Az Erdélyi Kárpát-Egyesület 120 esztendeje
Vaskos kötetben, igényes kivitelezésben lát napvilágot az Erdélyi Kárpát-Egyesület múltja és jelene. Az 1891-ben létrehozott, idén 120 esztendős civil szervezetünk egész Erdélyt behálózó osztályaival a jubileum alkalmából szánta magát e nagy munkával járó, de hiánypótló kiadvány elkészítésére. Az 560 oldalas, B5 méretű, színes képmelléklettel gazdagított, igényes kivitelezésben megjelenő könyv többek között a következőket tartalmazza:
- történelmi visszatekintés az elmúlt 120 évre;
- a 16 EKE-osztály tevékenységének bemutatása létrejöttüktől napjainkig;
- visszaemlékezés egykori osztályokra;
- az egyesület életét és működését bemutató leírások és képsorok.
Bemutatásra kerül az országos EKE mindennapi tevékenysége, rendezvényei, mint az eddigi 19 Országos Vándortábor, az EKE-nap megünneplése, a gyerekpályázatok, az egykori Erdély folyóirat, melynek első lapszáma 1892-ben jelent meg és az EKE betiltásáig ennek tulajdonképpeni krónikása volt, a ma kéthavonta megjelenő Erdélyi Gyopár és Erőss Zsolt erdélyi vetítéssorozatának kronológiája.
Értéke továbbá ennek a könyvnek, hogy tartalmazza az osztályok teljes tagnévsorát, ismerteti az egyesület címerét, jelképeit, dokumentumértékű fehér-fekete és színes képekkel illusztrálja a történelem mozzanatait.
Az Erdély természeti szépségeit ismerő és ismertető, a környezetvédelem és honismeret fontosságát fő eszméjének tartó Erdélyi Kárpát-Egyesület ezen kiadványa méltó elismerés azok munkájáért, akik a természetjárást és védelmet felkarolták, biztató-útmutató a nagyközönség számára, ugyanakkor Erdély reklámja, mely a turizmus szépségét, létjogosultságát hirdeti.
A jubileumi könyv 1500 példányban jelenik meg, így nemcsak tagjainkhoz jut el, hanem különböző intézményekhez, könyvtárakhoz Erdélyben és határainkon túlra, hűen bemutatva az erdélyi magyar turistaság múltját és jelenét, ízelítőt adva az erdélyi havasok szépségeiről. A közös munkánk eredményeképpen születő EKE történelemkönyv az egyesület létrejöttének 120. évfordulójára szervezett ünnepségre, a május 12-i EKEnapra lát napvilágot.
A könyv megrendelhető postai utánvéttel az ekekonyv@eke.ma e-mail, illetve a SCA, o. p. 1, c. p. 1, 400750 Cluj postai címen.
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Az RMPSZ váltja az Iskola Alapítványt?
Miközben a budapesti Nemzetpolitikai Államtitkárság szerint ezen a héten közzéteszik a Szülőföldön magyarul oktatási-nevelési pályázatok kiírását, jelen pillanatban még egyetlen érintett szervezet sem tudja hivatalosan, hogy Erdélyben ki folyósítja majd a magyarul (is) tanuló diákoknak a magyar állam nyújtotta támogatást. Az Országgyűlés elnökének kabinetfőnöke úgy tudja, a program lebonyolítása átkerül az RMDSZ működtette Iskola Alapítványtól a Romániai Magyar Pedagógusszövetséghez (RMPSZ). Erre azért is van szükség, mivel az RMDSZ számos esetben és sok helyütt saját népszerűsítésére, kampányfogásként használta a magyarországi támogatás folyósítását. Az igénylő űrlapokat a párt székházaiban lehetett beszerezni vagy a párt aktivistái osztogatták, a magyarok lakta vidékeken – különösen a szórványban és az eldugottabb településeken – az emberek úgy tudták, hogy ezek a többnyire jelképes összegek „az RMDSZ-től jönnek”. Az új magyar kormányzat nem kívánja egyik vagy másik romániai politikai szervezetet előnybe hozni azáltal, hogy a magyar adófizetők pénze fölött diszponálhat.
Az RMDSZ sajtója és az Iskola Alapítvány nyilatkozatháborút indított az Orbán-kormány ellen e támogatás ürügyén is, mondván, nincs semmi ok arra, hogy elvegyék a párt alapítványától ezen összegek folyósításának lehetőségét. Ráadásul szerintük kormányközi egyezmény kötelezi Budapestet arra, hogy az ebben nevesített Iskola Alapítványnak adja ezt a jogosultságot. A nemzetpolitikai államtitkárság felrúgná a kormányközi egyezményt, ha az RMPSZ-re bízná a pályázatokat. Az RMDSZ hozzájárulása nélkül nem is lehetne módosítani ezt – szögezte le a pártsajtónak Nagy Zoltán alapítványi igazgató, aki nem mellékesen Markó Béla miniszterelnök-helyettes mellett államtanácsosként van fizetve. Ez alig burkolt utalás arra, hogy diplomáciai vita származhat abból, ha Budapest elveszi az RMDSZ-től a forintmilliók kezelését.
A kormánypárti magyar média úgy tudja, hogy a kabinet berkeiben megszületett az elvi döntés arról, hogy az oktatási-nevelési támogatás kezelése nyolc év után visszakerül a pedagógusszervezethez. Romániában ugyanis az első Orbán-kormány idején az RMPSZ utalta a finanszírozást, a diáktámogatás bevezetése is annak köszönhető, az MSZP és az SZDSZ hatalomra kerülése után bízta meg a Medgyessy-kabinet az RMDSZ Iskola Alapítványát a program lebonyolításával.
A támogatások kiírása ügyében különben azután gyorsultak fel az események, hogy április 18-án a budapesti Fővárosi Bíróságon megtörtént a határon túli magyarság forrásai fölött a jövőben rendelkező Bethlen Gábor Alapkezelő bejegyzése, ezzel elhárult minden akadály a különböző pályázatok kiírása elől; az alap az idei büdzsé alapján mintegy 12 milliárd forinttal gazdálkodik. A Szülőföldön magyarul program keretében az a határon túli szülő jogosult a 20 ezer forintos támogatásra, aki magyar nyelvű képzésben vagy oktatásban részesíti gyermekét; idén a támogatottak köre kibővül az óvodásokra is. A nemzetpolitikai államtitkárság és a Bethlen Gábor Alapkezelő közleménye szerint már ezen a héten megjelennek az oktatási-nevelési pályázatok, amelyek szakmai előkészítése befejezés előtt áll, a nyári programok pályázatait pedig előreláthatólag május közepén írják ki. Emlékeztettek arra, hogy az eddigi gyakorlat szerint a jogosult határon túli magyar általános és középiskolai diákok, valamint egyetemi hallgatók a következő tanév szeptemberétől jutottak hozzá a támogatáshoz, a lebonyolításban részt vevő szakmai szervezetek segítségével ezt a határidőt az idén is tartani fogják.
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Vallás és modernizáció a csángóknál
Az RMDSZ Bihar megyei szervezete által létrehozott Szacsvay Akadémia keretében a romániai, kolozsvári székhelyű Nemzeti Kisebbségkutató Intézet társszervezésével elindított, Magyarok Erdélyben – Fókuszban a kisebbségkutatatás című előadássorozat következő meghívottja Peti Lehel, a kisebbségkutató intézet vallásantropológiával foglalkozó kutatója. A Magyar Néprajz és Antropológiai Tanszék előadója, A moldvai csángók vallásossága című könyv szerzője a Vallásosság és modernizáció a moldvai csángó falvakban címmel tartja meg előadását május 4-én, szerdán 18 órától a nagyváradi Ady Endre Gimnázium dísztermében.
Az átalakulásról
Az előadás a moldvai csángók hagyományos vallásosságának a modernitás közepette történő átalakulását mutatja be.
Az előadó arra keresi a választ, hogy a szocializmus felbomlását követően milyen vallási és társadalmi folyamatok hatottak a moldvai csángó falvakban, és ezek milyen következményekkel jártak a hagyományos világlátáson alapuló közösségek mentalitására és életvezetésére.
Kiegészítés: Peti Lehel: A moldvai csángók vallásossága - Hagyományos világkép és modernizáció /Lucidus Kiadó, Budapest, 2008 – Kisebbségkutatás Könyvek/
Bihari Napló (Nagyvárad)

Interpelláció Vasile Blaga belügyminiszterhez
Írásban kért magyarázatot Vasile Blaga belügyminisztertől Albert Álmos Kovászna megyei RMDSZ-szenátor. Az elöljáró azért intézte kérdését a belügyminiszterhez, mivel semmilyen eljárás sem indult a csendőrök ellen, akik súlyosan bántalmaztak két ünneplő fiatalt a Szent György-napokon.
Mint ismeretes, április 24.-ére virradólag több csendőr az utcán, majd a csendőrségszékházán vert meg brutálisan két gidófalvi fiatalt. Az esetről jegyzőkönyv nem készült, sőt, azóta semmilyen előrelépés sem történt a két áldozat ügyében.
„Nem ellenzem azt, ha felelősségre vonják azokat, akik tévedtek. Bilincseljék meg őket és vigyék be a rendőrségre, de semmi szín alatt ne bántalmazzák őket ily módon. Sajnálattal kell tudomásul vennem, hogy egyes rendfenntartók ilyen brutális megnyilvánulásokkal szeretnének rendet és fegyelmet teremteni a városokban” – fogalmazott interpellációjában Albert Álmos. A megyeszékhelyi szenátor kiemelte azt is, hogy az egészben a legmeglepőbb az, hogy a bántalmazó csendőrök megtarthatják állásukat, annak ellenére, hogy nem az első eset, hogy ilyen történik Kovászna megyében. Az interpellációban Albert arra kéri a belügyminisztert, hogy mentse fel tisztségükből a szóban forgó csendőröket.
erdon.ro

Találkozó a Szivárvány csapatával
Nagyvárad – Harminc éve jelent meg először az országos Szivárvány gyermeklap. A kerek évforduló alkalmából országos turnéra indult a folyóiratot készítő kis csapat, s az első állomás Nagyvárad volt.
Az Antonio Alexe sportcsarnokban kedden nemcsak Bihar megyéből, hanem Arad, Szilágy és Temes megyékből is jöttek gyerekek, hogy megismerkedjenek azokkal, akik írják-rajzolják a gyereklapot; nem utolsósorban Csipikével és Kukucsival is találkoztak, akik ez alkalomból varázsport ettek, hogy embernagyságúként mutatkozhassanak a gyerekek előtt. Kezdetben Zsigmond Emese főszerkesztő köszöntötte az egybegyűlteket. Elmondta: talán még soha nem érezte ennyire szorosnak a kapcsolatot a szerkesztőség és a gyerekek között, s ehhez azok a táborok is hozzájárulnak, melyek során rendszeresen találkoznak az olvasókkal. Kis csapat
Bemutatta a maroknyi csapatot, amellyel hétről hétre dolgoznak azért, hogy a folyóirat megjelenjen, és eljusson a kis olvasókhoz. Köszönetet mondott Biró Rozália alpolgármesternek, Wagner Izabellának, az alpolgármester asszony munkatársának, Pető Csilla parlamenti képviselőnek, Farkas Tünde tanfelügyelőnek, majd Tóth Ágnes nagyváradi költőt köszöntötte, akinek írásait rendszeresen közli a Szivárvány. Később Tóth Ágnes el is mondta a Zireg-zörög című versikét, amellyel a folyóiratban is találkozhatnak a gyerekek.
A találkozó a gyerekek előadásával folytatódott: felléptek többek között a szilágysomlyói Szederinda együttes tagjai, akik citerán játszottak, a szalárdi Kispitypangok, a margittai iskola tanulói s a nagyváradi George Coşbuc iskola IV. B osztályosai, akik nemzeti dalokat adtak elő. Nagy sikere volt az aradi Csiszár Balázsnak, aki a Kormorán együttes Isten ujja című számát adta elő. Koncert
A találkozó második felében Gryllus Vilmos szórakoztatta a gyerekeket megzenésített versekkel. Elhangzott többek között Kányádi Sándor Somvirág, valamint Alma, Alma, piros alma című megzenésített verse, továbbá néhány dal a Biciklizős, valamint a Maszkabál című lemezekről.
Neumann Andrea
erdon.ro

Hadtörténeti kiállítás és könyvbemutató
Nagyvárad – Május 9-én, vasárnap délután 16 órai kezdettel a Tanoda Egyesület és a nagyvárad-olaszi RMDSZ körzet szervezésében hadtörténeti kiállítást nyitnak és könyvbemutatót tartanak a Posticumban.
Delorean Gyula, a nagyvárad-olaszi RMDSZ-körzet elnöke az erdon.ro-nak elmondta: egy eddig kevésbé emlegetett témáról fognak rendezvényt szervezni. Ez egy könybemutatóval egybekötött hadtörténeti kiállításmegnyitó lesz, melyet május 9-én, vasárnap 16 órától tartanak a Posticumban. Dr. Mihályi Balázs: Károly-vonal című kötetének az ismertetésén a Károly-vonal bemutatására esik a hangsúly. A ma élők meglehetősen keveset tudnak erről, és nem szokás róla beszélni. Pokoli munkát felemésztő akció volt, ahol nagyon sok munkaszolgálatos teljesített szolgálatot, és halt meg tulajdonképpen ennek a harcvonalnak a kiépítésénél. Mindenki ismeri azokat a tankárkokat, melyeket Székelyhídtól Nagyszalontáig lehet megtalálni, illetve a sok embernek a kertje végében lévő kazamata rendszereket, óriási betonépítményeket, melyeket még a mai napig sem szedtek szét.
Hadtörténeti kiállítás
A kiadványhoz közvetlenül kapcsolódik az a hadtörténeti kiállítás, melyet egy magángyűjtő-Kecse Attila– kollekciójából állítottak össze, részlegesen. Ez egy több mint tíz éves munkának a gyümölcse. Május 14., péntek délután 4 óráig lehet majd megtekinteni, naponta 8-16 óra között. “Nem csupán diákoknak ajánlom a tárlatot, hanem mindenkinek, akit érdekelnek a hadtörténeti relikviák. A kitüntetésektől a tábori levelekig, a lövedékektől kezdve a csajkákig sok minden látható lesz, a különböző nemzetek által használt rohamsisakokat is beleértve”, nyilatkozta Delorean Gyula. 
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Egyezségeket rúg fel a Fidesz?
Az RMDSZ ellen irányuló politikai döntésként értelmezi Kovács Péter főtitkár a magyar kormánynak azt a döntését, hogy május 9-től a Progress Alapítvány által működtetett úgynevezett státusirodák már nem jogosultak ellátni a magyarigazolvány ügyintézésével kapcsolatos feladatukat.
Az RMDSZ ellen irányuló politikai döntésként értelmezi Kovács Péter főtitkár a magyar kormánynak azt a döntését, hogy május 9-től a Progress Alapítvány által működtetett úgynevezett státusirodák már nem jogosultak ellátni a magyarigazolvány ügyintézésével kapcsolatos feladatukat. Erről hétfőn értesítették a főtitkárságon működő Központi Tájékoztató Irodát a budapesti illetékesek, néhány nappal azután, hogy Kövér László magyar házelnök kabinetfőnöke megerősítette: a Fidesz-kormány az oktatási támogatások pályázatainak lebonyolítását sem bízza többé az RMDSZ-közeli Iskola Alapítványra.
„A Fidesz-kormány mindkét döntése az RMDSZ ellehetetlenítését szolgálja” – értékelte lapunk kérdésére az RMDSZ főtitkára. Kovács Péter szerint a budapesti illetékesek „szabályossági kifogások köntösébe burkolva” fosztották meg eddigi jogosultságaitól a Progress Alapítványt. Arra hivatkoztak, hogy a magyarigazolvánnyal kapcsolatos ügyintézést a kedvezménytörvényhez kell igazítani, így ezentúl ezt a feladatot csak Magyarország diplomáciai képviseletei láthatják el.
„Ez azért furcsa, mert a státusirodák román–magyar kormányközi egyezmény alapján fejtik ki tevékenységüket. Egy ilyen megállapodást nem lehet a magyar kormány egyoldalú üzengetésével felrúgni” – jelentette ki Kovács. A főtitkár szerint a kormányközi egyezményt a két félnek ugyancsak közös megállapodás révén kell felbontania. Kovács elmondta, a döntésnek a magyarigazolványok igénylői látják kárát, mert május 9-től Kolozsvárra, Csíkszeredába vagy Bukarestbe kell utazniuk az okirattal kapcsolatos ügyintézésért. Ugyanakkor elismerte, az igénylők száma mára már lecsökkent.
Székely Istvántól, a Központi Tájékoztatási Iroda vezetőjétől megtudtuk, a magyar kormány már tavaly december elseje óta nem támogatja anyagilag a státusirodák működését. „Ám abban állapodtunk meg a budapesti illetékesekkel, hogy amíg technikailag módunkban áll, addig az ügyintézést ingyen és bérmentve elvégezzük. Május 9-től azonban ez a technikai lehetőség megszűnik” – magyarázta az irodavezető.
Mint ismert, továbbra is bizonytalanság övezi az oktatási-nevelési támogatásokat, mert a magyar kormány többszöri sürgetésre sem közölte, melyik romániai szervezetre bízza a pályáztatást. Ezt a feladatot eddig az Iskola Alapítvány végezte. Tegnap a szervezet közleményt adott ki, amelyben értetlenségét fejezi Budapest hallgatása miatt.
Nagy Zoltán igazgató emlékeztetett, hogy egy román–magyar kormányközi egyezség értelmében a támogatási program megbízott lebonyolítójának az Iskola Alapítványt nevezték meg. Ezt a kormányközi egyezményt csak a felek közös beleegyezésével lehet felbontani, illetve módosítani.
Cs. P. T.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Az alapvetés
A romániai Iskola Alapítvány nem érti, hogy a magyar kormány miért nem tájékoztat az egyetlen olyan sikeres erdélyi támogatási rendszerről, amely gyakorlatilag minden magyar családhoz eljutott.
A romániai Progress Alapítvány csodálkozik, hogy miért szünteti meg a magyar kormány a státusztörvény alapján beindított működtetést, illetve miért számolja fel az intézményrendszert. Pedig sem az értetlenségre, sem a csodálkozásra semmi ok. Mindkét alapítványt különböző államközi egyezmények alapján az RMDSZ működtette, a jelenlegi magyar kormány pedig le akar számolni azzal a szervezettel, amely még Markó Béla után sem vágja magát hasra előtte, és a romániai magyarságot érintő kérdésekben saját véleménye van.
Egy erőteljesen központosított vezetésben viszont önálló gondolkodás nem létezhet, mivel nem vág össze az éppen uralkodó ideológiával. Az alapvetés, amint azt manapság Budapesten mondani szokás, a következőképpen nézhet ki: létre kell hozni egy tizenötmilliós, erőteljesen központosított nemzetet, amely kellő súllyal részt tud venni a világ újrafelosztásában. Ehhez szükséges a kettős állampolgárság, amellyel a Magyarországon apadó születésszám és kivándorlás ellenére is el lehet érni ezt a számot.
A magyarok lakta, jelenleg még mindig határon túliaknak mondott területek magyar jellegű megőrzése csupán annyira érdekes, hogy előőrsei lehessenek egy magyarországi gazdasági terjeszkedésnek. Következésképpen a szóban forgó országokban a nemzetiségi jogokért folytatott küzdelemnek semmi értelme, hiszen nemzeti összefüggésekben a magyarországi kézi vezérlés majd mindent elintéz.
Hasonló logika alapján a bukaresti parlamenti jelenlét is teljesen fölösleges, a kettős állampolgárok majd megtalálják a maguk képviseletét az Országgyűlésben. Mivel a romániai, szlovákiai, ukrajnai, szerbiai magyar nemzetiségek sajátosságait, az illető országok jog- és intézményrendszeréhez, gazdasági-társadalmi valóságához igazodó mindennapi életét nem lehet egyetlen tollvonással vagy üzenettel eltörölni, és valamennyiüket beterelni az egyazon irányba tartó közös nemzeti országútra, a fenti ideológia szempontjából olyan eljárásokra van szükség, amelyek kommunikációs szempontból is eladhatóak, magyarázhatóak.
Demokráciáról beszélve például Erdélyben olyan politikai erőt kell létrehozni, amely alá tud fűrészelni az RMDSZ-nek, pénzügyi szempontból pedig azokat az intézményeket, szervezeteket vagy magánszemélyeket kell előnyhöz juttatni, akik a nemzeti ideológiai gépezet csavarjai.
Csakhogy ebben a logikában van azért egy olyan tényező, amely felboríthatja a művet. Ez pedig nem más, mint az erdélyi magyarok sok évszázados önállósága. Gondolkodásban, lelkiségben, életvitelben, a szülőföld megőrzésének a méltóságában. Jórészt ugyanis az életnek más iskoláit járták ki. Akár iskolaalapítvány nélkül is.
Székedi Ferenc
Új Magyar Szó (Bukarest)

A Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület pályázata a 2011-2012-es tanévre
A Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület pályázatot hirdet a 2011-2012-es tanítási évre, hátrányos helyzetű, tehetséges tanulók támogatására.
Kik pályázhatnak?
Pályázhatnak olyan szülők/gyámok, akiknek igazolhatóan kiváló képességű gyermeke a 2010–2011-es iskolai évben magyar nyelven tanult 7, 8, 9. vagy 10. osztályban, és/vagy ilyen magyar tannyelvű osztályba fog iratkozni a következő tanévtől, és akik teljesítik az alábbi feltételeket:
1. Falusi vagy szórványkörnyezetben élnek. Rendkívül tehetséges és ugyanakkor halmozottan hátrányos helyzetű tanuló szülei/gyámjai a lakóhelyi környezettől függetlenül is pályázhatnak.
2. A család anyagi helyzete nem teszi lehetővé a gyermek továbbtanulását; az egy főre eső reális jövedelem nem haladja meg a havi nettó 400 RON-t. 3. A szülő vállalja, hogy támogatás esetén legalább érettségiig tőle telhetően biztosítja gyermeke továbbtanulását magyar nyelven. 4. Csak olyan tanulók szülei pályázhatnak, akiknek gyermeke legalább 8,50-es általánost ért el az előző tanévben. Kérjük, ne pályázzanak olyanok, akik rendezett, jó körülmények között élnek, mert ezzel visszaélnek a támogatók szándékával, és az igazán rászorulókat foszthatják meg a támogatástól. Ne pályázzanak vállalkozók, sem olyanok, akik iparosként vagy mezőgazdasági jövedelemből biztosítani tudják családjuk megélhetését. A pályázat leírása
Az elmúlt évtizedben jelentős mértékben csökkent a középiskolában továbbtanuló falusi gyermekek száma, a kedvezőtlen környezetben élő és anyagi gondokkal küszködő családok gyermekei hovatovább kiszorulnak az oktatásból, esély és támogatás híján tehetségek kallódnak el nagy számban. A jelképesen „Fogadj örökbe” címet viselő, a világ magyarságához intézett felhívás támogatókat keresett és talált tehetséges erdélyi magyar falusi gyermekek oktatási támogatására. 
Amennyiben a támogatók részéről a program számára felajánlott adomány folyamatossága lehetővé teszi, egy gyermek havonként maximum 9000 forintnyi támogatást kaphat, rendszerint két magánszemélytől, akik személyesen is figyelemmel követhetik majd a támogatott tanuló előmenetelét. A cél az, hogy a legtehetségesebbek ilyen hátrányos helyzetből is eljuthassanak középiskolába, majd egyetemre. Ezért a pályázati úton elérhető támogatás 8, 9, 10. vagy 11. osztályban kezdődik, és amennyiben a támogatás feltételei adottak, érettségiig tart.
A pályázatot a kolozsvári székhelyű Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület hirdeti meg, a támogatást az Egyesület ösztöndíj-bizottsága ítéli oda a felajánlott támogatások és igénylők számától függően, egységesen érvényesített értékelés alapján. A pályázókat az Egyesület levélben értesíti a kuratórium döntéséről. A nyertes pályázókkal támogatási szerződést köt, ezt követően az ösztöndíj folyósítása szeptember hónaptól kezdődik, és egy évre szól. Amennyiben a tanuló a szerződésben foglalt feltételeknek eleget tesz, a támogatási szerződés újrapályázás nélkül a következő évre meghosszabbítható. Az Egyesület törekszik folyamatosan biztosítani a havi 9000 Ft támogatást, de a személyhez kötött támogatási rendszer bizonytalanságai miatt az évi ösztöndíj teljes összegéért (108 000 forint) nem tud garanciát vállalni. Ennek legalább felét azonban minden támogatási szerződéssel rendelkező, ösztöndíjas tanulónak igyekszik biztosítani.
A támogatásban részesülő tanulók munkáját, tanulmányi előmenetelét és a család anyagi helyzetét az Egyesület munkatársai családlátogatások során ellenőrzik.
A pályázat benyújtásának módja
A pályázat kizárólag a 2011-2012-es támogatási évre szóló pályázati adatlapon nyújtható be, amelyhez mellékelni kell az adatlap végén tizenkét pontban felsorolt dokumentumokat!
A pályázati csomag (pályázati felhívás, pályázati adatlap és űrlap a tanuló jellemzéséhez) letölthető a következő honlapról: www.nyilasmisi.ro, kérhető e-mailen: nyilas_misi@yahoo.com címen, illetve megtalálható az Egyesület irodájában.
A pályázatot a Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesület címére, postai úton vagy személyesen lehet benyújtani. Az Egyesület székhelyének címe: Asociatia de Protejare a Celor Talentati „Nyilas Misi” 400604 Cluj-Napoca, B-dul 21 Decembrie 1989, nr. 116, jud. Cluj
A hiányos pályázatokat és a pontatlanul kitöltött adatlapokat az ösztöndíj-bizottság nem veszi figyelembe! A további érdeklődés lehetőségei:
Ügyfélfogadás: munkanapokon 10 és 16 óra között. Telefon: 0264-531153, Fax: 0264-591582 E-mail: nyilas_misi@yahoo.com
Határidő A pályázatok beérkezési határideje 2011

Kiéheztetés
Nem lehet nem érzékelni azt az idegességet, amely az RMDSZ háza táján mutatkozik akkor, amikor a magyar kormány nem a szövetség érdekeltségi körébe tartozó szervezetre bíz egy-egy népszerű feladatot. Az RMDSZ vezetőinél korábban az verte ki a biztosítékot, hogy a magyar állampolgárság igénylésével kapcsolatos tanácsadást az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsra bízták, most pedig az oktatási-nevelési támogatások kiosztása körül forrósodik a levegő.
Egyre nyilvánvalóbb ugyanis, hogy az Orbán-kormány a Romániai Magyar Pedagógusszövetséghez fordul a pénzosztás feladatával, és ejti a Kelemen Hunor által vezetett Iskola Alapítványt, mely az elmúlt hét évben bonyolította le a támogatás folyósítását. Ha így történne, a Fidesz-kormány ahhoz a szervezethez térne vissza, amelytől a magyarországi balliberális kormányzás idején elvették, és az RMDSZ házi alapítványához menekítették a feladatot. De miért is fűződik ennyi indulat bizonyos feladatokhoz? – teheti fel a kérdést a szemlélő. Az erdélyi magyar polgár szemszögéből ugyanis alig van jelentősége annak, hogy az egyik vagy a másik szervezetnek kell címezni a levelet. A kérdés megválaszolhatatlan, ha nem vesszük figyelembe a tájékoztatói, pénzosztói munka presztízsvonatkozásait és anyagi hátterét. A népszerű feladatok ugyanis a lebonyolítók népszerűségét is öregbítik. Ha Teréz néni arra emlékszik, hogy Kelemen Hunor alapítványához kellett folyamodnia gyermekei oktatási támogatásáért, a szavazófülkében is eszébe juthat a tulipán. Ha Pista bácsinak az marad meg a tudatában, hogy nem boldogult volna a magyar állampolgársági kérvény kitöltésével, ha nem fordul a demokrácia-központhoz, a szavazófülkében Tőkés László pártja fog eszébe jutni. De talán ennél is fontosabb, hogy a magyar állam pénzt is rendel az általa leosztott feladatok elvégzésére. Pénzt, amelyből irodákat, gépkocsikat lehet fenntartani, a párthoz kötődő emberek tucatjainak lehet fizetést adni. Az RMDSZ eddig a Progress és az Iskola Alapítványon keresztül a magyarországi forrásokat fölözte le, a Communitas Alapítványon keresztül pedig a román költségvetés kisebbségi támogatásait zsebelte be. A szövetség mostani magyarországi kiéheztetése talán elvezet oda, hogy előbb-utóbb a romániai magyar közösségen belül is nyílt vita kezdődjék a közpénzek felhasználásáról.
Gazdag Árpád
Krónika (Kolozsvár)

Magyar digitális archívum készül
A kulturális kormányzat még a magyar uniós elnökség alatt létrehozza a magyar nemzeti digitális archívumot, amely a teljes magyar kultúrkincs digitális rögzítésére és minél szélesebb körben hozzáférhetővé tételére lesz hivatott – mondta Szőcs Géza, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium kultúráért felelős államtitkára a kétnapos siófoki Média Hungary konferencia nyitóelőadásán kedden.
Az államtitkár kifejtette: a 21. század elejére eljutottunk odáig, hogy amit digitálisan nem rögzítettek, az szinte nem is létezik. Ezt ismerte fel az Európai Bizottság, amikor elfogadta az úgynevezett digitális menetrendet. Mint mondta, a magyar kulturális kormányzat még a magyar uniós elnökség alatt létrehozza a magyar nemzeti digitális archívumot.
A Magyar Nemzeti Filmarchívum átalakításával pedig olyan, a tárca által irányított közgyűjtemény jön létre, amely a klasszikus filmarchívum feladatának ellátása mellett hosszú távon képes a magyar kultúra által teremtett alkotások digitális rögzítésére, és „alkalmas a nemzet és a világ előtt bemutatni a közös örökségünket alkotó munkákat”.
A legfrissebb olvasáskutatások szerint az emberek csaknem harmada egyáltalán nem olvas könyvet, és a fiatalok alig egytizede olvas napi gyakorisággal. A televízió mind információforrásként, mind szórakozásként elveszítette az elsőségét, de – mint az államtitkár fogalmazott – nincs abban semmi tragikus, hogy az ifjúság első számú információforrása az internet lett. Egy idei felmérés szerint a fiatalok 57 százaléka olvas kommentárt és ír blogot. „Nem cél, hogy visszatérítsék őket a hagyományos médiumokhoz, ami amúgy is reménytelen vállalkozás lenne, ugyanakkor a kultúrpolitikának élnie kell azokkal az új lehetőségekkel, amelyeket a digitális világ nyújt” – mondta az államtitkár.
Szólt arról is, hogy a virtuális térben új ifjúsági nyelv alakult ki: az SMS-nyelv. A kutatók már elemzik ezt az új nyelvet, és nemrégiben megszületett az első, SMS-ben írt regény. A jellemzően fiatalok használta, saját szókészletű nyelvet az idősebbek már nem is értik. Mindez új problémát vet fel, hiszen ez az új rétegnyelv generációs nyelvként átjárhatatlanná válhat. Az a veszély fenyeget, hogy a fiatalok számára idővel érthetetlenné válik az irodalmi nyelv, és elérhetetlenné válik a magyar kultúrkincs.
Krónika (Kolozsvár)

Szeptembertől utazhatnak a határon túlra az anyaországi diákok
Javában készülnek az erdélyi és a partiumi megyék a magyarországi diákok fogadására, miután az elmúlt héten megjelent a Határtalanul tanulmányi kirándulási program pályázati felhívása. Ennek keretében a magyarországi közoktatási intézmények diákjainak határon túli magyar területekre szervezett kirándulásait finanszírozza az Orbán-kormány, idén 500 millió forint áll rendelkezésre. Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes szerint a rendelkezésre álló összeget évről évre emelni kívánják, és minél több gyermeket szeretnének a programba bevonni. „Az a közjogi keret, amit az állampolgársággal a magyar állam megteremt, valós tartalommal akkor tölthető meg, ha társadalom egésze számára természetes lesz, hogy a határon túli nemzettársaink nem turisták és nem idegenek, hanem ugyanolyan magyarok, mint akik az ország határain belül élnek” – mutatott rá a kormányfőhelyettes.
Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár eközben arról tájékoztatott, hogy két kategóriában lehet pályázni, a tavaly, az Apáczai Közalapítvány által indított kísérleti programban részt vett szakiskolák, valamint a 7. osztályok jelentkezhetnek. Az első kategória esetében az a cél, hogy a határon túli magyar intézményekkel testvériskolai kapcsolatot építsenek ki, és közös programokat valósítsanak meg. A hetedik osztályosok számára pedig osztálykirándulásokhoz nyújtanak segítséget. Azt szeretnék, ha idén legalább 12 ezer diák utazhatna el tanulmányi kirándulásra. A pályázatokat június 3-áig várják, az együttműködési programok esetében pedig június 17-éig lehet a kérelmeket beadni. A döntések augusztus közepéig megszületnek, a kirándulások már szeptembertől indulhatnak. 
Adatbázisok Erdélyből
Erdélyben a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) működik együtt partnerként az Apáczai Közalapítvánnyal. Sándor Krisztina MIT-elnök a Krónika kérdésére elmondta, jelenleg a közalapítvány honlapjára tervezett adatbázis elkészítésén dolgoznak. Ennek keretében azt szeretnék, ha a magyarországi diákok nemcsak helyszínek és útvonalak közül választhatnának, amikor az erdélyi turisztikai látványosságok vagy kulturális értékek között keresgélnek, hanem egy ifjúsági rendezvénynaptárt is összeállítanának számukra, hogy a városnézések, túrázások mellett helyi ünnepekbe, ifjúsági rendezvényekbe is betekintést nyerhessenek. A MIT-esek ugyanakkor egy másik adatbázist is összeállítanak, amelyben az úgynevezett magyar közösségi – egyházi vagy ifjúsági – szálláshelyeket jelenítenék meg, hiszen egy kollégium vagy vendégház sokkal elérhetőbb árú, mint egy kereskedelmi szálláshely. Természetesen a vendéglátósok is jelezhetik a közalapítvány felé, ha szeretnének kapcsolódni a programhoz, tudtuk meg. Sándor Krisztina ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy az adatbázisok még nem véglegesek, rendezvényszervezők és közösségi szálláshelyeket üzemeltetők jelentkezését egyaránt várják. A MIT-elnök közlése szerint az általuk begyűjtött adatok hamarosan az Apáczai Közalapítvány honlapján is elérhetőek lesznek.
Külön utakon
Eközben az erdélyi és a partiumi megyék javában készülnek az anyaországi diákok fogadására. Úgy tűnik azonban, hogy van, ahol e tekintetben is külön kezdett el szervezkedni az EMNT és az RMDSZ. Török Sándor, az EMNT Bihar megyei elnöke lapunk érdeklődésére arról számolt be, hogy jelenleg egyeztetnek az magyar oktatási minisztériummal, és azon keresztül ajánlják majd a bihari látnivalókat. Addig feltérképezik az olcsó szálláslehetőségeket, s a tervek szerint majd idegenvezetést is biztosítanak a környékre látogató diákoknak. Eközben Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke arról beszélt, hogy a Bihar Megyei Tanács RMDSZ-frakciójának támogatásával, illetve az Erdélyi Kárpát-Egyesülettel együttműködve már évekkel ezelőtt több könyvet jelentettek meg, amelyek a bihari látnivalókat ismertetik. A szövetség munkatársai ezeket az információkat rendszerezték most, és egy úti csomagba foglalva eljuttatták a határhoz közel eső magyarországi települések iskoláiba, a különböző testvértelepülések önkormányzataihoz. Terveznek továbbá egy honlapot is, ahol a bihari úti célokat népszerűsítik majd.
Hasonló a helyzet Szatmár megyében is, ahol az RMDSZ és az EMNT egyaránt készül a magyarországi kiránduló gyerekek fogadására. Veres-Kupán Enikő Szatmár megyei EMNT-elnök kérdésünkre elmondta, már megkezdték a szervezést a diákcsoportok fogadása érdekében, akiknek lehetőség szerint idegenvezetőt is biztosítanának. Turisztikai egyesületekkel közösen már terveztek útvonalakat, amelyek érintenék például az Ady-szülőházat vagy Kölcsey szülőfaluját, Sződemetert. Veres-Kupán arra is hangsúlyt helyezne, hogy a közös múltra felhívják a gyerekek figyelmét, például azáltal, hogy összehasonlítják Nyíregyháza és Szatmárnémeti főterét, az egy időben, hasonló stílusban készült épületeket. A szálláslehetőségek tekintetében az elnök az iskolai kollégiumokban lát lehetőséget. Csehi Árpád megyei RMDSZ-elnök eközben arról számolt be, hogy egy európai uniós finanszírozású pályázat keretében most készül egy, a környék látványosságait népszerűsítő turisztikai kiadvány, ezzel szándékoznak felkeresni magyarországi iskolákat. A román nyelvű változat már kész van, hamarosan a magyar nyelvű is lesz, így hozzákezdhetnek a népszerűsítéshez. A szórólapban szerepelnek emlékhelyek, épületek, mint például a nagykárolyi Károlyi-kastély, a kaplonyi Károlyi-kripta vagy az aranyosmeggyesi Lónyai-kastély.
Konkrét javaslatokkal rukkolnak elő
„Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nagyon fontosnak tartja ezt a kezdeményezést, és minden eszközünkkel támogatjuk a program sikerességét” – fogalmazott a Krónika megkeresésére Papp Előd, az EMNT alelnöke. A Hargita megyei politikus arról, hogy konkrétan mit terveznek Hargita megyében, nem beszélt, mint mondta, az EMNT partnerszervezeteként működő Magyar Ifjúsági Tanács eddig is foglalkozott és ezután is foglalkozik a kérdéssel.
Borboly Csaba, a Hargita megyei közgyűlés elnöke lapunk kérdésére arról számolt be, hogy már az elmúlt évben szorgosan dolgoztak azon, hogy a Székelyföld környékét válasszák a határon túli gyerekek kirándulásuk célpontjául. Mint részletezte, Hargita megyének tíz testvérmegyéje van Magyarországon, így több ezer gyerek járt már ezen a vidéken, de további csoportok fogadására is készen állnak. Borboly arról is tájékoztatott, hogy a tavalyi év végén több panzióval, szállásadóval is felvették a kapcsolatot és közösen három-, négy- vagy akár ötnapos csomagajánlatokat készítettek előnyös áron, abban bízva, hogy sok anyaországi iskola a Székelyföldet, és ezen belül Hargita megyét is választja. Borboly hangsúlyozta, ezek az ajánlatok a testvérmegyék honlapjain is elérhetőek. „Szeretnénk, hogy olyan látványosságokat tekintsenek meg a magyarországi gyerekek, amelyek identitásuk megerősítésében szerepet játszhatnak, amelyek révén átfogóbb képet kapnak a székelyföldi eseményekről, történésekről” – mutatott rá célkitűzéseikre a tanácselnök. Hozzátette: szeretnék továbbá, ha a kirándulások nemcsak a természeti adottságok feltérképezéséről, az állatvilág megismeréséről, híres helyszínek megtekintéséről szólna, hanem a helyi gyerekekkel kialakított ismeretségről, barátságokról is. Sőt a tanácselnök tervei között szerepel a Hargita megye három szórványmegyéjében (Beszterce, Temes és Aranyos) élő gyerekek bevonása is a programba. Javaslatukat már továbbították a magyar állam illetékes szerveihez.
Gazda Zoltán, a Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület munkatársa, az SZNT sepsiszéki elnöke a Krónikának elmondta, nyolcnapos úti csomagot állítottak össze az anyaországi diákok számára, ebből hét napra háromszéki látnivalókat ajánlanak, és egy napra a Brassó megyei Törcsvári-szoros megtekintését javasolják. A könnyen áttekinthető programban természeti látnivalók, történelmi vagy irodalmi vonatkozású emlékművek, székely jellegzetességek és szórakozás is szerepel. Gazda arról is beszámolt, hogy a programhoz olcsó szállás- és étkezési lehetőségeket is csatoltak, ezt általában diákbentlakásokban, diákétkezdékben oldanák meg, a csillagtúrákra csomagba vihetnék magukkal a kiránduló gyerekek az elemózsiát. Háromszéken az anyaországi diákok a Rétyi Nyír természetvédelmi övezetben sétálhatnak, borvizet kóstolhatnak, szalonnát süthetnek, megidézhetik Mikes Kelemen, Kőrösi Csoma Sándor, Benedek Elek, Gábor Áron, Dózsa György emlékét, találkozhatnak mészégetővel, faragómesterrel, de utazhatnak kisvasúton vagy megtekinthetik a székely lovas íjászok bemutatóját. Az útianyagot a Kovászna megyei önkormányzat már eljuttatta a testvérmegyék, testvértelepülések önkormányzataihoz, ahonnan azt az ígéretet kapták, hogy továbbküldik az iskolákba. A javaslatot elküldték az Apáczai Közalapítványhoz is, hogy azt a Határtalanul program keretében népszerűsítse.
A Marosvásárhelytől mintegy félszáz kilométerre fekvő Holtmaros református lelkésze, Bartha József lapunknak elújságolta, hozzájuk már péceli, solti és bonyhádi diákcsoportok jelentkeztek be, akiket a helyi iskolások fogadnak majd. A lelkipásztor a kirándultatási rendelkezés megjelenése előtt is vállalta az erdélyi útikalauz szerepét. Négy éve, nyaranta jönnek hozzá Magyarország különböző településeiről gyermekcsoportok. „Egy hetet, tíz napot Erdély különböző történelmi helyein töltünk. Esténként a tábortűz mellett történelmünkről, harcainkról, várainkról, megmaradásunkról mesélek” – számolt be tevékenységéről a tiszteletes. Mint mondta, egy ilyen út után valamennyien feltöltődve, megváltozva tértek haza.
Krónika (Kolozsvár)

Az Erdély Tv feljelentette a Krónikát a MÚRE becsületbíróságánál
A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) becsületbíróságánál tett panaszt a Krónika és annak vezető szerkesztője ellen Szepessy Előd, az Erdélyi Magyar Televízió ügyvezető igazgatója.
marosvásárhelyi székhelyű csatorna ügyvezetője annak megállapítására kéri fel az etikai bizottságot, hogy összeegyeztethetők-e az Újságírói Etikai Kódex előírásaival Rostás Szabolcs március 31-én megjelent vezércikkében, valamint április 8-án a Szepessy közleményére írt válaszában a televízióval kapcsolatban „megfogalmazott állítások és sugalmazások”.
Mint ismeretes, Monopolpénzek című írásában lapunk vezető szerkesztője az Orbán-kormány elszámoltatási biztosának bejelentéséről fejtette ki véleményét, miszerint a magyar állam által a határon túli magyar szervezeteknek nyújtott támogatások ügyében is beindul a kivizsgálás. Ennek keretében a szerző megállapította: „tanulságos volna megtudni azt is, pontosan hány százmillió forint vándorolt át a határon az elmúlt években az RMDSZ által gründolt, a profizmus és a nézettség tekintetében ugyanvalóst nem a szakma csúcsát hódítgató Erdély Tv alapítására, működtetésére”.
Április 8-i Szempont mellékletünkben megjelentetett közleményéhez hasonlóan Szepessy a MÚRE-hoz intézett beadványában is valótlanságnak nevezi a megállapítást, miszerint az Erdély Tv-t az RMDSZ gründolta, azaz hozta létre, megjegyezve: a csatornát a marosvásárhelyi Janovics Jenő Alapítvány mőködteti, amelyet öt magánszemély hozott létre, alapító tagjai között pedig nem szerepel az RMDSZ. (Az alapítvány alapítói: Csép Sándor, Gálfalvi Zsolt, Gáspárik Attila, Markó Béla, Takács Csaba – szerk. megj.)
Az ügyvezető sérelmezi a csatorna nézettségéről közölt véleményt is, mondván: az Erdély Tv nézettségi mutatóit hivatalosan mindeddig nem mérték, viszont „országos, regionális és helyi kábelszolgáltatókkal megkötött egyezményei alapján adása több mint 100 ezer magyar háztartásba jut el országszerte”.
Szepessy Előd annak megállapítására kéri a MÚRE-t, hogy Rostás Szabolcs írásai vétettek-e az etikai kódexben foglaltak ellen, mely szerint „Az újságíró (…) írásban, műsorban szándékosan vagy gondatlanságból valótlanságot nem állíthat, köteles a munkájához felhasznált adatokat, tényeket az adott helyzetben elvárható gondossággal ellenőrizni”.
Krónika (Kolozsvár)

Ötezer lejes büntetés a kétnyelvű feliratokért
(bodolai)
Dicsőszentmártonban tegnap tovább folytatódott a helyi kórházra és járóbeteg-rendelőre kifüggesztett kétnyelvű feliratok körüli konfliktus. A másfél hónapja kitett táblák, amelyek a prefektus utasítása és a megyei tanács átirata nyomán kerültek fel a kórház kapusszobájának falára és a rendelőintézet bejárata fölé, a helyi tanács egyes tagjait és a város kormánypárti polgármesterét a napokban kezdték el zavarni. A legutóbbi tanácsülés nyomán a polgármester, Matei Alexandru büntetéssel fenyegető átiratot küldött a kórházigazgatónak. Tegnap három rendőr jelent meg a helyszínen, akiket azért küldtek ki, hogy eltávolítsák a feliratokat, de mégsem tették, bár időközben a polgármester is a helyszínre érkezett. Délután 2 óra körül a városrendezési bizottság elnöke átadta a kórházvezetőségnek az 5000-30.000 lejes büntetésről szóló határozatot. A kórházigazgató a megyei önkormányzathoz fordult tanácsért, ahonnan azt a választ kapta, hogy a büntetés magas besorolása nem felel meg az előírásoknak, ezért a megyei tanács jogászai megtámadják azt. A kórházigazgatónak pedig azt tanácsolták, hogy vetesse le a feliratokat és kérjen engedélyt a helyi önkormányzattól a táblák újbóli kifüggesztésére. A történtek után nem nehéz kitalálni, hogy mi lesz a válasz.
Népújság (Marosvásárhely)

Orvos- és gyógyszerész-tudomány magyar nyelven
A több mint 150 évvel ezelőtt, 1859-ben, gróf Mikó Imre kezdeményezésére és támogatása által megalapított Erdélyi Múzeum Egyesület (EME) keretében 1906-ban vált önállóvá az Orvostudományi Szakosztály (O.SZ), amely 1990 után bontakoztathatta ki széles körű tevékenységét. Taglétszáma nagymértékben kibővült, jelenleg 1250-en vannak az aktív tagok. Mivel a gyógyszerészeket is soraiba fogadta, az utóbbi években felvette az Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztály (OGYSZ) nevet.
A minden évben más városban megrendezett tudományos konferenciák nemzetközi rendezvényekké nőtték ki magukat, így az orvos- és gyógyszerész-továbbképzők nagy érdeklődésnek örvendenek. Az egyesület szakmai folyóiratát, az Orvostudományi Értesítőt (amely 1976 óta jelenik meg), sikerült akkreditált folyóirattá minősíttetni, a szakosztály pedig az Országos Orvoskollégium által is elismert orvostovábbképzés szervező egységévé vált.
Az idén az EME az OGYSZ XXI. tudományos ülésszakát Szatmárnémetiben rendezte meg. Erdélyben, a magyar orvosoknak és gyógyszerészeknek a legjelesebb eseménysorozata a Keresztény Orvosok Szövetségének éves közgyűlésével kezdődött, ahol újra bebizonyosodott, hogy “a huszonegyedik században is érdemes követni a keresztény szellemiséget, hiszen ez egyaránt jó a betegnek és az orvosnak is.”
Az Északi Színház nagytermében tartott ünnepélyes megnyitón Cseke Attila egészségügyi miniszter reálisan és meglehetősen borúlátóan ismertette a hazai egészségügy aktuális problémáit, kiemelten foglalkozott az orvosok elvándorlásával, valamint azzal a ténnyel, hogy sok beteg a külföldi kórházakban keresi a gyógyulást.A tanácskozásoknak és előadásoknak az Északi Színház, a Református Gimnázium és az Astoria Szálló gyűlésterme adott otthont, és 358 résztvevővel (45 határon túli), 11 szekcióban 138 dolgozatot mutattak be, a gyógyszertani, belgyógyászati, sebészeti, endokrinológiai, fogorvosi, patológiai, onkológiai, hematológiai, közegészségtani, gyermekgyógyászati, nőgyógyászati, infektológiai, ortopédiai és ideggyógyászati témakörökben.
Hagyományos módon a konferencián díjak átadására is sor került, a Lencsés György tudományos díjat idén dr. Kun Imre endokrinológus professzornak adományozták, a “Pápai Páriz Ferenc Alapítvány” díját dr. Egyed Zsigmond és dr. Szabó Béla professzoroknak, valamint dr. Mezei Tibor patológus tanársegédnek ítélték oda. A szatmári róm. kat. püspöki székesegyházban tartott ökumenikus istentiszteleten igét hirdetett Ft. Schönberger Jenő megyés püspök és Nt. Nagy Sándor, a Nagykárolyi Református Egyházmegye esperese.
A komoly, tudományos programmal eltöltött napok és a záróülés után egy rendkívül tartalmas kirándulásnak örülhettek a résztvevők. Adyfalván meglátogattuk a nagy költő szülő- és emlékházát, Kaplonyban a Kákolyi-kriptát, majd Sződemeteren Kölcsey Ferenc szülőházát.
Az idei konferencia is bizonyította, hogy egyesületünknek a szakmai tevékenységen túlmenően, fontos szerepe van a magyar orvosi és gyógyszerészeti közösség formálásában, az együvé tartozás érzésének fenntartásában, amely fontos eleme lehet megmaradásunknak.
Dr. Vajda Sándor főorvos 
Nyugati Jelen (Arad)

Szekus módszerekkel a premontreiek ellen?
Két ismeretlen férfi támadta meg kedden a nagyvárad-hegyfoki premontrei prépostság levéltárosát, annak bukaresti lakásában, tudta meg a Reggeli Újság szerda délután Fejes Rudolf Anzelmtől, a szerzetesrend nagyváradi főapátjától. A levéltáros hölgyet ért inzultus feltételezhetően összefügg azzal a perrel, amelynek során a Szent István Vértanúról Nevezett Váradhegyfoki Prépostság visszaköveteli a román államtól, jelesül a nagyváradi önkormányzattól a premontreiek által alapított, tőlük elbitorolt, ma Mihai Eminescu költő nevét viselő gimnáziumot.
A hónapok óta folyó pereskedésben végül március 18-án született meg az elsőfokú döntés, amelyben a szerzetesrend igénylését elutasították. Mint ezt lapunk is többször megírta, a felperes és annak képviselője, Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéd szerint a premontreiek érvényes dokumentációkkal, telekkönyvi kivonatokkal igazolták a bíróság előtt, hogy a szóban forgó ingatlanegyüttes – amelynek maga az iskolaépület csak egy része – a restitúciós törvények értelmében visszajár nekik. Ugyanis azt a román kommunista rezsim egy 198-48-as rablótörvény alapján kobozta el a római katolikus rendtől. Az alperes nagyváradi önkormányzat viszont semmilyen törvényes dokumentációval nem rendelkezik, egyedül Onisifor Ghibu professzor egykori levelezéseire hivatkoznak, aki a két világháború között éjt nappá téve azon ügyködött, hogy a kisebbségi egyházaktól és közületektől minél több vagyont elorozzon, „szerezzen” a román állam és közvetve a többségi intézmények, egyházak javára.
Csakhogy a 1930-as évek Romániája igazán nem egy mintajogállam volt, ráadásul az a bizonyos bírói ítélet nem is volt végleges. Az a sajtóban megjelent két érv is hamis, hogy a váradi prépostság nem rendelkezett jogi személyiséggel, illetve hogy az Úri utcai ingatlanokat a magyar állam tulajdonolta, így az impériumváltáskor jogszerűen kerültek át a román állam tulajdonába. Jogi személyiségét egy önkényes állami intézkedés nyomán valóban elveszítette átmenetileg a váradi prépostság a harmincas években, de 1940 tavaszán visszakapta, mivel Bukarest rákényszerült a Szentszékkel kötött konkordátum betartására, amit pár évvel korábban megsértett.
A premontreiek tulajdona pedig sosem volt magyar állami tulajdon, ezt a telekkönyvi bejegyzések egyértelműen igazolják. Tehát rengeteg hazugság és csúsztatás lát napvilágot a román médiában a rendről és annak tevékenységéről, helyzetéről, el egyenesen az egyház- és magyarellenes uszításig. Eklatáns példa az osztrák tulajdonú Jurnal bihorean – amelyet a helyi hatalom afféle félhivatalos szócsöveként kell kezelni – szerdai összeállítása, amely már címében is azt sugallja, hogy a papok a világi javakra és örömökre áhítoznak.
A márciusi ítélethozatalt követően múlt hét végén kapták meg a bírósági végzést a premontreiek, mondta el tegnap lapunknak Anzelm atya. A döntés indoklása a felperes és ügyvédje szerint több mint furcsa, ugyanis hat pontban jelenti ki, hogy az önkormányzat érvei nem állják meg a helyüket, illetve hogy a premontreiek által előterjesztett bizonyítékok valódiak, azonban furcsamód a váradi bíróság mégis arra az 1937-es rektifikációra hivatkozik ma is, amiről később egyértelműen bebizonyosodott, hogy közönséges okirat-hamisítás volt. Az ítélethozatal után pedig több inzultus érte már a váradi premontrei rendet, jelentette ki a prépost. Azon kívül, hogy kedden rátörtek a levéltáros hölgyre (aki feljelentést tett erről a rendőrségen) és megfenyegették, hogy megverik és megerőszakolják, ismeretlenek megrongálták a premontreiek Úri utca templomának gyóntatószékét és ajtóit. Az is furcsa, hogy a rend levéltárosát érthetetlen és törvénytelen módon nem engedték be a váradi várban működő levéltárba, hogy kikeressen onnan a rend tulajdonára vonatkozó dokumentumokat, azonban ezek mégis hozzáférhetők voltak mások számára. Nemrég ugyanis az állami levéltárban levő premontrei iratok másolata megjelent a tavaly októberben boldoggá avatott vértanú püspök, Bogdánffy Szilárd életét bemutató kötetben – mesélte a főapát. Az atyát már az sem lepi meg, hogy mindig a tárgyalási fordulók után látnak napvilágot a román nyelvű médiában mocskolódó, a közvéleményt félretájékoztató írások.
A prépost elmondta, már megfellebbezték az elsőfokú ítéletet, és kérik az ügy áthelyezését más megyébe. Mint megtudtuk, a váradi önkormányzat is fellebbezett, ugyanis Bolojanék is elégedetlenek a bírósági ítélettel, amely nem adott nekik egyértelműen igazat és nem jelentette ki, hogy az övék a gimnázium. Ráadásul még az iskola mögötti területek (az ún. Voinţa stadion) is visszajárnak a szerzetesrendnek, pedig oda a polgármesterék már mindenféléket terveznek, pl. parkolót. Nagyváradi magyarok egy csoportja nemrég aláírásgyűjtő akció kezdeményezését javasolta, így szeretnék jelezni támogatásukat a premontrei rend felé. Fejes Rudolf azt is elmondta, hogy sem a magyarság érdekvédelmi szervezetétől, az RMDSZ-től nem kapott eddig semmilyen támogatást, sem a váradi római katolikus püspökségtől. Mivel egy nagy múltú, egyházi hátterű magyar tanintézet sorsáról van szó – amely amúgy számos kiváló román, zsidó, szlovák és más nemzetiségű értelmiségit bocsátott útjára az évtizedek során –, Anzelm atya érthetetlennek véli, hogy mind a bihari RMDSZ, mind a püspökség inkább félrenéz, de valamiért nem foglal állást mellettük. Sőt, Markó Attila RMDSZ-es politikus, kisebbségügyi államtitkár, az Egyházi Ingatlanokat Visszaszolgáltató Különbizottság aligazgatója nemrég a Duna Televízió egyik műsorában határozottan úgy vélekedett, hogy a premontrei rendet nem illeti meg az egykori premontrei gimnázium (!). Fejes Rudolf Anzelm kijelentette, folytatja a harcot a gimnáziumért, még akkor is, ha megfélemlítéssel és egy demokratikus államban megengedhetetlen „szekus módszerekkel” akarják ettől eltántorítani.
Szőke Mária, Reggeli Újság
Erdély.ma

Tőkés László együttműködést javasol
Már a jövő nyári önkormányzati választásokra együttműködést javasol az erdélyi magyar politikai szervezeteknek Tőkés László, előválasztásokat kezdeményezve a romániai magyarság körében, és az így kialakult sorrend alapján valamennyi magyar párt már a helyhatósági megmérettetésen közös listát indítana.
Az erdélyi Krónikának adott pénteki interjújában az Európai Parlament egyik alelnöke, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke azzal kapcsolatosan beszélt, hogy az előző napon benyújtották a bukaresti törvényszéken az ő nevével fémjelzett Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzéséhez szükséges támogató aláírásokat.
Az új párt az erdélyi magyarok politikai eszköze kíván lenni – fejtette ki Tőkés, aki szerint a romániai magyarság megmaradásához elengedhetetlen az önrendelkezés kivívása. Ennek kimunkálásához egy új eszközre is szükség van, ez pedig egy hatékony, kis költségvetésű, modern és európai néppárt lehet – véli az EMNT elnöke, hozzátéve, hogy az EMNP a legmodernebb párt lesz Romániában.
Azzal kapcsolatosan, hogy a romániai magyarság érdekeit e pillanatban már két politikai formáció – a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és a Magyar Polgári Párt (MPP) – is képviseli, a nyilatkozó kifejtette: a sokszínűség, a politikai pluralizmus európai, sőt egyetemes érték. „Mifelénk még mindig az a felfogás dívik, hogy csakis mások ellenében, mások puszta létjogának a tagadásával tudjuk megmutatni a saját erőnket. Mi nem valami vagy valakik ellen, hanem valakiért és valamiért, az erdélyi magyarságért, magyar közösségünk jövőjéért szervezkedünk – és ennek érdekében nem legyőzni, hanem meggyőzni akarjuk a másikat” – hangsúlyozta Tőkés.
Olyan időszakban, amelyben az erdélyi közösség rendkívüli mértékben megosztott, több mint a fele már el sem megy szavazni, vagy netán román pártokra voksol, olyan plurális összefogásra van szükség, amely még azokat is megmozdítja, akik eddig távolmaradásukkal jelezték, hogy megundorodtak a politikától – vallja a politikus, aki szerint az újfajta összefogás nemzeti korparancs, nélküle sem autonómia, sem magyar jövő nem képzelhető el Erdélyben. „Ennek céljából mindenkivel a közös nevező megtalálására törekszünk” – fűzte hozzá.
Az összefogás konkrét lépéseként Tőkés javasolja: a 2011 őszén tartandó romániai népszámlálás után – miután pontosan kiderül, mennyi romániai magyar választó van az országban – előválasztásokat kellene szervezni az erdélyi magyarság körében. Az így kialakult sorrend alapján valamennyi magyar párt már az önkormányzati választásokon közös listát indíthatna – indítványozza az EMNT elnöke.
Arra a kérdésre, hogy milyen következményekkel járna a romániai magyar közösség jogainak érvényesítése szempontjából, ha az RMDSZ egy ciklus erejéig esetleg elesne a bukaresti parlamenti jelenléttől, Tőkés kifejtette: az erdélyi magyarok érdeke, hogy képviselői ott legyenek Románia parlamentjében, de önmagában a parlamenti jelenlét nem minden. „Törvényi garanciákra, törvénysértés esetén érvényesíthető szankciókra, illetve önálló intézményrendszerre van szükségünk” – mondta.
Szerinte ugyanakkor a romániai magyaroknak arról sem szabad megfeledkezniük, hogy ők maguk is sokat tudnak tenni saját sorsuk jobbra fordításáért. „Autonómiát csak önigazgatásra képes közösség képes kivívni magának. Következésképpen téves az az álláspont, hogy a mi gondjainkat majd Bukarestben fogják megoldani” – szögezte le Tőkés László.
hvg.hu 
Erdély.ma

Három főtitkár-helyettest nevezett ki Kelemen Hunor
A szövetség kulturális főtitkár-helyettese Hegedűs Csilla műemlékvédelmi szakember lesz. Az önkormányzati főtitkár-helyettesi tisztségre Horváth Annát nevezték ki, míg a programirodával foglalkozó és ifjúsági főtitkár-helyettesi tisztséget Bodor László, a MIÉRT elnöke tölti be.
Május végéig további két főtitkár-helyettest neveznek ki, egy az oktatási, egy másik pedig a társadalom-szervezésre vonatkozó kérdésekkel fog foglalkozni – fejtette ki kelemen Hunor. 
Marosvásárhelyi Rádió
Erdély.ma

Pályázat: Magyarnak lenni jó!
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Bihar megyei szervezete Magyarnak lenni jó! címmel pályázatot írt ki Bihar megyei tanulóknak, tudtuk meg tegnap azon a sajtótájékoztatón, amelyet Nagy József Barna, a szervezet megyei ügyvezető elnöke tartott. A pályázat célja, hogy minél több tanuló, az elemi iskolától az egyetemig, megossza elképzeléseit, gondolatait a magyarsággal kapcsolatban.
Az elemi iskolásoktól rajzokat, festményeket várnak, az általános iskolásoktól a pályázat tematikájához kapcsolódó saját verseket, elbeszéléseket, novellákat. Az egyetemisták pedig fényképekkel, rajzokkal, számítógépes montázsokkal, irodalmi alkotásokkal pályázhatnak. Minden korosztály első három díjazottját a szervezők egynapos budapesti kirándulással díjazzák, erre június ötödikén kerül sor, illetve különböző értékes tárgynyeremények is várnak azokra, akik munkáit a zsűri a legjobbnak ítéli majd.
Az EMNT megyei szervezete szeretné, ha nem csak a megyeszékhely, de az egész megye fiatalajai csatlakoznának a pályázathoz, s mint megtudtuk, ennek érdekében több bihari település tanintézeteit fogják megkeresni a közeljövőben. A pályamunkákat május 27-ig lehet leadni az EMNT Bihar megyei irodáiban. Nagyváradon minden munkanapon 9-19 óra között a Széles utca 23. szám alatt, a piac mögött lévő demokráciaközpontban, Érmihályfalván minden munkanapon 9-15 óra között a Köztársaság utca 40. szám alatt, Margittán pedig minden munkanapon 9-15 óra között a Köztársaság utca 47. szám alatt. A pályamunkákat villanypostán is ellehet küldeni a magyarnaklennijopalyazat@gmail.com címre, vagy postán feladni a 410004 Nagyvárad (Oradea), Str. Menumorut nr. 23 címre.
Sz. M.
Reggeli Újság
Erdély.ma

Otthon, a könyvek között
A könyvek szeretetéből indult, mára négy városban Erdély egyik legjelentősebb könyvhálózatát és első könyvlerakatát vezeti. Szembenézve az új kihívásokkal, dacolva azokkal, akik temetik a könyveket, a vásárlói igényeknek eleget téve sikerrel veszi az akadályokat és bizakodva tekint a jövőbe. Trombitás János könyvkereskedőt, üzletvezetőt az erdélyi vásárlói közönségről, az olvasási szokásokról, cégpolitikájáról kérdeztük.
– A könyvkereskedés, mint bármi más, elsősorban gazdasági tevékenység. A profitszerzésen túl azonban a könyvkereskedő óhatatlanul egy kulturális tevékenységet, a népművelés egy formáját vállalja fel. Hogyan lehet eleget tenni ennek a látszólag kettős szerepnek? 
– A könyvkereskedés elnevezés talán túl kommersz, ugyanis nem az a helyes jelentése, amivel az emberek első hallásra asszociálják. Persze kereskedés révén vásárlóinkra vagyunk utalva, éppúgy, mint bármely más gazdasági ágazatban próbálkozó befektető, viszont a kiindulópont, a motiváció annál mélyebb, nemesebb. Kisvállalkozásként indultunk, saját megérzéseink szerint, de így most visszanézve a kezdetekre, végtelenül örülök, hogy ezt az irányt követtük mindig újabb, kisebb-nagyobb változtatásokkal, ahogy azt az aktuális piac kívánta. Nehéz mindig résen lenni, a vásárlói közönséget annyira magunk mellett tartani, hogy akár a kezdetekben még hiánycikket jelentő jónéhány könyvcímet nálunk keressék, tőlünk várják. Elmondhatom, minket mindig vásárlóink alakítottak, viszont egyáltalán nem könnyű lépést tartani velük. Nem minden boltunkban ugyanazon könyvek jelentik a legkeresettebb címet, ami persze teljesen logikus, ha egy közgazdásszal beszélgetünk a jelenségről, hiszen más város, más elvárások, és soha nem a vállalkozó alakítja célközönségét, hanem ez pontosan fordítottan zajlik. Nehéz ezt követni. Mondok egy példát. Kezdők voltunk még a szakmában, és talán régi vásárlóink még emlékeznek, hogy akkortájt többnyire gyerekkönyvek sorakoztak boltunk polcain, később olyan könyvcímekkel bővítettük felhozatalunkat, melyekről mi úgy gondoltuk, miután mi is megismertük az illető könyveket, talán azok is tetszenének a város lakóinak. Ez a jelenség, beszerzési technika teljesen szubjektív hagyatkozás volt, ezt akkor teszi az ember, amikor még nem ismeri vásárlói közönségét, és még a szakmát sem ismeri úgy, ahogyan azt a környezete esetleg követelné tőle. Az volt nehéz a kezdetekben, hogy nem lehet a könyvpiacot bestseller és egyéb könyvek kategóriájára bontani, illetve ha lehetne, sem jelentené az előző minden vásárlói csoportnál a biztos érdeklődést, így a biztos jövedelmet. Nem is szabad ennyire kettősen gondolkozni. Véleményem szerint, aki a könyveknek csak a gazdasági oldalát látja, nem folytat sikeres politikát. Nem török mások felett pálcát, mindössze saját tapasztalatból vonom le a következtetést, hogy amennyiben családunk nem szeretné ennyire a könyveket, bizonyára már sokszor abbahagytuk volna, és valami máshoz folyamodtuk volna, ami fogalmam nincs, mi lenne... Az embernek vannak ötletei, viszont kevés az, amit igazán lelkesen tenne, és úgy látom, nincsen még egy olyan szakma, amiben ennyire otthon éreznénk magunkat.
– Gyakorta hallunk a Gutenberg-galaxis „válságáról”, a digitális éra, úgy tűnik, átalakítja az írásbeliség kultúráját. Érezhető ez a jelenség a könyvkereskedelemben, illetve jelent-e valamiféle kihívást, alkalmazkodást az esetleges változáshoz?
– Ezzel a problémával gyakran fordulnak hozzánk egy lehetséges válasz reményében. Sajnos én csak véleményt tudok mondani, ami remélem, még hosszú ideig megállja a helyét. Nekem ilyenkor mindig a lányom jut eszembe, aki egyetemi évei alatt soha nem tanult számítógépről, ugyanis szép lassan már sehol nem jelent újdonságot, hogy tankönyv helyett elektronikus forma mellett döntenek, ha segédanyagról van szó. Nem vagyok én az újítások rosszindulatú kritikusa, hiszen nagyon praktikus, amit gyakorolnak, teljesen érthető, viszont visszatérve a lányomra, ő nem tudta ezt a hidegolvasást gyakorolni. Így neveztük el a monitorról való élettelen olvasást. Rengeteg vásárlónk van, aki ugyanezt vallja, szüksége van arra, hogy kézbe vegye, érezze a könyvet, vagy esetleg az új könyv illatát beszívja, és azzal megteljen. Ezek mind olyan élmények, melyeket csakis és kizárólag a könyv, az újság, tehát a klasszikus írás jelensége nyújthat számunkra. Hál’ Istennek túlnyomórészt ilyen emberekkel van dolgunk. Leegyszerűsítve, természetesen kihívást takar a digitalizált világ a régire nézve, nekünk kultúrakedvelő emberekként csak azt kell eldöntenünk, hogy belefér-e még a könyv ebbe az új világba, tudjuk-e a kettőt ötvözni, ezt a kettősséget gyakorolni, és hogy egyáltalán szeretnénk-e igazán.
– Jelentős időt, energiát fordítanak az anyaországi könyvek importjára, magyarországi könyvkiadókkal, kereskedelmi hálózatokkal vannak állandó kapcsolatban. Üzletpolitikájukat tekintve milyen arányban dolgoznak hazai illetve magyarországi kiadókkal? 
– Könyvválasztékunk nagyobb része valóban külföldi eredetű, ami részben a kezdetekre vezethető vissza. Korábban kezdtünk el könyvesboltot nyitni, mint ahogy azt esetleg az itthoni könyvpiac megengedhette volna. Akkoriban még nem volt olyan szintű felhozatala az itthoni kiadóknak, hogy egy gazdag könyvesboltot ellássanak, és sajnos mindaddig nem is lesz, amíg a magyarországi kiadók jobb ajánlatot biztosítanak a szerzőknek. Rengeteg könyv írója hazai, viszont az anyaországi fővárosig megy el egy számára kedvező ajánlatért. Vásárlóink túlnyomórészt a nem itthoni kiadásokat keresik, ami nem kizáró jellegű, hiszen vannak olyan hazai (sőt akár marosvásárhelyi) kiadók, akik mai napig szakmai szemmel figyelik a fejlődést, és tudnak lépést tartani az igényekkel. Különféle szakkönyvek, nyelvi, orvosi, jogi és sok más tudománybeli kiadások csakis Magyarországról szerezhetők be, de emellett megtalálhatóak a gyerekkönyvek, szépirodalom, kortárs- és szórakoztató irodalom, és így folytathatnám tovább, viszont nem hanyagoljuk el a hazai kiadók keresett címeit sem. Amint már korábban is mondtam, minket mindig a vásárlói igények alakítanak, éppen ezért, a kérdésre válaszolva, valóban kevesebb hazai kiadás található könyvesboltjainkban, mint magyarországi. – A kövesdombi Kobak könyvesboltban, illetve a könyvlerakatnál is itthon újdonságnak számító tevékenységet kezdtek el: felolvasó délutánokat, könyvbemutatókat szerveztek. Várható ennek folytatása az új könyvesboltban is?
– Már korábban is szerettünk volna hasonló rendezvényeket, viszont legelső könyvesboltunk ezt fizikailag képtelenné tette. A gyerekektől indulunk mindig el, legtöbb kövesdombi Kobak-program is nekik szólt, ők azok, akik nagyon fogékonyak, és végtelenül szeretik az újdonságokat. Jelenlegi főtéri Kobak könyvesboltunkban is nekik fogunk elsősorban programokat szervezni, ilyen lesz a június eleji gyermeknapi programsor is. A könyvbemutatók kedvelőinek sem fordítunk hátat, ugyanis a nyár folyamán Dr. Gellérd Judit Ahol leoldom saruimat. Arcok és szent helyek –- erdélyi szemmel című könyve kerül bemutatásra.
– Végül óhatatlanul feltevődik a kérdés: Milyen az itthoni könyvkultúra? Olvasnak-e, vásárolnak-e könyvet a marosvásárhelyiek és mit? 
– Könyvesboltunkban elsődlegesen törzsvásárlóink fordulnak meg, akik végtelenül sokszínűek, és korosztálytól vagy csak egyéni ízléstől függően más és más könyveket kedvelnek. Próbálom gondolatban korosztályoknak megfelelően tagolni és elhatárolni a vásárlókat, de így is csak általánosságokra jutok, például a szülők, nagyszülők gyerekkönyveket keresnek, de éppúgy lépést tartanak az újonnan megjelenő, különféle kategóriába sorolható kiadványokkal is. Ez elmondható a fiatalabb korosztályokról is, az ők esetükben viszont már gyakoribb a bestseller és a szakkönyvek sokfélesége. Azt hiszem, nem lehet ennyire sztereotipizálni... Amit általánosságban elmondhatunk vásárlóinkról, hogy vagy a könyvszeretet cselekedetében, vagy pedig az erre való nevelés vágyában keresik a könyveket. 
Balogh Erzsébet 
www.kozpont.ro
Erdély.ma

Célegyenesben a Tőkés-párt (Benyújtották az aláírásokat)
Élénk sajtóérdeklődés mellett több doboznyi aláírással érkeztek tegnap a bukaresti törvényszékre az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) létrehozásának kezdeményezői: Toró T. Tibor vezetésével benyújtották a bíróságra a 29 268 támogató aláírást, valamint az új alakulat bejegyzéséhez szükséges dokumentációt. A bírói testület a 15 napos fellebbezési időszak eltelte után dönt a bejegyzésről, a kezdeményezők szerint legkésőbb júliusra teljes jogú párttá válik az EMNP.
Az aláírások benyújtása előtt a magyar sajtó képviselői számára tartott értekezleten Toró T. Tibor emlékeztetett: az új alakulat létrejöttéről az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács küldöttgyűlése tavaly decemberben határozott, akkor döntötték el, hogy szükség van egy modern, európai néppártra, amely pártpolitikai szinten is képviseli az erdélyi magyarság autonómiatörekvéseit. A pártbejegyzés folyamatának irányítását kilenctagú testületre bízták, közülük négyen – Toró T. Tibor mellett a székelyföldi régió képviseletében Papp Előd, a közép-erdélyi térség képviseletében Gergely Balázs, illetve a Partium képviseletében Zatykó Gyula – utaztak Bukarestbe tegnap, hogy leadják az összegyűlt aláírásokat. Az aláírásgyűjtés februárban kezdődött, és április végén zárták, a törvény értelmében legalább 25 000 támogató kézjegyet kellett összegyűjteniük 19 megyéből és Bukarestből, ezt a feltételt sikeresen teljesítették, és otthon is maradt még elég ív – magyarázta Toró T. Tibor, aki szerint nem okozhat majd problémát, hogy RMDSZ-tagok is kézjegyükkel támogatták az új alakulat létrejöttét, hiszen az RMDSZ nem pártként határozza meg önmagát, ráadásul az aláírás nem egyenértékű a belépési nyilatkozattal. Mint mondta, alacsony költségvetésű, hatékony pártot szeretnének létrehozni, amely az emberekért van, és amelynek elsődleges célja a közösségi autonómiaformák megteremtése. Azt is elmondta, az új alakulat nem valami és valakik ellen, hanem valami – az autonómiaformák megteremtése – érdekében jött létre, legfőbb szövetségesük pedig a Tőkés László vezette Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács lesz, amely a továbbiakban is a maga civil, mozgalmi eszközeivel harcol az említett célokért. Toró szerint nem véletlenül nevezik Tőkés-pártnak az új alakulatot, hiszen éppen azokat az elveket, értékeket vallja és vállalja fel, amelyekért az Európai Parlament alelnöke is küzdött. A szövetségesek közé sorolta továbbá a Fideszt is, mint mondta, a magyar kormánytól nem pénzt, hanem elsősorban tudást, a tapasztalatok átadását várják. Toró fontosnak nevezte, hogy az erdélyi magyarságnak erős és hatékony képviselete legyen mind a parlamentben, mind az önkormányzatokban. ,,Nyitottak vagyunk mindenfajta megegyezés előtt” – fogalmazott a politikus, de hozzáfűzte: a versenyhelyzet ,,nem ördögtől való”, sőt, mobilizáló tényező lehet, hiszen mozgósíthatja a közéletből kiábrándultakat. Leszögezte: nem ellenségként tekintenek az RMDSZ-re és az MPP-re, de elsősorban e két alakulaton múlik majd, hogy ellenfelek vagy szövetségesek lesznek-e, az EMNP mindesetre kész az együttműködésre az erdélyi magyarságot érintő legfőbb kérdésekben. Emlékeztetett: az RMDSZ-nek az első parlamenti választásokon még egymillió magyar szavazatot sikerült megszereznie, mára ez a szám 400 000 alá csökkent, így közös célként fogalmazta meg a szövetségtől, a politikától elfordult 600 000 magyar megszólítását. A Háromszék kérdésére, hogy ezt konkrétan miként fogják megvalósítani, Toró leszögezte: az Erdélyi Magyar Néppárt a hiteles, tiszta emberek pártja szeretne lenni, nem kérnek az ügyeskedőkből, a politikából meggazdagodni vágyókból, ezért mindazoknak, akik tisztséget vállalnak az alakulatban, vagyonnyilatkozatot kell benyújtaniuk, és a továbbiakban el kell számolniuk a közösség előtt az esetleges gyarapodásról. Arról is nyilatkozniuk kell a párt leendő vezetőinek, hogy nem működtek együtt a Securitatéval. Ugyanakkor az EMNP szóba kíván állni az emberekkel, programjukat is így akarják összeállítani, kiemelt figyelmet fordítanak a fiatal nemzedék megszólítására. Lapunknak az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum jövőjét firtató kérdésére a politikus elmondta: a következő időszakban felértékelődik majd az EMEF szerepe, hiszen egyenlő felekként ülhetnek majd tárgyalóasztalhoz. Emlékeztetett: az EMEF tulajdonképpen az EMNT édes-gyermeke, hiszen az ő kezdeményezésükre jött létre a magyarság különböző szervezetei közötti egyeztetést szolgáló fórum. Hozzáfűzte: az EMEF 2009-es megalakulása óta soha nem tapasztalták, hogy az RMDSZ kezdeményezte volna annak összehívását, mindig az EMNT-nek kellett kikényszerítenie az egyeztetést. Abban bíznak, ha pártként lépnek fel, nagyobb lesz majd a hajlam a párbeszédre, a megegyezésre, így a nemzeti minimum meghatározásának, a leendő együttműködésnek a kerete lehet az EMEF. A Háromszék kérdésére Toró azt is elmondta: az RMDSZ-en belüli tisztújítás óta a sajtón keresztüli üzengetésen túl konkrét megkeresés nem érte az EMNT-t, de bízik benne, rövidesen változik a helyzet. Azt is elmondta: sokan nézik rossz szemmel az EMNP megalakulását, a magyarság egységére hivatkoznak, de főként azokról van szó, akik veszélyeztetve érzik pozíciójukat, képviseleti monopóliumukat, és nemsokára az ilyen kijelentések helyét is a megegyezést kereső nyilatkozatok váltják fel.
Kelemen: Történelmi hiba az EMNP
Történelmi tévedésnek minősítette az Erdélyi Magyar Néppárt létrehozását Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, aki tegnapi kolozsvári sajtótájékoztatóján előbb leszögezte: ilyen nevű alakulat még nincs is. Szerinte az új párt megjelenése a magyarság megosztottságához, gyengítéséhez vezet. Kelemen hozzáfűzte: nem áll szándékukban megtámadni a törvényszéken a néppárt bejegyzését
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tiszta lapokkal 
A romániai politikai életben alighanem egyedülálló az a módszer, amellyel hiteles, tiszta politikusok gyülekezetévé szeretne válni a bejegyzés előtt álló Erdélyi Magyar Néppárt: az alakulat leendő tisztségviselőinek vagyonnyilatkozatot kellene letenniük, és a továbbiakban a közösség előtt kellene elszámolniuk esetleges gyarapodásukról. Így kívánják kiszűrni az opportunistákat, a politizálást saját üzleti céljaikra kihasználókat, az ügyeskedőket, és így akarják megszólítani a politikából, közéletből, pártokból kiábrándultak egyre nagyobb táborát.
Hogy mennyire lesz sikeres az elképzelés, egyelőre nem lehet tudni, de mindenképpen figyelemre méltó, hogy egyáltalán felmerül a feddhetetlenség iránti igény – a már létező két magyar politikai szervezet ugyanis nem tartotta ezt fontosnak, valamiképpen magánügyének tekintette a politikusok vagyoni helyzetét, s ráadásul az utóbbi időben korrupciós botrányok is rombolták a beléjük vetett bizalmat. A már-már lehetetlennek tűnő küldetés valamiképpen az útra induló legkisebb királyfi történetét idézi: a harmadik, hivatalosan még meg sem született párt próbálkozik olyasvalamivel, ami sem az RMDSZ-nek, sem az MPP-nek nem sikerült. Persze, ezúttal sem biztos a célba érés: a szervezetépítés megannyi buktatója, a romániai politikai élet habitusa, a Dâmboviţa-parti módszerek átszivárgása, a haszonlesők hada, a magyar alakulatok versenyhelyzete és az együttműködési kényszer kettőssége számos botlás, megalkuvás csapdáját rejti magában, amit okosan kell majd kikerülnie az új pártnak. A Tőkés László által vallott értékrend felvállalása, a magyar kormánnyal kiépített partnerség mindenesetre jó vértnek tűnik, mint ahogyan a Toró T. Tibor által tegnap újfent kinyilatkoztatott, a magyar közösség számára fontos ügyekben az együttműködésre való hajlandóság is józan, felelősségteljes magatartásnak látszik. Annál érthetetlenebb viszont a ,,nagyobbik testvér” gőgje: Kelemen Hunor RMDSZ-elnök tegnapi nyilatkozatában történelmi hibának minősítette a néppárt törvényszéki bejegyzésére irányuló kezdeményezést, és ismét a megosztottság veszélyének álságos retorikájával üzent hadat.
Azt egyelőre csak találgatni lehet, miként alakul majd a magyar szervezetek közötti viszony a továbbiakban. Annyit azonban már a mesékből is tudunk: az járhat csak sikerrel, aki képes megtalálni és megbecsülni szövetségeseit.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Erdélyi magyar konzultáció
Az RMDSZ a héten megkezdi az erdélyi magyar közösség konzultációját a szövetség közép- és hosszú távú stratégiájának kidolgozása végett. A következő időszakban 250 000, nyolc kérdést tartalmazó kérdőívet osztanak szét Erdély 16 megyéjében, de 125 000 tájékoztató szórólapon és 10 000 plakáton is népszerűsítik az akciót.
A cél az, hogy valós és nagyon pontos képet kapjunk a magyar közösség gondjairól és elvárásairól – közölte Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, aki szerint a konzultáció néhány hónapig tart, és a végén ,,lesz egy olyan leltárunk, amelynek alapján kidolgozhatjuk közép- és hosszú távú stratégiánkat”. Az adatokat a nyár folyamán összesítik és feldolgozzák, így őszre már körvonalazódnak az elvárások. A kérdések az életszínvonallal kapcsolatos elégedettségi szintre, a helyi hatóságokra tartozó gondokra, az RMDSZ prioritásaira vonatkoznak, és azt is felmérik, mennyire elégedettek a választók az RMDSZ tevékenységével, illetve hogy kire akarnak szavazni a 2012-es helyhatósági választásokon. A kérdőívet kitöltő személyek kérdéseket is feltehetnek az RMDSZ vezetőinek. A konzultáció lebonyolításában mintegy ezer személy vesz részt.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Letették az esküt az első bánsági magyar állampolgárok
Letették az állampolgársági esküt azok a személyek, akik elsőként, már január első hetében leadták a temesvári Demokrácia Központ segítségével kitöltött mappákat – tudtuk meg Kása Zsolttól, a Központ vezetőjétől. 
A temesvári Demokrácia Központban eddig közel 2000 személy érdeklődött az egyszerűsített honosítás iránt, az év első négy hónapjában 600 összeállított mappa készült el 1600 személy részére. A temesvári Demokrácia Központ irodájába a napokban jutott el az örömhír, miszerint magyar állampolgárok is vannak már a bánsági magyar közösség tagjai körében!
A Demokrácia Központ hálózatnak több feladata van, jelen pillanatban kiemelten a magyar állampolgárság megszerzésében nyújt segítséget, konkrétan tájékoztat az iratokról, eljárásról, költségekről. Emellett az állampolgársági dosszié összeállítása – tanácsadás, dokumentáció összeállítása, ellenőrzés stb. is – feladata, valamint az időpont-egyeztetés a külképviseletekkel, vagy egyéb, a törvény, illetve annak végrehajtási rendelkezései által megengedett tevékenység elvégzése. Fontos kiemelni: mindezen tevékenységek ingyenesek!
A temesvári iroda nyitvatartása: hétfőn és szerdán 9–17, kedden és csütörtökön 11–19, pénteken 9–14 óra között. Cím: Belvárosi Református Palota (Mária tér), 300200 Temesvár, Timotei Cipariu utca 1. szám.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Tőkés László EMNT-elnök a leendő néppárt céljairól
Már a jövő nyári önkormányzati választásokra együttműködést javasol az erdélyi magyar politikai szervezeteknek Tőkés László, előválasztásokat kezdeményezve a romániai magyarság körében, és az így kialakult sorrend alapján valamennyi magyar párt már a helyhatósági megmérettetésen közös listát indítana. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke a Krónikának adott interjúban úgy véli: az általa ajánlott újfajta összefogás nélkül sem autonómia, sem magyar jövő nem képzelhető el Erdélyben, a bejegyzés előtt álló EMNP pedig a legmodernebb párt lesz Romániában.
Az Erdélyi Magyar Néppárt alapítását kezdeményező bizottság tagjai csütörtökön benyújtották a bejegyzéshez szükséges iratokat és aláírásokat az illetékes bukaresti bírósághoz. Mi indokolja egy új magyar politikai alakulat létrehozását ma, Romániában? Ön szerint mennyire van fogadókészség az erdélyi magyarok körében az új párt iránt?
– Az Erdélyi Magyar Néppárt létrehozása nem öncél, hanem az új párt az erdélyi magyarok politikai eszköze kíván lenni. Ezelőtt kilencven esztendővel Kós Károly már „kiáltotta a célt”, a magyarság nemzeti autonómiáját, és a hozzá vezető utat is megmutatta: „Dolgozni kell, ha élni akarunk, és akarunk élni, tehát dolgozni fogunk” – írta teremtő nekifeszülésében. A Kiáltó Szó közel egyszázados évfordulóján mi ehhez a hagyományhoz nyúlunk vissza: élni akarunk, magyarként akarunk boldogulni szülőföldünkön, tehát dolgozni fogunk, munkára szerveződünk. Semmi többről vagy kevesebbről – erről van szó. A megmaradásunkhoz elengedhetetlen az önrendelkezés kivívása. Ennek kimunkálásához megítélésünk szerint egy új eszközre is szükség van – ezt pedig egy hatékony, kis költségvetésű, ám modern és európai néppártban látjuk. Az EMNP a legmodernebb párt lesz Romániában. Az iránta való igényről elég, ha annyit mondok, hogy közel harmincezer aláírást, fölös csinnadratta nélkül, rendkívüli gyorsasággal gyűjtöttünk össze – rövid idő alatt eleget tudtunk tenni Európa legkirekesztőbb párttörvénye előírásainak.
– A fogadtatáshoz tartozik az is, hogy az EMNP leendő politikai ellenfelei – vagy akár partnerei – nem várják tárt karokkal az új alakulatot. Szász Jenő MPP-elnök például megkésett, felesleges kezdeményezésnek nevezte az Ön pártalapítási szándékát, az RMDSZ pedig egy belső, részletesen nem ismertetett felmérésre hivatkozva állítja, hogy a romániai magyarság 80 százaléka nem akar újabb pártot, nem ért egyet a magyar közösség „megosztásával”. Ezekről mi a véleménye? – Mindenki a maga lovát dicséri – és ez önmagában így is természetes. Túl azonban az önös pártérdekeken, mégiscsak el kell tudnunk fogadni azt, hogy a sokszínűség, a politikai pluralizmus európai, sőt egyetemes érték. Mifelénk még mindig az a felfogás dívik, hogy csakis mások ellenében, mások puszta létjogának a tagadásával tudjuk megmutatni a saját erőnket. Mi nem valami vagy valakik ellen, hanem valakiért és valamiért: az erdélyi magyarságért, magyar közösségünk jövőjéért szervezkedünk – és ennek érdekében nem legyőzni, hanem meggyőzni akarjuk a másikat. Egy olyan időszakban, melyben a tényleges megosztás már olyan mértékeket öltött, hogy erdélyi közösségünknek több mint a fele már el sem megy szavazni, vagy netalán román pártokra voksol – ebben a helyzetben végre már vegyük észre, hogy olyan plurális összefogásra van szükség, mely még azokat is megmozdítja, akik eddig távolmaradásukkal jelezték, hogy megundorodtak a politikától, elkeseredésükben pedig másokra hagyták, hogy sorsukról döntsenek. Az újfajta összefogás nemzeti korparancs, mely nélkül sem autonómia, sem magyar jövő nem képzelhető el Erdélyben. Ennek céljából mindenkivel a közös nevező megtalálására törekszünk.
– A legvehemensebben az RMDSZ bírálja az erdélyi néppárt létrejöttét. Hogyan kommentálja például európai parlamenti képviselőtársa, Winkler Gyula napokban tett kijelentését, miszerint az új alakulat alapítói veszélyeztetik az erdélyi magyarság egységét, és a közösség bukaresti parlamenti képviseletének felszámolásán dolgoznak?
– Winkler Gyula képviselőtársamnak joga van ehhez a véleményéhez, tiszteletben tartjuk az álláspontját, és reméljük, ő is tiszteletben fogja tartani, hogy nekünk erről egészen más az elképzelésünk. Megítélésem szerint csakis így alakulhat ki a párbeszéd, amire oly nagy szüksége van az erdélyi magyarságnak. Az egészséges, építő párbeszédre éppen azért van szükség, mert bukaresti parlamenti jelenlétünk, nem kevésbé pedig az önkormányzati, valamint európai képviseletünk is mindannyiunk közös érdeke. Legyenek bármely párt prominensei, nem a politikusok jövője a lényeges, hanem az erdélyi magyarok szülőföldön való megmaradása és nemzeti jövője. Ezért kell különbséget tennünk a pártegység és a nemzeti egység között. És ezért kell kiindulópontként elfogadnunk, hogy a politikai képviselet nem az önérdek terepe, hanem a köz szolgálatának a kérdése. Nem a politikusoknak kell gazdagodniuk, hanem a közösségnek kellene gyarapodnia.
– Már a pártbejegyzés előtt tapasztalható politikai iszapbirkózás is azt sejteti, hogy a három erdélyi magyar alakulat között nem lesz zökkenőmentes a kapcsolat, holott például a jövő évi romániai törvényhozási választásokra való tekintettel elengedhetetlennek tűnik az együttműködés. Milyen konkrét formáját és lehetőségét látja annak, hogy létrejöjjön az összefogás a magyar szervezetek között a parlamenti jelenlét megőrzése érdekében? – Én a helyhatósági választásokat sem hagynám ki, sőt véleményem szerint elsősorban ezekre kellene figyelnünk, hiszen a legtöbb, a mindennapjainkat legközvetlenebbül érintő döntést éppen az önkormányzatokban hozzák meg. Ami pedig az együttműködést illeti, nem kell feltalálnunk a „magyarviaszt”, van erre is megoldás, csupán az erdélyi magyar közösségen belül már a kilencvenes évek eleje óta megfogalmazott elvárásnak kell eleget tennünk. Javaslatom a következő: 2011 őszén népszámlálás lesz Romániában. Némi költséggel és többletmunkával ezzel párhuzamosan össze tudjuk állítani az erdélyi magyar választók jegyzékét, egyfajta erdélyi magyar nemzeti regisztert. Majd miután „megszámláltattunk”, szervezzünk az erdélyi magyarság kebelében előválasztásokat, amelynek rendjén az emberek eldönthetik, hogy kiket is látnának szívesen képviselőikként. Az így kialakult sorrend alapján valamennyi magyar párt már az önkormányzati választásokon indítson közös listát. Ezt nyugodt szívvel tudnám magyar modellként elfogadásra ajánlani. Délvidéken tavaly léptettek életbe egy ilyen rendszert, mely ha nem is nevezhető tökéletesnek, de működőképes volt. Amúgy az ún. belső választások sajnálatosan meghiúsított, eredeti elképzeléséhez való visszatérésről is beszélhetünk. A magyar modell két lehetséges pozitív hozadékát emelném ki: egy ilyen „elővéleményezett”, közös lista jelentősebb számban megmozdítaná az embereket, másrészt a választási kampányban nem kiáltanának egymásra kígyót-békát a pártok és a jelöltek, hiszen közös munkára készülnek. Tehát a politikai sokszínűségünket is megőriznénk, és az erős, egységes képviselet elve sem sérülne… Könnyű elképzelni, hogy amennyiben ténylegesen módosulni fognak a választási törvények, és – példának okáért – a polgármestereket az első körben, egyszerű többséggel fogjuk megválasztani, összefogásunk milyen sok helyet biztosítana számunkra. Például visszanyerhetnénk Marosvásárhelyt, és jó eséllyel több elöljárót választhatnánk magunknak, mint amennyivel jelenleg együttvéve az RMDSZ és az MPP rendelkezik. Ráadásul az önkormányzati választásokon a koalíciókra érvényes magasabb küszöb megugrása sem jelentene problémát, azt még egy húszszázalékos lakossági arány esetében is könynyedén teljesíteni tudnánk; következésképpen tervünk megvalósításához semmi más, csak kellő politikai akarat szükségeltetik. Mindezeket szem előtt tartva, arra kérem a felelősen gondolkodó politikai szereplőket, hogy fontolják meg javaslatomat, mert ez az erdélyi magyarok érdekét szolgálná. A törvényhozási választásokra is van konkrét elgondolásunk, ám előbb azt kell látnunk, hogy az érdemi összefogásra megvan-e a szükséges közakarat.
– Megakadályozhatja-e a politikai összefogást az EMNT és az RMDSZ között az elmúlt időszakban kirobbant elszámoltatási vita? Ön szerint milyen következményekkel járna a romániai magyar közösség jogainak érvényesítése szempontjából, hogyha az RMDSZ egy ciklus erejéig esetleg elesne a bukaresti parlamenti jelenléttől? – Az első kérdésre azt tudom válaszolni, hogy a közpénzekkel való átlátható és nyilvános elszámolás, főként ha a mi nehezen megkeresett adólejeinkről van szó, nem csupán egyik vagy másik párt belügye. Az erdélyi magyarok közös érdeke és joga tudniuk, hogy pénzüket mire költik el. Nézze: a romániai politikai elit már mindenféle kombinációban vezette országunkat, de végtére mégiscsak odajutottunk, hogy országunk egy csődközeli állapotból iszonyú megszorítások árán, valamint a későbbiekben általunk visszafizetendő kölcsönökből tudott valamennyire kimászni. Ilyenképpen érthető tehát, hogy adófizető állampolgárként mindenkit érdekel, mire is ment el a befizetett pénzünk. Ráadásul a mi adólejeink RMDSZ-nek visszajuttatott része – amelyről most beszélünk – az erdélyi magyarság kultúrájának ápolására és identitásának megőrzésére szolgál. Erről szól az a törvény, amelyre a román politikusok „modellértékűként” szoktak hivatkozni. És lehet, hogy erre is költik. Akkor ellenben nem értem, miért oly nehéz tételesen közzétenni, hogy mire és mennyi pénzt fordítottak. A tényadatok nyilvánosságra hozatala nyomán jogos felvetésünk rögtön tárgytalanná válna... A második kérdésre az előbbiekben részben már válaszoltam. Az erdélyi magyarok érdeke, hogy ott legyünk Románia parlamentjében, de önmagában a parlamenti jelenlét még nem minden. Törvényi garanciákra, törvénysértés esetén érvényesíthető szankciókra, illetve önálló intézményrendszerre van szükségünk. Ezen túlmenően viszont még hadd tegyük hozzá, hogy miközben joggal várunk többet a parlamenti képviselettől, vagy akár a kormányrészvételtől, ezalatt hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy mi magunk is sokat tudunk tenni saját sorsunk jobbra fordításáért. Autonómiát csak önigazgatásra képes közösség képes kivívni magának. Következésképpen téves az az álláspont, hogy a mi gondjainkat majd Bukarestben fogják megoldani. 1989 előtt volt az a szokás, hogy a Román Kommunista Párt helyettünk mindent megoldott, és helyettünk gondolkodott. Hogyha mi nem teszünk meg mindent a közösségünkért, akkor ezt a többségi nemzettől vagy a kormányapparátustól hiába várjuk. Saját kezünkbe kell vennünk a sorsunkat, vagyis meg kell fogni a munka végét – ez a remélt jövendőnk titka.
– Ön vállalna-e tisztséget az Erdélyi Magyar Néppártban?
– Amint közismert, erre nem gondolok. Amiképpen előzőleg mondtam, az EMNP – minden más párthoz hasonlóan – nem több, mint egy eszköz. Én nem egyik vagy másik párt vezetésére, hanem magyar nemzetünk szolgálatára szegődtem. Hiszem és vallom, hogy Erdély és a Székelyföld, a Bánság és a Partium, de ugyanígy a Felvidék, a Kárpátalja vagy a Délvidék egy erős anyaország nélkül nem sokra megy. Vállat vállnak vetve kell megépítenünk a romokat, amint a Próféta mondja, és egységes nemzetként kell fellépnünk Európában. Az 1848-as forradalom 12. pontja, az „Unió Erdéllyel!” – amelyet 2007-ben, kissé átértelmezve, európai jelmondatommá választottam – ekképpen válhat 21. századi, európai megoldássá. Magyarán szólva: „Magyar uniót az Európai Unióban!” – így tudnám tömören összefoglalni a nemzetpolitikánk lényegét. Ennek szellemében dolgozunk az Európai Néppárt magyar delegációjában, a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács keretében, a Magyar Állandó Értekezleten, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán, minden lehetséges formában és erőtérben.
– Az Orbán-kormány várhatóan még idén választójogot ad a kettős állampolgársággal rendelkező határon túli magyaroknak. Ön mit támogat: szavazzanak majd anyaországi pártlistára, vagy saját képviselőket delegálhassanak az Országgyűlésbe a külhoniak? – Tudomásom szerint ez még nem egy lefutott ügy. Hagyjuk, hogy a nemzeti kormány, illetve a kétharmados parlamenti többség a maga idejében döntsön ebben a kérdésben. Jó magyar szokás szerint: nem kellene a szekérnek megelőznie a lovakat. És ahogyan az alkotmányozás vonatkozásában is kikérték a külhoni magyarok véleményét, úgy a választójog témakörében is megkérdeznek majd bennünket. Akkor látni fogjuk, hogy milyen megoldások közül választhatunk, és esetleg ki is tudjuk egészíteni azokat. Ennek kapcsán viszont arra hívnám fel a figyelmet: alig másfél évvel ezelőtt ki gondolta volna, hogy nem csupán a magyar állampolgárság megszerzése válik mindennapjaink természetes részévé, hanem már a választójog elnyerésére is gondolhatunk?! A 20. századot ténylegesen lezárva, mi, erdélyiek is egyre inkább hihetjük és remélhetjük, hogy a 21. században „a magyar név megint szép lesz”, és magyarnak lenni végre újból jó lesz. És ez a legfontosabb.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Zavarja az RMDSZ-t, hogy az RMPSZ kezeli az oktatási támogatásokat
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) – elfogadva a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. felkérését – vállalja a 2010–2011-es tanévben a Szülőföldön magyarul pályázati folyamat lebonyolítását – jelentette be csütörtöki sajtótájékoztatóján Burus-Siklódi Botond, az RMPSZ újonnan megválasztott elnöke, illetve Lászlófy Pál, a szövetség örökös tiszteletbeli elnöke.
Mint hangsúlyozták, csupán a lebonyolításban vállalnak szerepet, eljuttatják a pályázati csomagokat a megfelelő helyekre, begyűjtik és ellenőrzik azokat, majd javaslatot tesznek a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nél, a pályázatok elbírálását és a támogatások kiosztását pedig már ez utóbbi végzi.
Lászlófy Pál azért tartotta fontosnak többször is megemlíteni, hogy a kifizetésekkel nem ők foglalkoznak, mivel ők csak működési támogatásban részesülnek, és maga a pályázati folyamat sikeres lebonyolítása inkább erkölcsi sikert fog számukra jelenteni. „Ez a feladat erkölcsi felelősség, és csak erkölcsi sikerünk lehet” – fogalmazta meg Lászlófy, aki szerint ez a feladat a szervezet megerősödésében is nagy szerepet játszhat. A pályázat lebonyolításában egyébként már van tapasztalata a pedagógusszövetségnek, hiszen 2003 előtt két évig tevékenykedett ezen a területen, mielőtt megszűnt a megbízatásuk, mivel a 2002-ben hatalomra került MSZP-kormány az RMDSZ által létrehozott Iskola Alapítványra bízta a feladatot.
RMDSZ-es ágálás
Az RMDSZ így érthető módon ellenzi a magyar kormány döntését, amelyet szerdán Répás Zsuzsanna államtitkár-helyettes személyesen közölt Nagy Zoltánnal, az Iskola Alapítvány igazgatójával. Kelemen Hunor csütörtökön a Krónikának politikai lépésként értékelte, hogy immár nem a szövetség szervezete kezeli az oktatási-nevelési támogatást, további kérdésünkre azonban azt már nem nevezte politikai gesztusnak, hogy 2003-ban a Năstase- és a Medgyessy-kormány éppen a pedagógusszövetségtől irányította át a program lebonyolítását az Iskolához. Az RMDSZ elnöke szerint amikor két miniszterelnök aláír egy megállapodást, azt lehet politikai egyezségnek nevezni, emlékeztetett azonban, hogy 2002-ben egy hasonló, Adrian Năstase és Orbán Viktor szentesítette kormányközi megállapodás alapján lehetett igényelni a magyarigazolványt.
„Szakmailag nehezen lehet indokolni a megállapodás felrúgását, hiszen az Iskola Alapítvány kifogástalanul bonyolította le a programot. Egy kormányközi megegyezés egyoldalú felbontása nemzetközi jogszabályokba ütközne, másrészt ehhez hozzá kell járulnia a román kormánynak is, amelynek, ne feledjük, tagja az RMDSZ is” – jelentette ki Kelemen, hozzátéve: ha a magyar kormány a Năstase–Medgyessy-paktumot kikerülve bízná az RMPSZ-re az ösztöndíjak folyósítását, akkor megtörténhet, hogy a támogatások adókötelesek lesznek Romániában, ugyanakkor a program a személyi adatgyűjtést szabályozó szigorú feltételeknek sem felelne meg.
Az óvodásoknak is jár támogatás
Az idei támogatások kapcsán Burus-Siklódi Botond elmondta, bár késett a pályázat kiírása, mindenkinek lesz lehetősége bekapcsolódni, „senki nem fog sérülni jogaiban”. Az idei évtől ugyanakkor szeretnék komolyabban venni az ellenőrzést, hiszen előfordulhat, hogy valakik hamis adatokkal pályáznak, így szúrópróbaszerű ellenőrzéseket iktatnak be ezek kiiktatására. Újdonság továbbá, hogy idéntől a nevelési, oktatási támogatásra (20 000 Ft), valamint a tankönyv- és taneszköz-támogatásra (2400 Ft) nemcsak az iskolások, hanem óvodások is pályázhatnak, de szintén benyújthatnak űrlapot hallgatói támogatásra (2800 Ft) azok az egyetemisták, akik Románia valamely felsőoktatási intézményében magyarul tanulnak. Egyéni elbírálásban részesülnek azok a diákok, akik még középiskolások, de már betöltötték a 18 évet, valamint a fakultatív magyar nyelvű oktatásban részesülők. „Lényegi változás a pályázók szempontjából nem történt, csupán a postacím, ahová pályázataikat továbbítaniuk kell” – mutatott rá az RMPSZ elnöke. Idéntől ugyanis a szervezet Teleki Oktatási Központjába várják az űrlapokat, Szovátára.
Idén 30–40 ezer óvodás, 120–125 ezer iskolás és mintegy 6–7 ezer egyetemi hallgatói pályázat benyújtására számítanak. A pályázati űrlapokat a remények szerint május 15-éig valamennyi tanintézetbe eljuttatják, de már most is elérhető az RMPSZ honlapján, valamint a www.szulofoldonmagyarul.ro oldalon. A pályázatok leadási határideje június 30., a támogatások kiosztására szeptemberben kerülhet sor.
A pályázatot postai úton, ajánlott levél formájában, egy eredeti példányban, zárt borítékban kell benyújtani a következő címre: Teleki Oktatási Központ, 545500 Szováta, Rózsák útja 147., postafiók 1. További tájékoztatás az RMPSZ irodájában a 0266-371377-es, a Teleki Oktatási Központban a 0265-570725-ös telefonszámon, vagy a külön ebből a célból működtetett, a Romtelecom hálózatában ingyenesen hívható 080080039-es számon kérhető. (Bankszámlára küldik a pénzösszegeket. 5-6 milliárd forintos támogatással számol idén a magyar kormány – közölte Ulicsák Szilárd miniszteri biztos a program meghirdetését követően. A forrásokat koordináló Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. vezetője elmondta, szeretnék a jelenlegi rendszert modernizálni. Eddig a támogatásokat jelentős arányban, például Erdélyben 80 százalékban, készpénzben fizették ki, s a járulékos és postaköltség, illetve az egyéb lebonyolítói költségek elérték a 10–30 százalékot. Ezt ötmilliárdos támogatásnál, átlag húsz százalékkal számolva több mint 500 millió forintot tett ki. Azt szeretnék, ha az érintettek közvetlenül, bankszámlára kapnák meg a támogatásokat, ezért tárgyalásokat folytatnak, hogy minél kedvezőbb feltételek mellett, akár ingyenesen bankszámlát nyithassanak a támogatási összeg fogadására, ami mellé ingyenesen bankkártya is járna, s az utalás is térítésmentes lenne. „A magyar államháztartásnak nem érdeke, hogy külföldi postai szolgáltatásokat finanszírozzon” – jegyezte meg Ulicsák, hozzátéve: az új rendszer akár már ősztől, az új iskolaévre, a támogatások utalására életbe léphetne.)
Forró Gyöngyvér, Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Leszerelték a kétnyelvű táblákat Dicsőszentmártonban
Leszereltette az intézmény faláról a kétnyelvű feliratokat Szász János, a dicsőszentmártoni Dr. Gheorghe Marinescu Kórház igazgatója. Az intézményvezető azok után döntött az alig néhány hete kihelyezett táblák eltávolítása mellett, miután tanácskozott a Maros megyei önkormányzat vezetőivel és jogászaival.
Amint arról beszámoltunk, a múlt hét végén Adrian Alexandru Matei helyi polgármester huszonnégy órát adott a kórház vezetőségének, hogy távolítsa el a kétnyelvű feliratot, ellenkező esetben pénzbírságot helyezve kilátásba. A demokrata-liberális elöljáró be is tartotta fenyegetését: előbb a helyi rendőrökkel akarta leszereltetni a kétnyelvű feliratokat, majd miután azok ódzkodtak a magyarellenes töltetű feladat végrehajtásától, a városháza nevében 5 ezertől 30 ezer lejig terjedő pénzbüntetést szabott ki a megyei tanács fennhatósága alatt álló kórház vezetőségére.
„A megyei önkormányzat jogászai jelezték, hogy már hétfőn a dicsőszentmártoni bírósághoz fordulnak, megtámadva a polgármester döntését. Addig is azt tanácsolták, hogy szereljük le a táblát és kérjük az építkezési engedélyt” – mondta el a Krónikának Szász János.
Adrian Alexandru Matei úgy hivatkozott az építkezési törvény megszegésére, hogy a kórház vezetőségének címzett levelében közben nyomatékosította: a küküllőmenti város magyarsága nem éri el a 20 százalékos arányt.
„A polgármester világosan elmondta: építkezési engedély nélkül nem szerelhető fel egyetlen tábla sem, ám azt is hozzátette, hogy kétnyelvű feliratra ő nem ad engedélyt” – számolt be a szerda délutáni találkozójuk eredményéről a kórházigazgató.
Adrian Alexandru Mateit többszöri próbálkozásunk ellenére nem sikerült elérnünk.
 Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Répás: a külképviseleteken kérhetők a magyar igazolványok
Mostantól a magyar főkonzulátusokon, külképviseleteken lehet igényelni a magyar igazolványokat – mondta Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár csütörtökön az MTI-nek.
Tájékoztatása szerint a kormány áttekintette a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény – azaz a státustörvény – végrehajtását, illetve a státusirodák működését, és azt látták, hogy sok helyen már nincs igazán munka ezekben az irodákban. A státustörvény 2001-es életbe lépése után volt egy nagy hullám, amikor mindenki igényelt magyarigazolványokat, mostanra ez a folyamat lecsengett, és volt olyan iroda, ahol egy hónap alatt csupán egy igénylést intéztek. Nincs értelme fenntartani ezt az irodahálózatot, de továbbra is lehet magyar igazolványt kérni, a jövőben a főkonzulátusokon, külképviseleteken történik az ügyintézés – közölte Répás Zsuzsanna.
Cáfolta azokat a híreket, hogy megszűnnének a magyar igazolványokkal járó kedvezmények. Emlékeztetett: az eredeti szabály szerint nem lett volna jogosult kedvezményre, aki állampolgárságot kapott, de ez a rendelkezés kikerült a státustörvény tavaly decemberi módosításával a jogszabályból. A változással megtakarítható összeg több tíz millió forintra rúg.
Szabadság (Kolozsvár)

Sziget a szárazföldön – gondolatok a Posticumról, fennállásának 10. évfordulójára készülve
Nagyvárad – A 90-es évek második felében jártam először a Posticumban. A falak még nem álltak, de az épület már létezett megálmodójának elképzeléseiben.
Az alig megkezdett építkezésen végigvezetve Rencsik Imre a várandós anyák izgalommal teli örömével és féltő aggodalmával mesélte hol lesz a születendőben levő új intézmény díszterme, kápolnája, recepciója… Majd hosszas vajúdás után megszületett a várva-várt jövevény, 2000. május 21-én ünnepélyes keretek között megkeresztelték és elkezdte önálló életét. Lassan kinőtte gyermekbetegségeit, kamaszodó tinédzserkorba lépett és immár új korszak elé néz, amely feltehetően – mint minden hasonló korú kamasz esetében – az önazonosság tudatosabb keresésének időszaka lesz. A szüntelenül változó külső körülmények, a belső érési folyamat és az időközben felhalmozódó tapasztalat arra késztet, hogy mindig újrafogalmazzuk önmagunkat, hiszen – H. Haag német teológus szavaival élve – „csak aki változik, marad hű önmagához”. A jövőben a Posticumnak is minden bizonnyal változnia kell. A tizedik születésnap azonban még a visszatekintés és az ünneplés ideje. Ezen alkalomra készülődve három olyan alapvető vonást érdemes megemlíteni, amely az elmúlt évtizedek során mindig jellemezte a házat, és amelyeket a jövőben sem adhat fel, ha a napjainkban szinte minden intézményt próbára tevő gyors változások közepette továbbra is hű akar maradni önmagához, eredeti küldetéséhez.
Otthon
A házba betérők első benyomása – a bejárat melletti vendégkönyvben olvasható bejegyzések tanúsága szerint – az otthonosság érzése. Nem intézmény, nem szervezet, hanem meghittséget, családias hangulatot sugárzó otthon. A ház építészetileg is ezt hivatott sugallni, és az itt dolgozók is szívesebben definiálják magukat közösségként, mintsem alkalmazottakként. A Posticum azonban a szó tágabb értelmében is otthon kíván lenni. Napjainkra megszámlálhatatlanul sokan váltak lelkileg, szellemileg hontalanná, hajléktalanná. A nagy ideológia rendszerek bukása, a történelmi egyházak és a hagyományos közösségek (család, iskola) megtartó erejének megcsappanása óta sokan érzik magukat – különösen a fiatalok körében – otthontalannak. A házaikat, otthonaikat elveszítő emberekről az állami, egyházi, karitatív szervezetek igyekeznek gondoskodni átmeneti szállások, melegedők építésével. A lelkileg otthontalanná váltak előtt elsősorban szekták, fundamentalista, fanatikus csoportok tárják ki kapuikat, de alig akad olyan hely, ahol az elbizonytalanodott, élete értelmét kereső, kutató ember számára teremtenék meg a lehetőséget egzisztenciális kérdéseinek megválaszolásához. A Posticum ilyen szellemi értelemben vett „átmeneti szálló” (is) szeretne lenni, ahol senkire nem kényszerítenek semmiféle ideológiát, hitet, meggyőződést, olyan hely, ahol nem csak szabad, hanem kívánatos is kérdéseket felvetni, kételkedni – de csak az igazság szenvedélyes keresése, és nem pusztán a kételkedés okozta negatív öröm kedvéért. Ezért itt hajlékra találhatnak mindazok, akik merik vállalni a kérdezés kockázatát, a kételkedéssel járó bizonytalanságot, annak veszélyét, hogy a társadalom megszokott keretei között nem lelnek otthonra.
Személyesség
A mondottakból következik egy másik sajátos jegy, amely mindig is jellemezte a házat és annak rendezvényeit: a személyesség. Az alapítók és programszervezők kezdettől fogva tudták, hogy nem fognak (és nem is állt szándékukban) tömegeket megmozgatni. Egyéni kezdeményezések eredményeként és nagyon sok barát, szimpatizáns ötlete, személyes erőfeszítése révén született meg a ház. A különböző programok túlnyomó többsége mind a mai napig egyéni kötődések, személyes kapcsolatok révén alakul ki. Nem tömegrendezvények szervezése a cél, hanem olyan személyes találkozások lehetőségének a megteremtése, ahol a közös együttlét öröme és varázsa képes az egyént megszólítani, maradandó nyomokat hagyni benne és személyes felelősségvállalásra, elköteleződésre sarkallni. A tömegben való elmerülés és az arctalanná válás a jelentéktelenség-, haszontalanság-, fölöslegesség-érzés veszélyével jár, ami gyakran – mintegy ördögi körként – arra ösztönzi az embert, hogy a személyes elköteleződés és felelősségvállalás terhét magáról rezignáltan lerázza, megbújjon a tömegben és elmeneküljön személyes életfeladatának megvalósítása elől. A Posticum tudatosan igyekszik e tendencia ellen hatni, ezért a személyes megszólítottság döntő szerepet játszik az életében és (olykor kimondatlanul) elvárásként fogalmazódik meg úgy a meghívott előadók, mint pedig a programokon résztvevők felé.
Teljesség
Az élet ellehetetlenülésének nagy versében Ady már száz évvel ezelőtt megfogalmazta: „Minden Egész eltörött / Minden láng csak részekben lobban”. Az emberlét minden töredékessége, olykor megtörtsége és összetörtsége dacára is, magában hordozza a teljesség utáni vágyat. Sem az emberről, sem a Posticumról alkotott kép nem lenne teljes, ha figyelmen kívül hagynák ezt a mindnyájunkban ott szunnyadó teljességigényt. A ház által felkínált lelkigondozás erre a „mélyből forrásozó lelkiségre” (A. Grün) összpontosít. Nem a keresztény lelkigondozásban mindmáig túlzottan hangsúlyozott tökéletességeszményből indul ki, amelynek az elvárásaihoz képest mindig alulmarad az ember, hanem az egyéni adottságok, képességek fel- és megismerésén keresztül igyekszik a lét teljességére vezető utat szabaddá tenni, a transzcendenciára nyíló kaput, a „hátsó ajtót” nyitva tartani. V. E. Frankl, a logoterápia megalapítója a Time magazin kérdésére, vajon a jelenlegi trend elvezet-e a vallástól, azt válaszolta, „a trend a vallástól nem vezet el, de annál inkább azoktól a felekezetektől, amelyek látszólag mást sem tesznek, mint egymás ellen harcolnak, és megpróbálják elorozni egymás híveit”. A további kérdésre pedig, mely azt firtatta, ez az jelenti-e, hogy előbb-utóbb egy univerzális vallás jön-e a létre azt válaszolta: „ellenkezőleg, nem univerzális, hanem perszonális (mélységesen személyes) vallásosság felé haladunk, olyan vallás felé, amelyből kiindulva mindenki megtalálhatja saját, legszemélyesebb nyelvét, ha Istenhez fordul”. A Posticum az ilyen fajta Isten-ember közti találkozásnak a szolgálatában szeretne állni, tudatában lévén annak a spirituális szükségletnek, amit Prohászka Ottokár, Ady kortársa, így fogalmazott meg: „új érzésekből fakadó énekeket nem lehet régi kották nótáira szedni”.
Sziget a szárazföldön
Sziget a szárazföldön – írta a Posticumról egyik vendége. E találó megfogalmazással szívesen azonosul a ház. Nem szándéka az elszigetelődés, ugyanakkor a „kontinenssel”, a mindenkori közgondolkodással, társadalmi szerveződésekkel, politikai célkitűzésekkel sem kíván összeolvadni. Olyan hely szeretne lenni, ahova vissza lehet vonulni a kontinenshez és a transzcendenciához fűződő viszonyunkat nyugodt körülmények között átgondolni, újragondolni és megtalálni a változáshoz, a változtatáshoz szükséges energiákat. Most azonban, tizedik születésnapjára készülve, egyszerűen ünnepelni szeretne, amire május 21–23. között ezúton is mindenkit szeretettel hív és vár.
Bruncsák István
erdon.ro

Költészet Tavasza
Szilágy megye – A napokban tizedik alkalommal rendezték meg Zilahon a Költészet Tavasza elnevezésű hagyományos fesztivált, a Megyei Történelmi és Művészeti Múzeum kiállító nagytermében.
Ennek keretében került sor Széll Kató Nagyváradon élő, szilágysági származású képzőművész egyéni tárlatának megnyitójára, majd ezt követte a román-magyar költőtalálkozó, amelyen hazai és romániai poéták olvastak verseket, dedikáltak köteteket.
erdon.ro