adva hozzá. A nézőtér székeit kicserélték – mintaként a budapesti Vígszínház székeit használták, ugyanis az épületet is az a Fellner & Helmer cég tervezte, amely a váradit, két év eltéréssel.
A fény- és hangtechnika teljesen megújult, korszerű reflektorok és egyéb műszaki felszerelések szolgálják a művészeket az új évadban. A munkálatok összesen 15,5 millió lejbe kerültek, az összeget teljes egészében a megyei tanács állta – hangsúlyozta Radu Ţîrle megyei tanácselnök és Kiss Sándor alelnök.
Van magyar színház, vagy nincs?
Bár az épület elkészült, a benne működő intézmények sorsa továbbra is kérdéses. Mint arról beszámoltunk, az intézményt kezelő Bihar Megyei Tanács az RMDSZ-frakció kezdeményezésére az elmúlt hónapokban két olyan döntést is hozott, amelyek alapján az eddig Nagyváradi Magyar Színház néven működő jogi entitás román és magyar társulata külön intézményként önállósodik.
A megyei kormányhivatal azonban sorban mindkettőt megtámadta, és ezzel a határozatok a közigazgatási bíróság döntéséig hatályukat vesztették. A Nagyváradi Magyar Színház azonban más a véleménye: az épület tegnapi átadásán úgy tűnt, hogy a második döntés értelmében létrejött két intézmény nagyon is létezik.
Így a tegnapi átadáson a Nagyváradi Állami Színház – egyelőre ideiglenes – igazgatója, Daniel Vulcu, illetve az abból kivált és önállósult Nagyváradi Magyar Színház direktora, Czvikker Katalin is igazgatóként köszöntötte a megjelenteket. Utóbbi azt is hangsúlyozta, hogy közös akarat volt mind a magyar, mind a román fél részéről a különválás, és reméli, hogy a két színház működésében semmilyen problémát nem fog okozni a prefektus akadékoskodása vagy akár a közelmúltban a – román – közvéleményben tapasztalt ellenállás. Néhány tucatnyi váradi román lakos ugyanis gyertyás tüntetést szervezett az intézmény előtt, így tiltakozva az általuk etnikai szegregációnak minősített döntések ellen.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

Összebútorozott a Jobbik az MPP-vel
Stratégiai partnerség kialakítására törekszik a Jobbik az MPP-vel – jelentette be szatmárnémeti irodájának megnyitóján Szegedi Csanád, a szélsőségesnek tartott magyarországi alakulat EP-képviselője. Az iroda egyébként a helyi MPP-székházban kapott helyet, az ideiglenes irodavezető pedig Hegedűs Pál, az MPP Szatmár megyei szervezetének elnöke.
Szombaton Szatmárnémetiben felavatták Szegedi Csanád jobbikos EP-képviselő második romániai irodáját. A Hám János utca 4. szám alatt megnyílt képviselet irodavezetői teendőit ideiglenesen Hegedűs Pál, a Magyar Polgári Párt Szatmár megyei szervezetének elnöke látja el. Ugyanez az ingatlan szolgál egyébként az MPP megyei szervezetének székházául is. Szegedi Csanád szerint a Jobbik stratégiai partnerség kialakítására törekszik az MPP-vel, Szász Jenő, a polgári párt elnöke a Krónikának viszont úgy nyilatkozott: az együttműködésük feltétele az, hogy a jobbik rendezze a Fideszhez fűződő viszonyát.
Az irodanyitón jelen volt Morvai Krisztina európai parlamenti képviselő is, valamint több Jobbikos országgyűlési képviselő, illetve a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei szervezet vezetői. Szegedi Csanád kifejtette: helyben szeretnének határozottabban kiállni a magyarság ügye mellett, legfőbb célkitűzéseiknek pedig az autonómia kivívását, illetve a szabad nyelvhasználati jogok megszerzését tekintik. A képviselő hangsúlyozta, hogy a Partiumban, ezen belül pedig az Érmelléken is dolgoznak majd a területi autonómiáért.
„Nem provokálni akarunk, nem akarjuk megsérteni a román–magyar együttélés szabályait – szögezte le Szegedi. – Az egyszerű embereknek hasonlóak a problémáik, mivel Romániában és Magyarországon egyaránt kihasznált állapotba kerültek az EU-csatlakozást követően. Tönkretették a mezőgazdaságot és az erre épülő feldolgozóipart, ez ellen kívánunk fellépni.” A képviselő hozzátette: román nemzetiségűek előtt is nyitva áll az iroda, ők is kérhetnek bátran segítséget. Szegedi szerint a nemzeti érdekek érvényesítése érdekében készek együttműködni bármelyik romániai magyar szervezettel. Mint elhangzott, eddig az MPP mutatkozott a leginkább nyitottnak irányukban, a Jobbik és a polgári párt megyei szervezetei pedig már megkezdték az egyeztetést az esetleges közös munka érdekében. „Stratégiai partnerséget szeretnénk kialakítani a Magyar Polgári Párttal” – jelentette ki az EP-képviselő.
Morvai Krisztina egyetértett képviselőtársával abban, hogy az EU-csatlakozás vesztesei vagyunk. „Ideje lenne komolyan venni és alkalmazni az EU-s normákat, különösképpen az emberi jogokra vonatkozókat – hangsúlyozta. – Nemcsak az Európai Unió alapszabályában, de az ENSZ-ében is kiemelt helyen szerepel a nemzetek önrendelkezéshez való joga, ezeket akarjuk érvényesíteni. A jogszabályok szerint például súlyos jogsértésnek számít az etnikai arányok megváltoztatása betelepítések révén, amit Erdélyben, illetve a Partiumban nagymértékben eszközöltek az utóbbi évtizedekben.”
„A Magyar Polgári Párt nem tekinti a Jobbikot politikai közellenségnek, miként az RMDSZ teszi, hanem egy radikális nemzeti pártnak tartja, amelyet a magyar választópolgárok 17 százaléka legitimizált, és amelynek ennél fogva helye van a magyar politikában – jelentette ki a Krónikának az MPP és a Jobbik partnerségét firtató kérdésére Szász Jenő MPP-elnök. – Mivel az RMDSZ EP-képviselői nem képviselik megfelelően az erdélyi magyar érdekeket Brüsszelben, semmi kivetnivalót nem találunk abban, ha nemzetileg elkötelezett magyarországi EP-képviselők vagy pártok Erdélyben irodákat nyitnak.” Szász ugyanakkor elmondta, az MPP természetes politikai szövetségese a Fidesz, ezért a Jobbiknak előbb rendeznie kell Magyarországon a viszonyát a Fidesszel, hogy Erdélyben új kapcsolatot tudjon kialakítani az MPP-vel.
Amint arról korábban írtunk, Csehi Árpád Szatmár megyei RMDSZ-elnök úgy véli, a Jobbik szatmárnémeti megjelenése nem kívánatos, mivel ez maga után vonja román szélsőséges szervezetek megjelenését.
Babos Krisztina
Krónika (Kolozsvár)

Verseny, pártok
Az RMDSZ komolyan készül a versenypárti szerepre – bizonyára ennek tudható be, hogy elutasította Tőkés László EMNT-elnök azon javaslatát, hogy a romániai magyar pártok előválasztásokon mérjék össze erejüket a jövő évi önkormányzati választások előtt. Az RMDSZ elutasítása vélhetően erődemonstráció – nem hajlandó elfogadni, hogy rajta kívül más diktálja a verseny szabályait, hiszen ezzel magával egyenrangúnak ismerné el ellenfeleit.
A szövetség vezetői azt vetik a közeljövőben megalakítandó Néppárt szemére, hogy jelöltjei korábban nem akartak elindulni az RMDSZ belső választásain. Holott a Néppárt alapítói bizonyára pontosan azért döntöttek úgy, hogy külön utat választanak, mert nem látták garantálva azt, hogy az RMDSZ-en belül a jelenlegi doktrína és irányítási stílus mellett érvényesülhetnek a saját szempontjaik – kívülről viszont, ha kellő mértékű választói támogatást szereznek, esély mutatkozhat arra, hogy rákényszerítsék az RMDSZ-t az együttműködésre és a Néppárt prioritásainak figyelembevételére.
Az MPP részéről érkezett elutasítás sem meglepő, hiszen a párt legutolsó, sikeresnek mondható lépésének a három évvel ezelőtti önkormányzati választásokon elért képviselői és polgármesteri címeket mondhatja – miközben a budapesti hátszél is megszűnt, és arra lehet számítani, hogy a magyar kormány támogatását viszont maradéktalanul élvező Néppárt a kiábrándult polgári párti szavazókat is magához szeretné csábítani. Az MPP szalonképességét ráadásul komolyan megkérdőjelezi, hogy a jelek szerint egyre szorosabb viszonyt ápol a Jobbikkal – a szélsőséges párt képviselőjének irodanyitása az MPP szatmári székházában a mérsékelt jobboldali szavazókat mindenképpen elriasztja.
Tőkés felvetése amúgy vélhetően jórészt kommunikációs célokat szolgált – ezáltal demonstrálta a Néppárt együttműködésre való hajlandóságát, ami pozitív színben tünteti fel az előzetes megmérettetést elutasító riválisokhoz képest, de amúgy kérdéses, hogy ha elfogadták volna a javaslatot, kevesebb mint egy év alatt sikerülne-e mindenütt olyan ismertségre szert tenni, ami legalább részsikereket garantálna az előválasztásokon. Így a javaslat vélhetően nem jár eredménnyel – a parlamenti választások előtti erőviszonyok, a tárgyalási pozíciók várhatóan a jövő évi önkormányzati választáson elért eredmények alapján alakulnak ki.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Vadim követői
Sokan fellélegeztek, amikor a legutóbbi, 2008-ban rendezett parlamenti választások nyomán a Nagy-Románia Párt kihullt a bukaresti törvényhozásból. Többen úgy vélekedtek, hogy C. V. Tudor szélsőséges alakulatával együtt a választópolgárok az intoleranciát, a szélsőségességet, a sovinizmust is kipenderítették a parlament falai közül, ahol a néptribün és csatlósai akár a szónoki emelvényről is hódolhattak legfőbb szenvedélyüknek, a magyarok gyalázkodásának.
Nos, az öröm korainak bizonyult: a választások óta eltelt időszak során számtalanszor bebizonyosodott, hogy a törvényhozásban helyet foglaló román képviselők és szenátorok között szép számban akadnak, akik idegengyűlöletüknél, kisebbségellenességüknél fogva akár nagyromániás frakcióba is tömörülhetnének. (Elég, ha csak a liberálisoknak és a szociáldemokratáknak a magyarországi politikusok márciusi 15-i nyilatkozataival kapcsolatos hőzöngésére emlékszünk vissza.)
Akad ugyanakkor egy zsebpárt, amelyet mindig egy nagyobb alakulat cipelt be a hátán a parlamentbe, és amely a magyargyűlölet tekintetében teljes mértékben átvette a PRM szerepét. Mivel népszerűségét sehogy se képes egy százalék fölé tornásznia, a humanistából konzervatívvá vedlett, a bizonyítottan szekus múlttal rendelkező Dan Voiculescu médiamogul, szenátusi alelnök irányította PC rendre azáltal próbál ismertségre szert tenni, hogy a magyarveszéllyel riogat.
Ékesen bizonyítja ezt az alakulat alelnökének a sztálini időkre emlékeztető eszmefuttatása, miszerint Romániában nem kellene létezzenek etnikai pártok, mivel szerinte a magyar politikai szervezetek veszélyeztetik a román állam alkotmányos berendezkedését. Bogdan Diaconu úgy véli, a kisebbségeknek legfeljebb civil szervezetekben, alapítványokban a helyük.
Miközben a Cotroceni-palotából a minap eltávolított Sebastian Lăzăroiu államfői tanácsos még csak az etnikai pártok létjogosultságát kérdőjelezte meg, Diaconu gyakorlatilag alapvető emberi-állampolgári szabadságjogot, a társadalmi szervezetek létrehozására és működtetésére vonatkozó egyesülési jogot vonná meg a nemzeti kisebbségektől. Csak azért, mert nem tartoznak a többségi nemzethez.
A PC politikusa vélhetően úgy fokozná a jogfosztást, hogy az általa viperáknak nevezett magyarokat rezervátumokba zárná, ahol megtanulhatnák, mit jelent jó román állampolgárnak lenni.
És Vadim jubilál…
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Amikor a számok nem hazudnak, nem biztos, hogy mégis igazat mondanak; túl azon, hogy a statisztika és a politikai kalkulus viszonyát már untig ismételt „aranyköpések” rögzítik és minősítik, ezúttal számoljunk aktuálisan és a konkrétumhoz minél közelebb:
I.Állítja egyik politikusunk, aki éppen versenypárt beiktatásához szükséges dokumentációt szállított a bukaresti törvényszékre, hogy az RMDSZ-ről az utóbbi 20 esztendőben lemorzsolódott mintegy 600 ezer voksoló. Utal a kilencvenes évek elején szerzett milliónyi szavazatra és a legutóbbi választások eredményére. Csakhogy: azóta a magyar közösség létszáma módosult: megkímélem az olvasót az aprólékos adatolástól, az eredmények nyilvánosak, könnyűszerrel hozzáférhetők, mindössze a közben lezajlott népszámlálás két mutatójára szorítkoznék: 1992-ben a populáció 7,1 százaléka volt magyar, 2002-ben 6,6 százalék vallotta magát annak. Lefordítva: 193 152 lélekkel kevesebb. Az ország lakossága egy évtized alatt egymillió százezer fővel csökkent. Az idén ősszel megejtendő leltár aligha mutat trendfordulást. A szövetség parlamenti képviselete 1990-ben 41, a legutóbbi 2008-as választás után 31 fős. Akárhogyan számolom, kerekítem, ez a több mint félmilliós voksvesztés nem arányos a jelenlegi mandátumok mennyiségével.
II.Politikusunk nem akarja elfogadni, hogy vannak, lesznek örökös távolmaradók, a közélettől elfordulók. Egyesek vallási meggyőződésből, mások egyéb, szintén belső indíttatásból. Ők nem gerjednek be a kampányokkor, az ilyen állampolgárt a voks napján sem tudja a szomszéd rávenni, hogy elsétáljon az urnáig. A startvonalhoz álló új alakulat nem számolhat az eddig román pártokra szavazó magyarokkal. Arányuk csekély, ezt igazolja, hogy a vegyes, ún. billegő körzetekben a többségi pártok éppen csak szimbolikus módon üzentek a magyar közösség felé (egy-egy magyar jelölt állításával, minimális propagandaanyaggal). Amivel számolhat a frissen porondra lépő formáció, az a Magyar Polgári Párt és a független magyar jelöltek által megszerzett szavazatok egy része, és az elsőszavazók bizonyos hányada.
III.Az új párt beiktatásához szükséges aláírások leadásakor patikamérleg-pontosan közölték a sajtóval: 29 268 támogató szignót gyűjtöttek össze, és politikusunk hozzáteszi, otthon is maradt még elég ív. Akkor most nem világos, mekkora is a támogatólista valójában. Vannak bizonyos kategóriájú, kispados támogatók, akiket csak akkor vallanak be, ha a benyújtott ívek körül gond lenne?
IV.Kis költségvetésű párt lesz – hangzott el szintén az ünnepélyes pillanatban. Mit fed az a jelző, hogy kis, legalább nagyságrendekben? Ide beszámítódik az EMNT-nek eddig nyújtott támogatás, és ami még jön, vagy marad a kettős könyvelés? Ha komolyan gondolja magát, közéleti szereplőnk belátja, hogy ezt a pártépítést csupasz lendületből nem lehet művelni: program, statútum kidolgozása közmunkában még elképzelhető, de alakuló kongresszus, szervezetépítés, megyei, kisrégiós koordináció, székházak, aktivisták, piárköltségek, médiajelenlét, kolozsvári központ felszerelése, állománya, nemzetközi kapcsolatteremtés, ez mind ott toporog a várakozó listán. Ehhez tegyük hozzá, hogy a Néppártnak már a bejegyzés hajnalától permanens kampányt kell folytatnia, ha a beágyazott vetélytárs előnyét mérsékelni szeretné.
V.A tiszta emberek pártja lesz a harmadik romániai magyar párt. A tisztséget vállalók vagyonnyilatkozatot tesznek, elszámoltathatók. A hirtelen tollasodó rokonok, barátok, csendestársak ott kibicelnek a partvonalon. Olvassunk Móriczot, Mikszáthot! (És itt helyben előre is megkövetem mindazokat, akik valóban a közjóért vetik le a zakót, és tűrik fel az ingujjat.)
VI. A Fidesztől nem pénzt, tudást igényelnek. A know-how pénz, kemény zseton. Kérdezzék meg a politikai-gazdasági tanácsadásból élő agytrösztöket.
VII.Ha a fenti kijelentéseket nem egy, a számok világában otthonosan mozgó személyiség provokálta volna ki, talán a tavaszi fagykárokról készülő miniesszémet küldöm el a szerkesztőségbe, de a reáltudományok doktorától a mennyiség- és arányérzék ilyen mértékű hiányát nem állt módomban szó nélkül hagyni.
Rostás-Péter István 
Szabadság (Kolozsvár)

Kányádi Sándor szavalóverseny
Szatmár megye – Május 7-9–én a Szilágy megyei Varsolcon tartották meg a Kányádi Sándor szavalóverseny országos szakaszát, melyen az ország 17 megyéjéből, összesen 40 I–IV. osztályos tanuló mérte össze tudását és tehetségét.
A diákok egy Kányádi Sándor, valamint egy XX. századi költő versét szavalták el, mely produkciókat hét tagú zsűri értékelte, melynek tagjai között ott volt az elemi oktatásért felelős Szatmár megyei szaktanfelügyelő, Miclăuş Judit is.
erdon.ro

Orgonát avattak Szentábrahámban
Hargita megye – Felújított műemlék orgonát avattak vasárnap, május 9-én a szentábrahámi unitárius templomban. A hangszert 1848-ban építette Balázs Mózes.
A 17 400 lej értékű felújításhoz Hargita Megye Tanácsa 63
00 lejjel járult hozzáegyháztámogatási programja révén. Az ünnepségen Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök mondott prédikációt, avatóbeszédet Lőrinczi Lajos esperes, az orgona történetét pedig Pap Zoltán orgonaépítő ismertette.
Borboly Csaba, a megyei tanács elnöke ünnepi köszöntőjében örömét fejezte ki, hogy támogathatták a felújítást, és elmondta, hogy több orgona felújítását segítette már a megyeiönkormányzat, mert tudatában vannak, hogy a magyarságnak a több száz éves műemlék orgonák mekkora értéket jelentenek, ezért fontos a restaurálásuk. Az avatóünnepséget Lászlóffy Árpád orgonaművész koncertje tette még emelkedettebbé.
erdon.ro

A botrányt keltő bemutató
A Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke hétfőn ismertette a sajtó munkatársaival a pénteki fórumra szánt bemutatót. A botrány éppen amiatt pattant ki, hogy a fórumon Szabó Ödön folytatta prezentációjának ismertetését a szervezők tiltakozása ellenére.
A bemutató több csoportra oszlott: az első kategóriába tartoztak azok a felvételek, melyek bizonyítják azt, hogy milyen előrelépések történtek az anyanyelvhasználat terén, kezdte mondandóját Szabó Ödön a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke, aki felidézte Tőkés László EP-képviselő azon nyilatkoztát, miszerint lépésről lépésre hátrafelé haladunk az anyanyelvhasználati jogunk érvényesítése tekintetében. „Bemutatónk ezen részével viszont éppen az volt a célunk, hogy bebizonyítsuk: nem hátrafele, hanem előre haladunk etéren” – fogalmazott Szabó
A náci vonalvezetés
A prezentáció második része képezte az RMDSZ válaszát az ellenük megfogalmazott vádaskodásokra.Szabó Ödön kiragadott a Várad lelke című kiadványból két mondatot, melyek közül az egyik így hangzik: „A munka főleg az 1940-1944 közötti időszak utcaelnevezéseivel foglalkozik”, majd a következő mondatot idézte: „Szándékunk az, hogy mi, mai nagyváradi magyarok az ekkor adott utcaelnevezéseket használjuk.” Ezt követően Szabó jelezte azt, hogy a könyvben van egy nagytérkép is, amely a felirat szerint az 1942-es nagyváradi utcaneveket tartalmazza, és amelyet Csomortányi István rajzolt. Abban az időben azonban több közterület neve náci vezetőkről volt elnevezve, de a térkép készítője ezek közül a Hitler utcát és a Mussolini teret kijavította Úri utcára, és Nagyvásártérre, de benne hagyta a Ribbentrop utcát. Szabó szerint ez történészi szempontból pontatlanság, amiből szerinte arra lehet következtetni, hogy a Várad lelke könyv összeállítói Ribbentrop nevét szeretnék feltüntetni váradi közterületen. Ezt követően Szabó Ödön hivatkozott a 31/2002 számú kormányrendelet 13. cikkelyére, mely kimondja azt, hogy tilos olyan személyekről közterületet elnevezni, akik emberiség és békeelellenes tettek elkövetői. „Mi is éppen erre a cikkelyre hivatkozva tudtuk megváltoztatni az Antonescu utcanevet” – mondta Szabó, majd elmondta: „Csomortányi István vagy nem tudta azt, hogy létezik egy olyan törvény, mely tiltja azt, hogy emberiség- és békeellenes tettek elkövetőinek neveit közterületen tüntessék fel, és akkor inkompetens, vagy pedig tudott erről a törvényről, ebben az esetben pedig hazudik.”
Tükröset, vagy sem?
Majd az Erdélyi Magyar Ifjak képviselőinek sajtóban megjelent, régebbi nyilatkozataiból tallózott Szabó, mely idézetek tanúsága szerint akkoriban még ők is az utcanevek tükörfordítása mellett kardoskodtak. Most azonban, hogy látják azt, hogy az RMDSZ megmozdult ebben az ügyben, akkor már a történelmi magyar utcaneveket követelik, azt állítva, hogy sosem akartak tülörfordításokat, fejtegette Szabó. „Mikor hazudtak az erdélyi magyar ifjak – akkor, vagy most?” – kérdezte. Ezt követően Szabó Ödön megjegyezte, hogy a Sf Ladislau utcaelnevezést 1994-ben szavazta meg a Bihar Megyei Tanács. Akkor az RMDSZ frakció tagja volt Lengyel György is, aki jelenleg az MPP Bihar megyei elnöke. Szabó Ödön hozzátette, hogy a korabeli Bihari Naplóban abban az időszakban nem talált egyetlen tiltakozó megnyilvánulást sem Tőkés László részéről. Végezetül Szabó Ödön elmondta, hogy ebben a kérdésben nem az utcanevekről van szó, hanem arról, amit Török Sándor sajtótájékoztatón korábban már lenyilatkozott az utcanévügy összefüggésében: a politika nem maradhat tovább az RMDSZ egyeduralma alatt.
RMDSZ a betűtulajdonos
 Szabó Ödön külön kitért arra, hogy mit értett azalatt, hogy az állami színház felirat minden betűje az RMDSZ tulajdonában van. A betűket a nyíregyházi önkormányzat adományozta az RMDSZ-nek. Annak idején Sarkady Zsolt a saját kocsiján csempészte át azokat a határon, árulta el a politikus. Mivel akkoriban a betűk az intézményeken csak bronzból lehettnek, de az RMDSZ észrevette, hogy a román felirat betűi nem bronzból vannak, így a nyíregyházi önkormányzat kiöntötte broznból az összes betűt, mely az RMDSZ tulajdonában van, „éppen azért, hogy ha valakinek kifogása lesz a magyar felirattal, és ha ezért le akarja venni azokat, akkor a román betűket is le kell vegye “ – mondta Szabó.
Pap István
erdon.ro

Válasz Szabó Ödönnek
Olvasom Biró Rozália nagyváradi alpolgármesternek, illetve Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnökének magyarázkodásait a pénteki tulipános „botránykommandó” kapcsán, és valamire nagyon emlékeztet az egész.
Azt ugyan még el tudom képzelni, hogy a gyenge hangú Szabó azért hoz magával „minőséget” biztosító hangosítást, hogy 15–25 perces előadása végén – már persze ha hagyják a gonosz szervezők – mindenki számára érthetően akar egy bocsánatkérést elrebegni saját hülyeségük miatt. De hogy a háromórás kemény munkával előkészített power-pointos prezentációhoz minek kellett neki hangosbemondó, azt fel nem foghatom.
Személyesen ugyan nem vehettem részt az általunk is társzervezett pénteki utcanév-fórum botrányosabb részén (a Kárpát-Medencei Magyar Autonómia Tanács mártélyi ülésének sajtózása miatt későn tudtam elindulni), ám útban hazafelé telefonon már jelezték ismerőseim, hogy balhé lesz, mert egy, a helyszínhez közeli vendéglátóipari helyiségben egész kommandó készül a fórumra.
És most be is ugrott, mire emlékeztet az alaphelyzet: a múlt héten, a cianidalapú bányatechnológia betiltását javasoló EP-határozat megszavazása előtti vasárnap román környezetvédők ugyanígy jelezték, hogy figyeljünk oda Brüsszelben, mert száz verespataki köztisztviselőt és helyi lakost utaztatnak ki – az RMGC gyanítható finanszírozásában – a demokrata-liberális EP-képviselők által szervezett „konferenciára”.
Úgy látszik, a román politizálás bevett eszköze ez a típusú „erőből való” érvelés. Húsz évvel ezelőtt bányászok „magyarázták el” dorongokkal Bukarestben az Egyetem-téri tüntetőknek, hogy melyik a helyes vélemény, ma már repülőgéppel szállítják az „érvkészletet” Brüsszelbe, Szabó Ödön meg túlhangosított karaoke-partit rendez egy fórumon.
A Dâmbovița-parti módihoz sikerült asszimilálódni.
Az EMNT–EMI most szombaton kiadott tiltakozó közleményében volt egy fontos mondat, idézném, mert lényegesnek találom: „a bihari RMDSZ erőből politizál, vita és érvek helyett a túlkiabálás stratégiáját alkalmazza – mintha attól válna valami igazzá, hogy minél hangosabban mondják”.
Pedig csak annyit kellett volna mondaniuk: bocsánatot kérünk, ezt elrontottuk.
Nagyvárad, 2010. május 10.
Demeter Szilárd
Tőkés László EP-képviselő
Központi Irodájának vezetője
erdon.ro

Hab a narancstortán
Az alakulóban levő politikai szervezet két fő szövetségesét nevezte meg az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzésére a napokban Bukarestbe érkezett Toró T. Tibor (volt RMDSZ-es parlamenti képviselő): az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot és a Fideszt. A hazai politikai porondon tehát Tőkés László szövetségese Tőkés László, míg az országhatárokon kívül – Orbán Viktor.
Az EMNP–EMNT „szövetségről” sok szót ejteni nem érdemes. Tudvalevő, hogy a leendő (?) erdélyi néppártot ugyanazok az emberek bütykölgetik, akik annakidején Tőkés László óhajára a nemzeti tanácsot is összehozták, és akik azelőtt jobbára az RMDSZ belső ellenzékeként a néhai Reform Tömörülés platform hangadói voltak. És még azt megelőzően a MISZSZ ifjúsági szervezet kereteiben tevékenykedtek. Most ugyanazok az emberek – tíz-tizenöt-húsz év többé-kevésbé aktív politizálás, közéleti ténykedés után – ismét „tiszta lappal” indulnának: a „tiszta emberek pártját” kívánják létrehozni. Amire a román nyelvben van egy igen találó – szójátékra alapozott, tehát lefordíthatatlan – mondás: „La vremuri noi, tot noi”. (Szó szerinti fordításban: „Új időkben ugyancsak mi.”)
Ami a határon túli partnert, a Fideszt illeti: Toróék „nem pénzt, hanem tudást kérnek” Budapesttől. Nos: az nehezen mérhető, hogy tudásból mennyit sikerült átcsempészniük Tőkéshez Orbánéknak, de pénzből jutott jócskán, még ha „kéretlenül” is. Hogy nyolcszázezer (természetesen euróban), vagy több? Esetleg kevesebb? Csak találgathatjuk, hiszen nagy a titkolózás: az RMDSZ-t elszámoltató Tőkés Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsa által működtetett úgynevezett demokrácia-központok finanszírozását teljes homály fedi. (Hab a tortán, hogy – a romániai párttörvényt megszegve – a leendő erdélyi néppárt létrehozását is a magyar állam pénzeli. Alapos ugyanis a gyanú: az aláírásgyűjtésben részt vevő „önkéntesek” penzumától kezdve a majdan pártszékházakká alakuló demokráciaközpontok működési költségéig a csekket a magyar adófizetők állják.)
S hogy még több hab legyen azon a bizonyos tortán: az alanyi jogon járó, titkos összegű normatív támogatás mellett Tőkésék az erdélyi magyar közösséget megillető anyaországi pénzekre is szemet vetettek, és szorgalmasan orozzák is el azokat olyan alapítványoktól, szervezetektől, amelyek hosszú évek óta foglalkoznak a támogatások elosztásával. És amelyekről hirtelen „kiderült”, hogy alkalmatlanok erre a feladatra.
Még jó, hogy vannak valakik Erdélyben, aki bármilyen feladatra, bármilyen tisztségre alkalmasak. Akik mindig tiszta lappal indulnak.
Salamon Márton László
Új Magyar Szó (Bukarest)

Kárpát-medencei magyar iskolatalálkozó Laskón
Laskó – Immár másodszor volt házigazdája a laskói általános iskola a Kárpát-medencei Magyar Iskolatalálkozónak, amelyre május 5. és 8. között került sor. A találkozó abból a célból jött létre, hogy a különböző országokban élő magyar gyerekek barátkozzanak, megismerjék egymást, tanuljanak egymástól, és betekintést nyerjenek a különböző országok szokásaiba. A nagyszabású rendezvényre öt régióból, iskolából közel 60 vendég érkezett.
A piliscsabai Ward Mária Iskola 2000-ben indította a Kárpát-medencei iskola-találkozókat, amely azóta hat országban körbejár, és mindenütt nagyon népszerű.
- A millennium évében született meg az ötlet, hogy össze kellene fogni, és a magyarság összetartozását megjeleníteni egy iskolatalálkozó révén, hogy a résztvevők egy nagy család részeinek érezzék magukat. Először öt iskola részvételében gondolkodtunk: a kárpátaljai, aklihegyi iskolával a kapcsolatunk már megvolt, hasonlóan a felvidéki, révkomáromi iskolával is. Erdélyben is kerestünk egy iskolát, egy ismerősünk révén vettük föl a kapcsolatot Etéddel. A kupuszinai iskola pedig a 2005-ös laskói találkozón csatlakozott hozzánk. A mostani házigazdákkal egy véletlennek köszönhetően vettük föl a kapcsolatot – nyilatkozta lapunknak a rendezvény megálmodója, kezdeményezője, a piliscsabai iskola tanára, Mocsáry Dezső.
Második alkalommal házigazda a laskói iskola
A rendezvény célja, hogy a különböző országokban élő magyar gyerekek barátkozzanak, megismerjék egymást, tanuljanak egymástól, és betekintést nyerjenek a különféle országok szokásaiba, megismerjék a vidék nevezetességeit. A laskói iskola, mint házigazda, sokszínű programmal készült.
- Iskolánk tíz éve vesz részt rendszeresen ezeken a találkozókon, és most vagyunk másodízben házigazdák. Igyekeztünk egy mozgalmas és változatos programot összeállítani a vendég diákok és kísérőtanáraik számára. Megmutattuk nekik Eszéket, jártunk a kiskőszegi szépkilátónál, Karancson, részt vettünk egy hajókiránduláson a Kopácsi-rétben – mondta Lisztovits Attila, a laskói iskola igazgatója.
Minden találkozón sor kerül egy vetélkedőre is, ami most azért volt rendhagyó, mert nem előre, otthon készültek fel rá a diákok, hanem a Kopácsi-rétben tett látogatáson kellett jól figyelniük, hogy aztán az iskola zsibongójában 15 kérdésre válaszolni tudjanak.
Gálaest a várdaróci kultúrotthonban
A rendezvény a várdaróci kultúrotthonban gálaműsorral zárult, ahol minden iskola csoportja bemutatkozott.
- Nagyon örülök annak, hogy a gálaműsorra el tudtak jönni azok a volt diákjaink is, akik a korábbi években részt vettek ezeken a találkozókon. Egy alkalmi zenekart is összehoztunk, valamint a laskói Petőfi Sándor Kultúregyesület tánccsoportja is bemutatkozott, amely szintén volt diákokból áll, aztán péntek este a Csárdás táncegyüttes is műsort adott, ahol ugyancsak táncolnak olyanok, akik egykor résztvevői voltak valamelyik találkozónak. A résztvevők megtekinthették Valkai Réka fotókiállítását is, amelyet a Bellyei járás magyar kisebbségi önkormányzatának a támogatásából valósítottunk meg - mondta Kettős Zsuzsanna tanárnő, aki évek óta kíséri a gyerekeket a Kárpát-medencei iskolatalálkozókra.
A szervezők ezúttal is úgy nyilatkoztak, hogy a rendezvény célját sikerült elérniük, és hogy számítanak a folytatásra. A találkozó végén Lisztovits Attila a vándorzászlót az etédieknek nyújtotta át, mivel ott kerül majd sor a 13. találkozóra.
A laskói iskola vezetősége ezúton mond köszönetet azoknak a szülőknek, akik vendégeket fogadtak, valamint azoknak a szervezeteknek, vállalkozóknak, akik támogatták a rendezvényt: a Kováts, a Kollár, a Szabó, a Majorics, az Újhelyi és a Gerstmajer pincészeteknek, a HMDK várdaróci alapszervezetének, a várdaróci Citadella étteremnek, Kettős Imrének, valamint a HMDK országos szervezetének.
Micheli Tünde
Új Magyar Képes Újság (Eszék)

Népszámlálás itthon: a magyarság egységét rombolják

Magyarok vagy székelyek?
Az őszre tervezett népszámlálási kérdőívek kijavítására szólítja fel az RMDSZ-t Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke. Ezekben a napokban országszerte próbanépszámlálás zajlik, amelynek kérdőívein az erdélyi magyarságot három kategóriában határozzák meg, magyarnak, székelynek vagy csángónak.
Szász Jenő szerint eközben a románságot nem osztják földrajzi népességekre, így mócokra, oltyánokra, moldvaiakra, havasiakra stb. Az MPP elnöke arra kéri „az RMDSZ józan politikusait”, kormányon belül hassanak oda, hogy az őszi népszámláláson a magyarság egy kategóriaként jelenjen meg a kérdőívekben. 
Új Magyar Szó
Erdély.ma

Ki képviselje az erdélyi magyarokat?
Erdélyi összmagyar választáson jelöljék ki a romániai választásokon induló magyar jelölteket és listákat – javasolja Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, a bejegyzés előtt álló Erdélyi Magyar Néppárt egyik kezdeményezője. Az új magyar párt hivatalossá válását várhatóan két hét múlva hirdeti ki a bukaresti törvényszék.
Az Erdélyi Magyar Néppárt május 5-én kérelmezte a bejegyzését a bíróságon. Zatykó Gyula párt kinevezett régióelnöke elmondta, a román választási törvény huszonötezer aláírást ír elő, a párt azonban 29 268 aláírást tett le 19 megyéből és Bukarestből.
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke egységes erdélyi választást szorgalmazott. Zatykó Gyula azt mondta, át kell világítani az erdélyi magyar társadalmat és készíteni kell egy választási regisztert, majd az összes magyar politikai résztvevővel egy előválasztást rendezni, amelynek az eredménye alapján egy szervezet egységesen képviselné a magyarok érdekeit. Ez hasznos lenne azért is, mert például egy önkormányzati választáson nem fordulna elő, hogy két magyar szervezet egymással szemben verseng – mondta Zatykó Gyula.
Az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt is negatívan reagált erre a felvetésre, Zatykó Gyula szerint azért, mert az RMDSZ félti a parlamenti monopóliumát, és az MPP sem örül az Erdélyi Magyar Néppárt létének.
Zatykó Gyula elmondta: a párt szeretne minden magyart megszólítani, de a legfontosabb céljuk, hogy elérjék azt a mintegy 600 ezer embert, akik elvesztek a szavazati térben: hiszen míg 1990-ben több mint egymillió ember adta le a szavazatát az RMDSZ-re, addig 2008-ban már kevesebb mint 400 ezren.
Kossuth Rádió
Erdély.ma